Ritka és különleges esemény kiadónk

életében, hogy évek óta figyelemmel

kísérhetjük egy terápiás módszer szü-
letését és egyre szélesebb körű elterje-
dését. A hét kiadást megért Meseterá-
pia című könyv mutatta be először a
Boldizsár Ildikó által kidolgozott me-
seterápia elméletét és alkalmazási te-
rületeit, s ehhez kapcsolódtak azok a
gyűjtemények, amelyek szintén a te-
rápiák során használt meséket gyűj-
tötték egybe. A Mesék nőkről férfiak-
nak, Mesék férfiakról nőknek, Mesék
anyákról, Mesék apákról, Mesék élet-
ről, halálról és újjászületésről, Mesék
testvérekről testvéreknek, Mesék bol-
dog öregekről ugyanis egyfajta segéd-
anyagnak tekinthetők a meseterápia
módszertanához, miképpen a Meseka-
lauz című nagysikerű kötet is. A sort a
most megjelenő Meseterápia agyakor-
latban folytatja, amely minden kétsé-
get kizáróan mutatja be, hová fejlődött
a módszer négy év alatt. Boldizsár Il-
dikó akkreditált képzések formájában
tanítja a metamorphoses meseterápi-
át, s mintegy száz tanítványa eseteiből
válogatta a kötet anyagát, mégpedig
azzal a céllal, hogy bemutassa, milyen
sok területen és hatékonysággal alkal-
mazzák manapság módszerét. Ha csu-
pán életkorok szerint tekintjük át a
különböző eseteket, találunk közöt-
tük kisbabákkal, óvodásokkal, kis- és
nagykamaszokkal, fiatal és érett fel-
nőttekkel, valamint idősekkel kap-
csolatos esettanulmányokat. A terápi-
ás helyzetek is ugyanilyen sokszínűek:
például dadogó és szorongó óvodások,
veszteségek feldolgozására szoruló, ta-
nulási nehézségekkel küzdő kisiskolá-
sok, halmozottan sérült, fogyatékkal
élő gyerekek, helyüket nem találó ka-
maszok, pszichiátriai és krónikus be-
tegek, alkoholisták jelennek meg előt-
tünk sorra, élettörténetükkel és a hozzá
kapcsolódó mesékkel együtt. A har-
minchárom esettanulmány meggyőző
bizonyítéka annak, hogy a meseterá-
pia nemcsak megtalálta a helyét a terá-
piás módszerek között, hanem az élet
minden területén eredményesen al-
kalmazható.

A Metamorphoses Meseterápiás Egye-

sület 2014 tavaszán alakult meg. Ez az
Egyesület első kiadványa.
lyfESETERÁPIA
A GYAKORLATBAN
A METAMORPHOSES
M E S E T E R Á P I A ALKALMAZÁSA

SZERKESZTETTE
BOLDIZSÁR ILDIKÓ

MAGVETŐ
BUDAPEST
 0307 - 1033 Fő tér 5.
615.8 M 56 FS00730873

MESETERÁPIA A GYAKORLATBA

© Metamorphoses Meseterápiás Egyesület, 2014

A könyvben található esetbemutatások, foglalkozástervek
a szerzők és a kiadó írásos jóváhagyása nélkül
sem részleteiben, sem egészében nem közölhetők,
nem sokszorosíthatók. Ez vonatkozik a nyilvános előadásokra,
valamint tanfolyami felhasználásra, internetes közlésre is.

Az ismertetett foglalkozástervek, terápiás utak,

alkalmazott módszerek megfelelő szakképzettség nélkül
nem alkalmazhatók. A képzettség hiányából fakadó
félrekezelésekért a szerzők és a Metamorphoses Meseterápiás
Egyesület nem vállal felelősséget.

i
 TARTALOM

BEVEZETÉS

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer története 13

- Boldizsár Ildikó

„AZ ÉN MESÉM" MESECSOPORT TAPASZTALATAI

Áthangolódás 25
- Illés Flóra

Az okos lány találkozása Holle anyóval 32

és A csillagszemű juhásszal
- Botáné Nagy Ildikó

A sötét lyuk, ahol „sem eget, sem földet nem látni" 36

Belső monológ a saját élményű mesecsoporton
- Standovár Ágnes

ALKOTÓ-FEJLESZTŐ MESETERÁPIA
- FOGLALKOZÁSTERVEK

Együttes élmény anyáknak és babáknak 43

Mesefoglalkozások a Babahordozó Klubban
- Laczi-Horváth Kinga
Meglátni, ami van
Mesefoglalkozás halmozottan fogyatékos,
mozgáskorlátozott gyermekekkel
- Fekete-Szabó Viola

„Ejnye, ejnye, ne búsíts!"

Meseterápiás foglalkozásterv születésnél vagy balesetben
megsérült gyerekeknek
- Élő Fruzsina

Sasfiókák
Meseterápiás foglalkozásterv mélyszegénységben
élő gyerekeknek
- Tátrai Vanda

A kút és a kő
Mesefoglalkozás családok átmeneti otthonában
- Tamási-Tőzsér Dorina

Sokat próbált királyfiak

Mesefoglalkozások speciális gyermekotthonban
- Szőtsné Karkus Zsuzsanna

Fehérlófia
Mesefoglalkozás 17-18 éves kamasz fiúknak
- Sándor Anna

A kőleves
Mesefoglalkozás nyelvórába ágyazottan
- Trautwein Tímea

Félelem a változástól
Párkapcsolati nehézségek rendezése, oldása
- Standovár Ágnes
ALKOTÓ-FEJLESZTŐ MESETERÁPIÁS
FOGLALKOZÁSOK

Amikor vándorútra keltünk 115

Iskola-előkészítő mesecsoport óvodásoknak 21 mesével
- Szirtes-Szabó Katalin

Veszteségek feldolgozása 6-7 éves gyerekekkel 130

- Kissné Gaál Zsuzsanna

Dadogó óvodások esete a farkassal, 137

avagy amikor a mese nemcsak gyógyít,
hanem öntudatlan gyógyítóvá is avat
- Fodor Ildikó

Téli mese 144

Preventív meseterápiás foglalkozások az 1. osztályban
- Hunya Csilla

Zerzura városa 155

Mesefoglalkozás tanulási nehézségekkel
küzdő gyerekekkel
- Nagy Magdolna

Derék Jankó Mesetábor Csángóföldön 162

- Kecskés Karina

A kristálygömb 169
Mesenyomozás 8-10 éves szorongó,
önbizalomhiányos gyerekekkel
- Soós Dóra

Meseórák a pszichiátrián 180

- Bodó-Czerék Erika
A MKTAMORPHOSES MESETERÁPIA
ÖTVÖZÉSE MÁS MÓDSZEREKKEL

„Éltek, míg meg nem haltak" 197

Mese és gyógyítás, avagy a mesés gyógyulás nem mese.
Idősekkel a krónikus belgyógyászati osztályon
- Mohi Hajnal

Szemelvények a családterápia és a Metamorphoses 211

Meseterápia együttes fölhasználásának
lehetőségeiről
- Trencsánszky Magdolna

Lovakkal a mesék birodalmában 224

Meseterápiás csoport daganatos betegségből gyógyult
gyermekek részére
- Szentes Annamária

A tojásból teremtett lány 236

A hipnózis és a meseterápia kapcsolódási pontjai
- Benczúr Lilla

Integratív Meseterápia Felnőtteknek 254

- Csábi Orsolya

Királynő a körtefán 271

Egy integratív rövidterápiás eset bemutatása
- Birtalan Balázs

KLINIKAI METAMORPHOSES MESETERÁPIA

A csengettyűs lábú kecske 301

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer alkalmazása
szülő-gyerek csoportban
- Alföldi Linda-Holcsik Erzsébet
A farkas azért félelmetes, mert megesz téged... 313
Anya-gyermek kapcsolat erősítése mesékkel
- Alföldi Linda-Holcsik Erzsébet

Ugrás a kútba 324

Első egyéni meseterápiám
- Móritz Márta

„A dalnak sosincs vége!" 337

Egy 9 éves kislány esete a halálfélelemmel
- Szőtsné Karkus Zsuzsanna

„Ahogy lesz, úgy lesz!" 342

Egyéni meseterápia egy potenciális sárkányölővel
- Erős Nikoletta

Mit rejt a ládika? 355

Mesefolyam a pszichiátrián
- Csóka Judit

„Én ebbe az országba fényt viszek!" 368

Alkoholfüggő férfi egyéni terápiája
a krónikus belgyógyászati osztályon
- Mohi Hajnal

BEMUTATKOZUNK

A kötet szerzői 391

\
 Boldizsár Ildikó

A METAMORPHOSES M E S E T E R Á P I Á S MÓDSZER
TÖRTÉNETE

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer (a továbbiakban

MMM) a Meseterápia című könyv 2010-es megjelenése óta
120 órás akkreditált képzés keretében is elsajátítható mód-
szerré nőtte ki magát. Az első évfolyam 2014 tavaszán vég-
zett; különböző területeken 32-en kezdték el a mesékkel való
munkát. A második évfolyam 45 hallgatója 2015 elején fejezi
be tanulmányait (s ugyanekkor indul a harmadik évfolyam),
de legtöbben már 80 óra elvégzése után belevágtak az alko-
tó-fejlesztő meseterápia gyakorlati alkalmazásába. A Meta-
morphoses Meseterápiás Egyesület megalakulása nagy lökést
adott a közös munkák beindulásához, ugyanis lehetőség nyílt
szakmai műhelyek, kutatócsoportok megalakulására és össze-
fogására a képzés befejezése után is. Az egyesület célja a me-
sék nevelésben, oktatásban és gyógyításban betöltött szerepé-
nek növelése, egyéni és csoportos meseterápiás foglalkozások
szervezése és vezetése az élet minden területére kiterjedően, va-
lamint a meseterápia szakembereinek és támogatóinak ösz-
szetartása, szakmai találkozók és konferenciák szervezé-
se, a közösségi mesemondás hagyományának felélesztése és
terjesztése. A fenti tevékenységek szervezeti hátterét a Fa-
bulárium névre keresztelt hálózat adja,* amely épp e könyv

* Erről bővebben: www.fabularium.hu

13
 megjelenésének és bemutatójának napján kezdi meg műkö-
dését.
A meseterápia-képzésen alkotó-fejlesztő és klinikai mesete-
rápiát tanulnak a hallgatók, de klinikai metamorphoses me-
seterapeuta csak működési engedéllyel rendelkező pszicholó-
gus, klinikai szakpszichológus vagy orvos lehet, hiszen itt az
egyéni mintázatban bekövetkezett sérüléseket kell fokozott
elővigyázatossággal kezelni, „rendbe hozni". Az alkotó-fej-
lesztő meseterápia célja más: a mesék segítségével minél több
ponton kapcsolódásokat létrehozni az egyén és környezete,
az egyén és önmaga között. Amikor preventív céllal vezetünk
egy alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást, tulajdonkép-
pen nem teszünk mást, mint a mesékkel adunk viselkedés- és
gondolkodásbeli mintákat, s a mesélést követő feldolgozás so-
rán előkészítjük a lehetséges, jövőbeli választásokat, szintemel-
kedéseket. Ilyenkor az életkori sajátosságokhoz, életfordulók-
hoz igazítva választunk meséket, szem előtt tartva az aktuális
életszakasz valamennyi jellemzőjét. Mást mesélünk kisgye-
rekeknek, kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, az életük köze-
pén járóknak és öregeknek, attól függően, hogy épp hol jár-
nak a személyiségfejlődésben. Alkotó-fejlesztő meseterápiás
csoportokat azonban nem csak preventív céllal lehet vezetni.
Szerveződhetnek csoportok egy-egy életszakasz gondjai kö-
ré is, ilyenek például a női és férfi életfeladatok, a felnőtté vá-
lás, az anyaság, a szülés-születés és az elmúlás köré szerveződő
csoportjaink. Vannak olyan csoportok is, amelyekben azo-
nos életválságban lévő emberek találkoznak egymással: pél-
dául lányanyák, állami gondozott gyerekek, gyászolók, haj-
léktalanok, drogosok, alkoholbetegek vagy számítógépfüggők.
Mindkét helyzetben elsődleges cél, hogy a mesék segítsé-
gével előbb megpróbáljuk a legtisztább energiáihoz, a ben-
ne lévő „jóhoz" kapcsolni a fejlődésben megakadt vagy segít-
ségre szoruló embert, majd pedig ráirányítjuk figyelmét a
problémára, és a problémában rejlő megoldási módokra. Mind-

14
ezt a helyzet „specialitása" szerint választott meséken keresztül
tesszük.
Ha a meseterápiát mint módszert szeretnénk elhelyezni a te-
rápiás módszerek között, több akadályba is ütközünk. Az el-
ső dilemma mindjárt abból adódik, hogy a meseterápia épp-
úgy kilóg a művészetterápiás eszközök, mint a hagyományos
klinikai szakpszichológia irányzatai közül. Nem tekinthetjük
biblioterápiás módszernek, többek között azért, mert a me-
se - mivel a hagyomány által meghatározott s őrzött egysé-
ges és egylényegű világképhez tartozik - mindig valami „egé-
szet" tükröz, még akkor is, ha a többi elem in concreto nincs
jelen. Erre az „egészre" mi úgy tekintünk, mint egyfajta „rend-
re", mely épp egységessége és egylényegűsége révén kelti azt
az érzést, hogy létezik a világ megtapasztalásának és megélé-
sének egy olyan módja, amelyben minden a helyén van: nin-
csenek ellentmondások a tapasztalás, a tudás és a gyakorla-
ti megvalósítás között. Az „egységes és egylényegű világkép"
ugyanis azt jelenti, hogy a világkép valamennyi eleme ugyan-
azt az igazságot/üzenetet hordozza, sőt egyetlen eleme is képes
az egész világképet modellálni. így tulajdonképpen a mesék
mintegy 2300 típusa konkrét keretrendszerként használható, s
már egyetlen típus is képes ezt a teljességérzést életre kelteni.
Ahogy egy csoporttag mondta: „mesehallgatás közben magam
ébredek rá a világ teljességére." E teljességérzés átélése miatt
használjuk az alkotó-fejlesztő meseterápiában a világkép többi
elemét is: a rítusokat, mondókákat, népdalokat, népi játékokat,
találós kérdéseket és szólásokat. A töredékes létezés enyhítése
mellett ezek a formák („a mesék testvérei") abban is segítenek,
hogy előhívjanak, életre keltsenek egy olyan nyelvet, amely las-
san holttá válik: a teremtő képzelet nyelvét, amely nem azonos
a fantáziáéval. A mesék értéséhez és segítő erőként való hasz-
nálatához elengedhetetlen e nyelv ismerete, amit épp a rítu-
sokkal, mondókákkal, dalokkal, találós kérdésekkel és találós
mesékkel igyekszünk aktivizálni. Ezt mi világkép-módszernek

15
nevezzük az alkotó-fejlesztő meseterápiában, hangsúlyozva
az elemek egymást támogató, kiegészítő jellegét. Fontos meg-
említeni, hogy a metamorphoses meseterápiában a mesemon-
dást követő érzékszervi tapasztalások, feldolgozó beszélgeté-
sek és játékok során nem a szimbólumok megfejtésével jutunk
be a mesékbe, hanem a teremtő képzelet nyelvének értésével és
használatával. Természetesen ez nem megy egyik napról a má-
sikra, mert az elme gyökeres áthangolására van szükség (me-
tanoia), amit csak fokozatos és körültekintő vezetéssel lehet el-
érni. Nagyszerű lehetőség a mesékben, hogy a közvélekedéssel
ellentétben nem a valóság világától radikálisan elválasztott for-
mával van dolgunk, hanem épp ellenkezőleg: a valóság világá-
hoz radikálisan odakapcsoló formával.
A komplex tudásanyag átadása mellett a meséknek mágikus
- tudatmódosító, gondolkodást átformáló - funkciójuk is volt
és van, s ez szintén lényeges elem a meseterápiában. A mesék
ugyanis utánzásra késztetnek és a „lehetséges" kódját nyitják
meg az emberben: még a lehetetlennek tűnő dolgok is elérhető
közelségbe kerülhetnek egy mese hatására. Ennek titka nem a
fantázia működésében van, hanem a kódokkal való találkozás-
ban. A meseterápiában ugyanis nem a szimbólum a legfonto-
sabb elem, hanem a kód. Minden kód egyfajta természetes (de
mára többnyire elfeledett) tudás az emberi élettel kapcsolatos
fizikai, lelki és szellemi teendőkről. A mese kódjai viselkedés-
mintákat tartalmaznak, amelyeket mesélés közben megpróbá-
lunk előhívni, érthetővé és élővé tenni, majd pedig a mesélést
követő kísérő tevékenységekben tudatosítani. A metamorpho-
ses meseterápia lényege, hogy a mesét nem pusztán segédeszköz-
nek tekintjük a kívánatos változásokhoz, hanem konkrét létta-
pasztalásra lehetőséget nyújtó viszonyítási alapnak is, amely
komplex módon kapcsolja az embert egyrészt önmaga neme-
sebb részéhez, másrészt a világ gazdagságához. A meseterápia
többek között abban különbözik a hagyományos klinikai szak-
pszichológiától vagy a pozitív pszichológiától, hogy a fent em-
lő

\
lített „egységes és egylényegű, konkrét keretrendszer" alapján
működteti az emberi erényeket és erősségeket. Ez azt jelenti,
hogy ebben a terápiás módszerben a mesék nemcsak azonosu-
lási mintakészletek, hanem mintegy „javítókulcsként", „sor-
vezetőként" is működtethetők: a hős és a történet az a mérce,
mérték vagy cölöp, amihez mérhetjük saját gondolkodásunkat
és cselekedeteinket. Ez valóban életszemlélet-, sőt olykor vi-
lágkép-váltást is követel attól, aki a mesékre bízza saját fejlődé-
sét. Nem kevesebbet, mint azt, hogy a népmesék fent említett
„rendje" szerinti életet tegye élővé önmagában.

A KÉPZÉS FELÉPÍTÉSE

Az MMM-képzés 60 óra elméletből és 60 óra gyakorlatból áll,

és egy 16 órás saját élmény mesecsoporttal kezdődik, amelyen a
hallgatók saját meséjükön keresztül tapasztalják meg a módszer
működését. A kötetünk elején található három „élménybeszá-
molót" tanítványaim vizsgadolgozataiból választottam ennek
szemléltetésére. Az intenzív két nap során nemcsak „megme-
rítkezünk" a mesékben, hanem arra is szükség van, hogy a me-
sék mélyebb tanításai, rendje, a mesehősök rendezettségre való
törekvései feltáruljanak előttünk. A mesék megértéséhez ezért
egy úgynevezett mesemátrixot használunk, amely kitűnően
alkalmas arra, hogy egységben lássuk a mese valamennyi sze-
replőjét és motívumát, és minél több ponton tudjunk kapcso-
lódást létrehozni a mese és saját magunk között. Ezt a mese-
mátrixot 2000 elején dolgoztam ki, amikor elkezdtem vezetni
Az én mesém saját élményű mesecsoportokat. Erre a csoport-
ra mindenki azzal a mesével érkezik, amelyik valamilyen ok-
nál fogva fontos a számára. Az esettanulmányokban többször
is hivatkozott mesemátrix táblázata 7 elemből áll:

17
 A mese hőse
A választott szereplő
A választott helyszín
A mese konfliktusa
Az ellenfél személye
A segítő személye
Jellegzetes tárgy a meséből

Minden csoporttag elsősorban saját mátrixával dolgozik, és

ennek segítségével jut el a mesében lévő rend kognitív megta-
pasztalásáig. Egy mesében ugyanis akkor tárul fel a rend, ha a
mátrix valamennyi eleme összhangba kerül, nem feszítik belső
ellentmondások a mátrix-sort. A mesemátrix fegyelmezett és
biztonságos keretek között tartja a gondolkodást, nem engedi
tévutakra sem a csoport tagjait, sem annak vezetőjét. Ugyan-
akkor végtelen szabadságot is ad azzal, hogy a logikus sorok
mögött megnyílnak az életút kevésbé tudatos részei is. Mind-
ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy változások, át-
alakulások - metamorfózisok - induljanak be a személyiség-
ben, ezért a második napon mindenki egyénre szabott próbát
kap, amely egyrészt a hozott mesével kapcsolatos, másrészt az-
zal a problémával, amelyre választ keres a mesével való munka
során. Mintegy ezer próba „kiszabása" és végigélése után, egy
reprezentatív minta birtokában elmondhatom: a mesemátrix a
hozzá kapcsolódó rítusokkal együtt megfeleltethető egy olyan
segédeszköznek, amely új tapasztalásokhoz, és ezen keresztül
életminőség-javuláshoz juttatja a próbán átesőt. Az esettanul-
mányokban jól nyomon követhető, hogy milyen előkészítő fá-
zisokon keresztül jut el odáig egy meseterápiás munka, hogy a
„próbákat" ki lehessen szabni.
A képzés 24 óra elmélettel folytatódik, amelynek során elő-
ször a népmese történeti gyökereivel és világképével ismerked-
nek meg a hallgatók, majd sor kerül a 2349 mesetípussal való
találkozásra. Ez az első igazi próbatétel, mert a hallgatók ekkor

18
 szembesülnek azzal, mennyi mesét kell ismerniük ahhoz, hogy
biztonsággal tudjanak választani közülük a különböző élet-
helyzetekre. Az első 40 órát a népmesék fejből történő előadá-
sához szükséges elméleti, gyakorlati és módszertani ismeretát-
adás zárja, illetve gyakorlatok következnek meseválasztáshoz
és -mondáshoz, a személyes mesemondói stílus kialakításá-
hoz. Az MMM-ben ugyanis alapszabály, hogy a meséket nem
felolvassuk, hanem mondjuk, s mindenkinek meg kell talál-
nia azt a hangot, amelyen hitelesen tudja közvetíteni a mesék
üzeneteit.
A második 40 órában a hallgatók megtanulják, hogy az egyes
mesetípusoknak milyen szerepük van a különféle terápiás
helyzetekben: például az állatoknak és az állatmeséknek a rej-
tett erőforrások megtalálásában, a novella- és legendamesék-
nek a tudatos viselkedés megerősítésében, az ördögmeséknek
a szenvedélybetegek gyógyításában, a varázsmeséknek a tudat-
talan feltérképezésében. Sok gyakorlat során sajátítják el, hogy
miként lehet a mágikus gondolkodást cselekvő erővé formál-
ni terápiás helyzetekben. Ekkor kerül sor az életesemények és
-válságok vizsgálatára is a meséken keresztül: dolgozunk pél-
dául születéssel kapcsolatos mesékkel, a gyermeki gondolko-
dás, az ifjúkor, a felnőtté válás, a pár- és családi kapcsolatok
meséivel, az élet utolsó szakaszát kísérő mesékkel, valamint a
betegségből való felgyógyulást és a veszteségek feldolgozását
segítő mesékkel. A munka során a mesék mintázatait vizsgál-
juk meg, s kötjük össze az emberi mintázatokkal. Ezt az eljá-
rást mintázat-módszernek nevezzük, és kétféleképpen használ-
juk: egyrészt az egyes mesék kódjai alapján térképezzük fel az
adott probléma mintázatát (például a Mese a daliáról című tör-
ténet hihetetlen lélektani pontossággal jeleníti meg a szenve-
délybetegségek minden elemét), másrészt egy élethelyzet em-
beri mintázataihoz keressük meg a megfelelő mesét. Például
ha születéssel kapcsolatos elakadásokat akarunk oldani, össze-
gyűjtjük a születés mintázatához tartozó érzelmeket, belső ké-

19
peket, és ezek alapján keressük meg a megfelelő mesemotívu-
mokat, majd pedig azokat a meséket, amelyek segíthetnek.
A mesék alapos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy mese-
terápiás foglalkozásokat tervezhessünk. Kötetünk ezt a folya-
matot is részletesen bemutatja, amint a világkép-módszer és a
mintázat-módszer gyakorlati alkalmazására is számos példát
kínál. Az alkotó-fejlesztő foglalkozások tervezésénél alapvető
követelmény, hogy a foglalkozásvezető legyen tökéletesen tisz-
tában azzal, miért az adott mesét választotta. A csoport igénye-
ihez és aktuális állapotához kell megterveznie az időt, a célt, a
meséhez kapcsolódó rítusokat, szóba jöhető „világkép-eleme-
ket", a mesébe való be- és kiléptetés módját, a mesemondást
követő verbális és nonverbális feldolgozás lépéseit, valamint a
szükséges eszközöket. Az első foglalkozásokat a hallgatók még
egy segédtáblázat alapján tervezik meg, de a későbbiek folya-
mán erre már nincs szükségük. A bemutatott foglalkozáster-
vek híven tükrözik ezt a folyamatot.
A képzés utolsó harmada jórészt gyakorlatokból áll: a hallga-
tók egyéni és csoportos alkotó-fejlesztő/klinikai meseterápiás
foglalkozások vezetésében szereznek jártasságot.

A metamorphoses meseterápia fiatal terápiás módszer, sokré-

tű gyakorlati alkalmazásáról most jelenik meg először átfogó
esettanulmány-kötet, bár már a kezdeti „szárnypróbálgatáso-
kat" is élénk szakmai érdeklődés kísérte. A módszer elmúlt há-
rom évben történő továbbfejlesztéséhez nagymértékben hoz-
zájárult a Korbai Hajnal által szerkesztett Lotilko szárnyai és
Az aranytök című kötet,* amelyben a metamorphoses mesete-
rápiát már használó Mosoly-meseterapeuták mutatták be kór-
házi meseterápiás tapasztalataikat. A Mosoly Alapítvány azóta

* Korbai Hajnal (szerk.) (2010): Az aranytök. Terápiás történetek és mesék

traumát átélt gyerekeknek, valamint a Lotilko szárnyai. Terápiás történetek
és mesék traumát átélt gyerekeknek című kötet. Budapest, L'Harmattan Ki-
adó-Mosoly Alapítvány.

20
is elkötelezett híve a módszernek, terapeutáik egyre szélesebb
körben használják a meséket, s nemrégiben a meseterapeutáik
képzése is új irányt vett, igazodva a módszer továbbfejlesztett
változatához. A tőlük kapott bizalom sokat segít abban, hogy
újabb és újabb területeket fedezzek fel a mesék terápiás célú fel-
használásában.
A módszer 2010 óta valóban sokat fejlődött. A 120 órás kép-
zés hallgatói már az élet szinte minden területén használ-
ják a meseterápiát. Kötetünkkel azt mutatjuk be, hogy a me-
tamorphoses meseterápiát hányféle helyzetben és szinten
alkalmazzuk jelenleg, s hogy miként működik a világkép- és
a mintázat-módszer a munka során. Két esetben arra is pél-
dát mutatunk, hogy olykor egy-egy műmesével is nagyszerű-
en lehetett dolgozni. Az esettanulmányokban hivatkozott me-
sék, mondókák, találós kérdések, dalok és szólások terjedelmi
okokból sajnos csak részben kerülhettek be a kötetbe, de a tel-
jes anyag megtalálható a Metamorphoses Meseterápiás Egye-
sület honlapján (www.metamorphoses.hu).
Szeretnék köszönetet mondani tanítványaimnak a bizalmu-
kért és azért a nem szűnő lelkesedésért, amellyel munkájukat
végzik, s rengeteg gyereknek és felnőttnek segítettek már a me-
sékkel. Közel százötven műhelymunkából, kutatási témából
válogattam a kötet anyagát, s mivel nem volt könnyű dolgom,
a terjedelmi okokból kimaradt esettanulmányok szerzőinek is
szeretnék köszönetet mondani rendkívüli munkájukért: Ber-
ky-Pap Márta, Csavar-Mátis Katalin, Eőry Edit, Hosszú Ad-
rienn, Lakatos Réka, Magyar Gabriella, Mikóné dr. Horváth
Emőke, Nyárády Rita, Pálkúti Adrienne, Pálvölgyi Rita, Pá-
vel István, Pataki Ágnes, Sárközi Tünde, Schneider Gabriella,
Susánszky Anna, Szabó Erika, Várnay Krisztina, Vaskor Gré-
ta a végzett évfolyamról; Baracsi Katalin, Bodnár Ágnes, Csa-
bai Dorina Eszter, Csiffáry-Vass Réka, Domonkos Emese, Ga-
lambos Szilvia, Gergácz Orsolya, Gyurkovics Gáborné, Hámos
Edit, Huszár Anikó, Imréné Horváth Adél, Juhász Ildikó, Ká-

21
rolyi Gitta, Kárpáti Mária, Kissné Nezvál Eszter, Kovács Ág-
nes, Majoros Kriszta, Nagy-Kalmár Szilvia, Pachner Orsolya,
Palásti Márta, Pálfi Kata, Papp Andrea, Pintér Piroska dr., Sir-
kó Mónika, Sutus Magdolna, Szívós Katalin, Sztanev Annamá-
ria, Tivolt Patrícia, Tósoki Fanni, Trója Rita a második évfo-
lyamról.
Szeretném megköszönni Luzsi Margónak, Csóka Juditnak és
Madárnak, hogy segítettek a módszer továbbfejlesztésében, a
tanfolyamok lebonyolításában, valamint az Egyesület és e kö-
tet létrehozásában. Nagyon köszönöm a Magvető Kiadó vala-
mennyi munkatársának - Bezúr Györgyinek, Balázs Juditnak,
János Rozáliának és Árvái Juditnak - a kézirattal való törődést.
Külön köszönöm Morcsányi Gézának a támogatást, amit kez-
detektől nyújt a munkámhoz, valamint Darvasi Ferencnek a
kézirat odaadó gondozását.

22
AZ ÉN M E S É M " MESECSOPORT
TAPASZTALATAI
 Illés Flóra

ÁTHANGOLÓDÁS

Izgatottan, elvárásokkal tele érkeztem meg a saját élményű te-

rápiás hétvégére. Lassan tíz éve foglalkozom mesékkel egye-
temi kutatóként és magánemberként, de a meseterápia kapuja
nagyon lassan nyílt meg előttem. Éveket vártam, mire sikerült
felvennem a kapcsolatot a kurzus vezetőjével, majd újabb hosz-
szú hónapokat, mire helyet kaptam egy saját tapasztaláson ala-
puló mesecsoportban. Sokáig csak akadémikus körökben, a
ráció felől közelíthettem meg a meséket, szövegelemzés, ere-
detkutatás, tartalomelemzés révén, holott tudtam, annyi min-
den lehet még bennük ezeken túl. Most végre eljött az idő, hogy
érzékszerveimmel merülhetek el bennük, magam is a mese ré-
szévé válhatok és játszhatok a mesei térben, és mindezt egy
olyan mesén keresztül, amely évek óta lebilincsel. Vajon mit
hoz számomra a meseterápia és maga a történet a hétvégén?
Már az érkezéskor egy nagy próbatételbe ütköztem, és csak a
„kapuőr" jóindulatának köszönhettem, hogy beléphettem a te-
rápiás térbe és nem kellett azon nyomban sarkon fordulnom és
hazamennem. A bejáratnál egy kis sámlin ült egy asszony, ke-
zében fonalgombolyag, előtte egy tálban pogácsa. Kérdi tőlem,
hol járok erre, ahol a madár sem jár... Szürreális volt az egész
helyzet: Budapest forgalmából épphogy kilépve egy gyönyö-
rű kertbe érkezem, és egy ilyen kérdéssel szembesülök. A ne-
vemet is elfelejtettem ijedtemben, nem is beszélve az asszonyt

25
- kétségtelenül a mesebeli boszorkányt - megillető, tisztelet-
teljes köszönésmódról, és a józan válaszról. Mit is keresek én
itt valójában, egy meseterápiás hétvégén? Végül csak sikerült
kinyögnöm valamit iskolás zavaromban, és beengedést nyer-
tem az épületbe, ahol pár csoporttársam már átesett a próbán
és jókedvűen várta a többieket. Én is kifújtam magam és meg-
állapítottam, hogy itt nem teázgatni fogunk a hétvégén. Máris
arcul ütött, mennyire más a meséről töprengeni és a mese vilá-
gában élni. Hogy mennyire máshogy gondolkozom a minden-
napi életemben, és mennyire felkészületlenül ér, amikor át kell
kapcsolnom egy másik dimenzióba, amiben még nem vagyok
eléggé járatos.
A terembe érve választottam egy mesegyertyát és egy utat áb-
rázoló fényképet a sok kiterített képeslap közül. Majd miután
megérkezett az utolsó társunk és együtt volt a csoport, meg-
kezdődött a foglalkozás. Körülbelül tizenhármán gyűltünk
össze, meglepő módon mind nők, akik már kicsit összeismer-
kedtünk a kezdésig. Nyitottságot, izgatottságot éreztem min-
denkiben, óvatosan szemléltük egymást, csendesen beszélget-
tünk. A délelőtt során különböző ráhangoló játékokat játszva
ismerkedtünk egymással, és sietség nélkül közeledtünk ahhoz
a ponthoz, amikor ténylegesen elkezdtünk foglalkozni hozott
meséinkkel. Ezekkel a játékokkal hétköznapi, „szürke" gon-
dolkodásunkat hangoltuk át egy sokkal nyitottabb, képekben
látó, színes szemléletmódra, a népmesék nyelvére. Számom-
ra ezek a gyakorlatok jelentették a hétvége legkellemesebb ré-
szét. Egy új, kreatív világ nyílt meg bennem, amikor előhívtuk
belső képeinket, megnyitottuk a fantáziánkat, és játszottunk a
szavakkal. A mesemondással is elvarázsolt minket a csoport-
vezető. Egy olyan mesét hallhattunk, amelyben egy nehéz ta-
lálós kérdést kellett megoldaniuk a szereplőknek, és ez csak a
sajátos, „mesei gondolkodásmóddal" volt lehetséges. A hét-
köznapokból ismert racionális gondolkodás ebben a mesében
csődöt mondott volna, és csak az egyszerű, letisztult, intuitív,

26
józan ész hozhatott megoldást - ennek hiányával túlképzett-
ként, saját modern életemben is rendszeresen szembesülök, és
darabkáit így, történetek, játékok révén próbálom újra összeil-
leszteni.
Az ismerkedési körök felértek egy önismereti játékkal. Több-
féleképpen mutatkoztunk be, és közben egyre mélyebben néz-
tünk önmagunkba, egyre erősebb belső képeket hívtunk elő,
nagyon őszintén és újszerűen látva meg magunkat. Már az első
kör, amelyben hétköznapi énünket mutattuk be, felkavaró volt
számomra, mert ebben a csoportban mutatkoztam be először
nyíltan kismamaként, nyolchetes babámat hordozva szívem
alatt. Furcsa volt ezt követően a csoporttársaim közeledését
fogadni a babát illetően, hisz ekkor még magam sem dolgoz-
tam fel a tényt, hogy anya leszek, és zavarba ejtettek az erre vo-
natkozó kérdések. Később rendezni tudtam kezdeti ellenérzé-
seimet, és elfogadtam őket mint az átalakulásom természetes
velejáróit. Felkavaró volt az is, hogy belső fantáziámban egy er-
dőszélen meztelenül táncoló lányként láttam magam, aki erdei
magányába temetkezett, de ő sem tudja, jól érzi-e magát ebben
a helyzetben. Össze tudom-e egyeztetni e lány képét az anyáé-
val? Hogyan simul el egy örök lázadó, és találja meg magában
a tápláló anyai minőséget? Azóta ez a kép sokat módosult ben-
nem, többször eljátszottam vele belső fantáziáimban, amelyek
megmutatták, épp hol járok az átalakulásomban. Bemutatko-
zásunk lezárásaként a kiválasztott, utat ábrázoló fénykép alap-
ján saját mesei utunkat próbáltuk megfogalmazni és megosz-
tani egymással: honnan jöttünk, hová tartunk, mi a célunk és
kivel szeretnénk találkozni ezen az úton. Egyre jobban meg-
nyíltunk, ahogy egymást hallgattuk. Egy felkavart, különös lé-
lekállapotba kerültünk, önmagunk felé fordulva, belső képeink
kavalkádjában, és a mélyünkből feljövő érzéseket emésztget-
ve... Kezdett megszűnni a külvilág. Erre az állapotra volt szük-
ség ahhoz, hogy más szemmel is tudjunk tekinteni a mesénkre,
amit a hétvégére hoztunk, és beléphessünk a mesei térbe.

27
 A mesemátrix alapján közelítettünk a történeteinkhez, és
egy pár kérdést válaszoltunk meg, amivel megnyitottuk a me-
sénket. Ebédszünetben a mesemátrixok egy nagy táblázatban a
falakra kerültek, és ezek alapján beszéltük meg közösen min-
denki meséjét. Apróbb javításokat hoztunk ott, ahol a mese
rendje nem állt össze, és éreztük, hogy ebben a fázisban még
minden nagyon képlékeny és átmeneti. Jó hosszan elbíbelőd-
tünk a mátrixokon, mindenkinek meg kellett küzdeni saját fel-
ismeréseiért, hogy élete összeállhasson a mesei rend történeté-
ben is. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy milyen sok szinten
tekinthetünk a mesénkre. Egyik lehetséges út, hogy a mesében
tartjuk a képzeletünket, és a mátrixot külső történetként igaz-
gatjuk, mintha egy forgatókönyvet írnánk. Vagy máris belülre
helyezhetjük a mesét, és ekkor a mese kapcsán felmerülő bel-
ső képeket próbáljuk elrendezni egy mesei rendben. A folya-
matban a csoportvezető kérdésekkel terelgeti azokat, akiknél
ennek szükségét látja, segít bizonyos felismerésekre jutni, de a
lényegi munkát nekünk kell elvégeznünk. Keményen meg kel-
lett dolgoznunk minden felismerésért, minden mesebeli elem
kibontásáért és értelmezéséért a saját életünkre vonatkoztat-
va. A csoportvezető, lévén hogy akkor találkozott velünk elő-
ször (előzetes írásbeli bemutatkozást vagy a mesénk elküldé-
sét nem kérte tőlünk korábban), csak intuíciójával és a mesék
ismeretével segíthetett minket a folyamatban, amelyben óha-
tatlanul megrekedtünk volna, ha nem vagyunk őszinték ma-
gunkhoz. A mátrixok folyamatosan átalakultak, ahogy teltek
az órák, és újragondoltuk a felírt szavak, szimbólumok jelenté-
sét. Mindeközben mi magunk is átalakultunk a mesékkel va-
ló foglalkozás során, és volt olyan is, aki teljesen újraírta kez-
deti gondolatait, míg másoknak kevesebbet kellett belenyúlni a
mátrixba.
Az első napot záró utolsó program a mesemondás volt -
mindenki kiült a csoport elé és elmondta hozott meséjét. Nem
is gondoltam volna, hogy a terápiának ez lesz a legfontosabb

28
 része. Nem csak határainkat kellett átlépnünk a publikus me-
semondáskor, de ekkora datálható a legtöbb érzelmi oldás is
a résztvevőkben. A mesével hozott érzelmi tartalom mindig a
felszínre került, amikor megosztottuk a többiekkel történetün-
ket. A mesélők választottak maguk mellé egy segítőt, kaptak
egy gombolyag fonalat a kezükbe, és segítőjükkel együtt dol-
goztak a szálak kigombolyításában. A fonal egyik vége a me-
sélőnél, a másik a segítőnél, akinek minden érzékszervével kö-
vetnie kellett a mesélő tempóját, hogy felszedje vagy lebontsa
a szálakat, amelyeket társa távolít vagy közelít a gombolya-
gon mesélés közben. Saját mesém elmondása nekem különös
élmény volt, és mindent elárult arról, hol is tartok a történe-
temben. Egy elég kemény ördögös mesét hoztam, ami évek óta
bűvöletében tartott. Széplyány Ibronka története tele van ar-
chaikus szokásokra való utalásokkal, mantraszerűen ismétlő-
dő nyelvi formulákkal, és a főhős sorsa nagyon megrázó. Ezt a
bűvöletet és a meséből áradó varázslatot láttam a társaim arcán
is, mikor hallgatták a történetet, és ez fokozta lelkesedésemet a
mesemondásban. Ám már a hétvégére készülés során éreztem,
hogy a mese befejezésénél elakadok - egyszerűen mindig elfe-
lejtettem a végét. Tudtam, hogy itt rejlik a történet kulcsa és itt
ér a feszültség a tetőpontjára. A csoportmunkára készülve kü-
lön figyelemmel próbáltam felidézni magamban a záró mon-
datokat, megérteni, mi is történik itt pontosan, de még nem
nyíltunk meg egészen mesénkkel egymás felé, ezért sejtettem,
nehéz lesz azt végigmondani a többiek előtt. Jóslatom be is tel-
jesült, elvágtam a mese végét, a történet csúcspontján, a legna-
gyobb mesebeli veszedelemben kicsúszott az ujjaim közül az
elbeszélés fonala. „Elfelejtettem", ami persze sosem véletlen
egy ilyen terápiás közegben. Aznap este otthon tovább dolgoz-
tam a mesémmel, újabb olvasatok nyíltak meg bennem, élénk
álmaim voltak, és másnap sikerült ugyan a kifelejtett részt tü-
relmetlenül várakozó csoporttársaimmal megosztani, de va-
lami hiányzott. Csak a mese végét mondtam el gyorsan, elna-

29
gyoltan, már nem tudtam beleengedni magam a történetbe, az
íve megtört számomra, az éjszakai belső munka még nem üle-
pedett le és nem tisztult le bennem. Még nem esett minden a
helyére a történetben, tudtam, hogy még mindig nem értem,
mi történik itt. Lehet, hogy mégsem az enyém ez a mese? Mint-
ha bezárultam volna a történet, a csoport, a közös munka előtt,
amit kudarcnak éreztem, és segítséget vártam, mégsem kértem,
mert tudtam, egy feszes tempójú csoportmunkában erre nem-
igen van lehetőség. Magamra voltam utalva, önállóságra és bá-
torságra volt szükségem, hogy a történetem végére járhassak.
Végül a hétvége lezárásakor a nehéz feladatként kapott pró-
batételben kaptam egy választ. Illetve szavakat, mondatokat,
útravalót kaptam, amelyek csak hónapokkal később kerültek a
helyükre bennem. A történet feldolgozása, átalakítása, a tanul-
ságok levonása, majd az egész elengedése a lélek mély rétegei-
ben zajlott, ezért nem is történhetett meg egyik napról a másik-
ra, egy hétvége alatt. Most, majdnem egy évvel a csoportmunka
után is visszaszivárog bizonyos helyzetekben, ami itt történt
velem. Több állomása van a tanulási folyamatnak, amit a mese
révén megélhettem, és bizton állíthatom, hogy olyan képeket
kapok a történetből, amelyek máig tovább élnek bennem.
Szép élmény volt számomra a hétvége során a mesélők meg-
hallgatása, a részvétel abban a folyamatban, amelyben átala-
kult és egyre rendezettebb formát nyert a mátrixuk. Szerettem
látni, ahogy mindenki megtalálja az életébe illő kis mozaiko-
kat, amelyek összekötik a meséjével. A mátrix a falon gyönyö-
rűen tükrözte az egymás előtt is megosztott belső folyamata-
inkat, apró átalakulásainkat. Érdekes módon engem annyira
lenyűgözött a többiek sorsa, hogy a sajátom eltörpült mellet-
tük. Mintha összeadódott volna az egész: közös szándékunk,
erőfeszítésünk, megértéseink energiája egy olyan erőteret ho-
zott létre, amely önmagában változásokat idézett elő bennünk,
s ahol az is megtörténhetett, amire nem számítottunk, és amit
tudatunkkal nem foghatunk fel, szavakkal nem írhatunk le.

30
 Lenyűgözött a mátrix logikája is, amelyben annyira tisztán
kirajzolódhatott egy-egy mese útja a mesélő tükrén keresztül.
A kétnapos csoport előtt nem sokkal dolgoztam fel a Meseterá-
pia című könyvet, és nagy élmény volt számomra megtapasz-
talni, hogyan is működik a gyakorlatban az ott leírt folyamat.
Egy ilyen csoport működésébe betekintve számomra a legfeltű-
nőbb, hogy milyen nagy tapasztalatot és erőbefektetést igényel
a csoportvezető részéről, hogy tizenhárom mesén keresztülse-
gítse a jelenlévőket, őrizze a rendet a mátrixokban, megtalálja
a megfelelő feladatot (úgynevezett „próbát") a résztvevőknek,
és az időkeretek között tartsa a foglalkozást. Felelőssége nagy,
hiszen megnyílhatnak itt olyan belső kapuk, amelyek felkava-
róak, és figyelnie kell rá, hogy mindenki továbbléphessen saját
folyamatában. Én magam ezt csak kisebb csoportban tudom
elképzelni, ahol több figyelem juthat a jelenlévőkre. Élmény
volt számomra a részvétel ezen a mesecsoporton, és nagyon bí-
zom benne, hogy folytathatom a gyakorlati elmerülést a me-
sék világában, és több önismereti csoporton vehetek részt. Úgy
gondolom, ez a kulcsa annak, hogy valaki hasonló élmény-
ben részesíthessen másokat: folyamatosan keresztül kell magát
rágnia sok mesén, dolgoznia kell saját magán, és a saját bőrén
kell megtapasztalnia, mit is tanítanak a történetek. A szüntelen
személyes elmerülés nélkül puszta elméleti fejtegetés marad a
meseterápia. És talán így, ezen az úton újra élővé válhat a me-
sékben rejlő ősi tudás, amire olyan nagy szükségünk lenne éle-
tünk folyamán.

31
 Botáné Nagy Ildikó

AZ OKOS LÁNY TALÁLKOZÁSA HOLLE A A/TÓVAL

ÉS A CSILLAGSZEMŰ JUHÁSSZAL

A kétnapos saját élményű mesecsoportra Az okos lány című

mesét vittem. A csoportvezető azt kérte, hogy olyan mesét vi-
gyünk, amit valamikor nagyon szerettünk, vagy amit jelenleg
tartunk fontosnak az életünkben. „Ha ilyen meséd nincs, dol-
gozhatsz olyan mesével is, amely valamilyen oknál fogva ellen-
érzéseket vált ki belőled. Fontos, hogy a választott meséd a te
meséd legyen!" - szólt az előzetes instrukció.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezdjek a munkához,
mert az járt a fejemben, hogy nem a meseelemzés a legfonto-
sabb, hanem az a belső munka, amely a mesével való birkózá-
somat mutatja be, a továbblépésemet a történetből. A saját él-
mény csoportban való részvételem óta eltelt időben ugyanis
„kinőttem" ezt a mesét, ezért arra gondoltam, hogy megkere-
sem a következő mesémet. Napokig tartott a dilemma, hogy
miként is találok rá. De rátaláltam, s ezt a folyamatot szeret-
ném most bemutatni, azzal együtt, hogy meséim hogyan ha-
tottak a mindennapjaimra, hogyan értékelték át a kapcsolatai-
mat, mennyire segítették a rendet az életemben.
Az okos lány a csoportba indulás reggelén lett a választott
mesém. Ébredéskor ez volt az első gondolatom: „vidd Az okos
lányt." Egy ideje próbálok az intuícióimra erősen hallgatni,
így gyorsan elolvastam, miről is szól ez a mese. Előző nap még
A csillagszemű juhásszal készültem, ugyanakkor a Holle anyó

32
volt gyermekkorom kedvenc meséje. A kettő között nem tud-
tam dönteni, hiszen az egyik a kedvencem volt, a másiktól pe-
dig hetek óta nem tudtam szabadulni. Végül mégis egy harma-
dik jött velem a csoportra.
Az első nap felállított mesemátrixban az okos lánynak láttam
magamat a mesében, de mire rám került a mesélés, a királlyá
változtam. A mese konfliktusának sok-sok keresztkérdés és se-
gítő rávezetés után a rivalizálást neveztük meg, de ezzel egy jó
darabig nem tudtam mit kezdeni saját életemre vonatkozóan.
Aztán be kellett látnom, hogy van hozzá közöm. Ez jellemezte
sokszor a párkapcsolatomat, szavakba öntve is, de más ember-
társaimmal kapcsolatban is éreztem hasonló, kimondatlan ér-
zéseket. A saját belátásom érkezett a segítségemre ezen a hét-
végén, ami azért különösen jelentős, mert a dacos, harcos lány
most elfogadta a kritikát, és hatalmas köszönetet érzett a fel-
tárt konfliktusért. Amikor tárgyat kellett választani magunk-
nak a meséből, én a vidámságot és a szitát választottam, s eze-
ket mindennap próbálom használni azóta is. A családomban
nagyon fontos, hogy vidámsággal oldjam a gyerekeim szoron-
gását, ily módon feledtessem a munkahelyi fáradtságot, vagy
elsimítsam a kamaszkorból adódó nézeteltéréseket. A szitára
pedig azért van szükségem, mert sokszor okozott már gondot,
hogy nem mérlegeltem, hanem csípőből válaszoltam egy hely-
zetre. A „szitát" a mesecsoport óta mindig magamnál tartom,
és próbálom az apró lyukak méreteit beállítani, nehogy valami
túl gyorsan, vagy éppen egyáltalán ne folyjék át rajta. „Rostá-
lok" szorgalmasan.
A mesés hétvége után egy héten keresztül minden este vala-
melyik mesében szerepeltem álmomban, és a tanult módsze-
rekkel dolgoztam. Ha felébredtem, már vágytam is vissza a
mesékbe, és hallottam a csoportvezető hangját: „nézd meg, ki
vagy te pontosan ebben a mesében? Ki az ellenfeled? Találj rá
az igazi konfliktusra, az igazi helyszínre..."
A múlt héten a férjem teljesítménytúrán vett részt, és utána

33
 lenyűgözve mesélte, hogyan küzdötte végig az utat az erejével
és az elméjével. Nagyon büszke voltam a kitartására, s boldo-
gan mentem aludni. Nem jött álom a szememre, viszont ezen
az éjjelen gyönyörűen összeállt bennem a kép életem három
fontos meséjével kapcsolatban. Ott állt előttem Holle anyó, az
okos lány és a csillagszemű juhász, és együtt segítettek nekem a
továbblépésben.
Holle anyó gyermekkorom kedvenc meséje volt. Számomra
Holle anyó mindig a megértést, az odafigyelést jelképezte, va-
lamint azt, hogy amit én adok, azt kapom vissza. Holle anyó-
nak nem kellett semmit mondanom, mert ő jobban ismert,
mint én saját magamat. Metakommunikáció volt kettőnk kö-
zött. A mesében én a fából faragott teraszon álltam, s onnan
néztem, ahogy Holle anyó megrázza a párnát, majd megkér,
hogy én is rázzam. Ez boldogsággal töltött el, mert nagyon sok
embernek szereztem ezzel örömet, közöttük az édesapámnak
is, aki mindig aggódott az elvetett búza miatt. A tárgy, amit el-
hoztam ebből a meséből, egy párna volt. A mesecsoport óta tu-
dom, hogy bennem is van egy „párna", amit időnként fel kell
rázni, hogy havazzon „odafent". Ezt a technikát szükség esetén
(például „lefagyás") bátrabban alkalmazom.
Az okos lány című mesében megtalált konfliktus rengeteg-
szer visszacseng a mindennapjaimban. De a mesére nincs már
szükségem, amióta sokkal jobban megtalálom a hangot a kör-
nyezetemben élőkkel. Azt sem szeretném, ha a férjem vál-
na „okos lánnyá". Egy-egy nehezebb szituációban megszólal
a csengő a fejemben, és úgy tűnik, tudom kezelni a helyzetet.
A mese jó irányt mutatott az érzelmi kiegyensúlyozottság felé.
A csillagszemű juhászt is megértettem ezen az éjjelen, bár so-
káig nem tudtam, miért szeretem. Most már tudom, hogy azért,
mert mindaz, amit a csillagszemű juhász birtokol, számomra
is elérhető, hiszen ez nem csak az ő tulajdona, s nincs nemhez
kötve sem. Nap mint nap keresem magamban a csillagszemet,
keresem azt az embert és legfőképp nőt, aki valójában vagyok,

34
aki a születésem előtt voltam, és aki tudja, mi a rend belül, tud-
ja a dolgát, és bölcsességgel, bátorsággal felvértezve halad előre
az útján. Hiszem, hogy ha megtalálom magamban, a környe-
zetemnek is sokat segíthetek, s legfőképp a gyerekeimnek tu-
dok utat mutatni. Ha elveszítem a csillagszememet, sokszor a
gyerekeim bölcsessége által találok rá újra. Jó próba ez is: őriz-
ni a csillagszemet! Sokszor elolvastam a mesét, s ha felidézem
a róla hallottakat, mindig találok egy új fogódzót, ami segít a
bennem lévő rend elérésében. Annyiszor bebizonyosodott már,
hogy hinnem kell magamban, és követnem kell az elképzelé-
seimet, nem hagyhatom el magam, és nem tántoríthat el, ha
mások befolyásolnak. Ügy érzem, hogy életem következő sza-
kaszában, a csillagszemű juhászhoz hasonlóan, nekem is a tisz-
tánlátás próbáit kell teljesítenem és végigjárnom.

35
 Standovár Ágnes

A SÖTÉT LYUK, AHOL

SEM EGET, SEM FÖLDET NEM LÁTNI"
Belső monológ a saját élményű mesecsoporton

Az elméleti képzésen azt tanultuk, mindig fel kell tennünk a

kérdést, hogy „mire akarom használni a kiválasztott mesét?".
A saját élményű csoportban - ahová a Világszép Nádszál kis-
asszony című magyar népmesével érkeztem - szintén fel kellett
tenni egy kérdést saját életünkkel kapcsolatban, amit később
összekötöttünk a hozott mesénkkel. Az én kérdésem így hang-
zott: „merre tovább a szakmában/hivatásban? El kell-e kötele-
ződni vagy maradhatok sokrétű?" Legyen hát ez a kérdés a kiin-
dulása a mese feldolgozásának, s lépjünk be a mesébe - először
a mesemátrix segítségével. A képlet tulajdonképpen teljesen vi-
lágos: a mese hőse a legkisebb királyfi, akivel mindjárt azonosí-
tom is magam. Arra a csoportvezetői kérdésre, hogy „Hol látod
magad a mesében?", azt tudom válaszolni, hogy először a hegy-
tetőn látom magam királyfiként, de ez gyorsan elmúlik... A kö-
vetkező pillanatban kiderül, hogy a „sötét lyuk" markánsabban
megszólít, szinte vonz, nem tudok elmozdulni onnan. Ez az el-
ső meglepetés: nem is gondoltam, hogy ennyire vacak a helyzet,
azt hittem, jól vagyok. De bárhogy szeretnék inkább a hegytetőn
lenni, nem tudok szabadulni a képtől: a „sötét lyukban" vagyok.
Ekkor eszembe jut egy nemrégiben hallott másik mese, a Lotil-
ko szárnyai, abban is ott láttam magam, amikor Lotilko odaad-
ja a csizmáját és a kabátját, majd mezítláb elindul a hidegben...
Igen, most már biztos, hogy itt vagyok: egy sötét lyukban.

36
 Milyen a „föld lyukában" lenni?
Elképzelem...
Iszonyatosan szorongató! Nem tudni, hol van a lent és a fent,
merre van az előre és a hátra, összeszorul a gyomrom, nehéz
levegőt venni, ráadásul hideg van és minden nedves. Kígyók,
békák és undorító csúszómászók vesznek körül, időtlen időkig
(„hét nap, hét éjjel") csak jobbra-balra tapogatózol, aztán meg-
érkezel egy vaskapuhoz, ahol egyébiránt egy százfejű sárkány
áll strázsát. Érzésem szerint nincs ennél rosszabb és szoronga-
tóbb hely a világon. S az csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a Nap
pitvarából kellett idekerülni, ahol már szinte a kezedben lehe-
tett volna a fényt adó napsugár. S mindössze az volt a „bűn",
hogy „vala ottan egy talpig tükör, odaállott és nézegette magát a
tükörben". Mármint a főhős, aki momentán én vagyok.
Hogy is állok én most „főhősként" saját életemben? Megcsi-
náltam a szakvizsgámat, férjhez mentem, szültem két kislányt,
szép házban lakunk, mindenünk megvan, boldogan élünk. És
nemsokára újra munkába állok... Igazán büszke lehetek ma-
gamra! Vagy mégsem?
„Vala ottan egy talpig tükör, odaállott és nézegette magát a tü-
körben."
Hogy fogom megoldani a mindennapokat? Hiszen így is ál-
landó vesszőfutás az életem. Nincs türelmem a gyerekekhez.
Mi lesz, ha kirúgnak fél év múlva? Mi lesz, ha kiderül, hogy
már „túl öreg" vagyok ehhez az egészhez? Mi lesz, ha halálra
fogom unni magam ebben a munkában - interjúk, telefonok,
tárgyalások, tréningek, teljesítményszámok stb.?
Ez a sötét lyuk.
Kemény büntetés jár az önelégültségért! Nem állnak ki értem
azok, akik fontosak nekem, elzavarnak; nem vállalják fel mi-
attam a konfliktust azok, akiknek évek óta segítettem, amikor
kellett. Csak „nem hivatalos" köszönetet kapok, azt is titok-
ban. Borzasztóan sajnálom magam. Dühös vagyok és sértett.
Tényleg ekkora büntetés jár azért, hogy egy kicsit „nézegetem

37
magam a tükörben"? Aztán elcsendesedik a düh, a harag, és
egyre kevésbé tetszik, amit a tükörben látok. Valami megvál-
tozott. Rájövök, hogy nagyon fontos volt, hogy „elzavarjanak",
sőt ebben a helyzetben épp ezzel lehetett segíteni rajtam. Rájö-
vök, hogy nem a saját utamat járom. Sőt azt sem tudom, mi az
utam!
Ez a sötét lyuk.
Volt egyszer egy hivatásom, amiben hittem, amit szerettem,
amiért „tenni" tudtam. Most nem tudom, hogy van-e értelme,
hiszek-e még benne, s hogyan fogjak hozzá? Sok év eltelt, azóta
mindenki járja a maga útját. Kihez lehet kapcsolódni? Van-e
erőm egyáltalán újrakezdeni? Van-e értelme?
Ez a sötét lyuk.
Évek óta arról szólnak a mindennapjaim, mit KELL meg-
tennem. Nincs kérdés, nem szükséges a célon gondolkodni.
A gyermeket meg kell szoptatni, etetni, felöltöztetni, tisztá-
ba tenni, éjszaka felkelni hozzá, elaltatni, virrasztani, segíteni,
korlátozni, tiltani, tartani, gyógyítani, ringatni, felemelni, vin-
ni, engedni, irányítani stb. Gyönyörű és magasztos dolog ez, de
most elfogyott az erőtartalék. Elaprózódott a libidó. Nincs ben-
ne(m) a lüktetés, a lendület, az ERŐ. Nincsenek célok, csak egy
dolog vezet: a mai napot „megoldani".
Ez a sötét lyuk.
Legalább világosan látom, milyen sötétben vagyok...
Kúszva, mászva, tapogatózva érkezem a százfejű sárkányhoz.
Ki az én százfejű sárkányom? Meg kell tudnom nevezni ahhoz,
hogy megtaláljam a megfelelő eszközt a legyőzéséhez. Az én
sárkányom ott vár a vaskapunál. Nem támad, nem okád tüzet,
csak vár. És őrzi az átjutásra szolgáló vaskaput. Ez a dolga. És
nekem mi a dolgom itt?
A százfejű sárkányom az eltéríthetőség, a szétszórtság, a lus-
taság, a félelem az akadályoktól, a kicsinyhitűség magammal
és a környezetemmel kapcsolatban, a körülményekre való hi-
vatkozás, az önsajnálat, a céltalanság, a kialvatlanság, a dön-

38
 tésképtelenség, az életkorom, az egyedüllétem, a bűntudat, a
szorongás, az aggódás, a felfuvalkodottság, a türelmetlenség
s megannyi rám csimpaszkodó, visszahúzó tulajdonságom,
amelyek a részemet képezik. És hogyan lehet őket legyőzni?
„Tapogatott, hátha másfelé mehetne." Milyen ismerős is ez!
Milyen jó is ezzel a gondolattal eljátszani! Végül is nincs sem-
mi kényszerítő erő. El lehet odázni a döntést, a cselekedetet, a
továbblépést?! Végül is nem haltam meg a sötét lyukban! Biz-
tosan ki lehet még bírni egy kicsit tovább is?! Lehet, hogy sötét,
rideg, szorongató, céltalan, vegetatív - de legalább már isme-
rem. Olyan nehéz elindulni az ismeretlenbe! És ott az a százfe-
jű sárkány is.
Igazából lehet, hogy nem is kell legyőznöm. Nem ezekkel van
most dolgom. Elég elaltatnom. Egy kicsit háttérbe állítanom.
A részem.
„Nagy bújában, bánatában belefújt a furulyába." Furulya.
A csoportvezető azt mondja, a mesebeli furulyaszó olyan, mint
az ima. Mit jelent most az ima? Térdeljek le és imádkozzak?
Kérjek bölcsességet a döntéseimhez?
A Meseterápia című könyvben azt olvastam, elég egyszerűen
megnyílni a csoda előtt, s befogadni. És velem is megtörtént a
csoda. Engem a Gondviselés hozott a mesecsoportra. Számom-
ra ez égi jel. Itt nincs más dolgom, csak megnyílni, befogadni
és látni, ahogy a rend kezd visszaállni. A dolgok rendje, az érté-
kek rendje, a legbelső lényeg, a lehetséges látása.
A sárkány a határok őrzője. Őrzi az átkelőt, de a furulyaszó-
ra egy feje sem mozdul meg, lefekszik a földre. Szabaddá válik
az átjárás. Honnan hová kell átlépni? A sötétségből a fénybe, a
múltból a jövőbe, a halálból az életbe, a régiből az újba, az is-
merősből az ismeretlenbe.
Én hol tartok most? Kezembe kerül egy papír. Azt már nem
tudom, milyen instrukcióra írtam a mesecsoport kezdetekor,
de ez áll rajta az én írásommal: „fordulópont, valami új kezde-
te, valami régi elengedése, de visszatalálás is valami régihez."

39
Igen, itt tartok most, pontosan ebben a pillanatban, amikor az
első lépést megteszem, át a vaskapun. Rengeteg szorongás kísé-
ri, félelem a jövőmtől, új „szerepek", új megmérettetések, elbi-
zonytalanodás a döntéseim helyességében, gyász, az anyasze-
rep bizonyos aspektusainak elengedése, a gyerekek kiengedése
az ölemből, sok idegen arc, helyzet, kihívás, és ki tudja, mennyi
minden más. De az első lépést megtettem. És csodák csodájá-
ra nyiladozik a sötétség. És érkezik a távolból Hajnal, a Napnak
legkedvesebb leánya, felcsillan a remény. Hogy újra megtalál-
hatom a saját éltető erőmet. Hogy lehet igazi értelme a minden-
napoknak. Hogy érvényes emberi tapasztalat az is, ha valamit
rosszul csinálok, ha rossz döntést hozok. Még nem tudom, ho-
va fog vinni Hajnal. De azt tudom, hogy ő a segítőm.
Mi most a dolgom? Hajnal mellé ülni az ő szárnyas lovára, s
menni hetedhét ország ellen...
Nagyon hosszú még ez a mese. Milyen sok dolog történik
még benne! Mennyi tapasztalat, feladat, hosszú út, mennyi té-
velygés, elhamarkodottság. Annyi mindent nem értek még, de
amit megértettem belőle, az sok erőt ad. Segít a mindennapi
döntéseket meghozni - világosabbá vált egy cél, és egyszerűbb-
nek tűnik most látni, hogy mi szolgálja a célt, és mi nem. A dol-
gok más értelmet kapnak. Az egyedüllét most nem magányt,
hanem befelé figyelést jelent. A magamra „költött" idő nem po-
csékolás, hanem fejlődés. A könny nem szomorúság, hanem
tisztulás.
Minden benne van a kosaramban, amire szükségem lehet.
És én elindulok vele...
Űjra.

40
ALKOTÓ-FEJLESZTŐ
MESETERÁPIA
FOGLALKOZÁSTERVEK
 Laczi-Horváth Kinga

E G Y Ü T T E S ÉLMÉNY ANYÁKNAK ÉS BABÁKNAK

Mesefoglalkozások a Babahordozó Klubban

Alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozásaimat babahordozó

klubunkban, havonta egy alkalommal, kisgyermekes édes-
anyák részére terveztem. 8-10 édesanya jár a klubba, 3 éves
vagy annál kisebb gyermekével együtt. Alapvető célom: mese-
mondó-tematikus foglalkozások szervezése. Tematikus abból a
szempontból, hogy minden alkalommal egy-egy olyan téma-
kört járunk körbe, ami a kisgyermekeket érinti, méghozzá ki-
fejezetten az apróságoknak válogatott mondókákkal, dalokkal,
népi játékokkal, mesékkel. Nem a mondókákat, dalokat sze-
retném elsősorban megtanítani, hanem azt a szemléletmódot,
hogy az édesanyák egységként lássák ezeket, valóban egy „vi-
lágkép" részeiként. Mintegy kézen fogva vezessék el a gyere-
keket a kétsoros mondókától egészen a varázsmesékig. Célom
az is, hogy az édesanyák a szövegeken keresztül megtanulják
megérteni gyermekeik gondolkodásmódját, valamint azt, hogy
minden újszülött ismeretlen világba csöppen, ami a meséken
keresztül is megismerhetővé válik. Mesemondó is ez a találko-
zó, mert közben mesét is mondok: nemcsak elméleti informá-
ciókat szeretnék átadni, hanem élményt is.

43
 A foglalkozások célja

Sajnálatos tény, hogy a mai gyerekek már alig hallanak, ezért

alig ismernek „igazi" meséket. Modern, elektronikus kütyük-
kel és monitorokkal teletűzdelt világunkban az ezek közvetí-
tésére legilletékesebb szülők ugyanis a korábban oly természe-
tesnek vélt mese-szertartásra mind ritkábban kerítenek sort.
S ha igen, akkor is egyre ritkábban mondják el az évszázado-
kon át bevált „varázsmeséket". Pedig a csodában minden gyer-
mek hisz. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ne feled-
kezzenek el az élőszó, az élő mesemondás csodatévő erejéről,
megismerjék a jó mesemondás alapfortélyait. Hiszen a klasszi-
kus mesemondás-mesehallgatás egyik legfőbb jellemzője, hogy
a hallgatóság a mesét a mesemondóval együtt éli, élvezi, fog-
ja fel. Szeretném megmutatni, hogy fejből mesélni is meg lehet
tanulni, a nyelvi sajátosságok, szófordulatok előhívhatók, hisz
bennünk élnek, akárcsak a mesék. Semmi más nem kell a gya-
korláshoz, csak mesélni, mesélni...
Szeretnék továbbá utat mutatni abban, hogy a legkisebbek
számára is létezik befogadható hosszúságú mese, és kapcso-
lódhatnak hozzájuk mondókák és dalok. A régiek tudták még,
hogy a mondókák, népdalok, népi játékok, találós kérdések és
mesék egységes egészet alkotnak. Az élet szinte minden szele-
tével kapcsolatosan van mondóka, s ezek mindegyikéhez páro-
sítható mese, dal, játék is. Ugyanazon a nyelven beszélnek, így
az életkornak megfelelő kérdéseket többféle módon is körbe le-
het járni. Nem felesleges „bugyutaság" mondani, énekelni, tap-
solni a mondókákat, ringatókat, höcögtetőket, majd utánuk a
láncmeséket, halmozó meséket stb.
Jó lenne feloldani a népmesékkel kapcsolatos tévhiteket is.
Nyilvánvalóvá tenni, hogy a meséhez kapcsolódó szólások,
mondókák is arra utalnak, hogy a mese valami nagyon szép
dolog: mesés, meseszép, mesébe illő. Átadni, hogy a jó öreg
mesék évszázadok óta hordozzák emberi életünk alapértékeit,

44
és megjelenítik feladatainkat, vágyainkat, megpróbáltatásain-
kat. Egy mesehős soha nem adja fel! Kiállja a próbákat és elnye-
ri méltó jutalmát. A népmesék óriási összerendező, egyensúly-
teremtő hatással rendelkeznek. A képzésen tanultak alapján
szeretném elmondani nekik, hogy a mesékben minden rend-
be hozható! Az értékes, eredeti mesék több ezer ember tudását
őrzik, örök érvényű hatásokkal, amelyek fontos emberi prob-
lémákra, élethelyzetekre adnak választ. Üzeneteket közvetíte-
nek és utat mutatnak, hogy a gyerekkor igenis ki lehet kövez-
ve mesékkel.
Végül arra is felhívnám a figyelmet, hogy a népmesének ere-
je van, benne „minden lehetséges". A mesei csodás dolgok egy
nagy rendszer tagjai, mégpedig egy zárt rendszeré, mert a me-
sékben az ősi néphit, népszokások, a világról alkotott ősrégi
kép emlékei őrződnek tovább.

Rendelkezésre álló idő

Alkalmanként 60 perc áll rendelkezésünkre, ami két részből áll

(25-35 perc). Rövid bevezetés után mondókázás, éneklés együtt
a gyerekekkel, aztán következik a választott mese elmesélése.
A második részben beszélgetés a meséről az édesanyákkal, ek-
kor a gyerekek már „világkörüli útra indulhatnak". Az eddigi
tapasztalat az, hogy a gyerekek az első fél órában még hajlan-
dók az együttműködésre, utána inkább a mozgás, futkosás kö-
ti le őket, a legkisebbek pedig el is alszanak. 60 perc után már
szétesik a társaság, és nagy lesz a hangzavar.
Jelen munkámban az első foglalkozás tervezetét szeretném
bemutatni.

45
 A testtudat kialakítása

Választott mese: Az öt jó barát (burmai mese)

Miért ezt a mesét választottam?
Azt gondolom, hogy ezeket a mondókákat, énekeket az el-
sők között lehet bevonni a babával, tipegővel való játékba. Azt
biztosan tudja mindegyik anyuka, hogy a babának fokozato-
san meg kell tanulnia elkülönítenie magát a világtól, de még az
anyjától is. A cél ezzel a foglalkozással: tudatosítani az anyu-
kákban, hogy a kisgyerek testérzékelését támogathatják mon-
dókákkal, mesékkel is. Másrészt - az altatók után - talán ezek
a legismertebb és általánosan használt, szinte mindenki által
ismert „varázs-szövegek". Ha itt sikerélményt szereznek, véle-
ményem szerint bátrabbak lesznek a továbbiakban is. A válasz-
tott mese pedig az apróságot tanítja testének ismeretére. Fon-
tos lenne továbbadni azt is, hogy létezik a legkisebbeknek való
népmese is.

Bevezetés a mesébe

Szeretnék az édesanyáknak egy csokorral bemutatni azokból a

mondókákból, énekekből, amelyek segítik a test tudatosítását,
a világ megértését. Van közöttük varázsmondóka, simogató
játék, gyógyító, tevékenységről szóló és közös mozgást kísérő,
majd a legvégén testtudatosító kézjáték. A cél, hogy a picikkel
együtt játszhassunk, a fejétől a lábáig végigérjünk, legyen is-
mert és kevésbé ismert is közöttük, s valamennyi mozgással is
kísérhető legyen.
A következő mondókákat tanuljuk meg első alkalommal
mozgás, játék kíséretében:*

* A kötetben szereplő mondókák és mesék megtalálhatók a Metamorp-

hoses Meseterápiás Egyesület honlapján: www.metamorphoses.hu

46
 Naphívogató
Simogató
Süssünk, süssünk valamit...
Áspis, kerekes...
Hej, Gyula, Gyula, Gyula...
így lovagolnak a papok...
Lóga a lába lóga...
Megmásztam öt hegyet...
Ezzel látok, ezzel is...

Végül egy kézjáték, amely átvezet a meséhez:

Ez esett kútba,
jött ez, és kihúzta,
ez az ágyba lefektette,
ez takarta, elaltatta,
hát ez a kis huncutfajta
nem fölébresztette?

Mesemondás: Az öt jó barát

A mese feldolgozása

A mesét követő fél órában a következő témákról indítok beszél-

getést:

1. Olvassuk vagy mondjuk?

Nem memorizálni kell a mesét, hanem emlékezetből és szívből

jó mesélni.
A mesék nyelvi sajátosságai, jellegzetes szófordulatai hamar
gyakorlattá válhatnak.
Képekben gondolkodjunk! Sokat segít, ha színes képekre
bontjuk magunkban a mesét, és ezeket adjuk át.

47
 Keressük meg a mesélés helyét és idejét.
Használjunk bátran mondókákat, éneket kísérőnek.
A mondókák és a dalok egyenértékűek. Nem kizáró ok, ha
valaki nem teljesen tisztán énekel. Ha a kisgyerek még nem
fogja fel a szöveg minden szavát, a beszédünk, hangszínünk,
gesztusaink, mozgásunk fontosak a számára. Elősegítik, hogy
mintegy belülről érezze át, amit hall, és előbb-utóbb ki is tudja
majd fejezni az érzelmeit.

2. Mesetípusok apróságoknak

Ezek: mondókák, varázsszövegek, ölbeli játékok (ringatók, al-

tatók, höcögtetők, lovagoltatok, gyógyítók, táncoltatok, kéz já-
tékai stb.), később pedig a láncmesék, halmozó mesék, halan-
dzsamesék, végtelen mesék. Ezek mindent „elmagyaráznak"
az apróságnak, ami történik vele, ráadásul egy olyan nyelven,
amit ő is megért. Régen a mondóka és a cselekvés mindig ösz-
szekapcsolódott, az életben előforduló valamennyi problémára
tulajdonképpen volt/van egy mondókatípus.
Ezek után következnek az egy fokkal bonyolultabb formák, a
formulamesék, amelyek számukra is befogadható hosszúságú-
ak, és az őket foglalkoztató kérdésekre adnak választ. Beszélge-
tésünk utolsó témája egyben átvezet a következő foglalkozás-
hoz is, amelynek témája a formulamese lesz majd.

48
 Fekete-Szabó Viola

MEGLÁTNI, AMI VAN

Mesefoglalkozás halmozottan fogyatékos,
mozgáskorlátozott gyermekekkel

Sok éve foglalkozom halmozottan fogyatékos, mozgáskorlá-

tozott gyermekekkel. A halmozott fogyatékosság hátterében
egy korai életkorban bekövetkező komplex, átható sérülés áll,
amely a központi idegrendszert is érinti. A károsodás követ-
keztében egy összetett tünetegyüttes alakul ki, amely az egész
személyiség fejlődésében jelentős eltéréseket idéz elő. A fejlő-
dés eltérése a motoros, a kommunikációs funkciók, továbbá az
e kettővel szoros kapcsolatban álló értelmi funkciók területén
a legjelentősebb.
A motoros funkciók terén a fejkontroll hiánya, a felegyenese-
dés, az állás, a helyváltoztatás képességeinek súlyos nehézségei,
a végtagok működésének zavarai és a beszédszervek funkció-
zavarai fordulnak elő. A mozgásos funkciózavarok következ-
tében minden mozgásaktivitást feltételező tevékenység akadá-
lyozottá válhat.
A kommunikációs funkciók esetében a beszéd hiánya, a non-
verbális jelzések alkalmazásának bizonytalanságai, valamint a
beszédértés nehezen megítélhető szintje a kölcsönös kommu-
nikációs megértés zavarát okozzák.
A kognitív fejlődés sok eltérést és sajátosságot hordoz magá-
ban, de összességében elmondható, hogy a kognitív funkciók
(ide tartoznak a figyelmi, emlékezeti funkciók is) működésé-
ben is jelentős hátránnyal küzdenek a halmozottan fogyaté-

49
kos gyermekek. Gondolkodásukra többek között a nagyfokú
konkrétság és rigiditás, az ok-okozati összefüggések megérté-
sének zavara jellemző. Nehezen általánosítanak, gondolkodá-
suk cselekvésbe ágyazott, nehezen jutnak el az elvont (szemlé-
letes) cselekvés szintjére (például szerepjátékok alkalmával, ha
orvososat játszunk, a hőmérőt nem tudjuk számukra egy má-
sik tárggyal - például ceruzával - helyettesíteni, csak akkor ér-
tik meg, miről van szó, ha egy „igazi" játékhőmérővel mérjük
meg a lázukat).
Szenzoros funkciók területén az érzékelés/észlelés kiesései,
az inger felfogásának és feldolgozásának zavarai jelentenek szá-
mukra komoly nehézséget a világ megismerésében.
Ezeket a száraz gyógypedagógiai összefüggéseket azért fej-
tettem ki ennyire részletesen, hogy érthetőbbé váljanak azok a
sajátosságok, amelyeket a velük való fejlesztő munkában - így a
mesék kiválasztásában is - mindig figyelembe kell vennünk.
Az utóbbi években feltűnően megnőtt az iskolánkba járó
gyermekek között a beszédképtelenek aránya. A súlyosan be-
szédfogyatékos gyermekek vágyaikat, szándékaikat és érzése-
iket nem tudják kifejezésre juttatni, ezzel elveszíthetik az ön-
rendelkezés lehetőségét. Ezért fontos, hogy a legkorábbi évektől
kezdve bátorítsuk őket arra, ne passzív kívülállóként és szem-
lélőként tekintsenek önmagukra, hanem tapasztalják meg,
hogy képesek aktívan és hatékonyan befolyásolni életük ese-
ményeit. Az augmentatív és alternatív, azaz a kiegészítő és kise-
gítő kommunikáció (AAK) a gyógypedagógia legfiatalabb ága;
belépőt ajánl fel a súlyos beszédfogyatékossággal küzdőnek ab-
ba a közös világba, ahol valamennyiünknek együtt kell élnünk.
Az AAK egyik legáltalánosabb céljának a kommunikatív kom-
petencia növelése tekinthető, aminek feltétele a kommuniká-
ció iránti vágy kialakulása. A hatékony kommunikáció meg-
valósításához eszközöket (képkommunikációs szimbólumok,
gesztusjelek, hangadó gépek, kommunikátorok stb.) és ideális
esetben megfelelő gyakorlási lehetőségeket is biztosít az AAK.

50
Ezenfelül törekszik a természetes modellek hiányának pótlásá-
ra is, hiszen az augmentált személy nem rendelkezik hasonló
módon kommunikáló szerepmodellekkel, nem követheti ösz-
tönösen mások kommunikációs stratégiáit, és nem lesheti el a
kommunikációt hatékonnyá tévő szociális ügyességet.
A mindennapokban viszonylag kevés alkalmat találunk az
iskolában arra, hogy hatékonyan tudjuk motiválni a gyereke-
ket az aktív kommunikációra. A mesehallgatás olyan egyedül-
álló élményt jelent számukra, amely jó lehetőséget kínál ennek
megvalósítására. Ehhez számukra megfelelő módon kell adap-
tálni a mesefoglalkozásokat, a hangsúlyokat azokra a területek-
re téve, amelyek alkalmat nyújtanak intenzív fejlesztésükre.
A mese azonban nyilvánvalóan jóval több, mint puszta fej-
lesztési lehetőség. Vele az egyetemeshez, a kollektívhez tud-
juk a fogyatékos gyermekeket közelebb vinni, az emberiség kö-
zös tudásanyagához (az archaikus tudáshoz), melyekhez ők is
könnyen kapcsolódhatnak, megkerülve ezáltal az őket akadá-
lyozó korlátokat. A racionális gondolkodásmód mellett a ké-
pekben való gondolkodás lehetőségét is felkínálja számukra a
mese.

A mesefoglalkozás anyagát az intézmény iskola-előkészítő cso-

portja számára állítottam össze. Ebbe a heterogén összetéte-
lű csoportba zömmel 6-7 éves, eltérő képességű gyermekek jár-
nak.

A „világkép-módszer" adaptálásánál igyekeztem az alábbi

szempontokat figyelembe venni:
- A csoportfoglalkozásokon az életkori és értelmi adottsága-
iknak jobban megfelelő formulameséket (lánc- és mondó-
kameséket) és rövidebb, egyszerűbb felépítésű művek „fel-
dolgozását" részesítjük előnyben, mint például A kóró és a
kismadár, A répa, A vajaspánkó, A kiskakas gyémánt félkraj-
cárja című mesék.

51
- A foglalkozáson hangsúlyos szerep jut a mondókáknak és
a népi játékoknak, hiszen kiemelt szerepet kell szánni és
elegendő időt kell biztosítani a testbe való megérkeztetés-
nek. Ezekkel a mondókákkal a hagyományos gyógypeda-
gógiai fejlesztési lehetőségek megragadásán túl (például a
Giling-galang kezdetű mondóka során játszott lógázással ki-
tűnően lehet fejleszteni a proprioceptív érzékelést) támogat-
ni lehet a saját test érzetének kifejlődését (a testérzékelést) is.
Mivel a halmozottan fogyatékos, mozgáskorlátozott gyer-
mekek csökkent motoros aktivitásuk miatt akadályozot-
tá válnak az önmegélés folyamatában, kevésbé ismerik saját
testüket, és testsémájuk is kevésbé kialakult. Ezért is különö-
sen fontos számukra, hogy megismerkedjenek a népi mon-
dókákkal, a hagyományos dajkarímekkel (például arcmuto-
gatók és etetők, simogatok, csiklandozok, táncoltató játékok,
dülöngélő játékok), melyek a testérzet fejlődésén túl alkal-
mat adnak a társas együttlét és együttmozgás élményeinek
megtapasztalására és erősítésére.
- Mivel az értelmi fogyatékos gyermekek nehezen általáno-
sítanak, fontos, hogy a konkrétabb játéktárgyak használa-
tát részesítsem előnyben a foglalkozásokon. Úgy tervezem,
hogy túlnyomó részt állat- és emberbábokkal, fényképekkel
és applikációs ábrákkal dolgozom majd.
- Az érzékszervek élesítésének is kiemelt szerepe van a fog-
lalkozások felépítésében. A látás, a hallás, a szaglás, a tapin-
tás, az ízlelés és a vesztibuláris észlelés csatornáin keresztül
nemcsak a történetbe való megérkezésüket segíthetem elő,
hanem ez a stimulálás meglévő tapasztalati deficitjeik pótlá-
sára is remek lehetőséget kínál. A gyógypedagógiai gyakor-
latban alkalmazott úgynevezett bazális stimuláció feladata a
különböző anyagok, eszközök révén testi ingerek biztosítá-
sa az érzékelés különböző területein (például a vesztibuláris
ingerek segítségével tájékozódási pontokat nyújt a gyermek-
nek a saját testével kapcsolatban, érzékelhetővé válik a moz-

52
 gás iránya, ereje, az akusztikus ingerekkel lehetőséget biz-
tosítunk annak megtapasztalására, hogy a hangok, a zajok
információt hordoznak, jelentésük van). A meseterápiás al-
kalmak jó lehetőséget kínálnak arra, hogy mindezek az in-
gerek egy adott mese történetére felfűzve, strukturáltan ér-
hessék el őket.
- Az együttlétek arra is alkalmat adnak, hogy számukra rend-
kívül fontos szociális készségeket is fejlesszenek. Ilyenek pél-
dául az együttműködés, a kivárás, a másikra figyelés, vala-
mint a bekapcsolódás a kommunikációs labdajátékba.
- De ami talán a legfontosabb, hogy olyan intenzitású élmé-
nyekhez tudják juttatni őket, melyek tartósan kibillenthetik
az esetlegesen meglévő kiszolgáltatott, passzív-depresszív
állapotukból az életkorukhoz jobban illő, örömtelibb, aktí-
vabb létezés irányába.

A foglalkozások alkalmával A nyulacska harangocskája című

népmesével (formulamese) ismerkedünk meg. Több alkalom-
ra tervezem a foglalkozásokat: a hallási, a tapintási és az ízlelé-
si (répa, saláta, tej, víz kóstoltatása) ingerek megtapasztalásá-
ra is egy-egy foglalkozás épül majd. Az első alkalom anyaga a
hallási figyelem témája köré épül. A foglalkozások megvalósí-
tásakor ideális esetben minden gyermek mellé jut egy-egy fel-
nőtt segítő.

Korcsoport

5-7 éves, halmozottan fogyatékos gyermekek

Tervezett idő

45-50 perc

53
 Választott mese

A nyulacska harangocskája című népmese

Miért ezt a mesét választottam?

Egyrészt ez a korcsoport életkorához, értelmi képességeihez

alkalmazkodó láncmese, másrészt a mese témája a bátorítás,
az önbizalom megerősítése. Fő kérdése: Kire bízhatjuk legdrá-
gább kincsünket?

Beléptetés

A Bújj, bújj, zöld ág című népi játékkal kezdünk (a játék leírása

a foglalkozásterv végén). A két kaputartó közül az egyik nyu-
lacska, a másik macska. Választás gyakorlása: Kihez mész?
Nyulacskához vagy macskához?

Ráhangolódás

A „Giling-galang szól a harang, jobbra-balra billen, giling-ga-

langszól a harang, az égig repítsed" mondóka eljátszása párban.
A felnőtt széles terpeszállásban, hóna alatt tartva hintáztatja a
gyermeket, az utolsó sornál magasra, az égig emeli őt. Ki repült
a legmagasabbra?

Beszélgetés

„Hallottad-e már a harang hangját?

Mikor szoktak harangozni?

54
 Láttál-e már csengőt?
Nézd meg közelebbről, mi van a harang teste belsejében, ho-
gyan, mitől szólal meg a harang?"

Mesemondás

„Most elmondok egy mesét a nyulacskáról és a harangocská-

ról." Előtte bemutatom a mese szereplőit, röviden beszélgetünk
az eszközökről: mire használjuk ezeket.
Nyulacskabáb az egyik kezemen; a bokor, amely később ma-
gasabbra nő, a mesélő másik magasba nyújtott tenyere. További
játékeszközök: bika, egér, macska, tehén, kaszás legény. Eszkö-
zök: balta, köszörűkő, víz, tej, fű.
Első mesélés: Úgy mesélem, hogy a mese szereplőit (a nyu-
lacska kivételével) távol helyezem egymástól a teremben, úgy
járok közöttük szépen sorjában. A további alkalmakkor a gyer-
mekek választhatnak szerepet maguknak.
A mesélés közben a szereplőket hangutánzó szavakkal is
megszólaltatom, mozgással is kísérem, később a gyermekek a
választott szerepüknek megfelelő hangot kommunikátor segít-
ségével szólaltatják meg.

Meséhez kapcsolódó kérdések

- Érzékszerv-élesítés

A csengő hangjának megfigyelése („hangos" és „halk", „ma-

gas" és „mély" hangok megkülönböztetése).
Melyik tetszik?
Választás két-három tárgy között.

55
 A mesét követő játékok, próbák, kapcsolódó tevékenységek

A Nyuszi ül a fűben kezdetű gyermekdal eljátszása. Egy nagy

zöld kendőt ülünk körbe, mindenki megfogja a kendő széleit,
úgy mozgatja azt. A kendő közepére egy nyuszibábot rakunk,
azt fogjuk magasra dobálgatni a „Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris ugrott egy nagyot" szövegrésznél. („Magasra-alacsonyra"
megfigyelése, megfigyeltetése.)

Kivezetés a meséből

A Bújj, bújj, zöld ág című népi játék éneklése közben kivonul-

nak a teremből, a két kapus tartja a zöld gallyakat, de már nem
választanak a gyerekek.

Szükséges eszközök

Zöld ágak, kétüzenetes beszélőgép (úgynevezett kommuniká-

tor), esetleg a játékhoz illő fejpántok, fejmaszkok. Gyermeken-
ként egy-egy képkommunikációs tábla, rajta: a templom és a
karácsony szimbóluma, a foglalkozás vezetőjénél ugyanezek a
képek nagy méretben: nyulacska, bika, egér, macska, tehén, ka-
szás legény, balta, köszörűkő, egy tál víz, egy pohár tej, fűcso-
mó; Világunk hangjai CD-ről: harangzúgás.
Különböző méretű és hangú csengők.
Képkommunikációs tábla gyermekenként egy-egy, rajta a
„hangos" és a „halk" szimbóluma, a foglalkozás vezetőjénél
ugyanezek a képek nagy méretben.
Együzenetes kommunikátorok, nyuszibáb vagy plüssjáték,
nagyméretű, kerek zöld kendő, vagy abrosz.

56
 Felhasznált irodalom

1. Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban

és a mindennapokban. Budapest, Magvető
2. Falvay Károly (1994): Ritmikus mozgás-énekes játék. Buda-
pest, Országos Pedagógiai Intézet Iskolafejlesztési Központ
3. Illyés Gyuláné (szerk.) (1971): Gyógypedagógiai pszichológia.
Budapest, Akadémiai Kiadó
4. Kálmán Zsófia (2006): Mássalhangzók. Az augmentatív és
alternatív kommunikáció alapjai. Budapest, Bliss Alapít-
vány
5. Dr. Márkus Eszter: Az érzékelés-észlelés fejlesztésének lehető-
ségei. http://keppeljellel.atw.hu/files/dr_markus_eszter.pdf
6. Dr. Márkus Eszter (szerk.) (2003): Ismerkedés, megértés,
együttlét. Súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek éle-
tének kísérése. Budapest, Kézenfogva Alapítvány

Melléklet

Bújj, bújj, zöld ág című népi játék (kapus-hidas) leírása: A já-

tékosok kiválasztanak két kaputartót, akik egymás között
megegyeznek, melyikük az angyal, melyikük az ördög. Ezt a
résztvevők nem tudják, csak a másik nevet, amit választanak,
például alma és szilva. Összefogott kézzel kaput tartanak, a
többiek pedig láncba fogódzva elindulnak, s a két kaputartót
kerülgetve átbújnak a kapun, közben mindvégig énekelnek.

57
 Élő Fruzsina

„EJNYE, E J N Y E , NE BÚSÍTS!"
Meseterápiás foglalkozásterv születésnél
vagy balesetben megsérült gyerekeknek

Szeretnék olyan mesecsoportot vezetni, amelyben születésnél

vagy balesetben megsérült gyerekek vesznek részt a szüleikkel.
Egy ilyen csoportfoglalkozás tervét mutatom be, de a későb-
biekben szeretnék olyan mesecsoportot is indítani, amelyben
csak a sérült gyerekek szülei vesznek részt, s ha már nagyon be-
lejöttem, külön testvércsoportot is szeretnék, valamint olyan
alkalmakat, ahol egész családok - szülők, gyerekek, nagyszü-
lők - is jelen vannak a mesében.
Saját kisfiammal szerzett tapasztalataim alapján mondha-
tom, hogy a súlyosan sérült gyerekek éppúgy szeretnek játsza-
ni és mesét hallgatni, mint mások, és feltehetőleg sokkal többet
tudnak a mesék világáról, mint amennyit egy átlagos szemlélő-
dő gondolna.
Ezek a gyerekek szerencsét próbálni indultak, de „nem a járt
utat választották, hanem a járatlant", sárkányokkal küzdöttek
és küzdenek meg, miszlikbe aprították őket, de hétszerte több
tapasztalattal születtek újjá, éles sziklákkal teli úton halad-
nak, mint a boldogság madarát kereső fiú egy tibeti mesében.
De olyan is van, hogy „elcsavarognak", a lelkük máshol jár, s
ezalatt a farkas az életükre tör. Vannak segítőik, van hamuba
sült pogácsájuk, és olyan emberfeletti próbákat kell teljesíte-
niük, mint annak a mesehősnek, akinek egy egész hegyet kell

58
elhordania egyetlen éjszaka alatt. Az életük tehát csupa mese,
és nem akármilyen mese.
Szeretném a csoportfoglalkozások során végigvenni velük
életük megpróbáltatásait, feladatait, örömeit; szeretnék nekik
segíteni táltosuk megtalálásában, hogy mindig legyen honnan
erőt meríteniük. És rengeteget szeretnék velük mondókázni,
mert a testük tudatosítása, ritmusokkal való felrázása, testi-lel-
ki egyensúlyuk megteremtése, varázsszavakkal való gyógyítá-
sa olyan módszer, amivel segíthetjük azt, hogy megérkezzenek
saját testükbe, mellyel elveszítették a természetes úton kódolt
kapcsolatot, és el tudják kezdeni az öngyógyító erejükre tá-
maszkodva, ügyesebben és szívesebben belakni azt.
Úgy szeretnék haladni a foglalkozások során, hogy a születés
körüli traumától eljussunk odáig, hogy mindenki egy táltossal
és abraknak való parázzsal a szívében megy haza. Hiszek ab-
ban, hogy a benne lévő képességeket mindegyikük teljesebben
tudja fantáziája segítségével kibontakoztatni, és ha nem kezde-
nek is el járni (de azért ezt se zárjuk ki), feloldódnak bennük a
feszültségek, s elengednek traumákat, fájdalmakat, rájuk nehe-
zedő elvárásokat. Megmoccan bennük valami, több erejük lesz
küzdeni, kiegyensúlyozottabbak lesznek, és ez megkönnyíti a
saját és ezzel családjuk életét is. Azt is remélem, hogy a mese-
foglalkozások hatására megszületik bennük a vágy a mozgásra,
a világ átfogóbb megismerésére, szociális kapcsolataik tovább-
fejlődésére, az égig érő fa megmászására.
Itt most annak a csoportnak a foglalkozástervét írom le,
amelyet a születésük vagy balesetük körül ért veszteségek fel-
dolgozásának szentelnénk. Azért tartom ezt fontosnak, mert
azt tapasztalom, hogy az esetek túlnyomó többségében a gye-
rekek testét és értelmét próbálja minden módszer fejleszteni,
miközben óriási lelkük van, tele olyan traumákkal, mindenna-
pi konfliktusokkal, elvárásokkal, anyai búval, bánattal, csaló-
dással megterhelve, amelyek óriási blokkot jelentenek a fejlő-

59
désükben. Mivel ezeken a foglalkozásokon a gyerekek szülővel
vesznek részt, biztos vagyok benne, hogy a szülőre is terápiás
hatással lesz a mese.

A foglalkozáshoz a Lotilko című mesét választom. Miért?

A gyerekek többsége a születése környékén sérült meg. Bol-
dogságban növekedtek a mamájuk pocakjában, de nem nőtt
még ki a szárnyuk (keringésük, légzésük, továbbá idegrend-
szerük sokszor még kifejletlen volt), amikor hirtelen kikerül-
tek a világba. Vagy volt szárnyuk, el is indultak elszántan, hogy
a világra repüljenek, de útközben elvesztették azt (belső folya-
matok: például agyvérzés, vagy a külső, akár életmentő beavat-
kozások sokkhatására). Utána pedig váltig azt hallgatták szü-
leikkel együtt az orvostudomány nyelvén, hogy soha nem is
lesz már szárnyuk, elméletben is megvonták tőlük a szárnyalás
lehetőségét, olykor a „csoda" lehetőségének helyet sem hagy-
va. A szülők pedig szintén valahogy így jártak szülői minősé-
gükben. Ezért kell mindannyiuknak segíteni abban, hogy akár
több évvel a történtek után egy-egy pár szárnyat álmodjanak
és készítsenek maguknak. Elfelejthessék, hogy elvették a szár-
nyukat, magukra maradtak, reményvesztettek voltak, és meg-
erősödjenek abban, hogy képesek új szárnyakat készíteni és új-
ra repülni velük. A családok, akikkel dolgozni fogok, többnyire
túl vannak a sérült gyermek születése miatti gyász aktív sza-
kaszán. Fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk ezzel. Az a ta-
pasztalatom, hogy a traumához társuló bánat, harag, remény-
vesztettség, lelkifurdalás, tehetetlenség érzése mindenkiben
ott van még mélyen vagy kevésbé mélyen, és nem hagyja felsza-
badultan szárnyalni.

60
 Beléptetés a mesébe

A családok félhomályos terembe érkeznek, ahol mécsesek égnek,

és az ajtón belépve egy kendő simogatja meg felülről az arcukat.
Ez a mesekendő. Ahogy belépnek, egy szélcsengő is csilingel.
Körbeülünk, és mondókázni kezdünk (itt már nincs félho-
mály):
Sim-sum,fúj a szél, fúj a szél
Ez a kis fa jaj, de fél.
Minden ága megremeg,
a levele lepereg.
Ej-haj, semmi baj,
újra zöldül majd a gally.

Cinege góga, hol voltál?

Lencse, borsó kapálni.
Hát ha tél lesz, hová lész?
Van lyukom, belé búvom.
Hát ha lyukad béfonik?
Van kapám, kikapálom.
Hát ha kapád eltörik?
Van kovácsom, megcsinálja.
Hát ha meghal a kovácsod?
Van szám, siratom.
Hát ha szád elhasad?
Van tűm, megvarrom.
Hát ha tűd eltörik?
Ejnye, ejnye, ne búsíts!

Utóbbi mondókát azért tartom fontosnak, mert pontosan be-

mutatja a nehézségekkel való szembenézés folyamatát: lehet
firtatni, hogy mi lesz, milyen bajok szakadhatnak ránk, feltér-

ől
képezhetjük a lehetőségeinket, felkészülhetünk minden eshe-
tőségre, de amikor már túl sok, amikor elegünk van a folytonos
aggódásból, jövőtől való félelemből, nyugodtan mondhatjuk,
hogy ELÉG MÁR! „Ejnye, ejnye, ne búsíts!" Mert azon aggód-
ni, hogy „mi lesz, ha" és „mi lesz akkor", merő búsítás, semmi
értelme. Márpedig sérült gyereket nevelni a jövőtől való foko-
zott félelemmel jár önmagában is.
Ha jól érzik magukat a mondókázás közben, jöhet a Szigóri
móri-mondóka, majd a Volt egyszer egy icinke picinke asszony-
ka, amit együtt mondunk el.
A mondókázás végén gyertyákat gyújtunk, és elmondom a
Lotilko című mesét.
Utána játék következik:

- Repülés
Repülünk szülők ölében, pokrócban lengetve, mindenki a
maga biztonságos ütemében, félhomályban, csendben, bol-
dogságban, közben képeket adok a meséből a boldog szár-
nyalásról.

- Leszállás
Mindenki a hátán fekszik a földön, akár pokrócba tekerve,
vagy olyan testhelyzetben (kóros reflexeket gátolva), amit el-
bír még az anyai ölelés nélkül, sötétben, nem tud moccanni
senki, nem látjuk az utat, nem érezzük a testünket, nem tu-
dunk repülni. Ezt tudatosítom, és erről küldöm a mesei ké-
peket.

- Testtudatosítás
Ezután testtudatosítást tervezek, mert úgy érzem, hogy a
repülés végén, a szárnyak elvesztésével olyan talajvesztett-
ség alakul ki, amelyben jól jön az erős útmutatás: ki vagyok,
mettől meddig tartok. Csak ez után lehet szó egyáltalán ar-
ról, hogy elkészüljenek az új szárnyak.

62
 A következő mondókákat használom erre:
Keze, lába van neki...
Ezzel látok...
Itt a szemem, itt a szám...
Megmásztam öt hegyet...
Mit csinál a kis kezem...
Mondókázás közben különféle tapintású anyagokkal végig-
simogatjuk a kezüket, lábukat, arcukat, s megnevezzük a
testrészeket.

- Új szárny készítése
„És akkor Lotilko rájött, hogy csak magára számíthat!"
Körberajzoljuk a gyerekeket, és mindenki kifestheti magát
festékben pacsmagolva, színesre, szépre. Végül szárnyat ké-
szítünk, tollakból, papírból, mindenféle tapintású, kemény,
puha, dörzsölős, selymes anyagból. A gyerekek választhatnak
anyagot tapintással, és elmondhatják, milyen az ő szárnyuk:
Én azt mondom, ez az én szárnyam, s van benne erő.
Van benne remény.
Van benne szeretet.
Van benne öröm.
Van benne bátorság.
Van benne kíváncsiság.
Van benne akarás.
Van benne „csacsacsa".
Van benne...
A szülők is segíthetnek, és a szárnyra felkerül sokféle tapin-
tású, erőt adó érzés.

- Búcsúrepülés
Végül megint repülünk, szárnyakkal a hátunkon, amihez
küldöm a mesei képeket.
A végén mindenkit visszavarázsolunk e világba, s elfújjuk a
gyertyákat, elénekeljük a búcsúdalt: Túl a vízen egy kosár...

63
 Tátrai Vanda

SASFIÓKÁK
Meseterápiás foglalkozásterv
mélyszegénységben élő gyerekeknek

A Sasfiókák meseterápiás foglalkozástervet 6-8 éves, mélysze-

génységben élő gyerekek speciális mintázatára és igényeihez
igazítva dolgoztam ki. A nyolc foglalkozást felölelő program
célja: megerősíteni a gyerekeket abban, hogy képesek változtat-
ni az életükön.
A célcsoport mintázatára pontos, pozitív ellenválaszokat ke-
restem, s mindegyikhez rövid, erős, a meséléshez nem szokott
gyerekek számára is könnyen befogadható mesét választottam.
Az alábbiakban a tervezés alapgondolatait, a kész foglalko-
zástervet ismertettem, valamint egy megvalósult foglalkozás-
ról készült jegyzőkönyvet mutatok be. A nyolc foglalkozássor a
következőképpen épül fel:

64
 Mintázat A foglalkozás témája Választott mese
1. A szeretetteljes, tá- Mivel indítottak útra az életben? A hosszú név
mogató szülői gon- Alkalmat ad a neveken, a szüle- átka
doskodás hiánya. tésen keresztül beszélgetni ar-
ról, hogy a szüléinktől (bármilye-
nek legyenek is) kaptunk két nagy
ajándékot: az életet és a nevünket
mint áldást.
2. Lelki és fizikai érte- A mese hőse, Bőhön - ahogy a Bőhön Höbűn
lemben is sok a ka- célcsoport gyerekei is - sok érték-
pott rossz dolog, a telen, sőt utálatos dolgot kapott
haszontalan útravaló, az útján, mégis a maga javára tud-
ta fordítani azokat, mert tudta, hol
a helyük. A „bármi legyen, gazda-
gít" nagyszerű üzenet.
3. Kilátástalanság, esz- A változtatásra való képességébe Az öt jó barát
köztelenség. vetett hit megerősítése. Van eszkö-
zöd a változtatáshoz. Eszközök fel-
fedezése. Mindig van mit csinálni.

4. Támogató baráti Ismerjük fel a barátságnak, egy- Együtt könnyebb

kapcsolatok hiánya. más támogatásának erejét.
Jól érthető a mese üzenete, amit
azonnal ki is lehet próbálni.

5. Céltalanság. A negatív, ártó környezet elhagyá- A kristály-

sának lehetősége, célok kijelölése. golyó

6. Röghöz kötöttség. Megtalálni az útnak induláshoz A kisegér nagy

való bátorságot és a saját ritmust. utazása

7. A támogató, erősítő A támogató háttér nélküli boldo- Mese a

családi háttér gulás lehetősége. A saját életünk- sasfiókáról
hiánya. ről való döntés lehetősége.

8. Értéktelenségérzet. A belső szépségek, értékek felfede- Boldizsár Ildikó:

zése és tudatosítása. Az önértéke- Királylány/
lés, önbizalom fejlesztése. Királyfi születik

65
 FOGLALKOZÁSTERV
A hosszú név átka című japán meséhez

A foglalkozás célja

A neveken, a születésen keresztül beszélgetni arról, hogy a szü-

léinktől (bármilyenek is) kaptunk két nagy ajándékot: az életet
és a nevünket. Ki vagyok én, s mivel indítottak útra az életben?

Beléptetés

Hát te ki vagy, és honnan jöttél? - kérdezem tőlük az ajtónál.

Kezdő rítusok
Mesetakaró leterítése, füstölő. Az illat különleges dolog az éle-
tükben, és finoman köti össze a foglalkozásokat. Meselátó sze-
mek, mesehalló fülek számbavétele, kitisztítása mondókákkal,
találós kérdésekkel, játékokkal.

Ráhangolás

Szigóri móri...

A mondóka után mesefonalat indítunk egy találós kérdéssel:

Erdőn vágják,
anyák kincset tartanak benne. Mi az?
(bölcső, babaágy)

66
Körbeadjuk a mesefonalat, akihez odaér, válaszol arra a kér-
désre (persze csak ha van kedve): Te mikor jöttél a világra? Mi-
kor lettél anyukád kincse?

Aranytőkén aranytál,
bátyám adta nénémnek,
néném adta nekem,
én adtam kisöcsémnek. Mi az?
(az anyatej)

Visszagombolyítjuk a fonalat, méghozzá a következő kérdéssel:

neked ki adta az „aranytálat"? Vagy te adtad tovább? Hogy ne-
vezed a testvéreidet? Téged hogy neveznek?
Mi az, ami mindennek és mindenkinek kell? (név)

Mesemondás

Hallottam egy gyerekről, akinek nagyon furcsa neve volt... El-

mondhatom a történetét?
Egyszer volt...

A meséhez kapcsolódó kérdések

Te milyen nevet, milyen áldást kaptál a szüléidtől?

Megbeszéljük keresztneveink jelentését.
(Erre érdemes előre készülni utónévkönyvből, hogy biztosan
mindenkinek el tudjuk mondani a nevéhez kapcsolódó áldást,
üzenetet.)

67
 A meséhez kapcsolódó játék

„Földbe bújt magocska, szárát kihajtotta,

aztán jött a gazda, s nevén szólította."

A gyerekek körben ülnek, egy gyerek kimegy a csoportból - ő

a gazda -, egy másik gyerek a takaró alá bújik a kör közepén, a
csoportba visszaérkező gazdának ki kell találnia, ki van a taka-
ró alatt és nevén szólítani.

A meséhez kapcsolódó próbák

Mondjátok el a neveteket visszafelé, majd képzeljétek el, ki van

a név mögött. Milyen lehet ez az ember?
(Nehéz feladat, odafigyelést, elmélyülést kíván, és előzetes át-
gondolást, mert előfordulhat, hogy a csoportban valakinek a
neve megfordítva gúnynévvé válhat.)
Keressünk új jelentést a nevünkhöz. Ha nem a te neved vol-
na, milyen növényé, állaté lenne?
Válassz egy színt a nevedhez! Válassz egy kendőt a nevedhez!

Kivezetés a meséből és a mesei térből

Köszöntőket mondok, kinek-kinek a neve szerint, például:

András este ma vagyon,
Ugrik a nyúl a fagyon,
Érjen a hó bokáig, éljen sokáig!

Annyi áldás öntsön nyakon,

amennyi szál hajad vagyon!

68
 Kreatív munka

Névkártya készítése, rajzolás filctollal vagy ragasztgatás kivá-

gott betűkből.
Szükséges eszközök: kendők, utónévkönyv.
Szükséges anyagok: névjegy méretű karton, filctoll, ollók, ra-
gasztó, különböző betűtípussal szedett nyomtatott, színes be-
tűk.

Jegyzőkönyv a megvalósult foglalkozásról

Tizenöt, halmozottan hátrányos helyzetű, 1-2. osztályos gye-

rekből állt a csoport, akikkel előtte csak egyszer, egy vidám be-
mutatkozás erejéig találkoztam.
Az ajtónál egyesével léptettem be mindenkit. Hát te ki vagy és
honnan jöttél? - kérdeztem. Nagyon elcsodálkoztak, de minden-
ki mosolyogva, bár kissé félénken válaszolt. Aki nem tudta a vá-
laszt, annak segítettünk. A belépők nagyon megörültek az illat-
nak, takarónak. Szúrószerszám került elő, ezt gyorsan elkértem.
Mivel nagy volt a nyüzsgés, a Szigóri móri mondókával kezd-
tünk, mindenki lelkesen csinálta és próbálta mondani a mon-
dókát, utánozni a vicces mozdulatokat. Javaslatok is érkeztek a
mozgássor folytatására, így amíg a lendület tartott, folytattuk,
majd a végén, elcsendesedve ringatta ki-ki magát.
A „bölcsős" találós kérdéssel folytattuk. Kis segítséggel ha-
mar eljutottak a pólyáig, kiságyig, babakocsiig, a bölcsőt keve-
sen ismerték.
A mesefonalat körbeadtuk, mindenki elmondta, hogy őt mi-
kor hozta világra a mamája.
„Mikor lettél az anyukád kincse?" Nyári, őszi, tavaszi kisba-
bák voltak, mindenki mondott valamit, gyanítom, hogy néhá-
nyan csak úgy találgattak, de ezt nem feszegettük, mindenki-
nek örültünk.

69
 A következő találós, az Aranytőkén aranytál... is nagyon fel-
lelkesítette a gyerekeket, hamar megfejtették, ha nem is pon-
tosan: az anyuka hasa az aranytáluk. Nagy örömmel sorolták
számos testvérüket, beceneveiket.
Végül még egy utolsó találós: „mi az, ami mindennek és min-
denkinek kell?" Ezt nem sikerült kitalálni, de nagyon szép vá-
laszok születtek, éppen a foglalkozáshoz illők. A szeretet, az
anyuka az, ami mindenkinek kell, ebben meg is állapodtunk,
majd kiegészítettük a nevekkel, amit mindenki első ajándék-
ként kapott az életre.
Akkor elmondtam, hogy volt egy barátom, egy fiú, aki na-
gyon furcsa nevet kapott... A mesemondást többnyire kikere-
kedett szemmel hallgatták.
Mire a végére értem, el is fáradt a csapat, páran kimentek,
nyüzsögtek, már nem tudtak figyelni, de itt ez természetes. 6-7
gyerek aktív figyelemmel bent maradt, velük kezdtem a be-
szélgetést a mese után. Megkérdeztem: te milyen nevet kaptál,
milyen áldással indítottak útnak a szüleid? Senki nem tudta.
Elmondtam mindenkinek a neve jelentését, tágra nyitott szem-
mel hallgatták. Mindenkiét megbeszéltük, s azt is, milyen cso-
dálatos áldást hordoz egy-egy név. Megtudtuk, hogy Alexa az
oltalmazó, aki mindig kész megvédeni másokat; Anikó a bájos,
akit isten kegyelme kísér, és így tovább, sorra az összes kereszt-
nevet. Közben megbeszéltük, milyen az, aki bátor, milyen szép-
ség lehet valakiben, és átbeszéltük az összes felmerülő, ismeret-
len kifejezést. „Nekem ezt még sose mondták!" - kiáltotta egy
kisfiú örömmel, és rögtön visszajelzések is érkeztek arról, hol
találják meg mindezeket a nemes tulajdonságokat magukban.
Lassan visszakapcsolódtak a többiek is, mindenki nagyon kí-
váncsi volt, és szóba kerültek a testvérek, szülők is.
A gyerekek között Izabell is van, ezért a nevek visszafelé ol-
vasatát nem csináltuk meg, nehogy csúfolódás legyen belőle.
Több információt nem is tudtak befogadni, de nagyon sze-
rettek volna rajzolni, ezért kiosztottam az üres névjegykár-

70
tyákat. Mindnyájan elmélyülten alkottak. Készültek az új tu-
dományok által ihletett névjegyek. Akinek a nevében egy régi,
ismeretlen város rejtőzött, az lerajzolta, hogyan képzeli a vá-
rost. Arcképek, a nevük üzenetével kapcsolatos feliratok, raj-
zok kanyarodtak a kártyákra. Remekül szórakoztak, a család-
tagjaiknak is készítettek kártyákat. Aki kész lett, az már futott
is a kártyákat lobogtatva kifelé, megmutatni a többieknek.

71
 Tamási-Tőzsér Dorina

A KÚT ÉS A KŐ
Mesefoglalkozás családok átmeneti otthonában

A Meseterápia továbbképzés befejezését követően sokat gon-

dolkodtam azon, hogyan tudok mesecsoportot szervezni, hol,
milyen intézményeknél próbálkozzak. Végül a Családok Át-
meneti Otthona két létesítményét kerestem meg, és nagy örö-
mömre mind a két helyen lelkesedéssel fogadták a mesecsoport
létrehozásának ötletét. Habár egy mesecsoport tartásáról be-
széltünk mind a két intézménynél, nem zárkóztak el a rend-
szeres mesealkalmak szervezésétől sem. Az egyik átmene-
ti otthonban 20 gyermek lakik, életkoruk nagyon megoszlik
- egyévestől tizenévesig. A másik közel 40 fő befogadására ké-
pes, itt 21 gyermek él. A dolgozók igyekeznek minél több prog-
ramot szervezni a bentlakó családoknak, de forráshiány miatt
korlátozottak a lehetőségeik.
A mesecsoportot a második átmeneti otthonban szeretném
létrehozni.
Az intézményvezető nagy örömmel és érdeklődéssel fogad-
ta az ötletet. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt lehetőségük
lett volna pályázati forrásokból egy mesecsoportot szervezni,
de a pályázati feltételeket nem tudta vállalni az intézmény. Az
intézményvezető maga is sokat tud a mesékről, a mesék fon-
tosságáról. Mivel az intézményben nincs olyan közösségi tér,
amely kellően zárt, az irodáját ajánlotta fel a mesecsoport szín-

72
helyéül. Itt nincs sok figyelemelterelő tárgy, illetve a hivatalos
iratokat a csoport idejére elzárta.

A gyermekek rövid bemutatása

a mintázat-módszer alapján

Az intézményvezető a személyes találkozás alkalmával rövi-

den bemutatta az otthon működését, illetve az itt lakó gyerme-
keket. Az életkor szerinti megoszlás széles skálán mozog, cse-
csemőtől kezdve a 12 éves kiskamaszig laknak itt gyerekek.
A vezetővel abban állapodtunk meg, hogy a „nagyobb" korosz-
tálynak hirdetjük meg a csoportot. Ez a nagycsoportos óvodá-
sokat, valamint az általános iskola 1-2. osztályos tanulóit jelen-
ti, összesen 7 gyermeket.
Az intézményvezetővel folytatott beszélgetés pontosította azt
a mintázat-képet, amit már magam is végiggondoltam. Általá-
nosságban és az egyes gyermekek szintjén is mondott néhány
fontos információt, amelyek segítséget nyújtottak nekem a me-
secsoport megtervezésében.
Jellemző az itt élő gyermekekre, hogy peremhelyzetben van-
nak, akár a családjukat, akár egyéni helyzetüket nézzük. Egy-
felől, az intézményben élő családok a társadalom perifériájára
kerültek. A korábbi egzisztencia, lakóhely elvesztése ugyanúgy
megviseli a gyermeket, mint a felnőtteket. Másfelől sokszor
előfordul, hogy a gyermek a családon belül is háttérbe kerül.
Ennek oka lehet az, hogy a szülők a problémákkal, a problémák
megoldásával foglalkoznak állandóan, vagy éppen menekül-
nek előle. De az is jellemző, hogy az idősebb gyermek a fiata-
labbak az egészséges gyermek pedig a beteg testvérrel szemben
kerül háttérbe. Így sokszor érezhetik úgy, hogy nem számíthat-
nak senkire. Önmagában az intézményi lét is nehézséget okoz
a gyermekeknek. Sok a betartandó szabály, nincs igazán intim

73
szféra, saját tér. Általánosságban az is elmondható, hogy nehe-
zen tudnak emberi kapcsolatokat kialakítani. Az intézményen
belüli barátságok kialakulásában nehezítő tényező, hogy mire
összebarátkozna két gyermek, egyikük nagy valószínűséggel
elkerül az intézményből. Az iskolában ugyanez a helyzet: mire
elkezdene kötődni valakihez, máshova megy a család.
A gyermekek ebben a helyzetben bizalmatlanná, magányos-
sá, zárkózottá válnak. Nehezen engednek közel magukhoz má-
sokat, és nagyon fontos, hogy aki erre vállalkozik, az hajlandó
legyen hosszú távra tervezni velük.
Az intézményben élő gyermekek között vannak olyanok,
akiket az édesanyjuk hagyott el, mások bántalmazás szemta-
núi voltak. Vannak, akik nem akarnak itt lenni, és minden el-
len tiltakoznak, ami az intézménnyel kapcsolatos.

Kulcsszavak a gyermekek helyzetével kapcsolatban a

„mintázat-módszerhez"

bizonytalanság
otthon, biztonság elvesztése
intim szféra, saját tér hiánya
túlszabályozottság
peremhelyzetben élés
kötődés utáni vágy, ugyanakkor annak elutasítása
„nem számíthatok senkire" érzés
bizalmatlanság
reményvesztettség
szeretetéhség

Az intézményben élő gyermekek esetében is a bizalom kiépí-

tése az első és legfontosabb feladat. Ez itt nagyobb kihívást je-
lenthet, tekintve azt a speciális élethelyzetet, amelyben ezek a
gyermekek élnek. Nyugodt, biztonságos közeget kell teremte-

74
nem a mesealkalom alatt. Célom továbbá a mesehallgatás ké-
pességének fejlesztése, a teremtő képzelet aktivizálása.
A mese kiválasztásánál szempont számomra, hogy ne le-
gyen túl hosszú. Mivel nem ismerem a gyermekeket, régeb-
bi tapasztalataimra tudok csak hagyatkozni, hogy mi az a ter-
jedelem, amire még oda tudnak figyelni. Ezért úgy gondolom,
egy rövidebb mesével nagyobb valószínűséggel tudom fenn-
tartani a figyelmüket. Szempont továbbá, hogy a mese illesz-
kedjen a gyermekek életkorához. Elsősorban az általam ismert
meséket vettem sorba és vizsgáltam meg aszerint, hogy szerin-
tem mennyire használható fel a mesecsoportnál. Végül a Luzsi
Margó szerkesztette Mesélj nekem sorozat 11. kötetéből válasz-
tottam ki a Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút? című mesét.
Azért esett erre a mesére a választásom, mert:
- A kút elveszített valamit, amit eddig biztosnak gondolt (bi-
zonytalanság).
- Peremhelyzetbe került, hiszen ha nem tud vizet adni, akkor
nem jönnek el hozzá az állatok. (Csak a tölgy marad a köze-
lében, akivel nem kommunikál.)
- Reményvesztettség állapotában van, hiszen nem látja esé-
lyét, hogy a helyzet megoldódjon.
- De nem marad egyedül ebben a helyzetben. Ott van a tölgy,
aki segít neki. A mese végén megszűnik a szárazság, újra lesz
víz a kútban. Tehát a rend helyreáll.

Kulcsmondatok a meséből a mese feldolgozásához

„A kút mező közepén álldogált, de sose volt egyedül."

„A kút örvendezve várta őket, és büszke volt rá, hogy ilyen sok
teremtményt tart jól vizével."
„A kút azonban nem szólt senkihez..."
„Nem is találhatta [a magot], mert a mag jó mélyre esett, és
azonnal befúrta magát a földbe."

75
 „Az ág nőtt, növekedett, kicsi fává serdült, majd ahogy múl-
tak az évek, óriási tölgyfa lett belőle."
„A tölgyfa sosem beszélgetett a kúttal, éldegéltek egymás
mellett szótlanul."
„A kút nem akarta beszéddel zavarni a fát, de sokszor gyö-
nyörködött benne."
„A tölgyfa tisztelte a kutat."
„Történt azonban egyszer, hogy a kút úgy érezte, kevesebb
víz van benne, mint amennyi előző nap volt. Egy pillanatra
megijedt, de aztán megnyugodott."
„A kút arra ébredt, hogy már egyetlen csöpp viz sincs benne."
„És mi lesz velem? Nekem is te adsz inni, én is a te vizedből
táplálkozom. Ha te kiszáradsz, én is elpusztulok." (tölgyfa)
„Meg kell találnod a vizeket. Ha azok nem jönnek el hozzád,
neked kell értük menned."
„De hiszen én nem tudok járni." (kút)
„Dehogyisnem! Egy kút csak kút módjára tud járni." (tölgyfa)
„Összeszedte minden erejét, de hiába." (kút)
„Ha te nem tudsz elmenni a vizekért, majd elmegyek értük
én." (tölgyfa)
„- És nem fogsz félni a föld alatt? [...] - Majd arra gondolok,
hogy ágaim és a leveleim, no meg a törzsem is a föld felett van-
nak, és a nap fényével etetnek engem. Meg arra, [...] hogy te
visszavársz engem a vizekkel együtt." (tölgyfa)
„Bizony, a kő nem engedte a kúthoz a föld alatti patakokat és
csermelyeket."
„Nahát, nem is tudtam, hogy ennyi bajt okoztam. És igazán
szívesen elgurulnék innen, hogy a kút újra kapjon vizet, csak
az a baj, hogy nem tudok." (kő)
„Milyen jó, hogy nem egy gonosz kő zárta el az utat." (tölgyfa)
„Ha segítek neked, arrébb gurulsz?" (tölgyfa)
„Akkor a tölgyfa gyökerei körbefonták a követ, és jó erősen
megszorították. A kő is belekapaszkodott a gyökerekbe."
„Abban a pillanatban, ahogy a kő elkerült a helyéről, a vizek

76
hangos zubogással megindultak a kút felé, és folytak, folytak
rendületlenül."

Szimbólumok a mesében

A mesében 4 fontos szimbólum van:

kút
víz
tölgy
kő
A kút és a víz szimbóluma összekapcsolódik. A víz az élet jelké-
pe, amihez a kút segítségével juthatnak hozzá a teremtmények.
A szárazság, a víz hiánya azt jelképezi, hogy valahol elapadt az
élet forrása, megszűnt a körforgás. A kő a rendszer megbomlá-
sánakjelképe, valami, ami útját állja a zavartalan működésnek.
Nem jó helyen van, de önmagában képtelen a mozgásra.
A tölgy mint egyfajta védelmező jelenik meg. Magasra nyú-
lik, tehát nemcsak a földhöz, hanem az éghez, gyökereivel pe-
dig a föld mélyéhez is kapcsolódik. Olvashatjuk, hogy oltalmat
ad a kútnak és a kúthoz járó élőlényeknek. A tölgyfa bölcs és
bátor. Képes elindulni, hogy helyreállítsa az egyensúlyt, mely-
nek megbomlása a szárazsághoz vezetett. Ne felejtsük el azon-
ban azt sem, hogy ő is függ ettől a víztől, kapcsolatban van vele,
s ezáltal a kúttal is. A kút pusztulása az ő pusztulását is jelenti.

A mesecsoport témája

Segíteni másoknak, és engedni másoknak, hogy segítsenek ne-

künk.
Azért ezt a témát választottam, mert a gyermekekről és az in-
tézményi életről hallottak alapján a magányosság és a remény-
telenség érzése dominál leginkább ebben az élethelyzetben.

77
Mivel sokszor úgy érzik, hogy nem számíthatnak már család-
jukra, szüleikre, nem is kérnek segítséget tőlük. Baráti kapcso-
latok sem igazán alakulnak ki. Ha akad valamilyen problémá-
juk, úgy érzik - sajnos sokszor jogosan hogy egyedül kell
megoldaniuk azt. A meséből kiderül, hogy egy probléma meg-
oldása nem csak annak az érdeke, akit közvetlenül érint, hiszen
egy nehézség sokszor az egész közösségre negatív hatással van.
Mindenki tudására, ötletére szükség van. De mindenki csak
önmagával járulhat hozzá a megoldás megtaláláshoz, méghoz-
zá a maga tudásával, készségeivel.

A MESECSOPORT TERVEZETT MENETE

Belépés

Az iroda előtt egy folyosó van, ahol nem nagy a forgalom. Ezért
az ebből fakadó lehetőséget is szeretném kihasználni. Papír-
lapokból elkészítem egy ösvény elemeit, amely az ajtóhoz ve-
zet. Ott, a belépéskor a gyerekeknek mondaniuk kell egy mezei
vagy erdei állatot.

Ráhangolódás

Egy állatos mondókával kezdünk (például: Cirmos cica dorom-

bol; Dirmeg-dörmög a medve), utána az Ez a kendő nem ken-
dő. .. fantázia-megmozgató játék jön.
Ezután az általuk mondott állatokkal kapcsolatos kérdések
következnek, mint például milyen hangot ad, milyen mozgást
végez stb. Hangutánzásnál lehet majd játszani a hangerővel,
illetve azzal, hogy mindenki egyszerre adjon ki hangot, vagy
csak egyes állatcsoportok.

78
 Mivel a csoportban nagy valószínűséggel lesz mozgássérült
gyermek, illetve a hely is szűkös, nagy mozgással járó játékot,
mondókát nem tervezek.

Bevezetés a mesébe

„Most ezek az állatok mind egy szép mezőre érkeztek. Ennek a

mezőnek a közepén áll egy kút. Tudok róla egy mesét. Elmesél-
hetem?"

Mesemondás

Mesefeldolgozás a kiválasztott kulcsmondatok alapján

A mesével és szereplőivel kapcsolatos kérdések.

Kivezetés a meséből

Ennek szimbóluma a kő lesz, mint annak a jelképe, hogy a

problémák közös erővel megoldhatók. A kilépésnél mindenki
kap tőlem egy szép formájú, kis követ.

79
 Szőtsné Karkus Zsuzsanna

SOKAT PRÓBÁLT KIRÁLYFIAK

Mesefoglalkozások speciális gyermekotthonban

A speciális gyermekotthonban életre hívott mesecsoporttal az

a célom, hogy a fiatalok a népmesék segítségével térképezzék
föl a világ - s benne önmaguk - működését, és a példaként be-
mutatott mesei világ segítségével találják meg saját konstruktív
szerepüket az életükben.
A mesék feldolgozása során lehetőségük nyílik arra, hogy a
teremtő gondolkodással újrakonstruálják az ömagukról alko-
tott képet, „újrateremthessék" magukat, új életutakat, helyes
irányokat jelöljenek ki önmaguk számára, és felfedezhessék az
ehhez szükséges belső erőforrásaikat.
A foglalkozásokat havi egy alkalommal tervezem, biztosítva
ezzel, hogy alkalomról alkalomra legyen elég érési idő a cso-
porton történtek feldolgozására. A csoport vezetéséhez (tekint-
ve a fiatalok problémáinak sokszínűségét) két csoportvezetőre
van szükség. A csoportok idejét alkalmanként 3 órában hatá-
roztam meg. Ezt úgy szeretném megvalósítani, hogy a délelőtt
folyamán az első 20-25 perc a bevezetés, ráhangolódás szaka-
sza lenne, majd ezt követné a mesehallgatás és -feldolgozás. El-
engedhetetlen feltétel, hogy ne a gyermekotthonban, hanem
egy külső helyszínen valósuljanak meg a foglalkozások.
„A sokat próbált királyfi" mesecsoportot speciális gyermek-
otthonban élő kamasz fiúk számára terveztem, ahol egyrészt
addiktológiai problémával küzdő (pszichoaktív szereket hasz-

80
náló vagy alkoholfüggő), másrészt magatartási zavarokkal
küzdő fiatalok élnek. Sokat gondolkodtam azon, hogy temati-
kájában válasszam-e külön a két csoportot. Végül arra jutot-
tam, hogy a fiatalok problémái ugyan különbözők, azok alapjai
azonban hasonlók. Élettörténetüket megismerve kiderült szá-
momra, hogy problémáik alapja egyértelműen a családi kap-
csolatok hiányában vagy patológiás működésében keresendő.
Ez az a közös pont, ahonnan az itt élő fiatalok „addiktív kar-
rierje", kriminalizálódása indul, s ahol magatartási zavaraik
gyökere található. Ezért a mesecsoport tervezése során a mind-
annyiukra jellemző alapproblémára fókuszáltam: a családi
kapcsolatok hiányára vagy patológiás működésére.
A mesecsoportot fél év időtartamra terveztem, ez havonta
egy-egy alkalom esetén 6 foglalkozást jelent.
A foglalkozások tematikája a következőképpen alakul az év
során:
1. „Kezdetben volt a Semmi." Visszatérés a kezdetekhez. Űjra-
teremtődés.
2. Az új, helyes irányok meghatározása.
3. Akadályozó tényezők azonosítása, leküzdése.
4. A belső erőforrások felfedezése.
5. A szülői „örökségek újrahasznosítása", az eddig negatívum-
ként megélt tartalmak erőforrássá való átfordítása.
6. Elindulás az új célok felé, a fiatalok útnak indítása.

Részletes program

A foglalkozásokat mindig ugyanazzal a rítussal kezdjük, hogy

a fiatalok ráhangolódjanak a mesékkel való munkára. Ilyen rí-
tus például a beléptetés a mesebirodalomba, amely minden al-
kalommal ugyanolyan lesz: az ajtó egyik oldalán lóg egy fekete
tarisznya, s az ajtónál megkérem őket, hogy ebbe dobják bele,
amire már nincs szükségük, amit le szeretnének tenni, el akar-

81
nak hagyni az életükből (akár láthatatlan tintával író tollal is
írhatnak, vagy rajzolhatnak egy jelképet, sőt „odagondolni" is
elég). Kifelé menet egy aranyszínű zsák lesz az ajtón, ebből ki-
vehetik azt, amit el szeretnének vinni magukkal a csoportról,
amire éppen szükségük van.
Megérkezés után, ráhangolódásként találós kérdésekkel, szó-
lásokkal, közmondásokkal és azok megfejtésével kezdünk,
majd képzeletjátékok következnek, például: Ez a kendő nem
kendő, hanem...; Ez a kéz nem kéz, hanem...
A foglalkozások végén záró kérdéssel engedjük el a fiatalokat:
mi az, amit elviszel ma a mesék világából? Lehet egy szó, egy
mondat, egy mozdulat, egy gesztus, egy kérdés stb.

1. téma: Visszatérés a kezdetekhez - Újrateremtődés

Időkeret: 3x45 perc

Mese: A tojásból teremtett lány
Ezt a mesét azért választottam, mert a változások elindulásá-
hoz gyakran vissza kell térni a kezdetekhez, és újra „meg kell
teremtődni". A tojásból teremtett lány „megteremtődése" so-
rán olyan fejlődési folyamaton megy keresztül, mely alkalmas-
sá teszi őt a teljes, boldog életre.
Mese utáni foglalkozás: Nagy csomagolópapíron körberaj-
zolják a fiatalok testének körvonalait, megrajzolják a vonáso-
kat, kiszínezik a rajzokat.
Szükséges eszközök: kartonpapír, színes ceruzák, festékek,
zsírkréta, olló.

82
 2. téma: Az új, helyes irányok meghatározása

Időkeret: 3x45 perc

Mese: A sötétség országa
Ezt a mesét azért választottam, mert János nagy szegénység-
ből származik, és alighogy elindul szerencsét próbálni, rögtön
a teljes sötétségben találja magát csakúgy, mint életük jelenlegi
szakaszában a csoportban lévő fiúk többsége. Ezzel a mesével
szeretném megmutatni a csoportbeli fiataloknak, hogy ha egy-
szer úgy döntenek, elhagyják életük ezen nehéz szakaszát, amit
„teljes sötétségként" nevezhetünk meg, miként kell cselekedni,
hogyan találhatják meg belső fényüket, hogyan uralhatják ösz-
töneiket, és mindezek érdekében hogyan tudják legyőzni a sár-
kányokat, azaz azokat az alvilági erőket, amelyek elzárva tart-
ják a valódi élethez szükséges erőket, energiákat.
Mese utáni foglalkozás: A résztvevők kedvenc meserészletei-
nek megjelenítése dramatikus eszközökkel. Melyik szereplő
vagy te, hol látod magad a mesében?
Szükséges eszközök: néhány ív kartonpapír, olló, ragasztó, ha
szeretnének valamilyen kelléket elkészíteni a fiúk; néhány jel-
meznek való ruhadarab.

3. téma: Akadályozó tényezők azonosítása, leküzdése

Időkeret: 3x45 perc

Mese: A világvándora herceg
Ezt a mesét azért választottam, mert a világvándora herceg is
„elveszett" a mese elején, és bolyongása sokáig eredményte-
len. Mégis annyi sikertelen próbálkozás és sok áldozat után
végül sikerrel jár és megtalálja önmaga másik felét, így visz-
szatalál legbelső önmagához. A részt vevő fiúk nagy része is na-
gyon régen bolyong a világban, elveszítve önmagát. A mesebeli

83
herceg jó példája lehet a kitartásnak, a reménytelen helyzetből
való eredményes kilábalásnak, a sikeres küzdelemnek.
Mese utáni foglalkozás: Alkossanak bármit a meséből, ami
megnyerte a tetszésüket (csónak, lóbőr, kard, gyűrű, fél gyűrű,
aranyruha). Vagy közösen megrajzoljuk a helyszíneket, s elme-
sélhetik, kinek melyik tetszett a legjobban, hol látják magukat
a mesében. Ha sok a különböző helyszín, a jeleneteket sorba ál-
lítjuk, s így jelenítjük meg a mesét.
Szükséges eszközök: nagy csomagolópapír, rajz-, és festőesz-
közök, kartonpapírok, olló, ragasztók (nem Technokol!), tűző-
gép, fapálcák, vékony lécek, ruhaanyagok, tű, cérna.

4. téma: A belső erőforrások felfedezése

Időkeret: 3x45 perc

Mese: A kristálygömb
Ezt a mesét azért választottam, mert a mese kapcsán az önma-
gunkhoz való visszatalálás után átélhetünk egy mélyebb uta-
zást, a legbelsőbb erőforrás, a kristálygömb megtalálását, felfe-
dezését. A mese hősei, hasonlóan a gyermekotthon fiataljaihoz,
egy rosszul működő családból származnak. A testvéri szeretet,
a kitartás, a veszélyek leküzdése azonban lehetővé teszi szá-
mukra, hogy megleljék saját belső erőforrásukat.
Mese utáni foglalkozás: A csoporttagok részvételével a pszi-
chodráma elemeit felhasználva a fiúk megjeleníthetik azokat a
részeket, helyszíneket, eseményeket, amelyek érzelmileg meg-
érintették őket, ahol látják önmagukat a mesében.
Szükséges eszközök: különböző ruhakellékek, kristálygömb.

84
 5. téma: A szülői „örökségek újrahasznosítása", az eddig
negatívumként megélt tartalmak erőforrássá való átfordítása

Időkeret: 3x45 perc

Mese: Derék Jankó meg a kemény kenyér
Ezt a mesét azért választottam, mert a legkisebb fiú birtokában
van az a tudás, képesség, amit szeretnék megmutatni a fiata-
loknak. Nevezetesen: a „kemény kenyérrel" is tudni kell boldo-
gulni az életben, nem szabad feladni, elfutni, amikor remény-
telennek látszik egy-egy feladat, hanem „kitartani, kitartani",
ahogy a mese mondja.
Mese utáni foglalkozás: Arra gondoltam, jó alkalom lenne ez
arra, hogy kenyeret süssünk a fiúkkal. A kenyérsütés alatt min-
dent megtapasztalhatnak, ami a mesében is történik, a kemény
munkát, a kitartást, a türelmet, és hogy az életet adó kenyér a
kezük által készül el.
Szükséges eszközök: liszt, élesztő, víz, só, kemence, tüzelő.

6. téma: Elindulás az új célok felé, a fiatalok útnak indítása

Időkeret: 3x45 perc

Mese: Lotilko
Ezt a mesét azért választottam, mert a hőst megfosztják ben-
ne a szárnyaitól, de ő megtalálja a módját, hogyan készítsen új
szárnyakat, amelyekkel sikeresen el is indul hazafelé. A veszte-
ségek elviselésére, a jó és a rossz felismerésére, az újrakezdésre
tanít ez a mese.
Mese utáni foglalkozás: A saját szárnyak elkészítése, megte-
remtve ezzel az elindulás lehetőségét egy új élet felé.
Szükséges eszközök: kartonpapírok, tollak, ragasztó, olló, fa-
pálcák, vékony lécek, rajzeszközök.

85
Az utolsó alkalom végén összefoglaló-lezáró beszélgetésre is
teremtünk időt, ahol a fiatalok felidézhetik, melyik mese, sze-
replő, helyszín tetszett nekik a legjobban, ki mit visz el „útrava-
lónak" a mesékből.

86
 Sándor Anna

FEHÉRLÓFIA
Mesefoglalkozás 17-18 éves kamasz fiúknak

Miért ezt a mesét választottam?

E varázsmese Arany László-féle verziója azért fontos nekem,

mert lényeges elemeket őriz az ősi magyar hitvilágból, végig-
követi a sámán útját az alsó világba, majd pedig felfelé, illet-
ve ez egyben a sámánná-táltossá avatás útja is. Ahogy most fel-
nőtt és tanultabb fejjel elővettem, a gyerekkoromban hódítóan
erős, izgalmas képek tömege más megvilágítást nyert, nagy
örömet okozott bebarangolni a mese tájait, és meglátni benne a
beavatás rítusát és misztériumát. Közben persze arra is rádöb-
bentem, mennyire fiú-mese ez. A hős személye, neme, felada-
tai, társai, a szimbólumok, motívumok mind a férfierőről szól-
nak, annak különböző aspektusait tárják fel. Ez vezetett végül
arra, hogy úgy döntöttem, ez a mese egy férfivá avatási foglal-
kozás keretében hangozzon el. Ennek az alkalomnak a célja,
hogy a fiúk, akikkel dolgozom, megfogalmazzák maguknak a
gyerek és a felnőtt lét határait, minőségét. Mi tesz férfivá vala-
kit, milyen vonásai, tulajdonságai vannak, mitől lesz férfi?
A felnőtté, férfivá avatási archaikus szertartások közösség-
re és egyénre gyakorolt hatása, szerepe megkerülhetetlen. Míg
egy közösség kiszolgáltatott a természeti erőknek vagy egy el-
lenséges csoportnak, élet vagy halál múlhat azon, hogy a ser-
dülő fiatalok pontosan ismerjék a helyüket, feladataikat, fele-
lősségüket és persze lehetőségeiket. A felnőtté avatási rítusok
során ezeket a jogokat és kötelességeket ruházzák rájuk, s átad-

87
ják nekik a népük világról szerzett tudását is. A beavatást köve-
tően már felnőttként térnek vissza a közösségbe, ahol férfiként
tekintenek rájuk, s úgy is kell ezentúl viselkedniük.
A fejlett világban és korunkban persze a határok nem ilyen
élesek, de nem kevésbé fontosak. Átvitt értelemben igenis múl-
hat élet és halál azon, hogy egy fiú képes-e férfivá válni, tud-
ja-e, mit jelent ez önmaga és szűkebb-tágabb környezete szá-
mára. Szükség van tehát arra, hogy az apák által nyújtott
minták és példák mellett (gyakran helyettük) visszaszivárog-
jon a kamaszkor tapasztalatai közé a beavatás, a felnőtté ava-
tás rítusa mint szembesítő és elválasztó erő. Jelenleg nagy a za-
var a fejekben, a felnőttek nem tudják „kezelni" a kamaszokat,
egyszer gyerekként bánnak velük, majd érett, felelősségteljes
jelenlétet követelnek tőlük. A kamaszok ehhez hasonlóan bi-
zonyos dolgokkal túl korán találkoznak, másokat túl későn ta-
nulnak meg, ha egyáltalán. Nem elég tehát a testben, lélekben
végbemenő, óriási horderejű és egyben kaotikus változásra fó-
kuszálnunk, noha kultúránk nem ad más magyarázatot vagy
segítséget a kamaszkorhoz, mint hogy „problémás" és „nehéz".
Családi háttértől függetlenül a kamaszok éppen akkor ma-
radnak magukra, mikor a tudatos, felnőtt ember születésének
egyik legérzékenyebb időszakába lépnek.

A FOGLALKOZÁS TERVEZETE

Bevezetés

A foglalkozást 17-18 éves fiúk (kb. 10-15 fő) számára tartanám.

A foglalkozás célja, hogy a fiúkban elválasztódjanak a gyerme-
ki és a felnőtt férfi minőségek, illetve meg tudják nevezni azo-
kat a vonásokat, amelyek gyengeségek vagy éppen veszélyesek,
s ezáltal kizárják a hőssé, illetve a szimbolikus királlyá válást.
A feladatok, rejtett rítusok által azt is el szeretném ültetni ben-

88
nük, hogy ez a határátlépés nemcsak szükséges és elkerülhe-
tetlen, de értékes, jó dolog is. A foglalkozást egynaposra ter-
vezem, reggeltől estig tartana, nyáron. Tulajdonképpen azt is
szeretném megtudni közben, hogy egy ilyen erős, és magyar
örökségünk számára is meghatározó mese mentén hogyan le-
het kommunikálni és megerősíteni a férfi minőség esszen-
ciáját.

Kezdő rítusok

Számomra a mese egyik legerősebb képe az első, az ősforrás:

a párás, meleg, tejillatú teljesség állapota, aminek szükségsze-
rűen véget kell érnie. Itt a két meghatározó elem a tej és a fa,
amit használni szeretnék a kezdésnél. A fa mint életfa, világfa,
amelynek koronája az égbe nyúlik, gyökerei pedig az alsó vi-
lágba vezetnek, a világok közti utazás során konkrétan is meg-
jelenik a mesében, de szerepel már a történet elején is mint az
erő első próbája. A tej a kezdet maga, az anyát, a gyermeki lé-
tet, a növekedést és az erőssé válást idézi meg, illetve korai, el-
ső változata az élet vizének is (ami szintén megjelenik majd
bor formájában később). A foglalkozást egy tipikus, erdő men-
ti nyári táboros területen képzelem el: szükséges némi infra-
struktúra, de alapvetően kell egy nagy tér, mező, ahol akár tü-
zet is lehet gyújtani, illetve kell egy ligetes rész, ahol a rítusok
jó része történik.
A segítő(i)mmel a ligetes részen léptetjük be a csoportot,
korán reggel. Ahogy elérik a fák körét, egyenként köszöntöm
őket, például így: „Isten hozott! Honnan jössz, Vándor?", il-
letve fel lehet tenni az orosz népmesékből ismert kérdést is ez-
után: „Dolog elől futsz vagy keresel valamit?" Eggyel beljebb,
már a fák között egy segítő egy-egy pohár/kupa tejet oszt szét
nekik: „Fogadd ezt a frissítő tejet, hogy megerősödve indulj ne-
ki a napnak."

89
 Ezután leültetem őket a földre leterített takarókra, majd
meggyújtok egy mécsest azzal, hogy a régiek gyakran tűz körül
meséltek, de most - reggel lévén - ennek a gyertyának a lángja
őrizze a mesénket és ezt a napot.
Gimnáziumi tanár szüleimmel gyakran előkerült beszélge-
tések során, hogy a fiúk amellett, hogy folyik köztük a min-
denféle dominanciaharc, mennyire szeretik megcsillantani az
eszüket: szőrszálhasogató résztelességgel esnek neki az egyes
témáknak, és rettenetesen élvezik, hogy megmutathatják,
mennyire okosak. Úgyhogy itt ragadnám meg az alkalmat egy
kis „meseelméletre": beszélgetést kezdeményezek arról, hogy a
mese régen a felnőttek műfaja volt, és ez történetileg hogyan
alakult, mit őriznek számunkra a mesék.

Mesemondás és a meséhez kapcsolódó kérdések

A mesemondás előtt mindenképpen megkérdezem, hogy el-

mondhatom-e a mesét, amit hoztam. A mesét követően is-
mét beszélgetés következik: szerintük miért őrizte meg a ha-
gyomány ezt a mesét? Mit tartanak hitelesnek és fontosnak?
A kérdésekkel szeretném a beszélgetést a mese kulcsmotívu-
maira terelni: hamis barátok/szolgák, felnövekvés, a lótól va-
ló születés, hős. Innen jutunk el az őket is érintő fontos kér-
désekhez: mit jelent hősnek lenni? Mit jelent önállónak lenni?
Mit jelent felnőtté válni? Kik vagy mik lehetnek áruló barátok
az életben? (A konkrét árulástól az alkoholig, drogokig, rosszul
megválasztott értékekig.) Végül megkérem őket, hogy egy cé-
dulára írjanak fel egy olyan tulajdonságot, jellemvonást, amit
szerintük nem lehet továbbvinni a felnőttkorba. Ezt nem kell
megmutatni senkinek, csak tegyék zsebre és tartsák maguknál,
mert még szükség lesz rá.
Ezt követően az érzékszerv-élesítés jegyében megkérem őket,
hogy csukják be a szemüket, és képzeljék magukat a mesében

90
arra a helyre, amely a legfontosabb volt számukra, vagy izgal-
mas volt, érdekes, tetszett, szerették. Hol vannak? Melyik kép-
ben állnak? Kik ők? Hallanak hangokat? Milyeneket? Érez-
nek illatokat? Mit látnak maguk körül? Egyedül vannak vagy
másokkal? Kikkel? Aztán megkérem őket, hogy aki szeretné,
mondja el, hol járt, mit látott, ki volt stb.

KAPCSOLÓDÓ FELADATOK, PRÓBÁK,

TEVÉKENYSÉGEK

1. Találkozás az állatőssel

Az első feladat előkészítéseként az állatősökről beszélgetünk.

Állatős-képeket mutatok a világ különböző részeiről, rávezetve
őket arra, hogy az állatos mindig kapcsolatban van az adott nép
életmódjával. Mi az állatos funkciója? Beszélgetünk arról, hogy
miért volt fontos az ősök tisztelete, majd megkérem őket, hogy
találják meg magukban a saját állatősüket - ezt egy, az előző-
ekhez hasonló kis vizualizációs gyakorlattal is meg lehet erő-
síteni. Ezután az lenne a feladat, hogy mutassák be az ő állat-
ősüket, akit le lehet rajzolni, festeni, meg lehet formázni gyur-
mából, termésekből. Utána mondják el, mit választottak, és
ha kedvük van, azt is, hogy miért. Közben már elő lehet hozni
testfestéket, és magunkra rajzolni a saját állatősünk jegyeit/je-
leit - aki akar, csatlakozhat.

2. A hamis társak leleplezése - Fanyűvő, Kőmorzsoló, Vasgyúró

Ez a három, szolgává, társsá fogadott vetélytárs/ellenfél, mint

a rossz férfiminta jelenik meg a mesében, és számos olyan tu-
lajdonság hordozója, ami egy férfihoz méltatlan: arrogánsak,
gyávák, álnokak, hazugok, megbízhatatlanok, kárörvendőek,

91
hűtlenek és még folytatható a sor. De nemcsak jellemük meg-
ismerése érdekes ezen az állomáson, hanem az is, hogy az élet-
ben megtanuljuk a jó társakat kiválasztani magunk mellé.
Itt a földbe szúrnánk a mezőn három jókora faágat, de hasz-
nálhatunk elnagyolt madárijesztő- vagy szimpla kereszt ala-
kot is. A fiúk vászoncsíkokat kapnak vagy széles szalagokat, és
az a feladatuk, hogy jelenítsék meg, írják le a szalagokra a há-
rom szolga tulajdonságait: milyennek képzelik el őket külsőleg
és belsőleg. Cél, hogy a mesében lelepleződő belső tulajdonsá-
gokon keresztül eljussanak az olyan férfi/felnőtt tulajdonságo-
kig, amelyek egy igazi férfi számára méltatlanok. A szalagokat
aztán a fiúk egyenként felkötik a faágakra, így áll majd végül
előttünk a három figura.

3. Felelősség egymás iránt - a közös munka

Nagyon fontosnak tartom megerősíteni a közös munka, a ko-

operáció erejét, amire egy szerencsétlen ellenpéldát a mese is
felmutat. Ekkorra ráadásul jó eséllyel dél körül jár már az idő,
így ideje lesz elkészíteni az ebédet közösen (bográcsos étel).
A csapatot kétfelé osztjuk, az egyik (nagyobbik fele) ott ma-
rad, a fiúk összegyűjtik a tűzifát, tüzet raknak, felvágják a húst,
hagymát. Elkezdenek főzni. Közben a csapat másik fele elmegy
a főzéshez szükséges fűszerekért, kenyérért, egyéb hozzávaló-
kért. Fontos, hogy átéljék: mindegyikük közös munkája szük-
séges ahhoz, hogy végül együtt megebédelhessünk.

4. Út az alsó világba

Az ebéd és kis pihenő után újra a ligetnél gyűlünk össze. A mé-

csest rájuk bízom: vigyázzanak rá, el ne aludjon. Felváltva vi-
gyék magukkal, osszák be, ahogy jólesik. Aztán ébresztő gya-

92
nánt egy kis ritmusjátékot vezetek fel - ide meghívnám Danny
Bain amerikai dobos barátunkat, aki ütős hangszerek segítsé-
gével ad elő afrikai népmeséket. Az ő vezetésével megtanul-
nánk dobolni saját testünkön. Mindezzel valójában az alsó vi-
lágba való ereszkedést szeretném előhívni: ahogy a sámánok,
mi is dobolva utazunk a világok között.

5. Uralni az ösztönöket - Hétszünyű Koponyányimonyók

Hétszünyű Koponyányimonyók az ösztönök képviselője. Már

a neve és lakóhelye is erre utal, valamint a hasról evés, az óriási
étvágy is. Bár a föld felszínén találkozunk vele először, ott csak
kárt csinál, ahogy a zsigeri ösztönök is előtörhetnek zabolátla-
nul, és annak sokszor rossz vége lesz. Fehérlófia az, aki a me-
sében képes önkontrollt gyakorolni, míg a szolgák viselkedé-
se némiképp azt is tükrözi, hogy semmilyen negatív impulzust
nem tudnak magukban kordában tartani, legyen az agresszió,
irigység vagy káröröm. Amikor viszont Fehérlófia a fához kö-
tözi a manót, az elszökik. Az ösztönöket ugyanis nem „fönt"
kell megkötni, kontrollálni, hanem ott, ahová tartoznak, a „vi-
lágfa" gyökerénél. Fehérlófia csak ezután győzheti le a sárká-
nyokat, csak ezután lehetnek övéi a réz, az ezüst és az arany
által a királylányokban élő minőségek. Nagyon fontos momen-
tum, hogy Hétszünyű Koponyányimonyókot nem öli meg, csu-
pán kikötözi! Éppígy kell kezelni az ösztönöket is, önkontrol-
lal, mert bár hatalmasak és pusztítóak tudnak lenni, ugyanúgy
fontos, szerves részünket is alkotják.
Be kell vallanom, hogy ez a meserész számomra a legnehe-
zebb. Értem ezt a figurát, érzékelem a helyét a történetben és a
beavatási folyamat állomásai közt, viszont nem látom, hogyan
tudnám igazán jól próbaként absztrahálni a fiúk számára. Ami
biztos: ennek a feladatnak, ahogy a következő kettőnek is, min-
denképpen a ligetes részen kell történnie, ahol a mesemondás

93
is zajlott, hiszen ezek addigra már szakrális terekké váltak. Sok
töprengés után végül arra jutottam, hogy felidézzük együtt,
amit a manóról tudunk. Három vállalkozó fiú elmondja az ese-
ményeket a manó, a három társ valamelyike, illetve Fehérlófia
szemszögéből. Ezután beszélnénk arról, hogy szerintük ki vagy
mi ez a manó a mesében. Mit képvisel az alakja? Mi történik
vele és miért? Miért nem öli meg a hős?
Végül vizualizációt is használnék: hunyják be a szemüket, és
keressék meg, hol laknak az ösztöneik, mik ezek és milyennek
érzik őket: van-e színük, milyen a hőfokuk. Felidézhetnek erős
érzelmeket is: dühöt, éhséget, vágyat, boldogságot, rajongást.
Befejezésképpen megtanítok nekik egy egyszerű, középpontba
helyező gyakorlatot: légzés, fókusz, ellazulás.

6. Sárkányok és királylányok? - A hős ismérvei

A mese egyik központi eleme a viaskodás, a fizikai megméret-

tetés, a nyers erő. Kardot nem is „látunk", Fehérlófia egyszerű-
en levágja valamivel a sárkányok fejét - de mivel? Később egy
bicska kerül elő a griff hátán. A mesén keresztül itt az erővel,
annak használatával, a hős viselkedésével és jellemével foglal-
koznék. Hogy mi is az ő nagy erejének titka, és hogyan hasz-
nálja azt. Beszélgetnénk arról, hogy mit jelent a hármasság,
miért kell megölni a sárkányokat, egyáltalán mit jelentenek a
sárkányok és a királylányok. Majd ott, a szakrális térben, a li-
getben megteremtjük, leírjuk Fehérlófiát. Most is egy-egy sza-
lagra írnánk azokat a tulajdonságokat, amelyekkel rendelkezik,
illetve azokat a döntéseket, amelyek hőssé teszik őt. Lehet-e, s
milyen formában találkozni a hétköznapi életben ezekkel a tu-
lajdonságokkal? Mindenképpen arra terelném a beszélgetést,
hogy ezeket a tulajdonságokat (például a bátorságot) ne extrém
helyzetekben lássák meg (például leverni a betörőt), hanem a
mindennapi élethez szervesen illeszkedve (például empatikus,

94
igazságos és bátor dolog kiállni valakiért, akit a közösség/osz-
tály bánt). Végül az lenne a feladat, hogy idézzék fel az állatősü-
ket, és válasszanak egy vagy akár több hőstulajdonságot, amely
szerintük az hozzá tartozik, és amit maguknak is elfogadnak.

7. A griff hátán - elhagyni a régit...

A griff, aki az égi és a földi állatok királyából van összegyúr-

va, a leghatalmasabb király, mégis az életfa, a világfa gyökerei-
nél fészkel. Ő az, aki bejárja a világokat, aki a hőst utolsó útjá-
ra viszi, mielőtt az újjászületik. Mikor Fehérlófia már minden
próbát kiáll, végül önmagát kell lebontania és lecsupaszítania,
feláldoznia, hogy a griff felemelhesse őt az alsó világból. Ahogy
Mircea Eliade is írja, a hősnek/sámánnak csontig kell bontania
magát, úgy tud csak újjászületni. A griff etetése áldozathoza-
tal, a régi bőr levedlése a határátlépés szükségszerű vesztesége,
amit a mese új teljességgel, új minőséggel jutalmaz, s tudjuk:
Fehérlófia még hétszerte erősebb lesz így.
A foglalkozásban itt lesz szerepük azoknak a céduláknak,
amelyeket még a legelején kellett jól eltenniük, rajta azokkal a
tulajdonságokkal, amelyek szerintük a gyermeki léthez tartoz-
nak, amelyeket nem lehet átemelni a felnőttkorba. Itt elmon-
dom: a griffünk vár ránk, hogy visszavigyen a középső világba,
ahova tartozunk, de nekik kell eldönteniük, készek-e rá. Aki
így érzi, dobja a cetlijét a zsákba (=griff szája), és fel is olvashat-
ja, mit írt. A fiúk félkörben állnak, középen én tartom a zsákot,
velem szemben Danny lassan dobol - közöttünk lehet majd to-
vábblépni a túlsó oldalra. Ha jól számolom, ekkora kora este
lesz - és az épp jó így.

95
 8. A tűz körén - Megszületni az újra

Vacsora után, már sötétben, a korábbi tűzrakóhelynél gyűlünk

össze, ahol a mécses lángjáról meggyújtjuk a tüzet. Gondolko-
dom azon, hogy itt el lehetne égetni a rossz tulajdonságokat,
már nem egyesével, hanem csomagként egyben, azzal, hogy
„így vész el minden, ami méltatlan és rossz, ez a világ rendje".
Végül, és ez a legfontosabb, a fiúk új nevet kapnak. Bízom a me-
se erejében, de legalább a csoportos, korosztályi nyomásban,
hogy mindenki bedobálja a griffet jelképező zsákba a gyerme-
ki tulajdonságot.
A nap lezárásaként egyenként szólítjuk őket az „igazi nevü-
kön". Ehhez az állatőst használjuk, és a tulajdonságot, amelyet
választottak. Például: „Medvefia Áron, aki az erődet jóra hasz-
nálod, lépj elő, és mutasd meg magad a világnak." Nagyon mo-
toszkál bennem a gondolat, hogy itt, természetesen egyeztetve
a tanárokkal/szülőkkel, kaphatnának egy-egy kis pohár bort
- válaszul a tejre, ahonnan indultak, és kapcsolódva az újjáte-
remtő (életvize) griff-féle borra. Ez zárná a napot.
Utána, úgy képzelem, az estét tábortűzzel folytatjuk. A nap
feszültségeinek oldásaként lehet zenélni, beszélgetni, mesélni,
ahogy jólesik.

96
 Trautwein Tímea

AKŐLEVES
Mesefoglalkozás nyelvórába ágyazottan

Az emelt szintű 11. évfolyamos német nyelvi csoportba 16-18

év közötti fiatalok járnak a létszám 10 fő; a csoport művészeti
tanulmányokat folytató és sporttagozatos fiatalokból áll.
Nagyon vegyes érdeklődési kör és családi háttér jellemzi
őket, valamint merőben más testi és szellemi adottságok, sok-
felé ágazó tervek. Az életkorukon, sok szempontból hasonló
kamaszkori problémáikon túl az köti össze a csoportot, hogy
jövőre mindenki németből érettségizik.

A csoport tagjai

Daniella: Kiemelkedően önálló gondolkodású, érezni rajta a

biztos családi hátteret, bátran kérdez, mindent érteni vágyik,
színésznő szeretne lenni.
Peti: Focista akar lenni, a jó jegy motiválja, ha nem mozog-
hat, akkor inkább „alszik".
Zsombor: Kiegyensúlyozott, erős, tisztelettudó, sportpálya-
futását egy sérülés miatt feladta.
Linda: Kiemelkedően kommunikatív, kedves, közvetlen,
ügyes és szorgalmas, színésznői ambíciókkal.
Milán: Vízilabdázó, a külsőségekre nagyon ad, érzékeny és
vagány egyszerre, kommunikatív, külföldi karrierre vágyik.

97
 Robi: Leigazolt focista, átlagon felüli intelligencia jellemzi,
különleges „drágakő" - jó tanuló, jó sportoló.
Zoli: Kollégiumban lakó, leigazolt focista. Szellemi erőfeszí-
téseket nem tesz, „úgyis" fog neki menni minden. Karrierje fel-
ívelőben.
Zsófi: Nagycsaládból jön. Állandóan hangosan beszél és
szemtelen. De a jegyeire figyel. Ö az egyetlen a csapatban, aki
tud sütni, főzni. Bajban van, figyelemre vágyik a környezetétől,
úgy érzi, elhanyagolják. Instabil jellem. Mindig eszik.
Réka: Zsófi „jobb" keze, támasza. Okos és szorgalmas. Zár-
kózott. Táncosnő akar lenni.
Anna: Művésztípus. Szorgalmas, tisztelettudó, kedves, meg-
bízható. Komolyan foglalkozik a képzőművészettel.

Mesék a nyelvórákon

„Klasszikus" mesefoglalkozásokat a tantervi követelmények

miatt egyelőre csak az év végén, lazább hangulatban tudok ve-
zetni: akkor, ha már végeztünk a tananyaggal, lezártam a je-
gyeket, de még jönni kell iskolába. Pedig jó lenne egész évben
használni ezt a módszert, mert mindig kérik, hogy játsszunk.
Az a célom, hogy a továbbiakban a mesemondást összekössem
a nyelvtanítással, amennyire a lehetőségek engedik.
A kőleves című mesét magyarul már a húsvéti szünet előtt el-
mondtam, az egyik óra második felében. A mesemondás jól si-
került, bár a gyerekek csodálkoztak, hogy miért mondok ma-
gyar mesét németórán. A kezdeti - „ezt ismerem!", „minek?"
- bekiabálások után egyre több szempárban láttam a törté-
nethallgatási transz jeleit, és a leves hozzávalói előtt kis hatás-
szünetet tartva, ők maguk mondták, hogy mi következik: „só,
krumpli, kolbász stb".

98
A következő órán kiosztottam németül a mese szövegét. Elő-
ző este az interneten felkutattam a szövegvariánsokat, és meg-
lepődve tapasztaltam, hogy a mesének igen sok változata van.
A magyar népmesei verzió belülre helyezi a cselekményt, a ka-
tona a főhős, aki az öregasszonnyal diskurál, más szövegek-
ben a katona helyett zarándok, szerzetes, szegény ember, illetve
koldus szerepel, s egy falu népe, egy egész közösség áll a má-
sik oldalon. Míg az utóbbi verzió inkább moralizáló, az előb-
bi a személyes boldogulásra koncentrál. Elkezdtük feldolgozni
a német szöveget, de csak lassan haladtunk, mert sok szó isme-
retlen volt számukra. A tananyagba teljesen illett ez a munka,
mert az egyszerű múlt időt vettük előtte, ami a mesék elbeszé-
lő igeideje.

Miért ezt a mesét választottam?

Látom, mennyire keresik magukat. Sok jó adottságot, tehetsé-

get, lehetőséget látok bennük, de a kérdést is: mi lesz belőlem az
iskolát követően? A személyes felelősség gondolatát szeretném
bennük elhinteni, hogy ne a környezetüket okolják esetleges si-
kertelenségükért. Ha a „miattatok" életérzésbe ragadnak, éhen
halnak, mintha a katona depresszióba süllyedne, mert „nem ad
itt senki semmit enni!" Ehelyett a realitáshoz való pozitív hoz-
záállást sugallja a mese, ami nagyon fontos, mert erre az élet-
korra nagyon jellemző a „mindenki hülye és ellenem van" ér-
zése.
Bár még minden kiforratlan bennük, 16-18 éves korukra már
rendelkeznek mindazzal, amivel érvényesülni tudnának a jö-
vőben. Igaz, még nem tudatosult bennük, milyen belső kincse-
ik vannak. Célom a nyugalom megteremtése, és annak meg-
mutatása, hogy mindaz, amivel rendelkeznek, s amit esetleg
kevésnek éreznek, elegendő lesz, ha aktívan és tudatosan hasz-
nálni kezdik.

99
 Sokszor teszik fel azt a kérdést, hogy vajon elég jó/szép/okos/
vagány/bátor/ügyes/talpraesett/éber/figyelmes/tudatos stb. va-
gyok-e, és helyt tudok-e állni a kemény világban. Én tanárként
olyan szituációkban is láthatom az erősségeiket és a gyengesé-
geiket, amelyekben mások nem. Alapvető tapasztalatom velük
kapcsolatban, hogy hiába szeretnének felnőttnek látszani, való-
jában gyerekek még, mert elismerésre vágynak, ám nem akar-
nak érte dolgozni.
A mesével azt szeretném megmutatni nekik, hogy valódi el-
ismerést csak úgy kaphatnak, ha „megfőzik a levesüket" ab-
ból, amijük van, azaz megtanulnak tudatosan gazdálkodni a
kincseikkel. Ennek sikeréért pedig egyedül ők felelősek. A tu-
lajdonságok, amelyekkel rendelkeznek, a „leves" összetevői, a
katona pedig az a „felnőtt", aki el tudja érni a célját. Az öreg-
asszony testesíti meg a mesében a kishitűséget, a félelmeket, az
„úgysem sikerül" érzést, a behatároltságot és az irigységet.

Rítusok

Az én rítusom nagyon egyszerű. „Hogy vannak?", kérdezem

tőlük minden óra előtt. Nálam nincs jelentés, vigyázzállás, ha-
nem ezt mondom: „foglaljanak helyet! Meséljenek, hogy telt
eddig a nap? Hogy érzik magukat?"
Mindig válaszolnak - majd kíváncsian várják, mi követ-
kezik.

Bevezetés

A mesébe való belépés előtt megkérdezem tőlük: Ki mit evett

az utóbbi időben, ami igazán ízlett neki? Ha rendelhetnének
egy étteremben, pénzbeli korlátok nélkül, mit ennének?
Egy szép zsákba megmosott, különféle méretű és színű, Du-

100
na-parti köveket teszek. A válaszok után, a kezével kitapogatva
a formákat, mindenki húz egyet, és maga elé helyezi a padra.

Mesemondás

Mivel a magyar verziót egyszer már elmondtam, a két drá-

matagozatra járó lányt (előzetes megbeszélés alapján) megké-
rem, hogy adják elő a mesét. Én leszek a narrátor, s amennyire
lehet, háttérben maradok.

Bevezető kérdések - Érzékszervek „élesítése"

„Hozz egy hangot, szót, mondatot, ízt, érzést, tárgyat a mesé-

ből!"

Má trix felrajzolása

A mátrixot együtt rajzoljuk fel, és a közös beszélgetés során

alakulnak ki a válaszok. Mindenkinek felírom a nevét a táblá-
ra, és beírom a válaszait.
Ki a hős? Milyen egy katona? Érezted-e már magad a min-
dennapok során „katonának"? Miért harcolsz?
A katona éhes. Milyen érzés éhesnek lenni? Kínzó, mardosó.
Az éhség lelki-szellemi hiányt jelez, elégedetlenséget.
Ki vagy te a mesében? Szinte biztos, hogy mindenki a kato-
nával azonosítja magát.
Konfliktus: Mi itt a baj? Hol a legrosszabb lenni a mesében?
A katona „éhes", mert nem tud kapcsolódni a világhoz, min-
denki elzárkózik előle. A sok elutasítás után, keserűségtől fel-
indultan megérik benne az elhatározás: a következő ajtónál be-
kopog, és bármi történik, ott már enni fog!

101
 Segítő: Mi segít igazán? Tényleg a darab kő?
A katonát saját hite segíti meg. Én már nem vagyok olyan
szegény, már van kövem! - mondja az öregasszonynak, mire
megnyílik előtte az ajtó. Azaz nem kell a lelki jól-léthez semmi
és senki, csak a hit és a tudatos élet. így tudnak a tulajdonsága-
ink kibontakozni, s ennek gazdagság lesz a következménye (az
öregasszony megvásárolja a követ a végén, pénzt ad érte).
Ellenfél: Hogyan manipulálja a katona az öregasszonyt, és
hogyan veszi át az irányítást? Hogyan bánik vele?
A kishitűséget az öregasszony képviseli, aki a katona saját ré-
sze, hiszen ő is éhes. Az öregasszonyban a kő láttán felébred a
kíváncsiság: lehet, hogy tényleg jól lehet lakni egy kő segítségé-
vel? A közös főzés során örömök, jó érzések és sikerélmények is
keletkeznek. Finom a készülő leves, együtt kóstolgatják, örül-
nek. Ugyanakkor jelen van ebben a mesében a fukarság is: az
„öregasszony" nem árasztja, nem mutatja meg „saját levesét",
azaz képességeit és adottságait. Csak akkor bontakozhatunk
ki, ha nem félünk megmutatni magunkat. Ha magunknak tar-
togatjuk a tehetségünket, javainkat, erőnket, éhezni fogunk.
Az öregasszony csak lassan nyitogatja, s csak fokozatosan ad-
ja oda a katonának azt, amije van. Önző. Pedig ha nem oszt-
ja meg „kincseit", nem is részesül áldásos hatásukban. Az öreg-
asszonyt a katona tanítja meg, hogy van mindene, ami az éhség
csillapításához kell. Amikor forr a leves, már együtt kóstolgat-
ják: ahogy az ember kezdi megélni saját magát a szolgálat által,
úgy lesz egyre ízesebb az élete!

A meséhez kapcsolódó kérdések, feladatok

Fő kérdés: Mi van a mi fazekunkban? - Jó tulajdonságaink,

erősségeink.
Mit rejtegetünk? - Milyen belső és külső visszatartó erőkkel
találkozunk?

102
 Te hol tartasz a kőleves főzésében? Hol látod magad a mesé-
ben? Milyen levest főzöl magadnak? Kezdetben kitől/kiktől vár
ennivalót/segítséget a katona? Mi kitől/kiktől várunk segítsé-
get a mindennapi életünk során? Később kire támaszkodik?
Hogyan szoktál reagálni, ha valamit nem kapsz meg, pedig
szerinted járna neked? Hogy érzed magad ilyenkor és hogyan
viselkedsz? Mit tehetne a katona éhes bolyongásai közepette, és
mit tesz a mesében? Milyen szerepet játszik a kíváncsiság a me-
se során? Kihasználta-e a katona az öregasszonyt?

Kivezetés a meséből

Öntapadó papírra felírom mindenkinek a nevét, egyenként ki-

hívom őket, ráragasztom az általa húzott kőre a papírt, és ki-
mondom: kedves ...! Boldog és sikeres nyarat kívánok!

103
 Standovár Ágnes

FÉLELEM A VÁLTOZÁSTÓL
Párkapcsolati nehézségek rendezése, oldása

Kitűzött célomhoz - mesefoglalkozás párkapcsolati nehézség-

gel küzdő párokkal - A három szerencsefia című mesét válasz-
tottam. Miért? Ez a Grimm-mese a novellamesék csoportjá-
ba tartozik. Nem tartalmaz csodás elemeket, nincsenek benne
mágikus tulajdonságú hősök. Hétköznapi emberek szerepel-
nek benne, hétköznapi színtereken. Novellameséket leggyak-
rabban akkor alkalmazunk, ha a páciensek nem komoly, sors-
fordító változás előtt állnak, csupán valamilyen zavaró helyzet
van az életükben, amit valami miatt nem tudnak megérteni.
A mesét a mintázat-módszer segítségével dolgoztam fel a ma-
gam számára, hogy megértsem, milyen élethelyzetekben hasz-
nálható, s ezután építettem fel rá egy meseterápiás csoportfog-
lalkozást.
A mese ismerős szüzsével indul: az apa - halála közeledtét
érezve - magához rendeli három fiát és végrendelkezik: egy ka-
kast, egy kaszát és egy macskát hagy a fiaira, valamint azt az
atyai üzenetet, hogy „keressetek olyan országot, ahol az ilyes-
mit nem ismerik... akkor egykettőre boldogultok".
Útnak indul a legidősebb a kakassal, s nagy sokára érkezik
olyan földre, ahol a kakast nem ismerik. Csak megjelenik az
„ismeretlen" állattal, magasztalni kezdi külsejét, nemességét és
képességeit („a harmadik rikkantás után felkel a nap"). A nép
pedig gyönyörűséggel nézi, hallgatja a rikácsolást, majd egy

104
 zsák arannyal jutalmazza a fiút az új szerzeményért. Ha int-
rapszichésen keresünk analógiát ember és mese között, akkor a
fiú megtalálta azt az értékes részét, ahol a kakasra volt szükség
az ébredéshez. Ahol jelen van valami értékes, csodálatra mél-
tó, nemes, amire végre fel kellene figyelni, mert „megvirradt a
napja". Ő egyszerűen megmutatta ezt az embereknek, akik uj-
jongva nézték és gyönyörűséggel hallgatták, majd bőségesen
megjutalmazták, így gazdagon térhetett vissza kalandjából.
A középső fiú is hasonlóan útnak indul. Neki már nem ennyi-
re egyszerű a dolga, a kasza látványa ugyan érdeklődést vált ki,
de ennél többre nem elég, „hagyták, hadd menjen vele, amerre
akar". És akkor valami döbbeneteset lát. Olyat, hogy „elhűl tő-
le". A búzát ágyúval aratják egy országban! Micsoda pazarlás,
micsoda lárma! És a fiú szó nélkül megteszi azt, ami a feladat:
megfogja a kaszát és rendre levágja az érett gabonát, lárma és
veszteség nélkül. Megtalálta életének azt a területét, ahol eddig
lárma volt és pazarlás, és csendben betakarítja az értékes ter-
mést. Persze elvégzett munkájáért meg is kapja a jutalmát.
A legkisebb fiú pedig elindul cirmos macskájával, hogy ő
is megcsinálja a saját szerencséjét. Útja során egy olyan föld-
re érkezik, ahol valami nincs rendben. Az embereknek minden
okuk meglenne az örömre, hiszen mindenük megvan - még-
is mindenki szomorú, mint egy temetésen. Mi bántja őket?
Az egerek! Akik megeszik a gabonát (táplálék veszélyezteté-
se), megrágják a bútorokat (vagyon veszélyeztetése), aláfúr-
ják a házakat (biztonság megingása), és végső soron minket is
megölnek (egzisztenciális szorongatottság). Az egér a zűrzavar,
a nyugtalanság, a sötétség erőinek képviselője ebben a mesé-
ben, végső soron maga a halál. A fiú megtalálja azt a területet,
ahol ugyan minden érték jelen van, de a fennálló zűrzavar és
félelem miatt rágcsálók zabálják fel az értékeket és fenyegetik
alapjaiban a létet. A birodalom királya nem tud rendet tenni,
nem ura a helyzetnek. És akkor megérkezik a fiú a macskával,
és csak annyit kér, hogy „ma éjszaka itt hálhasson". És máris

105
megtörténik a változás: a macska beengedésével (éleslátás, bel-
ső látás, intuíció) kezd helyre állni a rend. Az ország népe per-
sze hálás érte, és hajlandó gazdagon fizetni a cirmosért.
És itt vége is lehetne a mesének, de nem ez történik. Mind-
három fiú először ismerős országokban próbálkozott, de erő-
feszítésüket csak akkor koronázhatja siker, ha bevállalnak egy
hajóutat eddig soha nem látott szigetek felé. Olyan területekre,
ahova eddig nem volt bepillantásuk - személyiségük elszigetelt
vagy elhanyagolt részeibe, elhagyva a számukra korábban is-
mert, biztonságos környezetet.
Csodálatos a látszólag haszontalan atyai örökség szimboliká-
ja. A fiúk mindent megkapnak, ami a „szerencsecsináláshoz"
szükséges: éberséget és a figyelem képességét (kakas), bőséget
és termékenységet (kasza), valamint a tisztánlátás, rendterem-
tés képességét (macska). És tudják is, mit kezdjenek vele, eljut-
nak a megfelelő helyekre és megcsinálják a szerencséjüket.
De a mese csak most kezdődik valójában! A macska a palo-
tában marad és „buzgón öli az egereket" - teszi a dolgát, aztán
megszomjazik és kiengedi a hangját: nyauu! Mert a macskának
inni is kell adni.
A szigetlakók megoldást kaptak a problémájukra, elkezdő-
dött a rendeződés a zűrzavarban, ám most elérkezett az idő,
hogy ők is hozzátegyék a maguk részét a rendhez. A tisztánlá-
tást táplálni kell, felelősséggel viseltetni iránta, hogy tartósan
tudjon működni. Nem elég a felismerés, a rálátás - ahhoz, hogy
a kialakult rend tartós lehessen, folyamatosan gondoskodnunk
kell a tisztánlátásunkról. Nem elég a felismerés, tartós válto-
zásra van szükség. A macskát nem elég odavinni a szigetre. Ha
az ott lakók nem tudják, mit kezdjenek vele, hogyan gondos-
kodjanak róla, csak ideig-óráig működik az egész. Ha megret-
tenünk az igazság hangjától, veszedelmet fogunk ott látni, ahol
a megújulás útja nyithatna meg. Ha félünk a változással, vál-
toztatással járó feladatoktól, felelősségtől és következmények-
től, és inkább a fejlődés ellen fordulunk, visszatérve a régi, de

106
ismerős veszedelembe („az egereket megszoktuk már..."), fel-
adhatjuk a megszerzett gazdagságot.

A mesetéma: Mi történik, amikor a félelmek az igazi változás/

fejlődés útjába állnak?
Konfliktus: Félelem az igazi változ(tat)ástól. Meg lehet-e
„úszni" az erőfeszítést?

Terápiás céllal a mesében használható mintázatok

- apa meghal, a gyerekek magukra maradnak az örökséggel

- látszólag haszontalan örökség
- el kell hagyni az ismerős, biztonságos világot, hogy az örök-
ség „működni" tudjon
- meggazdagodás a jutalma a bátorságnak, kitartásnak
- valamit elég megmutatni, felfigyelni rá, észrevenni - kakas
- dolgozni, aratni, megszüntetni a pazarlást - megfelelően
bánni az energiákkal - kasza
- királyságban, gazdagságban a király nem ura a helyzetnek
- zűrzavar, kártevés, félelem, halálfélelem
- világosságot beengedni, rendet teremteni, visszavenni az
uralmat
- szakítás a régi rosszal
- megszerzett javakkal való gondos gazdálkodás
- félelem, rémület az új dolgokkal kapcsolatban
- félelem a változástól
- csak külső megoldás várása, csodavárás
- felelősségvállalás elhárítása
- külső körülmények okolása a dolgok rosszra fordulásáért
- elmenekülés valósággal való szembenézés elől
- visszavágyakozás a régi, biztonságos rosszba
- fejlődéssel szembeni ellenállás, meghátrálás, visszariadás
a továbblépéstől

107
- beleragadás, dagonyázás, megrekedés egy problémarend-
szerben

Milyen élethelyzetekben, terápiás helyzetekben használható

a mese a mintázatok alapján?

- elégedetlenség a körülményekkel, lehetőségekkel (haszonta-

lan örökség)
- változás, változtatás előtti döntések segítése (pályaválasztás,
iskolaválasztás)
- kliens megerősítése saját kompetenciáiban
- változástól, változtatástól való félelem (új kapcsolat, új mun-
kahely, új feladat, új élethelyzet stb.) esetén a félelmekkel va-
ló szembesülés és átdolgozás
- terápiás ellenállás kezelése
- ha valaki beragad egy (családi, kapcsolati, munkahelyi) rossz
helyzetbe, de nem tudja továbbgondolni, folyamatosan csak
a körülményekről panaszkodik, nem látja benne a saját ré-
szét
- ha valaki a helyzet megoldását már látja, látná, de nem fek-
tet abba energiát, hogy hozzátegye a saját részét, elakad a pa-
naszkodásnál
- ha valaki látja a helyzet megoldását, de nem néz szembe a fé-
lelmeivel
- ha valaki nem meri vállalni a változtatással járó kockázatot
- ha valaki nem meri vállalni az igazi mély változtatást, csak
a felszínen működik együtt - „változtassunk, de úgy, hogy
lehető legkevésbé piszkáljuk meg a jelenleg fennálló rendet/
rendszert"
- meghozott döntés utáni „visszatekintés", „biztos, hogy jól
döntöttem-e" (új helyzet kezdeti nehézségei hatására)

108
 A foglalkozás felépítése a mesére

A mintázat-módszer alapján feldolgozott mesére egy olyan

csoportfoglalkozás tervét mutatom be, ahol párkapcsolati ne-
hézségekkel küzdő párokkal beszéljük meg a történetet.

A foglalkozás célja

Félelmekkel való szembenézés, saját felelősség felismerése a

változtatás folyamatában, energizálás. Az igazi, lényegi válto-
zással/változtatással szembeni ellenállás leküzdése a félelmek
tudatosításán keresztül.

Célcsoport

Párkapcsolati nehézséggel küzdő párok (max. 4 pár)

Tervezett idő

90 perc

Választott mese

A három szerencsefia

Miért ezt a mesét választottam?

A mese szemléletesen és karakteresen mutatja be, hogy mek-

kora ereje van a változás ellen ható erőknek, és tudatos erőfe-
szítés és felelősségvállalás nélkül nem következhet be az igazi
változás, fejlődés.

109
 Rítusok - Ismétlődő elemek

Mesekapu: Ez itt egy mesekapu, aki belép, ősi tudás világába lép.
Gyertyagyújtás.

Bevezetés a mesébe - Ráhangolódás

A víz megjelenési formáiról adunk képeket a résztvevőknek,

mindenki kiválasztja, melyik áll hozzá legközelebb (forrás, pa-
tak, vízesés, folyó, eső, jégcsap; sima, hullámzó, viharos tenger
stb.)
Miért ezt a képet választottad? A képen keresztül mindenki
bemutatkozik, megérkezik.

Mesemondás

...és akkor most elmondok egy mesét, amelyben több formá-

ban megjelenik, illetve hiányzik a víz.

Meséhez kapcsolódó kérdések - Érzékszerv-élesítés

Kinek mit jelentett ez a mese? Hol látja magát benne? Milyen

érzések kapcsolódnak hozzá? (körkérdés)
Képzeld el azt a pillanatot, hogy ülsz a tenger partján, egy
nagy kövön a macskáddal, és úgy döntesz, mégsem veted a
macskát a vízbe, hanem hajóra szállsz...
Mit látsz? Milyen a tenger, a távoli sziget, a hajó, a víz?
Milyen hangokat hallasz? (tenger, szél, hajókürt, emberek stb.)
Milyen illatot érzel? (sós víz, kikötő, hal)
Milyennek érzed a talpad alatt a talajt? A vizet, a kavicsot?
Milyen érzések vannak benned az idegen helyen?

110
 A mesét követő játékok, próbák, kapcsolódó tevékenységek

Közös, csoportos munka:

Hogyan függ össze a történet azzal, amiben most vagy?
Mit jelent megérkezni egy királyságba, ahol senki sem boldog?
Mi ez a királyság?
Mik azok az egerek, amelyek tönkreteszik a javakat, megrág-
nak mindent és fenyegetik a királyság fennmaradását?
Mi lehet a te macskád, aki el tudná pusztítani az egereket?
Hogyan kell gondozni, itatni, tisztán tartani ezt a macskát?
Mi történik, ha nem gondozod?

Egyéni feladat

Hogyan változtatnád meg a mese végét? - Mindenki írjon új

befejezést hozzá. Aki szeretné, felolvashatja.

Kivezetés a meséből

Válassz valamit, amit magaddal viszel a meséből! Előre elkészí-

tem az üres kártyákat, amire felírják a választott mesemotívu-
mot. Ezt a kapunál mindenki megkapja, majd egyesével átkísé-
rem őket a kapun, és megköszönöm a munkát.

Szükséges eszközök

Két kendő, mesegyertya, üres papírok, tollak, nyolc üres kár-

tya, filc

111
 ALKOTÓ-FEJLESZTŐ
MESETERÁPIÁS
FOGLALKOZÁSOK
A B E M U T A T O T T MESETERÁPIÁS
FOGLALKOZÁSOK
2013/2014 SORÁN ZAJLOTTAK

Az esettanulmányokban szereplők nevét a

személyi adatok védelme érdekében megváltoztattuk.
 Szirtes-Szabó Kata

AMIKOR VÁNDORÚTRA KELTÜNK

Iskola-előkészítő mesecsoport óvodásoknak 21 mesével

A csoport létrejötte, célja

Az alkotó-fejlesztő mesecsoportot 2013 novemberében indítot-

tuk a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat VII. kerületi Tagintéz-
ményében. Eredetileg csak annyit szerettem volna, hogy legyen
egy mesecsoportunk, ahol kipróbálhatom magam, és megta-
pasztalhatom a mese működését. A szakszolgálat csoportjai ál-
talában a vizsgálatok során kiszűrt gyerekekből, illetve a kollé-
gák által javasolt, előzőleg egyéni terápián, fejlesztéseken részt
vett gyerekekből állnak. Ez azt jelenti, hogy terápiás csoportok-
ként funkcionálnak, a részt vevő gyerekek pedig szinte mindig
komoly pszichés és magatartási problémákkal érkeznek. Ez-
zel szemben az általunk indított mesecsoportot az óvodákban
hirdettük meg, fejlesztési és iskola-előkészítési célokat megfo-
galmazva. Számomra megdöbbentő volt, hogy az így létrejött
csoport mennyivel könnyebben kezelhető. Már a szülők által
megfogalmazott problémák is különböztek a többi csoportban
megjelenőktől, és a szülők motivációja érezhetően erősebb volt,
mint az eddigi csoportjaimban. Ezt az is jelzi, hogy a csoport
teljes időtartama alatt hiányzás alig, lemorzsolódás pedig egy-
általán nem volt.

115
 A csoport létszáma, keretei, körülmények

A csoportot 8 gyerekkel indítottuk, amelyből 4 fiú, 4 pedig

lány. Mind nagycsoportosok, 5-7 évesek. A foglalkozások a
szakszolgálat csoportszobájában zajlanak, ahol tornaeszközök
is vannak, amelyeket igyekszünk elcsomagolni, de mivel nem
mindet lehet, ezek rendszeres zavaró tényezőként vannak je-
len. Ezenkívül van a szobában egy szőnyeg és egy kerek asztal
kisszékekkel.
A csoportot fiatal gyógypedagógus kolléganőmmel, Klin-
csók Nórával vezetem, aki ugyanebben a tanévben gyermek
pszichodráma csoportot is vezet velem óvodásoknak. Az el-
múlt év során nagyon szépen ráhangolódott a két különböző
típusú csoportra, jó érzékkel közelít a gyerekekhez, és nagyon
érdeklik a mesék.

A gyerekek

Habár a gyerekek fejlesztési céllal kerültek mesecsoportunk-

ba, a szülőkkel folytatott egyéni konzultációkon, amelyek a
csoportkezdést előzték meg, szinte minden szülő fogalmazott
meg olyan célokat is, amelyek terápiás célnak tekinthetők, és
amelyek messzebb mutattak az egyszerű képességfejlesztés-
nél. A szülők az alábbi, gyermekeiket érintő nehézségekkel
kapcsolatban szerettek volna segítséget kapni: agresszió keze-
lése; a család szerkezetében bekövetkezett változások, elsősor-
ban a válás, vagy kistestvér születésének feldolgozása; a szülők
közt fennálló feszültség miatti szorongás; a kortárs közösség-
be való beilleszkedés, kapcsolatteremtés, önbizalom hiánya;
zárkózottság; nagyon erős, gátló szorongás és túlzott extro-
vertáltság. Szinte minden gyermeknél megjelent a leválás nehéz-
sége, ami sokszor súlyos teherként nehezedik a családokra, és

116
nagyon megterheli elsősorban az anya-gyermek kapcsolatot,
tovább gátolva az önállósodást.

A foglalkozások felép ítése

A foglalkozások felépítése, menete a kezdetektől nagyjából vál-

tozatlan. A gyerekek számára ebben a korban nagyon fontos a
kiszámíthatóság, a ritmus, ezért az elején megalkotott rituálé-
kat egész évben megtartottuk.

1. Megérkezés: A gyerekekkel együtt leülünk a szőnyegre, és

mutogatással kísérve elmondjuk a nyitó mondókánkat.
2. Mondókázás: Számtalan mondókával dolgoztunk az év so-
rán, az első időszakban főleg a testtudatosító mondókákat
használtuk, majd szép fokozatosan a mondókákat és éneke-
ket aszerint választottuk ki, hogy milyen mesével dolgozunk
aznap. Ha egy alkalommal megtanulunk egy mondókát
vagy dalt, azt későbbi alkalmakkor újra és újra elővesszük.
3. Vándorút: Hosszú kígyóba állunk, és elindulunk vándor-
útra. Az, hogy hová megyünk, mindig a mesétől függ. Van,
hogy erdőbe, mezőre, folyó- vagy tengerpartra. Kezdetben
én mondtam el, hogy itt mit látnak, hallanak, éreznek, majd
ahogy ráéreztek a játékra, fokozatosan átadtam nekik ezt a
feladatot. Én szoktam elkezdeni, majd egyenként mindenki
hozzáteszi a maga belső képeit.
4. Tűzrakás: Van, hogy énekelünk is hozzá, van, hogy csak el-
játsszuk, majd meghívjuk a mesét, kinyitjuk a szívünket, és
kezdődhet a mese.
5. Mesehallgatás: Én szoktam mesélni.
6. Beszélgetés: Két dolgot szoktam mindig megkérdezni: Az
egyik, hogy mi tetszett a meséből, a másik, hogy kik lenné-
nek benne. Ez befolyásolja, hogy mit játszunk utána.

117
7. Játék: Az, hogy mit játszunk, mindig a mesétől és a gyerekek
aktuális állapotától függ. Mindig kitaláljuk előre, de terve-
inket a gyerekek állapota felülírhatja, ilyenkor elhagyhatunk
dolgokat vagy improvizálunk.
8. Kreatív: Ez a foglalkozások kezdetén leginkább azt jelentet-
te, hogy rajzoltunk a gyerekekkel, később a tanultak hatásá-
ra igyekeztem ennél kreatívabb lenni.
9. Csoportzárás: Leülünk az asztalhoz, gyümölcsöt eszünk,
teát iszunk, beszélgetünk arról, kinek mi tetszett, hogy érez-
ték magukat, majd elbúcsúzunk egymástól.

SZAKASZOK

Mint azt már írtam, az elején nem igazán tudtam, mit várjak
a mesecsoporttól, hogyan csináljam, mi legyen a célja. Ez na-
gyon jól meglátszik az egész éves csoportmunkán és a foglal-
kozások ingadozó fókuszán. Azt is nehezen döntöttem el, hogy
mennyire kell terápiás fókuszúnak lennie egy mesefoglalko-
zásnak. Mindvégig tudatában voltam annak, hogy ehhez ne-
kem gyógypedagógusként kevesebb az önbizalmam. Első alka-
lommal az ismerkedés és a csoportszabályok megalkotása után
a Három kismalac című mesével dolgoztunk, mert az kellőkép-
pen biztonságos talajnak látszott. A gyerekek persze nagyon él-
vezték. Ezt követően az alábbiak szerint szerveződtünk:

1. szakasz: Teremtés, születés

Fontos a testtudatosítás, a megszületés, ezért kezdetben ezzel

kezdtünk el mi is dolgozni. Az ehhez használt mesék:
Hogyan lett a Nap az égen? (ausztrál mese)
A világ keletkezése (maja-kiese monda)
Kisgömböc (magyar népmese)

118
 2. szakasz: Erőgyűjtés, önbizalom

A csoporton részt vevő gyerekek mindegyikének gondot oko-

zott az önállóság, kevés önbizalommal rendelkeztek, nehezen
váltak le édesanyjukról, szorongóak voltak. Emiatt ebben a
szakaszban olyan meséket választottunk, amelyek az erőgyűj-
tésről, bátorságról, önbizalomról, erőforrások megtalálásáról,
elindulásról szólnak:
Zöld Péter (magyar népmese)
Királylány a lángpalotában (erdélyi szász népmese)
A Nap fája (magyar népmese)
Mese a 12 fiúról, akik 12 nővért akartak feleségül venni (erdé-
lyi szász népmese)
A boszorkány lányai (magyar népmese)
Az aranypálca (magyar népmese)
A boszorkány lányából lett királyné (magyar népmese)
A foltos táltos (orosz népmese)

3. szakasz: Sárkányos mesék

Amikor márciusban idáig jutottunk, kicsit elakadtam. Úgy dön-

töttem, lazítok kicsit, és mostantól az év végéig olyan mesékkel
fogunk foglalkozni, amelyek valami miatt megragadnak. Azért
kezdtünk sárkányos mesékkel dolgozni, mert a gyerekek a cso-
portban épp sárkányos korszakukat élték. Először választottam
egyet, ami közel áll ahhoz a sárkány-képhez, amit a japán rajz-
filmeknek köszönhetően a gyerekek megalkottak maguknak,
majd következett egy olyan mese, amit én nagyon szeretek, vé-
gül egy hagyományos sárkányos magyar népmese, hogy kicsit
helyre tegyük, milyen is a magyar hagyományban egy sárkány:
A Ganlan-tavi ifjú (kínai népmese)
Kispiros és bogyócska (tibeti népmese)
Vízi Sándor (magyar népmese)

119
 4. szakasz: Mesék csak úgy

Mivel a kézműves feladatokban rejlő kreativitás számomra egy

fejlesztendő terület, nekiláttam, hogy olyan foglalkozásokat ál-
lítsak össze, amelyekben a kézműves rész a természethez kap-
csolódik és hangsúlyos. Olyan meséket választottam, amelyek
ilyen szempontból megihlettek, illetve amelyek bizonyos ünne-
pekhez, évszakokhoz kapcsolódtak:
Nagytakarítás a Napnál (a tavasz miatt; szlovák népmese)
Az elrabolt királykisasszony (a zöldségek miatt; német nép-
mese)
A csengettyűs lábú kecske (mert nagyon szeretem; perzsa nép-
mese)
A tojásból teremtett leány (a húsvét miatt; magyar népmese)
Iván cárevics és a szürke farkas (mert nagyon szeretem; orosz
népmese)
A kőkirályfi (megtisztulás, belső energiák, illetve az apákhoz
fűződő ambivalens kapcsolatok miatt; grúz népmese)
Bőhön Höbűn (mert vicces, és úgy éreztem, rájuk fér egy kis
nevetés; burját népmese)
Lotilko (gyönyörű zárómese, amire közös foglalkozást építet-
tünk a szülőknek és a gyerekeknek; evenki népmese)

HÉT FOGLALKOZÁS VÁZLATA

A világ keletkezése - maja-kiese monda

A foglalkozás fókusza: megteremtődni, megformálódni; test-

tudat
1. Megérkezés
2. Mondókázás: Itt testtudatosító mondókákkal dolgozunk,
megkérdezem, milyen ujjszámoló mondókákat ismernek,
majd megtanítok nekik még egyet. Lehet az Ez elment va-

120
 dászni, a Hüvelykujjam almafa vagy az Ez a malac piacra
ment. Utána következik az Ezzel látok, majd a Sűrű erdő, ko-
pasz mező, végül a Szeme-szája van neki.
3. Vándorút: elmegyünk az óceán partjára, és megfürdünk a
vízben.
4. Tűzgyújtás a tengerparton kiszáradt uszadékfából.
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Játék: rövidebb tükörjáték az egyes testrészekhez kapcsolva
8. Kreatív: A gyerekek körberajzolása, majd az alakokat szaba-
don kitölthetik, megalkotják a mesében leírt tökéletes embe-
reket a messzire tekintő, mindent látó szemmel.
9. Csoportzárás

Foltos táltos - orosz népmese

A foglalkozás fókusza: belső erőforrások megtalálása, a ben-

nünk élő táltos megidézése
1. Megérkezés
2. Mondókázás: Kipp-kopp kopogok, kicsi kovács én vagyok...,
Sárkány paripán vágtattam...
3. Vándorút: végtelen füves mező, a nap szárította fű illata, tü-
csökciripelés, szélfújás.
4. Tűzgyújtás
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Játék: tánc a tűz körül varázsmondókával (Csikka-csikka,
csikka lú), így hívjuk meg a táltosokat. Utána lefektetem őket
a tűz mellé, imagináció a táltos megérkezéséről. Beszélgetés
arról, hogy milyen az ő táltosuk.
8. Kreatív: kartonpapírból előre kivágott patkók díszítése flit-
terrel, zsírkrétával.
9. Csoportzárás

121
 Kispiros és Bogyócska - tibeti népmese

A foglalkozás fókusza: megtáncoltatni a bennünk élő sárkányt,

uralni az indulatokat
1. Megérkezés
2. Mondókázás: Ekete-pekete, Ön-dön-desz...
3. Vándorút: égbe nyúló hegyek, kék ég, tiszta hideg levegő, tá-
bortüzek illata, színes zászlók a távolban.
4. Tűzgyújtás: itt kivételesen az Om mani padme hum mantrát
használtuk, hogy előkészítsük a mesét.
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Játék: Kolléganőm tanulta a tibeti hangtálak használatát,
ezért erre az alkalomra behozta a tálját, és ezt használtuk az
imaginációs játékhoz. Először megszólaltatta a tálat, majd
elképzeltettük velük, hogy felfelé mennek a hegyen, és ráta-
lálnak a sziklára, amit ki kell mozdítaniuk. Alatta megtalál-
ják a sípot, megnézik és megszólaltatják. Az imaginációt kö-
vetően tibeti zenére kendőkkel táncolunk.
8. Kreatív: Nagy papírra közös kép készítése sárkányokkal, he-
gyekkel, éggel, imazászlókkal.
9. Csoportzárás

Nagytakarítás a Napnál - szlovák népmese

A foglalkozás fókusza: tavaszköszöntés, újjászületés, természe-

tes energiák megtisztítása
1. Megérkezés
2. Mondókázás: Azt mondják a cinegék..., Jöjj ki napocska...,
Süss fel, nap...
Találós kérdés:
Fenn lakom az égen,
melegít a fényem.

122
 Sugárból van bajszom,
este van, ha alszom.
3. Vándorút: előtte megnézzük, megfogjuk, megszagoljuk a ta-
vaszi virágot és barkaágat, amit hoztunk, majd a tavaszi er-
dőben ibolyát szedünk
4. Tűzgyújtás
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Játék: körjátékok
Beültettem kiskertemet a tavasszal
Bújj, bújj, zöld ág
8. Kreatív: magvakból, gabonából napmandalák készítése
9. Csoportzárás

A tojásból teremtett leány - magyar népmese

A foglalkozás fókusza: átváltozás, növekedés, ragyogás

1. Megérkezés
2. Mondókázás: Tűzben fa parazsa volnék...
3. Vándorút: Tekeredik a kígyó, majd séta a tavaszi kertben
4. Tűzgyújtás
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Játék:
Megfogtam egy magocskát...
(előbb mutogatva, majd egész testtel játszva)
Mindenki fává növekszik; ki milyen fa lett? Milyen gyü-
mölcs terem rajtad? Milyen érzés gyémántgyümölcsöt te-
remni?
Sim-sum...
Körtéfa... (körjáték)
Visszaváltozás emberré

123
8. Kreatív: színes karton tojássablonok díszítése friss, illatos ta-
vaszi virágokkal, zöld levelekkel
9. Csoportzárás

Az elrabolt királylány - Luzsi Margó meséje

német népmese alapján

A foglalkozás fókusza: átváltozás, teremtés, vágyak és kíván-

ságok
1. Megérkezés
2. Mondókázás: Ekete-pekete..., An-tan-ténusz..., Tik-tak,
tik-tak, tik-tak, így ketyeg az óra...
3. Vándorút: a föld mélyére, kúszva-mászva.
4. Tűzgyújtás
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés: Mit varázsolnál te a répákból?
7. Játék:
Ez a kendő nem kendő...
Törpetánc (Tamkó Sirató Károly verse alapján koreografált
tánc)
8. Kreatív: figurák készítése nyers zöldségekből fogpiszkálók-
kal (karalábé, káposzta, brokkoli, karfiol, répa), és közben
falatozás
9. Csoportzárás

Iván cárevics és a szürke farkas

- orosz népmese

A foglalkozás fókusza: belső energiaközpont megkeresése, re-

pülés, szabadság
1. Megérkezés

124
2. Mondókázás: Tüzet viszek, lángot viszek..., Repülnek a ma-
darak. ..
Találós kérdés:
Lehet barát vagy ellenség,
attól függ, hogy hol lakik.
Etetheted száraz gallyal,
azt hiszed, hogy jóllakik, (tűz)
3. Vándorút: éjszakai kert
4. Tűzgyújtás
5. Mesehallgatás
6. Beszélgetés
7. Imaginációs játék: felmászunk a toronyba a tűzmadárért,
megnézzük, óvatosan megfogjuk, az ingünkbe rejtjük. Mi-
lyen a tűzmadár, milyen a tolla, milyen megtapintani, hol ér-
zem a melegét?
Mindenki kendőt választ, és mi magunk leszünk a tűzma-
dár, repülünk.
Gyertek haza ludaim...
8. Kreatív: Közös nagy kép készítése ujjfestékkel, amely a tűz-
madarat ábrázolja.
9. Csoportzárás

Konzultáció a szülőkkel, a gyerekek fejlődése

Az első konzultációkra február-márciusban került sor, majd a

csoport befejezése után záró konzultációra hívtuk a szülőket.
Arról kérdeztük őket, látnak-e változást a gyerekeken, illetve
igyekeztünk általános képet adni a gyerekek csoporton való vi-
selkedéséről, az általunk látott fejlődésről, változásról, esetle-
ges problémákról.
A konzultációkon a szülők azt jelezték vissza, hogy minden
gyerek szeret a csoportra járni, szívesen jönnek, nagyobb ön-

125
bizalomról, önállóbb viselkedésről számoltak be, több szülő je-
lezte, hogy gyermekeik figyelme, koncentrációs készsége, ki-
tartása sokat fejlődött, csupán egy szülő mondta azt, hogy nem
észlel változást a gyermekénél (éppen az, akinél mi a legna-
gyobb változást láttuk). A terápiás célok tekintetében 8-ból 6
szülő érezte úgy, hogy komoly előrelépés történt, és mindegyik
azt jelezte vissza, örül, hogy gyermeke a csoportra járt ebben a
tanévben.
3 gyermeknél jeleztük, még kora tavasszal, hogy bár a szü-
lő eredetileg arra készült, hogy gyermeke szeptembertől iskolát
kezdhet, mi javasoljuk az iskolaérettségi vizsgálatok elvégzését,
mert korainak találjuk a beiskolázást. A 3-ból 1 szülő döntött
úgy végül, hogy még egy évet marad gyermeke az óvodában
(így végül a csoport 2 tagja maradt óvodás a következő tanév-
re). Mozgásfejlesztést 3 gyermeknek javasoltunk.

Dilemmák, problémák, tapasztalatok

Úgy érzem, hogy a november óta eltelt 7 hónapban rengeteget

tanultam. Nem csupán azzal a 21 mesével dolgoztam, amit a
gyerekeknek elmeséltem (és amit igyekeztem előtte tisztessé-
gesen átszűrni magamon), hanem számtalan másikkal, ame-
lyekre keresgélés közben rátaláltam. Rengeteg mesét olvastam
el, és jó néhány nyomot is hagyott bennem (meg persze ren-
geteg olyan is van, ami csak elsuhant mellettem). Csak olyan
mesét meséltem el a gyerekeknek, amit megszerettem, ami fon-
tos volt, amit szívből tudtam mesélni. A foglalkozások kezde-
tén még csak tapogatóztam azzal kapcsolatban, hogy mit kezd-
hetek a mesékkel, sokszor csúszkáltam abban, hogy milyen
mélyre menjek, hová vigyem őket magammal, volt, hogy mel-
lényúltam, de azzal biztatom magam, hogy igazán katasztro-
fális foglalkozás nem volt, legfeljebb olyan, ami gyengébben
sikerült. Kezdetben sok pszichodráma-elemet használtam,

126
majd merítettem abból a munkából, amit egy drámapedagó-
gus kollégámmal, Fekete Ágival folytattunk közösen, végül
hozzácsatoltam mindazt, amit a saját gyerekeim mellett öt év
Ringató foglalkozáson Hazay Timitől tanultam, és amit meg-
közelítésben és ötletekben Luzsi Margótól átvettem. Jó visz-
szajelzés, hogy a csoportban nem volt lemorzsolódás, szülők és
gyerekek egyaránt elégedettek voltak, és az is jó jel, hogy ami-
kor egy mesét másodszor akartam elmesélni, a gyerekek a har-
madik mondat után egy emberként hördültek fel: „Kata! Ezt
már mesélted!" Számomra az volt a nehéz a mesecsoportban,
hogy milyen sok felkészülést igényelt hétről hétre. Nagyon sok
munkám volt mind a 21 foglalkozásban, hosszú órákon át ke-
resgéltem a meséket, bújtam az internetet mondókák, dalok,
találós kérdések után, törtem a fejem (saját bőrömből kibújva),
hogy milyen kézműves foglalkozást találjak ki, majd teszteltem
mindent a saját gyerekeimen (érdemes volt, mert lett volna né-
hány mellényúlásom). Mindebben természetesen segítségem-
re volt csoportvezető társam, aki, miután én magam rájöttem,
hogyan szeretnék dolgozni, szép fokozatosan ráhangolódott a
mesékre és a foglalkozások menetére, és sok hasznos ötlettel
szolgált a játékokhoz, a mesék feldolgozásához, a foglalkozások
során pedig remek érzékkel csalogatta vissza azoknak a gyere-
keknek a figyelmét, akik az adott napon épp nehezebben tar-
tottak lépést a többiekkel.
Végül megpróbálom összegezni, hogy számomra mi tet-
te egyedivé, különlegessé a Metamorphoses Meseterápia alko-
tó-fejlesztő módszerével vezetett csoportot, melyek voltak azok
a pontok, ahol úgy éreztem, én jól tudom használni, össze tu-
dom kapcsolni mindennapi munkámmal.
Számomra fontos, hogy amikor ezzel a módszerrel dolgozom,
a mesékkel dolgozhatok. Nem azt nézem, milyen területek szo-
rulnak fejlesztésre, hol mutatkoznak nehézségek, hiányok, ha-
nem útvonalakat kínálok fel a gyerekeknek, amelyeken elin-
dulva megoldásokat találhatnak, erőforrásokat fedezhetnek fel,

127
bezárt ajtókat nyithatnak ki, amelyek mögé be lehet kukucs-
kálni, és ha korai az ajtók kinyitása, nem kell belépni rajtuk, be
is lehet csukni azokat. A kulcs náluk marad, magukkal vihetik,
és bármikor használhatják későbbi életük során. (Ez a preven-
ciós szerep különösen kedves a szívemnek.)
Mint fent már jeleztem, ez a terápiás forma a terapeutával
szemben egyáltalán nem kíméletes. Rengeteg munkát jelent a
források beszerzése, elolvasása, kiválogatása, majd a felhasz-
nálni kívánt mesék érlelése, átszűrése önmagunkon. Ha csak
úgy besétálnék egy mesével, amit aznap reggel elolvastam né-
hányszor, nem érteném, pontosan mivel dolgozom, nem tud-
nám a valódi tartalom szalagjára felfűzni a kiválasztott játéko-
kat, dalokat, mondókákat, és nem érteném, miért azt a reakciót
kapom cserébe a gyerekektől, amit kapok. Ami azonban a ne-
hézség, az hozza a munka gyümölcsét is, mivel egy ilyen ka-
liberű mesefoglalkozást nem lehet rutinból, lélek és jelenlét
nélkül levezetni, a beletett energia valódi hatást vált ki, való-
di változásokat indít el. Felhasználhatom mindazt a tapaszta-
latot és tudást, amit az évek során felcsipegettem, olyan főzetet
hozva létre, ami csak rám lesz jellemző. Épp ezért mint minden
kettős vezetésű csoportnál, itt is elengedhetetlen a csoportve-
zetők közötti összhang, különben a végeredmény katasztrofá-
lis lesz.
A meséken keresztül a szülőket is könnyebb megközelíteni.
A csoportot végig konzultációk kísérték, illetve az utolsó alkal-
mat szülő-gyerek közös foglalkozásként tartottuk meg. Ennél
a csoportnál a szülők valóban motiváltak voltak, kíváncsiak
voltak rá, hogy mi történik a foglalkozásokon, akadtak olya-
nok, akik megkeresték az ismertebb meséket, vagy utólag el-
kérték és újra meg újra elmesélték otthon is, és azt is kíváncsian
várták, milyen alkotások születnek. A konzultációkon elmesél-
ték, nekik milyen kedvenc meséik voltak, és ki mesélt vagy nem
mesélt nekik gyermekkorukban. Az utolsó alkalommal pedig
többen meglepődtek azon, mennyire másként viselkedik gyer-

128
mekük egy csoportban, mint ahogyan azt ők gondolták. A me-
séken keresztül való kapcsolatépítés a szülőkkel jó alapot ad a
közös munkához, a valódi változások elindításához. A mese-
csoport mint diagnosztikus eszköz pedig megkönnyíti, hogy
a szakember lehetőségeket javasoljon a gyermek ellátásának
folytatásához (ha szükséges), amit a szülő is könnyebben fogad
el az intenzív közös munkát követően.
A mesékkel való csoportos munkában megszámlálhatatlan
lehetőség rejlik, de a varázslat lényege, hogy nincs olyan kor-
osztály, akinél ne lehetne valamiképpen felhasználni. Ahogy
minden gyerek különbözik a többitől, minden csoport más és
más lesz, új kihívásokkal, új mesékkel.

129
 Kissné Gaál Zsuzsanna

VESZTESÉGEK FELDOLGOZÁSA
6-7 ÉVES G Y E R E K E K K E L

A csoport

Zalaegerszegen, a nevelési tanácsadás keretében vezetett cso-

port 3 fiúból és 2 lányból áll. A 6-7 éves gyerekek 2013 októ-
bere óta járnak terápiára, heti rendszerességgel. Mind az 5
gyermek óvodás, iskolába készülnek. Közös jellemzőjük, hogy
visszafogott, nehezen oldódó, verbálisan gátoltabb személyisé-
gek. A veszteségélmény megélése mind az 5 kisgyermek életé-
ben élő nehézség, közülük 4 fő két óvónőváltáson, és egy dadus
nyugdíjba menetelén van túl. A mesék munkánk kezdete óta
velünk vannak. Mindannyian ismerik az A kiskakas gyémánt
félkrajcárja című, Arany László-féle népmesét.

A FOGLALKOZÁS TERVEZÉSE ÉS MEGVALÓSULÁSA

A foglalkozás célja

A veszteségélmény - ami nem csupán a sajátos élethelyzet-

ből következik, hanem ennek a korosztálynak egyik fő témá-
ja - feldolgozásának segítése három alkalommal. Egy-egy al-
kalom 45 perces. A gyerekek 6-12 éves kor között találkoznak
először igazán veszteség-próbákkal: például barátok választá-
sa és elvesztése, más emberek tulajdonának elvétele és annak
következményei, óvodából iskolába kerülés, költözés, esetleg

130
haláleset. Célom, hogy a mese belsővé válása során a veszteség
feldolgozására minta épüljön be a gyermekek megoldási kód-
jai közé.

A választott mese és indoklása

A foglalkozás prevenciós céllal is zajlik. A kiskakas gyémánt

félkrajcárja című népmesével dolgozunk. A veszteség megélé-
se a mesében kínált megoldási lehetőséggel segítheti a gyerekek
kiegyensúlyozottabb személyiségfejlődését, valamint a veszte-
ségekkel való megbirkózást.
Szükséges eszközök: gyertya, gyufa, kosár, kendők, papír,
színes ceruzák, fahangszerek.

Rítusok, ismétlődő elemek

Találkozásainkat szertartásos keretbe foglaljuk. Az alább fel-

sorolt tevékenységek minden alkalommal ismétlődnek. Ez biz-
tonságot jelent a gyerekeknek, és bátorítja is őket a megszóla-
lásban.

Gyertyagyújtás

A gyerekek minden alkalommal kérik, hogy gyújtsuk meg a

gyertyát.

Labda-kör

A labda körbemegy, akinél a labda van, röviden elmesélhe-

ti, mi történt vele egy hét alatt. Sok mondanivalóval érkeznek.

131
Ahhoz, hogy zavartalanul kezdjünk a terápiás foglalkozásnak,
meg kell hallgatni a gyerekeket. Nem kötelező élményeket me-
sélni, lehet passzolni is, de ez ritkán fordul elő.

Testtudatosítás

Ezzel látok, ezzel is... kezdetű mondóka közös elmondása. Ez-

zel a testséma-tudatosító mondókával összerendeződik a gye-
rekek figyelme, és máris egy közös térben vagyunk, miközben
mindenki megérkezik a saját testébe is. Nagyon kedvelik ezt a
mondókát. Lelkesen mutatják, és érződik, hogy kezdünk rá-
hangolódni a közös tevékenységre.

Éneklés

Egy boszorka van, három fia van kezdetű népdal eléneklése fa-
hangszerek segítségével. Minden gyermek megválaszthatja,
hogy melyik boszorka-fiú szeretne lenni: az, aki iskolába jár (ér-
telem), aki bocskort varr (test), vagy aki dudát fúj (lélek). A test-
lélek-szellem hármas egysége jelenik meg, ami segíti a „kö-
zépre" rendezést. Ezt a dalt addig énekeljük, míg a hangszerek
körbeérnek. Így mindenki minden hangszert megszólaltathat,
és lehetőség nyílik több szerepben is lenni. Van olyan kisfiú, aki
mindig dudát fúj, és olyan is, aki mindig bocskort varr. Egy kis-
lány mindig mind a három tevékenységben szeret lenni.

Gyertya elfújása

A foglalkozás végén közösen elfújjuk a gyertyát. Nagy élmény,

amikor mindenki odacsoportosul a gyertya köré, és közösen
elfújjuk.

132
 Első alkalom: Bevezetés a mesébe, ráhangolódás

Én elmentem a vásárba... kezdetű népdal éneklése. Egy kakas

az utolsó állat, amit a vásárban vettünk. Nagy örömmel éne-
keltek, a dal azóta is a kedvencek közé tartozik. Mindenki el-
mondhatta, hogy milyen állatot szeretne venni. Tyúkot, ludat,
csibét, hörcsögöt és békát vettek. Rám maradt a kakas...

Mesemondás

A mese elmondása természetesen mindig fejből történik.

A gyerekek ezt a mesét az óvodából már jól ismerték, besegítet-
tek, így a mesélés közössé vált. „Most egy olyan mesét mesélek
nektek, ami egy kakasról szól. Elmesélhetem nektek?" - kér-
deztem tőlük. A gyerekek „beleegyeztek", szívesen hallgatták a
mesét, hamar a hatása alá kerültek. Lelkesen segítettek annál a
résznél, hogy Kukurikú török császár, add vissza a gyémánt fél-
krajcáromat!

Meséhez kapcsolódó kérdések

Milyen hangokat hallottatok a mesében? - kérdeztem tőlük.

A következő válaszok születtek: „hallom, ahogy csörög a pénz";
„ahogy serceg a tűz"; „ahogy kukorékol a kakas"; „ahogy mér-
gelődik a török császár"; „ahogy dong a méhkas"; „ahogy bele-
csobban a kakas a kút vízébe".
Milyen illatot éreztek a mesében? - jött a következő kérdés,
amelynek megválaszolása már nehezebben ment: „érzem a
pénz szagát"; „a szemétdombét"; „ahogy ég a tűz".

133
 A mesét követő játékok, próbák, kapcsolódó tevékenységek

A mese közös eljátszása következett kendők segítségével. Ez a

kendő nem kendő, ez a kendő egy kiskakas... stb. A gyerekek
nem először használtak kendőket a meséléshez. Minden fonto-
sabb tárgyat, szereplőt megjelenítenek a kendők segítségével, és
el is játsszák a mesét. Még mesekendőnk is van. A játék végén
mindig visszaváltoztatjuk a szereplőket: Ez a kendő nem kiska-
kas, ez a kiskakas egy kendő stb.

Második alkalom - Ráhangolódás a mesére

Megtanultuk közösen, ráadásul könnyen és gyorsan a Kukuri-

kú, szól a kakas kezdetű mondókát.

Mesemondás

Ez alkalommal a mesét a kiskakas szemszögéből meséltem el.

Az ismétlődő elemeket együtt mondtuk: „képzeljétek, mi tör-
tént velem, éppen kapirgálok a gazdasszonyom háza mellett lé-
vő szemétdombon, amikor megpillantok egy fénylő követ. Hát,
ahogy közelebbről megnézem, látom ám, hogy találtam egy
gyémánt félkrajcárt..."

A meséhez kapcsolódó kérdések

Mit gondoltok, mit érezhetett a kiskakas, amikor a török csá-

szár erővel elvette tőle a gyémánt félkrajcárját?
Válaszok: „mérges lett"; „megharagudott"; „félt"; „szomorú
lett, hogy elvették a kincsét"; „bosszút akart állni".

134
 Ti hogyan szereztétek volna vissza a kincseteket?
Válaszok: „Megcsíptem volna a török császár kezét és akkor
elengedi a kincsemet!" „Elmentem volna a török császárhoz, és
jól megvertem volna, és elvittem volna a gyémánt félkrajcárt,
mert azt én találtam!"; „Még mielőtt elvette volna a török csá-
szár, elrepültem volna onnan."
Ti veszítettek el már valamit az életetekben?
Válaszok: „Egyszer elveszítettem a babámat, azóta sem került
elő." „Én elrúgtam a labdámat, és nem találtam meg." „Anyu-
kám egyszer elveszítette a táskáját. Szerencsére egy néni meg-
találta, és visszaadta." „Az egyik ovis társam elvette az autó-
mat, de én visszavettem." „Egyszer elvesztem a boltban, anyáék
nem találtak, pedig én csak a játékokat nézegettem."
Ti mik lennétek a mesében szívesen?
Válaszok: „gazdag asszony"; „kiskakas"; „palota"; „pénz".
Érdekes volt számomra, hogy két, praktikusan is gondolkod-
ni tudó gyermek kakas lenne, azaz a cselekvő, megoldást létre-
hozó erővel azonosult mint a legésszerűbb megoldási mintával.

A meséhez kapcsolódó tevékenység

A mese dramatikus eljátszását terveztem a második alkalomra.

A gyerekek nagy lelkesedéssel játszották el a történetet. Min-
denki kiskakas akart lenni, így ötször játszottuk el a történetet.
Népszerű volt a gyémánt félkrajcár szerepe is. Legkevésbé a tö-
rök császár szerepét kedvelték.
Velem együtt hatan voltunk, a következő szerepeket osztot-
tuk ki közösen: kiskakas, gazdasszony, akiből gazdag asszony
lesz, szolgáló, török császár, gyémánt félkrajcár, kút/égő ke-
mence/méhkas (változó szerep).

135
 Harmadik alkalom - Ráhangolódás a mesére

Az előző két alkalommal megtanult dalokat és mondókákat

elevenítettük fel. Szívesen énekeltek, a hörcsög és a béka hang-
jának utánzása nagy derültséggel járt.

Mesemondás

Ezúttal a mesét közösen mondtuk el, melybe mindenki akkor

kapcsolódhatott be, amikor akart. Az egyik kislány különösen
figyelmes, jó memóriájú, ő kissé bátortalanul ugyan, de egye-
dül is elmeséli a mesét.

Meséhez kapcsolódó kérdés

Mit hoznátok el magatokkal a meséből?

Válaszok: A kiskakast és az összes pénzt - válaszolták egyönte-
tűen a gyerekek, s válaszaik jól tükrözték a munkát is megne-
hezítő, ám egyértelműen a felnőtteket utánzó anyagias gondol-
kodásukat.

Meséhez kapcsolódó tevékenység, kivezetés a meséből

Mese-mandalát készítettünk, a gyerekek megszokták már, hogy

egy kör alapra rajzolunk. Ennek azért van jelentősége, mert így
a teljesség megmutatása nagyobb belső igénnyel jelentkezik. Az
öt rajz között volt strukturált és kevésbé rendszerezett alkotás
is. Egyesek a teljes mesét lerajzolták, mások a meséből hozott
képeket jelenítették meg.

136
 Fodor Ildikó

DADOGÓ ÓVODÁSOK ESETE A FARKASSAL,

avagy amikora mese nemcsak gyógyít,
hanem öntudatlan gyógyítóvá is avat

A Logopédiai Intézetben végzett munkám során dadogó óvo-

dás gyerekekkel és szüleikkel foglalkozom szakpszichológus-
ként. Gyerekcsoportomba, melyet logopédus kolléganővel ve-
zetek, első meseként A három kismalac meséjét vittem a ház
(védelem), a farkas (külső veszély és az ellene való védekezés),
valamint a testvéri viszony rendezésének, az együttműködés el-
érésének gyógyító kódjai miatt. Úgy éreztem, a frusztrált, meg-
kapaszkodással küzdő, a saját és mások agressziójától szoron-
gó kisgyerekek számára ez a mese segít a rend megtalálásában,
helyükre kerülnek a dolgok, világossá és egyértelművé válik az,
hogy két vagy több egymásnak ellentmondó impulzus esetén
hogyan válasszunk úgy, hogy az konstruktív irányt mutasson
mind az életünkben, mind a személyiségfejlődésünkben.

A mesecsoport

Mini csoportunkba négyen, 4 év körüli kisfiúk járnak. A har-

madik alkalommal a kicsik nagyon megilletődöttek voltak, ke-
veset beszéltek. Ezért ráhangolódásul hangszereket vittem, s
kértem, hogy mutassák be, hogyan érzik magukat. Bár minden
válasz a „jól" volt, a hangszerek megszólaltatása árnyaltabb ké-
pet adott arról, hogy „jól" és „jól" között is micsoda különb-

137
ségek lehetnek. A velük történtekről korábban csupán egy-két
szóval tudtak mesélni, azonban a hangszerek fellazították őket,
rövid kis történetekben számoltak be élményeikről.
A testtudat fejlesztésére egyszerű mondókákat kerestem,
amelyekhez kapcsolódni is tudnak. Az Elment vadásznit
örömmel mondták el, majd az Ezzel látok következett. A szö-
veget nehezen tanulták meg, nem is nagyon mondogatták, de
a halandzsa-mondókáknak annál nagyobb sikerük volt. Az
Ön-dön-deszt felállva-menetelve, a ritmust a saját testükön ver-
ve már nagyon élvezték. Két kisfiú egyáltalán nem szólalt meg,
de a szöveg lüktetését mozgásukban átvették.
A meséléshez gyertyát gyújtottunk, a gyerekek körülöttem
párnákon helyezkedtek el. A mesébe lépés segítéseképpen talá-
lós kérdéseket kaptak, így próbálták kitalálni a mese szereplőit.
Teljes figyelemmel hallgatták a mesét, beállt a „mesehallgatási
transz", amit a kolléganőm úgy fogalmazott meg, hogy „olyan
volt, mintha karácsony lenne, ragyogtak a gyerekszemek, s va-
lami különleges, finom áhítat volt érezhető".
A „Mi tetszett ebben a mesében?" kérdésre a következő vála-
szok érkeztek:
„Pórul járt a farkas."
„Becsúszott a kéményen át."
„A farkas megégett."
„Semmi nem tetszett benne." (Erről továbbiakat nem volt
hajlandó a kisfiú mondani.)

Ezután lerajzolták azt, ami a legjobban tetszett nekik a mesé-

ből. Ketten a legnagyobb malac kőházát jelenítették meg, egyik
a kéményt, s az a kisfiú, akinek semmi nem tetszett a mesében,
a farkast. Megkönnyebbülten érzékeltem, hogy nagyon is kap-
csolódott a meséhez, csak éppen nem voltak szavai ennek kife-
jezésére.
A rajzolás után szünetet tartottunk, majd papírokat, ragasz-
tót, ollót, papírhengereket kaptak és megkértem őket, hogy al-

138
kossanak valamit a meséből. A gyerekek elmélyülten vágtak,
fonalat gombolyitottak, ragasztgattak, de egy jó ideig semmit
nem véltem felfedezni a mese motívumaiból, így kicsit csaló-
dottan üldögéltem, azt gondolván, hogy valószínűleg túlterhel-
tem őket.
A farkast lerajzoló kisfiú fonalból is elkészítette a farkast. Ha-
talmas volt a szája és a fogazata is. A másik a szalmaházat alkot-
ta meg, rőt színű fonalakat vágott fel aprólékos rendben, majd
ragasztott fel egy papírgurigára, ami kifejezetten emlékezte-
tett egy szalmából készített házikóra. Az a kisfiú, akinek a ké-
ményen való becsúszás volt a legfontosabb momentum, egyik
hengert dugta kitartóan a másikba, majd a hengerekbe próbált
betuszkolni egy törött, piros színű, hosszú gyertyát, s egy hosz-
szú, sötétbarna tobozt. A gyermek kitartását figyelve arra gon-
doltam, talán ez több is, mint a mese motívumának egyszerű
lejátszása. Dadogás esetén éppígy akad el a hangképzés a gége-
izmok görcse, illetve az ellentétes izommozgások miatt, és pont
ennyire lenne fontos az, hogy a hangok csak úgy erőlködés nél-
kül kicsusszanjanak, ahogy azt a farkas teszi a kéményben.
Ezután feszültséglevezető tornatermi mozgás követke-
zett, amelybe a mozgásos alapozó terápia elemeit építettük
be. Az örök változás elfogadásának gyógyító kódját tartalma-
zó Sim-sum, fúj a szél mondókát is megtanítottam a gyerekek-
nek, kérésükre sokszor el kellett ismételnünk. A szülők későbbi
visszajelzéseiből tudjuk, hogy a gyerekek boldogan és lelkesen
mentek ki a foglalkozásról, ugyan semmit nem meséltek, vi-
szont igencsak elfáradtak, otthon este bedőltek az ágyba.

Azon a héten tartottam külön a szülőknek is egy szülőcsopor-

tot. Nekik is meséltem, A csengettyűs lábú kecskét választottam
számukra. Ezt a mesét a „farkas" motívuma kapcsolja össze
a gyerekeknek elmondott mesével, ám a szülőszereppel kap-
csolatos szorongásoknak is felületet enged. Rávezetésként vit-
tem egy nemezeit „meselabdát", körbeadtuk, asszociáltunk rá.

139
Aztán elővettem egy kendőt, és az Ez a kendő nem kendő, ez a
kendő egy... átváltoztatós képzeletjátékot játszottuk el. A mesét
nagy figyelemmel követték a szülők is, az egyik édesapa előre-
dőlt, teljes teste „hallgatta" a történetet. Később elmondta, hogy
külföldön éltek gyermeke születése idején, de pár hónapja haza-
költöztette feleségét és kisfiát, mert annyira aggódott, hogy az
arab világban valami bajuk eshet. Azóta ő ingázik, hol kint, hol
itthon van egy hónapot, s iszonyúan félti gyermekét. így aztán
könnyen tudott egy másik szülő szorongató felvetéséhez kap-
csolódni, hogy hiszen mindenre odafigyeltek a kisgidák, még-
is megtörtént a baj, mi van ilyenkor? Jól jött a csoport megtartó
ereje, hiszen ennek kapcsán lett kimondva, hogy az élet rend-
je szerint engedni kell a gyerekeket önállósodni, még akkor is,
ha ez veszélyekkel jár, és a gyerekek felkészítésén túl fontos va-.
lamiféle bizalom vagy gondviselésbe vetett hit is. A mese meg-
nyugtató választ is ad a szülők szorongására: történhet ugyan
rossz a gyerekekkel, de szülőként segíteni tudunk, és a végén
jóra fordulnak a dolgok. A farkasról szóló találós kérdés kap-
csán az egyik szülőben kinyílt a kód a farkas halállal kapcsola-
tos szimbolikájára is, s ezen keresztül homályosan a gyermek
elvesztésének legősibb félelme is megfogalmazódott.
Beszéltünk arról, hogy a gyerekek a maguk belső bölcses-
ségén keresztül kapcsolódnak a mesékhez, és ez a mese pél-
dául azt üzeni nekik, hogy anya-apa engem megvéd a bajban.
A szorongó apuka láthatóan igencsak megkönnyebbült. A szü-
lők ezután arról kezdtek beszélgetni, hogy ki hogyan próbál-
ja felkészíteni a saját gyerekét a „rossz emberekre", rendkívü-
li helyzetekre. Úgy láttam, hozott egyfajta aha-élményt az is,
amikor szóba került, hogy a testtudatot fejlesztő mondókáink
segítik azt az önreflexiós képességünket, aminek kapcsán ké-
pesek vagyunk az intuícióinkkal érzékelni, megérezni a hely-
zeteket, rossz szándékú embereket, s ebben mintát is nyújtha-
tunk szülőként a gyerekünknek, illetve érzékennyé tehetjük
erre őket. A visszajelző körben érezhető volt a szülők lelke-

140
sedése. A Sim-sum, fúj a szélt azért tanítottam meg nekik is,
mert szerettem volna varázsszavakkal elengedni őket. Már el-
búcsúztak és kimentek a szülők a teremből, amikor a szorongó
édesapa visszaszaladt és hálásan csak annyit mondott: nagyon
köszönöm.

A következő órán pókhálót fontunk a gyerekekkel, úgy me-

séltek el egy-egy jó dolgot az elmúlt hetükből. A gombolyí-
tás-adogatás nehezen ment, de a közösen szőtt pókhálónak na-
gyon örültek. Emlékeztek a múlt heti mondókákra (Ez elment
vadászni; Ezzel látok, hallok is), amit logopédus kolléganőm ja-
vaslatára kiegészítettünk egy érzékelős játékkal. Példákat ho-
zott, illetve mutatott is be, s a gyerekeknek ki kellett találniuk,
hogy melyik érzékszervünket használjuk az érzékeléséhez
(fagylalt, repülőgép zúgása, virág). Az Ön-dön-desz pár körben
a menetelés ritmusára ment, testen dobolással, de aztán a gye-
rekek kérésére különböző járással kombináltuk, pl. óriás-járás,
cica-járás, öregbácsi-járás.
A gyertyagyújtás után maguktól felidézték a múltkori mesét,
majd egy rövid találós kérdés után elmeséltem nekik a farkas
perspektívájából a történetet. Leírhatatlan élmény volt, ahogy
a négy szorongó, megszólalni alig merő kisfiú csengő-bon-
gó hangon kacarászott a farkas monológján (előadásomban), s
mikor a toportyán pórul járt, már gurultak a nevetéstől.
Nem tudatosult bennem (kolléganőm jelezte vissza nekem
később), de a mesélésembe beleszőttem spontán azt az aspek-
tust, hogy a megperzselődött farkas azon szorongott, hogy nem
mehet így a többi farkas közé, mert kinevetik, s ekkor az egyik
kisfiú arca, aki eddig csillogó szemmel hallgatta a történetet,
teljesen megváltozott. Hátradőlt, megfeszült a teste, szeme ösz-
szeszűkült, láthatóan megérintette a fordulat, amit öntudatla-
nul beleszőttem a mesébe. Később állt bennem össze, hogy Dá-
vid az egyetlen (még), aki tudatában van a saját dadogásának
és nagyon zavarja is, ami ebben a korban kifejezetten ritka. El-

141
képzelhetőnek tartom a reakciója alapján, hogy beszédfélelme
miatt, a feszültségét érezve, a többi gyerek esetleg csúfolhatja
őt. (Az a megfigyelésem, hogy az esetek nagy részében csak azt
a dadogó gyereket csúfolják a társai, aki maga sem tudja ter-
mészetesen kezelni, elfogadni dadogását, és saját szorongásával
feszült légkört teremt maga körül.) A kolléganőm beszámoló-
ja szerint a gyerek láthatóan ellazult és csillogó szemmel figyelt
ismét, amikor tovább cizelláltam azzal a történetet, hogy a far-
kasnak újból kinőtt a fekete szőre. A mese „mondódott" ben-
nem, úgy hívnám ezt az állapotot, hogy „mesemondási transz-
ba" kerültem, s így történhetett, hogy tudattalanul beleszőttem
a gyerekek gyógyulása szempontjából fontos mozzanatokat is
a történetbe. A negatív szereplő perspektívájából láttatás, a ve-
le is azonosulni tudás utat mutathat a gyerek számára saját ne-
gatív részei, nem kívánatos tünetei elfogadásában, majd a vál-
tozás, gyógyulás irányába való elmozdulásban.
A farkas bundájának kinő vesztésével már előkészítettem a
Sim-sum, fúj a szé/-mondókába kódolt gyógyító algoritmust,
ami a természetben is ugyanígy van jelen: történik valami, ami
aktivizálja a védelmi rendszert, jön a krízis, majd (ha hagyjuk
lefutni természetesen a programot) önmagát gyógyítja a test és
a lélek, s helyreáll a rend.
A gyerekek a farkast gyurmából készítették el, közben beszél-
getve emelték ki a meséből az érzelmileg legfontosabb részt: a
farkas megégett, illetve kopasz lett. Kérdeztem a gyerekeket a
malackák félelméről, majd a sajátjukról. A félelmeket össze-
gyúrt galacsinok formájában belerakták a mesezsákba (far-
kas, oroszlán, sötétség, nagy[!] sötétség, nagyon nagy[!] sötét-
ség, béka, róka). Szünet következett, majd ezután került sor
a mese eljátszására. Pont az a kisfiú vállalta a farkas szerepét,
aki a mesezsákba előzőleg belehelyezte a farkastól való félel-
mét. A másik három kisfiúnak egy-egy tekergő kötélen kellett
végigmennie, amit ők választottak ki, és mindegyik út végén
voltak olyan eszközök, amelyekből házat tudtak építeni. Meg-

142
épült a három ház és elindult a farkas. Zseniálisan eljátszották
a mesét, a történet vitte őket magával. Ezután farkas-fogót ját-
szottunk: a farkas kergeti a három kismalacot. Innentől már
szívesen vállalta mind a négy kisfiú a farkas szerepét is. A far-
kasverem-játék is nagy sikert aratott: a Farkas, farkas, kellene
egy kis malacpecsenye? mondókázás után a veremben levő far-
kas tanyáján szaladtak át az incselkedő „malackák". Ez a játék
aztán az egész további évben elkísért bennünket, az összes al-
kalommal újra és újra élvezték az elkapás feszültségét, majd a
szerepcsere megkönnyebbülést hozó élményét. Ezután a far-
kas keresésére indultunk mindannyian, mivel a szünetben egy
farkas képét raktuk fel a terem falára. Amikor ráleltek (nehéz
volt, mert az ő szemmagasságuk fölé raktuk a képet), elindult
a farkasvadászat. Kislabdával próbálták levadászni a farkast, s
ha még fél óráig játsszuk ezt az utolsó játékot, akkor sem unták
volna meg.
Az óra legvégén a félelemzsákot varázsigével varázsoltuk el,
majd a gyerekek végtelen nagy örömmel konstatálták, hogy el-
tűntek a félelmek a zsákból. Igen jó érzésekkel köszöntünk el
egymástól. Azóta is valahányszor mesékkel és gyerekekkel dol-
gozom, átélem azt, hogy egyrészt összekapcsolódunk a közös
élmény által, másrészt csatlakozunk minden előttünk élt me-
semondóhoz és mesehallgatóhoz, s egyben fejet hajtunk a ter-
mészet bölcsességét, az élet törvényeit még jól ismerő elődeink
előtt is.

143
 Huny a Csilla

TÉLI MESE
Preventív meseterápiás foglalkozások az 1. osztályban

Az osztály

A preventív alkotó-fejlesztő mesefoglalkozás sorozatra egy ál-

talános iskola 1. osztályában került sor, a napközi keretei kö-
zött. Egy tagozatos iskola általános tantervű „C" osztályáról
lévén szó a gyerekek sokféle családból és különböző háttérrel
érkeztek, akadtak közöttük igen nehéz sorsúak is. Néhányuk a
szülő(k) bebörtönzése miatt él csonka családban, de van, ahol
a külföldi munkavállalás választja el a szülőket a gyermekük-
től. Ugyanakkor az osztálynak több harmonikus, odafigyelő
háttérrel rendelkező tagja is van.
A foglalkozássorozat elsősorban prevenciós célokat tűzött ki
maga elé: a nehéz háttérrel rendelkező gyerekek érzelmi meg-
erősítését, támogatását, és az igen heterogén összetételű osztály
elfogadó közösséggé válásának elősegítését.

A foglalkozások folyamata

Három hónap alatt összesen hat alkalommal találkoztunk a

gyerekekkel. Az első foglalkozások meséi, valamint a hozzájuk
kapcsolódó feladatok és próbák még a minket körülvevő világ-
ból (a kibontakozó, majd virágba boruló tavaszból, a bolondok
napjából) kiindulva szóltak a gyermekhez, majd az idő múlásá-
val az osztály belső csoportdinamikája és a gyerekek egyre in-

144
kább megmutatkozó lelki szükségletei vették át az irányítást a
meseválasztásban.
A három hónap alatt a következő meséket dolgoztuk fel kö-
zösen:
Téli mese: az újjászületés, a tavasz köszöntése
A kisfiú és az üres virágcserép: a növekedés, a szárba szökke-
nés megélése
Hogyan telt a gyermekkorom: egy „tótágas világ" megalkotá-
sa és bejárása
Lotilko szárnyai: erőforrások mozgósítása, szabadság, repü-
lés megtapasztalása
A boszorkány nyárfája: az osztályból kimaradó gyerekek bú-
csúztatása
A mesetarisznya: az év összegzése, a mesetarisznyák megtöltése

Az alábbiakban az első foglalkozás menetét mutatom be rész-

letesen.

Első találkozás - Téli mese

A foglalkozásra február végén került sor. A tél búcsúztatására

és a közelgő tavasz köszöntésére összesen 19 gyerek jött velem:
19 csillogó szemű hétéves.

Beléptetés

Az osztályterem ajtaja előtt, a folyosón ülve vártam, hogy a

gyerekek gyanútlanul beérkezzenek a játszóudvarról. Miután
megérkeztek, a folyosón levették a kabátjukat, cipőt cseréltek,
és közben egyre kerekebb szemmel méregettek. Majd a tanító
néni elbizonytalanodását látva felsorakoztak előttem és - jól
nevelt osztályról lévén szó - kórusban köszöntöttek:

145
 - Jó napot kívánok!
Megköszöntem az udvarias köszöntést, majd jeleztem, hogy
az erre járók máshogy szoktak köszönni nekem. Néhány iz-
gatott próbálkozás után megtalálták az „adjon Isten szép na-
pot. .." fordulatot.
- Hol jártok erre, ahol a madár se jár?
- Mesedélutánra/Meseországba/mesefoglalkozásra jöttünk.
- Aztán tudjátok-e, hogy ez mi itt előttetek?
- Az osztályterem ajtaja. Nem, Meseország ajtaja!
- Bizony, te jól mondod, ez itt most nem az osztályterem aj-
taja, hanem valami másnak, egy varázserdőnek a kapuja.
- Húúúú, aztaaa... (az arcok szinte egyszerre lobbantak fel)
- Szeretnétek belépni?
- Igeeen! (ezen a ponton csatlakozott néhány, folyosón lézen-
gő felsős „nagylány" és két takarítónő is.)
- Igen ám, de mivel ez egy varázserdő kapuja, csak annak
nyílik ki, aki meg tud felelni 7 találós kérdésemre. Készen áll-
tok rá?
Persze hogy készen álltak...

Télen fázik
mégis levetkezik,
nyáron melege van,
mégis felöltözik.
(fa)

Úton megyen, nem poroz,

Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
(napsugár)

146
 Hegy tetején születtem,
Fagyos szél sem bír velem,
Leveleim hegyesek,
Szúrnak, mint a kis szegek.
(fenyő)

Olyan, mint a rossz gyerek,

Az utcákon tekereg,
Bekukucskál minden lyukon,
Mégse csípik sehol nyakon.
(szél)

Fölül vastag, alul vékony,

Hogyha nap süti, folyékony.
(jégcsap)

Havat olvaszt, vizet ont,

Fényt áraszt és lombot bont.
(tavasz)

Fehér pokróc egész földön,

nem itt szövik, az égből jön.
(hó)

Átlényegülés, mesekezdő szertartás

- Mivel a próbát derekasan kiálltátok, a varázserdő kapuja fel-

tárul. De mielőtt beléptek, mondjátok el, mi lehet szerintetek
ebben a varázserdőben?
- Hó/fagy/majom/fák/jég/állatok/mókus/boszorkány...
- Akkor most lépj be, és képzeld el, hogy te magad is az erdő
része vagy. Járd be az erdőt, keresd meg a helyed. Változz át egy
fává. Milyen fa vagy? Lényegülj át, mozogj úgy, hogy lássuk,

147
mivé változtál. Adhatsz ki hangokat is. Mondd el egy mondat-
ban, ki voltál, és mivé változtál: „Zita voltam, fenyő lettem."
A padoktól megtisztított terem pillanatok alatt sűrű erdővé
változott. Voltak ott facsemeték és faóriások, különböző gyü-
mölcsfák, szomorúfűz, platán. A gyerekek bámulatosan hasz-
nálták a testüket, valóban mindenfelé hajlongó fatörzseket és
zizegő leveleket lehetett látni és hallani. Sétáltam közöttük:
- A varázserdőben tél van: hideg és esik a hó. Hirtelen feltá-
mad a fagyos szél: egyre erősebben fúj. Süvít, mindenhová be-
kúszik, mindent felforgat. Mutasd meg, mit tesz veled, a fával!
Mondd utánam a mondókákat, mozogj velem!

Fújja a szél a fákat,

letöri az ágat,
reccs!

Sim-sum,fúj a szél,
Ez a kis fa jaj, de fél.
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.

- Most már nagyon fázom, elindulok az erdőben, hogy egy

tisztást keressek, ahol tüzet gyújthatnék. Ha megérintelek, fá-
ból visszaváltozol kisgyermekké. Mondd utánam a mondatot,
mi voltál, és mivé lettél („Fenyő voltam, Zita lettem"), fogd meg
a kezem, és tarts velem. Keressük együtt a tisztást.
Egy kisfiú jelentkezett, hogy ő bizony tudja, merre van a tisz-
tás. Ő, András lett a vezetőnk. Körbe-körbejártunk, kanyarog-
tunk, végül megérkeztünk a terem közepére, a „tisztásra".
- Én most elmegyek tűzrevalóért, addig üljetek le itt körben.
A gyerekek a napközis tanító nénit is leültették maguk közé.
Talán ez volt az első alkalom, hogy a földön körbe ültek egy-

148
mással. A felsős lányok és a takarítónők is megérezhették a
kezdődő intimitást, ekkor ugyanis elhagytak minket. Hoztam
egy gyertyát, amit a kör közepére állítottam és meggyújtottam.
Legalább négyen-öten odatették a kezüket a lángjához, „a tűz-
höz", megmelengették és összedörzsölték.
- Tudjátok, hogy régen, amikor nem volt még tévé és számí-
tógép, mit csináltak az emberek, a tűz körül?
- Ettek/melegedtek/beszélgettek/csillagokat néztek.
- Meséltek. És most azt fogunk mi is. Csak előtte megnéz-
zük, nem hagytátok-e otthon a mesehalló fületeket és a meselá-
tó szemeteket. Mondjátok és mutassátok utánam:

Ezzel látok, ezzel is.

Ezzel hallok, ezzel is.
Ezzel érzek illatot,
Ezzel mindent bekapok,
Mindent el is mondhatok.
Ezzel fogok,
Ezzel járok,

Emberré csak ezzel válok.

- Ezzel (a szíveddel) hallgasd a most következő mesét is...

Mesemondás

A Téli mese (finn népmese) két kisgyermek és két óriásfenyő

barátságáról szól. Szilveszter és Szilvia kérésére édesapjuk nem
vágja ki az erdőt őrző, az orkánban is keményen és egyenesen
álló vénséges fenyőket, Égalattimellettit és Lökdafelhőt. A fe-
nyők hálából megajándékozzák megmentőiket: Szilveszter
ezentúl bármerre jár is, örökké sütni fog neki a nap. Szilvia pe-
dig akárhová indul és beszél, körülötte mindig olvadni kezd
a hó és örökké tavasz lesz. És valóban. Innentől kezdve a két

149
kisgyerek körül megváltozik a világ. Fényt és örömöt hoznak,
amerre járnak, s ezt mindenki észreveszi. Még a vidékre láto-
gató, morcos királyi pár is, aki királyi kertésszé nevezi ki őket.
A mese egy felvetéssel zárul: „Lehetséges, hogy a vén fenyők a
világ minden gyermekét megajándékozták csodálatos képessé-
gekkel. Talán így történt." Ez a mondat lett a foglalkozás kulcs-
gondolata. A célom az volt, hogy a gyerekek elhiggyék, ők is
képesek a tél derekán tavaszt fakasztani, és jeget olvasztani az
emberek szívében, sőt ha kell, a sajátjukban is.
A mesemondás során a gyerekek körben ülve vagy fekve tág
pupillákkal és félig nyitott szájjal, időről, térről totálisan elfe-
ledkezve hallgatták a mesét. Mesemondás közben talán az osz-
tály „fenegyerekeinek" csillogott legerősebben a szeme. Egy
magyarul egyébként nagyon jól beszélő, külföldi származású
kisfiú pedig váratlanul az anyanyelvén sietett a mese hőseinek,
Szilveszternek és Szilviának a segítségére, amikor ők nem tud-
ták megfogalmazni szívük óhaját. És persze olyan is akadt, aki
a mese végére édes álomba merült.

Verbális feldolgozás

- Mi tetszett legjobban neked ebben a mesében?

- Amikor Szilvia megöleli a fenyőt, hogy ne vágják ki. / Hogy
kivirágzik a seprű a sarokban, ha Szilvia beszél. / Hogy a ki-
rály meg a királynő nem érti, miért olyan szép minden. / Hogy
összetartanak mindig a testvérek. / Hogy lehet, hogy minket
is elvarázsoltak a fenyők, és mi is tudunk tavaszt varázsolni. /
Hogy télen is tavasz van. / A kis rózsaszín virágok. A hangák...
- Kinek a bőrébe bújnál legszívesebben?
- Szilvia/Szilveszter/vén fenyők.
- Ismersz olyasvalakit, aki ha megjelenik, kisüt körülötte a
nap?
- Az anyukám/a tanító nénik/rokonok.

150
 Útkereszteződés - nonverbális feldolgozás

- Emlékeztek a mese végén az utolsó sorokra, ami a többi me-

sénél is gyakran elhangzik? Hogy is volt?
- Hát, hogy ha nem hiszed, járj utána!
- Szeretnétek utánajárni ennek a mesének?
- Igeeen!
- Álljatok csak fel és forduljatok meg! Mi lehet ez itt?
- Ööö. Táblák! És utak!
- Bizony, ez itt egy hármas útkereszteződés.
Miközben beszélgettünk, a beavatott tanító néni fonalból
„felrajzolta" az utakat, és melléjük tette az előzőleg elkészített
karton útjelző táblákat.
- Olvassátok el a három tábla feliratát, majd mindenki lépjen
arra az útra, amelyiken a legszívesebben továbbmenne!

A fenyőóriások útja:
„És csak ezek a fenyőóriások álltak mindig keményen és egye-
nesen, és semmiféle orkán nem tudta rávenni őket arra, hogy
fejet hajtsanak."

A titkos kívánságok útja:

„De úgy látszik, néha nehéz kimondani, mit kívánsz a legjob-
ban."

Az örök tavasz útja:

„Bárhová mégy, bármerre tekintesz, mindenütt süt majd ne-
ked a nap. Akárhová indulsz és beszélsz, körötted örökké ta-
vasz lesz, és olvadni kezd a hideg hó."

A fenyőóriások útját választották a legtöbben. Talán ebben sze-

repet játszott a tanító néni is, aki szintén beszállt a játékba, és
egykettőre a fenyőóriások útján termett.
- Nézz körül, kik állnak melletted, kikkel járod ugyanazt az

151
utat. Sajnos most már erősen fogytán az időnk, a varázserdő
kapuja nemsokára újra bezárul. Ma csak egy úton indulhatunk
el, így arra megyünk, ahol a legtöbben állnak. Most a fenyő-
óriások útját fogjuk bejárni. Kérem, lépjen rá mindenki erre az
útra.

A választott út

A fenyőóriások útja
A gyerekek újra elolvasták a tábla hátoldalán lévő mondatot:
„És csak ezek a fenyőóriások álltak mindig keményen és egyene-
sen, és semmiféle orkán nem tudta rávenni őket arra, hogy fejet
hajtsanak."
- Ez az út a fenyőóriások titkához vezet. Ha végigmegyünk
rajta, megismerhetjük, hogyan tudott Lökdafelhőt és Égalat-
timelletti óriássá válni, és a sok viharban olyan sokáig talpon
maradni. Milyen volt ez a két fa?
- Őszinte, kitárták, ami a szívükben volt / erős / gondosko-
dó, mert vigyáztak az erdő fáira télen / volt hitük / okos, mert
már sokáig éltek / összetartó, szerették egymást/varázsló, mert
elvarázsolták Szilveszteréket.
- Szeretnétek kipróbálni, milyen lehet erős, kitartó, őszinte,
bölcs és gondoskodó óriásfenyőnek lenni?
- Igeeen!
- Akkor most mindenki hozzon ide egy széket, álljon fel rá,
és csukja be a szemét.
Képzeld el, hogy valahol északon, egy nagy, sűrű, sötét erdő-
ben élsz 18 fenyőtársaddal együtt. Olyan magas vagy, hogy a
csúcsod a felhőkig is elér, ha akarod, arrébb is lökheted őket.
Amikor szétnézel, nagyon messzire ellátsz: belátod az erdő
minden zegzugát. Erős vagy: semmiféle szél nem tud téged ki-
csavarni. Egyenesen állsz, akárhogy fújnak. Meg is tudod a sze-
leket szelídíteni: ha süvítenek, te velük énekelsz. És a hideg sem

152
fog ki rajtad: amikor a többi fa lehullajtja a leveleit, te akkor is
zöldellsz. Őrizd ezt az érzést belül, nyisd ki a szemed, és szállj
le a székről. Mondd ki: óriásfenyő voltam,... lettem.
- És most rajzold le, milyen volt fenyőnek lenni.

Nagyon szép rajzok születtek. Voltak, akik csak a fenyő csúcsát

rajzolták le, ahogy arrébb löki a felhőket, vagy egy kimagasodó
fát a többi közül. Egy nehéz családi hátterű kislány rajzán favá-
gók vágják az erdőben a fákat, de a fenyő csak áll egyenesen és
sértetlenül. Egy másik, autisztikus kislány egy óriásfenyőt raj-
zolt: két oldalsó emberkarját az erdő többi fája fölé tárja, hogy
védje őket a karjai felett tomboló szelektől és hóvihartól. De
számomra a legkedvesebb egy igen egyszerű fiú-rajzocska, ami
egyszerűsége ellenére is elképesztő pontossággal mutatja be azt
a varázslatot, ami ott, a székeken állva, a gyereklelkekben vég-
bement. A fehér rajzlap közepén egy szék látható. A széken pe-
dig kisfiú helyett egy óriásfenyő áll. És mosolyog...

Kivezetés

A rajzolást és a rajzok rövid megtekintését követően megfog-

tuk egymás kezét, és láncban kimentünk a varázserdőből az is-
kola folyosójára. Amikor mindenki kiért, becsuktam az ajtót.
- Most pedig becsukom a varázserdő kapuját, de nem örök-
re. Együtt még visszajöhetünk ide egy másik alkalommal. Ez
az ajtó a varázserdőnk kapuja volt, de most már újra az osztály-
termetek ajtaja, ott bent pedig a tanító néni vár benneteket.
A varázserdő kapujának bezárását követően kinyitottuk az
osztályterem ajtaját, és együtt visszamentünk. Mialatt össze-
pakoltam a kellékeket, meghallgattam az örömhírt, miszerint a
mesében rejlő sok tanításnak hála, a leckeírás elmarad. A taní-
tó néni megkérdezte tőlük, mit tanultak a varázserdőben.
- Hogy kedvesnek kell lenni másokhoz azért, hogy kisüssön

153
a nap (ezt az osztály „legrosszabb fiúja" mondta) / mi is tudunk
havat olvasztani a szívekben / szeressük egymást / fontosak a
barátok / régen, amikor nem volt tévé, akkor milyen jó volt a
tűz körül...

154
 Nagy Magdolna

ZERZURA VÁROSA
Mesefoglalkozás tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel

Arra kaptam felkérést, hogy olyan mesefoglalkozást tartsak

Sóshartyánban, amely a tanulás, tudás fontosságáról, valamint
az életben való boldogulás lehetőségéről szól. A foglalkozáson
7 gyermek vett részt, a lányok a Gárdonyi Géza Általános Is-
kola tagintézményéből jöttek, a fiúk a salgótarjáni Uzoni Péter
Általános Iskola és Gimnázium tanulói.
A foglalkozás alapjául A leleményes testvérek című novella-
mesét választottam.
Mint általában a novellamesék, ez a mese is alkalmas az ész-
beli képességek fejlesztésére, a fizikai, szellemi korlátok meg-
haladásának bemutatására. Erősítheti a saját képességekre irá-
nyuló reflexiót, tudatosíthatja az ember előtt álló lehetőségek
megragadásának fontosságát.

ELSŐ NAP

A gyermekek fogadása

Köszöntjük egymást, s mindenki elmondja, milyen hangulat-

ban érkezett, mit vár a foglalkozástól. Közösen megfogalmaz-
zuk együttlétünk célját.

155
 A gyermekek úgy tudták, tanulni fogunk, mert javítani kell a
tanulmányi eredményeiken. Én egy másfajta tanulásra invitál-
tam őket, ami segíthet e cél elérésében. Megállapodtunk abban,
hogy közös kalandra indulunk egy mese segítségével, s az úton
egymásra figyelve, képességeinkre támaszkodva megyünk vé-
gig. Először is láncot fűzünk, ami jelképe, szimbóluma lesz a
most következő néhány együtt töltött órának.

Láncfűzés

Mindenki vág egy csíkot a színes papírokból és ráírja a nevét.

Valamelyikünk karikát formál belőle, a két végét összeragaszt-
ja, majd átadja a szomszédjának, aki a sajátjából szintén karikát
formál, miután az előzőn átfűzte. Továbbadja a mellette ülő-
nek, aki továbbfűzi a láncot, és így tovább, míg végül az utolsó
ember a láncból zárt kört alakít. A láncot, amely a kis csoport
összetartozását fejezi ki, a foglalkozások ideje alatt végig jól lát-
ható helyre tesszük.

Útnak indulás

Cél a sivatagon keresztül elérni Zerzura városát, ahol megpi-

henhetünk, kincsre lelhetünk, s egy kicsit elidőzhetünk. Utunk
során érzékszerveinket próbára téve homokviharba kerülünk,
esőt varázsolunk, tűz mellett melegszünk, állathangokat idé-
zünk. így jutunk el Zerzura városába. Kezdetben nagyon bá-
tortalanul nyilvánultak meg, de aztán lelkesen „gázoltak a ho-
mokban", tetszettek nekik a ráhangoló játékok.

156
 Beléptetés a mesébe

Keretjátékként Zerzura város meséjét választottam, kicsit át-

alakítva.
Zerzura fehérre meszelt város, bejáratát kőből kivésett ma-
dár őrzi. A kincskeresőnek bele kell tennie a kezét a madár cső-
rébe, s egy varázsigét elmondania. Ekkor a madár szárnya alól
kihullik a kulcs, ami nyitja az ajtót. A városba lépve az utazót
hatalmas kincsek várják. A mi kis csoportunkat a padisah látja
vendégül, s a végén egy mesével ajándékoz meg bennünket.
A varázsigék megfogalmazása nagyon nehezen ment. Nem
mindenki tudta „félelem" nélkül a madár csőrébe helyezni a
kezét, de végül mindenki beléphetett a sátorba, ahol a padisah
- azaz én - a mesegyertya meggyújtása után elmondta a mesét.
Arra a kérdésre, hogy a mese melyik része tetszett a legjobban,
általában a lovassal történő találkozást és a padisah előtti pró-
batételt említették. Az apát és a padisahot bölcsként, jóként jel-
lemezték. A testvérek azért voltak jók és okosak, mert együtt
maradtak, s közösen oldották meg a feladatokat. A lovas meg-
ítélésében vita alakult ki. Volt, aki rosszként, bosszúállóként
jellemezte. A végén megegyeztek abban, hogy az ő megjelené-
se fontos, mert nélküle nem jutottak volna el a testvérek a pa-
disah elé.

Feladatok a meséhez kapcsolódva

- Belső kincsek keresése

- Kulcsmondatok keresése a meséből
- Rajzkészítés a meséhez kapcsolódva
- A rajzok összeillesztése
- Történetmondás a rajzokról

157
 Kulcsmondatok a meséből

- Mindent észrevenni, megfigyelni, megmagyarázni.

- Lehet-e mindent tudni arról, amit sohasem láttunk?

MÁSODIK NAP

Az érzékszervek kinyitása

Idézzük fel, mit éltünk át a sivatagban.

- hangokat
- forróságot, hideget
- vízhiányt

Feladatok a meséhez kapcsolódva

- Tájékozódás hangok alapján

Egyenként bekötöttük a gyerekek szemét, a többiek kijelöl-
tek egy útvonalat, s hangokkal irányították egymást a célig.
Mindegyik gyerek részt vett a játékban, s büszkék voltak a
teljesítményükre.
- Oázisépítő kendőjáték
Nagy élvezettel tapogatták a kendőket, s varázsolták el kak-
tusznak, kígyónak, sátornak, ásóbékának, sivatagi rókának,
öregasszonynak, sátornak, tevének stb.

Próbatételek

- Tapintás alapján kiválasztani egy zsákból azt a formát, ami

az asztalon látható
- Nyitott szemmel neki a világnak - „bottérkép" készítése

158
 Mindenki keresett magának egy botot a falu területén, a be-
járt útvonalat pedig különböző színű fonalakkal térképsze-
rűen ábrázolta. A színek és a beleszőtt természetes anyagok
jelezték, merre jártak, kivel találkoztak, mit láttak. Vissza-
térve a „bottérképről leolvasva" mesélték el élményeiket.
A másik „térképét" meg is lehetett fejteni. Ez nem egyéni fel-
adat volt, párosával indultak útnak a játszótér környékén.
- Versfaragás a japán haiku szabályai szerint. Első sor: 5 szó-
tag hangokkal kapcsolatosan, második sor: 7 szótag tapin-
tással kapcsolatosan, harmadik sor: 5 szótag illattal kapcso-
latosan.
Ez a próbatétel a padisahnak volt ajándék a szíves vendéglá-
tásért. Nagyon megijedtek tőle, hisz a beszéddel, önmaguk
kifejezésével amúgy is hadilábon állnak. Marcell és Áhim
kivételével mindenkinek egyenként segítettem felidézni illa-
tokat, hangokat, s így születtek meg a versek.

Kiléptetés a meséből

Az utolsó próbatétel már a meséből való kiléptetés előkészíté-

sét is szolgálta. A padisah megköszönte a verseket, s rákérde-
zett az általa elmondott mese üzenetére, kérte, hogy ne feledjék
el ezt, majd útjukra bocsátotta az utazókat. Elfújtuk közösen
a mesegyertyát. A kijáratnál mindenki magához vehetett egy
olyan tulajdonságot - belső kincset -, amiből neki nincs, vagy
csak nagyon kevéssel rendelkezik belőle.

A mese üzenetének megfogalmazása

Ha mindig nyitott szemmel járunk, érdeklődünk a világról,

képezzük magunkat, megismerjük és felhasználjuk mások ta-
pasztalatait is, könnyebben boldogulunk.

159
 A versek

Ugató kutya
Puha fehér bundás szőr
Illatos rózsa

Nyihogó lovak
Puha vatta takaró
Széna illata
(Marietta 4. o.)

Sziszegő kígyó
Puha fehér pehelytoll
Rózsa illata
(Rebeka 6. o.)

Kígyó sziszegő
Puha meleg ágyikó
Illatos szirom
(Angelika 3. o.)

Kutyaugatás
Puha selymes párnacsücsk
Rózsa illata
(Dzsenifer 2. o.)

Nyávogó macska
Kemény fekete kövek
Liliomillat
(Vanessza 7. o.)

160
Szél suhogása
Kellemes ölelés
Lágy belégzése
(Marcell 8. o.)

Hangos elefánt
Szemcsés homoksivatag
Mandarinillat
(Áhim 4. o.)

161
 Kecskés Karina

DERÉK JANKÓ MESETÁBOR

CSÁNGÓFÖLDÖN

A komplex program alapgondolata

A Derék Jankó Mesetábort 2014. július 5.-12. között szervez-

tük meg Gyimesben, Muhospatakán. A tábort az alábbi tapasz-
talatok hívták életre.
A csángó gyerekek közös alapélménye, hogy a szülők elérhe-
tetlenek számukra. Egyes esetekben az apa vagy az anya gyak-
ran évtizedekig csupán az otthoniaknak hazaküldött pén-
zesutalvány formájában van jelen, más esetekben a súlyos
alkoholizmus szakítja el az apákat gyermekeiktől. A korai ha-
lálesetek is gyakoriak, de a mélyszegénységben élő szülőknek
a napi robot után nem a közös játék és meghitt együttlét a leg-
főbb időtöltésük. A velünk táborozó gyermekekben az első na-
pokban rémületet és riadalmat keltett, ha egy felnőtt közeledett
feléjük, már a megszólítástól is féltek. Pár nap elteltével azon-
ban érezhető volt a változás, amit az idézett elő, hogy rengeteg
időt töltöttünk el együtt. Ekkor már ők kezdeményezték egy-
más megérintését, a kézfogást és az ölelést, ami örömmel és há-
lával töltötte el őket.
A másik közös probléma az anyaföldhöz való kapcsolódásuk:
igazából sem Romániához, sem Magyarországhoz nem kötőd-
nek, sem románnak, sem magyarnak nem vallják magukat,
csupán csángónak, ami viszont nem elfogadott identitás hazá-
jukban. Európában a legveszélyeztetettebb etnikumnak nyil-
vánították a moldvai csángókat. Anyanyelvükhöz való kapcso-

162
lódásuk is visszás, hiszen őseik magyar nyelvét ma az ördögtől
valónak tartják a kisközösségeket vezető román papok. Ez az,
ami a feltétel nélküli hitben élő csángók magyarnyelv-haszná-
latának megadja a kegyelemdöfést.
Az anyához-anyaföldhöz-anyanyelvhez való kötődés élet-
hosszig meghatározó, megtartó, tápláló kapocs. Mindez sérült
vagy hiányzik a felnövekvő csángó gyerekeknél. Összességében
elmondhatjuk, hogy a világhoz való kapcsolódásukat súlyosan
sérültnek érzékeltük. Éppen ezért több olyan célt is kitűztünk
magunk elé, amelyeket elsősorban a mesék segítségével szeret-
tünk volna megvalósítani:
- Megtanítani őket arra, hogy képesek legyenek magukat a
környezetükben minőségi változtatásra alkalmas lényként
megélni.
- Képesek legyenek az őket körülvevő jó és rossz dolgok szét-
választására, átértelmezésére.
- Felfedezzék a környezetükben rejtőző kincseket, képessé
váljanak az értéktelen dolgok értékessé változtatására, a ren-
detlen összerendezésére.
E gondolatok vezérfonala mentén a csángó gyerekek speciá-
lis problémáira kidolgozott meseterápiás-művészeti élmény-
program a következő emberek együttes munkájának gyümöl-
cseként született meg: dr. Szalai László, a Máltaiak nemzetközi
orvoscsoportjának vezetője, Kecskés Karina színművésznő,
dr. Balázs Péter szobrászművész és művésztanár, valamint Tát-
rai Vanda kézművesoktató. Ennek keretén belül tematikusan
válogatott népmesékkel, valamint hozzájuk kapcsolódó ver-
sekkel, mondókákkal, dalokkal, körtáncokkal, a művészeti és
kézműves tevékenységek egymást kiegészítő hatásával kíván-
tuk erősíteni a gyerekek identitástudatát, én-erejét, önértékelé-
sét. Lehetővé kívántuk tenni számukra, hogy szerethetőnek és
sikeresnek éljék meg magukat, felismerjék erőforrásaikat, bel-
ső segítőiket, és sikeresen tudjanak megküzdeni életük kihí-
vásaival.

163
 A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a gyerekek ne-
hezen vagy alig beszéltek magyarul, ezért egyszerű, képekkel,
mozgással is megtámogatott szövegeket, nagyon rövid meséket
és mondókákat alkalmaztunk, tanítottunk. Sok bábot, figurát
szemléltető eszközt használtunk a megértés segítésére. Sokat
énekeltünk együtt, ami nagyon közel állt a szívükhöz. Napról
napra érezhető volt a változás a magyar nyelvhez való hozzáál-
lásukban. A tábor végére már egymáshoz is igyekeztek egy-egy
szóval magyarul szólni.
Fontosnak tartottuk a beszűkült élettérben élő gyerekek ér-
zékszervi fejlesztését, hogy ezzel is segítsük a világhoz és an-
nak dolgaihoz való sikeres kapcsolódást, a „beszélgetést mind-
azzal, ami él" - hiszen minden körülöttünk lévő tárgy, fizikai
létező vagy jelenség segítségünkre lehet, segíthet a belső erő-
forrásainkkal való kapcsolatteremtésben. Segítségül hívtuk -
bábok és fejmaszkok bevonásával - a szűk és tág környezetben
élő állatfigurákat, hogy erősítsük a természethez való tartozás
érzését, valamint a játékosságot, a humort, amit az állatoknál
is megfigyelhetünk és eltanulhatunk tőlük. Ez rendkívül nagy
boldogságot és vidámságot okozott a gyerekeknek, az állatok-
ban rejlő tulajdonságok a kézen és fejen viselt állatbábokon és
maszkokon keresztül egyszer csak beköltöztek a gyerekek sze-
mélyiségébe és a tábor életébe.
Nagyon nehezen mentek az érzékelést és elmélyült koncent-
rációt igénylő játékok, és a képzeletük is csak döcögve mű-
ködött. A belső képlátás csak a tábor utolsó napjaiban indult
be valamelyest. A gyerekek nagy része mélyszegénységben él,
ezért a kézműves foglalkozásokon kevés és egyszerű eszközt
és alapanyagot alkalmaztunk, hogy hiábavaló vágyakat ne éb-
resszünk bennük. Már a festék és a filctollak korlátlan haszná-
lata is hatalmas élményt jelentett. Mégis a legnagyobb sikert a
hazavihető használati tárgyak létrehozása, díszítése jelentette.
Azt reméltük, hogy a gyerekek játékeszközök híján megtanul-
ják „érzékelni és érteni" környezetük minden elemét, s képesek

164
lesznek lehetséges önkifejezési eszközként, játékként használni
azokat. A természetben való játék művészetteremtő lehetősége
adott bárkinek, bármikor; sem eszközök, sem különleges anya-
gok nem szükségesek hozzá. Úgy látjuk, ez többeknél megvaló-
sult, hiszen a tábor végére már önállóan is nekikezdtek kavics-
ból, virágból alkotni szabadidejükben.
A közös kalandokban, játékokban és alkotó folyamatokban
a nyelvi kifejezőkészség fejlődése élményszinten kapcsolódott
össze a nemzeti identitás megélésével. Ezt az egész nap felcsen-
dülő magyar dalok szívmelengetően teljesítették ki. A passzív
nyelvtudás felszínre hozását nagyban segítette a csángó és ma-
gyar gyerekek vegyes, folyton változó összetételű kis- és nagy-
csoportos közössége, amelyben a gyerekek egymás szavát ke-
resve, tanulva játszottak együtt. Egymásra mint közösségre,
játszótársra tekinteni, és valamit közösen létrehozni, adott
esetben megsegíteni vagy egymást segítségül hívni teljesen új
ráeszmélést jelentett számukra. A fejlődés jól mérhető volt az
első és az utolsó napon közösen készített patakgát minőségén.
Ki kell emelni, hogy az általunk kínált programok mellett
a napi háromszori kiadós étkezés is hatalmas élményt jelen-
tett e nehéz sorsú gyerekeknek. Úgy találjuk, hogy számukra a
program egyik legmeghatározóbb és legfontosabb eleme volt a
rendszeres, közös étkezés.
A tábori program tematikája mellett fontosnak tartottuk az
árva, félárva, széthullott családban élő gyerekeknek megmu-
tatni, hogy miként lehet teljes, működő családokban megtalál-
ni a helyüket, ezért saját gyerekeinkkel együtt, nagycsaládként
szerveztük meg a tábor mindennapjait.
Fontos rendezőelv volt a játékosság, a szeretetteljes légkör, a
mindenek feletti elfogadás, a változatos tevékenységek, a négy-
szemközti, kiscsoportos, közösségi foglalkozások igény szerint
váltása, és mindezek tökéletes egymásra építése, egymáshoz il-
lesztése. Egy olyan közösségi élmény megteremtésén fáradoz-
tunk, amely meghatározó lehet személyiségük fejlődésére, és

165
életre szóló élményként vésődik be a szívükbe. Olyan valódi
emberi értékeken alapuló mintát próbáltunk mutatni, amely-
ben megtapasztalható a családi, a közösségi lét, az együtt gon-
dolkodás és az egyén szabadságának tiszteletben tartása.
A napközbeni foglalkozások között a legnagyobb hangsúlyt
a természetművészeti tevékenység kapta, hiszen ez a művésze-
ti ág nagyon alkalmasnak bizonyult arra, hogy a tábor fő mon-
danivalóját saját élményeken keresztül alátámassza. Az alkotó-
folyamat során az addig értéktelennek tartott dolgok (pl. kövek,
ágak-bogok, virágok) kiválogatása, átrendezése által valami új,
értékes, szép dolog jött létre, a „rendetlenből" rend lett. Nagy kí-
váncsisággal vártuk, hogy ez a nagyon közvetlen, a gyermeki já-
téktól (homokozás) alig különböző művészeti forma megfogja-e
a gyerekeket. A megértést itt is vetítéssel támogattuk meg, ami
meghozta a remélt sikert, s beindította az alkotófolyamatokat.
Fontos volt az is, hogy a tábor során belülről haladtunk kifelé
az én-től a mi-ig, az itt-től az ott-ig, így kapcsolva hozzá a gye-
rekeket a környezetükhöz.

Mindennapi tevékenységeink

Mesesátor, séta, pancsolás, kézműves-foglalkozások, termé-

szetművészeti foglalkozás, ének, játék. A gyermekek Moldvá-
ból, Somoskáról és Klézséről érkeztek, tizenöten voltak, két
testvérpár volt köztük. Néhányan ismerték egymást, de nem
volt közöttük szoros kapcsolat. Hárman nevelőotthonból jöt-
tek, a többiek félárvák vagy teljesen árvák, akiket a nagyszülők
nevelnek. Az átlagos csángó gyerekeknél valamennyien nehe-
zebb sorsúak. A tábor egészén átívelő „tábormeseként" a De-
rék Jankó meg a kemény kenyér című mesét választottuk, mert
„mintázata" párhuzamba hozható a csángó gyermekek mintá-
zatával. (A gyerekek nehéz szövegértése miatt a történetet saj-
nos csak többé-kevésbé sikerült átadni.)

166
 Részletes program

1. nap. Megérkezés, ismerkedés, bemutatkozás

2. nap. „Ezzel látok, ezzel is, ezzel is, ezzel hallok, ezzel is, ezzel
érzek illatot, ezzel mindent bekapok, mindent el is mondhatok!
Ezzel fogok, ezzel járok, boldoggá csak ezzel válok!"
Téma: A testünk és az érzékszervek mint a minket elsődle-
gesen segítő barátaink. Testséma-mesék, mondókák, érzék-
szerv-élesítés, testkép, énkép. Csapatösszehozó patakgát-építés,
érzékszervi játék a kavicsszigeteken, ismerkedés a nevekkel.

3. nap. „Magból a földbe, földből a szárba, szárból virágba, vi-

rágból kalászba, kalászból kenyérbe, kenyérből testembe, tes-
temből lelkembe, lelkemből lelkedbe."
Téma: Minden, ami körülvesz, a hasznodra lehet, a környező
világ átrendezése, újragondolása (A kisegér utazása című me-
se segítségével).
Kapcsolódás a környezethez. A környezethez való kapcso-
lódást segítő érzékszervi feladatok és játékok. Az állatok mint
archaikus tudás hordozói és erőforrások, szerepjátékok állati
maszkokkal, bábokkal. Cipókészítés („kemény kenyér"). Tánc-
ház.

4. nap. „Húz, húz engemet..."

Téma: Kapcsolódás egymáshoz, egymás támogatása, segítése,
segítség elfogadása. (A répa és A kislány, aki beleesett a sárba
című mese.) Szekeres kirándulás. Természetművészeti vetítés.

5. nap. „.. .nem hiszem, hogy szebb ne volna!"

Téma: Kitekintés, pozitív kapcsolódás a nagyvilághoz, egy-
máshoz. (A brémai muzsikusok című mese.) Nézőpontváltás,
túra az esztenára. Kincskeresés a sárban: kimerni a kútból a
csillagokat, mint Derék Jankó tette.

167
6. nap. „S vedd észre, hogy Te magad is ajándék vagy. És a legna-
gyobb ajándékot akkor adod, ha mosolyogsz!"
Téma: Az ünnep, a hétköznapok megszentelése, ajándékok,
kincsek. Lakoma, ünnepi fények, lampion, tábortűz, ének, ze-
ne, tánc.

7. nap. „A szeretet mindenkié, csak megkell találni a forrását."

Búcsú, elindulás.

A tábor végén mindannyian átélhettük a valóságban is tábor-

mesénk záró sorait: „Mikor eljött a hajnal, ott állt a csillagmerő
legény a kút előtt verejtékesen és diadalmasan. Nem volt egy fia
csillag sem a kútban. A kút körül az udvar és a kert mind-mind
telis-teli volt aranyos-ezüstös csillagos virággal."

168
 Soós Dóra

A KRISTÁLYGÖMB
Mesenyomozás 8-10 éves szorongó,
önbizalomhiányos gyerekekkel

A meseterápiával való megismerkedés óta munkám során (fő-

ként gyerekpszichodráma foglalkozásokon) tudatosabban
használom a mesei motívumokat. A gyerekek meséi összekap-
csolódnak bennem archaikus mesékkel, több találós kérdést és
mondókát használok. Egy-egy gyereknél és meséjénél felmerül
a mesemátrix alapján vezetett értelmezés is, mert ezen keresz-
tül jól megmutatkoznak a kevésbé tudatos működések is.
Komplex Napozás programsorozatom célja egyrészt az isme-
retterjesztés, másrészt a közösségben való helykeresés, hely-
találás. A meséket feldolgozó foglalkozásaimat „mesenyomo-
zásnak" neveztem el. Ha egy mesét nyomozva dolgozunk fel, a
megfejtendő rejtély izgalma miatt a gyerekek figyelme tovább
ébren tartható. Belefeledkeznek a titok utáni kutatásba, mint
egy mesehallgatásba, eltűnik tér és idő, együtt vagyunk egy kö-
zösen megélt valóságban. A nyomozás megerősíti a gyerekek
egymással való kapcsolatát, mert hamar kialakul a banda-han-
gulat, s olyan közösség teremtődik, amelyben minden résztve-
vő felfedezheti, hogy ő miben a legjobb. A nyomozó szerepbe
való belehelyezkedés felszabadult hangulatot eredményez, mi-
közben el is távolít saját magunktól. Nyomozónak lenni azt je-
lenti, hogy kihozzuk magunkból a nyomozók pozitív tulaj-
donságait: vagyis kíváncsiak leszünk, kérdéseket teszünk fel,
észrevesszük a legapróbb részleteket. Mindez rávezet bennün-

169
ket a részletekben rejlő egész felismerésére, valamint azon üze-
netek olvasására, amelyeket a természet hagy a föld és a fal re-
pedéseiben, a gombolyag szálaiban, a fák kérgén és a virágok
szirmán, sőt akár a csempék és szőnyegek mintázatában. Bár-
hol lehet sűrű erdő vagy kút, kacsalábon forgó palota és égig
érő fa. A szőnyeg bármikor lehet rét, a spájz barlang, a lépcső
teteje üveghegy, a szekrény pedig sűrű erdő.

A csoport

Drámacsoportjaimba különböző céllal járnak a gyerekek.

A Mesenyomozás-programot kifejezetten 8-10 éves, szorongó,
önbizalomhiányos gyerekeknek terveztem, olyanoknak, akik-
nek például elváltak a szüleik, nem tudnak megbirkózni kis-
testvérük megszületésével, nehezen barátkoznak, nehezen mu-
tatják meg magukat, nehezen illeszkednek be egy közösségbe
vagy kiközösítetté válnak.
A 90 perces foglalkozáson 15 fő vett részt. Fő célom az önbi-
zalom növelése volt saját jó oldaluk láttatásán keresztül.

A mese

A kristálygömb című mesét választottam, mert

- olyan mesét kerestem, amelynek jól lerajzolható és nem bo-
nyolult térképe van
- olyan mesét kerestem, amelyben meg kell szerezni valamit
- olyan mesét kerestem, amely az én-erősítés céljának megfe-
lelő.

170
 A nyomozáshoz szükséges eszközök

Barna, kék, fehér, piros kendők, gombolyag, filctollak színár-

nyalatok szerint különválogatva, kör formára vágott fehér kar-
tonok. Négy részre szakadt térkép, mondóka szétvágott sorai,
birodalmak nevei borítékokban, négy kártya a helyszín szimbó-
lumaival (sziklaszirt, óceán, az Arany nap kastélya, sűrű erdő).

Belépés

A gyerekek az ajtóban választhattak, hogy földön, vízen vagy

levegőben szeretnének megérkezni a helyszínre. Az ajtótól in-
dulva barna, kék és fehér kendőket terítettem le, azaz három
irányból, háromféle módon lehetett érkezni. Mindegyik út
azonos irányba, a középre leterített piros kendő (a tűz) felé mu-
tatott.
Ahogy sorra megérkeztek, körbeültük a piros kendőt. Min-
denkit üdvözöltünk a tűz körül. (A tűz már előzetes utalás volt
a mesében kulcsszerepet játszó tűzmadárra.) Eljátszottuk, hogy
melegedünk, pattog a tűz, mindenki hozzátett valamilyen han-
got. Majd tapsos körök következtek, amelyek során mindenki a
csoportvezető mozdulatait utánozta.

Bevezetés a mesébe, ráhangolódás

„Mesés bemutatkozásképpen" mindenki a kedvenc állatát utá-

nozta és saját nevét mondta el. A többiek kitalálták, milyen ál-
latról lehet szó, majd köszöntöttünk mindenkit: üdvözlünk,
Róka Joli, Dongó Feri, Zsiráf Márti, Katica Hajnal stb.
Utána életterük szerint csoportosítottuk az állatokat (ví-
zi, szárnyas vagy szárazföldi), s azt is elmondtuk egymásnak,
hogy ki melyik úton érkezett.

171
 Fantáziaébresztő játék

Körbeadtam egy gombolyagot, mondván, hogy „Ez a gom-

bolyag nem gombolyag, hanem..." egy labda, orr, bolygó, sajt,
Hold, has, fülbevaló, akvárium, sorolták a gyerekek. A kör vé-
gén azt mondtam: ez egy kristálygömb. Ezzel meg is érkezett a
mese.

MESEMONDÁS

Meséhez kapcsolódó kérdések,

érzékszervi tapasztalások

Milyen illatokat érzel, ha visszagondolsz a mesére? Milyen han-

gokat hallasz?
Milyennek láttad a kristálygömböt?
Milyennek láttad a cethalat, a sast, a tulkot, a kastélyt?

Próbák

Az érzékszervi tapasztalások megnyitották az utat a próbák

előtt. Arra a kérdésemre, hogy „van-e kedvetek elindulni, a sa-
ját kristálygömbötökért útra kelni?", határozott és lelkes igen
volt a válasz. Azt mondtam nekik, hogy előbb próbákat kell ki-
állniuk, akár a mesehősöknek. Mindannyian vállalták.

Alap-próbák:

1. Keresés próbatétele: Keress színeket, formákat, és érintsd is

meg azzal a testrészeddel, amit mondok!

172
2. Irányítás próbatétele: l-es, 2-es, 3-as fokozatra kapcsolás.
A gyerekek egyre gyorsabban mennek, majd futnak, aztán
a csoportvezető utasításait kell követniük: például fiúk l-es
fokozat, lányok 3-as fokozat. Tudod-e irányítani magadat?
3. Megérzés próbatétele: Kire gondolok most közületek? Ha
nem jelentkezik senki, leírom haja és szeme színét, ruháját.
Ismerjetek magatokra!
A három próbán, amit mindannyian teljesítettek, három bo-
rítékot szereztek meg. Az első borítékban négysoros verset ta-
láltak („Előttem van észak, hátam mögött dél, halra a Nap
nyugszik, jobbra pedig kél"), melynek minden sora külön papí-
ron más színnel volt jelölve (kék, piros, barna, fehér). A máso-
dik borítékban négy, különböző színű darabba szakadt térké-
pet találtak. (Az ábrák: sziklaszirt = fehér, óceán = kék, Arany
nap kastély = piros, erdő = barna.) A harmadik borítékban pe-
dig négy birodalom nevét olvashatták és nekik kellett a színek
segítsége nélkül beazonosítani, hogy melyik Birodalom melyik
szimbólumhoz tartozik (óceán = a víz birodalma, sziklaszirt =
a levegő birodalma, erdő = a föld birodalma, Arany nap kasté-
lya = a tűz birodalma).
Miután mindezeket összepárosították, megkapták a pontos
útirányt és a birodalmak közötti sorrendet:
Előttem van észak - térképen sziklaszirt (sas) - levegő biro-
dalma
Hátam mögött dél - térképen óceán (cet) - víz birodalma
Balra a Nap nyugszik - térképen sűrű erdő (óriások) - föld
birodalma
Jobbra pedig kél - térképen az arany nap kastélya, forrás,
hegy (királylány, tulok, tűzmadár) - tűz birodalma
A térkép által kijelölt helyszíneken előre elrejtettem a hely-
színek szimbólumainak kártyáját, amit meg kellett találniuk a
gyerekeknek.

173
 A Birodalmak bejárása

A LEVEGŐ BIRODALMA - Ezen a helyszínen az állatok kap-

ták a központi szerepet.
Miután elhangzott a mondóka és megtalálták a sziklaszirtet
ábrázoló kártyát, feltettem a kérdés: mi szél hozott benneteket?
Felismertek?
Sassá változtam, és bemutattam nekik a levegő birodalmát:
hogyan kell repülni gyorsan, szép lassan körözve, hogyan kell
landolni, megfigyelni a tájat felülről, ahonnan minden kicsi-
nek látszik. A gyerekek követtek, majd ők is mutattak néhány
extra repülési technikát. A foglalkozás elején még voltak bátor-
talanabbak, akik nem vállaltak szerepet, viszont szívesen utá-
nozták társaikat. Ezután következett a „változzatok ilyen/olyan
állattá játék", melyben a mese állatai is szerepeltek. Megbeszél-
tük, hogy mi a pozitív és negatív az egyes állatokban, és azt is,
hogy minden állatnak helye és szerepe van a világban. Miköz-
ben az állatokról beszéltek, tulajdonképpen saját magukról val-
lottak.
A beszélgetés végén filctoll formájában megkapták a levegő-
höz tartozó színeket: szürke, fehér, világoskék, rózsaszín, lila,
s indulhattak a következő birodalomba. Visszaváltoztam sas-
ból csoportvezetővé, megnéztük közösen a térképet, beazono-
sítottuk a következő útirányt és elmondták a mondókát: „meg-
jártuk a levegő birodalmát, mehetünk tovább, előttem van
észak..., irány dél!"

A VÍZ BIRODALMA - Ezen a helyszínen az őselemek körül

forgott a játék.
A gyerekek megkeresték az óceánt ábrázoló kártyát. Hol jár-
tok itt, ahol a madár se jár? - kérdeztem tőlük immár cetként.
Felismertek?
Miután megbeszéltük, ki vagyok, együtt úsztunk a mély-
ségekben, vízoszlopokat lövellve. A gyerekek itt is mutattak

174
„úszós trükköket", amit a többiek leutánoztak. Majd - hason-
lóan az előző játékhoz - a négy őselem körüli szimbólumokká
változtak:
levegő: szél, vihar, hurrikán, felhő
víz: tenger, eső, vízesés, cunami, feltörő vízoszlop, forrás
föld: szikes, agyagos, gyökeres
tűz: nap, vulkán, tábortűz, erdőtűz, kovakő, gyufa

Megbeszéltük, hogy ki melyik elem erejét vinné magával, s azt

is, hogy minden elemre szükség van a világban, nem létezik
egyik a másik nélkül. A bátortalanabbak ennél az állomásnál
már sokkal bátrabbak voltak. Miután megszerezték a vízhez
tartozó színeket is, a „cet" elköszönt és jó utat kívánt. Helyszín-
azonosítás után indultak a következő állomásra, hangosan ki-
áltva: előttem van észak, hátam mögött dél... irány nyugat!

A FÖLD BIRODALMA - Ezen a helyszínen a félelem és a bá-

torság állt a mese szereplőinek szempontjából a fókuszban.
A mesében a félelem mint akadály van jelen, amely nem engedi
megmutatni önmagukat.
A helyszínre érkezve megkeresték a sűrű erdőt ábrázoló kár-
tyát, én pedig félelmetes óriásként vártam őket (a sűrű erdő mi-
att választottam ezt a karaktert). A gyerekek bátran kitértek az
„ütéseim" elől, s ekkor azt mondtam nekik: na jó, látom, nin-
csen szívetekben félelem! Jöhet még egy próba!
„Fussatok ide-oda" játék következett, a terem két szélére kel-
lett futni, aszerint választva irányt, hogy melyik kijelentés volt
igaz rájuk. Először egyszerűen választható kérdéseket tettem
fel: fusson ide, aki felmászna egy magas hegyre, ide pedig az,
aki inkább napozna a tengerparton. / Aki fiú, aki lány. / Van
testvére, nincs testvére. / Fusson ide, aki a nappalt, ide pedig
az, aki az éjszakát szereti. / További lehetőségek: évszakok/szí-
nek/állatok/őselemek.
Végül a mese képeire is rátértünk.

175
 Fusson ide, aki már járt sűrű erdőben, fusson ide, aki még
nem.
Fusson ide, aki látott már elapadt forrást.
Fusson ide, aki fél a gonosz varázslótól, fusson ide, aki nem.
Fusson ide, aki szembeszállna a gonosz varázslónővel.
Fusson ide, aki látta ma már magát a tükörben.
Fusson ide, aki királylány, ide, aki királyfi.
Fusson ide, aki szembeszállna egy tulokkal.
Fusson ide, aki járt már tengerek fenekén.
Fusson ide, aki járt már magas sziklaszirten.
Fusson ide, aki elindult már vándorúton, ide, aki nem.
Fusson ide, aki már elvarázsolt valamit életében, ide, aki
nem.
Fusson ide, aki félt már életében, fusson ide, aki nem.
Fusson ide, aki meg akarja szerezni a kristálygömböt, ide, aki
nem.
Fusson ide, aki szeretne olyan lenni, mint a harmadik fiú,
akinek nincs a szívében félelem.

Beszélgetés

Az utolsó futás után a beszélgetés témája a félelem volt. „A har-

madik fiú szívében nincsen félelem." Ti féltetek már? Mitől fél-
tek? Mitől ijedtetek már meg? Volt már, hogy elvesztettetek
valamit? Mit tettetek mindezek ellen? A beszélgetés során elő-
jöttek a személyes élethelyzetek, akadályok, ekkor az állatok és
az őselemek pozitív tulajdonságaival, belső képekké alakításá-
val erősítettem meg a gyerekeket. Barna, fekete és zöld színeket
szereztek, majd a „jó utat, ne legyen szívetekben félelem" búcsú-
szavak után kelet felé indultunk.

A TŰZ BIRODALMA - Fókuszban a bennünk lévő jó felfed-

(ez)ése.

176
 Mire ideértek, már nemcsak az állatok, az elemek és a mese
szereplői mögé bújva beszéltek saját magukról, hanem közvet-
lenül. A tükör és a kristálygömb szimbóluma következett, a ne-
gyedik birodalom.
Amíg megkeresték az Arany nap kastélyának szimbólum-
kártyáját, én királylánnyá változtam.
Van itt, aki visszariad bármiféle vésztől? - kérdeztem, és egy-
öntetű volt a válasz: nincs!
Tükrös játékok következtek. Először a királylány volt a tükör
és mindenki őt utánozta. Állatokat, őselemet idéző mozdulato-
kat végeztem, különféle mimikákat mutattam. Majd párba áll-
tak, s először az egyik oldalon állók vezettek, majd cseréltek.
Mivel végig egy helyben kellett maradniuk, ez a kontrollra is jó
játéknak bizonyult. Megszerezték a sárga, narancs és piros szí-
neket, és elhangzott a kérdés: emlékeztek, hol van a tulok a me-
sében?
Emlékeztek: a forrásnál. A kék kendőt kellett megkeresniük,
mint a forrás szimbólumát, s amíg keresték, a tulok hirtelen ki-
áltással jött elő.

Tulok-játék

Karmester játék kezdődött a harc modellálására, irányított hal-

kulással, hangosodással, majd mikor előtört belőlük az ordítás,
meghalt a tulok, s bugyogni kezdett a forrás.

Tűzmadárrá változtam gyorsan és kiadtam az utasítást: fújd

fel magad, amennyire csak bírod, majd ereszd le! Próbáld meg
egy pontból leereszteni magadat! Találd meg a pont jó állapo-
tot, amely se nem felfújt, se nem lapos! Ha úgy érzed, lennél na-
gyobb, legyél, ha kisebbnek kéne lenned, eressz magadból!
Majd az úgynevezett boszorkányos játék következett, csak
tűzmadárral. Meg kellett szerezniük tőlem a kristálygömböket.

177
Háttal álltam mint tűzmadár, a gyerekek ekkor közeledhettek
észrevétlenül, s ha megfordultam, szoborrá kellett válniuk. Ha
valaki mégis megmozdult, vissza kellett mennie a kiinduló-
ponthoz.
Mikor elértek a célhoz, a „tűzmadár" egyesével mindenkinek
képzeletbeli gömböt dobott. Volt, akivel cseleztem, volt, aki-
nek csak úgy odadobtam, kinek hogyan illett a személyiségé-
hez, valamint az addig megtett útjához. A gyerekek megnézték
a súlyát, színét, állagát, méretét.
Végül elővettem a kerek kartonlapokat és megkértem őket,
hogy a megszerzett filctollakkal színezzék ki saját, immár kéz-
zel fogható kristálygömbjüket, a hátoldalára meg írják rá jel-
lemzőit.

Kivezetés a meséből

Gyertek, üljünk a tűz köré!

Újra a piros kendő köré gyűltünk. Azt mondtam nekik: mind-
annyian megszereztétek a kristálygömböt, emlékeztek, hogyan
képzeltétek el az elején? Most hogyan néz ki? Mi tetszik benne?
Mit tud? Miben segít? Miben változott?
A tűz körül ülve mindenki egyesével elmondta, amit fontos-
nak tartott az ő kristálygömbjéről. Ha talált benne rosszat, a
tűzbe dobhatta azt a tulajdonságát. Tudtam segíteni nekik, hi-
szen az átélt úton már sok mindent megtapasztaltam velük
kapcsolatban. Mikor valaki befejezte a mondandóját, a földön
kopogtunk, majd kezünket hullámzó mozdulatokkal fölemel-
ve közösen elmondtuk a mese záró mondatát: „az egész világ
hirdeti szépséged!"
Búcsúzáskor összefontuk a kendőket és kimentünk rajtuk.
Amikor valaki kilépett az ajtón, így köszöntünk el tőle: mos-
tantól te vagy az Arany nap kastélyának királya/királynője!

178
 Összegzés

A nyomozás tétje, hogy megfejtsük a rejtélyt, miközben közös-

ségben vagyunk, s a gyerekek nyomozónak képzelhetik magu-
kat. Az alkotó-fejlesztő meseterápia szempontjából a tét ma-
ga az adott mese tétje: a résztvevők azonosulnak a hősökkel
és tanulhatnak, tapasztalatot szerezhetnek tőlük. A nyomozás
jól felvezeti a mesét, ívet ad, közösséget épít és beindítja a kon-
centrációt. Mindeközben rengeteg izgalmas pillanat keletke-
zik. A „mesenyomozós" alkotó-fejlesztő meseterápiában a vá-
lasztott mese köré épül minden, ez a kiindulópont és a fókusz.
A nyomozás szórakoztató, a gyerekek élvezik, tanulnak belőle,
a feladatok fejlesztik őket, mert átléphetik határaikat, találkoz-
hatnak önmagukkal és próbákat állhatnak ki. Akár négyalkal-
masra vagy tábor formájában is el tudom képzelni ezt a foglal-
kozást, minden nap lehetne egy külön birodalom. Rövidíteni
pedig a csoportvezető szerepvállalásával lehet, ha szükség van
rá. Általában több feladatot tervezek, és a helyszínen érzek rá,
hogy melyik játék állja meg a helyét, sőt még az is előfordulhat,
hogy közben keletkezik egy, az adott csoportra szabott új ötlet.
A többnapos verzióban is mindennap végigmennénk a mesefo-
lyamaton, egyre mélyülő célt választva az adott napnak a kül-
ső nézőponttól a belső nézőpontig, hogy benne legyen minden
részletben az egész lenyomata.

179
 Bodó-Czerék Erika

MESEÓRÁK A PSZICHIÁTRIÁN

Életem első felnőtt, alkotó-fejlesztő mesefoglalkozását a kéz-

divásárhelyi pszichiátrián tartottam, ahol olyan betegek kór-
termében meséltem, akik teljesen elvesztették kapcsolatukat a
külvilággal és önmagukkal, ott élnek a falak között, bezárt ka-
puk mögött. Érkezésemkor a doktornő, aki járhatóvá tette az
utam a pszichiátriára, elmondta, hogy az itt tartózkodó bete-
geknek nemcsak a járásuk, gondolkodásuk „tompa" a gyógy-
szerektől, hanem az érzelmi világuk is. Ennyi konkrét tudással
léptem a kórterembe és mindazt, amit megtudtam egyikük-
ről-másukról, maguk mondták el a Meseórák alatt. Nem ku-
takodtam diagnózisok, családtörténetek után, arra voltam kí-
váncsi, lesz-e elmozdulás bennük a mesehallgatás hatására a
kiindulási állapothoz képest. Elsődleges célom ekkor még csu-
pán ennyi volt: mesét mondani a betegeknek.

A mesecsoport tagjai

33-65 év közötti, gyógyszeres kezelés alatt álló nők. Tizen-

egyen laknak a kórteremben, sokuknak nincs hova menniük.
Legtöbbször velünk van L. bácsi is egy másik kórteremből.

180
 Választott mesék

Kezdetben olyan meséket meséltem, amelyek nekem tetszet-

tek és amelyeket nekem volt jó mesélni: Királylány a lángpalo-
tában, Sfurtuna, az elátkozott lány, Csipkerózsika, A nyulacska
harangocskája. Olyan mesét is mondtam, amely jeles naphoz
kötődött, december 6-án Miklós püspök legendáját meséltem,
az adventi időszakban pedig sor került olyanokra, amelyek sze-
retetről, jóságról, áldásról, ajándékozásról szóltak, mint példá-
ul a A Tündérek ajándéka vagy A didergő király című mesék.
A csoport tagjai kértek is meséket, méghozzá rendes lányok-
ról meg ördögökről. Ekkor határoztam úgy, hogy már nemcsak
mesét mondani járok be a pszichiátriára, hanem a meséken ke-
resztül megpróbálom feltérképezni azt, miként kapcsolódnak a
csoporttagok a világhoz, önmagukhoz és egymáshoz.
A Nap fája című mesét mondtam elsőként, amelyet azért vá-
lasztottam, mert a gyógyulás lehetősége van benne, az elteme-
tett anya életre kel, és hétszerte szebb lesz, mint annak előtte.
Ezt követően A tizenkét hónap című görög mesével próbál-
koztam, arra keresve a választ, hogy az évszakok körforgásába
mennyire tudnak bekapcsolódni a „lányok", milyen emlékeket
őriznek ezzel kapcsolatban. Ugyanezen a foglalkozáson Az el-
ső templom című mesét is elmeséltem, ajándékként. Nagyon jó
választás volt a pszichiátrián is, mint ahogy A boszorkány lá-
nyai című mese is. Ezt követően egy apáról szóló mese követ-
kezett, A szárnyas királyfi című, mert apákról addig nem sok
szó esett. Végül nem jutottunk el az apákig, mert más téma ke-
rült elő a mese kapcsán, méghozzá a szárnyas királyfi szárnya
(milyen lehetett az a szárny), ezért a következő alkalommal to-
vábbvittük a szárny motívumát, és a Lotilko című mesében vol-
tunk együtt, „belső szárnyakat" készítve. írásomban ez utób-
bi öt Meseóráról számolok be, arra fókuszálva, amit az egyes
mesékhez kapcsoltak a mesehallgatók. Ahol fontosnak tartom,
bemutatom a mese előtti, kezdeti állapotot is.

181
 1. MESEÓRA: A NAP FÁJA - BENEDEK ELEK MESÉJE

Miért ezt a mesét választottam?

Vajon tud-e segíteni a mese ott, ahol úgy tűnik, „megállt" az

élet? Van-e/lehet-e gyógyulás? A választott mesében kétszer
is megjelenik a gyógyulás motívuma: a félszemű legény nem
dobta fejbe a sast, hanem megitatta, megetette, meggyógyítot-
ta mindenféle csudafüvekkel, mígnem erőre kapott; a Nap fájá-
ról hozott ággal „csak meg kell legyinteni a halottat, s egyszeri-
ben feltámad".

A foglalkozás menete

Mire felértem a szobába, híre ment, hogy jövök, a csoporttagok

már együtt voltak. Az előző alkalommal náluk hagyott mesés-
könyveket mindenki elolvasta. Az egyik nő a párna alól húzta
elő őket. Kérték, hagyjam még ott egy kicsit. Tizenhárom me-
sehallgató ült a szobában, O., aki nem tud magyarul, az ágyá-
ban maradt mindvégig.

Ráhangolódás a mesére

A mesére való ráhangolódás alatt mondókáztunk. Mondtuk az

Áspis kerekes mondókát is, ami E. kedvence, de most nagyon
meglepett a megjegyzésével: „ezt most ne, nem esik jól..."

Mesemondás

Szépen ment a mese a sas meggyógyításáig, aztán érzékeltem,

hogy nem tudják követni a történetet, így elkeveredtünk kicsit,

182
valamint kényelmetlen csendet érzékeltem a királyné koporsó-
jának kiásásakor is. Arra gondoltam, hogy nem volt a legjobb
választás ez a mese, ennek ellenére meglepően sok pillanata
elevenedett meg a mesét követő beszélgetés alatt. Mindenki el-
mondta, mi tetszett neki a meséből, bekiabáltak, hozzászóltak,
egyértelműen benne voltak a mesében, kapcsolódtak a törté-
nethez.
Aztán kérték, hogy meséljek még. „Miről?" - kérdeztem.
„Magáról". Mondtam néhány dolgot magamról és a családom-
ról. Arról is beszéltem, hogy hétvégén ismét Budapesten vol-
tam, búzamagokat hoztam ebben a kis zsákban, és szeretnék
adni belőle, ha elfogadják. Szívesen fogadták. „El tudnák ül-
tetni?" „Igen", válaszolták. Szervezkedni kezdtek: biztos kap-
nak egy edényt a nővérektől, és akkor húsvétra kizöldül a bú-
za. „Gergely napján kell ültetni a búzát" - mondta egyikőjük -,
„hogy húsvétra zöld legyen". Megnézték a naptárban, mikor
van Gergely napja. Néhányan összeadták a magokat, egy po-
hárba gyűjtötték. Megtapasztaltam, hogy pontos emlékekkel,
fogalmakkal rendelkeznek az élet körforgásáról, szokásokról,
hagyományokról, ezért már akkor kitaláltam, melyik mesét
hozom legközelebb.

2. MESEÓRA: A TIZENKÉT HÓNAP - GÖRÖG NÉPMESE

Miért ezt a mesét választottam?

Azért, mert azon túl, hogy végigviszi az embert az évszakok ad-

ta lehetőségeken, amelyekhez kapcsolódhat, élesen bemutatja a
természet változásaival kapcsolatban elégedett és elégedetlen
ember attitűdjét is. Valamint egy erős asszony- vagy anya-min-
tát láthatunk benne az özvegyasszony alakjában.

183
 A foglalkozás menete

Nehezen rendeződtünk, a múlt heti beszélgetős-örvendős csa-

pat ma lassúbb, kedvetlenebb volt. De P. néni nagyon fellelke-
sedett, elültette a magokat, van egy szép sárga virága is, így a
feje fölötti párkány élőbb lett. Meg is jegyeztem: „itt nagyon
szép." Ennek nagyon örültek. T. már az elején szólt, hogy „az-
tán a Sim-sum-mondóka ne legyen, mert majdnem elvitt a szél,
amikor ráztuk a takarókat". így nem próbálkoztam régi mon-
dókákkal.

Ráhangolódás a mesére

Találós kérdés: „Van egy nagyfa, annak van négy ága, mind a
négy ágán három-három fészek, minden fészekben négy tojás..."
Nem tudták a megfejtést, mondtam: sebaj, a mese végére fogják
tudni. És újra elmondtam a találóst, miközben kendőkből ki-
raktam egy nagy fát négy ággal és három-három fészekkel. He-
ves számolásba kezdtek és L. bácsi megfejtette a nagy talányt:
„a tizenkettő a hónapokat jelöli."

Mesemondás

Végig figyeltek. Aztán azt mondták, hogy túl bonyolult volt a

mese. „Ennyi hónap..." „Hány?" - kérdeztem. „Nem tudjuk"
- mondták többen is. „Soroljuk fel" - javasoltam. És sorolták,
számolták. „Ki mikor született, melyik hónapban?" És mond-
ták, mindenki tudta, mikor. A meséről alig volt mondaniva-
ló. Visszavarázsoltam a kirakott fát kendőkké, és pakolni kezd-
tem. Hiányérzetem volt, ezért visszaültem a székre és dalba
kezdtem: Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim meg-
fagynak. Velem énekeltek. Aztán azt énekeltem: Süss ki, süss ki

184
napocska Isten hajlékára. Süss ki meleg, bújj el hideg Isten ka-
pujába. Ezt nem ismerték, de nagyon tetszett nekik. Más ta-
vaszi dalokat is keresgéltünk, mert nyilvánvaló volt minden-
ki számára, hogy itt a tavasz. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom,
virágom... Ezt is sokan ismerték, elénekeltük. Aztán E. dúdol-
ta: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ide ki. Kapsz túrót, vajat, hol-
napra is marad. Megtanultuk tőle ezt a változatot mindannyi-
an.
Végezetül rákérdeztem arra, milyen volt a nőnap (múlt hé-
ten erre készültek, ennek izgalmában váltunk el). „Semmilyen"
- jött a szomorú válasz. Felajánlottam, hogy szívesen mondok
még egy mesét nőnapi köszöntésül, ha van még türelmük. Volt
nekik, és tíz percünk is, így elmondtam Az első templom című
mesét. Nagyon tetszett nekik, volt, aki megkönnyezte. Ez a me-
se is következett volna a családi kapcsolatok feltérképezése so-
rán, egy későbbi alkalommal. De most kellett elővenni, átérez-
ni a benne lévő testvériesség erejét. „Ezzel a mesével szívükben
maradjanak jövő hétig" - búcsúztam, és azzal, hogy Mag, mag,
búzamag, benne aluszik a Nap.

3. MESEÓRA: A BOSZORKÁNY LÁNYAI - MAGYAR

NÉPMESE

Miért ezt a mesét választottam?

A családi-emberi kapcsolatok számbavételénél tartottunk,

ezért választottam ezt a mesét. A Luzsi Margó-féle változatot
meséltem: a legnagyobb szegénylegény éppolyan társat szeret-
ne, mint az édesanyja, és éppolyan békésen szeretne élni, mint
a szülei.

185
 A foglalkozás menete

Megérkezésemkor újra megnéztem a növekedő búzákat: P. né-

nié már szépen zöldell, EM. is ültetett, kezd kikelni, a vé-
gén vettem észre, hogy Zs. is ültetett. Megdicsértem és együtt
mondtuk: Mag, mag búzamag, benne aluszik a Nap... Kezdte
belopni magát az élet a pszichiátriára.
Az összerendeződés lassabban ment, valaki elment szólni a
szomszéd női kórterembe, ahonnan a doktornő javaslatára egy
új csoporttagot vártunk. Nemsokára jött is egy nő: gondozott,
jól öltözött, középkorú, aki ott is maradt a meseórán. A többiek
nagyon befogadóan viselkedtek vele, igazi házigazdaként.

Ráhangolódás a mesére

Dal: Jöjj ki napocska, itt anyád, itt apád. / Sót törünk, borsót tö-
rünk, tökkel harangozunk. Szerették, így többször elénekeltük
és szépen előkészítettük a mese útját.

Mesemondás

A mesét nagy csend és figyelem kísérte, és újra megéreztük a

mély együttlét erejét a mese végi csöndben. Nagyon szép volt
így együtt...
A nagy csönd végén most először beszélgetés indult el: ma-
gukról kezdtek beszélni. Ed. azt mondta, hogy ő „a senki-
nek a lánya, vagy a jó Istené". Igen, a jó Isten gondoskodik ró-
la, mert neki nincs senkije. Még a régi pszichiátriáról költözött
ide, mert nem volt és nincs hova hazamennie. E. is onnan jött,
„de nekem jön édesanyám a nyáron, ha el tud jönni T.-ről, mert
ott lakik" - mondja nagy örömmel. Ő a második legrégebbi a
szobában. Zs. is kapcsolódik: „Ott vannak tavirózsák a tavon",

186
mondja. Azt sejtem, hogy ő is a régi pszichiátriáról jött, de mint
kiderült, csak abból a városból való és járt az udvarban. En. is
nagyon rég itt van, ő nem tud beszélni. P. néni nem volt „a ré-
giben", ő három éve van itt és ma nagyon jól tudott figyelni.
„Egyre jobb" - mondta, és mosolyogva hozzátette: „A testvé-
rem egyik lánya is Erika, mint maga." P. néni ma nagyon há-
lás volt, áldást és jókívánságot mondott: „az Isten adjon erőt és
tartsa meg, hogy még sokszor jöhessen ide hozzánk mesélni..."

4. MESEÓRA: A SZÁRNYAS KIRÁLYFI - MAGYAR

NÉPMESE

Miért ezt a mesét választottam?

Olyan mesét kerestem erre az alkalomra, amelyik apákról szól,

mert eddigi találkozásaink alatt egy szó sem esett még az apák-
ról a csoportban.

A foglalkozás menete

A „gyülekező" alatt megnéztem a búzákat, szép zöldek már.

Em. is szólt, hogy nézzem meg az ő búzáját is, mert nem figyel-
tem oda. Zs.-től megkérdeztem, hogy mit mondott a búzájá-
nak, hogy ilyen nagyot nőtt? Együtt ismételtük: Mag, mag, bú-
zamag, benne aluszik a nap... Többen voltunk, mint máskor: a
csoporttagokon kívül a másik női kórteremből jött M. is, va-
lamint egy gondozónő is velünk tartott, és később, már mese
közben, bejött egy másik gondozó is.

187
 Ráhangolódás a mesére

Dal: Túl a vízen egy kosár, benne lakik egy madár..., ma hang-
szerelve énekeltem, magammal vittem egy „fatököt", ami az új-
donság erejével hatott. A dalt már ismerték a szobában lakók.
A mesegombolyag is új j áték eszköze lett. Egymásnak dobva min-
denki gondolt egy mesehősre vagy meseszereplőre, majd ami-
kor göngyölítettük vissza a fonalat, meg lehetett nevezni őket:
„Mátyás királyra gondoltam." (L. bácsi)
„Nils Holgerssonra gondoltam, a rajzfilmből és a könyv-
ből."(M.)
„Sárkányra gondoltam, egyfejűre, a rajzfilmből." (Em.)
„Sfurtunára, az elátkozott lányra gondoltam." (P. néni)
„A Piroska és a farkasra gondoltam, s abból Piroskára." (Ed.)
„Csipkerózsikára gondoltam, amikor megszúrja az ujját."
(Am.)
„Mosó lányasszonyra gondoltam a Sfurtunából." (I. néni)
„Manókra gondoltam: Óka, Nóka, Anóka." (E. már másodjá-
ra említi ezt a könyvcímet)
„A lányokra gondoltam, a Sfurtunából, amikor mosnak." (Zs.)
„A szegény emberre, a három szegény emberre, amikor a
nyulacska..." (T.). Nem tudtam, mire gondol, és ő sem.
„Hamupipőkére gondoltam, de nem emlékszem a mesére..."
(I).
A végén én is felgöngyölítettem a fonalat és megneveztem az
én mesehősöm nevét: „A szárnyas királyfira gondoltam, róla
fogok mesélni."

Mesemondás

Nagyon szeretek mesét mondani a pszichiátrián, olyan, mint-

ha megállna az idő, és csak mi lennénk, meg a mese. Nagyon
figyeltek, mintha magukban járnának, és azonnal reagáltak:

188
arcukkal, sóhajokkal, pozícióváltoztatással - egyszóval: testbe-
széddel. A mesét követő „mesés-csendet" T. kicsit korán törte
meg, de nem szóltam.
Többen elmondták, hogy tetszett nekik a mese és a szereplők
is: „a királykisasszony, mert olyan gyönyörű volt." „És a sze-
gény legény is tetszett" (itt pontosítottam, hogy szegény volt
ugyan, de királyfi). Majd rákérdeztem: „és milyen volt a ki-
rály?" Mindenki a királyfiról kezdett beszélni, hogy „rendes",
„szerető", „volt szárnya"... „És a király milyen volt? Az öreg
király? Milyen apa volt?" „Nem jó, egyáltalán nem az." „Jó is
meg rossz is, nem akart ő rosszat a lányának. Csak azt, hogy ne
menjen szegényhez." „De milyen lehetett a királyfi szárnya?"
- szólt közbe E. Kérdése nagyon felkeltette az érdeklődést, ta-
nakodni kezdtek: miből lehetett, hogyan csinálhatták. „Nem
tollakból volt, mint a madáré, valami erősből: fából és valami
anyagból"; „Fehér és fekete volt, mint a gólyáé"; „Csillogott a
feketeség"; „Tényleg, miből is lehetett, hogy fel tudott szállni és
elbírta"; „Akár kettejüket is elbírta, és el tudtak szállni, felszáll-
ni és repülni" - kapcsolódtak be mindannyian a kérdések ára-
datába. Ekkor P. néni szólalt meg: „ez csak ezzel lehetett" (és a
szívére mutatott) meg a Sim-summal (és emeli a kezeit). Szem-
ben ült velem, láttam, hol jár, így felajánlottam, hogy mondja
a többieknek is, mire gondolt, aztán mondta/mondtuk/mutat-
tuk: „Ezzel látok, ezzel is. Ezzel hallok, ezzel is. Ezzel érzek illa-
tot, ezzel mindent bekapok, mindent el is mondhatok. Ezzel fo-
gok, ezzel járok. Boldoggá csak ezzel válok" - és a szívére mutat
mindenki. Majd jött a Sim-sum. Ahogy elkezdtük a mondóká-
kat, mindenki magától felállt, kört alkottunk, és egyre hango-
sabban mondtuk: újra zöldül majd a gally. Azzal a kívánsággal
búcsúztam el tőlük, hogy „újra zöldüljön ki a gally!"
A végén E. utánam jött és megkérdezte, hogy viszek-e a most
nyíló, udvari aranyesőből? Igen. Szedett néhány ágat nekem.

189
 Megjegyzések

Ezen a foglalkozáson nagy öröm volt számomra, hogy olyan

mesehősöket is felsoroltak, amelyeket az addigi foglalkozások
során ismertek meg. Az is figyelemre méltó volt, hogy az ismert
mondókákat már elő tudták venni, kapcsolódni tudtak velük /
általuk.
Az apákról nem sok szó esett, de úgy gondolom, nem lehet si-
ettetni semmit. A csoport a szárnyak felé vitte a munkát, ezért
a következő alkalommal is maradtunk a szárnyaknál.

5. MESEÓRA: LOTILKO - TUNGUZ MESE

Miért ezt a mesét választottam?

Az előző Meseórán A szárnyas királyfi mese segítségével a szár-

nyakig jutottunk el. Úgy gondoltam, jó volna ide kapcsolódni,
megnézni Lotilko szárnyait is, esetleg tollakat gyűjteni, elidőz-
ni azon a „helyszínen", ahol mindenki szárnyaszegett, és nem
szabad. Lotilko meséjében a hős a teljes kifosztottságból elin-
dulva tollakat gyűjt és új szárnyakat készít, amelyekkel képes
újra felemelkedni, elszakadni a földtől. Igazából arra kerestem
a választ, hogy mesecsoportosaim milyen tollakból készítenék
el saját szárnyaikat.

A foglalkozás menete

Amikor a kórterembe értem, felélénkültek, jött I. és L. bácsi is.

G. diszkréten szólt: „úgy félek, amikor mesél. Miről fog mesél-
ni, mert múltkor is úgy féltem a boszorkánytól..." (Valóban,
az előző alkalommal be sem jött a foglalkozásra). Elmondtam,
hogy nem lesz boszorkány, hisz egy „repülő emberről" mesélek,

190
és ha valamelyik ponton ez nem jó neki, kimehet. Beleegyezett.
T. ismét felhívta a figyelmemet rá, hogy „itt ma Sim-sum nem
lesz", megnyugtattam, hogy nem lesz. Néhányan közbeszóltak:
„Azt nem te mondod meg..."

Ráhangolódás a mesére

Újra felálltam, és középről körbeforogva mindenki felé mond-

tam: Bibici Panna, rákezdi Vince / Akit ér, akit ér, majd elfújja
a nagy szél. Akire a vége esett, attól megkérdeztem, hogy hova
fújná el a szél, ha felkapná vagy ha szárnya volna. A válaszok-
ból: „a szemem világába" (G.), „a mezőre" (többen is), „a habos
fellegek fölé" (I.), „valahova, mert itt már úgy meguntam, hat
éve itt vagyok" (T.). Nem mindenki szólalt meg, I. néni külö-
nösen csendes volt.

Mesemondás

Először meséltem ezt a mesét, nem is könnyű, sodródtam a

történettel. Mindenki figyelte, nem állt fel, nem ment ki senki.
A végén nem tudtam lezárni azzal, hogy: „Teventej fogta Lotil-
ko szárnyát, tűzre vetette. El is égette. Nem is tanult meg a mai
napig repülni." Tovább mondtam: „Lotilko pedig mindennap
felcsatolta szárnyait és felemelkedett a házak, a mezők, a fel-
legek („habos fellegek") fölé és csak szállt és szállt boldogan,
így volt, mese volt, amit mondtam igaz volt..." „Nem volt igaz"
- szólt közbe G. (aki ágyán hasra fekve hallgatta mindvégig a
mesét). „Aki nem hiszi, járjon utána" - mondtam és még töb-
ben velem mondták. G. ránk mosolygott, nyugodtnak látszott,
ma velünk tartott.

191
 Meséhez kapcsolódó kérdések

- Milyen volt a mese? - kérdeztem.

- Jó, jó volt - mondták többen is.
- Tudunk mi is szárnyakat készíteni?
- Igen. Lehet.
Elmondtam, hogy van papír, színes filctoll, én rajzolok egy
pár szárnyat, aztán mindazt, ami szükséges a szárnyakhoz, ők
nevezzék meg. Beleegyeztek. Nagy volt az izgalom. Lerajzol-
tam a szárnyakat. T. mindjárt meg is jegyezte: „Hát azok mi-
lyen szárnyak?" - „Ilyet tudtam, de nem ez a fontos, hanem az:
miből vannak ezek a szárnyak?" (Valóban, valahogy fordítva
sikerült a rajz.)
- Milyen tollakra lenne szükségünk, hogy elkészüljenek a szár-
nyaink?
- Jóságra, mindenekelőtt. Nem? - mondta I. Egyetértettek, fel-
írtam.
Majd a boldogság, gondolat, szeretet, békülés, megbocsátás,
békesség, gyógyulás, egészség, erősség, összetartás kerültek
fel a szárnyakra. Ekkor már olyan sokan dolgoztak, hogy nem
tudtam követni őket. Gyászolás - kiabálta E. Itt kicsit elakad-
tunk. Kerüljön fel a szárnyra, van szükség a gyászra? Igen, van
- szólt a többség döntése. Felkerült még az elbúcsúzás, múlttal
való szakítás, továbbá az elszántság, kitartás, akaraterő, küz-
delem, öröm, türelem, erő, hitelesség (I. mondta, nem értet-
ték, elmagyaráztam), tisztesség, szerelem, barátság, becsület.
E. is közbeszólt: „Kell ész is." „Bizony, és ima is", mondta P. né-
ni. Aztán: honvágy a hazarepüléshez, áldás. „Kell irigység is" -
mondta E., és itt megint megoszlottak a vélemények, de végül
felkerült a szárnyra, mert G. azt javasolta, hogy senkit se uta-
sítsunk vissza, és a többiek is egyetértettek abban, hogy egy ki-
csi irigység kell ahhoz, hogy „legyenek olyan szárnyaim, hogy
én is repülni tudjak".

192
 T. mindenképp akart valami technikai, mágneses dolgot is,
de a csoport nem értett vele egyet. Úgy oldottam meg, hogy
felolvastam, miből vannak az új szárnyak eddig, elmondtam,
hogy ezek alapján úgy tűnik, hogy valamiféle belső szárnyak
készülnek itt. Ezzel még T. is egyetértett és ettől kezdve „bel-
ső szárnyakról" beszéltünk. Felkerült még a szárnyra „tollnak"
a tudás, javulás, rugalmasság, feszesség, tartás, szívesség, pon-
tosság, szépség, rugalmasság, s végül a reménység.
Észrevettem, hogy kifutottunk az időből. Éreztem, hogy va-
lahogy le kellene zárnunk a mai foglalkozást, hiába sürget
az idő. És ekkor odajött E. és tartotta a tenyerét, a mondókát
mondva, hogy Áspis kerekes, útifüves leveles..., s közölte, hogy
már jólesik neki. A többiek is felálltak és együtt mondták/csi-
nálták velünk.

Összegzés

A Királylány a lángpalotában című, a pszichiátrián elsőként

mesélt mese ígérete („Sikerül a lehetetlennek hitt") mára rész-
ben valósággá vált. Szerdáról szerdára engem egy olyan, nem
magába fordulva üldögélő csoport vár a pszichiátrián, amely-
nek tagjai szívesen hallgatják a meséket, kérdeznek, hozzászól-
nak, kapcsolódnak, és a csoda benne az, hogy már nemcsak
hozzám, hanem a mesékhez is kötődnek. Meséskönyveket kér-
nek, lapozzák, olvasgatják, sőt legutóbb arra kértek, hogy még
egyszer meséljem el azt a szép mesét, Az első templom címűt,
mert az tetszett nekik a legjobban, és azért is, hogy mások is
„meghallják".

193
 A METAMORPHOSES
MESETERÁPIA ÖTVÖZÉSE
MÁS M Ó D S Z E R E K K E L

AZ I T T KÖVETKEZŐ TERÁPIÁK
2013/2014 SORÁN ZAJLOTTAK

Az esettanulmányokban szereplők nevét

a személyi adatok védelme érdekében megváltoztattuk.
 Mohi Hajnal

„ÉLTEK, MÍG MEG NEM HALTAK"

Mese és gyógyítás, avagy a mesés gyógyulás nem mese.
Idősekkel a krónikus belgyógyászati osztályon

Krónikus belgyógyászati osztályon pszichológusként az idő-

sekkel végzett munka tanított meg arra, hogy az évek múlá-
sával mindenkinek számolnia kell. Annak ellenére, hogy az
öregedés nem betegség, hanem természetes folyamat, mint
minden életkornak, ennek is megvan a maga fejlődési krízise.
Ugyanakkor az öregkorhoz nem csak mint gyötrelmes, szen-
vedésekkel teli életszakaszhoz lehet viszonyulni, átélése, meg-
tapasztalása egyszerre feladat és esély. Egyaránt tartalmazza a
kihívást, hiszen meg kell birkózni vele, ugyanakkor a fejlődés
lehetőségét is magában hordozza: a személyiség legteljesebb,
legérettebb tapasztalati bölcsességének kibontakoztatását.
Az, hogy az egyén mihez kezd ezekkel a tapasztalatokkal, él-
ményekkel, nagymértékben befolyásolja a világban való jelen-
létét, életminőségét, testi, lelki állapotát.
Kórházi munkám során többnyire olyan idős, ritkábban kö-
zépkorú emberekkel találkozom, akik testi tüneteik, halmo-
zott fizikai betegségeik, társuló szellemi leépülésük miatt ke-
rülnek hozzánk. A jellemző betegtípus ezen a területen tehát
az idős, krónikus, daganatos megbetegedésben szenvedő, oly-
kor az élettől búcsúzó beteg, akit többnyire az életút végéből
adódó problémák és kérdések foglalkoztatnak. Az összegzés
kikerülhetetlen kérdései általában felszínre kerülnek: Milyen
volt az életem? Mit rontottam el? Fontos vagyok-e a családom-

197
nak? Mi marad utánam? Mit kellett volna másképp tennem? Mi
vár még rám? Mi lesz velem?

Pszichológusi szerepem a krónikus betegellátásban

Pszichológusként fő célom a felépülés segítése, az egészséges-

sé válás támogatása és kibontakoztatása a testi-lelki harmónia
elérésén és megszilárdításán keresztül. Munkám során több
módszert alkalmazok, amelyekkel a test öngyógyító folyama-
tait erősítve igyekszem a fizikai tüneteket, panaszokat enyhí-
teni. A test-lélek egységét elfogadó, és a teljes egész gyógyítását
célzó tevékenységeim közé tartozik a segítő beszélgetés, illetve
az életminőség javítása céljából történő csoportos foglalkozá-
sokvezetése.
A segítő beszélgetés keretein belül történő relaxációs techni-
ka (autogén tréning) megtanítása rendkívül hatékony különö-
sen a pszichoszomatikus betegségek esetében, valamint a daga-
natos betegek körében, amelyhez a heti rendszerességgel zajló
csoportfoglalkozások - hangfürdő és mesecsoport - kiválóan
illeszkednek.

Annak megértésére, hogy a mese mint „eszköz" hogyan kaphat

helyet és szerepet egy krónikus belgyógyászati osztály életében,
hogyan illeszkedhet és kapcsolódhat az általam eddig használt
módszerekhez, rövid áttekintés szükséges.

MÓDSZEREIM AZ OSZTÁLYON

Relaxáció, autogén tréning

Az autogén tréning, amely a legtöbbet kutatott relaxációs mód-

szer, olyan pszichofizikai, pszichoszomatikus eljárás, amely a

198
testi-lelki és a szellemi egyensúly helyreállítását az izmok el-
lazításán, a testi és lelki folyamatok tudatosításán és feldolgo-
zásán keresztül éri el. A lelki átrendeződés eszköze elsősorban
az izomellazítás, amit az egyén a saját képességei által ér el: az
én-erőt és az én-hatékonyság érzését fokozza, azaz a saját akti-
vitásának eredményeként hat. Önállóan, vagy más módszerek-
kel kombinálva is kiválóan alkalmazható. Számos fiziológiai
vizsgálat igazolta, hogy a relaxáció hatására a paraszimpatikus
aktiváció fokozódik, a vérnyomás értéke, a pulzus amplitúdó-
ja és frekvenciája csökken, a légzés elmélyül, a vegetatív funk-
ciók harmonizálódnak, az izomzat ellazul, összességében pe-
dig a szervezet a pihenésre, regenerálódásra hangolódik át.

A relaxáció alkalmazása

Krónikus belgyógyászati betegségeknél a szomatikus terápia

kiegészítőjeként, a gyógyszeres terápiával együtt kerül alkal-
mazásra. Azokban az esetekben, ahol a beteg megfelelő szel-
lemi kapacitás birtokában van, a módszer elsajátítása kapcsán
nemcsak az új szemléletet próbáljuk közösen megérteni, elfo-
gadni és alkalmazni (test-lélek egység), hanem foglalkozunk
azzal is, hogy mit üzen a test a tünetek nyelvén. A betegek így
képessé válnak arra, hogy jobban odafigyeljenek a saját szerve-
zetükjelzéseire, ahhoz konstruktívan viszonyuljanak, s ezáltal
megváltozhat az önmagukhoz, a betegség tüneteihez való vi-
szonyulásuk.
Tumoros betegek esetében rendkívül hatékony módszer (kü-
lönösen azoknál, akik aktív kemoterápiában részesülnek) a
megküzdő stratégiák mobilizálásának részeként, ahol a szo-
rongás oldása mellett az önállóság és a helyzet feletti kontroll
visszaszerzése a fő cél.
Daganatos betegeknél a relaxációt célformulákkal és irányí-
tott imaginációval egészítem ki, amelynek során azt a célt fo-

199
galmazzuk meg pozitív, kijelentő mondat formájában, ami a
jobb állapot elérését, a gyógyulási folyamatok beindulását tá-
mogatja és segíti elő. Ezen mondatok a mélyen ellazult, relaxált
állapotban hangoznak el (a tudatalatti ilyenkor sokkal fogéko-
nyabb a verbális közlésre, a tudatos, racionális rész, amely cá-
fol, kérdez és kétségbe von, kiiktatódik).
Az imagináció során, szintén mélyen elernyedt állapotban,
képi szinten, az összes érzékszervet bekapcsolva jelenítjük meg
az elérni kívánt állapotot.
A relaxáció a hospice ellátásban a palliatív terápia fontos ki-
egészítője is lehet, ahol a fő hangsúly a szorongás oldásán van,
nem beszélve azokról az esetekről, ahol az agónia folyamata
már zajlik, és a beteg az erős halálfélelem miatt nem mer el-
lazulni vagy elaludni, miközben fizikailag végtelenül elgyötört
és kimerült.
Azokban az esetekben, ahol a beteg idősotthonba kerül, a
megváltozott életkörülményekhez való alkalmazkodásban, a
félelmek, szorongások oldásában, az önmagába vetett hit, az
önmagáért felelősséget vállalni tudó autonóm személy énerejé-
nek növelésében nyújt segítséget a relaxáció.

Hangfürdő, zenecsoport

A zenehallgatás pozitív hatását méltató kutatások kitérnek

mind a fizikai, mind a lelki állapot tekintetében bekövetkező
jótékony változásokra. A kutatások által igazolt eredmények
közismertek: a nyugtató és szorongásoldó hatás, a mozgás és
idegrendszer összehangolásában játszott szerep, az immun-
rendszert serkentő hatás, a szerotonin és dopamin fokozott be-
áramlása, a szív teljesítményének javulása, a légzés elmélyítése,
és nem utolsósorban az alfa állapothoz közeli EEG aktiváció.
Ezen tényeknek, a testi és lelki folyamatok egymással való
kölcsönhatásának figyelembevételével, valamint az életminő-

200
ség javításának céljával évek óta heti rendszerességgel tartok az
osztályunkon fekvő betegeknek zenecsoportot. Az első inter-
jú felvétele, a kliens fizikai, lelki állapotának, kommunikáció-
jának, a zene iránti affinitásának megismerése után felajánlom
a csoporton való részvétel lehetőségét, ami mindig önkéntes
alapú. A betegek heti egy alkalommal, a gyógytornászok segít-
ségével az egyéni igényekhez igazodva (sétálva, kísérve, vagy
kerekes szék használatával) jutnak el a foglalkozásra, ami min-
dig ugyanazon napon és időben, ugyanazon a helyen történik.
A hosszan tartó kórházi kezelés káros hatásai így valamelyest
kiküszöbölhetővé válnak, hiszen strukturálódik a végtelen-
nek tűnő időbeli és térélmény. A rendszeresség biztonságérze-
tet, viszonyítási támpontokat kínál az idős, szellemileg leépült,
szorongó betegek számára.
Minden foglalkozást orientációs és memóriafejlesztő tré-
ninggel kezdek, ahol átismételjük a dátumot, a kliensek meg-
tanulják egymás nevét, az ünnepeket, évfordulókat megtartjuk
(névnap, születésnap, állami és egyházi ünnepek). A foglalko-
záson a betegek körben helyezkednek el, így könnyen teremtő-
dik meg a szemkontaktus minden résztvevő között.
A következő lépésben a résztvevők plüssállatot választanak
maguknak, amit a foglalkozás ideje alatt végig kézben tarta-
nak, dajkálnak, simogatnak, báboznak, játszanak vele, és egy-
mással is, kihasználva és megélve az érintés és a játék jótékony
hatásait (szorongásoldás és fájdalomcsillapítás, önelfogadás, a
kiszolgáltatottság érzésének csökkenése).
Ezt követően valósul meg a közös zenehallgatás és éneklés,
amely zenék kiválasztása a mindenkori csoportos igényekhez
és egyéni kívánságokhoz igazodik. A foglalkozás időtartama
átlagosan 45-60 perc. A zeneterápia verbális pszichoterápiá-
val való kiegészítése nagy segítséget nyújthat azokban a hely-
zetekben, ahol a kliens képtelen az érzéseivel kapcsolatba ke-
rülni, vagy nehezen tudja azokat szavakkal kifejezni (nemcsak
lelki szempontból, hanem például afáziás, beszédképtelen be-

201
tegek esetében is). Az életigenlést, életerőt sugárzó és közvetí-
tő zenék, az éneklés ösztönzően hathatnak a belső energiák ki-
bontakoztatására, javíthatják a lelki-fizikai állapotot, vagyis az
életminőséget.

Metamorphoses Meseterápiás Módszer

Az évek óta zajló hangfürdő tapasztalatai ösztönöztek arra,

hogy az osztályon meseterápiás csoportot indítsak el. A ze-
necsoportban megélt élmények hatására a betegeink nemtől,
kortól, szellemi állapottól függetlenül mostanra igen jól meg-
tanulták a csoportfolyamatba való beilleszkedést, a közösségi
élményből meríthető pozitív érzések jelentőségét, az egymás-
ra való empatikus odafigyelés fontosságát, a jó közérzet egész-
séget, gyógyulást előmozdító szerepét. Mindezen túlmutatva
leginkább mégis azt, hogy mindennek dacára, minden nehéz,
külső és belső körülmény ellenére, a súlyos betegségek állapo-
tában, vagy akár a halál közelében is az életöröm, az önfeledt-
ség, a pillanat örömébe való belefeledkezni tudás, vagyis a lé-
tezés öröme újra és újra fellelhető, megtalálható, előhívható és
átélhető.
Betegeink hétről hétre várják, igénylik a zenecsoportot, egy-
más társaságát, a kikapcsolódást. Ha valamilyen oknál fogva
a csoport elmarad, vagy valaki hiányzik a foglalkozásról, aki
eddig rendszeresen ott volt, hiányolják őt. Amikor arról gon-
dolkoztam, hogy miként tudnám a mesélést bevezetni, alkal-
mazni, a csoportos forma szinte azonnal kínálta magát. A be-
tegeknek ekkorra már saját élményen alapuló tudásuk volt a
csoport működéséről és annak jelentőségéről, az alternatív mó-
don előidézhető közérzetjavításról.
Akik pedig már relaxáltak, illetve kipróbálták az imagináció-
val egybekötött változatot, azoknak volt élményük arról, ho-
gyan lehet képeket hívni, és felhasználni azok gyógyító erejét.

202
 A mese szinte ezek ötvözeteként mutatta tovább az utat, hi-
szen benne van a csoportos élmény, a hallás útján történő be-
fogadás és belsővé tétel, a belső képek életre hívása, a konkrét-
tól való elemelkedés, a figyelem fókuszának megváltoztatása,
az egyensúly helyreállítása, a harmonizálás.
Betegeink az első pillanattól fogva nagy örömmel és érdeklő-
déssel üdvözölték az új csoportos foglalkozást.

Az első szárnypróbálgatások a mesékkel

Az első mesecsoport megtartása előtt pár nappal, közvetlenül

a hangfürdő bevezető köre után mondókák közös elmondásá-
val kezdtem meg az „áthangolást". Játékos bevezetésként meg-
kérdeztem a betegeket, van-e valaki közülük, aki fél, vagy tart
valamitől.
Záporozva érkeztek a válaszok, szinte nem volt olyan részt-
vevő, akit ne érintett volna elevenen ez a kérdés. Volt, akit a kö-
zelgő műtétje rémített meg, volt, aki amputált végtagjának seb-
gyógyulásától tartott, volt, aki állapotának rosszabbodásától,
volt, aki a jövőtől félt.
Próbáltam úgy elhelyezkedni a körben, hogy mindenki köny-
nyen lásson engem és egymást is, illetve én is őket.
Az első mondókával egy kis, vihartépett fa példájából merí-
tettünk erőt:

Sim-sum,fúj a szél,
ez a kis fa jaj, de fél!
Minden ága megremeg,
az összes levele lepereg.
Ej-haj, semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.

203
Először a mondókához tartozó testmozgásokkal együtt meg-
mutattam, elmondtam nekik, majd megkértem őket, ismétel-
jék utánam soronként, hiszen a cél, hogy ők is tudják és meg-
jegyezzék. Már az első elmondás után láttam a szemükben a
csillogást, többen mosolyogtak, volt, aki azonnal meghatódott.
Ki ne érezte volna már a kis fa félelmeit, az irtózatos széltől
való megremegést, lombhullajtást, a teljes levélvesztés fájdal-
mát, szerencsés esetben pedig a gallyak újrazöldülését?
Mélyen megrendített, hogy egy olyan idős, szellemileg súlyo-
san leépült hölgy, akivel szinte szemkontaktust sem lehet te-
remteni, és aki a világtól való elszigetelődésnek olyan állapo-
tában volt, hogy látszólag csak testben volt jelen, rám nézett,
csillogni kezdett a szeme, mosolygott, kissé kihúzta magát, és
motyogva elkezdte velünk együtt mondani a szöveget, tapsolt
és nevetett.
Lelkesen ismételték utánam mindnyájan, mondtuk együtt,
közösen, újra és újra, az ügyesebbek a karjukat felemelve szin-
tén utánozták a kis fát, vagy remegtették az ujjaikat, összehú-
zódtak, összekuporodtak a kerekes vagy rendes székben ülve,
majd kihúzták magukat büszkén, égnek emelték a karjukat, és
diadalittasan pillantottak körbe.
Amikor azt éreztem, hogy sikerült az öngyógyító folyama-
tokat életre kelteni, amikor valamit megtaláltak és átéreztek a
saját önsegítő erejükből, amikor feltámasztották a pozitív irá-
nyú változásba vetett hitüket és bizonyosságukat, akkor szin-
te kézzel tapinthatóvá váltak az energiák. Valami megmozdult,
megteltek élettel, mint amikor egy virágot meglocsolnak és te-
leszívja magát életerővel, kivirultak, örültek: igazán éltek.
Amikor elérkezettnek láttam az időt a saját tiszta, zengő lel-
kük szabadon eresztésére, megkérdeztem őket, ki érzi úgy,
hogy zeng benne a lélek, hogy harsog benne az élet?
Többen azonnal rávágták az igenlő választ, ekkor az előző-
höz hasonló módon elmondtam, megtanítottam nekik sorról
sorra haladva a lélekzengető mondókát:

204
 Addig élek, amíg élek,
amíg zeng bennem a lélek!
Zeng a lélek, zeng a szó,
Zeng a szeretet-ajtó.

Ez a katarzis erejével hatott.

Szinte leírhatatlan élmény, hogy egy krónikus belgyógyászati
osztályon, ahol a halál állandó vendég, ahol ott tátong a beteg-
ség, a pusztulás, a rettenet óriási, bekebelező, lélekszédítő sza-
kadéka, egyszer csak úgy ömlik szét az élet a maga aranyfolya-
mában, mint kitárt, óvó angyalszárnyak a romok felett.
Velem szemben egy agyvérzéses beteg ült kerekes székben,
fél oldalára lebénulva, a szöveg megértésének képességével, de
beszédképtelenül. Ez a férfi szívből, lelkesen ütötte az ép kezé-
vel a combján a ritmust, miközben ragyogott a szeme, és a leg-
nagyobb meglepetésemre a többiekkel együtt kántálta, hogy
„zeng bennem a lélek!".
A legelszántabban az a 80 éves néni harsogta, szinte kiabálta,
hogy „Addig élek, amíg élek!", akinek akkor még egy hét sem
telt el a lábamputációja óta.
Óriási élmény volt mindez, a legszebb visszaigazolása a he-
lyes út, a jó irány megtalálásának.
Mély hálát és meghatódottságot éreztem, mert ilyen körül-
mények között megélni ezeknek a soroknak a varázserejét, mé-
lyebb rétegeit, valódi lényegét igazi csoda volt.
A mesék végén sokszor olvashatjuk befejezésként, hogy „él-
tek, amíg meg nem haltak". Emberként, szakemberként is vég-
telenül fontosnak tartom, hogy az élet élet legyen egészen az
utolsó pillanatig, és ne érjen véget már hónapokkal, évekkel a
halál előtt, még akkor se, ha éppen egy krónikus belgyógyásza-
ti osztályon vagyunk.

205
 Az első mesecsoport

Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő időpontot (vizitek,

vizsgálatok, gyógytorna, kötözés, takarítás, büfékocsi érkezé-
se), időtartamot és gyakoriságot. Végül, mivel a zenecsoport
szerdánként van, a választás a péntekre esett, és mivel sok be-
teg nehezen viseli a hétvégéket, jó ötletnek tűnt élményekkel
feltöltve elengedni a kezüket.
A helyiség átalakítása után, a padok, székek kör alakú elhe-
lyezését követően a gyógytornászok megkezdték a betegek ki-
kísérését, kihordását.
Összesen 15 beteg gyűlt össze, 6 férfi és 9 nő, átlagéletkoruk
74 év, mindnyájan több, súlyos betegségben szenvednek. Ami-
kor megérkeztem, szeretettel üdvözöltem őket, és elmondtam,
milyen történelmi pillanatnak lehetünk közösen a tanúi, majd
ünnepélyesen, egy gyertya meggyújtásával, és annak a térben
középrehelyezésével megalapítottam a mesecsoportot.
Elmondtam nekik: az a célom, hogy ők minél jobban érez-
zék magukat, és ezzel a jó közérzettel segíthessem a gyógyulá-
sukat. Majd megtámogatván a gyógyító folyamatokat közösen
megtanultuk az egyik gyógyító varázsmondókát:

Áspis kerekes,
útifüves leveles,
bíbola, bíbola,
pacs-pacs-pacs.

A betegek pajkos mosollyal, ragyogó szemekkel tapsolták a rit-

must, még azok is, akiknél ez az összehangolt motoros koordi-
nációt igénylő játék egyáltalán nem volt könnyen kivitelezhető.
A mondóka után felsoroltam azt a három mesét, amit a mese-
tarisznyámban hoztam nekik, kértem őket, hogy válasszanak,
mit szeretnének hallani. Ezzel kettős célom volt, részben hogy
fokozzam a kompetencia-érzésüket, hogy ők is dönthessenek

206
valamiben, másfelől pedig hogy serkentsem a memóriájukat,
hiszen a választáshoz észben kellett tartaniuk a mesék címét.
A fekete bika, A királylány lángpalotában és A boszorkány lá-
nyai közül végül az első kettőt választották.
Meseválasztásomat nagymértékben meghatározta az a keret,
amiből a fejből mesélés szempontja alapján válogatni tudok,
másfelől pedig ezeket a meséket nagyon szeretem, és fontos-
nak tartottam, hogy olyat meséljek, amivel érzelmi kapcsola-
tom van, úgy éreztem, hogy azt élőbbé tudom tenni, azzal töb-
bet tudok adni.
Mind a három mese azért tűnt jó választásnak, mert a sze-
relem, az egymásra ismerés és egymásra találás szép, fiatalko-
ri élményeit idézheti fel a betegekben, olyan élményeket, olyan
konkrét tapasztalásokat, amelyekről egyébként is napi szinten
szívesen mesélnek.
Erős vezérmotívumként jelenik meg a sötét erőkkel va-
ló megküzdés aktusa is. A sötétség szellemével való páros via-
dal-, a sárkány vagy a boszorkány legyőzésének szükségessége
szinte mindennapi jelenség a kórházban. A kétségbeesés, a féle-
lem, a kilátástalanság, a magány, a betegség, a reménytelenség
örvénylő, bekebelező, fenyegető érzéseit a negatív mesealakok
szinte életre keltik.
Fontosnak tartottam a mesekezdést. Az első benyomás min-
dent meghatároz, ezért az általam legszebbnek tartott, alka-
lomhoz méltó mondattal nyitottam:

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Ópe-
renciás-tengeren is túl, bedőlt kemencék kidőlt oldalában, öreg-
asszony szoknyájának hetvenhetedik ráncában volt egy fehér
bolha, és annak a közepén egy királyi város...

Mire a végére értem a mondatnak, a varázslat megszületett:

nemcsak engem szállt meg végtelen nyugalom, de körbenéz-
ve mindenhol csillogó szemeket láttam, ámulattól kifényesedő

207
tekinteteket, mosolygós arcokat, az aktív figyelemtől és kon-
centrációtól előrehajló, megnyúló testeket, és teljesen elfogadó,
a mesét befogadni vágyó és tudó erőteret érzékeltem. Lenyű-
göző élmény volt az arcokon tükröződő érzések sokszínűségét
nyomon követni, ahogy változtak, fordultak át ámulatból izga-
lommá, vidámságból ijedtséggé, örömből aggodalommá, szo-
rongásból megkönnyebbüléssé, felszabadultsággá. Valamelyik
feszült pillanatban valakinek el is hagyta a száját egy aggódó
sóhaj: „jaj, most mi lesz?"
Amikor a mesék végére értünk, mindegyikük le volt nyűgöz-
ve, azonnal hangot is adtak a tetszésüknek, különlegesnek és
nagyon érdekesnek tartották a történeteket, többen is érdek-
lődtek, hogy honnan tudok ilyen meséket, mert ilyet eddig még
nem hallottak.
A foglalkozás lezárásaként elfújtam a gyertyát, jó egészséget,
további gyógyulást kívánva engedtem el őket. Nem állt szán-
dékomban sem elemezni, sem feldolgozni a meséket, azt sze-
rettem volna, ha „csupán" ajándékba kapják és szívből elfogad-
ják azokat.
Utóélete persze lett a foglalkozásnak, ott rögtön, és napokkal
később is. Voltak, akik nem akartak visszamenni a szobájukba,
ott maradtak még és elmondták, mennyire örülnek, hogy ki-
jöttek, és elkezdtek arról mesélni, hogy melyikük életében mi
a sárkány, akadt, aki az ép kezével felemelte a lebénult kezét,
volt, aki azt mondta, hogy neki az agyvérzése a sárkány.
Aznap akármerre mentem, mindegyik beteg a hála, az öröm
érzését fejezte ki, mosolyogtak, integettek, dicsérték a törté-
neteket, tulajdonképpen az volt az érzésem, hogy még mindig
hatással van rájuk, hogy a szép élmény varázslata továbbra is
tart.
Vitathatatlanul nagy élmény volt ez mindnyájunknak. Közö-
sen megtettük tehát az első, fontos lépést ezen a gyönyörű, ne-
héz, végtelenül hosszú úton, amit azóta, több mint fél év eltel-
tével, még számos további lépés követett és követ. Időközben

208
a mesecsoport fejlődésen és kisebb tematikai változáson ment
keresztül. A mesegyertyát mindig valamelyik beteg gyújtja
meg és fújja el. Segítségemmel a régi tagok tanítják az újaknak
a mondókákat, van, amikor az aktuális vágyuk szerint, kérés-
re mesélek.
Az élményekre való ráhangolódásként és levezetésképpen
is bejelentkező, illetve kijelentkező kört tartunk. Először egy-
mást meghallgatva elmesélik a betegek, hogy ki hogyan érzi az-
nap magát, és mi lenne, ha játékot játszva elmondják, melyikük
mi lenne, ha virág, állat, mesehős, természeti jelenség stb. len-
ne. Nagyon szép, ahogy egymást támogatva-segítve figyelnek
egymásra. Kisegítik például azt, aki érti ugyan az elhangzott
szót, de beszédképtelen, a többiek ajánlanak fel nekik lehetősé-
get, hogy szerintük mi illene az adott személyhez, amit ő fejbó-
lintással, mosollyal jelez, hogy tetszik-e neki, elfogadja-e.
Zárásképp mindegyikük hoz egy képet a meséből, azt a jele-
netet, amelyik aznap a legjobban megragadta őket.
A mély átélésről, a belső képek megteremtéséről árulkodik,
amikor képi szinten egy-egy jelenetről olyan részletgazdagon,
több érzékszervi modalitásra kiterjedően számolnak be, amit
ugyan implikál a történet, de a mesélés során nem volt hangsú-
lyozva. Például milyen jóképű volt a királyfi, aki Csipkerózsika
fölé hajolt, és hogyan hullott egy hajtincs a homlokába; hogyan
csörömpöltek az ékszerek, amit a főhősnek el kellett hajítania
ahhoz, hogy megmenekülhessen; vagy milyen volt a hangja a
citerának, amit a cárnő megpendített.
Arra is volt példa, hogy valamelyik betegünk mesemondás-
sal készült, amit a többiek kitörő örömmel, támogató szeretet-
tel és nagy elismeréssel jutalmaztak, valódi hőstettként értékel-
ték bátor cselekedetét.
Ma, az eltelt idő távlatából, több mint harminc elmesélt mese
után biztosan állíthatom, hogy a létező legjobb dolog volt a me-
sék varázslatos erejét a gyógyító folyamatokhoz hozzákapcsol-
ni, hiszen a mesék nemtől, kortól, szellemi állapottól függetle-

209
nül képesek áldásos hatásukat kifejteni. Betegeink hétről hétre
lehetőséget kapnak arra, hogy egy archaikus világban megme-
rítkezzenek, hogy újra kialakítsák, elérjék és megszilárdítsák a
belső rend, rendezettség állapotát.

210
 Trencsánszky Magdolna

SZEMELVÉNYEK A CSALÁDTERÁPIA ÉS
A METAMORPHOSES M E S E T E R Á P I A E G Y Ü T T E S
FÖLHASZNÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEIRŐL

Feltételezésünk, hogy a két módszer együttes alkalmazása - a

családterápia folyamán egy, a terápia kedvező kimenetelét tá-
mogató mese behozatala - megnöveli a hatékonyságot. A me-
se minden családtag számára érthetően vázolhatja fel a prob-
lémát, amellyel esetleg aktuálisan küszködnek, mindeközben
megoldást, továbblépést is kínál. Egy tudatosan megválasztott,
odaillő mese meghallgatása olyan érzelmi helyzetet teremt a te-
rápia során, amely az összes családtag számára változást „pro-
vokál", kinek-kinek a saját fejlettségi szintje, aktuális állapota
szerint. Ennek következtében a rendszer egészének működésé-
ben is létrejöhet a változás. Mindeközben a meséken keresztül,
a terápia során megtapasztalhatnak egyfajta harmóniát, össze-
rendezettséget.
Családterápiát sokféle probléma esetén javasolunk, és több
formája/iskolája ismert. A háttérben meghúzódó közös vonás
mindenképpen az, hogy a rendszer egészét kezeljük, és nem
egy személy kiragadott problémájára/tünetére fókuszálunk.
Ebben a meseterápia, a mesével való dolgozás is közös: a mese
egész-ség, a világot egységes rendszerben képzeli el és mutatja
meg. A mesék is legtöbbször családokról szólnak: anyáról, apá-
ról, leválni készülő gyermekekről, párkeresésről, öregedésről.
Mint ahogy minden emberi problémának/helyzetnek megvan
a „mesebeli" párja, elmondhatjuk, hogy minden családi hely-

211
 zetnek is megvannak a mesei megjelenítői. Család- vagy pár-
terápiát normatív krízisek, vagy abban való elakadások, azon
való átsegítések esetén is használunk. Ezek lehetnek: gyermek-
várás, születés körüli nehézségek, gyermeknevelési kérdések,
félelmek, határok kezelésének nehézségei, elválás, szobatisz-
taság, óvodai/iskolai nehézségek, teljesítménnyel kapcsola-
tos problémák, a serdülőkorhoz köthető, vagy akörül jelentke-
ző problémák, felnőtté válás és üres fészek helyzet, idős szülők,
„anyós"-problémák, párkapcsolati problémák stb. A családok
olyankor fordulnak hozzánk, amikor elakadás történik a rend-
szerben, szükséges egyfajta változás, de ezt önerőből esetleg
nem tudják meglépni, ebben várják a segítséget. A terapeuta
feladata a család kísérése, abban való segítség, hogy saját belső,
a változáshoz szükséges erőforrásukra rátaláljanak. A mesék is
ezt az üzenetet közvetítik: van megoldás a nehézségre. Minden
mesében láthatjuk, hogy a hősök változáson mennek keresztül,
megoldanak valamit, és így áll helyre a „rend". így kapcsolhat-
juk a családterápiához is a megfelelő mesét. A feladatunk az,
hogy az elakadásnak megfelelő mesét adjuk, a megfelelő idő-
ben. Ezzel kapcsolatos kísérleteimet szeretném bemutatni há-
rom eset ismertetésével.
Elöljáróban bemutatom a nehézségeket: nem minden terápi-
ás helyzethez találtam mesét. Ennek nem az az oka, hogy erre a
problémára nincs „mesei gyógyír", inkább ismereteim hiánya,
ugyanis nagyon nehéz olyan sok mesét ismerni, hogy az adott
problémára rögtön alkalmazni tudjam. Az ebben való jártas-
ságot sok meseolvasással lehet lassan megszerezni. Amikor te-
hát nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő mesét tud-
nám-e nyújtani, inkább nem ezt a módszert választottam, mert
úgy gondolom, félresiklana a terápia, esetleg zavart okozhat-
na, vagy legjobb esetben „felesleges időtöltés" képzetét keltené a
családban egy nem megfelelő mese behozatala a munkába. Se-
gíthet ebben, ha a család/pár maga talál rá a megfelelő mesére.
Az alábbiakban tehát azokat az esetrészleteket mutatom be,

212
amikor megtapasztaltam a mese terápiás felhasználásának vál-
tozást hozó erejét. Közös mindegyikben, hogy mindig akkor
érkezett el a mesélés ideje, amikor a „küszöbön" éreztem a csa-
ládot, amikor elérkeztek a „előrelépés" pillanatához. Az ilyen-
kor alkalmazott mese tapasztalatom szerint megtette hatását:
bekövetkezett a változás, amely az egész családot érintette.

Mihaszna Mihók
- Családterápia az elkényeztető szülőkkel és a lusta fiúval

A 12 éves Norbi és családja a fiú enuresis nocturna (éjszakai

ágybavizelés) problémájának megoldása érdekében jelentkezett
családterápiára. Természetesen a terápiát orvosi vizsgálat előz-
te meg, amelynek során megállapították, a tünetek nem szervi
okkal magyarázhatók. A család bemutatása: miután a szülőpár
„kireptetett" már két nagylányt, Norbit születése után örökbe
fogadták, és nevelőszülőként fogadták be Zsuzsit, aki később
került a családhoz, mint Norbi, de idősebb nála 4 évvel. A te-
rápián alapvetően négyen vettek részt, a két felnőtt lányuk már
nem. Az alkalmakkor az apa, Gábor volt a legmotiváltabb, ő
és Norbi ott volt minden alkalommal. Az anya (Éva) és Zsu-
zsi pedig kétszer nem jöttek, betegségre hivatkozva. Az anyai
távollétnek jelentőséget tulajdonítottunk, később látni fogjuk,
miért. A terápia során kiderült, hogy az apa nagyon gyakran
tanul együtt Norbival, szinte mindent a „szájába rág", az anya
meg szereti etetni, kényeztetni. Szeretetüket ezzel fejezik ki
leginkább. Zsuzsi nagyon problémás kamasz, de mindent el-
néznek neki, mert sajnálják a múltja miatt. Norbi szótlan, ud-
varias fiú, kevés saját véleményt és gondolatot oszt meg, szere-
ti magát ráhagyni szülei túlgondoskodó kényeztetésére, az apa
nyugdíjas, az anya éjszakai portásként dolgozik, mindig álmos
és fáradt. A gyerekekkel való törődésre viszont mindig marad
energiája, mindent megtesz értük, eteti, kényezteti őket.

213
 A terápiás alkalmak során szinte mindig oda lyukadtunk ki,
hogy mi lehetne az, amit Norbira rá lehetne bízni, amit már ő is
meg tudna egyedül csinálni (nem csak konkrétan a saját vize-
lete éjszakai szabályozását). Ilyen „férfias" munka lehetne pél-
dául a fa fölhasogatása. Az egyik alkalommal Zsuzsit, akinek
meglepően jó meglátásai voltak (annak ellenére, hogy „ellenál-
lósat" játszott: például végig a telefonját nyomkodta, rágózott,
kabátban maradt stb.) arra kértem, készítsen a család helyze-
téről szobrot a családtagokkal. Szoborállítást, illetve dramati-
kus elemeket (pszichodráma) is gyakran használunk a család-
terápia során. Norbit kapásból lefektette a földre, hanyatt. Az
anyát jobbról, az apát balról mellé állította, kérte, mutasson
egyik erre, másik arra. Magát pedig szintén Norbi mellé állí-
totta, de megfogta a kezét, mintha húzni akarná fölfelé, hogy
álljon föl. Norbit kérdeztük, hogy érzi magát ebben a helyzet-
ben: azt mondta, így teljesen jó neki, kényelmes, nem is akar-
na fölállni, a szülei mutogatását nem is érzékeli, hisz ha akarja,
be is csukhatja a szemét. Egyedüli kapcsolata Zsuzsival van, de
kéri, hogy ne akarja őt felhúzni. Megkértük Zsuzsit, cserélje-
nek helyet Norbival. Ő a felállított konstelláción úgy változtat-
na, hogy a szülők inkább egy irányba mutassanak, és ő szeretne
fölállni. Norbi aztán visszafeküdt a helyére, vártunk, majd szép
lassan, egyenletesen kezdett fölállni. És járni. A családtagokat
végül arra kértük, képzeljék el, mi lenne 5 év múlva, ekkor len-
ne Norbi 16 éves, Zsuzsi pedig 21. A szülők egyöntetűen mond-
ták: biztosan a „nyakukon" lesznek még a gyerekek, semmi
nem fog változni. Erre Zsuzsi erős megjegyzést tett: én önálló
leszek, mondta nyomatékosan. A szülők nagyon csodálkoztak
ezen, mintha még sosem gondoltak volna erre. Zsuzsi látszólag
nemtörődöm viselkedése mögött egyre erősebben megmutat-
kozott a „felnőni" vágyása, szerette volna, ha jobban bíznának
benne, ha komolyabban vennék. Ezt később vissza is jeleztük.
Nővére fontos minta és kapcsolat Norbi számára. Látható, hogy
itt a család feladata meghaladni azt a korszakot, amikor még

214
a szülők teljes ellátására szorulnak a gyerekek, és Norbinak
„föl kellene kelnie" ez ellen, és le kellene győznie a lustaságot,
ami ebben a megrekedt állapotban konzerválja őt. Küszöbön
áll a kamaszkor, az önállósodás, leválás ideje. A folyamat so-
rán a „lázadás" normálisan az identitás megtalálását szolgálja,
amelyben a belső motiváció a fő mozgatórugó. Norbi esetében
félő, hogy a kényelem elnyomhatja ezt. Az idős szülőpár „ért-
hető" módon rekedt meg ebben a fázisban: a gondoskodáshoz
való ragaszkodásukat bizonyítja az, hogy saját gyermekeik ki-
röpülése után „visszaállították" a szülő-kisgyerek helyzetet az
örökbe fogadással. Ezúttal idősek már, nem tudják „megúszni"
a fejlődést. A terápiás feladat tehát továbbra is: Norbit motivált-
tá tenni arra, hogy fölálljon és talpon maradjon.
Az ezt következő (ötödik) alkalommal Norbi arról számolt
be, hogy ezután 6 éjszaka nem pisilt be, de aztán újrakezdő-
dött minden este (3 hét telt el azóta). A változás elindult, de
nem stabilizálódott. (Küszöbhelyzet!) Nagyon jó jelnek vettük
ezt (korábban nem volt ennyire tartósan száraz éjszaka, egy-
szer-egyszer előfordult, de több nap egymás után nem). Erre az
alkalomra ketten érkeztek az apával. Teljesen kézenfekvő volt
mindezek után, hogy a Mihaszna Mihók című mesét fogjuk ne-
kik odaadni. Az apát arra kértük, olvassa el, mesélje el Norbi-
nak. Mesélés közben egy-egy résznél összenevettek: „mi is így
szoktuk." Szépen megjelent a humor, önmaguk „szülői balga-
ságának" és az ebből fakadó lustaságnak a kinevetése. A me-
séből kiderül, hogy az idősebb szülők elkényeztetik Mihókot.
„Meg is rágják helyette az ételt", „nem lehettek olyan fáradtak,
hogy Mihók sóhajtására ne ugráltak volna körülötte", mígnem
Mihók eljutott odáig, hogy már föl sem kelt az ágyból. De az
idős szülők egyszer csak meghaltak. Ekkor a szomszédnak esik
meg a szíve kétszer is Mihók jajgatására, megeteti, megitatja az
ágyban fekvőt, de harmadszorra megkeményíti magát, nem
csinálja meg helyette a dolgát. Egy jó tanáccsal azonban ellátja:
házasodjon meg. így Mihók lassan felkel, és megteszi önmagá-

215
ért az első lépéseit, s végül házastársa tanítja meg az igazi férfi-
munkára.
Érzékszervek „kikérdezésével" folytattuk: mit láttak/hallot-
tak/tapintottak stb. a mesében. Kiemelkedő válasz volt itt: Mi-
hók ordítása. Norbit kérdeztük, kivel azonosulna a mesében: a
szomszéddal! Ezt is jó jelnek vettem: saját magában rejlő segí-
tőjével, aki kimozdította őt és tanáccsal látta el. Tudtam, Norbi
is tényleg ebben a fázisban van problémájában: épp kimozdult,
még „okos tanácsra" van szüksége, hogy stabil is maradjon, a sa-
ját hasznát is meglássa abban, hogy ezt érdemes folytatni. Kér-
deztük: ő mit tenne a szomszéd helyében. Válasza: éjszaka be-
törne Mihókhoz és felfordulást csinálna, hogy Mihók fölkeljen
rendet rakni, mikor reggel ezt meglátja. (Akár az éjszakai bepisi-
lést mint rendetlenséget is megláthatjuk ebben a válaszban, ettől
fog majd fölkelni, hogy ne forduljon elő többet...) Gábor vissza-
jelzéséből azt emelném ki, hogy fontosnak tartotta a mesében a
szomszéd dühös reakcióját, tudniillik hogy összetört mérgében
egy korsót. Ez olyan szempontból fontos, hogy Gábor úgy is sze-
retheti a fiát, ha mérges rá a lustasága miatt. (Nemcsak akkor jó
szülő, ha kényeztet, hanem ha munkára bír...) Ismét dramati-
kus játékot kértünk: képzelje el, hogy Norbi a szomszéd, és apa
legyen Mihók. Játsszák el, Norbi mutassa meg, hogyan bírja föl-
kelésre az apát. Mihók éhes volt, de a szomszéd nem tette elé az
ételt, föl kellett kelnie ehhez. Ezután szerepcserét kértünk. A cél
az volt, hogy azt a megoldásmódot játsszák el, ami a mesében is
kimozdító erővel bírt; saját játékukkal is érezzék meg, éljék át a
„lehetségest", hogy a saját életükbe is át tudják plántálni. A sze-
repcsere célja egyrészt egymás szempontjainak megértése, más-
részt a viselkedésrepertoár bővítése volt. Majd az alkalom vé-
gén Gábor így foglalta össze a lényeget: „ezek a szülők butaságot
csináltak azzal, hogy agyonkényeztették a fiút és nem tanítot-
ták meg, hogyan gondoskodjon magáról, hogyan álljon helyt az
életben. Mi lesz vele, ha ők már meghalnak?" Norbi zárómon-
data: „a szomszéd segíteni fog."

216
 Éva számára talán még nehezebb volt a kényeztetve szerető
szülői ideál elengedése, erre kimaradásai is rámutattak. Nor-
bi azt a feladatot kapta tőlünk, hogy otthon mesélje el anyának
a mesét, fejből.
A bepisilés-probléma lassan, de folyamatosan javult. A tü-
net hátterében meghúzódó ok - mint láttuk - a kényeztetés,
önállótlanság, kapcsolati probléma volt, mellyel a szülők meg-
próbálták „elodázni" az üres fészekkel való majdani szembe-
nézést. A mese ebben a terápiában úgy tett jó szolgálatot, hogy
a család egyszerre emocionális és kognitív rálátást is kapott a
megrekedés okára, sőt egyúttal a megoldást is láthatták. Elin-
dulhatott a változás.

Szegény ember hegedűje

- Család- és meseterápia a testvérféltékenység feldolgozására

Bea az idősebb gyermeke, a 10 éves Máté problémás viselkedé-

se miatt kért segítséget. Bea szerint Ádám, Máté 8 éves öccse
áldozatul esett bátyja testvérféltékenységének. Az anya egye-
dül neveli a fiúkat, mert az apa külföldön dolgozik, csak rit-
kán tér haza. Családterápiát javasoltam, örömmel fogadták. Az
első közös alkalommal rögtön látszott, nem kell annyira félte-
ni Ádámot sem, szépen bemutatták a veszekedéseiket a terá-
pia során, az erőviszonyok szempontjából egyenlő a helyzet.
Föltűnt az is, hogy az anya félreértelmezi az egyébként normál
testvér-rivalizációt: úgy tapasztalja, hogy a veszekedések (ame-
lyek szemmel láthatólag inkább csak civakodások) veszélyesek,
és egyik vagy másik gyerekét féltenie kell. Ádám abból kifolyó-
lag, hogy kisebb, előnyt élvez ezekben az esetekben, a büntetést
rendszerint Máté kapja, aki így (jogosan) nagyon dühös Ádám-
ra, igazságtalanságnak érzi ezt és kiszorítottnak éli meg magát.
Az ülések során az egyébként igen mozgékony fiúk folyama-
tosan váltogatták a helyüket, de feltűnt, hogy hol az egyik, hol

217
a másik ül az anya mellett, míg a helyiség túlsó pontjára ül, aki
éppen „kiszorult". Éreztük, hogy az okot az anyánál kell keres-
nünk, sőt az is lehet, nincs is tudatában ennek: nem lehet egy-
szerre mindkét fiú mellette. Mikor próbáltuk visszatükrözni az
anyának, ő nem tudta ezt meglátni. Éreztem, hogy közel lehet
a „kulcs". Egy olyan mesét kerestem, amelyben a testvér-riva-
lizáció megjelenik, és amelyben a versengést az anya „szavai"
indítják el: ez a Szegény ember hegedűje című mese. A cselek-
ménysorozatot elindító kulcsmondat ebben a mesében: „Azé
lesz a veres szoknyám, aki a legtöbb epret szedi." Sokat gondol-
kodtam, hogy elmeséljem-e, mert ez alapvetően „női" mese, és
itt fiúk vannak, de aztán mégis emellett döntöttem. Ennek oka
Bea „anyai nárcizmusa", amikor a „veres szoknyájáért" verse-
nyezteti a gyerekeit. A terápián feltűnt, nagyon fontos számára
az, hogy a fiúk rajongjanak érte, talán ezért provokálja ki ön-
kéntelenül köztük a rivalizálást.
A harmadik alkalommal került sor a mesére, de mivel úgy
éreztem, ez a család nem tud könnyen átkapcsolni a „mesei"
nyelvezetre, szükségesnek tartottam a bevezető ráhangolást.
Ehhez kendőgyűjteményemet hívtam segítségül. Arra kértem
őket, kendőkkel mutassák be az elmúlt 3 hét fontos eseményeit,
történéseit: például „ez a múlt heti foci", „ez a reggeli veszeke-
dés" stb. Kiderült: az anya és Ádám elutaztak az apához. Máté
itthon maradt a nagyszülőkkel: azóta erősödött föl újra a reg-
geli veszekedés, amióta Ádámék visszajöttek. Megmutattuk
az elmúlt hetek kétféle olvasatát: Máté és Ádám szemszögéből.
Máté bemutatta egy „kompozícióval", milyen érzés volt, ami-
kor Ádám „közeledett": lefeküdt és azt mondta, vérzik a szíve,
csak úgy tud fölállni, ha megerősödik a feje. Egy lapra leírhat-
ta, mit tanácsol magának. Ezután elmondtam a mesét. (Tá-
tott szájjal, mesehallgatási transzban hallgatták mindhárman).
Kendők segítségével mutatták, mit láttak (kiemelném a szegény
favágót a szerencséjével); mit hallottak (kiemelendő: pénzcsör-
gés, amit a muzsikáért dobtak, a muzsika); mit tudnak meg-

218
tapintani (hegedűt, ami szép, sima). Ezután kérdeztem: hol lá-
tod magad a mesében? Máté: falubeli, aki hallgatja a muzsikát;
Ádám: a szerencsés favágó, akinek magától muzsikál a hegedű.
Firtattam, így találgatták, mi a mese tétje: kié lesz a veres szok-
nya. Kérdésemre, milyen ez a szoknya, azt válaszolták: nagy,
fodros, szép, színes, vörös. Majd arra kértem őket, „öltöztes-
sék föl" együtt az anyát. Mi az, aminek örülnek, ha látják rajta,
mi az, amit köszönnek neki? A fiúk megrendítő módon, nagy
összhangban tették föl a kendőket anyjukra. A válaszaik kö-
zül néhány: „ez az, hogy finomakat főzöl; ez, hogy reggel segí-
tesz bepakolni; ez, hogy ideges vagy; ez, hogy megbüntetsz né-
ha (átértelmeztük: kereteket adsz); ez, hogy beíratsz mindenre;
ez, hogy megvársz minket" stb. A gyakorlat során teljes egyet-
értés és harmónia volt a fiúk között, mely Beának jó jelzés le-
hetett: a két fiú együttműködő a „vörös szoknya" ügyében. Bea
megláthatta, hogy egyszerre lehet „jó anyja" mindkét fiúnak.
Nem kell ahhoz szétválasztania vagy rivalizálásra ösztönöznie
őket, hogy saját anyai önbizalmát megérezhesse. Ebben most
megerősítette őt a két fiú. Nagy harmóniában és egyetértés-
ben mentek el erről az ülésről. A következő alkalmakkor már
a testvérek „közös szobájának" építésével foglalkoztunk. Az el-
akadáson való átlendülés később lehetővé tette, hogy Bea el-
kezdhesse „transzgenerációs örökségét" feldolgozni, egy olyan
belső, egyéni munkával, amelyben saját maga számára is jó
anyává válhatott.

A tizenkét hónap
- Mártír anyából élettel teli anya

Dani 4. osztályos, tanulási nehézséggel küzd, testvére, az 5 éves

Ákos alkalmankénti, csillapíthatatlan dührohamokat produ-
kál. Kingát, negyvenes édesanyjukat a két fiával együtt hívtam
első alkalommal. Daninál rögtön feltűnt, hogy mimikája sze-

219
gényes, mosolyt nagyon nehéz kicsalni az arcára. Az anya na-
gyon megviselt kinézetű, kérges a keze, de verbálisan is szere-
ti hangsúlyozni, hogy nagyon sokat dolgozik, mindent a család
megmentéséért tesz, törleszti hitelüket, ami csődbe ment vál-
lalkozásuk után maradt. Az apa külföldön dolgozik és havonta,
vagy még ritkábban jön haza pár napra. Az anya a fiúk apjáról
való beszélgetés közben rengeteg elharapott utalást tesz, és pró-
bál virágnyelven beszélni róla, hogy a fiai ne értsék. Titok van
apa körül. Kingának - mint mondta - az a fontos, hogy az apa
hozza haza a pénzt, más miatt nem várja. Az anya a fiúkkal, fő-
ként a nagyobbikkal nagyon durván rendreutasító, túlfegyel-
mezi őket, türelmetlen. A kisebbik abba az óvodába jár, ahol
ő a konyhás, a hiszti-rohamok általában akkor jelentkeznek,
amikor ő is a közelben van és hallhatja. A beszélgetés során a
fiúk minden játékot kipróbálnak, ami a szobámban van. Ki-
sebb veszekedés kezdődik köztük. Az anya szerint nagyon erős
a testvérféltékenység, az apa Ákos születésekor került külföld-
re, amikor elkezdték a hiteltörlesztést is. Dani összekapcsol-
hatta ezt a kettőt a fejében és szerinte ezért haragszik az öcsére,
ekkor változott meg az életük. Azt javaslom, hogy az egész csa-
lád jöjjön a terápiára, de Kinga ezt egyértelműen elutasítja. Al-
kudozni kezdek, hogy mindkét fiút hozza el, de végül Daniban
tudtunk kiegyezni, így vele kezdem el az egyéni terápiát.
Dani 3 hónapja jár már hozzám, amikor az anyával leülünk
kettesben. Biztatom, hogy beszéljen Danival az otthon „ordí-
tó" titokról: apának van egy „titkos" családja, ez derül ki a be-
szélgetésből.
Egy hónap múlva Kinga megkér, Ákos is járhasson hozzám,
külön, az óvodai hisztik ugyanis nem múlnak. Ügy érzem,
Kinga kezd megbízni bennem, ami láthatólag nagyon nehéz a
számára. Mindkét fiú szívesen jár hozzám, az anya pozitív vál-
tozásokat jelez vissza. Mindkét gyerek egymástól függetlenül
elmondja nekem: anya soha nem játszik velük, mindig csak
„telefonozik", vagy dolgozik, ők is kaptak tabletet, így két kü-

220
 lön szobában játszanak, de közben az is kiderül, hogy nagyon
vágynak az otthoni, élő kapcsolatokra.
És egy alkalmas pillanatban fölvetem: ezentúl együtt jöjje-
nek.
Feszültséggel tele érkeznek meg: anya szerint Dani már ka-
masz, soha nem fogad szót, nagyon sok a baj velük, pedig ő
éjt-nappallá téve dolgozik, otthon nem tesznek keresztbe sem-
mit... Az anya megint elővette a „mártír-játszma" szövegeit,
sőt kijelentette, a legszívesebben világgá menne! Teljesen elfá-
radt, láttam rajta. A szobában érezhető volt a feszültség, szinte
látszottak a villámok. Dani nagyon halkan merte az anya előtt
kimondani: „te meg soha nem játszol velem. Csak egyszer sze-
retném... egyetlenegyszer az életben." Ekkor azt mondtam: ki-
találtam most nekik egy játékot, kezdhetjük-e? Kinga nehezen,
gyanakodva engedett. A fiúk lelkesedtek, de ők is furcsállták
a dolgot. Azt kérdeztem az 5 éves Ákostól, tanultak-e olyan
mondókát, ami a hónapokat sorolja föl? Már mondani is kezd-
te („Havat fúvó január, jégrepesztő február..."). Egy szatyornyi
kendőt szórtam eléjük és kérdeztem: milyen hónapban szület-
tek, válasszanak ki egy olyan kendőt, ami azt a hónapot meg-
mutatja. Ákos szeptemberi, kérdeztem: mit szeret benne? Hogy
meleg van. Kinga augusztusi, azt szereti, hogy lazább az iskola-
szünet miatt. Dani novemberi, azt szereti benne, hogy közele-
dik a karácsony... Aztán minden hónapra választottak kendőt
és lassanként kiraktunk egy évkort, minden hónapnál elmond-
hatták, mit szeretnek benne. Fontos motívumok: apa itthon
van, azért szeretem (például: karácsony-december), Kingát az
október a saját apukájára emlékezteti, akit nagyon szeretett (itt
föl is fakadt belőle a sírás: fájt az elveszített apa emléke), és aki-
től a dolgosságot kapta-tanulta. Ez volt az érzelmi „bemelegí-
tő", innen „könnyű dolgom volt": az ezután elmondott mese
biztos nyitott szívekbe ért. Csöndben hallgatták meg A tizenkét
hónap című görög mesét. Kinga mosollyal az arcán hallgatta,
csöndben hozzátette: „nagyapám mesélte nekem..." A mesét

221
csönd követte. Nagy békességgel mentek haza. A veszekedés, a
villámok teljesen eltűntek, ekkor érezhetően (ki tudja, hány év
óta először) szeretetteljes volt a légkör.
Kis kitérő: miért választottam nekik ezt a mesét? Az anya
könnyen azonosulhatott a mese szegény asszonyával: ő is
„konyhán" kereste a kenyerét, a szomszéd gazdag asszony ke-
nyerét dagasztotta. A gyerekek életben tartása, ellátása ebben a
családban is nagyon nehéz, végül a szegény asszony „világgá is
ment", amit Kinga is óhajtott. Viszont Kingára jellemző volt a
„morgás", a „semmi nem jó" beállítódás, ezért „üzentem" neki
a mesén keresztül: kapcsoljon, váltson, és „aranyat lel".
Egy hét múlva találkoztam velük, Ákos betegség miatt ott-
hon maradt, úgyhogy az anya a nagyfiával jött. Teljesen ki-
cserélődve jelent meg, sugárzott, szépnek láttam, nem látszott
elgyötörtnek, mint eddig mindig, mosolygott. Ezt szóvá is tet-
tem, azt mondta, egy hete van így, elkezdte a tavaszi nagyta-
karítást. Rendezi az életét, a fölösleges dolgokat „kiteszi", a le-
begtetett kapcsolatát lezárja, elkezd magára figyelni, találkozik
barátokkal, már volt is a héten egy alkalom. Azt mondta: 6 éve
nem volt szexuális kapcsolatom a férjemmel, le fogom zárni,
észre kellett vennem, hogy vége. Ez a hetedik év, a megújulásé,
az újjászületésé (ezeket a szavakat Kinga mondta ki!). Danival
sokkal szeretetteljesebben beszélt. A múlt alkalommal elmon-
dott mese nagyon szíven találta, visszahozta őt az élet szeret-
hetősége, a mosolygás felé. Látható, hogy ebben a folyamatban
is a mese segítségével (az „ősök tanácsával") sikerült Kinga ér-
tésére adni a változás szükségességét. A mesélés során megte-
remtett érzelmi légkör segített abban, hogy ne csak racionális
iránymutatás, hanem emocionális megtapasztalás is menjen
végbe, ami a változás feltétele.

222
 Összegzés

A fenti példák a terápiás folyamatok egy-egy fontos részletét

mutatták be. Természetesen a közös munka mindhárom eset-
ben folytatódott, de mindenképp elmondható, hogy a meg-
hallgatott mese hatása nagyot lendített a fejlődés menetén, de
a stabilizáláshoz természetesen hosszabb út vezetett. Gyak-
ran tapasztalom, és a fenti példák is ezt mutatják, milyen erő-
sen „mozgat", ugyanakkor harmonizál egy olyan mese, amely
a problémafelvázolás mellett megoldást is mutat.

223
 Szentes Annamária

LOVAKKAL A MESÉK BIRODALMÁBAN

Meseterápiás csoport daganatos betegségből gyógyult
gyermekek részére

Az utóbbi évtizedekben az egyre hatékonyabb daganatellenes

kezeléseknek köszönhetően nagymértékben nőtt a gyermekko-
ri daganatos betegségek gyógyulási aránya (Kazak, 2010). En-
nek köszönhetően a kezelési folyamatban egyre nagyobb hang-
súlyt kap a pszichoszociális rehabilitáció. A daganatos beteg
gyermek a hosszan tartó kórházi kezelések hatására kiszakad a
családi és iskolai környezetből, gyengül addig kialakult szociá-
lis szerepe, fizikailag és érzelmileg is izolálódik. A megbetege-
dés, kórházba kerülés, kivizsgálás, diagnózisközlés, valamint
a szükséges kezelések óriási stresszt rónak mind a hozzátarto-
zókra, mind a gyerekekre. A szorongás, a félelem, az agresszió
és a frusztráció általános pszichés mellékhatásoknak tekinthe-
tők, melyek csökkentése az egyik legfőbb cél az onkopszicho-
lógiai munkában. Emellett a gyerekek adaptációs és megküz-
dési folyamatainak támogatása, az önmagukba és gyógyulásuk
sikerességébe vetett hitük erősítése is kiemelkedően fontos a
pszichés vezetésben.
A kórházi izolációs helyzetben megélt bizonytalanságban
a kontroll érzésének bármilyen szintű átélése erősíti a gyerek
önbizalmát és felelősségvállalását a saját teste és az élete felett.
Ebben a meséknek kiemelkedő szerepük van, hiszen a mese-
hős útját járva a gyerekek is kezükbe veszik sorsuk irányítását,
döntenek, cselekednek és a legrettegettebb ellenféllel is birok-

224
ra mennek. Megtapasztalják, hogy nincs legyőzhetetlen el-
lenfél, csak rettenetesen félelmetes, és megélik, hogy ha elin-
dulnak, biztosan akadnak segítőik az út során. A legnagyobb
csatát viszont egyedül kell megvívniuk, mert az ellenség „nem
küzd meg akárkivel" (Boldizsár, 2010). A mesékben a félelem
legyőzése, a cselekvő akarat meghozza gyümölcsét, a hős el-
nyeri jutalmát. A daganatos beteg gyerekek a mesék útján lép-
kedve mindezt megélhetik és átültethetik a saját történetükbe
mindenféle erőltetéstől és nyomástól mentesen. „A meseterá-
pia szelíd, érzékeny módszer: egy mesei szimbólumból mindig
épp csak annyi nyílik meg a mesehallgató számára, amennyit
lelkileg képes elviselni." (Boldizsár, 2010).

A mesecsoport általános célkitűzései

A daganatos beteg gyermekeknek szervezett, lovaglással kiegé-

szített mesecsoport fő célja a gyermekek belső erőforrásainak,
„táltos paripájának" erősítése, az önmagukba és egymásba ve-
tett hitük megszilárdítása. Célunk, hogy a mesehősök útját vé-
gigjárva a gyerekek a mesehőshöz hasonlóan le tudják győzni
az ellenséget, erősödjön a megküzdési képességük. A betegség
- éppúgy, mint az ellenség - legyőzhető, ha a mese „szabályait"
követjük, és a mesehősök útját járjuk végig.

Konkrét célok:

- saját táltos paripa megtalálása, megerősítése

- a hosszan tartó izolációs helyzetből visszatalálni a termé-
szethez (lovak, madarak, fű, fa, virág)
- a kortárs kapcsolatok megerősítése (a hasonlóság élményén
keresztül)

225
 Hosszú távú célok

- pozitív változások az életminőségben (tünetmentes állapot

fenntartása)
- „pszichés jóllét"
- adaptáció a megváltozott élethelyzethez

Hogyan kapcsolhatók a mesecsoporthoz a lovak?

A lovaglással kiegészített meseterápiás foglalkozás a kezelésü-

ket befejezett gyerekek részére nyújt rehabilitációs lehetőséget.
A lóval való közös mozgás, játék alatt fejlődik a mozgáskoordi-
náció, a kis- és nagymozgások, sőt a helytelen mozgások kor-
rekciója is megvalósul. A lóval való kapcsolatfelvétellel erő-
södik az önkifejezés képessége, fejlődik a térérzékelés. A ló
mindig hűen tükrözi gondozója, lovasa lelkiállapotát, és annak
legfinomabb rezdüléseire azonnal reagál. A lovak által nyújtott
„tükör" jól használható a terápiás folyamat során, kiegészítve a
mese tükröző funkcióját. A mesékben a lovak az erő és az erő-
adás megtestesítői, a hős elveszettnek hitt belső tartalékainak,
képességeinek a megtestesítői (Boldizsár, 2013).
A táltos paripa mint belső erőközpontunk szimbóluma
mindannyiunkban ott él, csak fel kell fedeznünk, meg kell ta-
lálnunk őt magunkban. A gyermekkori daganatos betegségek
esetén ennek a belső erőközpontnak a felfedezése különösen
fontos. A fizikailag és lelkileg rendkívül megterhelő és hosz-
szan tartó kezelések során a gyerekek erőtartalékai kimerül-
nek, szinte teljesen „összezsugorodnak". A belső táltos pari-
pa életre hívásának, megerősítésének - terveim szerint - végig
fontos szerepe lenne a mesecsoportban. Ha összehasonlítjuk a
betegség és a ló szimbólumát, azt látjuk, hogy a mesében a tál-
tos paripa az életerő, az egészségesség, a dinamizmus szimbó-

226
luma. A daganat a beteg ember számára fenyegetettséget, gyen-
geséget, kontrollvesztettséget jelent.
így a ló szimbóluma jól alkalmazható meseterápiás csopor-
tunkban. A terápiás lovat különböző módokon és többféle sze-
repben használhatjuk a foglalkozásokon.
Az egyik helyzetben a ráhangolódást segíti, így még a mese-
mondás előtt lovagolunk. Ekkor mondókázunk, bemelegítjük
az izmainkat, majd lovaglás közben megfigyeljük a körülöt-
tünk lévő természetet, a madarakat és fákat. A lovaglás végén a
ló hátán jutnak el a gyerekek a mesék kapujához. Miután min-
denki megérkezett és belépett a mesekapun (amit két kődarab
szimbolizál a tisztáson), elkezdődik a közös mesélés. A mese
után pedig a kiléptetésben van szerepe a lónak, mert ugyanúgy
az ő hátán térnek vissza a gyerekek a mesék kapujától az istál-
lóig, vagyis a mindennapi élet helyszínére.
Ebben a helyzetben nagy erőt ad a belső táltos paripa tényle-
ges, fizikai megjelenése, aki akkor lép be a terápiás folyamat-
ba, amikor már mindenki elkezdte parázzsal etetni és erősí-
teni a saját táltos paripáját. Amikor ezek a belső paripák már
elég erősek, elkezd nőni az aranysörényük, a gyerekek fizikai
szinten is megtapasztalhatják, hogy mekkora erőt hívtak élet-
re: felülhetnek a lóra és elkezdődhet a munka a terápiás folya-
mat második részében.
A másik helyzetben a ló a mesecsoport elejétől részt vesz a te-
rápiás folyamatban mint segítő, és számunkra mint koterapeu-
ta facilitálja a terápiás folyamatot. Ahogy a mesében is egyen-
rangú viszonyban vannak az állatok az emberrel, „Én és az
állatok egy anyagból vagyunk" (Boldizsár, 2013), úgy a terápiá-
ban is társaink a lovak.
A gyerekek a lóval együtt járják végig a mese útját, ő lenne
az utazás során a tanítójuk, védelmezőjük, segítőtársuk. A cso-
portban ő nem egy hétköznapi ló, hanem táltos paripává vál-
toztatjuk át. így a terápia során a ló mint projekciós felület,

227
lehetőséget nyújtana a gyerekeknek, hogy belső utazásuk során
különböző érzéseket, vágyakat, tulajdonságokat vetítsenek rá.
Ebben az esetben a ló a mesék kapujának bejáratánál várja a
gyerekeket, és a mese hallgatása alatt végig ott legel a csoport
mellett, végig jelen van.

A mesecsoport

Státusz szerint: 6-8 éves, onkológiai vagy vérképzőszervi da-

ganatos betegségből gyógyult gyerekek, akik már befejezték
a daganatellenes kezeléseket vagy fenntartó kezelés alatt áll-
nak. Minden résztvevő csoportba kerüléséről a kezelőorvossal
egyeztetünk, így minden gyermek orvosi beleegyezéssel vesz
részt a csoportban. A csoport ingyenes, alapítványi támogatás-
sal működik.
Tervezett létszám: 5-6 fő
Csoportvezetők: két csoportvezető és egy lovas szakember,
aki a lovat vezeti a foglalkozás alatt és az állat felkészítéséért,
valamint az azzal kapcsolatos biztonságért felelős.
Helyszín: Pomáz, Pagony Major
A foglalkozások a természetben zajlanak, egy erdő és egy tó
közötti tisztáson. Ez a közeg - mint átmeneti hely a kórház és
az egészséges élet terei között - lehetőséget teremt a gyerekek-
nek, hogy a hosszas izoláció után újra kapcsolatba lépjenek a
teremtett világ élőlényeivel.

Választott mesék

A 10 alkalomból álló csoportmunkához két mintázatra két me-

sét választottam. Az első 5 alkalommal a megküzdés mintáza-
tával dolgozunk.
Daganatos beteg gyerekeknél a betegséggel való megküzdés

228
az egyik legfontosabb mintázat, így a megküzdés kódjához vá-
lasztok mesét a csoport számára. A megküzdés mintázatának
erősítése nemcsak a kezelések alatt fontos, hanem évekkel ké-
sőbb is, hiszen az „egészségesek világába" történő visszaillesz-
kedés nem történik meg egyik pillanatról a másikra. A meg-
küzdés nem pusztán a betegséggel történik, hanem később, a
mindennapi élet kihívásaival szemben is. Azt tapasztaljuk,
hogy a küzdés a már több éve gyógyult gyerekeknél is minden-
napos megküzdést jelent arra vonatkozóan, hogy „úgy éljenek,
mint a többiek", „úgy teljesítsenek, mint a többiek", „ugyanazo-
kat a dolgokat tehessék meg, mint egészséges társaik". A belső
erőforrás megtalálása elengedhetetlen ehhez a megküzdéshez,
így olyan mesét választok, amelyben szerepel egy táltos pari-
pa. Ez azért is fontos, mert lovaglással egészítjük ki a mesecso-
portot. A mesében a táltos paripa segít legyőzni a rettegett sár-
kányt - a betegséget.
Erre a mintázatra Vas Laci sárkányos meséjét választottam,
hiszen a legyőzendő sárkány értelmezhető a betegség szimbó-
lumaként is. A mesében a következő mondatok voltak különö-
sen fontosak számomra:
„Olyan erős volt, mint maga a vas." - Onkológiai beteg gye-
rekeknél a terápiában mindig a belső erőre és a kitartásra, vas-
akaratra koncentrálunk.
„A láda pedig ment lefelé, hét nap, hét éjjel, folyton - folyvást
mehetett, aztán leért az alvilágba." - A betegség kezdetén gyak-
ran fogalmaznak meg a gyerekek zuhanáshoz, mélyrepüléshez,
süllyedéshez hasonló érzéseket. Ezzel könnyen azonosulnak,
ugyanakkor megtapasztalják azt is, hogy milyen „szépen lehet
jönni visszafelé".
„Meg akarok veled küzdeni életre-halálra - mondotta Vas
Laci." A daganatos betegségből nem lehet csak félig meggyó-
gyulni. Vagy teljesen meggyógyulnak, vagy a betegség lesz az
erősebb. Ezzel a két kimenettel a gyerekek teljesen tisztában
vannak.

229
 „No, most megküzdhetünk - mondotta a sárkány -, látom,
hogy hozzám való vagy!" - Számomra nagyon megrendítő ez a
mondat. Gyakran mondták nekem a gyerekek szülei, hogy úgy
érzik, nem véletlen, hogy őket „találta meg" ez a betegség. Hisz-
nek abban, hogy azért kapták ezt a feladatot, mert elég erősek
ahhoz, hogy kibírják, és ettől még erősebbé fognak válni.
„Megacélozlak tetőtől talpig, hogy kard ne fogja testedet." -
A daganatellenes kezelések és mellékhatásaik rendkívüli erő-
próbátjelentenek a szervezetnek és a léleknek egyaránt. A gye-
rekeknek nagyon fel kell vértezniük magukat, hogy e kard ne
fogja se testüket, se lelküket.
„Szépen vitte fölfelé." - Itt megélhetik, hogy az alászállás után
a hős útja fölfelé vezet. El tudnak indulni a fejlődés útján, a „jó"
úton.
„Hétszerte szebb és erősebb lett, mint annak előtte." - Ez szá-
momra a legerősebb mondat a mesében. A betegség utáni új-
jászületést szimbolizálja. A daganatos beteg gyermek a beteg-
ség után már nem lehet ugyanaz a személy, mint aki előtte volt.
Napjainkban számos kutatásban vizsgálják, hogy a pszichés
traumát átélő személyek élete milyen módon változik pozitív
irányban az átélt események hatására. Tedeschi és Calhoun
(1996) leírta a daganatos betegeknél tapasztalt poszttraumás
stressz növekedés (PTSG) fogalmát. A poszttraumás növekedés
átlagosan a daganatos betegek 80%-át érinti (Sumalia, 2009).
Ez azt is jelentheti, hogy a betegséget lehetőségként is lehet ér-
telmezni egy más, egy új, egy megváltozott élethez.
Segítők a mesében: Vas Lacinak több segítője lesz az út során,
a láda, az öregasszony, a kovács, a holló, a kígyó, a kígyókirály,
a táltos paripa.
Varázstárgyak a mesében: vasbicska, legrosszabb ló, legrozs-
dásabb kard, legszennyesebb ing, forrasztófüvek.
A csoport második részében a változás, az új utak keresésé-
nek és a saját képességek kibontakoztatásának mintázatával
dolgozunk. Ezért a Lotilko című mesét választottam. Vas La-

230
cinak még segítőkre és varázstárgyakra van szüksége ahhoz,
hogy legyőzze a sárkányt.
Lotilkónak már nincsenek segítői, nincsenek varázstárgyai
(amije van, azt ő hozza létre), ő már a saját erejére kell hogy tá-
maszkodjon, és így kell megtanulnia újra repülni. Ebben a me-
sében már az újrakezdés, a tapasztalatok és a saját erő felhasz-
nálásának mintázatával dolgozunk. A kezelésüket befejezett
gyerekek miután kiszakadnak a kórház védő falai közül, gyak-
ran élik át a szorongást, hogy most már „nem vigyáznak rájuk",
nincsenek ott az orvosok és a nővérek, hogy segítsenek, ha baj
van. Ők már nem betegek többé, hanem az egészségesek vilá-
gába léptek. Itt már nincsenek mankók, segítők, a saját erejük-
kel kell boldogulniuk. Ebben segít nekik Lotilko. Ök is elveszí-
tették a szárnyaikat és a csizmáikat. Ilyenkor kell megtanulniuk
saját erejükből továbbmenni, és meglévő tapasztalataikból újra-
kezdeni. Új szárnyakat kell építeni és maguknak kell megtanul-
niuk repülni, éppen úgy, mint Lotilkónak. Hiszen ő is „egyedül
maradt" és „nem segítettek neki megkeresni a szárnyait". Saját
magában kellett bíznia, újrakezdeni és felépíteni a szárnyait.
Ezek a gyerekek már Lotilko útjára léptek, eljött az ideje az
újjászületésüknek. Eljött az ideje az önerőből megépített szár-
nyak nyitogatásának, próbálgatásának. Olyan szárnyuk van,
amit nem ajándékba kaptak, hanem óriási belső munkáért cse-
rébe.
Ebben a mesében a következő mondatok voltak fontosak szá-
momra:
„Magához vette és elrejtette a szárnyait." - A gyerekek gyak-
ran érzik azt, hogy a betegség megfosztja őket a mindennapi
életüktől, „elveszik a szárnyaikat".
„Hol van a szárnyam?" - A megváltozott élethelyzetben kere-
sik a régi élet kapaszkodóit, a belső erőforrásukat.
„Keresd először a folyó egyik partján, aztán a másikon!" -
Gyakran megjelenik a családoknál a bizonytalanság érzése,
hogy kihez forduljanak segítségért.

231
 „Látta Lotilko, hogy senkitől sem várhat segítséget, és hogy
csak maga segíthet magán." - Bár a gyerekek körül ott áll a tá-
mogató család és a gyógyító csapat, a belső sárkánnyal egyedül
kell megküzdeniük, a végső csatát egyedül kell megvívniuk a
betegséggel. Ebben senki sem segít.
Segítők a mesében: a hősnek már nincs szüksége segítőkre,
Lotilko önmaga segítője
Varázstárgyak a mesében: szárny, bár ez sem igazi varázs-
tárgy, hiszen Lotilko építi meg.

A foglalkozások felépítése

Tervezett idő: 60 perc

A foglalkozásokat, heti rendszerességgel, a természetben tart-
juk 10 héten keresztül. Ideális időpont: márciustól májusig.
Bevezetés
„Én meghallgatlak titeket, ti figyeltek rám, mi vigyázunk
egymásra."
Ezt a mondókát azért tartom fontosnak minden csoporton
elmondani, mert a közös munka alapjait, belső szabályait tar-
talmazza.

Beszélgetős kör

„Jó hír és rossz hír" az első beszélgetős kör témája. Korábbi cso-
portokon úgy tapasztaltam, hogy nagyon várják és fontosnak
tartják a gyerekek ezt a kört. Itt pár mondatban mindenki el-
mondhatja, hogy mi történt az elmúlt egy hét alatt, és ha vala-
ki nem volt az előző alkalommal, elmeséljük neki, mi történt.
Még nem a mesék világában vagyunk, a beszélgetés szerepe a
megérkezés, az egymásra hangolódás.

232
 Áthangolás mondókákkal, találós kérdésekkel

Szigori móri...
Ezzel látok, ezzel is...
Gyí, te lovam, Besztercére
Hangyák és sasok királya! Add nekem az erődet, én is neked
adom az enyémet!
Gyí, paci, paripa, nem messze van Kanizsa...
Paripám csudaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó...
Sárkány paripán vágtattam, gyémánt madarat mosdattam...
Úton megyen, úton halad, hol lassan megy, hol megszalad. Fü-
le négy, szeme négy, körme pedig huszonnégy. Mi az?
Azért ezeket a mondókákat választottam, mert mindegyik-
ben használjuk a testrészeinket, segítik a gyerekeket abban,
hogy megérkezzenek saját testükbe, átmozgatnak, bemelegíte-
nek testi és tudati szinten egyaránt.

Beléptetés a mesébe

„Ez itt egy Mesekapu, aki itt belép, az máshova lép be." A va-
rázskaput két kő jelzi a rét közepén.

Mesemondás

Réten, körbeülve.

Meséhez kapcsolódó kérdések

- Hol látod most magad a mesében?

- Milyen hangokat hallasz?
- Milyen illatokat érzel?

233
- Melyek a legapróbb növények és állatok, amiket észreveszel
magad körül?
- Milyen madárhangokat hallasz csukott szemmel?
- Milyen madárhangokat ismersz fel?

Meséhez kapcsolódó játékok, próbák, tevékenységek,

kézműveskedés

- forrasztófüveket gyűjteni a réten és gyógyfunkciókkal ellátni

- vaskardot készíteni kartonból
- készíteni egy ládát és kipróbálni, hogy milyen érzés ebben
utazni
- madártollak gyűjtése a majorban, majd azok felragasztása
színes kartonpapírra
- a szárnyak kipróbálása Mirza (a terápiás ló neve) hátán, lo-
vaglás alatt
- Milyen érzés volt kipróbálni a szárnyakat?
- Milyen magasra emelkedtetek fel?
- Mit láttatok a magasból?

Zárókör és kivezetés a meséből

„Csúcspont, mélypont". Fontos visszajelzés nekünk is, illetve

fontos szerepe van abban, hogy senki ne menjen el rossz érzé-
sekkel a csoportról.
- Kívánj magadnak valami jót!
- Ölelj meg egy fát, és súgd meg neki egy kívánságodat!
- Öleld meg Mirzát és kívánj neki valami jót!
- Milyen érzés a sörény/szőr tapintása?

234
Minden foglalkozás végén pár sörényszálat kapnak a gyere-
kek, amelyekből az utolsó találkozás alkalmával varázserővel
bíró lószőr karkötőt készítünk. Búcsúzásként köveket - ame-
lyek erősek, mint a vas - gyűjtünk a közeli erdőben; mindenki
ráírja a saját kövére azt a tulajdonságot, amiben ő a legerősebb,
ami az ő varázsereje. Majd ezekkel a varázskövekkel és madár-
tollakból készített szárnyakkal engedjük őket haza. Munkánk
ellenőrzéséhez Mesenaplót vezetünk, amelyben pontosan nyo-
mon követhetjük a gyerekek változásának útját, és összegyűjt-
hetjük tapasztalatainkat.

Felhasznált irodalom

Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban és

a mindennapokban. Budapest, Magvető
Boldizsár Ildikó (2013): Mesekalauz úton lévőknek. Életfor-
dulók meséi. Budapest, Magvető
Sárkányölő Sebestyén. Sárkányos magyar népmesék (2003).
Budapest, Palatínus
Kazak, Anne E., et al. Psychological outcomes and health
beliefs in adolescent and young adult survivors of childhood
cancer and controls. Journal of clinical oncology 28.12 (2010):
2002-2007.

235
 Benczúr Lilla

A TOJÁSBÓL T E R E M T E T T LÁNY
A hipnózis és a meseterápia kapcsolódási pontjai

Bevezetés - gondolatébresztés kicsit személyesen

Jó néhány éve hipnoterapeutaként dolgozom, így nem volt isme-

retlen előttem a mesékkel való munka, bár általában a hipno-
terápiás folyamatba beágyazottan metafora-jelleggel dolgoztam
csak a mesékkel. Amikor a Metamorphoses Meseterápiás Mód-
szerrel (Boldizsár, 2010, 2013, 2014) megismerkedtem, régi-új
ösvények nyíltak számomra. Elkezdtem keresni, mik lehetnek a
mesékkel és a hipnózissal való munka közös pontjai és különbsé-
gei, illetve lehet-e, érdemes-e fordítva is kombinálni a két mód-
szert, azaz a meseterápiás folyamatba illeszteni hipnózis-ülést.
2014-ben a Magyar Hipnózistalálkozón ezzel a céllal csináltunk
Csóka Judittal közösen egy „Mese és hipnózis-műhelyt" (Ben-
czúr és Csóka, 2014), ahol hipnoterapeuta kollégákkal közösen
kerestük a hasonlóságokat és különbségeket. Szeretném ezeket
a gondolatokat itt közzétenni, melyek részben saját klinikai ta-
pasztalatokra, részben a műhely résztvevőinek tapasztalataira,
részben szakirodalomra épülnek. A lista nem teljes, természete-
sen ki-ki hozzáteheti a maga elképzelését, tapasztalatát.
Röviden összefoglalva a hasonlóságok a következők:
- mindkettő régi, évezredes tudása az emberiségnek (pl. az
Ebers-papirusban is szó van hipnózisról, csak még nem így
nevezik; vagy gondoljunk a mesék alapját képező ősi míto-
szokra);

236
mindkettőben jelen van a transzélmény, előáll(hat) a transz-
állapot, mindkettő belső képekkel dolgozik;
a regresszió az Ego szolgálatában áll;
a folyamat mindkettőben nagyon intenzív és relatíve gyor-
san zajlanak a változások;
a hipnózis technikai folyamata (indukció - intervenció - de-
hipnózis) hasonló a mesék által közvetített keretfolyamathoz
(történetbe helyezés - konfliktus kibontása és megoldáske-
resés - megoldás/feloldódás) és az alkalmazott formulák is
megfeleltethetők egymásnak;
mindkettő mély bevonódást tesz lehetővé.

különbségeket főként a következőkben ragadhatjuk meg:

a terápia ritmusa: meseterápiában a mese és a páciens szabja
meg, hipnoterápiában a páciens és a kapcsolat;
a történeti gyökerek: a mesék bölcsessége kevésbé köthető
személyhez, a hipnózisról vallott tudás és a technikák azon-
ban iskolákhoz és személyekhez is köthetők;
kapcsolat: meseterápiában a mesével vagyunk elsősorban
kapcsolatban, hipnózisban a terapeutával;
az áttételhez való viszony: meseterápiában a mesehősökkel
zajlik, hipnózisban a terapeutával, és ott közvetlenebb a kap-
csolat a résztvevők között; ez lényegi elemét képezi a terápiás
folyamatnak;
a folyamatot irányító rend működése: meseterápiában a ren-
det főként a mese szabja meg, világos, hogy honnan hová és
milyen lépéseken keresztül vezet az út, hipnózisban elsősor-
ban a pszichoterápia (hipnoterápia) rendje érvényesül és je-
löli ki a kereteket;
funkcióváltások: „a mese jobban »tart«, könnyebben lehet
benne ki-be lépkedni, mint hipnózisban" - mondta egy mű-
hely-résztvevő: ez azt jelenti, hogy könnyebb a váltás például
a kognícióban való munka (rátekintés kívülről, elemzés) és

237
 a transzmunka (benne vagyok, hagyom történni, amit
kell-élmény) között;
- a mese archaikusabb és egyetemesebb kódokat nyit meg,
mint a hipnózis, és ez be tud épülni a személyes működésbe.

Mindennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e, ér-

demes-e kombinálni a két módszert. Az eddigi tapasztalatok
alapján arra a következtetésre jutottam, hogy két esetben feltét-
lenül. Az egyik, amikor a meseterápiás folyamat során eljutunk
egy olyan pontra, ahol a mese nem ad támpontot arra nézve,
hogy ott mi történik azzal a szereplővel, akivel éppen dolgo-
zunk. Ilyen lehet például, amikor az a kérdés merül fel, hogy
„világszép-e a lány a nádszálban?". A másik eset pedig az, ami-
kor a mesével való munka során létmódot kell váltani, mert a
mese szerint az a következő lépés, és az új létmód ismeretlen
vagy kevésbé ismert.
Az alábbiakban egy olyan esettanulmányt mutatok be (ter-
mészetesen az érintett hozzájárulásával), ahol a hipnózist egy
új létmód kipróbálására használtuk egyetlen ülésben.

Az első találkozás, első interjú

Kata* egyéves magánéleti, önismereti vívódás után keres fel,

egy kolléga ajánlására. Telefonon jelentkezik be, megbeszélünk
egy időpontot. A rendelésre fiatal, 28 éves, vékony testalkatú
nő érkezik, barna haja lófarokba kötve. Farmerban és kék pó-
lóban van, fehér kardigánnal. Megjelenése rendezett, kifejezet-
ten csinos, a nadrág és az egyszerű viselet dacára nőies. Arca
szép, szabályos. Mondatai kerekek, világosak. Kézfogása hatá-
rozott. Nyitottan ül, kényelmesen, a szemkontaktust tartja.

* A nevet és minden felismerhető adatot az etikai követelmények értel-

mében megváltoztattam.

238
 Az első benyomás egy kellemes, rendezett nőt mutat szá-
momra, akinek a viselkedésében van valami határozottság, ke-
ménység. Olyan vezető alkatú nő benyomását kelti, aki maga
még nincs tisztában ezzel a képességével. Kifejezetten jó volt
vele beszélgetni, értelmesen, logikusan közelítette meg a prob-
lémáját. Az volt az érzésem, hogy sok lehetőség van benne, de ő
maga ezekkel nincs tisztában. Ugyanígy az érzések terén is sok
mély érzés van benne, de ezeket nem engedi felszínre jönni, a
racionalitás elfedi őket.
Az első interjú során a következőket mondja el: egy éve vívó-
dik, magánéleti, önismereti problémákkal küzd. Többéves kap-
csolata néhány éve véget ért, azóta új kapcsolatban él, de nem
tudja a régit elengedni, ám az új kapcsolatban sem tud igazán
jelen lenni. Mindehhez „mellékesen társul" egy nőgyógyásza-
ti tünet is, amit lényegében csak megemlít, nem ezzel akar dol-
gozni. Tervek nélkül él egy ideje, nem tudja, mitévő legyen. Az
előző párjával együtt éltek, igazából nem tudja, miért is lett vé-
ge, „talán azért, mert egy idő után unalmas volt sok szempont-
ból". Az új kapcsolata egy olyan férfi, aki imádja az életet, nem
kell hozzá idomulni, színes életet él, férfias, pozitív látásmód-
dal rendelkezik. Ami viszont az előző kapcsolatban megvolt,
és most hiányzik: a gondoskodás, az esték otthonossága, illata,
a férfihoz kötődő vágyak és tervek, és az, hogy fel tudott nézni
rá, nem voltak igazából kérdések. A jelenlegi kapcsolatában sok
a veszekedés, a férfi szeretné újabb szintre helyezni a kapcsola-
tot, amire Kata nem vágyik még. Úgy érzi, hogy erős a nyomás,
amikor viszont azt látja, hogy elveszítheti a férfit, „kapar utá-
na", ha viszont elérhetővé válik, menekül előle. „Se benne len-
ni nem tudok, sem elengedni" - mondja. Azért jött most, hogy
önmagával kiegyensúlyozottan tudjon élni, mert fél a múlttól,
a jövőtől, nem él a jelenben és hiányzik a valós akarat, hogy azt
tegye, amit szeretne, bár igazából nem is tudja, mit szeretne.
Az első interjú végén megbeszéljük a szokásos munkamene-
tet: 2-3 alkalom és utána szerződéskötés. Visszajelzem, hogy

239
van egy döntési helyzet, ez is lehet a terápia fókuszában, de va-
lószínűleg valami más lesz a dolog mögött, ami sokkal fonto-
sabb, hiszen ő is megfogalmazta, hogy „önmagáért jött".

A terápiás folyamat

A terápiás folyamat 20 ülést tett ki eddig. A tojásból teremtett

lány című mesével a 7-19. alkalom folyamán dolgoztunk. A fo-
lyamat bemutatása során először röviden összefoglalom az első
hét ülést, kiemelve azokat a pontokat, melyek elvezettek a me-
seválasztásig és a meseterápiás munka melletti döntésig, majd
ismertetem a mesével való munkát. Dőlt betűvel jelzem a saját
érzéseimet, reflexióimat a történésekkel kapcsolatban, „idéző-
jelben" Kata saját szavait, mondatait.

Az első 7 ülés

A terápiás folyamat első hat ülése során először a párkapcsola-

tokat térképeztük fel, mivel ez volt felkínálva a munka elsőd-
leges tárgyaként. Ennek során kikristályosodott, hogy lénye-
gében a két említett kapcsolata az, ami igazán meghatározó.
Megjelenik, hogy kommunikációs probléma is van a jelenle-
gi kapcsolatában, Kata nem tudja képviselni, hogy kicsit több
tér kellene neki, illetve ha képviseli, a férfi megijed. Az volt az
érzésem, hogy a kapcsolati választási válság nagyon a felszínen
van, valami másnak kell mögötte lennie, ami a döntésképtelen-
séggel áll kapcsolatban (intuitív alapon iker-tematikára gondol-
tam). Sokféle hipotézis futott a fejemben, de abban biztos vol-
tam, hogy nem egy egyszerű „melyiket is válasszam" - kérdéssel
állunk szemben. Így családfát kértem a következő alkalomra,
hogy lássuk a mintázatokat.
A 3-6. alkalommal a családfával dolgoztunk. Számítógép-

240
pel készített családfát hozott, melyben láthatóan nagyon igye-
kezett színekkel érthetővé tenni a viszonyokat. Ahogy ránézett
az ülésen a rajzra, a következőket mondta: „ez nem családfa,
ez duplikálódás". Valóban, minden szinten mindkét ágon vá-
lások, összefonódások láthatók. Kata óvodás volt, amikor szü-
lei elváltak, majd édesanyja újraházasodott, s két évre rá apja
is újranősült. Apai ágon az apai nagypapához kevésbé lehetett
kötődni, az apai nagymama pedig nem sokkal Kata születése
után öngyilkos lett. Anyai oldalon az anyai nagypapára nem
emlékszik, mert elváltak, mielőtt Kata született. Az anyai nagy-
mamáról van néhány érdekes történet, de igazából nem so-
kat beszéltek róla a családban, „amolyan tabutéma volt". A de-
legációk* feltárása során (4. ülés) testi érzéseket hoz két nem
vér szerinti és két vér szerinti mondat. A mostohaapáé: „érde-
mes küzdeni a jóért" (beledobban a szíve) és az anyai mostoha-
nagypapáé: „bele kell törődni mindenbe" (nem kap levegőt). Az
apáé: „a nő elsősége a fontos" (szívmelengető) és az apai nagy-
mamáé: „a férfitől menekülni kell" (elszoruló gyomorral kifújt
levegő, ijesztő).
A felszínen van tehát egy olyan családi mintázat, melyben
mindenki válás vagy valakinek a halála után találja meg a pár-
ját, tehát úgy tűnik, ebben a családban valamiért nehezített a
párválasztás. Dinamikailag fontos szál lehet az apai nagyma-
ma üzenete, és ahogy felfejtjük, ki is derül, hogy őt bántalmaz-
ták. Kérdés, hogy ez a „nyom" mennyire élő és hogyan illik bele
a szálak szövedékbe, vajon mit kezdett ezzel a bántalmazással
a családi tudat és tudattalan. Ezt azonban csak elraktároztam
mint információt, az ő számára ez aktuálisan nem hozott akko-
ra erőt, amivel érdemes lett volna továbbmenni.
A küzdés-belenyugvás kettőssége foglalkoztatta Katát, és a
delegációk nyomán eljutunk addig, hogy nem tudja, mi a jó ne-

* A delegációk olyan mondatok, amelyeket az ősök életükkel, halálukkal

átadnak az utódoknak arról, hogyan kell élni, mi az érték. Feltárásuk segít a
terápiás fókuszpontok megtalálásában.

241
ki, mi az, amiért akarjon küzdeni és mi az, amibe ne akarjon
belenyugodni. Megjelent benne a kettősség: a kislányság (aki
tudja, hogy kell élni, leplek nélküli, meztelen, de ő most el van
nyomva) és a felnőtt nő (aki keményebb, dolgozik, nem az ér-
zelmekvezérlik, csak van, teszi a dolgát, de nem élvezi), ám ez a
kettő nincs együtt, nincs összhangban (két formában használja
a nevét a két állapot megnevezésére: Kati és Kata). Ugyanilyen
kettősség van a két férfit illetően is: az egyikben 80%-ban ott a
nyugalom, de hiányzik belőle 20%-ban az odafigyelés, a másik
férfinél fordított a helyzet. Megfogalmazza, hogy nem is a fér-
fiak közti választás a valódi kérdése, hanem az, hogy ő miként
van nőként a világban, ki ő, mi a viszonya a felelősséggel, és mi
is az ő neve a férfiak nélkül.
A 7. alkalommal Dixit-kártyákkal dolgoztunk (női alakok
képei közül kellett választania), egyrészt azért, hogy bevezes-
sük a képekkel való munkát, másrészt hogy elkezdjen a valódi
kérdéssel (ahogy fent fogalmazta) foglalkozni. 4 képet válasz-
tott, de jelenleg az első kettővel érzi úgy, hogy dolgoznia kell,
ezért itt csak azokat mutatjuk be. Az első kép egy üvegszerű,
lila szobor: „csajos, nőies, formás, varázslat van körülötte, ő a
»Dáma«, mindig ilyen akart lenni: nőies, maradandó, csillogó.
Karja is van, csak táncol és nem látszik. Nem tudja jól hasz-
nálni a varázslatot, nincs feje" - mondja. A második képen egy
kislány piros függöny mögé kukkant be: „nézzünk a függöny
mögé, mintha a jövőt néznénk. Mintha látnám, mit lát a kis-
lány, arra kíváncsi, hogyan élnek a felnőttek, a nagyok, láthatja
a titkot, hogy vannak forró helyzetek, viták, veszekedések. Ha-
tással van rá, amit lát, de nem kezd vele többet, majd egyszer
ráébred, hogy ilyen is volt. Hordozza, mint emléket, most hát-
ralép és behúzza a függönyt. A kislány 8-9 éves. Ez az eszmélés
pillanata, itt illúziók törnek össze, hogy nem csak szép habos
torta van körülöttünk." Fontos következő dinamikai szál lehet,
amit az ödipális korszakban tapasztalt meg, melyben a titoknak
is nagy szerep jut, hogy mit kezd azzal, amit látott. Bármit is ta-

242
pasztalt, az nincs tudatba emelve, csak „hatással van", de jelen
pillanatban nem ezzel kell dolgozni (behúzza a függönyt).
A képekkel való munka során megállapítja, hogy most az a
dolga, hogy az „üvegnőből élőt" teremtsen, és később valami
dolga lesz a titokkal is.
Ekkor adom neki oda a mesét.

A meseterápiás folyamat: 8-19. ülés

A 8. ülésre új családfát hoz, ahol a viszonyok és a szintek sok-

kal tisztábbak és átláthatóbbak. Elmondja, hogy a mese dolgo-
zott benne, eszébe jutott a Világszép Nádszál kisasszony is, ré-
gen az volt a kedvenc meséje. A motívumok hasonlósága miatt
jutott eszébe, hogy ott is harmadszorra bírja ki a királyfi, hogy
ne vágja fel a nádszálat, és lesz víz a lánynak. De jelenleg ez a
mese az erősebb. Ebben a mesében a cigánylány figurája volt
számára az érdekes, hogy az „egy betolakodó kakukkfióka", és
mérges lett rá. Foglalkoztatta még a kitartás, ahogy „ott ma-
radt mindig a lány, hogy pikkely, fa és forgács lett". S hogy ha
ő akar valamit, neki is ezt az utat kell követnie. Első megköze-
lítésben úgy érzi, a cigánylány itt ő maga, aki tulajdonképpen
mindent elvett a királyfitól, a királyfi a jelenlegi kapcsolata, aki
mindenről lemond, mindent megtesz, csak legyen boldog a ci-
gánylány, a pikkely pedig az előző kapcsolata. De igazából ma-
ga az átváltozás motívuma az, ami számára fontos. Ahogy az
első meglátásokon túljutottunk, arra kértem, lépjünk beljebb a
mesébe és hozzon egy képet, egy hangot, egy illatot, egy ízt s
egy tárgyat a meséből.
A kép: két kép változik, az egyik egy ezüstfa, ép állapotban,
éppen csodálják az emberek, a királyfi is, de ez nem érzelmi
kötődés, csak csodálat. A másik a hal az üveggömbben: jelet ad,
a királyfi valamit érez, de nem megmagyarázható, miért szeret
ott lenni a közelében.

243
 A hang: ahogy a pikkely elpattan, az a pattanó hang.
Illatot és ízt nem érzett.
A tárgy, amelyet elhoz: az üveggömb, amelyben a hal úszkál.
Továbbmentünk és beléptünk a mesébe. Néma halként látja
magát az üveggömbben a trónteremben, aki úszkál körbe-kör-
be. Megfogalmazza, hogy „a királylánnyal folyamatosan törté-
nik valami, úgy jut el a királyfihoz". A hal tud a királyfiról, de
néma, nem tud beszélni, pedig szívesen lenne a királyfi arany-
hala. „Én is csak állóvízben úszkálok körbe-körbe" - mondja.
Muszáj volt a királylánynak aranyhallá változnia, hogy túlél-
je a kutat. Alkalmazkodnia kellett, hogy tovább tudjon lépni.
Felmerült benne a kérdés, hogy miért a cigányember találta
meg az aranyhalat, és miért vitte el a királyfinak. Megnézzük
a szöveget, hogy miért is vitte el: „mert nincs hol tartanom", az-
az őhozzá nem illik az aranyhal, mert az a királyi palotába va-
ló, ott a helye. Házi feladatként a kép (aranyhal az üveggömb-
ben) elkészítését kapja.
A 9. ülést azzal kezdi, hogy rájött, halacskaként van jelen az
életében. „Ez kényelmes, de állóvíz. A királylánynak is megre-
kedt a királylány-léte, mikor bedobták a kútba. De ahhoz, hogy
a »légy az, aki voltál, légy az, aki vagy« mondat valóban hatá-
sos lehessen, be kell járnia az utat a lánynak, ki kell állni a pró-
bákat. Ez azt jelenti, hogy körbe kell járnia a királyi udvart, se-
gítenie másokon, közben kap jót is, rosszat is. Ki kell próbálnia
magát. Az, hogy aranyból/gyémántból van, azt jelenti, hogy
van benne valami különleges, ami halhatatlan. Mindennek
megvolt az oka. A lány küzd, és szerencsés módon alakulnak a
dolgok." Lényegében itt megfogalmazódik a meseterápiás mun-
kafolyamata és üteme, az a dolga, hogy „körbejárja a királyi ud-
vart" és eljusson önnön királylány-létéhez.
Dolgozunk azzal a kérdéssel, hogy mi az, ami őbenne arany-
ból/gyémántból van. Ennek kapcsán a következőket mondja: „a
gyémántfa érzelmesebb volt, segítő fa volt. Az aranyhal üveg-
gömbben volt, ott nincs kommunikáció. A faforgács meleget,

244
 otthont adott. Most már biztos, hogy én az aranyhal vagyok.
Azon gondolkodom, tudok-e gyémántfává válni." A mese sze-
rint „ehhez az kell, hogy az eső beverje a sárba a kis pikkelyt.
Ez nem lehetett jó, de a sár kellett hozzá, hogy kinőjön a fa. Van
ilyen tudásom, hogy a sárból nőhet ki valami jó, de ez nehéz.
Még nem vagyok pikkely-stádiumban."
A 10. ülésre úgy érkezik, hogy ez már az ő meséje, elkezdett
benne élni a mese. Számos helyzetben konstatálta, hogy „már
megint aranyhal vagy". A sár is elkezdett benne élni, hiszen oly
sok helyről kapta már meg, hogy erre is szükség van. Azt ke-
resi, hol lehet benne a cigánylány-funkció, aki már nem beto-
lakodó kakukkfiókaként él benne, hanem fontos szerepe van,
hiszen „ő indítja el a változást". Ennek az ülésnek a fő témája
a „mit visz magával az aranyhal pikkelyként a sárba?" kérdés-
kör volt. Azzal kezdtünk, hogy mi az, amit a cigánylány el tud
pusztítani, és mi az, amit nem. Kata válaszában kívülről haladt
befelé: először azon gondolkodott, hogy „a pikkely külső dolog,
ugyanabból marad egy rész, amit levetnek róla. Abból marad,
ami kívülről borítja. Az egész halat elpusztítják, de megpucol-
ják, a hal ezzel levet valamit, a bőrét, a ruháját. Az emlékek is
lehetnek a pikkelyek... rendet lehet tenni bennük. A lány to-
vábbviszi, ami értéke, gazdagsága van, amit tanult ebből..." Itt
kezdtünk el igazán intrapszichésen dolgozni, ahogy a mese szá-
lait összekötöttük az ő életének szálaival annak a kérdésnek a
kapcsán, hogy mi az ő pikkelye, amit továbbvihet. Itt már a fér-
fiak nem is kerülnek szóba, ahogy halad befelé a mesében. Soká-
ig csöndben volt, majd azt felelte: „.. .a lelkem... de nem, mert a
lélekről az egész mese szól. A pikkely a külsőség, a páncél... de
aranyból van... azt bontják meg, lemeztelenítik... megfosztják
a lételemétől... Ez a haltest egy állapot volt a királylánynak, azt
bontották meg, abból visz tovább valamit, a tanúságát, az ösz-
szefoglalóját, hogy ő hal is...". Itt nagyon örültem a múlt idő-
nek... Akkor mit érdemes/lehet ebből az állapotból tovább-
vinni? Mire lehet szüksége királynőként is? - kérdeztem. „Az

245
 önállóságot, szabadságot, hogy képes egyedül lenni, ezt viszem
tovább sűrítve. Meg kell szüntetnie a falat, nyílttá kell tennie
magát, mert halként egyoldalú, nem kommunikál, bár a ki-
rályfi ad lehetőséget, a halacska nem él vele."
Szelíd provokációra (Akkor hogyan tovább? Aranyhalként is
lehet lenni...) spontán igyekszik továbblépni a mesében: „nem,
azt már nem akarom. A cigánylány azt akarja, hogy önmaga le-
hessen, mint régen, ő az, aki kívülről látja az egészet, ő az aka-
ratom. Van egy részem, aki tudja, milyen fának lenni (itt már
éreztem, hogy megyünk át a fa-létbe), aki tudja és vágyik erre."
A továbbiakban a fák születéséről beszélünk, amihez az kell,
hogy „elvetődik a mag, táplálják, megnyílik és elkezd nőni.
Ehhez kell eső, nap, föld, a megteremtés után, mikor a zsen-
ge hajtás kibújik, utána lelassul a folyamat, az erősödés kevés-
bé látványos. A mesében a fa egy éjszaka alatt kinő, ha jól ösz-
szetalálkoznak a dolgok. Itt nem a fejlődés érdekes, hanem az,
hogy a sár, a víz és a pikkely együtt szép körtefát hoz létre."
Megkérem, hogy lépjen be a mesébe és figyelje meg, látja-e a
gyémánt körtefát. Ez azért fontos, mert ha látja, akkor valóban
az átlépés határán van, ahogy azt az eddigiek sugallják, de ha
nem tudja látni, akkor még dolga van az akváriumban vagy a
cigánylánnyal.
Látja a körtefát: „csilingelő hangja van, üvegszerű, csillog,
szárak, levelek. A gyémántfa a lényeg, hogy csillog meg csilin-
gel. A körtéket nem látom, nem igazi fa, nem ehetőek a körték.
De mégis igazi kell hogy legyen, mert egészséget és fiatalságot
ad. Embermagasságú, csillog... (Mit jelent az, hogy gyémánt-
fa? - kérdezem). A gyémántság: értékesebb, nemesebb, mint az
arany; bölcsesség, adni tudás és kommunikáció. Adni tud, je-
lez valamit, kommunikál. A feladat itt az lesz, hogy élővé kell
tenni." Házi feladatnak azt adtam, csinálja meg a képet, amivel
dolgoztunk. Elfelé menet rácsodálkozik az udvaron levő fára, ki-
nyújtja a kezét, hogy megérintse a levelét.
A l i . ülésre bosszankodva érkezik, úgy érzi, sok minden ösz-

246
szezavarodott benne: „a múltkori alkalom indította el bennem
a legtöbbet, majdnem sírtam. Azóta kívülről látom magam, az
életem (beindult a cigánylány-perspektíva - gondoltam), elön-
tenek érzések, déjà vu-szerű képek, jönnek mondatok, hogy
»nézz már magadra, mit csinálsz?« Szóval elég volt a halság-
ból, már nem akarok aranyhal lenni. Azt is látom, hogy a fiúk-
nak nincs ehhez közük, ez inkább arról szól, hogy türelmetlen
kezdtem lenni magammal, hogy mit is csinálok tulajdonkép-
pen." Képileg azt látja, ahogy kisodorja a víz a pikkelyt a sárba.
Úgy érzi, fontos és szükséges a sár, hogy tovább lehessen men-
ni, ez itt egy olyan helyzet, ahol lehetőség van. „A pikkely a sár-
ban olyan helyzet, ahol átváltozás történik, felszabadulás, fejlő-
dés, kinyílás, itt nincs küzdelem, hanem kemény, belső munka
van, és ahogy a közeg megvan, elkezdődhet a növekedés..." Ka-
ta tápláló közege pedig: „nem is tudom... (csönd)... azon gon-
dolkodom, mik azok a dolgok, amiktől nem csak létezek, ha-
nem amiktől olyan lehetek, amilyen szeretnék lenni. Mindig
beúszik a párkapcsolat, nehéz önmagamra mint önmagamra
gondolni. Nem is tudom, mi lenne a jó. Van néhány minimális
dolog, anyagiak, ami kell, de az nem elég. Észre szoktam ven-
ni a fákat... a hal nagy, nem fér el az akváriumban, de van arca,
van élet benne, csak némán tátog. Körülbelül 1 éve nem festet-
tem, most jó volt festeni. Szeretek a folyamat végén lenni, ami-
kor élettelivé válik a kép." Visszajelzem, nehéz lehet, hogy a me-
se nem engedi meg a rohanást...
„Igen. Látszik, hogy a hal kinőtte az akváriumot, hogy csi-
nálni kell vele valamit. A fa képe meg... azt akartam visszaad-
ni, ahogy láttam. Igazából csak hallom, a mesében is csak jel-
képesen jelent meg (a jobb oldala nem látszik). Azt érzem, hogy
de jó lenne fának lenni, de igazából nem foglalkoztam azzal,
mit csinál. Mintha csak a külsőségek lennének meg, de nem tu-
dom, miért jó fának lenni. Még ott tartok, hogy hogyan lesz
fa." Jelzem, hogy a változáshoz tudni kell, hová megyünk... Mit
jelenthet az „egyél belőlem"? Kata elgondolkodva mondja, hogy

247
„még mennem kell két kört, még a pikkelynél vagyok leragad-
va... még meg kell találnom a párhuzamot magammal, hogy
hol a fa, hogy lesz, miért lesz, mitől..."
Házi feladatnak a „mi ad erőt a változáshoz?" és a „mit jelent
fának lenni?" kérdéseket adtam fel.
A 12. ülésen a fa kimunkálásával dolgoztunk. Itt hívtam se-
gítségül a hipnózist, mert úgy éreztem, a mélyebb transzál-
lapotban való belső munka jól tudja megsegíteni a folyama-
tot, mivel a fát korábban nem látta olyan kimunkáltan, mint
az aranyhalat, tehát új létmódot kell kipróbálni. Az ülésre az-
zal érkezik, hogy elkezdett érezni dolgokat, és most már tudja,
hogy a hal-lét az az időszak, amikor az ember átgondol ezt-azt,
de nem lehet örökké üvegfal mögött lenni, hanem fontos a má-
sokkal való kapcsolat. „Most olyan, mintha kihúzták volna
a sötétítőt: a választás is fontos, de nem az a legfontosabb" -
mondja. Hipnózisban kezdetben az üvegfát látja, majd ahogy
figyeli, átváltozik, és élő fa lesz belőle. Nagy lombja van, susog-
nak a levelei, mohás, vastag a törzse, illatos. Égig érő csúcsa
van, sok pici levél rajta. Erős, nagy fa, már nem zsenge hajtás.
Jól érzi magát. Körte még nincs rajta, de tudja, milyen körté-
ket nevelni, és azt is tudja magáról, hogy gyémántfa. Kapcsolat-
ba lép vele, megérinti. Jó érzés vele lenni, olyan, mintha lenne
egyénisége. Nem mond el mindent, amit tud, de nem is kell ne-
ki tudnia még. Mindene megvan: a nap, a szél, eső, jó idő. Csak
legyen vele, érezze meg, milyen is gyémánt körtefának lenni. Ha-
gyok időt ennek átélésére, majd visszajövünk az éber állapotba.
Kikérdezésnél a következőket mondja: „még majd vissza kell
mennem hozzá, de nagyon szívesen teszem, mert olyan fa, ami-
hez szívesen megy az ember. Amikor átöleltem, és ő megmutat-
ta, milyen fának lenni, azt éreztem, felszabadító, hogy a fa erős,
nyugalmas és tiszteletteljes. Kinyitottam a karom és a fa belém
lépett, én lettem a fa. Éreztem, hogy szürreális, ami történik, de
azt is, hogy ez jó és ennek így kell lennie." Az ülés végén elme-
séli, hogy volt a héten egy kép, ami eszébe jutott: nagymama-

248
ként látta magát, kezében egy megsárgult papír, amin a mese
volt, és az unokái kérdezték, hogy miért őrizgeti azt a megsár-
gult papirost. Nagyon erős és élénk volt ez a kép, és azt az ér-
zést hozta, hogy „ez már az én mesém".
A 13-14. ülés a gyémántkörték jegyében telt. Felszabadultab-
ban érkezik, jelzi, hogy ezt a környezete is észrevette. Látszó-
lag nem nagyok és látványosak a fejlemények, de érzi, ahogy
zajlik benne a változás, másképp lát dolgokat, mint korábban.
Tudja, hogy most stabilizálnia kell magát faként és ez nem csak
1-2 hétig tart. A gyümölcs fontos állomás egy fa életében, ez az
egészséges fejlődés része. Az ő életében a gyémántkörte (ami a
mese szerint gyógyít és fiatalít) mindazokat az értékeket jelen-
ti, amiket adni tud másoknak. Összeszedjük a konkrétumok
szintjén Kata gyémántkörtéit, megnézzük, melyik érett, me-
lyiknek kell még érnie, melyik az, ami majd csak ezután nö-
vekszik. A 14. ülés végén már felmerül, hogy a mesében a fát
kivágják, de tudja, hogy nem ez a fontos, hanem az, hogy ott
egy „új út indul, és hogy a legfontosabb része megmarad fafor-
gácsként. Számomra felszabadító érzés fának lenni, stabilnak
és megfoghatónak, szabadnak. Ez az az érzés, hogy vagyok va-
laki." A faforgács-létben azt kell megtanulni, hogy hogyan le-
het világítani. Ez azt jelenti, hogy éppen azt tudja adni, amire a
kunyhó lakóinak szükségük van, s hogy ő „nemcsak egy fada-
rab, hanem valaki, aki jelen van, jelez, kommunikál".
A 15-17. ülésen újra előkerült, hogy mi az, ami minden alak-
változáson át megőrződött (aranyság, gyémántság, világítás),
és arra jut, hogy „a lány tiszta lélek, aki nem taktikázik, a to-
vábbjutás természetes útját választja. Olyan, aki képes tisztán
látni, másokat és önmagát, és rá tud hagyatkozni a nálánál na-
gyobb erőkre. Olyan, aki vállalja önmagát, az érzéseit." A 16.
ülés középpontjában a megteremtődés kérdése állt. A „hon-
nan fogja tudni, hogy megtörtént" kérdésre először egyes szám
harmadik személyben ad választ, majd kérésemre kidolgozza
egyes szám első személyben is: „akkor leszek megteremtődve,

249
amikor vállalom magamat." Világító fadarabként a kunyhóban
meg kell tanulni a gondoskodást. A kis kunyhó számára a saját
belső háza, rendbe tenni a kunyhót azt jelenti, hogy rendet kell
tenni az életében, rá kell nézni arra, amije van, és meg kell ta-
lálni a helyét mindennek. Itt már nincs cigánylány, hiszen kerí-
tésen kívül került a faforgács, itt a szegény ember van, aki meg-
érinti, és így az emberi közeggel kerül kapcsolatba. Ehhez el
kellett hagynia a palotát. A kép, amit a meséből hoz: bent van
a házban, takarít, főz, érzi az étel illatát. A másik kép, ahogy
a szegény ember szorongatja, és ő kígyóvá-békává válik, hogy
meneküljön. A fontos mondat (az légy, aki vagy, az légy, aki vol-
tál) még nem hangzott el. A következő (17.) ülésre azzal érke-
zik, hogy elkezdett a valóságban is rendet tenni. Kinyitott évek
óta elzárt dobozokat, már tudja, melyikben mi van, mi az, amit
el lehet ajándékozni, mi az, amit meg kell tartani. Megtapasz-
talta azt is, milyen, amikor „kígyóbékaként" menekülni próbál
helyzetekből. Képileg ott tart a mesében, hogy a szegény ember
szorongatja, és még vacillál, hogy vállalja-e az emberi alakot,
de már elhangzik a mondat. Az „az légy, aki vagy" számára azt
jelenti, hogy „emberi alakban legyél", az „az légy, aki voltál"
pedig hogy vállald is azt, aki vagy. Beszélünk arról, hogy a me-
sében milyen fontos az a lépés, amikor a lány elmeséli a saját
történetét (azaz narratívába rendezi a történteket). Elmondja,
hogy jó ideje naplót vezet a terápiás ülésekről, és éppen mosta-
nában kezdte úgy érezni, meg kell írnia a saját meséjét, a saját
történetét.
A 18. ülésen elkezdődik a folyamat összegzése. Kiderül, hogy
a nőgyógyászati tünete a terápiás folyamat közepe óta meg-
szűnt. A mesében ott tart, hogy már lány, a szegény ember el-
engedte és már nem fog kígyóbékává változni, mert „visszafelé
nincsen út". Elhozta az összegzést, amit (természetesen enge-
déllyel) szeretnék szó szerint idézni, mert nagyon szépen pél-
dázza, hogyan érnek össze a mese szálai az élet szálaival, és ho-
gyan tud mindez új perspektívát nyitni:

250
 „Meg fogom írni a saját mesémet, a saját történetemet. Ez is
része a mesének. [...] Éltem egy helyzetben, ami egy idő után
elfárasztott. [...] Elkezdtem azon gondolkodni, jó helyen va-
gyok-e. Ez az érzés erősödött és előhívta a bennem lakó cigány-
asszonyt, aki bedobott egy kútba. [...] Én csak lubickoltam a
habokban és észre sem vettem, hogy aranyhallá változtam...
észre sem vettem, hogy lassan egyedül maradtam az akvárium-
ban. Élhettem volna így, de a cigányasszony feléledt és tovább
dolgozott. A külső nyomás is egyre nagyobb volt, hogy jöjjek ki
az akváriumból és gondoljak másokra is. Ahogy ezt feszeget-
tem, eltűnt az akvárium fala, és elmosta az eső a hal pikkelyét.
Már nem akartam hal lenni, akváriumban élni, tudtam, hogy
ez így nem helyes. Szeretnék újra alakot ölteni és valami más-
sá válni. Szép lassan elkezdtem meggyökereztetni ezt az érzést,
és ezzel megkapaszkodott a kis fa, mely a pikkelyből nőtt ki.
A fa bölcsebb, élvezi a levegőt, a szabadságot. A cigányasszony
tovább dolgozik. Már látom, merre menjek, mi a dolgom. Ész-
reveszem, hogy a fa körtéket növesztett, ezek értékek, ami mi-
att közelebb jönnek hozzám mások. Jellemvonások, amik miatt
kellek nekik. A fa biztosan áll a földben, és megértettem, min
megyek keresztül. Megértettem, hogy a cigányasszony azért
dolgozik bennem, hogy segítsen megtenni a következő lépést.
Belesűrűsödött minden addigi lépés, érzés, tudásom, emlékem
és tapasztalatom a fába. Egy kis fadarab hordozta mindezt, vi-
lágított a nagyvilágba. A szegény ember megadta azt a teret,
ahol elő tudok bújni. A szegény ember a segítőm, itt a cigány-
asszony már kevésbé érvényesül. Vágyom arra, hogy a hal- és a
fa-lét a körtéimmel együtt a részemmé váljon, ezért a szegény
ember házában titokban átváltozom, és míg a titokban élek,
megtanulom, hogyan kell adni, rendet rakni magam körül.
A rendben könnyebb előre látni. Mindeddig a legegyszerűbb
utat választottam, amit már rég nem tettem. Sőt választanom
sem kellett, csak követni önmagamat, vállalni az érzéseimet, és
mindent, amitől én ÉN vagyok. [...] Milyen egyszerű is ez, de

251
néha milyen nehéz. Amikor a szegény ember segíteni próbál,
kígyóvá-békává válok, hogy ne kelljen vállalni magamat, csak
ne kelljen megmutatni az arcom. De minden azt kívánja, mu-
tassam meg magam, változzak vissza emberi formába. Tudom,
hogy a változás elkezdődött."
A mese végére jutottunk, és zárásként neki is, mint minden
úton levőnek, próbát kellett kiállnia. A próba során a „hét szép-
séggel" dolgoztunk, ahol meg kellett válaszolnia a kérdéseket
(mit jelent, hogy a nő homlokán viseli a Napot, két melle között
a Holdat, szemeiben a csillagokat, ha sír, gyöngyöt sír, ha nevet,
rózsát nevet, aranyhaja van, és ha lép, aranyfolyó folyik utána).
Minden kérdésre válaszolt, így a próbát teljesítette.
A 19., záró alkalmunkon elmondja, hogy a királylány-lét
olyan, mintha ismerné ezeket a dolgokat, melyek „visszajönnek
az összes meséből". Önmagát erősebbnek, szabadabbnak, köny-
nyebbnek érzi, úgy gondolja, fel van építve, valahogy bölcseb-
bé vált. Nem megy már bele az önsajnálat örvényébe, önmaga
vállalásában elkezdődtek az első szárnycsapások. Sok pozitív
visszajelzést kap a környezetétől. A terápia következő szakasza
a választás és a titok kérdésköre lesz, ahogy önmagának meg-
szabta az utat, de ez már egy másik mesébe való átlépés és egy
másik mesefolyamat. Jelenleg néhány hét szünetnél tartunk,
mivel szeretné önállóan kipróbálni és megerősíteni mindazt a
tapasztalatot és tudást, amit a terápia alatt felhalmozott.

Összefoglalás

Úgy gondolom, Katának ebben a folyamatban az volt a dol-

ga, hogy „megteremtődjön", önálló lényként, kettősségektől
mentesen, s képes legyen önmagát vállalni. Ahhoz, hogy va-
lóban választani tudjon, először önmagát kellett önálló egész-
ként megélnie, és ehhez segítette hozzá a mese. A felszínen ezt
egy kapcsolati választási válság nehezíti, és egész életét áthat-

252
ják a kettősségek, önmagában és választásaiban is. Nehezítik a
dolgot a családi dinamikában megjelenő kettősségek is. A vá-
lasztási dilemma törékeny visszfénye a mélyben húzódó dina-
mikának, amellyel most már megerősödve és megteremtődve
szembe tud nézni.
A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint lehet-e és érde-
mes-e kombinálni a hipnózist és a meseterápiát, számomra ha-
tározott igen a válasz, de ahhoz, hogy ez működőképes legyen
és valódi sikert hozzon a résztvevőknek, mindkét módszerben
nagyon otthon kell lennünk.

Felhasznált irodalom

Benczúr Lilla - Csóka Judit (2014): „Utak az Élet vizéhez" -

meseterápia és hipnózis. Workshop a Magyar Hipnózis Egyesü-
let XXV. Találkozóján. Dobogókő, 2014. május 30,-június 1.
Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban és
a mindennapokban. Budapest, Magvető
Boldizsár Ildikó (2013): Mesekalauz úton levőknek. Életfor-
dulók meséi. Budapest, Magvető
Boldizsár Ildikó (2014): A Metamorphoses Meseterápiás Mód-
szer Semmelweis Egyetem által akkreditált 120 órás tanfolyama.
Budapest, Semmelweis Egyetem

253
 Csábi Orsolya

INTEGRATÍV MESETERÁPIA FELNŐTTEKNEK

„A mesék terápiás felhasználása és a meseterápia

között van egy lényeges különbség:
az első esetben a mesét kalapálod rá az emberre,
az utóbbiban viszont fokozatosan alakulsz rá
a mesére."

2005-ben írtam meg a szakdolgozatomat a mesék kommuniká-

ciós elemzéséből. Ezzel indult a szerelem. 2006 és 2010 között a
meséket csak mint kiegészítő eszközöket használtam integra-
tív hipnoterápiás munkámban, főleg az integrál szellemiség je-
gyében (Daubner-Kalo 2005). Közben módszerspecifikus pszi-
choterápiás képzésekre és az ehhez társuló kötelező önismereti
csoportokba jártam. 2010-ben kezdtem dolgozni a Meseterápia
című könyvvel és a mesei kódokkal. Szakmai tudásom mellé
kerestem valamit, ami megmutatja, mi a boldogság tudatunk-
ban lévő, örök érvényű rendje. Egyszerre kerestem az utat a kli-
enseim és a magam számára is. Meglepett, hogy végül a nép-
mesék adtak ehhez egy terápiásán felhasználható, komplex
gyakorlati útmutatást. Rám találtak azok a történetek - illetve
a hagyomány hozzájuk kapcsolódó releváns tudástára -, ame-
lyek értelmet adtak egymástól látszólag teljesen független önis-
mereti élményeimnek. A mesék elkezdték tapasztalataimat és
szakmai tudásomat egységbe és mélyebb összefüggésekbe szer-
vezni. Kaptam egy reális rendezőelvet a felbukkanó számtalan
puzzle-darabkára, amelyek látszólag random módon követték
egymást a tudattal szerzett tapasztalataimban. Ez komoly ka-
paszkodót adott a munkámhoz, és új logikába rendezte klien-
seim problémáit is. Ekkor már bizonyosan tudtam, hogy a me-
sék egyáltalán nem azok, aminek látszanak!

254
 A felnőttekkel folytatott csoportozást 2012-ben kezdtem. Az
első csoportom a Táltos paripa öt lába címet viselte, és az ar-
chaikus Öt Elem rendjébe rendezte a csoporttagokat. Ehhez
kerestem sorvezető meséket, míg a csoporttagok hozták a saját
történeteiket. Meséltünk, játszottunk, kapcsolódást tanultunk,
és minden pillanatban megrendültünk valami miatt. A cso-
da odateremtődött közénk, és szinte folyamatosan tapintha-
tó volt egy egészen finom, fényes és sűrű dolog jelenléte. Nem
volt mindig kellemes élmény, mert volt hideg, fájdalmas és ne-
héz állapota is. De jelenléte végül mindig megnyugvást hozott
- lehetett rá támaszkodni, lehetett belőle információt nyerni,
erőt meríteni. A csoport 140 órája alatt csak kísértem és fogad-
tam ezen „Jelenlévő" áramlását, éberen figyelve, merre vezet
minket. A záró hétvégénk előtt pár héttel, egy „Ildikó-csopor-
ton" megtaláltam azt a mesét, ami választ adott úgy igazán ar-
ra, hogy ki is vagyok valójában, s mi a szenvedésem újrakelet-
kezésének belső, legeldugottabb forrása. Ekkor egyszerre éltem
meg a legmélyebb békét és hazaérkezést, és azt a félelmetes fe-
lelősséget is, ami ebből a felismert tudásból származik. Ez vég-
érvényesen megváltoztatta a hozzáállásomat mind magamhoz,
mind embertársaimhoz. Ahova a lezáró két nappal érkeztünk,
arra nincsenek szavak. A rend kiemelt minket egy másik mi-
nőségbe. Órákon át nyeltük a torokgombócot. A búcsú csak
megerősítette a folytatást.

Integratív (mese)pszichológiaigyaloggalopp

Alapvetően tudatkutatással foglalkozom, ezért a problémá-

kat és a megoldásokat is a tudat rejtélyeiben keresem. A nép-
mesék sámánisztikus és indiai gyökerei (Boldizsár 2010), az ál-
mok és a mesék szimbolikus tartalmi hasonlóságai (Von Franz
1998a), illetve a sámánizmus és a védikus orvoslás kapcsolódá-
sai (Pressing 2009) miatt szükség van arra, hogy egyszerre fog-

255
lalkozzunk a tudomány és a hagyomány tudatról vallott taní-
tásaival. A mesék működésének kulcsa rejlik ebben.
Az alábbi megfontolások a Metamorphoses Meseterápia
módszertani integrálásának alapjait képzik. Az integratív pszi-
chológia az embert komplex testi-lelki-szellemi-spirituális lény-
nek tekinti, akinek az önmagához és a világhoz való viszonya
azon múlik, hogy ezekben az aspektusokban mennyi önisme-
retre és tudásra tesz szert. Vallja, hogy az önismeret és az önfej-
lesztés egy életen át gyakorlandó dolog. A tudás megszerzésé-
nek kulcsa a tudat. Mindenkinek van tapasztalata arról, hogy
a racionalitásban és az álmokban némileg másképpen képező-
dik le a világ, így az arról megszerezhető tudásunk is eltérő mi-
nőségű. Erre mondjuk mi, hipnoterapeuták, hogy „a tudatál-
lapot határozza meg a tudást".* Általában szükségét érezzük
annak, hogy a tudatunk működését akarattal is befolyásolhas-
suk (például: emlékezés). A tudat állapotainak módosítási for-
máit transz-technikáknak hívjuk. Ilyen a relaxáció, imagináció,
koncentráció, a hipnózis, az éber álmodozás, a mély meditáció,
vagy maga az emlékezés és az alvás is. A „mesehallgatás ket-
tős tudati állapota" is a tudományosan vizsgált transzállapotok
közé illik. A transzokkal elért tudatszintek a módosult tudat-
állapotok.** Segítségükkel nyúlunk a tudatban tárolt szükséges
információkért. Az elérést nehezíti, hogy az emberi tudat hét-

* Dr. Daubner Béla, Integratív Hipnoterapeuta Képzés, 2006.

** Az irányzat a különböző típusú módosult tudatállapotok és az éberség
összekapcsolásában, valamint a megtapasztalt „tudás" tudatosításában lát-
ja a legnagyobb gyógyító és transzformatív erőt. A terápiás munka részének
tekintik a különböző (racionális és irracionális) tudatállapotokat, és az azok
elérésére alkalmas technikai eszközöket. A transzállapotokat és transztuda-
tot ennek megfelelően nem tartja patológiásnak. Az egészséges és patológiás
tudatműködés közötti különbségek a személyiség transz-tapasztalataira
adott tudatosítási képességeiből, a rugalmasságából, a realitásban való le-
gyökerezési képességéből, a realitáskontroll megtartásából stb. mérhetők le.
Ennek megfelelően hívunk valamit regresszív tudati állapotnak, azaz pszi-
chózisnak, szemben a valódi transzperszonális és/vagy misztikus tapaszta-
latokkal és -tudatállapotokkal.

256
köznapi szinten alapjában nem egységes. Rétegzettsége - tu-
datos, tudatelőttes, tudattalan -, illetve pl. az éntudatnak (ego
vagy szelf) az önvalóról (pl. a jungi Selbstről) való lehasadá-
sa miatt az információ jelentős része - a racionálishoz képest
- csak módosult tudatállapotokkal érhető el. Ráadásul az ego
is többrétegű (narratív, személyes, mágikus, spirituális szelf).
Azaz nemcsak a tudattartalmak, hanem a tudatunk tároló ré-
szei is darabokban vannak. Ez bonyolítja az elérést, és az egység
megtapasztalását is. Mindannyian folyamatosan módosítjuk a
tudatállapotainkat annak függvényében, hogy éppen mire van
szükségünk. Ezt hol kontrollal, azaz tudatosan, hol reflexesen,
azaz tudattalanul tesszük. Szerencsére az összes transz-techni-
ka tanulható, irányítás alá vonható, és kifejleszthető egy éber
tudatosság minden transzállapotban (fekvő, ülő, mozgásos és
az alfától a théta frekvenciáig terjedő agyi tevékenységben is).
Ennek akadályai az integrál szemlélet szerint az elme műkö-
désében és a személyiségben rejlenek. A terápiás, az önismere-
ti és a spirituálisán támogató munkát ezek elhárítására fóku-
száltatjuk.
Az információk a tudatban különböző lehatárolt „részekben"
tárolódnak. Ezen „tárolóknak" van egy archaikusan meghatá-
rozott formai világuk. Ezek a morfémák, illetve az azokból le-
váló istenségformák, archetípusok, szimbólumok, komplexu-
sok, transzgenerációs kódok, személyes és kollektív emlékek,
és ide tartoznak a mesei archaikus kódok is. Ezek a formák kü-
lönböző nagyságú erőforrásokat és eltérő mennyiségű infor-
mációt tartalmaznak. Egymáshoz kapcsolódásuknak van egy
sajátos szabályrendszere, amely kihat a tárolódási helyükre és
szintjeikre is. Ezt a rendszert elég nehéz kiismerni, ezért renge-
teg elméleti megfontolás épül köré.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a népmesék bizonyos tí-
pusai ezeket a szabályrendszereket őrizték meg, például a tün-
dérmesék és a keleti mesék. Más típusok a különböző szintek
törvényszerű működéseit írják le, ilyenek például a legendame-

257
sék, a tanmesék (Peseschkian 1991) vagy a formulamesék. Az-
az a mesék komplexen bemutatják a tároló részek rétegeit (al-
világ, Nap birodalma stb.), a szinteken található különböző
formákat (birodalmak és lakóik), és az ezek eléréséhez szüksé-
ges szimbólumokat és cselekedeteket is - a teljes utat és az uta-
zást. Az integratív szemlélet szerint a tudat teljessége minden
információt és erőforrást magában foglal, de az eléréshez irá-
nyított tudati cselekvés szükséges. Az útmutatással kísért tran-
szok segítik a tartalmak elsajátítását, az erőforrások aktiválá-
sát és tudatos használatát. A mesemondás szertartásának ezért
igazán nagy jelentősége van mind a tanításban, mind a terápi-
ás hatás elérésében.
Az információk igen komoly mennyisége fizikai lényünkben
van kódolva. A mi kultúránk nagyon rossz viszonyban van a
testtel. A legtöbb ember teljesen tudattalan a testével kapcso-
latban, ami ezért a fizikai betegségek melegágyát jelenti. Va-
lójában a betegségek is információk és azok mozgásai. Az in-
tegratív szemléletben ezért nagy hangsúlyt fektetünk a testtel
és a testtudattal végzett munkára. A testtudatosságot fokozó
módszerek között a mozgás- és táncterápiák, illetve az érintés-
sel dolgozó (például haptonómia) módszerek is helyet kapnak.
A hármat ötvöző módszert hívjuk bodyworknek* Ugyanígy a
test, lélek és szellem hármassága közötti összefüggések megta-
pasztalásához a tudatállapotok szerepére is központi figyelmet
fordítunk. Tanítjuk a mozgásmeditációt - illetve a transztán-
cok technikáit amelyet az információk szabad áramlását biz-
tosító kapcsolatok tudatosítására és elmélyítésére használunk.
A mesehallgatásokat előkészítő szertartások (mondókák, moz-
gásos gyakorlatok) szintén a testtudatosságba hívnak, a jelenlé-
tet és az éberséget fokozzák. Bizonyos mesék speciális áramlási
és sűrűsödési dinamikát mutatnak, komoly hatást gyakorolva

* Lásd az angol Wikipedia bodywork címszavát: http://en.wikipedia.org/

wiki/Bodywork_(alternative_medicine)

258
a testben zajló folyamatokra. Az élőszóban mesélés erre meg-
döbbentő befolyással bír.
Terápiában van egy szabály: „amíg nem szenvedsz eléggé, ad-
dig nem akarsz változni!" A szenvedésre a legrövidebb gyógy-
mód: lecserélni másra azt, ami van\ De a vant rengeteg dolog
tartja fenn, sokszor túl sokáig: 1. Az éntudat (ego) stabilitásra
törekvő ragaszkodása. 2. A részekre darabolt tudati tartalmak
és állapotok. 3. A hit és a fantázia hiánya. 4. A megfelelő cse-
re-minta hiánya. 5. Az éberség hiánya, és a helyette alkalmazott
reflexes működés. Az utóbbira példa: a múltra emlékezés, trau-
mák, a lelki sérülések és hegeink víziói, biológiai reflexek, kog-
nitív sémák, hormonálisán rögzített érzelmi és hangulati álla-
potok, vagyis egy pszichés programozottság és szokásrendszer.
A gyermeki tudat könnyebb helyzetben van, kisebb a progra-
mozottsága, így könnyen cseréli le másra a vant, ezért szinte
falja a meséket, történeteket (Korbai szerk. 2010). Felnőve már
erősen beleragadunk az énességünkbe, csak az önfeledtség tud
ebből kimozdítani minket.
Az ego kétségbeesett és folyamatos kísérleteket tesz arra,
hogy változatlanul tartson mindent. Azt szereti, amit ismer,
mert ahhoz tud alkalmazkodni. Az ismeretlenről nem tud reá-
lis döntést hozni, így javarészt visszautasítja azt. Az önmegerő-
sítés a folyamatos és hatékony állandóság fenntartásban gya-
korlatilag kulcskérdése annak, hogy a szelf az életet vagy éppen
a halált (például betegség) választja (Estes 1996). Az ego min-
den változásnál kvázi darabokra esik, hogy majd egy belső tu-
dásrendszer segítségével összeforrjon. A változás így a „halá-
lát" jelenti, mialatt az alkalmazkodás képessége egyenlő volna
magával az élettel. Ez a legnagyobb paradoxon a cserére-képes-
ségben! Az ego változatlanságot akar, ezzel a lényt a másvilág
felé taszigálja, egyenesen a sárkány karmai közé (Von Franz
1998b).
Ekkor jön az a rész a mesékben, hogy a hőst feldarabolják, a
táltosa hátára kötözik, majd egy kis kígyó gyógyító fűvel beke-

259
negeti a sebszéleket, melyek ettől aztán összeforrnak. Az össze-
forrasztásnak hétköznapi szinten viszont van egy korlátozott-
sága: az énkép reflexes mintázata, az önmagáról vallott tudása,
amelyek a személyiségfejlődés során elszenvedett lelki hegek
mentén, a sérülésekkel együtt (lásd pszichés programozottság)
épülnek vissza. A mesében hétszerte szebbé kellene válnunk.
A valóságban az ego ragaszkodása visszatorzítja az énképet. Itt
kap szerepet a pszichoterápiás tudás. Ezért fontos a személyes
mintázat és a mesei mintázat kapcsolódása is, amelynek alap-
ján a mesét gyógyításként használjuk.
A más(ra cserélés) külön probléma. A másról legtöbbször
azt hisszük, hogy az valamilyen minőségi fokozástól lesz jobb
a számunkra. Erre a fokozásra kultúránk is kondicionál. Pe-
dig éppen a minősítés elhagyása hozná meg azt a feloldozást,
amelyre az egónak szüksége volna. A más pusztán csak más.
A máshoz példák, minták kellenek. Kell egy gazdag tapaszta-
lati állapotkészlet, amelybe bele lehet rendeződni, és a helyzet-
hez igazítva használni. Ez lehet tanult dolog, és ha tudatosan
csináljuk, reflex helyett képesség lesz belőle. Ha ez nincs, kell
a fantázia, amely megteremti a csere-mintát. Ez meghozza a bé-
két, hogy „ez is csak egy állapot, majd elmúlik", mert van/lesz,
mi elmulassza. Mint például darabokban heverni a sárkány tá-
madása után. Nem vicces, fájhat is, de tudjuk, ott a táltosunk.
A más tudatforrásai az emlékek és a fantázia. A másra cserélés
maga a metamorfózis. Ha sikerült, hétszerte szebbek leszünk,
mint annak előtte!
Egy jól megválasztott mese és egy megfelelő átadási szer-
tartás (meseterápia) gyakorlatilag lehetőséget teremt a tudat-
állapotok különböző mélységeiben és rétegeiben folytatott
komplex munkára. A Metamorphoses Meseterápiás Módszer
effektíve az integratív pszichoterápia módszereivel dolgozik.
Ez utóbbit integrálva viszont sokkal tartósabb és mélyebb ha-
tást lehet elérni.

260
 Az Integratív Meseterápia - IMtfelnőtteknek

Több egyéni és csoportterápiás módszerspecifikus eszközt pró-

báltam ki, főleg magamon, és ezek tapasztalatával dolgoztam
ki az egyéni és a csoportos Integratív Meseterápiát, melynek cél-
ja: bárki számára lehetővé tenni a szelf metamorfózis élményét,
egyszerre ténykedve a tudat különböző tartományaiban.
Az IMt
- szembesít önmagunkkal, az egónk ragaszkodásaival, félel-
meivel, reflexeivel - éberré és elfogadóvá tesz velük szem-
ben;
- megtapasztaltat rengeteg más(állapoto)t, ismertet és isme-
retlent egyben;
- megtanít arra, hogyan használjuk a fantáziánkat, hogy meg-
teremtsünk valamit, ami addig nem létezett;
- megtanítja és gyakoroltatja a hétköznapok és a mesék min-
tázatainak rendjét, a bajtól egészen az egészségig és boldog-
ságig;
- segít megtanulni a tudati állapotok és tartalmak közötti
éber mozgást, így a lényünk globálisabb része felett nyerhet-
jük vissza az uralmat (ön-uralmat).
Ez így egyben a rend összesített tudása, amelyből kialakulhat
végül a saját, hívjuk így, „táltos tudásunk".
„Pszichológusul": a személyiségfejlődés során elszenvedett
sérülésekkel és az egészséget, boldogságot fenntartó működé-
sekkel párhuzamosan foglalkozunk. A sérülés-témáink forrá-
sai: életválságok, krízisek, pszichopatológiás sérülések, alapza-
varok, személyiségzavarok, transzgenerációs terhek, karmikus
feladatok, inkarnációs lélekrész-hasadások, az én-részek ha-
sadtsága stb. Ugyanakkor folyamatosan fejlődünk az egészsé-
ges működési tartományokban is. Gyakoroljuk a jót, az újat, a
mást, ezért alapvető önismereti kérdések vannak mindig a kö-
zéppontban: személyiségfejlődés, párkapcsolati témák (An-
talfai 2006), női lét, férfi lét, függetlenség, szüleink és gyer-

261
mekeink, kapcsolódások, önbizalom, hit, belső erőforrások,
képességfejlesztés, intimitás, termékenység, kreativitás, elen-
gedés, gyász, halál, betegségek, testtudat, éberség, szárnyaink,
gyökereink, és így tovább.
A pszichoterápiás eszköztár ahhoz kell, hogy áthidaljuk a tu-
dat zárt rétegeit, elérjük a benne tárolt tartalmakat, a tartal-
makból pedig valami olyan újat (mást) gyúrjunk, amit az éntu-
dat is képes elfogadni, s amibe képes belealakulni. Ehhez vezet
egyéni és csoportterápiás út is.
Most csak vázlatosan mutatom be a csoportos IMt-t, illetve
egy workshop élményrészecskéit, ami talán a legszebben mesé-
li el a lényeget.

Jelenleg 8* csoportterápia vegyes eszközeivel, valamint az utó-

követés módszerével dolgozom:
1. Pszichodramatikus játékok, kiegészítve kognitív- és viselke-
désterápiás elemekkel: a spontán cselekvéses válaszadást ta-
nítja, miközben szembesít a belső világod szereplőivel. Arra
való, hogy megtapasztald mások helyzetét, párhuzamosan
észlelve azt, ami a történések közben benned zajlik. Ezzel
megtanulod kimondani és másképpen csinálni a dolgokat.
A dramatikusság maga a „mese-élés".
2. Metamorphoses Meseterápia, valamint művészetterápiás
eszközök.
3. Énrészek-technika:** mikor már egybeérnek benned azok a
szereplők, akiket a belső tartalmaid és a külső világod kap-
csán ismersz, s a mesei szereplőkről is kiderült már, hogy
mind te vagy, akkor jön ez a technika, és születik az egység-
be érkezés.

* Pszichodráma, Metamorphoses Meseterápia, Kincskereső Meseterá-

pia, bodywork, mozgásmeditáció, családfelállítási alapok, művészetterápia,
képességfejlesztő tréning
** Ez egy kidolgozás alatti saját módszerem, több csoportterápiás eszköz
integráló kísérlete.

262
4. Mozgás- és táncterápiás (bodywork) elemek: zene és moz-
gás, ami a legmélyebb tudást nyújtja a testedről, a reakció-
idról, az érzeteidről és az érzelmeidről. Szavak nélkül a ki-
mondhatóságért!
5. Mozgásmeditáció (mozgásos transztechnikák a kollektív
rezgésekre hangolódáshoz): a legintenzívebb és legéberebb
tudati tapasztalás magadról és másokról. Olyan könnyű,
hogy csak utólag döbbensz rá, ez az volt! A mesei rend egyik
legnagyobb tanítómestere.
6. Élménynapló, önreflexiós napló, utókövetés: naná, hogy be-
szélni is kell róla! Különben nehéz lesz tudatosan alkalmaz-
ni.
Ezek tudományos, pszichodinamikai- és terápiás hatóténye-
zőket elemző leírása egy hosszabb tanulmány tárgya.
A célcsoportok: 21-65 év közötti felnőttek, nemre és korra te-
kintve vegyesen. Néha csak női vagy férfi csoportok. Abszolút
egészségesek, vagy lásd fent a „sérülés-témák forrásai"-t. Sú-
lyos mentális betegeknél nem alkalmazom a meseterápiát.
Az időtartamok: I. Rövid, betekintést adó 2-3 napos work-
shopok, 20-28 órában, több tartalmi tematikával (Mesés Mát-
ka, A Hold két arca stb.). II. Hosszú, 150-250 órát meghala-
dó, komplex meseterápiás csoportok, szintén több tematikával
(A táltos paripa öt lába, Mesés Mátka, Vasjankó [Bly 2000]
stb.).
A kivitelezés: A csoportra való felkészülést mindig megelőzi
egy témaválasztás, amelyben főleg általános problémák és kér-
dések mintázatait jelölöm meg: erőforrások, párkapcsolatok,
elengedés stb. A meséket ezekhez a mintázatokhoz választom
ki. A csoportra mindig lehet hozni saját meséket, így a csoport-
munka során egyszer a választott mesékkel, majd az általam
hozott, témát feldolgozó mesékkel foglalkozunk. Néha javaslok
mesét a személyes mintázatokra is.
Ezt követi a forgatókönyv részletes megtervezése. A csoport
lényege a rendbe érkezés, a fejlesztés, a problémamegoldás és

263
a tanulás, ezért minden úgy épül fel, hogy mindenki felké-
szülten tudjon játszani a meséjével. Ezeket az egyéni játéko-
kat Mese-élésnek hívom. A mese-élésnek több formája létezik.*
A workshopokon csak a Próbatételekkel dolgozunk, ugyanak-
kor minden más gyakorlatból is jut valami a tarisznyánkba. Az
előkészítő gyakorlatoknak van külön gyakorlattára. Ezek egy
része tréning-, egy része pszichodramatikus warming-up gya-
korlat, vannak a bodywork, illetve a saját, meseterápiára ala-
kított gyakorlataim. Ezek szolgálják a ráhangoló, ismerkedő,
diagnosztikus, szociometrikus, csoportépítő, mozgásos, testtu-
dat-fejlesztő, mesékbe rendező, lezáró, konfliktuskezelő stb. ré-
szeket, amelyekkel elkészítjük a batyuba tehető hamuban sült
pogácsákat, majd eljuttatjuk a csoportot a mese-élésekig. Az
út fontos részét képezik a mesélési szertartások, illetve minden
hozott mese mátrixának (Boldizsár 2010) elkészítése és rendbe-
tétele. Némely gyakorlat zenés rásegítést kap, ezekhez megfele-
lő zenéket keresek. A gyakorlatok ideje, célja, ritmusa és a zene
pontos összehangolást igényel. A napoknak is van egy határo-
zott, de rugalmasan kezelhető időbeosztásuk, ritmusuk.
A programblokkok összeállításában szem előtt tartom a célo-
kat, a csoportdinamikát és a résztvevők belső ritmusát is. Pél-
dául ha töltekeztetős gyakorlatokat akarok, nem használhatok
megküzdést vagy transzformációt hívó mesei jeleneteket, szim-
bólumokat, amelyek még több erőt kivesznek a résztvevőkből.
Ugyanilyen megfontolásokkal kell a meséket és a mese-éléshez
használt módszereket is megválasztani. Ennek tudományos el-
méleti és technikai rendje szintén alaposan kidolgozott.**
A csoport pszichodinamikája a spontán folyamatban szin-

* Próbatételek, vignetták, protagonista játékok többféle formája, pszicho-

dráma, énrészek játéka, álomdráma vagy a fúziós mesedráma, ahol kevere-
dik a mesei és a reális konfliktusok megdolgozása stb. A hosszú csoporto-
kon ezekből rengeteg van.
** A személyiségfejlettség és az aktuális énerők befolyásolják. Elméleti
alapjait a Katathym Imaginatív Pszichoterápia és a hipnoanalízis adja.

264
te mindig megváltoztatja a foglalkozások menetét, így sokszor
kell improvizálni. A mese-élések nem tervezhetőek, ezért a pró-
bák összeállításakor
1. a gyakorlatokban látott, majd az önként megosztott szemé-
lyes tapasztalatok,
2. a mátrix-feldolgozás során körvonalozódó személyes mintá-
zatok (a konfliktus helye, jellege, a mesei rend érzékelése, a
szereplővel azonosulás, a vágyott motívumok stb.) alapján,
illetve
3. az egyedi meséléskor jelentkező diagnosztikus jelzések-
kel körvonalazódik, hogy ki milyen próbatételt kap. Ennek
megfelelően a dramatikus próbatételek vagy töltekeztetőek,
vagy konfrontatívak, vagy transzformatívak, ill. ezek ötvözé-
se is megtörténik, ahol az egyéni szükségletek alapján egyik
követheti a másikat. Az egyéni folyamatokat tovább alakít-
ják a segédszerep-tapasztalatok is. Ezek aztán igazán sok
meglepetést tartogatnak! A csoportok végét búcsúszertartá-
sokkal zárjuk. Az utókövetésben várom az élménynaplókat,
amelyekre reflektálok.

A Békakirályfi-próba

Bemutatásképpen lássunk egy Békakirályfi-próbát, amely egy

Mesés Mátka workshopon zajlott. A csoport 8 fővel indult,
plusz az asszisztensem és én voltunk jelen. Hősünk bemutatá-
sa után elmesélem a próbatételt és a fiú átalakulását. A neveket
megváltoztattam.
Athos, 23 éves, egyedülálló, programozó mérnök. Meséje*
A békakirályfi eredeti, falhoz csapós verziója.
Személyes mintázata: apai, férfi energiák hiánya, az ezekhez

* A mesét én javasoltam, mert sokszor élt olyan poénokkal és mély ciniz-

mussal önmaga felé, hogy egyszer azt találtam mondani neki, olyan undok
béka néha, hogy legszívesebben a falhoz csapnám.

265
 való kapcsolódás félelme. Az indulatok, agresszív és szexuális
energiák erőteljes elfojtása, intimitástól és kapcsolódástól va-
ló félelem.
Kérdése: „Nekem nagyok az elvárásaim? Én akarok/várok so-
kat?"
Mátrixában a hős: A Békakirályfi.
Ő: A Békakirályfi.
Helyszíne: A királylány budoárja.
Konfliktusa: A bolondját járatja vele a lány, éretlenség. Hoz-
záírjuk az „undor"-t.
Ellenfele: A királylány.
Segítői: A király. Kiegészítjük az „érzésekhez való hűség"-gel.
Vágyott tárgy, motívum: Aranygolyó, átváltozás.
Próbája: Falhoz csapódás.
A kétnapos rákészülés során próbáról próbára lépdeltünk.
Az első próba egy „Holle Anyó szorgos lánya" játék volt. A má-
sodik Hófehérke erdeiház-építő próbája, ahol az egész csoport
alkotta a törpék házát. A harmadik Nemtudomka próbatéte-
le, aki találkozni szeretett volna a Deszkavári királyfival. A ne-
gyedik Hamupipőke anyja halálához kapcsolódó bűntudatá-
ról szólt, amelyben Athos volt az igazi apa, akinek valós helyét
egyébként elfoglalta az igazi anya egy korábbi, elgyászolatlan
szerelme. Az ötödik a Békakirályfi próbatétele lett.
Athos már a workshopba érkezéskor is rengeteg önismereti
élménnyel bír, de szkizoid személyiségszerkezete és magas in-
tellektusa miatt nehezen fejlődik a kapcsolatok terén. Humo-
ra sajátságos, karcosan éles, szórakoztató. Emellett kedves és
figyelmes fiú. A csoportmunka kifejezetten jót tesz neki. Bár
mese-élő játékra a workshopig nem kerített sort, a tarisznyá-
jában volt már egy ikervesztéses gyászfeldolgozás, az ebből
megindított (újra)születés, rengeteg bodywork, valamint egyé-
ni terápiás élmények. A próbájában azt kellett elérnie, hogy az
undok béka felét is megértse, és átalakítsa. Jobb esetben az ön-
magával való elégedetlenségét is megsemmisítse. A mesemát-

266
rix megdolgozása során feltűnően erős jelzései voltak: a vágya-
kozása és az éhsége, illetve hogy végre jókat ehet az asztalnál.
Ezt sokáig ecsetelte meséléskor, amit a részéről pozitív jelzés-
nek ítéltem, mert korábban az ételek sem jelentettek nagyobb
örömöt számára. így lett segítőnk az „érzésekhez, érzetekhez
való hűség" is. Mivel a királylány mellett, az ágyban látta ma-
gát, a próbatétele is innen indult.
Nyitóképnek berendeztük a hálószobát és az ágyat. Athos ki-
választotta a királylányt, aki Szofi lett, és elkezdtük a dramati-
kus szerepcserés kapcsolatfelvételt. A játékban minden mondat
a fiútól indult,* így a különböző szerepekben a kivetített önma-
gára reagálhatott. Szofi elképesztően beleélte magát az undoro-
dó királylány szerepébe, szinte hisztériáig vitte a játékot. Aznap
reggel jelezte, hogy az éjszaka folyamán nagyon beakadt neki ez
a mese, és úgy érzi, dolga van vele. Örült, hogy most megélheti
mind a két oldalt. A játékuk egyszerre volt mókás és tragikus.
Ami érdekes volt, hogy amikor Athos játszotta a királylányt, a
„békafi"-lány nem tudta úgy felbosszantani, undorítani, hogy
falhoz akarja csapni. Ki kellett provokálni belőle. Egy nagy ka-
napét választottunk falnak. Technikailag nagy lendülettel rá
kellett dobni a másikat. Egy másik fiút kértem fel, hogy tartsa
a kanapé hátát, hogy ne billenjen és csússzon el. Amikor Athos
előjátszásul falhoz csapta a békát, könnyűnek találta. Szofi ki-
csit nyekkent a szófán. Ekkor szerepcserében több lányt kértem
meg, hogy segítsenek Szofinak ugyanebben, mert Athos nehéz,
vastag csontú srác. Én a kanapé mögött álltam, hogy ha dőlne,
megtartsuk. A négy lány nehezen összehangolt, többszöri pró-
bálkozás után végül sikeresen rádobta a fiút a szófára - falhoz
csaptuk a Békakirályfit. Ahogy Athos szétplaccsanva kanapét
fogott, szétvetette kicsit kezét-lábát, majd ebben a hanyattve-
tett béka-pózban egy darabig csak némán feküdt, s könnyes

* A segédszereplők ezeket a mondatokat ismétlik vissza, némi érzelmi és

viselkedéses ráerősítéssel.

267
szemmel a plafont bámulta. A csönd sűrűsödött. Bekuporod-
tam a fejéhez a szófa sarkába, figyeltem őt, majd halkan beszél-
getni kezdtünk. Kértem, mondja ki, mi van benne. Egy darabig
csak a félelmek, a kétségek és a szorongás bugyogtak fel belőle.
Igyekeztem vele olyan emlékeket felidéztetni, amelyekben tel-
jesen másképpen viselkedett, és tudott cselekedni a kétségei és
a félelmei ellenére. A férfivá válásról és a királyfi-alakúságról is
beszélgettünk. Azt hiszem, elég sokáig voltunk így. A kanapén
létrejött időtlenség burkában nem észleltem mást.* Állt a leve-
gő. „Fal-tartó" Danink a saját játékában megtalált Király-tar-
tásban állt őrt a hátunk mögött. Szofi királylányként kupor-
gott az ágyon. Néha kinéztem rá. Néha Athos is kinézett rá, és
csak jobban kétségbeesett - fényévekre érezte magát a királyfi-
ságtól. Azt mondtam neki, hogy első lépésnek talán elég az is,
ha végre nem egy békaként fekszik így kiterülve, hanem egy-
szerűen csak ember lesz. Ekkor felült és megmerevedett. Én is
úgy ültem át, ahogyan ő. Megkértem, nézzen rá a királylány-
ra. Szofi lélegzetelállító volt, ahogy ott térdelt türelmesen, ha-
talmas barna szemeivel, sötét fürtjein bíbor selyemkendővel.
Athosnak nem volt egyszerű dolga - most hogyan közeledjen,
ha eddig undorító volt, amit csinált? Ekkor felálltunk és milli-
méterről milliméterre közeledtünk. Itt már az énrész-techni-
kába és mozgásmeditációba folytunk át, aminek a szerep-segí-
tők saját megélése is szerves része. Kiderült, hogy a lány alig
várja a királyfit, de előbb az is kell, hogy bízni tudjon, tényleg
a királyfi áll már előtte, és királylányként legalább annyira fél
a következőktől, mint a fiú. Ekkor letérdelt Szofihoz, hogy azo-
nos szemmagasságban legyenek. Tesztként megérintette, majd
megfogta a kezét, felsegítette, és sokáig csak némán álltak egy-
mással szemben, tartva a szemkontaktust. Ekkor már tapint-
ható volt körülöttünk az a sűrű, fényes „Jelenlévő". Intenzív
energia mozgását jelezte. A hosszú csöndben végül meg kel-

* Ilyenkor az asszisztensem figyel a csoportra.

268
lett érintenem Athos hátát, mert úgy észleltem, leblokkolt, és
ki kell oldani.* Előre jeleztem neki, hogy el tudja fogadni. Ezt
követően lassan megmozdultak, egymás szívére tették a kezü-
ket. Én óvatosan hátráltam, ami elég nehezen ment a sűrű tér-
ben. Ahogy elértem a kanapé szélét, az erők elengedtek - le-
ültem rá. Ők ketten megölelték egymást, ekkor kitört belőlem
egy könnytelen sírás. Nagyon ritkán van ilyen hatás, de ilyen-
kor hagyni kell, hogy átmenjenek rajtam az impulzusok. Pár
szaggatott légzés után vettem egy nagy levegőt, és visszatértem
az erőtér széléhez. Athos és Szofi lassan bontakoztak ki az öle-
lésből. Mosolyogtak. Bármi fordult is át, nagy erőkkel történt.
Itt megállhattunk, és ők még egy öleléssel búcsúztak. Vissza-
ültek a helyükre, leszedtük a színpadot, majd kis szünet után
folytattuk. Athos a királyfi-létet egy Macskacicó játékban to-
vábbi megélésekkel mélyítette el magában.
Ezt követően folytatta egyéni terápiáját. Jelenleg sok mesé-
vel, képpel dolgozunk. Felmondott a munkahelyén, és majd-
nem megduplázta az új helyén egyébként is igen szép fizetését.
Új teamben dolgozik, és a nőkkel kapcsolatban is egyre érdeke-
sebb tapasztalatokról számol be. Bátrabb és kezdeményezőbb.
A szemkontaktust egyre gyakrabban veszi fel, és tartja meg az
utcán is. Az eddig hárított, apjával való kapcsolatán, valamint
a gyökerein is elkezdtünk dolgozni. A nőkről a mesékből tanu-
lunk.
A játék Szofiban is erős változásokat indított el. Kiderült,
hogy saját kapcsolódási nehézségeinek hátterében olyan undor
traumája húzódik, amit még kicsi gyerekkorában élt át azzal
kapcsolatban, hogy nem tartották tiszteletben az intim hatá-
rait és az érintés-szükségleteit. Azóta vele is folyamatosan dol-
gozunk ezen.
Ahogy a fenti eset is mutatja, egy kétnapos workshop élmé-

* A bodywork miatt az érintés megszokott dolog. A terapeuta is érint,

vagy átmozdítja a testhelyzetet, ha az intuíciója dolog erre biztatja. Jobb az
érzetekre hallgatni, mint elhárítani őket.

269
nyei nagyon sok irányban tudják elmozdítani az egyéni fej-
lődést. Kiegészítik, és/vagy katalizálják a hosszabb egyéni, és
csoportos folyamatokat, illetve - az élménynaplók alapján -
további szakmai beavatkozás nélkül is átmozdítják a hétközna-
pi elakadásokat. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy egy
hosszú csoportos meseterápiás fejlődési út hozza el a leginten-
zívebb változást, főleg ha kiegészül egyéni konzultációs vagy
hipnoterápiás munkával is.

Felhasznált irodalom

Antalfai Márta (2006): A női lélek útja mondákban és mesék-

ben. Budapest, Új Mandátum
A békakirályfi. http://mek.oszk.hu/10100/10149/10149.htm#l
Bly, Robert (2000): Vasjankó. Budapest, Európa
Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban és
a mindennapokban. Budapest, Magvető
Daubner Béla - Kalo Jenő (2005): A tudattalan nehezen jár-
ható ösvényén I-II. Budapest, Integratív Pszichoterápiás Egye-
sület
Estes, Clarissa Pinkola (1996): Farkasokkal futó asszonyok.
Budapest, Édesvíz
Korbai Hajnal (szerk.) (2010): Az aranytök. Terápiás történe-
tek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest, L'Harmattan
Peseschkian, Nossrat (1991): A tudós meg a tevehajcsár.
Budapest, Helikon
Pressing Lajos (2009): Az égig érő fa. Pilisvörösvár, Pilis Print
Von Franz, Marie-Louise (1998a): Archetípusos minták a me-
sében. Budapest, Édesvíz
Von Franz, Marie-Louise (1998b): Az árnyék és a gonosz a
mesében. Budapest, Európa

270
 Birtalan Balázs

KIRÁLYNŐ A KÖRTEFÁN*
Egy integratív rövidterápiás eset bemutatása

(Részletek)

„A boldogság kék madarát csalogattuk be - de bi-

zony nem lehet kalitkába zárni. Már tudom, hogy
más kertekbe is ellátogat. De csalogatni kell, morzsá-
val és finom magvakkal. Hát én most már lesöpröm
az asztalt, és nem a kukába dobom a morzsát, ha-
nem az udvaromra. Mostanában egyre többet látom
csipegetni a teraszon..."
(Emőke a terápiáról)

Bevezetés

Az alábbiakban egy integratív szemlélettel vezetett rövidterá-

piás esetet mutatok be ülésről ülésre, a kliens kifejezett enge-
délyével, az érintett szereplők nevének és lakhelyének szokásos
megváltoztatásával. A terápia 2013. november és 2014. május
között zajlott, heti rendszerességgel, huszonegy ülésben, alkal-
manként 60 perces időkeretben.
A negyvenöt éves Emőkét a Young-féle sématerápiáról
(Young-Klosko-Weishaar 2010) írott cikkeim (Birtalan 2013a)
fogták meg, ezeken keresztül talált el hozzám, így közös mun-
kánk módszerkereteit kezdetben ez az önmagában is integratív
megközelítés határozta meg. Ez hamarosan kiegészült a tranz-
akció-analízis (TA) fogalmi készletével és gondolatvilágával
(Stewart-Joines 1998). Ugyancsak helyet kapott a beszélgeté-

* Az esettanulmány teljes szövege a www.metamorphoses.hu címen ér-

hető el.

271
sekben a Marshall B. Rosenberg nevével fémjelzett erőszak-
mentes kommunikáció (EMK) (Rosenberg 2001) is, amelyet
terápiás munkám során rendszeresen alkalmazok, elsősorban
nem is mint kommunikációs modellt, hanem mint a kognitív
átkeretezés hatékony eszközét (Birtalan 2011).
A terápia ötödik ülésén döntő változás történt a folyamatban,
amelyet egyikünk sem láthatott előre. Ekkorra már világossá
vált mindkettőnk számára, hogy Emőke egyik elsődleges prob-
lémája a nőiség. A beszélgetés egy pontján minden átmenet
nélkül eszembe jutott a Hamupipőke című mese, és úgy gon-
doltam, érdemes lenne megpróbálnunk, hogy vajon előrébb tu-
dunk-e jutni a Metamorphoses Meseterápiás Módszer (Boldi-
zsár 2010) alkalmazásával.
Ezt követően hét ülésen keresztül dolgoztunk a mesével. Ne-
kem ekkoriban zajlott a 120 órás meseterapeuta-képzésem, és
- részint ennek keretében - folyamatos e-mail kapcsolatban
álltam dr. Boldizsár Ildikóval. így a meseterápiás munka az ő
szupervíziója mellett zajlott.
Az amúgy racionalizáló kliens kezdetben berzenkedett a szá-
mára merőben újszerű megközelítéssel szemben. Ellenérzé-
se azonban hamarosan oldódott, és a mese feldolgozásával jó
alapot teremtettünk a további terápiás munkára, amely aztán a
standard kognitív terápia (Beck 2002) útján haladt, és jutott el
a lezárásig.
[-]

A terápia kezdete

Emőkében negyvenöt éves, korpulens alkatú, jó kedélyű, har-

sány nőt ismerek meg, aki restaurátorként dolgozik. Elvált,
egyedül neveli érettségiző fiát. Gyorsan megtaláljuk a közös
hangot, az első percben összetegeződünk.

272
 Ama bizonyos cikkben az elkerülő megküzdési stílus leírá-
sában ismert magára. Saját meglátása szerint egyetlen mala-
daptív viselkedése van: az evési kényszer. A beszélgetés során
egyetértésre jutunk abban, hogy az elkerülés jellemző rá; ezen
belül - a túlevés mellett - mind az eltávolodásra., mind a közö-
nyösségbe burkolózásra találunk példát az életében.
Igyekszik nem megbántani másokat; ha a véleményét el kell
mondania, inkább célzásokat tesz. Sok barátja van; bárhová
megy, kedvelik. Nemigen kap negatív kritikát, de ha nem fe-
lel meg a (vélt vagy valós) elvárásoknak, „lelki beteg tud lenni".
Van, hogy bekapcsol nála a késztetés, hogy „még jobban kéne
teljesíteni".
Tisztázzuk, hogy hozott problémája (az evési kényszer) csak
tünet; egyértelművé teszem, hogy konkrétan ennek megszün-
tetésére nem tudok szerződni, a tünet mögötti érzéseivel és hie-
delmeivel azonban dolgozhatunk.

Az első interjú és az anamnézis összefoglalása

Az alábbi összefoglaló túlnyomórészt az első két ülés során

elhangzottakra épül, de szerepelnek benne későbbi informá-
ciók is.

Család és előtörténet

Emőke Székesfehérváron született, szülei második életben ma-

radt, nem tervezett gyermekeként. Bátyja, József nyolc évvel
idősebb. Korábban két koraszülött testvérük halt meg. A báty-
jával soha nem voltak bevonva a családi életbe.
Anyja 75 éves, szikár, szigorú asszony. Varrónő, otthon dol-

273
gozott. Felelősségtudó, szabálykövető ember, akit soha nem be-
csültek meg. Apja 82 éves, gépkocsivezető volt. Rideg, nem túl
empatikus, konfliktuskerülő. Emőke szerint a szülei életük so-
rán egyszer sem beszélgettek egy jót. Anyja annyit várt volna el
az apjától, hogy kiálljon mellette, de hiába. Egyszer az apja hat
hónapos terhesen otthagyta az anyját az útszélen, a téli éjsza-
kában, mert ő már fáradt volt és haza akart menni. A házasság-
ban amúgy mindig az apja mondta meg az anyjának, mit kell
gondolnia. Most az anyja a főnök, és az apja visszakapja a dol-
gokat.
Anyja sok bűnt követett el ellene; amikor Emőke serdülő volt,
ellenségek lettek. Egyik szülő sem képes kimutatni a szeretetet.
Nem emlékszik, hogy valaha is megölelték volna. 14 éves korá-
ban volt egy szuicid kísérlete: egy este fölvágta a bal csuklóján
az ereket. A szülei csak másnap vitték be a kórházba, és ott le-
tagadták, hogy mi történt. Később is úgy tettek, mintha sem-
mi nem történt volna. Megalázottnak, elhagyatottnak érezte
magát. „Ott kellett volna hogy legyen az anyám mellettem." Az
egész történetet nagyon szégyelli; két barátnőjén kívül senki-
nek nem beszélt róla.
Amikor Emőke pár éve beteg lett, az anyja elkezdte kimutat-
ni felé a szeretetét, de ő ezt már szánalmasnak érezte.
Jelenleg is Székesfehérváron él, együtt a fiával, Zalánnal, aki-
vel szerető, élő a kapcsolata. Sok barátja van, közülük néhányat
tekint jó barátnak.

Iskola, munka

Felsőfokú tanfolyamot végzett, szilikát-restaurátor. Ásatási ke-

rámiákat restaurál. Felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára,
de a férjétől nem kapott támogatást, így inkább a gyerekneve-
lést választotta. Leszázalékolása (lásd alább) óta egy múzeum-
ban dolgozik négy órában.

274
 Szexualitás, párkapcsolat

Anyja a nőiséget bűnös dolognak gondolta.

Emőke 1993 szeptemberében kötött házasságot Edével, aki-
ről már akkor lehetett tudni, hogy sokat iszik, de aztán kide-
rült, hogy alkoholista; hat évig kokainozott is. 1994-ben szü-
letett Zalán, aki nem volt betervezve; most díszítő szobrásznak
tanul. A házasság kezdettől fogva nem volt jó. Ede a megfelelő
gombokat nyomogatta rajta: Emőke azt gondolta, hogy Ede vi-
selkedése tőle függ; Ede azt éreztette, hogy Emőke nem ad neki
eleget. Amikor terhes lett, csalódott volt, mert magára maradt
ezzel, majd a gyerekneveléssel is. Tíz éve váltak el, de nehezen
ment a szakítás. „Bután viselkedtem" - mondja; szerinte az
anyjától tanulta ezt.
Négy éve „beleragadt egy párkapcsolatba" Andrással, aki
„kényelmes, kiégett, lusta disznó". András részéről titkos a
kapcsolat, nem tudja őt felvállalni. Amíg Ede lerombolta a nő-
iességét, András „az egekbe emelte", ami jó - de kevés. Négy-
szer dobta ki, de nem akarja őt elveszíteni.

Problémák

Három koponyaműtétje volt pseudo tumor cerebri miatt; 2010-

ben leszázalékolták. A műtétek óta látótér-kiesése van, de au-
tót vezetni tud.
Evési kényszere van, főleg esténként: degeszre eszi magát,
és ettől oldódik a szorongása. Ezt részint a terhességéhez köti,
részint a nőiességhez, amellyel kapcsolatban sokat sérült ser-
dülőkorában. A lelki terrort nehezen tudja kezelni; amikor a
szülés után elkezdett hízni (jelenleg 30 kilóval több, mint lány-
korában, de ha csak tízzel kevesebb lenne, már jól érezné ma-
gát), Ede megalázta nőiességében, „Mackómamának" csúfolta,
és ez rossz volt neki. Mindig azt hiszi, hogy már letudta az evé-

275
si kényszert, de az aztán észrevétlenül újra „beharapja a fejét".
A válás előtt egy évig járt pszichiáterhez; gyógyszert is kapott
az evési zavarára, de további öt kilót hízott.
Kifelé határozottnak látszik, mert azt hiszi, a bizonytalansá-
got nem szabad kimutatnia; ennek ellenére sokszor elbizonyta-
lanodik.

Út a meséig

Emőke a harmadik ülésen beszél a 14 éves kori öngyilkossági

kísérletéről, amelyet utólag egyértelműen figyelemfelhívásnak
tart. Nagy zavarban van, nehezen beszél róla. Megkönnyíten-
dő a helyzetet, a kölcsönös bizalom jegyében mesélek neki a sa-
ját életemről. Ez jótékony hatásúnak bizonyul, oldja feszültsé-
gét. Hónapokkal későbbi visszajelzése szerint ez a beszélgetés
fordulópontot jelentett kapcsolatunkban.

Az eddigiek összegzése

Az ötödik ülésre már kialakult bennem Emőkéről egy aránylag

koherens kép. Mind a sématerápiás, mind a tranzakció-anali-
tikus megközelítés, mind pedig a szociális atom egy olyan nő
képét mutatja, akit élete során rengeteg megaláztatás ért. Hi-
teles szeretetet és törődést nem kapott, bántást és elvárásokat
viszont annál többet. Megerősödött, megkeményítette magát.
Fájdalmait többnyire nem éli meg, ha mégis, akkor is csak ti-
tokban; kifelé a harsány jókedv álarcát viseli. Nincs engedélye,
hogy önmaga legyen - elsősorban is, hogy öntudatos, büszke
nő legyen.
Míg a gátló parancsairól beszélgettünk, kezdett kibontakoz-

276
ni előttem egy kép: egy nőt láttam magam előtt, akinek a ren-
deltetése az lenne, hogy királynő legyen, aki ragyogó pompá-
ban uralkodik a birodalmán; ehelyett szürkén és szurtosan
gubbaszt egy tűzhely hamujában, és engedelmesen válogatja
a lencsét - és ha nem változtat valamin, ezt fogja tenni halá-
la napjáig. Azaz fölrémlett előttem Hamupipőke meséje, és ar-
ra gondoltam: elképzelhető, hogy a Metamorphoses Meseterá-
piás Módszer (továbbiakban: meseterápia) segítségével sikerül
megtalálni életében az elakadás pontjait, és talán a továbblépés
útjára is rátalálunk. Biztosra természetesen nem mehettem, de
úgy gondoltam, egy próbát megér a dolog.

X-

Az óra végén jártunk már, nem sok lehetőség maradt a magya-

rázkodásra. Egyszerűen rákérdeztem, hogy ismeri-e a Hamu-
pipőkét. Persze, ismerte gyerekkorából, az autentikus fordítás
(Grimm, J. - Grimm, W. 2009; Márton László fordítása) azon-
ban nem állt rendelkezésére. Fénymásolatban odaadtam neki,
és javasoltam, hogy olvassa majd el - aztán lesz, ami lesz.

A mesével végzett munka

A hatodik ülésre két héttel később került sor. Azzal kezdte,

hogy túl van a kezdeti „hülyén érzem magam" szakaszon. Idő-
közben Andrásnak egyszer kifejezte az elvárásait, és ez jó ér-
zéssel töltötte el.
A mesére reflektálva a következőket mondja:

Az anyának bárgyú tanácsai voltak. Az apa sem értékelte

az anyát, hiszen nemsokára újból nősült. Hamupipőke sem-
mit nem kért a vásárból - nem is kapta meg. El is hitte, hogy

277
 a hamuban a helye - az anya alájátszott rendesen. Az apá-
nak kellett volna mellette állnia. Nem tudott magán segíteni
- egy varázslat segített rajta.

Dühös ettől a mesétől, mégpedig az apára. A mostohát az any-

jával azonosítja, az apát meg az apjával, aki „nem vágott az asz-
talra".
Azt szeretném, ha kapcsolatba kerülne a mesével, ezért arra
kérem, hogy csukott szemmel lépjen be a mese világába, és hoz-
zon magával onnan egy illatot (vadgesztenye), egy hangot (tö-
meg morajlása), valamint egy tárgyat (cseréptál). Aztán fölte-
szem a meseterápia alapkérdését: hol látja önmagát a mesében?
Azt feleli, hogy a konyhában - ez visszaigazolja számomra,
hogy jó ötlet volt a meséhez nyúlni. Aztán később hozzáteszi,
hogy a ház előtti füves réten is látja magát; ezzel ezen a ponton
nem kezdünk semmit, de öt alkalommal később ugyanerre a
kérdésre megint ezt feleli majd - a kép akkor nyer értelmet.
Megkérdezem, hogy szerinte mi a mese konfliktusa (tétje).
Első körben annyit fogalmaz meg, hogy „Hamupipőke saját
boldogsága, léte". Arra, hogy mije sérült meg Hamupipőkének,
azt feleli: „az egója, a biztonsága; nem maradt védelmezője."
A következő lépés a segítők és az ellenfelek beazonosítása.
Segítőként a galambokat nevezi meg, majd az anyát, azzal,
hogy „adott egy használhatatlan tanácsot". („Légy jámbor és
jó.") Rákérdezek, hogy alakult volna a sorsa, ha nem „jámbor
és jó". Rájön, hogy akkor nem érte volna el a célját, tehát pon-
tosítjuk: a tanács abban a környezetben (önmagában) volt hasz-
nálhatatlan; kellett hozzá a külső segítség - így viszont a cél fe-
lé segítette.
Az apát is föl lehet venni a segítők sorába, minden töketlen-
sége ellenére. Kognitív szinten reflektálva tisztázzuk, hogy a kis
segítség is segítség, illetve, hogy az eredendően negatív szituá-
cióban (szereplőben) is lehet és érdemes megtalálni a pozitívu-

278
 mot. A királyfiról azt mondja, hogy „ő csak ott volt". Én azon-
ban felsorolom a mese szövege alapján, hogy mennyire aktívan
tevékenykedett a királyfi, így aztán belátja, hogy ő is segítő.
Az ellenfelek: a mostoha és a két mostohalány.
Majd megkérem, hogy mondja el a történetet egyes szám el-
ső személyben. A megfelelő ponton félénken megkérdezi, hogy
érzést is kifejezhet-e, és az engedélyre azt mondja: „legszíve-
sebben agyoncsaptam volna ezeket a mostohákat, de nem volt
merszem szembeszállni velük."
A gallyat dacból kérte az apjától: „vedd már észre, hogy én is
létezem!" A mulatságról úgy érezte, hogy ő is odavaló. A tör-
ténet szintjén eddig jutunk a mesében, ugyanis belekérdezek,
hogy mit is jelent, hogy „odavaló".
Apránként összerakjuk, hogy ő is szép, jó és értékes, csak ép-
pen mindez nem látszik a hamuban. Nem önként választotta,
hogy elrejti az értékeit, de azt önként engedi, hogy ne látszód-
jék. Nincs elég háttere, elég önbizalma. „Mihez?" - kérdezem,
és azt feleli, ahhoz, hogy az asztalra csapjon.
Mivel úgy gondolom, ez az indulatos válasz csak a felszínt sú-
rolja, finoman konfrontálom: „asztalról nincs szó a mesében."
Majd kérem, hogy önmagára vonatkoztatva fogalmazza meg,
mi az, amihez nincs elég háttere, önbizalma. „Ahhoz, hogy ön-
magam szépnek, jónak és értékesnek mutassam meg." Itt lát-
szik, hogy megérintődik, és azt kérdezi: „de miért nincs elég
önbizalmam?" Majd hozzáteszi, hogy fél megmutatni a szép és
jó oldalát.
Innen átkanyarodunk a segítség elfogadásának témájára. Rá-
mutatok, hogy a mese éppen ezt tanítja: hogy igenis van lét-
jogosultsága a segítség elfogadásának. Kiderül, hogy ez meny-
nyire nehéz neki, de a mese segít beláttatni ennek jogosságát.
Azt mondja, Hamupipőke szerencsés volt. Én cáfolom ezt:
a mese nem beszél a szerencséről; ellenkezőleg: Hamupipő-
ke nagyon is tudatosan volt jelen (naponta háromszor kijárt a

279
sírhoz, imádkozott stb.). Majd megkérdezem, hogy meg tud-
ná-e fogalmazni most már árnyaltabban a konfliktust, de egye-
lőre nem vállalkozik rá.

Egy hét múlva azt mondja, elég jól van most. Andrással eltöl-
tött két napot egy wellness-szállodában, ahol jól érezte magát,
minden klappolt, minden őérte volt. „Mégsem voltam benne
teljesen", mondja. Ismerős érzés neki: olyan, mint amikor a volt
férjével megromlottak a dolgok. Tudja, hogy ez „egy folyamat
kezdete", és ez „egy kis szomorúsággal töltötte el", mondja, kis
nevetéssel kísérve. Ehhez hozzáteszi, hogy elfáradt „az András
kerítésén kívül való futkározásban", és elfogadta egy másik fér-
fi (Csaba) közeledését (beszélgetés szintjén). Ő is ugyanez a ka-
tegória, mégis azt jelenti számára, hogy „van élet András után".
Visszajelzem neki az említett „kis nevetést", és beszélek ne-
ki az akasztófa-nevetésről mint sorskönyvi markerről. Tisztáz-
zuk, hogy a negatív érzések kimutatása le van tiltva nála, sőt
az is, hogy a negatív eseményeket egyáltalán lereagálja. Megbe-
széljük, hogy ez az Érzelmi gátoltság séma megnyilvánulása.
A mesével nem foglalkozott a héten. Nem érzi magához kö-
zel a mesével való foglalkozás műfaját; nincs meggyőzve arról,
hogy ez bármit segítene neki.
Úgy gondolom, a továbblépéshez, az ellenállása oldásához
szükséges némi edukációs munka, ezért mesélek neki a me-
sékről általában; beszélek neki az archaikus tudatról, a kódok
megnyitásáról, a mesék fennmaradásáról. Ezeket megérti, és
látszik, ahogy elkezd érdeklődést mutatni. Megmutatom neki
a mese intrapszichés szinten történő értelmezésének lehetősé-
gét: tisztázzuk, hogy a mesének minden szereplője mi magunk
vagyunk. Példának okáért a mostoha is ő maga, akit a múltkor
„legszívesebben agyoncsapott volna", és aki nem engedi el őt a
bálba.

280
 Beszélek neki Berne Sorskönyvének kiindulásáról, misze-
rint az életben vannak békák és vannak hercegek/hercegnők,
és akik békaként élnek, azok várják a megváltó csókot (Ber-
ne 1997). Ehhez kapcsolódóan érdekességként elmondom,
hogy a Békakirály és Vashenrik című mese eredeti verziójában
(Grimm, J. - Grimm, W. 2009; Márton László fordítása) szó
nincs a béka megcsókolásáról: ott a királylány dühösen falhoz
vágja a békát. Egyetértésre jutunk abban, hogy mindannyiunk
célja, hogy királlyá/királynővé váljunk saját életünkben, és ab-
ban is, hogy ő jelenleg nem az. Ebben tehát van mit tanulnia
Hamupipőkétől, hiszen neki sikerült. Az tehát a dolgunk, hogy
megnézzük, Hamupipőke hogyan csinálta. Menet közben ezt
fogalmazta meg tanulságként: „ha elég állhatatos és jó vagyok
önmagammal, akkor meg fogom kapni az üvegcipellőt."
(E megállapítással utólag is egyetértek, de a kép teljességé-
hez hozzátartozik, hogy a mese tanúsága szerint az üvegcipel-
lő megkapása messze nem elég a megváltáshoz. A jóval később
exponálódó - és a jelen esettanulmánycímébe is bekéredzkedő
- körtefa-motívum épp erre világít majd rá.)
A továbbiakban ismét a mese tétjét keressük. Rákérde-
zek, hogy miben volt deficites Hamupipőke, és felolvasom ne-
ki a mostoha mondatait. Alapos rávezetés után végül ő maga
mondja ki a „nőiesség" szót. Amikor megerősítem, és elmon-
dom, hogy igen, ezt a mesét úgy tartjuk számon, mint ami a
nőiességről szól, az láthatóan nagyon eltalálja.
Megkérdezem, mit jelent nőnek lenni. Ezeket sorolja: finom-
ság, báj, simulékonyság; megadni magát egy férfinak (azaz rá-
bízni magát) - ez nem megy neki. A nőiségben továbbá egy-
szerre lát alárendelt szerepet és hatalmat. E ponton ötlik fel
bennem, hogy esetleg hasznára válna Boldizsár Ildikó Király-
lány születik című meséje (Boldizsár 2009), de egyelőre nem
hozom szóba.
Az ülés végén még ráirányítom a figyelmét a királyfi szere-
pére, mondván, hogy Hamupipőkének a saját kvalitásaiból

281
csupán arra futotta, hogy elmenjen háromszor a bálba, aztán
háromszor meg is szökjön. Hangsúlyozom, hogy meg kell ma-
gában találni azt a királyfit (animus figurát, férfi minőséget),
aki segít neki, hogy királynővé válhasson a saját életében.
Kérem, hogy olvassa el többször a mesét, és húzogassa alá
azokat a mondatokat, amelyekről úgy érzi, hogy „szólnak vala-
miről", tehát amelyekkel dolgunk lehet.

Ezt követően két alkalom kimaradt. A következő találkozáskor

lelkesen meséli, hogy Csaba, akivel amúgy megvan a kölcsö-
nös vonzalom, azt mondta, hogy ő többet érdemel egy silány,
szeretői kapcsolatnál. Ennek örömére kirúgta Andrást (sokad-
szor), és retteg, hogy egyedül marad. Ezzel együtt most lelkes,
és úgy érzi, van miért felkelnie. Azt mondja, eddig rossz tavak-
ban horgászott: kedves, de megközelíthetetlen férfiakat válasz-
tott - mint amilyen az apja (Érzelmi depriváció séma).
A mesével való munkát azzal folytatjuk, hogy elkezdjük
„megvarrni a báli ruháját", azaz összeszedjük, hogy melyek
azok a pozitív tulajdonságai, amelyek miatt megérdemli, hogy
normális kapcsolata legyen. Ezeket leírja, és mindegyikhez
hozzáír egy konkrét bizonyítékot az életéből. A lista: tud sze-
retni, racionális, hűséges, humoros, gyengéd, szexi. Amikor el-
akad, kérem, hogy gondoljon egy számára nagybetűs Nő-re, és
nézzük meg, milyen is ő. Sophia Lorent mondja, és a rejtélyes-
ségét emeli ki. Ezzel a tulajdonsággal ő is rendelkezik. Utána
következik az, hogy „igényeit egyszerűen és lényegretörően fe-
jezi ki". Ezen a téren már vannak hiányosságai.
András kirúgásáról keresetlen egyszerűséggel azt mondja:
„falhoz basztam a békát." Ennek vele együtt örülök, ugyanak-
kor leszögezzük, hogy fontos lenne megdolgoznia az Önfelál-
dozás sémáját, látva a mögötte levő Elhagyatottság-instabilitás
alapsémát. Közös ötleteléssel keresünk számára viselkedéste-

282
rápiás házi feladatot, végül abban maradunk: amikor megveszi
reggelenként a fornettijét, kérje meg az eladót, hogy melegít-
sen rajta egyet. Ez kellően kényelmetlen számára, mégis vállal-
ható. A múltkori házi feladat (a mese aláhúzogatása) elmaradt;
továbbra is aktuális.

A következő ülést azzal kezdi, hogy már rég volt ilyen jól, és
ennek az oka a tudat, hogy a helyes úton jár. Ez annyit tesz,
mint tisztában lenni a saját értékeivel, és ezeket elismertetni
másokkal is. Szakmai sikere is van; elkezdte - jó értelemben
- használni az embereket. Beszélünk Edéről és a gyerektartás
kérdéséről; visszavonta a nemrég indított keresetet, mert meg-
állapodtak, hogy Ede havonta fizet majd egy Zalán nevére nyi-
tandó számlára. Beszélünk Zalánról is. „Kicsit rám van épülve"
- mondja. Körüljárjuk a leválás kérdését, részint sémák szint-
jén (Önfeláldozás és Érzelmi deprivációj, részint technikai szin-
ten (nyílt kommunikáció). Egy konkrét javaslat, úgy is, mint
tanulási terep mindkettőjüknek: Zalán kezdje el saját magának
készíteni a reggelit.
Megcsinálta a házi feladatot, és a következő motívumokat
emelte ki a meséből:
„Légy jámbor és jó, és akkor a Jóisten is megsegít." Ezt úgy in-
terpretálja, hogy amennyiben megfelelően viselkedik, akkor
egyrészt számíthat mások segítségére, másrészt a saját belső
erőire is.
A mostohatestvéreket Andrással azonosítja, aki sok mindent
megígért neki, de teljesíthetetlen feladatokat várt el; nevezete-
sen, hogy elégedjen meg a szeretői státusszal (értsd: maradjon a
helyén a hamuban).
Rákérdezek a lencseválogatásra, hogy van jelen az életében.
Ő a Facebookot mondja, amivel rengeteg időt eltölt. Tovább-
kérdezek, és aztán a „megvalósíthatatlan projekteken való gon-

283
dolkodást" említi, amely éveken át kitöltötte az életét: hogy ho-
gyan evickélt a párkapcsolatában találkozástól találkozásig,
miközben az egész nem vezetett sehova. „Dühös vagyok, hogy
ilyen hülye voltam" - mondja. Erre a mondatára az óra végén
visszatérünk.
Aztán Hamupipőkét említi a mese végén, aki a királyfival va-
ló találkozás előtt „tisztára mosta a kezét és az arcát". Neki is
„ki kell pucolódnia a salaktól".
Végül a mogyorófavesszőt említi, ami a könnyeitől nőtt. Er-
re azt mondja: „a bennem növő jó dolgok." Ezt helyben is ha-
gyom, de a könnyektől való növést kicsit kibontjuk még: nem
csupán a megtörtént fájdalmas eseményekről van szó, hanem
azok valós érzelmi megéléséről, a saját érzelmekhez való kap-
csolódásról. Felidézem neki a népmesékből az igazgyöngyöt sí-
ró királylány motívumát, és egyetértünk, hogy sem a hagymá-
val bedörzsölt szemből, sem az elfojtott, letagadott érzelmekből
nem lesz igazgyöngy. Utalok továbbá az örömtől való könnye-
zés lehetőségére: a pozitív érzelmeket is teljes mélységükben le-
het és kell megélni.
Ennek kapcsán, valamint a „hülye voltam" címkézésre visz-
szautalva, a legfontosabb tényekre és összefüggésekre szorít-
kozva röviden megismertetem az EMK lényegével. Azt mondja,
hazafele a vonaton végiggondolja, hogy a dühe mögött milyen
ki nem elégített szükségletek húzódnak meg.

Az állapota visszább esett, de mélyrepülés nem volt. Zalánnal

beszélt; ő megértette az önállósodás fontosságát, és elkezdte
csinálni magának a reggelijét. Az EMK-ról annyit jelez vissza,
hogy nem tudja leválasztani a gondolatait az érzelmeiről. Ez te-
hát további tanulás és gyakorlás tárgya lesz.
Időközben meghoztam a döntést, hogy felolvasom majd ne-
ki a Királylány születik című mesét, és ennek ezen az ülésen

284
jött el az ideje. Meseolvasás után tisztázzuk, hogy a női léthez
egyébként szükséges számos férfi minőséggel rendelkezik; hiá-
nyossága épp a női tulajdonságokban van - bár azért ezek sem
hiányoznak teljesen. Bántja, hogy a benne lévő értékeket nem
kezelte értékként.
A Hamupipőke ben most ismét a ház előtt látja magát, a kert-
ben, s ezúttal értelmet is nyer a kép: innen vissza is lehet lép-
ni, de ki is lehet lépni az egész helyzetből. „Vihar előtti csend",
mondja.
Szóba kerül ismét a béka falhoz vágása, azaz az Andrással
való szakítás. Kiderül, hogy nem ismeri magát a mesét, ezért
vázolom a szüzséjét, és rámutatok, hogy a falhoz vágás után a
béka átváltozik királyfivá - Andrással azonban semmi ilyesmi
nem történt. Ellenben egyetértünk, hogy a Békakirály és Vas-
henrik - intrapszichés szinten legalábbis - nem az ő meséje,
épp mivel a férfi minőségek nem hiányoznak nála.
A Hamupipőke intrapszichés megközelítésének azonban na-
gyon örül. Korábban tartott attól, hogy elakadtunk a mesével,
de ez így biztató út számára. Egyik belső tényezőként a félelmet
említi, és bátortalanul fölveti, hogy a mostoha talán ezt szim-
bolizálja. Megkérem, hogy beszéljen mostohaként egyes szám
első személyben. Elmondja, hogy félti a két édeslánya sorsát;
Hamupipőkét veszélyesnek tartja. Az ő gyerekei ugyanis kö-
zépszerűek, önzők és hamisak, és ha Hamupipőke kikerülne a
hamuból, meglátszana a kontraszt: kiderülnének a lányok ezen
tulajdonságai.
Visszafordítjuk mindezt az ő életébe: tudja magáról, hogy
alapvetően nem középszerű, önző és hamis, de benne is meg-
vannak ezek a tulajdonságok, mint mindenkiben. Márpedig
ezek - mint kiderül, különösen a középszerűség - nagyon ta-
szítják; neki fontos, hogy átlagon felüli legyen (vesd össze: Kö-
nyörtelen mércék-hiperkritikusság séma). Azaz ha Hamupi-
pőke elmenne a bálba, akkor - „nagy fának nagy az árnyéka"
alapon - igenis kiderülnének az egyébként aránylag rejtekben

285
lévő negatív tulajdonságai is - ennek szól a benne lévő mostoha
félelme; ez a félelem tartja Hamupipőkét a hamuban.

Hozzájutott egy kis kerthez, abban ültetget Zalánnal kony-

hakerti növényeket, a saját örömére. A dereka jobb, amióta
gyógytornára jár.
A mesében elveszett: próbálta az érzéseit beazonosítani az
egyes szereplőkkel, de nem sikerült. Ellenben megfogalmazott
egy régóta benne levő érzést (pontosabban gondolatot): „nem
vagyok elég jó" - azaz eljutottunk a Csökkentértékűség-szégyen
sémáig. Rákérdezek, hogy mit jelent „elég jó"-nak lenni, és ar-
ról kezdünk beszélgetni, hogy vajon önmagunknak kell-e meg-
felelni, vagy a környezetünknek.
De a mesénél maradunk, és sorra vesszük, hogy Hamupipő-
ke „elég jó" volt az anyja és az apja felé; valamint „elég jó" volt
a királyfi felé is, de neki csak a szép ruhájában. A mostohák-
nak azonban a szép ruhában sem felelt meg: nekik ő semmi-
lyen formában nem volt elfogadható. Ez kicsit meghökkenti.
Aztán megkérdezem, hogy Hamupipőke „elég jó"-e önmagá-
nak. Azt feleli, vannak hiányosságai, és az önmagába vetett hi-
tet említi. Itt átvált saját magára, és elmondja, hogy gyakran
vannak nagyon jó kezdeményezései, de elkezdi lebeszélni ma-
gát róluk; úgy alakítja az életét, hogy ne sikerüljenek a dolgok:
ezt nagyon sokszor megcsinálta kapcsolatokban és munkában
is. Rákérdezek, hogy hol van ez a motívum a mesében, de ma-
gától nem találja meg: rávezetéssel jön rá, hogy ott, amikor el-
megy ugyan a bálba, de a döntő pillanatban elszalad és elbújik.
Ez ismétlődik a mesében is. Ezt a kört a királyfi töri meg.
Itt tehát átkanyarodunk a királyfira - mivel a jelek szerint a
királynővé válásához szükséges a belső királyfi mozgósítása -,
és összeszedjük belső tulajdonságait, részint úgy, hogy királyfi-
ként egyes szám első személyben meséitetem vele a történetet.

286
Ezek szerint állhatatos, furfangos. Emellett felhívom a figyel-
mét, hogy képes volt odafigyelni a galambok szavára, amikor
nem a megfelelő lánnyal indult útnak: ezek alapján nyitott is.
És mivel tette ezt szerelmi hevülete ellenére: józan is. Továbbá
ugyanezen motívum alapján képes elfogadni a segítséget - ez a
téma nem először került most elő.
Rákérdezek az ő hasonló tulajdonságaira. Azt mondja, nem
elég nyitott, pedig sokáig annak hitte magát. Ezt át is kerete-
zem neki gyorsan, hogy megnyugtassam: ezt csak akkor lát-
hatjuk be, ha mégiscsak van bennünk valamennyi nyitottság.
A furfangosságot pejoratívnak tartja, a játszmázást asszociálja
hozzá, ezért kicseréljük a leleményesség szóra. Azt mondja ma-
gáról, hogy sokszor leleményes, de csak egy határig. Van va-
lami, amin nem tud túllépni. „Mintha egy páncél lenne, ami
hozzám nőtt." Fél a következményektől, szeret előre gondol-
kodni, „kilogikázza a sikertelenséget", és ez kudarckerülő ma-
gatartást eredményez, ami önmagában kudarc. Erről hirtelen
két mese is eszembe jut (Az átkozott pipöretyúk és A kisköd-
mön), de erőt veszek magamon, és nem hozom elő egyiket sem,
mert nem akarom összezavarni.
Azt is mondja, hogy nehezen kér segítséget - de legalább már
kér. Az állhatatosságra azt mondja, abból nincs túl sok neki.
Aztán az állhatatosság szótól átvált a rigorozitásra, de tisztáz-
zuk, hogy a két fogalom nem ugyanaz: utóbbi merevséget, ru-
galmatlanságot jelent. Rákérdezek, hogy mi lett volna, ha a ki-
rályfi rigorózus, és egyetértünk abban, hogy akkor hazavitte
volna az első mostohalányt. Úgyhogy a mese alapján ezt a tu-
lajdonságot töröljük a listáról. Ezzel szemben fölvesszük még a
céltudatosságot, mivel az állhatatosság ahhoz kell, hogy végig-
menjünk a kitűzött úton, de tudni kell kitűzni is az utat.
Itt kanyarodunk rá a testsúly kérdésére. Túl azon, hogy saját
magának jobban tetszene, ha nem lenne túlsúlyos, és a fizikai
vonzatai is fontosak lennének, a legfontosabb az, hogy kétség-
be van esve a társtalanság miatt. Ha neki is áll emiatt fogyókú-

287
rázni, azt mondja egy belső hang: „nehogy már neked összejöj-
jön!" - és kudarcot vall. Könnyen beazonosítjuk itt a mostohát,
aki újra meg újra visszanyomja őt a hamuba.
A beszélgetés közben szóba kerül a madarak szerepe, és felhí-
vom a figyelmét a mese végére. Fölteszem a kérdést, hogy vajon
miért kellett kiszúrni a nővérek szemét. Szeretné, ha megmon-
danám, mire gondolok, de inkább azt javaslom, gondolkodjon
rajta egy hétig.

Gondolkodott a szemkiszúráson, és ennek kapcsán a mostoha-

anyát ismételten beazonosította a félelem érzésével, a nővéreket
pedig az olyan gondolatokkal, mint „nem vagy elég jó, közép-
szerű vagy, kevés vagy, úgysem fog sikerülni". A félelem érzé-
sének ugyan van létjogosultsága a életben, de ezek a gondolatok
táplálják azt, és a királyfinak (céltudatosság, állhatatosság, lele-
ményesség, nyitottság) is keresztbe tesznek. Szerinte a szemki-
szúrás egyenlő azzal, hogy megölik őket.
Én fölvetem, hogy tegyük fel, mégsem véletlen, hogy a sze-
müket szúrják ki. Ő azt feleli, hogy teljesen semmissé tenni
nem lehet dolgokat; nem szabad elfelejteni a rossz gondolato-
kat, hanem meg kell tanulni kezelni őket. Mivel ez teljesen kor-
rekt leírása annak, amit a kognitív modell a NAG-ok (negatív
automatikus gondolat) kezeléséről mond, ezért ezt meg is erő-
sítem. Azonban elmondom a saját gondolatomat is: a királynő-
ség nem egy szerep, hanem valódi egzisztenciális változás. Nem
„Hamupipőke királynői ruhában", hanem „Királynő". Ezért
nem maradhatnak meg azok a szemek, amelyek őt a korábbi
életében, Hamupipőkeként látták, mert azok most is csak ak-
ként tudnák szemlélni őt. Ez tetszik neki, elfogadja.
Aztán megpróbáljuk összerakni a mesét.
Az anyával kezdjük. Egyetértünk abban, hogy üzenete nem
átok volt, hanem áldás - elvégre annak engedelmeskedve volt

288
 képes királynővé válni. Márpedig a mese tétje végső soron ez:
királynő lesz belőle, vagy marad Hamupipőke?
Az apára azt mondja: „a maga passzív módján ő is segít, az-
zal, hogy odaadja a mogyorófaágat." Én azonban forszírozom a
további szerepét, és arra jutunk, hogy a galambdúc szétverésé-
vel és a körtefa kivágásával megsemmisíti Hamupipőke szoká-
sos menekülési útvonalait, vagyis aktívan segíti őt a királynővé
válás felé. Ő a saját meneküléseként első körben a dolgok fel-
adását említi (hajlamos kiadni a lehetőségeket a kezéből, félbe-
hagyja a fogyókúrát), de aztán ezeket inkább a bálból való elfu-
tásban azonosítjuk.
A galambdúc - a galambok miatt - az anya emlékéhez kötő-
dik: ő úgy nevezi, hogy a gyász érzésének előhívása, visszanyú-
lás a fájdalomba. „Mazochista módon emlékeztetem magamat
fájdalmas dolgokra" - mondja. - „Büdös van, galambszar-szag."
Ez a megélés összecseng azzal a narratívával, ahogy a negyedik
ülésen a Remarque-könyvről beszámolt: „Rengeteg borzalmat
láttam; a szerencsén múlt, hogy életben maradtam. A hús, a vér
meg a sár keveredett. [...] Próbáltam meglátni a szép dolgokat
magam körül, de nem lehet elfelejteni ezeket a borzalmakat."
A körtefáról a nyárra, édességre, erotikára asszociál. A Jelkép-
tárat (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1990) segítségül
híva megerősítjük a „gyümölcs-termékenység" párhuzamot,
és végső soron a szerelem fogalmánál maradunk. Egyrészt arra
a jelenségre gondol, amikor nem „csinálja" a szerelmet, hanem
elbújik az emlékeibe; másrészt - az én felvetésemet elfogadva -
a „nem megfelelő" szerelmeket is idesoroljuk; az Andrással va-
ló kapcsolatban például négy és fél évig bujkált, sőt még most is
vissza-visszatáncol.
Az apa tehát ezeket a menekülési útvonalakat számolta fel: a
fájdalmakba és a reménytelen szerelmekbe való elbújást. „Nem
is annyira passzív ez az apa" - bírálja felül korábbi ítéletét.
Rákérdezek a cipő re. Számára azt jelenti, hogy tartani vala-
merre, illetve örülni a királynőségnek.

289
 Újfent megkérdezem, hogy most hol látja magát. Azt mondja,
a királyi palota lépcsőjén, királyi ruhában. „Még fel kell menni;
kurva magas, de nyilván meglesz." Utána azonban azt mondja,
hogy a ráragadt történetek szokássá csontosodtak (pl. András
SMS-einek olvasgatása). Úgyhogy tisztázzuk: pozitív jövőké-
pe ugyan már egyértelműen van, és a Királylány születik alap-
ján azt is mondhatjuk, hogy a báli ruhája is legalább kartávol-
ságon belül van - azonban a galambdúc és a körtefa még nem
tűnt el az életéből. Tehát az apa és a királyfi szerepe még várat
magára.
Ez a belátás némiképp furcsa, hiszen korábban arra jutot-
tunk: a férfi minőségeknek birtokában van. Most annyiban
módosítunk, hogy - gyerekét egyedül nevelő anyaként - föl-
vett ugyan férfias szokásokat, de ezek nem belőle fakadnak. Ez
a látszat, és a lelke mélyén hadakozik ellene. „Szívesen kiszol-
gáltatnám magam egy férfinak" - mondja, de a bizalomvesztés
miatt ez nem megy. Erre azt felelem, hogy ha Hamupipőkének
nem sérült volna a bizalma, akkor nem szalad el, hanem az első
tánc után a királyfi karjaiba omlik, és vége a mesének.
Végül rákérdezek az apa utolsó megnyilvánulására, amikor
a királyfi elől vissza akarja tartani Hamupipőkét. Mivel ezzel
nem boldogul, elmondom a saját gondolataimat.
Egyrészt a szülői megtartás az önállósodás folyamatában
könnyen átmegy visszatartásba. Másrészt az, hogy az apa az
utolsó pillanatban majdnem mindent fölrúg, nagyon emlékez-
tet a TA rendszerében a Démon szerepére, a „Szülői a Gyerme-
kiben" énállapotra - vagyis a gátló parancsok tárházára. Ebben
az összefüggésben az apa a korai döntéseket (a sorskönyvet)
szimbolizálja („legyél Hamupipőke!"). A döntés - „elválasztás"
- ebben az értelemben férfi-feladat, lásd a sárkány hét fejének
lecsapása. A királyfi pedig mint újonnan fellépő férfi minőség
a felnőtt, tudatos újradöntést jelképezi.
Összességében arra jutottunk tehát a mesével, hogy három
feladat áll még Emőke előtt.

290
 Egyrészt ki kell szúrnia a nővérek szemét - azaz a Csökkentér-
tékűség-szégyen sémáját meg kell gyógyítani olyan szintre, hogy
a jövőben eszébe se jusson a hamuban ücsörögve látni saját ma-
gát, hanem evidens legyen számára önnön királynői mivolta.
Másrészt az apának fel kell számolnia a menekülési lehetősé-
geket - azaz meg kell haladnia azon stratégiáját, hogy elbújik a
fájdalmaiba, és ugyancsak szükséges a továbblépéshez, hogy a
jövőben ne hajszoljon reménytelen szerelmeket.
Végül a királyfinak - voltaképpen minden attribútumában -
meg kell erősödnie. Ezek az attribútumok: állhatatosság, lele-
ményesség, józanság, a segítség elfogadása, céltudatosság.
Ez a lista - amellyel búcsút vettünk a mesétől és a meseterá-
piás munkától - egyben ki is jelölte Emőke számára a követke-
ző feladatot: készség szinten meg kell tanulnia adaptív válaszo-
kat megfogalmazni negatív automatikus gondolataira, illetve
eszközt kell találnia hiedelemrendszere felülírásához.
Egyértelművé vált tehát, hogy közös utunkat a standard kog-
nitív terápia eszköztárának elsajátításával fogjuk folytatni, en-
nek exponálását azonban meghagytam a következő alkalomra.

Kognitív terápia

Összesen 7 órán keresztül dolgoztunk a Hamupipőke című me-

sével, és annak fent írt konklúziójával jutottunk el a 13. alkalo-
mig. Ennek úgy indultunk neki, hogy Emőke elmondta, hogy
érzelmileg rosszul van, magányos. Sok jó dolog történt ugyan
vele, de az esti találkozásunk előtti délutánon, úgymond, „be-
harapta a magány". Visszajelezte, hogy elégedetlen a terápiával
is: hatékonyságot és gyakorlatiasságot szeretne.
Én akceptáltam ezeket az érzéseket, annál is inkább, mert
magam is úgy láttam, hogy a mese elvezetett minket annak fel-
ismeréséig, hogy mi nem stimmel; arra is kaptunk iránymuta-
tást, hogy mi a további teendő, azonban a változtatás konkrét,

291
aprópénzre váltható eszközeit nem adta a kezünkbe. Ilyen fokú
pragmatizmus természetesen nem is várható el egy olyan szö-
vegtől, amelynek műfaji sajátossága, hogy kódokban és szim-
bólumokban hordozza üzenetét. Emőke amúgy is olyasvalaki,
akitől alkatilag idegen bármiféle „lebegés". A kialakult raport
következtében engedelmesen követett a mese világába, és bár
mindketten úgy láttuk, hogy valóban sokat profitált belőle -
mégis végig érezhető volt, hogy nem igazán otthonos számára
ez a terep. Ezért érthetőnek, sőt jogosnak találtam az igényét,
hogy szeretne már valami kézzelfoghatóbbat is kapni.
Ez az elvárás ráadásul találkozott azon elképzelésemmel,
amely szerint a terápiát a kognitív modell megismerésével len-
ne érdemes folytatni. így is történt.
[...]

A következő, 18. ülés előtt egy hét kimaradt, közben azonban

üzenetet küldött az alábbi szöveggel:

Szia Balázs!
Remélem, minden rendben van veled! Képzeld, kivágtam
a galambdúcot és a körtefát a p.csába! Fényévekkel jobban
érzem magam, majd elmesélem. Éljen május 1.! ©
Kellemes pihenést!

Amint utóbb kiderült, a körtefa kivágása már két héttel koráb-

ban lezajlott, csak nem akart róla elhamarkodottan beszélni.
Konkrétan az történt, hogy kitörölte Andrást a Facebook-is-
merősei közül. Derűsen, jókedvűen, kongruensen beszélt erről.
„Kitárult a világ" - mondta. NAG is alig volt ebben az időszak-
ban; a társtalanság-téma „teljesen elúszott". Adaptív módon
szembenézett azzal a lehetőséggel, hogy a jövőben esetleg va-
lóban nem lesz párja (elvégre erre nincs garancia), ugyanakkor
megfogalmazódott benne az a teljesen jogos kérdés, hogy vajon

292
lehet-e pótolni más örömökkel a társat. Kérdésére válaszolva
elmondtam, amit én hiszek erről: hogy minden élethelyzetnek
vannak előnyei és hátrányai. Hoztam néhány példát is e gon-
dolat alátámasztására; megértette és elfogadta.
A tanulást a hiedelmek megbeszélésével folytattuk.

Kértem, hogy a következő héten (az utolsó ülésünkön) adjon

visszajelzést mindarról, ami közös munkánk során történt ve-
le, amit gondolt és érzett.

Kérésemnek nagyon lelkiismeretesen tett eleget; írásban ké-

szült. Komplett visszajelzést adott a munkánkról. Fontos állo-
másokként a következőket emelte ki:

1. Amikor az öngyilkossági szándékáról beszélt (3. ülés). Ek-

kor kezdett el igazán bízni bennem, és ekkor köteleződött el
a terápia felé.
2. A sémák átbeszélése. (5. ülés)
3. Az akasztott emberes rajz: annak tudatosítása, hogy le lehet
akasztani a kötelet és le lehet szállni a hokedliról.* (4. ülés)
4. A meseterápia (6-12. ülés). Ennek a könnyebb vonala az volt,
amikor az élete szereplőit azonosította be; a nehezebb, ami-
kor a saját belső világára adaptálta a mesét. Megszenvedett
vele, de tanulságos volt. Összesítve azt mondja: a mostoha-
anya a félelme, a mostohatestvérek pedig a NAG-ok. Kieme-
li ismét a galambdúc és a körtefa szerepét. Itt vált világossá
számára, hogy dolgoznia kell a NAG-okkal.

* Egy általam készített allegorikus rajzról van szó, amely a TA sors-

könyv-elméletének fogalomkészletét magyarázza el. Lásd Birtalan 2012b.

293
5. Kognitív terápia: „a tolvajkulcs megtalálása." (13-20. ülés)

Eredményekként a következőkről számolt be:

- Rossz hangulata és szorongása csökkent (időtartamban

70%-ról 20%-ra).
- Lapátra tette Andrást, és el is tudott távolodni tőle.
- „A kognitív terápiával olyan megoldókulcs került a kezem-
be, amit bármikor tudok használni a hétköznapokban."
- Elviselhető lett a magány is; visszautasítja annak a gondola-
tát, hogy ismét titkos szeretői státuszban legyen.
- Nyitottabbnak mondja magát a potenciális partnerekre; pél-
dául nem hasonlítgatja a jelölteket Andráshoz.

Büszke magára, hogy végigcsinálta a terápiát. Végezetül még

elmondtam neki egy saját allegóriát (Birtalan 2012a), amely
két kutya példáján keresztül mutatja meg, mennyire fontos,
hogy régi, maladaptív hiedelmeinket ne tápláljuk, az újonnan
megfogalmazott adaptív hiedelmeinkről viszont odaadó figye-
lemmel gondoskodjunk. Végül egy saját készítésű ajándékkal
búcsúzott tőlem; én is adtam neki egy apróságot emlékül, és
megbeszéltük, hogy ha úgy alakul, bármikor megkereshet.

Összefoglalás

A terápia során Emőke felismerte Hamupipőke-mivoltát, és si-

keresen meg is haladta azt. Szembehelyezkedve gátló paran-
csaival (Ne légy önmagad! Ne csináld! Ne légy fontos!) fölkelt a
hamuból, felöltötte báli ruháját, és elindult a királynői lét út-
ján. Kivágta a körtefát és a galambdúcot, azaz túllépett az elke-
rülésen mint megoldáson. Ennek egyik jele - túl azon, hogy ki-
lépett lélekromboló kapcsolatából -, hogy elkezdett törődni a
testével.

294
 Mivel már korábban hozzájárulását adta, hogy a róla írandó
esettanulmányt publikáljam, megkértem, rendezze össze refle-
xióit, és bocsássa rendelkezésemre. Ezt utóbb meg is tette. Ese-
tének bemutatását az ő szavaival zárom.

Egy kis előzetes: látszólag erős, önmagát viszonylag érvé-

nyesítő nőként gondoltam magamra, és a környezetem is ha-
sonlóan vélekedett rólam. Ezzel szöges ellentétben állt az,
hogy zárt falak közt olyan lelki fájdalmakat éltem át hosz-
szú ideje, hogy sokszor azt kívántam, bárcsak fizikai fáj-
dalom lenne inkább. Gyermekkoromtól kezdve érzelmileg
magamra utalódtam, ami folytatódott egy hasonlóan ér-
zelmileg elszigetelt házasságban, majd a válást követő évek-
ben egy szeretői viszonyban. Egész fiatal koromtól kezdve az
tűnt járható útnak, hogy erősnek, stabilnak mutatom ma-
gam, és elkerülöm, bagatellizálom az engem ért negatív ha-
tásokat. Mindemellett törekedtem nagyon szigorú szabályo-
kat felállítani magammal szemben.
Jó néhány hónappal későbbre sikerült időpontot szerez-
nem Balázshoz, mint ahogy először megkerestem. Igazából
már nem is voltam olyan biztos abban, hogy szükségem len-
ne a terápiára, hiszen időközben már kissé jobban éreztem
magam. Csak belevágtam.
A terápia eleje nagyon kellemes, mondhatni „olvasmá-
nyos" volt. Bíztam abban, hogy én ezt most végigcsinálom,
és megkapom a végén a felhőtlen boldogság érzetét. Aztán
egyre-egyre mélyebbre ástunk... Feljöttek olyan gyerekkori
események, amelyek rég el voltak temetve, és sikerült újra át-
élni és újraértékelni azokat. Ez egy nagyon sarkalatos pont-
ja volt a terápiának, részemről itt született meg az igazi biza-
lom és a „tudom, hogy jó helyen vagyok" érzése.
Aztán Balázs javasolta, hogy fogjunk bele egy meseterápiá-
ba. Egyre melegedett a helyzet; bevallom, sokszor nem ér-
tettem, mire megy ki ez az egész. De mégis, valami hajtott,

295
hogy folytassam (akkor még mindig más reményekkel, mint
ami reális elvárás lehetett volna). A meseterápia végül vá-
laszt adott, hogy merre tovább.
Kognitív terápia lett a folytatás. És itt el is érkeztünk a lé-
nyeghez! A meseterápia csak előjáték volt... de tudjuk, anél-
kül nehéz a beteljesülés...
A kognitív terápia egy rendkívül logikus szabályokon ala-
puló társasjáték önmagammal. Megtanultam a liturgiáját,
megtanultam alkalmazni a hétköznapokban. Olyan ez, mint
a kódfejtőknek a megoldókulcs. Kaptam a kezembe egy esz-
közt, amivel először aprólékosan végighaladva, leírva, lassan
viszont fejben is helyre tudom billenteni magam.
Az utolsó találkozásra úgy mentem, hogy majd' kiugrott a
szívem a helyéről, annyira izgultam. Jobban, mint az első al-
kalommal, sokkal jobban. Nem is értettem meg, csak kicsit
később, hogy most már el lesz engedve a kezem, nem lesz he-
tente segítségem. Bevallom, féltem. Olyan volt ez, mint ami-
kor Trabant után átültetnek egy Mercedesbe - csak éppen
oktató már sehol. Megfordul a fejedben, hogy vissza kéne ül-
ni a régi autóba... Azóta vezetem a Mercimet. Voltak már
koccanások... Hm... De bőrüléses!
Végül, hogy összegezzem: a kezdeti reményeimhez képest
mást kaptam. Azt hittem, a terápia után majd valami örök
boldogság lebeg felettem, angyali mosollyal az arcomon köz-
lekedek a világban az idők végezetéig. De nem.
A boldogság kék madarát csalogattuk be - de bizony nem
lehet kalitkába zárni. Már tudom, hogy más kertekbe is el-
látogat. De csalogatni kell, morzsával és finom magvakkal.
Hát én most már lesöpröm az asztalt, és nem a kukába do-
bom a morzsát, hanem az udvaromra. Mostanában egyre
többet látom csipegetni a teraszon...

296
 Felhasznált irodalom

75 papír-ceruza teszt (s. a.), Budapest, Animula

Bagdy Emőke - Pressing Lajos - Bugán Antal - Zétényi Ta-
más (1986): Az MMPI-próba: elmélet és alkalmazás. Budapest,
Akadémiai
Beck, Judith S. (2002): Kognitív terápia: kezdőknek és hala-
dóknak. Budapest, Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív
Terápiás Egyesület
Berne, Eric (1997): Sorskönyv. Budapest, Háttér
Birtalan Balázs (2012 a): Elemér és a kutyák. http://sorskonyv-
nelkul.blog.hu/2012/08/22/alaphiedelmek.
Birtalan Balázs (2011): „Hogy hangzik ez zsiráfnyelven?" -
Az erőszakmentes kommunikáció mint egyéni terápiás eszköz.
Workshop az Integratív Pszichoterápiás Egyesület XVII. Kon-
ferenciáján, 2011. szeptember 24.
Birtalan Balázs (2012 b): Namégeccer...! http://sorskonyvnel-
kul.blog.hu/2012/08/30/sorskonyvi_fogalmak.
Birtalan Balázs (2013 b): Az önszívatás három módja, http://
sorskonyvnelkul.blog.hu/2013/08/23/sematerapia_megkuzdesi_
stílusok.
Birtalan Balázs (2013 a): Sématerápia - a Young-féle sémate-
rápia szisztematikus bemutatása, http://sematerapia.hu.
Boldizsár Ildikó (2009): Királylány születik. Budapest, Nap-
hegy
Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Budapest, Magvető
Grimm, Jacob - Grimm, Wilhelm (2009): Családi mesék.
Pozsony, Kalligram
Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Sze-
madám György (1990): Jelképtár. Budapest, Helikon
Perczel Forintos Dóra - Mórotz Kenéz (2010): Kognitív visel-
kedésterápia. Budapest, Medicina

297
 Pressing Lajos - Szakács Ferenc (1990): Az MMPI-próba új
magyar standardja. Budapest, „Társadalmi Beilleszkedési Za-
varok" c. kutatás Programirodája
Rosenberg, Marshall B. (2001): A szavak ablakok vagy falak -
Erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft.
Stewart, Ian - Joines, Vann (1998): A TA - MA. Budapest,
Grafit
Unoka Zsolt (2007): Személyiségvonások, tünetdimenziók,
rossz szülői bánásmód vizsgálata és látens sérülékenységdimen-
ziók azonosítása egyes pszichés zavarokban. Budapest, Semmel-
weis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola
Young, Jeffrey E. - Klosko, Janet S. - Weishaar, Marjorie E.
(2010): Sématerápia. Budapest, Magyar Viselkedéstanulmányi
és Kognitív Terápiás Egyesület

298
 KLINIKAI
METAMORPHOSES
MESETERÁPIA

AZ I T T KÖVETKEZŐ T E R Á P I Á K
2013/2014 SORÁN ZAJLOTTAK

Az esettanulmányokban szereplők nevét

a személyi adatok védelme érdekében megváltoztattuk.
 Alföldi Linda - Holcsik Erzsébet

A CSENGETTYŰS LÁBÚ KECSKE

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer alkalmazása
szülő-gyerek csoportban

Munkahelyünkön a nevelési tanácsadás keretein belül dolgo-

zunk óvodásokkal. Azt tapasztaltuk, hogy az évek során egyre
nagyobb igény mutatkozott a csoportos foglalkozások, terápiás
formák iránt. A Metamorphoses Meseterápia módszertanával
és szemléletével ismerkedve nagy élmény volt számunkra eb-
ben a keretben elkezdeni dolgozni és tervezni. Olyan meseterá-
piás csoportot gondoltunk ki, ahol a szülő és a gyermek együtt
van jelen.
A szülőknek adott tájékoztatóban az alábbi célt fogalmaztuk
meg:
„A mesékben lévő képek, helyzetek a szimbolikus nyelv ré-
vén a gyermekek és a felnőttek számára is lehetőséget adnak az
érzések, érzelmek, belső állapotok felismerésére, kifejezésére.
Lehetőséget adnak az érzelmekkel, szorongásokkal való mun-
kára és mintát nyújtanak ezek megoldására. A csoportos mun-
ka célja a szülő-gyermek kapcsolat megerősítése, az egymásra
találás és egymásra hangolódás segítése, a belső állapotok meg-
oszthatóvá tétele. Nem az egyéni problémára fókuszálunk, ha-
nem a képi gondolkodás révén olyan készségeket szeretnénk
fejleszteni, melyek segítenek a szorongás csillapításában, az ön-
nyugtatásban, az érzelmek kifejezésében. A találkozások alatt
elsősorban a gyermekekkel dolgozunk, a felnőttek annyiban
kapcsolódnak be a csoportos munkába, amennyire azt gyer-

301
mekük igényli, inkább asszisztensei lesznek a vezetőknek és se-
gítői saját gyermeküknek."
Úgy véljük, hogy a megfogalmazott célok mellett a szülő és a
gyermek együttes részvétele magában hordozza a közös terá-
piás jelenlétet, a közös élményt, a közös emlékezés lehetőségét,
és nem utolsósorban a mese személyes hatását a felnőttre.
Tekintettel a korábbi tapasztalatokra (a szülők munkavégzése
mellett a terápiás csoportokon való rendszeres részvétel megol-
dása), a foglalkozást hetente másfél órában, 10 alkalomban hir-
dettük meg.
Helyszínként a BMPSZ Pécsi Tagintézményének csoportszo-
bája szolgált. A szoba az iskola-előkészítő foglalkozások hely-
színe is, világos, tágas, játék nincs a polcokon. A kis padok és
székek a kreatív munkához jó környezetet adnak, emellett több
szivacs is van, melyeken meséléskor, pihenéskor, beszélgetés-
kor el lehet heveredni, körbe lehet ülni.
A foglalkozásokon való részvételt kifejezetten az egyik, vagy
mindkét szülő jelenlétéhez kötöttük. Kisebb részt gyakor-
lati okokból (a szülő segít ellátni a felmerülő fizikai szükség-
leteket), jórészt azonban terápiás céllal. Szerettük volna, ha a
gyerekek a szülőkkel együtt élik át a mesék belső képeivel való
élményeket. Célunk ezzel, az élménymegosztáson keresztül, a
szülő-gyerek kapcsolat megerősítése volt, másrészt szerettünk
volna mintát nyújtani a felnőttek számára, hogyan meséljenek,
mi módon legyenek együtt gyermekeikkel a mesék világában,
vagy ahogy mi mondjuk: „a mese birodalmában." Úgy véljük, a
10 alkalom minden intenzív belső munka mellett is csupán út-
nak indításra, valaminek a megnyitására elegendő. A valódi te-
rápiás munka, ha jól dolgoztunk ez alatt a 10 alkalom alatt, ott-
hon, a gyerekszobákban kezdődik el.

302
 A mesecsoport

A csoport résztvevőit a csoportvezetők és a Nevelési Tanács-

adó Pszichológiai Munkacsoportjának eseteiből választottuk
ki. A korosztály adott volt, ezenkívül csak annyit kértünk a
kollégáktól, hogy a gyermek valamilyen módon képes legyen
csoporthelyzetben lenni. Ez a feltétel két gyermek esetében bi-
zonyult nehéznek, további tapasztalatokkal gazdagítva a cso-
portvezetőket.
A csoportra végül olyan gyerekeket válogattunk, akiknél a
központi probléma a szülőkről való leválás nehézsége, a szepa-
rációs félelem, a kapcsolati gátoltság, az általános bátortalan-
ság. Összesen 8 szülő-gyerek párral indultunk.
Mia (2007) anyukájával jön. Ők az idén elköltöztek Mia apu-
kájától, igen hamar nevelőapa is belépett az életükbe. Az óvo-
dából agresszivitást, ugyanakkor kedvetlenséget, passzivitást
jeleztek Mia viselkedésében.
Viola (2007) már járt egyéni terápiába szorongásos tünetek-
kel, állapota rendeződni kezdett, amikor az édesanyjánál ko-
moly betegséget állapítottak meg, és a kislány ismét erősen
szorongani kezdett. Terapeutája a nyári szünet miatt nem állt
kapcsolatban vele, emiatt nem egyéni megsegítést kezdtek, ha-
nem csoportra küldte őt. Édesanyja kíséri, aki kendőt visel.
Dániel (2009) édesanyjával érkezik. Egyedül ennél a gyer-
meknél jelentkezik a szorongás kifejezett magatartásproblé-
mákban, szabályozhatatlanságban. Dániel hangos, minden-
áron középpontba vágyó, önérvényesítő gyermek, aki emellett
nagyon bizonytalan, és erősen vágyik az elismerésre. Szülei
szinte egyáltalán nem szabnak határokat neki. Nagyon meg-
dolgoztat minket a jelenléte, de rengeteg energiát tesz a cso-
portba, és ő is intenzíven dolgozik a mesékkel.
Botond (2007) számára az elalvás jelent nehézséget. Az alvás
körüli időszakot fenyegetőnek éli meg, védelmi rituálékat ala-
kított ki, amelyekhez ragaszkodik, mégsem nyugtatják meg.

303
Édesanyjával jön, akivel nagyon szoros a kapcsolata, ugyanak-
kor ebből a kapcsolatból nem tud biztonsággal kilépni, nyitni a
világ megismerése felé.
Sebestyén (2009) az egész világot fenyegetőnek éli meg, min-
dent uralni szeretne kényszeres, túlritualizált cselekvésekkel, s
ebbe bevonja szüleit is. Halk szavú, szelíd gyermek. Édesapjá-
val indultak a csoporton, a 6. alkalommal az anya jön vele.
István (2007) számára a szüleitől való fizikai és érzelmi tá-
volság fenyegető. Édesapjával kezdi a csoportot, van, amikor az
anya kíséri.
Richárd (2007) kedvetlen, halk, visszahúzódó kisfiú. Erő-
sen szorong, nehezen vonódik be bármilyen tevékenységbe. Az
óvodában is magányos, időnként dührohamai vannak, ilyen-
kor nehéz megnyugtatni. Az elsődleges kapcsolatai bizonyta-
lanok, ambivalensek. Édesanyjával vállalja a csoportot, aki az
első alkalom után elmarad, és számunkra váratlanul Richárd
többször is az apjával jön.
Bence (2009) korához képest éretlen, regresszív gyermek.
Szinte minden megriasztja. Ő az, akinek a csoporthelyzet kife-
jezetten nehézséget jelent, nem tud kapcsolódni kortársaihoz.
Megengedtük, hogy nagymamájával jöjjön, aki fontos kötődé-
si személy számára. A második alkalomtól kezdve a nagypapa
is beül a csoportra, mert Bence csak így érzi magát biztonság-
ban. Az első alkalom után kérdés volt, hogy marad-e, de a má-
sodik alkalommal nagyon dolgozott a mesével, és ez így is ma-
radt. Bence „egyéniben" van a csoportban. Nem kapcsolódik a
közöshöz, de dolgozik a mesével.

Terápiás cél

A résztvevők kiválasztása és a szülőkkel folytatott rövid tájéko-

zódó beszélgetés után fogalmazódott meg ennek a csoportnak
a terápiás célja: megnyitni a teret a különváláshoz, mintát nyúj-

304
tani a szorongással való megküzdéshez, eljutni a „szárnyak ké-
szítéséig".
A gyerekek szorongásain túl az első pár alkalommal a szü-
lők szorongásaira és tétovaságaira is oda kellett figyelnünk, ne-
kik is segíteni kellett abban, hogyan vegyenek részt az egyes
tevékenységekben, és hogyan legyenek magabiztos kísérői sa-
ját gyermeküknek a mesék birodalmában. Többször meg-
szólítottuk őket mondókával, vagy hangsúlyoztuk, hogy egy
adott kreatív tevékenységben pontosan mivel segítsenek, mi-
lyen munkamegosztással dolgozzanak együtt gyermekükkel.
Azt szerettük volna megmutatni nekik, hogy a gyermekük öt-
leteinek megvalósításában hogyan lehetnek aktív résztvevők.
Többször játszottunk azzal, hogy a kreativitásban a gyermek a
„főnök", ő mondja meg, mit és hogyan csináljon a szülő, míg a
helyzet/feladat véghezviteléért a szülő volt a felelős. Ez arra is jó
volt, hogy képesek legyenek a párosok egymással hatékonyab-
ban kommunikálni, hiszen a megvalósításhoz elengedhetetlen
a szoros együttműködés, egyeztetés, helyesbítés. Az alkotás so-
rán közös figyelmi fókuszt alakítottak ki, miközben egymás-
ra is kellett figyelniük. Olyan „kiemelt pillanatokat" szerettünk
volna teremteni a számukra alkotás során, amikor megtörtén-
het a zavartalan egymásra hangolódás, a kölcsönös és feltétel
nélküli elfogadás.

A foglalkozás menete

A csoportfoglalkozások menete az alábbiak szerint alakult:

Minden foglalkozás azonos módon épült föl. A módszert a me-
seterápia-tanfolyamon elhangzottakhoz, valamint az előző,
szintén óvodás gyermekekkel szerzett tapasztalatainkhoz iga-
zítottuk.
1. Érkezés
2. Ráhangolódás - Mondókázás

305
3. Beszélgetés az előző alkalomról, ha szükséges (ezzel a koráb-
ban hiányzók bekapcsolódását segítjük)
4. Belépés az „aranykapun" a „mese birodalmába"
5. Mesemondás
6. A meséhez kapcsolódó tevékenységek (képek hívása a mesé-
ből, élménymegosztás, majd a kreatív technika alkalmazása)
7. Kilépés az „aranykapun", visszatérés
8. Pihenés, relaxáció
9. Elköszönés

A mondókák kiválasztásánál, a tanultakból adódóan, nagyon

fontos számunkra a testtudatosítás. A legtöbb kisgyerek diag-
nosztikai felmérésében szimbiotikus kapcsolat mutatkozott
a szülőkkel, amelyből nem tudnak kibontakozni, leválni, lel-
kileg megszületni a gyerekek. Az elválás, leválás, távolodás, a
külvilág ezért is fenyegető számukra (ez változatos tünetkép-
zésben van jelen a csoportban, de a mintázat mélyen megegye-
zik). A test különválasztásával indulva önmaguk elkülönítése
itt kulcsfontosságú.
A másik mondókatípust a feszültségoldó „halandzsaszövegek"
és bajűzők képviselik. Az adott meséhez igazítva a gondolkodás
áthangolását és/vagy a szorongás oldását igyekszünk megnyit-
ni velük. A nyulacska harangocskája című mese előtt például az
Ön-dön-deszt mondtuk szinte transzig. Ennél a mesénél jöttek
az első tiszta érzékszervi tapasztalások a gyerekektől.
A mondókákat úgy vezettük be, hogy „ők a mesék kistest-
vérei".
Az „aranykapu rítusa" az előző, számunkra is a kezdetet je-
lentő mesecsoportunkra került kidolgozásra. Fontos volt a ha-
tárhelyzet megjelenítése. A meseterápiás saját élményű csopor-
ton tapasztaltakból táplálkozva intuitív módon dolgoztuk ki.
Linda csodálatosan aranyló, áttetsző függönykaput varrt, és
egy valódi „varázsbugyort", ami ki- és befordítható, fekete és
arany külseje van.

306
 A rítus a következőképpen történik. Felállunk, a szoba egyik
felébe mennek a résztvevők, onnan érkeznek a mesetérbe, ahol
a mesehallgatás zajlik. (A most bemutatott csoport után a kö-
vetkező terápiás csoportnál változtattunk ezen, a be- és kilé-
pés a folyosóról a szobába történik.) Feltartjuk az aranykaput.
„Most belépünk a mese birodalmába. Ki jön először?" Általá-
ban többen jelentkeznek. Nagyon szeretik ezt, és kérik is, volt
már, hogy sürgettek bennünket, mikor megyünk már be.
Amikor a gyermek odalép, ezt mondjuk: „...(név), most be-
lépsz a Mese Birodalmába. Ahhoz, hogy beléphess, fizetned kell
a kapunak (elővesszük a varázsbugyort a fekete felével kifelé),
adj a szívedből egy haragot, egy félelmet, és egy szomorúságot!"
Belefújnak, sóhajtanak, kiabálnak a kis bugyorba, kinek mi
jön. „Most beléphetsz és ...(név)-ből ...(név) vándor leszel."
Amikor kijönnek, kincset vehetnek ki a bugyorból, amit a
meséből hoznak magukkal, például: a kecske bátorságát, a ház
biztonságát. Kilépéskor ezt mondjuk: „...(név) vándor, ...(név)
leszel újra, vedd el a kincset, vidd magaddal a szívedben (a kecs-
ke bátorságát, erejét)". Ekkorra már átfordítottuk a bugyrot
és az arany felével kifelé nyújtjuk oda a gyerekeknek. Minden
esetben ragaszkodunk ahhoz, hogy az őket kísérő felnőttek is
végigmenjenek ezen a rítuson.
Minden alkalommal megterveztük, hogy a mesével kapcso-
latban milyen alkotásokat készítsünk (rajz, festés, tépkedés,
agyagozás stb.). Ezek az alkotások anyagukban, eszközhaszná-
latukban vagy képi világukban illeszkedtek a mese motívuma-
ihoz, az abban átélt élményekhez. A játékok során próbáltunk
olyan csoportos játékot keresni, vagy olyan játékot kitalálni,
amely az adott mesei konfliktushoz vagy annak megoldásához
kapcsolódott. Olykor énekkel, körjátékkal, próbatétel teljesíté-
sével dolgoztunk.

307
 A csengettyűs lábú kecske
(a 4. csoportfoglalkozás bemutatása)

Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni a csoportmunkát egy

konkrét találkozáson keresztül, amely egyfajta fordulópontot
jelentett a csoport további működésében és tervezésében.
Résztvevők: Viola, Botond, Sebestyén, István, Richárd, Ben-
ce. Mia és Dániel betegség miatt hiányoznak. A találkozás me-
nete a fentiekben leírt szerkezetet követte. Az előzőleg mesélt
mesék az Icinke-Picinke, Az öt jó barát és A nyulacska haran-
gocskája voltak. A választott mesék és mondókák segítségével
az érzékszervek élesítését, a belső képekben való gondolkodást,
a képzeleti működést és a testtudatosítást igyekeztünk erősíte-
ni a gyermekekben. A csengettyűs lábú kecske meséje a csoport-
munka tervezésekor szinte azonnal felmerült bennünk. Ebben
a mesében az anyaállat rendkívül aktív és tudatos módon száll
szembe a farkassal (aki elnyeli két gidáját): mind a küzdelem-
re való készülődés, mind maga a megküzdés igen hangsúlyos
a mesében. Fontosnak éreztük, hogy szembenézzünk a szo-
rongással és a veszéllyel, a megküzdés lehetőségével, mielőtt a
megszületés, kibújás, útnak indulás motívumai felé fordítjuk a
gyerekeket. Az egymást követő alkalmak során többnyire fel-
váltva meséltünk. Ezen a napon Holcsik Erzsébet volt a mese-
mondó.

„Izgalom volt bennem, mert ez az első olyan mese, amiben van

farkas, valami veszélyes és szorongató. Gyakoroltam otthon,
megkértem a gyerekeimet, hogy hallgassák meg a mesét. Ismer-
ték már, de sajnos most aktuális lett, mivel megint szembe kellett
nézniük a meghalással. Dédmamájukat temettük az őszi szü-
netben. Fontos volt az otthoni mesélés, mert az elmondás során
belekerült két dolog. Az egyik, hogy kóc helyett szalma került a
farkas szájába, ez nem vált tudatossá, csak a foglalkozás után.
A másik, hogy a kecske hasából kiszedett gidákat az én kecske-

308
mamám megtisztogatja, úgy viszi haza. Ezt észrevettem, de úgy
éreztem, nem tudom máshogy mesélni, így meséltem a csoporton
is. (Itthon is megmozgatta a mese a gyerekeket, még aznap reg-
gel, csak úgy öltözés közben is muszáj volt elmesélnem nekik.)"

Álmosan érkeztek csoportra a gyerekek. Kint ólmos, szeles,

szürke őszi idő van. A mondókázást örömmel fogadják, ener-
gizálja őket. Az Ezzel látok, ezzel z'ssel kezdünk. Ezt legutóbb
tanítottuk. Szinte mindenki nagy örömmel mondja, mutatja.
A második elmondásnál már fordulnak is a felnőtt felé, játsza-
nak, egymáson mutatják a testrészeket. (Mindig kérjük, hogy
önmagukon és a szülőn is mutassák meg a testrészeket. Aztán
cserélnek, a szülő is megmutatja rajtuk.) Viola nehezen oldó-
dik, Bence ugrabugrál közben. Ricsi passzív. Nem akar apához
kapcsolódni, ülve marad. Egyikünk odament, megmutatta raj-
ta a testrészeit. Ekkor ő is mondani kezdi, ülve, magában mon-
dogatja.
Ma először hoztuk a Sim-sum, fúj a szélt. A kinti szeles idő-
járáshoz, hangulathoz illeszkedik. Ricsi most is passzív, ülve
mondogatja magában a mondókát. Az apa nem lép be, nem se-
gít neki. Violát az anya „mozgatja", mutatja, mit csináljon a ke-
zével, hogyan mozogjon.
A többi páros egymás mellett állva, a körhöz kapcsolódva
mondja a mondókát. Az arcok mosolygósak, felszabadultak.
Bence nem áll be a körbe, különvonulnak a mamával. A mon-
dóka legelső elmondásakor tapintani lehetett a feszültséget, ag-
godalmat, mikor leguggoltunk, pillanatnyi csend lett. Azután
nagyon felszabadító volt az újra zöldülő gally.

Az aranykapunak örülnek, várják. Bence is szívesen részt vesz

ebben. Ricsi apukája kitérne alóla, de kérésre kissé kelletlenül
átbújik. Viola nem akar felállni. Teljesen magába zárkózik. Vé-
gül elé visszük a kaput, egész közel hozzá, akkor átmegy alatta.
A mese alatt Bence bukfencezik, izgatott, de végül figyelni

309
 kezd. A következőket tapasztaltam mesemondóként: „A többi-
ek csöndben, komolyan figyelnek, velem vannak a mesében. Tet-
szik nekik, hogy a gidák elzavarják a farkast, ezen kuncognak.
A »hátsó lábaknál« már nagy a feszültség, spontán jön a kérdés
belőlem: szerintetek most mit csinált a farkas? Sejtik, gondol-
kodnak, elhangzik, hogy megint lisztbe mártotta a lábát. Aztán
megy tovább a mese. Nagyon figyelnek, a felnőttek is."
A mese után illatokat, hangokat hozunk a meséből. Ri-
csi szinte elsőként szólal meg, „farkasillatot" érez. Ezt a többi-
ek hamar elnyomják, nem tudjuk komolyabban megbeszélni,
hogy az milyen, mit jelent neki. Jönnek az illatok, sokan a szal-
ma illatát hozzák be. Boti a patak illatát, ez már az előző me-
sében is megvolt neki és fontos volt. A hangok kapcsolódnak
az illatokhoz: szalma zizegése, Botinak a patak csobogása, Ri-
csi azt hallja, „mikor kiesik a farkas foga". Ricsi apukája is meg-
szólal itt, az ő hangja az, amikor „összecsapnak a küzdő felek".
Viola is a szalmát hallja, amikor kiesik a farkas foga. ízeket ké-
rünk tőlük. (Most először, eddig nem volt ilyen.) A tejszínről
Istinek a tejszínhab jön be, és annak az ízét érzi. Mondják a fő-
zőtejszínt is. Kicsit beszélgetünk ezekről, meg a vajról is, ízlel-
getjük őket.
Kérdezzük tőlük, hogy mit gondolnak, mivel lehetne még fel-
készíteni a kecskét. Milyen legyen ez a kecske, milyen tulajdon-
ságai, eszközei legyenek még? Beindulnak a fiúk, lézerkardot,
páncélt emlegetnek.
A közös munkához kecskesziluetteket nyomtattunk, szí-
nes papírt hoztunk. Ollót nem adunk, csak ragasztót. Azt kér-
jük, hogy a gyerekek elképzeléseit a szülők készítsék el, tépés-
sel, hajtogatással lehet a színes papírt megdolgozni. Eleinte ez
megdöbbenti őket, de szép lassan beindul az élménymegosztás
a párok között.
Viola aktív, itt már velünk is élénkebben kommunikál.
Ő díszíti a kecskéjét, neki az a fontos, hogy szép legyen. Drá-
mai volt, ahogy az első mozdulatával egy kék papírral lefedte

310
a kecske tőgyét. (Az anyát emlődaganattal kezelik.) Azután ezt
visszacsinálta és csak díszítgette, szépítgette a kecskét.
Isti élénk, anyjával összhangban dolgoznak. Isti egy igazi
páncélos lovagot készít(tet) a kecskéből. Sisak, lézerkard, pán-
cél, buzogány.
Boti szintén összhangban van az anyával, itt az édesanya is
láthatóan nagy örömmel dolgozik. Boti kecskéje páncélt kap,
de megerősítik a szarvát és a négy patáját is a küzdelemre.
Bence nagyon élénk fantáziával dolgozik, amit a nagymama
ügyes kreativitása jól kiegészít. Szarvat, éles fogat, kardot kap
a kecske. Éles, hegyes páncélok is védik. Bence nagyon élvezi a
munkát, teljesen beleéli magát.
Sebestyén az apával összhangban dolgozik. A védelem ke-
rül előtérbe, a fegyver kevésbé fontos, az apa néha visszafogná:
„biztos, hogy kell ez?" Végül megegyeznek, szakállpáncél, fa-
rokpáncél, nyakpáncél is van a kecskén.
Ricsire az apa nehezen hangolódik rá. Teljesen átadja neki a
munkát, nemigen kapcsolódik a gyermek fantáziájához. Ricsi
ceruzát kér és a páncélozott kecskét még bevonja rengeteg ki-
álló szöges, szúrós réteggel, a tetejébe pisztolyt is rajzol. Totá-
lisan megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen a kecske. Jellemző,
hogy amint Ricsi föllazulna kicsit, az apa azonnal fegyelmezi,
szabályozza. Ricsi elvinné a munkáját és a még „üres" kecske-
rajzot is, de meggondolja magát. Láthatóan visszafogja, gátolja
az örömét, lelkesedését magában.
A munka után kilépünk a kapun. Mindenki kilép, Ricsi a rí-
tus után ki-be szaladgál. Botinak fontos, hogy az anya nem me-
het át kétszer, amikor az anya hátraszalad valamiért oda, ahon-
nan eljöttek. Nem megy át a kapun, de Boti többször is szól
neki, nehogy megtegye.
A kilépéskor a „megküzdés bátorságát" adja a varázsbugyor
a meséből.
Végül letelepszünk a szivacsokra, pihenünk. Botiék és Ben-
céék elmennek. Lecseng lassan az izgalom. Relaxáció után el-

311
 mondjuk még egyszer az Ezzel látok... mondókát, hogy egészen
visszajöjjünk a mesetérből a valósba és magunkra találjunk, a
mese időtlenségéből az itt és mostba érkezzünk.
Az ezt követő két alkalommal A három kismalaccal dolgoz-
tunk, tovább erősítve a felkészülés és megküzdés motívumát,
a szorongás aktív csökkentését. A három kismalac meséjéből
kiemeltük a házat, a biztonság megteremtését, második alka-
lommal a gyerekek közösen változtak lángnyelvekké és égették
meg a farkas bundáját. Egy indonéz teremtéstörténet segítsé-
gével igyekeztünk megerősíteni az énképüket, a helyüket a vi-
lágban és a teremtő fantáziát. A kisgömböc következett ezután,
amely előhívta a megszületés, előbújás képét. A tojásból terem-
tett lány meséjével az átváltozást és alakulást hívtuk, illetve a
gyerekek testhatáraival dolgoztunk. Befejezésként a Lotilko cí-
mű mese a saját szárnyak elkészítését és az útnak indulást aján-
dékozta nekünk.
A csoportmunka végén minden szülővel külön konzultál-
tunk, aminek során a személyes észrevételeket, visszajelzése-
ket, értékelést, további javaslatokat beszéltük meg. Az azonnali
„eredmény" változó képet mutatott. Volt gyermek, aki látvá-
nyosan fejlődött, gyógyult a foglalkozások alatt, másoktól né-
hány hónap után kaptunk pozitív visszajelzést. Dániel óvodai
magatartásproblémái a foglalkozások alatt enyhültek, a cso-
portmunka befejezésével azonban a helyzet még nehezebbé
vált. Számára és édesanyja számára a csoport elsősorban azt je-
lentette, hogy szembenézzenek a gyermek magatartási nehéz-
ségeinek súlyával. Két gyermek esetében további egyéni meg-
segítésre volt szükség. A visszajelzés mellett a szülők számára
összeállítottunk a mondókák szövegéből és a mesélt mesék-
ből egy kis anyagot. Bízunk abban, hogy az együtt meghallga-
tott mesék és a közösen átélt élmények elég erősnek és gazdag-
nak bizonyultak ahhoz, hogy a családok folytassák a mesélést,
és mindannyian elinduljanak a változás felé: ki segítséggel, ki
anélkül.

312
 Alföldi Linda-Holcsik Erzsébet

A FARKAS AZÉRT FÉLELMETES,

MERT MEGESZ T É G E D . . .
Anya-gyerek kapcsolat erősítése mesékkel

írásunkban egy a korábbiakban bemutatott, óvodáskorú gyer-

mekeknek és szüleiknek meghirdetett meseterápiás csoport-
foglalkozáson részt vevő kislány és édesanyja esetét szeretnénk
bemutatni. A részt vevő gyerekek a Baranya Megyei Pedagó-
giai Szakszolgálat Pécsi Tankerületi Tagintézményéből (egy-
kori Pécsi Nevelési Tanácsadó), saját munkahelyünkről kerül-
tek a csoportba. A csoportfoglalkozás részletes leírását, célját,
technikai felépítését A csengettyűs lábú kecske - A Metamorp-
hoses Meseterápiás Módszer alkalmazása szülő-gyerek csoport-
ban című írásunkban ismertettük.

VIOLA ÉS LILLA ESETE

A jelentkezés oka

Az édesanya 2013 januárjában telefonon jelentkezett. Elmond-

ta, hogy a kislány közel hatéves, az óvodában fejlesztésre jár, de
nem terhelhető, gyakran sír. Nem tölt időt gyerekekkel, nehe-
zen teremt kapcsolatot a csoporttársaival. Éjszakánként is so-
kat sír. Az óvónők szerint nem szocializálódott, ők javasolták a
pszichés vizsgálatot.

313
 Pszichodiagnosztika

A pszichodiagnosztikai munkát intézményünkben az egyik

pszichológus kolléga végezte. Összesen öt alkalommal találko-
zott az édesanyával (első interjú és anamnézisfelvétel történt),
ezek közül két alkalommal a kislánnyal. A szülőkonzultáció
végén az édesanyával abban egyeztek meg, hogy a folyamatba
bevonják az édesapát, illetve a következő tanév elején szükség
szerint folytatják a megkezdett szülőkonzultációt.
Első interjú: az édesanya egyedül érkezett. Elmondta, hogy az
édesapával 2009 nyarán váltak külön. Az apai láthatások után a
kislány nehezen kezelhető, hisztis volt. Este otthon elalvási ne-
hézségek jelentkeztek. Amikor a gyermek az édesapánál volt,
az apa együtt aludt a kislánnyal. Az anya elmondása szerint a
két családban eltérőek voltak a nevelési elvek, míg az anya ha-
tárokat szabott, addig az apai családban kényeztető, megenge-
dő, határok nélküli nevelés folyt. A gyermek a biztonságérzet
hiánya miatt az anyából a saját viselkedésével olykor kontrol-
láló, máskor támaszkereső, gondoskodó viselkedést hívott elő.
Ezek között alterálva próbálta kezelni a szorongásait.
Anamnézisből kiemelendő: a kislány a szülők házasságkötés
előtti párkapcsolati krízisének idején fogant. Nem tervezett ba-
ba volt, az apa nem is vállalta volna, a családja nyomására fo-
gadta el a gyermeket. A terhesség és a szülés komplikációmen-
tes volt. A baba 3 hónapos korától sokat sírt, ezt az apa nehezen
viselte. A kislány születését követő időben az apa elvesztette a
munkáját, a kislány egyéves volt, mikor a család anyagi gondjai
miatt az édesanya munkába állt. Ebben az időben a csecsemőt
az apa gondozta, a szoptatások idején bevitte a kislányt az anya
munkahelyére. A párkapcsolati intimitás a szülést követően el-
veszett, az apa az anyát minden szerepében leértékelte. Viola
mozgásfejlődése enyhén megkésett, 16 hónapos korban kezdett
járni. Két és fél éves volt, amikor a szülők elváltak és külön köl-
töztek, a kislány az anyával maradt. A válás után egy évig az

314
édesanyával aludt, a költözést követően külön szobába került,
ekkor jelentkeztek az elalvás körüli szorongások, nehézségek.
A válás után fél évig a kislány dühös volt az anyára, gyakran
megütötte, támadó volt vele. Hároméves kora előtt került böl-
csődébe, ahová könnyen beszokott, az óvodai közösségbe való
beilleszkedéséről és a csoporthelyzetben mutatott viselkedésé-
ről kevés információnk volt.
Szülőkonzultáció: a tünetek hátterének és a nevelési kérdé-
seknek a megbeszélését követően Viola otthon nyugodtabbá,
kezelhetőbbé vált, szorongásai oldódtak. A konzultáció lezárá-
sát követően az édesanya telefonon jelezte, hogy emlődaganatot
diagnosztizáltak nála, melynek kezelésére 2013 nyarán kemo-
terápiával került sor. 2013 szeptemberében az édesanya újból
felkereste kollégánkat, és jelezte, hogy a betegség jelentkezésé-
vel együtt a gyermeke szorongásos tünetei is felerősödtek. 2013
szeptemberében óvodát váltottak, a kislány olyan helyre ke-
rült, ahol az óvónő az édesanya közeli ismerőse. A kolléga ek-
kor irányította Violát és édesanyját éppen induló mesecsopor-
tunkba.

Viola és Lilla a mesecsoporton

Első alkalommal: Viola az édesanyával együtt érkezett. Az

anya magas, átlagos alkatú, csinos, kedves arcú nő, a kemote-
rápia miatt kihullott a haja, ezért kendőt viselt. Viola vékony
testalkatú, nyúlánk, szép arcú kislány, megjelenése életkorá-
nak megfelelő, érkezéskor az anya kezét fogta és egy plüssfi-
gurát szorongatott. Ezen az alkalmon az anya testéről nehezen
vált le, a háta mögé bújt bemutatkozáskor, folyamatos testkon-
taktusban volt az anyával, az ölébe bújt, az arcát is az anya fe-
lé fordította. Sem a csoportvezetőkkel, sem a többi gyermekkel
nem lépett kapcsolatba. Egyáltalán nem szólalt meg. Testtuda-
tosító mondókákkal és az Icinke-picinke című mesével dolgoz-

315
tunk. Viola sem a mondókázásba nem kapcsolódott be, sem
a meséhez fűződő kérdésekre nem válaszolt. Hagyta, hogy az
anya végigmutassa az ő testrészeit a mondókák alatt, de ő már
nem mutatta meg az anyán a testrészeket. Az Icinke-picinke
meséből a gazdasszony dühét dramatizáltuk, majd Zsip-zsup
játékkal a tej kiöntését játszottuk el, ebbe a mozgásos játékba
kapcsolódott be először. Itt mosolygott, élvezte a hintáztatást.
A közös relaxációnál ajánlottuk, hogy aki szeretné, be is csuk-
hatja a szemét. Viola anyukája a kislány mellett feküdt, éppen
becsukta volna a szemét, mikor Viola az ujjaival felfeszítette a
szemhéját, és nem hagyta, hogy lehunyja. Ez a fajta szeparációs
helyzet nagyon megijesztette.
Második alkalom: Ismételtük a testtudatosító mondókákat,
kiegészítve a Hüvelykujjam almafa... és az Ez elment vadász-
ni... mondókával. Az öt jó barát című mesével dolgoztunk.
A mesét követő kreatív feldolgozásban az anya és a gyermek
egymásba illesztett kezének körberajzolását kértük, azzal az
instrukcióval, hogy a két kéz közötti területet színezzék, díszít-
sék ki. Második feladatnak a saját kéz körvonalából készített
képet kértünk. Viola csendes volt, de sokkal oldottabb, mint
legutóbb. Képes volt kibújni az anya öléből, elfeküdt a szőnye-
gen. Felvette a szemkontaktust, a kérdésekre már válaszolt, ha
halkan is. Saját kezéből várat rajzolt. A vár ablakai be voltak
deszkázva, nagy eső mosta a várat, de volt egy kis rés, ahol ki
lehetett nézni, hogy esik-e még az eső. A vár tövében serkent
már ki a fű a földből, bár volt még ott egy kis göröngy. Jól il-
leszkedett ez a rajz az anya gyógyulási folyamatához, aki a fog-
lalkozás alatt levette a kendőt, és látható volt, hogy növekedés-
nek indult a haja.
Harmadik alkalom: Bevezettük az újonnan (ahol másik
szülő kísérte a gyereket) érkezett szülőket a csoportba. Az
Ön-dön-desz... mondókával dolgoztunk közös tapsolással, do-
bogással, rikkantással, közös hangadás- és mozgásélményt je-
lenítettünk meg. Viola gátlásos volt, a többiekhez és a tevé-

316
kenységekhez nehezen kapcsolódó viselkedését a mondóka
ritmusa segített feloldani. A nyulacska harangocskája követ-
kezett. A meséből mozdulatokat és hangokat kértünk a gyere-
kektől. Színes kendőket adtunk, amelyeket a gyerekek a mese
egy-egy szereplőjeként neveztek meg, majd ezeket láncszerű-
en összekötöttük és a kendők összekötözésével és kibogozá-
sával meséltük el újra közösen a mesét. A meséből Viola a ci-
ca mozdulatait hozta elő, és ezeket örömmel meg is jelenítette.
A láncnál az ő kendője a köszörű volt, a köszörű hangját hoz-
ta a meséből. A meséről készített rajzán a bikát jelenítette meg.
Viola anyukája elhozta a kislány óvó nénijét, hogy megkérdez-
zék, bejöhet-e ő is a csoportra mint megfigyelő.
Negyedik alkalom: Az Ezzel látok... és a Sim-sum... mondó-
kákkal kezdtünk, majd a A csengettyűs lábú kecske című mesé-
vel dolgoztunk. Álmosan érkeztek a gyerekek, a mondókázást
azonban örömmel vették, ez energizálta őket. A mondókázás-
nál Viola szerepet cserélt az anyával, egymáson kölcsönösen
mutatták a testrészeket. Az aranykapun azonban nem akart át-
menni, passzív volt, ülve maradt, oda kellett vinni a kaput hoz-
zá, akkor lépett át rajta. A meséből a szalma zizegését hallotta,
amikor kiesett a farkas foga. A mese után láthatóan feloldó-
dott, aktív lett, a közös alkotásnál már a csoportvezetőkkel is
kommunikált. Alkotás során a gyerekek kecske sziluettképek
közül választhattak, melyeket színes papírdarabok segítségével
kellett felvértezni a farkassal való harcra. A gyermek mondhat-
ta meg, hogy a szülő milyen formát tépjen vagy hajtogasson a
papírból és hova ragasszák azt. Viola első mozdulata az volt,
hogy kék papírral lefedte a kecske tőgyét. Egy ideig takargat-
ta, majd elvette a papírt és díszíteni kezdte a kecskét. Számára
nem a kecske felfegyverzettsége vagy védelme, hanem a kecske
szépsége volt a fontos.
Ötödik alkalom: Viola óvó nénije megfigyelőként bejött a
csoportra. A múlt alkalommal tanult mondókákat ismétel-
tük, a mese A három kismalac volt. A mesét a gyerekek több-

317
sége ismerte, mégis feszült figyelemmel hallgatták. Mese után
megbeszéltük, hogy ki miből építené fel a saját házát. Viola elő-
ször nehezen szólalt meg, a harsányabb gyerekek túlkiabálták.
Amikor elkezdett beszélni, nyitottabb és bátrabb volt, mint ko-
rábban bármikor. Az ő saját háza fából lenne, lenne benne ágy,
amin ülni is lehet. Ezek után megtapogattuk azokat az anya-
gokat, melyekből a három kismalac háza épült (szalma, fa, kő),
kipróbáltuk, melyik könnyű, melyik nehéz, melyiket hogyan
lehet elfújni. A gyerekek szerették volna lerajzolni saját házai-
kat, ezért azt ajánlottuk, hogy tervezzék meg és rajzolják le sa-
ját (belső) házukat, míg a szülők most ne a gyerekekkel együtt,
hanem külön dolgozzák ki a saját maguk (belső, vágyott) házát.
Több szülő-gyerek párosnál megfigyeltük, hogy a gyerekek sa-
ját bizonytalanságuk és megfelelési vágyuk miatt a szülőké-
hez hasonló elemeket építettek saját házukba. Viola és anyuká-
ja azonban nagyon elmélyülten, egymás mellett, de egymástól
teljesen függetlenül dolgozott. Viola elkészítette saját transzpa-
rens házát, melynél főként a berendezés volt hangsúlyos. Volt
benne ebédlő és egy kislány, aki a kanapén ülve tévét néz. A ké-
pen sütött a Nap és esett az eső, a két égi jelenség között pedig
természetesen megjelent egy szivárvány. Ezalatt anyukája egy
különleges tüskés rózsabokor házat készített (a rózsabokor tel-
jesen női szimbólumformát öltött), amelyre került ajtó, ablak,
kémény és virágok is nyíltak a bokron.
Hatodik alkalom: Ezen az alkalmon az Ön-dön-desz... ördög
vigye ezt! mondóka verziót tanítottuk meg jókora dobbantás-
sal a végén. A mese A három kismalac volt a farkas nézőpont-
jából mesélve. Mivel a korábbi alkalmak során hiányzók is vol-
tak, ezért röviden felidéztük számukra az alaptörténetet, majd
kértük, hogy ők is meséljék el, milyen lenne a saját házuk, miből
épülne. Viola is felidézte a többiek számára, hogy neki miből
épülne és hogyan nézne ki a háza, mi lenne benne. A házak be-
járása után megkérdeztük a gyerekeket, hogy milyen apró, ki-
csi, tenyérben is elférő barátot hívnának a saját házukba vendé-

318
gül. Viola egy kiskutyát hívna vendégségbe magához. A farkas
szemszögéből elmondott mesénél Viola egészen közel húzódott
a mesélőhöz (Linda). Mese után megkérdeztük, ki milyennek
látta a farkast, és mitől volt olyan félelmetes. Viola ekkor hát-
rapillantott az anyukájára és ezt válaszolta: „Azért ijesztő, mert
megesz téged, és nagyok a fogai." Kértük a gyerekeket, rajzolják
le, milyen is az a félelem, milyen is az az ijesztő, aminek sem for-
mája, sem tartalma, mégis lehet színe, vonala. A gyerekek heves
íirkálásba kezdtek, néhány gyerek és Viola is kérte az anyuká-
ját, hogy ő is rajzolja ezt le. Ekkor hoztuk be a szobába a kar-
tonpapírból készített, életnagyságú farkassziluettet. Miután a
szobában megjelenő farkasra ráhelyeztük a „félelmetes képe-
it", eljátszottuk, hogy pislákoló parazsak vagyunk a kismalac
tűzhelyében, és a farkas éppen halad a kéményen lefelé, ekkor a
tűz egyre erősebb lesz, végül fellobban, a farkas bundájába kap,
és szétégeti, „ahol éri"! A farkas a nagy tűzvészben ketté is sza-
kadt, ekkor hangszerekkel fokoztuk a hatást és próbáltuk han-
gos zajjal egyre távolabb űzni őt a házunktól és magunktól. Vi-
ola felszabadultan zenélt, dobolt, a többiekkel együtt lármázott.
Ezt követően felhívtuk a gyerekek figyelmét arra, hogy jó, most
nyugalom van, de emlékezzenek rá, hogy a történet itt még nem
ért véget, hiszen a farkas ismét ólálkodni kezdett a kismalacok
háza körül. Általunk megtervezett fogócskajátékra hívtuk őket,
melyben az ólálkodó farkastól csak az menekülhet meg, aki -
amikor a farkas odaér hozzá - azonnal elmondja a „nem félek
tőled, mert megvéd a házam!" mondatot, és a feje fölött mu-
tatja is a háza tetejét a kezével. Viola itt már teljes eksztázisban
vett részt a játékban, tőle szokatlan hangerővel harsogta a bű-
vös mondatot, éberen figyelt és nem hagyta, hogy a farkas akár
csak a közelébe férkőzzön. Viola a játék végén ugrándozott, ka-
cagott, az anyától távolabb is merészkedett, képes volt kéréseket
megfogalmazni, és válaszai is jól hallatszottak már.
Hetedik alkalom: A hetedik találkozás bevezetése egy talá-
lós kérdéssel indult, amelynek megfejtése az ember. Ezt a ta-

319
lálós mondókát utána magunkon is elmutogattuk. A gyereke-
ket nagyon fellelkesítette ez a helyzet, ők maguk is mondtak
találós kérdéseket, gondoltak valamire, és meg kellett fejte-
nünk, hogy mi az. Mesének a Hogyan teremtették az embert?
című indonéz teremtésmesét választottuk. A mesét annyiban
átdolgoztuk, hogy a férfi-nő konfliktust elhagytuk a végéről, és
egy olyan befejezéssel helyettesítettük, amelyben megszületik
az első gyermek. Az első gyermek megijed a világtól, az édes-
anyja ölbe veszi, és hogy megnyugtassa, elmeséli neki az első
mesét. Az első mese szövege az Upanisádokból vett idézet volt,
az emberben rejlő mindenségről. A gyerekek nagy figyelemmel
hallgatták a történetet, Viola a mesemondó ölébe (Böbe) tele-
pedett. A nő teremtéséről szóló rész tetszett neki legjobban a
meséből. A mese után só-liszt gyurmával dolgoztunk, kértük a
gyerekeket, formáljanak, alkossanak ők is mindenféle lényeket,
akár embert, ha szeretnének, ebben szabadságot kaptak. Vio-
la nehezen kezdett neki, bizonytalan volt a formálásban. Vé-
gül csigát készített, azt mondta, ez lesz az emberek ennivalója.
Édesanyja ezzel szemben nagy lelkesedéssel formált meg egy
női alakot, gondosan elkészítve és kialakítva a női formákat.
Kedvesen elfogadta a kislány alkotását, nem próbálta több vagy
„megfelelőbb" figura elkészítésére rávenni, úgy tűnt, megérez-
te, megértette, hogy a kislány számára ez az egyszerű csigafor-
ma, „csigaminőség" jelent biztonságot a magával hordott házá-
val és a visszavonulás lehetőségével.
Nyolcadik alkalom: Halandzsamondókákkal és A kis gömböc-
cel dolgoztunk. Violát a nagymamája kísérte el, aki kedvesen és
türelemmel vett részt a foglalkozáson a gyermek kísérőjeként.
(Violát az édesanya már előre felkészítette arra, hogy erre az
alkalomra a nagymamával fog érkezni, tudatosan tervezte be
ezt a próbatételt, a szeparációs helyzetet.) A kislány ekkor tel-
jesen felszabadult volt, ugrándozott, csacsogott, a nagymamá-
nak időnként fegyelmeznie kellett. A mese után arra kértük a
gyerekeket, képzeljék el, hogy mit nyelne el a gömböc, ha most

320
idegurulna. Képzeletben végiggurítottuk a város utcáin: élénk
fantáziával dolgoztak a gyerekek, s kutyát, embert, jelzőlám-
pát, házakat „nyelettek el vele". Ezután azt kérdeztük, hogy mi-
lyennek látják/képzelik a gömböcöt, milyen a színe, tapintása,
hőmérséklete. Viola azt mondta, hogy meleg, huplis, és raga-
dós a felszíne. Majd a „milyen a belsejében?" kérdésre elmond-
ta, hogy szerinte szűk, sötét, és rossz benne lenni. Megmutat-
ták, ki milyen testhelyzetben lenne a gömböcben. Viola, több
más gyerek mellett, magzati pózba kuporodott. A saját bicská-
ját pirosnak és kb. 20 cm nagynak (mutatja) képzelte el. A kér-
désre, hogy ki akar-e jönni a gömböcből, egyértelműen igennel
válaszolt. A foglalkozásra előkészítettünk egy olyan papírla-
pot, amelyre egy két oldalán rögzített, középen szabadon ha-
gyott papírkorongot ragasztottunk. Ez volt a saját gömböcük,
amit fölvághattak, majd kívülről és belülről is egyedivé színez-
hettek. Azt kértük, hogy rajzoljanak bele olyan dolgokat, ame-
lyeket elnyelt a gömböc, és amelyeket ki akarnak szabadítani.
Viola rajzán kívülről jól látszik a bicska, amellyel képes felnyit-
ni a gömböcöt, belül pedig ház, jelzőtábla, fa, lányka, ceruzák
és iskolai tábla jelentek meg. A jövője.
Kilencedik alkalom: Olyan mondókával indítottuk ezt az al-
kalmat, amely összekapcsolja az embert a természettel: Akinek
a szeme kék, takarója a nagy ég... A mesénk A tojásból teremtett
lány volt. Viola, aki továbbra is felszabadult volt, azt a motívu-
mot emelte ki kedvenc részként, amikor a lány aranyhallá vál-
tozott. A mese után egy nagy csomagolópapírt adtunk minden-
kinek, kértük, hogy kuporodjanak rá úgy, mintha egy tojásban
lennének, az őket kísérő felnőtt pedig körberajzolta őket. A lap
másik oldalára egy teljes testkontúr került. Kérdeztük, hogy ki
mivé szeretne változni, és elmondtuk, hogy amit szeretne, azt
belerajzolhatja a tojásformába. Viola azt felelte: „hát én ez ma-
radok! Az vagyok, aki én vagyok!" A tojásformába egy kislányt
rajzolt, önmagát, és hozzátette, hogy karácsony van (ünnep).
Tizedik alkalom, lezárás: Zárómesénk a Lotilko volt. Mondó-

321
káink az Ezzel látok, ezzel is... és az Akinek a szeme kék, taka-
rója a nagy ég... voltak. Viola mindvégig aktív és lelkes részt-
vevője volt a csoportnak. Legjobban az tetszett neki a meséből,
amikor Lotilko visszakapta a szárnyait. Arra a kérdésre, hogy
ő hová repülne, azt felelte, hogy „a világba". Az alkotás során a
gyerekek az előző foglalkozáson körberajzolt testük sziluettjére
ragasztottak színes papírból tépkedett „tollakat", és szüleik se-
gítségével elkészítették saját szárnyukat. Viola szárnyai színe-
sek, gazdag díszítésűek voltak, örömmel készítette őket.

Visszajelzés a szülőnek

A csoport lezárását követően a téli szünet miatt a visszajelzésre

egy hónappal később került sor. Az anya erre a megbeszélésre
elhozta Violát is. Összegyűjtöttük és kiemeltük a szülő számá-
ra a csoporton észlelt megfigyeléseinket, a gyerekek által adott
válaszokat, reakciókat és az alkotásokat. Mindezeket igyekez-
tünk összekapcsolni és jelentéstelivé tenni a gyermek problé-
máihoz és belső állapotaihoz illesztve. így az édesanya számára
is láthatóvá vált, hogy az egyes meséken és alkotásokon keresz-
tül hogyan dolgoztunk a tíz alkalom során, illetve milyen bel-
ső állapotváltozást tudtunk nyomon követni. Az édesanya el-
mondása szerint a kislány hangulata sokat javult. Az óvodában
és otthon is nyitottabb, bátrabb. Az óvodában már bevonható
a közös tevékenységekbe és a feladathelyzetekbe. Rendeződtek
a hisztik és a dühkitörések; ami mégis előjön, azt a szülő ke-
zelhető mértékűnek érezte. Az anya végiggondolta és értékelte
azt a folyamatot, amelyen az utóbbi hónapokban a kislánnyal
keresztülmentek. Fontosnak érezte, hogy a szülőkonzultá-
ciók alkalmával a pszichológus kollégánk konfrontativ volt ve-
lük, ahogy mondta, „kaptunk ott hideget, meleget, de ez kellett
ahhoz, hogy változtassunk". A mesecsoportos foglalkozások
az édesanya számára is fontos élményeket adtak. Mindketten

322
örömmel és bizakodva tekintenek a 2014. szeptemberi iskola-
kezdés elé, az anya immár úgy érezte, hogy a kislány érzelmi-
leg is megerősödött, és készen áll az új helyzetre. Amikor elin-
dultak, az ajtóból visszafordulva az anya büszkén mutatta (és
Violát kérte, mesélje el), hogy karácsonykor menyasszony lett,
a jelenlegi párjával hamarosan összeházasodnak.

Összegzés

Számunkra is érdekes volt látni, hogy ez a kislány és az anyu-

kája hogyan épültek a mesékből, hogyan kapcsolódtak a me-
sén keresztül saját és egymás érzéseihez, félelmeihez és erőfor-
rásaihoz. Fontos tapasztalat volt számunkra, hogy amikor egy
felnőtt kapcsolódik a mesékhez, és nyitottan áll a megújulás, a
változás elé, akkor benne is megnyílnak azok a csatornák, erő-
források, amelyek a saját gyógyulása és rendeződése felé irá-
nyítják. Úgy tudtak együtt lenni a csoportfolyamatban, hogy
teret és szabadságot, ezzel együtt biztonságot adtak egymás-
nak. Egymás mellett, de saját útjukat járva fejlődtek: Viola az
anya elvesztésétől való szorongással és az elindulás bizonyta-
lanságával, az anya a betegség legyőzésével és a nőiség helyre-
állításával dolgozott. A szeparációs szorongás megoldásának
kulcsa a biztonságot adót felnőtt belsővé tétele, aki jelen van,
ha szükség van rá, de képes teret adni az önállósodásra.
Az általunk választott eset kapcsán úgy gondoljuk, hogy a
fejlődésnek és a gyógyulásnak egy bejárható útját sikerült meg-
nyitnunk a mesék segítségével, melynek végére a maga helyére
került gyermek és szülő, az elindulni készülő kislány, valamint
az anya és feleség szerepébe megérkező nő egyaránt.

323
 Móritz Márta

UGRÁS A KÚTBA
Első egyéni meseterápiám

Hazatérve a meseterápiás képzésről váratlan lehetőség adó-

dott arra, hogy elkezdjem első meseterápiás próbálkozásomat.
Búcsúzásra készülődtünk egyik fiatal páciensemmel, Zoéval,
mert betöltötte a 18. évét. (Munkahelyemen, az egészségügyben
ilyenkor átadjuk a pácienst a felnőttekkel foglalkozó pszicho-
lógusnak.) Az járt a fejemben, hogy vele kellene meseterápiá-
val dolgozni, mert az élettörténetéhez azonnal tudtam kapcsol-
ni mesét. Ő is sajnálta, hogy munkánk véget ér. Megkérdeztem,
volna-e kedve úgy maradni nálam, hogy munkaidőn kívül ta-
lálkozunk és egy olyan módszerrel kezdünk el dolgozni, amit
még csak most tanulok és nagyon jónak tartok. Mondtam né-
hány szót a mesékről, amitől Zoénak felcsillant a szeme, arca
felderült, mosolyogni kezdett és lelkesen válaszolta, hogy na-
gyon szeretné kipróbálni, és van gyerekkori kedvenc népme-
séje. Megegyeztünk a találkozások időpontjaiban, elmondtam,
hogy írni is fogok róla, elfogadta ezt is. Abban az órában eufóri-
kus állapotban voltam, úgy éreztem, nagyszerűen elindult a do-
log, aztán később kezdtem gondolkodni azon, hogy mi lesz, ha
elrontok mindent, mi van, ha nem tudok segíteni és Zoé csak
rosszabbul lesz, és szakmailag nagy felelőtlenség tőlem, hogy
nem küldtem tovább a Felnőtt Pszichiátriai Gondozóba... De
nem akartam hátraarcot csinálni (Marco Polo: Ha már nem le-
het visszafordulni, előre kell menni.) Jöjjön hát a kút.

324
 Zoé

Zoé jelenlegi párja kb. másfél évvel ezelőtt volt a páciensem, a

fiatalember biztatta, hogy keressen fel engem. Beszélgetésein-
ken nagyon sok szó esik a fiúról is, emiatt fontos tudni, hogy
én is ismerem őt régebbről, de jelenleg már nem jár hozzám, és
akkoriban nem Zoé volt a barátnője.
Zoé szép, jó alakú, „bölcsészes" megjelenésű fiatal lány. Ter-
mészetes szépség, smink nélkül, természetes barna hajszín-
nel, hullámos, hosszú haja mindig kiengedve. Nagy, puha, sö-
tét tónusú kardigánokban jár, kis fekete „cigánykalapot" hord,
ruhája mindig inkább elrejti, mint kiemeli alakját. Hadarva,
gyorsan, sokat beszél, sokat gesztikulál, gyakran van zavarban,
láthatóan sokat szorong.
Abból, ahogyan és amiről beszél, kiderül, hogy nagyon értel-
mes és kortársaihoz képest nagyon művelt lány, a művészetek
érdeklik, rajzol, fest, most fog érettségizni városunk egyik gim-
náziumában. Nagyon szereti a természetet. Város szélén lakik,
van egy csomó „titkos helye" (dombok, fák, magas házak tete-
je, ahová titokban lehet csak felmenni, onnan nézi felülről a vá-
rost. ..). Barátnőket nem említ, nem él nagy társasági életet, in-
kább párjával tölt sok időt, aki az osztálytársa is. A fiatalember
tehetségesen zenél és ír (gyakran Zoé a múzsa), van egy egyre
sikeresebb együttesük, Zoé leginkább az ő társaságukban van.
A fiú nagyon féltékeny a lányra, szinte teljesen kisajátítja őt.
Összességében Zoét érzelemgazdag, érzékeny és intelligens
lánynak ismertem meg első találkozásaink során.
Jelentkezéskor hozott problémái: hamarosan érettségiz-
ni fog, eddig jól tanult, de most úgy érzi, egyáltalán nem tud
semmire odafigyelni, fél, hogy koncentrációs zavara miatt nem
tud leérettségizni, nem veszik fel egyetemre (kommunikáció
szakra jelentkezett). Nem tud aludni, gyakran érzi magát na-
gyon zaklatottnak, „szétesettnek", emberekkel való kapcsola-
tait nehezen kezeli. Későbbiekben kiderül nagyon komoly ön-

325
 értékelési problémája: csúnyának tartja magát mindenesetül,
érthetetlennek tartja, hogy ő tetszik a fiúknak (mert azt tárgyi-
lagosan elismeri, hogy sok fiúnak tetszik). Elégedetlen alakjá-
val, kívül-belül értéktelennek tartja magát.
Családjáról azt meséli el, hogy szülei már régebben elváltak.
Nagyon mások voltak: az anya lazább, megengedő, liberális -
mégis őhozzá fűzik lazább szálak, mint az apához. Sosem volt
az anyával igazán meleg, érzelmi biztonságot nyújtó a kapcso-
lata. Az apa katonatiszt volt (akárcsak az anyai nagyapa), ke-
ményebben nevelte a három közös gyermeket, az eltérő neve-
lési elvek miatt voltak viták a szülők között. Ma csak Zoé tartja
a kapcsolatot az apával, rendszeresen jár hozzá, s találkozásaik
jelentős idejében közösen edzenek, mert az apa most már sze-
mélyi edző, és rendkívül fontosnak tartja a rendszeres sporto-
lást. Zoé ezt nem bánja, hasonlóan gondolkodik ő is - én ezt
erős megfelelési vágynak érzem. Nem tudom, mennyire isme-
ri ezt fel, de az bántotta, amikor nemrég az apa megjegyezte,
hogy „talán többet kellene edzened". Amikor az apától hazatér,
napokig feszültség van amiatt, hogy ő az apánál volt, miközben
fiútestvérei és az anya nem szeretik a férfit.
Második találkozásunk során egy visszatérő rémálmát me-
sélte el Zoé: egy ajtó kinyílik és mögötte egy óriási kék szem őt
nézi. Egyetlen kérdés („tudod, kinek a szeme?") elég volt hoz-
zá, hogy láthatóan küszködve, de el tudjon mesélni egy nagyon
nehéz traumát az életéből: anyai nagyapja négy éven át zaklat-
ta őt szexuálisan (nem történt nemi erőszak „behatolás" érte-
lemben). A szülők közti rivalizáció miatt (Zoé az apai nagy-
szülőknél nagyon szeretett lenni) az anya kéthetente elküldte
gyerekeit saját, falun élő szüleihez, habár neki magának gye-
rekkora óta nagyon rossz kapcsolata volt (szintén katonatiszt)
apjával. Zoét 10 éves korában kezdte el éjszakánként „felkeres-
ni" a nagyapa, egészen 14 éves koráig, mert csak akkor tudta
azt mondani, hogy nem akar többet ott aludni. A négy év alatt
nem szólt senkinek („nem hitte volna el anya"), de úgy gondol-

326
ja, nagyanyja tudhatott valamit, bár nem tett semmit, talán félt
a férjétől. Zoé ezt eddig csak két fiúbarátjának mondta el (mi-
vel szexuális életén mindez jelentős nyomot hagyott, kénytelen
volt róla valami magyarázatot adni aktuális párjának), és most
nekem. Nem érti, miért van rá ekkora hatással ez az élmény,
úgy gondolja, már elmúlt, túl van rajta, nem érti, miért álmo-
dik még mindig nagyapja szemével... A rákövetkező alkalom-
mal elmondta, hogy napokig nagyon ki volt borulva attól, hogy
beszéltünk erről a dologról, de utána kicsit jobban lett. Ekkor
merült fel bennem A szörnyeteg királykisasszony meséje, mely-
nek felidézése még korai lett volna. Azon kívül, hogy úgy érez-
tem, Zoéval érdemes meseterápiával dolgozni intelligenciája és
művészetek iránti fogékonysága, érzékenysége okán, úgy gon-
doltam, az átélt trauma miatt is jó lenne számára ez az út. Úgy
érzem, fejlődése megrekedt, személyiségfejlődése megdermedt
az elszenvedett bántalmazás hatására (kővé vált), és nagyko-
rúvá válása küszöbén teljesen „szétesettnek" érzi magát, nincs
rend az életében és nem is lesz, amíg fogva tartja őt a trauma.
Nagyon bízom benne, hogy a mesék segítenek neki elindulni a
gyógyulás útján.

Az első meseterápiás óra

Kellékeim: A Lakat-mese (Mese a próbálkozás bátorságáról),

gombolyag, mécses, egy kendő asztalterítőnek átminősítve, Di-
xit-kártyák.
Tervem: az eddigiekhez képes kicsit átrendezett szobám-
ban mesével, mécsessel, gombolyaggal kezdünk. Elmesélem
A próbálkozás bátorságáról című mesét, egyrészt ezzel bátorít-
va mindkettőnket a közös próbálkozásra, másrészt azért, hogy
alkalmat teremtsek a képzésen tanult „másképpen bemutatko-
zásra" a mese képei és a belső képek által. További terv az ér-
zékszervek finomítása, a belső képek teremtésének beindítása:

327
 „hozz el egy képet/hangot/illatot, tárgyat a meséből..." (Na, itt
fogok majd nagyon megdöbbenni!) Aztán bemutatkozás elölről
(nevem, foglalkozásom); jobbról: olyan akarok lenni, mint...;
balról: én olyan vagyok...; hátulról (név visszafelé kit rejt). Az-
tán terveztem Dixit-kártyával gyakorlatot: én húzok egyet, me-
sélek, ő „leírja" a képet, aztán cserélünk. Utána az ő történetén
keresztül újra megtapasztaljuk érzékszerveinkkel is a mesét.
Megvalósulás: a szoba áthangolása elég jól sikerült, nem is
gondoltam volna, hogy a redőny lehúzása, a neon lekapcsolá-
sa, egy keleties mintájú, pasztellszínű nagykendő az asztalra,
a mécses és a földbarna fonalgombolyag mennyire intim at-
moszférát tud adni a zöld csempeborítású, unalmas kis szobá-
nak. Ahogy együtt beléptünk, Zoé meglepődött, és tett valami-
lyen félig ironikus, félig komoly megjegyzést a szobára (talán
azt mondta, hogy „szentély"). Mindketten nagyon izgultunk,
ahogy leültünk egymással szemben. Meggyújtottam a mécsest,
a gombolyaghoz fűztem egy megjegyzést („ez lesz az első me-
se, amit erről a fonalgombolyagról most legömbölyítünk"), és
elkezdtem mondani a mesét a próbálkozás bátorságáról. Mese
közben nem annyira a mesehallgatási transzot láttam Zoé ar-
cán, inkább tudatosnak ható metakommunikatív jeleket (mo-
soly, bólogatás). A szövegmondásban nem hibáztam, úgy érez-
tem, benne voltam a mesében, túl az első mondatok izgalma
után. A mese végén égve maradt a mécses - ezt nem tudom, ho-
gyan kellene, hogy legyen, mi a közös munka végén fújjuk el, ez
a rituális lezárása a terápiás órának. (Pontosabban Zoé gyújt-
ja meg és fújja el, ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek, nagyon
élvezi a tüzeskedést, otthon is naponta gyújt gyertyát.) Tehát
égett a mécses, arra kértem, hogy emlékezzen vissza a mesére
és hozzon el onnan egy képet, ami leginkább megfogta. Ekkor
jött a döbbenetem: olyan részletességgel tudott azonnal mesél-
ni egy képről, hogy a felét sem tudtam leírni. Ha lehetne belső
képeket kvantifikálni (gondolom, nem lehet), azt mondanám,
hogy az én belső képeim intenzitásban, részletgazdagságban és

328
színekben negyedét sem teszik ki az övének. Rögtön kész volt
a kép, úgy beszélt róla, mintha előre tudta volna, hogy ezt ké-
rem majd, és készült volna rá... Ezt azért írtam le ilyen részle-
tesen, mert az összes későbbi gyakorlatot ez jellemzi majd: gaz-
dag, burjánzó belső képek mindenféle modalitásban, azonnal
megszülető történetek a képek mögött - egyszóval úgy érzem,
Zoé munkánk kezdetétől otthonosan mozog a belső képek vi-
lágában, ez nem új élmény a számára.
A Lakat-meséből hozott belső képe (röviden): részletes le-
írás a palota kapuja előtti térről, ahol nagy tömeg gyűlt össze
- felülről, egy madár szemszögéből látja mindezt. Király leírá-
sa (korona, palást, önelégült mosoly az arcán, hogy milyen ne-
héz feladványt talált ki), a tömeg szétnyílik a próbát tevő vezír
előtt, ahogy odasétál a lakathoz. Hang: lakat kattanása. Illat:
vas, fém szaga. Tapintás: amit a vezír keze érezhet csak, a lakat
sima fémje.
Ezután kértem, járjuk körbe őt mint a lakatot a mesében, és
példát mutatva bemutatkoztam elölről, később hátulról is. Az-
tán ő következett: „M. Zoé érettségire készülő tanuló." Hátul-
ról (ezen nagyon meglepődött először): „idősebb, érett nő, már
nem tanul, fontos dolgokkal foglalkozik." Nem láttam magam
előtt ezt a nőt, ezért kértem, meséljen még róla, és ahogy foly-
tatta, elkezdtem látni: „vékony, fiús alkat, hosszú, göndör haja
van, hippiruhát hord, dombon, sátrak közt van éppen, de nem
itt lakik. Otthona kuckószerű, otthonos, zsúfolt lakás." Azt hi-
szem, benne is félidőben indultak el a belső képek, lassabban,
mint a Lakat-mesénél (nehezebben ment a személyesebb érin-
tettség miatt), de a végére teljesen jól megérkeztek hozzám
a képei. Bemutatkozás jobbról: én egy olyan lány vagyok, aki
szeretne beilleszkedni a világba, de nem önfeladás árán. Bal-
ról: olyan lány vagyok, aki nem szeretné azt, hogy környezete
ne fogadja el.
Ezután a Dixit-kártyák segítségével képeket küldtünk egy-
másnak, azt próbálgatva, hogy miként működik közöttünk

329
a vizuális szinkron. A gyakorlat után megkérdeztem, hogy
érezte magát. Azt mondta, nagyon jól, élvezte a gyakorlatokat,
és sokkal jobban van, mint amikor idejött. Megbeszéltük, hogy
a legközelebbi alkalommal elmeséli a meséjét, amellyel egyéb-
ként mára is készült. Végül azt kérte, hadd fújja el ő a mécsest.

Második meseterápiás óra

Tervem: bemelegítésül újra Dixit-képek küldése, kendők bevo-

nása a történetmesélés után, aztán egy Sztorikocka-mese, majd
pedig találós kérdések a meséjére való ráhangolódásként. (Pon-
tos címet nem mondott Zoé, csak azt tudtam, valamelyik okos
lány típusú mesét fogja hozni. Előtte elolvastam egy változa-
tot, de ő egy általam addig nem ismert, hosszú és bonyolultabb
cselekményű verziót hozott.) Mesemondás: Zoé elmeséli a me-
sét, utána kendők átváltoztatása („Ez a kendő nem kendő, ha-
nem...") úgy, hogy kérdezzen tőlük valamit. Aztán a Zoé által
megkedvelt gyakorlat: hozz el egy képet... Végül megpróbá-
lunk még beljebb lépni a meséjébe: a mesemátrix elkészítése.
Megvalósulás: most már kevésbé voltunk izgatottak, Zoé fel-
szabadultabban jött be. Elmesélte, hogy a múlt alkalom után
egyedül is jól tudott aludni (egyébként csak barátja mellett tud,
egyedül nem). Mécsesgyújtás, Dixit-kép kiválasztása: alkonya-
ti tájban papírokkal teljesen beborított ember lépked. Történe-
te hosszú volt, nagyon részletesen leírt képekkel mesélt, és nagy
örömömre pozitívan fejezte be, eltérően a múltkoritól. Hango-
kat, ízeket, illatokat is hozott a meséből, majd a Sztorikockával
folytattuk: kidobta a 9 képet a kis kockákkal, azokból fűzött
újabb történetet. Egy hatalmaskodó ember zsarnokságát egy
virág legyőzi. Ez is pozitív kimenetelű mese lett! Ezután beve-
tettem a találós kérdéseket, s annyit mondtam előre, hogy ki-
csit próbáljuk meg úgy bejáratni a gondolkodásunkat, ahogyan
az okos lányok teszik. Előre kiválasztott találós kérdéseket (ter-

330
mészét, gondolkodás témaköréből) mondtam neki, melyekre
önállóan vagy kis rávezetéssel megtalálta a megoldást. Dühös
volt magára, amiért nem ment mindegyik segítség nélkül.
Ezután megkapta az egyik gombolyagot, és elkezdett me-
sélni. Meséje: Mátyás király meg a székely ember lánya. Nem
ismertem ezt a változatot, feszülten figyeltem, nem éppen
mesehallgatási transz volt ez. Valahol a mese közepe táján jár-
hattunk, amikor kint megszólalt egy ajtócsengő. Nagyon dü-
hös lettem, és teljesen kizökkentem. Zoét ez látszólag nem za-
varta meg, mesélt tovább rendületlenül, kis idő múlva aztán a
gondolataimat vissza tudtam terelni hozzá és az okos lányhoz.
A mese szövegét viszont elkértem tőle később, így néhány szá-
momra kiesett mondatot pótoltam.
Beléptünk a mesébe. Kép, amit választott: a lány megérkezése
„a visegrádi palotába, ruhaként hálót visel, haja aranyszőke, és
az értelem fénye veszi őt körbe". Hang: szamárbőgés, ahogy né-
ha meghúzza az állat farkát a lány. Illat, szag: a király és a lány
lakodalmának illategyvelege (virág, illatszer, ételek, izzadt-
ság). Tapintás: forgács és kenderszál tapintása. A kendőt sze-
kérré változtatta át, és azt kérdezte tőle: lehet-e csikója egy sze-
kérnek?
A hol látod magad a mesében? kérdésre ezt válaszolja: próbák
teljesítése idején, királyhoz indulás előtt, a lány és apja lakóhe-
lye közelében, az út mellett, faként. (Vagyis nem olyan szereplő
szemszögéből, aki benne szerepel a mesében... tehát egy testet-
len/láthatatlan megfigyelőként van jelen.)

Elkészítjük az első mesemátrixot:

Ki a mese hőse? A lány
Te ki vagy a mesében? Út menti fa, lány szülőháza közelében
(szövegben nem szerepel)
Mi a mese konfliktusa? Racionális gondolkodás szemben áll a
lány különleges, elvont, irracionális gondolkodásmódjával, de
ennek is helye van a világban

331
Segítő: Önbizalom: felvállalja azt, amije van, az irracionális
gondolkodást
Ellenfél: Konzervativizmus, megszokottság, új iránti közöny
Tárgy: Háló (mellyel a mezőn halászik a szegény kárvallott
ember)

Ezután beszélünk még arról, milyen élmény volt mesélnie, szo-

kott-e mesélni. Élvezte, szívesen mondta a mesét, máskor öcs-
csének szokott mesélni.
Az okos lány meséjére gyermekkorából emlékszik, anyja me-
sélte neki, nagyon szerette. Most sokáig kereste, hogy ponto-
san azt a szöveget találja meg, amire gyerekkorából emlékezett.
Később elolvastam a szöveget, amit kinyomtatott nekem, na-
gyon pontosan mesélt, egy dolgot változtatott meg akaratlanul:
a lány nála galambot visz ajándékba Mátyásnak, a szövegben
veréb szerepel (másik változatból kerülhetett a fejébe ez a kép,
vagy ez jobban tetszett neki).
Gyertyaelfújás, búcsúzás
Vegyes érzések voltak bennem, éreztem, hogy nagyon hiány-
zik nekem néhány mozzanat a meséből, nem tudtam rende-
sen figyelni. Most is lenyűgözött Zoé belső képeinek gazdagsá-
ga, a szimbólumok, mesei képek értése („az értelem fénye veszi
őt körbe"), és az a természetesség, ahogy a képek világában
mozog.

Harmadik meseterápiás óra

Ez az alkalom sokat váratott magára, Zoé kétszer mondta le az

előre megbeszélt időpontot, közben volt tavaszi szünet is (ne-
kem szabadság), így három hét kimaradt. Aggódtam, hogy talán
nem akar többet jönni, de aztán kiderült, hogy erről szó sincs,
továbbra is elkötelezett a megkezdett munka mellett, csak elő-
re nem látott dolgok akadályozták. A harmadik találkozásunk

332
előtti három napban ballagott, érettségizett, ezért szántam a
tényleges meseterápia előtt kis időt arra, hogy ezekről is mesél-
jen. Utána léptünk csak be a szertartással a mesék világába.
Tervem: azt gondoltam, hogy a hosszú kihagyás után beme-
legítésképpen mesét mondok, mégpedig A fehér sólyom mesé-
jét, ahol az okos székely lány „kirgiz nővére" gondolkodik in-
tuitíven. Szerettem volna megmutatni Zoénak a párhuzamot.
Mesemondás előtt előre elmondom neki a kán találós kérdése-
it. A mese képeivel végzett gyakorlatot követően meséje múlt-
kor felírt mátrixával foglalkozunk majd.
Megvalósulás: a mécsesgyújtás után elmeséltem Bolotbek és
Daanisnam történetét (csak a nevek miatt izgultam, de nem
hibáztam el, még az öreg Száribaj is rendben volt). Utána Zoé
mondta, hogy ismerős volt számára a történet, „tudta, mi lesz
a vége", pedig sosem hallotta. Magától kezdte mondani a ké-
pet, amit elhozna: a fehér sólyom az, amint kering a zöld lege-
lő fölött, de valamiért sirályszerűnek látta, s leírta a pásztor-
ruhás fiatal Bolotbeket is. Megmutatja előzőleg leírt válaszait a
kán kérdéseire:
- Milyen messze van Kelet Nyugattól? „Pont annyira messze,
mint Észak Déltől."
- Milyen messze van az ég a földtől? „Pont annyira messze,
hogy az ember összekapcsolhassa őket."
- Milyen messze van az igazság a hazugságtól? „Mint halál az
élettől."

Első válaszát „cinikus tini-válasznak" minősíti. Szerintem iga-

zi „jobb agyféltekés-válaszok".
Ezután az én hanyagságom miatt kevésbé a tervezett mó-
don haladunk tovább: otthon felejtettem a három héttel azelőt-
ti mátrixot. Újra megírtuk, s bár nagy részére pontosan em-
lékeztem, mindent újra végigkérdeztem és elmondtam azt is,
hogy ha most változtatna rajta, megteheti. Utána otthon össze-
vetettem az elsővel, és érdekes volt, hogy mire emlékezett más-

333
ként. Egyedül a segítőjére nem emlékeztem pontosan, és meg-
lepődtem, amikor az apát említette, mert ez egyáltalán nem
volt ismerős nekem. „Segítőnek az apát mondtam, de most
megváltoztatom, mert az apa is a racionálisan, konzervatívan
gondolkodó világhoz tartozott, nem igazán segített a lánynak,
inkább visszahúzó erő volt." Ezután azt a választ adta, amit el-
ső alkalommal kapásból mondott: a lány magabiztossága (ön-
bizalma) a segítő, amivel felvállalja saját gondolkodásmódját.
A másik dolog, amit öntudatlanul lecserélt: a helyszín, ahol lát-
ja magát. Most azt mondta, hogy ő a királyi vár kapujánál egy
„jelentéktelen, alsó perspektívából figyelő valami, természeti
elem, mondjuk egy kis virág vagy kő". Ezzel a történetben idő-
ben későbbre helyezte magát (a szülőháztól már a királyi pa-
lotához kerültünk, röviddel a lakodalom előtt vagyunk), de
továbbra is egy külső szemlélővel azonosul, aki/ami nincs ben-
ne a mese szövegében. (Ő nem részese saját életének, távol van
még attól, hogy a főhőse, királynője legyen.)
Elkezdtünk részletesebben beszélni a mátrix elemeiről. Elő-
ször arra kértem, meséljen a fáról, amelyik ő volt a mesében
első alkalommal. Elmondta, hogy ez a fa a lánnyal együtt nö-
vekedett, végignézte, ahogy a kislányból nagylány lesz. Legin-
kább tölgyfának látja. Megkérdeztem, milyen érzések vannak a
fában a lány iránt, ekkor elmosolyodik, kezével jelzi azt, hogy
érzi, mennek köztünk a képek, gondolatok, mert éppen azt
akarta elmondani. „A lány nagyon szereti ezt a fát, gyakran ki-
ment hozzá, olyan, mintha a testvére lenne. A fa addig boldog
volt, amíg a lány otthon élt, de amikor királyné lett, már csak
havonta egy gyors látogatást kapott, mint az öreg nagymamák.
Ekkor már nem volt boldog a fa."
Ezután a mese hőséről, a lányról kérdezem. Ahogyan beszél
róla, úgy érzem, teljesen azonosul vele, később a királlyal is.
Ezeket mondja (összefoglalva): a lány különleges, olyan, mint
egy mai hippi, tudott a természet nyelvén beszélni, ezért értett
szót a galambbal is, úgy tudta befogni. Hallgattak rá az élőié -

334
nyek, mert ő is értette őket. Ez a panteizmus - itt elnézést kér,
amiért gyakran beugranak neki ilyen kifejezések, amiket érett-
ségire tanult, és most tele van velük a feje. Ő maga is nagyon
fontosnak tartja ezt az összhangot a természettel, de úgy érzi,
hiányzik belőle az a képesség, ami a lánynak megvan.
A továbbiakban a konfliktusról beszélgetünk, így sokat be-
szél arról is, milyen a lány gondolkodásmódja. Itt is azt ér-
zem, hogy azonosul a lánnyal. Megfogalmazza: az a baj a vi-
lággal, hogy nem úgy gondolkodnak az emberek, mint a lány,
hanem racionálisan, sablonosan, józanul, és tőle is ezt várja el
a környezete. Akkor lesz sikeres, akkor felel meg másoknak,
ha úgy gondolkodik és viselkedik, mint mindenki: racionáli-
san. „Mátyás király álruhájában vagyok, de belül ott a lány, az
vagyok én, de nem az kell a világnak. És egyre kevesebb be-
lül is a lány..." Zoé szerint az okozza a konfliktust, hogy hiába
mutatta meg a lány, milyen eredményes az ő különleges, más-
fajta gondolkodásmódja (az intuitív gondolkodás), probléma-
megoldása, ettől nem változott meg a világ. Sem a király, sem
más nem értette meg őt (a szekér szülhetett csikót, vagyis ak-
kor sem lett „rend" az országban, amikor az okos lány már ki-
rályné lett). Zoé keserű álláspontja jelenleg az, hogy a király
nem érti a királynét/okos lányt, nem tudja használni az ő tu-
dását. A mese képeivel próbálom azt megmutatni neki, hogy a
kétfajta gondolkodásmód (a racionális és az intuitív) a királyi
párban hogyan fonódhat össze, de egyelőre ezt ő nem tudja el-
fogadni, különállónak, elszigeteltnek érzi az okos lányt és az ő
gondolkodásmódját - ahogyan saját magát is a világban. A vé-
gén utalok rá, hogy megfogalmazásában a lány bőrébe bújt, s
megkérdeztem (talán elhamarkodottan), nem gondolja-e, hogy
további munkánk során esetleg majd nem a fával azonosít-
ja magát, hanem ő lesz az okos lány a mesében. Erre tagadó-
an válaszolt: „nincs olyan, hogy fából lány, nincs visszafelé út."
Korábban mesélt arról, hogy festett egyszer egy képet, amelyen
egy fává változott lány van. Ez a fa-lány kép nagyon erős Zoé-

335
ban, később vissza kell rá térnünk. A fentiekhez még hozzáte-
szem, hogy a lány gondolkodásmódját elemezve mondta: alig
van már olyan ember a világban, aki normális, aki rendben
van, aki jó és jó dolgokat csinál - és mindez azért van, mert
már nem tudunk intuitíven gondolkodni. Ezzel fejeztük be a
harmadik találkozást.

További terápiás terv

A jövőben tervezem a mátrix további részletes megbeszélé-

sét, hátravan még a segítő, az ellenfél, a tárgy. Dolgozni tud-
tunk azzal, hogy hol látja magát a mesében, hiszen már ez is
változott, fejlődött. Főként az keltett bennem „rendetlenség-ér-
zést", hogy Zoé önmagát nem a lánnyal azonosítja, ezzel is to-
vább kellene dolgozni. Keresni kellett további meséket, ahol a
lány-motívum erős, valamilyen átváltozás-mintázattal (Boldi-
zsár Ildikótól jött később a segítség: A tojásból teremtett lány-
nyal folytattuk a munkát). Szükségét érzem a belső erőforrá-
sokkal való kapcsolatkeresésének is.
Itt tartunk most, ezek voltak első lépéseim a klinikai meta-
morphoses meseterápia gyakorlati alkalmazásában.

336
 Szőtsné Karkus Zsuzsanna

„A DALNAK SOSINCS V É G E ! "

Egy 9 éves kislány esete a halálfélelemmel

Egy kislány (nevezzük Virágnak) érkezett hozzám édesanyja

kíséretében. A gyermek problémája, hogy óvodás kora óta fél
a haláltól, nem tudja, miért kell meghalniuk az embereknek,
és nagyon aggódik a szeretteiért, retteg attól, hogy valamelyik
meghalhat.
Virág átlagos testalkatú, kilencéves, szőke hajú, nagy kék
szemű, szép arcú kislány. A család középső gyermeke. Nagyon
csöndes, halk szavú gyermek, nagy, ártatlan kék szemeivel két-
ségbeesetten néz rám, amikor elmeséli, hogy óvodás korában
meghalt az óvó nénije, azóta nem tud szabadulni a halálféle-
lemtől. Aggódik az egész világért. Nem tudja, mi lesz a halál
után. Éjszaka nem tud aludni, fél a sötéttől, attól, hogy vala-
ki betör hozzájuk és megöli őt. Csak olyankor tud nyugodtan
aludni, ha a testvére mellett alhat.
A kislány világjátéka alapján súlyos regresszióban van, világa
nincs egyensúlyban, elveszítette a belső erőforrásait.
Az első alkalom végén képzeletjátékot javasoltam, amit lelke-
sen fogadott. Képzeletben elmentünk egy rétre sétálni. Ott le-
ültünk a fűbe, megnéztük közelebbről a fűcsomót, és láttunk
ugyanarról a tőről fakadni kövér zöld fűszálakat, sárgásat, ami
már öregszik, és zsenge fiatal szálakat. Láttunk hangyabolyt
is, megnéztük belülről, láttunk hangyakirálynőt, szorgalmas
dolgozókat, apró, áttetsző lárvákat, gyönge ifjakat és védelme-

337
ző katonákat. Megnéztük a harmat cseppjeit, elkísértük őket
hosszú útjukon, amint a napsugár felszárította, felhő dédelget-
te, föld befogadta, patak vitte, tenger ringatta, majd újra a nap
felé vitt az útjuk. Minden életmegnyilvánulást, természeti je-
lenséget, amit Virág látott az imagináció során, körbejártunk,
közelebbről megnéztünk. A gyakorlat végén megkérdeztem a
kislánytól, hogy mi volt a közös a látott dolgokban. Mosolyog-
va válaszolt: „a körforgás"!
Ekkor megkérdeztem, hogy szereti-e a meséket? Nagy kék
szemei felragyogtak: „igen" - felelte alig hallható hangocská-
ján.
A második alkalommal elmeséltem neki A len című Ander-
sen-mesét. Azért ezt a mesét választottam, mert az előző alka-
lommal, az imaginációk alkalmával Virág szépen megmutat-
ta, hogy mi lehet az ő útja a halál elfogadásában, mi az, ami
számára megnyugvást hoz, és ez nem más, mint a körforgás,
vagyis az újjászületés.
Virág átszellemülten hallgatta a mesét. Utána sokáig hallga-
tott. Annak érdekében, hogy a belső folyamatban benne tud-
jon maradni, felajánlottam a rajzolás lehetőségét, amit lelkesen
fogadott. Lendületesen, átszellemülten, némán dolgozott. Az
A/4-es lapot három részre osztotta, az első egyharmadba bele-
rajzolta a lent, és felül azt a részt, ahol a kis virág arról álmodo-
zik, hogy szép vászon lesz belőle. A második részben a vászon
elkészülését rajzolta le, ahogyan vízbe áztatják, tűz fölé akaszt-
ják, tilolják a lent, és végül gyönyörű fehér vászon lesz belőle.
Minden folyamatban ott van a len a rajzon, aki szomorú, mert
szenved, de a végén ott a mosolygós, gyönyörű vászon.
Ez alkalommal eddig jutottunk a munkában. Látszott, hogy
Virág nagyon elfáradt, de az eleinte riadt, félénk tekintetű kis-
lány ekkor már sokat mosolygott. A foglalkozás végén megkér-
deztem tőle, hogy mi tetszett neki a legjobban ebben a mesé-
ben. „Az, hogy amikor azt hiszi a len, hogy vége, mindig valami
szebb dologban születik újjá" - válaszolta mosolyogva.

338
 A harmadik találkozásunk alkalmával Virág boldogan
mondta, hogy jobban alszik, igaz, hogy van egy kis éjjeli lám-
pája, amit égve hagy, de jól és nyugodtan alszik. Jobban ér-
zi magát, kevesebbet szomorkodik. Kérdeztem, hogy mit sze-
retne csinálni. „Folytatni a rajzot" - mondta ő. Felajánlottam,
hogy ha szeretné, szívesen elmesélem neki újra a mesét. Bol-
dogan bólintott. Ekkor elmeséltem másodszor is a mesét, amit
ugyanolyan átszellemült arccal fogadott, mint az első alkalom-
mal. A mese után azonnal rajzolni kezdett. A harmadik részt
készítette el, ahol tizenkét darabba vágták a vásznat, majd pa-
pírt készítettek belőle, amiből könyvet nyomtattak, ezután a
tűzre dobást rajzolta le, végül a kis tűztündért látjuk, ahogy a
Nap felé táncol.
Amikor elkészült, elégedetten szemlélte a rajzot. Ekkor már
tudtunk beszélgetni is a meséről, újra elmondta, hogy meny-
nyire teszik neki a mesében, hogy amikor már azt hiszi a len,
hogy meghal, akkor mindig újjászületik, és nemcsak hogy újjá,
de egyre jobb és értékesebb dolog lesz belőle.
Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megtaláljuk Virág
varázsmondatát. Amikor megemlítettem neki, hogy lehet eb-
ben a mesében egy varázsmondat is, ami segíthet neki, azonnal
rávágta: „a dalnak sosincs vége!" Ezzel a varázsmondattal zár-
tuk a harmadik foglalkozást.
A negyedik alkalommal Virág megnézte a rajzát, tetszett ne-
ki, nem akarta kiegészíteni semmivel. Ahogy néztük a képet,
végigbeszéltük a történetet, most először, hiszen eddig a kis-
lány csak rajzolt, én pedig szavak nélkül tartottam őt. Elmond-
ta, hogy a mese első részében nagyon nehéz volt neki, amikor a
lent gyökerestül kiszakították a földből. Nagyon sajnálta a kis
növényt, amikor sokat szenvedett az áztatás, a szárítás és a tilo-
lás alatt. Mégis érzett ekkor valami reményfélét, hogy nem le-
het ennyi szenvedés ok nélkül, érezte, hogy valami jónak kell
történnie. Nagyon megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy mi-
lyen szép vászon lett a lenből. Minden megpróbáltatás közben

339
érezte a reményt, hogy biztosan most is valami nagyszerű do-
log lesz a lenből.
Ezután sokat gondolkodtam, hogyan menjünk tovább. Az el-
ső pillanattól fogva éreztem, hogy ez a kislány más, mint sok
vele egykorú gyermek. Az együtt töltött idő alapján úgy érez-
tem, érteni fogja a kiválasztott meséket. Még három mesével
dolgoztunk, melyek a következők voltak: A sötétség országa,
A kristálygömb, A halhatatlanságra vágyó királyfi.
A sötétség országa című mesét azért választottam, mert Vi-
rág is sötétben téblábolt a félelemtől, egészen egy hónappal ez-
előttig, amikor is elege lett a félelem keltette sötétségből, mint
a mese hősének, Jánosnak, és elhatározta, hogy kikecmereg eb-
ből az áldatlan állapotból, és eljött hozzám. Ahhoz, hogy Vi-
rág egy szinttel feljebb léphessen önmaga és a világ megértésé-
ben, elfogadásában, le kell küzdenie a benne lévő akadályozó
erőket, a saját sárkányait. Ez a mese jó minta a kislánynak ar-
ra is, hogy bár lehetnek segítői, a munka nehezét neki kell elvé-
geznie.
A kristálygömb című mesét azért választottam, mert szeret-
ném Virágnak megmutatni, hogy a mese hőse hogyan küz-
di le az elvarázsoltságot, elátkozottságot. Ennek módjára, az
elszántságra, az akarat erejére, a tettek fontosságára állít pél-
dát ez a mese. Úgy érzem, Virágban rengeteg belső érték, kincs
van, csak hatalmas félelmei vannak, ami megakadályozza ab-
ban, hogy használja ezeket a belső erőforrásokat.
A halhatatlanságra vágyó királyfi című mesét azért választot-
tam, mert a mese hőse ugyanúgy nem tudja elfogadni a halál
gondolatát, mint Virág. A kislány hasonlóan vigasztalan életet
él, mint a mese hőse, mindegyre csak az a gondolat szomorítja,
hogy meg kell halni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy más kilencéves gyermeknél
biztosan nem ezeket a meséket választottam volna, de szerin-
tem Virág esete kivételes. A kislány személyisége, a gondolat
teremtő erejébe vetett hite, az, ahogyan az első mesére reagált,

340
ahogyan megérezte a mese tanítását, mind arra engedett kö-
vetkeztetni, hogy meg fogja látni, érezni azt, amire szüksége
van az említett mesékből.
A következő foglalkozások alkalmával Virág mindegyik me-
sét meghallgatta, rajzolni egyik alkalommal sem akart. A me-
sékről beszélgettünk, elmondta, melyik szereplő lenne szíve-
sen, hol látja magát, és hogy mi tetszik neki legjobban az adott
mesében. Mindhárom mese tetszett a kislánynak, mindegyik-
ből elvitt útravalónak valami fontosat. Olyan katartikus él-
ményt azonban egyik mese sem nyújtott számára, mint az első.
A találkozásaink összefoglalásaként is A len című mesét emel-
te ki, és abból is az örök körforgás megnyugtató érzése volt szá-
mára a legfontosabb.

341
 Erős Nikoletta

„AHOGY LESZ, ÚGY LESZ!"

Egyéni meseterápia egy potenciális sárkányölővel

A betegség története

Z. betegsége fejfájással, hányingerrel kezdődött, melyek hosszú

hónapokig gyötörték. A 12 éves fiú egy alkalommal az iskolá-
ban rosszul lett, ahonnan hazaküldték. Részletes kivizsgálásra
irányították, melyet követően agydaganatot diagnosztizáltak
nála. Z. több műtéten esett át, sugárterápiában és kemoterápiá-
ban is részesült. A terápiák sikerességét ellenőrző vizsgálatok
kimutatták, hogy a kétéves gyógyító munka hatására a daganat
kisebb lett, de nem tűnt el teljesen.

Családi háttér

Z. magas, átlagos testalkatú, 17 éves kamasz fiú. Haja még min-

dig nem nőtt ki a kezelések után. Elmondása szerint ez nem za-
varja, sokkal inkább az, hogy még mindig kerekes székhez van
kötve. Hangja szinte cérnavékony, fejét néha lehorgasztja.
Idős szülők egyetlen, késői gyermeke. Mindig is kilógott ki-
csit a kortársai közül. A család vallásos, Z. betegsége előtt rend-
szeresen jártak templomba. Azóta ezt nem tudják megoldani,
de a helyi plébános alkalmanként meglátogatja őket. Z. életé-
ben a szülők mellett a nagyszülők töltenek be fontos szerepet,
akik gyakran meglátogatják. A betegsége előtt a nyári szüne-

342
teket vidéken töltötte a nagyszülőknél, erre örömmel gondol
vissza. Az apai nagymama Z. betegsége előtt nem sokkal halt
meg egy elhúzódó betegségben.

Előzmény

Z. jelenleg az édesapjával van otthon (míg az édesanya dolgo-

zik), aki már nagyon kimerült, sokszor türelmetlen. Z. pár éve
magántanuló, a korábbi iskolatársaival nem tartja a kapcsola-
tot. A kezelések befejezése után több iskolában is elkezdett ta-
nulni, de egyikben sem érezte jól magát. „Nagyon mások, mint
én. Csúnyán beszélnek, tiszteletlenek a tanárral is!" Egy évig
nem járt semmilyen közösségbe, egyáltalán nem voltak kor-
társkapcsolatai. A tavalyi évben kezdett nyitottá válni külön-
böző rehabilitációs programokra.

Egyéni terápiás foglalkozások

Kezdetben nem szeretett volna pszichoterápiára járni, mert ag-

gódott, hogy csak a betegségről lesz szó. „Nem akarok róla töb-
bet beszélni, elegem van belőle!" Idővel megtapasztalta, hogy
semmi nem kötelező, nem beszélünk arról, amiről ő nem sze-
retne.
Bár 17 éves kamasz fiú, kisebb gyerekekkel könnyen teremt
kapcsolatot, nagyobbakkal viszont nem igazán tud elbeszél-
getni. Zavarja, hogy ő más, mint hasonló korú társai. Szégyel-
li saját helyzetét, kiszolgáltatottságát, dühös a kerekes székre,
melyben ülnie kell. Sokszor tör ki az indulat belőle és üti az ök-
lével: „Utálom! Bárcsak kiszállhatnék belőle!" Ha Z. minden-
nap gyakorolna, tornászna, a gyógytornásza szerint képes len-
ne pár hónapon belül járni. Nagyon elszomorodik, mikor ez

343
 eszébe jut: „Néha nem megy, nem bírom magam rávenni!" Szí-
vesen ismerkedne meg lányokkal, erőteljesen foglalkoztatja a
szexualitás, ami miatt néha bűntudata van.
A terápia során sokat foglalkoztunk képekkel, melyekről
kezdetben közösen beszélgettünk, majd ő önállóan alakított
ki történeteket. Nagyon tetszett neki egy kép, amelyen egy vö-
rös homokos, sziklás, kopár terület fölött száll egy üres kosaras
hőlégballon.
Szívesen mesél a betegsége előtti időszakról. „Akkor még
minden jó volt!" - mondja. Fontos számára egy édesapjá-
val megélt emlék. Négyéves lehetett, amikor apjával valahová
mentek kerékpárral. Ő a bicikli csomagtartóján ült, sárga sap-
ka volt rajta. A sapka hirtelen lerepült a fejéről, de nem tudott
szólni az apjának. Az édesapa jóval később vette észre, és hosz-
szasan keresték a visszaúton, mire jóval később a küllők közé
beszorulva megtalálták. Boldog, amikor erről mesél: „mindig
nevetünk, ha ez eszünkbe jut, még apa is!"
Otthon van egy modern, elektromos kerekes széke, melyet
nem kell kézzel tekerni, illetve nincsen szükség arra, hogy tol-
ja valaki hátul, egyedül is tud vele közlekedni. Eddig csak a la-
kásban használta, de az utóbbi fél évben már a környező utcák-
ban köröz. Büszkén meséli hétről hétre, hogy egyre messzebb
merészkedett vele. Megjelent a természetes serdülőkori lázadás
is, hiszen szülei tiltása ellenére tovább marad el, mint a megbe-
szélt idő.
A halál egy betegtársa és nagymamája vonatkozásában kerül
elő. „Azután lett rossz minden, miután meghalt a mama. Az-
után lettem beteg én is!"

A mese kiválasztása

Z. testképe, énképe a betegség során megváltozott. Négy éve

kerekes székhez kötött, kiszolgáltatott szüleinek. Egyszer, mi-

344
kor nem tudott jönni a foglalkozásra, később azt mondta, „a
fogva tartóim nem hoztak el". Nagyon hiányzik neki a sza-
badság, hogy azt tehessen, amit akar. Bár az elektromos szék-
kel valamelyest megélheti, ez egyre kevésbé elegendő számára.
„Ebben a székben egy senki vagyok!" - szakadt ki egyik alka-
lommal belőle. Önbizalomhiánya nagymértékben megnehezí-
ti az iskolai beilleszkedését, a kortárs kapcsolatokat. Több do-
log van, ami számára probléma lehet, ami foglalkoztatja: az
önállósodás, a szülőktől való leválás igénye, a kortársakkal va-
ló kapcsolat, az izoláció, a kontrollvesztettség.
Szerettem volna egy olyan mesét kiválasztani, amely vélemé-
nyem szerint a számára legnehezebb témáról, a betegséggel va-
ló harc újrafelvételéről szól. A mintázatmódszer segítségével
igyekeztem kiválasztani számára a megfelelő mesét, amely tar-
talmazza a megküzdés kódját.
Arra gondoltam, hogy a tündérmesék közül fogok választa-
ni, mert Z. számára fontos a változás, a jelen helyzetéből való
kimozdulás. Szűkítve a kört, mindenképpen sárkányos mesét
szerettem volna találni számára. A sárkány szimbolizálhat-
ja a betegséget is ebben az esetben, de fontosabbnak tartom,
hogy olyan természetfölötti lény, mely szimbolizálja az ént fog-
va tartó erőket (Boldizsár, 2010). Mutathatja a vissza-visszaté-
rő problémákat, amelyekkel nem tudunk megküzdeni. A meg-
küzdés kódja az, ami most fontos Z. számára, hiszen ez a kód
egybesűríti, összegzi több problémáját. Nap mint nap meg kell
küzdenie kiszolgáltatottságával, magányával, a betegség kiúju-
lásától való félelmével (halálfélelem). De úgy gondolom, a leg-
nagyobb ellensége a saját tehetetlensége. A sárkányt csak kí-
méletlen szigorral, tudatossággal és kitartással lehet legyőzni.
Azt is fontosnak tartottam, hogy szerepeljen benne táltos pa-
ripa, hogy megtalálja a küzdéshez szükséges saját belső cselek-
vő erejét. A táltos elrepít egy másik helyre, segít a helyváltozta-
tásban, ami a serdülő fiúnak nehezen megy. Végül választásom
a Sárkányölő Sebestyén című kötet Világszép Sárkány Rózsa cí-

345
mű meséjére esett. Aláhúztam a mesében a varázsmondatokat,
részeket, melyekre úgy gondolom, Z. esetében építeni lehet.
A mese elején a szülők gyermektelensége hasonlít Z. csalá-
di helyzetéhez, hiszen az ő szüleit sem áldotta meg Isten soká-
ig gyermekkel, őt is nagyon várták. Már a kezdésnél eldől a fiú
nehéz sorsa, hiszen egy öregember megmondja, hogy Sárkány
Rózsa lesz a felesége, akit Sárkányország királya elrabolt. Eb-
ben a mesében maga a királyfi is táltos, különleges képességek-
kel megáldott, hamar kiderül: aranyfoggal születik, első nap
talpra áll és iskolába megy.
Sok más sárkányos meséhez hasonlóan ebben a mesében is
le akarják beszélni a hőst a vállalkozásáról. Először a király-
né kéri a fiát, maradjon otthon, aztán a tündérkirálynő sem hi-
szi, hogy a királyfi le tudja győzni a sárkánykirályt: „soha nem
győzöd le őt, hiába próbálsz szerencsét." Majd maga Világ-
szép Sárkány Rózsa is kételkedik a királyfi erejében: „eljöhet-
tél s vissza is indulhatsz, engem soha meg nem szabadítasz, itt
kell elhervadnom." De a királyfi eltökélt, és bátran véghezviszi
elhatározását. A cél biztos tudása elengedhetetlen a győzelem-
hez (Boldizsár, 2013). Végül még a Sárkánykirály is kéri, bizo-
nyítsa be, méltó ellenfele: „elég erős legény vagy, most már vi-
askodhatunk."
Ebben a mesében a hős elfogadja az elfogadhatatlant, hogy
egy mindenkit legyőző sárkánnyal kell megküzdenie. Felké-
szül és szembenéz az ellenfelével. Bízik a sorsban: „Ahogy lesz,
úgy lesz!" - mondja.
A történetben több mágikus tárgy is szerepel, amelyek segí-
tik a királyfit: egy tőből nőtt három arany hajszál, kilincsmad-
zag, három üveg erősítő ital, kard. Aki a tündérkarddal harcol,
legyőzheti a Sárkánykirályt is. A kard a cselekvő erő szimbólu-
ma, az igazságosság, a hatalom jelképe. Teremteni és pusztítani
is lehet vele, akinél a kard, annak döntenie kell. A karddal külön
lehet választani a jót és a rosszat. Megkülönbözteti a tiszta tu-
datot és a szellemi vakságot. Ami érdekes számomra, végül úgy

346
alakul, hogy kard nélkül küzdenek meg, amit maga a királyfi
kér, mert nem szeretné, hogy a Sárkánykirály igyon a pincében
az erőt adó italból. „- Várj csak, leszaladok a pincébe, hogy fel-
hozzam a kardomat. - Nem oda Buda - kiáltott a királyfi -, csak
maradj itt, küzdjünk kard nélkül!" De nem boldogul könnyen,
innia kell először a sárkány italából, majd használnia kell a há-
rom üveg erősítő italt is. Legyőzi a sárkányt, de nem pusztítja el,
bedől a könyörgésének. Nem tudja, hogy csak akkor győzhet,
ha teljesen elpusztítja. Újra rátámad a sárkány, és másodszorra
már végleg leszámol vele a királyfi.

A mese terápiás feldolgozása

Ráhangoló képek:
Több képet vittem, amelyek közül Z. egy zárt ablakot és egy
csillagos éjszakát választott ki. Összekötötte őket és azt mond-
ta: „Bent vagyok, nézek ki az ablakon és kint sötétség, vihar ké-
szülődik. Bent jó, meleg van. Jó bentről nézni a vihart. Egyszer
biztosan elmúlik. Kint rablók vannak, de nem tudják, hogy én
látom őket. Megvilágítja őket a hold. Nem tudom, mi lesz az-
tán." „Mi történik, ha kinyitod az ablakot?" - kérdeztem. „Nem
tudom, be van zárva."

Találós kérdés:
A képet egy találós kérdéssel igyekeztem elmélyíteni. Úgy gon-
doltam, fontos, hogy több lehetőséget is számba vegyen, jöjjön
el a zárt ablaktól, nézzen körbe maga körül, milyen lehetősé-
gei vannak. Megkérdeztem tőle, mi van még a szobában. Több
dolgot felsorolt (ágy, asztal, székek stb.) „Ha be van zárva az ab-
lak, mit tehetsz?" - kérdeztem. Sokat gondolkodott, de nem tu-
dott választ adni. „Mindig nyílik, sosem virágzik. Mi az?" (Aj-
tó) „Eszembe sem jutott, de ajtaja is kell legyen a szobának.
Tényleg!" - mondta.

347
 Váratlanul azt mondta, szeretne valahová elutazni, de így
nem tud, azaz nem akar, míg a székhez van kötve. „Az utazás
lehet belső utazás is, tudtad?" - kérdeztem őt. Érdeklődéssel
nézett rám.
Úgy gondoltam, mivel alapvetően a bezártságérzés az, amit
átél, fontos kinyitnia „házának" „ablakait", „ajtóit" a világ felé.

A lehetőségek ablakai:
Megkértem, képzeljen el egy házat, melyen van egy ajtó, ame-
lyen bárki beléphet, aki csak akar. Több száz ablak van a há-
zon, és ahány ablakon kinézünk, annyi lehetőség tárul elénk
a világból. Mind más felé néz és más részét mutatja a körülöt-
tünk lévő világnak. Megkérdeztem tőle, lenne-e kedve az egyik
ablakot kinyitni és megnézni, mi van mögötte. Biccentett a fe-
jével, hogy tetszik neki az ötlet. Elkezdtem a mesét.

Mesemondás

Szinte mozdulatlanul hallgatta, közben néha ki-kipillantott a

szoba ablakán. Megkérdeztem tőle, hol érezte magát legjobban
a mesében, de erre nem tudott válaszolni „Tetszett az egész!" -
mondta. Aztán megkérdeztem tőle, mit hozna el a meséből.

Kép: Fényesség az út közepén, a pocsolyában.

Hang: Forrás hangja, az erdőben levélsusogás.
Illat: Nem érzett illatokat,
íz: Nem érzett ízeket.
Tapintás: Szél éri, amikor a táltos paripa hátán ül.

A „mi lehet a történet témája?" kérdésre nehezen tudott vála-

szolni. Könnyítésként kértem, adjon a mesének másik címet.
„A táltos" - mondta. „Mert a királyfi is az."

348
 Ha valaki a változtatás szándékával indul útnak, néhány lé-
pés után elkerülhetetlenül a sűrű, sötét erdőben találja magát
(Boldizsár, 2010). Z. az erdőt választotta helyszínnek, ahol látja
magát még azelőtt, hogy a mágikus tárgyakat megtalálta vol-
na. Ügy érzem, illik rá a kép, hiszen még nem volt képes a vál-
toztatásra, a jelen helyzetéből való kiszakadásra. A sötét erdő a
kilátástalanság is lehetne, de nem a reménytelenséget látom a
helyzetében. Innen indul útnak, keresi a segítő tárgyakat, hogy
megerősödjön és más minőségben legyen jelen a küzdelemnél.
A mese helyszínéről alkotott kép mindig erősebb, mint a me-
se hőséről alkotott kép (Boldizsár, 2010), ezért megkérdeztem
tőle, milyen egyéb helyszínek vannak még a mesében. Hossza-
san gondolkodott. Üjra elmondtam a mesét, végül az alábbia-
kat sorolta fel: a királyfi szüleinek palotája, az iskola, az erdő, a
forrás, a híd, a sárkánykirály gyémántpalotája, az ólomszérű.
Megkérdeztem, milyennek látja ezeket a helyszíneket. Az erdőt
nyomasztónak képzelte, ahol olyan sötét minden, hogy alig le-
het egy lépést tenni. Az iskolában furcsán néztek a királyfira,
mert még csak akkor született, és már iskolába járt. Ezen so-
kat nevetett. A gyémántpalota tetszett neki. Úgy képzelte, ha-
talmas, csillogó tornyai vannak, és sok-sok tükörablaka. Az
ólomszérűn gondolkodott, mert még nem hallotta azt a szót:
„szérű". Úgy képzelte, hogy kerek és göcsörtös ólomdarabok-
kal van kirakva. Sok-sok lyuk keletkezik rajta, ahogy belevág-
ják egymást a harc közben. Egy helyszín feltűnt nekem, amely
elkerülte Z. figyelmét: a selyemrét. Azt mondta, közvetlen az
ólomszérű közelében lehet, a palota körül. Kerek ez is, és ma-
gasan áll benne a selyemfű. Olyan puha a fű, hogy ha a palota
legfelső ablakából ugranánk, akkor is épségben maradnánk.
Elengedhetetlenül fontos, hogy a hős tudja, miért indult út-
nak. Megkérdeztem Z.-t, mit gondol, miért indult el a mese ele-
jén a királyfi. Azonnal válaszolt rá, habozás nélkül: „Mert így
szerezhette csak meg a királylányt, máshogy nem."

349
 Megkértem, emeljen ki egy vagy akár több „varázsmondatot"
a meséből, mert úgy gondoltam, a mese „raktárhatás" funkció-
ja kiemelkedő lehet számára. Z. legfontosabb mondata: „ahogy
lesz, úgy lesz!" Mintha azt mondaná ezzel, nyugodtan rábíz-
hatja magát a gondviselésre, megnyugodhat. Ugyanakkor úgy
gondolom, fontos tudni, hogy mikor kell ráhagyni a dolgokat
a sorsra, és mikor kell cselekedni. Az aranyfogú királyfi tud-
ja ezt, de úgy érzem, Z. életében előtérbe került a várakozás.
Elfáradt, elege van, talán nem tudja, melyik úton induljon to-
vább. A mese nem ismer kifogásokat, a tettek kerülnek előtérbe
a cselekvésről való gondolkodás helyett. Aki nem indul útnak,
nincsen esélye a változásra.
Meglepett, amikor hirtelen nagyon komolyan azt mondta,
hogy szerinte mindenkinek van egy sárkánya. „Az én sárká-
nyom a betegség és ez a hülye szék! (rácsap a kerekes székre)
Kinő mindig a feje, újabb és újabb, hiába vagdosom, (könnyez-
ni kezd) De le kell győznöm!"

Ki segít?

A segítő a hős képességeinek megszemélyesítője (Boldizsár,

2010). Arról kezdtünk beszélni, hogy a királyfi nincs egyedül,
vannak segítői. Z. is számba vette saját segítőit: „legfőképp anyu
és apu." Aztán gondolkodni kezdett. Nem mondott többet. Egy
találós kérdéssel igyekeztem felhívni rá a figyelmét, hogy a ki-
rályfinak van egy fontos segítője, a táltosa: „kinek van hat lába,
mégis négyen jár?" (Aki lovagol). Nem tudta a választ. A táltos-
ról kezdtünk el beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hol az ő tálto-
sa, képzelje el, keresse meg. „Biztos nem a lábamban... A szí-
vemben. Úgy látom, gyönyörű aranyszőrű" - mondta. Örültem,
hogy saját táltosát jó állapotban, egészségesen látta, hiszen a tál-
tos a psziché belső segítő oldala, az életerő szimbóluma, és nem
működik „csak úgy" magától, foglalkozni kell vele.

350
 Egy képet képzeltünk el közösen: gyönyörű rétet, mely-
nek közepén táltos paripa áll és legelészik. Z. a rét szélén áll,
nem veszi észre a ló. Csendben figyeli az állatot és gyönyörkö-
dik benne. Erős, izmos lábai vannak és aranyszőrű. Minden-
hol ragyog. Közelebb lép hozzá, de még mindig nem figyel fel
a ló. Már nagyon közel vannak egymáshoz, akkor látja meg Z.,
hogy a rét igazából egy gyémántrét és a ló egy gyémántot eszik,
körülöttük mindenhol erős hegyek. A ló is felpillant, de nem
mozdul, hosszasan nézik egymást mozdulatlanul. Lassan fel-
emeli a kezét és megsimítja a ló sörényét, érzi az arany szőrszá-
lakat az ujjai között. A ló int a fejével és Z. felül a hátára. Szinte
azonnal vágtába kezd, a fiú hallja, ahogy süvít a szél mellet-
tük. Úgy érzi, mintha lassan felemelkednének, elmosódnak a
fák, a hegyek körülöttük. Könnyűnek érzi magát és erősnek,
úgy érzi, kettőjüket semmi sem győzheti le, mindennel meg-
birkóznak. Egy idő után a táltos lassítani kezd, és amikor Z.
körbenéz, egy jól ismert fürdőben találja magát, ott, ahová gye-
rekkorában sokat jártak a szüleivel. Önfeledten ugrik bele a
vízbe és megmártózik. A táltos iszik belőle, aztán haza kell in-
dulniuk. Végül a ló megáll ugyanott, ahonnan elindultak. El-
búcsúznak és a táltos elvágtázik az erdő felé, az egyik fa mellett
lassít és visszanéz. „Jó lenne sokat ülni lovon" - mondja a végén
a fiú.
Z. számára fontos szimbólum a forrás megjelenése a mesé-
ben, melyet itt is fontosnak tartott megjeleníteni. Betegségből
való gyógyulást adhat a forrás vizében való fürdés: „Abban fü-
rödjél meg, a hajad egyszeriben arannyá változik, testedet kard
nem fogja, s magad hétszerte erősebb leszel" - mondja a Tün-
dérkirálynő a mesében.

351
 Z. személyre szabott próbája

A próbákon sokat gondolkodtam. Többet is összeírtam.

Mire használhatja a királyfi az aranyfogát? (ezt gyorsan elvetet-
tem) Te mihez kezdenél a Sárkánykirály erejével, ha te is ihat-
nál abból a hordóból? Te melyik mágikus tárgyat használnád a
meséből? Mi történik, ha a királyfi használhatja a kardját a me-
sében? (mert nem használta)
De csak kettőt kérdeztem meg tőle:
- Miután a királyfi megfürdik a forrásban, megváltozik a
külseje. Te hogyan képzeled el magad, miután megfürödtél a
forrásban? Milyen képességeid lennének? „Azon nyomban ki-
nőne a hajam, az biztos. Ezzel a székkel gurulnék be, és a saját
lábamon jönnék ki a vízből. Egyenesen állnék, nem dőlnék se-
merre. Egyébként szeretek a vízben lenni, ott nem számít, hogy
nem megy a járás."
- „Egy aranyvesszővel megsuhintotta Sárkány Rózsa a gyé-
mántpalotát, gömbölyű gyémántalma lett belőle, beledug-
ta a keblébe, aztán lóra ültek, s hipp-hopp!" Ez a rész azt mu-
tatja számomra, hogy fontos a meséből elhozni valamit, amit
Z. majd később is hasznosítani tud, ezért azt kérdeztem tőle: te
mit vinnél el magaddal a Sárkánykirály birodalmából? „Min-
dent..., de azt, gondolom, nem lehet. A gyönyörű lányt min-
denképpen. Ha többet is lehet, akkor a kardot is, hogy megvéd-
hessem a lányt."

Kivezetés a meséből

Kívánj magadnak valami jót, és írd fel egy papírra! - kértem tő-
le. Z. gondolkodik a kívánságon, majd lassan, bizonytalan írás-
sal vési a papírra: egészség. Majd összehajtja és ingzsebébe teszi.
Mi volt a legjobb, legrosszabb? - kérdeztem meg tőle az alka-

352
lom végén. Nagyon tetszett neki a mese, és az, amikor a lovon
ülhetett. Nem volt jó, hogy nem tudta a választ a találós kérdé-
sekre.

Még mindig az ablaknál

A foglalkozás végén elmondta, hogy már nem az erdőben lát-

ja magát. Azt mondta, a mese végén van és áll a gyémántpa-
lotájában, amit a Sárkánykirálytól hozott. Áll az ablakban és
a selyemrétet nézi. Nem tudja elhinni, hogy ez mind az ő bi-
rodalma, és arra gondol, hogyan lesz képes ezt kormányozni.
„Milyen jó lenne uralni az egész világot! Hihetetlen lenne, hi-
hetetlen lenne!" - mondta és mosolygott.
A mese bemozdította Z.-ban azt a pozitív energiamintázatot,
hogy képes kihozni magából a legjobbat. A mese végén látja
magát a palotájában, mégsem teljes a harmónia, mert attól fél,
egyedül nem képes uralni a birodalmát, azaz saját magát. Fon-
tos, hogy Z. megértse: felelősséggel tartozik saját sorsáért, mint
a mesében a hős, aki végighalad az úton és közben megtanulja
az út lényegét. A mese végén a királyfi egy más minőségben lát-
ható. A továbbiakban el kell vezetnem oda Z.-t, hogy megértse:
a mesében a hős és a segítője ugyanaz a személy, hiszen belső
segítőkről van szó, és minden igazi hős csak magára számíthat.
A foglalkozás elején, a kezdő ablakos képnél a zárt ablaknál
állt, a foglalkozás végén szintén egy ablaknál látja magát, ahol
megriad a ráháruló felelősségtől. Az ablak már nyitva, de még
nem mer kimerészkedni a biztonságot nyújtó palotából.

353
 Felhasznált irodalom

Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban és

a mindennapokban. Budapest, Magvető
Boldizsár Ildikó (2013): Mesekalauz úton lévőknek. Életfor-
dulók meséi. Budapest, Magvető
Sárkányölő Sebestyén. Sárkányos magyar népmesék (2003).
Budapest, Palatinus
Esti mesék fiúknak (2003). Budapest, Novella

354
 Csóka Judit

M I T REJT A LÁDIKA?
Mesefolyam a pszichiátrián

„Én azt tanácsolom,

engedd meg a pácienseknek,
hogy érezzék, fontosak a számodra..."
Irvin D. Yalom

Hosszú évek óta dolgozom a pszichiátrián, igaz, nem főállás-

ban. Hetente csak pár órát vagyok az osztályon. Az első mese-
csoportot 2013 tavaszán tartottam. 8 beteg érkezett, 3 nő és 5
férfi. Két depressziós volt közöttük, hatan alkoholfüggők vol-
tak.
Mesélni kezdtem nekik. Úgy gondoltam, rövid mesékkel
kezdek. Egyrészt azért, mert a mesét hallgatni is tanulni kell,
másrészt kezdő mesemondóként a rövid meséket nagyobb biz-
tonsággal mondtam. A csillagszemű juhász, A Nap fája, A ki-
rálylány a lángpalotában, aztán a Békakirály és Vashenrik jöttek
sorban, később már elmondtam a Hamupipőkét és a A rózsát
nevető királykisasszonyt is.
Mesélés közben jól éreztem magam, igaz, mindig nagy iz-
galommal kezdtem el. Nem tudtam, hogyan fogadják a mesét,
és izgultam, hogy vajon végig tudom-e mondani, nem sülök-e
bele.
A betegek jól fogadták a meséket. Mesehallgatás alatt arcvo-
násaik ellazultak, voltak nagyon meghitt pillanatok, amikor a
csend olyan sűrűvé vált, hogy szinte meg lehetett volna tapin-
tani.
Akkor még nem tudtam mit kezdeni a mesékkel. Nem tud-
tam jó kérdéseket feltenni velük kapcsolatban, nem tudtam ki-
bontani a mesék üzeneteit. Csak meséltem. A betegek pedig

355
 lassan elmaradoztak. A legtöbbjüket hazaengedték, és nem volt
utánpótlás. A kezdeti lelkesedés után nem küldtek több beteget
a kollégák, így aztán elfogyott a csoport.
Júniusban aztán egy alkalommal úgy mentem be a kórházba,
hogy az étkezőben, ahol találkozni szoktunk, nem várt senki.
Elfogadtam a helyzetet. Úgy gondoltam, hogy talán itt, a pszi-
chiátrián nem működik ez a dolog. Továbbra is bejártam, vé-
geztem az addig megszokott munkámat.
Nyáron nagyszerű lehetőséget kaptam Boldizsár Ildikótól. 10
napon keresztül dolgozhattam vele. A közös munka során na-
gyon sokat tanultam arról, hogyan kell és lehet a mesékkel dol-
gozni. Tudásomat a többi csoportomban kamatoztattam. Egy-
re jobban megnyíltak a mesék számomra, egyre inkább úgy
éreztem, hozzám szólnak.
Aki mesékkel akar dolgozni, tisztában kell lennie azzal, hogy
addig nem tudja másoknak átadni a mesék üzenetét, amíg sa-
ját maga számára föl nem fedezi azokat. A mese mindig szemé-
lyesen teszi föl a kérdéseit, és a terapeuta anélkül, hogy a saját
kérdéseit meg ne válaszolná, nem tud másokat segíteni ebben.
A mesével való minden munka azzal kezdődik, hogy a terape-
uta először magában dolgozik a mesével.
A mesemondás is akkor válik élővé, igazivá, ha a mesét a me-
semondó belülről, a szívéből mondja, ez azonban csak akkor
lehetséges, ha alázattal és hűségesen igazodik a mesék belső
rendjéhez. Vagyis a felkészülés során megtalálja a saját belső
csöndjét, rendjét és békéjét. Ez pedig nem megy rutinból. Nem
lehet azt mondani, hogy „ó, a mesemondás a kisujjamban van,
bármikor elmondom én A csillagszemű juhászt1."
A meseterápia attól nagyszerű, hogy a terapeutának is folya-
matosan meg kell újulnia, folyamatosan el kell csendesülnie,
nyitottá kell válnia, és befogadni a mese üzenetét. A mesét tisz-
telni kell, a tisztelet pedig alázat nélkül nem megy.
Eltelt a nyár, és én rengeteg mesét olvastam, gondolkodtam,
próbáltam a magam számára megtalálni bennük az üzenete-

356
ket. Bennem is változások indultak meg. Nyugodtabb, kon-
centráltabb lettem. Alábbhagyott a kapkodás, a mindenáron
segíteni akarás, és átvette a helyét a nyugalom, a kivárás. Eljött
2013 ősze, és egy nagycsoport utáni megbeszélésen az egyik
doktornő felvetette, hogy nem lehetne-e meseterápiás foglal-
kozást tartani a betegeknek. Örömmel mondtam igent, de je-
leztem, hogy egyedül nem fog menni. Abban kértem segítsé-
get, hogy a betegek eljussanak a csoportra. A foglalkoztatós
nővérek lelkesen vállalták a betegek kísérését.
A következő héten nagy izgalommal mentem a kórházba.
Arra gondoltam, hogy most másképpen fogom bevezetni a me-
sét, nem úgy, mint az első próbálkozásoknál. Amikor megér-
keztem, a betegek már az étkezőben voltak: 5 nő és 2 férfi. A 7
emberből 3 pánikbeteg, 2 alkoholista, 2 pedig depressziós, bár
tulajdonképpen én azt gondolom, hogy a diagnózisok csak mi-
nimális tájékozódási pontot nyújtanak a betegekkel kapcso-
latban. A betegségmeghatározások mögött az ember sokkal
összetettebb, bonyolultabb, mint hogy egyetlen szóval meg le-
hessen határozni szenvedésének mibenlétét. Gyakran tapasz-
talom, hogy amikor egyre jobban megismerek egy pácienst, azt
érzem és gondolom, hogy a diagnózis, „amivel fut", nem érvé-
nyes, vagy nem egészen úgy érvényes.
Ügy tekintek a betegségekre mint élethelyzetekre. Boldizsár
Ildikótól azt tanultam, hogy minden élethelyzetnek megvan a
maga meséje. Akkor bizonyára a betegségeknek is megvannak
a meséik. Nemrégiben egy pszichiáter kollégám meg is erősí-
tett ebben, amikor az osztályos nagycsoport után megbeszé-
lést tartottunk. Azon a héten A kővé vált birodalom című orosz
mesével dolgoztunk a mesecsoporton. A megbeszélésen min-
dig elmondom a mese szüzséjét, hogy a kollégák értsék, mi tör-
tént. A pszichiáter kolléga, miután meghallgatta a szüzsét, azt
mondta: „ez a skizofrénia meséje!" El is mondta, miért. Amíg
aktív a betegség, addig a világ szürke, megmerevedett. Aztán
jönnek a hallucinációk, és ha szembe mer vele nézni a beteg, el-

357
 múlnak, és a világ újra színessé, élettelivé válik. Ebben a mesé-
ben ugyanez történik! A főhős egy föld alatti birodalomba ke-
rül, ahol minden élettelen. Vannak folyók, erdők, élőlények, de
minden kővé változott. Csak úgy tudja megváltani a gonosz va-
rázslat alól a birodalmat, ha három éjszakán át a város főterén
őrt áll, a hajnali kakasszóig, és nem ijed meg semmitől. A há-
rom éjszakán egyre ijesztőbb és borzalmasabb dolgok történ-
nek, de ő kiállja a próbákat.
De térjünk vissza az első alkalomra, amikor a 7 beteggel elő-
ször találkoztam.
Körberendeztük a székeket, úgy ültünk le. Most azzal kezd-
tem, hogy elmondtam, miért jött létre ez a csoport. Arról be-
széltem, hogy régen a meséket nem a gyerekeknek mondták,
hanem a felnőtteknek. A mesékbe szőtték bele a tanítást, a gyó-
gyítást a mesemondók, mert a mesék rólunk, emberekről szól-
nak. Aztán rátértem arra, hogy talán itt és most nekünk is se-
gíthet a mese abban, hogy jobban ráláthassunk a helyzetünkre.
És ha semmi más nem történik, csak annyi, hogy hallanak egy
történetet, ami egy kicsit elfeledteti velük saját nehézségei-
ket, már akkor is elértük a célunkat. A betegek csodálkozó, ki-
csit távolságtartó arccal hallgattak. Még inkább csodálkoztak,
amikor elmondtam, hogy a mesehallgatáshoz egy kicsit át kell
hangolnunk magunkat. Erre az áthangolódásra pedig kiválóan
alkalmasak a dalok. Aztán elénekeltem a Túl a vízen egy kosár
című népdalt. Azért választottam ezt, mert az ismétlődő sorok
miatt könnyen tanulható és a dallama is könnyű. Másodszorra
néhányan velem énekeltek, és amikor harmadszor is elénekel-
tük a dalt, tapsoltunk hozzá. Akkor néhány beteg arcán meg-
jelent a mosoly. Megkérdeztem őket, elmondhatnám-e a mai
mesémet. Bólogattak, és én elmondtam a Lotilko című tunguz
népmesét. Ezt a mesét akkor azért választottam, mert a pszi-
chiátrián a betegek sokszor hivatkoznak arra, hogy azért dön-
töttek így vagy úgy, vagy azért kerültek lehetetlen helyzetekbe,
mert a külső körülmények vagy más emberek, akik nem segí-

358
tettek, rákényszerítették őket erre. Ebben a mesében arról van
szó, hogy miután Lotilkónak valaki ellopta a szárnyát, saját
magának kellett tollakat gyűjtenie, és azokból szárnyakat ké-
szítenie. Nem mutogatott ő senkire.
A mai tudásommal nem ezzel a mesével kezdenék. A tun-
guz népmese gyönyörű, és nagyon fontos üzenete van, de el-
ső alkalommal, egy kezdődő mesecsoportban nem ez a leg-
jobb választás. Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben lehetőleg
nem túl hosszú, magyar népmesét kell választani. Elsősorban
azért, mert a kollektív tudattalanunk a magyar mesék fordula-
tait, kifejezéseit őrzi, ez az ismerősség érzését kelti a hallgató-
ban, márpedig ha valami ismerős, biztonságot is nyújt. Kezdő
mesehallgatóknak érdemes rövid mesét mondani, hogy legyen
elég idejük megtanulni mesét hallgatni. Ha túl hosszú a me-
se elsőre, az fárasztó, az auditív figyelem lankadni kezd. Az-
zal is számolnunk kell a pszichiátrián, hogy a betegek jó része
olyan gyógyszerek hatása alatt áll, amelyek tompítják, álmosít-
ják őket. Ez is nehezítheti a mesehallgatást, az odafigyelést.
A következő alkalomra Az ördög meg a lány című mesét vá-
lasztottam Luzsi Margó sorozatából. Azért, mert egyrészt rö-
vid, másrészt a rászedett ördögről szóló mesék a szenvedély-
betegségben szenvedőknek szolgálhatnak segítségül. Ezen a
csoporton már 10 beteg vett részt. A mesére való ráhangoló-
dásként először halandzsamondókákat mondtunk, amelyek
önmagukban is derültséget keltettek. A ritmus és az együtt-
mondás összehozta a csoportot.
Aztán elmondtam a mesét, amit a betegek nagy figyelemmel
hallgattak. Amikor befejeztem, az egyetlen férfi résztvevő meg-
szólalt: „Az új kenyér az egészség." Aztán beszéltünk még arról,
hogy milyen érzés az, amikor úgy érezzük, nem kellünk senki-
nek. Mihez kezdhetünk ezzel az érzéssel? Milyen az az állapot,
amikor úgy érezzük, hogy bármi, még az ördög is jöhet? Mon-
dásokat is gyűjtöttünk a kenyérrel kapcsolatban, és megbeszél-
tük, hogy ezek a mondások mit jelentenek. Például a „kenyér-

359
 kereső", a „kenyere javát megette". Aztán felsoroltuk, miből áll
a kenyér: sóból, lisztből, vízből és kovászból. Majd megkérdez-
tem, hogy mi lehet az ő életünkben a „só", a „liszt", a „víz" és a
„kovász". Kisebb vita kerekedett a betegek között, hogy vajon
melyik alkotórész micsoda az életünkben, de aztán megállapo-
dás született. A só: öröm, siker; a liszt: család, emberi kapcsola-
tok, barátok; a víz: az élet vize; a kovász pedig a tapasztalat.
Úgy éreztem, hogy ez már jól sikerült foglalkozás volt. Las-
sanként megtanultam jó kérdéseket föltenni a mesékkel kap-
csolatban. A következő hetekben meséltem A boldogság mada-
ra című tibeti mesét, aztán A lány sah című perzsa mesét, majd
A citerás cárné című orosz mesét, és A kőkirályfi című grúz me-
sét. Az utóbbi két meséhez fontos tapasztalatok is kötődnek.
Azon a napon, amikor A citerás cárné meséjét terveztem, az
egyik beteg, aki rendszeres látogatója volt a csoportnak, az aj-
tóban várt rám. Elég rosszul nézett ki. Sápadt volt, verejtéke-
zett. Azt mondta, ne haragudjak, nem tud bejönni a csoport-
ba, mert nagyon rosszul érzi magát. A vérnyomása is felment,
szédül, a pulzusa is 170. Mondtam neki, hogy nem haragszom,
de azért próbálja meg, jöjjön be. Végül is nem mindegy, hol van
rosszul, a szobában, vagy itt, az étkezőben? Ha orvos kell, majd
hívunk. A beteg elfogadta az érveimet, és bejött. A szokásos
módon mondókáztunk, énekeltünk.
Mivel adventi időszak volt a következő mondókát mondtuk:
íze a van a sónak / Értelme a szónak / Hidege a hónak / Tüze a
jó lónak / Feneke a tónak / Jutalma a jónak.
A beteg kókadtan üldögélt. Aztán elmondtam a mesét. Azért
választottam, mert a betegek nagy részének a párkapcsolata
sem működik jól. Az egyik férfi beteg az előző alkalommal pél-
dául bántóan degradáló kijelentést tett az élettársára. Ezt a me-
sét nagyon szeretem, és pár mondat után már nem csak én, de a
hallgatóság is teljesen benne volt. A mese pedig „mondódott", a
beteg kókadt feje közben egyre jobban felemelkedett. Az arcá-
ról eltűnt a sápadtság, addig vérágas szeme kitisztult, s a mese

360
végére teljesen rendbe jött. Nemcsak nekem tűnt fel a változás,
hanem a többiek is visszajelezték neki. Ő maga is azt mondta,
hogy elmúlt a szédülése, jobban érzi magát. A mesét követő be-
szélgetésben pedig aktívan részt vett. Sok mindenről szó esett
akkor, de most azt emelném ki, amit az egyik beteg megfogal-
mazott: „valahogy mi is úgy vagyunk, mint a cár. Máshonnan
várjuk a segítséget, mint ahonnan kapjuk."
A kőkirályfi meséjéhez különleges csoportélmény társul.
Azon a napon 16 beteg jött a csoportba, ebből 9 férfi. Ott volt
egy fiatal, 33 éves férfi is, aki a nagycsoporton rendkívül provo-
katív és ellenséges volt. Amikor megláttam, szorongani kezd-
tem, vajon ugyanúgy fog-e viselkedni most is. Az új betegek
miatt megint beszéltem néhány szót a csoport céljáról. Aztán
mondókáztunk. Mindenkinek nagyon tetszett, kivéve a fiatal-
embert. 0 eléggé furcsán nézett. Akkor három mese volt a fe-
jemben (A kőkirályfi, Az Élet hatalma meg a Bőhön Höbűn).
Amikor megláttam a fiatalembert a csoportban, A kőkirályfi
mellett döntöttem, mert arra gondoltam, lám, bele lehet mere-
vedni az ellenállásba, a depresszióba, az alkoholizmusba is.
Elmondtam a mesét. Mindenki nagyon figyelt. A fiatalember
arcvonásai is meglágyultak. Eltűnt róla a keménység, az eluta-
sítás. Aztán sokáig csönd volt, végül az egyik leginkább hall-
gatag beteg megszólalt, hogy milyen szép mese volt, mert a fiú
mindent megtett az apjáért. Később a többiek is megszólaltak.
Az egyik beteg azt mondta, hogy ha nem lesz kővé a királyfi,
akkor a fia nem tud segíteni a pásztorokon meg a parasztokon
és a szarvason. A fiatalember is megszólalt, azt mondta, milyen
szép magyar mese volt ez - a szarvas és a Nap miatt gondol-
ta így. Mondtam, hogy ez nem magyar mese, hanem grúz, és
ezen meglepődött. Utána beszéltünk arról, hogy mibe lehet be-
merevedni. Az egyik alkoholista beteg azt mondta, őt az döb-
bentette meg, hogy pont a Nap szúrta át a fiút. Ennek kapcsán
beszéltünk arról, hogy a Nap veszélyes is tud lenni. Aztán egy
másik férfi arról beszélt, hogy ebben a mesében sokféle szere-

361
tet van. A Nap szeretete, aki aztán megharagszik az elutasítás
miatt; a király szeretete, aki bezárja a fiút; a kicsi királyfi szere-
tete, aki mindent megtesz az apjáért... Az is szóba került, hogy
vajon a fiú miért nem szólt az apjának, hogy nem jó bezárva
lenni.
A fiatalember pedig elmondta, hogy ő a szarvast nem érti: a
szarvas ösztönlény, miért nem dobta le az agancsát? Megkér-
deztem, hogy miért, olyan nincs, hogy az ösztönök nem jól
működnek? De van - mondta. Aztán megkérdeztem, hogy az
agancs a szarvason tulajdonképpen micsoda. A szarvas ékes-
sége - felelték. De ki növeszti az éket olyan nagyra? És nekünk
van-e olyan ékességünk, ami már akkora, hogy az orrunkat
a földbe nyomja? - kérdeztem. Ekkor a férfi visszakérdezett,
hogy az egónk? Én pedig csak hümmögtem. Láttam, ez nagyon
megérintette. Majd megkérdeztem, hogy amikor többet gon-
dolunk magunkról, mint amik vagyunk, az vajon nem teher-e.
A kőkirályfi története tovább dolgozott a csoporttagokban.
A team-megbeszélésünkön a fiatal pszichológus kollégám el-
mondta, hogy ez a mese nagyon megmozgatta azt a beteget, aki
hozzá jár egyéni terápiára: egy fiatal férfi nárcisztikus problé-
mákkal. A mesecsoport utáni ülésük nem szólt másról, mint
arról, hogy a szarvas levetheti az égig érő, nehéz agancsát, ami-
től nem tud mozdulni. Meg lehet szabadulni attól a vágytól is,
hogy én legyek a legszebb, a legjobb, a legerősebb!
Ez a férfi egyébként nem szólt hozzá a mesecsoporton a be-
szélgetéshez. Semmi jelét nem adta annak, hogy a mese kap-
csán megmozdult volna benne valami.
A további alkalmakon elmeséltem Az Élet hatalma című af-
rikai, aztán A farkas szempillái című japán mesét; utána A gyó-
gyító vízről szóló indián mesét, majd a Derék Jankó meg a ke-
mény kenyér című magyar népmesét. A mesék kiválasztásakor
általában figyelembe veszem, hogy milyen témák kerültek szó-
ba előző alkalommal. Fontos információ a pénteki osztályos
nagycsoport is, melyen az osztály összes betege részt vesz. Sok-

362
 szor pedig az dönt, mint A kőkirályfi esetében is, hogy én ma-
gam melyik beteget gondolom aznap a „legnehezebb esetnek".
Minden csoportot követően feljegyzéseket készítek. A cso-
port közben sosem jegyzetelek, de utólag igyekszem pontosan
rögzíteni mindent: ki mit mondott, hogyan reagált, mire figyel-
jek a következő alkalommal.
Ez év májusáig csak meséltem, és utána a mesékről beszél-
gettünk. Igyekeztem jó kérdéseket feltenni a jól kiválasztott
mesékhez. Májusban azonban részt vettem egy konferencián,
amelyre készülve megértettem, hogyan lehet úgy dolgozni a
mesékkel, ahogyan azt saját élményű mesecsoportokon meg-
tapasztaltam. Hogyan lehet még mélyebben megérteni, elsajá-
títani a mese üzenetét? Szakmai fejlődésemben ez nagy áttörés
volt. Addig úgy éreztem, nem tudok olyan kreatív lenni, hogy
a mesékkel mást is tegyek, mint beszélgetést kezdeményezzek
a mesemondás után. Miután azonban fény gyulladt az agyam-
ban, szinte elöntöttek az ötletek egy-egy mese kapcsán, hogy
miként dolgozzam velük a pszichiátrián.
Az első mese, amellyel már másképp dolgoztam, A Bátor Só-
lyom című orosz mese volt. A változás tulajdonképpen abban
állt, hogy ráébredtem, miként lehet megnyitni a betegek előtt
a mesék mélyebb üzeneteit, s milyen előkészítésre van szükség
ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a megértés előtt. A nyi-
tó éneklést, mondókázást megtartottam, de már a mesélés előtt
igyekeztem felkelteni az érdeklődésüket a történet iránt. A Bátor
Sólyom meséje előtt például egy ládikát vettem elő (a mesében
kulcsszerepe lesz majd egy hasonló ládikának), amely be volt
zárva. Mondtam nekik, hogy van nekem egy ládikám, de nem
szabad kinyitni, és megkérdeztem, szerintük mit rejt ez a ládika.
Először csak rázogatták, gondolkodva, vajon mi lehet benne.
Az egyik nő azt mondta, semmi, a másik értetlenkedett, hogy
„most azt kell mondani, amit gondol?" Mondtam, igen - sze-
rinte mit rejt a ládika? Erre azt válaszolta, hogy szeretetet, az-
tán a harmadik beteg azt mondta, hűséget, a negyedik pedig

363
azt: egy albérletet. Háromszor adtam körbe a ládikát, és lassan-
ként megfogalmazódtak a vágyaik: gyógyulás, nyugalom, bé-
kesség van ebben a ládikában.
Utána megkértem az egyik beteget, hogy nyissa ki a ládikát
- benne volt egy gyönyörű madártoll (éppúgy, ahogy a mesé-
ben is történik majd). Körbeadtuk, és az volt a feladat, hogy
mindenki mondja el azt, ami először eszébe jut a tollról. Ezeket
mondták: repülés, szabadság, madár, levélírás.
Ezeket a gyakorlatokat azért csináltuk, hogy a racionális bal
agyféltekés működésből átkapcsoljanak a jobb agyféltekés mű-
ködésmódba. Belső képeket alkossanak, ami előkészíti a me-
se képeinek áramlását. Utána megkérdeztem, hogy elmondha-
tom-e a mesémet. Ezt a kérdést szinte mindig felteszem, mert
fontos számomra, hogy csak akkor mondjak mesét, ha a hall-
gatóság beleegyezik.
Elmondtam tehát a mesét.
Nagyon hamar belekerültek a történetbe, hiszen nem volt
már akadály a belső képek előtt. A mesét követő csöndben,
ahol lehetőség van a spontán megszólalásra, tetszésüket fejez-
ték ki a mesével kapcsolatban. Akkor elővettem a kendőgyűjte-
ményemet, és kértem őket, válasszanak egy szereplőt az előbb
hallott meséből, és vegyenek el egy hozzá illő kendőt.
A depressziós nőbeteg egy fehér kendőt vett ki, ő a legkisebb
lányt választotta. A másik nőbeteg egy sötét színű kendővel
együtt Baba Jagát, a harmadik nőbeteg egy rózsaszínű kendő-
vel a legidősebb lányt, a skizofrén férfi beteg pedig egy feke-
te kendőt, a vascsizmát vette el a kupacból. Beszélgettünk ar-
ról, hogy miért éppen ezeket a szereplőket választották. Aztán
mivel lejárt az időnk, adtam nekik egy csizmát ábrázoló ké-
pet. Házi feladatul azt kapták, hogy gondolkodjak el azon, mi
az a vascsizma az életükben, amit a legkisebb lányhoz hason-
lóan nekik is el kell koptatniuk, hogy megtalálják, amit keres-
nek. Egyikük rögtön megkérdezte: a rossz szokások? Mond-
tam, hogy nagyon jót mondott, de gondolkodjanak rajta még.

364
 Befejezésül elénekeltük az Áll egy ifjú nyírfa a réten című da-
locskát. Ennek nagy sikere volt. Egyikük még oroszul is eléne-
kelte.
A következő alkalommal három beteggel folytattam a mesé-
vel megkezdett munkát.
Három sólyomrajzot vittem erre az alkalomra, hogy válasz-
szanak közülük. Aztán megkérdeztem, ki vagy mi a sólyom az
ő életünkben. Ez elhamarkodott kérdés volt, nem értették. Nem
jött még el az ideje a mese intrapszichés feldolgozásának, arra
több időt kell hagyni. Ezért megkérdeztem, hogy mit tudnak
a sólyomról. Milyen állat, hol és hogyan él? Ez könnyebb volt
számukra, és sorolni kezdték, hogy éles a látása, gyors, hatá-
rozott ragadozó madár, vadászik. Elmondtam nekik, hogy az
Ákos név fehér sólymot jelent, és az egyiptomiak a kerecsensó-
lyom szeméről mintázták a hórusz-szemet.
Mesemondás következett, ami után az volt a feladat, hogy ke-
ressenek érzelmeket a mesében. A borderline beteg fölsorolt
párat: szerelem, féltékenység, irigység, bosszú. A depressziós
nőbeteg az apai szeretetet, a szerelmet, a hűséget, a férfi beteg
pedig a kitartást, küzdést nevezte meg. Utána kitettem a kendő-
ket, hogy válasszák ki a számukra legfontosabb érzés kendőjét.
A depressziós beteg lila kendőt választott, mondván, szerinte az
apai szeretet ilyen, a borderline páciens egy fehéret, hogy ez a
szerelem, a skizofrén férfi pedig egy barna kendőt választott a
természet kihívásaival való megküzdés megjelenítéseként.
Megkérdeztem, gondolkodtak-e azon, milyen érzés lehet vas-
csizmát hordani. Mondták, hogy nehéz. A nők elővették a tel-
jesen teleírt csizmás papírt, amit a múlt alkalommal magukkal
vittek. Látszott, hogy sokat dolgoztak vele. A férfi nem készült.
A depressziós beteg a következőket koptatná el: értéktelenség-
érzés, gátlásosság, szorongás, félelemérzet, reménytelen hangu-
lat, fáradtság.
Megkérdeztem a férfitól, hogy szerinte mi lehet a csizma. Azt
válaszolta: védőöltözet - véd a külső hatások ellen.

365
 A harmadik beteg teljesen félreértelmezte a vascsizmát, bár
felsorolt egy csomó dolgot, például: pénztelenség, fáradtság,
gyógyszerszedés, hálátlanság, az autó hiánya. Nem igazítot-
tam helyre, mert fontos, hogy kapcsolódott a meséhez, és gon-
dolkodott a feladaton. A meseterápiában a mesével kapcsolatos
reflexiók - legyenek azok bármilyenek - mindig nagyon fonto-
sak, és sokat elárulnak a páciensről.
Legvégül megmutattam nekik, hogy a meséből kiírtam szép
mondatokat, válasszák ki azt, amelyik hozzájuk szól vagy ne-
kik tetszik.
A skizofrén beteg válasza: „milyen mélyen aludtam! Valaki
járt itt, sírt és kesergett mellettem, de nem tudtam kinyitni a
szemem!" Szépen megmutatja az ő betegségét ez a mondat. Ér-
zékeli a külvilágot, de betegsége miatt nem tud rá reagálni.
A borderline nő választása: „azzal élj, aki hetvenhét országon
át vándorolt utánad, három pár vascsizmát elkoptatott, és há-
rom vascipót megevett, míg rád talált." Azt mondta, hogy ezt
odaadja majd a férjének - és elmesélte, milyen gonosz vele a fér-
fi: 13 évi házasság után utálja őt. Jellemző ez is a betegségére: a
külvilágot teljesen másképp érzékeli, mint mások, mindenki hi-
bás, csak ő nem.
A depressziós nő: „várd ki a reggelt, az bölcsebb, mint az éj-
szaka." A legjobb állapotú beteg. Ezt a mondatot azért válasz-
totta, mert ez segít neki. Azt is mondta, ki fogja rakni a hűtő-
jére.
Megkapták ajándékba a mondatokat, és jeleztem nekik, hogy
még a jövő alkalommal is ezzel a mesével fogunk foglalkoz-
ni. A harmadik alkalommal is elmondtam a mesét, és az volt
a célom, hogy lezárásképpen a mesében is megjelenő arany-
szál motívumával dolgozzunk. Elővettem egy spulni aranyszí-
nű hímzőcérnát, és azt mondtam, hogy adok egy arany szálat
egyiküknek, mert szép barna a szeme. Kértem őket, hogy ők is
válasszanak ki valakit, akinek valamilyen pozitív tulajdonsá-
gáért aranycérnát adnak úgy, hogy előtte a cérnát az ujjukra te-

366
kérik, majd továbbadják a spulnit. A végén egy aranyszínű há-
ló kötött össze bennünket. Az egyik betegtől én is kaptam egy
aranyszálat - azért, mert kinyitottam neki a világot, mondta.
Arról beszélgettünk, hogy kinek mi az aranyszál az életében.
Mosolyogtak, felsorolták az emberi kapcsolataikat és a jó tulaj-
donságaikat. Utána elszakítottam a szálakat, és mindenki ka-
pott egy darabot. Azzal búcsúztam el tőlük, hogy vigyék ma-
gukkal, és emlékezzenek arra, hogy az ő életükben is vannak
aranyszálak.

Összegzés

így járjuk a pszichiátrián a gyógyulás felé vezető utat a mesék-

kel. Ügy gondolom, a foglalkozásokra azért szeretnek járni a
betegek, mert ezeken az alkalmakon eltűnnek a szokásos kere-
tek. A mesemondás alatt megszűnik a terapeuta-beteg viszony.
Egy ember ül közöttük, aki mesél a többieknek. Mesemondó-
ként akkor leszek hiteles, akkor tudom élővé tenni a mesét, ha
önmagamat adom. A meseterápia alkalmazásánál a terapeuta
aktív, sokkal többet mutat meg önmagából, mint egyéb terá-
piáknál. Nem kívülálló, hanem a pácienssel együtt fedezi föl a
mese üzenetét, a mese igazságait. Szerintem a páciens és a te-
rapeuta kapcsolata az, ami gyógyít. Amikor pedig valakinek
mesélünk, ez a kapcsolat nagyon méllyé és bensőségessé válik.
Mesemondás közben a csend olyan sűrű, hogy szinte tapintani
lehet, egységbe kerül a mesemondó és a hallgató. Megszűnik a
magány és az elszigeteltség érzése. A népmesék mondása köz-
ben pedig mindig azt érzem, hogy mögöttem áll az a sok száz
meg ezer mesemondó, aki ezeket a meséket elmesélte, megőriz-
te nekünk. így a mesék egyik örömhíre az, hogy nem vagyunk
egyedül, és történeteink másokkal is megestek már. A másik
örömhír pedig az, hogy van kiút, van megoldás az adott nehéz
helyzetből, csak el kell indulni.

367
 Mohi Hajnal

ÉN EBBE AZ ORSZÁGBA FÉNYT V I S Z E K ! "

Alkoholfüggő férfi egyéni terápiája
a krónikus belgyógyászati osztályon

Több mint 4 éve dolgozom pszichológusként egy krónikus bel-

gyógyászati osztályon. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helye
és a szerepe a pszichológiának, azon belül is a meséknek ezen
a szakterületen, ennek az osztálynak az életében. Pszicholó-
gusként, a lélek oldala felől közelítve, a holisztikus szemléletet
megvalósítva próbálok a gyógyító folyamatokba bekapcsolód-
ni, ennek a kibontakoztatásához ad kiváló lehetőséget a mese,
aminek illusztrálására álljon itt a következő példa.

38 éves alkoholfüggő férfibeteg érkezik az osztályunkra (akut

belgyógyászatról kerül át), hasnyálmirigy-gyulladásából felépü-
lőben. Az osztályvezető főorvostól kapom a kérést: „mentsük
meg ezt a fiút, ha kikerül innen, és még egyszer iszik, meghal!"
Személyes találkozásunkkor magas, törékeny, elesett benyo-
mást keltő férfi vár a kórházi ágyon kuporogva, szelíd mosolyú,
kissé riadt, görnyedt testtartású, mint aki össze akarja húzni
magát, hogy senki ne is vegye észre. Az első pillanattól kezd-
ve együttműködő. A szemkontaktust mindvégig tartja, ritkán
néz félre, nyugodt tempóban beszél, választékosan fejezi ki ma-
gát. Az első pár mondatából megtudom, hogy többször, leg-
alább negyven alkalommal állt már kórházi kezelés alatt, bele-
értve a detoxikáló állomásokat, a bentlakásos intézményeket és
a pszichiátriai, sürgősségi, belgyógyászati osztályokat is.

368
 Osztályunkon való tartózkodásának első hetében három al-
kalommal beszélgetünk, egyenként bő egy órát, az életútját jár-
juk végig, jövőre vonatkozó terveit, céljait.
Az előzményekből kirajzolódik, hogy ikerként, harmadik
gyermekként érkezik a családba. Alig pár hónapos korukban,
anyai betegség miatt elválasztják őket, az édesanya nem szop-
tathatott. „Félreraktak minket!" - mondja. A szülők viharos
házasságban élnek, az anyát jámbor, naiv, önállótlan, kihasz-
nálható, gyenge nőként jellemzi, aki a férjét nagyon szerette, az
apát erőszakos, arrogáns, öntörvényű, egoista férfiként festi le,
akitől fél. Mindössze nyolcéves, amikor a szülők elválnak. Az
édesanya ekkor az italhoz menekül, amit eleinte még tud kont-
rollálni, később azonban az állásából is elbocsátják, fokozato-
san megindul a lejtőn. Az apa a fiúkkal nem törődik, egyedül
a nagyszülők jelentenek némi kontrollt és biztonságot a három
testvér életében. Amikor középiskolássá válnak, a két nagyobb
fiú, beleértve az ikertestvérét is, másik városba költözik, kollé-
gista lesz, elkerül otthonról, míg ő a helyi iskolában folytatja
tanulmányait. Ekkorra anyja teljesen lecsúszik, mire a fiú ha-
zaér az iskolából, többnyire kontaktusképtelen, alkoholmámo-
ros önkívületi állapotban fekszik. 0 maga gyűlöli az alkoholt
és a dohányfüstöt azért, amit az anyjával tett.
Az első kitörési lehetőséget az jelenti a számára, amikor érett-
ségi után egy nagyvárosba költözik, hogy mérnöki karon foly-
tassa tanulmányait. Az édesanyja időközben súlyos alkoholbe-
tegként a teljes leépülés felé halad, amin eleinte ő még próbál
segíteni, látogatja az anyját, végül beletörődve veszi tudomásul
az elkerülhetetlen, korai halált. Ekkor ő 20 éves.
Itt kezdődik meg „alkoholista karrierje". Csaknem minden
este bulizik: egyedül vagy a barátaival kocsmákban iszik. Ta-
nulmányait fokozatosan elhanyagolja, az ivásból adódó bűn-
tudatát és szorongásait az alkohollal próbálja csillapítani.
„Éppen ami kiváltotta a problémáimat, azzal próbáltam enyhí-
teni."

369
 Másfél év után kibukik az egyetemi rendszerből. Munkahe-
lyeit alkoholproblémái miatt nem tudja megtartani, két-három
hónaponként váltásra kényszerül.
Jelenleg rokkantnyugdíjasként albérletben él. Többszöri ön-
gyilkossági kísérletei során drasztikus módon próbál véget vet-
ni szenvedéseinek. Többször vesz részt alkoholelvonó kúrákon.
Alkoholmentes időszakaiban mindig összeszedi magát, fizi-
kailag is felerősödik, sokat sportol, új dolgokat kezd el tanulni.
„Ha tiszta voltam, sorra jöttek a lehetőségek."
Az utolsó egy évben gyakorlatilag nincs több egybefüggő hét,
hogy józan lenne.
A kórházi dokumentációkból kiderül, hogy valahányszor ja-
vulás áll be fizikai állapotában, saját felelősségére otthonába tá-
vozik. Nekem is előrevetíti ebbéli szándékát, nem tervezhetek
vele hosszú terápiát.
Mivel érzékelem rajta az addigra már több hetes kórhá-
zi tartózkodás feszültségét, közös munkánkból a maximu-
mot szeretném kihozni, ezért a tűréshatárán belül maradok és
próbálom a kezelőorvosával együttműködve az optimális idő-
tartamot meghatározni.
Az osztályunkon töltött idő első hetében háromszor vesz
részt egyéni beszélgetésen, egyszer zene- és egyszer mese-
csoporton. Az utolsó egy hét adta lehetőségeket kihasználva
egyéni meseterápiába invitálom. Gyermekkorában az Ander-
sen-meséket szerette, mert ezeknek a vége mindig negatív volt,
és a pusztulást mutatták be.
Mindvégig olyan benyomásom van róla, mint aki se nem élő,
se nem holt. Mint aki létezik ugyan, de nem él. Ezt ő maga így
fogalmazta meg: „Szeretném elkezdeni az életem, nem újra-
kezdeni, mert el sem kezdtem. Elkezdtem inni, és nem kezd-
tem el élni."
Amikor először felötlik bennem a meseterápia lehetőségének
gondolata, és eltöprengek azon, milyen mese lehet az ő helyze-
tének a párja, egy kép jelenik meg előttem: kút fenekén látom

370
őt, magatehetetlenül, tekintetével az ég és a Nap látványába
kapaszkodva, de mozdulatlanul, mint aki nem tud elindulni,
megmozdulni sem.
A csoportos foglalkozásokon feltűnik, hogy alig vonódik be,
fizikailag jelen van ugyan, de nem éli át a helyzeteket, érzelmi-
leg kívül marad, félszegen mosolyog, és szinte megközelíthe-
tetlen. A jövőjével kapcsolatban okos érveket, logikus célokat
és magyarázatokat sorakoztat fel, hogy miért és hogyan fogja
másképp folytatni az életét, mit miért és hogyan kell másképp
csinálnia, mégsem győz meg. Nem érzem rajta az erőt, csak azt:
elméletben ez a férfi mindent tud, de nem érzi, nem éli át, nem
teszi meg, amit mond.
Szkeptikusságának többször ad hangot.
Mindezeket figyelembe véve úgy döntök, élmény alapú ta-
pasztalatszerzésre, játékra invitálom. Azt kérem tőle, játsszon
velem. Induljunk el egy közös útra, ahol a végére járunk annak,
mi a különbség a között, ha valaki létezik, és a között, ha vala-
ki él. Mosolyog, megcsillan a szeme, vonakodva bár, de a játé-
kunkba egyre inkább belevonódik.

Az érzékszervi csatornák megnyitása,

a mesékkel való közös munka első napja

Először arra kérem, vizsgáljuk meg magunkat, kik vagyunk mi,

mind a négy oldalunkról: elölről, hátulról, jobbról és balról.
Arra vonatkozóan, hogy ki ő szemből, önmaga leírását rög-
tön a belső tulajdonságaival kezdi: higgadt, visszafogott, udva-
rias, konfliktuskerülő, igyekszik toleráns lenni, lobbanékony,
szorongó, türelmetlen, lusta, életunt, beletörődő.
Amikor megvizsgáljuk, kik vagyunk hátulról, először a ne-
vét kell visszafelé olvasva mondani, majd hozzátenni azt a bel-
ső képet (nem racionális észérvekkel megszűrt gondolatsort),
amely először az eszébe jut. Ő nyirkos falak közt látja magát, fe-

371
je fölött az éggel és a Nappal, fontosnak tartja, hogy reggel van
vagy dél, de semmiképp sem délután vagy este, majd fokozato-
san kialakul a kép, egyre részletgazdagabban számol be róla.
Egy kút fenekén látja magát, nyirkos falak közt, ahonnan lát-
szólag nehéz kijutni, ő pedig sorra gyártja az elméleteket, hogy
fel kéne mászni, meg kéne nézni, hogy mi van kívül, de halo-
gatja a valódi cselekvést. Aztán látja magát, ahogy valahogy
mégis elindul, feljut a kút pereméig, kimászik, elindul, egy zöld
réten kel át, majd beér egy faluba, ahol ismerősökbe botlik, és
mivel addigra már nagyon éhes és szomjas, megvendégelik. Új-
ra eszik és iszik (akut hasnyálmirigy-gyulladását megelőzően
három hétig nem evett, csak alkoholt ivott), élvezi az ízeket.
Jobb oldalról természeti képként írja le magát. Az ő képében
tavasz van, süt a Nap, ő tulipán, szirmai össze vannak zárva,
nem meri még kibontani magát. Bal oldalról egy mozdulatban
fejezi ki magát, töprengő testtartást vesz fel, majd hozzáteszi:
„Rodin gondolkodója" - és felveszi a szobor pozícióját.
Ennek a játéknak a végére már szemmel láthatóan bevonódik,
átéli az élményeit, aktívan részt vesz bennük. Megkérdezem tő-
le, készen áll-e arra, hogy belépjünk a mesék birodalmába.
Amikor felállók, egy kis kosarat nyújtok elé, amelyben fonal-
gombolyagok vannak, a Nap aranyló sugaraiból gombolyítot-
tam neki, mondom. Arra kérem, válasszon egyet! Aki ugyan-
is elindul a saját, belső tájain, könnyen labirintusban találhatja
magát, a tájékozódási pontokat elveszítve pedig szüksége le-
het egy fonálra, ami kivezeti az útvesztőből. Mivel pedig üres
tarisznyával nem indulnak útnak még a mesék legszegényebb
hősei sem, pogácsát nyújtok felé, ami jó szolgálatot tehet még a
hosszú, nehéz úton. Mosolyogva elfogadja mindkét ajándékot,
és várakozással néz rám.
Kivezetem az ajtóm elé, becsukom, majd megkérdezem tő-
le, vajon hogyan juthatna be. Mit szoktak tenni a mesehősök,
amikor ajtóhoz, kapuhoz, határhoz érnek? Rám néz, majd ráte-
szi a kezét az ajtóra, és azt mondja: a gondolatai erejével nyitja

372
ki, és behunyja a szemét. Amikor rákérdezek, kell-e valamilyen
varázsmondóka, rögtön így felel, „Szezám, tárulj!" A kinyíló
ajtón belépve máris eljutunk az első állomásig, amely nem más,
mint a felejtés kútja.
Beterelem a fürdőszobába, és rámutatok a toalettre. „Ez a csé-
sze nem csésze, hanem a felejtés kútjal" Azzal átnyújtok neki
pár papírlapot, hogy írja rá mindazt, amitől szeretne megvál-
ni, amire már nincs szüksége, amire már nem akar emlékezni,
amit a felejtés kútjába, kíván ejteni. Hosszú percekig lelkesen
dolgozik. Felszabadultan számol be róla, hogy rögtön levitte a
víz az írásait.
Ezután átvezetem a szobába, egy kis doboz mellé, „ez a doboz
nem doboz, hanem a vágyak madárházal" Újabb papírt kap,
bátorítom, hogy írja rá mindazt, amire vágyik, amit szeretne,
engedje el a vágyait, a fantáziáját, szárnyaljon, akár a madarak.
Szorgalmasan, lelkesen ír, majd beleejti a dobozkába a papírla-
pokat.
Arról kezdek neki mesélni, hogy az ember az életében több-
ször is újjászülethet, számtalan mese van, ami az újjászületés
motívumát dolgozza fel. Ezekből közös kincsként kiemelhető:
1. az újjászületést mindig átkelés előzi meg, amikor többnyi-
re az alvilágon, a holtak birodalmán kell átkelnie a hősnek;
2. az alászállás, átkelés mindig veszedelmes, az újjászületést
nem adják ingyen, meg kell érte szenvedni; 3. egy hős sem ma-
rad a túlvilágon.
Arra kérem, gondolja át, mi az, amit meg szeretne haladni,
mi az a minőség, amelyet az egyik oldalon akar hagyni, és mi
az az új létezésmód, melyek azok az új tulajdonságok, amelye-
ket a másik oldalon elérni, birtokolni szeretne.
Adok időt, hogy átgondolja, majd kivezetem az osztály len-
gőfolyosójára, ami két épületet köt össze, és azt mondom: „ez a
folyosó nem folyosó, hanem az újjászületés hidjai" Arra kérem,
menjen át a folyosó egyik végébe, lélegezzen jó mélyen, álljon
meg pár pillanatra, és gondolja át, mi az, amitől szeretne meg-

373
válni, majd amikor felkészült, jöjjön, sétáljon át a hídon és ér-
kezzen meg a másik oldalra, ahol várni fogom.
Kilépünk a szobám ajtaján. Elsétál a folyosó túlsó végére,
még bátorítást kérve visszamosolyog rám, majd látom, hogy
befelé fordul, megáll, befelé figyel. Senki nem jön ebben a pár
percben erre. A világ, a tér, a létezés leszűkül erre a pár méterre
és néhány pillanatra. Állok a túloldalon, biztatóan nézem, és fi-
gyelem, várom, de már nincs kontaktusban velem.
Áll, lehajtja a fejét. Aztán egyszer csak megindul, lassan lép,
végig lefelé, oldalra néz, nem húzza ki magát, nem emeli fel a
fejét, szinte vánszorog, nincs benne energia, szinte csoszog-
va lép. Aggódva figyelem, így az lép, akit vesztőhelyre visznek,
nem az, aki épp újjászületik. Magamban elkezdek fohászkod-
ni, hogy nézzen fel! A híd kétharmadánál végre felemeli a fe-
jét, ettől a tartása is egyenesebb lesz, de a szeme még mindig a
földre tapad. Csak az utolsó öt lépésnél emeli rám a tekintetét,
mosolyogva várom. Lassan felém lép, már mosolyog ő is, há-
rom, kettő, egy lépés, én hátrébb lépek, hogy tudjon még halad-
ni egy kicsit, és amikor biztonsággal átér, akkor veszem észre,
hogy egész testében remeg, a szeme könnyes, amikor megkér-
dezem: „megérkezett?", „megérkeztem!" - mondja, és diadalit-
tasan mosolyog.
Tisztán érzékelem, hogy érzi, átéli a perc súlyát, a helyzet je-
lentőségét. Megérintem a két karját: „Isten hozta!" Az arca ég, a
szeme fénylik, a varázslat megszületett: él.

Bekísérem a szobámba, a szobába, ami nem szoba, hanem

tündérkert, leültetem, érzem, hogy gyenge. Kis tálkában elő-
re odakészített gránátalmát adok neki, a királyok, fejedelmek
eledelét, az újjászületés ősi szimbólumát, hogy megtámogatva
a folyamatot, belsővé tegye azt, amit az imént átélt. Hagyom,
hogy megpihenjen, majd kincseivel felszerelkezve elengedem
ebédelni, hogy a szünet után mesével folytassuk a megkezdett
utat.

374
 Mikor visszatér, kérdéssel fogadom, mert érzékelem, hogy
visszacsúszott a racionális üzemmódba. „Hol jár erre, ahol a
madár sem jár?" „Jöttem, mert hívtak", feleli. Újra felteszem a
kérdést, kezd visszarázódni: „Tündér Hajnalkához jöttem, jöt-
tem szerencsét próbálni, a megkezdett utamat folytatni!" „Do-
log elől fut, vagy keres valamit?" „Nem futok, keresek valamit,
az életemet, önmagam, a megoldást!"
Korábban hosszasan töprengek, milyen mesével dolgoz-
zunk, majd választásom végül A sötétség országa című mesé-
re esik. Úgy érzem, esetében a valódi problémát nem az alko-
hol jelenti, hanem az, hogy saját megfogalmazása szerint 17-18
éves korában megrekedt az életében. Szándékom szerint erre a
határvidékre igyekszem visszavezetni, hogy ott folytassa a fél-
behagyott belső munkát.
Ebben a történetben egy szegénylegény, János elindul, hogy
szegénységének véget vessen. Útja során egy olyan országba
érkezik, ahol három sárkány elrabolta az égről a csillagokat, a
Holdat és a Napot, és hét éve teljes sötétség borul a birodalom-
ra. A király szolgálatába szegődve elindul, hogy visszaszerezze
az elveszett kincseket, találkozik egy félig halott, rozoga gebé-
vel, akinek megmenti az életét, amitől az táltos paripává válto-
zik, innentől őt szolgálja, majd megtalálja a módját, hogy meg-
szüntesse a sötétséget, lépésről lépésre haladva, körültekintően,
bátran, a kihívásokat és próbákat kiállva.
Ahogy mesélem a történetet, figyelmesen hallgat, a szeme csil-
log, az arca kipirul, mosolyog, és végig a szemembe néz. A me-
se végén arra kérem, olvassa el ő is a történetet (odaadom neki),
és gondolja át, ki a mese főhőse, ki ő a mesében, hol látja benne
magát, mi a mese konfliktusa, tétje, ki a segítő és ki az ellenfél.
Másnap ennek a mesemátrixnak az elkészítésével folytatjuk
a napot, megkeressük és felvesszük a kapcsolatot a saját táltos
paripájával, vagyis átrendezzük és újraszervezzük a saját, belső
erőforrásaihoz fűződő viszonyát. Tervezem még az ellenféllel
való megküzdés módjainak átdolgozását, valamint a személyre

375
szabott próbákat, a próbák sikeres teljesítése után pedig a vitéz-
zé avatást és áldást, útra bocsátást.
Sürget az idő. Néhány nap múlva elhagyja az osztályunkat.

BELÉPÉS A SÖTÉTSÉG ORSZÁGÁBA,

TALÁLKOZÁS A SEGÍTŐVEL

A mesékkel való közös munka második napja

A következő reggelen már korán, frissen, felkészülten vár.

Először felelevenítjük előző napi élményeit, a legtöbbet az újjá-
születés folyosóján való áthaladásról mesél. Úgy érzi, mindan-
nak a nagy részét le tudta tenni a túlsó oldalon, amitől meg sze-
retne szabadulni, ami pedig még rajta maradt, az folyamatosan
pergett le róla, míg a hídon áthaladt. „Amikor megérkeztem a
túlsó oldalra, azt éreztem, kerek egész lettem pár pillanatra!"
Amikor rátérünk a mesére, előveszi a mesemátrixot, és leg-
először azt vizsgáljuk meg, ki a főhős a mesében. Ekkor Jánost
nevezi meg, majd önmagát is vele azonosítja. „Nekem is lyukas
a csizmám, és nincsen semmim, de a vállamon keresztbe vetett
tarisznyával elindulok az úton."
Az elindulás, az útra kelés pillanatában látja magát. Ekkor ér-
zékszervi úton lépünk be a mesébe, arra kérem, hozzon onnan
egy képet, egy illatot, egy hangot, egy ízt.
„Előttem kacskaringós az út, tavasz van, érzem a nyári mező
illatát, a virágok, a fű, a természet illata ez. Hallom a saját lép-
teim neszét, a madarak énekét, meleg szellő fúj. Számban a füs-
tölt szalonna és a kolbász ízét érzem."
Fontosnak tartja megemlíteni, hogy vele van a kardja is, ami
biztonságérzetet ad neki, meg tudja védeni magát.
A mese tétjeként azt jelöli meg, vajon sikerül-e legyőzni a sár-
kányt, vagy sem, vagyis marad-e az örök sötétség. Boldogul-e a
hős, vagy sem? Eredményekkel tér-e haza János, vagy sem? Se-

376
 gítőként több szereplőt is megjelöl, elsőként a kapust, aki a fő-
hős elszántságát méri fel. „János pedig nem mondta azt, hogy
ó, tényleg, már ennyien odavesztek? Akkor én, szegény, csóró
csávó, jobb, ha neki sem indulok, köszönöm szépen, hogy fi-
gyelmeztettél! Egyszerűen csak fogta magát és elindult."
Megjelöli segítőként a táltos paripát, a hollót, a szerencsét, és
végül az anyát, aki nem tartotta vissza a fiát, hanem képes volt
elengedni. „Nem úgy, mint az én nagyszüleim, akik nem en-
gedtek el, hogy a testvéreimhez hasonlóan máshol tanulhas-
sak, azt mondták, nekem nem sikerülne, otthon kell marad-
nom, nem hittek bennem."
Ellenfélként először a sárkányokat említi, majd végül saját
magát.
„Az igazi ellenfél én vagyok, a saját félelmeim az ismeretlen-
től, az útnak indulástól. A kérdés az, hogy a saját elhatározá-
som mennyire szilárd, le tudom-e győzni a lustaságom, meg
tudom-e őrizni a kitartásomat és a hitemet, hogy jobbra for-
dulhat és fordul is minden, hogy ne adjam fel. A legnagyobb el-
lenfél a sötétség."
Amikor arról kezdünk el beszélgetni, miben áll a táltos paripa
ereje, azt válaszolja: a kitartásában, a gyorsaságában, a jó taná-
csaiban, az eszében, majd hozzáteszi, Jánosnak könnyű, volt egy
ilyen paripája, csak követnie kellett. Arra kérem, mesélje el ko-
rábbi sikerélményeit. Meglepetésemre áradnak belőle az élmé-
nyek. Amikor megkérdem tőle, kitől kapott segítséget, először
elkezdi sorolni azokat a külső segítőket, akik támogatták, végül
úgy fogalmaz: „tulajdonképpen én segítettem saját magamon!"
Ekkor megérti az összefüggést a táltos paripa és a saját erő-
forrásai, az önmagán való segíteni tudás képessége között; el-
érkezettnek tűnik az idő, hogy megkeressük saját táltos paripá-
ját, és kapcsolatba lépjünk vele.
Saját testén belül keresve két terület között vacillál, először a
szíve környékét, a gyomrát említi, végül a fejében találja meg a
táltosát, a tarkó és a fejtető közötti térben.

377
 Arra kérem, írja le nekem a paripát, hogy el tudjam képzel-
ni. Ragyogó, csillogó szemekkel, gyorsan beszélve, hogy alig
tudom írni, olyan átéléssel mesél róla, hogy a paripa szinte szó
szerint megelevenedik.
„Igazi táltos paripa! Hófehér pegazus, csillogó fehér szőre
van, masszív, rugalmas izomzata, csillogó patái és körmei van-
nak. Tiszta, mint a hó. Friss és élénk, csillognak a szemei. Fúj-
tat, türelmetlenül toppant a bal lábával, vár. Várja a parancsot,
hogy mit mondok neki. Szőrén ülöm meg őt."
Hogy szól a parancs? Mosolyog, nagy átéléssel, hatalmas len-
dülettel beszél: „Gyerünk, kis paripám, vigyél a szélnél is gyor-
sabban! Repüljünk, nézzük meg, mi van előttünk! Mutasd meg
nekem, amit nem láttam még, te tudod, merre kell menni!"
Majd hozzáteszi: „Rábízom magam, biztonságban érzem ma-
gam vele!"
Úgy érzi, utoljára egy éve érintkezett a táltos paripájával, de
még soha ilyen eleven, élő kapcsolatban nem volt vele.
Táltos paripájának ereje abban áll, hogy hatalmas szeretettel
van felé, kölcsönösen szeretik egymást, de nem teljesíti szó nél-
kül gazdája minden kérését. „Úgy önálló, hogy vannak helyze-
tek, amikor felhorkan, és dobbant a patájával, hogy oda nem
megyünk! Nem vagyok egyedül a világban, biztonságot és erőt
ad nekem."
Azt mondja, úgy tudja táplálni a lovat, ha egymást segítik, ha
hisz, bízik benne, ha szereti.
Azokat a meséből adódó kérdéseket járjuk körbe, amelyek
az ő életével erős párhuzamba állíthatók. Hogyan kerülhet egy
táltos paripa döglődő, rossz gebeként a szemétdomb szélére?
Jánosnak miért akadt meg rajta a szeme, amikor a királytól ka-
pott aranyszőrű lovon ült, aranynyeregben? Hogyan segítette
talpra János a gebét? Megfogalmazása szerint akkor kerül ge-
beként egy táltos a szemétdombra, ha nem törődnek vele, el-
hanyagolják, Jánosnak pedig azért akad meg a szeme a gebén,
mert megsajnálja.

378
 Megkérdezem, neki van-e saját élménye arról a mondatról,
ami a talpra állított állat szájából hangzik el: „Hej, kedves gaz-
dám, nem az vagyok én, akinek látsz! Veregesd csak meg a nya-
kamat!"
Azt mondja, ezzel kapcsolatban pontos hasonlóságot érez:
„Valójában én sem az az alkoholista roncs vagyok, akinek lát-
szom!"
Fontos felismerése, hogy ezután következik az első pillanat,
amikor János hallgat a gebére, és pontosan azt teszi, amit kért
tőle! Utána pedig majd földbe gyökerezik a lába a csodálko-
zástól, mert olyan gyönyörűséges szép csődörré változik, hogy
olyat még festve sem lehet látni.

MEGKÜZDÉS AZ ELLENFÉLLEL

A mesékkel való közös munka harmadik napja

A következő nap témája az ellenféllel való megküzdés.

Már izgatottan vár rám, és alighogy elfoglalja a helyét, lelkesen
és mosolyogva kezd el beszélni. Pontosítani szeretné a táltosá-
val kapcsolatos képet. Miután tegnap végig a saját segítőjével
foglalkozott, rájött arra, hogy az ő táltos paripája egyszerre uni-
kornis és pegazus. Nemcsak szarva van, de szárnya is, repülni
is tud. Utánanézett az interneten mindkét állat tulajdonságai-
nak. Fontosnak tartja kiemelni, hogy az unikornis szarva nem
csupán a fegyveréül szolgál, de mágikus ereje is van, mert az ab-
ból készült por minden mérget képes közömbösíteni. A pega-
zust pedig a halhatatlanság, a bölcsesség, a dicsőség szimbólu-
maként tartják számon, aki patájával dobbantva képes bárhol
forrást fakasztani. Nagy öröm látnom a lelkesedését.
Ezután elérkezettnek tűnt az idő arra, hogy megnevezze az
ellenfelét, és eldöntse, megküzd-e vele, s ha igen, akkor kivá-
lassza a megküzdés módját.

379
 Arra kérem, vegyük sorra kronológiai rendben a mese főbb
állomásait a kezdetektől a sárkánnyal való találkozásig. Szerin-
te ezek a következők:

Szegénység
Elhatározás és elindulás
Megérkezés a sötétség országába
A feladat elvállalása, találkozás a királlyal
Kilépés a vár kapuján, az elhatározás megszilárdulása
Találkozás a gebével, a gebe megmentése, talpra állítása
A gebe táltos paripává változása
Tényleges elindulás
Megérkezés az első hídhoz
Találkozás az ellenféllel, a hétfejű sárkány érkezése

Arra biztatom, gondolja át, mi lehet az oka annak, hogy éppen

ilyen sorrendben zajlanak az események. Hamar felismeri: ah-
hoz, hogy harcolni tudjon egy hős, előbb erőt kell merítenie,
mert a segítő, jelen esetben a táltos paripa az, akitől a hajtóerő,
a biztonság nyerhető, aki fontos kapaszkodó a harcban.
Megkérdezem tőle, készen áll-e arra, hogy megküzdjön az el-
lenfelével.
Kap pár percet, hogy átgondolja, tudatosuljon benne a helyzet
fontossága, kimondott szavának súlya: vállalja a küzdelmet.
Arra kérem, nevezze meg az ellenfelét.
Érkezik a válasz: az alkohol.
Korábban már megfogalmazódott bennem a gondolat, az ér-
zés, hogy mindaddig, amíg az alkohollal kapcsolatos probléma
megoldásában akarok neki segíteni, nem fogok eredménnyel
járni. Az alkoholban nem a kiváltó okot láttam, hanem az oko-
zatot, számos pusztító következményével együtt.
Válaszát hallgatva megszólal bennem a vészcsengő.
Arra ösztökélem, elevenítse fel, mit jelölt meg a mesemátrix-
ban a mese konfliktusaként és ellenfélként. A mese tétjét abban

380
látja, hogy marad-e az örök sötétség, míg ellenfélként előbb a
sárkányokat, majd önmagát, végül a sötétséget említi.
Rögtön módosít, hogy a valódi ellenfele a sok gyerekkori el-
fojtott lázadás, amikor nem állt ki magáért, nem tudott, nem
mert nemet mondani.
„így nem élhetek tovább!"
Majd arról kezd el mesélni, mit szokott érezni, mielőtt el-
kezd inni, mit él át olyankor, milyen gondolatai, érzései van-
nak. Azokban a helyzetekben pontosan tudja, látja, érzi: nem
jó, amit tesz, de feladja a küzdelmet, lemond magáról, és végül
olyan sötéten és borúsan lát mindent, hogy egyre erősebb, el-
viselhetetlen szorongás keríti a hatalmába, amiből menekülni
akar, meg akarja szüntetni, ki akarja magát tépni belőle, de vé-
gül csak magát pusztítja el.
Megkérdezem tőle, mi a sorrendiség ebben a helyzetben? Mi
a sorrend az ő történetében?
„Előbb vannak az érzések, és utána az alkohol."
Újra arra kérem, nevezze meg az ellenfelét, gondolja át, győz-
het-e az a hős, aki tévesen választ, és nem azzal harcol, akivel
valójában kellene?
„Az én igazi ellenfelem a lustaság, az unalom, a semmittevés,
a lemondás, a beletörődés, az önértékelés hiánya, a feladás, a
türelmetlenség."
Súlya van annak, ahogy ezeket kimondja, csönd telepszik kö-
zénk. Hagyom, hogy hassanak a szavai, hogy belátássá érjen a
felismerés.

Tovább haladunk a mesében. Megfogalmazza, milyen fontos,

hogy János elküldi a táltosát legelni és ő maga is ételt készít,
megpihen. „Csak felkészülten lehet harcolni.".
Újabb döntő állomás a sárkány megérkezése. Arra kérem,
olvassa fel a mese erre vonatkozó részletét: „Hej, holló a sze-
med, kutya a véred! Hét esztendeje járod az utat, miért botlot-
tál most meg? Tán a János szagát érzed?"

381
 Ahogy ezt felolvassa, rögtön felkiált: „Fogalmam sincs, hon-
nan tudta a sárkány, hogy János ott van!", majd arra a követ-
keztetésre jut, hogy ez sorsszerű, mert csak János győzheti le,
senki más.
Itt elérkezünk az újabb kritikus pontig, mert amikor először
meséltem neki a mesét, rögtön megjegyezte, hogy nem tudja,
honnan volt Jánosnak bátorsága kiugrani a híd alól. Most így fo-
galmaz: „János kiugrik a híd alól, mert mégsem mondhatja, hogy
húzzál haza, sárkány, én is elhúzok! Ez olyan, mintha én a döntő
pillanatban azt mondanám magamnak, kis barátom, pihenges-
sél, gondolkodjál, lustálkodjál, vegyél magadnak pár sört!"
Megállapítja: ahogy a hős halad előre az útján, a feladat egyre
nehezedik, az ereje mégis egyre több lesz. Hogy lehet ez?
„Olyan ez, hogy ha tudom, hogy mit akarok, akkor nincs mi-
től félnem. Ha tényleg erős az akarat, a hit és az elszántság, ak-
kor az erőt és lendületet ad, ami önmagát erősíti meg, mint Já-
nos!
Megkérdezem tőle, hogy a sikerélményen túl mi az, ami Já-
nos erejét növeli, mi történik az első győzelem után. Gyönyörű-
en, magától értetődően válaszol: „Felkerülnek az égre a csilla-
gok, máris lesz egy kis világosság a nagy sötétség után. A csillag
a remény, az útmutatás, az irányjelzés, a tájékozódási pont."
A második győzelem után felkerül az égre a Hold. „Még vilá-
gosabb lesz, hiszen nagyobb a fénye, megvilágít mindent. Ami-
kor az én Holdam felragyog, az majd hosszabb folyamat ered-
ménye lesz, az már gyengíti minden negatív erejét, felolvasztja
a fényével a rossz dogokat, mert tudatossá válnak, és mindez
eredményt mutat és növeli a reményt."
A harmadik győzelmet már teljesen a sajátjaként értelmezi:
„amikor kisüt a Nap az egemen, addigra már jó testi-lelki ál-
lapotban leszek. A Nap az önmegvalósítás ragyogása, amikor
már viszonylagos nyugalom van, rendszer és rendszeresség, fé-
lelem és szorongás nélkül, önállóság minden téren!"
Megható látnom azt az intenzív belső munkát, ahogy dolgo-

382
 zik önmagán. A ráció, a szkepticizmus, a kétkedés felől indulva
fokozatosan közelít az érzéseihez, fejlődése ezeken áthaladva,
ezeket kibontva válik könnyed, áradó folyamattá. Saját élmé-
nyein keresztül már az érzései alapján érti meg önmagát, él-
mény alapú tudás birtokosává válik.
Amikor a mesében az égitestek visszaszerzése után a hős rá-
jön arra, hogy nem végezhet félmunkát, vagyis a sárkányfele-
ségekkel és a sárkányanyával is le kell számolnia, hosszasan tű-
nődik, az vajon mit jelenthet.
A feleségeket toldalékos részként látja, majd a külvilágként, a
környezethez való saját viszonyaként értelmezi. „Nem a világ a
hibás az életemért!"
Fontosnak tartja (ugyanakkor ragaszkodik hozzá, hogy ez
csupán a nagyon távoli jövőben válhat csak igazzá), hogy meg-
tanuljon a világ, az emberek felé nyitni, hogy tudjon kapcsola-
tokat teremteni, legyenek kollégái, barátai, párkapcsolata.
A vén sárkánnyal a születésétől jelen lévő ártalmas tényező-
ket azonosítja, a genetikát, a neveltetését, az alárendeltségét.
„Esélyem sem volt, nem tudtam nemet mondani, még belül
sem tiltakoztam, elfogadtam, amit rám mértek. Nekem ez lett a
feladatom, hogy otthon maradjak, hogy anyám mellett legyek,
hogy a nagyszülőkkel törődjek, erre lettem nevelve, ez lett kije-
lölve utamként. Lélekben megragadtam, mert nem lett önálló
életem. Ma pedig kiszolgáltatott vagyok, nincs önálló jövedel-
mem, eltartott vagyok, ezért totyogok egy helyben. Kiszolgál-
tatott vagyok és másoktól függök."
Hallgatva a válaszát, felmerül bennem a kérdés, mindez
meddig lehet hivatkozási alap egy felnőtt ember életében? Sze-
retném, ha elgondolkodna azon, mit lehet kezdeni mindazzal,
amit a szüléinktől, őseinktől kapunk, hogy mit jelent felelős-
séget vállalni önmagunk létezéséért, mit jelent tettre késznek
lenni, mit jelent a cselekvő erő birtoklása, ezért ennek a foglal-
kozásnak a lezárásaként elmesélem neki a Derék Jankó és a ke-
mény kenyér című mesét.

383
 PRÓBATÉTEL

A mesékkel való közös munka negyedik, utolsó napja

A mesékkel való közös munkánk utolsó napja egyben a haza-

menetelének napja is.
Amikor megérkezik, arra buzdítom, vegye a kezébe a fonalat,
kezdje el gombolyítani. Helyezkedjen bele a mesébe, kezdje el
mesélni belülről, főhősként, egyes szám első személyben, attól
a jelenettől, ahol úgy érzi, az életében tart. Remeg a keze, ahogy
a fonalért nyúl, eleinte nem néz fel, de gördülékenyen, könnye-
dén, részletgazdagon mesél.
Először akkor neveti el magát, amikor belekölti a mesé-
be, hogy János a hosszú út során megéhezik és megszomjazik:
„meghúzza a kulacsát, ki tudja, mi van benne?", majd helyesbít,
hogy természetesen forrásvíz. Izgatottá akkor válik, amikor a
történetben ahhoz a részhez ér, ahol a táltos paripa megjelenik.
Teljesen megváltozik a hangszíne, mosolyog, miközben a ge-
béből táltossá változó paripáról beszél, megható látnom, érez-
nem, hogy milyen meghitt, kedves viszonyban van vele. Akár-
hányszor a paripához beszél, végtelen szeretettel mondja ki:
„Kis paripám!"
Érdekes látnom, hogyan elevenedik meg az ő saját történe-
te a mesén keresztül. Különösen azoknál a részeknél érzem ezt,
melyeket mély átélés közben már ő maga tesz hozzá a meséhez.
A sárkányokkal való megküzdés döntő fontosságú a számá-
ra. „Nem vártam meg, hogy a sárkány kikecmeregjen, bár azt
hittem, beszakad alattam a föld! Küzdjünk meg életre-halálra!
Nem azért haladok, lovagolok előre, hogy most hátráljak meg!"
Nagyon intenzív átélés tükröződött a kísértés momentumai-
ban is. „De jó lett volna beleharapni a kövér, illatos, csilingelő
körtébe, de tudtam, hogy nem ehetem meg! Szomjas voltam ir-
galmatlanul, de tudtam, hogy nem tehetem meg!"

384
 Korábban sokat beszéltünk arról, mivel tudja egy hős táplál-
ni a táltos paripáját. Az akkori megfogalmazása szerint szere-
tettel, kölcsönös odafigyeléssel, törődéssel. Mesélés közben je-
lentőségteljesen néz rám, miközben kimondja, mintha csak
akkor tudatosulna benne: „Szó nélkül engedelmeskedtem a kis
paripámnak!"
Felhevülten kiáltja el magát, amikor az utolsó, az őssárkány-
nyal való megküzdéshez érünk: „Kiadtam a parancsot, hogy
zárják be a kapukat, és erősítsék meg a védelmet, mert jön a ve-
szedelem!"
Azok után, hogy korábban mennyire elzárkózott az embe-
rek felé való nyitástól, különösen a párkapcsolat gondolatától,
szívet melengető hallanom, amikor a mese legvégén hozzákölti
az eredeti mesében nem szereplő végkifejletet. „Eljutottam ám
odáig, hogy meg is nősültem, és nem csak úgy lábat lóbáltam,
hanem dolgoztam is, hiába volt a sok kincsem!"
Amikor a mese végéhez érünk, hagyom pár percig, hogy pi-
henjen, hogy összegyűjthesse az energiáit, hiszen nem kisebb
feladat vár még rá, mint a személyes próbatétel.
Lényegesnek éreztem, hogy megméretődjön, hogy egy hős-
tettet vigyen véghez, olyan cselekedetet, amelyhez szükség van
arra, hogy önmagát meghaladja, és ezzel közelebb kerüljön az
életében rá váró feladat(ok) megoldásához is.
Miközben hallgattam, ahogy mesél, letisztult bennem, mi
lesz számára az ideális próbatétel. Azt éreztem, lépnie kell. Ah-
hoz, hogy lépni tudjon, el kell indulnia. Ahhoz, hogy ezt meg
tudja tenni, a mese törvényei szerint előtte ki kell mondania,
meg kell neveznie, hogy mi a szándéka. El kell hangoznia a
mondatnak: „Elmegyek szerencsét próbálni!"
Arra kérem, álljon fel.
Szemtől szemben állva kérdezem meg tőle, készen áll-e arra,
hogy kiállja a próbát, mert ez itt nem játék, ez az élete. Amikor
készen áll, arra kérem, álljon meg előttem egyenesen. Képzelje

385
 el, jelenítse meg maga előtt, hogy ez az az idő, ez az a hely, és ez
az a döntő pillanat, amikor rálép az élete saját útjára, és elindul
szerencsét próbálni.
Köszönjön el mindazoktól, akik eddig nem támogatták, vagy
éppen hátráltatták; kérje az elengedést, kérje az útnak indító
áldásukat, és mondja ki, hogy elindul szerencsét próbálni.
Mögé állok, én képviselem a támogató energiákat, arra bá-
torítom, érezze magában az elszánt erőt, a bátorságot, és tegye
meg azt, amit már olyan régen meg kellett volna tennie, amire
olyan régen vár, amire már olyan nagy szükség van.
Megrendítő élmény annak a gyönyörű, mély, katarzist hozó
lelki munkának a tanújává válni, amit ekkor véghezvisz.
Először az édesanyját szólítja meg. Megköszöni neki, hogy
szerette, bár nem tudta megadni azt, amire ő gyerekként iga-
zán vágyott, hiszen az édesanyja egy embert szeretett igazán,
és az nem volt más, mint az apja. Mindenét neki adta oda, és
ezért velük, gyerekekkel már nem tudott törődni. Elisme-
ri, hogy az anyja úgy szerette és azt adta, amit adni tudott. Ki-
mondja, hogy nem haragszik rá. Arra kéri, engedje őt el. „En-
gedj az utamra!"
Utána az apjához szól. Az apához, aki annyiszor megkérdő-
jelezte már az ő képességeit, kételkedett benne, ugyanakkor az
elvárásaival ostorozta, sokat hátráltatta, még akkor is, ha jót
akart. „Elindulok most, mert többé már nem az a bugyuta fiú
vagyok, és mostantól a magam útját kell járnom!"
Végül a nagyszülőkhöz fordul. Hozzájuk beszél a legtöbbet,
csak úgy áradnak az érzései, gondolatai. Úgy érzi, a nagyszülei
mindig visszafogták, és arra nevelték, hogy maradjon mellet-
tük, hogy ez az ő dolga, sorsa, kötelessége. Elmondja, megígé-
ri, hogy továbbra is számíthatnak rá, mert a végsőkig mellettük
lesz, majd hangsúlyozza, hogy az öregséget, az élet végességét
nekik kell átélniük, mert ez az ő sorsuk, életük, és neki is meg-
van a magáé. Úgy érzi, nem élheti többé az ő életüket. „Az a ti
utatok, én a sajátomon indulok el."

386
 Mire kimond mindent, már egész testében remeg, érzem,
hogy féktelen energiákat mozgatott meg, érzem az intenzív át-
alakulást, amely benne lezajlik, érzem a megvívott csata fáradt-
ságát, a győzelem felszabadító energiáit.
Óriási, mély lélegzetet vesz, amikor a feladattal „elkészül".
Arra kérem, vegyen három mély levegőt, és hangosan mond-
ja ki: „Békével a szívetekben engedjetek el! Békével a szívemben
indulok el saját utamon."
Felém fordul, és azt mondja: „Ezeket még soha nem mond-
tam ki, eddig még soha nem voltak elvarrva ezek a szálak!"

Kiállta tehát a próbát, elvégezte a feladatot, hőstettet hajtott

végre, s közben maga is hőssé vált, talán a saját életéért, sorsá-
ért, birodalmáért is felelősséget vállaló hőssé. Nem maradt más
hátra, mint a vitézzé avatása.
Útnak indító ajándékként kap tőlem egy emléklapot, amely
részben a saját táltosáról vallott gondolatait, érzéseit, rész-
ben pedig közös meséink saját élményű tapasztalattá alakított
kulcsgondolatait tartalmazták:

Az én segítőm igazi TÁLTOS PARIPA!

Egyszerre pegazus és unikornis.
Ragyogó, fehér a szőre, tiszta, mint a hó.
Masszív, rugalmas az izomzata, a patái és a körmei csillognak.
Friss és élénk, tündökölnek a szemei.
Szőrén ülöm meg.
Fújtat, türelmetlenül toppant a bal lábával, vár.

Várja a parancsot, hogy mit mondok neki?

Gyerünk, kis paripám, vigyél a szélnél is gyorsabban!
Repüljünk, nézzük meg, mi van előttünk!
Mutasd meg nekem, amit nem láttam még,
mutasd meg nekem, mert te tudod, merre kell menni!

387
BEMUTATKOZUNK
 A KÖTET SZERZŐI

Alföldi Linda

Pszichológus vagyok, egyetemi tanulmányaimat Pécsett végez-

tem. A diploma megszerzését követően iskolapszichológusként
helyezkedtem el, majd egy mesei szerencse folytán állást kap-
tam az egykori Pécsi Nevelési Tanácsadóban, ahol a szervezeti
változások mellett ma is dolgozom. Szakmailag a gyermekek-
kel, fiatalokkal és a családokkal folytatott rendszerszemléle-
tű terápiás megközelítés áll hozzám legközelebb. Régi vágyam
vált valóra, amikor művészeti érdeklődésemet és a terápiás
munkát képzőművészet-terapeutaként ötvözhettem, míg a csa-
ládokkal, szülőkkel folytatott munkám a családterápiás kép-
zést követően teljesedett ki. A meseterápiával is mesei módon
kerültem kapcsolatba, felnőttként is gyakran olvastam mesé-
ket, de nem gondoltam, hogy ezt az emberi tudást és tapasz-
talást pszichoterápiás keretbe lehet ágyazni. Aztán egy kedves
kolléganőm invitált a képzésre, amiért nagyon hálás vagyok.
A mesék azóta sok mindenre megtanítottak saját magammal
és a világ működésével kapcsolatban, és azokról a nehézségek-
ről is sokat elárulnak, amelyekkel a szülők megkeresnek. A leg-
fantasztikusabb az bennük, hogy arra is megmutatják a választ,
hogyan kell kijönni a kút fenekéről vagy hogyan kell legyőzni
a felbőszült sárkányt, hogy elnyerhessük a királylányt és a fe-
le királyságot. Terápiás munkámban is arra törekszem, hogy

391
a gyermekeknek és szüleiknek megmutassam ezt az olykor na-
gyon is nehéz, de létező utat.

Benczúr Lilla PhD

Pszichológiai tanulmányaimat az ELTE magyar nyelv és iroda-

lom szakának elvégzése után kezdtem, pszichológus diplomát
2002-ben szereztem, szintén az ELTE-n. A pszichológia szak-
ra bekerülve másodévtől aktívan bekapcsolódtam az akko-
ri Kísérleti Pszichológia tanszéken (ma: Affektív Pszichológiai
Tanszék) folyó kísérletekbe. Ezen munkák során ismerkedtem
meg először a hipnózis, majd a pozitív szuggesztiók jelenség-
világával, és bepillantást nyertem a kutatói világba is. 2005 óta
a Károli Gáspár Református Egyetem Általános Pszichológia
Tanszékének oktatója vagyok, ahol főként az alapképzésben ta-
nítok, illetve speciálkollégiumokat tartok fájdalom, szuggeszti-
ók, pszichológiai segítségnyújtás az intenzív osztályon témakö-
reiben. Szakmai életem két fő vonulata: a kutatás és a klinikum
a kezdetektől összefonódik, és az évek során mindkettő egy-
formán fontossá vált számomra.
2010-ben a Pécsi Tudományegyetemen szereztem felnőtt kli-
nikai és mentálhigiéniai szakpszichológus képesítést, melyet
a 2009-ben megszerzett hipnoterapeuta képzettséggel együtt
magánpraxisban kamatoztatok. 2012-ben az ELTE Pszicho-
lógia Doktori Iskola Magatartás-pszichológiai Doktori prog-
ramján szereztem PhD fokozatot. A Magyar Hospice Egyesület
Gyászterápiás munkacsoportjában Polcz Alaine-nel is dolgoz-
tam együtt, és az ebből később megalakult Gyászolókat Segí-
tő Napfogyatkozás Egyesület vezetőségi tagja vagyok 2004-től.
2014-ben elvégeztem a Metamorphoses Meseterápiás Módszer
Semmelweis Egyetem által akkreditált 120 órás képzését, mely-
nek az alkotó-fejlesztő és klinikai metamorphoses mesetera-
peuta címet köszönhetem. A mesékkel való kapcsolatomban

392
vallom a Luzsi Margótól tanult „hármas szabályt", és igyek-
szem is eszerint élni: „Hallgatom a meséket. Olvasom a mesé-
ket. Mondom a meséket."

Birtalan Balázs

1969-ben születtem Budapesten. Noha a pszichológia gyerek-

koromtól fogva érdekelt, kanyargós (és kicsit sem konvencio-
nális) úton keveredtem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület
háza tájára. 2006 óta vagyok az egyesület tagja; azóta foglalko-
zom egyéni terápiás keretek között a hozzám segítségért for-
dulókkal. Munkámban igyekszem változatos módszereket
alkalmazni; amikor megismertem, örömmel illesztettem esz-
köztáramba a meseterápiát. Mivel azonban önmagamra elsőd-
legesen költőként gondolok, bemutatkozásként álljon itt egy
versem a 2009-ben megjelent Művirágok a szimbolizmus oltá-
rára című kötetemből:
Boldogság
A le- és elpuskázott sárkányok, valamint
az el- vagy el nem jövendő tündérek közötti
elég hosszú pillanat.

Bodó-Czerék Erika

1974. november 25-én születtem Kézdivásárhelyen, ma is itt

élek családommal.
20 éve gyerekszakos egészségügyi asszisztensként dolgozom.
2011-ben államvizsgáztam a Babe§-Bolyai Tudományegyetem
Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pszichológia szakán
(pszichológia alapképzésem van). 2014-ben szereztem alko-
tó-fejlesztő metamorphoses meseterapeuta címet.

393
 Boldizsár Ildikó

Harminc éve foglalkozom népmesékkel. Az ELTE Bölcsészet-

tudományi Karának hallgatójaként kezdtem meg kutatásaimat,
szakdolgozatomat is a mesékről írtam. Az egyetem befejezése
után az MTA aspiránsaként folytattam munkámat, amelynek
eredményeként megkaptam a néprajztudomány kandidátusa
címet. Kandidátusi értekezésem, a Varázslás és fogyókúra. Me-
sék, mesemondók, motívumok két kiadásban is megjelent könyv
formában. Tizenöt év elméleti kutatás után fordultam a mesék
gyakorlati alkalmazása felé, mert meggyőződtem róla, hogy a
20-21. század fordulóján a hagyományos műveltség újra fon-
tos szerepet tölthet be az ember életében: az elfeledett népme-
sék speciális alkalmazásával többek között fizikai és mentális
betegségek is rendezhetők. Kidolgoztam és karitatív tevékeny-
ségként kórházakban alkalmaztam először a Metamorpho-
ses Meseterápiás Módszert, amelyről könyvet is írtam. Az im-
már hét kiadást megért Meseterápia. Mesék a gyógyításban és
a mindennapokban részletesen bemutatja a terápiás eljárás lé-
nyegét, működését, valamint annak lehetőségét, hogy a mesék
milyen szerepet tölthetnének be a mindennapokban, s legfő-
képpen az oktatásban az óvodáskortól egészen a felnőttkorig.
A módszert a Semmelweis Egyetem által akkreditált 120 órás
képzés formájában tanítom a pszichiátriai és pszichoterápiás,
valamint klinikai szakpszichológusi szakkollégium területén.
A mesék pedagógiai alkalmazását három „mesés olvasókönyv"
(Olvasókönyvek az általános iskola 2., 3., és 4. osztálya számára;
Nemzeti Tankönyvkiadó) megírásával kezdtem, ma már akk-
reditált képzés formájában pedagógusokat is tanítok több in-
tézményben. A mesékkel kapcsolatban több mint száz cikket
publikáltam, kilenc önálló kötetem (ebből négy szakkönyv, öt
mesekönyv), huszonhárom mesegyűjteményem jelent meg ed-
dig, több száz ismeretterjesztő és tudományos előadást tar-
tottam itthon és külföldön. Tizenegy díjat (köztük József At-

394
tila-díjat, három ízben pedig „Az Év Könyve"-díjat) kaptam a
mesékkel kapcsolatos tevékenységemért. Igyekszem a mesék
rendje és tanításai szerint élni, három gyermekem útját is ezek
mentén egyengetem.

Botáné Nagy Ildikó

Informatikus mérnöki diplomával rendelkezem, de külkeres-

kedelmi szervezőként dolgozom a hétköznapokban. 2009-ben
a Metafizikai Akadémián végeztem lélekgyógyászként, és az-
óta a szabadidőmben ezzel, illetve hangtálterápiával segítek a
hozzám fordulóknak. Úgy éreztem, hogy a meseterápia nagyon
közel áll ehhez a gyógyítási formához. Ez be is igazolódott, mi-
vel egyre nagyobb az érdeklődés a mesefoglalkozások iránt is.
Szeptembertől Monoron, egy természetgyógyász rendelőben
tartok heti rendszerességgel meseterápiás foglalkozásokat.

Csábi Orsolya

Okleveles pszichológus, integratív hipnoterapeuta, pszicho-

dráma asszisztens, akkreditált tréner, metamorphoses mesete-
rapeuta jelölt vagyok. Ezen felül tanulok rengeteg mást is, ami
a szakmáimhoz vagy határterületeikhez kapcsolódik. Mindig
gyógyító szerettem volna lenni, és az emberiséget a legjobb tu-
dásommal szolgálni. A mozgáshoz, az orvosláshoz és a tudat-
kutatáshoz kapcsolódó hobbijaim miatt nyughatatlan felfede-
ző vált belőlem. Számomra a hagyomány és a tudomány együtt
jelenti a gyógyítást. 2000-ben kezdtem el dolgozni. 10 évig fog-
lalkoztam gyerekekkel pedagógiai, gyermekvédelmi és terápi-
ás vonalon. 2004 óta kutatom a meséket. 2006 óta dolgozom
felnőttekkel, egyéni magánrendelésben pszichológus integ-
ratív hipnoterapeutaként, tanácsadóként, trénerként. 2010-re

395
dolgoztam ki az Integratív Meseterápia elméleti alapjait, az-
óta tartok ilyen jellegű egyéni meseterápiákat. 2012-ben kezd-
tem el a módszerrel csoportozni. A tapasztalataim folyamato-
san csiszolják utamat.

Csóka Judit

Székesfehérváron élek, a Pedagógiai Szakszolgálatnál dolgo-

zom pszichológusként.
Felnőtt életemet a Nemzetközi Pető Intézetben kezdtem, ahol
konduktori diplomát szereztem. Ott érlelődött meg bennem a
gondolat, hogy pszichológiát is tanuljak. így aztán a sikeres fel-
vételit követően az ELTE Bölcsészkarán pszichológus diplomát
szereztem, aztán a klinikai szakpszichológusi oklevelet is meg-
szereztem. A hipnoterapeuta szakképzés közben ismerkedtem
meg a meseterápiával. Ez fenekestől felforgatta a szakmai éle-
temet. Mióta mesékkel dolgozom csoportokban, azóta érzem,
hogy valódi segítséget tudok nyújtani az embereknek. És nem-
csak azoknak, akik hozzám fordulnak, hanem magamnak is.
A saját belső fejlődésem, a magam útjának megtalálása is szo-
rosan köthető a mesékhez, a meseterápiához.

Élő Fruzsina

Képzettségem szerint pszichológus, metamorphoses mesetera-

peuta vagyok, sorsom szerint pedig anya, akinek három gyere-
ke közül a legidősebb egy 24 hétre született, most már 6 éves
sárkányölő kisfiú, aki megjárta a legsűrűbb sötét erdőt, jócskán
megsérült a harcban, de úgy ragyog, mint a Nap. Rengeteget ta-
nultam életről, halálról, újjászületésről, szeretetről, küzdésről
és megbékélésről ebben a hat évben, hiszek a mesék titkos, sza-
bad szemmel nem látható, segítő és gyógyító erejében, és sze-

396
retnék szerencsét próbálni velük súlyosan, halmozottan sérült
gyerekekkel és szüleikkel.

Erős Nikoletta

Klinikai gyermek-szakpszichológus, individuálpszichológus

vagyok. A Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika onko-
lógia osztályán dolgozom 2007 óta, ahol a feladatom a dagana-
tos beteg gyermekek és családjaik pszichés támogatása.

Fekete-Szabó Viola

Gyógypedagógus, mentálhigiénés szakember vagyok. Jelenlegi

munkahelyemen halmozottan fogyatékos, mozgássérült gyer-
mekeket és fiatalokat tanítok, illetve kommunikációjuk (aug-
mentatív és alternatív kommunikáció) fejlesztésével foglalko-
zom.

Fodor Ildikó

Felnőtt szakpszichoterapeuta, gyermek klinikai- és mentálhi-

giéniai szakpszichológus, gyógypedagógus-pszichopedagógus
vagyok. Jelenleg magánrendelésemen felnőttek egyéni pszicho-
terápiáját végzem, illetve dadogó gyermekek és szüleik csopor-
tos terápiájával, beszédproblémákat kísérő pszichés tünetek
kezelésével foglalkozom. A klinikai mese-morphoses mesete-
rápián kívül az individuálpszichológiát, a relaxációt és a rövid,
dinamikus irányzatot ötvözöm terápiáimban. A meséken kí-
vül kora gyermekkori emlékekkel, álmokkal, különböző non-
verbális technikákkal is dolgozom. Elsősorban szorongásos és
hangulatzavarok esetén, nehéz élethelyzetekben, párkapcsola-

397
ti problémák egyéni részének megtalálásában, pszichoszoma-
tikus tünetek megjelenése esetén, önismeret fejlesztésében ké-
rik segítségemet. Saját élményt pszichodrámában, analitikusan
orientált egyéni terápiában, individuálpszichológiai csoportte-
rápiában, illetve relaxációban szereztem.
Korábban évekig vezettem a Vízöntő Pinceklubban előadó-
művész társammal a fiatal felnőttek számára létrehozott Lé-
lek-Öröm-Játékot. Terápiás munkámban az érzelmi elérhetősé-
get, jelenlétet és hitelességet tartom fontosnak, a természetesség
és egyszerűség híve vagyok.

Holcsik Erzsébet

Végzettségem szerint klinikai és mentálhigiénés, gyermek és if-

júsági szakpszichológus vagyok, két gyermekemmel és férjem-
mel Pécsett élek. Munkahelyem a Baranya Megyei Pedagógiai
Szakszolgálat Pécsi Tagintézménye, ahol elsősorban a nevelési
tanácsadás területén dolgozom. Azt tanultam, hogy a gyermek
nyelve a játék, a rajz, a képzelet, s hogy értő figyelemmel ezeken
keresztül kommunikálhatunk belső világukkal. A gyerekek
többsége, azonban akikkel találkoztam, nem rajzolt, vagy alig,
nem játszott, csak tevékenykedett, vagy azt sem. Azt láttam,
azt látom, hogy a gyerekek egyre kevésbé használják teremtő
képzeletüket, így a változás és a gyógyulás is egyre nehezebb.
A mese a munkámban olyan, mint a tenger. Megnyugtató, hű-
sítő, teret nyitó, életet hordozó, kincset rejtő, út és kapu a gyó-
gyuláshoz. A metamorphoses meseterápia az a módszer, ahol
a teremtő képzelet működni kezd. Munkatársammal vezetett
terápiás gyermekcsoportjainkon belső képekkel dolgozunk,
amelyhez jól kapcsolható a játék, az alkotás. A „világkép mód-
szer" alkalmazásával igyekszünk az egységet, a harmóniát
megteremteni, és minden részt vevő gyermeket a saját közép-
pontjához közelebb juttatni.

398
 Hunya Csilla

Pályámat magyar-francia-spanyol szakos bölcsésztanárként

kezdtem. Nyelviskolában felnőtteket, gimnáziumban kama-
szokat tanítottam, és mindkettőt nagyon szerettem. Viszony-
lag hamar világossá vált számomra, hogy munkámban első-
sorban a pedagógiára helyezem a hangsúlyt: az odafordulás,
az egyéni fejlődés lehetőségének biztosítása, a közösségek fö-
lötti bábáskodás mellett számomra „eltörpült" a tárgyi isme-
retek átadásának fontossága. Ebből a felismerésből táplálkozva
végeztem el a SOTE mentálhigiénés szakemberképzését, majd
a Magyar Pszichodráma Egyesületnél pszichodráma-vezetői
címet szereztem. Időközben természetesen a pszichológia szak
elvégzését sem kerülhettem el.
Ma tulajdonképpen ugyanazt csinálom, mint pályám elején
az iskolában: pszichodráma-vezetőként segítem csoporttag-
jaim egyéni fejlődését, és csoportjaim igazi csoporttá, lelki kö-
zösségé formálódását. Saját alapítványomon keresztül pedig
igyekszem a pszichodráma segítő erejét azok számára is elér-
hetővé tenni, akik ezt anyagi okok miatt nem engedhetik meg
maguknak. Alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterapeu-
taként is az eredeti területeimen hívom segítségül a mesét: is-
kolai közösségben, egyéni segítésben vagy pszichodráma-cso-
portban. Közben pedig éppúgy érzem magam, mint a mesehős,
aki egy varázsvessző birtokába jutott: „az első ütésre megmoz-
dulnak a kővé vált alakok; a másodikra hangot adnak, s a har-
madikra, mint valami mély álomból, mindnyájan, de mind-
nyájan fölébrednek s ki-ki a maga dolgához lát."

Illés Flóra

Fiatal bölcsészként adtam fejemet mesék kutatására, amikor

megéreztem bennük az életre való gyermeki rácsodálkozás to-

399
vábbélésének lehetőségét. Ma lassan készülő doktori kutatáso-
mon dolgozom az ELTE-n az afrikai eredetű rabszolgamesék
témakörében, szoros együttműködésben a Holland Tudomá-
nyos Akadémia népmesekutató részlegével. Ám akadémiai ér-
deklődésemnél erősebben él bennem a mesék gyakorlati alkal-
mazásának vágya a jövőre nézve: a mesélés, a kreatív alkotás, a
nevelés és az önismereti terápiás munka lehetőségeinek felfe-
dezése a mesében. Hiszem, hogy a mesékben tárolt tudás élővé
tételével jobbá tehető ez a világ. Kutatói munkámon kívül jóga-
oktatóként dolgozom, és a jövőben a jóga és a népmesék gyó-
gyító erejét szeretném összekapcsolni és megosztani felnőt-
tekkel és gyerekekkel. A meseterapeuta-képzés során vártam
és szültem meg első gyermekemet, ami segített abban, hogy új
szemmel nézzek a világra.

Kecskés Karina

1998-ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen,

színész szakon, Zsámbéki Gábor osztályában. A Katona Jó-
zsef Színházban, majd az Új Színházban töltöttem 10 évet. Föl-
dessy Margit mellett tanultam a gyerekekkel való játék örömét.
Számos film- és színházi szerep után - gyermekem születése-
kor - útkereszteződéshez érve, szellemi útra tértem: a Baltazár
Színház színésze és beszédtanára lettem, és folytattam bolyon-
gásomat a sűrű sötét erdőben. Második gyermekem születése-
kor egy erdei fa ágain fölfelé kapaszkodva megláttam a távol-
ban egy pislákoló fénysugarat és arra vettem utam. Nem Baba
Jaga fogadott az erdei házban, hanem Boldizsár Ildikó. Fel is
tette a kérdést, hogy keresek-e valamit, vagy csak a dolog elől
futok. Életem jelenlegi állomásán olyan embereket keresek,
akik a kihalással fenyegetett, tiszta szívű moldvai csángó kö-
zösség mellé állnának segítséggel, támogatással.

400
 Kissné Gaál Zsuzsanna

Két gyermekem van. Tanítóként végeztem Szombathelyen 15

évvel ezelőtt. Két év tanítás után kerültem a Zalaegerszegi Ne-
velési Tanácsadóba, azóta ott dolgozom, immár szakszolgála-
ti keretek között. Évek óta művészeti fejlesztő foglalkozásokat
tartok. Hiszem, hogy a művészeti tevékenységek során életre
hívott alkotói kreativitás szellemi-testi-lelki síkon pozitív vál-
tozást indít el. A meseterápiával való találkozásom egy újabb
mérföldkő az életemben. Elkezdtem más szemmel figyelni,
másképp használni és értelmezni a népmeséket, melyek úgy
képesek „rendezni" a világot, hogy a teljességet állítják helyre a
középponton keresztül. Nem ismerik a lehetetlent és a tehetet-
lent, de ismerik a lehetségest és a cselekvő energiát, mely a tera-
peuta és a terápiában résztvevők számára is létfontosságú.

Laczi-Horváth Kinga

1977-ben születtem Kapuváron. Egy pénzügyi intézményben

közgazdászként, hitelkockázat-kezelőként dolgoztam 2012-ig,
amikor a világ egyik legtündéribb kislányának anyukája let-
tem. Vele együtt beköltöztek életünkbe a mesék is. Kezembe
akadt a Meseterápia című könyv, amely nagyon megérintett,
ezért elkezdtem a metamorphoses meseterápia-tanfolyamot.
Ott értettem meg igazán, hogy a mesei varázslat a gyerekeknél
kezdődik, felnőttként pedig folytatódik. Ma már tudom, hogy
a mesék a bölcsőtől a sírig kísérhetnek bennünket. A mesékben
minden benne van: igazság, jóság, konfliktusok, küzdelmek,
hibák és tévedések, második esélyek, ígéret és varázslat, azaz az
életre felkészítő leckék. Jó volna olyan környezetben élni, ahol
van idő szívből mesét mondani, mesét hallgatni. Szerintem ez
is egy tégla, amelyből a felnőtt élet épül, és hiszem, hogy nél-
küle labilisabb lesz az „építmény". Mesékkel foglalkozni izgal-

401
mas, varázslatos örömforrás. Egyébként zongorán, hárfán is
játszom. Énekelek, zenélek, mondókázom, játszom, rajzolok, és
közben a lehető legtöbbet mesélek.

Mohi Hajnal

Pályafutásomat szülésznőként kezdtem, évekig az érkezők e vi-

lágba való belépésénél voltam jelen, az utóbbi években pedig
már pszichológusként kísérem az élettől búcsúzókat.
Bábáskodom akkor is, amikor az újjászületés folyamatait, az
önmegújító erők kibontakozását segítem. Gyógyító ládikám-
ban a léleksimító kötszerek és gyógyírek mellett ott sorakoz-
nak a varázslatos mesék is, amelyekkel támogatni igyekszem
mindazokat, akik éppen vajúdnak.

Móritz Márta

1976-ban születtem Szombathelyen, most is itt élek családom-

mal. A megyei kórház gyermekosztályán és a gyermekpszi-
chiátriai szakrendelésén dolgozom gyermekpszichológusként.
Pszichológusi diplomámat és klinikai szakpszichológusi vég-
zettségemet a Pécsi Tudományegyetemen szereztem. Amió-
ta gyakorlom (és nap mint nap tovább tanulom) a szakmám,
azóta keresek olyan terápiás utakat, lehetőségeket, melyekkel
minél komplexebben tudok segíteni gyógyulni és jobban élni,
„egész-ségessé" lenni a gyermekeknek és családjaiknak. Ilyen
módszernek tartom a Metamorphoses Meseterápiát, mellyel
találkozni életre szóló élmény volt számomra szakmailag és
személyesen is.

402
 Nagy Magdolna

Nem lehetek az óriás, kinek rajza megelevenedik a porban, de

még magamra ölthetem a hét szépséget, s még lehet enyém a
hét tudomány. Mert szívem így gondolja, s szám már ki tudja
mondani. Azt szeretném, ha mindez sokaknak sikerülne. Eh-
hez mesék és - mint Ildikó - avatott kísérők kellenek. Szeret-
nék egy lenni közülük.

Sándor Anna

Szabadúszó újságíró, szövegíró vagyok. A mesék és mítoszok

rendjét már kisgyerekként belém oltották, mégis csak nemrég
találtam vissza hozzájuk - bár angol és film szakos tanulmá-
nyaim során is ezen birodalmak határmezsgyéin jártam. Most
lenyűgöz annak a lehetősége, hogy a sok száz meg ezer éves
történeteknek nemcsak szimbolikus rétegei tárhatók fel, ha-
nem eleven, lüktető erejük direkt kapcsolódási pontként mű-
ködik önmagunk és egymás felé. Dolgozni az ősiekkel és írni
újakat - ez a terv.

Soós Dóra

1979-ben születtem, Budapesten. Különféle területeken dol-

goztam, a közös pont bennük a gyerekek és a mese. írtam cik-
keket, dolgoztam teázóban, mesekönyvesboltban, kórházban,
lakótelepen, átmeneti otthonban, önkénteskedtem Indiában,
programokat, táborokat szervezek, gyerekpszichodráma-cso-
portokat tartok és a Piros Kakaó csoportot vezetem. Szeretek
fix alapot teremteni, amelyben találkoznak a tapasztalatok és
életre kelnek az ötletek.

403
 Standovár Ágnes

Klinikai és mentálhigiénés gyermek- és ifjúsági szakpszicholó-

gus vagyok. Diplomámat és szakvizsgámat a Pécsi Tudomány-
egyetemen szereztem. Jelenleg is Pécsett élek és dolgozom. Az
elmúlt években dolgoztam nevelési tanácsadóban, gyermek-
ideggondozóban, gyermekotthonban - gyerekekkel és felnőt-
tekkel -, egyéni és csoportos formában egyaránt. A pszichodrá-
ma, az integratív terápiás módszertan és a tranzakcióanalitikus
megközelítés területén rendelkezem képzettséggel és tapaszta-
lattal. A Metamorphoses Meseterápiás Módszerrel való meg-
ismerkedés teljesen új perspektívát nyitott az életemben és a
hivatásomban. Rendkívüli jelentőségét látom a módszer hasz-
nálhatóságának a terápiában, prevencióban, egészségmegőr-
zésben gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Ebben a terá-
piás módszerben valódi esélyt látok arra, hogy a test, a lélek és a
szellem igazi harmóniát tudjon találni egymással. Hivatásom-
nak érzem, hogy a mesékben rejlő mesés kincseket és tanítá-
sokat minél több emberhez és közösséghez eljuttathassam. Ré-
szese lehessek annak a csodának, ahogy a mesék „megnyílnak"
azoknak, akik bennük keresik a segítséget mindennapi életük
problémáihoz és választ létünk mélyebb értelmére.

Szentes Annamária

Klinikai gyermek-szakpszichológus és családterapeuta vagyok.

2007 óta a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika neu-
ro-onkológiai osztályán dolgozom osztályos pszichológusként.
PhD tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Magatartástudo-
mányi Intézetében folytatom, ahol kutatási témám a gyermek-
onkológiai pszichoszociális rehabilitáció. Jelenleg GYES-en va-
gyok egyéves lányommal.

404
 Szirtes-Szabó Kata

Pszichopedagógus, szociális munkás vagyok. 2002 óta a Fővá-

rosi Pedagógiai Szakszolgálat VII. kerületi tagintézményének
munkatársaként dolgozom, emellett jelenleg a Tűzmadár Mű-
helyben tartok gyermekcsoportokat. Tíz éve vezetek gyermek
pszichodráma csoportokat különböző korosztályú gyerekek ^
számára, két éve „Te Meséd-foglalkozásokat" a Gondolkodj
Egészségesen Program keretében.

Szőtsné Karkus Zsuzsanna

1966. október 5-én születtem. Férjemmel 26 éve élünk házas-

ságban, két csodálatos felnőtt fiunk van. Kamaszkorom óta
emberekkel szerettem volna foglalkozni, bár akkor még nem
tudtam, milyen formában, mindenképpen az embereknek való
segítés volt számomra az a hivatás, amelyre vágytam. 2009-ben
végeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen, azóta dolgo-
zom pszichológusként. A gyermekvédelemben élő gyermekek-
kel, fiatalokkal és a velük foglalkozó szakemberekkel folytatott
munkám során gyakran volt olyan érzésem, hogy időnként
szükségünk lenne csodára vagy varázspálcára, hogy a ránk bí-
zott gyermeknek, fiataloknak segíteni tudjunk. így érkeztem el
a mesékhez. 2013-ban sikeresen elvégeztem a 120 órás mesete-
rápia képzést. Reményeim szerint a mesékkel még több ember-
nek tudok segíteni nehéz életszakaszaik, elakadásaik megoldá-
sában, belső erőforrásaik megtalálásában.

Tamási-Tőzsér Dorina

Szociálpolitikusként dolgozom. 2013-ban kezdtem el a mesék-

kel és az azokban rejlő gyógyító, segítő folyamatokkal tudato-

405
san foglalkozni. Szakmai érdeklődésem középpontjában a hát-
rányos helyzetű gyermekek és családjaik segítése áll. Hiszem és
gondolom, hogy a mesék, a mesékben rejlő tudás nagy segítsé-
get tudnak nyújtani a gyermekeknek, hogy megküzdjenek az
életükben jelentkező nehézségekkel, problémákkal.

Tátrai Vanda

Anyukaként a mesék 15 éve részei a mindennapjaimnak, majd

a mesemondás nagybeteg kislányomat nevelve vált mindket-
tőnk számára a napi túlélés egyik zálogává. A mesék mélyebb
megértésének útján 10 éve mint Tündérkeresztanya indított
el Boldizsár Ildikó és Luzsi Margó. A Farkaskő Noszvaji Bar-
lang Művésztelep Egyesület alapító munkatársaként, valamint
a Máltai Szeretetszolgálat keretében kézműves- és mesefoglal-
kozásokat tartok, és gondozom a MESEŰT programot.

Trautwein Tímea

A legfontosabb dolgok mindig titokban és csendben történnek.

Jelentős dolgok nem hivalkodnak, hanem „csak" jelen vannak,
olyan szelíden és természetesen ölelnek át, hogy alig veszünk
róluk tudomást. Halkan csírázik a mag a földben, észrevétlen
fogan az Élet, alig hallatszik a lélegzetvétel, a Nap is halkan ér-
leli a gyümölcsöt. A Szellemet is így táplálja, gondozza, érle-
li a mese. Olyan természetes, hogy van, olyan szerény s szelíd,
hogy a mai modern társadalom nem is veszi, illetve vette ko-
molyan. De nem boldogul a modern ember, ha csak eszik, iszik,
alszik - pszichéjét ugyanúgy ápolnia kell, mint a testét. A me-
se egyidős az emberiséggel, mindig is ott állt az ember mellett,
el ne felejtse, hogy szellemi lény. S ha az, a mese törvényei saját,
tudatossá vált törvényeivé válnak, s így kiigazodik az életben,

406
változatosabbnál változatosabb élethelyzetekben. Nem hagy
soha egyedül a mese - kézen fog, segít, egyszerű és fantasztiku-
san hatékony. Amit mond, az elér, szervesen fel tud szívódni a
lélekbe. Nem pótszer, hanem igazi táplálék. Mert igaz. A mese
igaz! Olyan rengeteget segít a mese a mindennapi életben, hogy
ezt szeretném - mint anya, feleség, német nyelvtanár, illusztrá-
tor, fordító, tolmács, barát, meseterápia konzultáns^mbertárs
- mindenkivel megosztani, aki szeretné.

Trencsánszky Magdolna

Tanácsadó szakpszichológus, család- és párterapeuta, alko-

tó-fejlesztő metamorphoses meseterapeuta vagyok. Életem ter-
mészetes közegének szerves része a mese. Saját utam során azt
tapasztaltam, hogy ha egy fontos kérdésre nem találtam a vá-
laszt, ha elakadtam vagy éppen krízisbe kerültem, a nehézsé-
geimen való továbblendüléshez segítségül találtam egy-egy
mesét, melyet aztán egyre tudatosabban tudtam megragad-
ni, hogy segítsen rátalálni a megoldásaimra. A mesék megmu-
tatnak egy olyan erkölcsi rendet, melyben elválik a szükséges a
szükségtelentől, a dolgok a helyükre kerülnek. Gyakran akkor
is egy olyan utat kell választani, amely esetleg fájdalmas, ke-
vésbé kényelmes. Megpróbálom magánéletemben ezt a tudást
előnyömre fordítani. Pszichológusi munkám során is segít ez
a megtapasztalás, ezért úgy hiszem, hitelesen tudom a terápi-
ák során ajánlani azt a lehetőséget, hogy mesével dolgozzunk,
és lelkesít, hogy legtöbbször örülni szoktak neki. Foglalkozom
egyénekkel, párokkal, családokkal, csoportokkal. Általában
ötvözni szoktam a tárházamban rendelkezésre álló eszközöket,
módszereket.

407
 MAGVETŐ
KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.
www.magveto.hu
www.facebook.com/magveto
magveto@lira.hu
Felelős kiadó Morcsányi Géza

Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben

nyomda alapításának 132. esztendejében, 2014-ben
Felelős vezető Fazekas Péter vezérigazgató
66/887-400
http://www.gyomaikner.hu
E-mail: knernyomda@gyomaikner.hu

Felelős szerkesztő Darvasi Ferenc

A kötetet Pintér Jószef tervezte
Műszaki vezető Bezúr Györgyi
Kiadványszám 8647
Minion betűtípusból szedve
ISBN 978 963 14 3218 3