Mero Laszlo Mindenki Maskepp Egyforma-Bit-Book PDF

Mérő László
, ,
MINDENKI MASKEPP EGYFORMA
A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája

Copyright © Mérő Lászl6, 1996
Szaklektor:
Varga Katalin, Vassy Zoltán
Illusztrálta:
M. Miltényi Mikl6s
Illustration © M. Miltényi Mikl6s, 1996

TARTALOM
ELŐSZÓ 7
A MORALITÁS JÁTÉKAI
1. ÁRVERÉS ÉS pózoLÁs II
A boksz az a sport, ahol a gyóztest is nagyon
megverik.
2. A DÚVAD, AKI HŐS 29
Ha mindenki egyformán gondolkodna, sem-
mi értelme nem lenne alóversenynek.
3. A FOGOLY DILEMMÁJA 46
Az, hogy rácso t látsz magad eMtt, még nem je-
lenti, hogy fogoly vagy. Lehet, hogy te vagy kívül.
4. AZ ARANYSZABÁLY 72.
Ha ketten mást csinálnak, az lehet ugyanaz.
5. A BLÖFF 98
Egyes jógik képesek egy hosszú tűt keresztül-
szúrni a mellkasukon. De csalás az egész: köz-
ben odébb tolják a szívüket.
A SOKFÉLESÉG FORRÁSVIDÉKE
6. NEUMANN JÁNos JÁTÉKELMÉLETE 119

Matematikai tény, hogy sok esetben a lehetó
legésszerűbb dö·ntést úgy hozhatjuk, hogy feldo-
bunk egy húszfiltérest.
7. VERSENGÉS KÖZÖS CÉLÉRT 144
A feddhetetlenség megbocsáthatatlan.
8. HÉJÁKÉS GALAMBOK 165
Az altruista elsősorban saját altruizmusának
teszj6t.
9. SZOCIALIZMUS ÉS SZABAD VERSENY 186
Am(g oR. verekszenek a zsákmányért, te elviheted.
10. AZ ELEMI RÉSZECSKÉK JÁTÉKAI 206
Egy nő még mindig kiszámíthat6bb, mint egy
elektron.
A RACIONALITÁS PSZICHOLÓGIÁJA
ll. SZERET, NEM SZERET... 235

Aki a virág szirmait tépkedi, az val6jában
arra kíváncsi, hogy ő maga szeret-e.
12. ÉRTELMES IRRACIONALITAs 255
Az agyam érti, de én nem.
13. KOLLEKTÍV RACIONALITÁS 277
A legjobb rejtekhelyen keresnek legelőszó·r.
14. A GONDOLKODÁS SOKSzíNŰSÉGE 298
Az emberi gondolkodás nem racionális, és ez
(gy racionális.
15. SOK ÚT VEZET A NIRVANABA 320
Mindenki másképp egyforma.
AZ IDÉZETEK FORRÁSM 343

IRODALOM 345
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 353
ELŐSZÓ
Ez a könyv a racionális gondolkodásról szól, jóllehet ilyes-

mi talán nem is létezik. Sok jel mutat arra, hogy az embe-
ri gondolkodás alapvetően nem racionális; még olyan fela-
datok megoldásában sem, amelyek megoldására a színtisz-
ta logika eszközei optimálisan alkalmazhatóak. Erről rész-
letesen írtam Észjárások címú könyvemben. A jelen könyv
nem támaszkodik a korábbira, viszont kiegészíti azt: meg-
vizsgáljuk a témát annak a világnak a szemszögéből, ame-
lyet Neumann János játékelmélete tárt fel számunkra.
A könyv matematikai színvonalát nem jellemzem, mert
nincs neki. Képleteket egyáltalán nem fog találni az olva-
só, bár matematikai indíttatású gondolatokkal itt-ott fog
találkozni. A könyv megértés éhez azonban a négy alapmú-
veleten kívül nincs szükség több matematikai ismeretre.
Ezzel együtt nem ígérhetem, hogy könnyű olvasmány
lesz. Karinthy Frigyes mondásával védekezhetek: "Nem én
vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek."
A könyv műfaja: esszé. Elsősorban olvasnivalónak szán-
tam, bár tartalmaz olyasmit is, ami például egy egyetemi
kurzus keretében tanulnivaló lehet. Nem tartottam azon-
ban magam a tankönyvek alapvető szabályaihoz: hogy az
anyag könnyen tanulható, tanítható és számon kérhető le-
gyen, akár a tárgyalásmód bizonyos fokú unalmassága árán
is. Inkább a szellemi kalandra vágyó Olvasó igényeit céloz-
tam. Mégis, illendőnek éreztem valahogyan megkülön-
böztetni egy-egy tudományág általánosan elfogadott tézi-
seit, gondolatait, tényeit a saját nézeteimet tükröző gon-
8 Előszó
dolatoktól. l\.z előbbiek esetében többes szám első sze-

mélyt használtam, az utóbbiaknál egyes szám első sze-
mélyt. Bár az előbbiek sem feltétlenül tekintendőek vitat-
hatatlan kinyilatkoztatásoknak, az utóbbiakról kifejezetten
remélem, hogy vitára, továbbgondolásra provokálnak.
A szöveg folyamatos olvashatóságát nem akartam elronta-
ni azzal, hogy lépten-nyomon akkurátusan hivatkozom az
egyes gondolatok forrásaira. Ezt úgy oldottam meg, hogy
a könyv végén, a részletes Név- és tárgymutatoban mind-
egyik tárgyszónál megjelöltem azt is, hogy az irodalom-
jegyzék milyen számmal jelzett darabjait használtam, ami-
kor erről írtam.
A könyv három részre tagolódik. Az első részben bemu-
tatjuk a játékelmélet alapfogalmait és jó néhány játékot
vagy élethelyzetet, amelyek illusztrálják az elmélet gondo-
latvilágát, jellegzetes közeütésmódját különféle pszicholó-
giai és morális kérdésekhez. A második rész alighanem ne-
hezebb olvasmány, mint az első vagy a harmadik. Itt öt kü-
lönféle tudományág (a matematika, a pszichológia, az evo-
lúciós biológia, a gazdaságtan és a kvantumfizika) terüle-
tén mutatjuk be, milyen különböző formákban képesek
megelevenedni a játékelmélet eszméi. A harmadik részben
összefutnak a szálak. Ez a rész tisztán pszichológiáról szól,
ezen belül a racionális gondolkodásról, amely korántsem
azonos a logikus gondolkodással.
Köszönöm Andor Csaba, Antal László, Bányai Éva, Ba-

rabás Miklós, Bede Nóra, Bódi Anikó, Bokor Judit, Bródy
Ferenc, Csányi Zsuzsa, Czigler István, Dúll Andrea, Futó
Péter, Gartner Éva, Greguss Csilla, Herczeg János, Holcsa
Mónika, Hosszú Péterné, Illyés Sándor, Joó András, Kál-
dy Zsuzsa, Király ildikó, Kovács Erika, Kovácsházy Éva,
Mády Kriszta, Mérő Csaba, Mérő Katalin, Mérő Vera, Ná-
dasdy Nóra, Nagy Balázs, Pataki János, Pintér Ferenc,
Sebő Júlia, Siklósi István, Somos Endre, Speer Dóra, Sza-
bó Eszter, Szabó Judit, Tátray Péter, Tegyi Enikő, Urbán
Előszó 9
Róbert, Ülkei Zoltán, Vámos Tibor, Varga Katalin, Vassy

Zoltán, Votisky Zsuzsa segítségét, akik gondolataikkal,
észrevétel eikkel, tanácsaikkal, kritikájukkal jelentősen hoz-
zájárultak e könyv elkészüléséhez. A könyv megírásához
nagy segítséget nyújtott az OTKA T -006845 számú pályá-
zati támogatása.
Budapest, 1996. március

A MORALITÁS JÁTÉKAI
1. ARVERÉS ÉS pózoLÁs
A boksz az a sport,
ahol a győztest is nagyon megverik.
Martin Shubik játékában eladó egy dollár. Kikiáltási ára

egy cent. Aki ennyit ajánl érte, már viheti is, hacsak valaki
más nem ajánl többet. A játék az árverések szokásos szabá-
lyai szerint folyik, egyetlenegy kivétellel. Ez a kivételes sza-
bály az, hogy nemcsak annak kell megfizetnie azt a pénzt,
amennyit ajánlott a dollárért, aki a legmagasabb árat mond-
ta, hanem annak is, aki az utolsó előtti ajánlatot tette. Aki
az utolsó, legmagasabb árat ajánlotta, az fizet, amennyit
mondott, és viheti a dollárt, aki viszont az utolsó előttit, az
is fizet, de nem kap semmit.
Shubik 1971-ben tette először közzé ezt a játékot, és le-
írta, hogy társasági tapasztalatai szerint átlagos an 340 cent-
12 A moralitás játékai
ért kelt el az egydolláros bankjegy. Shubik persze még en-

nél is jobban járt, hiszen ő nemcsak a dollár licitben kiala-
kult árát kapta meg, hanem az utolsó előtti licitáló ajánla-
tát is, így összesen közel 7 dollárt kasszírozott. Azóta jó
néhány precízen megtervezett, tudományos igényű pszi-
chológiai kísérletben is alkalmazták ezt a játékot, nagyon
hasonló eredménnyel.
E játék szabályai roppant mesterkéltnek tűnhetnek: látszó-
lag nem sok értelme van annak, hogy az is fizessen, akit túl-
licitáltak, aki tehát végül nem vásárol semmit. Mégis, érett és
intelligens, felnőtt emberek belementek a játékba, és szabad
akaratukból, tudatos elhatározásuk alapján hajlandóak voltak
3-4 dollárt fizetni egy dollárért. Nem egy konkrét, l dollár
értékű tárgyért, aminek a szubjektív értéke akármelll1yi lehet,
hanem egy közönséges egydolláros bankjegyért.
A játék három döntő pillanata
Józan ésszel, tiszta fejjel mégis nehezen érthető a játéko-

sok viselkedése. Shubik ezt írta: "Tapasztalatom szerint a
legalkalmasabb bulikon játszani, amikor a hangulat magas-
ra hág, és a számolásra való hajlandóság alacsony, legalább-
is amíg az első két licit el nem hangzott." Érdemes kiköt-
ni, hogy a tét maximális emelése l O cent legyen, nehogy
. valaki elronthassa a játékot azzal, hogy rögtön 99 centes li-
cittel indít, és ezzel értelmetlenné teszi a folytatást, mivel
ezután más már biztosan nem nyerhet. Ámbár, még ilyen-
kor is többnyire akad olyan, aki meg akarja büntetni a já-
tékrontót, és lemondva anyereségről, felajánl 100 centet a
dollárért, hogy a játékrontó veszítsen 99 centet. A játék így
is beindul, rögtön magasabb szinten. A játék menetében
általában három döntő pillanat van.
Az első döntő pillanat az, hogy egyáltalán beindul-e a já-
ték. Bulikon szinte mindig beindul. Elég, ha a játékvezető
(mondjuk így: a kikiáltó) bedobja a játékot, elmondja a
Arverés és pózolás 13
szabályokat, és egy kicsit bohóckodik:: Nos, senkinek nem

ér meg egy centet a dollárom? Aha, te mondtál egy centet
- senki többet? Senkinek sem ér meg két nyamvadt centet
egy valódi dollár?
Ha elhangzott az első két licit, a gépezet beindult. A li-
citálás közben a játékosok valahogy így gondolkodnak:
Hagyjam veszni a túllicitált 20 centemet, amikor 22 cent-
ért még mindig megkaphatom a dollárt? De az ellenfél is
hasonlóan gondolkodik:: Inkább adok 23 centet egy dol-
lárért, minthogy veszítsek 21-et.
A második: döntő pillanat az, amikor a licit eléri az 50
centet. Ekkor a következő játékosnak már legalább 51 cen-
tet kelllicitálnia. Nyilván felötlik benne, hogy ha tovább li-
citál, a kikiáltó összességében már nyerni fog az üzleten,
de általában elhessenti ezt a sötét gondolatot azzal, hogy
még mindig olcsón megkaphatja a dollárt. Ebben kicsit se-
gíthet a kikiáltó további mórikálása, de az esetek többsé-
gében erre már nincs szükség. Ha pedig a játékosok egy-
szer túllépték az 50 centet, a licit szinte biztosan eljut 99
centig.
A harmadik: döntő pont az, amikor valaki bevágja, hogy
ő 100 cente t is ad a dollárért. Ekkor még úgy gondolhat-
ja, hogy ezzel veszteség nélkül megúszhatja a kalandot. De
ezután ellenfele azt látja, hogy mondjuk 99 centet veszít,
ha feladja, és csak l -et, ha 101 centet licitál. Tudja jól,
hogy ez irreális, itt már nemcsak összességében nyer a ki-
kiáltó, mint az 50 centes határ után, hanem most már a li-
citáló önmagában is veszíteni fog. Mégis, ha a partner ész-
re tér végre, és abbahagyja, akkor ő csak l centet fog ve-
szíteni, 99 helyett. De a partner a 101 centes licit után tel-
jesen hasonló helyzetbe kerül: egy dollárt veszít ha abba-
hagyja a licitet, és csak 2 centet, ha 102 centet licitál. In-
nen már általában nincs megállás, a buli közönségének leg-
nagyobb örömére. A két licitálónak ez talán nem akkora
öröm - előfordult, hogy történetesen egy házaspár ugrott
össze a licitben, és végül külön taxiban mentek haza. Volt,
hogy a "győztes" több mint 20 dollárt fizetett a dollárért,

és a másik is csak azért hagyta abba, mert nem volt nála
több pénz.
Pszichológiai kísérleti eredmények
A tudományos pszichológiai kísérletek nem bulikon

folynak, hanem puritán módon berendezett laboratóriu- '
mokban, színjózan kísérleti személyekkel, pontosan meg-
ismételhető körülmények között. Mégis, az ilyen kísérletek
is lényegében hasonló eredményekre vezettek, mint Shubik
társasági játékai. A kísérletvezető itt is enyhe nyomást gya-
korolt a játékosokra az elején. Ezt minden alkalommal egy
előre megírt szöveg szó szerinti elmondásával tette, hogy
a kísérleti személyek viselkedése ne fiiggjön a rögtönzött
szövegtől. Ha az első két licit elhangzott, akkor már a kí-
sérleti laborokban is minden úgy ment, mint Shubik buli-
jaiban.
Egy ilyen pszichológiai kísérlet számos módszertani és
etikai problémát is felvet. Egy buliban elfogadható, hogy
valaki nyerjen néhány dollárt a társaitól, de egy tudomá-
nyos kísérletben nem illik kifosztani a kísérleti személye-
ket. Összeveszejteni sem illik régi barátokat. A kísérletve-
zető pszichológus ugyan megteheti, hogy a végén szaksze-
rűen megbékíti a háborgó lelkeket és mindenkinek vissza-
adja a pénzét, de ezt a kísérleti személyek eleve sejthetik,
és ezért talán nem veszik annyira komolyan a játékot, vagy-
is nem egészen úgy viselkednek a laboratóriumban, mint
az életben tennék. Nem részletezzük, hogy a kutatók mi-
lyen megoldásokat találtak arra, hogy kikerüljék ezeket a
problémákat, de a sokféle kísérleti helyzetben kapott ered-
mények nagymértékben hasonlítanak egymásra, és Shubik
társasági eredményeire is. Ezért megkockáztathatunk né-
hány viszonylag messzemenő következtetést.
Shubik bulijaiban és a formális kísérletekben is a játék ele-
Arverés és p6zo1ás 15
jén általában több játékos licitált egyszer-egyszer, de a vé-

gén mindig két játékos ugrott össze. Minél több játékos
volt, annál nagyobb eséllyel indult be a licit; tíz főnél na-
gyobb csoportok esetén szinte mindig. Az egyik kísérletben
például 40 egyetemistacsoportot vizsgáltak, és a játékosok
mind a negyven alkalommal ádépték az egydolláros határt,
sőt az esetek több mint felében csak akkor ért véget a küz-
delem, amikor az egyik játékos az összes nála levő pénzt fel-
ajánlotta a dollárért, és a másik ezt is túllicitálta.
Azok a kísérleti személyek, akik belekerültek a licitálási
spirál ba, igen erős emóciókat mutattak. Izzadtak, segély-
kérően néztek körül, néhányan üvöltöztek. Az egyik kísér-
letben a szokásos pszichológiai stresszvizsgáló eszközöket
is alkalmaz ták (bőrellenállás, szÍvritmus mérése stb.). Ami-
kor a kísérleti személyek ádépték az egydolláros határt, ál-
talában erős' feszültségre jellemző mutatókat produkáltak,
olyasféléket, mint az ejtőernyősök közvetlenül a kiugrás
előtt, például szÍvritmusuk hirtelen lelassult.
A kísérlet utáni beszélgetésben a legtöbben úgy nyilat-
koztak, hogy ellenfelük teljesen őrült; hát normális az, aki
egy dollárért egy dollárnál többet licitál? Azt csak nagyon
kevés személy említette meg, hogy ő is ezt tette. Jó néhány
egyetemista, aki egy korábbi csoportban már részt vett, de
ott éppen nem ő licitált, egy másik alkalommal belement a
licitbe, és el is jutott l dollár fólé, annak ellenére, hogy lát-
ta, mi történt az előbbi csoportban. Utólag többnyire azt
nyilatkozták, meg sem fordult a fejükben, hogy ez velük is
megtörténhet.
Ha csak két kísérleti személlyel végezték a kísérletet, ak-
kor is az esetek közel felében egy dollár fölé ment a licit,
és ilyenkor még gyakoribb volt, hogy a játékosok az utol-
só centjükig küzdöttek. Ugyanez volt a helyzet akkor is,
ha nem bankjegyért, hanem valamilyen tárgyért folyt a li-
cit. Ilyenkor az a pillanat, amikor a licit átlépte a tárgy
szubjektív értékét, különösen erős pszichológiai forduló -
pontnak bizonyult. Ez után már nincs visszaút (akár az ej-
tőernyősöknél közvetlenül a kiugrás előtt): ha egyszer va-

laki ennél többet licitált, akkor onnantól a tárgy már min-
dent pénzt megért neki. Ezt a mindegyik kísérletben sta-
bilan megjelenő drámai jelenséget Macbeth-effektumak ne-
vezték el. Macbeth mondja:
Most már vesszen értem

» ...
Minden jog: úgy benne vagyok a vérben)
Oly messze) hogy átgázolni is)
Visszafordulni is egyformán nehéz:
S tervek sürgetnek) agyam csupa láz:
Gyors cselekvés kell) nem gondolkodás. »
Még a kétszemélyes kísérleti helyzetekben is a játékosok

szinte alig tanultak valamit a saját kárukból. Az egyik kísér-
letben például minden alanynak kétszer kellett részt vennie
a játékban. Időnként egy olyan személy, aki először ját-
szotta a játékot, olyannal került össze, aki egyszer már el-
ment l dollár fölé, és volt olyan is, hogy másodszorra két
"tapasztalt" személyt eresztettek össze. Mindkét esetben a
korábban pórul járt kísérleti személyeknek csak nagyon kis
százaléka kerülte el a másodszori csapdába esést. (Az el-
vesztett pénzt csak a második menet után adták vissza a kí-
sérletvezetők, és mint az utólagos beszélgetésekből kide-
rült, a játékosoknak általában eszükbe sem jutott, hogy a
pénzüket vissza fogják kapni, tudatosan legalábbis nem
gondoltak erre.)
A Dollárárverés-játékban a férfiak általában nagyobb szá-
zalékban mentek l dollár fölé, mint a nők. Mielőtt azon-
ban túlzottan messzemenő következtetéseket vonnánk le
ebből a tényből, megemlítem, hogy a 3. fejezetben látni
fogunk egy másfajta játékot, amelyben viszont a nők vol-
tak hajlamosabbak beleesni egy nem kevésbé gonosz csap-
dába. Jelenleg nem tudjuk, hogy a nemek közötti különb-
ségnek mi az oka. A jelenség statisztikailag egyértelmű, de
azért távolról sem egy szexvizsgálat pontosságával mutatja
a nemi különbségeket: a két nem átlagai között viszonylag

kicsi, de határozott eltérés mutatkozik.
Az egyik kísérletben a licitálás minden menete előtt
megszakították a játékot, és a kísérleti személyekkel egy
néhány kérdésből áll6 kérdőívet töltettek ki. A játékosokat
még az sem j6zanította ki, hogy minden egyes licit előtt az
orruk: alá nyomták ugyanazt a kérdőívet, és csak annak ki-
töltése után folytathatták a küzdelmet: a licit ebben a kí-
sérletben is többnyire 1 dollár fölé ment, és sokszor j6val
fölé ...
A kérdőív egyes kérdéseire adott válaszok a licit folya-
mán alaposan megváltoztak. Eleinte a legtöbb játékos
azért licitált, hogy pénzt nyerjen, más szempontok nem-
igen voltak fontosak. Később, ahogy a licit haladt, a pénz-
nyerés fontossága egyre csökkent, és a válaszokban egyre
fontosabbá váltak a versengés szempontjai: be akarom bi-
zonyítani, hogy én vagyok a jobb; nem engedhetem, hogy
hülyét csináljon belőlem a másik stb. A licitálás közben
megváltozott a játékosok számára a játék értelme.
Sokmillió dolláros dollárárverések
Amikor tudományos kutat6k Johnson elnök 1964 és

1968 közötti, a vietnami háborúval kapcsolatos beszédei-
nek tartalmát elemezték, azt tapasztalták, hogy a háború
kiszélesedése (az akkori politikai zsargon szerint: eszkaláci-
ója) során az elnök érvrendszere erősen megváltozott. Ele-
inte többnyire olyan fogalmakat hozott kapcsolatba a há-
ború céljával, mint a demokrácia, a szabadság, az igazság.
Később olyan fogalmak domináltak, mint a becsület, a
kommunizmus terjeszkedésének megakadályozása, az,
hogy nem bizonyulhatunk gyengének stb. A változás jelle-
ge kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan a dollárárveréses kí-
sérlet alanyainak mozgat6rug6i változtak a licitálás során.
Shubik első cikke a Dollárárverés-játékr61 1971- ben je-
lent meg, amikor a vietnami háború a legelkeseredettebb,

egyre kilátástalanabb szakaszához érkezett. Shubik a játé-
kot mint a vietnami háború egyre értelmetlenebb eszkalá- .
ciójának modelljét mutatta be, bár később azt nyilatkozta,
hogy nem ez vezette a játék felfedezésére. Még abban sem
volt biztos, hogy valóban ő fedezte-e fel ezt a játékot, vagy
néhány játékos hajlamú kollégájával közös agyszülemé-
nyük. Ó akkoriban azt kutatta, hogy miképpen lehetne a
káros szenvedélyek működési mechanizmusait egy egysze-
rű, absztrakt, elméletileg jól vizsgálható játék keretei kö-
zött megragadni.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a tudományban egy jó kér-
dés sokszor értékesebb, mint tíz jó válasz. Shubik eredeti
kérdésfeltevése is sokkal mélyebb eredményekre vezetett,
mint várta. Hamar kiderült, hogy a jelenség rendkívül ál-
talános, és nem csupán e speciális Dollárárverés-játék jel-
lemzője. A jelenség lényegét legfrappánsabban talán A. I.
Teger fogalmazta meg könyvének címében: "Too much
invested to quit". (Már túl sokat belefektettünk, nem száll-
hatunk ki.)
A jelenséget Concorde-csapdának is szokás nevezni. Az
angol-francia közös fejlesztéssel készült Concorde szuper-
szonikus repülőgép költségei meredeken emelkedtek a fej-
lesztés során, és hamar kiderült, hogy ez a vállalkozás soha
az életben nem lesz nyereséges. Ez már akkor világossá
vált, amikor az eredetileg tervezett fejlesztési költségnek
még csak egy kis részét használták el. Ennek ellenére,
mind az angol, mind a francia kormány egyre inkább bele-
bonyolódott az ügybe, és végül az eredetileg tervezett
összeg sokszoros át költötték a fejlesztésre. Még az utolsó
csavar behúzása előtti pillanatban is olcsóbb lett volna vég-
leg abbahagyni az egész vállalkozást, hiszen a Concorde
azóta is folyamatosan csak veszteséget termel. Presztízs-
beruházás lett belőle, máig is annak tekintik, és büszkék is
rá. A Dollárárverés-játék kapcsán kimutatott pszichológiai
jelenségek itt is tökéletesen működtek.
Meglehet, hogy ugyanezért vitték végig a szlovákok a

bős-nagymarosi erőmű építését is. Bár áramot viszonylag
keveset termel, a "mű" a frissen elnyert önálló szlovák ál-
lamiság egyik szimbólumává vált. Ám ha a nyolcvanas évek
második felének magyar sajtóját lapozgatjuk, kiderül, hogy
mi is ugyanígy felépítettük volna, és utána átértékeltük vol-
na a jelentőségét, ha nem fogyott volna el oly reménytele-
nül minden erre fordítható pénzünk. Akár a Dollárárverés-
ben a licitálók jelentős része, mi is csak akkor szálltunk ki,
amikor a licit minden elérhető pénzforrásunknál magasabb
szintre ért.
A Concorde-csapda elkerülésében segíthet, ha az ügye-
ket teljesen új emberek veszik át, például egy olyan kor-
mány, amelyet a korábbi licitálások nemigen érintettek. De
a csapda elkerülésében gyakran segít a bohémság is. Szerb
Antal írja Siena híres, zebracsíkos dómjáról: "A dóm egyik
fala a templom tömegétől külön áll, jó kétszáz lépés távol-
ságra, groteszken és gyönyörűen, az emberi tervek meghi-
úsulásának legnagyobbszerű térbeli szimbóluma gyanánt.
Mihály imádta a bohémséget, ahogy ezek a régi olaszok
nekikezdtek katedrálisuknak. »Nekünk is kell, ha Firenzé-
nek van, sőt lehetőleg nagyobb legyen« mondták, és meg-
építették a legmesszebb fekvő falat, hogy a firenzeiek elő
re rémüldözzenek, hogy mekkora lesz a sienaiak templo-
ma. Azután elfogyott a pénz, az építők természetes gesz-
tussal letették szerszámaikat, és többet felé sem néztek a
katedrálisnak. "
A sienaiak nem bontották le a hatalmas, ormótlan,
különálló falat akkor sem, amikor a tervezett templom
egyik oldalhajójából végül is megépítettek egy teljes, bár
nem túl nagy katedrálist. Nem szégyellik, mivel nem estek
bele a csapdába; náluk nem indult be a Dollárárverés gépe-
zete. Mi sürgősen lebontottuk a nagymarosi körgátat. Er-
re számtalan "racionális" okot felhoztunk: hogy csúnya,
hogy nem környezetbarát, hogy károsan befolyásolja a
Duna áramlástani tulajdonságait, de könnyen lehet, hogy
a sietség fő oka valójában az volt, hogy a hatalmas, funkci-

óját vesztett gát a csapdába történt beleesésünk mementó-
ja volt.
A Concorde vagy az erőmű esete csak az egyik játékos -
aberuházó - részéről felel meg egészen pontosan a
Dollárárverés logikájának. A másik játékos (a fejlesztő, il-
letve a kivitelező) szempontjából a költségek emelése, az-
az a további licitálás egyértelműen racionális stratégia. Ez
a játékos részben a kikiáltó szerepét is átveszi, például az is
az ő érdeke, hogy a "kikiáltási árat" minél alacsonyabb an
szabja meg. A beruházás előrehaladtával azonban már lé-
nyegében a Dollárárverés szerint működnek a dolgok. Az
eszkaláció pszichológiai mechanizmusait a Dollárárverés-
játék segítségével szinte vegy tisztán lehetett kutatni, éppen
a játék végsőkig leegyszerűsített, absztrakt volta révén.
Dollárárverés-játékok a mindennapi életben
Ahány ismerősömnek elmeséltem a dollárárveréses játé-

kot, mind úgy vélte, hogy ilyen őrültségbe ő biztosan nem
menne bele. Márpedig az én ismerőseim aligha sokkal kü-
lönbek, mint Shubikéi: adott esetben bizonyára közülük is
sokan belebonyolódtak volna a licitbe. Sőt, minden bi-
zonnyal valamelmyien jó néhányszor találtuk már magun-
kat hasonló szituációban. Számtalan hétköznapi helyzet
működik a Dollárárverés-játék logikája szerint.
Minél többet vártunk a buszra, annál nehezebben in-
tünk le egy taxit, még akkor is, ha mielőtt beálltunk volna
a megállóba, komolyan megfordult a fejünkben, hogy ta-
lán inkább taxival kellene mennünk, mert sietünk. Minél
tovább nézünk egy pocsék filmet, annál valószínűbb, hogy
végig is fogjuk nézni, holott almál valószínűtlenebb, hogy
a hátralevő időben történjen a filmben valami érdekes.
Tudják ezt a műsorszerkesztők is, és általában a filmek vé-
gén sűrítik a reklámokat, amikor a reklám okozta megsza-
kítás miatt már nemigen fognak az emberek más csatorná-

ra kapcsolni.
A sztrájkok is általában a Dollárárverés logikája szerint
működnek. Gyakori, hogy a sztrájk által okozott kár már
régen meghaladja azt az összeget, amibe a sztrájkolók kö-
vetelésének teljesítése kerülne, illetve a munkabeszüntetés
miatti keresetkiesés jóval magasabb, mint amennyit akár
évtizedek alatt is hozna a követelések teljesítése. Mégis
mindkét oldal igyekszik kicsit tovább kitartani, mint a má-
sik, hiszen különben a sztrájk által okozott kárért, illetve
keresetkiesésért a vesztes nem kapna semmit, még egy ár-
va dollárt sem. A legtöbb sztrájk esetén jól megfigyelhető,
hogyan tolódik a vita az anyagi kérdésektől egyre inkább
az elvi kérdések felé, akárcsak a Dollárárverés játékosainak
értékrendje. A sztrájk vége felé az anyagi kérdésekben már
általában könnyen meg tudnának egyezni a felek, de ez ad-
digra senkit sem elégít ki, mivel a küzdelem már régen
nem erről szól. Ilyenkor egy ügyes közvetítő felbecsülhe-
tetlen értékű lehet. A bevált technika az, hogy a közvetítő
bedob egy olyan elvi kérdést, amiről egy percig sem szólt
a sztrájk, ami sem a munkavállalóknak, sem a munkaadó-
nak eszébe sem jutott korábban. Mondjuk egy alkalmas
pillanatban felveti a munkaruhák felújításának rendjét. Er-
ről némi vita árán meg lehet egyezni, és mindkét fél emelt
fővel zárhatja le a sztrájkot.
A Dollárárverés-játék logikája szerint működnek a ver-
senytárgyalások is: minden résztvevő befekteti azt a mun-
kát, ami a pályázat elkészítéséhez szükséges. Minél több
munkát fektet egy pályázó a pályázatába, annál jobb az
esélye a megbízás megszerzésére. Ugyanakkor csak egy pá-
lyázó nyer, a többi hiába dolgozott.
A Dollárárverés működési mechanizmusa tart meg sok
embert egy rossz munkahelyen vagy egy rossz házasság-
ban. De alapjában Dollárárverés minden verekedés is; ame-
lyik nem az, az nem verekedés, hanem verés.
- Dollárárverések az állatvilágban
Bizonyos állatok, ha vitájuk támad valamilyen érték, pél-

dául egy nőstény, vagy egy terület birtoklási joga körül,
nem esnek egymásnak, hanem felállnak egy fenyegető,
harci pózba egymással szemben, és sokáig úgy maradnak.
Végül az egyik állat vesztesen eloldalog, és a másik ezzel
megnyerte a vitatott értéket. A viták eldöntés ének ez a
módja gyakori a szoros hierarchikus "társadalomban" élő
állatoknál, de olyan fajoknál is előfordul, amelyek nem cso-
portosan élnek, csak ritkán találkoznak egymással, és a ko-
rábbi összecsapások eredményeiről nemigen vannak emlé-
keik. A harcnak ez a formája különösen gyakori az olyan
állatoknál, amelyek igen jól fel vannak vértezve, megsebe-
sülésük nagyon valószínűtlen. Ezért a közvetlen vereke-
désnek nincs sok értelme, mert többnyire csak a véletlenen
múlna, hogy melyik állat győz végül. Ráadásul az ilyen ál-
latoknál a sérülés, ha mégis bekövetkezik, végzetes lehet.
A túl erős támadó fegyverzettel rendelkező állatfajoknál is
előfordul, hogy a mindkét fél számára túl veszélyes harc
helyett valamiféle egyezményes pózolás segítségével dön-
tik el vitáikat.
Azoknál az állatoknál, amelyek nem csoportosan élnek,
az ilyenfajta pózolásos harcok fizetőeszköze az idő. Akár-
mekkora is a vitatott javak értéke, egyik állat sem engedhe-
ti meg magának, hogy túlzottan hosszú időt töltsön a pó-
zolással, vannak más létfontosságú teendőik is. A széncin-
kének például, amikor fiókáit eteti, átlagosan félpercen-
ként kell zsákmányt találnia; a nappal minden másodperce
nagyon drága. Ezért a széncinkék pózolás helyett inkább a
mindkét fél számára sokkal veszélyesebb nyílt harcot alkal-
mazzák vitáik eldöntésére.
Bármelyik állat is nyeri meg a pózolásos harcot, a javak
árát mindkét állat megfizette: a pózolással mindketten el-
fecsérelték az idejüket. A pózolásos harcok tehát egészen
pontosan a Dollárárverés-játék szabályait követik. Amelyik
Arverés és pózolás . 23
játékos az utolsó másodpercet rálicitálja, az nyeri el a java-

kat, a másik pedig nem kap semmit, de egy másodperc hí-
ján ő is megfizeti azt, amit a nyertes.
Eleinte roppant mesterkéltnek túnhetett a Dollárárverés-
játék, de íme: a természetben időnként pontosan ilyen sza-
bályok szerint zajlanak a dolgok. Ennek ismeretében már
nem is olyan meglepő, hogy mennyire általános és termé-
keny modellnek bizonyult ez a játék.
A pózolásos harcba bocsátkozó két állat nyugodtan meg-
tehetné, hogy a fárasztó és időemésztő küzdelem helyett
egy pénzdarab feldobásával dönt a vitás javak felett, ráadásul
kikiáltó sem áll előttük, aki megakadályozná a kommuniká-
ciót vagy a megegyezést. Mégis tiltott ez a megoldás; úgy-
szólván a természet törvényei tiltják. Nem azért, mert két
tüskés pikó nemigen tud feldobni egy húszfillérest. (A tüs-
kés pikók az etológusok kedvenc kis kísérleti halai, ők is pó-
zolással döntik el súlyos vitáikat. ) Ha a tüskés pikók túlélése
azon múlna, ki tudnak-e igazságosan sorsoini egy vitatott
dolgot egymás között, a természetes szelekció már régen ki-
alakított volna egy olyan pikófajtát, amelyik a sorsolást vala-
milyen formában meg tudja oldani. De épphogy maga a
harc a természetes szelekció eszköze: az az egyed lesz a ja-
vak birtokosa, amelyik a legrátermettebb, és ezt harcban bi-
zonyítja. Ezért a harcnak keménynek és áldozatosnak kell
lennie akkor is, ha közvetlen testi sérüléssel nem jár.
Tegyük fel egy pillanatra, hogy minden egyed pontosan
tudja, valamiféle módon kiszámította a harc tárgyának ér-
tékét, pózolási időben kifejezve. Figyelembe vett minden
fontos szempontot, az áhított javak szerep ét a túlélésben,
saját kondícióját, azt is, hogy mennyi időkiesést tud még
valamennyire behozni, és sok egyéb dolgot is. Mindezek-
ből kapott egy eredményt, hogy mennyit ér meg neki a
nyerés. Ennél többet biztosan nem érdemes pózolnia; nem
ember ő, hogy megengedhessen magának ilyesfajta irraci-
onalitást. (Hogy mi, emberek, miért engedhetünk meg
maguknak ilyesmit? Éppen ez lesz könyvünk fő témája.)
Ha egyenlő ellenfelek között mindenki pontosan akkor

hagyja abba a pózolást, amikor az kezdi nem megérni, ak-
kor mindkét játékos ugyanabban a pillanatban fog kiszáll-
ni, és mindkettő hoppon marad. Úgy tűnik, mégiscsak
megéri egy kicsit tovább pózolni. De hosszú távon ez már
biztosan nem éri meg, hiszen ha egy faj egyedei állandóan
veszteséges játékokba mennek bele, akkor az a faj hamaro-
san ki fog pusztulni. Mintha patthelyzet alakulna ki: nem
szabad kevesebbet pózolni, mint a javak értéke, mert az
biztos vesztés, ám ugyanannyit sem, és többet sem.
Pózolás véletlenszerű ideig
A matematikusoknak van egy ravasz javasiatuk a tüskés

pikók (és más, pózolás sal foglalkozó állatok) számára e
patthelyzet feloldására. A javaslat lényege az, hogy tegyék
a harccal töltött időt valamennyire véletlenszerűvé. Ez azt
jelenti, hogy mindegyik fél minden egyes harc előtt hatá-
rozza el, hogy most történetesen mennyi időt szán a harc-
ra, és ezt az időtartamot véletlenszerűen jelölje ki. Eszerint
minden egyed minden alkalommal előre megjósolhatatlan
ideig folytatja a pózolást. Ha az ellenfél ez idő alatt meg-
hátrál, nyertem, az adott idő elteltekor azonban nagy hir-
telen én adom fel a harcot. Az időtartam minden egyes al-
kalommal megjósolhatatlan, de úgy kell beszabályozni a
véletlengenerátort, hogy átlagosan a vitatott javak tényle-
ges értékét tükrözze. Egy üzletember nyilván még valami
kis nyereséget is bekalkulálna, de a biológiai harc elsősor
ban a puszta túlélésért folyik.
Ennek a matematikusok által javasolt stratégiának az az
előnye, hogy ha a harcoló felek betartják, akkor kikerülhe-
tik a Dollárárverés csapdáját, nemigen fognak irreálisan
magas árat fizetni. Ha például a harc tárgya - mondjuk egy
nőstény - ötpercnyi pózolást ér meg, akkor bármelyik
egyed előre elhatározott módon fog valamennyit pózolni,
Árverés és p6zo1ás 25
lehet, hogy csak 3-4 percet, lehet, hogy hatot vagy nyol-
cat, de az is lehet, hogy éppen ötöt.
A matematikusok azért javasolják ezt az eljárást, mert rá-
jöttek, hogy ha az állatok helyesen határozzák meg azt a
véletlenszerű időtartamot, amennyit az éppen következő
harcban pózoini fognak, akkor, legalábbis elvileg, egy ér-
dekes egyensúly alakulhat ki. Ezt az egyensúlyt egy mate-
matikai képlet határozza meg, amely előírja, hogy milyen
hosszú időtartamot milyen valószínűséggel válasszunk. Ha
egy fajta minden egyede e szerint a képlet szerint viselke-
dik, akkor az a fajta hosszú távon szelekciós előnybe kerül
minden olyan fajtával szemben, amely más elv szerint inté-
zi a pózolásos harcait, feltéve, hogy egyéb tulajdonságaik
megegyeznek. Ezért ha egyszer kialakul egy olyan fajta,
amelyik a matematikusok által javasolt stratégiát alkalmaz-
za, akkor minden más konkurens fajtának is érdemes áttér-
ni erre a viselkedésre, különben szelekciós hátrányba kerül.
Ha a konkurens fajta hosszabb ideig pózol, mint amennyit
a javak megérnek, akkor hosszú távon még a győztesei is
veszteségesen zárják a dolgot, ha rövidebb ideig, akkor
csak nagyon ritkán fog nyerni, ha pedig pont annyi ideig,
akkor könnyen kiismerhetővé válik, és ezért fog veszíteni.
Sőt, ha a konkurens fajta v,alarni másféle véletlenszerű stra-
tégiát választ, mint amilyet a mi képletünk előír, akkor is
rosszu1 jár hosszú távon.
Eddig csak arról az esetről beszéltünk, ha egy fajta min-
den egyede számára ugyanannyit érnek a vitatott javak. Ál-
talában nem ez a helyzet: egy erősebb egyed számára eset-
leg több pózolást is megér ugyanaz a dolog, mivel kevés-
bé merül ki a harctól, könnyebben be tudja hozni a zsák-
mányszerzés szempontjából elfecsérelt időt. Szelekciós
előnyben van, és ennek érvényesülnie kell. A véletlenszerű
pózolási stratégia esetén ez az előny úgy érvényesül, hogy
az erősebb egyed megengedheti magának, hogy nagyobb
valószínűséggel válasszon hosszabb időtartamot.
Más tényezők is befolyásolhatják a pózolási időtartam
megválasztását. Egy idősebb hím számára többet megér-

het egy nőstény, főleg ha úgy érzi, hogy ez az utolsó lehe-
tősége, hogy utódokat nemzzen. Aki már berendezkedett
egy területen, aki otthon van, annak is többet érhet ugyan-
az a territórium, mÜlt egy betolakodónak.
A harc kezdetekor nem biztos, hogy a felek pontosan
tudják egymásról, hogy a másiknak konkrétan mennyit ér-
nek a vitatott javak. A véletlenen alapuló stratégia esetében
azonban ezt nem is kell tudniuk: elég, ha ki-ki magáról
tudja, és aszerint választja ki véletlenszerűen a saját pózo-
lási időtartamát. Az egyensúly így is kialakul.
Kérdés, hogy tudják-e mindezt a tüskés pikók? Más szó-
val: az állatok valóban e szerint a matematikai képlet sze-
rint folytatják-e mindennapos pózolásos harcaikat a vita-
tott javakért, vagy ez a képlet és a belőle kijövő egyensúly
csak egy életidegen matematikai érdekesség. Egyelőre még
ne foglalkozzunk azzal, hogy honnan ismerhetnének a
tüskés pikók egy ilyen bonyolult matematikai képlete t,
vagy hogy mi módon lenne képes egy-egy pikó kisorsolni
magának, hogy egy adott esetben éppen mennyi legyen
számára a harcolás véletlenszerű időtartama. Ha a mate-
matikusok által javasolt stratégia helyesen írja le az állatok
tényleges viselkedését, akkor e~zel egy lépéssel közelebb
kerültünk a természet megismeréséhez, és akkor értelmet
nyernek ezek az abszurd "technikai" kérdések is, amelyek
enélkül tökéletesen értelmetlenek lennének. Kérdésünk
egyelőre csak annyi, hogy ez a matematikai javaslat (vagy
nevezzük nevén: biológiai elmélet) helyesen írja-e le a
pózolós állatok viselkedését, és a pózolással eltöltött idő
tartamokat.
Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, célszerű meg-
figyelnünk az állatok tényleges viselkedését. A megfigyelt
állatoknak sejtelmük sincs arról, hogy van egy rájuk vonat-
kozó elméletünk, és azt vizsgáljuk, hogy ez az elmélet ér-
vényes-e. Ők egyszerűen csak harcolnak, mert meg akarják
szerezni a kérdéses javakat. Mi viszont megfigyell1etjük,
hogy val6ban igaz-e, hogy egy-egy állat - ugyanolyan erős

ellenféllel szemben, ugyanolyan feltételek mellett - hol
ennyi ideig p6zol, hol annyi ideig. Az ugyanolyan erős el-
lenfelet például mesterséges állatmodellekkel biztosíthat-
ják a kutat6k. A kísérletekből kiderült, hogy a p6zolás
hossza egy-egy állatnál val6ban harcr61 harcra változik, és
meglehetősen véletlenszerűnek tekinthető. A következő
kérdés az, hogy a p6zolási időtartamok val6ban megfelel-
nek-e annak, amit matematikai képletünk j6sol.
Ez a vizsgálat már nehezebb, mint annak a puszta tény-
nek a megfigyelése, hogy az állatvilágban val6ban megje-
lenik a véletlenre alapozott stratégia. Az összehasonlítás-
hoz tudnunk kellene, hogy egy adott állatnak mennyit ér
meg a harc tárgya, és ez okozza a nehézséget. Erre pontos
értéket aligha tudunk adni. Hozzávetőleges, durva becs-
lést viszont adhatunk, és abb6llegalábbis annyi kiderülhet,
hogy az állatok nagyon másként viselkednek, mint amit el-
méletünk j6sol. Nem ez a helyzet: még egészen durva ér-
tékbecslések is meglepően j61 tudják előre jelezni az álla-
tok tényleges viselkedését; ha nem is egy-egy konkrét eset-
ben, de hosszú távon általában.
Ezek szerint az állatok az embereknél sokkal racionáli-
sabban oldják meg azokat a helyzeteket, amelyek a
Dollárárverés logikája szerint működnek. Nemigen adnak
egy l dollár értékű dologért sokkal többet, mint egy dol-
lárt, igaz, hogy sokkal kevesebbet sem: a legtöbbször meg-
adják az árát, nagyjáb61 annyit, amennyit ér. A gyengébb,
a vesztes pedig pusztuljon; ő nem kap semmit. Csak a
győztes számít, ő viszi tovább a fajt.
Nekünk, embereknek megadatott, hogy j6zan belátás és
tudatos gondolkodás alapján, kölcsönös megegyezéssel
esetleg olcs6bban is megszerezzük a létfontosságú javakat.
M6dunkban áll harc helyett megegyezni, vagy ha erre
nincs lehetőség, kialakíthatunk magunkban olyan erkölcsi
elveket, amelyek a közösség javát jobban szolgálják, mint
a nyers harc. Ezt néha meg is tesszük, máskor viszont,
mint azt az élet Dollárárverés-típusú játékai mutatják, irre-

álisan magas árat is hajlamosak vagyunk megfizetni. Mint-
ha annak, hogy időnként erkölcsi lényként is képesek va-
gyunk viselkedni, az lenne az ára, hogy elveszítettük állati
típusú racionalitásunkat: a természetes szelekciót működ
tető stratégiák kényszerítő erejű mértékletességét.
2. A DÚVAD, AKI HÓS
Ha mindenki egyformán gondolkodna,

semmi értelme nem lenne alóversenynek.
Douglas R. Hofstadter a Scientific American hasábjain egy

pályázatot írt ki az olvasók számára. A pályázaton egymil-
lió dollárt lehetett nyerni. Pontosabban: az, hogy mennyit
lehetett nyerni, attól fiiggött, hogy hány pályázó jelentke-
zik. Amennyiben egyetlenegy pályázó jelentkezik, az min-
den további nélkül megkapja a kerek egymilliót. Ha két
pályázó akad, akkor az egyik (sorsolás alapján) félmillió
dollárt nyer. Ha három pályázó küldi be pályáZatát, akkor
közülük egy nyer 333 333,33 dollárt, és így tovább. Ha
egymillió pályázó jelentkezik, akkor az egyetlen szerencsés
nyertes egy dollárral lesz gazdagabb.
Akárcsak a Dollárárverés, ez a játék is rejt magában egy

speciális csavart, ami alkalmassá teszi arra, hogy egyszerű
sége ellenére bonyolult jelenségeket modellezzen. Az elő
re pontosan meghatározott díjakért kiírt pályázatokra álta-
lában az jellemző, hogy minél több a pályázó, annál kisebb
az esélye egy-egy játékosnak a nyerésre, de aki nyer, az
ténylegesen megnyeri a pályázaton kitűzött díjat, függetle -
nül attól, hogy hányan nem nyertek. Minden egyes pályá-
zó rontja ugyan a többiek nyerési esélyét, de nem rontja a
nyertes órijmét.
Hofstadter játékában viszont minden egyes pályázó
rontja a nyertes örömét, mivel ha nem pályázott volna, ak-
kor a nyertes többet nyerne. Ez még magára a nyertesre is
érvényes, legfeljebb akkor valaki más nyert volna. Ebben a
játékban mindenki, aki pályázik, játékrontó. Az egyetlen
erkölcsös megoldásnak az látszik, ha nem veszünk részt
egy ilyen játékban, nem pályázunk. Minden pályázó, mint
minden játékrontó, méltán válik közmegvetés tárgyává.
Ha azonban mindenki úgy gondolkodik, hogy korrektül
viselkedik, és nem rontja a nagy nyeremény lehetőségét,
tehát nem pályázik, akkor végleg, teljesen kimarad a nagy
lehetőség. Mindenki verheti a fejét a falba, hogy mekkora
ziccert hagyott ki.
Az ilyesfajta játékokat annak modellezésére szokták
használni, hogy miként lehet optimálisan kihasználni a ter-
mészet által nyújtott lehetőségeket, erőforrásokat, illetve
miként rontja el az emberiség ezeket a lehetőségeket.
A Scientific American szerepe a környezet által nyújtott
erőforrásoknak felel meg. A pályázat által modellezett
helyzet a mindennapi életben sem ritka: vannak olyan nagy
(mondjuk egymillió dolláros) lehetőségek, amelyek men-
ten elenyésznek, ha mindenki megpróbál élni velük.
Ha egy városban nincsenek taxik, akkor néhány taxis pil-
lanatok alatt meggazdagodhat, de ha, felismerve a nagy le-
hetőséget, mindenki taxizni kezd, senki sem fog megélni
belőle. A városi hatóság ilyenkor magára vállalhatja, hogy
A dúvad, aki hós 31
egy általa kiadott engedélyhez köti a taxizás jogát, és meg-

teheti, hogy csak annyi engedélyt ad ki, amennyi nem lépi
túl az ésszerűség határait. Más esetekben a szabadalmi ol-
talom vagy a szerzői jog segíthet abban, hogy a nagy lehe-
tőség valóban nagy maradjon, méghozzá annak, aki kita-
lálta, mi a nagy dobás.
Az Egyesült Államok bevándorlási hatósága mostanában
évről évre kisorsol néhány ezer munkavállalói vízumot. A
sorsolás ban egyáltalán nincsenek tekintettel a pályázók ér-
demeire, csakis a vakszerencse dönt. Ez a megoldás némi-
képpen emlékeztet arra az eljárásra, amit a matematikusok
javasoltak a pózolás os harcok megoldására. A "korlátlan
lehetőségek országa" azért választotta ezt a megoldást,
hogy a nagy lehetőségek ne enyésszenek el a bevándorlók
özönében, és azokat valóban kihasználja valaki, mégpedig
minél jobb eséllyel. A sorsolás igazságos abból a szem-
pontból, hogy mindenkinek, aki a vízumra pályázik, egy-
forma esélye van a nyerésre - egy hatóság úgysem tudhat-
ná a pályázók tényleges alkalmasságát érdemben megítél-
ni, ráadásul nem is világos, hogy pontosan mire kell alkal-
masnak lenniük.
Ha abevándorlási hivatalnál sorsolásra jelentkezők köz-
vetlenül nyújtanák be vízumkérvényüket, azt minden bi-
zonnyal elutasítanák. A bevándorlásra pályázók kénytelenek
elismerni a hatóság illetékességét, és pályázni a vízumkérés
jogára. A Scientific American játékában azonban nincs és
nem is lehet illetékes hatóság. A jognak sincs idevágó
passzusa, amely meghatározná, hogy ki pályázhat és ki nem.
Marad az autonóm egyéni döntés, amiből viszont az is kö-
vetkezik, hogy aki pályázik, az automatikusan játékrontó.
Közös érdek és egyéni dobókocka
Ezek szerint rendes ember eleve nem vesz részt a Scientific

American pályázatán. Az olvasók közös, együttes érdeke
azonban mégis azt kívánja, hogy egy ilyen nagy lehetőség ne

maradjon kihasználatlanul, hiszen akkor a teljes olvasó tábor
összességében egymillió dollárral szegényebb lesz.
A közös, együttes érdek tehát azt kívánja, hogy legyen
valaki, aki, vállalva a közmegvetést, megpályázza az egy-
millió dollárt, de csak egyetlenegy ember legyen, aki így
tesz. Kérdés azonban, hogy egyáltalán létezhet-e ilyen kó'-
zös érdek, vagy ez csak egy rózsaszín álom. Miféle közös ér-
dek lehet az, amelynek eredményeként egyvalaki egy óriá-
si összeget nyer, a többiek pedig illedelmesen viselkednek,
és csak nézik, hogyan gazdagszik meg az egy kiválasztott.
Miért az az egy, miért nem én? Hol itt a közös érdek?
Ha a Scientific American minden olvasóját valóban a kö-
zös érdek vezérli - és ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszél-
ni -, akkor mindenki ugyanazon gondolatmenet végig-
gondolása alapján dönt arról, hogy pályázik-e vagy sem.
Ha mindenki ugyanazt a közös érdeket akarja szolgálni,
akkor végül is vagy mindenki pályázni fog, vagy senki sem.
Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: senki nem nyer
semmit, a Scientiftc American pedig röhög a markába.
Ezek szerint tehát sem pályázni, sem nem pályázni nem
célszerű. De kilépni sem lehet a játékból: aki egy pillanat-
ra is elgondolkodott azon, hogy pályázzon-e vagy sem, az
automatikusan játékossá vált, és akkor is döntést hoz, ha
azzal a felkiáltással nem pályázik, hogy az egész játék egy
marhaság. Hasonló patthelyzethez jutottunk, mint a
Dollárárverés-játék végiggondolása során, amikor kiderült,
hogy akármennyit érnek is a vitatott javak, nem érdemes
többet pózolni, de kevesebbet sem, és ugyanannyit sem.
Ott sem lehetett kiszállni a játékból, mert a vitatott javak
sorsának így vagy úgy, de el kellett dőlnie.
A matematikusoknak a mostani patthelyzet feloldására is
van egy ravasz javasiatuk, és ez a javaslat stílusában megle-
hetősen hasonlít ahhoz, mint ami a Dollárárverés-játék ese-
tében bevált. A javaslat lényege röviden: ha már nincs ható-
ság, aki sorsoljon, megteheti ezt minden olvasó maga is.
Mondjuk, Hofstadter pályázati fellúvásának: százezer olyan

olvasója volt, aki elgondolkodott azon, hogy pályázzon-e
vagy sem, és ezzel automatikusan játékossá vált. Mindegyik
játékosnak: lehetősége lett volna a következő eljárás szerint
dönteni: Feldob egy százezer oldalú dobókockát, és ha meg-
dobja a százezrest, akkor pályázik, különben nem. Tegyük fel
egy pillanatra, hogy mind a százezer olvasó pontosan eszerint
jár el. Ekkor a következő három dolgot bizton állithatjuk:
1. Minden játékosnak egyenlő esélye van arra, hogy pályáz-

zon. Ez az esély minden játékos számára pontosan egy
százezred.
2. Minden játékos azonos elv szerint diinti el, hogy pályáz-
zon-e vagy sem. így végül senki sem tehet erkölcsi alapon
szemrehányást anyertesnek.
3. Várhat6an csak egyetlenegy pályáz6lesz, és annak a nye-
reménye az elérhető maximum, egymilli6 dollár lesz. így a
pályázók összességükben a lehető legjobban kihasználják a
Scientiftc American provokatív pályázati felhívása által kí-
nált nagy lehetőséget.
A harmadik pont dőlt betűkkel szedett része pontosan

igaz, de a hozzá fűzött megjegyzésről rövidesen látni fog-
juk, hogy mégsem teljesen helytálló. Ennek ellenére jól
szemlélteti a megoldás alapeszméjét: érvényesülni tud az
olvasótábornak: az a közös érdeke, hogy a győztes nyere-
ménye minél nagyobb legyen. Miután találtunk egy olyan
elvi megoldást, ami által ez a közös érdek érvényesülni tud,
most már nem eleve értelmetlen közös érdekről beszélni.
Egy marsbéli emberiség
Hofstadter játékának: tényleges eredményét a 13. fejezet-

ben fogjuk bemutatni. Most e játékot mint elméleti mo-
dellt vizsgáljuk tovább.
Képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne a világ, ha az

emberi nem gondolkodásába valamilyen módon bele len-
ne építve, hogy ilyesfajta helyzetekben az imént leírt eljá-
rás szerint kell dönteni. Egyelőre söpörjük a szőnyeg alá
azt a jogos kérdést, miszerint hogyan tudna mi.nden em-
ber megfelelő minőségű százezer oldalú dobókockát fab-
rikálni. Mondjuk, már az óvodában megtanulná, vagy a
génjeiben örökölné ezt a tudást. Bármilyen abszurdnak is
tűnnek ezek a gondolatok, ne riadjunk rögtön vissza: en-
nél furcsább gondolati játékok is vezettek már alapvető
természeti törvények felfedezésére. Milyen abszurdnak lát-
szott annak idején, hogy egy vasgolyó elvileg ugyanannyi
idő alatt eshet le a földre, mint egy tollpihe! Hiszen sza-
bad szemmel is jól látható, hogy az egyik zuhan, a másik
meg libeg. Mégis, ez az abszurd gondolat alapozta meg a
klasszikus fizikát.
Az első kérdés az, hogy ez az emberiség hogyan érhetné
el, hogy mindenki valóban be is tartsa a közös, szép dönté-
si elvet. Tehát ha valaki egyszer nem százezrest dobott, ak-
kor valóban ne pályázzon, és ne is dobjon újra valamiféle ki-
fogással, például hogy az előbb csak kiesett a kezéből, vagy
megakadt a kocka. Ez továbbra is személyes, erkölcsi kérdés
marad, az esedeges vétségeket mindenkinek a saját lelkiis-
meretével kell elszámolnia. Mint általában az etikai kihágá-
sokat, a társadalom csak a kirívóan durva eseteket tudja
szankcionálni. A természet annyit segíthet, hogy kialakítja a
lelkiismeret génjét - ha ezután az ilyen erkölcsi elvekkel és
lelkiismerettel "felszerelt" emberfajta valóban hatékonynak
bizonyul, a többit már elintézi a természetes szelekció.
Ha egyszer elterjed az a gondolatvilág, amit ez a dobó-
kockás megoldás sugall, annak messzeható következményei
lehetnek. Képzeljük el, hogy valahol, mondjuk aMarson,
van egy társadalom, ahol a dobókockás elv erkölcsi parancs-
ként mélyen és megkerülhetedenül beleivódott az emberek
gondolkodásába. Meglehet, ezen a Marson nem lenne
Scientiftc American, de ott is bizonyára lennének olyan
környezeti erőforrások, mint amilyeneket játékunkban a

Scientific American jelképez. Mit lát egy földlakó, aki sem-
mit sem tud a marslakók lelkében lakozó erkölcsi elvekről?
Azt látja, hogy van rengeteg rendes, becsületes ember, aki
tisztességgel megtartóztatja magát, és nem pályázik, és van
egy dúvad, egy agresszív állat, aki kihasználva a többiek
tisztességét, elviszi a nagy dohányt. Földlakónk nyilván mé-
lyen felháborodna a marsbeli pályázó mérhetetlenül aljas vi-
selkedésén, azt pedig végképp nem értené, hogy a marsla-
kók ezen még össze sem vonják a szemöldöküket.
Ez a marsbéli emberiség rendkívül eredményesen mű
ködhetne. A természeti környezet által nyújtott lehetősé
geket a legnagyobb hatékonysággal használn á ki, miköz-
ben meg is óvná ezeket. Emellett ezek a marsbeli emberek
bizonyára nem is irigykednének különösebben anyertesre,
mivel pontosan tudnák, szinte a zsigereikkel éreznék, hogy
az, aki éppen jól járt, nem valamiféle suskus vagy gyanús
manipuláció révén jutott ilyen horribilis összeghez. Mé-
lyen átéreznék, hogy a vakvéletlen révén történetesen ép-
pen őbenne testesült meg az a közös érdek, hogy valaki, de
lehetőleg csak egyvalaki vállalkozzon a lehetőség kiaknázá-
sára. A játék természete olyan, hogy mindenképpen csak
egyetlenegy ember nyerhet, így valóban közös érdek az,
hogy aki nyer, sokat nyerj en. Ma nekem, holnap neked.
Bármilyen elegáns, hatékony és korrekt ez a százezer ol-
dalú dobókockát alkalmazó megoldás, teljességgel valószí-
nűtlennek látszik, hogy a való életben akárcsak kicsit is ha-
sonló dolog megvalósuljon. Az ember általában érvek és el-
lenérvek, érzelmek és hangulatok hatására dönt, és csak
egészen ritkán bízza a vakvéletlenre azt, hogy miként cse-
lekedjen. De talán éppen azért olyan változékonyak az em-
ber hangulatai, érzelmei, fogékonysága az egyes érvekre és
ellenérvekre, hogy segítségükkel minél inkább megközelít-
hesse azt a fajta véletlenre alapozott döntést, amely alkal-
masint a lehető legracionálisabb lehet. Ennek a konklúzió-
nak a kibontakozásáig azonban még hosszú út áll előttünk.
A főszereplő megjelenik
A természet általában nem dobókockával, hanem a sok-

féleséggel oldja meg azt, hogy az élet ilyenfajta nagy lehe-
tőségei, mint amilyet például a Scientific American is kí-
nált, ne maradjanak kihasználatlanul, sem úgy, hogy senki
sem ragadja meg őket, sem pedig úgy, hogy mindenki rá-
juk startol. A dobókockát a természet az alapvető geneti-
kai, kvantumfizikai, gazdasági, pszichológiai mechanizmu-
sok mélyére rejti el.
A dobókocka szerepét pillanatnyi hangulataink, időn
kénti felbátorodásaink és elbizonytalanodásaink, nézőpont
jaink spontán váltogatása veszi át. Marsbeli emberünknek,
akinek igazi dobókocka van a kezében, egyáltalán nem kell
mély lélegzetet vennie ahhoz, hogy vállalva a közmegve-
tést, pályázzon, ha egyszer százezrest dobott: erkölcsi el-
vei szerint ez ilyenkor kötelessége. Bennünk, földi embe-
rekben azonban különféle irányú erők harcolnak, míg vé-
gül eldöntjük, hogy pályázunk-e vagy sem.
Nemcsak a különböző emberek sokfélék, de minden egyes
ember önmagában is az. Attalános erkölcsi elveinknek el-
lentmond a pályázás, joggal tartunk a közmegvetéstől is,
ugyanakkor nagy a kísértés, és valóban sokszor szinte a vé-
letlen műve, hogy a mérleg nyelve merre billen. Aki pályá-
zik, megvetendő, de ha egyedül ő pályázik, egyszersmind
hős is, hiszen megmentette az emberiséget a nagy lehető
ség kihagyás ától. Sokszor valóban a vakvéletlen dönti el,
hogy kiből lesz hős.
A játékelmélet
Játékelméletnek egy tisztán matematikai diszciplinát szo-

kás nevezni, amely elsősorban Neumann János munkássága
alapján alakult ki a xx. század középső harmadában. A já-
tékelmélet eszmevilágát jól mutatják a Dollárárverés-játék-
ra és az Egymillió dolláros j~tékra bemutatott matematikai

ihletésű megoldások. Ezek azonban inkább alkalmazásai,
mint forrásai a játékelmélet gondolkodásmódjának.
Neumann János hitt az ész hatalmában, és úgy gondol-
ta, kell hogy legyen mód arra, hogy életünk fontos játéka-
it tisztán racionális módon kezeljük. Legalábbis azokat,
amelyek absztrakt és egyértelmű szabályokkal leírhatók,
mint a Dollárárverés, az Egymillió dolláros játék, vagy a
sakk, a snóbli, a póker. Ugyanakkor egyáltalán nem volt vi-
lágos, hogy ez a hit az ész hatalmában mennyire állt szilárd
alapokon. Sok jel mutatott arra, hogy játékaink többségé-
nek teljesen racionális végiggondolása olyasfajta végtelen
gondolatmeneteket igényelne, mint az "én azt gondolom,
hogy ő azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy ... ".
Ilyen esetekben úgy érezhetjük, hogy tökéletesen racioná-
lis játékmód eleve nem létezhet; a legtöbb, amit tehetünk,
hogy a lehető legtovább visszük ezt a gondolatsort. Ú gy
tűnik, egy tökéletesen racionális ember sohasem juthat
döntésre - döntésre csak korlátozottan racionális ember
lehet képes.
Egy kevésbé zseniális matematikus valószínűleg ennyi-
ben maradt volna, és egy hamleti sóhajjal, hogy "több dol-
gok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcs elme-
tek álmodni képes", visszatért volna a normális, hétközna-
pi matematikai kérdésekhez. Neumann János azonban eb-
ben a kusza, önmagába forduló láncban meglátta egy új
matematikai diszciplína lehetőségét, és teljes matematikai
egzaktsággal hozzálátott ennek kidolgozásához. 1928-ban
bebizonyított tétele megmutatta, hogy legalábbis a játé-
kok egy eléggé általános körében mindig lehetséges töké-
letesen racionális játékmód, és ehhez nem végtelen gondo-
lati hurkok kellenek, nem is zserú,ális pszichológiai érzék
vagy alapos lélektani ismeretek, hanem csak egy dobókoc-
ka és némi számolás.
Ez a megfogalmazás nem túlzás vagy egyszeru hatásva-
dászat: a 6. fejezetben látni fogjuk, hogy sok esetben a tö-
kéletesen racionális játékmódhoz valóban kell egy dobó-

kocka is, anélkül nem megy. A játékelmélet és következ-
ményei alaposan átalakították szemléletünket a racionalitás
fogalmáról, az emberi gondolkodás mozgatórugóiról, sőt
a világban tapasztalható sokfajta sokféleség okairól és értel-
méről is.
Neumann tétele a matematika egy vadonatúj ágát indí-
totta útjára: az általánosítás és fogalomalkotás lehetősége
it különféle élethelyzetekre. Az így kialakuló játékelmélet
nemcsak termékeny és izgalmas matematikai diszcipüná-
nak bizonyult, hanem a döntési dilemmák, konfliktushely-
zetek, társadalmi csapdák kezelésének rendkívül hatékony
eszközét szolgáltatta. Hogy csak egy "tekintélyérvet" em-
lítsek: az 1994-es közgazdasági Nobel-díjat éppen e téma
három kiemelkedő kutatója kapta: J. F. Nash, J. c. Harsá-
nyi, és R. Selten. De nemcsak a gazdaságtudományban,
hanem a biológiában, a szociálpszichológiában, a politika-
tudományban, és egy sor más területen is igen gyümölcsö-
zőnek bizonyult ez a megközelítés.
Mint minden nagy tudományos felfedezés, a játékelmé-
let terminológiája is egyre inkább beleivódik mindennapi
fogalomtárunkba: olyan kifejezések, mint a "nem zéró
összegű játék", a "kevert stratégia" vagy a "Fogolydilem-
ma" lassanként a hétköznapi nyelv részeivé válnak, akár az
energia, az evolúció vagy a tudattalan fogalma. Először az
Economistben láttam külön magyarázat nélkül szerepelni e
fogalmak egyikét, de azóta láttam ilyet a Newsweekben és a
Heti ViláMazdaságban is.
Tiszta és kevert stratégiák
A játékelmélet alapeszméit a matematikusok, közgazdá-

szok, szociobiológusok számára írt tankönyvekben általá-
ban meglehetősen bevett rituálék szerint szokták felépíte-
ni, sok definícióval és eléggé komoly matematikai appará-
A dúvad, aki hős 39
tus felvonultatásával. Mi nem ezt az utat fogjuk járni, s bár

így a játékelmélet matematikai finomságai homályban ma-
radnak, az elmélet alapeszméi talán világosabban dombo-
rodnak ki, és több lehetőségünk nyílik arra, hogy kitekint-
sünk egyéb tudományágak, főként a pszichológia jelensé-
gei felé.
Mivel nem célunk bemutatni a játékelmélet rendszere-
zett elméleti felépítését, a legtöbb fogalmat, beleértve ma-
gának a játéknak a fogalmát is, teljesen intuitív módon
fogjuk használni. Így például egyszerű természetességgel
fogunk kétszemélyes és többszemélyes játékokról, vagy
teljes és nem teljes információs játékokról beszélni, anél-
kül, hogy rigorózusan definiálnánk őket. A tiszta és kevert
stratégiák fogalmának pontosabb tisztázás át azonban nem
úszhatjuk meg.
Azt mondjuk, hogy egy játékos tiszta stratégiát játszik)
ha valamilyen elv alapján dönti el, hogy melyik lépéslehe-
tőséget választja, és abból az elvból egy adott helyzetben min-
dig ugyanaz a lépés kó·vetkezik. Tiszta stratégiát játszik pél-
dául az, aki minden körülmények között, feltétel nélkül
betartja azt a parancsolatot, hogy "Ne ölj!". Nem tiszta
stratégiát játszik például az a futballista, aki ugyanabban a
helyzetben pillanatnyi hangulata, intuíciója szerint egyik
vagy másik társa felé továbbítja a labdát. A Scientific
American játéka esetén tiszta stratégiát eredményez az a
gondolatmenet, hogy "majd hülye leszek nem pályázni,
amikor egymillió dollárról van szó". Aki így gondolkodik,
az mindig pályázni fog, ha ilyesfajta pályázatot lát, tehát
tiszta stratégiát folytat.
Kevert strat4q"iának nevezzük azt a játékmódot, amikor a
játékos minden lépéslehetőségéhez előre elhatároz egy-
egy valószínűségértéket, majd ezen valószínűségek alapján
dönt, hogy mit tegyen. A döntést magát a véletlen irányít-
ja, mégpedig úgy, hogy a különféle döntések esélyei nem
feltétlenül egyenlőek. Aki az Egymillió dolláros játékban a
százezer oldalú dobókocka feldobásával dönti el, hogy pá-
lyázzon-e vagy sem, az kevert stratégiát játszik a követke-

ző valószínűségek szerint:
1. tiszta stratégia: "pályázom" - valószÍnűség=O,OOOOl

2. tiszta stratégia: "nem pályázom" - valószÍnűség=O,99999
Kevert stratégiát alkalmaz az a labdarúgó, aki a tizen-

egyest 50% valószínűséggel balra, 30% valószínűséggel
jobbra, és 20% valószínűséggel középre lövi. Pontosabban,
ez a labdarúgó csak akkor alkalmaz valóban kevert straté-
giát, ha minden egyes tizenegyes előtt külön-külön, vélet-
lenszerűen dönti el, hogy most épp merre rúgja a labdát.
Amennyiben ez a focista hisz abban, hogy akkor a legjob-
bak az esélyei a tizenegyes belövésére, ha eszerint a kevert
stratégia szerint jár el, akkor a leghelyesebb, ha minden ti-
zenegyes előtt feldob egy tízoldalú dobókockát, és ha 5-
öst vagy kisebbet kap, akkor balra lő, ha 6-ost, 7-est vagy
8-ast, akkor jobbra, és 9-es vagy 10-es esetén középre.
Csak így tudja ugyanis garantálni, hogy tényleg a válasz-
tott kevert stratégiáját folytass'a, és a kapus trükkje, saját
pillanatnyi hangulata, vagy a közönség moraja semmikép-
pen se zökken thess e ki belőle.
A Dollárárverés-játékra javasolt megoldásunk, amelyről
kiderült, hogy a pózolással harcoló állatok meglehetős
pontossággal valóban alkalmazzák is, nem a játék egy-egy
pillanatára vonatkozik, hanem az egész játékra. Ez azt je-
lenti, hogy a játékos nem minden egyes pillanatban külön-
külön dönti el, hogy folytassa-e a licitet, vagy kiszálljon,
hanem előre elhatározza, hogy meddig fog elmenni, és ezt
a határt a kevert stratégia segítségével jelöli ki. A kevert
stratégia tehát vonatkozhat egy-egy lépésre, de vonatkoz-
hat a teljes játékra is.
Van olyan játékrnód is, amely se nem tiszta, se nem ke-
vert stratégia. Aki például azt a gondolatmenetet követi,
hogy "elkészítem a horoszkópomat erre az évre, és asze-
rint döntök, melyik lépéslehetőséget válasszam" , az se
nem tiszta, se nem kevert stratégiát követ. Nem játszik

tiszta stratégiát, mert lehet, hogy ugyanabban a helyzet-
ben idén így dönt, jövőre meg úgy. De kevert stratégiát
sem követ, mert akkor a véletlen szeszélye miatt bármelyik
nap előfordulhatna az, hogy ma így dönt, holnap meg
úgy, márpedig ővele ilyesmi csak Szilveszter napján fordul-
hat elő.
A játékelmélet csak a tiszta és a kevert stratégiákkal fog-
lalkozik, a másfélék nem férnek a keretei közé. Természe-
tesen a horoszkópos döntési mód is nagyon emberi, és va-
lószínűleg nem is nagyon ritka fajta. A pszichológiát ezek
a döntési módok is érdeklik, hiszen természetes emberi
működések. A játékelméletet azonban kifejezetten a racio-
nális döntés megértésére és vizsgálatára fejlesztették ki, így
a horoszkópos vagy hozzá hason1ó döntési módok kívül
esnek vizsgálódási területén. Éppen ezért érdekes, hogy a
kevert stratégiák viszont nem - azok beleférnek a raciona-
litás keretei közé. Hogy a kevert stratégiák miképpen me-
rülnek fel a játékelméletben, arra az első példákat a Dollár-
árverés és az Egymillió dolláros játék mutatták.
Optimális kevert stratégiák
Amikor kevert stratégiákról beszéltünk, nem mondtuk,

hogy bizonyos tiszta stratégiákhoi nem határozhatunk el
nulla valószínűséget. Nem is lett volna értelme. Ha kevert
stratégiát játszik egy futballista, akkor is nyilván a nulla va-
lószínűséget választja ahhoz a lépéslehetőséghez, hogy a
saját kapujába rúgja a labdát (más kérdés, hogy sikerül-e
ezt megvalósítania ... ). A kevert stratégiát játszó játékos te-
hát akár azt is megteheti, hogy egy kivételével mindegyik
lépéslehetőséghez nulla valószínűséget határoz el, ahhoz
az egyhez pedig 100%-ot. Ebben az esetben végül is tisz-
ta stratégiát fog játszani. Ezért a tiszta játékstratégiák te-
kinthetők a kevert stratégiák speciális eseteinek. A kevert
stratégia fogalma tehát általánosítása a tiszta stratégia fo-

galmának.
Ha mind a százezer játékos kevert stratégiát játszik, és
éppen százezer oldalú dobókockát dob fel, akkor előfor
dulhat, hogy a véletlen szeszélye folytán két vagy több já-
tékos is dob százezrest, és akkor a nyertes csak félmilliót
vagy még kevesebbet nyer. De az is előfordulhat, hogy
történetesen senki sem dob százezrest, és így a Scientific
American mégiscsak megússza a dolgot. Ez utóbbi eset
valóban könnyen előfordulhat: kiszámítható, hogy körül-
belül 37% a valószínűsége annak, hogy senki sem dob
százezrest!
Ha a játékosok célja a közös érdek érvényesítése, akkor
mindnyájan a leendő nyertes várható nyereségét igyekez-
nek maximalizálni. Ehhez százezer játékos esetén nem az
az optimális stratégia, ha mindenki százezer oldalú kocká-
val dob. Ha valamivel kevesebb oldalú kockával dobnak,
akkor ugyan növekszik annak az esélye, hogy két vagy
több pályázó is lesz, de kevésbé fenyeget az a veszély, hogy
egyetlenegy pályázó sem lesz. Ha folyamatosan csökkent-
jük a kocka oldalszámát, és közben miIldig számoljuk a
Scientific American várható veszteségét, akkor ez egy da-
rabig növekszik, ám ha már túl kevés oldalú a kocka, akkor
igen valószínű, hogy több pályázó is lesz, és így a lap vár-
ható vesztesége ismét csökkenni kezd. Kiszámítható, hogy
a Scientific American várható vesztesége akkor éri el a ma-
ximumát, ha a játékosok 64 532 oldalú kockával dobnak.
Az elképzelt marsbeli emberiség optimális kevert stratégiá-
ja tehát az, ha mindenki ennyi oldalú kockával dob, és ak-
kor pályázik, ha éppen 64532-est dob. (Vagy éppen 137-
est - ez már mindegy, de minden játékosnak előre el kell
határoznia, hogy melyik az ő egyetlen nyerőszáma. )
Azért tekinthetjük ezt a stratégiát optimális kevert straté-
giának, mert a pályázók összességének várható nyeresége
ebben az esetben lesz a legnagyobb. Mivel egy-egy játék-
ban mindenképpen csak egy pályázó nyerhet, sok játék
esetén, hosszú távon minden egyes játékos is ezzel a játék-

móddal nyerhet a legtöbbet.
Felmerül a kérdés, hogy honnan tudhatják a marslakók,
hogy az adott játékban, például az adott környezeti lehe-
tőség esetén hány oldalú kockával kell dobniuk. Még ha
megfellebbezhetetlenül bele is ivódott lelkükbe a kevert
stratégia fogalma, és az ezzel járó erkölcsi követelmények,
akkor sem várható el mindegyikük től az a matematikai fel-
készültség, amellyel ki tudnák számítani a használandó do-
bókocka optimális oldalszámát.
Erre a kérdésre kétfajta választ is adhatunk. Az egyik az,
hogy elég, ha egyetlenegy jól kiképzett szakember kiszá-
mítja, a többi pedig értesülhet az eredményről az informá-
cióközlő eszközök segítségéve!. Ezeknek persze szavahihe-
tőknek kell lenniük, és a marslakóknak is olyanoknak kell
lenniük, hogy feltétlenül higgyenek nekik. A másik fajta vá-
laszt az evolúció elmélete adhatja. A konkurens marslakó
emberiségek közül az lesz a hatékonyabb, az lesz hosszú tá-
von a túlélő, amelyik gondoskodni tud arról, hogy tagjai
nagyjából az optimális dobókockaméretet válasszák. Gon-
doskodhat erről akár úgy, hogy kiképez egy-két szakem-
bert, és kialakítja a szavahihető tömegkommunikációs esz-
közöket, akár úgy, hogy egy megfelelő szintű általános ma-
tematikai intuíciót fejleszt ki a faj minden egyes tagjában.
Ez a matematikai intuíció épülhet olyasfajta iskolapéldákra,
mint az Egymillió dolláros játékbóllevonható szabály, hogy
"ha sokan vagyunk, és lehetőleg csak egynek kell kiválasz-
tódnia, akkor használjunk körülbelül kétharmadannyi-olda-
lú kockát, mint amennyien vagyunk."
Valami ilyesmit tett a földi emberiség is, amikor majd-
nem minden tagját sokéves matematikai tanulmányokra
kényszerítette az iskolában. Nekünk azonban alighanem
fontosabb volt elsősorban másfajta intuíciónkat fejleszteni,
mint a matematikait. Matematikai intuíciónk meglehető
sen esendő. Még ha el is hittük, hogy a 64 532 oldalú koc-
ka jobb nyerési esélyt biztosít, mint a százezer-oldalú, csak
nagyon kevés az olyan ember, aki ezt intuitíve érzi, aki ele-
ve valamiféle hasonló megoldást várt.
Ki optimalizál és mire?
Ha csak a közösség javát nézzük, akkor az Egymillió dol-

láros játékban a marsbéli vagy földi emberiség számára nem-
csak az a megoldás vezethet a legjobb eredményre, hogy
mindenki az optimális kevert stratégiát játssza. Összességé-
ben elég annyi, ha mindig akad egy pályázó, aki azt a straté-
giát választja, hogy pályázik, és az összes többi azt, hogy
nem pályázik. Ezt pedig az egyéni kevert stratégiákon kívül
másként is el lehet érni, még hatóság bevezetése nélkül is.
Például képzeljük el, hogy a természet kialakít egy olyan
gént, amelynek két allélja előírja az őt hordozó embemek,
hogy pályázzon illetve ne pályázzon. Ha egy faj számára a
túlélés erőforrásai csupa Egymillió dolláros játékkal nyerhe-
tők, akkor idővel kihal az a populáció, amelyikben túl sok a
pályázó gén, mert tagjai sohasem jutnak nagyobb mennyi-
ségű életet adó erőforráshoz. De az a populáció sem lesz si-
keres, amelyikben nem fordul elő ez a gén.
Az a populáció marad leginkább fenn, amelyik megőriz
magában valamennyit a közösségellenes génekből, ugyan-
akkor kialakítja a nem pályázók életfeltételeit is, úgy, hogy
a pályázókat több-kevesebb sikerrel megsarcolják. A sarco-
lás módját és mértékét további gének határozhatják meg,
ez azonban már kívül esik vizsgálódási területünkön. De
ahhoz, hogy legyen mit megsarcolni, először is sikerrel ki
kell használni a természet által nyújtott erőforrásokat.
Akkor is beszélhetünk optimális kevert stratégiáról, ha a
"közösségellenes" magatartást valójában a gének határoz-
zák meg. Csakhogy ilyenkor nem az egyes ember játssza a
kevert stratégiát, hanem maga a természet, amikor kiala-
kítja a kétféle gént, és véletlenszerűen elosztja az emberek-
ben. Ezután már az evolúció mechanizmusa gondoskod-
hat arról, hogy kialakuljon az a faj, amelyben a kétféle gén

gyakorisága az optimális kevert stratégiának megfelelő ará-
nyokat közelíti.
Modellünk nyilvánvalóan túl absztrakt: aligha életszerű,
hogy a túlélés erőforrásai csupa Egymillió dolláros játék"tí-
pusú szituációban osztódjanak el. Sokféle játék van, amiből
erőforrásokat lehet nyerni az élethez, és mindegyiknek más
lehet az optimális stratégiája. A legtöbb ilyen játéknak
azonban közös tulajdonsága, hogy egy kevert stratégia sok-
kal hatékonyabb tud lenni, mint bármelyik tiszta stratégia.
Játszhat tehát kevert stratégiát az egyén, és játszhat a ter-
mészet. Ezen belül mind az egyén, mind a természet sok-
féleképpen oldhatja meg a stratégiák keverését. Az egyén
dobálhatja a kockát úgy, hogy a kocka oldalszámának meg-
választásához matematikai intuícióját használja, de megva-
lósíthatja a kevert stratégiát úgy is, hogy hangulatait, né-
zőpontjait, prioritásait spontán módon változtatgatja, azaz
engedi, hogy pillanatnyi intuíciója, érzései, hangulatai has-
sanak rá. A természet kialakíthatja az egyedek sokféleségét
a genetikai véletlenszerűségek révén, vagy kialakíthat olyan
lényeket, amelyekben állandóan többféle viselkedési straté-
gia verseng.
3. A FOGOLY DILEMMÁJA
Az, hogy rácsot látsz magad előtt, még nem j elenti,

hogy fogoly vagy. Lehet, hogy te vagy kívül.
A Fogolydilemma a játékelmélet gumicsontja. Matemati-

kusok, pszichológusok, politológusok, filozófusok, köz-
gazdászok ezrei vizsgálták, próbáltak rá megoldást találni,
mégis ma éppoly rejtélyes és elképesztő, mint 1950-ben,
amikor Merrill Flood és Melvin Drescher először felvetet-
te. A Fogolydilemma Albert W. Tuckertől kapta nevét, aki
1951-ben írta róla az első cikket. Tucker a problémát egy
kis krimi formájába öltöztette, amit aztán ahány szerző át-
vett, atmyiképpen színezett ki. íme egy változat:
A rendőrség elfog két régóta kijrijzijtt tettestársat) akik együtt
egy súlyos búnt követtek el. Közvetlen bizonyíték nincs arra) hogy
valóban ez a két ember volt a tettes) csupán egy súlyos gyorshaj-
A fogoly dilemmája 47
tás bizonyíthat6 egyértelmúen rájuk. A vizsgáióbír6 nagyon sze-

retné végre lezárni az ügyet, ezért a következő ajánlatot teszi kü-
lön-külön mindkét fogolynak, akiket külön cellákba helyezett el:
;Ha beismerő vallomást teszel, és ezzel segítesz tisztázni ezt
az ügyet, szabadon engedlek, azt a kis sebességtúllépést pedig
elfelejtjük. Ebben az esetben a társadat 10 évre bevarrjuk a
bö'rtönbe, és a dolog ezzel végleg lezárul. Ez az ajánlat azon-
ban csak akkor érvényes, ha a társad nem vall, s így nem se-
gít nekünk az ügy tisztázásában. Ha ő is vall, akkor nem so-
kat ér a te vallomásod, hiszen anélkül is tudunk mindent.
Ebben az esetben mindketten 5 évet kaptok. Ha egyikótö"k sem
tesz vallomást, lelketek rajta, de akkor rendkívül szigorúan
fogjuk megítélni azt a csúnya száguldozást, és mindkettőtö
ket 1-1 évre lecsukunk. Végül: tájékoztatlak, hogy társadnak
pontosan ugyanezt az ajánlatot tettem. Holnap tíz 6rakor
várom a választ - tizenegy 6rára szabad lehetsz!"
Foglaljuk össze a helyzetet egy táblázat segítségéve!.
A másik tettestárs
vall nem vall
vall ~.-5 Q. ·10

Az egYik tettestárs
nem vall :iQ. O :1. -1
A táblázat mindegyik cellájában az első szám az egyik

tettestárs "eredményét" mutatja, a második szám pedig a
másikét. Mivel tíz évet ülni rosszabb, mint ötöt, az évek
mennyiségét negatív "eredménynek" kell tekintenünk. Az
adott esetben az elképzelhető legjobb eredmény a nulla.
Két logikus megoldás
A két tettestársat semmiféle érzelmi szál nem köti egy-

máshoz, társulásuk teljesen alkalmi volt. Mindkettő egyet-
len célja, hogy a helyzetet a lehető legolcsóbban meg-

ússza. Mi számukra a logikus: vallani, vagy nem vallani?
Képzeljük magunkat az egyik tettestárs helyébe, próbáljunk
meg logikusan gondolkodni az ő fejével. Ha a társam vall, ak-
kor két eset lehet: ha én is vallok, öt évet kapok, ha nem val-
lok, tízet. Ha tehát a társam vall, jobb, ha én is vallok.
Ha a társam nem vall, akkor szintén két eset lehet: ha én
vallok, holnaptól szabad leszek, ha nem vallok, kapok egy
évet. Ha tehát a társam nem vall, akkor is jobb, ha én vallok.
Akár vall a társam, akár nem, én akkor járok jobban, ha
vallok. Harmadik eset nincs, hiszen a társamnak csak ez a két
választása lehet. A logika tehát azt parancsolja, hogy valljak.
A logika ugyanezt parancsolja a másik fogolynak is. Te-
hát, mindketten - logikus lények lévén - vallani fognak.
Mindketten kapnak 5-5 évet, holott ha egyikük sem vallott
volna, l-l évvel megúszhatták volna. Ez a Fogolydilemma.
A kérdés pedig az, hogy hibás-e valahol ez a logika, vagy
éppen a logika kényszeríti mindkét tettestársat a dolgok-
nak erre a kínos kimenetelére. Más szóval: kizárja-e a logi-
ka a két fogoly értelmes kooperációját?
A következő gondolatmenet legalább olyan logikusnak
látszik, mint az előbbi:
A társamat nem szeretem különösebben, érzelmek tehát
nem befolyásolnak. Ugyanakkor tudom, hogy a társam
éppoly értelmes és racionális lény, mint én. Különben nem
szövetkeztem volna vele. Tudom továbbá, hogy a társam
pontosan ugyanolyan hely:?etben van, mint én: éppúgy
nem fűzi hozzám érzelem, és pontosan ugyanazt az aján-
latot kapta, mint én. Ó is a saját érdekei és a logika alapján
fog dönteni, akárcsak én.
A logika garantáltan mindig ugyanarra az eredményre
vezet. Kétszer kettő az négy, bárki számolja is ki. Tehát a
társam ugyanazt a döntést fogja hozni, mint én, bármi le-
gyen is az. Következésképpen ha én arra az eredményre ju-
tok, hogy vallok, akkor biztos lehetek abban, hogy ő is ar-
ra az eredményre jut, hogy vallani fog; ha pedig az én gon-
dolatmenetem oda vezet, hogy nem vallok, akkor az övé is

oda fog vezetni.
Mármost ha a következtetésem az, hogy vallok (és akkor
persze az övé is), akkor öt évet kapok (és persze ő is, de a
dolognak ez a része nem érdekel), ha pedig következteté-
sem az, hogy nem vallok (és akkor persze társam is erre az
eredményre jut), akkor egy évet kapok. Egy évet kapni
jobb, mint ötöt. Tehát nem vallok.
Ez a gondolatmenet valóban éppoly logikusnak látszik,
mint az előző. De hogy lehet az, hogy két logikus gondo-
latmenet ellentétes eredményre vezet? Valamelyik hibás?
Vagy a logikával van baj?
A logika természetéről
A két gondolatmenet gondos összehasonlításából kide-

rül, hogy az első gondolatmenet ugyanazokat az elemi lo-
gikai lépéseket használja, mint a második, ám a második
ezen kívül tartalmaz egy olyan lépést is, amit az első nem.
Ez a gondolatmenet kihasználja azt a kiegészítő feltétele-
zést is, hogy egy logikus gondolatmenet mindig ugyanar-
ra az eredményre vezet, akárki gondolja is végig. Csakis ez
a lépés okozhatta az ellentmondást.
A megoldás ez: a két gondolatmenetből együtt valójában
az következik, hogy Fogolydilemma-helyzetek egyáltalán
nem létezhetnek. Pontosabban, ez önmagában abból is kö-
vetkezik, ha a második gondolatmenet kiinduló lépését el-
fogadjuk. Az első gondolatmenet csupa olyan lépést alkal-
mazott, ami a második gondolatmenet rendszerében is
megengedett. Ezért a második gondolatmenetet továbbvi-
hetjük úgy, hogy egyszeruen hozzávesszük az elsőt is. így
egy ellentmondásra jutunk, ezért gondolatmenetünkből a
logika szabályai szerint következik a kiinduló állításnak
("adott egy Fogolydilemma-helyzet") a lehetetlensége.
Ha Fogolydilemma-helyzetek egyáltalán nem léteznek,
akkor létezésük feltételezéséből akármi is levezethető, hi-

szen a logika egyik fontos alapszabálya éppen az, hogy egy
hamis állitásb61 akármi következik. Ha boszorkányok nin-
csenek, akkor az is logikailag igaz állítás, hogy minden bo-
szorkány seprunyélen lovagol, és az is, hogy egy boszor-
kány sem lovagol seprunyélen. k első talán furán hangzik,
de egyrészt nyilván ártalmatlan marhaság azt mondani,
hogy a nulla létező boszorkány mindegyike seprűnyélen
lovagol, másrészt viszont, ha a logikát nem úgy építjük fel,
hogy egy ilyen ártalmatlan marhaságot igazságnak fogad-
jon el, akkor maga a logika lesz ellentmondásos, és így
használhatatlan. A logika egy ilyen szerkentyű.
Ha nem létezik Fogolydilemma, akkor az is levezethető,
hogy egy Fogolydilemma-helyzetben logikus vallani, és az
is, hogy nem. k első gondolatmenetünk történetesen az
előbbit vezette le, a második az ut6bbit.
Mint azt Gljde! tétele (1931) magának a logikának az esz-
közeivel megmutatta, egyetlen adott rendszerben sem le-
het a rendszeren belül megfogalmazhat6 összes igazságot
levezetni. k első gondolatmenet volt az, ami kizár6lag a
logika szokásos szabályait alkalmazta. Ez azonban még
nem zárja ki azt, hogy a második gondolatmenet kiegészí-
tő feltétele is igaz legyen. kt sem zárja ki, hogy hamis le-
gyen. Ebben a rendszerben egyik sem vezethető le.
A logika szokásos formájában nem tartalmazza a második
gondolatmenet kiegészítő feltételezését. Így ez a rendszer
val6ban kizárja a két fogoly kooperálását a Fogolydilemma-
helyzetben, de nem zárja ki azt, hogy a világ olyan legyen,
amelyben egyáltalán nem léteznek Fogolydilemma-helyze-
tek. Mindez egyelőre csak egy absztrakt lehetőség, de a 4.
fejezetben arra is fogunk konkrét példákat látni, hogy mifé-
le mechanizmusok révén val6sulhat meg egy Fogolydilem-
mákt61 mentes világ. Egy ilyen világban a vizsgálóbír6
egyáltalán nem állithatná a két rabot ilyen dilemma elé,
vagy ha mégis, akkor a két rab egyszeruen képtelen lenne
Fogolydilemmaként látni a helyzetét. Íme, egy példa:
Merrill Flood, a Fogolydilemma egyik felfedezője egy al-

kalommal intézete egyik titkárnőjének a következő ajánla-
tot tette: vagy ad neki 100 dollárt, vagy ad 150 dollárt, de
ezt csak abban az esetben, ha kolléganőjével elosztják egy-
más között, és az elosztás arányáról sikerül megállapodni-
uk. A másik titkárnőnek Flood nem ajánlott fel külön sem-
miféle pénzt. Flood arra volt kíváncsi, hogy egy ilyen hely-
zetben az 50 dollár pluszpénzt hogyan, milyen elv szerint
osztja el a két titkárnő. Legnagyobb meglepetésére azon-
ban a két titkárnő rövidesen jelentkezett fejenként 75 dol-
lárért, annak ellenére, hogy az első titkárnő minden továb-
bi nélkül kaphatott volna 100 dollárt, ráadásul ehhez még
csak szóba sem kellett volna hoznia a dolgot a másik előtt.
A titkárnők azonban inkább színtisztán kooperatív játék-
nak fogták fel a helyzetet, tökéletesen elkerülve ezzel a
Flood által elképzelt versengést a pluszpénzért.
Akik így gondolkodnak, azok számára Fogolydilemmák
valóban nem léteznek, még ha a vizsgálóbíró meg is pró-
bálja őket ilyen helyzetbe hozni. A logika ugyan kizárja
azt, hogy ha vannak Fogolydilemmák, akkor abban a két
rab kooperáljon, de nem zárja ki azt, hogy a világ olyan le-
gyen, amelyben nincsenek és nem is létezhetnek Fogolydi-
lemmák. Talán szép is lenne egy ilyen világban élni. Ta-
pasztalatból tudjuk azonban, hogy a mi világunkban Fo-
golydilemmák pedig léteznek. Ezért essék róluk szó.
Hétköznapi Fogolydilemmák
Két benzinkút van egymás mellett az úton. Mindkét

benzinkút tulajdonosának minden hónap elején döntenie
kell a következő hónapi árról, és az állam törvényei nem
engedik meg, hogy hónap közben árat változtassanak. A
következő havi árat a hó első napján éjfélkor ki kell írni.
Az egyik kút tulajdonosa éjfél előtt így morfondírozik: a
múlt havi áron volt egy kis nyereségem, de nem túl sok.
Ha a másik kút eltűnne, és az én forgalmam megduplá-

zódna, akkor már hatalmas nyereséget kaszálhatnék, mivel
a kút fenntartásának költségei ettől alig nőnének. Ez akár
egy kis áldozatot is megérne. Mi lenne, ha egy kicsit csök-
kenteném az árat? Ezzel ugyan kevesebbet nyernék egy-
egy liter benzinen, de a forgalmam csaknem megduplá-
zódna, és az bőven megérné.
A kút tulajdonosa bonyolult gazdasági számításokba
kezd, és azt kapja eredményül, hogy ha csökkentené az
árat, és ezzel a másik kút közönségének csak a felét sike-
rülne magához csábítania, akkor a jelenlegi l egységnyi
nyeresége 4 egységnyire nőne. Felmerül azonban benne a
kétely: mi történne, ha a másik kút tulajdonosa is ugyan-
így gondolkodna, és ő is csökkentené az árat. Ebben az
esetben a forgalma semmivel sem nőne! Gondterhelten is-
mét számításokba fog, és kideríti, hogy a csökkentett áron
ugyanilyen forgalom mellett a következő hónapban a kút-
ja nullszaldós lenne. Nem érdemes tehát engednie az ár-
ból. A kétely azonban, ha már egyszer megfogant benne,
tovább dolgozik, és újabb számításokra ösztökéli: mi tör-
ténik akkor, ha ő megtartja a múlt havi, magasabb árat, és
a másik benzinkutas mégis úgy dönt, hogy árat csökkent.
A számítás eredménye lesújtó: oly magasak a fenntartási
költségek, hogy fele forgalom mellett még akkor is erősen
veszteséges lenne a kútja, ha a magasabb áron adja a ben-
zint; a veszteség 3 egység.
Közben közeledik az éjfél, ki kell tennie az új árat, ha
változtatni akar. A biztonság kedvéért elkészíti az új táblát
a csökkentett árral, hogy ha azt látná, hogy a szomszéd
árat csökkent, akkor gyorsan ő is csökkenthessen, elkerü-
lendő a tönkremenéssel felérő 3 egységnyi veszteséget. Ki-
ballag a táblával éjfélkor a kúthoz, és látja, hogy a másik
kutas is gondterhelten ballag a kútja felé, hóna alatt egy kis
táblával. Már épp szólni akarnának egymásnak, amikor lát-
ják, hogy szemben ott áll az állam rettegett ellenőre, aki
azt vizslatja, hogy mi a helyzet az árakkal éjfélkor. Tárgya-
Afogoly dilemmája 53
lásokra nincs idő, azonnal dönteni kell mindkét kutasnak:

kiteszi-e az új táblát az alacsonyabb árral, vagy otthagyja a
régit. A döntő pillanatban, éjfélkor nem látják, mit csinál
éppen a másik: anélkül kell dönteni az új árról, hogy tud-
nák, mit tesz a konkurencia.
A helyzetet most is összefoglalhatjuk egy táblázatban:
A másik kutas
árat csökkent nem csökkent
árat csökkent Q.O ~-3
Az egyik kutas
nem csökkent :.3..4 1. 1
A táblázatból kiolvashatjuk, hogy a helyzet logikája pon-

tosan azonos a Fogolydilemmáéval: bármit is tett a másik
kutas, az egyik mindkét esetben jobban jár az árcsökkentés-
seI. Ha a másik kutas csökkentett, akkor az egyik kutas el-
kerülheti a veszteséget, ha pedig a másik kutas nem csök-
kentett, akkor az egyik megnégyszerezheti a nyereségét.
Ott, éjfélkor tehát a mohóság és a veszteségtől való félelem
egyaránt az árcsökkentés mellett szól, de ha mindketten ezt
teszik, mindketten elvesztik az összes nyereségüket.
Fogolydilemmára vezethet egy egyszeru adásvétel is, fő
leg zugárus tól, ahol nincs garancia arra, hogy holnap is
megtaláljuk egymást. Sok ellenőrzésre nincs idő: én fizet-
hetek hamis pénzzel, ő adhat hamis árut. Ha már egyszer
kezünkben a cucc, akármi is az, jobban járunk, ha hamis
pénzzel fizettünk. Ha már partnerünk kezében a pénz, akár
igazi, akár hamis, jobban jár, ha hamis árut adott. De ha
mindketten így teszünk, akkor senki nem nyer semmit, hol-
ott a tisztességes üzleten mindketten nyerhettünk volna.
Tipikus Fogolydilemma-helyzetet ábrázol Puccini Tosca
cÍIDú operája. Tosca szerelmét, Cavaradossit a korrupt ren-
dőrfőnök, Scarpia halálra ítéli. Scarpiának azonban nagyon
tetszik Tosca, és azt az ajánlatot teszi neki, hogy ha az övé
lesz, akkor cserébe Ő, Scarpia megparancsolja a kivégzőosz

tagnak, hogy vaktölténnyel lőjenek. Tosca kijelenti, hogy
csak akkor kapja meg őt Scarpia, ha visszavonhatatlanul ki-
adta a parancsot a vaktöltény használatára. Tosca azonban
a nem kooperatív megoldást választja: ölelkezés közben le-
szúrja Scarpiát. Nyomban kiderül azonban, hogy Scarpia
sem a kooperatív stratégiát játszotta: parancsa álparancs
volt, eldördül a sortűz, és Cavaradossi holtan rogy össze.
Mi más is történhetne egy operában: konkrét számok nél-
kül is a Fogolydilemma logikája érvényesül.
Tipikusan Fogolydilemmát sejtet a fegyverkezési verseny
logikája is. Két szembenálló hatalom között kialakulhat va-
lamiféle egyensúly úgy is, hogy mindkét fél állig felfegyver-
kezik, de úgy is, hogy mindketten csak aránylag keveset köl-
tenek a fegyverkezésre. Az olcsó egyensúly nyilván mindkét
félnek jobb, mint a drága. A táblázat most így alakul:
A másik hatalom stratégiája
fegyverkezik nem fegyverkezik
Z.2 ~. 1
~ fegyverkezik
(drága egyensúly) (fölény)
l::J.aJRJQm
1.4 ~. 3
stratégiája nem fegyverkezik
(kiszolgáltatottság) (olcsó egyensúly)
A számok most már csak sorrendet jeleznek: l pontot ér

a helyzet legrosszabb lehetséges kimenetele, 4-et a leg-
jobb. A drága egyensúly jobb, mint a kiszolgáltatottság, a
fölény jobb, mint az olcsó egyensúly. Ez az értékrend
ugyan vitatható, és vitatandó is, de kétségtelenül gyakori,
főként ha a fölény könnyen közvetlen gazdasági előnyök
re váltható. A játékelmélet feltételezi, hogy a játékosok
pontosan tisztában vannak saját (legalábbis vélt) érdekeik-
kel, értékrendjükkel. Ezen változtatni nem a játékelmélet
feladata, viszont a játékelmélet éppen tiszta absztraktsága
révén különösen élesen hívhatja fel a figyelmet a változta-
tás szükségességére, például azzal, hogy egyértelműen ki-

derül, amikor egy adott értékrend óhatatlanul Fogolydi-
lemmára vezet, annak összes következményével együtt.
A Fogolydilemma elsősorban a kooperációról szól, annak
nyilvánvaló szükségességéről és sokszor elkerülhetetlen ne-
hézségeiről. Mindegyik példánkban a két stratégia egyike ko-
operatív, a másik nem. Kooperatív a fogoly, ha nem vall, a
benzinkutas, ha nem csökkenti az árat, a hatalom, ha nem
fegyverkezik. Ezzel a viselkedéssel lehetővé válik, hogy ha
mindkét fél hasonlóan gondolkodik, akkor jobb eredmény
születhessen. A nem kooperatív stratégiát versengónek fogjuk
nevezni, bár ez a szó nem mindig fedi a lényeget, Toscára
például nem igazán szerencsés használni ezt a kifejezést.
Többszemélyes Fogolydilemmák
Az iménti példák mutatják, hogy a kooperáció a legtöbb

esetben valamiről való lemondást jelent. így aztán könnyen
találhatja magát az ember Fogolydilemma-helyzetben. A re-
cept a következő: végy egy olyan kísértést, amellyel ha min-
denki él, az katasztrófához vezet. A dolog azonban nem
ennyire egyszerű: az értékrendek speciális elrendeződése is
szükséges ahhoz, hogy egy csapdahelyzet valóban a Fogoly-
dilemma srófjára járjon. Vannak másfajta kemény dilemmák
is, amelyekre a Fogolydilemma tanulságai nem, vagy csak
nagyon pontatlanul alkalmazhatók. A Scientific American
Egymillió dolláros játéka például nem így működik, jóllehet
ott is adott volt egy kísértés, amellyel ha mindenki él, az
semmi jóra nem vezet. A különbséget az okozza, hogy a Fo-
golydilemmában a versengő játékos a kooperatíveknek okoz
kárt, az Egymillió dolláros játékban viszont a versengő játé-
kos csak a többi versengőnek árt, a kooperatíveknek nem.
A többszemélyes Fogolydilemmákat szokás a KiJzlegelók
problémájának is nevezni, és a következő helyzettel model-
lezni.
Egy falunak van egy közös legelője. A faluban tíz gazda

tart tehenet, és mind a tíz tehén jól ellegelészik a közös ré-
ten, szép kövérre meghíznak, és közben nagyjából le is le-
gelik a mezőt. A gazdák szépen gazdagodnak, és idővel
egyik-másik megengedheti magának, hogy két tehenet is
tartson. Amikor az első gazda beküldi a második tehenét a
rétre, még alig érezhető valami változás, legfeljebb egy ár-
nyalattal kevesebb fű jut egy-egy tehénre, és egy picivel ke-
vésbé lesz kövér mindegyik tehén. Amikor a második-har-
madik gazda is beküldi második tehenét, még akkor sem
történik semmi különös baj. A tehenek ugyan érezhetően
szikárabbakká válnak, de még mindegyik jóllakott, egész-
séges. Amikorra azonban a hetedik gazda is eljut oda,
hogy megvegye második tehenét, a tehenek már szemmel
láthatóan mind éheznek, és a tizenhét tehén értéke össze-
sen nem éri el azt a szintet, mint amennyit a tíz kövér te-
hén eleinte ért. Mire mind a tíz gazda eljut oda, hogy két
tehene legyen, minden tehén éhen pusztul. Mindeközben
végig az a helyzet, hogy két tehén többet ér, mint egy,
úgyhogy végig mindenkinek érdemes megvennie a máso-
dik tehenét, mindaddig, núg mind éhen nem hal.
A helyzet leírásából sejthető, hogy ez a játék a Fogolydi-
lemma logikája szerint működik, de legyünk óvatosak:
nem mind Fogolydilemma, ami társadalmi csapda. Nézzük
meg a játék táblázatát, és valóban győződjünk meg arról,
hogy ez a csapda tényleg ugyanerre a srófra jár:
A többség
vesz nem vesz

második tehenet második tehenet
2.. 2 !. 1
veszek második
tehenet van két nagyon van két eléggé
sovány tehenem kövér tehenem
tn
.1.4 ~. 3
nem veszek
második tehenet van egy szem van egy szép
sovány tehenem kövér tehenem
Ebben a táblázatban is csak az eredmények kedvezőségi

sorrendjét jeleztük: a legjobb eset 4 pontot kap, a legrosszabb
l -et. A táblázat második számai azt jelzik, hogy a többiek az
adott helyzetben mennyire járnak jól átiagosan. A játék telje-
sen egzakt elemzéséhez sokkal bonyolultabb táblázatot kelle-
ne készíteni, amelyben minden egyes gazda esetében figye-
lembe vesszük, hogy kooperál-e vagy verseng. Ennek a nagy
táblázatnak a tartalmát azonban jól összefoglalja a mienk,
ahol csak egy gazda viselkedését emeltük ki külön. A táblázat-
ban szereplő számok pontosan megegyeznek a fegyverkezési
verseny táblázatában szereplő számokkal, tehát az alaphelyzet
logikája valóban a Fogolydilemmáét követi. Ez a táblázat
mindaddig érvényes, amíg az összes tehén éhen nem halt.
Amikor ez bekövetkezik, akkor a táblázat számai már nem így
alakulnak, de addigra már késő felismerni, hogy valójában
nem történt más, csak működött a Fogolydilemma.
Többszemélyes Fogolydilemmára jellegzetes példa a pá-
nikhelyzet, például amikor tűz üt ki egy helyiségben, ahol
sokan vannak. Ennek egy speciális, jól áttekinthető esete,
amikor a helyiség ajtaja befelé nyílik. ilyenkor a kooperatív
viselkedés az lenne, ha mindenki tenne két-három lépést
visszafelé. így könnyen ki lehetne nyitni az ajtót, és min-
denki megmenekülhetne. Általában nem ez történik, ha-
nem a legtöbben egyenesen az ajtó felé rontanak, és így az
emberek agyonnyomják egymást.
Sokmenetes Fogolydilemmák
A Fogolydilemma alapsztorija azért különösen éles hely-

zet, mert csak egyetlenegy választási lehetőségem van,
amellyel minden eldől. Ha a két bűntárs egyikeként egyszer
nem kooperáltam, és a partner elkövette azt a baklövést,
hogy kooperálni próbált, akkor tíz évig biztosan nem fogja
ezt a szememre hányni. Ha pedig ő sem kooperált, nincs
mit a szememre vetnie, amikor öt év múlva szabadulunk.
Más a helyzet akkor, ha ugyanazzal a partnerrel várható-

an még sokszor kerülünk hasonló helyzetbe. ilyenkor szá-
mot kell vetnünk azzal is, hogy ha egyszer nem kooperál-
tunk, akkor örök versengésre ítéltük magunkat, mert az a
partner, akit egyszer átvertünk, aligha fog legközelebb bíz-
ni bennünk, és esze ágában sem lesz azt a gondolatmene-
tet követnie, amely a kölcsönös kooperációhoz vezet.
Sokmenetes Fogolydilemma például a két benzinkutas
esete, hiszen a következő hónap első napján ismét ugyan-
ezzel a dilemmával fognak találkozni, hacsak az, aki egyol-
dalúan kooperált, közben tönkre nem megy. Sokmenetes
Fogolydilemma áll elő akkor is, ha szárazság idején locso-
lási tilalmat rendelnek el. ilyenkor a kooperatív magatartás
a tilalom betartása, a versengő magatartás pedig az, ha va-
laki titokban mégis meglocsolja a kertjét, ezzel egyéni előnyt
szerez, kockáztatva akár az egész közösség ivóvíz-ellátását
is. A legtöbb környezetszennyezési csapda is ugyanezt a lo-
gikát követi.
A sokmenetes helyzetben az a logika, amely egyértelmű
en a versengésre vezetett, nem teljes, mivel csak az első já-
tékkal számol. Ha a játék több fordulóból áll, akkor nem
csak az a két tiszta stratégia létezik, hogy kooperál ok vagy
versengek, hanem bonyolult hosszútávú stratégiák is ren-
delkezésre állnak. Például egy lehetséges stratégia az, hogy
először kooperálok, de ha az ellenfelem nem viszonozza
ezt, akkor soha többé. Egy másik lehetséges stratégia az,
hogy én mindig kooperálok, hátha ezzel előbb-utóbb jobb
belátásra tudom bírni az ellenfelemet. Vagy kooperálhatok
minden második esetben, fuggetlenül attól, mit tesz a
partner. A lehetőségek száma végtelen.
Fogolydilemma-helyzetek nemcsak emberi interakciók-
ban alakulhatnak ki. A tüskés pikók például érdekesen vi-
selkednek, ha egy nagy hal közeledik. Nem tudhatják elő
re, hogy a nagy hal meg akarja-e őket enni. Egyszerű len-
ne minden nagy hal elől elmenekülni, de akkor csupa me-
nekülésből állna az életük, és nemigen jutna idejük egyéb
fontos élettevékenységeikre. Másrészt a fatalista megoldás,

hogy majd meglátjuk, mit akar a nagy hal, szintén túl ve-
szélyes számukra, mivel akkor a váratlan támadásnak az
egész pikóraj áldozatul eshet. Ezért a pikók a következőt
csinálják. Egy kisebb csapat tüskés pikó kimegy a nagy hal
elé. Ez a felderítő csapat fokozatosan megközelíti a nagy
halat: a felderítők úsznak néhány centimétert a nagy hal fe-
lé, majd megállnak, azután kicsit tovább úsznak, és így to-
vább. Ha már annyira megközelítették a nagy halat, hogy
az könnyedén elkaphatná őket, és még mindig nem törté-
nik semmi, akkor visszamennek a társaikhoz, és nyugodtan
folytatják tovább a mindennapi tevékenységüket. Ha a
nagy hal elkap egy pikó t a felderítő csapatból, akkor a töb-
bi felderítő fejvesztve menekülni kezd, hogy riassza az ott-
hon maradtakat.
A Fogolydilemma-helyzet a felderítő csapatban jön létre.
A csapatból egy-egy pikó megteheti, hogy kiválik és vissza-
fordul. Aki visszafordul, az egyénileg biztonságba kerül, de
ha mindenki visszafordul, akkor az összes pikó áldozatul es-
het, köztük a dezertált felderítők és leszármazottj aik is. Ha
a felderítő csapat többi tagja nem fordul vissza, akkor a ma-
radék felderítők mindegyike a korábbinál veszélyesebb hely-
zetbe kerül, mert nő az esélye annak, hogy éppen ő essen
áldozatul, ha kiderül, hogy a nagy hal mégiscsak pikóevő.
A helyzet logikája pontosan megfelel a közlegelők problé-
májának. Arra, hogy a tüskés pikók milyen stratégiát alkal-
maznak ebben helyzetben, hamarosan visszatérünk.
Axelrod versenyei
Robert Axelrod amerikai politológus azzal a kérdéssel

foglalkozott, hogy elvileg létrejöhet-e kooperáció egy
olyan világban, ahol mindenkit csak a saját érdeke vezérel.
1979-ben Axelrod egy versenyre hívott fel sok ismert tu-
dóst, köztük olyanokat, akik korábban már jelentettek
meg publikációkat a Fogolydilemmáról. A verseny lényege

az volt, hogy mindenki, aki játszani akar, küldje el neki azt
a stratégiát, amelyet a legjobbnak lát a többmenetes Fo-
golydilemma-helyzet megoldására. Axelrod a stratégiát egy
számítógépprogram formájában kérte. A beérkezett prog-
ramokat körmérkőzéses alapon versenyeztette: mindegyik
program játszott egy-egy kétszázmenetes Fogolydilemma-
sorozatot mindegyik másikkal. A 200 menet mindegyiké-
ben a következő táblázat szerint kaptak a programok pon-
tokat:
Másik program
kooperál verseng
Egyik oroaram
kooperál
~
verseng
~
A körmérkőzés győztese az a program, amelyik összessé-
gében a legtöbb pontot szerzi. Axelrod azt nem mondta
meg előre, hogy pontosan hány menetet fognak a progra-
mok játszani egymással, hogy még az utolsó menetben is
a többmenetes Fogolydilemma logikája legyen érvényes.
Axelrod versenyére 14 program érkezett, az egészen
egyszeruektől kezdve az egészen bonyolultakig. Ezek vet-
tek tehát részt a körmérkőzésen, kiegészítve egy tizenötö-
dikkel, amely mindig teljesen véletlenszeruen kooperált
vagy versengett. A győztes program az ismert amerikai
szociálpszichológus, Anatol Rapoport pályázata lett. Ez a
program volt az összes versenyző közül a legegyszerubb.
Mindössze ennyi ből állt:
l. Az első lépésben kooperál.

2. Ezután azt lépi, amit partnere az előző menetben lépett.
Rapoport Tit for Tat névre keresztelte programját. Talán

magyarul nevezhetnénk így: "szemet szemért" vagy "köl-

csönkenyér visszajár", de mindkettőt kicsit félrevezetőnek
érzem. Ezért ezt a stratégiát én is egyszeruen TFT-nek fo-
gom nevezni, ugyanúgy, ahogyan az angol szakirodalom-
ban elterjedt.
Mi lehet ebben az arcpirítóan egyszeru stratégiában olyan
zseniális, hogy halomra verte a legjobb szakértők bonyo-
lultabbnál bonyolultabb programjait? Pedig ezek némelyi-
ke a mesterséges intelligencia valóságos gyöngyszemeként,
bonyolult fogalomrendszerrel próbálta kiismerni az ellen-
feleit.
A programok "személyiségvonásai"
Axelrodnak a versenyre beérkezett programok vizsgála-

távallehetősége nyílt arra, hogy korábban sohasem látott
módon elemezzen pszichológiai fogalmakat. Az emberrel
ellentétben, itt mindegyik programról pontosan lehetett
tudni, hogyan működik. Egzaktul meg lehetett tehát vizs-
gálni, hogy egy-egy pszichológiai fogalomnak melyik prog-
ram mennyire tesz eleget, feltéve, hogy a pszichológiai fo-
galom eléggé pontosan definiált. Ezután meg lehetett néz-
ni, hogy azok a programok, amelyek az így talált "szemé-
lyiségvonásokkal" rendelkeznek, mennyire voltak eredmé-
nyesek a versenyben. Melyek azok a személyiségvonások,
amelyek segítenek helytállni a sorozatos Fogolydilemma-
helyzetekben?
Axelrodnak két olyan fogalmat sikerült találnia, amelyek
hordozói egyértelműen a legjobb programoknak bizo-
nyultak. Az egyik a barátságosság volt. Ezt a fogalmat
Axelrod úgy definiálta, hogy barátságosnak számít az a
program, amelyik sohasem kezdeményez versengést. Ez
nem azt jelenti, hogy egy barátságos program sohasem
verseng, de sohasem teszi elsőként. A másik ilyen fogalom
a megbocsátás volt. Megbocsátónak tekintett Axelrod egy
62 A moralitás játékA';
programot akkor, ha az ellenfele "ballépését" követően

hajlandó volt visszatérni a kooperálásra, azaz nem volt ha-
ragtartó. A mezőny első felében végzett programok szinte
mind rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal, a mezőny
második felében végzett programok közül viszont egyik
sem. A győztes TFT-stratégia mindkét tulajdonsággal ren-
delkezik.
Axelrod következő lépése az volt, hogy megpróbált
olyan stratégiákat gyártani, amelyek megnyerhették volna
a versenyt. Három ilyet sikerült konstruálnia, közülük az
egyik sem barátságos nem volt, sem megbocsátó. De az a
stratégia is nyert volna, amelyik az ellenfél versengő lépé-
sére még nem válaszol azonnal versengéssel, csak két egy-
másutánira, és ezen kívül ugyanúgy működik, mint a TFT.
A kapott eredmények tehát kétfelől is megerősítésre szo-
rulnak: egyrészt kérdésessé vált, hogy valóban ez a két tu-
lajdonság kedvez-e legjobban a túlélésnek a sorozatos Fo-
golydilemma-helyzetben, másrészt elképzelhető, hogy ér-
demes még a TFT-nél is "megbocsátóbbnak" lenni.
Ezek után 1982-ben Axelrod kiírt egy második versenyt
is. A versenyzők mind tudták az első pályázat eredményét,
és ismerték Axelrod elemzéseit. Izgalmas verseny ígérke-
zett: mindenki tudja, hogy érdemes barátságosnak és meg-
bocsátónak lenni, de ezt, éppen a Fogolydilemma logikája
miatt, nagyon is kihasználhatja egy nem ilyen program. De
ezt is mindenki tudja ...
A második versenyre 62 program érkezett, 6 országból,
legalább 8 különféle tudományág képviselőitől. Szerepel-
tek mindazok a programok is, amelyek az első versenyt
megnyerhették volna, ha ott pályán lettek volna.
Anatol Rapoport ismét a TFT programot küldte be, és
ismét nyert vele! A TFT-nél kétszerte barátságosabb prog-
ram huszonnegyedik lett; az a nem barátságos program
pedig, amelyik szintén nyert volna az első versenyen, most
a mezőny második felében végzett.
Rapoport szociálpszichológiai intuíciója kiválóan műkö-
dött. A második versenyben semmi garancia nem volt ar-

ra, hogy a TFT ismét nyerő lesz, és a többi tudományág
képviselőinek intuíciója nem is ezt súgta. Az, hogy egy
stratégia mennyire eredményes, erősen fugg attól, hogy
mik a többi konkurens stratégiák. A TFT például soha
egyetlen páros meccset nem nyer meg, hiszen mindig őt
zsákmányolják ki először, az ellenfél versengéseit pedig
mindig azonnal megbocsátja, mihelyt az visszatér a koope-
rálásra.
Axelrod, immár a 62 program ismeretében ismét meg-
vizsgálta a programok személyiségvonásait. A barátságos-
ság és a megbocsátás ismét tarolt: az első tizenöt helyezett-
ből 14 ilyen volt, holott az összes prograrnnak a fele sem
volt ilyen. Axelrod ezenkívül még három olyan személyi-
ségvonást talált, amelynek hordozói nagyrészt az elsők kö-
zött végeztek. A harmadik ilyen tulajdonság a provokálha-
tóság, ami azt jelenti, hogy amennyiben az ellenfél verseng,
azt a program nagy eséllyel viszonozza. A negyedik, a jó
eredményhez hasznos tulajdonság az, ha a program vála-
sza nagymértékben fugg az ellenfél stratégiájától, azaz a
reakcióképesség. Az ötödik jó eséllyel eredményességre ve-
zető tulajdonság a kiismerhetóség. Ezt Axelrod egyszerűen
a program hosszával mérte, és bár aszámítástudomány
sokkal komplexebb és kifejezőbb mérőszámokat is ismer
egy program bonyolultságának meghatározására, a kívánt
célra ez az egyszerű mérték tökéletesen megfelelt.
A TFT -stratégia mind az öt eredményesnek bizonyult
tulajdonságot hordozza, szinte a lehető legnagyobb mér-
tékben. Mégis, ennek az öt tulajdonságnak ez a szinte
vegytiszta kimutatása fontos eredmény, mert a TFT egy-
szerűsége ellenére még végtelen sok másféle tulajdonságot
is hordoz, amelyek viszont nem kedveznek különösebben
a sorozatos Fogolydilemma-helyzetekben való helytállás-
nak (igaz, nem is ártanak). Azt, hogy éppen ez az öt tulaj-
donság a legfontosabb, nem a TFT bizonyította, hanem a
sok egyéb program. A TFT sikerének titka valószínűleg
éppen az volt, hogy ezt az öt tulajdonságot ilyen rendkí-

vüli mértékben egybe tudta olvasztani. Ezekre mondhatja
ugyan valaki, hogy maguktól értetődőek, de Axelrod sok
más, intuitíve hasonlóan kooperatívnak látszó személyiség-
vonást is megvizsgált, amelyek viszont az élen végzett
programok közül sokból hiányoztak, és a hátul végzett
programok közül sokban megvoltak, tehát mégsem tekint-
hetők a kooperativitás tényleges hordozóinak.
Anatol Rapoport, akit joggal tisztelhetünk nemcsak a két
győzelméért, hanem bátorságáért is, hogy másodszor is
mert hallgatni szociálpszichológusi intuíciójára, és beküld-
te ugyanazt a bosszantóan egyszerű stratégiát, óva int at-
tól, hogy túlértékeljük a TFT -t. Szerinte a TFT néha túl
vehemensen reagál az őt ért sérelemre; sok olyan szociál-
pszichológiai helyzet van, amikor a TFT túl keménynek
bizonyul azzal, hogy mindig azonnal bosszút áll. Például
könnyen előfordulhat, hogy egy ártadan "félrelépés" után
az ellenfelek reménytelenül benneragadnak a versengés-
ben. Ezen csak az segíthet, ha a játékosok néha egy-egy
"soron kívüli" megbocsátást is beiktatnak a stratégiájukba.
Elvileg könnyű a TFT -t javítani: elég, ha csak annyit te-
szünk, hogy írunk egy olyan programot, amely általában
TFT-t játszik, de közben folyamatosan vizsgálja, hogy az
ellenfele reagál-e egyáltalán az ő lépéseire. Ha az ellenfél
nem reagál (például teljesen véledenszeruen kooperál vagy
verseng), akkor programunk elkezd állandóan versengeni,
ugyanis egy ilyen ellenféllel szemben ez a legeredménye-
sebb stratégia. Jó néhány ilyenfajta program szerepelt a
versenyben, és nem értek el jó helyezést. Ezek a progra-
mok persze se nem barátságosak (nem reagáló ellenfél el-
len hajlandók ők kezdeményezni a versengést), se nem ki-
ismerhetőek (sokáig TFT-nek látszanak). Mostani ismere-
teink szerint már nem meglepő, hogy nem voltak sikere-
sek, mégis furcsa, hogy ez a fajta igen rafinált intelligencia
ilyen kevéssé hatékony. Ú gy tűnik, az Axelrod által talált
öt egyszeru és nem is túlzottan intellektuális tulajdonság
eredményesebb egy Fogolydilemmákkal telített világban,

mint a számító ész.
Axelrod eredményeinek fő tanulsága az, hogy elvileg
nem lehetetlen, hogy egy tisztán önző környezetben kiala-
kulhasson stabil kooperáció. (Miután a programok kifeje-
zetten azért készültek, hogy nyerjenek, nyilván tisztán ön-
ző szándék vezérelhette csak őket, nem valamiféle altruiz-
mus vagy bonyolult erkölcsi elvek.) Ha egy társas élőlény
ben megjelenik a TFT génje (vagy legalábbis a talált öt
személyiségvonás, beleértve a provokálhatóságot is!), ak-
kor ez a társas lény képes lehet stabil kooperáció kialakítá-
sára akkor is, ha céljai amúgy színtisztán önzőek.
A tüskés pikók TFT-je
A tüskés pikók felderítőcsapata fokozatosan közelíti meg

a nagy halat. Talán azért alakult ez így ki, hogy a csapat
Fogolydilemma-helyzete sokmenetes játék legyen, ne egy-
menetes, mert az egylövetű Fogolydilemma-helyzetben
sokkal nehezebb a kooperáció kialakulása; ott Axelrod ered-
ményei nem érvényesek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a
felderítő csapatban általában a kooperáció uralkodik, nem-
igen fordul elő, hogy valaki versengeni kezdjen, és vissza-
forduljon. Kérdés, hogy miként alakították ki a tüskés pikók
ezt a kooperációt ebben a nyilvánvalóan Fogolydilemma-
helyzetben: úgy-e, hogy ismerik a TFT -t vagy valahogyan
másként?
Manfred Milinski német etológus szellemes kísérletet ter-
vezett ennek a kérdésnek az eldöntésére. Egy tégla alakú
akváriumban egy pikót helyezett el, amely az akvárium
egyik végében úszkált. Az akvárium másik végéhez egy má-
sik akváriumot tett, amelyben egy nagy hal úszkált. A pikó
társát úgy szimulálta, hogy az akvárium hosszú oldala mel-
lé egy tükröt helyezett el. A pikó nak fogalma sem volt ar-
ról, hogy a vélt társa a saját tükörképe, és elindult a nagy hal
felé felderíteni. Az első lépésben tehát kooperatívan kez-

dett, ahogy a TFT előírja. A tükör miatt természetesen ve-
le indult a "társa" is. Eddig azt a helyzetet modellezi a kí-
sérlet, amikor a társ kooperál. A tükör azonban mozgatha-
tó volt, és a kísérletező biológus időnként elmozdította 45
fokkal. Ilyenkor ha a pikó a nagy hal felé mozdult, azt lát-
ta, hogy a társa visszafelé megy, azaz nem kooperál. Ekkor
a pikó is a következő lépésben visszafelé mozdult. A tükör
állításával ismét szabályozható volt, hogy a társ most a nagy
hal felé mozduljon (ez akkor történt, ha a tükör elforgatva
maradt), vagy visszafelé (ez látszott akkor, ha a tükröt
visszaállították párhuzamosra). A tüskés pikó meglehetősen
nagy pontossággal követte a TFT-stratégiát, bár kivételek
előfordultak: volt, hogy a pikó a társ "árulása" ellenére, nagy
óvatosan egyedül is elment felderíteni a nagy halat, ahogy
ezt néha akkor is megteszi, ha egyedül van, amikor meglát-
ja a potenciális veszélyt.
Pszichológiai kísérletek a Fogolydilemmára
Szinte hihetetlen, mennyi fontos pszichológiai fogalom

modellezhető egy olyan egyszerű képlettel, mint a Fogoly-
dilemma. A közösségi és az egyéni érdek konfliktusa, a bi-
zalom és az árulás, a mohóság és a félelem, a bosszú és a
megbocsátás motívumai mind szinte vegytisztán értelmez-
hetők benne. Nem csoda, hogy a kísérletező szociálpszi-
chológusok úgy vetették rá magukat, mint a genetikusok a
gyümölcslégyre (amelynek génállományát sikerült ponto-
san feltérképezni, és amelynek tulajdonságai még eléggé
egyszerűek almoz, hogy jól elkülöníthetőek legyenek, de
már eléggé bonyolultak ahhoz, hogy általánosítható kö-
vetkeztetéseket lehessen belőlük levonni).
Különböző szaklapokban jóval több, mint ezer cikk je-
lent meg a Fogolydilemmával kapcsolatos kísérleti ered-
ményekről. Szinte lehetetlen ezek összes részletét áttekin-
teni, ráadásul az eredmények gyakran ellentmondanak

egymásnak. A kísérleti feltételek erősen különböztek a la-
boratóriumok között. Volt, ahol zsetonba, dicsőségbe,
volt ahol viszonylag jelentős összegbe játszottak a kísérle-
ti személyek. Az eredmények igencsak eltértek egymástól,
ami a jelenségek bonyolultsága mellett azzal is magyaráz-
ható, hogy a kísérleti feltételek különböztek egymástól.
Mégis, a sok kísérletből kirajzolódni látszik néhány általá-
nos tanulság.
A Fogolydilemma-kísérletekben sokféle kísérleti változó
variálásávallehetett megfigyelni a kísérleti személyek vála-
szait. A kutatók szabadon variálhatták például a táblázat
értékeit, így azt, hogy mekkora a különbség a közös opti-
mum és a közös veszteség között, mekkora a kísértés a ver-
sengésre (azaz mekkora annak a nyeresége, aki egy koope-
ráló ellenféllel szemben verseng), illetve hogy mekkora a
"balek" vesztesége (azaz mennyit veszít, aki versengő el-
lenféllel próbál kooperálni). Általában a józan ésszel elvár-
ható eredmények jöttek ki. Ha a kísértés értékét növelték,
a kooperatív válaszok száma csökkent, és nagyjából ugyan-
ilyen arányban csökkent a kooperatív válaszok aránya ak-
kor is, ha a balek vesztesége nőtt. Eszerint abban, hogy
egy Fogolydilemma-helyzetben az emberek hajlamosak a
versengő stratégiát választani, körülbelül egyforma arány-
ban játszik szerepet a mohóság és a társ árulásától való fé-
lelem (azaz a bizalmatlanság).
A kutatók a társsal való kommunikáció lehetőségeit is va-
riálták. Minden kommunikációs lehetőség bár kis mérték-
ben, de növelte a kooperatív válasz esélyét. Ha a partnerek
megvitathatták egymással a játék jellegét, a teendőket, sőt
akár egyezségre is juthattak, akkor is csak viszonylag kev~s
sé (példáuI40%-róISO%-ra) nőtt a kooperatív válaszok ará-
nya. (Az egyezségek persze semmilyen módon nem voltak
kötelező erejűek: mindenkinek a cella magányában kellett
végül döntenie, hogy kooperál-e vagy verseng.) A kom-
munikáció során nemcsak az tudatosodott a játékosokban,
hogy mi a közös érdekük, hanem óhatatlanul elmélyült

bennük a kísértés és a kiszolgáltatottság átérzése is.
A kutatók vizsgálták a játékosok személyiségének hatását
is. Ezen a területen születtek a legellentmondásosabb ered-
mények. Egyes kutatók határozott tendenciákat találtak
arra, hogy bizonyos személyiségvonások (főleg azok, ame-
lyek az Axelrod által találtakhoz hasonlítan ak) növelik a
kooperáció valószínűségét, mások ilyen összefuggést nem
találtak. Összeszokott csoportokkal játszott Fogolydilem-
mák esetén néha azt tapasztalták, hogy a játék során a já-
tékosok valamelyest leképezik a csoporton belüli dominan-
ciaviszonyokat: akik a csoportban vezető szerepet játszanak,
azok inkább versengenek, az alárendelte b b helyzetben le-
vők pedig inkább kooperálnak, így az előbbiek szinte "ki-
zsákmányolják" az utóbbiakat.
Viszonylag stabil nemi küló"nbségek is mutatkoztak. A fér-
fiak ebben a játékban inkább hajlandóak voltak kooperál-
ni, mint a nők. Egy klasszikus sokmenetes Fogolydilem-
ma-kísérletben például a férfi párok közel 60%- ban koope-
ráltak, a női párok kevesebb, mint 35%- ban. A vegyes pá-
rok 50% körüli kooperatív válaszarányt produkáltak, de eb-
ben az esetben nem volt különbség a férfi és női játékosok
kooperációs arányai között, tehát körülbelül ugyanannyi-
szor kooperált a férfi játékos és versengett a női , mint for-
dítva. Ez az eredmény különösen érdekes, ha összevetjük
azzal, hogya Dollárárverés-játékban viszont inkább a nők
bizonyultak kooperatívebbnek, ők mentek bele kevésbé a
licitálási spirál ba. A nemi különbségekre kapott eredmé-
nyek értékelése máig is vitatott. Voltak, akik olyan tenden-
ciákat találtak, hogy a nemi különbségek fuggenek attól is,
hogy férfi vagy nő a kísérletvezető. Női kísérletvezető ese-
tén a nemi különbségek csökkentek. Nőttek a nemi kü-
lönbségek, ha a balek veszteségét nagyobbra vették a ku-
tatók. Ez arra is utalhat, hogy a Fogolydilemma esetében
a nők a versengést inkább óvatos stratégiaként fogták fel ,
amellyel a legnagyobb bajt biztosan elkerülhetik.
Az egymenetes Fogolydilemmákban a kooperáció az ese-

tek körülbelül 40%-ában fordult elő (összevonva a legkü-
1önbözőbb kísérleti feltételekkel végzett vizsgálatok adata-
it). Ízlés dolga, hogy ezt valaki soknak vagy kevésnek te-
kinti: ez a szám interpretálható úgy is, hogy a kooperáció
szerencsére nem nagyon ritka madár még akkor sem, ha a
logika mást diktál, és úgy is, hogy siralmasan kevesen alkal-
mazkodnak a közös érdekhez.
Azt gondolhatnánk, hogy a sokmenetes Fogolydilemmák-
ban a kooperálás hosszabb távon lényegesen gyakoribbá
válik. Axelrod költői szavaival, ilyenkor "a jövő előrevetíti
árnyékát". A lehetőségek sokkal árnyaltabbak, van mód
bosszúra, de a jóindulat kimutatás<Íra is. A sokmenetes kí-
sérletekben valóban nőtt összességében a kooperálások
aránya, de szinte sohasem nőtt 60% fölé. Gyakori végkifej-
let volt a "bennragadás a versengésben", amikor is egy idő
után mindkét játékos stabilan versengett.
A sokmenetes játékokban a TFT -stratégia gyakran meg-
jelent, de sohasem teljesen tiszta formában. Ez talán jó is,
mert amit a TFT-stratégia előnyeiről korábban elmond-
tunk, az csak akkor érvényes, ha elejétől fogva tökéletesen
tisztán játsszák. Ha például éppen egy kölcsönös versengés
után határozzák el a játékosok, hogy ezentúl tisztán TFT-t
játszanak, az éppen azt eredményezi, hogy bennragadnak
a versengésben, és ilyenkor csakis a soron kívüli megbocsá-
tás segíthet.
Bár a tüskés pikók sem tökéletesen tisztán játszották a
TFT-t, mégis igen magas fokú kooperációt értek el. A tüs-
kés pikók nemcsak a Dollárárverésben, hanem a Fogolydi-
lemmában is sokkal ésszerűbb viselkedésre voltak képesek,
mint az emberek.
A helyzet megfogalmazásának jelentősége
A szociálpszichológusok főként abból a célból végeztek

Fogolydilemma-kísérleteket, hogy kiderítsék, hogyan lehet
az embereket a legeredményesebben kooperációra késztet-
ni. A kísérleti feltételek számtalan variációja közülleghaté-
konyabbnak a helyzet ravasz átfogalmazása bizonyult. A
Fogolydilemma például így is megfogalmazható:
Mindkét játékos a következő instrukciót kapja: "Ha az
egyik gombot nyomod meg, azaz kooperálsz, akkor ezzel
a partnerednek adsz 2 egységet, magadnak l-et. Ha a má-
sik gombot nyomod meg, azzal magadnak 2 egységet
adsz, a partnerednek pedig nullát. Apartnered lehetőségei
is ugyanezek." Ezt foglalja össze a baloldali táblázat. A
jobboldali táblázat az eredeti Fogolydilemma táblázata, de
itt a számok már csak az egyes lehetőségek kedvezőségé
nek sorrendjét fejezik ki: 4 pontot ér a legjobb eredmény,
l-et a legrosszabb. Ez a táblázat azonos azzal, amit az 54.
oldalon, a fegyverkezési verseny kapcsán láttunk.
Másik
Magadnak A másiknak K v
Kooperáció 2 K la,311.4
~
Versengés 2 o V I 1. 1 I Z.2
Mostani játékunk logikája egészen pontosan megegyezik a

Fogolydilemmával, ha a jobboldali táblázat számait is egysze-
ruen csak konkrét pontértékeknek tekin~ük. Például ha az
egyik játékos kooperál, a másik pedig verseng, akkor az egyik
játékos magának ad l pontot, a másiknak pedig kettőt; a má-
sik játékos pedig magának ad két pontot, a társának pedig
nullát. Összességében tehát az egyik játékos l pontot kap, a
másik pedig 4-et, akárcsak a jobboldali táblázatban. Könnyen
átlátható, hogy a többi esetben is hasoruó a helyzet.
A Fogolydilemmának ez az átfogalmazása egészen más-

képp láttatja pontosan ugyanazt a játékot. Azt is mondhat-
juk, hogy a két játék logikailag izomorf, azaz a logika szem-
pontjából nem különböztethető meg, mivel ha egy logikus
gondolatmenet az egyik játékban kooperálásra (vagy ver-
sengésre) vezet, akkor szükségképpen a másik játékban is
arra fog vezetni. Attól azonban, hogy a két játék a logika
eszközeivel nem különböztethető meg egymástól, pszi-
chológiailag még lehet erősen különböző; előfordulhat,
hogy az egyik lényegesen több kooperatív választ vált ki az
emberekből, mint a másik.
A következő táblázat is ugyanennek a játéknak egy vál-
tozata:
Magadnak A másiknak
Kooperáció o 3
Versengés
Könnyen utánaszámolhatunk, hogy ez a játék is pontosan

ugyanannak a Fogolydilernma-helyzetnek egy másik meg-
fogalmazása. Ez is logikailag izomorf a Fogolydilemmával.
A pszichológiai kísérleti eredmények azt mutatták, hogy
a játéknak ez a legutóbbi formája lényegesen több koope-
ratív választ vált ki a játékosokból, mint a Fogolydilemma
eredeti megfogalmazása, az előbbi (baloldali) táblázat sze-
rinti változat viszont kevesebbet. Az eredmények értelme-
zése ismét ízlés dolga. Valószínű, hogy a legutóbbi táblá-
zat azért olyan hatékonya kooperáció elősegítésében,
mert ez a forma világítja meg igazán élesen azt, hogy csak-
is akkor nyerhe tünk sokat, ha azt a másik adja, azaz ha a
másik kooperál. Úgy tűnik, ez a helyzetnek az a változata,
amikor a játékosok a legnehezebben találnak kibúvót az
alól, hogy kooperáljanak.
4. AZ ARANYSZABÁLY
Ha ketten mást csinálnak,

az lehet 1tgyanaz.
,;.
Nem megnyugtató a világ, amiben élünk. Még egy olyan

egyszeru csapdára sem sikerült megnyugtató megoldást ta-
lálnunk, mint a Fogolydilemma. A helyzetnek az előző fe-
jezet végén bemutatott átfogalmazása lehet szellemes, okos,
talán időnként eredményes is, de a Fogolydilemma méreg-
fogát nem húzza ki igazán. Az árulás, a versengés lehető
sége továbbra is benne van a pakliban, lépten-nyomon szá-
molni kell vele.
A logika nemhogy nem segített abban, hogy a Fogolydi-
lemmára elfogadható megoldást találjunk, hanem kifeje-
zetten rossz megoldásra, a kooperáció tagadására vezetett.
Az egyetlen reménysugár az maradt, hogy rádöbbenhet-
Az Aranyszabály 73
tünk: a logika ugyan kizárja a kooperációt akkor, ha a vi-

lágban léteznek Fogolydilemma-helyzetek, de nem zárja ki
azt, hogy a világ olyan legyen, ahol ilyen szituációk egysze-
rűen nem fordulhatnak elő. Ezt a logikai lehetőséget az
előző fejezet gondolatmenete nyitva hagyta, de továbbra is
kérdés, hogy miféle tényleges mechanizmusok tehetnék a
világot Fogolydilemma-mentessé.
A legkézenfekvőbb megoldás egy ilyen világ elérésére az
lenne, ha az a racionalitás univerzalitására építő gondolat-
menet, amely a kooperáció szükségességére vezetett, kény-
szerítő erővel működhetne mindenkiben. Ez a gondolat-
menet azonban sajnos nem működhet tökéletes általános-
ságban, mert egy logikai rendszerben nem szerepelhet
olyan szabály, amely magáról az alkalmazott rendszerről
szól. A logikai kutatások kimutatták, hogy ilyesfajta szabá-
lyok magát a logikát tennék működésképtelenné.
Talán nem is lenne a logika feladása túl nagy ár egy meg-
nyugtatóbb világért, ha ez a világ amellett, hogy a Fogoly-
dilemmát kiküszöböli, megtartaná az emberi értelem egyéb
hasznos vívmányait, csakhogy ez nagyon nehezen képzelhe-
tő el a matematika, a természettudományok, sőt a bölcsele-
ti tudományok többségének is alapját képező logika nélkül.
Szerencsére enyhébb, a logikával még összeférő elvek is
lehetővé teszik, hogy a világból száműződjék a Fogolydi-
lemma, minden kínos következményével együtt. A legré-
gebbi ismert ilyen elv az i. e. 500 körül élt kínai bölcs,
Konfucius Aranyszabálya, amelynek változatai Platón,
Arisztotelész, Seneca műveiben is megjelennek, és amelyet
Jézus így fogalmaz meg: "Amit akartok, hogy veletek te-
gyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
Ha ez a szabály mélyen beleivódna minden ember gon-
dolatvilágába, olyannyira, hogy másképpen senki sem len-
ne képes gondolkodni, akkor mindenki, aki a Fogolydi-
lemma-helyzettel találkozik, így gondolkodna: "Én azt
szeretném, hogy velem azt tegyék, amitől lehetőségem van
akár az azonnali szabadulásra is, mert az nekem jó. Tehát
én azt a megoldást választom, amely másoknak lehet6vé

teszi ezt. Ezért kooperál ok, nem vallok.» De ha emellett
még a logika hagyományos rendszerét is meg akarjuk tar-
tani, akkor továbbra is fennáll a korábbi ellentmondás, hi-
szen az a gondolatmenet is érvényben marad, amely a ver-
sengésre vezetett.
Az Aranyszabály és a logika
Az a tény, hogy a Fogolydilemmát kétféle, egymásnak

ellentmondó módon tudtuk megoldani, logikailag ezt je-
lenti: vagy nem tekinthető logikusnak az Aranyszabály t
használó gondolatmenet, vagy annak is következnie kell
belőle, hogy Fogolydilemma-helyzetek pedig nincsenek.
Ha az Aranyszabályra alapozott gondolatmenetet logikus-
nak fogadjuk el, akkor ebből logikailag következik ugyan
a Fogolydilemma-helyzetek lehetetlensége, de ez csak egy
formális játék. Jó lenne valahogy a józan ész, a hétköznapi
intuíciónk segítségével is érteni, hogy miért zárja ki az
Aranyszabály a Fogolydilemma-helyzeteket.
A Fogolydilemma attól működik (a maga gonosz mód-
ján), hogy feltételeztük: az emberek értékválasztása a saját
érdeküknek felel meg. Ezt változtatja meg Jézus Aranysza-
bálya, amelyet így is megfogalmazhatunk: Azt tekintsd cé-
lodnak, hogy másnak jó legyen. Ha mindkét játékos ezt az
értékrendet követi, akkor a Fogolydilemma táblázata így
alakul: (a táblázat mellé emlékeztetőül ismét felrajzoltuk
az eredeti Fogolydilemma értékrendjének táblázatát is,
ahogy az 56. oldalon láttuk)
A másik A másik
nem vall vall K v
nem vallok ~3 ~, 1 K la,311,4
tn ~
vallok 1.4 g, 2 v I~, 1 I 2,2
Az Aranyszabály 75
A táblázatban ismét csak a lehetséges kimenetelek sor-

rendjét tüntettük fel: most az én célomnak legjobban az fe-
lel meg, ha a másik azonnal szabadul (4 pont nekem), a
második legjobb eset az, ha csak egy évet kap (3 pont ne-
kem) stb. A táblázatból azonnal látszik, hogy a logika most
azt kívánja, hogy ne valljak, hiszen akármit is tesz a partner,
én ekkor járok jobban (célom ekkor teljesül jobban). A táb-
lázat nem a Fogolydilemma táblázata többé, hiszen abban
az egyes játékstratégiákhoz más értékek tartoztak.
Ha tehát az Aranyszabályt is hozzávettük a logika szabá-
lyaihoz, azzal ez a játék valóban megszűnt Fogolydilemma
lenni: az egyéni optimum és a közös optimum így már
egybeesik. Ebben a speciális esetben működött a logika.
De éppen a logikából tudjuk, hogy mindebből az is követ-
kezik, hogy az Aranyszabály nemcsak ebben a speciális
esetben szünteti meg a helyzet Fogolydilemma-jellegét,
hanem minden esetben: ha Aranyszabály van, Fogolydi-
lemmák nincsenek. Az ilyesfajta helyzetek nem Fogolydi-
lemmák többé. Nincs az a gonosz elme, aki fogolydilem-
maszerű kínos választás elé tudna állítani egy olyan em-
bert, akinek logikája tartalmazza az Aranyszabályt. Merrill
Floodnak az 51. oldalon említett titkárnői példát mutattak
arra, hogy egy ilyen emberiség miképpen gondolkodna. És
ettől még ez a Fogolydilemmáktól mentes emberiség épp-
oly racionális lényekből állhatna, mint a jelenlegi (már ha
a jelenlegi ilyen lényekből áll), hiszen a logika egyéb sza-
bályai változatlanok maradnának. A matematika, a termé-
szettudományok, a bölcselet vívmányai közül semmiről sem
kellene lemondania az Aranyszabályra építő emberiségnek
sem.
Az előző bekezdésben volt egy kis pontatlanság: az Arany-
szabály nem logikai szabály, azaz nem logikai kö·vetkezteté-
si forma, hanem az értékválasztás logikáját határozza meg,
valami olyat tehát, amit a hagyományos logikai vizsgálatok
nem szoktak érinteni. A hagyományos logikát, azaz a he-
lyes következtetési formák tanát kiegészíti egy külső, etikai
elvvel. Ez az elv nem mond ellent a hagyományos logiká-

nak, de nem is következik belőle: a logika éppúgy vonat-
kozhat egy olyan világra, amelyben érvényesül az Arany-
szabály, mint egy olyanra, amelyben nem. Az előbbi világ-
ban a logika arra a következtetésre vezet, hogy a Fogolydi-
lemma-helyzetekben nem ésszerű kooperálni, az utóbbiban
arra, hogy fogolydilemmaszerű helyzetek nem léteznek, az
ilyesmik csupán életidegen gondolati konstrukciók.
A kategorikus imperatívusz
A mi világunkban az Aranyszabály logikája nem érvénye-

sül kizárólagosan, és nem biztos, hogy ermek csak esendő
ségünk az oka. Bernard Shaw mondta: "Amit akartok,
hogy veletek tegyenek az emberek, ne tegyétek ti is velük.
Lehet, hogy az ő ízlésük más." Ha fogolydilemmaszerű
helyzetek létezését ki is zárja az Aranyszabály, másfajta csap-
dahelyzetek létezését nem zárja ki, sőt hamarosan látni
fogjuk, hogy vannak olyan dilemmák, amelyekben az Arany-
szabály alkalmazása kifejezetten hátrányos a helyzet min-
den résztvevőjére.
Immanuel Kant Agyakorlati ész kritikája című művében
még általánosabb megoldást vet fel. Kant a gyakorlati ész
alaptörvényének tekinti etikájának alapfogalmát, amelyet a
kategorikus imperatívusz törvényének nevez. Ezt a tör-
vényt többféle formában is megfogalmazta, talán a leggyak-
rabban idézett formula ez: "Cselekedj úgy, hogy akaratod
maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás
elvéül szolgálhasson." A maxima egy tisztán személyes
magatartási szabály, amely minden adott helyzetben megha-
tározza, mit tegyen az egyén. Kant kategorikumak nevezi
az ilyen szabályt akkor, ha minden lehetséges helyzetben
ugyanazt a cselekvést írja elő. Maximára példa a Tízparan-
csolat bármelyike (például: Ne ölj!), de valamennyi fonto-
sabb erkölcsi törvény is. Kant szerint általános törvényho-
Az Aranyszabály 77
zás elvéül akkor szolgálhat egy maxima, ha alkalmazása

nem vezet logikai ellentmondásra.
Kant ezek után megállapítja, hogy "a kategorikus impe-
ratívusz puszta fogalma egyúttal formuláját is kezünkbe
adja". Ritka eset a moráli s kérdések világában, hogy a kö-
telesség tisztán formális elemzése nagyon is pontosan
meghatározható tartalmakhoz, cselekvési módokhoz ve-
zet. A kategorikus imperatívusz fogalmának erejét éppen
ez adja meg.
Kant filozófiájában a kategorikus imperatívusz törvénye
minden más törvény fölött áll. Így fogalmazott: "Két do-
log van, ami bámulattal tölt el: a csillagos ég fölöttem és a
kategorikus imperatívusz bennem." A kategorikus impera-
tívusz szerinti maxima "benned szólal meg", a teljesen ra-
cionális, bűntudat nélküli lényben. Kant szerint kortól,
társadalom tól, szociális helyzettől függetlenül, öröktől
benne van az emberi természetben.
Kant jó néhány példát felhoz a kategorikus imperatívusz
működésére és a belőle következő erkölcsi törvényekre. A
mai olvasó számára azonban példái, bár megvilágító erejű
ek, többnyire nem teljesen meggyőzőek. A logikai ellent-
mondás fogalmát Kant a mai kor szokásos szigora nélkül
használja. Próbáljuk meg Kant gondolatmenetét a Fogoly-
dilemmára alkalmazni.
Akarhatom-e, hogy a versengés legyen az univerzális
maxima? Ebből következik, hogy én öt évet kapok. Ez lo-
gikai ellentmondás azzal, hogy ha azt akarnám, hogy a ko-
operálás legyen univerzális maxima, akkor csak egy évet
kapnék. Tehát a versengést nem írhatja elő a kategorikus
imperatívusz. A kooperálás hasonló logikai ellentmondás-
ra nem vezet, tehát az a követendő cselekvés.
Az érv nagyon hasonlít arra, ahogyan az előző fejezet
elején második logikus gondolatmenetünk akooperativitás
választásához vezetett. Sőt, lényegében ugyanarról a gon-
dolatmenetről van szó. A logikai ellentmondás fogalmát az
előző bekezdésben, Kant módjára, nagyon lazán használ-
tuk; valójában a logika eszközeivel teljes általánosságban

nem tudjuk bebizonyítani, hogy egy feltételezés nem ve-
zet logikai ellentmondásra. Ez Gödel tételének (50 . oldal)
egyik matematikai következménye. A kategorikus impera-
tívusz általános logikai formulaként nem alkalmazható. Et-
től azonban még működhet bennünk. Talán éppen ezért
tudjuk a kooperativitásra vezető gondolatmenetet könnye-
dén megérteni akkor is, ha a szó szigorú értelmében nem
logikus. Nem csak logikából ért az ember.
Ha teljes általánossággal nem is tudjuk bebizonyítani,
hogy egy maxima nem vezet logikai ellentmondásra, speci-
álisan olyan esetekben, amikor a választási lehetőségek
száma véges, mégis be tudhatj uk bizonyítani. Ez a helyzet
például a Fogolydilemma esetében. Itt is felmerül tehát a
kérdés, hogy miért következik a kategorikus imperatívusz
elvéből és a logikából együttesen, hogy Fogolydilemmák
pedig nincsenek?
A válasz itt más, mint amire az Aranyszabály vezetett. A
kategorikus imperatívusz működése nem változtatja meg
az értékrendet, mint ahogy az Aranyszabály tette. Azzal
azonban, hogy a döntést erköhsi kérdésként fogtuk fel,
eleve kizártuk, hogy létezhessen olyan megoldás, amely
szerint az eredmény aszimmetrikus, feltéve, hogy a kate-
gorikus imperatívusz valóban működik minden emberben,
és a kérdés minden ember számára erkölcsi kérdés. Az er-
kölcsi kérdések világában, abban a világban tehát, amely-
ben a kategorikus imperatívusz valóban mint végső, feltét-
len törvény működhet, a vizsgálóbíró nem állíthatja fel a
két fogoly számára a dilemmát úgy, hogy ha te így teszel
és ő úgy, akkor te ennyit kapsz és ő annyit. Ez körülbelül
ugyanolyan értelmetlen ajánlat lenne ebben az esetben,
mint ha azt ajánlaná, hogy ha egyszerre vagy férfi és nő,
akkor holnap szabadulhatsz.
Az Aranyszabály 79
A kategorikus imperatívusz és a sokféleség
Mit mond az Aranyszabály, illetve a kategorikus impera-

tívusz a Scientific American Egymillió dolláros játékáról,
amit a 2. fejezetben mutattunk bd
Az Aranyszabály előírása egyértelmű: nekem az lenne jó,
ha nyernék egymillió dollárt. Azt kell tehát cselekednem,
amivel ezt lehetővé teszem mások számára. Tehát nem pá-
lyázok. Mivel ezzel másoknak biztosan nem árthatok, to-
vábbi gondolkodnivalóm nincs is. Így persze senki sem fog
pályázni, és a nagy lehetőség odavész, de az Aranyszabály
meg kell hogy érje ezt a kis közös veszteséget. Nem kell
feltétlenül kiaknázni minden lehetőséget.
A kategorikus imperatívusz szerint nem helyes sem a pá-
lyázás, sem a nem pályázás, mivel ebben az esetben mind-
két tiszta stratégia (mondhatjuk így is: mindkét lehetséges
maxima) arra vezet, hogy senki nem nyer semmit, holott
valaki nyerhetne. Mindkét alternatíva "logikai" ellentmon-
dásra vezet. A kategorikus imperatívusz Kant által leírt ere-
deti formájában nem tud erre a játékra etikus megoldást
ajánlani.
Mi azonban már tudunk más lehetőséget is: láttuk, hogy
kevert stratégiák alkalmazásával igazságosan és mindenki
számára egyenlő esélyekkel megoldható a játék. Kérdés,
hogy egy kevert stratégia alkalmazása erkölcsösnek tekint-
hető-e.
Az Aranyszabály gondolatvilágával nem fér össze a ke-
vert stratégia alkalmazása, mivel e szabály szerint az egyet-
len lehetséges erkölcsös cselekedet az, ha nem pályázunk.
A kategorikus imperatívusz gondolatvilágával azonban
nem feltétlenül van ellentmondásban a kevert stratégia al-
kalmazása. Ha "azt akarom", hogy egy kevert stratégia
univerzális maxima legyen, attól még nem biztos, hogy lo-
gikai ellentmondásra kell jutnom.
Tovább gondolva a dolgot: ha azt akarnám, hogy min-
denki valami másfajta kevert stratégia szerint játsszon,
mint az optimális kevert stratégia, akkor a várható nyere-

ség kevesebb lenne, ami logikailag ellentmond azzal, hogy
akarhatnék olyan általános elvet is, amelynek alkalmazása
esetén többet nyerhetne a nyertes. Az optimális kevert
stratégia viszont semelyik másik lehetséges kevert vagy
tiszta stratégiával nincs ellentmondásban (ezért optimális),
így nyugodtan akarhatom azt, hogy mindenki e szerint a
maxima szerint cselekedjen.
Ez a levezetés logikailag nem teljes, mert a 41. oldalon
láttuk, hogy varulak olyan stratégiák is, amelyek se nem
tiszták, se nem kevertek. Láttuk azonban azt is, hogy a ka-
tegorikus imperatívusz elve eleve nem fér össze a logikai
teljességgel. Ezért ettől a kis logikai lyuktól most eltekint-
hetünk. így az optimális kevert stratégiáról kijelenthetjük,
hogy megfelel a kategorikus imperatívusz törvényének, te-
hát egyértelműen erkölcsösnek tekinthető.
Ennek azonban furcsa következményei vannak. Az opti-
mális kevert stratégia alkalmazása ugyanis arra vezet, hogy
ugyanabban a helyzetben egyszer pályázom, másszor meg
nem. Tehát erkölcsös viselkedésnek tekinthető az is, ha pá-
lyázom, és az is, ha nem. Itt valami nem stimmel.
A pályázás vagy nem pályázás csak a dolgok felszíne. A lé-
nyeg ott van, hogy becsülettel feldobtuk a dobókockát, és
a dobás eredményének megfelelően viselkedtünk. Ugyan-
azon maxima szerint járt tehát el az is, aki pályázott, és az
is, aki nem, feltéve, hogy mindkettőjükben a kategorikus
imperatívusz működött. Amikor a 2. fejezetben arról be-
széltünk, hogy képzeletbeli marslakóink fejébe kitörölhe-
tetlenül és megmásíthatatlanul beleivódott az, hogy ilyes-
fajta esetekben az optimális kevert stratégia szerint kell
dönteniük, akkor ennek a beleivódásnak a mechanizmusa
lehet a kategorikus imperatívusz is. És akkor ez a marsbeli
emberiség némiképpen mégiscsak hasonlíthat a földire,
amelyben, ha Kant filozófiája helytálló, szintén ott műkö
dik végső erkölcsi törvényként a kategorikus imperatívusz.
Gondolatmenetünk alaposan megváltoztatta elképzelé-
Az Aranyszabály 81
sünket a kategorikusság fogalmáról. Kant akkor nevezett

kategorikusnak egy maxim át, ha az IIÚnden lehetséges
helyzetben ugyanazt a cselekvést írja elő. Ez a defilúció to-
vábbra is érvényes, de a cselekvés mibenléte megváltozott
közben. Most már nem azt tekintjük cselekvésnek, amit az
ember kívülről is láthatóan tesz vagy nem tesz, példáu1
hogy pályázik vagy nem pályázik. Nem is erről szól most
már a maxima. A cselekvés most már az, hogy feldobjuk a
kockát, és engedelmeskedünk neki, de ez kívülről nem lát-
ható. Kívülről csak a következménye látható: hogy végül is
pályázik-e az ember, vagy sem. A kategorikus imperatívusz
elve tehát nem mond feltétlenül ellent annak, hogy ugyan-
abban a helyzetben egyszer így teszünk, másszor meg úgy.
Mindkét esetben irányíthatják a cselekedetünket ugyan-
azok a szigorú erkölcsi törvények.
Egy biológiai hasonlat (amelyet Kant még éppúgy nem
ismerhetett, IIÚnt a játékelméletet) még élesebben rávilá-
gíthat a lényegre. A biológusok beszélnek genotípusról és
fenotípusról. A genotípus azt jelenti, hogy milyen géneket
hordoz az élőlény, amely gének nagymértékben megszab-
ják az illető lény külső tulajdonságait. A fenotípus a konk-
rét külső tu1ajdonságok összességét jelenti, amelyet ugyan
a gének erősen behatárolnak, de nem határoznak meg tel-
jesen; a fenotípus a genotípus és a környezet kölcsönhatá-
sának eredményeképpen alakul ki. A maxima e szerint a
hasonlat szerint a genotípusnak felel meg, amelyet kívülről
nem látni. A végül is kiválasztott cselekedet pedig a feno-
típusnak felel meg, amely kívülről is pontosan megfigyel-
hető. A kategorikus imperatívusznak pedig ebben a hason-
latban az a (sok tekintetben még máig is ismeretlen) me-
chanizmus felel meg, amely révén a genotípus többé-ke-
vésbé meghatározza a fenotípust.
A hasonlat nem annyira esetleges, IIÚnt arrú1yennek első
ránézésre tűnhet. A játékelmélet talán legmélyebb, legna-
gyobb horderejű alkalmazását éppen a biológia területén
találta meg. Ennek egyik oka, hogy egy-egy lény biológiai
érdekei jól kifejezhetők egyedenegy szám segítségével:

maximalizálni akarja a saját túlélési értékét. Ebben a szám-
ban természetes módon vonódnak össze egyeden mennyi-
séggé olyan minőségileg különböző értékek, mint például
az ennivaló és a szabadság. A másik ok az, hogy a biológi-
ában az öröklődési mechanizmusokat nagy mélységig sike-
rült feltárni, ezért ott viszonylag pontos képünk lehet ar-
ról, hogy mifélék is azok a dolgok, azok az entitások, ame-
lyekre a játékelmélet vonatkozik, amelyek megvalósíthatják
a játékelmélet absztrakt játékait. A genetikai masinériára
vonatkozó ismereteink ma sokkal pontosabbak, mint az
erkölcsi érzék működésére vonatkozóak.
A Nemek harca-játék
Egy fiatal pár reggel alaposan összeveszik az esti progra-

mon. A fiú az évszázad bokszmeccs ét ajánlja, a lány inkább
egy rockkoncertre menne. Reggel már nincs idő meg-
egyezni, összeveszve rohannak a dolgukra, és napközben
nem tudnak beszélni egymással. Mindketten éppen este
hét előtt végeznek napi teendőikkel, ekkor kell dönteniük,
hogy ki-ki hova menjen hétre: a bokszmeccsre vagy a kon-
certre.
Ahhoz, hogy ez egy játékelméleti probléma legyen, mind-
egyik játékosnak egyértelmű preferenciái kell hogy legye-
nek. A mi párunk esetében vannak: a fiú is és a lány is el-
sősorban együtt szeretné tölteni az estét, és csak másod-
sorban az általa jobban kedvelt helyen. Mindkettőjük szá-
mára a legrosszabb eset az, ha külön töltik az estét, még-
hozzá úgy, hogy a lány bokszmeccset néz, a fiú pedig kon-
certet hallgat. Ez a lehetőség mindkettőjüknek csak l pon-
tot ér. Ennél valamivel jobb eset mindkettőjüknek, ha
ugyan külön töltik az estét, de legalább ott, ahol jobban
érzik magukat (2-2 pont). A lány számára a legjobb eset,
ha a koncerten vannak együtt (4 pont), de ennél csak egy
Az Aranyszabály 83
fokkal rosszabb, ha a bokszmeccs en (3 pont). A fiú számá-

ra fordítva. A játék táblázata tehát így alakul:
A fiú
bokszmeccsre koncertre
bokszmeccsre 3. 4 1. 1
koncertre 2. 2 ~. 3
A táblázatot tanulmányozva hamar észrevehetjük, hogy

ez is csapdahelyzet. Nézzük, mit mondanak az eddig vizs-
gált erkölcsi törvények.
Az Aranyszabály szerint a lány így gondolkodik: a boksz-
meccsre megyek, mert a másiknak az a jó. A fiú úgy gondol-
kodik, hogy a koncertre megyek, mert a másiknak az a jó.
így aztán a lehető legrosszabb eset következik be. Am ha
pontosan Jézus szavait követik, akkor a lány valójában így
kell, hogy gondolkodjon: "Én azt szeretném, hogy velem
azt tegyék, hogy a koncertre jönnek. Tehát én is oda me-
gyek." A fiú ugyanezért a bokszmeccsre megy. így is külön
töltik ugyan az estét, de legalább egy fokkal kellemesebben.
Ezek szerint nem feltétlenül vezet ugyanarra az ered-
ményre az, ha az Aranyszabályt úgy értjük, hogy a másik-
nak akarjunk jót, illetve ha úgy értjük, hogy tegyük azt,
amit szeretnénk, hogy velünk tegyen a másik. Mégis, a két
gondolat szokásos azonosítása nem helytelen, csak ehhez
az egyes stratégiákat egy szinttel absztraktabban kell értel-
mezni (mondhatnánk így is: erkölcsi magasságból kell
szemlélni). Megtehetjük, hogy mindkét ember lehetséges
stratégiáit így fogalmazzuk meg: van egy önző és egy ön-
zetlen lehetősége. A fiú önző lehetősége az, hogy a boksz-
meccsre megy, önzetlen lehetősége, hogy a koncertre. A
lánynál ez persze fordítva van. Most már, az Aranyszabályt
betű szerint alkalmazva, mindketten így gondolkozhatnak:
"azt szeretném, hogy a másik velem szemben az önzetlen
stratégiáját alkalmazza. Ezért én is azt teszem." Nem alap-

talan tehát, hogy az Aranyszabályt a jóság, az altruizmus
törvényeként szokás értelmezni, bár ez az adott játékban a
lehető legrosszabb kimenetel re vezetett. Itt G. B. Shaw
"kifordított Aranyszabálya" működött.
Talán túlzottan is frivol dolog ezt a profán kis nézetelté-
rést súlyos erkölcsi problémaként kezelni. Mégis, nézzük
meg, mit eredményez erre a kategorikus imperatívusz tör-
vénye eredeti, kanti értelmezésében. Eszerint, mint láttuk,
az aszimmetrikus eseteke t nemIétezőknek tekinthetjük,
ezért csak két lehetőség marad. A kettő közül az a jobb
"nekem" (akár a fiú, akár a lány helyében), ha az önző stra-
tégiát választom. Eszerint a kategorikus imperatívusz elő
írása az, hogy a fiú bokszmeccsre menjen, a lány pedig kon-
certre. Ez még mindig jobb, mint amire az Aranyszabály
vezetett, de messze nem a legjobb egyik fél számára sem.
Mit mond erről a játékról a játékelmélet? Ha kevert stra-
tégiában gondolkodunk, akkor mind a fiú, mind a lány fel
fog dobni valamiféle kockát, és aszerint fogja eldönteni,
hogy hova menjen. A kérdés csak az, hogy hány oldalú le-
gyen az a kocka, vagy pontosabban: ki-ki milyen valószí-
nűséggel menjen a számára kedvesebb helyre. Kiszámítha-
tó, hogy várható an ketten együtt a legtöbb pontot akkor
fogják elérni, ha:
A fiú 5/8 valószínűséggel megy a bokszmeccsre, 3/8-dal a koncertre,

a lány 5/8 valószínűséggel megy a koncertre, 3/8-dal a bokszmeccsre.
Ebben az esetben (számításba véve az este minden lehet-

séges kimenetelét, a hozzájuk tartozó valószínűségekkel)
ketten együtt összesen várhatóan 5 1/8 pontot fognak el-
érni. Ez ugyan jóval kevesebb, mint a 7 pont, amit akkor
érnek el, ha akárhol is, de együtt vannak, viszont jóval
több, mint az Aranyszabály alkalmazásával elért 2x1=2
pont, illetve a klasszikus kategorikus imperatívusz révén el-
érhető 2x2=4 pont.
Az Aranyszabály 85
Akárcsak az Egymillió dolláros játék játékelméleti meg-

oldása, ez a megoldás is tökéletesen összeegyeztethető a
kategorikus imperatívusz elvével, feltéve, hogy mindketten
a megfelelő kockával dobnak (olyannal, ami éppen a fenti
valószínúségek szerint dönt a bokszmeccs illetve a koncert
mellett), és engedelmeskednek is annak, amit a kocka
mond.
A kétszemélyes vegyes motivációjú játékok alaptípusai
Neumann János korszakalkotó fogalmi absztrakciója az

volt, hogy észrevette: a játékok, legalábbis azok, amelyek-
nek szabályrendszere egyértelmúen leírható, és amelyek-
ben a játékosok pontosan tisztában vannak saját (valódi
vagy vélt) érdekeikkel, számtáblázatok formájában kifejez-
hetők, ahogyan mi is tettük a Fogolydilemma több válto-
zatával is, vagy a Nemek harcával. A táblázatok persze fi-
nomíthatóak: a két benzinkutas esetleg más számok, más
konkrét nyereségek szerint játssza Fogolydilemmáját télen,
mint nyáron, és még az is lehet, hogy a két kút fenntartá-
si költségei sem egyeznek meg pontosan, így a játék nem
is teljesen szimmetrikus. Meglehet, a fiú kevésbé érzi ma-
gát hontalanul a koncerten, mint a lányabokszmeccsen,
és ez a táblázat konkrét számainak alkalmas megválasztásá-
val ki is fejezhető. Neumann János megtalálta a módját an-
nak, hogy milyen fogalmi és matematikai eszközökkel ke-
zelhetők az ilyenfajta táblázatok; tőle származik a kevert
stratégia fogalma is.
Ha már egyszer egy ilyen hatékony fogalmi apparátus
birtokába jutottunk, érdemes megvizsgálni, milyen alaptí-
pusai val111ak mindennapi játékainknak, társadalmi csapd á-
inknak. Melyek azok a táblázatok, amelyek egymástól alap-
vetően különböző stratégiai helyzeteket fejeznek ki, és mi-
lyen módszerek találhatók az egyes főbb típusok kezelésére.
Az élet persze sohasem hoz létre olyan vegytiszta, abszt-
rakt helyzeteket, amilyen ,például a Fogolydilemma, de ha

ismerjüJe az "alapvicceket" , a dilemmák és konfliktusok
alaptípusait és azok működési mechanizmusait, akkor sok-
kal jobb eséllyel sikerülhet egy konkrét helyzetet megolda-
ni, mint ha a sötétben tapogatózunk, és csak akkor veszszük
észre egy helyzet csapdajellegét, amikor már mélyen bele-
másztunk.
Az első kérdés az lehet, hogy - a kétszemélyes játékok
között maradva, azok közül is csak azokat vizsgálva, ame-
lyekben mindkét játékosnak csupán két lépéslehetősége
van - milyen alaptípusokat találunk. Kettőt már ismerünk:
a Fogolydilemmát és a Nemek harcát. Vannak-e még to-
vábbi, ezektől alapvetően különböző mechanizmusok sze-
rint működő csapdahelyzetek?
A kérdés vizsgálatához továbbra is csak a lehetséges ki-
menetelek "kellemességi" sorrendjét fogjuk vizsgálni a já-
tékosok szempontjából, a kellemesség konkrét mértékétől
eltekintünk. Ez tehát azt jelenti, hogy át kell tekinteni az
összes olyan táblázatot, amelyekben az 1,2,3,4 számok kü-
lönféle kombinációkban helyezkednek el az egyik illetve a
másik játékos számára. Összesen 78 féle egymástól lénye-
gesen különböző táblázat létezik, amelyek átvizsgálásából
kiderül, hogy közülük 12 felel meg olyan játékoknak, ame-
lyekben a két játékos szimmetrikus helyzetben van. Ezek
közül is csak négy tekinthető csapdahelyzetnek. Nem csap-
da-típusú játékra példa a következő táblázat:
A II. játékos lépései
1. 2.
1. ~,4 Z,3
Az I iátékos lépése;
2. a,2 1, 1
Ebben a játékban nyilvánvaló, hogy mindkét játékosnak

az l. stratégiát érdemes csak választania, a másikkal min-
denképpen rosszabbul jár. Ezzel automatikusan, kontlik-
Az Aranyszabály 87
tusmentesen el is érik a közös optimumot, csapdáról szó

sincs.
A kétszemélyes, kétválasztásos szimmetrikus játékoknak
négy csapdatípusából kettőt már ismerünk, de az áttekin-
tés kedvéért tegyük egymás mellé mind a négynek a táblá-
zatát. K-val jelöljük a kooperatív választási lehetőséget, V-
vel a versengőt.
Fogolydilemma Nemek harca Vezérürü Gyáva nyúl
II. /I. /I. II.
Km <Km Km
K V K V K V K V
K ;3., 3 .2,4
L
~,3
J...
V ~,1 2.,2 V ~,3 2.,2 \ 1,1 V ~,2 1, 1
A Vezérürü-játék nagyon hasooüt a Nemek harcára, csak

a kölcsönös kooperáció (az Aranyszabály szerinti játék-
mód) itt nem a legrosszabb eredményre vezet; a kölcsönös
versengés még rosszabb. Ilyen játék keletkezik például ak-
kor, amikor két szuperjólnevelt ember egymást tessékeli
előre egy ajtóban. A versengés az a stratégia, ha ragaszko-
dunk ahhoz, hogy a másik menjen ki először. Kooperál az,
aki vállalva annak az ódiumát, hogy a másik megveti, haj-
landó előre menni. A legrosszabb eset a kölcsönös versen-
gés, mert akkor ott halnak éhen az ajtó előtt. Ennél egy
fokkal jobb, ha mindketten kooperálnak, és összeütköznek
az ajtóban, de legalább némi gyűrődés árán átjutnak. Ha
az egyik játékos verseng, és a másik kooperál, akkor mind-
ketten simán átjutnak, de a versengő játékos valamivel job-
ban jár, mert plusz nyereségként amellett, hogy viszonylag
gyorsan kijutott, még meg is vetheti a partnerét a nevelet-
lenségéért. A mese talán kicsit erőltetett, ám a játék maga
sem pszichológiai, sem játékelméleti szempontból különö-
sebben nem érdekes azon kívül, hogy konstatálhatjuk: van
ilyen is. A Gyáva nyúl névre keresztelt játék már sokkal ér-
dekesebbnek bizonyult.
A Gyáva nyúl-játék
A játék a nevét a Lázadás ok nélkül címú amerikai film-

ből kapta. Ebben az 1955 -ös filmben (és jó néhény epigon-
jában) Los Angeles-i tinédzserek azt játszották, hogy két
fiú, lopott autókkal, nagy sebességgel elindult egymás felé
egy szűk úton. Amelyik kitért a másik elől, arra azt kiáltot-
ta a másik, hogy "gyáva nyúl" (amerikaiul: Chicken, azaz
csirke), és a gyáva nyulat az egész banda megvetette.
Ha ebben a játékban akimenetelek kedvezőségét táblá-
zatba foglaljuk, valóban a Gyáva nyúl néven bemutatott
táblázatot kapjuk: az én számomra a legjobb eredmény az,
ha én kitartok (versengek), és a másik kitér (kooperál). En-
nél valamivel jobb, ha mindketten kitérünk, mert akkor
életben is maradok, és nem is mondhatja rám a másik,
hogy gyáva nyúl vagyok. De gyáva nyúlnak lenni még min-
dig jobb, mint frontálisan ütközni.
Az autós összecsapás voltaképpen egy so.kmenetes játék,
hiszen mindkét játékosnak minden pillanatban döntenie
kell: kitér-e vagy egyenesen tovább száguld. Egyszer azon-
ban eljön az igazi igazság pillanata. Aki most nem tér ki,
annak már nincs visszaút. Ha az ellenfél sem tért ki ebben
a pillanatban, akkor elkerülhetetlenül ütközés lesz. Ebben
a pillanatban mindkét játékosnak egymástól fuggetlenül, a
másik döntésének ismerete nélkül kell meghoznia saját
döntését, és a helyzet pontosan a Gyáva nyúl-játék táblá-
zata szerint alakul.
Az életben előforduló Gyáva nyúl-játékok lényege éppen
ez: bár a végső döntés egyszeri, de azt megelőzi egy
hosszabb-rövidebb "előjáték", és a játékosok döntése erő
sen fugg attól, hogy ebből az előjátékból milyen következ-
tetéseket vontak le. Ha az egyik játékosnak az előjáték so-
rán sikerül meggyőzni a másikat arról, hogy ő tántorítha-
tatlan, és semmi esetre sem fog kitérni, akkor a másik
kénytelen lesz kiténú, hogy elkerülje a legrosszabbat. A
meggyőzés eszköze akármi lehet. Hermann Kahn írja:
Az Aranyszabály 89
"A technikás játékos eleve hullarészegen száll be az au-

tóba, ott nagyot húz a whiskysüvegből, majd széles ívben
kidobja azt az ablakon, hogy mindenki lássa, mily hullaré-
szeg ő. Sötét szemüveget vesz, hogy mindenki számára vi-
lágossá tegye: ő aztán nem sokat lát a dolgokból. Amikor
az autó eléri a maximális sebességet, egy erőteljes mozdu-
lattal leszakítja a kormánykereket, és kivágja az ablakon.
Ha az ellenfele minderre odafigyelt, játékosunk már nyert
is. Ha nem figyelt oda, az már az ő baja ... "
Nem biztos, hogy ez a taktika a lehető legracionálisabb,
de alighanem eredményes. Ha mindketten ezt játsszák, ak-
kor ugyan biztos a végzetes kimenetel, de nagy kockázat
nem így játszani, mivel aki nem így játszik, az feladja a lab-
dát az ellenfélnek, hogy játsszon ő így. Minél irracionáli-
sabban játssza valaki a Gyáva nyulat, annál biztosabban fog
nyerni. A Fogolydilemmában nem ez volt a helyzet, ott
bármit is tett az ellenfél, én személy szerint jobb ered-
ményt értem el, ha versengtem, mint ha nem. A racionali-
tás ott mindenképpen a versengést diktálta, még akkor is,
ha valahonnan megtudtam vagy megsejtettem, hogy az el-
lenfél mit tesz. Itt viszont, ha az ellenfelern verseng, nekem
célszerűbb kooperálnom, ha pedig ő kooperál, akkor úgy
járok jobban, ha versengek. Ha nem tudom, mit tesz az el-
lenfél, akkor a racionalitás nem ad egyértelmű tanácsot. Az
irracionalitás viszont segíthet abban, hogy meggyőzzük a
másikat: számára az egyeden racionális döntés a kooperálás.
Ebben a játékban az egyeden esély a kölcsönös kooperá-
cióra az, ha mindkét fél teljesen világossá teszi a másik szá-
mára, hogy részéről a kooperáció szóba sem jöhet. Aki nem
vállalja a legrosszabb kockázatát, az biztos vesztő a Gyáva
nyúl-típusú játékokban. Márpedig az ilyen játékok igen
gyakoriak.
A második világháború előtt Chamberlain nem vállalta a
legrosszabbat, a háború kockázatát, és Hider jó néhány
Gyáva nyúl-típusú játszmát nyert meg eleinte. Churchill
volt az, aki idejében felismerte a helyzet Gyáva nyúl-jellegét,
és kikényszerítette Anglia hadba lépését, jóllehet hosszú

ideig csak a "furcsa háború" formájában.
A kubai rakétaválság idején, 1962-ben Kennedy tanács-
adói játékelméleti módszerekkel elemezték a helyzetet, és
jó előre kimutatták a konfliktus Gyáva nYÚI-jellegét. Ez se-
gítette Kennedyt abban, hogy idejekorán világossá tegye
az oroszok számára, hogy ő nem hajlandó ebben a kérdés-
ben kompromisszumra. Sikerült is meggyőznie Hruscso-
vot arról, hogy ő, Kennedy, nem retten vissza a nukleáris
háborútól sem. Végül Hruscsov rántotta el a kormányt.
A játékelmélet a racionális döntésekkel foglalkozó abszt-
rakt diszciplína. Az elmélet erejét mutatja, hogy paradox
módon, éppen ez a tudományág volt képes bebizonyítani,
hogy bizonyos esetekben az egyetlen lehetséges racionális
viselkedés az irracionalitás.
A két választásból álló játékok összes lehetséges változa-
tát még viszonylag könnyen át lehetett tekinteni, és meg-
állapíthattuk, hogy közöttük négyfajta csapdahelyzet for-
dul elő. Ha már mindkét játékosnak 3 választási lehetősé
ge van, közel kétmilliárd különféle játék létezik. Ezeket
eddig senkinek sem volt kedve feltérképezni, már csak
azért sem, mert nagyon valószínűnek látszik, hogy lénye-
gesen új alap eszmét ezek már nem hoznának. Az alapvető
csapdamechanizmusokat ez a négy játék megmutatta. A
tényleges, életbeli konfliktusok általában e négy alaptípus
bonyolult, kusza kombinációiból épülnek fel.
Aszimmetrikus játékok
Aszimmetrikus játékok akkor jönnek létre, ha a játéko-

sok helyzete eltérő, vagy ha helyzetük ugyan szimmetri-
kus, de értékrendjeik különböznek. Lehet, hogy a különb-
ség csak kicsi, példáu1 a fiú valamivel jobban bánná az év-
század bokszmeccsének kihagyás át, mint a lá?-y a napi kon-
certét. Ebben az esetben a játék nem nagyon tér el szim-
Az Aranyszabály 91
metrikus megfelelőjétől, az alap mechanizmusokat csak

enyhén árnyalják az értékelésbeli különbségek. De az is
megtörténhet, hogy a játékosok érdekei radikálisan külön-
böznek, ilyenkor még a lehetséges kimenetelek értéksor-
rendjének megítélése is eltérhet. Például az egyik játékos
Gyáva nyúlnak, a másik Fogolydilemmának fogja fel a já-
tékhelyzetet, saját érdekeinek megfelelően.
A bibliai bölcs Salamon királynak egyszer a következő
helyzetben kellett döntenie: két nő is azt állította magáról,
hogy egy gyereknek ő az anyja. Az egyik az igazi anya, a
másik csaló. Salamon király felemelte kardját, és közölte,
hogy igazságosan elosztja a gyereket a két nő között: ket-
tévágja. Az egyik nő erre azonnal lemondott igényéről, azt
mondta, nem ő a gyerek anyja. Salamon király neki ítélte a
gyereket.
Ha rendelkezünk Salamon király bölcsességével, talán
nincs is szükségünk a játékelméletre. De a játékelmélet fo-
galomrendszere segítségével akkor is eljuthatunk a megol-
dáshoz, ha netán kevesebb bölcsességgel vagyunk megáld-
va. Nyilvánvaló, hogy az igazi anya preferenciái mások, mint
a hamiséi: a játék aszimmetrikus. Az igazi anya számára a
vita a Gyáva nyúl logikája szerint működik, ahol ráadásul
látja, hogy a másik fél teljesen elszánt a versengésre. A csa-
ló anya számára az értékrend más, számára a legroszszabb
kimenetel az, ha a másik nő kapja a gyereket, ennél még az
is jobb, ha a gyerek megsemmisül. A csaló nő értékrendje
a Fogolydilemmának felel meg. A két nő viselkedését a já-
tékelmélet pontosan előre jelzi. Salamon király bölcsessé-
gét leginkább az mutatja, hogy felismerte a játék eredendő
aszimmetriáját, és megtalálta, milyen helyzetet kell terem-
tenie ahhoz, hogy ez az aszimmetria előre jelezhető, egy-
értelmű viselkedésbeli különbségekhez vezessen.
Hasonló jellegű helyzet állt elő Joseph Heller A 22-es
csapdája cÍmű regényében. A katonai parancsnokoknak
kényelmesebb volt folyamatosan emelni az előírt bevetések
számát, mint új személyzettel leváltani a jól bevált régit.
Yossarian fellázadt ez ellen, és a következő párbeszéd zaj-

lott le közte és Őrnagy őrnagy között:
,,- A vesztesek között szeretné látni a hazáját? - kérdez-
te Őrnagy őrnagy.
- Nem lesz a vesztesek között. Több emberünk van, több
pénzünk van, több anyagunk. Tízmillió ember áll egyen-
ruhában, akik leválthatnak engem. Vannak, akik elesnek,
és jóval többen vannak, akik pénzt keresnek belőle, és jól
szórakoznak. Essen el valaki más.
- De tegyük fel, hogy a mieink közül mindenki így érez.
- Akkor pedig kötözn.i való bolond lelU1ék, ha éppen én
éreznék másként. Hát nem igaz?"
Őrnagy őrnagy érvelését számtalanszor hallottuk ősidők
óta, a válasz Yossarian (avagy Joseph Heller) találmánya. A
vita pedig ezután aligha folytatható, akárcsak a regényben.
Yossarian pedig ezután még teljesített jó néhány bevetést,
de túlélte, talán éppen annak az attitűdjének köszönhető
en, arn.it ez a válasz testesít meg.
Yossarian válaszában az a zseniális, ahogy tisztán rávilá-
gít arra, hogy a két vitapartner (játékos) helyzete aszim-
metrikus. Őrnagy őrnagy szempontjából a helyzet a Gyá-
va nyúl-játék logikája szerint működik, Yossarian viszont
pilóta társaival együtt egy Fogolydilemmában vesz részt,
amelynek logikája pontosan megegyezik a tüskés pikók fel-
derítőinek helyzetével (59. o.) . A kérdés és a válasz éppen
a két logika különbözőségére mutat rá, ritka élességgel. Más-
fajta játékok esetén egy ilyenfajta párbeszéd teljesen értel-
metlen.
A Dollárárverés és az erkölcsi törvények
A Dollárárverés sok szempontból emlékeztet a Fogolydi-

lemmára és a Gyáva nyúl-játékra is. Minden menetben a
soron következő játékos választhat, hogy abbahagyja-e a
licitet, .ami a kooperatív megoldás, vagy licitál, azaz ver-
Az Aranyszabály 93
seng. Az viszont vitatható, hogy számomra mi a leg-

rosszabb eset: az, ha én nem licitálok, és a másik nyeri a
dollárt, vagy az, ha mindketten licitálunk, és a dollár ára
esetleg beláthatatlan magasságokba kúszik. Rövid távon az
előbbi tűnhet rosszabbnak, mert még nem látható be, mi-
lyen magasra fog felmenni a licit. Ilyenkor a Dollárárverés
a Fogolydilemma logikája szerint működik, de ha ismerjük
az eszkaláció mechanizmusait, akkor már inkább a Gyáva
nyúl-játékká válik; a tényleges játékokban tapasztalt visel-
kedések is inkább a Gyáva nyúl-helyzetekre jellemzők.
Az is fontos különbség egy sokmenetes Fogolydilemma
és a Dollárárverés között, hogy az előbbiben a két játékos-
nak mindig egyidejűleg kell döntenie, az utóbbiban fel-
váltva. A Dollárárverés enyhén aszimmetrikus játék, de mi-
vel a licit nem emelkedik sokat egy-egy menetben, ez az
aszimmetria nem meghatározó.
A sokmenetes Fogolydilemmákban tapasztalt, valamivel
50% alatti kooperálási arányon ugyan elszörnyülködhet-
tünk, de a Dollárárveréses játékokban valójában még sok-
kal rosszabb a helyzet: a kooperáció csak elenyésző száza-
lékban fordul elő. Még ha a játékosok csak 50 centig men-
nek el, ami a kísérletek tanúsága szerint ritka visszafogott-
ságra utal, akkor is jó néhány versengő licit elhangzik az
egy szem kooperáció előtt.
A Tit for Tat-stratégia a Fogolydilemmában meglehető
sen stabil megoldásnak bizonyult, és sokat segített a koo-
peráció kialakulásában akár emberek, akár tüskés pikók
esetén. A Dollárárverésben viszont ez a stratégia katasztró-
fához vezet, ha egyetlenegyszer is licitál valaki. A másik a
TFT szerint ezt viszonozza és rálicitál, mire az egyik viszont
viszonozza, és így tovább - a TFT szerint nincs megállás.
Mondhatjuk erre: ha valaki is licitál, az már nem TFT-t
játszott, hiszen nem "barátságos" a stratégiája. De, ellen-
tétben a Fogolydilemmával, itt ha senki sem licitál elsőnek,
akkor kimarad egy 99 centes haszon lehetősége. Talán azt,
aki l centet licitál, még nem is kellene versengőnek tekin-
teni, hiszen csak megakadályozta, hogy kimaradjon a lehe-

tőség, és az egész társaságo t baleknak nevezhesse a kikiál-
tó. De a másik ember, aki szintén szívesen "feláldozta"
volna magát, és adott volna egy centet a dollárért, ezt jo-
gosan nem így látja. Szó szerint vehető a mondás: úgy kez-
dődött, hogy a másik vissza ütött. Az ilyen kezdet szinte
mindig Dollárárverés-típusú játékhoz vezet, annak minden
jellemzőjével.
Így indult el az atomfegyverkezési verseny is. A játék
egy-egy lépése Fogolydilemmaként fogható fel, de az USA
és a Szovjetunió atomfegyverkezési versenye folyamatában
a Dollárárverés szerint működött: ha az egyik fél előnyre
tett szert valamiféle technikai újítás, felfedezés vagy kém-
kedés nyomán, a másik fél sürgősen rálicitált mindaddig,
amíg végül az egyik fél össze nem omlott. Ráadásul az in-
dító lépés, hogy az USA kifejlesztette atombombáját, szov-
jet részről még csak nem is volt elítélhető, hiszen az nem
a Szovjetunió ellen irányult, hanem az akkori közös ellen-
ség ellen.
Az Aranyszabály a Dollárárverés esetében is egyértelmű
en azt írja elő, hogy "ne licitálj" , hiszen azt akarod, hogy
veled azt tegyék az emberek, hogy ne licitáljanak ellened.
Az Aranyszabály itt is megakadályozza a csapdába esést, de
a közösség nyereségét is, akárcsak az Egymillió dolláros já-
ték esetében. A Dollárárverés-játékban elvileg megoldható
lenne az, hogy a játékosok kisorsolják egymás között, hogy
ki legyen az az egyetlen, aki egy centet licitál. Valójában
azonban ez ennél a játéknál sem valósítható meg, mert a
játékszabályok, mint minden árverésen, itt is kizárják a já-
tékosok egymás közötti kommunikációját: a kikiáltó azon-
nal közbelép.
A kategorikus imperatívusz, ha csak a tiszta stratégiákra
alkalmazzuk, most is ugyanazt mondja, mint az Aranysza-
bály: ne licitálj, mert ha a licitálás lenne az általános maxima,
mindenki veszítene rajta, és ez logikailag ellentmond a cél-
lal - hogyan lehetne nem veszíteni a játékon.
Az Aranyszabály 95
Ha a kevert stratégiákat is figyelembe vesszük, akkor

most sem ezt mondja a kategorikus imperatívusz. Két játé-
kos esetében például a nem licitálásnál nyilván jobb maxima
például az, hogy "minden menetben dobj fel egy kétforin-
tost, és ha fej, licitálj, ha pedig írás, ne licitálj". Ha mind-
két játékos így játszik, nem valószínű, hogy néhány cent-
nél többet adnak a dollárért, hiszen aligha fognak nagyon
sokszor egymásután fejet dobni. Kérdés persze, hogy mi-
ért éppen 50% valószínűséggel licitáljanak a játékosok.
Nem túl nagy-e az esélye annak, hogy így végül is senki
sem fog licitálni, és kimarad a lehetőség. Kérdés tehát,
hogy mi az az optimális kevert stratégia, amely mellett a já-
tékosok várható nyeresége a legnagyobb. Ez azonban már
nem etikai, hanem matematikai kérdés.
Az imént kicsit leegyszerűsítettük a játékot, mert nem
tettünk különbséget az első licit és a továbbiak között,
holott az első licitkor még mindkét játékos licitálhat, a to-
vábbiakban viszont mindig csak az egyiknek kell döntenie,
hogy licitál-e vagy sem. Az előzőnéllátszólag jobb megol-
dás lenne egy olyasféle maxima, miszerint "az első licitálás
eldöntéséhez alkalmazz kevert stratégiát, de két centet
semmi esetre se licitálj" . Ez azt jelentené, hogy a játékosok
egy centnél többet semmi esetre sem adnak a dollárért, te-
hát együttes nyereségüket maximalizálják. Ebben az eset-
ben azonban etikán kívüli dolgok fognak dönteni arról,
hogy végül is ki kapja meg a dollárt például abban az eset-
ben, ha mindketten fejet dobtak - például az, aki gyor-
sabb. Lehet finomítani a játék matematikai modelljét, de a
végeredmény mindig az lesz, hogy ha univerzális, minden-
kire egyformán érvényes és kizárólag etikai elveken alapu-
ló maximát keresünk, akkor az csak olyan lehet, amely bi-
zonyos (viszonylag alacsony) valószínűséggel 2, 3 vagy
akár több cent licitálásához is vezet.
A kooperáció és a racionalitás fogalmáról
A Gyáva nyúl-játékban, csakúgy mint a Fogolydilemmá-

ban, a kölcsönös kooperáció kialakulásához vezet akár az
Aranyszabály, akár a kategorikus imperatívusz eredeti kan-
ti értelmezése. A Nemek harca- vagy a Vezérürü-játékok-
ban azonban egyik erkölcsi törvény sem vezet el a kölcsö-
nösen legjobb megoldások valamelyikéhez. Sőt, a játékel-
méleti megközelítés arra is rámutatott, hogy ez a két erköl-
csi elv egymással ellentétes eredményre is vezethet. A két
elv közötti alapvető különbséget mutatja az is, hogy a ka-
tegorikus imperatívusz törvényével összeegyeztethető a
kevert stratégiák alkalmazása, az Aranyszabállyal viszont
nem. Ha egy kérdésben az emberek értékrendje azonos,
akkor az Aranyszabály kizárja, hogy két, egyaránt erkölcsös
ember különbözőképpen járjon el, a kategorikus imperatí-
vusz viszont nem.
Az erkölcsösség fogalma régóta nehéz kérdésnek számít
filozófiai és gyakorlati szempontból egyaránt. Megtehet-
jük, hogy akkor tekintünk erkölcsösnek egy maximát, ha
aszerint cselekedve az emberek kooperatív magatartást
mutatnak. Játékelméleti megfontolásaink azonban kimu-
tatták, hogy a racionalitás és a kooperativitás fogalmai is
igencsak tisztázatlanok.
Nézzük meg például a négy alaptípus-játék táblázatát a
87. oldalon. A Fogolydilemma-, a Vezérürü- és a Gyáva
nyúl-játékok esetében az volt a kooperatív stratégia, ame-
lyikkel jobb együttes eredmény érhető el, ha mindketten
ugyanazt játsszák. A Nemek harca-játék esetében viszont
ez már nem igaz. Mondhatjuk erre persze azt, hogy esze-
rint a Nemek harca-játék esetében a két stratégia (a koope-
ráló, illetve a versengő) elnevezés ét, círnkézését fel kellene
cserélni a táblázatban. De ekkor meg , azt kapnánk, hogy
kooperatívnak az a stratégia tekinthető, ha az ember a sa-
ját önző érdekét követi. Ez is furán hangzik. Bárhogy is
definiáljuk a kooperáció fogalmát, valószínűleg könnyen
Az Aranyszabály 97
találhatunk olyan játékot, amely esetében az adott koope-

rativitás-definíció abszurd eredményre vezet.
Még inkább ez a helyzet a racionalitás fogalmával. A ra-
cionalitás (a tiszta ésszerűség) fogalma nem egyértelműen
definiált, és a játékelmélet ismeretében állíthatjuk, hogy
nem is lehet az. Egy játék végül is csak egy számtáblázat, és
akármilyen számtáblázatnak megfelelő játék előfordulhat
az életben. Bármilyen konkrét racionalitás-fogalomhoz szer-
keszthetünk egy olyan számtáblázatot (azaz egy olyan já-
tékot), amely esetében az adott racionalitás-fogalom mind-
két játékos számára teljes kudarchoz vezet. Gödel (az 50.
oldalon említett) matematikai tételének logikai következ-
ménye, hogy ilyen számtáblázat valóban mindig szerkeszt-
hető, még akkor is, ha mindkét játékos számára megen-
gedjük a kevert stratégiák alkalmazását is. Te mondasz egy
racionalitás-fogalmat, én pedig megmondom, hogy mit
játsszunk. Gödel tétele ismeretében biztosan tudok olyan
játékot mondani, amelyben a te racionalitás-fogalmad jég-
re visz. Ha mindnyájan a te racionalitás-fogalmad szerint
ésszerűen játszunk, akkor mindnyájan veszítünk, holott ha
egy másfajta racionalitás szerint játszanánk, akkor mind-
nyájan nyerhetnénk.
A racionalitás szokásos, a tiszta logikára alapozott fogal-
mát megkérdőjelező konkrét játék volt például a Fogoly-
dilemma. Ennek méregfogát kétféleképpen is ki tudtuk
húzni: akár az Aranyszabályt, akár a kategorikus imperatí-
vuszt vettük be gondolkodási rendszerünkbe, a Fogolydi-
lemma megszűnt létezni. De ekkor meg zűrt okozott a
Nemek harca. Ezt az Aranyszabály nem volt képes felolda-
ni, de a kategorikus imperatívusz, a kevert stratégiák segít-
ségével, itt is segített. Most már azonban azt is tudjuk,
hogy ez sem lehet a racionalitás legvégső formája. Az
újabb és újabb problémák megoldásához mindig is a racio-
nalitás újabb és újabb formáit leszünk kénytelenek megta-
lálni.
5. A BLÖFF
Egyes jógik képesek egy hosszú tút keresztűlszúrni

a mellkasukon. De csalás az egész: közben odébb
tolják a szivűket.
.: ..
:' .
A blöff a hazugság, a színlelés, a megtévesztés egy speciá-

lis módja. A blöffölő alaptalanul tesz olyan kijelentéseket,
mutat olyan viselkedésformákat, hajt végre olyan cseleke-
deteket, amelyek teljesen helyénvalóak lennének, ha meg-
lenne az alapjuk. A pókerjátékos olyankor hív sokat, ami-
kor jó lapja van, kivéve, ha blöfföl. A blöff azzal éri el meg-
tévesztő hatását, hogy a látszatb61 a partner téves követ-
keztetéseket von le - mármint azt, hogy fennállnak az
ilyen viselkedést általában alátámasztó okok.
A blöff a hazugságnak egy különleges formája, mert ilyen-
kor hazugság (az igazságnak nem megfelelő kijelentés) va-
A blöff 99
lójában nem hangzik el. A megtévesztő hatás úgy jön lét-

re, hogy a blöffölő a megtévesztés tárgyáról, például a tény-
leges lapjáról konkrétan nem mond semmit. Sőt, a blöff-
nek éppen a semmitmondó viselkedés, a "fapofa" a lénye-
ge: miután a blöffölő megtette azt, amit a tényleges hely-
zet valójában nem indokol, úgy tesz, mintha a világ legter-
mészetesebb dolga lett volna a cselekedete. A hétköznapi
nyelvben nem mindig ilyen egyértelmű a blöff kifejezés je-
lentése, szokás ezt a szót egyszeruen csak a nagyzolás, felvá-
gás' porhintés szinonimájaként is használni, de itt most eb-
ben a vegytiszta értelmében fogunk beszélni róla.
Blöfföl a felkészületlen diák, ha úgy néz a tanárra, mint
aki mindent tud, de az már nem blöff, hanem egyszeru ha-
zugság, ha nyíltan azt mondja a tanárnak, hogy ő készült.
A két stratégiának más is az eredménye, ha a tanár leleple-
zi, hogy a diák nem tud semmit. A blöff esetében ha legkö-
zelebb ugyanilyen értelmesen néz a diák, ezzel provokálja a
tanárt, hogy próbálja meg ismét lebuktatni - így a diák le-
hetőséget kap arra, hogy tudásával elkápráztassa a tanárt, és
alapvetően megváltoztassa a róla alkotott véleményét. A
nyílt hazugság, ha leleplezik, nem provokál arra, hogy más-
kor is kipróbálják. Miután a tanár hazugnak könyveli el a
diákot, nem fogja újra megkérdezni, hogy készült-e.
A hazugságról könyvtárnyi irodalom értekezik, de a
blöfföt, ezt a speciális formáját, igen ritkán említik. Azért
is érdekes ez, mert a: blöff történetesen nagyon másként
működik, mint a többi hazugságforma, és a legtöbb állítás,
levezetés, következtetés, ami a hazugságra általában érvé-
nyes, a blöffilél nem állja meg a helyét. A hazugság példá-
ul, mint Kant megállapítja, a kategorikus imperatívusz el-
ve alapján morálisan elítélendő. A hazugság azért nem fe-
lel meg a kategorikus imperatívusz elvének, mivel ha min-
del1kÍ eme maxima szerint járna el (azaz mindenki össze-
vissza hazudozna), az logikai elIentrnondásba kerülne az-
zal szemben, hogy a kijelentéseknek mondanivalójuk van,
azokból következtetések vonhatók le.
Kant gondolata talán vitatható, mivel általában a hazug-

ságnak is van információtartalma, amelyből esetleg érdemi
követkéztetés is levonható. De annyi biztos, hogy ez ké-
nyelmesebb lenne hazugság nélkül.
A blöffel azonban nem ez a helyzet: a megfelelő mérték-
ben alkalmazott blöff igenis mindenki által optimálisnak
tekinthető egyensúlyi állapotokhoz vezethet, amit senki-
nek sem érdeke megváltoztatni. Vannak olyan helyzetek,
amelyekben csakis a blöff időnkénti alkalmazása segítségé-
vel található olyan (kevert stratégián alapuló) maxima, amely
kielégíti a kategorikus imperatívusz törvényét. Látni fog-
juk, hogy bizonyos fajta optimális kevert stratégiák elkerül-
hetetlenül tartalmaznak blöfföket. Lehetséges, hogy időn
ként egyéb típusú hazugságok esetében is előállhat hason-
ló helyzet, de a blöff az a hazugságfajta, amellyel ez a gon-
dolat szinte vegytisztán vizsgálható.
Más motivációk mozgatják a blöffölőt, mint a hazugot. A
hazug célja többnyire az, hogy a hazugságát elhiggyék, a
környezet a hazugságnak megfelelően rendeződjék át. Eb-
ből húz közvetlenül hasznot a hazug. Előfordul, hogy a
blöffölő is ugyanezt éri el, de a vérbeli, igazi blöffölő szá-
mára a blöff által elérhető közvetlen nyereség mellékes, má-
sodrendű dolog. A vérbeli blöffölő valójában nem bánja, ha
blöffjét leleplezik, mert ezzel eléri azt, hogy majd máskor,
ha egyszer valódi alapja is lesz ugyanannak a cselekedetnek,
amit most csak blöffölt, akkor igazán nagy tétbe mehessen
a játék. Aki sohasem blöfföl, az a nagy lehetőségeit sem
fogja tudni kihasználni, mert olyankor viselkedését látva az
ellenfelek azonnal megfutamodnak, és egy nagy nyereség
reményében nem fognak túl sokat kockáztatni.
A le nem leplezett blöffellehet nyerni, de az igazi, vér-
beli blöffölő számára ez csak másodlagos nyereség, legfel-
jebb kicsit csökkenti a blöffölés "rezsiköltségeit" . A fő nye-
reség a le nem leplezett blöff esetén is az, hogy a partner
bizonytalanságban marad: furdalhatja a kétely, hogy blöf-
fölt-e a másik, vagy sem. Aki blöffel közvetlenül akar nyer-
A blöff 101
ni, az nem különbözik a sima hazugtól, és hosszú távon

ugyanúgy is jár: egyszer leleplezik, és akkor vége. Az igazi
blöff hosszútávú stratégia, és a legtöbb játék, verseny, har-
ci helyzet esetén az eredményes hosszútávú stratégiáknak
nélkülözhetetlen eleme a blöff, amennyiben a hadiszeren-
cse forgandó.
A póker világa
Hosszútávú, forgandó szerencse mellett vívott küzde-

lemnek tipikus példája a póker. Altalában ez az a játék,
amelyhez leginkább szokás a blöff fogalmát asszociálni, és
jogosan: ez a játék egyáltalán nem működik a blöffmomen-
tuma nélkül. Nemcsak azért nem működik, mert borzasz-
tóan unalmas olyan emberekkel pókerezni, akik sohasem
blöffölnek, hanem azért sem, mert a pókerre különöskép-
pen igaz az, hogy blöffölés nélkül hosszú távon csak veszÍ-
teni lehet. Aki mindig pontosan úgy viselkedik, mint amit
a lapja indokol, azt az ellenfelek hamar kiismerik, és így jó
lappal csak keveset nyer, rossz lappal pedig mindig ponto-
san annyit veszít, mint amennyit az adott rossz lap indokol.
A póker igazi telitalálat abban az értelemben is, hogy
rendkívül sok valódi élethelyzetet modell ez: mindenkinek
van jobb és van rosszabb lapjárása (átvitt értelemben is),
de a hosszútávú végeredmény alig fugg alapjárástól (a pó-
kerben sem). Sőt, minden vérbeli pókerjátékos tudja azt is,
hogy sokat veszteni nem akkor szokott az ember, amikor
sorozatosan rossz lapjai vannak, hanem amikor jók, csak
éppen az ellenfélnek még jobbak, de ezt nem hittük el ne-
ki. Azért nem hittük el, mert korábbi blöffjeivel elhintette
bennünk a kételyt, és a jó lapunkkal még tovább mentünk
el, mint amit a jó lap valójában indokolt.
A blöff olyan, mint a legtöbb vitamin: bizonyos mennyi-
ségben nélkülözhetetlen, de nagy mennyiségben többet
árt, mint használ. Aki túl sokszor blöfföl, az szintén nem
jár jól, mert olyan sokat veszít leleplezett blöffjein, hogy

azt már nem hozza be a későbbi nyereség. A blöffnek
ugyanis éppen az a lényege, hogy időnként leleplezik; ép-
pen ezzel éri el a célját: azt, hogy az igazán éles, nagy tét-
re menő helyzetekben ne legyünk kiismerhetőek, ne lehes-
sen ellenünk biztosra menni; hogy az ellenfél belekénysze-
rülj ön kockázatos megoldásokba olyankor, amikor valójá-
ban nekünk van "nagy zsugánk". Aki sokat blöfföl, azt
egyre többször fogják leleplezni, ami még nem lenne baj.
A baj az, hogy ő a későbbi nagy nyereményekbe túl sokat
fektetett, és így hosszú távon mégiscsak veszít.
Mi hát a blöffnek az a mennyisége, amikor még hasznos,
és mikortól válik károssá? Egy ilyen kérdésre általában két-
féle stílusban szokás választ keresni: a humán tudományok
alapvetően kvalitatív, vagy a reál tudományok alapvetően
kvantitatív eszközeivel. Neumann János érdeme, hogy az
ilyenfajta kérdések megközelítés éhez immár kvantitatív,
matematikai eszközeink is vannak. Ezek igen eredménye-
sen segítettek a kvalitatív vizsgálódásokban is: jó néhány
olyan fogalomra vezettek, amelyek jelentősen fejlesztették
a kvalitatív vizsgálatok eszköztárát.
Egy egyszeru póker-modell
Ezt a játékot kifejezetten arra a célra szerkesztettem, hogy

mondanivalónkat illusztrálja: elég egyszeru ahhoz, hogy
bonyolult matematikai gondolatmeneteket is könnyen kö-
vethető formában tudjunk vele demonstrálni, ugyanakkor
eléggé izgalmas, kihívó játék ahhoz, hogy akár ténylege-
sen, "életben" is játszható legyen. (Ki is próbáltuk: tényleg
egyértelmúen élvezhető a játék, bár az igazi póker mélysé-
gével és komplexitásával nem vetekedhet.)
A játékban két játékos játszik, nevezzük őket X-nek és Y-
nak. X a kihívó, Y a kihívott. Az életben a játékosok termé-
szetesen cserélgethetik a szerepeket, de az elemzés során
A blöff 103
ez elmarad: a következőkben mindig X lesz a kilúvó. A já-

ték alapja az, hogy X dob egyet egy kockával, és ha hatost
dob, nyer, ha nem hatost dob, veszít, de a dolog nem
ennyire egyszeru. A játék szabályai a következők:
l.) Minden menet elején X 10 forintot, Y pedig 30 fo-

rintot tesz az asztal közepére.
2.) Ezután X dob egyet úgy, hogy Y ne lássa a dobás
eredményét.
3.) Miután X megnézte, hogy hányast dobott, a követ-
kező két lehetőség közül választhat: vagy feladja ezt a me-
netet, vagy ráhív. Ha X feladja a menetet, Y elviszi az ed-
dig betett pénzt, tehát ebben az esetben X 10 forintot
vesztett ebben a menetben. Ha X ráhív, még 50 forintot
kell betennie.
4.) Ha X rálúvott, és ennek megfelelően betett még 50
forintot, akkor Y két lehetőség közül választhat: vagy fel-
adja a menetet, vagy nem adja fel. Ha Y feladta a menetet,
X elviszi az asztalra betett pénzt, tehát ebben az esetben X
nyert 30 forintot (mert ennyit tett be Y korábban). Ha Y
nem adja fel, akkor neki is be kell tennie 50 forintot az asz-
talra. Ekkor tehát az X játékos 60, az Y játékos pedig 80
forintot tett be összesen.
5.) Ha X ráhívott, és Y nem adta fel, akkor X megmutat-
ja, hogy mit dobott. Ha tényleg hatost dobott, akkor X
kapja az asztalon levő pénzt, ha nem, akkor Y.
A játékról első ránézésre látható, hogy valóban a blöffről

és szinte csakis arról szól: aki sohasem viselkedik úgy,
mintha hatost dobott volna, amikor ténylegesen nem azt
dobott (tehát aki nem blöfföl), az hosszú távon bizonyo-
san veszíteni fog. Ha X mindig csak olyankor lúv rá, ami-
kor hatost dobott, akkor feltehetően egy idő után Y min-
dig hinni fog neki. így tehát amikor X nyer, mindig csak
30 forintot fog nyerni, amikor pedig veszít, mindig 10 fo-
rintot fog veszteni. Hat játékból (hosszú távon, átlagosan)
egy hatost fog dobni és öt egyebet. Hat partiból átlagban

ötször fog 10 forintot veszteni, és csak egyszer fog 30 fo-
rintot nyerni. Hosszú távon tehát X várhatóan veszíteni
fog, ha sohasem blöfföl.
Aki rosszul blöfföl, tehát akin rendszeresen meglátszik,
hogy ráhívása mögött nem hatos dobás áll, az még rosszab-
bul jár. Ha a blöff sikerül, és az ellenfél megfutamodik, ak-
kor X 30 forintot nyer, ha viszont Y leleplezi a blöfföt, ak-
kor X 60 forintot veszít.
Aki nagyon sokat blöfföl, az akkor sem jár jól, ha magát
a blöffölést jól csinálja, és valóban nem látni az arcán, hogy
hatos dobása után hívott-e, vagy sem. Ha például X min-
dig ráhív, akkor Y egy idő után feltehetőleg sohasem fog
hinni neki, és minden hívás t meg fog adni. Hat parti ból
ötször tehát Y fog nyerni 60 forintot, és csak egyszer fog
X nyerni 80 forintot.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy X hosszú távon min-
denképpen veszít ezen a játékon. Ennek ellenére bárki ellen
szívesen vállalnám, hogy ezt a játékot X szerepében akármi-
lyen hosszan játsszam. Nem azért, mert úgy gondolom,
hogy különleges tehetségem van a blöfföléshez. Nem is
színészi vagy pszichológiai ismeretekre alapozva vállalnám
X szerepét, hanem azért, mert pusztán matematikai alapon
hosszú távon jövedelmező lenne számomra.
Ha ebből a játékból kellene megélnem, a következőkép
pen játszanék. A játék előtt megtanulnék egy hosszabb
részt a világ egyik legunalmasabb könyvéből, a véletlen
számok táblázatából, úgy, hogy a nullákat kihagyom belő
le. Ezután pedig a játékstratégiámat így alakítanám: Ha ha-
tost dobtam, mindig ráhívnék. Ha nem hatos t dobtam, ak-
kor olyankor hívnék rá, amikor a véletlen számok sorában
éppen kilences következik. Mindehhez igyekeznék olyan
fapofát vágni, amilyet csak tudok, hogy az ellenfél az arco-
mon ne vehesse észre, hogy most a kétféle ráhívási okom
közül melyik áll fenn. Azt állítom, hogy ezzel a stratégiá-
val hosszú távon nyernék. Nem hazudni, színészkedni pró-
A blöff 105
bálnék tehát, hanem csak annyira semmitmondó lenni,

amennyire lehet, a blöffölés időpontját pedig a véletlenre
bíznám. Egyszóval: kevert stratégiát játszanék, méghozzá
úgy, hogy amennyiben nem hatost dobok, akkor egykilen-
ced valószínűséggel ráhívnék, nyolckilenced valószínűség
gel pedig nem. Hamarosan látni fogjuk, hogy miért éppen
1/9 valószínűséggel blöffölnék, és mire jó ez a stratégia,
előtte azonban vizsgáljuk meg, hogy milyenfajta viselke-
dést igényel ez részemről.
A színészkedés és a semmitmondás közötti disztinkció
azért is fontos, mert éppen ez különbözteti meg a blöfföt
a hazugság egyéb formáitól. A hazug mond valamit, ami
nem igaz, és ahhoz, hogy ez hitelesnek látsszon, kénytelen
színészkedni. A blöffölő nem mond semmi valótlant. Nem
feltétlenül szükséges színészkednie, elég teljesen semmit-
mondónak lennie, bár az sem könnyű. Ebben a játékban
explicit ténymeghamisítás, tehát hazugság sohasem hang-
zik el, mindössze annyi történik, hogy X időnként ráhív,
néha olyankor is, amikor nem hatost dobott.
A blöff fogalma azért nem ennyire egyszeru. Játékunkon
semmit sem változtatna, ha ahelyett, hogy X azt mondja,
hogy ráhív, azt kellene mondania, hogy "hatost dobtam",
és ezzel a felkiáltással kellene betennie a kasszába az 50 fo-
rintot. Ha ez lenne a játékszabály, akkor már valóban el-
hangzana igazi ténymeghamisítás, azaz hazugság is. Maga
a játék viszont ettől semmit sem változna, ezért ez a kis
szabálymódosítás semmilyen fogalmi változtatást nem in-
dokol. Enyhíteni kell tehát a blöff eredetileg adott jelenté-
sén, ha nem akarjuk, hogy ellentmondásos legyen. Nyílt
hazugság is lehet valójában blöff, ha tényleges félrevezető
információtartalma nincs. Játékunkban, az adott kontex-
tusban, az a felkiáltás, hogy "hatost dobtam" , semmivel
sem ad több információt, mint az, hogy "ráhívok" . Az
adott játékon belül mindkét szöveg ugyanazt jelenti az el-
lenfél számára: azt, hogy kihívás érte, és rajta a lépés sora,
hogy elfogadja-e a kihívást, vagy sem.
A fapofa evolúciója
Ahogyan mi beszélünk a blöff fogalmáról, aszerint az ál-

latoknak az 1. fejezetben említett pózolásos harcában is
megjelenik a blöff eleme. A pózoló állat legelemibb érde-
ke, hogy az utolsó pillanatig úgy nézzen ki, mint aki vég-
telen sokáig, de legalábbis beláthatatlan ideig folytatni fog-
ja a pózolást. Ha csak egy bajuszrezdüléssel is elárulná,
hogy rövidesen feladja a küzdelmet, azonnal hátrányba ke-
rülne. Ellenfele a bajuszrezdülés láttán biztosan kitartana
még egy kicsit, akkor is, ha a saját stratégiája szerint már a
következő pillanatban feladta volna a küzdelmet. A termé-
szetes szelekció gyorsan megbüntetné a bajuszrezdülést, a
szándékok bármilyen árulkodó jelét, vagyis azt, aki rosszul
blöffól. A természetes szelekció tehát kialakitja azt, amit
mi "pókerarcnak" nevezünk.
Felmerül azonban a kérdés: miért épp a fapofa fejlődik
így ki, és miért nem az agyafúrt hazugságok végtelen ka-
valkádja? Azért nem, mert a fapofa-vágással ellentétben a
hazugságnak könnyen lehet valódi információtartalma,
legfeljebb hamis. Aminek nincs, az nem hazugság, hanem
dezinformálás, vagy éppenséggel plöff. A hazugságból te-
hát információ vonható le, és a természetes szelekció ha-
marosan kialakitaná azt a fajtát, amelyik a hazugságból is
értékes információt tud levonni, és fel tudja használni arra,
hogy például a pózolásos harcokban előnyhöz jusson.
A dezinformálás egyéb módjai viszont valóban kialakul-
hatnak. Bizonyos fajta pózolós állatok harcához rítusszerű
en hozzátartozik a vicsorítás, fogmutogatás, és sokféle más
arcjáték is. Vannak zseniális pókerjátékosok is, akik nem
pókerarccal játszanak. Nekik nagyon is él az arcuk, folyama-
tosan mórikálnak, cukkolják a partnereiket, mondanak iga-
zat és hamisat vegyesen, teljesen véletlenszerűen. Nehéz
azonban valamilyennek lenni úgy, hogy annak abszolút
semmi információtartalma ne legyen. Ennél, legalábbis el-
vileg, egyszerűbb módszer a fapofa, és éppoly eredményes.
A blöff 107
A póker-modell elemzése
A póker-modellünkre az előbbiekben leírt kevert straté-

gia tehát a következő: ha X hatost dob, akkor mindig rá-
hív, ha pedig nem hatost dob, akkor egykilenced valószí-
nűséggel blöfföl. Sem többel, sem kevesebbel. Látszólag
ez nagyon kevés, a legtöbb embernek az az érzése, hogy
érdemes sokkal gyakrabban blöffölni. A kísérleti eredmé-
nyek azt mutatják, hogy a legtöbben ezt meg is teszik, és
az emberek hosszú távon általában veszítenek X szerepé-
ben. Mégis, azt állítom, hogy a blöffuek pont ez az aránya
hosszú távon szolid, de biztos nyereséget biztosít X-nek.
Nézzük hát meg, hogy ilyen játékmód mellett hogyan ala-
kul X egyenlege, mondjuk 54 menetből. (Azért éppen 54-
ből, hogy többnyire egész számokkal kelljen csak számol-
nunk.)
Számítsuk ki, hogy 54 menetből várhatóan, hosszú tá-
von mennyit nyer, illetve mennyit veszít X a fenti stratégia
esetén akkor, ha Y minden kihívást elfogad, illetve akkor,
ha Y minden kihívás elől megfutamodik.
54 menetből X várhatóan kilencszer dob hatost. Ilyen-
kor, ha Y minden kihívást elfogad, akkor X minden alka-
lommal 80 forintot nyer, ez összesen 9x80=720 forint
nyereség. A maradék 45 menetből, amikor X nem hatost
dob, egykilenced részben, tehát várhatóan ötször fog blöf-
fölni. Ennek az öt menetnek mindegyikében X 60 forintot
veszít, mivel most azt az esetet nézzük, amikor Y minden
kihívást elfogad. Ez összesen 5x60=300 forint veszteség. A
többi 40 menetet X feladja, így ezekben összesen 400 fo-
rintot veszít. 54 menetből tehát X egyenlege:
720-300-400=20 forint, ha Y minden kihívást elfogad.
Ha Y minden kihívás elől megfutamodik, akkor 54 me-

netből a kilenc hatossal X nyer összesen 9x30=270 forin-
tot. Az öt blöffel X nyer további 5x30=150 forintot. A ma-
radék 40 menetet ilyenkor is feladja, (meglehet, hogy fe-

leslegesen, de tartsuk magunkat a mondott stratégiához),
ez tehát 400 forint veszteség. 54 menetből tehát X egyen-
lege:
270+150-400=20 forint, ha Y minden kihívás eld1 megfutamodik..
Ezek szerint tehát, ha X a fenti stratégiát játssza, akkor

mindegy neki, hogy Y elfogadja-e a kihívásait vagy sem:
mindkét esetben hosszú távon átlagos an 20 forintot nyer
54 partinként. Ha ez így van, akkor ezen az sem változtat,
ha Y időnként elfogadja a kihívást és időnként nem. A
hosszú távú nyereség tehát biztosítható, fuggetlenül attól,
hogy Y mit csinál, és ehhez mindössze az szükséges, hogy
a konkrét menetekben Y-nak ne legyen semmi informáci-
ója arról, hogy mi a ráhívás igazi oka; egyszóval: hogy X
tökéletes legyen a semmitmondásban. Például tökéletes fa-
pofát tudjon vágni.
A következő kérdés az, hogy nem lenne-e növelhető X
nyeresége úgy, hogy az 1/9 helyett más blöffólési arányt
választ. Az előző számítgatás minden konkrét blöffólési
arányra ugyanígy elvégezhető. Ebből az derül ki, hogy ha
X növeli a blöffólési arányt, akkor növeli a nyereségét, ha
Y elhiszi a blöftjeit és nem fogadja el a ráhívásokat. Csök-
kenti viszont a nyereséget, ha Y nem hiszi el a blöffóket és
elfogadja a ráhívásokat. Például ha a blöffólési arány 1/4,
és Y mindig elhiszi a blöffóket, X hosszútávú várható nye-
resége 54 menetből 20 helyett 270 forintra nő, ha viszont
Y egyszer sem hiszi el a blöffóket, akkor az 1/4-es blöffó-
lési arány mellett X 54 menet ből várhatóan 292,5 forintot
veszít. A blöffólési arány növelésével tehát X lemond a
hosszútávú biztos nyereségről, és kiszolgáltatja magát Y-
nak: ha Y buta és elhiszi a blöffóket, akkor X sokat nyer-
het, viszont ha Y okos, akkor X sokat veszíthet.
U gyanígy kiszámítható az is, hogy ha X csökkenti a blöf-
fölési arányt, akkor szintén kiszolgáltatja magát Y-nak.
A bloff 109
Ilyenkor X sokat nyerhet, ha Y nem hajlamos elhinni a

blöfföket, de veszíthet, ha Y hajlamos elhinni a blöfföket,
és nem megadni a rálúvásokat. Ez utóbbi azt jelenti, hogy
y akkor sem fogja kockáztatni az 50 forintot, ha X tényleg
hatost dobott, így X nemigen fog nagyot nyerni, nemigen
fogja tudni kompenzálni azt, hogy hat eset ből ötször nem
dob hatost.
Az lj9-es blöffölési arány tehát X számára egyfajta
egyensúlyi értéknek tekinthető: hosszú távon biztos lehet
egy szolid nyereségben, fuggetlenül attól, hogy mit csinál
Y. Ha X számára kielégítő az 54 menetenkénti 20 forintos
nyereség, akkor részéről butaság lenne eltérnie ettől. Ha
viszont nem, akkor kénytelen veszélyesebb vizekre evezni:
eltérni felfelé vagy lefelé az lj9-es blöffölési aránytól an-
nak megfelelően, hogy érzése szerint Y az adott pillanat-
ban a kelletténél inkább vagy kevésbé hajlamos elhinni a
blöffjeit.
Játékunkat eddig csak X szemszögéből vizsgáltuk. Most

nézzük meg, hogyan néz ki a játék Y szempontjából.
Azt már tudjuk, hogy ha X beéri 54 menetenként 20 fo-
rint nyereséggel, akkor Y nem tudja ezt megakadályozni,
akármit is csinál. Ha X nem éri be ennyivel, és más straté-
giát játszik, akkor Y-nak lehetősége van esetleg nyerni,
esetleg még többet veszíteni is. Az előbbi számolgatás ok
mintájára kÖlmyen kiszámítható, hogy amennyiben X több-
ször blöfföl, mint az esetek lj9-ében, akkor Y úgy maxi-
malizálhatja a hosszútávon várható nyereségét, ha minden
kihívást elfogad, azaz minden blöfföt megpróbál leleplez-
ni. Ha X kevesebbszer blöfföl, mint az esetek lj9-ében,
akkor Y úgy maximalizálhatja a várható nyereségét, hogy
egyetlenegy kihívást sem fogad el.
Az életben mindez nem ilyen egyszeru. Előbb-utóbb va-
lószínűleg egyfajta hullámzás alakul ki a két játékos között:
X egyre gyakrabban blöfföl, mire Y egyre gyakrabban elfo-
gadja a kilúvásokat. X erre azzal válaszol, hogy ritkábban

blöfföl, mire Y ritkábban fogadja el a kilúvásokat, és így to-
vább. De az is lehet, hogy Y veszi kezébe az irányítást, és
X adaptálódik ahhoz, hogy Y mennyire hiszékeny éppen.
Pszichológiai szempontból éppen ez a dominancia-harc az
ilyesfajta játékok lényege, de egyelőre még maradjunk a já-
ték matematikai oldalánál.
Ha Y pontosan ismeri a játék matematikai hátterét, és
ennek tudatában úgy dönt, hogy neki megfelel az, hogy
54 menetenként 20 egységet veszítsen (például mert ép-
pen ennyit szánt erre az esti szórakozásra, vagy mert X fi-
zeti a vacsorát), de ennél többet nem akar kockáztatni, ak-
kor a következőképpen járhat el. Elhatározhatja, hogy min-
den kihívást 419 valószínűséggel fogad el. Hogy miért ép-
pen 4/91 Mindjárt ki fog derülni. (Ennek gyakorlati meg-
valósításához Y is megtanulhatja a véleden számok táblá-
zatát, és akkor fogad el egy kilúvást, ha a következő szám
4 vagy annál kisebb, fuggedenül attól, hogy mit mutat X
arca. )
Tegyük fel, hogy X mindig ráhív, fuggedenül attól, hogy
mit dobott (azaz X mindig blöfföl). Ekkor 54 menetből X
a várható 9 darab hatos dobásával négyszer 80 forintot
nyer (mert Y négy kihívást fogad el kilencből), a maradék
öt alkalommal pedig 30-at (mert a kilenc kilúvásból ötször
y megfutamodik, és nem teszi be a további 50 forintot).
Ez eddig összesen 4x80+5x30=470 forint nyereség. A
mindig blöffölő X a maradék 45 blöffjével az esetek 519-
ében, azaz 25-ször nyer 30 forintot (mert Y az esetek 519-
ében futamodik meg), ez 750 forint nyereség. X 45 blöff-
jének a maradék 419-ében, azaz 20-szor, amikor Y nem
futamodik meg, X veszít 60 forintot, ez 20x60=1200 fo-
rint veszteség. Összességében tehát X egyenlege 54 mene-
tenként:
470+750-1200=20 forint, ha X mindig blöfföl.

A blöff III
Ha X sohasem hív rá, amikor nem hatost dobott, (azaz

sohasem blöfföl), akkor a 9 darab hatos ával nyer (mint az
előbb) 470 forintot, a maradék 45 menetben pedig veszít
menetenként 10 forintot. 54 menetből tehát X egyenlege:
470-450=20 forint, ha X sohasem blöfföl.
Ha tehát Y úgy dönt, hogy minden kihívást 4/9 valószí-

nűséggel fogad el, akkor mindegy neki, hogy X blöfföl-e
vagy sem, és ha igen, milyen gyakran teszi: mindenképpen
54 menetenként 20 forintot fog veszíteni. Ezzel a taktiká-
val tehát Y biztosíthatja magának azt, hogy hosszú távon
csak ennyit veszítsen, ne többet (igaz, ne is kevesebbet).
Egy kisebb számmisztikai csodának tűnhet, ahogy a szá-
mok mágikusan és harmonikusan összeálltak úgy, hogy X -
minden pszichológiai eszköz nélkül el tudja érni, hogy 54
menetenként 20 forintot nyerjen - ha ezzel beéri -, fugget-
lenül attól, hogy mit csinál Y, és Y is el tudja érni, hogy 54
menetenként csak 20 forintot veszítsen - ha ezzel beéri -,
fuggetlenül attól, hogy mit csinál X. Ha X ráállt arra a stra-
tégiára, hogy ha nem hatost dob, 1/9 valószínűséggel blöf-
föl, és ehhez tud tökéletes fapofát vágni, akkor Y ha meg-
feszül sem tud nyerni, sőt kénytelen 54 menetenként átla-
gos an 20 forintot veszíteni. Ha pedig Y ráállt arra, hogy
minden blöfföt 4/9 valószínűséggel fogad el, fuggetlenül
attól, hogy mit lát X arcán, akkor X ha megfeszül sem tud
átlagos an 54 menetenként 20 forintnál többet nyerni.
Az X illetve Y számára talált két stratégia együtt tehát egy-
fajta stabil egyensúlyi helyzetet tesz lehetővé. Ha egyszer az
egyik játékos rááll a neki megfelelő metódusra, akkor a má-
sik játékos részéről az a legbölcsebb, ha ő is rááll az őneki
megfelelő metódusra. Jobban úgysem járhat, rosszabbul vi-
szont igen, ha az ellenfél kiismeri, hogy merre tér el, és asze-
rint reagál a blöffök, illetve a kihívások elfogadási valószínű
ségének módosításával. Ennek az egyensúlynak a felismeré-
se Neumann János játékelméletének lényege.
Blöffölni csak nagyot érdemes
A játékelmélet egyik fontos haszna a közgazdaság-

tudomány számára az, hogy segítségével előre lehet jelezni,
hogyha egy játék (piaci helyzet; gazdasági szabályozó stb.)
a gazdaság valamelyik résztvevője számára alapvetően előny
telen, és így az adott játék az egyik fontos résztvevő hosszú-
távú tönkremenés ével vagy kilépésével jár. így példáu1 a mi
egyszerű pókerünkről kiderült, hogy bár első ránézésre X
számára hátrányos, valójában az Y játékos veszít rajta hosszú
távon, ha beáll az egyensúly, és mindenki elkezdi közelíte-
ni az ennek megfelelő kevert stratégiát. Ez a játék tehát el-
méletileg igazságtalan, és kellőképpen adaptív (vagy a játék-
elméletben jól tájékozott) játékosok esetén ez előbb-utóbb
a gyakorlatban is beigazolódna. Ezen azonban a játéksza-
bályok minimális finomításával változtatni lehet.
Ha példáu1 a híváskor befizetendő összeget 50 forintról
40 forintra csökkentenénk, akkor a játék igazságossá válna.
Igaz, ekkor az egyensúlyhoz vezető kevert stratégiák is vál-
toznának: X számára az lenne az egyensúlyt eredményező
kevert stratégia, hogy ha nem hatost dob, akkor 1/10 va-
lószínűséggel blöfföljön, y számára pedig az, hogy ponto-
san 1/2 valószínűséggel fogadjon el minden kihívást. A ko-
rábbiakhoz hasonlóan kiszámítható, hogy ebben az eset-
ben mindkét játékos várható, hosszú távú nyeresége nu1la
lenne, tehát valóban azt mondhatnánk, hogy a játék igaz-
ságos. Ha akihíváskor befizetendő összeget tovább csök-
kentenénk 30 forintra, akkor az egyensúlyt eredményező
kevert stratégia esetén már az X játékos hosszú távon vár-
hatóan hét menetenként 2 forintot veszítene. A közgazdá-
szok számára egy ilyen matematikai eszköz értékes finom-
hangolási technikát biztosít.
Az előző számolgatás ból mellesleg az is kiderül, hogy
minél nagyobb tétben lehet blöffölni, annál gyakrabban
érdemes, jóllehet még egészen nagy tétek esetén is az X já-
tékos csak aránylag kevésszer blöfföl az egyensúlyt ered-
A blöff 113
ményező kevert stratégia szerint. Rövid számolással (amit

itt nem részletezünk) az is kiderül, hogy ha a játék szabá-
lyai olyanok, hogy X-nek módjában áll 10 és 50 forint kö-
zött bármennyit hívni, akkor mindig csak 50 forinttal ér-
demes blöffólnie, kevesebbel sohasem. Ez a tanulság meg-
lehetősen sok esetre általánosítható: blöffólni csak nagyot
érdemes.
A blöff, mint kognitív stratégia
A matematikai játékelméletben a blöff fogalma egyálta-

lán nem szerepel; itt csak különféle lépéslehetőségek van-
nak. A lépéslehetőségek sokféleségébe beleértendő a felté-
telek sokfélesége is, mint játékunknál például az, hogy ha-
tost dobott-e X vagy sem. A kevert stratégiák az egyes lé-
péslehetőségekhez rendelt valószínúségek. Az már nem
matematikai kérdés, hogy bizonyos lépéslehetőségeket a
köznapi gondolkodás blöffnek tekint, például ha valaki a
pókerben rossz lappal nagyot hív, vagy ha a felkészüleden
diák feltúnően értelmesen néz. Amennyiben a blöffnek te-
kintett lépéslehetőségekhez az egyensúlyt eredményező
kevert stratégiában nem nulla valószínúségérték tartozik,
akkor egyensúly csakis úgy érhető el, ha a játékosok időnként
bliJjJölnek.
Minden induló vállalkozás a dolog természetéből adó-
dóan valamennyire blöff. Az induló vállalkozó általában
kénytelen úgy viselkedni, mintha egy patinás, jól menő vál-
lalkozással állna ügyfelei rendelkezésére, különben nem-
igen lesznek ügyfelei. Ehhez nem kell a vállalkozónak fel-
tédenül nyíltan hazudnia, átírnia az alapítás évét, százéves
mérlegbeszámolókat hamisítania. Elegendő, ha úgy lép fel,
hogy ugyanazt a magatartást mutatja, mint a pályán lévő
régi és sikeres vállalkozások. De sokszor az is lendít a dol-
gokon, ha a vállalkozó nyíltan bevallja, hogy most kezdi a
céget, és sok mindenben bizonytalan. Ez valószínűleg rossz
stratégia az ár magasan tartásához, de jó stratégia ahhoz,

hogy segítőkész, megértő ügyfelekkel dolgozzon, akik át-
lendítik a kezdet nehézségein, és így stabilizálódhat a cég.
A játékelmélet ismeretében a legvalószínűbb az, hogy itt is
egy kevert stratégia a legeredményesebb: a kétfajta fellépést
vegyesen alkalmazva a legjobb a stabilizálódás esélye.
Az ember az életben nem véleden számok táblázatainak
memorizálásával valósítja meg a kevert stratégiát, még ak-
kor sem, ha netán valóban valamiféle kevert stratégiát al-
kalmaz. Általában az intuíciójára hallgat: például figyeli a
partnert, és az így támadó érzései alapján blöfföl vagy nem
blöfföl. Ugyanakkor megfigyelték, hogy a nagymenő pó-
kerjátékosok hosszú távon meglehetősen pontosan az op-
timális (egyensúlyt eredményező) kevert stratégiának meg-
felelő valószínűséggel blöffölnek. (A világ összes számító-
gépe kudarcot vallana, ha pontosan ki kellene számítania
az igazi pókerjátékos optimális kevert stratégiáját, de köze-
lítő számításokat többen is végeztek.) Mintha valamiféle
belső érzék szabályozná a vérbeli pókerjátékosokban azt,
hogy milyen gyakran engedjék meg maguknak a blöffölést,
bár több mint valószínű, hogy a kevert stratégiának még a
fogalmát sem ismerik. Lehet, hogy éppen az ilyen implicit,
nem tudatosuló tudások, ismeretek megszerzésére utal a
"gyakorlat teszi a mestert" közmondás. A pszichológusok
régóta tudják, hogy minden játékban, szakmában a legna-
gyobb mesterek gondolkodása nem tisztán racionális, ha-
nem alapvetően intuitív.
Egy számítógép X szerepében hosszú távon verhetede-
nüllenne képes játszani a mi kis kockapókerünket. A gép
arca garantáltan rezzenéstelen, akár blöfföl, akár nem; ki-
tűnő véledengenerátorral rendelkezik, és az egyensúlyt
eredményező kevert stratégia betartásában nem befolyá-
solja az sem, ha bármilyen trükkös arcjátékkal próbáljuk
megtéveszteni. Az igazi póker esetében már nehezebb a
számítógép helyzete, mert a pontos optimális kevert stra-
tégiát nem ismerjük, és egy rutinos pókerjátékos képes in-
A blöff 115
tuitíven megérezni az optimális aránytól való kis eltérése-

ket is, azokat kihasználni, és így hosszú távon nyerni. Az
ember intuíciója segítségével sokkal bonyolultabb foga-
lomrendszert képes felállítani magában, mint az optimális
kevert stratégia fogalma, és amikor az utóbbi gyakorlatilag
nem számítható ki pontosan, ez az intuitív, komplex foga-
lomrendszer alkalmas lehet az optimum sokkal finomabb
közelítésére, mint a rendelkezésre álló matematikai esz-
köztár. Ez az intuíció vezethetett magának a blöff fogal-
mának a kialakításához is.
Bár a matematikai játékelmélet rendszerében nincs külön
blöff-fogalom, mégis beszélhetünk róla akár a játékelmélet
keretében is: blöffnek tekinthetünk minden olyan lépést,
amelyet egy másik (általában számunkra kedvezőbb) felté-
tel mellett sokkal nagyobb valószínűséggel lépünk az opti-
mális kevert stratégia szerint, mint az adott helyzetben. A
matematikai játékelmélet keretein kívül esik, hogy az ellen-
fél mit gondol az ilyen lépések láttán, jóllehet a pszicholó-
gia szempontjából éppen ez a fő kérdés. Pszichológiai
szempontból az ilyen lépések többnyire blöffnek minősül
nek. Ez azonban nem változtat azon, hogy a blöffnek
rendszeresen meg kell jelennie mindenfajta versenyben, já-
tékban, konfliktushelyzetben, harcban; nélküle nem ala-
kulhat ki hosszú távon fenntartható egyensúly. A blöff
nem feltétlenül morálisan elítélendő dolog, még a katego-
rikus imperatívusz szigorú normái szerint sem.
A természet blöffjei
Amióta felfedezték az optimális kevert stratégiát, már

nem pszichológiai kérdés, hogy elvileg hogyan játsszon
egy optimális pókerjátékos (vagy más játékos). Az optimá-
lis játékmód megvalósításához nemhogy nem kell pszicho-
lógiai érzék, hanem kifejezetten fölösleges. Elég a kockát
dobálni, és parancsainak engedelmeskedni, mint ahogy
csupán ennyi kellett a Scientific American Egymillió dollá-

ros játékában is a kategorikus imperatívusz által meghatá-
rozotf erkölcsösség megvalósításához. Ahogy a jógi, aki
odébb tolja a szívét, mielőtt átdöfi magán a hosszú tűt, az
optimális pókerjátékos is "odébb tolhatja" minden empá-
tiáját, emberismeretét, teljes pszichológiai eszköztárát, ami-
kor pókerezik.
Csakhogy más az elmélet, és más a gyakorlat. A gyakor-
latban az optimális játékrnód, a mi szimpla kis pókermo-
dellünkhöz hasonlóan, csak egyszeru esetekben valósítha-
tó meg ténylegesen kockadobálással. Az élet valódi, érde-
mi játékaiban, de már az igazi pókerben is, az optimális ke-
vert stratégia olyan bonyolult, hogy a legnagyobb számí-
tógépek segítségével sem lehet pontosan kiszámítani, és
még ha lehetne is, fejben tartani végképp reménytelen len-
ne. Ráadásul az életben előforduló különféle játékok szá-
ma is végtelen. Még ha Neumann Jánosnak köszönhetően
tisztában vagyunk is a kevert stratégiák fogalmával, gya-
korlati megvalósításukhoz más, közvetett eszközöket kell
találnunk. A tüskés pikók sem kockák dobálásával közelítik
oly jól a pózolásos harcok optimális kevert stratégiáját.
A helyzetet némiképpen az időérzékhez lehetne hasonlí-
tani. Ki jobban, ki kevésbé, de mindenki képes valamennyi-
re időtartamokat megbecsülni, bár senki sem képes egé-
szen pontosan. Pedig valamennyiünkben vannak olyan ne-
uronok, amelyek rendszeresen, ezredmásodperc pontos-
sággal sülnek ki. Néhány tucat ilyen neuronból akármelyik
amatőr hardveres képes lenne olyan órát készíteni, amelyik
évente legfeljebb néhány másodpercet késik vagy siet.
Nyilván a természet is könnyen ki tudott volna alakítani
egy szuperpontos órát néhány neuronunkból, és akkor min-
dig pontosan tudhatnánk, mennyi az idő. Egy ilyen óra
meglétének azonban alighanem több lenne a kára, mint a
haszna. Ehhez ugyanis ki kellene alakítani egy olyan me-
chanizmust is, amelynek segítségével közveden elérésünk
van az alacsony szintű neurális tevékenységeinkhez, és így
A bliJff 117
neuronjaink alkalmi zajait is állandóan észlelnénk. Ennek

magasabb szintű tevékenységeink látnák kárát. Jobban já-
runk, hogy az idő érzékelése magasabb szintű struktúrák
segítségével történik, még ha ez sokkal pontatlanabb is,
mint amilyen egy neurális kvarcóra lenne.
Ugyanez az amatőr hardveres ugyanezekből a neuronok-
ból egy egészen jó véletlengenerátort is könnyedén össze
tudna állitani, a tüskés pikókban éppúgy, mint az embe-
rekben. Mégis, inkább magasabb szintű tevékenységeink,
emócióink, hangulataink, fogalmi rendszerünk segítségével
valósítjuk meg a kevert stratégiákat, és nem egy neurális
véletlengenerátor segítségével.
Ehhez rengeteg mindent kell megtanulnunk, akár a jó-
ginak, aki már annyira ura a szerveinek, hogy egy kis "csa-
lással" - nevezetesen a szív odébb tolásával- képes a mell-
kasába szúrni egy hosszú tűt. Ki kell alakítanunk azt a bo-
nyolult fogalomrendszert és érzelmi reakciószerveződést,
amelyek segítségével annyira finoman szabályozott lesz a
viselkedésünk, hogy akár az optimális kevert stratégiát is
megközelíthetjük. Neurális véletlengenerátor helyett az
evolúció inkább fapofát, blöff-fogalmat, lelkiismeretet és
számtalan más magas szintű eszközt alakított ki, amelyek
közül önmagában egyik sem alkalmas az optimális straté-
giák megvalósítására, együtt azonban igen, főleg mivel ke-
vert stratégiákat kell megvalósítani amúgy is. A játékelmé-
let ismeretében más szemmel vizsgálhatjuk ezeket az esz-
közöket, miután a játékelmélet levette azt a terhet a pszi-
chológiáról, hogy az optimális lehetőségeket kutassa. A
pszichológia mindig is velej éig deskriptív tudomány volt és
nem normatív: az érdekli, hogy ténylegesen milyen az em-
ber, és nem az, hogy valamilyen felsőbb szempontból mi-
lyennek kellene lennie.
A természet nem az amatőr hardveres módjára építkezik,
hanem maga is kevert stratégiát játszik, így hoz létre a túl-
élés képességével rendelkező lényeket. Egyik-másik eszkö-
ze akár blöff is lehet: olyasmi, ami az adott helyzetben tá-
volról sem helyénvaló, mégis szükséges a kevert stratégia

minéL pontosabb megközelítéséhez. Az optimális kevert
stratégia színtiszta racionalitás a sok-sok önmagában meg-
lehetősen irracionális eszköz segítségével valósul meg ben-
nünk, gondolkodásunkban és erkölcsi viselkedésünkben
egyaránt.
A SOKFÉLESÉG FORRÁSVIDÉKE
6. NEUMANN JÁNos JÁTÉKELMÉLETE
Matematikai tény, hogy sok esetben

a lehető legésszerűbb döntést úgy hozhatjuk,
hogy feldobunk egy húszfillérest.
@
'-....--
'--
. " ,, :~~ .
Neumann János alapvető tétele azt mondja ki, hogy az a

kis számmisztikai csoda, amely az előző fejezetben leírt
egyszerű p6kermodel1 kapcsán kibontakozott előttünk,
igen általános körülmények között is mindig megtalálhat6.
Jelen van minden olyan kétszemélyes játékban, amely meg-
felel az alábbi három kritériumnak:
120 A sokféleség forrásvidéke
l. Vé.ges abban az értelemben is, hogy mindkét játékos

számára, mindegyik lépés alkalmával véges a választási le-
hetőségek száma, és abban az értelemben is, hogy a játék
véges sok lépésben véget ér.
2. Zéró ijsszegú, azaz amennyit az egyik játékos nyer,
annyit veszít a másik. (Nem zéró összegű játékra példa a
Fogolydilemma vagy a Gyáva nyúl-játék.)
3. Teljes információs, azaz mindkét játékos pontosan is-
meri mind saját maga, mind ellenfele összes választási le-
hetőségét, és azt is, hogy a játék melyik kimenetele mennyi-
re kedvező a saját, illetve ellenfele értékrendje szerint. (Ha
a játék zéró összegű, e két érték megegyezik, de léteznek
nem zéró összegű teljes információs játékok is, csak éppen
nem ezekről szól Neumann tétele.)
Neumann tétele szerint minden ilyen játékban megtalál-

ható az a fajta egyensúlyi helyzet, amely től- ha egyszer ki-
alakul - egyik játékosnak sem érdemes egyoldalúan eltér-
nie, mert azzal a nyereségét nem növelheti. Ez az egyen-
súlyi helyzet a kevert stratégiák alkalmazásával érhető el, és
matematikai szakszóval nyeregpontnak nevezik.
A skizofrén csiga esete
A nyeregpont kifejezés értelmezéséhez képzeljük el a kö-

vetkező kis abszurd játékot. Egy csiga mászik egy ló nyer-
gén. A csiga két énje versenyez egymással. A csiga egyik
énje csak a ló hossztengelyének irányába tudja mozgatni a
csigát, és célja az, hogy a csiga minél alacsonyabbra jusson
a nyereg felületén. A csiga másik énje a ló hossztengelyére
merőlegesen tudja mozgatni a csigát, és célja az, hogy a
csiga minél magasabbra jusson. (A pszichológusok ezt a
csigát inkább többszörös személyiségűnek diagnosztizál-
nák és nem szkizofrénnek, de mi maradjunk a köznyelv
pongyola szóhasználata mellett.)
Neumann János játékelmélete 121
Ha egyszer a csiga a nyereg közepére kerül, akkor mindkét

énje megnyugodhat: akármelyik is mozdít a csigán a lehe-
tőségeinek megfelelő irányba, csak rosszul jár. Kialakult te-
hát a csiga két énje között az egyensúly.
Sajnos nem minden felület nyereg alakú. Ha ezt a skizof-
rén csigát egy dimbes-dombos, gidres-gödrös felületre he-
lyezzük, akkor valamelyik énje mindig elégedetlen lesz. A
hegytetőn az egyik énje fogja a hossztengely irányában le-
felé elmozdítani, a gödör fenekén a másik énje fogja a hossz-
tengelyre merőleges irányban felfelé mozdítani; a közbül-
ső helyzetekben mindkettő igyekszik érdekeit képviselni. A
csiga tehát sohasem lel nyugalomra.
A csiga mindkét énje tisztában van a lehetőségeivel: a ne-
ki megengedett irányba vagy előre, vagy hátra mozgathat-
ja a csigát; esetleg semerre. Mindkét én pontosan tudja,
hogy ha ő erre mozdít, a másik pedig ugyanakkor arra, ak-
kor ennek eredményeként milyen magasan lesz a csiga, ki
mennyit nyert. A játék tehát teljes információs. A játék zé-
ró összegű is, mivel ami magasságot az egyik én megnyert,
azt a másik elveszítette. A játék azonban nem feltétlenül
véges; lehetséges, hogy a csigát az idők végezetéig rángat-

ja a két énje, különöse n egy dimbes-dombos, gidres-göd-
rös felületen, ha nincs nyeregpont, ahol IIÚndkettő elége-
detten megnyugodhat. Ha a játék lehet végtelen, akkor
nem vonatkozik rá Neumann tétele. Ha viszont a játékot
lerövidítjük úgy, hogy a csiga mondjuk csak százszor
"lép", és ezután megáll ott, ahol éppen van, akkor a játék
véges lesz, és így már vonatkozik rá Neumann tétele, még
akkor is, ha amúgy a felület domborzata teljesen nyereg-
mentes.
Valódi nyereg alakú felület esetén alighanem IIÚndkét fél
a nyereg közepe felé fog igyekezni . Aki nem ezt teszi, az
rosszul jár, legalábbis ha a másik értelmesen játszik, és ren-
dületlenül a nyereg közepét célozza. Ha a csiga IIÚndkét
énje ezt teszi, akkor mindkettő tiszta stratégiát játszik:
fuggetlenül a másik lépéseitől, IIÚndenképpen a nyereg kö-
zepe felé mozdít a maga eszközeivel. Ennek a játékmód-
nak a célszerűsége olyan könnyen átlátható, hogy szinte
biztosra vehetjük, csigánk egyenesen a nyereg közepe felé
mozogna. Egy fél csigaagynál sokkal kevesebb ésszel ren-
delkező állatok is könnyedén megtalálják a felfelé, illetve
lefelé vezető legrövidebb utat, ha éppen ilyesIIÚre van
szükségük. Ezért, noha tényleges kísérletet kettős énű csi-
gákkal neIIÚgen lehet kivitelezni, szinte biztosra vehetjük,
hogy elképzelt csigánk a valódi nyereg alakú felületen
gyorsan megtalálná a nyeregpontot, ahol mindkét énje
megnyugodhatna.
Dimbes-dombos felület esetén azonban az egyik én szá-
mára a célszerű irány általában attól fugg, hogy a másik ép-
pen merre mozdít ugyanabban a lépésben. Ha tudom,
hogy a másik én merre mozdítja a csigát, akkor azt is tud-
hatom, hogy nekem merre célszerű mozdítanom, de ha ő
tudja, hogy én merre lépek, akkor ő esetleg másfelé lép,
mert neki abban az esetben úgy jobb. Most nincs olyan
pont, amelynek elérése esetén a csiga IIÚndkét énje meg-
nyugodhat azzal, hogy ennél jobb eredményt úgysem tu-
dott volna elérni. Dimbes-dombos felületen a tiszta straté-

giák nem biztonságosak: aki túljár a másik eszén, az nyer.
Kivéve, ha a másik kevert stratégiát játszik.
Neumann tétele azt mondja ki, hogy ha a felület dimbes-
dombos, és esedeg egyáltalán nincs nyeregpontja, a kevert
stratégiák körében akkor is található nyeregpont. Ez azt je-
lenti, hogy ha a kevert stratégiákat is figyelembe vesszük,
elvileg ugyanolyan egyszerűvé, egyértelművé válik a játék,
mintha maga a felület lenne nyereg alakú. A kevert straté-
giák körében mindkét fél érdeke azt diktálja, hogy efelé az
absztrakt nyeregpont felé mozduljon, tehát hogy a saját
egyensúlyi stratégiáját játssza. Ha az egyik játékos valóban
ezt teszi, és a másik nem, akkor a másik csak rosszul járhat,
ugyanúgy, mint ahogy a valódi nyereg alakú felületen is-
aki nem a nyereg közepét célozza, az csak rosszul járhat,
ha az ellenfél azt célozza.
Neumann tétele szerint nemcsak nyereg alakú felületen,
hanem akármilyen dimbes-dombos felületen is kialakulhat
a csiga két énje között az egyensúly, és a csiga egy idő után
megnyugodhat. Ehhez csak az kell, hogy a két én közül
legalább az egyik ismerje a kevert stratégiák fogalmát, és a
saját céljának megfelelő egyensúlyt eredményező kevert
stratégiát játssza. Ebben az esetben a csiga másik énjének
is a legcélszerűbb az ő céljainak megfelelő egyensúlyt ered-
ményező kevert stratégiát játszania. Más stratégiával sem
járhat jobban, így viszont amellett, hogy eléri az elérhető
legjobb eredményt, Neumann tétele azt is garantálja szá-
mára, hogy még biztonságban is van. Ha netán a másik fél
egyszerre csak teljesen irracionálisan kezdene játszani, ez-
zel sem ronthat az ő eredményén, akármilyen zseniális
megérzésre alapul is a másik játéka.
Lehet, hogy a csigás példánk kicsit túlpszichologizáltnak
látszik. A csigában ellentétes erők működnek, amelyek a sa-
ját céljaikat szeretnék megvalósítani. Ugyanakkor magának
a csigának a saját nyugalma és biztonsága a fontos: az, hogy
ezek az ellentétes erők olyan egyensúlyba, olyan nyugvó-
pontra jussanak, ami mellett ő, a csiga békében élhet, és a

benne működő erők nem cibálják szanaszét. Skizofrén csi-
gánk egyelőre csakis a játékelmélet gondolatvilágának érzé-
keltetésére szolgál, de később látni fogjuk, hogy a pszicho-
lógiai asszociációk nem teljesen alaptalanok.
A Neumann-tétel matematikai háttere
A Neumann-tétel bizonyítása abból indult ki, hogy a ke-

vert stratégiák várható eredményének alakulása pontosan
megfelel egy sokdimenziós geometriai felületnek. Ez volt
az a mély felismerés, amely Neumann Jánost arra vezette,
hogy a játékokat, minden bonyolult, kusza felszíni eltéré-
seik ellenére, egy egységes matematikai struktúraként fog-
ja fel, és ezt a struktúrát tisztán matematikai eszközökkel
vizsgálja.
Ez a sokdimenziós felület valóban teljesen absztrakt, hi-
szen hétköznapi geometriai térszemléletünkkel akár csak
egy négydimenziós felületet sem tudunk egykönnyen el-
képzelni. Hétköznapi szemléletünk számára már egy négy-
dimenziós felületnek is roppant furcsa tulajdonságai van-
nak. Például itt nem kell külön balos és jobbos cipőt gyár-
tani: egyszeruen átfordítja az ember az egyiket a másikba,
ahogy egy kétdimenziós papírlapból kivágott N betűt át-
fordíthatunk a harmadik dimenzióban cirill Ibetűvé (V1). A
négy dimenzióban mozgó szÍvsebésznek sem kell felvágnia
a páciensét: egyszeruen belenyúlhat a szívébe, ahogy mi a
harmadik dimenzió ból odanyúlva helyesbíthetünk egy vo-
nalat egy kétdimenziós zárt görbe belsejében. Neumann
János zseniális meglátása az volt, hogy ha kevert stratégi-
ákban gondolkodunk, akkor minden teljes információs,
zéró összegű, véges játék egy sokdimenziós geometriai fe-
lületként is kezelhető, és ez a geometriai felület mindig
meglepően speciális természetű : biztosan van nyeregpont-
ja, akármilyen játék kevert stratégiáiból származik is.
Hétköznapi szemléletünkkel nemigen tudunk elképzelni

egy sokdimenziós felületet, de bizonyos matematikai tulaj-
donságait képesek vagyunk felfogni pusztán az absztrakció
segítségével. így például tudhatjuk (ha vizuálisan nem is
látjuk), hogy a sokdimenziós nyeregpont ugyanazokkal a
tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy közönséges há-
romdimenziós nyereg közepe: bizonyos egyenesek mentén
mindkét irányba lejt a felület, más egyenesek mentén mind-
két irányba emelkedik. Neumann konstrukciójában az előb
biek felelnek meg az egyik játékos tiszta stratégiáinak, az
utóbbiak a másikéinak.
Amit elmondtunk a csiga két énjének ésszerű viselkedé-
séről a közönséges, háromdimenziós nyereg esetén, azt
egy az egyben elmondhatjuk a kevert stratégiák által alko-
tott absztrakt, sokdimenziós nyeregfelület esetén is: értel-
mesen játszó csiga-én a nyeregpontot kell hogy közelítse a
saját eszközei segítségével. Csak a közelítés módja válto-
zott, azaz a csiga eszközei: itt már nem csak valamelyik
tiszta stratégiáját alkalmazza, hanem kevert stratégiák se-
gítségével is tud közelíteni a nyeregpont felé. Maga a nye-
regpont is csak a kevert stratégiák absztrakt világában te-
kinthető létező valóságnak.
Mivel azonban a kevert stratégiák egy megfelelő (esetleg
százezer-oldalú) dobókocka segítségével a gyakorlatban is
megvalósíthatók, ez az absztrakt nyeregpont a való élet-
ben, egy igazi játék esetében is elérhető. Ilyenkor absztrakt
tulajdonságai a gyakorlatban is megtestesülnek: a nyereg-
pontnak megfelelő kevert stratégia rendelkezni fog mind-
azokkal az egyensúlyi tulajdonságokkal, amelyeket elmé-
letben megtudtunk róla. A nyeregpontnak megfelelő ke-
vert stratégia va16ban egyensúlyt eredményező pontként
fog viselkedni, ahogyan azt az elméleti számítások mutat-
ták. Pontosan ugyanazt a fajta biztos egyensúlyt valósítja
meg a két ellentétes érdekű játékos között, mint a közön-
séges háromdimenziós nyereg középpontja.
A racionalitási elv
Minden zéró összegű játékban a játék végén kialakul az

eredmény, és megtudjuk a játékosok nyereségét. Ez persze
- a vesztes esetében - negatív szám is lehet. Nyilvánvaló,
hogy mindegyik játékos a saját számát a lehető legna-
gyobbnak szeretné látni, a másikét pedig a lehető legki-
sebbnek; ha lehet, negatívnak.
A játék arról szól, hogy az egyik játékos a saját számát
maximalizálni szeretné, miközben tudja, hogy ugyanezt a
számot a másik minimalizálni akarja. Ugyanakkor a másik
játékos a saját számát szeretné maximalizálni, miközben
tudja, hogy ellenfele ugyanezt a számot minimalizálni
akarja. Céljuk elérése érdekében a kevert stratégiák alkal-
mazásától sem riadnak vissza. A Neumann-tétel azt bizto-
sítja, hogy ebben az esetben mindkét játékos egyszerre el-
érheti a célját.
Ha az ellenfél eléggé okos ahhoz, hogy a lehető legjob-
ban minimalizálja az én eredményemet, akkor én a nyereg-
pontnak megfelelő értéknél többet nem érhetek el, hiszen
azt az ellenfelem biztosan megakadályozza az ő egyensúlyt
eredményező stratégiájának alkalmazásával. Ugyanakkor,
ha az ellenfelem feltételezi rólam, hogy én is eléggé okos
vagyok, akkor ennél többet ő sem remélhet. A racionali-
tási elv azt fejezi ki, hogy mindketten tisztában vagyunk
azzal, hogy ellenfelünk lehet éppen olyan okos, mint mi,
és mindketten az ellenfél lehető legjobb játéka esetén szeret-
nénk a legtöbbet kihozni a magunk számára. Nem számí-
tunk tehát arra, hogy az ellenfél hibázik. Neumann tétele
azt mondja ki, hogy a racionalitási elv az egyensúlyt ered-
ményező kevert stratégia segítségéve! valóban meg is valósít-
ható. Ez az elv tehát nemcsak egy szép utópia, hanem egy
gyakorlati lehetőség is.
Neumann János játékelméletének alapdogmája tehát a
racionalitási elv. A matematikai játékelmélet feltételezi, hogy
minden játékos eszerint jár el. Ennek értelmében a játékel-
mélet az egyensúlyra (a nyeregponthoz ) vezető kevert

stratégiákat nevezi optimális kevert stratégiáknak. A 2. fe -
jezetben másfajta elvnek megfelelő kevert stratégiákat ne-
veztünk így: azokat, amelyek egy közösségi optimumhoz
vezettek, fuggetlenül attól, hogy ez az optimum egyen-
súlynak tekinthető-e bármiféle értelemben. A két általános
elv közötti különbségre e fejezet végén még visszatérünk.
A csigás példánk is a racionalitási elvre épült. Neumann
János zseniális absztrakciójának lényege akár így is kifejez-
hető: minden kétszemélyes, véges, teljes információs, zéró
összegű játék elmesélhető egy csiga két énjének harcaként.
Az egyes ilyen játékok között csupán annyi a különbség,
hogy a csiga két énje konkrétan milyen alakú felületen foly-
tatja harcát, és hányféleképpen mozdíthatja a csigát egy-egy
lép~sével.
Racionális játékosok
Egy valódi, háromdimenziós, nyereg alakú felület esetén

mindkét játékos ésszerű stratégiája igen egyszerű volt,
ezért még egy skizofrén csiga fél énjétől is jogosan várhat-
tuk el, hogy ezt bel ássa és eszerint cselekedjen. Minden va-
lószínűség szerint egy ilyen csiga egy igazi kísérleti labora-
tóriumban is szép lassan elindulna a nyereg középpontja
felé.
Azonban amikor a csiga bonyolultabb felületekre kerül,
a dolog már nem ilyen nyilvánvaló. A játékelmélet segítsé-
gével mi ki tudjuk számolni, hogy milyen lépéseket milyen
valószínűséggel várunk tőle, amennyiben egyik vagy mind-
két énje optimális kevert stratégiát játszik. így, legalábbis
elvileg, van lehetőségünk az elmélet kísérleti tesztelésére.
Kérdés azonban, hogy a csiga énjei honnan ismerhetnek
olyan bonyolult fogalmakat, mint az optimális kevert stra-
tégia vagy a többdimenziós felületek, a nyeregpont fogal -
máról nem is beszélve. Erre a kérdésre később részletesen
is kitérünk. A matematikai játékelméletet azonban ez a

kérdés teljesen hidegen hagyja.
A klasszikus fizika onnan indult, hogy Newton teljesen
irrealisztikus, pontszerű objektumokat feltételezett, ame-
lyeknek nincs kiterjedésük, de van tömegük, és egy bizo-
nyos képlet leírja, hogy ezek az objektumok miként vonz-
zák egymást. Ez az absztrakt modell annyira sikeresnek bi-
zonyult, hogy segítségével máig is kiválóan működő gépe-
ket lehet létrehozni. A játékelmélet onnan indult, hogy Neu-
mann teljesen irrealisztikus, töMletesen racionális játékoso-
kat feltételezett, akik kevert stratégiákban képesek gondol-
kodni, és bonyolult, sokdimenziós terekben számolci. Sok
jel mutat arra, hogy ez az absztrakt modell is annyira sike-
res, hogy segítségével nagyszerűen leírhatók, elemezhetők
és megoldhatók egyéni és társadalmi konfliktusok, dönté-
si helyzetek. így derült ki az is, hogy a kiváló pókerjátéko-
sok fura, irracionálisnak látszó stratégiái, másod- és har-
madlagos szándékú akciói, blöffjei nemcsak a tapasztalat
szerint eredményesek, hanem teljességgel racionális ak is.
Tökéletesen racionális játékos ugyanúgy nem létezik a
valóságban, mint ahogy nem létezik tökéletesen pontszerű
test, vagy tökéletes geometriai egyenes. Ez azonban épp-
úgy nem zavarta Neumann Jánost abban, hogy felépítse a
tiszta játékelméletet, mint ahogy nem zavarta Newtont
vagy Eukleidészt abban, hogy felépítsék a klasszikus fizi-
kát, illetve geometriát. Ezután mások vizsgálták meg,
hogy az elmélet mennyire alkalmas a távolról sem tökéle-
tes valódi, természetbeli objektumok leírására. Az nem
várható el, hogy tökéletesen alkalmas legyen, de ha sokkal
jobban az, mint minden korábbi elmélet, akkor az új elmé-
let fogalomrendszere beivódik a mindennapi gondolko-
dásba is, mivel fontos mondandóknak a korábbinál sokkal
tömörebb, egzaktabb megfogalmazását teszi lehetővé.
A játékelmélet valóban működőképesnek bizonyult példá-
ul abban az értelemben, hogy olyan játékom, amelyekre az
optimális kevert stratégia gyakorlatilag is kiszámítható, ver-
hetetlen szárrútógépes programokat tudunk ma már készíte-

ni. Például az előző fejezetben említett egyszeru kockado-
básos pókerre tudunk olyan programot készíteni, amely X
szerepében hosszú távon minden ember ellen nyer. A való-
di pókert játszó programok egyelőre még nem verhetetle-
nek, de a legjobbakat, amelyek éppen a játékelmélet foga-
lomrendszere alapján készültek, igen nehéz legyőzni, átla-
gos játékosok szinte biztosan veszítenek ellenüle
A tisztán racionális játékos ideája technikailag gyümölcsö-
zőnek bizonyult, és az ezzel kapcsolatos fogalomrendszer
bevonult a tudományok ba akkor is, ha a valódi, hús-vér
emberekre csak nagyon korlátozottan alkalmazható. Ez lát-
szik abból a tényből is, hogy a legerősebb pókerprogramok
ellen az emberek többsége veszít, vagy abból, hogy az elő
ző fejezet kockajátékában az emberek általában veszítenek
X helyén. A játékelmélet térnyerésével az is érdekes pszi-
chológiai kérdéssé vált, hogy miért csak ennyire korlátozot-
tan érvényesek ezek a jól működő, tiszta fogalmak az em-
berekre. Ez a kérdés összefugg azzal a Dollárárverés és a
Fogolydilemma kapcsán is tapasztalt ténnyel, hogy sok
esetben az állatvilágban sokkal racionális abb játékmódok
fordulnak elő, mint amilyeneket az ember produkál.
A játék értéke
A valódi, háromdimenziós, nyereg alakú felület esetén

könnyű megmondani, hogy a nyereg közepe milyen ma-
gasságban van. Egyszeruen le kell mérni, és már tudjuk is,
hogy skizofrén csigánk milyen magasságban fog megbé-
kélt lélekkel nyugovóra térni. A kevert stratégiák nyereg-
pontjának magasságát is majdnem ugyanilyen könnyen
meg lehet állapítani. Csakhogy ezek egyáltalán nem biztos
értékek, hiszen a véletlen szeszélyétől is fugg, hogy végül
is milyen magasan áll meg a csiga, ha mindkét csiga-én ke-
vert stratégiát játszik. Ez ugyanis minden konkrét játékban
azon múlik, hogy az egyes lépéseknél melyik csiga-én ép-

pen mennyit dob a kockájával. Az viszont kiszánútható,
hogy a csiga énjeinek bizonyos kevert stratégiái esetén vár-
hatóan milyen magasságban áll meg a csiga. Más szavakkal:
hosszú távon, ugyanazon a felületen játszott sok játék ese-
tén átlagosan milyen magasra kerül.
A nyeregpont várható magasságát a játék értékének szok-
ták nevezni. Ez az a nyeremény illetve veszteség, amelyet
az optimális kevert stratégia alkalmazásával mindkét játé-
kos az ellenfél játékrnódjától függetlenül, pusztán a saját
hatáskörében biztosítani tud magának. Az 5. fejezetben
elemzett kockajáték esetén például a játék értéke (az X já-
tékos szempontjá!:>ól nézve) 54 menetenként 20 forint
volt, azaz játékonként 20/54 forint.
A játék értékének kiszánútásából az is kiderül, hogy egy
adott játék igazságosnak tekinthető-e vagy sem. Igazságos a
játék akkor, ha értéke nulla, azaz mindkét játékos biztosíta-
ni tudja saját optimális kevert stratégiája segítségével, hogy
hosszú távon ne veszítsen. Igazságossá vált például kocka-
pókerünk akkor, ha az X játékos 50 helyett csak 40 forintot
tehetett be, amikor azt mondta, hogy hatost dobott.
A játék értéke megmutatja, mi hozható ki egy adott
helyzetből, ahol a másik félnek is jut labda. A racionalitási
elv értelmében az ellenfél képes arra, hogy kihasználja a le-
hetőségeit, és erre mi teljes mértékben fel is készülünk.
Ha a két játékos helyzete teljesen szimmetrikus, akkor a
játék eleve igazságos. Ebben az esetben ugyanis, ha az
egyik játékos hosszú távon nyereséget tudna biztosítani
magának valamilyen kevert stratégia segítségével, akkor
ugyanezt megtehetné a másik játékos is, ugyanezzel a stra-
tégiával. Neumann tétele azt is garantálja, hogy ilyenkor
mindkét játékosnak módjában áll biztosítani a maga szá-
mára azt, hogy hosszú távon a várható eredménye ne le-
hessen negatív.
A kő-papír-olló-játék
Szimmetrikus játékra példa a gyerekek kő-papír-olló-já

téka. A játékban mindkét gyerek vezényszóra háromféle
dolgot mutathat a kezével: az ökölbe szorított kéz követ
jelent, a kinyújtott tenyér papírt, a mutató és középső ujj
V alakban kinyújtva pedig ollót jelent. A kő kicsorbítja az
ollót, a papír beborítja a követ, az olló viszont elvágja a pa-
pírt, ezért mindig az előbbi nyer az utóbbi ellen. Ha mind-
két játékos ugyanazt mutatja, a játék dönteden. A játék le-
hetséges végeredményeit az alábbi táblázat foglalja össze,
az "egyik" játékos szempontjából. Most fölösleges a táblá-
zat minden cellájába két számot írni, mivel a játék zéró
összegű, tehát a "másik" játékos eredménye automatiku-
san az "egyik" játékos eredményének negatívja.
A másik játékos
kő papír olló
kő o -1 1
Az egyik játékos papír 1 O -1
olló -1 1 O
Ebben a játékban a tiszta stratégiák között nincs optimális,

azaz egyensúlyra vezető, hiszen akármelyik tiszta stratégiát is
játsszuk, az ellenfél találhat ellene olyan tiszta stratégiát,
amellyel nyer. Ha például én mindig követ mutatok, az ellen-
fél előbb-utóbb el fog kezdeni stabilan papírt mutatni. Ha er-
re én válaszul áttérek az oll6ra, akkor ellenfelem is előbb
utóbb át fog témi a kőre. Ha ellenfelem jobban átlát rajtam,
mint én rajta, akkor veszíteni fogok. Neumann tételéből
azonban tudjuk, hogy biztosan létezik olyan kevert stratégia,
amellyel hosszú távon nem veszítek, hiszen a játék szimmetri-
kus. Ennek a kevert stratégiának a megtalálásához ezúttal
nem kell bonyolult számításokat végezni, mert igen egyszeru:
papírt mutatok: 1/3 valószínűséggel

követ mutatok: 1/3 valószínűséggel
ollót mutatok: 1/3 valószínűséggel.
Ha így játszom, akármit mutat is az ellenfelem, én min-

den menetben 1/3 valószínűséggel nyerni fogok, 1/3 va-
lószínűséggel veszteni, 1/3 valószínűséggel pedig döntet-
len lesz a játék. Az ellenfél biztosan nem tud pszichológi-
ailag fölém kerekedni, és kiismerni a stratégiámat, mert
nincs mit kiismernie: ahhoz a dobókockát kellene legyőz
nie pszichológiai eszközökkel. Ez a kevert stratégia tehát
biztosítja számomra azt, hogy hosszú távon nem veszíthe-
tek, és mivel tökéletesen racionális ellenféllel szemben en-
nél jobbat nem várhatok, ez egyben az optimális kevert
stratégiám is a racionalitási elv szerint.
Képzeljük most el, hogy egy kicsit változtatunk a játék-
szabályokon. Az én papírom értékesebb, mint az ellenfélé
(mondjuk mert ez valamiféle régi pergamen, vagy nekem
nagyobb szükségem van a papírra) . Ezért ha nekem vágják
szét a papíromat, akkor én nem egy, hanem két egységet
veszítek. A játék táblázata most így alakul:
EI/ente/em
kő papír 0116
kő o -1 1
Én papír 1 O -2
0116 -1 1 O
Ez a játék nyilván igazságtalan a számomra, de kérdés,

hogy melmyire. Az első gondolatom az lehetne, hogy ha
ilyen igazságtalanul drága számomra a papír, akkor nem
mutatok soha papírt, és hogy mégse legyek könnyen kiis-
merhető, 50-50% valószínűséggel mutatok ollót illetve kö-
vet. Ez ellen a játékmód ellen ellenfelem megtehetné,
hogy mindig követ mutat, és így átlagosan minden máso-

dik játékban nyer l egységet, partinként tehát 1/2-et. De
ha ellenfelem ráállt a kőre, akkor én mutathatok váratlanul
mégis papírt, és nyerhetek. Ám ennek az ismétlése már
kockázatos, hiszen ha ellenfelem ráérez arra, hogy most
papírt fogok mutatni, akkor duplát veszíthetek.
A "felerészt olló, felerészt kő" -stratégia hosszú távon vár-
ható értéke számomra partinként -1/2. Van-e ennél jobb
kevert stratégiám? Ehhez be kell venni a papírt is néha, ami
látszólag túlzott kockázat. Itt már nem úszható meg a
hosszabb, bonyolultabb számolgatás, aminek eredménye:
Az én optimális kevert stratégiám:

követ mutatok: 5/12 valószínűséggel
papírt mutatok: 3/12 valószínűséggel
ollót mutatok: 4/12 valószínűséggel
Ebben az esetben akármilyen (tiszta, kevert vagy egyéb)

stratégiát is játszik az ellenfelem, az én eredményem hosszú
távon menetenként átlagosan -1/12 egység lesz. Például
ha az ellenfelem mindig követ mutat, akkor 12 menetből
átlagosan 5 döntetlen lesz (mert én is követ mutatok), 3-at
megnyerek (mert papírt mutatok), és 4-et elvesztek, mert
ollót mutatok. Egyenlegem tehát a 12 menetből-l egység.
Ha az ellenfél mindig ollót mutat, akkor 12 menetből át-
lagosan 5-ször nyerek l-et, mert követ mutatok, 3-szor
vesztek 2-t papír mutatásával, és 4 menet döntetlen lesz,
azaz egyenlegem ismét -l egység. Akkor is ennyi jön ki, ha
ellenfelem mindig papírt mutat.
Azon már aligha lepődünk meg, hogy most meg a -l-es
szám áll elő ilyen különböző módokon, de az optimális ke-
vert stratégia formája mégis érdekes. Ahhoz képest, hogy
milyen nagy kockázat papírt mutatnom, meglepően gyak-
ran fogom ezt tenni, és eredményként mégis meglepően
keveset fogok veszíteni (az első pillantásra gondolt 1/2
helyett csak 1/12-et). Ez a játék tehát a látszat ellenére
nem is annyira igazságtalan, mindenesetre jóval kevésbé,

mint a szabályok láttán gondolná az ember. A játékelmé-
let ismerete nélkül, pusztán matematikai vagy pszichológi-
ai intuíciónk alapján aligha jutnánk el erre a konklúzióra.
Ha ellenfelem a menetenkénti átlagos l/l2-es nyereség-
gel beéri, akkor - hogy ezt biztosan el is érje - a követke-
zőképpen kell játszania:
Az ellenfelem optimális kevert stratégiája:

követ mutat: 5/12 valószínűséggel
papírt mutat: 4/12 valószínűséggel
olló t mutat: 3/12 valószínűséggel
Most is kiszámítható, hogy akármilyen stratégiát játszom

is én, ellenfelem 12 játszmából átlagosan l egységet nyer,
és ez az l -es szám ismét csupa különböző módon áll elő .
Az Olvasóra hagyom, hogy a két játékos kevert stratégiái-
nak konkrét valószÍllűségeiből levonható további tanulsá-
gokat, érdekességeket kielemezze a saját ízlése szerint.
A kő-papír-olló-játék sokat megmutat a Neumann-féle
játékelmélet működési mechanizmusaiból, de túlzott egy-
szerűsége miatt el is rejt néhány fontos jellegzetességet. Itt
elég, ha csak az egyik játékos játszik optimális kevert stra-
tégiát, a másik bármilyen stratégiát játszik is, eredménye
mindenképpen annyi lesz hosszú távon, mint amennyi a já-
ték értéke. Ez a játék aszimmetrikus változatára is áll, de
általánosságban, bonyolultabb játékok esetén már nem ez
a helyzet. Ha az egyik játékos optimális kevert stratégiát
játszik, a másik viszont nem, akkor az utóbbi általában ha-
tározottan rosszabbul jár, mint ha ő is a racionalitási elv
szerint optimálisan játszana.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi köze van a kő-papír-olló
játéknak a nyereg (vagy nem nyereg) alakú felületen mászó
csigához. A válasz: a csiga példája sokkal általánosabb volt,
az ugyanis minden kétszemélyes, teljes információs, véges,
zéró összegű játékot leírt. Az egyszeru kő-papír-olló-já-
tékban nem könnyű észrevenni a mögötte meghúzódó ál-

talános elvet. Ez a játék egylépéses, itt a csiga mindkét én-
jének csak egyetlen döntést kell hoznia. A felületet a játék
táblázata írja le, és a kő-papír-olló -játék esetében a felület
mindössze kilenc pontból áll. A pozitív számok hegycsú-
csokat jelentenek, a negatívak mélyedéseket. A csiga egyik
énje megmondja a felületen a csiga helyének x-koordi-
nátáját, a másik énje pedig ugyanakkor megmondja az y-
koordinátát. Ezzel az egy lépéssel a játék be is fejeződött.
Az eredményt, vagyis hogy a csiga végül is milyen magas-
ra került, a játék táblázatából olvashatjuk le. Ha elképzel-
jük ezt a kilenc pont által meghatározott felületet, láthat-
juk, hogy az korántsem nyeregszeru, ezért volt szükség az
optimális játékmódhoz kevert stratégiára.
Neumann tétdének általánosításai
Neumann tétele csak kétszemélyes, csak véges, csak tel-

jes információs és csak zéró összegű játékokra érvényes. E
sok megszorítás ellenére meghökkentően sokféle játékról
szól, és ha Neumann tételének csak annyi lenne az értel-
me, hogy az ilyen játékok kezelésére ad egy általános ma-
tematikai keretet, már akkor is a matematikai vívmányok
csúcsai között tartanánk számon. Már akkor is megmagya-
rázná olyan rejtélyes fogalmak, mint például a blöff szín-
tiszta racionális voltát, és lehetővé tenné a számítástechni-
kusok számára kiváló pókerprogramok készítését. Ez a ma-
tematikai felfedezés azonban ennél is sokkal nagyobb
horderejűnek és nagyon sok irányban általánosíthatónak
bizonyult. A Neumann-tétel valamennyi feltételét sikerült
enyhíteni úgy, hogy még mindig érdekes fogalmakra és
mély matematikai tételekre jussunk.
A pókerre csak akkor vonatkozik Neumann tétele, ha
ketten játsszák. Általában viszont négy ember játssza.
Ezért például ahhoz, hogy Neumann elméletét a tényeges,
igazi pókerre is alkalmazni lehessen, általánosítani kellett

több játékos esetére.
Itt olyan problémákkal is találkozhatunk, amelyek két já-
tékos esetén fel sem merülnek. Ha például három pókerjá-
tékos összejátszik, hogy a negyediket kifossza, ez szinte
biztosan sikerülni fog nekik. Általában a többszemélyes já-
tékban mindig fennáll a lehetőség, hogy két vagy több já-
tékos koaliciót alkot egy vagy akár több másik játékos ellen.
A többszemélyes játékok elmélete eleve két ágra bomlik. Az
egyikben feltételezik, hogy a játékosok között különalkuk,
kis koaliciók nem fordulhatnak elő; mondjuk, a játékszabá-
lyok vagy a természeti törvények tiltják. A többszemélyes
játékok másik fajta elméletei ezt megengedik, és ilyen kö-
rülmények között keresik az egyensúly lehetőségeit.
Akooperációmentes többszemélyes játékok esetére John
Nash általánosította sikerrel Neumann tételét, és főként
ezért az eredményéért kapott 1994-ben közgazdasági No-
bel-díjat. Ehhez az egyensúly fogalmát kicsit meg kellett
változtatnia. Nash-egyensúlynak nevezik a (tiszta vagy ke-
vert) stratégiáiknak egy olyan együttesét, amelyek esetén
egyik játékosnak sincs megbánnivalója, ha az együttesben
a számára kijelölt stratégiát játssza. Ez azt jelenti, hogy
mindegyik játékos, miután megtudja, hogy a többiek ho-
gyan játszottak, utólag sem tud egy másfajta, számára ked-
vezőbb játékmódot találni. Más stratégiával sem javítha-
tott volna az eredményén, legfeljebb csak akkor, ha a töb-
biek is változtatnak a stratégiájukon.
Nash bebizonyította, hogy az összes többszemélyes,
koaliciómentes játékban mindegyik játékos számára létezik
ilyen egyensúlyi stratégia, legalábbis a kevert stratégiák kö-
zött. Ez tehát Neumann tételének egyfajta közvetlen álta-
lánosítása. Az egyetlen gyakorlati probléma az, hogy a leg-
több játékban nem csak egyféle Nash-egyensúly létezik, és
ezek egy-egy játékos számára nagyon is különböző értékű
ek lehetnek. Egy játék lehet Nash-egyensúlyban úgy is,
hogy ha több játékos egyszerre összehangoltan változtat-
na a stratégiáján, akkor mindegyikük jobban járhatna. (De

mivel koalíciók nem köthet6k, ez nem kivitelezhet6 szá-
mukra.) Kétszemélyes, zéróösszegű játékban a Neumann-
tételb61 adódó egyensúlyesetén ilyen probléma nem me-
rül fel: ha van is több nyeregpont, mind egyenértékű
mindkét játékos számára.
A Fogolydilemmának két és több játékos esetén egyaránt
csak egyetlenegy Nash-egyensúlyi pontja van: a kölcsönös
versengés. Ebben az esetben egyik játékosnak sincs meg-
bánnivalója, mivel ha egyoldalúan változtatna a stratégiá-
ján, rosszabbul járna. A Gyáva nyúl-játéknak két Nash-
egyensúlyi pontja is van: vagy az egyik játékos kooperál és
a másik verseng, vagy fordítva. Mindkett6 egyensúly, mi-
vel mindkét esetben, ha valaki egyoldalúan változtatna,
rosszul járna. Azonban nyilván nem mindegy a játékosok
számára, hogy a játék a két egyensúlyi pont közül melyik-
nél köt ki. Nash tétele garantálja az egyensúly kialakulásá-
nak lehetóségét, de ett61 még a játék értéke sokféle lehet.
Mégis jól használhatónak bizonyult ez az elmélet a gazda-
ságtanban, mert elemezhet6vé váltak a lehetséges egyensú-
lyok, és így lehet6ség nyílt a játék szabályainak olyan köz-
ponti befolyásolására, hogy a gazdaság elkerülhesse a leg-
kevésbé kívánatos egyensúlyi állapotokat.
A Dollárárverés-játék többféleképpen is vizsgálható a já-
tékelmélet eszközeivel. Ha emberek játsszák, akkor ugyan
elvileg többszemélyes a játék, de a gyakorlatban általában
az els6 néhány licit után már csak két személy verseng. A
játék teljes információs, de nem zéró összegű, mivel amit
a vesztes elveszít, azt a gy6ztes nem nyeri meg mind. Így
Neumann tétele nem garantálja az egyensúly létezését. Nash-
egyensúly viszont létezik, ám az is csak kevert stratégiák
segítségével jöhet létre. A Nash-egyensúly esetében a játé-
kosok együttesen átlagosan, hosszú távon l dollárt fizet-
nek a dollárért, a gy6ztes játékos tehát körülbelül fél dol-
lárt. Az l. fejezetben bemutatott kísérletek tanulsága sze-
rint az emberi játékosok általában nem a Nash-egyensúly-
nak megfelelő stratégiát játsszák. Sőt, a pózolás os harcokat

vívó állatok sem: náluk általában a győztes is és a vesztes is
nagyjából l dollárt ad a dollárért. Ezt a játékelmélet egy
másik fajta alkalmazása magyarázza: az evolúciósan stabil
stratégia fogalma, amellyel a 8. fejezetben fogunk megis-
merkedni.
Ha egy többszemélyes játékban kooperáció is lehetséges,
a helyzet még bonyolultabbá válik. ilyen játékokra kidol-
goztak jó néhányegyensúlyfogalmat, és bár mindegyik
mutatott fel sikereket bizonyos gazdasági vagy politikai
konfliktushelyzetek elemzésében, a koalíciók egységes, ál-
talános elmélete máig sem alakult ki.
A gazdaságban és a politikában sokszor nem teljes infor-
mációsak a játékok. A legjobb felderítés mellett sem lehet
teljesen kifurkészni a másik fél technológiáit, döntési lehe-
tőségeit, sőt gyakran értékrendjét sem, aminek alapján a já-
ték táblázatát elkészíthetnénk. Nem teljes információs já-
tékok voltak például az amerikai-szovjet fegyverzetkorlá-
tozási tárgyalások (és volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy
nem is végesek). Ezeket Harsányi János elemezte játékel-
méleti eszközökkel, és eredményeiért közgazdasági No-
bel-díjat kapott ugyancsak 1994-ben. Harsányi alapgon-
dolata az volt, hogy elképzelt többféle szándékú és felsze-
reltségű orosz, illetve amerikai játékost, és bár azt nem
tudta, hogy melyik felel meg az igazinak, de mindegyik
esetben megvizsgál ta az adott párosítás ból következő játé-
kok egyensúlyi pontjait. Ezeket valószínűségi alapon össze-
sítve sikerült egy olyan játékot összeállítania, amelyre már
a teljes információs játékok eszköztárát alkalmazni lehe-
tett, és a problémának ez az ötletes kezelése meglehetősen
jó előrejelzéseket adott a másik fél várható tárgyalási reak-
cióira és az elérhető egyezményekre.
Neumann tétele azonban az eddig említetteknél sokkal
radikálisabb módokon is általánosíthatónak bizonyult. A
biológiában, a pszichológiában vagy a gazdaságtanban
nem mindig indokolt a racionalitási elvet tekinteni általá-
Neuman n János játékelmélete 139
nos vezér1őelvnek. A játék elmélet tÖ'bbféle racionalitásfoga-

lom esetén is működőképes marad , és elsősorban ez terem-
tette meg a lehetőséget arra, hogy sokféle tudom ányág
használatba vehesse, mindegyik a maga módján . Egyelőre
azonban még maradjunk Neuma nn János eredeti gondo-
latvilágánál.
Előnyadásos játéko k
Max Weber élesen megkü lönböz teti a racionalitás két

fajtáját : az értékek racionalitását és az eszközök racionali-
tását. A morálfilozófusokat elsősorban az értékek raciona -
litása érdekli. Erről szól az Aranyszabály és a kategorikus
imperatívusz is. A racionalitás n ak ez a fajtája kívül esik az
eredeti, Neuma nn-féle játékelmélet vizsgálódási terület én.
Neuma nn játékelmélete feltételezi, hogy a teljesen racio-
nális játékosok tökéletesen tisztában vannak a saját érdeke-
ikkel, pontos an tudják, hogy a játék egy-egy lehetséges ki-
menetele mennyire kedvező vagy kedvezőtlen a számukra.
Nem foglalkozik azzal, hogy ezek az érdekek vélt vagy va-
lós értékek-e, sem azzal, hogy egy-egy értékválasztás ön-
magában racionálisnak tekinthető - e valamilyen (egyéni,
pszichológiai, vagy közösségi, erkölcsi) szempo ntból. A já-
tékelmélet csak az eszközök racionalitásával foglalkozik,
azaz a döntések meghozatalának módszereivel.
Ezzel együtt, az értékek megválasztása alapvetően meg-
változtathatja a játék jellegét. A 4. fejezetben láttuk példá-
ul, ahogy az Aranyszabály szerinti értékválasztás a Fogoly-
dilemma kemény csapdajellegét egy csapdamentes, magától
értetődő választássá alakította. Az értékek megvál
asztása
azonban megelőzi a játékelm életi elemzé st. A játékel mélet
eleve adottnak tekinti a játék tábláza tát, amely kifejezi az
egyes játékosok értékválasztását, és nem foglalk ozik azzal,
hogy ez mély általános elvek racionális alkalmazásának ered-
ménye, vagy esetleg csak egy pillanatnyi hangulaté.
A játékelmélet alapdogmája az a feltételezés, hogy az el-

lenfél tökéletesen értelmes, és éppúgy képes a maga számá-
ra elérhető maximális eredményt kiharcolni, mint mi. Eb-
ben az esetben stratégiánk akkor racionális, ha ezzel szá-
mot vetünk. A kérdés az, hogy mik ennek a racionalitásnak
a racionális eszközei, létezhetnek-e egyáltalán ehhez álta-
lános eszközök. A kétszemélyes, véges, teljes információs,
zéró összegű játékok esetében Neumann tétele megmutat-
ta, hogy ilyen módon valóban egy konzisztens racionali-
tásfogalmat tudunk kapni, amely az optimális kevert stra-
tégia segítségével a gyakorlatban is megvalósítható.
Mégis sok esetben nem helyénvaló az a feltételezés,
hogy az ellenfelünk éppen olyan jól képes játszani, mint
mi. Biztosan téves például akkor, ha jóval gyengébb ellen-
féllel sakkozik az ember, akinek a játék elején rögtön ad
egy bástya előnyt. Hasonló erejű ellenfelek között, ha va-
laki bástyahátrányba kerül, annak illendő feladni a játsz-
mát, hacsak az állás speciális összefüggései ezt nem ellen-
súlyozzák. Az induláskor adott bástyaelőnyt semmi ilyesmi
nem ellensúlyozza.
A sakkban nem általános, hogy az erősebb játékos előnyt
ad a gyengébbnek, de például a go-játékban szinte kötele-
ző. Egy japán számára szinte elképzelhetetlen, hogy egy
lényegesen gyengébb játékossal hátrány nélkül üljön le ját-
szani. Hiszen így nem egyenlők az esélyek! Nekünk, euró-
paiaknak ez természetes: nyilvánvaló, hogy ha egyikünk
erősebb, akkor az esélyek nem egyenlő ek. A japánok azon-
ban másként gondolkodnak. Számukra a játék akkor he-
lyénvaló, ha mindkét fél kezdeti esélye egyenlő, és az győz,
aki az adott meccsen jobban küzd.
A sakk vagy a go esetében nem egészen világos, hogy ezt
valóban elérhetjük-e az előnyadás segítségével, de például
ha két futó versenyez, akkor könnyen átlátható, hogy az
erősebb adhat a gyengébbnek éppen annyi előnyt, hogy a
küzdelem csak az utolsó pillanatban, a cél előtti métereken
dőljön el. Ha az előny jól lett kiszámítva, akkor valóban az
a futó fog győzni, aki az adott versenyen jobban küzdött,

jobban osztotta be az erejét, és jobban mozgósította utol-
só tartalékait is. A sakk esetében nehéz ilyen finoman meg-
határozni, hogy mennyi előny reális két adott ellenfél kö-
zött, de a go-játékban az előnyadásnak nagyon finom ská-
lája alakult ki.
Mi mondanivalója lehet a játékelméletnek az előnyadás
esetére, tehát olyankor, amikor eleve feltételezhetjük, hogy
a két ellenfél nem ugyanolyan erős? Érdekes módon, a já-
tékelmélet ilyenkor is teljesen érvényes marad. Az erősebb
játékos részéről nem jó taktika inkorrekt csapdákat állitani,
melyekbe gyengébb ellenfele remélhetőleg beleesik. Ha az
ellenfél történetesen észreveszi a csapdákat, túl könnyen
rajtaveszthet az erősebb, de hátránnyal induló játékos. A
helyes taktika ilyenkor az, ha az előnyt adó játékos korrekt
módon, teljesen racionálisan játszik, csak értékrendszerét
változtatja meg egy kicsit - eleve többre értékel egy bo-
nyolult állást egy egyszerűnél. így tudja a lehető legtovább
fenntartani a feszültséget, és így van a legtöbb esélye arra,
hogy ellenfele kisebb-nagyobb hibái folytán hátrányát be-
hozza. Továbbra is feltételezi tehát, hogy ellenfele a lehe-
tő legjobban játszik, azaz továbbra is a racionalitási elvet
használja, és csupán azzal ellensúlyozza handicapjét, hogy
megpróbál olyan helyzeteket teremteni, amelyekben
mindkettőjüknek nehezebb a racionalitási elvet a gyakor-
latba átültetni. így domborodhat ki a tudásfólény. Való-
ban, a nagyon erős go-játékosok még igen nagy handicap
mellett sem lépnek szinte sohasem inkorrektet, legfeljebb
belemennek olyan bonyodalmakba, amelyeket éppen a
gyakorlati kiszámíthatatlanság miatt inkább elkerülnének,
amikor egyenlő erős ellenféllel küzdenek.
Az előnyadásos játék illusztrálja talán a legjobban, hogy
a játékelmélet szélsőségesen az eszközök racionalitásáról
szól, és hogy az értékek racionalitása milyen módon esik
kívül a vizsgálódás körén. Az előnyadásos játékban az erő
sebb játékosnak kezdeti hátránya ellenére sem célszerű el-
hagynia a játékelmélet által mutatott utat, viszont érdemes

az értékrendjét kicsit megváltoztatnia az adott helyzetnek
megfelelően.
A rész és az egész
A játékelméletet a gyakorlati döntéshozás fontos eszkö-

zévé vált. Elméleti alátámasztását adta például annak, hogy
a legeredményesebb tőzsdei játékosok miért fektetik tőké
jük egy részét magas hozamú, de erősen kockázatos, más
részét pedig alacsonyabb hozamú, de biztosabb részvé-
nyekbe: az optimális kevert stratégia éppen ilyesfajta játék-
módot kíván. A játékelmélet valójában a racionális döntés-
hozás elmélete.
Ez azonban csak az érem egyik oldala. A játékelméletet
tekinthetjük úgy is, mint ami nem elsősorban a játékosok-
ról szól, hanem magáról a játékról. A vállalkozót az érdek-
li, hogyan hozhatja a legeredményesebb, legracionálisabb
döntést az adott gazdasági helyzetben. A pénzügyminisz-
tert viszont az érdekli, hogyan alakul maga a gazdaság;
egyensúlyban lesz-e vagy reménytelenül ingadozik, illetve
a kialakult egyensúly politikai szempontból elfogadható
lesz-e, és ha nem, akkor hogyan lehet az általános szabá-
lyozókat úgy alakítani, hogy inkább elfogadható legyen. A
pénzügyminisztert tehát maga a játék érdekli, nem az egyes
játékosok.
A skizofrén csigánkat vizsgáló pszichológust természete-
sen érdeklik a csigában működő erők, a csiga két énjének
stratégiái. Még inkább érdekli azonban maga a csiga: sike-
rül-e a benne műk:ödő erőknek valamiféle egyensúlyba jut-
ni, vagy két énjének örök harca végleg aláássa a csiga egyen-
súlyát, lelki békéjét. Milyen eszközökkel segíthet abban,
hogy egy, a csiga számára elfogadható egyensúly jöjjön létre.
A játékelmélet vizsgálatainak két szintje rajzolódik ki : az
egyes játékosok, illetve maga a játék. A pszichológus szá-
mára ez a két szint úgy jelenik meg, mint az emberben

működő különféle erők, illetve maga a psziché. Ami azon-
ban a pszichológus számára maga a játék, az a közgazdász
szempontjából a játékos: az egyes emberek, pszichéjük tel-
jes komplexitásával. A közgazdász számára maga a játék
egy magasabb szint: a gazdaság egésze. A helyzet hasonló
ahhoz, mint ahogy a természettudományok épülnek egy-
másra: a fizikára a kémia, a kémiára a biológia. Ami az egyik
számára maga a játék, a tudomány tárgya, az a másik szá-
mára elemi építőkocka, amelynek belső tulajdonságaival
külön nemigen foglalkozik. A játékelmélet mindegyik tu-
domány területen másként működik, de azzal, ahogyan ké-
pes megragadni a játékosok, illetve a teljes játék dinamiká-
ját, a legkülönbözőbb területeken vezetett fontos felisme-
résekre.
A nagy német fizikus, Werner Heisenberg önéletrajzi
könyvének címe, A rész és az egész, a legkülönbözőbb tu-
dományok művelőinek örök dilemmáját fejezi ki. A játék-
elmélet ennek a problémának a kezeléséhez nyújtott alap-
vetően új és igen hatékony eszközt.
Neumann János játékelmélete feltárta a természetben ta-
pasztalható sokféleség forrásait. Neumann tétele nyomán vi-
lágossá vált, hogy bizonyos fajta játékokban egyensúly
csakis a kevert stratégiák következetes alkalmazásával ala-
kulhat ki. Egy univerzális vezérlő elv, történetesen a racio-
nalitási elv, a tényleges játékmódok színes sokféleségére
tudott vezetni. Az elmélet igazi jelentőségét annak kö-
szönheti, hogy rendkívül sok területen bizonyult alkal-
mazhatónak. Sőt, mint később látni fogjuk, maga a racio-
nalitási elv is helyettesíthető másfajta általános vezérlő elvek-
ke~ miközben a játékelmélet alapeszméi működőképesek
maradnak. Ha valahol szűkös erőforrásokért versengenek,
akkor általában csak úgy alakulhat ki tartós és stabil egyen-
súly, ha a játékosok kevert stratégiákat valósítanak meg,
azaz ha a játékban sokféle egyéni viselkedés, gondolkodás-
mód, küzdési stratégia jelenik meg.
7. VERSENGÉS KÖZÖS CÉLÉRT
A feddhetetlenség megbocsáthatatlan.
/
. ~ .~.
Spiró György Kerengő CÍmű regényében egy poros, unal-

mas vidéki kisvárosban vegetál egy kávéház. Egyszer csak
egy idegen érkezik a városba, és nyit egy másik kávéházat,
éppen a régivel átellenben. Mindenki bolondnak nézi, hi-
szen eddig egy kávéház is épphogy csak megélt a városban.
Hamarosan azonban mindkét kávéház virágzásnak indul:
miután lehet választani a két hely között, kialakul mind-
kettőnek a törzsközönsége, akik identitásukat azzal fejezik
ki, hogy az egyik vagy a másik kávéház ba járnak. Kemény
ellentétek feszülnek a két kávéház közönsége között, néha
valaki látványosan átpártol a másikhoz, és talán csak a re-
gény főszereplője az, aki bejáratos mindkét helyre, de ő
sem járt kávéházba, amíg csak egyetlenegy volt belőle.
Versengés közös célért 145
A két kávéház egyértelműen konkurenciaharcban áll,

mégsem zéró összegű a játék. Amikor az új kávéház bezár,
a r~gi is visszaáll a vegetálás szintjére. -J
A nem zéró összegű játékokban a játékosok érdekei nem
teljesen ellentétesek. Szinte minden emberi interakció -le-
gyen az munka, szórakozás vagy bármiféle konfliktus - el-
lentétes és közös érdekek bonyolult kombinációja; szín-
tisztán zéró összegű játékok általában csak szándékosan
ilyen céllal létrehozott helyzetekben fordulnak elő, a sakk-
tábla vagy a pókerasztal mellett. A nem zéró összegű játé-
kokat szokás vegyes motivációjú játékoknak is nevezni.
A vegyes motivációjú játékokban a játékosok nemcsak
egymástól nyerhetnek vagy veszíthetnek, hanem megjele-
nik valamilyen külső erőforrás, amelyet a játékosok csak
egyiitt tudnak kihasználni, vagy valamilyen külső veszte-
ségforrás, amelyet a játékosok csak együtt tudnak csökken-
teni. Az ilyen játékokban keverednek az egyéni és a közös
érdekek. Tipikusan vegyes motivációjú játék a környezet-
védelem: minden környezetszennyezőnek egyrészt egyéni
érdeke, hogy minél kevesebbet költsön erre a közvetlen
hasznot nem hozó célra, másrészt mindnek közös érdeke,
hogy a környezet erőforrásai fennmaradjanak.
Neumann János tétele, amellyel a játékelméletet megala-
pozta, zéró összegű, azaz tisztán kompetitív játékokról
szólt. Láttuk azonban, hogy ennek az elméletnek nemcsak
ilyen játékokról van érdemi mondanivalója. Nézzük. most
meg, hogy milyenek a skála másik végén elhelyezkedő já-
tékok: azok, amelyekben a két (vagy több) játékos érdeke
pontosan egybeesik, nincs konfliktus, nem kell túljárni a
másik eszén, mindenkit ugyanaz a cél vezérel.
Tisztán kooperatív játékok
Tisztán kooperatív játékra példa az a vetélkedőjáték,

amelyet évekig játszottak az angol televízióban, és amely-
hez hasonlót Magyarországon is játszottak később. A játék

c1me Mr és Mrs volt, és házaspárok játszották. A férjnek és
a feleségnek egymástól fiiggetlenül kellett ugyanarra a kér-
désre válaszolnia. Ha azonos a választ adtak, akkor ketten
egy pontot kaptak. A vetélkedő győztes párjai komoly
pénzjutalmakat nyertek. A kérdésekre mindig néhány adott
válaszlehetőség közül kellett választani. Például ilyen kér-
dések szerepeltek: Ha holnap lenne a feleség névnapja, mi-
lyen virágot venne a férj: rózsát, tulipánt, szegfút vagy lili-
omo t? Ha úgy döntenének, hogy kicserélik a konyhabú-
tort, ki választaná ki az újat: a férj, a feleség, ketten együtt,
az anyós, vagy megbíznának egy lakberendezőt? A válaszo-
kat különböző sorrendben és kicsit eltérő szöveggel olvas-
ták fel a férjnek és a feleségnek, hogy ne tudjanak előre meg-
egyezni valamiféle automatikus válaszolási módszerben
(például hogy mindig a harmadikat választják, vagy az ábé-
cé szerinti elsőt).
Sokféle taktikával lehetett játszani ezt az egyszerű játé-
kot, talán ezért is lett olyan népszerű. A legrosszabb takti-
kának általában az bizonyult, ha mind a férj, mind a fele-
ség a valódi véleményét mondta. Ennél valamivel jobb
eredményt értek el azok a párok, amelyeknél mindkét fél
azt a választ adta, amelyről feltételezte, hogy a másik vála-
szolni fogja. A legjobb eredményt általában azok a párok
érték el, akik megbontották a szimmetriát: például a férj
azt választotta, amit igaznak gondolt, a feleség pedig azt,
amiről azt gondolta, hogy a férj választani fogja.
A tisztán kooperatív játékok esetében a szimmetria meg-
bontása sok esetben javítja a közös nyerési esélyeket. ilyen
helyzet például, amikor a vásári forgatagban két ember el-
veszíti egymást. Ha mindketten elkezdik járni a vásári labi-
rintust, akkor várhatóan sokkal később fogják egymást
megtalálni, mint ha az egyik megáll egy feltűnő helyen, a
másik pedig bejárja a vásárt. De a megállás is kockázatos
stratégia, ha nincs előre megbeszélve semmi: ha mindkét
fél megáll, akkor sohasem találják meg egymást! Ezért pél-
dául, ha egy szülő a gyerekével megy ilyen helyre, akkor

célszerű előre megegyezni abban, hogy amennyiben elve-
szítenék egymást, a gyerek álljon meg valami feltűnő he-
lyen, és várja meg, amíg a szülő megtalálja. Elméletileg per-
sze ugyanolyan jó megoldás, ha a szülő áll meg, és a gye-
rek indul keresni, de jelen esetben egy másfajta, a játékon
kívüli aszimmetria eleve adott.
Egy szépségverseny zsűrije is tisztán kooperatív játékot ját-
szik. Mindegyik zsűritag igyekszik olyan szépségkirálynőt vá-
lasztani, akiről a legtöbb ember egyértelmúen elismeri, hogy
valóban nagyon szép, még ha ő szíve szerint mást is válasz-
tott volna. Fontos, hogy mindenki úgy érezze, nem nagy
szégyen, hogy az ő jelöltjét legyőzte a megválasztott szép-
ségkirálynő . Mindebből következik, hogy a legtöbb zsűritag
nem arra a lányra fog szavazni, akit ő személyesen a leg-
szebbnek tart. Pontosan tudja ugyanis, hogy az ő ízlése
(mint minden emberé) mennyire egyéni, hogy más talán ki-
fejezetten szépséghibának fogja tartani azt, amitől ő történe-
tesen elgyengül. A legjobb stratégiája: ha azt próbálja meg
kitalálni, hogy a közvélemény szerint melyik lány a legszebb.
John Maynard Keynes hívta fel a figyelmet arra, hogy a
professzionális befektetők ugyanezt a játékot játsszák a
tőzsdén: figyelik a közvéleményt, vagy még inkább azt,
amit az emberek közvéleménynek hisznek, mert a rész-
vényárak alakulását végül is ez a sokadik szint fogja meg-
határozni. De ugyanezért tud valódi inflációt gerjeszteni
az inflációs várakozás, amely egyébként a kemény közgaz-
dasági törvényektől látszólag távol eső, tisztán pszicholó-
giai tényező. Lehet, hogy szerintem a gazdasági folyama-
tok nem mutatnak az infláció erősödése felé, mégis, ha azt
érzem, hogy a közvélemény az infláció erősödésére számít,
akkor saját érdekemben előre fogom hozni a vásárlásaimat,
mert arra számítok, hogy mások így fognak tenni, és ezzel
felverik az árakat. Az inflációs várakozás hatására is egyfaj-
ta kooperáció alakulhat ki az emberek között, jóllehet
egyértelmúen negatív eredménnyel.
Egy egyszerű kísérlet jól mutatja, hogyan alakul ki az

effajta hallgatólagos kooperáció. Két egymásnak idegen
embert a következő játékra hívunk: mindkettő mondjon
fejet vagy írást, egymástól fiiggetlenül, úgy, hogy nem
hallják, mit mond a másik. Ha mindketten ugyanazt mond-
ják, mindketten kapnak egy százast, ha nem ugyanazt
mondják, nem kapnak semmit. Egy ilyen játékban Magyar-
országon az emberek 90-95 százaléka fejet mond. Ha vi-
szont megfigyeljük a való életben előforduló konkrét pénz-
feldobásos sorsolásokat (például futballmeccsen térfél-
választáskor), akkor csak 60-70%-ban hallunk fejet. Ezek
szerint az emberek többsége valahogyan tudja, vagy lega-
lábbis sejti, hogy a többség inkább fejet mond, akkor is, ha
ő történetesen nem.
Ugyanakkor a szociológusok jól ismerik azt a jelenséget
is, amikor a többség kisebbségnek véli magát. Egy ameri-
kai felmérésben fehér szülőktől kérdezték meg, hogy mit
válaszolnának, ha akislányuk megkérdezné, elhívhatja-e
játszani egy osztálytársát, aki fekete. A válaszlehetőségek a
következők voltak: a) Az én gyerekem ne játsszon feketék-
kel. b) Játszhat vele, de csak az iskolában. c) Jöhet. A szü-
lők kb. 70%-a felelte azt, hogy jöhet. Amikor azonban
megkérdezték ugyanezektől a szülőktől, hogy szerintük az
előbbi kérdésre mi a többség válasza, csak 30%-uk szava-
zott a "Jöhet"-re. Egy másik kutatás 1993-ban Magyaror-
szágon azt vizsgálta, hogy mit szólnának az emberek ah-
hoz; ha 1994-ben a miniszterelnöki székbe egy 35 éven
aluli ember, vagy ha egy zsidó, vagy ha egy nő kerülne.
Különböző arányokban ugyan, de a többség mindhárom
kérdésre valamiféle elfogadó választ adott (például: "mind-
egy az, csak értsen hozzá"), ugyanakkor mindhárom kér-
désre a többség úgy vélte, hogy a többség valamiféle eluta-
sító választ adna. Az ilyenfajta ismerethiány alaposan meg-
nehezíti a kooperáció kialakulását.
A kölcsönös sorsirányítás
Gyakori élethelyzet, hogy egymás kezében van a sor-

sunk, és ugyanakkor mindenki a saját meccs ét játssza a kö-
zös helyzetben. Ottlik Géza írja Iskola a határon cUnű re-
gényében: "A civilek is össze vannak kötözve, a Himalája
hegymászói, a szerelmesek, mert másként nem megy a do-
log. Mi azonban ráadásul tudtuk, hogy mindenen túl
mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával.
Ha Jaksot agyonlövik egy falnál, ez az ő dolga lesz. Téves,
hamis és fólösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hi-
szen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk meg-
mondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e, vagy ép-
pen fordítva, alaposan kicsellózott ilyen módon a sorssal.
Nem ismertük a játékszabályait, csak azt tudtuk, Szeredy
is, Medve is, én is, maga J aks is, hogy egy ponton túl, mint
mindnyájan, már egyedül vívja ő is nagy mérkőzését, és
senki emberfia nem jöhet a segítségére. Ezért volt szívó-
sabb és tartósabb a mi kötelékünk, mint a hegymászóké
vagy a szeretőké, mert ez a tudás is eleve bele volt szőve."
A szociálpszichológia egyik klasszikus kísérleti helyzete
az úgynevezett kö"lcsönös sorsirányítás. Két embert leültet-
nek két külön szobába. Nem látják egymást, és semmilyen
módon nem tudnak kommunikálni egymással. Mindkét
ember (mondjuk így: mindkét játékos) előtt két gomb
van, egy a jobb oldalon és egy a bal oldalon. Egyik játékos
sem tudja, hogy mire való a két gomb, de valahányszor egy
magas sípszót hallanak, meg kell nyomni uk valamelyik
gombot. Minden magas sípszó után megszólal egy mé-
lyebb sípszó is, és ekkor "eredményhirdetés" következik: a
játékosok vagy jutalmat kapnak, vagy büntetést. A jutalom
lehet például egy pénzdarab, a büntetés egy kellemetlen
zörej, egy kis áramütés, vagy egyszeruen csak a jutalom el-
maradása.
A kölcsönös sorsirányításos kísérletek lényege, hogy a
két játékos valójában egymásnak küld jutalmat vagy bünte-
15 O A sokféleség forrásvidéke
tést. Ha a játékos a jobboldali gombot nyomja meg, akkor

jutalmat küld a másik játékosnak, ha pedig a baloldalit
nyomja meg, akkor büntetést. A kezdőbetúk (J - jobb, ju-
talom, B - bal, büntetés) megegyezése révén ezt így könnyű
is lesz fejben tartanunk. Csakhogy ezt a játékosok nem
tudják. Kérdés, sikerül-e ennek ellenére kooperációt kiala-
kítaniuk, eljutnak-e oda, hogy egy idő után állandóan ju-
talmat küldjenek egymásnak, és így mindketten szépen
megszedjék magukat.
A játékosok persze sejtik, hogy van valami kapcsolat akö-
zött, hogy melyik gombot nyomják meg, és hogy jutalmat
vagy büntetést kapnak, de a kapcsolat természetéről sem-
mit sem tudnak. Némelyik ilyen kísérletben még a másik
játékos létezéséről sem értesülnek, máskor annyit meg-
mondanak nekik, hogy a szomszéd szobában valaki hason-
ló helyzetben van, mint ők.
Ebben a játékban egyik játékosnak sincs lehetősége arra,
hogy kitalálja magát a játékszabályt: hiányzik hozzá az az
információja, hogy a másik nyert-e. A játékos csak annyit
lát, hogy bizonyos gombnyomások után jutalmat kap,
máskor büntetést. Nyilván megpróbál valamiféle szabályt
találni arra, hogy min is múlhat az eredmény, de a valódi,
tényleges játékszabályt aligha fogja kitalálni.
A játék voltaképpen nem tisztán kooperatív. Mindenki
csak a saját érdekeit és eredményeit ismeri, és neki az is jó,
ha ő folyton büntetést küld a másiknak, miközben folyton
jutalmat kap a másiktól. Ez a fejlemény azonban nagyon
valószínűtlen, nem is fordult elő a gyakorlatban. Nyerni
úgy lehet, ha sikerül megtanítanunk egymást arra, hogy
nekünk mi a jó; ha sikerül kialakítanunk valamiféle olyan
együttműködést, amellyel mindketten jutalmat tudunk
küldeni egymásnak. Az ilyen kísérletek vegy tisztán a koo-
peráció kialakulásáról szólnak.
Ebben a kísérleti alaphelyzetben a játékszabályok sokfé-
leképpen variálhatók, és joggal várhatjuk, hogy ha eléggé
okosan variáljuk a játékszabályokat, a kísérleti eredmények-
ből talán feltárhatunk a kooperáció általános természetéről

szóló törvényszerűségeket. Sok ilyesfajta kísérletet végez-
tek; eleinte még azt sem határozták meg, hogy a játékosok
mikor nyomják meg a gombot: akkor nyomhatták meg,
amikor kedvük tartotta, vagy amikor úgy gondolták, hogy
az nekik jó lesz.
Elméleti megfontolások
A pszichológia egyik törvényét, az úgynevezett Thorndike-

féle effektus-tö'rvényt, mind ember-, mind állatkísérletekkel
sokszor és sokféle kísérleti helyzetben igazolták. Ha a játéIé
tényleges szabályairól nincs megfelelő információnk, akkor
logikusnak látszik azt az elvet követni, hogy ha egy cselek-
vés kapcsán valami jó történt, akkor ismételjük meg ezt a
cselekvést, ha pedig valami rossz történt, akkor próbálkoz-
zunk valami mással. Röviden: győztes csapaton ne változtass,
vesztes csapaton változtass. Thorndike 1911-ben megje-
lent Animal intelligence: experirnental studies (Allati intel-
ligencia: kísérleti tanulmányok) című könyvének sokat idé-
zett megfogalmazása:
"Egy adott helyzetre adható többféle válasz közül azok,
amelyek pozitív érzeteket eredményeznek, erősebben kap-
csolódnak az adott helyzethez ( ... ), azok a válaszok pedig,
amelyeket hamarosan kellemetlen érzet kísér vagy követ,
gyengébben kötődnek az adott helyzethez. A sikerre veze-
tő választ hajlamosak vagyunk azonos helyzetben megis-
mételni, a kudarcra vezetőt pedig elkerülni."
Ez a megfogalmazás sokkal árnyaltabb, mint a sommás
"győztes csapaton ne változtass"-elv, és máris látni fogjuk,
hogy miért. Vizsgáljuk meg, mit prognosztizálna az előb
bi, sommás viselkedési stratégia, amit szélsőséges egysze-
rűsége miatt röviden sarkított effektus-törvénynek fogunk
nevezni. Első ránézésre egyébként nehéz is lenne jobbat
javasolni, ha egyszer a játékszabályt nem ismerjük. Thorndike
törvénye általában az olyan helyzetekre érvényes, amelyek-

ben az alany (akár ember, akár macska, akár galamb) ma-
ga idézi elő válaszával a jutalmat vagy a kellemetlenséget.
A kölcsönös sorsirányításos helyzetben is valami hasonló
történik: aki a szobában ül, annyit lát, hogy megnyomja az
egyik gombot, és ezután valami jót vagy rosszat tapasztal.
A sarkított effektus-törvény nagyon hasonlít a Tit for
Tat-stratégiára (60. o.). Ha tudnánk, hogy mikor küldünk
jutalmat és mikor büntetést (és egyáltalán azt, hogy való-
jában a partnernek küldünk valamit), akkor pontosan meg
is egyezne vele.
-,Amikor a játékosok kölcsönösen küldenek egymásnak ju-
talmat vagy büntetést, akkor a sarkított effektus-törvény
működését könnyű gondolatban nyomon követni. Hogy
először melyik gombot nyomják meg a játékosok, az a vé-
letlen dolga. Ha mindketten a J (jobboldali, jutalmat küldő)
gombot nyomják meg, akkor mindketten rögtön jutalmat
kapnak, és a sarkított effektus-törvény szerint nem változtat-
nak, így azonnal kialakul a kooperáció. Ezt így jelöljük:
I. játékos: J+J+I + .. .
II. játékos: J~ XlL.

Itt a + jel azt jelenti, hogy a játékos jutalmat kapott, a
nyilak pedig azt mutatják, hogy a másik játékos gombnyo-
másának hatására. A továbbiakban a büntetést - jellel fog-
juk jelölni. Ha mindketten a B gomb lenyomásával kezd-
tek, akkor a játék így alakul:
I. játékos: B - I + I +.. .
II. játékos: B~ J\ J\ . .
Ha az egyik játékos a J gombbal kezd, a másik pedig a
B-vel, akkor pedig így:
L játékos: ) ( x- I + I + ...
II. játékos: J- J1 J1 . .
B-
Több lehetőség nem lévén, megállapíthatjuk, hogy a sar-

kított effektus-törvény azt jelzi előre, hogy legkésőbb a
harmadik menet után kialakul a kooperáció, és az stabilan
fenn is marad.
Kísérleti eredmények
A fenti elméleti előrejelzés vizsgálatára H. H. Kelley és

munkatársai precízen megtervezett és levezetett kísérlete-
ket végeztek. A kísérletek az elmélet előrejelzését csak
részben erősítették meg. A harmadik próbálkozás után
még sohasem alakult ki stabil, végleges kooperáció. Elein-
te, hosszabb-rövidebb ideig minden alany váltogatva
nyomkodta a gombokat, és próbált rájönni arra, mi is le-
het a kapcsolat az ő gombnyomása és az eredmény között.
Összességében a 100 kölcsönös gombnyomásból álló kí-
sérletsorozatokban a játékosok csak átlagos an 75%-ban
nyomták meg a J gombot, 25%-ban a B gombot nyomták
meg. Viszont a párok 96%-ánál a sorozat vége felé kiala-
kult a kooperáció, azaz az utolsó jónéhány gombnyomás-
ra már a párok mindkét tagja stabilan jutalmat küldött a
másiknak. Ez azt jelenti, hogy a pároknak átlagosan mint-
egy 50 gombnyomásig tartott, amíg kialakították a koope-
rációt. Az emberi játékosok tehát egyértelmúen nem az ef-
fektus-törvény szerint viselkedtek, legalábbis nem annak
sarkított változata szerint. Fontos megfigyelés volt az is,
hogy a játékosok még akkor sem találták ki, mi a játéksza-
bály, amikor sikerült kialakítaniuk a stabil együttműködést.
Miért mondtuk az imént azt, hogy a kísérleti eredmé-
nyek csak részben erősítették meg a sarkított effektus-tör-
vény előrejelzését, ahelyett, hogy azt mondtuk volna, hogy
megcáfolták? Két okunk van erre. Az egyik: a kísérleti pá-

rok túlnyomó többségénél kialakult a kooperáció, az el-
méleti előrejelzésnek megfelelően. Ez eléggé sovány ered-
ménynek látszik, hiszen a mennyiségi mutatók (az, hogy
hány gombnyomás után alakult ki a kooperáció) nagyon
távol esnek az előrejelzéstől. Az ítélkezéssel azonban még
várjunk meg egy következő kísérletet.
A másik ok már most is látható. Ha megfigyeljük a három
elméleti lehetőséget, azt tapasztaljuk, hogy hacsak nem si-
kerül rögtön kooperálni, a kooperáció mindig kölcsönös
bántás után alakul ki. Ezt az előrejelzést váratlanul tökéle-
tesen igazolták a kísérletek. A pszichológiában a lOO%-ot
általában jobb, ha elfelejtjük; pszichológiai kísérletekben
ilyen arány szinte sohasem fordul elő. Kelleyék kísérlete a
rendkívül ritka kivételek közé tartozik. A teljes kísérletsoro-
zatban kivétel nélkül minden hosszabb kölcsönös J-soroza-
tot, egy kölcsönös B-nyomás előzött meg! Mintha a koo-
peráció stabilizálódásának előfeltétele lenne, hogy közvetle-
nül előtte a felek kölcsönösen bántsák egymást.
A szociálpszichológusok más elméleti megfontolásokból
és tapasztalati megfigyelésekből régóta tudják, hogy a köl-
csönös bizalom, vagy akár az intimitás kialakulásához gyakran
szükséges egy csúnya veszekedés, egy kellemetlen konflik-
tus. A kriminológusok is tudják, hogy az alvilágban a biza-
lom és az együttműködés gyakran egy kiadós verekedés
után jön létre. Robin Hood is csak azután kezdett el bízni
Little Johnban, miután egy kiadósat verekedtek. Shakespeare
A makrancos hölgy címú darabjában sok durva veszekedés
után egyszerre csak, egyik pillanatról a másikra alakul ki a
bensőséges harmónia a makrancos Kata és Petrucchio kö-
zött, aminek következtében Petrucchio egy fogadáson ren-
geteg pénzt nyer.
Kelleyék kísérletének fő erénye az absztraktsága: az,
hogy a játékosok nincsenek tisztában a játék konkrét sza-
bályaival, és még akkor sem tudják azokat, amikor már sta-
bilan kooperálnak. Általában nagyon ritkán vagyunk tisz-
tában saját tetteink motivációival, még kevésbé a partnere-

ink motivációival. Ha a sarkított effektus-törvényen alapu-
ló elméleti elemzésnek csak annyi haszna volt, hogy felhív-
ta a kutatók figyelmét arra, mit érdemes a kísérleti adatok-
ban alaposabban megnézni, akkor az elméletalkotás már
nem volt hiábavaló. Ez az egyszeru elmélet azonban to-
vábbi eredményekre is vezetett.
Aszinkron döntések
Eddig úgy vizsgáltuk a kölcsönös sorsirányítás helyzetet,

hogy a játékosok mindig egy időben döntöttek a maga-
sabb sípszóra, és utána egyidejűleg kapták meg jutalmaikat
illetve büntetéseiket a mélyebb sípszóra. Okoz-e valami
változást, ha a sípszók elhangzásának időpontjai eltolód-
nak, azaz amikor az egyik játékos szobájában a magas síp-
szó hangzik el, akkor a másik szobában a mély, és viszont?
Első ránézésre ez az apró technikai manőver aligha
okozhat lényeges változást. Az egyik játékosnak fogalma
sincs arról, mi történik a másik játékos szobájában, hogy
ott mikor szólalnak meg a síp hangok. Nemcsak fogalma
nincs erről, hanem módja sincs megtudni, hiszen a játékos
csak azt tapasztalja, hogy ő hall egy magas hangot, ami után
meg kell nyomnia az egyik gombot, majd hall egy mély
hangot, ami után pedig jutalmat vagy büntetést kap. Ezu-
tán ismét egy magas hang következik, és így tovább. A já-
tékos szobájából nézve a dolgokat, látszólag semmi ok
sincs amr, hogyasípszavak időzítés e lényeges különbséget
okozzon. Annál meglepőbb, hogy nagyon is okoz.
Nézzük, mit jelez erre az esetre a sarkított effektus-tör-
vény. Miután a játékosok aszinkronban vannak, az a játé-
kos, aki először nyomja meg a gombot, erre a gombnyo-
mására még nem kaphat választ a másik játékos lépése
alapján. Tételezzük fól ezért, hogy az első játékos először
kap egy mesterséges pozitív választ (+), és csak ezután in-
dul be a tényleges kölcsönös sorsirányítás. Ha mesterséges

negatív választ (-) kapna elsőre, az eredményünkön sem-
mit sem változtatna.
Ha mindketten elsőre eltalálták a J gombot, akkor most
is azonnal kialakul a kooperáció, és semmi ok arra, hogy
megbomoljon. Ha az egyik játékos a J gombot nyomja
meg először, a másik pedig a B-t, a játék így alakul:
Láthatjuk, hogy a hetedik gombnyomás után a kígyó a

farkába harap, és Olman a sorozat a végtelenségig ismétlő
dik. Mindkét játékos a J J B J B B B sorozatot fogja ismé-
telgetni, noha időeltolódással.
Ha mindkét játékos a B gombot nyomja meg elsőnek,
akkor, mint azt az olvasó könnyen ellenőrizheti, ugyanez
lesz a helyzet. Az elmélet előrejelzése tehát az, hogy az
aszinkron helyzetben egyáltalán nem fog kialakulni a koo-
peráció!
Sőt, az elmélet azt jelzi előre, hogy ha a játékosok a sar-
kított effektus-törvény szerint viselkednek, akkor végered-
ményben hosszú távon rosszabb eredményt fognak elérni,
mintha csak véletlenszerűen nyomogatnák a gombokat.
Az elmélet szerint ugyanis hét gombnyomásból kevesebb
mint az esetek felében, mindössze 3 alkalommal fognak
jutalmat küldeni, és négyszer büntetést. Ennél még egy
olyan abszurd stratégia is jobb eredményre vezet, misze-
rint "ha nyersz, változtass, ha vesztesz, ne változtass"!
Még ennél is durvább eredményt jelez előre az elmélet,
ha úgy ütemezzük a játékot, hogy először az egyik játékos
nyomja a gombot, ezután megkapja a másik játékos a ju-
talmát vagy a büntetését, aztán a másik játékos nyomja
meg a gombot, ami után az első játékos kapja meg azt, ami
neki jár, majd ismét az első játékos nyomja meg a gombot,
és Így tovább. Ekkor, ha például az egyik játékos a J gomb-

bal kezd, a másik pedig a B-vel, a játék Így alakul:
.1 I I B I
L \ (B\
II: + B
l\ l\
-I] - B
7\
+BI -I]
l\ l\'- B + B.. '1
A legelső gombnyomás eredményét a második játékos

még nem tudja mihez kapcsolni, akár ki is hagyhatnánk ezt
a legelső "küldeményt". Ez azonban a lényegen nem vál-
toztat. Itt is végtelen hurok alakult ki, méghozzá még
rosszabb: az elmélet szerint az esetek kétharmadában bün-
tetést fognak küldeni egymásnak a játékosok. Ugyanez a
helyzet akkor is, ha mindkét játékos történetesen B-vel
kezd.
Elméleti meggondolásaink tehát azt jelzik előre, hogy az
aszinkron helyzetben nem alakul ki kooperáció, sőt, a játé-
kosok több büntetést küldenek egymásnak, mint jutalmat.
A kísérletek itt is csak részben erősÍtették meg az elmélet
előrejelzését. Azt megerősítették, hogy az aszinkron hely-
zetben nem egykönnyen jön létre a kooperáció: több mint
50 vizsgált pár közül mindössze kettőnél alakult ki 150
gombnyomás-pár alatt. Az aszinkron helyzetben tehát a
pároknak alig néhány százaléka tudott kooperációt kialakí-
tani, holott szinkron helyzetben ez a párok 96%-ának sike-
rült. Ebből a szempontból az elmélet fényesen vizsgázott:
pontosan megjósolta, hogy a szinkron és az aszinkron
helyzet között lényeges minőségi különbség lesz. A J-gomb-
nyomások aránya viszont az elmélet előrejelzésével ellen-
tétben hosszú távon nem volt lényegesen 50% alatt, igaz,
fólötte sem. 50%-os eredményt persze könnyű elérni: elég
teljesen véletlenszerűen nyomogatni a gombokat.
A két eredmény együtt a legkevésbé sem magától értető
dő, inkább nagyon is meglepő, különösen ha figyelembe
vesszük, hogy a játékosoknak semmiféle előzetes informá-
ciója nincs a játékhelyzet szinkron vagy aszinkron voltáról.
Erre a játék során sem utal semmi, hacsak nem az a tény,

hogy kialakul-e a kooperáció (ismerve immár az elméleti és
kísérleti eredményeket). Ezért fogalmaztunk úgy koráb-
ban, hogy a kísérletek részben megerősítették az elmélet
előrejelzését; ezért tartottuk fontosnak - a nagyon pontat-
lan mennyiségi értékek ellenére -, hogy az elmélet azt a
minőségi tényt, miszerint a szinkron helyzetben ki fog ala-
kulni a kooperáció, helyesen jósolta meg.
Az informáltság szerepe
Thorndike törvénye olyan helyzetekről szól, amikor az

alanyok maguk idézik elő választásaikkal a jutalmat illetve
a büntetést, jóllehet nem tudják, hogy milyen alapon. Ha
a játékosok egyáltalán nem tudnak a partner létezéséről,
akkor nincs okuk azt hinni, hogy más oka is van a jutalom-
nak vagy a büntetésnek, mint a saját választásaik. Ilyenkor
tehát a Thorndike-féle elmélet tisztán alkalmazható. Ha a
játékosok tudnak a másik játékosról is, akkor talán sejtik,
hogy nem csak maguk idézik elő az eredményt. Ugyanak-
kor, ha a sarkított effektus-törvény pontosan működne,
akkor egyáltalán nem lenne lényeges hogy, tudnak-e a já-
tékosok a másikról vagy sem. Ezért Kelleyék megvizsgál ták,
okoz-e a kísérlet eredményében változást az, ha a játéko-
sok tudnak a partner jelenlétéről.
Kelleyék háromféleképpen végezték el a kísérletet. Egy: a
játékosok egyáltalán nem tudtak a partner létezéséről. Ket-
tő: a játékosok tudtak ugyan a partner létezéséről, de azt
nem tudták, hogy ugyanabban a kísérletben vesz részt. Há-
rom: tudták, hogy egy másik szobában van egy partner, aki
ugyanolyan helyzetben van, mint ők, bár ebben az esetben
sem tudták, hogy köztük és a partnerük között mi a kapcso-
lat lényege. Volt, hogy éppcsak tudtak a partner létezéséről,
és volt olyan is, hogy a kísérlet előtt beszélgethettek a part-
nerrel, tehát ha csak kicsit is, de ismerhették őt.
Versengés közjjs célért 159
Az informáltság mértéke alapvetően nem változtatta

meg az eddig említett tendenciákat, de erősen árnyalta azo-
kat. Minél több információjuk volt a játékosoknak a hely-
zetről és a partnerről, annál több J-gombnyomás fordult
elő. A J-nyomások számának emelkedése viszonylag cse-
kély volt ugyan, de egyértelmű.
Az effektus-törvényen kívül cselekedeteinknek vannak
egyéb mozgatórugói is a kölcsönös sorsirányításos helyze-
tekben. Már Thorndike is azt tapasztalta, hogy az effektus-
törvény sokkal tisztábban működött az állatoknál, mint az
embereknél. A tüskés pikók is sokkal pontosabban tudták
követni a Titfor Tat-stratégiát, mint az emberek (60. o.).
Az ember nagyon sok olyan információt is hasznosítani
tud, aminek az adott helyzet absztrakt lényegéhez semmi
köze nincs, tehát a hasznosítása elvileg nem racionális. Ez
bizonyos helyzetekben, mint például a Dollárárverés vagy
a Fogolydilemma esetében kifejezetten hátrányos lehet,
máskor viszont, például a kölcsönös sorsirányításos helyzet
aszinkron változatában, kamatostól megtérülhet. Példa er-
re az a két pár, amely még ebben a reménytelen helyzet-
ben is ki tudott alakítani kooperációt.
A kijárási tilalom értelme
Felvetődhet a kérdés: valóban a döntések szinkronitása

illetve aszinkróniája az, ami alapvetően meghatározza a
kooperáció kialakulásának esélyei t, vagy valami más, eddig
észrevétlenül maradt tényező is meghatározó lehet? Mi
történik például akkor, ha késleltetjük a visszajelzést? Néz-
zük meg, mit mond jól bevált modell ünk erről a kérdésről
szinkron döntési helyzet esetében. Mondjuk, a játékosok a
visszajelzést nem a partner közvetlenül előző, hanem az
azelőtti gombnyomása alapján kapják. Ekkor, ha az egyik
játékos a B, a másik pedig a J gomb lenyomásával kezd, a
játék így alakul:
I: IB + B + B + B - L+ JUB + B + B +
Az első visszajelzés mindkét játékos számára mestersége-

sen pozitív, hiszen ekkor még nincs mit visszajelezni. Ha
az első B nyomás után mesterséges negatív visszajelzést ad-
nánk, az sem változtatna az eredményen.
Ebben az esetben modellünk szerint nemcsak hogy nem
alakul ki a kooperáció, (hat lépésenkénti végtelen hutok
alakul ki), hanem még a játékosok közötti szimmetria is fel-
bomlik: az egyik játékos többször nyomja a J gombot, mint
a másik. Eddigi eredményeink alapján azt mondhatjuk,
hogy a szimmetria felbomlását nem kell komolyan venni,
hiszen a játékosok a játék elején többször is kísérleteznek
mindkét gombbal, és ha nem működik jól a sarkított effek-
tus-törvény, akkor egyáltalán nem eszerint játszanak. Ugyan-
akkor a modellnek azt az előrejelzését, hogy a kooperáció
nemigen fog kialakulni, komolyan kell vennünk.
Az elmélet tanulságai a gyakorlatban is sok helyzetben
alkalmazhatók. Ha kezünkben van a játékszabályok alakí-
tásának lehetősége, és célunk, hogy a játékosok között mi-
nél hamarabb, minél jobb eséllyel kooperáció alakuljon ki,
akkor a leghelyesebb olyan helyzetet teremteni, amelyben
a játékosok döntései nagyjából egyidőben történnek, és
célszerű minél gyorsabban informálni a játékosokat dönté-
seik hatásáról. Valószínűleg ezt tudják - vagy ösztönösen,
vagy a történelmi tapasztalatból - a tábornokok, és ezért a
zavaros, polgárháborúval fenyegető időkben, amikor na-
gyon fontos, hogy a tényleges nép akarat minél hamarabb
kiderüljön számukra, időnkénti kijárási tilalmat rendelnek
el, és a híradásokat erősen megsűrítik. (Olyan katonákról
beszélek itt, akik nem politizálni akarnak, hanem egy legi-
tim rezsimet szolgálni.) A kijárási tilalom igazi értelme ta-
lán nem is az, hogy az engedetleneket ilyenkor agyon le-
het lőni, hanem az, hogy az egyéni lépések amennyire le-
het, szinkronban történjenek (az utcán), és a lépések hatá-

sának kiértékelése is: amikor mindenki egyidejűleg otthon
marad a kijárási tilalom miatt.
Eredményeink arra is magyarázatot adnak, hogy miért
bizonyult a Dollárárverés-játék sokkal keményebb csapdá-
nak, mint a sokmenetes Fogolydilemma. A Dollárárverés
tipikusan aszink-;')n helyzet, a játékosok felváltva licitálnak.
A sokmenetes Fogolydilemrnában a döntések szinkronban
történtek. Ezért lehetett, hogy a Tit for Tat-stratégia sta-
bil és megnyugtató megoldást adott a Fogolydilemmára,
miközben a Dollárárverésre nem.
A pszichológiai törvények jellegéről
Eredményeink fényében most már érthető, miért fogal-

mazta Thorndike annyira árnyaltan híres törvényét. A sar-
kított effektus-törvény, amelyre elméleti vizsgálatainkat
alapoztuk, a maga "sarkított" megfogalmazásában nyilván-
valóan nem állja meg a helyét. Ezt mind a szinkron, mind
az aszinkron kísérletek bizonyították. Mégis, a törvény va-
lami fontosat mond el az emberi (és állati) viselkedésről. A
kölcsönös sorsirányítás-helyzet kísérleti eredményei bebi-
zonyították, hogy az effektus-törvénynek még ez a mester-
ségesen sarkított változata is érdemi előrejelzéseket tudott
adni, sőt olyan kísérletek alapját teremtette meg, amelyek
eredményei egyáltalán nem magától értetődőek, és néha a
hétköznapi intuíciónak is ellentmondtak. A pszichológia
törvényei más természetűek, mint a fizika törvényei. A fi-
zikában egy olyan modellt, amely ennyire pontatlan mennyi-
ségi előrejelzéseket ad, aligha idéznének, tanítanának még
80 év múltán is.
A szinkron és az aszinkron helyzetek eredményei szerint
a természetnek nem is lenne célszerű olyan lényeket létre-
hoznia, amelyek túl szigorúan ragaszkodnak az effektus-
törvényhez. Egy társas lénynek létfontosságú lehet, hogy a
legkülönbözőbb helyzetekben is képes legyen a kooperáci-

óra. Sokszor vagyunk aszinkron helyzetben társainkkal, és
ilyenkor nagyon rosszul járnánk, ha túl rendíthetetlenül
lenne belénk táplálva az effektus-törvény. Szinkron helyze-
tekben viszont nagyon hasznos lehet, ha stratégiai eszköz-
tárunkban a Thorndike-törvény is szerepel, és a kísérletek
tanúsága szerint bizonyos mértékben valóban szerepel is.
Egy természettudományokon nevelkedett ember szemé-
vel nézve a szóban forgó elmélet eléggé gyenge lábakon
állhat, és az előrejelzések pontossága végképp nem kielégí-
tő. De egy matematikus szemével nézve a fizika elméletei
sem igazán kielégítőek. A nevezetes Schrödinger-féle hul-
lámegyenlet levezetései például szinte csupa olyan lépés ből
állnak (legalábbis az általam ismertek), amelyek matemati-
kailag egyértelműen inkorrektek. Ugyanakkor, mint ahogy
a 10. fejezetben látni fogjuk, Schrödinger levezetése vitat-
hatatlanul a fizikai intuíció csúcsteljesítményei közé tarto-
zik. Ezzel egy rendkívül termékeny elméletet alapozott meg,
és nagymértékben hozzájárult a világ pontosabb megisme-
réséhez.
Ezt a Thorndike-törvényről is elmondhatj uk, csakúgy,
mint a pszichológia egyéb fontos felismeréseiről. Világos
például, hogy modellünk semmit sem mond arról, mi tör-
ténhetett a játékosokban, amikor az aszinkron helyzetben
mégis kialakult a kooperáció. Mégis, az az intuíció, ame-
lyet a szinkron helyzet vizsgálatából levont általános kö-
vetkeztetés alapozott meg, az aszinkron helyzetben is
igaznak bizonyult: itt is mindkét pár, akiknél kialakult a
stabil kooperáció, közvetlenül ezelőtt kölcsönösen bántot-
ta egymást.
A kölcsönös sorsirányítás-helyzetek elemzése során alkal-
mazott gondolatmenetek jellegzetesen mutatják, hogyan
segíthet bennünket egy tisztán elméleti, matematikai mo-
dell érdekes, érvényes pszichológiai következtetésekhez. A
pszichológia egyik irányzata, a kognitív pszichológia, éppen
ilyen, az egyéb természettudományokban jól bevált mód-
szereken alapul: állítsunk fel tisztán elméleti modelleket,

elemezzük a modell elméleti következményeit, és kísérle-
tekkel vizsgáljuk a modellek érvényességét és határait. Ezt
tesszük a játékelmélettel is.
Kooperáció versengés által
Hogy kompetitív-e egy játék vagy sem, sokszor nem ma-

guk a játékszabályok döntik el, hanem a körülmények. Az
51. oldalon láttuk, hogy Merrill FIood intézetének titkár-
női még egy nyilvánvalóan kompetitív helyzetet is képesek
voltak tisztán kooperatív játékként kezelni. Az Aranysza-
bály vagy a kategorikus imperatívusz olyan általános elvek-
kel vértezték fel az emberiséget, amelyek segítségével a
versengést provokáló helyzetek jelentős része tisztán koo-
peratívvá alakítható. De ennek az ellentéte is igaz. Sok eset-
ben a versengés a legjobb módszer arra, hogy eredményes
kooperáció alakuljon ki, például a tiszta szabad versenyes
piacgazdaság bizonyos szeleteiben (9. fejezet) . De ennél
sokkal egyszerűbb körülmények között is megfigyelhető,
hogy a versengés is igen hatékony eszköze lehet a közös
cél elérésének.
Ennek vizsgálatára készítettünk egy Nyuszivadászat ne-
vű kis videojátékot. A játékot ketten játszották, a cél az
volt, hogy a mezőn szaladgáló összes nyuszit elfogják. A
játék egyik változatában a két játékos egymás ellen játszott,
és az nyert, aki több nyuszit fogott el. A játék folyamán
mindkét játékos pillanatnyi eredménye ki volt írva a képer-
nyőre. A másik változatban a cél az volt, hogy a két játé-
kos együtt fogja el minél hamarább az összes nyuszit. Eb-
ben a változatban mindegy volt, hogy külön-külön hány
nyuszit fognak el. Csak a játék kezdete óta eltelt idő, vala-
mint az elfogott nyuszik száma volt kiírva a képernyőre .
Az első változat tisztán kompetitív játék, a második tisztán
kooperatív.
A játékkal két versenyt rendeztünk: egy körmérkőzéses

egyéni versenyt a kompetitív változattal, és egy páros ver-
senyt a kooperatív változattal. Az utóbbiban sok pár pró-
bált szerencsét, mindenki mindenkivel párt alkothatott. Az
egyéni verseny résztvevői nem tudták, hogy a számítógép
az egyes játékosok eredményei mellett (amelyeket ki is írt)
magában azt is regisztrálta, hogy a két versenyző játékos
együtt mennyi idő alatt fogta el az összes nyulat.
Az egyéni versenyben mindkét játékos érdeke egyértel-
múen az volt, hogy ha már ő nem tudja elkapni a nyulat,
akkor legalább egy kicsit elterelje a másik elől, s ilyesmi
gyakran elő is fordult. A kooperatív játékban technikailag
mindazt meg lehetett csinálni, amit a kompetitív változat-
ban (maga a játék semmiben sem különbözött), tehát elvi-
leg a kooperatív változatban ugyanazoknak a játékosoknak
jobb időeredményeket kellett volna elérniük. Ennek elle-
nére, a versengő játékosok átlagos an rövidebb idő alatt vé-
geztek a nyulakkal, mint a kooperálók, és a legjobb idő
eredmények is akkor születtek, amikor a játékosok ver-
sengtek. Pedig az egyéni verseny két első helyezettje is
többször megpróbált párosban, tehát kooperatívan rekor-
dot dönteni!
8. HÉJÁKÉS GALAMBOK
Az altruista elsősorban saját altruizmusának

tesz jót.
.~ ::: . " .",,'
'- . .
. .
.:': .
:. ,o,',
.., ..... . .
':. ,
, . H';'
A természetes szelekció, a túlélésért folytatott harc úgy él

a köztudatban, mint a természet kegyetlen törvénye. Az
erősebb, ügyesebb, ravaszabb viszi tovább a fajt, a többi
pusztuljon. Amennyiben valóban ez a természet törvénye,
nem csoda, ha valamennyire ránk, emberekre is vonatko-
zik. Ezt fejezi ki a mondás is: ember embernek farkasa.
Azonban a győztes farkas, akármilyen kegyetlen legyen is
a harc, sohasem harapja át ténylegesen a vesztes torkát. Is-
merve az emberi történelem öldökléseit, vagy akár csak a
Dollárárverésben mutatott irracionális viselkedéseinket,
meglehet, az embereket tekintve még sokkal lesújtóbb a
helyzet, mint amit a mondás sejtet. Ugyanakkor a "farkas
farkasnak embere" változat fel sem merül a természetben.

A természetes szelekció talán mégsem olyan kegyetlen me-
chanizmus, amilyennek első ránézésre látszik. Az emberi
nemben tapasztalható embertelenségek forrását tehát más-
hol kell keresnünk.
Tudjuk, hogy a természet képes újabb és újabb, viszony-
lag stabilan fennmaradó , magukat nagy pontossággal rep-
rodukáló lényfajtákat létrehozni. Evolúciónak nevezzük azt
a természeti erőt, amely ezt megvalósítja. Ennek a természe-
ti erőnek a megnyilvánulási formája lehet a természetes sze-
lekció, de elképzelhető, hogy nem ez az egyetlen működé
si mechanizmusa. Az evolúció fogalmára azért volt szükség,
hogy el tudjunk vonatkoztatni a természetes szelekció
konkrét módj ainak esetlegességeitől, s absztrakt és általá-
nos szinten vizsgálhassuk a természet működési elveit.
Hasonló okoknál fogva nevezzük gravitációnak azt a ter-
mészeti erőt, amely a tömeggel rendelkező tárgyakat egy-
máshoz vonzza, és ami következtében az égitestek keringe-
nek, illetve mi nem esünk le a Földről. A gravitációról New-
ton bizonyította be, hogy fontos fizikai fogalom, amely se-
gítségével meglepő pontossággalleírhatók a testek mozgá-
sának törvényszerűségei. Az evolúcióról Darwin bizonyítot-
ta be, hogy fontos biológiai fogalom, amely segítségévelle-
írhatók a fajok kialakulásának törvényszerűségei. E tudomá-
nyos fogalmak, mivel érthetően és frappánsan fogták meg a
lényeget, viharos sebességgel bevonultak a hétköznapi gon-
dolkodásba is. Még azoknak is tudományos világszemléle-
tük alapjaivá váltak, akik a teremtés tanát vallják. Akár Isten
teremtette a világot, akár csak úgy magától alakult ki, a világ
működésének alapelveihez hozzátartozhat mind a gravitá-
ció, mind az evolúció. Ám ebből még nem következik, hogy
tényleg értjük is őket. A gravitáció hagyományos szemlélete
a kvantumfizika számos eredményével összeegyeztethetet-
len, és újabb, pontosabb szemlélet mindmáig nem alakult
ki. Aki kitart amellett, hogy pontosan érti, mi a gravitáció,
az jobb, ha lemond a kvantumfizika megértéséről.
Héják ésgalambok 167
Jacques Monod írta: "Az evolúció elméletének van egy

különös jellegzetessége: mindenki azt hiszi, hogy érti!"
Mai szemléletünk szerint az evolúció elsősorban nem a fa-
jok kialakulását magyarázza, hanem egy olyan magasabb
természeti elv, amely az egyensúly, a stabilitás kialakulását
és fennmaradását szolgálja az élővilágban. Ezt az elvet al-
kalmazni lehetett a fajok kialakulásának magyarázatára, de
ennek semmi köze az evolúció elméletének általános kér-
déseihez, mint ahogyan a gravitáció elméletének általános
kérdéseit nem érinti az a tény, hogy az elv alkalmazható
volt a bolygók keringésének megmagyarázására.
A játékelmélet is az egyensúly kérdéseiről szól. Neu-
mann tétele ennek lehetőségét bizonyítja egy egyszerű és
elegáns mechanizmus, a kevert stratégiák segítségével, leg-
alábbis bizonyos fajta játékok esetében. Ebben a gondola-
ti rendszerben természetes módon vetődött fel a sokféle-
ség szükségessége, és ez is erősen rímel a biológusok prob-
lémáira. Azonban éppen a játékelmélet alappillére, a racio-
nalitási elv szól a játékelmélet biológiai alkalmazása ellen.
Nehezen képzelhető el, hogy az állatok a lehető legna-
gyobb fokú racionalitást feltételezzék egymásról.
Egy absztrakt, magasabb szintű vezérlő elvnek, az evo-
lúciónak viszont már lehet az alapja valami ilyesfajta racio-
nalitás. Ehhez nem kell minden lényt felruháznia a racio-
nalitási elv tökéletes végiggondolásának képességével. Elég,
ha az élet minden olyan formációját, amely nem felel meg
ennek a racionalitásnak, természetes szelekció általi ki-
pusztulásra ítél. De ebben az esetben is kérdés marad, mi-
ért éppen a racionalitási elv szolgálna az evolúció működé
sének alapelvéül? Nem célszerűbb-e inkább valami más,
plauzíbilisabb általános elvet keresnünk?
A gravitáció és az evolúció fogalmai közötti analógiánk
nem volt teljesen esetleges. A 10. fejezetben látni fogjuk,
hogy bizonyos, a kvantumfizikában felmerült kérdések meg-
lepően hasonlítanak azokhoz, amelyekre az evolúció alap-
elveinek kutatása vezetett.
A világot működtető végső racionalitás keresése közben

könnyen járhatunk úgy, mint az egyszeri vevő a military
shopban. "Terepszínű gatya van?" - kérdezte. Az eladó vá-
lasza: "Van. De nem találj uk. "
A csoportszelekciós elmélet
Az evolúció kutatói kezdetben úgy gondolták, a termé-

szetes szelekció magától értetődően az egyes egyedekre
vonatkozik. A létért folyó küzdelmet az individuum foly-
tatja, a természetes szelekció a jól alkalmazkodó és több
utódot hátrahagyó egyednek kedvez. Ez a szemlélet azon-
ban sehogyan sem volt képes megmagyarázni, miért bán-
nak az állatok annyira kesztyűs kézzel egymással. Sőt, az
állatvilágban gyakran egyértelmű altruizmus t is tapasztal-
tak a kutatók. Például a tüskés pikó hajlandó feláldozni
magát társai érdekében. A méhek esetében még nehezeb-
ben értelmezhető a természetes szelekció, hiszen egy-egy
méhcsalád egyedeinek többsége egyáltalán nem vesz részt
a szaporodásban, de dolgozóként nélkülözhetetlen szere-
pet játszik a teljes méhcsalád fennmaradásában. Ezeket a
jelenségeket a természetes szelekció elmélete látszólag se-
hogyan sem képes megmagyarázni.
Darwin felvetette, hogy a természetes szelekció esetleg
úgy fejti ki a hatását, mintha az egész méhcsalád egyetlen-
egy organizmus lenne. Ugyanakkor világosan látta ennek a
megközelítésnek a nehézségeit is. Naplójában időről időre
pirossal aláhúzta aokat a tényeket, amelyek ellentmondani
látszott elméletének. Az egyik leggyakoribb problémát ez
okozta: a túléléshez hasznos tulajdonságokat csakis az egyes
egyedek szaporodás án keresztül adhatja át egyik nemze-
dék a másiknak. Ezért a természetes szelekció csak akkor
lehet az evolúció kizárólagos mechanizmusa, ha az egyed
számára önmagában is előnyös . Ez pedig az önfeláldozás-
ról aligha mondható el.
Héják és galambok 169
A csoportszelekciós elmélet feltételezése szerint a természe-

tes szelekció alap egysége nem az egyed, hanem egy na-
gyobb csoport, esedeg egy fajta vagy akár egy egész faj. Ha
a szelekció magára a fajtára hat, akkor szükség esetén való-
ban kikényszerítheti az egyes egyedek önfeláldozó viselke-
dését, hiszen az a csoport lesz a túlélő, amelynek egyedei
ezt megteszik. De például a tüskés pikók amellett, hogy
veszélyesetén hajlandók az önfeláldozásra, általában egye-
denként küzdenek a természeti erőforrásokért, területért,
nőstényért . Ez azonban nem mond ellent a csoportszelek-
ciós elméletnek. Az előző fejezet végén a Nyuszivadászat-
játék kapcsán láttuk, hogy a versengés a csoport érdekét is
szolgálhatja. így elképzelhetők olyan mechanizmusok,
amelyeknél a természetes szelekció az egyes egyedek ver-
sengésén keresztül az egész csoportra hat.
A csoportszelekciós elmélet az evolúció jelenségét Darwi-
nétól élesen különböző módon fogalmazta meg, azonban
Darwin naplójának piros aláhúzásait inkább egyszeruen
csak kiradírozta, ahelyett, hogy megoldotta volna. E prob-
lémák megoldadansága azonban még nem ad okot a cso-
portszelekciós elmélet teljes elvetésére. Minden tudomá-
nyos elméletben vannak megoldadan problémák. Ha egy-
szer példák igazolják, hogy a kooperáció eszköze lehet a
versengés, akkor adott a pálya a csoportszelekciós elmélet
mvei számára: kutassuk ezeket a mechanizmusokat. Konrad
Lorenz például kimutatta, hogy az egyedek territóriumért
folytatott küzdelme szolgálhatja a faj érdekeit, ugyanis
ilyenkor a faj, megakadályozva a túlnépesedést, optimálisan
használhatja ki a rendelkezésére álló élőhelyeket.
Ennek ellenére az utóbbi húsz évben a biológusok több-
sége nem ezt az irányt követte. Kiderült ugyanis, hogy a
Darwin által felvetett kérdésekre nemcsak annak feltétele-
zésével kaphatunk választ, hogy a természetes szelekció az
egyednél nagyobb egységre hat. Meglepő módon, lega-
lább ugyanennyire logikus és általános megoldás született
annak feltételezéséből is, hogy a természetes szelekció az
egyednél sokkal kisebb egységekre hat. Ezt a paradox gon-

dolatot a farkasok példájával szemléltetjük.
A győztes farkas nem öli meg ellenfelét akkor sem, ha ez
a harc végén már semmi energiáj ába sem kerülne. Hiszen
ha például a falka két legerősebbje harcolt, akkor a falka lé-
nyegesen gyengülne így. A fajnak nem érdeke, hogy gyil-
kos viselkedést alakítson ki; a gyengék úgysem tudnak
győzni a későbbi küzdelmekben sem. A csoportszelekció
elmélete szerint ez magától értetődő.
A génszelekciós elmélet
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a természetes szelekció

nem a teljes falkára hat, hanem csak annak az egyetlenegy
viselkedésmódnak a fennmaradására, hogy megöljem-e a le-
győzött ellenfelet vagy sem. Tegyük fel, hogy a populáci-
óban kétféle gén verseng a túlélésért. Az egyik azt mond-
ja: öld meg, egy vetélytárssal kevesebb. A másik azt mond-
ja: ne öld meg, hiszen semmi előnyöd nem származik be-
lőle. Valójában indokolnia sem kell a génnek az általa elő
írt magatartást: az egyik génnel rendelkező farkas csak így
képes cselekedni, a másikkal rendelkező csak úgy, mint
ahogy egy bizonyos génnel rendelkező embernek csak kék
szeme lehet, a másikkal rendelkezőnek csak barna. A kér-
dés tehát az, hogy e két farkas-gén közül melyik lesz sike-
resebb a túlélésben, feltéve, hogy a farkasok egyéb tulaj-
donságai mindkét esetben azonosak. Látszólag a gyilkos
génnek jobbak az esélyei, hiszen minden egyes elpusztított
ellenfél az ő életlehetőségeit javítja. Csakhogy előfordul
hat, hogy a gyilkos génnel rendelkező farkas valójában ép-
pen egy vetélytársának tesz óriási szívességet azzal, hogy a
nagy nehezen legyőzött ellenfelet végleg kiiktatja a versen-
gők sorából. így a nagylelkű génnel rendelkező farkas hosszú
távon jobban járhat, ami azt jelenti, hogy a természetes
szelekció neki kedvez.
A génszelekciós elmélet feltételezése szerint a természetes

szelekció alapegysége nem az egyed, még kevésbé egy cso-
port, hanem egy sokkal kisebb egység, mondjuk egy gén.
így a természetben zajló túlélési verseny valójában nem az
egyes egyedek, hanem a gének küzdelme. A természetes
szelekció voltaképpen nem a nagylelkű farkasnak, hanem a
nagylelkűség génjének kedvez. Ezt az elképzelést szokás
önző gén-elméletnek is nevezni, Richard Dawkins kiváló
könyvének címe nyomán.
Az önző gén-elmélet olyan gépeknek fogja fel az egye-
deket, az amőbától az elefántig, sőt az emberig, amelyeket
génjeik kizárólag saját túlélésük céljából építettek. Vala-
mennyien önző génjeink túlélőgépei vagyunk. Alétért
folytatott harc következtében ugyan nem az egyes gének,
hanem a teljes túlélőgépek pusztulnak el vagy maradnak
fenn, de maga a szelekció mégis a génekre hat: az a gén
lesz a túlélő gén, amelyik jobb túlélőgépekben talál helyet
magának. Ehhez persze hasznos, ha az általa hordozott
testi tulajdonságok vagy viselkedési stratégiák hozzájárul-
nak a túlélőgép sikeréhez, de a gén számára ez csak má-
sodlagos szempont. A génnek egyetlen célja van: saját túl-
élésének biztosítása. Ez azonban erősen antropomorf
megfogalmazás, talán jobb, ha azt mondjuk, hogy a túlé-
lés a gén létezésének egyetlen módja, a gén számára minden
kizárólag erről szól. Nagy a konkurencia: a természet ha-
talmas tömegben állít elő újabb és újabb géneket a mutá-
ciók, a különféle másolási hibák, génhasadások stb. segít-
ségével. De a régi gének is mind a legjobb túlélőgépekben
igyekeznek helyet kapni, illetve olyan túlélőgépeket építe-
ni, amelyek éppen ővelük lesznek különösen hatékonyak.
Darwin még egyáltalán nem ismerte a genetika alapjait,
jóllehet Mendel már Darwin életében publikálta a geneti-
ka tudományát megalapozó kísérleteit a fehér és rózsaszín
virágú borsókkal. Az önző gén-elmélet nagyon következe-
tesen testesíti meg Darwin eredeti elgondolásait: ez az el-
mélet valóban vegy tisztán csak a természetes szelekcióra
alapoz. Ugyanakkor az elmélet nemcsak a farkasok nemes

viselkedését magyarázza, hanem az altruizmus, az önfelál-
dozás jelenségeinek megjelenését is indokolja. Előfordul
hat, hogy az a gén, amely a túlélő gép számára bizonyos
esetekben önfeláldozást határoz meg, segíti önmagának
(mint génnek) a túlélését azzal, hogy az egy egyedre kény-
szerített önfeláldozással a többi egyedben önmaga több
példányát megmenti.
Ugyanezért a túlélőgépet alkotó többi gén számára is
célszerű lehet, ha ezt a gém beveszik a csapatba: ezzel sa-
ját túlélésük esélyeit is növelik. A génnek mindegy, melyik
konkrét példánya a túlélő; egyik éppen olyan, mint a má-
sik. Az altruizmust előidéző gém is kizárólag a saját példá-
nyainak túlélése vezérli, számára tökéletesen érdektelen,
hogy eközben elpusztul maga a túlélőgép, amelynek ő is
része, s így elpusztul a génnek az az egy konkrét példánya
is, amelyik történetesen éppen ő maga. A génszelekciós el-
mélet szerint a gén - bármilyen konkrét túlélőgépbe bújva
is próbálkozik a túléléssel - nem közvetlenül saját maga
miatt önző, hanem a vele pontosan azonos felépítésű összes
gén érdekében.
A két elmélet versengése
Ha a természet működése a csoportszelekción alapul, ak-

kor bízhatunk abban, hogy a természet bölcsen vezérli az
egyes fajok egyedei közötti kooperációt; olyannyira, hogy
szükség esetén akár fel is áldozza magát egy-egy egyed, ha
a csoport érdekei úgy kívánják. Ha az ó·nzó gén-elmélet a
helytálló, akkor teljesen ki vagyunk szolgáltatva génjeink
érdekeinek.
illene állást foglalnom, hogy melyik elméletet tartom he-
lyesnek: a csoportszelekciót vagy a génszelekciót. A bioló-
gusok körében az utóbbi húsz év vitáit nagyjából e két el-
mélet híveinek versengése jellemzi. De a kívülálló számára
is érdekes lehet, melyik elmélet testesíti meg a tudományos

igazságot; melyik elmélet alapján alakítsuk ki a világképün-
ket, lehetőleg a tudomány mai állásának megfelelően?
A két elmélet kétféle, radikálisan különböző világképet
sugall. A csoportszelekciós elméletből adódó világkép sze-
rint a természet bölcsen gondoskodik az egyes fajokon be-
lül - de legalábbis azok egyes csoportjain belül - az egye-
dek célszerű együttműködéséről, és így a faj fejlődéséről.
Mintha egy általános cél, a közösség java vezérelné az egye-
dek cselekedeteit anélkül, hogy az egyes egyedek ismernék
azt. Az önző gén elméletből adódó világkép szerint a vilá-
got csakis a gének rövidlátó érdekei vezérlik minden maga-
sabbrendű cél nélkül, a fejlődés pedig legfeljebb annak a
látszólagos terméke, hogy az egyes gének önzésének mód-
szerei tökéletesednek. Hasonló elvi kérdések a fizikában is
felmerültek, ezeket a 10. fejezetben fogjuk bemutatni.
Mindkét elmélet korrekt tudományos elmélet abban az
értelemben, hogy - legalábbis elvileg - kísérletekkel tesz-
telhető, és a kísérletek igazolhatják vagy cáfolhatják az el-
mélet előrejelzéseit. Hamarosan látni fogjuk, hogy a játék-
elmélet alkalmazásával mindkét elmélet képes arra, hogy
bizonyos fajta kísérletek eredményeire mennyiségi előrejel
zést adjon.
Mindkét elmélet hívei számos kísérletet elvégeztek az ál-
taluk helyesnek tartott teória igazolására. Csak az Animai
Behavior és az Ethoiogy című szakfoly6iratok utóbbi né-
hány évfolyamát átlapozva körülbelül 50 olyan cikket talál-
tam, amelyek valamelyik elmélet előrejelzéseit tesztelik. A
legkülönbözőbb fajtájú állatokkal végeztek vizsgálatokat, a
csikóhalaktól az elefántokig. Az eredmények rendkívül
szerteágazóak. Ebben szerepet játszik az is, hogy az elmé-
let egzakt tesztelésében ugyanazok a nehézségek lépnek
fel, amilyeneket a 21. oldalon említettünk a kevert straté-
giák alkalmazásának vizsgálatával kapcsolatban: ahhoz, hogy
bármelyik elmélet számszerű előrejelzéseket adjon, ismer-
ni kellene a lehetséges kimenetelek tényleges értékét a sz6-
174 A sokféleség forráSTJidéke
ban forgó állatok számára. Mindenesetre jócskán találunk

olyan cikkeket is, amelyek az egyik vagy másik elméletet
igazolni látszanak (bár az önző gén elmélet mellett szólót
jóval többet), és olyanokat is, amelyek szerint a kísérleti
eredmények n.em igazolják egyik elmélet előrejelzéseit sem.
A helyzet kicsit hasonló ahhoz, amit a fizikusok tapasz-
taltak, amikor arra voltak kíváncsiak, hogy a fény vajon ré-
szecske- vagy hullámtermészetű-e. Ha olyan detektorral
végezték a kísérletet, amelyik részecskét érzékelt (azaz
egyedi objektumok becsapódásait), akkor a fény azt vála-
szolta, hogy igenis, részecsketermészetű vagyok, itt van-
nak az ágyúgolyószerű ütközéseim. Ha viszont olyan mű
szert alkalmaztak, amely csak hullámokat képes detektálni,
akkor gyönyörű interferenciaképeket kaptak, olyanokat,
amilyeneket csak hullámok képesek produkálni. Ilyenkor a
fény azt válaszolta, hogy igenis, hullámtermészetű vagyok.
A válasz a kérdéstől fuggött. A 10. fejezetben, ahol erről
részletesebben is szólunk, kiderül, hogy a fény valójában
mindkét fajta természettel rendelkezik. Pontosabban, a
fény olyan, amilyen, de így is és úgy is képes reagálni; a re-
akció attól fugg, mit kérdezünk tőle a mi emberi fogalma -
ink szerint.
Nem vagyok biztos abban, hogy a csoportszelekció és a
génszelekció elmélete feltétlenül kizárja egymást. Ha úgy
tesszük fel a kérdést, hogy vajon a természetes szelekció a
génekre (vagy a fajokra) hat-e, akkor a természet nem tehet
mást, mint a fény esetében: a feltett kérdésre válaszol, fug-
getIenül 'attól, hogy az evolúció valójában milyen természe-
tű. Olyan, amilyen, de ebből mi úgyis csak annyit vagyunk
képesek megérteni, amennyit a mi létező emberi fogalma-
ink lehetővé tesznek. Ha eleve rossz a kérdés, akkor vála-
szolhat a természet azzal, hogy megcáfolja az elméletet, de
például a fény esetében mindkét kérdés nagyon jó elméle-
tek keretében fogalmazódott meg. Éppen ezért volt szük-
ség egy új elméletre (a kvantummechanikára). Ugyanis
mindkét régi elmélet nagyon jó volt minden olyan fizikai
Héják éj galambok 175
mennyiségre, amelyegyértelműen megfelelt valamelyik fel-

tételezésnek (a hullámszeruségnek vagy a részecskeszeru-
ségnek), és korábban fel sem merült, hogy egy fizikai dolog
mindkettőnek jó közeütéssel megfelelhessen. Mivel a két
elmélet logikailag kizárta egymást, ezért a fizikusok nem fo-
gadhatták el, hogy a fény esetére egyszeruen mindkét elmé-
let érvényes. Egy vadonatúj elméletre volt szükség.
A csoportszelekciós elmélet sok tekintetben hasonlit a
szocializmus közgazdasági elméletéhez, a génszelekciós el-
mélet pedig ugyancsak sok tekintetben hasonlit a tiszta
szabadversenyhez. Ezt a párhuzamot a 9. fejezetben fog-
juk részletesen kifejteni. Mindenesetre a legtöbb ország-
ban együtt élnek mindkét rendszer elemei, jelen vannak
mind a tiszta szabad versenyen alapuló magánvállalkozá-
sok, mind az állami vállalatok, és ezt a szimbiózist a gaz-
daság logikája nagyon is indokolttá teszi.
Ha az evolúciót a természetes szelekciótól elvonatkoz-
tatva, egyfajta univerzális természeti erőként fogjuk fel, el-
képzelhető, hogy olyan mechanizmus határozza meg, amely
egyrészt csoportokra ható természetes szelekció révén fej-
ti ki hatását, másrészt pedig a génekre hat. Az is lehet,
hogy ezt a kétféle hatást csak a mi emberi fogalmaink vá-
lasztják szét, az evolúció pedig olyan, amilyen; akárcsak a
fény, amely egyszerre részecske- és hullámtermészetű.
Ezért nem foglalok állást abban a kérdésben, hogy a két
konkurens biológiai elmélet közül melyik a helytálló. Ha
mindenképpen választanom kell, hozzám inkább az önző
gén-elmélet áll közelebb, de nem azért, mert bizonyítéka-
it annyival meggyőzőbbnek találom. Az önző gén-elmélet
ma sikeresebb eszköz az evolúció kutatásához, mert az itt
felvetődő tudományos rejtvények megfejtése kevésbé lát-
szik reménytelennek. Ennek az elméletnek a keretében a
kutatóknak pillanatnyilag több esélyük van érvényes és ér-
dekes eredmények elérésére, így természetes dolog, hogy a
kutatók többsége emellett sorakozik fel.
A két elmélet két egészen különböző világszemléletet,
paradigmát fejez ki, amelyek egy tudományos kutatáson

belül nem egyeztethetők össze. Ezért mindaddig, amíg va-
lakinek nem sikerül a két elméletet egy egységes (és bizo-
nyára forradalrnian új) fogalmi keretbe integrálni, vagy
egyértelműen ki nem derül valamelyik elmélet téves volta,
az evolúció kutatója - ha kutatni akar - kénytelen elköte-
lezni magát valamelyik mellett. Erre kényszeríti őt a tudo-
mány módszertana még akkor is, ha valahol érzi: aligha-
nem egyik elmélet sem a tudomány utolsó szava az evolú-
ció természetének megismeréséhez.
Héják és galambok harca
A két elmélet közötti alapvető különbséget élesen meg-

világítja John Maynard Smith egyik hipotetikus példája.
Maynard Smith alkalmazta először az evolúciókutatásban
a játékelmélet módszereit. Dawkins így mutatja be az esz-
mét, amelynek kapcsán a játékelmélet bevonult a biológiai
tudományokba:
"Tegyük fel, hogy csak kétfajta harci stratégia van egy
adott faj populációjában, s nevezzük ezeket héjának és ga-
lambnak. (A nevek az általános emberi szóhasználatra
utalnak, és nincsenek kapcsolatban a fentnevezett madarak
szokásaival: a galambok valójában meglehetősen agresszív
állatok.) Hipotetikus népességünk bármely egyede a héja-
vagy galambosztályba sorolható. A héják mindig elszántan
és gátlástalanul harcolnak, s csak akkor hátrálnak meg, ha
súlyosan megsebesültek. A galambok csupán fenyegetnek,
tiszteletben tartják a konvenciót, és sohasem bántalmaz-
nak senkit. Ha héja harcol galamb bal, akkor a galamb ha-
marosan elmenekül, s így nem sérül meg. Ha héja harcol
héj ával , akkor addig folytatják, amíg egyikük súlyosan meg
nem sebesül vagy el nem pusztul. Ha galamb mérkőzik ga-
lambbal, egyikük sem sérül meg. Hosszú időn át különbö-
ző harci pózokba vágják magukat, mígnem valamelyikük
Hiják is galambok 177
kifárad vagy úgy dönt, hogy már nem is érdeldi a dolog,

ezért meghátrál."
A harc kezdetén egyik fél sem tudja, hogy ellenfelének
m~lyík stratégiát írják elő önző génjei. Tegyük fel, hogy a
győzelem 50 pontot ér, a sérülés 100 pont veszteség, a ga-
lambok harca esetén a p6zolással eltöltött idő pedig 10
pont veszteség. Az l. fejezetből tudjuk ugyan, hogy a ga-
lambok ilyenkor alighanem kevert stratégiát alkalmazná-
nak, és eközben átlagosan megadnák a vitatott javak érté-
két, de most kövessük Dawkins számpéldáját. A konkrét
számok meglehetősen esetlegesek, de ennek igen tág hatá-
rok között nincs jelentősége az elemzés szempontjáb6l.
Készítsük el a játék táblázatát, a fenti számértékekből ki-
indulva. Ha két héja küzd egymással, az egyik 50 pontot
nyer, a másik pedig megsérül, és 100 pontot veszít. Tegyük
fel, hogy minden héja a harcok felét megnyeri, másik felét
pedig elveszíti. Ez azt jelenti, hogy mindkét héja hosszú tá-
von várhat6 nyeresége a +50 és a -100 között félúton lesz,
azaz minden harcban átlagosan 25 pontot fog veszíteni. Ha
galamb harcol galambbal, akkor az egyik veszít 10 pontot,
a másik nyer 50-et, de közben ő is elveszíti a p6zolással töl-
tött 10 pontot, tehát végül is csak 40-et nyer. Egy-egy ga-
lamb várhat6 nyeresége itt is félúton van a két érték, a -10
és a +40 között, azaz +15 pont. Ha héja kerül össze ga-
Iam bbal, akkor nincs harc, és a galamb O pontot nyer, a hé-
ja pedig 50-et. A játék táblázata tehát így alakul:
Másik fél
héja galamb
héja ::25., -25 52, O
galamb Q, 50 ~,15
Ha ezt a táblázatot összevetjük a 87. oldal táblázataival,

a számok nagyság szerinti rendjéből láthatjuk, hogy ez egy
Gyáva nyúl-típusú játék. A Neumann-féle játékelmélet (il-
letve annak Nash-féle általánosítása) azt jelzi előre, hogy

kétféle egyensúly jöhet létre (136. o.): vagy az egyik játé-
kos galamb és a másik héja, vagy fordítva. Ennek azonban
esetünkben nincs értelme, hiszen ha a populáció ban héják
is vannak, és galambok is, akkor elkerülhetetlen, hogy időn
ként héják héjákkal találkozzanak, és galambok galambok-
kal. Ebből is látszik, hogy a Neumann-féle játékelmélet itt
közvetlenül nem alkalmazható, akkor sem, ha ugyanolyan
jellegű táblázattal van dolgunk, mint amit a Gyáva nyúl-já-
téknál is láttunk. John Maynard Smith érdeme, hogy felfe-
dezte: a játékelmélet eszméi ennek ellenére alapjában véve
érvényesek maradnak.
Az önző gén-elmélet racionalitásfogalma
A racionalitási elv ezek szerint nem alkalmazható közvet-

lenül a biológiai vizsgálatokban. Mégis, a helyzet logikája
nagyon hasonlít annak a helyzetnek a logikájához, amely a
játékelméletben a kevert stratégiák felfedezéséhez vezetett.
Ha egy tiszta héjapopulációnk van, és abban megjelenik
néhány galamb, azok nagyon jól járnak. A héják elől min-
dig elmenekülnek, de amikor néha egymással találkoznak,
mindig nyernek átlagos an 15 -15 pontot, ellentétben a hé-
jákkal, akik minden harcban átlagosan 25-25 pontot veszí-
tenek. A galambok tehát elkezdenek szaporodni. Ha vi-
szont a populáció már nagyrészt galambokból áll, akkor
néhány odavetődő héja arathat: szinte minden alkalommal
harc nélkül nyernek 50 pontot. Egy jobbára galambokból
álló populációban tehát a héja-gének fognak viharosan el-
szaporodni.
Az iménti gondolatmenet az önző gén-elmélet logikáját
követte. A dilemma, amelyre ez a gondolatmenet vezetett,
némiképp hasonló ahhoz, amelyen a játékok közben me-
rengtünk: sohasem lesz vége annak a huroknak, miszerint
"én azt gondolom, hogy ő azt gondolja, hogy én azt gon-
dolom ... ". Ott a kevert stratégiák fogalma egy megnyug-

tató megoldáshoz vezetett, és így lesz ez a héják és a ga-
lambok esetében is.
Nézzük. meg, mi történik akkor, ha a populáció úgy ala-
kul, hogy a madarak 7 j12-e héja, és 5jl2-e galamb. Egy
héja ilyenkor az esetek 5 jl2-ében galambbal találkozik, és
nyer 50 pontot, az esetek 7 jl2-ében pedig héj ával talál-
kozik, és veszít 25 pontot. Összességében ádagosan
5jl2x50-7j12x25=6,25 pontot nyer.
Ugyanilyen alapon ebben a populáció ban egy galamb

összességében ádagosan
5j12xl5-7jl2xO=6,25 pontot nyer.
A 7 jl2-es héjaarány valami hasonló jellegű számharmó-

niára vezetett, mint az 5. fejezetben az lj9-es blöffarány.
Tovább gondolva, ha a héják aránya nő, akkor a héják nye-
resége csökken és a galamboké nő, tehát ebben az esetben
hamarosan a galambok szaporodni fognak a héják rovásá-
ra, és újból visszaáll a héják és galambok közötti 7:5-ös
arány. Fordítva is, ha netán a galambok aránya nőne, ak-
kor a héjáknak lesz jó dolguk, elkezdenek szaporodni, és
ismét visszaáll a 7:5-ös arány.
Ez a 7:5-ös arány tehát, ha egyszer kialakul, nagyon sta-
bilan fenn tud maradni. Ha az önző héja- és galambgének
egymással harcolnak a túlélésért, akkor egy ilyen arányú
egyensúly alakul ki közöttük., és ez az arány azután már
csak kicsit fog ingadozni akármelyik irányba, mivel a na-
gyobb eltéréseket a játék logikája azonnal megbünteti. Ezt
a fajta egyensúlyt nevezte el John Maynard Smith cvolúció-
san stabil strat4giának.
Az evolúciósan stabil stratégiák általában kevert stratégi-
ák. A példánkban létrejött evolúciósan stabil stratégia
megvalósulhat a természetben úgy is, hogy a populáció
7/12-e mindig héjastratégiát játszik, 5/12-e pedig mindig

galambot, de megvalósulhat úgy is, hogy mindegyik egyed
ilyen valószínűséggel viselkedik héjaként, illetve galamb-
ként - az egyensúly mindkét esetben tartósan fennmarad-
hat. Az első esetben a természet egyszeruen ilyen arányban
osztja le a géneket, a természetes szelekció mechanizmu-
sának segítségével. A második esetben a természetes sze-
lekció azoknak az egyedeknek kedvez, akik génjei azt írják
elő, hogy ilyen arányban válasszák a héja-, illetve a galamb-
stratégiát.
Az önző gén-elmélet szerint az evolúció egy általános
természeti elvet érvényesít. Ez az elv a stabilitás az egyes
versengőgének között. A stabilitás az evolúciósan stabil stra-
tégiák révén jön létre, amely a kevert stratégiák egy speci-
ális fajtája. Az önző gén-elmélet szerint az evolúcióban a
génpopulációk stabilitásának elve veszi át azt a szerepet,
amelyet Neumann János játékelméletében a racionalitási
elv játszott. Ez lenne tehát a természet vezérlő elveinek ma-
gasabb rendű racionalitása. Hasonlóan a racionalitási elv-
hez, a stabilitási elv is többnyire csak kevert stratégiák se-
gítségével valósítható meg. Az önző gén-elmélet arra is vá-
laszt ad, miként alakíthat ki az evolúció stabilan fennmara-
dó fajokat úgy, hogy bennük sokféle, egymással versengő
gén egyaránt jelen van.
A csoportszelekciós elmélet racionalitásfogalma
A csoportszelekciós elmélet szerint a természetes szelek-

ció nem a génekre hat, hanem egy populációra, amelyben
a héja- és galambgének egyaránt jelen lehetnek. Eszerint
az elmélet szerint a természetes szelekció célja a teljes po-
puláció túlélési képességének maximalizálása. Ebben az
esetben a csoporton belüli küzdelemnek látszólag egyálta-
lán nincs értelme, hiszen a populáció összességének szint-
jén ez tiszta pazarlás. Jobb lenne, ha minden vitás esetben
populációnk tagjai egyszeruen kisorsoinák a győztest. Eb-

ben az esetben azonban egy olyan konkurens populáció,
amelyben a javak birtoklása harcban dől el, idővel a mi fa-
junk fólé kerekedne, mert ott kiválasztódnának a legerő
sebb egyedek. Az egyes csoportok között akkor is folyik a
kíméletlen szelekciós harc, ha a csoportokon belül az evo-
lúció a legbékésebb megoldást hozza létre. A csoporton
belüli versengés szükségességét a csoportszelekciós elmélet
sem tagadja, így például a héják és galambok harcának
vizsgálatához most is ugyanabból a táblázatból indulha-
tunk ki, mint a korábbi gondolatmenetben.
Ha egy ilyen populációban egyáltalán nem lennének hé-
ják, akkor a galambok boldogan élhetnek, és küzdelmen-
ként még akkor is átlagosan 15 egységet nyerhetnének, ha
egyébként drága idejük egy részét a pózolásos küzdelmek-
kel töltenék el. Ú gy tűnik, a csoportszelekciós elmélet sze-
rint héják egyáltalán nem lesznek egy ilyen populáció ban,
mert a természetes szelekció a csoport érdekében valami-
lyen módon kipusztítja őket.
Ha a csoportszelekciós elmélet valóban ezt az előrejel
zést adná, aligha tekinthetnénk az önző gén-elmélet mél-
tó vetélytársának, hiszen éppen az egyes fajokon belül ta-
pasztalható sokféleséget nem tudnánk indokolni segítségé-
vel. De a helyzet nem ilyen egyszeru. A tisztán galambok-
ból álló társaság az átlagos 15 pontj ával nem a lehető leg-
sikeresebb csoport. Ha a csoport 1/6 részben héjákból áll,
és csak 5/6 részben galambokból, akkor kiszámítható,
hogy a csoport tagjai együttesen egy-egy küzdelemben át-
lagosan 16,66 pontot nyernek, és a csoport emellett a hé-
ja-galamb arány mellett lesz a lehető legeredményesebb.
Ezt az arányt nevezik csoportszelekciós optimumnak. A cso-
portszelekciós elmélet szerinti optimális stratégia is lehet
egyfajta kevert stratégia.
Az önző gén-elmélet hívei szerint az evolúció aligha
hozhatja létre a csoportszelekciós optimumot, mivel az
nem stabil. A csoporton belül a héják sokkal jobban járnak,
mint a galambok. A csoportban állandóan ott lebegne a

belső árulás veszélye, mármint hogy a galambok egyszerre
csak elkezdenek héjaként viselkedni, és ezzel tönkreteszik
a csoport közös optimumát. A csoportszelekció hívei erre
az érvre azzal válaszolnak, hogy ha egyszer a természetes
szelekció a csoport egészére hat, akkor az egyes egyedek-
nek nincs választásuk, és épp az evolúció az az erő, amely
létrehozza a csoportokon belül az optimális arányokat. Azt
kell kutatni, hogy ezt milyen eszközökkel teszi, miért nem
lázadnak fel például a dolgozó méhek, amiért ők ki vannak
zárva a szaporodás lehetőségéből.
A csoportszelekciós elmélet szerint az evolúció valami
hasonló jellegű racionalitást valósít meg, mint amilyet a
kategorikus imperatívusz. Ebben az elméletben ez a racio-
nalitásfogalom veszi át a játékelmélet raciQnalitási elvének
a szerepét.
Komplex stratégiák
Példánk a héjákkal és a galambokkal szándékosan volt túl

egyszeru. A természetben valójában a gének bonyolult,
komplex stratégiákat határozhatnak meg túlélőgépeik szá-
mára. Lehet például, hogy a héja- és galambgénekből álló
képzeletbeli populációnkban egyszerre csak, valami mutá-
ció folytán, megjelenik egy olyan gén, amely a következő
stratégiát írja elő az őt hordozó madár számára: minden
küzdelem elején viselkedj galambként, és kezdd el a pózo-
lásos harcot, ha azonban ellenfeled héjaként megtámad,
verekedj meg vele. Ezt a gént nevezhetjük bosszúállónak.
Ha a populációban csak galamb- és bosszúálló gének for-
dulnak elő, a bosszúálló gén hordozóját nem lehet megkü-
lönböztetni a galambgének hordozójától, mert verekedés-
re sohasem kerül sor. Ha azonban a populáció ban vannak
héják is, akkor mindhárom gén hordozója pontosan azo-
nosítható pusztán a viselkedése alapján.
Maynard Smith további stratégiákat is vizsgált, így a het-

venkedót és a tapogatózót. A hetvenkedő héjaként harcot
kezd, de ha valaki visszaüt, nyomban megfutamodik. A ta-
pogatózó alapjában bosszúállóként viselkedik, de néha-né-
ha mégis harcot kezdeményez, hátha ellenfele galamb.
Maynard Smith ebből az ötféle génből álló populációkban
számítógépes szimuláció segítségével vizsgálta a gének ará-
nyainak változásait sok nemzedéken át. Az egyes gének ki-
indulási arányai tól fiiggően többféle evolúciósan stabil
stratégiát is talált, és az is előfordult, hogy egyértelmű
egyensúly nem alakult ki, hanem a populáció stabilan az
oszcillálás állapotában maradt. Ilyen helyzet áll elő például
akkor, ha a kiindulási populáció jobbára bosszúállókból és
tapogatózókból áll. Ilyenkor a galambok, bár csekély szá-
zalékarányban, de mindig fenn tudnak maradni a populá-
cióban. Az történik ugyanis, hogy ha sok lesz a galamb, a
tapogatózóknak elkezd jobban menni, és abosszúállóknak
egy kicsit (de csak nagyon kicsit) rosszabbul. A tapogató-
zók elszaporodását azonban a galambok megsínylik, és
számuk csökkenni kezd. Amikor azonban már csak kevés
galamb marad, a bosszúállók ismét elkezdenek szaporodni
a tapogatózók rovására, mivel kevés galamb esetében már
jobban járnak, mint a tapogatózók. Ezzel azonban ismét
növekedni kezd a galambok élettere. Az oszcilláció örökre
fennmaradhat, stabil egyensúly ilyenkor nem alakul ki, bár
egy új gén megjelenése radikálisan megváltoztathatja a
helyzetet.
Az önző gén-elméletet nem támasztja alá úgy egy tiszta
matematikai tétel, ahogy a racionalitási elvet a Neumann-
tétel: semmi sem garantálja stabil egyensúly feltétlen léte-
zését. Azonban az esetek többségében mégis kialakul az
egyensúly. Az önző-gén elmélet azt is érthetővé teszi, hogy
a természetben az általános stabilitás mellett időnként je-
lentős és sohasem stabilizálódó ingadozások is előfordul
nak. Ez látszólag ellentmond az önző gén-elmélet általá-
nos kiindulási elvének, a stabilitásnak, de valójában inkább
azt mutatja, hogy az önző, egyéni érdekeken alapuló sta-

bilitás elve nemcsak stabil egyensúlyhoz, de stabil oszcillá-
cióhoz is vezethet.
A csoportszelekciós elmélet esetében is gyakran létrejöhet
többféle génatrány mellett is ugyanaz a csoportoptimum-
érték. A csoportszelekciós elmélet ilyenkor ugyan nem jelez
előre stabil oszcillációt, de magyarázza a populáció n belüli
génarányok időnkénti rapszodikus változásait.
A gének még sokkal komplexebb stratégiákat is előírhat
nak a túlélőgépek számára. Nemcsak egy-egy harcra adhat-
ják meg a teendőket, hanem hosszútávú viselkedéseket is
meghatározhatnak. Előírhatják például azt, hogy az élő
lény a Tit for Tat-stratégiát alkalmazza, vagy akár az Axelrod
versenyében (59. oldal) szerepelt programok bármelyikét.
Elképzelhető az is, hogy egy gén képes megkülönböztetni
a Fogolydilemma vagy Gyáva nyúl-típusú játékokat, és al-
ternatív stratégiákat ír elő a két esetre. Az evolúció egyre
rafináltabb stratégiákat megvalósító géneket hozhat létre,
és egyben gondoskodhat a valóban eredményes, jó eszmé-
ket hordozó gének túlélés éről is.
A csoportszelekciós és a génszelekciós elmélet egyaránt
magyarázatot ad a fajokon belüli sokféleségre. Mindkét el-
mélet szerint az evolúció magasabb szintű racionalitása
csakis a kevert stratégiák segítségével valósulhat meg. A két
elmélet vitájának lényege az, hogy miféle lehet ez a maga-
sabb szintű racionalitás.
A hipotetikus fajra vonatkoztatva - amely csupán héják-
ból és galambokból áll- a két elmélet mennyiségi előrejel
zései az evolúció által kialakítandó héja-galamb génarány-
ra igen erősen eltérnek egymástól. Az egyik 7:5 arányú hé-
jatöbbséget jelez előre, a másik 5:1 arányú galambtöbbsé-
get. Egy ilyen nagymérvű különbség már kísérletileg ki-
mutatható kellene hogy legyen akkor is, ha táblázatunk
konkrét számai meglehetősen légből kapottak. A problé-
ma azonban az, hogy eleve más fajokkal kísérleteznek az
önző gén-elmélet hívei, mint a csoportszelekció kutatói. A
természet pedig, akár a fény esetében, rezignáltan válaszol

a neki feltett, emberi léptékű kérdésekre, és úgy viselkedik,
mint a viccbeli rabbi, aki - miután mindkét vitázó félnek
igazat adott, és tanítványa ezért kérdőre vonta - így vála-
szolt: "Neked is igazad van, fiam."
9. SZOCIALIZMUS ÉS SZABAD VERSENY
Am(q OR verekszenek a zsákmányért,

te elviheted.
Egy régi kelet-európai vicc szerint a kapitalizmus alapja az

ember ember által történő kizsákmányolása. A szocializ-
musban pont fordított a helyzet.
Minden látszat ellenére, ez a vicc majdnem teljesen apo-
litikus. Olyannyira, hogy megtalál ta az útját Samuelson és
Nordhaus hatalmas ívű közgazdaságtan-tankönyvébe is,
amely pedig kizárólag a gazdaságról, annak működési fo-
lyamatairól szól- annyira politikamentesen, amennyire csak
lehet.
A szocializmust, illetve a szabad versenyt ezúttal nem
mint politikai rendszereket vizsgáljuk, hanem mint a gaz-
daság két különböző működési elvét. Fő mondanivalónk
Szocializmus és szabad verseny 187
annak a korábban is pedzegetett tézisnek a kifejtése, hogy

ha e két működési elvet tiszta formájukban vizsgáljuk, 10-
gikájuk meglehetős pontossággal megfelel a csoportszelek-
ció, illetve a génszelekció elmélete által megtestesített ra-
cionalitásnak, azok minden logikai következményével.
A két biológiai elméletről máig is vitatkoznak a biológu-
sok. A vita tárgya alapvetően az, hogy melyik az evolúció
működésének helyes leírása. Jelenlegi elméleteink keretei
között nemigen képzelhető el közbülső megoldás. Ugyan-
akkor az előző fejezetben nyitva hagytuk annak lehetősé
gét, hogy a két elmélet akár egyidejűleg is lehet érvényes.
A gazdaságban jól megfigyelhetjük, hogyan működhet egy-
szerre mind a kétfajta elv.
Volt idő, amikor a politikai rendszerek között is hasonló
jellegű vita folyt. Mára azonban a Földön szinte egyáltalán
nem létezik sem tiszta szabad versenyes kapitalizmus, sem
tiszta, marxi értelemben vett szocializmus, még megköze-
lítően tiszta formáik is letűntek . Mindkét elv kipróbálta-
tott, és tiszta formájában működésképtelennek találtatott.
A többé-kevésbé működőképesnek bizonyult rendszerek a
két elv különféle arányú kombinációiból keletkeztek. Eze-
ket a közgazdászok vegyesgazdaságoknak nevezik.
A tiszta szabad versenyes, illetve tiszta szocialista rendsze-
rek kipróbálásait a különféle országokban tekinthetjük nagy-
szabású (és gyakran tragikus kimenetelű) kísérleteknek, ame-
lyek történetesen azt bizonyították, hogy ezek a rendszerek
hosszú távon nem működőképesek. Ezeket a kísérleteket
nem a közgazdászok irányították, hanem a politikusok, de
a közgazdászoknak módjukban állt a kísérletek eredménye-
it megfigyelni, és némiképpen még befolyásolni is. A bioló-
gusoknak ilyesfajta megfigyelések végzésére nincs lehetősé
gük, mivel az evolúció, mint természeti erő olyan, amilyen,
és még a politikusoknak sincs hatalmuk kipróbálni, milyen
élővilágot eredményezne egy emígy vagy amúgy működő
evolúció. Ezért az evolúciót kutató biológusok számára is
tanulságosak lehetnek a világ nagyszabású politikai kísérle-
tei, amelyekben igyekeztek egy-egy gazdasági rendszert le-

hetőleg vegytiszta formában kipróbálni.
Másfelől viszont a biológusok végezhetnek olyan kísér-
leteket is, amilyenekre a gazdaságtan tudósainak nincs
módjuk. Megfigyelhetnek élőlényeket mesterséges helyze-
tekben, amilyenben például Milinski figyelte meg a tüskés
pikókat (65. oldal). A gazdaságtan kutatóinak nemigen
van lehetőségük ilyesfajta kísérletek végzésére, mert azok
erkölcsileg éppoly elfogadhatadanok lennének, mint a ná-
ci koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérletek.
Minden tudomány időnként rákényszerül arra, hogy a
saját területén óhatadanul előálló módszertani lyukakat a
saját módszereitől idegen eszközökkel tömje be. ilyenkor
általában helyesebb, ha ezt egy másik, szintén tisztán tu-
dományos alapokon álló diszciplína eredményeinek figye-
lembe vételével teszi, mint ha puszta spekulációkba bo-
csátkozik. Esetünkben azonban ez az út csak akkor járha-
tó, ha jogosan feltételezzük, hogy a gazdasági rendszerek-
ben is érvényesül az a természeti erő, amelyet evolúciónak
nevezünk.
A közgazdászok ezt a kérdést félresöpörhetik mondván:
igaz, hogy a gazdasági folyamatok olyan világban zajlanak,
amelyben működik az evolúció, meg a gravitáció is, de ezek
a természeti erők a gazdaság működésében közvedenül
nem játszanak lényeges szerepet. Mi azonban éppen azt fel-
tételezzük, hogy ez a gravitációra talán érvényes, de az evo-
lúció olyan általános természeti erő lehet, amely éppúgy
képezi a gazdaság, mint az élővilág működésének alapját.
A gazdaság és az evolúció
Ha az evolúció működésének fő eszköze a természetes

szelekció, azaz a túlélésért folytatott harc, akkor ennek
analógiáit nem nehéz megtalálni a gazdaságban. Az élővi
lágban az evolúciós verseny résztvevői a természet erőfor-
rásaiért küzdenek, a gazdaságban pedig a fogyasztók,

megrendelők kegyeiért folyik a versengés. Ez éppenséggel
okozhat lényegi különbséget, mivel a fogyasztók képesek
tudatos, megfontolt döntéseket hozni, a természet erőfor
rásai viszont nem. Látni fogjuk, hogy ez a különbség való-
ban meg is jelenik a modellekben, de logikai szerkezetük-
ben jelentős eltérést nem okoz.
A biológiai evolúció résztvevőinél eleve adott egy egyér-
telműen egydimenziós mérőszám, amely megmutatja, me-
lyik egyed (vagy gén, vagy csoport) mennyire alkalmas a
túlélésre: ez a mérőszám az utódok mennyisége. Különbö-
ző evolúciós elméletek különböző módon határozzák meg
ezt a mérőszámot: az önző gén-elmélet például nem köz-
vetlenül az utódok mennyiségével, hanem az adott génnek
a következő generációban megtalá1ható példányszámával.
Ettől még azonban ugyanolyan jogosan indu1 ki mind-
egyik evolúciós elmélet abból, hogy a szelekció alanyának
rendelkezésére áll egy jól definiált mérőszám, amelyet ma-
ximalizálni akar. Ugyanez a gazdaság résztvevőire nézve
nem ennyire egyértelmű. Az alapelv ugyan a profit maxi-
malizálása, de ezt sok egyéb tényező árnyalhatja, a szociá-
lis érzékenységtől a környezetszennyezésben mutatott po-
fátlanságig. Ezeket az árnyaló tényezőket is vezérelheti
azonban az evolúció, ha a csoportszelekció lehetséges me-
chanizmusait is beleértjük.
A gazdaságban egyértelműen megjelennek - és helyet
kérnek maguknak - olyan értékek, amelyek létrehozása kü-
lön-külön egyik résztvevőnek sem érdeke, de mégis min-
denki számára nélkülözhetetlenek. Ilyenek az iskolák,
utak, kórházak, a belső rend fenntartása, a honvédelem és
még sok minden. Samuelson és Nordhaus szép példája a
világítótornyok szükségessége. Ezek életeket és hajórako-
mányokat óvnak meg, de fényük a leghatékonyabban díj-
fizetés nélkül szolgáltatható, hiszen a világítótornyok őrei
nek módjuk sinc's díjat szedni, mivel a szolgáltatás jellege
eleve olyan, hogy igénybevétele nem bizonyítható. Külön-
ben is, ugyanannyi ba kerül száz hajót figyelmeztetni a kö-

zeli sziklára, mint egyetlenegyet.
Az ilyen értékek létezése nélkül a gazdaság nem működ
het, és úgy tűnik, a természetes szelekció ezeket nem ala-
kíthatja ki. De ugyanez a probléma felmerült a biológiában
is, amikor például a méhcsaládok evolúcióját vizsgálták.
Ha az evolúció létrehozhatja a méhcsaládokban tapasztal-
ható munkamegosztást, miért ne hozhatná létre a fenti ér-
tékeket megvalósító gazdaságokat is? A problémák itt is
nagyon hasonlóak, mint a biológiában; mi indokolná, hogy
a megoldások alapvetően különbözzenek? A közérdekű
szolgáltatások létezése a gazdaságban nem zárja ki azt,
hogy a gazdaságban is hassanak ez evolúció mechanizmu-
sai, legfeljebb ezek, legalábbis részben, a csoportszelekció
elveire emlékeztetnek.
A gazdaság játékszabályait emberek alakítják ki, és ebben
meglehetősen nagy szabadságuk van. Ez egy igen fontos
érv lehet az ellen, hogy a gazdaságban az evolúció mecha-
nizmusait keressük. Az élővilág játékszabályainak kialakítá-
sában maguknak az élőlényeknek semmi szerepük nincs.
Darwin zseniális alapgondolata éppen az volt, hogy a fajok
kifejlődése pusztán a természetes szelekció mechanizmusá-
val megmagyarázható, és így az olyanfajta fogalmak, mint
a célirányosság vagy az értelem, radikálisan száműzhetők a
biológiából. (Bár, mint a 10. fejezet végén látni fogjuk, elő
fordulhat, hogy e fogalmak száműzetése egyáltalán nem
tekinthető véglegesnek, még akkor sem, ha az evolúció el-
mélete tökéletesen helytállónak bizonyul.) A gazdaság em-
berek által kialakított játékszabályaiból azonban egészen
biztosan nem száműzhetők ezek a fogalmak.
Az evolúció céltalan működése mégis létrehozhatja azt a
célirányos emberi logikát, amely ezeket a szabályozókat ki-
alakíthatja. Ha valaki megérzései, intuíciója, vagy akár so-
rozatos szerencsés lépések révén tökéletesen tudja követni
a gazdasági racionalitást anélkül, hogy tudná, mi az, az ön-
magában is elegendő lehet a tiszta racionális gondolkodás
látszatához. A túIélőnek legalábbis úgy kellett viselkednie,

mintha racionálisan döntött volna, ezért tud túlélni. Sok
közgazdász, például Milton Friedman, éppen ezzel a mint-
ha-jelenséggel indokolja, miért tekinti elméleteiben az em-
bert racionális lénynek, minden korlátoltsága, gyakori os-
toba cselekvései ellenére. A célirányos racionalitásnak ez a
látszata már kialakulhat a céltalan evolúció révén is. Ugyan-
ez vonatkozik a célirányos, ember alkotta gazdasági játék-
szabályokra is.
A láthatatlan kéz
A közgazdaságtudomány máig is talán legnagyobb hatá-

sú alkotása Adam Smith 1776-ban megjelent könyve, A
nemzetek gazdasága. Ebben a könyvben írta le Adam
Smith a "Iáthatatlan kéz" -elvét. Eszerint minden egyént -
miközben kizárólag saját személyes hasznát keresi - mintha
egy jótékony láthatatlan kéz vezérelne a közösség együttes
javának a lehető legjobb szolgálata felé. íme, Adam Smith
könyvének néhány sokat idézett passzusa:
"Nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóindulata miatt
számíthatunk arra, hogy nyugodtan vacsorázhatunk, ha-
nem azért, mert ők a saját érdekeiket tartják szem előtt ...
Mindenki, aki saját tőkéjét használja, ( ... ) általában nem a
közösség érdekét akarja előmozdítani, és nem is tudja,
mennyire mozdítja azt elő ... Csak a saját nyereségét akarja
növelni, és ebben is, mint sok más esetben, egy láthatatlan
kéz vezeti őt egy olyan cél felé, amelyet ő nem is keresett ...
Azzal, hogy ő a saját érdekeit követi, gyakran a társadalo-
mét eredményesebben mozdítja elő, mintha annak elő
mozdítása lett volna a valóságos célja."
Adam Smith a szabad verseny prófétájává vált, mivel an-
nak racionális voltát indokolta. Természetesen a szabad
verseny kialakulása előtt is létezett gazdaság, és akkor is
igen magas szintű egyensúlyi állapotok tudtak létrejönni,
mint például az úgynevezett ázsiai termelési mód, amely

több évezreden át szinte változatlanul fenn tudott marad-
ni. Ezt is létrehozhatta az evolúció, annak is talán egy
olyan formája, amelyben a csoportszelekcióra esett na-
gyobb hangsúly. A szabad verseny létrejöttével azonban
valamiféle "új gén" jelent meg a gazdaságban, amely úgy
változtathatta meg az evolúció jellegét, hogy inkább a
génszelekció elve került előtérbe.
Valójában Adam Smith sohasem bizonyította be egzakt
módon a láthatatlan kéz elvének igazságát. A 7. fejezetben
láttuk ugyan, hogy a versengés elősegítheti a kooperációt is,
de egészen Neumann János megjelenéséig senki sem tudta,
hogyan lehetne Adam Smith nagy hatású elméletét egzakt
módszerekkel igazolni, vagy legalábbis részben igazolni.
Adam Smith elmélete tisztán intuitív alkotás volt. Az elmé-
let csakis a tökéletes piaci verseny feltételei között bizonyul
érvényesnek, és Smith nagy művének túlnyomó részében a
régmúltból és saját korának történelméből sorol látványos
példákat arra, hogy jószándékú kormányzati beavatkozások
milyen károsan hatottak különböző országokra.
Neumann János tétele, illetve annak a gazdaságban elő
forduló többszemélyes játékokra való általánosításai jó-
részt alátámasztották Adam Smith intuitív meglátásait. Ki-
derült, hogy a racionalitási elv, amely szerint minden játé-
kos tökéletesen képviseli tiszta önérdekét, és ugyanezt fel-
tételezi a többiekről is, az egész játékban tartós és stabil
egyensúlyt eredményezhet. Mindenki biztos lehet abban,
hogy nyugodtan vacsorázhat.
U gyanakkor éppen a játékelmélet mutatott rá Adam
Smith elméletének elvi korlátaira is. Nem zéró összegű já-
tékok esetén a láthatatlan kéz igen messzire vihet el a kö-
zösségi optimumtól. A Fogolydilemma (illetve annak több-
személyes változata, a Közlegelők csapdája) esetében pél-
dául a láthatatlan kéz inkább a kölcsönös versengéshez, s
így katasztrófához vezet - ez a játék egyetlen Nash-egyen-
súlyi pontja. Ilyenkor egy kormányzatnak elkerülhetetlen
szerepe lehet abban, hogy valamiképpen mégis rávegye a

gazdaság résztvevőit a kölcsönös kooperálásra.
Adam Smith könyve nemcsak a közgazdaságtan számos
modern áramlatának volt előfutára, hanem Darwin közel
100 évvel később kidolgozott evolúciós elméletének is.
Darwin szerint az élővilág működésének alapja nem egyéb,
mint tökéletesen önző egyedek harca a túlélésért. Ez vezet
az élővilág változatos és életképes formáihoz, a fajok kiala-
kulásához. Az evolúció, mint láthatatlan kéz vezérli ezt az
egészet, s eszköze a természetes szelekció. Adam Smith el-
mélete azonban az evolúciónak csak azt az oldalát helyezi
előtérbe, amelyet mai fogalmaink szerint a génszelekció jel-
képez. Ha a természetben az evolúció működéséhez hoz-
zátartoznak a csoportszelekciós mechanizmusok is, akkor
ezeknek valamilyen formában a gazdaságban is meg kell je-
lenniük, még a tiszta szabad versenyes gazdaságban is.
Egyensúlyelméletek
A gazdaság nevű nagyszabású játék játékosai a termelők

és a fogyasztók. Mindegyik termelőnek megvan a maga
egyéni feltételrendszere, amely meghatározza, miféle ter-
mékeket képes előállítani, és , melyiket milyen ráfordítási
költségekkel. Ezáltal adottak mindegyik termelő számára a
lehetséges tiszta stratégiák: a javak, amelyeket képes előál
lítani. A legtöbb termelő nem csak egyféle terméket állít
elő a rendelkezésre álló összes kapacitásával, azaz kevert
stratégiát játszik. Az eredmény, amelyet egy bizonyos ke-
vert stratégia révén elérhet, fugg egyrészt a ráfordítási költ-
ségeitől, másrészt a termékeiért kapott áraktól. Ha minden
terméknek (beleértve a munkaerőt is) ismert az ára, akkor
egy adott kevert stratégia esetén a termelő eredménye
pontosan kiszámítható.
Ugyanakkor a fogyasztók szerepét játszó játékosoknak is
megvannak a maguk egyéni preferenciái. Tudják, mennyi
pénz áll rendelkezésükre, és azt is tudják, hogy ha ebből a

pénzből ennyi ilyen és annyi olyan terméket vásárolnak,
akkor összességében mennyire lehetnek elégedettek az
eredménnyel. Bizonyos termékek többé vagy kevésbé he-
lyettesíthetők más termékekkel. A fogyasztók sem egyet-
lenegy termékre költik az összes pénzüket, tehát ők is ke-
vert stratégiát játszanak.
A termelők persze egyben fogyasztók is, hiszen alap-
anyagokat és szolgáltatásokat vásárolnak. Ezzel azonban
nem kell bonyolítani az életet; mindegyik termelő t egy-
szerre két játékosként tekinthetünk: egy termelőként és
egy fogyasztóként.
Ha mindegyik termék korlátlan mennyiségben és fix
áron lenne jelen a piacon, akkor már össze is állíthatnánk
játékunk táblázatát, és vizsgálhatnánk a játékelmélet szoká-
sos eszközeivel. A gazdaságban azonban a helyzet bonyo-
lultabb. A fogyasztók csak annyi terméket vásárolhatnak,
amennyit a termelők megtermeltek, és a termékek árai is
fiiggenek a kereslet és a kínálat alakulásától. Ezért a játék
táblázatát ennek megfelelően módosítani kell. Ha ismerjük
az összes játékos stratégiáját, akkor meg tudjuk mondani,
melyek azok a termékek, amelyekből túlkínálat, illetve
túlkereslet tapasztalható. De még mielőtt mindezt kiszá-
mítanánk, a piac már reagál, kétféleképpen is. Egyrészt, a
nagyon keresett termékek árai emelkedni fognak, a túlkí-
nált termékek árai pedig csökkenni. Másrészt, a helyzet
láttán mind a termelők, mind a fogyasztók változtatni fog-
nak a kevert stratégiájukon: a termelők igyekeznek a kere-
sett termékekből többet gyártani, a fogyasztók pedig a hi-
ánycikkeket megpróbálják más termékekkel helyettesíteni.
Miután ez megtörtént, kezdődik minden elölről.
Hasonló jellegű végtelen hurokba estünk, mint amikor a
játékok kapcsán arról gondolkodtunk, hogy "én azt gon-
dolom, hogy ő azt gondolja, hogy én ... ". Itt is felmerül a
kérdés, hogy létrejöhet-e egyáltalán egyensúly a piacon, és
ha igen, milyen feltételek szükségesek ehhez.
Erre a Nobel-díjas közgazdászok, Kenneth Arrow és Ge-

rald Debreu találták meg a választ, amely lényegében a
Neumann-tétel általánosítása a fent leírt játékra. Az Arrow-
Debreu-tétel szerint - meglehetősen általános feltételek
mellett -létezik a fenti játéknak Nash-egyensúlya. (A köz-
gazdászok inkább a Pareto-optimum kifejezést használják
lényegében ugyanerre a fogalomra.) Mindez azt jelenti,
hogy létre tud jönni a gazdaságnak olyan egyensúlyi álla-
pota, amikor senki sem tudja a saját hasznát egyoldalúan
növelni pusztán azzal, hogy változtat a játékstratégiáján.
Az Arrow- Debreu-tételt, amely a modern közgazdaságtu-
domány fontos elemzési eszköze lett, szokás általános
egyensúlyelméletnek is nevezni.
Első ránézésre ez a tétel Adam Smith nézeteinek teljes
győzelmét bizonyítja. A láthatadan kéz diadalmasan létre
tudja hozni a mindenki számára elfogadható és stabilan
fennmaradó gazdasági egyensúlyt, és ezt immár a matema-
tika kérlelheteden szigora is garantálja. Egy orosz köz-
mondás szerint azonban az ördög a részletekben lakozik.
Az imént azt mondtam, hogy "meglehetősen általános fel-
tételek mellett". Ezek a feltételek ugyan valóban meglehe-
tősen általánosak, de egyeden tényleges gazdaságban sem
teljesülnek maradéktalanul. Az Arrow-Debreu-tétel általá-
nos matematikai érvényességéhez például az alábbi feltéte -
lek szükségesek: a gazdaságban nem jelennek meg a gaz-
daságon kívülről eredő hatások, a gazdasági tevékenysé-
geknek nincs a gazdaságon túlmutató hatása (például kör-
nyezetszennyezés), az árak és a bérek tökéletesen rugalma-
sak, nincsenek monopóliumok. Ezen kívül szükség van
még jó néhány egyéb technikai kikötésre, például arra, amit
a közgazdászok a "csökkenő hozadék törvényének" ne-
veznek. Ezeket a feltételeket itt nem részletezzük.
Ha egy kormányzat minél tisztább szabad versenyt akar
létrehozni, ha tehát azt akarja, hogy a láthatadan kéz mi-
nél tökéletesebben érvényesüljön a gazdaságban, akkor
ezeket a feltételeket biztosítania kell, akár a spontán gaz-
dasági folyamatokba történő erőteljes beavatkozással, azaz

a tiszta szabad verseny korlátozásával is. Samuelson és
Nordhaus így foglalja össze a tanulságokat: "Ha hiányoz-
nak a darwini tökéletes verseny fékjei és ellensúlyozó té-
nyezői, ha a gazdasági tevékenység túlcsordul a piac hatá-
rain, ha a jövedelmek politikailag elfogadhatatlan módon
oszlanak el, ha az emberek kereslete nem tükrözi tényleges
szükségleteiket - tehát amikor e feltételek bármelyike
fennáll, akkor a gazdaságot nem vezeti optimális helyzet-
hez egy láthatatlan kéz. És ha üzemzavar következik be, a
kormányzat gondosan kitervelt és visszafogott beavatkozá-
sa javíthatja a gazdasági teljesítményt ezen a tökéletlen és
kölcsönös fuggőségektől meghatározott földtekén."
A fenti idézetben Samuelsonék a "darwini tökéletes ver-
seny" kifejezést a köznyelv meglehetősen sommás módján
használják. Nem számolnak a csoportszelekció lehetőségé
vel, amit pedig maga Darwin, mint láttuk, figyelembe vett.
A természetben is megvannak a "darwini tökéletes ver-
seny" fékjei és ellensúlyozó tényezői: a csoportszelekciós
mechanizmusok, jóllehet nem tudjuk, pontosan mik is
ezek. Talán valami olyasmik, arniknek tökéletlen, földi meg-
felelői az emberi társadalmakban a kormányzatok. Ám egy
kormányzat, ha már egyszer hatalmon van, más okból és
más célokkal is beleavatkozhat a gazdasági folyamatok ala-
kulásába.
A tervutasítások rendszere
A gazdaságot nemcsak a kormányzat kitervelt és vissza-

fogott finomító manővereivel "kiegészített" láthatatlan
kéz vezérelheti. Ha csak ennyi a kormányzat szerepe, ak-
kor akár a láthatatlan kéz részének is tekinthető, amely né-
mileg befolyásolja annak működését és esetleg javítja haté-
konyságát. A volt szocialista országokban azonban az Or-
szágos Tervhivatal vagy az Országos Anyag- és Árhivatal
nagyon is jóllátható kéz volt, amely alapvetően meghatá-

rozta a gazdasági folyamatokat. A tisztán szocialista gazda-
ság jellemzője, hogy az erőforrások elosztását és felhaszná-
lását a kormányzat határozza meg, és utasítja a gazdaság
résztvevőit az állam gazdasági terveinek követésére.
A tervutasításos gazdaságot hajlamosak vagyunk valami-
féle irracionális ut6piaként, vagy Kelet-Európában: megélt
rémálomként szemlélni. Pedig ez a gazdasági rendszer is a
racionalizmus vívmánya, elvileg akár csúcsteljesítménye is
lehetne. A tervutasításos rendszer eleve a piaci egyensúly el-
vetésén alapul és a közösség hasznát igyekszik optimalizál-
ni. Paradox módon, ezt ugyanazokkal a matematikai eszkö-
zökkel tudja megvalósítani, amelyekkel sikerült bebizonyí-
tani a láthatatlan kéz által létrehozott egyensúly létezését.
De ez talán nem is olyan meglepő, ha meggondoljuk, hogy
a csoportszelekci6s elmélet és az önző gén-elmélet egyaránt
a játékelmélet és a kevert stratégiák alkalmazására vezetett.
Ahhoz, hogy Adam Smith gondolati rendszerét valóban
a racionalitás csúcsteljesítményei közé sorolhassuk, fel kel -
lett fedezni az Arrow- Debreu-tételt. De azt is láttuk, hogy
a Nash-egyensúly többnyire messze nem optimális a teljes
közösség szempontjából, és sok esetben létre sem jöhet.
További gondolatmenetünk illusztrálására képzeljünk el,
hogy a gazdaságnak húsz résztvevője van, amelyek gazda-
sági tevékenysége abból áll, hogy mind a húsz gazdasági
egység lejátszik az összes többivel egy-egy egymenetes Fo-
golydilemma-játszmát az alábbi táblázat szerint. A modell,
mint "gazdaságmodell", természetesen teljesen abszurd,
de mondanivalónk lényegét jobban mutathatja, mint egy
bonyolultabb, val6sághűbb leírás.
A II. játékos
kooperál verseng
kooperál .a. 3 2. 10
Az f. játékos
verseng 12. 0 1. 1
Ez a táblázat hasonUt az Axelrod által alkalmazott játék-

hoz (60. o.), csak itt még nagyobb a kísértés a versengés-
re: az a versengő játékos, aki balekra talál, S helyett 10
egységet nyer. Egy olyan játszmában, amelyben mindkét
játékos kooperál, összesen 6 egységet nyer a két játékos.
Ha mindketten versengenek, összesen 2 egységet nyernek.
Ha az egyik játékos kooperál, a másik pedig verseng, akkor
a két játékos összesen 10 egységet nyer, a gazdaság össz-
teljesítményét tehát a játszmák 10, 6, illetve 2 egységgel
emelik.
Minden játékos 19 másik játékossal játszik. Összesen
190 játszma zajlik le. Ha mindenki mindig kooperál, akkor
összesen
190x6=1l40 egységet nyernek a játékosok.
Erre vezetne tehát az Aranyszabály. A racionalitási elv ér-

telmében a játék egyetlen Nash-egyensúlyi pontjára az ve-
zet, ha mindenki verseng. Ekkor azonban csak
190x2=380 egységet nyernek a játékosok.
Ezt jelzi előre a génszelekciós elmélet, és erre vezérli a

játékosokat az Adam Smith-féle láthatatlan kéz is. De néz-
zük meg, mi a helyzet akkor, ha 14 játékos minden alka-
lommal kooperál, a többi 6 pedig mindig verseng. Ekkor
a 190 játszma közül 91 alkalommal mindkét játékos ko-
operál, IS -ször mindkét játékos verseng, a többi 66 eset-
ben pedig az egyik játékos verseng, és a másik kooperál.
így összesen
91x6+1Sx2+66xl0=1236 egységet nyernek a játékosok.
Ebben a Fogolydilemmában, ahol a kísértés a versengés-

re különösen nagy, a közösségi optimumra nem az vezet,
ha mindenki kooperál. A helyzet inkább a Gyáva nyúl-
játszmákban talált megoldásokra hasonlít: a kategorikus

imperatívusz, avagy a csoportszelekciós elmélet itt is kevert
stratégiát ír elő.
Mít tehet egy tervutasításos rendszer korlátlan hatalom-
mal felruházott és a köz érdekeit maximálisan szem előtt
tartó közgazdásza, ha azt tapasztalja, hogy a gazdaság egy
szeletében történetesen ilyen helyzetet állt elő? A legjobb,
amit tehet, ha a köz érdekében a húsz közül hat játékos
számára előírja, hogy versengő stratégiát játsszon, a többit
pedig kooperálásra kötelezi. így közel lO%-kal jobb nép-
gazdasági eredményt tud elérni, mint ha mindenki koope-
rál, nem is beszélve arról, mint ha mindenki verseng.
Egy ilyesfajta optimum megvalósítása a gazdaságban
több elméleti és gyakorlati akadályba ütközik. Az elméleti
akadály az, hogy egy ilyen rendszer hús-vér emberek között
aligha maradhat fenn sokáig, hacsak nem veszi a kormány-
zat teljesen kezébe a megtermelt javak elosztását is, azaz
nem vezet be tökéletes kommunizmust. De még ekkor is
nehéz megakadályozni, hogy a versengésre ítélt gazdasági
egységek ne próbálják meg valamiképpen készpénzre válta-
ni előnyös helyzetüket. A rendőri költségek pedig kamatos-
tól felemészthetik az optimum által elért nyereséget.
Félig elméleti, félig gyakorlati akadályt jelent, hogy sok-
szor nem könnyű megmondani, pontosan mit is kell opti-
malizálni. A Szovjetunióban egy időben a háztartási edé-
nyek egyre vastagabb falúak, egyre súlyosabbak lettek. A
tervet ugyanis tonnákban írták elő a gyártóknak. Ez logi-
kus is, hiszen a másik oldalon ott volt az acélipar, márpe-
dig a nyersvas-termelést (bizonyos minőségi követelmé-
nyek mellett) nem is lehet másként mérni, mint tonnák-
ban, s az ott megtermelt vasat valahogy fel kellett használ-
ni. Ha például összűrtartalomban adták volna meg a terv-
számot, akkor egy idő után csak hatalmas kondérokat le-
hetett volna kapni.
A gyakorlati akadály az, hogy mindenható közgazdá-
szunknak iszonyatos információhegyek begyűjtésére és fel-
dolgozására van szüksége. A feldolgozás a mai számítógé-

pekkel még talán elvégezhet6 lenne, bár több millárd is-
meretlenes egyenletrendszereket kellene megoldani, és ez
a jelenlegi leggyorsabb gépekkel is eltartana jó néhány
évig. Az információk begyűjtése azonban a tapasztalatok
szerint végképp lehetetlen, mert a gazdálkodók jó része el-
lenérdekelt. A Szovjetunióban mindig ez volt a helyzet, de
az Egyesült Államokban is a szükséges adatoknak csak kis
töredékét tudták beszerezni, amikor 1974-75-ben a kor-
mányzat megpróbált egy nagyszabású energiamodellt ki-
dolgozni, amely az egész országot átfogja.
A tapasztalat szerint az ilyesfajta feladatokat lehetetlen
hatékonyan elvégezni. Ugyanakkor a kormányzat feladata
nemcsak azoknak a szabályozóknak a biztosítása, amelyek
lehet6vé teszik a piac zavartalan működését (azaz az
Arrow-Debreu-tétel feltételeinek megvalósulását), hanem
azoknak a közös érdekeknek az érvényesítése is, amelyeket
a népesség többsége egyértelműen szükségesnek tekint, a
környezetszennyezés mérséklését61 a világítótornyok fenn -
tartásáig. Ezért alakultak ki a vegyes gazdasági rendszerek.
A vegyes gazdaságok sokfélesége
A vegyes gazdaságokban a gazdaságirányítás szerepét

részben a gazdaság résztvev6i, részben a kormányzat által
irányított közintézmények töltik be. Az egyik komponens
- a gazdálkodók összessége - a piaci mechanizmusok lát-
hatatlan kezével irányítja a gazdaság működését. Az 6 mű
ködésüket a génszelekciós elmélet írja le meglehet6s pon-
tossággal. A másik komponens - a kormányzat - kétféle
módon irányít. Egyrészt kötelez6 szabályozók és pénzügyi
ösztönz6k kidolgozása és érvényesítése révén finoman be-
folyásolja a láthatatlan kéz működését, másrészt a közérde-
kű feladatok ellátását irányítja, talán közvetlen tervutasítá-
sok nélkül, mégis nagyrészt azok racionalitásának szelle-
mében. A kormányzat a gazdaságnak az a komponense,

amelyre a csoportszelekciós elmélet vonatkozhat.
A különböző országokban erősen eltér egymástól e két
komponens egymáshoz viszonyított súlya. Az Egyesült Ál-
lamokban az előbbi aránya jóval magasabb, Svédországban
az utóbbié. Mindegyik demokratikus országban időről
időre választások útján módosítják azt, hogy a kormány
melyik komponensre fektessen nagyobb súlyt. Ezzel
együtt, a nagy hagyománnyal rendelkező demokráciákban
nagyon radikális változások nemigen történnek. A svéd
jobboldal Amerikában erősen baloldalinak számítana. Azok-
ban az országokban, amelyek már hosszabb idő óta de-
mokratikus rendszernek, a két komponens aránya aránylag
szűk határok között ingadozik, bár az egyes demokráciák
között nagy eltérések tapasztalhatók.
Az elefántfókáknál két hím harcának általában nagyon
nagy a tétje: a győztes egy egész hárem birtokába jut. Nem
csoda, ha a harc rendkívül vehemens, és a vesztes többnyi-
re súlyosan megsérül. Ezekre az állatokra inkább az önző
gén-elmélet bizonyul érvényesnek. Ugyanakkor a han-
gyákra inkább a csoportszelekciós elmélet alkalmazható. A
tüskés pikók valahol középúton vannak. Az egyes állatok
génjei azt is meghatározzák, hogy az evolúció két műkö
dési elve közül melyik milyen mértékben legyen érvényes.
Hasonló lehet a helyzet a gazdaságban is: egy-egy ország
lakosságának attitűdjei, kultúrája, nemzeti karaktere, a mun-
kaerő képzettsége és struktúrája meghatározhatják a ve-
gyes gazdaság kétféle komponensének az optimálishoz kö-
zelítő (az evolúció által kialakítandó) arányát.
A biológiai párhuzam nem teljesen légből kapott.
Ch. Lumdsen és E. O . Wilson amerikai biológusok észre-
vették, hogy mindennapi kultúránkat éppúgy egymást he-
lyettesíteni tudó elemek építik fel, akárcsak biológiai lé-
nyünket a génjeink. Mindenki választhat például, hogy mi-
lyen ruhákban jár, milyen meséket mond a gyermekeinek,
milyen problémamegoldó módszerekkel kísérletezik bizo-
nyos helyzetekben. Ezek akár úgy is tekinthetők, mintha

mindenki azt állitaná össze, milyen génjei legyenek: milyen
legyen a bőre színe, a testrnagassága, a fizikuma. Az előbbi
jellegzetességek genetikailag ugyan nem örökletesek, de
ezek is öröklődnek valamiféle kulturális örökségként, és
ezek is tekinthetők úgy, mintha mindegyik a maga harcát
vívná a túlélésért. Lumdsen és Wilson kultúrgéneknek ne-
vezték el az ilyenfajta elemeket, és megkísérelték ezekre is
adaptálni a gének vizsgálatára kialakított matematikai esz-
köztárat. A kísérlet szép sikerrel járt: az evolúciós biológia
egyenletei ezekre az entitásokra is működőképesnek bizo-
nyultak, és a kultúrának számos tulajdonságát kiválóan mo-
dellezték, a divathóbortoktól a klasszikusok kialakulásáig.
Az egyes országok kultúrgén-állománya között jelentős
különbségek találhatók. Ez vezethet oda, hogy az evolúció
különböző típusú vegyes gazdaságokat alakíthat ki. Egy-
egy országon belül más és más lehet a piaci és a központi
szabályozás optimális aránya. A piac törvényei azonban ál-
talános érvényűek, ebben nemigen van különbség az egyes
országok között.
A génszelekció mechanizmusairól meglehetős en műkö
dőképesnek bizonyult elképzeléseink vannak. Ezek min-
den fajra egyaránt vonatkoznak. Az egyes fajok konkrét
harcmodorai azonban erősen különböznek, bár mindegyik
küzdelem célja azonos: a túlélés. Az egyik faj egyedei vé-
res harcot vÍvnak olyan viták eldöntésére, amilyenek a má-
sik fajnál vértelen pózolással dőlnek el. Ezt már a konkrét
faj konkrét génállománya határozza meg. A harc általános
körülményeit már nem a génszelekció, hanem inkább a
csoportszelekció mechanizmusai alakítják ki, bár ezek mű
ködéséről sokkal kevésbé vannak működőképesnek bizo-
nyult elképzeléseink.
Az egyes fajok megfelelői gondolatrnenetünkben az egyes
gazdaságok voltak. Ha a gazdaságirányítás a láthatatlan
kéz működését befolyásolni akarja (és mint láttuk, erre
szükség van), akkor ez az egyes országokban erősen kü-
lönböz6 intézkedéseket igényelhet, az adott ország kultú-

rájától, tradícióitól, vagy mondjuk így: kultúrgén-állomá-
nyától függ6en. Ami az egyik országban beválik, nem biz-
tos, hogy jól fog működni egy másik országban is.
Az evolúció logikájáról
A gazdaságok működésér61 szerzett tapasztalatok alap-

ján elképzelhet6, hogy az evolúciókutatásnak nem feltétle-
nül kell a két alapvet6 elmélet, a génszelekció és a csoport-
szelekció vitájában egyik vagy másik javára mindent eldön-
t6 megoldást keresnie. Könnyen lehet, hogy a két elmélet
valójában az evolúció működésének két különböz6, egy-
aránt érvényes aspektusát világítja meg. A gazdaságban
azok a rendszerek bizonyultak a leginkább működ6képes
nek, amelyekben mindkét elv egyidejűleg érvényesül.
Az evolúció mintha maga is valamiféle kevert stratégiát
játszana a kétfajta racionalitásfogalom felhasználásával, ame-
lyeket a génszelekciós elmélet, illetve a csoportszelekciós
elmélet testesít meg. A kétfajta racionalitás legkülönbö-
z6bb arányait alkalmazza mind a gazdaságok, mind a fajok
esetében.
A természet kétféleképpen is megvalósíthatja a kevert
stratégiák alkalmazását. Létrehozhatja a tiszta stratégiát
játszó egyedek optimális génarányokat tartalmazó populá-
cióit, vagy létrehozhat olyan egyedeket, amelyek magukon
belül valósítják meg a stratégiák alkalmas arányú keverését,
és hol így viselkednek, hol úgy. Mind a génszelekciós el-
mélet, mind a csoportszelekciós elmélet igazát bizonyítani
próbáló kísérletek eredményei között az optimális kevert
stratégiák mindkét fajtájára találunk példákat. Maga az
evolúció azonban a kétféle szelekciós elmélet keverés éhez
minden bizonnyal a második módszert használja: minden
fajra mindkét mechanizmus hat, jóllehet az egyes fajokra
különböz6 arányokban.
Arra a kérdésre, hogy milyen mechanizmusok révén fejt-

heti ki hatását az a természeti erő, amelyet az evolúci6nak
neveztünk el, első közelítésben azt válaszoltuk: a termé-
szetes szelekci6 révén. Láttuk azonban, hogy a természe-
tes szelekci6nak több formája is létezhet a természetben,
például a csoportszelekci6 és a génszelekci6, és nem kizárt,
hogy léteznek még további, eddig ismeretlen formái is.
Ezután a kérdés egy magasabb szinten merülhet fel: mi-
lyen mechanizmusok révén határozza meg az evolúci6 a
természetes szelekci6 formái közötti arányokat? A biol6gi-
ában ez a kérdés még nem érett meg a rendszeres tudomá-
nyos vizsgálatra, de a gazdaság példája némi útmutatással
szolgálhat.
A gazdaságban a kétféle szabályozási mechanizmus ará-
nyait a demokratikus rendszerek igen finoman képesek
szabályozni a rendszeres választások révén. A választások
végső soron éppen arr61 sz6lnak, hogy merrefelé mozdul-
jon el a kormányzat működése. A demokrácia elvi problé-
máit könyvtárnyi irodalom taglalja, kezdve att61, hogy a
szavaz6k racionalitása igencsak korlátozott, egészen addig,
hogy a demokrácia akár demokratikus úton is megdönthe-
tő. A demokrácia tisztán racionális felszíne alatt (51 több,
mint 49) nem biztos, hogy val6ban racionálisnak tekinthe-
tő erők működnek. Ezzel együtt, a gazdaság esetében
mindmáig ez bizonyult az evolúci6 legműködőképesebb
eszközének.
Ez nem jelenti azt, hogy a természetben az evolúci6 ma-
gasabb szintű működési mechanizmusa a demokrácia vala-
miféle absztrakt formája lenne. Minden bizonnyal nem az;
legfeljebb arr61 beszélhetünk, hogy az evolúci6 ismeretlen
mechanizmusai közül a demokrácia néhányat sikeresen
megval6sít, j6llehet akaratlanul, nem is tudva, mit is val6-
sít meg val6jában. Elvégre maga a demokrácia is az evolú-
ci6 terméke; talán nem is más, mint egy igen sikeres kul-
túrgén. Alighanem azért olyan sikeres, mert az emberi tár-
sadalmi rendszerek közül ez idáig a demokrácia tudta a
legjobban garantálni a stabilitás és működőképesség meg-

valósítását, és ezzel magának, mint önző kultúrgénnek a
túlélést. És mindezt talán éppen felszíni racionalitása és
mélyen rejlő, ugyanakkor mégis értelmes irracionalitása
miatt - de ezt a kis odavetett megjegyzést ne vegyük túl
komolyan, bár könyvünk harmadik részében az emberi
gondolkodás kapcsán éppen ilyesmiről lesz szó.
Mi lehet az a végső elv, amely magát az evolúciót kor-
mányozza? Elképzelhető, hogy ez a végső elv a racionali-
tás egy magasabb rendű, eddig fel nem fedezett formája,
amely ötvözi a racionalitás eddig általunk felfedezett for-
máit, így a racionalitási elvet, a stabilitás elvét, a kategori-
kus imperatívuszt, és talán még egyéb elveket is. De az is
lehet, hogy ez a magasabb rendű elv már túlmutat a racio-
nalitáson, legalábbis azon a fajta racionalitáson, amelyet az
ember eddig képes volt kigondolni.
10. AZ ELEMI RÉSZECSKÉKJATÉKAI
Egy nő még mindig kiszámíthatóbb,

mint egy elektron.
. ..:·;'.-)1
Albert Einstein 1903-ban megvédte átlagos színvonalú dokto-

ri értekezését, majd a bem Szabadalmi Hivatalban talált ma-
gának egy nem különösebben megterhelő munkát, így közben
nyugodtan elmélkedhetett az élet értelméről és hasonló dol-
gokról. 1905-ben azután egyszerre csak lépést váltott és írt há-
rom cikket, amelyekben megoldotta az akkori fizika három
alapvető problémáját. A huswnhat éves fiatalember ezzel ne-
héz helyzetbe hozta a Nobel-díj biwttságot: mindhárom cikk
egyértelműen Nobel-díjat érdemlő alkotás volt. Végül is nem
a Brown-mozgások elméletének kidolgozásáért kapta a díjat,
még csak nem is a speciális relativitáselméletért, hanem a foto-
elektromos effektus problémájának megoldásáért. Hogy mi e
probléma lényege, azt hamarosan látni fogjuk.
Az elemi részecskék játékai 207
Miután a szalonok népét viharos gyorsasággal meghódí-

totta a relativitáselmélet - érthetedensége ellenére, vagy
talán éppen azért -, a világ sokáig nevetett a Nobel-díj bi-
zottságon. Mondják, a teve olyan ló, amelyet egy bizott-
ság tervezett. Azonban közel egy évszázad távlatából
visszatekintve, valóban a díjjal kitüntetett gondolat bizo-
nyult a leginkább termékenyítő erejűnek.
A relativitáselmélet feltette a koronát a klasszikus fiziká-
ra - annak gondolati rendszerét kiegészítette egy zseniális
új elwel. Tipikusan az a fajta forradalmian új gondolat, ame-
lyet a mindenkori fennálló rend imád: pezsdítő, szellemes,
hatékony, de nem rúgja fel alapjaiban a "jÓl bevált", régi
világképet. Továbbra is fenn lehetett tartani a newtoni
determinisztikus világszemléletet annak minden megnyug-
tató következményével. Sőt, a relativitáselmélet még erősí
tette is azt, mutatva, hogy ezen belül is van új a nap alatt.
A fotoelektromos jelenség problémájának megoldása
azonban alapvetően új mederbe terelte a fizika tudomá-
nyát. Még maga Einstein sem tudta elfogadni élete végéig
azt a világképet, amelyet az így kialakult új tudományág, a
kvantummechanika logikája kényszerített ki. Az új fizika
zseniális és nagy tekintélyű kritikusa maradt, akinek véle-
ményére mindenki odafigyeit, és így segített abban, hogy
csak a valóban legmagasabb színvonalú, kemény vitákban
kiérlelt gondolatok maradhassanak életképesek. Ezzel nagy-
mértékben hozzájárult az új tudományág bámulatosan
gyors fejlődéséhez .
A kvantummechanika furcsa, intuícióellenes gondolatvi-
lága mellett talán az a legmeggyőzőbb érv, hogy az egé-
szen pici méretek birodalmában éppen olyan működőké
pesnek bizonyult, mint a newtoni mechanika a nagyobb
objektumokéban. Az atombomba csak egy mellékes és ta-
lán nem is túl szerencsés példa. De a mikroelektronika, a
lézertechnika és rengeteg egyéb műszaki vívmány sem jö-
hetett volna létre a kvantumelméleti tudásunk nélkül. Leon
Lederman Nobel-díjas fizikus és kutatásszervező becslése
szerint a fejlett ipari országok bruttó nemzeti össztermé-

kének több mint 25%-a származik a kvantumfizika ismere-
tén alapuló termékek ből.
Bár igen gyorsan vettük használatba az általa lehetővé
tett technikai vívmányokat, világszemléletünkbe csak las-
san épül be a kvantumfizika gondolatvilága. Máig sem köny-
nyen fogadjuk el, hogy a világ valóban olyan lehet, mint
amilyennek a kvantumfizika mutatja.
Einstein fő ellenérve haláláig az maradt, amelyet egy le-
velében így fogalmazott meg: "Az Úristen nem kockázik."
Ezért próbálta az általa kiszabadított szellemet visszagyö-
möszölni a palackba, igyekezve olyan alternatív elmélete-
ket felállítani, amelyekből kiderülhet, hogy talán mégsem
a vakvéletlen irányítja az elemi részecskék, s így az egész
univerzum viselkedését. A fizika útja azonban nem erre ve-
zetett.
A játékelmélet eszközeivel felfegyverkezve így is megfo-
galmazhatjuk a kvantummechanika alapgondolatát: az ele-
mi részecskék a kevert stratégiák eszméjét valósítják meg. Ta-
lán Einstein számára is elfogadhatóbb lehetett volna ez a
szemléletmód: "Az Úristen kevert stratégiákkal látta el a
világot, az elemi részecskéktől egészen az emberi gondol-
kodásig. " A játékelméletből tudjuk, hogy a kevert stratégi-
ák sok esetben a stabilitás kialakulásának egyetlen lehető
ségét biztosítják.
A kvantumfizikáról jó néhány kitúnő ismeretterjesztő
mú jelent meg. A következő néhány oldal rövid ismerteté-
se nem ezekkel próbál versenyezni. A kvantumfizika szá-
mos csúcsteljesítményéről, így például személyes kedven-
cemről, a Heisenberg-féle bizonytalansági relációról, vagy
a kvarkokról egyetlen szót sem fogok ejteni. Célom pusz-
tán annyi, hogy a kvantumfizika és a játékelmélet gondo-
latvilága közötti mély rokonságot megvilágítsam.
A fény kettős természete
Hétköznapi szemléletünk szerint a fény nyílegyenesen

terjed. Két évszázadnyi módszeres, alapos kísérletezés alap-
ján azonban a fizikusok minden kétséget kizáróan bebizo-
nyították, hogy a látható fény úgy viselkedik, mint bármi
más dolog, ami hullámzik. Gondolhatunk itt a sima tóba
dobott k6 nyomán ver6d6 hullámokra, vagy arra, ahogy a
gitár húrján a pengetés hatására végigvonulnak a hullá-
mok. A fény hullámhossza nagyon kicsi (egy ezredmillimé-
ter körüli), de minden olyan jelenséget produkál, amit a
szokásos, nagyobb hullámok szoktak. Két fényhullám
összeadódhat vagy kiolthatja egymást, vagy valami közbül-
s6 eredmény születhet, aszerint, hogy éppen melyik mi-
lyen fázisában van a találkozás pillanatában. Éppúgy, mint
amikor egy k6 helyett kett6t dobunk a tóba, vagy amikor
a hullám egy sziklának ütközik és visszaver6dik. Mindeze-
ket a jelenségeket sikerült kísérletileg is pontosan el6állíta-
ni, és a fény mindig úgy viselkedett, ahogyan azt a hullá-
mokra vonatkozó általános matematikai apparátus jó el6re
jelezte.
A fény mint hullám bizonyos értelemben még egysze-
rűbbnek is bizonyult a víz vagy a gitárhúr hullámainál. A
vízhullámok nem egyforma sebességgel haladnak: a na-
gyobb hullámok gyorsabbak, a kisebbek lassabbak. A fény
akármilyen hullámhossz esetén egyforma sebességgel ha-
lad, másodpercenként 300 OOO kilométerrel. Ez azonban
semmiféle matematikai problémát nem okozott a fiziku-
soknak.
Probléma csak az úgynevezett fotoelektromos hatás vizs-
gálata kapcsán merült fel. Az effektus lényege, hogy ha
egyszínű er6s fényt bocsátunk egy fémre, akkor abból
elektronok lépnek ki. Ez eddig a klasszikus fizika szerint is
rendben van: ha egyszer a fényhullámok energiát közvetí-
tenek, akkor az nyugodtan leszakíthat a fémr61 néhány
elektront. A klasszikus fizika egyenletei azonban egészen
mást jeleztek előre az elektronok kilépési energiáj ára , mint

amit a kísérletezők mértek.
Ennek az ellentmondásnak a feloldása két lépésben tör-
tént. Első lépésként Max Planck (egészen más irányú vizs-
gála tok kapcsán) felvetette, hogy a fény talán mégsem fo-
lyamatosan, hullámszeruen keletkezik, hanem kis adagok-
ban, úgynevezett kvantumokban. Ez a feltételezés megol-
dotta Planck aktuális problémáját (az úgynevezett fekete-
test-sugárzás megértését, de ez most számunkra mellékes ),
ám önmagában még nem indokolta a kísérletekben tapasz-
talt fotoelektromos hatást. Annak magyarázatához kellett
Einstein Nobel-díjas gondolata, amely szerint a fényt az
anyagok nemcsak kvantum okban sugározzák ki, hanem
kvantumokban is nyelik el. Tehát nemcsak kis adagokban
indul ki a hullám által hordozott energia, hanem úgy is ér-
kezik meg, annak ellenére, hogy közben látszólag egy fo-
lyamatos hullám hordozza. Ez a feltételezés meglehetősen
abszurdnak látszik, de segítségével Einstein egy igen ele-
gáns és egyszeru képletet kapott, amely az összes kísérleti
eredménynek (a korábbiaknak és az azután következőknek
is) pontosan megfelelt.
Einstein elméletében főleg az mond ellent hétköznapi
gondolkodásunknak, hogy ha egyszer a fény hullám, akkor
hogyan lehet képes kvantum okként indulni, és úgy is ér-
kezni. Ez egyértelmúen a részecskék tulajdonsága, egy
hullám nem így viselkedik. Már a részecskeként történő in-
dulás is furcsa és nehezen érthető, bár az még mindig el-
képzelhető valahogy, például a vízbe dobott kavics analó-
giájával. A kvantumszeru megérkezés azonban végképp el-
lentmond annak, ahogyan a hullámokat elképzeljük, és
ahogyan eddig mindig is viselkedtek. Ugyanakkor Einstein
képletében szerepelt a hullámhossz is, ami viszont a ré-
szecskék esetében értelmezhetetlen.
Douglas R. Hofstadter hasonlatával élve, valahogy így
fest a helyzet: beugrik egy béka a vízbe, amitől a víz hullá-
mot vet. A hullám terjed, ahogyan neki kell, ám éppen mi-
előtt partot érne, megszűnik hullám lenni, a víz mindenütt

teljesen elcsendesedik, a hullám pedig békává változik, és
kiugrik a partra. Minél nagyobb volt a hullámhossza, annál
kisebb béka ugrik ki, és viszont: egészen kicsi, igen gyor-
san rezgő vízbarázdák, amelyeknek a hullámhossza rövid,
hatalmas békákat fiainak, amelyek könnyedén kirúgják he-
lyükről a parti sziklákat. A hullám alakja fugg a beugr6 bé-
ka nagyságát61, lendületétől, kapál6dzását61, ám a kiugr6
béka nagysága már csakis a hullámhosszt61 fugg, a beugr6
béka tulajdonságait61 külön-külön, közvetlenül nem. A
kulcs a hasonlathoz: a béka a fény, a part a fémfelület, amely-
re a fényt bocsátottuk, a parti sziklák pedig az elektronok
a fémben. Ja, és a hullám, amely békáb61lett és békává lesz
- az is a fény.
A hasonlat ugyan abszurd, viszont a segítségével kialaku-
16 kép meglehetősen pontosan megfelel a kísérletek eredmé-
nyeinek. A kép a későbbiekben még egy kicsit bonyo16dni
fog: amikor a hullám éppen terjed a vízben, akkor is jelen
van benne a béka, és amikor partot ér, akkor is jelen van a
kiugr6 békában a hullám. De hát ez várhat6 is: honnan tud-
hatná a hullám, hogy mikor jön a part? Álland6 készültség-
ben kell lennie, hogy bármikor békává változhasson.
A fény viselkedésének ilyenfajta abszurditásához ha kell,
valahogy majdcsak hozzászokunk, mint ahogy Galilei 6ta
hozzászoktunk ahhoz az abszurditáshoz is, hogy a tárgyak
leesési ideje fuggetlen a tömegüktől. A békás hasonlat fé-
nyében azonban inkább az látszik val6szerutlennek, hogy
a fényt egyáltalán hullámnak is tekintjük. A hasonlatban
egyetlenegy (bár igen lényeges) dolog utal erre: a kapcso-
lat a hullámhossz és a kiugr6 béka nagysága között. Már-
pedig Einstein képletéből egyértelmúen következik, hogy
a kiugr6 béka nagysága kizárólag a hullámhosszt61 fugg.
De hátha a hullámhosszt lehetne valami másfajta, a ré-
szecskékre is értelmezhető absztrakt fogalommal helyette-
síteni. Nézzük hát meg, mennyire erősek azok a bizonyí-
tékok, amelyek alapján kétszáz éve nem tudunk szabadul-
212 A sokftleség forrásvidéke
ni attól a hittől, hogy a fény valamilyen módon mégiscsak

hullámtermészetű kell hogy legyen.
it kétrés-kísérletek
fu egyik legfontosabb kísérletet, amely a fény hullám

voltát bizonyította, 1804-ben végezte el egy bizonyos
Thomas Young, aki ugyan orvos volt, de érdekelte a fény
természete is. Egy átlátszatlan ernyőre két párhuzamos
rést vágott, eléggé közel egymáshoz. fu ernyőre egyszínű
fényt vetített, és a réseken átjutott fényt felfogta egy másik
ernyőn. Ezen az ernyőn szabad szemmel is jól lehetett lát-
ni, hova mennyi fény jutott. Ha az egyik rést letakarta, ak-
kor a másik, nyitott rés képét kapta meg a hátsó ernyőn,
bár a szélei kicsit elmosódottak voltak, a rés széleinek szó-
ró hatása miatt. Ha a másik rést takarta le, akkor az első rés
képét kapta meg az ernyőn. Mármost, ha a fény részecske-
természetű volna, akkor mindkét rést kinyitva a két rés ké-
pét kellene látnunk az ernyőn. fu eredmény azonban lát-
ványosan nem a két rés képe volt. A hátsó ernyőn egy vi-
lágos és sötét csíkokból álló ábra jelent meg; a csíkok szá-
ma és mintázata attól fiiggött, hogy a két rés milyen távol
volt egymástól, valamint hogy milyen színű fény világított.
A víz- vagy hanghullámok ismeretében könnyű volt fel-
ismerni a tipikus interferenciajelenséget. fu interferencia
oka: a hátsó ernyő egyes pontjai az elülső ernyő két résé-
től nem pontosan egyforma távolságra vannak, így a két
résen áthaladó fényhullámok nem ugyanabban a fázisuk-
ban érnek a hátsó ernyő adott pontjaihoz. Ezért erősíthe
tik vagy kiolthatják egymást, aszerint, hogy egy-egy adott
ponthoz melyik réstől milyen fázisban érkeznek. A hullá-
mok matematikája alapján kiszámítható, milyen csíkokat
kell kapnunk a hátsó ernyőn, amennyiben a fény valóban
hullám, és a kísérletek során pontosan a számításokból ka-
pott csíkok jelentek meg. A fény tehát ebben a kísérletben
tökéletesen úgy viselkedett, ahogyan azt jól nevelt hullá-

moktól várhatjuk.
Ezt a kísérletet elvileg elektronokkal is el lehet végezni,

bár ez bonyolultabb technikai feltételeket kíván. Egy ilyen
kísérletre azonban csak akkor érdemes időt és pénzt áldoz-
ni, ha arra gyanakszunk, hogy az elektronnak is lehet vala-
núféle hullámtermészete. A gyanú eredetét később mon-
dom el, a kísérlet eredményét azonban már most érdemes
megismernünk. A történeti hűség kedvéért megjegyzem,
ezt a kísérletet sohasem végezték el pontosan abban a for-
májában, ahogyan itt leírom. Davisson és Germer az 1920-
as években valóban végeztek egy ennél sokkal bonyolul-
tabb kísérletet, amelynek eredményéből egyértelműen kö-
vetkezik, milyen eredményt adna az alábbi, jóval egysze-
rűbb kísérlet.
A kísérlethez kell egy elektronágyú, amelynek segítségé-
vel egyesével tudunk elektronokat kilőni az ernyő irányá-
ba. Szükséges továbbá egy számláló készülék, amellyel
egy-egy elektron becsapódását regisztrálni tudjuk. Erre a
célra a radioaktív sugárzást mérő Geiger-Müller-féle szám-
lálócső is kiválóan megfelel.
214 A sokféleség forráspidéke
A kísérlet során ugyanúgy két ernyő t használunk, mint

Thomas Young. Az elülső ernyő 6lomb61 van, amelyen az
elektron nem tud áthatolni. Ezen az ernyőn van két rés,
eléggé közel egymáshoz. A háts6 ernyőt j6 sűrűn telerak-
juk becsap6dást érzékelő detektorokkal, ezek segítségével
állapítj uk majd meg a becsap6dások helyét. Ezután először
az egyik, majd a másik rést takarjuk be egy 610mlapkával,
végül mindkét rést nyitva hagyjuk. Az elektronokat egy
gyors ütemben jobbra-balra lengő elektronágyú lövi a ré-
sek felé egyesével, így hol az egyik, hol a másik rést talál-
juk el, közben pedig gyakran az ernyő 6lomját. A kísérlet
eredményei a következők:
Egy elektron kilövését mindig egyetlenegy becsap6dás
követi, már ha az elektron egyáltalán átjut a résen. Ez ed-
dig nem meglepő, hiszen az elektront mindig is részecské-
nek képzeltük el. Ha csak egy rést hagyunk nyitva, akkor a
háts6 ernyő detektorain szépen kirajzol6dik a rés képe, az-
az egyetlenegy csík, bár kissé elmos6dott határokkal. Ha
azonban mindkét rés nyitva van, akkor az ernyőn kirajzo-
16d6 kép pontosan olyan, mint Thomas Young kísérleté-
ben: sok-sok csíkb61 áll!
Az elektronokat egyesével lőttük ki, a következőt mindig
csak azután, amikor az előző elektron már bőven elérte a
háts6 ernyőt, persze, ha átjutott az első ernyő valamelyik
résén. Ezért az egyértelműen tapasztalt interferenciajelen-
séget nem magyarázhatja még csak az sem, hogy az egyes
elektronok esetleg egymással interferálhattak. Az elektro-
nok garantáltan egymást61 fuggetlenül hozták létre a sok
csíkb61 áll6 együttes képet, amikor mindkét rés nyitva volt.
De ha csak az egyik rés volt nyitva, akkor csak egyetlenegy
csíkot alakítottak ki. Ugyanakkor mindegyik elektron csak
egyetlenegy becsap6dást okozott, tehát ebből a szempont-
b61 tökéletesen részecskeszeruen viselkedett. Honnan tud-
hatta ez a részecske) miközben áthaladt az egyik résen) hogy
nyitva van-e a másik? Pedig szemmel láthat6an "tudta"
valahonnan, különben nem tudott volna az egyik esetben
olyan becsapódási rendszerben megérkezni, amely szerint

a sok elektron összességében csak egyetlenegy csíkot hoz
létre, a másik esetben pedig olyanban, amely kettő helyett
sok csíkot eredményez.
A béka-analógia valamit segíthet a jelenség megértésé-
ben. Az elektronágyú elsülése az a pillanat, amikor a béka
beugrik a vízbe. Ezután a béka, vagyis az elektron hullám-
természetúként viselkedik, és egy hullám természetesen
észleli, hogy egy vagy két rés van-e nyitva: eszerint halad
át mindkettő n vagy csak a nyitotton. Mindegyik nyitott rés
egy-egy újabb hullám forrása, ugyanúgy, mint amikor a víz
hullámai egy szűk kapuhoz érnek, és onnan megint elkez-
dik a szétterjedést, mintha csak onnan indultak volna. Ha
csak egy rés van nyitva, akkor egy hullám megy tovább a
hátsó ernyő felé, ha kettő van nyitva egymáshoz közel, ak-
kor a két résnél induló két hullám egymással interferálni
fog. Mármost a parthoz, vagyis a hátsó ernyőhöz érve, mi-
előtt elémé az ernyő t, az egész hullám eltűnik:, és ismét
békává, vagyis elektronrészecskévé válik, amit a detektor
érzékel. Ezért kapunk a hátsó ernyőn az interferenciának
megfelelően több csíkot akkor, ha mindkét rés nyitva van.
Még egy fontos gondolati lépés hátra van, és éppen az,
amely révén mostani mesénk szervesen kapcsolódik köny-
vünk témájához. Hamarosan kiderül, hogy békáink valójá-
ban valószínűségi békák, amelyek az elektron kevert stra-
tégiáját valósítják meg.
Ostoba kérdésre nincs válasz
A béka-analógia talán segíthetett annak megértésében,

mi is történhetett ebben a kísérletben, mi okozhatta a
meghökkentő eredményt. Mégis, az embert joggal érde-
kelné, merre járt az elektron, miközben hullám volt. Mi
történt volna akkor, ha az első ernyőbe építjük be a detek-
torokat? Ezt valóban megtehetnénk, és akkor azt látnánk,
216 A sokféleség forráSlJidéke
hogy a kilőtt elektronokat hol az egyik résben kapjuk el,

hol a másik résben, leggyakrabban pedig valahol az átha-
tolhatatlan óIomernyőn.
Mintha az elektron, jól fésült hullám módjára, az első er-
nyőt mindenütt végignyalta volna, és ahol épp rést talált, ott
átment volna; ha két rést is talált, akkor mind a kettőn . Mér-
ni azonban semmiféle valódi hullámot nem tudunk, sem a
réseknél, sem az első ernyőn, sem máshol, mert mihelyt
megmérjük, a hullám nyomban átalakul békává. Ezért azt
sem tudhatjuk meg sohasem, hogy hol csapódott volna be
az elektron, ha az első ernyőn nem néztük volna meg. Esé-
lyünk sincs olyasfajta kérdésekre válaszolni, hogy merre járt
az elektron, mielőtt becsapódott volna, még csak azt sem
mondhatjuk meg, melyik résen ment át, amikor mindkét rés
nyitva volt. A kérdés rossz, és a természet (vagy a Teremtő)
csak csóválja a fejét, miközben bizonyára egy régi orosz köz-
mondást mormol magában: "Ostoba kérdésre nincs válasz."
Az elektron viselkedése kétségtelenül kísérteties. Ha tör-
ténetesen elkapjuk valamelyik résnél, akkor ott becsapódik
a detektorunkba, mint egy ágyúgolyó, és dörömbölve jel-
zi, hogy "itt vagyok, ragyogok, máshol nem vagyok, a má-
sik rés nél levő detektort békén hagyom". Ha viszont nem
kapjuk el, akkor a hátsó ernyőn gúnyosan kiölti a nyelvét:
"jártam ám a másik résnél is, láttam, hogy nyitva van, hi-
szen különben honnan tudhattam volna, hogy nem feltét-
lenül éppen az egyik résnek megfelelő csíkba, hanem az in-
terferenciakép sok csíkjának egyikébe kell érkeznem" .
Ilyen kísérleti eredmények ismeretében nem csoda, hogy a
kvantumvilág jelenségeinek felfogásához alapvetően át kell
szabnunk a viIágszemléletünket.
Ezt jelenti hát az elektron kettős természete. Mai eszkö-
zeinkkel már a fotonra - a fény részecske-alakban való
megjelenési formájára - is el lehet végezni Young kísérle-
tét úgy. A fotonokat egyesével bocsátjuk ki, és nem töme-
gével, ahogy Young tette. így láthatóvá válik a fény hul-
lámtermészete mellett részecske-természete is - amelyet
Einstein előre jelzett -, sőt a kettő egyidejű megléte is. Ma

már azonban ez nem igazán meglepő: egyszerre dobhat-
nánk ki a világ összes számítógépét és CD-lemezjátszóját,
ha ez az elmélet alapjaiban megdőlne . Newton fizikája sem
dőlt meg, csak kiderültek alkalmazásának korlátai. Az a vi-
lágszemlélet azonban, amely a Newton mechanikájából
adódó következtetéseket a természet univerzális törvényé-
nek tekintette, kétségtelenül megdőlt. Ettől azonban még
holnap is nyugodtan felülhetünk a newtoni fizika alapján
tervezett repülőgépre.
Schrödinger egyenlete
Erwin Schrödinger 1925-ben meg akarta menteni a

klasszikus fizikát. Az elektront kutatta, és egy hasonló stí-
lusú gondolatból indult ki, mint mi, amikor a békás hason-
lat megismerése után tudni akartuk, valójában mennyire
erősek azok a bizonyítékok, amelyek a fény hullámtermé-
szete mellett szólnak. Ott egy pillanatra felmerült egy le-
hetőség: esetleg a részecskékre is lehet találni valamiféle
absztrakt hullámhossz-fogalmat, és akkor a fény természe-
tének egységessége talán megmenthető, hiszen akkor eset-
leg kiderülhetne, hogy a fény valójában részecskékből áll,
és hullámszerűsége csak látszat. Az elektronnal pontosan
fordított volt a helyzet: azt mindig is részecsketermészetű
nek képzelték a fizikusok. Schrödinger úgy gondolta, ha a
szokásos szemlélettel ellentétben, tisztán hullámtermésze-
tűnek fogja fel, akkor kiderülhet: a részecske-jelleg valójá-
ban puszta illúzió, és mindenütt anyaghullámok mozog-
nak, amelyekre esetleg lehet majd valamiféle részecske-jel-
legű absztrakt fogalmat találni.
Ennek érdekében az elektron energiaszintjeinek kiszámí-
tására Schrödinger összeállított egy olyan egyenletet, amely-
ben az elektron valódi hullám, és nem részecske, amely csu-
pán néha hullámszerűen viselkedik. Ebben az egyenletben
az elektront egy fuggvény jellemzi, amely minden mérhe-

tő információt tartalmaz róla. Ezt a fuggvényt a görög '"
(pszí) betűvel jelölte, és hullámfüggvénynek nevezte el. A
Schrödinger-egyenlet megadja a hullámfuggvény tér- és
időbeli változásait, ha adottak az elektronra ható erőterek
jellemzői.
Schrödinger levezetését egy matematikus aligha fogadja
el valódi levezetésnek: majdnem minden lépése matemati-
kai szempontból inkorrekt. Mégis, ez a levezetés a fizikai
intuíció csúcsteljesítményei közé tartozik. A képlet leveze-
tése (én inkább azt mondanám: összeállításának intuitív
módja) a klasszikus mechanika szinte minden fontosabb
eredményét használja, kiegészítve az addig ismert kvan-
tumjelenségek összefuggéseivel. Ehhez képest a képlet bá-
mulatosan egyszerű és viszonylag könnyen kezelhető. A
későbbiekben az is kiderült, hogy minden igényt kielégítő
en alkalmazható nemcsak az elektronra, hanem minden
más részecskére, sőt több részecskéből álló kvantumme-
chanikai rendszerekre is, így például teljes atomokra, sőt
egész molekulákra. Robert Oppenheimer szavaival: "talán
egyike minden idők legtökéletesebb, legpontosabb és leg-
szeretetreméltóbb tudományos eredményeinek". Ha a Schrö-
dinger-egyenletet nagyon sok részecske együttesére, azaz
egy makroszkopikus objektumra alkalmazzuk, akkor - ha-
táresetként - a newtoni mechanikára vezet. Ez különösen
szeretni való tulajdonsága, mivel azt mutatja, hogy a new-
toni mechanika ettől még teljes mértékben érvényes lehet
a makrovilág jelenségeire.
Schrödinger egyenlete többek között szépen magyaráz-
za azt is, hogy egy elektronnyaláb egy része miért jut át
egy akadályon (pontosabban: egy fékező erőtéren), más
része pedig miért nem. Ha a hullámfuggvény magasabb,
mint az akadály, akkor az általa képviselt anyag egy része
érthető módon átjut, mint ahogy a hullámzó víznek is egy
része átcsap a gát fölött. Schrödinger egyenletével gyönyö-
rűen ki lehet számolni, hogy egy nagyobb anyagmennyi-
ségnek várhatóan hány százaléka jut át egy akadályon. Pél-

dául a kétrés-kísérletben a kilőtt elektronok hány százalé-
kát detektáljuk a hátsó ernyőn.
Bár Schrödinger részletesen indokolta, miért éppen úgy
állította össze képletét, ezt az egyenletet aligha tekinthet-
jük olyan fizikai törvénynek, amely a fizika egyéb törvénye-
iből logikai következtetések láncolatán át következik. In-
kább úgy foghatjuk fel, mintha ez a képlet egy axióma len-
ne, egy olyan kiinduló tézis, amelyről nem kérdezzük, mi-
től és miért igaz, hanem belátj uk, hogy valóban, a világ
eszerint működik, bármi miatt teszi is ezt. Hasonlóan,
mint ahogy Eukleidész axiómáival vagy Newton törvénye-
ivel tesszük. Egy híres professzorunk kvantummechanikai
kollégiumának minden egyes előadása előtt felírta a táblá-
ra a Schrödinger-egyenletet, és így szólt a hallgatókhoz:
"Hölgyeim és uraim, itt látható a nevezetes Schrödinger-
egyenlet. Tudom, hogy ezt az egyenletet senki nem érti.
Sem Önök, sem én, sem pedig Schrödinger úr. Ez azonban
egyáltalán ne zavarja Önöket. Én ezt az egyenletet minden
alkalommal felírom a táblára és elmagyarázom, mire lehet
használni. Önök pedig majd lassan hozzászoknak ... "
V a1ószÍnúségi békák
A kvantumfizika kutatói hamar hozzászoktak a Schrödin-

ger-egyenlethez, és meg is szerették, mert oly meggyőző
en működőképes eszköznek bizonyult. Egy pillanatra úgy
látszott, hogy a világon valójában minden hullám, és a ré-
szecskék léte csak puszta illúzió. Ebben a kialakulófélben
levő szép új világképben is akadtak azonban makacs prob-
lémák. Megoldhatadan feladatnak látszott például, a
Schrödinger-egyenlet alkalmazása, ha csak egyetlenegy elekt-
ronról (vagy más anyagi részecskéről) kérdezzük, hogy ő
most átjut-e a gáton, vagy sem. A kétrés-kísérletek ismere-
tében már tudjuk, hogy néha átjut, néha nem, és ha átjut,
akkor viszont nem tudhatj uk, milyen úton tette ezt, sőt
valójában még csak útról sem beszélhetünk. Scrödinger
egyenlete azt jelezné ilyenkor, hogy az elektron részben
átjut, részben nem. Valóban, majdnem ez a helyzet, csak-
hogy van itt egy bökkenő. Eddig még senkinek sem sike-
rült nyakon csípnie egy rész-elektront! Az elektron mindig
vagy teljes egészében becsapódott egy detektorba, vagy
teljesen kikerülte azt. Az egyes elektronokat nem lehetett
kis hullámoknak tekinteni, mert ennek minden tapasztala-
ti tény homlokegyenest ellentmondott.
Max Bonmak köszönhetően ez az ellentmondás már
1926-ban feloldódott, és ezzel a kvantummechanika egy-
séges és logikailag ellentmondásmentes tudománnyá vált,
jóllehet ettől még kevésbé lett összeegyeztethető hétköz-
napi szemléletünkkel.
Schrödinger egyenlete alapján az anyag sűrűségét egy
adott pontban a hullámfüggvény ottani maximális magas-
ságának (amplitúdójának) a négyzete adja meg. Eszerint,
ha az adott pontban egy gát van, akkor a négyzetes képlet
alapján kiszámítható, hogy az elektronok hány százaléka
jut át a gáton. Max Born nagy ötlete szerint mindezt nem
úgy kell érteni, hogy például 1000 elektronból 370 átjut,
és a többi nem, hanem úgy, hogy minden egyes elektron
37% valószínűséggel átjut, és 63% valószínűséggel nem.
Ha így gondolkodunk, akkor egyetlenegy elektronra is
értelmezhetővé válik a hullámfüggvény, anélkül, hogy el-
lentmondásba kerülnénk a kísérleti tényekkel. Born ötleté-
ből ugyanis néhány matematikai lépés segítségével erre a
következtetésre juthatunk: egyetlenegy elektron esetén a
hullámfüggvény adott pontbeli amplitúdójának négyzete
valójában annak a valószínűségét adja, hogy az elektront
abban a pontban megtaláljuk, ha történetesen oda helye-
zünk egy detektort. így már teljesen összhangba kerülünk
azzal a kísérleti ténnyel, hogy mindig csak egész elektront
sikerül mérni: vagy egyet, vagy nullát. Ez a megtaláiási va-
lószínűség a hullámfüggvény fizikai értelme, semmi több.
Az elektron (és a többi elemi részecske) természete pedig

olyan, amilyen: bizonyos értelemben hullámszerű, bizo-
nyos értelemben részecskeszerű; bizonyos értelemben
mindkettő jellemző rá, és bizonyos értelemben egyik sem
- tehát valami olyasmi, amiről jelenleg még nincs megfele-
lő szemléletes képünk.
Békás hasonlatunkra visszatérve elmondhatjuk, hogy a
hullámfuggvény a tér minden egyes pontjában láthatatlan,
de ugrásra kész békákból áll, amelyek nem valódi, létező
békák, ám nem is nemlétezőek - mind valószínűségi bé-
kák. A hullámfuggvény éppen azt mondja meg, hogy a tér
melyik pontjában milyen valószínűséggel található meg a
béka, amennyiben éppen ott keressük. Ha egyszer megta-
láljuk, akkor ott egy egész béka ugrik ki, amelynek nagysá-
ga csakis a hullámhossztól fugg. De sohasem mehetünk
biztosra: akárhol is keressük, ott csak egy bizonyos valószÍ-
nűséggel találjuk meg. Összességében az egész hullám-
fuggvény egyetlenegy békát tartalmaz, de az például 1/2
valószínűséggel itt van, 1/4 valószínűséggel ott, másik
1/4 valószínűséggel pedig amott. Általában még ennél is
sokkal többfelé oszlik szét. Amikor megtaláljuk a békát, és
az kiugrik, ezzel az összes többi valószínűségi béka egy
csapásra megszűnik: a hullámtermészet átvált részecsketer-
mészetbe, mint azt már a kétrés-kísérletnél is láttuk. A hul-
lámfuggvény nincs többé, van viszont egy valódi részecske.
A hullámfuggvény valószínűségi értelmezését a fizikusok
többsége máig is elfogadja. A viták tárgya inkább csak az,
mit jelent fizikailag a hullámfuggvényből kiugró béka, avagy
szakszerűbben:mitől, mikor, minek hatására következik
be a hullámfüggvény redukciója. Erre a kérdésre a ll. feje-
zetben még visszatérünk.
A sors iróniája, hogy éppen Albert Einstein, a kvantum-
mechanika gondolatvilágának megalapozója, élete végéig
tiltakozott a valószínűségi értelmezés ellen, ámbár azt ő is
belátta, hogy a modell kiválóan működik, és hasonlóan
működőképes alternatív elméletet senki sem talált.
Az elektron ezek szerint egyfajta kevert stratégiát játszik

abban a nagy bújócska-játékban, amely arról szól, hogy
hol is van ő. Ám a kvantumfizikusok hasonló jellegű kevert
stratégiákat találtak akkor is, amikor az elektron (vagy egy
más részecske) egyéb tulajdonságait vizsgálták, például a
mozgási sebességét. Mindegyik kevert stratégiában az egyes
tiszta stratégiákhoz tartozó valószínűségeket a hul1ámfiigg-
vény határozza meg. A tiszta stratégiák esetünkben a le-
hetséges tartózkodási helyek, vagy máskor például a lehet-
séges sebességek.
Nem tudhatj uk , vajon Schrödinger a hullámfiiggvényt
azért keresztelte-e 'V-re, mert sejtette, hogy ennek a gon-
dolatnak nemcsak az atomok és a molekulák, hanem az
emberi psziché kutatóira is nagy hatása lesz, vagy csupán
azért, mert ezt a görög betűt történetesen addig még nem
használták más fontos célra a fizikában. Mindenesetre,
mint a következő fejezetekben látni fogjuk, a hullámfiigg-
vény bizonyos tulajdonságai messze a fizikai rendszereken
túl is általánosíthatónak bizonyultak. Ez végül is nem cso-
da egy olyan fiiggvénytől, amely egy entitás minden mér-
hető jellemzőjét tartalmazza, és amelyből az entitás teljes
viselkedésére lehet következtetni. De azért óvakodjunk az
elhamarkodott analógiáktól: a Schrödinger-egyenletet a fi-
zikán és határtudományain kívül eddig egyetlen más tudo-
mányág sem tudta igazi technikai eszközként használatba
venni. Anúg ez nem sikerül, addig minden analógiát, be-
leértve az én később bemutatandó eszmefuttatásaimat is,
Radnóti Miklós szavaival: "joggal legyez az óvatos gyanú".
A véletlen, mint szervező erő
A véletlen működésének leírására jó 300 éve, Pascal és

Fermat munkássága óta meglehetősen használható mate-
matikai eszközeink vannak. Kialakult és megizmosodott a
valószínűségszámítás tudománya, amely, mint minden
matematikai diszciplína, idealizált objektumokkal dolgo-

zik. Az idealizálás a valószínűségszámítás esetében azt je-
lenti, hogy feltételezzük: a kocka valóban teljesen kiszá-
míthatatlan módon és tökéletesen egyenlő eséllyel eshet
bármelyik oldalára. A newtoni világkép szerint ez nem így
van; ha a kocka és a kockát dobó kéz összes atomjának
minden paraméterét pontosan ismernénk, továbbá rendel-
keznénk a szükséges (reménytelenül nagy) számolási kapa-
citással, akkor pontosan ki tudnánk számítani, melyik lap-
jára fog esni a kocka.
A kocka véletlenszerűnek látszó viselkedése mögött te-
hát rejtett paraméterek sokasága húzódik meg: a kocka
összes atomjának, valamint a dobó személy összes atomjá-
nak általunk nem ismert értékű jellemzői. Ha a gyakorlat-
ban dobáljuk a kockát, az valóban nagy pontossággal úgy
viselkedik, mintha tényleg teljesen véletlenszerűen esne
bármelyik oldalára, de ez a fajta véletlen a newtoni fizika
szerint - legalábbis elvileg - kiszámítható.
A kvantum fizika Max Born-féle, azóta általánosan elfo-
gadottá vált értelmezése szerint az elektron valószínűségi
hullámai nem ilyesfajta véletlenre alapoznak. Egy elektron
"helye" igazi véletlen, elvileg is kiszámíthatatlan. Éppen
ezért tettem a hely szót idézőjelbe: voltaképpen nem is be-
szélhetünk egy elektron tartózkodási helyéről mindaddig,
amíg nem detektáljuk, és ezáltal nem kényszerítjük arra,
hogy részecsketermészetét mutassa nekünk. Talán szeret-
nénk az elektron helyéről beszélni akkor is, amikor éppen
nem detektáljuk azt, de ez megint csak rossz kérdésfelte-
véseink egyike, amely hagyományos emberi fogalmainkból
adódik, és amelyre a természet nem ad értelmes választ,
akárhogy is faggatjuk. Az elektron, amikor éppen nem
detektálódik, nem rendelkezik hellyel, és ilyenkor nem más
Ő, mint a szanaszét levő valószínűségi békák összessége.
Ez eddig Einsteint sem zavarta volna. Rendben van, ma
így látjuk, azután majd ahogy tovább mélyülnek ismerete-
ink a természet (vagy ahogy Einstein szokta volt mondani:
az Öreg) titkairól, egyszer majd megtudjuk, milyen mé-

lyebb törvények határozzák meg ezt a véletlenszerűnek
látszó viselkedést. A vita jellegét jól mutatja Einstein és
Max Born egyik levélváltása. Einstein: "Tudományos vára-
kozásainkat illetően ellenlábasokká váltunk. Ön a kockajá-
tékot játszó Istenben hisz, én a reális tárgyakkal létező dol-
gok világában uralkodó tökéletes törvényekben hiszek. .."
Born: "Ha Isten a világot tökéletes mechanizmusnak te-
kintette, legalább annyi engedményt tett tökéletlen értel-
münknek, hogy kis részeinek megjóslásához nem kell
számtalan differenciálegyenletet megoldanunk, hanem
meglehetős sikerrel alkalmazhatjuk a dobókockát" .
Azóta a fizikusok többségének álláspontja még Born ak-
kori álláspontjánál is radikálisabb a véletlen szerepét illető
en. Ehhez nagy mértékben járult hozzá Neumann János
munkássága. Neumann a kvantummechanika matematikai
alapjainak kidolgozásában is fontos szerepet játszott.
Egyik matematikai tétele éppen a rejtett paraméterekről
szól. Ez a tétel azt mondja ki, hogy igen általános feltéte -
lek mellett bebizonyítható, hogy a hullámfuggvény való-
színűségi természetét nem okozhatják általunk egyelőre is-
meretlen dolgok, úgynevezett rejtett paraméterek. Olyas-
mik például, mint amilyenekkel magyaráztuk, hogy a koc-
ka ugyan meglehetősen véletlenszerűen viselkedik, de ha
minden rejtett paraméterét ismernénk, akkor viselkedése
pontosan kiszámítható lenne.
Sőt, azóta sikerült olyan kísérleteket is tervezni, amelyek
előre kiszámítható an más eredményre vezetnek akkor, ha
léteznek rejtett paraméterek (bármik legyenek is azok), és
egészen másfajta eredményre vezetnek akkor, ha ilyenek
nem léteznek. Ezeknek a kísérleteknek a bizonysága sze-
rint a kvantummechanikában rejtett paraméterek pedig
nincsenek. A fizikusok többsége manapság e kísérletek
egyértelmű bizonyító ereje mellett foglal állást.
A hullámfuggvény tehát minden bizonnyal nem azért
valószínűségi természetű, mert tudásunk korlátozott, ak-
kor sem, ha tudásunk amúgy tényleg erősen korlátozott. A

hullámfuggvény valószínűségi jellege a világ természeté-
ből adódik. Einstein szellemében (bár vele ellentétesen)
ezt így is fogalmazhatj uk: ha az Úristen kockázik is, azt
olyan tökéletes, ideális kockával teszi, amilyet csak ő te-
remthetett.
Darwin evolúciós elmélete volt az első olyan tudomá-
nyos elmélet, amely a valódi véletlen t feltételezte a világ
egyik fontos mozgatórugójának. Darwin idejében a gene-
tika mechanizmusait még nem ismerték, de azóta azok is
alátámasztják Darwin elgondolásait. A gének keveredése a
modern genetikai elméletek szerint ugyanúgy a valódi vé-
letlen műve, mint az elektron helye egy mérés alkalmával.
A genetikusok sem tételeznek fel rejtett paramétereket, és
nem azért, mert a kérdést egyértelműen eldöntő kísérlete-
ket tudtak tervezni, hanem azért, mert a véletlenszerű örök-
lődés feltételezésévellogikailag teljesen zárt és ellentmon-
dásmentes elméletet sikerült felépíteniük, és ez az elmélet
kitűnően megegyezik a kísérleti tapasztalatokkal. A fizika
eredményeinek ismeretében nem is kecsegtetne túl sok si-
kerrel az öröklődés erősen véletlenszerűnek mutatkozó me-
chanizmusai mögött rejtett determinisztikus paramétere-
ket keresni. A genetikai véletlent végső soron okozhatja a
kvantummechanikai véletlen akkor is, ha a gének kvantum-
mechanikai objektumoknak kicsit túl méretesek.
Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy az élőlények eseté-
ben az igazi véletlennek valami másfajta forrása is létezik.
Am ebben az esetben is (sőt, ekkor még inkább) megálla-
píthatjuk, hogy az igazi, ideális véletlen a világ egyik fon-
tos vezérlő elve, az elektronoktól a génekig, és mint majd
látni fogjuk, esetleg egészen az emberi gondolkodásig.
Neumann János játékelméletében a kevert stratégia fo-
galma éppen ezt a gondolatot viszi a logikai szélsőségig. A
kevert stratégiák rejtett determinisztikus paraméterek nél-
küli, igazi véletlenre alapoznak, éppen ez a lényegük. Enél-
kül nem is lenne értelmük, hiszen különben a korlátlanul
racionális ellenfél a rejtett paraméterek ismeretében ponto-

san kiszánúthatná, mi lesz a következő lépésünk, és vála-
szolhatna rá lehető legeredményesebb ellenlépéssel. Az
egész játékelméletnek, benne az optimális kevert stratégia
(vagy az evolúciósan stabil stratégia) fogalmával, csak ak-
kor van értelme, ha az optimális kevert stratégiában sze-
replő véletlenek valóban teljesen kiszánúthatatlanok, nem-
csak gyakorlatilag, de elvileg is.
A játékelméletből tudjuk, hogy sok esetben a kevert stra-
tégia alkalmazása az egyetlen módja egyfajta magasabb
szintű racionalitás, stabilitás, egyensúly megvalósulásának.
Így például annak is, hogy a világban az élet valóban stabil
és hosszú ideig felmmaradni képes formái jöhessenek lét-
re. Sőt, mint a kvantumfizika megmutatta, mindez a nem
élő anyagra is vonatkozhat, még akkor is, ha a rejtett para-
méterek nemlétezésére vonatkozó kísérletekről netán ki-
derül, hogy e tekintetben nem tökéletesen bizonyító ere-
jűek. A játékelmélet tette felfoghatóvá, mi okból és mikép-
pen lehet a világ egyik fontos szervező, vezérlő elve a vé-
letlen, a rejtett paraméterektől tökéletesen mentes, igazi
vakvéletlen.
A Nagy Egyesített Elmélet keresése
Leon Lederman szerint a fizikusok Szent Grálja a Nagy

Egyesített Elmélet. Ez egy olyan gondolati rendszer (akár
így is mondhatnánk: egyenletrendszer) lenne, amelyegy-
séges, lehetőleg egyszerű, de legfőképpen: logikailag kifo-
gástalan keretbe foglalná az összes fizikai elemi részecske
és az összes fizikai erőfajta leírását. A nyolcvanas években
sok kiváló fizikus egészen közelinek tartotta egy ilyen egy-
séges elmélet megszületését.
Az optimizmust a részecskefizika úgynevezett standard
modelljének kialakulása indokolta. Ez a modell az összes is-
mert részecskéket és erőket (egyedül a gravitáció kivételé-
vel) meglehetősen egységes keretbe foglalta. Mára már ál-

talában jóval pesszimistábbak lettek a fizikusok, jóllehet a
standard modell életképessége egyre inkább beigazolódik:
1994-ben a modell által előrejelzett, de addig még hiány-
zó, top kvark névre keresztelt részecskét is sikerült megta-
lálni egy alig néhány százmillió dollárért felépített, több
kilométer hosszú részecskegyorsító segítségével. A stan-
dard modell majdnem mindent magába foglal, voltakép-
pen csak egyetlenegy, az atomon belüli erőkhöz képest
igen gyenge kis erőfajta, a gravitáció lóg ki belőle fájdal-
masan; a többi apróbb-nagyobb anomália minden bi-
zonnyal feloldható lesz néhány hétköznapi, Nobel-díjat
érdemlő felfedezéssel.
Einstein már 1901-ben, huszonkét éves korában emle-
gette a molekulák elektromágneses erői és a tömegvonzás
közötti kapcsolatot, de haláláig sikertelenül kereste. 1915-
ben az általános relativitáselmélet keretében sikerült logi-
kailag bebizonyítania a gravitációs erő létezését: az általá-
nos relativitáselmélet tartalmaz egy beépített szimmetriát,
amelyből ez az erőfajta következik, és az is, hogy ez az erő
fajta különbözik az elektromágneses erőktől. Einstein azon-
ban nem hitte, hogy az egységesítés útja a kvantumelmé-
leten keresztül vezet. Mára ez már szinte bizonyossá vált.
Lederman visszaemlékszik egy előadásra az ötvenes évek-
ben, allol Heisenberg és Pauli adta elő új elképzelését az ele-
mi részecskék egységes elméletéről. Pauli így zárta előadá
sát: "Hát igen, ez elég őrült elmélet." Erre jött Niels Bohr
azóta szállóigévé lett megjegyzése: "Az a baj, hogy nem
eléggé őrült." Mint almyiszor a kvantumfizika történeté-
ben, Bohrnak lett igaza: a szóban forgó elmélet, több tucat
másikkal együtt, azóta elenyészett a feledés homályában.
A fő probléma az egységesítéssel az, hogy a hullámfugg-
vény redukciójának (azaz a "valószínűségi békák" igazi bé-
kaként történő kiugrásának) matematikai leírása akaratla-
nul is tartalmaz a geometriai tér szerkezetéről egyfajta ma-
tematikai leírást. Ugyanakkor az általános relativitáselmé-
let is tartalmaz egy másfajtát. Matematikailag mindkét faj -

ta geometria kifogástalanul logikus és ellentmondásmen-
tes, de a kettő kizárja egymást. Miután a kvantumelmélet
és a relativitáselmélet egészen eltérő nagyságú objektu-
mokkal dolgozik, ez az össze nem illés sohasem okoz gya-
korlati problémát: mindkét elmélet kitŰllően működik az
általa vizsgált objektumok esetében. Csak hát nem ele-
gáns, hogy két, önmagában ennyire kitűnően működő el-
mélet egymással nem egyeztethető össze. Ki tudja, mi
mindent söpörnénk a szőnyeg alá, ha ennyivel beérnénk,
és nyugodalmasan vonogatnánk a vállunkat mondván: vé-
gül is a két elmélet együttesen minden gyakorlati igényt
messzemenően kielégít.
De a kérdés nem tisztán csak esztétikai szempontból ér-
dekes: egy érintkezési pontot már ismerünk a két elmélet
között. Ez az érintkezési pont a kozmológia. A kozmoló-
giai elméletek azt vizsgálják, miképpen keletkezhetett
(vagy teremtethetett) a világ, mi történhetett az ősrobba
nás, a Nagy Bumm pillanatában. Az ősrobbanás tényében
egyetértenek a konkurens kozmológiai elméletek (legaláb-
bis azok, amelyek a fizika tudományára alapoznak): ennek
mindegyik szerint meg kellett történnie. A Nagy Bumm
utáni néhány másodperctől fogva már annyira eltér egy-
mástól a kvantumelmélet és a relativitáselmélet vizsgálódá-
si területe, hogy akkortól már lényegében minden kérdés-
re megnyugtató választ kaphatunk. De a kezdet kezdete,
az első néhány másodperc fizikai történései továbbra is tel-
jesen homályosak, és éppen a két elmélet geometriai szem-
léletének összeegyeztethetetlensége miatt.
A kiváló elméleti fizikus és matematikus, Roger Penrose
írta 1989-ben (először szó szerint idézem, utána elmon-
dom a gondolat jelentését hétköznapibb nyelven is): "Né-
zetem szerint amint »jelentőssé« válik a téridő görbülete,
a kvantumos lineáris szuperpozíció szabályainak el kell
romlaniuk. Ez az a hely, ahol a potenciálisan alternatív ál-
lapotok komplex amplitúdós szuperpozíciói átadják helyü-
ket a valószínűségekkel súlyozott tényleges alternatíváknak

- és az alternatívák egyike ténylegesen megval6sul."
Ez az a gondolat, amely összekapcsolja a kvantum.fizikát
a játékelmélettel. Penrose az idézett szövegben lényegében
azt mondja, hogy a jelenlegi standard kvantummechanika
leírása a "val6színűségi békákr61" alighanem túlzottan bo-
nyolult. Cserébe a technikai apparátus, amellyel konkrétan
számolni lehet, viszonylag egyszerű. Alighanem az áhított
egységes elméletnek be kell majd érnie egy leegyszerűsített
leírással, valami olyasmivel, amivel ebben a fejezetben mu-
tattuk be a val6színűségi békák lelkivilágát: egyszerűen csak
bizonyos valószínűséggel itt vannak, más val6színűségekkel
meg ott, vagy amott. Egyfajta val6színűséggel ilyen sebesen
mozognak, egy másfajtával pedig olyan sebesen. Nem vitás,
hogy ennek az egyszerűbb leírásnak meg kell majd adni az
árát: a technikai apparátus még bonyolultabbá válik. Egye-
lőre még nem látjuk át, mennyire és hogyan.
A jelenlegi standard kvantummechanika matematikai ap-
parátusában a valószínűségi leírásba automatikusan beleé-
pül egyfajta geometria is, amely a nagy méretek esetén már
némiképp pontatlanul írja le a geometriai tér szerkezetét.
Ennek megkerülése azonban azt jelentené, hogy a jelenle-
gi tudásunk szerinti teljes, kitűnően működő kvantumfizi-
kát ki kellene dobnunk, holott hasonló értékű alternatív el-
mélet egyelőre nem látszik körvonalaz6dni.
A matematika nem tehet többet, mint hogy megállapít-
ja többféle elképzelhető geometriai világ (például az euk-
lideszi és a Bolyai-Lobacsevszkij-féle) logikai egyenértékű
ségét. Azt, hogy a világ ténylegesen milyen, a fizikusok
dolga eldönteni. Csakhogy jelenlegi legjobb elméleteink
szerint másmilyen amikrovilág geometriája, és másmilyen
a makrovilágé. Eddig még nem született meg az a Nagy
Egyesített Elmélet, amelynek segítségével sikerülne áthi-
dalni ezt a különbséget.
Az elmúlt száz évben a fizika gyökeresen megváltoztatta
szemléletünket az időről, a determinizmusr61, és sok
egyéb, évezredek óta stabilan használhatónak bizonyult

fogalmunkról. Szinte csak a geometriai térről szóló alap-
szemléletünket hagyta nagyjából érintetlenül (a térnek az
a kis görbültsége igazán lényeges szemléleti változást nem
okozott). Könnyen lehet, hogy majd a Nagy Egyesített El-
mélet ezt a szinte utolsó, eddig csak kevéssé -bolygatott fo -
galmunkat is alaposan felforgatja.
Penrose intuíciója szerint a megoldás útja az lehet, ha si-
kerül kidobni a kvantumfizikai leírásból a geometriai sal-
langokat. Végül is a részecskék csak részecskék; mi közük
ahhoz, milyen az a geometriai tér, amelyben léteznek? Ami
marad: a tényleges alternatíváik és a hozzájuk tartozó va-
lószínűségek, avagy a játékelmélet nyelvén kifejezve: a ré-
szecske tiszta stratégiái és azok a valószínűségek, amelye-
ket a részecske ezekhez választ magának. Más szóval: a ré-
szecske kevert stratégiái. Rejtett paraméterek és geometri-
ai ismeretek nélkül, színtisztán úgy, ahogy a játékelmélet
kezeli a kevert stratégiákat.
A Természet nagy játéka
A játékelrnélet ismeretében nem is csoda, ha az elemi ré-

szecskék kevert stratégiákat valósítanak meg, hiszen tudjuk,
hogy bizonyos játékokban stabilitás csak ezen az egyetlen
módon jöhet létre. A kevert stratégiákat játszó részecské-
nek persze már csak a neve részecske, hiszen a szó jelenté-
se közben megváltozott. A részecskéről megtudtuk, hogy
valószínűségi természettel rendelkezik, és ahhoz, hogy ezt
megvalósíthassa, hullámként is viselkedik. Röviden: olyan,
amilyen. Létezik. A név végül is mindegy. ADohánygyár
gyárt mindenféle mást is, és szükség esetét1 egyszerre csak
tölténygyárként működik (állítólag ezért egyezik meg a ci-
garetták átmérője a szabványos fegyverek kaliberével - ná-
lunk például 7,62 mm). A Dohánygyár is kevert stratégiát
játszik; teljes lényegét nem írhatja le pusztán egy név.
E mellett a felfogás mellett azonban felmerül a kérdés: mi

lehet az a játék, amelyben az elemi részecskék részt vesz-
nek? Milyen játékszabályokhoz alkalmazkodnak, amikor ki-
választják az általuk követendő kevert stratégiákat? Beszél-
hetünk-e valamilyen értelemben arról, hogy az elemi ré-
szecskék optimális kevert stratégiákat játszanak? Egyáltalán:
mik a Természet nagyszabású játékának alapelvei?
Könnyen lehet, hogy a Nagy Egyesített Elmélet megszü-
letése mintegy mellékesen, ezekre a kérdésekre is választ ad
majd. De ugyanezekre a kérdésekre rímel egyik korábbi
kérdésünk is: mi lehet az evolúció new természeti erő mű
ködési elve? A két kérdés rokonságát mutatja az is, hogy
mindkettő olyan alapegységekre vonatkozik, amelyeknek
belső szerkezetük már nincs - legalábbis az adott tudo-
mány szempontjából. Egyik gén éppen olyan, mint a má-
sik: ha egy élőlényben egy gént kicserélünk ugyanannak a
génnek egy akárholman vett másik példányára, az élőlény
ben ettől semmi sem változik. Egy másik szinten ugyanez
vonatkozik az elemi részecskékre is: ha egy emberi elekt-
ront kicserélünk egy lópatkóból vett elektronnal, sem az
emberben, sem a patkó ban semmiféle változás nem törté-
nik. Ez a kvantummechanika egyik logikai következménye.
A 8. fejezetben láttuk, hogy az evolúció nemcsak kevert
stratégiákat alkalmaz, de az általunk ismert kétféle raciona-
litás (a génszelekció és a csoportszelekció ) elveit is keveri.
Minden fajra a két elv különböző arányokban hat. Az ele-
mi részecskék is keverik a tiszta stratégiáikat: mindegyik
állapotukat felvehetik bizonyos valószínűségekkel. Egyelő
re egyik esetben sem értjük, mi lehet az az általános vezér-
lő elv, amelyhez alkalmazkodva megtörténik a kevert stra-
tégia kiválasztása. Ilyesfajta elvek létezése azonban a fizika
számára nem ismeretlen fogalom .
A newtoni mechanika teljes egészében felépíthető az
úgynevezett legkisebb hatás elve alapján, amely szerint egy,
az egyik pontból a másikba szabadon mozgó tárgy mindig
a tőle a legkisebb energiát igénylő pályát választja; pályáját
eszerint optimalizálja. Ez az elv azért furcsa, mert tökéle-

tesen teleologikus: a tárgy mozgását ezek szerint az a cél-
pont vezérli, amelybe el fog jutni. A legfurcsább azonban
az, hogy a legkisebb hatás elvéből matematikailag levezet-
hetők Newton törvényei, és viszont: Newton törvényeiből
levezethető a legkisebb hatás elve.
Az a fizika, amelyet egy olyan elvre alapozva építünk fel,
miszerint minden fizikai rendszer valamiféle céláliapot elé-
résére törekszik, egészen pontosan matematikailag egyen-
értékű egy olyan fizikával, amely semmiféle hasonló felté-
telezéssel nem él. A fizikusok éppúgy a szőnyeg alá söpör-
ték ezt a fur-csa logikai tényt, mint ahogy Darwin óta az
evolúciót kutató biológusok többsége teljesen cél tal annak
tekinti az evolúciót, mivel vizsgálatához cél feltételezésé-
hez nincs szükség. Ettől azonban egy ismeretlen cél még
létezhet, és létezése a céltalan evolúció (vagy a célt ugyan-
csak nem feltételező Newton-egyenletek) törvényei ből kö-
vetkezhet. Ezért írhattuk a 190. oldalon, hogy az olyanfaj-
ta fogalmak száműzetése a biológiából, amilyen a célirá-
nyosság vagy az értelem, egyáltalán nem tekinthető végle-
gesnek, még akkor sem, ha az evolúció elmélete tökélete-
sen helytállónak bizonyul.
Valami ilyesfajta értelemben vezérelheti egy magasabb
elv az elemi részecskék önálló mozgását, vagy a fajok ter-
mészetes szelekcióját. Lehetséges, hogy mind az elemi ré-
szecskék, mind a gének valamiféle, egyelőre nem ismert ér-
telemben vett optimális kevert stratégiát valósítanak meg,
így hozva létre a Természet nagy játékában résztvevők kö-
zött a stabilitást, az egyensúlyt. Neumann János a játékel-
mélet megalkotásával talán a majdani Nagy Egyesített El-
mélet egy lényeges komponensét találta meg, az pedig már
be is bizonyosodott, hogy kétféle evolúciós elméletet is
megalapozott matematikailag. Az alapkérdés ezek után:
mik lehetnek a Természet nagyszabású játékának a játék-
szabályai? Mik a játékosok vezérlő elvei? Mik az általános
törvényei azoknak a kevert stratégiáknak, amelyeket az
evolúció alkalmaz, illetve amelyeket az elemi részecskék

játszanak?
Ha ezekre a kérdésekre nem is tudjuk egyelőre a választ,
de mindezekről a kérdésekről egy egységes, hatékony fo-
galomrendszer keretei között gondolkozhatunk a játékel-
mélet által kialakított fogalmak segítségével. Ezért mond-
hattuk korábban, hogy a Neumann János által útjára indí-
tott játékelmélet a kevert stratégiák fogalmának megalko-
tásával a sokféleség forrásvidékét tárta fel számunkra, az
elemi részecskék szintjétől egészen a biológiai evolúcióig.
Joggal remélhetjük hát, hogy az emberi gondolkodás mú-
ködésérol, sokszínúségének okairól és értelméről is fontos
ismeretekre vezethet. Elvégre a játékelmélet eredetileg az
emberi gondolkodásról szólt, annak egy lehetséges vezér-
lő elvét, a racionalitást vizsgálta.
A RACIONALITÁS PSZICHOLÓGIÁJA
ll. SZERET, NEM SZERET. ..
Aki a virág szirmait tépdesi,

az valójában arra kíváncsi,
hogy ó maga szeret-e.
Bármit értsünk is racionalitáson, az emberi gondolkodás

gyakran vesz igénybe nem tisztán racionális eszközöket a
világ megismeréséhez. Az ember még olyan feladatokat
sem a tiszta logika segítségével old meg, amelyek megol-
dására a logika tökéletesen alkalmas és igen hatékony esz-
köz. Észjárások című könyvemben számos példát mutat-
tam be erre. Ugyanakkor időnként képesek vagyunk egy-
egy logikus gondolatmenet végigvitelére, és alapvető logi-
kátlanságunk ellenére mégis csak így jutunk helyes ered-
ményre. A racionális és a nem-racionális gondolkodás ket-
tőssége a gondolkodáspszichológia egyik nagy rejtélye.
236 A racionalitás pszichológiája
A játékelmélet teremtette meg azt a magasabb szintű

gondolati rendszert, amelyben e kettősség paradoxonja,
legalábbis jelentős részben, feloldódik. Hogy mi módon
tette ezt, annak átlátásához a kvantummechanika gondo-
latvilágán keresztül vezet egy királyi út. ("A matematiká-
hoz nincs királyi út" - mondta Arkhimédész Hierón ki-
rálynak, amikor a király azt követelte tőle, hogy vezesse be
őt könnyen, gyorsan a matematika rejtelmeibe.)
Schrödinger macskája
A 10. fejezetben említettük (221. o.), hogy a hullámfiigg-

vény valószínűségi értelmezését a fizikusok többsége máig is
elfogadja. Analógiánkat, amely szerint az elektront vagy más
elemi részecskéket leíró hullámfuggvény lényegében "való-
színűségi békaként" viselkedik, és így terjed tova, csak kevés
fizikus ellenezné. A szakmai viták inkább arról folynak, mit
jelent fizikailag az, amikor a hullámfiiggvényből kiugrik a bé-
ka, avagy szakszerűbben: mitől, mikor, minek hatására kö-
vetkezik be a hullámfüggvény redukciója. Miért változnak a
detektor hatására a hullámfiiggvény valószínűségi békái egy-
szerre csak egyetlenegy igazi békává? Honnan tudja a foton
(vagy az elektron), hogy ott, ahol részecskeként figyelik meg,
részecskeként kell viselkednie? Miért nem kerüli ki a detek-
tort a hullámfiiggvény, ugyanúgy, ahogy kikerülte az ólom-
emyőt, és áthaladt a rendelkezésére álló kicsiny résen?
A legnagyobb probléma az, hogy ha a detektomál nem
figyeljük meg az elektront (például elfelejtjük bekapcsolni
a detektort), akkor az elektron, továbbra is hullámként vi-
selkedve, ugyanúgy kikerüli a detektort, mint ahogyan ki-
kerülte az ólomemyőt! Ha egy következő detektorfalon
azután mégis megfigyeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az
első sor detektor ugyanúgy hatott az elektronra, mint
ahogy a kétréses ólomemyő: megtartotta hullámfuggvény-
nek, azaz valószínűségi békák összességének, bár a rések
Szeret, nem szeret... 237
szerint megszabdalva. Jó néhány kiváló fizikusban felme-

rült a gondolat: lehet, hogy maga a tudatos emberi megfi-
gye/és ténye vezetett a hullámfiiggvény redukciójára s az egy
szem valódi béka kiugrására? De hát ez eléggé valószÍnűt
lenül hangzik. Valóban tudatunk befolyásolná a fizikai vi-
lágot? És ha igen, melyikünk tudata?
Schrödinger ezt a dilemmát nem békákkal, hanem egy
macskával illusztrálta, amely azóta is a kvantumfizika rejtel-
meiről elmélkedő fizikusok és kívülállók egyik kedvenc társa-
sági vitatémája. Macskájának édesbús története Így hangzik:
A macskát bezárjuk egy tömör falú dobozba, amelyben a
macskán kívül van egy darabka rádium is, amely egy óra
alatt 50% valószínűséggel kibocsát egy bomlási részecskét,
50% valószínűséggel nem. Ez a valószínűség valódi, rejtett
paraméterektől mentes véletlen terméke, így a rádium bom-
lásának időpontja elvileg sem jósolható meg, akkor sem, ha
minden atomjának minden pillanatnyi paraméterét ismer-
jük. Amennyiben a részecske kirepül, azt még a dobozon
belül észleli egy detektor. Ez a detektor kinyit egy szelep et,
és ciángázzal árasztja el a dobozt, amitől a macska elpusz-
tul. Egy óra múlva szétbontjuk a dobozt, és megnézzük,
él-e még a macska. Schrödinger kérdése a következő: abban
a pillanatban, mielőtt szétszedtük volna a dobozt, mit mond-
hatunk: élő vagy halott macska van benne?
. ':.,. ~'.
:..":','
Nos, ebben a pillanatban sem azt nem mondhatjuk, hogy

a macska él, sem azt, hogy nem, legfeljebb azt, hogy 50%
valószínűséggel él, és 50% valószínűséggel nem. Ennél
többet éppúgy nem mondhatunk a macska élő vagy halott
voltáról, mint ahogy nem mondhattunk többet az elektron
hollétéről, amíg nem detektál tuk a kétrés-kísérlet során.
Amikor kinyitottuk a dobozt, abban a pillanatban vagy
100% biztonsággal állíthatjuk, hogy a macska él, vagy 100%
biztonsággal állíthatjuk, hogy a macska halott. Bármit
mondanánk is a doboz kinyitása előtt, az csak valószínűsé
gi állítás letme, mert a dobozban valódi, rejtett paraméte-
rektől tökéletesen mentes véletlenforrás van, amelynek vi-
selkedését semmilyen eszközzel sem tudjuk kifurkészni vagy
kiszámítani, de még csak megközelítőleg előrejelezni sem.
Ha egy óra múltán szétbontjuk a dobozt, és abban egy
halott macskát találunk, mondhatjuk-e, hogy a macska ha-
lott volta a doboz kinyitása előtt is objektív valóság volt?
Ha nem nyitottuk volna ki a dobozt, akkor a macska egy
óra múltán is 50% valószínűséggel vidáman élt volna.
Legalábbis a doboz, mint ·rendszer, számunkra és minden
külső megfigyelő számára úgy viselkedett volna, mint
amelyben 50% valószínűséggel él egy macska. Lehet, hogy
maga a megfigyelés ölte meg a macskát, vagy keltette egy-
értelmű életre az 50%-os halál állapotából, ha történetesen
azt az eredményt kaptuk? Talán túlzás lenne ilyesmit állí-
talú, de kétségtelenül a tudatos megfigyelés eredménye-
képpen kerül a rendszer egy olyan állapotba, amikor egyál-
talán lehetőségünk van arra, hogy teljes biztonsággal
beszéljünk a macska életéről vagy haláláról.
Kitérő: "Költői" gondolatok
Szinte ahány szerző, annyi álláspont a kvantummechani-

ka és a tudatosság kapcsolatának értelmezésére, ám meg-
nyugtató válasz mindmáig nincs. A lehetséges interpretáci-
ók közötti eltérések egészen vadak. ízelítőül bemutatom

néhány kiváló fizikus értelmezési kisérletét egy-egy mon-
datba sűrítve, amitől inkább költőinek fognak hangzani,
mint tudományosnak. Közös vonásuk, hogy a kvantum-
mechanika egyenleteinek egyikük sem mond ellent, de egy-
előre még csak esély sincs bármelyik álláspont kisérleti iga-
zolására. Az elgondolások azonban költőiségük és sokszí-
nűségük miatt megérdemelnek egy bekezdésnyi mesét.
Wigner Jenő szerint a tudatos lényekre egy egészen más-
fajta fizika lehet érvényes, amelynek alaptörvényei minden
eddig ismert fizikától különböznek. Roger Penrose és Ilya
Prigogine szerint a kvantumszint és a makroszint között
lappang egy egészen új, mindkét szinttől eltérő törvényeken
alapuló fizika, amelynek felfedezésére talán még az első lé-
péseket sem tettük meg, és amely az értelem fizikájáért fele-
lős lehetne. Danah Zohar szerint a részecske-hullám kettős
ség pontosan megfelel a test-lélek kettősségnek, és ezért a
megfigyelő fizikájára kell egy speciális elméletet kidolgozni.
John A. Wheeler "résztvevő világegyetem"-elmélete szerint
múltunk csak egy potenciális létezés, és saját pillanatnyi tu-
datos jelenlétünk az, ami múltunkat valódi létezéssé alakítja.
Paul Davies szerint tudatunk egy minden pillanatban vélet-
lenszerűen elágazó hullámfuggvényt alkot a világegyetem-
ben, és valójában nem Isten, hanem mi magunk vagyunk
azok, akik a kockát dobáljuk. Hugh Everett egy olyan inter-
pretációval állt elő, amely szerint a világ minden pillanatban
végtelen sokfelé elágazik, és valójában mindnyájan végtelen
sok példányban, végtelen sokféle élettörténettel vagyunk je-
len a végtelen sok, egyaránt létező világban.
Hát ennyit a balladai homályról. A világ olyan, amilyen,
a kvantummechanika pedig nem más, mint egy ember al-
kotta elmélet a világ bizonyos fajta jelenségeiről. Ez az el-
mélet elképesztően kiváló pontossággal működik, például
mi.kroprocesszorokat vagy atomerőműveket építhetünk a
segítségével, de mint minden elméletnek, ennek is meg-
vannak a maga korlátai.
Egymondatos összefoglalásaim roppant igazságtalanok

voltak az említett igen tekintélyes szerzőkkel szemben, hi-
szen mindegyik lágy elképzelésnek van egy olyan, az egy-
mondatos leírásokban még csak nem is súrolt kemény szak-
mai magja, amely matematikailag kimutatja, hogy az illető
interpretáció nem mond ellent a kvantummechanika egyen-
leteinek. A kvantummechanika tehát nem zárja ki, hogya
világ valójában megfeleljen akármelyik értelmezésnek, ak-
kor sem, ha az egyes értelmezések némelyike kizárja egy-
mást. Persze e gondolatokról kiderülhet, hogy egyiküknek
sem sikerült megragadni a világ valódi természetét. De az
is előfordulhat, hogy idővel ezen értelmezések közül több
is mély igazságnak bizonyul.
Az említett interpretációk közös vonása (az Everett-féle
kivételével), hogy mindegyik a tudatosságban keresi a kvan-
tummechanika paradoxonjainak feloldását, de egyik sem
tekinti a tudatot feltétlenül a tiszta racionalitás elvén mű
ködő entitásnak. Sőt, például Penrose szerint az általa sej-
tett új fizikai törvényekből minden valószínűség szerint az
is következik, hogy a tudat működése nemcsak hogy nem
tisztán racionális, de vannak egyértelműen nem algoritmi-
kus komponensei is, olyanok tehát, amelyek például a je-
lenlegi számítógépek segítségével elvileg sem modellezhe-
tők, még egy tökéletesen kiszámíthatatlan véletlengenerá-
tor beépítésével sem.
Bár ezek a költői gondolatok mind kiváló fizikusok el-
képzelései, manapság a fizikusok jelentős része úgy látja,
hogy a fizika belső problémáinak megoldásához nem kell
feltétlenül bevenni a tudatot, mint külső entitást. Például
az említett Wheeler későbbi cikkeiben kifejti, hogy a hul-
lámfüggvény redukcióját okozhatja csupán maga a megfi-
gyelés ténye, a megfigyelés tudatos voltától függetlenül is.
Wigner Jenő is sokáig úgy gondolta, hogy az emberi tu-
dat hozza létre a hullámfüggvény redukcióját, de idős ko-
rára változott a véleménye. Akkor már úgy látta, nagyké-
pűség az ember részéről azt gondolni, hogy a tudat csinál-
Szeret, nem szeret. .. 241
ja mindezt. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk, és kész; er-

ről a kvantummechanika nem mond semmit. Bohr és
Heisenberg is hasonló nézeteket vallott.
"Költői" kitérőnket zárjuk Wigner Jenő gondolatával:
"Csodálatos ajándék, hogy a matematika nyelve tünemé-
nyesen alkalmasnak bizonyult a fizika törvényeinek megfo-
galmazására. Ezt az ajándékot nem értjük és nem is érde-
meljünk meg. Legyünk hát hálásak, és reménykedjünk,
hogy mindez a további kutatások során is így marad."
Az emberi fogalmak esetlegessége
Schrödinger gondolatkísérlete a dobozba zárt macskával

könnyen félreérthető, ha szó szerint vesszük, és igazi do-
bozra, igazi macskára gondolunk. A doboz akkor viszony-
lag pontos analógiája annak, ahogyan a kvantummechani-
ka a részecskéket elképzeli, ha az egész dobozt - a macs-
kával, a rádiummal, a ciánnal együtt - egyetlenegy, tovább
nem bontható rendszernek (azaz: elemi részecskének)
képzeljük. A doboz tehát mindezekkel együtt felel meg az
elektronnak (vagy a fotonnak); a macska vagy a rádiumda-
rab semmilyen módon nem választható külön adoboztól.
Ettől még a doboznak lehet (és példánkban van is) egy
belső szerkezete, mint ahogy az elemi részecskéknek is le-
het saját belső szerkezetük: erőterük, bonyolult hullám-
függvényük. De az elemi részecskék éppen azért elemiek,
mert ez a belső szerkezet már nem osztható további anya-
gi részekre, hanem csak a maga teljességével jellemzi az
elemi részecskét. Ezt a bonyolult belső szerkezetet jelké-
pezte analógiánkban a macska, a rádium, a bomlási ré-
szecske-detektor és a cián együttese. Ne tévesszen meg hát
bennünket, hogy egy igazi macska vagy rádiumdarab szá-
mos atomból, elektronból és egyéb részecskéből áll.
Schrödinger macskájának doboza annyira absztrakt dolog,
hogy ilyenek már nincsenek benne.
De hogyan beszélhetünk egy ilyen - további részecskék-

re már nem osztható - macska esetében életről vagy halál-
ról? Pontosan ugyanúgy) ahogy egy elektron esetében helyről!
Az élet, ugyanúgy, mint a hely vagy a sebesség, a mi embe-
ri fogalmunk. Ezek azok a fogalmak, amelyeket gondolko-
dásunk jelenlegi szintjén egyáltalán képesek vagyunk fel-
fogni, és ezeknek az észlelésére vannak viszonylag megbíz-
hatónak bizonyult eszközeink. Schrödinger absztrakt
macskájának természete nem az élet vagy halál, hanem a bi-
zonyos valószínűséggel való élés vagy nem élés. Az elektron
természete nem az ittlét vagy ottlét, hanem a különböző
helyeken bizonyos valószínűségekkel való egyidejű jelenlét.
A doboz kinyitása felel meg a mérés, a megfigyelés aktu-
sának. Ez tehát az a pillanat, amikor a rendszer nem tehet
mást, mint az addigi kevert állapotát (amelyben a macska
bizonyos valószínűséggel élt, bizonyos valószínűséggel pe-
dig halott volt) egy tiszta állapotra változtatja, és vagy egy
egyértelműen élő macskát mutat fel nekünk, vagy egy
egyértelműen halottat. Magától ilyet sohasem tenne: kül-
ső beavatkozás nélkül a doboz az idők végezetéig ell enne
úgy, hogy bizonyos valószínűséggel éldegél benne egy
macska, bár az idők folyamán ez a valószínűség egyre csök-
kenne. Az emberi fogalmak szerint való mérés kényszerí-
tette a dobozt arra, hogy egy pillanatra megmutassa magá-
ban a macskát, és valódi élet- vagy haláljelenségeket pro-
dukáljon - avagy az elektront arra, hogy egy pillanatra va-
lódi helyről adjon számot.
Képzeljük el, mi történne, ha miután kinyitottuk a do-
bozt, és megállapítottuk a macska halálát, ismét összerak-
nánk a dobozt, benne a macskával és a rádiummal meg
minden egyébbel pontosan úgy, ahogy előtte volt. Látszó-
lag ez az "újraindított" doboz már nem lehetne olyan,
mint amilyen a kinyitás előtt volt, hiszen most már tudjuk:
egy halott macska van benne. Ha azonban valóban az ele-
mi részecskék viselkedését akarjuk jelképezni Schrödinger
szerkentyűjével, akkor azt kell mondanunk, hogy az újra
Szeret) nem szeret.. . 243
visszacsukott dobozban a macska továbbra is valószínúségi

életet él: elképzelhető, hogy amikor egy idő múlva ismét ki-
nyitjuk a dobozt, egy élő macskát találunk benne! Az
elektron legalábbis valami ilyesmit tesz: a detektálás a után
nyomban továbbra is "valószínűségi békák" összessége-
ként folytatja a létezést, mintha éppen most, a detektornál
sütöttük volna el az elektronágyút. Mindebből jól látszik
mennyire esetleges a kvantumvilággal kapcsolatban min-
den emberi léptékű hasonlatunk: hacsak nem hiszünk a ha-
lál utáni életben, hasoniatunk ezen a ponton megbukik.
(Én történetesen nem hiszek a reinkarnációban. Már az
előző életemben sem hittem benne ... )
Schrödinger macskája - mint minden emberi léptékű ha-
sonlat - nem alkalmas az elemi részecskék viselkedésének
teljes értékű leírására, arra viszont igen, hogy megértsük,
miként működhetnek a "valószínűségi békák". Miképpen
lehet egy rendszer egyidejűleg többféle állapotban, és ho-
gyan vehet fel egy megfigyelés, egy mérés hatására mégis
egy egyértelműen definiált állapotot.
Játékelméleti kifejezésünkkel azt is mondhatjuk, hogy a
macska kevert stratégiát játszik. Pontosabban, valójában
nem a macska játssza a kevert stratégiát, hanem maga a tel-
jes doboz, amelynek különválaszthatatlan része a macska.
A doboz mutat fel a megfigyelés hatására vagy egy tökéle-
tesen élő, vagy egy egyértelműen halott macskát, ám az
élet és a halál, sőt maga a macska is, csak a mi suta embe-
ri fogalmaink szerint tekinthető értelmes dolognak; a do-
boz szempontjából semmiféle jelentésük nincsen.
Még egyszer a kő-papÍr-olló-játékról
Térjünk most vissza ahhoz a játékoshoz, aki a 131. olda-

Ion említett kő-papír-olló-játékot játssza, méghozzá szi-
gorúan az optimális kevert stratégia szerint. Ez a játékos
csakis a vakvéletlenre bízza döntéseit; 1/3 valószínűséggel
követ mutat, 1/3 valószínűséggel papírt és 1/3 valószínű

séggel ollót. Bár nem rádiumdarabkát használ a véletlen
megvalósítására, hanem dobókockát, az emberi léptékek
szerint ez is tökéletesen megfelel a célnak.
A 10. fejezetben láttuk, hogy Schrödinger a '" jelölést
használta egy tetszőleges fizikai rendszer teljes állapotának
leírására. Ez a fizikai rendszer lehetett egy elektron, vagy
akár egy nagyobb objektum is. Most ez a nagyobb objek-
tum maga a kő-papír-olló-játékot játszó ember. Akár azt
is mondhatnánk, hogy a pszichéje, csakhogy az 5. fejezet
alapján az optimális kevert stratégia játszásának éppen az
az érdekessége, hogy egy tisztán pszichológiai játékban a
játékos mindenfajta pszichológiát tökéletesen mellőzhet.
Schrödinger macskája esetében a teljes doboz a '" enti-
tás, amelynek két lehetséges tiszta állapota van: vagy él
benne a macska, vagy nem él. E két állapot valószínűségi
keverékében van a doboz mindaddig, amíg ki nem nyitjuk,
azaz amíg a megfigyelés meg nem történik. A megfigyelés
ténye a ",-ből az egyik tiszta állapotot hozta elő.
A ká-papír-ollót játszó ember esetében maga a játékos a
'" entitás, és három lehetséges tiszta állapota van: a kő, a pa-
pír és az olló. Pontosabban, "kő" állapotban van a játékos,
ha már tudja, eldöntötte, hogy a következő lépésben követ
fog mutatni. Hasonlóképpen lehet a játékos "papír" vagy
"olló" állapotban. A kevert stratégiát játszó játékos mind-
addig, amíg a kockát el nem vetette, éppúgy kevert állapot-
ban van, mint Schrödinger dobozolt macskája. Okos játé-
kos csak a mutatást kérő vezényszó pillanatában nézi meg a
kockát, és azonnal mutatja is, amit a kocka előír számára,
mivel ellenfele így veheti legkevésbé észre rajta, hogy mi-
lyen döntésre jutott. Látszólag a játékos a vezényszó hatá-
sára jutott egy kevert állapotból egy tiszta állapotba.
A ká-papír-ollót játszó játékos, mint hasonlat, talán
még pontosabban illusztrálja a kvantummechanika alapel-
veit, mint Schrödinger macskája. A játékos esetében min-
dennapi emberi fogalmainkkal is felfoghatóvá válik nem-
csak a kevert állapot lényege és az, hogy miért kerül a meg-

figyelés hatására 'If egy tiszta állapotba, hanem az is, hogy
a megfigyelés után a játékos azonnal ismét kevert állapot-
ba jut. A játékos ugyanis a megfigyelés után megint nem
tudja, mit mutat legközelebb, mindaddig, amíg a követke-
ző vezényszó el nem hangzik, azaz a következő külső
megfigyelésre sor nem kerül. A két vezényszó között a já-
tékos éppúgy stabilan kevert állapotban van, mint két
megfigyelés között az elektron.
A csaló kocsmáros
Azt a játékost, aki a ké-papír-olló-játékban kockadobá-

lás alapján dönt, tökéletesen racionálisnak tekinthetjük. Is-
meri a játékelméletet, s így tudja: amennyiben nincs oka
feltételezni, hogy okosabb az ellenfelénél, akkor a leg-
ésszerűbb, ha az optimális kevert stratégiát követi. Ez a já-
tékos pontosan a racionalitási elv szerint jár el, feltéve,
hogy helyesen számította ki az egyes tiszta stratégiákhoz
tartozó valószínűségeket, elkészítette az ennek megfelelő
oldalszámú kockát, és valóban engedelmeskedik a kocka
parancsának. Röviden: mindazt megteszi, amit a 2. fejezet-
ben elvártunk egy erkölcsös marslakótól.
Ez az idealizált játékos tökéletesen kivonta magát a pszi-
chológia érdeklődési területe alól: nem lélektani erők ve-
zérlik a viselkedését, hanem puszta matematikai elvek. Já-
téka tökéletesen gépies, sőt gépesíthető . Tudatos döntése
óta, miszerint az optimális kevert stratégiát követi, játéká-
ban többé nem szerepelnek sem tudatos, sem tudattalan
elemek. A játék idejére akár ne is tekintsük emberi lénynek.
ilyenkor szinte semmiben sem különbözik egy elektrontól.
Ahhoz azonban, hogy idealizált játékosunk egyáltalán
elkezdhesse optimális játékrnódját, pontosan tisztában kell
lennie a játék különböző kimeneteleinek értékeivel. Ez az
élet valódi játékaiban nem mindig egyszerű feladat. Az
elektronnak könnyű a dolga: a fizika törvényei minden pil-

lanatban meghatározzák számára a követendő kevert stra-
tégiát, akkor is, ha ezeket a törvényeket mi, emberek még
nem ismerjük. Az ember számára azonban a követendő
kevert stratégiát saját szubjektív értékválasztásai is nagy
mértékben meghatározzák. Egy általános értékválasztás
alapvetően átalakíthatja a játék optimális stratégiáját, ahogy
a 4. fejezetben is láttuk. Például az Aranyszabály választá-
sa a fogolydilemma kínos csapdájából egy végletesen egy-
szerű döntési helyzetet tudott teremteni.
Az emberi döntéseket többnyire sok bonyolult szem-
pont együttesen vezérli. Ritka eset, hogy 100 és 200 forint
között kell választanunk, miközben minden egyéb feltétel
megegyezik. Általában ugyanannak a szituációnak az érté-
két vizsgálhatjuk gazdaságossági, erkölcsi, hatékonysági,
ökológiai, hagyományőrző és sok egyéb szempont figye-
lembevételével, és az eredmények gyakran ellentmondóak.
Az embereket nem vezérlik olyan univerzális törvények,
mint az elemi részecskéket. Az ember kevert stratégiáit sok
többé-kevésbé speciális szempont vezérli. Ezeket gyakorla-
tilag lehetetlen számszerűsíteni.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy akár
közelítőleg is jó döntés csak kevert stratégiák segítségével
érhető el. Az ember tehát kénytelen valamilyen módon a
saját pszichéjéből elővarázsolni az egyes lehetséges dönté-
sekhez (játékelméleti szóhasználattal: lépésekhez) tartozó
valószínűségeket. Kénytelen valahogyan megoldani egy-
részt a játék egyes kimeneteleihez tartozó szubjektív érté-
kek kialakítását, másrészt az egyes döntések valószínűsége
inek meghatározását. Ezt a két feladatot az ember általá-
ban nem úgy oldja meg, ahogyan a játékelmélet ajánlja,
amelyben először definiáljuk az értékeket, majd kiszámít-
juk a valószínűségeket. A két fázis az emberi gondolkodás-
ban összemosódik, és a döntés általában már csak a vég-
eredményt mutatja. Egy ilyen döntéshez távolról sem csak
tisztán racionális eszközöket alkalmazunk.
Fran\=ois Rabelais Gargantua című szatirikus regényében

szerepel egy kocsmáros, aki élete nehéz döntéseihez általá-
ban a kockát hívja segítségül. Mivel azonban vérbeli hamis-
játékos, mindig megpróbál csalni, amikor dob. A kocka pa-
rancsának viszont feltétel nélkül engedelmeskedik.
Ez a kocsmáros nyilván nem a tiszta racionalitás szab-á-
lyai szerint jár el, de amit csinál, az nem feltétlenül irraci-
onális. Ha jól csal, akkor feltűnően gyakran fog jól dönte-
ni. Tehát a kocsmáros eljárása sem racionálisnak, sem irra-
cionálisnak sem tekinthető. Ha valami nem racionális, ab-
ból nem kijvetkezik, hogy irracionális, vagyis ésszerűtlen.
A kvázi-racionalitás
Aki a virág szirmait tépdesi, az sem a tiszta racionalitás

útján jár. Azonban meglehet, hogy az ő eljárása sem te-
kinthető irracionálisnak. A sziromtépkedés során szert te-
het olyan ismeretekre, amelyek az őt körülvevő világ vala-
miféle tényleges igazságát világítják meg számára; egy olyan
igazságot, amelyhez a tiszta ész, a puszta racionalitás esz-
közeivel nem tudott volna eljutni. Ha ilyesmi tényleg le-
hetséges, akkor a virág tépkedése sem mondható eleve ir-
racionális cselekedetnek.
Azokat a cselekedeteket, gondolatmeneteket, helyzetérté-
keléseket, amelyek nem követik valamiféle színtiszta raciona-
litás szabályait, de nem is mondanak ilyesminek ellent, kvázi-
racionálisaknak fogjuk nevezni, így kü!önböztetve meg őket
az irracionális, az ésszerűségnek ellentmondó dolgoktól.
Kivételes, véletlen esetekben még akár az irracionalitás is
elvezethet igazságokhoz, például ha azt mondom: 2+2=6
majd azt, hogy 6+4=8, majd a második egyenlőség 6-osát
az első egyenlőség 2+2-jével helyettesítem, akkor végül is
helyesen állapítom meg, hogy 2+2+4=8. Az irracionalitás
azonban - ellentétben a kvázi-racionalitással - mély álta-
lános igazságokra aligha vezethet.
Miután Rabelais kocsmárosa maga sem tudja az egyes al-

ternatívák eredményeinek valódi értékeit, eleve reményte-
len lenne meghatároznia az optimális kevert stratégia való-
színűségeit. Mégis, a kocsmáros eljárásának, a csalással
együtt, sokféle mély értelme lehet. Kockavetés segítségével
dönt, tehát végül is kevert stratégiát játszik, ahogyan azt a
színtiszta racionalitás elő is írja. Ugyanakkor csal, amivel
bizonyos mértékig engedi hatni a benne működő, számá-
ra is ismeretlen pszichés erőket: ezek határozzák majd
meg, mennyire koncentráljon a csalásra, azaz mekkora
esélyt adjon a kevésbé kívánt, de valahogyan mégsem tel-
jesen elvethető lehetőségnek. Egy gyakorlott hamisjátékos
így képes lehet egészen jól megközelíteni az ismeretlen és
meghatározhatatlan optimális kevert stratégiát. Joggal te-
kinthetjük hát eljárását kvázi-racionálisnak.
A virágszirmok tépkedése
A virágszirmok tépkedésének látszólag még annyi értel-

me sincs, mint a kocsmáros kockavetésének. Az én szirom-
tépkedésem semmiképpen sem tekinthető egy olyan megfi-
gyelési aktusnak, amellyel a partneremet egy tiszta állapot-
ba hozom, és így a végére járhatok annak a gyötrő kérdés-
nek, hogy szeret-e engem vagy sem. Attól, hogy én ma-
gamban letépkedem egy virág szirmait, ő sem jobban, sem
kevésbé nem fog szeretni. De nem is ez a játék értelme.
A most következő gondolatmenet csattanóját a fejezet
elején szereplő mottóval már lelőttük. Aki a virág szirmait
tépkedi, az valójában arra kíváncsi, hogy ő maga szeret-e.
Ám az ide vezető gondolatmenet alkalmasint érdekesebb,
mint maga a végeredmény.
Először is nézz.ük meg közelebbről az egyik kézenfekvő
ellenérvet: miért ne lehetne a virágszirmok tépkedője való-
ban egyszeruen csak arra kíváncsi, hogy szerelme szereti-e
őt. Egyrészt nem árt, ha az ilyesmit tudja az .ember, más-
részt gyakorlati okokból is szükségünk lehet erre a tudás-

ra, hiszen másképp kell meghódítani azt, aki szeret minket,
csak ezt még nem volt alkalma kimutatni, mint azt, akinek
eddig eszébe sem jutott, hogy akár szerethetne is minket.
Aki biztos a saját érzelmeiben, az azt is jól tudja, mi a
célja: meghódítani szeretete tárgyát, viszontszeretetet ger-
jeszteni. A cél eléréséhez vezető legjobb módszer kiválasz-
tásakor esetleg tudnia kell, szereti-e a másik vagy sem, és
ennek a kérdésnek az eldöntéséhez valóban elképzelhető,
hogy nem talál jobb eszközt a virágszirmoknál. De ha már
ilyesfajta irracionálisnak látszó eszközökhöz fordul az em-
ber, akkor abba valószínűleg beleépíti magát a célt is, és a
kevéssé konstruktív szirom tépkedés helyett inkább azon
töpreng, miféle vajákolással szerezze meg szerelme tárgyát.
Macskagyökeret rejtsen a saját hajába, vagy terhes patkány
sárral kevert vizeletét kenje észrevétlenül szerelme cipője
talpára? Költészetről és csillagokról beszéljen-e inkább
vagy differenciálegyenletekről és kettős könyvelésről?
A legracionálisabb játékmód ebben az esetben is minden
bizonnyal kevert stratégián alapul, és így éppenséggel he-
lye lehet benne egy olyasfajta véletlengenerátornak, ami-
lyen a virágszirmok páros vagy páratlan volta, de pusztán
csak ez nemigen látszik indokolni, miért ilyen elterjedt a
"szeret - nem szeret" -játék. Ráadásul a virágszirmok, mint
véletlengenerátorok, eléggé gyatrán működnek, mert a
legtöbb virág esetében eleve adott, hogy páros-e vagy pá-
ratlan a szirmainak száma. Az eredmény mégis bizonyta-
lan, ugyanis a virágok gyakran elhullajtanak egy-egy szir-
mot. Gyakorlott "szeret - nem szeret"-játékosok már a vi-
rág kiválasztásánál is csalnak valamennyire, akárcsak Rabe-
lais kocsmárosa, és olyan virágot választanak, amelynek
többnyire páratlan sok szirma van. Mégis, aki pontosan
tudja, mi a célja, az aligha pazarolja az energiáját ilyen gye-
rekes játékokra, hiszen sokkal közvetlenebb módszerek áll-
nak rendelkezésére, jóllehet azok sem feltétlenül tisztán ra-
cionálisak, és azok is igényelhetnek kevert stratégiákat.
Egy világszerte ennyire elterjedt szokásnak alighanem

nem csak az a célja, hogy megtudjuk, szerelmünk szeret-e
vagy sem, hanem sokkal konstruktívabb rejtett értelme le-
het. Minden mágia, még a látszólag legártatlanabb is (mint
például asziromtépkedés ) alapjában véve konstruktív ter-
mészetű. Most nézzük meg, miféle kép alakul ki, ha a kvan-
tummechanikán edzett gondolatvilágunkkal közeledünk e
felé az egyszeru kis játék felé. Az analógiát az elemi részecs-
kék, Schrödinger macskája és a "szeret - nem szeret" -játék
között az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze:
Elemi Schrödinger Szeret-

részecskék macskája nem szeret
maga a merengő
elektron,
a rendszer ('!I) a doboz ember
foton stb.
mindenestül pszichéje
a macska
avizsgált hely,
élővagy halott a szerelem
emberi fogalom sebesség stb.
volta
a doboz a merengő
a részecske
kinyitása ember saját
a hullámfüggvény megfigyelése
(beavatkozás tudata, mint
redukciójának oka a beavatkozó
megfigyelés beavatkozó
detektorral
céljából) külső megfigyelő
A táblázat első két oszlopa közötti analógiát már koráb-

ban bemutattuk. A második és a harmadik oszlop analógi-
ája szembetűnő, de kérdés, hogy egyáltalán mi indokolta a
harmadik oszlop felállítását, és miért éppen ezeket a fogal-
makat vettük bele.
A harmadik oszlop felállítását az indokolta, hogy
amennyiben a "szeret - nem szeret" -játékot eredeti, szó-
szerinti értelmében tekintjük, akkor a játékos által végzett
megfigyelésnek "kvantummechanikai szemlélettel" semmi
értelme nincs, mivel nem hozza a megfigyelt dolgot egy
tiszta állapotba. Felmerült viszont, hogy talán nem is ez a
játék valódi célja. Ezt a gyanút fogalmazza meg a táblázat
harmadik oszlopa: ha a sziromtépkedés ezzel a szereposz-

tással egyszerre csak értelmessé válik a kvantumfizikai
szemlélet számára, akkor az erősen valószínűsíti gyanúnk
megalapozottságát. Ez a gondolkodásmód talán szokatlan
a pszichológiában, ám egy ilyen erős rokonság egy jól be-
vált, kísérletileg sokféleképpen bizonyított és logikailag tö-
kéletesen tiszta természettudományos elmélettel minden-
képpen figyelemre méltó.
Ahhoz, hogy a harmadik oszlop hiteles legyen (immár
pszichológiai szempontból), három fontos kérdésre kell yála-
szolnunk. Az első: miért van egyáltalán szükségünk arra, hogy
saját pszichénket egy kevert állapotból egy tiszta állapotba
hozzuk? A második kérdés: miért kell virágszirmokat tépked-
ni saját pszichénk tartalmának tudatos megfigyeléséhez? Mi-
ért nem figyelhetjük meg azt egyszeruen, közvetlenül? Így
minden hókuszpókusz nélkül érhetnénk el a hullámfuggvény
redukcióját, ha már egyszer éppen arra van szükségünk. A
harmadik kérdés: ha mindez így van, akkor a virágszirmok
tépkedése közben miért mormogjuk azt, hogy "szeret - nem
szeret", miért nem azt, hogy "szeretem - nem szeretem"?
Az első kérdésre válaszom a következő: igazán nehéz
helyzetbe általában nem akkor kerülünk, amikor nehezen
elérhető célt tűzünk ki magunk elé, hanem amikor maga
az elérendő cél sem világos számunkra. Ha egyszer eldől,
hogy szeretjük-e a másikat vagy sem, az nagymértékben
meghatározza további viselkedésünket. Ezentúl már nem
azon kell töprengenünk, hogy milyen célt szolgáló csele-
kedeteket keressünk, hanem elég csak az immár ismert célt
legjobban szolgáló cselekedeteket megkeresnünk. Ezért
célszeru pszichénket, legalábbis egy pillanatra, tiszta álla-
potba hozni. Mellesleg: analógiánkból az is következik,
hogy pszichénk már az utolsó szirom letépése utáni pilla-
natban ismét valamelyest kevert állapotban lesz. Amikor
azonban egy pillanatra átélünk egy tiszta állapotot, az a vi-
lágos pillanat hosszabb időre meghatározhatja cselekede-
teinket, értelmet adhat nekik.
A második és a harmadik kérdésre a válasz egy tőről fa-

kad. A kulcsszó, amely számos meditatív pszichológiai tech-
nikában játszik fontos szerepet: a távolítás.
A távolítás
Az emberi pszichének - akárcsak az elemi részecskéknek

- természetes létezési módja a kevert állapot. Ugyanakkor
ahhoz, hogy dönteni és cselekedni tudjunk, többnyire ki
kell választanunk egy tiszta stratégiát. De az is lehet, hogy
erre azért van szükség, mert az aktuális kevert állapot túl
sok feszültséget teremt bennünk, amit nehezen viselünk el.
Sok okból lehet célszerű időnként egy-egy tiszta állapotba
kényszeríteni magunkat. Ezt analógiánk értelmében csak
egy külső megfigyelő érheti el, sőt, sok fizikus szerint csak
egy tudatos külső megfigyelő.
A hagyományos pszichoterápiás kezelések vagy például a
hipnózis esetében ez a tudatos megfigyelő valóban egy
külső személy, egy másik ember, aki ismeri a megfigyelés
technikáit, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az elektront meg-
figyelő fizikus ismeri a detektáló eszközöket. Minket azon-
ban most az az furcsa helyzet érdekel, amikor a megfigye-
lést az ember maga végzi el magán, és így egyszerre tud
lenni a megfigyelő és a megfigyelt dolog.
A "Schrödinger macskája" -példát szokás úgy is értel-
mezni, hogy a dobozban egy igazi macska van, aki akár
maga is lehet tudatos meffiig)'elő, legalábbis amíg él. Mi a
macskát a doboz elválaszthatatlan részének tekintettük,
amely nem áll további elemi részecskékből. Ezzel az ana-
lógiának a valódi elemi részecskékkel kapcsolatos oldalát
sikerült meglehetősen pontossá tenni. Ugyanakkor az ana-
lógia másik fele - a párhuzam a virágszirmokat tépkedő
emberrel - ezzel pontatlanabb lett. A fizikusok többségé-
nek értelmezése szerint a "Schrödinger macskája" -hason-
lat közelebb áll az utóbbihoz, és éppen emiatt fogalma-
zódtak meg jó néhány fizikus ban a tudat majdan megalko-

tandó fizikájának korábban vázolt problémái.
Schrödinger macskája csak egy hasonlat. Az emberi pszi-
chének azonban a valóságban is van egy speciális jellegze-
tessé~e: ellentétben az elemi részecskékkel, maga is tuda-
tos. így elvileg maga is képes lehet a megfigyelés elvégzé-
sére. Csakhogy ez látszólag ellentmondás: egyrészt azt
mondtuk, hogy a psziché természetes létezési módja a ke-
vert állapot, amelyből magától sohasem lépne át egy tiszta
állapotba, másrészt valójában mégiscsak képes magát egy
tiszta állapotba hozni saját maga tudatos megfigyelésével.
Ennek az ellentmondásnak a feloldására elméleti szinten je-
lerueg még nem vagyunk képesek. A gyakorlatban azon-
ban ismerünk jónéhány olyan pszichológiai technikát,
amelyek segítségével nehéz helyzetekben is meg tudjuk ezt
valósítani. Ezek egyike éppen a virágszirmok tépkedése.
További, jóval bonyolultabb és nagyobb horderejű techni-
kákat fogunk bemutatni a következő fejezetben.
A virágszirom közbeiktatása, gyakorlati technikaként, a
távolítást szolgálja: azt, hogy a természetes állapotában ke-
vert állapotban levő psziché és a tudatos megfigyelőként
viselkedő psziché minél inkább különváljon egymástól, és
egyidejűleg tudjon működni. A cél az, hogy az utóbbi ké-
pes legyen megfigyelés céljából egy tiszta állapotba hozni
az előbbit, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az elektronok be-
csapódását észlelő detektor egy tiszta állapotba kényszeríti
az elektront, amely amúgy természetes létezési módja sze-
rint kevert állapotban van.
U gyancsak a távolítást szolgálja, hogy a virágszirmokat
tépkedő személy nem saját magáról beszél, hanem egy má-
sik személyről, még ha az éppen szerelme tárgya is. Az én
szó kimondása ősi tabu, amelyet Kádár Judit pszichológus
felfedezése szerint először talán Oidipusz tört meg, ami-
kor megfejtette a szfinx rejtvényét. ("Reggel négy lábon
jár, délben kettőn, este háromon - mi az?" Válasz: az em-
ber.) Mai szemmel szinte érthetedennek tűnik, hogy ez az
egyszeru rejtvény miként lehetett olyan nehéz, hogy egy

Oidipusz kellett a megfejtéséhez; és miként adhatott a
szfinxnek hosszabb időre oly nagy hatalmat Théba városa
fólött. Ha azonban látjuk, hogy ennek az ártatlan és
amúgy rejtvényészeti szempontból teljesen korrekt talány-
nak a megfejtése egy ősi tabu ledöntését igényelte, akkor
mindez érthetővé válik. Pedig Oidipusznak konkrétan
nem is kellett kimondania a megfejtéshez a tiltott szót,
elég volt annyit mondania, hogy ez az ember. Mégis, a ta-
bu úgy behatároita a rejtvény megfejtésével kísérletező
thébai ak gondolkodását, hogy az életbevágóan erős moti-
váció ellenére sem voltak képesek eljutni a megfejtéshez.
A távoIításnak egyik fontos gyakorlati technikája a személy-
telenítés. Meditációban példáu1 sokszor segít a tiszta tudat-
állapot létrehozásában, ha a minket közelről érintő, megis-
merni kívánt dolgot egy képernyőre kivetítve képzeljük el
magunk elé. Ez bevett technika a hipnózis gyakorlatában is.
Ha közvetlenül képzelnénk magunk elé a megismerni kívánt
dolgot, és így vizsgálnánk logikus cselekedeteit egy adott
helyzetben, akkor eljárásunkat tökéletesen racionálisnak. te-
kinthetnénk. A gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja,
hogy ha nagyon erősen érint bennünket az átgondolandó
jelenség, akkor így közvetlenül nem szokott menni a dolog.
Kevert állapotunkat a közvetlen, logikus végiggondolás sok-
szor nemhogy nem oldja fel, hanem csak súlyosbítja.
A meditatív megismerést ilyenkor nagy mértékben segít-
heti a képernyőre való kivetítés távolító technikája. A kive-
títés az elképzelt képernyőre, és a kivetített személy visel-
kedésének egyszeru, logikát nem használó megtekintése a
képernyőn tipikusan kvázi-racionális eljárás: semmi racio-
nális ok, semmiféle logikai törvény nem kényszerít erre, de
irracionálisnak sem mondható.
12. ÉRTELMES IRRACIONALITÁS
Az agyam érti, de én nem.
Gyakran előfordul, hogy az ember a virágszirmok tépkedé-

se közben megpróbál egy kicsit csalni, ügyesen, hogy lehe-
tőleg maga se vegye észre a csalást. Egy óvatlan pillanatban
"véletlenül" két szirmot tép le egyszerre, vagy még "idő
ben", jóval a szirmok elfogy ta előtt úgy dönt, hogy ez a vi-
rág nem is volt szabályos, sérült volt, ezért egy másikkal új-
ra kell kezdeni a tépkedést. Az egyetlen bíró a tépkedő sze-
relmes saját pszichéje; éppen az, aki elrendelte a csalást.
Ezért feltételezhető, hogy a bíró elnéző lesz, legalábbis bi-
zonyos mértékig, például jóindulatúan engedélyezni fog
egy új próbálkozást. Az ember gyakran szabályozza ilyes-
fajta módszerekkel a követni kívánt kevert stratégiához tar-
tozó valószínűségeket; olyankor is, amikor tényleges szi-
romtépkedésre vagy kockadobásra nem kerít sort, hanem

egyszeruen csak mereng a saját dolgain. Például néha elfo-
gadja az első kósza gondolatmenet eredményét, máskor
viszont megpróbálja a dolgot más szempontokból is vé-
giggondolni.
Ilyesfajta kis "csalások" segítségével valósítja meg az em-
ber azt, amit a 2. fejezetben emlitett marslakók valamiféle
matematikai kompetencia igénybevételével értek el. így
biztosítja a maga számára, hogy a döntés meghozatalakor
olyan oldalszámú dobókockával dobjon, amellyel a dobás
eredményének esélyei nagyjából tükrözik pszichéje éppen
aktuális kevert állapotát.
Helyes döntések alkalmatlan eszközökkel
A virág tépkedés ét újrakezdő szerelmes (vagy nem sze-

relmes?) ugyanazt teszi, amit Rabelais kocsmárosa: az
igazság érdekében csal. A szerelmes szeretné saját, kevert ál-
lapotban levő pszichéjét egy tiszta állapotba hozni, és leg-
alábbis egy pillanatra tudni, mi az igazság: szeret-e vagy
sem. Ezt a tiszta állapotot úgy szeretné elérni, hogy az
eredmény a benne működő ellentétes irányú erőknek egy
reális eredójét mutassa: ha például valójában inkább szeret,
mint nem, akkor a megflgyelés nagyobb valószínűséggel
adja eredményül azt, hogy "szeret". Ennek eldöntésére
azonban az adott pillanatban csupán a virág áll rendelke-
zésére, amelyen hite szerint 50% valószínűséggel van páros
számú szirom, és 50% valószínűséggel páratlan.
A pszichének ezt az igazságtalan esélyegyenlőséget vala-
miképpen kompenzálnia kell. Éppen akkor csapná be ma-
gát, ha nem kompenzálná, hiszen ebben az esetben a ki-
sebb valószínűségű állapotát jogosulatlan előnyben részesí-
tené. Talán ezért van szükség egy ilyen bonyolult rituáléra,
mint a sziromtépkedés, mondjuk egy egyszeru pénzfeldo-
bás helyett: így a pszichének módja és ideje van viszonylag
Értelmes irracionalitás 257
pontosan feltérképezni a valóságos valószínűségeket. Eköz-

ben kisebb-nagyobb csalásokhoz folyamodhat, vagy végső
esetben akár az egész játékot marhaságnak nyilvárúthatja.
A kocsmáros döntési módszere, beleértve a hamisjátékot
is, sokkal egzaktabb volt, mint acsalásos virágtépkedés, és
komolyabban is vette az eredményét. A kocsmáros egy igen
magas szinten kifejlesztett képességét tudta az adott cél eléré-
sének érdekében mozgósítani. Ezért engedhette meg magá-
nak, hogy a kockavetéssel tényleg végső döntést hozzon, és
a kocka parancsának feltédenül engedelmeskedjen. Hamis-
játékosi képességeit persze nem abból a célból fejlesztette ki,
hogy ennek segítségévellehetővé tegye egy majdani dilem-
ma eldöntését. Mindazonáltal egy olyan kifinomult, komp-
lex képességet alakított ki magában, amely alkalmasint pusz-
tán komplexitása révén sokkal hatásosabban képes egy egé-
szen másfajta döntést is szolgálni, mint egy erre alkalma-
sabb, de a kocsmárosban kevésbé finoman kifejlődött mód-
szer. Például a számára ismereden játékelmélet.
Az emberi gondolkodás többnyire valóban így működik:
fontos döntéseket hoz teljesen alkalmadan, de más szem-
pontból roppant kifinomult eszközök segítségével, és ezek
a fontos döntések meglehetősen nagy arányban bizonyul-
nak helyesnek. Különösen, ha figyelembe vesszük azt a
tényt is, hogy abszolút helyes döntés sokszor nem létezik.
A játékelmélet megmutatta: elvileg a leghelyesebb döntés
egy optimális kevert stratégia követése. Amikor tehát arról
beszélünk, hogy valakinek a döntései kisebb vagy nagyobb
arányban helyesek, akkor nem az egyes döntések helyessé-
gét, eredményességét kell elbírálnunk, hanem a döntések
összességét kell vizsgálnunk: megfelelnek-e az optimális
kevert stratégiából adódó arányoknak. Ilyen értelemben
bizonyulhatnak a fontos döntések meglehetősen nagy
arányban helyesnek.
Ez a kijelentés még így is túl optimistának tűnhet. Egye-
lőre két érvet hozunk fel mellette. Első érvünk arra a tény-
re épül, hogy az emberiség satnya testi adottságai ellenére
biológiailag életképesnek bizonyult. Aligha engedhette

meg magának, hogy túl gyakran hozzon téves döntéseket,
mert azt a természetes szelekció hamar megbüntette vol-
na. Másik érvünk az, hogy valójában döntéseink zöme töb-
bé-kevésbé automatikus, és hosszabb tépelődést még ak-
kor sem igényel, ha a feladat matematikailag rendkívül bo-
nyolult. Könnyedén, és az esetek túlnyomó többségében
helyesen döntjük el például, miként üssünk bele egy köze-
ledő teniszlabdába úgy, hogy a labdamenet számunkra
kedvezően alakuljon. Már pusztán a labda eltalálása is elvi-
leg iszonyatosan bonyolult differenciálegyenletek megol-
dását igényelné, ha a labda erejét, pályáját, pörgését és
minden egyéb lényeges körülményt figyelembe akarnánk
venni. A legjobb teniszezők éppúgy nem ismerik a diffe-
renciálegyenleteket, mint ahogy Rabelais kocsmáros a nem
ismerte a játékelméletet. A teniszezők is valamiféle elvileg
alkalmatlan, matematikailag inkorrekt eszköz segítségével
hoznak kiváló döntéseket, hozzák magukat egy-egy tiszta
stratégia állapotába minden ütés előtt.
Később még egy harmadik fajta, az előbbi kettőnél
absztraktabb érvet is felsorakoztatunk arra, hogy az embe-
rek valóban gyakran hoznak helyes döntéseket az optimá-
lis kevert stratégia értelmében. Ez az érv a 13. fejezet té-
májából adódik, egyelőre dióhéj ban csak ennyit róla: sok,
külön-külön irracionálisan döntő ember képes lehet az op-
timális kevert stratégia szerinti, igencsak racionális együttes
viselkedést produkálni.
A tudat véletlenszecúségei
Eddigi gondolatmenetünk azt sejteti, hogy amikor a vi-

rágszirmot tépkedő szerelmes csal, bírája elnéző lesz, de
azért ez távolról sem biztos. A bíró néha megmakacsolja
magát, diszkvalifikálja a csaló játékost, és kihirdeti a nega-
tív eredményt.
Akár elnézi a bíró a szabálysértést, akár megtorolja, a vi-

rágszirmok tépkedése mindkét esetben elérte a célját: meg-
történt a tudatos megfigyelé s aktusa, és a korábban bántóan
kevert állapotban levő szerelmes (vagy nem szerelmes) pszi-
ché legalábbis egy pillanatra tiszta állapotba került. Hogy
aztán kezdődjön minden újra, hiszen a pszichének, akárcsak
az elektronnak, természetes állapota a kevert stratégia.
De ha az ember pszichéjének természetes létezési mód-
ja a kevert állapot, akkor hogyan képes arra, hogy a leg-
több egyszerű döntést mégis könnyedén, különösebb té-
pelődés nélkül hozza meg? Látszólag az embernek minden
pillanatban úgy kellene járnia, mint Buridián, a középkori
skolasztikus logika tanár egyik példájában szereplő szamár-
nak, aki két szénaboglya között éhenhalt, mert nem tudta
eldönteni, melyiket válassza. Mi lehet az oka annak, hogy
többnyire mégsem ez a helyzet?
A newtoni mechanikával ellentétben, a kvantummecha-
nika törvényei elvileg nem zárják ki, hogy a szobánkban ál-
ló asztal egyszerre csak minden külső hatás nélkül felemel-
kedjen a levegőbe. Az asztal minden egyes elemi részecs-
kéjének a helye véletlenszerű, így elvileg előfordulhat,
hogy egy bizonyos pillanatban éppen mindegyik egy ma-
gasabban levő helyen találja magát, amitől az asztal fel-
emelkedik. De ugyanezzel az erővel az asztal egyik pilla-
natról a másikra akár sasmadárrá, vagy Einstein reinkarná-
ciójává is átrendeződhet, amennyiben van benne ehhez
elegendő mennyiségű elemi részecske. Mind az asztal,
mind a sasmadár pontosan ugyanolyan elemi részecskék-
ből áll, mi akadályozza hát meg a nagy metamorfózist?
A nagy metamorfózist a statisztika törvényei akadályoz-
zák meg. Pontosabban: elvileg nem akadályozzák meg,
csak rendkivül val6szinútlenné teszik. Annak valószínűsége,
hogy asztal unk egyszerre csak magától felemelkedj en , jó-
val kisebb, mint annak, hogy egy majom megalkossa az
Odüsszeiát, miközben véletlenszerűen veri egy írógép bil-
lentyűit. Vagy nézzünk egy absztraktabb, de a lényeget
jobban illusztráló példát: ugyanúgy elenyésző a valószínű

sége annak, hogy egymillió pénzfeldobás után a fejek szá-
ma 400 OOO-nél kevesebb, vagy 600 OOO-nél több legyen.
Minden egyes pénzfeldobás eredménye véletlenszerű, de a
dobások összességükben mégis igen stabil jelenségeket
mutatnak. Például nagyon sok dobás esetén a "fejek" szá-
ma szinte mindig igen kis ingadozással 50% körül mozog.
Egy asztal minden egyes elektronjának a helye véletlen-
szerű, de együttes eloszlásuk a térben igen nagyfokú stabi-
litást mutat, és ez az együttes stabilitás is következik a
kvantummechanika törvényeiből, ha már egyszer az asztal
kialakult. így vezethetők le, legalábbis elvileg, a makrofizi-
kai törvények a kvantummechanika gondolataiból. A gya-
korlati számítás még egy porszem esetében is reménytele-
nül sok kiindulási adatot, majd reménytelenül sok számo-
lást igényeine, de ennek, legalábbis elvileg, semmi akadá-
lya nincs. A makrovilág determinisztikus törvényei, ame-
lyek segítségével például kiszámítható egy ágyúgolyó röp-
pályája vagy egy eszterga működése, nem mondanak ellent
a kvantumfizika elveinek. Csak éppen nem érdemes a mak-
rovilág objektumaira alkalmazni a kvanturnfizika számolá-
sait, mert a számítások gyakorlatilag nem kivitelezhetők.
Akár azt is mondhatnánk: elméleti tény, hogy a gyakorlat-
ban nem kivitelezhetők. A természet sem számítja ki őket,
csak működteti, saját törvényei szerint.
Hasonló a helyzet a gondolkodásunkkal is. Kisebb-na-
gyobb hétköznapi döntéseink a makrojelenségek módjára
működnek, így rendszeresen, stabilan helyes döntésekre
juthatunk akkor is, ha eközben tudatunk természetes léte-
zési módja a kevert állapot. Azonban a fontos, pszichénket
mélyen érintő kérdésekben, vagy a nagy horderejű dönté-
sekben érvényesülhet a psziché alapvetően kevert stratégi-
ákat megtestesítő természete.
Egy gyakorlott regényíró különösebb tépelődés nélkül
veti papírra egyik mondatot a másik után, könnyen eldönti,
milyen szerkezetű legyen a következő mondat. Ugyanak-
kor fejében egyszerre többféle cselekmény is zajlik, szerep-

lőinek sorsa egyfajta kevert állapotban van mindaddig,
amíg a mű meg nem születik. A megírás folyamata hozza
a szereplők sorsát egy tiszta állapotba, és ez magának az
írónak a pszichéj ére is nagy hatással van. Flaubert egy idő
ben állandóan búskomoran járkált, és amikor barátai meg-
kérdezték, hogy mi bántja, így felelt: "Meghalt Bovaryné."
A kialakulófélben levő kép kétségtelenül furcsa, és lát-
szólag még a kvantummechanika gondolatvilágával sincs
összhangban. A kvantummechanika szerint a nagyon kicsi
elemi részecskék, illetve a kevés elemi részecskéből álló
rendszerek viselkedése az, ami erősen indeterminisztikus,
és minél inkább közeledünk a makrovilág felé, annál in-
kább találkozunk determinisztikus törvényekkel. A psziché
esetében éppen az egyszeru, hétköznapi döntések látsza-
nak többé-kevésbé determinisztikusnak, és a nagy horde-
rejű, a psziché egészét érintő kérdések esetében érvénye-
sülnek erősebben a kevert stratégiák, amelyek az inde ter-
minisztikus törvények megtestesítői.
Ennek a paradoxonnak a feloldását tegyük félre a 15. fe-
jezetig. Egyelőre tekintsük a pszichét olyan entitásnak,
amely a kvantummechanika által felfedezett működésmód
nak megfelelően viselkedik. A fizikusokat a tudat kérdése-
inek felvetésére a fizika fejlődésének saját belső logikája ve-
zette. Minket a pszichológia felől indulva a játékelmélet
logikája vezetett hasonló kérdésekre. A játékelmélet nem
azonos a tudat sejtett, még megalkotásra váró fizikájával;
lehet annak egyik első lépése, de az is lehet, hogy ez az új
fizika egészen más elvekre fog épülni. Sőt, az is előfordul
hat, hogy ha egyszer egészen más, egyelőre nem is sejtett
elvek alapján megszületik a tudat új fizikája, a gyakorlati
döntések elemzésére akkor is a játékelméletet fogjuk hasz-
nálni, mint ahogy a makrovilág jelenségeinek vizsgálatá-
hoz továbbra is a newtoni fizikát alkalmazzuk.
A racionális döntések eszközei
A játékelmélet szerint a döntéshozás helyes módja a kö-

vetkező. Először is határozzuk meg a játékban előforduló
valamennyi tiszta stratégiát az összes játékos szempontjá-
ból. Ezután állapítsuk meg a játék összes lehetséges kime-
neteléhez tartozó hasznossági értékeket (legyenek ezek
akár szubjektív, akár objektív értékek), azaz állítsuk össze
a játék táblázatát. Ezek után határozzuk meg a játék szá-
munkra optimális kevert stratégiáját. Ha mindez megtör-
tént, egy véletlengenerátor segítségével hozzuk meg a
döntést, úgy, hogy mindegyik tiszta stratégia a neki meg-
felelő valószínűséggel kerüljön kiválasztásra.
Az ember mindennapi döntéseiben szinte sohasem alkal-
mazza ezt az elméletileg kifogástalanul tiszta eljárást. A
módszer mindegyik lépése súlyos gyakorlati nehézségekbe
ütközik. A lehetséges tiszta stratégiákat ugyan elvileg is-
merhetjük, de általános tapasztalat, hogy miközben egy
problémán gondolkodunk, újabb és újabb lehetséges stra-
tégiák jutnak eszünkbe: például egy olyan kompromisszu-
mos megoldás lehetősége, amely az adott helyzetet sze-
rencsés esetben tökéletesen megoldhatja. Vagy eszünkbe
juthat a másik félnek egy lépéslehetősége, amelyre koráb-
ban nem gondoltunk, és amelyre szintén fel kell készül-
nünk. A játék egyes kimeneteleinek szubjektív értékei is
pillanatonként változhatnak bennünk aszerint, hogy a já-
téknak mely aspektusát helyezzük éppen előtérbe. Az op-
timális kevert stratégia kiszámolását matematikai képessé-
geink korlátos volta teszi gyakorlatilag lehetetlenné, vagy
azért, mert nem is ismerjük ezt a fogalmat, vagy mert meg-
határozása reménytelenül sok konkrét számolást igényel-
ne. Végül: sok esetben nem szívesen bízzuk fontos dönté-
seinket a dobókockára.
A játékelmélet ennek ellenére fontos segédeszközévé vált
például a gazdasági döntéshozatalnak, mivel egyrészt vilá-
gossá tette a racionális döntéshozatalhoz szükséges elemi
lépéseket, másrészt jól használható módszereket biztosÍ-

tott ezek végrehajtásához. A játékelmélet alapján olyan
számítógépes programok jöttek létre, amelyek nem csak az
igen bonyolult konkrét számolásokat képesek elvégezni,
hanem segítségükkel a döntéshozó a problémát olyan mó-
don strukturálhatja a maga számára, hogy az a játékelmé-
let eszközeivel jól kezelhető legyen. E programok mára ál-
talánosan elterjedtek, mivel segítségükkel sok esetben
dollármilliókat megtakarító döntéseket sikerült hozni
olyan bonyolult problémák esetében, amelyek az emberi
áttekintőképességet messze meghaladják.
Ennek ellenére, a felelősséget a döntésért nem a program
vállalja, és nem is annak készítői. Nem is vállalhatják, mi-
vel semmilyen garancia nincs arra, hogy a döntéshozó va-
lóban jól mérte fel saját maga és partnerei lépéslehetősége
it, és jól határozta meg az egyes lehetséges végkifejletek ér-
tékeit. A döntéstámogató rendszerek ugyan ezek megálla-
pításához is adnak némi támogatást, de a tévedések, vagy
teljes esetcsoportok kifelejtése ellen nem védenek. Ráadá-
sul a döntéshozó, amikor az adatokat betáplálja a számító-
gépbe, mindig csak lokálisan látja az adatokat, nem tud-
hatja egy-egy adat hatását a végeredményre. Ezért gyakori
eset, hogy egy-egy bizonytalan adat túlságosan nagy hatás-
sal van a döntésre. A legfejlettebb döntéstámogató prog-
ramok segítségével ugyan a döntéshozó többféle kiindulá-
si adattallejátszathatja a lehetőségeket, és a program fel-
hívja a figyelmet arra, hogy mely adatok bizonytalansága
van a legnagyobb hatással a végeredményre, de a végső
döntés felelőssége mindig a döntést hozó emberé marad.
Ez az ember a program eredményei alapján éppúgy saját
belátása, intuíciója szerint hozza meg a döntését, mint a
virágszirmokat tépkedő szerelmes vagy Rabelais kocsmáro-
sa. A program mindössze valamivel áttekinthetőbb, a dön-
téshozó szakmai intuíciója számára kezelhetőbb formára
hozza a külvilág, a gazdasági környezet reménytelenül bo-
nyolult összefiiggéseit.
Egy döntéstámogató rendszer létrehozása tucatnyi em-

ber többéves munkáját igényelheti. Ezeknek a rendszerek-
nek a működése olyan bonyolult lehet, hogy még a terve-
zőik sem képesek teljes mértékben áttekinteni, felhaszná-
lóik még kevésbé. Gyakorlatilag valamiféle orákulumként
használják őket, amely a környezet és a választott célok
egy-egy adott konstellációja esetén tévedhetetlenül meg-
mondja az optimumot, és ezeknek a sokszor egymásnak is
ellentmondó optimumoknak az ismeretében hozhatja meg
az ember döntését, amely még így is erősen szubjektív.
A meditatív technikák
Amikor az ember olyan döntést szeretne hozni, amely

elősegíti pszichéjének nyugalmát, többnyire nem képes
egyértelműen megfogalmazni preferenciáit és lehetőségeit,
még kevésbé tényleges érzelmeit, vágyait, reményeit.
Nagyrészt éppen ez okozza nyugtalanságát. A gazdasági
döntéshozónak legalább rendelkezésére áll néhány egyér-
telmű adat és jól meghatározott fogalom, mint például a
termelési költségek, a kapacitások kihasználtsága, a piac
várható igényei és fizetőképessége, az elérhető profit stb.
A racionális, vagy legalábbis a gép által kiszámított adatok-
kal alátámasztott kvázi-racionális döntéshez még így is
olyan programot kell igénybe vennie, amelynek tényleges
működését közelítőleg sem képes megismerni. Igazából
nem is nagyon érdekli: elfogadja olyannak, amilyen, és hasz-
nálja az általa nyújtott eredményeket. A technika segíti a
döntésben, de nem hozza meg helyette.
Jó néhány olyan pszichológiai technikát ismerünk, ame-
lyek használatának módja erősen hasonlít a programot al-
kalmazó döntéshozó végső döntéshozatalának módjára.
Ezek közé tartozik Rabelais kocsmárosának eljárása vagy a
virágszirmok tépkedése is, de kialakultak hatékonyabb, ki-
finomultabb eljárások is, például a különféle meditatív
technikák. E módszerek közös vonása, hogy elősegítik a

psziché belső, részleteiben ismeretlen erőinek természetes
működését, és egyértelműen tudtunkra adják a döntésün-
ket megkönnyítő választ, amellyel azután azt kezdünk,
amit akarunk. Éppen ez a hasonlóság a döntéstámogató
programok és a meditatív technikák használatának módja
között: a gazdasági döntéshozó is szabadon dönt arról,
hogy elfogadja-e az első változat eredményét, vagy továb-
bi variációkat is kipróbál, illetve, hogy milyen mértékben
használja fel a kapott eredményeket. Ezeknek az eredmé-
nyeknek azonban akkor is van jelentőségük, ha a döntés-
hozó végül is közvetlenül, tudatosan nem veszi figyelem-
be őket a döntésben, mivel a döntéshozó ilyenkor sem tud
teljesen eltekinteni attól, hogy ismeri őket.
Pszichénk még a legbonyolultabb döntéstámogató prog-
ramnál is kifinomultabb szerkezet. Rengeteg kiválóan mű
ködő képessége van, kezdve attól, hogy ki tudjuk találni,
hová üssük a teniszlabdát, egészen odáig, hogy nehéz hely-
zetekben is meg tudjuk találni a vigasztalást, örömet, fel-
oldozást adó szavakat. Nem tudjuk, hogyan működnek
ezek a képességeink, de minden bizonnyal sokkal általáno-
sabb elvek alapján, mint amennyi egy-egy konkrét problé-
ma megoldásához szükséges. Számunkra egyelőre a leg-
fontosabb kérdés: hogyan tudhatja az ember ezeket az ál-
talános képességeit arra használni, hogy segítsenek megol-
dani éppen aktuális problémáit, és tudomására is hozzák a
kapott eredményeket.
A legtöbb meditatív technika (buddhista meditáció, re-
laxáció, agykontroll, hipnózis vagy önhipnózis, transzcen-
dentális meditáció stb.) közös vonása, hogy az ember fi-
gyelmét teljes mértékben valamilyen önmagában meglehe-
tősen semmitmondó objektumra összpontosítja. Ez az ob-
jektum akármi lehet: egy kis fényfolt a falon, vagy akár sa-
ját ujjunk hegye.
A meditációs technikák iménti, korántsem teljes felsoro-
lásában a hipnózis látszólag "kakukktojás", mivel ez az
egyetlen közöttük, amelyhez egy külső személy (a hipno-

tizőr) jelenléte is szükséges. Mégis, a hipnózisban létrejö-
vő állapot és a többi meditációs állapot között szinte sem-
mi pszichológiai vagy élettani különbség nem mutatható
ki. Annál több a közös vonás, ezért a hipnózist is a medita-
tiv úton létrejövő transzállapotok közé szokás sorolni.
A meditáció t többnyire csenddel és nyugalommal hoz-
zák kapcsolatba, de ez már nem elengedhetetlen feltétele.
A hipnózis technikák egyik legelső szisztematikus kidolgo-
zója, Anton Mesmer német orvos (akinek nevéből az an-
gol mesmerize - megigéz, delejez, hipnotizál szó is szár-
mazik) laboratóriuma például egy kovácsműhely fölött
volt, és Mesmer a kovácsműhely zaját is tökéletesen bele
tudta építeni a hipnózis állapotát létrehozó technikájába.
A meditativ módszerek segítségévellétrejövő tudati álla-
potok tudományos vizsgálatára leginkább a hipnózis alkal-
mas, mivel itt egy külső személy hozza létre a transzállapo-
tot, és így a különböző kísérleti alanyok számára sokkal na-
gyobb mértékben biztosíthatók azonos körülmények, pél-
dául a hipnotizőr szövegének szó szerinti azonossága. A
hipnózis tudományos vizsgálata kapcsán derült ki, hogy a
legtöbb feltétel, amit a sikeres meditációhoz korábban
szükségesnek tartottak, önmagában akár el is hagyható, és
a transzállapot így is létrehozható. Még a relaxáció, a test
(és az agy) elernyesztése sem feltétlenül szükséges.
Bányai Eva és Ernest Hilgard kísérletei ben például a hip-
notizálandó személyeket egy szobakerékpárra ültették, és a
kerékpár egyre intenzívebb tekerése közben hozták létre a
hipnózis állapotát úgy, hogy a hipnózisba vezető hagyo-
mányos szövegnek lehetőleg pontosan az ellentétét mond-
ták a kísérleti alanyoknak. Például nem azt, hogy
" ... Mereven nézett, és elfáradt a szeme. Szemhéja mind
jobban elnehezül. Nemsokára képtelen lesz nyitva tartani a
szemét. Becsukódik. Szemhéja nehéz. Nem bírja tovább
nyitva tartani. Mereven nézett és elfáradt a szeme ... ", ha-
nem azt mondták, hogy ". .. Hosszú ideje biciklizik már, a
hajtás majdnem automatikussá vált, nem kíván erőfeszí

tést. Mind könnyebben és könnyebben jár a lába. Nemso-
kára képtelen lesz megállítani. Hamarosan magától mozog
a lába. A lába folytatja a mozgást. Nem tud megállni. Még
frissebb is a hajtástól... " A hipnózis állapota így is létrejött
azoknál, akik erre amúgy fogékonyak voltak: nagyjából
ugyanazoknál, mint akik esetében a hagyományos techni-
kák jól működtek, és nagyjából ugyanolyan mértékben.
Nagyjából, de nem teljesen. A szobakerékpáron végzett
aktív, éber hipnózis néhány olyan embert is képes volt a
hipnózis állapotába juttatni, akikre a hagyományos techni-
kák nem hatottak. Ugyanez persze fordítva is érvényes:
vannak, akik a hipnózisnak éppen ezzel a formájával szem-
ben bizonyulnak kevésbé fogékonynak, holott a hagyomá-
nyos módszerek jól hatnak rájuk. A hipnózis nagymesterei
szerint mindenki képes ebbe a transzállapotba jutni, csak
meg kell találni a számára alkalmas technikát. A hagyomá-
nyos módszerek és az aktív, éber technika is az emberek
egy jelentős része számára jól működik, de vannak, akik
csak egészen más módszerekre fogékonyak. Van, akit ép-
penséggel egy tudományos problémában való elmélyülés
juttat hasonló állapotba. A meditáció útjai kifurkészhetet-
lenek. Ami szinte mindegyik technikában közös, az a fi -
gyelem szélsőségesen nagyfokú beszűkítése, koncentrálása.
A meditatív módszerek tudományos alapjai
Amióta az úgynevezett agykontroll-módszerek divatba

jöttek, általánosan elterjedt, hogy a meditációs tudati álla-
pot létrejöttét bizonyos fajta agyi elektromos hullámokhoz
(az úgynevezett alfa-hullámokhoz) kapcsoljuk. Bár ez a
fajta agyi elektromos tevékenység a legtöbb esetben való-
ban a meditációs állapot kísérő jelensége, a tudományos
kísérletek tanúsága szerint a transzállapot enélkül is létre-
jöhet. Az agykontroll-módszerek alapjaként tekintett tu-
dományos elképzelés egyértelműen hibásnak bizonyult,

mégis, maguk az alfa-hullámokra koncentráló agykontroll-
módszerek az emberek jelentős része számára kiváló an
működnek. Talán azért, mert mára a tudomány akkora te-
kintélynek és tiszteletnek örvend, hogy akkor is hajlamo-
sak vagyunk elmerülni benne, ha részleteiben nem értjük.
Végül is tökéletesen mindegy, hogy figyelmünket Istenre,
a világmindenségre, az alfa-hullámokra vagy akár ujjunk
hegyére összpontosítjuk. A lényeg a figyelem teljes beszű
kítése valami olyasmire, ami a pszichénket foglalkoztató
aktuális problémák szempontjából tökéletesen semmit-
mondó. Sok út vezet a meditáció megtanulásához. A vi-
rágszirmok tépkedése, vagy a kocsmáros hamis kockado-
bása is egyfajta meditatív technikának tekinthető.
Az agykontroll és az egyéb, népszerű formára alakított
"könnyen, gyorsan" módszerek sok ember számára való-
ban kiválóan működnek, és ehhez nem szükséges az, hogy
tudományos alapjuk helytálló legyen. Egy mérnökember
számára például az elmélet másodlagos jelentőségű. Lehet
hasznos, ha működőképes technikák létrehozásában segít,
és ebben többnyire valóban segít, mert irányítja az alkotó
gondolkodást. A tudományos elméletekben jártas ember
sok zsákutcát elkerülhet. Ám a műszaki ember számára a
létrehozott szerkezet működőképessége a végső mérték;
nemigen zavarja, ha valami úgy képes működni, hogy köz-
ben működésének tudományos alapjai tisztázadanok. Té-
ves tudományos elmélet is vezethet korszakalkotó felfede-
zésekre. A XVII. században például az alapvetően téves
flogiszton-elmélet vezetett a kohászat soha nem látott fej-
lődéséhez. Téves tudományos elmélet is megfelelő alapja
lehet egy kiválóan működő meditatív technikának, kivált-
képpen ha megfelelő tudományos elmélet egyelőre nem áll
rendelkezésünkre.
Van, aki különösebb előismeretek vagy tanulás nélkül,
spontán módon is képes kialakítani a saját meditatív tech-
nikáit, és alkalmazni ezeket nehéz élethelyzeteinek megol-
dásához. Ahogy vannak matematikai tehetségek, akiknek

fejében a matematikai struktúrák különösebb tanulás nél-
kül, esetleg éppen az iskolai matematikai oktatás számolás-
centrikus jellege ellenére összeállnak és életre kelnek, úgy
vannak meditációs tehetségek, akik már gyerekkorukban
képesek kialakítani saját testre szabott meditatív technikái-
kat, és eredményesen működtetni azokat. Sajnos, a mi kul-
túránkban az effajta tehetség kiteljesedése számára sokkal
kevésbé adódnak jól kikövezett utak, mint például a mate-
matikai, a művészi adottság vagy a sporttehetség számára.
Ideomotoros technWkák
Az ideomotoros technikák alkalmazásakor a meditáló ál-

talában el6re elhatározza, hogy amikor a pszichéjében ki-
forrt a feltett kérdésre adandó válasz, akkor ezt valamiféle
öntudatlan mozdulattal jelezni fogja. Például igenl6 válasz
esetén a bal kéz mutatóujja mozdul meg, nemleges válasz
esetén a jobb kézé. Az "ideomotoros" kifejezés jelentése:
a mozgás azonosul a gondolattal. Hasonlóan ahhoz, mint
amikor az ember egy nagy sebességgel haladó autót kor-
mányoz. Nagyon nagy sebességnél nem szabad túlzottan
tudatosan mozdítani a kormányt, mert ez szinte biztosan
túlkormányzáshoz és az autó egyensúlyának elvesztéséhez
vezet. Szinte elég arra gondolni, hogy "jobbra", és az au-
tó mintegy magától jól fog mozdulni, az ideomotoros kor-
mánymozgatás következtében.
Az ideomotoros technikák összhangban vannak azzal a
jó néhány kísérlet által valószínűsített feltételezéssel, hogy
a pszichében a gondolkodás nem szavak segítségével tör-
ténik. Mély meditációs állapotban gyakran még az olyan
egyszeru szavak, mint az igen vagy a nem kimondása is ko-
moly nehézségeket okozhat. S6t, ha valóban a psziché egy
kevert állapotából jön létre a válasz, akkor valójában a
tényleges, kimerít6 válasz nem egyszeruen csak egy igen
vagy egy nem lenne, hanem valószínűségek egy bizonyos

rendszere. így az igazságot valójában elfedi az egyszerű
igen vagy nem. A helyzet sokkal bonyolultabb, és csak egy
kevert állapot teljes leírása testesítené meg a tényleges
igazságot. Ez viszont éppen a döntést, egy tiszta stratégia
kiválasztását nehezítené.
Az "ujjválasz" helyett szokás az ideomotoros technikát
úgy is alkalmazni, hogy jobb oldalunkra az egyik válaszal-
ternatívát képzeljük el, bal oldalunkra pedig a másikat. Az
ideomotoros válasz ilyenkor úgy jelentkezhet, hogy eny-
hén (de néha akár egészen látványosan) egyik oldalunk fe-
lé dőlünk. Ennek a technikának az az előnye, hogy az al-
ternatívákat nem ténylegesen, közvetlenül kell odaképzel-
nünk, hanem megtehetjük egy képernyőre kivetítve is, ami
a szükséges távoIítást segítheti.
Az ideomotoros válasz kicsalogatásához sokszor nagyon
sikeres technikának bizonyul az inga használata. Itt ne va-
lamiféle varázsingára gondoljunk - bárrnilyen fonaira fel-
függesztett kis súly megteszi. Az ingát általában úgy hasz-
nálják, hogy előre meghatározzák, milyen inga mozgás mi-
lyen eredményt jelent. Mondjuk a testünkre merőleges irá-
nyú kilengés jelenti az igent, a testünkkel párhuzamos irá-
nyú kilengés pedig a nemet. Az inga előnye, hogy egészen
gyenge ideomotoros mozgásokat is egyértelműen megfi-
gyelhetőre felerősít. Ezt a módszert szokás akkor is alkal-
mazni, amikor nem közvetlenül egy aktuális kérdésre aka-
runk választ kapni, hanem csak saját érzelmeinkkel, moti-
vációinkkal akarunk valamennyire tisztába jönni. Ilyenkor
gyakran két további választ is megengedn ek a psziché szá-
mára - a jobbra forgó inga jelentése: "nem tudom", a bal-
ra forgóé pedig: "nem akarok válaszolni".
Az ingás módszer kiváló meditatív megismerő techniká-
nak bizonyult, noha működése semmiféle ismert termé-
szettudományos törvényből nem következik. Lehet, hogy
a varázsingák, varázsvesszők legendájának alapját és a
módszer gyakori kétségtelen működőképességének okát is
Értelmes irracionatitás 271
abban érdemes keresni, hogy a varázsingák használói kö-

zül néhányan kiváló meditációs tehetségek, akik a környe-
zet mások számára láthatatlan apró jelzéseit is képesek tu-
dattalan döntéseikben figyelembe venni.
Az inga is jó eszköz lehet a távolításhoz. Az inga haszná-
lójának, ha nem akarja, nem is kell észrevennie, hogy való-
jában ő döntött, nem az inga. A "varázsingák" alkalmazói
általában bonyolult, zavaros és többnyire kimutathatóan
téves "fizikai" elméleteket gyártanak arról, mi is mozgatja
az ingát. Ettől azonban az inga egy tehetséges ember ke-
zében valóban "csodákat" művelhet, akárcsak az ecset egy
tehetséges festő kezében.
Ma így, holnap úgy
A meditatív technikák segítségével a psziché ből - amely

természeténél fogva kevert állapotban van - egy többé-ke-
vésbé határozott választ, azaz egy tiszta stratégiát lehet ki-
csalogatni. Bizonyos mértékig joggal bízhatunk abban,
hogy ezt a választ a psziché valóban a legjobb, legfinomab-
ban kifejlesztett képességei alapján hozza létre. Ám mivel
a válasz egy kevert stratégiából származik, más választ kap-
hatunk, ha ugyanazt a kérdést többször tesszük fel, mint
ahogy ismételt méréskor esetleg más helyen találunk meg
egy ugyanolyan körülmények között elindított elektront.
Ezért a meditatív technikák mesterei általában nem ajánl-
ják, hogy ugyanarra a kérdésre rövid időközönként több-
ször keressünk meditációval választ. Ennek a tapasztalati
javaslatnak mély értelmét éppen a játékelmélet magyaráz-
za. Ha egyszer ismerjük az optimális kevert stratégiát, és
annak megfelelően döntöttünk kockadobás segítségével,
akkor a kocka újbóli feldobása (a döntés elfogadása he-
lyett) éppen az optimális valószínűségeket torzítja el, és
ezzel az egész eljárást értelmetlenné teszi.
Ez nem mond ellent annak, hogy a psziché a döntéshez
vezető "kockadobást" több lépésben, esetleg "csalások-

kal" hajtja végre: ismételt kockadobásokkal vagy akár tény-
leges kockadobások nélkül, hangulatainak váltogatásával,
vagy esetleg meditáció segítségéve!. Az ember azt használ-
ja, amije van. Ha példáu1 csak egy hatoldalú, igazi dobó-
kockánk van, és 1/36 valószínűséggel szeretnénk igent
mondani, és 35/36 valószínűséggel nemet, akkor nyugod-
tan megtehetjük, hogy kétszer dobunk, és akkor mondunk
igent, ha mind a kétszer hatost dobtunk. így pontosan
ugyanoda jutunk, mintha egy harminchat oldalú "kocká-
val" dobtunk VOlla egyetlenegyszer.
A meditatív megismerés nem egy-egy konkrét esetben ad
helyes választ, hanem hosszú távon, döntéseink összességét,
esetleg egész életvitelünket figyelembe véve. Ez nem is cso-
da, hiszen a tisztán racionális játékelmélet esetében ugyan-
ez a helyzet. Minden játékban, ha az optimális stratégia egy-
fajta kevert stratégia, akkor egyszeri helyes döntés nem lé-
tezik, és egy adott stratégia helyessége vagy helytelensége
csak hosszú távon vizsgálható. Minden játékban lehet rossz
taktikával is nyerni egyszer-egyszer, de hosszú távon mégis
a jó taktikát alkalmazók lesznek eredményesek.
Mindez az egészséges, különösebb pszichológiai problé-
máktól mentes emberre vonatkozik. A pszichológusok és a
pszichiáterek ameditatív technikákat éppen abból a célból
alkalmazzák, hogy a normálisnak tekinthető kevert állapo-
tot kórosan megzavaró, latensen ható tényezőket (például
egy elfeledett gyerekkori trauma tudattalanul működő ha-
tását) napvilágra hozzák, és szakszerű kezeléssel ellensú-
lyozni tudják.
U gyanezért kell különösen óvatosan bánni az egészséges
emberek pszichoanalíziséve!. Akiben nincs olyan zavaró
hatás, amely a normális (kevert stratégián alapu1ó) életve-
zetését sú1yosan akadályozná, arra kifejezetten károsan
hathat a pszichoanalízis, mert felszínre hozhat és semlege-
síthet olyan tényezőket, amelyek már jól beépültek az ille-
tő döntési, életviteli mechanizmusaiba. Ez ugyanis éppen
az addig többé-kevésbé jól működő, egyensúlyi optimális

kevert stratégiákat bolygathatja meg, és ezzel hatékonysá-
gukat elronthatja.
Logika és intuíció
Ha egy probléma a tiszta racionalitás keretein belül ke-

zelhető, aligha érdemes más utat keresni. így nemcsak az
eredményt ismerhetjük meg, hanem azt is pontosan tud-
hatjuk, hogy amit tudunk, azt honnan tudjuk. Eredmé-
nyünk másoknak is világosan elmondható, és mivel ponto-
san ismerjük az eredményre vezető gondolatmenetet, el-
mondásunk alapján ugyanezt a gondolatmenetet mások is
tudják követni. Ebből fakad a logikus, racionális gondolat-
menetek óriási meggyőző ereje.
Gödel tételéből (50. o.) következik, hogy az igazság
megismerésének racionális útja nem minden probléma ese-
tében járható, bármiféle konkrét racionalitásfogalmat is
használunk. De a gyakorlati nehézségek sokkal hamarabb
kezdődnek, minthogy egy gödeli probléma felmerülne.
Fogalmaink a természet és a psziché működéséről egyaránt
esetleges, emberi fogalmak, és még olyan stabil fogalma-
ink, mint a hely vagy a sebesség sem biztos, hogy a termé-
szetben ténylegesen létező entitásokat fejeznek ki. Minél
alaposabban ismerjük meg egy-egy fogalmunk működését,
használatának helyes módjait, annál kellemetlenebb, ha a
fogalom egyszerre csak cserbenhagy bennünket, és hirte-
len egészen egyszeru jelenségekre sem ad kielégítő magya-
rázatot. Márpedig ilyesmi nem csak a kvantummechaniká-
ban fordul elő, hanem már egészen egyszeru matematikai
alapfogalmaink is zavarba ejtően könnyen megbokrosod-
nak. íme egy példa:
Képzeljük el, hogy Rabelais kocsmárosa nem úgy csal,
hogy hamisan dob, hanem úgy, hogy ha egy neki nem tet-
sző eredmény jön ki, akkor megismétli a dobást, és mindad-
dig ezt teszi, amíg a neki tetsző eredménynek megfelelő do-

bások többségben nem lesznek. Mondjuk, a lelke mélyén a
kocsmáros fejet szeretne dobni, de az első dobásra írást kap.
Első kérdésünk a következő: ha végtelen türelemmel dob
újra és újra mindaddig, amíg a fejek végre többségbe nem
kerülnek, mi az esélye annak, hogy előbb-utóbb abba-
hagyhatja a dobálást? A válaszhoz külön-külön ki kell szá-
molni, mi a valószínűsége annak, hogy a fejek először a 3.
dobás után, vagy az 5. dobás után, vagy a 7., a 9. stb. do-
bás után kerülnek többségbe. (A 2.,4. stb. dobás után biz-
tosan nem kerülhetnek először többségbe a fejek.) A konk-
rét matematikai számolást nem részletezzük. Az imént
említett végtelen sok, külön-külön kiszámolt valószínűség
összege l, ami azt jelenti) hogy 100%-os valószínűséggel
előbb-utóbb többségbe kerülnek a fejek.
Második kérdésünk a következő: ha egyszer 100% való-
színűséggel előbb-utóbb többségbe kerül a fej, akkor ez
várhatóan hány dobás után következik be? Várhatóan há-
nyat kell dobnia Rabelais kocsmárosának, ha egyszer első
re írást dobott? Ha mondjuk rögtön az első írás dobás
után két fej dobás következik) akkor kocsmárosunk már a
harmadik dobásra végzett, de valószínűbb) hogy a fejek
többségbe kerülése csak később következik be. Még az is
megtörténhet, hogy sohasem, bár most már tudjuk) hogy
ennek a valószínűsége nulla, úgyhogy ezekkel az esetekkel
nem kell foglalkoznunk) annyira elenyészően ritkák. Ah-
hoz, hogy a második kérdésre válaszolhassunk, ismét fel
kell írni végtelen sok tag képletét (ezt most is mellőzzük),
és meglepetésünkre azt kapjuk, hogy összegük minden ha-
táron túl növekszik, azaz végtelen.
Logikailag kifogástalan rendszerünkből tehát azt az
eredményt kaptuk, hogy a fejek többségbe kerülése várha-
tóan biztosan bekövetkezik, de várhatóan csak végtelen idő
múlva) azaz előreláthatólag soha.
Az agyammal világosan értem ezt a számítást, és azt is
tudom, hogy a rendszer) amelyben számoltunk, logikailag
tökéletesen kifogástalan, de én bizony nem értem az ered-

ményt. Valahol megbokrosodtak milliószor bevált fogal-
maink, és hiába tudom, hogy az eredmény igaz, és ponto-
san értem a levezetését is, nem értem, miképpen lehet a vi-
lág olyan, hogy ez a furcsaság lehetséges.
Néhány matematikus ismerősömet, aki nem ismerte ezt
a feladatot, megkértem, hogy konkrét számolás nélkül,
csak a matematikai intuíciójára hagyatkozva becsülje meg,
mi lesz a válasz a két kérdésre. Többségük helyesen jelez-
te előre az eredményt, de egyikük sem volt képes hétköz-
napi emberi fogalmakkal megmagyarázni. Amikor a mate-
matikai intuíciójuk vezérelte őket, a helyes matematikai
eredményre jutottak, de józan emberi eszükkel ők sem ér-
tik, hogyan következhet be valami egyrészt várhatóan biz-
tosan, másrészt várhatóan soha. Az életünket merjük ten-
ni hasonló számolások eredményeire, nyugodtan felülünk
egy repülőre vagy felgyújtjuk a villanyt anélkül, hogy erre
az egyszerű kérdésre választ tudnánk adni.
A meditáción alapuló megismerés pontosan fordított él-
ményekkel szolgál. Psziché nk sokszor ad problémáinkra
olyan egyértelmű, világos és eredményesen alkalmazható
válaszokat, amelyeket agyunkkal igazából nem értünk, s
racionálisan nem tudunk megmagyarázni. A logika és az
intuíció úgy működnek bennünk, hogy kiegészítik egy-
mást, de egyik sem következik a másikból, sőt nem is értik
egymást (bár néha azért igen). Ám mindez együtt lehet tel-
jesen racionális vagy legalábbis kvázi-racionális.
Az iménti matematikai példa kapcsán e fejezet mottójá-
ról ("Az agyam érti, de én nem") kiderült, hogy valóban
előforduló jelenséget fogalmaz meg, ugyanakkor a medi-
tációs technikák elemzéséből az is világossá vált, hogy a
mottó ellentéte ("Én értem, de az agyam nem") szintén
gyakori jelenség. Niels Bohr gondolata juthat eszünkbe:
"Egy helyes állításnak az ellentéte egy hamis állítás. Egy
mélyértelmű igazság ellentéte viszont lehet egy másik
mélyértelmű igazság is." A logika és az intuíció egymás an-
titéziseként, egyaránt mélyértelmű igazságként működik

gondolkodásunkban.
A tiszta, logikus ész uralmára épülő racionális gondolko-
dás szempontjából minden, ami nem erre épít, irracioná-
lisnak minősül. Ám egy mély meditációs állapotban éppen
a logika, a tiszta racionalitás minősül értelmetlen, sehová
sem vezető dolognak. Ha nem magáról a racionalitásról,
hanem annak pszichológiájáról akarunk beszélni, akkor
óhatatlanul beszélnünk kell az irracionalitás értelmes for-
máiról is, mivel ezek is kétségtelenül létező és egyáltalán
nem ésszerűtlen pszichológiai jelenségek.
13. KOLLEKTív RACIONALITAS
A legjobb rejtekhelyen keresnek legelőször.
"', ", . .~' '.' .',.:
1984-ben a Science 84 tudományos magazin szerkesztősé

ge szeretett volna meghirdetni egy olyan játékot, amely-
ben minden olvasó vagy húsz dollárra, vagy százra pályáz-
hat. Ha a pályázók legfeljebb 20%-a pályázik 100 dollárra,
akkor mindenki megkapja azt a pénzösszeget, amelyre pá-
lyázott, ha viszont 20%-nál több olvasó pályázik 100 dol-
lárra, akkor senki nem kap semmit. Sajnos a tényleges já-
ték kiírására nem került sor, mert a lap kiadója félt az eset-
leges hatalmas veszteségtől, és a Lloyds biztosító nem volt
hajlandó biztosítást kötni az esetleges veszteségre: túl koc-
kázatosnak ítélte a játékot. Ezért a pályázatot végül mind-
ezek elmesélése után hipotetikus formában írták ki. Arra
kérték az olvasókat, hogy írják meg, ők húsz vagy száz dol-

lárra pályáznának, ha igazi lenne a pályázat.
Pénzt ugyan nem lehetett nyerni, mégis több mint har-
mincezer pályázat érkezett, és ezeknek 65%-a húsz dollárt
írt, 35%-a pedig százat. A Science 84-nek tehát eszerint
semmit sem kellett volna fizetnie. Úgy tűnik, a Lloyds túl
óvatos volt.
A híres sci-fi író, Isaac Asimov még az eredmények köz-
lése előtt a következőket írta alapnak: "Végül is azt kérik
az olvasóktól, hogy vagy írjanak 20 dollárt, és ezzel tekint-
sék magukat »rendes embernek«, vagy írjanak 100 dollárt,
és tekints ék magukat »nem rendes embernek«. Egy ilyen
helyzetben mindenki a rendes ember círnkéjét fogja magára
tűzni, mivel ez nem kerül neki semmibe." Asimov különö-
sen azért gondolhatta így, mert a pályázat kiírása a lapban
egy, a kooperációról szóló cikk után következett. Mégis, mint
az eredmény mutatja, Asimov tévedett.
Az eredmények ismeretében nem lett volna túl nagy a
lap kockázata, hiszen a pályázók legalább 35 százaléka va-
lószínűleg 100 dollárt írt volna akkor is, ha igazi pénzért
folyt volna a pályázat. Sőt, ha Asimov gondolatának még-
iscsak van valami igazságmagja, akkor minden bizonnyal
még többen írtak volna 100 dollárt.
Más szempontból azonban mégis nagyon nagy a kocká-
zat. Minél több pályázó van, annál többet veszíthet az új-
ság. Egy mohó milliomos esetleg beküldhet sokmillió pá-
lyázatot húsz dollárra, amivel minden bizonnyal eléri, hogy
a pályázatoknak legalább 80%-a valóban 20 dollárról szól-
jon, és így néhány millió postaköltség fejében nyerhet né-
hány milliószor húsz dollárt. A szerkesztőség ez ellen úgy
védekezhetne, hogy csak azokat a pályázatokat fogadja el,
amelyekre a magazinból kivágott szelvényt ráragasztják, és
akkor legfeljebb annyi pályázó lehet, amennyi az eladott
példányszám. De egy tőkeerős és szervezett társaság (mond-
juk a maffia) még így is felvásárolhatja a lapot darabonként
4.95 dollárért, és beküldhet 20%-nyi 100 dolláros és 80%-nyi
Kollektív racionalitás 279
20 dolláros pályázatot. A maffia már akkor is nagyot ka-

szálhat, ha óvatos (ava~: kooperatív), és csupa 20 dollá-
ros pályázatot küld be. Igy ha azok a kevesek, akiknek eset-
leg rajta kívül is jut a lapból, mind 100 dollárra pályáznak,
akkor is biztosan megvan a maffia szolid néhány millió
dolláros nyeresége.
Az olvasók maffia nélkül össze állhatnak ötösével, és egyez-
tethetik, hogy négyen 20 dollárt írnak, az ötödik pedig
100-at. Ekkor pontosan 20%-nyi 100 dollárra pályázó lesz,
mindenki nyer. Ezután minden ötös csapat igazságosan el-
oszthatja az általa nyert 4x20+100=180 dollárt, és így min-
denki 180/5=36 dollárt nyerhet. Bár elvileg valóban fenn-
áll ez a lehetőség, gyakorlatilag szinte kizártnak tekinthető.
Az olvasók többsége valószínűleg nem kezd el szervezked-
ni, hanem egyszeruen csak elgondolkodik, pályázzon-e
vagy sem, és ha igen, mire, majd várja az eredményt, és le-
von belőle valami következtetést. Ezzel számára a játék
rendben lezajlott, akár nyert, akár nem. A magazin pedig
sikerrel (és nagyobb anyagi veszteség nélkül) megadta olva-
sóinak, amit azok várnak tőle: egy kis szellemi izgalmat. Ez
a lapnak még némi biztosítási díjat is megért volna.
A Science 84 játékának elemzése
A Science 84 játéka sok tekintetben hasonlít a Scientific

American 2. fejezetben bemutatott Egymillió dolláros já-
tékához. Ez is tipikusan vegyes motivációs játék, mivel
egyrészt a játékosoknak közös érdeke, hogy ne legyenek
20%-nál többen, akik 100 dollárra pályáznak, hiszen akkor
senki nem nyer semmit, másrészt minden játékos egyéni
érdeke, hogy ő a százdolláros pályázók között legyen, ha
mindenki nyer.
Amennyiben az olvasóknak csak 19%-a pályázik száz dol-
lárra, akkor mindenki, aki a közös érdeket szem előtt tart-
va csak 20 dollárra pályázott, sajnálhatja, hogy nem volt
rámenősebb, hiszen akkor többet nyerhetett volna. Ha vi-

szont az olvasóknak mondjuk 25%-a pályázik 100 dollárra,
és senki sem nyer semmit, akkor annak, akik a 100 dollárt
célozta meg, nem kell, hogy különösebb lelkifurdalása le-
gyen a többiekkel szemben, hiszen ha ő történetesen sze-
rényebb lett volna, akkor sem nyert volna senki. így aztán
senkit sem lehet vádolni azzal, hogy a Science 84 olvasókö-
zönsége összességében több millió dollárral szegényebb
lett miatta, hiszen a felelősség eloszlik a sok rámenős pá-
lyázó között, egy-egy emberre szinte semmi sem jut.
Ez a játék is csapdahelyzet, akárcsak az Egymillió dolláros
játék vagy a Közlegelők problémája, amellyel a 3. fejezetben
ismerkedhettünk meg. A Science 84 játéka azonban más
szerkezetű, mint az előbbiek: ez a Gyáva nyúl-játék (87. o.)
többszemélyes változata. Számomra az a legkedvezőbb eset,
ha versengek és 100 dollárra pályázok, miközben 80%-nál
több játékos kooperál. A második legjobb eset, ha én koo-
perálok és a többiek 80%-a is, mert ekkor még mindig nye-
rek 20 dollárt. A legrosszabb eset, ha versengek és a többi-
ek közül 20%-nál többen szintén versengenek, mert ekkor
senki nem nyer semmit. Ennél valamivel jobb, ha ugyan
20%-nál többen versengenek, de én kooperálok, mert bár
ekkor se nyerek semmit, de legalább az erkölcs bajnokának
tekinthetem magamat. Ugyanerre az értékrendre jut az
összes többi játékos is. Az értékeknek ez az elrendeződése
éppen a Gyáva nyúl-játék logikájának felel meg.
Ez is mutatja, hogy a Science 84 játéka tényleg velej éig
csapdahelyzet. Ilyen esetekben a kategorikus imperatívusz
értelmében erkölcsös viselkedés általában egy kevert straté-
gia megvalósítását igényli. Mi lehet ez a kevert stratégia?
Az előző fejezet végén láttuk, hogy matematikai intuíci-

ónk me-glehetősen esendő. Jó példa erre a Science 84 játé-
ka is. A legtöbb ember, miután megismerte az optimális
kevert stratégia fogalmát, úgy érzi, hogy ebben az esetben
az a leghelyesebb, ha 20% valószínűséggel pályázik a 100

dollárra, például ötoldalú kockát dob fel, és akkor pályázik,
ha 5-öst dob. Pedig távolról sem ez az optimális kevert
stratégia.
Ha mindenki 20% valószínűséggel pályázik 100 dollárra,
akkor körülbelül 50% az esélye annak, hogy végül is senki
sem nyer, mert nagyjából ugyanannyira valószínű, hogy a
véletlen játéka folytán valamivel több mint 20% fog 100
dollárra pályázni, mint hogy valamivel kevesebb. Ha a já-
tékosok kicsit visszafogják magukat, akkor radikálisan csök-
kenthető annak az esélye, hogy senki sem nyer. 10 OOO pá-
lyázó esetén például az optimális kevert stratégia az, hogy
mindenki körülbelül 18% valószínűséggel pályázzon a 100
dollárra. Ebben az esetben annak valószínűsége, hogy sen-
ki sem nyer, jóval l ezrelék alatt lesz, ugyanakkor minden
egyes ember esélye arra, hogy 100 dollárra pályázzon,
szinte alig csökken.
Még meglepőbb eredményt kapunk akkor, ha mind-
össze 5 játékos van. ilyenkor ugyanis az optimális kevert
stratégia az, hogy mindenki csak 10% valószínűséggel pá-
lyázzon 100 dollárra. Ha mindenki 20% valószínűséggel
pályázna 100 dollárra, ahogy az intuíciónk súgja, akkor a
játékok felében senki sem nyerne, és hosszú távon egy-egy
játékos játékonkénti várható nyeresége kb. 18 dollár lenne;
kevesebb, mint ha mindenki mindig szerényen 20 dollárra
pályázik. Ha viszont mindenki csak 10% valószínűséggel
pályázik 100 dollárra, akkor hosszú távon egy-egy játékos
menetenkénti várható nyeresége 25 dollár fülé nő!
Mielőtt tovább fűznénk a Science 84 játékából elindult
gondolatokat, törlesszük egy régi adósságunkat, amely
még a 2. fejezetből származik. Lássuk, mi történt a
Scientific American Egymillió dolláros játékában.
Az Egymillió dolláros játék eredménye
Alighanem a Scientific American kiadója is túl kockáza-

tosnak érezte az Egymillió dolláros játékot, és ezért nem
pontosan abban a formában írta ki a pályázatot, mint
ahogy mi a 2. fejezetben említettük. Volt egy apró, de lé-
nyeges különbség: a pályázatban megengedték, hogy
egyetlenegy levéllel akár többszörösen is lehessen pályázni.
A pályázatokban tehát azt is fel kellett tüntetni, hogy ki
hány példányban pályázik. Ha valaki például 1000 pél-
dányban pályázott, az a saját nyerési esélyét ezerszeresére
növelte, ugyanakkor viszont a pályadíj mértékét eleve ez-
redrészére csökkentette. így már nem érezte a kiadó túl
nagynak a kockázatot: biztos lehetett benne, hogy akad
majd legalább egy játékrontó, aki egymaga elrontja min-
denki nyereményét. Valóban akadt, nem is egy.
A játékra több mint 2000 pályázat érkezett. Az egyes
számokat ennyien írták::
1-1133
2 - 31
3 - 16
4-8
5 -16
6-O
7-9
8-l
9-l
10 - 49
100 - 61
1000 - 46
Egymilliót 33-an írtak, és még egymilliárdot is ll-en.

Sőt, 9 pályázó a tíz századik hatványát írta, 14 pedig egye-
nesen tíznek az előbbi szám által meghatározott hatvá-
nyát. Más csillagászati számok is előfordultak.
Azokat, akik ilyen nagy számokat írtak, egyértelműen já-

tékrontóknak tekinthetjük. A játékrontók teljesen kívül es-
nek a játékelmélet vizsgálódási területén, bár a pszicholó-
gusokat más szempontból joggal érdekelhetik. Sok játék-
rontót például nem is elsősorban a jelen játék tönkretétele
vezérelt, hanem az, hogy e tekintélyes lapnak fitogtassa a
műveltségét. Bonyolult definíci6kkal írtak le gigászi szá-
mokat, olyanokat például, amelyek a Gödel-tétel matema-
tikai bizonyítás ában szerepelnek; vagy éppen az Avogadro-
féle számot küldték be. Megint mások csak egyszeruen
nyerni akartak, ha 0,00 dollárt, akkor annyit. Minél na-
gyobb számot írt valaki, annál nagyobb eséllyel nyerhetett,
jóllehet esetleg csak egy centnek egy atomnyi töredékét. A
Scientific American azonban nem értékelte ezt a törekvést,
és meg sem ejtette a sorsolást, mondván, hogy nincs mit
kisorsolni.
Johan Huizinga holland kultúrtörténész írja Homo ludens
CÍmű könyvében: "A játékront6 egészen más valami, mint
a hamisjátékos. Az utóbbi úgy tesz, mintha játszaná a játé-
kot, és legalább színleg elismeri a játék varázskörét. Neki
könnyebben megbocsátja a játékközösség a bűnét, mint a
játékront6ét, hiszen ez magát a játékvilágot rombolja le ...
El kell pusztulnia, mert lényében fenyegeti a játszóközös-
séget... A magas komolyság világában is mindig jobban
járnak a hamisjátékosok, csal6k és képmutatók, mint a já-
tékront6k: az eretnekek, aposztaták, újít6k vagy lelkiisme-
retük rabjai."
Az Egymillió dolláros játékban az olvas6közönség
bosszúja egyáltalán nem fenyegette a játékrontókat. Koc-
kázat nélkül ügyködhettek, ebből adódhatott aránylag
nagy létszámuk. De mi a helyzet azokkal, akik viszonylag
kis számokkal pályáztak, vagy azzal a több mint ezer olva-
sóval, aki szerényen és kooperatívan mindössze egyszeres
pályázatot küldött be? D. R. Hofstadter, a játék szellemi
atyja ezekre is alaposan ráhúzza a vizes lepedőt: "Az egy-
szeres pályázatot beküldők többsége bizonyára megvere-
gette a saját vállát, hogy milyen remek kooperátor volt.

Szamárság! Az igazi kooperátorok a között a tízezernyi
lelkes olvasó között voltak, akik nem pályáztak, mert kiszá-
molták a kocka megfelelő oldalszámát, és azután dobtak,
esetleg a véletlen számok táblázatát használták, vagy vala-
mi hasonlót csináltak. Néhány olvasó megírta, hogy így ju-
tott arra az elhatározásra: nem pályázik. Nagyon örülök,
hogy róluk is hallhattam. Meglehet, az ezer-egynéhány ol-
vasó között, akik egyszeres pályázatot küldtek be, akadt
egy vagy legfeljebb kettő, aki hasonlóan szuperracionális és
egyben szuperszerencsés igazi kooperátor volt, bár ezt két-
lem. Azokat az embereket pedig, akik egyszeruen csak
nem pályáztak, anélkül, hogy dobtak volna a kockával, ér-
telmesnek, de tunyának jellemezném, nem igazi kooperá-
tornak - valahogy úgy, mint azokat, akik egyszeruen csak
pénzt adományoznak valamilyen politikai célra, de ezen
túl nem törődnek tovább a dologgal. Ez a kooperáció gya-
korlásának lusta, trehány módja."
Hofstadternek ez utóbbi gondolata az, amelynek köny-
vül1kben éppen az ellenkezőjét állitjuk. Sem a természet,
sem az emberi gondolkodás nem valódi dobókockák haji-
gálásával valósítja meg a véletlent, még akkor sem) amikor
valójában optimális kevert stratégiát sikerül elérnie. A ter-
mészet a maga kvantumfizikai, genetikai stb. mechaniz-
musaival éri ezt el, beleértve azt is, amit a gondolkodá-
sunkban fejlesztett ki: hogy szeszélyesen változó hangula-
taink, érzéseink alapján döntünk, talán különösebb gon-
dolkodás nélkül, vagy a gondolkodásnak nem tisztán raci-
onális alapú eszközeivel, például valamiféle meditatív
módszer segítségéve!. Éppen olyanokkal, amelyeket
Hofstadter "lusta, trehány módszereknek" nevez. Márpe-
dig, ha egyszer valóban egy optimális kevert stratégiát si-
kerül segítségükkel közelítőleg megvalósítanunk, akkor
roppant gazdaságos, hatékony és gyors módszereknek is
nevezhetjük ezeket. De hát a tényleges eredmények első
ránézésre nem ezt mutatják.
A játék rejtett célja
A sok játékrontó megjelenését a pályázat kiírásának módja

okozhatta. Ha a Scientific American abban a tiszta formában
írta volna ki a pályázatot, mint ahogy azt a 2. fejezetben be-
mutattuk, akkor a játékrontóknak nemigen lett volna tere-
pük; aligha érte volna meg nekik a játékrontás millió levele-
zőlap vagy posta bélyeg árát. Ebben az esetben a Scientific
Americannek néhány száz dollárjába került volna a játék - ez
nyilván elviselhető lett volna, csak éppen az eredmények is-
merete nélkül mindez nem volt előre látható. Mindenesetre
a tényleges kiírásban ennek a játéknak, mint pszichológiai kí-
sérletnek az értéke meglehetősen korlátowtt, mivel két egé-
szen különböző jellegű kísérlet keveredett benne: az egyik
tárgya a játékrontás, a másiké a játékon belüli együttes visel-
kedés. Ezzel együtt, tekintsünk most el a játékrontóktól, va-
lamint attól is, hogy a játékrontás lehetősége esetleg befolyá-
solhatta a többi játékosok viselkedését, és nézzük meg,
mennyire tekinthető a többi játékosok összességének a visel-
kedése együttesen racionálisnak vagy irracionálisnak.
Ha el is tekintünk a néhány száz játékrontótól, az ezer-
egynéhány száz egyszeres vagy kevésszeres pályázat az op-
timálishoz képest még mindig nagyon sok. A második fe-
jezet tisztán racionális megfontolásaiból azt kaptuk, hogy
a Scientific American a játékosok együttes optimális kevert
stratégiája esetén várhatóan több mint félmillió dollárt ve-
szített volna, és csak kis valószínűséggel úszta volna meg
veszteség nélkül. Az ezernél több egyszeres pályázat biw-
nyítja, hogy az olvasók együttesen távolról sem ezt az op-
timális kevert stratégiát valósították meg.
Másfelől: ennyi pályázat esetén még mindig megmaradt
volna valamennyire a nyertes öröme, körülbelül annyira,
mint egyéb, szolidabb pályázatok esetében. 7-800 dollárt
nyerni már egyértelműen öröm; az egymillió dolláros nye-
remény inkább az álmok birodalmába tartozik. Ha jóindu-
latúan akarjuk kezelni a pályázók összességét, a játékron-
tókat pedig a pályázat kiírási módjának számlájára írjuk.,

akkor arra a következtetésre is juthatunk, hogy a pályázók
együttesen nem tették teljesen tönkre a játékot - vala-
mennyi együttes racionalitást mégiscsak tanúsítottak.
Tegyük fel például egy pillanatra, hogy a játékosok valami
olyasfajta attitűddel közelítettek a játékhoz, mint Rejtő Je-
nő regényében a csavargó Wagner úr, akinek egyszer kéte-
zer dollárt ajánlottak egy szívességért, és erre azt válaszolta,
hogy mondjon inkább húszat, annyit már láttam. Ne mond-
jon a Scientific American egymillió dollárt, mondjon inkább
ezret, annyit már láttam nyerni. Nos, ebben az esetben
megállapíthatnánk, hogy a játékosok együttesen egész elfo-
gadható közelítéssel valósították meg az együttes optimális
kevert stratégiát akkor is, ha nem dobáltak ehhez kockát.
Ha ez utóbbi feltételezésre nincs is kísérleti bizonyíté-
kunk, Wagner úr attitűdjének gyakori érvényességét számos
más jellegű pszichológiai kísérlet bizonyítja. Egy inger pszi-
chológiai hatása nem egyenesen arányos az inger nagyságá-
val. A legtöbb ingerre, amit úgy érzékelünk, hogy valami-
lyen meglévő állapothoz viszonyítjuk. a hatását, érvényes
Weber és Fechner közel 150 éve felfedezett törvénye. Ez a
törvény azt mondja ki, hogy az inger által kiváltott szubjek-
tív érzet mértéke az inger fizikai mértékének logaritmusával
arányos. Az inger duplázása tehát esetleg csak egy egység-
nyivel növeli a kiváltott érzetet, és ismételt duplázása ismét
csak egy egységnyivel. Ez a törvény éppúgy érvényes a rela-
tív súlyok vagy fényerősségek szubjektív érzékelésére, mint a
pénzjutalmakéra, pénzbüntetésekére, vagy akár a gyógyszer-
adagok hatására. Ezekben az esetekben ugyanis általában
akaratlanul is valamiféle éppen fennálló állapothoz viszonyí-
tunk, például pillanatnyi anyagi helyzetünkhöz, vagy szerve-
zetünk pillanatnyi kondíciójához. Amikor a közgazdászok a
9. fejezetben említett Arrow-Debreu-féle egyensúlyi mo-
dellben feltételezték a csökkenő hozadék törvényét (195.
o.), e feltételezés jogosságának indoklására örömmel fedez-
ték fel a maguk. számára a Weber-Fechner-törvényt.
A Weber-Fechner-törvény szerint aránylag nem nagy a

különbség az ezer és az egymillió dolláros nyeremény
szubjektív értéke között; legalábbis távolról sem ezersze-
res. Nyilván jelentős a különbség, ezért az iménti feltétele-
zésünk egyértelmúen túlzottan jóindulatú volt, de nem
teljesen irreális. Az Egymillió dolláros játék esetében a
nyerés önmagában nem, de a pár száz dolláros nyeremény
és a nyerés öröme együtt már lehetett a játék valódi, szub-
jektív, rejtett célja. Ha ez igaz, akkor a játékosok együtte-
sen meglehetősen racionális magatartást tanúsítottak.
A Rejtőzködős lottó
Az iménti gondolatmenet érvényességére jó lenne vala-

miféle kevésbé spekulatív, közvetlenebb bizonyítéko t is ta-
lálni. Ebből a célból szerkesztettem azt a játékot, amelyet
Rejtőzködős lott6nak nevezhetünk.
A játékban egy lottószelvényt kell kitölteni. Hat számot
kell megjelölni l és 49 között, amelyek egy hétszer hét
négyzetből álló lottószelvényen találhatók. A nyertes sze-
mélye nem sorsolás útján dől el, mint általában a lottó-
játékokban. Az a játékos nyer, akinek számai a lehető leg-
kevésbé egyeznek meg a többi játékos számaival. Ponto-
sabban, minden egyes játékos esetében megállapítjuk, hogy
az ő hat számát összesen hány más pályázó jelölte be. Ame-
lyik játékosnál ez az összeg a legkisebb, az a nyertes.
Ezt a játékot kisebb (néhány tíz fős) csoportokban több-
ször is kipróbáltuk, és meghirdettük az Elet és tudomány
cÍmú újság hasábjain is. 236 pályázat érkezett. A táblázat-
ban látható, melyik számot hány pályázó jelölte be.
A táblázatban az egyes számok gyakorisága ugyan nem
tekinthető teljesen véletlenszerűnek, de nincs is nagyon tá-
vol attól. Összehasonlításképpen bemutatjuk, hogy a ma-
gyar ötös lottóban a kezdettől 1995. szeptember 7-ig me-
lyik számot hányszor húzták ki.
1 2 3 4 5 6 7
39 40 30 29 30 33 36
8 9 10 11 12 13 14
28 14 26 31 19 35 26
15 16 17 18 19 20 21
27 22 45 26 36 30 29
I
22 23 24 25 26 27 28 I
23 36 24 28 34 28 32 !
29 30 31 32 33 34 35
30 24 40 31 20 21 17
36 37 38 39 40 41 42
17 31 21 27 26 26 25
43 44 45 46 47 48 49
39 28 23 18 42 37 37
A második táblázat jól illusztrálja, hogy a tiszta vakvélet-

len mekkora ingadozásokat képes eredményezni még ilyen
nagyszámú (több mint kétezer) húzás esetén is. Egzakt ma-
tematikai módszerekkel is ki lehet számolni, hogy a rejtőz
ködős lottó játékosainak együttes eredménye valóban nem
esik nagyon távol attól, amit akkor kaphatnánk, ha minden
egyes játékos a vakvéletlenre bízta volna választását.
Na de mi köze ennek az eredménynek a kollektív racio-
nalitáshoz? Tegyük fel, hogy egy faj túlélése azon múlik,
sikerul-e egyedeinek időnként nyernie ebben a rejtőzkö
dős lottó ban, amelyben ugyanakkor más fajok egyedei is
részt vesznek. Ha egy faj egyedei bizonyos számokat kö-
vetkezetesen ritkán játszanának meg, ezzel lehetőséget kí-
nálnának a konkurens fajnak, hogy egyedei gyakrabban
nyerjenek. Az okosabb, konkurens faj nem azt tenné, hogy
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
1 2 3
127
117 96 142 112 100 118 129 117 110 138 108 130 136 114
19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
16 17 18
95
114 107 132 122 119 119 123 131 121 120 104 100 100 142
35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45
31 32 33 34
97 116 115 130 120 124 117 119 97 97 118 131 118 111 117
51 52 53 54 55 56 57 58 59 60
46 47 48 49 50
123
123 135 113 133 114 133 109 114 117 108 132 107 101 106
66 67 68 69 70 71 72 73 74 75
61 62 63 64 65
143
110 107 98 137 125 114 120 110 133 100 119 117 117 109
79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90
76 77 78
122
117 138 122 115 115 121 105 115 122 108 141 112 94 107
ezeket a számokat többet játszaná, hiszen ezzel éppen a sa-

ját esélyeit rontaná. Az okosabb faj egyedei minden szá-
mot egyenlő eséllyel, véletlenszerűen játszanának, így azo-
kat is, amelyeket a butább faj egyedei hajlamosak mellőz
ni. így többny ire továbbra is ezek a mellőzött számok len-
nének a nyerő számok, és mivel az okosab b faj nem mel-
lőzi őket, a nyertesek gyakrabban kerülné nek ki
az oko-
sabb faj egyedei közül. Az okosabb faj tehát túlélési előny
höz jutna a butább rovására.
A véletlenszerű játék evolúciósan stabil stratégia, mivel ha
egyszer elterjed egy faj egyedei között , semmilyen más
stratégia nem lehet eredményesebb nála. Ez a játékrnód te-
kinthető tehát a legracionálisabbnak.
Az Élet és Tudom ány 236 pályázója együttesen viszonylag
j6 közelítéssel megval6sította ezt az optimális stratégiát.
Ugyanakkor valószínűleg csak kevés játékos választotta szá-
mait véletlenszerűen. A legtöbb pályázó (de az is lehet,
hogy mindegyik) valamiféle, dobókockát közvetlenül nem
alkalmazó gondolatmenet eredményeként választotta ki

számait. Mivel aZ egyetlen racionális stratégia a véletlensze-
rű választás, ez egyben azt is jelenti, hogy a legtöbb pályá-
zó gondolatmenete - akármi is volt - nem tekinthető racio-
nálisnak. Mégis, az együttes eredmény egy magasabb, tisz-
tán racionális szempontból (az evolúciósan stabil stratégia
szempontjából) meglehetősen racionálisnak mondható.
A kisebb csoportokban végzett kísérleteink hasonló
eredményekkel jártak. Ezekben jó néhány résztvevőtől azt
is megkérdeztük, milyen megfontolások alapján választot-
ták ki számaikat. Egyetlenegy alanyunk sem bízta a vakvé-
letlenre a döntést - valamennyien többé-kevésbé logikusan
alátámasztott gondolatmeneteket alkalmaztak, például
igyekeztek elkerülni a közismert szerencseszámokat vagy a
négyzet szélein (vagy éppen közepén) levő számokat, mi-
vel azok feltűnőbbek és azokat feltehetőleg sokan fogják
választani. Mások éppen ezeket a számokat választották
abból kiindulva, hogy a többiek ezeket kerülni fogják. Jó
néhány játékos nemigen vette a fáradságot, hogy pontosan
megértse a játék lényegét, hanem egyszerűen csak bejelöl-
te azokat a számokat, amelyek éppen eszébe jutottak, vagy
a kedvenc számait.
A játékot játszottuk úgy is, hogy nem konkrét számok-
kal kellett pályázni, hanem csak egy üres, hétszer hetes
négyzetbe kellett bejelölni hat helyet, illetve úgy is, hogy
nem helyeztük el a számokat egy lottószelvényszerű négy-
zetbe, hanem csak ki kellett választani hat számot l és 49
között. Ezekben az esetekben az együttes választások
eredménye jóval kevésbé volt véletlenszerű, mint amikor a
geometriai és a számtani szempont egyaránt jelen volt.
Úgy tűnik, minél többféle szempont áll a játékosok ren-
delkezésére a választáshoz, annál jobban meg tudják köze-
líteni együttesen az optimális kevert stratégiát.
A való élet problémái általában még ennél is több külön-
féle szempont figyelembe vételére adnak lehetőséget. Sok-
szor még az sem világos az egyes emberek számára, hogy
valójában mik is a figyelembe veendő szempontok. Még

több tere van tehát sokféle gondolkodásmód kialakulásá-
nak, és ezek összessége talán még inkább vezethet optimá-
lis, evolúciósan stabil együttes stratégiákhoz. Ennek továb-
bi vizsgálatához azonban már érdemes egy bonyolultabb
játékot választani.
Az Egyszám-játék
A Rejtőzködős lottó-játékban az evolúciósan stabil stra-

tégia matematikai formája roppant egyszerű volt: minden
egyes szám megjátszásának azonos esélyt adtunk. Például
egy kalapból húztuk ki a megjátszandó számokat. Azért le-
het ez az arcpirítóan egyszerű stratégia optimális, mert a já-
ték szabályai nem tesznek semmiféle különbséget az egyes
számok között. A játékosok ennek ellenére tesznek, példá-
ul megkülönböztetik a négyzet szélén illetve közepén elhe-
lyezkedő számokat vagy a szerencseszámokat. Ez a különb-
ségtétel azonban nem közvetlenül a játék szabályai ból kö-
vetkezik, hanem abból, hogy miközben a játékosok a kivá-
lasztandó számokon gondolkodnak, a többi játékos gon-
dolkodásáról is felállitanak feltételezéseket. Láttuk, hogy ez
az eljárás nem racionális, akármennyire is logikusnak látszik,
hiszen az egyetlen tisztán racionális stratégia a véletlen vá-
lasztás. Ugyanakkor ezeknek a nem racionális stratégiáknak
az összessége mégis megközeütette az együttes optimális
kevert stratégiát. Ezért ezeket a gondolatmeneteket tekint-
hetjük többé-kevésbé kvázi-racionálisnak. -
Az Egyszám-játék optimális kevert stratégiája korántsem
ilyen egyszerű. Ezt a játékot a Füles rejtvényújság olvasói
számára írtuk ki, a következő szabályokkal: A játék részt-
vevőinek egyetlenegy pozitív egész számot kell beküldeni.
Az nyer, aki a legkisebb olyan számot küldi be, amellyel
egyetlen más olvasó sem pályázott.
Ebben a játékban az egyes számoknak már van "egyénisége".
A kis számok azért vonzóak) mert ha netán egyedül mi kül-

dünk be egy számot) akkor minél kisebb a szám) annál biz-
tosabban lesz a mi számunk a legkisebb egyedüli) azaz an-
nál biztosabban fogunk mi nyerni. Ugyanakkor a nagy szá-
moknak is van némi vonzerejük) mivel könnyen előfordul
hat, hogy a kis számokkal mind kiütik egymást a pályázók)
és akkor egy egészen nagy számmal is nyerhetünk. Akár egy-
millióval is. De ha akad valaki) aki hasonlóan gondolkodik)
csak éppen egy kicsit még ravaszabb) és egymillió helyett
999999-cel pályázik) akkor ő nyer helyettünk. Vagy le-
gyünk még nála is ravaszabbak) és írjunk még valamivel ki-
sebb nagy számot? Hamar eljutunk így is a kis számokig!
Biztos nyerőszám ebben a játékban sem létezik. Minden
szám lehet nyerő, attól ftiggően, hogy a többi pályázók
milyen számokat választanak. Viszont ebben a játékban is
létezhet evolúciósan stabil stratégia: egy kevert stratégia,
amely szerint minden egyes számot egy bizonyos valószí-
nűséggel választunk. Ezek a valószínűségek azonban nem
lesznek minden számra egyenlőek.
Tegyük fel egy pillanatra, hogy a biológiai túlélés ezúttal
az egyszám-játékban elért győzelmeken múlik, és a számo-
kat l és egymillió között lehet választani. Ha egy faj mond-
juk azt a kevert stratégiát játszaná, hogy minden számot
egyenlő valószínűséggel választ, akkor egy konkurens faj,
amelynek egyedei nagyobb valószínűséggel választják a ki-
sebb számokat, gyakrabban nyerhetne.
Az Egyszám-játék evolúciósan stabil stratégiáját matema-
tikai egzaktsággal kiszámítani igen nehéz, de számítógépes
szimuláció segítségével megközelítőleg jól meghatározható.
Ez a szimuláció úgy működik, hogy kiindulunk egy hipote-
tikus lénypopulációból, amelyben egyenlő arányban vannak
olyan egyedek, amelyek mindig az l-es számot játsszák,
olyanok, akik mindig a 2-est stb., egészen egymillióig. Ezután
egy játékhoz véletlenszerűen kiválasztunk a lénypopuláció-
ból néhány játékost (mondjuk annyit, amennyien a Fülespá-
lyázatára neveztek), és megnézzük, hogy ebben a játékban
Kollektiv racionalitás 293
éppen melyik. lény nyert. Amelyik. nyert, az eggyel szaporo-

dik, IIÚVel a nyeréssel egy túlélési értéket kapott. Ezzel per-
sze a saját nyerési esélyeit némileg rontja a további játékok-
ban, IIÚVel a szaporodás révén nőtt a valószínűsége annak,
hogy a következő játszó csapatban ez a fajta lény két vagy
több példányban is jelen lesz, és így eleve nem nyer majd.
Ha ezt a szimulált játékot néhány milliószor lefuttatjuk a
számítógépben, az egyes számokat képviselő lények relatív
arányai egyre stabilabban kirajzolódnak - és ezzel az evolú-
ciósan stabil stratégiát is egyre pontosabban megmutatják.
Kérdés, hogy a Füles pályázói együttesen mennyire köze-
ütették ezt az evolúciós an stabil stratégiát: a beküldött szá-
mok együttese mennyire hasonlitott az egyes számok gya-
koriságainak a számítógépes szimuláció során kapott ará-
nyaihoz. Ha a hasonlóság nagy, akkor arra következtethe-
tünk, hogy a sok, külön-külön nem racionálisan gondol-
kodó játékos együttesen ebben a játékban is egy igen raci-
onális stratégiát valósított meg.
A Füles pályázatára 8192 válasz érkezett. A játékosok
gondolkodásának sokféleségét demonstrálja, hogy össze-
sen több IIÚnt 2000 féle különböző szám fordult elő. A
nyerő szám a 120-as volt; IIÚnden ennél kisebb számot
legalább négy pályázó írt, kivéve a 94-est, amelyet csak
kettő. A játék eredményét részletesen bemutattam Észjá-
rások című könyvemben. Ott elsősorban a különféle gon-
dolkodási stratégiákat vizsgáltuk, és behatóbban elemez-
tünk jó néhány fajta gondolkodásmódot, amelyek jelenlé-
tét a pályázat eredményei kimutatták. Most a pályázók
együttes viselkedése érdekes számunkra.
Ha a számokat egyesével vizsgáljuk, akkor a pályázat ered-
ménye igen erősen különbözik. az elméleti, számítógépes
szimulációval kapott optimális kevert stratégiától. Például
a beküldött számok mintegy kétharmada páratlan szám
volt, holott az evolúciósan stabil stratégiában nagyjából
egyenlő arányban szerepelnek páros és páratlan számok. A
szerencseszámok (7, 13, 17,21 stb.) és az l-es is sokkal
294 A racionalitás pszicho16giája
nagyobb arányban szerepeltek, mint ahogy azt az evolúci-

ósan stabil stratégia indokolná. Ha azonban ezektől a szá-
moktól eltekintünk, és a számokat tízes csoportokba oszt-
juk (ezzel kiegyenlítve a különböző végződésű számok
gyakoriságainak lokális ingadozásait), akkor a pályázatok
megmaradó több mint 80%-a már meglehetősen pontosan
kiadja az evolúciósan stabil stratégiát.
Eszerint tehát ebben a játékban is produkáltak a pályá-
zók olyan irracionális gondolkodásmódokat, mint a sze-
rencseszámok választása, vagy az, hogy "megüt a guta, ha
senki sem ír egyest, és én sem". Másfelől viszont az is ki-
derült, hogy a pályázók miIltegy 80%-ának gondolkodása
együttesen megközelítőleg kvázi-racionálisnak tekinthető .
(Tudjuk: bármilyen gondolatmenet, amely nem a véletlen
választáson alapul, tisztán racionálisnak biztosan nem te-
kinthető!) A pályázók sokféle kvázi -racionális gondolatme-
neteiben együttesen jól kiegyensúlyozódott például a kis
és nagy számok különböző okokból adódó vonzereje.
Pszichológiai szempontból nézve persze sokféle külön-
böző gondolatmenet vezethet olyan eredményre, hogy
"valamilyen 160 és 170 közötti számot kellene megjátsza-
nom" , de egyelőre vizsgálati eszközeink csak olyan finom-
ságot engednek meg, hogy mindezeket egyetlen stratégiá-
nak tekintsük az evolúciósan stabil stratégia elemzésénél.
Ennek tudatában még meglepőbb, hogy az emberek nagy
többsége figyelemre méltó pontossággal az evolúciósan
stabil stratégia szerinti együttes viselkedést produkált. Más
aspektusból nézve: az evolúciósan stabil stratégia fogalmá-
nak segítségével meglehetős pontossággal előre tudjuk je-
lezni az emberek együttes viselkedését egy olyan játékban,
mint az Egyszám-játék vagy a Rejtőzködős lottó. Vagy
akár, mint a 9 . fejezetben láttuk, a gazdaság tisztán piaci
szabályozók által vezérelt szegmensei.
A kollek tív racion alitás eszközei
A Rejtőzködős lottó ban vagy ~ Egyszá m-játék ban a já-

tékosok tisztán csak egymással verseng enek, közös érdeke-
ik nincsenek. A Science 84 játékáb an más a helyzet: egy-
részt ott is verseng enek egymással a játékos ok, de ugyan-
akkor közös érdekü k, hogy ne legyen 20%-nál több közöt-
tük, aki 100 dollárra pályázik. A Science 84 játéka, akárcsak
az Egymillió dolláros játék vagy a Közlegelők problém ája,
vegyes motivációjú játék.
Tisztán kompetitív játékok esetében Adam Smith óta sejt-
jük, Neuma nn János óta pedig tudjuk, hogy a tisztán önző
játékmód egyensúlyhoz vezethet. Ezt közelítőleg igazolta a
Rejtőzködős lottó és az Egyszám-játék, azzal a kiegész
ítés-
sel, hogy e tisztán önző játékm ód megval ósításá hoz sokféle
kvázi-racionális gondolkodásmód együttese is elvezethet. A kol-
lektív racionalitás megvalósításának nem feltétlenül egyetlen
lehetséges gyakorlati eszköze a tisztán racionális, a játékel-
méletre és a kockadobálásra alapoz ott stratégia.
Az Egymillió dolláros játékban már nem volt ilyen egyér-
telmű a kollektív racionalitás megléte, bár a játék szubjek
tív,
rejtett céljának feltárása után már nem kellett feltétlenül el-
vetnünk a kollektív racionalitás jelenlétének lehetőségét. A
Science 84 játékban azonba n egyértelművé vált, hogy a kol-
lektív racionalitás nem alakul ki minden esetben spontá n mó-
don: a 100 dollárra pályázók 35%-os aránya igen messze van
az optimálistól, és egyértelműen azt eredményezi, hogy sen-
ki nem nyer semmit, holott mindenki nyerhetne valamit. Ha-
sonló eredményre vezettek azok a pszichológiai kísérletek is,
amelyek a Közlegelők problémáját vizsgálták. Ezeknek a kí-
sérleteknek az eredményei lényegében ugyanazt mutatták,
mint a Dollárárverések eredményei, vagy a 3. fejezetben be-
mutato tt Fogolydilemma-kísérletek: a kísérleti csoportok túl-
nyomó többségében végül minden tehén éhenhalt.
A 4 . fejezetben láttuk, hogy a vegyes motivá ciójú játékok
négy alaptípusa közül kettő - a Fogoly dilemm a és a Gyáva
nyúl- rejt magában olyan kemény csapdát, amely a szín-

tiszta egyéni racionalitás eszközeivel egyáltalán nem oldha-
tó fel. A kísérleti eredmények e két játék többszemélyes
változatában sem mutattak semmiféle kollektív racionali-
tást. Az Egymillió dolláros játékról kimutatható, hogy va-
lójában a Nemek harca-játék sokszemélyes változata, és
ebben a játékban a kísérletek tanulsága szerint az egyéni,
kvázi-racionális gondolkodásmódok segítségével viszony-
lag elfogadható, a kollektív racionalitás t nagyon durván
nem sértő eredmény alakult ki.
A két kemény csapdatípus csetében csak az egyéni racio-
nalitáson túlmutató, általános erkölcsi elvek tudtak segíte-
ni, mint például az Aranyszabály vagy a kategorikus impe-
ratívusz. Jóllehet több példát nem mutattam és egyelőre
nem is ismerünk, nem zárható ki valamiféle, még a katego-
rikus imperatívllsznál is általánosabb és hatékonyabb er-
kölcsi alapelv létezése. De az is lehet, hogy ilyen elv kere-
sésére már nem lesz szükség: láttuk, hogy az Aranysza-
bállyal ellentétben, a kategorikus imperatívusz elvével már
összeegyeztethető a kevert stratégiák alkalmazása, és így a
játékelmélet korlátlan működése is.
A kollektív racionalitás megvalósításának két útja lehet.
Az egyik a színtiszta racionalitásé: a kollektív racionalitás-
hoz szükséges általános elvek (például a kategorikus impe-
ratívusz) maradéktalan beépítése a gondolkodási rendsze-
rünkbe, és ezek után a játékelmélet hibátlan alkalmazása. A
másik lehetséges út: alkalmas kvázi-racionális stratégiák ki-
fejlesztése. Ú gy tűnik, az emberi gondolkodás működésé-
. hez az utóbbi módszer áll közelebb - erről a következő fe-
jezetekben szólunk részletesebben. Azonban az ilyen kvá-
zi-racionális stratégiák kialakulásához is hozzájárulhatnak a
tiszta racionalitás vívmányai. Nem azzal, hogy közvetlenül
használatba vesszük őket, hanem azzal, hogy mély gyöke-
ret eresztenek gondolkodásunkban, és ezzel mindennapi,
sokféle kvázi-racionális gondolkodási stratégiáinknak aka-
ratlanul is részeivé válnak, akár az anyagmegmaradás vagy
a gravitáció tisztán racionális elve. Ezek megjelenhetnek

például olyan fogalmak mélyebb megértésében, mint az
önmérséklet, a visszafogottság, a tolerancia, a mások szem-
pontjainak mérlegelése.
A Fogolydilemma-kísérletek vagy a Science 84 játékának
eredményei azt mutatják, hogy az efféle kvázi-racionális
stratégiáink még távolról sem eléggé fejlettek a kollektív
racionalitás megvalósításához. Mégis, ugyanezek a kísérle-
tek azt is mutatják, hogy ezek a stratégiák bizonyos mér-
tékig jelen vannak a gondolkodásunkban. A páros Fogoly-
dilemma-kísérletekben a játékosok majdnem fele a koope-
rálást választotta, és talán a Science 84 játékában kapott 35 %-
os rámenősségi arány sincs olyan reménytelenül messze a
20 %-tól.
Kant szerint a kategorikus imperatívusz eredendően je-
len van az emberben. (Igaz, szerinte a logika is, de az,
hogy Kantnak ez utóbbi elképzelése a pszichológiai kísér-
letek fényében tévesnek bizonyult, még nem zárja ki az
előbbi helyességét. ) Lehetséges, hogy a kategorikus impe-
ratívusz -legalábbis bizonyos fokú - működését az evolú-
ció csoportszelekciós komponense alakította ki az ember-
ben. Mégis, az 1700-as évekig kellett várni, amíg Kant
megfogalmazta az ősrégi Aranyszabálynak ez a roppant
hatékony általánosítását. Talán Neumann játékelmélete is
kellett ahhoz, hogy felismerjük igazi horderejét, beleértve
azt is, amit a 4. fejezetben láttunk: a kategorikus imperatí-
vusz nemcsak általánosabb, mint az Aranyszabály, hanem
lényegesen más is, például logikailag összefér a biológiai és
gondolkodásbeli sokféleséggel.
Ezek a felfedezések, illetve fogalmak még viszonylag na-
gyon újak. Nagyrészt előttünk áll, hogy igazán mélyen be-
leépüljenek mindennapi kvázi-racionális gondolkodási esz-
közeinkbe, és így biztonsággal elkerülhessük a kemény
csapdák egyre inkább fenyegető következményeit, a gyűlö
let, az intolerancia pusztításaitól a környezet visszavonha-
tatlan tönkretételéig.
14. A GONDOLKODÁS SOKSzíNŰSÉGE
Az emberi gondolkodás nem racionális,

és ez így racionális.
Carl Gustav Jung, a nagy svájci pszichológus írta 1925-

ben, három évvel Neumann János játékelméletének meg-
születése előtt: "Akaratunk megfontolásunk által irányított
funkció; tehát megfontolásunk jellegétől fuggő. Ha van
egyáltalán megfontolás, ennek racionálisnak, azaz ésszerű
nek kellene lennie. De bebizonyította-e valaki, és bebizo-
nyítható lesz-e valaha is, hogy élet és sors megegyezik az
emberi értelemmel, vagyis hogy szintén racionális? Ellen-
kezőleg, jogosan tételezzük fel, hogy élet és sors irracioná-
lis, más szóval, hogy végső fokon az emberi értelem hatá-
rain túl ered. Az események irracionális volta az ún. vélet-
lenben nyilatkozik meg, amelyet mi természetszerűen kény-
A gondolkodás sokszínűsége 299
telenek vagyunk tagadni, mivel a priori nem tudunk olyan

folyamatot elképzelni, amely ne volna kauzális és szükség-
képpen feltételes viszonyban, aminek következtében tehát
véletlen nem volt lehetséges."
Mielőtt folytatnánk az idézete t, tegyün k két megjeg
y-
zést, és idézzük Jung ezen a ponton beiktat ott lábjegy ze-
tét is. Először is: egy új gondol at - bármennyire forradal-
minak látszik is - többnyire már egy ideje "benne van a le-
vegőben", mire megszületik. Jung idézett gondol
ata két-
ségtelenül a játékelmélet szellemét vetíti előre, bár egy
egészen távoli szakterület egészen eltérő nyelvén.
Másodszor: Jung a véletlent az irracionalitás egyik meg-
jelenési formájának tekintette, ami látszólag nagyon logi-
kus, hiszen mi lehetne kevésbé racionális, mint a vakvélet-
len? Azóta azonba n már tudjuk , hogy a véletlen lehet a
tiszta racionalitás megvalósításának eszköze, sőt bizonyos
esetekben egyetlen eszköze. A véletlen helyes (például az
optimális kevert stratégia szerinti) használatát tehát töké-
letesen racionálisnak tekinthetjük, helytelen (például rossz
valószínűségarányok szerinti) használatát pedig egyérte
l-
műen irracionálisnak. A véletle n megköz elítől eg helyes
használatát neveztük kvázi-racionálisnak, akkor is, ha ezt a
megközelítőleg helyes haszná latot távolról sem tisztán
ra-
cionális elvek vezérlik.
Jung még nem tett világos különbséget a racionális, az
irracionális és a kvázi-racionális között. Ennek felismerésé-
hez nemcsak a játékelmélet felfedezése volt szükséges, ha-
nem az is, hogy beigazolódjon a játékelmélet által leírt
öző tu-
alapvető mechan izmuso k működése több különb
domány területen egyaránt, és emellett megtör ténjen a
Gödel-tétel kapcsán elindult mélyreható szemléletváltás.
Mai szemléletmódunkkal már nagyon is el tudunk képzel-
ni nem kauzális folyamatokat, és el tudjuk fogadni a szín-
tiszta logika korlátait is. Meg kellett tanulnu nk együtt élni
velük, mivel ezek létezését éppen a logika segítségével tud-
tuk bebizonyítani.
Jung idézett gondolata áttörést jelentett a játékelmélet

alapeszméinek kiteljesedése felé, bár nyilván nem annak
szánta. Jung lábjegyzete jól mutatja, hogy ez a gondolat
mennyire forradalmi volt a kor pszichológiájában és általá-
nos eszmevilágában: "A szigorú okozati felfogásnak a mo-
dern fizika véget vetett. Ma már csak »statisztikai valószí-
nűség« létezik. Már I9ló-ban utaltam a kauzális felfogás
pszichológiai érvényességének feltételes voltára, amit an-
nak idején erősen nehezményeztek. "
Jung a továbbiakban így Ír: "Az élet teljessége törvény-
szerű és nem törvényszerű, racionális és irracionális. Ezért
az értelem és az általa vezetett akarat nem vezet messze.
Mennél jobban kiterjesztjük a racionálisan választott irányt,
arUlál biztosabbak lehetünk abban, hogy kizártuk az irraci-
onális életlehetőséget, amelynek pedig éppannyi joga van a
megnyilatkozáshoz. Kétségtelenül igen célszerű volt az em-
ber számára, hogy egyáltalán irányt adhatott az életének.
Az értelem meghódítása az emberiség legnagyobb vÍvmá-
nya; ezt teljes joggal állíthatjuk. De nem bizonyos az, hogy
ennek minden körülmények között így kell folytatódni."
Freud, Jung és a mélylélektan többi képviselője megmu-
tatta, hogy az ember gondolkodását, viselkedését, motívu-
mait sokszor alapvetően nem racionális elemek határozzák
meg. Freud például elkülönítette az elsődleges folyamato-
kat, amelyeket a tér, az idő és a hagyományos logika figyel-
men kívül hagyása jellemez, és a másodlagos folyamatokat,
amelyek alapja a valóságelv, a racionalitás. Mindkét fajta
folyamat megjelenik az egészséges, felnőtt embereknél is.
Az elsődleges folyamatok megjelenésének legtisztább pél-
dája Freudnál az álom. De a különféle meditációs állapo-
toknak is közös jellemzője az elsődleges folyamatok domi-
nanciája. Az "elsődleges" illetve "másodlagos" jelző azon-
ban megtévesztő lehet. Ezek a jelzők annak a felfogásnak
a szemléletét hordozzák, amely szerint az ember tudatos
gondolkodása alapvetően racionális, de másodlagos, és e
tudatos felszín alatt zajlanak a tudattalan, az ösztönök és
egyéb irracionális erők által vezérelt elsődleges folyamatok.

De biztos, hogy a tudatos gondolkodás valóban racionális,
és az ösztönök valamint egyéb tudattalan erők valóban ir-
racionálisak?
Logikailag izomorf feladatok
Észjárások című könyvemben számos olyan kísérleti

eredmény olvasható, amelyegyértelműen mutatja, hogy az
ember még olyan problémákat sem a tiszta logika eszköze-
ivel old meg, amelyek megoldására a logika tökéletesen al-
kalmas. E kísérletek fő eszközei az úgynevezett logikailag
izomorffeladatok. Két feladatot akkor hevezünk logikailag
izomorfilak, ha formális, logikai struktúrájuk tökéletesen
megegyezik. Más szóval: ha valamiféle logikai levezetés se-
gítségével megoldjuk az egyik feladatot, akkor pontosan
ugyanezzel a gondolatmenettel megoldhatjuk a másik fel-
adatot is, legfeljebb bizonyos szavakat más szavakkal kell
helyettesíteni. Ez a helyettesítés teljesen automatikusan,
akár egy szövegszerkesztő "helyettesít" funkciójának segít-
ségével is elvégezhető, gondolkodni egyáltalán nem kell
hozzá. A helyettesítés révén az előbbi feladat megoldásá-
ból automatikusan megkapj uk az utóbbi feladat megoldá-
sát. Mindez azért tehető meg, mert a logika tisztán formá-
lis szabályokra épül.
Nézzünk meg egy példát egy egyszerű, logikailag izo-
morf feladatpárra. Az egyik feladat: tételezzük fel, hogy a
magas emberek nem törpék. Levonhatjuk-e ebből azt a lo-
gikai következtetést, hogy a törpék nem magas emberek?
A másik feladat: tételezzük fel, hogy a jó ételek nem ol-
csók. Levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy az
olcsó ételek nem jók?
A két feladat azért logikailag izomorf, mert ha az egyiket
megoldjuk, ezzel automatikusan megoldottuk a másikat is.
Például az első feladat esetében gondolkodjunk így: Te-
gyük fel, hogy a törpék között vannak magas emberek. Ak-

kor ezek a feladat szövegének első fele szerint nem lenné-
nek törpék. Ez ellentmond feltételezésünknek. Tehát ab-
ból, hogy a magas emberek nem törpék, valóban levonhat-
juk azt a logikai következtetést, hogy a törpék nem magas
emberek. Ha ez a levezetés logikailag helyes, akkor meg-
tehetjük, hogy a levezetésben a "magas emberek" szót
mindenütt a "jó ételek" szóval helyettesítjük, a "törpék"
szót pedig az "olcsók" szóval. Ezáltal megkaptuk, hogyan
bizonyítható be logikailag, hogy a következtetés levonása
a második feladat esetében is helyes.
A két feladat tehát logikailag pontosan egyformán nehéz
vagy könnyű; semmiképpen sem mondhatjuk, hogy az
egyik azért nehezebb, mint a másik, mert megoldása bo-
nyolultabb, mélyebb gondolatmenetet igényel. Ugyanak-
kor például e két feladat esetében is az emberek az első fel-
adatot általában gyorsan és többnyire helyesen oldják meg,
miközben a másodikat sokkal lassabban és sokszor hibá-
san. Pszichológiailag tehát egyáltalán nem egyformán ne-
héz ez a két feladat. Ennek oka az, hogy hétköznapi gon-
dolkodásunk számára más jellegű a két kijelentés akkor is,
ha logikai szerkezetük pontosan megegyezik. Más hozzá-
állással fogadjuk el kiindulási feltételezésnek azt, hogy a
magas ember nem törpe, mint azt, hogya jó étel nem ol-
csó. Az előbbit magától értetődő evidenciaként, az utób-
bit pedig legfeljebb csak munkahipotézisként. Az utóbbi
esetben könnyebben vezet hibára az, ha nem a logika szi-
gorú alkalmazásával, hanem hétköznapi élettapasztalatunk
segítségével adjuk meg a választ.
Idézet az Észjárások címú könyvből: "Idővel egyfajta össz-
népi sport bontakozott ki az ezen a területen dolgozó pszi-
chológusok között: konstruáljunk olyan logikailag izomorf
feladatokat, amelyek megoldási ideje között a lehető legna-
gyobb a különbség. A cél tehát olyan feladatok megfogal-
mazása, amelyeket előbb-utóbb sokan megoldanak, jóllehet
az egyiket a másikhoz képest rendkívül lassan. A játék nem
Agondolkodás sokszínűsége 303
teljesen öncélú, bár sportolni, rekordokat felállítani önma-

gában is izgalmas dolog. Az éri el a legjobb eredményt, aki
a legjobban át tudja tekinteni, miként lehet elérni illetve gá-
tolni, hogy beinduljon az ember következtetési gépezete.
Olyan (ismétlem, logikailag teljesen izomorf!) feladatpáro-
kat is sikerült kitalálni, ahol a nehezebb feladat megoldási
ideje lO-12-szerese a könnyebbének. "
Nemcsak logikai jellegű feladatok esetében érhető tetten
ez a jelenség. A 3. fejezet végén bemutattuk a Fogolydi-
lemma játék kétféle átfogalmazását. Ezek mind az eredeti
Fogolydilemmával logikailag teljesen izomorf helyzetek
voltak. Láttuk, hogy a három logikailag tökéletesen azo-
nos helyzet más-más mértékben hívott elő kooperatív vi-
selkedést a kísérleti személyekből. Ez a három logikailag
izomorf játék is lényegesen különbözőnek bizonyult pszi-
chológiai szempontból.
A helyzet logikailag izomorf átfogalmazása teljes mér-
tékben a racionalitás keretei közötti művelet. Az a tény
azonban, hogy a körülmények ilyenfajta változtatása lénye-
ges viselkedésbeli különbségeket tud előidézni, arra mutat,
hogy egyrésztgondolkodásunkban nemcsak a racionális ele-
mek játszanak szerepet) másrészt viszont gondolkodásunk a
racionalitás eszkijzeivel is befolyásolható.
A racionalitás szerepéről
A matematikában is gyakran egy-egy probléma logikai-

lag izomorf átfogalmazása nyitja meg az utat a megoldás
felé. A matematikusok mindig nagyon elegánsnak tekintik,
amikor két, egymástól egészen távolinak tűnő matematikai
terület között mély összefuggéseket sikerül találni, és ez
sokszor korszakalkotó felfedezésekre is vezetett. Ilyenkor
az egyik területen kifejlesztett módszerek egyszerre csak
mozgásba lendíthetik a másik kutatási területet, amely el-
akadni látszik, és a korábbi területen jól bevált módszerek
néha éppen az új területen bizonyítják igazi erejüket. ilyen

eset volt például, amikor a számelmélet területén elkezd-
ték alkalmazni a függvény tan módszereit. Kiderült, hogy
olyan diszkrét és szeszélyes eloszlású dolgok vizsgálatára,
mint a prímszámok, a legalkalmasabb eszközt a komplex
számokon értelmezett folytonos függvények biztosítják.
A matematika természeténél fogva színtisztán racionális
tudomány. Egy matematikai levezetés tisztán logikai lépé-
sek sorozata, amelyben semmiféle szubjektív megfontolás-
nak nincs helye. Mégis, amikor a matematikus egy felada-
ton gondolkodik, vagy új matematikai igazságokat keres,
nem konkrét levezetések járnak a fejében. J. Hadamard, a
nagy francia matematikus például a matematikai invenció
természetéről írt egy hosszú esszét, amelyben leírja azokat
a furcsa, homályos képeket, amelyek benne a matematikai
fogalmakat kísérik. Ezek a képek még egy szakmabeli szá-
mára is tökéletesen érthetetlenek, kuszák. Ha Hadamard
nem tudta volna az általa ezekben a képekben meglátott
összefüggéseket tisztán matematikai levezetések formájába
önteni, maguk a képek senkit sem érdekelnének. Mint
Hadamard leírja, hasonló jellegű (bár konkrétan egészen
más) belső képekről számolt be Albert Einstein is.
A relativitáselmélet matematikai alapjainak egyik kidol-
gozója, Henri Poincaré, miután kijelenti, hogy "a mate-
matika az a nyelv, amelyen nem lehet ködös, homályos
dolgokat kifejezni", leírja, mennyire különbözőképpen lát-
ja még a matematikai problémákat is attól függően, hogy
franciául vagy angolul gondolkodik. Ha tisztán csak a lo-
gika működne ilyenkor benne, a nyelv nem okozhatna kü-
lönbséget. Nem is okoz, mihelyt a gondolat felveszi szo-
kásos matematikai formáját: a definíció - tétel- bizonyítás
rendszerét.
A 4. fejezet végén láttuk: többféle, egyaránt létjogosult-
nak tekinthető racionalitásfogalom is létezik, és semmiféle
racionális eszközünk nincs arra, hogy ezek közül bármelyi-
ket kitüntessük, és "a" racionalitás fogalmának tekintsük.
Ugyanakkor néhány tulajdonság mindegyikükben megta-

lálható. Elsősorban talán nem is a formális logikai elemek-
re kell tennünk a hangsúlyt, hanem arra, hogy egy racioná-
lis úton elért tudás esetében nemcsak azt tudjuk, amit tu-
dunk, hanem azt is pontosan tudjuk, hogy honnan tudjuk
azt. Ez ilyenkor mindig néhány egyszeru alapfeltételezés-
ből néhány egyszeru következtetési szabály segítségévelle-
vezethető, noha maga a levezetés igencsak hosszadalmas
és bonyolult lehet.
A logikailag izomorf feladatokkal kapott kísérleti ered-
mények azt mutatják, hogy a racionális gondolkodást az
ember nem egykönnyen és főleg nem automatikusan veszi
használatba. Azonban ugyanez érvényes a meditatív gon-
dolkodásra is. A 12. fejezetben láttuk, hogy a mély medi-
táció eléréséhez is bonyolult technikák vezethetnek. A
meditatív úton megszerzett ismeretről azonban sokkal ke-
vésbé tudjuk kielégítően megmondani, hogy honnan tud-
juk, jóllehet az is a valódi világ tényleges dolgairól szóló
értékes ismeret lehet. Nyilvánvalóan nem kielégítő például
ezt mondani: onnan tudom, hogy az utolsó virágszirmot a
"szeret" mondás akor téptem le, vagy onnan, hogy a pénz-
darab fejet mutatott, vagy történetesen a bal mutatóujjam
emelkedett fel. Ráadásul ez nem is lenne igaz, mivel a vi-
rágszirom, a pénzdarab, vagy az ideomotoros technika
csak egy eszköz volt ahhoz, hogy meditatív módon gon-
dolkodhassunk, és ennek eredménye kifejeződhessen.
A racionális gondolkodás fő vívmánya az, hogy nemcsak
magához az ismerethez vezet el, hanem azt is világosan
demonstrálni tudja, hogyan jutottunk ehhez az tudáshoz.
A racionális formában kifejezhető tudás viszonylag könnyen
és egyértelműen átadható másoknak. Aki ismeri és alkal-
mazni tudja a racionalitás szabályait, azt könnyebb megta-
nítani a világról szerzett ismereteink egy jelentős részére -
konkrétan azokra, amelyek racionális formában kifejezhe-
tők. Márpedig a tudomány összes eredménye ilyen, ezért
az így átadható tudás mennyisége nem csekély. Talán ezért
is vált a racionális gondolkodásmód ennyire általánosan el-

fogadottá.
Bár a racionalitás igen hatékony általános eszköze a kom-
munikációnak, de kevésbé általános eszköze a gondolko-
dásnak, és a legkevésbé sem általános eszköze a világ meg-
ismerésének. A közölhet6ség érdekében általában törek-
szünk arra, hogy gondolatainkat, ismereteinket racionális
formában fejezzük. ki, mégsem tisztán racionális eszközök-
kel jutunk azokra. Mégis, egyesek érezhet6en racionálisab-
ban gondolkodnak, mint mások, jóllehet nem feltétlenül
okosabbak, más szóval: nem feltétlenül sikeresebbek a világ
igazságainak megismerésében. Másrészt viszont: azok az
emberek is, akik a gondolkodáshoz jobbára másfajta eszkö-
zöket használnak, általában igen racionálisan viselkednek
akkor, ha egy nagy sebességgel közeled6 autó el61 kell el-
ugraniuk. Tehát valahol mégiscsak létezik mindnyájunkban
egyfajta racionalitás. Kérdés, hogy ez valóban a racionális
gondolkodás eredménye, vagy valami másé?
Descartes tévedése
A neurobiológusok azt tekintik egyik f6 feladatuknak,

hogy minél pontosabban lokalizálják az emberi agyban
azokat a sejtegyütteseket, amelyek az egyes konkrét műkö
déseinlcért felel6sek. Ha ezt a feladatot sikerül valamennyi-
re' megoldani, akkor a következ6 feladat ezek összehangolt
működésének, kö1csönhatásainak megértése lesz.
Ez a szigorúan redukcionista, tisztán természettudomá-
nyos megközelítés sok szép sikert ért el, abeszédközpont
felfedezését61 egészen az egyes emóciókért felel6s agyterü-
letek lokalizálásáig. Problémák persze akadtak, például so-
kan, akiknek beszédközpontjuk megsérült vagy akár telje-
sen elpusztult, id6vel mégis meg tudtak tanulni vala-
mennyire beszélni, ami azt mutatja, hogy más agyterületek
többé-kevésbé át tudták venni a beszédközpont funkcióit.
Ez azonban nemigen von le annak az értékéből, hogy már

tudjuk, mely agyterületek felelősek normális esetben a be-
széd funkciój áért. Az extrém esetek által felvetett probIé-
mát ma még viszonylag könnyen a szőnyeg alá lehet sö-
pörni azzal, hogy majd ha eléggé pontosan megismerjük
az agy mú.ködését, akkor azt is világosabban fogjuk érteni,
melyik agyterület melyiknek a funkcióját képes átvenni, és
hogyan.
A tudatos, racionális gondolkodás székhelyét azonban
mindmáig nem sikerült megnyugtatóan lokalizálni. Bizo-
nyos agysérülések esetén átmeneti vagy végleges tudatza-
varok léphetnek fel, de ezeknek a pontos struktúráját ma
még nem ismerjük. Még zavarbaejtőbb, hogy ezek a sérü-
lések gyakran az emocionális reakciók sérüléseivel is járnak.
A neurobiológusokban egyre inkább felmerült a sejtés: a
racionális gondolkodás és döntés képessége elválaszthatat-
lanul összefugg az emóciókkal, legalábbis az úgynevezett
másodlagos emóciókra való képességgel. Másod/agas emó-
cióknak nevezzük azokat az érzelmi megnyilvánulásokat,
amelyek nem egy tényleges, hanem egy elképzelt esemény
hatására következnek be. Antonio Damasio portugál-ame-
rikai neurobiológus írja: "A természet, a maga gazdaságos-
ságra irányuló kontár trükkjeivel, nem alkotott külön me-
chanizmusokat az elsődleges és a másodlagos emóciók ki-
fejezésére. Egyszeruen úgy intézte, hogy a másodlagos
emóciók ugyanazokon a csatornákon fejeződjenek ki, ame-
lyeket már úgyis létrehozott az elsődleges emóciók meg-
mutatására. "
Antonio Damasio Descartes tévedése címú könyvében
szellemes kísérleteket ír le, amelyekben éppen ezt a jelen-
séget használja fel az emóciók és a racionális gondolkodás
kapcsolatának vizsgálatára. Damasio hipotézise az volt,
hogy választásaink, döntéseink, illetve a hatásukra bekö-
vetkező jó vagy rossz események közötti bizonyos tanult
kapcsolatok másodlagos emóciókat váltanak ki. Ezeket a
speciális fajta másodlagos emóciókat Damasio szomatikús
markereknek, azaz testi jelz6knek nevezte el. Damasio hi-

potézise szerint egyrészt ilyen szomatikus markerek való-
ban léteznek, másrészt ha valóban léteznek, ezek vezérlik
döntéseinket oly módon, hogy valamiféle zsigeri jó vagy
rossz érzés útján figyelmeztetnek: az éppen kigondolt le-
het6ség ígéretes vagy éppen veszélyes.
Mivel az összes lehet6ség összes következményeinek és
azok összes következményeinek stb. végiggondolására úgy-
sem lenne kapadtásunk, a szomatikus markerek hasznos
szolgálatot tesznek azzal, hogy leszűkítik a vizsgálandó le-
het6ségek körét. Nemcsak a közvetlen lehet6ségek köré-
ben, hanem a gondolkodás kés6bbi fázisaiban is, amikor a
következmények következményein gondolkodunk. A szo-
matikus markerek mindig jeleznek, amikor gondolataink-
ban olyan helyzet áll el6, amire 6k reagálni hivatottak, te-
hát amikor az általuk jelképezett tanult kapcsolat érvénye-
sül. így segítenek abban, hogy kezelhet6 méretűre szűkít
sük a vizsgálandó alternatívák körét: gondolkodási folya-
matainkba zsigeri érzetek keltés ével szólnak bele, és ezzel
inspirálnak az általuk "rossznak tartott" utak elkerülésére
illetve a "jónak tartott" utak követésére, anélkül, hogy ma-
guk értenék, miért tartanak egy elképzelt utat jónak vagy
rossznak.
Damasio többféle kísérletet is végzett hipotéziseinek vizs-
gálatára. Talán a legszellemesebb kísérletében a kísérleti
személyek (különféle agysérültek és egészséges kontrollsze-
mélyek) egy szerencsejátékot játszottak. Egymás után kel-
lett lapokat húzni kártyapaklikból. Mindegyik húzásnál
négy egymás melletti kártyapakli közül kellett kiválasztani-
uk, hogy most melyikb61 húznak lapot. Ha az els6 két pak-
li valamelyikét választották, kaptak 50 dollárt, de némelyik
lap kisebb (50-200 dolláros) veszteséget is okozott. Ha a
harmadik, vagy a negyedik paklit választották 100 dollárt
kaptak, de ott jó néhány lap komoly, akár 1000 dollár fö -
lötti veszteséget is eredményezett. Az emocionális reakció-
kat a galvános b6rellenállás regisztrálásával mérték.
A kísérleti személyek többsége hamar megtanulta, hogy

a második két pakli ugyan több biztos nyereséget hoz, de
veszélyesebb. Rajtuk egy idő után másodlagos emóciók je-
lei mutatkoztak pusztán attól, hogy arra gondoltak, nem
kellene-e most valamelyik veszélyes pakliból választani a
nagyobb nyereség reményében. Ezek az emóciók mindig
megjelentek, amikor a második két pakli valamelyikét vá-
lasztották, és olyankor is, amikor ez épp csak megfordult a
fejükben. Ezenkívül a nyerés, illetve a vesztés hatására
mindig mutattak elsődleges emóciókat is.
Néhány speciális agysérüléses kísérleti személy nem tanul-
ta meg a racionális stratégiát, azaz a második két pakli elke-
rülését. Ezeknél a kísérleti személyeknél a két veszélyes pak-
li választásának elképzelésekor működésbe lépő másodlagos
emóciók hiányoztak, bár a többi (elsődleges és másodlagos )
emóciók náluk is megjelentek. Gondolkodásuk másfajta fel-
adatok (például számtanpéldák) esetében megfelelően mű
ködött, azaz nem egyszeruen csak a racionális gondolkodá-
si képességükben volt a hiba. Sőt, a játék végén pontosan
meg tudták mondani azt is, melyik két pakli volt "rossz".
Emocionális és gondolkodási képességeik önmagukban jól
működtek. Csak ezek a speciális másodlagos emóciók, a szo-
matikus markerek nem jelentek meg náluk, és ezek hiányá-
ban nem voltak képesek a racionális viselkedést megtanulni.
Damasio azért adta könyvének a látványos Descartes téve-
dése címet, mert kísérletei azt bizonyítják, hogy a gondol-
kodás és a test működése igen szorosan összefugg. A szo-
matikus markerek által keltett zsigeri érzetek nélkül a raci-
onális viselkedés lehetetlenné válik. Ez bizonyos szem-
pontból cáfolja Descartes elképzelését, amely szerint a test
és az elme két, egymástól meglehetősen elkülönülten mű
ködő entitás.
A szomatikus markerek működése teljesen racionálisnak
tekinthető. Utező tapasztalati kapcsolatokat sűrítenek egy
egyszerű, zsigeri válaszba. Ha történetesen éppen ilyen
markerek kialakítása lenne a feladat, azt egy tisztán racio-
nális gondolkodó (mondjuk egy mérnökemb.er) ugyanígy

oldan á meg. Gondolkodásunk azonban már nem tisztán
racionálisan használja őket, mert a szomatikus markerek
által megjelenített tanult kapcsolatok összefuggése a meg-
oldandó feladattal nem valamiféle logikai levezetés útján
tisztázódik. Gondolkodásunk sok esetben felül is bírálja
őket. Az egészséges kísérleti személyek is időnként mégis
hozzányúltak a veszélyes paklikhoz, az addigra már kiala-
kult szomatikus markerek jelzései ellenére. Valamennyien
elhagyjuk időnként a járt utat, és néha jól is tesszük!
A szomatikus markerek használata a gondolkodásban
ugyan nem tisztán racionális, de nem is irracionális. Olyan
kapcsolatokat jeleznek, amelyek nagy valószínűséggel
ténylegesen léteznek, ésszerű tehát bizonyos mértékig fi-
gyelembe venni őket. További hasznuk, hogy behatárolják
a vizsgálandó alternatívákat, amire a gondolkodási kapaci-
tásunk végessége miatt mindenképpen szükségünk van. A
szomatikus markerek használata gondolkodásunk kvázi-
racionális eszköztárához tartozik.
Hol lakik bennünk a racionalitás?
A szomatikus markerek minden bizonnyal csak egyik faj -

táját alkotják azoknak a testi működéseknek, amelyek gon-
dolkodásunkat alapvetően befolyásolják. Könnyen lehet,
hogy ösztöneink, vágyaink, testi szükségleteink, vagy akár
a bennünket körülvevő törvények, szokások is hasonló
módon hatnak racionálisnak szánt gondolkodásunkra, bár
erre egyelőre nincsenek olyan tiszta kísérleti bizonyítéka-
ink, mint a szomatikus markerek működésére. Aki egyszer
is gondolkodott órákon, napokon keresztül egy nehéz ma-
tematikai feladaton, bizonyára tapasztalta, hogy hasonló
belső, zsigeri érzetek keletkeznek benne, mint amikor a vi-
rágok tépkedésével próbálja eldönteni, hogy szeret, vagy
nem szeret (ki is?).
A mélylélektani iskola képviselői, például Freud és Jung,

a tudatos gondolkodást tisztán racionálisnak tekintették,
jóllehet másodlagos folyamatnak. Az tudattalan, "elsődle
ges" folyamatokat pedig irracionálisaknak vélték. Nézetük
szerint ezek uralomra kerülése okozza irracionális viselke-
déseinket. A szomatikus markerek felfedezése alaposan
megkérdőjelezi ezt a racionalista filozófusok (például Des-
cartes) hagyományaira alapozott szemléletet. Freud és
Jung elévülhetetlen érdeme marad a psziché tudattalan ré-
szének felfedezése, valamint annak felismerése, hogy szá-
mos olyan erő is működik bennünk, amelyeket tudatos
gondolkodásunk nem ismer, és így nem is vesz figyelem- -
be, legalábbis tudatosan nem.
A játékelmélet szemléletmódja másfajta értelmezés felé is
megnyitotta a kaput. Eszerint is két szinten zajlanak az ese-
mények. Az első szint a tiszta stratégiáké, amelyek önma-
gukban értelmes, szabályos és lehetséges játékrnódok, bár
önmagukban többnyire egyikük sem tud eléggé eredmé-
nyes lenni. A második szint a kevert stratégiáké, amelyek az
egyes tiszta stratégiák választási arányait határozzák meg.
Az első szint elemei teljesen következetes játékrnódok,
amelyek pontosan kiszámíthatók, és nem fuggenek semmi-
féle véletlentől. Önmagukban akár teljesen racionálisnak is
tekinthetők, ha nem vesszük figyelembe a játék egészét.
Akár a szomatikus markerek: feltétlen stratégiák.
A második szint a játék egészének szempontjából tekint-
hető tökéletesen racionálisnak, feltéve, hogy valóban az
optimális kevert stratégiát sikerül megvalósítanunk. Ez a
szint viszont teljes mértékben a véletlenre alapoz, amely
Jung szerint irracionális eszköz. Láttuk, hogy az ember va-
lójában nem a dobókocka segítségével valósítja meg ezt a
szintet, bár nem is teljesen racionális eszközökkel. Felme-
rül a kérdés: Lehet, hogy éppen ez a szint a tudatos gon-
dolkodás szintje; azé, amelyet Freud másodlagos folyamat-
nak nevezett, és a tiszta stratégiák felelnének meg az elsőd
leges folyamatoknak?
Az így kialakuló kép szerint a tudattalan folyamatok

azok, amelyek telJesen racionálisak, és a tudatos gondolkodás
az, ami nem tisztán racionális. A legjobb esetben is csak
kvázi-racionális.
Ezt a képet alátámasztják a logikailag izomorffeladatok-
kal kapott kísérleti eredmények is, amelyeket általában úgy
magyaráznak, hogy azokat a feladatokat sikerül könnyeb-
ben megoldanunk, amelyek hétköznapi életünkkel szoro-
sabb kapcsolatban vannak, amelyekhez jobban tudjuk al-
kalmazni kész "mentális modelljeinket" . A kísérleti ered-
mények valóban ezt mutatják. De a szomatikus markerek
működésének ismeretében ehhez hozzátehetjük: a hétköz-
napi élethez jobban kapcsolódó feladatoknál tudattalan
szomatikus markereink is segíthetik a feladat megoldását
azzal, hogy felhívják a figyelmet az ígéretes illetve zsákut-
cának ígérkező gondolatokra.
Szomatikus markereink néha tévútra is vezethetnek a lo-
gikai következtetés folyamatában, mint a "jó ételes" pél-
dánk esetében. Mindnyájan ismerünk olcsó jó ételeket, mi-
közben a feladatban azt feltételeztük, hogy ilyenek nincse-
nek. A logika segítségével végül is arról gondolkodunk,
milyen lenne egy olyan világ, amelyben valóban igaz az,
hogy a jó étel nem olcsó. Végtére is, valóban lehetne a vi-
lág akár ilyen is, és első ránézésre hétköznapi szemléletünk
számára sem teljesen elfogadhatatlan egy ilyen kiindulás.
Azonban minden ebből levont következtetés (például mi-
szerint az olcsó étel nem jó) csak a logika absztrakt világá-
ban érvényes, a hétköznapi élet nem így működik. Szoma-
tikus markereink erre lépten-nyomon, vaskövetkezetesség-
gel rá is mutatnak. Talán nem is baj, hogy a tiszta raciona-
litás nem működik kizárólagos érvénnyel a gondolkodá-
sunkban.
Egészen más irányú gondolatmenetek alapján jutott ha-
sonló eredményekre Roger Penrose, angol fizikus. A csá-
szár új elméje CÍmú könyvében azt vizsgálta, mennyire re-
ális az úgynevezett "erős mesterséges intelligenciának" ne-
vezett kutatási irányzat követőinek az a hite, hogy a teljes

emberi gondolkodás leírható tisztán racionális (és így szá-
mítógéppel is végrehajtható) szimbólummanipulációk se-
gítségéve!. Bonyolult kvantumfizikai és algoritmuselméleti
eszmefuttatásának konklúziója: " ... úgy gondolom, hogy
amíg az agy tudattalan tevékenységei algoritmikusfolyama-
tok, a tudatosság ettől egészen eltérő módon működik, és
semmiféle algoritmussal nem írható le. Némileg mulatsá-
gos, hogy az itt előadott nézeteim majdnem megfordításai
mások nézeteinek, amelyekkel már sokszor találkoztam.
Gyakran érvelnek úgy, hogy a tudatos értelem viselkedik
érthető, »racionális« módon, és a tudattalan az, amely ti-
tokzatos. "
Amikor a 6. fejezetben a játékelméletet a skizofrén csiga
analógiájával mutattuk be, megjegyeztük, hogy a csigás
példa kicsit túlpszichologizáltnak tűnik. A csigában ellen-
tétes erők működnek, amelyek saját céljaikat szeretnék
megvalósítani. Ezek az ellentétes erők, azaz a csiga énjei az
egymásnak ellentmondó különféle ösztönöknek, vágyak-
nak, szükségleteknek felelhetnek meg. Mostani fogalma-
inkkal azt mondhatnánk, hogy saját céljaiknak megfelelő
szomatikus markereket alakítanak ki. Ha a csiga vala-
mennyi szomatikus markerét mindig figyelembe venné,
soha sem jutna semmilyen döntésre, mert ezek az önma-
gukban teljesen racionális markerek egymásnak folyton el-
lentmondanának. Éppen ebbe őrülne bele szegény csiga.
Ezért a csigának minden pillanatban döntenie kell, éppen
mely markereket hagyjon figyelmen kívül. Ha azonban
egy-egy markert következetesen mellőz, akkor esetleg egy
létfontosságú funkcióját nem teljesíti.
A mélylélektan művelőinek óriási eredménye, hogy felfe-
dezték a bennünk működő tudattalan folyamatokat. Ezek
a felfedezések máig is érvényesek, és jelentőségükön az
sem változtat, ha netán kiderül, hogy valójában nem is a
tudattalan "sötét" erői azok, amelyek irracionálisak ben-
nünk, hanem éppen ezek következetes, súlyos racionalitá-
sa az, amit távolról sem tisztán racionális tudatos gondol-

kodásunk magától idegennek, érthetetlennek, irracionális-
nak érzékel.
"Emberi játszmák"
Mindennapi, nem racionális játékainknak van egy speci-

ális fajtája, amelyet Eric Berne amerikai pszichiáter fede-
zett fel és írt le Emberi játszmák című könyvében. Berne
elemzései alapvetően különböznek a játékelmélet megkö-
zelítési módjától, mégis jó néhány hasonlóságot találha-
tunk köztük.
Egy tipikus Berne-féle emberi játszma az "örök balfácá-
né" , amely például így játszódhat le: Fekete és Fehér ját-
szanak. Fehér (a "balfácán") Feketéék estélyén a házi-
asszony estélyi ruháját leönti egy pohár whiskyvel. Feketé-
ben forr az indulat, de a helyzet nemigen engedi meg,
hogy ezt kimutassa. Talán még arra is ráérez, hogy ha ki-
mutatná, ezzel Fehér nyerne, mivel elérné, ami neki örö-
met okoz: megorrolhatna aházigazdára, kisstílűnek és ke-
ményszívűnek tekinthetné. Miután Fekete visszafojtotta
dühét, Fehér bocsánatot kér. Fekete nagylelkűen megbo-
csát, ám ezzel is Fehér nyert egy pomot: bebizonyosodott,
hogy Ő, a velejéig balfácán, büntetlenül viselkedhet így.
Berne így folytatja a helyzet leírását: "Fehér újabb lépést
tesz annak érdekében, hogy Fekete tulajdonában valami
kárt tegyen. Eltör, kiönt dolgokat, és mindenféle zűrt csi-
nál. Miután lyukat égetett az asztalterítőbe, a szék lábát az
ablakfuggönybe akasztotta, a mártást a szőnyegre öntötte,
a Fehérben lakozó Gyermek valósággal felvillanyozódik:
élvezte, amit művelt, és tetteit megbocsátották neki. Feke-
te viszont jóleső érzéssel szenvedi el a magára parancsolt
önura4nat. Így mindketten hasznot húznak a szerencsét-
len helyzetből, és nem biztos, hogy Fekete mindenáron
véget akar vetni a barátságnak."
Berne számtalan hasonl6 sr6fra jár6 emberi játszmát ír

le, amelyek házasságokban, munkatársi kapcsolatokban,
kocsmákban vagy akár a pszichiáter rendelőjében játsz6d-
nak le. Nagyon könnyű ilyesfajta játszmákba belegaba-
lyodni, mivel a helyzet bizonyos fokig mindkét félnek j6.
Mindkét fél talál benne a maga számára valamiféle lelki ki-
elégülést. Ezzel együtt, maga a játszma nagyon hasonl6an
működik, mint az általunk korábban vizsgált csapdák, pél-
dául a Dollárárverés. Egy idő után már mindkét játékosnak
terhére van a játék, mégis igen nehéz kiszállni belőle. A ki-
szálláshoz le kellene mondani a j61 bevált, megszokott lel-
ki nyereségről, ki kellene lépni a korábbi viselkedési rend-
szerből.
A kilépés, akárcsak a játékelmélet csapdahelyzeteiben,
valamiféle magasabb szempont megtalálásával val6síthat6
csak meg. Freud például világosan látta, hogy maga a pszi-
choanalízis is könnyen egyfajta emberi játszmává válhat, és
így önmaga csapdájába eshet. Ezért többször is hangsú-
lyozta, hogy ő, Freud, nem freudista.
Berne egy megjegyzésében megemlíti, hogy miközben a
matematikai játékelmélet teljesen racionális játékosokat té-
telez fel, ő nem-racionális, sőt akár irracionális játszmákkal
foglalkozik, ami szerinte sokkal val6ságosabb. Ez talán vi-
tathat6: mindkét gondolatvilág modellhelyzeteket vizsgál.
Berne a pszichiátria nyelvén és annak eszközeivel elemzi
modelljeit, a játszmákkal jár6 pszichol6giai nyereségeket és
a játszmák meghaladásának lehetőségeit vizsgálja. Neu-
mann János a matematika nyelvén és annak eszközeivel
elemezte modelljeit, objektívnek szánt hasznosságokr61
beszélt, s így végül magár6l a racionalitás fogalmár61 is
sz6lni tudott. Neumann számára a kilépést a rendszerből a
kevert stratégiák fogalmának megalkotása jelentette, és en-
nek horderejét sokféle szempontb61 is láthattuk. Berne a
játszmákb6l val6 kilépésként a játszmák antitéziseit vizs-
gálja, és ezeket általánosságban három mélyen emberi ké-
pességben találja meg: a tudatosságban, a spontaneitásban
és az intimitásban. Ezek közül a játékelmélet gondolatvilá-

gához a spontaneitás áll a legközelebb, ám Berne mindhá-
rom általános elve kiváló és általános kvázi-racionális prob-
lémamegoldó stratégia.
A "balfácán" játszma antitézisét például Berne így fogal-
mazza meg: "Miután Fehér bocsánatot kért, Fekete ahe-
lyett, hogy azt motyogná, »nem tesz semmit«, így szól:
»Ma este zavarba hozhatja a feleségemet, megrongálhatja
a bútoromat, tönkreteheti a szónyeget, de kérem, ne kér-
jen érte bocsánatot!« Ezzel Fekete a megbocsátó Szülóról
átvált az objektív Felnóttre, aki vállalja a felelósséget, hogy
Fehért egyáltalán meghívta." Ezzel Fekete véget vet a
játszmának, és felkínálja Fehérnek is a kilépés útját. Veszé-
lyes, bátor vállalkozás kilépni a Berne által oly világosan le-
írt, és mindannyiunk számára oly otthonos "Gyermek-Fel-
nótt-Szüló"-rendszer csapdájápól, de ez az egyetlen esély,
fóleg mélyen begyökerezett, kemény játszmákban. -
Paul Watzlawick, amerikai pszichiáter ezt a fajta kilépést
a begyakorolt, ám esetleg tragédi ához vezetó rendszerból
másodfajú változámak nevezi. Egyik példája: "A számos
19. századi párizsi lázadás egyikében egy katonai egység
parancsnoka azt a parancsot kapta, hogy tisztítsa meg a vá-
ros egyik terét a csócseléktól. Tüzelóállásba parancsolta ka-
tonáit, akik puskáikat a tömegre irányították, majd a beállt
halálos csendben a parancsnok kihúzta kardját, és teljes
hangeróvel így kiáltott: »Hölgyeim és uraim, azt a p,!ran-
csot kaptam, hogy tüzeljek a csócselékre. De mivel számos
becsületes, tiszteletre méltó polgárt látok itt magam elótt,
arra kérem óket, hagyják el a teret, hogy biztosan a csócse-
léketlövessem.« Néhány percen belül üres volt a tér."
Watzlawick így foglalja össze a helyzet_és a szellemes
megoldás pszichológiai lényegét: "A tiszt egy fenyegetó
tömeggel áll szemben. Azt a parancsot kapja - az elsófajú
változás elóidézésének tipikus példájaként -, hogy ellensé-
gességgel ellenségességet szegezzen szembe, többet ugyan-
abból. Mivel az ó emberei fel vannak fegyverezve, a tömeg
pedig nincs, nem vitás, hogy az »ugyanabb6l még több«

sikeres lenne. De egy átfog6bb összefuggésben ez a válto-
zás nemcsak hogy nem lenne változás, hanem tovább szí-
taná a meglevő izgalmat. Közbelépésével a tiszt másodfo-
kú változást idéz elő - kiemeli a helyzetet abb6l a keretből,
amely addig a pillanatig őt is, a tömeget is magába foglal-
ta, s úgy formál.fa át, hogy az minden érintett számára el-
fogadhat6vá válik."
A tiszt megoldása tipikusan kvázi-racionális. Nem lehet
tisztán racionális, mert az adott helyzet ellenségeskedő 10-
gikájáb6l sehogyan sem következik. Szakmai tanulmányai-
b6l sem vezethetett le egy ilyen megoldást. Ugyanakkor a
megoldás értelmes voltához aligha férhet kétség. Az is le-
het, hogy a kard kivonásának elmélyült, meditatív pillana-
tában ödött fel benne ez a megvilágosodásszerú gondolat.
Bizonyára nem minden helyzetben viselkedett hasonl6an,
különben aligha lett volna belőle katonatiszt. Tudatának
kevert stratégiájában azonban ez a lehetőség is jelen volt,
és kvázi-racionális tudata az adott helyzetben éppen ezt a
megoldást formálta ki.
A játék egyéb aspektusai
Az emberi játszmákat nem a játékelmélet segítségével fe-

dezték fel. Berne 1962-ben megjelent könyve előszavában
épp csak ennyit tart fontosnak megemlíteni: "a játszmák
elemzését világosan meg kell különböztetnünk gyorsan
fejlődő testvérétől, a játékelmélettől". Joggal intézi el a
"testvért" ennyivel, mivel m6dszerei és problémái alapve-
tően mások. Ahogy a racionalitásnak nincs egyeden, j6l
meghatározhat6 útja, a játékok vizsgálatának sem egyeden
eredményes m6dszere a matematikai játékelmélet. A Berne-
féle játszmaelemzésen kívül még számos igen termékeny
megközelítési m6d létezik.
Grastyán Endre, a kivál6 neurobio16gus és munkatársai
például állatkísérletekkel mutatták ki, hogy számos, a lét-

fenntartáshoz tökéletesen felesleges tevékenység olyan
élettani hatásokkal jár, amelyek nélkülözhetetlenek az álla-
tok egészségéhez. íme, a játék egy olyan aspektusa, ame-
lyet a játékelmélet teljesen figyelmen kívül hagy, holott
alapvető jelentőségű. Grastyán eredményei nagymérték-
ben valószínűsítik, hogy a játéknak éppen a létfenntartás
szempontjából abszolút felesleges volta az, amely az egész-
séghez nélkülözhetetlen fiziológiai hatásokat eredménye-
zi. Grastyán Endre írja: "Büntetéssel nem lehet játékra
kényszeríteni, és a játékot saját kontextus án kívül jutalmaz-
ni sem lehet. A játékot saját belső jutalmai tartják fenn .. .
Az összerakó játékot játszó majom abbahagyja a játékot,
ha siker esetén banánnal jutalmazzák ... Az igazi játék a
tiszta morál szférájában játszódik, a legmorálisabb tevé-
kenység, mert az öröm forrása a szabály érvényesítésével
egyértelmű." Ezekről a fontos kérdésekről a mi játékelmé-
letünknek semmi mondanivalója nem volt.
Ismét más szempontból és más módszerekkel v~zsgálják
a játék filozófiai és kultúrtörténeti jelentőségét a filoszok.
Ők például nem elégedhetnek meg a játék fogalmának
olyan intuitív kezelésével, mint ahogyan mi tettük, de még
egy egzakt matematikai definíció sem fejezheti ki sZ!Íffiuk-
ra kielégítő módon a játék fogalmában rejlő alapvető prob-
lémákat. A 13. fejezetben a játékrontás kapcsán már idé-
zett Johan Huizinga egy külön, 18 oldalas fejezetet szen-
tel a különböző nyelvekben - a görögtől a kínaiig, a né-
mettől a szanszkritig - a játék szónak Irlegfelelő kifejezé-
seknek. Huizinga hangvétel ének illusztrálására idézek egy
bekezdést könyvének egy másik fejezetéből :
"A játék révén, akár akarjuk, akár nem, megismerjük a
Szellemet. Mert a játék nem anyag, bármi legyen is a lé-
nyege. Már az állatvilágban is túlhaladja a fizikai létező
korlátait. Ha tisztára a hatóerők korlátolt világának szem-
szögéből nézzük, akkor a szó legszorosabb értelmében va-
lami »superabundans«, fölösleges valami. Csak a Szellem
korlátokat nem ismerő ereje emeli a játékot a Lehetséges

Elgondolható és Felfogható birodalmába. A játék bizo-
nyítja mindig újból és a legmagasabb értelemben a világ-
rendben való helyzetünk logikán túli jellegét. Az állatok
játszani tudnak, tehát már nem gépiesek. Mi is játszunk, és
tudjuk, hogy játszunk, tehát többek vagyunk, mint értel-
mes lények, mert a játék értelmetlen."
Semmi szégyellnivalója nem lenne a játékelméletnek, ha
a Huizinga által feszegetett kérdésekről ugyanúgy nem
lenne semmi mondanivalója, mint ahogy a játék élettani je-
lentőségéről nincs. Annál érdekesebb, hogy Huizinga
gondolataira sok szempontból igen erősen rímelő követ-
keztetésekhez jutunk majd el könyvünk utolsó fejezeté-
ben. Ez is mutatja egyrészt a természettudományos gon-
dolkodásmód erejét, másrészt azt, mennyire különböző
utakon lehet eljutni hasonló gondolatokhoz.
15. SOK ÚT VEZET A NIRVÁNÁBA
Mindenki másképp egyforma .
~:. " . ~ !~
ir. :.'"
Egy régi mesében a császár megparancsolta tudósainak,

hogy foglalják össze számára a tudományok lényegét egyet-
lenegy könyvben. A tudósok hosszú évekig vitatkoztak,
míg végül előálltak egy vaskos kötettel. A császár azonban
időközben megöregedett, és rájött, hogy már nem lesz
ideje megérteni ezt a hosszú könyvet. Megparancsolta,
hogy foglalják össze a lényeget a lehető legtömörebben.
Mire azonban ez a mú elkészült, a császár már annyira
öreg lett, hogy úgy érezte, már ezt a rövid könyvecskét
sem lesz ideje megérteni. Megparancsolta legbölcsebb tu-
dósának, hogy foglalja össze a könyv tartalmát egyetlenegy
mondatban. Hosszú gondolkodás után a bölcs végre jelen-
Sok út vezet a Nirvánába 321
tette, hogy megtalálta a császár által kért mondatot. E mon-

dat így hangzott: A világ bonyolult.
Ha egy hasonló helyzetben azt kellene összefoglalnom,
mi volt számomra pszichológiai tanulmányaim legfonto-
sabb tanulsága, ezt mondanám: Sokfélék vagyunk. Ha ezu-
tán még egy mondatot hozzáfúzhetnék, akkor megernlíte-
ném az általános és kísérleti pszichológiából leszúrt tanul-
ságokat is: Bámulatos, hogy bizonyos alapvető múködések-
ben mennyire egyformák vagyunk. Ha pedig azt kellene
egyetlenegy mondatban összefoglalnom, miről is szólt ez
a könyv, valószínűleg ezt mondanám: Arról, hogyan fér
össze egymással ez a két tanulság.
Valószínűleg ezt mondanám, de nem biztosan. Előfor
dulhat, hogy pillanatnyi hangulatom alapján mást emelnék
ki, például a játékelmélet szemléletformáló szerepét a leg-
különbözőbb tudományágakban, a racionalitás sokfélesé-
gét, vagy a meditatív megismerés kvázi-racionális voltát. Én
is kevert stratégiákkal élek, mint valamennyien. Ez az alap-
ja sokféleségünknek és egyformaságunknak egyaránt.
Mindnyájan kevert stratégiák segítségével gondolkodunk,
ennyiben alapvetően egyformák vagyunk. Ugyanakkor a
kevert stratégiákat alkotó tiszta stratégiák, valamint ezek
keverési módjai mindenkiben teljesen egyéniek; ebből fa-
kad gondolkodásunk, személyiségünk alapvető sokfélesége.
A világ megismeréséhez is sokféle út vezet. A természettu-
domány megmutatta, milyen hatékony tud lenni a tiszta ra-
cionális gondolkodás. A belső harmónia, a lelki egyensúly és
béke eléréséhez awnban a meditatív módszerek, például a
keleti bölcselet, még hatékonyabb eszköznek bizonyultak. A
játékelmélet segítségével érthetővé vált, hogy a Természet
nagy játékában miért lehet jelen egyidejűleg több, egymással
merőben ellentétes stratégia (önző gén és csoportszelekció,
racionalitás és intuíció), és miképpen vezethetnek ezek egy
magasabb szintű egyensúlyra a világban illetve az emberi
gondolkodásban. Ugyanakkor a játékelmélet alapján az egyes
játékstratégiák természetét is jobban megismerhettük.
A racionális megismerés természete
Albert Einstein mondta: "A világ legérthetetlenebb tu-

lajdonsága az, hogy érthető." Ezt a mondat Einstein tudo-
mányos krédója. Hogyan látom a világot? című könyvében
részletesen leírja, hogy a világ megérthetőségébe vetett
rendíthetetlen hite vezérelte valamennyi felfedezésében.
Az, hogy a világ miért érthető, Einstein számára kívül
esik a megértendő dolgok körén. Ez nem tudományos
kérdés. Az pedig, hogy mit jelent a világ érthetősége, vagy
legalábbis mit jelent egy-egy jelenség megértése, minden
természettudós számára magától értetődő dolog. Ez a ter-
mészettudós definíciája: aki ezt nem érzi világosan, azt a
többi természettudós nem tekinti pályatársnak. Ha esetleg
vitatkoznak is vele, ezeket a vitákat nem tudományos vi-
táknak, hanem kívülálló, műveletlen "barbárral" való tár-
salgásnak tekintik, esetleg a "butaság", a "sötétség" elleni
harcnak. A természettudósok számára a világ megismerése
felé vezető kiindulási pontok rendkívül világosak és egyér-
telműek; aki ezeket nem fogadja el, az szerintük a tiszta
emberi értelemmel ellentétes álláspontot képvisel.
A természettudós kizárólag tapasztalati tényekből és
pontosan meghatározott hipotézisekből (modellekből) in-
dul ki, és ezekből csakis a színtiszta racionalitás, lehetőleg
a formális logika segítségével von le következtetéseket. A
módszer lényege, hogy semmiféle szubjektív elemet nem
tartalmaz. A játékszabályok olyanok, hogy két különböző
személynek ugyanazokból a tapasztalati tényekből és ugyan-
azokból a kiindulási feltételezésekből elvileg ugyanazokra a
következtetésekre kell jutnia, feltéve, hogy szellemi képes-
ségeik ezt lehetővé teszik.
A tudományos életben mégis hatalmas viták folynak.
Ezek a viták azonban általában nem arról szólnak, hogy
egy-egy tudományos levezetés, gondolatmenet elfogadha-
tó-e, hanem arról, hogy a kiinduló feltételezések helytáll6-
ak-e. Ha a tapasztalati tények kérdésesek, vagy maga a kö-

vetkeztetési folyamat vitatható, akkor a viták többnyire vi-
szonylag hamar eldőlnek. Minden tudós mélyen hisz ab-
ban, hogy a kérdésnek van valarrúféle objektív megoldása,
így a konszenzus általában hamar kialakul. A nagy és hosz-
szantartó tudományos viták a kiindulási hipotézisek, elmé-
letek, modellek körül zajlanak. Ám ilyenkor is csak akkor
alakul ki tudományos vita, ha mindegyik versengő elmélet
módszere összeegyeztethető a természettudományos
szemlélettel: az elmélet színtisztán racionális módon meg-
fogalmazható, úgy, hogy egy formális rendszer keretében,
legalábbis elvileg, kezelhető.
Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag ugyanis mindezt nagyon
nehéz megvalósítani, talán lehetetlen is. Az ember igen ne-
hezen veszi használatba azt a kiváló eszközt, arrú a formá-
lis logika, és a tudós is intuitíven gondolkodik még azok-
ról a kérdésekről is, amelyek sikeres megoldás esetén szÍn-
tisztán racionális gondolatmenetekbe torkollanak. Sőt,
gyakran még annak megállapítása is az intuÍción alapul,
hogy egy-egy gondolatmenet valóban tudományosnak te-
kinthető-e . Schrödinger egyenletét nagyon hamar elfogad-
ták a fizikusok, holott levezetése tisztán formális szem-
pontból nem elfogadható. Talán éppen ezért nyújthatott
alapvetően újat, a korábbitól gyökeresen eltérő kiindulási
rendszert. Az új elmélet azonban nagyon jól illeszkedett
azoknak a fizikusoknak az intuíciójához is, akiknek ez a
gondolat nem jutott eszükbe. Úgy tudott illeszkedni a
meglévő fizikai intuÍcióhoz, hogy egyúttal alapvetően meg
is változtatta. Ez minden zseniális eszme lényege. A zseni-
ális gondolatoknak is az a legérthetetlenebb tulajdonsá-
guk, hogy érthetőek.
A tudományos intuíció lényege, hogy amikor a tudós
tisztán intuitíven gondolkodik, akkor is minden pillanat-
ban érzi, hogy amennyiben gondolatai eredményre vezet-
nek, akkor ezek az eredmények kifejezhetőek lesznek a
tiszta racionalitás eszközeivel is. Ez az érzés vezérli a tudo-
mányos intuíciót, és ez különbözteti meg az intuíció

egyéb formáitól. Mire valaki tudóssá válik, ez az intuíció
szilárdan kialakul benne. Amikor a tudósok egymással vi-
tatkoznak, megengedik maguknak, hogy ne csupán a tisz-
ta racionalitás nehézkes, lassú eszközeivel fejezzék ki ma-
gukat. A letisztult tudományos publikációkban ilyesminek
nincs helye, de a vitákban van. A vitatkozó felek mindegyi-
ke úgyis pontosan érzi, hogy vitapartnere tudományos
módon gondolkodik-e vagy sem. Ezt nem valamiféle for-
mális rendszer alapján döntik el, hanem egyfajta "zenei
hallás" segítségével. A tudósok diszharmonikusnak és ezért
hamisnak éreznek egy olyan gondolatmenetet, amelynek
esélye sincs arra, hogy idővel tisztán racionális módon ki-
fejezhető legyen. Hason1ó ez az intuíció ahhoz, mint ami-
kor csavargatjuk a rádió gombját, és egyszerre csak felkap-
juk a fejünket, mert ugyan egy szót sem értettünk, de ab-
ban biztosak vagyunk, hogy az imént magyarul beszéltek.
A tudományos módszer segítségével mindig csak nagyon
erősen behatárolt kérdésekkel foglalkozhatunk. Ez a mód-
szer lényegéhez tartozik. Különben nemigen lenne esély
arra, hogy tisztán racionális gondolatmenetbe torkolljon a
"
válasz. Paradox módon, sok esetben éppen ezek a nagyon
is korlátozott kérdésfeltevések vezettek rendkívül általános
érvényű válaszokhoz, például az energiamegmaradás tör-
vényéhez. Sőt, éppen ezek az igen pontosan behatárolt
kérdésfelvetések vezettek olyan eredményekhez is, mint
Gödel tétele, amely megmutatta a formális rendszerek ál-
talános korlátait. A 4. fejezet végén láttuk, hogy Gödel té-
telére építve a színtisztán racionális eszközökkel operáló
játékelmélet még magának a racionalitás fogalmának a kor-
látaira is rá tudott világítani: arra, hogy egyetlenegy racio-
nalitásfogalom sem képes kifejezni a világban felmerü1hető
összes ésszerűséget. Bármilyen racionalitásfogalomhoz
szerkeszthető olyan játék, amelyben az a fogalom nyilván-
valóan ésszerűtlen eredményre vezet, holott egy másik faj-
ta racionalitás eredményes lehetne.
Ez a tény nem kérdőjelezi meg magának a racionalitás-

nak, mint módszernek az értelmét, sőt, még erősíti is.
ilyesfajta, önmaga korlátait is világosan megmutató általá-
nos eredményekre eddig csak a racionalitás eszközeivel si-
került jutni. Van ebben valami megnyugtató: a világ meg-
érthetőségébe vetett rut a saját eszközeivel fel tudja tárni
saját korlátait is, s így megbékélhetünk azzal, hogy gon-
dolkodási rendszereink örök váltogatására vagyunk ítélve.
A misztikus megismerés természete
Eckhart mester, a középkori német misztika kiemelkedő

képviselője egy rendkívül bonyolult és mély eszmefuttatás
végén így ír: "Mikor Istenből kiáradtam, akkor minden így .
szólt: Isten van. Ez azonban engem nem tehet boldoggá,
mert ebben teremtményként ismerek magamra. Az áttö-
résben viszont, ahol mentes vagyok a magam akaratától és
Isten akaratától és valamennyi művétől és magától Istentől
is, ott fölötte vagyok minden teremtménynek, s nem va-
gyok sem Isten, sem teremtmény, sokkal inkább vagyok
az, ami voltam, s ami maradok most és mindörökkön. Ez-
zel a benyomással akkora nagy gazdagságot kapok, hogy
Isten már nem lehet elég mindazzal együtt sem, ami ő »Is-
tenként«, s valamennyi isteni művével együtt; mert ebben
az áttörés ben az lesz részem, hogy én és Isten egyek va-
gyunk. Ott az vagyok, ami voltam, s ott nem apadok és
nem gyarapodom, mert mozdulatlan ok vagyok, mozgató-
ja mindennek. Itt Isten nem lel helyet az emberben, mert
az ember ezzel a szegénységgel azt szerzi meg, ami volt
örökkön, s ami marad mindig is. Itt Isten a lélekkel egy, s
ez a legigazabb szegénység, amit a lélek lelhet."
Ezután Eckhart mester így folytatja: "Aki ezt a beszédet
nem érti, ne keserítse vele a szívét. Mert amíg az ember
nem olyan, mint ez az igazság, addig nem fogja megérte-
ni ezt a beszédet sem."
A racionális megismerés alapja az a hit, hogy a világ tel-

jes egészében megérthető' A misztikus megismerés alapja az
a hit, hogy a világ teljes egészében megtapasztalható. A raci-
onális világszemlélet csakis olyan tapasztalati tényekre ala-
poz, amelyek fizikai érzékszerveink segítségével észlelhető
ek, minden egyéb megismerést a helyes következtetésekre
bíz. A misztikus világszemlélet szerint az ember kellő le-
tisztultsággal olyan képességre tehet szert, hogy tökélete-
sen egynek érzi magát a világgal, s többé nem tud különb-
séget tenni én és nem-én, belső és külső világ kö~ött. Itt
már egyáltalán nincs helye értelemnek, logikának, raéiona-
litásnak, mivel mindezek arra valók, hogy a világban kü-
lönbözőségeket tárjanak fel és rendszerezzenek, s minden
különbségtétel eltávolít a világ mély egységének, alapvető
természetének megtapasztalásától. Aki ebbe az állapotba el
tud jutni, az az azonosulás, vagy pontosabban: az azonos-
sá válás révén ismerheti meg a világot. A világ alapvető
egységébe és ennek megtapasztalhatóságába vetett hit
minden misztika alapja.
Saint-Exupéry meséjében a kis herceg által megszelídített
róka ajándékul elárul egy nagy titkot: "Jól csak aszívévellát
az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
A második mondattal a racionális világkép is tökéletesen
egyetért, csakhogy eszerint éppen ezért van szükség az ész
erejére, bonyolult logikai következtetések alkalmazására. A
misztikus világkép szerint sem a szív, sem az ész nem segít a
világ igazi megismerésében, sőt kifejezetten hátráltat. A vi-
lág misztikus egységének megtapasztalásához egy külön
"érzékszervet" kell kifejleszteni magunkban. Ez az érzék-
szerv csakis teljes egészünk lehet, mivel ha csak egy ré-
szünk, egy valódi "szervünk" lenne, az újfent egyfajta meg-
különböztetésre vezetne. A világ misztikus egységének
megélése tudatunk egy egészen szélsőségesen speciális álla-
pota. Logikailag semmiből sem következik, hogy ilyen tu-
datállapot valóban létezik, bár az sem vezethető le semmi-
lyen racionális eszközzel, hogy ilyesmi nem létezhet.
Az sem logikai következménye a misztikus világképneK,

hogy a misztikus tapasztalatnak valamiféle vallási élmény-
hez kell kapcsolódnia. Többnyire ugyan ahhoz kapcsoló-
dik, de ez nem szükségszerű. A keleti misztikusok meg-
hökkentően hasonló jellegű misztikus tapasztalatokról szá-
molnak be, mint Eckhart mester, holott vallási hátterük
nemcsak Eckhart mestertől, «oe sok esetben egymástól is
alapvetően eltérő; néha tudatosan nem létező, mint például
Dógen Zendzsi zen-mester esetében, aki mellesleg Eckhart
mester kortársa volt.
A zen-buddhizmusban s.zatorinak, vagy megvilágosodás-
nak nevezik azt a misztikus csúcsélményt, amelyben az
ember megtapasztalja a világgal való tökéletes azonossá-
got. Ez az élmény szavakkal teljesen kifejezhetetlen, mivel
lényegéhez tartozik, hogy az ember végképp, tökéletesen
túljut a szavakon, amelyek a megkülönböztetés, a szétvá-
lasztás eszközei. A megvilágosodás mélységesen eksztati-
kus élmény, amelynek hatására az ember a továbbiakban
nem képes ugyanúgy látni a világot, mint annak előtte. A
szatori elérése a meditatív megismerési módszerek lehető
legszélsőségesebb formája.
A szato ri elérését a többi megvilágosodott mester meg
tudja állapítani, és ebben általában teljes közöttük az
egyetértés. Ezt ugyanúgy nem külső jegyek alapján állapít-
ják meg, mint ahogy a tudósok sem egy formális rendszer
segítségével döntik el, hogy valaki tisztán tudományos
módon gondolkodik-e. Itt is inkább valamiféle "zenei hal-
lás" segít; a megvilágosodott ember minden megnyilvánu-
lásában megérezhetünk valamiféle tiszta harmóniát. Ennek
észleléséhez nem kell feltétlenül megvilágosodottnak len-
ni. A megvilágosodott emberben akaratlanul is érzünk va-
lamiféle belső hitelességet, ahogyan egyfajta - másként el
nem érhető - belső nyugalommal tájékozódik a világban.
A hétköznapi embert néha ideig-óráig megtévesztheti egy-
egy magát megvilágosodottnak hirdető kókler, de az igazi
megvilágosodottakat soha.
Századunk egyik nagy zen-mestere, Daisetz Teitaro Su-

zuki határozottan állítja, hogy Eckhart mester megvilágo-
sodott volt, eljutott a szatori állapotába. Olyan mondato-
kat, mint amilyeneket például az imént idéztünk Eckhart
mestertől, kizárólag a megvilágosodott misztikusok képe-
sek hitelesen kimondani, mindenki más szájából hamisan,
csökötten hangzanak.
Az enyémből is. Számomra inkább a racionalitáson, a tu-
dományon keresztül vezet út a világ megismerése felé, be-
leértve az egyéb fontos megismerési módok megismerését
is. Az elektronok vagy a tüskés pikók viselkedését is anél-
kül próbáltuk megérteni, hogy közben elektronként vagy
tüskés pikóként próbáltunk volna létezni. József Attila sza-
vaival: "ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s
bent egeret."
A tudományos megismerés alapdogmája a szélsőséges
objektivitás. A tudományos kísérletek elvileg bármikor,
bárki által megismételhetőek, bár lehet, hogy nem min-
denkinek van módja több százmillió dollárt szánni egy ré-
szecskegyorsító felépítésére. A tudományos eredmények
reprodukálásához sok pénz kell, és persze rengeteg tanulás
is, de ha valaki mindezt rászánja, akkor meggyőződhet
igazságukról, bármiben hisz is egyébként.
A misztiku s megismerés eszköze a megfigyelő teljes én-
je, egy abban kifejlesztett speciális érzékelési képesség.
Ezért a misztiku s megismerés alaptermészete szerint teljes-
séggel szubjektív. A tudomány igyekszik is minden esz-
közzel száműzni a gondolkodásból mindenfajta misztikát.
Ugyanakkor a tapasztalatok megismételhetősége a keleti
miszticizmus ban is alapvető jelentőségű. A sokféle filozó-
fiai és vallási háttér ellenére az egyes misztikus mesterek vi-
láglátása olyannyira hasonló, hogy aligha jogos ezt a meg-
ismerési módot lenézően szubjektívnek bélyegezni, és
eredményeit pusztán hitkérdésként kezelni. A misztikus
megvilágosodás képességének kialakítása kvázi-racionális,
meditatív megismerési módszereink csúcsteljesítménye.
Fritjof Cap ra írja A fizika taója cÍInú nagy sikerű köny-

vében: "A tudósok és a misztikusok is olyan magasan fej-
lett, kifinomult módszereket fejlesztettek ki a természet
megfigyelésére, amelyek a laikusok számára nem hozzáfér-
hetők. Egy kísérleti fizikai szakfolyóirat egy-egy oldala
a la-
ikus számára ugyanolyan titokza tos és érthete tlen, mint
egy tibeti mandala. " Cap ra rengeteg párhuz amot mutat be
a kvantumfizika és a keleti miszticizmus világképe között ,
és az időbeli elsőbbség kétségtelenül az utóbbié.
A raciona litás, mint távolit ási techni ka
Az ember rendkívül változatos stratégiákat dolgoz ott ki

a tudatos kvázi-racionális gondolkodás megvalósítására.
Ezek közül egy fontos általános módszer a ll. fejezet
végén bemuta tott távolítás. A távolítás gyakorlati lehetősé
get ad arra az elméletileg mindmáig megoldatlan problé-
mára, hogy az ember egy tiszta állapotba hozza magát ön-
maga tudatos megfigyelésével. A távolítás azt szolgálja,
hogy a természetes alaphelyzetében kevert állapotban levő
psziché és a tudatos megfigyelőként viselkedő psziché egy-
idejűleg tudjon működni.
Pszichénknek egyaránt része a tudatos gondolkodás és a
tudattalan folyamatok. Az utóbbiak folyamatosan bom-
bázzák az előbbit szomatikus markereikkel (308. o.), ezzel
is közreműködve a természetes, folyamatos kevert állapot
fenntartásában . Amikor azonban döntés t hoz az ember, e
markerek közül csak bizonyosakat vehet figyelembe, az
összeset nem: ilyenkor egy tiszta állapotba kell hoznia ma-
gát, legalábbis egy pillanatra. A távolítás éppen azt a célt
szolgálhatja, hogy a döntés folyamatában a psziché ne csak
magukat a szomatikus markereket, hanem azok kapcsola-
tait, összefuggéseit, okait is figyelembe tudja venni, ezzel
is közelítve egy valóban racionális döntés felé.
E célra szinte minden megfelel, ami a szomatikus marker
és okozója közé állítható: a virágszirmok tépkedése, a kép-

zeletbeli képernyőre való kivetítés, bármi, amivel a helyze-
tet egy olyan keretbe foglalhatjuk, amelyben a psziché sa-
ját természetes működésmódjától eltérő "játékszabályok"
érvényesek. Bármi, ami a megfigyelő és a megfigyelt dolog
különválását segíti. A logika is ilyesvalami: nem automati-
kusan működésbe lépő, természetes eszköze az emberi
gondolkodásnak. Ezért a logika is alkalmas lehet erre a cél-
ra. Így a keret, amelybe a helyzetet foglaljuk, akár színtisz-
tán racionális, sőt tudományos is lehet.
Egyeseknek sikerül olyan magas szintre fejleszteni logi-
kai készségüket, hogy igen szövevényes esetekben is képe-
sek alkalmazni a logika szabályait, sőt olyan problémákat is
sikerrel oldanak meg iszonyúan bonyolult logikai eszme-
futtatások segítségével, amelyekkel mások hétköznapi in-
tuíciójuk alapján könnyedén boldogulnak. Bizonyos szin-
tig viszont mindannyiunkban kifejlődött a logika alkalma-
zásának készsége, már csak azért is, mert az iskolában
meglehetősen nagy súlyt fektettek erre a módszerre. Talán
nem is azért, mert ez a pszichének különösen fontos dön-
tési eszköze, hanem azért, mert ez az ismeretek egyértelmű
közlésének legalkalmasabb kerete. Így aztán, ha egy prob-
léma megoldásához a logika (esetleg szomatikus markere-
ink hatékony segítségét is igénybe véve) néhány lépés se-
gítségével elvezethet, akkor jó eséllyel ezt az utat fogjuk
választani, különösebb távolítási hókuszpókuszok nélkül is.
A távolítás alapvetően meditatív technika, de időnként
éppen e célból használjuk a logikát is: segítségével rácso-
dálkozhatunk a világ egyáltalán nem magától értetődő
összefuggéseire, és olyan lelkiállapotba hozhatjuk magun-
kat, amelyben ezek gondolkodásunk számára természetes-
sé válnak.
Túl a racionalitás on
A racionalitás nem ad választ arra, hogy milyen eszközök-

kel lehet egy problémát racionálisan megoldani, ha bizo-
nyíthatóan nincs racionális megoldás. Ez a kérdés formájá-
ban nagyon hasonlít azokhoz a paradoxonokhoz, amelyek-
kel alighanem mindnyájan eljátszottunk gyerekkorunkban
anélkül, hogy ez különösebb megrázkódtatást okozott vol-
na. Például tud-e Isten akkora követ teremteni, amelyet
- maga sem tud felemelni. Ezt a kis paradoxont sokfélekép-
pen feloldhatjuk, például a következővel: ahhoz, hogy vala-
ki valamit teremtsen, nem kell felemelnie. De egy hivő em-
ber számára maga a kérdés érdektelen, mert akármi is a vá-
1asz, semmi következménye nincs a hitére.
A racionalitásról szóló kérdés azonban nagyon is
húsbavágó az olyan ember számára, aki szeretne hinni a ra-
cionalitás erejében. Gödel tétele ugyanis éppen azt bizo-
nyította, hogy valóban előfordulhat olyan eset, amikor a
kérdés a színtiszta racionalitás keretei között fogalmazódik
meg, de racionális válasz nincs. Nem azért nincs, mert nem
találjuk, hanem azért, mert nem létezik.
A Gödel tétele által megfogalmazott kihívásra a tudo-
mány azt a választ adta, hogy ezek szerint a tudományos
rendszerek örök változtatására vagyunk ítélve. A racionali-
táson túl egy másik, még nagyobb leíró erejű racionalitás
van, és azon túl megint egy másik. Mások így fogalmazzák
lényegében ugyanezt: az egyik tudományterület szerinti
racionalitás nem pontosan azonos a másikéval. Nem azért,
mert ellentmondanak egymásnak, hanem azért, mert az
összes együtt túlságosan bonyolult lenne az emberi felfo-
góképesség számára. A tudományterületek pedig elkerül-
hetetlenw szaporodnak ...
A Természet nem ilyen választ adott erre a problémára.
Az ő válasza valami ilyesmi lehet: a racionalitás ugyanúgy
a ti emberi fogalmatok, mint a hely vagy a sebesség. Jó foga-
lom, kiváló megismerő eszközijket tudtok építeni a segitségével.
Én nem kerülö'k vele ellentmondásba) de nem is eszerint mú-

kö·diim. Nektek pedig marad a kvázi-racionalitás) mintgon -
dolkodásotok alapvető eszkö'ze) a maga sokféle válfajával. Ha
ügyesek vagytok) valamiféle misztikus módon esetleg mégis si-
kerülhet átérezn etek az én valódi fogalmaimat.
A játékelmélet jelentősen kitágította a racionális eszkö-
zökkel kezelhető problémák körét. Lehetővé tette olyan
kérdések tisztán racionális vizsgálatát is, amelyek ennek
korábban makacsul·ellenálltak. Példa erre a tisztán kompe-
titív játékok esete, amelyeket Neumann tételének ismere-
tében ma már a színtiszta racionalitás eszközeivel tudunk
elemezni. Nincs többé szükségünk olyan reménytelenül
végtelen gondolati hurkokra, mint az "én azt gondolom,
hogy te azt gondolod, hogy én .. ." . A játékelmélet felfede-
zésének ennél is fontosabb következménye volt a véletlen
szerepének átértékelése - annak felismerése, hogy a vélet-
len a tiszta racionalitás eszköze lehet. Ennek segítségével
megérthettük azt is, hogy a kvázi-racionális gondolkodás-
módok hogyan közelíthetnek meg egy magasabb szintű
racionalitást, például egy optimális kevert stratégiát vagy
egy evolúciósan stabil stratégiát. Most megint azt gondol-
hatjuk, hogy ezzel közelebb kerültünk a természet alapve-
tő működési elveinek megismeréséhez. Talán így is van,
ezt majd a jövő dönti el.
Gödel tételének következményeit azonban így sem lép-
hettük át, sőt, a gödeli természetű problémák csak szapo-
rodtak: az is világossá vált, hogy többféle racionalitásfoga-
lom létezik, és nincs olyan racionális eszköz, amellyel kü-
lönbséget tehetnénk közöttük. Bármilyen fajta racionali-
tásfogalmat fogadunk el, kiderül, hogy maga a racionali-
tás is csak sokféle kvázi-racionális eszközünk egyike tud
lenni.
Gödel tétele komoly megrázkódtatást okozott a tudo-
mányban. Maga a tudományos világszemlélet alapját alko-
tó hit megalapozottsága vált kérdésessé, és jó néhány évti-
ze dnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tudósok képesek le-
gyenek emelt fővel vállalni a tudomány elvi korlátait, sőt

büszkén tekintsenek arra, hogy még ennek bizonyítására is
képesek. A misztikus gondolkodás számára a gödeli jelen-
ség felfedezése aligha okoz különösebb meglepetést, mivel
egyik fő eszköze mindig is a logika meghaladása volt.
Ezért is bizonyulhat saját belső harmóniánk megteremté-
séhez éppoly hatékony eszköznek, mint amilyen kiváló
eszköznek bizonyult a tudománya technika vívmányainak
megalapozásához.
A játékelmélet talán legfontosabb hozadéka, hogy segí-
tett felismerni olyan új racionalitási kritériumokat, amelye-
ket mihamarább bele kell építenünk kvázi-racionális gon-
dolkodási stratégiáinkba, ha el akarjuk kerülni fajunk ki-
pusztulását. A Dollárárverés-játék vagy a Fogolydilemma
szomorú eredményei mutatták, hogy az emberi gondolko-
dás hajlamos olyan csapdákba beleesni, amelyeket az álla-
tok kiválóan ki tudnak kerülni.
Nem biztos, hogy ez az állatok előnyét jelenti. Az álla-
toknak - mai ismereteink szerint - nincsenek tudatos, má-
sodlagos gondolkodási folyamataik, amelyek segítségével
többé-kevésbé alkalmazkodni tudnak különféle racionalitá-
sokhoz. Elsődleges folyamataik vagy azokhoz a racionali-
tásokhoz alkalmazkodnak, amelyeknek a természetes sze-
lekció éppen kedvez, vagy előbb-utóbb kihalnak. Mi olyan
állatokkal vagyunk körülvéve, amelyek nem haltak ki, nem
csoda hát, ha ily racionálisnak bizonyulnak.
Lehet, hogy még csak viszonylag rövid ideje váltak jelen-
tős tényezőkké azok a körülmények, amelyeket a Dollárár-
verés vagy a Fogolydilemma modellez. A környezetvéde-
lem problémája például evolúciós léptékkel mérve nagyon
új. Ha egy állatfaj kerülne hasonló csapdahelyzetbe, ment-
hetedenül kipusztulna, és helyét átvenné egy olyan faj,
amelynek racionális elsődleges folyamatai az új helyzet lo-
gikáját követik. Az evolúció minden bizonnyal megtalálná
a génszelekciónak és a csoportszelekciónak azt a kombiná-
cióját, amely egy alkalmasabb, kooperálásra erősebben haj-
lamos faj kialakulásához vezet. Az embernek azonban

megadatott, hogy tudatos gondolkodásával, önmaga isme-
retében úgy döntsön, hogy változtat eddigi kevert straté-
giáján, és ezzel egy változó világban is életképes maradhat.
A gondolkodás két komponense
A zen egyik alaptézise, hogy semmiféle módon nem le-

het meghatározni, mi a zen. De ez sem határozza meg, hi-
szen akkor mégiscsak meg lehetne határozni. Ezzel együtt,
a mesternek valamit válaszolnia kell, ha a tanítvány kérdez.
A válasz mindig attól fugg, hogy a tanítvány éppen hol tart
a megvilágosodás felé vezető úton. Lássunk néhány jelleg-
,
zetes vál aszt:" H arom lont
c len. "T ·
" e, nzseszs ák .l " " Éppen
ez a tudat a Buddha." "Nem tudat, nem Buddha." "A cip-
rusfa az udvaron." Esetleg szó nélkül egy váratlan botütés
a mestertől, máskor a kérdező egy ujjának hirtelen levágá-
sa. Mikor mi kellett ahhoz, hogy megadja a tanítványnak a
következő, szerencsés esetben utolsó lökést a szatori felé .
Mintha egy tanpélda-gyűjteményt látnánk a kevert stra-
tégia fogalmának megértéséhez. Mi másfajta módszerekkel
vezettük be a kevert stratégia fogalmát, mert ebben a könyv-
ben a racionalitás nyelvét használjuk. Mi racionalitási elv-
ről, evolúciós stabilitásról, kategorikus imperatívuszról be-
széltünk, és azt vizsgáltuk, hogy milyen fajta racionalitások
elérésének eszközei lehetnek a kevert stratégiák; miféle ér-
telemben lehet egy kevert stratégia optimális. Mit mond-
hattunk volna akkor, ha a játék célja a racionalitás tökéle-
tes kioltása lett volna, hogy ezáltal megnyissuk az utat a
misztikus megvilágosodás felé? Ha lehetne racionális esz-
közünk ennek elemzésére, minden bizonnyal ebben az eset-
ben is valamiféle kevert stratégiára jutnánk, akárcsak a zen-
mesterek.
Ha a világ alapvetően a kevert stratégiákra épül, akkor a
világgal való misztikus egybeolvadáshoz elkerülhetetlen a
kevert stratégiák fogalmának mély átérzése, akkor is, ha eh-

hez eszközként nem a valószínűségszámítás t és a geometri-
át használjuk, mint a játékelméletben. A misztikus azono-
sulás átérzi a világ összes dolgának összes kevert stratégiáját;
az elektrontól a tüskés pikóig; a vállalkozótól a virágszirrnot
tépkedő szerelmesig. De persze ezek csak szavak, amelyek
mind eltávoIítanak a misztiku s megismeréstől.
A tudományos gondolkodás minden erővel igyekszik
száműzni a misztikumot, a misztikus gondolkodás pedig a
racionalitást. Mindkét megismerési mód akkor éri el csúcs-
teljesítményeit, amikor ezt az erőfeszítését teljes siker ko-
ronázza. Ugyanakkor az emberben mindkét megismerési
mód jelen van. A természet úgy alkotta meg az emberi
gondolkodást, hogy e két alapvetően ellentétes megisme-
rési mód kevert stratégiájából áll össze. Maga az ember
nem lehet meg egyik nélkül sem. Van, akiben az egyik erő
teljesebb, van, akiben a másik. De mindnyájunkban jelen
van mindkettő.
A misztikus megismerés mestereinél is visszatérnek a ra-
cionális gondolatok a transzállapot elmúltával, újra hatni
kezdenek a szomatikus markerek is, bár a misztikus él-
ményben tapasztaltak továbbra is alapvetően vezérlik intu-
íciójukat. A racionalitás mesterei is gyakran alapvetően ir-
racionálisan viselkednek a mindennapi életben, amikor
nem szűkebb szakmai kérdéseiken gondolkodnak. Sőt, aki
a "szívével gondolkodik", az is használja mindkét eszközt,
a logikát és az intuíciót egyaránt.
A misztikus gondolkodás lehet tudatunknak az a kom-
ponense, amelyik a csoportszelekció elvét testesíti meg a
maga egészlegességével, a racionalitás pedig a génszelekci-
ót, a maga részekre bontó, analitikus működésével. így
képeződhetnek le a természet alapvető vezérlő elvei az em-
beri gondolkodásban, és ezért lehet mindkét gondolko-
dásmód alapvető része az emberi tudatnak.
A játék mint entitás
A 12. fejezetben nyitva hagy tuk azt a kérdést, hogy mi-

ért vizsgálhatjuk a pszichét úgy, mintha egy olyan entitás
lenne, amely a kvantummechanika által felfedezett műk:ö
désmódnak többé-kevésbé megfelel. A problé mát az okoz-
ta, hogy bár nagyon sok analógia mutatkozik a tudat ke-
vert stratégiái és az elemi részecskék kevert stratégiái kö-
zött, van egy alapvető különbség. A kvantummechanika
szerint a nagyon kicsi elemi részecskék viselkedése erősen
indeterminisztikus, és minél jobban közeledünk a makro-
világ felé, annál inkább érvényesülnek a determinisztikus
törvények. A pszichében viszont éppen az egyszerű, hét-
köznapi döntések a többé-kevésbé determinisztikusak, és
az indeterminisztikus döntések inkább a nagy horderejű, a
psziché egészét érintő kérdések esetében jellemzőek .
Az elemi részecskék azért elemiek, mert nem bonthatók
fel további részecskékre. (Mihelyt egyet sikerül felbontani ,
azt többé nem tekintjük elemi részecskének, ahogy ma már
az atomot sem.) A tudat is olyan entitás, amely nem bont-
ható további értelmes részekre. (Akinél fel bontható, azt
nem tekintjük egészségesnek.) Az agy neuronjai, ezek bo-
nyolult kapcsolatai és információtovábbító mechanizmusai
nem részei, csak hordoz ói a tudatnak, ahogy a víz sem ré-
sze, csak hordozója a hullámnak. Az elemi részecskék is pro-
dukálnak meglehetősen stabil jelenségeket, ilyen például az
elektron energiája, de még inkább a töltése. Az egész ré-
szecske azonban alapvetően indeterminisztikusan viselkedik
olyan globális emberi fogalmak szerint, mint például a hely
vagy az impulzus. A psziché is produkál többé-kevésbé sta-
bil jelenségeket, mint például egy-egy hétköznapi, rutinsze-
rű döntés. Indeterminisztikus viselkedése elsősorban
az át-
fogó, mélyen emberi kérdések esetében mutatkozik meg.
Szavaink, igényünk a dolgok rendszerezésére most is
könnyen félrevezethetnek bennün ket. Amikor az elektron
kevert stratégiáiról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfe-
Sok út vezet a Ni",ánába 337
ledkezni arról, hogy ezeket a kevert stratégiákat az elekt-

ron nem "játssza". Nem az elektronnak vannak kevert
stratégiái, amelyek meghatározzák a pillanatnyi helyét, ha-
nem ez a kevert stratégia maga az elektron! Ezért mond-
hattuk, hogy valójában nincs is olyanja, hogy helye. Sőt,
ugyanez vonatkozik nemcsak a helyére, hanem az impul-
zusára és még jó néhány általános tulajdonságára is. Az
elektron valójában mindezen kevert stratégiák összessége,
legalábbis ha a mi emberi fogalmaink segítségével próbál-
juk megérteni. Hasonlóképpen, nem a tudatnak vagy a
pszichének vannak kevert stratégiái, hanem ezeknek a ke-
vert stratégiáknak az összessége maga a tudat.
Az előző fejezet végén idézett Johan Huizinga a tiszta
bölcselet eszközeivel jutott arra a következtetésre, hogy "A
játék bizonyítja mindig újból és a legmagasabb értelemben
a világrendben való helyzetünk logikán túli jellegét." A mi
gondolkodási kereteink között szinte minden szó mást je-
lent, mint Huizingánál. A "játék" Huizinga számára egy
korlátozott világban végzett, a létfunkciók szempontjából
értelmetlen tevékenység. Számunkra azonban játék bármi-
lyen társas interakció, amelyben lépéslehetőségek vannak,
és a lépések megtétele után minden játékos pontosan kiér-
tékelheti, hogy mennyit nyert. Nem tudom, mit ért ponto-
san Huizinga"a legmagasabb értelem" fogalmán, de bizto-
san nem azt, amit mi: a kevert stratégiákat, sőt a kevert stra-
tégiák kevert stratégiáit, amelyeket a Természet alkalmaz
akkor, amikor egyidejűleg működteti a génszelekciót és a
csoportszelekciót, vagy a racionális és a misztikus gondol-
kodást. Én "legmagasabb értelemnek" ezek valamiféle (egy-
előre pontosabban nem ismert) magasabb racionalitás ér-
telmében vett optimális voltát tekinteném. Annak ellenére,
hogy mi radikálisan más gondolkodási rendszerben mo-
zogtunk, mint Huizinga, a konklúzió meglehetősen hason-
ló. A Természet és az emberi megismerés nagy játéka egy-
aránt túlmutat mindegyik fajta eddig ismert racionalitáson,
különösen azon az igen speciális formáján, ami a logika.
338 A racionalitás pszichol6giája
A Nirvána
A keleti vallások többnyire a reinkarnáció ban való mély-

séges hiten alapulnak. E hit szerint az ember életének cél-
ja és legfőbb boldogsága a tökéletesség elérése, egy olyan
állapoté, amelyben a lélek tökéletesen megszabadul a vilá-
gi vágyak kötöttségeitől. Ez az állapot a Nirvána, s minden
lélek célja: eljutni a Nirvánába. A keleti világszemlélet sze-
rint az emberi lelkeket a Nirvánába jutás vezérli. Félreve-
zető lenne azt mondani, hogy a Nirvánába jutás vágya ve-
zérli őket, mivel éppen a vágyaitól kell megszabadulni a lé-
leknek ahhoz, hogy eljusson a Nirvánába. A mi gondolko-
dásunk számára talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a
Nirvána inkább valamiféle természeti eró módjára vezérli a
lelkeket, mint ahogy a természettudományos szemlélet sze-
rint az égitestek mozgását a gravitáció vezérli, a fajok kia-
lakulását pedig az evolúció.
Ra a léleknek egy élet során nem sikerül eljutnia a Nir-
vánába, akkor óhatatlanul újraszületik. Mivel a Nirvána ve-
zérli a lelket, az ember életének fő eseményeit előző élete
erkölcsileg megoldatlan vagy rosszul megoldott eseményei
határozzák meg, hogy ezek helyrehozásával közeledhessen
a Nirvánához.
A keleti vallásokban megoszlanak a nézetek arról, hogy
végül is mi a Nirvána. Magának a szónak a jelentése erede-
tileg elfújás, a tűz vagy a mécs kialvása. A hinduizmus sze-
rint a Nirvána misztikus egyesülést jelent az istenséggel,
tehát nincs semmiféle "megsemmisülés"-értelme. A budd-
hizmusban a Nirvána a tökéletes semmivé válást jelenti.
Ezen belül is sokféle értelmezés található mindkét vallás-
ban. Mindenesetre az összes értelmezésben közös elem,
hogy a Nirvána az újraszületés kényszerétól való megszaba-
dulást jelenti, a földi szenvedések végét. Akinek a lelke el-
jutott a Nirvánába, az lehet, hogy él még egy darabig e
Földön, de már nincs mitől félnie, nem fog többé újraszü-
letni. Ezért a keleti pszichiáterek nemigen ismerik a halál-
félelem okozta depressziókat, viszont sok szempontból ha-

sonlóakkal (Popper Péter így nevezi: "életfélelemmel") ta-
lálkoznak akkor, amik;or a felnövő egyén megérti, hogy
nem lehet meghalni - az újraszületés elkerülhetetlen, mert
minden valószínűség szerint lelke nem éppen az ő életé-
ben jut el a Nirvánába. Mégis végig kell élni az életet, hogy
minél kevesebb elrendeznivaló maradjon hátra az elkövet-
kező életekre.
Ezért különböznek oly alapvető en a keleti vallások a
nyugatiaktól. A nyugati vallások szerint az embernek
egyetlen életben kell elrendeznie a lelke jövőjét. A hit el-
engedhetetlen, különben lelke elkárhozik. A keleti vallások
szerint a lélek akkor is eljuthat a Nirvánába, vagy legalább-
is közeledhet felé, ha nem hisz benne. Ezért oly általános
Keleten a vallási türelem: lehet, hogy a másik emberben la-
kozó lelket másként vezéreli a Nirvána; ez fugghet példá-
ul előző életeiben elkövetett cselekedeteitől is. Eckhart
mester lelke is eljuthatott a Nirvánába; egy keleti ember
számára nem okoz elvi problémát, hogy egy tőle teljesen
idegen istenhiten keresztül vezérelte Eckhart mestert a
Nirvána. A keleti vallásokban gyakran idézett mondás: "sok
út vezet a Nirvánába". A Nirvána is kevert stratégiát játszik.
A nyugati vallásokon felnőtt, de más vallások iránt is tisz-
telettel viselkedő ember számára talán zavaróan hangzik
egy ilyen profán megállapítás, a keleti világszemlélettel
azonban könnyen összeegyeztethető, mivel ott a hit önma-
gában nem érték. Csak az a fontos, hogy tökéletesedik-e az
ember élete során, közeledik-e a Nirvánához. A Nirvána
mindenképpen vezérli lelkünket akár akarjuk, akár nem.
Ebben az értelemben sorsunk meghatározott. Az ember
tehet ugyan sorsa ellen - és mivel tökéletlen, néha tesz is
-, de nem érdemes, mert csak annál hosszabb szenvedés
vár rá következő életeiben, amíg ballépéseit helyrehozza.
Az ember lelke sokféleképpen tökéletesedhet. A keleti
szemlélet nem zárja ki, hogy az általa jól ismert, a reinkar-
náció hitén alapuló, alapvetően meditatív megismerési mód-
szereken kívül más módszerek is létezzenek, amelyek se-

gítségével elérhető a Nirvána. Az Európában születendő
lelkeknek a leghelyesebb Európában megszületniük, mert
ott adatik meg számukra a legjobb lehetőség a Nirvána el-
érésére. Popper Péter leírja egy indiai orvos elmélkedését:
"Indiában azért reménytelen a családtervezés, illetőleg a
fogamzásgátlás elterjedése, mert mi nem akadályozzuk
meg a megszületni vágyó lelkeket abban, hogy inkarnálód-
ni, vagyis újra testet ölteni tudjanak. ( ... ) Sőt, ( ... ) mi azo-
kat a lelkeket is befogadjuk, akiknek Európában kellene
megszületniük, de Önök nem fogadják be őket." Ez az or-
vos ebből vezette le azt is, hogy manapság a fiatal indiaiak
egy része szellemi rokonságban van az európai kultúrával.
Az európai kultúrába mélyen beleivódott a racionalitás,
a hit az ész hatalmában. Európában nemcsak a tudomány,
de a vallások is racionális módon igyekeznek kifejezni ma-
gukat, pontosan definiálva az ész erején túlmutató hittéte-
leiket. Ami ezekkel a hittételekkel összefér, az az európai
gondolkodás igényei szerint racionálisan megértendő do-
log. Ezzel még nem mondtuk meg, hogy a racionalitás
melyik faj táj ával a sok közül, de nem is ez a fontos. A tisz-
ta racionalitás is, akármelyik konkrét formájában jelenik is
meg, egyfajta "zenei" harmóni át jelent, akárcsak a tiszta
miszticizmus. Talán éppen ez a tiszta harmónia az, ami a
tudományt alkalmassá teszi arra, hogy alapvetően korláto-
zott kérdésfeltevései ellenére rendkívül általános érvényű
felismerésekre jusson.
A tudomány a megismerő tudat és a megismerendő do-
log közé iktatja a formális logikát. Ez a szigorúan racioná-
lis eljárás a tudományos módszer lényege, de ez a módszer
egyben egyfajta meditatív távolítási technikaként is mű
ködhet. A tudomány legszebb eredményei így egy olyan
lelkiállapotba is eljuttathatják az embert, amelyben szinte
misztikus módon átérzi a dolgok feltáruló egységességét.
Például a játékelmélet segítségével megismeri a tisztán vé-
letlenre alapozó, buta kevert stratégiák révén létrejövő ér-
telmes és stabil egyensúlyok lehetőségét. Ebben a lelkiálla-

potban az ember elfogadja a világot olyannak, amilyen, és
meglát benne valamiféle mélyen rejlő harmóniát. Sok út
vezet a Nirvánába, és ezek némelyike akár a tiszta raciona-
litás valamelyik formája is lehet.
AZ IDÉZETEK FORRÁSAI
Az irodalomjegyzékben is szereplő művekre itt sorszám

szerint hivatkozunk.
7. o. KARINTHY FRIGYES: Notesz. In: Címszavak a Nagy Encik-

lopédiához 1., Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1980. 218. o.
12. o. Martin Shubik, idézi: W. Poundstone [111],261. o.
16. o. WILLIAM SHAKESPEARE: Macbeth. III. felv. 4. szín. In:
Shakespeare összes művei, lll., Új magyar Könyvkiadó,
Budapest, 1958 . 818. o.
19. o. SZERB ANTAL: Utas és holdvilág. Magvető Kiadó, Buda-
pest, 1974. 101. o.
37. o. WILLIAM SHAKESPEARE: Hamlet. V. felv. 5. szín. In:
Shakespeare összes művei, III., Új magyar Könyvkiadó,
Budapest, 1958. 361. o.
73. o. Máté ev. 7.12.
76. o. GEORGE BERNARD SHAW, idézi: A. M. Colman, [22], 102. o.
76. o. lMMANUEL KANT [72],468 . o.
89. o. HERMAN KAHN [71], ll. o.
92. o. JOSEPH HELLER: A 22-es csapdája. Európa Kiadó, Buda-
pest, 1972. 127-128. o.
149. o. OTTUK GÉZA: Iskola a határon. Magvető Kiadó, Buda-
pest, 174-175. o.
176. o. RICHARD DAWKINS [30], 92-93 . o.
191. o. ADAM SMITH, idézik: részben A. M. Colman [22], 157.
. O., részben P. A. Samuelson-W. D . Nordhaus [118],
79 . o.
196. o. P. A. SAMUELSON-W. D . NORDHAUS [118],970-971. o.
208 . o. ALBERT EINSTEIN, idézi pl. Lederman [80],201. o.
218. o. ROBERT OPPENHEIMER, idézi: L. Lederman [80], 194. o.
219. o. HETÉNYI ERNŐ : A modern fizika a keleti bölcselet tükré-
ben. Buddhista Misszió, Budapest, 1982. U8 . o.
222. o. RADNÓTI MIKLós összes versei és múfordításai. Szépiro-
dalmi Könyvkiadó, Budapest, 1965. 181. o.
224. o. A. EINSTEIN-M. BORN, idézi: Székely J. G. [140],250. o.
344 Az idézetek forrásai
227. O. LEON LEDERMAN [80], 388. o.

228. O. ROGER PENROSE [106], 395. o.
241. O. WIGNER JENŐ [156], 14. o.
266. o. [6], [155], 18. o. Magyar fordítás: Mészáros István, Bányai
Éva, Greguss Csilla, Gerber Annamária, Csókay László
(kézirat) .
275. o. NIELS BOHR, idézi: W. Heisenberg [55], 143. o.
278. O. ISAAC AsIMOV, idézi: W. Poundstone [Ul], 204. o.
283. O . JOHAN HUIZINGA [61], 20. o .
283. O. DOUGLAS R. HOFSTADTER [58], 760. o.
298. O. CARL GUSTAV JUNG [70], 93-94. o.
299. O. CARL GUSTAV JUNG [70],94. o.
302. o. MÉRŐ LAsZLÓ [95],26. o.
304. O. HENRI POINCARÉ, idézi: Stanislaw M. Ulam [148],275. o.
307. O. ANTONIO DAMASIO [28], 139. o.
313. O. ROGER PENROSE [106],439. o.
314. O. ERIC BERNE [13], 146. o.
316. o. ERIC BERNE [13], 146-147. o.
316. o. P. WATZLAWICK-J. H. WEAKLAND-R. FISH [153], U3 . o.
318. o . GRASTIÁN ENDRE [50], 66. o .
318 . O. JOHAN HUIZINGA [61], 12. o.
325. O. ECKHART MESTER [36],55-56. o.
326. o. ANTOINE DE SAINT-ExuPÉRY: A kis herceg. Móra Könyv-
kiadó, Budapest, 1977. 79. o.
328. O. JÓZSEF ATTILA összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó,
Budapest, 1966. 410. o.
329. O. FRITJOF CAPRA [17],172. o.
340. o. POPPER PÉTER [UO], 151. o.
IRODALOM
Ez az irodalomjegyzék nem a teljesség igényével készült.

Azokat a műveket tartalmazza, amelyek közvetlenül hatot-
tak a jelen könyvre. Ezek mindegyikére sorszám szerinti
utalás található a Név- és tárgymutató ban; a szövegben
szerző és cím szerint nem említettekre is.
1. AKRow, K J.: 1!mensúly és döntés. Közgazdasági és Jogi Kiadó,

1979. ,
2. ATKINSON, R. L.-ATKINSON, R. C.- SMITH, E. E.-BEM, D. J.:
Pszichológia. Osiris-Századvég, 1995.
3. AxELROD, R. : The t:7lolution ofcooperation. Basic Books, 1984.
4 . BANCROFT, A.: Zen: direct pointing to reality. Thames and
Hudson, 1979.
·S. BANKI M. Cs.: Az agy évtizedében. Biográf, 1994.
6. BANYAI É. I.-HlLGARD, E. R: A comparision of active-alert
hypnotic induction with traditio nal relaxation induction.
Journal of Abnormal Psychology 8S (1976),218-224.
7. BARASH, D . P.: Szociobiológia és viselkedés. Natúra, 1980.
8. BARKow, J. H.-COSMlDES, C.-ToOBY, J.: The adapted mind:
Evolutionary psychology and the generation of culture. Oxford
University Press, 1988.
9. BENJAFlELD, J. G. : Cognition. Prentice-Hall, 1992.
10. BERGSON, H.: Creative evolution. Macmillan, 1964.
ll . BENEDEK L. : Játék és pszichoterápia. Magyar Pszichiátriai Tár·
saság, 1992.
12. BERECZKEl T.: Agénektól a kultúráig. Gondolat Kiadó, 1991.
13. BERNE, E. : Emberi játszmák. Gondolat Kiadó, 1984.
14. BLAcK, M.: The prt:7lalence of humbug. Cornell University
Press, 1983 .
IS. BLOOM, F. E.-LAzERSON, A.-HOFSTADTER, L.: Brain, mind,
and behavior. Freeman, 1985.
16. BOK, S.: A hazugság. Gondolat Kiadó, 1983.
17. CAPRA, F.: The Tao ofphysics. Shambhala Publications, 1975.
18. CAPRA, F.: The turning point. Simon & Schuster, 1982.
346 Irodalom
19. CAVALU-SFORZA, L. L.-FELDMAN, M, W.: Cultural transmis-

sion and evolution. A quantitative approach. Princeton
20. CHERNIAK, C.: Minimal Rationality. The MIT Press, 1986.
21. CLEARY, T.: Rational Zen. The mind of Dógen Zenji.
Shambhala Publications, 1992.
22 COLMAN, A M.: Game theory and experimentalgames. Perga-
mon Press, 1982.
23. COLMAN, A M.: Game theory and its applications in social and
biological sciences. Butterworth-Heineman, 1995.
24. CRICK, F.-KoCH, G.: The problem of consciousness. In: Brain
and mind, Readings from Scientific American, Freeman, 1993.
25. CURTISS, S.: Genie. Academic Press, 1977. I
26. CsÁNYI v.: Az evolúció általános elmélete. Akadémiai Kiadó,

1979.
27. CsÁNYI V .: Evolúciós rendszerek. Akadémiai Kiadó, 1988.
28 . DAMASIO, A R.: Descartes) error. Emotion, Reason, and the
human brain. G. P. Putnam & Sons, 1994.
29. DAVIES, P.: The mind of God. Simon & Schuster, 1992.
30. DAWKINS, R.: Az önzógén. Gondolat Kiadó, 1986.
31. DAWKINS, R.: A hódító gén. Gondolat Kiadó, 1989.
32. DENNETT, D. C.: Darwin)s dangerous idea. Evolution and the
meanings oflife. Simon & Schuster, 1995 .
33. DONALD, M.: Origins of the modern mind: The stages in the
evolution of culture and cognition. Harvard University Press,
1991.
34. DupRÉ, J. (szerk): The latest on the best: Essays on evolution and
optimality. The MIT Press, 1987.
35. DUPRÉ, J.: The disorder of things: Metaphysicalfoundations of
the disunity ofscience. Harvard University Press, 1993.
36. ECKHART MESTER: Beszédek. Helikon Kiadó, 1986.
37. EIGEN, M .-WINKLER, R .: A játék. Természeti törvények irá-
nyítják a véletlent. Gondolat Kiadó, 1981.
38. EINSTEIN, A: Hogyan látom a világot? Gladiátor Kiadó, 1994.
39. ENOMIYA-LASSALLE, H . M. J.: Zen - út a megvilágosodáshoz.
Medio, 1995.
40 . EWALD, P. W.: Adaptation and disease. Oxford University
Press, 1993.
41. EYSENCK, M. W .: A handbook ofcognitive psychology. Erlbaum,
1984.
Irodalom 347
42. FARAGÓ K- Joó A.: A módosított Fogolydilemma-helyzet meg-

oldása csoportban. Pszichológia 2 (1982), 347-378.
43 . FAUST, D.: The limits of scientific reasoning. University of
Minnesota Press, 1984.
44. FEYNMAN, R. P.: A fizikai törvények jellege. Magvető Kiadó,
1983.
45. FEYNMAN, R. P .-LEIGHTON, R. B.-SANDS, M. L.: Mai fizika
I-IX. Műszaki Könyvkiadó, 1986.
46 . FILEP T.: játékelmélet. Tan.könyvkiadó, 1982.
47. FREUD, S.: Bevezetés a pszichoanaUzisbe. Gondolat Kiadó,
1986.
48. FREUD, S.: A1.omfejtés. Helikon, 1985.
49. GLYNN, I. M.: Consciousness and time. Nature 348 (6301),
1990,477-479.
50. GRASTIÁN E.: A játék neurobiológiája. Akadémiai Kiadó, 1985.
51. HADAMARD, J.: The psychology of invention in the mathemat-
ical field. Dover, 1945.
52. HANKISS E.: Társadalmi csapdák - Diagnózisok. Magvető
Kiadó, 1985.
53. HARSÁNYI, J. C. : Advances in understanding rational
behavior. In: P . K Moser (szerk.): Raúonality in acúon.
Cambridge University Press, 1990.
54. HAWKING, S. W .: Az idő rövid története a Nagy Bummtól a fe-
kete lyukakig. Maecenas, 1989.
55. HEISENBERG, W. : A rész és az egész. Gondolat Kiadó, 1978.
56. HILGARD, E. R.: The experience of hypnosis. Harcourt, Brace
and World Inc., 1968.
57. HOFSTADTER, D. R.: Gödel, Escher, Bach - An ethernalgolden
braid. Basic Books, 1979.
58. HOFSTADTER, D. R.: Metamagical Themas. Basic Books,
1985.
59. HOFSTADTER, D . R.-DENNETT, D. C.: The mind's l. Basic
Books, 1981.
60. HOOKWAY, C. (szerk): Mind, machine and evolution. Cambri-
dge University Press, 1985.
61. HurZINGA, J.: Homo Ludens. Universum, 1990.
62. JAHN, R. G. (szerk.): The role of consciousness in the physical
world. Westview Press, 1981.
63 . JAHN, R. G .- DUNNE, B. J.: Margins of Reality. The role of
consciousness in the physical world. Harvest/HBJ, 1987.
348 Irodalom
64. JAKAB Z.: A recesszivitás és a tömbalkotás hatása a fogolydilem-

ma keretében. Pszichol6gia 12 (1992), 539-556.
65 . JOHNSON, P. E.: Darwin on trial. ImerVarsity Press, 1991.
66. JOHNSSON-LAIRD, P. M.: Mental mode/s. Cambridge
67. JOHNSSON-LArRD, P. M.-BYRNE, R. M. J.: Deduction. Camb-
ridge University Press, 1993.
68 . JONES, R. H .: Rationality and mysticism. International
Philosophical Quarterly XXVII (1987),263-279 .
69. JUNG, C. G. : Emlékek, álmok, gondolatok. Gondolat Kiad6,
1987.
70 . JUNG, C. G .: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Eur6pa
Kiad6,1990 .
71. KAHN, H .: on escalation. Praeger, 1965 .
72. KANT, I.: Az erkölcsök metaftzikájának alapvetése. Gondolat
Kiad6, 1991.
73. KARA Gy. (szerk.): A köztes lét kó'nyvei. Eur6pa Kiad6, 1986.
74 . KELLEY, H . H.-THIBAUT, J. W .: Interpersonal relations.
Wiley, 1978 .
75. KOMORITA, S. S.-PARKS, C. D.: Social Dilemmas. Brown &
Benchmark Social Psychology Series, 1994.
76 . KORNAI J.: Anti-eqtúlibrium. Közgazdasági és Jogi Kiad6,
1975 .
77 . KOSTOLANY, A.: Tózsdepszichológia. Közgazdasági és Jogi Kia-
d6, 1992.
78 . KUHN, T .: A tudományos forradalmak szerkezete. Gondolat
Kiad6, 1984.
79. LECRON, L. M.: SelfHypnotism. Prentice-Hall, 1964.
80. LEDERMAN, L.: Az isteni A-tom. Mi a kérdés, ha a válasz a vi-
lágegyetem? Typotex, 1995.
81. LEININGER, W.: Escalation and cooperation in conflict
situations: The dollar auction revisited. Journal of conflict
resolution 33 (1989),231-254.
82. LEWlN, R.: Complexity. Collier Books, Macmillan, 1992.
83. LING, T. : A history of religion: east and west. Macmillan, 1968 .
84. LoRENZ, K : Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiad6, 1977.
85. LUCE, R. D.-RAIFFA, H.: Games and decisions. John WLley &
Sons, 1957.
86. LUMSDEN, C. J.-WILSON, E. O .: Genes, mind and culture.
Harvard University Press, 1981.
Irodalom 349
87. MARsHALL, L N .: Consciousness and Bosc-Einstein condensates.

New Ideas in Psychology 7 (1989), 73-83.
88. MAYNARD-SMITH, J.: Group selection. Quarterly Review of
Biology 51 (1964).277- 283.
89. MAW ARD-SMITH, J.: Evolution and the theory ofga mes. Cam-
bridge University Press, 1982.
90. MAYNARD-SMITH , J.: Evolutionary genetics. Cambridge
91. MAzL1SH, B.: The fourth discontinuity. Yale University Press,
1993.
92. MCCARTHY, K A. : Indeterminacy and consciousness in the
creative process: What quantum physics has to offer. Creativity
Research Journal 6 (1993 ),201-219.
93. M EALEY, L. : The sociobiology of sociopathy: An integrated
evolutionary model. The Behavioral and Brain Sciences 18
(1995),523-541.
94. MÉRŐ L. : The (kast number wins' game on a large sample.
Proc. 10th International Conference of the PME, London.
457-462. o., 1986.
95 . MÉRŐ L. : Észjárások. A racionális gondolkodás korlátai és a
mesterséges intelligencia. Akadémiai Kiadó-Optimum, 1989;
Typotex, 1994.
96. MÉ RŐ L. : A blöff. Café Bábel 1993/1 , 37-45 .
97. MÉsZÁRo s I.: Hipnózis. Medicina Kiadó, 1984.
98 . MIL1NSK1, M. : Tit for Tat in sticklebacks and the evolution of
cooperation. Nature 325 (1987),433-435 .
99. MONOD, J .: Chance and necessity. Vintage Books, 1971.
100. MOSER, P . K (szerk.): Rationality in action. Cambridge
101. NEUMANN, J. VON: Mathematical foundations of quantum
mechanics. Princeton University Press, 1955.
102. N EUMANN, J. vON-MORGENSTERN, O .: Theory ofgames and
economic behavior. Princeton University Press, 1947.
103. OSHERSON, D. N .-SMITH, E . E .: An invitation to cognitive
science. Vol. 3. Thinking. The MIT Press, 1990.
104. PÁPAI Z .-NAGY P. : Döntéselméktiszöpeggyújtemény. Aula, 1991.
105. PEAT, F. D.: Synchronicity: The bridge between matter and
mind. Bantam Books, 1987.
106. PENROSE, R.: A császár új elméje. Számítógépek, gondolkodás és
a fizika törvényei. Akadémiai Kiadó, 1993.
350 Irodalom
107. PENROSE, R.: Shadows of the mind. A search for the missing
science ofconsciousness. Oxford University Press, 1994.
108. PrAGET,J.: Szimbólumképzés agyerekkorban. Gondolat Kiadó, 1978.
109. POINcARÉ, H.: Tudomány ésfoltevés. A Természettudományi
Társaság Könyvtára, 79, 1908.
110. POPPER P.: A hinduizmus lélektani hatásai. In: Hogyan öljük.
meg magunkat. Relaxa, 1991.
lll. POUNDSTONE, W.: Prisoners dilemma. Doubleday, 1992.
112. PRUITT, D. G.: Reward structure and cooperation: The
decomposed prisoner's dilemma game. Journal of Personality
and Social Psychology 7 (1977),21-27.
113. RAo, K. R.: Consciousness, awareness, and first-person
perspective. Behavioral and Brain Sciences 16 (1993),415-416.
114. RAPOPORT, A.-CHAMMAH, A. M.: Prisoner's dilemma.
University of Michigan Press, 1965.
115. RAPoPORT, A. (szerk.): Game theory as a theory of conflict
resolution. D. Riedel Publishlng Company, 1974.
116. RAPOPORT, A. : Experimental studies of interactive decisions.
Kluwer, 1990.
117. RUSSELL, B.: Miszticizmus és logika. Magyar Helikon, 1976.
118. SAMUELSON, P. A.-NORDHAUS, W. D.: Közgazdaságtan
I-III. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1990.
119. SCHELLING, T. C.: The strategy ofconflict. Harvard University
Press, 1960.
120. SCHELLING, T . C .: Choice and consequence. Harvard
121. SCHWARTZ, B.: Psychology of learning and behavior. W. W.
Norton & Company, 1989.
122. SEARLE, J. R.: Minds, brains and programs. The Behavioral and
Brain Sciences 3 (1980). 417-457. o. (és utána sok vitacikk).
123. SEARLE, J. R.: Consciousness, explanatory inversion, and
cognitive science. The Behavioral and Brain Sciences 13
(1990). 585-642.
124. SEARLE, J. R.: The rediscovery ofmind. The MIT Press, 1992.
125. SHANON, B.: Cognitive psychology and modern physics: Some
analogies. European Journal of cognitive psychology 3
(1990 ),201-234.
126. SHUBIK, M.: The dollar auction game: A paradox in non-
cooperative behavior and escalation. Journal of conflict
resolution 15 (1971), 109-11l.
Irodalom 351
127. SHUBIK, M .: Game theory in the social science: Concepts and

solutions. The MIT Press, 1982.
128 . SIGMUND, K: Az élet játékai. Akadémiai Kiadó, 1995.
129 . SIMON, H. A: Korlátozott racionalitás. Közgazdasági és Jogi
Kiadó, 1982.
130. SIMON, H. A: A mechanism for social selection and successfu
l
altruism. Science, 250 (1990). 1665-1 668.
131. SIMONYI K: Afizika kulttÍrtörténete. Gondol at Kiadó, 1978.
132. SLOBODKIN, L. B.: Simplicity & complexity in the games of
intellect. Harvard University Press, 1992.
133. SMULLYAN, R.: 5000 B.G. St. Martin's Press, 1983.
134. SMULLYAN, R.: The Tao is silent. Knopf, 1982.
135 . SOMOGYI Z.: XX. századi elméletek a misztikáról és a Zen-
buddhizmus. Világosság, 1973. Nov. melléklet, 3-30.
136. STERNBERG, R. ].: Handbook of huma11 intelligence. Cambri-
dge University Press, 1982.
137. STEWAR T, 1.: Does God play dice? Blackwell, 1989.
138. SUZUKI, D. T .: Mysticism - Christian and Bttddhist. Collier
Books, 1957.
139. SUZUKI, D . T.-FROMM, E.-MARTINO, R. DE: Zen Buddhism
and psychoanalysis. Harper and Brother s, 1960.
140. SZÉKELY J. G.: Paradoxonok a véletlen matema tikájába n. Mű
szaki Kiadó, 1982.
141. SZIDAROVSZKY F.-MoLNÁR S.: játékelmélet múszaki alkalma -
zásokkal. Műszaki Kiadó, 1986.
142. TALBOT, M .: Mysticism and the new physics. Bantam Books,
1981.
143. TEGER, A 1. : Too mttch invested to q/tit. Pergam on Press, 1980.
144. THOMAS, L. c.: Game theory and applications. Ellis Horwoo d,
1986.
145 . TILLMANN J. A (szerk.): A késótÍjkor józansága 1. Göncöl Ki-
adó,199 4.
146. TÓTH I. J. : A fogoly dilemmá ja. Valóság 1989/1 . 34-42.
147. TRIVERS, R. : Social evolution. Benjam in Cummin gs, 1985.
148. UUM, S.: Adventu resofa mathematician. Scribner , 1976.
149. VARELA, F. J.-THOMPSON, E.-Rose H, E.: The embodied mind.
The MIT Press, 1993.
150. VARGA K : A szuggesztiók befolyásolása. Magyar Pszichológiai
Szemle 34 (1994). 351-38 7.
151. VIDA G. (szerk.): Evolúció I-IV. Natúra, 1981-1 984.
352 Irodalom
152. WATIS, A.: This is it. Vmtage Books, 1958.

153. WATZlAWICK, P.-WEAIClAND, J. H.-FISCH, R. : Változás.
Gondolat Kiadó, 1990.
154. WEBER, M.: Gazdaság és társadalom. Közgazdasági és Jogi
Kiadó, 1967.
155. WEIZENHOFFER, A. M.-HILGARD, E. R.: Stanford Hypnotic
Susceptibility Scale, Forms A and B. Consulting Psychologists
Press, 1959.
156. WIGNER, E. P.: The unreasonable effictiveness ofmathematics.
Comm. Pure Applied Mathematics 13 (1960), 1-14.
157. WILLIAMS, J. D.: ]átékelmélet. Műszaki Könyvkiadó, 1972.
158. WILSON, D. S.-SOBER, E .: Reintroducinggroup selection to the
human behavioral sciences. The Behavioral and Brain Sciences
17 (1994),585-654.
159. WOOLDRIDGE, D.: The mechanical man - The physical basis of
intelligent lift. McGraw-Hill, 1968.
160. ZAJONC, R. B.: Feeling and thinking: Preftrences need no
inftrences. American Psychologist 35 (1980).151-175.
161. ZOHAR, D. : The quantum self Harper Collins, 1991.
162. ZaHAR, D .-MARsHALL, L: The quantum society. William
Morrowand Company, 1994.
NÉV-ÉSTÁRGTIMUTATÓ
A könyv folyamatos olvashatósága érdekében a szövegben

nem tüntettem fel szakirodalmi hivatkozásokat. Az alábbi
mutatóban az oldalszámok előtt szögletes zárójelben álló
számok az Irodalomjegyzékre utalva jelzik a tárgyszóval
kapcsolatban használt forrásokat.
agykontroll 265, 267, 268 demoWcia 17,204

aktív, élxr hipnózis {6, 97},267 Descartes, R. [28J, 306, 307, 309, 311, 346
Annyszabüy [22, 23, 72}, 5, 72-79, 81, 83, 84, dobókocka [29, 99, 140, 144, 157J, 31, 36, 37,
85,87,89,91,93,94,95,96,97,139,163, 38, 39,43, 125,311
198, 246, 296, 297 Dógen Zendzsi {21J, 327
Arisztotdész 73 DoUhhverés {22, 23, 71, 81, 126, 127, 143J,
Arkhimédész [131}, 236 16-24,27,28,30,32,36,37,40,41,68,69,
Arrow, K [1, 76, l, 118}, 195, 197,200,286,345 92-94,129,137,159,161,165,295,315,333
Asimov, l. [111}, 278,344 dominancia· barc {7, 27, 128, 151], 110
aszimmetrikus jitékok {22,23, lll, 128}, 90, 93 dönt':sthnogató programok {41, 104J, 263, 265
aszinkron döntések {22, 74}, 155 Drescher, M. {23, lll, 127J, 46
Axdrod, R. {3, 58}, 59, 60-<'i5, 68, 69, 184,
198,345 Eckhart mester {36, 138J, 325, 327, 328, 339,
344,346
Bínyai É. {2, 6, 97}, 345 egyensúly [1, 40, 102}, 25, 26, 54, 100, 109,
béka· analógia {58},215 lll-liS, 120-127, 131, 136-138, 142,
Berne, E. {13}, 314-317, 344, 345 143, 167, 178-180, 183, 184, 191-197,
blöff {96}, 5, 98-119,128,135,179,349 226,232,269,273,286,295,321,341
Bohr, N. {55,80, 131}, 227, 241, 275, 344 egyensúlydméletek [1, 76, 118J, 193, 195
Bolyai j. 229 egyéni optimum {52, 58, 81, 128, 143J, 75
Bord, É. [102, lll} Egymillió dolliros jiték {58J, 29-39, 41,
Bom, M. {131, 140}, 220, 223, 224, 343 43-45, 55, 79, 85, 94, 116,279,280-283,
bosszúüló stratégia [30, 90J 285-287,295,296, 353
Egyszhn·jíték {94J, 291,292,294,295
Capra, F. [17, 18J, 329, 344, 345 Einstein,A. {38, 44, 45, 80, 131],206-208,210,
Concorde·csapda [22, 23,71, 143},19 211, 217, 221, 223-225, 227, 259, 304,
a csaló kocsmhos 245 322, 343, 346
csapdik [22,S2}, 38,141,297,315,333,347 elektron {38, 80, 131J, 6, 206, 209-223, 225,
csoportszelekci6 [12, 84, 88, 158}, 168-175, 231, 236, 238, 241-246, 250, 252, 253,
180-184,187,189,190,192,193,196-203, 259,260,271,328,335-337
204,231,297,321, 333, 335, 337 e16nyadísos jiték 141
el.s6dleges folyamatok {2, 47, 48, 69, 70J, 300,
Damasio, A. [28J, 307-309, 344, 346 301,311
Darwin, Ch. 166-169, 171, 190, 193, 196, emlxri fogalmak [63, 80, 107, 122, IUJ, 241,
225,232,346,348 242, 273, 275, 336
Davies, P. [29J, 239,346 emlxri jitSZmik [13}, 317
Davisson-Germer·kísérlet [45, 80, 131J,213 em6ciók {2, 5, IS, 28J, IS, 306, 307, 309
Dawkins, R. [30,31], 171, 176, 177, 343, 346 - els6dleges {2, 28J, 307, 309
Debreu, G. [l, 76, 118J, 195, 197, 200, 286 - misodJ.gos {2, 28J, 307, 309
354 Név- és tárgymutató
erkölcsi törv~ny<k[71], 77, 81, 83, 92 h~ják ~s galambok [30, 90J, 179, 181
~n~kvi1aszds [83, 154J, 74, 75, 139,246 Heller, l . 91, 92,343
esuaUció [ 71, 81,126, 127J, 17, 18,20, 93 a hdl' fogalma [44, 80, 156, 161J, 223, 242,
Eukleid~sz 128,219 273,331,336
Evmtt, H. [58J, 239, 240 h~tköznapi dönr~s<k [2, 20, 37, 77, 108, 160],
evolúció [IO, 26, 32, 40, 60, 65, 93, ISIJ, 8, 38, 261,336
43,44,106,117,138,166-169, 174-184, hetvenkedő strat~gi. [30, 90/, 183
187-193, 201-205, 225, 226, 231-233, Hier6n /131J, 236
289-294, 297, 332-334, 338, 346 Hilgard, E. R. [2,6,56, 155J,266, 345, 347, 352
evolúciósan stabil strat~gia [7, 12, 22, 23, 30, 31, hipnózis [6, 56, 79, 97, ISO, /551, 252, 254,
89,90, 128J, 138, 179, 226,289-294 265, 266, 267
Hofstadtcr, D. R. [57,58,59],29,30,33,210,
fapofa [30J, 99,106 283,284, 344, 345, 347
fegyverkeztsi verseny [23, 53, 71, lIS, 119J, 54, Hruscsov, Ny. Sz., 90
57,70 Huizinga, l . [6/J, 283,318,319,337,344,347
fenotípus [19,30,31, 8t.J, 81 a hullámfilggv~ny redukci6j. [I7, 18,45,58,80,
a fény kctt6s tccmészete: (44,45, 80, 1311,209 87, 10ó, /07, 131, 161, 162J, 221, 236
Fermat, P. [140J,222
Flauben, G. 261 ideomotoros technikák [79, ISOJ,269
Flood, M. [23, Ill, 127/,46,51,75,163 idMrz~k {41, 49J, 116
- titkárnői [1 llJ, 7:;, 163 inga [ 791, 142, 179, 183,201,260,270,271,
Fogol)'dilemma 288,294
- definiciója {22, l ll, I 14, 1461, 46 intuició [25, 41, 123, 124, 132/, 39, 43, 45,
- egymenetes {22, 114J, 69, 197 62-64,74, 114, 115, 134, 161, 162, 190,
- kí~rleti eredmények {l2, 23,14,115, Il6J, 207, 218, 230, 263, 273, 275, 280, 281,
66-69 321, 323, 324, 330, 335
- logikailag izomorf ,-ilto<atai [22, 112/, 71 - hétköznapi [9,25,41,103, J(HJ, 74, 161,330
-sokmenetes {3,58, 64, 7.>, 120J, S7, 58, 68, - matematikai [38,51, 95, 109, 148J, 43, 45,
69,93,161 275,280, 355
- «'''\Il.sítá..: {58J,200 - tudományos /38, 78J, 323,
- többsz<mél)"es /23, 42, 52, 64, 1/6, 128J, irracionalitás [68, 92, /03J, 6, 23, 89, 90, 205,
SS, S7 247, 255, 257, 259, 261, 263, 265, 267,
fotoelektromos cOi:ktus [30, 80, lOó, 131J, 206 269,271,273,275-277,299
Freud, S./2, 47, 48/, 300, ~11, 315, 347
Friedman, M. [118, 129J, 191 játék [46,85, 102, 144, IS7J
- egyéb aspekrusai [ll, 13,50, 61J, 317-319
Galilei, G. [131J, 211 - ~néke 129, 130, 134, 137
genotípus [19, 30, 3/, 86J, 81 - felesleges volta {50, 61J, 318, 344
g~nszclekci6 [7, 12, 30, 31, 89, 128J, 170-172, - igazságos 112, 130
174, 175, 184, 187, 192, 193, 198,200, - kompetitív 145, 163,295,332
202-204,231, 3.H, 335, 337 - koope"tív 51,145,146,147,163,164
go-játék [95J, 140, 141 - nem zéró összegű 38, 145, 356
GOdd, K [57J, 50, 78, 97, 273, 283, 299, 324, - teljes információs 39, 120, 138, 356, 357
331,332,347 - többszcmélycs 39, 136,138,192
Gr<.,tyán E. [50J,347 - véges 124
gravitáció [44, 45, lOó, 107, 145J, 166, 167, - vegyes motivációjú 85, 145,295,357
188,226,227,297,338 - z~r6 6sszcgű 38,120,126,127,134,135,
Gyáva nyúl-játék [22, 23, 71, 128J, 87-93, 96, 140,145,192,356,358
120,137,177, ln, 184, 198,280,295 játüdm~lct [46, 85, 102, 141, 144, 1571,3,5,7,
8, 36-41,46, 54, 81-91, 96, 97, 111-145,
Hadamard, l. [51J, 304, 347 163, 167, 173, 176-182, 192, 194, 197,
hangulatok [2, 5, IS, 41, 123, 124J,35 208, 225, 226, 229-233, 236, 245, 246,
hazugság [14, 16, 72],98-1 00, 105,106,345 257-263, 271, 272, 283, 295-299, 300,
Harsányi, l . C. [53],38, 138, 347 311-319,321,324,332,333,335,340
Heisenberg, W. [55, 80, 131J, 143, 208, 227, j1tékrontó [ll, 61], 12, 30, 31, 282, 283, 285
241,344,347 lézus 73, 74, 83
Név- és tárgymutató 355
johnson, L. B. [22, 126, 127J, 17, 348 marslakók 35, 43, 256
józsef A. 328, 344 másocUagos folyamatok [2, 47, 48, 69, 70J, 300
jung, C. G. [69, 70J, 298-300, 311, 344, 348 matematikai intuició [38, 51, 95, 109, 148}, 43,
45,275,280
K1dú j. 254 maxima [72J, 42,76-82,94,95,99,100,109,
Kahn, H . [71J, 88, 343, 348 126, 180, 189
Kant, l. [72J, 76, 77, 79-81, 99,100,297,343, Maynard Smith, j. [88, 89, 90J, 176, 178, 179,
348 183
kategorikus imperatívusz [22, 23, 72, lS4J, meditáció [2, 4, 41, lIO, lU, 134, 152J,
76-81,84,85,94-100,115,116,139,163, 265-276, 300, 305
182,199,205,280,296,297,334 mediuo,' megismerés [I8, 1I7, 138, 142J,254,
Kdky, H . H . [74J, 153, 154,158,348 272,321,327,328,339
1«nnedy, J. F. [23, llIJ, 90 meditatív technikák [6, 39, 56, 79, 97, lS0J, 264,
kétrés-kísérlet [17, 45, 80, lOó, 131, 161J, 212, 265,271,272
219,221,238 Mesmer, A. {97},266
kevert stratégia [46, 85, 102, lS7J, 39, 40 Milinski, M. [98J, 65,188,349
1«ynes, ). M . [76, 1I8], 147 mintha-jelenség {1I8, 129}, 191
kijúlsi tilalom 159- 161 miszticizmus {91, 105, 1I7, 135, 142J, 328, 329,
kollektív raeionalill.s [20, 94, 132J, 288, 340
295-297 Olisztikus
Konfueius [22J,73 - gondolkodás {60, 83, 117, 136}, 333, 335,
kooperáció [3, 22, 23, 33, 41, 81, 1I2, 130, 147}, 337
48, 55, 58, 59, 65, 68-73, 87, 89, 93, 96, - megismerés (68, 91, 113, 133, 134, 142,
136,138, 147-163, 169, 172, 192,278,284 145J, 325, 326, 328, 335
- versengés álul 163-J 64 Monod, ). [99}, 167, 349
k07.mológia [54, 106, 107}, 228 Mr és Mrs-játék [22J, 146
kölcsönösS<rirányítás {ll, 74}, 149,152,155-162
k6-papír-oUó-j!ték {46, l S7}, 131, 134, 135, Nas)' Bumm {54, lOó, 107J, 228, 347
243-245, 355 Nagy Eb')'e,íte" Elmékt {54, 80, 106, 107}, 226,
kőmyeze!S7.enn)'ezé, [52, 118}, 58, 189, 195,200 229-23l
Közlegclók problémája [23,S2}, 54-57, 280, 295 Nash, j. F. {85, 102J, 38, 136, 137, 178, 192,
közös érdek 123, 52, 115, 1I6, 130J, 32, 33, 35, 195-198
42,68,69,145,200,279,295 Nash-egyensúly {85, 102, HI], 136, 137, 192,
közösségi optimum {34,S8}, 127, 192, 198 195-198
kultúrgének [8, 19,33,93, 147J, 202 nemi különbségek
kv.ntummech.nika [17, 44, 45, 80,106,107, 131, - a DoUárárverésbcn [22J, 17
/61, 162}, 207, 208, 218-261, 336 - a Fogolydilemmában [I14, 116J, 68
kvázi-racionalitás [20, 43, 68, 160}, 247, 332 Nemek harca-játék {22, 23}, 82, 87, 96, 97, 296
nem zétÓ összegű játék [46, 85, 102, l57}, 38,
a láthatatlan kéz [1, 22, 102, 1I8], 191-202 145
Lcderman, L. [80}, 207, 226, 227, 343, 344, 348 nem teljes inform:l.ciós játék [46, 85, 102, 157},
a kgkíscbb hatás elve [44, 45J, 231, 232 39
Lobacsevszkij, Ny. 229 Neumann j. {lDl, 102J, 5, 7, 36-38, 85, 102,
logika {57, 58, 1I 7}, 7, 48-SI, 58,69,71-80, lll, 116, 119-145, 167, 177, 178, 180,
92, 94, 97, 99, 175, 187, 189, 219, 220, 183, 192, 195, 224, 225, 232, 233, 295,
225-232, 235, 251, 254, 259, 274, 275, 297,298,315,332,349
276, 297, 299-305, 310-313, 322, 323, -tételc [22,46,85,102,157],38,120-123,
326,327,330,333,337,350 126, 130, 135-140, 143, 167
logikailag izomorf - általánosításai {53, 102, 141J, 135-138
- feladatok [9, 66, 67, 95, 160}, 301-305, NeMon,1. 128, 166,217,219,232
312 Nirvána {4, 73, 110, 139, l42J, 338-340
- Fogolydilemmák [22, 1I2}, 71 Nordhaus, W. D . [118], 186, 189, 196, 343, 350
Lottnz, K. [84J, 169, 348, 355 nyeregpont [22, 46, 85,102,157],120-130,137
lort6számok táblázata 288-289 Nyuszi",dászat-ját~k 163, 169
Lumdscn, Ch. [86J, 201, 202
Macbeth-effckrus [22, 23, 71, 143J, 16 Oidipusz 253, 254
356 Név- és tárgymutató
Oppenheimer, R. {80}, 218, 343 Rejtőzködős lon6 287, 291, 294, 295
optimilis kevert stratégia {46,85, J02, 157J, 80, Saint-Exupéry, A. 326, 344
95,115-118,127-130,133,140,142,226, Salamon király {ll1J, 91
243,244,248,257,258,262,280,281,299 Samudson, P. A. {1l8J, 186,189, 196,343, 350
Ottlik G. 149,343 Schrödinger, E. 162, 217-222, 236, 237,
241-253, 323
önző gén-elmélet [30, 31, 89, 901, 171, 172, - egyenletc {45, 131),162,217-222
175,178,180,181,183,184,189,197,201 - macskája {l7, 62, 63, 80J, 241-253
a Science 84 játéka (lll), 279, 280, 295
Parcm-optinnum {l, 118}, 195 Scientific American (58), 29-36,39, 42,55,79,
Pascal, B. {140}, 222 116, 279,281-283,285,286,346
Pauli, W. {80},227 Selten, R. [53, 114), 38
Pcnrose, R. {l0ó, J07}, 228-230, 239, 240, Shakespeare, W. 154, 343
312,344,349,350 Shaw, G. B. {22J, 76, 84, 343
Planck, M. {55, 80, 131J,210 Shubik, M. {l26, 127J, ll, 12, 14, 17, 18,20,
Plat6n 73 343, 350, 351
Poincaré, H. {l09J, 304, 344, 350 sokféleség 36, 38,45,79, 119-234,293,297,
póker (l01, 102, 144), 37, 98, 101, 102, 106, 321
107,112-116,119,128,129,135,136,145 Smith, A. {22, 1I8}, 176, 178, 179, 183,
- kockadobúos {96J, 129 191-193,195, 197, 198,295,343,345,349
Popper P. {110J, 350 Spir6 Gy. 144
pózolás {7, 27J, 5,7, 11-27,29,31,40,106,116, stabilitás {7, 26, 30, 88, 89, 128, 147J, 167,
138,177, 181,182,202,235-239,357,359 180-184,205,208,226,230,232,260,334
- véletlenszerű ideig (22, 23, 111J, 23-27 Suzuki, D. T. {l38, 139J, 328, 35 1
Prigogine, l. (J06), 239 szabad vcr.;eny {l, 76, Il8J, 6,163,175,186-205
programok szcmélyiségvonioai [3) 58J, 63 sz<mélytelenftés {2, 79, 113J, 254
'I' {45, 80, 13IJ, 92, 102-104, 107-112, 135, szépségverseny {22, 118J, 147
212, 214, 216, 218, 222, 244, 245, 250, Szerb A. 19, 343
349, 356, 357 szeret - nem szeret 249-251
Puccini, G. {l14J, 53 a szfinx rejtvénye 253
skizoHn csiga 120, 127, 313
Rabelais, F. 247-249,256,258,263,264,273,274 szomatikus markerek [281, 307-313, 329, 335
racionilis gondolkodás (41, 67, 82, JOO, 103), 7,
8,190,276,305-309,321,349 távolftb {2, 79, 113J, 252-254, 270, 271, 329,
racionalitás 330,340
- állati {60, 159J, 27,333 Teger, A. l. {l43J, 18, 351
- a csoponszdekcióé 180-182 teljes információs játék {46, 85, 102, lS7}, 39,
- értékeké {l20, 154J, 139'-141 120,138
- eszközöké {83, 103, 154J, l39-141 természetes szelekci6 {7, 27, 30, 31, 65, 128,
- kollektív 6, 277, 279, 281, 283, 285, 154J, 23, 28, 34, 106, 165-193,204,232,
287-289,291,293,295-297,355 258,333
- korlámzon (35, JOO, 129, 136), 351 tervutasitúok {76, ll8J, 196,200
- kvázi- {20, 43, 68,124, 160J, 247, 332,355 Thorndike {2, 121J, ISI, 158, 159, 161, 162
- magasabb rendű {lOO, 123J, 180 - effektus-törvény {l21J, 158-162
- mint távoütási technika 329, 330, 340 tiszta stratégia {46, 85, 102, 157J, 40, 42, 45,58,
- az önző géné 178-180 79,258,262,270
- sokfélesége [83),97,331-334 Tit for Tat (TFT) {22, 23, 58, lll, Il6, 127},
racionalitási elv {l02, 103J, 126-134, 138, 141, 60-66,69,93, 152,159, 161, 184,349,357
143, 167, 178, 180, 182, 183, 192, 198, Tueker, A. W. [lll, Il4), 46
205, 245, 334 tudomány [35, 38, 78, 145}, 12, 321-324,
Radn6ti M. 222, 343 327-335, 340, 348
Rapoport, A. {3, 114, 11'5, 116J, 60, 62, 64, tudományos intulci6 [38, 78J, 323
350,356 tudat {2,24, 49, 59, 87, 103, 125, 149, 161, 162J,
reinkarnáci6 {73, 1l0J, 243, 259, 338, 339 12, 16,27,38,67, liO, 114, 189,237-272,
rejten paraméterek {80, JOL, lOó, 107J,223-226, 294, 300, 301, 307, 311-317, 326-337,
237,238 340,348
Név- és tárgymutató 357
- rud.tos megfigyclés {62, 87, 921, 238, 251,

253,259,329,357
- rudatos gondolkodás {9, 24, 149, 1131, 27,
301,311,312,329,357
túlélés {7, JO, 21, 27, 30, 128, 1541, 23, 24, 44,
45,62,82, 117, 165, 168-172, 179-189,
193,202,205,288,289,292,293
tüskés pikó {75, 98, 1111,23-26,58,59,65-<19,
92,93,116, 117, 159, 168, 169, 188, 201,
328,335
vakvéleden {29, 37, 99, 1371, 35, 36, 208, 226,

243,288,290,299
valószínűségi békák {581, 215, 221, 223, 227,
229,236,243
vegyes g.zdwg {76, 1181, 187,200-202
vegyes motivációjú játék {22, 23, J02, 1151, 85,
145,295
véleden [29, 37, 1401, 22-27, 35-45, 60, 64,
104-106, liO, 114, 117, 129, 152, 156,
157, 222-226, 237-249, 255, 258-262,
281 , 284, 287-294, 298, 299, 311, 332,
340,346,351
- valódi {29, 80, lal, 131, 137, 1401,225
versengés {22, 23, 33, 41, 81, 112, 147J, 17, 51,
58,61-77,87,89,91, 137, 163, 169, 172,
181,189,192,198,199
Vezérürü -játék {221, 87,96
vietnami háború [81, 81, 1261, 17, 18
W.tzl.wick, P. {I53J, 316,344,352

Weber, M . [1541,139
Weber-Fcchner-törvény {21, 286, 287
Wheeler, J. A. [106, J07J, 239, 240
Wigner J. [1561,239,240,241,344,352
Wilson, E. O. {86J, 201, 202, 348, 352
Young, Th. {80, 131],212,214,216
zen-buddhizmus [4, 17, 21, 39, 139, 142, 152J,

327-329
zéróösszegű játék {46,85, 102, 1571, 38, 120,
126,127,134,135,140,145,192
Zohar, D. [161, 162J, 239, 352

Mero Laszlo Mindenki Maskepp Egyforma-Bit-Book PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mero Laszlo Mindenki Maskepp Egyforma-Bit-Book PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Mérő László

A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája

Illustration © M. Miltényi Mikl6s, 1996

6. NEUMANN JÁNos JÁTÉKELMÉLETE 119

ll. SZERET, NEM SZERET... 235

AZ IDÉZETEK FORRÁSM 343

Ez a könyv a racionális gondolkodásról szól, jóllehet ilyes-

dolatoktól. l\.z előbbiek esetében többes szám első sze-

Köszönöm Andor Csaba, Antal László, Bányai Éva, Ba-

Róbert, Ülkei Zoltán, Vámos Tibor, Varga Katalin, Vassy

Budapest, 1996. március

Martin Shubik játékában eladó egy dollár. Kikiáltási ára

ért kelt el az egydolláros bankjegy. Shubik persze még en-

A játék három döntő pillanata

Józan ésszel, tiszta fejjel mégis nehezen érthető a játéko-

szabályokat, és egy kicsit bohóckodik:: Nos, senkinek nem

hogy a "győztes" több mint 20 dollárt fizetett a dollárért,

Pszichológiai kísérleti eredmények

A tudományos pszichológiai kísérletek nem bulikon

jén általában több játékos licitált egyszer-egyszer, de a vé-

tőernyősöknél közvetlenül a kiugrás előtt): ha egyszer va-

Most már vesszen értem

Még a kétszemélyes kísérleti helyzetekben is a játékosok

a nemi különbségeket: a két nem átlagai között viszonylag

Sokmillió dolláros dollárárverések

Amikor tudományos kutat6k Johnson elnök 1964 és

lent meg, amikor a vietnami háború a legelkeseredettebb,

Meglehet, hogy ugyanezért vitték végig a szlovákok a

a sietség fő oka valójában az volt, hogy a hatalmas, funkci-

Dollárárverés-játékok a mindennapi életben

Ahány ismerősömnek elmeséltem a dollárárveréses játé-

kítás miatt már nemigen fognak az emberek más csatorná-

Bizonyos állatok, ha vitájuk támad valamilyen érték, pél-

játékos az utolsó másodpercet rálicitálja, az nyeri el a java-

Ha egyenlő ellenfelek között mindenki pontosan akkor

Pózolás véletlenszerű ideig

A matematikusoknak van egy ravasz javasiatuk a tüskés

megválasztását. Egy idősebb hím számára többet megér-

hogy val6ban igaz-e, hogy egy-egy állat - ugyanolyan erős

mint azt az élet Dollárárverés-típusú játékai mutatják, irre-

Ha mindenki egyformán gondolkodna,

Douglas R. Hofstadter a Scientific American hasábjain egy

Akárcsak a Dollárárverés, ez a játék is rejt magában egy

egy általa kiadott engedélyhez köti a taxizás jogát, és meg-

Közös érdek és egyéni dobókocka

Ezek szerint rendes ember eleve nem vesz részt a Scientific

azonban mégis azt kívánja, hogy egy ilyen nagy lehetőség ne

Mondjuk, Hofstadter pályázati fellúvásának: százezer olyan

1. Minden játékosnak egyenlő esélye van arra, hogy pályáz-

A harmadik pont dőlt betűkkel szedett része pontosan

Egy marsbéli emberiség

Hofstadter játékának: tényleges eredményét a 13. fejezet-

Képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne a világ, ha az

környezeti erőforrások, mint amilyeneket játékunkban a

A természet általában nem dobókockával, hanem a sok-

Játékelméletnek egy tisztán matematikai diszciplinát szo-

ra és az Egymillió dolláros j~tékra bemutatott matematikai

kéletesen racionális játékmódhoz valóban kell egy dobó-

Tiszta és kevert stratégiák

A játékelmélet alapeszméit a matematikusok, közgazdá-

tus felvonultatásával. Mi nem ezt az utat fogjuk járni, s bár

lyázzon-e vagy sem, az kevert stratégiát játszik a követke-

1. tiszta stratégia: "pályázom" - valószÍnűség=O,OOOOl

lesz, akkor cserébe Ő, Scarpia megparancsolja a kivégzőosz