16

MAGYARORSZÁG
T Ö R T É N E T E

A D U A L I Z M U S KORA
1867-1914

Kozári Monika
 KOZÁRI MONIKA

A dualizmus kora
1867-1914
F ő s z e r k e s z t ő R o m s i c s Ignác

KOSSUTH KIADÓ
írta: Kozári Monika

Főszerkesztő: Romsics Ignác

Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita

Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna
A térképeket készítette: Nagy Béla
A kötetet tervezte: Badics Ilona
Kiadói programvezető: Szuba Jolanta
Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla
A képek válogatásában részt vett: Vajda László

Közreműködő intézmények:
Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum,
Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár,
amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Budapest Főváros Levéltára, ELTE Természetföldrajzi Tanszék,

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Közlekedési Múzeum (Budapest),
Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria, MTA Művészeti Gyűjtemény,
MTA Történettudományi Intézet, Petőfi Irodalmi Múzeum,
Soproni Múzeum (Sopron)

Fotók: Berényi Zsuzsa, Czikkelyné Nagy Erika, Dabasi András, Farkas Árpád,
Gottl Egon, Jaksity László, Képessy Bence, Nagy Zoltán, Soós Ferenc,
Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente

ISBN 978-963-09-5694-9

Minden jog fenntartva

© Kossuth Kiadó 2009

© Kozári Mónika 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándor

a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
Műszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres Ildikó

Korrektor Török Mária
Képkidolgozás GMN Repró Stúdió

A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat

több mint négy évszázados hagyományait őrző
Alföldi Nyomda zRt. munkája
Felelős vezető György Géza vezérigazgató

www.kossuth.hu / e-mail: kiado@kossuth.hu

Tartalom
A D U A L I S T A R E N D S Z E R KIALAKULÁSA ÉS K O N S Z O L I D Á C I Ó J A
Az alkotmányos keretek és a politikai intézményrendszer • 8
A pártviszonyok átrendeződése • 27
Tisza Kálmán miniszterelnöksége • 34

GAZDASÁG, TÁRSADALOM, MŰVELŐDÉS

A gazdaság fejlődése • 48
A társadalom átalakulása • 59
Kulturális modernizáció • 69

VÁLSÁGTÜNETEK A SZÁZADFORDULÓN
Reformtörekvések és válságjelek az 1890-es években • 78
Tisza István konszolidációs kísérlete • 92
Az 1905-1906-os politikai válság és a koalíciós kormány • 97
Tisza és a munkapárti kormányok a háború előtt • 105

A j á n l o t t i r o d a l o m • 112
A dualista rendszer kialakulása
és konszolidációja

Az alkotmányos keretek és a politikai intézményrendszer •

A pártviszonyok átrendeződése • 27

Tisza Kálmán miniszterelnöksége • 34

 Az alkotmányos keretek
és a politikai intézményrendszer

F erenc József 1867. február 17-én

Andrássy Gyula grófot nevezte ki ma­
gyar miniszterelnökké. Ezzel alkot­
mányos korszak vette kezdetét Magyaror­
szág történelmében. Andrássy kormánya
a parlamentnek felelős kormány volt. Ezt
megelőzően volt már egy parlamentnek
felelős kormány, a Batthyány-kormány,
amely 1848-ban csak rövid életű lehetett.
A kiegyezést követően azonban az első vi­
lágháborúig valamennyi magyar kormány
az országgyűlésnek volt felelős. Ez döntő
különbség a korábbi rendi és abszolutista
A kivilágított Nemzeti
Múzeum, 1867. február 18. korszakokhoz képest, amikor a kormány
Fametszet az uralkodónak volt felelős.

Deák Ferenc, 1860-as évek. Peez Henrik

olajfestménye

Az lett volna a kézenfekvő, hogy az ab­

szolút politikai tekintély, Deák Ferenc le­
gyen a miniszterelnök, hiszen a kiegyezés­
nek magyar részről ő volt a megalkotója.
Deák azonban távol tartotta magát a to­
vábbi politikai szerepvállalástól és nem
vállalta el a miniszterelnöki tisztet. Meg­
maradt képviselőnek. Andrássy Gyulát ő
ajánlotta Ferenc Józsefnek.
Andrássy kinevezése az idők változását
jelezte és m i n d k é t féltől, az uralkodótól és
Andrássy Gyulától is nagyfokú rugal­
masságot igényelt. Andrássy a szabadság­
harcban a Habsburg-ellenes oldalon állt.
A Zemplén megyei nemzetőrség élén részt
vett a pákozdi és a schwechati csatában.
Majd a k o r m á n y konstantinápolyi követe
lett. A szabadságharc után Párizsban élt.
Itthon távollétében halálra ítélték, és 1851-
ben jelképesen felakasztották. Emiatt kap­
ta a párizsi szalonokban a „szép akasztott"
nevet. Másfél évtized múlva pedig Magyar­
ország miniszterelnöke lett.
Andrássy nagyon jó képességű ember
volt, gyors észjárással megáldva. Auditív és
nem vizuális, vagyis n e m szeretett előter­
jesztéseket olvasgatni, azt igényelte, hogy
az adott témában járatos szakértők készít­
sék fel a tárgyalásokra. Első hallásra na­
gyon sok m i n d e n t megjegyzett és kiváló
előadó volt. Azt a benyomást tette a kör­
nyezetére, m i n t h a a terítéken lévő ügyben
nagyon jól felkészült lenne. Emellett hatá­
rozott volt és döntésképes, és n e m szenve­
dett önbizalomhiányban sem. Mindezek
a tulajdonságok nagyon is fontosak voltak
ahhoz, hogy eredményes lehessen, mert
óriási feladatot vállalt magára a miniszter­
elnöki tisztség elfogadásával.
A kiegyezéssel ugyanis egy rendszervál­
tást kellett kiteljesíteni. A korábbi rendi ál­
lamot polgári állammá kellett formálni. Ez
d ö n t ő e n az első k o r m á n y feladata volt, bár
közel sem ért a végére. Sok feladat volt, és
az államélet sok területén.
1867-ben az uralkodó a kiegyezés része­
ként visszaállította az ország területi egysé­
gét (amit egyébként 1850-ben ő szüntetett
meg). Visszacsatolták a Szerb Vajdaságnak
és Temesi Bánságnak elnevezett délvidéki
részeket és keleten a Partiumot. Megszün­
tették az abszolutizmus által bevezetett öt
katonai kerületet és helyreállították a ha­
gyományos megyerendszert. A megyék új­
ra nemcsak közigazgatási egységek voltak,
h a n e m politikai jogok birtokosai is. Hor­
vátország is ismét integráns részét alkotta
a Szent István-i államtestnek. Erdély azon­
ban még különálló volt, és Horvátország­
gal is ki kellett alakítani az együttélés ke­
reteit. 1868 folyamán mindkettőre sor
került, Erdély unióját két évtized alatt már
másodszor valósították meg. Az unió ki­
mondása azonban nem jelentette egyszer­
smind a jogharmonizáció megvalósítását
is, még évtizedekig éltek eltérések az erdé­
lyi és a magyarországi jogrend között.
Andrássy Gyula gróf
(1823-1898)
Zemplén vármegyében, Tőketere-
besen született 1823. március 8-án.
A 19. században az arisztokrata és
nagybirtokos családok gyermekei
nem jártak iskolába, házitanítók
tanították őket. Ismereteiket saját
családi könyvtárukból gyarapítot­
ták. 17-18 éves koruktól utaztak,
2-3 évet Nyugat-Európában töltöt­
tek. A leghíresebb egyetemeken Andrássy Gyula, 1867 körül.
hallgattak egy-egy szemesztert, Schrecker Ignác felvétele
minthogy az egyetemi tanulmányoknak még nem volt előfeltétele az
érettségi vizsga, amit Magyarországon egyébként is csak 1851 -ben
lehetett először letenni. Andrássy diplomáciai, jogi és közgazdasági
ismereteit gazdagította Németországban és Angliában. Franciául és
németül anyanyelvi szinten tudott. Jól tudott úszni, lovagolni és kivá­
lóan rajzolt. Igazi művészlélek volt, színes egyéniség, csapongó
szellem és rengeteg ötlet jellemezték. A kor szépségideálja szerint
szép férfi volt, megdobogtatta a hölgyek szívét.A politikában először
Széchenyi István volt rá nagy hatással, akit személyesen is jól ismert.
1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett ellenzéki
követutasítással és Kossuthhoz csatlakozott. 1848 áprilisában
megyéje főispánja lett, később a megyei nemzetőrség parancsnoka.
1849 májusától a kormány küldöttje volt Konstantinápolyban.
A világosi fegyverletétel után Párizsban és Londonban élt. Francia­
országban vette feleségül Kendeffy Katinka grófnőt. Az emigrációban
szakított korábbi politikájával és az Ausztriával való megegyezést
kereste. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatérhetett. Részt vett az
1861 -es és az 1865-ös országgyűléseken. Deák köréhez csatlakozott
és aktív szerepet vállalt a kiegyezés előkészítésében. 1867. február
17-től 1871. november 14-ig miniszterelnök volt, majd 1871 novem­
berétől a Monarchia közös külügyminisztere. 1879. október 8-án
mondott le, miután még előző nap aláírta Németországgal a kettős
szövetségi szerződést. Ezután teljesen visszavonult a politikától.
1898. február 18-án hunyt el a Fiume melletti Voloscában.
Az 1868: XXX. törvénycikkel a ma­
gyar-horvát kiegyezés is megtörtént.
A törvényben elismerték Horvátország
belpolitikai önállóságát, és biztosították
a horvát nyelv használatát. A horvát tar­
tománygyűlés parlamentként működött.
A végrehajtó hatalom élén a bán állt, akit
Az Osztrák-Magyar az uralkodó nevezett ki a magyar miniszter­
Monarchia 1867-1918 tanács javaslata alapján. A horvát-magyar
együttélés azonban a dualizmus évtizedei
során éppúgy nem volt problémamentes,
mint ahogy az osztrák-magyar sem.
Még két fontos területi kérdés várt meg­
oldásra, a Katonai Határőrvidék polgáro­
sítása és Fiume hovatartozása. A Határőr­
vidéket a török elleni harcok idején hozták
létre, de az udvarnak érdekében állt azt kö­
vetően is fenntartani, mert az esetleges ma­
gyar ellenállással szemben bevethető katonai
erőt képviselt. Andrássy már 1867 augusz­
tusában felségfolyamodványban kérte az
uralkodót a Határőrvidék feloszlatására és
a közigazgatási rendszerbe való beolvasztá­
sára, de ez az igény igen komoly ellenál­
lásba ütközött. A Határőrvidék ugyanis
igazgatásilag nem Magyarországhoz, ha­
nem a közös hadügyminiszter hatáskörébe
tartozott, és a közös hadvezetés, valamint
az osztrák birodalmi centralisták ellenez­
ték megszüntetését. Andrássy azzal érvelt,
hogy a Határőrvidék fenntartása veszélyez­
teti az alkotmányos kormányzást és lehető­
séget adhat az abszolutizmus bevezetésére.
A tényleges feloszlatás még igen vontatot­
tan haladt, és csak az 1880-as évek elején
fejeződött be.
Fiume a magyar-horvát kiegyezés óta
a Magyar Koronához csatolt külön test
volt. Hovatartozása a magyar közgondol­
kodásban nagyon fontos szerepet töltött
be, az a város volt a kikötő, a kijutás a ten­
gerre. Andrássy ebben is eredményes volt,
mert elérte Ferenc Józsefnél, hogy 1870.
július 28-án az uralkodó királyi leiratban
a magyar országgyűlést bízta meg a Fiume
és kerülete közigazgatására vonatkozó tör­
vényes teendőkkel, a végrehajtó hatalom
gyakorlásával pedig a magyar miniszterta­
nácsot, igaz csak ideiglenes jelleggel. A vá­
lasztott fiumei képviselőtestület autonó­
miát kapott, vagyis egy kompromisszumos
köztes megoldás született. Ez volt a fiumei
provizórium, amelynek értelmében a vá­
ros egy, a király által kinevezett kormányzó
fennhatósága alá került. A magyar minisz­
tertanács a magyarországi törvények hatá­
lyát kiterjesztette Fiumére is, ahol a hiva­
talos nyelv az olasz volt. Így a magyar
törvényeket egészen az 1870-es évek köze­
péig olaszra is lefordították és megjelentet­
ték, amit végül takarékossági okokból szün­
tettek meg.
A legfontosabb állami intézmények kö­
zül a magyar országgyűlés 1865 óta műkö­
dött. Megújítása még n e m volt esedékes,
a következő választásokra csak 1869-ben
került sor. Ezt az országgyűlést még az
1848-as választójogi törvény alapján vá­
lasztották, amely a lakosság mintegy 10 szá­
zalékának biztosított választójogot. (Euró­
pában egyedül Angliában voltak valamivel
többen választásra jogosultak.) A magyar
választójogi törvény korszerű volt. Szakí­
tott a korábbi rendi szemlélettel, a nemesi
előjogokat nagymértékben visszaszorítot­
ta, ha nem is szüntette meg teljesen. A kö-
Választójog
1874-ig az 1848: V. tc-t használták. A választójog cenzusos volt.
Vagyoni, jövedelmi és értelmi cenzust használtak. A korabeli Európá­
ban (Svájcot kivéve) Magyarországon volt a legalacsonyabb a cen­
zus. A cenzus földtulajdon esetén legalább 1/4 telek, amely elég tág
kategória, mert Magyarországon az 1/4 telek 5,75 és 15 hold között
ingadozott. Városokban 300 forint értékű ingatlan. Erdélyben más
cenzusok voltak. Választójoguk volt a 20. életévüket betöltött férfiak­
nak és választhatóak voltak a 24 év feletti férfiak, amennyiben a cen­
zusnak megfeleltek. Meghagyták azoknak a választójogát is, akik
1848 előtt előjogaik alapján választhattak.
A dualizmus során 1874-ben és 1913-ban született újabb választó­
jogi törvény. 1874-ben földbirtok esetében fenntartották az 1/4 telket.
A többi kategóriában az adóhoz kötötték a cenzust: a vidéki iparos
6 forint, a városi 10 forint 50 krajcár után volt választójogosult. A ház­
béradó esetében 15 forint 75 krajcár fölött. A föld- és háztulajdon
esetében 5 forint, csak háztulajdon esetén 6 forint adóminimum
felett. És választók voltak az (állásban lévő) elsősorban diplomás
értelmiségiek, mint a papok, hivatalnokok, tanárok és tanítók, írók
és művészek, ügyvédek és közjegyzők, és az egészségügyi személy­
zet. Számuk nagyon kicsi volt az összlakossághoz viszonyítva.
A választások nyílt szavazással bonyolódtak.
vetállítást felváltotta a népképviselet. Igaz,
hogy a választójogot cenzushoz kötötték,
de ez egyáltalán nem volt kirívó, Svájcot le­
számítva, ahol parlamentáris állam műkö-
Fiume látképe

A balközép az ország­ dött, mindenhol természetes volt még ek­
gyűlésen. A felszólaló kor a cenzus.
Tisza Kálmán. Fametszet
A választójog nagyon fontos kérdés volt,
a Vasárnapi Újságíró/, 1868
amely azt a célt szolgálta, hogy a kiegyezés­
sel uralomra került magyar vezető rétegek
a hatalmukat a továbbiakban is meg tudják
Főrendiház
A magyar kétkamarás országgyűlés felsőháza 1867-1918 között.
Az 1848 előtti rendi országgyűlés felsőtáblájának a jogutódja. Lét­
száma 1885-ig 834 fő volt. Tagja volt a nagykorú arisztokrata fér­
fiak közül mindenki, aki folyamodott a tagságért az uralkodóhoz;
az indigónak, tehát a honosított arisztokraták is; továbbá az uralko­
dócsalád tagjai; az ország zászlósurai; a főispánok; a római és a gö­
rög katolikus, illetve az ortodox püspökök; a fiumei kormányzó és
a horvát tartománygyűlés három küldötte. 1885-ben megreformálták,
mert ebben a formában teljesen működésképtelen volt, összetétele
pedig anakronisztikus. Politikai irányvonala már nagyon elütött a kép­
viselőház nemzeti liberális beállítottságától.
A reform alapján kimaradtak belőle a főispánok és a címzetes püspö­
kök. Az arisztokraták részvételét vagyoni cenzushoz kötötték, csak
a legalább 3000 korona földadót fizetők lehettek tagok. A honosított
arisztokratákat döntés elé állították, hogy az osztrák vagy a magyar
felsőházban kívánnak-e tevékenykedni. Újonnan bekerült a Kúria
elnöke és másodelnöke, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a pan­
nonhalmi főapát, a református és az evangélikus egyház 3-3 leg­
idősebb püspöke és 3-3 főgondnoka, az unitárius egyház egy
képviselője és 50 tag, akiket a király nevezett ki a minisztertanács
előterjesztése alapján. A kimaradó arisztokraták közül a főrendiház
választhatott 50 élethossziglani képviselőt.
tartani. Az Andrássy-kormány idején azon­
ban még nem volt égető kérdés a választó­
jog megváltoztatása, azaz szűkítése. Majd
csak az 1869-es és 1872-es választások
tapasztalatai alapján érezték úgy a későb­
bi kormányok, hogy ebben lépniük kell.
1887-ig háromévenként, attól kezdve öt­
évenként voltak országgyűlési választások.
Az országgyűlés felsőházának, a főren­
diháznak születési jogon tagja volt m i n d e n
nagykorú arisztokrata férfi. Elméletben ez
egy több száz fős testület volt, a gyakorlat­
ban azonban csak töredékarányban vettek
részt az üléseken. Működése így is meglehe­
tősen nehézkes volt. Andrássy tervbe vette
a főrendiház reformját, amelyet azonban
elkezdeni sem tudott.
Az országgyűlés képviselőházában há­
rom párt foglalt helyet. A k o r m á n y o n lévő
Deák-párt - közel 250 képviselőjével -
nagy túlsúlyban volt az országgyűlésben.
Ok az ülésterem jobb oldalán ültek. Tőlük
balra, de középen a Tisza Kálmán és Ghy-
czy Kálmán által vezetett „balközép" párt
foglalt helyet, amely az ülésteremben el­
foglalt helyéről kapta a nevét. T ö b b m i n t
90 képviselőjük volt. Az ülésterem bal ol­
dalának szélső padjaiban a mintegy 20 fős
„szélbal" párt ült. Üléstermi helyeiket rá­
vetítették a politikájukra is, a szélbal és
a balközép „baloldalként", a Deák-párt
„jobboldalként" határozta meg magát.
Ezeknek az elnevezéseknek az égvilágon
semmi közük n e m volt ahhoz, amit ma ér­
tünk e kifejezések alatt.
A Deák-pártban ült egy 15-20 fős kis
csoport, amely konzervatívnak tekintette
magát. Sennyey Pál báró körül tömörül­
tek. A kiegyezést ők is támogatták. Mint
ahogy a Deák-párt is, hiszen a kiegyezést
ők teremtették meg. A pártok közötti vá­
lasztóvonalat éppen a kiegyezéshez való vi­
szonyuk jelentette, vagyis közjogi alapon
szerveződtek meg. A balközép párt elfo­
gadta a kiegyezés tényét, de n e m értett
egyet formájával. Magyarország nagyobb
fokú állami önállóságát akarta megvalósí­
tani a kiegyezés rendszerén, osztrák-ma-
gyar kereteken belül. A szélbal ennél radi­
kálisabb volt, a perszonálunió alapjára he­
lyezkedett és nem akart elismerni közös
ügyeket Ausztria és Magyarország között.
A balközép és a szélbal között emiatt elég
éles határ húzódott, bár a kortársak számá­
ra ez a kiegyezés utáni egy évben még egy­
általán nem volt nyilvánvaló. A balközé­
pen belül pedig dúlt a harc, mert a pártnak
volt egy csoportja, köztük Jókai Mór, amely
a szélballal való összefogást, esetleg egyesü­
lést hirdette. 1868 tavaszán aztán a balkö­
zép erői kompromisszumot kötöttek. El­
határolták magukat a szélbaltól, de kiadtak
egy a korábbinál sokkal radikálisabb köz­
jogi programot, az úgynevezett „bihari
pontokat".
Konzervativizmus
A latin conservare (megőrizni, megtartani) szóból ered. Azt az irány­
zatot jelöli, amely a fennálló (esetleg elavult) politikai irányhoz vagy
társadalmi intézményhez ragaszkodik, szembenáll az új eszmékkel.
Mint politikai felfogás, világnézet a 18-19. század fordulóján jött
létre a nagy francia forradalom ellenhatásaként. Magyarországon
a 19. század elejétől szerveződött politikai irányzattá. A kiegyezést
követően a konzervatív csoport nem alakult párttá, a Deák-párt jobb­
szélén helyezkedett el. Mintegy 20 országgyűlési képviselő alkotta,
Sennyey Pál báró volt a vezetőjük. Később az Egyesült Ellenzékben
(„Habarékpárt"), majd a Mérsékelt Ellenzékben foglaltak helyet.
Az 1870-es évek végétől két vezetője volt a konzervatív csoportnak,
Sennyey mellett Apponyi Albert gróf. Apponyi vezetésével 1892-ben
párttá alakultak, Nemzeti Párt néven. Nagyon sajátos pályát futottak
be, mert konzervatív szellemiségük ellenére nem a kiegyezési rend­
szer védelmezői voltak, hanem nemzeti irányultságuk miatt a '67-es
alaptól folyamatosan távolodtak és a függetlenségi ellenzékhez köze­
ledtek. Bár az 1890-es években átmenetileg fuzionáltak a Szabadelvű
Párttal, 1905-ben a Függetlenségi Párttal léptek koalícióra.

nem volt véletlen, mert a főrendiház nagy

befogadóképességű más terem híján a Nem­
zeti Múzeumban ülésezett. Mivel a két testü­
let üzenetváltások formájában érintkezett
egymással, közeli helyet k e r e s t e k . Í g y a fő­
rendiház jegyzőjének csak át kellett sétálnia
az utca túloldalára.
A kormány a „magyar minisztertanács"
nevet viselte. A dualista rendszer idején hi­
vatalosan mindvégig ez volt az elnevezése.
A miniszterelnökön kívül kilenc reszort­
miniszter alkotta. Ténylegesen azonban ál­
talában csak nyolc személy foglalt helyet
a miniszterelnökön kívül a miniszterta­
nácsban, mert a miniszterelnök rendsze-
SennyeyPál, 1885 körül

A Deák-párt zöme, a balközép párt és Képviselőház

a szélbal - amely válaszul a balközép lépé­
sére 1868 áprilisában felvette a „48-as párt" A magyar országgyűlés alsó kamarája, 1867-1945-ig ez volt a neve.
nevet - egy dologban azonban közös tala­
A dualizmusban 413 képviselő alkotta. Tagjait cenzusos választójog
jon állt, mindannyian liberálisok voltak.
alapján választották, társadalmi helyzetre és foglalkozásra való tekin­
A képviselőház számára 1865 szeptem­
tet nélkül (eltérően Ausztriától, ahol ezeket tekintetbe véve kuriális
bere és 1866 áprilisa között elkészült egy
önálló épület a Főherceg Sándor utcában rendszer működött), vallástól és nemzetiségtől is függetlenül,
(ma Bródy Sándor utca, az Olasz Intézet a 24 év feletti férfilakosságból.
működik benne). A helyszín kiválasztása
 A képviselőház új épülete.
Slowikowski Ádám színezett
litográfiája, 19. század
második fele
rint még egy tárca vezetését ellátta. And­
rássy például honvédelmi miniszter volt,
Tisza Kálmán belügyminiszter, Wenck-
heim Béla a király személye körüli minisz­
ter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter.
E tárcák mellett volt földmívelés-, ipar- és
kereskedelemügyi; közmunka- és közleke­
désügyi; vallás- és közoktatásügyi minisz­
ter, igazságügy-miniszter és egy horvát-
Az 1867-es magyar
kormány. Gobelinkép
szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter.
1889-ig így nézett ki a minisztériumok re­
szortok szerinti felosztása.
Sajátossága a tárcák elosztásának, hogy
1867 februárjától kezdve volt a kormány­
ban honvédelmi miniszter, noha ekkor
még ténylegesen n e m létezett a honvédség,
amelyet csak 1868-ban állítottak föl. Fe­
renc József a közös hadsereg egységének
megbontásához n e m járult hozzá, de en­
gedményt tett a magyaroknak azzal, hogy
a honvédség felállítását engedélyezte. A pa­
ritás elve alapján Ausztriában is létrehoz­
ták az ottani „honvédséget", a Landwehrt.
A honvédség létrehozásának érdekében
Andrássy is engedményre kényszerült.
El kellett ismernie a hadsereg egységének
fenntartását, és el kellett fogadnia, hogy
a honvédség keretei között nem állíthatnak
föl tüzérségi és műszaki alakulatokat.
Andrássy kormányában először öt arisz­
tokrata, három gróf és két báró volt. A ki­
egyezés utáni magyar politikai élet jól ismert
személyiségei lettek a miniszterek, mint pél­
dául Wenckheim Béla báró, Gorove István,
Horvát Boldizsár, Mikó Imre gróf, Lónyay
Menyhért, Kerkapoly Károly, Eötvös József
báró. Eötvös már a Batthyány-kormányban

is betöltötte a vallás- és közoktatásügyi
tárcát. Lónyay és W e n c k h e i m később mi­
niszterelnökök lettek, Gorove István pedig
a Szabadelvű Párt elnöke. Ki-ki a maga te­
rületének jó gazdája volt, z ö m ü k meggyő­
ződéses liberális. Az ő köreikben termé­
szetes volt, hogy utaztak, világot láttak,
tapasztalatokat szereztek. Olvasottak, szé­
leskörűen műveltek voltak, t ö b b nyelven
beszéltek. Tisztában voltak a nyugat-euró­
pai állam- és jogfejlődéssel, t ö b b e n a köz­
gazdaságot is tanulmányozták. Tudták,
hogy a világ hol tart, mi a korszerű, és azt,
ahogy lehetőséget kaptak, megpróbálták
átültetni a hazai viszonyok közé. Sem
Andrássy, sem a korszak egyetlen minisz­
terelnöke n e m lehetett volna egymagában
sikeres, ez csak jól kiválasztott csapattal
volt lehetséges.
A minisztertanács a budai várban, a Sán­
dor-palotában tartotta üléseit.
Az Andrássy-kormány első intézkedé­
seinek egyike az volt, hogy kialakítsa az
uralkodóhoz való viszonyát. Az 1867. már­
cius 17-ei minisztertanácson hoztak egy
titkos határozatot, amelyben az uralkodó
kívánságának megfelelően kimondták, hogy
törvényjavaslat csak az uralkodó előzetes
A Sándor-palota a Szent
György téren, 1872.Zograf
és Zinsler felvétele
engedélyével kerülhet az országgyűlés elé
(előszentesítési jog). A magyar miniszter­
tanácsi jegyzőkönyvekben ennek létét so­
sem kendőzték el, azt a formulát használ­
ták, hogy a minisztertanács felhatalmazza
a minisztert, hogy „az uralkodó előzetes
jóváhagyásának kieszközlése u t á n " terjesz-
sze a törvényjavaslatot az országgyűlés elé.
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek azon­
ban nem voltak nyilvánosak.
Az igen széles körű uralkodói felségjo­
gok a korabeli Európában már nem voltak
szokványosak. Nemcsak a magyar minisz­
tertanács működését korlátozták, hanem
az osztrákét is. Az előszentesítési jog mel­
lett az uralkodó elnapolhatta és feloszlat­
hatta az országgyűlést, az ő elhatározásán
múlott a miniszterelnökök és a miniszte­
rek kinevezése, ő volt a legfőbb hadúr is,
a jogkörébe tartozott a hadsereg vezérlete
és vezénylete, valamint a hadüzenet. Fő­
kegyúri jogokat gyakorolhatott és nemes­
séget adományozhatott. Más kérdés, hogy
Ferenc József, ha már egyszer hozzájárult
ahhoz, hogy alkotmányos keretek között
uralkodjék, javarészt ki is tartott ezek mel­
lett az alkotmányos formák mellett. Ez
Magyarországon azt jelentette, hogy a mi-

Ferenc József a Szent István-rend díszruhájában.
Olajfestmény
niszterelnököket egy-két kivételtől elte­
kintve az országgyűlési választásokon
többséget szerzett pártból nevezte ki.
Az országgyűlést nem napolta el és n e m
oszlatta föl a miniszterelnök egyetértése
nélkül. Főnemesi címeket nem adományo­
zott csak a minisztertanács előterjesztése
alapján. Az előszentesítési joghoz valóban
ragaszkodott, de amikor egyetlenegyszer
megtörtént, hogy Trefort Ágoston úgy ter­
jesztett be egy törvénytervezetet, hogy azt
előzetesen nem hagyatta jóvá az uralkodó­
val, annak semmilyen következménye n e m
I. Ferenc József
(1830-1916)
1848. december 2-tól ült
a Habsburg Birodalom trón­
ján. Magyarországon 1867.
június 8-án koronázták meg.
Az ország törvényei szerint
csak ekkortól volt törvényesen
elismert magyar király.
Uralkodónak nevelték, abban
a szellemben, hogy Istenen
kívül semmilyen hatalomnak
nem tartozik számadással.
Az 1848-as forradalmak és
a magyar szabadságharc,
majd az 1850-1860-as évek­
ben elszenvedett nemzetközi
kudarcok arra kényszerítették,
hogy az uralkodásról vallott
felfogását felülvizsgálja és al­
kotmányos uralkodóvá váljék.
Egész tevékenységét a vallá­
sosság, kötelességtudat
és szorgalom jellemezte.
Bár ő verette le a szabadság­
harcot, a kiegyezést követő
évtizedekben a magyarok
mégis elfogadták, „ferencjós-
ka" lett belőle. Kultusz övezte,
képe sok lakás falán függött,
a sors fintoraként sokszor
Kossuth Lajos képe mellett.
lett. Vagyis Ferenc József széles körű ural­
kodói felségjogaival n e m élt vissza, töreke­
dett a magyar kormányokkal való harmo­
nikus együttműködésre.
A kiegyezési törvényt a magyar ország­
gyűlés m á r az Andrássy-kormány kine­
vezése és működésének megkezdése után
fogadta el, 1867. március 30-án, 257:117
arányban.
1867-ben a kiegyezéssel létrejött az Oszt­
rák-Magyar Monarchia. Megszületését an­
nak köszönhette, hogy a Habsburg Bi­
rodalom legjelentősebb politikai tényezői

eljutottak addig a felismerésig, nincs más
megoldás, m i n t k o m p r o m i s s z u m o k árán
belső nyugalmat teremteni. Az uralkodó,
I. Ferenc József megértette, hogy abszolu­
tista rendszerét erőszakkal tovább nem
tudja fenntartani, mert az elnyomó rend­
szer nagyon költséges és birodalma anyagi
csődben van. Szembesült azzal, hogy to­
vábbi külföldi kölcsönökhöz csak akkor
juthat, ha országában alkotmányos alapok­
ra helyezi a politika működtetését. Ezt kér­
ték tőle a magyar liberális arisztokraták és
a politikai gárda gerinchadát adó közneme­
sek és az osztrák liberálisok is. A magyarok
erőforrásai a t ö b b m i n t másfél évtizedes
passzív ellenállásban kimerültek, tartalé­
kaikat felélték. Hivatalokra és tőkére, hitel­
forrásokra volt szükségük.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöt­
tét emellett nem kis mértékben Bismarck
porosz miniszterelnök, a későbbi német
kancellár politikájának és terveinek is kö­
szönhette. Bismarck ugyanis hatalmi rend­
szerében számított erre a közép-európai bi­
rodalomra, amelynek d ö n t ő fontosságot
Ferenc József és Erzsébet
királyné gyermekeikkel
a gödöllői kastély kertjében
Vmcenz Katzler litográfiája
1871
tulajdonított. Érdekében állt, hogy Európá­
nak a középső részén egy erős birodalom
álljon, amely ellensúlyt jelenthetett szá­
mára két jelentős, nagyhatalom szomszéd­
jával, Franciaországgal és Oroszországgal
szemben. Az 1848-as forradalmak és a ma­
gyar szabadságharc a Habsburgok tekinté­
lyét lejáratták, birodalmuk erejét és a szi­
lárdságába vetett hitet megingatták. Az 1849
és 1867 közötti időt Poroszország - az ak­
kor legnagyobb és legerősebb német állam -
jól használta fel. Ausztriát kiszorította a né­
met egység megteremtéséért, annak vezeté­
séért folyó versenyből, majd ahelyett, hogy
porig alázta volna, arra törekedett, hogy
megerősítse. Ennek érdekében a magya­
rokkal való megegyezésre sarkallta a Habs­
burg Birodalmat, és igyekezett érdeklődését
a német területekről Délkelet-Európa irá­
nyába fordítani. Anglia is érdekelt volt az
erős közép-európai monarchia fönntartá­
sában. Vagyis minden együtt volt ahhoz,
hogy az átalakult Habsburg Birodalom al­
kotmányos keretek között, nagyhatalmi stá­
tussal tovább élhessen.
I. Ferenc József megkoro­ Az akkori világot a 19. század második
názása a Mátyás-templom­ felében öt európai nagyhatalom irányí­
ban, 1867. június 8. totta: Anglia, Franciaország, Németország
(1871-ben vált egységes állammá), Orosz­
ország és az Osztrák-Magyar Monarchia.
A Monarchia nagyon sajátos államalakulat
volt. Kifelé egységes birodalomnak tűnt,
egységes külpolitikával és külgazdasággal,
osztrák-magyar követségekkel, konzulátu­
sokkal. Belül azonban két állam élt egymás
mellett, amelyek belpolitikájukban és belső
gazdasági ügyeikben önállóak voltak. A bi­
rodalom élén közös uralkodó állt, aki oszt­
rák császár és magyar király volt. 1. Ferenc
József csak a kiegyezési folyamat részeként
vált törvényes magyar királlyá, mert - noha
1848 decembere óta ült a birodalom trónján
- csak 1867. június 8-án koronázták magyar
királlyá Budán, a Mátyás-templomban.
A birodalom két felének saját kormá­
nyai voltak. (Itt csak a magyar k o r m á n y o ­
kat tárgyaljuk.) A birodalom Lajtán túli
fele - a m i t osztrák félnek vagy Ausztriának
szokás nevezni - n e m szívesen határozta
meg magát Ausztriaként, m e r t változatla­
nul egységes b i r o d a l o m b a n g o n d o l k o d o t t ,
ahol a magyar különállásnak n e m volt he­
lye, és az ő mentalitásukban Ausztria az
egész birodalmat jelentette. Ezért egy na­
gyon bonyolult névvel, a „Birodalmi ta­
nácsban képviselt országok és t a r t o m á ­
nyok" elnevezéssel illették saját magukat.
Ennek egyébként olyan oka is lehetett,
hogy a soknemzetiségű Ausztria nemzeti­
ségi politikájában a hagyományos tarto­
mányi különállás m e g h a t á r o z ó volt.
Birodalmi p a r l a m e n t a magyarok szívós
ellenállása miatt n e m alakulhatott. A két
országnak külön törvényhozása volt. Al­
kotmányos államban a költségvetést a par­
lamentnek kell jóváhagynia, vagyis a kö­
zös költségvetés elfogadását is meg kellett
oldani. Ezt az ellentmondást, hogy birodal­ tették a 19. század második felének köz­
mi parlament ne jöhessen létre, de a közös jogászai, amelyen a dualizmus rendszere
költségvetés jóváhagyása mégis parlamenti nyugodott.
keretek között történjen, úgy oldották föl, A pragmatikus közös ügyek mellett te­
hogy létrehoztak egy sehol máshol n e m lé­ remtettek „dualisztikus közös ügyeket" is,
tező intézményt, amely a delegáció nevet amelyeknek együttes kezelését a célszerűség
kapta. A delegáció az országgyűlés által ki­ diktálta. Ilyenek voltak a vám- és kereske­
küldött 60 tagú, külön osztrák és külön ma­ delmi ügyek, a közös pénzrendszer, a köz­
gyar bizottság volt. A kiegyezési törvényben lekedés területén néhány vasútvonal közös
aprólékosan beszabályozták, hogy a dele­ működtetése. Ezek a kérdések a két kor­
gációk mikor, hol és milyen szabályokkal mány közötti alkudozások tárgyát képez­
ülésezhetnek, és gondoskodtak arról, hogy ték. Még két dolgot soroltak a közös ügyek
a két delegáció együttes tárgyalást semmi­ közé: azoknak az államadósságoknak a tör­
lyen körülmények között se tarthasson. lesztését, amelyeket még a Habsburg Biro­
Ugyanabban a teremben csak szavazás al­ dalom vett föl a kiegyezés előtt, és amelyek­
kalmával ülhettek le, akkor viszont nem be­ nekviseléséből Magyarország is részt vállalt,
szélhettek, hogy közös birodalmi parlament és a birodalom működtetéséhez szükséges
semmiképpen ne alakulhasson belőlük. költségek viselését, amelyet kvótának ne­
Az Osztrák-Magyar Monarchiának vol­ veztek. Ezeknél azt az arányt határozták
tak közös ügyei: a külügy, a hadügy és az meg, ahogy a terheket a két ország között
ezek fedezésére szolgáló pénzügy. A közös felosztották. Az arány meghatározásában
ügyek képviseletére és intézésére közös álla­ a két országgyűlés játszott szerepet.
mi szerveket kellett létrehozni. Ezek voltak A magyar országgyűlés sok fontos tör­
a közös minisztériumok, a külügyminiszté­ vényt alkotott Andrássy miniszterelnöksége Az Osztrák-Magyar
rium, a hadügyminisztérium és a pénzügy­ alatt. A szabadságharc egyik legfőbb tanul­ Monarchia országainak
m i n i s z t é r i u m . M i n d h á r o m n a k Bécsben sága az volt, hogy a magyarországi nemzeti- és tartományainak címerei
volt a székhelye. Sok-sok vita forrását jelen­
tette, hogy a h á r o m miniszter alkot-e közös
minisztertanácsot, és a közös miniszterta­
nács közös kormánya-e a birodalomnak
vagy sem. Ez utóbbin még az utókor is haj­
lamos vitatkozni. Ténylegesen a m i n d e n ­
n a p o k kialakították a közös miniszterta­
nács létét, működési rendjét, és illuzórikus
volt azt képzelni, hogy egy ekkora biroda­
lom m ű k ö d h e t közös operatív hatalmi
c e n t r u m nélkül. A közös minisztertanács
ülésein részt vett az osztrák és a magyar mi­
niszterelnök is, sőt időnként egy-egy kérdés
tárgyalásához szakértőket is hívtak.
A külügy, a h a d ü g y és a közös pénzügy
„pragmatikus közös ügyek" voltak, amely
nevét az 1723-ban kötött Pragmatica Sanc-
tiÓTÓl kapta. A Pragmatica Sanctio, az ural­
k o d ó és a rendek közötti egyezség a bi­
r o d a l o m oszthatatlan és felbonthatatlan
kormányzására és az örökösödés rendjére
vonatkozott. Ezt olyan jogi alapnak tekin­
Az első magyar bizottság ségekkel rendezni kell a kapcsolatokat.
(delegáció) tagjainak Szembesülni kellett azzal, hogy Magyaror­
csoportképe, 1868 szág soknemzetiségű állam. Ezt az országot
valóban sok nemzetiség lakta, nem négy,
mint Svájcot. A magyar birodalomfélben
a magyarok mellett éltek horvátok, romá­
Eötvös József, 1867 körül
nok, szlovákok, németek, szerbek, ruszinok,
zsidók, mellettük pedig még jóval kisebb lé­
lekszámú, más néptöredékek, például gö­
rögök, örmények, cigányok. Erdélyben,
a Bácskában és a Bánátban egymással ösz-
szekeveredve éltek a nemzetiségek.
Mindezek ellenére akadtak olyan ma­
gyar politikusok, akik némi idealizmus­
sal úgy képzelték, hogy Magyarorszá-
1 gon megteremthető a „keleti Svájc".
A zöm azonban úgy gondolkodott, hogy
Magyarországon egy politikai nemzet
van, és az a magyar. A többieknek biztosí­
tani kell anyanyelvük használatának a jogát
a közigazgatás helyi szintjein és a bírás­
kodásban, oktatásban, vallásgyakorlásban.
A kiegyezéskor kimondták az állam vala­
mennyi polgárának egyenjogúságát polgári
és politikai tekintetben. Kollektív politikai
jogok adásáról viszont szó sem lehetett, te­
rületi autonómiáról pedig végképp n e m .
A magyar politikusok az osztrákoktól elté­
rően esetleges föderalizálásban sem gondol­
kodtak. 1868-ban persze a dolgok még mesz-
sze nem tartottak itt, ezekre a követelésekre
- a területi autonómia kivételével, mert azt
már 1848-ban is követelték - a nemzetiségek
részéről is csak fokozatosan, a dualizmus ké­
sőbbi évtizedeiben került sor. A nemzeti­
ségek politikai fejlődése, önszerveződése és
a jogaik érvényesítésére irányuló egyre foko­
zottabb törekvés egy folyamat volt.
1868-ban, amikor a magyar nemzetiségi
törvény született, a világon egyedül Svájc-
ban létezett nemzetiségi törvény. A m a ­ Ezüst dohányszelence
gyarországi törvény, az 1868: XLIV. tc. Andrássy Gyula arcképével

Deák Ferenc, Eötvös József és Horvát Bol­

dizsár elképzeléseit t ü k r ö z t e , akik óvták
a magyar törvényhozást a nemzetiségek­
kel szembeni hatalmi, uralmi eszközök al­
kalmazásától. A törvény „a nemzetiségi
egyenjogúság tárgyában" címet viseli. Biz­
tosította a nemzetiségek nyelvi és kulturá­
lis jogait az alsófokú oktatásban és a köz­
igazgatásban, valamint a bíráskodásban.
vény szövege szerint bárkinek jogában állt
Lehetővé tette, hogy középfokú oktatási
közművelődési, t u d o m á n y o s , művészeti és
intézeteket, tanítóképzőket és teológiákat
gazdasági egyesületeket és intézményeket
tartsanak fönn. A n e m magyar anyanyelvű
létesíteni és azoknak a működési nyelvét
állampolgárok jóval t ö b b lehetőséget kap­
szabadon meghatározni.
tak anyanyelvük használatára, mint ameny-
Az államnak is előírta a törvény, hogy
nyit az 1848 előtti nyelvtörvények biztosí­
alsó fokon köteles a nemzetiségi nyelvű
tottak. Bárki anyanyelvén szólalhatott föl
oktatást biztosítani.
a községi, a törvényhatósági és az egyhá­
Minden törvény annyit ér a gyakorlat­
zi gyűléseken. Anyanyelvén nyújthatott
ban, amennyinek érvényt lehet belőle sze­
be beadványokat valamennyi hatósághoz,
rezni, a legfőbb gond ezzel a törvénnyel
még a k o r m á n y h o z is, és a választ is anya­
pedig éppen a betartatása volt, mert sem­
nyelvén kellett megkapnia. Az alsó fokú bí­
milyen szankciót nem építettek bele a be
róságok előtt, tehát a községi és a járási
nem tartás esetére. A nemzetiségek éppen
bíróságokon m i n d e n k i n e k jogában állt
ezért az 1880-as évek elején született párt­
anyanyelvén pereskedni. A felsőbb állami
programjaikban még a törvény betartását
bíróságok nyelve a magyar volt, de ha egy
kérték. Később azonban túlléptek ezen, és
ügy a fellebbezés folytán került eléjük,
a nemzetiségi törvény továbbfejlesztését,
a nem magyar nyelvű perek anyagának
jogaik kiterjesztését követelték. Akkor már
a magyarra fordításáról a bíróságnak kel­
úgy vélték, hogy a törvény alkotóit 1868- Felső-magyarországi
lett gondoskodnia. A felsőbb állami bíró­
ban nem is őszinte szándék vezette, h a n e m tót fuvaros
ságok kötelesek voltak végzéseiket, határo­
zataikat és ítéleteiket a felek anyanyelvén is
kiadni. A községek m a g u k határozták meg
az ügykezelési nyelvüket, de a törvény­
hatóságokban a magyar volt a hivatalos
nyelv, igaz, hogy a törvényhatóságok jegy­
zőkönyvei több nyelven is készülhettek,
második vagy akár h a r m a d i k jegyzőkönyvi
nyelv használatára is sor kerülhetett. Az
országgyűlés és a k o r m á n y kizárólagos
hivatalos nyelve a magyar volt, de a horvát
képviselőknek jogukban állt horvátul is fel­
szólalni a magyar országgyűlésben. A tör­
vényeket valamennyi nemzetiség nyelvén
ki kellett adni.
Az egyházaknak teljesen szabad nyelv­
használatot biztosított a törvény. A tör-

Népiskola
Az 1868: XXXVIII. tc, a népiskolai törvény előírta, hogy a korábbi nép­
iskolákat hatosztályos elemi népiskolává kell átszervezni. A népiskolák
feladata a gyakorlati életre való felkészítés volt. A törvény előírta a tan­
kötelezettséget, de megvalósításához 14 000 új tanteremre lett volna
szükség. Nem volt elegendő képzett tanító és hiányoztak a megfelelő
tankönyvek. Eötvös József minisztersége alatt népiskolai tankönyv­
program indult meg. A tankönyvek mellett tanítói segédkönyvek is szü­
lettek. Egészen az 1910-es évekig ezeket használták. Wlassics Gyula
minisztersége idején a millennium tiszteletére több száz állami népisko­
lát létesítettek. A népiskolák kétharmada még a századfordulón is osz­
tatlan volt, egy tanítóra átlagosan 67 gyerek jutott.
csak a külföld elvárásainak akartak megfe­
lelni. Ez azonban nagyon igaztalan vád volt
a törvény alkotóival, mindenekelőtt a való­
ban liberális Eötvös Józseffel szemben.
Magyarországon minden magyar állam­
polgár személyi és vagyonbiztonságát ga­
rantálták, és az itt élő nemzetiségek tagjai is
magyar állampolgárok voltak. Az egységes
választójog nem tett különbséget nemzeti­
ségi tekintetben az emberek között.
A nemzetiségi törvény mellett nagyon
fontos feladat volt az analfabetizmus fel­
számolása, a nép kulturális színvonalának
emelése. A kiegyezés idején az ország hat
éven felüli férfilakosságának hozzávetőle­
gesen a 40, a nőknek pedig csak a 25 száza­
léka tudott írni és olvasni. A tanköteles ko-
rúaknak a fele nem járt iskolába.
A népiskolai törvényt (1868: XXXVIII.
tc.) Eötvös József vallás- és közoktatásügyi
Liberalizmus
Magyarul: szabadelvűség. Politikai mozgalom és eszmerendszer,
amely a 18. században alakult ki. Az uralkodói abszolutizmus meg­
szüntetését, népképviseleti elven választott parlamentet, köztehervi­
selést, a polgári szabadságjogok bevezetését és szélesítését, a véle­
ménynyilvánítás és a gondolat szabadságát követelte, valamint állami
beavatkozástól mentes gazdaságpolitikát. Magyarországon a reform­
korban jelent meg a szabadelvűség, a kiegyezést követően meghatá­
rozó volt a belpolitikában és gazdaságpolitikában. A dualizmus folya­
mán a képviselőház zöme liberális volt.
miniszter dolgoztatta ki és nyújtotta be az
országgyűlésnek. Az elfogadott törvény
valamelyest vesztett Eötvös liberalizmusá­
ból, de így is nagy fejlődés lehetőségét te­
remtette meg. Kimondta a tankötelezett­
séget 6-tól 12 éves korig. Felállította az
ismétlőiskolákat, ott 15 éves korig. Állami
felügyelet alá helyezte az iskolákat és létre­
hozta a tanfelügyelői szervezetet. A tanítói
állás betöltését képesítéshez kötötte. El­
rendelte állami tanítóképzők felállítását.
Előírta a kötelező tantárgyakat. Kimond­
ta, hogy m i n d e n növendéket anyanyelvén
kell iskolázni. Ennek érdekében m i n d e n ­
hol olyan tanítót kell alkalmazni, aki
„a községben divatozó nyelveken tanítani
képes". A felső népiskolákban, a polgári
iskolákban és a tanítóképzőkben elrendel­
te a magyar nyelvnek tantárgyként való ta­
nítását, az alsó fokú oktatásban azonban
Részlet a népiskolai törvényből, 1868
A történelem megelőző évszázadaiban
az volt a természetes, hogy az állam és az
egyház összefonódott egymással. A liberá­
lis államfelfogás ezen változtatni akart,
ezért napirendre került a katolikus egyház
és az állam szétválasztásának a kérdése.
Meg akarták teremteni az állampolgárok
vallási szabadságát, azaz a szabad vallás­
választást és áttérést, és az állam által elis­
mert vallások egyenjogúságát. Az egyházak
olyan tevékenységeket is végeztek, amelye­
ket az állam át akart venni a maga kezébe,
mint az anyakönyvezés. A születési és a ha­
lotti anyakönyvek vitele mellett a házassági
anyakönyvezés is az egyházak kezében
volt. Emiatt két különböző felekezethez
tartozó személy házasságkötése sem volt
problémamentes, a dualizmus évtizedei
alatt a viszály állandó forrása volt, hogy
melyik egyház papja adja össze őket, m e ­
lyik fél ad reverzálist, és milyen vallásúak
lesznek a gyerekek. A házassági jog pedig
teljes egészében egyházi volt. Külön p r o b ­
lémát jelentett egy esetleges keresztény­
zsidó házasságkötés, ami csak úgy volt
megvalósítható, ha a zsidó fél kikeresztel­
kedett.
A katolikus egyház részéről elég nagy
volt az ellenállás az állam törekvéseivel
szemben, a kiegyezés idején m á r azt is elég
nehezen vette t u d o m á s u l , hogy az egyházi
és iskolai ügyei egy minisztérium hatáskö­
rébe fognak tartozni. Sikerült elérnie, hogy
a vallás- és közoktatási miniszter csak ka­
tolikus vallású lehetett, és a minisztérium
I. számú katolikus ügyosztályának élén
mindig magas állású katolikus egyházi sze­
mélynek kellett állnia.
1867-ben törvénybe iktatták a zsidók
polgári és politikai egyenjogúságát, de
a vallásit nem. A szabad áttérést és össze-
házasodást csak a bevett keresztény vallás­
felekezetek között tették lehetővé (1868:
LIII. t e ) . A házasságkötés és bontás válto­
zatlanul az egyházi hatóságok kezében
maradt. Deák Ferenc utolsó képviselőházi
beszédét éppen ennek a kérdésnek szentel­
te 1873-ban. Igyekezett ráhangolni képvi­
selőtársait és a kormányt, hogy valósítsák
meg az állam és az egyház teljes szétválasz­
tását. Az akkori k o r m á n y valóban készített
is egy törvényjavaslatot a polgári házasság
bevezetéséről, de az uralkodó azt megvé­
tózta, az 1890-es évekig nem is került elő
többet.
Az Andrássy-kormány feladata volt
a közigazgatás és az igazságszolgáltatás el­
választása. Horvát Boldizsár igazságügy­
miniszter dolgoztatta ki a bírói hatalom
gyakorlásáról szóló törvényt (1869: IV. t e ) ,
amellyel ez a különválasztás megtörtént.
Magyarországon a közigazgatás és a bí­
ráskodás elválasztása azért különös je­
lentőségű, m e r t az ö n k o r m á n y z a t o k
a törvénykezésből fejlődtek ki, és so­
káig az m a r a d t a legfontosabb funk­
ciójuk; jogszabályalkotó hatáskörük
volt. 1869-ben k i m o n d t á k a bírák
függetlenségét és a bírói kinevezést
jogi végzettséghez, bírósági gyakor­
lathoz és bírói vizsgához kötötték.
A bírák függetlensége a m o d e r n tör­
vénykezés egyik legfontosabb alapelve.
A bírót az ítélethozatalban sem az állam,
sem magánszemély nem befolyásolhatta.
A király nevezte ki a bírákat, akiket az ál­
lam államhivatalnokoknak tekintett, fize­
tésükről az államkincstár gondoskodott. Horvát Boldizsár, 1867 körül
Sőt az elsők között rendezték a nyugdíjké­
pességüket is. A bírói állás összeférhetetlen
volt más hivatal betöltésével, és nem lehe­
tett bíró országgyűlési képviselő, közigaz­
gatási alkalmazott, lapszerkesztő. N e m le­
hetett tagja politikai pártnak, nem vehetett
részt gyűléseken, munkásegylet tevékeny­
ségében.
1871-ben létrehozták az ügyészi szerve­
zetet is, ami szintén teljesen független volt
a közigazgatástól. Az ügyészeket, a vád
képviselőit éppúgy állami alkalmazottnak
tekintették, mint a bírákat.
Az Andrássy-kormány idején került sor
az állami számvevőszék felállítására is
(1870: XVIII. t e ) . Az állami számvevőszék
Polgári iskola
Az 1868-as népiskolai törvény hozta létre ezt az iskolatípust. A tör­
vény szerint hatosztályos volt a fiúk és négyosztályos a lányok
számára. A századforduló után vált egységesen négyosztályossá.
Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után lehetett a polgári
iskolába átlépni. Elsősorban gyakorlati műveltséget kívánt nyújtani,
az oktatott tárgyak között ezért volt az iskolákra általában jellemző
tantárgyak mellett könyvvitel, statisztika, természetrajz, vegytan,
mezőgazdaság és jog. Főleg a városok és nagyközségek jobb módú
középrétegének (gazdálkodók, iparosok, kereskedők) gyermekei
látogatták ezt a középfokú oktatási intézményt.
A Magyar Királyság a kormánytól független szervezet, amely
közigazgatása, 1886-1918 közvetlenül az országgyűléshez tartozott,
és feladata a kormány költségvetési műkö­
désének ellenőrzése, illetve ellenőrizhetővé
tétele volt. Az állami számvevőszék a zár­
számadások révén és önálló ellenőrzések­
kel tette lehetővé, hogy a parlament az el­
lenőrző funkcióját be tudja tölteni.
Végül, de nem utolsósorban, az egyik
legfontosabb feladatot a közigazgatás meg­
szervezésejelentette. Magyarországon a leg­
régibb területi önkormányzati egységek
a vármegyék voltak, amelyek 1848 előtt el­
látták a területi adminisztrációt és jogot
szolgáltattak. Emellett nagyon fontos poli­
tikai szerepet töltöttek be: közvetítették az
uralkodói és az állami érdekeket, de ha
kellett, „az alkotmány védőbástyájaként"
szembeszálltak a Habsburgok abszolutista
törekvéseivel. 1860-ban az októberi dip­
loma elrendelte a megyék visszaállítását.
A kiegyezéskor a vezető politikusok z ö m e
a helyi igazgatást a megyék keretein belül
képzelte el. Az egyik legfontosabb fel­
adatuk az volt, hogy a megyéket összehan­
golják a központi kormányzattal, és meg­
osszák közöttük a hatásköröket. A vita
arról, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, és
ha igen, hogyan, már az 1840-es évek óta
folyt. Volt egy szűk kis csoport, Eötvös Jó­
zsef és köre, a centralisták, akik nevükhöz
híven államosítani akarták a megyét telje­
sen. Voltak aztán a konzervatív municipa-
listák, akik ragaszkodtak a régi várme­
gyéhez, és azok, akik fenn akarták tartani
a megyerendszert, de meg is akarták refor­
málni. A kiegyezés után is hosszabb idő­
szak kellett, amíg sikerült ezeket az eltérő
álláspontokat összehangolni. A rendezés
csak lépcsőkben valósulhatott meg. A kor­
társak azt mondták, hogy először 1870-
ben megvalósult a kormány és a megye
„kiegyezése", majd 1886-ban „államosí­
tották" a megyéket.
A vármegyék hatáskörét az Andrássy-
k o r m á n y idején az 1870: XLII. tc-ben,
a törvényhatósági törvényben szabályoz­
ták. Eszerint a vármegye saját belügyeiben
önállóan intézkedik, közvetíti az állami
közigazgatást, és politikai ügyekkel is fog­
lalkozik. A politikai ügyeket a megye meg­
vitathatta, állásfoglalását a többi törvény­
hatósággal és a k o r m á n n y a l is közölhette.
A törvény egyik legfontosabb rendelkezése
az volt, hogy az országgyűlés által meg nem
szavazott adó behajtását és újoncok kiállí­
tását a törvényhatóság n e m köteles végre­
hajtani.
A megyék élén főispánok álltak. A főis­
pánok mindig a k o r m á n y emberei voltak,
igen széles jogkörrel. Mellettük az alispán,
a főjegyző, aljegyzők, tiszti ügyész, a levél­
tárnok és az árvaszéki elnök voltak a megye
legfőbb tisztviselői.
A törvényhatósági törvény mellett még
egy községi törvény (1871: XVIII. tc.) szü­
letett az Andrássy-korszakban a közigazga­
tás szervezése terén. A községi törvényt az
élet írta, egészen p o n t o s a n Arad megye bi­
zottmánya 1861-ben. A jogalkotó ezt vette
alapul, mert az Arad megyei községi rend­
tartás a kortársak szerint olyan jól sikerült,
hogy több más vármegye is átvette. A ma­
gyar felfogás szerint a közigazgatás rend­
szere nem a községeken nyugodott, hanem
ők alárendelt szerepben voltak a megyék,
tehát a törvényhatóságok alatt. Semmilyen
politikai joguk nem volt, csak a belső ügyei­
ket szabályozhatták saját maguk.
Andrássy már magyar miniszterelnök­
ként sem csak a belpolitikai kérdésekkel
Friedrich Ferdinand Beust,
foglalkozott, h a n e m birodalmi kérdések­
1867
kel is, sőt időnként külpolitikával is. A ki­
egyezési tárgyalások idején, 1866-1867 te­
lén közelebbről megismerkedett Friedrich
Ferdinánd Beust báróval, akit Ferenc Jó­
zsef 1867 decemberében az Osztrák-Ma­
gyar Monarchia közös külügyminiszterévé
nevezett ki. Beust a birodalom osztrák felé­
ben alkalmas tárgyalópartnernek t ű n t a ki­
egyezés létrehozásában. Talán p o n t azért,
mert szász volt és n e m osztrák, kívülről és
más szemszögből látta a Habsburg Biroda­
lom belső és nemzetközi helyzetét is. Beust
és Andrássy azonban nagyon eltérően ítél­
ték meg azt, hogy az Osztrák-Magyar M o -
Az európai helyzet, 1870.
Karikatúra
 Andrássy Gyula képmása.
Benczúr Gyula
olajfestménye
narchia milyen külpolitikát folytasson.
Beust poroszellenességének köszönhette,
hogy Ferenc József szolgálatába fogadta.
Andrássy pedig magyar alapállásból n e m
helyeselte a poroszellenes külpolitikát,
mert a dualista rendszerre és a magyar ér­
dekekre veszélyt jelentett volna az, ha a
Habsburg-ház ismét vezető szerepre tett
volna szert a születő Németországban. Ez­
A három császár szövet­
sége. „A békeliga" össze- zel Magyarország súlya csökkent volna, és
kovácsolói: Bismarck, az uralkodó visszatérhetett volna az abszo­
M. D. Gorcsakov, orosz lutizmus rendszeréhez. Az osztrák belpoli­
külügyminiszter és Andrássy tikában pedig nagyon komoly bázisa volt
Gyula. Karikatúra a dualizmus-ellenességnek, és a kiegyezést
csak jobb híján vették tudomásul.
1870-ben kitört a porosz-francia há­
b o r ú . Franciaország volt az utolsó aka­
dály a német egység útjában. Európa-
szerte a franciák győzelmét várták, de nem
így történt, a poroszok győztek. 1871 ja­
nuárjában Versailles-ban - hogy még
megalázóbb legyen a franciák számára -
kiáltották ki a német császárságot. A Habs­
burgok végérvényesen kiszorultak Német­
országból.
A porosz-francia háború nagy vissz­
hangot váltott ki Magyarországon. A köz­
vélemény a franciákkal szimpatizált, de
a parlamenti politikusok többsége francia-
szimpátiájuk ellenére már Andrássy politi­
kája mellé állt. Andrássy pedig a be nem
avatkozás mellett állt ki és az 1870. július
18-ai koronatanácson sikerült elfogadtat­
nia a semlegesség politikáját.
1871-ben az Osztrák-Magyar M o n a r ­
chián belül pedig a csehek látták elér­
kezettnek az időt, hogy a dualista rend­
szert trializmussá formálják. Természetesen
Prága lett volna a h a r m a d i k k ö z p o n t . Fe­
renc József hajlott erre a megoldásra, mert
a csehekben alkalmas erőt látott poroszel­
lenes politikájához, a m i t az osztrák-néme­
tekkel m á r n e m lehetett tovább folytatni,
mert a porosz győzelem u t á n egyre erősö­
dött b e n n ü k a n é m e t nacionalizmus. Fe­
renc József 1871 elején H o h e n w a r t grófot
nevezte ki miniszterelnökké, azzal a fel­
adattal, hogy készítse elő a csehekkel való
kiegyezést. A kísérlet végül kudarcba ful­
ladt, mert az osztrák-németek és a magya­
rok összefogtak a közös veszéllyel szem­
ben, Ferenc József pedig belátta, hogy
kockázatos a változtatás, m e r t lavinát in­
dít el a többi nemzetiség körében. A h o r ­
vátok azonnal követelték az önálló horvát
állam elismerését a M o n a r c h i á n belül és
a Határőrvidéken felkelést r o b b a n t o t t a k
ki. Bismarck megtalálta a módját, hogy
Poroszország figyelmeztesse Ferenc Jó­
zsefet, n e m néznék jó szemmel a szláv
elem ilyen mértékű megerősítését Auszt­
riában. Andrássy az 1871. október 20-ai
közös minisztertanácson bejelentette, hogy
lemond, ha a csehekkel a kiegyezés meg­
történik.
Végül Ferenc József az összes tényező
hatására elállt szándékától. Hosszú életén
keresztül többet soha semmi sem tántorít­
hatta el a dualista rendszer fenntartásától.
1871 novemberében Beustot menesztette
és kinevezte Andrássyt közös külügymi­
niszterré. A poroszellenes külpolitikának
vége volt.
A pártviszonyok átrendeződése

A kiegyezés után 1871 őszére az első len- ros tévedésből Lónyay kabátját nyújtotta
ZA dület kifulladt. Andrássy, aki képes oda Deáknak, aki megnézte, forgatta, majd
JL JL volt egyben tartani a kormányzó­ azt m o n d t a : „Ez nem az enyém. Túl nagy
pártot, Bécsbe költözött. Deák, aki a ki­ a zsebe."
egyezés megkötésekor m á r 64 éves volt, 1871 őszén azonban Deák is belátta,
idősödött és egyre többet betegeskedett. hogy az adott pillanatban nincs megfe­
Eötvös József meghalt. Horvát Boldizsár lelőbb ember a miniszterelnöki posztra.
meghasonlott, csalódott, mert liberális el­ A határozott, agilis Lónyay nem volt meg­
veit nem tudta maradéktalanul megvalósí­ nyerő személyiség. A nagyon heterogén Emléklap az 1869-1872. évi
tani és l e m o n d o t t . Deák-pártot kellett volna egyben tartania, magyar országgyűlésről
Andrássy távozásával véget ért a kiegye­
zés utáni stabilitás és átmeneti korszak kö­
vetkezett be a magyar belpolitikában. Az
1871 novembere és 1875 októbere közötti
négy évben négy politikus - Lónyay Meny­
hért, Szlávy József, Bittó István és Wenck-
heim Béla - következett egymás után a mi­
niszterelnöki tisztségben.
Ferenc József 1871. november 14-én
gróf Lónyay Menyhértet nevezte ki magyar
miniszterelnökké. Lónyay érthető válasz­
tás volt Ferenc József részéről. Részt vett
a kiegyezési tárgyalásokban, jól ismerte
a bécsi politikusokat és az ottani körül­
ményeket. Andrássy k o r m á n y á b a n pénz­
ügyminiszter volt, jól felkészült pénzügyi
szaktekintély. 1870 májusa óta közös pénz­
ügyminiszter. Ő volt az első magyar kö­
zös miniszter. Az uralkodó bízott benne,
m e r t egy pénzügyi természetű magánügy­
ben ő képviselte eredményesen, és sikerült
rendeznie az olasz kormánnyal az elűzött
itáliai Habsburg-uralkodócsaládok régóta
húzódó anyagi kártalanítását is.
Magyarországon ezzel szemben Lónyay
n e m volt népszerű. Karrierista, nyerészke­
dő és rideg ember hírében állt. Deák ki­
m o n d o t t a n ellenérzésekkel viseltetett irán­
ta. Közszájon forgott egy anekdota arról,
hogy Deáknak és Lónyaynak hasonló ka­
bátja volt. Egyszer a képviselőházi ruhatá­
 összekovácsolnia, amelyben viszont egy
szűk csoportot leszámítva nem volt támo­
gatottsága. Az az alig több mint egy év,
amíg miniszterelnök volt, m e g m u t a t t a ,
hogy ő valóban alkalmatlan erre a fel­
adatra. Emellett az ellenzéket, elsősor­
ban érthetően a balközép pártot akar­
ta meggyengíteni. Úgy vélte, hogy ehhez
a választójogi törvényt kell átalakítani
és a választások lebonyolítását úgy meg­
Emlékérem az 1872. évi
szervezni, hogy az a k o r m á n y p á r t többsé­
követválasztás alkalmából,
Deák Ferenc mellképével
gét biztosíthassa.
Szolgáltassunk igazságot Lónyaynak any-
nyiban, hogy 1871-1872-ben már nem
volt olyan politikus, aki a Deák-párt össze­
fogását meg tudta volna valósítani, legfel­
jebb egy más személyiség mellett a bomlás
lett volna lassúbb. A Deák-párt gyűjtőpárt­
ként működött, amely azzal a céllal alakult,
hogy a kiegyezés megkötését keresztülvi­
A Uoyd-palota, 1875 körül. gye, és az első években az tartotta össze,
Klösz György felvétele hogy a kiegyezés adott formáját védelmezze.
Zömében liberális középbirtokosokból állt,
de hozzájuk csatlakoztak liberális nagy­
birtokosok, illetve liberális arisztokraták,
mint például Andrássy és Wenckheim,
ókonzervatív arisztokraták, m i n t Apponyi
Albert vagy Sennyey Pál. Mellettük élt
a pártban egy nagytőkés csoport, közülük
W a h r m a n n M ó r neve ismert, és néhány
értelmiségi, akik közül a legismertebb a pub­
licista Falk Miksa. 1872-ben már nyolc
frakcióból állt a Deák-párt, és nem volt
várható, hogy bármely kérdésben egysége­
sen tudjon fellépni.
A korabeli pártok laza tömörülések vol­
tak, klubpártok és választási pártok. N e m
volt pártközpontjuk apparátussal, h a n e m
egy képviselői klubot üzemeltettek vala­
hol Budapest belvárosában. Ide eljárhat­
tak az adott p á r t h o z tartozó országgyűlési
képviselők. Politizálhattak, találkozhattak
a párt vezetőivel, megtárgyalhattak szemé­
lyi ügyeket, és i d ő n k é n t egy-egy fontos
kérdésben pártértekezletet tartottak. Emel­
lett a klub a pihenés színteréül is szolgált,
a tagok kártyáztak, dohányoztak, beszél­
gettek, kapcsolataikat ápolták. A Deák-párt
klubja a mai Dorottya utcában volt, szem­
ben az Akadémiával, a Lloyd palotában.
A balközép párté n e m messze ettől, a Ná­
dor utcában, a Tigris-szállóban.
A pártoknak n e m volt tagnyilvántartá­
suk, tagkönyvük. A tagok nem fizettek tag­
díjat. A vidéki hálózatuk egy-egy promi­
nens képviselő, vagy esetleg a főispán, vagy
más megyei tisztségviselő körül épült ki.
Életüket ott is klub formában élték. A vi­
déki szervezeteket két választás között csak
egyszer-egyszer mozgatták meg a párt or­
szágos vezetői. A választások idején azon­
ban megélénkült az élet. Korteshadjáratok,
választási beszédek, a választók megnyeré­
sének különböző formái - etetés-itatás -
felpezsdítették az unalmas m i n d e n n a p o ­
kat. Képviselő többnyire az lehetett, kü­
lönösen az ellenzékben, aki saját maga
elég tehetős volt egy választási kampány
végigviteléhez, mert a pártok jelöltjeiket A Tigris-szálló
nem mindig tudták elegendő mérték­
ben támogatni anyagilag, bár a kormány­
párt mindig több anyagi és más eszközzel
rendelkezett jelöltjei segítésében. Egy-egy
népszerű ellenzéki ennek ellenére a kor­
mány politikájával való elégedetlenség okán
szegényes választási keretből is befutó le­ Lónyay Menyhért képmása.
hetett. Az 1872-es választásról pedig a kor­ Olajfestmény
társaktól tudhatjuk, hogy Lónyayék na­
gyon sok pénzt költöttek a választási
hadjáratra.
Lónyaynak nem sikerült keresztülvinni
a parlamentben a választójogi reformot,
amellyel a választásra jogosultak számát
akarta korlátozni. A választójogi törvény­
javaslat vitája idején került sor az első obst-
rukcióra a magyar országgyűlésben. Mivel
az ellenzék másként nem tudott célt érni
Lónyayval szemben, az agyonbeszélés tak­
tikáját alkalmazták. Lónyay válaszul napi
két - a hagyományos délelőtti mellett késő
délutáni-esti - ülés tartását rendelte el, de
az ellenzéket nem tudta megtörni. 1872.

Részvény, 1868 március 6-ától április 12-éig a törvény­
javaslat címe fölött vitáztak. Lónyay
kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezt
a törvényjavaslatot már nem tudja letár­
gyaltaim az országgyűlés lejártáig rendel­
kezésére álló időben. Ezért végül elállt tőle
és inkább arra kérte az uralkodót, hogy
korábban rekessze be a parlamenti ülés­
szakot, hogy mielőbb ki lehessen írni a vá­
lasztásokat. A Deák-párt valóban győ­
zött az 1872-es választásokon a balközép
fölött. A kormánypárt 25 m a n d á t u m o t
nyert az előző országgyűlési ciklushoz ké­
pest. (A Deák-párt 245, a balközép 116,
a 48-as párt 48 m a n d á t u m m a l bírt.)
Tisza Kálmán, a balközép egyik vezetője
és Lónyay Menyhért között nagyon rossz
volt a viszony. Egymásban személyes ellen­
séget és vetélytársat láttak. Tisza a válasz­
Az egyesített főváros
tójogi törvényjavaslat vitájában meglátta
címerének terve. Friedrich a lehetőséget arra, hogy Lónyayt ki lehet
Lajos, 1873 ütni a nyeregből. Olyasmi történt, ami pél­
•V danélküli a magyar belpolitikai életben,
a kormánypárt összefogott az ellenzékkel
a saját soraiból kikerülő miniszterel-
Jfij n ö k megbuktatására. Lónyay 1872.
november 30-án benyújtotta a le­
mondását.
Lónyay miniszterelnökként az
ország gazdasági fejlesztését pró­
bálta előmozdítani. Fontosnak
tartotta pénz- és hitelintézetek
alapítását, hogy a vállalkozások hitelekhez
juthassanak. Ő maga már az 1860-as évek
elején alapító tagja volt a magyar földhitel­
intézetnek. Emellett az iparfejlesztést tar­
totta nagyon fontosnak. N e m véletlen,
hogy pont az ő kormánya idején számolták
fel a céheket és biztosították a szabad ipar­
gyakorlás jogát. Ekkor hozta az országgyű­
lés az első ipartörvényt (1872: VIII. t e ) .
Lónyay tehát a polgárosítást, amelyet az
Andrássy-kormány az állam épületén kez­
dett meg, a gazdasági életben folytatta
tovább. Az ő miniszterelnöksége idején
nyílt meg n é h á n y nagy vasútvonal, ame­
lyeknek építése persze még elődje alatt el­
kezdődött. 1871 végén nyitották meg az
alföld-fiumei vonalat, 1872-ben a Szé­
kesfehérvár- Veszprém-Szombathely-Graz,
a Debrecen-Szatmárnémeti-Máramaros-
sziget és a Kassa-Odenberg közötti vona­
lakat.
Még egy fontos esemény köthető Lónyay
miniszterelnökségének idejéhez, Budapest
főváros létrehozása. A Pest, Buda és Ó b u d a
egyesítéséről szóló törvényt 1872-ben fo­
gadta el az országgyűlés. A közvetlen m i n t a
és az örökké versenytársnak tekintett város
persze Bécs volt, de Budapest későbbi fej­
lesztésében sokat tanultak más e u r ó p a i
nagyvárosok, Párizs, Berlin példáján is.
Lónyay miniszterelnöksége idején a Deák­
párt bomlása felgyorsult, de 1871-1872-re
az országgyűlés másik nagy pártja, a balkö­
zép párt is talajvesztetté vált. A balközép
alakulásakor sem volt társadalmilag olyan
heterogén, mint a Deák-párt, és később
sem bomlott föl annyi frakcióra. Z ö m é b e n
középbirtokos nemesek alkották, akikhez
néhány nagybirtokos társult, mint például
Tisza Kálmán. Közös jellemzőjük, hogy ja­
varészt az ország keleti feléből származtak
és túlnyomóan protestánsok voltak.
Talajvesztettségüket az okozta, hogy cél­
jaikat, amelyeket 1867-ben kitűztek maguk
elé, túlhaladta az idő. Be kellett látniuk, hogy
a kiegyezést 4-5 évvel annak megkötése után
már nem kell védelmezni sem az uralkodó­
val, sem Ausztriával szemben. A balközép
párt másik feladata 1867-ben az volt, hogy
az ellenzékiséget mérsékelje, mederben tart­
sa, a szélsőbal táborát csökkentse. Ennek az
a magyarázata, hogy a kiegyezés jól megfelelt
a középnemesek és a főnemesek érdekeinek.
Az alsóbb néposztályoknak nem szándékoz­
tak politikai jogokat biztosítani, a tömeg­
mozgalmaktól - mint például a demokrata
körök mozgalmai vagy az alföldi szegénypa­
raszt mozgalmak - pedig részben féltek,
részben elhatárolták magukat. Idővel azon­
ban egyre csökkent az esélye annak, hogy
a szélbal tábora növekedjen, a tömegmoz­
galmak pedig elültek. A balközép ezt a funk­
cióját is elvesztette.
Az Andrássy-kormány m i n d e n t meg­
valósított, amit a balközép párt 1867 jú­
niusában kiadott részletes és liberális
programjában elérendő célként megfogal­
mazott. Az 1872-es választás még az 1869-
esnél is nagyobb választási kudarcot h o ­
zott a balközép párt számára. A balközép
lába alól végképp kicsúszott a talaj és poli­
tizálása öncélúvá vált. Az 1872-es válasz­
tástól a fúzióig eltelt h á r o m év már csak
kínlódás volt, kiútkeresés a párt kilátásta­
lan helyzetéből.
Az 1872-es választások után a balközép
vezetői számára is egyértelművé vált,
hogy választások útján n e m t u d n a k kor­
mányra kerülni. Rájöttek arra, hogy új
taktika kell, mert lassanként a párt tagjai
is kezdték megelégelni az öt éve folytatott
hiábavaló közjogi küzdelmet. M á r a vá­
lasztások alatt is kiléptek néhányan és
egyes Deák-pártiakkal összefogva megala­
kították a reformpártot. Szép lassan kiala­
kult az az irányvonal, amely a Deák-párt­
tal való megegyezés útját egyengette.
1872 végén Ferenc József Szlávy Józse­
fet, Lónyay kormányának kereskedelemügyi
miniszterét nevezte ki miniszterelnökké.
Szlávy még megpróbált tiszta Deák-párti
kormánnyal kormányozni, de az egyre na­
gyobb gazdasági bajokon nem sikerült át­
vergődnie. Ráadásul 1873-ban tőzsdekrach
ütött be Bécsben. Cégek sora jutott csődbe,
és a válság Magyarországra is átterjedt.
Szlávy József, 1880 körül.
Ellinger Ede felvétele
Emellett óriási botrány kerekedett a
Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó vasútvonal,
a keleti vasút építése körül. Egy külföldi fő­
vállalkozó többrendbeli csalással 20 millió
forint körüli összeget emelt ki a társaság
pénztárából. Ez óriási pénz volt, ha azt vesz-
szük alapul, hogy 1875-ben például egy ez­
redesnek évi 3000 forint volt a fizetése és
a magyar állam még 1910-ben is csak - fo­
rintra átszámolva, mert akkor k o r o n a volt
a hivatalos fizetőeszköz - 15 millió forintot
költött az összes állami alkalmazott nyug­
ellátására. A magyar állam és Szlávy kor­
mánya azért került bajba, mert a meg­
maradt összegből nem lehetett befejezni
a vasút építését. Ugyanakkor nagyon sok
nyugat-európai kisrészvényes pénze is ben­
ne feküdt az üzletben. Az építkezés botrá­
nyai nemzetközivé terebélyesedtek. A ma­
gyar hitelélet megingását vonták maguk
után és az a veszély fenyegetett, hogy az or­
szág kénytelen lesz fizetésképtelenséget be­
jelenteni. A korszakban a vasútvonalak ka­
matgaranciával épültek, azaz a magyar
állam garantálta a befektetőnek a bizonyos
mértékű megtérülést. Az is kiderült, hogy
ez a vállalat több mint 13 millió forintot
vett fel az állami költségvetésből kamatbiz-
 Ghyczy Kálmán (1808-1888)

Jogot végzett, ügyvédi vizsgát tett. Politikai pályája jelentős részben Komárom
vármegyéhez kötődik. 1833-ban lépett a vármegye szolgálatába, 1843-ban
országgyűlési követe, majd 1844-ben első alispán lett. 1847-ben személynöki,
majd nádori ítélőmesterré nevezték ki.
A Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt Deák Ferenc miniszter mel­
lett. Nagyon jól ismerte a külföldi jogi irodalmat. Az 1848-as törvények közül ő ír­
ta a III. és az V. törvénycikkeket, a felelős magyar kormány kinevezéséről és
az országgyűlési képviselők választásáról. 1849-ben visszavonult a birtokára.
1861 -ben a képviselőház elnöke lett. A határozati párthoz tartozott, de kezdettől
azon fáradozott, hogy Deák és Tisza között közvetítsen. 1865-től a baloldal,
majd az abból kinövő balközép párt egyik vezére volt. 1873-ban kilépett a balkö­
zép pártból, megalakította a középpártot, és Bittó István kormányában elvállalta
a pénzügyminiszteri tisztet. Az 1875. márciusi pártfúziótól 1879-ig ismét a kép­
Ghyczy Kálmán képmása viselőház elnöke volt. 1885-ben a főrendiház tagjává nevezte ki Ferenc József.

tosítás címén. Az ellenzék a kialakult hely­ dótól, hogy Deák-párti-balközépi koalí­

zetért a kormányt hibáztatta, és dagadt ciós k o r m á n y t alakítson. Szlávy ezt meg­
a belpolitikai botrány. Szlávy lemondott. próbálta, de olyan feltételeket szabott Tisza
A politikai közhangulat már 1874 elején Kálmánnak, amelyeket Tisza n e m fogad­
koalíciós kormányt várt. Ferenc József is­ hatott el, így a koalíciós k o r m á n y terve
mételten Szlávyt bízta meg a kormányala­ megbukott. Szlávy ismét l e m o n d o t t .
kítással, de azt a feladatot kapta az uralko­ Ghyczy Kálmán, Tisza vezértársa, bi­
zalmas atyai jó barátja 1873 d e c e m b e r é ­
ben kivált a balközép p á r t b ó l és megalakí­
totta a k ö z é p p á r t o t , azzal a céllal, hogy
a két nagy párt fúzióját előkészítse. 1874
elején sokan gondolták, hogy Ghyczy lesz
a következő miniszterelnök, de n e m ez
t ö r t é n t . Deák Ferenc t a n á c s á r a F e r e n c Jó­
zsef Bittó Istvánt, a képviselőház elnökét
nevezte ki. Bittó Deák régi barátja és bi­
zalmas híve volt. N e m szívesen vállalta
a miniszterelnöki megbízást és k o r m á n y á t
á t m e n e t i n e k tekintette. A B i t t ó - k o r m á n y
t ú l n y o m ó a n Deák-pártiakból alakult, de
a pénzügyminiszteri tárcát az ország ne­
héz gazdasági helyzetében senki nem
akarta elvállalni. Ferenc József végül Ghy­
czy Kálmánt kérte föl pénzügyminiszter­
nek, és ő n é m i habozás u t á n elvállalta ezt
A Der Krach! karikatúrája
a hálátlan feladatot.
a Bittó-kormány
dilemmájáról, hogy melyik Ghyczy Kálmán megpróbálkozott az ál­
bankhoz forduljon kölcsönért, lamháztartás rendbehozatalával, a d ó e m e ­
1874. október 11. léssel és új adófajták kivetésével. A helyzet
azonban nagyon kedvezőtlen volt és végül
az idő is kevés, amit a miniszteri székben
töltött; n e m járt sikerrel. A Bittó-Ghyczy-
kormány megvalósította viszont a válasz­
tójog reformját, ami két évvel korábban
Lónyaynak a balközép ellenállása miatt
nem sikerült. A balközép ezúttal nem állt
ellent és a választójogot szűkítették. Meg­
változtatták a cenzust és kizárták az adó­
hátralékosokat. Ettől kezdve a lakosságnak
hozzávetőlegesen 6-6,5 százaléka rendel­
kezett választójoggal.
Bittó 1875 februárjában leköszönt. Mi­
re W e n c k h e i m Béla b á r ó kormányalakítá­
si megbízást kapott, m á r kialakult a meg­
oldás. A koalíciós k o r m á n y eszméje végleg
a múlté volt, Ferenc József és a vezető ma­
gyar politikai erők a Deák-párt és a bal­
közép fúziójában gondolkodtak. A balkö­
zép és Tisza Kálmán erejét és a Deák-párt
gyengeségét jelzi az a tény, hogy Tiszának
sikerült elérni egy új párt létrejöttét. A bal­
közép n e m olvadt be a Deák-pártba, ha­
n e m a két párt összeolvadt és létrejött
a Szabadelvű Párt. A fúzió d á t u m a 1875.
március 1-je volt.
A balközép pártban is akadtak olyanok,
akik helytelenítették a Deák-párttal való fú­
ziót, az ellenzékiség feladását, és a 48-as
párttal való együttműködést szorgalmaz­
ták, ők 1874 februárjában a 48-as párttal
egyesülve megalakították az egyesült közjo­
gi ellenzéket, amely alig egy h ó n a p múlva
Mocsáry Lajos vezetésével 48-as független­
ségi párt néven alakult párttá. A Deák-párt­
ból is kivált a konzervatív csoport, Sennyey
Pál vezetésével. Ők jobboldali ellenzéki
pártot alapítottak.
Tisza meghatározhatta, hogy hány volt
balközépi kerüljön be a Wenckheim-kor-
mányba. Ő maga belügyminiszter lett. Fel­
adata volt az 1875. évi választások előkészí­
tése. A W e n c k h e i m - k o r m á n y lényegében
véve a szabadelvű párti kormányzat hata­
lomra kerülését, Tisza Kálmán miniszter­
elnökségét volt hivatva előkészíteni.
Tisza Kálmán jó taktikus volt. Nem
akart másodhegedűs lenni, a D e á k - p á r t i -
Részletek a Szabadelvű Párt programjából
„Első feladatának tűzi ki a kormány, hogy az államháztartást és ezzel
kapcsolatban az ország kormányzatát rendezze. E kitűzött cél eléré­
se szempontjából mindenekelőtt szükségesnek tartja, hogy először
életbe léptesse az állam feladatainak veszélyeztetése nélkül lehetsé­
ges legnagyobb takarékosságot [...]
2. a központon kezdve le a községig rendezze a szorosabb értelem­
ben vett közigazgatást, ...a pénzügyi igazgatást és az igazságszol­
gáltatás némely teendőit [...]
4.-szer. a vasútügynek általában rendezése [...]
6-szor az adótételek emelése nélkül is a jövedelmek felfokozását
eszközölje oly intézkedések által, melyek a fennálló jövedelmeknél
meggátolják az államkincstár megkárosítását, az államvasutaknak,
ha másképpen nem lehetne, részben vagy egészben bérbeadás útján
is jövedelmezőbbé tétele által, az államerdők célszerűbb kezelése ál­
tal, a bányáknak a lehetőség beálltával el- vagy bérbeadása, a vasmű­
vek, kőszénbányák és gyári vállalatok oly kezelésének életbeléptetése
által, hogy azok az államkincstárnak legalább terhére ne váljanak.
7-szer életbeléptettessék a törvényhatósági házipénztár, ami, ha az
állampénztár jelen helyzetében részben újabb terhet ró is az állam
polgáraira, egyúttal az önkormányzat igényeinek felel meg [...]
8-szor érvényesíttetvén azonnal a vám- és kereskedelmi szövetségre
vonatkozólag a törvényben adott jogok, oda törekedjünk, [...], történ­
jenek meg a fogyasztási adókra nézve a magyar kincstár érdekében
levő és az igazság és méltányosságnak megfelelő intézkedések.
9-szer azonnal kezébe véve a bankkérdést, azt az ország senki által
kétségbe nem vont jogának, érdekeinek megfelelőleg, a lehetőségig
mielőbb megoldja,
10-szera 153 milliós kölcsön refundálására, illetőleg törlesztésére
való javaslatot készítsen az államjószágok értékesítésére nézve."
Budapest, 1875. március 1.
balközépi koalíciónak ezért állt ellen olyan
makacsul. Kivárta a megfelelő időt, ami­
kor első ember lehet. Ez 1875-ben követ­
kezett be.
Az uralkodó azonban még h ó n a p o ­
kig ellenállt, hallani sem akart arról
az emberről, akit az udvarban rebellis­
nek tekintettek és „Sobrinak" csúfoltak.
Andrássy Gyula szerelte le Ferenc Jó­
zsef ellenállását, aki végül 1875. október
20-án kinevezte Tisza Kálmánt minisz­
terelnökké.
 Tisza Kálmán miniszterelnöksége

hogy Tisza és W e n c k h e i m a miniszterta­

T isza Kálmán 45 éves volt a miniszter­

elnöki kinevezésekor. Energikus, meg­
lehetősen határozott és erős jellem.
Az emberek vagy szerették, vagy gyűlölték,
közönyt n e m tudott kiváltani. 1875-ben
nagyon nagy volt vele szemben a várakozás
és neki volt is elképzelése arról, hogyan kell
az országot kivezetni a válságból. A kor­
mányt nem alakította át, Tisza mindenkit
átvett, beleértve Wenckheimet is, aki a ki­
rály személye körüli miniszter tárcáját
kapta. Formálisan tehát csak annyi történt,
nács üléstermében helyet cseréltek az asz­
talnál.
A képviselőház elnöki tisztébe besegítette
régi vezértársát, Ghyczy Kálmánt. Végre­
hajtott jó pár főispáncserét. A minisztériu­
m o k államtitkárai a szokásnak megfelelően
éppúgy lemondtak a kormányváltozáskor,
mint a főispánok, de n e m mindegyikük le­
mondását fogadták el.
A válságból való kilábaláshoz szükséges
döntések meghozatalát nagyban elősegí-

Tisza Kálmán (1830-1902)

1830. december 10-én vádolták, azt mondta: „Jobban szeretem a hazámat,

született Geszten. mint elveimet."
A szabadságharc idején Rendkívül jó taktikai érzékkel volt megáldva. A képviselő­
segédfogalmazóként házban szakított a korszakban szokásos, szépen felépített,
dolgozott a vallás- és szóvirágoktól hemzsegő beszédekkel. Racionális ember
közoktatásügyi minisz­ volt, a beszédei is ehhez igazodtak. Ügyes és eredményes
tériumban. A bukás után debatter (vitatkozó) volt. Bár miniszterelnöksége alatt
a család elmenekítette az uralkodó egyik legbizalmasabb emberévé vált, a grófi
két fiútestvérével együtt. címet nem volt hajlandó elfogadni. „Mindig többet ér
Németországban, Bel­ egy magyar nemes, mint egy osztrák gróf" - mondta.
giumban és Angliában Jószívű, családszerető és puritán ember volt. Puritánsága
jártak, egyetemi sze­ életvitelében, és például öltözködésében is megnyilvánult.
mesztereket látogattak. Emiatt sokszor volt gúny tárgya. Az ellenzék politikusai
Tisza Kálmán, 1875 körül. 1859-ben lépett a politi­ és újságírói gyakran támadták politikáját, vitriolos pamf­
Ellinger Ede felvétele
ka porondjára, a protes­ leteket írtak róla, ilyenkor személyét sem kímélték.
táns pátens ellen elmondott beszédével. 1861-től a hatá­ A politikán kívül az irodalom érdekelte. Jókai regényeit
rozati párt tagja volt, nagybátyja, Teleki László halála után és Vörösmarty költeményeit nagyon szerette. Mikszáth-
a párt vezetője lett. Majd az ebből kinövő ellenzéki bal­ nak gyűjtött „jóízű kiszólásokat" és „magyar specifiku­
közép pártot vezette Ghyczy Kálmánnal. 1861 -tői 1901 -ig mokat", amelyeket az író fel is használt.
országgyűlési képviselő volt. Élete végéig megmaradt benne a politikai kettősség,
1875-ben a balközép fuzionált a Deák-párttal. Tisza Kál­ hadakozott benne a kuruc és a labanc, „mikor a kuruc
mán a Szabadelvű Párt első embere lett, bár formailag akarna belőle előjönni, a labanc rendesen (rendszerint)
a pártelnöki tisztet sosem ő töltötte be. 1875-1890 között visszaparancsolja" - írta róla Mikszáth.
miniszterelnök volt, és párhuzamosan belügyminiszter. 1902. március 23-án hunyt el. A geszti családi sírbolt­
Amikor a fúzió miatt elvfeladással és köpönyegforgatással ban van eltemetve.
 Széli Kálmán (1843-1915)

1867-ben Vas vármegyében szolgabíró, 1869-től 1911-ig a szentgotthárdi

kerület országgyűlési képviselője volt, Deák-párti, majd szabadelvű párti,
1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875-1878 között pénzügyminiszter
volt. Utána a gazdasági életben tevékenykedett, megalapította a Jelzálog
Hitelbankot, amelynek vezérigazgatója, majd elnöke volt.
Családja révén is nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett mind a Szabadelvű
Pártban, mind az ellenzéki oldalon. Deák Ferenc gyámleánya, Vörösmarty
Mihály lánya, Ilona volt a felesége. Deák hatására kezdett fiatal korában köz­
gazdaságtant tanulni. Deák azzal érvelt, hogy túlságosan sok a jurátus
Magyarországon és kevés a jól képzett közgazdász.
Széli Kálmán maga is gazdálkodott, 400 holdas birtokán mintagazdaságot
létesített. Állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkozott, gyümölcsö­
sei és konyhakertészete osztrák piacokra is termeltek. A birtokok a Nyugat-
Dunántúlon, a határ közelében, Rátótón és Gasztonyban voltak.
1899-től 1903-ig miniszterelnök volt. 1906-ban az ifjabb Andrássy Gyula által
vezetett disszidens csoporthoz csatlakozott. A koalíció idején az Alkotmány­
párt elnöke volt. A koalíció bukása után a politikától végleg visszavonult, Széli Kálmán. Benczúr Gyula
de a gazdasági tevékenységet tovább folytatta. olajfestménye után

tette az a tény, hogy a két nagy párt egyesü­
lése folytán olyan politikai konstelláció
alakult ki a p a r l a m e n t b e n , hogy n e m kel­
lett az energiát politikai csatározásokra
fordítani. Az erőket a gazdaság fejlesztésére
lehetett koncentrálni. Tisza Kálmán rend­
kívül alkalmas személy volt erre a fel­
adatra. Mindenekelőtt azért, mert nagyon
gyakorlatias gondolkodású volt és döntés­
képes. Programja is e n n e k megfelelően
alakult, n e m a politikai felépítmény kérdé­
se foglalkoztatta, h a n e m a gazdaság. Ő ma­
ga úgy ítélte meg saját magát és korát, hogy
most n e m forradalmi időkre, h a n e m a bé­
kés é p í t ő m u n k a korszakára van szüksége
az országnak. Jól ítélte meg, a m i n t azt
15 évi kormányzása bizonyította.
Széli Kálmán pénzügyminiszter először
is annak látott neki, hogy újabb kölcsönöket
szerezzen és a régi kölcsönöket előnyösebbé
konvertálja. Magyarország ugyanis még
1873-1874-ben 153 millió forint államköl­
csön felvételére kényszerült és ezt a kölcsönt
nagyon előnytelen feltételekkel kapta. Széli
Kálmánnak a rövid lejáratú hiteleket sike­
rült hosszú lejáratúvá konvertálni, és egy
bankkonzorciummal köthetett szerződést.
A konzorcium a szerződésben kötelezte
magát pénztári tartalékalap teremtésére,
vasutak segélyezésére és arra, hogy annak
a járadékkölcsönnek a felét, amelyet a ma­
gyar állam felvesz a 153 milliós kölcsön
konvertálásának a megkezdésére, átveszi, il­
letve az állampénztárba befizeti.
Tisza Kálmán kormánya nagy súlyt he­
lyezett azokra a kereskedelmi egyezmények­
re, amelyeket az Osztrák-Magyar Monar­
chia kötött valamelyik fontos európai
kereskedelmi partnerrel, például Olaszor­
szággal, Angliával, Franciaországgal, Német­
országgal vagy Spanyolországgal. Ezekben
is a magyar gazdasági érdekek védelmét
tartották szem előtt, ami azért nem volt
egyszerű, mert a birodalom másik felének
az érdekei gyakran homlokegyenest ellen­
keztek a magyar gazdasági érdekekkel.
Kiemelt fontosságot tulajdonítottak az
Ausztria és Magyarország között fennálló
vám- és kereskedelmi egyezménynek,
a szerződés 10 évente esedékes megújítá­
sának. A Tisza-kormány 1875 novembe­
rében felmondta az Ausztriával 1867-ben

Deák Ferenc végpercei, a kiegyezés részeként kötött vám- és keres­
1876. január 28. kedelmi szerződést, mert Magyarország
számára előnyösebb feltételeket szeretett
volna elérni a fogyasztási adók és a vámta­
rifa területén. Azt a kérdést is felvetették,
hogy egyáltalán fenntartható-e a közös vám­
terület. (Ez a kérdés a századforduló nagy
belpolitikai viharaiban kulcskérdéssé nőtte
ki magát.) Magyarország szabad kereske­
delmet akart, Ausztria viszont ipari védő­
vámokat.
A tárgyalások m á r javában folytak,
amikor 1876 tavaszán előkerült az önálló
jegybank ügye. A kiegyezési törvény biz­
tosította Magyarország számára az önálló
jegybank felállításának és a bankjegykibo­
csátásnak a lehetőségét, amelytől azonban
Magyarország a vám- és kereskedelmi szer­
ződésben átmenetileg eltekintett, fenntart­
va magának a jogot, hogy szükség esetén
megvalósítsa.
Magyarország a vám- és kereskedelmi
tárgyalásokban több kérdésben engedni
kényszerült. Elfogadta például a mérsékelt
ipari védővámok bevezetését. Igaz, hogy
cserébe a gabona-, liszt- és állatvámokat
Magyarországnak megfelelően állapították
meg. Felemelték a Monarchia területére
behozott luxuscikkek - mint a kávé, ka­
kaó - utáni pénzügyi vámokat, amely Ma­
gyarországnak volt előnyös, m e r t ezekből
Ausztriában fogyasztott többet a lakosság,
és ezeket a v á m o k a t egészében a közös
költségek fedezésére fordították. De n e m
sikerült elérni, hogy a fogyasztási adókat
ne a termelő, h a n e m a fogyasztó javára
szedjék be.
A tárgyalások ilyen alakulása oda veze­
tett, hogy a k o r m á n y b ó l kivált Simonyi La­
jos b á r ó , a kereskedelemügyi miniszter,
akit Tisza semmivel n e m t u d o t t meg­
győzni a maradásról. Simonyi csoportja a
Szabadelvű Pártból is kivált. A képviselő­
házban 1877 elejére nagyon elmérgesedett
a helyzet. A Szabadelvű Párt mellett há­
r o m kisebb párt foglalt helyet a p a r l a m e n t ­
ben, a szélbal utódja, amelynek ekkor hiva­
talos neve függetlenségi párt volt, a 48-as
párt és a konzervatívok. A függetlenségiek
és a 48-asok egyik kedvenc céltáblája a mi­
niszterelnök volt. Igen éles hangú vitákat
folytattak Tiszával, sokszor durva hang­
n e m b e n . A konzervatívok sokkal ritkáb­
ban vettek részt a vitákban és akkor is ke­
vésbé élesen.
A belpolitikai válság a gazdasági kiegye­
zési tárgyalások miatt egyre i n k á b b n ő t t ,
m í g n e m Tisza 1877. február 10-én beje­
lentette a k o r m á n y l e m o n d á s á t . A l e m o n ­
dást azzal indokolta, hogy tárgyalásaik a
bankkérdésben n e m vezettek e r e d m é n y r e .
A képviselőház üléseit az új k o r m á n y kine­
vezéséig felfüggesztették. Az u r a l k o d ó két
hét múlva azonban ismét Tisza Kálmánt
nevezte ki miniszterelnökké, m i u t á n hoz­
zájárult ahhoz, hogy az osztrák bankot dua-
lizálják, vagyis a paritás elve alapján osztrák
és magyar vezetés alá helyezzék. Az addigi
osztrák nemzeti b a n k b ó l hivatalosan is, el­
nevezésében is osztrák-magyar banktár­
sulat lett.
A kétéves tárgyalássorozat végére csak
1877 decemberében került p o n t . Tisza egy­
általán n e m volt népszerű a közvélemény
szemében. Budapest utcáin tüntetés volt.
A miniszterelnöki palotához vonultak a
várba, ahol a kormányelnöki palota né­
hány ablakát kövekkel bedobálták. Jellem-
ző Tiszára, hogy a kövekből néhányat el­ dott, a 19. század második
tett, ahogy ő mondta a képviselőházban, létől egyre jobban kiszo­
„örök emlékül". A dolgok következménye rult a Balkán-félsziget­
az lett, hogy Tisza kezdeményezésére Bu­ ről. Magyarországon
dapest főváros területén átmenetileg betil­ nyugtalanság honolt.
tottak minden utcai tüntetést, és vidéken is A törökbarát köz­
72 órával előre kellett bejelenteni az addigi hangulat - amelyet J
24 órával szemben, és csak akkor lehetett elsősorban az m o ­
engedélyezni, ha megbízható helybéli la­ tivált, hogy Török­
kosok kérték a népgyűlés megtartását. ország fogadta be
Röpiratok születtek Tisza ellen. Hason­ a Rákóczi-szabad­
lították Napóleonhoz, Béccsel szembeni ságharc után, majd
kudarcát pedig a „Grandé Armée" veresé­ 1849-ben a magyar sza­
géhez. Fölrótták neki, hogy a miniszter­ badságharcok vezetőit -
elnöki kinevezés n e m volt hatással szoká­ azt várta, hogy az Osztrák
saira és modorára, „a kormánynak elnöke Magyar Monarchia balkáni
csak oly goromba és kíméletlen, mint az el­ érdekeinek védelmében végre meg
lenzék vezére volt". támadja Oroszországot és Magyarország 77sza Kálmán fényképével
revansot vesz az 1848-1849-es forradalom díszített porcelántál,
Tiszát ebben a helyzetben a saját taktikai
és szabadságharc leveréséért. Az ellenzéki 1880 körül
érzékén és az uralkodó bizalmán túl az
Pesti Napló újévi vezércikkében egyenesen
tarthatta meg a kormányelnöki székben,
felszólította Tisza Kálmánt, hogy vezesse
hogy nem volt megfelelő vetélytársa.
a népet az orosz ellen.
Amikor már úgy nézett ki, hogy ennél
nagyobb baj nem lehet, akkor jöttek a kül­ Az osztrák-magyar balkáni érdekek vé­
politikai bonyodalmak. 1878 úgy köszön­ delmében támadni akart Andrássy Gyula,
tött az Osztrák-Magyar Monarchiára, hogy a közös külügyminiszter is. Ebben jó part­
Oroszország győzött és előnyomulóban ner volt számára Tisza Kálmán. A Monar­
volt Konstantinápoly felé. Az orosz-török chia osztrák fele azonban nem, sem az
háború - amely egy 1875-ben kitört herce- uralkodó, sem a katonák, sem a liberális
govinai felkelésből szélesedett ki - befejezé­ kormányzat. Leszavazták a külügyminisz­
séhez közeledett. Törökország zsugoro­ tert. Andrássynak tárgyalások útján kellett

A berlini kongresszus, 1878.

Nyomat

Tisza Kálmán levele megállapodnia Oroszországgal a Balkán-fél­
Jókai Mórhoz a pénzügy­ sziget jövőjéről, az érdekszférák elhatárolá­
miniszter lemondásáról. sáról. Azt kapta feladatul Ferenc Józseftől,
1878. október3. hogy szerezze meg a Monarchiának Bosz­
niát és Hercegovinát. Egyrészt azért, hogy
Dalmáciának biztos háttere legyen, más­
részt, hogy az uralkodó annyi területi veszte­
ség után demonstrálni tudja, hogy birodal­
ma képes a területszerzésre, terjeszkedésre.
Boszniát és Hercegovinát Ferenc Józse­
fen, az osztrák katonai párton és Andrássyn
kívül senki sem akarta az Osztrák-Magyar
Bosznia-Hercegovina
Monarchiában. Tisza Kálmán talán a legke­
küldöttsége I. Ferenc József
előtt, 1878
vésbé. Andrássy azonban támogatást várt
tőle keleti politikájához. Tisza nem volt ab­
ban a helyzetben, hogy ezt megtagadja, így
két malomkő közé került. A magyar or­
szággyűlésben egymást érték az orosz-tö­
rök háborúra, a Balkán-kérdésre vonatko­
zó interpellációk, Andrássy azonban arra
kérte, hogy külpolitikai megfontolásból le­
hetőleg kerülje el a válaszadást.
A boszniai válság nem jött jókor a magyar
belpolitikának, Tisza Kálmán kormányá­
nak. A harmadik kormányzati évre esett, ép­
pen az országgyűlési választások évére. Tisza
elsődlegesnek az ország pénzügyi szanálását
tekintette. Ezt szolgálta Széli Kálmán gaz­
daságpolitikája, amely bőven tartalmazott
megszorító intézkedéseket, az államappará­
tus csökkentését, hivatal-összevonást, elbo­
csátásokat, kölcsönfelvételt és adóemelést.
Sem Széli Kálmán, sem Tisza Kálmán nem
voltak ekkortájt népszerűek.
A Szabadelvű Párt megingott. 1878-ban
megalakult a kiegyezés alapján álló jobb­
oldali ellenzéki párt, a „közjogi alapon álló
egyesült ellenzék", amelynek programja
Tisza Kálmán megbuktatása volt. A gazda­
ság azonban 1878-ra Széli Kálmán gazda­
ságpolitikájának köszönhetően felfutóban
volt. A deficit csökkent, az egyensúly kez­
dett helyreállni.
Ebben a gazdasági, belpolitikai helyzet­
ben nagyon rosszkor jött a boszniai válság,
1878 nyarán pedig az okkupáció. Tovább
tagolta ugyanis a Szabadelvű Pártot, újabb
kilépéseket eredményezett. Tiszának And-
rássyt fedeznie kellett, olyan politikát kellett
folytatnia, amivel nem értett egyet. Bosznia
okkupációja jelentős anyagi terheket is tett
az országra, ami Széli gazdaságpolitikájának
eredményességét veszélyeztette. Ezért Széli
Kálmán szeptember végén lemondott, ami­
nek következtében a kormány is lemondás­
ra kényszerült. November elejéig ügyvezető
volt, majd az uralkodó, minthogy nem talált
más megfelelő személyt, aki vállalta volna is
a kormányzást, ismét kinevezte Tisza Kál­
mánt miniszterelnökké.
1878 azért is izgalmas év volt, mert lejárt
az 1875-1878-as országgyűlés m a n d á t u m a

és választásokat kellett tartani. Tisza ért­
hető aggodalommal tekintett a választások
elé. Ha az 1875-ben m e g t a r t o t t előző vá­
lasztásokról el lehetett m o n d a n i , hogy
a dualizmus legtisztább választása volt,
az 1878-asról elmondhatjuk, hogy ez már
elég messze járt attól, a Szabadelvű Párt
nagy összegeket fordított a bizonytalan vá­
lasztókerületek megnyerésére. N e m ered­
ménytelenül, m e r t győzött a választáso­
kon, de korábbi nagy többsége jelentősen
megcsappant, 77 főnyi többségre zsugoro­
dott. Tisza Kálmán is m e g b u k o t t hagyo­
mányos kerületében, Debrecen I. válasz­
tókerületében, ahol pedig 1861-től addig
m i n d e n választáson megválasztották. Egy
függetlenségi párti politikussal szemben
maradt alul. Végül Sepsiszentgyörgyön
választották meg és így jutott be az ország-
gyűlésbe.
A Balkán 1878-1914 között
A következő h á r o m év sem telt nyuga­
lomban, belpolitikai b o n y o d a l o m t ó l bo­
nyodalomig éltek. Az Egyesült Ellenzék,
amely közben nevet változtatott és mérsé­
kelt ellenzéknek nevezte magát, nagy p r o ­
pagandát fejtett ki és elérkezettnek látta az
időt a k o r m á n y leváltására. 1881 elején
m á r meg voltak róla győződve, hogy a vá­
lasztásokon győzni fognak, de n e m így
történt. A Szabadelvű Párt nagy többség­
gel nyert, 235 képviselőjük j u t o t t be az or­
szággyűlésbe. A Mérsékelt Ellenzék m i n d ­
össze 57 m a n d á t u m o t szerzett és ezzel 22
helyet veszített az előző választáshoz ké­
pest. A Függetlenségi Párt viszont növelte
helyeinek számát, 88 képviselője jutott az
országgyűlésbe a korábbi 76 helyett. Raj­
tuk kívül 14 nemzetiségi és 19 párton kí­
vüli képviselő foglalhatott helyet a képvi­
selőházban.
Az Első Duna-Gőzhajózási Az 188l-es választási győzelem után a
Társaság rakhelye belpolitikában évekig tartó nyugalmi perió­
a Széchenyi rakparton, dus kezdődött. A Szabadelvű Párt meg­
1878. Klösz György erősödött. A gazdaság nagy léptekkel fejlő­
felvétele
dött, a modernizáció felgyorsult. 1883-ban
egy horvátországi válság robbant ki, mert
a magyar kormány magyar nyelvű címer­
táblákat helyeztetett el horvátországi pénz­
ügyi épületeken, aminek következtében
magyarellenes zavargások kezdődtek. Ti­
sza már olyan szilárdan ült a hatalomban,
hogy úrrá tudott lenni ezen a válságon és
végül az uralkodó is a kérdés olyan rende­
zése mellett döntött, amely Tisza akara­
tának megfelelt. A horvátországi válság
rendezése után Tisza Kálmán pozíciója
megingathatatlanná vált és 1889-ig sem­
milyen változás nem következett be ebben.
Tisza Kálmán politikai hatalmát minisz­
terelnökségének 15 éve alatt Magyarország
gazdaságának a fejlesztésére használta föl.
A dualista együttélés következtében sem
a politikai intézményrendszer, sem a köz­
igazgatás rendszere egy határon túl nem
volt tovább fejleszthető, mert az nem volt
összeegyeztethető a két állam együttélésé­
vel, a dualizmus fenntartásának az igényé­
vel. Tisza Kálmán pedig 1875-ben a dua­
lizmus adott formájának a fenntartására
rendezkedett be, ami együtt járt a változtat-
hatatlanság - a quieta non movere - politi­
kájának a gyakorlásával. A gazdasági élet­
ben viszont egyértelműen liberális politikát
folytatott, amelynek az volt a célja, hogy
a gazdasági törvényalkotással elősegítse az
ország kapitalizálódásának a folyamatát,
megteremtse a törvényi feltételeket a gaz­
daság fejlesztéséhez. A 15 év alatt megalko­
tott több mint 600 törvénynek a döntő
többsége a gazdasági életet érintette.
A felzárkózás, modernizálás érdekében
az államra nagy szerep várt a gazdaság fej­
lesztésében. A liberális magyar gazdaság­
politika tartózkodott a közvetlen állami
beavatkozástól, de mindent megtett annak
érdekében, hogy a fejlődés feltételeit, a jogi
kereteket megteremtse. Igen összetett fel­
adat volt ennek az új jogrendnek a megte­
remtése, mert a gazdasági élet egészét át
kellett fognia. Az agrárszférában el kellett
törölni az utolsó feudális eredetű járadé­
kokat és földesúri előjogokat, ki kellett
alakítani a végleges polgári földbirtokvi­
szonyokat. Ez u t ó b b i h o z szabályozni kel­
lett a telekkönyvezést, a kisajátítást, az
ö r ö k ö s ö d é s rendjét. Szabályozták a m e z ő ­
gazdaságban dolgozók m u n k a j o g i viszo­
nyait. Törvényt alkottak az
a halászatról, a vízjogról, az állategészség­
ügyről, a talajjavításról. Mivel gyakoriak
voltak az árvizek, foglalkoztak a folyók
szabályozásával. E h h e z külföldről kellett
szakembereket h o z a t n i . Törvényt alkot­
tak a vízszabályozási társulatokról, és az
állam t á m o g a t t a az e n n e k n y o m á n meg­
alakuló á r m e n t e s í t ő t á r s u l a t o k a t . Foglal­
koztak a m o c s a r a k lecsapolásával, nagy
alföldi t e r ü l e t e k ármentesítésével, a kör­
nyezet lakhatóvá, biztonságossá, t e r m ő v é
és egészségessé tételével. Budapesten lét­
rehoztak egy k ö z p o n t i vízügyi hivatalt.
pír- és n y o m d a i p a r kezdett nagyobb ütem­
ben fejlődni.
Az 1880-as évektől Tisza kormánya tu­
datos ipartámogató politikába kezdett. Két
h u l l á m b a n , 1881-ben és 1884-ben hoztak
törvényt az ipartámogatásról, amelyek­
ben adómentességet és különböző kedvez­
erdőkről, ményeket nyújtottak. A technika nagyará­
nyú fejlődése éppen ebben a korszakban
nagymértékben elősegítette fejlesztő törek­
véseiket.
A korszak motorja a vasút volt. A ki­
egyezés évében 2100 kilométer vasútvonal
volt Magyarországon, 1890-ig viszont hoz­
závetőlegesen még 9000 kilométer vasutat
építettek. A kőbányai víztározó
Budapest gazdasági értelemben is egyér­ építése, 1870. Doctor
telműen az ország központja volt. Ide fu- és Kozmata felvétele

ínséges e s z t e n d ő k b e n az állam kölcsönt

adott a v e t ő m a g beszerzésére az országnak
azokon a vidékein, ahol rossz volt a ter­
més. Az elemi csapások által sújtott embe­
reket segélyezték az ínségi k ö n y ö r a d o -
mány-alapból, majd a m i k o r ez kimerült,
az állami költségvetésből. Ínség miatt
egész vidékeknek engedélyezett a kor­
m á n y adóhalasztást.
M i n d a mezőgazdaság, m i n d az ipar fej­
lesztésének előfeltétele volt a hitelviszo­
nyok korszerűsítése és a kereskedelem fej­
lesztése. Ezt a célt szolgálta t ö b b e k között
a váltótörvény, a csődtörvény, a földhitel­
intézetek létrehozásának az elősegítése.
Szabályozták az é r t é k p a p í r o k forgalmát,
a zálogüzleteket. Csatlakoztak a n e m z e t ­
közi m é t e r - m é r t é k r e n d s z e r h e z .
Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt
az ipar fejlesztése óriási lendületet vett.
Növekedési ü t e m e lényegesen meghaladta
a mezőgazdaságét, ugyanakkor az iparból
élő népesség száma mégsem n ő t t úgy, hogy
az átstrukturálta volna a társadalmat. Az
ipar a mezőgazdaságra épült m i n t nyers­
anyagra. Vezető ágazattá az élelmiszeripar
vált. Mellette a gépipar, az építőipar, a pa­
A Margit híd Pest felöl, 1875 tottak össze az utak, a vasutak, és rendkívül
sok terméket szállítottak a Dunán. A pes­
ti Duna-parton létrehozott közraktárak
mellett számtalan dolgot építettek ekkor
Budapesten és a vidéki városokban is.
1876-ban adták át a forgalomnak a Margit
hidat, a következő évben a déli összekötő
vasúti hidat. Megnyílt a Nyugati pályaud­
var, megépítették a Zuglói körvasutat. Ki­
alakították a körutakat és az Andrássy utat,
amelyet ekkor még Sugár útnak hívtak.
Meghatározták, hogy milyen épületek épül­
A Nyugati pályaudvar építés
közben, 1876. Klösz György
hetnek rajtuk. Kiépítették a rakpartokat.
felvétele Csatornázták és lekövezték Budapest belső
területeinek jelentős részét. Elindították
az első villamosvonalat a Körúton. Fel­
épült az Operaház, a Zeneakadémia. Egye­
temi épületeket, könyvtárakat és nagyon
sok egészségügyi intézményt, klinikákat,
kórházakat építettek. Nagyarányú kikötő­
építés folyt Fiumében, és sok-sok gyár
kezdte meg működését az ország k ü l ö n b ö ­
ző pontjain. Bővítették a szolnoki és az
aradi pályaudvart, Rákoson r e n d e z ő pá­
lyaudvart építettek, és így tovább.
A közlekedés fejlesztése mellett megjelent
egy új gazdaságélénkítő eszköz, a távközlés.
Baross Gábor, a közlekedési miniszter volt
az, aki felismerte a telefon jelentőségét.
Ő hívta föl a minisztertanács figyelmét arra,
hogy a távbeszélő a „közlekedési intézetek
sorában" mindinkább nagyobb tért foglal el.
Elsősorban a kereskedelmi és tőzsdei körök
szorgalmazták, hogy Budapestet és Bécset
kössék össze távbeszélővel, amit 1889-ben
meg is valósítottak. A távbeszélőt mind a két
ország területén állami intézmény gyanánt
és állami költségen létesítették. Baross kez­
deményezésére még néhány nagyobb vá­
rosban - Fiúméban, Kassán, Sopronban,
Kolozsváron és Eszéken - közhasználatú
távbeszélőket állítottak föl, és az állam
megvette Puskás Tivadartól telefonvállala­
tát és a törlesztési időre, azaz 1917-ig bérbe
adta az eredeti tulajdonosnak.
 Baross Gábor (1848-1892)

Jogot végzett a pesti egye­ a vasutat. A teheráru-díjszabást is átalakította, hogy a me­

temen, majd Trencsénben
lett megyei tisztviselő. 1875-
től volt szabadelvű párti
képviselő. 1883-tól közleke­
dési államtitkár, 1886 végé­
től 1889 júniusáig közmun­
ka- és közlekedésügyi
miniszter. Ekkortól a tárcák
átszervezése miatt kereske­
Baross Gábor. Barabás
delemügyi miniszter volt ha­
Miklós olajfestménye
láláig, 1892. május 8-ig.
Az ő nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének az ál­
lamosítása, a vasúti hálózat, a vagon- és mozdonypark
további fejlesztése. Ő dolgoztatta ki és vezette be a vasúti
zónatarifa-rendszert, amellyel a nagy távolságokra leszállí­
totta a személyi viteldíjat, hogy sokan tudják igénybe venni
zőgazdasági termények is versenyképesek legyenek a pia­
cokon. Ez a rendelkezése az iparfejlesztés és a kereske­
delem érdekeit is szolgálta. Az ő minisztersége idején
építették ki Fiume kikötőjét, folytatták a Vaskapu szabályo­
zását. Baross gondot fordított a dunai hajózás és a magyar
tengerhajózás fejlesztésére. Ekkor született az első modern
úttörvény is. Tanonciskolákat és ipari szakiskolákat létesí­
tett, amellyel az ipari szakoktatás fejlesztésének ügyét
szolgálta.
Baross Gábor egyesítette a postát és a távírdát. Ő alapí­
totta a Postatakarék-pénztárat.
A kortársak is elismeréssel adóztak a közlekedés és hír­
közlés terén végzett kimagasló tevékenységének. A fővá­
ros még életében róla akarta elnevezni az addigi Stáció
utcát, de Baross nem egyezett bele, így a Baross utca
1892. május 12-e óta viseli az ő nevét.

Tisza K á l m á n a gazdaság fejlesztése lönállását és betagolta őket a vármegyékbe.

mellett még a közigazgatás fejlesztésének
a kérdéseivel foglalkozott. A közigazgatás
polgárosításának a h a r m a d i k h u l l á m a az
ő nevéhez fűződik. Egy új koncepciót dol­
goztatott ki és megkezdte a törvényható­
ságok rendezésének a folyamatát. 1876-ban
felszámolta az addigi kiváltságos kerüle­
tek, m i n t a Jászkun kerület, a hajdú kerület
vagy a szász és székely székek területi kü­
A cél az volt, hogy az ország egész területén
egységesen megyerendszert alakítsanak ki
és az addigi kiváltságos kerületeket is a m e ­
gyei rendszerbe illesszék.
A vármegyei rendszer önkormányzati el­
ven épült föl, tehát a megyék apparátusa
megyei volt és nem állami. Vagyis egysze­
rűen fogalmazva, a megyei adminisztrációt
nem az állam fizette és ők természetesen

A Sugár (Andrássy) út
a Városliget felől,
7880 körül. Klösz György
felvétele

Puskás Tivadar (1844-1893)
A telefonközpont és a telefonhírmondó
feltalálója. Iskoláit Bécsben végezte, de
a bécsi Politechnikumot apja halála miatt
nem fejezhette be. 1877-ben Amerikába
utazott Edisonhoz, aki felkarolta a tele­
fonközpont ötletét, és Puskás Tivadar
néhány éven át Edison munkatársa volt,
később ügyeinek európai képviselője.
Puskás 1878-ban Bostonban, 1879-ben
Párizsban létesítette az első telefonköz­
pontot. 1887-ben bevezette a multiplex
Puskás Tivadar
kapcsolószekrényeket, ami korszakalko­
tó jelentőségű találmány volt a telefonközpontok fejlődésében. 1893-
ban Budapesten helyezte üzembe a vezetékes hír- és műsorközlő be­
rendezését, a Telefonhírmondót, ami a rádió előfutárának tekinthető.
nem voltak állami alkalmazottak. Tisza Kál­
mánnak nem állt szándékában teljesen ál­
lamosítani a közigazgatást, viszont racio­
nálisabbá és szakszerűbbé akarta tenni.
A megyék önállóságát ezért fenntartotta, de
igyekezett működésüket a kormány számá­
ra ádáthatóvá és befolyásolhatóvá tenni.
Ennek eszköze volt a közigazgatási bizottság
megteremtése, amely egyébként a szaksze­
rűség irányába is hatott, valamint a kor­
mánytól függő főispánok hatalmának a nö­
velése, hatáskörének kiterjesztése. Ezek az
intézkedések csak az önkormányzatiság ro­
vására voltak megvalósíthatóak.
Tisza nevéhez fűződik az országos rend­
őrség és csendőrség létrehozása is. Koráb­
Buda rendőrkapitány'!
ban ezek a tevékenységek is a megyék és
pecsétje nem az állam feladatát képezték, ez pedig
egy polgári állammal már nehezen volt ösz-
szeegyeztethető.
Tisza Kálmán nagyon sokáig, 15 évig
volt miniszterelnök és óriási hatalom
összpontosult a kezében. Már a kor­
társak is egybemosták a Tisza-korsza­
kot, semmilyen árnyalatot nem láttak
Tiszának a pártjához, az ellenzékhez,
a hatalomhoz való viszonyában. „Ge­
nerálisnak" hívták, pártjának tagjait pe­
dig „mamelukoknak". Úgy gondolták, hogy
a kormányban is csak csupa „fejbólintó Já­
n o s " ülhetett. Az u t ó k o r még inkább így
látta. Pedig Tisza Kálmán hatalma csak az
1880-as évek elejétől volt szilárd. Minisz­
terelnökségének kezdetén nagy tisztelettel
bánt a régi Deák-párti képviselőkkel. Még
sűrűbbek voltak a szabadelvű párti érte­
kezletek is, mert a fontos döntések előtt ki­
kérte a véleményüket. A minisztertanácsi
ülések is rendszeresek voltak és a minisz­
terek nem tartották akkora tekintélynek
Tiszát, hogy ne merték volna elmondani
a véleményüket. A m u n k a m ó d s z e r e az
volt, ami balközépi korában, a közeli m u n ­
katársain megszondázta, hogy jó-e, amit
tenni akar. Mikszáth leírta, hogy ez azért
változott meg, mert Tisza hatalma és te­
kintélye annyira megnőtt, hogy a Szabad­
elvű Pártban m á r senki nem merte neki
őszintén m e g m o n d a n i a véleményét az
adott kérdésről, h a n e m azt lestek, hogy ő
mit akar. Miután a többiek azt visszhan­
gozták, amit Tisza m o n d o t t , a miniszterel­
nök abbahagyta a kérdezősködést - írja
M i k s z á t h . Í g y lett aztán igazán „generális".
Tisza hatalma 1889-ben ingott meg. Ak­
korra már halmozódtak a bajok. A nagy­
arányú gazdasági fejlődés társadalmi válto­
zásokat idézett elő. M e g n ő t t a munkásság
létszáma és azon belül a gyári munkások
aránya. A szakmunkások jelentős része
külföldről érkezett, minthogy itthon még
nem volt elegendő képzett szakmunkás.
Zömüknek német volt az anyanyelve, ami
azért érdekes, mert a m u n k á s m o z g a l o m
szellemi irányítói, Marx, Engels, Bebel ezen
a nyelven írtak, ők hozták magukkal az
igényt a munkások önképzésére, kulturális
és politikai művelésére, valamint szerve­
zésére. Munkáspártok és szakszervezetek
alakultak. Tisza Kálmán kormánya aggo­
dalommal tekintett erre a folyamatra, de
eszükbe sem jutott, hogy megoldást keres­
senek a munkások életkörülményeinek ja­
vítására. A kormány csak az állami szolgá­
latban állókról, főként a tisztviselőkről
gondoskodott, róluk viszont egyre széle­
sebb körben és egyre sokrétűbben.
 Az a probléma, amit a k o r m á n y is érzé­
kelt, az agrárius-merkantil ellentét volt.
Noha Tisza maga is gazdálkodó nagybirto­
kos volt, képes volt felismerni, hogy az or­
szág gazdasági felemelkedésének útja az
iparosításon át vezet. A nagybirtokosok
konzervatív csoportja n e m értett egyet
a k o r m á n y ipartámogató politikájával, hi­
szen ők azt várták volna a kormányzattól,
hogy az agrárius érdekeket támogassa. Ez
az elégedetlenség fejeződött ki az 1880-as
évek második felében meginduló agrárius
mozgalomban, amelyet konzervatív nagy­
birtokosok vezettek. Mögöttük azonban
egy nagy paraszti tömeg állt, alacsony élet­
színvonallal. A városok fejlődtek, a falvak
azonban n e m . Tisza azt gondolta, hogy egy
kormányátalakítással ezen a gondon úrrá
lehet, ezért 1889-ben megváltoztatta a tár­
cák felosztását és létrehozta az önálló föld­
művelésügyi minisztériumot.
Amibe Tisza végül belebukott, az a véd-
erőtörvény volt. Az 1880-as évek közepén
Bulgária kapcsán h á b o r ú s válság alakult ki
Európában, amit végül diplomáciai eszkö­
zökkel megoldottak. Ezt követően azon­
ban az uralkodó és az udvar a közös had­
sereg fejlesztését központi kérdésnek
tekintette. Űj véderőtörvényt akartak elfo­
gadtatni, amelynek a további centralizáció
szellemében volt két olyan paragrafusa,
amely a magyar nemzeti érzékenységet
sértette. A magyar országgyűlés elvesztette
volna a tízévenkénti újoncmegajánlási jo­
gát, és az egyéves önkéntesek a tiszti vizs­
gát nem tehették le magyarul, csak né­
metül, amivel hátrányba kerültek német
anyanyelvű társaikkal szemben. Ebben
a két kérdésben végül k o m p r o m i s s z u m o s
megoldás született, de Ferenc József nem
tudta megbocsátani, hogy Tisza Kálmán
n e m az ő akaratát vitte keresztül a magyar
országgyűlésen. Ez 1889 elején történt,
és ha n e m éppen akkor érkezett volna Ru­
dolf t r ó n ö r ö k ö s öngyilkosságának a híre,
Tisza már nagy valószínűséggel akkor
megbukott volna. A családi gyász azonban
elterelte az uralkodó figyelmét és a magyar
Rudolf trónörökös. Benczúr
Gyula olajfestménye
belpolitika is Rudolf főherceg öngyilkos­
sága felé fordult, mert a magyarok szeret­
ték a főherceget, akiben jövendő nemzeti
királyukat látták.
Tisza Kálmán tudta, hogy elveszítette az
uralkodó bizalmát, és 1890 márciusában
megrendezte távozását. A színpadon „ab-
gangnak" hívják azt, amikor a színész le­
megy. Ő a honossági törvényt választotta
erre a célra. A magyar országgyűlés még
1879-ben hozott egy törvényt arról, hogy
a külföldön élő magyarok elveszítik ma­
gyar állampolgárságukat, ha az elkövetke­
ző tíz év alatt valamelyik osztrák-magyar
konzulátusnál nem kérvényezik annak meg­ Kossuth Lajos arcképével
tartását. A Torinóban élő Kossuth Lajosról díszített szelence, 1894
mindenki tudta, hogy nem hajlandó kérvé­
nyezni az állampolgárságot. Tisza Kálmán
azt javasolta, hogy értelmezzék úgy a tör­
vényt, hogy nem vonatkozik azokra,
akik valamelyik magyar város díszpol­
gárai, minthogy Kossuth jó pár város
díszpolgára volt. Ehhez az indítványá­
hoz azonban nem kapott többséget.
Formailag ezért nyújtotta be lemondá­
sát. Volt stílusérzéke, jó ürügyet választott
és szép abgangja volt.
Gazdaság, társadalom, művelődés

A gazdaság fejlődése • 48

A társadalom átalakulása • 59

Kulturális modernizáció • 69
 A gazdaság fejlődése
A kiegyezés után a politikai élet stabili-
tása lehetőséget és biztonságot adott
a gazdaság fejlesztéséhez. A liberá­
lis, polgári állam a szabad verseny feltét­
len híve volt. Szemlélete miatt támogatta
a gazdaság kapitalista fejlődését, de minél
kevésbé akart közvetlenül beavatkozni a
gazdasági életbe. Arra törekedett, hogy olyan
törvényeket alkosson és a szabályozókkal
úgy alakítsa a környezetet, hogy biztosítsa
a magánvállalkozás szabad kifejlődésének
a feltételeit és mindenekelőtt a gazdasági
tevékenység jogi kereteit. A jogrend kiala­
kítása összetett feladat volt és az élet sok te­
rületét érintette, mint például a talajjavítás,
állategészségügy, hitelviszonyok, kereske­
delem, iparűzés. Időnként az állam mégis
kénytelen volt feladni teljes kívülállását és
beavatkozni, például ipartámogatással vagy
agrárvámokkal.
Asztagrakás a Székely­
földön. Gyárfás Jenő
vízfestménye
1848 után lehetővé vált a magyar gazda­
ságban a kapitalista termelési viszonyok
széles körben való elterjedése. Magyaror­
szág azonban még a kiegyezéskor is egyér­
telműen agrárország volt és az iparosodás
alacsony fokon állt. A lakosság 75-80 szá­
zaléka még a mezőgazdaságból élt és a me­
zőgazdaság adta a n e m z e t i összterméknek
a kétharmadát.
A kiegyezést k ö v e t ő e n Magyarországon
gyors ü t e m ű gazdasági fejlődés vette kez­
detét. Ez n e m c s a k a szerencsés belpoliti­
kai helyzettel volt m a g y a r á z h a t ó , h a n e m
a kedvező n e m z e t k ö z i k ö r ü l m é n y e k k e l is.
1850-1873 k ö z ö t t k o n j u n k t ú r a volt E u r ó ­
pában, amely é p p e n a kiegyezés idején érte
el tetőpontját. Az e u r ó p a i ipari fellendülés
az élelmiszer- és a nyersanyagszükségletet
növelte meg, t e h á t m e g n ő t t a mezőgazda­
sági t e r m é k e k iránti kereslet, amely a ma­
gyar mezőgazdaság fejlődésére is ked­
vezően h a t o t t . Az iparosodás együtt járt
a munkások számának növekedésével,
a társadalom szerkezetének átalakulásával,
az urbanizációval. M i n d e z egy olyan idő­
szakban történt, a m i k o r Oroszország ga­
bonakivitele átmenetileg csökkent a k r í m i
h á b o r ú és a jobbágyfelszabadítás m i a t t ,
az indiai gabona mennyisége a szipolylá­
zadás miatt, és az észak-amerikai gabona
versenye még n e m jelentkezett. M i n d e n ­
nek következtében a mezőgazdasági ter­
mékek ára is emelkedett. A magyar m e z ő ­
gazdaság jó helyzetbe került.
A 19. század közepén m á r a szállítás,
a piacokra való eljutás sem ütközött akko­
ra nehézségekbe, m i n t korábban, m e r t
Nyugat- és Közép-Európában r o h a m o s a n
épültek a vasútvonalak. Magyarországon
is. A kiegyezés évében 2160 kilométer volt
a vasútvonalak hossza, 1890-ben m á r meg-
haladta a 11 OOO-et, 1914-re pedig 21 800
kilométerre n ő t t . A D u n á n gőzhajók jár­
tak, a vízi szállítás is gyorsult és fejlődött.
Magyarországon a konjunktúra követ­
keztében gyorsan nőtt a szántóföldi terme­
lésbe vont terület nagysága, ezzel azonban
csökkent a legelőterület és az állatállo­
mány, kevesebb szarvasmarhát tartottak.
Terjedtek a mezőgazdaságban a vaseszkö­
zök, amelyek ugyan még állati vontatásúak
voltak, de már kevesebb igaerőt igényeltek.
Terjedőben volt a nyomásrendszerről a ve­
tésforgóra való áttérés is. A vetésforgó miatt
pedig egyre nagyobb területen termesztet­
tek kapásnövényeket, kukoricát, burgonyát.
Az aratásnál áttértek a sarlóról a kaszára,
ami ugyan szemveszteséget okozott, de idő­
megtakarítást jelentett. És megjelent az első
mezőgazdasági gép, a cséplőgép. A külterjes
félnomád jellegű állattenyésztésről áttértek
az istállózó állattartásra, ami a sertéstartás A vasúthálózat fejlődése,
gyors ütemű növekedését hozta maga után. 1867-1917
Még egy ideig gyapjúkonjunktúra is volt,
a juhtartás is növekedett. Megérte lovat is
tartani, mert a mezőgazdaságnak és a had­
seregnek is szüksége volt rá, volt piaca. Gazdasági gépek és eszkö­
zöksorjegyzéke, 1870
Az 1870-1880-as évek fordulójától már
a parasztgazdaságokban is megindult az is­
tállózó állattartás. Mivel nem legeltettek,
termeszteni kellett a takarmányt. A ter­
mesztett takarmányon tartott állatok ha­
marabb érték el a vágósúlyt, és több tejet
adtak.
Az állatállomány ismét nőtt az 1880-as
évek elejétől, aminek az volt az oka, hogy az
1870-es évek közepén megjelent a tenge­
rentúli, elsősorban amerikai gabona, és any-
nyira letörte a piaci árakat, hogy 1878-ban
a magyarországi önköltség nagyobb volt,
mint a piaci ár. A gazdaságoknak alkalmaz-
A kőbányai sertéshizlalda,
1870-es évek vége.
Klösz György felvétele
kodniuk kellett a megváltozott helyzethez,
ami az állattartás növelésével volt lehetsé­
ges. Erre ösztönzött az is, hogy a városi né­
pesség gyors ütemben növekedett, jó piaca
lett a húsnak és tejtermékeknek.
A 19. század utolsó évtizedeiben ennek
ellenére gyorsan nőtt a szakadék a nagybir­
tokok, főleg az arisztokraták birtokai és
a parasztgazdaságok gazdálkodása között.
A nagybirtokok hamarabb tudtak moder­
nizálódni, meg tudták venni a korszerű gé­
peket, eszközöket. Náluk megjelentek az új
termelési eljárások és új növényféleségek.
Volt pénzük megvenni az új növény- és ál­
latfajtákat. Az első tejszövetkezetet is nagy­
birtokosok hozták létre Magyarországon.
A parasztgazdaságoknak csak egy része,
és csak szerényebben tudta követni a nagy­
birtokokat.
Az Alföldön voltak olyan t ö b b ezer hol­
das gazdaságok is, amelyek nem tudtak lé­
pést tartani az arisztokrata nagybirtokkal.
Részben kedvezőtlenebb talajadottságok,
részben a külterjesebb gazdálkodás miatt
ők érezték meg legjobban a gabonaválsá­
got az 1870-es évek közepétől, és érthető
m ó d o n ők váltak az agrárius törekvések el­
sődleges támogatóivá. Kevés volt a tőké­
jük, ezért a gazdálkodás szerkezetét nem
tudták megváltoztatni. A megoldást a ga­
bonavámok felemelésében látták.
Hogy a magyar külkereskedelmi mérleg
a dualizmus utolsó évtizedeiben nagyjából
egyensúlyban volt, abban óriási szerepe
volt a mezőgazdasági kivitelnek, amely az
összkivitelnek t ö b b m i n t 60 százalékát tet-

Cséplés Zsombolyán,
1910 körül. Divaldés
Monostory felvétele
 Az Osztrák-Magyar Bank
épülete, 1905 körül.
Klösz György felvétele

te ki. Magyarország elsősorban gabonát és berek pénzét összegyűjtse és megfelelő be­

lisztet, vágó- és igásállatot, állati terméke­ ruházásokba elhelyezze, mert az arisztok­
ket, c u k r o t és fát exportált. raták és nagybirtokosok kezén nemzetközi
A gazdaság fejlődésének m i n d a mező­ összehasonlításban kicsi tőke halmozódott
gazdaságban, m i n d az iparban alapvető föl, amely nagyobb vállalkozások megvaló­
feltétele volt a tőkeképződés és annak be­ sításához még a kereskedő tőkével együtt
áramlása a gazdaságba. A külföldi tőke ide- sem volt elegendő.
vonzása mellett fontos volt, hogy belföl­ A kiegyezés évében 5 bank és 79 taka­
dön is kiépüljön a hitelszervezet. A külföldi rékpénztár, illetve hitelszövetkezet foglal­
tőke érdeklődött az Osztrák-Magyar M o ­ kozott pénzügyletekkel Magyarországon.
narchia iránt, de a M o n a r c h i a n e m állt 1890-ben már 1225 hitelintézet m ű k ö d ö t t ,
elsődleges helyen a nagyhatalmak tőke­ 1913-ban pedig már 9767. Saját tőkéjük
kihelyezésében. Az e u r ó p a i nagyhatalmak a korszakon belül millió koronában kife­
tőkekiviteli arányaiból nagyon jól látszik, jezve 13,8-ről 2438 millió koronára nőtt. Tejeskocsik Károlyi Imre gróf
hogy Nagy-Britannia alig érdeklődött Kö­ A nagy bankok, a külföldi alapításúak is, tejüzeméből, 1910 körül
zép-Európa iránt. Franciaország jobban,
de kevésbé, m i n t a többi felsorolt térség
iránt, Németország viszont csak az Egye­
sült Államokba és Kanadába helyezett ki
többet, m i n t ide.
Magyarországon az ősiség eltörlése
(1848) tette lehetővé, hogy megfelelő fede­
zet álljon rendelkezésre a bankok számára
a hitelnyújtásnál, azzal, hogy a birtokokat
mobilizálhatóvá, eladhatóvá tette. A hitel­
szervezet nagyon gyorsan kiépült, és ko­
moly szerepet játszott a hazai tőkeképző­
désben és abban is, hogy a külföldi tőke
gyorsan beáramoljon az országba. A hitel-
szervezet fő feladata az volt, hogy a kisem­
 először általában Pesten
alakultak, majd foko­
zatosan behálózták fiók­
jaikkal az ország nagy
városait. Terjeszkedésük
nyugatról keletre történt,
az Alföldön és Erdély­
ben ritkább volt ugyan
a hálózat, de az egész or­
szágban megoldott volt
5 forintos államjegy, 1881 a hitelellátás és más banki szolgáltatások
igénybevétele. Ezzel párhuzamosan alakul­
tak kisebb, helyi igényeket kielégítő ban­
kok, takarékpénztárak és hitelszövetke­
zetek. A századfordulón megindult a két
szervezet összeolvadása, a nagybankok el­
kezdték „lenyelni" a kicsiket.
A közép- és kisparasztok nehezen jutot­
tak hitelhez, mert a nagy hitelintézetek szá­
mára ők n e m számítottak jó ügyfélnek. Az
agráriusok 1886-tól segítséget nyújtottak
Magyarország ipara
1910 körül ahhoz, hogy olyan hitelszövetkezeteket hoz­
zanak létre, amelyek nem a haszonszerzést
tekintették céljuknak. 1894-ben pedig meg­
alakult a Hazai Szövetkezetek Központi
Hitelintézete. Az állam több kedvezmény­
nyel segítette az idetartozó hitelszövetke­
zeteket. Ezek mellett felekezeti és nemzeti­
ségi alapokon is alakultak hitelszövetkezetek.
A századfordulón a tőkeimport mellett
megjelent a tőkeexport is, ha nagyon sze­
rény mértékben is. Magyarországi tőke
áramlott a r o m á n és a szerb gazdaságba.
Ennek a folyamatnak az első világháború
véget vetett.
Az 1850-es évektől Magyarországon is
eljött az ipari forradalom kora. Ugyanaz
játszódott le, ami Európa többi részén,
a vasútépítés következtében kialakult és
fejlődött a bányászat, kohászat és a gép­
gyártás. Majd óriási lendületet vett az élel­
miszeripar, mindenekelőtt a malomipar.
Aztán megindult a városiasodás és nagy
fejlődés vette kezdetét az építőiparban.
Magyarországon azonban a könnyűipar alig
fejlődött.
Sok m i n d e n hiányzott azonban az ipari
forradalom előfeltételei közül, ami Nyu­
gat-Európában megvolt. Először is ala­
csony volt az iparosodás foka. Az aktív né­
pességnek még csak egytizede élt iparból
vagy bányászatból. A céhes és a manufak­
turális ipar sem volt jól fejlett, sem techni­
kai színvonalát, sem a szakembergárdát
tekintve. A céhrendszert törvényileg csak
a kiegyezés u t á n számolták fel, 1872-ben.
Az oktatás pedig nagyon fejletlen volt,
a szakirányú oktatás meg végképp hiány­
zott. Nemcsak szakmunkásokból volt hiány,
m é r n ö k ö k e t sem képeztek itthon. A ki­
egyezés u t á n i gazdasági és kulturális fej­
lesztés a z o n b a n meg t u d t a változtatni ezt
a kilátástalan helyzetet és Magyarország ké­ vénytársasági alapon szerveződtek. A meg­ Csillések a zsakaróci
pes volt nagy t e m p ó b a n ledolgozni ezeket késett fejlődésből pedig előnyt lehetett ko­ bányában, 1900-as évek
a hátrányait. Kezdetben azonban „impor­ vácsolni, mert a kor élenjáró technikáját
tálni" kellett m i n d e n t : a tőkét, a technikát, vették át, és nem járták be azt a hosszú utat,
a technológiát, a szakmunkásokat és a mér­ amelyet a nyugat-európai ipar a fejlődése
nököket. során megtett.
Az állam különféle eszközökkel elősegí­ A magyar ipari fejlődésben érthető m ó ­
tette az ipar fejlődését. A dualizmus korá­ don az élelmiszeripar volt a domináns, hi­
ban négy i p a r t á m o g a t ó törvény született. szen a mezőgazdaság megtermelte hozzá
Elsősorban adókedvezménnyel támogat­
ták az ipart, de emellett nagyon jelentős
támogatás volt a vasúti tarifarendszer át­
alakítása, a szállítás megkönnyítése. Emel­
lett az állam tulajdonosként is fejlesztett
a gyáriparban. Az 1880-as évekig néhány
nagy gyárat leszámítva még n e m dolgoztak
gépekkel a magyar iparban. Ekkor azon­
ban nagyarányú gépesítés kezdődött és
sorra jöttek létre a gyártelepek. Ez a gép­
ipar számára egyre növekvő piacot jelen­
tett. Egy-két évtized alatt kiépült a magyar
gyáripar, és a nagyipar vált az iparosodás
meghatározó tényezőjévé. A hagyományos
céhes kisipar és a háziipar gyorsan tönkre­
m e n t azokban az ágazatokban, ahol a gyár­
ipar kifejlődött. Magyarországon, m i n t ál­
talában a tőkeszegény országokban, az volt
Az 1850-ben alapított
a jellemző, hogy n e m családi vállalkozá­
szombathelyi Mayer-
sokból, korábbi műhelyekből nőttek ki
gépgyár hirdetése,
a gyárak, h a n e m szinte kizárólagosan rész­ 1910 körül
 A Herz és fia szalámigyár a nyersanyagot. Az élelmiszeriparon belül
hirdetése, 1900 körül
a m a l o m i p a r volt a vezető ágazat. Egé­
szen az 1890-es évekig Budapest volt a vi­
lág legnagyobb malomipari központja, ak­
kor a második helyre szorult Minneapolis
mögött. A malomipar mellett a cukoripar,
a szeszipar, a konzervipar és a húsfeldol­
gozó ipar volt a legjelentősebb. Nagyon
fejlődött a dohánygyártás és a faipar.
Az élelmiszeripar mellett a nehézipar
egyes ágai fejlődtek kiugróan, mint a bá­
nyászat, vaskohászat, gépgyártás. Ezeknek
a fejlődése összefüggött a vasútépítéssel,
a mezőgazdaság gépigényével, később pe­
dig a városi infrastruktúra kiépülésével,
majd a városi tömegközlekedés kialakulá­
sával. A nehézipar területén Budapest mel­
Az ózdi vasgyár kohója, lett az anina-resicai körzet volt az ország
1913 legfejlettebb iparvidéke. Kialakult még né­

hány ipari centrum, mint például a Rima­

murányi-Salgótarjáni Vasmű Rt., amely
1881-ben két részvénytársaságból jött létre.
Az ipari forradalom második szakaszá­
ban nagyobb mértékben elterjedtek az új
energiahordozók (olaj, elektromos ener­
gia), amelyek új ipari ágazatokat hoztak
létre. Megindult az acélgyártás. A gépgyár­
tásnak több mint a fele Budapesten m ű k ö ­
dött. Arad, Resica és Győr voltak még
a központjai. A MÁVAG mozdonyainak,
a Ganz-gyár és a Győri Vagongyár vagon­
jainak, az Ó b u d a i Hajógyárnak és a Ganz-
Danubius fiumei tengeri hajógyárának
komoly külföldi piacai voltak. A Ganz-
Danubius volt az ország legnagyobb gép­
gyártó vállalata. A MÁVAG pedig 1500.
mozdonyával 1900-ban a párizsi világkiál­
lítás nagydíját nyerte el. 1913-tól Buda­
pesten volt a Monarchia legnagyobb repü­
lőgép-építő üzeme.
Megnőtt a villamos gépek iránti igény.
A Ganz-gyár gyártott villamos motorokat
és transzformátort. A lóvasutat hama­
rosan kiszorította a villamos, a transzfor­
mátor alkalmazása pedig lehetővé tette
a városi közvilágítás kiépítését. A transz­
formátor a Ganz-gyár h á r o m mérnöké-
 A Magyar Királyi Állam­
vasutak Nyugati-műhelye
Budapesten, 1904.
Erdélyi Mór felvétele

nek, Z i p e r n o w s k y Károlynak, Bláthy Ot­ A századfordulót követően a hadiipar is

t ó n a k és D é r i M i k s á n a k az 1885-ben sza­
b a d a l m a z t a t o t t világhírű találmánya volt.
A világ első v i l l a m o s í t o t t vasútvonalát is a
Ganz-gyár é p í t e t t e m e g , Észak-Olaszor­
szágban, a gyár m é r n ö k e , K a n d ó Kálmán
tervei alapján.
gyors fejlődésnek indult. Csepelen a Weiss
Manfréd-gyár fegyvergyára töltényeket és
tüzérségi lövedékeket gyártott. Győrben
1913-ban létrehozták a Monarchia legna­
gyobb ágyúgyárát. A Ganz-Danubius pedig
bekapcsolódott a tengeri flotta építésébe.

Bláthy Ottó Titusz (1860-1939)

A bécsi Műegyetemen végzett gépészmérnökként. Sokoldalú ember volt.

1881-től a MÁV gépgyárában dolgozott, majd 1883-tól Kiváló fejszámoló, és
a Ganz-gyár villamossági osztályán. 1885-ben Ziper­ mint bonyolult sakkfel­
nowsky Károllyal és Déri Miksával alapszabadalmat je­ adványok szerzője is­
lentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, mert, 1889-ben Lipcsé­
váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áram­ ben ki is adta ezeket
elosztó rendszerre. Ugyanabban az évben induktorait a feladványait. Olyan
zárt vasmaggal látta el, ezzel megszületett a transzfor­ hosszú sakkfeladványo­
mátor. Szabadalmai szerint készültek és az egész világon kat készített, amelyeket
elterjedtek az áramfogyasztás-mérők és a wattmérők. a számítógépes sakk­
Önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett víz­ programok sem tudnak
turbinák számára. Ő tökéletesítette a nagyvasúti villamos megdönteni, nem lehet
őket optimalizálni, azaz Bláthy Ottó
mozdonyok fázisváltóját. Mintegy félszáz szakcikket írt.
A budapesti és a bécsi Műegyetem is tiszteletbeli dokto­ lerövidíteni. A Magyar Sakkszövetség alelnöke, majd
rává avatta. Az Akadémia 1909-ben Wahrmann-díjjal társelnöke volt. Mindezek mellett érdekelte az autósport
tüntette ki. és ő maga is vezetett.
 Kandó Kálmán (1869-1931)

A budapesti Műegyete­ alapján az olasz kormány mozdonygyárat létesített

men diplomázott 1892-
ben. Két évig Párizsban
dolgozott, majd Buda­
pesten a Ganz-gyár szol­
gálatába állt. Rövidesen
a villamossági szerkesz­
tési osztály vezetője lett.
Saját tervei és számítási
módszere alapján beve­
zette az indukciós moto­
rok gyártását és meg­
Kandó Kálmán, 1920 körül. kezdte alkalmazásukat
Strelisky felvétele a vasúti vontatásban.
1898-ban megépítette az első háromfázisú közúti villa-
mosvasutat. Bányavasutakat is villamosított. 1898 és
1902 között építette az első váltakozó áramú nagyvas­
úti villamos vonalat Olaszországban. Ennek sikere
a Kandó-mozdonyok gyártására. 1905-1915 között
Kandó Kálmán volt a gyár műszaki vezetője, majd alel­
nöke.
1917-1922 között a Ganz-gyár műszaki igazgatója, majd
vezérigazgatója volt. Itt dolgozta ki a második vasút-villa-
mosítási rendszerét, a fázisváltós rendszert. Az új rend­
szert egy magyarországi fővonalon próbálták ki 1923-ban.
Ennek alapján határozta el a MÁV a Budapest-Hegyes­
halom fővonal villamosítását 1929-ben. Ennek számára
tervezte Kandó a róla elnevezett villamos mozdonyt.
1927-ben az Egyesült Államokban is dolgozott
a Westinghouse-cég tanácsadójaként.
Az Akadémia 1921 -ben Wahrmann-díjjal jutalmazta
az energiagazdálkodás terén elért úttörő eredményeiért,
és 1927-ben levelező taggá választotta az MTA. A Mű­
egyetemen díszdoktorrá avatták. 1924-től a Mérnöki
Kamara elnöke volt.

A kőolaj és az elektromos energia ipari túra fejlesztése nélkül. A közlekedés óriási

alkalmazásának elterjedése maga után von­
ta a vegyipar fejlődését. Elsősorban vegy­
ipari nyersanyagokat és segédanyagokat
gyártottak, a finomabb vegyipari árukat,
mint például a festékeket továbbra is kül­
földről kellett behozni.
A századforduló után lassan fejlődésnek
indult a bőrgyártás, de finom bőrök előál­
lítására nem volt alkalmas. Viszont hirte­
len növekedésnek indult a textilipar, főleg
a pamutipar, de továbbra sem játszott je­
lentős szerepet.
Az ipari fejlődés az egész dualista kor­
szakban nagyon jelentős volt. Növekedési
A világ első transzformátora,
1885
üteme lényegesen meghaladta a mezőgazda­
ságét. Az első világháború előtt már a nem­
zeti jövedelem egyharmadát az ipar adta.
Bár az iparból élők száma is folya­
matosan növekedett, még 1913-
ban is csak minden ötödik kereső
dolgozott az iparban. Még a korszak
végén is jellemző volt, hogy a gyáripar
mellett tovább élt a kézműipar.
A gazdasági modernizáció el­
képzelhetetlen volt az infrastruk­
fejlődésen m e n t keresztül, a vízépítéssel
pedig a század végére megváltoztatták az
ország természeti arculatát. Lecsapolták a
mocsarakat, elvezették a belvizeket, szabá­
lyozták az Alföld folyóit és gátakat építet­
tek. Mindezek a m u n k á k rengeteg m u n k a ­
alkalmat teremtettek.
Az állam az 1880-as évektől m á r épít­
tetőként is szerepet vállalt a vasútépíté­
sekben. 1880 és 1891 között a Magyar Ál­
lamvasutak kezelésébe vették m a j d n e m
az összes fővonalat, m e r t a vasúthálózat,
amelyet a gazdaságélénkítés egyik leg­
fontosabb eszközének tekintettek, így volt
ennek a célnak a szolgálatába állítható és
a leggazdaságosabban üzemeltethető. Ba­
ross Gábor miniszter zónatarifa-rendszert
vezetett be, amely olcsóbbá tette a nagy
távolságokon az áru- és a személyszállí­
tást. A MÁV forgalma így megnőtt, m e r t
megérte vasúton szállítani, és a m u n k a e r ő
mobilitását is megnövelte.
A közutak fejlesztése messze elmaradt
a vasutak mögött. Az utak fenntartása vál­
tozatlanul nem volt egységes, megoszlott
 Töltésépítés a Tiszán,
1900 körül

az állam, a megyék és a helységek között. h í d ) és az Erzsébet híd. Az 1880-as évek­

1914-ben az ország 74 000 k i l o m é t e r út­ b e n 8 hidat építettek a Tiszán és két vasúti
h á l ó z a t á b ó l 11 000 volt az állami főút, de hidat a D u n á n .
ebből m i n d ö s s z e 200 k i l o m é t e r volt aszfal­ A városi tömegközlekedés megindulá­
tozva vagy kövezve, a t ö b b i n e k m a k a d á m ­ sa Budapesten kezdődött. Először lóvasút
b u r k o l a t a volt. közlekedett, amelyet 1866-ban helyeztek
A d u a l i z m u s évtizedeiben h á r o m híd üzembe. 1887-ben indult m e g a villamos­ Az Erzsébet híd építése,
épült B u d a p e s t e n a L á n c h í d mellé, a M a r ­ közlekedés. A nagyobb vidéki városokban is 1902 körül. Erdélyi Mór
git h í d , a F e r e n c József h í d (Szabadság megkezdődött a helyi közlekedési hálózat felvétele
 A Teréz telefonközpont
a Nagymező utcában,
1900-as évek
kiépítése. Budapest után először Pozsony­
ban volt villamos, 1895-től, s 1908-ban már
45 városban jártak omnibuszok.
A folyami hajózás is fejlődött. Az első vi­
lágháború előtt Budapest a Duna legna­
gyobb forgalmú kikötővárosa volt. A ma­
gyar tengeri kereskedelem pedig Fiume
kikötőjén keresztül bonyolódott. 1914-ben
Ganz-villamos Diósgyőrben,
1910-es évek
Fiume Európa tizedik legforgalmasabb ki­
kötője volt.
Még a közlekedésnél is nagyobb ü t e m ­
ben fejlődött a postaszolgálat és a hírköz­
lés. A budapesti telefonhálózatot 1881-ben
kezdték kiépíteni. Baross G á b o r 1887-ben
egy állami vállalatban egyesítette a posta-,
távíró- és távbeszélő-hálózatot.
A társadalom átalakulása

A gazdaság - illetve az oktatás és kultúra - Nemcsak az alapfokú oktatást teremtették

nagyarányú fejlődése a társadalom meg, h a n e m a középfokú és felsőfokú ok­
lassú átalakulását is maga után von­ tatást is részben létrehozták, részben m o ­
ta. 1848 és 1914 között a t á r s a d a l o m is m o ­ dernizálták, aminek révén szélesedett az
dernizálódott, polgárosodott, igaz sokkal értelmiségi réteg. Óriásit fejlődött a t u d o ­
lassabban, m i n t a gazdaság vagy a jogrend. m á n y művelése is.
Kérdés, hogy e b b e n a változásban korszak­ A dualizmus koráról azt szokták írni,
h a t á r n a k tekinthető-e a kiegyezés vagy hogy - különösen a reformkorral össze­
sem. Megítélésem szerint n e m , inkább jól hasonlítva - a nagy eszmék hiánya jelle­
illeszkedik abba a folyamatba, ami 1848- mezte. Természetesen a politikai életre
b a n elkezdődött és a változások ü t e m é t gondolnak. Elgondolkodhatunk azonban
gyorsította föl, amelyek m o s t m á r valóban azon, hogy n e m „nagy eszme-e", hogy
a népesség egészét érintették. A dualista a közegészségügyet javítani kell, a járvá­
korszak végére Magyarország társadalma nyokat visszaszorítani, a csecsemőhalan­
lényegében véve polgári jellegűvé vált. dóságot csökkenteni, a születéskor várha­
A népesség lélekszáma m e g n ő t t . 1850- tó élettartamot növelni, egészében az
ben 11,6 millió e m b e r lakta Magyarorszá­ életminőséget javítani? A dualizmus kora
got, az 1910. évi népszámlálás szerint pe­ egy rendkívül racionális, operatív korszak
dig kerekítve 18,3 millió. A növekedés az volt és abban a helyzetben volt, hogy n e m
1870-es évek végéig n e m volt egyenletes, csak célokat tűzhetett ki, h a n e m azokat
a m i n e k elsősorban a siralmas közegészség­
ügyi viszonyok és a nagy járványok, fő­
leg a kolera voltak az okai. Az 1870-es
évek végétől lassan, nagyon lassan csökkent
a gyermekhalandóság, az 1880-as években
pedig emelkedni kezdett az átlagéletkor.
A közegészségügyi viszonyok jelentősen
javultak. 1876-ban született a közegészség­
ügyi törvény, amely nemzetközi összeha­
sonlításban is színvonalas alkotás volt. Vé­
dőoltásokat vezettek be, a m i n e k révén
teljesen sikerült visszaszorítani a himlőt
és nagy mértékben csökkenteni a tífuszt
a halálokok között. Viszont új népbetegség
jelentkezett, a tuberkulózis, a m i n e k egye­
lőre n e m találták az ellenszerét és évente
40 000-50 000 ember halálát okozta.
A közoktatás fejlesztése nagy hatással
volt a közegészségügyi viszonyok javulásá­
ra és a társadalmi rétegződés változására,
például az ipari munkásság kialakulására. Kolera-hirdetmény, 1892
A Magyar Királyság etnikai meg is valósíthatta. Tevékenységének az
képe, 1910 alapja a béke volt, célja pedig egy polgári
állam, gazdasági és társadalmi rend kiala­
kítása. Amikor a háborúra és a forradal­
makra sor került, az ennek az utólag „bol­
dog békeidőknek" tekintett rendszernek
az összeomlását jelentette.
A nemzetiségi megoszlásban változás
következett be a dualizmus évtizedei alatt.
A magyarok aránya a kiegyezés és 1910
között 41,5-ről 54 százalékra emelkedett.
Az emelkedés oka a születések számának
a növekedése és a csecsemőhalandóság va­
lamelyes csökkenése mellett az asszimi­
láció volt. Zsidók, németek és kisebb mér­
tékben szlovákok váltottak nyelvet és
kultúrát. A románok és szerbek körében
kicsi volt az asszimiláció. Egyrészt a vallási
különbség miatt, másrészt, mert a határok
mellett a 19. század második felében a tö­
röktől való függetlenedéssel létrejött anya­
országuk.
Magyarország vallásilag is sokszínű volt.
A lakosság fele római katolikus volt, 14 szá­
zalék református, 13 ortodox, 11 görög ka­
tolikus, 7 evangélikus és 5 százalék izraelita.
Néhány nemzetiség vallásilag is homogén
közösséget alkotott. A szerbek ortodoxok
voltak, a horvátok római katolikusok, a ru­
szinok görög katolikusok. Más nemzeti­
ségek viszont megoszlottak a különböző
felekezetek között. A szlovákok javarészt
katolikusok voltak, de jelentős volt köztük
az evangélikusok aránya is. A románok zö­
me ortodox volt, de nagy számban éltek
köztük a görög katolikus felekezethez tar-
tozók is. A magyar nemzet nagyobb része A Csetei Herzog család
a római katolikus egyházhoz tartozott, de címere, 1886. szeptember 3.
főleg az ország keleti felében nagyon nagy
számban éltek reformátusok.
A t á r s a d a l m i p i r a m i s csúcsán az arisz­
tokraták álltak. 1914-ben m i n t e g y 1200
főrangú (hercegi, grófi, b á r ó i ) család volt
Magyarországon s z e m b e n az 1848 előtti
m i n t e g y 600 családdal. A d u a l i z m u s idő­
szakában d u p l á z ó d o t t m e g az arisztokra­
ták száma. Magyar hercegi cím egészen
191 l-ig n e m létezett, Esterházy n é m e t bi­
r o d a l m i h e r c e g volt. Festetics Tasziló gróf
kapott először magyar hercegi címet.
Grófi c í m e t alig t u c a t n y i a n kaptak, a ki­
egyezés u t á n a d o m á n y o z o t t főnemesi cí­
m e k d ö n t ő többsége bárói rang volt. Az új
főnemesek elsősorban a felső katonai és
hivatalnoki rétegből kerültek ki. Katona­
tisztek, csendőrtisztek, d i p l o m a t á k , a kö­
zös k o r m á n y z a t b a n vagy a horvát ad­
is az összes hasznos földterület 13 százalé­
m i n i s z t r á c i ó b a n dolgozók a dinasztikus
kát a kezükben tartották. Ezért tudta az
hűségért cserébe k a p h a t t a k főnemesi cí­
arisztokrácia a polgári átalakulás első fél év­
m e t . Ez a z o n b a n n e m volt kizárólagos, századában is megőrizni a vezető szerepét.
a gazdasági élet szereplői és t u d ó s o k is be­
A főrangúak a kiegyezés után is még
k e r ü l h e t t e k a főnemesi körbe. A kiegye­
mindig jelentős szerepet játszottak a politi­
zést k ö v e t ő évtizedekben 30 zsidó szár­ kai életben, ha korábbi súlyukhoz képest
m a z á s ú b á r ó i család lett. Kezdetben csak vissza is szorultak. A főrendiház tagjainak
a kikeresztelkedettek k a p h a t t a k főnemes­ még a reform után is 70-80 százaléka arisz­ Udvari bál. Strelisky
séget, m i n t a W o d i a n e r , U l l m a n n , H a t ­ tokrata volt. A képviselőház összetételén is felvétele, 1896
vány, Kornfeld, Weiss család. Később már
az sem jelentett akadályt, ha n e m keresz­
telkedtek ki. Az első át n e m tért zsidó bá­
ró Schlossberger Z s i g m o n d lett 1890-ben.
A b á r ó s í t o t t t u d ó s o k k ö z ö t t is volt zsidó
származású, Korányi Frigyes a kiváló or­
vos, tüdőgyógyász professzor.

A régi arisztokrácia n e m szívesen és csak

elvétve elegyedett családilag, társaságilag
az ú j o n n a n főnemesítettekkel, akiket „par­
v e n ü " (újgazdag, felkapaszkodott) arisz­
tokratáknak tartottak. Más volt a helyzet
a gazdasági életben, mert a bankokban,
igazgatótanácsokban összefonódtak.
1910 táján mintegy 600 arisztokratának
volt 1000 holdon felüli, és közel 200-nak
10 000 holdon felüli birtoka. Lélekszámuk
nagyon kicsi volt a társadalmon belül, még-
 látszik, hogy milyen fontosnak t a r t o t t á k holdat birtokolt. Az ő kezükön volt a föld­
az o t t a n i jelenlétet. Arányuk az 1872. terület 23 százaléka. A jobbágyfelszabadí­
évi választást leszámítva m i n d i g 10 szá­ tás érzékenyen érintette őket, mert elvesz­
zalék fölött volt, általában 12-14, de tették a parasztok munkaerejét, igaerejét és
kritikus időszakokban, például az egy­ az eszközöket. Át kellett alakítaniuk gazda­
házpolitikai h a r c o k idején meghaladta ságukat, beruházni, gazdasági épületeket
a l ó százalékot is. A korszak miniszter­ építeni, állatokat tartani, eszközöket vásá­
elnökei közül 15-ből 9, a 111 miniszter­ rolni. Ezt ők, ha n e m is m i n d e n nehézség
ből 38 került ki közülük. A főispánok­ nélkül, de végre t u d t á k hajtani. Ha nem
n a k pedig 30 százaléka. A diplomáciai volt elegendő tőkéjük, hitelt vettek föl,
k a r b a n is jelentős volt a számuk, a m a ­ vagy birtokrészeket adtak bérbe. Egy-két
gyar h o n o s d i p l o m a t á k n a k t ö b b m i n t évtized alatt teljesen átálltak a b é r m u n k á ­
a fele főnemes volt. ra. Az állam kárpótlást fizetett a jobbágy­
A vidéki társadalom jelentős része felszabadításért és ez hozzájárult ahhoz,
hogy az átállás ennyi idő alatt megvalósul­
a nagybirtokok függőségében élt. Az
hasson.
arisztokraták kastélyai - m e r t kastély­
n a k lenni kellett, az az életmódjukhoz Ezer és tízezer h o l d közötti birtokkal
hozzá tartozott, elvárás volt - és birto­ m á r sokkal t ö b b e n rendelkeztek, az összes
A magyaros díszruha, kai gazdasági és sokszor szellemi köz­ nagybirtokos fele ebbe a kategóriába esett.
az úgynevezett díszmagyar, p o n t o k is voltak. Sok kastélyban volt Köztük m á r nagy különbségek voltak lehe­
a 19. század közepétől lett könyvtár, levéltár vagy műgyűjtemény, tőségeikben, a b i r t o k modernizálása és az
nemzeti díszöltözék új k ö r ü l m é n y e k h e z való alkalmazkodás te­
például festmények.
Az arisztokraták mellett voltak n e m fő­ kintetében.
A komjáti Wodianer-kastély
nemesi - középnemesi és nagypolgári - A századfordulón az arisztokraták fia­
a Nyitra völgyében, Nyitrától
nagybirtokosok is. összességében 270 olyan talabb generációja a polgári foglalkozások
keletre, 1896. Klősz György
felvétele nagybirtokos volt, aki több mint 10 000 felé kezdett fordulni. Számukra n e m volt
r a n g o n aluli a b a n k á r i , gyárigazgatói tevé­
kenység, é s m i n d v a g y o n u k a t , m i n d k a p ­
csolataikat t e k i n t v e a b b a n a helyzetben
voltak, h o g y ilyen p o z í c i ó k b a j u t h a t t a k .
Az a g r á r i u s o k és a n e m e s s é g z ö m e általá­
ban n e m rendelkezett ekkora vagyonnal és
kapcsolati tőkével, és a szemlélete is m á s
volt. ő k a z á l l a m i é s megyei állásokban
képzelték el a jövőjüket, de a századfor­
d u l ó r a itt m á r alig volt lehetőség elhelyez­
kedni. Akkor megpróbáltak a „szabad
foglalkozások" felé o r i e n t á l ó d n i . Ezek ér­
telmiségi t e r ü l e t e k voltak, p é l d á u l orvos,
jogász, a h o l v i s z o n t e k k o r r a m á r jelentős
s z á m b a n d o l g o z t a k zsidó származásúak.
Mivel a s z á z a d f o r d u l ó k ö r ü l m á r ezeken
a t e r ü l e t e k e n is c s ö k k e n t e k az elhelyezke­
dési lehetőségek, az a g r á r i u s o k k ö z ö t t ta­
laja lett az a n t i s z e m i t i z m u s n a k . végbement, és úgy szabadultak föl, hogy A könyvtár Nákó Sándor
csak egy vékony réteget alkottak k ö z ö t t ü k gróf nagyszen tmiklósi
kastélyában, 1896 körül.
A k ö z é p b i r t o k o s o k vesztették a legtöb­ az egésztelkesek. Jóval t ö b b e n voltak a n e ­
Klösz György felvétele
bet a jobbágyfelszabadítással. A nemesség gyed- vagy nyolcadtelkesek és nagyon so-
t ú l n y o m ó része pedig é p p e n ebbe a kategó­
riába, a 100-1000 katasztrális holddal ren­
delkezők k ö z é t a r t o z o t t . Korábban sem
volt sok jobbágyuk, az é r t ü k k a p o t t kárpót­
lási k ö t v é n y e k e n n a g y o n h a m a r túl kellett
adjanak, h o g y földjeiket művelni tudják.
B i r t o k u k kicsi és általában nagyon kor­
szerűtlen volt a h h o z , hogy a megváltozott
k ö r ü l m é n y e k h e z a l k a l m a z k o d n i tudjanak.
Korábbi életszínvonalukat nem tudták
fenntartani, szemléletük ugyanakkor n e m
alakult át, ragaszkodni akartak a nemesi
é l e t m ó d h o z . Az volt s z á m u k r a a megoldás,
hogy a családból valaki hivatalt vállal az ál­
lamigazgatásban vagy a megyében, m e r t
ebből a jövedelemből lehetett p ó t o l n i a gaz­
dálkodásban lévő hiányt. Ezt az elszegé­
nyedő nemesi középbirtokos társadalmi
réteget nevezték dzsentrinek a kortársak.
A dzsentri szó pejoratív értékítéletet is hor­
d o z o t t m a g á b a n az egyre polgárosuló váro­
si t á r s a d a l o m és az értelmiség részéről.
A parasztság m é g 1910-ben is a népes­
ség 60 százalékát tette ki. N e m volt egysé­
ges t á r s a d a l m i réteg, helyzete a birtokolt
föld nagysága alapján igen k ü l ö n b ö z ő volt.
Dzsentri testvérpár
A differenciálódás m á r a j o b b á g y k o r b a n
 Jómódú birtokos háza
Mocsoládon, 1890-es évek
kan a föld nélküli zsellérek. Érdekeik sem­
miképpen n e m estek egybe, és ennek meg­
felelően nagyon eltérő volt a viszonyuk a
fennálló politikai és gazdasági rendszerhez.
Volt a parasztságnak egy nagyon vékony
rétege, amely 50-100 holddal, vagy akár
többel is rendelkezett. Ez a vékony réteg
előnyösen került ki a jobbágyfelszabadí­
tásból, és valamelyest még a mezőgazdasá­
gi termelés modernizálódásával is lépést
t u d o t t tartani, a D u n á n t ú l o n hamarabb,
az Alföldön fáziskéséssel.
A D u n á n t ú l o n a gazdagparasztok inkább
napszámost foglalkoztattak, n e m cseléde­
ket. A napszámosok nem éltek a gazdagpa­
rasztok tanyáin, vagy nem folyamatosan,
legfeljebb az idénymunkák alatt. Az Alföl­
d ö n viszont inkább cselédeket foglalkoztat­
tak, akik ott is éltek a tanyákon. Emiatt az
Alföldön előbb és erősebben jelentkezett
a földtulajdonos parasztok és a nincstelen
agrárproletárok ellentéte. „Basaparasztnak"
hívták az Alföldön azokat a gazdagparaszto­
kat, akik keményen dolgoztatták cselédei­
ket. Ez a fogalom a D u n á n t ú l o n ismeretlen
volt.
A paraszti birtokok következő kategó­
riáját a családi gazdaságok alkották. Ezek
javarészt 10-15 holdas b i r t o k o k voltak, de
nagyobb birtokok is tartoztak ebbe a kate­
góriába, 30, az Alföldön akár 50 h o l d is le­
hetett a nagyságuk. Ezeknek a családoknak
a gazdálkodásában m é g nagy szerepet ját­
szott az önellátás, de azért m á r valamilyen
mértékben piacra is termeltek, a korszak
vége felé pedig a 30-50 holdas birtokokon
m á r az volt az elsődleges. A 10-15 holda­
sok azonban messze n e m t a r t o t t a k itt, sőt
sokan vállaltak k ö z ü l ü k legalább az év egy
részében b é r m u n k á t , különösen olyan csa­
ládokból, ahol sok gyerek volt.
Akisparaszti gazdaságok 5-10 h o l d kö­
zött voltak, a törpeparaszti gazdaságok
pedig 1-5 h o l d között. Az előbbiek egy
része m é g m e g t u d o t t élni a földjéből
anélkül, hogy b é r m u n k á t vállalt volna, az
u t ó b b i a k a z o n b a n nagyrészt b é r m u n k a
vállalásából éltek. Akik kevesebb mint
1 hold földdel rendelkeztek, azok egyér­
t e l m ű e n b é r m u n k á b ó l éltek, de volt saját
h á z u k és a föld is a d o t t egy bázist a megél­
hetésükhöz.
 Látjuk tehát, hogy a paraszti társadalom
az egész társadalmon belül egy önálló pira­
mist formált, a csúcsán egy szűk réteg je­
lentős birtokkal, az alján a nincstelen ag­
rárproletárok nagyon széles rétegével. Az
agrárnépességnek jóval több m i n t a fele ki­
zárólag b é r m u n k á b ó l élt.
Városi polgárok 1848 előtt is éltek a ma­
gyar társadalomban. A forradalom, de fő­
leg a kiegyezés után azonban a hagyo­
mányos városi polgárság mellett kialakult
egy új nagypolgárság. A századfordulón
800-1000 család tartozhatott ehhez az új
városi burzsoáziához. T ú l n y o m ó részüket
képezte a zsidó terménykereskedőkből for­
málódó ipari és fináncburzsoázia. Mellet­
tük n é h á n y hagyományos városi magyar kisebb bankok és hitelintézetek tulajdo­ Napszámos aratók Tolna
polgárcsalád, amely elsősorban a háztulaj­ nosai, nagyobb bankok egyes részvényesei megyében, 1910 körül
d o n á n a k köszönhette gazdagságát, és az vagy egyes nagybirtokok bérlői.
1830-1840-es években bevándorolt főleg A kiegyezés utáni évtizedekben nagyon
n é m e t eredetű ipari vállalkozók tartoztak megnőtt az értelmiség létszáma a társadal­
még ebbe a körbe. A gyárosok és a banká­ mon belül. Az 1910. évi népszámlálás sze­
rok t ú l n y o m ó része a zsidó terménykeres­ rint a családtagokkal együtt a népesség 4,2
kedők közül származott. A magyar társa­ százaléka tartozott az értelmiség kategó­
dalom nyitott volt, mert m i n d a német, riájába. Részben nemesi származásúak vol­
m i n d a zsidó családok asszimilálódtak. tak, de a korszakon belül annyira megnőtt
A zsidó nagypolgárság is törekedett a be­ a nem nemesi származásúak aránya, hogy
olvadásra, életformájában igyekezett ido­ az értelmiségi rétegnek már csak hozzáve­
mulni az arisztokratákhoz. Sokan vásárol­ tőleg a hatodrészét tették ki a nemesek.
tak közülük földbirtokot, vagy béreltek
földet, és volt kastélyuk vagy kúriájuk.
Emellett azonban városi életüket sem ad­
ták föl. Elfogadták a korábbi nemesség ve­
zető szerepét a politikai életben, a máso­
dik, h a r m a d i k generáció pedig, amelyik
m á r többnyire kikeresztelkedett, aktívab­
ban részt vett a politikában is.
A városokban nemcsak nagypolgárság
élt, h a n e m középpolgárok is, méghozzá
nagyobb lélekszámban. A társadalom egé­
széhez képest azonban ez a réteg aránylag
vékony volt. Köztük sokkal többen voltak,
akik az 1848 előtti városok német és ma­
gyar polgárságából származtak, de eredetét
tekintve nagyon vegyes volt. Idetartoztak
a bérháztulajdonosok, az öt segédnél töb­ Hatvany-Deutsch Sándor
bet foglalkoztató kereskedők, az ipari kö­ báró, nagyiparos fiaival,
zépüzemek (6-25 munkás) tulajdonosai, 1901
 a köztisztviselők voltak a legmegbecsül­
tebbek. Ez a csoport erősen hierarchizált
volt a miniszterelnöktől a segédfogalma­
zóig. A magántisztviselői réteg kialakulását
egyértelműen a polgárosodás hozta magá­
val. Ők az ipar, a kereskedelem és a hitelélet
működtetését szolgálták. A gyárak mérnö­
kei, a nagyobb kereskedelmi vállalatok al­
kalmazottai és a bankok tisztviselői egy­
aránt idetartoztak. Ebben a csoportban
jelentős számban dolgoztak zsidó vallásúak,
a magántisztviselők 40 százaléka közülük
került ki. A századfordulón azonban már
nemes, sőt néhány főnemes magántisztvi­
selő is volt, vezető állásokban. A főisko­
lai vagy egyetemi diplomával rendelkezők
közé tartoztak az ügyvédek, orvosok, épí­
Jómódú polgárcsalád. A nem nemesi származásúak d ö n t ő több­
Strelisky felvétele ségükben polgárok voltak, főleg magyar, tészek, művészek, újságírók, és a m é r n ö ­
német és zsidó származásúak, de a pa­ kök közül azok, akik n e m álltak alkalma­
rasztság felső rétegeiből is be lehetett ke­ zásban, valamint a t a n á r o k és a papok.
rülni az értelmiségbe, ha ez nem is volt A diplomásoknak 33 százaléka volt zsidó
igazán jellemző. vallású.
Valamelyes egyszerűsítéssel három cso­ 1910-ben a magyar társadalomnak közel
portra oszthatjuk az értelmiségieket: köz­ 13 százalékát tette ki a kispolgárság. Ez egy
tisztviselőkre, magántisztviselőkre és a nagyon heterogén réteg volt m i n d szárma­
diplomásokra, akik részben szabadfoglal­ zását, m i n d körülményeit tekintve, amely­
kozásúak voltak. Közülük a társadalomban nek a kialakulását szintén az iparosodás,
a társadalom modernizációs folyamata hoz­
ta magával. Voltak köztük nemesek, városi
és falusi iparosok, birtokos parasztok és ag­
rárproletárok leszármazottai.
1848-at követően a legszembetűnőbb
társadalmi változás a munkásság kialakulá­
sa volt. Az 1910-es években már a népesség
13 százaléka ipari munkás volt. Az ipari
munkásság zöme Budapesten és közveden
környékén élt, és a hazai iparfejlődésnek
megfelelően 60 százalékuk nagyipari m u n ­
kás volt. A gyáripar sok szakmunkást igé­
nyelt. Kezdetben csak kisebbségük volt
magyarországi születésű, és ők is inkább
gyakorlatuk, s e m m i n t az iskolázottságuk
folytán váltak szakmunkássá. Eleinte a szak­
m u n k á s o k osztrák és cseh területekről jöt­
tek, de a századforduló táján m á r egyre ke­
vesebb volt a bevándorolt szakmunkás, és
Perger József budapesti
fűszerkereskedő Erzsébet
ők már zömében a Monarchia határain
körúti üzlete, 1901 túlról, elsősorban Németországból érkéz-
tek. Sőt ekkor m á r az is előfordult, hogy
magyar s z a k m u n k á s o k á r a m l o t t a k ki, el­
sősorban R o m á n i á b a , kisebb mértékben
Szerbiába. A munkásosztálynak csak mint­
egy 6 százaléka volt szakmunkás. Az ő heti
bérük meghaladta a 40 k o r o n á t .
A munkásosztály z ö m e betanított m u n ­
kás és segédmunkás volt. Ezekben a csa­
ládokban az egy kereső bére n e m volt
elegendő a család eltartására, legalább két
kereső kellett. A munkásság 23 százaléka
n ő , 13 százaléka gyerek volt. Ők elsősorban
a könnyűiparban kaptak m u n k á t .
Ahogy nőtt a munkásság létszáma, úgy
romlottak lakáskörülményeik. Nőtt az al­
bérlők és ágyrajárók száma, és egyre ke­
vesebb munkáscsalád lakott kétszobás
lakásban. Inkább nagy bérházak szoba-
konyhás lakásaiban éltek, és sokan tartot­ Munkások a Láng-gépgyár­
tak ágyrajárót a konyhában. A bérházak ban, 1900-as évek eleje
nagy hányadában csak az udvaron volt víz.
Nagy előrelépést jelentett már az is, hogy a
századfordulón épülő házakban m á r beve­
zették a lakásokba a vízvezetéket. Viszont
változatlanul csak egy közös mellékhelyiség
volt szintenként a folyosó végén.
A m u n k á s o k zöme azonban paraszt, ag­
rárproletár családokból jött, ahol az élet­
körülmények gyakran ennél is rosszabbak
voltak. A nagybirtokokon a cselédházak je­
lentős részében több család élt egy szobá­
ban, és az 1910-es évek célkitűzése között
szerepelt annak megvalósítása, hogy egy
szobában csak egy család lakjon.
Az előbbiekben bemutatott magyar tár­
sadalmi szerkezetet Erdei Ferenc nyomán
Cselédlakások egy Fejér „kettős társadalmi struktúrának" szokás itt m a r a d t rétegek is. Igaz, hogy több he­
megyei nagybirtokon, nevezni, mert a polgárosodással létrejött lyen volt horizontálisan is érintkezés vagy
1890-esévek
m o d e r n társadalmi rétegek mellett t o ­ átjárás a kategóriák között, m i n t a nagybir­
vábbéltek az 1848 előtti rendi korszakból tokosság és a nagypolgárság között, vagy
a parasztság és a munkásosztály között.
Talán a legmerevebb válaszfal a „történel­
mi középosztály" és a „polgári középosz­
tály" között volt, m e r t itt nagyon komoly
szemléleti, életmódbeli és értékrendbeli
különbségek voltak. A társadalom, ha las­
san is változott, n e m volt statikus, és a ki­
egyezés u t á n i polgárosodás, modernizáló­
dás magával hozta a társadalmi mobilitás
növekedését is a k o r á b b i a k h o z képest.
Emellett m i n d e n társadalmi rétegről el­
m o n d h a t ó , hogy igyekezett alkalmazkodni
az új viszonyokhoz, és gyakran n e m a szán­
dékain, h a n e m az anyagi helyzetén és a
realitásokon m ú l o t t , hogy ezt gyorsabban
vagy lassabban t u d t a megtenni. Voltak az­
tán olyanok is, akiket é p p e n a „ m o d e r n "
társadalmi réteg kialakulása kényszerített
sokkal rosszabb helyzetbe. A volt jobbá­
gyokból nagy számban lett munkaerejét
áruba bocsátó b é r m u n k á s , és így vált belő­
le agrárproletár. 1914-re egyetlen társadal­
mi réteg sem m a r a d t meg Magyarországon
olyannak, amilyen 1848 előtt volt.

Pesti bérkaszárnya udvara, 1910-es évek

Kulturális modernizáció

A d u a l i z m u s k o r á b a n sem a gazdasági,
sem a társadalmi változások n e m me-
h e t t e k volna végbe a nagyarányú
kulturális m o d e r n i z á c i ó nélkül. A kiépülő
polgári állam és a gazdaság fejlődése szak­
emberigényt támasztott. A társadalom ál­
talános műveltségi szintjét pedig emelni
kellett. Megváltoztak tehát az igények, ame­
lyeket az oktatással és a kultúrával szem­
ben támasztottak. Az 1870-es évektől épí­
tették ki ehhez az intézményrendszert.
Mivel állami iskolahálózat n e m létezett,
a népiskolai hálózatot Eötvös József a fenn­
álló felekezeti iskolákra alapozta. Emellett
nyitott a községi iskolák megteremtése felé
is, ahol n e m volt felekezeti iskola, vagy leg­ az országgyűlés az egyházak nyomására n e m Római katolikus elemi
alább 30 gyerek m á s felekezethez tartozott, fogadta el. népiskola Túrterebesen,

m i n t amelyik az iskolát fenntartotta, ott A századfordulóra a helyzet nagyot vál­ 1900 körül

községi iskola felállítását rendelte el. Eöt­ tozott. Jelentősen megemelkedett a községi
vös be akarta záratni a törvény előírásainak iskolák, tantermek száma. A tanítók pedig
n e m megfelelő felekezeti iskolákat, de ezt már nagyrészt képesítettek voltak, vagy kü-

írni-olvasni tudók aránya,

1890

Rajzóra a Kertész utcai lönbözeti vizsgákat kellett tenniük. Mind­
községi polgári fiúiskolában, ezek ellenére a századfordulón a lakosság­
1912 körül. Erdélyi Mór
nak még mindig mintegy 40 százaléka nem
felvétele
t u d o t t írni-olvasni.
Az elemi szintű oktatás mellett átalakí­
tották és 1883-ban törvényben szabá­
lyozták a középfokú oktatást. A h u m á n
műveltséget adó gimnázium mellé megte­
remtették a nyolcosztályos reálgimnáziu­
m o t . Középfokú szakiskolákat alapítottak,
m i n t a felső kereskedelmi iskola, az állami
ipariskola és a gazdasági középiskola. A lá­
nyok 1896-ig ki voltak zárva a lehetőség­
ből, hogy középiskolába járhassanak. Ab­
ban az évben azonban megnyílt az első
Középiskolák
Két típusa volt, gimnáziumok és reáliskolák. Trefort Ágoston miniszter
rendezte a középfokú oktatás helyzetét. 1883-ban törvényt hoztak
a gimnáziumok és reáliskolák működésének szabályozására. A reális­
kola 1875-ben vált a gimnázium mintájára nyolcosztályossá. A gim­
názium humán műveltséget adott és nem korlátozott továbbtanulási
lehetőséget. A reáliskolákból csak műszaki vagy természettudomá­
nyos irányba lehetett továbbtanulni. Az 1883-as törvény ezt a különb­
séget nem törölte el, de a reáliskolát átalakította reálgimnáziummá,
ahol a természettudományokra és az élő nyelvekre helyezték a hang­
súlyt, szemben a gimnáziumok latin és görög oktatásával.
leánygimnázium, amelyet Veres Pálné Be-
niczky H e r m i n alapított. Ezzel az érettségi
bizonyítvánnyal ekkortól a lányok már
egyes egyetemi szakokon is továbbtanul­
hattak. Wlassics Gyula vallás- és közokta­
tásügyi miniszter a bölcsész, az orvosi és
a gyógyszerész szakokat megnyitotta a nők
előtt.
A kiegyezéskor csak egyetlen egyetem
m ű k ö d ö t t Magyarországon. A pesti egye­
temnek négy kara volt, bölcsészettudomá­
nyi, teológiai, jogi és orvosi. A dualizmus
időszakában sorra alakultak a természet­
t u d o m á n y o k tanszékei, mint a vegytani,
geológiai, ásványtani, matematikai, fizi­
kai, állat- és növénytani, csillagászati. Eze­
ket a tanszékeket laboratóriumokkal és
gyűjteményekkel szerelték föl. A h u m á n
t u d o m á n y o k is specializálódtak. 1870-ben
Eötvös József létrehozta az egyetem kere­
tein belül az önálló Középiskolai Tanár­
képző Intézetet. 1872-ben megalapították
az egyetem gyakorló gimnáziumát. Az or­
vosi kar számára új épületeket építettek az
Üllői ú t o n . Az egyetem m á r nemcsak gya­
korló orvosokat képezett, h a n e m az or­
v o s t u d o m á n y t is művelő hellyé vált.
1871-ben hozták létre a Műegyetemet,
amely a századfordulóra hallgatói lét­
számát tekintve a világ h a r m a d i k legna­
gyobb műszaki egyeteme lett. 1872-ben
Kolozsváron megalapították az ország má­
sodik t u d o m á n y e g y e t e m é t . 1912-ben pe­
dig Debrecenben és Pozsonyban alapítot­
tak újabb egyetemeket.
1899-ben főiskolai rangra emelték a
fővárosi Állatorvosi Tanintézetet. Mező­
gazdasági szakembereket a magyaróvári
Mezőgazdasági Akadémián, valamint Deb­
recenben, Kassán, Keszthelyen és Kolozs­
váron képeztek. A Selmecbányái Aka­
démiát, ahol a bányászat, kohászat és
erdészet szakembereit képezték, a határo­
kon túl is jól ismerték. 1872-ben a Lu-
dovika Akadémián megindult a magyar
tisztképzés is. A felsőoktatási intézmények
sorából az egyetemi szintű közgazdász­
képzés hiányzott.
 Wlassics Gyula báró (1852-1937)

Magyarországon végezte jogi tanulmányait, majd külföldi

tanulmányutat tett. Kezdetben bíróságon dolgozott, majd
az igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályára
került. 1882-től alügyész, 1886-tól főügyészhelyettes volt.
1890-1895 és 1903-1906 között a budapesti egyetemen
a büntetőjog tanára volt.
1892-től a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt.
1895-1903-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter Bánffy
Dezső és Széli Kálmán kormányában. Ő nyitotta meg az
Wlassics Gyula. Strelisky
egyetemek bölcsészeti, gyógyszerészeti és orvosi karát
felvétele
a nők előtt. Ő vezette be, hogy minden nyomtatásban meg­
jelent termékből nyomdai köteles példányt kellett elhelyezni a Nemzeti Könyvtárban.
Wlassics minisztersége idején alapították a Képzőművészeti Akadémiát.
1906-1935-ig a Közigazgatási Bíróság elnöke volt. A bárói címet 1916-ban nyerte el.
1886-tól az MTA levelező, 1892-től rendes tagja volt. 1898-1901 között pedig az MTA
másodelnöke. 1918-ban ő volt a főrendiház elnöke. 1923-tól tagja volt a hágai választott
bíróságnak. 1927-1935-ig a felsőház elnöke volt.

A művészeti főiskolákat is létrehozták. tak továbbra is külföldi egyetemeket és

1872-ben alapították a Mintarajziskola és a művészek közül is sokan tanultak M ü n ­
Rajztanárképzőt, amely Benczúr Gyula ve­ chenben vagy Párizsban.
zetésével alakult Képzőművészeti Főisko­ 1875-ben hozták létre a Zeneakadémiát,
lává. A változások ellenére sokan választot­ amelynek vezetésére Liszt Ferencet kérték

A József Műegyetem
épülete a Múzeum körúton.
Színes levelezőlap,
1900-as évek eleje
 indult Kodály Zoltán és Bartók Béla pályá­
ja, akik az ősi magyar népzenéből kiindul­
va újították meg a zeneművészetet
Az oktatás mellett a 19. század második
leiében a t u d o m á n y is óriásit lépett elő­
re. A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k és a műszaki
t u d o m á n y o k felfedezései és találmáavai
nagyon h a m a r bekerültek a mindennapok­
ba, megváltoztatták a környezetet és az
emberek életét. A magyar t u d o m á n y a dua­
lizmus korában nemzetközileg is jegy­
zett eredményeket p r o d u k á l t a matemati­
ka (Kőnig Gyula, Kürschák József, Fejér
Lipót, Riesz Frigyes), a csillagászat (Kon­
koly Thege Miklós), a fizika (Jedlik Ányos,
Eötvös L o r á n d ) , a kémia (Than Károly,
W a r t h a Vince), a földrajz (Hunfalvy Já­
Liszt Ferenc tisztelői föl. Liszt Ferenc a magyar zenei hagyo­ nos, Lóczy Lajos, Kogutowicz M a n ó ) te­
körében, 1873. Kozmata m á n y t ötvözte az európai hangversenyze­ rületén.
Ferenc felvétele
nével, ebből születtek magyar rapszódiái és Az állam a t u d o m á n y o s intézmények
csárdásai. Az opera terén Erkel Ferenc al­ egész sorát állította föl 1869-től: a Földtani
kotott m a r a d a n d ó t . A századforduló után Intézetet, a Meteorológiai Intézetet, a Ve-

Eötvös Loránd báró (1848-1919)

Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszternek a fia

volt. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben végezte. Kirch­
hoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. 1870-ben dokto­
rátusát is Heidelbergben szerezte. 1871 -tői a pesti egyetemen
tanított, 1872-től az elméleti fizika rendes tanára volt. Jedlik
Ányos nyugalomba vonulása után 1878-ban a kísérleti fizikai
tanszéket vette át. 1891-1892-ben az egyetem rektora volt,
1889-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A berlini Akadémia kültagjává választotta.
A folyadékok felületi feszültségmérésére új módszert dolgo­ Eötvös Loránd, 1900 körül

zott ki. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére pedig megszerkesztette világhírűvé
vált ingáját. Első Eötvös-ingás méréseit 1901 -ben végezte a Balaton jegén Lóczy Lajos
támogatásával. A torziós ingás mérésekben használatos egységet Eötvös Lorándról
nevezték el. A torziós ingát a nyersanyagkutató geofizikában használták. Ennek segítsé­
gével tárták föl többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti nagy olajmezőket.
Kísérletileg igazolta a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát. Ezzel a mérésével el­
nyerte a göttingeni egyetem díját. Fölismerte a Föld forgásának újabb bizonyítékát adó
Eötvös-effektust. 1891-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Mathematikai és Phy­
sika'! Társulat, amelynek elnöke lett. 1894-1895-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter
volt. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első
kurátora volt. Nyolc éven át elnöke volt a Magyar Turista Egyesületnek, amely az 1890-es
években alakult.
tőmagvizsgáló Állomást, a Borvizsgáló Ál­
lomást, az Országos Filoxéra Kísérleti Állo­ K o g u t o w i c z Manó
mást stb. (1851-1908)
Megalakult a szakmai t u d o m á n y o s egye­
sületek egész sora az Orvosegylettől a Tör­ Geográfus és térképész volt. Először
ténelmi Társulaton át a Magyar Jogász­ a katonai pályára lépett, majd tanár
egyletig. Az egyesületek megteremtették lett. A tanári pályán azt tapasztalta,
tudományterületük szakfolyóiratát is. hogy az iskolák külföldi térképeket
és taneszközöket használnak. Ezért
Nagy állami fenntartású közgyűjtemé­
határozta el a Magyar Földrajzi Intézet
nyeket hoztak létre vagy fejlesztettek tovább,
megalapítását, amely 1890-ben meg is
múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat.
valósult. Ő lett az intézet első igazga­
Az újságok elterjedése révén megszüle­
tója. 1885-ben elkészítette Magyaror­
tett a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó . A kiegyezés
szág első megyei kézi atlaszát. Számos
idején 200 újság jelent meg Magyarorszá­ kézi atlaszt, földrajzi és történeti térké­
gon, 1913-ban pedig m á r 2000 újság és fo­ peket tervezett és rajzolt.
lyóirat. Az újságolvasás révén kitágult a vi­
lág sok olyan e m b e r előtt is, aki sosem
hagyta el faluja határát. meg, Volksstimme címmel a német változa­
A kiegyezés u t á n először a pártokhoz kö­ ta, mert a szervezett szakmunkások még je­
t ő d ő újságok, a „vezérlapok" voltak népsze­ lentős részben német anyanyelvűek voltak.
rűek, m i n t például a Deák-párt szócsövének Az 1860-as évek végén alakult ki a poli­
számító Pesti Napló, vagy a Jókai Mór által tizáló élclap mint új laptípus. Ide tartozott
szerkesztett balközépi A Hon. A független­ a Borsszem Jankó, Üstökös, Bolond Istók,
ségi ellenzék nézetei az Egyetértés hasábjain Ludas Matyi. Emellett megjelent a közmű­
jelentek meg, a mérsékelt ellenzéké a Ma­ velődési sajtó. Ezek a családi lapok első­
gyarországban. Adtak ki pártokhoz kötődő sorban a középosztály és a kispolgárság
olcsó néplapokat is, amelyeket elsősorban számára készültek, és a gyerekeknek már
a parasztság számára szerkesztettek, mint
Magyar Népdalok. Közli
például amilyen Jókai M ó r Igazmondója
Bartók Béla és Kodály
volt. Az 1870-es évek végén jelentek meg az Zoltán, 1906
olcsó, nagypéldányszámú újságok, amelyek
már teljesen függetlenek voltak a pártoktól
és tisztán üzleti céllal indultak. Az első ilyen
újság a Pesti Hírlap volt. Az újságok hírigé­
nyének kiszolgálására jött létre magánvál­
lalkozásként a Magyar Távirati Iroda 1880-
ban. A millennium idején kezdtek terjedni
az olcsó bulvárlapok, mint a Friss Újság, Kis
Újság, Nap, Az Est, melyek a terjesztést is
forradalmasították, megjelentek az utcai
hírlapárusok, a rikkancsok.
Az újságok nagy része már magyar nyel­
vű volt, de a városi lakosság még jelentős
részben német nyelvű. A kiegyezés utáni el­
ső évtizedekben a k o r m á n y félhivatalos
lapja a német nyelvű PesterLloyd volt, ame­
lyet Falk Miksa szerkesztett. A századfordu­ A Friss Újság. Plakát,
lón pedig a Népszava még két nyelven jelent 1910 körül
74

A Nemzeti Színház épülete

a Rákóczi úton, 1900 körül.
Klösz György felvétele

megjelentek az első gyermek- és ifjúsági la­ ván és Móra Ferenc azonban szakítottak
pok is. A legismertebb családi lap a Va­ ezzel a felfogással és a paraszti élet nehézsé­
sárnapi Újság volt. A századforduló után geit ábrázolták. Bródy Sándor, Molnár Fe­
ugyanebben a műfajban indult a Tolnai renc és Heltai Jenő a városi polgárság életé­
Világlapja. ből merítették témáikat.
Az irodalomtudomány az 1880-as évek A századvég, századforduló kedvelt m ű ­
közepén korszakhatárt lát a magyar iroda­ faja volt a kisregény, novella, karcolat és
lom fejlődésében. Az 1880-as évek közepé­ a hírlapi tárca. Az 1880-as évek végén a líra
től 1905-ig terjedő két évtizedet a modern is visszaszorult, majd csak Ady költészeté-
magyar irodalom előzményének tekinti.
Ezt megelőzően a közismert nagyságok­
nak számító Arany János, Jókai Mór,
Vajda János és az irodalomkritikus,
lapszerkesztő Gyulai Pál játszottak sze­
repet az irodalom színpadán. Arany
1882-ben elhunyt. A lírában Kiss József
és Endrődi Sándor mellett Reviczky
Gyula és Komjáthy Jenő váltak ismertté az
1880-as évek közepe után. Kiss József szer­
kesztette az 1890-től megjelenő A Hét cí­
mű irodalmi folyóiratot.
A Jókai által képviselt nemzeti romanti­
ka folytatója volt Gárdonyi Géza és Her-
czeg Ferenc. Mikszáth Kálmán anekdotikus
stílusban írt, munkáiban azonban a kedé­
lyességét a századforduló felé haladva egyre
jobban szorította háttérbe a társadalomkri­
Emlékérem Jókai ötvenéves tika. Gárdonyi idealizálta a paraszti világot,
írói jubileumára a következő generációból Tömörkény Ist­ Ady Endre: U] versek, 7906
 a Monarchiát a legjobban jellemző műfaj Gyerünk az Edison
mozgóba. Bíró Mihály
volt. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka
plakátja, 1911
Jenő és Jacobi Viktor operettjeit még ma is
játsszák szerte Közép-Európában.
1896-ban vetítették Budapesten az első
mozgóképet. Heltai Jenő nevezte el a moz­
gókép üzemet mozinak. 1913-ban már 114
mozi működött Budapesten, még nem
önállóan, hanem főleg kávéházakban.
A különböző kategóriájú kávéházak be­
hálózták a belső városrészeket. Egyes társa­
dalmi rétegekben életformává vált a kávé­
házba járás, ami a társasági élet fontos
színtere lett. A kávéházak járatták a nagy
lapokat, az újságolvasás a kávéházi időtöl­
tés természetes formája volt. Az íróknak
és a művészeknek törzskávéházaik voltak,
a New Yorkba, a Japánba jártak. Elsősor­
ban az iskolázott középosztálybeli férfiak
jártak kávéházba.
A századfordulón kezdett a szabadidő el­
vei és 1908 után a Nyugat megjelenésével töltésének egyik elterjedt formájává válni
szerezte vissza elsőbbségét újra. a sport. Az atlétika, a korcsolyázás, a kerék­
A dualizmus évtizedei alatt a művészetek pározás, a vívás, úszás, evezés, a teke és min­
A Reitter Kávéház
is áruvá váltak. A magasművészet mellett denekelőtt a foci. Sportegyletek, atlétikai klu­ Budapesten az Andrássy
megjelent a szórakoztatóipar. Az előbbit bok és tornaklubok alakultak, mint például úton, 1896 körül. Klösz
a művészi színház, az opera, a hangverseny, az MTK, a BEAC, a Fradi és a Vasas. György felvétele
a kiállítás és a rangos szépirodalom alkotásai
képviselték. A tömegkultúra pedig tovább­
rétegződött. A polgárság volt a közönsége az
operetteknek és a népszínműveknek. A mu­
latók, kabarék, orfeumok közönsége és az
élclapok olvasói olyan alacsonyabb művelt­
ségű városlakók voltak, akik anyagi helyze­
tük folytán áldozhattak ezekre a szórakozási
formákra. A városi szegénység a cirkuszba és
a Vidám Park elődjébe, az Angolparkba járt
szórakozni, és ponyvaregényeket olvasott.
Az 1890-es évek közepétől nagyon gaz­
dag színházi élet bontakozott ki, amelynek
központja Budapest volt. Ekkor nyílt meg
a Nemzeti Színház és az 1875 óta működő
Népszínház mellett a Vígszínház, a Magyar
Színház, a Király Színház. Az Opera 1884-
ben nyitotta meg kapuit. Működött a Budai
és a Városligeti Színkör. A 20. század elején
megjelent a politikai kabaré műfaja is.
A Király Színház operetteket játszott, ami
Válságtünetek a századfordulón

Reformtörekvések és válságjelek az 1890-es években • 78

Tisza István konszolidációs kísérlete • 92

Az 1905-1906-os politikai válság és a koalíciós kormány • 97

Tisza és a munkapárti kormányok a háború előtt • 105


Karikatúra Tisza Kálmán
és Bismarck bukásáról.
B o r s s z e m J a n k ó , 7890
Reformtörekvések és válságjelek
az 1890-es években
N agyot változott a világ 1890 után. Ez
a változás már önmagában azon is
lemérhető, hogy amíg az 1867 és
1890 közötti 23 évben 6 kormány m ű k ö ­
dött, az 1890 és 1914 közötti 24 évben 11.
A miniszterelnökök zöme két évet vagy
még annál is rövidebb időt töltött hiva­
talban.
Tisza Kálmán lemondása után Ferenc
József 1890. március 15-én Szapáry Gyula
grófot nevezte ki miniszterelnökké. Az el­
lenzék és a Szabadelvű Párt nagy része is új
politikai irányvonalat várt a hagyományos
keretek megtartása mellett. A miniszterel­
nök-csere azonban nem oldotta meg azo­
kat a problémákat, amelyeken Tisza Kál­
m á n n a k sem sikerült úrrá lennie. Az új
miniszterelnök n e m tudott megfelelni a
várakozásoknak. Sőt a problémák tovább
erősödtek. A nemzetiségek követelései át­ Szapáry Gyula képmása. Olajfestmény
alakulóban voltak, egyre határozottabban
követelték a kollektív jogaik gyakorlásának tek. Megkezdődött a szakegyletek összefo­
lehetőségét, anyanyelvük szabad használa­ gása, a rokon szakmák nagyobb szövetsé­
tát, egyesületeik nem korlátozott működé­ gekbe tömörítése. 1899 májusában megtar­
sét, később önigazgatásuk biztosítását. tották a szakszervezetek első kongresszusát,
A munkásság létszáma tovább nőtt és amelynek az lett a következménye, hogy
a századfordulóra kialakult a m u n k á s ­ a kereskedelemügyi minisztérium 1899 őszé­
osztály, amelynek létszámát 1910-re már re szaktanácskozást hívott össze a munkás­
1 millió főre lehet becsülni. A kormányok biztosítás kérdéséről, amelyre a munkásszer­
m á r n e m tudták kikerülni, hogy a m u n k á ­ vezeteket is meghívta. 1891-ben Szilágyi
sok helyzetével foglalkozzanak. 1890 de­ Dezső igazságügy-miniszter kidolgoztatta
cemberében megalakult a Magyarországi a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt,
Szociáldemokrata Párt. A szociáldemokra­ amelyet az országgyűlés elfogadott, és tör­
ta párt nem a forradalmat tűzte ki célként, vényt hoztak az ipari munkások betegség
h a n e m az államrendszer demokratizálását, esetére szóló biztosításáról is. 1893-ban
az általános, egyenlő, titkos választójog kö­ megalakították az iparfelügyeletet, amely­
vetelését, az egyesülési és a gyülekezési sza­ nek az volt a feladata, hogy ellenőrizze a
badság biztosítását és államilag garantált munkahelyi körülményeket, a balesetvé­
szociális reformok bevezetését. Az 1890-es delmi szabályok betartását.
években a párt működése mellett a szak­ A munkásság létszámának növekedésé­
szervezeti mozgalomra is hangsúlyt helyez- vel és azzal, hogy valamelyest nőtt a szol-
 Részlet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Elvi Nyilatkozatából

mélyreható és becsületes munkásvédtörvényhozást

Magyarország szociáldemokrata munkáspártja nemzetkö­
zi párt, mely nem ismeri el a nemzetek, a születés és a bir­
tok előjogait, s kinyilatkoztatja, hogy a kizsákmányolás el­
leni harcnak nemzetközinek kell lenni, mint amilyen maga
a kizsákmányolás.
A szocialista eszmék terjesztésére fel fogja használni
a nyilvánosság minden eszközét, a sajtót, a gyűléseket
stb., és a vélemény szabad nyilvánítása elé gördített aka­
dályok, a sajtótörvény, az egyesülési és gyülekezési jogot
korlátozó rendeletek megszüntetésére törekedni fog.
Követelni fogja az általános, közvetlen és titkos választási
jogot minden képviseleti testületben, mint az agitáció és
szervezkedés egyik fontosabb eszközét, anélkül azonban,
hogy a parlamentarizmus értéke fölött csalódásba ejtené
magát.
Hogy a mai gazdasági rendszer keretében a munkásosz­
tály élettartásának hanyatlása és annak fokozódó elsat-
nyulása némileg megakadályozható lehessen, követelünk
(a munkaidő korlátozását, a gyermekmunka eltiltását stb.),
melynek végrehajtását a munkásság is ellenőrizhesse;
törekedni fogunk továbbá a szakegyesületek akadálytalan
alapítására, azaz: a teljes egyesülési szabadságra.
A munkásosztály jövője érdekében okvetlenül szükséges
a kötelező, díjtalan és vallásfelekezet nélküli oktatás
a nép- és továbbképző iskolákban, úgymint díjtalan
hozzáférhetés minden magasabb tanintézethez.
Az állandó hadsereg helyébe, minthogy a folyton emelkedő
terhéje által a népet kulturális feladataitól elidegeníti, az ál­
talános népfelfegyverkezés behozatalára kell törekednünk.
A szociáldemokrata munkáspárt minden fontosabb kér­
déssel szemben állást fog foglalni; a proletárság osztályér­
dekét mindenkor képviselni és a fennálló osztályellentétek
tagadásának vagy azok leplezgetésének, valamint a mun­
kásoknak az uralkodó soviniszta pártok általi kizsákmá­
nyolásának erélyesen fogja útját állni."
Budapest, 1890. december 8.

gáltatásban dolgozók száma, csökkent a la­ bán, Battonyán, Hódmezővásárhelyen vol­

kosságon belül az agrárnépesség aránya. tak megmozdulások. Az országnak ezen
N e m látványosan és területileg sem egyen­ a részén hamarabb kezdődött és nagyobb
letesen, de mégis változtak az arányok. arányú volt a parasztok elszegényedése,
A paraszti népesség életkörülményei nem mert itt a parasztok a jobbágyfelszabadítás­
javultak, és k ü l ö n ö s e n rossz volt a helyzet kor zömében föld nélkül lettek személyük­
a perifériákon, az egyre j o b b a n leszakadó ben szabadok. Ugyanakkor munkaalkalom
nemzetiségi vidékeken, például a Kárpátal­
ját lakó ruszinoknál. A parasztok kezében
országosan kevés föld volt, m e r t konzer­
válódott a nagybirtokrendszer. Ennek kö­
vetkeztében egyre többen indultak neki
a bizonytalannak és vándoroltak ki Ame­
rikába. A kivándorlás olyan társadalmi
problémává vált, amellyel m á r a kormá­
nyoknak is foglalkozniuk kellett.
1891 májusától egyre többet hallattak
magukról az agrárszocialista mozgalmak,
amelyek az orosházi szegényparasztság
szervezett megmozdulásával kezdődtek. Az
1890-es évek első felében a „Viharsarok­
b a n " , azaz Békés, Csanád és Csongrád m e ­
A békéscsabai zendülés.
gyében a nagyobb településeken megindult
Illusztráció a Kis Újság
a szervezkedés. Orosháza után Békéscsa­ címlapján, 1891. május 4.

Tarokkparti a Szabadelvű kevés volt, a feudális jellegű szolgáltatások
Párt klubjában. Ferraris pedig ezen a vidéken tovább fennmaradtak,
Artúr olajfestménye mint az ország más tájain. Nem véletlen,
hogy éppen itt robbant ki először az elége­
detlenség. A hatalom ezeket a mozgalmakat
egytől egyig fegyverrel fojtotta el.
Az 1890-es évek második felében átter­
jedtek a mozgalmak Szabolcs és Szatmár,
Ferenc Ferdinánd
családjával
valamint a ruszinok lakta északkeleti me­
gyékre, majd Temes és Torontál megyék­
re is. A nyírségi megmozdulásokban már
a birtokos parasztság is részt vett a sze­
gényparasztok mellett. Az agrárszocialista
mozgalmak progresszív adózást, a politikai
szabadságjogok biztosítását és kiterjeszté­
sét, a feudalizmus maradványainak a fel­
számolását követelték. Az évtized második
felének parasztmozgalmaiban már a föld­
kérdés demokratikus megoldása állt a kö­
zéppontban. Az 1890-es évtizedben tehát
intenzívebbé váltak a nemzeti és társadal­
mi konfliktusok.
A Szabadelvű Pártban Tisza Kálmán
után nem volt olyan erős egyéniség, aki
a pártot az addig megszokott m ó d o n egy­
ben tudta volna tartani. A párt bomlásának
folyamata nagy valószínűséggel nemcsak
az alkalmas vezető hiányával magyarázha­
tó, h a n e m a körülmények változásával is.
Megroppant az a politikai háttér, ami Tisza
Kálmán mögött ott volt. Súrlódások voltak
a nagytőkés és a nagybirtokos csoportok
között, az agrár-merkantil ellentét még egy
évtizedig fennmaradt. Sőt még a nagybir­
tokosok között is voltak különböző irány­
zatok, megosztottak és a politika által meg-
oszthatóak voltak. A párt egysége és ereje
szempontjából kedvezőbb lett volna, ha az
agráriusok testületileg kiválnak a pártból,
de nem így történt.
Ausztria és Magyarország között a ki­
egyezés óta mindig is voltak konfliktusok,
de ezek a századfordulón egy még erőtelje­
sebb rivalizálásba csaptak át. 1890 után
Ausztriában is vége lett az addigi belpoliti­
kai stabilitásnak és politikai válság vette
kezdetét. Pártharcok dúltak, amelyből csak
a századforduló után sikerült kibontakoz­
niuk. Vezető magyar politikusok az oszt­
rák belpolitika válságából azt a következte­
tést vonták le, hogy eljött az idő, amikor
Magyarországnak kell átvenni a vezető sze­
repet a Monarchián belül. Ezt azonban
sem az uralkodó nem nézte jó szemmel,
sem a Rudolf főherceg halálát követően
trónörökössé előlépett Ferenc Ferdinánd,
aki aktív magyarellenes politikát folytatott. Karikatúra Wekerle Sándor
Elképzeléseibe és a körülötte formálódó valutareformjáról. Borsszem
Jankó, 1892
politikai csoport, a Belvedere-kör irányult­
ságába Magyarország vezető szerepe se­
hogy n e m illett bele.
Emellett Magyarországon az 1890-es
években a parlamenti viták jelentős része
a nemzeti követelések körül forgott. A kon­
zervatív ellenzék jeles képviselői Apponyi
Albert vezetésével úgy ítélték meg, akkor
válhatnak népszerűvé az országon belül és
lehet esélyük a k o r m á n y r a kerülésre, ha
a kiegyezés nemzeti jellegű továbbfejleszté­
sét követelik. Mindenekelőtt azt szorgal­
mazták, hogy a közös hadsereg egyes egy­
ségeiben vezessék be a magyar vezényleti
nyelvet és magyar jelvényeket. Apponyi
1892-ben megalakította a Nemzeti Pártot.
Az ellenzék egy másik része pedig időről
időre előhozakodott az önálló vámterület formot, 1892-ben Magyarország is áttért
és a magyar nemzeti bank megteremtésé­ az aranyalapú valutára, amely stabilabb­
nek az igényével. nak mutatkozott. Ekkor lett az ezüstforint­
Szapáry Gyula m á r több évtizede volt ból aranykorona. Csáky Albin vallás- és
gyakorló politikus, amikor 1890-ben mi­ közoktatásügyi miniszter pedig Szapáry
niszterelnök lett. M á r az 186l-es és az miniszterelnöksége idején dolgoztatta ki az
1865-ös országgyűléseken is képviselő volt. egyházpolitikai reformjavaslatokat. Négy
1873-1875 márciusáig, Tisza Kálmán előtt reformjavaslatról volt szó: a polgári házas­
belügyminiszter volt. 1878 decemberétől ság kötelezővé tétele, az állami anyaköny­
1887 februárjáig pedig pénzügyminiszter vezés bevezetése, a vallások szabad gyakor­
Tisza k o r m á n y á b a n . 1886-ban már súlyos lása és az izraelita vallás recepciója, azaz 5 korona, 1907
nézeteltérései voltak a miniszterelnökkel, a bevett vallások közé való befogadása.
mert pénzügyi megfontolásokból össze Szapáry azonban az uralkodó kívánsá­
akart vonni kis megyéket, hogy a megyei ad­ gára és a katolikus papság ellenállása
minisztráció létszámát csökkentse, a költsé­ miatt elzárkózott ezeknek a reformja­
gekből lefaragjon. Tisza azonban ezt nem vaslatoknak a megvalósításától. Egye­
engedte, mert politikai okokból ragaszko­ dül a fakultatív polgári házasság beve­
dott a jól kézben tartható kicsi megyék zetését tartotta volna lehetségesnek.
Kormányának liberális tagjai emiatt
fenntartásához. Szapáry e miatt a konfliktus
szembefordultak vele. Ráadásul 1892-ben
miatt vált ki 1887 elején a kormányból, de
képviselő-választások voltak és a Szabadel­
1889-ben földművelésügyi miniszter lett
vű Párt sok m a n d á t u m o t veszített. Az egy­
Tisza Kálmán átalakított kormányában.
házpolitikai reformok kísérlete pedig tönk­
Szapáry inkább konzervatív felfogású
retette a Szabadelvű Párt és a katolikus
miniszterelnök volt, kormányában azon­
papság addigi jó együttműködését. Szapá­
ban liberális miniszterek ültek, ugyanazok,
ry 1892 novemberében lemondott. 1894-
akik Tisza Kálmán legutolsó kormányá­
ben a Szabadelvű Pártból is kilépett.
ban. Vagyis például Baross Gábor, Weker-
le Sándor, Szilágyi Dezső, Csáky Albin. Ferenc József 1892. november 19-én
Wekerle ekkor valósította meg a valutare­ Wekerle Sándort nevezte ki miniszterel-
Wekerle Sándor (1848-1921)
A dualizmus korának egyik legismertebb pénzügyi szaktekintélye volt,
noha jogot végzett Budapesten, és nagy szorgalommal, autodidakta
módon lett közgazdász. 1870-ben a pénzügyminisztériumban kezdett
dolgozni, és fokról fokra haladt előre a ranglétrán. 1878-tól az elnöki
osztály vezetője volt, 1882-től miniszteri osztálytanácsos, 1886-tól
államtitkár. 1889-1895 között pénzügyminiszter.
Magyarország történetében ő volt az első polgári származású
miniszterelnök és egyedül ő volt háromszor miniszterelnök. Először
1892-1895 között szabadelvű pártiként. 1896-1906 között az akkor
létrehozott Közigazgatási Bíróság elnöke volt. Az Országos Kaszinó
igazgatójának tisztét is betöltötte. 1906-1910 között másodszor mi­
niszterelnök, a koalíciós kormány élén. Ezalatt a pénzügyminisztériu­
mot is ismét ő vezette. 1917-1918-ra esett a harmadik miniszterelnök­
sége. Megszakításokkal, de évtizedekig volt országgyűlési képviselő.
Nevéhez fűződik az adórendszer átalakítása, a pénzügyigazgatás
újjászervezése és az aranyvalutára való áttérés. Ő volt az a politikus,
aki megpróbálta megérteni a munkások harcát élet- és munkakörül­
ményeik javításáért, és foglalkozott is ezek jobbításával. Állami mun­
káslakótelepet építtetett Budapesten, amely ma is az ő nevét viseli.
nőkké. Wekerle az első nem nemesi szár­
mazású miniszterelnök volt Magyarország
történetében és az egyetlen, aki háromszor
is volt miniszterelnök. 1848-ban született,
16 évvel volt fiatalabb Szapárynál, de kette­
jüket mentalitásukban egy egész világ vá­
lasztotta el. Wekerle egyértelműen liberális
volt. Polgári származásánál fogva alig vol­
tak kapcsolatai a nagybirtokos, még ke­
vésbé az arisztokrata körökkel. Nagyon
fegyelmezetten dolgozott, megnyerő m o ­
dorú, derűs, optimista ember volt. Komoly
pénzügyi szaktekintélynek számított. Ezért
eshetett rá az uralkodó választása, meg
azért, mert nagyon kicsi volt a kínálat al­
kalmas személyekből.
Az 1880-as évek második felétől már ja­
vult az államháztartás helyzete, már Szapá-
rynak - még pénzügyminiszterként - sike­
rült javítania rajta, de végül Wekerle tudta
az államháztartás egyensúlyát helyreállíta­
ni. Megszüntette a költségvetési deficitet.
Államkölcsönöket bocsátott ki és átalakí­
totta a pénz- és adórendszert. Az adórend­
szer átalakítása nem általános adóemelést
Wekerle Sándor beszédet mond a képviselő­
házban
jelentett, h a n e m felszámolta a mindenkire
kiterjedő addigi kereseti adót és helyette
progresszív jövedelemadót vezetett be. Ő is
folytatta a nagy építkezéseket, miniszterel­
nöksége idején felgyorsultak a millenniumi
előkészületek. A külföldi tőkebefektetések
is növekedtek. Gazdaságpolitikájában is ér­
telemszerűen egyértelműen liberális volt,
a szabad verseny, a vállalkozások szabadsá­
gának elkötelezett híve.
Társadalmi kérdésekben azonban ugyan­
olyan konzervatív volt, m i n t a Szabadelvű
P á r t vezető politikusai általában. A to­
vább e r ő s ö d ő a g r á r m o z g a l m a k a t m i n d ­
annyian értetlenséggel szemlélték, a fegy­
veres erő alkalmazását és a megtorlást
látták célravezetőnek. Az 1894-ben kirob­
b a n t h ó d m e z ő v á s á r h e l y i m o z g a l m a t We­
kerle t ö r e t t e le, és a m o z g a l o m vezetője,
Szántó Kovács János ellen pert i n d í t o t t a k .
Wekerle a n n y i b a n látott tovább politi­
kustársainál, hogy foglalkoztatták az ag­
r á r m o z g a l m a k társadalmi-politikai okai,
amelyeket t a n u l m á n y o z n i kezdett. Az ag­
ráriusok állami földek parcellázásával és
telepítéssel akarták a kérdést m e g o l d a n i ,
és Wekerle hajlott erre.
A nemzetiségekkel s z e m b e n sem volt
toleránsabb elődeinél. Az ő miniszterel­
nöksége idején zajlott az úgynevezett m e ­
m o r a n d u m - p e r . Még 1892 januárjában az
erdélyi r o m á n o k m e m o r a n d u m b a fog­
lalták kulturális és közigazgatási sérel­
meiket. Az u r a l k o d ó n e m volt hajlandó
fogadni őket és a m e m o r a n d u m o t meg­
küldte a magyar k o r m á n y n a k . A r o m á n
politikusok a m e m o r a n d u m o t t ö b b nyelv­
re lefordíttatták és N y u g a t - E u r ó p á b a n
nyilvánosságra hozták. A Wekerle-kor-
m á n y idején a m e m o r a n d u m szerzőit saj­
tó útján elkövetett izgatásért bíróság elé
állították és elítélték. A k o r m á n y azt érte
1894-ben feloszlatta a Román Nemzeti A főrendiház ülése a Nem­
el ezzel a lépéssel, hogy a r o m á n , a szlo­ Pártot. zeti Múzeum dísztermében
vák és a szerb nemzetiségek vezetői egyez­ Wekerle nevéhez köthető az egyházpoli­ az egyházpolitikai viták
séget k ö t ö t t e k akcióik összehangolására. idején, 1894
tikai reformokból az első kettőnek a meg­
Wekerle a m e m o r a n d u m - p e r t követően valósítása. Nem ment könnyen, bár a mi-

Részlet a b u d a p e s t i nemzetiségi kongresszus határozatából

„Ragaszkodva az etnikai viszonyokhoz és Magyarország fejlődésre törekszik, és ebben a szövetkezett nemzetisé­

történeti fejlődéséhez, hogy Magyarország nem olyan állam,
amelynek egy nép kölcsönözheti nemzeti jellegét, azt akar­
juk mi Magyarországon lakó románok, tótok és szerbek,
hogy Magyarország adott etnikai viszonyaihoz és történeti
fejlődéséhez képest a Szent István koronájához tartozó
országok integritásának megóvása mellett az államnak
jellegét az egy egésszé kapcsolt népek összessége adja.
A magyar államnak etnikai viszonyaiból és történeti fejlődé­
séből származó természete kizárja, hogy az egyetlen nép,
amely a lakosságnak többségét nem képezi, az államiság
attribútumait magának követelje. Csakis Magyarország népei
összességének van joga magát az állammal azonosítani. [...]
[..Ja magyarországi románok, tótok és szerbek szövetsé­
get kötnek, hogy minden törvényes eszközökkel megvédjék
nemzetiségűket és reménylik, hogy e szövetségbe belép­
nek a magyarországi németek és rutének is; mert ebben
a szövetségben nincs semmi törvényellenes, hanem arra
törekszik, hogy törvényes eszközökkel Magyarország viszo­
nyait természetes alapra fektessék. Nemzeti alapul a nem­
zetiségi autonómiát a megyei beosztásban veszik alapul.
Ez a nemzetiségi szövetség nem zárja ki, hogy minden
nemzetiség különböző viszonyainak keretében megfelelő
gek kölcsönösen támogatni fogják egymást.
Ebből a szempontból kiindulva a románok, szerbek és
a tótok az 1868-ik évi úgynevezett nemzetiségi törvénnyel
nem lehetnek megelégedve. [...] ha egyszer a nemzetisé­
geknek lehetővé teszik, hogy a magyar parlamentben kép­
viselve legyenek, akkor okvetlenül törekedni fognak arra,
hogy a mai nemzetiségi törvényt, a nemzeti autonómiának
az ezen programban megszabott alapok szerint megvál­
toztassák. Nevezetesen arra fognak törekedni, hogy az ál­
lam kötelessége - ti. hogy az ország különböző népeinek
kulturális szükséglete állami eszközökkel legyen fedezve -
legapróbb részletekben keresztülvitessék.[...]
Ezzel összefüggésben a nemzetiségek szövetsége az álta­
lános, közvetlen, egyenlő és titkos választói jog behoza­
talát, a választókerületek igazságosabb kikerekítését,
az adminisztrációnak a választásokon való befolyásának
megszüntetését és mindazoknak a törvényes határozatok­
nak a felfüggesztését követeli, amelyek szerint az adófize­
tés elmulasztása a választási jog elveszítését vonja maga
után. [..,]"
(895. augusztus 10.
 Polgári házasság.
Kottacimlap, 1893 körül
nisztertanácsban és a Szabadelvű Pártban
egyetértés volt. A sajtó nagy része is támo­
gatta a reformokat, és a sajátos magyar lo­
gika folytán tovább erősítette a kormány
helyzetét az országgyűlésben az, hogy a ro­
m á n és a szerb ortodox egyház vezetői elle­
nezték. A Justh Gyula vezette Függetlensé­
gi Párt is felsorakozott a reform mellett. Az
Bánffy Dezső, 1890-es évek uralkodó azonban ellenezte a reformokat,
végül is nem gátolta meg, hogy az egyház­
politikai reformokat a minisztertanács be­
terjeszthesse az országgyűlés elé, de fenn­
tartotta magának a jogot, hogy majd a vita
után dönti el, szentesíti-e a törvényt vagy
sem. Ferenc József hozzáállása bátorítot­
ta az ellenzőket. Az arisztokrácia zöme és
a katolikus egyház minden lehetséges m ó ­
d o n akadályozta az egyházpolitikai refor­
m o k elfogadását, és a Vatikán fellépett el­
lenük a Constanti Hungarorum kezdetű
enciklikával. És paradox m ó d o n a reform
ellen vonultak föl az Ugrón Gábor mögött
álló függetlenségiek is. Végül 1894-ben na­
gyon hosszas viták után törvény született
a kötelező polgári házasságról, amelyet a bí­
róság felbonthatott, és ezzel a házassági jog
kikerült az egyház hatásköréből. Törvényt
hoztak a gyermekek vallásáról, amely a ve­
gyes házasságokból született gyerekek val­
lását szabályozta törvényi szinten. Még
1894 folyamán megszületett a törvény az
állami anyakönywezetésről. Addig az anya­
könyvezés az egyházak kezében volt. Ettől
kezdve az anyakövezés felügyelete a bel­
ügyminiszter hatáskörébe tartozott.
A hosszú egyházpolitikai küzdelmek
alatt Wekerle elvesztette az uralkodó bizal­
mát. 1894 nyarán egyszer már lemondott,
akkor Ferenc József nem fogadta el lemon­
dását, de amikor 1894 legvégén ismétel­
ten benyújtotta, az uralkodó felmentette őt
tisztségéből.
Már utóda, Bánffy Dezső báró volt
a miniszterelnök, amikor az országgyűlés
a zsidó vallás recepcióját elfogadta. Ettől
kezdve a zsidó vallás is bekerült a bevett
vallások közé, a katolikus, evangélikus, re­
formátus, görög katolikus, görögkeleti és
az unitárius mellé. 1895-ben született meg
a törvény a vallás szabad gyakorlásáról.
Bánffy Dezső 1895. január 15-én lett mi­
niszterelnök. Wekerle távozása után olyan
mély belpolitikai válság volt, amilyenre
1867 óta még n e m volt példa. A képviselő­
házban 208 szabadelvű párti képviselő ült
205 ellenzékivel szemben. Az ellenzékiek
úgy oszlottak meg, hogy 100 főt számlált
a függetlenségiek két pártja, és 66 képvise­
lője volt Apponyi Nemzeti Pártjának. Az
egyházpolitikai reformok miatt még 1894-
ben kilépett a Szabadelvű Pártból 39 kon­
zervatív arisztokrata, kevésbé ismert poli­
tikusok, akik Szapáry Gyula személyében
találták meg alkalmas vezetőjüket. Nevük
nem volt, ők voltak a „kiváltak csoportja".
Az uralkodó Bánffyt csak jobb híján ne­
vezte ki. (Ferenc József először régi bi­
zalmas hívének, Khuen-Héderváry Károly
horvát b á n n a k adott kormányalakítási
megbízást, de neki nem sikerült kormányt
alakítania.)
Ami Bánffyt a legjobban jellemezte, az
a rideg erély volt. Korábban Szolnok-Dobo­
ka megye főispánja volt, ottani vezetési
módszerei miatt ragadt rá a „dobokai basa"
név. Herczeg Ferenc, a dualizmus népszerű
 A gyászoló tömeg Kossuth
Lajos ravatalánál a Nemzeti
Múzeum előtt, 1894. ápnhs.
Erdélyi Mór felvétele

írója azt írta Bánffyról, hogy „a civilizáció­ A honfoglalás ezeréves évfordulójának

nak beletört a bicskája, ha faragni akarta". méltó megünneplése érdekében összefog­
Bánffy először folytatta az elődje által tak a pártok és időlegesen felfüggesztették
m e g k e z d e t t politikát és elfogadtatta a má­ a harcot. 1896 a treuga dei, az isten béké­
sik két egyházpolitikai reformot is. Az je és a nagy nemzeti egység látszatának az
egyházpolitikai r e f o r m o k átmenetileg át­ éve volt, szép millenniumi ünnepségekkel.
szabták a m e g s z o k o t t pártpolitikát, mert
a kiegyezés óta először n e m a közjogi kér­
dések k ö r ü l forgott a vita. Következmé­
n y ü k k é p p e n m é g egy világnézeti és nem
közjogi a l a p o n szerveződött párt, a Kato­
likus N é p p á r t is alakult 1895 januárjában.
E l n ö k e Z i c h y N á n d o r gróf volt. A párt
célja az egyházpolitikai reformok meg­
semmisítése volt. Emellett agrárius né­
zeteket vallott, követelte például a tőke
j e l e n t ő s e b b megadóztatását, és k o r m á n y ­
ellenes volt. A katolikus n é p p á r t körülbe­
lül két évtizedig állt fönn, de n e m volt je­
lentős hatása a magyar belpolitikára.
Bánffy k o r m á n y á n a k az igazságszolgál­
tatás terén voltak még liberális alkotásai:
a b ü n t e t ő perrendtartás végső formába ön­
tése és törvényerőre emelése és a közigazga­
tási bíróság létrehozása, valamint az önálló Az Ezredéves Országos
esküdtbírósági törvény megalkotása. Kiállítás plakátja, 1896
86
I. Ferenc József megnyitja
a millenniumi kiállítást, 1896
Nagyszabású kiállítás volt, sok külföldi ven­
dég érkezett. Átadták a forgalomnak a teljes
Nagykörutat, a Ferenc József hidat, a kis-
földalattit, amely a kontinens első föld alatti
villamos vonala volt. A millenniumra alakí­
tották ki a Városligetet, és ott helyezték el
a millenniumi kiállítást.
Az ünnepélyesség és a nemzeti egység
csak az 1896 késő őszi választásokig tar­
tott. A kortársak úgy emlékeztek vissza
ezekre a választásokra, m i n t a dualizmus
legkorruptabb, legdurvább választására.
Bánffy a Szabadelvű Párt megerősítésén
dolgozott és n e m válogatott az eszközök­
ben. A Szabadelvű Párt valóban győzött,
de az országgyűlésben továbbra is ott vol­
tak addigi ellenfelei, a függetlenségiek és
Apponyi Nemzeti Pártja, és bekerült a Ka­
tolikus N é p p á r t is. Az ellenzék h a m a r o ­
san az obstrukció fegyverével vágott vissza
a választások miatt.
Bánffy n e m b á n t kesztyűs kézzel a m u n ­
kás-, paraszt- és nemzetiségi mozgalmak­
kal sem. Kormányzati rendszere 1897-től
egyértelműen konzervatív volt. A nemzeti­
ségi vidékeken állami magyar nyelvű isko­
lákat akart felállítani és a névmagyarosítás­
sal is m e g p r ó b á l k o z o t t .
1896-ban ismételten esedékessé vált a
vám- és kereskedelmi egyezmény megújí­
tása Ausztriával. A két k o r m á n y abban az
évben m e g is állapodott az új gazdasági ki­
egyezésben, de az osztrák k o r m á n y a saját
parlamentjének ellenállása, majd kormány­
váltás miatt végül csak 1898 áprilisában fo­
gadta el az új gazdasági kiegyezést. A két
p a r l a m e n t b e n d ú l ó viták miatt azonban
még ezt a megállapodást sem lehetett a két
országgyűléssel elfogadtatni. Ezért a két kor­
m á n y 1898 augusztusában abban egyezett
meg bécsi tárgyalásain, hogy ideiglenesen
meghosszabbítják az addigi vám- és keres­
kedelmi egyezményt, de csak a kereskedel­
mi szerződések lejártáig, vagyis 1903 végéig.
Hozzáfűzték azonban az ischli klauzulát,
mely szerint, ha 1903-ig n e m jön létre a ki­
egyezés, a gazdasági közösség mindad­
dig fennmarad, amíg a magyar törvényho­
zás másképpen n e m rendelkezik. E miatt
a klauzula miatt tört ki az ellenzéki obst-
rukció a magyar országgyűlésben 1898 ok­
tóberében, és az obstrukciónak a Szabadel­
vű Pártban is voltak szövetségesei. Heves
jelenetek zajlottak a képviselőházban és
a becsületsértések miatt gyakoriak voltak
a párbajok.
Bánffy m e g p r ó b á l k o z o t t az obstrukció
letörésével. Tisza István - Tisza Kálmán
korábbi miniszterelnök fia, aki m á r hosz-
szú ideje aktív szereplője volt a közéletnek
- mellé állt az obstrukció letörésében, mert
egyetértve a k o r m á n n y a l felelőtlenségnek
és az ország érdekeit sértőnek minősítette
azt. Szilágyi Dezső házelnök azonban velük
s z e m b e n ragaszkodott a házszabályok be­
tartásához és élesen t á m a d t a a miniszterel­
nököt.
1898. n o v e m b e r végén a k o r m á n y már
nagyon szorult helyzetben volt, mert a kö­
vetkező évre n e m volt elfogadott költség­
vetés és az obstrukció m i a t t remény sem
volt arra, hogy legyen. Az is bizonyosnak
látszott, hogy az Ausztriával k ö t e n d ő vám-
és kereskedelmi egyezményt sem lehet el­
fogadtatni az országgyűlés ellenállása miatt.
A k o r m á n y olyan helyzetbe került, hogy
vagy l e m o n d , vagy csak alkotmányellene­
sen tud kormányozni, mert elfogadott
költségvetés nélkül csak alkotmányellene­
sen vethette ki és szedethette be az adókat
és állíthatta ki az újoncokat.
A Tisza-csoport jött Bánffy segítségére.
A képviselőházban volt egy tömörülés, ame­
lyet a két Tisza, apa és fia vezettek. Ők sem
nézték jó szemmel Bánffy módszereit, vi­
szont az ellenzék obstrukciós magatartását
is elítélték. Egy m e r ő b e n szokatlan lépésre
szánták el magukat, olyan törvényjavasla­
tot akartak elfogadtatni, amely a kormány­
nak felhatalmazást ad az 1899. évi költség­
vetés elfogadására és az Ausztriával való
gazdasági kiegyezés fenntartására. A Sza­
badelvű Párt d ö n t ő többsége a javaslat mel­
lé állt, de n é h á n y a n a legtekintélyesebb po­
litikusok közül - Szilágyi Dezső, Csáky
Albin, Hieronymi Károly, ifj. Andrássy
Gyula - kiváltak a pártból. Szilágyi Dezső
l e m o n d o t t házelnöki tisztségéről. Tisza Ist­
ván vállalkozott volna arra, hogy a képvise­ Az osztrák parlament
lőház elnöke legyen és a Szabadelvű Párt épülete Bécsben,
1900 körül
többségének akaratát keresztülvigye a kép­
viselőházon, de nemcsak az ellenzék sora­
kozott föl egységesen ellene, hanem a Sza­
badelvű Pártban is visszatetszést keltett.
Végül Tisza István került nehéz helyzetbe,
mert Ferenc József sem állt a makacs politi­
ka mellé, nem hajlott a Bánffy által ajánlott
rendkívüli állapot bevezetésére és békés
megoldást keresett. Tisza Kálmán is féltette
a fiát attól, hogy a képviselőház elnöki tisz­
tének elvállalásával és az obstrukció letöré­ Az országgyűlés elnökének
sével derékba fog törni politikai karrierje, csengője, 20. század eleje
ezért arra kérte, hogy utasítsa vissza a felkí­
nált házelnökséget. Tisza István nem vállal­
ta el a házelnökséget, a Tisza-lexnek elke­
resztelt törvénykezdeményezés nem került
a képviselőház elé. A Tisza-csoport segíteni
akart Bánffynak kilábalni a nehéz helyzet­
ből, de az ellenkezőjét érték el, a Tisza-lex
a miniszterelnök bukását okozta. 1899. feb­
ruár 18-án Bánffy bejelentette lemondását.
1899. január l-jétől az ország kiegyezési
és költségvetési exlex állapotban volt. 1899
februárjában azonban olyan miniszterelnök
váltotta a népszerűtlen Bánffyt, aki közbi­
zalmat élvezett. Széli Kálmán lett a minisz­
terelnök, jól ismert pénzügyi szaktekintély,
aki már 1875-től pénzügyminiszter volt.
Széli képes volt a feszültségek csökkentésé­
re, kompromisszumok megteremtésére.
Szilágyi Dezső (1840-1901)

Hazai és külföldi jogi
tanulmányai után kez­
detben ügyvédként dol­
gozott. 1867-től elnöki
titkár volt az igazságügy­
minisztériumban. 1871-
től a miniszterelnökség
kodifikátori (törvényszer­
kesztő, jogszabályalko­
tó) bizottságának a tagja.
1870-ben Angliában járt
tanulmányúton. Felada­
ta volt a törvénykezési
Szilágyi Dezső, 1875 körül.
szervezet és a bűnvádi
Licskó J. felvétele
eljárás tanulmányozása.
1874-től 1889-ig a budapesti egyetemen büntetőjogot
tanított.
1871-től Deák-párti, majd szabadelvű párti képviselő. 1877-
ben a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása körüli vi­
ták miatt kilépett a Szabadelvű Pártból és az Egyesült Ellen­
zék (gúnynevén a „Habarékpárt") egyik vezére lett. 1886-ban
kivált az ellenzékből, majd 1889-ben újra a Szabadelvű Párt
tagja lett. 1889 és 1895 között igazságügy-miniszter volt
Tisza Kálmán, Szapáry Gyula és Wekerle Sándor kormányá­
ban. 1895-től 1898-ig ő volt a képviselőház elnöke.
Igazságügy-miniszterként számos törvény megalkotása
fűződik a nevéhez. Előkészítette a büntető perrendtartást,
megkezdte a polgári törvénykönyv kidolgoztatását és
az anyagi büntetőjog reformját. Az ő minisztersége idején,
1894-ben fogadta el az országgyűlés az egyházpolitikai
törvények közül a házassági jogról, a gyermekek vallásáról
és az állami anyakönyvezésről szóló törvényeket.
Nagyon jó előadó volt, a képviselőházban szépen felépí­
tett, hosszú beszédeket tartott. Beszédei retorikai teljesít­
mények voltak. Mikszáth szerint vagy egy órát beszélt,
vagy kettőt, aszerint, hogy a helyzet és a tárgy mennyit
igényelt. A „nagy cséplőgépnek" nevezték, mert hosszú
gondolatmenetekben bármit meg tudott cáfolni, torzfigu­
rákká csavarta át a szónokok teóriáját és logikáját.
Szilágyi Dezső rendkívüli személyiség volt, kiemelkedő
képességekkel és összeférhetetlen természettel, örök
konfliktusban állt a Szabadelvű Párttal, és ebből a szem­
pontból mindegy volt, hogy éppen a kormánypárthoz
tartozott vagy az ellenzékhez. Kortársai egyszerre tisztel­
ték és féltek tőle. „Szilágyiak csak egyenkint születnek
és igen ritkán" - írta róla Mikszáth.

A Szabadelvű Párt számára is nagyon felhatalmazást ad a k o r m á n y n a k , hogy az

kedvezőtlen volt a kiegyezési és a költség­
vetési exlex állapot, ezért nem méltatlan­
kodtak, amikor Széli Kálmán engedmé­
nyeket tett az ellenzéknek, és csakhamar
békét teremtett az uralkodó eliten belül.
Először is Szilágyi Dezső közvetítésével
egy öt p o n t b ó l álló p a k t u m o t kötött az
ellenzék vezetőivel. A p a k t u m azt tar­
talmazta, hogy az ellenzéki p á r t o k n e m
akadályozzák meg a képviselőház megala­
kulását, az elnök és az alelnökök meg­
választását. Az ellenzék vállalta, hogy el­
veinek fenntartása mellett n e m gátolja
meg a költségvetési felhatalmazás, az évi
újonclétszám és a gazdasági kiegyezés el­
fogadását. A költségvetési felhatalmazás,
amit indemnilynek vagy indemnitásnak
neveztek, azt jelentette, hogy ha egy évre
bármilyen okból nem sikerült az ország­
gyűlésnek költségvetést elfogadnia, akkor
előző évi költségvetés alapján kormá­
nyozzon. Ezzel megszűnik az exlex álla­
pot, az a d ó k kivethetőek és beszedhetőek
és a kifizetések is teljesíthetőek. Meg­
egyeztek továbbá, hogy bevezetik a kúriai
bíráskodást, és megváltoztatják a ház­
szabályok egyes pontjait, de n e m lesz gyö­
keres házszabályreform. És végül, hogy
folytatják a megbeszéléseket az Ausztriá­
val kapcsolatos gazdasági kérdésekről,
m i n t a vámközösség, bankügy, valuta.
Széli elődjének m a j d n e m egész kormá­
nyát átvette, csak az ipar- és kereskede­
lemügyi és az igazságügy-minisztérium
élén volt változás. A p a k t u m pontjait meg­
valósították, és Ausztriával a vám- és ke­
reskedelmi szövetséget 1907 végéig meg­
hosszabbították.
Széli Kálmán megvalósította az agrá­
riusok követelései közül az agrárvámok
emelését és védelmet biztosított nekik a gazdaságimunkás- és cseléd­
a tengerentúli agrártermékek versenyével pénztárakról szóló törvények,
szemben. Továbbá azt is elérte, hogy az az erdőmunkások és a do­
állammal valamiféle kapcsolatban álló hánytermesztésben dolgozók
ipari és kereskedelmi szférában betöltött munkaviszonyait szabályozó
vezető gazdasági pozíciók - igazgatótaná­ jogszabályok. Felgyorsították
csi, felügyelőbizottsági tagságok - össze­ annak a telepítési akciónak a
férhetetlenek legyenek az országgyűlési megvalósítását, amelyet még
képviselőséggel. 1901-ben megszületett 1894-ben kezdett el Weker­
az összeférhetetlenségi törvény. Emellett le. Az ország keleti és délkele­
Széli K á l m á n megszigorította a választási ti vidékein, Kolozs, Beszter­
bíráskodást, hogy a továbbiakban a vi­ ce-Naszód, Szolnok-Doboka,
t a t o t t m a n d á t u m o k sorsáról ne a képvi­ Krassó, Szörény, Temes, Tor-
selőház egyik bizottsága legyen illeté­ da-Aranyos megyékben jelöl­
kes dönteni, ami a többségi pártnak tek ki földterületeket, ahova
kedvez, h a n e m bíróság. Széli Kálmán kor­ főleg a Dél-Alföldről telepí­
m á n y a a mezőgazdaság egészének a fej­ tettek le nincsteleneket.
lesztését, m o d e r n i z á l á s á t helyezte m ű k ö ­ Széli politikája folytán a Sza­
désének k ö z é p p o n t j á b a . Széli jobbkeze badelvű Párt és a Nemzeti Párt
a k o r m á n y b a n a földművelésügyi minisz­ közeledett egymáshoz, majd
ter, D a r á n y i Ignác volt. Kettejük elképze­ a nemzeti pártiak beléptek a kormánypárt­ Választási emlék, 1901
lésein alapult a k o r m á n y z a t i politika, ők ba. Vezetőjük, Apponyi Albert lett 1901-
t ö b b szociális érzékenységgel bírtak, mint ben a képviselőház elnöke. A Bánffy idején
a k o r á b b i m i n i s z t e r e l n ö k ö k , illetve kor­ kivált szabadelvűek is visszatértek a pártba.
mányok. Több olyan jogszabályt hoz­ Az 1901-ben megtartott választásokon a
tak, a m e l y n e k ez volt a célja, m i n t például Szabadelvű Párt győzött.

A p p o n y i Albert gróf (1846-1933)

Bécsben született 1846. május 29-én és Genfben hunyt el 1933. február 7-én.
1872-től Deák-párti politikus volt, majd a fúziót követően Sennyey Pál konzer­
vatív pártjához csatlakozott. 1878-tól az Egyesült, majd Mérsékelt Ellenzék,
1892-től a Nemzeti Párt vezére. 1899-ben belépett a Szabadelvű Pártba.
1901-1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1903 végén azonban kilépett a Sza­
badelvű Pártból, és ismét megszervezte korábbi ellenzéki pártját, a Nemzeti
Pártot. 1904 decemberében belépett a Függetlenségi Pártba. Az első világhá­
ború végéig a Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt egyik vezetője volt.
1906-1910 között a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere
volt. Az ő nevéhez fűződik az állami és nem állami iskolák jogviszonyáról és
a népoktatás ingyenességéről szóló törvény (Lex Apponyi) bevezetése.
1917-1918-ban ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.
Az első világháború után a magyar békedelegáció vezetője volt. 1923-tól
haláláig Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben.
Apponyi Albert anyanyelvi szinten beszélt németül és franciául, de már tizen­
éves korában olyan jól tudott olaszul is, hogy apjának politikai tárgyaláson tol­
mácsolt. Rendkívül jó szónok volt, ünnepélyes, emelkedett stílusban beszólt.
Apponyi Albert képmása. László Fülöp
Egyébként is arisztokratikus jelenség volt, és óriási tekintély övezte. olajfestménye
A közös hadsereg had­ H á r o m békés év után 1902-ben a Széli-
gyakorlaton, 1889 kormány fölött is gyülekeztek a viharfel­
hők. A külkereskedelmi szerződések jelen­
tős része 1903-ban járt le. 1902 végéig
tehát ki kellett dolgozni azokat az elveket,
amelyek alapján a következő évben az új
külkereskedelmi szerződések megköthe-
Magyar honvéd díszegyen­
ruhában, 1890
tőek lesznek. Széli és Darányi a mezőgaz­
dasági vámtételek nagyarányú emelését
akarta elérni, de ezt az osztrák kormány és
a magyar merkantilisták egyaránt ellenez­
ték. Ráadásul Ausztriában még mindig
dúltak a belpolitikai viharok és kérészéle-
tűek voltak a kormányok. A két miniszter­
elnök csak az uralkodó erélyes közbenjá­
rására egyezett meg az év utolsó napján.
Magyarországon már megint nem volt
költségvetés, de Szélinek sikerült a követ­
kező év első négy hónapjára az indemnityt
elfogadtatni.
Ferenc József, az udvar és a közös had­
sereg vezetése elengedhetetlennek tartotta
a véderőreformokat. A véderőreform ed­
dig is neuralgikus kérdés volt a magyar
belpolitikában, a századfordulón sem volt
ez másként. A különbség az volt, hogy
most a miniszterelnök is ellenezte a véd-
erőreformot a tervezett formában, bár a
hadsereg megerősítését a magyar nem­
zet érdekében is szükségesnek tartotta,
ugyanakkor egyetértett Apponyiék törek­
véseivel, a nemzeti jelleg erősítésével a had­
seregben. A törvényjavaslat a közös hadse­
reg újonclétszámát az addigi 103 100-ról
125 000-re akarta emelni. A magyar ál­
lamra ebből 43 889 helyett 53 438 fő jutott
volna. A honvédség újonclétszámának eme­
lését is tervbe vették, 12 500-ról 15 000-re.
A kvótát pedig mintegy 7 millió koronával
akarták emelni. A törvényjavaslatok álta­
lános vitája 1903 januárjában kezdődött.
A Függetlenségi Párt és a Néppárt azonnal
újra kezdte az obstrukciót. Apponyi Al­
bert házelnök fogadta a katonai javaslatok
ellen tiltakozókat.
Széli Kálmán lehetetlen helyzetbe ke­
rült, amelyből nem volt kiút, mert az ural­
kodó és a Szabadelvű Párt törekvéseit
nem lehetett összhangba hozni, közöttük
kompromisszumot kötni, és ő két tűz kö­
zé szorult. Az uralkodó elkezdte keresni
Széli utódját. Újra kezdődtek a tüntetések
a n e m z e t i követelések jegyében. Az ellen­ Khuen-Héderváry Károly,
zék obstrukciója m i a t t 1903. május l-jétől 1903

ismét beállt a költségvetési exlex. Széli Kál­

mán lemondott.
Tisza István ismét aktív politizálásba
kezdett. Régóta érvelt amellett, hogy a m a ­
gyar n e m z e t é r d e k é b e n áll a közös hadse­
reg fejlesztése, amely eszköz az O s z t r á k -
M a g y a r M o n a r c h i a n a g y h a t a l m i állásának
f e n n t a r t á s á h o z és Magyarország területi
i n t e g r i t á s á n a k megőrzéséhez. A M o n a r ­
chia az 1870-es évek vége ó t a a balkáni
n é p e k függetlenségének védelmezője, és
Tisza István felfogása szerint ezzel a politi­
kával a M o n a r c h i a , és azon belül Magyar­
ország saját létérdekeit is védelmezi. Az
erős, ü t ő k é p e s k ö z ö s hadsereg fenntartá­
s á n a k eszméje egyáltalán n e m volt népsze­
rű M a g y a r o r s z á g o n , alig voltak, akik így
g o n d o l k o d t a k . A m a g y a r politikai életet
Tisza István j ó z a n felfogásával szemben
a rövidlátás jellemezte. Változatlanul a köz­ m á n y lemondását, amelyet Ferenc József
jogi k é r d é s e k b e n élték ki m a g u k a t , egyál­ ugyan elfogadott, de n o v e m b e r elejéig ezt
t a l á n n e m a k a r t a k összefogni Ausztriával a k o r m á n y t tartotta hivatalban.
s e m m i l y e n k ö z ö s cél é r d e k é b e n . Igaz, ez A parlamenti válságot csak tetézte, hogy
k ö l c s ö n ö s volt, Ausztria sem a magyarok­ Ferenc József 1903 s z e p t e m b e r é b e n ki­
kal. A b i r o d a l o m két fele egymásra acsar­ adott egy hadi parancsot, a chlopi h a d p a ­
kodott. rancsot, amelynek fő m o n d a n d ó j a az volt,
Széli K á l m á n l e m o n d á s a után Tisza Ist­ hogy az uralkodó ragaszkodik a közös h a d ­
ván kapott miniszterelnöki megbízást, sereg fennálló és j ó n a k bizonyult i n t é z m é ­
m e r t az u r a l k o d ó tőle várta az obstruk­ nyeihez, és a közös hadsereg tovább fog ha­
ció letörését. Tisza a z o n b a n n e m t u d o t t ladni a komoly kötelességteljesítés útján,
k o r m á n y t alakítani, m e r t politikustársai, áthatva az egység és az összhang szellemé­
akiket a miniszteri tisztségekre felkért, től. Ez a szellem m i n d e n nemzeti sajátossá­
Fejérváry Géza h o n v é d e l m i miniszter kivé­ got tisztel, és m i n d e n ellentétet kiegyenlít,
telével n e m vállalták el a tárcák vezetését. „amennyiben minden néptörzsnek külö­
Ezek u t á n 1903 j ú n i u s á b a n Ferenc József nös jelességeit a nagy egésznek javára érté­
régi bizalmasát, K h u e n - H é d e r v á r y Károlyt kesíti". Ez a m o n d a t r é s z váltott ki Magyar­
nevezte ki m i n i s z t e r e l n ö k k é . Neki á t m e n e ­ országon nagy vihart, m e r t „ n é p t ö r z s n e k "
tileg sikerült felszámolnia az obstrukciót, nevezte a magyarokat, eggyé degradálta
de csak azon az á r o n , hogy levette na­ őket a sok közül. K h u e n - H é d e r v á r y szerint
pirendről a k a t o n a i törvényjavaslatokat. a h a d p a r a n c s n e m csorbította Magyaror­
K h u e n - H é d e r v á r y k o r m á n y a e n n e k elle­ szág törvényes jogait, de az ellenzék ellene
n é r e n e m volt hosszú életű, a miniszterel­ fordult és a miniszterelnök ismételten le­
n ö k m á r a u g u s z t u s 6-án bejelentette a kor­ mondott.
 Tisza István konszolidációs
kísérlete

T isza István 1903. november 3-án

Magyarország miniszterelnöke lett.
Mögötte messze nem állt olyan egy­
séges Szabadelvű Párt, mint majdnem há­
r o m évtizeddel korábban Tisza Kálmán
mögött. Különféle frakciók éltek egymás
mellett. Az ószabadelvűek Tisza István ve­
zetésével kitartottak az eredeti elvek mel­
lett. Az ifjabb Andrássy Gyula körül alakult
csoport eltávolodott ettől az alaptól és a ki­
egyezés reformját akarta megvalósítani,
nemzeti és demokratikus jelszavakat hir­
detett. A volt nemzeti pártiak szintén kü­
lön frakciót alkottak.
Tisza István rendkívüli személyiség volt.
Megalkuvást n e m ismert, az elvei mellett
mindig kitartott. Alig volt b e n n e komp­
romisszumkészség, n e m igen alkalmazta
a diplomácia módszereit. Pályája kezdeté­
től a dualista hatalmi struktúra fenntartá-

Tisza István gróf (1861-1918)

Pesten született 1861. április 22-én. Édesapja Tisza Kál­ személyiségének a hiá­
mán, a későbbi miniszterelnök volt. A Debreceni Reformá­ nyosságaiban. Hitt abban
tus Kollégiumban érettségizett. Budapesten, Berlinben ugyanis, hogy az ember
és Heidelbergben jogi és közgazdasági tanulmányokat képes önmagát tökélete­
folytatott. Majd egy rövid nyugat-európai körutat tett, Né­ síteni. A parasztságról és
metországban, Angliában, Franciaországban járt. Nagyon a mezőgazdasági problé­
komoly fiatalember volt. Húszévesen doktori címet szer­ mákról kialakított képe
zett a budapesti egyetemen a politikai tudományokban. alapvetően élete végéig
Szabad idejében rengeteget olvasott, emellett pedig spor­ nem változott. Az volt az
Tisza István, 1914 körül
tolt, lovagolt és vadászott. Minden egyetemet végzett fia­ álláspontja, hogy az állam
tal köteles volt egyéves katonai szolgálatot teljesíteni. Ti­ nem gyámkodhat az emberek fölött, „szabad ember sza­
sza István egy honvéd huszárezrednél szolgált. 1882-ben bad államban" - mondta.
hagyta el a hadsereg kötelékét és hazatért Bihar megyébe. 1886-tól országgyűlési képviselő volt szabadelvű párti
Apja kérésére átvette a csegődi és kocsordi családi birto­ programmal. 1897-ben kapta a grófi címet, nagybátyja,
kok vezetését. Közéleti tevékenysége ekkor kimerült a me­ a gyermektelen Tisza Lajos grófi címét ruházta rá és két fiú
gyegyűlés és az egyházkerület összejöveteleinek látogatá­ testvérére az uralkodó.
sában. 1883-ban, apja ellenkezését legyőzve, feleségül Elnöke volt a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Banknak
vette unokatestvérét, Tisza Ilonát. és több részvénytársaságnak igazgatósági tagja.
Nagyon szigorú, puritán ember volt, konzervatív, kálvinis­ Tisza István oszlatta föl 1906-ban a Szabadelvű Pártot
ta erkölcsi felfogással. Jó személyes kapcsolatot alakított és alapította 1910-ben a Nemzeti Munkapártot. Ő eszkö­
ki a család birtokain dolgozó paraszt emberekkel. A gaz­ zölte ki a királynál II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai
dálkodás évei alatt egy romantikus képet alakított ki ma­ hamvainak hazahozatalát.
gának a parasztságról és azt a téves meggyőződést, Kétszer volt miniszterelnök, 1903-1905 és 1913-1917
hogy nem a magyar mezőgazdaság szerkezetében vagy között. Lemondása után 1917 nyarán a debreceni huszár­
a parasztok életkörülményeiben kell keresni a bajok for­ ezred parancsnokaként a frontra ment.
rását, ha a paraszt család megélhetési nehézségekkel 1918. október 31 -én az őszirózsás forradalomhoz csatla­
küzd, és nem tud megállni a saját lábán, hanem az egyén kozó katonák budapesti lakásán meggyilkolták.
sát t e k i n t e t t e feladatának. T ö r e k e d e t t a Tisza István és Batthyány
k o r m á n y p á r t egységének a megőrzésére, Elemér a lóversenytéren,
1904
a m i az 1890-es években m é g k ö n n y e b b
feladat volt, m i n t a századforduló után.
Merkantilistának és agráriusnak is vallotta
magát. Az állami gazdaságpolitikában a
legfontosabbnak a mezőgazdaság, az ipar
és a kereskedelem összhangjának a bizto­
sítását, a p é n z ü g y i egyensúly megőrzését
és a k i a d á s o k n ö v e k e d é s é n e k a megakadá­
lyozását tekintette. F o n t o s n a k tartotta a hi­
tel- és t a k a r é k p é n z t á r a k h á l ó z a t á n a k a b ő ­
vítését, és jól látta, h o g y a külföldi tőke
szerepe m i l y e n fontos az ország gazdasági
fejlődésében. M i n d az ipar, m i n d a m e z ő ­
gazdaság fejlesztését, az u t ó b b i szerkezeti
átalakítását a n e m z e t i haladás előfelté­
telének t e k i n t e t t e . A közös vámterületet
m i n d politikai s z e m p o n t b ó l , a M o n a r c h i a
s ú l y á n a k m e g ő r z é s e érdekében, m i n d pe­
dig gazdasági megfontolásokból a század­
f o r d u l ó u t á n is feltétlenül fenntartandó-
nak tartotta.
A parlamentarizmus tekintélyének,
m é l t ó s á g á n a k a megóvása nagyon fontos lezheti meg az állam magyar jellegét, de
volt s z á m á r a . Az o b s t r u k c i ó t mélyen el­ a magyar államnak nem a nemzeti kisebb­
ítélte. A p a r l a m e n t i házszabályok szigorí­ ségek elnyomásával kell m e g m u t a t n i a az
tásán dolgozott. erejét, h a n e m a nemzetiségi kérdés törvé­
F o g l a l k o z t a t t á k szociálpolitikai kérdé­ nyes és méltányos kezelésével.
sek is, e l s ő s o r b a n a m u n k á s k é r d é s , amely Tisza István, amikor miniszterelnök lett,
1890 u t á n k o n k r é t törvények - betegség-, megörökölte elődeitől a katonai kérdé­
m a j d balesetbiztosítás, m u n k a i d ő , vasár­ sek terén fennálló problémákat. Elismerte,
n a p i m u n k a s z ü n e t - vitája kapcsán a par­ hogy a nemzet jelentős része szeretné, ha
a magyar nyelv a közös hadsereg egyik ve­
l a m e n t b e n is t ö b b s z ö r megjelent. Tisza
zényleti nyelve lehetne, de ezt álomnak ne­
István a szociális törvényhozás kiszélesí­
vezte, aminek a megvalósítása a dinasztia
tése mellett foglalt állást.
és a nemzet közötti éles és megengedhetet­
A századforduló u t á n i nagy választójogi
len konfliktushoz vezetne. Ígéretet tett ar­ Május elsejei sapkajelvény
h a r c o k b a n m á s k é n t ítélte meg a m u n k á s o k
ra, hogy fel fog lépni olyan követelések
és a parasztok választójoghoz juttatásának
tényleges megvalósítása érdekében, ame­
kérdését. A szakképzett m u n k á s o k r a tisz­
lyekhez Ferenc József már egy tervezetben
telettel tekintett és számukra a választójog
hozzájárult, mint a magyar nyelv használa­
biztosítására is hajlott volna. A parasztokat
ta a haditörvényszékeken, a magyar tisztek
viszont sosem tekintette egészen felnőtt­
áthelyezése magyar alakulatokhoz, a ma­
nek és n e m értett egyet azzal, hogy a sze­
gyar oktatási nyelv bevezetése a Magyaror­
gényparasztoknak is legyen választójoguk.
szágon található katonai akadémiákon.
Nagyon nyugtalanította a nemzetiségi
Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy töb­
kérdés megoldatlansága. A képviselőház­
bet nem lehet és nem is szabad követelni.
b a n is e l m o n d t a , hogy senki sem kérdője-
A Gyár utca, háttérben
az új országházzal.
Erdélyi Mór felvétele
A Szabadelvű Párt többsége Tisza István
mögé állt. Apponyi Albert különvélemé­
nyét hangsúlyozta, de ekkor még a pártban
maradt, viszont a képviselőház elnöki tisz­
téről lemondott.
Bár Tisza remélte, hogy az ellenzék fel­
hagy a parlamentben az obstrukcióval, és
lehetőség lesz a rendes újoncjutalék és az
1904. évi költségvetés megszavazására, nem
így történt. Amikor 1903. november köze­
pén az újoncjavaslatok a képviselőházban
napirendre kerültek, a Függetlenségi Párt
ezekkel nem akart foglalkozni, h a n e m az
indemnitási javaslat napirendre tűzését kö­
vetelte. Tisza először a házszabályok szigo­
rúbb alkalmazásával próbálkozott, de ez
nem vezetett a várt eredményre. Az ellen­
zék vezetője, Kossuth Ferenc közeledett
a megegyezés gondolatához, ha Tisza fel­
hagy a házszabályok szigorításával, az újó­
lag bevezetett délutáni-esti ülések tartásá­
val. Kossuth békeindítványának elfogadása
révén Tiszának annyit sikerült elérnie, hogy
december elején a Függetlenségi Párt Kos­
suth Ferenc által vezetett többsége felhagyott
az obstrukcióval. Viszont a függetlenségiek
egy 20 fős kisebbsége, a Szederkényi-párt
nem. Ez a kisebbség 1904. január végéig
meg tudta akadályozni az újoncmegajánlás
elintézését.
A legelkeseredettebb viták forrása az
a szemléleti különbség volt, a m i a Szabad­
elvű Párt és az ellenzék k ö z ö t t h ú z ó d o t t .
A szabadelvűek k i t a r t o t t a k amellett, m i n t
a kiegyezés megkötése óta m i n d i g , hogy
a hadsereg vezérlete, vezénylete és bei-
szervezetének m e g h a t á r o z á s a az u r a l k o d ó
felségjoga. Az ellenzék pedig azon az állás­
p o n t o n volt, hogy M a g y a r o r s z á g o n min­
d e n jognak a forrása a törvényhozásban
kifejezésre j u t ó n e m z e t i akarat, így a véd-
erőben a vezérleti és vezényleti nyelvre
v o n a t k o z ó j o g n a k is. A Függetlenségi Párt
távlatilag az önálló magyar hadsereg létre­
hozására törekedett, és ezzel a dualista
rendszer alapjait kérdőjelezte meg.
A k o m p r o m i s s z u m , ami Tisza István és
Kossuth Ferenc között létrejött, szemléle­
tük különbözőségei miatt n e m lehetett tar­
tós. A belső feszültségeket tetézte, hogy az
osztrák p a r l a m e n t b e n viták folytak a ma­
gyar közjogi követelésekről, amelyekkel
szemben elutasító álláspontot fogalmaztak
meg. Emiatt a magyar képviselőházban
volt hosszú tiltakozási hullám az illetékte­
len osztrák beavatkozás miatt. Az osztrák
beavatkozás ellen Tisza is szót emelt, ami­
vel az osztrák parlamentben váltott ki
nemtetszést, ahol egyébként is folytonosan
bírálták a magyar parlamentarizmus m ű ­
ködési zavarai miatt. Itthon pedig a közös
hadsereg erősítésének a támogatása miatt
támadta az ellenzék. Tisza azonban nem
volt ijedős.
1904. március 15-én új ülésszak kezdő­
d ö t t . Tisza István egy példa nélküli lépés­
re szánta el magát: ideiglenes jelleggel
m a g u k a t a házszabályokat akarta módosí­
tani, anélkül, hogy előzetesen kiküldött
volna egy házszabály-revíziós bizottságot.
Az új házszabályokkal Tisza István a parla­
m e n t működőképességét akarta biztosítani.
A képviselőházban az ellentétek kiéleződtek
és válsághelyzet fenyegetett. A házszabály­
módosításból ekkor azért nem lett semmi,
m e r t Thaly Kálmán, a Függetlenségi Párt
Kossuth-csoportjának tiszteletbeli elnöke
k o m p r o m i s s z u m o t ajánlott. Azt javasolta,
hogy Tisza vonja vissza az indítványát,
a Szederkényi-csoport pedig hagyja abba
az obstrukciót, és szavazza meg az 1903. évi
újoncozási törvényt. A Szederkényi-párt
elfogadta az ajánlatot, Tisza István pedig
visszavonta házszabály-módosító indítvá­
nyát. Helyreállt a parlamenti működés nor­
mális rendje.
Ezután h ó n a p o k i g tartó nyugodt idő­
szak következett a parlamentben, de Tisza
István n e m vette le a napirendről a házsza­
bályok szigorításának kérdését. 1904. ok­
tóber 8-án az ugrai választóihoz írt nyílt le­
velében ismertette először a terveit. Ez
a fordulat a Szabadelvű Párt legtöbb tagját
is váratlanul érte, nemcsak az ellenzéket.
Saját pártjából is többen ellenezték Tisza
szándékát, például Széli Kálmán és Berze-
viczy Albert, m e r t nyugodt időszakban ter­
vezett olyan lépést, amely nagy politikai
konfrontációt idézhetett elő. Tisza lépése
leginkább az ellenzéknek azokat a vezetőit
érintette kínosan, akik az obstrukció ellen­
zői voltak, m i n t Apponyi Albert és Kos­
suth Ferenc, m e r t őket a saját pártjuk előtt
kompromittálta.
Tisza t u d a t á b a n volt annak, hogy a
házszabály-revízióba belebukhat, de n e m
ragaszkodott annyira miniszterelnöki ha­
talmához, hogy az visszatartotta volna.
Meggyőződése volt, hogy az országnak
égető szüksége van erre a reformra érde­
kei védelmében, és azért n e m tudta volna
vállalni a felelősséget, ha meghátrál olyas­
mi elől, amit kötelességének érzett.
Az ellenzék pártállástól függetlenül ér­
velt a házszabály-revízió ellen. Tiszát meg­
vádolták, hogy a császár akaratát hajtja
Thaly Kálmán képmása.
végre, és n e m önállóan cselekszik. A m á ­
Olajfestmény
sik fő érv a választójogi rendszer volt, az
a tény, hogy Magyarországon n e m alakult
ki parlamenti váltógazdaság, és az ellen­
zéknek nem volt esélye kormányra kerül­
ni. Apponyi Albert a többségi elvet, a m e ­
lyet Tisza István olyan sokat hangoztatott,
összekapcsolta azzal, hogy a többség a vá­
lasztásokon vitatható m ó d o n jött létre.
Hogy a nemzeti akarat a választásokon
nem tud megnyilvánulni, m e r t a választó­
jog korlátozott. Elsősorban tehát a nemze­
ti akarat érvényesülésének akadályait kell
eltávolítani.
Az ellenzék részéről a házszabályok meg­ A felsőház ülésterme az új
változtatásával szembeni ellenállás elsősor- országházban

A parlamenti ülésterem be­ ban bizalmi kérdés volt a kormány és a mi­
rendezésének szétzúzása. niszterelnök iránt.
A romokon ellenzéki kép­ 1904. november 14-én a Szabadelvű Párt
viselők, 1904. december 13.
értekezletén Tisza a házszabályok módosítá­
sának gyors keresztülvitelére tett javaslatot,
arra hivatkozva, hogy az ellenzék még a ház-
szabály-felülvizsgáló bizottság kiküldésére
sem hajlandó. Másnap Dániel Gábor sza­
badelvű párti képviselővel ismét beterjesz­
tette márciusi indítványát. Ez volt a Lex
Dániel, amelyet november 18-án a délutáni
ülésen a szabadelvű párti többség meg is sza­
vazott. A megszavazásra a hírhedt „zsebken-
dős szavazással" került sor. Perczel Dezső
házelnök este fél tíz tájban, amikor Tisza Ist­
ván befejezte beszédét, több jelentkezőnek
már nem adott szót, majd zsebkendőjével
jelt adott a Szabadelvű Pártnak a szavazásra.
Minthogy a dualizmuskori parlamentben
felállással, illetve ülve maradással szavaztak,
a többség pedig a jelre fölállt, a törvényt
megszavazták. Az uralkodó pedig még az­
nap be is rekesztette az ülésszakot.
A „zsebkendős szavazás" a magyar parla­
mentarizmus történetének egyik legtöbbet
vitatott eseménye. Tisza a hatályos házsza­
bályok halmozott megsértésével fogadtatta
el a Lex Dánielt. Sok minden egyéb szabály­
talanság mellett bizonytalan, hogy az elnök
egyáltalán föltette-e szavazásra a kérdést,
a szavazatok összeszámlálására pedig sem­
m i k é p p e n n e m kerülhetett sor, mert az
egész terem talpon volt. Maga Tisza István is
elismerte, hogy a házszabályokat megsértet­
ték, de igazolva látta ennek szükségességét.
A Lex Dániel miatt ifj. Andrássy Gyula
több követőjével kilépett a Szabadelvű
Pártból. Ők voltak a „disszidensek". N o ­
vember 19-én megalakult a koalíció és ve­
zérlőbizottsága. Az ellenzék feliratot inté­
zett a királyhoz, amelyben a november
18-ai határozat megsemmisítését és a kor­
mány eltávolítását követelték.
1904. december 16-án Tisza István beje­
lentette, hogy előrehozott választások lesz­
nek, nyilvánítson véleményt a nemzet a tör­
téntekről. Az ország exlex állapotban volt,
tehát az országgyűlést az alkotmány szerint
nem lett volna szabad feloszlatni. Az ország­
gyűlés berekesztésére mégis sor került. Utó­
lag Apponyi is elismerte, hogy ezért a tör­
vénytelen helyzetért nemcsak Tisza Istvánt
terhelte a felelősség, h a n e m az ellenzéket is,
mert nem voltak hajlandók a megegyezésre.
M i n d e n t összevetve Tisza István a lehe­
tő legrosszabb i d ő p o n t o t választotta a harc
megvívására az ideiglenes fegyverszünet
idején. Várnia kellett volna, és a házszabály­
revíziót más kérdéssel összekötni, olyan­
nal, amivel az ellenzéket meg t u d t a volna
osztani. Az i d ő p o n t rossz megválasztása és
a taktika hiánya azt eredményezte, hogy az
ellenzék összekovácsolódott, áldozatként
tüntette föl magát, Tiszát pedig az önké­
nyeskedő agresszor színében.
Tisza elismerte, hogy az ellenzéknek iga­
za van abban, hogy a többség csak akkor
igazán legitim, ha a kialakult majoritás való­
ban a nemzet nagy részének akaratát testesí­
ti meg. Ha a választójogból minél többen
részesülnek, ha a választások minél demok-
ratikusabbak, tisztábbak és korrektebbek.
A választójog kiterjesztésétől a hatalom bir­
tokosai két ok miatt féltek nagyon. Egyrészt
a hatalmukat féltették az alsóbb néposztá­
lyoktól, másrészt a magyar nemzet vezető
szerepét a nemzetiségi képviselők tömeges
megjelenésétől.
Az 1905-1906-os politikai válság
és a koalíciós kormány
Az 1905. j a n u á r i választásokon a Sza-
l-\ badelvű P á r t vereséget szenvedett.
A 30 évig u r a l m o n lévő párt ebbe
a vereségbe belerokkant, és 1906 áprilisá­
b a n ki is m o n d t a feloszlatását. A dualiz­
m u s k o r á b a n ez volt az egyetlen alkalom,
a m i k o r az ellenzék választási győzelmet
a r a t o t t . Erre a helyzetre senki n e m is volt
felkészülve, m a g u k az ellenzék vezetői sem.
A koalíció a választási győzelem után ne­
h e z e n j u t o t t k o r m á n y r a , pedig a polgári
p a r l a m e n t a r i z m u s elvei szerint a választáso­
k o n győztes erőknek kellett volna kormány­
ra k e r ü l n i . Úgy t ű n t , itt az alkalom a par­
lamenti váltógazdaság megvalósulására.
A koalíció politikája jelentős változásokat
h o z h a t o t t v o l n a a szabadelvű párti kor­ Fejérváry nagyon régóta volt szereplő­ A szövetkezett ellenzék
m á n y z á s h o z képest, m e r t nemzeti refor­ je a magyar belpolitikának. 1872-ben lett vezérbizottsága, 1905-ben.
m o k a t akart megvalósítani a hadseregben, a honvédelmi minisztérium államtitkára, Ülnek balról: Zichy Aladár,
követelte az önálló vámterületet, magyar 1884—1903-ig pedig ő volt a honvédelmi Apponyi Albert, Batthyány
Tivadar, Kossuth Ferenc,
n e m z e t i b a n k o t akart felállítani és a válasz­
Eötvös Károly. Balszélen áll
tójog kiszélesítése is szerepelt az elképzelései
HockJános
között. Ferenc József azonban hallani sem
akart ilyen horderejű változtatásokról a bi­
r o d a l m á b a n . M é g Ferenc Józsefnél is kemé­
n y e b b e n ellenállt a magyarországi ellenzék
terveinek a t r ó n ö r ö k ö s , Ferenc Ferdinánd,
aki katonailag és politikailag egységes cent­
ralizált b i r o d a l m a t akart teremteni.
Az uralkodó tehát ekkor még nem volt
arra hajlandó, hogy a koalícióból nevezzen
ki miniszterelnököt és kormányra engedje
őket. Tisza Istvánt hagyta a miniszterelnöki
székben egészen 1905 júniusáig, azt követő­
en pedig Fejérváry Géza bárót, a darabont
testőrség parancsnokát, egyik legközelebbi
bizalmasát nevezte ki miniszterelnökké. En­
nek csak olyan üzenete lehetett, hogy ha
kell, n e m riad vissza katonai eszközök al­
kalmazásától sem, és Magyarország katonai Fejérváry Géza képmása.
megszállásának a tervei is elkészültek. Olajfestmény
 miniszter. Tényleges katonatiszt volt, m á r
1872-ben h o n v é d ezredes, később vezér­
őrnagy, altábornagy és 1890-től tábor­
szernagy. 72 éves volt, a m i k o r miniszter­
elnök lett. Pozíciójánál fogva minden
vezető magyar politikust jól ismert, és ők
sem tekinthettek rá idegenként vagy pláne
a politikában járatlan újoncként. Közülük
való volt. Vagyis n e m a személye, h a n e m
a kinevezés ténye és mikéntje váltott ki el­
lenérzéseket, főleg ellenzéki oldalon. Ti­
sza István eleinte még tanácsokkal is ellát­
ta miniszterelnök utódját.
Kezdetben Fejérváry azzal próbálkozott,
hogy a koalíciót rábírja a dualizmus átala­
kítására vonatkozó követeléseinek a fel­
adására, és ezzel kormányképessé tegye, de
n e m járt sikerrel. Ezért szeptemberben le­
m o n d o t t , de Ferenc József ismételten őt
nevezte ki miniszterelnökké. Akkor pedig
azzal próbálkozott, hogy saját pártot ala­
kítson és megszerezze a parlamenti többsé­
get, választások útján, mert tudta, hogy
a magyar viszonyok között ilyen illegitim
m ó d o n tartósan n e m kormányozhat. Az
ellenzék egyáltalán n e m nézte jó szemmel,
hogy a Fejérváry-kormány legalizálni, par­
lamenti többségre akarta alapítani a ma­
ga működését. A Fejérváry-kormánnyal
szemben „nemzeti ellenállás" kezdődött,
amelyet a képviselőház ellenzéki többsége
szervezett, méghozzá egy a képviselőházban
elfogadott határozati javaslattal. A lénye­
ge az volt, hogy felszólították a törvény­
hatóságokat, hogy az alkotmányellenesen
m ű k ö d ő k o r m á n y n a k n e engedelmesked­
jenek, az adókat ne szedjék be és az újonco­
kat ne állítsák ki, és a megyék többsége
valóban csatlakozott is a „nemzeti ellenál­
láshoz". A k o r m á n y a z o n b a n megsem­
misítette a megyék határozatait és az el­
lenállásban részt vevő tisztviselők nem
kaptak fizetést. A megyék viszont gyűjtöt­
tek a tisztviselők számára és biztosították
a fizetésüket. Az u d v a r „intő szózatban"
megfenyegette a megyéket, a megyék azon-

Garami Ernő (1876-1935)

Német anyanyelvű családban született Budapesten. Apja tekintélyuralmi rendszer­

korai halála miatt nem tanulhatott tovább gimnáziumban, nek. 1918 októberétől
telefonműszerész lett. A századfordulótól 1919-ig Magyar­ 1919. március 21-ig
ország szociáldemokráciájának mérvadó politikusa, teore­ kereskedelemügyi mi­
tikusa és tényleges vezetője volt. 1898-ban tért haza Né­ niszter volt. Ellenezte
metországból, ahol a Siemens-Halske cégnél dolgozott a Kommunisták Magyar­
műszerészként. Azért választotta Németországot, hogy országi Pártjával való
a szociáldemokrata tanokkal megismerkedjen. Hazatéré­ egyesülést. A Tanács­
sét követően rövid időn belül az MSZDP vezetőségi tagja köztársaság kikiáltása
lett. A párt lapjának, a Népszavának szerkesztője, majd után kilépett az egye­
főszerkesztője egészen 1919-ig. 1906-tól a Szocializmus sült pártból és Svájcba Garami Ernő, 1906. Rivoli felvétele
című folyóiratot is szerkesztette. Szépírói munkásságot is emigrált. Igazságügy­
folytatott, novellái jelentek meg, sőt egy drámáját is be­ miniszterként tagja volt a rövid életű Peidl-kormánynak
mutatta a Vígszínház. (1919. augusztus 1-6.). A polgári demokráciából akart
Az általános választójogra épülő polgári demokratikus minél többet megmenteni. 1919 novemberében a fehér­
rendszer megteremtésének híve volt. Olyan szociálde­ terror elől Bécsbe menekült és csak 1929-ben tért haza.
mokrata tömegpárt megteremtésén fáradozott, amely en­ Bécsben a Jövő című lapot szerkesztette. A magyar de­
nek a polgári demokratikus rendszernek a fő támasza le­ mokrácia és a modern, egységesülő Európa megterem­
het. Ő maga sosem volt parlamenti képviselő. A reformok tése foglalkoztatta. Hazatérése megint csak átmeneti volt.
és kompromisszumok embere volt, ugyanakkor nagy tö­ Szembefordult az SZDP vezetőségének politikájával
megmegmozdulások szervezője. Ellenfele volt minden és 1931-ben harmadszor is emigrált.
ban n e m ijedtek meg, h a n e m válaszoltak
rá, és tiltakoztak a megyék és a városok ön­
k o r m á n y z a t á n a k megsértése ellen.
Egy esetleges választási győzelemhez va­
lamilyen népszerű intézkedésre és az ak­
kori p a r l a m e n t e n kívüli erők támogatá­
sára lett volna szüksége a kormánynak.
Fejérváry belügyminisztere, Kristóffy Jó­
zsef hatására a választójog kiterjesztésében
látta a célravezető utat. Arra is hajlott,
hogy azokat a mérsékelt katonai-nemzeti
javaslatokat, amelyeket m á r Tisza István is
kilátásba helyezett, elfogadja. Az önálló
vámterület és nemzeti b a n k ügyében azon­
b a n n e m volt hajlandó a koalíció állás­
pontjának elfogadására. Kristóffy József
a választójog kilátásba helyezett kiter­
jesztése fejében a Szociáldemokrata Párt
t á m o g a t á s á t kérte, és ennek érdekében
egyezséget k ö t ö t t a párt vezetőjével, Gara­ lönbözőek voltak. 1905-ben mintegy 300 I. Ferenc József audiencián
mi Ernővel. Ez volt a Kristóffy-Garami- munkabeszüntetésre került sor, amelyek fogadja Kossuth Ferencet,
p a k t u m . Emiatt aztán a Szabadelvű Párt az ország összes nagy ipari városát érin­ 1905

is szembefordult a Fejérváry-kormánnyal. tették. A sztrájkok általában a munkások

Tisza István taktikai okokból követelte bér- és munkakörülményeinek a javítá­
a koalíció h a t a l o m r a engedését. Majd 1905 sára szerveződtek. 1905 májusában azon­
őszén d e m o n s t r a t í v a n visszavonult a poli­ ban a budapesti vas- és fémmunkások el­
tikai élettől és h a z a m e n t geszti birtokára. húzódó sztrájkja ezek mellett a követelések
A koalíció vezérlő bizottsága pedig a nem­ mellett már politikai célokat is megfogal­
Építőmunkások sztrájk­
zetiségek, a horvát-szerb koalíció, a Ro­ mazott, amikor a választójog kiterjesztését tanyája a Városligetben,
m á n N e m z e t i Párt és a Szlovák Nemzeti és a szervezkedés szabadságát követelte. a Trieszti nőben, 1907
Párt támogatását nyerte meg a maga szá­
m á r a . 1906 tavaszán azonban, amikor már
az udvarral keresték a megegyezést, elejtet­
ték a nemzetiségi szálat.
1905 szeptemberében Ferenc József ma­
gához hívatta a koalíció öt vezetőjét: And­
rássy Gyulát, Kossuth Ferencet, Apponyi
Albertet, Bánffy Dezsőt és Zichy Aladárt.
Ez egy mindössze p á r perces audiencia
volt, amelyen Ferenc József ismertette ve­
lük, hogy milyen feltételek alapján haj­
landó egy koalíciós k o r m á n y kinevezésére,
de feltételeit a koalíció vezetői nem fogad­
ták el.
1905-1906-ban a szervezett munkások
is egyre többet hallattak magukról. Egy­
mást érték a sztrájkok, amelyek a b e n n e
részt vevők számát tekintve nagyon kü­
Ifiabb Andrássy Gyula, 1890
körül. Ellinger Ede felvétele
Hasonló jellegű volt a nagy pécsi bányász­
sztrájk is, amelyben 3000 bányász vett
részt. 1905. szeptember 15-én pedig egy
százezres tömegtüntetés volt Budapesten,
amelyen az általános választójog bevezeté­
sét követelték.
Az agrármozgalmakban is változás kö­
vetkezett be, mert a Dunántúlon, ahol pedig
korábban nem került sor szervezett meg­
mozdulásra, arató- és cselédsztrájkok rob­
bantak ki. A Szociáldemokrata Párt 1906 ja­
nuárjában létrehozta földmunkástagozatát.
A koalíció a szerzett tapasztalatok hatá­
sára szép csendesen feladta eredeti követe­
lései jelentős részét. Nyíltan ugyan n e m
m o n d o t t le semmiről. 1906 tavaszán m á r
Ferenc József is úgy látta, hogy a Magyar­
országon kialakult mély válságon talán
mégis úgy lehetne túljutni, ha a koalí­
ciót kormányra engedi. 1906. április 4-én
Fejérváry Géza és Kossuth Ferenc meg­
egyeztek. Egyezségüket másnap a koalíció
vezetői is elfogadták. Ebben az úgynevezett
„áprilisi p a k t u m b a n " a koalíció l e m o n d o t t
a hadseregre vonatkozó nemzeti követelé­
seiről, beleegyezett a vámközösség meg­
hosszabbításába és egy mérsékelt választási
reform megvalósításába. A p a k t u m o t a ko­
alíció érdekében titokban tartották.
Ferenc József a koalíciót k o r m á n y r a en­
gedte, de a miniszterelnököt n e m az ő so­
raikból választotta. A v á r o m á n y o s n a k te­
kintett ifj. Andrássy Gyulát ugyanis n e m
tartotta megbízhatónak nemzeti és de­
mokratikus irányultsága miatt. A minisz­
terelnök egy megbízható kiegyezéspárti
politikus lett, Wekerle Sándor. A közvéle­
m é n y is szívesen fogadta egyértelműen li­
berális politikai múltja miatt. Wekerle m á r
jó ideje csak a Közigazgatási Bíróság elnö­
keként és a főrendiház tagjaként vett részt
a politikában. 1906 tavaszán sem töreke­
dett semmilyen tisztségre, de a felkínált le­
hetőséget n e m utasította el.
A második W e k e r l e - k o r m á n y b a n a koa­
líció vezetői kapták m e g a legfontosabb mi­
niszteri tárcákat. Ifj. Andrássy Gyula bel­
ügyminiszter lett, Apponyi Albert vallás- és
közoktatásügyi, Kossuth Ferenc kereskede­
lemügyi, Zichy Aladár a király személye kö­
rüli miniszteri bársonyszéket foglalhatta el.
A koalícióban lévő p á r t o k e g y ü t t m ű k ö ­
désének tartósságát illetően m á r a kor­
m á n y megalakulásakor joggal m e r ü l h e t t e k
föl kételyek. Wekerle k o r á b b a n szabadelvű
párti volt. Bár m á r a párt választási veresé­
gekor n e m tartozott oda, ha közeledett is
valamelyest a koalícióhoz nézeteiben, n e m
volt sem függetlenségi, sem konzervatív
agrárius, sem néppárti. A koalíció pedig
nagyon heterogén volt, ezek mellett az
irányzatok mellett m é g az Andrássy körül
t ö m ö r ü l ő liberális 67-esek, a Szabadelvű
Pártból kivált disszidensek alkották. 1904
n o v e m b e r é b e n a Szabadelvű Párt és Tisza
István ellen alakult. Semmilyen elvi alap
nem tartotta össze őket, viszont komoly el­
lentétek voltak a koalíciót alkotó pártok
között. Társadalmi bázisuk is nagyon kü­
lönbözött. Az agráriusok nagybirtokosok
voltak, konzervatívok, és n e m voltak érde­
keltek a kiegyezési rendszer megváltozta­
tásában. A függetlenségiek liberálisokként
a közösügyes rendszer bírálói, a társadalmi
reformpolitika hirdetői voltak. A birtokos
parasztság, a közép- és kispolgárság köré­
ből kerültek ki támogatói. A néppártiak
katolikusok voltak, konzervatívok, részben
a nagybirtokosok, részben a birtokos pa­
rasztság körében szereztek támogatókat.
Andrássyék konzervatívok és liberálisok,
főleg nagybirtokosok, kiegyezés pártiak, de
a kiegyezés reformálásának igényével.
Idő kellett, amíg az ellentétek felszínre
törtek. 1906 tavaszán a koalíció még nagyon
népszerű volt, az emberek örömmel üdvö­
zölték az új kormányt, amely alkotmányvé­
dő színben t ű n t föl és mintha az ő érdeme
lett volna a Fejérváry-kormány leváltása.
A Szabadelvű Párt ténylegesen a Weker- A közös hadsereg katonai
lc-kormány megalakulása után, 1906. áp­ közigazgatása és had­
rilis 11-én oszlatta föl magát. 1906-ban is­ kiegészítő kerületei, 1906
mét országgyűlési képviselőválasztásokat
tartottak, amelyet a koalíció pártjai meg­
nyertek. A Függetlenségi Párt egyedül meg­
szerezte az abszolút többséget. A k o r m á n y
ettől elég nehéz helyzetbe került, m e r t
'67-es alapállású kiegyezés párti politiká­
ját egy függetlenségi többségű képviselő­
házzal kellett (volna) megvalósítania. És
ugyanazok a problémák, amelyek az előző
k o r m á n y o k n a k olyan sok gondot okoztak,
még mindig léteztek: 1907-ben újra lejárt
a vámközösség és meg kellett újítani, még
nem valósult meg a véderőreform, a m u n -
 A vámszövetséget hosszas huzavona, az
osztrák k o r m á n y lemondása és az új kor­
mánnyal való megegyezés után sikerült
meghosszabbítani újabb 10 évre, de már
n e m vámszövetség, h a n e m „vámszerző­
dés" elnevezéssel iktatták törvénybe a ma­
gyar fél akaratának megfelelően. Cserébe
a magyar k o r m á n y hozzájárult a kvóta
újabb 2 százalékos emeléséhez. A vámszer­
ződéssel megvalósult az agrárvámok eme­
lése, az agráriusok réges-régi követelése.
1908-ban a M o n a r c h i a nagyhatalmi
megfontolásokból, e r ő d e m o n s t r á c i ó céljá­
ból annektálta az 1878-ban okkupált Bosz­
nia és Hercegovina t a r t o m á n y o k a t . Ezzel
a t a r t o m á n y o k nemzetközi jogi állását is
A gazdasági kiegyezésről kás-, agrár- és nemzetiségi kérdések sem megváltoztatta, osztrák-magyar területté
tárgyaló osztrák és magyar oldódtak meg. A szociális feszültségek pe­ váltak, míg a megelőző 30 évben jogilag
államférfiak csoportja dig csak nőttek. a b o m l ó T ö r ö k Birodalom részét alkották.
a Sándor-palota teraszán,
A Wekerle-kormány ezeket a problémá­ Az annexióból nemzetközi b o n y o d a l o m
1907. október. Középen
kat n e m is tudta megoldani. A dunántúli keletkezett, Szerbia és M o n t e n e g r ó moz­
balra (hátrébb)
Wekerle Sándor. cselédmozgalmakkal szemben a csendőr­ gósított, Törökország tiltakozott és Orosz­
Jelfy Gyula felvétele séget vetette be. Igaz, hogy született egy ország is kilátásba helyezte, hogy ellenlépé­
törvény a gazda és a gazdasági cseléd kö­ seket tesz. Az osztrák k a t o n a i vezetés m á r
zötti jogviszony szabályozásáról, ami meg­ akkor h á b o r ú b a n g o n d o l k o d o t t , a vezér­
tiltotta a robot jellegű szolgáltatásokat - kari főnök, C o n r a d von H ö t z e n d o r f tá­
m a j d n e m 60 évvel a jobbágyfelszabadítás m a d n i akart. Végül az annexiós válságot si­
u t á n ! - és előírta cselédlakások építését is, került a diplomácia eszközeivel elsimítani,
vagyis bizonyos mértékig védte a cselé­ és Törökország 1909-ben aláírta a Bosznia
deket. Ugyanakkor megtiltotta a cselédek és Hercegovina átadásáról szóló jegyző­
számára az évközi elköltözést és a sztrájkot. könyvet. A két t a r t o m á n y ellenállása azon-

Választás csendőri jelen­

léttel a Bihar vármegyei
Belényesen, 1906
ban ezzel n e m szűnt meg, a diplomaták
csak átmenetileg tudták a problémát a sző­
nyeg alá söpörni.
A hadvezetőség azonban óriási pénze­
ket követelt hadsereg- és flottafejlesztésre.
45 millió k o r o n a többlettámogatást akar­
tak a rendes költségvetésükön fölül. We­
kerle miniszterelnök viszont legfeljebb évi
20 millió k o r o n a többlettámogatásba egye­
zett volna bele.
1908-ban m á r jól látszott, hogy komoly
g o n d o k vannak a koalíción belül. Az ellen­
tétek tovább mélyültek, amikor Andrássy
Gyula belügyminiszter beterjesztette vá­
lasztójogi törvényjavaslatát. Ő a plurális
választójogot szorgalmazta, amely azt je­
lentette, hogy n e m m i n d e n választásra jo­
gosultnak lett volna egy szavazata. Az adó­ a két kormánytól a szabadalom meghosz- Választójogi tüntetés
cenzus és az iskolai végzettség alapján szabbítását, ehhez azonban a két par­ Budapesten,

egyesek h á r o m , mások kettő vagy egy sza­ lament hozzájárulása is szükséges volt. 1907. szeptember 15.

vazattal bírtak volna, ugyanakkor az írni- A Függetlenségi Párt képviselőinek jelen­

olvasni n e m t u d ó k 12-en rendelkeztek tős része az önálló magyar nemzeti bank
volna egy szavazattal. A szavazás módja vál­ létrehozását követelte. A pártból kivált a
tozatlanul nyílt m a r a d t volna. Igaz, hogy a bankcsoport Justh Gyula vezetésével. An­
tervezet kiszélesítette volna a választójogot, nak ellenére, hogy Justhék váltak ki, ők tar-
m e r t m i n d e n 24. életévét betöltött magyar
állampolgár számára - változatlanul csak a
férfiakról van szó - biztosította volna a jo­
gosultságot. A tervezetet a képviselőház nem
fogadta el.
N e m tett jót a koalíció megítélésének,
hogy 1908 decemberében nyilvánosságra
hozták az 1906. áprilisi titkos paktumot.
Emellett a koalíció nagy ereje, a Független­
ségi Párt is bomlásnak indult. 1908 ta­
vaszán néhány képviselő megalakította
a Függetlenségi és 48-as Balpártot, amely
azokkal a politikai és gazdasági követelé­
sekkel állt elő, amelyekkel a koalíció meg­
nyerte a választásokat, és bírálta a kvóta
felemelését, Andrássy plurális választójogi
javaslatát, a katonai létszámemelés tervét,
valamint Magyarország súlyát növelni
akarta a M o n a r c h i á n belül. 1909-ben pe­
dig a Függetlenségi Párt kettészakadt.
A szakadás oka a bankkérdés megítélése
volt. 1910-ben lejárt az Osztrák-Magyar
Sztrájkfelhívás. Építőmunkás,
Bank szabadalma. A bank vezetése kérte 1907. szeptember 15.
Justh Gyula hivatalában,
1905 körül
tották meg a Függetlenségi és 48-as Párt
nevet és az Apponyi Albert és Kossuth Fe­
renc vezette párt változtatott nevet, Negy­
vennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt­
ra, amely nagyon megtévesztő, hiszen ez
a párt már régóta konzervatív volt. Justh
Gyula őrizte az eredeti függetlenségi szelle­
met, a liberalizmust és közjogi programot.
1906-1910 között gazda- és paraszt­
pártok is alakultak, amelyekben a birtokos
parasztság már önállóan, a nagybirtoktól
függetlenül fogalmazta meg követeléseit.
1906-ban Békéscsabán alakult meg a Ma­
gyarországi Független Szocialista Paraszt­
párt, Áchim L. András vezetésével. Követel­
ték a földkérdés demokratikus megoldását,
progresszív adózást, általános, egyenlő és
Schiller Ferenc, Áchim
András és Mezőfl Vilmos
képviselők az országház
folyosóián, 1904
titkos választójogot, a nemzetiségek egyen­
jogúsítását, a közigazgatás demokratikus
átalakítását. Kezdetben a tízezer, majd
később az ezer h o l d o n felüli birtokok
parcellázását és kiosztását akarták elérni.
A gazdasági cselédek és a mezőgazdasági
m u n k á s o k helyzetét is javítani akarták.
1911-ben Achimot meggyilkolták, a párt
működése pedig megszűnt.
1909-ben pedig Nagyatádi Szabó István
szervezte meg Somogy megyében az Orszá­
gos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot,
amelynek neve is pontosan megmutatja irá­
nyultságát. Követelései lényegében ugyan­
azok voltak, m i n t Áchim pártjának. A szá­
zad elején létrehozott parasztpártok közül
Nagyatádi pártja m ű k ö d ö t t a leghosszabb
ideig, mert 1918-1919-ben része lett az ak­
kor alakult Kisgazdapártnak, amely a Nagy­
atádi-féle pártot tekintette jogelődjének.
A 20. század eleji M a g y a r o r s z á g o n m ű ­
k ö d ö t t m é g egy politikai csoport, amely
szemben állt a m i n d e n k o r i k o r m á n y p o ­
litikával, m e r t célja a polgári d e m o k r á ­
cia megteremtése volt. Ők voltak a pol­
gári radikálisok. 1907-ben önállósultak a
T á r s a d a l o m t u d o m á n y i Társaságban Jászi
Oszkár vezetésével. A Huszadik Század cí­
mű folyóiratban publikálták nézeteiket,
amelynek Jászi Oszkár volt a szerkesztője.
Általános választójogot, gyökeres földre­
formot, a nemzetiségek egyenjogúsítását
követelték. Korlátozni akarták a b a n k o k
befolyását, követelték a kartellek törvényi
szabályozását és hatósági ellenőrzését.
Küzdöttek az egyház befolyásának a visz-
szaszorításáért.
Wekerle m á r 1909 áprilisában benyúj­
totta a lemondását, amit akkor Ferenc Jó­
zsef n e m fogadott el. 1909 nyarától már
teljesen nyilvánvaló volt, hogy a koalíciós
kormány sokáig nem tarthatja magát.
Megindultak a találgatások, hogy ki lesz az
új miniszterelnök. Bár Andrássy, Apponyi
és Kossuth Ferenc még megpróbáltak új
kormányt alakítani, n e m jártak sikerrel.
Ferenc József 1910. j a n u á r 17-én mentette
föl a Wekerle-kormányt.
Tisza és a munkapárti
kormányok a háború előtt
A Szabadelvű Párt 1906-ban ugyan
megszűnt, de tagjai 1907-ben meg-
alakították a Nemzeti Társaskört.
Vezetői között volt Khuen-Héderváry Ká­
roly gróf, aki az uralkodó bizalmi emberei
közé tartozott. N e h é z helyzetekben m á r
t ö b b s z ö r őt bízta m e g kormányalakítással
Ferenc József. 1910 januárjában is így tör­
t é n t . A k o r m á n y tagjai szinte kivétel nélkül
a régi Szabadelvű Párt jól ismert személyi­
ségei voltak. A háttérben ott állt a kormány
mögött Tisza István.
Tisza 1910 februárjában új pártot alakí­
tott, a Nemzeti Munkapártot. Vezetői el­
sősorban a Nemzeti Társaskör tagjai közül
kerültek ki, de Andrássy éppen akkor fel­
oszlott Alkotmánypártjának néhány tekin­
télyes tagja is szerepet kapott az új pártban.

A N e m z e t i Munkapárt programjából

"l J te, vezénylete és belszervezete körüli alkotmányos fejedel­

Új alapra kell helyezkednünk, utat kell mutatnunk, amelyen
visszanyerhesse akcióképességét a nemzet, s újból felve­
hesse az építő, produktív nemzeti politika megszakadt fo­
nalát.
Kell-e sokat magyaráznunk, minő égető, sürgős szükség
van erre. Minden téren, minden irányban züllésnek indul­
tak az ország közállapotai. Pénzügyeink egyensúlyát ko­
moly veszély fenyegeti. Közgazdasági fejlődésünkre ólom­
súllyal nehezedik a bizonytalanság s a ránk leselkedő ezer
veszélytől való félelem. Társadalmunkat vallásfelekezeti,
szociális és nemzetiségi ellentétek szaggatják ellenséges
táborokra; politikai súlyunk, hitelünk, a magyar nemzet be­
látásába, megbízhatóságába, hazafiúi áldozatkészségébe,
államalkotó erejébe vetett hit veszendőben. Tehetetlen
vergődésünket mind nyíltabb kárörömmel gúnyolják
s mind vakmerőbben használják ki nemzetünk kisebb-
nagyobb ellenségei.
Pedig - ma még - kezünkben van a nemzet sorsa. Ma
még egy csapásra visszaszerezhetjük a nemzet számára
a sikeres védekezés, a nemzeti erőgyűjtés és fejlődés biz­
tos talaját. Nincs semmi másra szükség, mint hogy bátor
kézzel elhárítsuk utunkból a nemzet és király között szük­
ség nélkül felidézett ellentétek utolsó maradványait. [...]
A szó teljes értelmében érvényesül a nemzet önrendelke­
zési joga, s mindezért azon egy korlátot kell viszontszolgá­
latul elfogadnunk, hogy ne bolygassuk az 1867. évi XII.
törvénycikk közjogi rendelkezéseit és a hadsereg vezérle­
mi jogok gyakorlása terén ne akarjunk újabb reformokat
kierőszakolni attól az uralkodótól, aki még ezen a téren is
tekintetbe vette a nemzet kívánságait. [...]
Az 1903-ban elhatározott katonai reformok nagy része
még befejezésre vár. Újabb reformokért folytatott meddő
harc helyett fordítsuk erre a munkára egész erőnket. [...]
Politikai szempont közgazdasági kérdésben nem lehet
a gazdasági célszerűség rovására irányadó. [...]
A most megoldásra váró bankkérdést illetőleg nem habo­
zunk kijelenteni, hogy nem riadunk ugyan vissza a külön
bank felállításától sem, azonban mégis amennyiben a ma­
gyar közgazdasági érdekeket teljesen kielégítő megegye­
zést létesíthetünk, az ország jól felfogott érdekében a kö­
zös bank fenntartásának adunk elsőbbséget. Tesszük ezt
azért, mert a magyar társadalom és főleg a birtokos osz­
tály mai helyzetét nem tartjuk arra alkalmasnak, hogy
szükség nélkül tegyük ki őket a magyar bank felállításával
kezdetben járó drágább kamatláb és bizonytalanabb hitel­
viszonyok erőpróbájának. [...]
A régi pártkeretek túlélték magukat. [...] A pártharcok
megújulása élő elvi tartalom, benső szükség nélkül
veszélybe dönti a nemzetet.
Az ország sorsa magunkba szállásra int mindnyájunkat.
[...]
Bocsássuk a nemzet szolgálatába szívünk, agyunk min­
den erejét. Előre! Munkára fel!"
Budapest, 1910. február 75.
 Tisza István választási
beszédet tart Sopronban,
1910. április. Jelfy Gyula
felvétele

1910-ben választásokat tartottak, és kívüli irányzatokat, a s z o c i á l d e m o k r a t á k a t

számítani lehetett rá, hogy a Nemzeti és a p a r a s z t p á r t o k a t igyekezett m e g n y e r n i ,
M u n k a p á r t győzni fog. Azért a párt ezt a nemzetiségeknek pedig megígérte, hogy
a kérdést n e m bízta a véletlenre, nagyon a koalíciós k o r m á n y által o k o z o t t sérel­
sok pénzt tettek bele ebbe a választásba, és meiket orvosolja.
a k o r m á n y főispáncserékkel is biztosította A N e m z e t i M u n k a p á r t , amely február­
Hazai Samu, Khuen-Héder- a választások előkészítését. Maga a minisz­ b a n alakult, p á r h ó n a p m ú l v a a júniusi
váry Károly és Lukács terelnök is sokat tett a siker érdekében, választásokon tényleg győzött, méghozzá
László a Nyugati pálya­
m e r t k o r m á n y a januártól júniusig háttér elsöprően: 258 m a n d á t u m o t szerzett. Ap­
udvaron az országgyűlés
nélkül volt kénytelen m ű k ö d n i , a levegő­ ponyi Albert és K o s s u t h Ferenc pártja 55,
megnyitására érkező királyt
ben lógott, nagyon kellett a választási győ­ lusth Gyula pártja 4 1 , a pártonkívüli füg­
várja, 1910. július. Jelfy
Gyula felvétele zelem. Khuen-Héderváry a p a r l a m e n t e n getlenségiek 10, Andrássy csoportja 2 1 ,
a Katolikus N é p p á r t 13, a nemzetiségek 8,
a d e m o k r a t á k 2 és Nagyatádi pártja 3 m a n ­
d á t u m o t szerzett. Ez volt az utolsó or­
szággyűlésiképviselő-választás az O s z t r á k -
Magyar M o n a r c h i a Magyarországán, m e r t
aztán az első világháború miatt az 1915-
ben esedékes következő választásokat m á r
n e m t a r t o t t á k meg.
1910-ben került sor az utolsó népszám­
lálásra is. Magyarország lakossága Horvát­
ország nélkül 18 246 533 fő volt. Ebből m a ­
gyar anyanyelvű 54,5; n é m e t 10,4; szlovák
10,7; r o m á n 16,1; rutén 2,5; horvát 1,1;
szerb 2,5; egyéb 2,2 százalék.
K h u e n - H é d e r v á r y két és egy negyed
évet töltött a miniszterelnöki székben. Bu­
kását a véderő-törvényjavaslat okozta, a m i
 1911 szeptemberétől volt ismételten teríté­
ken. A miniszterelnök szerette volna átvin­
ni a parlamenten a törvényt, ezért az ellen­
zéknek azt ígérte, hogy az uralkodó jogait
korlátozni fogják. Ferenc Józsefnek pedig
azt, hogy jogait hathatósabban fogja t u d n i
érvényesíteni. N e m nehéz belátni, hogy ezt
a két dolgot egyszerre n e m lehetett teljesí­
teni. A m i k o r fény derült eljárására, le kel­
lett m o n d a n i a .
U t ó d a Lukács László lett, t ö b b korábbi
k o r m á n y pénzügyminisztere. Jó pénzügyi
s z a k e m b e r n e k tartották, de n e m volt poli­
tikus alkat. Politikai irányvonala tökélete­
sen kimerült Tisza István tiszteletében és
a k a r a t á n a k végrehajtásában. 1912. április
22-étől 1913. j ú n i u s 10-ig volt miniszterel­
n ö k . Á t m e n e t i megoldás volt, amíg majd
ismét Tisza István lesz a miniszterelnök.
Tiszát 1912. május 22-én megválasztot­
ták a képviselőház elnökének. Ezt követően
k e m é n y kézzel rendet csinált a képviselő­
h á z b a n . 1912. j ú n i u s 4-én - a házszabályok
megsértésével - karhatalommal kivezettet­
te a r e n i t e n s ellenzéki képviselőket és elfo­
gadtatta a véderő-törvényjavaslatot. Nagy­
m é r t é k b e n emelték a hadikiadásokat és az
újonclétszámot. Októberben kiterjesztet­
ték a képviselőház elnökének jogkörét és
törvényt h o z t a k a p a r l a m e n t i őrség felállí­
tásáról. Ezzel a lépéssel Tisza véget vetett az
obstrukcióknak.
Tisza István ismerte föl elsőként, hogy
milyen veszélyeket rejt m a g á b a n Magyar­
országra nézve a dualista rendszer esetle­
ges b u k á s a . E m i a t t m e g p r ó b á l t a átalakí­
tani a belpolitikai rendszert, revízió alá
vettek s z á m o s , a kiegyezés után hozott
törvényt és k o r m á n y z a t i rendelkezést. És
e m i a t t vette kézbe a képviselőházat, hogy
a m ű k ö d ő k é p e s s é g e t biztosítsa.
Olyan események következtek, amelyek
egyre szélesebb körben értették meg az
u r a l k o d ó rétegekkel, hogy Tisza Istvánnak
igaza v a n . Az 1912. őszi Balkán-háború,
a nemzetiségek, m i n d e n e k e l ő t t a délszlá­
v o k önállósodási törekvései, valamint az
antimilitarista és köztársasági szervezkedé­
sek fenyegető jelek voltak. A köztársasági
eszme terjedése miatt 1913-ban betiltották
a köztársasági pártot és törvényt hoztak
a királyság intézményének a védelméről.
A kormány készült a háborúra. 1912
novemberében beterjesztette a parlament­
ben a háború esetére szóló kivételes intéz­
kedésekről és a hadi szolgáltatásokról szóló
törvényjavaslatokat. Az előbbit még a koa­
líciós kormány kezdte el kidolgoztatni,
osztrák mintára, ahol már sok évvel koráb­
ban elfogadták. Ez a törvény háború eseté­
Tisza István arcképe
re, sőt már a háború fenyegető veszélyének
ezüstplaketten, 1907
az időszakára is engedélyezte a kormány­
nak rendkívüli eszközök bevezetését, mint
a statárium, internálás, autonómiák fel­
függesztése. Szabályozta a fegyver, lőszer
és robbanóanyagok tartását, korlátozta a
személyi és sajtószabadságot, a levéltitkot,
a posta- és távbeszélő-szolgálatot, a gyüle­
kezési jogot, az egyletek működését. Lehető­
vé tette kormánybiztosok kiküldését a tör­
vényhatóságokba. A hadi szolgáltatásokról
szóló törvény pedig elrendelte, hogy hábo­
rú esetén a katonailag fontos üzemeket ka­
tonai felügyelet alá helyezik.
A kormány megpróbált gátat vetni a
munkások sztrájkjainak és politikai tömeg­ Felfordított villamos
mozgalmainak. Elkészült ugyanis az új vá­ Budapesten, a Nagymező
lasztójogi törvénytervezet, amely az 1874-es utcában, 1912. május 23.

Csendőrök a Parlament választójogi törvényt akarta módosítani.
lépcsőjén, 1912. június A Szociáldemokrata Párt kilátásba helyezte
eleje. Balogh Rudolf
az általános politikai tömegsztrájkot, mert
felvétele
legfőbb követelésüket, az általános, egyenlő
és titkos választójogot nem teljesítették.
A kormány erre azzal az intézkedéssel vála­
szolt, hogy 1912 decemberétől a csendőrsé­
get is be lehetett osztani rendőri szolgálatra
a városokban is. Ezt az eljárást a képviselő­
ház - amely ekkor „csonka parlamentként"
működött, mert az ellenzékiek részben ki
voltak tiltva, részben a kormány politikájá­
val szembeni ellenállás demonstrálásaként
nem vettek részt az országgyűlés munkájá­
ban - is elfogadta. A csendőrség katonailag
szervezett fegyveres erő volt, amely a bel­
ügyminiszter felügyeleti jogkörébe tartozott
és fennhatósága a megyékre terjedt ki. A vá-
Karikatúra Tisza Istvánról
és Lukács Lászlóról, 1913
rosokban 1881 óta rendőrség működött,
amely a városok közigazgatási bizottsága alá
volt rendelve. A csendőrség egységeit ettől
kezdve a választójogi és a háborúellenes tö­
megmozgalmak letörésére küldték a váro­
sokba, mindenekelőtt Budapestre. Emellett
a kormány arra készült, hogy módosítja a
büntető törvénykönyvet és a politikai tö­
megsztrájkot bűncselekménnyé nyilvánítja,
de végül az ellenzék ellenállása miatt erre
nem került sor, és a M u n k a p á r t vezetése is
inkább az alkut választotta, amit a Szociál­
demokrata Párt vezetése is elfogadott.
Az ellenzék egyébként nagyon gyengén
politizált. Először is n e m volt programjuk
sem a gazdasági kérdésekre, sem a társadal­
mi, nemzeti, nemzetiségi problémák megol­
dására, sem a közjogi kérdések rendezésére.
A nemzetiségi kérdésben a z ö m ü k kon­
zervatívabban gondolkodott, m i n t Tisza Ist­
ván, és elvetették Tiszának a románokkal
való egyezkedő politikáját is. A k o r m á n y az
1910-es években a háború közeledése miatt
korlátozta a politikai szabadságjogokat, de
az ellenzéket ez sem sarkallta arra, hogy vál­
toztasson addigi politikáján. Az viszont,
hogy a kormány politikája az 1910-es évek
elején határozott volt és markáns, elsősor­
ban nem a miniszterelnököknek, hanem a
kormányaikat kézben tartó Tisza Istvánnak
volt köszönhető.
Tisza István 1913. június 10-én lett
miniszterelnök, m i n t h o g y elődjét, Lukács
Lászlót az ellenzék egy lejárató kampány­
nyal, korrupciós vádakkal megbuktatta.
Tisza István miniszterelnöki kinevezé­
sével a belpolitika iránya értelemszerűen
n e m változott, legfeljebb az események
gyorsultak föl. Mivel egyre fokozottabban
készültek a háborúra, egyre jobban távo­
lodtak a liberalizmus elveitől és gyakorla­
tától. Korlátozták az esküdtszékek hatás­
körét, az egyesülési és gyülekezési jogot, és
új sajtótörvényt fogadtak el, amely beve­
zette a cenzúrát és szigorú feltételekhez kö­
tötte az újságok terjesztését.
A külpolitikát meghatározta az, hogy
a századfordulóra kialakult két hatalmi

c s o p o r t o s u l á s E u r ó p á b a n és összeütközé­
sük csak idő kérdése volt. 1890-et, Bismarck
b u k á s á t k ö v e t ő e n Németország megvál­
toztatta a szövetségi rendszerek kiépítésé­
ről vallott korábbi felfogását. II. Vilmos
császár n e m volt hajlandó olyan bonyolult
diplomáciai k o n s t r u k c i ó b a n gondolkod­
ni, a m i b e n Bismarck, és egyenes vonalakat
t e r e m t e t t azzal, hogy Oroszországot kiik­
tatta szövetségesei közül. Ezzel egyébként
p o n t azt érte el, amitől Bismarck mindig
rettegett: elősegítette, hogy Oroszország
és Franciaország szövetséget kössenek és
konfliktus esetén két tűz közé tudják szorí­
tani N é m e t o r s z á g o t . A francia-orosz szer­
ződés egy többéves folyamat eredménye
volt 1894-ben. 1904-ben Anglia és Fran­
ciaország is szövetségre lépett egymással,
m e g k ö t ö t t é k az „entente cordiale" [antant
kordiái] egyezményt, amelynek neve szó
szerint „szíves egyetértést" jelent. I n n e n
ered az „ a n t a n t " elnevezés. 1907-ben létre­
jött az a n g o l - o r o s z a n t a n t is és ezzel befe­
jeződött a m á s o d i k szövetségi blokk kiala­
kulása is. Az első, a Németország körül
kialakult szövetségi rendszer még Bis­
m a r c k alatt kiépült az 1880-as évek elején.
Kiindulását az 1879-ben megkötött n é m e t ­
o s z t r á k - m a g y a r szerződés, a kettős szövet­
ség alkotta, amelyhez 1882-ben csatlako­
Kalman-tipusú torpedó­
naszád építése a fiumei
Ganz-Danubius gyárban,
1908
zott Olaszország, és így „hármas szövetség­
gé" alakult. 1883-ban Románia is csatlako­
zott a hármas szövetséghez.
E u r ó p á b a n a konfliktusok egyik forrá­
sa m á r évtizedek óta a Balkán-félsziget,
a „puskaporos h o r d ó " volt. Tele etnikai
feszültségekkel és nagyhatalmi érdekel­
lentéttel. 1912-ben és 1913-ban két Bal­
kán-háború is zajlott. Az elsőben a Balkán
önállósult államai háborúztak T ö r ö k o r ­
szággal és győztek ellene. A m á s o d i k m á r
a balkáni államok között r o b b a n t ki, Bul­
gária ellen lépett hadba Szerbia, M o n ­
tenegró és Görögország és csatlakozott
hozzájuk Románia is. Oroszország szokás
szerint Szerbia pártján állt, az O s z t r á k -
Magyar M o n a r c h i a pedig változatlanul
a nagy délszláv állam kialakulását akar­
ta megakadályozni, m e r t azt veszélyes­
nek ítélte ö n m a g á r a nézve. Tisza István­
nak az volt a koncepciója, hogy Bulgáriát
és Görögországot a M o n a r c h i a szövetsé­
gi rendszerébe kell vonni. Tisztában volt
azzal is, hogy Románia hiába tagja a hár­
m a s szövetségnek, s e m m i garancia arra,
hogy nem lép át az ellenséges blokkba.
Ezért azt akarta elérni, hogy Németország
biztosítsa Románia semlegességét. Mind­
ez Szerbia elszigetelése érdekében történt
volna.

Ferenc Ferdinánd Tisza felismerte azt is, hogy jogfosztással
és felesége koporsója nem lehet Magyarországon a nemzetiségi
Triesztben, 1914 kérdést megoldani. A magyarországi ro­
mánok pártjával, a Román Nemzeti Párttal
próbált egyetértésre jutni. Megígérte nyelvi
és kulturális követeléseik teljesítését, de
politikai jogok adásáról szó sem lehetett.
Az évekig tartó tárgyalások azonban nem
jártak eredménnyel, mert a Román Nem­
zeti Párt ezeket az engedményeket kevés­
nek tartotta. A parlamenti ellenzék nem
értette meg Tisza nemzetiségi politikáját,
támadták a nemzetiségeknek teendő en­
gedmények miatt és a magyarság érdekei­
nek feladásával vádolták.
1914. június 28-án Szarajevóban meg­
gyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst
és feleségét, Chotek Zsófia grófnőt. A gyil­
kosságot Gavrilo Princip, egy Belgrádban
tanuló szerb diák követte el. A M o n a r c h i a
katonai vezetése és a n é m e t k o r m á n y úgy
ítélte meg, elérkezett az idő a Szerbiával
való leszámolásra. Tisza István azonban
nem így gondolkodott. Kezdetben minden­
képpen el akarta kerülni, hogy a háború
1914 nyarán törjön ki. Július l-jén me­
m o r a n d u m o t írt Ferenc Józsefnek, amely­
ben felsorakoztatta érveit. Azt írta, hogy
végzetes hiba lenne a merényletet felhasz­
nálni egy Szerbia elleni b ü n t e t ő akcióra,
mert hiányoznak a bizonyítékok, hogy való­
ban Szerbia állna a merénylet mögött.
A Monarchia magára v e n n é a b é k e b o n t ó
szerepét. Idő előttinek és elsietettnek tar­
totta a h á b o r ú t abból a s z e m p o n t b ó l is,
hogy Bulgária, amely szövetségese lehetne
a M o n a r c h i á n a k , k i m e r ü l t az előző évi
Balkán-háborúban, Romániára pedig nem
lehet számítani, m e r t „ t u l a j d o n k é p p e n el­
veszett a h á r m a s szövetség számára". Az
volt a véleménye, hogy a balkáni körül­
mények között a k á r m i k o r találhatnak
ürügyet a h á b o r ú r a . Vagyis egyértelműen
n e m arról volt szó, hogy n e m akart hábo­
rút, h a n e m arról, hogy n e m akkor akart.
A M o n a r c h i a közös külügyminisztere,
Berchtold gróf és a vezérkari főnök, C o n -
rad von H ö t z e n d o r f a z o n b a n n e m akar­
tak várni.

Németország is cselekvésre sarkallta a

Monarchiát. II. Vilmos császár üzenetet
intézett Ferenc Józsefhez, amelyben Né­
metország támogatásáról biztosította há­
b o r ú esetén.
„Imádkozik a király." 1914. július 7-én a közös miniszterta­
Filmplakát nácsi ülésen Tisza még háborúellenes ál-
láspontot képviselt. O t t is e l m o n d t a azo­
kat az érveit, amelyeket a Ferenc József­
nek szóló m e m o r a n d u m á b a n leírt. Azon
az állásponton volt, hogy a M o n a r c h i á ­
nak kemény, de n e m elfogadhatatlan fel­
tételekkel kell fellépnie Szerbiával szem­
ben. U l t i m á t u m o t küldeni pedig csak
akkor szabad, ha Szerbia visszautasítja
a feltételeket. Ha a z o n b a n elfogadja, az
a M o n a r c h i a presztízsét növeli és diplo­
máciai sikert jelent. Azt m o n d t a , hogy
a n é m e t h á b o r ú s n y o m á s n a k n e m szabad
engedni, n e m N é m e t o r s z á g r a tartozik an­
n a k eldöntése, hogy a M o n a r c h i a hadat
üzen-e Szerbiának vagy sem. Véleményé­
vel a z o n b a n teljesen egyedül m a r a d t a kö­
zös m i n i s z t e r t a n á c s o n , az osztrák minisz­
terelnök, Stürgkh szintén támogatta az
u l t i m á t u m elküldését.
Egy héttel később m á r Tisza István is
m á s á l l á s p o n t o n volt. A változásban je­
lentős szerepe volt Berchtold külügymi­
niszternek, aki t u d t a , hogy Tisza megnye­
rése elengedhetetlen feltétele a háború
m e g i n d í t á s á n a k . Berchtold levelet írt Ti­
szának, a m i n e k az volt a fő m o n d a n d ó j a ,
hogy II. Vilmos és N é m e t o r s z á g elvárja
a M o n a r c h i á t ó l a Szerbia elleni fellépést,
és hogy Berlin kizártnak tartja, hogy Ro­
m á n i a aktív ellenséges magatartást tanú­
sítana a Monarchiával szemben. Berch­
told jól számított, a m i k o r azt gondolta,
hogy ezek az érvek h a t n a k Tisza Istvánra.
Tisza számára a n é m e t szövetség jelentet­
te a garanciát a M o n a r c h i a nagyhatalmi
állásának fenntartására, és Berchtold el­
oszlatta a Romániával kapcsolatos aggá­
lyait is. A N é m e t o r s z á g által nyújtott ga­
rancia R o m á n i a semlegesítésére nagyobb
súllyal esett nála latba, m i n t az, hogy Bul­
gáriát m e g lehetne nyerni szövetségesnek,
de m e g kell várni, amíg megerősödik.
A hadüzenet joga az Osztrák-Magyar
Monarchiában uralkodói felségjog volt,
így Tisza két dolgot tehetett, vagy alkal­
m a z k o d i k az uralkodó akaratához, vagy le­
m o n d állásáról. Az uralkodó pedig a hábo­
rú mellett d ö n t ö t t .
A következő lökést maga Ferenc József Az emberek a mozgósítási
adta azzal, hogy elfogadta azokat a p o n t o ­ hirdetményt olvassák
kat, amikhez Tisza ragaszkodott, vagyis, az utcán, 1914. július 2 7.
Müllner János felvétele
hogy n e m annektálnak szerb területeket,
mielőbb szövetségesi viszonyt t e r e m t e n e k
Bulgáriával, és a Monarchia megpróbálja
felkészíteni a brit közvéleményt, hogy az
elfogadja a Szerbia elleni h á b o r ú t . Ez
utóbbinak Tisza szintén kiemelt fontossá­
got tulajdonított, és bizony n e m alaptala­
nul. A július 14-ei közös minisztertaná­
cson m á r Tisza is elfogadta Berchtold és
C o n r a d álláspontját és hozzájárult, hogy
július 25-én 48 órás határidővel u l t i m á t u ­
m o t j u t t a t n a k el Szerbiához. Tisza a b b a n
reménykedett, hogy a h á b o r ú t sikerül lo­
kalizálni.
Végül az u l t i m á t u m átnyújtására jú­
lius 23-án került sor. Két nappal később
megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok
az Osztrák-Magyar M o n a r c h i a és Szerbia
között, m e r t Szerbia n e m fogadta el a fel­
tételeket. 1914. július 28-án a M o n a r c h i a
hadat üzent Szerbiának. Anglia még fel­
ajánlotta, hogy közvetítésével diplomáciai
ú t o n találjanak megoldást, de ezt a M o ­
narchia udvariasan elutasította. Oroszor­
szág mozgósított és a két szövetségi rend­
szer országai pár nap alatt hadat üzentek
egymásnak. Kitört az első világháború.
Ajánlott irodalom
Forrásközlések
Apponyi Albert grófi Emlékirataim, ötven év. Budapest, 1922.
A Szapáry- és Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyző­
könyvei. 1-2. Budapest, 1999.
Baji Etelka-Csorba László: Kastélyok és mágnások. Budapest,
1994.
Blaha Lujza naplója. Közreadja: Csillag Ilona. Budapest, 1987.
FábriAnna (Szerk.): A művelt és udvarias ember. Budapest,
2001.
Gratz Gusztáv: A dualizmus kora 1867-1918.1—II. köt.
Budapest, 1934.
Hegedűs Lóránt: Két Andrássy és két Tisza. Budapest, 1941.
Herczeg Ferenc emlékezései. Budapest, 1985.
Jókai Mór Egy nagy élet apró emlékei. Budapest, évszám nélkül.
Kónyi Manó (Szerk.): Deák Ferenc beszédei. Budapest, 1886.
(A hatodik, utolsó kötet 1899-ben jelent meg.)
Magyarországi pártprogramok 1867-1919. Szerkesztette:
Mérei Gyula, Pölöskei Ferenc. Budapest, 2003.
Mikszáth Kálmán: A tisztelt ház. Budapest, évszám nélkül.
Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim. Budapest, évszám nélkül.
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Budapest, 1982.
Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Válogatás
a naplótöredékekből 1824-1887. Válogatta: Steinert Ágota.
Budapest, évszám nélkül.
Szakirodalmi feldolgozások
A magyar sajtó története I—II. Szerkesztette: Kosáry Domokos
és Németh G. Béla. Budapest, 1985.
Bencze László: Bosznia és Hercegovina okkupációja 1878-ban.
Budapest, 1987.
Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, 2001.
Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyar­
országon 1867-1944. Budapest, 1999.
Buza Péter: Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén.
Budapest, évszám nélkül.
Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története
1881-1914. Pécs, 1999.
Csorba László: A tizenkilencedik század története. Magyar
Századok sorozat. Budapest, 2000.
Diószegi István: A Ferenc József-i kor. Tudomány-Egyetem
sorozat. Budapest, 1999.
Estók János: Magyarország története 1849-1914. Budapest, 1999.
Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás 1849-1914.
Debrecen, 2001.
Gergely András-Szász Zoltán: Kiegyezés után. Magyar
História Sorozat. Budapest, 1978.
Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, 1988.
Gerő András: Térerő. A Kossuth tér története. Budapest, 2008.
Gunst Péter-Mim György-Veliky János-Velkey Ferenc:
Polgárosodás és szabadság. (Magyarország a XIX. század­
ban.) Budapest, 1999.
Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörté­
nete. Budapest, 1998.
Hanák Péter: Magyarország a Monarchiában. Budapest, 1975.
Hangay Zoltán: 19 történelmi arckép a 19. század magyar
történelméből. Budapest, 1991.
Kozári Mónika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere.
Budapest, 2003.
Kozári Mónika: A dualista rendszer. Budapest, 2005.
Kövér György: A reformkortól az első világháborúig.
In: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól
a 20. század közepéig. Budapest, 1997.
Kövér György: Iparosodás agrárországban. Budapest, 1982.
Magyarország története 6/1 és 6/2-es kötete. Főszerkesztő:
Kovács Endre, szerkesztő: Katus László. Budapest, 1979.
Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában.
Budapest, évszám nélkül.
Pesti Sándor: Az újkori magyar parlament. Budapest, 2002.
Pölöskei Ferenc: A magyar parlamentarizmus a századfordulón.
Budapest, 2001.
Pölöskei Ferenc: Deák Ferenc utolsó évei. Budapest, 2004.
Pölöskei Ferenc: Tisza István. Budapest, 1985.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században.
Budapest, 2003.3
Somogyi Éva: Kormányzati rendszer a dualista Habsburg
Monarchiában. (A közös minisztertanács 1867-1906.)
Budapest, 1996.
Szálai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája.
Budapest, 2003.
Tarr László: A délibábok országa. Budapest, 1976.
Varga Lajos: Garami Ernő. Budapest, 1996.
Vermes Gábor: Tisza István. Budapest, 1994.
MAGYARORSZÁG
T Ö R T É N E T E
Főszerkesztő Romsics Ignác

1. Őstörténet és honfoglalás
2. Államalapítás 970-1038
3. Válság és megerősödés 1038-1196
4. Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században
5. Az Anjouk birodalma 1301-1387
6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437
7. A Hunyadiak kora 1437-1490
8. Mohács felé 1490-1526
9. A három részre szakadt ország 1526-1606
10. Romlás és megújulás 1606-1703
11. A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711
12. Megbékélés és újjáépítés 1711-1790
13. A nemzeti ébredés kora 1790-1848
14. Forradalom és szabadságharc 1848-1849
15. Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867
16. A dualizmus kora 1867-1914
17. Világháború és forradalmak 1914-1919
18. A Horthy-korszak 1920-1941
19. Magyarország a második világháborúban
20. Demokráciából a diktatúrába 1945-1956
21. Az 1956-os forradalom és szabadságharc
22. A Kádár-korszak 1956-1989
23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-2009
2 4 . Időrendi áttekintés

KOSSUTH K I A D Ó
wNww.kossuth.hu