Egészségnevelés 2-3. (EN spec.

)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

AZ ÖREGEDÉS A SZEMÉLYISÉGLÉLEKTAN OLDALÁRÓL

Az öregedés többtényezős és többdimenziós életfolyamat, amelynek kialakításában és

kimenetelében érvényesül a biológiai, pszichológiai és szociológiai meghatározottság.
Az öregedés imázsa kultúrafüggő, nehezen befolyásolható, de a következetes felvilágosítás és
a nevelés pozitív hatása érvényesülhet.

Az öregkor általános értelmezésében mindig felvetődik két alapvető szempont:

1. Az öregkor a testi és lelki hanyatlás korszaka, veszteségek sorozata, melyben a
legfájdalmasabb
a. a társak és a képességek elvesztése,
b. a reménytelen küzdelem a betegségekkel,
c. a jövő perspektíváinak beszűkülése.
2. Az öregség ad jót, pozitívumokat is, ha az öreg ember képes arra, hogy
a. felülemelkedjen a fiatal életszakaszok szükségletein,
b. megbékéljen önmagával,
c. emlékeiben és tapasztalataiban rendet teremtsen,
d. bölcsen szemlélje önmagát és a világot.

A személyiség fejlődés nem áll meg a felnőttkorban, hanem halad tovább, lényegében az
egész életen át tartó folyamat. Nem biológiai erők hajtják, a jellemző lelki tulajdonságok
intenzitásukban, hatékonyságukban és jellegükben az öregkorban is fejlődnek, ezekre nem
érvényes a leépülés, amely a test tekintetében megfigyelhető.

Charlotte Bühler és mások nyomán megindult életfolyamat-kutatások ugyancsak

megerősítették, hogy az öregkor az életnek produktív szakasza lehet. Akkor zárul le hamar a
fejlődés íve, ha a személyiség nem kap elegendő kihívást, serkentést, új szereplehetőséget a
környezetétől.
Maslow szerint a személyiségfejlődést korlátozza, ha az ember alapvető biológiai
gyökerezettségű szükségletei (pozitív önértékelés, a környezet részéről történő elfogadás, a
szociális biztonság) kielégületlenek. Ebben az esetben a személyiség nagyon sok erejét köti le
ezek biztosítása.
Az öregedés lassan, fokozatosan tör az emberre. Az öregségre készülni kell, alkalmazkodni
kell hozzá. Természetesen mindenkinek önmagával kell egyezségre jutnia, hogy miként tekint
az öregségre, a lényeg az, hogy az embernek kialakuljon a saját elképzelése, mégpedig
lehetőleg nem az utolsó pillanatban.

Az öregség krízist okoz.

- Az ember olyan helyzetben találja magát, amelyben megszokott szemlélete,
viselkedése elégtelennek bizonyul. Ezért választás elé kerül: vagy vállalkozik az
átformálódásra, vagy görcsösen kapaszkodik a megszokottba.
- A „midlife crisis” általában 38-42 éves korban jelentkezik, amikor a legtöbb ember
kénytelen észrevenni, hogy szépsége, testi ereje már nem a régi, már nem bír annyi
munkát és terhet, életlehetőségei mind jobban beszűkültek, már nem tud letérni
életének megkezdett útjairól. Legtöbbször valamilyen feszültség, tünet mutat erre a
problémára. Ennek ellenére a legtöbb ember az öregség ilyenfajta jelentkezését
elfojtja, nem veszi észre, vagy szégyelli és rejtegeti. Az elfojtás következménye pedig
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
az, hogy nem alakulnak ki azok a lelki készségek, amelyek később kellenének ahhoz,
hogy az öregkor problémáit valaki sikeresen oldja meg.

Az öregedés lassan, fokozatosan tör az emberre. Az öregségre készülni kell, alkalmazkodni

kell hozzá. Természetesen mindenkinek önmagával kell egyezségre jutnia, hogy miként tekint
az öregségre, a lényeg az, hogy az embernek kialakuljon a saját elképzelése, mégpedig
lehetőleg nem az utolsó pillanatban.

Az öregség is cél;
- nem kellene lecövekelt állapotnak lennie, amelyben az ember már csak a múltba merülve
él. Minden, ami az életben előkészítetlenül éri az embert, mélyebben vagy keményebben
sújtja. Sokféleképp lehet készülni az öregségre: köthetünk élet- és balesetbiztosítást,
takarékoskodhatunk, fokozottabban figyelhetjük az egészségi állapotunkat, de ezzel a
legtöbb esetben ki is merül a felkészülés.
- Felkészületlenség esetén a személyiség fejlődése megmerevedhet, érzelmileg beszűkül, és
fokozódó önzés és érdektelenség jellemezheti, amelyek más, súlyosabb problémák
forrásai lehetnek.
1. Ilyenkor esik meg legkönnyebben, hogy a szülő nem képes felnőtt gyerekeit
elereszteni önálló, szabad életútjukra.
a. A szülő retteg, hogy egyedül marad.
b. A gyerek őrlődik a saját élete és a szülei iránt érzett szeretet, kötelesség és
felelősség között.
i. Ha marad a szülővel és feláldozza (leginkább) a fiatalságát, mire a saját
életét élhetné már túl van élete delén.
ii. Ha úgy dönt, hogy megy és éli a saját életét, és mindeközben
megpróbál majd gondoskodni a szülőről, abba a szülő nem nyugszik
bele, és a szakítás a legtöbb esetben nyersen és durván történik, szintén
végzetes törést, sérülést okozva.
2. Az idősödő emberek gyakran minden örömüket munkahelyi tevékenységükben élik ki,
és szenvedélyszerűen dolgoznak a szabadidőre kiterjedően is. Ez a
„munkaalkoholizmus” kompenzáció, amely a kiürült emberi kapcsolatokat és a
személyiség különböző neurotikus folyamatait kompenzálja.
a. A „munkaalkoholizmus” fenntartása az egészségtelen életmód – a túlhajtás,
fokozott stressz, mozgáshiány, csökkentett pihenés, a különféle élvezeti szerek
mértéktelen fogyasztása (dohányzás, kávé, alkohol) következtében egyenes az
út a szívinfarktushoz vagy az idegi kimerüléshez.
b. A „munkaalkoholizmus” és a velejáró hatalom elvesztése miatt viszont
majdnem biztos a nyugdíjazás utáni letörés, megbetegedés, ami gyakran
depresszió és testi leromlás, krónikus betegség kialakulásában vagy hirtelen
romlás formájában jelentkezik.

A személyiség öregkori egyensúlyának és fejlődésének kulcsfontosságú eleme a

kommunikáció és az emberi kapcsolatok hálózata.
A kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az idős ember
- érzelmet és élményt tudjon meríteni,
- támaszt találjon a környezetében,
- az ő empátiás készsége is fejlődjön – és ne visszafejlődjön,
- érzelmet, élményt, megértést és támaszt tudjon nyújtani másoknak.

2
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
Ha ezek a kommunikációs módok nem alakulnak ki vagy elmaradnak, az igazi hátrány az
öregedő ember és a környezet számára. Pedig az idős ember egyik legnagyobb értéke, ami
csak kommunikációval adható át,
- az emberi problémamegoldásokban,
- a szenvedések leküzdésében és elviselésében szerzett érzelmi tapasztalata, valamint
- a hiteles, átélt élet meg nem szűnő érdekesség és erőforrás más emberek, köztük a
fiatalok számára is.

Az öregkor egyik nagy erénye a higgadtság.

- Mindez összefügg a szeretet képességének kiteljesedésével, és magában foglalja a
türelmet, a toleranciát és a bölcs megértést.

Az öregkor másik erénye az igénytelenség,

- amiért (szintén) meg kell küzdeni és meg kell szerezni.
- Az időskori érettség jele, ha a legszélesebb értelemben vett kívánás és bírvágy
alábbhagy, vagyis a „kapni szeretnék” igényének át kell változnia „adni vágyássá”,
ajándékozó alapmagatartássá.

Az öregség talán legnagyobb esélye a szellemi szabadságban rejlik.

- Ez esély arra, hogy új formában azonosuljon az ember önmagával, anélkül, hogy olyan
„szerepeket” kellene eljátszania, amelyek korábban kötelezőek voltak. Ehhez
hozzátartozik magának az öregkornak az elfogadása is.

Az öregedéshez szükségképpen hozzátartoznak a félelmek, szorongások is.

- Ilyenek a magánytól, egyedülléttől, az unalomtól való félelem, a búcsúképtelenség, a
gyász és a halál.
- Az öregséget nem lehet elszigetelten vizsgálni a gyásztól és a haláltól.
- Mindkettő az öregkor szükségképpeni velejárója, azonban mindkettő tabu, nem lehet
róla beszélni.
- A gyász egy egészséges mechanizmus, ami a lélektani veszteséget képes feldolgozni,
ha hagyják megélni. Azonban ma inkább jellemző a gyász elfojtása, amely „toxikus
feszültségként” marad meg a személyiségben, és később mindenféle pszichiátriai és
pszichoszomatikus betegség forrásává válhat.
- A környezet részéről el kellene gondolkodni, hogy nem segítene-e jobban az
öregeknek, ha nyugodtan beszélhetnének haláluk eshetőségéről, és ezzel kapcsolatos
félelmeikről a közeli hozzátartozókkal.

3
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

AZ ÖREGEDÉS ÉLETTANI JELENSÉGEI

Az öregedés meghatározása az orvostudomány szerint:

Az öregedés a sejtekben programozott, fiziológiás folyamat, amely folyamatosan megy végbe
az egész életen keresztül, egyénenként változó ütemben.

Az idősödés és időskor nem kezelhető egységes mintaként, hanem az egyedi idősödés normál
és kóros elváltozásainak sokfélesége.
Nem a „naptári évek” szerint idősödünk, és igen nagy különbségek vannak az egyes idős
emberek egészségét és életminőségét kifejező jellemzők között.
Az idősödés az egész életút folyamataival összefüggésben alakul, fontos jellemzője a teljes
életút úgynevezett „Funkcionális Kapacitásának” (FK) alakulása. Az FK a személyes testi,
lelki és szociális működések kapacitásait jelenti.

A „normál idősödés” jellegzetességei a testi működések vonatkozásában:

- az izmok tömege és ereje 30%-kal csökken,
- az idegrostok ingerületvezetése 15-25%-kal lassul,
- az agy tömege mintegy 300 grammal megkevesbedik (30 dkg),
- a nyelven, az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 240-250 egységről 40-50 egységre
csökken,
- a testen átáramló vér mennyisége felére csökken,
- a tüdő vitál kapacitása 75 éves korra már felére csökken,
- a vese kiválasztó működése több mint felével csökken,
- a látás és a hallás 70-80%-ban érintett.

Ezeknek a változásoknak, mint „normál idősödési folyamatoknak” a jellegzetessége, hogy az

egyedileg programszerűen zajló sejt, szöveti, szervi, szervrendszeri időbeni változások a
működési kapacitásokat csupán beszűkítik, de mindenkori homeosztázisuk egyensúlya
megmarad. Ily módon a „fenntartható egészség” kielégítő és relatív szintje az élet késői
időszakáig megmaradhat.
Minden olyan változás, mely a homeosztázist károsítja, egyensúlyát felborítja: kóros
folyamatként hat. Ezek korai felismerése meghatározza befolyásolásuk lehetőségeit.

Az idősödés legnagyobb kihívása éppen az egyedi normál változások és velük kapcsolódó

kóros folyamatok kombinációinak szakszerű felismerése, szükségszerinti ellátása.
A gerontológia, mint az idősödés és időskor tudománya,
a geriátria pedig, mint az idősödés és időskor gyógyászata (megelőzéssel, gyógyítással,
rehabilitálással és ápolással, gondozással, valamint gondoskodással) szükségszerűen vált
meghatározóvá, mint az idősödés és időskor kutatása, az idősek életminőségének,
egészségének tudományává.

Ma már nem csupán arról beszélünk, hogy életet adjunk az éveknek, vagy éveket adjunk az
életnek, hanem minél hosszabban biztosítsuk a normál idősödés relatív egészségét - függőség,
tehetetlenség és kiszolgáltatottság nélkül. Ez az idősödési modell magában foglalja a
Descartes által 1619-ben már megfogalmazott „Létezési Négy Pillért”:
1. hatékonyságot,
2. kreativitást,
3. illetékességet és
4. képességet.
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
Ezek megvalósításában a következő tényezők meghatározók: az aktivitás; az érzelmi,
hangulati és összességében lelki stabilitás; az anyagi, egészségügyi, szociális, kapcsolati- és
támasz-biztonsági feltételek alakulása. E meghatározó tényezők alapján érthetően előtérbe
kerül a személyiség szerepe és jelentősége az idősödésben.

Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontok kiemelése indokolt:

1. az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes
öregedési minta.
2. Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás,
nem pedig a normál öregedés következménye.
3. Az idősek azért betegek, mert kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért mert
idősek.
4. Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5 i":
a. immobilitás,
b. inkontinencia,
c. instabilitás,
d. intellektuális hanyatlás és az
e. iatrogenia.

Időskorúak klinikai jellegzetességei

- Gyakran több betegség áll fenn egyidejűleg
- A betegségek megjelenése atípusos
- Gyakoriak a gyógyszermellékhatások
- Nagyobb az elesettség, kiszolgáltatottság
- Megfelelő kezelésnek és gondozásnak funkcionális állapot felmérésen kell alapulnia
- Viszonylag kicsi behatásoknak súlyos következményei lehetnek
- Gyakran társulnak szociális és pszichológiai problémák
- Nagyobb halálozási arány

Az öt „I”
1. Intellektuális hanyatlás – dementia
Dementia az intellectualis funkció szerzett, tartós és progresszív károsodása, melyben a
mentális tevékenységek közül legalább három sérül:
- beszéd, emlékezet
- térbeli tájékozódás
- érzelmi magatartás vagy személyiség
- kognitív funkciók (számolás, elvonatkoztatás, ítélőképesség)
Főbb tünetei:
- kóros feledékenység
- idő-, tér-, beszéd- és éntudat zavara
- személyi higiéné teljes elhanyagolása
- incontinentia
- társadalmi gátlások megszűnése
- vándorlási kényszer
Leggyakoribb ok:
- Gyógyszerek – nyugtató- és altatószerek, valamint egyes gyulladásgátló gyógszerek
- Depresszió
- Trauma, pl. koponyasérüléssel járó esés, amelyet a beteg elfelejt megemlíteni
- Fertőzések – tüdők, csontok, vesék és a bőr krónikus fertőzései, valamint a központi
idegrendszer krónikus fertőzései. (hirtelen zavartság, láztalan állapot)

5
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
- Alzheimer betegség, Parkinson-kór
- Agytumor
- Idült alkoholizmus

2. Immobilitás – ágyhoz- vagy székhez kötöttség

Fő okai
- gyengeség
- izületi- és izommerevség
- fájdalom
- szédülés (bizonytalanság)
- pszichológiai problémák

Hosszan tartó ágynyugalom és inaktivitás miatt idôskorban számos élettani elváltozás jön
létre. Az ennek következtében kialakuló másodlagos szövôdmények gyakran súlyosabbak,
mint az eredeti betegség vagy ok, amely az immobilizációhoz vezetett.

Kezdetben csak egy funkcionális akadály áll fenn, késôbb az idôsek immobilitása úgy
viselkedik, mint egy önálló betegség, amely tovább súlyosbodik.
A krónikus betegek mozgásképességének megtartására irányuló ténykedések és az idôs
betegek korai mobilizálása meg tudják akadályozni a strukturális károsodásokat.
Az immobilizáció másodlagos szövôdményei hatásos profilaxis bevezetésével
csökkenthetôk, ezáltal javítható a rehabilitáció eredménye, és megakadályozható az
immobilitás továbbfejlôdése önálló betegséggé.

6
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

Az immobilizáció leggyakoribb szövődményei és prevenciója

1. Mélyvénás thrombosis és tüdőembolia

 Ágynyugalomban hiányzik az alsó végtagokon a vénás visszaáramlást elősegítő
izompumpa hatása, ezért már 24 óra után a vénás keringés jelentôs lassulásával kell
számolni.
Prevenció, th.:
 kis molsúlyú heparin naponta történő adása,
 egyidejűleg elasztikus kompreszsziós harisnya vagy rugalmas pólya felhelyezése az
ágynyugalom kezdetén.

2. Izomatrófia
 Hosszas ágynyugalom és hiányos táplálkozás után kifejezett izomatrófia, az izomtömeg és
az izomerő csökkenése következik be.
 1-2 hónapig tartó inaktivitás alatt az izomzat a felére csökken. Legkifejezettebb az
izomatrófia az alsó végtagokon és a háton.
Prevenció, th.:
 a mobilitás javítása, fokozása megakadályozhatja szövődmények kialakulását.
 Pozicionálás, gyakori helyzetváltoztatás, átmozgatás, izomtréning, korai mobilizálás,
állás- és járásgyakorlatok végeztetése elengedhetetlen.

3. Ízületi és izomkontraktúrák
 Az immobil idôsek több, mint 50%-a szenved legalább egy kontraktúra miatt.
 Felső végtagi kontraktúránál az önálló evés lehetősége vész el,
 az alsó végtagokon egyetlen kontraktúra is teljes immobilitáshoz vezethet.
 A csökkent vagy a hiányzó ízületi mozgások a kontraktúrák önálló rizikófaktorai.
 Izomeredetű ízületi kontraktúrához vezethet a spaszticitás és a cerebrovascularis inzultus
okozta neurológiai deficit.
 Gyakran lépnek fel kontraktúrák arthrosisokban, ízületi traumákban, valamint ízületi
gyulladások után.
Prevenció, th.:
 Az ízületek passzív átmozgatása és az adekvát fájdalomcsillapítás megakadályozzák a
fájdalommal járó ízületi kontraktúrák kialakulását.
 Helyi pakolások, hideg vagy meleg alkalmazása, fizikoterápiás eljárások,
röntgenbesugárzás,
 végsô soron ortopéd sebészeti beavatkozás jöhet szóba.

4. Osteoporosis
 Az idősek kb. 30%-a szenved multifaktoriális genezisű osteoporosisban. Gyakran
minimális trauma után fellépô fractura hívja fel a figyelmet osteoporosisra.
 Típusosan osteoporosisban lépnek fel a combnyakat, a radiust, a csigolyatesteket és a
bordákat érintő törések.
 Az immobilizáció talaján létrejövő osteoporosis nem kisebb jelentőségű.
 Hat hónapos immobilizáció a csonttömeg akár 50%-os elvesztéséhez vezethet!
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

Prevenció, th.:
 napi 1000 mg kalcium bevitele,
 sok mozgás és a rizikófaktorok (alkohol, dohányzás, tartós szteroidterápia) elkerülése
szükséges.
 Az osteoporosis terápiája felöleli az izomtréninget, az ösztrogén-, kalcitonin-,
 D-vitamin-, fluorid-, kalciumbevitelt.

5. Decubitus
 Idősek immobilizációjának elhanyagolt szövődménye a decubitus.
 Az időseket veszélyeztető betegségek és állapotok, melyek a mobilitást jelentős
mértékben tovább csökkentik: a cerebrovascularis történések, neurológiai betegségek,
anaemia, hypotonia, dehydratio, az alultápláltság és az erős szedáció.
 A decubitus keletkezésének oka a komplett immobilitás, mivel hiányzik a természetes és
fiziológiás nyomáscsökkentés.
Prevenció, th.:
 kétóránkénti forgatás, pozicionálás,
 decubitus matrac használata szükséges.

A decubitus terápia sarokpontjai:

 az állandó nyomáscsökkentés,
 további rizikófaktorok elkerülése,
 nedves sebkezelés, kötéscserék végzése,
 a helyi infekció és szepszis kezelése,
 necrectomia sebészi vagy enzimatikus úton és plasztikai sebészi beavatkozás mérlegelése.

Ahhoz, hogy a kórházi vagy ápolási otthoni decubitus incidenciát csökkenteni lehessen,
decubitus teamet kell létrehozni, amelynek tagjai az ápolószemélyzet, bőrgyógyász, diétás
nővér és a sebész.

6. Orthostaticus hypotonia
 Az immobilitás és a hosszú ágynyugalom rontja a normális cardiovascularis reakciókat
helyzetváltoztatáskor.
 Idősek hirtelen felállás során gyors verőtérfogat-növeléssel védekeznek az orthostasissal
szemben, és kevésbé vasoconstrictióval.
 Az álló helyzetbe történő helyzetváltoztatáskor létrejövő posturalis hypotensiót azután
szédülés, izzadás, elesés, syncope klinikai tünetei kísérik.
 Az immobilizáción kívül betegségek és gyógyszerek is okozhatnak orthostasist.
Prevenció, th.:
 óvatos kezdeti mobilizálásra van szükség, a vérnyomás és a pulzus monitorozása mellett.
 A vérnyomáscsökkentô gyógyszereket le kell állítani, el kell kerülni a gyors felállást.
Sóban gazdag diéta mellett fokozott figyelmet kell fordítani az alsó végtagok izomzatának
tréningjére, kompressziós harisnya vagy rugalmas pólya viselését kell szorgalmazni.

8
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

7. Obstipatio, székletimpaktáció
 A tartós immobilizáció megnöveli a colon passage idejét. Minél hosszabb ez az idő, annál
több folyadék reabszorbeálódik a székletből és annál keményebbé válik a konzisztenciája,
ezért székletimpaktáció, végül ileus jöhet létre.
 Idôsek alig panaszkodnak obstipatióban hasi fájdalomra, még impaktáció kialakulása
esetén sem. Az úgynevezett álhasmenés bekövetkezése miatt a rectalis digitális vizsgálat
elvégzése kötelező.
Obstipatio kialakulásához vezetô leggyakoribb faktorok:
 rostszegény étrend,
 kevés folyadékbevitel,
 mozgáshiány,
 helytelen székelési szokások,
 depresszió,
 psychotrop, anticholinerg hatású gyógyszerek,
 morphin és opiát szedése.

Prevenció, th.:
 Kellô mennyiségű folyadékbevitelt kell biztosítani, folyadéklap-vezetés mellett. A
mozgásgyakorlatokat már az ágyban meg kell kezdeni.
 Legjobb, ha a beteget mobilizáljuk, karosszékbe kiültetjük.

8. Psychés zavarok
 Az inaktivitás és a szenzoros ingerek csökkenése nemcsak fizikális, hanem psychés
változásokat is okozhatnak.
 A hosszan tartó immobilizáció kezdetben apátiát, majd izolációt, végül reaktív depressziót
idéz elő.
 Gyakori szövôdmény a kognitív képesség hanyatlása.
Prevenció, th.:
 az idôsek psychés támogatása,
 aktív környezet biztosítása,
 a hozzátartozók bevonása
 a betegek biztatása.

Következtetések
1. Az idôs beteg mobilizálását a fokozatosság szem előtt tartásával kell megkezdeni.
2. Az ágyban fekvés idején pozicionálás, forgatás és a fekvôbeteg rendszeres tornáztatása
szükséges.
3. Az ízületek aktív és passzív átmozgatása mellett az alsó végtagok rugalmas pólyázása,
4. légzőtorna a köpetürítés elôsegítésére, valamint korai, fokozatos mobilizálás (kiültetés,
állás- és járásgyakorlatok) a követendô eljárás.
5. Megfelelô táplálás, elegendô folyadékbevitel kívánatos, az étkezés az asztalnál történjen.
6. Rendszeres székletürítésre szoktatás, szükség szerint hashajtás, WC-re kiültetés a cél.
Aktív környezet biztosításával, a családtagok szerepvállalásával, a beteg közreműködésre
bírásával és biztatással akadályozhatók meg az immobilizáció psychés szövôdményei.

9
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

3. Incontinentia
- Nagy pszichológiai és társadalmi jelentősége van, a beteg életvitelét jelentősen
ronthatja.
- Okai (Típusai):
o Átmeneti
 Gyógyintézeti ellátásból adódóan – nővérhívó elégtelen működése,
kommunikációs nehézségek, általános leromlás >> a beteg otthonában
megszűnhet
 Emocionális tényezők
 Gyógyszer okozta – Vizelethajtók, altatók, nyugtatók
o Krónikus
 Akut vagy Idült húgyúti fertőzések
 Túlfolyásos incontinentia
 Vascularis agyi laesiók
Terápia:
- alapvető a pontos diagnózis
- Típustól függően
o Szoba WC, esetleg ágytál használata, ill. folyadékmegszorítás
o Gyógyszeres incont. esetén a gyógyszerek felülvizsgálata, ill. elhagyása
o Fertőzések esetén azok kezelése

4. Instabilitás
Okai:
- botlás, leesés
- szédülés, egyensúlyvesztés
- összeesés, eszméletvesztés
- gyógyszerek, alkohol
Valamennyi ok az érzékszervek működésének zavarára, a látás, hallás és labyrinthus
működésének romlására vezethető vissza.

Szövődményei:
- ismételt elesések következtében a magabiztosság és függetlenség elvesztése
- csukló-, combnyak- és csigolyatörés
- kezelhető szövődmény a subduralis haematoma, mely azonban könnyen észrevétlen
maradhat
- esést követően előfordulhat dehydratio, elektrolitzavar, hypothermia is, amelyek a
beteg életét veszélyeztetik

Prevenció és ellátás
- gyakori otthoni látogatás
- látás javítása szükség szerint cataracta-műtétettel (szürkehályog)
- az alsó végtag izmainak erősítése tornagyakorlatokkal
- a beteget megtanítjuk arra, hogy testhelyzetét csak lassan változtassa, így megelőzhető
a szédülés, elesés, ill.
- megtanítjuk, hogy hogyan keljen fel az elesés után, ha egyedül van.
- A túlzott gyógyszeralkalmazást lehetőleg kerülni vagy csökkenteni kell.

5. Iatrogén gyógyszerhatások = gyógyszermellékhatások

Idős betegekben nagyobb valószínűséggel fejlődnek ki gyógyszermellékhatások.

1
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
PSZICHIÁTRIAI BETEGSÉGEK IDŐSKORBAN

1.) DEPRESSZIÓ
Tünetei:
- reménytelenség, tehetetlenség vagy értéktelenség érzése
- nem múló szomorúság
- fáradtság, energia hiánya
- a mindennapi tevékenységek iránt elveszti érdeklődését vagy nem lel bennük örömöt
- alvási problémák
- koncentrációs és döntéshozatali zavarok

2.) DEMENCIA – („5 I” között)

A. ALZHEIMER-KÓR
- Dementia leggyakoribb formája
- 65 éves kor fölött jelentkezik, de előfordul 40-50 éveseknél is
- Pontos oka nem ismert, ismertető jegye: az agyban kialakuló rendellenes
rostösszekapcsolódások
- Tünetei
o Enyhe tünetek
 Zavartság, emlékezetkiesés
 Dezorientáltság, ismerős környezetben való eltévedés
 Személyiség és ítélőképesség megváltozása
o Közepesen súlyos tünetek
 Nehézségek a mindennapi élet feladataiban
 Izgatottság, gyanakvás, agitáltság vagy depresszió
 Alvási problémák
 Elkóborlás
 Nehézségek a családtagok, barátok felismerésében
o Súlyos tünetek
 Beszédkészség elvesztése
 Étvágycsökkenés, súlyvesztés
 Húgyhólyag és a záróizmok feletti kontroll elvesztése
 Teljes függőség, a napi életvitelre való képtelenség
- Diagnosztikája
o Kórtörténet
o Vér- és vizeletvizsgálat
o Neuropszichológiai tesztek
o Agyi képalkotó eljárások
- Kezelés
o Nem gyógyítható, de gyógyszeres kezeléssel lassítani lehet a betegség
előrehaladását, javíthatják a tüneteket.

B. PARKINSON-SYNDROMA
- Neurológiai kórkép, amely az agyat és az idegrendszert érinti.
- Csökken a dopamin termés – dopamin segíti az agyból jövő, a mozgást irányító és
ellenőrző parancsok továbbítását az izmok felé. Az is a folyamat részét képezi, hogy
az izommozgás simává és kiszámítottá váljon, remegés, reszketés nélkülivé.

1
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
- Korai jelei és tünetei:
o Remegés, reszketés
 Nehézségek a megszokott napi tevékenységek során
 Rosszabbodhat, ha a beteg nyugalomban van
o Problémák a beszéddel
o Kézírás változásai
o Mozgásproblémák
o Előfordulhat, hogy nem képes tárgyakat stabilan megtartani
o Az arc már nem olyan kifejező, mint régen
- Későbbi stádium tünetei:
o Rigiditás – néhány izom feszített vagy összehúzott állapotban van, mert nem
kap megfelelő üzeneteket az agytól és az idegrendszertől.
o Tremor – a test nem akaratlagos mozgása, remegés, reszketés
o Bradikinesia – a mozgás lassulása, az automatikus és spontán mozgásképesség
elvesztése
o Posturalis instabilitás – képtelen egy testhelyzetet megtartani, egyensúlyi és
koordinációs problémák.

3.) ÁL-DEMENCIA - DELÍRIUM

- Delírium a gyógyszerek vagy betegség hatására gyorsan kezdődő zavartság.
- Tünetekért felelős okok:
o Altatók, nyugtatók, bizonyos fájdalomcsillapítók
o Gyógyszer-kölcsönhatások vagy egy gyógyszer túladagolása
o Szegényes étrend vagy tápanyagok felszívódási zavara következtében kialakult
alultápláltság
o Más pszichiátriai probléma, pl. depresszió
o Alkohol- vagy kábítószer-függőség

4.) SKIZOFRÉNIA
- Skizofrénia a pszichózis megjelenési formája, egy súlyos mentális állapot, amikor a
személy elveszti kapcsolatát a valós világgal, és nehézségekbe ütközik számára
elkülöníteni a valóságot a látomástól.
- Tünetei:
o Érzékcsalódások
o Hallucinációk
o Zavaros gondolkodás
o Érzelmi kifejeződés zavara

Kifejezetten veszélyeztetett idősek:

- 80 év felettiek
- Egyedül élők
- Akiket családi gyász ért vagy depresszióban szenvednek
- Szellemileg károsodottak
- Számos alkalommal elestek
- Incontinentiában szenvednek
- Sikertelen életút végén állnak.

Az időskor legnagyobb problémáit a krónikus megbetegedések képezik.

1
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
A krónikus betegségek rontják az időskorúak önállóságát, tevékenységét, kapcsolatvilágát,
öngondoskodását és nem utolsó sorban lelki egészségét.

A szomatikus (fizikai, testi) állapot meghatározó jelentőségű az életminőség szempontjából,

de nem az egyedüli tényező, emellett szükség van (viszonylag) ép lelki egyensúlyra, s
megfelelő szociális, gazdasági, anyagi környezetre is. Ebben a körben az egyik legfontosabb
tényező a támogató családi, baráti háttér.
A magány, a hozzátartozók, barátok hiánya súlyos nehézséget jelent az öregség elviselésében.
A nem intakt szomatikus állapot, pl. részleges bénulás, érzékszervek elégtelen működése stb.
adott eset esetben kevésbé rontja az idős ember közérzetét, mint a támogató, meleg szeretet
hiánya, a magány.

1
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

AZ ÖREGSÉG ÉS A TÁRSADALOM

Az idősödés olyan új változásokat és feladatokat eredményezett, melyek kezelése valódi

paradigmaváltást igényel, nevezetesen a régebbi fogalmainkkal már kevésbé lehet
megválaszolni ezeket az új jelenségeket, tehát a gerontológia és geriátria tudományos
megalapozásával rendszerszemléletű és rendszergyakorlatú módszereket kell bevezetni
egészségügyben, szociális ügyben, pénzügypolitikában, foglalkoztatásban és ellátó
rendszerekben egyaránt.
Szükséges az idősödés és időskor tudományos kutatásának, egészségmegőrzésének,
kockázatkezelésének és értékeinek figyelembevételével idősügyi és idősegészségügyi
fejlesztési programok kialakítása kormányzati és civil társadalmi közmegegyezéssel, egy
Idősügyi Törvény előkészítésével.

Az öregedés fontos társadalmi állomása a nyugdíjkorhatár, az az életkor, amely jogosulttá tesz

valakit arra, hogy a munkából visszavonuljon és a továbbiakban a korábbi munkájával
szerzett járadékból éljen. Az öregség két módon is szembetűnővé válik:
1. az egészséges idős emberrel nagyobb társadalmi aktivitásán át, valamint
2. a bajban lévő idősek gondjainak nagyobb nyilvánossága révén.
Megjelenésük mindkét oldala egyben nagy társadalmi probléma is.

Az öregség és a társadalom – A főbb változások a következők:

1. A társadalom kénytelen szembenézni az öregséggel.

- Korábban az öregség elsősorban a család, a közösség vagy a vallási felekezet
gondja volt. Ők látták el az idős embert, a társadalom egésze alig viselte ennek
terheit.
- Az átlagos élettartam növekedésével és a munkából élő városi lakosság számának
gyarapodásával vált általános problémává az időskor anyagi feltételeinek
biztosítása, ekkor kezdtek kialakulni a nyugdíjrendszerek és biztosító intézetek.
- Napjainkban a család mindinkább kivonódik az idősek ellátásából.

2. Az öregség egyre többe kerül a társadalomnak.

- Az időskorú lakosság megfelelő egészségügyi és szociálpolitikai ellátása egyre
nagyobb pénzösszegeket emészt fel. Ebből feszültség és konfliktus származik, mind a
társadalmi köztudat, mind az idősek oldalán.

3. Az öregség mint gazdasági erő.

- A mai társadalmakban a beteg, elszegényedett és elmagányosodott öregek mellett
kisebb-nagyobb arányban módos öregek is élnek.
- Ők pénzmegtakarításokat, ingatlanok, értékeket halmoztak fel életük során, de ezek
általában nem megfelelően kihasznált erőforrások, az idős emberek félnek ezekhez
nyúlni.

4. Az öregek társadalmi elégedetlensége nő.

- Az idős ember is mindinkább önmegvalósításra törekszik, ezért nem hajlandó
elfogadni, hogy életszínvonala csökken, vagy hogy interperszonális lehetőségei
beszűkülnek, egészsége romlik.
- Nőtt tehát az idősek igényszintje önmagukkal és körülményeikkel szemben, ezért
elégedetlenebbek, mint korábban bármikor voltak.
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
- Az állandó elégedetlenség és ebből következő érzékenység, ingerlékenység miatt
maguk aktív feszültségfokozó tényezőkké válnak, amelynek következtében a
pszichikus betegségek és a más deviáns magatartásmódok gyakorisága nő a körükben.

5. Fokozódó eltávolodás idősek és fiatalok között.

- Ennek fő oka a gyorsuló nemzedékváltások és a nemzedéki változásokban rejlik.
- Az értékek, normák, cselekvésminták egész rendszere más a mai nemzedékekben. A
mai öregek viszont hosszú társadalmi kontinuitású értékrendeket őriznek.
- Az ellentétek kommunikációs zavarokat és konfliktusokat okoznak, amelynek
következménye, hogy mind több öreg marad magára, illetve hagyják magára és
izolálódik pszichikailag.

6. Növekvő társadalmi és politikai aktivizálódás az öregek körében.

- A nemzedékek közötti feszültségre az idősek egyes csoportjai aktív módon reagálnak.

7. Növekvő mobilitás, fogyasztás és rekreációs aktivitás az idősek körében.

- A viszonylag egészséges, mozgékony öregek többet utaznak, szórakoznak, többféle
szolgáltatást vesznek igénybe, nő a fogyasztói aktivitásuk. Ez általában a
felhalmozódott erőforrások felhasználása révén valósul meg.
- Az öreg vetélytársa lehet a fiatalnak, mivel több szabadidővel rendelkezik, ami nagy
előnyt jelent és, ami szintén feszültségeket okozhat az idős és fiatal között.

8. Az öregek növekvő értéktermelése.

- Egyre több az alkotóképes idős művész, tudós, speciális szakember.
- Igen jelentős értéket képvisel az egészséges és tevékeny öregek szabadidős aktivitása,
hobbijaik és ház körüli munkájuk.
- Az idős populáció társadalmi értékét, hasznát a felhalmozott tapasztalatok
továbbadása is biztosítja. Bár ez a lehetőség ma még meglehetősen kihasználatlan, ami
a nemzedékek viszonylagos eltávolodásából és ellentétéből fakad.

9. Erősödő küzdelem az öregség tünetei és szövődményei ellen.

- Idős korban különösen nagy jelentőséget kap ez a tudatos törekvés. A civilizált
országokban mind jobban nő az öregedéssel szembeni tevőleges és megelőző
ellenállás tudatossága.
- A testi és lelki öregedés tünetei nem elsődlegesen a korral előrehaladó szervezeti és
idegrendszeri leépüléssel vagy betegséggel állnak összegfüggésben, hanem a
különböző működéseket, képességeket fenntartó tevékenységek felhagyásával.
- Ezért fontos a mozgás, az értelemteljes cselekvés, a kommunikáció és a társas
interakció az öregkorban.

10. Növekvő egzisztenciális tudatosság az öregkorban.

- Ha az idős ember nem zárja le lelki fejlődését, és képes arra, hogy rendszerezze lelki
fejlődésének korábbi folyamatait, és új értelemteljes egészbe vonja bele azokat, akkor
az öreg ember általában reintegrálódik élete meglévő kapcsolati hálójába, újszerűen
tud kommunikálni családjával, barátaival, betegtársaival, és ebben az állapotban
szembe tud nézni a halállal, gyakran felkészülten, megbékélten hal meg.
- Az ilyenfajta rendszerző lelki fejlődés elől azonban a legtöbb ember elzárkózik.

Van még egy fejlődés vonulat, ami ma teljesen hiányzik: a nemzedékek közötti kommunikáció
és integráció fejlődésének vonulata. Az öregkor ma a világon mindenütt viszonylagosan

15
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
önálló problémakör marad. Pedig a jelenlegi elhatárolódásban az idősek nemcsak a bennük
összegyűlt társadalmi tapasztalatokat tudják elégtelenül átadni a fiatalabb nemzedéknek,
hanem a társadalmi fejlődés gyújtópontjain kívül maradnak az idős embercsoportokban
összegyűlő kulturális hagyományok, amelyekre pedig a fiatalabb nemzedékeknek szükségük
lenne. (Széman, 1988)

Ahhoz, hogy az idős ember jól érezze magát a társadalomban, megfelelő segítő környezet
szükséges. Sajnos ma még nem mondhatjuk el, hogy hazai társadalmunkban már adott a
megfelelő támogató miliő... Ma még inkább jellemző a fiatalok, a „munkaképes lakosság”
türelmetlensége az öreg emberekkel szemben. Gondoljunk csak arra, hogy milyen kevés fiatal
adja át helyét időseknek a közhasznú járműveken... A türelmetlenség, intolerancia sok minden
másban is lépten-nyomon megnyilvánul.

A boldog öregséghez mindenekelőtt szükséges, hogy testileg-lelkileg egészségesebb

társadalom lépjen a mai helyébe, hogy megfelelő preventív szemlélettel jobb fizikai és
pszichikai kondícióban érjük el az öregkort.
A gazdasági, pénzügyi stabilitás megteremtése alapfeltétele a nyugodt kiegyensúlyozott
öregségnek. Fel kell készülni az öregkorra, megfelelő életfilozófiára kell szert tennünk.
A társadalom magatartásán is változtatni kell, a környezet legyen befogadó, empatikus, hogy
az idős ember állandóan érezze, hogy egyenjogú tagja a közösségnek.
Egy társadalom fontos értékmérője, hogyan bánik az idősekkel.

16
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

AZ IDŐSKORÚAK GONDOZÁSA

A cél: az öregedés harmonikus és szabályozott megvalósulásának biztosítása, a

kockázatok korai számbavételével, az öregkori betegségek megelőzése és az egészséges
öregkor esélyeinek növelése.

A mindennapok embere keveset tud arról, hogy mi az öregedés, hogyan zajlik általában és
egyénileg, illetve lehet-e befolyásolni, ha igen, hogyan.
Jellemző, hogy saját öregedéséről az ember nem tud megközelítően reálisan beszélni, még
kevésbé tud szembenézni a változásokkal, és többnyire nehezen alkalmazkodik saját
öregedéséhez, öregségéhez. Kezdetben mintha ő soha nem öregedne meg, később pedig
perben áll önmagával, hogy mindez bekövetkezett.

Meghatározó jelentősége van az öregedés és öregkor minőségének befolyásolásában az

ismeretközvetítésnek. Tehát az öregedést és öregkort tanítani és tanulni kell minden
életszakaszban sajátos szempontok szerint. A tanítás és tanulás célja általános ismereteket
szerezni, melyeket személyre szabottan lehet felhasználni.

Didaktikailag ugyan különválasztjuk a testi, lelki és társadalmi vonatkozásokat, azonban

hangsúlyozni kell, hogy ezek szoros egyéni rendszerbe szerveződött és a korban előrehaladva
változó arányokat mutató változások.

Az ismeretek forrásai a tapasztalás és a tudományos szaktudás. Rendszertana az öregedés és

öregkor vonatkozásában a gerontológia.
A gerontológia, vagyis az öregedés és öregkor tudománya önálló tudománnyá vált. Az
időben zajló életfolyamatokat tanulmányozza, melyeket az embernél személyiségének
rendszerében értelmez, összefüggésben környezetével, társadalmával és személyes
pszichikumával. Mondhatjuk, hogy ez a megközelítés támaszt adhat az öregedés minőségének
értelmezéséhez is. Alapvető cél az egészségben és jólétben eltölthető élet, ha lehet, minél
hosszabban és minél biztonságosabban.

A geriátriára irányítják a figyelmet, mivel az idősgyógyászat foglalkozik azokkal a szociál-

egészségügyi kérdésekkel, melyek az idősek élettartamát és életminőségét döntően
befolyásolják.

Feladatok a gerontológia, ill. geriátria területéről:

- az idős lakosság egészségügyi és szociális ellátásának újjászervezése
- a két terület átjárhatóságának megteremtése
- az oktatás, kutatás fejlesztése.

Bár a szociálpolitika és az egészségügy minden ország saját feladatát képezi, az Unió

ajánlásokat fogalmazott meg komplex geriátriai ellátásra vonatkozóan mind a tagállamok,
mind a csatlakozó országok számára.
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI

A Budapesti MÁV Kórházban – az Idősügyi Tanács és az ESZCSM támogatásával – 2003-

ban kidolgozásra került egy komplex geriátriai modell, mely felöleli a járóképes idős
emberek állapotfelmérését, szakellátását, valamint a kórházi gyógykezelést az aktív
beavatkozásoktól a krónikus ellátást igénylő rehabilitáción és ápolás-gondozáson át a
terminális gero-thanatológiai4 módszerekig.

A komplex geriátria modellje (a betegellátás folyamata szerint):

1. Idősgyógyászati járóbeteg ellátás:
a. Geriátriai Szaktanácsadó: Prevenciós funkciót is ellátó nyitott rendelés,
ahova a páciens beutaló nélkül, bármely egészségi problémával jelentkezhet.
Az állapotfelmérés megtörténik, a továbbiakat ez dönti el.
b. Geriátriai Szakrendelés: Belgyógyászati jellegű, geriátriai szakorvosi ellátás,
mely a járóképes beteg emberekkel foglalkozik, szoros együttműködésben a
szaktanácsadóval. (A szakrendelés hatékonyságához a MÁV Kórház és
Rendelőintézet minden diagnosztikus és terápiás lehetősége biztosított).
c. Geronto-kardiológiai Szakambulancia: Szív és érrendszeri
megbetegedésben szenvedő járóképes idős emberek emelt szintű kardiológiai
ellátása a primer prevenciótól a gyógykezelésen és rehabilitáción keresztül a
szekunder prevencióig, a legmodernebb nemzetközi szakmai guideline-ok
alapján (különös tekintettel arra, hogy a kardiovaszkuláris betegségcsoport a
vezető morbiditási és mortalitási tényező idős korban is5).
2. Nappali geriátriai kórház: kivizsgálás, gyógykezelés, rehabilitáció
a. (Időseknél ehhez speciális feltételrendszer megléte szükséges: napi bejáráshoz
megfelelő távolság, utazási, illetve szállítási feltételek, magas önellátási fok
vagy éjszakai felügyelet otthon, stb.).
3. Idősgyógyászati fekvőbeteg ellátás:
a. Geriátriai belgyógyászat (aktív ágy: kivizsgálás, magas költségigényű
kezelési protokollok, stb., szükség esetén továbbítás krónikus részlegre).
b. Krónikus geriátriai részleg (krónikus ágy: tartós belgyógyászati
gyógykezelés, komplex idősgyógyászati rehabilitáció).
c. Geriátriai demencia részleg ( krónikus ágy: Alzheimer, vaszkuláris, post-
stroke és kevert demenciák gyógykezelése, rehabilitáció).
4. Geriátriai Mobil Egység: (tagjai: geriáter szakorvos, szakápoló, gyógytornász és
szociális munkás).
a. Más osztályon fekvő idős beteg gyógykezeléséhez konzíliumot,
i. szükség esetén helyszíni ellátást,
ii. vagy egyéni életmód-programhoz tanácsadást biztosít.
5. Kapcsolat a szociális ellátási formákkal: folyamatos, a szociális munkatársak végzik
(tanácsadás illetve ügyintézés segélyezésre, szociális intézeti elhelyezésre, gyógyászati
segédeszköz beszerzésre vonatkozóan, stb.).
6. Képzés, továbbképzés: (népegészségügyi és szakellátási szinteken egyaránt)

18
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
a. Primer prevenciós programok szervezése Népegészségügyi Akciók
formájában (felvilágosító előadások, rekreációs programok, stb.)
b. Szekunder prevenció a gondozott betegek klub-szerű foglalkoztatásával
c. Az idős-egészségügyben dolgozó bármely szintű szakemberek graduális és
postgraduális képzésébe való bekapcsolódás

Ezen a modellen belül az Idősgyógyászati Szaktanácsadónak, mint új szolgáltatásnak és

ellátási formának a kipróbálása történt 2003. július 1-től decemben 31-ig. Egy olyan
szakrendelés került kialakításra, melyre beutaló nélkül, bármely időskori egészségügyi
és az ehhez kapcsolódó szociál-egészségügyi kérdéssel fordulhatnak az idősödő és idős
emberek. Ebben az ellátási formában a személyes tanácsadáson (felvilágosítás, életmód-
kérdések, stb.) túl idősgyógyászati állapotfelmérés is történt, mely során feltáruló
bármely szervi probléma orvosolhatóvá vált a már működő Geriátriai Szakrendelésen
illetve Geronto-kardiológiai Szakambulancián át, a kórház teljes járó vagy fekvőbeteg
rendszerét is – szükség szerint – igénybe véve. Az ugyanekkor feltáruló szociális problémák
a gyakorlott szociális munkatársak hatáskörébe kerültek.

A rendszer kialakításának és működtetésének orvos-szakmai alapja egy prevenciós

szemlélet, mely az áthajlás korától (55-65 év) kezdődően állapotfelméréssel segíti az idősödő
(65-75 év) és az idős (75 év felett) betegek szervezetében az elhasználódási folyamatok
részeként jelentkező elváltozások és az egyidejű betegségek megállapítását, illetve a kétféle
folyamat differenciálását. Ezzel megakadályozható, hogy a természetes öregedési folyamatok
során lassan kialakuló funkciócsökkenés (pl. degeneratív mozgásszervi elváltozás) egy
lappangva kezdődő és krónikussá váló betegség (pl. osteoporosis) miatt felgyorsuljon.

Eredmények:
2003. július 1-től december 31-ig a tanácsadáson 947 megjelenést regisztráltak, a rendelői
ellátás során: 3157 beavatkozás történt (orvosi vizsgálat, EKG, indokolt esetben ECHO, vér-
és vizeletvizsgálat, gyógyszerfelírás). Más szakrendelésre irányítás 470 alkalommal (RTG,
osteoporosis szűrés, reumatológia, ortopédia, stb.), kórházi felvétel 9 esetben történt.
A 2. és 3. ábra a Szaktanácsadó-Szakrendelésen megjelent betegek nemek és kor szerinti
csoportosítását mutatja. Látható, hogy a nők aktivitása lényegesen magasabb, valamint, hogy
a 80 éves korúak érdeklődése is jelentős.

Következtetések:
A Modell első szakaszának részeredményei alapján megállapítható:
1. a 60-80 éves korú lakosság kifejezetten érdeklődik a geriátriai ellátás iránt, és igényli
ezt a komplex egészségügyi szolgáltatást;

19
 Egészségnevelés 2-3. (EN spec.)
IDŐSKOR JELLEMZŐI
2. a betegek önismerete egészségi állapotukról nem megfelelő, a felvilágosító-
előadásokra és a szűrő-programokra különösen az 50-60 éveseknek nagy szükségük
van;
3. az idős ember egészségi állapotát az őt körülvevő szociális tényezőkkel (anyagi
helyzet, családi kapcsolatok, stb.) összefüggésben kell értékelni;
4. szükséges, hogy az ESZCSM és az OEP hozzon a geriátriát, mint új szakterületet
preferáló intézkedéseket (kevés a geriáter szakorvos, nem ösztönzi a kórházakat a
jelenlegi finanszírozás eléggé geriátriai szakellátás megszervezésére, a komplex
geriátriai rehabilitáció alapelvei nincsenek kidolgozva, stb.).

20