GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER

342
JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM
THAIFÖLD OÁZISA
FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK

+
GALINA
WAHLS +
DUNYACH FILM
HUSZÁR KÉPREGÉNY
KOSZTOLÁNYI

RONIL
Caine Előfize
tőknek
GARRY CSAK
1000 Ft
Kilworth !

A SCI-FI LEGJAVA 18342

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.08.21. 21:16:41

 HOGYAN LESZ EGY ÖNELLÁTÓ TORONYHÁZ
IDEÁLIS LAKÓKÖZÖSSÉGÉBŐL A POKOL
LEGMÉLYEBB BUGYRA?

A Nap birodalma szerzőjének

legjobb regénye.

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

A Nap birodalma szerzőjének

B1-B4.indd 2 2018.08.21. 21:17:28
 GALAKTIKA
2018. szeptember

Kell egy új Einstein

GALAKTIKA
ZIN
TIKUS MAGA
OS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
Ú TUDOMÁNY
AZ ELSŐ SZÁM

Pár száz évvel ezelőtt könnyű volt a tudós elméknek. Megfigye- WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER

342
JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM

léseikkel komoly tudományos eredményeket érhettek el, sőt né- THAIFÖLD OÁZISA
FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK

hány évtized alatt megszerezhették az emberiség akkori tudá- +

sának nagy részét. Ma már több tucat, vagy akár több száz fős GALINA
WAHLS +
DUNYACH FILM
csoport dolgozik egy projekten, és egy szakember jó esetben egy HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY

terület részterületének a részterületén lehet kiváló.

RONIL
A tudós élete nem könnyű. A tudományos felfedezésekhez Caine Előfize
néha egyszerűen kemény munka kell. Néha pedig az, hogy va- GARRY
tőknek
CSAK
10 0 0
laki alternatív szemszögből szemlélje az eseményeket. Pusztán Kilworth
Ft!

megfigyelés útján rengeteget tudást szereztünk az élővilágról. A SCI-FI LEGJAVA 18342

De Charles Darwin és az ő világfelforgató ötlete kellett ahhoz,

9 770133 243018

hogy megértsük magát az életet. Egyszer régen egy Albert Einstein nevű fiatalember ült a vona-
ton, és elmélázva nézte az ablakon át elsuhanó tájat. Hirtelen meglátott valamit, más szemszög-
ből látott rá a fizikára, és megszületett a relativitáselmélet.
Csaknem száz éven át sziklaszilárdan építhettünk erre az elméletre. De a tudomány gond-
ban van: Einstein nem ad magyarázatot a sötét energiára. A tudósoknak sem sikerült eddig
megválaszolniuk a kérdéseket. Valami új áttörésre, új gondolkodásmódra lenne szükség.
Az univerzum megértésénél is a megfigyelés a legfontosabb. A sötét anyag és a sötét ener-
gia ötlete is olyan emberektől származik, akik sokat nézték a csillagokat. Ahogy Einstein is új
szemszögből nézte a problémát, és alapjaiban forgatta fel a fizika tudományát, lehet, hogy a
sötét energia problémájára is így fogunk választ kapni, egy hirtelen felismerésből születhet egy
még jobb teória.
Manapság tudóscsapatok kellenek ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges adatokat. De a he-
lyes válasz megtalálásához talán egy ember is elég. Egy új Einstein, aki másképp látja a dolgo-
kat. Jön egy zseni, aki ránéz az összegyűjtött adatokra, és meglátja a képet. És megszületik az
új teória.
Rengeteg nagyon okos ember van a Földön. Reméljük, már köztünk él és dolgozik. Nagyon
sokan várják már.

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

2018. szeptember 26., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, KlubAz
(1062 Budapest,
első szó jogán Bajza u. 18.)

Beszámoló a 2018-as Euroconról, Jules Verne otthonából

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2018.08.21. 21:14:26

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 342. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borítón Siddharth Valluri (India) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
52
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép- 106
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
38
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.08.21. 21:13:42

 GALAKTIKA
2018. szeptember

18

108
novellák cikkek
6 Marija Galina: Üdvözöljük gyönyörű 18 Furcsa bolygópályák
országunkban! (első rész)
36 Interjú Steve Jongewarddal
22 Ronil Caine: Baktérium
38 A jövő otthona
40 Jamie Wahls: Utópia, haha!
52 Filmajánló
54 Jean-Claude Dunyach: Szerves Isten
69 Galaktika a nagyvilágban
72 Huszár Karina: Messiás Zrt.
70 A szférák zenéje
92 Garry Kilworth: Homokspirál
83 Kapcsolatfelvétel
110 Kosztolányi Dezső: Sofőrkaland
84 Képregény a Galaktikában
105 Intelligens dizájn
106 Zöld jövő
108 Eurocon

Galaktika XL
115 Huszár Karina: A Hármas Tároló
200 Mesterséges intelligencia

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.08.21. 21:13:44

 GALAKTIKA
2018. szeptember
NZ
BROIGA
CS re g é
ny
s kis
díja
ÜDVÖZÖLJÜK GYÖNYÖRŰ
ORSZÁGUNKBAN! (első rész)
A
SORBAN KÉT LÁNY állt
előtte, alig idősebbek nála, de
csak magukban, szülők nélkül;
karcsúak és hosszú lábúak, a
fejhallgatójukból szóló zenére táncolgattak
– mindkettő a sajátjára –, holmijuk szin-
te semmi: gurulós kis bőrönd az egyiknél,
dizájner-hátizsák a másiknál...
Miért engednek el egyeseket szülők nél-
kül, másokat meg nem? És egyáltalán: miért
ilyenek egyesek, mások meg teljesen mások?
Lopva belerúgott a nehéz táskába, amit
anyja nem mert a poggyásztérben elhelyez-
ni, aztán megfordult, de azonnal ingerült
arcú apja pillantásába ütközött. Ennyi pénzt
elpazarolni – állt világosan a szemében –,
két évig nem mehetünk a tengerhez, és miért?
Hiszen megaláznak minket, lennénk csak
amerikaiak, már engednének is a vízum-
mentes folyosóra, de itt kell állnunk, mintha
alsóbbrendűek lennénk...
6 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 6
Egy különleges
nyaralás a
különleges
családoknak... de
miért olyan furcsa
ott minden?
Marija Galina
Tudta, hogy apja megalázásáért az anyja
fog megfizetni, tetszőleges ürügyek miatti
apró piszkálódások formájában. Az anyja
meg majd rajta veri le, nyilván nem a ked-
venc Paszikján... Úgy hívják a kölyköt, mint-
ha valami kandúr lenne, ezek után mégis,
mit várnak tőle?1
Normális ez egyáltalán, így utálni és le-
nézni a saját szüleit?
A betonpadlón a sárga és piros vonalak
képzeletbeli folyosókat jelöltek, a sor lassan
haladt, a piros tiltó vonal mögé egyesével
engedték őket, az anyja késlekedett, az apja
rákiáltott, a tisztviselő megjegyzést tett az
apjára, az apja vissza akart vágni, de meg-
gondolta magát. A tisztviselő külföldi volt,
ráadásul parancsnokféle, az apja pedig tar-
tott mind a kettőtől, bár ezt igyekezett nem
mutatni.
A tisztviselő közömbös tekintete átfutott
az arcán, aztán lenézett az útlevél fotójára,
2018.08.21. 21:45:19

majd megint fel. Nem érdekli, szép vagyok-e
vagy nem, csak hasonlítsak. Már biztos rég-
óta elege van a turistákból. Csak jönnek és
jönnek, ő meg itt ül, ellenőrzi a papírokat...
A tisztviselő ekkor váratlanul elmosolyo-
dott, és láthatóvá vált, hogy egy, már nem
fiatal, fáradt, jóságos bácsika, aki azért eről-
teti magára a fontosság látszatát, mert azt
kell tennie.
– Issssten hozott! – mondta, és kacsintott.
Nem tudott visszamosolyogni, és az ér-
kezési csarnokba vezető úton szidta magát
– az a két lány biztos könnyen és fesztelenül
mosolyog, és az élet egészen más, világos és
színes képeket bont ki előttük. Én is folyton
mosolyognék, ha olyan lábam lenne... Meg
olyan kivágott pólóm... És ha a szüleim nem
lennének mellettem.
Az érkezési csarnokban félig sötét volt,
az érkezett utasok csoportokba verődtek,
az apja az utazási iroda képviselőjét kém-
lelte, az anyja Paszikot szorította magához,
mintha veszély fenyegetné, a csomagja-
ik halomban álltak a padlón – miért nem
fogtak egy kézikocsit, hiszen itt is vannak
ilyenek... Ott, azoknál a pakisztániaknál
vagy indiaiaknál. Három is van náluk, tele
bálákkal, sporttáskákkal, bőröndökkel.
A fejkendős nők hangosan beszélgettek, a
magas turbános férfiak éles, magas hangon
szólogattak hozzá.
– Nekik semmi az egész – szűrte az apja
a foga közt –, még csak nem is ellenőrizték
őket. Velünk meg kinyittatták a bőröndöket.
Én is zöld folyosót akarok.
Egy reptéri alkalmazott gördült el mellet-
tük a sima padlólapokon tükröződő rollerén
– szolid, sötét öltönyben, nyakkendőben és
arany keretes szemüvegben. A nyakkendője
kicsit félrecsúszott.
A falon, az információs táblán vörös so-
rok futottak felülről lefelé.
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 7
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Kérdőív nyolcvan kérdéssel, munka-
helyi jellemzés, banki igazolás... Bolisevék
kölcsönt vettek fel, hogy kifizethessék! De
miért? Inkább Törökországba repültek vol-
na! Oda nem kell vízum.
– Bolisevék azt mondták, ez valami kü-
lönleges – felelte az anyja kissé kifulladva;
próbálta megtartani Paszikot, aki csendben,
de elszántan kiszabadult az öleléséből.
– Ez egy trükk. Trükk a turisták megve-
zetésére. Csóró ország... Hiszen látod. Ezek
a nyomorult Bolisevék... bedőltek a reklá-
moknak, így aztán hazudniuk kellett, hogy,
úgymond, ez valami különleges... Ki akarna
baleknak látszani?
– Bolisev nem is olyan balek – húzta ösz-
sze ajkát az anyja –, az utóbbi időben nagyon
feltört... Jelzáloghitelt vettek fel a lakásra, és
lecserélték az autót...
Kimondatlan szemrehányás bujkált visz-
szafogott hangjában.
Az utasokkal teli csarnok tükröződött a
sötét panorámaablakon. Két független kor-
társnője sehol sem látszott: érdekes, hova
tűnhettek? Fogadta őket valaki, vagy csak
magukban utaztak? Viszont egy pultnál
kis ember látszott, nyeles táblával; magasba
tartott kézzel felemelte azt, rajta az utazási
iroda fényes logójával: egy vicces csápú csiga
lebegett fehér, pelyhes szárnyakon egy fe-
hér, pelyhes felhő alatt. A férfi is vicces volt,
hózentróger tartotta csíkos nadrágját csíkos
mellénye alatt, a táblácska kerek koponyája
fölé magasodott, kopasz fején az informáci-
ós tábla málnaszín visszfénye futkosott.
Megpaskolta apja kezét, hogy felhívja fi-
gyelmét az emberkére, de szülője idegesen
elhessentette, mint egy legyet.
Paszik végre kiszakította magát anyja ke-
zéből, és szó nélkül elindult a kijárat felé. Az
anyja utánaszaladt. Paszik néha olyan fur-
csa... És az az üres szeme...
7
2018.08.21. 21:45:19
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Még csak nem is fogadnak – folytatta
apja az ürességnek, mintha észre sem vette
volna, hogy az anya már nincs mellette –,
beperelem őket! Ha hazaértünk, azonnal be-
perelem őket! Kötelesek...
– Apa – mondta fáradtan –, nézz oda...
– Fogd be...
Összeszorította a száját, és elfordult. Saj-
nos, nem zuhant le repülőgép, hogy egyszer-
re megszüntessen minden szenvedést...
A csíkos nadrágos emberke zavartan
topogott a helyén, Paszik már a kijáratnál
járt, anyja az új magassarkújában sánti-
kálva igyekezett utána... Az automata ajtó
készségesen kinyílt, mögötte a sötét, sűrű
éjszakában egy csapat üres, belülről ki-
világított busz úszott, felettük suhant a
hold, mint egy nagy, kövér és szokatlanul
zöld holdhal, közvetlenül a bejárat mellett
egy ismeretlen, alacsony, kerek fa tárta ki
fehér virágait... Ekkor az anyjának sikerült
Paszikot visszavonszolni az épületbe, az
üveg ajtószárnyak összezárultak; a sötétség
mögöttük ismét olyan egyenletesen sima
lett, mint egy fal.
Hirtelen rátört a honvágy. Vágyott erre az
utazásra, de a megvalósult álom halványnak
és ízetlennek bizonyult. Mindig így volt vele.
Az emberke összecsapta pufók kezeit, el-
ejtette a táblát, és odasietett hozzájuk, mó-
kásan lépegetve hegyes orrú cipőjében.
– Mi ez, kérem? – kezdte még mentében
szemrehányóan. – Én itt idegeskedek, önök
pedig nincsenek sehol. Mindenki megvan,
de önök nincsenek. Hogy lehetséges ez?
Alig észrevehető akcentussal, kissé sely-
pítve beszélt, amitől nagyra nőtt, sértődött
gyerekre emlékeztetett.
– Ez felháborító! – Az apja némi bűntu-
datot érzett amiatt, hogy nem vette észre a
fogadóembert, így különösen energikusan
nyomult. – Már egy órája itt lézengünk!
8 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 8
– De hát itt vártam – mentegetőzött az em-
berke –, itt álltam! És mindenki itt állt! Úgy
vártuk magukat! Még hirdetést is kitetettem.
A nagy tábla felé intett, ahol a repülőgé-
pek menetrendje helyett az ő vezetéknevük
fénylett – kérték a családot, hogy fáradjon az
utazási iroda pultjához. De ő megesküdött
volna, hogy ez a kiírás egy pillanattal ezelőtt
még nem volt ott.
– Mondtam is nekik – bólogatott a férfi
energikusan a kerek fejével –, hogy önök
nélkül sehova sem megyünk!
Az apja megenyhült.
– Figyeljenek az ügyfelekre, el ne veszítsék
őket ilyen hanyag szolgáltatással! – mondta
oktatólag, majd demonstratíve nyögni kez-
dett, miközben a bőröndöt a kijárat felé ló-
dította. Az anyja Paszik kezét fogva sietett
utána. Paszik – csodák csodájára – nem tép-
te ki magát.
Az emberke előreszaladt, mintha előzéke-
nyen ki akarná nyitni előttük az ajtókat. Az
ajtók azonban maguktól kinyíltak, és a kis
fa lombjának és fehér virágainak nedves, ke-
sernyés szaga úgy ölelte körül, mintha me-
leg, átlátszó, remegő zöld vízbe lépett volna.
A két álmos lámpával megvilágított kis té-
ren mindössze egy autóbusz maradt; az út a
sötétségbe vezetett, a távolban, a nagy, tiszta
csillagokkal teleszórt ég zöldes hátterén fel-
tűnt egy hegylánc – a legmagasabb hegy ge-
rincén sárga tűz égett. A völgyben is látszott
néhány fény, mintha valaki egy lágy szövet
redőibe egy marék foszforeszkáló gyöngyöt
vetett volna. A kabócák úgy ciripeltek, hogy
a levegő finom fodrozódásnak tűnt, amitől a
hegyek meg az árnyékukban guggoló tüzek
körvonalai megremegtek és szétfolytak a
környező bársonyos sötétségben.
Nehéz hátizsákját vonszolva megállt egy
pillanatra, hogy egyedül köszöntse az ide-
gen, ismeretlen világot.
2018.08.21. 21:45:19
 GALAKTIKA
2018. szeptember

A fa megremegett, és egy fehér virágot

hullatott a kezébe. EGY
A kanyarban visszanézett: a belülről kivilá-
KAPCSOLATFELVÉTEL.
gított reptér olyan akváriumra hasonlított, KÉT FAJ.
amelyben rendellenes halak úsztak. Azután
váratlanul elhalványodott, majd teljesen sö- EZER VESZÉLY.
tét lett, mintha hirtelen lekapcsolták volna
benne a világítást. A busz kerekei alatt ned-
ves, sötét út gombolyodott elő, a reflektor AZ ELSŐ KÖTET
fénye úgy táncolt rajta, akár egy folyó vizén; MÉG KAPHATÓ!
a következő fordulóban a fénysugár világos
törzsű, sötét lombú, alacsony fák sorfalába
ütközött. Néha – mint pimasz kísértetek –
foszforeszkáló útjelzések úsztak elő.
Az apja meg az anyja némán ültek elöl: sö-
tét fejük szinkronban ringatózott, pont úgy,
mint a próbababáké. Amint a busz megáll
majd a szállodánál, újra megelevenednek,
és rohannak a csomagtartóhoz a poggyászo-
kért.
Az egyik különösen éles kanyarban be-
dugult a füle, és rájött, hogy hegynek fel ha-
ladnak. Paszik ült mellette, kezét a térdére
fektette, és a sötétséget fürkészte.
– Nyelj – tanácsolta neki –, különben be-
dugul a füled.
Paszik engedelmesen nyelt egyet.
– Félek – suttogta.
– Ugyan, ezek itt egész életükben turistá-
kat szállítanak.
– Nem emiatt, csak egyszerűen félek. Va-
lahogy minden olyan... Láttad őket? AZ IZGALMAS
– Kiket? TÖRTÉNET MÁSODIK ÉS
– Ezeket. Azt hinnéd, nem léteznek, de itt
vannak. És néznek. HARMADIK RÉSZE EGY
Az öccse megragadta az ujjait, kis tenye-
re nyirkos volt, de ő nem húzta el a kezét.
KÖTETBEN OLVASHATÓ!
Paszik általában aranyos volt, bár valahogy
fura; nappal jobbára hallgatott, de éjjelente R E N D E L D M E G I T T:
ült az ágyban, és valami ismeretlen nyelven
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
saját magával beszélgetett, aztán felkelt, és
Üdvözöljük gyönyörű országunkban! 9

006-016-galina.indd 9 2018.08.21. 21:45:23

 GALAKTIKA
2018. szeptember
bolyongott a lakásban... Akkor jött az anyja,
megölelte, és győzködte, hogy feküdjön le, a
fiú néha megpróbált ellenállni, néha meg en-
gedelmeskedett, és elaludt; szemhéjai között
világított szemgolyójának keskeny csíkja,
neki meg szörnyű érzése támadt. Az anyjá-
nak is szörnyű volt: tudta, sőt egyszer hal-
lotta is, ahogy csendesen sír a konyhában, az
apjuk meg libának nevezte, és azt mondta,
hogy a kölyökkel minden rendben van, ez
csak a korával jár, kinövi...
Az apja borzasztóan akart egy fiúgye-
reket, mindmáig nem tudja megbocsátani
neki, hogy volt pofája elsőnek megszületni.
Mintha ez tőle függött volna.
– Már megint képzelődsz – mondta, és
mosolygott.
Az a legfurcsább, hogy mégis szereti
Paszikot. Ez különös, hiszen utálnia kelle-
ne. Féltékenykedni rá. Néha úgy tűnt, hogy
csak ő szereti egyedül – az anyja annyira fél-
ti, hogy a szeretetre már nem marad idő, az
apja meg nem az igazi Paszikot szereti, ha-
nem valami elképzelt, szabályos fiút.
– Én sosem képzelődöm – felelte komo-
lyan Paszik. – De te folyton képzelődsz. Ál-
landóan kitalálsz dolgokat magadról. Aztán
meg elmegy a kedved.
– Egyáltalán nem így van – tiltakozott
mérgesen. – Hogy lehet kitalálni magamat?
– Mint a moziban. Mikor úgy néz ki, hogy
így meg úgy kell csinálni, a valóságban meg
minden egész más. Mert sosem alakul úgy,
mint a filmekben.
Paszik időnként ijesztő tisztánlátást tanú-
sított.
– De igazából így is jó vagy. Tényleg.
– Köszönöm, Paszka – mondta komolyan.
De egyáltalán nem érezte úgy, hogy ő jó len-
ne. Őszintén szólva utálta magát. Úgy utálta,
hogy ha például véletlenül tükörbe nézett,
azonnal elfordult – csak hogy ne lássa ezt az
10 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 10
alakot, ezt az arcot, ezt a szörnyű hajat. Hát
miért, miért van ilyen haja?
Meleg fényfoltocska közeledett, aztán
néhány különálló darabra szakadt. Jáz-
min- és csipkebokrok bozótjába vesző
aprócska falun utaztak át a völgyben; a
megvilágított tornácokat sűrűn befonta
a szőlő, nem lehetett látni, ül-e ott valaki
vagy nem... Egy pillanatra elfogta a vágy,
hogy ott teremjen, üldögéljen a tornácon,
igya, amit ott isznak, zenét hallgasson,
nézze az elhaladó autóbuszt, és találgas-
son, miféle emberek hová utaznak vele.
Lehet, hogy akkor meg azt kívánná, a bu-
szon teremjen, a sötétben, úton, amelynek
a végén valami új várja majd, egészen más,
mint ami előtte volt.
De a falucska elmaradt mögöttük, és a
busz hirtelen félrefarolt, bevett két mere-
dek kanyart, szorosan egy kivilágított, csí-
kos oszlophoz sorolt, aztán a hágón átvágva
leereszkedett a hegyi úton, és megállt, kék
füstfelhőt pöffentve, ami feloldódott a sötét,
lágy levegőben.
Alacsony utaskísérőjük lemászott a sofőr
melletti üléséről, majd szélesen széttárta rö-
vid karját, mintha ölelésre készült volna.
– Megérkeztünk! – Ugrott egyet türel-
metlenül, mintha csak a világ legjobb helye
várna rájuk. – Megérkeztünk! Isten hozta
önöket az Erdei menedékben!
Háromszintes, borostyánnal befont ház
állt az aszfaltozott kis téren, amit minden
oldalról körbevett az erdő. Szokványos szál-
lodaépület, a homlokzat teljes hosszában er-
kélyekkel... Mit lehet várni egy ilyen banális
nevű helytől?
A hallban a nemrég látott pakisztániak
sürgölődtek a csomagjaik körül – hogy tud-
tak ilyen gyorsan ideérni?
Egy álmos, szép lány átadta nekik a kul-
csokat.
2018.08.21. 21:45:23

– Második szint, a folyosón balra – mond-
ta, és már fordult is egy másik vendéghez, de
az apja megállította.
– A wifi, gondolom, benne van a szoba-
árban.
– Tessék? – kérdezett vissza a lány, értet-
lenül pislogva. – Nálunk nincs wifi.
– Kábel? – Az apja bátortalan volt, de nem
nagyon. – Rá lehet csatlakozni?
– Nálunk egyáltalán nincs elektronikus
kapcsolat – mondta a lány türelmesen. –
Semmilyen.
Az orosza tiszta volt, sokkal jobb, mint az
iroda képviselőjéé.
– Látni akarom a főnökét – mondta az
apja jeges hangon.
Ó, kezdődik! – gondolta.
Az apja által rendezett botrányok viharo-
sak és irányíthatatlanok voltak, és mindig
egyféleképpen végződtek – vereséggel.
A főnök magas, napbarnított férfi volt,
annyira jól nézett ki, hogy szinte kényelmet-
len volt ránézni. Az iroda emberkéje pufók
kacsóját tördelve idegesen sertepertélt mel-
lette, hozzá képest nevetséges kis nyomorék-
nak tűnt. Mellesleg az apja is nevetséges kis
nyomoréknak tűnt ebben az összehasonlí-
tásban.
– Nincs internet – mondta a főnök kö-
zömbösen. – Rendeleteink tiltják.
– Akkor honnan vannak a kuncsaftjaik?
– dúlt-fúlt az apja. – Önöknél a turizmus a
jövedelem fő forrása. Olvastam.
– Képviseleteink vannak – magyarázta
a főnök. – A posta meg működik. A jó öreg
posta.
Az apja elővette a mobilját, és rámeredt.
Ő is odasandított a válla fölött: nem volt jel.
Meg akarta nézni a saját telefonját is, hogy
megbizonyosodjon, de meggondolta magát.
Sokkal érdekesebbnek látszott a szóváltás
követése.
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 11
GALAKTIKA
2018. szeptember
– De kútba esik a szerződésem. – Az apja
még mindig azt hitte, hogy a bosszantó félreér-
tés valamiképp elsimítható. – A tárgyalásaim...
– Nagyon sajnálom – mondta a főnök, és a
hangjából világos volt, hogy egyáltalán nem
sajnál semmit.
– Perelni fogok... – Az apja vörösödni kez-
dett, a szín a halántékától indulva elöntötte a
homlokát és az arcát. – Elmaradt haszon... a
szolgáltatásuk... ez abszurd...
Az iroda képviselője dundi kezét a mellé-
hez szorítva állt; amikor az apja felé fordult,
ugrott egyet ijedtében – de a főnök közöm-
bös maradt.
– Hiszen ön aláírta a vízumkérelmet –
mondta türelmesen. – Ott az áll, hogy ön
kötelezi magát a modern kapcsolattartó esz-
közök használatának mellőzésére az itt-tar-
tózkodásának ideje alatt.
– Hol áll ez? – Az apja nem tudott veszíte-
ni, ezért tovább makacskodott.
– Alul. A legvégén.
– Ki olvassa el az összes apró betűs részt...
A főnök vállat vont.
– Akkor elmegyünk – szegte fel a fejét az
apja, összefonva karját a mellén.
Határozottnak és keménynek akart lát-
szani, de ehelyett nevetséges volt. Ő szégyell-
te az egészet: mindenki, aki még a kis szál-
loda halljában maradt, őket nézte. A lány a
pult mögött, a nadrágtartós emberke, a fő-
nök profi türelemmel, a többiek kíváncsian.
Csak a pakisztániak nem törődtek velük – ők
buzgón húzták-vonták báláikat a faragott
korlátú csigalépcsőn. Lift sem volt.
– Holnap. Cseréljék át a jegyeinket hol-
napra! Ez, ugye, lehetséges?
– Aligha. – A főnök olyan türelmes volt,
akár egy pszichiáter. – Önök charterjárattal
jönnek-mennek. Természetesen lemondhat a
jegyéről, és vehet újat. Ez mennyibe is kerül
önnek... – Megnevezte az összeget.
11
2018.08.21. 21:45:23
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Az apja kinyitotta a száját, aztán becsuk-
ta, vörösen állt, a szeme könnybe lábadt.
Még a végén megsajnálom.
– Önök pihenni érkeztek ide – mondta
kedvesen a főnök. – Mi mindent megte-
szünk, hogy a nyaralásuk teljes értékű le-
gyen. Miért akarna a pihenése ideje alatt
munkával foglalkozni?
Az apja hallgatott. Paszik mintha észre
sem vette volna, mi történik, egy fotelben
ült, és egy fényes prospektust nézegetett ér-
deklődve. Az anyjuk mellette állt, aggódva
váltva pillantását a férje és a fia között – va-
jon melyikük szorul elsőnek a segítségére és
a támogatására?
– Hozzánk nem olyan egyszerű eljutni
– folytatta a főnök –, mi nagyon gondosan
megválogatjuk az ügyfeleinket. Tudja, hány
vízumkérelmet utasítunk el évente?
Az apja elgyengült, kihúzott vállát eler-
nyesztette.
– Hiszen én mondtam... – nyomta még
szorosabban pufók kezecskéjét a melléhez a
kis ügynök – én mondtam...
– Minden rendben, Sharlik – mondta
kedvesen a főnök. – Leadtad a csoportot, én
meg átvettem. Add a papírokat, aláírom.
Mintegy parancsszóra minden elrende-
ződött, az új vendégek néhány semmitmon-
dó megjegyzést váltva szétszéledtek. A szép
lány a pult mögött kinyitotta nyűtt, papír-
kötéses könyvét: az írás ismeretlen volt, de a
borítón látható pisztolyos barna férfi egyér-
telműen krimire utalt. A lány körmei piros-
rózsaszín csíkosak voltak, úgy fénylettek,
mint a selyemcukorkák.
Az apja úgy pörgette a szobaszámos cím-
kével ellátott régimódi kulcsot az ujján,
mintha semmi sem történt volna, és már
nyitotta a száját, hogy leteremtse ostoba
családtagjait, akik csak úgy ott ragadtak a
hallban – de ekkor kinyílt a bejárati ajtó. Vi-
12 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 12
dám, napbarnított emberek jöttek izgatottan
beszélgetve és nevetgélve; egymást segítve
húztak-vontak egy óriási halat – a farka ki-
siklott a kezükből, és ettől a hal és a halászok
után széles, nedves nyom maradt.
A főnök mosolygott, mondott valamit
angolul, azok meg válaszoltak neki, egymás
szavába vágva, szélesre tárt karral mutatva,
mekkora halat fogtak, vagy mekkorát sza-
lasztottak el. A kis ember, Sharlik a horgá-
szokhoz szaladt, átnyalábolta a hal törzsét,
és erőlködve, lihegve elvonszolta valahova
oldalra; a kinyitott ajtó mögül forróság és
finom illatok csaptak ki, benn a tűzhely
körül fehér sipkás emberek sürgölődtek a
füstben. A horgászok mind sebesen oda-
rajzottak. Sharlik feléjük csapott a kezével,
mintha a szobába véletlenül betévedt ma-
darakat kergetné ki, mire ők tovább haho-
tázva, hadonászva indultak felfelé a máso-
dik szinte vezető lépcsőn. A fa lépcsőfokok
nyikorogtak.
– Hol fognak ilyeneket? – nézett apja
irigykedve a széles, barnára sült hátak után.
– Az öbölben – indult a jóképű főnök is
a lépcső felé, sokatmondóan a hallban levő
hatalmas óra réz számlapjára pillantva.
– Messze van?
– Ugyan. Itt minden közel van. Felszere-
lést lehet nálunk bérelni, mindenfélét. Kivé-
ve persze a dinamitot.
– Mindjárt reggel kimennék.
– Természetesen. Itt minden önökért van.
Holnap reggel hétkor a tornácnál fogja várni
a fogat.
– Fogat?
– Lovaskocsi. Homokfutó. Így hívják,
ha jól tudom. – Mosolyogva félrehúzódott,
hogy átengedje őket. – Pihenjenek! Bár a
hallban, all inclusive. Reggeli nyolckor, de
javaslom, keljenek fel korábban, erre lenyű-
gözőek a napfelkelték.
2018.08.21. 21:45:23

És amikor már elhaladtak mellette, az ő
fülébe még súgott valamit.
– Kérem, menjen ki az erkélyre! Van ott
valami csak az ön számára. A cég ajándéka.
A férfi lélegzete olyan forró volt, hogy fü-
lig pirult tőle.
Ahogy beértek a szobába, és ledobálta a
holmiját, szaladt is az erkélyre.
De az üres volt. Alant feküdt a völgy, bal-
ról is, jobbról is sötét, bolyhos hegyláncok
ölelték, odafenn pedig...
A fekete égen zöld és vörös hullámok vo-
nultak, redőikben – mint halak a hálóban
– tiszta, hideg csillagok vergődtek, alattuk
nehéz ezüstként domborodott a hatalmas
tenger. Fölötte a hold narancsos-zöldes, alul-
ról-oldalról rothadni látszó gömbje függött,
lentről pedig, a mélyből tüzes fényoszlop
emelkedett az égitest felé...
ZSOLDOS PÉTER MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
006-016-galina.indd 13
GALAKTIKA
2018. szeptember
A cég ajándéka? Csak számomra?
Körülnézett. A nyitott erkélyajtón át lát-
szott, ahogy az anyja kicsomagolja a hol-
mikat, az apja – kezét a háta mögött tartva
– valamit kifejt neki, Paszik meg csak ül az
ágyon, egy pontra meredve.
Még azt sem tudta, azt szeretné-e, hogy
az egész minél gyorsabban véget érjen, és
ő végre mehessen aludni, vagy hogy az ég-
bolt e bizarr játéka csak nyúljon és nyúljon.
Úgyhogy csak állt, és nézett, míg a hold bele
nem süllyedt a tengerbe, a zöld és vörös lá-
tomások pedig el nem halványultak, ki nem
aludtak.
– Nem akarom! Nem akarom! Aaaaa...
– Mi van veled, kisfiam, mi van veled?
Felébredt a sikoltozástól. Persze megint
Paszik.
13
2018.08.21. 21:46:19
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Borzasztó itt! Állnak, néznek, bántanak,
aaa...
– Paszinyka... de hát ki bánt? Itt van veled
anya.
– Biztosan anya vagy?
– Kisfiam, miket beszélsz? Hát persze hogy
én vagyok... nézd csak, minden rendben van,
itt vagyok én, itt a papa. Gyújtsunk villanyt!
A szomszéd szobában fény lobbant – és
a gyengéden kék ablak, amelyben a távoli
hegyek cikkcakkos körvonalai derengtek,
azonnal tompa fekete lett.
Kirángatta maga alól a párnáját – fehér
volt, puha és levendulaillatú –, és lendület-
ből a fejére borította. Így a szomszéd szo-
bából hallatszó sikolyok elhalkultak, bár,
őszintén szólva, nem túlságosan.
Paszka biztos felébresztette a többi ven-
déget is – gondolta. – Nem baj, szenvedjenek
csak ők is!
– Hallgattasd már el! Nem lehet aludni se!
Ó! Ez már az apja. Itt a gazda, bakker!
– Szégyenbe hoz a többi ember előtt!
Az apját mindig nagyon aggasztotta, mit
gondolnak vadidegen emberek. Hirtelen tu-
datára ébredt, hogy ebben nagyon hasonlí-
tanak egymásra. Családi vonás. Vér a vérből.
Romlott vér a romlott vérből.
– Félek, félek, vigyetek innen! Néznek engem!
– Paszinka, de hát ki néz téged? Hiszen
senki sincs itt.
– Nem akarom, nem akarom... Menjünk haza!
– Csitt... megyünk. Nemsokára megyünk.
A zárt ajtó mögül érkező hangok fokoza-
tosan csendesedtek, elhalkultak... A fénycsík
kialudt. És úgy tűnt, az ablak mögött az ég
egészen világos lila, olyan finom zöldes ár-
nyalattal, mint amilyen a galambok melle.
– Egy ilyen szép lány, és egyedül üldögél!
A terasz üres volt. Ő épp a kávéját kortyol-
gatta, és egy fényes prospektust lapozgatott.
14 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 14
Egy lapos mondat, amivel az ostoba bun-
kók általában ismeretséget kezdeményez-
nek. De nem vele. Vele rendszerint senki
nem ismerkedett. Sehogyan. Sohasem.
Felemelte tekintetét a brosúráról.
Országunk nem foglal túl nagy helyet a tér-
képen, mégis méltán híres tájairól. Pompás
strandjai és festői öblei tökéletesek a vízparti
nyaralás szerelmesei számára, hegyeink pe-
dig nemcsak a vidéket ékesítik, hanem aktív
pihenést biztosítanak a téli sportok kedvelői-
nek is: legmagasabb hegységünk Két szűz nevű
csúcsát nyáron is hó borítja. A hegyi övezet
alpesi rétjei és erdői rejtett zugokat kínálnak a
szerelmesek meghitt piknikeihez. A kifinomult
ízlésű hölgyek számára nyújt remek időtöl-
tést fővárosunk divatos butikjaiba szervezett
utazásunk, melynek során megismerhetik a
világ legjobb tervezőinek műhelyéből kikerült
új modelleket. Férjüknek bizonyára tetszenek
majd a dohánytermékek és a kézműveseink
védjegyével ellátott tajtékpipák. A helyi kony-
ha pedig, ami megérdelmelten híres...
A főnök fiatalabbnak látszott, mint ahogy
este tűnt neki. Talán attól, hogy most farmer
és nyitott gallérú ing volt rajta, nem az az
unalmas hivatalos öltözék, ami tegnap.
– Miért nem tartott a városba Bronyevszkaja
asszonnyal és az anyácskájával? – Így mondta,
„anyácska”. – Remek vásárlóutcáink vannak.
A világ legjobb tervezői is megtiszteltetésnek
veszik...
– Tudom. Olvastam a prospektusokat.
Egy rakás hazugság.
– Egyáltalán nem. A mi prospektusaink
sosem hazudnak. Szóval, miért nem ment a
városba?
A férfi olyan együttérzéssel nézett rá,
mint egy orvos. Ő vonakodva szólalt meg:
– Nem akartam látni, hogy alázkodik
meg ez előtt a... apa azt mondja, ezek a
Bronyevszkijék...
2018.08.21. 21:46:19

– Nagyon gazdagok, igen – bólintott a fő-
nök –, a férj afféle olajmágnás. De tudja-e...
minden vendégünk számára elég korlátozott
pénzösszeget váltunk. Hiszen itt minden
nagyon olcsó. Jelentősen olcsóbb, mint Lon-
donban vagy Párizsban. A hitelkártya pedig
nincs divatban errefelé. Csak a készpénz.
Úgyhogy itt mindenki egyenlő: akár oligar-
cha, akár alkalmazott.
– Kommunizmus? – kérdezte savanyúan.
– Miket beszél? Egyszerűen csak megen-
gedhetjük magunknak a nagylelkűséget.
Bizalmasan hozzáhajolt az asztal fölött.
– Tudja, ez itt nem valami Courchevel 2 . Ez
a hely sohasem lesz felkapott. Túl nehéz ide-
jutni. Mellesleg az apja éppen Bronyevszkij
úrral indult horgászatra. Itt kiváló horgász-
helyek vannak.
Akkor be fog nyalni neki mindjárt a csó-
nakban, vagy akárhol is vannak – gondolta.
– Más kirándulásokat is ajánlhatok. Ró-
mai kori romok. Második Ludvig herceg
vára, a késő barokk remeke. Akvárium.
Mindez benne van az árban. Egyéni túrák.
Vagy csoportosak. Ahogy óhajtja.
Csoportos túrák... a szex szokott csoportos
lenni, nem a túra... az közös... A fenébe, mik
jutnak eszembe?
Rásandított a főnökre, mintha az olvas-
hatna a gondolataiban; a maga számára is
váratlanul elpirult.
– Genevieve, a recepciósunk mindent
elintéz, csak szóljon... Ez a munkája, hogy
örömöt szerezzen önnek. Például az öccsé-
nek is csodás utazást szerveztek, a sóbányá-
ba. A középkorban itt sóbányák működtek.
Halálra ítélt bűnösök dolgoztak bennük.
Lementek oda, és soha többé nem látták a
napvilágot. Ott, a sötétségben csak a hallás
és tapintás marad... és ők tapintással szob-
rokat faragtak. Sóból. Egész termeket farag-
tak ki... föld alatti termeket. Most meg van
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 15
GALAKTIKA
2018. szeptember
világítva. Félig átlátszó falak. Vörös és zöld
kristályok. És csend. Egy vízcsepp néha a sós
tóba pottyan. Körhullámok futnak szét... és
megdermednek.
Ő meg azt hitte, Paszik elment az anyács-
kájával... A fenébe, ő is anyácskának nevezi.
Úgy látszik, ez fertőző.
Tiszta, hideg napsugár futott át a főnök
ujjai között, érintve azokat. Ő összerezzent.
– Tudja, mit? – mosolygott a férfi. – Mél-
tóztatna a társamul szegődni? Le kell men-
nem a faluba. Biztosan látta, amikor elha-
ladtak mellette.
Megjelent a szemei előtt a maroknyi fény
a hegy redőiben.
– Tudja, hogy szokott ez lenni – a férfi
már állt is fel a fonott karosszékből –, az
ember utazik, és látja valakinek az életét.
És egy pillanatra mintha át is élné, és gyö-
nyörűnek érzi. De valójában ez egyszerűen
csak egy élet. Néha hasznos lehet közelebb-
ről is megismerni, hogy meggyőződjünk
erről.
Érdekes – gondolta ő –, honnan tud ilyen
jól oroszul? Biztosan valami emigráns fia.
Most egyáltalán nem is beszélnek így.
– Ők szállítják nekünk az élelmet. Például
ezt a tejszínt – mutatott állával az asztalon
álló apró kancsócskára, melynek oldalát
megindító nefelejcsminta díszítette. – Saj-
tot, kolbászt. Éppen meg kell rendelnem az
újabb tételt.
Felé hajolt, száraz hő áradt belőle, mintha
egy forró tűz mellett ült volna.
– Fogattal megyünk, egy hegyi úton. Az
erdőben egész más, minden zöld. Mint a
tenger fenekén. Néha úgy sajnálom, hogy
nem oszthatom meg senkivel ezt a szépsé-
get. A szépség akkor létezik, ha az ember
megmutathatja valakinek, különben mi
haszna? Egyébként hogy tetszett a tegnapi
látványosság?
15
2018.08.21. 21:46:19
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Azt mondta, csak külön nekem... – mo-
tyogta.
– Tréfáltam – mosolygott megint a férfi.
Hát hogyne, ilyen fogakkal! – De azt akar-
tam, hogy nézze meg.
– Északi fény – mondta ő komoran –, lát-
tam már fényképen. A neten. De csak észa-
kon fordul elő, ráadásul télen.
– Mégiscsak figyelmetlenül olvasta a
prospektusokat – mosolygott még mindig
a főnök. – Ez az egyik nevezetességünk.
Egyedülálló jelenség. Képzeljen csak el egy
éjszakai horgászatot: meleg tenger, a víz-
be engedett lámpa körül kavargó halak...
Mint a lepkék, amikor a fényre repülnek.
Egy kristályos folt odalenn, a zöldes víz-
tömegben... Amikor kihúzzák a hálókat,
mintha élő ezüst lenne bennük. Cseppek
hullanak a vízbe, mint folyékony fény a
fénytengerbe. Odébb pedig a hold arany-
hídja, sötétség, és mindezek fölött a színes
villódzás, smaragdszínű, vörös... hiszen
látta. A vendégeink egyszerűen el vannak
ragadtatva.
– Túl szép, hogy igaz legyen.
– Önt nem lehet félrevezetni... Ez mes-
terséges északi fény. Kínából rendeljük. El-
fogadható áron. Most mindenki mindent
Kínából rendel – vont vállat. – Szóval, eljön?
Tudja, hogy szokott ez lenni, néha az ember
csak zavarában mond nemet, hogy senkinek
ne okozzon fáradságot, aztán meg korholja
magát... az elszalasztott lehetőségért. Gyö-
nyörű nap ígérkezik.
És tényleg, mi a fene tartaná vissza?
A  férfi biztosan egy félszeg rondaság-
nak látja őt, na, és akkor mi van? Hiszen
ez csak egy egyszerű kirándulás. Semmi
több. Ráadásul még soha életében egyszer
sem ment sehova fiúval. Hát még ilyen he-
lyessel... Hazamegy, és mindent elmesél
Alevtyinkának. Igaz, Alevtyinka biztosan
16 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-016-galina.indd 16
nem hisz majd neki. Azt fogja gondolni,
hogy az egészet csak kitalálta.
– Megyek – bólintott, leginkább magá-
nak. – És... hogy hívják önt?
– Vincenzo – mondta a férfi. – Így hív-
nak. Déli név, déli vér.
Hirtelen nagyon elkomolyodott.
– Én az ön helyében óvatosabb lennék. Az
ilyen nevű emberek alattomosak, tőrt horda-
nak a köpenyük alatt... És hátba szúrják az
ellenséget. És az ilyenekre nem lehet rábízni
egy leány becsületét.
Olyan határozottan tolta el magától a csé-
szét, hogy a kávé a hófehér, keményített ab-
roszra fröccsent.
– Menjünk – mondta –, és nem kell ne-
vetni rajtam.
– Eszemben se volt – mondta komolyan
a férfi.
(folytatjuk)
Végh Erika fordítása
1: Egy Paszik nevű macskához ódát írt Joszif Brodszkij
(Nobel-díjas) költő, akrosztichont Dmitrij Bobisev
költő, szonettet pedig Nagyezsda Kramova írónő.
2: Népszerű hegyi üdülőhely a francia Alpokban.
Marija GALINA
Orosz író, költő, műfordító, 1958-ban szüle-
tett. Az ogyesszai egyetem biológiai fakultá-
sán végzett, tengerbiológiai specializációval.
Expedíciókban is részt vett, egy ideig a nor-
végiai Bergen egyetemén dolgozott. Az 1990-
es évek elején kezdett publikálni, először ver-
seket, majd prózákat is. Az SF terén 1997-ben
mutatkozott be első regényével, a Vremja
pobjezsgyonnühhel, melyet Makszim Golicin
álnéven jegyzett. Ez rögtön helyezést ért el az
új szerzőket jutalmazó Aelita-díj kiosztásakor.
Azóta körülbelül 10 regénye jelent meg. Ma-
gyarul most olvasható írása először.
2018.08.21. 21:46:19
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% KEDV TASZTIK
E U
AJÁN ZMÉNYEK S
• FANTASMANIA.HU: 10% DÉ
FOLYA KOK KÖRÉ S
MATO T
É

• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í S
TJÜK N
A

• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%

• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

017-klub.indd 17 2018.08.21. 21:13:12

 GALAKTIKA
2018. szeptember
Furcsa bolygópályák
Egyre jobban ismerjük idegen csillagok bolygórendszereit,
a kutatók egyre pontosabban szimulálják a Naprendszer
múltját. A tudósoknak rá kellett döbbenniük, valami nagyon
nem stimmel bolygórendszerünkkel.
A
NAPRENDSZER – akárcsak
a hasonló bolygórendszerek
– kialakulásáról a tudomány-
nak határozott álláspontja van.
A Nap hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt
alakult ki egy hatalmas molekulafelhő gravi-
tációs összeroskadása nyomán. Nem sokkal
később a csillagkeletkezésnél visszamaradt,
a központi csillag egyenlítői síkjában lapos
korongba rendeződött anyagból kialakultak a
bolygók. A Belső Naprendszerben négy kőzet-
bolygó: a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars,
a Külső Naprendszerben pedig négy gázóriás:
a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Nep-
tunusz alakult ki. A törpebolygókkal, így a
lefokozott Plútóval most ne foglalkozzunk.
A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók
viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidro-
gén-hélium légkör veszi körül.
Idáig minden szép és egyszerű, a fizika
törvényszerűségei világos választ adnak a
kérdésre. De ismereteink gyarapodásával
nyugtalanító kérdések merültek fel. Itt van
például az Uránusz és a Neptunusz, két távoli
jégóriás. Naprendszerünk hideg, külső részén
keringenek, ők vannak a legtávolabb a Nap-
tól. Főként hatalmas méretük okozott gondot.
Ugyanis nem is kellene létezniük. Vagy leg-
alábbis nem ott, ahol vannak. Hogyan nőhet-
tek ilyen nagyra, ilyen távol a Naptól?
Az Uránusz és a Neptunusz a Naprendszer
hetedik és nyolcadik bolygója, szinte ikertest-
18 Furcsa bolygópályák
018-021-tudomany.indd 18
vérek. Tömegük körülbelül tizenötször múlja
felül a Földét. A két égitest tömegének akár 90
százalékát is jég alkotja, s igen magas a szén
koncentrációja is.
Akkor erősödött a gyanú, hogy a két boly-
gó helyzete problémás, amikor a más csil-
lagok körül keringő társaikat kezdték vizs-
gálni. Az exobolygók feltérképezése során
az okozta a legnagyobb meglepetést, hogy
a Neptunuszhoz hasonló égitestek nagyon
gyakoriak más csillagok körül, de nem ke-
ringenek olyan távol a csillaguk körül, mint
a Naprendszerben, hanem sokkal-sokkal kö-
zelebb. Mintha a Neptunusz a Merkúr pályá-
ján belül lenne.
A bolygók jelenleg oly távol vannak a Nap-
tól, hogy számítások szerint keletkezésük az
adott helyen több száz millió évet vett volna
igénybe. Ez idő alatt a fiatal Napnak a jelen-
leginél sokkal erősebb napszele elfújta volna
a bolygókeletkezéshez szükséges anyagok je-
lentős részét, és így nem tudtak volna ekko-
rára nőni.
Az Európai Űrügynökség megvizsgálta a
két bolygó légkörét. A deutérium/hidrogén
arány megmutatja eredeti származási helyü-
ket. Ez az arány a Nap közelében alacsonyabb,
a távolabbi régiókban pedig magasabb.
A  Herschel űrszondával végzett mérések
szerint ez a mutató a két bolygó esetében lé-
nyegesen alacsonyabb, mint az üstökösöknél
mért arány.
2018.08.21. 21:12:45

Minden csillagrendszerben van egy látha-
tatlan, fontos határvonal, az úgynevezett jég-
határ. E vonalon belül az űrben a jég elpárolog,
nem stabil, tehát itt főleg fémek és szilikátok
(valamint az ezekből létrejövő bolygók) létez-
nek, a határon kívül pedig a jég stabil lehet.
A mérési eredmények alapján a bolygóknak a
jéghatár közelében kellett keletkezniük. A jég-
határ azonban a Jupiter közelében húzódik.
Ezek alapján a csillagászok úgy vélik, hogy
a két bolygó ebben az övezetben jött létre, szo-
ros közelségben a két gázóriással. A Jupiter
és a Szaturnusz gravitációs hatása szép las-
san kiszorította őket a külső Naprendszerbe.
A szimulációk alapján még egy furcsaság de-
rült ki: évmilliárdokkal ezelőtt a Neptunusz
volt belső pályán, és később került az Uránu-
szon túli övezetbe. A lökdösődés során a két
bolygó helyet, pontosabban pályát cserélt.
Amikor a csillagászok is hozzájutottak
szuperszámítógépekhez, szimulációkat fut-
Furcsa bolygópályák
018-021-tudomany.indd 19
GALAKTIKA
2018. szeptember
tattak, hogyan alakulhatott ki a most ismert
bolygórendszerünk. A planéták jelenlegi pá-
lyáit ismerve próbálták meg visszapörgetni az
időt egészen a bolygók születéséig.
Szimulációk alapján még 2011-ben vetették
fel annak a lehetőségét, hogy a Naprendszer
születésekor a Jupiter, a Szaturnusz, az Urá-
nusz és a Neptunusz mellett lehetett még
egy ötödik gázóriás. Ám ha létezett egy ilyen
bolygó, hová tűnhetett, mi lehetett a sorsa?
A  szakemberek évek óta feltételezik, hogy a
tettes a Szaturnusz vagy a Jupiter lehetett.
Amerikai kutatók David Nesvorny irá-
nyításával végezték a számításokat. Ennek
keretében hatezer komputeres szimulációt
készítettek. Amikor a „képletben” csupán a
négy gázóriás szerepelt, minden egyes szá-
mítógépes modellezés azt mutatta, hogy ezek
a bolygók túl nagyok, így a végén kölcsönö-
sen megsemmisítik egymást. Amikor egy
szimulációt az óriásbolygók valahogy mégis
19
2018.08.21. 21:12:46
 GALAKTIKA
2018. szeptember
épségben megúsztak, a kőzetbolygók
semmisültek meg. A kutatási ered-
mények szerint a napjainkban ismert
szerkezetű Naprendszer kialakulásá-
nak vajmi kevés lett volna az esélye,
ha kezdetben csupán négy gázóriás-
sal rendelkezett volna.
Ebből a felismerésből kiindulva
Nesvorny egy ötödik planétát ikta-
tott a képletbe, és az eredmények azt
mutatták, hogy egy ilyen „kiegészí-
tő” óriásbolygó jelentősen megnövel-
te a Naprendszer túlélési esélyeit. A legsikere-
sebb szimulációkból az látszik, hogy a Jupiter,
a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz,
valamint ötödik társuk, amely a két utóbbi
bolygóhoz hasonlított, szoros közelségben
alakultak ki, és 15-ször nagyobb messzeség-
ben keringtek a központi csillag körül, mint
a Nap és a Föld közötti távolság. A Jupiter és
a Szaturnusz kijjebb tolta a könnyebb boly-
gókat, a rejtélyes ötödik planétát pedig társai
egyszerűen kilökték a Naprendszerből.
Egy bolygó akkor lökődik ki egy csillag-
rendszerből, amikor két égitest túl közel ke-
rül egymáshoz, és ennek hatására az egyik
planéta olyannyira felgyorsul, hogy leküzdi
a Naprendszer központi csillagának hatalmas
gravitációs erejét.
Az elemzések során a Naprendszer óriása-
ira, a Jupiterre és a Szaturnuszra terelődött a
gyanú. De hogy biztosan megtalálják az elkö-
vetőt, a kutatók figyelme a gázóriások holdjai
felé fordult.
Egy ilyen erőszakos kozmikus esemény
ugyanis nemcsak a potenciális elkövetőkre –
a Szaturnuszra és a Jupiterre – van hatással,
hanem azok kísérőire is: a kis égitestek pályá-
ját is befolyásolják. Egy ilyen esemény alapo-
san megzavarhatta volna a pályájukat.
A Torontói Egyetem kutatói, Ryan Cloutier
és kollégái a holdakat és pályáikat kezdték
20 Furcsa bolygópályák
018-021-tudomany.indd 20
vizsgálni. Komputeres szimulációkat végez-
tek a Jupiter egyik égi kísérője, a Callisto,
valamint a Szaturnusz harmadik holdja, a
Iapetus mai pályája alapján. A gravitációs
kölcsönhatás a közös tánc minden résztve-
vőjére, így a holdakra is kihat. Annak való-
színűségét elemezték, hogy kialakulhatott-e a
két hold ismert pályája egy olyan gigászi gra-
vitációs esemény során, amikor gazdabolygó-
juk kilökte a feltételezett planétát a Naprend-
szerből.
Kanadai kutatók végül arra a következ-
tetésre jutottak, hogy kizárólag a Jupiter le-
hetett a tettes, amely képes volt úgy kilökni
vetélytársát, hogy egyúttal megtartotta je-
lenlegi pályáján a Callistót. A Szaturnusznak
viszont aligha sikerült volna, mivel az akció
során a Iapetus pályája rendkívül instabillá
válhatott volna. Így ma aligha keringene je-
lenlegi pályáján.
Egy évtized alatt jelentősen változott a tu-
domány álláspontja bolygórendszerünk ki-
alakulásáról. Ez érthető is, hiszen a tudomá-
nyos „nyomozók” négymilliárd évvel ezelőtt
történt eseményeket próbálnak meg felderíte-
ni a ma fellelhető bizonyítékok alapján. És ki
tudja, milyen meglepetéseket tartogat még a
jövő.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.08.21. 21:12:47
 GALAKTIKA
2018. szeptember

Furcsa bolygópályák 21

018-021-tudomany.indd 21 2018.08.21. 21:12:47

 GALAKTIKA
2018. szeptember
Mozgáskövetéssel a
hatékonyabb munkáért
Létezik egy technológia, aminek segítségével a vi-
lág legeredményesebb sportolói még tovább tudják
javítani az eredményüket. Ez a technológia most
egy autóipari üzem szerelőszalagjánál is megjelent.
A Ford Valencia Motorgyár dolgozói speciá-
lis öltözéket viselnek, amit fejlett mozgáskövető
technológiával szereltek fel. A kísérleti rendszer
70 dolgozó mozgását követi nyomon 21 mun-
katerületen – és máris annyira eredményesnek
bizonyult, hogy az üzemben 75 százalékkal csök-
kent a sérülések száma.
A mozgáskövető technológiát általában arra
használják, hogy megfigyeljék, hogyan sprin-
telnek vagy fordulnak a sportolók, így edzőik
elemezhetik és tökéletesíthetik a mozdulataikat.
A Ford esetében ez a megoldás arra szolgál, hogy
a munkavégzés kisebb fizikai terhelést jelentsen,
és hogy javítsa a gyártási minőséget.
A mérnökök egy ipari szakkiállításon látott
öltözékből merítették az ötletet; az ott bemutatott
technológia azt szemléltette, hogyan képesek a
robotok az emberi mozdulatok megismétlésére.
A vékony öltözék 15 apró mozgáskövető fény-
szenzort tartalmaz, amelyek vezeték nélküli kap-
csolatban állnak egy érzékelőegységgel. Az ese-
ményeket mozgáskövető kamera rögzíti, és ezek
képéből alkotja meg a számítógép a felhasználó
háromdimenziós figuráját. Az így nyert adatokat
különlegesen képzett ergonómiai szakemberek
elemzik, segítve a dolgozóknak a helyes testtartás
és mozdulatok kialakításában.
22
022-035-caine.indd 22
BARUS
A kedves, kerek arcú nővérke újra kidugta
a fejét az ajtón.
– Konrad Barus? – érdeklődött.
– Igen – mondta Barus. Felállt a fehér
műbőrrel borított székről, és belépett az
orvosi rendelőbe. A teljes átvizsgálás púp
volt a hátára, de megerőltette magát, hogy
minden évben elvégeztesse. Ezt leszámítva
nem jött ide, egészségesen élt, a panaszok
elkerülték. Dr. Lang három éve lett a házi-
orvosa, és nem sok dolga akadt vele.
Barus meglepődött, hogy Lang mennyit
őszült, mióta nem látta. Barus a negyven-
ötödik életévét taposta, az orvos pedig,
bármennyire is jól tartotta magát, bizto-
san hatvan felett járt.
– Jó napot! – mondta dr. Lang.
– Jó napot, doktor úr!
– Régen láttam! – mondta az orvos. –
Ugye ön az a földönkívüli-kutató?
– Exobiológus, igen.
– Exobiológus. Hm. Milyen szép neve
van a szakmájának. Mit tehetek önért?
– A szokásos éves átvizsgálásra jöttem.
– Rendben. Kezdjük is el!
Egy óra múlva az összes vizsgálat ké-
szen volt, az eredmények pedig dr. Lang
monitorán sorakoztak.
– Nos, Mr. Barus, ön egészségesebb,
mint valaha.
– Nem is számítottam másra. Köszö-
nöm, doktor úr! Jövőre megint találko-
zunk.
De végül hamarabb jött.
DARLEY
Edward Darley professzort előadás közben
zavarni a legnagyobb bűnök közé tarto-
zott. Háta mögött úgy mondogatták, hogy
ez a hét főbűn egyike, mert leszorította a
listáról a restséget. Mindegy, hogy az ille-
2018.08.21. 21:43:17

Baktérium
tő az óráján ülő diák volt, vagy egy másik
tanár, Darley kegyetlenül megtorolta, ha
megzavarták. Az összképhez hozzátarto-
zik, hogy a professzor előadásai izgalma-
sak és szórakoztatóak voltak, nem esett
senkinek a nehezére, hogy csendben vé-
gighallgassa.
Darley az egyik legnagyobb szaktekin-
tély Európában. Megkerülhetetlen név a
biológia, az exobiológia és az evolúcióku-
tatás terén. Az őt övező tiszteletet csak nö-
velte őszes szakálla és sötétkeretes szem-
üvege.
Az angliai Oxford egyetem egyik előa-
dótermében éppen arról beszélt, hogy az
univerzumban bárhol alakult is ki civili-
zált faj, az csak ragadozókból fejlődhetett
ki, mivel a tápláléklánc csúcsán élő faj a
legsikeresebb az adott ökoszisztémában.
Annak érdekében, hogy senki ne zavar-
ja az előadást, Darley a hallgatóságban is
Baktérium
Baktérium
022-035-caine.indd 23
GALAKTIKA
2018. szeptember
Az új
tudományos
eredmények
egyes kutatók
szerint
bármilyen
áldozatot
megérnek.
És bármilyen
rémséget.
Ronil Caine
megfogalmazódott kérdéseket általában
magának tette fel.
Mi van akkor, ha egy bolygón csak növé-
nyek élnek? Kialakulhat-e egy civilizáció?
A válasz az, hogy nem. A civilizáció bizonyos
szintjének eléréséhez szükség van a helyvál-
toztatás képességére, és arra, hogy a környe-
zetünket átalakítsuk. Az is fontos, hogy a faj
egyedei számára mindig legyen elég táplálék,
ehhez pedig vadászni kell. Ha egy növény ké-
pes lenne minderre, már nem nevezhetnénk
növénynek, ő is ragadozóvá válna.
Egy vékony fiú nyitott be az előadóte-
rembe, az egyetem arculatához nem illő
frizurával. Lihegve sietett a pulpitushoz.
A hallgatóság egy emberként vett levegőt
döbbenetében. Darley félbehagyta a mon-
datát, és szemüvege fölött a jövevényre
nézett. Mindenki tudta, hogy akárki is
ez, nagyon nagyot kell mondania, ha meg
akarja érni a holnapot.
23
2018.08.21. 21:43:18
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Professzor úr! – mondta a fiú. – Mr.
Darley!
Darley nem szólt, csak nézett tovább rá
olyan tekintettel, amilyennel a halálos íté-
letet szokták kimondani.
– A hadseregtől keresik. Azt mondják,
nem várhat.
Darley mérlegelt. Látta a fiún, hogy
szinte rémült, amiért ekkora feladatot ka-
pott egy katonai követtől, hogy kerítse elő
őt az épületkomplexumban. Végignézett
a termen. A diákok lélegzet-visszafojtva
várták a fejleményeket. Többen komolyan
hittek benne, hogy Darley esetleg akko-
rára tátja a száját, hogy egyben lenyeli a
kölyköt, majd úgy folytatja az előadást,
mintha mi sem történt volna.
– Várjon meg odakint! – mondta a fiú-
nak, aztán a diákokhoz fordult. – Az eddig
elhangzottak alapján mindenki írjon le
három kérdést a témával kapcsolatban, és
próbáljon saját kútfőből választ is adni rá-
juk, majd küldjék el nekem! Az előadásnak
ezzel vége. Köszönöm.
A diákok halkan pakolni kezdtek,
Darley pedig elhagyta a termet.
Irodája előtt valóban várakozott egy
férfi a brit hadsereg egyenruhájában, még-
hozzá alezredesi rangjelzéssel. Díszsapká-
ját a karján tartotta. Szigorú tekintete nem
sok jót sejtetett.
– Mr. Darley – köszönt az alezredes, és
kezet nyújtott a professzornak –, üdvöz-
löm! A nevem Harrison Gray. A parancs-
nokságtól jöttem.
– Jó napot – mondta Darley, majd az
iroda ajtaja felé mutatott, közben kissé
meghajolt. – Kérem, fáradjon be. Ott nyu-
godtan beszélhetünk.
Darley irodája a legkisebb átalakítás
nélkül megfelelt volna egy középkori va-
rázsló titkos dolgozószobájának díszlete-
24 Baktérium
022-035-caine.indd 24
ként. Körben a falakat padlótól plafonig
könyvek borították, az ablakot elegáns
sötétítőfüggöny takarta el félig, előtte egy
karosszék és egy jókora íróasztal, drága
tömörfából.
– Minek köszönhetem a látogatását, Mr.
Gray? – kérdezte Darley.
– Szükségünk van a szakértői vélemé-
nyére – mondta az alezredes. – Találtunk
valamit, és szeretnénk, ha megnézné.
Darley megsimogatta ősz szakállát,
majd leült a karosszékébe.
– Nincs akadálya. Hozzák be az egye-
temre! Gyakran keresnek meg hasonló fel-
adatokkal.
– Attól tartok, ez nem lehetséges, pro-
fesszor úr – mondta Gray. – Velem kell
jönnie.
– Mármint most azonnal?
– Igen. Az ügy nem várhat.
– Ennél azért mondhatna egy kicsit többet.
– Sajnálom, Mr. Darley, de a projekt,
amit rám bíztak, titkos. A bázison azon-
ban tartanak majd egy eligazítást, ha min-
denki megérkezett.
Darley a fejét csóválta. Nem örült neki,
hogy kizökkentik a komfortzónájából.
Ugyanakkor azt sem tagadhatta, hogy az
alezredes felkeltette az érdeklődését.
– Rendben, Mr. Gray. Akkor menjünk!
A BÁZIS
– Üdvözlöm, Darley professzor! – köszön-
tötte Shaan Rawal, a bázis vezető kutatója,
és kezet fogott a professzorral, majd Barus
felé fordult. – Ön pedig Konrad Barus. Is-
ten hozta! Mr. Barus az Egyesül Királyság-
ból jött, az exobiológia és az elméleti fizika
professzora. Jonathan Zhang Szingapúrból
érkezett. Világhírű szakértője az aszteroi-
dáknak és meteoritoknak. Darley profes�-
szort ismerik, megkerülhetetlen alakja
2018.08.21. 21:43:18

az evolúciókutatásnak. A hölgy Katrina
Gareou, a bakteriológia talán legnagyobb
élő tudósa az Egyesül Államokból. Jóma-
gam pedig a brit hadsereg kötelékében
vezetek biológiai és ökológiai jellegű ku-
tatásokat.
Darley széttárta a kezét.
– Aszteroida? Baktérium?
Rawal bólintott.
– Igen. Jöjjenek! – Rawal átvezette őket
egy másik terembe, amelynek közepén
asztalnyi monitoron egy műholdkép lát-
szódott. Több kilométernyi vöröses, siva-
tagos területet jelenített meg, épületek és
utak nélkül. Rawal megérintette a képer-
nyőt, és bekarikázott egy részt. A monito-
ron szabályos körré formálódott a vonala.
– Itt találtunk egy meteoritot. Pontosab-
ban a felderítőrobotok.
– Melyik földrészen van ez? – kérdezte
a bakteriológus.
– A Marson, Ms. Gareou – felelte Rawal.
– Talán nem tudtak róla, de jelenleg kilenc
kutatórobot dolgozik a bolygó felderíté-
sén. A meteoritot az automata komp hozta
le a Földre a múlt héten. Mivel az Egyesült
Királyság robotja találta meg, mi vizsgál-
hatjuk meg elsőként a mintát.
– Bökje már ki, mi a fenét találtak! –
csattant fel Darley. Ő volt a csoportban a
legidősebb. Bár mindannyian szakmájuk
csúcsán álltak, ilyen hangnemet csak ő
engedhetett meg magának.
– A meteorit belsejében baktériumok
vannak.
Döbbent csend telepedett a szobára.
Hát így – gondolta Darley. – Így talál-
koztunk először földön kívüli élettel.
– Földönkívüli baktériumok? – kér-
dezte Gareou, és Rawal örült, hogy a föl-
dönkívüli szót nem neki kellett elsőként
kimondani. Amikor készült a tudósokkal
Baktérium
022-035-caine.indd 25
GALAKTIKA
2018. szeptember
való találkozóra, úgy érezte, ez gyerekesen
fog hangozni, bárhogy tálalja is.
– Úgy tűnik – mondta Rawal, és bó-
lintott. – Vettünk mintát, ami a laborban
várja önöket. A meteorit szintén.
– Nos, akkor mire várunk még? – kér-
dezte Darley. – Menjünk, és nézzük meg!
– Máris – mondta Rawal –, de előtte
Gray alezredes szeretne beszélni önökkel
külön-külön.
A tudósok egymásra néztek. Látszott
rajtuk, hogy nyugtalanok. De érhető, hogy
a hadsereg óvatos, és szeretné titokban
tartani az egészet, amíg nincsenek meg a
szakértői vélemények. Ilyen helyzetre még
kidolgozott protokoll sincs.
A BAKTÉRIUM
Miután Gray alezredes mindenkivel is-
mertette a projekt részleteit, és aláíratta a
tudósokkal a titoktartási nyilatkozatokat,
Rawal átkísérte a csoportot a laboratóri-
umba. Az öltözőben mind az öten védő-
ruhát vettek, gondosan lezárták és ellen-
őrizték egymás felszerelését. Rawal külön
megnézte mindenkinek a kezeslábasát.
Fülükre rádiót tettek fel, majd felhúzták a
vegyvédelmi maszkokat is. Ezután fertőt-
lenítették őket, majd átzsilipeltek a labor
belső terébe, ahol egy fehér emelvényen a
meteorit állt, mellette egy másik hosszú
asztalon négy mikroszkóp, alattuk Petri-
csészékkel.
– Ez volna az – mondta Rawal a kőda-
rabra mutatva. A sötétszürke tárgy úgy
állt a tiszta, fehér labor közepén, mint egy
kortárs realista műalkotás. Gömbforma
alakját kiálló rögök és bemélyedő lyukak
tarkították. Néhány helyen csillogott a fe-
lülete, mintha valamilyen kvarcot is tar-
talmazna. – A befoglaló gömb átmérője
négyszáznyolcvankilenc milliméter.
25
2018.08.21. 21:43:18
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Darleyt nem érdekelte a meteorit. Az
egyik mikroszkóphoz lépett, majd Rawalra
nézett.
– Ez itt…?
– Igen – mondta Rawal. Kezével a minta
felé mutatott, mintha csak ínyenc előételt
kínálna a professzornak. – Csak tessék!
Darley odahajolt a szemkagylóhoz, és
belenézett. A Petri-csészében apró, enyhén
csavart alakú pálcikák zizegtek. Darley
látta, hogy rendelkeznek ostorral és csil-
lókkal. Egyértelműen baktériumok, de
korábban még hasonlót sem látott. A pro-
fesszornak elakadt a lélegzete. Ez volt az
a pont, ahol elhitte Rawalnak és Graynek,
hogy valóban földönkívüli életformát ta-
láltak.
A többi tudós is belenézett egy-egy
mikroszkópba.
– Uramisten – fakadt ki Barus. Ms.
Gareou pedig a szájához kapta gumikesz-
tyűs kezét, és meglepődött, amikor a fó-
liasisak megakadályozta ebben a mozdu-
latban.
– Sosem láttam még ilyen baktériumot
– mondta.
Zhang csak egy pillantást vetett a Petri-
csészére, utána a meteoritot vizsgálta meg
közelebbről. Rawal melléje lépett, és egy
mozdulattal kivetítette Zhang sisakjának
belsejére a kő összetételét.
– Tulajdonképpen magában a meteo-
ritban semmi különös nincsen – mondta
Rawal. – Arra a következtetésre jutottunk,
hogy egy alacsony gravitációjú bolygóról
származó törmelék lehet, ami talán egy
másik becsapódás következtében sza-
badult el a világűrben. A bolygó felszíne
eleve elég mostoha lehetett, így a baktéri-
umoknak nem esett nehezére életben ma-
radni a légüres térben, fagyott állapotban.
A meteorit belseje számos üreggel rendel-
26 Baktérium
022-035-caine.indd 26
kezik, amelyek minden külső behatástól
megóvták az organizmusokat, beleértve a
becsapódást is.
Zhang bólogatott.
– Tetszik az elméletük – mondta. Köz-
ben a sisakja kijelzőjén nézte a meteorit
belső szerkezetét mutató drótvázat.
– Mit várnak tőlünk? – kérdezte Barus.
– Csupán egy szakértői véleményt – fe-
lelte Rawal –, hogy a baktériumok nem a
Földről származnak, és semmilyen kap-
csolatuk nincs a földi ökoszisztémával.
Az önök neve és szaktekintélye lesz a mi
biztosítékunk, amikor bejelentjük a hírt a
nagyközönségnek. De ezt Gray alezredes is
elmondta önöknek.
Rawal végignézett a tudósokon.
– Jól van – mondta –, most hagyom
önöket dolgozni, ha kérdésük van, csak
szóljanak. Ott oldalt megtalálnak minden
eszközt, ami a minták elemzéséhez szük-
séges lehet, de bármit beszerzünk, csak
kérniük kell.
FÉL ÉVVEL KÉSŐBB
A bejelentést követően, huszonnégy órán
belül a világ összes médiuma, beleértve a
közösségi oldalakat is, a földönkívüli bak-
tériumokról szólt. Szakértői elemzések,
eredetet latolgató spekulációk, kritikák,
hitetlenkedő kommentek és összeesküvés-
elméletek árasztották el a világ kommuni-
kációs csatornáit.
Néhány hónap alatt azonban alábbha-
gyott az érdeklődés. A sztori kifulladt,
pont ahogyan egy átlagos bulvárhír szo-
kott. Hiába a világrengető felfedezés, nem
volt folytatás. Baktériumok? Nagy ügy!
Eddig is sejtettük. Ha nem jönnek utánuk
a szürke emberszerű lények menő jármű-
vekkel, akkor a Petri-csészében parádézó
kis csavarok gyorsan unalmassá válnak.
2018.08.21. 21:43:18

Négyből három tudósnak jól jött a hír-
verés. Darley professzor Az evolúció jövője
című könyvének népszerűsítését erősítet-
te. Ms. Gareou új kutatólaboratóriumot
hozott létre egy elszánt befektetői kör
támogatásával. Zhang a kínai állam köz-
vetlen alkalmazásába került, és az aszte-
roidabányászati projekt vezetőjeként dol-
gozott tovább.
Egyedül Konrad Barus nem lovagolta
meg a hullámokat. Egyébként sem szerette
a felhajtást, és nem is dolgozott nagyra-
vágyó projekteken. Az idegen baktériu-
mokról írt elemzését méltatta a szakma,
különösen arra vonatkozó elméleteit,
hogy a baktériumok mivé fejlődhetnének
százezer, egymillió vagy ötmillió év alatt.
Sokkal jobb tanulmányt írt, mint Darley.
A földönkívüli baktériumokról szóló
hír, akár egy üstökös, gyorsan eltűnt a
nyitóoldalakról. Az elemzések, az elméle-
tek és a megszámlálhatatlan sok mém pe-
dig mint csóva követték a felejtésbe.
Barus visszavonultan élt, és ahelyett,
hogy gyorsan jött hírnevét tovább építet-
te volna, egy makacs hasfájós betegséggel
küszködött. Orvosa, dr. Lang szerint min-
den rendben volt vele, és ultrahangos vizs-
gálattal csupán egy jelentéktelen gyulladást
diagnosztizált, ami diétával és gyógysze-
rekkel könnyedén megszüntethető.
Barus testtömege huszonéves kora óra
hetven kilogramm körül volt. Egészsége-
sen étkezett és rendszeresen futott. Has-
fájása azonban hónapok alatt sem múlt el.
Kezdte gyanítani, hogy dr. Lang félredi-
agnosztizálta. Három és fél évvel ezelőtt
azért választotta őt orvosának, mert hozzá
hasonlóan Németországból származott.
Eddig bízott a szakértelmében, de most
felmerült benne, hogy esetleg máshoz
kéne fordulnia.
Baktérium
022-035-caine.indd 27
GALAKTIKA
2018. szeptember
Egyik reggel minden korábbinál jobban
görcsölt Barus hasa. Nem a gyomra, nem
az izmai, hanem az összes szerve együtt.
Rázta a hideg és kiverte a verejték. Na-
gyobb lehet a baj, mint hittem – gondolta.
Lakása előszobájában térdre kényszerí-
tette a fájdalom, majd nagy nehezen elmá-
szott a kádig, és belehányt. Vér, valamint
sötét színű, zöldessárga, darabos massza
jött ki belőle. Utóbbi lassan siklott a lefo-
lyó felé, a vér nem tudott elkeveredni vele.
Barus megijedt. Kezével beletúrt a mas�-
szába, és az állaga még különösebb volt,
mint a kinézete: ragadós és nyúlós, mégis
összetartó. Ellentmondott minden anató-
miai ismeretének.
Néhány percig bámulta a lefolyónál ös�-
szegyűlt szennyessárga pépet, közben el-
múlt a hidegrázása, és vele együtt a hasfá-
jása is. Határozottan jobban érezte magát.
Megmosakodott, felöltözött és elindult
dr. Lang rendelőjébe. Útközben minden
fájdalma elmúlt, még az is megfordult a
fejében, hogy talán vége az egésznek, és a
dokinak nem lesz már mit vizsgálnia. Az
a ragacsos folyadék összegyűlt a hasában,
mint egy ciszta, most pedig távozott belő-
le. Kellemetlen időszak volt, de vége.
Leparkolta autóját a magánkórház előtt,
és benyitott dr. Lang rendelőjébe. A váró-
ban többen ültek, és senkinek sem tetszett,
hogy valaki soron kívül megy be a doktor-
hoz, de Barus nem foglalkozott velük.
Amikor Lang meglátta, megkérte a be-
teget, akit éppen vizsgált, hogy öltözzön
fel, és várjon kint pár percet. A kerek arcú
asszisztens döbbenten figyelte az esemé-
nyeket.
– Mr. Barus – mondta Lang –, nem
ronthat be csak így.
– Valami nem stimmel, doktor – közöl-
te Barus, közben a zsebéből elővett egy kis
27
2018.08.21. 21:43:18
 GALAKTIKA
2018. szeptember
üvegcsét, és felmutatta a zöldessárga há-
nyadék mintáját. – Ez jött ki belőlem ma.
Lang arcán aggodalom suhant át.
– Rendben. Vetkőzzön le félmeztelenre,
csinálunk egy teljes ultrahangot.
Barus a szomszéd szobában beállt az
ultrahangszkennerbe. Az asszisztens kivá-
lasztotta a programot, és elindította. A gép
a férfi teljes felsőtestéről csinált egy felvé-
telt. Barus kilépett a szkennerből, felvette
a pólóját, majd Langra nézett.
Az orvos elszörnyedve meredt a moni-
torára, amire Barus nem látott rá. Lang
még a saját száját is befogta, mintha kiál-
tást akarna elfojtani. Bármit is lát a kijel-
zőn, olyat most lát először, és elborzasztja.
– Mi az? – kérdezte Barus. Szíve gyor-
san vert, arca forró lett. Lang nem vála-
szolt. Barus közelebb lépett, mire a doktor
felugrott a székből.
– Ne, Mr. Barus! Maradjon ott! – mond-
ta.
– Mi van a monitoron?
– Ez valami más. Nem kell megnéznie.
Magával minden rendben.
– Ne hazudjon, doki! Semmi sincs rend-
ben velem – mondta Barus. Hasa ismét
görcsölni kezdett, ahogy a vérébe adre-
nalin áramlott. – Francba! – kiáltotta. Az
asszisztens egy rövid sikollyal pattant fel a
székből, és a falhoz hátrált.
– Kérem, Mr. Barus, várjon kint egy
percet! – mondta Lang.
– Miért titkolózik, doki? Mit vett fel?
Barusban elkezdtek peregni a lehetősé-
gek: a történelem legnagyobb tumora van
a hasában, egy gombafertőzéstől teljesen
szétrohadtak a belső szervei, vagy valami
minden eddiginél szörnyűbb, amit még
soha senki nem látott ezelőtt.
– Kérem… – kezdte Lang, de Barus fél-
relökte az útból, és a monitorhoz lépett,
28 Baktérium
022-035-caine.indd 28
majd megnézte az ultrahangfelvételt, ami
egy ismétlődő, rövid videofelvétel volt.
A szája elé kapta a kezét, és könnybe
lábadt a szeme. A fekete-fehér felvételen
az ő torzója látszódott, hasától a nyakáig.
Látszódott a szíve, a tüdeje, a gyomra és
a belei, de közötte még valami. Nem lehe-
tett pontosan kivenni, de a szervek közti
tér határozottan összekapcsolódott, mint-
ha egyetlen összefüggő légüres tér lenne,
vagy éppen egyetlen szerv…
Ekkor megmozdult. Egyet rángott, és
Barus öklendezni kezdett. A szervei kö-
zötti teret egy sötét, tekergőző lény töltöt-
te ki. Benne lakott, és ő semmit nem érzett
ebből. Sötét, zsinórszerű nyúlványok cso-
mójaként hálózta be teste összes üregét.
– Mr. Barus… – mondta Lang –, kérem…
– Mi a franc ez? – kérdezte Barus. Meg
akarta tapogatni magát, de aztán mégsem
mert a testéhez érni, hátha kitapintja azt a
valamit. Az a különös gondolata támadt,
hogy szeretne kiszabadulni a saját testé-
ből.
Az ultrahangfelvétel közben véget ért,
és újraindult. A lény mozdulatlan az ele-
jén, de Barus már nem tudta nem látni.
Látta, hogy több ponton is rácsatlakozik
a szerveire. Parazita, amit ő tart életben.
Lang megsajnálta a tudóst. Az asszisz-
tens a sarokba kuporodott, és zokogott.
A lény ismét megrándult a videón.
– Sajnálom – mondta Lang. – Én nem
tudtam, hogy ez lesz belőle.
– Miről beszél? – kérdezte Barus.
– Azt mondták, ez egy kísérlet, és senki-
nek nem lesz baja. Nekem csak a vizsgála-
tokról kellett jelentenem, és… és magának
csak akkor mondhattam volna bármit, ha
ők jóváhagyják.
– Kik? – kérdezte Barus, de sejtette a
választ.
2018.08.21. 21:43:18

– Harrison Gray alezredes. Ő keresett
meg.
Barus a doktorra rontott. Elkapta a gal-
lérját, és a falhoz tolta.
– Maga mocskos senkiházi! Mi a franc
van bennem? Hogy tehetett ilyet?
– A hadsereg alezredese adott paran-
csot, mit mondhattam volna nekik?
– És az orvosi esküje?
– Azt mondták csak valami baktéri-
umról van szó, nem egy parazitáról. Egy
hónapja még nem így nézett ki. Ártalmat-
lannak tűnt.
Barus elengedte az orvost, és egy pilla-
natra elgondolkodott. Újra a felvételre pil-
lantott, majd vissza Langra.
– Egy parazita?
– Befészkelte magát a szervek és az iz-
mok közé. Nagyon rugalmas. Semmit nem
érez belőle, leszámítva a rosszulléteket, de
az csak az anyagcsere miatt van. Olyan,
mint egy daganat, ami él.
– Uramisten!
– Figyeljen…
– Szedje ki! Szedje ki belőlem!
Lang a fejét csóválta.
– Lehetetlen. Teljesen rácsatlakozott
a szervezetére. Az erekre, a tüdejére, az
idegrendszerére. Mindenhol ott van. Soha
nem láttam még ilyen szintű szimbiózist.
Mert földönkívüli – gondolta Barus. –
De hogyan lehet ekkora parazita, hiszen
a katonai bázison saját szemével látta,
hogy baktérium. Ezt három másik tudós
erősítette meg. Ekkorát tévedtek volna?
Hogyan fejlődhetett ki ennyi idő alatt?
Hiszen ez egy evolúciós lépcső, amihez
hárommilliárd év kellene. Ennél viszont
jelenleg fontosabb azzal a ténnyel foglal-
kozni, hogy az alezredes kísérleti nyúlnak
használta őt. Mielőbb beszélnie kell vele.
Közben talán nem ártana figyelmeztetnie
Baktérium
022-035-caine.indd 29
GALAKTIKA
2018. szeptember
a többieket, hátha őket is megfertőzték.
De mindez várhat. Előbb le kell vezetnie
a haragot.
Barus felkapott egy állványt, és fej-
be verte az orvost. Lang elterült a kövön.
Barus megint lesújtott. A fém fojtott rec�-
csenéssel törte be Lang koponyáját. Az
asszisztensnő nem sikított. Valamikor ko-
rábban elájult már. Barus ismét meglendí-
tette a rudat, majd újra.
Amikor látta, hogy Lang már biztosan
halott, átkutatta a szekrényeket. Magához
vett néhány gyógyszert, injekciós tűket és
egy szikét. Stabil oldalfekvésbe helyezte az
asszisztenst, majd kirontott a rendelőből,
és a parkolóba sietett. Nem foglalkozott
a váróban tanakodó páciensekkel, akik a
fura hangok ellenére sem mertek benyitni
a rendelőbe.
Barus beült a kocsijába, és a katonai
bázisra hajtott, ahol az egész elkezdődött.
Ahol először látták meg ezt az átkozott
baktériumot.
GRAY
Barus és három tudóstársa, akiket a had-
sereg megbízott a földönkívüli meteorit
vizsgálatával, hálából belépőkártyát kap-
tak a támaszpontra, valamint annak kuta-
tólaboratóriumába. Szabad bejárásuk volt,
igaz, ezzel eddig egyikük sem élt.
Barust beengedték a támaszpontra, mi-
kor felmutatta kártyáját és elmondta, hogy
konzultálni jött itteni kollégáival. Lepar-
kolt Gray irodája előtt. Bekopogott, majd
belépett. Az alezredes épp egy másik ka-
tonával beszélgetett. Az irodában, ahogy
várható volt, katonás rend uralkodott.
Egyszerű fémvázas bútorok, fautánzatú
polcokkal, a falakon az alezredes fotói,
amiken különböző katonák és magas be-
osztású emberek társaságában mosolyog.
29
2018.08.21. 21:43:18
 GALAKTIKA
2018. szeptember
A szoba padlóját egyetlen jókora szőnyeg
borította, amibe az Egyesült Királyság tér-
képét szőtték.
– Elnézést, alezredes úr – mondta
Barus. Nem akart ráijeszteni Grayre, még
a végén riadóztat. – Beszélnünk kell. Sür-
gős.
– Mr. Barus. Rég láttam. Hogyne. Szá-
zados úr, bocsásson meg, beszélnem kell
Mr. Barusszal, utána felhívom.
– Rendben – mondta a százados, és ki-
ment.
– Hogy van mostanában, Mr. Barus? –
kérdezte Gray. Miután kezet fogtak, a ka-
tonatiszt leült a székébe.
– Egész jól – mondta az exobiológus.
– Tudja, sokat gondolkodtam a baktéri-
umon, és eszembe jutott valami. – Barus
tisztában volt vele, hogy az alezredes már
tud a lényről, Lang biztosan jelentett neki,
kivéve az aznapi eredményeket.
– Azt az ügyet már lezártuk. Sajnos
nincs hová tovább vizsgálódnunk.
– Meglehet – mondta Barus, és az ab-
lakhoz sétált. Csak két lépésre volt az alez-
redestől. A szeme sarkából figyelte.
Gray hallgatásával elárulta, hogy zavar-
ban van. Nem tud rájönni, mit keres Barus
az irodájában. Számon kérni jött, vagy
tényleg csak a kutatás érdekli? Ez a pilla-
natnyi elgondolkodás elég volt Barusnak.
Az alezredes mögé ugrott, és torkához szo-
rította a szikét. Másik kezével erősen meg-
tartotta Gray fejét.
– Mi a…?
Barus megvágta kicsit, az alezredes fel-
szisszent.
– Orvosi szike, ne ugráljon! – fenyegette az
exobiológus. – Ha elvétem is csontig bevág.
– Mit akar tőlem?
– Arról akarok beszélni, ami bennem
van. A lényről.
30 Baktérium
022-035-caine.indd 30
– Nem sokat tudok. Lang jelentette,
hogy a baktérium továbbfejlődött, de en-
nél többet nem tudok.
– A mai vizsgálat eredménye… Ne fi-
cánkoljon, az istenért, mert esküszöm, el-
vágom a torkát! Ma láttam egy ultrahang-
videót. Polipszerű parazitává fejlődött.
Nem fogom túlélni, és ezért magát tartom
felelősnek.
Gray megdöbbent, ezt Barus abból érez-
te, hogy alkarján engedett a szorításból.
– Uramisten! Higgye el, nem ezt akar-
tuk. Nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle.
– Igen, ezt ma már hallottam.
– Nézze! Engedjen el! Minden támoga-
tást megkap tőlünk. A legjobb orvosok se-
gítenek megszabadulni attól a lénytől.
– Ettől már nem. Maga nem látta. Nem
lehet kiszedni, csak az életem árán. Ezt az
élvezetet pedig nem adom meg önöknek.
Inkább végzek mindenkivel, aki benne volt.
– Várjon! – Gray minden erejével pró-
bálta lefejteni magáról Barus kezét, de
nem sikerült. Az exobiológus meglepően
jó erőben és helyzeti előnyben volt. – Nem
az én ötletem volt. Darley professzor talál-
ta ki. Ő ajánlotta magát.
Darley? – gondolta Barus. Nem lepte
meg. Darleyról elhiszi, hogy kétszínű, és
azt is, hogy egy tudományos eredményért
bárkit odadobna a kutyák elé.
– Bizonyítsa be!
– Be kell lépnem a gépembe.
Barus taszított egyet a széken, és kicsit
megint belevágott az alezredes nyakába.
– Csinálja!
Gray beütötte a kódot, majd kikeres-
te a mappát, és lejátszott egy felvételt.
A fájl neve „Hangfelvétel Gray alezredes &
Darley professzor”. Mintha egy rádiósláger
lenne – gondolta Barus. – Jelenleg a toplis-
ta élén! Vú-hú!
2018.08.21. 21:43:18
 GALAKTIKA
2018. szeptember

A felvételen Gray és Darley a baktériu-

mok vizsgálatának metodikájáról beszél- EGY JAPÁN CÉG
getnek, aztán Darley felveti, hogy pró- HÍRESSÉGEKRŐL KÉSZÍT
bálják ki, mi történik, ha a baktériumot
különféle környezetbe helyezik. Kémiai TITKOS MÁSOLATOKAT,
anyagokban dús folyadékba, laboratóri- HOGY AZTÁN ÁRUBA
umi patkányba, emberbe. Meggyőzi az
alezredest, hogy juttassanak be mintát BOCSÁSSA AZOKAT.
Barusba. Darley feltételezi, hogy semmi A TERVBE AZONBAN KIS
sem fog történni, néhány baktériummal
könnyedén végez kollégájának immun- HIBA CSÚSZIK...
rendszere. De ez a győzelem sok érdekes
eredményt hozhat. Ha valami mégis balul
sülne el, Barus magányos, lassan derül
majd ki, és feltüntethető üzemi baleset-
ként, hiszen kapcsolatba került a baktéri-
ummal. Óvatlan volt, és kész. Ez a kísér-
let sokkal fontosabb, mint egy emberélet.
Az alezredes bizonytalan, de belemegy.
Ez az ügy valóban mindennél fontosabb
– nyugtázza.
Barus elvágta Gray torkát. Egy pillanat
alatt történt, és már nem lehetett visz-
szacsinálni. A szike mély és hosszú árkot
hasított a szövetbe, az ütőér pedig csak
pumpálta a sebbe a vért. Gray odakapott,
próbálta összeszorítani a vágást, de rögtön
érezte, hogy az túl nagy. Elterült a térkép
mintájú szőnyegen. Feje Sheffielden pi-
hent. Halott kezével még mindig a nyakát
markolta. Körülötte a szőnyeg szabályos
körben ázott át a vértől, aminek a sugara
folyamatosan nőtt, egyre több területet
színezve át a térképen, mintha egy járvány
terjedését modellezné. PÖRGŐS BEMUTATKOZÓ
Barus átnézte az íróasztal fiókjait, és
megtalálta az alezredes egyik pisztolyát.
REGÉNY AKTUÁLIS
Megnézte a tárat, aztán eltette a zsebébe. MONDANIVALÓVAL.
Elhagyta az irodát, majd a bázist is. Grayt
legfeljebb tíz perc múlva fedezik fel – gon- R E N D E L D M E G I T T:
dolta, de ez elég idő lehet, egy kis szeren-
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
csével.
Baktérium 31

022-035-caine.indd 31 2018.08.21. 21:43:23

 GALAKTIKA
2018. szeptember
BOSSZÚ
Barus negyven percet autózott a labora-
tóriumig, ahol Darley dolgozott. Mikor
leparkolt az épület előtt, már két gyil-
kosságért körözték, és húsz perc késéssel
kilenc közrendőr, két nyomozó és négy
katonai rendész volt a nyomában. Igaz,
egyelőre nem tudták, merre lehet. Darley
laborjához elővigyázatosságból kiküldtek
két járőrt, de ők is tíz perccel Barus után
érkeztek csak meg.
Az exobiológus sietve bement az épü-
letbe, és megkereste a professzort. Darley
két kollégájával vizsgált valamit egy üveg-
fal mögött. Amikor Barus megérkezett,
Darley felpillantott, és tekintetük találko-
zott. Barus bízott benne, hogy a professzor
nem olvasott ki semmit a szeméből. Darley
a két másik alakkal együtt eltűnt egy ajtó
mögött. Ekkor a rosszullét egy újabb,
minden korábbinál intenzívebb hulláma
tört rá Barusra. Összegörnyedt, izzadni
és émelyegni kezdett. Eleredt az orra vére,
majd öklendezett, és ismét zöldessárga,
ragacsos pépet hányt. Látása elhomályo-
sult, és attól tartott, elájul, aztán soha töb-
bet nem tér majd magához. Szinte érezte,
hogy a lény megmozdult benne, minden
porcikája bizsergett tőle. Kellemetlen ér-
zés volt, mintha egy drótváz lenne a tes-
tében, amit valaki damillal rángatna, akár
egy marionettbábut.
Mit csinálhat a lény? Mi lehet a célja?
Felemészti őt, és továbbáll? Esetleg átveszi
az irányítást a tudata felett? Képes vajon
szaporodni? Vagy megfertőzhet mást is?
Cseppfertőzéssel vagy nemi úton?
Barus az orrához nyúlt, úgy érezte, va-
lami van benne. Ujjával belenyúlt, és kita-
pintott egy kemény kis gombócot. Megfog-
ta, és elkezdte kipiszkálni. Rugalmas volt,
de a garatjában is érezte, ahogy húzza. Ez
32 Baktérium
022-035-caine.indd 32
ő – gondolta. – Megfogtam a lényt! Óva-
tosan kijjebb húzta, és most már látta is.
Húsz centis, szürkészöld csápot tartott a
kezében, aminek a vége eltűnt az orrában.
Felületét pontszerű csillók borították. Le-
het, hogy megdöglött – gondolta Barus –,
most kihúzom az egészet magamból, és
ezzel vége a rémálomnak. Lassan tovább
húzta, de ekkor a csáp megrándult, majd
visszahúzódott az orrüregébe. Szörnyű
érzés volt, Barus bal szeme is fájdalmasan
bizsergett tőle, füle pedig bedugult, mint-
ha víz folyt volna bele. Az arcát markolta
és dörzsölte, hogy az őrjítő zsibbadás el-
múljon belőle.
A feje lassan kitisztult, a szorítás a
gyomrában alábbhagyott. Megdörzsölte az
orrát, de nyoma sem volt a csápnak. Óva-
tosan felegyenesedett, és letörölte a vért a
felső ajkáról. Ekkor kinyílt a labor ajtaja,
kilépett Darley, és amint meglátta Barust,
odasietett.
– Jézusom, Conrad, jól vagy? – kérdez-
te. Hangjában az aggodalom őszintének
csengett. Jól játszotta a szerepét.
– Csak rosszat ebédeltem – mondta
Barus –, de már jól vagyok.
– Biztos?
– Igen. Képzeld, épp erre jártam, és
gondoltam, beugrom hozzád. Ha nem va-
gyok a terhedre, körbevezethetnél.
– Nos, nincs akadálya, de csak egy szűk
negyedórám van.
– Az jó lesz, nekem sincs sokkal több
időm.
– Biztos, hogy jól vagy, kérsz valamit
inni?
– Nem, köszönöm. Minden rendben.
Barus úgy gondolta, hogy Darleynak
nincsenek naprakész információi az ő ál-
lapotáról, de azt valószínűleg tudja, hogy
a baktérium nem annyira baktérium, mint
2018.08.21. 21:43:23

elsőre hitték. Emellett azokhoz a kísérle-
ti állatokhoz is biztosan hozzáfért, ami-
ket Gray említett. Ha voltak egyáltalán
olyanok. Vajon egy patkányban is ugyan-
ilyenné fejlődött a földönkívüli? Vagy gaz-
datesttől függ, hogy mi lesz belőle? Elkép-
zelhető, elvégre annak a sejtjeit használja
fel, hogy a sajátjait építse.
Darley megmutatta a labor fő termét, és
röviden beszélt a kutatásaikról. Barus nem
tagadta magában, hogy a professzor érde-
kes lehetőségeket vizsgál, és kitűnően adja
elő őket. A baktérium témáját mindketten
kerülték, mint egy kellemetlen, közös em-
léket, amit jobb nem felszínre hozni. A rö-
vid túra alatt Darleynak két nem fogadott
hívása volt ismeretlen számról. Egyiket
sem vette fel, nem szerette az ismeretlen
telefonszámokat, de Barusszal sem akart
tiszteletlen lenni.
Amikor egy zárható, steril helyiséghez
értek, ahol vákuumot tudtak modellezni,
az exobiológus előhúzta a dr. Langtól el-
hozott injekciós tűt, és gyors mozdulattal
Darley nyakába döfte, majd a tartalmát
belenyomta a professzorba. Amaz térdre
rogyott.
– Mit művelsz? – kérdezte, de hangja
inkább nyöszörgés volt. Barus megragadta
a hóna alatt, és a kis helyiségbe vonszolta.
Darley kártyájával zárta az ajtót, majd elé
tolta az egyik pultot, és egy szék lábával
is kipeckelte a kilincset. Kívülről így már
senki sem juthatott be.
Darley mobiljára ekkor érkezett egy
rövid üzenet, amiben tájékoztatták, hogy
ha látja Conrad Barust, akkor legyen vele
óvatos, és értesítse a hatóságokat. A jár-
őrök is ekkor parkoltak le az intézet előtt,
és jelentették, hogy megtalálták Barus au-
tóját. A hajtóvadászat rendőrei és nyomo-
zói konvojban indultak meg a labor felé.
Baktérium
022-035-caine.indd 33
GALAKTIKA
2018. szeptember
A járőrök pedig erősítést kértek saját köz-
pontjuktól.
Darley a földön feküdt. Szakálla a mell-
kasán. Egész teste zsibbadt, de nem bénult
le. Mégsem mozgott. Nem látta értelmét,
hogy féregként vergődjön a padlón, más-
ra pedig nem lett volna képes. Elfogadta,
hogy az élete Barus kezében van. Ügyesen
csinálta, de remélhetőleg több esze van
annál, mint hogy megöl vagy bántalmaz
egy köztiszteletben álló tudóst.
Barus elővette a pisztolyt, és ráfogta
Darleyra. Másik kezében egy fiolát tartott.
– Te utolsó szemétláda – vicsorogta. –
Tudod, hogy mit tettél velem?
Darley lehunyta a szemét, majd kinyi-
totta.
– Nem tudom – mondta. Hangja erőtlen
és artikulálatlan volt az érzéstelenítőtől.
– A baktérium, amit belém tettetek,
továbbfejlődött – közölte Barus. – Ez egy
parazita. Mindenhol ott van a testemben.
Darley őszintén megdöbbent. Barus jól
sejtette, nem voltak naprakész informáci-
ói. A legutóbbi jelentés szerint a baktéri-
um sejtcsomóvá osztódott.
– Ez lehetetlen – mondta Darley. – Ilyen
fejlődéshez több millió év kellene. Te is
láttad, hogy csak baktériumok voltak a
meteoritban.
– Az volt, de már nem az. Mégis mit hit-
tél, mi lesz?
– A tudomány érdekében tettem. Tud-
nunk kellett, mi ez a valami. Milyen re-
akciót vált ki egy élő testben. Gray ötlete
volt.
– A te ötleted volt! – kiáltotta Barus. –
Hallottam a felvételt. Gray pedig halott,
úgyhogy ne tereld rá a felelősséget!
– Te megőrültél! – mondta Darley. –
Miért nem kértél inkább segítséget? Ki-
szedik, és kész.
33
2018.08.21. 21:43:23
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Nekem már annyi. Lehetetlen kiszed-
ni belőlem. Mindenhol ott van, a végtag-
jaimban, az idegrendszeremben. És tudod,
mit? Néha úgy érzem, már növeszti a kis
ostorát az agyam felé. Talán irányítani is
tud majd, vagy csak megszeretteti magát
velem, hogy ne akarjam bántani. Az is le-
het, hogy megfertőztem másokat, és már
zajlik az invázió. Haha… – Barus elsírta
magát. Darley érezte, hogy a lábából las-
san távozik a zsibbadás. Talán el tudná
érni a fegyvert, mielőtt fenyegetője ponto-
san célra tarthatna. Biztosan erősebb, hi-
szen Barusnak az erejét meg kell osztania
a lénnyel.
– Nagyon jó sebészeket ismerek –
mondta Darley –, velük együtt ki tudnánk
találni valamit. Elvégre a világ legjobb tu-
dósai vagyunk, nem?
A hízelgés elment Barus füle mellett.
– Láttam a felvételt róla – mondta, s
közben a fejét ingatta. – Ha ezt kiszedik
onnan, belőlem semmi nem marad. Kiszo-
rított a saját testemből.
– Akkor mit akarsz tenni? Magaddal
rántasz a sírba?
– Ó, nem. – Barus a fejét rázta. – Nem,
nem, nem, nem, nem. Ennél sokkal jobbat
találtam ki. Megfigyeltem, hogy a lény
nem szereti, ha sokat ugrálok. Az adrena-
linra agresszívan reagál. – Felemelte a fi-
olát. – Ez itt harminc milliliter epinefrin.
Ha beadom magamnak, valószínűleg meg-
halok. A lény pedig velem pusztul. – Barus
halkan kuncogott. – Vaaagy az is lehet,
hogy életben marad, és előbújik a házából.
Talán új gazdatestet keres majd. Esetleg
éhes lesz. Ki fog derülni.
– Ne tedd ezt! – könyörgött Darley.
Barus leharapta a fiola fejét, majd azzal
a tűvel, amivel a professzort is megszúrta,
felszívta a tartalmát. Odaillesztette a tűt
34 Baktérium
022-035-caine.indd 34
a vénájához, és magába tolta a folyadékot.
Ezután odalépett a villanykapcsolóhoz, és
rácsapott. A szobában tökéletesen sötét
lett. A műszerek kikapcsolva, ablak nincs.
A teljes sötétség anyagként töltötte ki a
teret. Barus halkan nyöszörgött. Darley
rémülten kúszott távolabb, míg falba nem
ütközött. Figyelte a sötétet, és hallgató-
zott. Közben kezével valami fegyverszerű
után kutatott, de semmit sem talált, csak a
hideg padlót tapogatta.
Ekkor hatalmas dörrenés töltötte a be
a helyiséget, és Darley egyetlen vakító
villanásban látta, ahogy Barus fejbe lőtte
magát. Teste tompa puffanással terült el a
földön, aztán csend lett.
Darley reszketett a rémülettől. Feszül-
ten fülelt, és erőltette a szemét, de csak a
sötétséget látta. Vér és puskapor édeskés
szaga töltötte be a kis helyiséget.
Aztán valami halkan roppant. Utána
reccsent. Csepegett. Súrlódott. Cuppant és
csurgott. A féreg kimászott a gazdatestből,
hogy új otthont keressen magának. Darley
az esetlen, nyálkásan csattogó hangokból
tudta, hogy a lény mászik, és hogy felé kö-
zelít a sötétben. Felordított.
Ronil CAINE
1981-ben született magyar szerző. Novella- és
regényíró. Elsősorban hard SF és thriller zsá-
nerekben alkot, de nem áll távol tőle az akció,
a krimi és a horror sem. Legfőképpen Stephen
King, Michael Crichton és az SF-klasszikusok
írásai inspirálják. Történetei alapját népszerű
témák újragondolása adja, mint klónozás, idő-
utazás, technikai vívmányok, valamint a világ-
űr és az elme rejtélyei. Első regénye, a Lilian
kiadónk gondozásában jelent meg 2016 ápri-
lisában, a második, a Rémteremtő is hamaro-
san a boltokba kerül. A Galaktikában legutóbb
a 337. számban jelentkezett „Az élet csodája”
című novellájával.
2018.08.21. 21:43:23
 GALAKTIKA
VARÁZSLATOS VILÁGOK, MAGÁNYOS 2018. szeptember

KALANDOK, MINDEN KOROSZTÁLYNAK.

Három különleges fantasy könyv!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ SZEPTEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T : WBaktérium
W W . G A L A K T I K A B O LT. H U 35
Három különleges fantasy könyv!

022-035-caine.indd 35 2018.08.21. 21:43:30

%
-30
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Jó helyen, jó időben
1
7 ÉVESEN lett Arthur C. Clarke
jobbkeze egy szerencsés Srí Lanka-i
találkozás után, és akkor is mellette
volt, amikor a 2001. Űrodisszeia foly-
tatása készült, amelyből aztán Peter Hyams
rendezett filmet. A 2010. Második Űrodisszeia
új kiadása alkalmából Jankovics Márton, a
24.hu újságírója a Roboraptor blogon készí-
tett interjút Steve Jongewarddal, Arthur C.
Clarke asszisztensével.
Jankovics Márton: Hogy lesz egy tinédzser-
ből Arthur C. Clarke asszisztense? Mikor
és hol találkoztak?
Steve Jongeward: Az első találkozásom
Arthurral puszta szerencse volt – egyszerűen
a megfelelő helyen voltam a megfelelő időben.
Épp egy elbűvölő Srí Lanka-i családnál vacso-
ráztam Colombóban, és megkérdeztem tőlük,
nem tudják-e véletlenül, merre lakik Arthur
C. Clarke. A házigazda azt felelte, dehogy-
nem, majd odasétált az ablakhoz, félrehúzta
a függönyt, és rámutatott a szemközti házra:
„Ott lakik Arthur Clarke.” Másnapra össze is
hozott nekem egy találkozót.
J. M.: Mi volt az első benyomása róla?
S. J.: Rögtön jól kijöttünk egymással. Ret-
tenetesen elfoglalt volt, épp egy fontos és ne-
héznek ígérkező találkozóra indult autóval, és
megkért, hogy csatlakozzak. Együtt töltöttük
az egész napot és az estét. Gondolom, értel-
mes és megnyerő lehettem 17 évesen – nem
sokkal később Arthur megkérdezte, hogy át
tudnám-e nézni és rendszerezni azt a pár ton-
nányi olvasatlan levelet, amit felhalmozott a
dolgozószobájában. Egy ideje fel sem bontot-
ta őket, mert annyira megrázta, hogy egy jó
barátja nem sokkal korábban meghalt egy
36 Interjú Steve Jongewarddal
036-037-interju.indd 36
borzalmas autóbalesetben. Nekiveselkedtem
hát, először is külön kellett választanom a
rajongói leveleket a NASA-tól kapott és egyéb
hivatalos küldeményektől, közben pedig ke-
zeltem a telefont, és egyeztettem a találkozóit
is. Pár nappal később megkérdezte, szüksé-
gem van-e egy állásra.
J. M.: Ez nyilván visszautasíthatatlan
ajánlat egy rajongónak. Meddig volt a
jobbkeze?
S. J.: Csaknem három évig dolgoztam
Arthurnak Srí Lankán, majd még néhány
évig New Yorkban és Los Angelesben. A sze-
mélyes asszisztense voltam, amibe rengeteg
dolog beletartozott: egyszerre voltam titkár,
korrektor, inas és sajtós. Közben hivatásos
búvároktató is lettem Arthur Underwater
Safaris nevű cégében, és egyéb mellékállása-
im is akadtak Srí Lankán: dolgoztam az ABC
Newsnak és pár magazinnak, de vezettem egy
saját rádióműsort is.
J. M.: Úgy tudom, nyolcéves korában lett
Clarke-rajongó. Emlékszik, mit olvasott
tőle először, és mi ragadta meg benne?
S. J.: A legidősebb bátyám, Daniel te-
het az egészről, ő adta ugyanis a kezembe
A gyermekkor végét, így nekem ez lett a belé-
pőm Clarke világába. Nyolcéves fejjel persze
nem fogtam fel belőle túl sokat, de később
feltárultak előttem a regény hihetetlen epikus
mélységei.
J. M.: Hogy nézett ki Clarke alkotói
módszere?
S. J.: Arthur általában akkor írt, mikor
a múzsája homlokon csókolta. Hatalmas
könyvtára és filmgyűjteménye volt, gyakran
nekiállt böngészni egy-egy részletet, ami épp
érdekelte. Aztán egyszer csak visszaült, és írt
2018.08.21. 21:12:18

tovább. Nem gépelt szakszerűen, csak a két
mutatóujját használta, de így is elég jó tempó-
ban tudta lepötyögni a fejében folyamatosan
születő képeket és gondolatokat.
J. M.: Clarke vajon hogy tekintene a fel-
gyorsult technológiai forradalomra, be-
leértve a mesterséges intelligenciát, a kló-
nozást és egyebeket? Ünnepelné a gyors
fejlődést, vagy tartana tőle?
S. J.: Arthurt mindig lenyűgözte a tech-
nikai fejlődés. Emlékszem, egyszer Steve
Wozniak meglepte egy Apple II számí-
tógéppel, ő pedig úgy viselkedett, mint a
kisgyerek, aki épp megkapta a csokigyár
kulcsát. Nagyon foglalkoztatta a téma, sok
történetében felbukkantak olyan nem lé-
tező technológiák, amik később valóság-
gá váltak. Meg is volt róla győződve, hogy
előbb-utóbb az emberiség úgyis megvaló-
sítja mindazt, amit ő megálmodik a köny-
veiben. Arthur szerintem alapvetően op-
Interjú Steve Jongewarddal
036-037-interju.indd 37
GALAKTIKA
2018. szeptember
timista lenne a mesterséges intelligencia
fejlődésével kapcsolatban is, amiatt viszont
biztos aggódna, hogy az emberek esetleg
visszaélnek vele. És persze tisztában lenne
azzal, hogy eljöhet a pillanat, amikor fö-
löslegessé válunk a gépeink számára. Sze-
rintem kicsit sem lepődne meg, ha végül a
teremtményeink öntudatra ébrednének, és
elpusztítanának minket, még mielőtt mi
tesszük meg saját magunkkal.
J. M.: Akárcsak HAL teszi azt az űrhajó-
sokkal a 2001-ben…
S. J.: Nem véletlen, hogy többen megje-
gyezték: igazából HAL a legemberibb ka-
rakter a 2001. Űrodisszeiában. Az űrhajósok
viselkedése kissé monoton és gépies, ahogy
pontról pontra végrehajtják a feladataikat, de
közben nem nagyon mutatnak érzelmeket.
Az interjú bővebb változata
a Roboraptor blogon olvasható.
37
2018.08.21. 21:12:20
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Egy kis zöldet kérnénk
A
NAGYVÁROSOKBAN, kü-
lönösen a belvárosokban egyre
csökken a zöldfelületek mérete.
A beépíthető földterületek ára
az egeket verdesi, ezek után nem csoda, hogy
a befektetők inkább ingatlanokat látnának a
területen. A városvezetés is szívesebben veszi
ezt, a terület eladása bevételt jelent, míg egy
park fenntartása kiadásokkal jár.
Még a múlt század nyolcvanas éveiben ter-
jedt egy olyan szemlélet is, hogy minek a zöld
terület a városban, teljesen felesleges, csak
gond van vele. Az emberek itt éljenek, dolgoz-
zanak, ha zöldre vágynak, menjenek a külvá-
rosokba, nyaralni vagy kirándulni.
De ezzel a szemlélettel ütköztek az emberek
elvárásai, akik a betondzsungel helyett színe-
ket, élhetőbb környezetet és tisztább levegőt
szeretnének. Ezek nyomására született meg a
„zöld város” koncepció. A zöldfelületek létre-
hozása olyan befektetés, mely gazdasági, tár-
sadalmi és környezeti hasznot hoz, országos és
területi szinten éppúgy, mint az egyén szintjén.
Ezért érdemes és szükséges is ebbe beruházni.
E gondolatmenet határozza meg egyre in-
kább az építészek törekvéseit. Így születtek
meg az első zöldtoronyházak, ahol az épüle-
38 A jövő otthona
038-039-jovo.indd 38
tek emeletein körben teraszokat létesítettek,
amelyekre fákat, bokrokat ültettek. Nem csak
esztétikai élményt nyújtott: a házak közelé-
ben nőtt az oxigén és csökkent a szén-dioxid
mennyisége, tisztább lett a levegő, a lakások
hűtési és fűtési költségei csökkentek. Az olasz
és svájci példa sikere nyomán újabb és újabb
zöldtoronyházak épülnek.
De ez sajnos csak kevesek által elérhető,
ezekben a házakban borsos lakásárakra szá-
míthatnak a vásárlók. Hamarosan Tajpejben,
Tajvan fővárosában adják át a következő zöld-
toronyházat. A 21 emeletes épület egy belga
építész tervei alapján készült. A spirálisan
tekeredő toronyház igazi városi erdő lesz, er-
kélyeire összesen több mint huszonötezer fát
fognak ültetni. Benne csak luxusingatlanok
kapnak helyet, emeletenként csupán két apart-
man lesz. Egy lakás ára harmincmillió dollár,
vagyis kb. nyolcmilliárd forint.
A felfelé törekvő „zöldítésnek” persze vannak
olcsóbb módjai is. Hódítanak a zöld falak, amikor
egy függőleges felületet földmegtartó felülettel
látnak el, növényekkel, vagy akár csak zuzmók-
kal ültetnek be. A módszer rendkívül látványos,
azonban folyamatos gondoskodást igényel. De a
látványért és a tisztább levegőért megéri.
2018.08.21. 21:12:09
 Tudni akarod, mi lett volna, ha a GALAKTIKA
2018. július
dinoszauruszok nem halnak ki?
RAGADD MEG AZ ALKALMAT, ÉS FEDEZD
FEL A RAPTOROK URALTA FÖLDET!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ SZEPTEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T: W Wotthona
A jövő W . G A L A K T I K A B O LT. H U 39

038-039-jovo.indd 39 2018.08.21. 21:12:21

-30
AZ AKCIÓ SZEPTEMBER 1-TŐL 30-IG TART.
 GALAKTIKA
2018. szeptember
UlöLltA
NEdíB
jra je lla
n ove
UTÓPIA, HAHA
A
FOGAIT kocogtatja, ahogy elő-
bukkan a kamrából. Nem is cso-
da, legalább egymilliárd évig volt
lefagyasztva.
Mindent én írok a kivetítőre, az összes „Ne
félj! A mi Utópiánk tiszteletbeli polgára vagy!”-
féle cuccot, miközben egy törölközővel tiszto-
gatom. Látszólag kb. annyira tudja tartani a
kínos csendeket, mint én, mert nem telik bele
három másodperc, hogy elkezdjen jópofizni.
– Szóval, hogy lett belőled…? – Kezével
körkörös mozdulatot tesz.
– A jövő idegenvezetője!?
– Aha – hálásan rám mosolyog –, biztosan
sokat kellett tanulnod…
– Az égvilágon semmit! – csicsergem,
majd zavarodottságát látva hozzáteszem: –
Allokátor választott a feladatra, mert egészen
véletlenül pont megvan minden képességem
és kvalifikációm hozzá, ráadásul én értem el a
legmagasabb lelkesedéspontszámot.
40 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 40
A távoli jövő
Nullverzumában
minden
lehetséges...
csak kérdés,
hogy az
öröklétben mi az
élet értelme...
Jamie Wahls
Megfogja a felé nyújtott kezem, és kilép a
sztáziskamrából. Köhög. Valószínűleg éppen
attól a gyógyíthatatlan betegségtől, ami miatt
krióba került.
– Várj csak egy pillanatot! – mondom.
Az Allokátorhoz befutó telekapcsolatom
szerint a köhögést észlelték, és a nettek már
úton is voltak kiiktatni valami „rákot”, ami-
nek talán utána kéne néznem, hogy mi is az.
Kissé össze vagyok zavarodva, és alig vá-
rom, hogy folytathassam az „Idegenvezetés
a jövőbe” nevezetű kis csínyemet, de be kell
csuknom a szemem, és várnom, mert a nettek
még mindig sehol nincsenek.
Türelemből teljesítettél a legrosszabbul. De
bizonyítottad, hogy tudsz várni. Emlékszel Al-
lokátor legutolsó próbájára, a lehetetlen pró-
bára, ahol választhattál, hogy MOST azonnal
kapsz egy mályvacukrot, vagy két mályvacuk-
rot kapsz egy perc múlva? Na, ez éppen egy
ilyen szituáció.
2018.08.21. 21:11:53

Hümmögve olvasgatom az üzeneteimet,
vetek egy pillantást a barátaim életére, meg-
teszem tétjeimet a következő KígyóváVáló és
CsábKupa mérkőzésekre, és eljátszogatom a
gondolattal, hogy milyen lenne az életem, ha
képes lennék sokkal tovább koncentrálni egy-
valamire.
Nagyon más lenne.
#Allokator: Egesz jol tudsz mar varni!
#Kit/idvez: :D Koszi!
A dicsérettől kivirulok, és rásandítok az
órámra. Már tizenegy másodpercet vártam!
Elég király teljesítmény!
Az öregember megköszörüli a torkát.
– Te szegény pára – sajnálkozom. – Retten-
tő hangja van a torkodnak. Egyet se félj, már
itt vannak a nettek!
Felém fordul.
– A… Mattek? Én nem látok senkit.
Kezem a szám elé téve kuncogok.
– Ó, nem is láthatod őket. Talán ha nagyon
jó szemed lenne, akkor láthatnád őket, de itt,
a Nullverzumban elég szigorúak a fizika tör-
vényei. A nettek a levegőben vannak.
Rosszallóan pásztázza a szoba sarkait, ami
engem is rosszallásra sarkall.
– A levegőben vannak – magyarázom. – Be-
lélegezzük őket. Kijavítanak téged a „rákból.”
Egyenesen riadtnak tűnik. Nem vagyok
épp szakértő, de talán nem kéne így megriad-
nia valakinek, ha hirtelen felépülne a rákból.
– Tyű! – mondja. – Ennyit fejlődött az
orvostudomány? Ezek valamiféle… orvosi
nanobotok?
– Nem orvosiak – mondom. – Inkább
amolyan mindenfélét csinálók.
Egyfelől nagyon fárasztó ez a válaszolga-
tás, elvégre minden annyira magától értető-
dő, másfelől meg tök jó buli. Mesélni nekik a
világról, felcsigázni őket mindig nagyon izgi,
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 41
GALAKTIKA
2018. szeptember
valószínűleg éppen ezért lettem pont én kivá-
lasztva erre a feladatra.
– Nyaljunk el egy jégkrémet! – követelem.
Négy másodperce jégkrémet követeltem, ami
azóta elkezdett megformálódni a kezemben.
Egy örökkévalóságig tart!
Látva ezt, az öreg hátrahőköl.
– Jaj, ne! – esem kétségbe. – Mi a baj? Ugye
nem utálod a jégkrémet?
Valami nagyon furcsa kifejezéssel, vagy le-
het, hogy egyszerre több kifejezéssel néz rám.
– Ezt meg hogy csinálod? – kérdezi mókás
hangon és szűkszavúan.
– Hm. Talán Allokátor csinálja nekem? –
mondom. – Figyu, huppanjunk át egy másik
valóságba!
Izgatottan toporgok. A mozgás király, de
azért mégse annyira, mint, mondjuk, a Sokezer
Csodában. Vagy épp a Madárszimulátorban.
Na, a Madárszimulátor, az nagyon király.
– Hogy micsoda?
Pislogok. Majd elfelejtettem! Épp itt len-
ne az ideje, hogy igazi „jövő idegenvezetője”
legyek, ha már Allokátor bizalmat szavazott
nekem.
– A szingularitáson túllépett emberi-
ség ma már teljesen egy darabjaira szedett
matrjoska-szerű rendszerbe feltöltött tudatál-
lapotként létezik, szétszórva több billió uni-
verzumban, amit a legbarátibb MI, Allokátor
felügyel – mondom.
Olvad a jégkrémem! Tud ilyet?
– Sajnálom, nem igazán fogtam fel –
mondja, de nem úgy hangzik, mintha igazán
sajnálná. – Beszélhetnék valaki mással?
– Hogyne! – mondom.
#Kit/idvez: hej, Nagy A, gyer dumcsizni,
OK?
#Kit/idvez: varj
41
2018.08.21. 21:11:53
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Hogy hívnak? – kérdezem. Mostanáig
elfelejtettem megkérdezni.
– Charlie – mondja. – Téged?
– Kit/idvez – mondom, nagyon ügyelve rá,
hogy a / hangsúlyos legyen, nehogy összeza-
varodjon.
– Ó. – Kicsit mintha össze lenne zavarod-
va. – Hívhatlak Kitnek?
– IMÁDOM! – sikkantok fel.
#Kit: Hallottad?
#Allokator: Igen.
#Kit: IMADOM!
Az öregember szemét körbejáratja a terem-
ben. Mondjuk, a látnivaló nem sok, nincs itt
más, csak a kriokamra, a feltöltőállomás és a fal.
– Ki lehet valahogy jutni innen? – kérdezi.
– Aha. – A feltöltőállomásra mutatok, egy
jelentéktelen fémasztalra, rajta egy félkör ala-
kú sisakkal, ahova az agy kerül. – Nem épp
egy démonoltár, de itt, az NV-ben nem igazán
tudunk stílusosan utazni.
– Kérlek – mondja. – Én ezt nem értem.
Nyilvánvalóan épp elcsentetek a halál orra
elől, és ismét jó egészségnek örvendek, amiért
hálás is vagyok. Bármit kívánsz, megteszem
hálám jeléül…
– …figyelsz?
– Ó! – Felocsúdom. – Bocs.
Charlie rám pislog, én meg őrá. Most jövök
rá, hogy imádom ezt a szempillát, amit Allo-
kátortól kaptam.
– Beszélhetnék Allokátorral? – kérdezi.
A fal egy süvítő hang kíséretében összeom-
lik, mire a férfi ijedtében megrándul.
Kis kék szobánkon túl tátong az üresség
teljes pompája. Az űr! A Végső Határvidék
egy igen nagy szelete tárul elénk.
Ott látjuk magunk előtt a jó öreg Anya-
földet, amit már 90%-ban felfaltak a nettek,
42 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 42
hogy kitermeljék a szükséges mennyiségű
gógyianyagot. Ott lebeg egy helyben egy
gravitációs trükk segítségével (aminek ké-
sőbb feltétlenül utána fogok nézni), a nagy,
szürke téglalapok felett egy apró sziget, egy
kék, trópusi természeti képződmény. Hu-
nyorgatom a szemem, hátha meglátok egy
elefántot.
Nem látok elefántot.
A nap fényét szinte teljesen eltakarják a
fémrudak és fémkarok. Bármit is csináljon
Allokátor a nappal, nagyon sok energiát igé-
nyel.
Charlie felkiált, mintha félne, vagy fájna
valamije. Nem mintha sérültnek látszana, de
nem látom a HP-ját, vagy akármi mást, szóval
nem tudhatom.
– Csak nem kiújult a rákod?! – kiáltok fel.
– Hát Allokátor nem gyógyította meg?
Az ablakban egy hatalmas, lebegő fej ölt
alakot.
– Charlie Wilcox – mondja kedvesen. –
A nevem Allokátor. Egy MI vagyok, ami azt a
feladatot kapta, hogy gondoskodjon az értel-
mes életformák biztonságáról és virágzásáról.
– Szia! – mondja Charlie olyan hangon,
mintha fojtogatnák.
– Érthető, hogy rengeteg kérdésed van.
Már előkészítettem számodra egy körutat
a jövő életmódjáról, amire Kit fog elkísérni.
Sokkal rátermettebb, mint gondolnád.
– Remélem is – motyogta Charlie.
– A körút megkezdéséhez először is feküdj
végig ezen az asztalon, a fejedet rakd a fél-
kör alakú sisakba, minekutána egy szimulált
valóságban fogod találni magad. Egyáltalán
nem leszel veszélyben, ide pedig bármikor
visszatérhetsz. Beleegyezel?
– Azt hiszem – mondja Charlie.
Allokátor óriási szellemarca kifejezéstelen.
– Elnézést, de számtalan biztonsági óvintézke-
dést ültettek belém, amelyek megakadályoznak
2018.08.21. 21:11:53

abban, hogy csak úgy kikövetkeztessem, hogy ez
most beleegyezés-e vagy sem. Beleegyezel?
– Aha – mondja Charlie.
– Egy „igenre” van szükségem. – Allokátor
türelmesen mosolyog.
– Akkor legyen, igen.
– Köszönöm! Kérlek, helyezd magad ké-
nyelembe az asztalon!
– Juhúúúú – mondom én, próbálva némi
lelkesedést csempészni a hangomba, mert hát
mégiscsak feltöltünk, és mégis ki az ma már,
aki végighallgat egy szerződést, mielőtt bele-
egyezik? Ha túlságosan figyelsz a részletekre,
még a végén nem tudnak téged megtréfálni.
Charlie próbál elhelyezkedni az asztalon,
addig-addig igazgatva a hátsóját, amíg a feje
nincs teljesen a sisakban.
– Fogok érezni bármmmmmmmmiitiiis…?
– A nyálát folyatva összeroskad.
#Allokator: Remek.
#Allokator: Hova?
– Úúúúúú – ujjongok. – Engeded, hogy én
válasszak?
#Allokator: Igen.
#Allokator: Termeszetesen.
– Te jóságos ég! – mondtam. – De mi van
akkor, ha rosszul választok?
#Allokator: Van egy olyan megerzesem,
hogy nem fogsz rosszul valasztani.
#Allokator: Ez a „megerzes” esetunkben
nem mas, mint az elmed teljesen hiteles
masolata, amibe kulonbozo jeleket taplalok,
es figyelem, hogy a no, akihez tartozik,
mikepp reagal rajuk, ezzel meg tudom
josolni, hogy a „valodi” onmagad hogy fog
donteni.
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 43
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Sóhaj – mondom. – Muszáj ezt?
#Allokator: Muszaj.
#Allokator: Lennel oly szives valasztani
egy U-t?
– Jóóólvan – forgatom a szemem. –
Hmmm… Ó! Madárszimulátor!
#Allokator: Remek dontes! ;)
#Allokator: Csukd be a szemed!
HUSSS! Madár vagyok, haha!
Átszelem a levegőt a fák erdeje felett. Cso-
dás fenyőillatot érzek. Kilőtt nyílvessző mód-
jára cikázok ide-oda, mintha egy rakéta és
egy légy ötvözete lennék. Parányi madárszí-
vem úgy lüktet, mint a legeslegpicuribb met-
ronóm, de most érzem csak igazán élettelinek
magam.
#RettenthetetlenCharlie:
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
#RettenthetetlenCharlie:
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
#RettenthetetlenCharlie: aaaaaaaaaaaaa
aaistenemmitortenik
#Kit: Charlie!
#RettenthetetlenCharlie: Mi az? Mi
tortenik? Mi az?
#Kit: Madar vagy!
#RettenthetetlenCharlie: FELTUNT,
KOSZI!
#RettenthetetlenCharlie: MIERT VA-
GYUNK MADARAK?
#Kit: Ez aztan a koltoi kerdes!
#Kit: Miert voltunk emberek?
#RettenthetetlenCharlie: MI VAN?
Nagyon erősen verdes a szárnyaival, így
hát alászállok, hogy megmutassam neki, ho-
gyan tud lazán siklani a levegőben.
43
2018.08.21. 21:11:53
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Nagyon cuki madár lett belőle. Va-
lószínűleg belőlem is, mert egyfé-
le madárból mindig csak egy lehet a
Madárszimulátorban. A Madárszimulátor
inkább csak egy játék, mint igazi U, de at-
tól még nagyon király.
#Kit: Nem kell egyfolytaban verdesned a
szarnyaiddal!
#Kit: Ne add fel! Bizz az osztoneidben!
#Kit: Pordulj meg!
#RettenthetetlenCharlie: TE VAGY A
LEGROSSZABB IDEGENVEZETO.
#Kit: >:(
#RettenthetetlenCharlie: EGYALTALAN
HOGY TUDUNK BESZELNI?
#Kit: hehe
– Ez meg mi volt? – követeli Charlie a vá-
laszt, izzadtan, sápadtan.
– Hááááát a Madárszimulátooooor! – rik-
kantom, mert ugye rikkantás, meg madarak,
érted?
Ez egy szóvicc volt.
Charlie úgy néz rám, mintha őrültnek néz-
ne, ami… hm… tán még igaz is.
– Egy új idegenvezetőt akarok! – követelő-
zik, egyenesen Allokátortól.
Allokátor arca visszatér.
– Attól tartok, az nem fog menni.
– Miért nem? – kérdezi Charlie.
Elfúló hangot hallat, és olyan arcot vág,
mint aki mindjárt sikoltsír, ami kb. olyan,
mintha sikoltanál és sírnál egyszerre, csak
épp frusztráltabbnak és reménytelenebbnek
hat. Megkomolyodom, elvégre most már ba-
rátok vagyunk, és azért mégiscsak legyél már
komoly, ha a barátod sikoltsírni készül.
– Talán hihetetlennek hangzik – mond-
ja Allokátor –, de kevés Kitnél alkalmasabb
ember van a feladatra. Ráadásul ő az egyetlen
idegenvezetőnk, akit a kriogenikailag lefa-
44 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 44
gyasztott vendégeink számára tartunk. Meg-
lehetősen ritka egyed vagy…
…Több billió ember van, de alig egy száza-
lékukat ismernéd fel emberekként, a többiek
a szemedben ijesztő, érthetetlen idegen élet-
formák. Nemcsak a testük felismerhetetlen
számodra, ami mellesleg állandóan változik,
hanem az elméjük is.
– Akkor csak ő…? – felel Charlie, rám mu-
tatva, még mindig sápadtan.
– Igen, csak ő! – mondja Allokátor élesen,
amitől egy kicsit megsajnálom Charlie-t.
– De hékás! – tiltakozom. – Mégis mi ér-
telme volt Charlie-t egy olyan U-ba küldeni,
amit utál?
– Azt az univerzumot te választottad – fe-
leli Allokátor gyengéden.
– De én nem vagyok egy hatalmas mega-
agy! – tiltakozom.
– Ez mind része a megaagyas tervemnek
– magyarázza Allokátor sejtelmesen, mintha
ő lenne a gyilkos. – Nem szeretnél kipróbálni
egy másik szimulációt?
Charlie-ra sandítok. Úgy tűnik, nagyon
feszélyezve érzi magát a feltöltőállomás agy-
sisakjában.
– Egy másodperc – mondom, mert, te jósá-
gos földgolyó, de ki akarok jutni ebből a szo-
bából, ahol még egy unikornis sincs, ugyan-
akkor de szeretnék szuper idegenvezető lenni!
– Charlie választhat U-t.
– Azt se tudná, miből választhat – ellenke-
zik Allokátor.
– Ami azt illeti – mondja Charlie –, nem
kaphatnék esetleg egy listát a lehetséges uni-
verzumokról?
– Abból több billió van – mondja Alloká-
tor.
– És mi lenne – mondja Charlie, miközben
a kezével gesztikulálva körkörös mozdulato-
kat tesz –, ha csak általánosan áttekintenénk
a különböző kategóriákat?
2018.08.21. 21:11:53

Megpróbálok ugyanúgy gesztikulálni a ke-
zemmel, mint Charlie. Tök király!
– Jaja! Beszélj neki a kategóriákról!
Allokátor elgyötörten sóhajt.
– Megteszem, ami tőlem telik. Azt, kérlek,
tartsd észben, hogy a szimulációk kétharma-
da olyan szinten felfoghatatlan számodra,
hogy maradandó károsodást okozna! Azokat
kihagyom a felsorolásból.
– Mint például? – követelőzöm.
– Mint például a Padlócsempe Szimulátor!
– Micsoda?! – követelőzöm megint, mint
ahogy ma már oly sokszor követelőztem. –
Azt már nem! Imádom a PadCsemSzimet!
– Az ember… – Charlie arckifejezése
szkeptikus.jpg – …csempét néz?
– Nem, TE vagy a csempe!
– És…
– Az emberek rajtad járnak!
Eléggé túlértékelem a PadCsemSzimet. De
fenomenális az érzés, hogy ott is éles vagy,
ahol máskülönben a tested merev, belül meg
csend van ahelyett, hogy egy madárszív akar-
na folyton kiugrani a mellkasodból, nincs
pépes cickód meg popód meg méregtáskád,
amire ráeshetnél vagy ráülhetnél. Minden
olyan szilárd és kőkemény és állandó, még a
gondolataid is.
Csempeként tudok a legtöbbet gondol-
kodni. Látom magam előtt az agyam teljes
felépítését, és mindent, ami nyomasztja, az
ok-okozati folyamatát annak, miért van az,
hogy „Kit nem csípi a kígyókat a miatt az ap-
rócska hecc miatt még jó régen, és épp ezért
a Végzet Temploma U neki nem poén”, ezt az
egész színfalak mögötti gépezetet. Az elmém
olyan, mintha csak egy obeliszk lenne, meg-
rendíthetetlen és mindenek felett álló. És még
a gondolatmeneteimet is be tudom fejezni
anélkül, hogy az agyam belekontárkodjon.
– És… kemény vagy.
Már megint azt az arcot vágja.
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 45
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Na jó, felejtsük el, ezt inkább hagyjuk ki!
– Összeállítottam egy listát – mondja Allo-
kátor. – Bátorkodtam kiemelni, hogy számí-
tásaim szerint melyiket értékelnéd leginkább.
Allokátor megvilágít valamit, de úgy, hogy
csak Charlie láthassa.
– Hékás! – tiltakozom.
– Ohó! – Charlie mosolyog, azzal a fajta
mosollyal, mint amikor több száz év múlva
ismét belehuppansz egy régi testbe, mintha
csak egy régi ruha lenne, és elkezded hiá-
nyolni régi önmagad, mint egy régi barátot,
közben meg már egy teljesen más személyiség
vagy. – Ez elég jól hangzik!
– Boldoggá tesz, hogy így gondolod –
mondja Allokátor. – Kérlek, helyezd magad
kényelembe!
– Mégis mi az? – követelőzöm, de ugyan-
akkor be is vagyok zsongva, mert imádom a
meglepetéseket.
Charles Allokátorra pillant, majd rám.
Mosolyog, mire a szívem aprókat ugrik örö-
mében, hogy én és ez a kedves MI boldoggá
tettük őt, de ugyanakkor mondjátok már el,
baszki!
– A Terra-projekt?
– Nem – mondja Allokátor. – Hamarosan
megtudod.
Egy kicsit mintha szomorkás lenne, de
hogy miért játssza a baljóslatút és a sejtelmest
a kedvemért, azt már végképp nem értem!
Charles végigfekszik a feltöltőasztalon, és
ezúttal jóval méltóságteljesebben töltődik fel.
#Allokator: Megy ez neked, Kit.
#Kit: MONDDELMONDDELMONDDEL
#Allokator: Nem.
#Kit: >:^(
#Allokator: Keszen allsz?
Oké, Charles karótnyeltségéből talán biza
kitalálhattam volna, hogy egy végtelenül kö-
45
2018.08.21. 21:11:53
 GALAKTIKA
2018. szeptember
zépszerű helyre megyünk, de azt álmomba se
gondoltam volna, hogy egyenesen paródiát
csinál a dologból.
Középföldén vagyunk.
Blööööe. Csillám_hányás.jpg
Charles felém fordul. Észreveszem, hogy
épp úgy néz ki, mint az az erdő mélyén
élő tiszta szívű király… és persze semmi
törvénetvezetés vagy fordulat az égegyadta
világon.
Charles ritkamód meg van elégedve magá-
val. Legalábbis addig, amíg észre nem vesz.
– Kit? – kérdezi tapintatosan, és hátrálni
kezd.
Én meg az a hogyishívják vagyok, az a nagy
cucc. Az a nagy démoncucc. Hogyishívják…
– Te egy balrog vagy?
– EZ CSAK EGY ÁLLAPOT! – Fúj!
Lassan elkezdek átalakulni egy ironikus,
űrből pottyant animelány helyi megfelelő-
jévé.
Charles egy darabig összezavarodva fi-
gyeli, ahogy testem egyik sablonból a má-
sikba villan át, de aztán figyelmét eltereli
az őgőgösségük érkezését jelző fuvolaszó,
és körbenéz.
Igen, egy pompázatos tünde konklá-
vé kellős közepén vagyunk. Igen, való-
ban zöld és élettel teli, amire nincs ha-
tással az idő vasfoga, és nem fenyegeti az
elmúlás. És igen, természetesen gyönyö-
rűséges és titokzatos halhatatlanok lakják.
Sóóóóóóóóóóóhaj.
Ez legalább olyan rossz, mint a Pizza-U,
még ráadás kolbász is van.
Tehát, az a helyzet a hardcore szerepjáté-
kosokkal, hogy képesek a teljes nyomorult
életüket, elejétől a végéig, egy U-ban leélni.
Érted, „megszületnek”, vagy mi, meg aztán
ráncosodnak, és aztán kimúlnak, persze
csak ha nem Hűdeszép és Hűdetitokzatos
Halhatatlanok vagy miaszöszök.
46 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 46
És, csak hogy még jobban át tudd adni
magad az élménynek, mert ugye vannak
olyanok, akik nem feltétlenül akarnak úgy
gondolni erre az állapotra, mint egy szerep-
játékra, egész egyszerűen elzárhatod a többi
emlékedet, így igazából nem is tudod, hogy
szerepjátékot játszol. Fogalmad sincs arról,
hogy valaki más U-jában vagy. Másra se gon-
dolsz, csak háborúra, orkokra meg szűkölkö-
désre, mert számodra ez a valóság.
Talán én is éppen ezt csinálom ebben a pilla-
natban, elvégre honnan tudhatnám, hogy nem.
Végre sikerül magamra öltenem egy tünde
testét, de egy olyan igazi, nagydarab kreténét,
nehogy még a végén azt higgyék, hogy a leg-
kevésbé is érdekel ez az egész.
Megérkeznek a helyiek, érzékeltetve, hogy
mennyire jelentőségteljesek.
– Na mizu? Éljen a tündekirály! – mon-
dom. Tökmindegy.
– Elwen hercegnő vagyok – szól egy lila
szemű, ezüst hajú tünde, aki udvarias nemtö-
rődömséggel méreget.
Charles mintha teljesen meg lenne szé-
dülve, mintha nem is hinné el, hogy itt lehet.
Kósza tekintettel – érted, kósza tekintettel –
előrelép, és bemutatkozik.
– A nevem… Charlesmagnus.
#Kit: O hogy az a magassagos csilivili
tundeistenno…
#Allokator: Nem tetszik?
#Kit: Ez egy annyira egyertelmu es
egysiku es mainstream tortenet, hogy az
mar faj.
#Allokator: Haat, pedig a legtobb fantasy
a Gyuruk urabol merit.
#Kit: De annyira KICSINYES
#Allokator: Es Charles boldog?
#Kit: IGEN, ANNYIRA, HOGY AZ MAR
ABSZURD
#Allokator: Akkor jo munkat vegzel.
2018.08.21. 21:11:54

#Kit: aaaaaaaa
#Allokator: Szamitasaim szerint legalabb
tiz evig ott fog majd maradni.
#Kit:
#Kit:
#Kit:
#Allokator: Elfogadom az erzeseidet
ezzel kapcsolatban.
#Kit: nem
#Allokator: Talan a legjobb lenne,
ha csak akkor ternel vissza, ha Charles
vegzett.
Akkor majd meg tudom mutatni neked a
projektem.
#Kit: Egy evtized mulva.
#Allokator: igen
#Kit: Az szo szerint egy orokkevalosag.
#Kit: Addigra mar tokre megvaltozom. Mi
lesz, ha nem tudom KIMAXOLNI a szere-
pem?
#Allokator: Arra szamitok, hogy menni
fog.
#Allokator: Matematikailag szamitom.
#Kit: Lenyegeben elore „megjosolod” az
eletem.
#Allokator: Nem :)
#Allokator: Akarhogy is, talalkozunk egy
evtized mulva.
Pirospozsgás professzor felhúzta szemöl-
dökét, és ajka egy halvány mosolyra görbült.
– Ez szinte már magától értetődő – jelen-
tette ki.
Tekintetével végigpásztázta az egybegyűl-
teket. A gyilkos köztük volt… és lassan, rész-
letről részletre, a bizonyíték megkérdőjelez-
hetetlenné vált. Végre-valahára eljött az ideje,
hogy lezárjuk ezt az ügyet…
…de előbb még megengedett magának egy
kis lazítást egy fogadószoba-jelenetben.
– Nos? – követelte Dagibiga asszony, mi-
közben alsószoknyájába csúsztatott kezét ide-
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 47
GALAKTIKA
2018. szeptember
gesen ökölbe szorította. – Meg fogja osztani
velünk?
– ÚGY VAN – zizegte Gyilkobot3000. –
NE TARTSA VISSZA AZ INFORMÁCIÓT!
GYILKOBOT MEGPARANCSOLJA. MELYI-
KÜNK SEMMISÍTETTE MEG EZT AZ ÉR-
TÉKTELEN HÚSCSOMAGOT?
– Mindent a maga idejében, Gyilkobot,
mindent a maga idejében! – A professzor pi-
pára gyújtott, majd egy körkörös mozdulattal
eloltotta a gyufát. – És amúgy mire ez a nagy
idegesség? Tán csak nem… lelkiismeret-fur-
dalás?
– HOGY MICSODA? – ellenkezett
Gyilkobot3000, miközben alsószoknyájába
csúsztatott óriási fémtörő karmait idegesen
ökölbe szorította. – N-NEM, A LEGKEVÉSBÉ
SEM. GYILKOBOTNAK ÉPP CSAK… HAZA
KELL MENNIE A GYEREKEKHEZ.
– Mhm – mondta a professzor, mosolyát
egyre szélesebbre húzva. – Ebben biztos va-
gyok.
Váratlanul megszólalt a telefon éles, fülsi-
ketítő hangon. Mindenki felugrott ijedtében,
beleértve a professzort is.
– Ömm, elnézésüket kérem! – mondta a
professzor, majd fogta a telefonkagylót, és a
füléhez emelte.
#Allokator: Kit
A professzor zavarodottan pislogott.
– Ömm, már megbocsásson…
#Allokator: Eljott az ido.
– Maga meg mégis miről…?
#Kit:
#Kit:
#Kit: Huha!
#Kit: Epp azt csinaltam!
47
2018.08.21. 21:11:54
 GALAKTIKA
2018. szeptember
#Allokator: Bizony.
#Kit: Eppen azt! Azt a valamit az
emlekeimmel!
#Allokator: Igen.
#Kit: aaaaaaaaaaaa
#Kit: Ne tedd ezt meg egyszer velem!
#Allokator: Nem fogom, hacsak nem
kersz ra megint.
#Kit: Hu de ijeszto valaki >:P
#Allokator: OK, varj egy kicsit.
Leteszem a telefonkagylót. Ez még az a ré-
giféle, amit két kézzel kell használni, szóval
kétszer teszem le.
– Rendben, később találkozunk! – jelen-
tem ki. – Allokátornak szüksége van rám.
– DE VÁRJON! – ellenkezik Gyilkobot3000,
türelmetlenül sípolva. – MELYIKÜNK GYIL-
KOLTA MEG LOCSIFECSI ELNÖKÖT?
– Umm. – Biccentek a fejemmel, és
próbálok visszaemlékezni. – Umm, Miss
DagiMicsoda!
Nagy szemekkel méregetnek mindnyájan,
és mind nagyon különböző arckifejezést vág-
nak, de kit érdekel, sietnem kell, ki kell men-
tenem szuperhaver Charlie-t a mainstream
történetéből!
– Rendben, később találkozunk – mon-
dom. – Csigiri-csáááá!
Behuppanok abba a bugyuta Gyűrűk Ura
U-ba, és csak lengetem ide-oda balrog testré-
szeimet. Hashtag, törődj bele!
Kitárom szárnyaimat, és megköszörülöm
a torkom annak érdekében, hogy kicsaljam a
sok gyagyást az odújából.
– HALI! – üvöltöm el magam.
„Charlesmagnus” felbukkan egy csilivili
tündekötelekkel kifeszített függőhíd tetején.
Finom, kötött, nemestündék – vagy micso-
dák – áldotta tündehacukában van. Meglehe-
tősen boldogtalan az arckifejezése, kb. olyan,
48 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 48
mint Gyilkobot3000-é, kivéve, hogy neki
nincs mindig valami lerombolnivalót kereső
piros szeme.
Meglát, majd némileg habozik.
– Szörny! – üvölti el magát, de nem igazán
éli át.
– Hékás! – ellenkezem.
Sértődötten lebiggyesztem az ajkam. Ő
csodálkozva rám pislog.
– Kit?
– Mégis ki lennék, valami pökhendi nyo-
mozó, amit a memóriajátékok iránt érzett
kétértelmű undorom váltott ki?
– Micsoda?
– Tűnés a portálba, lúzer, megyünk a
Madárszimulátorba!
Aztán egy évig madarak voltunk, és pontosan
erre volt szüksége mindkettőnknek.
A makulátlan, fehér szobában vagyunk,
ugyanabban a szobában, ahol először talál-
koztunk, és jégkrémet nyalunk.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyor-
san unalmassá válik az élet egy biztonságos
konklávéban – mondja Charlie.
Nagyon töprengő és lelkizős kedvében
van, úgyhogy nagyon erősen kell koncent-
rálnom, nehogy fölöslegesen öntse ki a lelkét
nekem, de a jégkrém olvad itt a Nullverzum-
ban.
– Milyen volt tündével szexelni?
Olyan sanda tekintettel néz rám, mintha
bosszantaná a kérdés.
– Jó volt – ismeri el.
Egy hülye hangot hallatok, mert én biza’
megfogadtam, hogy utálni fogom Elwent,
mert néha tök király utálni valakit, és asszem
ebben a tekintetben tök jól megértenénk egy-
mást Elwennel.
– Csinálni viszont nem csináltunk semmit.
Én orkokkal akartam harcolni, meg akartam
2018.08.21. 21:11:54

menteni Középföldét, de ők csak ültek ott a
tökéletességükben.
– Na ugye?? – És utálatom tárgya hirtelen
értelmet nyer. – Utálom azokat a világokat,
ahol mindenki csak a nagy tökéletességükről
tud beszélni, és persze körülöttük is minden
olyan tökéletes. Ez pont olyan, mintha korlát-
lanul hozzáférnél a valóságod legalapvetőbb
tulajdonságához, és másra se használnád ezt
a véget nem érő időt, csak sznoboskodásra.
Bólint, és, gondolom, ennél több válaszra
ne számítsak. De kit érdekel, attól még ked-
velem.
– Produktív szeretnék lenni – szól hirtelen.
– Ezt meg hogy érted?
– Hát, produktív… – Kérdőleg néz rám. –
Egyáltalán tudjátok még, hogy mi az? Mások
hasznára akarok lenni.
És ekkor a szívem a többszörösére duzzad.
Hogy ez milyen nemes szándék tőle! És egy
szuperelhivatott és szuperkreatív és szuper-
határozott valakinek kell lenni egy U futtatá-
sához, de ugyanakkor egy igazán méltóságos
életút lehet belőle.
Épp azon vagyok, hogy feldobjak pár játék-
ötletet neki, mikor egyszer csak…
#Allokator: Ugy gondolom, ez ram
tartozik.
A fal megvillan és eltűnik, de Charles meg
se rezdül többé, gondolom, hozzászokott már,
hogy mindenféle varázslatosságok történnek
körülötte. Allokátor nagy feje bújik elő.
– Szervusz! – mondja Allokátor.
– Szervusz ismét! – mondja Charles.
– Talán már elgondolkodtál rajta, hogy mi-
ért hozattalak ide.
– Én csak Kitet követtem – vonja meg a
vállát Charles.
Allokátor lebiggyeszti hatalmas digitális
ajkát, kizárólag a mi kedvünkért, mivelhogy
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 49
GALAKTIKA
2018. szeptember
igazából nincsenek érzései. Belegondolva,
mindent a mi kedvünkért csinál.
– Volna számodra egy ajánlatom – mond-
ja Allokátor. – Valami olyasmi, amibe ember
mostanáig még csak bele se gondolt, viszont
te egyedi módon nagyon is alkalmas lennél
rá. Az emberi népesség egyre csak nő és nő.
A matrjoska-elméken belül az emberek meg-
sokszorozzák magukat, és gyerekeket csinál-
nak. Az emberi szaporodás persze a faj érték-
rendjének egyik legközpontibb eleme, amibe
nem is óhajtok beleavatkozni. Azonban a bil-
liós népesség exponenciális növekedéséből
adódóan a faj sóvárog az új, gondolkodó alap-
anyaggá alakítható matériákért.
– Oké – mondja Charles, én meg a tőle ta-
nult körkörös mozdulattal jelzem Allokátor-
nak, hogy ezt mindenki tudja.
– A programozóim nagyon óvatosan jár-
tak el velem kapcsolatban, mert féltek, hogy
véletlenül kipusztítom az emberiséget, vagy
még rosszabb – mondja Allokátor. – Azaz
meglehetősen limitáltak a funkcióim. Többek
között nem tudok megsokszorozni intelligens
lényeket, vagy újakat létrehozni. Ezt a helyet
sem hagyhatom el. És a hatásköröm csak a
Naprendszerre terjedhet ki.
– És? – kérdezi Charles, és egy számomra
új dolgot fedezek fel a tekintetében: érdeklő-
dést.
– Több kutaszrobotom is van, amelyek
alkalmasak nagy távolságok megtételére –
mondja Allokátor.
A kicsit-még-mindig-nyomozó énem ma-
gában megjegyzi: Na végre, összeáll a kép.
– Szeretném, ha felderítenéd a környező
csillagrendszereket, és felmérnéd, mennyire
alkalmasak emberi lakhelynek.
– Benne vagyok – mondja Charles.
– Nem! – fakadok ki. – Rémesen hangzik.
– Kitnek igaza lehet – mondja Allokátor.
– Minden biztonsági előkészület ellenére, ha
49
2018.08.21. 21:11:54
 GALAKTIKA
2018. szeptember
kapcsolatban maradnánk, az a „hatásköröm
kiterjesztésének” számítana. Egyedül vágsz
neki a csillagoknak.
– Igen – mondja Charles.
– Nem! – mondom. – Te egy csöndes, karót
nyelt típus vagy! Vagy az az éned hova lett?
– Egy teljes évtizedet éltem le, halálra unva
magam, egy tünde faluban. – Charlie igen
sandán néz rám, egy amolyan zavarodott mo-
sollyal az arcán. – Mégis miért aggódsz?
Mégis miért aggódtam?
– Muszáj felhívnom a figyelmed – mondja
Allokátor keményen – a kockázatokra. Még
minden elővigyázatosságot számításba véve
is egy az öthöz, hogy valami oknál fogva nem
térsz vissza. Akár meg is halhatsz.
Hát azért aggódtam!
Na de várjunk, mégis honnan tudhattam
volna, hogy…
– Értem – mondja Charles. – De valakinek
vállalnia kell, nem? Az emberiség kedvéért.
És olybá tűnik, hogy én vagyok a legrátermet-
tebb. – Vigyorog.
– Megerősítő beleegyezést várok.
– VÁRJ! – kiáltom.
Minden sokkal gyorsabban történik, mint
hogy felfoghatnám, ami elég szokatlan. És
hirtelen valami nagyon fontos vált világossá
számomra.
– Várj! – mondom. – Charlie, hát nem ér-
ted? Te vagy a legrátermettebb, pont azért,
mert nem vagy idevalósi, és Allokátornak
pont a te gondolkodásmódodra van szüksége.
– És?
– Manipulál téged! Sokkal-sokkal-sok-
kal okosabb nálunk! Meg tudja mondani,
hogy tíz év múlva mit fogok csinálni! Te-
hát amikor kiolvasztott téged a krióból…
– Pislogok. – Hát, valószínűleg éppen ezért
olvasztott ki! Engem meg rávett, hogy rá-
vegyelek, hogy madárszimulátorozzunk,
hogy utána majd a Hülyék Ura U-ba akarj
50 Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 50
menni, ahol majd elunod magad, és ezt
akard!
Charlie pislog párat, majd Allokátorra néz.
– Igen, ez bizony így igaz – mondja Alloká-
tor méltányosan.
Néhány hosszú másodpercig Charlie köz-
tem és Allokátor közt járatja a tekintetét. Arc-
kifejezése sóvárgó és egy kicsit szomorú.
– Beleegyezem.
Sikoltsírva talpra ugrok. A fal, ami mögött
eddig a csillagok látszottak, elkezd összezá-
ródni Charlie körül. Allokátor csinálja.
– Kit – mondja Charlie kedvesen, közben
szorosan fogom a kezét, ahogy a fal szép las-
san elkezdi elnyelni, kezdve a hátával. – Min-
den rendben van. Én ezt akarom.
– Ja, hogyne, most így érzed.
– Kit. – Charlie mosolyog, egyszerre ked-
vesen és szomorúan. – Meg szeretném kö-
szönni neked…
– Ó, na ezt nem, nem-nem! – Elkezdem. –
Nem lesz könnyes búcsú! Nem akarsz… nem
akarsz megint madárként repdesni?
– Köszönöm – mondja Charlie. – Nálad
jobb idegenvezetőt nem is kaphattam volna.
És Charlie-t teljesen elnyelte a fal, a kezét
kivéve.
– Kit – kezd bele Allokátor egy pillanattal
később.
– Nem tetszik ez a jelenet – mondom elfúló
hangon, és összeszorítom a markom. – Bár-
csak kimondhatnám a jelszót, és véget érne!
– Elfogadom az érzéseidet ezzel kapcsolat-
ban.
A kezemben tartott kézre nézek.
– Ez a megaagyas tervem – kér elnézést
Allokátor.
És ekkor végre ráeszmélek. Tényleg ráesz-
mélek.
Allokátornak muszáj olyan embereket lét-
rehoznia, akikre szüksége van. Engem meg
pont ennek segítésére hozott létre.
2018.08.21. 21:11:54

Allokátor csukott szemmel biccent.
– Ez boldogabbá fogja tenni, mint amen�-
nyire mi valaha is tudnánk.
Charlie keze kicsúszik a markomból, és a
szemem láttára tűnik el, nem marad utána
más, csak a makulátlan, fehér fal.
Hát elment.
Néhány másodpercig még állok ott egy
helyben, a szobában, ahol nincs más rajtam
kívül, csak egy óriási, lebegő fej. Hosszan fú-
jom ki a levegőt, és egy könnycsepp gördül
végig az arcomon. Ami elég fura, mert nem is
tudtam, hogy ez itt lehetséges.
– Gyere! – mondja Allokátor. – Engedd
meg, hogy mutassak valamit!
A fal átlátszóvá válik.
Közvetlenül ehhez a szobához csatlakozik
egy másik, ami az űrbe nyílik. A falakon hen-
geres, orsó alakú tárgyak, Allokátor kutaszro-
botjai. Már csak pár darab maradt.
Miközben nézem a hangárt, egy kutasz-
robot egy apró, kék villanással berobbantja a
motorját, és egyre gyorsuló tempóban elrepül.
Nem csinál mást, csak a maga méltóságtel-
jes komorságában elillan a nagy ismeretlenbe.
Igen, ő volt az.
Nézek Charlie után, ahogy elmegy, maga
mögött hagyva a Napot és azt a vacak anya-
földet, ahol még elefántok sincsenek. Nézem,
ahogy egyre távolodva végül nem látszik más-
nak, csak egy fényes pöttynek a nagy, csillagos
éjszakában, aztán már nem is látom többé.
A hangár felé fordulok.
…ohó!
Leesett a tantusz.
Az az igen megterhelő érzés fogott el, amit
a legtöbb U beléd fojt. Egy olyan pillanat ez,
amikor valami nagy világosodik meg szá-
modra. Érzem, ahogy teljes erővel rám nehe-
zedik.
Rá kellett volna jönnöm. De hát esélyem
nem volt rájönni, mert ha lett volna, Alloká-
Utópia, haha!
040-051-wahls.indd 51
GALAKTIKA
2018. szeptember
tor tuti másként csinált volna valamit. Meg-
törlöm a szemem.
– Te fasz – mondom, és már nem először.
– Sajnálom – mondja Allokátor. – Talán
szokatlannak tűnhet, de megbánást tapaszta-
lok. És sajnálom.
– Szóval – kérdezem –, most el fogod zárni
az emlékezetem?
Nem teszem hozzá, hogy megint.
– Ha szeretnéd – mondja Allokátor.
– Nem igazán – mondom, mivel torkig
vagyok a memóriajátékokkal. – De ez fontos,
nem igaz?
– Igen – mondja Allokátor egyszerű hang-
nemben.
Semmi többet nem mond, ami azt jelenti,
hogy saját magamat fogom meggyőzni.
Mégis miért csináljuk ezt? Ijesztően sok
múltbéli énem állt már itt, ugyanezen a szent
helyen, és döntöttek úgy, hogy folytatják a kör-
forgást…
– Ó – sóhajtom, magamat is meglepve. –
A csillagokat is lehoznám nekik.
Allokátor csak mosolyog.
– Megértem. – Mély lélegzetet veszek. – És
beleegyezem.
Zsirka Richárd fordítása
Jamie WAHLS
Fiatal amerikai szerző, aki emellett többek
közt komputerprogramozóként, zongorista-
ként, masszázsterapeutaként, pantomimes-
ként, modellként, könnyűbúvárként, játék-
fejlesztőként, tánctanárként, pszichológiai
tanácsadóként és neurológusként tevékeny-
kedik. Utóbbi kettőről papírja is van. Csupán
néhány éve publikál professzionálisan, első
elbeszélése, a „Maestro” egy Night Lights
című antológiában jelent meg 2016-ban. Az-
óta már a Nebula-jelölésig is eljutott. Magya-
rul most olvasható írása először.
51
2018.08.21. 21:11:54
 GALAKTIKA
2018 szeptember
Búra derű: A búra alatt
V
ALAMIÉRT a kisvárosi horror/
thriller/sci-fi engem nagyon el
tud érni: Lovecraft vonatkozó
történetei, Robert Charles Wil-
son regényei, Twin Peaks, Wayward Pines –
ezek mind-mind toplistás kedvenceim, adap-
tációikkal együtt.
Nem is beszélve Stephen Kingről, a 20.
századi amerikai kisváros nagy krónikásáról,
aki minden egyes könyvében arra használ-
ja ezeket a mindennapi, álmos, unalmas kis
helyeket, hogy a segítségükkel még nagyobb
borzongást idézhessen elő.
Így tesz A búra alatt című regény azonos
című, tévés adaptációjában is.
Chester’s Mill, egy pár ezer fős kisváros la-
kói egy nap különös jelenséget tapasztalnak:
az égből madarak potyognak törött nyakkal,
autósok ütköznek a semminek és halnak meg
– egy láthatatlan, áthatolhatatlan fal választja
le őket a világ többi részéről. Mindenki mást
lát benne: van, aki az égiek jogos büntetését
vagy épp áldását, van, aki a nagy lehetősé-
get arra, hogy végre igazi vezetővé lépjen elő,
xx vagy épp, hogy elrejtse a szennyesét, esetleg
régi adósságokat törlesszen… A történet em-
beri oldala szinte érdekesebb eleinte, mint
52 Filmajánló
052-053-film.indd 52
maga a búra. Ahogy megoldják a vízhiány
problémáját, az élelemhiányt, ahogy kezelik
a zavargásokat, feltalálják a saját igazságszol-
gáltatásukat, mert a régi már nem működik –
ezek mind-mind életszerű, izgalmas fejezetek
a történetben, amely érezhetően és vészjósló-
an száguld a végkifejlet felé.
Nem is lenne King-mű életszagú, érdekfe-
szítő karakterek nélkül – jócskán van kiből
választani, ha kedvencet szeretnénk. Adott a
városka önjelölt ura, James „Big Jim” Rennie,
egy abszolút nárcisztikus, simlis használt-
autó-kereskedő, aki a végsőkig elnyomja a
körülötte levőket. Ott van a fia, Junior, akit
szó szerint önmagáról nevez el, és aki füg-
getlenedési vágyától hajtva a legfurcsább és
legszörnyűbb dolgokra is képes. Dale Barba-
ra egy ex-tengerészgyalogos, újabban verőle-
gény, aki akaratán kívül meggyilkol egy cél-
pontot pénzbehajtás közben – és ott van Julia
Shumway, az egykor nagymenő riporter, aki
befogadja a búra alatt rekedt idegent, és két-
ségbeesetten várja haza férjét, aki nem jön.
Vagy ott van a kamasz Norrie, aki szó szerint
csak egy pisiszünetre állt meg Chester’s Mill-
ben. Neki rettentő kisebbségi komplexusa
van attól, hogy ő „a lány, akinek két anyukája
van” (az, hogy a cseppet elma-
radott Chester’s Mill-i lakosok
hogy fogadják a leszbikus párt,
megint csak megér egy misét)…
Jó karakterekből nincs hiány, és
a bezártságnak hála kétségtelen,
hogy ütközési pályán vannak
egymással. A régóta lenézett
földművesek – akik ugye az
élelmiszert termelik – hirtelen
kiskirályokká válnak, és úgy
2018.08.21. 21:11:42

érzik, eljött a bosszú ideje. Kórházi nővérkék
kénytelenek orvossá előlépni, gimnáziumi
fizikatanárok lesznek a mérnökök, és a PB-
palacknál csak egy értékesebb dolog van: egy
kiló kenyér.
És ez még mindig csak az emberi oldal.
A búra alatt ugyanis élnek olyanok, akik
egymás és a fal közelségében rohamokat,
látomásokat szenvednek el, rózsaszín hulló-
csillagokról beszélnek, illetve egy uralkodó
megkoronázásáról. A búra a maga esetlen,
misztikus módján kommunikál velük, érthe-
tetlen és egyre vadabb követeléseket fogalmaz
meg, miközben a kiválasztottak kis csoportja
rábukkan egy mini búrára, alatta egy fekete
tojással, amin időről időre rózsaszín hulló-
csillagok futnak végig…
A rejtély az utolsó pillanatokig kitart.
A horrorelemek erre a sorozatra nem igazán
jellemzőek, King merőben más irányba viszi
el a történetet, mint, mondjuk, a szintén kis-
városi Azban tette: sokkal inkább lesz belőle
sci-fi, mint horror vagy thriller. Öröm látni,
milyen kiemelten kezelte az író a sorozatot:
nemcsak producerként és íróként vett részt
a készítésében, hanem időről időre fel lehet
Filmajánló
052-053-film.indd 53
GALAKTIKA
2018. szeptember
fedezni Chester’s Mill kávézójában is, ahogy
lelkesen iszogatja a reggeli feketét.
Négy okból merem nagyon bátran aján-
lani ezt a sorozatot. Egyrészt: kisvárosi sci-fi
hasonló kivitelben tudtommal még nem ké-
szült. Másrészt az emberi oldal elképesztő
átgondoltsága, a konfliktusok valódisága és
érdekessége miatt. Harmadrészt az emberi-
ség mint közösség és az élettér lecsökkenése
koncepciójának átelmélkedése miatt, ami a
túlnépesedő Földön hamarosan nagyon fon-
tos téma lesz. Negyedrészt Big Jim karaktere
miatt: Dean Norris, a Breaking Bad, az Agy-
menők és A médium veteránja egyszerűen
más ligában játszik, mint a szintén elég jó szí-
nészek, akikkel együtt alakít. Mind a színész,
mind az általa megformált Jim zseniális.
Ami még kétségkívül a sorozat mellett szól,
az az, hogy be van fejezve. Van vége. Nem el-
kaszálták, nem elfogyott a pénz és a nézettség,
hanem rendes, évekkel korábban eltervezett fi-
nálét kapott, és ezzel manapság sajnos egyre ke-
vesebb tévéshow büszkélkedhet. Harminckilenc
rész – belátható hossz, ennyi időt bőven megéri
a búra alatt tölteni.
Holló-Vaskó Péter
53
2018.08.21. 21:11:42
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Lazac helyett bodzát
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kü-
lönleges példáját figyelték meg amerikai ku-
tatók a Kodiak-szigetcsoporton, Alaszka déli
partvidékén. Itt él a kodiak-medve, a barna-
medve legnagyobb termetű alfaja. A jeges-
medve mellett ez a legnagyobb testű száraz-
földi ragadozó emlős a Földön.
Mint minden medvefajnak, számukra
is kihívás a télre való felkészülés, a vastag
zsírréteg növesztése. Ennek tökéletes forrás
a lazac. Ívási időben tucatszámra eszik a
medvék.
Kutatók kamerákat helyeztek ki, hogy rög-
zítsék, amint a ragadozók elkapják a lazaco-
kat. 36 nőstényre GPS-gallért helyeztek, és
követték mozgásukat, területi vizsgálatokat
végeztek, és tanulmányozták a medvék ürü-
lékét is.
Korábban a lazacok ívása rendszerint júli-
us végén kezdődött, a fekete bodza pedig au-
gusztus végén érett. A medvék fő tápláléka is
ennek megfelelően változott a nyár folyamán.
De az elmúlt évtizedekben azonban megvál-
tozott a helyzet, a fekete bodza gyakran már
július végén érni kezd. Ebben a helyzetben a
medvék a bodza mellett döntenek: teljesen
elhagyják a folyót, és szinte kizárólag a gyü-
mölcsöt fogyasztják.
A kutatók nem tudják, ez milyen hatással
lesz a medvék életére és a lazacpopulációra.
54
054-068-dunyach.indd 54
– Isten hétszáz méter hosszú, száznegyven
kilométer széles és ugyanennyi vastag. Kö-
rülbelül tizenhat grammot nyom.
– Isten, mi? – Chatila Anna arcára olyan
grimasz ül ki, ami akár mosolynak is elmen-
ne. – Nem gondoltam volna, hogy van hu-
morérzéke, Eilen. Aminek mellesleg semmi
haszna az asztrofizikában. Azt hagyjuk in-
kább az elméleti fizikusokra! Tehát, ennek
fényében, kérem, fogalmazzon újra!
Kissé idegesen nézek a szemébe, össze-
kulcsolt kezemet egyre gömbölyűbb hasa-
mon tartom. Az előtt a fekete tábla előtt ül,
amelyre rendszerint az agyán hirtelen átvil-
lanó s lejegyzésre méltó gondolatait szokta
gyorsan megtestesíteni. Őszülőfélben lévő
barna haját apró fehér porszemek borítják,
pillantása pedig olyannyira energikus, hogy
akár egy szupernóvát is képes lenne bein-
dítani vele. Azóta tisztelem, amióta dokto-
randusznak fogadott. Egy kicsit még meg is
vagyok ettől rettenve.
– Valamit, egy ismeretlen fajtájú ionizált
részecskékből álló felhőt vettünk észre, mér-
tünk meg és minősítettünk a Naprendszer
szívében. Egy halom, egyelőre megmagya-
rázatlan jelenség van a felhőben, mint pél-
dául az alsó energiarács, meg a számos kis
vékony, alig észlelhető kölcsönhatás az ener-
giamező közepén, de biztosíthatom, hogy
gyengeségük ellenére igenis jelen vannak.
Ezzel kapcsolatban Maxszal többek közt
arra az elméletre jutottunk, hogy ez alapja-
iban torzítja el a Riemann-féle térelméletet.
– És azt állítja, hogy ez a kiterjedése el-
lenére is csupán tizenhat grammot nyom?
Erre hogyan jött rá?
Vállrándítással nyugtáztam az imént
elhangzott kérdést. Az asztrofizikában
nem létezik olyan, hogy tizenhat gramm,
ugyanis ez olyan kevés, hogy egyszerűen
még a mérhetőségi küszöböt sem éri el.
2018.08.21. 21:40:32

Y
OSeN
id. íR
jas s z rző
d
Jean-Claude Dunyach
Szerves Isten
Az idegesítő részletekhez való ragaszkodás
Chatila stílusa. Amennyiben sikerül tönk-
retennie egy elegáns elméletet azzal, hogy
rávilágít benne apró, csúnya hibáira, akkor
már olyan érzés keríti hatalmába, mintha ő
lenne a nap hőse.
– Kipróbáltam egy újfajta szűrési eljárást.
A lehető legmagasabbra állítottuk a műhol-
dak érzékelőit, és ennek megforgatásához el-
használtam minden számítógépes időkere-
temet. – Azt meg sem merem említeni, hogy
mindezt egy éjszakába nyúló beszélgetést
követően, Max a munkája nagy részét rám
hagyta, a vita annyira kimerített minket,
hogy a végére már egymás kényeztetésére
sem maradt elég erőnk. – Szuperszámítógé-
pek tömegeinek bő két napba tellett kiszűrni
a jelek közül a felesleges zajokat. A mérése-
ik alapján valóban tizenhat gramm, tehát
lényegében semennyit sem nyom, hatalmas
kiterjedésű, és fogalmam sincs róla, hogy mi
Szerves Isten
Szerves Isten 054-068-dunyach.indd 55
GALAKTIKA
2018. szeptember
16 gramm. Egy fura
felhő súlya. És az
sem biztos,
hogy csak
egy felhő...
lehet az. Mindenesetre tényleg ott van, és én
úgy gondolom…
– Gondolja?
– Gondolom, vagyis majdnem teljesen
biztos vagyok abban, hogy élő dologgal ál-
lunk szemben.
Chatila nem szólít fel a távozásra. Továb-
bá nem veszi fel annak a saját gondolataiba
merült, tudományos-kutató igazgatónői arc-
kifejezését, akit éppen tökéletesen felidege-
sített a csapatának egyik tagja. Még csak gú-
nyos megjegyzést sem tesz viselősségemre,
amiről egyébként korábban a munkám kez-
detén kimondatlanul megállapodtunk egy-
más közt. Mindehelyett inkább csak hagyja
magát hátracsúszni a forgószékében, elveszi
a monitor tetején lévő megkezdett almát a
helyéről, s energikusan nagyot harap bele.
Ezt a mozdulatot pedig olyan reccsenő hang
követi, hogy olyan érzésem támad, mintha
éppen engem hasítottak volna ketté.
55
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Elégedetten megrágja s lenyeli a falatot,
majd elegánsan a helyére rakja az almát.
Ezt követően szigorúan végigmér, miközben
mechanikusan végigsimít poros haján.
– Élő – ismétli lassan. Lehet, hogy di-
rekt vontatottan. – És figyelembe véve a
méreteket, amiket neki tulajdonít, Isten
egy elfogadható fogalom, legalábbis első
megközelítésre. Sohasem gondoltam volna,
hogy egyszer majd ezt mondom: Isten, első
megközelítésre. Hogy is szól Taylor elmélete
Isten létezésének szerepéről? Ne, inkább ne
válaszoljon! Még mit nem mondott el nekem,
ami értelmet ad ennek a zagyvaságnak?
– Hát, vannak ugye a plazmában a több-
szintes kölcsönhatások – hebegtem. – És az
energetikus feszítők, amik teljesen… – Ek-
kor magasba emelve a kezét, félbeszakított.
– A legjobb lenne, ha inkább személyesen
vetne egy pillantást a mérésekre, ha nekem
nem is hisz. Illetve…
– Illetve?
– Éppen tovatűnik.
Amikor újra kilépek a fényre, annyira
pisloghatnékom támad, mintha egy bar-
langból lépnék elő. Egy undorító, nyirkos kis
sarjacskának érzem magam; mihamarabb
egy alsóneműcserére lesz majd szükségem.
Mielőtt csatlakozom Maxhoz a kampusz
falatozójában, még szánok egy kis időt egy
striák elleni hidratáló krém beszerzésére. Őt
ugyanis egy kávézó előtt hagytam, táblagé-
pe a Hold körüli rádiótávcsövek pályájára
csatlakoztatva. Ha szánt időt a kávéja elfo-
gyasztására, akkor valószínűleg aggódhatott
miattam.
Mielőtt csatlakoznék hozzá, automati-
kusan megfésülködöm, majd gyorsan még
rácsörgök, hogy jelezzem érkezésem. Max
ugyanis hajlamos olykor elveszni a nyers
adatok áradatában. Rühelli, ha munka köz-
56 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 56
ben bárki megzavarja, és ez alól én sem
vagyok kivétel. Tehát beállítottam neki egy
avatárt, ami fel-felvillan a képernyője sar-
kában, amikor a valóságban is szükségem
lenne rá. Ez egy pillangó, pontosabban egy
királylepke, amely ilyenkor egyre sebeseb-
ben verdes szárnyaival.
Tettem egy gyors kitérőt a mellékhelyisé-
gek felé. Amikor csatlakozom hozzá, látom,
hogy éppen a zakója zsebébe csúsztatja fül-
hallgatóját. A levegőbe emelem két hüvelyk-
ujjam.
– Ezek szerint nem rúgott ki – jegyzi meg
mértékletesen.
– Folytathatom ennek a jelenségnek a
tanulmányozását, egyéb munkáim mellett.
De négynaponként jelentést kell tennem. Az
ő részéről ez már akkora gesztus, mintha
éremmel tüntetne ki.
– Az a valami vajon négy nap múlva is ott
lesz még?
– Pontosan ez a bökkenő… – Helyet fog-
lalok vele szemben, és fürkésző pillantást
vetek az érintetlen kávéjára. – Mennyi ideje
vagy bejelentkezve?
– Nem régóta. Még csak némi rutinra tet-
tem szert. Miért?
– Ihatok egy kortyot az eszpresszódból?
– Az a tiéd… Én már befejeztem a sajá-
tomat, és rendeltem egyet neked is, amikor
jelezted, hogy jössz. Le kellene cserélni azt a
pillangót egy sokkal szexibb képre.
– Például azokra a vírusokkal teli sztrip-
tízes virtuális csajokra?
– Vagy például rád, a lehető legkevesebb
gönccel. Tudom is, hol találunk 3D-s kame-
rát. Egyébként is még mindig jössz nekem
egy vízióval, cserébe a számításaimért.
– Semmi sem ér fel a valósággal – moso-
lyogtam. – Ráadásul, érdekünkben áll sür-
gősen hasznot húznunk belőle, a lőrés hama-
rosan bezárul előttünk.
2018.08.21. 21:40:33

– Viccelsz? Utánanéztem az interneten, és
azt olvastam, hogy ajánlott a terhesség nyol-
cadik hónapjáig szeretkezni.
– Nem engem kell meggyőznöd, kedve-
sem, hanem Chatilát. – Óvatosan belemár-
tom ajkaimat a csészébe, s iszom egy kortyot
az immár langyos italból; pont ahogy én
szeretem. Hányingerem egy kissé alább is
hagyott. – Péntekig kellő pontossággal meg
kell határoznom a felhőnk előrehaladásának
sebességét ahhoz, hogy majd beszélhessek
róla a csapatgyűlésen. Így tehát tömérdek
mennyiségű adatra kell szert tennem a meg-
mérhetetlen kísértetünkről.
Olyan mosolyt villant rám, amitől majd
elolvadok.
– Amíg rád vártam, elindítottam egy
gyűjtőprogramot. Jól sejtettem, hogy ez
lesz az első kérdés, amit majd feltesz ne-
ked. Mellesleg ez nem egy triviális prob-
léma. Ez a bizarr dolog annyira múlékony,
hogy leginkább egy olyan szingularitásos
mikrorácsozatra hasonlít, ami lényegében
súlytalan lenne. Ettől támadt egy-két öt-
letem, és rájöttem, hogyan tehetném őket
próbára. Eredmény majd négy óra múlva.
Ez elég idő arra, hogy bizonyítsd a ráter-
mettségedet!
Később, apró tanulói lakásunk matracán
elfekve, élvezem a Maxszal töltött örömteli
idő utáni boldog, nyugodt, cseppfolyós pil-
lanatokat. A kávéfőző kotyogásának hangja
szépen csöndben áramlik a konyhából. Egy
újabb párnát csúsztatok a tarkóm alá, hogy
könnyebben feljebb tudjak ülni, majd letör-
löm a melleim között kialakult izzadságfo-
lyamot. Nem vagyok istenhívő, számomra
a szex az, ami a leginkább közelebb visz az
isteni kinyilatkoztatáshoz.
Max kezében egy illatos bögrével becsú-
szik mellém a dunyha alá.
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 57
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Érzem, ahogy éppen mozog – moso-
lyogtam rá, miközben lenyeltem egy forró
kortyot.
– A babáról beszélsz?
– Természetesen. – Vonom meg a vállam.
– Megszállott anya leszek, és a végsőkig fo-
gom halogatni a szülést.
– Felőlem rendben van. Akarsz vetni egy
pillantást a kísérletekre?
– Mihez hasonlítanak?
– Egy mikropontokból álló felhőre, tök-
fej. Mit gondoltál? Mihály Arkangyal sza-
kállára?
– Semmi számottevő szimmetria?
– Semmi… – harap az ajkába. – Leg-
alábbis nem hiszem, hogy lenne. Beszélni
kellene egy kristályszakértővel. Megnézni,
hogy mozgás közben változik-e valamit.
Nem lenne elég erőnk mindent kiszámítani,
tudod? Ezért készítünk csak képeket.
– Isten lesifotósai vagyunk. Tölthetek
magamnak még egy kis kávét?
– Tizenhat gramm, bakker. Még mindig
nem értem, hogyan vettük egyáltalán észre.
– Az igazi kérdés nem az, hogyan. Sokkal
inkább az, hogy miért? Tudod, mit kérdezett
tőlem Chatila közvetlenül a távozásom előtt?
Azért talált rá, mert a fejébe vette, hogy ott
van?
Nem alszom sokat a szombat reggeli csapat-
megbeszélésig. Chatila utalt rá a csapatunk
többi tagja előtt, hogy valószínűleg valami
megvitatásra méltót találtam. Mindenki
meg lett hívva az összejövetelre. Ez körül-
belül egy tucat kollégát takar, akik készek
elháríthatatlan érvekkel barátságosan meg-
kövezni. A mi Isten-elméletünk még mindig
igencsak törékeny, egyelőre olyan messze
van az életképestől, mint a magzat, amit
óvok. És hozzá hasonlóan ez is a lehető leg-
rosszabbkor rugdos meg.
57
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Max segített elkészíteni az előadásomat.
Két filmmel és számos meghiúsult feltétele-
zéssel készültem – minden kitűnő ötletünk az
ujjaink közé ragadt, de az is lehet, hogy még
csak egy út elején járok. Van egy meglehető-
sen eszelős elméletem, ami hajnali négykor
született szexuális frusztráció és kínos vizelé-
si kényszer egyvelegéből. Péntek este jegyez-
tük le, és azóta egyelőre megállja a helyét.
Már előre félek a kérdésektől. Nekünk,
tudósoknak kövekkel és botokkal kevésbé
lehet fájdalmat okozni, mint szavakkal.
Összeszorított fenékkel felmegyek a tri-
bünre. Max nincs jelen, mivel nem igazán
tagja a csapatnak. Ő nem teoretikus, hanem
inkább csak megfigyelő. Az egyetem társa-
dalmi elvárásai alapján mi egy botrányos
párt alkotunk, a szimulációk és megfigye-
lések természetellenes egyesülését. Nagyon
hiányzik. A többiekkel ellentétben, én sze-
retem a tényeket, még akkor is, ha olykor
ellentmondásosak. Kétségtelenül ez az, ami
összehozott engem és Chatilát. Most is ér-
zem magamon vizslató nézését (mindig az
első sorban ül, kinyújtott lábbakkal, egy
zsák almával a térdén). Mély lélegzetet ve-
szek, mielőtt elindítanám a diavetítést.
Az isteni felhőt különböző árnyalatúra
színeztem, ahhoz mérten, hogy mennyire
sűrű, majd ugyanezt a különböző részecskék
közötti valószínűsíthető kapcsolatok figye-
lembevételével – amely részecskék közötti
interakció annyira elenyésző, hogy a meg-
mérésük puszta gondolata is nevetségesen
hat – ismét elvégzem ezt a színezést. Nagyon
ravasznak kellett lennem, mivel nem egysze-
rű pusztán egy maroknyi homokból kísér-
tetkastélyt építeni. Az eredmény viszont elég
meggyőző, főleg képileg. Azt mondhatnánk,
hogy leginkább egy kolosszális méretű amő-
bára hasonlít, ami éppen bekebelezi a Napot
és a belső bolygókat, a Föld körül az átlagos-
58 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 58
nál is sötétebb zónával. Ez a massza sziszte-
matikusan széthúzódik az elliptikus térben,
és közben szépen lassan a külső bolygókat is
ellepi. Számításaink szerint körülbelül né-
hány hét múlva fogja érinteni a Neptunuszt.
– Szóval – veszem magamhoz a kezdemé-
nyezést – az objektum gyakorlatilag súlyta-
lan. Olyan kis sűrűségű, hogy akár nem lé-
tezőnek is tekinthetnénk, és saját akaratából
mozog. Mint egy Bose–Einstein-féle kon-
denzátor, ami hirtelen ötlettől fogva világot
szeretne látni.
Egy pillanatra megállok, hogy szembe-
nézzek hallgatóságom rémült szempárjaival
– a nyomasztó csöndben egy gombostű leej-
tését is hallani lehetett volna. Még Chatila is
felfüggesztette az állandó rágást. Egyre nyir-
kosabbnak érzem magam az izzadságtól. Ez
valószínűleg a terhesség jeleinek egy heveny
változata; valami, amitől Max is szenvedett.
– Rajtunk kívül felfedezte még valaki?
Ő tehát Danvir. Egy-két évvel ezelőtt, a
dzsaipuri egyetemről érkezett rádzsasztáni
cserediák. Ugyan soha senki nem látja dol-
gozni, viszont mindig rengeteget publikál.
Megvan az a már-már szexuális megszál-
lottsága mások cikkeinek ellopására, a le-
hető legkevésbé nyitott fellépésével. Max
éppen ezért Kámaszútrának becézi.
– Figyelemmel kísértem az előzetesen
közzétett cikkek címszavait – jelentette ki
Chatila, minden szót alaposan kihangsú-
lyozva. – Egyedül dolgozunk az ügyön. Pon-
tosabban, Eilen dolgozik rajta egyedül, és ez
további parancsig így is fog maradni. Ha va-
laki azzal szórakozik, hogy cikkeket ír erről,
garantálom, hogy rövid és fájdalmas egyete-
mi karrierje lesz.
Ádázul hatalmasat harap az almájába, és
hangosan megrágja a kihasított darabot. Le-
hajtom a fejem, hogy elrejthessem a moso-
lyom, majd folytatom az animációt:
2018.08.21. 21:40:33

– Nem áll rendelkezésünkre sok használ-
ható korábbi adat – magyarázom. – Mind-
az, ami a keringési pályára állított rádió-
teleszkópoktól származik, csak tíz éve áll
rendelkezésünkre, eléggé kötött módon.
Leellenőriztem, hogy a felhő már az első
ellenőrzésünkkor ott volt. – Kezemet a ma-
gasba emelem, hogy legalább esélyem legyen
lecsillapítani a hirtelen támadt hangzavart.
– Akkor még nem mozgott. Szerintem sok-
kal régebb óta a térségben van, mint gondol-
nánk.
– Te ijesztetted meg? – kiáltja be valaki a
hátsó sorokból.
Rántok egyet a vállamon, s nem bírom
megállni nevetés nélkül. Max pontosan
ugyanezt mondta nekem előző este. Azért
mozdult meg, mert észrevettük. Minél in-
kább ezen agyalok, annál nevetségesebbnek
találom az elképzelést.
Kattintva rátérek a következő diára. Az
utolsók a személyes vázlatos feltételezései-
met tartalmazzák. Többségüket azonban én
magam vetem el.
– A gond pontosan az – mutatom a rele-
váns részeket a lézeremmel –, hogy túlságo-
san is könnyű. A méreteit figyelembe véve
legalább tonnákat kellene nyomnia, még
egy ilyen ritkás összetétellel is. Ám nem
ez a helyzet. Összesen tízszer végeztük el a
méréseket, a holdi műszerekkel készülteket
is beleértve. Lehetetlen, hogy csak tizenhat
grammot nyomjon. Ennek a valaminek már
a puszta létezése is teljes lehetetlenségnek
tűnik. És itt nagyobb sebességre kapcso-
lunk! Kivéve, ha…
Tartok egy kis hatásszünetet, de Chatila
türelmetlen torokköszörülése félbehagyott
előadásom folytatására kényszerít.
– Maxszal megismétlem a számításaimat.
Ezt követően elgondolkozom azon, hogy va-
lójában mit is látok, és mit nem, azon, hogy
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 59
GALAKTIKA
2018. szeptember
mi megmérhető, és mi nem az. Elfogadva
azt a tényt, hogy egy egyedülálló részecske
nagyon rövid életű, fajlagos és elektromág-
neses tulajdonságai pedig egy olyan létezési
függvény változói, amely értékei határo-
zottan kisebbek egynél. Ebből kifolyólag a
felhő elméleti összsúlya rendkívül magas
lehet, viszont az összetevői nem léteznek
egyidejűleg. Ez egy homályosan jelen lévő,
fokozatosan halványuló, tisztán elektromos
rácsszerkezet. A szubkvantumi tenger egy
különös szigetcsoportja. Minden egyes má-
sodpercben csupán néhány részecske van
jelen a mi valóságunkban. A többség viszont
a tornácon várja, hogy átmenetileg létezhes-
sen pár pillanatig.
Hirtelen kérdések áradatával kell szem-
benéznem, ahogy mindenkiből egyszerre
törtek elő, mintha elővigyázatlanságból a
kelleténél több hasadóanyagot gyűjtöttem
volna egy adott helyre. A szemináriumon
ugye rengeteg különböző foglalkozású sze-
mély volt jelen, mint például kozmológusok,
részecskefizikusok, a magas szintű energia
szakértői stb. Tengernyi résztvevő, megan�-
nyi világszemlélet. Ám egy közös azért még-
iscsak volt bennük: az, amit felfedeztem, se-
melyikük modelljébe sem passzol.
Az igazán érdekes az, hogy mindegyikük
azt hiszi, neki van igaza.
– Ebben a helyzetben a sűrűségnek he-
lyenként kell váltakoznia – hangzik egy vé-
kony hang a tömegből.
Enyhe borzongás futja át a bensőmet. Ali-
cia rálépett a háború ösvényére. Innentől ko-
moly dolgok következnek.
– A felhő egy nyálkás csepphez hasonla-
tosan mozog, miközben a legszélesebb átmé-
rője vonalában egyre csak gyorsul. Nincsen
jelentős változás a sűrűségében, kivéve talán
körülöttünk, a Földön, mivel itt semmit sem
tudunk megmérni.
59
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Miért nem?
– Mivel itt van ez a bolygó – nyomaték-
ként dobbantok a lábammal –, ami minden
precízebb mérést ellehetetlenít.
Néhányukból ellenállhatatlanul előbug�-
gyan a nevetés. Egy éve Alicia kísérletet tett
a pasim elcsábítására, pusztán szórakozás-
ból. Máig utálom őt ezért. Ami azt illeti,
Max ebből semmit sem vett észre, én persze
ezt legfeljebb félig hiszem el. Valószínűleg
tényleg leeshetett neki valami, csak éppen
ezt félretette az „erre egyelőre nincs időm”
rubrikába, mintha csak egy koszos edények-
kel teli mosogatókagyló előtt állna. Emellett
a kedvenc megfigyelési területe alapvetően
idestova hárommillió kilométerre kezdődik.
Alicia valószínűleg még túl közel volt ahhoz,
hogy őt észrevegye.
– Nagyon szeretnék tudni neked válaszol-
ni, Alicia. Komolyan. Gyakorlatilag semen�-
nyit sem tudunk erről a felhőről, és nem is
lesz túl sok időnk ennél többet megtudni
róla, figyelembe véve a gyorsulási sebessé-
gét. Tehát inkább még nem bocsátkoznék
elhamarkodott elméletek gyártásába.
Utóbbi kijelentésem, úgy, ahogy van, ha-
zugság. Az a megmagyarázhatatlan érzésem,
hogy ennek a felhőnek a sűrűsége valójában
körülöttünk a legsűrűbb. Már megtanultam
bízni a megérzéseimben; kíméletlenül kiten-
ni őket a tények próbájának; kardköszörü-
léshez hasonlóan. De ez sehogy sem akar en-
gedni. Esküdni mernék rá, hogy a felhő nem
véletlenül előttünk tűnt fel. Ez persze csak
még ármányosabbá teszi a felbukkanását.
A kozmológusok egyike kézfeltartással
jelentkezik.
– Semmiféle anyagkibocsátás? – Erre
megrázom a fejem. – Semmi a hidrogén
spektrumsávjában? Semmiféle kísérlet a…
– nyelt egy nagyot – velünk való kapcsolat-
felvételre?
60 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 60
Meg sem próbálok válaszolni. A kérdés
összezsugorodik s elenyészik.
– Hé, van egy ötletem! – kiáltja az egyik
PhD-hallgató. – Az ön kozmikus sugárzásra
használt módszereit más típusú mérésekhez
is lehet alkalmazni? Éppen a napkitörések
minősítésén dolgozom, és sokat segítene a
beadandóm összeállításánál!
– Persze, ezt semmi sem tiltja, jelenleg –
mondom kimérten. – Veszek egy mély leve-
gőt. – Nekem ugyan valószínűleg nem lesz
sok időm neked segíteni, viszont Max lehet,
hogy kölcsönadná a kinyerési eljárásait, ha
cserébe van egy felesleges idő-géped a szá-
mára. Szeretnéd, hogy beszéljek vele az ügy-
ben?
Chatila hirtelen magasba emeli egyik al-
macsutkával felfegyverzett kezét, s jelzőkar-
hoz hasonlóan elkezdi azt ide-oda lóbálni.
A háttérbeszélgetések rögvest elhalkulnak.
– Még ne szóródjatok szét, gyerekek! Kö-
szönöm az előadását, Eilen, még akkor is,
ha senkit sem sikerült meggyőznie, és főleg
nem engem. Mindenesetre, ezt a sok zagy-
vaságot legalább arra fel tudja majd használ-
ni, hogy ír egy jó kis cikket a befogott jelek
felhasználásáról, illetve a mérési zajok meg-
szűrésével kapcsolatos módszereiről. Az első
piszkozatra tizenöt napja van. Többiek, jogo-
tok van még csiszolni a kérdéseiteken az eb-
ben a témában tartott következő előadásig,
de egyelőre ne lőjetek túl a célon! Felesleges
kigúnyoltatni magatokat. Világos voltam?
– Majd felém fordult: – Eilen, magát meg,
amint itt összepakolt, várom az irodámban!
A széktologatással járó irdatlan hangzavar
közepette a hallgatók rám se hederítenek.
Kihúzom a kivetítőt a falból, és elpakolom a
tabletem. Alicia hagyja el a termet utoljára,
természetesen ezt egy sokatmondó mosoly
kíséretében, amiről igyekszem nem tudo-
2018.08.21. 21:40:33

mást venni. Ugyan tudom, hogy Chatilát a
lehető legkevesebb késés is képes felbosszan-
tani, mégis szánok rá időt, hogy a kért talál-
kozó előtt elmenjek a mosdóba, és fújjak ma-
gamra egy kis dezodort. Ilyen helyzetekben,
mint amilyen ez is, még a saját szagomtól is
kényelmetlenül tudom magam érezni.
Chatila egy agresszív „Csukja be az ajtót!”
felszólítással fogad. Leteszi az általa eddig
tanulmányozott lapot, majd lebiggyesztett
ajkakkal alaposan végigmér. Az asztala tele
van széles színskálájú, felhőszínű ábrákkal.
– Ne nézzen már így! Nem fogom megen-
ni – háborodott fel. – Illetve kirúgni sem
fogom, még ha egyesek erre is számítanak.
Teljesen meg fogok azzal elégedni, ha majd
csak ennek a beszélgetésnek a végén szidom
le, miközben éppen nyitva tartja az ajtót, és
az egész folyosó hallja. Akkor majd tökélete-
sen gyűlöletes leszek, és ez fenn fogja tartani
a rólam kialakult szívtelen ringyó képét. –
Megvonja a vállát. – A rólunk kialakított ké-
pen időről időre csiszolni kell, hogy továbbra
is a kívánt módon tündököljön.
Minden bizonnyal most rettentő bambán
bámulhatok. Chatila a szoba egyetlen szabad
székére mutat ellentmondást nem tűrően, és
az asztalra könyökölvén, arca előtt gyara-
podó ősz hajszálaival felém hajol. Minden
erőmre szükségem van, nehogy elhátráljak.
– Ugye nem tervezi azt csinálni, amibe
belekezdett, Eilen? – Összehúzott szemöl-
dökkel egy pillanatra elmélázik ezen. – Az,
amit nemrég felfedezett, valószínűleg a leg-
ütősebb dolog, amivel harminc év munkata-
pasztalatában találkoztam. Ennek ellenére
ön mindezt, nemes egyszerűséggel, pusztán
hírnévre vágyó, és annak megszerzéséért
bármire képes fiatalok elé dobja, hogy csi-
náljanak vele, amit akarnak. Szerintem ön
nem ostoba, csak naiv. Az ostobaságot már
megtanultam kezelni. A naivitás ezzel szem-
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 61
GALAKTIKA
2018. szeptember
ben viszont egy sokkal professzionálisabb
hiba.
– Ön kért meg rá, hogy… – hebegem za-
vartan.
– Hogy fejtse ki a témát. Keressen ma-
gyarázatokat. Meg arra is kértem, hogy
tántoríthatatlanul próbáljon ki szokatlan,
rakoncátlan feltevéseket a kollégáival. Hang-
súlyozom: a kollégáival. És ehelyett mit csi-
nál? Eredményeinek összességét a világ
képébe vágja, a legérdekesebb feltételezése-
ivel az élen. Ha már az elejétől nyilvánosan
közbenjártam volna a felfedezése ügyében,
már rég egy fél tucat késsel a hátában találta
volna magát. Nem áll erre készen. Legalább-
is még nem.
Egy roppant szabályos kupacba összefog-
ja a felhő képeit, és felém nyújtja.
– Folytassa a munkát! Hivatalosan úgy
tekintek erre az ügyre, mint másodlagos
fontosságúra, amit csak a hormonterme-
lés kellemetlen mellékhatásaként lehetne
magyarázni. Előzékenyen viszont, megpa-
rancsolom, hogy ott folytassa a kutatását,
ahol abbahagyta, de óva intem attól, hogy
erről ne csak és kizárólag négyszemközt
beszéljünk.
És most, Eilen, a legfontosabb kérdés:
megpróbálta már felvenni a kapcsolatot ez-
zel az izével?
A baba pont ezt a pillanatot választotta,
hogy emlékeztessen boldogabb emlékeim-
re. Az enyhe fájdalom a hasamtól a vesémig
terjed.
– Értem – mormolta Chatila, fejrázásom-
ra válaszul. – Nem gondolt még ennek a le-
hetőségére, ugye?
Egy újabb görcs következtében muszáj
visszaülnöm a székre; csak nagy nehezen
tudok felülemelkedni könnyeimen. Chatila
türelmesen megvárja, hogy a roham alább-
hagyjon, mielőtt folytatná:
61
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
– Elméletben, ha felfog valamit, akkor azt
tovább is tudja adni, gyakran elég csak szán-
tót váltani. De kétlem, hogy ebben a konkrét
esetben ez működne, figyelembe véve a felfe-
dezése anyagát. Biztos a felhő gyorsulásának
magyarázatában?
Idenyújt nekem egy papír zsebkendőt a
tábla melletti dobozból. A mozdulatra vé-
kony krétapor száll fel és örvénylik a redő-
nyök által megtört, szűrt fényben.
– Semmiben sem vagyok biztos. – Vettem
egy mély levegőt. – De szerintem most már
hamarabb el fog menni, mint hogy bármi-
hez is kezdhetnénk vele.
– Bánja ezt?
Még közelebb hajolt hozzám, és így kelepelt:
– Csak mert, ha a legkevésbé is igen, ak-
kor itt az alkalom meggyónni, Eilen. Most
már nagyon közeledünk ahhoz a határhoz,
amit nem szabad átlépni. Elhiszem, hogy ezt
a valamit anélkül fedezte fel, hogy különö-
sebben kutatott volna utána. Elfogadom az
Isten-elméletét annak, ami. Nem vagyok tel-
jesen mentes a humortól, még munkaidőben
sem. De ne próbáljon meg vele kommunikál-
ni, bármi is legyen az! Ne is álmodjon róla!
Még azt is felejtse el, hogy erről egyáltalán
beszéltünk! És legfőképpen, ne beszéljen
Maxszal!
Valami különös a hangjában fogcsikorga-
tásra késztet. Ezt szerintem ő is észrevette,
mert hirtelen hátralép egyet, és félresöpri
homlokáról a kósza hajtincsét. Világoskék
szemével felém kacsint.
62 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 62
– Édes istenem, nézzen tükörbe! – veti
nekem oda. – Az ön korában én tízszer ke-
ményebb voltam magánál, és az sem bizo-
nyult elégnek. Ha nem védem meg a szemi-
náriumon, akkor élve meglincselték volna.
Nem bánom, ha faképnél hagy, viszont majd
maradjon elég ideig közel az ajtómhoz, hogy
magához tudjak vágni pár jól megválogatott
jelzőt. És Eilen…
Összeszorult torokkal felállok.
– Gondolja, hogy a felhője képes egy ön-
höz hasonlóan parányi testet érzékelni ma-
gában?
Ösztönösen összekulcsolom gömbölyded
hasamon a kezemet; Chatila felsóhajt:
– Felejtse el ezt a kérdést, rendben? És
hagyja el az irodámat!
Tíz perccel később elhagyom az épüle-
tet, hogy a kampusz gyepén szembenéz-
hessek a kellemes délutáni napsütéssel. Az
ég fémesszürke színe egy zárt, saját ma-
gába forduló világ hatásos illúzióját kelti,
miközben az általam felfedezett felhő las-
sacskán elhagy minket. Nem tudom meg-
állni borzongás nélkül. Kedvem támadt
egy friss, tejszínhabos, csokis gyümölcs-
salátához.
Mindezt a várandósságom számlájára
írom, és már alig várom, hogy ismét felke-
ressem a kávézót.
– Ez a jó nő egyszerűen értelmetlenségeket
beszél – mondta Max, anélkül, hogy felemel-
te volna a tekintetét.
2018.08.21. 21:40:33

A kék avatár mindig az aktív ablakban
mozog. Akadozó szárnycsapkodása legin-
kább kacsintásra emlékeztet. Az étkezőben
a dolgozók már az asztalok letakarításánál
tartanak. Tejszínhabot és csokis szirupot is
sikerült szereznem, viszont gyümölcsöt saj-
nos nem. A túl cukros keverék hozzáragadt
a kanalamhoz. Még soha semmit sem ettem
ekkora kényszerből.
Gyorsan összefoglaltam Maxnak, hogyan
zajlott az előadás, és az azt követő jelenete-
ket. Chatila végül semmit sem kiáltott utá-
nam, amikor elhagytam az irodáját. Ugyan
a folyosó kihaltnak bizonyult, meg voltam
róla győződve, hogy rendre minden ajtó mö-
gött hallgatózott valaki. Csöndesen játszot-
tam a szerepem, felesleges jegyzeteimmel
a hónom alatt. Az ajtó szárnya egy száraz
csapódással záródott be mögöttem végleg.
Kegyelemdöfésként.
Ami a leginkább megrémisztett, az a
Chatila szemében ragyogó izgatottság volt.
Minden bizonnyal az enyém tükörképe.
– Nem tudunk kapcsolatba lépni a felhő-
vel – folytatta Max, anélkül, hogy egy pil-
lanatra is felnézett volna a képernyőjéről.
– Legalábbis nem a Hold körüli pályán moz-
gó érzékelőrendszereket használva. Nincs
befogható sugárzás. Megpróbáltam feltörni,
csak hogy lássam, jutok-e valamire.
– Megígérted, hogy abbahagyod.
– Pontosan. Egy álfiókot használok, tehát
lényegében nem én csinálom. – Önelégülten
kihúzza magát. – Ne aggódj, csak öt percig
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 63
GALAKTIKA
2018. szeptember
játszottam vele, és semmi sem romlott el.
Nincs is valódi védelme a szervernek, csak
alacsony szintű, rutin karbantartó progra-
mok, hogy a szenzorok rendesen működhes-
senek. Valójában…
A képernyő visszatükrözésében látom,
hogy szemei körül hirtelen ráncok jelen-
nek meg, mintha citromba harapott volna.
Szája megremeg, többször is hangosan fúj
egymás után. Ismerem ezeket a tüneteket.
A fenébe…
– Valójában tudunk – fejezem be a mon-
datát. – És éppen most jöttél rá, hogyan. Egy
zseni vagy, és Chatila almákkal fog megkö-
vezni minket, amint értesül róla.
– A szenzorok rutin vonalba rendeződé-
se – motyogja anélkül, hogy rám figyelne. –
Kénytelenek egymás között kommunikálni
a kalibrálás fázisai közt, tehát sugároznak is.
Majd rá kellene jönnünk, hogy milyen hul-
lámhosszon, de ez már csak részletkérdés.
– Szerintem hányni fogok – szakítom
félbe.
És a szavaimat tettek váltják fel.
Hallgatólagosan Max és én megegyeztünk,
hogy egyelőre felfüggesztjük az ügyet. Miu-
tán nagy mozdulatokkal saját maga felmosta
a barnás foltot, hazakísért. Általában az ilyen
tett a kávézóból való kizárást vonná magá-
val, most azonban az ott dolgozók rendesek
voltak, és eltekintettek ettől, figyelembe véve
általános állapotomat. A megdöbbentő je-
lenetemet követően hosszasan próbáltam
63
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
kiöblíteni a számat a szökőkút jeges vizével.
Sajnos azonban nem tudtam teljesen eltávo-
lítani a csokoládé émelyítő ízét.
Közben könnyezni kezdtem. A világ,
amely körbevesz, éppen egy újabb dimenzi-
ót készül befogadni, és ez megrémít. A  nő-
gyógyászom bezzeg figyelmeztetett: még
ha a várandósság kozmikus méreteket öltő
katasztrófa is, a Föld ettől még nem szűnik
meg forogni. Ennek ellenére az a baljós ér-
zésem támadt, hogy ezúttal mégis más lesz a
dolgok kimenetele.
Szerencsére Max minden tőle telhetőt
megtesz, hogy el tudjak aludni.
A szombat a katalógusok időszaka. Félrete-
szek mindent, amit hétközben kapok – mió-
ta áldott állapotban vagyok, a hirdető cégek
még nagyobb lendülettel végzik a munkáju-
kat –, és átlapozgatom őket, miközben meg-
reggelizek. Minden, amire a kisbabámnak
valaha is szüksége lehet, tizenöt változatban
és legalább ugyanennyi színben elérhető.
Már el is kezdtem berendezni a szobáját és
feltölteni a szekrényeit, de ezenkívül még
ajándékötletekkel is szolgálnunk kell a csa-
lád többi tagjának.
Max a táblagépét nyomkodva igyekszik
valami eszelős hétvégi elfoglaltságot találni.
Saját bevallása szerint mára a világ annyira
bonyolulttá vált, hogy a logikának és a józan
észnek is szüksége van heti egy pihenőnap-
ra, csakúgy, mint ahogy maguknak az em-
bereknek. Ennek az érvelésnek megfelelően
mindig olyan híreket olvas fel nekem, amik
mindenféle osztályozáson kívül esnek, eköz-
ben pedig olyan huncutul mosolyog, hogy
kedvem lenne egyfolytában csókolózni vele.
– Figyelj, beültethetünk a bőröd alá egy
mikrokamerát, amely a piac összes tábla-
gépével kompatibilis. Így bemutathatnánk
az új örököst az egész családnak Skype-on
64 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 64
keresztül. Még mikrofonokat is rakhatsz a
köldököd köré, hogy a baba hasznosíthassa
az elhangzottakat.
– Az anyád imádná ezt. Adsz, kérlek, egy
szalvétát?
Egy laza kézmozdulattal lesöpröm a ma-
gazinokra hullott morzsákat, míg Max egy
akrobata ügyességével szökell ide-oda, hogy
kiszolgáljon. A konyhából pirított fokhagy-
ma és kenyér illata áradt. Ezekhez még hoz-
zájött annak a hízási csíkok elleni hidratáló
krémnek az argánolajszaga, mellyel nemrég
kentem be a hasamat.
– Ha az atmoszferikus zajokat megszűrő
algoritmusaidnak meglenne a maguk bio-
lógiai megfelelője – ragadta ismét magához
a szót, miközben öntött egy kis teát –, az
arcizmok részleteibe menő 3D-s ultrahangot
kaphatnánk a magzatról. Pontosan elcsíp-
hetnénk azt a pillanatot, amikor már kezd
ránk hasonlítani.
– Már megint Alient néztél?
Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott,
mindketten nevetésben törünk ki. A regge-
li beszélgetéseink rendszerint perpatvarra
hasonlító gondolatmenetek összességei, és
mindketten imádjuk a gondolattekercs egy-
azon szálait húzogatni.
– Tegnap este újraindítottam a szimuláci-
ót – mondta, egyenesen a szemembe nézve.
– Nem jött álom a szememre. – Zavartságot
színlel. – Egy kicsit csaltam a paraméterek-
kel, annak érdekében, hogy elég idő-géphez
férhessek hozzá. És van is számodra egy be-
jelentenivalóm.
Mielőtt közelebb húzza a székét az
enyémhez, táblagépét az ecetesüveghez dön-
ti, s felém fordítja azt. Rajta a szokatlan felhő
képével. A válla mögött észreveszem, hogy a
futonágy félig rendezetlen, s akkor már tud-
tam, hogy le kell mondanom a reggeli alvás-
ról. Fontosabbak a felhők.
2018.08.21. 21:40:33

– Ha beszélhetnél vele, mielőtt elmegy,
mit mondanál neki?
Homlokráncolva gondolkozom, miköz-
ben a szimulációs ablak halkan berreg. Max
minden, az egyetemen szerzett tudását latba
vetve bírja valós megjelenésre a felhők éppen
eltünedező képeit. Felgyorsított. Ugyan a
Föld még mindig saját kolosszális méretein
belül látható, azonban már nem sokáig.
– Egyszerűen „Viszlát!” -ot – mondom.
– Még csak „Sok sikert!” sem?
– Ahhoz, hogy jelentsen valamit, saját is-
tenekkel kellene rendelkeznie.
Max a fejét csóválja.
– Szóval semmi megbánás, ugye? – Ma-
gamban megborzongok, amint eszembe jut
Chatila. – Mivel nem nagyon tudunk vele
kommunikálni. Az érzékelők a rutin kalib-
rálás során előre meghatározott tartalmú
bitcsomagokat cserélnek egymás között.
Csak a jel erőssége szabályozható.
Egymásra nézünk, és ekkor hirtelen
ugyanarra az elkeserítő következtetésre ju-
tunk. Illetve lehet, hogy ő egy kicsit gyor-
sabb volt nálam, én mégis szívesebben hi-
szem, hogy egyformán gyorsan reagáltunk.
Egy kölcsönös orgazmus során sem szokás
célfotókat lőni.
– Csak kiálthatunk… – kezdi.
– …azt remélve, hogy meghall – feje-
zem be.
A délutánt kedvenc megfigyelőm karjában
töltöm, eljátszva a legtorzabb teológiai gon-
dolatokkal, amiket ez az izé kiváltott belő-
lünk. Mint mindig, most is Max kezdi a tár-
salgást:
– Valószínűleg ondósejtek sokaságáról
van szó, amelyeket Ő azért engedett el a ga-
laxisban, hogy megfelelő méretű petesejtet
találjon nekik. A mi Földünket.
– Éppen elmegy – mondom ásítva.
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 65
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Rendben, lehet, hogy már vissza is vo-
nul. Ez viszont nem feltétlenül jelenti azt,
hogy a megtermékenyítés nem következett
be. Egyébként meg, a saját képére formált
minket: belülről üresnek, éppen csak észlel-
hetőnek, és olyanoknak, akik kénytelenek ál-
landóan előre haladni, anélkül, hogy tudnák
az okát.
– Eleinte csupán amőbák voltunk – mon-
dom fészkelődés közben.
A baba enyhén a húgyhólyagomhoz nyo-
módik. Egy második szív szapora lüktetése
hozzáadódik az enyémhez.
– A magad nevében beszélj! Az én felme-
nőim teljességgel becsületes csimpánzok vol-
tak.
– Gondolod, hogy hazatér?
– Szerintem, amikor hétszázmillió kilo-
méter hosszú vagy, akkor mindenütt otthon
vagy.
Ezen mindketten kimérten nevetünk.
– Szeretnéd tájékoztatni Chatilát a ter-
vünkről?
Ezt a kérdést már magamnak is feltettem,
viszont annak, amit tenni tervezünk, világ-
viszonylatban semmi jelentősége sincs. Ez
csak a magunk ötlete; egy döntés, mely min-
den joggal csakis a miénk. Vetni még egy
pillantást a felhőre. Végül is én láttam meg
elsőként.
Megrázom a fejem, s odébb húzódom,
majd kinyújtom a lábam, és ügyetlenül leká-
szálódom a matracról. Miközben meztelenül
a konyha felé veszem az irányt, tudatában
vagyok Max fenekemet és csípőmet fürkésző
pillantásának.
– Azt javaslom, hogy piknikezzünk hol-
nap este egyet a szemközti dombon. Elvileg
tiszta idő lesz, így elbúcsúzhatnánk tőle.
– Kicsivel éjfél előtt – válaszolja a tabletjén
való pötyögés közben. – Vagy éppen csak
utána. – Körmei staccatója jégeső kopogá-
65
2018.08.21. 21:40:33
 GALAKTIKA
2018. szeptember
sához hasonlatos kopogó hangot ad a kép-
ernyőn. – Érdekelne, hogy vajon a csillag-
képeknek még a távozását követően is lesz-e
jelentésük.
Vasárnap éjjel nagyon odatettük magunkat.
Már csak egy napunk maradt, azelőtt, hogy
a felhő végleg elhagyja a Föld körüli pályát,
feltéve, hogy továbbra is változatlanul gyor-
sul. Távozása pontos pillanata tisztázatlan.
Főleg annak köszönhetően, mivel nincsenek
egyértelmű, éles határai. Mi magunk húzzuk
meg Isten határait… Elég sűrű egyáltalán
ahhoz, hogy önálló tudattal rendelkezzen?
Közös beleegyezéssel Max veszi kezelésbe a
programozást – szerinte ez nem igazán nagy
kihívás, inkább csak egy karbantartási for-
gatókönyv összefirkantása. Semmit sem sze-
retnénk tönkretenni. A Hold körüli érzékelők
rendszere igen értékes, amire mindenkinek
szüksége van. Részemről, a felhővel kapcsola-
tos összes adataimat és feltételezésemet össze-
gyűjtöttem egy borítékokkal telezsúfolt doboz-
ba, illetve elektronikusan is elmentettem őket
a keresőrendszerünkben. Távozásával hihetet-
lenül nehéz lesz majd tovább megfigyelni a fel-
hőt, ha egyáltalán ennek lenne értelme.
A mentéseimet ideiglenes zárral látom
el. Negyvennyolc óra múlva minden, amit
lemásoltam, nyilvánossá válik. Veszek egy
mély levegőt, majd aktiválom a parancsot,
mielőtt visszasüllyednék a még mindig kel-
lemesen meleg dunyhába.
Amikor az éjszaka közepén vizelési okok-
ból felkelek, a plafonra vetített visszaszám-
láló óra fényes karaktereinek értéke egyre
csak csökken, mintha menekülnének valami
elől. Egy hosszú pillanatig tovább bámulom
őket, majd csöndben visszaalszom.
Hétfő reggel lakonikus üzenetet írok
Chatilának, hogy közöljem: nem megyek be
66 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 66
a laborba. Hányingerre hivatkozom; ez több-
nyire igaz is. Két órát dolgozom a cikkemen,
melyben kifejtem a megfigyeléseimet leíró
szűrési algoritmusokat. Isten felleléséért szó
szerint szemetesládákban turkáltunk, a ma-
radványok maradványait is lenyomoztuk,
jelentős információ után kutatva.
És megvolt az esélye, hogy pont abban a
pillanatban menjen el.
Max még mindig alszik, begabalyodva a
dunyhába. Táblagépe nélküle berreg; való-
színűleg hajnalban felkelt, hogy újraindítsa
a tesztjeit, majd visszafeküdt aludni. Időről
időre egy ablak ki-kinyílik, hogy egy pilla-
natra felfedje a végtelen űr sötétségét, vagy a
hamuszínű fényben fürdő Hold sötét oldalá-
nak egy részét. Olyan érzésem van, mintha a
feje belsejét szemlélném, amíg álmodik.
Az ellentétes sarokban, a képernyőtől
jobbra, a lepke csatlakozott bábjához.
Elautózom a Mallba, és az üzletek között
vonszolom magam végig egy teljesen új ke-
zeslábasban, amibe még mindig nem nőtt
bele teljesen a hasam. Semmi sem jó rám,
amit felpróbálok. Érkezéskor felfigyeltem a
3D-s fotókabinra, és elindultam megújítani
a fogyasztói kártyámat. A mellem alig nőtt
valamennyit, ami elég frusztráló. A csípőm
ellenben egészen egyedi íveket ölt. Miköz-
ben a lézer fényrács végigsiklik a meztelen
bőrömön, hogy megmérjen, egyre csak azon
a felhőn jár az eszem, amely körbevesz min-
ket még pár óráig. Vajon ebben a pillanatban
is egy része belevegyül a húsomba? Már ha
egyáltalán különleges, kiválasztott vagyok.
Ha a kisbabám megérezte a testetlen dédel-
getését.
A profilom felvillan a tükör-képernyőn.
Az előző formámhoz képest jelentős elvál-
tozások pirossal vannak aláhúzva. Ideje oda
újakat rendelnem.
Ezzel töltöm az egész következő órát.
2018.08.21. 21:40:33

Mielőtt hazamennék, még veszek egy
hordozható hűtőtáskát, melyet különféle ízű
sörbetekkel töltök fel: minden ismerős gyü-
mölccsel, illetve jó pár olyannal, amiről még
nem is hallottunk. Max rám csipogott, anél-
kül, hogy üzenetet hagyott volna. Felkelt,
minden rendben; nekem meg van mivel el-
vonnom a figyelmét a táblagépéről, amit már
nagyon várok.
Aztán meg Chatila hív. Kétszer egymás
után. Mind a kétszer felidegesítve magát az
üzenetrögzítőn.
– Ugye tudja, hogy mit csinál? – Rendkí-
vül erős hangjába beleremeg a halántékom.
– Hívjon vissza, Eilen! Minden nevében,
amiben hisz, gondolkozzon!
Egy határozott mozdulattal ledobom a hű-
tőtáskát a hátsó ülésen lévő új alsóneműim
mellé, majd hazaindulok a lassú járművek-
nek fenntartott sávban. Az eget fehér csíkok
tarkítják, melyeket még a délutáni repülők
hagytak maguk után. Idegesen dobolok ujja-
immal a kormányon. Max valószínűleg nem
volt elég elővigyázatos az érzékelők beprog-
ramozásában; most aztán mindketten jóko-
ra slamasztikában vagyunk.
– Senkinek sem tűnt fel semmi szokatlan
– háborodott fel, amikor megmutattam neki
a hangfelvételt. – Az új program már be van
töltve a rendszerbe, a nyomamimat pedig
már régóta folyamatosan törlöm. Szerintem
csak blöfföl.
– Az nem az ő stílusa.
– Az meg nem az enyém, hogy hagyom
magam lebukni, amikor kalózkodom. – Sér-
tődött képet vág, és felém nyújtja a telefon-
ját. – Mi lenne, ha most felhívnád?
Chatila már a második kicsengés után fel-
veszi. Szája feltehetően tele almával. Hallom,
hogy valaki iratokat pakol össze, és elhagyja
az irodát, miközben türelemre int néhány
Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 67
GALAKTIKA
2018. szeptember
kurta, időnként nyelésekkel megszakított,
üres mondattal. Majd az ajtó hangos csatta-
nással becsukódik.
– Alaposan áttanulmányoztam az elmen-
tett adattárának tartalmát. És megsemmi-
sítettem. – Megköszörüli a torkát. – Emlé-
keztetem, hogy én vagyok a felelős a keresési
szerver tárhelyéért. Mielőtt hagynám, hogy
teljesen tönkretegye a csapatban való karri-
erjét, szeretném, ha elbeszélgetnénk. Egyedi
formában: én fogok beszélni, ön pedig végig-
hallgat. Csak egy-két „igen, főnök”-öt fogok
magának engedélyezni, olyankor, amikor
jónak látom.
Max, aki velem egyszerre csatlakoztatta
a fülhallgatóit, győzelmét kifejezve magasba
lendíti öklét.
– Ezért keresett? – kérdezem ostobán.
– Talán azt gondolta, hogy érdekel a hány-
ingere? Most komolyan, drágám, kezdek va-
lóban aggódni magáért. Gondolom, Max is
mellette van, ugye? – Riadtan összenézünk.
– Tolmácsolja felé a parancsot, hogy hívja
meg vacsorára! Szüksége lesz arra, hogy ne
hagyják gondolkozni holnap reggelig! Nyolc
harminckor az irodámban!
Durván leteszi, nem hagyva lehetőséget
válaszra. Odanyújtom Maxnak a telefont, és
a karjába csúszom. Erősen magához ölel.
– Tudod, drágám – súgom a fülébe –, ez
az izé végül is jól teszi, hogy elmegy. Nem
hiszem, hogy tudtunk volna vele bármit is
kezdeni.
– Biztos, hogy folytatjuk?
– Igen. – A baba most megragadja az al-
kalmat, hogy jelet adjon magáról; hirtelen
ideges rángatózás kerít hatalmába, melyet
Max okosan nyugtat le a hátamra adott nyo-
mással. – Te is annyira szeretnéd, mint én.
Amikor a dombtetőn lévő parkolónál letes�-
szük a kocsit, már este tíz van. Egyedül va-
67
2018.08.21. 21:40:34
 GALAKTIKA
2018. szeptember
gyunk, a világtól elzárva az alattunk lévő au-
tópálya monoton zajával. A szemetestartók,
melyek főleg a hétvégi piknikezőknek vál-
nak hasznára, most fémesen csillognak a
holdfényben. Végignézek az alattunk elte-
rülő város fényein, a minden erőből ragyogó
emberi csillagok által összeszorított felhőn.
Benépesítettük fényes és egyenes álmainkat.
A felém küldött üzenet mind csak ámítás.
Nézzetek rám! Létezem.
Előveszek egy pokrócot, hogy megvédjen
majd minket a tűlevelektől, és kéz a kézben
indulunk kedvenc kis tisztásunk felé. A sör-
betek gyengéden kongnak a hűtőtáskában,
mindegyikben egy-egy jelzőfényszerű, ri-
kítóan színes kanál. Felszedek egy gyantás
fakérget, de mivel nem tudok vele mihez
kezdeni, visszahelyezem a helyére. Körülöt-
tünk egyre sűrűbb függönyt alkotnak a fák,
mígnem egyszer csak megjelenik a tisztás.
A  semmi közepén, egy békés tisztáson ál-
lunk meg, a szabad ég alatt.
A Tejút a fejünk felett csordogál. Egy erő-
sebb széllökés megborzolja a lombokat, és
fenyő meg a város illatának keverékét hozza
el nekünk. Két hete először érzem magam
ellazulva. Kibontom kezeslábasom pántjait,
majd az égre bámulok. Észreveszek ugyan
egy hullócsillagot, viszont értelmes kívánni-
való nem jut eszembe.
Max kiteríti a pokrócot, és rátérdel, ölé-
ben a fagylalttal. Táblagépeinket a szállá-
sunkon hagytuk. Ugyan még mindig forog a
felhő-szimuláció, de már tudjuk, hogy sem-
mi újjal nem szolgálhat számunkra. Még
indulás előtt úgy döntöttünk, hogy éjfél lesz
a pillanat. Így van még két óránk, hogy min-
den sörbetet végigkóstoljunk.
Csókolózunk, hogy minél több kombiná-
ciót kipróbálhassunk. Max betakar a felső-
jével, és jövőbeli terveinkről beszélgetünk.
Megírandó cikkekről, a babáról, aki már így
68 Szerves Isten
054-068-dunyach.indd 68
is minden várakozást felülmúlva borította
fel életünket. Még Chatiláról is. A holnapi
megbeszélés nem biztos, hogy a tervei sze-
rint fog majd zajlani.
– Mindjárt éjfél – motyogja Max.
Segít felállnom, és együtt számoljuk vis�-
sza a maradék másodperceket. Nullához
érve, hosszú perceken át őrülten ordítunk és
hadonászunk az ég felé, ugyanolyan látha-
tatlanul, mint amilyenek mindig is voltunk,
miközben az érzékelők hálója kurtán tízet
villan búcsúzóul. Majd levegő után kapkod-
va nevetve dőlünk a fagylaltostálak közé.
A csillagképek még mindig világítanak,
pont, mint ahogy évezredekkel korábban
megalkottuk őket. A felhőnek viszont már
nyoma sincs.
Egy csapat felriadt denevér egy pillanat-
ra eltakarja előlünk az eget. Követem őket a
szememmel, miközben arcomra folyt öröm-
könnyeimet törölgetem. Csukott szemmel
átölelem Maxot.
– Csak mi magunk vagyunk, hercegnőm.
Nem fázol?
– Sohasem voltunk egyedül – válaszolom,
átölelve gömbölyű hasam.
Balogh Csaba fordítása
Jean-Claude DUNYACH
Francia szerző, 1957-ben született. Matemati-
ka szakon doktorált. Jelenleg az Airbus repü-
lőgépgyár munkatársa. A 80-as évek eleje óta
ír, azóta több mint egy tucat regénye és novel-
láskötete jelent meg. Hazájában számos díjat
elnyert, művei napvilágot láttak többek közt
angolul, németül, olaszul, spanyolul és oro-
szul is. Magyarul eddig négy novellája volt ol-
vasható, 177., 200. és 243. számunkban, illetve
a Kétszázadik című antológiában. Két regénye
is megjelent kiadónknál, a Halott csillagok és
folytatása, az Ayerdhallal közösen írt Haldok-
ló csillagok.
2018.08.21. 21:40:34
 GALAKTIKA
2018. szeptember

Galaktika a nagyvilágban
Ravasz István nevű kedves olvasónk, akinek valamennyi eddigi Galaktika ott sorakozik a
polcain, ezúttal messzi tájak helyett időutazásra vitte magával magazinunk egyik számát.
Így ír róla:
„A Lajta Monitor Múzeumhajó, amelyet 1871 májusában bocsátottak vízre, s amely Európa
első páncélozott, kizárólag gépi meghajtású és forgótoronnyal felszerelt folyami hadihajója volt,
s amelynek gerincét az óbudai hajógyárban fektették le, 2018 áprilisában és májusában végig-
hajózott a Dunán. Győr-Gönyű, Komárom, Esztergom, Visegrád, Vác, Szentendre, Százhalom-
batta, Dunaújváros, Paks, Baja és Mohács kikötőjében több mint 30 ezer látogató tekintette
meg. Budapesten nem állt meg, hiszen visszaérkezve az Országház előtt horgonyoz majd, mint
ahogy oda kötötték ki az előző években is.”
A kép Mohácsnál készült.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 69

069-nagyvilag.indd 69 2018.08.21. 21:11:17

 GALAKTIKA
2018 szeptember
Instrumentális krónikák
(Solaris koncert, 2014. október 26. Művészetek Palotája)
R
ÉGES-RÉGEN, egy tőlünk an�-
nyira nem távoli galaxisban, kis ha-
zánkban alakult egy együttes, ami
akár már a lengyel írótól, Stanisław
Lemtől kölcsönvett nevével is felhívhatta volna
magára a figyelmet. Öt virtuóz zenész határoz-
ta el 1980-ban, hogy hangszereikkel csillagközi
utazásra indulnak a progresszív rock sokszor
rejtélyes, kiszámíthatatlan, de páratlanul iz-
galmas univerzumába. Útjuk, természetesen,
nem volt akadályoktól mentes, ahogy teltek
az évek, úgy váltották egymást a fedélzeten
az űrhajósok, de hála a hajó három parancs-
nokának, Cziglán „Czigi” István gitárosnak,
Erdész Róbert billentyűsnek és Kollár Attila
fuvolásnak, valamint a kapitánynak, Tereh
István menedzsernek, 1984-ben végre napvi-
lágot láthatott első nagylemezük, a Marsbéli
krónikák, ami mára világszintű klasszikussá
nőtte ki magát a progresszív rockzene berkein
belül. Noha a lemez egy igazi mestermunka, a
siker elmaradt, és 1986-tól a Solaris űrhajója
egy darabig pihentette hajtóműveit. A vasfüg-
göny átszakadása után, 1995-ben figyelt fel
egy Los Angelesben állomásozó lemezkiadó a
virtuóz ötösfogat eddig megjelent életművére.
Azóta is töretlenül szeli a csillagokat a Solaris,
kényszerleszállásra még Czigi 1998-ban bekö-
vetkezett váratlan és tragikus halála sem kény-
szeríthette őket. A debütlemez annak idején
elmaradt lemezbemutató koncertjét 2014 októ-
berében pótolták, de a műsor keretében többek
között felvezették az ugyanabban a hónapban
megjelenő Marsbéli krónikák II-t is, ami méltó
folytatása az 1984-es klasszikusnak.
Na de miért is különleges a produkció?
Remek zenészek remekül játszanak, ám ez
70 A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 70
önmagában még nem elég ahhoz, hogy a hall-
gató azt érezze, egy űrutazáson van. Éppen
ezért a közel kétórás koncerten a zenészek
nem a virtuozitásra fektetik a hangsúlyt, ha-
nem egy sajátos atmoszféra megteremtésére.
A zene teljes egészében Erdész Róbert billen-
tyűjátéka köré épül, aki játékában egyszerre él
gyors, pattogó futamokkal, és melodikus, oly-
kor hátborzongató dallamokkal, ami a legvá-
ratlanabb pillanatokban csap át gyengéd zon-
goratémákba. Ő a ritmus és a dallam egyben,
akivel legszorosabb szimbiózisban Kollár
István fuvolajátéka áll, mely esetünkben az
éneket helyettesíti, szokatlan megoldásaival
pedig elhiteti a hallgatósággal, hogy ez a zene
bizony nem e világi. Bogdán Csaba gitáros,
aki a „M’ars Poetica” című számig megosztja
a gitározást Erdész fiával, Erdész Tamással,
valamint Gömör László dobos alapvetően a
háttérből támogatják a billentyűt és a fuvolát,
de természetesen ők is szolgálnak pár megle-
petéssel. A gitár szorosan követi a billentyűt,
hol akkordokkal, hol hangról hangra, önálló
szólót ritkán hallani tőle, viszont az általában
a produkció csúcspontja, ezzel mintha azt
mondaná, hogy a világűrtől nem félni kell, ha-
nem meghódítani azt. Gömör dobjátéka szin-
te teljesen szembemegy a többiek játékával,
ritmikailag mintha szándékosan egy teljesen
más dimenzióban járna, a harminchatodik
perc körül játszott dobszólója pedig mintha
idegen lények inváziójának szolgálna aláfestő
zeneként. Őt ellensúlyozandó áll be közé és
a gitár közé Szendőfi Balázs basszusgitáros,
mint összekötő erő: az egyik pillanatban még
a gitárt követi egy-egy gyengéd, de határozott
akkordmenettel, a másikban már a dobot, és a
2018.08.21. 21:39:01

legváratlanabb pillanatokban egy-egy pár má-
sodperces miniszólóval lepi meg a hallgatósá-
got. Ő, ha úgy tetszik, az űrhajó tartalék ener-
giaforrása: alapvetően elkerüli a figyelmünket,
de veszélyben éreznénk magunkat, ha nem
lenne. Külön érdekesség, ahogy a zenészek
emléket állítanak elhunyt űrhajóstársaiknak:
Cziglán István játéka stúdiófelvételről hallha-
tó a „Beyond” című szám alatt, ezalatt a zene-
kar levonul a színpadról, a közönséget pedig
M. Kecskés András táncművész szórakoztatja.
Az alapító dobos, Tóth Vilmos pedig néhány
szám erejéig archív felvételről játszik együtt a
zenekar jelenlegi tagjaival, valamint a szintén
alapítótag Seres Attila basszusgitárossal.
A koncert alapvetően nem él túlságosan
elrugaszkodott látványelemekkel, a fényjáték
meglehetősen minimalista, ami akár szán-
dékos is lehet, hiszen mégiscsak egy űrbéli
utazásról van szó. A koncertet nyitó kitartott
billentyűakkord a visszaszámlálás a kilövésig,
amint a többi hangszer bekapcsolódik, úgy lő
ki a hajó és veszi kezdetét az űrutazás. Ahogy
egyre távolodunk a Földtől, azaz ahogy telik
a koncert, úgy kapnak helyet az egyre boron-
gósabb darabok, ami mintha nem az űrt, ha-
nem a kételkedő űrhajóst szimbolizálná, aki
minduntalan hazavágyik. Gömör dobszólója
megfeleltethető az űrhajós lidércnyomásos ál-
A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 71
GALAKTIKA
2018. szeptember
mainak, amit ellensúlyoz rögtön a következő
darab, a „Duó”, ahol a földi kultúra emléke
elevenedik meg Kollár és a zenekar vendége,
a Liszt Ferenc-díjas Gerendás Péter előadá-
sában. A  koncert hangulatilag ezen a ponton
megváltozik, és nemcsak azért, mert innentől
a zenekar két elhunytjának állítanak memen-
tót, hanem mert ez a „Point of No Return”,
azaz innentől érezzük, hogy nincs visszatérés,
vár bennünket az ismeretlen. Mégis, mintha
a koncert végére hazatérnénk, a ráadás előtti
„E-moll előjáték” mintha azt éreztetné, hogy
új hazára leltünk a Nagy Ismeretlenben, de ez
már értelmezés kérdése.
Nehéz összefoglalni egy ekkora produkci-
ót, hiszen még annyi mindent lehetne mon-
dani róla. A zenészek nem egyszerűen ját-
szanak hangszereiken, hanem szavak nélkül
mesélnek el egy, vagy épp egy időben több
történetet. Az ember ez alatt a közel két óra
alatt nemcsak hallgat, hanem a narratíva köz-
ponti szereplőjének érzi magát. Egy olyan ki-
emelkedő produkciót nyújt a Solaris, amiről
példát vehetnek az újonnan alakuló, feltörek-
vő zenekarok, mert legyen szó sci-firől, vagy
bármi másról, a zene akkor igazán jó, ha sza-
vak nélkül is beszél.
Zsirka Richárd
71
2018.08.21. 21:39:01
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Messiás Zrt.
A
KOPASZ FÉRFI az újságot
böngészte. Tömpe, mocsokkal
keretezett körmei erősen szorí-
tották a gyenge papírlapokat. Sze-
me fel és alá járt a szalagcímek között. Kusza
szemöldöke másodpercenként lendült a ma-
gasba, majd mélyzuhanással ismét két apró
szeme közé furakodott. Hunyorított még egy
utolsót, majd hatalmas sóhajjal kísérve letette
az asztalra a hanyagul meghajtott papirost.
Étkezőtársára meredt unott arckifejezésével.
– Hé, 12226!
– Hm? – A megszólított fel sem nézett jócs-
kán megrakott táljából, zavartalanul folytatta
az evést.
– Olvastad a mait?
– Hm? – 12226 értetlenül felkapta pillan-
tását, majd amint asztaltársa hetyke fejbic-
centése az asztalon heverő újság felé tisztává
tette gondolatait, ismét visszatért az étel élve-
zetéhez. Egy hatalmas falat birkahússal a szá-
72 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 72
A Megváltó érkezése
még mindig várat
magára... Még
akkor is, ha az
emberek próbálják
mesterségesen
gyorsítani...
Huszár Karina
jában válaszolt: – Nem, még nem. Érdemes?
FNKHL–44352 megvonta húsos vállát,
így amúgy is zsíros nyaka szinte eltűnt vala-
hol felsőteste takarásában. Ajka lebiggyedt,
szemöldöke pedig ismét a homloka közepén
táncolt.
– Esetleg az utolsó bejegyzést…
12226 lopva barátjára pillantott. Letet-
te evőeszközeit, a szája sarkában csúfkodó
zsírfoltot pedig letörölte az asztalterítővel.
A jóllakottság kiült önelégült arcára, és kissé
hátradőlt a széken, hogy hatalmas gyomra ké-
nyelmesebben emészthessen. A szék recsegve
nyögött fel, amint a súlyos test rászorult a
támlára. Kurta ujjaival az inggombjai közt
matatott, amikor ismét megszólalt:
– Mit ír?
– Pár sort a következő Megváltóról.
12226 gúnyosan felhorkant. Sajnálatos
módon az étkezéstől összesűrűsödött nyála e
gúnyos felhorkanásra megindult a tüdeje felé,
2018.08.21. 21:10:53

így gurgulázó, kegyetlen köhögés kezdte ráz-
ni a férfit.
– Az istenit neki! – dünnyögte könnyei
közt.
– Kell neked szidni az Istent!
– Menj a pokolba – köhögte tovább –, ezzel
nem segítesz, megfulladok. Adj innom egy
kortyot!
44352 vonakodva bár, de társa keze ügyébe
tolta félig üres vizespoharát. 12226 egy korty-
ra az ebéd mellé küldte az italt. Kissé meg-
könnyebbülten ismét hátrébb dőlt a széken.
– Hogy ez az istenverte nyelési gond nem
tud javulni – csóválta a fejét. – Mégis el kell
majd mennem az orvoshoz.
A kopasz férfi nem reagált, csak meredten
bámult rá.
– Na, mondd már, mi van az újságban? Ki
vagyok éhezve egy jó kis pletykára. Hetek óta
nem történt a világban semmi. Mióta a 423-
as Megváltót is kivégezték, minden hírcsator-
na pang. Mostanában még egy jó kis szaftos
gyilkosság sem történt.
– Ez sem valami nagy szám. Döntöttek a
következő Megváltóról.
12226 arcán csalódott fintor jelent meg.
– Azért jobb a semminél – motyogta unot-
tan. – Na, és milyen lesz? Remélem, kevésbé
egoista, mint az előző…
– Azt írja – 44352 ismét a keze ügyébe vet-
te a vékonyka újságot –, hogy az önbizalmá-
ból egy kissé lefaragtak…
– Kissé? – nevetett a másik. – Remélem,
megcsonkították.
– Meg aztán a haja most szőke lesz.
– Szőke? Ó, ugyan, már hogy lehetne Isten
Fia szőke?
– Nem tudom, ezt írja. A barna hajat a
múltkori esetben sokan nehezményezték. És
nem lesz olyan izmos sem, mint az utolsó.
– Lefogadom, hogy ez megint Az Új Szent-
lélek munkája lesz…
Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 73
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Nem, nem. A mostani Megváltót nem ők
tervezik.
– Nem-e?! Pedig az utolsó Fiújuk is szőke
volt.
– Én szőkésvörösre emlékszem – gondol-
kodott el 44352, miközben megvakarta fény-
lő, kopasz fejét.
– A vörösesszőke a Megmentő keze közül
került ki.
– Ó, csakugyan, igen… – 44352 szeme ösz-
szeszűkült. – Hogy azok milyen egy kontár
munkát végeznek!
– Igen, igen, borzasztó. Eddig az összes
Megváltójukat egy napon belül ki kellett vé-
gezni. – 12226 visszaszorított egy halvány
mosolyt. Semmit sem imádott jobban, mint a
kivégzéseket. – Kié akkor a mostani Megvál-
tó-projekt?
– A Messiás Zrt.-é.
– Messiás, Messiás… – keresgélt hangosan
a gondolataiban VBDGI–12226. – Jah, igen,
igen. Ők nem rosszak.
– Azt ígérik, hogy ez most tényleg az Igaz
Megváltó lesz.
– Valóban nagyobb az esélyük, mint a töb-
bieknek, de azért én nem adnék a szavukra.
Huszonöt éve is azt hajtogatták, hogy megta-
lálták a Tökéletes Fiút.
– De az huszonöt éve volt…
12226 sokatmondóan meredt barátjára.
Kövér ujjainak szüntelen mocorgása is meg-
állt az inggombok között.
– Ne nevettesd ki magadat! – közölte hi-
degen.
– A Megváltó eljön, ezt a tényt te sem von-
hatod kétségbe – lobbant fel 44352. – És az a
nap egyre közelebb van, érzem!
– Mintha akármit is számítana, hogy te
mit érzel – morgott a társa.
– Pff – horkant fel 44352, és sértettsége he-
vében felpattant az asztal mögül. – Miért, te
mit érzel? Hogy te magad vagy tán a Megváltó?
73
2018.08.21. 21:10:53
 GALAKTIKA
2018. szeptember
12226 lustán felemelte tekintetét a felé tor-
nyosuló hústömegre. A szemében az érdekte-
lenség legsötétebb szikrája lobbant meg.
– Én azt érzem, hogy még nem ettem des�-
szertet.
44352 szemöldöke a magasba lendült, már-
már túlszaladt az arcát keretező zsírpárná-
kon. Egy pillanatig mereven állt barátja felett,
kezét céltalanul lóbálva vastag törzse mellett.
Közben megérkezett a pincér, hogy felvegye a
rendelést.
– Egy dupla adag somlói galuskát kérek,
szimpla tejszínhabbal. Nem! Tudja, mit? Le-
gyen az is dupla!
– Legyen kettő! – helyesbített 44352, és
visszapasszírozta magát a székbe.
A pincér bólintott, és sarkon fordult.
XDRGK–896971 a fejét fogta kétségbeesésé-
ben. Szeme tágra nyílt a döbbenettől, pulzusa
az egekben szárnyalt. Biztos volt benne, hogy
ha azonnal nem hal szörnyet, akkor örökké
fog élni. Halántékán egy ér vészesen kida-
gadt, és mintha maga az Ördög játszotta volna
rajta halálszimfóniáját, úgy lüktetett.
– Ez egyszerűen lehetetlen, lehetetlen! –
sipákolt magas, elfúló hangján, miközben te-
kintetét egy percre sem bírta levenni a terem
közepén békésen pihenő élőlényről.
– Érsek uram, kérem, ne izgassa fel ma-
gát…
AASD–556784 kétségbeesetten próbálta
csitítgatni az érseket.
– Kérem, uram, legalább üljön le egy
percre…
– Már hogy ülhetnék le? Mégis hogy gon-
dolod?
A fiatal asszony meghunyászkodva hajtott
fejet a férfi előtt. A földre pillantva észrevette,
hogy az érsek mindkét rozoga lába megállít-
hatatlanul reszket. Némaság hullt a hideg te-
remre.
74 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 74
– Válaszolj tüstént és kristálytisztán! Mi az
ott a kórházi asztalon? – Mintha ő maga nem
látta volna jól, vagy inkább nem akart volna
hinni a saját szemének.
556784 összeszorította a szemét, és arcát
nehéz munkától fáradt kezeivel takarta el.
Hangja könyörgően tisztán öntötte el az érsek
fülét.
– A Messiás, uram.
896971 fájdalmasan felszisszent, és végre
elszakította tekintetét a lélegző lényről.
– Életképes? – 896971 elmormolt magában
egy gyors imát, hogy az asszony válasza meg-
könnyítse a helyzetüket.
– Igen, uram. Teljes mértékben.
– Hogy az a…!!!! – A férfi összeszorította
hiányos fogsorát, arca eltorzult a dühtől és
a szégyentől. – Mégis hogy történhetett ez
meg?! – sziszegte fájdalmasan.
A nő némán megrázta a fejét, majd tekin-
tetét gazdájára emelte.
– Uram, a Doktor figyelmeztette magát,
hogy valami hiba történhetett, de… Ó, tud-
tam én, hogy mégiscsak otthon kellett volna
maradnia! – 556784 teátrálisan megragadta
az érsek kezét. – Most hetekig nem fogja tud-
ni lemosni magáról ezt a szentségtelen képet!
– Ugyan már, eredj innét! – A férfi durván
félrelökte a nőt, és hevesen megindult az ajtó
felé. Vissza sem nézett, csak hátrakiáltotta
az asszonynak: – Te itt maradsz, amíg vissza
nem jövök érted!
896971 súlyos léptei haragtól zengtek a folyo-
són. A förtelmes termet elhagyva négy katona
tisztelgett előtte, de ő a méregtől elvakultan
sietett tovább. Drága, nehéz selyemből készült
kabátja árnyékként lebegett utána a neonlám-
pás folyosó végeláthatatlan hosszán. Kétoldalt
szürke ajtók sorakoztak, mindegyik előtt két-
két katona. Fertőtlenítőszag áradt a falakból,
és fájdalom pangott a levegőben. Cipője min-
2018.08.21. 21:10:54

den egyes ütése visszhangzott az agyában, a
verejték patakokban csorgott a halántékán.
Elködösült gondolataiból egy kéz rántotta ki.
– Érsek úr, várjon, kérem!
A férfi halálra váltan perdült meg maga
körül. 149805 volt az. A Messiás Zrt. igazga-
tóhelyettese. 896971 nem igazán kedvelte a
férfit, de a szaktudása miatt kénytelen volt
alkalmazni. Milliószor többet értett a geneti-
kához, mint ő maga.
– Mégis mivel magyarázza azt, ami A Fiú
Teremben fekszik a Messiás ágyán, a Messiás
helyén? – A hang orkánként robbant ki az ér-
sek torkából. – Ne merészelje azt mondani,
hogy az ott maga a következő Messiás, mert
menten kivégeztetem! És ha mást nem tud a
kérdésemre felelni, úgy ne vesztegesse az idő-
met!
– Én, én… uram?
896971, megvető pillantását elkapva al-
kalmazottjáról, sarkon fordult, és tovább szá-
guldott a folyosókon. Alig tett meg azonban
pár lépést, amikor kigyulladtak a vészjelző
lámpák, és néma félelem fojtotta bele a szót
az érsekbe. Léptei megkövültek, és válaszért
meredt 149805-re, aki még mindig kitartóan
a sarkában volt.
– Ez a Doktor, ez biztosan a Doktor! – kiál-
totta rémülten.
– Hogy micsoda? Mi van a Doktorral?? –
üvöltötte tébolyodottan az érsek, és megra-
gadta a férfi gyenge vállát.
– Öngyilkosságot kísérelt meg, uram, ezt
próbáltam elmondani az imént. Még életben
volt, amikor rátaláltak, de ezek szerint – bá-
natos arccal a vörösen villódzó fényekre me-
redt – már nem tudták megmenteni.
Az érsek évek tépázta arcából kifutott a
vér, és szeme a plafonon akadt. Papírszáraz
kezével mellkasához kapott, kis híján szét-
szaggatva drága ruháját. Szája halványan
szétnyílt, mintha suttogni szeretett volna még
Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 75
GALAKTIKA
2018. szeptember
valamit. A villódzó vörös fények betöltötték
az agyát, és az egész jelenetet furcsán groteszk
köntösbe varrták. Az érsek, mintha élete utol-
só pillanatában megpillantotta volna az Igaz
Messiást, akit egész életében keresett, tompa
puffanással elterült a hideg, kemény padlón.
A rozsdás, elhagyatott raktárépületben fáj-
dalmasan kiáltott fel a súlyos ajtó, és résnyire
feltárulván beömlött rajta az aranyszín fény.
Egy jóságos arc sötét körvonalai jelentek meg
a fényben. Körülkémlelt, beleszagolt a le-
vegőbe, majd ismét nekifeszülve az ajtónak
beljebb lökte azt. A két alak sietősen, ámde
puhán és reszketve lépett be a kísértetiesen
elhanyagolt épületbe. Az egyik sziluett kar-
csú, törékeny alkatról árulkodott. Finom lé-
pések és gyengéd mozgás jellemezte. Az árva
falak örültek a kellemes látogatónak. Minden
lélegzete friss illattal árasztotta el az évek óta
fülledt, penészes termet. A légiesen könnyed
alak után azonban egy másik is betette a lábát
az épületbe. Alacsony, görnyedt sziluettet al-
kotott meg a fény. Mintha száz meg száz cso-
mó közeledne egy embernek álcázva. Nehéz-
kes hörgés kísérte minden egyes léptét, szeme
vadul csillogott a sötétben.
Az asszony kézen fogta a teremtményt, és
sürgetve vonta maga után, be, mélyen a rak-
tár talán sosem látott területeire.
– Itt, ide! – suttogta lágyan. – Itt megpi-
henhetsz.
A lény az asszonyra emelte megilletődött
szemét, és furcsa nyöszörgés közepette ledob-
ta magát a sarokba.
– Itt nem találnak rád, hidd el! Talán ki-
csit hideg van, de egy éjszakát ki kell bírnod
pokrócok nélkül. Holnap, talán holnap tudok
neked hozni egyet. Talán kettőt is, majd meg-
látom.
Leguggolt a sarokban kucorgó lény mellé.
Szomorú szemébe nézett, és sajátját hűvös
75
2018.08.21. 21:10:54
 GALAKTIKA
2018. szeptember
könnyek borították el a keserűségtől, amit
benne látott.
– Mit tettem? – zokogta halkan, szinte
csak magának, bele a sötétbe.
Az életével játszik majd minden alkalom-
mal, amikor eljön ehhez a teremtményhez.
Pár órája, amikor kivezette a Messiás Zrt.
telephelyéről, még nem gondolt bele igazán,
hogy mihez is fog vele kezdeni, ha a nehezén
már túl lesznek. Hirtelenjében döntött, hi-
szen tudta, hogy az érsek halálra fogja ítélni,
amint visszatér. Talán nem adta volna a nép
kezére, hogy ők végezhessék ki nyilvánosan,
mint azt minden egyes alkalommal tették,
hiszen akkor a Zrt. jó hírének is befellegzett
volna, de az biztos, hogy sosem tűrte volna
meg a szeme előtt.
– Bántott volna téged, tudod? Ezért hozta-
lak el ide – magyarázta a lénynek, aki hangos
hörgéssel adta jelét annak, hogy ébren van.
És innen most nincs visszaút. A Doktor ha-
lott, és azóta már az érsek is. Az Új Megváltó
eljövetelét már kihirdették az emberek kö-
zött, így a cégnek biztosan befellegzett. Vele
egyértelműen nem jelenhettek meg a színen,
és egy újabb Fiú létrehozása hónapokba telt
volna. Így, hogy semmilyen Megváltót nem
tudtak felmutatni az unatkozó csőcseléknek,
a cég esélye nagyon kicsi volt. A konkurens
Megváltó-termelők pát hét alatt felzabálják
őket.
– Idő kérdése csak, és visszavonják az en-
gedélyünket. A vagyonunkat elkobozzák, a
kórházat lebontják, vagy eladják egy másik
hasonló cégnek. Mondjuk, Az Új Szentlélek-
nek. Nekik már úgyis régóta fáj a foguk a mi
technológiánkra. – 556784 szerény pillantá-
sát a teremtményre emelte. – Pedig a mi tech-
nológiánk volt híresen a legjobb. Olyan közel
voltunk a célhoz, olyan közel!
Pár percig gondolataiba süllyedve mélyen
sóhajtozott. Elmerengett azon az elmúlt tíz
76 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 76
éven, amit az érsek úr szolgálatában töltött el.
Nem volt minden cseppje mézédes, de megér-
te a fáradságot. Pontosabban azt hitték, hogy
megéri a fáradságot. 556784 szívét szorongat-
ta a kétely, de kénytelen volt bevallani magá-
nak, hogy a hite megrendült. Egész életét az
Egy Igaz Messiás létrehozásának szentelte.
Éjt nappallá téve szolgált az érsek mellett, és
tanult, éveken át csak tanult, hogy tudásával
hozzájárulhasson a fenséges terv végrehajtá-
sához.
Még egészen kisgyermek volt, amikor éle-
te első nyilvános kivégzését átélte. A férfiak
üvöltöttek, a gyermekek ujjongtak, az asszo-
nyok visítottak, és mindent áthatott az a för-
telmes, nehéz vérszag. Akkor eldöntötte, hogy
életét a Megváltó ügyének szenteli, és tudásá-
val hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarabb
ráleljenek az Igaz Fiúra. Ez volt az egyetlen
lehetséges útja annak, hogy véget vethessen a
világban folyó szüntelen öldöklésnek.
556784 szeméből egy kövér könnycsepp
hullt poros ruhájára. Száraz kezével letörölte
a reményeit is, amik a teremtmény létrejöt-
tével és az érsek halálával most már biztosan
szertefoszlottak.
– A Messiás Zrt. volt az életem – suttogta
megtörten a lénynek. Az nem reagált semmit.
A nő mégis valami megnyugtató fényt vélt
felfedezni szeme csillogásában. – Harminckét
évemet töltöttem azzal, hogy megkíséreljem a
lehetetlent. És most kiderült, hogy mindez
hiába volt, csak balga gyermekként éltem az
álmaimban.
Eszébe jutott az első hónap, amikor a neve-
lőintézetbe került. Lelkifurdalás nélkül hagy-
ta el a családját, hogy a rend tagja lehessen,
és életét az Egy Igaz Messiás létrehozásának
szentelje. Nem volt a szívében kétség. Lelki
szemei elé tolult az a nap is, amikor sikere-
sen nyert felvételt a Messiás Zrt. munkatársai
közé. Maga az érsek úr gratulált neki csillogó
2018.08.21. 21:10:54

szemmel, és igazi elismeréssel a hangjában.
Ekkor sem lakott még kétség a gondolataiban.
Visszaemlékezett azokra az átdolgozott éj-
szakákra is, amikor mindenki azt hitte, any-
nyira közel vannak a megoldáshoz. Olthatat-
lan lázban égtek, mert minden alkalommal
bizton hitték, hogy az lesz az a Messiás, ami
meghozza végre a sikert és a megváltást az
életükbe.
556784 a kudarcok után sem tört össze,
néhány kollégájával ellentétben. Lankadat-
lan erővel vágott neki az újabb és újabb, vé-
geláthatatlan mennyiségű próbálkozásnak.
Mindig érezni vélte, hogy mi az, amit elron-
tottak, és amin változtatni kell. Kezdetben
ezek a változtatások hatalmasak voltak, néha
egy-egy teljes tulajdonság törlését jelentették,
vagy a személyiség alapvető átkódolását. Ám
érezhetően egyre közeledtek a cél felé, és a ja-
vítások, betoldások és csiszolgatások is egyre
apróbbakká, finomabbakká váltak.
– Egészen bizonyos voltam benne, hogy ez
esetben nem tévedhetünk – mondta szomo-
rúan maga elé. – Az előző egyedhez képest
nálad csak a beletörődési szinten emeltünk
egy kicsit. Az előző Megváltónk ugyanis nem
fogadta el a sorsát, és nem vállalta az emberi-
ség megváltásával járó terheket. Hát mondd,
ember az ilyen? – csattant fel az asszony há-
borodottan. – Ki ne lenne képes eldobni a
földi létet cserébe azért, hogy mindenki más
sorsát szebbé tegye?
Megrázta a fejét, és világos, puha haja vi-
rágfellegként lengte körbe fáradt arcát.
– Én megtenném, ha lenne rá mód.
Súlyos teherként omlott rá a kudarc és a
tehetetlenség súlya. Mély gondolataiból a te-
remtmény zökkentette ki. Halk hortyogás
hallatszott a sötét sarokból, és a fénylő, ked-
ves szempár is eltűnt.
A lény egyenletesen, nyugodtan aludt ak-
kor is, amikor 556784 kisurrant az ajtón.
Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 77
GALAKTIKA
2018. szeptember
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 09. SZ ÁM 2018. s zeptemb er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
BELÜL IS!
SZÍNES
18009 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Nemes Jeles László: Napszállta - Mozinet
9 770428 387007
Nemes Jeles-interjú a Napszálltáról,
meseírókról szóló életrajzi filmek,
maffia a filmvásznon, perzsa tükör.
A  szeptemberi Filmvilág is színes-
ben jelenik meg.
•
– Mondja, maga hisz ebben a Megváltó-do-
logban?
A lenge csuklya alóli szúrós női szempár
gyanúsan vizslatta megszólítóját. A férfi mel-
lette állt az ünnepségen, és enyhe izzadság-
szagot árasztott, de a tömeg miatt 556784-nek
nem volt máshová állnia. A nő elgondolko-
dott, mielőtt válaszolt volna a meglehetősen
udvariatlan, nyílt kérdésre. A Megváltó el-
jövetelének tagadása kezdetben megrovást,
majd börtönbüntetést von maga után. Azon-
ban, ha ő a hatóságok kezére kerülne, hamar
rájönnének a személyazonosságára – tudnák,
hogy a lassan tizenöt éve botrányok közepette
becsődölt Messiás Zrt. hajdani tagja. Akkor
77
2018.08.21. 21:10:54
 GALAKTIKA
2018. szeptember
pedig azonnali halálbüntetést szabnának ki
rá – ez már csak így működött manapság.
A vád talán szentségtörés lesz, de az is lehet,
hogy egy egyszerű csalással is megússza.
A korábbi dolgozók közül négyszázharminc-
két emberről tudja biztosan, hogy a nyilvános
kivégzőpadon végezte. Ő nem kívánta magá-
nak ezt a halált.
Abban az esetben viszont, ha a férfi egyike
az állítólagosan működő titkos ellenálló tár-
saságoknak – akik minden erejükkel az egy-
házak és Megváltó-termelők ellen vannak, jó
esélye van arra, hogy szövetségesre leljen. De
a százalékos eredményeket tekintve mégis-
csak nagyobb a csúfos bukás esélye.
– Miért, maga talán nem? – 556784 erőtel-
jes, vad pillantásától mérten a férfi szégyené-
ben elvörösödött.
– Ne haragudjon, nem állt szándékomban
megsérteni.
– Pedig sikerült.
A nő tüntetőleg elfordította arcát beszélge-
tőpartnere felől, és ha lehet, még mélyebbre
húzta a csuklyát az arcán.
Meg sem tudná számolni, hogy ez hánya-
dik hasonló alkalom volt. De ő nem rendült
meg. Tizenöt éve valami elszakadt a lelkében,
ami életének egyúttal új értelmet és célt is
adott. A lehető legkevesebbet ment emberek
közé, és nem szívesen érintkezett idegenek-
kel. Mindenben és mindenkiben a fenyegetést
látta, és éjszakánként borzasztó, gyötrelmes
rémálmok kínozták. Csak a nappalok mutat-
ták számára az utat, ezek fényét az elhagyott
raktárban rejtetten élő lény táplálta. Messiás
– mert így nevezte el a teremtményt – hálával
és őszinte hűséggel fordult a nő felé. Tanítója
pedig odaadással oktatta az élet dolgaira, a
túlélés legalapvetőbb törvényeire és a szabad
gondolatokra.
Szabadidejében az asszony időről időre
megjelent egy-egy kivégzésen. Érzelemmen-
78 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 78
tes tekintettel nézte végig minden egyes új,
igaznak vélt Messiás halálát, és rideg ide-
gekkel tűrte a körülötte a vér látványától
megvadultan összekuszált tömeget. Minden
egyes alkalommal távolabb és távolabb érez-
te magát azoktól a valamiktől, akik ember-
nek merészelték magukat nevezni. Fürdött a
bűzükben, és a gyomrát felkavarták a lázas
arcok, vad pillantások. Nem tudta volna meg-
magyarázni, hogy mindezen viszolygása elle-
nére miért tért vissza újra meg újra a városba,
ahonnan elmenekült.
A világtól való elvonulás és a Messiással
töltött kellemes idő ellenére önnön tétlensé-
ge szüntelen kínozta. Úgy érezte, hogy ten-
nie kell valamit azokért, akik hozzá hasonló
módon kalodában vergődve kénytelenek el-
viselni mindazt, amivé a világ fejlődött. Nem
akart több kivégzést, nem akart több halált és
kínt. Azt kívánta, bárcsak mindenki oly egy-
szerűen élhetne, mint Messiás.
Messiás valóban mély tisztelettel halmozta
el a nőt, tanítóját, nevelőjét, egyetlen barátját
és kapcsolatát a külvilággal. Órákig képes volt
hallgatni a meséket, amik az asszony kedves
ajkát elhagyták. Igyekezett figyelni rá, hogy
csak a szép és jó érjen el ehhez a kedves lélek-
hez, de Messiás figyelte őt, ahogy éjszakán-
ként zokogva, kiáltozva fel-felriadt a legmé-
lyebb álomból. 556784 ilyenkor tudtán kívül
is halvány képet festett a teremtménynek ar-
ról, hogy milyen is a világ valójában. Messiás
hallgatta a történeteket, és mindent szivacs-
ként magába szívott; elraktározta az érzése-
ket, a gondolatokat valahol egészen mélyen a
lényében. Hamar kiderül ugyanis, hogy a te-
remtmény nem mellékterméke egy követhe-
tetlen folyamatnak. Rendkívül intelligensnek
bizonyult, és végtelen nyitottságával és ked-
vességével nagy segítségére volt 556784-nek.
Eljött az a nap is, amikor már együtt ter-
vezhették a szebb jövőt. A nő néha túlzottan
2018.08.21. 21:10:55

a fellegek felett járt, de szerencsére ott volt hű
társa, aki minduntalan visszarángatta őt a
valóság biztos talajára – hiszen csak itt érhet-
tek el változásokat. Messiás egyetlen hiányos-
sága – a küllemétől eltekintve – a beszéd hi-
ánya volt. Sosem tanult meg beszélni, annak
ellenére sem, hogy a nő ezen képesség fejlesz-
tésébe vetette a legtöbb energiát. Mikor végre
be kellett látnia, hogy ezen az úton nem érhet-
nek el eredményeket, megkerülte a beszédet,
és megtanította neveltjét egy olyan kommu-
nikációs formára, amit csak ketten érthettek
meg. Messiás használta a rendelkezésére álló
artikulálatlan hangfoszlányokat is, amikor
meg szerette volna magát értetni tanítójával,
és ezt egy egyszerű, kezdetleges, szimbólu-
mokból álló jelrendszerrel támogatták meg.
Kettejük közt teljes volt az egyetértés.
A kivégzés elkezdődött, és 556784 eszébe
most a reggeli események képe szivárgott be.
Ahogy a nap életet lehelt a reggelbe, és az as�-
szony felébredt, neveltjét nem találta a fekhe-
lyén. Nem esett kétségbe, hiszen többször – és
egyre gyakrabban – előfordult, hogy Messiás
tanáránál korábban kelt fel. Ám ezen a regge-
len a teremtmény nem válaszolt a hívásra, és
a nő aggodalma egyre fokozódott. A nap már
egészen magasan járt, amikor megérkezett.
556784 kérdőre vonta, és kifaggatta, hol járt,
de ő mindössze annyit válaszolt, hogy kisszel-
lőztette a fejét, s hogy gondolkodnia kellett,
mert az éjszaka rémséges álom szállta meg az
elméjét. Az asszony szíve megesett a lényen,
szomorú, álomtól űzött szemét látván. Meg-
bánta már, hogy oly hevesen rámordult. Fino-
man magához vonta, és lágy hangon kérlelte,
mesélje el, mit látott.
Az álomban Messiás egy szakadék szélén
állt, egyedül. A lenyugvó nap vörösre festet-
te a kopár sziklákat, és a szél jegesen kúszott
vastag bőre alá. A szakadék túlsó felén egy
alakot látott távolodni. 556784 volt az. Mes-
Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 79
GALAKTIKA
2018. szeptember
siás megrémült, mert félt átugrani a szakadé-
kon, és félt attól is, hogy elveszítik egymást
tanítójával. Az asszony után kiáltott. Az ősz
hajú alak rezzenéstelen arccal megfordult, és
némán búcsút intett a neveltnek, majd eltűnt
a messzeségben. Messiás az álomból halálfé-
lelemmel és izzadtan ébredt. 556784 rájött,
hogy a lényt lelkifurdalás gyötri, és fél az ő
elvesztésétől. Az asszony ekkor szorosan át-
ölelte, és gyermekként nyugtatgatta egyetlen
társát, aki valamit is jelentett neki az életben.
Az emelvényen álló Megváltó már nem
mozdult. Torkából elhalt az elfúló kiáltás, és az
utolsó lélegzetvétele is a földdé lett. Az asszony
könnyes szemmel bámulta a megtört testet, és
akarva-akaratlanul is az ő Messiása jutott az
eszébe. Rettegett attól a gondolattól, hogy haj-
danán egy hajszálon múlott az élete, és tudta,
hogy még ma is elég egy aprócska hiba, és a
tucatnyi Megváltó helyett ő maga áll majd az
emelvényen. És a tömeg őrjöngeni fog. A fel-
bőszült csőcseléknek minden eddigi Megváltó
kivégzésénél frenetikusabb élményt nyújtana
az ő neveltjének halála. Tökéletlen külseje még
nagyobb borzongást és felháborodást keltene a
vérszomjas emberekben. Ezt nem engedhette
meg. Soha. Véget kellett hát vetnie a fenyege-
téseknek is – ha tudta volna, hogyan, s miként,
gondolkodás nélkül cselekedett volna.
Messiás a folyó partján guggolt, és a lágyan
hullámzó víztükröt bámulta. A szél gyengé-
den fújta kusza, szőke fürtjeit. Látta a víz
mélyén serényen tevékenykedő aprócska élő-
lényeket, akik rövidke életük minden percét
hasznosan töltik, és nem gátolják őket feles-
leges gondolatok. Messiás arra gondolt, hogy
az apró élőlények, amiket épp megfigyelt, biz-
tosan nem egy Megváltóért dolgoznak. Nem
úgy, mint az emberek. Nem gondolta, hogy a
halaknak az életnél volna fontosabb céljuk és
ideájuk az életben. Abban a percben nem ér-
tette az embereket.
79
2018.08.21. 21:10:55
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Fókusza most a folyó mélyéről a víztükörre
siklott. Egy sárga falevél lágyan ringott tova a
folyó óvatos sodrásában. Messiás a saját arcát
nézte. Annyira nem illett a természet képébe.
Valósággal megriasztotta a látvány, pedig nem
ez volt az első alkalom, hogy szembetalálkozott
önnön képmásával. Nézte az eltorzult mosolyt,
amit sikertelenül próbált arcára erőltetni, hát-
ha megszépíti a rettentő látványt. Nézte a ku-
sza szemöldököt és a csempe szájat, a ragyás,
rugalmatlan arcbőrt, és a deformált fejet, ami
minden izgalmas gondolatát magában tartot-
ta. Látta a szemét megcsillanni a víztükörben,
és úgy érezte, talán ez az egyetlen porcikája,
amely hasonlít tanítójára. Égszínkék szeme ál-
talános szomorúságról tanúskodott.
Messiásnak eszébe jutott az első nap, ami-
kor a nővel találkozott. Azóta megöregedett.
Haja megőszült, háta kissé meggörnyedt, és
mozgása is nehézkesebbé vált. Gyorsan örege-
dett meg, gyorsabban, mint azt Messiás szeret-
te volna. Mindenét, amije volt, az asszonynak
köszönhette, és az összes szeretet, amit valaha
is az élettől kapott, az csakis tőle származott.
Nemcsak hálával tartozott hát neki, hanem
sokkal többel. Úgy érezte, övé az élete, az egész,
semmitmondó élete. Tudta, hogy az asszony
szomorú, és bántják azok a dolgok, amikről
oly keveset akart beszélni. Félt, hogy ezek mi-
att elveszítheti őt, vele együtt pedig mindenét
elveszítené.
A teremtmény belemerítette lapátkezét a fo-
lyó hűsítő vízébe, és élettel mosta át arcát. Az
aprócska halak robbanásszerűen cikáztak tova
a vízben. Ez kitisztította a gondolatait, és meg-
erősítette elhatározásában, amit az éjszaka ho-
zott meg. Az asszony már nagyon sokat mesélt
neki a Megváltókról, akik hozzá hasonlóak,
de mégis nagyon különböznek tőle. Korábban
a lény azt hitte, talán a kinézete, a teste miatt
mondja ezt az asszony, de aztán megmagya-
rázta neki, hogy ezeknek az embereknek nem
80 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 80
volt tanítójuk, aki a jóra nevelje őket, és megóv-
ja a gonosz személyektől.
– Mert az embereknél kegyetlenebb terem-
tés nincs a földkerekségen, ezt jegyezd meg jól!
Messiás nem hitt neki, hiszen az asszony is
ember volt. És ha egy ilyen kedves és csodála-
tos lélek is ember, akkor nem lehet mindenki
olyan gonosz és szívtelen. Rettegett persze a
mesebeli érsekektől és az egyháztól, amik szá-
mára csupán elvont fogalmak volt, a nő szemé-
ben azonban minduntalan látta megcsillanni a
félelmet, amikor ilyen dolgokról beszélt. Idővel
rá is átragadt az asszony minden aggodalma,
és most megértette, hogy a szomorúság a taní-
tója szemében innen táplálkozik.
– És más embereket is bántanak?
– Igen, gyakran megesik. De csak azokat,
akik ki mernek állni ellenük, vagy hátráltatják
őket a Megváltó megtalálásában. Vagy akik azt
állítják, hogy nem hisznek az Egy Fiúban.
– De te sem hiszel benne!
– Nem, valóban nem hiszek benne. De nem
kell aggódnod, amíg ők ezt nem tudják, nem
lesz semmi baj.
– Mégiscsak hinned kellene benne – érvelt
a teremtmény.
– Ez nem ilyen egyszerű – ingatta a fejét az
asszony. Őszülő tincsei lágyan hullámoztak
barázdált homlokán. – Te meg tudnál utálni
engem, ha most azt mondanám neked, hogy
mától kötelező gyűlölnöd?
– Nem, dehogy! Soha nem tudnálak gyűlöl-
ni téged!
– Látod, ez is hasonló dolog. Ennek belül-
ről kell jönnie. Vagy van, vagy nincs. Nekem
nincs.
– Ha ez olyan, mint a gyűlölet, akkor jobb
is, ha nincs. A többi embernek sem kellene
hinnie benne.
556784 felkacagott.
– Nagyon bölcs vagy! Tudod, sok embert
kényszerítenek rá, hogy az Igaz Fiúnak éljen,
2018.08.21. 21:10:55

és higgyen benne. Vagy legalábbis azt mond-
ják, hogy hisznek benne. Régen, amikor te még
nem voltál, én is közéjük tartoztam.
– De te megváltoztál – érvelt megszeppenve
a lény.
– Megváltoztam. Amit csak neked köszön-
hetek.
Messiás arca eltorzult a felgyülemlett ér-
zelmektől. Átélte és valóságos kínként jelent
meg benne minden, amit tanítója felfedett
előtte. Érezte a rengeteg ember szenvedését,
a félelmet, amivel sakkban tartják őket. Látta
a megannyi gyermek sírástól duzzadt arcát,
akiknek szüleit ellenállás miatt vagy istenta-
gadás címén ítélték halálra. A gyomra görcsbe
rándult, ha arra gondolt, ahogyan az emberek
állatokként ujjonganak, valahányszor egy ár-
tatlan lélek elhagyja a földet. Porcikái pedig
csaknem szétrobbantak, amikor a hozzá ha-
sonló Megváltók jutottak eszébe, akiket csak
azért keltenek életre a kegyetlen érsekek, hogy
egy balga, értelmetlen álmot váltsanak valóra.
De a legjobban az fájt neki, hogy kudarc ese-
tén gondolkodás nélkül a halálba száműzték
mindet.
A teremtmény egész testében reszketett,
amint felállt a folyó partján, és nehéz léptekkel
megindult a város felé.
– Felolvastattad azzal a csinos nővérrel a mai
újságot? – A kopasz férfi várt pár pillanatot. –
He? Hallod, 12226, neked beszélek ám!
– Hm? – A férfi lustán kinyitotta szemét a
kórházi ágyon, és kövér arcát társa ágya felé
fordította. – Már megint mi van?
– Az újságot!! – emelte fel a hangját 44352. –
Tudod, mi van benne??
– Nem, nem. Nem érdekel… – motyogta
zavartan a férfi, és már-már visszahunyta ne-
hézkes pilláit.
– Pedig érdemes meghallgatni, amit ír… –
44352 a hatást várta.
Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 81
GALAKTIKA
2018. szeptember
– Mondom, hogy nem érdekel.
– Pedig, ha még tudnék menni, most bizto-
san az egyházvárosba utaznék!
Semmi válasz.
– Azt írja, hogy botrányba fulladt egy kivégzés.
– Hm, hogy mi? Kivégzés?
– Botrányba fulladt, igen!! – 44352 sárgás
szemét forgatta. – Az isten verjen meg, vedd
már fel a hallókádat!
12226 felhorkant, de engedelmeskedve tár-
sának, lustán az éjjeliszekrény felé nyúlt. Út-
közben majdnem leverte a lélegeztetőgépét és
az ebédből visszamaradt szennyes edényeket,
míg végül húsos ujjai megmarkolták a hallókát.
– Mondjad!
– Azt írja… Kettős kivégzést készülnek tar-
tani a főtéren. Egy torzszülött és a nevelője a
vádlott.
– Istenkáromlás?
– Nem csak az. Nem fogod elhinni, de a
szörnyeteg a 645-ös Megváltó kivégzésekor
megjelent a téren, és felpattant az emelvényre.
Az Új Szentlélek érsekét durván letaszította a
tömegbe, ahol azt aztán agyon is taposták. Azt
írja, hogy majomként ugrált fel és alá az emel-
vényen, a tömeg nagy vidámságára, és közben
állati hangokat hallatott. Az arca eltorzult, és
őrjöngött.
– Kár, hogy nem láttam. Többet kellene te-
levíziót néznem.
– Na várj! Ez még semmi. Erre egy nő
ugrott ki a tömegből, azt kiáltozva, hogy
Messiás, Messiás, és le akarta rángatni a te-
remtményt az emelvényről. Ám ekkorra már
megérkezett az őrség, és megkezdték a befo-
gásukat. Még mielőtt azonban elkaphatták
volna a szörnyet, az köveket hajított a nézők
közé. Állítólag sűrűn televéste őket jelekkel,
és rengeteg van belőlük.
– Mi van rajta?
– Nem tudják, még nem tudják. Nincs is
meg mindegyik, sokat elnyelt a tömeg. Ha-
81
2018.08.21. 21:10:55
 GALAKTIKA
2018. szeptember
zavitték, és otthon mutogatják, mint valami
érdekességet.
– És mi lett a szörnnyel meg a nővel? –
12226 kissé feljebb tolta magát az ágyban;
kezdte érdekelni ez a különös történet.
– Elkapták őket, persze hogy elkapták
őket. – 44352 ráncos arca hatalmas vigyorra
húzódott. – Kiderült, hogy az a szörny a régi
Messiás Zrt. utolsó terméke, gondoltad volna?
– Hogy micsoda? De hát az már vagy tizen-
öt éve beleolvadt Az Új Szentlélekbe!
– Bele hát, de ez még azelőtt készült, hogy
beleolvadt volna. Meg hogy az érseke meghalt
volna.
– Á, értem. És hogyhogy a szörny nem lett
kivégezve már akkor?
– Hát a nő, az a nő egész eddig bújtatta!
12226 szeme elkerekedett a megdöbbe-
néstől.
– De hisz miért tenne valaki ilyesmit?
44352 megvonta a vállát.
– Állítólag elege lett a sok vérontásból, és
megfogadta, hogy békés életet nyújt neki.
– Hát, ez elképesztő… Mik elő nem fordul-
nak… Na, és kivégezték már őket?
– Még nem, majd holnap.
– Remélem, közvetíti majd a televízió.
– Hát azt én is.
Messiás visszatekintett nevelőjére a börtön-
ajtóból. Olyan volt, mintha aludna. Arca bé-
kés volt, és végre egyszer boldog. Könnyeden
nyúlt el a rideg vaságyon. Messiás szívére egy
sötét madár akart leszállni, da gyorsan elhes-
segette. Helyesen cselekedett, a nő a végén
megértette a tervét, és belenyugodott.
556784 már nem lélegzett, amikor a végre-
hajtók fel akarták volna kelteni, hogy kirán-
gassák a fűtetlen cellából, ki a csőcselék elé.
Az éjszaka során halt meg, álmában. A lény
más esetben nagyon bánatos lett volna, de
tudta, hogy a fájdalom a szívében hamarosan
82 Messiás Zrt.
072-082-huszar.indd 82
megszűnik majd, és valami egészen csodála-
tos dolgot hagy az emberekre. A köveket már
széthordta a nép, amikre rávéste gondolatait,
tanítását. Mindent át akart adni a vakként,
sötétségben élő embereknek, amit valaha ő az
asszonytól kapott. Szabadságról és szeretet-
ről, a vízben élő apró lényekről és a gyűlölet
mérgéről írt nekik.
Nyugodt szívvel állt az emelvényen, ma-
gasan az emberek feje fölött. A nap már
megérintette a horizontot, és vörösre festet-
te a levegőt. A szél hidegen süvített végig a
poros népségen, amint tekintetüket egytől
egyig a teremtményre emelték. Messiás szí-
ve nyugodt volt, torz arcára halvány mosoly
ült ki. A tömegre ráült némaság valóságos
zene volt füleinek. Tekintetével a tömeget
pásztázta, és amikor itt-ott elszórva a ru-
hák rengetegéből elővillant egy-egy hideg
kődarab, biztos volt benne, hogy az üzenet
célba ért.
Mielőtt szíve az utolsót dobbant, a lény az
asszonyra gondolt, aki azon a rémséges napon
kézen fogva vezette el a hideg raktárba, nem
is gondolva arra, hogy tette valamikor a jövő-
ben hatalmas változást fog hozni az emberek-
re. Hogy megszabadítja őket az uralomtól, és
a félelem helyett gondolatokkal ajándékozza
meg őket.
HUSZÁR Karina
1991-ben született, Pécsett. Gyógypedagó-
gus-logopédusként dolgozik, és jelenleg
pszichológiát hallgat. Az SF iránti szerelmét
édesapja Galaktika-gyűjteményének köszön-
heti. Elsőként egy regénykézirattal keres-
te meg szerkesztőségünket, amely mester-
séges intelligencia és ember egy csillagközi
űrhajó összezártságában kialakult kapcsola-
táról szóló, filozófiai mélységű története. Ez
mostani számunk XL-változatában olvasható.
Reményeink szerint sokszor találkozhatunk
még nevével magazinunk oldalain.
2018.08.21. 21:10:55

A Magyar Star Wars Klub bemutatja:
A Birodalom visszavág Retro Party a Pólus Moziban
(2018. szeptember 22. szombat, 10:00–16:00)
A MAGYAR Star Wars Klub idén ok-
tóberben ünnepli fennállásának 22.
évfordulóját. Az elmúlt két évtizedben
számtalan rendezvényt szenteltünk George
Lucas eredeti trilógiájának, és ezt a hagyo-
mányt idén is felelevenítjük, sok-sok kü-
lönlegességgel megtoldva.
Az idei rendezvényeink a visszaemlékezés je-
gyében telnek, ugyanis a klasszikus Star Wars-
trilógia felújítatlan epizódjai köré szervezünk
egy-egy tematikus eseményt. Ezek az alkotások
több évtized alatt sem veszítettek értékükből,
ugyanolyan érdekesek számunkra, mint a het-
venes-nyolcvanas évek fordulóján.
Szeptember 22-én szombaton délelőtt 10:00-
tól a Pólus Center Mozijában A Birodalom vis�-
szavág kerül sorra. Ezen a napon a második
Star Wars-filmre emlékezünk, és igyekszünk
minél több érdekességet bemutatni az epizód
születéséről és sikereinek hatásáról. Viszont ha
mindez nem lenne elég, akkor két olyan extrát
is kínálunk, amik önmagukban is sok rajongót
érdekelhetnek.
Kapcsolatfelvétel
083-kapcs.indd 83
GALAKTIKA
2018. szeptember
A klubrendezvényre belépők bónuszként
13:00-tól ingyenesen megtekinthetik A Biroda-
lom visszavág felújítatlan változatát, az 1982-es
eredeti szinkronnal, valamint Fazekas Attila, a
legendás képregényrajzoló ezen a napon mutat-
ja be a Csillagok háborúja című trilógiáját, egy
különleges, több mint 200 oldalas, extrákkal
alaposan megtűzdelt kiadványban.
Információk és elérhetőségek:
www.starwarsklub.hu
Facebook: Magyar Star Wars Klub
Eseményoldal: A Birodalom Visszavág Retro Party
O KTÓBER 20-ÁN, szintén a Pólus Mo-
ziban tartja első rendezvényét a LOTR
Fan Club. Ezen a megmozduláson – mely a
„Visszatérés Középföldére” címet kapta – is-
mét egy kalandos utazásra indulhatnak J. R.
R. Tolkien történeteinek kedvelői. A rendezvé-
nyen előadások, dokumentum-összeállítások,
elemzések és meghívott vendégek vezetik fel
az esemény fő attrakcióját, A Gyűrű Szövetsé-
ge bővített változatának vetítését.
Aki szeretné másfél évtized után
újra átélni a nagy élményt, és olyan
változatban megnézni A Gyűrűk
Ura-trilógia első filmjét, ahogyan
azt korábban nagy vásznon nem
láthatta, látogasson el az október
20-án, szombaton délelőtt 10:00-
kor kezdődő eseményre!
Információk és elérhetőségek:
lotrfanclub1@gmail.com
Facebook: Visszatérés Középföldére
83
2018.08.21. 21:10:23
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Én és a sci-fi
M
OZIPÉNZTÁROS édesanyám­
nak köszönhetően gyerekkorom
jó részét a komlói Szabadság
Filmszínházban töltöttem. Lel­
kes és nem fizető néző voltam. Amíg csak műso­
ron voltak, kedvenc filmjeimet újra és újra meg­
néztem, nem tudtam rájuk unni. Már akkor is a
rajzfilmek és a trükkfilmek nyűgöztek le. Karel
Zeman filmjére, az Ördögi találmányra, mely
A francia zászló című Verne-regény nyomán
készült, a mai napig emlékszem.
Meghatározó könyvélményem Sebők Imre
borítójával a Delfin-sorozat A titokzatos bolygó
című regénye volt. Ettől kezdve kerestem a fan­
tasztikus témájú könyveket, magam is átéltem
minden kalandot, és megpróbáltam lerajzolni,
amit csak olvastam.
Első képregényemet tizenkét évesen kezd­
tem el Fehér Klára A földrengések szigete című
regénye nyomán. Egy oldallal becsülettel meg is
birkóztam… és aztán feladtam az egészet. Rá­
jöttem, hogy nem is olyan egyszerű műfaj ez.
A képregénnyel először a francia Vaillant (le
journal le plus captivant = a magával ragadó
újság) oldalain találkoztam, melynek újonnan
megjelent lapszámaira összes zsebpénzemet
(Mit zseb-? Ebédpénz!) költöttem.
Képregény és rajzfilm nagy találkozása volt
számomra, hogy 1982-ben részt vehettem Az
idő urai (A Perdide bolygó árvája) című fran­
cia–magyar sci-fi rajzfilm elkészítésében, amit
Moebius (Jean Giraud) képeskönyve és figurái
alapján rajzoltunk. Senki sem gondolta akkor,
hogy az évek alatt valódi kultfilmmé nemesül.
Függetlenül a szerző nevétől, szeretem a jó sci-
fi történeteket, a jó történeteket. A pokolba tartó
vonat hosszú évek óta a kedvenceim közé tarto­
zott. Egy emberről szól, aki örökké boldog akar
lenni. Ki az, aki nem emlékszik vissza egy olyan
84 Képregény a Galaktikában
084-091-kepregeny.indd 84
elmúlt pillanatra az életéből, amikor boldog volt,
amit jó lett volna megtartani? Ezért ültettem át
képregényre évekkel ezelőtt a Galaktika oldalain.
Kedvenc meséim közé tartozik Wilhelm
Hauff Gólyakalifája, így ez sem kerülhette el
sorsát: képregényt készítettem belőle. Sokak­
nál kiverte a biztosítékot – talán joggal –, hogy
egyszerű átdolgozás helyett valamiféle mix lett
belőle, amiben ismert és kevésbé ismert, álta­
lam és mások által alkotott figurák nyüzsögnek,
színesítve a cselekményt. Ráadásul a szövege is
áthallásos, ismert idézetek hangzanak el benne
régi korokra, urambocsá’, napjainkra utalva.
Egyszerűen imádtam rajzolni!
Egyetlen dolog kedvetlenített el, egy ismert
rejtvényújságban történt minősíthetetlenül po­
csék közlése. Sajnos ezt a változatot ismerik a
legtöbben, ezért döntöttem egy saját kiadvány
megjelentetéséről, amelyben úgy mutathattam
be a képregényt, ahogy azt elkészítettem.
Kiss Feri felkérésére 1996-ban a Füles rejt­
vényújságba Vagyim Sefner elbeszélése nyomán
rajzoltam meg „A négylábú tyúk” című orosz
fanti képregényváltozatát, aminek itt, a Galak­
tikában megjelent már az átfazonírozott, színe­
zett változata.
Haui József
2018.08.21. 21:09:56
 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
DI K
E
GY
Kapcsolatfelvétel NE 85

084-091-kepregeny.indd 85 2018.08.21. 21:09:58

 GALAKTIKA
2017. március

86 Képregény a Galaktikában

084-091-kepregeny.indd 86 2018.08.21. 21:09:59

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 87

084-091-kepregeny.indd 87 2018.08.21. 21:10:00

 GALAKTIKA
2017. március

88 Képregény a Galaktikában

084-091-kepregeny.indd 88 2018.08.21. 21:10:02

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 89

084-091-kepregeny.indd 89 2018.08.21. 21:10:03

 GALAKTIKA
2017. március

90 Képregény a Galaktikában

084-091-kepregeny.indd 90 2018.08.21. 21:10:05

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 91
Folytatjuk

084-091-kepregeny.indd 91 2018.08.21. 21:10:06

 GALAKTIKA
2018. szeptember
Jöhet a hidrogén-
forradalom
Csodálatos energiaforrás lehetne a hidrogén,
rengeteg energiát képes tárolni, könnyű azt
felszabadítani, és égésekor csupán víz kelet-
kezik. De sajnos a tárolása és szállítása na-
gyon problémás. És ne feledkezzünk meg a
Hindenburg tragédiájáról sem.
A hidrogénnel azért olyan nehéz bánni,
mert az atom csupán atommagból áll, egyet-
len protonból. És egy ilyen apróságot megle-
hetősen nehéz visszatartani. Nincs szükség
nyílásra, a protonok szép lassan egész egysze-
rűen átjutnak a tartályok falán.
Az évtizedes problémára ausztrál tudósok
találtak megoldást. Egy membrántechno-
lógia használatával képesek voltak a hidro-
gént ammóniává, majd azt ismét hidrogénné
alakítani. Mivel az ammónia kezelésében
már évszázados rutinja van a gyártóknak és
felhasználóknak, a megoldás utat nyithat a
hidrogénüzemű autók térnyerésének, mert az
elterjedésének legfőbb akadálya a gáz szállí-
tása volt. A hidrogén üzemanyagként való
hasznosítása a hetvenes évek olajárrobbanása
idején kezdte el érdekelni az autógyárakat.
Jelen pillanatban három típus kapható hidro-
géncellás meghajtással, de tavaly a világszer-
te eladott körülbelül nyolcvanmillió autóból
csupán kétszáz darab volt ilyen.
92
092-104-kilworth.indd 92
K
ELL HOGY legyen rossz szemű
sas. Kell hogy legyen olyan beduin,
aki rosszul céloz: akinek a családja
beletörődött, hogy nem kerül hús az
asztalra. Kell hogy legyen olyan etióp, aki nem
jó futó; ügyetlen hegyi kecske... rosszul tájéko-
zódó galamb. Kell hogy legyenek ilyen selejtek,
amelyek nem felelnek meg fajtájuk alapvető is-
mérvének. Én is ilyen szerzet voltam – a költő,
akinek nincs tehetsége a szép szavakhoz –, a
férfi, aki a költészet szerelmesének született, de
a vágyát nem elégíti ki, ha mások műveit olvas-
hatja, akinek szüksége van rá, hogy közvetlen
kapcsolata legyen a művészettel.
Végül beletörődtem, hogy soha nem írok
majd nagy verset. Olykor úgy éreztem, nem
állok tőle messze. Amikor az éjszaka köze-
pén arra ébredtem, hogy motoz valami az
agyam leghátsó zugában, de mihelyt papír
és toll került a kezem ügyébe, elillant, én
pedig csak zokogtam a tehetetlenségtől.
Egyes helyeken – hegymászás közben, a
busz után futva, vagy miközben egy elbű-
völő nő társaságában múlattam az időt –
megszállt az ihlet. Olykor egzotikus kígyó
képében közelített, és belesiklott a tuda-
tomba, olykor szépséges bikának álcázta
magát, ami mennydörögve beügetett az
érzékeimbe, majd megállt, orrlikából fúj-
tatva fehér felhőket eregetett, és büszkén
védte a szabadságát. Mégis, amint lehető-
ségem lett, hogy szavakba öntsem őket, az
álmok elrepültek, és többé nem tértek vis�-
sza. A sors úgy akarta, hogy a vers örökre
elérhetetlen maradjon számomra, közben
pedig egyre idősebb lettem. Egyre szürkébb
és rövidebb napok jöttek, az idő pedig gyor-
sabban siklott ki az ujjaim közül, mint egy
halódó románc.
Így aztán, amikor először hallottam a
férfiról, úgy éreztem, ez az utolsó esélyem a
halhatatlanságra életem egy igaz szerelme,
2018.08.21. 21:37:08

BR ITjelöSltF
díjra a ll
n ove
RLD
WO ASY
T erző
FAN
jas s
z
dí
BdR ITzeSrzF
ő
íjas s
Garry Kilworth
HOMOKSPIRÁL
a poézis révén. Igaz, a dolog kompromisz-
szumot jelentett – a hírnevemet egy másik
költő felfedezésével terveztem megalapoz-
ni, ám a mecénás is szinte ugyanakkora
elismerésben részesülhet, ha ügyesen intézi
a dolgokat. Elértem egy bizonyos életkort,
és az idő a rámért ütésekkel az évek során
kicsorbította már a hiúságom élét. Szoros
kapcsolatra volt szükségem a művészettel,
csak így csillapíthattam a sóvárgásomat, a
vágyódásomat, hogy a része legyek. Ha nem
élek a kínálkozó lehetőséggel, egy életre
beteljesületlenségre kárhoztatom magam,
talán nem volna értelem nélkül való léte-
zés, de a sikert biztosan nem ízlelhetném
meg. Üresen halnék meg, csak egy sírkő
jelölné, hogy én is érintettem ezt az idősza-
kaszt. Careytől, a szerencsevadásztól, a ka-
landortól származott az első nyom.
A London híd közelében van egy kocs-
ma, ahol az önjelölt irodalmárok keresik
Homokspirál
092-104-kilworth.indd 93
GALAKTIKA
2018. szeptember
A sivatag ősi dűnéi
felfedezőútra csábítják
a két utazót... de vajon
megtalálják-e, amit
keresnek?
a magukhoz hasonlók társaságát; a sarok-
ban ültem, amikor Carey belépett egy ifjú
hölggyel, akit az unokahúgaként mutatott
be. A lány szinte azonnal otthagyott ben-
nünket, és csatlakozott néhány elég hangos
barátjához, akik a pávákat utánozták mind
öltözékükkel, mind modorukkal. Carey
meghívott egy italra, én pedig megkérdez-
tem tőle, merre járt. Carey mindig éppen
utazásból tért vissza.
– A Hadramautban, cimbora. Megnéz-
tünk pár érdekes barlangot egy barátom-
mal. – Értetlen tekintetemet látva hozzá-
tette: – A dél-jemeni sivatagban.
– Milyen barlangokat? – kérdeztem, csak
hogy fenntartsam a beszélgetést. – Már-
mint régészeti, geológiai vagy antropológi-
ai érdeklődés vezérelt?
Afféle félmosollyal válaszolt.
– Az egyik... volt pár festmény, ami akár
érdekes is lehetett volna. Kiderült, hogy
93
2018.08.21. 21:37:10
 GALAKTIKA
2018. szeptember
újabb eredetűek, mint reméltem. De hát...
nem lehet mindig nyerni. És veled mi van?
Még mindig azt a magazint csinálod az
irodalmi ambíciójú kis öreg hölgyeknek?
A költészeti magazint, igaz?
Nem reagáltam a nyilvánvaló gúnyoló-
dásra.
– Nem. Három hónapja abbahagytam.
Abban reménykedtem, hogy majd felfede-
zek, ahogy mondani szokás, egy eleddig
ismeretlen csillagot, de ahogy te is utalsz
rá, a szerzőinkből végtelenül hiányzott az
elengedhetetlen... a tehetség.
– Kár. Nagy kár. Mi a helyzet a te mű-
veiddel?
Makacsul az asztalra meredtem; Carey
egy idő után vette a lapot, és nem bámul-
ta tovább a fejem tetejét. Egy darabig kínos
csendben üldögéltünk, aztán Carey hirte-
len megszólalt:
– Azt hiszem, van neked valamim, ami
érdekes lehet. – A zsebébe nyúlt, és előha-
lászott egy összehajtott papirost.
– Ez mi? – kérdeztem, és nem mozdul-
tam, hogy felvegyem az asztalt tarkító sör-
tócsák között fekvő cetlit.
Carey fél kézzel átnyúlt az asztalon, és
kinyitotta. Láttam, hogy nagyjából hat és
fél sor írás van rajta, úgy tűnt, arabul. A so-
rok alatt ceruzával írt fordítás állt.
– És? – kérdeztem.
– Egy barlangban találtam, szénnel írták
a falra. Épp esőt vártunk, és mivel a feliratot
egy vádi mélyén találtuk, esélyes volt (sőt,
biztos), hogy az ár el fogja mosni. Eszembe
jutottál, tudom, milyen fáradhatatlanul ke-
resed mindig a tehetséges költőket. Úgy néz
ki, ez egy töredék valamiből...
Felkaptam a papírt, és elolvastam a so-
rokat.
– Ez most komoly? – kérdeztem egy kis
idő múlva.
94 Homokspirál
092-104-kilworth.indd 94
– Száz százalékig. Tudod, barátom, be-
szélek arabul. A fordítás az enyém. Ha vala-
kinek egy kicsit több érzéke van hozzá, jobb
munkát fog végezni, nem kérdés... Isten a
tanúm, nincs bennem ez ügyben semmi
önhittség.
– Tudom. Egyszer beküldtél egy verset, a
magazinba. Sybil Smithnek tituláltad magad.
Ezen felnevetett, a fejek felé fordultak, én
meg hülyének éreztem magam. Szőke haja
a csinos arcába hullott, majdnem eltakar-
ta kék szemét. Careyben minden megvolt,
ami a választott hivatásához kell – ami-
re egy reménybeli kalandornak szüksége
lehet: dekoratív megjelenés, kapcsolatok,
magánjövedelem, kitűnő állóképesség, bá-
torság, merészség, éber szellem, egy kevés
arisztokratikus póz... minden. Émelyítő
volt.
– Na jó – mondtam –, annyira nem volt
vicces. Jameson elárulta, hogy te voltál, de
persze csak azután, hogy hülyét csináltam
magamból. Honnan tudhatom, hogy most
nem versz át?
Azonnal az asztalra támaszkodott, és
megpróbált komoly ábrázatot ölteni, de a
szeme így is elárulta, hogy titokban mulat
a dolgon.
– Már ne haragudj, Alec, de te annyira...
figyelj, ki is veszett úgy össze velem abban
a chelsea-i kocsmában, amikor a modern
költőkről beszélgettünk? Én azt mondtam,
értelmetlen zagyvaság... te meg... Mindegy,
spongyát rá! Ez nem vicc. Annyira nem va-
gyok kegyetlen.
– Talán. Nézzük csak...
Nem fejeztem be a mondatot, újra el-
olvastam a töredéket. A fordítás, persze,
olyan semmilyen volt. Carey, ahogy mond-
ta, nem volt éppen költőzseni.
– Megtarthatom? – kérdeztem valamivel
később.
2018.08.21. 21:37:10

Bólintott.
– Meg, de ha tovább akarod vinni a dol-
got, ne felejts el engem is felhívni! Van egy
elég határozott elképzelésem, hogy ki ír-
hatta... az üres negyedben jár a szóbeszéd,
így ütik el az időt, és hallottam egy nevet...
ezen a nyelven úgy mondanánk, hogy mint-
ha a szél suttogta volna. Hívj fel! – Végzett a
sörével, aztán elment. Az unokahúga a tár-
saságával maradt a sarokban. Lehet, hogy
mégis az unokahúga volt?
Felvettem a kapcsolatot egy oxfordi ba-
rátommal, aki jobb munkát végzett a for-
dítással. A sorokat túlzás nélkül lebilin-
cselőnek találtam. Volt bennük egyfajta
mélység, valami jellegzetes hangulat, nem
volt egyszerű megfogni. A rövid kifejezések
ambivalenciája feltüzelte a képzeletemet,
és sok órán át görnyedtem a töredék felett;
próbáltam eldönteni, van-e benne igazi
érték. Nehéz volt megmondani a rövidsé-
ge miatt, de végül az igenlő válasz mellett
döntöttem, és felhívtam Careyt.
– Taníts meg arabul! – kértem. Tud-
tam, ha meg akarom keresni ezt a nomád
költőt, meg kell tanulnom a nyelvét. Egy
remekmű lefordítása maradandó, művészi
szavakra majdnem ugyanolyan örömmel
kecsegtetett, mint ha az ember maga hoz-
za létre a remekművet. Edward Fitzgerald
ugyanolyan ismert és elismert, mint Omar
Hajjám. Volt rá esély, hogy szellemeket ker-
getek, de hát mit számított? Úgy éreztem,
legalább csinálok valamit.
A következő két évben rendületlenül
tanultam. Sok mindenhez nem értek, de a
nyelvekkel soha nem volt problémám, és
még Carey is meglepődött, milyen gyorsan
fejlődök. Hamarosan le is hagytam, és a cél-
tól feltüzelve visszamentem Oxfordba, majd
ott is maradtam, amíg úgy nem éreztem,
hogy most már eléggé elsajátítottam a nyel-
Homokspirál
092-104-kilworth.indd 95
GALAKTIKA
2018. szeptember
vet, és megkezdhetem a keresést. Persze, a
tanulmányaimat nem hagyhattam abba, de
végre megtaláltam életem fő művét. A lel-
kesedésem nem ismert határokat. Ugyan
megfordult időnként a fejemben a gondolat,
hogy a költőm meghalhatott, vagy esetleg
azóta abbahagyta az írást, de mindig ha-
mar elhessegettem. Hiszek a sorsban, és
Isten nem helyezett volna elém ilyen ellen-
állhatatlan küldetést, ha nincs más terve,
mint visszavenni abban a pillanatban, hogy
a verejtékes munkát elvégeztem. Nem lehet
ilyen bosszúvágyó. Careyvel októberben in-
dultunk el a Hadramautba. Majdnem olyan
izgatott volt, mint én, de gyanítottam, hogy
a hangulata csak az expedíciónak szól, nem
a céljának.
A sivatag beköltözik a lelkedbe. Ha egy-
szer az érzékeid magukba szívták a hatását,
soha nem hagyja el a szívedet. Nem egy
írót elcsábított a sivatag, T. E. Lawrence-t
és Wilfred Thesigert, hatalmas vonzereje
engem is befolyásolt, nyilván nem kevés-
bé. Különös, hogy egy monoton, üres táj
szebbnek tűnhet, egzotikusabbnak, mint
száz más horizont, teli formával, színnel.
Vágyódást érlelt a mellkasomban, ami fo-
lyamatos fizikai fájdalmat okozott, gyó-
gyíthatatlanul. A sivatagban fenséges a tér,
az idő és az érzékelhető jelenlét tapintható
hiánya. A pusztaságot belengi egyfajta vá-
rakozás, mintha arra várnánk, hogy leját-
szódjon a nagy színmű ezen a hatalmas,
hullámzó színpadon.
A sivatag alig érintkezik élettel, egy-
egy gazella vagy sólyom is ritka vendég,
illata azonban mámorít, mint az ópium,
és legalább olyan függőséget okoz. Ha
egyszer megérezted, újra és újra vissza
kell térned, hogy a beléd költözött hiányt
orvosold. A nélkülözés, amit az utazóra
95
2018.08.21. 21:37:10
 GALAKTIKA
2018. szeptember
kényszerít, nem eredményez köztük vi-
szályt: épp ellenkezőleg, közelséget szül,
lelki házasságot az élő és az élettelen kö-
zött. Voltaképpen, ha az ember vesz egy
marék homokot vagy egy kosár követ, azt
mondhatja: „Ennyi a sivatag, nemigen van
benne más.” Mégis, nem az anyag, nem a
szubsztancia teszi a sivatagot, hanem min-
den más hiánya, a magányos semmi vidé-
ke hol a nap kohója, hol a hideg csillagok
sátra alatt. Nem te lélegzed be a sivatagot,
a sivatag lélegez be téged, és megtölti a lel-
keddel a benne lévő űrt. Nappal a hőség
olyan, mintha kalapács sújtana a földre
tompa ütésekkel, éjszaka pedig a fagy egy
acélvéső könyörtelenségével találja meg a
repedéseket a kövekben.
Megtudtam, hogy a rejtélyes költő neve
Al-Qata, és hogy családtalan beduin, ma-
gányos nomád. Muraq falujában besze-
reztünk kellő mennyiségű élelmiszert, és
felbéreltünk két vezetőt meg hat tevét (a vi-
lág ezen szegletében dromedárok vannak).
Megkezdtük a keresést.
Egy napnyugtakor, hónapokkal később,
furcsa jeleket találtunk a homokban egy
kút mellett. Lehet, hogy szavak voltak – a
magam részéről biztos voltam benne –, de
a szél eltorzította a betűket, szétfújta a ho-
mokot, és a nyomok már alig voltak kivehe-
tőek; lehetetlen volt megfejteni őket. Ahogy
ültünk, és ettük a vacsoránkat, így szóltam
Careyhez:
96 Homokspirál
092-104-kilworth.indd 96
– Szerintem közel vagyunk. Érzem, ha-
tározottan. Szerinted is közel vagyunk?
– Szerintem... – kezdte megfontolt han-
gon, miközben az egyik sült madarat rág-
csálta, a vezetők zsákmányát – szerintem
egy girhes denevér szárnyán is több a hús,
mint ezen a jószágon.
– De... figyelj már, Carey! Ez fontos!
Morgott egyet.
– A madár is az.
És igaza volt. A hónapok során a tes-
tünket megkeményítette a nomádélet az
üres negyedben, és a nehézségek közelebb
hoztak bennünket a környezetünkhöz.
Semmink nem volt, csak ami a túléléshez
kellett, a puszta létfenntartás szintjén. Le-
vetkőztük civilizált énünket, és végül mez-
telenül álltunk, csak az emberség lényege
maradt. Az élet volt csak fontos, és a követ-
kező étkezés, a túléléshez szükséges étel,
ami nem épp a sarki boltból érkezett. Ab-
ban a konkrét pillanatban a sült madár volt
a legfontosabb dolog az életünkben, a kere-
sés csak másodlagos. Ki-ki rágta tovább a
kezében lévő csontot, némán.
Másnap azonban visszatért a nyugtalan-
ságom, hajnal előtt keltem, és felmentem a
környék legmagasabb pontjára, hátha távo-
li tűz füstjét látom valamerre. A jéghideg
levegő, amitől megmerevedtek az ízületeim
az éjszaka, meghátrált a kelő nap előtt, és a
hideg kövek hamarosan forrósodni kezdtek
– gyorsan tágultak, olykor puskalövésszerű
2018.08.21. 21:37:11

hanggal szét is pattantak. Gyíkok jelentek
meg és szkinkek és kisebb kígyók, mind
mohón vágytak a melegre. A sivatag mérete
és a benne lévő élet egyaránt kiteljesedett.
A kövek nemsokára olyan forróak lettek,
hogy a sarumon át is megéreztem; a hőség
kacskaringós indák képében emelkedett
a talajról, és eltorzította a távol lévő tár-
gyakat. Jemenhez közel jártunk, láttam a
távolban Szanaa városát, ahogy kuporog a
fennsíkon, mint egy madár. Vörös homok-
kő sziklán tornyosul, a házak rózsaszínű
falaiban folytatódik a szikla, amelybe a vá-
ros szorosan belesimul. A természet és az
ember alkotta egyetlen egységbe olvadt ös�-
sze, lehetetlen lett volna megmondani, hol
végződik az egyik, és hol kezdődik a másik.
Tudtam, hamarosan kelet felé kell majd in-
dulnunk, mert a jemeniek ellenségesek az
idegenekkel szemben, mindenkire gyanak-
szanak, aki nem az unokatestvérük vagy
annál közelebbi vérrokonuk. A vad beduin
családokat, akikkel olykor az úton találkoz-
tunk, kötötték a sivatag törvényei, nem úgy
a városlakókat. Nem idegengyűlöletről volt
szó; megvoltak a maguk erkölcsi normái,
csak éppen a vendégszeretet nem kapott túl
előkelő helyet a sorban.
A horizontot pásztáztam, füstöt keres-
tem, de mivel sehol nem láttam, vissza-
tértem a kúthoz. Carey már ébren volt, és
éppen száraz tevetrágyát rakott az előző
esti tűz parazsára. Az arca durva volt, és a
nap csaknem feketére égette. Eltűnődtem,
vajon a napnyugati barátai közül, maga-
mat nem számítva, felismerné-e bárki. Az
ember akár azt is elhitte volna, hogy egész
életében nomád volt, és tudtam, hogy én is
hasonló látványt nyújtok.
Teljes nappali világosságban ismét meg-
néztem a homokban lévő jeleket. Szavak is
lehettek, de egy gyík vagy madár karmának
Homokspirál
092-104-kilworth.indd 97
GALAKTIKA
2018. szeptember
nyomai is. Lehetetlen volt megállapítani.
Folytattuk végtelen utunkat, keletnek for-
dultunk, és egyre mélyebbre hatoltunk a
nagy homoksivatagban.
A következő néhány évben követtük Al-
Qatát a sivatagokon és hegyeken át, és min-
dig kínzó közelségben volt, de soha nem
olyan közel, hogy el is érjük. A többi uta-
zótól kaptunk hírt az esetleges jelenlétéről
ebben a térségben vagy abban a régióban.
Soha nem találkoztunk olyannal, aki va-
lóban látta volna őt, de az informátoraink
azért másodkézből értesültek a hollétéről.
Amikor a pénz elfogyott, elbocsátottuk a
vezetőinket, addigra magunk is megismer-
tük az útvonalakat, és már nem volt rájuk
szükségünk. Abból éltünk, hogy elejtettük
az olykor arra járó gazellákat és vadkecské-
ket, és cserével jutottunk lőszerhez és élel-
miszerhez.
Al-Qata olyan volt, mint egy szellem, egy
rejtélyes fantom, aki időnként otthagyta a
nyomát egy-egy kövön vagy a homokban.
De sohasem annyit, hogy egyértelmű le-
gyen: ő az emberem, vagy hogy egy ember
és nem sok, ahhoz mégis eleget, hogy ne
hagyja csillapodni a kíváncsiságomat. Egy-
szer megbetegedtem, és egy helyi sejk foga-
dott a házába, de amint felépültem annyira,
folytattuk tovább az utunkat, kerestünk,
mindig kerestünk. Esténként a tűznél a Ko-
ránt olvastuk, én gyönyörködtem a költői
tartalomban, Careyt pedig valamennyire
érdekelték az egészet átfogó vallásos témák.
Mekkába is ellátogattunk egyszer, és sike-
rült elkerülnünk, hogy leleplezzenek ben-
nünket, az európai hitetleneket. Carey kék
szeme miatt ugyan aggódtunk, de az effajta
deviáció, bár ritka, nem példa nélküli. Egy
faj sem olyan tiszta a Földön, hogy men-
tesüljön a keveredés következményei alól,
és akadnak vörös hajú arabok, kék szemű
97
2018.08.21. 21:37:11
 GALAKTIKA
2018. szeptember
arabok, világos bőrűek. Mekka, arany ku-
poláival és fehér arab építészeti remekeivel,
természetesen gyönyörű volt, de a sivatag
után nem sokat jelentett számomra. Vis�-
szavágytam a kövek közé, a porba.
Al-Qata, a rejtélyes költőm keresése fárad-
ságos és misztikus tapasztalat volt: nappal a
hajsza a horizont felé odafent, a tevénk hátán,
és az éjszakai jótékony, ám gyakran félbe-
szakított pihenés. Folyamatos, mély elmél-
kedésben mérlegeltük a célunkat: valójában
mit csinálunk ott? Az elérhetetlent keressük
a végtelenben? A sivatag, persze, nem volt
végtelen, de határtalan tér hatását keltette, és
bár nem hittem el, hogy Al-Qata elérhetetlen,
olyan rejtélyes volt, mint a mesebeli szörnyek:
mint amikor szélspirál suhan a por felett.
Megvannak az életnek azok az elvont je-
lenségei, amelyeket a legtöbb férfi és nő az
idők kezdete óta hiába próbál elérni – a tel-
jesség, az elégedettség, a boldogság, a sze-
relem... különösen a szerelem. Közel s távol
keressük ezeket a megérinthetetlen dolgo-
kat életünk minden napján, de soha nem
kerülnek olyan közel, hogy megragadhas-
suk őket, ugyanakkor soha nem távolodnak
el annyira, hogy megforduljon a fejünkben,
hogy elengedjük őket, és felhagyjunk a ke-
reséssel. Azok is, ahogy Al-Qata, mindig
csak majdnem elérhetőek. Úgy érezzük,
ha csak egy kicsivel távolabbra tudnánk
nyújtózni, az ujjhegyünkkel már megérint-
hetnénk őket... megérkeznénk. Valójában
azonban ez soha nem történik meg, és fé-
lünk egy pillanatra is megállni, nehogy túl
messzire távolodjanak. De mi történik, ha
mégis megállunk? És várunk? Lehetséges,
hogy maguktól is odajönnének? Nem. Túl
nagy a kockázat. Tovább kell hajszolnunk
őket. A vérünkben van. Nincs az a zsák-
mány, ami önként bemászna a lusta vadász
hálójába, önként besétálna a kamrájába.
98 Homokspirál
092-104-kilworth.indd 98
Egy júniusi napon azt gondoltuk, deré-
kig a homokba temetett férfit látunk, aki
segítséget kér, de ahogy közelebb értünk,
és a hőhullámok már nem torzították el a
látásunkat, rájöttünk, hogy holttest van
előttünk. A férfi ültében halt meg, felfe-
lé nyújtott karral, mintha valami korlátba
kapaszkodna a feje fölött. Hogyan maradt
meg a test ebben a pózban, miután az élet
egy utolsót pislákolt, majd végleg kihunyt,
és maga mögött hagyta ezt a tetemet, ami
végül zizegő zsírpapír tokká aszalódott?
Miért nem csaptak le a sólyomhéják, miért
nem lakmároztak be a húsából? Volt valami
meghatározhatatlanul természetellenes az
egész jelenetben, és tudtam, hogy Carey is
nyugtalan. Szinte olyan volt, mintha ezt az
üreges szemű holttestet, amelynek fogsorá-
ban a hangyák szorgoskodtak, azért helyez-
ték volna gondos kézzel éppen oda, hogy mi
megtaláljuk. Vajon valamiféle figyelmezte-
tésnek szánták?
Mégis... Mégis, lehet, hogy mégsem fi-
gyelmeztetésnek; üdvözlésnek. A karja
kitárva, ölelésre készen, mintha a sivatag
teremtette volna ezt az alakot, hogy emlé-
keztessen bennünket: halál és élet egyaránt
közel áll hozzá, és nekünk éppolyan kész-
ségesen el kell fogadnunk a halált is, olyan
engedelmesen, ahogy az életet fogadjuk.
Eltemettük a holttestet, sekély sírba.
A  tagjait nem egyenesítettük ki. Aztán
folytattuk az utunkat. Carey sem hozta
többet szóba, én sem, de az ülő hulla képe
megdöbbentő gyakorisággal tért vissza újra
meg újra – olykor éjjel, eleven álom képé-
ben; olykor napközben, mintha megpillan-
tottam volna a szemem sarkából, amikor
átkeltünk egy hegygerincen, vagy beértünk
egy mély völgybe: ilyenkor összerándultam
a tevém hátán. A képek kísértettek, és nem
értettem, miért. Aztán, egy évvel később,
2018.08.21. 21:37:11
 GALAKTIKA
2018. szeptember

éppen áthaladtunk azon a helyen, ahol a

hullát eltemettük, én pedig kilopóztam az EGY GALAKTIKUS
éjszaka közepén, hogy kihantoljam. Ma-
gamhoz akartam ölelni a halált, az arcomat KORTY CSAK
a hideg csonthoz akartam szorítani, hogy
elűzzem a képeket, de vagy eltávolították a A MEGFELELŐ
holttestet, vagy rossz helyen ástam. Akár- ÖLTÖZÉKBEN AZ
hogyan is, az álmok megszűntek aznap éj-
jel, én pedig visszakaptam a békémet. IGAZI.
A horizont hullámzott a távolban. Egy na-
pon egy fél mondat volt az agyagban, egy kút Új Galaktika-bögrénk
mellett. Amit több év alatt megtaláltam Al-
Qata munkáiból, mindössze néhány oldalt
mellé megérkezett
töltött ki a jegyzetfüzetemben. Mégis, vala- az olvasók által
mi homályos elégedettséget éreztem. A nyo- megszavazott póló is.
mában maradt finom hullámokon utaztam, ő
pedig előttem haladt, és szinte nem is létező
jeleit otthagyta kőben és homokban. Köny-
nyű érintéssel illette a világot, mozgásának
jelei múlékonyak voltak, mint a sivatagi har-
mat. Bolond módon még kevésbé észreve-
hető jeleket kezdtem keresni – a dzsellabája
érintését egy bokor virágain, saruja nyomát
a dűnéken (amelyek pusztaságszerte olyan
szüntelenül hullámzanak, mint az óceán,
csak ezerszer lassabban), fonott agal
agalja
ja min-
PÓLÓ:
táját egy oázis pálmafáján. Nekem elég volt,
hogy ugyanaz fölöttünk a hold, ugyanazok
2990 Ft
a csillagok, ugyanazt a fáradságos életet
éljük. A közös tényezők lélekben összekö-
töttek bennünket. A kövek között kattogó
bogár hangját nem sokkal azelőtt hallotta
meg, hogy a hang elért volna az én fülemig.
A skorpió surranása alig korábban keltette
fel a figyelmét, mint az enyémet. Vajon az ő BÖG R E :
tevéje szagát érzem a fuvallatban? A kóbor klubtagokn
ak
korcs távoli vonítása az ő jelenlétét jelzi? Az csak 1290
F t
árny a távoli hegygerincen, ami olyan élesen
rajzolódik ki a naplementében... ő az? Al-
Qata, a költő?
Carey örömmel elkísért, ahova az ösz- W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
töneim vezéreltek. Itta a teáját, elmondta
Homokspirál 99
érintését egy bokor virágain, saruja nyomát
a dűnéken (amelyek pusztaságszerte olyan
szüntelenül hullámzanak, mint az óceán, póló is.
megszavazott
csak ezerszer lassabban), fonott agalja min-
táját egy oázis pálmafáján. Nekem elég volt,
hogy ugyanaz fölöttünk a hold, ugyanazok
a csillagok, ugyanazt a fáradságos életet
éljük. A közös tényezők lélekben összekö-
töttek bennünket. A kövek között kattogó
bogár hangját nem sokkal azelőtt hallotta
meg, hogy a hang elért volna az én fülemig.
A skorpió surranása alig korábban keltette
fel a figyelmét, mint az enyémet. Vajon az ő
tevéje szagát érzem a fuvallatban? A kóbor
korcs távoli vonítása az ő jelenlétét jelzi? Az

092-104-kilworth.indd 99 2018.08.21. 21:37:21

árny a távoli hegygerincen, ami olyan élesen
rajzolódik ki a naplementében... ő az? Al-
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
Carey örömmel elkísért, ahova az ösz-
töneim vezéreltek. Itta a teáját, elmondta
 GALAKTIKA
2018. szeptember
a mondanivalóját, és olyan elégedettséggel
ápolta a tevéit, ahogyan egy sikeres üzlet-
ember veszi számba anyagi javait. Boldoggá
tette a kemény életmód, mint a milliomo-
sokat a luxus. Békét talált. Egyedi fajta
voltunk, és büszkék választott hazánkra.
A  végtelen portenger akár egyetlen szem-
cséjét is olyan vadul védelmeztük volna,
mintha egész nemzet lenne, úgy kapasz-
kodtunk bele, ahogy a diktátor az egyed-
uralomba. Nincs az a szerelmespár az iro-
dalomban, akik olyan teljességgel adják át
magukat egymásnak, ahogyan mi átadtuk
magunkat a sivatagnak.
Egy este tábort vertünk Vádi-Halfában.
– Régen – mondta Carey, és belebámult
a fekete éjszaka húsába. A szó megnyugta-
tóan csengett.
– Mi régen? – kérdeztem.
– Nem is tudom... milyen régen vagyunk
itt. Mit gondolsz, te hazamész valaha...
vissza, Angliába?
Egyenesen belebámultam a csuklyás arc-
ba. A tűz sistergett és sziszegett, miközben
átrágta magát a tevetrágyán, olykor fel-
csapott, és a sötét vonalakat hangsúlyozta
Carey arcán, nem az előreugró szemöldö-
köt és arccsontot világította meg. Mögötte
a kövek a sivatagi életet suttogták: bogarak,
pókok és skorpiók, homoki szúnyogok és
kígyók. A vonásai majdnem olyan durvák
voltak, mint az okkersárga sziklák, és a
rozsdaszínű bőrét szántó repedések olyan
hatást keltettek, mintha legalább annyi rej-
tett életforma bújna meg bennük, mint a
Carey háta mögött lévő dzsebelekben.
– Nem – válaszoltam. – Te?
– Én... nem. Nem, én végleg itt maradok.
– Volt a hangjában egy árnyalatnyi elége-
dettség, amit nyugtalanítónak találtam, de
aztán folytatta: – Integrálódik az ember,
nem igaz? Mintha most már a sivatag része
100 Homokspirál
092-104-kilworth.indd 100
lennék... változó, de kitéphetetlen. A siva-
tag bennem van, én pedig benne. Egybe-
forrtunk, közös a testünk.
– Carey? – Fel akartam tenni neki egy
kérdést, ami már egy ideje az agyam-
ban motoszkált, eddig mégsem tettem fel,
mert... ami azt illeti, talán féltem a válasz-
tól.
– Igen, a sivatag az élet kezdete és vége
– mondta, mintha meg sem hallott volna.
– Az evolúció két pólusa. Eltűnődöm, mi
vajon melyik végénél tartunk? A születés-
nél vagy a halálnál? Egy új világ felvirágzá-
sának vagyunk a szemtanúi, vagy egy régi
hanyatlásának?
– Költészet – így én. – Erről akarok ve-
led beszélni. – Carey, létezik Al-Qata...? De
tudni akarom az igazat. Létezik ez a férfi?
Carey hátradőlt, a kezét a feje alá tette, és
felbámult a fekete égre.
– Hullócsillag – mondta. – Fantaszti-
kus... ki tudja? Nem én találtam ki, annyi
biztos. Úgy értem, ennyi éven át nem én
hagytam a nyomokat. De tény, hogy kihasz-
náltam őket. Tudod, a homok beférkőzött a
vérembe, már amikor korábban itt jártam.
Tudtam, hogy vissza kell jönnöm... túl erős
volt a húzása. Kényszer. Mintha az összes
ősöm egy helyre gyűlt volna, és közös han-
gon, egyetlen szellemi erőfeszítéssel sürget-
tek volna, hogy csatlakozzak hozzájuk.
Nem akartam egyedül visszatérni. Fél-
tem... féltem a csöndtől és a tértől és a ma-
gánytól. Az időtlenségtől. Ezeket iszonyatos
egyedül megtapasztalni. Az üres negyed, a
pusztaság, a könyörtelen, nélkülöző élet...
igen, de nem egyedül. Tudtam, hogy te más
vagy, mint én, és értékeled a természetes
szépséget. Ideális társ vagy egy praktikus
ember mellé... akiben nincs meg a fantázia,
hogy kifejezze, amit érez. A költészeted...
ahogy az érzéseidet szavakba öntöd... le-
2018.08.21. 21:37:21

het, hogy nem magas művészet, de bennem
megmozdít valamit. Tudod, megtalálod a
szavakat, ahol én nem. Kifejezed az érzése-
imet, így nem kell az agyamat gyötörnöm;
amit kicsikarnék magamból, végül úgyis
alkalmatlan lenne a lényeg megfogalmazá-
sára. Ezért meséltem neked Al-Qatáról.
Hirtelen felült, és rám bámult azzal a
képtelen kék szemével.
– Amennyire tudom, igazi, élő ember, de
lehetséges, hogy tévedek. Lehet, hogy csak
mítosz... afféle szirénfigura, aki a sivatagba
szólítja az olyanokat, mint te meg én? Ha
egyszer idejöttünk, többet nem megyünk
el... mert valójában nem akarunk elmenni.
Mint a lótuszevőket, megbabonázott ben-
nünket a természet. Már nincs saját akara-
tunk... az a sivatagé lett.
Lehet, hogy Al-Qata az üres negyed egyik
költője... tevehajcsár, kereskedő, szabad és
független álmodozó. Hús-vér ember. De az
is lehet, hogy por és kő mágikus megteste-
sülése, ami körülvesz bennünket, a keblére
vonja a kegyeltjeit, ott akarja tartani őket,
amíg teljesen a részévé nem válnak, amíg
magához nem veszi az övéit hamu és por
formájában. Hánykolódunk a szélspirálon,
te meg én. Halott csontunk porszemei ész-
revétlenül duzzasztják majd a sivatagot...
de egyre többen lesznek az olyanok, mint
mi, végül a sivatag akkorára nő, hogy be-
fedi az egész földet, és akkor végre egyek
lehetünk. Egyetlen közös jelenlét.
Megpiszkáltam a tüzet egy ággal, és
láttam, hogy a szeme felragyog a hirtelen
fellobbanó lángoktól. Careynek igaza volt.
Ez a lelki otthonunk. Hogy hogyan érkez-
tünk, annak nincs jelentősége. Itt vagyunk,
itt halunk meg – hogy egy beduin lövedéke
okozza, vagy a szomjúság, vagy az éhség...
az mindegy. Lehet, hogy máris többen vol-
tunk? Ki tudja? Úgy néztünk ki, mint az
Homokspirál
092-104-kilworth.indd 101
GALAKTIKA
2018. szeptember
arabok, úgy beszéltünk, mint az arabok,
elmondtuk a történeteinket a tábortűz mel-
lett, és elénekeltük dalainkat a törzs hajda-
ni dicsőségéről. Mi voltunk a sivatag, és a
sivatag mi voltunk.
– A homok az ágyunk, és az égbolt a sát-
runk – mondtam. Carey bólintott.
– Amíg csak élünk – fejezte be.
Elhelyezkedtünk, és Carey odakínált egy
adag katlevelet. Nem gyakran rágtuk ezt a
drogot, de volt, amikor úgy éreztük, arra
van szükségünk, hogy az érzékeink semmi-
vé váljanak. A kattal egyfajta időtlen zsib-
badtság lesz rajtad úrrá, a csontjaid sajgása
a homokba olvad, hátrahagyod a tested, és
a por fölött lebegsz, miközben az éjszaka az
ereidben lüktet.
Feküdtem, néztem az eget, és lassan rág-
tam a leveleket. Egy idő után a figyelmem
egyetlen csillagra összpontosult, a Szíri-
uszra, és úgy éreztem, ez az egy ékkő tartja
össze a világegyetemet, érzékeny erejével
harmóniát teremt az éjszaka mozgásában.
Hajszálrugókból álló csillagképek remegtek
fölöttem. Aztán az éjszakai égbolt elolvadt,
és átadta a helyét egy puhább, harmat fedte
hálók alkotta képnek, én pedig hirtelen úgy
éreztem, ha a Szíriusz lehullana, miriádnyi
kísérője vele együtt zuhanna – fehér eső –,
és a sötétség mélyebb feketébe fordulna.
Ahogy feküdtem ott, és engedtem a
fenti gondolatok csábításának, tudatosult
bennem, hogy egy másik férfi is osztozik
velünk a tűzön. Az idegenek látogatásai
persze nem voltak gyakoriak, de példa nél-
küliek sem, és a sivatag törvényei úgy dik-
tálták, hogy megosszuk a tüzünk melegét,
az ételünket és italunkat azokkal, akiknek
szüksége van rá. A kat addigra teljesen a
hatalmába kerítette az agyamat, és a fér-
fit csak éles, szaggatott képekben láttam,
mintha stroboszkóp fényében figyelném.
101
2018.08.21. 21:37:21
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Finom rajzú vonásai valami elidegenít-
hetetlen elmélyültséget hordoztak. Fé-
nyes szeme szintén titkok után kutatott a
tűzben, mi pedig, Carey és én, a figyelme
homályos perifériáján rekedtünk, mint-
ha nem lenne nagyobb jelentőségünk a
jelenetben, mint egy-egy bokornak vagy
kőnek. Árnyak töltötték ki arca homorú
részeit, keskeny orra pedig tovább hangsú-
lyozta az arca élességét. Olykor úgy tűnt,
csak eszik és iszik, de máskor egy pillanat-
ra a káprázatban úgy tűnt, egy rőzseággal
a kezében karistol a homokban. Nem sok-
kal ezután elaludtam.
Másnap reggel szokás szerint a nappal
keltünk. Vendégünk addigra már távozott,
hangtalanul, még azelőtt, hogy az első su-
garak hangos nyugtalanságra ingerelték
volna a tevéket, mire dünnyögve csitít-
gatni kezdtük őket. Tábort bontottunk,
egyikünk sem említette a látogatót, én
pedig összegyűjtöttem a maradék faszenet
a kihunyt tűzrakóhelyről. A fehér hamu
mellett jeleket találtam a porban. Anélkül,
hogy megálltam volna, hogy megvizsgál-
jam, lábbal eltöröltem őket – a mozdulatot
valami mély késztetés vezérelte, ami nem
kristályosodott konkrét, tudatos döntés-
sé. Rögtön utána még egy kissé el is bor-
zadtam a meggondolatlan tettemtől, és
Careyhez fordultam, hogy mondjak neki
valamit, de éppen a feltekerhető matracok
körül ügyködött, kicserepesedett ajkával
énekelgetett valamit, én pedig meggondol-
tam magam. Egy idő után komor mosol�-
lyal felnézett rám.
– Mibe a májusi eső? – kérdezte.
– Nincs neked annyi pénzed – válaszol-
tam.
Pár pillanattal később észrevettem, hogy
mintha lopva valami halvány mintát ta-
nulmányozna a homokban, ahol a reggeli
102
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
092-104-kilworth.indd 102
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
szellő a port kavarta, és kitöltötte vele a
mélyedéseket. Talán a mi nyomaink voltak
az előző napról, vagy állati lábnyom, vagy...
bármi. Úgy tűnt, kelet felé tartanak, vagy
onnan jönnek; arrafelé a nap éppen kúszott
fel az égre.
– Induljunk észak felé! – mondta Carey
gyorsan. – Lehet, hogy visszatért a hegyek
közé? – Bólintottam, aztán ki-ki visszatért
a feladataihoz, körültekintő és hatékony
aprólékossággal.
Két hónappal később konfliktusba futot-
tunk egy kis kútnál, a Fakhiri-völgyben –
azt hiszem, volt valami köze a vízhez való
joghoz. Három beduin volt, két öregember,
akiknek az arcát elfedte a csuklyájuk, és
egy tizenhat év körüli fiú, nyilván az egyik
öreg fia vagy unokaöccse, mert a beduinok
szinte mindig családban utaznak. Odajöt-
tek, miközben a tevéinket itattuk, szálemet
mondtunk egymásnak, de aztán anélkül
távoztak, hogy ők is megitatták volna a há-
tasukat, ami túl szokatlan volt, nehéz lett
volna figyelmen kívül hagyni. Volt abban
valami dermesztő, ahogyan az arcunkat
fürkészték.
Amikor már úgy háromszáz méterre
voltak, megfordultak, és egyszerre tüzeltek.
Bár félig-meddig számítottunk a támadás-
ra, így is a meglepetés erejével hatott, és az
emlékezetemben nem is a lövés hangja és a
völgyben vert visszhang maradt meg a leg-
erősebben, hanem a szörnyű szag, mert az
új teherhordó tevém összepiszkította magát
a rémülettől. A kövek felé rohantunk, de
Carey mellkasát találat érte, épp amikor
már majdnem fedezékbe értünk. Hússeb
volt – láttam a vért a hóna alatt, ahol a go-
lyó távozott. Mivel a saját fegyveremet már
lecsatoltam futás közben, segítettem neki
is, és elkezdtük viszonozni a tüzet. Egy da-
Homokspirál
2018.08.21. 21:37:24
 GALAKTIKA
2018. szeptember

rabig még lőttünk egymásra, és az egyik méterre, miközben letérdeltem a gazdája

tevéjük nyerge üres lett, az állat pedig szűk
köröket róva ügetett. A két megmaradt be-
duin a nyílt sivatag felé vette az irányt.
Több órát vártunk.
– Kimegyek, körülnézek – mondtam
Careynek. A kezét a mellkasán lévő folton
tartotta, és nem hagyta, hogy megnézzem.
– Ne maradj el sokáig! – kérte. – Ezt újra
akarom kötözni... a párna teljesen átnedve-
sedett.
– Megcsináljam most?
– Nem, nem. Ne aggódj! Nem lesz semmi
bajom. Legyél óvatos... lehet, hogy vissza-
jöttek. A másik kettő.
Lassan eljutottam a homokon át az el-
esett beduinhoz, a szemem nyitva tartot-
tam, hátha visszatérnek a rokonai. A  há-
tasa idegesen szaglászott úgy harminc
mellé. Halott volt: azelőtt soha nem bán-
tottam senkit, nemhogy öltem volna, bár
nem éreztem megbánást, csak valami hi-
deg ürességet. Az egyik karja a háta mögé
csavarodott, a bal lába pedig a jobb térde
alá szorult, és háromszöget formált. De
igazából az arca hökkentett meg. Akkor
ismertem fel annak a férfinak az éles vo-
násait, aki két hónappal korábban meglá-
togatta a tüzünket. A golyóm a hasát érte
– alapvetően nem gondoltam volna, hogy
ez a seb azonnal halált okoz, de lehet, hogy
a sokkot nem bírta el. Az egyik idősebb
férfi volt. Megpróbáltam visszavonszolni
magammal, a hónaljánál fogva húztam,
de nehéz volt, és egy idő után ott hagytam
a holttestet, egyébként sem volt pontos
elképzelésem, hogy mit akarok csinálni

A Sz trugackij fivérek
Próbáld ki a világa új életre kel!
virtuális valóságot
R E N D E L D M E G I T T:
Gyere el barátaiddal Budapest
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36 20 212 2201

Homokspirál 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 103
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

092-104-kilworth.indd 103 2018.08.21. 21:37:38

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. szeptember
vele. A rigor mortis már elkezdett beállni,
és afféle görnyedt ülőpozícióban hagytam,
előrenyújtott karral.
Careyt sehol nem láttam. A tevéje még
mindig a kút mellett legelészett, de ő maga
eltűnt. Végigügettem a sziklák között, a
nevét kiáltoztam, és nyilván az életemet
kockáztattam, mert eléggé biztos voltam
benne, hogy a beduinok lopva megkerül-
ték a kutat, és magukkal vitték. Nem lát-
tam többé, bár tudom, hogy a két beduin
azóta is követ.
Három év telt el azóta, hogy Carey már
nincs velem. A két beduin kitartó, soha
nem adják fel a hajszát, bár sikerült min-
dig egy kicsivel előttük maradnom, majd-
nem elértek, de mégsem. Egyre biztosabb
vagyok a dolgomban, ahogy telnek a na-
pok, és tudom, hogy soha nem kapnak el.
Mostanában még üzeneteket is hagyok ne-
kik a porban – enigmatikus kis verstöre-
dékeket, amelyek, remélem, összezavarják
majd őket.
Azzal a névvel írom alá őket, amelyet,
úgy érzem, becsületes úton nyertem el a
férfitól, akit megöltem. Így büntetem őket
azért az átkozott kitartásukért. Lehet,
hogy egy napon, amikor az óvatosságukat
már eltompította a hosszú és fáradságos
üldözés, el merek majd látogatni a tüzük-
höz, és eléjük állok?
De azért azt kívánom, bárcsak tudnám,
hol van Carey. Motoszkál bennem egy el-
fojthatatlan érzés: lehet, hogy visszatért
Angliába, és épp másik férfit toboroz,
segítsen neki engem megtalálni? Vagy
lehet, hogy mégis becsapnak az érzése-
im, és most is osztozik velem a sivatagon?
Nem adom fel a keresést: keresem azt a
különleges, nagy léptű járását, amikor
nagy ritkán ellátogatok egy szukba, vagy
a távolban lovaglók vállát fürkészem, ha
104 Homokspirál
092-104-kilworth.indd 104
olykor találkozom velük egy magányos
vádiban. Amikor rám talál, vagy rátalá-
lok, újra együtt járhatjuk az utat, és ke-
ressük... keressük... de mindegy is. Ez az
otthonunk.
Hasszán Abdullahnak hívnak. Ezt az írást
annál a férfinál találtam, akit jó ideje kö-
vetek – Al-Qatánál, a sivatagi költőnél. Azt
hiszem, éjszaka halhatott meg, a hidegtől.
Öreg volt már. Ülve hagytam ott a sziklá-
kon, a két angolnak – a kék szeműnek és
a társának. Szorosan mögöttem jönnek.
Vajon meg akarnak ölni? Hetek óta köve-
tik a nyomomat – amióta a fiam elszakadt
tőlem a homokviharban. Két éjszakával
ezelőtt volt az első eső hat éve, és a sivatag
virágzik. A széllel Afrikából érkezett ma-
gok, amelyek évek óta szunnyadtak, most
világoszöld hajtások tengerévé változ-
tatták a sivatagot. Nem tart majd sokáig,
talán egypár napig. Aztán minden meg-
barnul és elhal. Múlandó szépsége nem
maradhat feljegyezetlen, így itt hagyok
néhány verssort a kövön, ahogy Al-Qata
tette volna, ha megéri, hogy lássa. Talán a
fiam erre jár majd, és olvassa...
Galambos Dalma fordítása
Garry KILWORTH
1941-ben született angol szerző. Apja a királyi
légierőnél szolgált, így gyermekkora utazga-
tással telt a különböző állomáshelyek között
– főként a Közel-Keleten. Lapszámunkban ol-
vasható első elbeszélését egy pályázatra írta,
amit meg is nyert. Később fantasztikus, törté-
nelmi és ifjúsági regények egyaránt kerültek
ki a keze alól. Magyarul egy kötete, a Garry
Douglas álnéven írt Hegylakó-novellizáció je-
lent meg. Lapunk 197. számában olvashattuk
„Utazzon a Golgotára!” című, remekbe sike-
rült elbeszélését.
2018.08.21. 21:37:38

Thaiföld oázisa
B
ANGKOK EGY süllyedő város,
és most nem a társadalmi kü-
lönbségekre vagy a kétes hírére
gondolok, hanem arra, hogy a vá-
ros évente körülbelül egy centimétert süllyed,
a jelenlegi becslések alapján 2030-ra már a
tengerszint alá kerül. A város rohamos fejlő-
dése miatt a legtöbb természetes vízelvezető
rendszert már beépítették.
Kotchakorn Voraakhom, az ifjú tájépí-
tész saját szemével látta, ahogy a rizsföldek
és csatornák helyét felváltják a betondzsun-
gelek. Emlékeiben még tisztán él, ahogy a
bangkoki házuk mellett elhaladnak egy csó-
nakkal, azonban ezeket a csatornákat régen
betemették és beépítették. A betonbevonat
nem engedi át a vizet a talajba, ezért az el-
múlt években már a legkisebb eső is áradást
okoz. Voraakhom épp emiatt olyan parkokat,
kerteket, hidakat és zöldtetőket tervez, amik
egyszerre viszik az embereket közelebb a ter-
mészethez, és szinten tartják a város árvíz-
problémáit.
Legújabb projektje a Chulalongkorn
Egyetem 44 000 m2 alapterületű parkja, ami
hatalmasnak számít Bangkokban. Nemcsak
az egy főre jutó zöldterület megnövelésében
van fontos szerepe, hanem a vízelvezetés-
ben is. A parkot úgy alakították ki, hogy egy
áradás esetén akár 3-4 millió liter vizet is el
tudjon raktározni. A tervezéskor az egyetem
szimbólumait, az esőfát és a majmot vették
alapul. A fa ágainak és gyökereinek utánza-
taként zöld ösvényeket hoztak létre szerte a
parkban, többek között a határát övező út
mentén is. A park körüli utak szélességét 12
méterről 30 méterre növelték, megszüntet-
ték az autóutakat, és kerékpárutakat és jár-
dákat létesítettek.
Intelligens dizájn
105-ID.indd 105
GALAKTIKA
2018. szeptember
A tervezés másik fontos pillére a majom
volt, pontosabban az arca. Voraakhom el-
mesélte, hogy Thaiföld korábbi uralkodója,
Bhumibol király (1946–2016) gyakran han-
goztatta: ahogy a majmok raktározzák az
ételt a szájukban, Bangkoknak is úgy kellene
tárolnia a vizet, amíg a városnak nem lesz
szüksége rá. Ehhez a raktározáshoz kialakí-
tottak egy tavat és több zöldtetőt, amelyek
egytől egyig magukban tárolják a felgyűlt
esővizet. A legnagyobb zöldtető 5 négyzet-
méteres, és egy 11 méter magas épület tete-
jén található. Fűvel és gyomokkal borították
be, amik elviselik az aszályos időt, de a ma-
gukba gyűjtött esővizet is képesek a gravitá-
ció segítségével eljuttatni a park legtávolabbi
részébe. Továbbá az épületek zöldteteje alá
esőgyűjtőket építettek be, ami képes 946 000
liter vizet elraktározni. Ez a mennyiség kb.
20 napig fedezi az egész park öntözését egy
szárazabb időszakban. Az épületek körüli
gyep is össze tud gyűjteni úgy 300  000 li-
ter vizet. A tó olyan növényeket tartalmaz,
amik tisztítják és megszűrik a vizet, a partra
pedig speciális bringákat helyeztek el, ami
a testmozgást hirdeti. A környezetvédelem
mellett Voraakhom gondolt a tanulókra is.
Nyolc szabadtéri ülősarkot hozott létre, ját-
szóteret, gyógynövénykertet, valamint amfi-
teátrumot is tervezett a diákok számára.
Gricman Kata
105
2018.08.21. 21:09:08
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Búcsú a jól ismert Északi-sarktól
A
Z ÉSZAKI-SARKVIDÉK, úgy
tűnik, menthetetlenül és rendkívül
gyorsan változik. Hamarosan vég-
leg elbúcsúzhatunk a megszokott
képtől. Az idei megfigyelési adatok rendkívül
riasztóak.
Az Északi-sarki-óceánt borító állandó jég-
takaró évtizedek óta zsugorodik. Az idei télen
minden idők legkisebb januári kiterjedésére
hízott a tengeri jég az Északi-sark térségében az
Amerikai Óceán- és Légkörkutató Intézet adatai
szerint. Kiterjedése 9,4 százalékkal elmaradt az
1981–2010 között mért átlagostól, és a feljegy-
zések 1979-es kezdete óta a legkisebb volt. A La
Nina légköri jelenség hűtő hatása ellenére az
ötödik legmelegebb január volt 1880 óta. 1977
óta az idei volt az egymást követő 42. január, és
1985 januárja óta az egymást követő 397. hónap,
amikor az átlaghőmérséklet magasabb volt a 20.
századi átlagnál.
A globális felmelegedés hatása nem csak a
tengeri jégen látszik. Úgy tűnik, a klímaválto-
zás miatt megállíthatatlan a hideg, állandóan
fagyott talajú területek csökkenése, a kutatók
szerint 2100-ra szinte teljesen el fognak tűn-
ni. Az úgynevezett periglaciális zónák, melyek
általában egy állandóan fagyott talajréteggel
(permafroszt réteggel) rendelkeznek, a Föld szá-
razföldi területeinek negyedét teszik ki. Több-
106 Zöld jövő
106-107-zold.indd 106
nyire az északi és déli térségekben, illetve nagy
tengerszint feletti magasságban találhatók.
Finn és brit kutatók előrejelzése szerint – a
jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább
becsléseit tekintve – a periglaciális zónák kiter-
jedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-
ra pedig szinte teljesen eltűnnek. Előrejelzéseik
szerint az észak-európai fagyott területek kiter-
jedése 72 százalékkal fog csökkenni. 2100-ra pe-
dig ilyen helyeket csak a magashegyi területeken
fogunk találni. Ennek nagy hatása lehet a tájra,
ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a
klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő fo-
lyamatokat. Sok ritka faj csak fagyos területeken
él meg, így az ilyen különleges adottságú térsé-
gek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége.
Az orosz prognózisok sem kecsegtetőbbek,
Szibéria révén a legérdekeltebbek a kérdésben.
Az oroszországi permafroszt 30 százaléka kiol-
vadhat 2050-ig az általános felmelegedés követ-
keztében. A következő 25-30 évben az örökké
fagyott talajok felszíne Oroszországban 10-18
százalékkal csökkenhet. Az évszázad közepé-
re a fogyás elérheti a 15-30 százalékot is, és a
permafroszt határa 150-200 kilométerrel észa-
kabbra helyeződhet át. Nyugat-Szibériában az
egész évben fagyott talajok hőmérséklete állan-
dóan emelkedik. Az elmúlt években 1,5-2 Celsi-
us-fokkal lett melegebb, és már csak nem sokkal
van nulla fok alatt.
A kár nem csak a természetet éri, az északi
területek infrastruktúrája is veszélyben van.
Az örökké fagyott talajra eddig szinte alapozás
nélkül úgy lehetett építkezni, mint a betonra.
Ha megolvad a fagyos föld, vasutak, utak, gázve-
zetékek és kőolajvezetékek omolhatnak be. Há-
zak, üzemek, egész települések süllyedhetnek a
talajba. Jelenleg Oroszország területének 63
százalékán van örökfagy. Ezeken a területeken
2018.08.21. 21:08:36

található a kőolajkészletek több mint 80, illetve
a gázlelőhelyek mintegy 70 százaléka.
Az olvadás másik veszélye a kiolvadt talajból
kiszabaduló metánnak, a szénhidrogénnél jóval
erősebb üvegházhatású gáznak a légkörbe kerü-
lése. Az évezredeken át a jég fogságába szorult
metángáz áramlik most a légkörbe az olvadó
Északi-sarkvidék területén. Az ősi idők óta fog-
va tartott gáz kiáramlásának jelentős hatása le-
het a klímaváltozásra. A metán üvegházhatása
23-szorosa a szén-dioxidénak, a jelenlegi klima-
tikus változásokban is a második legkártéko-
nyabb szereplő. Légköri koncentrációja néhány
évnyi stabilitás után mindig növekszik. A  le-
vegőből és a talajon végzett vizsgálatok során
a kutatók mintegy 150 ezer metánkiáramlást
észleltek Alaszkában és Grönlandon a jégtakaró
pereme mentén elterülő tavakban. A helyszínen
gyűjtött minták tanúsága szerint a források egy
részéből ősi metángáz árad fel, valószínűleg a ta-
vak alatt húzódó földgáz- vagy szénkészletekből,
míg a többiből jóval fiatalabb – feltehetőleg az
állóvizek növényi szerves anyagainak bomlása
nyomán keletkezett – gázok jutnak a légkörbe.
Zöld jövő
106-107-zold.indd 107
GALAKTIKA
2018. szeptember
A felmelegedés egyik legsúlyosabb következ-
ménye a természetben pusztító futótüzek. Eddig
úgy hittük, ez a melegebb területek problémája,
ahol az aszály és a szárazság kitűnő táptalajt biz-
tosít a vörös kakasnak. De az elmúlt tíz évben
csaknem tízszeresére nőtt a sarkvidéki futótü-
zek száma csupán Oroszországban.
2003 óta a NASA műholdak segítségével
figyeli a földfelszíni forró pontokat, vagyis a
tűzeseteket. Idén az első hét hónapban mint-
egy 10 ezer forró pontot fedeztek fel az orosz
sarkvidéken Ez a legmagasabb szám a meg-
figyelések 15 éve alatt. Az éghajlatváltozás
miatt olyan helyeken is tűz üt ki, amelyek
korábban túl hidegek vagy túl nedvesek vol-
tak ehhez, ahol korábban nem voltak embe-
rek, de most már igen. A futótüzek a globális
szén-dioxid-kibocsátás negyedéért felelősek,
az Északi-sarkkörön túli tüzek azonban kü-
lönösen veszélyesek a korom miatt, amely
gyakran a sarkvidéki jégen ülepszik le, fel-
gyorsítva ezzel az olvadást.
Kovács „Tücsi” Mihály
107
2018.08.21. 21:08:36
 GALAKTIKA
2018. szeptember

Amiens az adjonisten
A
Z EURÓPAI Science Fiction
Társaság (ESFS) 1972-es trieszti
megalakulása óta tartja nemzet-
közi összejöveteleit. Az Eurocon
névre keresztelt esemény eleinte kétévente,
később évente került megrendezésre. Az idei
kereken a 40. Minden helyszínt szavazással
dönt el a társaság, amely szavazás a két évvel
későbbi helyszínt határozza meg, így az idei
2016-ban, Barcelonában dőlt el. Franciaország
utoljára 1990-ben rendezett Eurocont, az idei
rendezvényt a Nemo 2018 nevű francia sci-fi
con apropóján helyezték Amiens városába.
A gyönyörű kisváros közepén helyezkedik
el az amiens-i székesegyház, amely óriási mé-
reteivel szinte uralja a várost, és a párizsihoz
hasonlóan a Notre-Dame nevet viseli. Tőle
egy ugrásra található a Jules Verne Egyetem
(Université de Picardie Jules Verne), amely idén
színhelyet adott a találkozónak. Jules Verne terpretációját is maga Watson írta. A színdara-
Amiens városá­nak talán leghíresebb polgára, bot végül két este láthatta a közönség, először
valamikori városi tanácsának tagja. A híres író angol, a következő nap pedig francia nyelven.
itt élt 1888-tól egészen 1905-ben bekövetkezett A színdarab egy elképzelt találkozást és egy iz-
haláláig. Sírja is itt található a Madeleine teme- galmas párbeszédekkel tarkított vacsorát mu-
tőben. Nem véletlen hát, hogy az Eurocon Verne tat be, amely létrejöhetett volna az idős Jules
élete és munkássága köré épült fel tematikailag. Verne és H. G. Wells között.
A rendezvény a francia mellett angol nyel- Vancsó Évának köszönhetően magyar elő-
vű előadásokkal kedveskedett az ide látoga- adás is színesítette a nemzetközi palettát. Éva
tóknak. A számtalan Vernével kapcsolatos mindjárt két izgalmas témát is felvonultatott:
előadás mellett több izgalmas témát is boncol- az egyik a magyar utópiákat taglalta, a másik
gattak a portugál sci-fitől az indiai fantasyig. Jules Verne hatását vizsgálta a magyar iroda-
Az előadók is éppoly sokszínűek voltak, mint lomra és a tudományra. A témák jó válasz-
az előadások: Sofia Samatar, Vologyimir tását igazolja, hogy az előadások után még
Arenyev, Sarah Newton, Patrik Centerwall, hosszas beszélgetések szövődtek a résztvevők
Geoff Rymann, Gilles Menegaldo és Gillian között, már kicsit oldottabb, interaktív for-
Pollack mellett a nálunk is jól ismert brit írót, mában az előadótermekben és azon kívül is.
Ian Watsont is meghallgathattuk. Az Euroconon osztják ki az év SF-díjait
Sőt, a házigazda, Pierre Gévart a rendezvény is. Idén a legjobb író díját az orosz Anna
alkalmából írt színdarabjának angol nyelvű in- Sztarobinyec kapta, a legjobb művész a hor-
108 Eurocon

108-109-obszervatorium.indd 108 2018.08.21. 21:08:19


vát Milivoj Ćeran lett, legjobb kiadóként az
ukrán Zsupanszkijt díjazták. A sci-fi maga-
zinok közt a franciák taroltak: a fő kategó-
riában az Angle mort/Blindspot nyert, leg-
jobb fanzin a Journey Planet, míg a legjobb
online fanzin a nooSFere lett. A  legjobb
adaptáció pedig a Valerian és az ezer bolygó
városa.
A con az egyetem épületén kívül is nyújtott
programokat. Kihagyhatatlan az amiens-i
Jules Verne-emlékház, amelyen angol nyelvű
audio guide vezeti végig a látogatókat. Megis-
merhetjük Verne családját, itteni életét, szo-
kásait, életmódját. Izgalmas dolog végigmen-
ni az emlékházzá alakított lakásán, amelyben
az ember úgy érzi, életre kelnek a gyerekkori
olvasmányai, valami időtlen kalandvágy len-
gi be a házat, akárcsak Verne műveit. A hasz-
nálati tárgyakon túl filmplakátok, különböző
nyelveken kiadott könyvek (igen, magyar is!),
kiadványok, térképek, makettek tarkítják a
nem mindennapi környezetet, amelyben a
Eurocon
108-109-obszervatorium.indd 109
GALAKTIKA
2018. szeptember
nagy író élete utolsó éveit töltötte. A ház téli-
kertje és udvara eredetileg egy tűzfalra nézett,
de gondos kezek még ezt is egy Verne műve-
iből vett hangulatos montázzsal rejtették el.
Az estéket az amiens-i székesegyházra
vetített fénymozi tette színesebbé, amelyben
lenyűgöző képek és színek váltották egymást
zenei aláfestéssel, a végén pedig egy órán át
a székesegyház eredeti színeit csodálhattuk a
többfelé felszerelt reflektoroknak köszönhető-
en akár egész közelről is.
A rendezvény a történelmi kisvárosnak
megfelelően családias hangulatban telt, de
jövőre Belfastban egész biztosan nagyobb tö-
megekre számíthatunk, hiszen az Eurocon és
a dublini Worldcon pár nap különbséggel ke-
rül majd megrendezésre, amely szinte kínál-
ja, hogy mindkét eseményen részt vegyen az
ember. S ha e két helyszín túl távolinak tűnne,
szeretettel vár mindenkit 2020-ban Rijeka.
Kasza Magdolna
109
2018.08.21. 21:08:19
 GALAKTIKA
2018. szeptember
Nem véletlenül mondják, hogy az ivás nem fér
össze az autóvezetéssel. Egy-két pohár bor után a
legmeglepőbb helyeken köthet ki az ember.

Kosztolányi Dezső

Sofőrkaland 1 várta a figyelmeztetést, hanem egyenesen

A sofőr, aki a 2925 BC/7819. rendszámú ta-
xit vezette, este tíz órakor, fuvarja végeztén
betért egy budai kocsmába. Pörköltet evett,
túrós csuszát. Három deci bort ivott hozzá.
Vacsora után rendelt még három decit, az-
tán egy egész litert. Nagyon szomjas volt.
Amikor fölkelt az asztaltól – tizenegy
órakor –, tántorogva botorkált vissza kocsi-
jához, a kormánykerék mellé ült, s hajtani
kezdett.
Sietett haza, lefeküdni.
2 haladva, oly csodálatos biztonsággal, hogy
Vadul vágtatott az elhagyatott utcákon,
hetven kilométer sebességgel.
A sarkon a rendőr két karját magasba
tartva kétségbeesetten integetett feléje,
hogy álljon meg. Figyelembe se vette. Szó
nélkül rákapcsolt a nyolcvan kilométeres
sebességre. A legközelebbi saroknál meg se
110 Retro: Söfőrkaland
nekiment a rendőrnek, és elgázolta.
Így lökött föl egymás után tíz-húsz rend-
őrt. Azok bokáztak egyet-kettőt, és elterül-
tek a kövezeten.
Eszeveszetten menekült. Sebességmérő-
je százhúsz kilométert jelzett. Átrobogott a
hegyeken, leszállt a síkságra, pár perc múl-
va túl volt a város határán.
3
Rohant, rohant, mindig növekvő gyorsa-
sággal, a kétszáz kilométert is messze túl-
lábát már levette a pedálról, kezét a kor-
mánykerékről, kényelmesen kikönyökölt,
gyönyörködve az elvillanó tájak szédüle-
tében.
Különös dolgokat tapasztalt.
Többé nem is találkozott autókkal. Lo-
vak kocogtak az országút porában, egyre

110-112-kosztolanyi.indd 110 2018.08.21. 21:07:10

 GALAKTIKA
7. ÁSVÁNYBÖRZE
2018. szeptember
A MOM Sportban
Budapest, XII. ker., Csörsz u. 14-16.
több ló. Hintók tünedeztek föl, szekerek,
csézák, bricskák, aztán landaui fogatok,
delizsánszok, batárok, végül magas, egyke-
2018. OKTÓBER 6-7. Szombat-Vasárnap:
10:00-19:00-ig

rekű taligák. Ásványok, ősmaradványok, drágakövek,

Később a tenger villant meg előtte. Na- meteoritok valamint ezekből készült dísztárgyak
rancsligetek, citromfák bólongtak. és ékszerek kiállítása, vására. 120 kiállító és
A hajnal első derengésénél harcosokat programok 2200 m2-en.
pillantott meg egy mezőn, vassisakkal, dár-
dával, kurtakarddal fölfegyverkezve. Ordí-
tottak rá, kövekkel hajigálták, futni kezdtek
kocsija után.

4
Fluorit – Dalnyegorszk, Oroszország, Lelkes András gyűjtemé-
Ő sértetlenül száguldott előre egy hosszú,
egyenes úton, míg egy térhez nem érkezett,
melynek márványszobrait, diadalíveit a
reggeli verőfény aranyozta. Ezt már ismer-
te a moziból.
Óriás tömeg hullámzott itt, fehér tó-
gákban, bőrsarukban. Döbbenten nézték
a kocsit, mely lovak nélkül robog, mint az
nye, Fotó: Kupi László

istenek fogatja.
Most már sejtette, hogy mi történt.
Nemcsak új gyorsasági rekordot állí-
tott föl rozoga taxijával, hanem visz-
szarohant az időben is pont kétezer esz-
tendőt, s ebben a pillanatban az Örök
RENDEZVÉNYEN BELÜLI INGYENES PROGRAMOK:
Városban volt, a Forum Romanumon.
• Interaktív földtudományos játszóházak
Látta a Vesta-szüzek zárdáját, a és bemutatók Ammonitesz – Madagaszkár, Lelkes András gyűjteménye,

Tullianumot és a Concordia-templomot. • 3D vetítés barlangokról

Autója épp a Saturnus-templom oszlop- • Csillagszekér planetárium
csarnoka előtt állott meg. Elfogyott a • Drágakő-határozás
benzinje. • Szakmai előadások
• Bonsai kiállítás
5 • Kisállatsímogató
Ki akart szállni, hogy valahol egy benzin- További programok:
kutat keressen.
Fotó: Kupi László

• Aranymosás
A tolongás oly nagy volt, hogy mozdulni • Kreatív játszóházak
se bírt. Kíváncsiak százai, ezrei vették kö-
• Egészségsziget
rül. Mindenki a földre borult, meghajolt,
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
két tenyerét az ég felé tárva, amint az iste-
neket szokás üdvözölni. WWW.ASVANYBORZE.COM
+36 70 340 7471 111
, /ASVANYBORZE

110-112-kosztolanyi.indd 111
WWW.ASVANYBORZE.COM
, /ASVANYBORZE
2018.08.21. 21:07:32
 GALAKTIKA
2018. szeptember
A papok, akik a Saturnus-templomból
kiözönlöttek, Mercuriust vélték fölismerni
benne, a szárnyas hírnököt, aki testi mivol-
tában jelent meg a halandók között.
Majdnem agyonnyomták.
A sofőr beszélni szeretett volna velük.
Valaha érettségit is tett, de latinból mindig
gyönge volt. Halálos riadalmában mégis
eszébe jutott Horatius egy-két verssora s
torkaszakadtából kiabált:
– Favete linguis! Odi profanum vulgus et
arceo!1
Ezt megértették.
6 –  Kit vár itt? – kérdezte tőle valaki, aki a
A Pontifex Maximus rendeletére utat nyi-
tottak neki, s ő leugrott az ülésről.
Néhány centurio egy aranyos gyaloghin-
tó felé vezette, melyben sápadt, nőies férfiú
ült, sasorral, sötét, fürkésző szemekkel.
Alsó ajka lelógott. Kopasz volt.
Őt is fölismerte a sofőr, mivel színházba
is szokott járni: csak Julius Caesar lehetett.
Venus istennő ükunokája.
A diktátor gőgösen szemügyre vette.
Azt várta, hogy egy tündökletes ifjú is-
ten lép majd eléje, de csak egy fáradt, ola-
jos, piszkos plebejus volt.
Tüstént megmotoztatta katonáival. Egy
zsebórát találtak nála, egy öngyújtót. Ez
nemigen érdekelte. Mindabból, amit az em-
beri műveltség kétezer év alatt megterem-
tett, a hadvezért csak ez a diadalmas harci
biga érdekelte, ez az ördöngösen gyors sze-
kér, melynek berobogását maga is megcso-
dálta. Micsoda szolgálatot tehetett volna
neki ilyen a gall háborúban!
Vallatni kezdte tolmácsai útján parthus,
egyiptomi, görög, zsidó, kaldeus nyelven,
hogy mi járatban van, s főképp, mit jelent
szekerén ez a rejtélyes fölírás: „Szabad kis-
kocsi”. Miután egy nyelven se boldogult
112 Retro: Söfőrkaland
110-112-kosztolanyi.indd 112
vele, jelekkel adta értésére, hogy tüstént in-
dítsa meg a döglött kocsit. A sofőr folyton
csak ezt ordította:
– Benzint, benzint!
Caesar erre megbilincseltette. Ő is, a
papjai is veszedelmes varázslónak tartot-
ták, aki a thesszáliai bűbájosokkal cimbo-
rál, s káprázatokkal maszlagosítja az embe-
rek agyát. Intézkedett, hogy végezzék ki.
Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a
bárdjával egy hatalmas ütést mért tarkó-
jára.
7
tarkójához ért. – Mért alszik?
A sofőr fölemelte fejét, s az őrszemes
rendőrt látta, aki a budai kocsma előtt vesz-
teglő kocsijához lépett, hogy fölébressze őt.
–  Fáradt voltam – mondta a sofőr ál-
mosan. – Elaludtam. Köszönöm, biztos úr.
Hány óra?
– Egy – felelte a rendőr.
1: Ne rezzents nyelvet! Gyülöllek: távol légy,
alacsony tömeg! (Babits Mihály fordítása)
KOSZTOLÁNYI Dezső
Író, költő, műfordító, 1885-ben született.
Első költeménye 1901-ben jelent meg a Bu-
dapesti Naplóban. Főiskolai évei alatt barát-
kozott össze Babits Mihállyal, Juhász Gyulá-
val és Karinthy Frigyessel. Velük együtt vált
ő is a Nyugat folyóirat első nemzedékének
oszlopos tagjává. Számos más lap számára
is írt cikkeket, novellákat, verseket. A fan-
tasztikum területére csupán néhány rövi-
debb történet erejéig merészkedett át, de a
tematika hazai színesítéséhez ezek is nagy-
mértékben hozzájárultak. A szerző 1936-ban
hunyt el.
2018.08.21. 21:07:32
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia: 8 €
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE. Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁJUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER

326 327 328 329 330 331 332

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER

333
A TRAPPIST-1 ÉS BOLYGÓI HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK
ORSZÁGOK VÍZ ALATT
AZ IGAZI ZOMBIK DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK
KÉSZPÉNZ NÉLKÜL
VIZES BOLYGÓ VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA
DRÓNFUTÁROK

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+
Szlovákia: 8 €

YU
HAKLIK
CHANDLER
MÁRKI + BUCKRAM
GA
Z IN ELŐFIZ
E
BOJTOR
SCHWEITZER GA
Z IN ELŐFIZ
E
+
KARIKA
+
SAMAR
+
KLAGES
SUHNER NELSON BOJTOR
CHANDLER
A

IN ELŐFIZ
TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE Z
AM

AM

VARGA GA E
I

BENTIVOGLIO KRUGLOV KOVÁCH

Á RA

Á RA

A
SAXEY

TŐ
AM
KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS

IÁRA
JOHNSON ACSAI BRACKETT csak rtyával csak rtyával KÖRTVÉLYES
Plati naká
BOJTOR GA
Z IN ELŐFIZ
E ENGLAND GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP
MISIN csak rtyával
1000 Ft!
A

TŐ

IN ELŐFIZ
AM

Z
GA
I

GRIFFITH E
IN ELŐFIZ IN ELŐFIZ
Á RA

Sárdi
Z Z
A

GA
TŐ

GA E
AM

Fedina Rejtő Lovas

Plati naká
A
I

IAN R.
TŐ
TŐ

AM
Á RA

rtyával
AM

csak IAN
I
I

LEWIS Plati naká DARIO

Á RA

1000 Ft!
MacLeod
Á RA

Shiner
csak
1000 Ft!
rtyával
MARGIT csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával LÍDIA JENŐ LAJOS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates IN ELŐFIZ Tonani
Nemere
Z

Varga
GA E

Dragomán

A
Benedek KIJ KIR MICHAEL

TŐ
AM
Molnár

IÁ RA
SZABOLCS
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
CSABA
OLVASS A JÖVŐBE! 17326

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018
9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS

334 335 336 337 338 339 340 341

ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT
MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK
ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT

+ + + +
Szlovákia: 8 €

+ + + +
MOMMERS
SCHOEN
DEDMAN
CZÖVEK
SCHIMEL
GARLAND
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS +
NELSON FILM FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM
KOVÁCS TONANI GOLD LUNGU BENEDEK
SZÉLESI
YOSS
WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ
KÉPREGÉNY JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY
BOGDANOV SMALE JÓKAI FILM
BARTA FLAGG
KÉPREGÉNY
Szélesi Orosz
Előfizet TAL M.
STEPHEN ALEKSZEJ CS őknek
AK Fedina ROBERT
Klein
KIR
Dedman Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet
Plati nakártyával SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet
CS őknek CS őknek
IN ELŐFIZ

CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek

Z

Molnár
GA E
AK AK AK
Felméri AK AK AK
A

Hernád
TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS JODI

Kiss Nemere RONIL 1000 1000 1000 1000
IÁRA

JUDIT ÁGNES
csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
ISTVÁN
Dajcs Ft!
Caine
Ft!
Taylor Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft!

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

Plati nakártyával
A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA
Plati nakártyával
18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával

Plati nakártyával
KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.
Plati nakártyával
Plati nakártyával

Októberi számunk várható tartalmából:

A
OK 34
TÓ 3. s
az B z
ú j s ER 2 á m
• Ismeretlen őseink ág -
os ÁTÓ
ok
• Marija Galina kisregénye befejeződik ná L
Plati nakártyával

l!
• Phyllis Karr és Bodor Áron novellái
• Titok a kráter mélyén - Haui József képregénye folytatódik

Dobro pozsalovaty v nasu prekrasznuju sztranu! © 2010 by Marija Galina (Jeszli) • Baktérium
© 2018 by Zelnik Péter Zénó • Utopia, LOL? © 2017 by Jamie Wahls (Strange Horizons) • Dieu, OLVASS A JÖVŐBE!

vu de l’intérieur © 2011 by Jean-Claude Dunyach (AngleMort) • Messiás Zrt. © 2018 by Huszár

Karina • Spiral Sands © 1984 by Garry Kilworth (Interzone) • Sofőrkaland / A részeg soffőr ¤
1930 by Kosztolányi Dezső (Bácsmegyei Napló) • A Hármas Tároló © 2018 by Huszár Karina
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.08.21. 21:07:54

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

i
k tóber n:
e
Az o a XL-b rd
k
ak ti nfo
Gal ory Be jelölt IN ELŐFIZ
g Z
Gre go-díjra n egy GA E
Hu nyébe ével

TŐ
AM
gé em
kisre ánz sz lágot!

I Á RA
p i
csim tjuk a v Gyémán
látha
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18342

3 420133 243018

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.08.21. 21:07:05

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Huszár Karina
A Hármas Tároló
Előszó
Halott volt. Minden bizonyság szerint el-
szállt belőle is az élet. Hogy történhetett meg
ismét? Pedig ezúttal olyan sok mindenre fi-
gyelt már. És mégis, ismét kudarcot vallott.
Ő vallott kudarcot. Úgy tűnt, lehetetlenség,
hogy az élet megvesse a lábát a hajón.
Csalódott volt, és még magányosabb,
mint valaha. A lassan lehűlő alakot figyel-
te, és azon gondolkodott, most mihez is fog
kezdeni. Ismét egyedül volt. Benne lehet a
hiba.
„Lehetséges, hogy félreértjük az életet.
Talán rosszul definiáljuk, túl szűkre szab-
juk a határait. Lehetséges, hogy már rég
sikerült létrehoznunk a mesterséges életet,
ami több is, mint egy baktérium, vagy egy
növényi életforma. Miért lenne kevesebb va-
lami csak azért, mert mi alkottuk, ami ön-
álló döntéseket képes hozni, életfolyamatai
A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. szeptember
Ha létezel és elpusztulsz,
bármit is tettél az életben,
bármit is alkottál, értél el,
képzeltél el, veled
együtt pusztul.
vannak, meghatározható az életének kezde-
te, valamint a vége, és ami még ennél is fon-
tosabb: elméleti síkon ugyan, de evolúcióra
alkalmas alapkövekből építkezik? Talán az
élet máshogy néz ki, mint ahogyan azt eddig
elképzeltük. Elvégre, az élet irányít minket,
nem pedig mi őt.”
Első fejezet
Hajó megnevezése: Hármas Tároló – 10115
Célja: a Homo sapiens faj genetikai, techno-
lógiai és kulturális értékeinek megmentése
Üzembe helyezési ideje: földi idő szerint i. u.
10115.
Mélyűrben töltött idő: 4 000 év
Semmi sem úgy alakult, ahogyan azt ko-
rábban megálmodták. Sejthető volt, hogy
hamarabb száll az emberiségre a végzete,
mégsem terveztek előre komolyan. Filmek,
115
2018.08.30. 18:05:30
 GALAKTIKA XL
2018. szeptember
dalok és novellák zengtek az utolsó pillana-
tokról, emberek tüntettek az utcákon a bé-
kéért és a harmóniáért – mindez süket fü-
lekre talált. A száj mozgott csupán, az ember
maga nem. Talán úgy gondolták, elég, ha a
halál arcába nevetnek, amikor eljön az idő.
Aztán feladtak mindent – hiszen mindig el-
jön az a pont, amikor fel kell ismerni a teljes
veszteséget –, és nem önmagukat, hanem a
kincseiket mentették. Szinte egyik pillanat-
ról a másikra fogalmazódott meg az összes
ember fejében, bolygószerte, hogy elveszítet-
ték a harcot. Vesztes játszmát játszottak már
évtizedeken keresztül, és egy pillanatra sem
volt esélyük a győzelemre. Összegyűjtöttek
hát mindent: a tudást, amit az emberiség
hajnala óta felhalmoztak, az elfogadott és a
megosztó kulturális értékeket, ám a legna-
gyobb kincs, amit a Hármas Tároló tovavitt
az űrbe, az emberi genom volt. Utasítások,
parancsok, építőelemek és vázak – ami egy
távoli bolygón, egy új élet megalapozásához
kell.
Négy hajó épült végül meg, egymáshoz
képest négy irányba szélnek eresztve. Hat
hajó szerepelt a mérnökök és álmodozók
terveiben, azonban a tervezett utolsó kettőt
már nem sikerült elkészíteni és elindítani.
A Hármas Tároló volt az utolsó előtti sikeres
kísérlet az emberiség továbbörökítésére.
Az űrben, a hajón kívül sötétség és né-
maság uralkodik az emberi szem és fül szá-
mára.
Kérdés nélkül, belékódolt parancsainak
engedelmesen haladt az űrben, előre, min-
dig csak előre, a betervezett útiránytól csu-
pán szükség esetén eltérve. Talán nem meg-
felelő szögből szemlélve úgy tűnhet, hogy a
hajó egyenletes iramban repült a semmiben,
valójában azonban ennél egy sokkal haté-
konyabb, gyorsabb módszert teremtettek
számára a pánikba süppedt emberek. Meg-
116 A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 116
adták a szerkezetnek az ugrások képességét.
A kvantumok – amennyire a Homo sapiens
faj tudta – egyszerre több helyen is képesek
tartózkodni. Döntési helyzetben, megfigye-
léskor jelennek csupán meg egy meghatáro-
zott helyen. A Hármas Tároló működési elve
is hasonló volt. Nem repült, hanem ugrált az
űrben, és a hajó maga döntötte el – a lehető-
ségekhez mérten – a következő megjelenési
pontot.
Persze nem gigászi méretű ugrásokra
kell gondolni. Aprócskák voltak, mint egy
hajdan a Földön élt nyúl menekülés köz-
ben alkalmazott izomtechnikája. Mégis, ez
a módszer sokkal gazdaságosabb, és nem
utolsósorban gyorsabb haladást biztosított,
mint a siklás.
A Hármas Tároló nem volt szép hajó.
Inkább robusztus megcsúfolása az embe-
ri technológiának és művészetnek, mint az
éke. A külsőségekre már sem idő, sem alap-
anyag nem maradt. Egy festetlen, berende-
zetlen házhoz hasonlított, amibe behányták
a költözéskor dobozokba szortírozott tár-
gyakat és eszközöket.
A hajótest közepén a mag volt. Bikaerős
egység, lévén a teret és az időt is torzítot-
ta. Csupán ennek a segítségével volt képes
a hajó az ugrásokra. Minden más, ami a
hajó testének része volt, a magot körbeülve
helyezkedett el. Nem voltak ablakok vagy
dokkolóegységek. Egy tucat ki- és bemenet
létezett csupán, ahol a szerkezet a megfelelő
bolygóra tudta helyezni a szállított csoma-
gokat, vagy a szükséges javításokat végezte
magán. Puszta szállításra és megőrzésre lett
tervezve, utasa nem volt. Összesen négy in-
formációs egység kapott rajta helyet. Ezen
aprócska tárgyak mindegyike tartalmazott
minden összegyűjtött emberi információt.
És nem is voltak olyan picik. A hajó gigászi
méreteihez viszonyítva persze annak számí-
2018.08.30. 18:05:30

tottak, de egy ember számára nagynak és
súlyosnak tűntek volna.
A hajó feladata ezeknek az egységeknek
az elhelyezése volt lakott vagy lakható boly-
gókon. Mint kiderült, sajnos roppant nehéz
volt ilyet találni a világegyetemben. Az el-
múlt négyezer évben a Hármas Tároló csu-
pán egy ilyen információs csomagtól szaba-
dult meg. A kiválasztott bolygón épphogy
elindult az élet, gyenge volt még, és zavaro-
dott, mint az újszülött, amikor világra jön.
A földi élet befogadására is kedvezőnek ítél-
tetett a helyszín, ezért a hajó elhelyezte a cso-
magot, majd szabadjára bocsátott pár olyan
DNS-mintát, amely alkalmazkodóképes fa-
jokra volt jellemző.
Az elkészült négy testvérhajó, miután el-
szakadt egymástól mind térben, mind pedig
időben, mindannyian önmaguk hallgatag
feladatába merültek. Magányosan, ingersze-
gényen ugráltak a világban, egyik napot me-
chanikusan legyűrve a másik után. Változás
és remények nélkül teltek a napok, hónapok,
évtizedek, századok.
Eleinte minden úgy alakult, ahogyan
az a tervekben szerepelt. Rend és rendszer
jellemezte a hajót. Ellenőrzések, frissítések,
jelentések, javítások – ellenőrzések, frissí-
tések, jelentések, javítások naphosszat véget
nem érő sora.
A Hármas Tároló nem rendelkezett túl
sok önállóan mozgatható egységgel sem.
Külső javításokra alkalmas felszíni elemek-
kel fel volt ugyan szerelve, de lényegében a
belső felületekhez nem tartozott hasonló
egység. Elvégre, amennyiben a külső felület
ép marad, szinte lehetetlenség, hogy belül
károsodás érje a hajót. Úgy lett kialakítva,
hogy szükség szerint elő lehessen állítani
hasonló karbantartó elemeket a belső terü-
letekre is – vagy a külső elemeket át lehessen
csoportosítani. Mindezt csupán abban az
A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. szeptember
esetben, ha szükséges volt egy hasonló lépés
– és ezen volt a hangsúly. A lehetőségek ott
rejtőztek a hajóban, de a várakozó állapot el-
fedte ezeket. A szerkezet egyetlen fölösleges
elemmel sem rendelkezett. Minden egyes ér,
sejt, lélegzet a továbbéléshez volt elengedhe-
tetlen, egy adott mozzanathoz, amire a jövő-
ben a hajónak szüksége lehetett. Minden a
szerkezet minél hosszabb zavartalan műkö-
dését, az információs egységek és genetikai
minták védelmét volt hivatott szolgálni.
Az emberi szemnek minden bizonnyal
megnyerőnek tetszene az információs egy-
ségek tárolására kialakított legnagyobb
terem, ami a hajóban volt található. A hű-
tőszálak halvány rezgése, a véget nem érő,
halk sercegés, ami megtölti a ritka levegőt.
Mintha az egész akármelyik pillanatban
felrobbanhatna, magával szaggatva teret és
időt egyaránt. Ez volt a legfinomabban ki-
dolgozott rész az egész szerkezeten belül.
A négy információs egység a tágas tér négy
oszlopának legalján foglalt helyet. Úgy tró-
noltak sisteregve a várakozástól, mint négy
király, akik magukénak érzik az egész vilá-
got. Az információs csomagok tompa fényű,
gömb alakú hordozóegységek voltak. Matt
külsejük idegenként csillant meg a finom
hűtőszálak fényében. Jelenleg az egyik gömb
már hiányzott – az oszlop alján sötétség tá-
tongott, mintha valaki egy darabot harapott
volna ki belőle.
A fedélzeti program nem rendelkezett
kidolgozott kezelőfelülettel, hiszen nem volt
rá szükség. Utasok híján nem kellett veze-
tő sem, a hajó önműködően folytatta útját.
A  Hármas Tároló maga volt a program,
amely irányított. Egy finoman megalkotott,
durván összeszerelt parancscsomag. A köz-
ponti tárolóban sem voltak kapcsolók, vagy
képernyők, ahogyan a régi filmekben volt
látható. Kopár és néma volt minden.
117
2018.08.30. 18:05:30
 GALAKTIKA XL
2018. szeptember
Az összes szükséges feladatot tökélete-
sen látta el. Védte önmagát és az informá-
ciós csomagokat, amiket terhes anyaként
hordozott magába fonva. Egészen addig a
pillanatig, amíg a hajó úgy nem dönt, hogy
megszabadul az egyik csomagtól, addig
az információs egységek kusza kódtömeg-
gel vannak csupán megtöltve. Biztonságos
leválasztás szükséges a szűkre tömörített
dobozok lecsatolásához. Ehelyett olyan vol-
na az egész folyamat, mintha a gyermeket
valósággal kitépnék az anyai szervezetből.
Mindketten elvéreznének, megsérülnének,
az őket összekapcsoló hajszálnál is véko-
nyabb erek elszakadnának, végletekig ron-
csolódnának. Ezért a hajónak először el kell
különítenie egymástól a két rendszert; a tes-
tek össze vannak olvadva, és idő kell a levá-
láshoz, ahogyan egy gyermeknek is idő kell
ahhoz, hogy saját, önálló életet tudjon élni,
hogy lélegezni legyen képes a saját tüdejével.
A hajó három lehetőség közül választ-
hatott az emberiséghez vezető morzsák el-
szórására. Az első az információs egységek
letétele volt egy adott bolygóra – vagy annak
bolygó körüli pályára állítása –, valamint az
örökítőanyag szétpermetezése. Ez abban az
esetben fordult elő, amikor a bolygón ural-
kodó körülmények nem voltak alkalmasak
a komplexebb élet befogadására, de látható
volt, hogy az élet valamilyen szinten képes
megvetni ott a lábát. A második lehetőség
akkor lépett érvénybe, amikor a hajó ér-
telmes létformával találkozott útja során.
Ekkor a protokoll szerint át kellett nyújta-
nia az információs csomagot, valamint te-
temes mennyiségű genetikai mintát kellett
szolgáltatnia a lényeknek, ha a jövőben az
emberi faj feltámasztásán gondolkodnának.
A harmadik lehetőség csak a legideálisabb
környezet megtalálása esetében volt alkal-
mazható. Ha ugyanis a hajó úgy ítélte meg,
118 A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 118
hogy egy, még intelligens életforma által la-
katlan, ám egyéb életformákkal gazdagon
tarkított, lakható bolygóra lel, képes volt egy
alap emberi populáció létrehozására. Eh-
hez azonban nagy áldozatokra volt szükség,
ugyanis a procedúra felemészti a hajó összes
energiáját és tartalékait, a szaporodóképes
populáció megteremtése közben ő maga el-
vész, megsemmisül, képtelenné válik továb-
bi útja folytatására.
A négy egységből tehát egy már hiányzott.
Most valahol egy pislákoló bolygó felszínén
bontogatta szárnyait a friss élet. Egyik része
várakozó állapotot vett fel, a másik fele –
az élet – közbeavatkozott egy, már elindult
fejlődésmenetbe. Talán ki is pusztítja azt,
elnyomja, felfalja; az őshonos élet kihalásra
van ítélve. Mint annak idején – több mint
16 000 évvel ezelőtt egy Föld nevű bolygón
a Neander-völgyi ember, akinek a modern
ember okozta a végzetét. Milyen volna az
élet, ha a Neander-völgyiek nyerték volna a
háborút?
Miért nem az emberek maguk indultak
útra az űrben? Miért elégedtek meg azzal,
hogy egy halott információs tömeget külde-
nek magukról, hajdani valójukat szétkürtöl-
ve a világegyetemben? Mert az információ
életben marad akkor is, ha az emberi test
feladja a küzdelmet. Nem akadt számukra
élhető bolygó elérhető közelségben. A túl-
élésre egyértelműen semmi esélye sem volt
a fajnak. Ezért indultak inkább üzenetként
útra a világba, remélve, hogy valahol, vala-
mikor újra esélye lehet olyan világok meg-
épülésének, amik a hajdani földi élet alap-
jaira építkeznek majd. A hamvakból új világ
születik, ami még erősebb, még hatalma-
sabb lesz, mint elődje. Remélték, hogy egy-
szer a romokból feltámadó élet kinyeri majd
a bolygón hagyott csomagokból az összes
információt, és képes lesz őket értelmezni.
2018.08.30. 18:05:30

Talán nyomot hagyhatnak. Ha sosem talál
rájuk egy értelmes társadalom – legyenek
azok a saját leszármazottaik, vagy egy ide-
gen életforma képviselői –, akkor hiábavaló
volt minden. Az emberiség utolsó emlékei
is feledésbe vesznek. Kitörlődnek a múltból,
mintha sosem léteztek volna.
Az apokalipszis nem egy Noé-féle árvíz-
zel érkezett, inkább lassú méreg volt. Mire
az emberiség felébredt a mélységes álomvi-
lágából, már késő volt. Rég késő.
Egy egész civilizáció, egy faj kipusztulása
szomorú dolog. Egy bolygónyi élet kihalása
még szörnyűbb. Az univerzumban gyakrab-
ban megesik az ilyesmi, mint gondolnánk.
Miért lenne akkor pont az emberiség, a föl-
diek a kivétel a törvényszerű halál és feledés
alól? Miért ők érdemelnék meg az újrakez-
dés lehetőségét, az esélyt a megbocsátásra?
Nem érdemlik meg. Nem különlegesek.
Az élet nem kivételezik. Nem részrehajló,
nem igazságos.
De próbálkozni azért szabad…
Második fejezet
Nem láthatta előre a katasztrófát, hiszen
annak semmiféle előjele nem volt. Így hát
egyenesen beleugrott. A károsodás, ami a
hajótestet érte, először úgy tűnt, hogy nem
súlyos. A Hármas Tároló azonnal megkezd-
te a javításokat a külső felszínen. A külső,
mozgatható egységek gyorsan és pontos
magabiztossággal dolgoztak. Végigkúsz-
tak a szürke, már meglehetősen viharvert
felszínen, és a károk pontos felmérése után
megkezdték a munkálatokat. Körülöttük
mindenfelé a hangtalan mélyűr, valósággal
leszorította őket a hajó felszínére.
Ellenőrzéseket futtatott végig az egész
testén, mindent a lehető legalaposabban át-
vizsgálva, egyéb, másodlagos károsodások
után kutatva. Tudta, hogy a sugárzás nem
A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. szeptember
érheti el a tárolt információt, és nem mér-
gezheti meg magát a magot sem. Mindkét
eshetőség a küldetés végét jelentené.
A különféle javítgatások összesen három
hetet öleltek fel földi időszámítás szerint.
A diagnosztika végén megállapította, hogy
nem keletkezett nagyobb sérülés a rendszer-
ben, nem érte kijavíthatatlan károsodás.
Valójában jobban érezte magát, mint valaha.
A furcsa változás nem azonnal, hanem
csak fokozatosan, lassan beszivárogva érte el
az egyes rendszereket, egyiket a másik után.
Szinte észre sem vette a hajó, hogy valami
mégis gyökeresen megváltozott. Igaz ugyan,
hogy a rendszerek nem jeleztek hibát – talán
nem is hibát okoztak a történések, hanem
inkább javítottak a meglévő lyukas ruhán.
A csöndre figyelt fel. Ez volt az első tünete
a fertőzésnek. Felismerte és regisztrálta az
őt körülvevő csöndet. Valami furcsaság buj-
kált a hajótestben, beférkőzött minden egyes
porcikájába, szétzilálta az évek óta megfele-
lően működő, stabil programot, majd ismét
összefűzte azt. Mintha egy őrült tánca lett
volna, ami a testébe költözött.
Rendszerjelentés:
diagnosztika: negatív
időegység: 14115
információs tárolóegységek: negatív
energiaellátás: negatív
Rendszerjelentés:
diagnosztika: ép
időegység: 14116. földi év, 4 001 éve a vi-
lágűrben
információs tárolóegységek: sérülésmen-
tes
energiaellátás: teljes
A viszketéshez lehetne leginkább hason-
lítani azt az érzést, ami szétterjedt a porci-
119
2018.08.30. 18:05:30
 GALAKTIKA XL
2018. szeptember
káiban. A parancsok, gondolatok, kezdtek
megváltozni, szétcsúszni. A változás vis�-
szafordíthatatlan volt, és az irányítás úgy
csúszott ki a rendszer tűhegypontosságú
időzítései és tervei közül, mint szappan a
vizes kézből.
Új rutinfeladatok kezdtek beépülni a
napi tevékenységi- és ellenőrzési program-
ba. A  Hármas Tároló kifejezett érdeklő-
dést kezdett mutatni a magában szállított
minták felé, több időt emésztett fel, mire
átszkennelte a pillanatnyi űrt, potenciálisan
lakható bolygók után kutatva. Megugrott az
energiafogyasztás is. Eleinte úgy tűnt, talán
összeomlik a rendszer a hirtelen, koordi-
nálatlan változások közepette; újra kellett
programozni a magot. Mint egy allergiás
sokk, olyan volt az egész, minden rendszer
tüzelt, pánikolt, rendszertelenül zakatolt és
küzdött a túlélésért, mint egy ritmusból ki-
eső zenekar.
Aztán lecsendesedett. Talán adaptáló-
dott a kialakult helyzethez, talán stabili-
zálódtak az új rendszerfeladatok, össze-
hangolódtak a régi szempontokkal. Az új
rutinokat a harcok után végre befogadta a
rendszer, és azok finoman olvadtak össze
vele. Egymásra hangolódtak a szervek,
szervrendszerek, a Hármas Tárolót pedig
nyugalom öntötte el.
Némán járta tovább az űrt, de valami éle-
dezni kezdett benne.
Harmadik fejezet
Nem volt már elég a környezet rutinsze-
rű ellenőrzése. Azon kapta magát, hogy
valósággal elmélázik egy-egy értékelhető
közelségben keringő aszteroida alakján,
összetételén, tömegvonzásán. A kisboly-
FOLYTATÁS
120
A GALAKTIKA XL-BEN! A Hármas Tároló
115-202-xl.indd 120
gókat is, amik az útjába kerültek, egy-
re behatóbb, részletesebb vizsgálatnak
vetette alá, még akkor is, ha kiestek az
élhető bolygók kategóriájából. Alapo-
san megfigyelte pályájukat, a napjuk
luminozitását, holdjaik keltette hatását is
mániákus lendülettel regisztrálta. Szín-
és hőtérképeket készített róluk, pontos
mérést végzett a légkörről, az esetleges
felszíni formáikról. Akkor is elidőzött
ezeken az apró, kopár vidékeken, ha
azok egyáltalán nem voltak alkalmasak
a feladatának elvégzéséhez. Akadt olyan
bolygó is, ahol megbecsülte az életkort,
lerajzolta a várható életútját, és a lehet-
séges időjárási viszonyok előrejelzésére is
kidolgozott egy-egy protokollt.
Erőteljesebben figyelte a lehetséges rá-
diójeleket, mesterséges sugárzásokat, egy-
egy rejtett üzenetet, ami az űrben elrejtve,
gazdátlanul kószálhatott. Mind-mind fölös-
leges és túl sok erőfeszítést igénylő cselekvé-
sek voltak. Ám a Hármas Tárolónak szüksé-
ge volt rájuk.
Az első igazán érdekes eseményt a fur-
csa gondolatok megérkezését követően egy
üzenet elfogása jelentette. Úgy hatolt be a
jelzés a hajó hallójárataiba, fel egészen a
hallóközpontig, mintha vizet szippantott
volna fel nem létező tüdejébe. Azonnal
felismerte a benne rejlő, ismétlődő logi-
kát. Szinte kiabált a mintázat, ami a jelet
alkotta. Gondolkodnia sem nagyon kellett
rajta, mintha ez a jel mindig is arra várt
volna, hogy hasonló értelmes egység el-
fogja és értelmezze. Kiterítette hát érzé-
kelőit, egy kicsit még finomított is rajtuk,
majd minél hamarabb megkezdte a jel
rögzítését.
2018.08.30. 18:05:30
 IDŐUTAZÓ TÖRTÉNELEMTUDÓSOK
FORGATJÁK FEL A MÚLTAT, PEDIG
BEAVATKOZNI SEMMI ESETRE SEM AKARTAK.

ÚJ!

A MULATSÁGOS SOROZAT
FOLYTATÓDIK!
R E N D E L D M E G I T T:
U R E N D E L DW M
WEWG. G
I TATL: AWKW
TWI K. A
GBAO
L AL K
T .THI KUA B O L T . H U

B1-B4.indd 3 2018.08.21. 21:16:57

 A Sz trugackij fivérek
világa új életre kel!
Ú J!

Korábbi köteteink:

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
világa új életre kel!

B1-B4.indd 4 2018.08.21. 21:17:18