Vörösmarty Mihály: Szózat – elemzés ---------------------------------------- 7.

A költemény erőteljes felszólítással indul, melyben a költő a magyar nemzetet szólítja fel
cselekvésre a magyarság megőrzése érdekében. Hazaszeretetre, a haza iránti hűségre és
ennek vállalására szólít fel. Indokul a származást hozza fel:
„Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.”
Ennek az indoklásnak nagy nyomatékot adnak az ellentétek:
„Itt élned, halnod kell.”, „Bölcsőd az, s majdan sírod is”. A költő megismétli a kezdeti felszólítást
az óda utolsó strófájában, mellyel keretes szerkezetet eredményez a műnek. A vers végi
felszólításban a költő már igéket használ, mellyel mozgósít: „Áldjon vagy verjen”.
A költő megismétli a „bölcső – sír”, „élned – halnod” ellentétet a következő sorokban:
„Légy híve rendületlenül hazádnak, oh magyar: ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar.”

A Szózat felépítése és keretes szerkezete hasonlít Kölcsey Ferenc Himnuszához. A Himnuszzáró

és nyitó kerete közre fogta: könyörgés Isten áldásáért és az esedezést Isten áldásáért, míg a
Szózatnyitó kerete felhív a haza iránti hűségre és záró kerete pedig szintén a haza iránti
hűségre szólít fel, csak már sokkal erőteljesebben.

Vörösmarty három strófát szán a nemzeti múlt eseményeinek bemutatására.

Számos példát sorakoztat fel a magyar nép zivataros századaiból:
ilyenek: apáink vére, Árpád honfoglalása, Hunyadi Mátyás uralkodása, szabadságharc.
- a 3.vsz.-ban kétszer ismétlődik az ez mutató névmás: „Ez a föld”, „Ez, melyhez”.
- a 4. és az 5. versszakban egy határozószó ismétlődik, mégpedig az itt (itten):
„Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”, „Szabadság! Itten hordozák”.
Az ismétlések nyomatékosító és mozgósító hatást érnek el. A költő a múlt szörnyű eseményeit is
megemlíti, ezekhez bizakodva viszonyul, a nép megszenvedte sorsát, most már megérdemelné a
békét, a boldog életet. („Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”)
Kölcsey ezeket a sorscsapásokat Isten büntetésének vélte, megérdemelt büntetésnek, és éppen ez
okból helyezte versében központi helyzetbe az Istenhez való könyörgést a magyar nép nyugodt
életéért.
Vörösmarty szerint a múltbeli veszteségek sajnos megtörténtek, de bízni kell a jobb jövőben, míg
Kölcsey szerint ezek a veszteségek erősítették meg a magyar nemzetet.

-- a 7.vsz.-ban egy felkiáltást fogalmaz meg a költő „Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy
halált!”, melyet a magyarságnak intéz. Választás elé állítja a magyar nemzetet:
vagy marad örökké mások által elnyomott, uralt nemzet, vagy pedig kiáll az érdekeiért, és megteremti
önálló magyar nemzetét.
Ezek a szenvedések feljogosítják erre a magyarságot.

- a 8-9. vsz.-ban Vörösmarty meg kívánja győzni a magyarságot, hogy igenis van lehetőség a
szebb világra, csak tenni kell érte. Ez pedig jellegzetesen reformkori mozzanat. Mindkét vsz. „ az nem
lehet, hogy…” mondattal kezd. Ezután pozitív jövőképet kapunk a múlt negatív képeivel szemben.
A költő ennek alátámasztásául az ismétlés, a fokozás, felsorolás nyelvi eszközeivel él.

- a 10. vsz. ezzel szemben a kezdés változtatásával indul: „még jőni kell, még jőni fog”.
A költő ezzel két fajta jövőképet tár elénk. Egyrészt a boldog, kivívott magyarság jövőjét másrészt a
hősi halált halt magyarságot. Köztük kapcsolat van, mégpedig olyan téren, hogy mindkét lehetőség
végül a magyarság dicsőségét, függetlenségét eredményezi.
Ezekkel visszautal a nyitó keretre: „Itt élned, halnod kell”.

Megismétlődik a „népek hazája nagyvilág” motívum a következő sorokban:

„Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll.”
Ezek után az előzmények után indokolttá válik a vers végén elhangzó erőteljes felszólítás a haza
szeretetére.