Professional Documents
Culture Documents
Kahlil Gibran - A Profeta
Kahlil Gibran - A Profeta
Kahlil Gibran - A Profeta
A PRÓFÉTA
Révbíró Tamás fordítása
[Tartalom
A hajó (Készülődés)
Szeretet
Házasság
Gyermekek
Adakozás
Evés és Ivás
Munka
Öröm és Bánat
Házak
Ruhák
Eladás és Vásárlás
Bűn és Bűnhődés
Törvények
Szabadság
Értelem és Szenvedély
Fájdalom
Önismeret
Tanítás
Barátság
Beszéd
Idő
Jó és Rossz
Imádság
Öröm
Szépség
Vallás
Halál
Búcsúzás]
A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell
a hajóra szállnom.
Még egyetlen kanyart tesz csupán e folyó, csak egyet csobban még
medrében,
És mit adjak annak, aki ekéjét a barázda felében hagyta, vagy annak,
ki miattam leállította a szőlőprés kerekét?
Ne menj el mitőlünk.
Nem vagy te idegen miközöttünk, sem vendég nem vagy, hanem a mi fiunk,
akit szeretünk.
Hiszen mindig is így volt ez: a szeretet nem ismeri fel önnön
mélységét, míg az elválás órája el nem következik.
Isten prófétája, te, aki a legvégsőt keresed, hosszú idő óta kémlelted
a messzeséget hajód után.
És ő így felelt:
És ő így válaszolt:
És ő így szólt:
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
És ő így válaszolt:
Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni.
Akkor egy öreg ember, egy vendégfogadós szólalt meg: Beszélj nekünk az
Evésről és Ivásról.
És ő azt mondá:
És ő válaszolt, mondván:
És ő így felelt:
Nem lesz csillogó bevonat, mely a sebet takarja, hanem szemhéj, mely
óvja a szemet.
És ő ezt válaszolta:
Sokat elfednek szépségetekből, ám ami nem szép, azt nem fedik el.
És habár ruháitokban az illő szabadságot vélitek fellelni, nyűgnek
és igának is érezhetitek őket.
Mert a föld uralkodó szelleme nem alhat békén a szél hátán, míg
közületek a legutolsónak szüksége is ki nem elégíttetik.
Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem
ember,
Ti vagytok az út és az utazók.
Igen, és azokért bukik el, aki előtte járnak; akik gyorsabbak voltak,
és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.
És aki megkorbácsoltatná azt, aki vétett, nézze meg lelkét annak is,
aki ellen vétettek.
Csak akkor fogjátok megérteni, hogy aki talpon maradt és aki elbukott,
ugyanazon ember, aki önnön törpe lényének éjszakája és önnön
istenlényének napvilága között áll a félhomályban.
És ő így válaszolt:
És ő így felelt:
Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem
éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek,
És ő ezt mondá:
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé
állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
És ő ezt válaszolta:
Senki nem képes előttetek semmit fölfedni, csupán azt, ami tudásotok
hajnalán, félálomban máris ott hever.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
És ő válaszolt, mondván:
És ő így válaszolt:
Mert amikor a hasznot keresed, nem vagy egyéb, mint gyökér, mely a
földbe kapaszkodik, és szívja annak tejét.
De akiben erős a vágy, mégse mondja annak, akiben gyönge: - Miért vagy
oly lassú, miért torpansz meg?
És ő válaszolt, mondván:
És ő válaszolt, mondván:
De nem a szabadság.
De nem a gyümölcse.
Azt gondoljátok talán, hogy a lélek csöndes tó, melyet egy bottal
felkavarhattok?
És ő így válaszolt:
Hanem olyan kép, melyet lehunyt szemmel is látsz, és olyan dal, melyet
becsukott füllel is hallasz.
És ő azt mondá:
Beszéltem-e néktek a mai napon akármi egyébről?
És ő így felelt:
Tudjátok azt, hogy olyanok vagytok, akár a lánc: erőtök akkora, mint
bennetek a leggyengébb láncszemé.
És az ősi napok, amikor a föld még nem ismert sem bennünket, sem
önmagát,
Az ember nem kaphat nagyobb adományt, mint azt, amely minden vágyát
kiszáradt ajkakká változtatja, s az életet buzgó forrássá.
Mert nyilaim közül sokan csak azért röppentek el az íjról, hogy önnön
keblemet találják.
És nem egy álom volt-e, bár álmodására már egyikőtök sem emlékszik,
amely fölépítette városotokat, és megformált mindent, mi benne van?
És hallani fogtok.
Készen állok.
Kis idő múltán vágyaim port és párát gyűjtenek egy új test számára.
Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy másik asszony a
világra szül engem.
Csak Almitra maradt néma, s nézett a hajó után, míg az el nem tűnt
a párában.