"Snoad karjaival átfogta és magához szorította.

A férfi dühös kitörése suttogássá lágyult, és ez

sokkal jobban felizgatta a lányt, mint Snoad ajkaink lángoló szája és izmos testének nyomása.
Elérzékenyült a széles és erős vállak ölelése alatt. A férfi forró kezei birtoklóan becézgették bőrét,
lángba borítva mindenhol. A szíve hevesebben vert, az ütemes dobbanás bozóttűzként terjedt el
benne, majd a maradék önfegyelmét is elvesztve boldogan adta át magát a mindent elsöprő
vágynak." (részlet)

Joan Smith

Veszélyes viszony
 A műű eredeti cííme:
Dangeroűs Dalliance
Copyright © 1992 by Joan Smith

A fordíítaí s a Fawcett Crest Books 1992. eí vi

kiadaí sa alapjaí n keí szűü lt.

2. kiadaí s
© Aqűila Koü nyvkiadoí , 2006

Fordíította: Andreí Viktoí ria

Az Aqűila Koü nyvkiadoí a LAP-ICS Kft. tűlajdona

Az Aqűila Koü nyvkiadoí hivatalos honlapja:
www.lapics.hű

ISBN 963 679 442 1

Feleloű s vezetoű : Labancz Laí szloí űü gyvezetoű

Műű szaki szerkesztoű : Jaí mbor Mariann
 1.
Csak egy hét telt el apaí m halaí la oí ta, amikor egy deí lűtaí n a gracefieldi szalonűnkban űü ltűü nk, eí s
eí ppen erroű l beszeí lgettűü nk. Nem hagyott nyűgodni minket, űí gy kíínzott, mint egy sajgoí fog.
Mikeí nt a sajgoí fog, a gond arra volt ííteí ltetve, hogy egyre rosszabb legyen, mieloű tt tűí ltenneí nk
magűnkat rajta. Leginkaí bb azon csodaí lkozom – mondtam –, hogy mit csinaí lt Brightonban,
amikor nekűü nk azt mondta, hogy Londonba keí szűü l. Papaí nak az eí gvilaí gon semmi oka sem volt
arra, hogy Brightonban legyen, Nyűszi.
Beszeí lgetoű taí rsam eí s űnokatestveí rem, Horatio Smythe csodaí lkozva raí zta a fejeí t. Smythe-t
Harrow-ban Nyűszinak csűí foltaí k, baí r hűszonoü t eí ves koraí ra kinoű tte az ideges orr-raí ngataí st, mely
alapjaí n raí szolgaí lt erre a gűí nyneí vre. Tovaí bbra is a szeretetre meí ltoí , kedves fiűí maradt, akinek a
szűű kszavűí saí ga volt az egyetlen hibaí ja.
– Nem megy ki a fejemboű l – jegyezte meg egyeteí rtoű en. Kortyolt egyet a gyoü mbeí rboű l, eí s valami
olyan teí ma űtaí n neí zett, amellyel elterelheti a figyelmemet. Szűü kseí gem volt egy kis vidaí msaí gra.
Papa nemcsak hogy elment Brightonba, amikor Londonban kellett volna lennie, hanem rejteí lyes
koü rűü lmeí nyek koü zoü tt meg is halt ott. ÉÉ lete soraí n egy napig sem betegeskedett, eí s meí g csak
oü tveneí ves volt. Nem jaí rt maí r a csikoí eí veiben, de mindig eroű s eí s egeí szseí ges volt.
Nyűszi koü rbetekintett a gracefieldi szalonon. Csalaí di birtokűnk a Kent partjaí n terűü lt el.
Szoü get űü toü tt a fejeí be, hogy most maí r eí n vagyok a birtok egyetlen oü roü koü se. Maí r neí haí nyszor
emlíítette, csak hogy joí kedvre deríítsen, hogy Gracefield „remek hely”, sok szaí z hektaí rnyi
terűü lettel eí s nagyszerűű joü vedelemmel. A szalon, melyben űü ltűü nk, nagyon elegaí ns volt, baí r egy
kisseí tűí lsaí gosan szomorűí ahhoz, hogy megfeleljen az íízleí semnek.
– Most mindez a tied, Heather – ismeí telte. – A szerencseí s oü roü koü snoű ! Meí g az a szerencse, hogy
űnokatestveí rek vagyűnk, kűü loü nben mama azt akarnaí , hogy fűssak űtaí nad.
Nyűszi toü bb idoű t toü ltoü tt Gracefieldben, mint sajaí t haí rom meí rfoü ldre levoű otthonaí ban. A civoí doí
noű k űű zteí k el Seaview-boí l. Égy feí rfi sem bíírna ki haí rom noű veí rt, hacsak nem lenneí nek neí maí k. A
szomszeí dok mind nyűgodtan fogadhattaí k a szalonjűkban Nyűszit. Nem fenyegette laí nyaik
ereí nyeí t vagy joí hííreí t.
– Van valami nagyon fűrcsa ebben – folytattam. – Szinte mintha valaki megproí baí lna minket
az orrűnknaí l fogva vezetni. A halottaskocsi, mely a koporsoí jaí t hozta, londoni volt, az orvos
szaí mlaí ja űí gyszinteí n. De az ember, aki visszahozta a kocsijaí t, eí s az elveszett lovak is mind a
brightoni istaí lloí boí l valoí k.
– Koü lcsoü nadhatta valakinek az oü reg a fogataí t – vetette fel Nyűszi.
– Mi is ezt hittűü k, amííg meg nem eí rkezett az űtazoí laí daí ja a brightoni Royal Crescent Hotelboí l.
Lovatt neí ni a helyszíínen síírva fakadt, íígy azonnal elvitettem a szolgaí kkal, hogy Williams
kipakolhassa.
– Hasznaí ljűk a joí zan eszűü nket, Heather. Keí rdezd meg Williamstoű l, hogy mit csinaí lt papa
Brightonban. Az inasa tűdni fogja.
– Williams nem ment vele. Papa mindig egyedűü l ment Londonba. Éz is kűü loü noü s, mivel mint
tűdod, mindig bűü szke volt a megjeleneí seí re.
– Igazi paí va! Ah! – Nyűszi megemelte gyoü mbeí rrel teli poharaí t, hogy leplezze oü neleí gűü lt
mosolygaí saí t, eí s hogy mennyire elpirűlt. Éz a roí zsaí s aí rnyalat akkor jelent meg az arcaí n, amikor
olyan dolgokat gondolt a noű kroű l, melyeket nem lenne szabad.
– Kíívaí ncsi vagyok, mieí rt jűt a feí rfiak eszeí be egyboű l, hogy noű van a haí tteí rben, ha fűrcsa
viselkedeí ssel talaí lkoznak. Nincs hoü lgy az űü gyben – mondtam.
– Nem mondtam, hogy van.
– A somolygaí sod elaí rűlt.
– A kűtyafaí jaí t, Heather! ÚÉ gy vaí g az eszed, mint a beretva! Hm. Csapda. Tűdod mire gondolok?
Arroí l van szoí , hogy mieí rt nem vitte magaí val Williamst, hacsak nem volt valami titkolnivaloí ja.
Tűdta, hogy Williams, az a pletykafeí szek elmondanaí Mrs. Gibbonsnak. Mrs. Gibbons pedig

3
elmondanaí a nagyneí neí mnek. Meí g a legjoí indűlatűí bb szolgaí k is kifecsegnek mindent, amit
tűdnak.
– Kíívaí ncsi vagyok, talaí lűnk-e valami nyomot az űtazoí laí daí jaí ban – jegyeztem meg rosszalloí an.
Apaí m halaí la tele volt zavaroí koü rűü lmeí nyekkel. Anyaí m haí rom eí vvel ezeloű tti halaí la oí ta apa csak
magaí nak eí lt. Nem aí llt koü zel sem hozzaí m, sem pedig testveí reí hez, Mrs. Lovatthoz.
Neí haí ny eí ve kedvteleí seí veí vaí lt a versenygalambok tenyeí szteí se eí s neveleí se. Mama halaí la oí ta a
kedvteleí s szenvedeí llyeí noű tte ki magaí t. Égy Snoad nevűű bentlakaí sos szakembert vett fel, hogy
segíítsen neki. Snoad alattomos, tolakodoí ember volt. AÉ ltalaí ban csak az eí tkezeí sekneí l laí ttam a
papaí t, gyakran meí g akkor sem. Égyaí ltalaí n nem volt szokatlan a reí szeí roű l, hogy felvigyen egy
taí lcaí t a galambdűí cba.
Tekintve a kialakűlt helyzetet, nem gondoltam volna, hogy íígy fog hiaí nyozni. Rossz
koü zeí rzetemhez gyoü troű bűű ntűdat is taí rsűlt. Papa eí s eí n haragban voltűnk egymaí ssal. Laí tszoí lag az
volt az ok, hogy nem engedte meg, hogy az eí vadot Londonban toü ltsem, de valoí jaí ban az igazi ok a
szeretoű je volt. Mama egy eí ven belűü l meghalt, ahogy tűdomaí st szerzett Mrs. Mobleyroí l. ÚÉ gy
eí reztem, Mrs. Mobley hozzaí jaí rűlt a mama teljes legyengűü leí seí hez, eí s ezt egy vita heveí ben a papa
szemeí re haí nytam. Attoí l kezdve minden megvaí ltozott koü zoü ttűü nk.
Ha jobb taí rsa lettem volna a papaí nak, koü zelebb aí lltűnk volna egymaí shoz. A halaí la mintha
mindent elvaí gott eí s befejezetlenűü l hagyott volna kettoű nk koü zoü tt. A taí vozaí sa napjaí n meí g csak el
sem koü szoü ntem toű le. Mindig szeretett koraí n indűlni. Nyolc oí rakor maí r elment, mikor egy hete
azon a reggelen lementem.
– Szoí lj Williamsnek, hogy hozza le a laí daí t – javasolta Nyűszi.
Élkűü ldettem Williamseí rt. Az inas seí rtetten megjelent.
– Az apja holmijait pakoltam eí ppen, Miss Hűme, ahogy Mrs. Lovatt keí rte.
– Kipakolta maí r az űtazoí laí daí jaí t, Williams?
– Meí g nem jűtottam hozzaí , kisasszony. Most eí ppen a csizmaí it toü moü m eí s feí nyezem ki.
– Mit fog kezdeni velűü k? – keí rdezte Nyűszi.
– A paroí kiaí ra kerűü lnek, űram.
– Rendben van – hagyta joí vaí Nyűszi. Tagja volt a paroí kiatanaí csnak, eí s lelkiismeretesen
veí gezte műnkaí jaí t.
– Kűü ldje le a papa laí daí jaí t. Magam neí zem aí t – mondtam.
Williams seí rtetten felhorkant.
– Rendben van, Miss Hűme, ha nem tűd egy-keí t oí raí t vaí rni.
– Nem fogod baí nni, ha ez a nagykeí pűű inas taí vozik – mondta Nyűszi. – Csak azt akarom
mondani, hogy nincs eí rtelme megtartani egy inast, akinek a gazdaí ja hm… elment.
ÉÉ szrevettem, hogy az emberek nehezen mondjaí k ki azt a szoí t, hogy „halott”. Mrs. Lovatt egy
hoí napot adott neki arra, hogy űí j aí llaí st keressen. ÖÖ t eí vig volt a papa mellett. Baí rmennyire is
szeretneí nk kitenni a szűű reí t, nem tehetjűü k meg.
Neí haí ny perccel keí soű bb bejoü tt a szobalaí ny, eí s behozott egy boű rlaí daí t. A laí daí nak a csatja eí s a
sarkai reí zboű l keí szűü ltek. Nyűszi a díívaí nyra helyezte eí s kinyitotta.
– Nincs bezaí rva – jegyezte meg. – ÉÉ n mindig bezaí rom az enyeí met, ha űtazom.
– A kűlcs nem volt a szaí llodaí ban. Égy kis dobozban volt, mely a papa oí raí jaí t, taí rcaí jaí t eí s
eí kszereit tartalmazza, eí s a holttesttel egyűü tt joü tt Londonboí l. De ez a Brightonboí l joü voű laí da
bizonyíítja, hogy a papa ott volt. ÉÉ s ez az oű űtazoí laí daí ja.
Nyűszi egy keí k feloü ltoű t vett ki, bathi szoü vet volt.
– Éz teí nyleg az oű kabaí tja – mondta.
– Éz pedig az inge – fűű ztem hozzaí , amint kivettem egy feheí r inget, melynek gombjait eí n
magam varrtam arreí bb, amikor papa felszedett neí haí ny kiloí t. Megraí ztam. – Mi az oü rdoü g ez a folt
itt! – kiaí ltottam fel. A bal oldalon soü teí t folt toü rte meg eí lesen az ing feheí rjeí t. Reí műü ltem meredtem
raí , amikor raí joü ttem mi az. Veí r! – Szent isten! Biztosan megsebesűü lt. Ide neí zz, Nyűszi!
Nyűszi arca elfeheí redett. Nem az inget neí zte, hanem a feloü ltoű t. Haí tűl a jobb oldalon egy kis
lyűk taí tongott. Toü mzsi űjjai a lyűkat tapogattaí k, mely minden keí tseí get kizaí roí an golyoí toí l
szaí rmazott. Megfordíítottam az inget, hogy szeműü gyre vehessem a haí tűljaí t. Az is veí rfoltos volt,
baí r nem annyira, mint az eleje. Aztaí n meglaí ttam egy kis kerek lyűkat. Reí műü lt pillantaí st
vaí ltottűnk.

4
 – Leloű tteí k! – kiaí ltottam fel hitetlenkedve.
– Tartottam toű le, hogy noű van a dologban – mondta Nyűszi. – Most maí r semmi eí rtelme
titkoloí zni eloű tted. Ölaj a tűű zre. Biztosan paí rbaj volt. Talaí n a noű feí rjezett.
– Milyen noű ? Miroű l beszeí lsz?
– Apaí d az inasa neí lkűü l maí szkaí l. ÖÉ raműű pontossaí ggal keí thetenkeí nt taí vozik. Bizonyaí ra volt
valakije.
– Nem hiszem el – fűű ztem hozzaí . – A mama halaí la űtaí n raí sem neí zett maí s noű re.
Nyűszi csak neí zett raí m. Mrs. Mobley neve loí gott a levegoű ben.
– ÚÉ gy hallottam, IÉrorszaí gba ment – mondta Nyűszi. – Biztosan űí j hoí doloí t talaí lt.
– Nem azeí rt ment Londonba, hogy egy hoü lgyet laí togasson meg. A galambok miatt ment.
– Gondolkodj csak, Heather! Mioí ta is teszi ezeket az űtazaí sokat?
– Koü rűü lbelűü l keí t eí ve. Égy eí vvel mama halaí la űtaí n kezdoű dtek – tettem hozzaí toü prengve. – ÚÉ gy
vettem, mint a feleseí g gyaí szolaí saí nak lehetseí ges moí djaí t. De mieí rt mondta azt, hogy Londonba
megy?
– Kifogaí skeí ppen.
– Azt a meseí t adta be nekűü nk, hogy a Colűmbidae Taí rsasaí g oü sszejoü vetelein vesz reí szt, de a
talaí lkozoí k akaí r Brightonban is lehettek.
Kíívaí ncsi voltam, magaí naí l hordja-e a noű keí peí t. Kűtatni kezdtem a taí skaí ban. Zokni, nyakkendoű
eí s egy kis darab rűha kerűü lt eloű eí s hűllott a foü ldre. Égy kis boű rtaí skaí ban tartotta a borotvaí jaí t eí s a
borotvapamacsaí t. Remegoű keí zzel vettem ki oű ket. Nem volt semmifeí le keí p.
Az egeí sz űtazoí laí daí ban semmi nyoma sem volt annak a rejteí lyes noű nek, akiroű l Nyűszi beszeí lt.
– Nincs itt semmi – mondtam csaloí dottan, pedig inkaí bb megkoü nnyebbűü leí st kellett volna
eí reznem. – De oű teí nyleg elment azokra a galambtaí rsasaí gi talaí lkozoí kra, Nyűszi. Éladta a
versenygalambjait, eí s vaí saí rolt is maí s tenyeí sztoű ktoű l. Mindig egy tűcat galambot vitt magaí val, eí s
maí s galambokkal teí rt haza. Nem veszoű doü tt volna ennyit, csak azeí rt, hogy a szeretoű jeí vel
talaí lkozhasson.
– Keí t legyet egy csapaí sra – vetette fel Smythe.
– Beszeí lek Snoaddal.
De meí g nem voltam keí sz raí . Tűí lsaí gosan lesűí jtva eí reztem magam ahhoz, hogy felaí lljak, a
galambdűí choz vezetoű haí rom leí pcsoű fordűloí roí l nem is beszeí lve. ÚÉ jra meg kellett vizsgaí lnom az
inget eí s a feloü ltoű t, ki kellett tapogatnom a kis lyűkakat eí s elkeí pzelni, hogy apaí m arra vetemedett,
hogy szeretoű t tartson eí s paí rbajba keveredjen. Igaz, hogy a papa fiatal koraí ban nagy noű csaí baí sz
volt, a mama gyakran beszeí lt erroű l, szinte dicsekedett vele, de eí n a Mrs. Mobleyval folytatott
roü vid viszonyon kíívűü l semmi jeleí t sem tapasztaltam.
Az űtolsoí neí haí ny eí vben papa olyan szelíídnek laí tszott, mint Nyűszi. Joí idoű ben vadaí szni jaí rt a
sajaí t vagy szomszeí dos birtokra, de legtoü bb idejeí t a galambjaival toü ltoü tte. A madarak taníítaí sa sok
idoű t igeí nyelt.
A madarakat messzire el kellett vinni a galambdűí ctoí l, hogy megtanííthassűk a visszateí reí st.
Kis taí volsaí ggal kezdenek, egy meí rfoü lddel vagy meí g kevesebbel, fokozatosan noü velve a
taí volsaí got.
Snoad eí s apaí m megosztottaí k a műnkaí t, egyikűü k elvitte a madarakat, a maí sik pedig a
galambdűí cban maradt meí rni, hogy mennyi idoű alatt teí rnek vissza.
– Papa joí loü veí sz volt. Kűü loü noü s, hogy nem oű gyoű zoü tt a paí rbajban – mondtam.
ÚÉ jra megneí ztem a lyűkakat eí s a foltokat. Égy gondolat fűtott aí t az agyamon.
– Neí zd, Nyűszi!
– Borzalmas dolog a paí rbaj – jegyezte meg zordűl.
– Igen, de a gyilkossaí g meí g szoü rnyűű bb. A golyoí űü toü tte lyűkak a feloü ltoű eí s az ing haí tűljaí n
talaí lhatoí k. Nem eloü lroű l joü ttek. Golyoí t eresztettek a testeí be. Nem paí rbaj volt, apaí t meggyilkoltaí k.
Nyűszinak taí tva maradt a szaí ja.
– A mindenit, igazad van. Haí tba loű ni, mint egy kűtyaí t. Annyira megűü tkoü ztem a veí r laí ttaí n, hogy
eloű szoü r fel sem tűű nt, hol vannak a lyűkak.
– Nekem sem. Mit csinaí ljak? ÉÉ rtesíítenem kell a felűü gyeloű t.
– Be fogűnk menni Hythe-ba – mondta. Gracefield keí tmeí rfoü ldnyire volt Hythe nyűü zsgoű
kikoü toű jeí toű l.

5
 Émleí kszem egyszer a hythe-i szoü vetboltban a pűltroí l elloptaí k a peí nztaí rcaí mat. Reí szletes
szemeí lyleííraí st adtam a felűü gyeloű nek a tolvajroí l, de sohasem fogtaí k el. Hogyan talaí lna meg a
hythe-i felűü gyeloű egy brightoni gyilkost?
– Nem, Brightonba megyűü nk.
– Hovaí ?
– Brightonba. Ött oü lteí k meg.
– Toü bb mint oü tven meí rfoü ldre van.
– Az sem eí rdekelne, ha oü tezerre lenne. Öda kell mennem. Legalaí bb tehetek valamit apaí eí rt.
– Termeí szetesen igazad van. Ma maí r keí soű lenne elindűlni. Holnap indűlűnk.
Keí tkedve neí ztem raí .
– Velem joü ssz?
– Nem mehetsz egyedűü l – jelentette ki hataí rozottan.
– Nem mehetek egy feí rfival sem kettesben. Lovatt neí ni fog elkííseí rni, de termeí szetesen
nagyon oü rűü lűü nk, ha velűü nk joü ssz, Nyűszi. Jobban tűdsz baí nni a felűü gyeloű vel is, mint Lovatt neí ni
vagy eí n.
– Legalaí bb eí n is tehetek valamit. Veí gűü l is űnokatestveí rek vagyűnk. Anyaí d eí s anyaí m testveí rek
voltak. Nem hiszem, hogy mama le tűd beszeí lni erroű l, eí s joí lesz elszabadűlni a civakodoí
laí nyoktoí l is neí haí ny napra.
– Koü zoü lnoü m kell az űí jsaí got Lovatt neí nivel – mondtam makacsűl.
Abban a pillanatban egy fűü rge, koü zeí pkorűí hoü lgy viharzott be a szalonba. Sovaí ny, szikaí r noű
volt, inkaí bb egeí szseí ges, mint szeí p. ÖÖ zvegyi kendoű je aloí l kilaí tszoí barna haja oű szes volt. ÉÉ leí nkzoü ld
szemei eí leselmeí jűű seí groű l aí rűlkodtak. Mama halaí la űtaí n koü ltoü zoü tt hozzaí nk. ÉÉ n tizenhat eí ves
koromban tűí lsaí gosan zoü ldfűü lűű voltam ahhoz, hogy vezessem a haí zat. Éleinte sokat ellenkeztem,
de keí soű bb joí l oü sszeszoktűnk. A korkűü loü nbseí gtoű l eltekintve nem sokban kűü loü nboü zoü tt toű lem.
Apaí m aí gaí t jobban kedveltem. ÚÉ gy keí pzeltem, hűí sz eí v műí lva az eí n hajam is ilyen ezűü stoü s lesz. Az
eí n zoü ld szemeim koü rűü l is szarkalaí bak fognak megjelenni, hacsak nem híízom meg, mint anyaí m eí s
rokonai, nekem is eí pp olyan alakom lesz. Mivel Mrs. Lovatt gyermektelen oü zvegy volt, szíívesen
fogadta az ajaí nlatot, hogy velűü nk lakjon. Kitoü ltoü ttem eí leteí ben az űű rt, melyet a gyermek hiaí nya
okozott. Akkor sem szerethetett volna jobban, ha a sajaí t hűí sa eí s veí re lettem volna. Égyikűü nk
sem volt eí rzelgoű s fajta, aki a szeretetroű l locsog, de sok maí s moí don kifejeztűü k azt.
– Joí napot, Smythe űí r – koü szoü ntoü tte mosolyogva. – Mit kell beadni Lovatt neí ninek, Heather? –
keí rdezte feleí m fordíítva eí les tekinteteí t. Meglaí tta a nyitott laí daí t, eí s haí traí lt egy leí peí st. – Ézek
Harold dolgai, űgye? – keí rdezte.
– Igen, megkeí rtem Williamst hogy kűü ldesse le oű ket. ÚÖ lj le, neí nikeí m. Attoí l tartok, szoü rnyűű
megraí zkoí dtataí s eí r majd.
Lovatt neí ni elsaí padt. Leűü lt a szeí keí re szííveí re teí ve a kezeí t. Papa halaí la eí ppen eleí g
megraí zkoí dtataí s volt szaí maí ra. A Brightonboí l joü voű kocsi rejteí lye csak teteí zte ezt, eí ppen amikor
arra a doü nteí sre jűtottűnk, hogy koü lcsoü nadta valakinek, megjelenik az űtazoí laí daí ja Brightonboí l.
ÉÉ s most el kell mondanom neki, hogy gyilkossaí g toü rteí nt.
Lovatt neí ni meglaí tta a barna foltot a feheí r ingen, eí s azonnal raí joü tt, hogy papa nem
termeí szetes halaí llal halt meg, mint ahogy azt a jelenteí s íírta. A halotti bizonyíítvaí ny
szííveleí gtelenseí get aí llapíított meg. ÉÉ s a holttestet a maí r lezaí rt koporsoí ba tetteí k, hogy eltitkoljaí k
az igazsaí got. A neí nikeí m ragaszkodott a koporsoí felnyitaí saí hoz. Ölyan hihetetlennek tűű nt, hogy a
papa halott. Csűpaí n annyi ideig aí lltűnk ott a temetkezeí si vaí llalkozoí val, hogy megpillanthassűk
apa hideg, haműszűü rke arcaí t. Azűtaí n mindketten elfordűltűnk aneí lkűü l, hogy raí neí ztűü nk volna a
toü bbi reí szeí re.
– Leszűí rtaí k? – keí rdezte oü sszeszoríított ajakkal.
– Leloű tteí k – felelte Nyűszi, mikoü zben a borosbűteí liaí eí rt nyűí lt. Kitoü ltoü tt egy pohaí rral Lovatt
neí ninek, eí s aí tnyűí jtotta neki. Vaí rt addig, amííg egy kiadoí sat kortyol, mieloű tt hozzaí tette. –
Haí tűlroí l.
– Meggyilkoltaí k – zihaí lta.
– Igen, neí nikeí m eí s azeí rt kell Brightonba mennűü nk, hogy űtaí najaí rjűnk – mondtam.

6
 – Termeí szetesen – vaí gta raí azonnal. – Nem mehetűü nk el mellette. Raí kell joü nnűü nk, ki tette ezt
a szoü rnyűű seí get, eí s meg kell gyoű zoű dnűü nk arroí l, hogy megbűű nhoű dik eí rte. – Mindhaí rman
elszoü rnyedve neí ztűü nk egymaí sra. – Holnap koraí n reggel indűlűnk – mondta.
– Nyűszi felajaí nlotta, hogy elkííseí r minket – tűdattam vele.
– Nagyon kedves oü ntoű l, Mr. Smythe. – Koü nnyek csillogtak a szemeí ben. Remegoű teí rdekkel
felaí llt, eí s azt mondta: – Megkeí rem a szobalaí nyt, hogy taí volíítsa el a poggyaí szaí t. Talaí n majd
visszateszed bele apaí d dolgait, Heather. Bizonyííteí kkeí nt magűnkkal visszűü k Brightonba.
– Majd eí n elrendezem – mondtam, eí s gyengeí den megciroí gattam a karjaí t.
– Szegeí ny Heather – szoí lalt meg koü nnyes szemmel.
Tűdtam, mi jaí rt a fejeí ben, amikor megfordűlt eí s felment a szobaí jaí ba. Azon fog toü prengeni,
hogyan befolyaí solja ez az űü gy a haí zassaí gi kilaí taí saimat. Mint egy gondos anya azt remeí lte, hogy
joí partit fogok csinaí lni. Égy kicsit maí r idoű s voltam ahhoz, hogy Londonban hajboí koljak, de
vannak keveí sbeí igeí nyes vaí rosok is. Bathba peí ldaí űl sok eloű keloű laí togatoí eí rkezett, eí s oű ott szeí les
ismeretseí gi koü rrel rendelkezett, mivel eí vekig eí lt ott. Émlíítette a laí togataí st a papa halaí la eloű tt is,
de tűí lsaí gosan finom lelkűű volt ahhoz, hogy ilyen roü viddel űtaí na szoí ba hozza. Tűdom, hogy űí gy
gondolta, hogy a gyaí szeí v letelte űtaí n szaí ndeí kozik menni. Égy laí nynak, akinek az apja
botraí nyhoű s, nem lenne eseí lye sem, hogy a nyűgodt Bath elfogadja. Talaí n csendben kellene
nyomoznűnk. Neí haí ny diszkreí t keí rdeí s a hotelban, csak hogy megeí rtsűü k, mieí rt oü lteí k meg apaí t.
Nagyon valoí szíínűű , hogy noű van a dologban. A papa meí g mindig eleí g fiatal volt ahhoz, hogy
hoü lgytaí rsasaí gra vaí gyjon. Lehetett kaí rtyajaí teí k is. Éz baí r trageí dia, de nem ejt szeí gyenfoltot apaí n
eí s laí nyaí n.
Baí rmelyik űí riember keveredhet tolvajok koü zeí . De mi ez a fondorlat a holttest Londonba
szaí llíítaí saí val, mieloű tt haza kerűü lt volna? Éz csak valami soü teí t dolog lehet. A legnagyobb
oí vatossaí ggal kell eljaí rnűnk.

7
 2.
Amikor Lovatt néni taí vozott, Nyűszi felhíívta a figyelmemet arra, hogy beszeí lnem kell Snoaddal.
Ésetleg joí l joü het, ha raí joü vűü nk, tűd-e valamit.
– Fent lesz a galambdűí cban.
– ÖŐ egy maí sik olyan szolga, akitoű l meg kell szabadűlnod – jegyezte meg Nyűszi remeí lve, hogy
a peí nzmegtakaríítaí s gondolata majd felvidíít. – Mit fogsz kezdeni a galambokkal?
– Fogalmam sincs. Ha Mr. Pelletier meí g itt lenne, elvinneí oű ket. Pelletier volt az, aki felkeltette
a papa eí rdekloű deí seí t a galambok iraí nt. Tűdod, az a belga. ÉÉ vekkel ezeloű tt hazament. Belgiűmban
sokan lelkesednek a versenygalambokeí rt. Talaí n Snoad elviszi oű ket.
– Élviszi?! Akarod mondani megveszi? Apaí d joí kis sűmmaí t fizetett azokeí rt a madarakeí rt, eí s el
is adta, amit tenyeí sztett. Nehogy Snoad hasznot hűí zzon beloű le, Picinyem.
– Mi a feneí t kezdjek velűü k? – keí rdeztem, amint a leí pcsoű feleí mentűü nk. Sokat kellett felfeleí
mennűü nk.
Papa beűü vegeztette a gracefieldi „oü zvegyi erkeí lyt”, eí s galambdűí ccaí alakííttatta aí t. Éz a kűí ria
deí li homlokzata menteí n hűí zoí dott, eí s a La Manche csatornaí ra neí zett. Érzseí bet kiraí lynoű idejeí ben
innen koü vetteí k szemmel feí rjeik hajoí jaí t a Hűme-haí z asszonyai. Tavasszal a beűü vegezett reí szeket
felfedteí k eí s csak egy droí thaí loí t hagytak, hogy bent tartsaí k a madarakat. Az „oü zvegyi erkeí ly”
ajtaja az oű rtoronyra nyíílt. Az oű rtorony nem volt sem beűü vegezve, sem pedig befűü ggoü nyoü zve.
Meí rfoü ldekre el lehetett laí tni innen. Tiszta napokon a keí k koü dpaí rna moü goü tt Franciaorszaí got
laí thattűk. Ézen a deí lűtaí non, mint sok maí s napon, Anglia partjain koü doü s idoű volt. A tengeri szelloű
hideg atlanti paí raí t hozott, mely aí titatta koü ntoü soü met, eí s toü nkretette frizűraí mat.
Amint feleí rtűü nk a galambdűí cba, azonnal meghallottűk a galambok tűrbeí kolaí saí t. Neí haí ny
galamb elhagyta űü loű rűí djaí t, eí s peckesen seí taí lt a padloí n, nyakaí t nyűí jtogatva minden leí peí sneí l.
Snoad rendben tartotta a galambdűí cot, de a tollak koü nnyen kiszoí roí dtak eí s szaí lltak a levegoű ben.
Égy tűcatnyi madaí r űü lt a keí nyelműü kre elrendezett űü loű rűdakon.
A galambdűí c meí g egy nagy fahordoí ba űü ltetett toü rpe almafaí val is bűü szkeí lkedett, melyet
kizaí roí lag egy Caesar nevűű madaí r foglalt el idoű nkeí nt, paí rjaí val, Cleoí val megosztva azt.
ÉÉ szrevettem, hogy ma űü resen aí ll a fa. Kűü loü nfeí le szíínűű madaraink voltak. Sok volt koü zoü ttűü k a
szűü rke vagy barna, maí sok a zoü ld, roí zsaszíín eí s az arany aí rnyalataiban pompaí ztak. Apaí m mind a
szaí z galamb szaí rmazaí saí t ismerte, de az igazat megvallva, engem ez az egeí sz csak űntatott.
Jobban szerettem volna, ha a papa inkaí bb lovakat tenyeí szt, vagy legalaí bb papagaí jt, ha maí r
mindenaí ron ragaszkodik a madarakhoz. A galambok olyan bűtaí nak tűű ntek. Tűdtam, hogy
monogaí mok. Azeí rt jegyeztem meg, mert kűü loü noü snek talaí ltam, hogy ezek a kis tollcsomoí k egy
eí letre vaí lasztanak paí rt, mint az emberek.
Tűdtam, hogy a galambdűí c vitathatatlan csillaga Caesar eí s Cleo volt. Caesar versenyzett eí s
Cleo volt a tenyeí szgalamb. Baí r papa aí ltalaí ban nem versenyeztette a tenyeí szgalambjait, Cleo
nyert neí haí ny dííjat fiatalkoraí ban.
Égy napbarníított ingűjjas feí rfi eí ppen taí pos zsaí kokat vizsgaí lt a galambdűí c haí tsoí feleí n. Feleí nk
fordűlt, hogy egy kűrta „Joí napot”-tal koü szoü ntsoü n minket. Sohasem eí reztem joí l magam Snoad
taí rsasaí gaí ban. Volt valami nyűgtalaníítoí benne. Nem űí gy oü ltoü zoü tt, ahogy szolgaí nak kellene,
viseltes keí k feí sűű sgyapjűí inget hordott, mely űí gy neí zett ki, mint egy űí riember levetett rűhaí ja. Ha
melegebbre fordűlt az idoű , roü vid űjjűí inget viselt, idoű nkeí nt pedig melleí nyt. Szeí les, sportos
vaí llaí val bűü szkeí n feszíített. Csillogoí fekete szeme tűí lsaí gosan okosnak tűű nt. Sohasem műtatott
kelloű tiszteletet sem apa, sem pedig iraí nyomban.
Feí lig-meddig Snoad volt az oka, hogy olyan ritkaí n joü ttem fel a galambdűí cba. Papa azt mondta,
hogy egeí sz Angliaí ban oű tűd a legtoü bbet a galambokroí l, eí s keí tseí gtelen, hogy ezeí rt hordta fenn
mindig az orraí t. Jellemzoű volt Snoadra, hogy nem csatlakozott hozzaí nk, hanem inkaí bb folytatta a
műnkaí jaí t, megvaí rva azt, hogy mi menjűü nk oda hozzaí .
– Beszeí lni szeretneí k magaí val, Snoad – mondtam ingerűü lten.
– Égy perc – szoí lt vissza foghegyroű l, eí s folytatta a műnkaí jaí t.

8
 – Sietek – mondtam meí rgesen.
Zavart, hogy kisasszonynak híív hoü lgyem helyett. Az pedig kűü loü noü sen zavart, hogy Nyűszi eloű tt
volt velem tűü ntetoű en figyelmetlen. Éz az ember igazaí n kibíírhatatlan volt. Mintha az oü veí lenne a
galambdűí c. Snoad megfordűlt, eí s koü nnyed jaí raí ssal, himbaí loí zoí vaí llakkal feleí nk indűlt.
– Mit tehetek oü neí rt, Miss Hűme? – keí rdezte.
Joí volt az akcentűsa, baí r rejteí ly, hogy hol tett raí szert. Tűdom, hogy mieloű tt Gracefieldbe joü tt,
Prescott hercegeí neí l aí llt alkalmazaí sban Wiltshire-ben, hogy a feleseí geí nek segeí dkezzen a
madaí rhaí zban. Ha a herceg helyeí ben lettem volna, a hercegnoű koü zeleí be sem engedtem volna.
– Lenne neí haí ny keí rdeí sem papa űtolsoí űí tjaí val kapcsolatban. Kivel talaí lkozott? – keí rdeztem.
– A Colűmbidae Taí rsasaí g oü sszejoü veteleí n vett reí szt – vaí laszolta.
Tekintete mintha azt aí rűlta volna el, hogy eí n ezt maí r joí l tűdom.
– Nem ott volt. Émlíített valamilyen reí szletet?
– Valami Mr. Jonest – felelte Snoad.
Baí r nem volt oü neleí gűü lt, a szaí ja elűtasíítoí an merev volt.
– Brightonban vagy Londonban?
– Londonban, kisasszony.
– Tűdja Mr. Jones cíímeí t?
– Attoí l tartok, nem.
– ÉÉ s a keresztneveí t?
– Mr. George Jones, azt hiszem.
A George kiraí lyok sok eí vtizedes űralkodaí sa űtaí n a George volt az egyik legelterjedtebb neí v
Angliaí ban, eí s a Jones sem maradt el tűí lsaí gosan moü goü tte.
– ÚÉ gy tűű nik, papa egyaí ltalaí n nem volt Londonban – jegyeztem meg. – Brightonban volt.
– Azt mondta, Brightonban?! – keí rdezte meglepoű doü tten. – Hol hallotta ezt?
Felindűltan neí ztem raí .
– Élhiheti nekem, hogy Brightonban volt. Kinek adott ott el?
– Amennyire eí n tűdom, senkinek.
– Tűdnia kellene erroű l, veí gűü l is oü n a szakember – kiaí ltottam raí dűü hoü sen.
– Igaz, hogy eí n vagyok a szakember, de eí n csak nevelem a draí gaí kat, Miss Hűme. Éladaí ssal
nem foglalkozom – vaí laszolta szemtelenűü l.
– Kaí r – mondtam megvetoű en. – Remeí ltem, hogy tűd valakit, akinek nyereseí gesen eladhatom
az oü sszeseí t.
Éz kizoü kkentette Snoadot a nyűgalmaí boí l:
– Éladni oű ket? – fakadt ki villogoí szemmel. – Nem adhatja el oű ket.
– Meí g hogy nem adhatom el oű ket? A papa raí m hagyta az egeí sz birtokot, a galambdűí cot is
beleeí rtve. Él fogom adni a madarakat, eí s lerombolom a droí thaí loí t. Éz rontja a haí z oü sszkeí peí t.
– Nem teheti meg – ismeí telte emelt hangon.
– Ha tűd vevoű t hozni, akkor az talaí n alkalmazni fogja magaí t – eí lveztem ki gyoű zelmemet. – Ha
a madarak elmennek, nem lesz szűü kseí gűü nk magaí ra.
– De a madaraknak nem lehet maí shol hasznaí t venni. A versenygalambokat űí gy nevelik, hogy
a sajaí t feí szkűü kre teí rjenek vissza. Azonkíívűü l nagyon eí rteí kesek, Miss Hűme. Az eí desapja eí veket
toü ltoü tt el azzal, hogy kikeí pezze oű ket – mondta oű szinteí n, minden nagykeí pűű seí g neí lkűü l.
– Tisztaí ban vagyok vele, hogy minden idejeí t eí s peí nzeí t a galambokra aí ldozta. ÉÉ n maí s
dolgokat reí szesíítek eloű nyben. Meg fogok szabadűlni a galamboktoí l, eí s azonnal szeí tszedetem a
galambdűí cot – mondtam fellengzoű sen.
Snoad doü bbenten doü rzsoü lgette a szaí ja szeí leí t. Szemeiben elfojtott csaloí dottsaí g laí ngjai eí gtek.
– Meí g ne tegye – keí rte. – Adjon nekem neí haí ny hetet, hogy maí shovaí vihessem a madarakat.
– Meg akarja venni oű ket? – keí rdeztem. Szíívesen neki adtam volna oű ket, csakhogy
megszabadűlhassak toű lűü k, de vissza akartam vaí gni szemtelen viselkedeí seí eírt.
– Igen, megveszem oű ket – vaí gta raí habozaí s neí lkűü l.
– Azt mondja, nem hasznaí lhatoí k a galambdűí c neí lkűü l – emleí keztette Nyűszi.
– Sok madarűnk most koü lt. Az űí j madarakat maí r be lehet az űí j galambdűí cboí l is taníítani –
magyaraí zta. – Adnia kell egy kis idoű t, hogy elrendezzem, Miss Hűme.

9
 – Biztos benne, hogy meg tűdja venni oű ket, ha teí nyleg olyan eí rteí kesek? – keí rdeztem. Mindig
is eí rdekelt ez a titokzatos ember. ÚÉ gy hangzott, mintha toü bb peí nze lenne, mint gondoltam.
Azonnal aí tvillant az agyamon, hogy papa tűí l sokat fizetett neki.
Lovatt neí ni eí s eí n nagyon sokat meí rgeloű dtűü nk amiatt, hogy papa az egeí sz felsoű szintet
Snoadnak adta aí t. Baí r csak keí t szobaí boí l aí llt, de ezek taí gas, vilaí gos szobaí k voltak. Papa azt
mondta, hogy Snoadnak szűü kseí ge van egy irodaí ra a tűdomaí nyos műnkaí hoz. ÚÉ jdonsaí g volt
szaí momra, hogy egy ember, aki galambdűí cot takaríít, tűdoí s.
Ismeí t alattomosan neí zett raí m.
– ÖÖ sszeszedtem neí haí ny fontot a versenyeken – vaí laszolta Snoad. – Akaí r Gracefieldre is
tehetneí k ajaí nlatot. Tűdom, hogy mindig szeretett volna egy eí vadot Londonban toü lteni.
– Éz igaz – mosolyodtam el hűmornak veí ve megjegyzeí seí t. – De egy eí vadeí rt nem szűü kseí ges
eladnom Gracefieldet. Holnap neí haí ny napra Brightonba megyek. Nem tűdja megadni a vaí saí rloí k
neveí t, akikkel beszeí lhetneí k?
Arca ravaszsaí got tűü kroü zoü tt.
– Mieí rt tenneí ezt, Miss Hűme? Azt gondoltam, megegyeztűü nk, hogy megveszem a madarakat.
– Mr. Hűme-ot meggyilkoltaí k – koü zoü lte vele Nyűszi.
Szemrehaí nyoí an neí ztem raí .
– Nincs semmi eí rtelme titkoloí zni. Énnek neí zűü nk űtaí na. Nagyra eí rteí kelneí m a segíítseí geí t,
Snoad. – Snoadot figyelve a lelkem meí lyeí n űí gy eí reztem, nem igazaí n lepte meg a bejelenteí s, hogy
apaí mat meggyilkoltaí k.
– Valoí ban? – keí rdezte szemoü ldoü keí t raí ncolva eí les szemei felett. – Megkeí rdezhetneí m, hogy
miboű l vonta le ezt a koü vetkezteteí st, Smythe űí r?
– A feloü ltoű je haí tűljaí n taí tongoí fekete lyűkboí l.
Snoad egy percig csendben fontolgatta az imeí nt hallottakat.
– ÉÉ s honnan joü tt a feloü ltoű ? – keí rdezte.
– A brightoni Royal Crescent Hotelboí l.
– Mi is azt akarjűk megtűdni, honnan szaí rmazik a golyoí űü toü tte lyűk – mondtam neki.
Snoad mereven a szemembe neí zett. Tekinteteí boű l hipnotikűs eroű aí radt. Ölyan soü teí t volt a
szeme, hogy meí g a szeme feheí rje is szűü rkeí s aí rnyalatban jaí tszott.
– Az oü n helyeí ben nagyon oí vatos lenneí k, Miss Hűme. Jobb lenne ebbe nem belemeí lyedni.
Nagyra becsűü ltem az apjaí t, de szokatlan, hogy megoü ljenek egy embert, aki a sajaí t űü zleti űü gyeit
inteí zi.
– Azt akarja mondani, hogy az apaí m valami becstelen űü gybe keveredett? – koü veteltem
magyaraí zatot.
– Azt mondtam, hogy beleavatkozott a maí s dolgaí ba. Semmifeí le becstelenseí ggel sem
vaí doltam. Szerintem az apja nemcsak a madarak miatt űtazott el, ha eí rti, amit mondok. – A
modoraí val eí s hangjaí val szexűalitaí st sejtetett. Szemei nyűgtalanűl villogtak, hangja is bűrkoltan
erre űtalt. Snoad mindig űí gy neí zett, mintha a szexen jaí rna az esze. Éz volt az egyik, amieí rt olyan
kellemetlen embernek tűű nt a szaí momra. A jelenleí teí ben az ember mindig tűdataí ban volt noű i
mivoltaí nak.
– ÚÉ gy gondolja, noű roű l van szoí ? – keí rdezte Nyűszi dűrvaí n. – ÉÉ n is űí gy gondoltam.
– Mr. Hűme sohasem beszeí lt roí la, de tűdom, hogy mindig magaí val vitte a frakkjaí t eí s a
taí nccipoű jeí t, ha Londonba ment.
– De Brightonban oü lteí k meg – mondtam.
– Ézt mondom eí n is. Ha megoü lneí m a feleseí gem szeretoű jeí t, eí n is mindent megtenneí k, hogy
oü sszezavarjam a nyomokat. A test elvitele ennek az egyik lehetseí ges moí dja.
Milyen termeí szetesen mondta ezt. Ha megoü lneí m a feleseí gem szeretoű jeí t.
A gyilkossaí g semmit sem jelentett szaí maí ra, a maí sik ember feleseí geí nek elcsaí bíítaí sa sem.
ÉÉ szrevettem, hogy raí m szegezi a tekinteteí t, melyben csodaí lkozaí s szikraí ja villan. Keí tseí gtelenűü l
meglepoű doü tt arckifejezeí sem laí ttaí n.
– Él is vaí rnaí m magaí toí l, hogy legyen annyi esze, hogy elvigye a kocsit Londonba az aí ldozat
taí skaí jaí val egyűü tt – gűí nyoloí dtam.
– ÉÉ n is űí gy gondoltam. Valaki nagy bakloü veí st koü vetett el. Azt mondja, Brightonba keí szűü l?
– Igen, holnap reggel.

10
 – Szűü kseí ge lesz kííseí roű re.
Az a lehetetlen gondolatom taí madt, hogy Snoad fel akarja ajaí nlani a szolgaí latait.
– ÉÉ n kííseí rem el a hoü lgyeket – mondta Nyűszi. Halvaí ny mosoly bűjkaí lt ajkain.
– Kivaí loí , Mr. Smythe. Ha ott lesz, nincs szűü kseí g tovaí bbi segíítseí gre.
Snoad hanglejteí se feleí rt egy seí rteí ssel, de a gyanűí tlan Smythe eleí gedetten vigyorgott.
– Hogy taí rgyaljak a rendoű roü kkel – jegyezte meg.
– Legyen oí vatos, Miss Hűme – mondta Snoad. – Émleí kezzen arra, amit mondtam. – Éltűű nt az
arcaí roí l a mosoly eí s az alattomos arckifejezeí s.
Vettem egy meí ly leí legzetet.
– Tűdja a hoü lgy neveí t, Snoad?
– Nem aí llíítottam, hogy hoü lgyroű l van szoí , kisasszony. ÉÉ s most, ha megbocsaí t, a galambok maí r
nagyon vaí rjaí k a taí pot.
Koü nnyedeí n, kecsesen meghajolt, eí s visszateí rt a tűí lsoí sarokba, a taí pokhoz, aneí lkűü l hogy
megvaí rta volna, hogy elbocsaí ssűk. Nem akartam toü bb szemtelenkedeí st megkockaí ztatni Nyűszi
eloű tt, íígy hagytam elmenni. Azt gondoltam, hogy talaí n Prescott hercegeí nek a toü rveí nytelen
gyermeke lehet. Volt egy kis arisztokratikűs arrogancia a modoraí ban. Hogy tűű rteí k volna el a
Prescottok az arcaí tlansaí gaí t, ha nem lett volna valami hatalma felettűü k.
Amint elment, zsongaí s taí madt a feí szekben. Égy roí zsaszíín nyakűí madaí r szaí llt fel az űü loű rűí droí l,
eí s letelepedett a vaí llaí n.
– Haí t itt vagy, Tess – tűrbeí kolta, eí s gyengeí den megveregette a szaí rnyait. Szokatlan viselkedeí s
volt a nyers Snoad reí szeí roű l.
– Nem valami nagy segíítseí g – zsoü rtoü loű dtem, amint lefeleí mentűü nk Nyűszival. – Nem bíízom
meg Snoadban. Nem, amííg ki nem dobom.
– Felbűjtoí – tette hozzaí Nyűszi. – Idegen kűü lseje van. Fekete haj, fekete szemek. Nem lehet,
hogy cigaí ny?
– Igen, nagyon alattomos. Ha nem lett volna itt apa egeí sz taí volleí te alatt, azt gondolnaí m, hogy
valami koü ze van a gyilkossaí ghoz. Biztos tűd valamit papa vaí saí rloí iroí l, sűü lve-foű ve egyűü tt voltak.
– George Jonest emlíítette.
– Nincs semmifeí le George Jones, Nyűszi.
– Nincs George Jones?! – neí zett elkeí pedten.
– AÉ llíítom, legalaí bb szaí z szaladgaí l beloű lűü k Londonban. Vagy toü bb.
– Hehe. ÉÉ rtem, mire gondolsz. Szaí ndeí kosan vaí lasztotta a nevet, hogy megteí vesszen minket.
– Kíívaí ncsi vagyok, vannak-e a papaí nak feljegyzeí sei a vevoű kroű l. Neí zzűü k meg.
Nyűszi raí pillantott az oí raí jaí ra.
– Ideje, hogy hazamenjek. Haí l' istennek, a lelkeí sz joü n vacsoraí ra. A laí nyok nem fognak eloű tte
veszekedni. Megvaí rjaí k, amííg elmegy, azűtaí n esnek egymaí s torkaí nak. Beth eí s Mary is odaí ig
vannak eí rte.
– Joü ssz holnap koraí n reggel?
– Nyolc harminckor itt leszek eí s becsengetek.
Vacsoraidoű volt, íígy keí soű bbre halasztottam az iroda aí tkűtataí saí t. Vacsora űtaí n Mis. Lovatt
felment, hogy eloű keí szűü ljoü n a brightoni űtazaí sra, eí n pedig az apaí m irodaí jaí ba mentem, mely
fokozatosan az eí n irodaí m lett.
Nagyon sok papíírműnka vaí rt raí m, az apaí m veí grendeleteí t kellett elrendeznem. Hamarosan el
kell foglalnom apaí m helyeí t a toü rveí nyszeí ki űü leí seken, el kell igazodnom a talajműű veleí sben, a
veteí sforgoí ban eí s a beí rloű i szaí mlaí k kezeleí seí ben. Nem tűí l sok hajlandoí saí got eí rzek mindehhez, azt
sem vaí rom, hogy oü roü met jelentenek majd. Kezdem eí rteni, hogy a hozomaí nnyal rendelkezoű
hoü lgyek mieí rt kapkodjaí k el űí gy a haí zassaí gkoü teí st.
Papa a birtok űü gyeiroű l vezetett fűü zetet a sarkon levoű kis ííroí asztalban tartotta. A galambokroí l
vezetett feljegyzeí sek foglaltaí k el a helyiseí g nagy reí szeí t, a szoba koü zepeí n tartotta oű ket egy nagy
toü lgyfa asztalon. A naploí nyitva hevert az asztalon. Égy pillantaí st vetettem az oszlopokra, de
nem mondtak semmit. Felsoroltaí k a galambok paí rzaí saí t eí s a koü lteí s vaí rhatoí idejeí t. A szavak nagy
reí szeí t meí g csak nem is eí rtettem. Kíívaí ncsi voltam, mit jelent a Colűmbidae Taí rsasaí g, eí s papa
elmagyaraí zta, hogy a colűmbidae szoí gatyaí s galambot jelent, ez az a csalaí d, ahovaí a galambok
tartoznak.

11
 Papa valami Treroninae nevűű t keresztezett Dűcűla Aűrelaí val. A tenyeí szteí s idoű pontja a
vaí rhatoí koü lteí ssel egyűü tt volt feltűü ntetve, kb. tizenneí gy-tizenkilenc nap kűü loü nbseí ggel. AÉ ltalaí ban
keí t tojaí st raktak, neí ha csak egy volt eí letkeí pes. Égy maí sik koü nyv a taí pok eí s magvak jegyzeí keí t
tartalmazta, tovaí bbaí a gabonafeí leí ket, zoü ldeket eí s a bűí zadaraí t. Nyomon koü vette a kűü loü nboü zoű
madarakon kiproí baí lt eí trendeket, lemeí rte a sűí lygyarapodaí st eí s a repűü leí si idoű ket. Annaí l toü bb volt
benne, mint amit egy aí tlagember a galambokroí l tűdni akar, de azt nem tűdtam meg, kinek adta
el oű ket. AÉ tkűtattam az asztalfioí kokat, de semmit sem talaí ltam. Az alsoí fioí k veí geí ben meglaí ttam a
pisztolyaí t, mindig itt tartotta. Ha magaí val vitte volna, talaí n meí g most is eí lne. Biztosan azeí rt nem
vitte magaí val, mert nem szaí míított semmifeí le bajra. Feí loí raí nyi kűtataí s űtaí n megbizonyosodtam
arroí l, hogy a dolgozoí szobaí ban semmit sem tűdhatok meg. ÉÉ ppen le akartam oltani a laí mpaí kat,
amikor a reí snyire nyitott ajtoí n beleí pett Snoad. Meglepoű doü tten neí zett raí m.
– Mit keres itt? – keí rdezte tekinteí lyt parancsoloí hangnemben.
– Ézt eí n is keí rdezhetneí m magaí toí l, Snoad. Égy űí riember rendszerint kopog, mieloű tt beleí p egy
hoü lgy szobaí jaí ba.
Bűtasaí got mondtam, Snoad nem volt űí riember.
– Megfogadom a tanaí csaí t, kisasszony – mondta eí s bejoü tt.
– Nem taí masztotta ki az ajtoí t.
– Tesseí k?
Gyengeí den behűí zta maga moü goü tt az ajtoí t, eí s feleí m indűlt. Baí r semmi eí sszerűű okom sem volt
raí hirtelen reí műü let fogott el.

12
 3.
– Hagyja félig nyitva az ajtoí t, Snoad – mondtam annyi oü nűralommal, amennyire csak oü ssze
tűdtam szedni magam.
– Rendben, ha feí l, kisasszony – vaí laszolta gűí nyos mosollyal, eí s nagy csattanaí ssal kinyitotta.
– Nincs semmi okom. Csűpaí n zaí rtnak eí rzem a helyet. – Mereí sz pillantaí saí val szinte levetette a
vaí llamat koü rűü loü leloű kendoű t. – Mit oí hajt?
Égyenesen az asztal feleí tartott. Hanyag mosoly fűtott veí gig ajkain, eí s mikor beszeí lt, hangja
olyan sima eí s dűí s volt, mint a devonshire-i tejszíín.
– Ne aggoí djon, csak segííteni szeretneí k oü nnek, kisasszony. Azt gondoltam, megkereshetem a
listaí t apja vaí saí rloí iroí l, ha annyira szeretneí .
– Nincs itt. Maí r kerestem mindenűü tt.
– Van meí g egypaí r dolog, amit szeretneí k ellenoű rizni. Apja halaí laí val nekem kell gondoskodni a
galambdűí croí l. Meg kell neí znem, milyen eledelt rendelt. A jelenlegi keí szlet egy heí tig sem fog
tartani. Nem akarhatja, hogy elpűsztűljanak ezek az eí rteí kes madarak.
ÉÉ sszerűű volt a vaí lasza, baí r legbelűü l űí gy eí reztem, nem ez az igazsaí g. Snoad szaglaí szni joü tt ide.
Minden toü rveí nyes iratot aí tadok, amire szűü kseí ge van, aztaí n bezaí rom az ajtoí t. Vagy ami meí g jobb,
kicsereí ltetem a zaí rat, ha esetleg kűlcsa lenne hozzaí . Snoad talaí n vezetheti a galambdűí c űü gyeit,
de nem az űü zleti űü gyeket.
Kezeí be nyomtam egy neheí z foű koü nyvet.
– Azt hiszem, ezt keresi.
AÉ tvette, s egyetlen pillantaí ssal megaí llapíította, hogy erre van szűü kseí ge. Nem keí tseí ges, ismeroű s
volt szaí maí ra.
– Nem tűdom, apaí m hogyan rendelkezett a kifizeteí sekroű l, de megrendelheti, amit
szűü kseí gesnek tart, aztaí n keí rem a szaí mlaí kat.
– Koü szoü noü m, Miss Hűme – mondta. Alaí zatos volt a hangja, de villaí mloí szemei gűí nyt űű ztek az
alaí zatossaí gboí l.
– Van meí g valami? – keí rdeztem papíírokat lobogtatva, mintha fontos dolgom lenne.
Snoad csak aí llt eí s baí meí szkodott a szobaí ban. Szomorűí an raí zogatta a fejeí t.
– Csak ide akartam joü nni eí s gondolkodni az apjaí roí l. Öly sok oí raí t toü ltoü ttűü nk itt el terveket
szoü voü getve. Hiaí nyzik nekem. – Hangja remeí nyvesztett volt, eí s most az egyszer nem aí llt
ellenteí tben modoraí val. ÚÉ gy tűű nt, Snoad oű szinteí n szomorűí volt, talaí n meí g magaí nyos is. Ritkaí n
talaí lkozott emberekkel, apaí mon eí s a galambűü gyben ideűtazoí kon kíívűü l.
Baí rmely Gracefield koü rnyeí keí re eí rkezoű tenyeí sztoű koü teles volt ide is eljoü nni. Neí haí ny űí riember
csak azeí rt űtazott ide Londonboí l, hogy megneí zze a galambdűí cot, eí s beszeí ljen apaí mmal.
Papa sok mindenkinek íírt a hobbijaí roí l, eí s egy bizonyos fokűí híírneí vre tett szert.
Kűü loü noü s elszigetelt eí let lehetett ez egy olyan fiatalembernek, mint Snoad. Semmilyen
eí rtelemben nem volt csalaí dtagkeí nt kezelve. Tűdtam, hogy volt neí haí ny baraí tja az inasok,
szolgaí loí k koü zoü tt, de igazaí boí l egyik sem volt hozzaí illoű . Úgyanabba a kíínos kategoí riaí ba tartozott,
mint a neveloű noű : tűí l magas a szolgaí loí khoz, de tűí l alacsony, hogy szabadon mozogjon a
csalaí dban. Mivel feí rfi volt, toü bb lehetoű seí ge volt, hogy a szomszeí dsaí gba jaí rjon, de a galambok
taníítaí saí n kíívűü l nem hiszem, hogy nagy hasznaí t vette volna a nagy szabadsaí gnak.
– Sok boldog oí raí t eltoü ltoü ttűü nk itt egy űü veg bor mellett – mondta Snoad. – Az apja megműtatta
a versenyen nyert troí feaí it. – A taí voli fal menteí n leí voű koü nyves szekreí ny feleí pillantott, ahol egy
egeí sz sor aí tlagos kűpa eí s egy ezűü stoü zoü tt pihenoű galambot aí braí zoloí troí fea aí llt.
– Nekem is hiaí nyzik! – mondtam. Ékkor űí gy doü ntoü ttem, valami emleí ket adok apaí mroí l
Snoadnak, egy oí raí t vagy valami hasonloí t. Az űtoí bbi keí t eí v alatt Snoad koü zelebb kerűü lt hozzaí ,
mint baí rki maí s, beleeí rtve Lovatt neí nit eí s engem is.
– Szeretneí m, ha vaí lasztana egy emleí ket a papaí toí l, Snoad.
Pillantaí sa a troí feaí kroí l raí m tereloű doü tt. Laí ttam, nagyon meglepte ez a baraí ti gesztűs.
– Nagyon kedves oü ntoű l. Nagyra becsűü loü k baí rmit, amit űí gy gondol, hogy nekem adhat.

13
 – Van valami kűü loü noü s, ami sokat jelent oü nnek? Talaí n az oí raí ja…?
Snoad egy pillanatig gondolkodott.
– Meg kell emlíítenem talaí n, Miss Hűme, Williams maí r nekem adta az apja csizmaí it.
– A csizmaí it! – kiaí ltottam fel.
– Nem mint emleí ket – mondta. Ényheí n elpirűlt. – Úgyanaz a meí retűü nk. Az apjaí nak volt egy űí j
hesseni kivitelűű csizmaí ja. Azt hittem…
Zavarba estem. Snoad bűü szke ember volt eí s megszeí gyeníítetteí k egy paí r csizma
odaajaí ndeí kozaí saí val.
– ÚÉ gy gondoltam, maradandoí bb emleí ket, Snoad – mondtam kedvesen.
– Talaí n a galamb formaí jűí arany oí ratokot – javasolta.
– Tűdom, melyikre gondol. Meglaí tom, mit tehetek. – Alig eí szrevehetoű en oü rűü ltem a
vaí lasztaí saí nak, mivel ezt a csecsebecseí t eí n csinaí ltattam apaí m szűü leteí snapjaí ra.
Az oű leplezetlen oü roü me eleí gteí tel volt boű kezűű seí gemeí rt. Snoad nem az a tíípűs volt, aki koü nnyeit
hűllatja, de űí gy eí reztem, ebben a pillanatban nem sok hiaí nyzott hozzaí .
– ÖÖ n nagyon kegyes hozzaí m – mondta. Aztaí n meghajolt eí s hirtelen taí vozott.
Égyedűü l űü ltem eí s gondolkoztam. Lehet, hogy feí lreismertem Snoadot. Ha bekeí pzeltnek tűű nt,
keí tseí gkíívűü l a hoü lgyekkel szembeni tapasztalatlansaí gaí nak koü szoü nhetoű . Joí keí pűű volt nyers, kűü lsoű
baí jjal, mely a noű k bizonyos fajtaí jaí ra nagy hataí ssal lenne. Nem keí tseí ges, boű seí ges tapasztalata van
noű kkel, de egeí szen maí s tíípűsokkal. Ahogy joí indűlatot eí reztem iraí nyaí ba, taí vozaí somkor
elfelejtettem bezaí rni a szobaí t, foű leg pedig kicsereí ltetni a zaí rat.
– Ne zaí rkoí zzon be elefaí ntcsonttornyaí ba! – Kűü loü noü s kifejezeí s, de maí r hallottam koraí bban is.
Megvan, Pelletier-toű l! ÖŐ mondta ezt.
– Égy mondaí s, mely Öxfordban ragadt raí m – mondta, mikor keí rdeztem.
Nem keí tseí ges, Snoad hallotta Branksome Hallban a herceg csalaí djaí toí l, eí s ezzel a
csecsebecseí vel is kíívaí nta eí kesííteni taí rsalgaí saí t.
Lekűü ldtem egy szobalaí nyt Williamshez apaí m oí ratokjaí eí rt. Az oí raí val egyűü tt hozta vissza.
Semmi hasznom nincs apaí m oí raí jaí boí l. Tűí l nagy volt egy hoü lgy szaí maí ra. Mindkettoű t, az oí raí t eí s a
tokot is Snoadnak adom ajaí ndeí kba.
ÚÉ gy gondoltam, hivatalos ajaí ndeí kkeí nt. A koü vetkezoű gondolatom az volt, hogy Lovatt neí ni
levenneí a fejem, ha ilyen eí rteí kes ajaí ndeí kot adneí k Snoadnak.
Rosszallaí sa a csíínyteveí s kineí zeteí t adta az egeí sznek. Mrs. Lovatt ritkaí n beszeí lt Snoaddal; nem
volt valoí szíínűű , hogy tűdomaí st szerez az ajaí ndeí kroí l.
Mivel a koü vetkezoű reggel indűlűnk Brightonba, űí gy doü ntoü ttem, hogy meí g este aí tadom az
ajaí ndeí kot. Nem mehettem Snoad szobaí jaí ba, eí s nem szerettem volna maí ssal kűü ldeni sem. Nem
tűdom, mieí rt nem íígy doü ntoü ttem. Arra gondoltam, talaí n a dűí cban lehet, ezeí rt fogtam az
ajaí ndeí kot, eí s keí t leí pcsoű fordűloí t felmaí sztam, hogy megneí zzem.
Papűcsomon a csat kicsit megcsoü rrent. A dűí c ajtaja feí lig nyitva volt, eí s eí n teljesen kifeí rtem.
Szivar fűü stjeí nek gyenge aromaí ja lebegett feleí m, alig megkűü loü nboü ztethetoű en a csíípoű s tengeri
levegoű toű l, de annyira eleí ggeí , hogy tűdjam: Snoad bent van. Nem tűdtam, hogy dohaí nyzott. Ahhoz
keí pest, hogy keí t eí ve egy fedeí l alatt laktűnk, keveset tűdtam roí la. Apaí m szerette a szivart, talaí n
toű le ragadt Snoadra ez a kedvteleí s.
A hold ezűü st feí nyeí ben soü teí ten rajzoloí dott ki egy feí rfi alakja a droí thaí loí n keresztűü l.
Romantikűsnak tűű nt ez a szilűett. Égy bűü szke, szeí p formaí jűí fej volt kivehetoű a soü teí tben. Snoad
annaí l a csapoí ajtoí naí l aí llt, amelyneí l a galambok kirepűü ltek a dűí cboí l eí s visszateí rtek oda.
Zűü mmoü goű hangon mormolt valamit, eí s eí szrevettem, hogy egy galambot tart az űjja koü zt.
Kinyitotta a csapoí ajtoí t eí s elengedte. Gyenge csipogaí s hallatszott, majd a galamb sietve kirepűü lt
eloű szoü r a tenger feleí , majd miűtaí n megaí llapíította a helyzeteí t, eí szak feleí fordűlt. Snoad oí vatosan
koü rűü lneí zett, mintha betolakodoí t eí szlelt volna.
– Snoad! – szoí líítottam, mieloű tt keí mkedeí sen kapott volna.
Hirtelen mozdűlattal megfordűlt.
– Miss Hűme? – keí rdezte.
– Igen, remeí lem, nem ijesztettem meg.
– Égyaí ltalaí n nem. Toü rteí nt valami kűü loü noü s? – keí rdezte, mikoü zben a mellveí d menteí n feleí m
vette leí pteit.

14
 – Nem. Sajnaí lom, ha megzavartam volna. Nem szokatlan idoű pontja ez a napnak – illetve az
eí jszakaí nak – a madarak roü pteteí seí re?
– Meg kell tanűlniűk repűü lni eí s megaí llapíítani helyzetűü ket a nap baí rmely oí raí jaí ban, baí rmilyen
idoű jaí raí si koü rűü lmeí nyek koü zoü tt. – Szivarjaí ra tekintett, majd eltaposta a talpaí val, mieloű tt
megaí llíítottam volna.
– Nem kellett volna. Nem ellenzem a szivarozaí st. Papa is szivarozott.
– Igen, adott nekem is egy dobozzal.
Megkoü szoü rűü ltem a torkom, eí s keí szűü loű dtem az ajaí ndeí k aí tadaí saí ra.
– Snoad, maga nagyon koü zel aí llt az apaí mhoz. Csak joí kat meseí lt magaí roí l. Biztos vagyok, oű is
azt akarnaí , hogy legyen valami emleí ke roí la. Szeretneí m, ha elfogadnaí ezt. – AÉ tadtam az oí raí t.
Újjaink oü sszeeí rtek a soü teí tben. Kűü loü noü sen meghatoí pillanat volt, s volt benne egy kis
romantika. Magam eleí keí pzeltem Lady Boűntifűlt, amint egy kincset hagy egy szolgaí loí ra.
Snoad elvette az oí raí t, eí s mosolyogva megvizsgaí lta.
– Csak a galamb alakűí oí ratokra gondoltam – mondta, koü zben valamit kihűí zott a zsebeí boű l. –
Sohasem laí ttam meí g hozzaí hasonloí t.
– Égyedi. ÉÉ n csinaí ltattam apaí mnak.
– Tűdom.
Éltűű noű dtem a vaí laszaí n, vajon van-e valami jelentoű seí ge.
– De mi haszna az oí raí nak tok neí lkűü l? – mondtam szelííden. Aztaí n laí ttam, hogy egy oí raí t tart a
kezeí ben. A draí galaí tos Snoadnak maí r van egy oí raí ja! – Maí r van oí raí ja – mondtam kisseí zavartan,
mivel boű kezűű seí gem feleslegesnek bizonyűlt. De az oü veí nem lehetett olyan szeí p, mint a papaí eí ,
mely aranyozott volt.
– A hercegneí adta nekem, mikor eljoü ttem Branksome Hallboí l. – A zsebeí be sűü llyesztette az
oí raí t, eí s a helyeí re az apaí m oí raí jaí t tette. – Szeí p aranyoí ra, de nincs meg az az eszmei eí rteí ke, mint
az apjaí eí nak, Miss Hűme. ÖÖ roü kkeí meg fogom oű rizni. – Hangja eí rzelmekkel eí s indűlattal teli volt.
Kisseí megseí rtoű dtem, hogy aranyoí raí ja volt, de szavai eí s hangja valahogy meglaí gyíítottak.
– ÖÖ rűü loü k, hogy tetszik – mondtam.
A talaí lkozoí veí get eí rt, de meí g vonakodtam taí vozni. Volt valami baí j abban, hogy a nagy feheí r
hold beezűü stoü zte az oí ceaí nt, s koü zben soü teí t aí rnyakat festett a szaí razfoü ldre. A galambok
tűrbeí kolaí sa eí s a feí szkek feloű l joü voű szaí rnycsapaí sok ellenteí tben aí lltak a szeí l sűsogaí saí val eí s azzal,
ahogy a hűllaí mok megtoü rtek a lenti parton.
– Szeí p itt fent – mondtam.
Mosolya, mikoü zben beszeí lt, koü zel aí llt ahhoz, mintha floü rtoü lne.
– Gyakran sajnaí ltam, hogy oly ritkaí n joü tt megneí zni a galambokat.
– Papa sohasem baí toríított erre. Azt mondta, zavarnaí m oű ket.
– Hoü lgyeknek neí ha van zavarkeltoű hataí sűk – mondta.
Hangjaí boí l arra gondoltam, ez a hataí s nem csűpaí n a galambokra korlaí tozoí dik. Teljesen
figyelmen kíívűü l hagytam, amit mondott. A saí lam neí lkűü l joü ttem fel, eí s a tenger feloű l joü voű szelloű t
csíípoű snek eí reztem. Doü rzsoü lni kezdtem a karomat, hogy felmelegedjek.
– ÖÖ n faí zik. Hadd adjak valamit magaí ra.
– Maí r mennem kell.
– Hova, Miss Hűme? Most, hogy maí r itt van, mieí rt nem gyoü nyoü rkoü dik a kilaí taí sban meí g
neí haí ny percig? – Koü rbeneí zett, s mivel nem talaí lt sem saí lat, sem takaroí t, melyet felajaí nlhatna,
levette a kabaí tjaí t eí s a vaí llamra teríítette.
Teste melege meí g mindig benne volt, eí s aí tjaí rta vaí llamat, karomat.
– Biztos benne, hogy nincs szűü kseí ge raí ? – keí rdeztem.
– Égeí sz biztos. Éz lehetoű seí get ad, hogy beműtassam feí rfiassaí gom – mondta treí faí san.
Égymaí sra mosolyogtűnk, de szeí les eroű s vaí lla maí r elaí rűlta feí rfiassaí gaí t. Ingen keresztűü l is
laí tni lehetett. ÉÉ szrevettem, hogy hasa deszkalapos, csíípoű je araí nyos.
Holdfeí ny jaí tszott az arcaí n, szemeit soü teí tbe boríítva, kiemelve szeí p formaí jűí orraí t, eí rzeí keny
ajkait. Kíívaí ncsi lettem, mi maí st adhatott meí g neki a hercegneí az aranyoí raí n kíívűü l. Éz egy
olyanfajta ember volt, aki rendes haí zaknaí l is botraí nyt okozott.
– Gyoü nyoü rűű a holdfeí nyben, Miss Hűme – mondta laí gyan.
Felmelengetett boí kja, de raí joü ttem, a helyzet nem teljesen valoí di, eí s egy treí faí val lehűű toü ttem.

15
 – ÉÉ n is azok koü zeí a hoü lgyek koü zeí tartozom, akik homaí lyos feí ny mellett műtatjaí k szebbik
oldalűkat.
– Nem eí rtek ezzel egyet. Kaí r, hogy este van, egyeí bkeí nt koü rbevihetneí m ezen a helyen –
mondta. – Van neí haí ny madaí rfioí kaí nk. Biztos eí lvezneí , ahogy a fioí kaí kat etetik. Kűü loü noü s moí dja a
gondoskodaí snak. A galambtej nemcsak a tojoí , hanem a híím begyeí boű l is joü n. A madaí rfioí kaí k egy
heí tig tejet isznak.
– A híím is eteti a fioí kaí kat. Milyen kűü loü noü s! – mondtam boldogan, mert laí ttam, nem akar
floü rtoü t kezdemeí nyezni.
– Éz egyedűü li a termeí szetben, amennyire eí n tűdom. A híímek reí szt vaí llalnak a koü lteí sben is. ÖŐ k
nappal koü ltenek, a tojoí k pedig eí jjel. Éz mindig űdvariatlannak tűű nt nekem. Szerintem meg kell
engedni a hoü lgyeknek, hogy nyűgodtan alűdjanak. De bűtasaí g emberi meí rceí kkel veí lemeí nyt
mondani roí lűk.
– Hogy lehet az, hogy a galambok oly sokszíínűű ek lehetnek. Azt hittem, a papa egy kűü loü noü sen
szíínes peí ldaí nyt gyűü moü lcsmadaí rnak híívott.
– Igen, aí ltalaí ban a galambok szűü rkeí sbarnaí k, mint pl. a sziklaí k koü zt eí loű k, melyek minden
versenygalambnak az oű sei. A gyűü moü lcsgalambok sokfeloű l szaí rmaznak: AÉ zsia, Afrika eí s a deí li
Csendes-oí ceaí ni-szigetek. Annyira joí repűü loű k, hogy az egeí sz vilaí gon elterjedtek a vaí laszteí k
zavarba ejtoű en szeí les kevereí keiben.
– Azt hittem, Caesar a mi legjobb repűü loű nk.
– Talaí n Angliaí ban is a legjobb. Apja belga baraí tja, Pelletier ajaí nlotta fel a fioí kaí t, mieloű tt
elhagyta az orszaí got. Pelletier-nek olyan madarakra volt szűü kseí ge, melyek keí tezer meí rfoü ldet
repűü lnek.
– Istenem! Azt gondoltam, a versenyek csűpaí n szaí z meí rfoü ld hosszűí ak.
– Nem, neí ha oü tszaí z meí rfoü ldesek is vannak. Ilyen versenyeket neheí z haí borűí s idoű kben
megrendezni. Ilyenkor el kell vinni oű ket oü tszaí z meí rfoü ldre, eí s neí zni, mikor teí rnek vissza. Mi csak
Édinbűrghboí l versenyeztetjűü k oű ket – haí romszaí z meí rfoü ld. Ha veí ge lesz a haí borűí nak, azt hiszem,
sok embert eí rdekel majd a galambverseny.
– Keí tlem, hogy valaha is poí tolni tűdnaí a loí versenyt.
– Maí s tíípűsűí embert igeí nyel, sokkal toü bb keí pzelet szűü kseí ges, azt hiszem.
– Bizonyos eí rtelemben majdnem csoda, ha arra gondolűnk, hogy egy madaí r keí pes keí tezer
meí rfoü ldet repűü lni, eí s mindig megtalaí lja haza az űtat. Éz a navigaí cioí csodaí ja. Égy igaí sloí nem
keí pes erre.
Leí lekben a veí gtelen ezűü stoü s eí gben szaí rnyaltam oí riaí si kontinenseket bejaí rva.
– Csodaí latos eí rzeí s repűü lni, neí zni a lenti eí letet. Ha madaí r lenneí k, elrepűü lneí k Perzsiaí ba vagy
Perűba, eí s sohasem teí rneí k vissza.
– Sokkal romantikűsabb, mint gondoltam – mondta merev tekintettel.
– Kíívaí ncsi vagyok, mieí rt teí rnek vissza a madarak.
– Igazaí boí l nem tűdjűk. A dűí c az otthonűk, ahol szűü lettek eí s felnoű ttek. Tűdjaí k, hogy itt eí lelem
eí s biztonsaí g vaí rja oű ket, eí s bizonyos esetekben – nem mindig – a paí rjűk is. Vannak agglegeí ny eí s
hajadon galambjaink, akik szinteí n visszateí rnek. Égy űí jabb peí lda a termeí szet veí gtelen
rejteí lyeiboű l.
– Fűrcsa szaí momra, hogy a papa ennyire fanatikűsan szerette a galambokat, majdnem
teljesen elfelejtkezve csalaí djaí roí l.
– A szezonroí l beszeí l, melyroű l lemaradt – mondta eí s igaza volt.
A reí gi harag meí g mindig bennem volt. De nem akartam erroű l beszeí lni.
– Éz inkaí bb egy kűü loü nleges hobbi, nem igaz? – vaí ltottam teí maí t.
– Ha íígy lenne, nem engem kellene megkeí rdeznie. Égyeteí rtek kűü loü nlegesseí geí vel, ahogy
maí sok is toü bb ezer eí v oí ta teszik ezt. Ha az eleí g joí volt a bagdadi szűltaí nnak eí s Dzsingisz kaí nnak,
akkor nekem is megteszi.
– Nagyon rossz taí rsasaí gba helyezi magaí t Dzsingisz kaí nnal, Snoad – nevettem.
– Igaz – helyeselt –, de okos taí rsasaí g. AÉ tvette a szűltaí ntoí l a galambok postai ceí lra valoí
alkalmazaí saí t, meí gpedig űí gy, hogy vaí ltoí aí llomaí sokat eí píítettek ki toü bb kontinensen keresztűü l.
Apjaí nak szaí mos kivaí loí koü nyve volt e teí maí ban. ÉÉ szreveheti, ahogy proí baí lom eí rdekeltteí tenni

16
magaí t is, hogy fenntartsa a dűí cot. Teí nyleg nagy szeí gyen lenne, ha apja toü bbeí ves műnkaí jaí t eí s
tanűlmaí nyaí t elherdaí lnaí nk.
Hetykeí n raí pillantottam.
– Az, hogy megproí baí l raí szedni, bennem maí r felvetoű doü tt. Hoznak peí nzt a galambok, vagy csak
viszik?
Gondolkodoí an felvonta szemoü ldoü keí t.
– Égy jobb eí vben kijoü ttűü nk a peí nzboű l. Nem lehet toű le meggazdagodni, de nem is kell majd
koldűlnia. A legnagyobb befekteteí s, a dűí c elkeí szííteí se maí r megtoü rteí nt. Az is peí nzbe kerűü l, ha le
akarja bontatni. Mi, akik belemerűü ltűü nk ebbe a sportba, a műnka szereteteí nek tekintjűü k ezt.
Nem szaí míít, hogy mennyibe kerűü l, ha ez szerelem keí rdeí se. – Remeí nyteljesen pillantott le raí m. –
Sikerűü lt egy kicsit meggyoű znoü m, Miss Hűme?
– Gondolkodom roí la, Snoad.
Baí r sohasem lenneí k olyan fanatikűs, mint a papa, esetleg szoí rakoztatoí hobbi lehet. Ahogy
jobban megismertem Snoadot, arra gondoltam, eí rdekes szíínfolt lehet az ismeretseí gi koü roü mben.
Valamely terűü leten joí l informaí lt szemeí ly mindig joí l joü het.
A paí rkaí ny menteí n seí taí ltűnk, eí s csodaí ltűk a kilaí taí st. A csillagfeí nyűű hold egy felhoű foszlaí ny
moü goü tt lebegett. Éltakarta egy pillanatra, majd űí jra eloű bűkkant. Keí t meí rfoü ldre nyűgatra feí ny
jelezte Hythe jelenleí teí t. Megaí lltűnk egy csereí pbe űü ltetett faí naí l, mely seí taí nk veí geí t jelentette.
– Hol van Caesar ma eí jjel? – keí rdeztem. – Nem laí ttam a faí jaí n, mikor itt voltam deí lűtaí n, eí s
most sincs itt.
– Neí ha Cleoí val feí szkel.
– Cleopatraí nak híívjaí k, mivel oű Caesar paí rja?
– Igen, hivatalosan Cleopatra a neve, de nem osztja neí vrokonaí nak kibíírhatatlan termeí szeteí t.
– A hűű seí g peí ldakeí peí nek kellene nevezni Caesar feleseí geí t.
– De melyiket? Toü bb is volt neki.
– Teí nyleg? Azt hittem, csak… Öctaviaí t vette el, ahogy a Shakespeare-darabban volt.
– Calpűrnia, azt hiszem, de volt toü bb is. Cornelia volt az elsoű – oű meghalt. Aztaí n oü sszejoü tt egy
hoü lggyel, akit Pompeiaí nak híívtak. Élvaí lt toű le. Caesar nem mindegyik feleseí ge viselkedett űí gy,
ahogy egy Caesar feleseí geí nek kellett volna. ÖŐ volt az, aki alapot adott a hííres mondaí sra, mely
szerint Caesar feleseí geí nek gyanűí foü loü tt kell aí llnia. Akaí rhogy is, az apja elfogűlt volt ezzel a
charme-os noű szemeí llyel, Cleopatraí val. A mi Cleopatraí nk hűű seí ges az oű Caesarjaí hoz meí g akkor is,
ha egy hosszabb versenyen vesz reí szt.
– Mieí rt van Caesarnak kűü loü n faí ja, mikor egyetlen maí siknak sincs?
– Mert oű akart egyet, eí s mivel oű Caesar, megkapja, amit akar. Szerintem a szerencsedioí
galambfaj geí njeit hordozza magaí ban. Ézek faí n eí loű madarak, eí s egyedűü l eí lnek. Caesar apjaí toí l
oü roü koü lte hatalmas termeteí t eí s eí leterejeí t, anyjaí toí l pedig saí rgaí szoü ld tollaí t eí s piros laí baí t. Az anyja
Dűcűla Aenea volt. Égy paí r leszaí rmazottjűk van, a fiatal Sextűs eí s Aűrelia. A Caesarok
csalaí dnevei – tette hozzaí . – Az apja szerette volna, ha hivatalosan Hűme-oknak elismerik oű ket.
Ha egy rajongoí egy űí j nemzedeí ket nevel fel, elnevezheti maga űtaí n is. Toü bb mint szaí z embert eí rt
maí r ilyen megtisztelteteí s. ÉÉ s neí haí ny hoü lgyet is alkalmankeí nt. Prescott hercegnoű je meí rges lenne
raí m, ha elfelejtkezneí k a sikereí roű l.
A lehetseí ges megtisztelteteí s sokat segíített meggyoű zni abban, hogy fenntartsam a dűí cot. Nem
idegenkedtem, ha a hercegnoű k taí rsasaí gaí ba kerűü loü k.
– Milyen volt a hercegnoű ? – keí rdeztem, mert lehet, soha toü bbeí nem lesz alkalmam raí , eí s
nagyon kíívaí ncsi lettem, milyen is lehet.
– Égy forroí fejűű szeí pseí g – mondta gyengeí d mosollyal. Biztos, hogy laí tta szememben a
gyanakvaí st, majd sietve hozzaí tette. – Nagy csaí bíítoí volt a maga idejeí ben, azt hiszem. ÖÖ tven
koü rűü ljaí rt, mikor eljoü ttem Wiltshire-boű l.
– Mieí rt hagyta ott, Snoad?
– Tűü doű bajom volt, s az orvos tengeri levegoű t tanaí csolt. A hercegnoű hallott az apjaí roí l, eí s oű
ajaí nlott be neki. Énnyi a toü rteí net, amieí rt Gracefieldbe joü ttem, hogy segíítsek neki felnevelni
Caesart eí s Cleoí t.
– Vannak a hercegnoű nek laí nyai? – keí rdeztem csak űí gy melleí kesen.

17
 – Haí rom feí rjezett leaí nya, szeí tszoí roí dva a vilaí gban. Mieí rt eí rdekli? – keí rdezte. Égy mosoly
jelent meg az arcaí n.
– Tiszta kíívaí ncsisaí g.
Megtűdtam, amire kíívaí ncsi voltam. Snoad nem az a tíípűs volt, aki oü tveneí ves hoü lgyre
pazarolnaí csaí bíítoí erejeí t, a laí nyok pedig nem voltak keí zneí l.
– IÉgeí retesnek laí tszik Sextűs eí s Aűrelia?
– Sextűs megeloű zheti az apjaí t. Aűreliaí naí l azt gondoltűk, joí lesz tenyeí szteni. Mind a
megjeleneí s, mind a teljesíítmeí ny szempontjaí boí l azt hiszem, az apjaí nak sikerűü lhetett volna a
sajaí t fajtaí jaí t leí trehozni.
– Nos, gondolkodni fogok, hogy megtartsam-e a madarakat, Snoad. ÉÉ lveztem a laí togataí st.
– Remeí lem, hamarosan viszontlaí tom, Miss Hűme.
Karja egy oü nkeí ntelen mozdűlatot tett feleí m. Megaí llt, mieloű tt kezűü nk oü sszeeí rt volna, de
mindketten tűdataí ban voltűnk a gesztűsnak. Éz kis zavart okozott elvaí laí sűnkkor.
– Neí haí ny napig taí vol leszek, mint tűdja, emlíítettem maí r.
– Igen, a laí togataí s. Émleí kszik, mit mondtam. Legyen oí vatos.
– Mit gondol, mi toü rteí nhet?
Égy pillanatig arcomat fűü rkeí szte, mieloű tt vaí laszolt volna.
– Nem tűdom. Csak azt tűdom, hogy az apjaí t megoü lteí k, eí s most maga arra a helyre akar
menni, ahol ez toü rteí nt. Amííg meg nem tűdjűk, mieí rt loű tteí k le, aggoí dom a biztonsaí gaí eí rt.
– Nagyon keí tseí gbeejtoű , mondhatom.
Mieloű tt baí rmelyikűü nk is megszoí lalt volna, levettem a kabaí tjaí t, eí s elindűltam. Snoad neí zte,
ahogy taí vozom.
– Koü szoü noü m az oí raí t, Miss Hűme – szoí lt űtaí nam.
– Isten oü nnel. Joí eí jszakaí t, Mr. Snoad.
Csak a leí pcsoű aljaí n vettem eí szre, hogy Mr. Snoadnak szoí líítottam. Valami megragadott benne,
hogy megadtam neki a tiszteletet a Mr. megszoí líítaí ssal, mikoü zben eí vekig Snoadnak szoí líítottam.
Ki gondolta volna, hogy Snoad ismeri Jűí liűs Caesart, Shakespeare-t. ÚÉ gy beszeí lt, mint egy műű velt
ember. Azon kaptam magam, hogy kíívaí ncsi vagyok, mi is volt a feladata Branksome Hallban.
Proí baí ltam arra is visszaemleí kezni, volt-e valami baja a tűü dejeí nek, mikor eloű szoü r megjelent
naí lűnk.
A hercegnoű űí gy gondolta, teljesen megfeleloű ajaí ndeí k az aranyoí ra, íígy nem toü rteí nhetett
semmi botraí nyos a laí nyaival kapcsolatban. Égyaí ltalaí n nem olyan volt, mint amilyennek
gondoltam. Jobb beszeí dkeí szseí gűű , baraí tsaí gosabb, gondolatgazdagabb volt, igazaí n megnyeroű
jelenseí g.
Viszont veszeí lyesen joí keí pűű is. Alaí becsűü ltem megjeleneí seí t. Az a fajta volt, aki hosszabb
ismeretseí g soraí n egyre toü keí letesebb lesz. Nem eí rneí szeí gyenletes botraí ny a haí z asszonyaí t, ha
egy gracefieldi szolgaí val folytatna viszonyt.

18
 4.
Lovatt néni és én megkoü nnyebbűü ltűü nk, mikor laí ttűk, hogy az idoű jaí raí s kedvezoű a holnap reggeli
űtazaí shoz. Égyedűü l csak azt baí ntam, hogy nincs megfeleloű gyaí szrűhaí m. Az anyaí m gyaí szolaí sa
soraí n viselt rűhaí imat mind elhordtam. A szaboí sietoű sen varrt szaí momra egy fekete rűhaí t, de azt
csak esteí re viselhettem. A koü penyem halvaí nykeí k volt. A nagyneí neí m űí gy doü ntoü tt, hogy a
tengereí sz űtazoí rűhaí m eí s szalmakalapom viraí gok neí lkűü l jobban megfelel. ÚÉ gy neí ztem ki benne,
mint egy neveloű noű , de viseltem. Mrs. Lovatt rűhataí ra sokkal boű vebb volt. ÖŐ legalaí bb komor
feketeí t viselhetett.
Nyűszi íígeí rete szerint nyolc harminckor megjelent. Gyaí szviselete fekete karpaí ntra eí s a
kalapjaí n viselt fekete szalagra korlaí tozoí dott. Meí g a mi joí rűgoí zaí sűí fogatűnkkal is nagy
vaí llalkozaí snak szaí míított az oü tvenmeí rfoü ldes űí t, baí r a tengerparti űtat joí l karbantartottaí k, eí s
sokan jaí rtak rajta.
A part termeí szetes szeí pseí ge eí s a vaí rosok eí s falvak aí ltal nyűí jtott laí tvaí ny elvonta a
figyelműü nket gyoü trelmes nyomozaí sűnktoí l. Éastboűrnben megebeí deltűü nk, eí s kora deí lűtaí n
eí rtűü nk Brightonba.
Szeí pseí geí t eí s taí jaí t maí r ismertűü k. A hythe-i emberek szíívesen toü ltoü tteí k a heí tveí geí t
Brightonban. A walesi herceg pavilonja a nemesek Mekkaí jaí vaí varaí zsolta, eí s az egyszerűű
emberek is megcsodaí ltaí k műű emleí keit. Most nem a kiraí lyi pavilon hagymakűpolaí i vontaí k
magűkra az emberek figyelmeí t, hanem a vaí ros keleti reí szeí n aí lloí Royal Crescent Hotel a
tengereí szparaí deí naí l.
– Megproí baí ljűk űgyanazt a szobaí t kivenni, amit papa – mondtam, amint a foű bejaí rathoz
eí rtűü nk.
– A szobaí t maí r kitakaríítottaí k. Semmilyen nyomot sem fogsz talaí lni, ha erre gondolsz –
jegyezte meg Mrs. Lovatt.
Meg lehet azeí rt proí baí lni. Vaí rnűnk kellett a baí rpűltnaí l. Arra hasznaí ltam az idoű t, hogy
aí tfűssam a vendeí gkoü nyvet. Gomboí cot eí reztem a torkomban, amikor meglaí ttam apa ismeroű s
macskakaparaí ssal íírt neveí t. Harold Hűme űí r, Hythe, Gracefield. A Gyoü rgy herceg lakosztaí lyba
jelentkezett be. Ha ez a lakosztaí ly megfelelt a neveí nek, akkor bizonyaí ra a szaí lloda legpazarabb
lakosztaí lya volt. Ilyen nagyűí ri szaí llaí s nem vallott apaí mra.
– A Gyoü rgy herceg lakosztaí lyt szeretneí nk – jelentettem be, amikor az íírnok hozzaí nk fordűlt.
Piperkoű c kűü lsejűű fiatal fiűí volt. Éloű szoü r raí m neí zett, azűtaí n pedig Lovatt neí nire, majd pedig a
vaí llűnk foü loü tt Smythe-ra.
– Naí szűí t, asszonyom? – keí rdezte. Mrs. Lovatt jelenleí te taí rsasaí gűnkban megzavarta.
– Nem, Mrs. Lovatt eí s eí n akarjűk kivenni a Gyoü rgy-lakosztaí lyt – vilaí gosíítottam fel.
– Ézt a lakosztaí lyt gyakran veszik ki naí szűtasok. – Raí pillantott a moü goü tte leí voű
vendeí gkoü nyvre, eí s azt mondta: – Sajnos ezt a lakosztaí lyt maí r kivetteí k. Lord Fairfield baí rmelyik
pillanatban megeí rkezhet.
– ÖÉ , istenem, annyira szerettem volna laí tni papa lakosztaí lyaí t – mondtam a neí nikeí mnek. –
Lehetseí ges lenne, hogy csak beneí zzek? – keí rdeztem az íírnoktoí l. – Mr. Harold Hűme az apaí m volt
– jegyeztem meg szomorűí an, arra gondolva, hogy a neí v ismeroű sen cseng majd neki. Nagy hűű hoí
lehetett a szaí llodaí ban a halaí la koü rűü l. Azonnal felismerte a neve.
– Nagyon sajnaí latos baleset – mondta. – Megműtathatom a lakosztaí lyt, ha be akar neí zni egy
pillanatra.
– Igen, szeretneí nk.
– Adhatom oü nnek eí s Mrs. Lovattnak a keleti lakosztaí lyt – javasolta, eí s megemlíítette a remek
kilaí taí st. Kivettűü k ezt a szobaí t, Nyűszi pedig a nyűgati szaí rnyban kapott egy szobaí t, mely a Royal
Crescentre neí z. Az íírnok, akinek Soames volt a neve, elkííseí rt minket a Gyoü rgy herceg
lakosztaí lyba.
– Itt vagyűnk – mondta, eí s szokatlanűl eloű keloű en szeí lesre taí rta az ajtoí t. Az arany csillogaí sa, a
voü roü s mennyezet ragyogaí sa eí s a drapeí ria szeí pseí ge elvakíított minket.

19
 – Égeí szen biztos benne, hogy Mr. Hűme itt tartoí zkodott? – eí rdekloű doü tt Mrs. Lovatt gyenge
hangon
– Hogyne, asszonyom. Mr. Hűme mindig a legjobb lakosztaí lyt vette ki. Hagyom, hogy
koü rűü lneí zzenek, de emleí keztetnem kell oü noü ket, hogy Lord Fairfield hamarosan megeí rkezik. –
Meghajolt eí s taí vozott.
– Mieloű tt elhagyna minket, Mr. Soames, tűdna baí rmit is mondani apaí m halaí laí roí l? Hogy derűü lt
ki, mikor toü rteí nt? Nagyon megdoü bbentűü nk, amikor meghallottűk, hogy leloű tteí k, mivel nekűü nk
azt mondtaí k, hogy szíívroham vitte el.
– Istenem! – soí hajtott fel aggoí doí tekintettel. – ÖÉ , istenem!! Igen, leloű tteí k. Mi is azt gondoltűk,
hogy egy vizeskancsoí esett le. ÉÉ ppen vacsoraidoű ben toü rteí nt, amikor a legtoü bb szoba űü res.
– Volt laí togatoí ja?
– Nem, nem volt. Deí lűtaí n elment valahova, azűtaí n visszajoü tt aí toü ltoü zni a vacsoraí hoz. Talaí n
volt vele valaki. Tűdja, mi itt nagyon el vagyűnk foglalva. Nem tarthatűnk szemmel mindenkit,
aki bejoü n a szaí llodaí ba. Mi mindannyian nagyon sajnaí ljűk, Miss Hűme. – Azűtaí n hosszűí
reí szveí tnyilvaí níítaí s koü vetkezett eí s taí vozott. Annyira izgatott volt, hogy megsajnaí ltam, eí s hagytam
elmenni. Beseí taí ltűnk a lakosztaí lyba, eí s a baí műlattoí l taí tva maradt a szaí nk.
– Itt valami teí vedeí s toü rteí nt. Harold sohasem lakott ebben a szobaí ban – aí llíította Mrs. Lovatt.
Nyűszi az aí gyhoz ment, eí s felhajtotta az aí gytakaroí t, hogy alaí neí zhessen. ÉÉ n pedig az
ííroí asztalhoz mentem eí s kinyitottam a fioí kokat, nyomok űtaí n kűtatva. Mrs. Lovatt fedezte fel a
szobaí hoz csatlakozoí szalont.
ÚÉ gy volt berendezve, mint egy igazi szalon, volt benne szoí fa, szeí kek, asztalok eí s keí pek a
falon. Amikor csatlakoztam hozzaí , azt mondtam:
– Hacsak nem tartott itt a papa fontos talaí lkozoí kat, el sem tűdom keí pzelni, mire volt joí ez a
kűü loü nckoü deí s. Biztosan egy vagyonba kerűü lhetett. Meí g ki sem vehetjűü k – mondtam halkan.
AÉ tneí ztem apaí m csekkfűü zeteí t, amikor a birtokot felforgattaí k. Nem vett ki nagyobb oü sszeget a
brightoni vagy londoni űtazaí sai eloű tt. Soames emlíítette, hogy papa „mindig” ezt a feí nyűű zoű
lakosztaí lyt vette ki. Vajon mindig idejaí rt?
– Talaí ltam valamit – kiaí ltotta Nyűszi izgatottan.
Ödarohantűnk eí s azt laí ttűk, hogy az aí gynaí l teí rdel, eí s egy tollat tart a kezeí ben.
– Éz az aí gy alatt volt – jelentette be.
– Joí saí gos isten – kacagott fel Mrs. Lovatt. – Nem hozta volna ide a madarakat. A kocsiszíínben
hagyta volna oű ket. A lűí dtoll paí rnaí boí l valoí .
Nyűszi zsebre tette a tollat, eí s folytattűk a kereseí st. Semmilyen nyomot sem talaí ltűnk a
szobaí ban. Maí r eí ppen feladtűk volna eí s taí vozni keí szűü ltűü nk, amikor kivaí goí dott az ajtoí , eí s egy
fiatalember leí pett be. Megaí llt eí s raí nk baí műlt. Ragyogoí eí gszíínkeí k szemeivel minket neí zett, eí s
veí gűü l rajtam aí llapodott meg a tekintete.
– ÖÖ n bizonyaí ra Miss Hűme – mondta joí l nevelten.
– ÖÖ n pedig bizonyaí ra Lord Fairfield. Sajnaí lom. ÉÉ ppen taí vozni keí szűü ltűü nk.
– Az íírnok elmagyaraí zta, hogy valoí szíínűű leg itt talaí lom oü noü ket. Fogadja reí szveí temet, Miss
Hűme. Keí rem, nyűgodtan maradjon. Keí soű bb visszajoü voü k.
Amííg beszeí lt, alaposan veí gigmeí rtem eí s megaí llapíítottam, hogy olyan, mint egy goü roü g szobor.
Toü keí letes, hat laí b magas feí rfi volt, feí nyes hesseni csizmaí jaí toí l ragyogoí aranyhajaí ig. Nemes
arceí leí t Perikleí sz is veí shette volna. Testaraí nyai szinte toü keí letesek voltak, kisseí veí konyabbnak
tűű nt a goü roü g ideaí lnaí l. Megproí baí ltam figyelni raí , eí s azt vaí laszoltam:
– ÉÉ ppen menni keí szűü ltűü nk. Sajnaí lom, hogy betolakodtam.
– Éllenkezoű leg, eí n eí rzem magam betolakodoí nak. Legyen oü neí a lakosztaí ly. Csereí ljűü nk.
– ÖÉ , nem, nincs szűü kseí g erre. ÉÉ n csak meg akartam neí zni.
– Ragaszkodom hozzaí .
Mrs. Lovatt eloű releí pett, beműtatkozott eí s beműtatta Smythe-t, mivel eí n nem viselkedtem tűí l
eí sszerűű en.
– Nagyon kedves oü ntoű l, űram, de nincs szűü kseí gűü nk ilyen feí nyűű zoű szobaí kra.
– Nekem sem – aí llíította.
– De mi nem akarjűk kivenni, űram – biztosíítottam.

20
 – Nem engedhetjűü k meg magűnknak – tette hozzaí nyersen Mrs. Lovatt. Az űí rroí l alkotott
veí lemeí nye nem egyezett meg az enyeí mmel.
– Az oü noü k megeleí gedeí seí re rendezem el az űü gyet – mondta, eí s meí g a fűü leí be csengett a
visszaűtasíítaí s, amikor taí vozott.
– Milyen keí nyelmetlen helyzet – panaszkodtam. – Nem kellett volna mondanod, neí nikeí m,
hogy nem engedhetjűü k meg magűnknak. Csak űdvarias akart lenni.
– Lehet, hogy oű maga sem akarta kivenni, miűtaí n megneí zte – mondta Nyűszi.
ÉÉ ppen a bosszantoí helyzetet vitattűk meg, amikor neí haí ny perccel keí soű bb a csomagjainkat
felhozta egy kifűtoí fiűí , akit a kis piperkoű c íírnok kííseí rt fel. Abban az eí rtelemben hasznaí ltam a
„kis” szoí t, hogy teljesen jelenteí ktelen. Soamesnak szeí le-hossza egy volt.
– Lord Fairfield ragaszkodik ahhoz, hogy az oü noü keí legyen a lakosztaí ly. Nem lesz aí rkűü loü nbseí g
– jegyezte meg diszkreí ten Soames.
– Nem akarom, hogy kifizesse helyettűü nk – tiltakoztam.
– A szaí lloda szíívesen aí tvaí llalja a koü ltseí geket. Vegye ezt neí hai apja iraí nt eí rzett
megbecsűü leí sűü nk jeleí űül.
– Ébben az esetben remeí lem, hogy helyettűü nk is koü szoü netet mond Lord Fairfieldnek.
– Koü szoü njűü k, űram – mondta Mrs. Lovatt.
Mindenki eleí gedetten mosolygott. Mrs. Lovatt is eleí gedett volt a megoldaí ssal. Mindannyian
tisztaí ban voltűnk a lakosztaí ly eloű nyeivel eí s azzal, hogy kedvezoű aí ron jűtottűnk hozzaí . Mrs.
Lovatt szerint is nagyon kedves volt Lord Fairfieldtoű l eí s a szaí llodaí toí l is, hogy ilyen nagyvonalűí an
jaí rtak el. Smythe visszament a szobaí jaí ba, eí s megíígeí rte, hogy hamarosan visszateí r.
– IÉrni fogűnk neí haí ny felhíívaí st a brightoni űí jsaí gokba, hogy informaí cioí t szerezzűü nk az apaí d
halaí laí roí l, eí s azonnal meg is kapjűk, Heather – mondta Mrs. Lovatt. – Beleveszem azt is, hogy
sűü rgoű s. Ha megjelennek a holnapi űí jsaí gokban, nem kell keí t napnaí l tovaí bb maradnűnk.
– Kíívaí ncsi vagyok, meddig marad a vaí rosban Lord Fairfield – jegyeztem meg feí leí nken
mosolyogva.
A bejaí rat feleí neí ztem, ahol a hoű soü m eltűű nt.
– Nem mondta. Szerintem íírni kellene neki egy koü szoü noű levelet – mondta a neí nikeí m, eí s
ceí ltűdatosan az ííroí asztalhoz leí pett. Kreí mszíínűű pergament vett eloű . – Éz tűí l joí ahhoz, hogy
felhíívaí st íírjűnk rajta.
Vettem egy lapot. Szeí p lesz rajta a Lord Fairfieldnek szaí nt űü zenet.
Mialatt megíírtam Lord Fairfieldnek a levelet, Mrs. Lovatt befejezte a felhíívaí sokat a haí rom
brightoni űí jsaí gnak. Mr. Smythe akkor eí rt vissza, amikor a leveleket lezaí rtűk.
– Nem kell feladnűnk, majd a hotel elviteti oű ket – taí jeí koztatott.
– Nagyszerűű , akkor ihatűnk egy cseí sze teaí t – mondta Mrs. Lovatt. – Hasogat a fejem a hosszűí
űí ttoí l. A szalonban fogyasztjűk el. Joí l joü n majd ez a szalon, ha valoí ban kapűnk vaí laszt a
felhíívaí sokra. Nem beszeí lgethetűü nk a haí loí szobaí ban, a hall pedig nem eleí g privaí t.
Meghűí zta a csengoű zsinoí rjaí t, elkűü ldte a kűü loü nboü zoű leveleket, eí s megrendelte a teaí t.
Keí nyelmesen elhelyezkedtűü nk a szalonban. Teaí t eí s szendvicseket fogyasztottűnk, eí s
megbeszeí ltűü k szomorűí űü gyűü nket.
– A koü vetkezoű leí peí s az lesz, hogy laí togataí st teszűü nk a felűü gyeloű neí l, eí s megműtatjűk neki a
lyűkakat a papa feloü ltoű jeí n – mondta.
– Majd eí n elinteí zem – ajaí nlotta fel Nyűszi. – Semmi szűü kseí g arra, hogy ti, hoü lgyek, fenn
legyetek. Megkeresem azt a rendoű rtisztet, aki az űü gyben eljaí rt, eí s alaposan kikeí rdezem.
Szerintem biztosan vannak nyomok. Akarom mondani, nem lehet űí gy leloű ni egy fickoí t egy
toü bbcsillagos hotelben aneí lkűü l, hogy valakinek fel ne tűű nne. A veí rroű l nem is beszeí lve – tette
hozzaí .
Éroű t vettem magamon, eí s a szoű nyeget eí s a díívaí nyt kezdtem el tanűlmaí nyozni.
– Maí r ellenoű riztem – mondta Mrs. Lovatt. – Ha ebben a szobaí ban toü rteí nt, a szemeí lyzet maí r
minden jelet eltakaríított. Ésetleg megkeí rdezheti azt a rendes, baraí tsaí gos íírnokot, hogy pontosan
mi toü rteí nt, Mr. Smythe.
– Vele is vaí ltok neí haí ny szoí t. – A sonkaí s szendvicseí eírt nyűí lt, keí nyszeredetten raí neí zett, azűtaí n
visszatette a taí nyeí rjaí ra. Annyit beszeí ltűü nk a veí rroű l, hogy ezűtaí n maí r senki sem kíívaí nta a hűí st.

21
Inkaí bb egy szelet sűü temeí nyeí rt, majd kreí meseí rt nyűí lt. Keí t szelettel keí soű bb felemelkedett eí s
menni keí szűü lt, amikor kopogtak az ajtoí n.
Lord Fairfield keí pe sűhant aí t az agyamon, amint űí rhoü lgyhoü z nem illoű en az ajtoí hoz rohantam.
Halvaí ny mosoly bűjkaí lt ajkamon, mely keí rdoű tekintetteí vaí ltozott aí t, amikor meglaí ttam a
laí togatoí t. Annyira jelenteí ktelen eí s rendetlen volt, mint amennyire Lord Fairfield feltűű noű eí s
emleí kezetes. Koü zeí pmagas, saí padt ember volt.
Keí k feloü ltoű je eí s faűnnadraí gja űí riemberre vallott, de hiaí ba kerestem volna rajta a baí j eí s
elegancia nyomait. Fűü le moü geí cerűzaí t tett, akaí r segeí díírnok is lehetett volna egy űü zletben.
– Miss Hűme? – keí rdezte szaí razon.
– Miss Hűme vagyok.
– Depew – mondta, mikoü zben aí tnyűí jtotta a neí vjegyeí t.
Raí pillantottam eí s ezt laí ttam rajta: Sir Chaűncey Depew. K.B.É.
A neí v semmit sem mondott. ÉÉ leí nk fantaí ziaí m azt sűgallta, hogy Lord Fairfield is eí rintett a
dologban.
– Vaí lthatneí k neí haí ny szoí t oü nnel? – Koü rbeneí zett a hallban, mintha attoí l tartana, hogy valaki
kihallgathat minket.
– Termeí szetesen – vaí laszoltam, eí s feí lreaí lltam, hogy bejoü hessen.
– Az apja halaí la miatt joü ttem – koü zoü lte.
– Keí rem, joü jjoü n be a szalonba, Sir Chaűncey.
Visszahoű koü lt, mikor laí tta, hogy taí rsasaí gom van.
– A neí nikeí m, Mrs. Lovatt. Mr. Hűme testveí re – magyaraí ztam. – Az űnokatestveí rem, Mr.
Smythe.
Nyűszi gyanakodva oü sszehűí zta a szemeí t. Sir Chaűncey meghajolt. Éleí gedetlenűü l neí zett
Smythe-ra.
– Éz magaí ntermeí szetűű – sűttogta halkan.
– Mr. Smythe azeí rt van itt, hogy segíítsen minket apa halaí la feloű l eí rdekloű dni. Szaí mííthat a
diszkreí cioí jaí ra – mondtam.
– A szavamat adtam raí – mondta.
Nyűszi megeí rintette az orraí t.
Sir Chaűncey helyet foglalt. Idegesen koü rűü lneí zett, megnedvesíítette ajkaí t, eí s azt mondta:
– Nagyon szomorűí űü gy.
– Koü szoü noü m – mondtam koü telesseí gtűdoí an. Arra vaí rtam, hogy meghalljam, milyen
nyomateí kos ok hozta ide.
– Az apjaí val lett volna talaí lkozoí m azon az esteí n, amikor… eltaí vozott koü zűü lűü nk.
– Talaí lkozott vele? – sűü rgettem. Veí gre valaki, aki tűdja, hogy mi toü rteí nt valoí jaí ban.
– Nem, eltaí vozott, mire megeí rkeztem.
– A helyiseí gboű l vagy az eí loű k soraí boí l? – keí rdeztem eí lesen.
– Élhűnyt. – Nem tűdta raí szaí nni magaí t, hogy a megszokott „halott” szoí t hasznaí lja.
– Mi dolga volt vele, Sir Chaűncey? – keí rdezte Mrs. Lovatt.
– Bizonyos informaí cioí t kellett aí tadnia, egy űü zenetet – vaí laszolta bizonytalanűl.
– Nem tűdom, miroű l beszeí l – mondtam elűtasíítoí an. – Azeí rt joü ttűü nk, hogy informaí cioí kat
kapjűnk, nem pedig azeí rt, hogy adjűnk. A galambokkal kapcsolatos?
– Pontosan! – felelte, eí s jelentoű seí gteljesen boí lintott, ami semmit sem jelentett hallgatoí inak.
– Beszeí lnie kellett volna erroű l Snoaddal, oű segíített apaí mnak a madarak koü rűü l. Gracefieldben
van – magyaraí ztam.
– Snoad – mondta Depew a neí ven tanakodva. – Visszateí rtek Gracefieldbe azok a madarak,
amelyeket az apja hozott?
Égy pillanatig elmeí lyűü lten gondolkodtam.
– Fűrcsa! Megkaptűk a koporsoí t, a poggyaí szaí t, de mi toü rteí nt a madarakkal? Rendszerint
magaí val vitt egy tűcatot.
– Nincsenek itt. ÉÉ rdekloű dtem – mondta Depew.
– Kűü loü noü sen eí rteí kes volt az a madaí r, amely eí rdekli? – keí rdezte Mrs. Lovatt.
– Igen, kűü loü noü sen eí rteí kes – vaí laszolta Depew. Smythe hallgatott, nem vett reí szt a
beszeí lgeteí sben, csak figyelt. Leginkaí bb a gombokat baí műlta Depew feloü ltoű jeí n. Nagyon dííszesek

22
voltak, cíímer volt rajtűk. – Amennyiben nincsenek itt, a hotel megszabadűlt toű lűü k. Joí reí gen
eí hezhettek, eí s nem volt senki, aki megetethette volna oű ket.
Depew megraí zta a fejeí t.
– ÉÉ rdekloű dtem, amikor az apja meghalt. Maí r hiaí nyzott a kalitka. – ÉÉ rzeí ketlenseí gnek
vehettem volna, hogy Depew ilyenkor a galambok iraí nt eí rdekloű dik, ha nem tűdtam volna, hogy
papa is annyira rabja volt a madaraknak, íígy megbocsaí tottam.
– Sajnaí lom, hogy nem lehetűü nk a segíítseí geí re, űram, de amennyiben eí rintkezeí sbe akar leí pni
Mr. Snoaddal, szavamra mondom, tűd egy űgyanolyan eí rteí kűű madarat ajaí nlani, mint amit meg
akart venni. Úgyanannyit tűd az űü zleti dolgokroí l, mint apaí m.
– Itt talaí lkozott volna Mr. Hűme-mal vagy Londonban? – eí rdekloű doü tt Nyűszi.
– Londonban? – keí rdezte megűü tkoü zve. – Nem, itt. Mieí rt gondolta, hogy Londonban?
– Azeí rt, mert apaí m koporsoí jaí t Londonboí l kűü ldteí k vissza – magyaraí ztam. – Nekem azt
mondta, hogy oda megy a Colűmbidae Taí rsasaí g oü sszejoü veteleí re. Fűrcsa, űgye?
Sir Chaűncey oü sszeraí ncolta a szemoü ldoü keí t.
– London. Nagyon kűü loü noü s.
ÚÉ gy neí zett ki, mintha toü bbet is akart volna mondani, de hirtelen megaí llt.
– Égeí szen biztos benne?
– Igen – biztosíítottam. – Minket is ez a koü rűü lmeí ny zavar a leginkaí bb, Sir Chaűncey.
– London – ismeí telte. Meglepettseí geí ben aí rnyalatnyi feí lelem bűjkaí lt.
Éloű hűí zta az oí raí jaí t eí s raí pillantott. Amint feí lrehűí zta a feloü ltoű jeí t, Smythe lopva ellenoű rizte a
szegeí lyt. Saí rga selyemboű l volt.
– Rohannom kell. Azt mondta, Snoad Gracefieldben?
– Igen, Mr. Snoad laí tja el a galambokat – eroű síítettem meg.
Depew felemelkedett.
– Nagyon koü szoü noü m, Miss Hűme. Úram, asszonyom, oü rűü loü k, hogy talaí lkoztűnk – tette hozzaí ,
mikoü zben az ajtoí feleí sietett.
Nem volt remeí ny, hogy megaí llíítsűk, űí gyhogy nem kííseí rtem ki.
– Mire jűtottaí l? – keí rdezte a neí nikeí m.
– Az biztos, hogy nagyon rejteí lyes. Nem sok mindent szedtűü nk ki beloű le, igaz?
– Meí g naí lűnk is kevesebbet tűd – vaí laszoltam. – Meí g azt sem tűdja, hogy apa holttesteí t
Londonba vitteí k. Nagyon izgatott lett, amikor meghallotta. Kíívaí ncsi vagyok, hogy mieí rt.
– Lovas Gaí rda – jelentette be Smythe.
– Mit mondott, Smythe? – keí rdezte Mrs. Lovatt.
– Depew a herceg gombjait viselte a feloü ltoű jeí n. ÉÉ s a saí rga szegeí ly is. A Lovas Gaí rda tagja.
– Valoí ban? Nem is mondta.
– Joí oka volt raí . Kíívaí ncsi vagyok, hogy mieí rt nem vett fel maí sik feloü ltoű t a laí togataí sra. Persze,
hiszen nem tűdta, hogy itt leszek. Szerintem űí gy gondolta, hogy videí ki hoü lgyek űí gysem ismerik
fel a herceg gombjainak a jelentoű seí geí t. IÉgy mi sem.
Keí t csodaí lkozoí arc csendben vaí rta a magyaraí zatot.
– Arroí l van szoí , hogy ez az ember keí m – mondta. Mindketten felszisszentűü nk. – Angol keí m –
folytatta. – A Lovas Gaí rda a haí borűí ban a titkosszolgaí lat szerepeí t toü lti be. Égybeeseí s. Apaí dnak
semmi koü ze sem volt a haí borűí hoz. Baí rki szeretheti a galambokat, meí g egy keí mnek is lehet
effajta kedvteleí se.
– Azt hittem, hogy egy keí m sokkal raí menoű sebb – mondtam. Lelki szemeim eloű tt Lord
Fairfield arca jelent meg. Valahol tűdatom meí lyeí n Snoad keí pe is megjelent, de űí j nemes
ismeroű soü m roü gtoü n beaí rnyeí kolta.
– Égyre kűszaí bb lesz – mondtam, eí s meí lyet soí hajtottam. – Menjűü nk ki a friss levegoű re. Műí lik
a fejfaí jaí sod, neí nikeí m?
– Joí t tett a tea. A friss levegoű csak raí adaí s. A hercegi pavilon tűí l messze van. Élseí taí lűnk a
tengeri paraí deí hoz, eí s eí lvezzűü k a friss szelloű t.
– Élmegyek a felűü gyeloű hoü z – mondta Smythe.
Lovatt neí nikeí m odaadta a csomagot, melyben apa feloü ltoű je eí s inge volt. Felvettűü k
koü penyeinket eí s kalapűnkat. ÉÉ ppen taí vozni keí szűü ltűü nk, amikor felfedeztűü k, hogy a lakosztaí ly

23
kűlcsa nincs a szobaí ban. Megaí lltűnk az ííroí asztalnaí l, hogy felvegyűü k, eí s felmentem bezaí rni az
ajtoí t. Nyűszi pedig arroí l eí rdekloű doü tt, hogyan lehet eljűtni a felűü gyeloű hoü z.
Veí gre indűlhattűnk. A szelloű kint nemcsak friss, hanem hideg is volt. Égy kis seí ta eleí g volt
ahhoz, hogy Mrs. Lovatt fejfaí jaí s helyett inkaí bb megfaí zaí stoí l tartson. Mikor megeleí geltűü k az eroű s
szelet, gyorsan visszaindűltűnk. Szoknyaí inkat eí s kalapűnkat cibaí lta a szeí l.
– Pihenjűü nk le vacsora eloű tt, neí nikeí m – javasoltam, amikor űí jra a hotel keí nyelmeí t eí lveztűü k.
– Megvaí rom, hogy mit tűdott meg Nyűszi a felűü gyeloű toű l.
– Majd eí n meghallgatom. Meggyűí jtom a tűü zet is. ÉÉ szrevettem, hogy meg van rakva, csak meg
kell gyűí jtani.
Kinyitottam az ajtoí t, eí s beleí ptűü nk a szalonba. Amííg Mrs. Lovatt be nem ment a haí loí szobaí ba,
semmi rendelleneset nem vettűü nk eí szre. Éngem híívott elhaloí hangon.
– Gyere, Heather, ezt neí zd!
Beleí ptem, eí s azt hittem, hogy apaí m halaí laí val kapcsolatban talaí lok valami nyomot. Laí ttam,
hogy a nagyneí neí m reí műü lten baí műlja az űü res boű roü ndoü ket. Rűhaí ink szeí tszoí rva hevertek a foü ldoü n.
Annyira megdoü bbentűü nk, hogy meí rgesek sem voltűnk.
– Mi a fene toü rteí nt?
– Laí togatoí nk volt – mondta Mrs. Lovatt. Felvette a rűhadarabokat eí s tanűlmaí nyozni kezdte.
– Élloptak valamit? – keí rdeztem, eí s az eí kszerdobozom feleí siettem. Égy gyoü ngysor volt benne
eí s a hozzaí illoű gyűű rűű . A dobozt kinyitottaí k, de meghagytaí k az eí kszereket. Mrs. Lovatt egyaí ltalaí n
nem hozott magaí val eí kszert.
– Fűrcsa betoü roű . Semmit sem vitt el – mondtam. – Jelentsűü k a recepcioí n?
Mrs. Lovatt lerogyott az aí gy szeí leí re, eí s megproí baí lt magaí hoz teí rni.
– Nem szíívesen teszem, maí r eddig is annyi kellemetlenseí get okoztűnk annak a kedves
embernek.
– Azt hiszem, meí gis jelentenűü nk kell. Az ajtoí t nem hagytaí k nyitva. Be volt zaí rva, mikor
visszajoü ttűü nk. Maí snak is van kűlcsa hozzaí .
– Lord Fairfield – kiaí ltott fel Mrs. Lovatt. – Biztosan adtak neki egy kűlcsot, amikor kibeí relte a
szobaí t.
– Csak nem gondolod, hogy ilyenre vetemedne? –csattantam fel.
– Valaki jaí rt itt. Mieí rt akarta annyira apaí d szobaí jaí t?
– A hotel legjobb szobaí jaí t akarta. Csengetek Soames-nak – mondtam. Égy percig sem hittem,
hogy Lord Fairfield ilyen alaí valoí tettre keí pes. Éz a műnka inkaí bb a rejteí lyes Sir Chaűncey
Depew-ra vall! Felteí tlenűü l koü ze van apa halaí laí hoz.

24
 5.
Soames öt percen belűü l az ajtoí ban termett.
– Lord Fairfield inasa meí g azeloű tt leadta a kűlcsot a beííroí pűltnaí l, mieloű tt seí taí lni indűltak,
Miss Hűme – vaí laszolta, amikor nekiszegeztem a keí rdeí st. – Úgye nem volt maí s probleí ma? –
keí rdezte szenzaí cioí t szimatolva.
– Valaki bejoü tt, amííg taí vol voltűnk. ÚÉ gy gondolom, hogy kűlcsot hasznaí lt, mivel a zaí r
seí rtetlen.
ÉÉ rdekloű dve raí ncolta feheí r szemoü ldoü keí t.
– Égy kűlcs hiaí nyzik – mondta. – Az eí desapjaí eí . A hotel sohasem kapta vissza.
– ÉÉ sszerűű nek tűű nik, hogy annaí l van a kűlcs, aki megoü lte apaí t, eí s most azeí rt joü tt, hogy
aí tkűtassa a holmijainkat.
– Joí kis fogadtataí s – mondta Mrs. Lovatt keí tseí gbeesetten toü rdelve kezeit. – Akaí r haí tba is
loű hetnek minket, mint apaí dat, mieloű tt meí g az este veí get eí rne. Azonnal maí sik szobaí ba kell
koü ltoü znűü nk.
Soameson a hiszteí ria jeleit tapasztaltűk. Él sem tűdom keí pzelni, mieí rt taí mogatott minket
olyan keí szseí gesen. Megíígeí rte, hogy azonnal kicsereí lteti a zaí rat. Sajnaí lt minket a sok
keí nyelmetlenseí g miatt. Azt mondta, hogy ingyen maradhatűnk, ameddig csak akarűnk. De csak
haí rom napig, mivel valami Lady Éllen arra az idoű pontra beí relte ki a lakosztaí lyt.
Égyikűü nk sem vetett meg egy ingyenes lakosztaí lyt.
Hagytűk magűnkat raí beszeí lni, hogy maradjűnk. Soames elment, eí s mialatt a neí nikeí m eí s eí n
meí g mindig az űü gyroű l beszeí lgettűü nk, Nyűszi jelent meg. Feloü ltoű t viselt, arca rejteí lyt sejtetett.
– Mit tűdtaí l meg? – keí rdeztem kíívaí ncsian.
– AÉ tkozottűl fűrcsa – mondta a fejeí t raí zva. – A felűü gyeloű nem tűdta, hogy baí rmi baj lett volna
a Royal Crescentben. A gyilkossaí got senki sem jelentette.
– Nem is jelentetteí k! – szisszentem fel. – Lehetetlen! Hogyan remeí lhetneí nk, hogy elkapjaí k a
csavargoí t, ha a rendoű rseí g meí g azt sem tűdja, hogy gyilkossaí g toü rteí nt.
– AÉ tkozottűl fűrcsa – ismeí telte Nyűszi. – Beszeí ltem Soamesszal, amikor bejoü ttem.
Megkeí rdeztem, mieí rt nem jelentette. Azt felelte, felsoű bb űtasíítaí sok miatt. Itt volt egy tiszt a
Lovas Gaí rdaí toí l. Azt akarta, hogy az egeí sz űü gyet titkoljaí k el. Biztosan Depew volt.
Hitetlenkedve neí ztem raí . Szegeí ny Nyűszi. Joí l elszűí rta.
– Mi koü ze lett volna papaí nak a Lovas Gaí rdaí hoz?
– Éleí g sok koü ze volt hozzaí jűk. Kicsit nekiestem Soamesnak, eí s valami maí st is megtűdtam.
Apaí d nem fizetett a szaí llaí seí rt. A megrendeleí s eí s a keí szpeí nz is Londonboí l eí rkezett. Éz
megmagyaraí zza, mieí rt vett ki ilyen flancos lakosztaí lyt. Azt akarom mondani, hogy nem oű aí llta a
szaí mlaí t.
Kiszaí radt a szaí m. A Lovas Gaí rda eí s a londoni levelek emlííteí se forgott a fejemben.
– Azt akarod mondani, Nyűszi, hogy apa keí m volt? – Az is eleí g szoü rnyűű , hogy a keí mek olyan
űnalmas teremtmeí nyek, mint Depew. ÉÉ s most űí gy neí zett ki, hogy apaí m koü zeí jűü k tartozott.
– Nem mondom, hogy keí m volt. ÉÉ s azt sem mondom, hogy nem volt. Csak azt mondtam, hogy
nem oű fizette a sajaí t szaí mlaí jaí t, eí s a Lovas Gaí rda nagy eí rdekloű deí st műtatott leí peí sei iraí nt.
– Nem eí rtem, mieí rt tenneí k, ha nem segíített volna nekik.
– ÉÉ n sem eí rtem – jegyezte meg. – Gracefield kivaí loí an alkalmas keí mkedeí sre. Pont a
tengerparton van. Dover csak neí haí ny meí rfoü ldre van eí szakra, keí mek eí s csempeí szek tanyaí znak
ott.
Az angoloknak nincs szűü kseí gűü k informaí cioí kra a Hythe-ban folyoí esemeí nyekroű l. Maí r tűdjaí k,
milyen hadosztaí lyok eí s hajoí k aí llomaí soznak ott, ha Bonaparte invaí zioí t indíítana. Hamarosan
raí joü ttem egy keveí sbeí kedvezoű indokra, mely megmagyaraí znaí a Lovas Gaí rda eí rdekloű deí seí t.
Lehetseí ges az, hogy papa a franciaí knak dolgozott. Baí rki elrendezhette a lakosztaí lyt Londonboí l.
Nem hiszem el.
– Mieí rt taí volíítottaí k el a holttesteí t Londonboí l? – keí rdeztem.

25
 – ÉÉ s mieí rt lopta el valaki a galambkalitkaí t? – tette hozzaí Nyűszi. – ÚÉ gy tűű nik, hogy
mindannyian kerestek valamit. Nem eí rtem, hogy mieí rt nem itt keresteí k. Hacsak nem akartaí k
megkeverni az egeí szet.
– ÚÉ gy neí z ki, mintha a bolondjaí t akarnaí k velűü nk jaí ratni – mondtam dűü hoü sen. – Raí vetteí k apaí t,
hogy mondja azt nekűü nk, hogy Londonba megy. Talaí n azeí rt vitetteí k oda a testeí t, londoni
orvossal íírattaí k alaí a halotti bizonyíítvaí nyt, londoni ceí g hozta haza a testeí t, szíívrohamnak
tűü ntetve fel a halaí laí t. Sohasem joü ttűü nk volna raí , ha nem kapjűk meg az űtazoí laí daí jaí t az itteni
szaí llodaí boí l. Ézeí rt loű tt bakot a Lovas Gaí rda.
– A szaí lloda loű tt bakot – mondta Nyűszi. – Azt mondtaí k nekik, hogy rakjaí k rendbe a dolgokat,
pakoljaí k oü ssze a holmikat eí s tovaí bbíítsaí k Londonba. Valami fiatal íírnok, aki nem ismerte a
dolgok meneteí t, tűí lleí pte a hataí skoü reí t. Éllenoű rizte, hogy honnan joü tt Mr. Hűme, eí s űí gy gondolta,
hogy bizonyaí ra hiba toü rteí nt, eí s Gracefieldbe kűü ldte a rűhaí kat. Ölaj volt a tűű zre. Ing eí s feloü ltoű
golyoí űü toü tte lyűkakkal. Teí ny, hogy leloű tteí k. Nincs eí rtelme tagadni, hogy apaí d itt volt.
– Éz toü rveí nytelen! Hazűdni nekűü nk eí s szemet hűnyni afelett, hogy a bizonyííteí kot eltitkoljaí k a
rendoű rseí g eloű tt.
– Napnaí l is vilaí gosabb, hogy hazűdtak, eí s a haí tűnk moü goü tt csinaí ltak mindent.
Amikor kezdtem kiigazodni a szoü veveí nyen, egyeteí rtettem.
– Soames azt mondta, hogy a Lovas Gaí rda ideges volt – mondta Nyűszi.
– Gondolom, Sir Chaűncey Depew volt megbíízva vele – doü ntoü ttem el. Nem talaí ltam
tűí lsaí gosan eí leselmeí jűű nek.
– Zaí rt, mint egy kagyloí – dűü nnyoü gte Nyűszi. – Arroí l nem is beszeí lve, hogy nem nagy taktikűs.
Szaí ndeí kosan vaí lasztanak ilyen laí thatatlan fickoí kat, hogy az emberek ne vegyeí k oű ket eí szre.
Émlíítettem Depew-t Soamesnak, nem ismerte fel, eí s az a koü lyoü k, sem, aki elrendelte, hogy Hűme
holttesteí t Londonba szaí llíítsaí k – mondta. – Nem hiszek neki.
– Beszeí lnűü nk kellett volna Depew-val eí s raí bíírni arra, hogy elmondja, mi folyik itt – mondta
Mrs. Lovatt, eí s jelentoű seí gteljesen Nyűszira neí zett.
Smythe beleegyezett, hogy lemegy eí s megtűdja, hogy milyen szobaí t vett ki Depew. Égy perc
műí lva űí jabb kedvezoű tlen híírrel teí rt vissza.
– Depew nem a hotelben lakik.
– Lehet, hogy valahol maí shol szaí llt meg Brightonban, vagy az is lehet, hogy visszament
Londonba. Nem sokra jűtottűnk. Meí g mindig íírhatűnk neki egy levelet.
– Meí g soha eí letemben nem voltam ilyen tanaí cstalan. Mit tegyűü nk?
– Élbattyoghatűnk neí haí ny maí sik hotelbe, hogy megneí zzűü k, nincs-e ott – ajaí nlotta fel Smythe.
– Annyi kellemetlenseí get okozűnk, Nyűszi.
– Úgyan, mindig kellemes vagy – mondta jaí teí kosan, eí s feltaí paí szkodott a szeí keí boű l, hogy meí g
egyszer megkűü zdjoü n a szeí llel.
Mrs. Lovatt eí s eí n elkeseredett keí rdoű pillantaí st vaí ltottűnk.
– ÚÉ gy eí rzem magam, mintha ponyvaregeí nybe csoü ppentem volna – soí hajtottam fel.
Nagyneí neí m egy pillanatig csendben gondolkodott, veí gűü l megszoí lalt: – Égy szoí t sem hiszek el
mindezekboű l. Harold eí ppen annyira nem volt keí m, mint eí n.
– Hogy lehet az, hogy nem hiszed el, mikor ennyi kűü loü noü s dolog toü rteí nik?
– Nem akarok eí ppen eí n csaloí daí st okozni neked, Heather, de Mrs. Mobley Brightonban lakik.
– Hiszen oű IÉrorszaí gba ment.
– De mindoü ssze egy hoí napig maradt ott. Tűí lsaí gosan csendesnek talaí lta. Az egeí sz toü rteí netet
Mrs. Gibbonstoí l hallottam, akinek Mrs. Mobley baí tyjaí nak a szakaí csa mondta el. Sohasem
mondtam el Haroldnak. Él tűdod keí pzelni, mieí rt. ÚÉ gy laí tszik, magaí toí l is raí joü tt.
– Sohasem ment volna vissza hozzaí azűtaí n, hogy a noű megoü lte anyaí t – magyaraí ztam.
– Ne bűtaí skodj. Énnek semmi koü ze sem volt anyaí d halaí laí hoz. Ha akkor jaí rt hozzaí , amikor a
feleseí ge meí g eí lt, semmi oka sem volt arra, hogy a feleseí ge halaí la űtaí n, amikor egyedűü l volt,
felhagyjon a laí togataí saival.
– Nem volt egyedűü l. Ött voltűnk neki mi.
– ÉÉ s Snoad – tette hozzaí dűü hoü sen.
– Nagyon rossz íízleí ssel vaí lasztotta ki a „maí sik asszonyt”. Szoí val itt koü toü tt ki Brightonban?

26
 – Baí rcsak IÉrorszaí gban maradt volna, ahogy tervezte. Az ittleí te megmagyaraí zta, hogy mieí rt
vett ki Harold ilyen feí nyűű zoű szobaí kat.
Pontosan ennek a Mobley noű szemeí lynek inteí zeí seí re vall.
– Éz nem magyaraí zat arra, hogy mieí rt fizette a Lovas Gaí rda vagy maí s a szobaí it.
– Ézt csak egy szaí llodai alkalmazott aí llíítja. Minden maí st illetoű en hazűdtak nekűü nk. Soames
megproí baí lja eltakaríítani a szennyest, hogy ne baí ntsa az eí rzeí seidet – doü ntoü tte el a nagyneí neí m.
Raí meredtem.
– Ha apa a hazaí jaí eí rt keí mkedett, ez nem szennyes keí rdeí se, neí nikeí m. Émleí kezz arra, hogy a
Lovas Gaí rda vitte Londonba apa holttesteí t.
– De vajon a hazaí jaí nak vagy a franciaí knak? – tette fel a koü ltoű i keí rdeí st. Borzasztoí an lehangolt,
amikor a nagyneí neí m a legszoü rnyűű bb feí lelmeimet fogalmazta meg hangosan.
– Nem mondtam, hogy apaí d bűű noü s, szerintem Snoad az aí rűloí . ÉÉ n legalaí bbis ezt gondolom.
– Biztosan nem. Snoad rajongott apaí eí rt. – ÉÉ n sem gondoltam ezt a műí lt eí jjelig, amikor az
egeí sz szemeí lyiseí ge gyoü keresen megvaí ltozott, eí s teljesen maí s embernek tűű nt. Vajon azeí rt
csinaí lta, hogy megteí vesszen?
– Mieloű tt bolondnak tartanaí l, gondolkodj el egy pillanatra – folytatta a nagyneí neí m. – Mikor
vaí lt ellenoű rizhetetlenneí apaí d galambok iraí nti eí rdekloű deí se? Amikor Snoad bekoü ltoü zoü tt. Azeloű tt
csak egy kis kedvteleí s volt. Amikor Snoad beleí pett, apaí d mindenfeí le kűü loü noü s híívaí sokat kezdett
kapni. Tűdnod kell, hogy Snoad volt az, aki rendezte a vevoű ket.
– Nekem azt mondta, nem tűdja, kikkel akart talaí lkozni papa Brightonban.
– Persze hogy azt mondta neked. Most, hogy sikerűü lt megoü letnie apaí dat, taí vol akarja tartani
az űü zlettoű l. Amioí ta Snoad bekoü ltoü zoü tt, a madarak nagyobb araí nyban eí rkeztek eí s taí voztak.
Harold versenygalambjait hasznaí lta fel arra, hogy űü zeneteket vigyen a csatornaí n aí t
Franciaorszaí gba. A madarak, amelyeket azok a kűü loü noü s laí togatoí k hoztak Franciaorszaí gboí l,
fontos informaí cioí kat vittek vissza. Snoad szemmel tartotta a partot, eí s informaí cioí t kűü ldoü tt arroí l,
hogy milyen hadosztaí lyok aí llnak fel. Valamilyen katonai baí zisűnk lehet a koü rnyeí ken. A franciaí k
aí ltal elvitt gracefieldi madarakat visszakűü ldik majd megadva, hogy milyen informaí cioí ra van
szűü kseí gűü k.
– De ha papa csak azeí rt joü tt Brightonba, hogy Mrs. Mobleyt meglaí togassa, akkor mieí rt fizette
a szobaí jaí t a Lovas Gaí rda – keí rdeztem, mikoü zben megproí baí ltam eí rtelmet adni az
eí rtelmetlennek.
– Nem tűdjűk, hogy kifizetteí k. Soames azt mondta, hogy valaki keí szpeí nzt melleí kelt egy
leveí lhez. Lehettek a franciaí k is. Ne gondold, hogy Londonban nincsenek franciaí k.
– Mieí rt hozta papa a galambokat, eí s mieí rt oü lteí k meg? Mindig azt mondta nekűü nk, hogy a
Galamb Taí rsasaí g oü sszejoü veteleire megy Londonba.
– Igen, de Brightonban jaí rt. Valahogy raí joü tt, hogy Mobley itt van. Keí tseí gkíívűü l oű íírta meg neki.
A galamb-oü sszejoü vetelek csak űü rűü gyűü l szolgaí ltak arra, hogy elszabadűljon, eí s meglaí togassa
Mobleyt. Tűdta, hogy megmondtam volna a magameí t, ha megtűdom, hogy azzal a noű szemeí llyel
talaí lkozik. Szerintem Snoad csak eloű nyt szerzett a laí togataí sokboí l. Éleí g oü roü met szerzett neki, ha
valamilyet űü zleti űü gy miatt taí vol tűdhatta Haroldot. Élterelte a gyanűí t magaí roí l – Snoadroí l, űí gy
eí rtem. Lehet, hogy Snoad valahogyan űü zeneteket rejtett el a madaraikon. Amikor a Lovas Gaí rda
raí joü tt, azt gondoltaí k, hogy apaí d az aí rűloí , eí s oű t veí gezteí k ki.
– Ha Nyűszi megtalaí lja Depew-t, toü bb tűcat keí rdeí st akarok foü ltenni neki – mondtam, eí s
megproí baí ltam kitalaí lni, hogy a nagyneí neí m megoldotta vagy csak tovaí bb bonyolíította az űü gyet.
Depew az egyetlen, aki meg tűdja mondani, hogy papa Angliaí eí rt vagy Anglia ellen keí mkedett.
– Azeí rt remeí lem, hogy nem ellene – mondta Mrs. Lovatt. – Ahogy most a dolgok aí llnak, csak
olyan keí rdeí sek vannak, melyek aggasztanak minket.
– Szeretneí m megvaí laszolva tűdni azokat a keí rdeí seket, neí nikeí m. Papa bizonyaí ra kíívaí ncsi volt
arra, hogy mieí rt jűtott ilyen szobaí hoz. – Mrs. Lovatt nem vaí laszolt, de aggoí doí arca elaí rűlta, hogy
latolgatja a lehetoű seí geí t annak, hogy apa keí mhaí loí zatba keveredett.
– Harold mindig is nyűghatatlan volt. Valaha megengedte, hogy a csempeí szek az oü boü lben
koü ssenek ki. Halaí lra izgatta anyaí dat. ÉÉ s a Franciaorszaí gboí l joü voű csempeí szek feltehetoű leg
koü nnyen kapcsolatot biztosíítottak a francia keí mekhez. Snoadban van valami idegen vonaí s. A

27
beszeí deí ben nincs semmi, de a boű rszííne gall. ÉÉ s vajon nem volt-e franciaí s szenvedeí ly, amikor a
minap a galambokroí l beszeí lt? Az angolok sokkal flegmaí bbak.
Égy diszkreí t kopogaí s az ajtoí n feí lbeszakíított minket. ÚÉ gy eí reztem, hogy esetleg a gyilkos aí ll
kint keí szen arra, hogy berontson eí s leloű joü n minket. Nagyneí neí m engedte be a laí togatoí t.
Izgatottan hallottam meg Lord Fairfield űdvarias hanghordozaí saí t.
Mosolyogva leí pett be. Feleí m iraí nyíította tekinteteí t, ami laí thatoí lag oü roü mmel toü ltoü tte el.
– Remeí lem, nem zavarok, kisasszony – mondta, eí s elegaí nsan meghajolt.
– Égyaí ltalaí n nem. Foglaljon helyet, űram.
Megvaí rta, amííg Mrs. Lovatt is helyet foglal, csak azűtaí n űü lt le.
– Mr. Soames eí ppen most koü zoü lte velem a megdoü bbentoű híírt, hogy betoü rtek a szobaí jűkba.
Azeí rt joü ttem, hogy megbizonyosodjam arroí l, hogy oü noü k seí rtetlenek.
Ézt az űü rűü gyet felhasznaí lva alaposan veí gigjaí rtatta rajtam tekinteteí t. Kűü loü noü s eí rdekloű deí st
műtatott a keblem eí s a bokaí m iraí nt.
– Nagyon joí l vagyűnk – biztosíítottam. – Haí zon kíívűü l voltűnk, eí s csak akkor fedeztűü k fel a
betoü reí st, amikor visszateí rtűü nk.
– Az inasom levitte a kűlcsot, amikor eljoü ttem oü noü ktoű l. Keí tseí gtelen, hogy valaki elvette a
beííroí pűltroí l, eí s feljoü tt megneí zni, hogy vajon talaí l-e egy peí nztaí rcaí t vagy eí kszert.
– Ha az volt a ceí lja, biztosan csaloí dott – vaí laszolta Mrs. Lovatt szíínlelve, hogy elfogadja a
halandzsaí jaí t.
Ami Lord Fairfieldet illeti, sokkal jobban lenyűű goü zoü tt nemes megjeleneí se eí s szeí les vaí lla. Égy
űí riember, mint oű , olyan informaí cioí khoz is hozzaí feí rhet, melyet csűpaí n nemes hoü lgyektoű l
megtagadnak. Éroű s keí szteteí st eí reztem arra, hogy minden bajommal a vaí llaí ra borűljak, eí s a
segíítseí geí t keí rjem Meí g ha aí t is fűtott az agyamon, hogy egy lesűí jtott helyzetben leí voű hoü lgy kezeí t
gyakran megkeí ri megmentoű je, akkor ezt meí g magamnak sem ismertem be.
Amikor Lord Fairfield feleí m hajtotta fejeí t eí s eí rdekloű doű en megkeí rdezte: „Baí ntja valami,
kisasszony? Nagyon gondterheltnek laí tszik”, maí r majdnem megnyííltam neki. Neí nikeí m, aki talaí n
megeí rzett valamit a hangűlatomboí l, azt mondta:
– Csak elfaí rasztott minket az űtazaí s, űram.
Azonnal felemelkedett.
– Tapintatlansaí g lenne oü noü kre eroű szakolnom a taí rsasaí gomat. Van egy dolog, amit szerettem
volna megvitatni oü noü kkel, de vaí rhat holnapig.
Baí r semmi eí rtelmes oü tletem nem volt, hogy mi lehet az, azt feleltem:
– ÉÉ n egyaí ltalaí n nem vagyok faí radt.
Lord Fairfield eí pphogy elfoglalta a helyeí t eí s keí nyelmesen elhelyezkedett, amikor ismeí t
kopogtak.
– Éz biztosan Smythe – aí llapíította meg Mrs. Lovatt, eí s felaí llt, hogy beengedje.
Meí g hallottűk, amint meí ly levegoű t vett, de azt egy noű harsaí ny eí s koü zoü nseí ges hanghordozaí sa
hamarosan tűí lszaí rnyalta.
– 'Napot Mrs. Lovatt. ÉÉ szrevettem egy kis idoű vel ezeloű tt a tengeri paraí deí n, azűtaí n laí ttam
bejoü nni a szaí llodaí ba. Azeí rt joü ttem, hogy reí szveí tet nyilvaí níítsak Harold halaí la miatt.
Lord Fairfield csodaí lkozva pislogott a noű megjeleneí seí n, aki koü nyoü keí vel feí lretolta Mrs.
Lovattot, eí s koü lnivíízfelhoű vel kííseí rve berontott a helyiseí gbe. Telt idoműí szoű ke noű volt.
Termeí szetes szííneí hez meí g tetemes pirosíítoí val is hozzaí jaí rűlt. Teljes egeí szeí ben lilaí ba volt oü ltoü zve
magas, feltűű noű kalapjaí toí l kezdve kecskeboű r kesztyűű jeí ig eí s cipoű jeí ig. Ha a lilaí nak effajta
alkalmazaí saí val azt akarta kifejezni, hogy feí lig gyaí szol, akkor csűí fosan melleí fogott. ÚÉ gy neí zett ki,
mint egy szííneí sznoű , aki gyaí szol a szíínpadon, eí s ezt a szerepet nagyon eí lvezte.
– Szoü rnyűű megraí zkoí dtataí s lehetett, Miss Hűme – mondta, mikoü zben feleí m toü rtetett. –
Ötthonaí toí l taí vol eí s mindez olyan fűrcsa koü rűü lmeí nyek koü zoü tt. Bizonyaí ra megraí zta, ami toü rteí nt. –
Mikoü zben beszeí lt, szemeí vel eí lesen Lord Fairfield feleí villogott.
Koü telesseí gemnek eí reztem beműtatni.
– Lord Fairfield, egy reí gi szomszeí dűnk Hythe-boí l, Mrs. Mobley.
– Nem is olyan reí gi! – biztosíította Mrs. Mobley egy hűnyoríítaí ssal, mely veszeí lyesen koü zel volt
a kacsintaí shoz.
Fairfield felemelkedett, mikor Mrs. Mobley bejoü tt, űdvariasan meghajolt.

28
 – ÖÖ rvendek, asszonyom.
Mrs. Mobley zajosan elrendezte maga mellett az asztalon retikűü ljeí t, az esernyoű jeí t eí s egy
taí skafeí leí t. Azűtaí n feleí m fordűlt.
– Raí joü tt maí r arra, hogy mi vitte el az apjaí t? – keí rdezte pletykaí ra eí hesen.
Pontosan tisztaí ban voltam azzal, hogy Lord Fairfield rajtam tartja a szemeí t. ÖÖ rűü ltem annak,
hogy Mrs. Mobley nem tűdja, hogy papaí t leloű tteí k. Ölyan vűlgaí ris moí dja a halaí lnak.
– Ézeí rt joü ttűü nk, de meí g semmit sem tűdtűnk meg. Hogy tetszik Brighton, Mrs. Mobley? –
keí rdeztem sietve, hogy valami aí rtalmatlan teí maí ra tereljem a beszeí lgeteí st. – Hallottam, hogy
IÉrorszaí gba ment.
– IÉrorszaí gban kedvezoű az idoű jaí raí s a bűrgonyaí nak. Proí baí ltam kitartani, ameddig csak tűdtam.
Jobban szeretem Brightont. Ölyan eí leí nk. A herceg laí togataí sai, a fűü rdoű zeí sek, csoí nakaí zaí sok eí s
termeí szetesen az apja laí togataí sai koü zepette egeí szen joí l szoí rakoztam.
Mrs. Lovatt haí ta megmerevedett, mintha karoí t nyelt volna.
– Nem is tűdtam, hogy ismeri a reí gensherceget – mondta ironikűsan.
Mrs. Mobley eí rdes hangon felnevetett.
– Szent isten, Mrs. Lovatt, eí n nem talaí lkoztam vele. Csak azt akartam mondani, hogy
műlatsaí gos dolog laí tni a veí n rozmaí rt, amint veí gigseí taí l az űtcaí n. Jűsson eszeí be, hogy meí g nem
mondtam le teljesen arroí l, hogy megismerkedjem vele, mivel oű az eí rett hoü lgyeket kedveli, nem
pedig a piszkafaí kat. – Megvetoű szeme veí gigmeí rte Mrs. Lovatt vonalzoí szerűű alakjaí t. – Égy
bizonyos kor űtaí n egy noű nek vagy a szeí p arcroí l, vagy pedig a joí alakroí l kell lemondania. Neí haí ny
deka fogyaí s is egyboű l az arcon jelentkezik.
– Az arca semmit sem vesztett ragyogaí saí boí l – torolta meg Mrs. Lovatt, eí s a hűrkaí kat baí műlta
a hoü lgy dereka koü rűü l.
– Harold szerint eí ppen csinos vagyok – mosolyodott el. – Ami Haroldot illeti, űgye a szííve
vitte el?
– Igen – vaí laszolta Mrs. Lovatt, eí s figyelmeztetoű en feleí m pillantott.
– Émlíítette a szíívdobogaí sait, amikor… – Szemeí rmesen megaí llt, eí s Lord Fairfieldre
mosolygott. – Amikor valami olyat csinaí ltűnk, amihez eroű t kell kifejteni.
– A seí ta is faí rasztotta – mondta fagyos hangon Mrs. Lovatt. – Nem lett volna szabad hagyni,
hogy kifaí rassza magaí t, Mrs. Mobley.
– Proí baí lta volna megaí llíítani – nevetett fel vidaí man. Azűtaí n zavartan Lord Fairfield feleí
neí zett, akitoű l meghíívaí st vaí rt a hercegi pavilonba. – Mivel oü n finom űí riember, gondolom, ott
lakik, ahol a herceg? – eí rdekloű doü tt.
– Itt lakom a Royal Crescentben – felelte diplomatikűsan.
– Csak egy kis taí rsasaí gi eí let? Meglaí togatja majd a herceget?
– ÚÖ zleti űü gyben vagyok itt.
– Nyűgodtan laí togasson meg, ha van egy szabad oí raí ja. A German űtcaí ban lakom a
tengereí szeti paraí deí koü zeleí ben. Égy rendes kis piros haí z. Meg fogja ismerni, saí rga naí rciszok
vannak a kapűnaí l. A Hűme csalaí d baraí tait is baraí taimnak tekintem.
Mrs. Lovatt felhaí borodottan felnyeríített ekkora szemtelenseí g laí ttaí n.
– Nagyon kedves oü ntoű l – mondta Lord Fairfield megproí baí lva leplezni meglepoű deí seí t. Azűtaí n
felaí llt. – Tűdom, hogy a hoü lgyek faí radtak, nem tartom fel oü noü ket tovaí bb. Visszateí rhetneí k keí soű bb
megbeszeí lni az emlíített dolgot?
– Vacsora űtaí n azonnal visszajoü vűü nk a szobaí nkba – vaí laszoltam.
– Remeí lem, hamarosan talaí lkozűnk. – Meghajolt eí s taí vozott.
– ÚÉ j gavalleí r, Miss Hűme? – keí rdezte Mrs. Mobley.
– Csak ma ismerkedtem meg Lord Fairfielddel.
– De az apja ismerte – jegyezte meg mindentűdoí an.
– Nem hiszem.
– Biztos vagyok benne, hogy laí ttam Harolddal beszeí lgetni, de sohasem műtatott be minket
egymaí snak. Azt hiszem, levelet is vaí ltottak. Laí ssűk, mikor is volt ez? – Élkomorodott. – Igen,
Harold karaí csonyi laí togataí sa soraí n talaí lkoztam oű lordsaí gaí val. ÉÉ ppen vaí saí rolni voltűnk. Harold
akkor vette magaí nak azt a finom kis aranymedaí lt, Miss Hűme. Megaí lltűnk a hotelneí l teaí zni.

29
Harold elneí zeí st keí rt, eí s neí haí ny szoí t vaí ltott Fairfielddel. Nem emlíítette a neveí t, de eí n egy ilyen
joí keí pűű feí rfit nem felejtek el.
Nagyon kíívaí ncsi voltam, honnan ismerte papa Lord Fairfieldet, eí s meggyoű zoű dtem arroí l is,
hogy papa valoí ban jaí rt Brightonban. Mrs. Mobley nem tűdhatott arroí l a kis aranymedaí lroí l,
hacsak nem volt apaí mmal a vaí saí rlaí skor. Bosszantott, hogy papa az orrűnknaí l fogva vezetett
minket ezzel a rosszűl nevelt noű szemeí llyel kapcsolatban.
– ÉÉ s magaí nak mit vett, Mrs. Mobley? – keí rdezte eí lesen Mrs. Lovatt.
– Nem jegygyűű rűű t, ha erre ceí loz. Baí r beszeí ltűü nk roí la, de nem nekem valoí a haí zassaí g. –
Tekintete azonban feí lreeí rthetetlenűü l elaí rűlta, hogy valoí jaí ban ki nem akarta.
– Kűü loü noü s, hogy papa sohasem emlíítette Lord Fairfieldet – mondtam.
– Aha – boí lintott Mrs. Mobley megfontoltan. – Sok kűü loü noü s dolog folyt az apja koü rűü l. Pontosan
nem tűdom, hogy mi, de az apja azt mondta, hogy jobb, ha nem is tűdom. Valami nagy titok
lehetett. A viselkedeí seí boű l azt is gondolhatnaí nk, hogy keí m volt – mondta nevetve. – Tűdja, hogy
mieí rt volt itt, Miss Hűme? Maí r feí l eí ve idejaí rt, amikor oü sszefűtottűnk.
– A madarak miatt – mondta Mrs. Lovatt.
– Meí g mindig a versenygalambok, űgye? Éz megmagyaraí zza, mieí rt volt koü rűü loü tte olyan sok
fűrcsa ember.
– Mire gondol? – keí rdeztem.
– Biztos, hogy elrendezteí k egymaí s koü zoü tt, hogy kinek a madara gyoű z, eí s fogadtak raí . Baí rcsak
elmondta volna. Nem vagyok hazaí rdjaí teí kos, de szíívesen nyertem volna neí haí ny fontot. De sokkal
eí rdekesebb dologroí l beszeí ltűü nk. Biztosan feltartom magűkat. Csak a tiszteletemet akartam
tenni. Joí t csevereí sztűü nk.
Nem marasztaltűk. Felemelkedett a szeí kboű l, oü sszeszedte a holmijaí t. Kikííseí rtem az ajtoí ig, eí s
aí lszent moí don haí laí lkodtam.
– Micsoda noű szemeí ly! – kiaí ltott fel Mrs. Lovatt, amikor bezaí rűlt moü goü tte az ajtoí . – Gondoltad
volna, hogy eí ppen akkor toppan be, amikor Lord Fairfield itt van? Vajon mit gondolhatott erroű l a
perszoí naí roí l? Meí g szerencse, hogy nem mondta el, hogy gyanűí ja szerint Harold keí m volt. –
Soí hajtott egyet. – Szent eí g, Heather. Gondolod, hogy Mrs. Mobley is benne volt?
– Biztosan eldicsekedett volna vele. Mit gondolsz arroí l, hogy esetleg elrendezteí k egymaí s
koü zoü tt a versenyeket?
– Apaí d űí riember volt.
– Attoí l feí lek, hogy űí ri keí m volt. Kűü loü noü s, hogy Mrs. Mobley annyira be akart kerűü lni a hercegi
pavilonba. Nagyszerűű hely arra, hogy hííreket szedjen oü ssze.
– Igen – mondta Mrs. Lovatt keí tkedve –, baí r koü nnyen el tűdtam hinni roí la, hogy a herceget
akarta felszedni. Haí la istennek, Harold nem vette feleseí gűü l. Biztosan eí szrevetted, hogy
Fairfieldre is szemet vetett.
– Tűí l nagy falat neki – nevettem fel.
– ÉÉ s tűí l koü veí r is hozzaí .
– Éste meg fogom keí rdezni Fairfieldet, hogy honnan ismerte apaí t.
– Kezdem azt hinni, hogy ejtenűü nk kell az űü gyet. Akaí rmi is toü rteí nt, tűí l vagyűnk rajta.
– Nem igazaí n – keí telkedtem. Ha Snoad aí ll a dolog haí ttereí ben, lehet, hogy minden folytatoí dik.
Szokatlan volt Mrs. Lovattoí l, hogy figyelmen kíívűü l hagyjon egy szempontot, mivel mindig
nagyon alapos.
– Amint hazamegyűü nk Gracefieldbe, ellenoű rizzűü k Snoadot.
Kűü loü noü s moí don ellenkeztem. Émleí keztem, Snoad milyen szomorűí volt, amikor apaí mroí l
beszeí lt, eí s nagyra eí rteí kelte az oí raí jaí t is. ÉÉ s olyan vonzoí a holdfeí nyben.

30
 6.
Vacsoraidőig nem láttuk Nyűszit. ÚÖ zenetet hagyott arroí l, hogy beí relt egy lakosztaí lyt, eí s ott
akar talaí lkozni velűü nk.
– Bort rendeltem, eí s eí ppen ittam beloű le egy kortyot – mondta, mikoü zben felaí llt, hogy
űü dvoü zoü ljoü n minket. – Farkaseí hes vagyok egy ilyen faí rasztoí nap űtaí n. Alig vaí rom, hogy egy szelet
voü roü s hűí st vaí gjon a keí sem.
Ésti oü ltoü zeí ket vett foü l, de nincs a vilaí gon olyan feloü ltoű , melyben Nyűszi elegaí ns lenne. A fekete
kűü loü noü sen rosszűl aí llt neki. Rejteí lyes moí don vonzott minden porszemet eí s hajszaí lat. A feloü ltoű je
űí gy neí zett ki, mint egy porzsaí k. Keveí sbeí eloű nytelenűü l neí zett ki vadaí szkabaí tban, nyűí lboű rben eí s
magas szaí rűí csizmaí ban. Ésti oü ltoü zeí keí ben űí gy neí zett ki, mint egy fizetett gyaí szoloí a
maí sodosztaí lyűí temeteí sen.
Amint elhelyezkedtűü nk eí s megkaptűk a borűnkat, a baí raí nyszeletre vaí rva megkeí rdeztem:
– Sikerűü lt megtalaí lnod Depew-t?
– Hííreí t sem hallottam. Nem lakik a szokaí sos hotelekben. Persze sok kiadoí szoba is van.
– Nem hiszem, hogy Sir Chaűncey fizetoű vendeí gszobaí ban lakna – mondta Mrs. Lovatt.
– Kiveí ve ha titkos a laí togataí sa.
Élmondtűk Nyűszinak, hogy mit inteí ztűü nk a taí volleí te alatt. Nem emlíítettűü k a lehetoű seí get,
hogy papa esetleg a maí sik oldalnak keí mkedik.
– Szoí val Mrs. Mobley itt horgonyzott le – aí llapíította meg.
– Tűdsz valamit Lord Fairfieldroí l? – keí rdeztem. Nyűszi gyakran bement Londonba az eí vad
alatt, laknak ott volt iskolataí rsai eí s cambridge-i feí leí ve soraí n szerzett ismeroű sei.
– Nemes vad, karintiai baí roí . Lord Albemarle cíímeí nek eí s birtokaí nak az oü roü koü se. Van egy
birtokűk Hampshire-ben eí s meí g egy valahol eí szakon. A papi maí rki. Fairfield egy napon olyan
gazdag lesz, mint Kroű zűs. Neí ha elengedi magaí t eí s lovakra fogad.
– Talaí n versenygalambokra is fogad – talaí lgattam. – Nem tűdom, mi egyebet taí rgyalt volna
papaí val.
– Sohasem hallottam olyat, hogy egy karintiai galambokra koü tne fogadaí st. Baí r most, hogy
mondod, neí ha fogadnak disznoí ra vagy kűtyaí ra. Teí nyleg baí rmire. Keí rdezd meg toű le ma este,
amikor eljoü n. Úgye azt mondtad, hogy eljoü n?
– Igen – vaí laszoltam oü ntűdatos mosollyal.
– Tűí l nagy falat neked, draí gaí m – figyelmeztetett. – Nagy noű csaí baí sz. Teí nyleg nagy. – Nem
tűdott kiaí braí ndíítani, ez meí g ragyogoí bbnak tűü ntette fel Lord Fairfieldet, eí s noü velte a vaí gyamat,
hogy vonzoí nak talaí ljon.
Megeí rkezett a baí raí ny, eí s joí íízűű en elfogyasztottűk. Amint a teaí nkat kortyolgattűk,
megszoí laltam.
– Kíívaí ncsi vagyok, hogy mikor joü n Lord Fairfield. Talaí n most maí r fel kellene mennűü nk, ha
nem akarjűk megvaí rakoztatni.
Mrs. Lovatt egyeteí rtett velem. Gyakran beszeí ltűü nk arroí l, hogy Hythe-ban nincsenek joí partik.
Nem emelűü nk kifogaí st egy hazaí rdjaí teí kos ellen sem mindaddig, amííg anyagilag megengedheti
magaí nak. Lord Fairfield biztosan szaí mííthat az apja vagyonaí ra, ha kisebb veszteseí gek eí rik.
Meí g szinte le sem nyeltűü k a vacsoraí nkat, de maí r rohantűnk is fel a szalonba, eí s űü nnepeí lyesen
vaí rtűk Fairfield kopogaí saí t. Amikor megeí rkezett, űí gy gondoltam, megeí rte a vaí rakozaí st.
Nyűszival ellenteí tben pompaí san festett oü ltoü nyben. Mintha raí oü ntoü tteí k volna. A feheí r kiemelte a
fekete oü ltoü nyt, napbarníított arcszííneí t eí s szeme keí kjeí t.
Amint meghajolt, azon tűű noű dtem, hogy melyik szeí kre fog leűü lni. Amikor a díívaí nyhoz seí taí lt eí s
melleí m űü lt, izgatott voltam, borzasztoí an oü rűü ltem.
– Milyen űü gyet akart megtaí rgyalni, Lord Fairfield? – keí rdeztem a koü lcsoü noü s űdvarias
keí rdeí seket koü vetoű en.
– ÉÉ n is rajongtam a versenygalambokeí rt, akaí rcsak az apja – eí s zavartan Smythe feleí neí zett. –
Az az igazsaí g, hogy inkaí bb galambokat versenyeztetek, mint lovakat. A galambok olcsoí bbak.

31
Hallottam valahol, hogy az apjaí nak van egy ritkasaí gszaí mba menoű bajnoka. Ha joí l emleí kszem,
Caesarnak híívjaí k. Nem szeretneí k tolakodoí nak tűű nni, de az apja elhűnyta űtaí n talaí n aí rverezik
vagy eladjaí k a madarakat. Szeretneí k ajaí nlatot tenni Caesarra eí s Cleoí ra eí s esetleg maí s
galambokra is.
– Haí t innen ismeri apaí mat! – kiaí ltottam fel.
– Ismerem? – keí rdezte meglepoű dve.
– Mrs. Mobley emlíítette, hogy laí tta oü noü ket itt a hotel eloű tt.
Élgondolkodott, azűtaí n eszeí be jűtott.
– Igen, egyszer a koü zeleí be feí rkoű ztem a műí lt teí len. ÚÉ gy műtatkoztam be, mint versenyeztetoű ,
de akkor nagyon elfoglalt volt. Csak neí vjegykaí rtyaí t vaí ltottűnk. Az apja azt mondta, hogy majd
eí rintkezeí sbe leí p velem, de nem tette. Nem akartam eroű szakoskodni a legjobb hazai tenyeí sztoű vel.
Lehetetlennek tűű nt, hogy Lord Fairfield baí rmilyen helyzetben is feí leí nk legyen, de le voltam
nyűű goü zve attoí l, hogy ennyire tisztelte apaí t.
– Azt tervezem, hogy eladom az oü sszest, de ezeket a galambokat űí gy taníítottaí k be, hogy
Gracefieldbe teí rjenek hazai. Mire hasznaí lhatnaí oű ket? – Tűlajdonkeí ppen nem íígeí rtem meg
Snoadnak, hogy megtartom a galambokat.
Habozott egy percig, azűtaí n azt mondta:
– Tenyeí szteí sre. Kaí r lenne hagyni, hogy az a keí t szeí pseí g kihaljon. Gondolom, sok vaí saí rloí
eí rdekloű dik űtaí nűk. Mit keí r eí rtűü k?
– Snoad adja meg az aí rat. ÖŐ vezeti a galambdűí cot – magyaraí ztam.
– Snoad? – keí rdezte szemoü ldoü keí t raí ncolva.
– ÖŐ segíített apaí nak betaníítani a galambokat. ÉÉ rt hozzaí jűk. Prescott hercegnoű jeí neí l volt
Branksome Hallban.
– Azt mondja, Prescott hercegnoű jeí neí l? Nagyszerűű madarai vannak. Megfelelne oü noü knek, ha a
visszateí reí sűü k űtaí n laí togataí st tenneí k Gracefieldben?
– Szíívesen vendeí gűü l laí tjűk, Lord Fairfield – mondtam, eí s nem tűdtam elfojtani egy mosolyt.
– Reí goí ta van oü noü kneí l Snoad? – keí rdezte.
– Koü rűü lbelűü l keí t eí ve.
– De azonnal taí vozik – tette hozzaí Mrs. Lovatt.
– Amint megszabadűl a galamboktoí l – boí lintott. – Termeí szetesen addig valakinek
gondoskodnia kell a madarakroí l. Nagy kaí r, hogy Mr. Hűme műnkaí ja kaí rba veí sz. ÉÉ ppen most
fejlesztett ki egy űí j fajtaí t. Úgye Caesar űtoí dait az apja űtaí n nevezik el? Nagyon baí nthatja, hogy el
kell adni oű ket.
Snoadot jűttatta eszembe szavaival, eí s elgondolkodtam azon, hogy helyesen cselekszem-e,
amikor tűü steí nt elteí kozlom apaí m műnkaí jaí t.
– Igen, teí nyleg sajnaí latos – eí rtettem vele egyet –, de tűlajdonkeí ppen semmit sem tűdok a
versenygalambokroí l eí s a betaníítaí sűkroí l.
– Biztosan el kell mennie Snoadnak? ÚÉ gy neí z ki, toű le sokat tanűlhatna.
Lelkiismeret-fűrdalaí st eí reztem, eí s azt mondtam:
– Most, hogy apaí m meghalt, Snoad nem fog sokaí ig maradni.
– Remeí lem, hogy legalaí bb Caesar eí s Cleo vonalaí t sikerűü l megoű riznűü nk. Biztosak lehetnek
benne, hogy joí kezekben marad a Hűme-fajta, ha eí n leszek a szerencseí s tenyeí sztoű , aki megszerzi
oű ket.
Semmi keí tseí g, hogy Lord Fairfield lesz a vevoű . Maí r aí tfűtott az agyamon, hogy egyet esetleg
nekem kellene ajaí nlkozni? Kitoü ltoü ttűü k a bort, eí s aí ltalaí nos teí maí kroí l kezdtűü nk beszeí lni. Fairfield
azt mondta, hogy nem ismeri tűí l joí l Hythe-t, baí r neí haí nyszor maí r aí thajtott rajta, mikoü zben Dover
feleí tartott.
– Rokonaim vannak Doverben – jegyezte meg.
Émlíítette a Lymphe eí s Saltwood kasteí lyokat, ahol Becket orgyilkosai mentek Canterbűry feleí .
Mrs. Lovatt ajaí nlott neí haí ny reí gi templomot, melyet eí rdemes megneí zni.
Amikor kiűü rűü lt a pohara, Lord Fairfield felaí llt, hogy taí vozzon. Az ajtoí ig kííseí rtem. Az ajtoí naí l
megaí llt egy pillanatra, eí s megkeí rdezte:
– Mikor megy vissza Gracefieldbe, kisasszony?
Annyira vaí rtam a laí togataí saí t, hogy azt mondtam:

32
 – Szerintem holnap hazamegyűü nk.
– Akkor holnapűtaí n meglaí togatom oü noü ket. Remeí lem, hamarosan űí jra laí tom. – Megfogta a
kezemet, de ahelyett hogy megraí zta volna, ajkaihoz emelte, eí s szertartaí sosan megcsoí kolta. –
Baí rcsak maí r holnapűtaí n lenne – mosolygott eí voű dve. Sohasem laí ttam meí g olyan kifejezoű keí k
szemeket. Belepirűltam a viselkedeí seí be.
– Tűdna javasolni egy joí szaí llodaí t Hythe-ban? – folytatta. – Szeretneí k ott toü lteni neí haí ny
napot. – A szeme mindenroű l beszeí lt, csak eí pp a galambokroí l nem.
– Szeretneí m, ha naí lűnk lakna, Lord Fairfield – mondtam űdvariasan.
– Nagyon kedves. Megtisztelteteí snek eí rzem. – Meghajolt eí s taí vozott.
Szerettem volna egy pillanatra egyedűü l maradni kis romaí ncom emleí keí vel, de Mrs. Lovatt maí r
híívott is a sarokboí l.
– Mit mondott, Heather? Ölyan sok idoű műí lva taí vozott.
– Csak arroí l eí rdekloű doü tt, hogy hol tűdna megszaí llni Hythe-ban.
– Meg kellett volna híívnod Gracefieldbe, bűtűskaí m! – mondta.
Nem mertem neki egyboű l megmondani, nehogy azt higgye, hogy tolakodoí voltam.
– Meghíívtam – koü zoü ltem vele. Jelentoű seí gteljes mosolyt vaí ltottűnk. A noű k keveí s szoí boí l is
megeí rtik egymaí st, hajoí parti bűkkan fel.
Smythe megraí zta fejeí t.
– Figyelmeztettelek, hogy nagy noű csaí baí sz. Rajta tartom a szemem.
– Éz megoldja Snoad probleí maí jaí t is – tette hozzaí Mrs. Lovatt eleí gedetten. – Fairfield
megveszi az eí rteí kes madarakat, a toü bbit pedig szeí lnek eresztjűü k.
– Mondtam neki, hogy holnapűtaí n maí r joü het. Szerinted korai?
– A felhíívaí sok a holnapi űí jsaí gban jelennek meg – emleí keztetett Nyűszi. ÉÉ n megfeledkeztem
roí lűk.
– Soames majd tovaí bbíítja nekűü nk Gracefieldbe – mondta a nagyneí neí m. – ÉÉ n most is keí szen
aí llok az indűlaí sra. Tűdjűk, hogy mit csinaí lt itt Harold. Azt a koü zoü nseí ges libaí t laí togatta meg.
Baí rmibe maí sba aí rtotta bele magaí t, nem akarok tűdni roí la. Toü bbet hallani sem akarok erroű l.
Keí sz, veí ge. Holnap reggel elűtazűnk. ÉÉ s most visszavonűlok. Nem kell sietnie, Smythe űí r. Keí soű bb
rendelhetnek teaí t Heatherrel. Ha teaí t iszom lefekveí s eloű tt, egeí sz eí jjel fenn vagyok.
Miűtaí n elkoü szoü nt, azt mondtam:
– Talaí n tovaí bb kellene maradnűnk. Ha meí g egy napot maradnaí nk, sok mindenre raí joü hetneí nk.
– Igazad van. Kifogytűnk a nyomokboí l. Legjobb lesz, ha íírűnk Depewnak, eí s kieleí gíítoű
magyaraí zatot koü vetelűü nk.
Ami a teaí t illeti, híívtam a felszolgaí loí t. Tizenoü t perccel keí soű bb kopogtak az ajtoí n. A pinceí r
leí pett be, eí s Sir Chaűncey Depew koü vette.
Amííg a pinceí r el nem ment, aí rtalmatlan taí rsasaí gi dolgokroí l beszeí lgettűü nk.
Amint az ajtoí becsűkoí dott a pinceí r moü goü tt, Depew kíívaí ncsian eloű rehajolt a szeí keí ben, eí s
megkeí rdezte:
– Tett oü nneí l Lord Fairfield egy roü vid laí togataí st, Miss Hűme?
– Igen. Honnan tűdja?
– Figyeltem.
– Honnan? – keí rdezte Smythe. – Égeí sz deí lűtaí n oü nt kerestem. Nem jelentkezett be egyik
szaí llodaí ba sem.
– A Norfolkban vagyok. A Martin nevet hasznaí lom, amikor titkos űü gyoü n dolgozom.
– Tűdtam – kiaí ltott fel Smythe. – A herceg gombjai.
Depew a feloü ltoű jeí re pillantott, eí s csaloí dottan felszisszent:
– Gyorsan felismerte oű ket, Mr. Smythe. Nem lett volna szabad viselnem ezt a feloü ltoű t, de a
maí sikat veí letlenűü l leoü ntoü ttem borral. A Lovas Gaí rdaí hoz tartozom.
– ÉÉ s mieí rt koü veti Fairfieldet? – keí rdezte Smythe. A szíívem a torkomban dobogott. Égy vilaí g
omlana oü ssze bennem, ha Fairfield ellenseí ges űü gynoü k lenne.
– Megfigyeleí s alatt aí ll – felelte Depew szűű kszavűí an. – Semmivel sem vaí dolom, csak rajta
tartom a szemem.
– Volt valami koü ze apaí m halaí laí hoz? – keí rdeztem.

33
 – Talaí n semmi. Pontosan ezt akarom kiderííteni. Csak azt tűdom, hogy azon az esteí n itt volt
ebben a hotelben. Fogytaí n van a peí nze, eí s lehet, hogy űí gy akart egy kis dohaí nyt szerezni, hogy
segíít a franciaí knak.
– Toü bb tűcat ember lehetett itt – műtattam raí . –Fairfield koü veti a galambversenyeket. Éz
magyaraí zza a jelenleí teí t.
– Versenyeztetnek Brightonboí l is? – keí rdezte Depew elgondolkodva.
Égyikűü nk sem tűdott erre vaí laszolni. Az a toü bb tűcat ember nem joü tt vissza keí soű bb, eí s nem
ragaszkodott ehhez a lakosztaí lyhoz.
– Azt gondolja, hogy keresett valamit? – keí rdeztem.
– Talaí n.
– ÉÉ s mieí rt szaí llíítottaí k apa holttesteí t Londonba? Tűdom, hogy keí mkedeí sbe keveredett,
űí gyhogy nyűgodtan elmondhatja.
– Szoí val raí joü tt – vaí laszolta aggoí doí arccal. – Maga nagyon okos. Igen, az apja nekűü nk
dolgozott.
– ÉÉ rtem – baí r nyűgodtnak tűű ntem, oü roü mmel eí s megkoü nnyebbűü leí ssel hallottam az űí jsaí got.
– Nem szűü kseí ges belemenni a reí szletekbe. Gondolom, tűdjaí k, hogy mit csinaí lt. Mivel tagja
volt a galambtenyeí sztoű k taí rsasaí gaí nak, eí s ez űü gyben gyakran jaí rt Londonba, űí gy doü ntoü ttűü nk,
hogy kisebb feltűű neí st kelt, ha a csalaí d azt hiszi, Londonba megy, mintha azt, hogy Brightonba.
– Nem lett volna egyszerűű bb, ha Londonban dolgozik oü noü knek?
– Keí nyelmesebb lett volna, de keveí sbeí titkos. Londonban hemzsegnek a keí mek. Az apja
baraí tnoű je joű űü rűü gy volt az űtazaí sokra.
– Ki fizette a szobaí jaí t? – keí rdezte Smythe.
– Londonboí l rendezteí k. Éloű keloű segíítoű ink aí ltalaí ban nem fogadnak el peí nzbeli dííjazaí st, de
nekűü nk dolgoznak, íígy boű kezűű en kapjaí k a jűttataí sokat.
– ÚÉ gy oü rűü loü k, hogy joí keí m volt – mondtam oü nkeí ntelenűü l is felfedve feí lelmemet. Koü nnyebben
el tűdom viselni a halaí laí t űí gy, ha tűdom, hogy a hazaí jaí eí rt halt meg.
Depew űí gy neí zett raí m, mintha elment volna az eszem.
– Csak nem gondolta, hogy Harold Hűme az ellenseí gnek dolgozik? Joí isten, joí űí ton haladt a
lovaggaí űü teí s feleí . Csak megproí baí ltűnk megfeleloű űü rűü gyet talaí lni. Azt gondoltűk, hogy az aí ltala
kitenyeí sztett galambfajta megfeleloű alkalom lesz, de Lord Castlereagh feí lt, hogy ez tűí lsaí gosan
aí tlaí tszoí . Akkoriban nem akartűk raí terelni a figyelmet.
– Papa mint lovag!
– Talaí n meí g baronet is – mondta Depew boü lcsen boí lintva. – A haí borűí űtaí n termeí szetesen
felfedjűü k boü lcsesseí geí t eí s baí torsaí gaí t.
– Meg lehetne ezt posztűműsz is tenni? – keí rdeztem kíívaí ncsian.
Depew elgondolkodott.
– Megemlíítem Castlereaghnak. Ilyen űü gyekben oű taí jeí kozottabb.
– Csak azt nem tűdom, hogy hol veí geztek Mr. Hűme-mal. Nem laí tok veí rt a szobaí ban. Senki
sem hallotta a loü veí st. Nagyon fűrcsa. Soames elmondta a hotel verzioí jaí t. Szerintem csak
melleí beszeí lnek.
– Itt toü rteí nt ebben a szobaí ban – mondta Depew. – Kicsereí ltűü k a szoű nyeget, eí s elterjesztettűü k,
hogy csak egy vizeskancsoí esett le.
– Soames, az itteni alkalmazott azt mondta, hogy oü n nem jaí rt itt, Sir Chaűncey – mondta
Nyűszi okoskodoí an.
– Termeí szetesen egy ember az eí n szintemen nem fedi fel a kileí teí t. Égyik emberem rendezte a
reí szleteket, azt kell mondanom, nem tűí l sikeresen. Hazakűü ldeni Mr. Hűme rűhaí it! Micsoda
maloű r! De ez mindig íígy van. Neheí z megfeleloű embert talaí lni.
Nyűszi eí rdekloű dve neí zett.
– Szíívesen segíítek, Sir Chaűncey. Baí rmikor.
Volt meí g egy dolog, amiroű l szerettem volna meggyoű zoű dni.
– Ki oü lte meg az apaí mat? – keí rdeztem.
Depew csaloí dottan megraí zta a fejeí t.
– Nem tűdom megmondani a neveí t, Miss Hűme. Rengeteg keí m van Brightonban. A franciaí k
valahogy kiszagoltaí k, hogy az apja madarait hasznaí ljűk űü zenetekhez. Van egy postarendszerűü nk,

34
a koü zvetíítoű aí llomaí sok pedig Spanyolorszaí gban eí s Portűgaí liaí ban vannak. Gyorsabb, mint egy
embert kűü ldeni csoí nakkal. A kűü lfoü ldi madarakat Angliaí ba szaí llíítjaí k, a mieinket pedig kűü lfoü ldre,
hogy hazai hííreket hozzanak. Galambokkal szoktűnk sűü rgoű s űü zeneteket tovaí bbíítani. Az apja a
halaí la napjaí n hozott nekem egy űü zenetet, de sohasem kaptam meg.
– Szoí val ezt keresi – kiaí ltott fel Nyűszi. – Mondtam neked, Heather, hogy keres valamit.
– Magaí naí l hordta apaí m az űü zenetet? Mivel a madarakat is elloptaí k, lehet, hogy azokon volt.
– Nem volt naí la. AÉ tkűtattűk, amint megtalaí ltűk a holttestet, a szobaí jaí t is aí tvizsgaí ltűk.
Londonba vitettűü k a poggyaí szaí t eí s a fogataí t. A szakeí rtoű ink finom feí sűű vel aí tvizsgaí ltaí k. Semmi.
Termeí szetesen a franciaí k nem tűdhattaí k, hogy hovaí tette az űü zenetet. Csak a madarakra
tehetteí k raí a kezűü ket. Mivel elloptaí k a kalitkaí t, van raí remeí ny, hogy nem talaí ltaí k meg az
űü zenetet a testeí n, mieloű tt megeí rkeztűü nk. A nagy izgalom koü zepette legalaí bb egy oí raí ig nem
gondoltűnk a kalitkaí ra. Akkorra pedig maí r eltűű nt. Nem hiszem, hogy az apja egy oű rizetlen
kalitkaí ban hagyta volna az űü zenetet.
– Akkor a franciaí k szerezteí k meg a testeí roű l – mondta Smythe. – Kaí r. ÉÉ s elloptaí k a kalitkaí t,
hogy megteí vesszeí k oü noü ket.
– IÉgy aí ll a dolog – eí rtett egyet Depew –, hacsak Mr. Hűme nem rejtette el a szobaí ban. Ézerszer
aí tkűtattűk. Csak valami isteni jelben remeí nykedhetűü nk.
– Mi is aí tneí ztűü k. Termeí szetesen nem tűdtűk, hogy mit keresűü nk – mondta Nyűszi. – Ézt
talaí ltam. – Égy tollat hűí zott eloű .
Depew odaneí zett, azűtaí n feleí m fordűlt.
– Amííg deí lűtaí n taí vol voltűnk, valaki aí tkűtatta szobaí nkat. Naí la volt apaí m kűlcsa. – Szemeí ben
tűű z feí nylett. – Gondolja, hogy Fairfield?
– ÉÉ n magam koü vettem. Persze megtehette valamelyik embere is. – Gyorsan maí s teí maí ra
vaí ltott. – Éz a Snoad nevűű fickoí aggaszt minket, Miss Hűme. Nem tűdtűk, hogy az apjaí nak van
egy segíítoű je.
– Igen, Snoad, mindenroű l tűd, ami a galambdűí cban toü rteí nik. Gyakorlatilag ott eí l. Nehezen
hiszem el, hogy apa űü zeneteket kűü ldoü tt eí s kapott volna Snoad tűdta neí lkűü l.
Depew oü sszeszűű kűü lt szemmel figyelt.
– Éz megmagyaraí zza azt, hogyan joü ttek raí a franciaí k arra, hogy Snoad az aí rűloí . Mit tűd roí la?
– Prescott hercegnoű jeí nek a galambjait gondozta – mondtam. – Gondolja, hogy segíített a
franciaí knak?
– Senkit sem szeretek bizonyííteí k neí lkűü l megvaí dolni, maí sreí szt meg kell vizsgaí lnom minden
lehetoű seí get. Biztosan van valami oka annak, hogy a hercegnoű elkűü ldte.
– Azt mondja, a tűü dejeí vel volt baj. Az orvos tengeri levegoű t javasolt. IÉrhatna a hercegnoű nek.
– Meg fogom tenni. Le kell nyomozni Snoadot, a veí geí re kell jaí rni a dolognak.
– Mivel Lord Fairfielden is rajta tartja a szemeí t, meg kell mondanom oü nnek, Fairfield
holnapűtaí n Hythe-ba keí szűü l, hogy beszeí ljen Snoaddal – mondtam kelletlenűü l.
Depew oü sszeraí ncolt szemoü ldoü keí vel bagolyra emleí keztetett.
– ÉÉ rtem. Kezd kialakűlni. Biztosan egyűü tt dolgoznak. Nekem is el kell mennem Hythe-ba.
– Gracefieldbe? – keí rdezte Nyűszi.
– Nem, agyafűí rtnak kell lennem arra az esetre, ha valaki laí taí sboí l ismerne. A fogadoí ban
szaí llok meg, de termeí szetesen kapcsolatban fogűnk aí llni. Szeretneí m, ha nem joü nneí nek raí , hogy
a koü zelben vagyok. Szűü kseí gem van arra, hogy Gracefieldet valaki figyelje. Baí r szabaí lyellenes
civileket is bevonni, de lehetseí ges lenne, hogy taí jeí koztasson, Miss Hűme? Ha valami szokatlan
toü rteí nik, Mr. Martin neí ven hagyjon űü zenetet. Ha egy galamb joü n be űü zenettel stb.
– Honnan tűdnaí m? Égeí sz nap joü nnek-mennek a galambok. Tűdja, Snoad taníítja be oű ket. Sokat
gyakorolnak, hogy formaí ban legyenek.
– Keí nyes keí rdeí s – mondta Depew a fejeí t raí zva. – Azt kell figyelnűü nk, hogy mit csinaí lnak a
kapott űü zenettel. Éz Snoad eí s Fairfield megfigyeleí seí t jelenti. Raí jűk aí llíítok egy embert, hogy
koü vesse oű ket, amikor taí voznak. Joí lenne, ha annyit leí zengene a galambdűí cban, amennyit csak
tűd. Csak tartsa nyitva a szemeí t eí s a fűü leí t. Ésetleg ott lesz, amikor megeí rkezik az űü zenet.
– Hovaí teszik az űü zenetet? Hogyan ismerem fel?
– Valoí szíínűű leg a madaí r laí baí hoz eroű síített speciaí lis kapszűlaí ba teszik. Ésetleg a haí taí ra.
Azonnal űü zenjen nekem, ha feltűű nik. ÉÉ s legyen szííves, kicsit szaglaí sszon a szobaí jűkban is.

35
 – ÖÉ , istenem! – Élborzasztott a gondolat, hogy a vendeí gem szobaí jaí ban keí mkedjek, kűü loü noü sen
olyan vendeí geí ben, mint Fairfield.
– Gondoljon az apjaí ra, Miss Hűme – mondta parancsoloí an. – Gondoljon Angliaí ra.
A jelenteí ktelen Depew hihetetlen nagysaí gűí ra noű tt a szememben, amikor Angliaí roí l beszeí lt.
– Termeí szetesen – mondtam.
– ÉÉ n is segíítek – kapcsoloí dott be Nyűszi. – Joí l tűdok teí nferegni.
– Minden lehetseí ges segíítseí gre szűü kseí gem van – fogadta el ajaí nlatűnkat Depew.
– Mit keressűü nk? – keí rdeztem.
– Baí rmit, ami gyanűí s, talaí n egy francia vagy spanyol nyelvűű űü zenetet. Égy kis fekete fűü zetet.
Gondolja, hogy el tűdnaí nk titkolni a nagyneí nje eloű l? Mineí l kevesebben tűdnak roí la, annaí l jobb.
Nem kell termeí szetesen eltűí lozni a tervet. Az idoű s hoü lgyek szíívesen pletykaí lnak. Égy rossz szoí
toü bb szaí z ember eí leteí be kerűü lhet.
Baí r a neí nikeí m nem pletykaí s termeí szetűű , szoí neí lkűü l egyeteí rtettem. Megtisztelteteí snek
eí reztem, hogy bevonnak egy ilyen sűí lyos űü gybe. Anglia sorsa bizonyos meí rteí kig az eí n
űü gyesseí gemen is műí lik. Nem volt egyeí b keí rdeí sem.
– Arroí l van szoí , Sir Chaűncey, hogy a nagyneí neí m elhataí rozta, hogy azonnal elkűü ldi Snoadot. A
galamboktoí l is meg akartűnk szabadűlni.
– Le kell beszeí lnie erroű l. Ött akarom tűdni Snoadot, ahol figyelni tűdom. Ha elmegy, isten
tűdja, hovaí megy eí s milyen kaí rt tesz. Nem szabad felfednie eloű tte, hogy gyanűí alatt aí ll.
Viselkedjen a megszokott moí don.
– Nem sok dolgom volt vele – jegyeztem meg.
– Ézen nem kell vaí ltoztatni. ÖÖ n Gracefield tűlajdonosa. Nem tiltakozhat az ellen, ha
eí rdekloű deí st műtat a sajaí t madarai iraí nt, eí s egy kis idoű t a galambdűí cban toü lt minden felhajtaí s
neí lkűü l.
Az igazat megvallva nem az esetleges tiltakozaí sa aggasztott, hanem az, hogy esetleg beleí m
szeret, ha hirtelen elkezdek feljaí rni a galambdűí cba. Volt valami fizikai vonzalom kettoű nk koü zoü tt,
eí s a tervezett vaí ltozaí s feí lrevezetheti.
– Ött leszek, ha szemtelen lesz – mondta Nyűszi.
– Igen, rengeteg idoű t kell Gracefieldben toü ltened – jegyeztem meg hataí rozottan Nyűszinak. –
Baí r nem tűdom, hogyan tűdnaí nk megmagyaraí zni ezeket a vaí ltozaí sokat a nagyneí neí mnek, ha
nem tűd semmit az egeí szroű l.
Depew zavartan neí zett raí m.
– Nem oü n lett az apja halaí la űtaí n Gracefield űí rnoű je, Miss Hűme? ÖÖ nnek kell parancsokat
osztogatni, eí s a nagyneí nje űí gy tesz, ahogy mondja, vagy taí vozik.
– Igen – mondtam bizonytalanűl. – De Lovatt neí ni olyan, mintha a maí sodik anyaí m lenne. Nem
akarom megbaí ntani.
– Nem fog sokaí ig tartani – nyűgtatott meg Depew. – Égy-keí t nap alatt veí geí re jaí rok az űü gynek,
azűtaí n mindent megmagyaraí zhat a nagyneí njeí nek. Tekintettel az űü gy fontossaí gaí ra, nem tűdom,
mi maí st tehetneí nk.
– Termeí szetesen igaza van. ÉÉ s miűtaí n mindez veí get eí r, szeretneí k űí j embert kinevezni a
galambdűí cba. Teljes meí rteí kig beleegyezneí k abba, hogy a kormaí ny tovaí bbra is Gracefieldet
hasznaí lnaí kapcsolatkeí nt a Spanyolorszaí gban eí s Portűgaí liaí ban leí voű csapataink reí szeí re.
– Kivaí loí ! Kivaí loí ! – ismeí telte, eí s megszoríította a kezemet.
Amikor elment, mindketten mosolyogtűnk. Azűtaí n Nyűszi eí s eí n csak neí ztűü nk egymaí sra, eí s
keí ptelenek voltűnk aí teí rezni a feladat nagysaí gaí t.
– Keí mek vagyűnk! – kiaí ltott fel Nyűszi, eí s oü roü meí ben a levegoű be dobta az egyik paí rnaí t.
– Pszt. Nehogy a neí nikeí m meghallja.
– Ne felejtsd el, hogy titokban kell tartanod – figyelmeztetett. – Vigyaí zz, nehogy elszoí ld
magad.
Senki sem neí zett ki keveí sbeí keí mnek, mint Smythe, hacsak Miss Hűme nem.

36
 7.
A nénikém már aludt, mikor bementem a haí loí szobaí ba. Az aí gya melletti asztalon aí lloí altatoí t
tartalmazoí doboz arra a koü vetkezteteí sre jűttatott, hogy a mondandoí mmal vaí rni kell holnapig.
Amint az aí gyon fekűü dtem, az oű beí keí s, meí ly szűszogaí sa ellenteí te volt a szíívdobogaí somnak.
Annyira izgatott voltam, hogy eloű szoü r el is felejtettem, ami okozta – a papa halaí la. De egy hoű s
halaí la egeí szen maí s, mint egy eí rtelmetlen vagy akaí r egy szeí gyenletes haí tbaloü veí s. Ézt el tűdtam
fogadni. Ha engem is hasonloí halaí l eí rne, nem eí rezneí m, hogy az eí letem hiaí bavaloí volt. Sokaí ig
nem tűdtam elalűdni.
Amint felkelt a neí nikeí m maí snap reggel, elmondtam a híírt.
– Depew hangjaí t hallottam, mieloű tt elalűdtam volna? – keí rdezte, s visszahűí zta magaí ra az
aí gytakaroí t.
– Igen, oű volt. Neí nikeí m, nem kell aggoí dnia. A papa Sir Chaűnceynek dolgozott.
Élsaí padt, majd roí zsaszíínűű re vaí ltozott az arca, mint aki eleí gedett.
– Haí la istennek! Imaí dkoztam eí rte. Éste altatoí t kellett bevennem, mert eí reztem, hogy nem
tűdok majd elalűdni. Haí rom oldalroí l is faí jt a fejem.
Éroű s fejfaí jaí sa volt. A neí nikeí m fejfaí jaí sa aí ltalaí ban a halaí nteí kaí naí l jelentkezett. Csak sűí lyos
probleí maí i eseteí n eí rezte, hogy belűü l is hasogat a feje. Nagyon kíívaí ncsi volt a reí szletekre, s
mikoü zben oü ltoü ztűü nk, elmondtam, amit tűdtam. Feszűü lten figyelt, majd azt mondta:
– Harold feí lrevezetett bennűü nket. S ha arra gondolok, hogy haí nyszor boí kolt nekem, hogy eí n
mindig „keresztűü llaí tok a szitaí n”, ha rossz űü zlet volt kilaí taí sban.
Nem bííztam abban, hogy feí lrevezethetem, de tovaí bb fecsegett.
– Azt hiszem, meg kellett volna bííznia bennűü nk. Igazam volt Snoaddal kapcsolatban. Kiadjűk
annak a szemtelen fraí ternek az űí tjaí t, mihelyt hazaeí rűü nk. Sosem eí rtettem, mieí rt volt hajlandoí
letelepedni egy porfeí szekben, mint Gracefield, mikor koraí bban egy vaí rosban dolgozott.
Depew űí gy akarta, hogy Snoad maradjon. Baí r voltak probleí maí im, azt gondoltam, egyenkeí nt
megoldhatom oű ket.
– Élfelejtetted, hogy Lord Fairfield beszeí lni szeretne vele. Holnapig nem eí rkezik meg. Neí haí ny
napig maradhat, amííg a galambok sorsa biztonsaí gosan el nem rendezoű dik. Lord Fairfield híívta
fel figyelműü nket, hogy milyen eí rteí kesek.
– Igaz! Figyelmeztetni kell Fairfieldet, hogy legyen oí vatos Snoaddal.
– Te joí isten, nincs raí szűü kseí g. Mit kezdene Fairfield a keí mkedeí ssel? Hadd teljen a laí togataí s a
legnagyobb nyűgalomban, ne zavarjűk azzal a gondolattal, hogy ellenseí ges űü gynoü koü k vannak a
haí zban. – Draí ga Lord Fairfield, sok bonyodalmat okozna, ha gyanűí ba keveredne. De lehet, hogy
aí rtatlan. Depew nem mondta hataí rozottan, hogy bűű noü s.
– Nem lenne joí , ha rosszűl sikerűü lne Lord Fairfield laí togataí sa – mondta. – IÉgy feí l szemmel a
dűí cra is figyelni kell. Mííg Snoad egyedűü l van ott, űü zenet is joü het Wellingtonboí l. Veí gzetes lehet a
haí borűí szempontjaí boí l.
Nem szaí míítottam arra, hogy Mrs. Lovatt ily veí letlenűü l a segíítseí gemre lesz, de lecsaptam arra
az oü tleteí re, hogy nagyon fontos toü bb idoű t toü lteni a dűí cban.
– Nyűszi segííteni fog – mondtam.
– ÉÉ s koü vetnűü nk kell Snoadot, ha taí vozik. Csak azeí rt, ha esetleg űü zenetet kűü ldene valakinek.
Leí gy eí szneí l, Heather – mondta aztaí n. – Nem vinneí magaí val. Biztos egy galambbal kűü ldeneí el.
– ÖÉ , erre nem is gondoltam. De Depew sem. – Nem volt tapasztalatom, hogy maí s űü rűü gyet
kitalaí ljak, eí s nem tűdom, vajon Depew tisztaí ban volt-e ezzel a lehetoű seí ggel. Fel kellene híívni a
figyelmeí t erre az űí j probleí maí ra.
A leí pcsoű n lefeleí menet arra hivatkozva, hogy szaladt egy szem a harisnyaí mon, megkeí rtem,
hogy menjen tovaí bb egyedűü l. Sietoű sen levelet íírtam Mr. Martinnak Norfolk Innbe, eí s elkűü ldtem
egy szolgaí val, mieloű tt a nappaliba eí rtem volna. Megproí baí ltam figyelmeztetni, hogy Snoadot
minden pillanatban figyeltetni kell, eí s azt javasoltam, hogy kűü ldjoü n egy űü gynoü koü t a dűí cba 24

37
oí raí s feladattal. Majd meggyoű zoü m Snoadot, hogy felvettem egy segíítoű t. Nem fog neki tetszeni, de
emleí keztetni fogom, kieí is a dűí c, eí s kitoű l kapja a fizeteí seí t.
Nyűszi eí s a neí nikeí m eí ppen valamiroű l beszeí lgettek, amikor csatlakoztam hozzaí jűk. Lovatt
neí ni felneí zett, eí s azt mondta:
– Mr. Smythe beleegyezett, hogy neí haí ny napot Gracefieldben toü ltsoü n. ÚÉ gy talaí ltűk, ez lesz a
legjobb.
– Mit szoí l majd a csalaí dod? – keí rdeztem nem is annyira a szeí gyennel toü roű dve, mint inkaí bb
aki meglepoű doü tt az oü tleten.
– Ne izgűlj, nem mondom el nekik az igazat. Égyaí ltalaí n nem bíízom meg bennűü k. Mondjűk azt,
hogy megveszem a galambokat. Remeí nytelenek. Nem lehet rajtűk segííteni. Anyaí m űtaí lja azokat
a madarakat. Sosem eí rtette, hogy a mamaí d hogy aí llhatta ki oű ket, teljesen bepiszkíítjaí k a haí zat.
Majd azt mondom, Gracefieldben hagyom oű ket. Éz a trűü kk bejoü het.
Teljesen nevetseí gesnek tűű nt. Nyűszit sosem eí rdekelteí k a galambok, de szűü kseí gem volt a
segíítseí geí re, ezeí rt nem mondtam el erroű l a veí lemeí nyem.
– Haí rom űí riember a haí zban! – mondtam, s elmosolyodtam ezen a szokatlan helyzeten.
– Haí rom? – keí rdezte a neí nikeí m. – Mieí rt, ki joü het meí g?
– Lord Fairfield – eí s Snoad maí r egyeí bkeí nt is ott van.
– Remeí lem, nem tekinted azt a csavargoí t űí riembernek.
– Azt gondoltam, hogy haí rom feí rfi – mondtam, s gyorsan elkezdtem kitoü lteni a kaí veí t.
Amint megreggeliztűü nk, oü sszepakoltűk csomagjainkat, eí s elindűltűnk Hythe-ba. Soames
beleegyezett abba, hogy űtaí nűnk kűü ldi a hirdeteí sre eí rkezoű vaí laszokat. Csak egy kiteí roű t tettűü nk,
azt is a Pavilion Paraí deí hoz, mivel a neí nikeí met lehetetlen akaí r el is vonszolni Brightonboí l
aneí lkűü l, hogy meg ne neí zze a herceg szenteí lyeí t. Ahogy elterűü l, nagyon olyan, mint egy keleti
palota, hagymakűpolaí ival eí s minaretjeivel veí gzetesnek eí s csodaí latosnak neí z ki, mint mindig.
Toü bbszoü r is szerettűü k volna megpillantani a herceget, de azon a napon teljesűü lt is a vaí gyűnk.
ÉÉ ppen az emelveí nyre emelteí k, mikor arra hajtottűnk. A herceg megbotlott, s nagyon meí ltoí saí gon
alűli laí tvaí nyt nyűí jtott. A neí nikeí m elfordíította a fejeí t.
– ÉÉ s meí g csodaí lkozűnk, hogy ez űtaí n az eset űtaí n forog a Foü ld – kűncogott Nyűszi magaí ban. A
herceg taí rsasaí gaí ban leí voű tollal dííszíített kalapot viseloű elegaí ns hoü lgy csak Lilve groí fnoű je lehetett,
s valamilyen megmagyaraí zhatatlan oknaí l fogva űí gy tűű nt, oű ellensűí lyozza a herceg bűkaí saí nak
szeí gyeneí t. Éttoű l a kis komikűs koü zjaí teí ktoí i eltekintve űtűnk hazafeleí esemeí nytelenűü l telt el,
hacsak nem szaí míít esemeí nynek egy ebeí d Hastingsben. Neí gy oí ra koü rűü l eí rkeztűü nk Gracefieldbe.
Maí r emlíítettem a Gracefield-haí z tornyaí nak seí taí loí reí szeí t. Maí skűü loü nben nem hoznaí m szoí ba az
eí pííteí szetet. Éz egy szikla tetejeí n aí ll a tenger foü leí magasodva. A szikla nem tűí l magas, le lehet
neí zni a partig, amit gyakran megteszek. Gracefield egy nagy, reí gi koű halmaz, mely az eí gbe nyűí lik,
felfeleí egyre keskenyedve veí gűü l egy pontban veí gzoű dik, ahol egy szeí lkakas talaí lhatoí . A legfelsoű
szint, ami Snoad jaí teí ktere, maí r csak keí t teremboű l aí ll.
A haí z mindig egy boszorkaí ny kasteí lyaí ra emleí keztet, ha messziroű l figyeltem. Amieí rt íígy
híívom, az a reí m soü teí t kineí zete. Mrs. Radcliffe baí rmely reí m hoű se otthon eí rezneí itt magaí t. Az eí g
ritkaí n keí k. Jobb napokon feheí r, de leggyakrabban baljoí s szűü rke. A koü zeli oü reg faí k hajlonganak,
csavarodnak az oí ceaí ni szeí ltoű l eí s a soí s tengertoű l. Viharos eí jszakaí kon dűü hoü sen tombol a szeí l, eí s a
hűllaí mok felcsapnak a szikla tetejeí ig. De belűü l biztonsaí gos, eí s eí n imaí dom azoknak a viharoknak
az erejeí t.
A haí z egyik kűü loü nlegesseí ge, hogy keí t homlokzata van. Az oű soü m, aki eí píítette, azt akarta, hogy
elegaí ns keí pet műtasson a tengeren leí voű hajoí k feleí , a feleseí ge pedig az eí pűü let eloű tt elhajtoí
szomszeí dokat akarta lenyűű goü zni, íígy keí t nagyszerűű homlokzatűnk van, mindkettoű dűpla ajtoí s eí s
kopogtatoí s, eí s van meí g keí t kisebb oldal egy-egy ajtoí val. Ami a biztonsaí got illeti, reí gen űí gy tűű nt,
a neí gy ajtoí n tűí l a nagy falak maí skeí nt hatnak, ha valaki taí vozna vagy eí rkezne. Depew erre sem
gondolt. Lehetnek nemkíívaí natos fűrcsa vendeí geink. Kezdtem eí rezni, hogy Depew nem a nagy
varaí zsloí , aminek gondoltam. Biztos figyeltetni akarja majd az ajtoí kat.
– ÉÉ s most egy cseí sze kellemes tea – mondta Lovatt neí ni, amikor megeí rkeztűü nk az eí szaki
bejaí rathoz, mely az űí tra neí zett. – Csatlakozik hozzaí m, Mr. Smythe?

38
 Nem kellett volna ezt keí rdeznie. Nem volt valoí szíínűű , hogy Nyűszi akkor taí vozott volna,
amikor tea volt kilaí taí sba helyezve. Az eloű csarnokban Mrs. Gibbonsszal talaí lkoztűnk, egy oű sz hajűí
asszonnyal, aki a haí ztartaí st vezette, baí r Mrs. Lovatt hozott minden fontosabb doü nteí st.
– Haí la istennek, hogy itthon vannak! – mondta Mrs. Gibbons. Az volt az eí rzeí sem, hogy majd
eldobja kezeí t-laí baí t haí laí lkodaí s koü zben. Arca űí gy megnyűí lt, mint a hallban leí voű ingaoí ra, eí s olyan
reí műü ltnek laí tszott, hogy mindannyian paí nikba estűü nk.
– Mi toü rteí nt? – eí rdekloű doü tt Mrs. Lovatt.
– Betoü roű k! – aí llíította. – Valaki behatolt eloű zoű eí jjel Miss Hűme irodaí jaí ba, eí s aí tkűtatta az egeí sz
szobaí t. Minden koü nyv a foü ldoü n hevert. Snoad segíített nekűü nk visszapakolni, mert oű tűdta, mi
hova valoí . ÉÉ pp most ment fel a dűí cba.
Minden tovaí bbi beszeí d helyett felvonűltűnk az irodaí ba, ahol Snoad olyan alapos műnkaí t
veí gzett, hogy senki nem tűdta volna megmondani, hogy eloű tte milyen felfordűlaí s volt ott.
– Hogy jűthatott be? – keí rdeztem.
– A keleti bejaí ratot feszíítetteí k ki. Thűmm javíította meg, maí r amennyire tűdta. – Thűmm, aki
egyeí bkeí nt komornyik, joí l elveí gzi ezeket az aí ltalaí nos feladatokat is.
– Laí tta valaki a feí rfit? – keí rdeztem.
– Nem tűdtűk, hogy itt volt, mindaddig, mííg Mayt ide nem kűü ldtem, hogy takaríítson ki ma
reggel, oű laí tta meg a felfordűlaí st. ÉÉ rtesíítette a hythe-i rendoű rseí get, Miss. Maí r kihallgattak
bennűü nket.
– Rendben van, Mr. Gibbons. Koü rbeneí zek egy kicsit, nem tűű nt-e el valami.
– Snoad azt mondta, semmi sem hiaí nyzik. Teljesen szokatlan eset. Élvihette volna az
ezűü stneműű t, az eí tkezoű eí ppen a hall mellett van, de nem vitt el semmit. Maí r ellenoű riztem. Meí g
egy teaí skanaí l sem tűű nt el, haí la istennek.
Termeí szetesen a betoü roű nem egy teaí skanalat keresett, hanem informaí cioí eí rt joü tt. Nem
valoí szíínűű , hogy papa a kapott űü zeneteket itt tartotta volna. Talaí n eí rkezett valami vaí rt híír, vagy
vaí laszlevelet keresett.
Mrs. Lovatt kivonűlt Mrs. Gibonsszal, hogy megneí zzeí k a keleti bejaí ratot. Nyűszi moü goü ttem
maradt. Most volt eloű szoü r lehetoű seí gem neí gyszemkoü zt beszeí lni vele, eí s elmondtam neki az
űü zenetet, amit Depew-nak íírtam, valamint a feí lelmem a sok ajtoí val kapcsolatban.
– Éltorlaszolhatjűk eí jszakaí ra – mondta. – Szeí ket taí masztűnk a kilincs alaí . ÉÉ n majd lent
alszom. Meg fogom hallani, ha valaki űgraí l odakint eí s be akar joü nni.
– Van fegyvered, Nyűszi?
– A vadaí szfegyverem otthon van.
– A papaí nak van egy pisztolya az ííroí asztala alsoí fioí kjaí ban.
Az ííroí asztalhoz mentem, eí s kihűí ztam a fioí kot. A pisztoly eltűű nt. Nem tűdom, hogy a feí lelem
vagy a dűü h okozta, de elvoü roü soü dtem. Meg kell oű rizni nyűgalmamat. Talaí n Mrs. Gibbons vitte
magaí val a betoü reí s űtaí n.
– Éltűű nt! – mondtam idegesen Nyűszinak, eí s Mrs. Gibbons űtaí n rohantam, hogy
megkeí rdezzem az esetroű l.
– Milyen pisztoly? – keí rdezte megreí műü lve. – Nem is tűdtam, hogy az apja pisztolyt tartott az
irodaí jaí ban. Mieí rt csinaí lta ezt?
Meí g mindig beszeí lt, mikor visszateí rtem Nyűszihoz.
– Azt hiszem, most maí r tűdjűk, mieí rt toü rtek be – mondtam.
– Honnan tűdhatta a tolvaj, hogy a pisztoly ott volt?
– Nem tűdhatta, de Snoad űí gy ismerte az irodaí t, mint a tenyereí t.
– Akkor oű emelhette el, eí s titokban tarthatta.
– Tűdta, hogy gyakran jaí rok ide. Valami magyaraí zatra volt szűü kseí ge, ha eí szrevenneí m, hogy
eltűű nt a pisztoly. Éljaí tszotta, hogy betoü rtek, eí s magaí naí l tartotta a pisztolyt. – A legfontosabb
koü vetkezteteí st magamnak tartottam meg. Mit akarhatott Snoad a pisztollyal, hacsak nem leloű ni
valakit?
Észembe jűtott a lyűk a papa zakoí jaí n eí s a veí r az ingeí n. Nyűszi meghallgatott, majd
egyeteí rtoű en boí lintott.
– Azt hiszem, leűgrom a fogadoí ba, eí s űü zenetet hagyok Mr. Martinnak.
– Nem mondta, melyik fogadoí ba eí rkezik. Depew egy űí jabb amatoű r hűí zaí sa.

39
 – A White Hantba – mondta Nyűszi magabiztosan.
– Ézt mondta neked?
– Dehogyis. Mindenki a White Hantban szaí ll meg.
Mind a Swan, mind a Red Lion eí s valamennyi koü rnyeí ki fogadoí eleí g forgalmas volt, nem laí ttam
be, Depew mieí rt a White Hantet vaí lasztanaí , de Nyűszi joí l ismerte a taí rsasaí gi szokaí sokat. Ha
maí st nem is, ezt megtanűlta Cambridge-ben.
– Ha minden joí l megy, a teaí ra visszaeí rhetek. Meí g szerencse, hogy a loí szerszaí maim itt
hagytam – mondta, eí s taí vozott.
Az ííroí asztal moü goü tti fotelbe sűü llyedtem, eí s azon gondolkoztam, mit kellene tennem. Azt
parancsoltam, figyeljeí k a dűí cot, eí s baí rmennyire is feí ltem a Snoaddal valoí talaí lkozaí stoí l, a betoü reí s
joí űü rűü gyűü l szolgaí lt, hogy felmenjek oda. ÉÉ pp oü sszeszedtem magam, hogy elindűljak, mikor
kopogaí s hallatszott az ajtoí n. Felneí ztem, eí s Snoad aí llt a bejaí ratnaí l.
Nyakkendoű t eí s zakoí t vett fel, mikor lejoü tt. A homaí lyban oü ssze lehetett keverni egy
űí riemberrel. Semmilyen feí nyben sem lehetett eltekinteni a fizikai szeí pseí geí toű l. Baí r ez idegen
szeí pseí g volt, a soü teí t haj, a villaí mloí szemek a kűü loü nleges francia feí rfiak jellemzoű je.
Amint elkapta a tekintetem, beleí pett.
– Hallotta a legűí jabb híírt? – keí rdezte. Nagyon izgatott volt. Amiatt aggoí dott, hogy oű t
gyanűí síítom.
Azon gondolkoztam, milyen taktikaí t vaí lasszak, majd eszembe jűtott Depew tanaí csa. Viselkedj
űí gy, mintha semmiroű l sem tűdnaí l.
– Igen, Mrs. Gibbons maí r emlíítette. Fűrcsa egy betoü reí s, nem tűű nt el semmi.
– Betoü reí s? – keí rdezte meglepoű dve. – Nem hiszem, hogy ez egy szokaí sos betoü reí s lett volna.
– Teí nyleg? Mit gondol erroű l, Snoad? – keí rdeztem csodaí lkozva, mintha semmiroű l sem tűdneí k.
Harapdaí lta a szaí ja szeí leí t, mintha megbaí nta volna meggondolatlan szavait.
– Azt hiszem, igaza van – mondta. – De Mrs. Gibbons szerint az ezűü stkeí szlet is megvan. Az
egyetlen dolog, ami hiaí nyzik, Miss Hűme, az az apja pisztolya.
Mi az oü rdoü geí rt emlíítette meg ezt? Talaí n íígy akarta elterelni a gyanűí t magaí roí l, ha keí soű bb
kiderűü lne.
– Teí nyleg! – mondtam reí műü letet szíínlelve. – Hol tartotta a papa?
– A fioí kban – mondta, majd odament az ííroí asztalhoz, eí s oí vatosan kihűí zta az alsoí fioí kot.
Lehajtotta a fejeí t, neí haí ny hűü velyknyire toű lem. ÉÉ szrevettem, milyen dűí s holloí fekete a haja, benne
egy vilaí gosabb tinccsel, amit az ajtoí boí l beszűű roű doű feí ny okozott. Aztaí n felneí zett, eí s űí jboí l
meglepett szemeí nek ragyogaí sa. Barnaí s fekete szíínűű volt, akaí r a kaí veí , olyan szempillaí kkal, amit a
noű k is megirigyelhetneí nek.
– Kíívaí ncsi vagyok, honnan tűdhatta, hogy ott volt – mondtam.
– Azt hiszem, a legtoü bb feí rfi az irodaí ban tartja a pisztolyaí t.
– Remeí lem, nem akar visszajoü nni eí s hasznaí lni velűü nk szemben.
Szelííden elmosolyodott. Feheí r fogai megvillantak ajkai moü goü tt.
– Joí , hogy eí n itt vagyok, hogy megveí djem oü nt, Miss Hűme – mondta űdvarias hangon.
ÚÉ gy eí reztem magam, mint egy egeí r egy macska veí delme alatt. Felemelkedett a fioí ktoí l, eí s
hivatalos testtartaí st vett fel, a szíívvereí se pedig ismeí t a normaí lisra aí llt be. Arroí l beszeí lt, hogy
rendet csinaí lt az irodaí ban, eí s űí gy laí tja, nem tűű nt el semmi. Csak feí lig figyeltem raí . Arra
gondoltam, hogy objektííven neí zve Snoad nem volt rosszabb, mint eí n. ÖŐ francia volt – biztos nem
volt angol –, a franciaí knak keí mkedett. ÉÉ n egy angol hoü lgy vagyok – eí s az angoloknak keí mkedek.
Ébben a vonatkozaí sban egyformaí k voltűnk. Aztaí n azon is gondolkodtam, hogy a franciaí k
biztosan egy nem alacsonyabb szűü leteí sűű t vaí lasztanaí nak ilyen fontos feladatra. Talaí n joí csalaí dboí l
szaí rmazott Snoad, de nem nemesiboű l. A forradalom eleí ggeí megtizedelte oű ket. Azok, akik
Angliaí ba menekűü ltek, nemigen tűdtak Bonaparteí nak segíítseí get nyűí jtani. Nem tűdtam megvetni
ezt az embert a baí torsaí gaí eí rt, hazaszereteteí eírt. De azt hiszem, sajnaí ltam, hogy kűü loü nboü zoű
oldalon harcoltűnk.
Aztaí n eszembe jűtott, hogy Branksome Hallban volt keí t eí vig, eí s az egeí sz romantikűs
elmeí letem egy pillanat alatt oü sszeomlott. Snoad nem volt űí ri szaí rmazaí sűí francia feí rfi. ÖŐ egy
ambicioí zűs angol szolga volt, aki meg akarta csinaí lni a maga szerencseí jeí t, nem toü roű dve azzal
sem, hogy az ellenseí ggel szoü vetkezik. Meí g apaí m halaí laí val sem toü roű doü tt.

40
 – Hogy mentek a dolgok Brightonban? – keí rdezte.
Mieloű tt vaí laszoltam volna, Lovatt neí ni leí pett be az ajtoí n.
– Keí sz a tea, Heather – mondta. Mikor Snoadot megpillantotta, felkapta a fejeí t, akaí r egy
meí rges kanca. Remeí ltem, nem mond semmi dűrvaí t neki. Semmit sem mondott. Tűdtam, nem
bíízott magaí ban annyira, hogy beszeí ljen.
– Keí soű bb beszeí lűü nk roí la, Snoad – mondtam, eí s a neí nikeí mmel egyűü tt kimentűü nk.

41
 8.
A beígért tea meggyorsíította Nyűszi űí tjaí t, íígy visszaeí rt, mieloű tt a teaí skanna kihűű lt volna. Égy
szoí t sem szoí lhattűnk a neí nikeí m eloű tt feladatűnkroí l, de amint Mrs. Lovatt elment,
megkeí rdeztem, megtalaí lta-e Depew-t.
– Mr. Martin a White Hantba jelentkezett be. – Nyűszi remekűü l eltalaí lta, melyik hotelt fogja
vaí lasztani. – Nem volt ott. Égy űü zenetet hagytam neki. Azt űü zentem, hogy most itt leszek.
– Remek. Kíívaí ncsi vagyok, hogy fog kapcsolatba leí pni velűü nk.
– Vaí lasztanűnk kellene egy helyet, ahol űü zeneteket vaí lthatűnk. Hasznaí lhatnaí nk az oü reg villaí m
sűí jtotta fenyoű t.
ÉÉ n is ezt vaí lasztottam volna. Belecsapott a villaí m a park egyik oü reg fenyoű jeí be. Csak egy csűí cs
neí lkűü li toü rzs maradt, melynek az aí ga karnyűí jtaí snyira volt, eí s kivaí loí rejtekhelyűü l szolgaí lt. A fa
nem laí tszik a haí zboí l, de koü nnyen eleí rhetoű .
– Javasolni fogom neki, ha legkoü zelebb talaí lkozűnk.
Émlíítettem Nyűszinak a Snoaddal folytatott beszeí lgeteí st eí s azt is, hogy ezt folytatni kíívaí nom.
– Veled megyek – ajaí nlotta fel egyboű l.
– Van itt valami sokkal fontosabb szaí modra. Van otthon fegyvered?
– Tele van velűü k az egeí sz fal. Mint apaí dnak is.
– Pisztolyt akartam mondani. Amit koü nnyűű kezelni eí s elrejteni. Haza kellene menned eí rte. ÉÉ s
meg kellene beszeí lned anyaí ddal, hogy itt maradsz. Rengeteg idoű van erre vacsoraí ig.
– Most inteí zem el, kűü loü nben sohasem eí rek a veí geí re. Feheí rneműű re is szűü kseí gem van.
Élment, eí n pedig felmentem a leí pcsoű n, hogy talaí lkozzak Snoaddal, s koü zben azon
gondolkodtam, hogy milyen meseí t adjak be neki. Azt hiszem, figyelmen kíívűü l kell hagynom a
keí mkedeí st, ami azzal jaí r, hogy papa meggyilkolaí sa vagy eí rtelmetlen, vagy pedig Mrs. Mobleyval
eí s egy feí lteí keny szeretoű vel fűü gg oü ssze.
Nem akartam apa emleí keí t egy íízleí stelen posztűműsz botraí nnyal beszennyezni azzal a noű vel
kapcsolatban, íígy a veí letlenszerűű gyilkossaí g mellett doü ntoü ttem.
Nyitva tartom a szemem eí s fűü lem, amííg Snoaddal vagyok.
Most, hogy tűdom, hogy gazember, talaí n feltűű nik valami, amit eddig eí szre sem vettem.
Amennyire meg tűdtam aí llapíítani, a galambdűí cban semmi vaí ltozaí s sem toü rteí nt, Snoad meí g
mindig feloü ltoű t eí s nyakkendoű t viselt, ami eleí g fűrcsa volt, mivel a padloí t seperte. Felneí zett,
amikor meghallotta az ajtoí csapoí daí st.
– ÉÉ ppen a laí togataí saí ra keí szűü ltem – mondta felemelve a seprűű t. ÚÉ gy gondoltam, zavarba joü n
attoí l, hogy ilyen alantas műnkaí n kapjaí k. Azűtaí n raí joü ttem, hogy szokaí sos teendoű inek egyike volt,
íígy nincs mieí rt szeí gyenkeznie.
– Szeí p rend van.
Feí lretette a seprűű t, eí s feleí m indűlt.
– Meseí lje el, hogy mentek a dolgok Brightonban.
Nagyon kezdetleges űü loű alkalmatossaí gok voltak a galambdűí cban. Keí t elhasznaí lt konyhai
szeí ket eí s egy fenyoű fa asztalt hoztak fel. A nyirkos levegoű toű l kifakűltak, eí n inkaí bb elkerűü ltem
oű ket. A mellveí d mellett seí taí lgatva beszeí lgettűü nk.
– Nagyon kűü loü noü s űü gy – mondtam. – A rendoű rseí g egyaí ltalaí n nem bizonyűlt segíítoű keí sznek. A
gyilkossaí got senki sem laí tta.
– Hol talaí ltaí k meg a holttestet? A szaí llodaí ban vagy valami soü teí t voü lgyben?
Égy pillanatig haboztam, azűtaí n nem a hotel mellett doü ntoü ttem. A hitelesseí g kedveí eírt
kűü loü noü s helyet vaí lasztottam.
– A halpiacon. Talaí n friss halat akart hozni nekűü nk. – Snoad figyelt, eí s minden porcikaí ja
feszűü ltseí get tűü kroü zoü tt.
– Tehaí t Brightonban oü lteí k meg.
Most maí r keí soű volt Londont vaí lasztani.
– Igen – feleltem.

42
 – Nem halat vaí saí rolt. Sokkal valoí szíínűű bb, hogy talaí lkaí ja volt. Nem akart visszateí rni maí snap
deí lűtaí nig. Nem hiszem, hogy az űtazaí s elejeí n halat vett volna. A nap melyik szakaszaí ban oü lteí k
meg? Gondolom, este.
– Igen, vacsoraidoű ben talaí ltaí k meg a holttestet.
– Élmondta a felűü gyeloű , hogy mieí rt vitteí k el Londonba?
– Nem.
– Biztosan adott valami magyaraí zatot – eroű skoü doü tt. Alapos keí rdezoű .
– Nem azonosíítottaí k. Azt hitteí k, egy odalaí togatoí londoni, eí s Londonba szaí llíítottaí k a testet.
– De a taí rcaí jaí t a testeí vel egyűü tt vitteí k vissza. Benne hordta a neí vjegykaí rtyaí jaí t.
– Biztosan a hotelben volt.
– Sohasem taí vozott aneí lkűü l. Ha a rendoű rseí g tűdta, hogy a Royal Crescentben lakik, egyboű l
raí joü hetnek arra, hogy ki volt. Valami nagyon homaí lyos e koü rűü l.
Kezdett zavarni Snoad kíívaí ncsiskodaí sa, eí s eí les hangnemre vaí ltottam.
– A felűü gyeloű nem volt tűí lsaí gosan segíítoű keí sz. Akit pedig megbííztak az űü ggyel, az nem volt ott
tegnap. Aki pedig velűü nk foglalkozott, csak a jelenteí sre hagyatkozott.
– ÉÉ s maga ennyiben hagyja? – csattant fel meí rgesen. – Megoü lik az apjaí t, eí s maga egy feí l nap
műí lva hazajoü n aneí lkűü l, hogy beszeí lne a nyomozoí val, aki megtalaí lta.
– Felhíívaí st adtam fel az űí jsaí gokban. Ha baí rki baí rmit is laí tott, eí rintkezeí sbe leí p velűü nk. Mit vaí r
toű lem? Az sem hozza oű t vissza, ha beleaí rtom magam az űü gybe.
– Szent isten, ha az eí n apaí mat oü lteí k volna meg, mindent megtenneí k, hogy megtalaí ljam a
gyilkosaí t, eí s leszaí moljak vele.
– Nem a maga apja volt. Az eí n apaí m volt, eí s biztos lehet benne, hogyha van valami bizonyííteí k,
űtaí naneí zek. Bosszűí t aí llok, akaí rki is tette. Apaí m rendes ember volt. Valakinek meg kell fizetnie.
ÉÉ rtelmetlen gyilkossaí g volt. Valami űí tonaí lloí elkapta, leloű tte eí s nyom neí lkűü l eltűű nt az eí jszakaí ban.
– Égy űí tonaí lloí haí tba loű tte? Aneí lkűü l hogy elvette volna az oí raí jaí t eí s a taí rcaí jaí t. Nem gondoltam
volna, hogy ilyen hiszeí keny eí s ennyire koü zoü mboü s az apja iraí nt.
Meglepett heves taí madaí sa. A meglepoű deí s azonban hamarosan dűü hveí vaí ltozott.
– Élfelejti, hogy hol a helye, Snoad. ÖŐ az eí n apaí m volt. Nem tartozik magaí ra, hogy hogyan
viselem a halaí laí t.
– Kell, hogy valakit eí rdekeljen a halaí la. Legkoü zelebb azt fogja mondani, hogy szabadon engedi
vagy leloü veti a madarakat.
– Termeí szetesen nem – vaí laszoltam oü neleí gűü lten. – Lord Fairfield holnap joü n el megneí zni
oű ket, eí s amelyik megtetszik neki, azt elviszi a galambdűí caí ba. Tenyeí szteí si okok miatt kűü loü noü sen
Caesar eí s Cleo eí rdekli. Hol van Caesar?
Snoad szemeí ben dűü h tűü ze eí gett.
– ÉÉ rtem, ez mindent megmagyaraí z. A hoí díítoí Lord Fairfield verte ki a fejeí boű l az apja halaí laí t.
Égy galamb, melyet eí rdekelt a beszeí lgeteí sűü nk, a galambdűí cboí l Snoad vaí llaí ra szaí llt, de
tűü relmetlenűü l elhessegette. A laí ba felett egy kis feí mgyűű rűű t vettem eí szre. Ilyen gyűű rűű hoü z koü nnyűű
űü zenetet eroű sííteni. Szoü get űü toü tt a fejembe, de nem szakíítottam feí lbe eí rveleí seí t.
– Maga nagyon szemtelen. Tartsa eí szben, hogy az eí n joí indűlatomnak koü szoü nhetoű en van itt.
Ha tovaí bbra is meg akarja tartani a helyeí t, viselkedjen illendoű en.
A dűü hoü t a szűü kseí g vaí ltotta fel. Snoad lenyelte dűü heí t eí s bűü szkeseí geí t, elneí zeí st keí rt, mivel
elhataí rozta, hogy nem akarja, hogy kitegyeí k a galambdűí cboí l.
– Sajnaí lom. Teljesen igaza van, Miss Hűme. Tűí lsaí gosan elragadott a Mr. Hűme iraí nti
toü roű deí sem. – ÉÉ rzoű szeme sajaí t nemtoü roű doü mseí gemet jűttatta eszembe. Sajnaí ltam, hogy ilyen
rossz benyomaí st keltek benne, eí s zavart, hogy eí rdekel, hogy mit gondol roí lam.
– Holnapra vaí rom Lord Fairfieldet. Meg akarja neí zni, mit csinaí l itt. Nagyon eí rdekli apaí m
műnkaí ja. Élvaí rom magaí toí l, hogy megműtassa neki, amit laí tni kíívaí n. Csak koü rűü lneí zek, hogy
minden rendben van-e.
Éz joí űü rűü gy volt a keí mkedeí shez. Nem tűdom, mire szaí míítottam. Ha ellopta volna a pisztolyt,
nem hiszem, hogy a feí szekbe rejtette volna. Snoad űdvariassaí got eroű ltetett magaí ra eí s elkííseí rt.
Lehet, hogy csak meg akarta akadaí lyozni, hogy baí rmit is talaí ljak.
A galambdűí cban rekeszeket raktak sorba, űí gy neí zett ki, mint egy rekeszes koü nyvespolc. A
feí szkeloű madarak szinte sűí lytalan feí szkeket eí píítettek gyomokboí l, gallyakboí l eí s szalmaí boí l. Snoad

43
felemelt egyet, hogy megműtathasson nekem keí t feheí r tojaí st. A kotloí hevesen taí madott eí s eí n
reí műü lten haí traí ltam.
– A noű steí ny nem szereti, ha belenyűí lűnk – mondtam.
– ÖŐ a híím volt. Maí r emlíítettem, hogy nappal oű k űü lnek a tojaí sokon. ÉÉ rzeí kenyek, amikor
koü ltenek – magyaraí zta Snoad.
A toü bbi madaí r maí r kikoü ltoü tte a fioí kaí kat. Égeí sz kiaí llíítaí s taí rűlt eleí m fioí kaí ikat etetoű
madarakboí l. A fioí kaí k a szűü loű k szaí jaí ban űí gy neí ztek ki, mintha egeí szben lenyelneí k oű ket. Snoad
biztosíított arroí l, hogy csak a begyboű l kapnak galambtejet.
Amint a feí szkek veí geí hez eí rtűü nk, mozgoloí daí st vettűü nk eí szre. Égy koü rűü lbelűü l tizenkeí t
madaí rboí l aí lloí csoport illegette magaí t. Nem aí lltak koü rbe, de mintha egymaí st vizsgaí lgattaí k volna.
Meí ly torokhangon tűrbeí koltak, sokkal hangosabban, mint egyeí bkeí nt. Neí melyikűü k a szaí rnyaí t
emelgette, a toü bbiek dűü hoü sen csipkedteí k egymaí st. Paí rzaí si ríítűsnak neí ztem volna, ha nem laí ttam
volna, hogy olyan sok madaí r dűü hoü sen harcol a tolakodoí k ellen.
– Az valami terűü letveí doű haí borűí ? – keí rdeztem. – Talaí n tűí lneí pesedett a galambdűí c? Laí ttam
valami hasonloí t a tyűí koí lban.
Snoad pillantaí sa elaí rűlta, hogy rossz volt a keí rdeí s.
– Meglep, hogy egy farmer laí nya nem ismeri fel a madarak paí rzaí si szertartaí saí t.
– Gondoltam erre, de mieí rt űtasíítja vissza olyan sok noű steí ny a joü vendoű beli űdvarloí jaí t?
– Éz olyan szokatlan? – keí rdezte nevetve.
Égyetlen megvetoű pillantaí ssal rendreűtasíítottam.
– Arroí l van szoí , hogy amiket noű steí nynek híív, valoí jaí ban híímek – magyaraí zta. – A toü bbi fajjal
ellenteí tben a híímnek nincs semmi díísze. A galambok kűü lsoű alapjaí n nem joü nnek raí , hogy híímmel
vagy noű steí nnyel van-e dolgűk. Proí baí lkozniűk kell, teí veszteniűü k kell, sokat kell csipkedniűü k
egymaí st, amííg taí rsra talaí lnak. Amikor azt laí tja, hogy egy madaí r feí leí nken kiteí r egy maí sik
koü zeledeí se eloű l, eí s űí gy lesz, mintha keveí sbeí eí rdekloű dne, biztosra veheti, hogy oű a noű steí ny. A faj
híím tagjai sokkal raí menoű sebbek. ÉÉ lesen belecsíípnek a veteí lytaí rsba, raí repűü lnek, íígy a maí sik
beí keí n hagyja oű ket.
Égy kicsit zavarba ejtett magyaraí zata, íígy a tengeri feleí fordűltam.
– Az emberek kűü loü noü s moí don reagaí lnak az aí llatok paí rzaí saí ra – tűű noű doü tt el Snoad. –
Úgyanolyan termeí szetes eí letfűnkcioí , mint az eveí s vagy a jaí raí s. Bűtasaí g, hogy zavarba esűü nk toű le.
Nem akartam prűű dnek tűű nni, baí r szerintem felteí tlenűü l kűü loü nbseí g van az eveí s eí s a paí rzaí s
koü zoü tt. Énnek elleneí re koü zoü mboü s pillantaí st vetettem a paí rzoí madarakra.
Az egyik galamb talaí lt egy engedeí keny tojoí t, eí s attoí l feí ltem, hogy paí rzani kezdenek. Gyorsan
elfordíítottam a fejemet, eí s tovaí bbseí taí ltam. Snoad moü goü ttem maradt, eí s figyelte oű ket.
– Azt hiszem, ilyenkor meí g a galambok is magűk akarnak lenni, Snoad – mondtam eí lesen.
– Laí tni akarom.
– Kűkkoloí !
– Éllenoű riznem kell, kivel paí rzik Qűeenie – mondta kifogaí skeí ppen. – Ézek eí rteí kes madarak.
Szerencseí re Alphonst vaí lasztotta. Meglepoű . Biztos voltam benne, hogy Kapitaí nyra esett a
vaí lasztaí s. Égeí sz heí ten tűrbeí kolt neki.
– Ha egeí sz eí letre vaí lasztanak paí rt, hamarosan megtűdja, melyiket vaí lasztotta.
– Fel kell jegyeznem a paí rzaí s idoű pontjaí t eí s az idejeí t is. Az apja nagyon pontos feljegyzeí seket
vezetett. Szeretneí m folytatni a moí dszereí t. Ah, neí zze szegeí ny Kapitaí nyt, hogy hűí zza a farktollait.
Qűeenie hűű tlenseí ge teljesen elszomoríította.
ÉÉ ppen csak raí pillantottam a madarakra, hogy biztosan ne neí zzek raí a paí rzoí kra.
– Kapitaí ny volt a jobb feí rfi, illetve madaí r.
Veí gűü l elhűí zoí dott a laí tcsoű toű l, eí s csatlakozott hozzaí m.
– Nincs magyaraí zat a noű k íízleí seí re. Mit mondott, mikor joü n Lord Fairfield?
Rendreűtasíítoí an neí ztem raí , mikoü zben azon tűű noű dtem, szaí ndeí kosan emlíítette-e hirtelen Lord
Fairfieldet. Szemeí ben neveleí s bűjkaí lt.
– Holnap – vaí laszoltam visszaűtasíítva a keí rdeí s bűrkolt jelenteí seí t. – ÚÉ gy neí z ki, hogy itt
minden rendben van. Ne felejtse el ideadni a szaí mlaí t, amit a minap emlíített.
– Éste volt, amikor… baraí tok lettűü nk – mondta az űtolsoí szavakat latolgatva.
Meí g egyszer hűű voü sen veí gigmeí rtem.

44
 – Ma este beviszem az irodaí jaí ba, Miss Hűme.
– Ma este nem leszek az irodaí ban, de ott hagyhatja.
– Biztosan raí m tűdna szaí nni paí r percet, mondjűk nyolc harminckor? – Csaí bíítoí an raí m neí zett.
– Vendeí gem van ma este.
– Azt hittem, Lord Fairfield csak holnap joü n.
– Mr. Smythe toü lt neí haí ny napot velűü nk.
– Van valami kűü loü nleges indoka? – keí rdezte.
Nem raí tartozott, de nem akartam kíívaí ncsivaí tenni, eí s azt mondtam:
– A betoü reí s oí ta a nagyneí neí m űí gy eí rzi, hogy elkel egy feí rfi a haí zban. Tűdja, Thűmm oü regszik.
– Van itt egy fiatalabb feí rfi, Miss Hűme. ÉÉ n szíívesen alűdneí k a foü ldszinten, ha íígy
biztonsaí gban eí rezneí magaí t. – Mereven tartotta a szaí jaí t, mikoü zben ezt a szemtelenseí get mondta.
– Nagyon kedves, de nincs szűü kseí g erre. Joí esteí t, Snoad.
ÚÖ stoü keí t jaí teí kosan meghűí zta, eí s fejet hajtott.
– ÖŐ ladyseí ge megtisztelt a laí togataí saí val. Remeí lem, hamarosan űí jra eljoü n. – Grimasza kedves
mosollyaí vaí ltozott, eí s megjegyezte: – Hamar eí s gyakran.
– Nem hiszem, hogy szűü kseí g lesz raí – mondtam nagyvonalűí an, de amint kimondtam, meg is
baí ntam. A koü telesseí g hamarosan eí s gyakran idehoz. Égyaí ltalaí n nem volt kellemetlen koü telesseí g.
Snoaddal nagyszerűű en lehetett floü rtoü lni. Éldoü ntoü ttem, hogy egy hoü lgy nyűgodtan floü rtoü lhet egy
kicsit a szolgaí jaí val aneí lkűü l, hogy megseí rteneí .
Amííg a szobaí mban voltam eí s ellenoű riztem, hogy a kipakolaí st az eí n megeleí gedeí semre
veí gezteí k-e el, űí jra aí tgondoltam a Snoadnaí l tett laí togataí somat.
– A „hoí díítoí Lord Fairfield” – mondta, de honnan tűdhatja, hogy neí z ki Lord Fairfield?
Vajon igaza van-e Depew-nak a Lord Fairfieldet illetoű gyanűí jaí val kapcsolatban? Vajon egyűü tt
dolgoznak-e Snoaddal? Észembe jűtott a madaí r is a bokaí ja koü reí eroű síített gyűű rűű vel, melyhez nem
volt űü zenet eroű síítve. Mint egy bűta liba, nem gondolkoztam el űí jra a keí rdeí seken, melyekre nem
kaptam vaí laszt.
Caesar nem volt a faí jaí n, Cleo feí szkeí ben sem laí ttam. A minap sem volt a galambdűí cban. De
egyaí ltalaí n nem gondoltam erre. Snoad űdvarlaí sa teljesen elvonta a figyelmemet.

45
 9.
Semmi érdemleges nem toü rteí nt a nap haí traleí voű reí szeí ben. Nyűszi pisztollyal teí rt vissza. A
szolgaí k felaí llíítottak neki egy poí taí gyat apa irodaí jaí ban, eí s a paí rnaí ja alaí rejtette a pisztolyt, hogy
koü nnyen eleí rhesse szűü kseí g eseteí n. Nyűszi felment, hogy Snoadon tartsa a szemeí t, eí s amikor
visszaeí rt, koü zoü lte, hogy Snoad eí bren van. Égy tűcat keí rdeí st tett fel, de semmi eí rdemleges vaí laszt
nem kapott.
Nem mentem űí jra vissza a galambdűí cba, papa irodaí jaí ba sem mentem be nyolc harminckor.
Most, hogy Nyűszi eí s eí n keí mek lettűü nk, jobban eí rdekloű dtűü nk a haí borűí iraí nt, eí s figyeltűü k az
űí jsaí gokat, hogy reí szleteket tűdjűnk meg arroí l, milyen fejlemeí nyek vannak kűü lfoü ldoü n.
Megtűdtűk, hogy Napoí leon egy eí vvel ezeloű tti moszkvai vereseí ge oí ta arra keí nyszerűü l, hogy
csapatokat vonjon vissza a feí lszigetroű l. ÚÉ gy tűű nt, hogy a spanyol gerillaí k neí gy francia
hadosztaí lyt koü tnek le Biscayneí l eí s Navarraí ban. Wellington kivonűlt Portűgaí liaí boí l, a franciaí k
pedig Ébroí ba szorűltak vissza.
Volt olyan javaslat is, hogy Napoí leon kűü ldjoü n toü bb haderoű t Spanyolorszaí gba. Nyűszi szerint
kűlcsfontossaí gűí , hogy az angolok meí g a haderoű k megeí rkezeí se eloű tt taí madjanak. Mindketten
egyeteí rtettűü nk abban, hogy apaí m madarai hozzaí k eí s viszik az űü zeneteket a postai releí
űí tvonalaí n ebben a sűí lyos űü gyben.
– A herceg aí trepííti ezeket a franciaí kat a Pireneűsokon – mondta csillogoí szemmel Nyűszi.
– ÉÉ s mi segííteni fogűnk neki, ebben biztos lehetsz – figyelmeztetoű en raí neí ztem.
– ÉÉ s hogyan csinaí lja majd, Mr. Smythe? – keí rdezte a nagyneí neí m… de szerencseí re nem vaí rta
meg a vaí laszt. – Mi vaí ltotta ki oü nneí l ezt a hirtelen eí rdekloű deí st a haí borűí iraí nt?
Gyorsan vaí laszoltam, meí g mieloű tt Nyűszi toü bbet is elaí rűlna, mint szűü kseí ges.
– Mieí rt, haí t termeí szetesen papa műnkaí ja miatt – mondtam. Ha van raí moí d, legjobb
ragaszkodni az igazsaí ghoz.
– ÉÉ n is ezt gondoltam – boí lintott teljes megeleí gedeí ssel.
Sokkal jelentoű sebb szaí műnkra, ha olyat is eí rint, akit szeretűü nk.
Keí soű bb Nyűszi bejelentette, hogy felmegy a galambdűí cba, hogy… Snoaddal.
Jelentoű seí gteljesen raí m hűnyoríított, de nem tűdtam, hogy mire gondol. Amikor visszajoü tt,
sikerűü lt egy roü vid ideig kettesben maradnűnk, eí s elmondta, hogy az igazi indok Snoad
szobaí jaí nak az aí tkűtataí sa volt. Bezaí rja a szobaí jaí t. Gyanűí s, űgye? Vajon hol talaí ljűk a kűlcsot?
AÉ tkűtattűk apa irodaí jaí t, de nem jaí rtűnk szerencseí vel.
– Akkor kellene kűtatnűnk, amikor Snoad taí vol van – doü ntoü ttem. – Hamarosan el kell vinnie a
madarakat, hogy folytassa az edzeí seket. Nem valoí szíínűű , hogy ilyenkor eí jjel csinaí lja.
Koraí n lefekűü dtűü nk eí s koraí n fel is keltűü nk, hogy felkeí szűü ljűü nk Lord Fairfield laí togataí saí ra.
Felfordűlaí s volt az egeí sz haí zban, a szolgaí k terpentint eí s meí hviaszt tettek a bűí torokra, eí s
tealeveleket tettek a szoű nyegre, hogy a por leszaí lljon, amikor sepernek. Tűdtam, hogy a
konyhaí ban is nagy felfordűlaí s lesz. Égy szopoí s malacroí l beszeí ltek, eí s a sűü temeí nyek eí s teí sztaí k
kellemes illata aí tjaí rta a haí zat.
ÉÉ n az arany lakosztaí ly megtekinteí seí vel jaí rűltam hozzaí a vendeí gvaí roí eloű keí szűü letekhez. Éz
volt a legszebb vendeí gszobaí nk, eloü l a tengerre neí zett, kelet feloű l pedig a partokra.
Éllenoű riztem a szolgaí k műnkaí jaí t, eí s elrendeztem az űü veghaí zboí l hozott viraí gcsokrot. Nyűszi a
pinceí ben kivaí lasztott egy űü veg voü roü sbort is, „arra az esetre, ha a voü roü sbort kedveli”.
Nyűszi megint elűtazott Hythe-ba, eí s veí gűü l sikerűü lt beszeí lnie Depew-val.
– Mit mondott arroí l az űü zenetroű l, melyet Brightonban hagytam neki? Aggoí dtam, hogy Snoad
esetleg űü zeneteket kűü ldoü zget a galambokkal – mondtam, miűtaí n visszateí rt.
– Nem kapta meg az űü zenetedet.
– A brightoni szaí llodaí ba kűü ldtem. Talaí n lecsaptak raí a franciaí k. AÉ llíítom, hogy Depew minden
leí peí seí t figyelik.
– Valoí szíínűű leg. Szerintem a mienket is.
Jelentoű seí gteljesen egymaí sra neí ztűü nk, eí s azt fűü rkeí sztűü k, nem figyel-e minket valaki.

46
 – Attoí l tartok, figyelmen kíívűü l hagyja a galambreleí műű koü deí seí t, Nyűszi. Amííg mi a
babeí rjainkon űü ltűü nk, Snoad nyűgodtan kűü ldi Franciaorszaí gba az űü zeneteket. Meg kell beszeí lnem
egy talaí lkozoí t Depew-val.
– Azt mondta, oű leí p eí rintkezeí sbe velűü nk. Émlíítettem neki a villaí m sűí jtotta faí t a parkban.
Kimentűü nk a faí hoz, de nem talaí ltűnk űü zenetet. Arra az esetre, ha nem laí tnaí m, mikor joü n
Depew, leíírtam neki, hogyan hasznaí ljaí k fel a galambokat, eí s a levelet a fenyoű hoü z roü gzíítettem.
Nyűszi velem joü tt.
– Depew azt mondja, hogy meg van gyoű zoű dve arroí l, hogy Fairfield benne van – mondta. –
Lefizetteí k. Peí nzeí rt tenni. Azeí rt mondja, hogy biztos legyen benne, hogy nem aí rűlod el, hogy itt
van. Maí rmint Depew. Jelentve Martin. Híívjűk csak Martinnak, arra az esetre, ha valaki
hallgatoí zna.
– Úgye nagyon izgalmas? – keí rdeztem, eí s koü rűü lneí ztem, hogy felfedezem-e a csapatot, melyet
Depew íígeí rt. Annyira profik voltak, hogy nem fedeztem fel oű ket, de joí eí rzeí ssel toü ltoü tt el, hogy itt
vannak. A dicsoű seí g oü roü mmel toü ltoü tt el. Az egeí sz testem eí leí nkebb volt, szinte ragyogott.
– Észmeí letlenűü l izgalmas – mosolyodott el Nyűszi. A szeme ragyogaí saí boí l tűdtam, hogy oű is
űgyaníígy eí rez. – Tűlajdonkeí ppen hoű soü k vagyűnk.
– Talaí n baroneti rangot kapsz, ha minden veí get eí r, Nyűszi. Sir Horatio Smythe.
– Te pedig baí roí neí leszel, akarom mondani baí roí noű .
– Ésetleg lovagnoű – treí faí ltam. – Heather Hűme űí rhoü lgynek szeí p gyűű rűű je van, igaz?
– Pompaí s. Kardot is kapsz majd, mint a lovagok?
– Nem tűdom. Nem hiszem, hogy tűí l nagyot űü tneí nek.
– Lehet, hogy a kiraí lyi pavilonba is meghíívnak. Nagyon tetszene Lovatt neí ninek.
Az űí t feloű l hallatszoí kereí kcsattogaí s szakíított feí lbe minket. Amint odaneí ztűü nk, egy elegaí ns
fekete fogatot fedeztűü nk fel, az ajtoí ban egy rombűsszal, melyet egyfogatűí kocsi koü vetett egy
lovat vontatva.
– Fairfield – mondta Nyűszi. – De mi az oü rdoü gnek ez a feí nyűű zeí s? ÚÉ gy neí z ki, mintha egy
hoí napig akarna maradni. Neí zd ezt a sok szolgaí t, mind neked kell majd etetned. Keí t kocsis, eí s
biztosan lesz vele meí g egy inas is a hintoí ban. Fairfield hííres piperkoű c. Neheí z elhinni roí la, hogy
keí m. AÉ ltalaí ban semmi egyeí b nem eí rdekli, mint a lova – eí s a kancaí ra pillantott, mely bűü szkeí n
leí pdelt a hetes fogat moü goü tt, port leí legezve.
– Szíívesen megűü lneí m.
– Legjobb lesz, ha űü dvoü zoü ljűü k.
Visszaindűltűnk, bementűü nk az oldalajtoí n, eí s azonnal az eí szaki bejaí rati ajtoí hoz szaladtűnk,
amit mi űtcai ajtoí nak híívtűnk. Thűmm szeí lesre taí rta a bejaí rati ajtoí t, íígy joí l laí thattűk, amint
Fairfield hintoí ja a loí szerszaí mok csilingeloű se koü zepette megaí ll. Égy libeí riaí s inas pattant ki, hogy
kinyissa a hintoí ajtajaí t. Fejben hozzaí adtam meí g egyet az eí hes inas szaí jakhoz. A maí sik fej a
hintoí ban az inasa volt.
Ahogy Lord Fairfield aí llt eí s a laí tcsoü veí vel a haí zat figyelte, űí gy eí reztem, megeí rte a faí radsaí got.
Levette hoí dpreí m sapkaí jaí t. Aranyszííne csillogott a feheí r felhoű takaroí n aí tsűü toű saí padt napfeí nyben.
Szeí les vaí lla, elegaí ns pantalloí ja eí s hesseni cipoű je a legűí jabb divatot tűü kroü zte.
Laí ttam, hogy Nyűszi eleí gedetlenűü l neí z le sajaí t nadraí gjaí ra eí s magas szaí rűí csizmaí jaí ra. Amííg
neí ztűü k az eí rkezoű ket, moü goü ttem Lovatt neí ni tűű nt fel levegoű űtaí n kapkodva.
– Tehaí t itt van – kiaí ltott fel. – Teremtoű m! Mennyi fogat eí s szolga.
Szavaiban nyoma sem volt a csaloí daí snak. Teljesen elkaí praí ztatta a paraí deí .
Amikor Fairfield felfedezte az ajtoí eloű tt teí blaí boloí fogadoí bizottsaí got, hoí díítoí an elmosolyodott,
aranyloí feje meghajolt, eí s azt mondta:
– Miss Hűme.
– ÖÖ rűü lűü nk, hogy Gracefieldben koü szoü nthetjűü k mylord – hajtottam teí rdet.
Beleí pett.
– Koü zel sem annyira boldog, mint eí n, hogy itt lehetek, madame. Nagyon eí rdekes haí z. Alig
vaí rom, hogy felfedezzem.
Lovatt neí ni eí s Nyűszi eloű rejoü tt, hogy meghajoljanak eí s kezet raí zzanak a vendeí ggel. A
szokaí sos űü dvoü zloű szavak űtaí n a szalonba híívtűk vendeí gűü nket egy teaí ra.

47
 Thűmm majd elrendezi a szolgaí kat eí s a csomagokat. ÉÉ s remeí lhetoű leg figyelmezteti a
lovaí szfiűí t, hogy joí sok szalmaí t eí s zabot adjon a lovaknak. Nehezemre esett titkolni, hogy Cook
baí raí nysűü ltjeí vel eí s teasűü temeí nyeivel valoí szíínűű leg egy keí met laí tok vendeí gűü l.
Hihetetlennek tűű nt, hogy Fairfield valami alantas dologba keveredjen. Nemes keí k szemeivel
joí indűlatűí embernek laí tszott.
– Nagyon eí rdekes haí z – ismeí telte. – Ölyan, mint egy tűü ndeí rkasteí ly. Van kííseí rtete is?
– Meí g egy titkos alagűí tja sincs – vallottam be.
– Biztosan legalaí bb a toü rteí nete eí rdekes. Kedvezoű az elhelyezkedeí se konyakcsempeí szeí s
szempontjaí boí l. Baí rcsak a tengeren lenne apa haí za. Sajnos, minden darab foü ldűü nket szaí razfoü ld
veszi koü rűü l. A hampshire-i kasteí ly, a cottswaldsi vadaí szhaí z eí s a birtok, melyet Éűstace baí csikaí m
hagyott raí m Skoí ciaí ban, mind űnalmas reí gi haí zak. Termeí szetesen a londoni haí z nem toü bb, mint
egy ingyenes szaí llaí s a rokonoknak.
– Kaí r – mondta Nyűszi minden szarkazműs neí lkűü l.
– Él kell mondanom, hogy nekűü nk van egy vaí rboü rtoü nűü nk a kasteí lyban – tette hozzaí kisfiűí s
lelkesedeí ssel Fairfield. – ÚÖ zenetet veí stem a falra, hogy a bolondjaí t jaí rassam az oü cseí mmel,
Algernonnal. ÖŐ kapitaí ny az oű rseí gneí l – tette hozzaí bűü szkeí n.
Biztos, hogy nem lehet keí m, akinek az oü ccse a hadseregben szolgaí l. Snoad bizonyaí ra raí szedte
oű t is, akaí rcsak apaí t.
– Milyen űü zenet volt? – keí rdezte Nyűszi.
– Azt íírtam: viszlaí t, kegyetlen vilaí g. AÉ rtatlan vagyok abban a bűű ntettben, amivel a gonosz
Albemarle maí rki megvaí dolt. Éz apaí m rangja. Égyik rangja, legalaí bbis ezt hasznaí lja.
– Milyen bűű nűü gyben? – keí rdezte Nyűszi.
Fairfield ostobaí n kacsintott.
– Nem volt semmifeí le bűű ntett. Treí fa volt – magyaraí zta.
– ÖÉ – soí hajtott Nyűszi, eí s koü telesseí gtűdoí an nevetett.
– Sajnaí lom, hogy nem tűdűnk tűí l sokat nyűí jtani a szoí rakozaí s tereí n, de mint tűdja, gyaí szolűnk
– mentegetoű zoü tt Mrs. Lovatt.
– Ha nem gyaí szolnaí nak, eí n sem lenneí k itt – mondta helyteleníítve a keí teí rtelműű beszeí det. –
ÚÉ gy eí rtem, a galambok nem lenneí nek eladoí k, ha Mr. Hűme meí g mindig eí lne.
Neheí z lett volna vaí laszolni erre a megjegyzeí sre. Roü vid szűü net űtaí n Fairfield meghajolt feleí m,
eí s folytatta:
– A galambok elegendoű szoí rakozaí st nyűí jtanak nekem.
Rejteí lyes mosolya engem is szinte az eí rdekes galambok koü zeí sorolt, csodaí latot is kifejezett.
Amint elfogyasztottűk a teaí t, megkeí rdeztem:
– Szeretneí most megtekinteni oű ket, Lord Fairfield?
– Igen, maí r nagyon vaí rom. – Mohoí n felpattant. Felemelkedtem, hogy elkííseí rjem.
– Nem szűü kseí ges, hogy oü n műtassa meg az űtat. Talaí n egy szolga. – Koü rűü lneí zett, de nem volt
olyan sok szolgaí nk, hogy keí zneí l legyenek, amikor egy szelet sűü temeí nyt kell felszolgaí lni vagy a
teaí scseí szeí t teletoü lteni.
– Érre – mondtam, eí s oű koü vetett.
– Akarod, hogy veletek menjek? – keí rdezte Nyűszi.
ÚÉ gy gondoltam, hogy szíívesen venneí , de nem akartam, hogy elkííseí rjen. Csak a Fairfield iraí nti
bizalmatlansaí gomat bizonyíítanaí .
– Gondoskodom roí la, hogy Miss Hűme biztonsaí gban legyen a leí pcsoű n – mondta Fairfield,
mikoü zben megeí rintette a koü nyoü koü met, eí s az ebeí dloű feleí vezetett.
– Érre van – kormaí nyoztam a helyes iraí nyba.
– Mindig eí rdekeltek ezek az oű si toü rteí nelmi otthonok – mondta, mikoü zben felfeleí maí sztűnk. Éz
a boí k keí teí lűű volt, de eí n boldogan mosolyogtam eí s tovaí bb maí sztam.
– Sok leí pcsoű van, űgye? – keí rdezte, amint eleí rtűü k a harmadik szintet.
– Maí r nincs messze, mylord. – Beszeí d koü zben eroű sen lihegtűü nk. Kiemeltem a haí z nevezetes
esemeí nyeit is. – Charles lakott ebben a szobaí ban – mondtam.
– A szolgaí k emeleteí n – kiaí ltott fel.
– ÖÖ koü lvíívoí meccs volt a koü rnyeí ken, ezeí rt minden szoba foglalt volt, amikor vaí ratlanűl
beaí llíított. Csak keí t szeí ket akart eí s egy helyet a kandalloí mellett.

48
 – Ki bokszolt? – keí rdezte. Amennyire eí rdekelte az illűsztris Fox. Attoí l tartok, Lord Fairfield
nem rajong a tartoí s ismeretseí geí rt. A megjeleneí se eí s a modora joí volt, ezeí rt keltett eloű szoü r
kellemes benyomaí st, de maí r kezdett veszeí lyesnek laí tszani.
– ÚÉ gy emleí kszem, az egyiket baí dogembernek híívtaí k.
– A kűtyafaí jaí t! Hogy szerettem volna laí tni.
Veí gűü l feleí rtűü nk a galambdűí cba. Fairfield űí gy fűí jtatott, mint egy tűí lhajszolt gebe.
Meglepett, mert űí gy gondoltam, hogy egy karintiai jobb kondíícioí ban van.
Snoad eí ppen egy peneí szes szeí ken űü lt, eí s koü nyvet olvasott. Felaí llt eí s eloű releí pett. ÉÉ n, az
alkalmazoí ja nem reí szesűü ltem ilyen kegyben.
– Lord Fairfield, ez…
Snoad kinyűí jtotta a kezeí t, eí s megszoríította Fairfieldeí t.
– Snoad. ÉÉ n gondozom a galambokat.
– Éz Lord Fairfield – mondtam szemrehaí nyoí an. Nem szerettem, ha vaí llveregetoű modorban
beszeí lt a nemesekkel.
– Nem ismerem valahonnan? – keí rdezte kíívaí ncsian vizsgaí lva Snoadot.
– Szerintem haí rom eí ve talaí lkoztűnk oű lordsaí gaí val a Brankshome Hallban. Kedves oü ntoű l, hogy
emleí kszik.
– Maí r emleí kszem, valoí ban Brankshome Hallban volt. A herceg akadaí lyversenyeí n.
– ÖÖ n nyert, nagyon joí l lovagolt oű lordsaí ga. Segíítettem az akadaí lyok felaí llíítaí saí ban eí s a
lovaknaí l.
A nap nyilvaí n jobban megmaradt Snoad emleí kezeteí ben, mint a Fairfieldeí ben.
Fairfield a szemoü ldoü keí t raí ncolta, de nem tűdta felideí zni a reí szleteket.
– ÖÖ n lovagolta Belzebűbot az arab hereí ltet – emleí keztette Snoad.
– Szeretneí m, ha segíítene megműtatni a galambokat Lord Fairfieldnek, Snoad – szoí ltam
koü zbe.
Meghajolt a vendeí gűü nk feleí .
– ÖÖ roü mmel, oű lordsaí ga.
Karon fogta Lord Fairfieldeí t, eí s seí taí lni kezdtek a feí szeksorok mellett. Lemaradtam, hogy
megneí zzem, mit olvas Snoad olyan eí rdekloű deí ssel. Keí pzeljeí k el, mennyire meglepoű dtem, hogy
egy Lord Byron-verseskoü tetet. Hamarosan eí szrevettem valami meí g enneí l is gyanűí sabbat. Égy
darab papíír volt a koü nyvbe helyezve, eí s mellette az asztalon pedig egy toll hevert. Meg kellett
neí znem, mit íír. Felvettem a koü nyvet eí s figyeltem, nem neí z-e arra Snoad.
Megfordűlt eí s fenyegetoű pillantaí st vetett feleí m. Letettem a koü nyvet.
Napnaí l is vilaí gosabb volt, hogy valami keí műü zenetet íír. Szerencseí re Fairfield egy keí rdeí ssel
elterelte Snoad figyelmeí t, eí s ki tűdtam hűí zni a papíírt aneí lkűü l, hogy megmozdíítanaí m a koü nyvet.
A galambdűí c maí sik veí ge feleí hűí zoí dtam, eí s neki haí ttal aí llva elolvastam a ceí dűlaí t. Meí g egy
meglepeteí s eí rt. Égy koü ltemeí ny volt, egy hoü lgynek íírtaí k. „Galamb” volt a cííme.

Galambszürkék a szemei
Galamblágy a sóhaja
Holdfényben vagy napfényben
Szerelem a kötelék mely hozzáköt.
Egyedül a felhők közt
Túl vadul és túl büszkén
őrült szívem kitárásához
A szerelmet nem vallom be
De az öröm megtalál.

Égy percig csak aí lltam eí s baí műltam. Vajon koí dolt űü zenet? Vagy az volt, aminek laí tszott,
szerelmi vallomaí s a szűü rke szeműű hoü lgynek?
Baí rmi volt is, vissza kell tennem a koü nyvbe, mieloű tt Snoad raí joü n, hogy elolvastam. Amííg a
feí rfiak lefoglaltaí k magűkat a feí szekben, gyorsan visszacsűí sztattam a ceí dűlaí t a koü nyvbe. Azűtaí n
hanyagűl visszaseí taí ltam hozzaí jűk.
– Hol vannak a híímek, amííg a tojoí k koü ltenek? – keí rdezte Fairfield.

49
 – A galambdűí c koü rnyeí keí n – vaí laszolta Snoad. Észembe jűtott, hogy nekem azt mondta, hogy a
híímek űü lnek napkoü zben a tojaí sokon. Mieí rt nem mondta meg Fairfieldnek? ÉÉ s ami meí g
eí rdekesebb, mieí rt nem tűdta ezt Fairfield, ha oű is tenyeí sztoű , mint ahogy aí llíítja magaí roí l.
Kis idoű műí lva Fairfield meglepeteí seí t fejezte ki, hogy olyan sok feí szekben van keí t tojaí s. Keí t
tojaí s volt az aí tlag. Ézt az embert meí g keveí sbeí eí rdeklik a galambok, mint engem.
– Éz bizonyaí ra űntatja oü nt, Miss Hűme – mondta Snoad. – Nem szeretneí nk feltartani, ha maí s
dolga van.
Nem szaí ndeí koztam megengedni, hogy eltaí volíítson.
– Lord Fairfieldet kűü loü noü sen Caesar eí s Cleo eí rdekli. Hol vannak? Égyszer sem laí ttam oű ket
mostanaí ban, amikor itt jaí rtam.
– Cleo a faí n van, Caesart vaí rja.
Laí ttam egy madarat, amelyik a faí n űü l eí s akaí r Cleo is lehetett. Majdnem teljesen feheí r volt,
csak egy kis bűrgűndi aí rnyalat volt a mellkasaí naí l. Anyai nagyanyja amerikai űtazoí galamb volt.
Pelletier vezette be ezt a fajtaí t a galambdűí caí ba a nagysaí ga miatt. Az a hűí sos dűdor a csoű re aljaí n
szinteí n kűü loü nleges volt. Soü teí tebb szíínűű volt, mint szokott lenni, majdnem fekete. Az, hogy raí
mert űü lni erre a faí ra, elegendoű bizonyííteí k volt arra neí zve, hogy Caesar paí rja. A toü bbi madaí r meg
sem merte eí rinteni Caesar heves veí rmeí rseí klete miatt.
De a minap Snoad azt mondta, hogy Cleo feí szkel, eí s Caesar vele maradt.
– Hol van Caesar? – keí rdeztem.
– Élűnta magaí t eí s kirepűü lt – felelte Snoad. – Most, hogy itt van, szeretneí k valamit
megbeszeí lni oü nnel. Mivel az apja sajnos maí r nincs koü zoü ttűü nk, szűü kseí gem van egy segíítoű re. A
betaníítandoí madarakat el kell vinni a galambdűí ctoí l neí haí ny meí rfoü ldre, eí s rendszeresen el kell
engedni oű ket, hogy megtanűlhassanak hazarepűü lni. Szűü kseí gem lesz valakire a galambdűí cban,
amííg taí vol vagyok, vagy valakire, aki, ha kell, elviszi oű ket, amííg itt maradok.
– ÉÉ n szíívesen vaí llalom – ajaí nlotta Lord Fairfield.
– De oü n csak neí haí ny napig marad, mylord – műtatott raí Snoad. – Jobb lenne, ha rendszeresen
aí tengedne egy szolgaí t, akit egy kicsit betanííthatneí k – makacskodott Snoad.
Nem akartam Fairfield eloű tt oí vakodni, íígy kelletlenűü l megengedtem, hogy mindennap neí haí ny
oí raí ra rendelkezeí seí re aí lljon a lovaí szfiűí . Teljesen elűntam magam, de űí gy tűű nt, Fairfield
hataí rtalanűl lelkesedik a galambok iraí nt. Majdnem egy oí ra műí lva eí szrevettem Nyűszit a
parkban, eí s taí voztam a galambdűí cboí l.
Nyűszi eí ppen most teí rt vissza a villaí m sűí jtotta fenyoű iraí nyaí boí l. Ödasiettem, hogy
űü dvoü zoü ljem.
– Égy űü zenet Depew-toí l. Akarom mondani Martintoí l. Ma este tizenegykor a faí naí l lesz.
– Kivaí loí . Rengeteg mindent kell mondanom neki. Fairfield szeí lhaí mos, Snoad pedig
titkosííraí ssal íír űü zeneteket.
– Megszerezted oű ket?
– Égy pillantaí st vetettem az egyikre. Égy versbe rejtette az űü zenetet. Megproí baí ltam
megjegyezni, roü vid volt.
Papa irodaí jaí ba mentűü nk, eí s leíírtam, amit megjegyeztem a neí haí ny sorboí l.
– ÚÉ gy neí z ki, mint egy szerelmes vers – mondta Nyűszi. – Égeí sz űü gyes.
– Ne leí gy ostoba. Éz űü zenet a franciaí knak. Mit jelenthet? Laí tod, emlííti a holdfeí nyt. Biztosan
egy taí madaí s idejeí re, egy hadosztaí ly mozgaí saí ra vagy valami ilyesmire űtal.
– Szerinted mit jelkeí pez az „egyedűü l a felhoű k koü zoü tt” kifejezeí s?
– A vad eí s bűü szke talaí n Napoí leon.
– Kiveí ve, hogy oű nincs egyedűü l a felhoű k koü zoü tt. Majdnem űí gy hangzik, mint Isten.
– Hagyjűk Martinra a rejtjel megfejteí seí t – javasoltam, eí s elrejtettem a vers maí solataí t a
zsebembe.
Ideje volt vacsoraí hoz oü ltoü zni. Vaí rtam az elsoű koü zoü s eí tkezeí st Lord Fairfielddel.
– Vacsora űtaí n tartsd fel, ameddig csak tűdod. ÉÉ n felmegyek eí s aí tkűtatom a szobaí jaí t.
– Baí rcsak veled mehetneí k.
– A te szereped is űgyanolyan fontos, Nyűszi. Te vagy itt az egyetlen feí rfi, űí gyhogy neked kell
feltartanod Fairfieldet, hogy biztonsaí gosan veí gezhessem a műnkaí mat. Égy csapat vagyűnk.

50
 – A feneí be is, joí eí rzeí s, hogy veí gre valami fontosat csinaí lok. Baí rcsak mindenkinek
elmondhatnaí m.
– Égy szoí t se!
– A szavamat adom.
A magasztos szavak űtaí n elvaí ltűnk, ellenoű riztem a postaí t, de nem kaptűnk vaí laszt a brightoni
űí jsaí gokban megjelent hirdeteí sűü nkre, igaz, nem is vaí rtam.

51
 10.
Cook kiváló lakomát taí lalt fel. Égyeí bkeí nt a baí roí val elkoü ltoü tt vacsora nem sokban kűü loü nboü zik a
pleí baí nossal vagy egyeí b videí ki szomszeí ddal elkoü ltoü ttneí l. Az űrak kisajaí tíítottaí k a beszeí lgeteí st,
ahogy azt aí ltalaí ban videí ken teszik. Biztos, hogy a taí rsasaí gi hoü lgyek ismernek neí haí ny aproí
trűü kkoü t, amivel elterelhetik a beszeí lgeteí st a lovakroí l, de sem Mrs. Lovatt, sem pedig eí n nem
birtokoltűk ezt a fajta tűdaí st.
– Csodaí latos az a pej kanca, amit magaí val hozott, Lord Fairfield.
– Alvanleyben vettem potom peí nzeí rt. Szemet vetettem ott egy vadaí szra is.
– Megmondom, hol tehet szert egy joí vadaí szra, eí s szinte filleí rekbe kerűü l. Singer itt Hythe-ban
aí rűl egyet. IÉrorszaí gban tenyeí sztetteí k eí s nevelteí k. Nagyszerűű űgroí . Égyboű l teí rdboű l űgrik, Soper
kerííteí seí t is aí tűgorja. Égyben nagyon joí haí tasloí is, tűdja, melyik oldalon emelkedik az űí t.
– Talaí n beműtathatna Singernek.
– ÖÖ roü mmel.
– Milyenek a lovagloí helyek?
– Heather imaí d lovagolni – jegyezte meg Mrs. Lovatt, hogy raí m terelje a szoí t.
Fairfield tűü relmetlenűü l elmosolyodott Nyűszi vaí laszaí t vaí rva. IÉgy telt el keí t fogaí s.
Tűü relmetlenűü l vaí rtam, hogy magűkra hagyhassam az űrakat, eí s felmehessek a galambdűí cba
Snoad szobaí jaí ba.
A megfeleloű idoű ben a neí nikeí m eí s eí n visszavonűltűnk a taí rsalgoí ba.
– Milyen baí jos ez a Lord Fairfield – mondta a neí nikeí m.
– Teí nyleg nagyon joí keí pűű – ismertem el.
– ÉÉ s gazdag! Micsoda haí zakat oü roü koü l.
– ÉÉ s milyen rangot – tettem hozzaí csaí bíítoí mosollyal. – De azeí rt ismerd el, nem valami joí
taí rsalgoí .
– Úgyan! Van ennek baí rmi jelentoű seí ge? Égy nap baí roí neí , maí rkineí leszel eí s Londonban
paraí deí zol. Mindig is vaí gytaí l egy londoni eí vadra.
Nem akartam gyanűí t kelteni, ezeí rt azt mondtam:
– Legjobb, ha most felmegyek eí s rendbe hozom a sminkemet.
– Nagy kaí r, hogy gyaí szolűnk, íígy nem műtatkozhatsz eí leí nk szíínekben Fairfield eloű tt.
Gondolod, Heather, hogy a szíínes vaí llkendoű tűí lsaí gosan illetlen? A fekete nem aí ll joí l neked.
Hagyomaí nyos gyaí szrűhaí t viseltem.
– Mondhatnaí nk azt is, hogy nincs fekete kendoű m.
– De most is feketeí t viselsz.
– Fairfield biztosan nem vette eí szre.
– ÚÉ gy laí tszik, imműí nis a hoü lgyekre – vallottam be. Meí gis kezet csoí kolt Brightonban, eí s
meí lyen a szemembe neí zett. Vajon csak azeí rt floü rtoü lt, hogy meghíívjam ide?
– Talaí n Nyűszi kap egy ajaí nlatot. Égeí sz joí l elűü tik az idoű t.
Felfeleí menet megkeí rdeztem Thűmmot, hogy most vacsoraí znak-e Fairfield szolgaí i, mivel nem
akartam beleí jűü k botlani.
– Joí l műlatnak a konyhaí ban, Miss Hűme.
Felszaladtam a leí pcsoű n az arany lakosztaí lyba. Nem volt bezaí rva. ÖÉ vatosan becsűktam magam
moü goü tt az ajtoí t. Élegendoű feí ny volt, űí gyhogy nem volt szűü kseí g laí mpagyűí jtaí sra. Fairfield olyan
sok felesleges piperecikket hozott magaí val, hogy megnehezíítette a kűtataí st. A feí sűü lkoü doű asztalon
feí l tűcat rosszűl sikerűü lt nyakkendoű , rengeteg kefe eí s feí sűű , egy kis noű i keí zitűü koü r – vajon mi az
oü rdoü gnek kellett neki? –, toalettvííz, borotvaí lkozoí szerek, koü roü mvaí goí , szarűhaí tűí koü roü mkefe
hevert.
A rűhaí sszekreí ny tele volt feloü ltoű kkel, nadraí gokkal, papűcsokkal, hesseni cipoű kkel, csizmaí kkal
eí s egy keí zzel koü toü tt haí loí szobapapűccsal. Gyorsan aí tkűtattam a rűhaí k zsebeit, űí jra sok kacat
aí llta űtamat, rengeteg peí nzt is beleeí rtve.
Rengeteg csilingeloű gűinea eí s shilling. Fűrcsa moí dja a megvesztegeteí snek.

52
 Csak akkor teltem el remeí nnyel, amikor valami papíír akadt a kezembe, de csak meghíívoí k eí s
szaí mlaí k voltak, eí s egy szerelmes leveí l valami Észmeraldaí toí l, aki a lovagsaí got „lovaksaí gnak” íírja.
Valami koü nnyűű veí rűű noű lehet.
Beneí ztem az aí gy, a paí rnaí k eí s a matrac alaí is, elkeseredeí semben meí g a papűcsok eí s a csizmaí k
laí breí szeí be is. AÉ tneí ztem minden fioí kot eí s szegletet, eí s veí gűü l arra a koü vetkezteteí sre jűtottam,
hogyha van valami űü zenet, Lord Fairfield azt magaí naí l hordja. Alkalmat kell teremteni arra, hogy
levegye a rűhaí jaí t. Szegeí ny Fairfieldet meí g az este veí ge eloű tt le kell oü ntenem teaí val vagy kaí veí val.
ÉÉ ppen a leí pcsoű feleí siettem, amikor eszembe jűtott, hogy maí sik vaí llkendoű t kell felvennem. A
fekete kasmíírt csinos roí zsaszíín-keí k mintaí sra csereí ltem, eí s visszateí rtem a taí rsasaí gba. Nem
kellett sietnem, mivel Nyűszi joí l veí gezte a dolgaí t. Feí l oí ra műí lva az űrak csatlakoztak hozzaí nk.
Lovatt neí ni maí r nagyon nyűgtalan volt. Meí g ha Fairfield eí szre is vette, hogy szebb vaí llkendoű t
viselek, nem tette szoí vaí . Mivel videí ki szokaí s szerint vacsoraí ztűnk, meí g mindig hosszűí oí raí kig
kellett szoí rakoztatnűnk vendeí gűü nket.
Mrs. Lovatt csak egy emlííteí sre meí ltoí szoí rakozaí st ismert. A neí gyszemeí lyes kaí rtyajaí teí kot.
Élviselte a pikeí tet is, de a whist volt a kedvence. Apa halaí la oí ta nem jaí tszott, eí s maí r szenvedett a
hiaí nyaí toí l.
– Nem hiszem, hogy otthonűnk magaí nyaí ban illetlenseí g lenne kaí rtyaí zni akaí r a gyaí sz idejeí n is
– mondta, eí s Fairfieldet neí zte, hogy megbotraí nkozik-e.
– Égy pont egy shilling? – javasolta Fairfield. – Mivel hoü lgytaí rsasaí gban vagyűnk, nem
javasolok igazi peí nzt.
Az egy shilling – egy pont nagyon is valoí s volt szaí műnkra, mivel aí ltalaí ban pennyben
jaí tszottűnk.
– Mi aí ltalaí ban gombra jaí tszűnk – mondta Nyűszi. – Pennyeí rt.
– Ah. – A kis teí t egy jottaí nyit sem csoü kkentette Fairfield eí rdekloű deí seí t.
Meí g azzal sem toü ltoü tt el idoű t, hogy idehíívjon egy szolgaí t, segíített Nyűszinak a zoü ld
szoü vetasztalt felaí llíítani, eí s eloű rehűí zta a szeí keket.
ÉÉ ppen elfoglaltűk helyűü nket, amikor Nyűszi felboríította a tervet.
– Most el kell sietnem. Joí jaí teí kot!
– Él kell mennie! – zsoü rtoü loű doü tt Mrs. Lovatt. De szűü kseí gűü nk van egy negyedikre, Mr. Smythe.
– Arroí l van szoí , hogy ma űü leí sezik a paroí kiatanaí cs. Nem tart sokaí ig, hacsak nem joü n raí megint
Ned Firthre, hogy űí jra az adoí k felemeleí seí roű l vitaí zzon. Tizenegyre visszaeí rek. – Hangsűí lyozta az
idoű jelentoű seí geí t, eí s űí jra raí m neí zett. Boí lintottam, hogy veí get vessek a ceí lzott pillantaí soknak.
– Teí nyleg el kell mennie? – keí rdezet Mrs. Lovatt.
A paroí kia talaí lkozoí it Hythe-ban tartjaí k. Éleí g hosszűí idoű be telik az oda-vissza űí t. Ha nem lett
volna vendeí gűü nk, aki halvaí nyan mosolygott Nyűszi taí vozaí saí n, toü bbet is mondott volna.
– Attoí l tartok, műszaí j. Nem engedhetem, hogy az oü reg Firthnek sikerűü ljoü n felemelnie az
adoí kat. – Éz a lehetoű seí g majdnem olyan rossz volt, hiaí nya a kaí rtyaí ban.
Lord Fairfield meglepoű moí don sietett a megmenteí seí re.
– Megkeí rhetneí nk Kerwoodot, hogy szaí lljon be negyediknek. Hííres kaí rtyaí s.
– Kerwood? – keí rdezte a neí nikeí m eí rdekloű dve. – Az inasa, űram? Mi is gyakran megkeí rjűü k
Mrs. Gibbsont, hogy legyen a negyedik, de a szegeí ny teremteí s nem tűí l okos.
Fairfield nagyot neí zett.
– Kerwood Snoadra gondoltam.
– Snoad – kiaí ltott fel reí műü lten. – Nem, nem, híívom Mrs. Gibbonst.
– Gyakran szaí llt be Branksome Hallban is, amikor a hercegnoű jaí teí kos hííjaí n volt – tette hozzaí
Fairfield. – Nagyra eí rteí kelte a tűdaí saí t.
Figyeltem, ahogy Mrs. Lovatt megbirkoí zik a probleí maí val. A rangon eí s a kiraí lyi pavilonon
kíívűü l a legnagyobb dolog, amit egy ember birtokolhat, az a jaí teí ktűdaí s. Az asztalt kihűí ztűk, eí s a
szeí keket elrendeztűü k. ÉÉ s Snoad keí pesseí geihez az is hozzaí jaí rűlt, hogy a hercegnoű vel jaí tszhatott.
– Ha űí gy gondolja, hogy beszaí llhat, nem baí nom, keí rjűü k meg Snoadot – mondta.
Ödarendelte Thűmmot, hogy tovaí bbíítsa a keí reí st, mely inkaí bb űí gy hangzott, mint egy
parancs, eí s vaí rtűnk. Tííz perc műí lva azon kezdtem el tűű noű dni, vajon Snoad nem űtasíítja-e vissza
az ajaí nlatűnkat. Nem lepett volna meg, ha nem tűdtam volna, mennyire szereti a rangokat.
Éllenszenvesen híízelgett Fairfieldnek. Él fog joü nni, hogy megfeleloű szíínben tűű njoü n fel. Sajnaí latot

53
eí reztem iraí nta. Biztosan nincs esteí lyi oü ltoü nye. Mondhattűk volna neki, hogy egy joí feloü ltoű is
megteszi.
– Mi tart ilyen sokaí ig? – keí rdezte Mrs. Lovatt a kaí rtyaí t csattogtatva. Annyira soí vaí rgott a jaí teí k
űtaí n, hogy űí gy neí zett ki, mint egy csitri, aki az elsoű randevűí jaí ra vaí r.
– Maí r itt is van – mondta Fairfield.
Megkoü nnyebbűü lten neí ztem az ajtoí feleí . Amennyire a helyzet megengedte, joí l neí zett ki. Nem
esteí lyi volt rajta, hanem egy szeí p keí k feloü ltoű eí s egy olyan pantalloí , amit meí g nem laí ttam rajta. A
feloü ltoű remekűü l aí llt rajta. Holloí fekete haja feí nyesen csillogott, eí s szeí pen volt megkoü tve a
nyakkendoű je is. ÉÉ szrevettem, hogy feí nyes hesseni cipoű i vannak, baí r elfogadta papa csizmaí it. A
hesseni csizmaí k nagyobbak voltak a papa meí reteí neí l. Kíívaí ncsi vagyok, melyik műnkaadoí ja
adhatta neki ezeket a hatalmas levetett cipoű ket.
Sajnaí latos dolog, hogy egy ilyen joí kűü lsejűű feí rfinak maí s levetett dolgait kell viselnie, de Snoad
szenvedeí lymentes arca nem tűü kroü zte ezt az eí rzeí st.
– Nagyon joí l neí z ki, Snoad – kiaí ltott fel meglepetten a neí nikeí m.
Snoad elegaí nsan meghajolt.
– Nagyon kedves, hogy híívatott, Mrs. Lovatt. Kezdhetjűü k?
Raí m pillantott, amint elfoglalta a szeí keí t. Szaí ja sarkaí ban halvaí ny mosolyt vettem eí szre. ÉÉ s ami
meí g rosszabb, a kis arany galambfigűraí t az oí ralaí ncaí n. Ha a nagyneí neí m eí szreveszi, lopaí ssal fogja
megvaí dolni, eí s be kell majd vallanom, hogy eí n ajaí ndeí koztam neki.
Baí r a nagyneí neí m nem űtalt raí , tűdtam, hogy oű maga lesz Snoad partnere, eí s engem eí r a
megtisztelteteí s, hogy Fairfielddel legyek. Baí r velem szemben volt az az űü res szeí k, ahovaí Snoad
leűü l. A neí nikeí m eleí g sokaí ig vaí rt. Aztaí n minden hűű hoí neí lkűü l elkezdte a jaí teí kot. Az űtolsoí lap kaí roí
volt.
– A kaí roí az adű – mondta, eí s felvette a kezeí be.
– Joí keze van! – kiaí ltott fel Fairfield, eí s aí tneí zte a lapjait. – Haí rom adű! – Ölyan szoü gben
tartotta a kaí rtyaí kat, hogy mindannyian toü keí letesen laí thattűk, mije van.
A nagyneí neí m eloű tt maí r egyetlen kaí rtya felfedeí se is halaí los bűű nnek szaí míított. A kaí rtya
szaí maí ra inkaí bb haí borűí volt, mint jaí teí k.
– Vigyaí zzon a kaí rtyaí ira, Lord Fairfield. Nem akarok semmifeí le eloű nyt adni az ellenfeí lnek.
Éngedelmesen szoríította a lapjait a kaí rtyaasztal felett. A jaí teí k megkezdoű doü tt.
– ÉÉ ppen most mondtam a hoü lgyeknek, Kerwood, hogy Branksome Hallban jaí tszott a
hercegnoű vel.
– Igen, amikor jaí teí kos hííjaí n volt – mondta roü viden. Úgyanaz a feszűü lt tekintet jelent meg az
arcaí n, melyet a nagyneí neí men laí ttam jaí teí k soraí n.
– Szeretem a joí whistet – folytatta Fairfield. – Baí r jobban szeretem a faí raoí t.
– Faí raoí – hűí zta el az orraí t Mrs. Lovatt. – Semmi tűdaí s nem kell hozzaí . Csak talaí lgatni kell,
hogy melyik lap bűkkan fel.
– ÉÉ s fogadni raí – tette hozzaí . Nyilvaí nvaloí an a fogadaí s keltette fel eí rdekloű deí seí t.
– Pikket jaí tszott a kaí roí mra, Lord Fairfield – mondta kis idoű műí lva Mrs. Lovat. – Nem lehet
adű hííjaí n, mivel eí ppen most adta a tűdtomra, hogy haí rom van oü nneí l.
– A szentseí git. Igaza van. – Visszahűí zta a pikket, eí s egy kiraí lyt tett a neí nikeí m aí szaí ra, aki űí gy
neí zett raí , mintha elment volna az esze. Ha haí rom kaí roí ja volt, akkor nem kellett volna raí tennie
ezt a nagy lapot a neí nikeí m aí szaí ra. Mrs. Lovatt az ajkaí t harapdaí lta, de nem szoí lt egy szoí t sem.
Fairfield mindannyiűnk helyett beszeí lt.
A jaí teí k folytatoí dott, Fairfield gyakran visszavette a lapjaí t, eí s ha raí kerűü lt a sor, azonnal űü toü tte
a partnere fogaí sait. A szememet hipnotikűsan vonzotta a kis himbaí loí zoí aranygalamb. Baí rcsak
Snoad a zsebeí be dűgnaí . Fairfield hibaí t koü vetett el, az űdvarias maszk moü goü tt mosoly bűjkaí lt.
Koü zben megnyertűü k Snoaddal az elsoű robbert.
– Talaí n ha egy kisseí a jaí teí kra koncentraí lna ahelyett, hogy azt meseí li, mennyit vesztett faí raoí n,
esetleg nekűü nk is oü sszejoü nne valami – sziszegte a nagyneí neí m.
Majdnem annyira zavarta, hogy Fairfield elhanyagolt engem, mint a rossz jaí teí ka. Az eloű bbit
elneí ztem volna. Nem tűdta, hogy koü telesseí ge floü rtoü lni velem.
– Mennyi lehet az idoű ?
Snoad az oí raí jaí eí rt nyűí lt.

54
 – Csak feí l tííz van – mondtam gyorsan, mieloű tt kihűí zta volna. Biztosan megeí rezte a reí műü letet
a hanglejteí semboű l, eí s mikor a melleí nyeí re tette a kezeí t a galambot a zsebeí be csűí sztatva,
megnyűgodhattam.
– Égy pohaí r bor felvidíítana minket – mondta Fairfield, eí s oű maga nyűí lt az űü vegeí rt.
– Remeí ljűü k – mondta Mrs. Lovatt elkeseredetten.
A koü vetkezoű robber űgyanolyan elkeseríítoű volt a neí nikeí m eí s Fairfield szaí maí ra. Mialatt
Fairfieldben csaloí dott, Snoad nagyot noű tt a szemeí ben. Joí l eí szrevette az eloű nyoü ket eí s gyoű zelemre
jaí tszott. Csak neí haí ny eí sszerűű megjegyzeí st tett, sohasem fecsegett. A neí nikeí m az elsoű robberben
meí g csak „joí l van, Snoad” kiaí ltaí ssal biztatta, a maí sodikban pedig maí r „nagyszerűű en jaí tszott, Mr.
Snoad”-ra vaí ltott.
A jaí teí k a mi gyoű zelműü nkkel eí rt veí get, eí s a nagyneí neí m meí g egy űtolsoí t boí kolt Snoadnak.
– Jaí tszanűnk kellene meí g egyet valamelyik este – mondta alaposan veí gigmeí rve Snoadot.
Snoad fejboí lintaí ssal eí s egy megnyeroű mosollyal vaí laszolt.
– Rendezze űí gy, hogy partnerek legyűü nk, eí s legyoű zzűü k, akaí rmilyen partnert is híív.
Nagyszerűű en jaí tszik.
– ÉÉ s tetemes haí traí nnyal – csűí szott ki a szaí jaí n, eí s gonosz pillantaí st vetett partnereí re.
Snoad felűü lemelkedett a nemesseí g iraí nti vonzalmaí n, joí esteí t kíívaí nt eí s taí vozott, amint a jaí teí k
veí get eí rt.
– Lefekveí s eloű tt aí ltalaí ban koü rűü lneí zek a galambdűí cban – magyaraí zta. – Nagyszerűű este volt.
Szerettem volna neí gyszemkoü zt szoí t vaí ltani vele, eí s a galambdűí cot hasznaí ltam űü rűü gykeí nt.
– Holnap felkűü ldoü k egy fiűí t – mondtam feleí indűlva. Amikor halloí taí volsaí gon kíívűü l kerűü ltűü nk,
megkeí rdezte:
– Most maí r kivehetem?
– Nem mondtam meg a nagyneí neí mnek, hogy elajaí ndeí koztam a papa oí raí jaí t. – Östobaí nak
eí reztem magam. – Feí ltem, hogy felizgatja.
– Gondoltam. Meí g inkaí bb eí rteí kelni fogom, ha tűdom, hogy ez a mi titkűnk. – Mosolya kedves
volt, baí r dűü hoü s is lehetett volna a probleí maí s ajaí ndeí k miatt. ÚÉ gy eí reztem, igazi űí riember.
Tűdtam, hogy meí g felszolgaí lnak valami harapnivaloí t, eí s remeí ltem, hogy a nagyneí neí m oű t is
visszahíívja. Nem jelentene toü bbet, mint egy kaí rtyajaí teí k, eí s ma igazaí n illemtűdoí an viselkedett. A
bűí csűí zoí szavakon kíívűü l semmilyen eí rdekloű deí st sem tanűí síított iraí ntam, mintha feí rfiszaí mba vett
volna, amieí rt fel is hűí ztam az orrom.
Amint Snoad taí vozott, a harapnivaloí megeí rkezett. Feí l szemmel az oí raí t figyeltem, tűdtam,
hogy koü zeleg a Depew-val megbeszeí lt talaí lkozoí . Amint a teaí t kitoü ltoü tteí k eí s felszolgaí ltaí k a
szendvicseket, Mrs. Lovatt Fairfieldhez fordűlt.
– Gondolom, maí r azeloű tt is talaí lkozott Snoaddal, mivel Kerwoodnak szoí líította. Nem tűdtam,
hogy íígy híívjaí k.
– IÉgy szoí líítottaí k Branksome Hallban. Nagy kedvenc volt.
– Mieí rt? Nem volt sajaí t gyermeke a hercegnoű nek?
– Dehogynem. Feí l tűcat. Haí rom fiűí : Maitland az oü roü koü s, Willi, aki a feí lszigeten van eí s a
legfiatalabb, meg haí rom laí ny. Feí rjhez mentek eí s szeí tszoí roí dtak szerte az orszaí gban.
Koü rűü lbelűü l annyi idoű s lehetett a hercegnoű , mint amennyinek beaí llíította, eí s a leaí nyok
szeí tszeí ledeí se is megfelelt az oű elmondaí saí nak. Tehaí t legalaí bb erroű l igazat mondott.
– ÚÉ gy emleí kszem, Kerwood mentette meg az oü roü koü s eí leteí t – folytatta Fairfield. – Beevezett a
toí ba eí s Snoad mentette meg az eí leteí t, amikor a csoí nakja felborűlt. Attoí l kezdve mindent
megtettek Snoadeí rt. Az apja vadoű r volt, de a hercegnoű Snoadot a pleí baí niaí n tanííttatta, hogy
meghaí laí lja neki, hogy megmentette a fia eí leteí t.
– Kaí r, hogy nem tanűlt tovaí bb. Ölyan, mint egy űí riember. ÉÉ rtelmes, joí megjeleneí sűű fiűí nak
tűű nik. A testveí remnek, Haroldnak is joí veí lemeí nye volt roí la.
Érre eí n is odafigyeltem, mivel nekem is okom volt arra, hogy eí rdekloű djem iraí nta. Tűdtam,
hogy az eszeí t eí s a megjeleneí seí t arra hasznaí lta, hogy a franciaí knak keí mkedjen.
Nyűszinak kűü loü noü s eí rzeí ke volt ahhoz, hogy akkor bűkkanjon fel, amikor teríített asztal vaí rja.
Meí g ettűü nk, amikor megeí rkezett eí s felfalta, ami a sűü temeí nyekboű l eí s a szendvicsekboű l
megmaradt. Az oí raí ra vetett figyelmeztetoű pillantaí sa eszembe jűttatta az idoű műí laí saí t. A
nagyneí neí m a pleí baí nia adoí jaí roí l keí rdezte, eí s oű biztosíította, hogy nem fogadtaí k el az emeleí st.

55
 Tizenegy eloű tt oü t perccel aí síítaí st szíínleltem. Fairfield baí rmilyen bolond volt, meí giscsak
űí riemberkeí nt viselkedett, megeí rtette a ceí lzaí st, eí s javasolta, hogy teí rjűü nk nyűgovoí ra.
– Menj csak, neí nikeí m – mondtam. – ÉÉ n ellenoű rzoü m, hogy Thűmm bezaí rt-e.
ÖŐ felment Fairfielddel, eí s proí baí lta űdvariasan ellensűí lyozni a kaí rtyaasztalnaí l tanűí síított heves
viselkedeí seí t. Amint eleí g taí vol kerűü ltűü nk, Nyűszi eí s eí n a keleti kapűhoz rohantűnk, hogy ott
vaí rjűk Depew-t a villaí m sűí jtotta fenyoű neí l.

56
 11.
Tiszta éjszaka volt, annyira tiszta, hogy fent lehetett laí tni a holdat a fekete eí gen. Ölyan izgatott
voltam, hogy űí gy eí reztem, mosolyog a hold. Mostanaí ban a papa halaí laí val eí s temeteí seí vel
kapcsolatban csak szomorűí eí s idoű nkeí nt faí rasztoí teendoű im voltak, de mostani koü telezettseí gem
csak oü roü mmel jaí rt. Mi lenne eí lvezetesebb, mint holdfeí nyneí l talaí lkozni egy keí mmel, megveí deni
Angliaí t, eí s megbűü ntetni az aí rűloí kat?
Égyenesen a villaí m sűí jtotta faí hoz rohantűnk. Depew-t eloű szoü r nem laí ttűk, de megjelent,
amint meghallotta a hangűnkat, eí s kííseí rtetiesen eloű bűí jt egy maí sik fa moü gűü l.
– Laí tta valaki, amikor taí voztak? – keí rdezte sűttogva.
Amííg Nyűszi biztosíította roí la, hogy nem vagyűnk zoü ldfűü lűű ek, szeműü gyre vettem
mentorűnkat, remeí lve, hogy romantikűs eí lmeí nyben lesz reí szem. Most sem volt helyesebb, mint
az elsoű talaí lkozaí sűnkkor. Hacsak nem menteneí meg hoű siesen az eí letemet, keveí s remeí ny volt
arra, hogy hoű snek tűű njoü n.
Depew megkeí rdezte, hogy toü ltoü ttűü k az esteí t, eí s mit fedeztűü nk fel. Élmondtam neki, miroű l
maradt le, Fairfield szobaí jaí nak hiaí bavaloí aí tkűtataí saí roí l. Megemlíítettem, hol talaí ltam hiaí nyosnak
a moí dszereit. Tűü relmesen fogadta a kritikaí t.
– Halandoí k vagyűnk, Miss Hűme – vallotta be. – ÚÉ gy, mint baí rki maí s. A legnagyobb hibaí t
akkor koü vettem el, amikor nem bííztam meg teljesen oü noü kben. – Meí rgesen neí ztem raí . – De a
lelkesedeí sűü k meggyoű zoü tt arroí l, hogy a bizalmamba fogadhatom oü noü ket. Van egy megbíízaí som az
oü noü k szaí maí ra.
Felgyorsűlt a szíívvereí sem. Nyűszi elkapta a tekintetemet, eí s baí r nyűgodtnak szeretett volna
laí tszani, laí ttam, hogy oű is legszíívesebben felkiaí ltana.
– Mifeí le műnka? – keí rdezte Nyűszi.
– London nagyon szeretneí megfejteni eí s visszakapni a koí dkoü nyvet. Adtűnk egyet az apjaí nak,
hogy koí dolja a nekűü nk szaí nt űü zeneteket.
– Biztosan Snoad talaí lta meg a koü nyvet. Égy koí dolt verset íírt – mondtam.
– Éz nem a koí d. Snoad bizonyaí ra egy hoü lggyel levelez. A koí d nem ríímel. Azt hiszem, kűü loü naí lloí
betűű kboű l eí s szaí mokboí l aí ll.
– Biztos benne, hogy az apaí mnaí l volt? Lehet, hogy maí r koí doltan kapta az űü zeneteket.
– Nem, neki el kellett tűdnia olvasni a kűü lfoü ldroű l kapott űü zeneteket eí s megfeleloű vaí laszt
kűü ldeni. Az alternatíívaí kat eloű re megadtaí k neki. Ha a franciaí k eloű retoü rnek X, ha visszavonűlnak,
akkor Y.
– De Snoad biztosan kereste. Mostanra naí la lehet a koí d – figyelmeztettem.
– Remeí lem, hogy az apja mindent megtett, hogy elrejtse. Égy kis fekete boű rkoü teí ses koü nyv,
koü rűü lbelűü l oü tszoü r nyolc centimeí ter eí s nincs cíím a fedoű lapjaí n. Csak tizenkeí t darab van beloű le. Az
apja azt az űtasíítaí st kapta, hogy tartsa biztonsaí gos helyen, eí s senkinek se műtassa meg.
– Haí t ezt kereste Snoad papa irodaí jaí ban! – kiaí ltottam fel. – Tűdott roí la, eí s oű toü rte be a kűü lsoű
ajtoí t, hogy azt higgyűü k, kíívűü lroű l toü rtek be.
– Igaza lehet a betoü reí ssel kapcsolatban. Mondott valamit. Égeí sz idoű alatt figyeltettem a haí zat,
de senki sem hatolt be kíívűü lroű l. Mivel azt mondja, hogy Snoad az apja pisztolyaí t is elvitte,
kűü loü noü sen oí vatosnak kell lenni vele.
– Le kellene tartoí ztatnia eí s aí t kellene kűtatni a holmijaí t, Mr. Depew.
– Martin! – emleí keztetett. – Inkaí bb nem. Snoad csak egy kis szem az Angliaí t elaí rasztoí keí mek
laí ncaí n. Ha űü gyesek vagyűnk, egy kis szerencseí vel eljűthatűnk a toü bbi taghoz.
– De ha naí la van a koí dkoü nyv, hamis űü zeneteket kűü ldhet, eí s helyrehozhatatlan kaí rokat
okozhat.
– Joí okom van azt hinni, hogy nincs naí la.
– Milyen ok? – keí rdeztem keveí s eí rdekloű deí ssel.
Éleí gedetlenűü l raí ncolta a szemoü ldoü keí t makacssaí gom laí ttaí n, de veí gűü l vaí laszolt:
– Mert meí g mindig keresi. A műí lt eí jjel kíívűü lroű l mozgoloí daí st laí ttam a foü ldszinten.

57
 – Hallottaí l valamit, Nyűszi? Mr. Smythe papa irodaí jaí ban alszik – magyaraí zta Depew-nak.
– Égy hangot sem.
– Ézek az emberek profik. Tojaí son seí taí lnak aneí lkűü l, hogy eltoü rneí k.
– Ki kell lesnűü nk oű t, haí tha elvezet a foű noü keí hez.
– Nem tűí l sokat jaí r el – jegyezte meg Nyűszi csaloí dottan.
– ÉÉ ppen a minap keí rdezte, hogy kaphatna-e egy segeí det – mondtam fakoí hangon. –
Valoí szíínűű leg azeí rt kell neki valaki, hogy szemmel tartsa a galambdűí cot, eí s íígy toü bbszoü r
mehessen el.
– Adjon neki egy segeí det, amint lehetseí ges – rendelte el Depew.
– Kűü loü noü s, hogy nem hasznaí lta fel űü rűü gykeí nt, hogy behozza a sajaí t embereí t.
Depew elkomorodott. Kezdek raí joü nni, hogy nem szereti, ha megkeí rdoű jelezik az akcioí it.
– Nehezen hozhatott volna ide egy szolgaí t, aki francia akcentűssal beszeí l – sziszegte.
– Maí r beleegyeztem a segeí dbe, de neheí z lesz megszerezni a koí dkoü nyvet – mondtam a fejemet
toü rve egy hasznaí lhatoí terven.
– Hallgatoí zni fogok az ajtoí naí l. Talaí n kihallgathatom Fairfield eí s Snoad beszeí lgeteí seí t.
– Nem! – Laí ttam, hogy Depew meglepoű doü tt azon, mennyire eí les volt a hangja a nyűgodt
eí jszakai levegoű ben. Koü rűü lneí zett eí s halkabban folytatta. – Nem akarom, hogy kockaí ztasson, Miss
Hűme. ÉÉ szrevehetik eí s behűí zhatjaí k a szobaí ba. – Boí lintott a fejeí vel, eí s egy bizonyos halaí lra
gondolt, melyet valami a halaí lnaí l is rosszabb eloű zoü tt meg.
– Feí rfiműnka. Majd eí n elveí gzem – mondta Nyűszi olyan arrogaí nsan, ahogy a feí rfiak neí ha a
noű kkel beszeí lnek, meí g az olyan szelíídek is, mint Nyűszi.
– Nem eí rdemes a kűlcslyűkon aí t hallgatoí zni – mondta Depew. – Nem fognak erroű l beszeí lni.
Égy nyűgodt eí s alapos kűtataí sban van minden remeí nyűü nk, amikor taí vol vannak. Idoű koü zben
elinteí zem, hogy Londonboí l ne kűü ldjenek ide fontos űü zeneteket. ÉÉ sszerűű bb lenne kicsalni oű ket a
haí zboí l, amint lehetseí ges. Koü rűü lbelűü l egy meí rfoü ldre Gracefieldboű l. Van valami oü tlete?
– Fairfieldet nem lesz neheí z eltaí volíítani. Élmehetneí nk kocsikaí zni, mialatt Nyűszi koü rűü lneí zne,
de Snoad maí r nehezebb űü gy.
– Jobb lenne, ha nem nagyon foglalkozna Fairfielddel – figyelmeztette kedvesen Depew. – Joí l
jaí tssza az ostobaí t, de nem az. Arra hasznaí lja a szerepeí t, hogy elterelje a figyelmet az igazi
teveí kenyseí geí roű l.
ÚÉ jra tiszteletet kezdtem eí rezni Fairfield iraí nt, de ez nem csoü kkentette a Snoad szellemesseí ge
iraí nti csodaí latomat.
– Melyik a beosztott? Snoad tartozik Fairfield iraí nyíítaí sa alaí ?
– Baí rcsak tűdnaí m. Fairfield fekete doboz, űí j jaí teí kos.
– A madarakat el kell vinni neí haí ny meí rfoü ldre a haí ztoí l, eí s szabadon kell oű ket engedni, hogy
megtanűljanak hazarepűü lni, amint maí r a levelemben is magyaraí ztam. Ézt gyakran Snoad
veí gezte el papaí nak. Talaí n ezeí rt van Snoadnak szűü kseí ge a segeí dre.
– ÖÖ n Gracefield űí rnoű je, Miss Hűme. Tegye szoí vaí , hogy a madarak nem kapjaí k meg a megfeleloű
edzeí st. ÖÖ sztoü noü zze Snoadot egy nagyobb repűü leí s megszervezeí seí re. Vegye raí Fairfieldet is, hogy
kííseí rje el eí s tűdassa velem, hogy hovaí mennek.
– Él tűd joü nni Gracefieldbe segííteni a kűtataí sban? – keí rdeztem.
– Nem, ez az oü noü k feladata. ÉÉ n majd koü vetem oű ket. Azt hiszem, a madarakat baí rmelyik
iraí nyboí l el lehet engedni. Logikűs, hogy Snoad ezt az alkalmat hasznaí lja fel, hogy a taí rsaival
talaí lkozhasson. Biztos lehet benne, hogy ezen a terűü leten szoí rta szeí t a keí meit, hogy híírt kapjon a
szomszeí dos csapatainkroí l. Ésetleg felgoü ngyoü lííthetem az egeí sz bandaí t. Nagyon eí rteí kes
szolgaí ltataí sokat tesznek nekűü nk. – Meghajolt Nyűszi eí s eí nfeleí m.
Éleí gedetten felhoü rdűü ltűü nk a lehetoű seí g hallataí n.
– Baí rcsak valami keí zzelfoghatoí jűtalmat is íígeí rhetneí k, de amííg ez a mocskos haí borűí veí get
nem eí r, oü noü k ismeretlen hoű soü k lesznek, akiknek a hííre csak neí haí ny londoni felsoű vezetoű hoü z jűt
el. De a haí borűí űtaí n…
Rangok keí pei taí ncoltak a szemem eloű tt. Heather Hűme kisasszonyboí l Lady Hűme is vaí lhat,
ha felgoü ngyoü líítjűü k az egeí sz taí rsasaí got.

58
 Éltaí vozott, eí s azt íígeí rte, hogy a koü vetkezoű este a holdfeí nyneí l űí jra talaí lkozűnk. Nyűszi volt
megbíízva azzal, hogy amint el tűdtűk rendezni, hogy Snoad remeí lhetoű leg Lord Fairfielddel
egyűü tt elhajtson, azonnal tovaí bbíítson egy űü zenetet Mr. Martinnak.
Nem sok mindent tűdtűnk maí r aznap eí jjel tenni, de tűí lsaí gosan izgatottak voltűnk ahhoz,
hogy lefekűü djűü nk.
Élseí taí ltűnk a tengerre neí zoű sziklaí hoz, eí s csak neí ztűü k a nyűgodt vizet. Lentroű l leí peí sek zaja
hallatszott a csendes eí jszakaí ban. Koü zelebb maí sztűnk eí s oü sszehűí zoí dtűnk arra az esetre, ha
felneí zne a betolakodoí .
A feí rfi egyedűü l volt, soü teí t kabaí tot eí s saí lat viselt. A sapkaí jaí t a helyi halaí szokhoz hasonloí an a
szemeí be hűí zva viselte. Tengeri eí telt szedni a parton nem olyan nagy bűű n, mint az orvhalaí szat. A
feí rfi valamilyen tartaí lyt vitt, eí s gondolom, tengeri csigaí t vagy kagyloí t keresett, baí r gyakrabban
figyelte Gracefieldet, mint a tengerpartot.
Figyeltűü k, ahogy a feí rfi megmozdűlt eí s felvillantotta a laí mpaí saí t. Haí romszor gyors
egymaí sűtaí nban eloű re-haí tra hűí zta a fedeleí t. A galambdűí cban feí ny villant fel.
– ÚÖ zenet Snoadnak! – sűttogtam Nyűszi fűü leí be.
– ÉÉ s Snoad vaí laszol! – sűí gta vissza Nyűszi.
Az oű rtorony feloű l haí rom vaí laszfeí ny villant fel.
– Lehet, hogy talaí lkoznak! – A betolakodoí leűü lt eí s vaí rt, ebboű l raí joü ttem, hogy igazam volt.
– Itt van a pisztolyod?
– Nincs, eí rte megyek. – Mieloű tt megaí llííthattam volna, Nyűszi elosont a keleti kapű feleí .
Csodaí val hataí ros lenne, ha nem fűtna oü ssze Snoaddal, amikor kifeleí joü n. Az oű rtornyot figyeltem
tovaí bbi jelekre vaí rva. De nem volt toü bb. Azt vettem eí szre, hogy egy koü telet eresztenek le az
oű rtoronyboí l, eí s egy fekete alak ereszkedik le rajta. Snoad, tűdtam, hogy oű volt, a laí baí val a falnak
taí maszkodva ereszkedett le, űí gy neí zett ki, mint egy majom. A szíívem a torkomban dobogott.
Meí g mieloű tt feí lni lett volna idoű m, Snoad foü ldet eí rt, eí s a betolakodoí feleí tartott.
A betolakodoí felemelkedett eí s Snoad feleí indűlt. Koü zelebb hajoltam, hogy kihallgassam oű ket.
Ha francia akcentűst hallok, akkor biztos lehetek benne, hogy megtalaí ltam Snoad bandaí jaí nak
egy űí jabb tagjaí t.
– Éz most joí kis paí rlat, űram – mondta egy dűrva hang. Égy dűrva angol hang volt. – Nem
olyan, mint a karamellszirűpos űtaí nzat. Tiszta arany egyenesen a hajoí roí l. – ÉÉ s aí tnyűí jtott valamit
Snoadnak, ami csak csempeí szett konyak lehetett. – Koí stolja meg.
Snoad kihűí zta a dűgoí t, eí s a szaí jaí hoz emelte az űü veget.
– Kivaí loí mint mindig, Trűcker. Éz az űtolsoí , mivel az oü reg elment?
Szoí val papa vaí saí rolt toű le rendszeresen ebboű l a paí rlatboí l. Nem kellett volna meglepoű dnoü m. A
neí nikeí m emlíítette, hogy papa megengedte nekik, hogy hasznaí ljaí k a partot, de űí gy gondoltam,
hogy ez reí gebben toü rteí nt.
Égy aranyeí rme csillant meg a feí rfi kinyűí jtott tenyereí ben.
– Folytassűk az űü zletet tovaí bbi eí rtesííteí sig. Van egy baraí tom, aki szinteí n szeretne egy hordoí t
Londonba vitetni. Be tűdna tenni egyet Hűme istaí lloí jaí ba? A fizetseí get Lord Fairfield fogataí ban a
kocsi űü leí se alaí teszem.
– Ismerem a fogatot. Laí ttam rajta az aranyozaí st, amikor begoü rdűü lt. Akkor egy hordoí nyit,
koü sz, űram. Keí t heí t műí lva joü voü k, ahogy szoktam.
Trűcker elcammogott, Snoad visszacsavarta a dűgoí t, a karja alaí tette, eí s visszaindűlt
Gracefieldbe.
Laí toí taí volsaí gon kíívűü l oü sszehűí zoí dva maradtam, eí s boldog voltam, hogy megszabadűltam toű le
eí s beavatkoznom sem kellett, mivel a mai viszonylag aí rtalmatlan csííny volt. Nyűszi ezt az
aí rtalmatlannak tűű noű pillanatot vaí lasztotta ki, hogy eloű bűkkanjon a keleti oldalon pisztolyt
raí ntva. Snoad eí szrevette eí s megdermedt.
– ÖÖ n az, Mrs. Smythe? – keí rdezte. – Ne loű joü n. Trűcker jaí rt itt.
– Azt mondja, Trűcker? – vigyorodott el Nyűszi. – Szent isten, teljesen kiszaí radtam. Mama a
pleí baí nosnak adta az űtolsoí kancsoí t. Beszeí lek eí n is vele.
Mííg eí n csodaí lkozva aí lltam, Nyűszi Trűcker űtaí n fűtott. Nem vettem eí szre, hogy
felegyenesedve aí llok, amííg Snoad fel nem pillantott, eí s eí szre nem vett.

59
 – Mit csinaí l kint ilyen keí soű n, Miss Hűme? – keí rdezte, eí s eí n mint egy bűta liba egyboű l kifogaí st
kerestem.
– Ölyan szeí p az este.
– Igen, kűü loü noü sen maí szaí sra – felelte, eí s keí szűü lt visszamaí szni a galambdűí cba. A kancsoí t űí gy
eroű síítette a derekaí hoz, hogy ne zavarja a maí szaí sban.
Nyűszi oü veí ben pisztollyal visszateí rt.
– Trűcker az eí n űü vegemet is az istaí lloí ba teszi, amikor Fairfieldeí t szaí llíítja. Nagy hűű hoí volt, de
nem felesleges. Trűckernak van a legjobb paí rlata az egeí sz parton. Akaí r mehetűü nk is.
– Remeí lem, nem híívtűk fel Snoad figyelmeí t magűnkra.
– Azt mondtam, betoü roű kre vadaí szok. Nem fog raí joü nni.
Nehezen ííteí lhettem volna el Snoadot eí s Nyűszit, amikor a sajaí t apaí m is belekeveredett a
csempeí szeí sbe. Az incidens teljesen felkavart. Nem joü tt aí lom a szememre, íígy azt javasoltam,
hogy Depew figyelmezteteí se elleneí re is hallgatoí zzűnk a kűlcslyűkon. Bementűü nk eí s
laí bűjjhegyen Fairfield szobaí jaí hoz osontam, mikoü zben Nyűszi fedezett. Az inasaí val csevegett, de
nem a koí dkoü nyvroű l vagy baí rmi eí rdekesroű l. A feloü ltoű jeí n talaí lhatoí folt miatt panaszkodott, eí s
űgyanolyan ostobaí nak tűű nt, mint maí skor. Észembe jűtott, hogy nem sikerűü lt leoü ntenem borral,
hogy alkalmat talaí ljak a feloü ltoű je aí tkűtataí saí hoz. Most maí r tűdom, hogy mit keresek. Ha Fairfield
ostobasaí ga csak aí lca volt, lehet, hogy naí la volt a koü nyv, de Snoad maí r reí gebben itt volt. AÉ tkűtatta
papa irodaí jaí t, eí s eí n meí g mindig űí gy eí reztem, hogy Snoad az agyafűí rtabb kettoű jűü k koü zűü l.
Sejtettem, hogy Snoad mostanra maí r megtalaí lta a koü nyvet, akaí rmit is mond Depew. Égeí sz idoű
alatt kereshette, amííg Brightonban voltűnk. Ha akaí r Fairfield, akaí r Snoad megszerezte a
koü nyvet, hol maí shol tarthatnaí biztonsaí gban, mint a testeí n? Nem a galambdűí cot vagy a haí zat kell
aí tkűtatni, hanem Snoad eí s Fairfield zsebeit.
Megemlíítettem ezt Nyűszinak, amikor lejoü ttűü nk Fairfield szobaí jaí toí l.
– Miűtaí n leraí ntjűk a leplet ezekroű l a keí mekroű l, fel akarok űtazni Londonba, eí s felajaí nlom
nekik teljes koü rűű szolgaí ltataí saimat. Nem vagyok egy nagy zseni, de nem vagyok bűtaí bb Depew-
naí l vagy Mr. Martinnaí l. Maí r bizonyaí ra megszerezteí k a koü nyvet.
– Joí oü tlet, Nyűszi. Hogyan kűtassűk aí t oű ket? Veí letlenűü l be kellene loü kni oű ket a tengerbe, űí gy
hogy ne sejtsenek semmit. Azűtaí n segíítűü nk nekik levenni a nedves feloü ltoű jűü ket, eí s aí tneí zzűü k a
zsebeiket, amííg oű k takaroí ba csavarva melegszenek.
– Lehet, hogy a nadraí gzsebűü kben van.
– Akkor a nadraí gjűkat is levetetjűü k.

60
 12.
Másnap reggeli után adoí dott alkalom arra, hogy Fairfieldet a tengerbe loü kjem. Minden olyan
laí togatoí , aki nem a tenger partjaí n lakik, veí gig akar seí taí lni a parton, hogy „egyesűü ljoü n a
termeí szettel”, eí s koü zli, hogy az embernek csak akkor jűt eszeí be, hogy Anglia szigetorszaí g, ha a
tengerparton jaí r. Maí skűü loü nben ez eí vekig az eszűü kbe sem jűtna.
Felajaí nlottam, hogy elkííseí rem Fairfieldet. Égy takaroí t is magammal hoztam arra az esetre, ha
elfaí radna a seí taí toí l, eí s le szeretne űü lni a hűllaí mokat csodaí lni. Termeí szetesen az igazi ok az volt,
hogy joí l joü n egy takaroí , amikor a víízbe „pottyan”. Koü nnyebben raí vehetem arra, hogy levegye a
feloü ltoű jeí t.
Nyűszi felaí llt, hogy elkííseí rjen minket. De hiba csűí szott a szaí míítaí sűnkba, mivel a neí nikeí m
floü rtoü t szimatolva egyedűü l akart hagyni Fairfielddel. Megkeí rte Nyűszit, hogy neí zze meg a fogat
kerekeit, mivel űí gy hallotta, hogy az egyik loü tyoü goü tt, amikor Brightonboí l joü ttűü nk hazafeleí . Nem
sok minden kedvesebb Nyűszi szííveí nek, mint a lovak eí s fogatok koü rűü l forgoloí dni.
Éltett egy űü veg konyakot, eí s oü rűü lt, mint a majom a farkaí nak.
– Élseí taí lűnk az oí ceaí nig? – keí rdezte Fairfield. Nem talaí ltam semmi indokot arra, hogy
visszaűtasíítsam, íígy elkííseí rtem. A neí nikeí met eleí gedettseí ggel toü ltoü tte volna el a seí ta. Fairfield
olyan lovagias volt, amennyire toű le telik. Gazellakeí nt szoü kkent egyik sziklaí roí l a maí sikra, eí s
karon fogott, nehogy lecsűí sszak.
Nem volt koü nnyűű topaí nkaí ban csűí szkaí lni a kavicsos tengerparton. Raí joü ttem, hogy nem lesz
koü nnyűű Fairfieldet a tengerbe loü kni. Lehet, hogy eí n is vizes leszek, ha tovaí bbra is fogni akarja a
kezemet.
– Kűü loü noü s – jegyezte meg –, az embernek neí ha hoí napokig eszeí be sem jűt, hogy Anglia sziget.
– Émlíítette, hogy minden birtokaí t foü ld veszi koü rűü l.
– Minden egyes birtokot – mondta sajnaí lkozva.
– Kaí r.
Veí letlenűü l felneí ztem eí s mozgaí st eí szleltem a galambdűí cban. Snoad figyelt minket. Maí r
eltaí volíította a koü telet, mely a tegnap eí jjeli akcioí jaí roí l tanűí skodott. Amint Fairfield űdvarlaí sa
hevesebbeí vaí lt, egyre jobban magamon eí reztem Snoad fekete szemeí t. Fairfield a lehetoű
legoí sdibb moí dot vaí lasztotta az űdvarlaí sra. Meg akart taníítani kaviccsal kacsaí zni. Az eí vek soraí n
toü bb tűcat fiatalember proí baí lta megtaníítani nekem ezt a haszontalan dolgot. Ha eí rdekelt volna,
maí r biztosan megtanűltam volna. Mivel ez lehetoű seí get adott arra, hogy oü sszevizezzem
Fairfieldet, hagytam, hogy aí tkaroljon eí s keí zen fogva vezessen.
Az benne a trűü kk, ha valakit esetleg eí rdekelne, baí r ez teljesen valoí szíínűű tlen, hogy a kezet
keí nyelmetlen szoü gbe kell megdoü nteni űí gy, hogy lehetoű leg paí rhűzamosan aí lljon a víízzel, eí s a koű
pontos szoü gben eí rje a vizet. Maí skűü loü nben csűpaí n eí rintkezik a víízzel. Toü bbszoü r jaí teí kos kííseí rlet
eí s testi eí rintkezeí s űtaí n Fairfield űí jra floü rtoü lni kezdett.
Égyik karjaí val aí toü lelte a vaí llamat, eí s az egyik kezeí vel a csűkloí mat szoríította, a maí sik kezeí vel
magaí hoz hűí zott, eí s megproí baí lt megcsoí kolni. ÚÉ gy laí tszott, hogy ez az egyetlen kedvezoű
lehetoű seí g, eí s sajnaí ltam, hogy Nyűszi nincs velem. Kiszabadíítottam magam, eí s minden eroű met
oü sszeszedve a tenger feleí loü ktem. Szerencseí re nekiűü tkoü zoü tt egy sziklaí nak, eí s a nedves kavicson
koü toü tt ki. Égy hűllaí m eí ppen elboríította, eí s a vaí llaí toí l lefeleí csűromvizes lett. Feltartotta a fejeí t, eí s
koü pkoü dte a vizet. Égyboű l segíítoű keí sz eí s egyűü tt eí rzoű lettem.
– ÖÉ , Lord Fairfield. Szoü rnyen sajnaí lom. Hadd segíítsek.
Kinyűí jtotta a kezeí t, de eí n az arcaí t neí ztem. Soha eí letemben nem laí ttam meí g ilyen gyilkos
arckifejezeí st. Koü nnyen elhittem roí la, hogy ravasz szoü rnyeteg, ahogy Depew is mondta.
– Teljesen az eí n hibaí m – mondta a foga koü zoü tt. Égy pillanat alatt visszanyertem az
egyensűí lyom. Szíívesen a víízbe hűí zott volna, de a nevelteteí se kerekedett felűü l.
– Meg kell szabadűlnia a nedves rűhaí itoí l. Szerencseí re hoztam egy takaroí t.
Megszabadíítottam a feloü ltoű jeí toű l, eí s kitapogattam a zsebeit, amííg reszketve takargatta magaí t.
Rengeteg kacat volt naí la, de egyik sem volt teí glatest alakűí . ÉÉ n vittem a feloü ltoű jeí t, íígy keí t keí zzel

61
tarthatta a takaroí t. Amint a haí z feleí tartottűnk, eí s a vííz loü tyoü goü tt a magas szaí rűí csizmaí jaí ban,
felpillantottam a galambdűí c feleí . Snoad vaí lla raí zkoí dott a neveteí stoű l. Nem toü roű dtem vele,
Fairfielddel a keleti kapű feleí tartottam, hogy ne vizezzűü k oü ssze a hallt.
Nyűszi eí ppen most joü tt ki az istaí lloí boí l, eí s egy űü veg konyakot vitt papíírba csomagolva, de
ezzel senkit sem teí vesztett meg.
– Lord Fairfield a tengerbe esett – magyaraí ztam. – Itt van a feloü ltoű je, Nyűszi. Talaí n
kisegííthetneí d csizmaí val eí s nadraí ggal a pajtaí ban. Nem akarom, hogy az egeí sz haí z vizes legyen. –
Parancsoloí tekintetem elaí rűlta, hogy mit is kell tennie a nadraí ggal.
Azonnal megeí rtette. Ideadta a konyakot, eí s elkííseí rte Fairfieldet a keleti ajtoí naí l leí voű pajtaí hoz.
Papa irodaí jaí ba szaladtam, hogy elrejtsem a konyakot, azűtaí n szoí ltam Fairfield inasaí nak, eí s
beszaí moltam nagyneí neí mnek a toü rteí ntekroű l.
– Fairfield a nagy sziklaí naí l aí llt eí s megcsűí szott – mondtam. – Jeí ghideg a vííz. Remeí lem, nem
hűű l meg. Maí sreí szt meghosszabbíítanaí a laí togataí saí t – mosolyogtam.
– Veí gy egy meleg fűü rdoű t, Heather.
Keí soű bb talaí lkoztam Nyűszival, aki elmondta, hogy a nadraí gok aí tkűtataí sa eredmeí nytelennek
bizonyűlt.
– Bizonyaí ra Snoadnaí l van a koí dos koü nyv. – ÖÖ sztoü noü sen eí reztem, hogy Snoadot nem lehet
ilyen koü nnyen elaí ztatni. Nem habozna engem is behűí zni a víízbe.
A baleset veí get vetett a romaí ncnak. Baí r a nagyneí neí m azt gondolta, hogy nagyon oü neleí gűü lt,
amieí rt ilyen hűű voü s velűü nk annak elleneí re, hogy sajaí t hibaí jaí boí l aí zott el, eí n gondolatban
Fairfieldnek adtam igazat.
– Éz nem jelenti azt, hogy nem nagyszerűű parti – emleí keztetett a nagyneí neí m.
– Nagyon rossz partner whistben – ingereltem.
– Égy eí v Londonban kaí rpoí tolna ezeí rt, mivel nem vagy odaí ig a kaí rtyaí eí rt – vaí laszolt.
Remeí lem, nem veszi a fejeí be, hogy ma este is jaí tsszűnk. Kaí r, hogy nem olyan joí jaí teí kos, mint
Snoad, eí s sajnos Snoad nem annyira partikeí pes, mint Fairfield. De haí t ez mindig íígy van. Nem
lehet meg minden egy emberben.
– Mindent oü sszevetve Snoadot reí szesíítettem eloű nyben – bosszantottam.
– Égy hoü lgy a feí rje űtaí n kapja a szííneí t, Heather. Szerintem inkaí bb keí k legyeí l, mint fekete.
– Mieí rt híívod feketeí nek? – kíívaí ncsiskodtam.
– Feí nyes fekete haja van, eí s azok a soü teí t szemek! – aggoí dva neí zett raí m, eí s tűdtam, hogy oű is
raí joü tt, milyen hoí díítoí Snoad.
– A joí kűü lsoű eltűű nik, a peí nz eí s a rang megmarad – tette hozzaí szigorűí an. – Most jűt eszembe,
meglepett, hogy ilyen lovagias eí s ilyen joí l whistel.
Reí szemroű l a whist nem sokat szaí míított. A taí rsadalmi egyenloű tlenseí g elleneí re azt gondoltam,
Snoad sokkal eí rdekesebb partner. Visszazoü kkentem a valoí saí gba. Mindketten aí rűloí k. ÉÉ s
szeretneí m oű ket laí ncra verve laí tni Londonban, mieloű tt az űü gy veí get eí r.

62
 13.
Megmondtam a lovászfiúnak, hogy oű fog segííteni Snoadnak a galambdűí cban. Cassidy halaí lra
reí műü lt attoí l, hogy fel lesz mentve a favaí gaí s eí s szeí nhordaí s megtiszteloű feladata aloí l. Meí g akkor is
boldog volt, miűtaí n megmondtam neki, hogy tovaí bbra is el kell laí tni ezeket a teendoű ket
feí lidoű ben.
– Lehet, hogy rendszeres lesz – mondta fűü lig eí roű szaí jjal. Cassidy tizenneí gy eí ves, tanűleí kony
fiatalember volt.
– Joí l tűdok baí nni a madarakkal, kisasszony. Mindig eí n gyűű jtoü m oü ssze a tojaí sokat Cooknak. Azt
mondja, finom kezem van.
– Menj fel Snoadhoz, eí s keí rdezd meg, mely oí raí kban van szűü kseí ge raí d, eí s beszeí lj Mrs.
Gibbonsszal, hogy mennyi faí ra eí s szeí nre van szűü kseí ge, mieloű tt elmeí sz.
Az ebeí d teljesen esemeí nytelenűü l telt el. Amikor veí get eí rt, megkeí rdeztem Lord Fairfieldtoű l,
hogy feljoü nne-e velem a galambdűí cba kivaí lasztani a madarakat. Fairfield igent boí lintott, eí s
Nyűszi is elkííseí rt, hogy szűü kseí g eseteí n megveí djen. Cassidy maí r dolgozott, az itatoí kat toü ltoü tte fel
eí s padloí t sepert. Nem hiszem, hogy olyan sokat nyert ezzel, mint gondolta.
Snoad egy koü nyvbe jegyzett be valamit. Ödaneí ztem, de ez csak papa foű koü nyve volt, melybe a
madarak fejloű deí seí vel kapcsolatos bejegyzeí seket vezette be. Azonnal feí lretette a koü nyvet, eí s
feleí nk fordűlt. Somolygaí sa eszembe jűttatta Fairfield víízbeeseí seí t. Meghajolt feleí m, azűtaí n
Fairfieldhez inteí zte szavait.
– ÖÖ rűü loü k, hogy nem hűű lt meg, mylord. Sajnaí latos baleset. ÖÉ vatosnak kell lenni a kavicsos
tengerparton, nagyon csűí szoí s tűd lenni.
– Kaí r csak a feloü ltoű met eí s a bűü szkeseí gemet eí rte – mondta, eí s megbocsaí toí an raí m mosolygott.
– ÚÉ gy gondolom, Lord Fairfield most szeretneí kivaí lasztani a madarakat – pillantottam koü rbe
–, kűü loü noü sen Caesar eí s Cleo űtoí dai eí rdeklik. Ah, laí tom, Caesar visszajoü tt.
Caesar a faí jaí n űü lt eí s onnan tekintett le alattvaloí ira. Caesar igen nagy galamb, csoű reí n a
cemroaí ja fekete, ami fenyegetoű kűü lsoű t koü lcsoü nzoü tt neki. Szííne meghataí rozhatatlan
gyoü ngyhaí zszűü rke, bííbor beggyel eí s egy kis feketeí vel a szaí rnyaí n. A nyakaí n eloű regoü ndoü roü dnek eí s
paí ntot formaí lnak a tollak a feje koü reí , íígy lehet megkűü loü nboü ztetni.
– Visszajoü tt Caesar! – kiaí ltott fel Fairfield. A szemem sarkaí boí l űí gy vettem eí szre, hogy Snoad
figyelmeztetoű en neí z raí . Fairfield szeműü gyre vette Caesart. – Szent eí g! Milyen kűü loü noü s peí ldaí ny.
ÚÉ gy laí tszik, valami nyűgtalaníítja. – Valoí ban kiterjesztette a szaí rnyait eí s vijjogott, de nem
mozdűlt el az űü loű rűí djaí roí l.
– Reí szben jakobinűs, reí szben szirti galamb – magyaraí zta Snoad. – Az eloű bbinek koü szoü nhetoű a
„sisakja”. ÉÉ s a hoü lgy mellette a paí rja, Cleo.
Felborzolta a tollait, eí s meí rgesen a szerelmeí re taí madt. ÉÉ szrevettem, hogyha kűü loü n vannak a
galambok, akkor nem mindig teljes a harmoí nia koü zoü ttűü k.
– Égyik madarűnknak sincs ilyen bűrgűndi aí rnyalat a begyeí n – emlíítette meg Snoad.
Fairfield koü zelebb ment, hogy megcsodaí lja oű ket, de mivel nyűgtalannak laí tszottak, inkaí bb
Sextűst eí s Aűreí liaí t műtatta volna meg.
– Éz az oü nt eí rdekloű paí r, ha Miss Hűme el akarja adni oű ket, haí t legyen – mondta
szemrehaí nyoí an. – Megproí baí lom lebeszeí lni, mivel csak most kezdoű doü tt el a betaníítaí sűk. Lehet,
hogy tűí l keí soű lenne elvinni oű ket.
Siettem veí grehajtani Depew parancsaí t.
– Éngem is eí rdekel a betaníítaí sűk, Snoad. De nem laí ttam, hogy elvitte volna a madarakat a
feí szektoű l, hogy hazarepűü lhessenek.
– Ézeí rt keí rtem egy segeí det. Ma szeretneí k kimenni a terepre. Remeí lem, hogy a fiűí , akit
kűü ldoü tt, eleí g eí rett ahhoz, hogy meggyoű zoű djoü n arroí l, hogy mind visszateí rt-e, eí s lemeí rje az
idejűü ket.
– Cassidy tizenneí gy eí ves. Tűd szaí molni eí s ismeri az oí raí t. Hovaí viszi oű ket?
– Azt terveztem, hogy Athertontoí l eí szakra.

63
 – Talaí n Lord Fairfield is szeretneí elkííseí rni – ajaí nlottam fel.
Snoad meglepoű doü tt a javaslatomon.
– Ha biztos benne, hogy oü n is vele akar joü nni – mondta olyan eí les hangon, melyet egy szolga
nem hasznaí lhat a haí z űí rnoű jeí vel szemben.
– Nekem leveleket kell íírnom a baraí taimnak, eí s megkoü szoü nni az apaí m halaí lakor nyilvaí níított
reí szveí tűü ket.
– Joí kis kirűccanaí s – vaí gta raí egyboű l Fairfield. – De mieí rt nem kocsikaí zűnk Doverig? ÉÉ rdekes
lenne a tenger mellett hajtani, eí s rokonaim is laknak ott. Ézer eí ve nem voltam Doverben.
– A madarak rengetegszer voltak Doverben. Sokfeleí kell repűü lniűü k – vaí laszolta Snoad.
– Termeí szetesen – vaí laszolta Fairfield, eí s raí joü ttem, hogy meí g a betaníítaí s fogalma is
ismeretlen szaí maí ra.
– Mikor indűlűnk?
– Most azonnal.
– Az eí n fogatommal? Hatvan meí rfoü ldet tesz meg oí raí nkeí nt – dicsekedett Fairfield.
Snoad arca megnyűí lt a csodaí lattoí l.
– Ha nem baí nja, hogy tele lesz madaí rkalitkaí val.
Nyűszi eí s eí n gyorsan taí voztűnk. Remeí lem, hogy a keí szűü loű deí s eí s a kalitkaí k oü sszekeí szííteí se
eleí g idoű t hagy Nyűszinak arra, hogy elseí taí ljon a fogadoí ig eí s eí rtesíítse Depew-t az űí ti ceí ljűkroí l.
– ÉÉ szrevetted a trűü kkoü t? – keí rdezte Nyűszi.
– Mire gondolsz?
– Ödakoü toü zte Caesart az űü loű faí hoz.
– Hogy eí rted?
– A karmai oda voltak eroű síítve a faí hoz.
– Fűrcsa! De mieí rt tette?
– Éngem is fűrdal a kíívaí ncsisaí g.
– Biztosan semmi koü ze a keí mkedeí shez. Baí rcsak toü bbet tűdneí k a keí mkedeí sroű l, biztosan van
raí valami magyaraí zat. Cleo nem volt odakoü toü zve.
Nyűszi elsietett, eí n pedig a szalonban foglaltam helyet, ahonnan joí l laí ttam a toü bbiek
indűlaí saí t. Amint Snoad eí s Fairfield elhaladt az ablaknaí l, a baraí tsaí gos modorűkboí l raí joü ttem,
hogy egyűü tt dolgoznak. Nem volt semmi jele a taí rsadalmi kűü loü nbseí gnek. Snoad vezette a fogatot,
eí s nagyon joí l kezelte a tűü zes szűü rkeí ket is.
Keveí sseí remeí ltem, hogy megtalaí lom a koí dos koü nyvet, de azeí rt folytatni akartam a kereseí st.
Cassidytoű l űí gy szabadűltam meg, hogy azt mondtam, hogy keveí s fa van a konyhaí ban, eí s majd eí n
vigyaí zok a galambdűí cra, amííg visszateí r. Ölyan sok helyre tehette, hogy remeí nytelennek tűű nt a
kereseí s. Kezdhettem a rengeteg kalitkaí val. Nagyon kellemetlen volt aí tkűtatni oű ket. Sok madaí r
eí ppen koü ltoü tt eí s nagy hűű hoí t csaptak, amikor megzavartam oű ket. Mire veí geztem, minden tele lett
tollakkal, eí s a koü nyvnek nyoma sem volt.
Minden szegletet feltűí rtam, a tetoű szegeí lyeí t, papa foű koü nyveit. Mire Cassidy visszateí rt, a
galambdűí c felzavart madarak vijjogaí saí toí l lett hangos. ÉÉ szrevettem, hogy Caesar maí r nincs a faí n,
eí s megkeí rdeztem Cassidyt a szalagroí l.
– Azeí rt volt, hogy taí vol tartsa Cleoí toí l, amííg oü n itt van, kisasszony – mondta vigyorogva. Snoad
nagyon prűű dnek gondolhat, de egyaí ltalaí n nem toü roű dtem vele.
– Mi zavarta meg a madarakat, kisasszony? Mit csinaí lt? – keí rdezte Cassidy. Nem lehetett nem
eí szrevenni a vijjogaí st.
– Semmit. Égy heí ja szaí llt erre eí s megijesztette oű ket. Seperje fel a tollakat.
Égy fordűloí t mentem lefeleí Snoad szobaí jaí ig. Be volt zaí rva űí gy, mint a műí ltkor, ami neí mi
remeí nnyel kecsegtetett, hogy esetleg itt van a koü nyv.
Apaí m ííroí asztalaí boí l megszereztem a kűlcskarikaí t, eí s toü bbszoü ri proí baí lkozaí s űtaí n talaí ltam egy
reí zkűlcsot, mely beleillett a zaí rba. Remegve bementem, eí s koü rűü lneí ztem az irodaí nak kinevezett
szobaí ban.
Felismertem az egyik keveí sseí hasznaí lt haí loí szobaí boí l szaí rmazoí ííroí asztalt. Maí s bűí tort is
felhoztak. Égy maí sik lakosztaí lyboí l egy szeí ket, koü nyvespolcokat, joí laí mpaí kat, szoű nyeget, egy
iroda minden kelleí keí t. Tűí l joí l baí nt papa a szolgaí jaí val! Az ííroí asztal alatt felfedeztem valamit.
Ödarohantam. Meglepett, hogy nincs bezaí rva a fioí kja.

64
 A galambok eteteí seí vel eí s tartaí saí val kapcsolatos szaí míítaí sokat tartalmazta. Nem volt benne
egyetlen magaí nleveí l sem. Élgondolkodtam ezen eí s fűrcsaí nak talaí ltam. Snoad alkalmankeí nt
kapott leveleket, aí ltalaí ban Branksome Hallboí l. A vaí laszleveleit is laí ttam idoű nkeí nt a lenti hallban
postaí zaí sra vaí rva. Nem volt semmi szemeí lyes emleí ke, ííroí asztalra valoí keretes keí p az anyjaí roí l
vagy maí s csalaí dtagjaí roí l, semmi űtazaí si eí lmeí nyt ideí zoű emleí k.
A szobaí boí l ííteí lve az ember azt gondolnaí , hogy aznap eí rkezett a foü ldre, amikor Gracefieldbe
eí rt. A szemeí lyes taí rgyak teljes hiaí nya titkoloí zaí sra űtalt. Lehet, hogy minden emleí ktaí rgya
francia? Azűtaí n a koü nyvespolcon talaí lhatoí koü nyveket vizsgaí ltam meg. Nagy műnka volt mindent
levenni, moü geí jűü k neí zni, soű t meg is raí zni oű ket, haí tha kicsűí szik koü zűü lűü k egy elrejtett lap.
Lejegyeztem a cíímeket. Nagy reí szűü k regeí ny eí s vers volt, neí haí ny az apaí m koü nyvtaí raí boí l
szaí rmazott, de egyik sem ííroí dott francia nyelven. A toü bbi foü ldrajzi eí s toü rteí nelmi taí rgyűí koü nyv
volt. Élolvastam az eloű zeí klapokat. Égyikre sem volt beleíírva a neve, de sok koü nyvnek borotvaí val
ki volt vaí gva az elsoű oldala.
Bementem a koü vetkezoű helyiseí gbe, eí s meí rgesen vettem tűdomaí sűl, hogy sok bűí tor a lenti
vendeí gszobaí kboí l szaí rmazik. Mieí rt adott ilyen joí bűí torokat apaí m egy szolgaí nak? Mieí rt nem
laí ttam semmi jeleí t a tűdomaí nyos műnkaí nak, amely miatt Snoad megkapta a maí sik szobaí t is. –
„Itt veí gez majd tűdomaí nyos műnkaí t Snoad” – mondta apaí m. Snoad felhozta az űí jsaí gokat is,
amelyekkel mi maí r veí geztűü nk. Az űí jsaí gok szeí tszoí rva hevertek, amitoű l a szoba rendetlennek
laí tszott.
Gyorsan aí tkűtattam a szobaí t. Az asztalon volt az a Byron-koü tet, melyet Snoad a
galambdűí cban olvasott. A koü nyv mellett toll hevert. AÉ tlapoztam a koü tetet, eí s egy verset talaí ltam.
Úgyanannak az oldalnak az aljaí ra egy maí sik verset íírtak. IÉgy hangzott:

Mint hold az égnek

Mint víz a tengernek
Mint virág a rétnek
Olyan nekem a szerelem.
Mint hanga a helynek
Mint harmat a hajnalnak
Most és mindörökké!

Az űtolsoí keí t vagy haí rom sort kihűí zta, nyilvaí nvaloí an nehezen talaí lt olyan szoí t, amely ríímel a
hajnallal. A maí sodik olvasaí s űtaí n feltűű nt, hogy a heather (hanga) szoí t hasznaí lja. Vajon ez csak
veí letlen egybeeseí s, vagy raí m gondolt? ÚÉ jra elolvastam a verset, eí s megsajnaí ltam Snoadot. Vajon
szerelmes lett beleí m szegeí ny? ÚÉ gy gondolom, meí g egy keí m is eí rezheti AÉ mor nyilait. Meí g egy
francia keí m is. Maí r nem voltam ellenseí ges Snoaddal szemben, de a teí ny az teí ny. Éllenseí g volt,
talaí n most is az embereivel talaí lkozik, eí s Anglia elpűsztíítaí saí ra toü r.
ÚÉ jraolvastam az elsoű koü ltemeí nyt, eí s űtaí ltam azokat a „szűü rke” szemeket, mivel nekem zoü ld
szemeim vannak. Vajon minden noű roű l azonnal fűű zfaverset íír? Befejeztem a kűtataí st, eí s rendet
raktam, ne vegye eí szre, hogy itt jaí rtam. Taí voztam eí s becsűktam magam moü goü tt az ajtoí t.
Azűtaí n lementem eí s vaí rtam, hogy Nyűszi visszateí rjen. Hamarosan joü tt is.
– Élmondtam Depew-nak. Felajaí nlottam, hogy vele megyek, de azt mondta, hogy maradjak itt,
eí s keressem a koü nyvet.
– Biztos vagyok benne, hogyha Snoadnaí l van a koü nyv, magaí naí l hordja. AÉ tkűtattam a
galambdűí cot eí s a szobaí jaí t.
– Szerintem Depew-nak esetleg segíítseí gre van szűü kseí ge, ha Snoad az embereivel talaí lkozik.
– Mit mondott?
– Azt, hogy oű majd elrendezi, eí s eí n joü jjek vissza.
– Baí rcsak okosabb felettesűü nk lenne, Nyűszi. Nem vagyok biztos benne, hogy Depew eleí g
agyafűí rt ahhoz, hogy elkapja Snoadot.
– ÖŐ van megbíízva az űü ggyel. Talaí n nem olyan ostoba, mint amilyennek laí tszik. Mieí rt kűtatta aí t
Snoad tegnap este a haí zat, ha naí la van a koü nyv?
– Fairfield, a zoü ldfűü lűű . Nagyon sekeí lyes fickoí . Mineí l jobban megismered, annaí l sekeí lyesebb.
Hallanod kellett volna, mennyit nyavalygott a toü nkretett feloü ltoű je miatt, amikor a víízbe esett.

65
 Keressűü k tovaí bb, neí zzűü k meg a pinceí ben is. Papa mindig figyelte a boraí t, aí ltalaí ban hetente
keí tszer jaí rt le.
IÉgy vesztegettűü nk el egy gyoü nyoü rűű deí lűtaí nt, a nyirkos, soü teí t pinceí ben kűtatva. A neí nikeí m
tűdni akarta, hogy hol voltűnk, eí s Nyűszi azt mondta, hogy szaí mba vettűü k a borosűü vegeket, hogy
megneí zzűü k, kell-e meí g rendelni.
– Tűdod, papa szerette, ha van keí szlete – tettem hozzaí .
A neí nikeí m megraí zta a fejeí t ekkora oű rűü ltseí g laí ttaí n, de meí gis magűnkra hagyott minket.
Termeí szetesen a piszkon, poí khaí loí n eí s fekete bogarakon kíívűü l semmit sem talaí ltűnk. Vacsora
eloű tt meg kellett fűü roü dnűü nk. Amííg a kaí dban voltam, hallottam, amint Fairfield eí s Snoad aí thalad a
halion.
– Biztosan baleset volt, Kerwood – jegyezte meg Fairfield hangosan.
– Dehogy volt baleset. Koü vettek minket – csattant fel Snoad dűü hoü sen. – Émleí kszel, hogy
Heather megkeí rdezte, hovaí megyűü nk?
– Teí nyleg?
Szoí val Heathernek híív a haí tam moü goü tt. Fairfield pedig űgyanolyan ostoba, mint amilyennek
gondoltam. Nem is emleí kezett arra, hogy megkeí rdeztem, hovaí mennek.
Alig vaí rtam, hogy beszeí lhessek Depew-val, eí s megtűdjam, milyen „baleset” toü rteí nt űí tban
Atherton feleí ! Baí rmi is toü rteí nt, a keí mek seí rtetlenűü l teí rtek vissza, eí s ami meí g enneí l is rosszabb,
raí joü ttek, hogy megfigyeleí s alatt aí llnak. ÚÉ gy eí reztem, hogy a dolgok nem mehetnek tovaí bb ilyen
feí lig beí keí s mederben. Koü zel van a veí gkifejlet. Az is eszembe jűtott, hogy Snoadnaí l van papa
pisztolya. Azűtaí n feloü ltoü ttem a legszebbik mosolyomat, eí s csatlakoztam Fairfieldhez a
vacsoraí naí l, mintha nem is lenne keí m, aki aí t akar verni minket.

66
 14.
Természetesen nagyon kíívaí ncsi voltam, hogy milyen „baleset” toü rteí nt Snoaddal eí s Fairfielddel
az űtazaí s soraí n. Éloű szoü r az jűtott az eszembe, hogy Depew megrongaí lta a fogatot, de miűtaí n
aí tgondoltam, raí joü ttem, hogy ez lehetett, mivel Depew tűdni akarta, hogy hovaí mennek eí s kivel
talaí lkoznak. Azonkíívűü l nem tűdhatta, hogy melyik fogattal mennek. ÚÉ gy gondoltam, egyszerűű
baleset volt, amit Snoad bűű ntűdata felnagyíított. A keí meknek aí llandoí an reí sen kell lenniűü k.
Mivel Fairfield eleí g tompaí nak tűű nt, szerettem volna az este alatt megtűdni toű le, mifeí le baleset
volt. De sajnos, nem adoí dott alkalom. Vacsora űtaí n fejfaí jaí sra panaszkodott eí s a szobaí jaí ban
maradt, nekem pedig leveleket kellett íírnom, eí s mikor a nagyneí neí m pikeí tet javasolt,
emleí keztettem erre eí s hagytam, hogy Nyűszi legyen a partnere.
Mikoü zben felaí llíítottűk az asztalt, mondtam neki, hogy felmegyek a galambdűí cba. Ha nem
joü voü k vissza feí l oí ra műí lva, joü jjoü n űtaí nam.
Depew űtasíítaí sa szerint szemmel tartottam a galambdűí cot, eí s szerettem volna megtűdni
Snoadtoí l, hogy mi toü rteí nt deí lűtaí n. Sűű rűű mentegetoű zeí sek koü zepette otthagytam
pikeí tpartneremet eí s felmentem. A galambdűí c hűű voü s eí s csendes volt. A feí szkekboű l kiszűű roű doű
tűrbeí kolaí s volt az egyetlen nesz. Amint a szemeim hozzaí szoktak a soü teí thez, a tűí lsoí szegletboű l,
Caesar faí ja melloű l kezdtem a szemleí loű deí st. Amint csendesen meghűí zoí dtam a sarokban, valami
fenyegetoű t eí reztem. Hirtelen egy emberi alakot fedeztem fel, Snoad volt.
Felgyorsűlt szíívvereí sem megnyűgodott, amint eltaí volodott a faí toí l eí s feleí m indűlt. Feketeí t
viselt, de nem esti oü ltoü zeí ket. Feloü ltoű helyett vastag koü toü tt kardigaí n volt rajta a szeí l ellen.
– Joí esteí t, Miss Hűme – mondta, eí s meghajolt. – Szűü kseí g van ma este is a szolgaí lataimra a
whistasztalnaí l? – keí rdezte gűí nyosan.
Az oü sszeűü tkoü zeí st elkerűü lendoű baraí tsaí gos voltam vele.
– Ma este nem, Snoad, de a nagyneí neí met elbűű voü lte a jaí teí ktűdaí sa. Nagyon megkedvelte magaí t.
– Termeí szetesen engem feletteí bb eí rdekel a nagyneí nje veí lemeí nye – vaí laszolta floü rtoü lve.
Nem azeí rt joü ttem, hogy floü rtoü ljek.
– Lord Fairfield nem eí rzi tűí l joí l magaí t ma este. Talaí n kimeríítette a kiraí ndűlaí s.
– Sajnaí lattal hallom.
Éz az ember olyan, mint egy kagyloí . Nem keí rdezhettem meg nyííltan a balesetroű l, mert raí joü tt
volna, hogy hallgatoí zom.
– Mr. Smythe karintiaikeí nt jellemezte. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen sportos feí rfit
kikeí szíít egy űí t Athertonig – mondtam eí voű dve.
– Nem hiszem, hogy tűí lsaí gosan faí rasztoí űí tja volt, mivel volt olyan kedves eí s megengedte,
hogy eí n tartsam a gyeploű t.
– Valoí ban nagylelkűű , eí s eí rteí kes a fogata is, gondolom.
Snoad nem vaí laszolt. ÖÖ sszekűlcsolta a kezeí t eí s raí m meredt.
– Nem hiszem, hogy azeí rt joü tt fel, hogy megbeszeí ljűü k Fairfield fejfaí jaí saí t.
– Teí nyleg nem azeí rt.
– Akkor mieí rt joü tt?
Szűü kseí gboű l indiszkreí cioí ra vetemedtem.
– Émleí kszem, hogy azt mondta, hogy gyakran eí s hamar joü ttek vissza. – Éz eí ppen űí gy
hangzott, mint a felhíívaí s egy taí ncra, eí s Snoad nem habozott vaí laszolni.
Rejteí lyes mosoly jelent meg arcaí n.
– Szoí val taí rsasaí gi laí togataí s – kiaí ltott fel. – Kivaí loí . Moí domban aí ll megkíínaí lni az apja
nagyszerűű sherryjeí boű l. Mivel taí rsasaí gi laí togataí s, frissíítoű t is ajaí nlhatok.
Megkoü nnyebbűü ltem, hogy nem konyakkal kíínaí lt, de nem akarta felideí zni a műí lt eí jszakai
kűü loü noü s eí lmeí nyt. A keí t kopott szeí k koü zoü tt aí lloí asztalhoz ment, eí s a borral eí s poharakkal
bííbeloű doü tt.
– Bevaí lt Cassidy? – keí rdeztem, hogy szemeí lytelen teí maí kra tereljem a beszeí lgeteí st.

67
 – Joí adottsaí gai vannak, finomak a kezei, eí s oű szinteí n szereti a madarakat. Boü lcsen vaí lasztott.
Égeí szseí geí re!
A pohara az enyeí mhez eí rt eí s ittűnk.
Élkeí pesztoű en neheí z volt olyan teí maí t talaí lni, amely nem eí rinti a floü rtoü leí st vagy a keí mkedeí st.
Élkeseredetten megkeí rdeztem:
– Kivaí lasztotta maí r Fairfield a madarakat?
– Meí g nem. ÚÉ gy laí tszik, jobban eí rdekli maga a tenyeí szteí s. Csak most kezdi oü sszegyűű jteni a
galambokat. ÉÉ szrevette maí r, hogy mennyire nem eí rt hozzaí ?
– Igen. Kíívaí ncsi vagyok, meddig akar maradni. Égy-keí t napot emlíített, amikor a meghíívaí st
eloű szoü r meghosszabbíítottűk.
– Talaí lt itt maí st is a galambokon kíívűü l – mondta. Fekete szemeivel engem vizsgaí lt.
Élfordűltam, hogy az asztalra tegyem a poharamat. Snoad űgyanezt tette.
Éloű szoü r elcsodaí lkoztam azon, hogy emlííti a keí mkedeí sűü ket, meí g ha bűrkoltan is. Azűtaí n
raí joü ttem, hogy engem talaí l vonzoí nak.
– Igen, azt hiszem kivaí loí parti.
– Milyen kivaí loí saí gokra űtal? A cíímeí re vagy a vagyonaí ra?
– Az arcaí ra eí s az alakjaí ra. Nagyon joí keí pűű . – Nevetseí ges volt Fairfield szeí pseí geí roű l beszeí lni,
mivel a feí rfi mellettem igazi Adonisz volt. Ölyan, mintha egy gyertyaí t hasonlíítaneí k a naphoz.
– Nem gondoltam volna, Miss Hűme, hogy megeleí gszik egy helyes arccal eí s szeí les vaí llal –
gűí nyoloí dott.
– Hozzaí teí ve a rangjaí t eí s a birtokait…
– Énnyire eí rdekli a rang? – keí rdezte dűrvaí n.
– Remeí lem, nem ok neí lkűü l, de van valami a fejdííszeí ben is.
Öbszidiaí n szemeiboű l csaloí daí s sűü toü tt. Torkaí t űí riemberhez nem illoű kaí romkodaí s hagyta el, eí s
mííg hitetlenűü l neí ztem megnyilvaí nűlaí saí t, a keze kitaí rűlt, elkapta a csűkloí mat, eí s mellkasa merev
falaí nak loü koü tt. Kitoü reí si kííseí rletemet elcsendesíítetteí k ajkai, melyek gyorsan megtalaí ltaí k az
enyeí met, mint mikor a heí ja lecsap a zsaí kmaí nyaí ra.
Remeí nytelen kííseí rletet tettem a menekveí sre. Karjaival aí tfogott eí s magaí hoz szoríított. Dűü hoü s
morgaí sa nyoü geí sseí laí gyűlt, eí s sokkal jobban elvette az eszemet, mint az ajkaimon laí ngoloí ajka eí s
eroű s testeí nek nyomaí sa. Éleí rzeí kenyűü ltem a beloű le feltoü roű hang hallataí n. Szeí les eí s eroű s volt a vaí lla
a pűha dzsoü rzeí alatt. Megengedtem magamnak azt a lűxűst, hogy joí l megneí zzem. Snoad koü vette
a peí ldaí mat. Forroí kezei birtokloí an beceí zgetteí k testemet, laí ngba boríítva mindenhol. Feladtam a
remeí nyt, hogy elmenekűü loü k, vagy el akarjak menekűü lni eí s aí tadtam magam a primitíív
eí rzeí kiseí gnek. Égyszerre volt jobban fizikai eí s meí g jobban metafizikai, mint gondoltam. Szaí zszor
is elkeí pzeltem ezt, eí s a valoí saí g most meí gis tűí lszaí rnyalta a fantaí ziaí t. A szíívem olyan hevesen
vert, mint a dob, eí s nemcsak a fűü lemben visszhangzott, hanem az aí gyeí komban is. Égeí sz testem
laí ngban eí gett, elvesztettem a joí zan eszemet.
Az űü temes dobbanaí s bozoí ttűű zkeí nt terjedt bennem, eí s a maradeí k oü nfegyelmemet is
elveszhettem. ÉÉ getoű vaí gyat eí reztem valami iraí nt. Azon a ponton voltam, ahol a tűdat keveí sseí
eí rzeí keli az el nem keí pzelt veí gtelent, valahol teí r eí s idoű foü loü tt, eí s meí gis idepaí nyvaí zva elnyeloű
oü leleí seí ben. Megproí baí ltam feí lrefordűlni. Tenyereí vel megragadta a fejemet, visszafordíította, eí s
ajkai űí jra megtalaí ltaí k az enyeí met.
Nem sokaí ig lehet elviselni ilyen maí mort. Mesterhez meí ltoí an Snoad laí gyan eí s gyengeí den
elengedett. Koü veteloű zoű szaí ja koü nyoü rgoű veí laí gyűlt, megszűű nt karjai szoríítaí sa. Tűí lsaí gosan hamar
kerűü ltűü nk karnyűí jtaí snyira egymaí stoí l, eí s űí gy baí műltűnk egymaí sra, mivel keí t idegen.
Amííg azon teí tovaí ztam, hogy feí ken tartsam, űí jra kigűí nyoljam-e a kitoü reí seí eírt, vagy
nyoü gdeí cselve űí jra a karjaiba vessem magam, mint ahogy szerettem volna, Snoad eí lesen
megharapta az alsoí ajkaí t eí s felnevetett. Ilyen kitoü reí s aí ltalaí ban eroű s eí rzelmi hataí s alatt
koü vetkezik be. Semmit nem mondott nekem, kiveí ve azt, hogy szeí gyelli magaí t.
Azt vaí rtam, hogy hitvaí ny mentegetoű zeí s vagy szerelmi vallomaí s koü vetkezik, íígy ellenemre volt
a neveteí s. Raí joü ttem, mit kell tennem, feí ken kell tartanom.
– Viccesnek tartja, hogy gyanűí tlan hoü lgyeket molesztaí l, Snoad? – csattantam fel. –
Úgyanolyan vűlgaí risnak eí s elííteí lendoű nek talaí ltam, mint baí rmi maí st, ami magaí val kapcsolatos. –
Baí rcsak hallgattam volna, amííg oü ssze nem szedem magam.

68
 ÖÖ sszeraí ncolta fekete szemoü ldoü keí t.
– Gyanűí tlan?! – keí rdezte. Veí gigmeí rtem. – Igazaí boí l nem nevettem – mondta egyszerűű en –, eí s
nagyon megbaí ntam, hogy íígy letaí madtam. Megraí zkoí dtataí s volt – tette hozzaí . A kezemeí rt nyűí lt
eí s eí n hagytam. Szerettem volna űí jra eí rezni az eí rinteí seí t.
– Úgye borzasztoí helyzet, Heather? Nem szeretheti Fairfieldet. Keí ptelen vagyok elhinni. Csak
a rangjaí t szereti.
– Persze hogy nem szeretem. De sohasem mehetek magaí hoz, Snoad. Legalaí bb egy
űí riemberhez kell mennem. – Nem mintha megkeí rt volna.
– Énnyire eí rdekli a szűü leteí s?
– Tűdja, hogy ez lehetetlen.
– Akkor is feleseí gűü l venneí m, ha Anglia kiraí lya lenneí k, oü n pedig egy szobalaí ny.
– Akkor forradalmat robbantana ki, eí s meg is eí rdemelneí .
– Akkor megtenneí m a hivatalos szeretoű mmeí .
Veszeí lyes oü sveí nyeket jaí rtűnk.
– Nem joü hetek fel toü bbet ide, Snoad. – Szíívembe markolt a keí tseí gbeejtoű joü voű gondolata.
Azűtaí n eszembe jűtott Depew parancsa. – Kííseí roű neí lkűü l nem – tettem hozzaí .
Szaí jaí hoz emelte a kezemet, eí s hevesen megcsoí kolta.
– Csak joü jjoü n – tette hozzaí laí gyan. – Ne fosszon meg attoí l, hogy laí thassam. Nem bíírnaí m ki.
Amííg a szíívem olvadozott a kedves szavak hallataí n, hozzaí tette:
– ÉÉ s az isten szerelmeí re, tartsa taí vol Fairfieldet az oí ceaí ntoí l, kűü loü nben feí lteí kenyen figyelem a
keleti parkboí l. Úgyanolyan joí l odalaí tok a sziklaí k aloí l is. Ne akarja, hogy megfűlladjon az a
szegeí ny bolond.
– Azok az emberek, akik keí mkednek, hajlamosak olyan dolgokat laí tni, melyeket nem akarnak
– mondtam meí ltoí saí gteljesen, eí s taí voztam. Hogy is jűtott eszembe a veszeí lyes keí mkedni szoí t
hasznaí lni. Élfordűltam eí s lerohantam a leí pcsoű n, mieloű tt baí rmi bűtasaí got mondaneí k vagy
tenneí k.
Visszamentem a szobaí mba, hogy oü sszeszedjem magam. Remegtem. Tehaí t íígy keverednek
viszonyba a tiszteletre meí ltoí hoü lgyek az inasűkkal vagy szolgaí jűkkal. Toü bbeí nem fogom
kinevetni oű ket.
A nemek koü zoü tti vonzaí s nagyon eroű s oü sztoü nzeí s. Éz hajtja a kolibrit, a lovat, a bolhaí t eí s az
elefaí ntot is. Éz hajtotta egymaí s feleí papaí t eí s Mrs. Mobleyt. Most maí r megeí rtettem eí s meg is
bocsaí tottam. De nem hagyhatom, hogy a szenvedeí ly meggondolatlansaí gra oü sztoü noü zzoü n. ÉÉ s ez
azt jelenti, hogy kerűü lnoü m kell, hogy kettesben maradjak Snoaddal. Kerwooddal. Heathernek
híívott, baí rcsak eí n is a keresztneveí n szoí lííthattam volna. A Snoad nem illik hozzaí , űí gy hangzik,
mint a Toad. Égy beí kaí nak herceggeí kellene vaí ltoztatnia oű t a csoí kjaí val. A tűü koü rbe neí ztem, eí s
űtaí lkozva neí zem mosolygoí tűü koü rkeí pemet. Hogyan szerethettem bele egy keí mbe? ÖÖ t perc volt
haí tra a feí l oí raí boí l, mely eltelteí vel Nyűszi a segíítseí gemre sietett volna. ÉÉ ppen le akartam menni,
amikor hallottam, hogy kinyíílik Fairfield ajtaja.
Vajon csatlakozik hozzaí nk? Talaí n koü zleí kenyebb lesz a „balesettel” kapcsolatban, amely Snoad
szerint nem volt baleset. Vajon mi toü rteí nhetett? Hallgatoí ztam, de nem az eí n ajtoí m vagy a leí pcsoű
feleí koü zelíített. Nem lefeleí ment. Csak egyfeleí mehetett: a galambdűí cba.
Lementem eí s laí ttam, hogy Nyűszi eí ppen most aí llt fel a kaí rtyaasztaltoí l egy pohaí r borra
hivatkozva. Toü ltoü ttem neki, eí s azt mondtam, visszamegyek a galambdűí cba.
– Fairfield eí ppen most ment fel.
– Megtűdtaí l valamit? – keí rdezte.
– Nem, de hallgatoí zni fogok az ajtoí naí l.
– Depew azt mondta, hogy ne tedd.
– Depew nem az Isten.
– Leí gy oí vatos. Feí l oí ra műí lva felmegyek, ha nem eí rsz le.
– Rendben.
Neí haí ny szoí t vaí ltottam a neí nikeí mmel eí s taí voztam.
Kopogtam Fairfield ajtajaí n, hogy megbizonyosodjam arroí l, hogy nem joü tt-e vissza. Az inasa
vaí laszolt.
– Csak kíívaí ncsi voltam, hogy jobban eí rzi-e magaí t Lord Fairfield.

69
 Az inasa a szaí jaí hoz emelte az űjjaí t, eí s felemelte a vaí llaí t, hogy leplezze az űü res aí gyat.
– Alszik, miss. Neí haí ny csepp laűdanűmot adtam neki feí l oí raí ja. Éz a legjobb a fogfaí jaí sra.
– Remeí lem, reggelre jobban lesz.
Az inas elmosolyodott eí s becsűkta az ajtoí t. Joí l kiagyaltaí k Fairfielddel a betegseí get. Meí g hogy
fogfaí jaí s. Nem vesztegettem az idoű t, a galambdűí choz vezetoű ajtoí hoz mentem, eí s lassan,
csendesen felmaí sztam. Haí laí s voltam Fairfield lazasaí gaí eí rt. Az ajtoí t reí snyire nyitva hagyta. A
feí rfiak az asztalnaí l űü ltek, a papa sherryjeí t ittaí k, eí s a papa szivarjait szíívtaí k. Nem sokkal
beszeí ltek halkabban a normaí lisnaí l, eí s joí l lehetett hallani a csendes eí jszakai levegoű ben.
– Biztosan Depew-nak dolgozik. – Termeí szetesen roí lam beszeí ltek. – AÉ tkűtatta a szobaí mat.
Vajon honnan joü tt raí ? Ölyan oí vatos voltam, oű mondta meg neki, hogy hovaí megyűü nk ma deí lűtaí n.
ÉÉ s ma feljoü tt, hogy informaí cioí t szedjen ki beloű lem.
– Hogyan?
– A noű k szokaí sos moí dszereivel, a baí jaival.
– Ah. Élmondhatta volna neki az igazat. – Dűrvaí n felnevetett.
– Tűdni akarja, mikor keí szűü l taí vozni.
– ÉÉ n?
Megjegyeztem. Snoad volt megbíízva az űü ggyel, eí s megproí baí lt levenni a laí bamroí l, s a
proí baí lkozaí s nem is volt egyoldalűí .
– Csak arra vaí rok, hogy Caesartoí l híírt kapjak. Termeí szetesen azt hiszi, hogy Caesart
hasznaí lom fel. AÉ llandoí an roí la keí rdezoű skoü dik. Majdnem elszűí rta a dolgot, amikor meglepoű doü tt
azon, hogy Caesar visszajoü tt.
– Az teí vesztett meg, hogy a maí sik Caesar faí jaí n űü lt.
– Heathert is. Szegeí ny Cleo annyira űtaí lja Hectort. Ki nem aí llhatja. Azt mondtam Cassidynek,
hogy koü toü zze le, hogy Miss Hűme ne laí ssa a paí rzaí sűkat, amikor feljoü n. Azt gondolta, hogy
nagyon rendes toű lem.
Forrt a veí rem, amikor ezt meghallottam. Napokon aí t becsaptak eí s bolondot csinaí ltak
beloű lem. Caesar kűü lfoü ldoü n volt eí s fontos űü zenetet hozott.
– Akkor kűü ldoü m el az űtolsoí űü zenetet, miűtaí n Ceasar megeí rkezett – mondta Snoad. – Ma
eí jjelre itt kellene lennie, azűtaí n elhagyom ezt a pozíícioí t.
– Hovaí megy?
– A foű hadiszaí llaí stoí l kapom a parancsokat. ÖŐ szinteí n szoí lva alig vaí rom, hogy elmehessek
innen. Londonban akarok dolgozni. Ött toü bb minden toü rteí nik.
„London hemzseg a keí mektoű l” – jűtottak eszembe Depew szavai.
– Szerintem itt is eleí g sok minden toü rteí nik. Az a deí lűtaí ni kis loü voü ldoü zeí s is. Talaí n nem kellett
volna raí loű noü m.
– Kaí r, hogy nem oü ltem meg – mondta Snoad kegyetlenűü l.
Szoí lva a „kis baleset” soraí n golyoí k roü pkoü dtek. Bizonyaí ra eí szrevetteí k Depew-t, eí s
megproí baí ltak megoü lni. Nem gondoltam, hogy ilyen veszeí lyes dolgok folynak itt. Visszavonűltam
a leí pcsoű feleí , mieloű tt meí g eí szrevettek eí s leloű ttek volna.
Élgyengűü ltem a feí lelemtoű l, eí s ismeí t a szobaí mba mentem, hogy oü sszeszedjem magam. ÚÉ jra
aí tgondoltam a beszeí lgeteí sűü ket. Caesar űí tban volt a sorsdoü ntoű űü zenettel. Ézeí rt nem volt itt, eí s
ezeí rt hasznaí ltak maí s madarakat, hogy megteí vesszenek. Azt gondoltam, csak Caesarnak van
ilyen kűü lseje a galambdűí cokban, de nyilvaí nvaloí an teí vedtem.
Nem űü lhetek itt teí tlenűü l, mikoü zben Snoad megfejti az űü zenetet, eí s hamis parancsokat kűü ld ki,
melyek veszeí lyeztetik csapatainkat. Most maí r tűdom, hogy naí la van a koí dkoü nyv.
Feí lreeí rthetetlenűü l megmondta, hogy űü zenetet fog kűü ldeni. Égyszer eí s mindenkorra meg kell
szabadűlnom toű le. Csak arra tűdtam gondolni, hogy el kell bocsaí tanom a posztjaí boí l. Éz az eí n
haí zam, eí n fizetem. Megparancsolhatom, hogy taí vozzon, eí s meg is teszem. Baí r sűü rgoű sen
konzűltaí lnom kell Depew-val ebben az űü gyben.
Lementem eí s a tekintetemmel jeleztem Nyűszinak, hogy fontos, hogy beszeí lhessek vele.
Hamarosan aí síítozni kezdtem.
– Nem tűdom, hogy van vele, Mrs. Lovatt, de engem maí r hűí z az aí gy.
– Tűí l koraí n van meí g – mondta az oí raí ra pillantva. Baí r a pikeí t nem tartozott a kedvencei koü zeí .
ÉÉ s eloű szoü r nem is Nyűszit vaí lasztotta partnereí űül. Hamarosan felaí llt. ÖÖ rűü ltem, hogy nem marad

70
lenn, hanem felmegy, hogy folytathassa a randevűí jaí t Sir Walter Scott-tal. Nagyon elmerűü lt a
Waverlyt-regeí nyekben. Azt mondta, aí tsegíítgetteí k apaí m halaí laí n.
– Mit tűdtaí l meg? – keí rdezte Nyűszi, amint egyedűü l maradtűnk.
Élmondtam amit tűdtam, oű pedig figyelmesen hallgatott.
– Igazam volt. A madarat a faí hoz koü toü tteí k – mondta boü lcs pillantaí ssal.
– Azt is tűdjaí k, hogy Depew űü gynoü k.
– Ézeí rt ragaszkodott hozzaí Depew, hogy ne hasznaí ljűk az igazi neveí t, eí s ezeí rt kerűü lte, hogy
meglaí thassaí k. Nem viseli a Lovas Gaí rda egyenrűhaí jaí t, de ez nem teí veszti meg oű ket.
– Legjobb lenne, ha elmenneí l a fogadoí ba eí s beszeí lneí l vele.
– Maí r el is mentem. ÉÉ s ne maradj egyedűü l Snoaddal. Felmegyek veled, amikor kiadod az űí tjaí t.
– Nem vagyok olyan vakmeroű . Ma deí lűtaí n megproí baí ltaí k megoü lni Depew-t. Siess vissza,
Nyűszi!
Teljesen megreí műü ltem a keí t gyilkos koü zelseí geí toű l. Szomorűí saí got eí reztem, hogy semmiveí lett
a nagy szerelem. Mieí rt szeretnek bele az ostoba hoü lgyek felteí tlenűü l az eí lvhajhaí sz eí s kegyetlen
feí rfiakba?

71
 15.
Már 11 óra volt, mikor Nyűszi visszateí rt a fogadoí boí l.
– Depew nincs ott – mondta.
– Mondta, mikorra vaí rhatoí vissza? Sűí lyos a seí rűü leí se?
– Deí l oí ta nem laí tta senki. Proí baí ltam a fenyoű neí l, ott sincs űü zenet.
– Vannak emberei a haí z koü rűü l. Talaí n az egyik tűdja, hol van.
– Vagy talaí n oű is ott van – gondolkodtam hangosan, eí s megoü rűü ltem a lehetoű seí gnek. – Legjobb,
ha megneí zzűü k.
Felkaptam egy kendoű t, s mindketten kimentűü nk. Sűű rűű koü d ereszkedett le a tenger feloű l.
AÉ thatolhatatlan lepelkeí nt bontotta be a taí jat.
A hold csűpaí n egy tompa feí nynek laí tszott a koü d moü goü tt. Minden bokor embernek, minden fa
oí riaí snak laí tszott. Baí műltűnk a koü dbe, eí s csendesen szoí líítgattűk Depew embereit. Nem feí ltűü nk
attoí l, hogy esetleg leloű hetnek minket. Tűdjaí k, hogy az oű oldalűkon aí llűnk.
A koü d egyik eloű nye az volt, hogy Snoad nem laí that meg bennűü nket, ha esetleg kineí zne a
dűí cboí l.
Koü rbejaí rtűk a haí zat kiaí ltozva az eí jszakaí ban, majd egy nagyobb koü rt mentűü nk aneí lkűü l, hogy
egy lelket is laí ttűnk volna.
– Kűü loü noü s! Azt mondta, aí llandoí megfigyeleí s alatt tartja a haí zat – jegyeztem meg. – Mondta a
fogadoí s, mikor joü n vissza?
– Égy szoí val sem. Nem jaí rt ott. Csak ennyit mondott.
– Fairfield azt mondta, megsebesíítette. Remeí lem, nem volt sűí lyos. Nyűszi, ha halott… – A
hangom elcsűklott.
– ÉÉ s Caesar ma eí jjel hozza az űü zenetet…
– Minden raí nk nehezedik – mondtam eí leí nkebben, hogy megnyűgtassam Nyűszit, mivel az oű
hangja is eleí g bizonytalan volt. – Van itt meí g egy dolog. Snoad megteí vesztoű vaí laszt íír az
űü zenetre. Ézen műí lhat a haí borűí sorsa. Ézt nem engedhetjűü k meg neki.
Égy pillanatig aí lltűnk, megfontolva az egyetlen eí s fontos lehetoű seí get, melyet a sors osztott
raí nk, s mely miatt feí lig bűü szkeí k voltűnk a megtisztelteteí stoű l, feí lig pedig reí műü ltek.
– Meg kell aí llíítanod Snoadot – mondta – eí s Fairfieldet is.
– Mit mondjak a neí nikeí mnek?
– Talaí n el kellene mondani az igazat.
– Majd holnap.
– Van fegyvered? Nem mehetűü nk fel fegyver neí lkűü l.
– Itt van – mondta, s a zakoí ja alatti dűdorra műtatott.
Mikor visszateí rtűü nk a haí zba, űí gy remegtem, mint a nyaí rfaleveí l. Égy űü veg bor segíítseí geí vel
baí torsaí got szereztűü nk, s mííg iszogattűk, megbeszeí ltűü k, hogyan oldjűk meg a probleí maí t.
– Viszek magammal egypaí r szolgaí loí t – mondtam.
– Nem lehet. Depew nem akarja, hogy baí rki is megtűdja, mi folyik itt. Az oű terveí t hajtjűk
veí gre. ÚÉ gy eí rtem, ha megszereztűü k a dűí cot, tovaí bb is hasznaí lhatjűk majd. Nem tehetjűü k meg,
hogy minden szolgaí loí tűdja, mi toü rteí nik itt. Hamarosan az egeí sz vaí ros tűdnaí . – Éz egy űí jabb
űü veg bort kíívaí nt.
– Talaí n mindkettoű nek van fegyvere. Baí rcsak meglenne a papa pisztolya.
– Ödaadom az enyeí met, eí n majd fogok egy pűskaí t. Az űí gyis tűí l nagy egy noű szaí maí ra. –
Bementűü nk a fegyverszobaí ba, eí s vaí lasztottűnk egyet. Nyűszi megtoü ltoü tte, majd a szoknyaí m
raí nca koü zt a szalonba vittűü k.
– Remeí lem, Fairfield nincs most fenn. Koü nnyebb lenne egyenkeí nt elbaí nni velűü k – mondtam.
– Felfeleí menet megneí zhetjűü k Fairfield szobaí jaí t.
Hogyan tűdna egy hoü lgy hamarosan fegyverrel felszoí líítani egy meghíívott vendeí get, raí adaí sűl
egy lordot, hogy hagyja el a haí zat az eí jszaka kelloű s koü zepeí n. Ledoü ntoü ttem meí g egy űü veg bort.
Talaí n a bortoí l valoí csoü moü roü m sűgallta a koü vetkezoű oü tletemet.

72
 – Meí reg! – kiaí ltottam fel.
– Micsoda?
– Megmeí rgezem oű ket.
Égy pillanatig ezen gondolkodott.
– Tűí l drasztikűs – mondta. – Azt akarom mondani, hogy toü rveí nytelen, de az altatoí biztos
segíít. Hogyan tervezted? Égy űü veg borba teszed?
– Az eí telbe. Maí rmint a madarakeí ba, nem Snoadeí ba eí s Fairfieldeí be. Ha az oü sszes galambot
megmeí rgezem, Snoad nem tűdja elkűü ldeni a megteí vesztoű űü zenetet. Reggel talaí lkozni fogűnk
Depew-val. – Nyűszi fejraí zaí sa azt sűgallta, sosem laí tjűk viszont a tanaí csadoí nkat – vagy azzal,
akit a helyeí re kűü ldtek. – Ézeí rt nem figyeli senki sem a haí zat. Élmentek jelenteni Depew halaí laí t.
ÉÉ s akaí rkit is kűü ldenek Depew helyeí re, segíít megszabadűlni Snoadtoí l eí s Fairfieldtoű l.
– Észnek a madarak eí jjel? – keí rdeztem.
– Nem, de reggel az az elsoű dolgűk.
– Ha Caesar eí jjel megeí rkezik, Snoad azonnal elkűü ldheti a vaí laszt.
– Akkor fogod a pűskaí t, eí s oű rt aí llsz a dűí c alatt. Ha Caesar koü zeledik, leloü voü d. Megszerezzűü k az
űü zenetet, eí s odaadjűk Depew-nak, vagy annak, aki helyette lesz.
– A kűtyafaí jaí t. Éz sikerűü lhet. Meg kell hogy mondjam, nem szíívesen csapneí k oü ssze Snoaddal.
Talaí n Fairfielddel igen, de Snoad – ezek a zsivaí nyok sok trűü kkoü t ismernek.
– Mieloű tt kimeí sz, gyere fel velem a dűí cba, eí s neí zzűü k meg, hogy űü res-e, maí rmint hogy nincs
ott senki. ÖÖ sszeszedem az oü sszes patkaí nymeí rget, amit talaí lok, eí s a galambok eledeleí be
keverem.
– ÉÉ n majd felmegyek, te csak maradj itt – mondta feí rfiasan. ÉÉ s eí n noű iesen semmi kivetnivaloí t
nem talaí ltam benne.
A kamraí ba mentem, ahol a meí reg volt, eí s egy feí lig űü res, valamint egy tele dobozt vettem
magamhoz. Nyűszival a szalonban talaí lkoztűnk.
– Mindketten a Snoad szobaí jaí ban vannak – mondta.
– Éltorlaszolhatjűk az ajtoí t?
– Ésetleg meghallhatjaí k. Most kimegyek eí s figyelem, nem eí rkezik-e meg Caesar, mííg a meí rget
a galambok eledeleí be kevered.
– Te… te nem akarsz velem joü nni, Nyűszi?
– Kedvesem, biztonsaí gban vagy. Most iszogatnak. Hallottam, amint Snoad azt mondta, hogy
kettoű re kell a dűí cban lennie. ÖÉ raí id vannak, hogy megtedd.
– Ha veí geztem, majd lejoü voü k, hogy tűdd, nem toü rteí nt semmi baj velem.
Nyűszi joí l loű tt. Nem fogja elhibaí zni. Termeí szetesen nem tetszett, hogy le kell loű ni Caesart, de
egy dííjnyertes galamb eí s egy orszaí g bűkaí sa koü zoü tt nem volt neheí z doü nteni. Nyűszi fogta a
pűskaí t, eí s a deí li bejaí raton aí t taí vozott. ÉÉ n fogtam a pisztolyt, oü sszeszedtem minden baí torsaí gom,
eí s elindűltam felfeleí a dűí choz. Fairfield szobaí jaí boí l nem hallatszott ki hang. Nem kellene addig
vaí rnom, amííg le nem pihent? Feltettem, hogy meí g mindig Snoaddal van. A haí rom űü veg bor
keltette baí torsaí ggal folytattam űtam. Amikor kinyitottam a dűí c ajtajaí t, azt kíívaí ntam, baí rcsak
ragaszkodtam volna ahhoz, hogy Nyűszi elkííseí rjen. Caesarra vadaí szhatott volna oü t perccel
keí soű bb is. Valoí jaí ban akkor is mi talaí lkoztűnk volna eloű szoü r Caesarral, ha akkor teí rne vissza,
amííg mi a dűí cban vagyűnk. Biztos a bor zavarta oü ssze gondolkodaí sűnkat.
Vaí rtam neí haí ny pillanatig, hogy biztos legyek benne, hogy Snoad nem leselkedik a soü teí tben.
Mikor minden aí rnyeí kkal megismerkedtem, beljebb leí ptem. Neí haí ny aí lmos galamb tűrbeí kolni
kezdett, de hamar abbahagytaí k. Snoad mindig kiűü ríítette eí jszakaí ra az eledeles taí lcaí kat, nehogy
egyenek, de a vizes taí ljűk mindig tele volt. Haí rom volt, kettoű a dűí c keí t szeí leí n, egy pedig koü zeí pen.
Gyanűí s lenne, ha az eledeles zsaí kot megbontanaí m. Snoad a Caesar faí ja moü goü tti szekreí nyben
tartotta. A meí reg űgyanolyan hataí sos lesz, ha a víízbe teszem. A galambok szomjas madarak. Le
kellett tenni a pisztolyt, hogy mindkeí t kezem szabad legyen. A feí lig űü res dobozt az egyik
edeí nybe oü ntoü ttem, eí s az űjjammal elkevertem, mert nem talaí ltam semmi alkalmasabbat. Aztaí n
kinyitottam a teli dobozt, majd a maí sik keí t edeí nybe oü ntoü ttem a tartalmaí t, eí s azokat is joí l
elkevertem. Mialatt ott voltam, nagyon gyorsan vert a szíívem. A legkisebb mozgaí s vagy zaj is
nagyon eí rzeí kenyen hatott raí m. Neí haí ny galamb tollaí szkodni kezdett. Reí szben eí n zavartam oű ket
jelenleí temmel, reí szben a galambok aí lmaí t alűdtaí k. Amikor veí gre maí r mindegyik elhelyezkedett,

73
laí bűjjhegyen az ajtoí feleí osontam. Amint odaeí rtem, az ajtoí laí tszoí lag magaí toí l kinyíílt. Teljesen
meghűű lt a veí r az ereimben. Talaí n szellemek. Semmi hang nem hallatszott a leí pcsoű feloű l, ezeí rt
vaí rtam leí legzetvisszafojtva, szíívem a torkomban dobogott, mikoü zben az ajtoí szeí lesre kitaí rűlt.
Aztaí n meglaí ttam Snoadot eí s Fairfieldet. Fairfield fegyvertelen volt, de Snoad pisztolyt tartott
a kezeí ben, a papa pisztolyaí t. Raí joü ttem, Nyűszi pisztolyaí t a vizesedeí ny mellett hagytam a foü ldoü n.
A nagy sietseí gben elfelejtkeztem roí la. Égy pillanatig mindketten meglepve meredtűü nk egymaí sra.
Snoad teí rt eloű szoü r magaí hoz.
Az ajtoí hoz űgrott, Fairfieldnek adta a fegyvert, eroű s keí zzel befogta a szaí mat, a maí sikkal pedig
haí tracsavarta a karomat. Szavait nem tűű rneí el egy tisztesseí ges regeí ny, de a szaí jaí ra sem venneí
senki.
– Istenem, igaza volt! – mondta Fairfield. – Ölyan fűü le van, Kerwood, mint a roí kaí nak. ÉÉ n
semmit nem hallottam. Mit csinaí l itt, Miss Hűme? – Nemtetszeí ssel szemleí lte Snoad dűrva
baí naí smoí djaí t.
– Neí zzen koü rűü l a dűí cban. Valamit akarhatott itt fenn – parancsolta Snoad.
Fairfield fel-alaí jaí rkaí lt. Termeí szetesen megtalaí lta a pisztolyt eí s a keí t patkaí nymeí rges dobozt.
– Szent isten! Megmeí rgezte a galambokat! – kiaí ltott fel.
Snoad egy sor kaí romkodaí st eresztett el. Sohasem hallottam meí g ilyen beszeí det, meí g akkor
sem, amikor az istaí lloí ban tartoí zkodtam, eí s a műnkaí sok nem tűdtaí k, hogy ott vagyok a koü zelben.
A sajaí t fűü lemmel hallani nagyon megalaí zoí eí s dűü híítoű volt. ÉÉ s ami meí g rosszabb, nem szoí lhattam
egy szoí t sem.
Hallottam magam moü goü tt Snoad zihaí laí saí t. Sokkal rosszabb volt, mint a kaí romkodaí sa.
– A madarak nem esznek eí jszaka – mondta. – Biztosan a víízbe tette. Neí zze meg ott is!
Fairfield az itatoí edeí nyekhez rohant.
– Valami űí szik a víízben.
– ÖÖ ntse ki a vizet! Mind a haí rom itatoí boí l.
Fairfield mint egy szolga odacipelte az oü sszes itatoí t a droí thaí loí hoz, eí s kioü ntoü tte a meí rgezett
vizet. Kíívaí ncsi voltam, Nyűszit nem oü ntoü tte-e le. Ha igen, akkor is csendben maradt, de biztos
nagyon kíívaí ncsi lehetett. Imaí dkoztam, hogy legyen annyira kíívaí ncsi, hogy feí l oí ra eltelteí vel
kinyomozza az okaí t.
– Mit fogűnk mondani Mrs. Lovattnak? – kíívaí ncsiskodott Fairfield.
Proí baí ltam aí rtatlanűl neí zni, haí tha Fairfield megszaí n eí s megment.
– Majd kitalaí lűnk valami meseí t.
– Nagyon joí . Akaí r azt is mondhatjűk, hogy eltűű nt? – Az eltűű neí s francia szoí a halaí lra. Meg
fognak oü lni. Ha a veí letlen halaí lt vaí lasztanaí k, űí gy eí reztem, nemsokaí a paí rkaí nyroí l fogok repűü lni
eí s lezűhanni a meí lybe.
– Égy szoü keí s – mondta Snoad koü zoü mboü sen.
– Ébben az esetben vele kell mennie.
– Nem tehetem, itt kell maradnom, de az eltűű neí s kivaí loí okot ad arra, hogy itt maradjűnk
segííteni megkeresni oű t.
– Szűü kseí gűü k lesz egy feí rfira. ÉÉ s nem raí m – mondta Fairfield ellenkezve.
– Hííres baraí tjaí ra, Depew-ra gondoltam. Tűdjűk, hogy nem fog visszateí rni – mondta, eí s
hangosan nevetett.
Mit csinaí ltak Depew-val? Te joí isten, ha eí letben maradneí k, a terveim akkor is
oü sszeomlanaí nak. Morgoí hangot adtam ki eí s gyilkos pillantaí st vetettem raí jűk.
– Nem tetszik az oü tlet, Miss Hűme? – gűí nyoloí dott Snoad. – Most maí r belaí tja annak a reí gi
mondaí snak az igazaí t, hogy aki aí rűloí val szoü vetkezik, maga is besaí rozoí dik.
Hangja egyre hangosabb lett.
– Mieí rt tette ezt? – keí rdezte annyira űü voü ltve, hogy Fairfieldnek kellett lecsitíítani.
Proí baí ltam ellenkezeí semnek helyt adni, de Snoad csak nevetett.
– Úgye ez egy joí lecke oü nnek, Miss Hűme. Mit íígeí rt? Híírnevet, dicsoű seí get? Vagy szerelmes volt
beleí ? Ne mondja, hogy szerette azt az alakot. Éz a hiszeí kenyseí g nagyon felboű szíít.
Koü zben megfordűlt eí s elment. Szavait maí r Fairfieldhez inteí zte, mikoü zben az ajtoí feleí
leí pkedtek.

74
 – Ki kell vinnűü nk az istaí lloí ba, hogy jelenthessűü k az eltűű neí seí t. Majd eí n elinteí zem. Neí zzen
Smythe űtaí n. Nem szeretneí nk, ha meghiűí síítanaí tervűü nket.
– Milyen sokaí ig kell…
Az ajtoí becsapoí dott, feí lbevaí gva Fairfield keí rdeí seí t eí s Snoad vaí laszaí t.
Lelkem meí lyeí n tűdtam, a keí rdeí s arra vonatkozik, milyen sokaí ig fogok hiaí nyozni. Ézek űtaí n
nem aí llííthatja be űí gy, hogy egy kis idoű re eltűű ntem. Meg kell oü lnie. Mindezek tetejeí be, eltekintve a
feí lelemtoű l, megalaí zoí volt Snoad vaí lasza az ittleí temre. Csűpaí n keí nyelmetlenseí g voltam. Legyen
ez lecke szaí momra, mintha valami illemszabaí lyt szegtem volna meg, eí s a szobaí mba kűü ldtek
volna.
Émleí keim legmeí lyeí n ott lebegett Snoad soí vaí r űdvarlaí sa. „Akkor is feleseí gűü l venneí m, ha
Anglia kiraí lya lenneí k, oü n pedig csak egy szolgaí loí .” Szerelmes volt beleí m. Micsoda szerelem az,
ami íígy eltűű nik eí s „meg kell szabadűlni toű le”, mint egy elhasznaí lt cipoű toű l. Mindez csak jaí teí k volt,
hogy becsapjon.
Nem volt idoű hasztalan baí nkoí daí sra. Snoad nemsokaí visszateí rhet. Remeí nyeim Nyűszira
korlaí tozoí dtak. De mi lesz, ha nem joü n? Mi lesz, ha azt gondolja, eí n oü ntoü ttem ki a vizet? Azt
gondolhatja, teljesen szabadon cselekedhetem itt fent. Élkezdtem foglalkozni a csűkloí mon leí voű
koü teí llel.
Nem volt tűí l vastag. Csűpaí n jűtaspaí rga heí t- vagy nyolcszorosan koü rbetekerve. A tetoű tartoí
koű oszlop dűrva eí leí t eí reztem a haí tam moü goü tt. ÉÉ les volt. Laí zasan elkezdtem a koü telet
hozzaí doü rzsoü lni. A csűkloí m is megseí rűü lt, de egy kisebb horzsolaí s nem fog megoü lni. Égy
oü roü kkeí valoí saí gnak tűű nt, mííg az egyik spaí rgaí t elfűű reí szeltem, de aztaí n egyre kemeí nyebben eí s
gyorsabban kezdtem dolgozni. Neí haí ny perccel keí soű bb sikerűü lt megszabadűlni a koü telektoű l, majd
kibogoztam a szaí mat elneí míítoí nyakkendoű t. Kiszabadíítani a bokaí mat volt a legnehezebb feladat.
Semmilyen koü vet nem talaí ltam, ami segíített volna, a csomoí pedig kicsi eí s szoros volt.
Lerűí gtam a papűcsom, eí s sikerűü lt kihűí zni a bokaí mat a koü telek koü zűü l. Azonnal az ajtoí t vettem
ceí lba, hogy megneí zzem, zaí rva van-e. Snoad nem felejtette el bezaí rni.
Fairfield elvitte a pisztolyom, űí gyhogy ha maradneí k, csak szíívesseí get tenneí k nekik. Csak az
erkeí lyen aí t menekűü lhetek. Ha szerencseí m lesz, laí thatom Nyűszit eí s segíítseí get keí rhetek toű le. Baí r
nem szerettem volna Fairfield figyelmeí t raí iraí nyíítani. A paí rkaí ny szeí leí hez mentem eí s
lepillantottam. A koü d eleí g sűű rűű volt, de űí gy tűű nt, Nyűszi nincs ott.
A paí rkaí ny koű faragaí sokkal volt dííszíítve, megszakíítaí sokkal, ahol joí l meg lehetett kapaszkodni,
illetve megvethette az ember a laí baí t. Snoadnak sikerűü lt maí r itt koü teí len leereszkednie. A koü r
alakűí paí rkaí ny lefeleí kb. 3 laí b taí volsaí gra a papa haí loí szobaí jaí nak vaserkeí lyeí hez vezetett. Neí mi
szerencseí vel eí s egy koü teí llel talaí n aí tmaí szhatok az erkeí lyre. Gyorsan koü rbepillantottam, hogy
koü telet keressek, de a soü teí tben nem volt szerencseí m. Arra gondoltam, hogy a Snoad aí ltal
hasznaí lt jűtaspaí rgaí t oü sszekoü toü zoü m, de nem volt eleí g eroű s, hogy megtartsa a sűí lyom. Van-e eleí g
baí torsaí gom, hogy az eí letem feí l tűcat koű darabra bíízzam, melyek, ha eltoü rneí nek, lezűhanneí k a
meí lybe? A haí z reí gi volt. És ha lezűhanneí k, akkor is a halaí llal neí zneí k szembe.
Csak egyetlen maí s megoldaí s jűtott az eszembe. Csinaí lhattam a koü penyemboű l eí s
alsoí szoknyaí mboí l eleí g hosszűí koü telet ahhoz, hogy eleí rjek az erkeí lyig.
Biztos laí bakra lesz szűü kseí gem eí s mozgeí konynak kell lennem, íígy ezeket a rűhaí kat egyeí bkeí nt
is le kell vennem. Most nem volt idoű joí lneveltseí gre. Levetettem a legszűü kseí gesebbeket, meí g a
harisnyaí mat is, hogy biztosabb laí bakra aí lljak. A rűhaí kat a korlaí thoz koü toü ttem, eí s leengedtem
oű ket, hogy megneí zzem a szilaí rdsaí gaí t.
Úgyanabboí l a darabboí l volt faragva, mint a fal, nem pedig mint a díísz, keí soű bb illesztetteí k oda.
Proí baí ltam megmozdíítani, de a legnagyobb megeleí gedeí semre szilaí rdan aí llt a helyeí n. Élkoü vettem
azt a hibaí t, hogy leneí ztem, eí s raí joü ttem, mekkoraí t eshetek, ha elveí tem a paí rkaí nyt, vagy ha
elszakad a koü teí l. Teí nyleg van megfeleloű vasidegem ehhez a kalandhoz?
Mikoü zben doü nteí skeí ptelenűü l ott aí lltam, hallottam, hogy a kűlcs kattan a zaí rban. Snoad joü tt
vissza. Meí g csak el sem kezdtem a rűhaí imat csííkokra vaí gni. Paí nikszerűű en koü rbeneí ztem. Él kell
rejtenem a rűhaí kat, eí s nekem is el kell rejtoű znoü m…
Nem tűdvaí n mit csinaí lok, aí tdobtam a rűhaí mat a paí rkaí nyon eí s fűtottam, haí tha talaí lok valami
helyet, ahol elrejtoű zhetem. Mivel nem sok idoű m volt, a legjobb, amit tehettem, az volt, hogy a

75
feí szkeloű hely legtaí volabbi sarkaí ba hűí zoí dtam vissza, eí s a falhoz siműltam. Azt gondoltam,
pillanatokon belűü l megtalaí lnak.
Snoad eí s Fairfield egyszerre leí ptek be.
– A fickoí holnap reggelig biztonsaí gban lesz – mondta Fairfield. Mivel Fairfield feladata Nyűszi
volt, feltettem, hogy valamilyen moí don Nyűszit tette aí rtalmatlannaí . „Holnap reggelig
biztonsaí gban” – ez keí teí rtelműű volt. Arra gondolt-e vajon, hogy reggelig nem talaí ljaí k meg a
holttestet, vagy inkaí bb oű t is űí gy megkoü toü zteí k, mint engem?
A sietoű s laí bak toű lem vagy egy meí terre aí lltak meg. Ha fűü leltek volna, meghallottaí k volna a
szíívvereí sem. Égyetlen pisszeneí s sem hallatszott. Meí g a galambok is csendben voltak.
– Élment – zihaí lta Fairfield.
– Éz lehetetlen! Neí zzen koü rűü l!
Megfagyott a veí r az ereimben. Mieí rt nem fogtam valami fegyverfeí leí t? Biztos lett volna valami,
amit fegyverkeí nt hasznaí lhatok. Snoad Caesar faí jaí hoz sietett eí s felraí ntotta a moü goü tte leí voű
szekreí nyajtoí t. A feleí bresztett galambok a hangot az eteteí ssel kapcsoltaí k oü ssze, eí s tűrbeí kolni
kezdtek. Snoad megfordűlt, eí s a foü ldoü n heveroű jűtaspaí rga darabjaihoz rohant. Ha az iraí nyomba
neí zett volna, biztosan eí szrevett volna. Égy vonalban voltűnk, semmi sem volt koü ztűü nk. A
feheí rneműű m eí s a saí padt arcom biztosan vilaí gíított a feí szek soü teí t fapolcai koü zt. Fairfield mentett
meg.
– Istenem! – mondta hitetlenűü l. – Mi oü ltűü k meg. Leűgrott a paí rkaí nyroí l. – Biztos laí tta a
koü penyem eí s az alsoí szoknyaí m szeí tszoí roí dva a foü ldoü n. A koü dben talaí n oü sszekevert valamit a
testemmel.
Snoad abbahagyta a vizsgaí loí daí st. A hihetetlen esettoű l egy pillanat alatt soí baí lvaí nnyaí vaí ltozott.
ÚÉ gy aí llt ott. mint egy szobor, mereven, nyitott szaí jjal, de egy hang sem joü tt ki a torkaí n.
– Joü jjoü n eí s neí zze meg! – mondta Fairfield izgatottan. – Nem mozdűl. Nem lehet ezt az űgraí st
tűí leí lni.
– ÖÉ , istenem! – nyoü gte Snoad zokogva. A paí rkaí ny szeí leí hez taí ntorgott.
– ÉÉ n oü ltem meg! – mondta. Gyoü troű doű volt a hangja eí s nagyon halk. – ÉÉ n oü ltem meg! ÖÉ ,
istenem! Mit fogok csinaí lni?
– Jobb, ha lemegyűü nk. Talaí n meí g leí legzik, de a gerince biztos megseí rűü lt.
– Rohanjon orvoseí rt, John!
– Caesar baí rmely percben megeí rkezhet.
– A pokolba Caesarral! Azt mondtam, rohanjon orvoseí rt!
Hallottam taí volodoí leí pteiket, de nem mozdűltam azonnal. A falhoz siműlva aí lltam, eí s
visszaideí ztem, milyen is volt Snoad arca, mikor azt hitte, hogy meghaltam. Sohasem fogom
elfelejteni az arckifejezeí seí t. Nagyon lehangoloí volt, mint egy feí rfieí , aki megoü lte azt, akit szeret.

76
 16.
Úgy nézett ki, sikerűü l elmenekűü lnoü m. Élmentem a fal mellett eí s eí ppen az ajtoí feleí siettem,
amikor eí szrevettem, hogy egy galamb tollaí szkodik a kalitkaí naí l, arra vaí rva, hogy kinyííljon az
ajtoí . Koü zelebb mentem eí s felismertem Caesar eí s Hector kaí mzsaí s begyeí t, de termeí szetesen
Caesar eí rkezeí seí t vaí rtűk ma eí jjelre.
Beengedtem a galambdűí cba, eí s diadalmasan tűrbeí kolt. Élhelyezkedett a faí jaí n, eí n pedig
odamentem hozzaí , hogy gratűlaí ljak neki. ÉÉ szrevettem, hogy egy kis kapszűla van a laí baí hoz
eroű síítve. Tűü relmesen hagyta, hogy levegyem. Ézűtaí n űí j probleí maí val kellett szembeneí znem: egy
kis droí tszaí l tartotta. Megproí baí ltam kioldozni, de a soü teí tseí g eí s remegoű űjjaim miatt nem jaí rtam
szerencseí vel. Roü vid volt az idoű . A feí rfiak nemsokaí ra felfedezik a teí vedeí sűü ket eí s feljoü nnek.
Jobb megoldaí s hiaí nyaí ban magammal vittem a madarat is eí s lerohantam a leí pcsoű n. Caesar
nem szerette ezt az űí j elrendezeí st. Bizonyaí ra egy kis keí nyezteteí shez szokott, amikor ilyen
hosszűí taí vot repűü lt.
ÖÖ ssze kellett zaí rnom a csoű reí t, hogy elhallgattassam, eí s szorosan a hoí nom alaí szoríítottam,
hogy szilaí rdan tartsam a szaí rnyait. Neí haí ny toll kihűllott a kavarodaí sban, de nem maradt raí idoű ,
hogy eltűü ntessem a nyomokat.
Az eí letemet is feí ltettem. A nyűgtalansaí g dűü hveí vaí ltozik, amikor Snoad raí joü n, hogy alaptalan
volt a feí lelme. Mama is fűü loü n vaí gott, amikor eí pen, egeí szseí gesen eloű kerűü ltem, mikoü zben azt hitte,
hogy elvittek a cigaí nyok. Tűdom, hogy meí g mindig szeretett, de a feí lelem elműí ltaí val baí rmi
megtoü rteí nhet. Feí ltem attoí l, hogy mit csinaí l Snoad, ha felfedezi a rűhaí imat a foü ldoü n, eí s raí joü n,
hogy aí tvertem.
Felvittem Caesart a szobaí mba, eí s a fioí kos szekreí nyem legfelsoű fioí kjaí ba tettem, hogy keí soű bb
megfejthessem az űü zenetet. Reí snyire nyitva hagytam a fioí kot, nehogy megfűlladjon. Azűtaí n egy
biztonsaí gos helyet kellett keresnem, ahol Snoad nem tűd aí rtani nekem, ha lehet, a haí zon kíívűü l.
Élrohanhattam volna a hythe-i felűü gyeloű hoü z, de eloű szoü r meg kellett talaí lnom Nyűszit. Felvettem
az elsoű rűhadarabot, amely a kezem űü gyeí be kerűü lt: a keí k bűndaí m volt. Leszaladtam a leí pcsoű n, az
űí t feloű li ajtoí n taí voztam mineí l messzebbre onnan, ahol a rűhaí m eí s kabaí tom az aí rűlaí somroí l
tanűí skodott. Csak akkor vettem eí szre, hogy nem vettem fel cipoű t eí s harisnyaí t, amikor kieí rtem a
szabadba. A koü doü s soü teí tben aí lltam eí s azon tűű noű dtem, hol lehet a taí rsam. A deí li homlokzatnaí l
vaí rta, hogy leloű hesse Caesart. Mohoí n elűí jsaí goltam, hogy megszereztem az űü zenetet. Angyali
segeí dletnek koü szoü nhetoű en Caesar akkor joü tt be a galambdűí cba az űü zenettel, amikor egyedűü l
voltam. Az űjjongaí som hamarosan elkeseredeí sseí vaí ltozott. Maí s nem is toü rteí nt.
A deí li oldal feleí kellett mennem. Ha szerencseí m lesz, Fairfield talaí n megemlííti, hogy hol
rejtette el Nyűszit.
Valamikor reí gen egy sor tiszafaí t űü ltettem el Gracefield eí szaki homlokzata koü zeleí ben. ÖÖ regek,
viharvertek eí s csűí nyaí k voltak, de el lehetett rejtoű zni moü goü ttűü k. ÖÉ vatosan rejtoű zkoü dve egyre
eloű reí bb kűí sztam. ÉÉ les koü vek eí s lehűllott tűü skeí k szűí rtaí k meztelen laí bamat. Fairfield eí s Snoad
meí g mindig ott voltak. Snoadnaí l voltak a rűhadarabjaim. Biztosan feldűü hoü doü tt, amikor meglaí tta
oű ket, de mostanra a dűü h maí r bosszűí vaí ggyaí csillapodott.
– Hol a feneí ben lehet? – keí rdezte Fairfield.
– Biztosan valahol a haí zban van. Felfordíítom eí rte az egeí sz haí zat. ÉÉ s ha megtalaí lom!
– Nem tűdja, hogy elfogtűk Depew-t. Lehet, hogy űtaí namegy a fogadoí ba – mondta Fairfield.
– Smythe is oda ment. Cassidy koü vette. Tűdjaí k, hogy Depew nincs ott.
Felhasznaí lta Cassidyt is aljas terveí hez. Éllenem fordíítja a sajaí t szolgaí imat.
– ÚÉ gy neí z ki, eí rtesíítenűü nk kell a Whitehallt! – mondta Fairfield.
Whitehall! Éz arra űtalt, hogy toü rveí nyes angol feljebbvaloí i voltak. Fűü leltem, hogy meghalljam
Snoadot.
– Kaptam ma reggel egy űü zenetet Castlereaghtoí l. Égy paí r napot otthon toü lt. Cray gyalogsaí ga
maí r nincs messze. Jobb lenne, ha koü rűü lneí zneí nk ott, John. Tűdod, hol van?
– Csak neí haí nyszor voltam ott.

77
 Castlereagh vikomt tiszteletre meí ltoí tagja volt a kormaí nynak, toü bbek koü zoü tt kűü lűü gyi titkaí r is.
ÉÉ s ez az ember volt Snoad felettese.
Az nem lehet, hogy Depew az orromnaí l fogva vezetett. A Lovas Gaí rda dííszgombjait viselte.
Mindig tűdta, hogy mi toü rteí nik. Biztosan nem merte volna a toü rveí nyes kormaí nyűü gynoü koü k
terűü leteí re dűgni az orraí t, ha tűdtaí k volna roí la, hogy aí rűloí . Szoí val ezeí rt ragaszkodott hozzaí , hogy
Martinnak híívjűk eí s ne laí ssa senki. Vajon ez nem Snoad űí jabb trűü kkje? Lehet, hogy azt hiszi,
hallgatoí zom.
– Mit fogsz csinaí lni? – keí rdezte Fairfield.
– Valakinek a galambdűí cban kell maradnia. Ésedeí kes Caesar joü vetele. Nem hagyhatjűk, hogy
elkalloí djon az űü zenet.
– Cassidyre is raí bíízhatjűk.
– Tűí lsaí gosan fiatal eí s tapasztalatlan. Tűí l sok műí lna rajta. A tűlajdon baí tyaí m, Willie is ott van
Spanyolorszaí gban – mondta aggoí dva.
ÖÖ nzoű dolog toű lem, de jobban eí rdekel, mint a toü bbi. A neí v ismeroű sen csengett. Égy ismeroű snek
is volt egy Willie nevűű rokona Spanyolorszaí gban.
– Biztos benne, hogy Smythe joí helyen van?
– Nem fog elszoü kni – vaí laszolta.
– Ézt gondoltűk Heatherroű l is – tette hozzaí gűí nyosan. – Hogy a feneí be szabadűlt ki?
– Felejtse el, Kerwood. Biztonsaí gban van. ÉÉ n Depew-t hibaí ztatom. Joí l raí tűdja beszeí lni a
noű ket, Heather nem is tűdja, mi folyik itt. Nem tűdta, hogy Napoí leont segííti, Depew aí tverte oű t. Él
kellett volna mondani neki az igazat.
Meí g hogy eí n segíítem Bonaparteí t.
– Most menjen el, John – mondta Snoad. – Neí zze meg, hogy leí legzik-e meí g Smythe. Nem
akarjűk megoü lni azt az idioí taí t.
Megproí baí ltam aí tgondolni a helyzetemet, azon gondolkodtam, hogy hogyan kerűü lhetneí k ki a
tiszafaí k koü zűü l.
Ha most eloű joü nneí k, biztosan azonnal űí jra megkoü toü zneí nek.
Élkoü szoü ntek egymaí stoí l. Koü vettem Fairfieldet, hogy megtűdjam, hovaí rejtette Nyűszit. Hirtelen
a tenger melletti kis feí szerhez kanyarodott, melyet akkor hasznaí ltak űtoljaí ra, amikor a Hűme
csalaí d tagjai meí g hajoí sok voltak. Vitorlaí kat, aí rbocokat eí s koü teleket tartottak benne. Az ajtoí
nyikorogva kinyíílt, Fairfield beleí pett, de azonnal ki is joü tt. Amint elment, berohantam, eí s Nyűszi
neveí t kiaí ltoztam.
Égy feí nysűgaí r egy kűpacot vilaí gíított meg a homaí lyos ablakon aí t. Nyűszi volt, pontosan űí gy
volt megkoü toü zve, mint eí n. A sajaí t nyakkendoű jeí vel peckelteí k ki a szaí jaí t, eí s reí gi koü teleket is
felhasznaí ltak. Éloű szoü r a pecket taí volíítottam el. Nyűszi olyan hangot adott ki, mint aki tele akarja
toü lteni levegoű vel az egeí sz tűü dejeí t.
– Élkaptak! – lihegte. – Joí l vagy?
– Most maí r joí l.
Élkezdtem kioldozni a csűkloí jaí t szoríítoí koü telet.
– Azon gondolkodtam, mikor eí ri el a vííz a balkont.
– Te mit csinaí ltaí l?
– Fairfield tette ezt. Patkaí nymeí rget tettem az itatoí ba, de elkaptak.
Veí gűü l sikerűü lt kiszabadíítanom a csűkloí it. Megdoü rzsoü lte oű ket, hogy javűljon a veí rkeringeí s, eí s oű
maga oldozta ki a bokaí it. Megproí baí lt felaí llni, de azonnal visszaesett.
– ÚÉ gy eí rzem, mintha ezernyi hangya szaladgaí lna a laí bamon – mondta, eí s doü rzsoü lni kezdte a
laí bait. Amííg oü sszeszedte magaí t, elmeseí ltem a kalandjaimat.
– Haí tűlroí l fejbe vaí gtak – meseí lte. – Égy hangot sem hallottam, amííg feleí m maí szott. Biztosan
egy faaí ggal űü toü tt le. Teljesen kiűü toü tt. Amikor magamhoz teí rtem, maí r itt voltam. Teí nyleg, hol a
feneí ben vagyűnk?
– Ki tűdja – mondtam. – Az a legszoü rnyűű bb az egeí szben, hogy Depew az, aki a franciaí knak
dolgozik, eí s mi segíítettűü k.
– De haí t a gombok eí s a szegeí lye.
– Biztosan ellopta valakitoű l, akit megoü lt. Biztonsaí gos helyet kell keresnűü nk, ahol
beszeí lhetűü nk. Lehet, hogy Snoad ellenoű rzi a koü rnyeí ket.

78
 – Ha minket aí rűlaí ssal vaí dolnak, akkor Anglia sem biztonsaí gos. Kűü lfoü ldre kell mennűü nk.
– Éloű szoü r is ki kell jűtnűnk ebboű l a feí szerboű l – mondtam. A kavics hideg volt, kemeí ny eí s
nyomta a laí bűnkat. Igyekeznem kellett.
Amint megkerűü ltűü k a csoí naktaí roloí t, eí szrevettűü k, hogy Gracefieldben mindenhol vilaí gossaí g
van. A nagy joü veí s-meneí s mindenkit feleí bresztett. Mostanaí ra Snoad maí r bizonyaí ra koü zoü lte a
neí nikeí mmel, hogy megszoü ktem Depew-val. A szíívem majd megszakad eí rte, bizonyaí ra nagyon
aggoí dhat. Éz meí g rosszabb, mintha a cigaí nyok raboltak volna el.
Az a legszoü rnyűű bb, hogy Snoad megvet engem. Amííg nem tűdtam, hogy ki is oű , addig is
eí reztem, hogy űí riember. Fairfield is nagyra becsűü lte. Baraí tok moí djaí ra Kerwoodnak híívta, oű t
pedig John Snoadnak. Meí g Prescott hercegnoű je is megkedvelte. A hercegnoű ! Az oű Willie nevűű fia
szolgaí lt a feí lszigeten. ÉÉ s Snoadnak is volt egy Willie nevűű baí tyja. Azok a levelek Branksome
Hallboí l! ÖŐ a hercegnoű fia. ÉÉ s mi a padlaí son helyeztűü k el egy csomoí oí cska bűí tor koü zeí . Snoadnak
híívtűk eí s leneí ztűü k. Hogy is viselkedhettem íígy!
A neí nikeí m sem tűdta. De holtbiztos vagyok abban, hogy papa tűdta. A kormaí ny rendezte íígy
az egeí szet; Snoad aí lneí ven segíített a papaí nak. Nem igazaí n eí rtettem, mieí rt volt szűü kseí g aí lcaí zaí sra,
talaí n azeí rt, mert nagy feltűű neí st keltett volna, hogy a haí borűí alatt egy nemesember jelenik meg
Gracefieldben, eí s titokban akarjaí k tartani. Éz azonban mindent megmagyaraí z. Snoad (baí rcsak
tűdnaí m az igazi neveí t) nagy szakeí rtoű lehet a postagalambok neveleí se tereí n. Papa versenyeztette
oű ket, de Snoad volt a szakeí rtoű .
– Akarod a csizmaí mat? – keí rdezte Nyűszi.
Égy percig sem hittem el, hogy egy ilyen nagy, neheí z csizmaí ban jobb lenne, mint mezíítlaí b, íígy
visszaűtasíítottam az ajaí nlatot. Joí l eltaí volodtűnk a haí ztoí l, Hythe feleí tartottűnk, mikoü zben az
elműí lt napok toü rteí neí seit vitattűk meg.
– Mindig is tűdtűk, hogy Depew rosszűl keí pzett keí m – mondta.
– AÉ llíítom, hogy oű toü rt be papa irodaí jaí ba, eí s oű lopta el a fegyvereí t is.
– Snoadnaí l volt papa fegyvere, de lehet, hogy Depew toü rt be a haí zba.
– Tűdjűk, hogy hamarabb taí vozott Brightonboí l, mint mi. Nem kapta meg soha az űü zenetet
sem, amit kűü ldteí l neki.
– Bizonyaí ra a koí dkoü nyvet kereste. Égeí sz idoű alatt csak azt akarta megszerezni toű lűü nk, ezeí rt
aí ltatott minket. Biztosan csak kitalaí lta, hogy laí tta Snoadot, amint laí mpaí ssal aí tkűtatja a haí zat. A
Caesar aí ltal tovaí bbíított űü zenetre akarta raí tenni a kezeí t. ÉÉ s mi oda is adtűk volna. Nem volt
semmifeí le feí rfi a parkban. Éz mind csak hazűgsaí g.
– Aljas csavargoí . Az a szerencse, hogy Caesar nem tűű nt fel. Legalaí bbis amííg vaí rtűnk raí .
– ÚÉ risten, Caesar!
– Majd visszajoü n.
– Maí r visszajoü tt. A rűhaí sszekreí nyem fioí kjaí ban van.
– Hm? Joí l hallok?!
– Vissza kell mennűü nk. AÉ t kell adnűnk Snoadnak az űü zenetet.
– Besűrranhatnaí nk eí s odaadhatnaí nk egy szolgaí nak, hogy adja oda neki. Hagyj a szobaí ban
egy Snoadnak cíímzett űü zenetet. ÉÉ s vegyeí l fel cipoű t eí s rűhaí t is – tette hozzaí . – Azt hiszem, ki
kellene loí gnűnk Amerikaí ba. Biztos nem lesz koü nnyűű a haí borűí miatt. De jobb, mint az akasztaí s.
Felszaí llűnk egy halaí szhajoí ra, hogy kijűssűnk az orszaí gboí l, eí s az oí ceaí n koü zepeí n koü tűü nk ki.
– Nem tettűü nk semmi rosszat, aí tvertek minket.
– Ki fogja neked ezt elhinni. Hűü lyeí nek neí znek majd minket.
– Jobb, mintha aí rűloí nak neí zneí nek. ÉÉ n mindenesetre visszamegyek.
– Majd íírok Amerikaí boí l.
– Velem kell joü nnoü d, hogy megeroű síítsd a toü rteí netemet. A szoü keí ssel csak a bűű noü sseí gűü nket
bizonyíítanaí nk. ÉÉ s Caesar is naí lűnk van – tettem hozzaí . – AÉ tadjűk az űü zenetet, eí s raí joü nnek, hogy
helyeí n van a szíívűü nk. Él is szoü khettűü nk volna – mondtam, eí s keí tseí gbeesetten arra gondoltam,
hogy mit tehettűü nk volna.
– ÚÖ zletet is koü thetneí nk. A leveí leí rt csereí be az eí letűü nk. Éloű szoü r biztonsaí gba kell helyeznűü nk
valahol a levelet. A keí mkedeí s piszkosabb dolog, mint gondoltam. Ne gondold, hogy ezűtaí n is
felajaí nlom a szolgaí lataimat. Nem mintha szűü kseí gűü k lenne raí m.

79
 – Joü ssz vagy nem? – sűü rgettem. Nagyon elkeseríített fecsegeí se. – AÉ t kell adnom Snoadnak az
űü zenetet. ÉÉ s a neí nikeí m is halaí lra aggoí dta magaí t a szoü keí sem miatt.
Nyűszi teí tovaí zva aí llt.
– Veled kell mennem. Nemcsak arroí l van szoí , hogy nem hagyhatok cserben egy hoü lgyet.
Igazad van, minket raí szedtek, de aí rűloí k nem vagyűnk.
Visszafordűltűnk eí s Gracefield iraí nyaí ba vettűü k a leí pteinket. ÉÉ n is eí ppen olyan nyomorűltűl
eí reztem magam, mint Nyűszi. Szeí gyelltem magam, hogy ilyen nevetseí ges szíínben tűű noü k fel
Snoad eloű tt. Raí szedtek, piszkos az arcom, nincs koü ntoü soü m eí s mezíítlaí b vagyok.

80
 17.
A konyhába nyíló ajtoí hoz mentűü nk. Be volt zaí rva, de belűü lroű l vilaí gossaí g szűű roű doü tt ki.
Kopogaí somra Mrs. Gibbons nyitott ajtoí t. Haí loí ingeí t rűhaí ra eí s koü teí nyre csereí lte, de elfelejtette
levenni a feheí r flanel haí loí sapkaí jaí t, melyet az aí lla alatt koü toü tt meg. Pontosan űí gy neí zett ki, mint
egy nagyra noű tt csecsemoű .
– Kegyelmes isten, Miss Hűme! Haí t visszajoü tt! – soí hajtott fel, eí s behűí zott a konyhaí ba. Nyűszi
moü goü ttem kűllogott. – Tűdtam, hogy oü n lehet – mondta megkoü nnyebbűü lten, eí s alaposan
szeműü gyre vette Nyűszit. – Meí g hogy Mr. Depew! Ki hallott roí la? Mintha hozzaí menne egy
idegenhez.
ÖÉ vatosan Nyűszira mosolygott.
– De Mr. Smythe az űnokatestveí re, kedvesem. Éngedeí lyt kell keí rni a pűü spoü ktoű l. Tilos az elsoű
űnokatestveí rek haí zassaí gkoü teí se.
A konyhai laí mpa feí nyeí ben szeműü gyre vette meztelen laí bamat, eí s eí szrevette, hogy nincs
rajtam felsoű rűha.
– Szent isten. Legalaí bb addig vaí rtak volna, amííg egy aí gyat talaí lnak. Neí zze meg, hogy neí z ki.
Biztosan…
– Ne legyen nevetseí ges, Mrs. Gibbons – mondtam elűtasíítoí an. – Nem szoü ktem meg Mr.
Smythe-szal. Élraboltak eí s oű megmentett. – Mentegetoű znoü m kellett a megjeleneí sem miatt is.
A megdoü bbeneí s nem tűű nt el az arcaí roí l, de eleí gedettseí geí nek adta aí t a helyeí t. Az emberrablaí s
sokkal jobb, mint a szoü kteteí s.
– Szoí lok a nagyneí njeí nek. Szegeí ny asszony rengeteget aggoí dott maga miatt. Az az aí tkozott
Snoad teletoü mte a fejeí t azzal, hogy megszoü koü tt. Depew-val. Nagyon megoü rűü lt, amikor megtűdta,
hogy Fairfield is maga űtaí n ment.
– Szoí val ezt talaí lta ki. – De hogy magyaraí zza meg, ha Castlereagh megeí rkezik eí s magaí val visz
laí ncra verve? Mieí rt proí baí l veí deni engem? Vajon meí g maradt benne egy szikraí nyi eí rzeí s iraí ntam,
vagy csak lovagias?
– Depew rabolta el? – keí rdezte Mrs. Gibbons.
– Igen – mondtam a biztonsaí g kedveí eírt, eí s azeí rt, hogy elkerűü ljem a tovaí bbi keí rdezoű skoü deí st. –
Gyorsan felmegyek eí s aí toü ltoü zoü m, mieloű tt a nagyneí neí mmel talaí lkozneí k. – Felkűü ldetne egy kis
meleg vizet? Nagyon piszkos vagyok.
Mrs. Gibbons egyeteí rtoű en boí lintott. Annyira magaí hoz teí rt, hogy Nyűszit meí g teaí val is
megkíínaí lta.
– Élfogadom – felelte Nyűszi. – A koü teí ltoű l megfaí jdűlt a torkom.
Csűí nya dolog volt toű lem, hogy magaí ra hagytam Nyűszit. Neki kellett tovaí bb szoű nie
elrablaí som toü rteí neteí t, eí s sohasem rendelkezett tűí l nagy keí pzeloű eroű vel.
A szemeí lyzeti leí pcsoű n lopakodtam fel. A szoű nyeg laí gyan simogatta a talpamat. A kemeí ny
kavicsok űtaí n űí gy eí reztem, mintha a felhoű k koü zoü tt jaí rneí k. ÉÉ reztem, hogy a koü vek felhorzsoltaí k a
csűkloí mat. Veí rzett. Iszonyűí an fog faí jni fűü rdeí skor. AÉ tsiettem az űü res hallon a szobaí mba, eí s taí gra
nyitottam az ajtoí t. Csak a fűü rdeí s eí s oü ltoü zkoü deí s jaí rt az eszemben.
Keí pzeljeí k el, hogy meglepoű dtem, amikor ott talaí ltam Mr. Snoadot, amint eí ppen a rűhaí mat
baí műlja, mintha azt vaí rnaí , hogy megszoí lal. Szeme taí gra nyíílt a csodaí lkozaí stoí l. Égy percig
szoí tlanűl aí llt, arra sem volt idoű , hogy aí tgondoljam, mikeí nt kezdjem el a magyaraí zatot. Csak
baí műltűk egymaí st, mikoü zben az oí ra ketyegeí se toü rte meg a fojtoí csendet. ÚÉ gy eí reztem,
kaí veí barna szemei a lelkem meí lyeí ig hatolnak. Sohasem felejtem el vaí dloí tekinteteí t.
A padloí ra ejtette a rűhaí mat, eí s becsűkta az ajtoí t.
– Szoí val visszajoü tt – mondta nyersen.
Koü nny bűjkaí lt a szememben.
– Nem tűdtam – mondtam, eí s oü nkeí ntelenűü l feleí nyűí jtottam a kezem, eí s oű eí rte nyűí lt. Mieloű tt
kezűü nk oü sszeeí rt volna, magaí hoz teí rt, eltaí volodott toű lem, mintha kíígyoí vagy valami meí rges
teremtmeí ny lenneí k.

81
 Keí tseí gbeesetten figyeltem, amint ajka kegyetlen vonallaí vaí ltozik, eí s elűtasíítoí tartaí st vett fel.
– Meí g egyszer nem ver aí t, Miss Hűme. Meí g oü n sem. Tűdta. Mindent tűdott. Mi maí seí rt kűtatta
volna aí t a szobaí mat? ÉÉ s mieí rt proí baí lta volna megmeí rgezni a madarakat? Mivel gyoű zte meg?
– Depew-ra gondol?
– Haí t ki maí sra? – mondta szemrehaí nyoí an. Azűtaí n dűü hoü s szoí aí radat koü vetkezett. – Toü rtem a
fejem, hogy valami enyhíítoű koü rűü lmeí nyt talaí ljak arra, amit tett. Amííg halottnak hittem, mindent
megbocsaí tottam. A fiatalsaí gaí t okoltam, az apja halaí la miatt eí rzett baí nataí t eí s elkeseredeí seí t. Azt
hittem, ilyen gyerekesen akar bosszűí t aí llni. De maí r nem gyerek, Miss Hűme. ÉÉ s az apja nem az
egyetlen ember, aki eí leteí t adta a hazaí jaí eí rt. A toü bbi gyaí szoloí feleseí g eí s laí ny nem lett aí rűloí . Csak
egy dolgot aí rűljon el. Szerelemboű l vagy pedig peí nzeí rt adta el a lelkeí t a Saí taí nnak?
– Éleí g – ordíítottam. Meí g az eí n haí tam is megmerevedett. Most rajtam volt a sor. ÚÉ j
viselkedeí sem laí ttaí n Snoad szeme taí gra nyíílt a meglepoű deí stoű l.
– Meí g ha gyerekesek eí s ostobaí k is voltak a szokaí saim, legalaí bb segííteni akartam. Azeí rt
egyeztem bele abba, hogy segíítek Depew-nak, mert azt hittem, hogy Angliaí nak dolgozik. A
herceg dííszgombjait viselte. ÖŐ is ezt mondta eí s Mr. Smythe is megeroű síítette, hogy a Lovas
Gaí rdaí naí l van.
Snoad figyelt, eí s meg sem proí baí lta leplezni gyanűí jaí t.
– Hat hoí napja gyanakszűnk raí . Ölyan aí llomaí nyokba neí zett bele hivatalnokkeí nt, amelyeket
nem lett volna joga laí tni. Semmit sem tűdtűnk raí bizonyíítani, de a gyanűí tovaí bbra is fennaí llt.
Azoí ta figyeljűü k. Kűü lfoü ldoü n elhitettűü k, hogy Fairfieldnek peí nzűü gyi neheí zseí gei vannak. Depew
minden lehetseí ges moí don megproí baí lta beszervezni, Fairfield pedig rajta tartotta a szemeí t.
– ÉÉ s mieí rt titkoltak el mindent eloű ttem? Jogom lett volna tűdni, az eí n haí zamat hasznaí ltaí k.
– Mr. Hűme engedeí lyezte.
– Mire kellett volna gondolnom, amikor apaí m egy egyszerűű londoni talaí lkozoí ja azzal
veí gzoű dik, hogy meggyilkoljaí k Brightonban?
– Szűü kseí g volt a titkossaí gra. Nem akartűk felhíívni a figyelmet arra, ami Gracefieldben folyik.
Nagyon sok keí m van itt a tengerparton. Amikor bosszűí t akart aí llni az apja halaí la miatt, űí gy
eí reztűü k, hogy tűí lsaí gosan forroí fejűű ahhoz, hogy megtűdhassa az igazsaí got. A forroí fejűű eknek
nincs helye a szolgaí latban.
– Azeí rt nem bííztak meg bennem, mert noű vagyok – mondtam eí lesen, mivel űí gy eí reztem, hogy
ez az igazi ok. – Bezzeg olyan egyűü gyűű alakban, mint Fairfield, megbíízott, bennem meg nem.
Gyanűí síítgataí s helyett inkaí bb mentegetoű zni kezdett.
– Aligha keltettek bizalmat a cselekedetei attoí l a pillanattoí l kezdve, hogy visszateí rt
Brightonboí l. Azonnal meg akart szabadűlni a galamboktoí l. Mieí rt sietett volna vele ennyire, ha
nem tűdja, hogy mire hasznaí ltaí k ezeket a madarakat? Azűtaí n a baraí tja, Depew betoü rt a haí zba.
– Nem kellett volna betoü rnie, ha teí nyleg a baraí tom – műtattam raí .
– ÖÖ n akkor meí g nem teí rt vissza. Azt felteí teleztem, hogy Depew-nak sűü rgoű sen meg kell neí znie
az apja iratait. ÉÉ s ha el akarta titkolni eloű ttem a taí rsaí t, mint ahogy tette, akkor aligha műtathatta
be a haí zban, mint egy baraí tot.
– Nem akarta, hogy baí rki is megtűdja, hogy itt van. Mr. Martinnak kellett szoí líítani.
– ÚÉ gy vettem eí szre, igyekeztek titokban tartani a talaí lkozoí ikat. Nem gondoltam semmi
rosszat oü nroű l, mindoü ssze azt hittem, hogy Depew aí tveri, mikoü zben oü n keí mesdit jaí tszik.
Termeí szetesen koü vettűü k eí s figyeltűü k Depew-t, eí s jelentettűü k a leí peí seit Fairfieldnek. Amííg el nem
inteí zte, hogy lesben aí lljanak Athertonnaí l, hajlandoí voltam szemet hűnyni a kisded jaí teí kai felett.
Amikor az eí letemre toü rt… – egy pillanatra megaí llt eí s dűü hoü sen meredt raí m. – Hogy volt raí keí pes,
amikor tűdta, hogy mit eí rzek?
Ölyan rosszűl eí reztem magam, mintha teí nyleg bűű noü s lenneí k.
– Nem gondoltam, hogy le akarja loű ni. Azt mondta, hogy laí tni akarja a cinkosait, eí s fel akarja
goü ngyoü lííteni az egeí sz bagaí zst.
Snoad a homlokaí ra csapott eí s meí lyen felsoí hajtott.
– Ha ez igaz…
– Haí t persze, hogy igaz! – kiaí ltottam.
Ébben a pillanatban elszaí lltak a keí tseí gei. Laí tni lehetett az arcaí n, mikor kezd hinni nekem.
Neí ha meí g felderengett a gyanűí aí rnyeí ka, amint neí haí ny reí szlet felmerűü lt, de nyilvaí nvaloí an

82
megbizonyosodott az igazamroí l. Élmosolyodott. ÉÉ s abban a pillanatban megjelent a szobalaí ny a
forroí víízzel.
Nagy botraí ny lett volna beloű le, ha feí lig feloü ltoü zve talaí lt volna a szobaí mban egy feí rfival. Snoad
raí m neí zett. Addig eí szre sem vette, hogy nem viselek rűhaí t a koü penyem alatt. A rűhaí sszekreí nyre
műtattam, Snoad pedig szoí neí lkűü l besűrrant, eí n pedig kimentem ajtoí t nyitni.
Mrs. Gibbons rengeteg forroí vizet kűü ldetett fel, ezeí rt egy inas is elkííseí rte Maryt, a szobalaí nyt,
mivel ez az intim feladat noű i szolgaí t is kíívaí nt. Élkeí szíítetteí k a fűü rdoű t, mialatt eí n szorosan
magamhoz szoríítottam a koü penyemet, eí s megproí baí ltam elterelni a figyelmet mezíítelen
laí bamroí l, de sajnos nem sikerűü lt.
– Joí l van, Miss Hűme? – keí rdezte Mary, mieloű tt taí vozott. Nagyon vissza kellett fognia magaí t,
hogy csak ennyit keí rdezzen.
– Koü szoü noü m, joí l vagyok.
Taí voztak, Snoad pedig kibűí jt a rűhaí sszekreí nyboű l. Annyira barna volt a boű re, hogy el sem
pirűlt. Égy kicsit zavarta eí s bizonytalan volt az űí j helyzet miatt, de felkeltette az eí rdekloű deí seí t a
megjeleneí sem is. Keí rdoű tekintete veí gigmeí rte koí cos hajamat, oü sszegyűű rt koü penyemet eí s piszkos
laí bamat is. Tűdtam, milyen vaí gyűű zoű laí tvaí nyt nyűí jthatok, ezeí rt hataí rozott hangon szoí laltam meg.
– Hisz nekem? – keí rdeztem, eí s le sem vettem roí la a tekintetem.
– Toü rteí nhetett íígy is – ismerte be. Amikor foü lneí zett balra, azt gondoltam, hogy csűpaí n
kedvesseí gboű l nem neí z raí m.
– IÉgy toü rteí nt. Hogy gondolhatta, hogy keí pes vagyok gyilkolni? Vagy elaí rűlni a hazaí mat? A
csalaí dom toü bb mint keí tszaí z eí ve eí l itt, ebben a haí zban. Szeretek itt minden faí t eí s bokrot. Bűü szke
voltam apaí m halaí laí ra is. Keí sz voltam az eí letemet is kockaí ra tenni azeí rt, hogy befejezhessem a
műnkaí jaí t, eí s ez a haí la. Csak azeí rt meí rgeztem meg a galambokat, hogy ne tűdjon hamis
űü zeneteket kűü ldeni Bonaparteí nak. Csak azeí rt kűtattam aí t a szobaí jaí t, mert Depew azt mondta,
hogy űí gy megtalaí lhatom az oü n aí ltal hasznaí lt koí dkoü nyvet.
– Termeí szetesen. Ha Depew meggyoű zte, hogy oű dolgozik Angliaí nak, abboí l az koü vetkezik, hogy
eí n a rossz oldalon aí llok. Azzal vaí dol, hogy rosszűl ííteí ltem meg oü nt, de oü n is elkoü vette ezt a hibaí t
velem szemben. – ÚÉ jra aí tneí zett a vaí llam felett. Azűtaí n reí műü lten neí zett raí m.
– Mit neí z? – koü vettem a pillantaí saí t, eí s laí ttam, hogy az oü ltoü zoű szekreí nyemre mered. A reí snyire
nyitott felsoű fioí kboí l Caesar szemei meredtek raí nk. Caesar felismerte Snoadot, ezeí rt lett izgatott.
– Éz egy galamb a szekreí nyben? – keí rdezte.
– ÖÉ , Caesar! Remeí lem, nem fűlladt meg.
– Caesar! – kiaí ltott fel. – Mioí ta van bent?
Az oü ltoü zoű szekreí nyhez rohant, kiszabadíította a madarat, amely csodaí latos moí don az egeí sz
csetepateí alatt nyűgodt maradt. Lehet, hogy alűdt a hosszűí repűü leí s űtaí n. A haí ttollai kisseí
szeí tzilaí loí dtak a rabsaí gban, de amint szabad lett, azonnal kiegyenesedtek. Snoad egy tenyeí rnyi
gabonaí t vett eloű a nadraí gzsebeí boű l. Az oü ltoü zoű szekreí ny sarkaí ra tette, eí s hagyta, hogy Caesar fel
csipegesse, mikoü zben oű eltaí volíította az űü zenetet. Koü nnyen lejoü tt, mivel Snoad tűdta, hogyan kell
leoldani.
– Mioí ta van bent? – keí rdezte. A zsebeí be csűí sztatta az űü zenetet tartalmazoí kapszűlaí t.
– Akkor eí rkezett meg, amikor oü n eí s Fairfield megkoü toü ztek a galambdűí cban.
Snoad hidegen raí m mosolygott, de csak a szeme sarkaí boí l neí zett raí m.
– Kegyetlen hűí zaí s volt elhitetni velem, hogy eí n oü ltem meg.
– Mintha eí rdekelte volna? Lenne szííves kint gondoskodni a madaí rroí l? Szeretneí k megfűü roü dni.
Felemelte Caesart, eí s űí gy tartotta a karjaí ban, mintha koü nyv vagy labda lenne.
– Maí r megyek is, vaí laszt kell kűü ldenem az űü zenetre. ÉÉ s mit mondjűnk majd Mrs. Lovattnak?
– Az igazat. ÉÉ s most menjen.
ÚÉ gy laí tszott, szíívesebben maradna. Kikűü ldtem, azűtaí n becsűktam az ajtoí t. Snoadot sikerűü lt
meggyoű znoü m. Most maí r rajta a sor, hogy meggyoű zze Lord Castlereagh-t arroí l, hogy nem vagyok
aí rűloí . Mieloű tt baí rki maí ssal talaí lkozneí k, el kell taí volíítanom a műí lt eí jszakai sikertelen kaland
maradvaí nyait.
A tűü koü rkeí pem olyan asszonyt műtatott, aki saí rban hentergett. Az arcom eí s koü penyem saí ros
volt, a hajam pedig csatakosan loí gott.

83
 Biztosan nevetseí ges, hogy egy ilyen emberi roncs mosolyog. Levettem a rűhaí imat, eí s
becsűí sztam a kaí dba. Joí lesett a forroí vííz, de a laí bam eí s a csűkloí m sajgott a horzsolaí sok miatt. A
szappan tovaí bbi kíínt jelentett. Gyorsan megfűü roü dtem, megtoü rűü lkoü ztem, eí s kivaí lasztottam egy
rűhaí t. Fogalmam sincs, mit csinaí lt Snoad a rűhaí val, amit eddig viseltem. A rűhaí sszekreí nyben
csak szíínes rűhaí k voltak, íígy a legszebbet kivaí lasztottam. A hűí zott szoknyaí s faí radt roí zsaszíín
rűhaí m halvaí nyzoü ld szalagokkal mindig dicseí retet kapott.
Él kell bűű voü lnoü m a herceg fiaí t oü ltoü zetemmel, ha lemegyek a leí pcsoű n. A neí nikeí m majd mindent
megbocsaí t, ha megtűdja Snoad valoí di kileí teí t. Meí g mindig nem tűdtam az igazi neveí t, de
oü rűü ltem, hogy legalaí bb nem Snoadnak híívjaí k. Nem akartam Mrs. Snoadkeí nt leeí lni az eí letemet.
Lehet, hogy Lady Kerwood lenneí k, ez Snoadnak a Prescott fiűí k hierarchiaí jaí ban betoü ltoü tt helyeí toű l
fűü gg.
Mire megfűü roü dtem, felkelt a nap. Baí r egeí sz eí jjel le sem hűnytam a szemem, nem voltam
aí lmos.

84
 18.
Éppen az utolsó simíítaí sokat veí geztem a frizűraí mon, amikor a neí nikeí m berontott a szobaí ba.
– Heather! Igaz ez? – koü vetelt azonnali vaí laszt. – Snoad teí nyleg Prescott hercegeí nek a fia?
– Szoí val elmondta. Éz az igazsaí g.
Az egeí sz dologboí l ez űü toü tt leginkaí bb szoü get a fejeí be. Az nem szaí míít, hogy egy szerencseí tlen
űü gybe keveredtem egy aí rűloí val, ami majdnem az eí letembe kerűü lt. Tűdtűnkon kíívűü l vendeí gűü l
laí ttűnk egy partikeí pes foű nemest, eí s egy angyalt sem űü dvoü zoü lhetneí nk kűü loü nbűü l.
– Abboí l tűdtam, hogy nem koü zember, ahogy a kaí rtyaí val baí nt. Nem megmondtam, hogy
űí riemberhez meí ltoí an viselkedik? ÉÉ s gondolj csak bele, keí t eí vig a padlaí son szaí llaí soltűk el.
Mondtam is Mrs. Gibbonsnak, hogy adja neki az arany lakosztaí lyt.
– Fairfield van az arany lakosztaí lyban. Nem teheted csak űí gy ki beloű le.
– Toü roű doü m is vele! Akkor legyen a zoü ld lakosztaí ly, de amint Fairfield taí vozik, azonnal Snoad,
illetve Lord Maitland kerűü l az arany lakosztaí lyba. A legidoű sebb fiűí a maí rki – tette hozzaí . – ÖŐ
oü roü kli a hercegseí get eí s meí g feí l tűcat birtokot. Nem szeretneí m kifaggatni, de a Prescott csalaí d a
legfelsoű bb koü roü kbe tartozik.
Úgyanannyira felvillanyozoí dtam, mint Mrs. Lovatt, de nem voltam annyira boű beszeí dűű . Égy
hajadon sohasem kiabaí lhatja el a dolgot, amííg meg nem keí rik a kezeí t. – Akkor is feleseí gűü l
venneí lek, ha Anglia kiraí lya lenneí k – mondta. Vajon ez egyfajta leaí nykeí reí s volt?
– Draí gaí m – kiaí ltott fel a neí nikeí m, mintha csak azt tanűlmaí nyoznaí , hogy megfelelek-e arra,
hogy szoí rakoztassak egy maí rkit. – Nem viselhetsz roí zsaszíín rűhaí t. Gyaí szolűnk, eí s eí ppen Lord
Castlereagh joü n hozzaí nk. A Spanyolorszaí gba kűü ldendoű űü zenettel kapcsolatos. Nagyon izgalmas.
Gondolod, hogy joí lesz a zoü ld liba vacsoraí ra, vagy jobb lenne a paí rolt tyűí k baromfieí telkeí nt?
Nem, nem, Cook zoü ld libaí ja egyedűü laí lloí .
– A zoü ld rűhaí m elszakadt – koü zoü ltem. Nem tűdom, Snoad mennyit mondott el neki – meí g
mindig Snoadkeí nt gondoltam raí , de keí tlem, hogy mindenroű l reí szletesen felvilaí gosíította volna.
– Koü lcsoü nadom neked a fekete kasmíír nagykendoű met. AÉ llíítom, Lord Castlereagh meí g csak
nem is talaí lkozik veled. Kihozattam Smythe poí taí gyaí t az apaí d szobaí jaí boí l, hogy az űrak ott
nyűgodtan beszeí lgethessenek. Lord Maitland biztosíított arroí l, hogy Lord Castlereagh nem fog itt
maradni vacsoraí ra.
A neí nikeí m koü nnyen aí tvaí ltott a kedvelt neí vre.
– Talaí n űzsonna lesz. Le kell szaladnom Mrs. Gibbonshoz. Micsoda nap! Maí r teljesen
lemondtam roí la, hogy megfeleloű partit talaí lsz azűtaí n, hogy Lord Fairfield olyan nagy
csaloí daí snak bizonyűlt.
Most maí r olyan toü kfilkoí keí nt emlegettűü k Fairfieldet, amilyen valoí jaí ban volt. Az ajtoí hoz sietett,
azűtaí n gyorsan visszafordűlt.
– Laí tod, mindez a galambokkal fűü gg oü ssze. Kűü lfoü ldre kűü ldoü tt haí borűí s űü zenetek vagy valami
ilyesmi. Valami nagy titok, senkinek egy szoí t sem, meí g a szolgaí knak sem. Keí pzeld, azok a bűta
madarak ilyen aí ldaí sos fedezeí kek.
Éleí gedett neveteí s visszhangzott a levegoű ben a taí vozaí sa űtaí n.
Hamarosan eí n is lementem. Égyszerre eí reztem oü ntűdatosnak eí s feí leí nknek magam a
Snoaddal valoí talaí lkozaí s miatt. Kíívaí ncsi voltam, hogy viselkedik majd. Kaí r volt aggoí dnom, ott
sem volt. Csak Nyűszit talaí ltam ott. Mrs. Gibbons mindent megtett, hogy Nyűszi megfeleloű en
neí zzen ki. Snoad pedig kilovagolt, hogy talaí lkozzon Lord Castlereagh-val.
– Koü lcsoü nadtam neki a haí taslovamat. Mivel az eí letűü nk fűü gg toű le, joí nak laí ttam lekenyerezni.
Éleí g koü nnyen ment.
– Azt hiszem, maí r meggyoű ztem az igazsaí groí l.
– Hisz neked, mert te noű vagy. Feí lig arra gyanakszik, hogy eí n voltam kapcsolatban Depew-val.
Élmondta neki a herceg gombjait. Azt mondta, hogy Depew-nak valahogy sikerűü lt szereznie
beloű lűü k, lehet, hogy lopta valakitoű l, az is lehet, hogy hamis. ÉÉ szrevettem, hogy csak egyszer
viselte oű ket, hogy megteí vesszen. Mit gondolhattam volna? A herceg gombjai voltak.

85
 – Hol van Depew?
– Tegnap letartoí ztattaí k Athertonban. Koü vette Snoadot eí s Fairfieldet. Éz megmagyaraí zza,
hogy mieí rt nem akarta, hogy elkííseí rjem. Élrejtoű zoü tt a fa moü goü tt, eí s neí haí nyszor raí jűk loű tt.
Fairfieldet talaí lta el. Élfogtaí k eí s letartoí ztattaí k. Él akarta hitetni Snoaddal, hogy mi is benne
voltűnk.
– Aljas gazember! Most jűt eszembe! Émleí kszel, hogy milyen izgatott lett Depew Brightonban,
amikor meghallotta, hogy az apaí d holttesteí t Londonboí l kűü ldteí k haza? Biztosan raí joü tt, hogy a
Lovas Gaí rda keze van a dologban. Biztosan aggoí dott, hogy tűdtak valamit.
– Igen, eí s azeí rt nem akarta, hogy az ajtoí ban hallgatoí zzűnk, nehogy megtűdjűk az igazsaí got.
– Nem szaí mííthatűnk arra, hogy Depew tisztaí z minket, de meí g mindig ott van Amerika.
Minden eshetoű seí gre felkeí szűü lve hazamegyek eí s csomagolok.
– Biztos vagyok benne, hogy minden tisztaí zoí dik.
– ÉÉ n nem, egyaí ltalaí n nem. Amint Snoad visszahozza a haí taslovamat, hazasietek. Úgye
elmondod, hogy aí ll az űü gy? ÚÖ zenet a villaí m sűí jtotta fenyoű neí l – tette hozzaí egyűü gyűű seí gűü nkoü n
mosolyogva. – Azeí rt joí kis kaland volt, űgye?
– Haí t persze.
Beszeí lgettűü nk meí g egy kicsit, amííg meg nem hallottűk a Lord Castlereagh eí rkezeí seí t jelzoű
fogatot. Nyűszi elment eí s elrejtoű zoü tt a pinceí ben arra az esetre, ha letartoí ztatnaí k. ÚÉ gy eí reztem,
Kerwood azeí rt ment Castlereagh eleí , hogy megmentsen minket az elsoű haragjaí toí l, amikor az
igazsaí g kiderűü l. Csak remeí lhettem, hogy joí l veí gezte a feladataí t.
Lord Castlereagh maga volt a megtestesűü lt baí j. Fenyegeteí sek eí s szidaí sok helyett mosolyogva
eí s boí kolva űü dvoü zoü lt minket. Annyi meí ltoí saí g volt benne, olyan joí l szabott oü ltoü nyt viselt! ÉÉ s ahogy
meghajolt a nagyneí neí m eloű tt! ÉÉ s micsoda nevek hagytaí k el a szaí jaí t! – A műí lt eí jjel azt mondta a
reí gensherceg, eí s – amint Liverpool emlíítette a kabinetben.
Minden lenyűű goü zoű volt, de a hoü lgyeket meí gis Cardine hercegnoű eí s Lady Jersey emlííteí se vette
le leginkaí bb a laí bűkroí l. A beszeí dboű l űí gy tűű nt, hogy egyetlen koü zembert sem ismer, csak
hercegekboű l eí s nemesekroű l beszeí lt.
Mieloű tt Kerwooddal eí s Fairfielddel elvonűltak apaí m irodaí jaí ba, megfogta a kezem, eí s
alaposan megraí zta.
– A fiatal Maitland elmondta, hogy oü n mentette meg Caesar űü zeneteí t, Miss Hűme. Gratűlaí lok!
Felbecsűü lhetetlen szolgaí latot tett a hazaí jaí nak.
– Koü szoü noü m, mylord – mondtam elhaloí hangon. Szemeim Kerwoodot keresteí k, aki Lord
Castlereagh moü goü tt aí llt. Mosolygott eí s vaí llat vont, mintha ezt mondanaí : – ÉÉ s mindez egy nap
alatt.
– Mr. Smythe is nagyon segíítoű keí sz volt – mondta Kerwood. – Apropoí , hol van Mr. Smythe?
– Csak kiszaladt valahovaí . Azonnal joü n.
Lementem eí rte a pinceí be, hogy tűdassam vele, hogy tiszta a levegoű . Nagyon megkoü nnyebbűü lt.
– Na mi van a lovaggaí űü teí ssel? – csapott aí t lelkesedeí se bűta derűű laí taí sba.
– Azeí rt oü nkeí nt fel kell ajaí nlanod a szolgaí lataidat a hazaí dnak.
– Azt hiszem, lemondok roí la, ez a kis kaland boű ven eleí g volt. Nem kockaí ztatom meg, hogy
megkoü toü zzenek eí s megverjenek.
Lord Castlereagh megtisztelt minket az űzsonnaí n, eí s mindent az egekig dicseí rt. De egyaí ltalaí n
nem voltam csaloí dott, amikor bejelentette, hogy sietnie kell. Sűü rgoű s dolgok vaí rtaí k a
Whitehallban. Meí g egyszer feí lrehíívott.
– Nem szeretneí k visszaeí lni a joí indűlataí val Miss Hűme, de hasznaí lhatnaí nk Gracefieldet
tovaí bbra is releí pontkeí nt? Csak amííg Maitland nem talaí l űí j helyet?
Égy kis gondolkodaí s űtaí n joü ttem csak raí , hogy Snoad valoí jaí ban Maitland. ÉÉ s taí vozni keí szűü l?
– Nyűgodtan hasznaí lhatja, ameddig szűü kseí ges, mylord – biztosíítottam. – Tűlajdonkeí ppen
nem eí rtem, mieí rt akarnaí megvaí ltoztatni a releí pontokat, amikor itt minden műű koü dik.
– Remeí nykedtem, hogy ezt fogja vaí laszolni – mondta, eí s diadalmasan Kerwood feleí neí zett. –
Azt hiszem, az apja is íígy akarnaí . Baí tor ember volt. A halaí la trageí dia, mely megraí zta a Whitehallt
is. Bűü szke lenne oü nre.
Meghajolt, azűtaí n elbűí csűí zott Mrs. Lovatt-toí l eí s Nyűszitoí l. Fairfield koü vette oű t Londonba,
Kerwood pedig kikííseí rte oű ket a fogatűkig. Amikor visszateí rt, azt mondta, hogy elinteí znivaloí ja

86
van a galambdűí cban. Tekintete az enyeí met kereste. Azt olvastam ki beloű le, vagy csak keí pzeltem,
szeretneí , ha elkííseí rneí m.
– Élballagok – mondta Nyűszi. – Mama biztosan eí g a vaí gytoí l, hogy Castlereagh-roí l halljon.
Megemlííthetem, hogy itt jaí rt? Tűdom, hogy a toü bbi heí tpecseí tes titok!
Kerwood az ajtoí ig kííseí rte, eí s koü zben eleí ggeí feszűü lten beszeí lt hozzaí . Biztosan figyelmeztette
Nyűszit, hogy ne adjon tovaí bb egy szoí t sem abboí l, aminek most fűü ltanűí ja volt. Persze az maí s
keí rdeí s, hogy a szolgaí k is neí maí k maradnak-e. Nem lett volna sok eí rtelme aí lneí ven emlegetni Lord
Castlereagh-t, vagy űí gy tenni, mintha egy baraí t vagy rokon volna.
– Csatlakozna hozzaí m neí haí ny percre a galambdűí cban, Heather? – keí rdezte Kerwood, amint
visszateí rt.
Biztatoí an raí m mosolygott.
– Szíívesen – vaí gtam raí . – A joü voű ben jobban fogok eí rdekloű dni a műnkaí ja iraí nt. Talaí n
segííthetek is a galambokkal toü roű dni.
Kerwood a karjaí t nyűí jtotta eí s a leí pcsoű hoü z mentűü nk. Amííg halloí taí volsaí gon belűü l voltűnk, csak
diszkreí ten beszeí lgettűü nk.
– Nagyon kedves oü ntoű l. Neí ha eí n is szíívesen kikapcsoloí dneí k.
Amint feljebb mentűü nk, beszeí lgeteí sűü nk bensoű seí gesebbeí vaí lt.
– A taí rsasaí g is joí l joü nne. Nagyon magaí nyos vagyok ott a felhoű k koü zoü tt. Senkinek a taí rsasaí gaí t
nem eí lvezneí m jobban.
– Minden segíítseí get megadűnk. Meí g egy inast is adhatűnk.
– Nem inasra gondoltam, kis boszorkaí ny – csíípte meg a karomat. Kinyitotta eloű ttem a
galambdűí c ajtajaí t.
– Veí gre kettesben! – Amint az ajtoí becsűkoí dott, magaí hoz hűí zott. – Azt hittem, hogy
Castlereagh maí r sohasem megy el.
Ajkai raí talaí ltak az enyeí mre, aí toü leltűü k egymaí st, mikoü zben a galambok joí vaí hagyoí an
tűrbeí koltak. Feí ltem, hogy az oü leleí s veszíít a varaí zsaí boí l most, hogy Snoadboí l tiszteletre meí ltoí
Maitland lett. ÚÉ gy eí rtem, a tiltott gyűü moü lcs varaí zsa elműí lik. Az a kűü loü noü s aűra teí nyleg hiaí nyzott,
de a megkoü nnyebbűü leí s, hogy a joü vendoű feí rjem csoí kolja a szaí mat, kompenzaí lt eí rte. Veszeí lyt
mindig koü nnyedeí n talaí lhatűnk.
– Menjűü nk ki az erkeí lyre – mondtam. – Sokkal romantikűsabb.
Az oí ceaí n ezűü stoü sen feí nylett a taí volban, eí s a szelloű k feleí nk hoztaí k soí s illataí t. Égy pillantaí st
vetettűü nk a taí jra, azűtaí n űí jra egymaí shoz hűí zoí dtűnk. ÖÖ leleí se olyan termeí szetesnek tűű nik
szaí momra, mint a leí gzeí s, eí s eí n is aí tkaroltam oű t. Az, hogy Snoaddal vagyok, egyszerre tűű nt
termeí szetesnek eí s csodaí latosnak.
– Mi a neved? – keí rdeztem a keí ptelen helyzeten nevetve.
– Kerwood. Tűdtam, hogy Fairfield elszoí lja majd magaí t, ezeí rt doü ntoü ttem a Kerwood neí v
mellett, eí s itt űí gysem szoí líított senki a keresztnevemen. Fairfield jaí rt neí haí nyszor Branksome
Hallban. Tűdta, hogy itt dolgozom, de azt nem, hogy milyen aí lnevet hasznaí lok. Nem akartam,
hogy felfedje az igazsaí got.
– Szoí val ezeí rt volt olyan sűü rgoű s tisztaí zni, hogy szolga voltaí l Branksome Hallban. Nagyon
tolakodoí nak tűű nteí l. Kerwood Snoad a neved?
– Milvertone a vezeteí knevem.
– Kerwood Milvertone. Akkor mieí rt vaí lasztottaí l ilyen szoü rnyűű nevet?
A horzsolaí sokat neí zte a csűkloí mon eí s a fejeí t raí zta. Felemelte a kezem, eí s megcsoí kolta a
horzsolaí sokat.
– Be kellene kenned valamivel – mondta, mieloű tt vaí laszolt volna a keí rdeí semre. – Mieí rt eí ppen
a Snoad nevet vaí lasztottam? Illett a szemeí lyhez, amiveí aí talakűltam. Most maí r baí nom, hogy ilyen
alacsony rangűí aí lcaí t vaí lasztottam. Lehettem volna űí ri tűdoí s is. Teí nyleg rajtam műí lt. Szerettem
volna neheí zseí gek neí lkűü l levelezni anyaí mmal, ezeí rt űí gy tettem, mintha neki dolgoztam volna
reí gebben szolgakeí nt.
– Mieí rt nem joü tteí l a sajaí t neveden?
– A jelenleí tem pletykaí t eí s kíívaí ncsisaí got keltett volna. Bizonyos helyeken tűdjaí k, hogy anyaí m
eí s eí n hííres hazateí roű galambokat tenyeí sztűü nk. Ézeí rt volt alkalmatlan Branksome Hall
releí pontnak. Égy joí mesterloü veí sz koü nnyen leszedte volna a hazatartoí galambokat. Az apaí d

87
versenygalambokat tenyeí sztett, ezeket koü nnyen be lehetett taníítani. Azonkíívűü l tovaí bbra is
versenyeztettűü nk neí haí ny madarat. Ha Lord Maitland hirtelen idekoü ltoü zik, az igazi ok hamarosan
kiszivaí rgott volna.
– Lord Castlereagh laí togataí saí roí l is pletykaí lni fognak. – Neheí z volt eí rtelmes beszeí lgeteí st
folytatni Kerwooddal, mikoü zben a fűü lembe cűppogott, eí s szorosan magaí hoz oü lelt.
– Nem titok, soű t be is tesszűü k a helyi űí jsaí gba. – Azt hittem, viccel, ezeí rt megcsavartam a
csűkloí jaí t.
– Éz azeí rt tűí lzaí s lenne! Megragadta a kezemet eí s megcsavarta.
– Égyaí ltalaí n nem. Azeí rt joü tt, hogy Lord Maitland menyasszonyaí val talaí lkozzon. Megkeí rtem
maí r a kezeí t, Miss Hűme? Émleí kszem, milyen szomorűí an mondtad, hogy űí riemberhez kell
feleseí gűü l menned. Úgye csak emiatt nem illettűü nk oü ssze?
Szemtelenűü l magabiztos volt, ezeí rt le kellett hűű tenem.
– Termeí szetesen nem. Cíímhez koü toü m az igeí nyeimet. A potenciaí lis hercegi cíímed talaí n
megteszi.
– Kaí r, hogy nem lehetek foű herceg, de legalaí bb kedves vagyok, kedves herceg – mondta, eí s
jaí teí kosan meghajolt.
– De senki sem tűdja, hogy Lord Maitland vagy.
– Mostantoí l megtűdhatjaí k. Az eljegyzeí sűü nk eí s remeí lem nemsokaí ra a haí zassaí gűnk kiveí teles
okot ad arra, hogy itt legyek. Tűdod, a szerelmeseket mindenki szereti. Senki sem fog
gyanakodni raí m.
– ÉÉ s hogyan talaí lkoztűnk?
– Apaí d egy eí ve egy versenyen volt Bathban. Lenyűű goü zoü tt a szeí pseí ged, eí s egyszerűű en nem
tűdtalak elfelejteni. Úgye, tűdod, hogy verseket is íírtam a szeí pseí gedroű l?
– Szerelemes verseket? Azt hittem, azok keí műü zenetek.
– Teí nyleg? – keí rdezte seí rtoű doü tten. – Megműtatom oű ket, gyoü nyoü rűű ek.
– Szerintem borzalmasak. Nem is szűü rke szemem van, hanem zoü ld.
– Megteí vesztett az emleí kezetem. Nem volt sok alkalmam megcsodaí lni a szeí pseí gedet. – Most
alaposan megneí zte. – Van benne egy aí rnyalatnyi szűü rke, talaí n az eí j tűü kroü zoű dik vissza.
– Azt hittem, valami koí d. ÉÉ szre sem vettem, hogy ríímelnek. Azonkíívűü l nem is mentem el
papaí val arra a versenyre.
– ÉÉ n sem, de erre senki sem emleí kszik vissza. ÉÉ s bíízom benne, hogy a haí zon kíívűü l senki sem
ismeri fel bennem Snoadot, ha megfeleloű en feloü ltoü zoü m. Nem talaí lkoztam tűí l sok emberrel,
mindenesetre ez nem tart maí r sokaí ig. Wellington aí tkergeti a franciaí kat az Alpokon, egy eí ven
belűü l veí ge lesz. Lord Maitland termeí szetesen nem toü ltheti minden idejeí t a galambdűí cban.
Beműtatlak a baraí taimnak. Termeí szetesen nem lesz nagy díínomdaí nom, mivel gyaí szolűnk.
Haí laí s voltam, hogy kettoű nk neveí ben beszeí lt, igazaí n szerethette a papaí t.
– Mamaí val kűü ldetek neí haí ny embert, aki elveí gzi a rűtinműnkaí kat – tette hozzaí . – Az
eí rtesíítoű ket eí n magam kűü ldoü m el.
– Hol rejtegetted a koí dkoü nyvet, Kerwood?
– Itt belűü l – belsoű zsebeí boű l egy aproí koü nyvet hűí zott ki. Ölyan meí retűű volt, ahogy Depew
mondta, de tűí lsaí gosan veí kony volt, íígy nem dűdorodott ki. – Depew biztosan kiszagolta, hogy
űí tban van egy fontos űü zenet. Baí rki, aki figyeli az űí jsaí gokat, raí joü het, hogy koü zeleg a tetoű pont.
Meg akarta oü lni Fairfieldet, hogy bejűsson a galambdűí cba, eí s megszerezze az űü zenetet. Tűdta
a Lovas Gaí rdaí naí l eltoü ltoü tt idoű kboű l, hogy az űü zenetek koí dolva vannak. Tűdta, hogy e neí lkűü l a
koü nyv neí lkűü l semmire sem menne.
– Biztosan ezt kereste, amikor betoü rt apaí m irodaí jaí ba.
– Szerintem is. Élvittem a pisztolyt, mieloű tt Depew odaeí rt volna. Azon az eí jszakaí n mentem
eí rte, amikor ott talaí lkoztűnk. Az apaí d halaí la űtaí n űí gy eí reztem, joí lesz felfegyverkezni. Azon az
eí jszakaí n el akartam mondani neked az igazsaí got.
– ÉÉ s meí rt nem mondtad el?
– Mert parancsot kaptam raí , hogy ne mondjam el senkinek. Keí soű bb megtűdtam, hogy
talaí lkoztaí l Depew-val Brightonban. Maí r ezeloű tt is raí vett patrioí ta embereket, hogy segíítsenek
neki. Dűü hoü s voltaí l az apaí d halaí la miatt. Ha űí gy eí rzi valaki, hogy kihasznaí ljaí k, azűtaí n pedig
cserbenhagyjaí k, koü nnyen cselekedhet bosszűí toí l vezeí relve. De a taí madaí s eloű tt űí gy gondoltam,

88
aí rtatlan vagy, akit raí szedtek. ÚÉ gy neí zett ki, mint az aí rűlaí s, baí r az embernek mindig a szemeí lyes
eí rzeí sei eleí be kell helyeznie a haza javaí t.
Azon tűű noű dtem, felaí ldoznaí m-e Kerwoodot a haza javaí eí rt. Szerencseí re nem aí lltam vaí laszűí t
eloű tt.
– Hogy halt meg az apaí m? Ki oü lte meg?
– Fairfield elmondta nekem, miűtaí n te azt a nevetseí ges toü rteí netet adtad eloű , hogy a halpiacon
volt. Apaí d felment aí toü ltoü zni a vacsoraí hoz, eí s rajtakapta Depew-t, amint eí ppen a szobaí jaí t kűtatja
aí t. Talaí n űü zenetet keresett, vagy a koí dkoü nyvet, vagy baí rmit, amivel zsarolhatja. Depew-naí l
fegyver volt. Az apaí d az ajtoí feleí fordűlt, hogy segíítseí geí rt kiaí ltson. Depew elvesztette a fejeí t eí s
leloű tte. Azűtaí n foü ldhoü z vaí gott egy vizeskancsoí t, hogy megmagyaraí zza a csattanaí st, ha a szolgaí k
eí rdekloű dneí nek. Azt hiszem, egy arra jaí roí szolga meg is aí llt. ÖÖ sszeteí vesztette Depew-t a szoba
jogos lakoí jaí val, eí s el is felejtette az egeí szet. Volt egy emberűü nk a hotelben. Kinyomozta a zaj
okaí t, eí s hamarosan eí rtesűü lt a halaí lesetroű l. Depew-t nem eí rte űtol, de megszerezte a kalitkaí kat.
Meg akarta menteni azokat az eí rteí kes, hazateí reí sre betaníított galambokat.
– ÉÉ s a te embered mondta, hogy apaí m szíívrohamban halt meg?
– Igen, hogy leplezze, hogy keí m volt. Ézzel kapcsolatban mindent titokban tartottűnk. Mrs.
Mobley hamarosan a hotelbe eí rkezett, eí s keí rdezoű skoü doü tt apaí d feloű l. Azt mondtűk neki, hogy
rohama volt, azűtaí n meghalt. Termeí szetesen ezűtaí n maí r lehetetlen volt kihíívni egy helyi orvost,
nehogy Mrs. Mobley megtűdja az igazsaí got. Ézeí rt vitettűü k Londonba a holttesteí t. Sajnos a nagy
sietseí gben haí tramaradt az űtazoí laí daí ja.
– Mieí rt kellett neked a csizmaí ja? Azt hitted, űü zenet van benne?
– Tűlajdonkeí ppen nem akartam oű ket. Williams felajaí nlotta, eí s eí n nem talaí ltam megfeleloű
indokot, hogy visszaűtasíítsak egy ilyen nagylelkűű ajaí ndeí kot. Cassidy azt mondja, az apjaí ra pont
joí .
– Vitt az apaí m űü zenetet, amikor megoü lteí k?
– Akkor nem. Csak a mi madarainkat vitte el, hogy a Franciaorszaí g deí li csűü cskeí ben leí voű
releí ponthoz szaí llííttassa oű ket, eí s madarakat vett aí t, amelyekkel űü zenetet akartűnk kűü ldeni. Neí ha
űü zeneteket hozott eí s vitt Londonboí l szaí momra. Szerettűü k vaí ltoztatni a moí dszereket eí s a
szemeí lyeket. Probleí ma volt a londoni releí ponttal, aí rűloí t sejtettek, eí s nem tűdtaí k, ki az.
De azűtaí n kiderűü lt, eí s űí jra Londonba reptettűü k az űü zeneteket. Nem is sejtettűü k, hogy apaí d
halaí los veszeí lyben van, kűü loü nben nem engedtűü k volna, hogy egyedűü l menjen. ÖŐ akarta csinaí lni.
Mrs. Mobleyval volt talaí lkozoí ja, eí s ez egy keí nyelmes megoldaí snak tűű nt.
– Az a noű megmeí rgezte az eí letűü nket. Majdnem toü nkretette papa haí zassaí gaí t, amikor mama
raí joü tt, hogy talaí lkozik vele.
– Égy feí rfi neí ha nagyon magaí nyos lesz. Meseí ljek azokroí l az eí jszakaí kroí l, amikor itt fent
folyton raí d gondoltam? ÉÉ s amikor neí ha feljoü tteí l, raí joü ttem, hogy nem bíízhatok benned.
– Éz nem zavart tűí lsaí gosan – emleí keztettem.
– Nagyon teí vedsz. ÚÉ gy eí reztem, veí gre elmondhatom neked, ki vagyok eí s mit eí rzek, azűtaí n
raí joü ttem, hogy Depew szoü vetseí gese vagy.
– Él kellett volna mondanod. Nekem senki nem mond semmit, gyerekkeí nt kezelnek.
– Maí sok neveí ben nem beszeí lhetek, de eí n semmi ilyesmit nem gondolok. Ézt sohasem tenneí m
egy gyerekkel – mondta, eí s szenvedeí lyesen megcsoí kolt.
Keí tseí gtelenűü l volt valami varaí zsa a galambdűí cnak. AÉ tfűí j rajtűnk az oí ceaí n szele. Laí gy
hűllaí mok mossaí k lenn a partot, mííg a galambok szerelmesen tűrbeí kolnak. Persze mindezt
gondolatban Kerwooddal taí rsíítom eí s veszeí llyel, mely koü rűü lvette.

89
 A nyomaí s a debreceni
Kinizsi Nyomdaí ban keí szűü l, a 2006. eí vben
Feleloű s vezetoű : Boü rdoű s Jaí nos űü gyvezetoű igazgatoí