A LEGNAGYOBB FELFEDEZÉS

Ajánlások a magyar kiadáshoz

„Számomra igazi élvezet volt a sorokban elmerülni és biztonságban

kievezni a mindennapokba úgy, hogy természetesnek és megvalósítha-
tónak tartottam minden gondolatot, amivel a szerző megajándékozott.
Olyan „droghoz” juttatott, amiről nem szeretnék leszokni!”
- Tonk Emil üzleti író, az Üzleti Patika könyvsorozat szerzője

„Mindig is azokat a könyveket kerestem, amik azonnali cselekvésre

ösztönöznek. A legnagyobb felfedezés annyira működött, hogy nem tud-
tam eldönteni pár oldal után, hogy tovább olvassak, vagy inkább kezd-
jek azonnal dolgozni. Ajánlom mindenkinek, aki csodabogárnak érzi
magát, vagy mások által őrültségnek vélt dolgot tervez megvalósítani.
Helyre tesz, motivál, munkára ösztönöz. A környezetemben kötelezővé
teszem!”
- Bánhidy-Fittler Diána,
MLM Magazin főszerkesztő, tulajdonos

„Sokunknak nehezére esik a változás, mert a változás sokszor erőfeszí-

téssel jár. A legnagyobb felfedezésben az a legnagyszerűbb, hogy azt ol-
vasván észre sem veszed majd és erőfeszítés nélkül fogsz pozitív irányba
változni... Minden szerettemnek adok belőle egy példányt.”
- Varga Anita, Organic Mission, alelnök - sales & marketing

„Egy könyv annyit ér, az olvasónak, amennyit megvalósít belőle. Ez a

könyv rengeteg „megvalósítandóhoz” ad ötletet az élet és üzlet építés
majd minden területén. Alapigazságokra mutat rá, új nézőpontból és
felhívja a figyelmet, hogyha figyelmen kívül hagyom, hová vezethet
mindez az életemben. Köszönöm a kiadónak!”
- Ferenczy László, Ökonet hálózatigazgató
 Earl Nightingale

A legnagyobb felfedezés

A legfurcsább titok... kicsit másképp

 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Earl Nightingale’s Greatest Discovery: „The Strangest Secret... Revisited”
Copyright © 1987 by Earl C. Nightingale & Diana Nightingale
All rights reserved.

Published by arrangement with Diana Nightingale. Publisher shall take all

other action required to copyright the Translation in its name.

Fordította: Dufka Hajnalka

Szerkesztette: Pro Eventus Kft. – Szladek Mihály
Felelős kiadó és szaklektor: Pongor-Juhász Attila
Borítót tervezte: Kis-Szölgyémi Ákos

első kiadás
Minden jog fenntartva.

A könyv – a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészében, sem részleteiben

nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben,
elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy
tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a
rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

A könyv oktatási, üzleti vagy promóciós célokra is megvásárolható.

További információkért vegye fel a kapcsolatot kiadónkkal.

Jogtulajdonos: © Pongor Publishing Üzleti Kiadó Kft., 2010-2012

PONGOR PUBLISHING ÜZLETI KIADÓ KFT., Budapest
Web: www.pongorkiado.hu
E-mail: ertekesites@pongorkiado.hu

Nyomdai előállítás: Radin Print Group

Kereskedelmi képviselet: Kvadrát 97 Kft.

ISBN 978-963-89384-8-0
ISSN 2063-4749
 Tartalomjegyzék

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

1. A felfedezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
2. A helyünk a világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
3. Folyam vagy cél? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
4. A leghatalmasabb dolgok a Földön . . . . . . . . . . . . 83
5. „Hogyan szolgálhatlak téged?” . . . . . . . . . . . . . . . 105
6. Szép remények, avagy a pozitív hozzáállás elve . . 119
7. Ragaszkodj hozzá! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
8. Saját erődből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
9. Mondj igent és boldog leszel! . . . . . . . . . . . . . . . . 175
10. Az utolsó fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215

5
 Bevezető

Tizenkét évesen kezdtem el kutatni a siker titkát.

Huszonkilenc éves koromig kellett várnom, hogy rátaláljak.
1950-et írtunk akkor. 1956 tavaszán felkértek, hogy egy
lényegre törő írásban összegezzem mindazt, amire a
rengeteg olvasással és kutakodással töltött év alatt rájöttem.
Mivel a munkám során az írás és a rádiózás egyaránt
szerepet kapott, az volt az elképzelés, hogy az esszét
utána hanganyagon is rögzítem, hogy a lehető legtöbb
mindenkihez eljuthasson.
Elkezdett járni az elmém, egyre csak kavarogtak a
fejemben a gondolatok. Végül feltettem magamnak egy
kérdést: ha megtudnám, hogy már nincs sok időm hátra,
mit mondanék el mindenképp a gyerekeimnek? Milyen
tanácsot adnék nekik útravalóul, ami hozzásegíthetné őket,
hogy igazán termékeny, sikeres életet éljenek? Másnap
hajnali négykor felriadtam, és hirtelen ott volt a válasz az
előző napi kérdésre feketén-fehéren a fejemben.
Felkeltem, felraktam egy kávét, és a dolgozószobám
felé vettem az irányt, ahol tüstént papírra vetettem a
gondolataimat. Délelőtt tízre kész voltam a tanulmánnyal.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, és délben már a CBS stúdió-
jában dolgoztam a hangfelvételen. Még ebéd előtt meg-
lettem vele. Az elkészült anyagnak A legfurcsább titok
(magyar fordításban eddig nem jelent meg, eredeti
címe: The Strangest Secret – a ford.) címet adtam. Először
kazettán, majd kislemezen bocsátottam útjára A legfurcsább
titkot, és ezzel egy csapásra a lemezkiadás útvesztőinek
a sűrűjébe kerültem. A kisujjamat sem mozdítottam,

15
Bevezető

semmilyen módon nem reklámoztam, A legfurcsább titok

mégis országszerte best-seller lett. Hirtelen nem tudtam
mit kezdeni a temérdek megrendelővel, akik mind a hang-
anyagot követelték tőlem. Egy jó barátom, Lloyd Conant
sietett a segítségemre, aki akkoriban a chicagói Specialty
Mail Services tulajdonosa volt. Rendkívül felkészülten
és a legnagyobb örömmel vette kezébe a hirtelen jött jó
szerencsém üzleti oldalát. Egyre csak özönlöttek hozzánk
a megrendelések az ország minden szegletéből. Elképesztő
volt, hogyan terjed a hanganyagon megörökített üzenetem
híre. Így indult tehát az együttműködésünk, amelyből –
hivatalosan 1960-ban – megalakult a Nightingale–Conant
Corporation of Chicago.
Nem telt el sok idő, és egy másik jó barátom, Dick
Hutter, a Columbia Records akkori igazgatója arról
értesített bennünket, hogy elértük az aranylemezt jelentő
több mint egymillió eladott példányt. 1986 őszén,
amikor ezt a bevezetőt írom, A legfurcsább titok még mindig
folyamatosan fogy. A Szabad Világ minden táján több
százezer példányban veszik azt a számtalan, magnó-
kazettára rögzített anyagot, amelynek A legfurcsább titok
volt az előfutára.
Most pedig elérkezett az ideje, hogy megírjam ezt a
könyvet. Hiszen a kitartó szorgalommal felkutatott titokra
magam is egy könyvben leltem rá. A könyvek a mai napig
kitüntetett helyet foglalnak el az életemben. Dugig van
velük az otthonom; a dolgozószobám polcain kettesével
sorakoznak, mert nincs elég helyünk, ahová rendesen
kirakhatnánk őket.
Persze annak, aki nap mint nap ingázik a munkahelyére,
semmi sem pótolhatja a CD-t vagy az MP3-at. A könyvek
ugyanakkor kétségtelenül a tudás és a szórakozás jelentékeny
forrásai maradnak az emberiség számára talán akár még
évszázadok múlva is. Minden, amiből tanulhatunk vagy ami
szórakoztat, az írott szóval kezdődik. Mielőtt bármilyen

16
 A Legnagyobb Felfedezés

más alakot öltene, mindenekelőtt nyomtatott formába

kerül. Nem volt ez másként A legfurcsább titok, és az azt
ihlető gondolatok esetében sem.
Most, harminc év elteltével ideje visszatekinteni az eltelt
évekre. Itt az idő, hogy újra elővegyem A legfurcsább titkot,
és átgondoljam, vagy inkább újragondoljam az értelmes
létezés felé tett utazásunkat.
Hogyan is tudnék köszönetet mondani mindenkinek,
aki segítségemre volt a munkámban? Mindazoknak, akik
a dolgozószobám polcairól néznek le rám, és benépesítik
az otthonunkat. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik
idejüket nem sajnálva lankadatlan türelemmel könyvek-
ké formálták a gondolataikat, a tudásukat számodra és
számomra is. Akik visszanyúltak a távoli múltba vesző
Lao-ce és a Biblia szövegeihez, és akik között olyan modern
szerzők is akadnak, mint Wayne Dyer és Tom Peters.
Köszönet mindazon remek alkotónak, akinek a munkáit
a cégem hanganyagként (vagy nyomtatásban) közreadta.
Mindenképpen köszönet illeti néhai, csodálatos barátomat,
Lloyd Conant-t, és mindazokat, akik odaadó szeretettel
tevékenykednek a chicagói cégünknél. Köszönet továbbá
Dick Hutternek, aki korábban a Columbia Records
vezetőjeként, visszavonulása óta pedig saját kiadója
tulajdonosaként van rendkívül nagy segítségemre, egyúttal
folyamatosan szállítja nekem a legfrissebb vicces története-
ket. Tisztában vagyok vele, hogy képtelenség lenne valaha is
ennek a felsorolásnak a végére érni.
Hatalmas köszönet jár külön a feleségemnek, Dianának,
akinek a szeretete és kacagása, éles elméje és kitartása nélkül
ez a könyv meg sem született volna. Szeretettel, nevetéssel,
valóságos napsütésként ragyogta be az életemet, amikor
nagyon nehéz időket éltem, és a legnagyobb örömömre ez
azóta sem változott.
Szintén külön hálámat szeretném kifejezni jó barátom-

17
Bevezető

nak, a PMA Booksnál tevékenykedő Bob Andersonnak a

profi és bölcs szerkesztő munkáért és kitűnő tanácsaiért,
valamint a kiadóm, a Dodd, Mead & Company Inc.
tulajdonosainak és szellemi vezetőinek, Lynne Lumdsennek
és Jon Hardennek. Elbűvölő emberek, akik példátlan
szeretettel művelik mesterségüket. Jó tudni, hogy New York
egyik legrégebbi kiadó vállalata szemléletmódját és hozzá-
állását tekintve egyszersmind a legfiatalosabbak között is
van.
Végül pedig hadd köszönjem meg neked, aki nélkül
semmi nem történik. Az égvilágon semmi. Ahogy az egyik
régi cimborám, Red Motley mindig mondogatta: „Semmi
nem történik, amíg valaki el nem tud adni valamit.”

18
1. A felfedezés

Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben ki tudja élvezni

a gazdagságát, és a hozzá kapcsolódó jó érzést, hogy elért
valamit, először meg kell tapasztalnia a szegénységet, és egy
olyan világot, amelyben az élet célja a mindennapos túlélés.
Fiatalemberként nem tudtam semmit arról, milyen is elérni
valamit, azt viszont nagyon is jól tudtam, milyen szegénynek
lenni. Úgy tűnt, a többi gyereket nem túlságosan zavarja
ez az állapot, velem azonban más volt a helyzet. Sőt, még
bosszantóbbá tette az egészet akkor, tizenkét éves
koromban, hogy éppen Dél-Kaliforniában voltunk
szegények, ahol érzésem szerint rengeteg volt a gazdag
ember. Tulajdonképpen az én felfogásomban mindenki
gazdagnak számított, akinek autója meg elektromos hűtője
volt, és akinek futotta padlószőnyegre. Az ilyen szülők
gyerekeit tartottam csak igazán szerencsésnek! Eldöntöt-
tem, utánajárok, hogyan lehetnek egyesek gazdagok,
amikor olyan sokan meg szegény sorban élünk.
1933-at írtunk ekkor – a nagy gazdasági világválság
legnehezebb évében jártunk. Emberek milliói voltak munka
nélkül. A két fivéremmel mi szerencsésnek számítottunk;
apám ugyan lelépett a könnyebb boldogulás reményében,
anyám viszont ha esett, ha fújt, minden nap munkába ment a
Roosevelt munkahelyteremtő programja keretében működő
varrodába. A keresete, emlékszem, ötvenöt dollár volt
egy hónapra. Ez arra volt elég, hogy épp’ csak éhen nem
haltunk. A kaliforniai Long Beach városában laktunk a régi,
tengerparti tengerészszállások mögötti „Sátorvárosban”.
„Min múlik az egész? – tettem fel a kérdést magamnak.

19
1. A felfedezés

– Miért van az, hogy néhány embernek jól megy anyagilag,

mások pedig szegények? Miért van az, hogy egyesek olyan
sokat keresnek, mások viszont olyan keveset? Min múlik
vajon? Hogy is van ez?”
Próbáltam megtudni a környékbeli felnőttektől, de
hamar rá kellett jönnöm, hogy nálam többet ők sem tudnak
a kérdésről. Sőt, meghökkenve döbbentem rá, hogy a mi
környékünkön élő felnőttek tulajdonképpen semmit nem
tudnak. Siralmasan műveletlenek voltak; csak az ösztöneik
hajtották őket, könnyen befolyásolható népség volt.
Anyámnak sok szívmelengető tulajdonsága volt. Az
egyik, hogy szüntelenül jókedvű tudott lenni; egy másik,
hogy imádta a könyveket. Folyton a városi könyvtárba járt.
Az a legkedvesebb emlékem róla, ahogyan az asztal fölött
himbálózó csupasz villanykörte gyér fényénél a reggeli
zabkásáját eszi, előtte pedig nyitott könyv hever. Különösen
az útikönyveket szerette. Ő maga soha sem utazhatott, így
hát az utazásról és kalandokról szóló könyveken keresztül
barangolta be széltében-hosszában a világot.
Bizonyára az olvasás segített neki megőrizni az ép eszét
azokban a nehéz években. Vonzó nő volt, gyerekkoromban
még fiatal éveit élte, de teljesen a fiai felnevelésének szentelte
magát. A könyvein és a viharvert rádiónkon kívül nem
volt más szórakozása. Olvasott a hosszú vonatúton Los
Angelesbe, a munkahelyére menet és jövet, és olvasott éjjel,
amikor mi, srácok már lefeküdtünk aludni. Hétvégenként,
amint végzett a takarítással és a mosással, ismét a könyveké
lett a fő szerep. A könyvekben olvasott izgalmas utazások és
hajmeresztő kalandok népesítették be a gondolatait.
Később rájöttem, hogy habár egyszer sem kellett
fülledt vámcsarnokokban ácsorognia, sosem kellett aggódva
végignéznie, ahogy a bőröndjei eltűnnek három olasz
taxiban, sőt, semmilyen nyelvi akadályt nem kellett
leküzdenie, sem a külföldi valutával bajlódnia, mégis
beutazta a Föld minden szegletét, és meghitt viszonyban
20
 A Legnagyobb Felfedezés

volt bolygónk legtávolabbi csücskével is. Mégpedig

úgy, hogy soha nem hagyta el Los Angeles megyét –
a kiváló közkönyvtári rendszer nagyszerűségének köszön-
hetően. Anyámnak mindez egyetlen centjébe sem került.

Én szintén a Long Beach-beli közkönyvtárba mentem,

hogy felkutassam a siker nehezen megfogható titkát.
Nem tudtam, hol kezdjem a keresést a sok ezernyi kötet
között, de azt biztosan éreztem, hogy ott lesz valahol. Úgy
gondoltam, hogy ha valaki valaha rájött a titokra, egészen
biztosan írt róla egy könyvet. Miután elkezdtem kutakodni,
hamarosan el is térültem egy időre a célomtól. A lehető
legizgalmasabb irodalmi világba kerültem: a Hardy
fiúkéba, Edgar Rice Borroughs nagyszerű, szokatlan
témájú elbeszélései és Zane Grey western regényei közé.
Aztán jöttek Stanley Vestal lenyűgöző meséi a préri
indiánokról, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ugyan-
olyan könyvfüggő lettem, amilyen az anyám volt. Olvastam
a becsület, a feddhetetlenség és a bátorság fontosságáról,
és hogy milyen lényeges hinnünk abban, ami jó, mennyit
számít, hogy készek legyünk harcolni érte. Korán estem
szerelembe a könyvekkel, és biztos vagyok benne,
ennek köszönhetem, hogy az átlagnál jobb oktatás jutott
osztályrészemül.
Később, amikor a II. világháború szele minket is elért,
otthagytam az iskolát, és tengerészgyalogosnak álltam.
A tanulmányaimat azonban folytattam tovább. Mindent
elolvastam, ami csak a kezem ügyébe került.
Két, a további életem szempontjából meghatározó döntést
is hoztam ekkoriban. Az első, hogy megfejtem a siker
titkát. A másik pedig, hogy író leszek. Imádtam a könyveket,
és magam is szerettem volna könyvet írni. A háború vége
felé visszakeveredtem az Államokba, és kiképzőtisztként
tevékenykedtem az észak-karolinai Camp Lejeune kiképző-
táborban. Egyszer a bázisról a közeli Jacksonville felé
21
1. A felfedezés

autóztam, és észrevettem egy épülőfélben lévő rádió-

állomást. Eldöntöttem, hogy jelentkezem bemondónak
éjszakai és hétvégi műszakra. Elmentem a meghallgatásra,
és felvettek. Annak az aprócska rádiónak, az észak-karolinai
WJNC Jacksonville rádiónak a mikrofonjánál kezdődött
a rádiós pályafutásom. Lester Gould volt a tulajdonos és
egyben az igazgató is. Jó barátságba kerültem vele.
Úgy vetettem magam a rádiózásba, mint azelőtt még
soha semmibe. Elememben voltam, és több mint negyven
év elteltével még mindig elememben vagyok. Az írni vágyás
azonban mit sem csökkent bennem, és lassan elkezdtem
terveket szövögetni, hogy egy nap majd én írom a saját
műsoraimat. Közben beletanultam a szakmába: a hír-
szerkesztésbe, a reklám- és a főcímzene-készítésbe. Jól jött
a plusz pénz is, meg aztán úgy gondoltam, nem árt majd a
tapasztalat, miután leszerelek a tengerészgyalogságtól.
Az olvasási kedvem és a siker titkának felkutatása iránti
vágyam egy percre sem csillapodott. Tanulmányoztam a
nagy világvallásokat. Különösen a filozófia és a pszichológia
nyűgözött le. Mégis huszonkilenc éves koromig kellett
várnom – ekkor már a CBS-nél dolgoztam Chicagóban –,
arra a hétvégére, amikor bevillant a válasz. Egy könyvet
bújtam éppen, és hirtelen az az érzésem támadt, hogy évek
óta ugyanarról az igazságról olvasok újra meg újra. Ez van
megírva az Újszövetségben, Buddha kinyilatkoztatásaiban,
Lao-ce írásaiban és Emerson munkáiban. És egyszer
csak ott volt előttem minden szó; ott voltak a megfelelő
sorrendben előttem azok a szavak, amelyeket akkor már
tizenhét éve igyekeztem megtalálni. Ott a meghökkentő
igazság: azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Olyan
érzés volt, mintha egyszerre kiléptem volna a ragyogó
fényre. Hát persze! Emlékszem, hogy hirtelen kihúztam
magam ültömben, úgy megdöbbentett a válasz egyszerű-
sége. Hát erről beszél Ortega, amikor arra emlékeztet
minket, hogy az ember az egyetlen teremtmény a Földön,

22
 A Legnagyobb Felfedezés

amely úgy születik erre a világra, hogy nincs harmóniában

vele! Ez pedig éppen azért van, mert egyedül mi rendelke-
zünk azzal az isteni hatalommal, hogy megteremtsük a saját
világunkat. És meg is teremtjük. Életünk hosszú évei során
valóban mi építjük fel a világunkat. Azzá válunk, amire a
legtöbbet gondolunk. Ha pedig egyáltalán nem gondolko-
dunk – ami, úgy tűnik, a fő gond volt gyermekkorom Long
Beach-beli emberei számára –, akkor nem is lesz belőlünk
semmi.
Megleltem tehát, és mindössze hat szó volt az egész.
Több mint hatszázezer szó van az angolban, én mégis csak
ezt a hatot kerestem, méghozzá éppen ebben a sorrendben,
már tizenkét éves korom óta. Tizenhét évbe telt, hogy meg-
lássam a nyilvánvalót. Hogyan is válhatnánk bármi mássá?
Az elménk az a gépezet, amely kormányozza az életünket.
És persze mindannyian, akiknek egyáltalán megvan ez a
szokása, másképp gondolkodunk. Végre megleltem a titkot,
hogyan lesz valaki sikeres, sikertelen, vagy állapodik meg
valahol a kettő között. Mindannyian arra ítéltettünk, hogy
azzá váljunk, amit gondolunk. Az agyunk tesz minket em-
berré. A sorsunkat pedig az dönti el, hogyan használjuk.
Ahogyan Archibald MacLeish A szabadság titka című szín-
darabjának egyik szereplője mondja: „Az egyetlen dolog,
ami emberi az emberben, az a gondolkodó szerve. Minden
egyéb megvan a disznóban vagy a lóban is.”
Sok évvel később újra eszembe jutott ez a megállapítás,
amikor a Stanfordi Egyetemi Kórházban feküdtem, és egy
csapat sebész ügyesen kicserélte az aortális szívbillentyűmet
egy disznóéra – egy sertés szívbillentyűjét kaptam. Nagy
örömömre szolgál, hogy a szerveim csereszabatosak
baromfi-udvarbéli barátainkéval. Egyet kivéve: a „gondol-
kodó szervemet”. Éppen ettől vagyok olyan különleges.
Ettől vagy te is olyan különleges. Az elménk az életünk
tájolója. Beállítjuk a célt, és afelé vezet minket, amíg csak
újra át nem állítjuk.

23
1. A felfedezés

Csodáltam, hogy nem láttam a választ korábban, de

ettől még felvillanyozott, hogy végre a kezemben van a
kulcs. Ráleltem a titokra, habár valóban nagyon különös,
hogy annyi mindenki előtt tényleg titok marad.
Mindenesetre ahhoz, hogy a saját magam által írt
műsorokkal keressem a kenyerem, már csak annyi kellett,
hogy otthagyjak egy nagyon jó állást a CBS-nél, és a magam
lábára álljak. 1950 márciusában mindkettőt megléptem, és a
karrierem azóta is töretlenül felfelé ível. Az a hat, egyszerű
szó, éppen ebben a sorrendben, felforgatta az életem.
Éppúgy történt, ahogy tizenkét évesen olyan végtelenül
reméltem: rájuk találtam, ott voltak feketén fehéren,
méghozzá nem egy kopott, ősrégi vaskos kötetben, hanem
egy 1937-ben kiadott könyvben. A címe: Gondolkozz és
gazdagodj! Egy Napoleon Hill nevű ember tollából született.1
A későbbiekben egy chicagói iparmágnás, W. Clement
Stone barátsága által alkalmam nyílt megismerni Napoleon
Hillt. Soha nem felejtem el a találkozást. Chicago északi
csücskében, az egykori Edgewater Beach Hotelben került
rá sor. Most is előttem van ez az szikár, idős, mosolygós
úriember, amint lefelé lépdel a márvány csigalépcsőn.
Amikor odaért hozzám, kezet nyújtott, és egyszerűen így
szólt: „Napóleon vagyok”.
Emlékszem, milyen nehezen tudtam visszafogni magam,
nehogy valami ilyesmit válaszoljak: „Üdvözlöm. Én meg
Nagy Sándor.” De hát elvégre ő volt az a férfi, akinek
sikerült a főbb filozófiai irányzatokból, világvallásokból,
valamint Amerika legsikeresebb embereinek az élettörténe-
téből leszűrnie a tanulságot, azt a hat szót, amely minden
más szónál tökéletesebb magyarázatot ad rá, miért is élik az
emberek azt az életet, amelyet élnek.
A növekedés, a gyarapodás és a bőség mind-mind a
természet sajátjai. Mindnyájunkban ott szunnyad a ve-
lünk született vágy még több élet után, és hogy még többet
kaphassunk abból, amit csak az élet kínál. Nincs ebben
1 Közvetlenül megrendelhető a kiadótól: www.pongorkiado.hu
24
 A Legnagyobb Felfedezés

semmi rossz. Teljesen természetes, ennek így kell lennie.

Azok a nők és férfiak lesznek a nyertesek, akik így is
tervezik; olyan emberek ők, akiknek van jövőképük, és az
annyira fontos nekik, hogy hajlandóak megtenni mindent,
amit csak kell, hogy pontosan a vágyott jövőbeni állapotba
juthassanak.

Ahogy Theodosius Dobzhansky írta A fejlődő ember című

művében:
„A jövőről alkotott elképzelései alapján ismerhetjük meg
az embert, innen tudhatjuk meg, hogy ki ő és hogyan szeretne
létezni; hogy milyen gondolatai vannak, melyek az általa
legtöbbre tartott értékek, hogy szerinte miért érdemes harcolni, és
hogy elérhetőnek tartja-e, amiért harcol. Bizonyos típusú emberek
bizonyos típusú jövőképpel rendelkeznek, amelyet az alkatuk és
a szellemiségük határoz meg. Mondd meg, milyennek látod a
jövőt, és megmondom, ki vagy!”
Talán most érkezett el a megfelelő idő, hogy feltedd
magadnak a kérdést: milyennek látom én a jövőt?

Ha káosz van a fejünkben, akkor káosz lesz az életünk-

ben is. A vizualizáció az az eszköz, amely képes elröpíteni
az embert a jövőbe. Teljes mértékben mi irányítjuk. Nem
szabad abba a hibába esnünk, hogy beállunk a sorba, és a
többiekkel együtt menetelünk a semmibe azt gondolván,
azok, akiknek az életét másoljuk, biztosan tudják,
hová tartanak. Talán ők meg éppen azt hiszik, hogy te
vezeted őket abban a bizonyos sorban. És könnyen előfordul-
hat, hogy akár a virágcserép szélén körbe-körbearaszoló
hernyó, te sem mész igazából sehová. Úgyhogy tegyük csak
fel ezt a kérdést komolyan: mi is a te jövőképed?
Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Ha tudod,
mivé szeretnél válni, azzá is fogsz válni. A vizualizációnak
felbecsülhetetlenül nagy hatalma van.

25
1. A felfedezés

Ahogy Calcutta költője, Rabindranath Tagore is felhívja

rá a figyelmünket:

„A hit olyan madár,

amely érzi a világosság közeledtét,
és már akkor dalra fakad,
amikor még sötét a hajnal.”

Azzá fejlődünk, amit elvárunk magunktól. Nagy kár,

hogy olyan keveseknek sikerül a valódi lehetőségeikhez
mérten meghatározniuk az elvárásaikat.

Lássuk csak: egy vezérigazgató egy nap munkába indul.

Csodálatos, kora nyári reggel van. Kigördül a garázsból
a legújabb modellek közül való, drága, frissen mosatott,
csillogó-villogó autójával, lekanyarodik a felhajtóról, és a
város felé veszi az irányt. Az utca mindkét oldalát takaros
házak szegélyezik, mindegyikhez szépen gondozott pázsit
és díszkert tartozik, ragyogó színekben pompázik a vako-
latuk, makulátlanul tiszta ablakaikon megcsillan a reggeli
napfény. A mi vezérigazgatónk valósággal issza a látványt.
– Gyönyörű! – gondolja magában.
Kellemes a reggel, minden csodás, a világában minden
a helyén van. Pompás autója szinte hangtalanul
suhan a tiszta, szép és rendezett utcán. Az egész környék,
az utca minden egyes épülete arról árulkodik, hogy
az itt lakó emberek mind vele egy gazdasági-
társadalmi csoportba tartoznak. A mi vezérigazgatónk és
a felesége számára magától értetődő volt, hogy azt a házat
választják otthonunknak, amelyben most laknak, és hogy
kifizetik érte azt az árat, amibe egy ilyen ház kerül. Ők ilyen
léptékekben élnek és gondolkodnak. A környék jól jelképezi
őket, a neveltetésüket, a vágyaikat, tükrözi az érdemeiket,
és a bevételeiknek ugyanakkora hányadát kell ennek az élet-

26
 A Legnagyobb Felfedezés

színvonalnak a fenntartására fordítaniuk, mint az ország

más környékén lakó bármely más családnak.
Továbbá – és ez nagyon lényeges – ha egyszer már el-
jutottak ide, ez a ház, ez a környék és ez a közösség folya-
matosan megerősíti bennük ezt a magukról alkotott képet,
és a dolgok rendjében elfoglalt helyüket. Elképzelhető,
hogy elmozdulnak innen még feljebb vagy netán oldalra, de
annak az esélye, hogy visszafelé haladjanak, vagy lejjebb
csússzanak gyakorlatilag elhanyagolható. A környezetük
tükör, amely jól mutatja, az érdemek alapján kialakult
rangsorban elnyert jelenlegi pozíciójukat.
A munkahelyén aztán az irodája szintén jól jellemzi ezt
az embert, és ismét csak azt támasztja alá, amilyen pozíciót
betölt a világban. Aztán amikor a mi vezérigazgatónk este
hazafelé autózik, újra megfürdik a világban elfoglalt helyét
szimbolizáló, kellemes légkörben. A világa a gondolatait
megerősítő tükör – önmaga, a felesége és a családja tükre.
Vagyis ez az ember éppen az, amire gondolni szokott.

Nemrég kaptam egy levelet egy hallgatómtól, Steven

Reuben rabbitól, aki a kaliforniai Tarzanából írt nekem.
Mellékelte két prédikációjának egy-egy példányát,
amelyeket korábban a gyülekezetének mondott el. Az
egyiknek azt a címet adta: „Már jól ismered a titkot”. A
levelében így írt: „Ezt a beszédet a maga üzenetei ihlették,
és biztosan jó néhány idézetre ráismer majd, amelyeket
felhasznált az idők folyamán.”

A rabbi prédikációja így szólt: „Igen, valóban felfedeztem

a siker titkát, és ez arra indított, hogy tanulmányozzam
a régi és a mai kor íróinak, költőinek, filozófusainak,
prófétáinak, bölcseinek, és számtalan tanítójának gondola-
tait, és megértsem, hogyan vélekedtek ők a siker titkáról.
Meghökkentő volt, mennyi mindent találtam. Rengeteg

27
1. A felfedezés

bölcsességre leltem olyan régi művekben is, mint a mi

3000 éves Tóránk, de a modern, huszadik századi iroda-
lomban is. Meglepetésemre rá kellett jönnöm, hogy a
Bibliától a görög filozófusokig, a római bölcsektől az emberi létet
kutató középkori tanulmányokig Shakespeare-en, Miltonon
és Emersonon át a Talmud rabbijaiig mindannyian meg-
találták a siker titkát. Ami azonban igazán elképesztő,
hogy mindannyian, ki-ki a saját nyelvén és a maga módján
pontosan ugyanarra a titokra talált rá. A siker egyetemes
kulcsa egyszerűen mindössze ennyi: »Amit gondolsz, azzá
leszel.«”

„Az elménkben fogant gondolat formál minket.

Amik vagyunk, azt gondolat kovácsolta, s építette.”
James Allen
„Ahogyan gondolod.”

„Gondolataink, és nem lélegzetünk… által létezünk…

A legtöbbet az él, aki a legtöbbet gondolkodik”.
Philip Bailey

„Ahogyan a szívével gondolkodik, olyan ő.”

Példabeszédek könyve 27:3

Na, és Buddha vajon hogyan fogalmazta meg? „Mint a

kocsi elé fogott ökröt követi a kerék, úgy válunk azzá, amit
gondolunk.” Az ő megvilágosodott elméje bocsássa meg
nekem a szabad fordítást.
Mégis, ha feltennénk száz New York-i, chicagói vagy
Los Angeles-i járókelőnek a kérdést, hogy: mi a siker
titka? – úgy néznének ránk, mintha elment volna az eszünk,
vagy számtalan klisével állnának elő, esetleg csak értetlenül

28
 A Legnagyobb Felfedezés

ráznák a fejüket, majd továbbsietnének. Egyikük sem tudná

a választ: A siker – vagy ha már itt tartunk, a kudarc – titka,
hogy azzá leszünk, amire a legtöbbet gondolunk. A kalifor-
niai Long Beach-beli szomszédaim legalábbis biztosan nem
tudták, és ez mit sem változott azóta. Hogyan létezik, hogy
egy ilyen horderejű dolog oly’ sokak számára titok marad?
Mi lehet fontosabb annál számunkra, mint hogy megértsük,
miért válunk azzá, akivé válunk?
Te, kedves olvasóm, jelen pillanatban mindannak a
gondolatnak a summáját testesíted meg, amely megfordult
a fejedben eddigi életed folyamán. Csakúgy, mint én. Meg
az a pasas ott az utca túloldalán. No és az a nő amott, aki
éppen a bevásárlóközpontba igyekszik. Figyeld meg őket,
tanulmányozd őket, nézz bele a szemükbe! Ők a föld-
kerekség legérdekesebb teremtményei, és ők ruháztattak fel a
legtöbb lehetőséggel.
De vajon tudnak-e róla? Tisztában vannak vele, hogy a
mindennapi életük a gondolataikat tükrözi? Tudnak bármit
is arról, amiről mi itt értekezünk? Fájdalom, de nem!
Legtöbben legalább is nem. A legtöbben egyszerűen csak
megtartják azt a helyet, amelyet a társadalmi-gazdasági
piramisban tudat alatt választottak maguknak osztály-
részül. Fogalmuk sincs róla, hogy ha új csapások mentén
kezdenek el gondolkodni (amit szokás a zseni definíciójának
is tekinteni), új irányokat szabhatnak az életüknek.
Legtöbben csak egy helyben topognak, mintha fel-
bonthatatlan szerződést kötöttek volna az élettel. Hogyan
is emelkedhetnénk felül a leghatalmasabb hibáinkon, ha
mindig csak egy helyben topogunk? Csináljuk jobban, mint
ahogy eddig bármikor! Találjuk meg a társunkat a Föld
legszabadabb, leggazdagabb vidékén, és kezdjünk valamit
ezzel a csodálatos nyaralással, amelyet rejtélyes módon
ajándékba kaptunk!
Itt jön a képbe az egyedi, csak ránk jellemző DNS-ünk
kettős spirálja. Akár tetszik, akár nem, mindegyikünk
29
1. A felfedezés

páratlan lény. Mindannyiunk genetikai profilja egyedi, nem

vág egybe senki máséval, aki valaha élt vagy élni fog ezen
a bolygón. Ez azért van így, mert a világegyetemben senki
másnak nem pontosan ugyanazok az ősei, és nem lehet
pontosan ugyanolyan a genetikai állománya. Akár úgy is
tekinthetünk magunkra, mint egy festményre. Mindkét
szülőnk, és a szüleink több ezer őse közül minden egyes
ember hagyott egy ecsetvonást ezen a bizonyos festményen.
Miután megszülettél, a környezeted is elkezdett hozzátenni
az alkotáshoz, ami te vagy. Ez a sok együtt ható mozzanat
határozza meg, milyen lesz gondolkodásmódunk. Amit
meg tudsz tenni, és amit akarsz, az nagyon különbözik
attól, amit én vagyok képes véghezvinni, amit én akarok,
sőt valamilyen módon különbözik attól, amit bárki más
meg tud tenni vagy akarni. Éppen emiatt van az, hogy nem
mindenki ugyanazt akarja és csinálja a világon.
A gazdag genetikus örökségünk miatt mindannyian
a lehetőségek széles skálájával büszkélkedhetünk, szabad
társadalmunknak köszönhetően pedig szabad választással
rendelkezünk. Minél jobb környezetben növekszünk fel,
fiatal emberekként minél jobb oktatásban részesülünk,
és minél jobb oktatásban részesültek a szüleink, annál
szélesebb palettáról válogathatunk a fejlődésünk szem-
pontjából meghatározó éveinkben. De látatlanban is azt
mondom, hogy 95 az 5-höz az esélye annak, hogy nem
pont mi születtünk olyan családba, amely tökéletes hátteret
nyújtana.
Ami a képzeletbeli vezérigazgatónkat illeti, vagy bár-
mely más embert bárhol a világon, a környezete jellemzi a
benne élő embereket. Ha az oktatás által megváltoztatod
az embereket, a környezetük is meg fog változni olyan
módon, hogy tükrözze a haladó gondolkodásnak azt a fokát,
amelyet elértek legyen az csak egy szemernyi vagy akár
hatalmas mértékű változás.

30
5. „Hogyan szolgálhatlak
téged?”
Albert Einstein arra a kérdésre, hogy: „Miért
vagyunk mi itt?” azt felelte: „Csak azért vagyunk, hogy
másokat szolgáljunk.”
Az emberi lényeknek vannak egyrészt igényei, másrészt
szükségletei. Úgy tudjuk őket szolgálni, ha legalább egy,
netán egyszerre több igényüket és / vagy szükségletüket
kielégítjük. A jutalmunk pedig – életünk minden pillanatá-
ban – egyenes arányosságban lesz a szolgálatunk mértékével.
Az Einstein által megfogalmazott óriási gondolat
igazságának köszönhetően könnyedén megszabadulhatunk
az „és nekem ebben mi a jó?”- típusú hozzáállástól. Ez az
észjárás jellemzően az éretlen, pitiáner ügyeskedők sajátja.
Ismerek egy családi vállalkozásban üzemeltetett éttermet
a kaliforniai partvidék egyik kisvárosában. Minden
hónapban hajszálon múlik, hogy be nem kell zárniuk,
épphogy kijönnek valahogy. Annak ellenére így van,
hogy az ételeik meglehetősen finomak, a pékárujuk pedig
kiváló. A tulajdonosok mentalitása azon a véleményen
alapul, hogy úgy lehet a legnagyobb haszonra szert tenni,
ha a lehető legkevesebbet adjuk a lehető legmagasabb áron.
Ez az elképzelés papíron meg is állja a helyét. Minél
kevesebb pénzt kell kiadnia valakinek azért, amivel szolgál,
és minél magasabb az érte felszámolt ár, annál nagyobb lesz
a haszonkulcs. Csakhogy ebből az okoskodásból kimaradt
a vendég jóváhagyása. A vendégnek bizony nagyon más az
elgondolása. A lehető legtöbbet akarja a lehető legkevesebb
pénzért. Márpedig ő dönti el, hogy kinél hagyja ott a pénzét.

105
5. „Hogyan szolgálhatlak téged?”

Az emberek a pénzükkel szavaznak. Azért voksolnak az

egyik helyre és nem a másikra, mert úgy vélik, ott nagyobb
értékhez juthat. A szóban forgó étteremben pedig a vendég
gyorsan rájön, hogy maximális díjat számolnak fel neki a
lehető legminimálisabb szolgáltatásért.
Vegyük például a vajat: a legtöbb étterem kirakja a vajat
az asztalra, ezen a helyen viszont a konyhában kenik meg
a kenyeret, de annyira vékonyan, hogy az rögtön szemet
szúr – arról nem is beszélve, általában lehet, nem is vajat
tesznek rá. Ugyanez a helyzet a felszolgált fogásokkal is. A
lehető legminimálisabb szolgáltatás a lehető legmagasabb
áron. Ami annyit tesz, hogy a lehető legtöbb pénzért,
amit a vendég még berzenkedés nélkül hajlandó kifizetni.
Másodszor tehát senki nem megy vissza ebbe az étterembe.
Minden vendéglátásra szakosodott helyen a visszatérő
vendégeknek köszönhető a legtöbb haszon, akik aztán
elhozzák magukkal a barátaikat is. Ez a bizonyos étterem
azonban a nevetséges garasoskodása miatt képtelen előnyt
kovácsolni ebből a szakmai törvényszerűségből. A tulaj-
donosok hónapról hónapra hiába törik a fejüket, mi lehet a
sikertelenségük oka.
Nem is olyan rég egy másik hely is megnyitott ugyan-
azon a környéken, és minden nap tele van emberekkel.
Bámulatosan változatos étlapjuk van, és az áraikhoz
képest hatalmas, finom adagokat szolgálnak fel. Ennek az új
étteremnek a vendégei úgy érzik, hogy jó kiszolgálást
kaptak az elköltött pénzükért cserébe. Egyszer éppen ott
ebédeltünk a feleségemmel, amikor észrevettük, hogy a
szomszéd asztalt egy utcai ruhás fazon takarítja. Az is
feltűnt, milyen lelkesen serénykedik, hol itt, hol ott segített
be az elfoglalt pincérnőnek. Bemutatkoztunk neki. Ő
volt a tulajdonos; ez volt a sorban a legújabb, a kilencedik
vendéglője, és éppen annyira oda volt érte, mint amennyire
mi magunk. Jó néhány munkával és tervezgetéssel töltött
év betetőzéseként tekintett rá, valóban büszke lehetett a
106
 A Legnagyobb Felfedezés

helyre – igazi győztes üzlet! Elmondtuk neki, mennyire

tetszik az étterme, mennyire ízlett az ebédünk, és hogy
vissza fogunk jönni – méghozzá rendszeresen. Ahogy,
kétségtelenül a többiek is, akik zsúfolásig megtöltöttek
minden zugot.
Nyújts a vevőidnek olyan legendás kiszolgálást, amitől
lepadlóznak! Már elfelejtettem, kitől való az idézet, de
mindenesete ez a siker titka az üzleti életben. Nyújtsd a
tőled telhető legjobbat, majd azt fejleszd még tovább! Adj a
vevőidnek többet, mint amennyire számítanak a pénzükért!
Amit csinálsz, azt csináld olyan jól, hogy az elérhető piacból
folyamatosan aránytalanul nagy részesedésre számíthass!
Szolgálat. Azért vagyunk itt, hogy szolgáljuk egymást.
És mindannyian így is teszünk, akik valamit vissza is
kapunk, méghozzá bevétel formájában. Akik nem szolgál-
nak, nem kapnak vissza semmit.
Emlékszem, még kölyökként, a nagy gazdasági világ-
válság idején sokszor hallottam, amint az öregeim azt
mondogatták: „Egy nap majd révbe ér a hajónk.”
Remek gondolat. De csak akkor ér révbe, ha előbb vízre
bocsátottuk!
Tudjuk, hogy hány millióan éheznek Afrikában, és
segítségképpen pénzt küldünk nekik. A szárazság, a
földjeik elértéktelenedése, az impotens, cselekvésképtelen
kormányaik és az oktatás hiánya – mind-mind hozzá-
járulnak ahhoz, hogy az ott élő emberek képtelenek
szolgálni, így aztán nem is kapnak semmit viszonzás-
képpen, esetleg tőlünk, akik segíteni tudunk nekik
rettenetes ínségük idején. Nem vetnek semmit, és nem
is aratnak. Csak éheznek a gyermekeikkel együtt, és
kénytelenek tehetetlenül tűrni a forró napsütést és a
mindenfelé szüntelenül rajzó legyek rohamát.
A világon a legnagyobb dolog, ha megadatik az
embernek, hogy mások szolgálatára lehessen. Ezért is olyan

107
5. „Hogyan szolgálhatlak téged?”

szerencsés közülünk mindenki, aki egy felvilágosultabb

demokráciában élheti az életét. Egy egész világ vár oda-
kint, amely csak úgy szomjazza a segítséget, az ötleteket, a
termékek és szolgáltatások végtelen sorát. A harmadik
világ országai, igen. Ugyanakkor ott vannak az első világ
nagyon fejlett államai és második világ felzárkózó térségei is.
Bátran állíthatjuk, hogy a szolgálatra való lehetőségek
határait csak az jelöli ki, meddig terjed a képzeleted, és hogy
mekkora tudással rendelkezel. A legjobb kiindulási pont
pedig éppen az, ahol most vagy.
Talán csodálatos módon máris olyan hasznos szolgá-
latot tudsz tenni, amely során egyszersmind az eszedet és
a képességeidet is megfelelően kamatoztatod. Egy dolog
azonban biztos: amit most csinálsz, azt mindig tovább
lehet fejleszteni. Kétségtelen továbbá, hogy meg lehet
találni a módját, hogyan tedd elérhetővé a szolgálatodat
olyanok számára is, akikre eddig nem is gondoltál.
Elképzelhető, hogy a munkád annyira személyes jellegű,
hogy nem lehet tovább terjeszkedned. Ez lehet a helyzet, ha
sikeres sebész, szobrász vagy festő vagy.
Minden szakmának megvan a maga kiemelkedő tehet-
ségekből álló krémje, akiknek a szakértelme és szolgálata
olyan minőségű és olyan széles körű, hogy kiválóan meg-
élnek az idők során megszerzett ügyfélkörükből. Utánuk
jönnek a nagyon jók, a jók, az átlagosak és végül az átlag
alattiak. Az viszont továbbra is érvényes, hogy mindegy,
milyen formában ölt testet, a jutalmunk mindig a szolgála-
tunk mértékével áll arányban.
Jogosan merülhet fel a kérdés: na de hogyan illeszkedik
ebbe a képbe a családfenntartó felesége? És mi van a
fogorvos, a sebész vagy a pompás késeket készítő fazon
feleségével? Hát, teljesen biztosat nem mondhatok a mások
feleségét illetően, de hadd osszam meg veled, hogy az én
feleségem milyen szerepet játszik ebben a szolgálat–jutalom
ügyben.
108
 A Legnagyobb Felfedezés

A párom és én – Diana és én – a hátteret biztosítjuk egy-

másnak. Dianának és az általa rendben tartott otthonnak,
meg az ahhoz kapcsolódó ezernyi apróságnak köszönhetően
tudom a legszuperebb formámat hozni a munkámban. Ezen
felül a feleségem a hangmérnököm és a szerkesztőm is. A
lehető legjobbat hozza ki belőlem. És én is belőle. Onnan
tudom, hogy ő mondta nekem; ő is érzékeli, hogy a legjob-
bat hozza ki belőlem, mert elmondtam neki.
A megfelelő nő nélkül minden férfiember csak olyan
félember – afféle csonka lény –, és csak ritkán fordul
elő, hogy a karrierje maximálisan tükrözi a benne rejlő
kvalitásokat. A nőkre ugyanez igaz. Egy nagy, modern
háztartást vezetni teljes állást jelent. Ha pedig a férj és a
feleség is eljár dolgozni – bár Dianánál nem ez a helyzet –
akkor még nehezebb a dolog. Le a kalappal azok előtt, akik
így élnek!
A férfi és a nő olyan emberi lények, akik kiegészítik
egymást, és ha valaki rálel a megfelelő párra, akkor az
életben az egyik legnagyobb örömöt találja meg: egy soha
nem szűnő feladatot, amely mindkét fél életének gazdag
tartalmat és értelmet kölcsönöz. A két fél számtalan módon
szolgálja egymást.
Külön-külön ugyan mindketten önálló egyedek, együtt
azonban olyan egységet alkotnak, amelyben közösen aratják
le a kettejük igyekezetének a gyümölcsét. Nem szabad azzal
törődniük, hogy melyikük mennyit keres. Amit akár a férj,
akár a feleség képes akármilyen módon előteremteni, az a
kettejük alkotta egység boldogulását kell, hogy szolgálja.
Hogy a férfi és a nő mi mindent képes véghezvinni, az
meglepő mértékig a kapcsolatuk sajátosságaitól függ. Nem
szabadna méricskélni, melyikük keres többet, hiszen mind-
ketten hozzáteszik a magukét az egészhez.
Ezért soha ne kérdezd: „Mit ér a feleség a házasságban?”
Ugyanígy azt is kérdezhetnéd: „Mit ér a férj?” Amennyit

109
5. „Hogyan szolgálhatlak téged?”

ketten együtt érnek, az számít igazán. Amikor pedig

valaki, legyen akár férfi, akár nő, megtalálja a neki való
párt, onnantól kettejüknek csak az álmaik szabnak határt.
Ketten együtt azt a kérdést kellene feltenniük: „Mit
akarunk?” Mert a válasz nyomán elképzelésük támad arról,
hogy a szolgálatuknak milyen méreteket kell öltenie.
Már egy ideje emlegettem a vállalkozókat a rádió-
műsoromban, amikor egyszer csak ezt a levelet kaptam:
„Csak ne olyan hevesen, Nightingale! Ugyanis minden
vállalkozóra, aki éppen önmagát valósítja meg, több száz
mezei alkalmazott kell, hogy jusson, akik örülnek a jó kis
állásuknak.
Mi a helyzet tehát azokkal a százezrekkel, akik a
Postánál, a General Motorsnál, az AT&T-nél, a Goodyear
Tire and Rubbernél vagy bármelyik másik hatalmas,
tömegeket foglalkoztató multinál dolgoznak?
A legtöbben ezek közül józan, lelkiismeretes, keményen
dolgozó emberek, akik reggelente felkelnek, elmennek
dolgozni, és elvégzik azt a munkát, amelyre őket
választották ki. Még ennél is többen tevékenykednek
kisebb cégeknél. Ők aztán nem kérdezgetnek olyasmiket,
hogy: »Ez a számomra megfelelő állás?«, vagy »Vajon ez
az a munka, ami a legjobban passzol a genetikai
adottságaimból adódó erősségemhez?« Na, erre mit
mondasz, velük mi a helyzet?”
Oké, rendben, nézzük csak, mi is velük a helyzet! Azt
gondolom, hogy mind remek, szorgalmas emberek, és
őrületesen nagy slamasztikában lennénk nélkülük. De ha
nem lennének vállalkozók, nekik meg nem lenne állásuk.
Valakinek vagy valakiknek egyszer el kellett indítaniuk
azokat a vállalkozásokat, ahol most e sok millió ember
dolgozik. Általában az egészet egyetlen ember hívta életre,
akinek támadt egy jó ötlete, és hajlandó volt vállalni némi
kockázatot, hogy bebizonyítsa, milyen életképes is az, ami
az eszébe jutott.
110
 A Legnagyobb Felfedezés

Igen, mind nagyon örülünk, hogy sok millió szorgal-

mas ember létezik, akik úgy örülnek a remek munkájuknak.
Ez csodálatos, és az állásuk, meg amit általa jövedelem
formájában termelnek, nyilvánvalóan kielégíti az igényeiket.
Mindenesetre az biztos, hogy mindannyian szolgálunk
valamilyen módon, különben nem tudunk semmit learatni.
Vetnünk kell, különben nem lesz mit betakarítanunk. A
bevetett terület nagysága határozza meg az aratni való
mennyiségét, és a vetőmag minőségén múlik, milyen
értékes lesz a learatott termény. Hatás – ellenhatás. Ez a
világ és az univerzum törvénye, és a személyes életünket is
ez uralja, ahogy minden mást is.

111
 Tetszett a könyv részlete?

Ismeri már a többi bestseller

üzleti könyvünket is?

Ezen és további üzleti sikerkönyvenket is

megvásárolhatja kiemelt kedvezményekkel,
közvetlenül kiadónk webáruházában:

www.pongorkiado.hu