0060 Fundamentalis Elemzes PDF

FUNDAMENTÁLIS ELEMZÉS
FUNDAMENTÁLIS ELEMZÉS
Koppány Krisztián
Kovács Norbert
Széchenyi István Egyetem • Gyõr, 2011

© Dr. Koppány Krisztián PhD, egyetemi adjunktus (Elõszó, 1-3. fejezet)
Kovács Norbert, egyetemi tanársegéd (4. fejezet), 2011
Kézirat lezárva: 2011. január 31.
ISBN
Széchenyi István Egyetem
Szerzõk:
Dr. Koppány Krisztián PhD, egyetemi adjunktus (Elõszó, 1-3. fejezet)
Kovács Norbert, egyetemi tanársegéd (4. fejezet)
Szerkesztette:
Dr. Koppány Krisztián PhD
Lektorálta:
Dr. Farkas Szilveszter PhD, egyetemi docens
A kiadásért felel a:
Felelõs szerkesztõ:
Mûszaki szerkesztõ:
Terjedelem:
Tartalomjegyzék
Elõszó............................................................................................................................................................... 7
1 Pénzügyi kimutatások kezelése Excelben ...................................................................................................... 8
1.1 A pénzügyi beszámoló részei ................................................................................................................... 8
1.1.1 Pénzügyi kimutatások ....................................................................................................................... 8
1.1.1.1 Mérleg ....................................................................................................................................... 8
1.1.1.2 Eredménykimutatás ................................................................................................................... 9
1.1.1.3 Cash-flow kimutatás................................................................................................................... 9
1.1.2 A beszámolóhoz kapcsolódó mellékletek és jelentések.................................................................... 10
1.1.2.1 Kiegészítõ melléklet ................................................................................................................. 10
1.1.2.2 Üzleti jelentés .......................................................................................................................... 10
1.2 Pénzügyi kimutatások sémáinak kezelése Excelben................................................................................ 10
1.2.1 Elrendezés...................................................................................................................................... 11
1.2.2 Formázás és ablaktábla-beállítások ................................................................................................. 11
1.2.3 Összesítõ és ellenõrzõ képletek....................................................................................................... 14
1.2.3.1 Mérleg ..................................................................................................................................... 14
1.2.3.2 Eredménykimutatás ................................................................................................................. 16
1.2.3.3 Cash-flow................................................................................................................................. 17
1.2.4 Védelem ......................................................................................................................................... 17
1.2.5 Tagolás és részletek ........................................................................................................................ 18
1.3 Pénzügyi kimutatások prezentációja ...................................................................................................... 20
1.3.1 A vagyonszerkezet bemutatása....................................................................................................... 20
1.3.2 Az eredménykimutatás és a cash-flow bemutatása vízesés-diagramon............................................ 22
1.3.3 Az abszolút és relatív változások bemutatása .................................................................................. 29
1.4 Kapcsolódó irodalom............................................................................................................................. 32
2 Dinamikus vállalatértékelés pénzügyi mutatószámok alapján..................................................................... 33
2.1 Az elemzés általános szempontjai.......................................................................................................... 33
2.2 A pénzügyi arányszámok csoportosítási lehetõségei és általános formái ................................................ 35
2.2.1 Vertikális struktúramutatók ............................................................................................................ 35
2.2.1.1 Eszközstruktúra-mutatók.......................................................................................................... 35
2.2.1.2 Költségszerkezeti mutatók ....................................................................................................... 35
2.2.1.3 A bevételek szerkezete............................................................................................................. 36
2.2.1.4 Tõkeszerkezeti mutatók ........................................................................................................... 36
2.2.2 Fedezeti mutatók............................................................................................................................ 37
2.2.2.1 Eszközfedezeti mutatók............................................................................................................ 37
2.2.2.2 Befektetés-finanszírozási fedezeti mutató ................................................................................ 37
2.2.2.3 Adósságfedezeti mutatók......................................................................................................... 37
2.2.2.4 Eladósodottsági mutatók.......................................................................................................... 38
2.2.3 Likviditási mutatók.......................................................................................................................... 38
2.2.3.1 Statikus likviditási mutatók....................................................................................................... 38
2.2.3.2 Dinamikus likviditási mutatók................................................................................................... 39
2.2.4 Termelési érték mutatók................................................................................................................. 39
2.2.4.1 Bruttó termelési érték.............................................................................................................. 39
2.2.4.2 Anyagmentes termelési érték................................................................................................... 40
2.2.4.3 Nettó termelési érték............................................................................................................... 40
2.2.4.4 Hozzáadott érték...................................................................................................................... 40
2.2.5 Hatékonysági mutatók.................................................................................................................... 40
2.2.5.1 Eszközhatékonyság .................................................................................................................. 40
2.2.5.2 Élõmunka-hatékonyság ............................................................................................................ 41
2.2.5.3 Komplex erõforrás-hatékonyság............................................................................................... 41
2.2.5.4 Termelésiköltség-hatékonyság ................................................................................................. 41
Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 5

2.2.6 Forgási sebességek, forgási idõk...................................................................................................... 42
2.2.6.1 Eszközforgás ............................................................................................................................ 42
2.2.6.2 Készletek forgási sebessége és forgási ideje.............................................................................. 42
2.2.6.3 Vevõk forgási sebessége és forgási ideje................................................................................... 42
2.2.6.4 Szállítók forgási sebessége és forgási ideje................................................................................ 43
2.2.7 Jövedelmezõségi mutatók............................................................................................................... 43
2.2.7.1 Bruttó jövedelmezõség ............................................................................................................ 43
2.2.7.2 Bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény.................................................................... 43
2.2.7.3 Árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény............................................................................... 44
2.2.7.4 Árbevétel-arányos adózott eredmény ...................................................................................... 44
2.2.8 Megtérülési mutatók ...................................................................................................................... 44
2.2.8.1 Eszközarányos megtérülés........................................................................................................ 44
2.2.8.2 Sajáttõke-arányos megtérülés.................................................................................................. 44
2.2.8.3 Sajáttõke-arányos cash-flow..................................................................................................... 45
2.2.9 Részvénypiaci mutatószámok.......................................................................................................... 45
2.3 A mutatószám-elemzés felépítése, mutatószámrendszerek kialakítása .................................................. 45
2.3.1 Hazai terminológia.......................................................................................................................... 45
2.3.2 Angolszász terminológia.................................................................................................................. 46
2.3.2.1 A megtérülési csúcsmutatók felbontása DuPont-módszerrel..................................................... 46
2.3.2.2 A ROA, a ROE és a tõkeáttétel kapcsolata ................................................................................. 47
2.3.2.3 A DuPont-módszer korlátai ...................................................................................................... 48
2.3.3 Egy lehetséges megoldás a mutatószámrendszer kialakítására ........................................................ 50
2.3.3.1 A javasolt mutatófelbontás ...................................................................................................... 50
2.3.3.2 ROE eltéréselemzés.................................................................................................................. 51
2.3.3.3 A mutatószámrendszer kiegészítõ mutatói ............................................................................... 53
2.4 A mutatószám-elemzés megvalósítása Excelben .................................................................................... 54
2.4.1 Megtérülési mutatók felbontása ..................................................................................................... 54
2.4.2 Eltéréselemzés................................................................................................................................ 57
2.4.3 Kiegészítõ mutatószámok meghatározása ....................................................................................... 58
2.4.4 Az eredmények prezentálása .......................................................................................................... 65
3 Összehasonlító vállalatértékelés, peer group elemzés................................................................................. 67
3.1 A peer group tagjainak meghatározása és az adatbázis összeállítása ...................................................... 67
3.2 Mutatószámok generálása, összehasonlító táblázatok készítése és elemzése......................................... 68
3.2.1 Szintek és relatív változások összehasonlítása ................................................................................. 68
3.2.2 Egy fõre vetített kategóriák összehasonlítása .................................................................................. 70
3.2.3 Pénzügyi arányszámok összehasonlítása ......................................................................................... 71
3.2.3.1 Tõkeáttétel .............................................................................................................................. 71
3.2.3.2 Eszközforgás ............................................................................................................................ 72
3.2.3.3 Jövedelmezõség....................................................................................................................... 72
3.2.3.4 Megtérülés .............................................................................................................................. 72
4 Piac- és versenytárselemzés ........................................................................................................................ 73
4.1 A piacelemzés elméleti háttere.............................................................................................................. 73
4.2 A piaci verseny és a versenytársak elemzésének szerepe a tervezési folyamatban.................................. 75
4.3 A piacelemzés megvalósítása Excelben .................................................................................................. 78
4.3.1 Az adatbázis létrehozása................................................................................................................. 78
4.3.2 Az elemzéshez szükséges adatok lekérdezése kimutatások segítségével .......................................... 80
4.3.3 Kimutatások felhasználása a további elemzésekben ........................................................................ 85
4.3.4 A versenytársak teljesítményének elemzése.................................................................................... 87
4.3.5 A versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció............................................................... 92
4.3.6 A piaci részesedések és a teljesítmény kapcsolatának elemzése ...................................................... 96
4.4 Kapcsolódó irodalom........................................................................................................................... 101
6 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Elõszó
A Számítógéppel támogatott vállalati elemzés és pénzügyi tervezés oktatási csomag Fundamentális elemzés
címû tárgya a vállalati gazdálkodás pénzügyi-számviteli beszámolók adatain alapuló, pénzügyi arányszámokkal,
mutatószámrendszerekkel történõ értékelését mutatja be.
Ahogyan a csomag Számítógépes elemzési technikák, valamint Komplex pénzügyi tervezés és elemzés
esettanulmányok címû tananyagaiban, most is nagy hangsúlyt fektetünk az elemzés gyakorlati megvalósítására.
Ehhez továbbra is az Excel táblázatkezelõ 2003-as verzióját használjuk.
Az 1. fejezetben az elemzés alapvetõ információs bázisát jelentõ pénzügyi kimutatások Excelben történõ
kezelését mutatjuk be. A mérleg, az eredmény- és a cash-flow kimutatás hazai számviteli elõírásoknak
megfelelõ sémáját követjük, igazodva ezzel a Controlling szakirány elsõdleges célpiacát adó hazai kis- és
közepes vállalakozások beszámolási formájához.
A 2. fejezet a vállalatértékelés legfontosabb általános szempontjait, az elemzéshez felhasználható mutatókat és
ezek rendszerbe foglalásának lehetõségeit tárgyalja.
A 2. fejezetben még kizárólag az adott vállalat pénzügyi adatai alapján végzünk dinamikus fundamentális
elemzést. A megfelelõ értékeléshez azonban sosem csak az adott vállalatot, hanem annak tágabb környezetét,
a piaci, iparági sajátosságokat és tendenciákat is vizsgálnunk kell. Ezt a szempontot érvényesítjük a tananyag
peer group elemzéssel foglalkozó 3., valamint piac- és versenytárselemzésrõl szóló 4. fejezetében.
A szerzõk köszönettel tartoznak Dr. Farkas Szilveszternek, a tananyag szakmai lektorának a hasznos
tanácsokért.
Bízunk benne, hogy Olvasóink haszonnal forgatják majd tankönyvünket a kapcsolódó egyetemi kurzusok
vizsgáira való felkészülés és az üzleti gyakorlat során egyaránt! A koppanyk@sze.hu címen szívesen fogadunk a
tananyaggal kapcsolatos bármiféle észrevételt.
Komárom, 2011. január 31.
Koppány Krisztián, Kovács Norbert

1 Pénzügyi kimutatások kezelése Excelben
A fundamentális elemzés során felhasznált számszerû információkat, vagyoni, jövedelmi és pénzügyi adatokat a
vállalatok mérlege, eredménykimutatása, valamint cash-flow kimutatása tartalmazza. Ezek az éves beszámoló
önálló vagy valamely mellékletben megjelenõ részei. (A beszámolónak más formái is vannak, ebben a
tananyagban azonban csak az éves beszámolóval foglalkozunk. A továbbiakban feltételezzük, hogy a vizsgált
vállalatok éves beszámolót készítenek.)
Feltételezzük, hogy Olvasónk az éves beszámolónak, valamint az abban található pénzügyi kimutatásoknak a
felépítését jól ismeri, ezért a fejezet elsõ részében csupán egy rövid áttekintést adunk ezekrõl, felelevenítve a
Számvitel I-II-III. tárgyak során megszerzett ismereteket. (A számviteli ismeretek a Controlling szakirányon az
elõtanulmányi követelmények között szerepelnek.)
Az éves beszámoló egyes részeinek áttekintése után a pénzügyi kimutatások sémáinak Excelben történõ
elkészítését és a számviteli adatok prezentálásának technikáit mutatjuk be.
1.1 A pénzügyi beszámoló részei

A beszámoló a vállalat gazdálkodásáról kiállított bizonyítvány. Ahhoz, hogy a céget a bizonyítvány alapján
értékelni tudjuk, értenünk kell a bizonyítvány egyes sorait, s az azok közötti összefüggéseket.
A pénzügyi beszámoló tartalmát, részeinek kapcsolatrendszerét nemcsak a könyvelõknek és könyvvizsgálóknak
kell ismerniük, számviteli tanulmányaink tehát nemcsak ezekben a munkakörökben hasznosíthatók. A
számviteli ismeretek a vállalat pénzügyi tervezését koordináló, belsõ riportjait készítõ controller, beruházási
hitelkérelmét összeállító pénzügyi menedzser vagy a hitelkérelmet bíráló banki kockázatelemzõ számára
éppúgy nélkülözhetetlenek.
A cég fundamentális elemzéséhez, gazdálkodásának értékeléséhez persze nincs szükség a számlaösszefüggések
naprakész ismeretére és a könyvelési tételek alkalmazására, a mérleg, eredménykimutatás és cash-flow
olvasásához, áttekintéséhez szükséges holisztikus szemléletre azonban igen. Ez bizonyos értelemben sokkal
többet jelent, mint a puszta könyvelés.
1.1.1 Pénzügyi kimutatások

Az elõzõek értelmében fontos tehát tudnunk, hogy mit tartalmaz a mérleg, eredménykimutatás és cash-flow, s
hogy ezek a pénzügyi kimutatások hogyan kapcsolódnak egymáshoz!
1.1.1.1 Mérleg
A mérleg a vállalat vagyonát, vagyonának szerkezetét mutatja be egy kétoldalú kimutatás formájában. A bal
oldalon a vagyon megjelenési forma (eszközök), a jobb oldalon pedig az eredet (források) szerint képzett
csoportjai szerepelnek értékben, ezer Ft-ban.
Az eszközoldalon három fõ részre, mérlegfõcsoportra bonjuk a vagyont: a cég tevékenységét egy éven túl
szolgáló befektetett eszközökre, a cég tevékenységét egy éven belül szolgáló forgóeszközökre, valamint az
aktív idõbeli elhatárolásokra, amelyek az adott év ráfordításai között elkönyvelt, de a következõ évhez tartozó,
ezért oda átvezetett, illetve a következõ évben jelentkezõ, de a tárgyév hozamaihoz tartozó tételek értékét
mutatják.
A forrásoldalt négy mérlegfõcsoportra, a cég tulajdonosai által rendelkezésre bocsátott eredeti, valamint a
cégbe a mûködés évei alatt visszaforgatott saját tõkére, az óvatosság elve miatt a vállalati jövedelembõl
képzett céltartalékokra, a céget finanszírozó idegen tõkét jelentõ kötelezettségekre, valamint az adott év
ráfordításai közé a következõ évrõl átvezetett, illetve az adott év hozamai közül a következõ évre átvezetett
passzív idõbeli elhatárolásokra osztjuk.
A mérlegfõcsoportok mérlegcsoportokra, a mérlegcsoportok pedig mérlegtételekre. A mérlegfõcsoportokat
nagybetûkkel, a mérlegcsoportokat római, a mérlegtételeket pedig arab számokkal jelöljük. (A mérlegcsoportok
és mérlegtételek tartalmára most nem térünk ki, ennek átismétlését Olvasónkra bízzuk.)
Tekintettel arra, hogy a mérleg két oldalán ugyanannak a vállalati vagyonnak a különbözõ szempontok szerint
csoportjai, részei jelennek meg, a részek összegeként ugyanazt az összértéket kapjuk, vagyis a mérleg
eszközoldali és forrásoldali fõösszege megegyezik egymással.

A vagyon állományi vagy idegen szóval stock közgazdasági kategória, amely csakis valamely idõpontra
vonatkoztatva mérhetõ. Ily módon a mérleg is egy adott idõpontra vonatkozó vagyoni állapotot tükröz. Ezt az
idõpontot hívjuk a mérleg fordulónapjának. Tekintettel arra, hogy a legtöbb cég gazdálkodási éve egybeesik a
naptári évvel, a beszámolók többségében szereplõ zárómérleg fordulónapja az adott év utolsó napja, december
31-e.
A mérleg egyetlen során szerepel csupán flow, vagyis adott idõtartamra vonatkozó, áramlás jellegû számérték,
ez pedig az adott év gazdálkodási eredményébõl a cégbe visszaforgatott, a vállalat saját tõkéjét gyarapító
mérleg szerinti eredmény. A mérleg szerinti eredmény részletes levezetését az eredménykimutatás
tartalmazza.
1.1.1.2 Eredménykimutatás
Az eredménykimutatás a vállalat jövedelemtermelõ képességérõl és annak tényezõirõl ad tájékoztatást.
Az eredménykimutatás felépítése lényegesen eltér a mérlegétõl. Míg a mérleg kétoldalú, mindkét oldalán
egyfajta hierarchia szerint felépülõ kimutatás, ahol a hierarchia eggyel magasabb szintjére a részelemek
összegeként jutunk, addig az eredménykimutatás egyoldalú és lépcsõzetes felépítésû, amelyben a vállalati
gazdálkodás különbözõ területeihez tartozó hozamok és ráfordítások különbségeként adódnak az egyes
eredménykategóriák.
Az eredménykimutatás elsõ része az A betûvel jelölt, a vállalakozás alaptevékenységébõl származó hozamok,
illetve az azok elérése érdekében felmerült ráfordítások különbségeként képzett üzemi (üzleti) eredmény
levezetését tartalmazza.
Az eredménykimutatásnak két típusa létezik: az összköltség illetve a forgalmi költség eljárással készített
eredménykimutatás. Az üzemi eredmény levezetése, a figyelembe vett üzemi hozamok és ráfordítások köre a
két típus esetén eltér egymástól. Összköltség eljárással készülõ eredménykimutatásnál az adott idõszak
termelési tevékenységébõl származó hozamokat, valamint az ennek érdekében felmerült ráfordításokat állítjuk
szembe, forgalmi költséges eredménykimutatásnál viszont az értékesítésbõl származó hozamokat, valamint az
értékesítés közvetlen és közvetett költségeit. Az üzemi eredmény nagysága független a választott eljárástól,
mindkét módszerrel ugyanazt az értéket kell kapunk.
Tekintettel arra, hogy a beszámolók 99 százaléka összköltség típusú eredménykimutatást tartalmaz (kis- és
középvállalkozások körében még nagyobb ez az arány), a továbbiakban csak összköltséges
eredménykimutatással dolgozunk. (A forgalmi költséges eredménykimutatás sémájának Excelben történõ
felépítése és kezelése az összköltségeshez teljesen hasonlóan történik, ez nem okozhat gondot Olvasónknak. Az
üzemi eredmény alatti struktúra ráadásul azonos mindkét kimutatástípusban.)
Az üzemi eredmény után a pénzügyi, majd a rendkívüli eredmény levezetése következik. Az üzemi és a
pénzügyi eredmény összegként képzünk egy közbülsõ, szokásos vállalkozási eredmény nevû
eredménykategóriát is.
Az üzemi, pénzügyi és a rendkívüli eredmény összege az adózás elõtti eredmény. Ebbõl a fizetendõ társasági
adó összegét levonva kapjuk az adózott eredményt.
Az adózott eredmény a cég tulajdonosainak jövedelme. Dönthetnek úgy, hogy ezt teljes egészében
visszaforgatják a cégbe, vagy úgy is, hogy – bizonyos feltételek teljesülése esetén – részben vagy egészben,
osztalék formájában kiveszik a cégbõl. Az osztalékfizetéshez szükség lehet a korábbi évek eredménytartalék
mérlegsoron felhalmozott jövedelmeire is.
Az adózott eredménybõl a fizetendõ osztalék levonása után kapjuk a cégbe visszaforgatott mérleg szerinti
eredményt, amely az adott idõszaki vagyonnövekményként a saját tõke elemei között is megjelenik a
mérlegben. Az eredménykimutatás tehát a mérleg szerinti eredményen keresztül kapcsolódik a mérleghez. Az
eredménykimutatás utolsó sorában, illetve a saját tõke mérleg szerinti eredmény mérlegsorán ugyanannak az
értéknek kell szerepelnie!
1.1.1.3 Cash-flow kimutatás
A cash-flow kimutatás a vállalat pénzügyi helyzetérõl ad részletesebb képet. Az adott idõszak során realizált
pénzbevételek és pénzkiadások különbségeként azt mutatja ki, hogy az egyes tevékenységek milyen hatást
gyakoroltak a vállalat pénzeszközeire.
A cég alaptevékenysége során keletkezõ pénzáramlást az operatív vagy mûködési pénzáramlás mutatja. Ha ez
pozitív, akkor ezt fel lehet használni az eszközállományt fejlesztésére, bõvítésére a befektetési cash-flow soron,

illetve az adósságok, hiteltartozások törlesztésére a finanszírozási cash-flow elemei között. Ha a mûködési
cash-flow negatív vagy nem elégséges a beruházások finanszírozásához, akkor újabb finanszírozási források kell,
hogy beáramoljanak a céghez.
Az éves beszámolót készítõ vállalkozások számára a cash-flow a kiegészítõ melléklet kötelezõen elõírt része.
A cash-flow kimutatás néhány sorát a mérleg és az eredménykimutatás adatai alapján is lehet származtatni, a
legtöbb cash-flow sor meghatározásához azonban kiegészítõ információk szükségesek. A Komplex pénzügyi
tervezés és elemzés esettanulmányok tananyag 1. fejezete a cash-flow tételeit és a kimutatás mérleg-,
eredmény- és kiegészítõ adatok alapján történõ generálását részletesen tárgyalja. Tekintettel arra, hogy a
számviteli tanulmányok során a cash-flow kimutatás nem kap megfelelõ figyelmet, javasoljuk, hogy még a
mérleg- és eredménytanban járatos Olvasóink is dolgozzák fel a hivatkozott anyagrészt!
Az egyes részletezõ cash-flow sorok mérleggel és eredménykimutatással való kapcsolata mellett a
legfontosabb, s a legkönnyebben ellenõrizhetõ kapcsolódási pontot a mérleggel a cash-flow utolsó,
pénzeszközök változása elnevezésû sora jelenti. Az operatív, a beruházási és a finanszírozási pénzáramlás
összegeként adódó cash-flow végeredmény a mérleg pénzeszközök mérlegcsoportjának tárgyévi és elõzõ évi
értékei közötti különbséggel kell, hogy megegyezzen. Míg az eredménykimutatás a mérlegben szereplõ mérleg
szerinti eredmény részletes levezetése, addig a cash-flow a pénzeszközök értékében bekövetkezett változás
részletezése, a cég operatív, befektetési és finanszírozási tevékenységére történõ visszavezetése.
Az elõzõekben kiemelt kapcsolódási pontok jól érzékeltetik, hogy a beszámolóban szereplõ három pénzügyi
kimutatás zárt rendszert alkot.
1.1.2 A beszámolóhoz kapcsolódó mellékletek és jelentések

A beszámolónak a csak számszaki adatokat tartalmazó mérleg és eredménykimutatás mellett, az ezekhez fûzött
szöveges kiegészítéseket is tartalmazó értékelõ és magyarázó része a kiegészítõ melléklet, valamint a
beszámoló kiegészül a cégbíróságon letétbe nem helyezendõ, korlátozott nyilvánosságú üzleti jelentéssel is.
1.1.2.1 Kiegészítõ melléklet
A kiegészítõ mellékletben található adatok és információk (a cég tevékenységi és tulajdonosi körének
bemutatása, a számviteli politika és a beszámolókészítés során alkalmazott értékelési elvek ismertetése, a
mérleg és eredménykimutatás egyes soraihoz kapcsolódói kiegészítések, a foglalkoztatottak számával,
összetételével kapcsolatos információk stb.) nélkülözhetetlenek a megalapozott fundamentális elemzéshez.
Ne feledjük, a kiegészítõ mellékletben találjuk magát a cash-flow kimutatást is!
A kiegészítõ melléklet gyakran a 2. fejezetben bemutatásra kerülõ mutatószámok segítségével is elemzi a
vállalat vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõségi helyzetét.
1.1.2.2 Üzleti jelentés
Az üzleti jelentés a múltbeli adatok elemzésén túl a vállalat jövõjével, stratégiájával, várható fejlõdésével, a
vállalat tevékenysége során felmerülõ kockázatokkal és bizonytalanságokkal kapcsolatos információkat is
tartalmaz. Mivel ezeknek a teljes nyilvánosság elé tárása versenyhátrányt okozhat a cégnek, az üzleti jelentést
nem kell letétbe helyezni.
Az üzleti jelentés alapvetõen a tulajdonosok számára készül, de más érdekeltek (hitelezõk, dolgozók, partnerek)
számára is lehetõvé kell tenni, hogy a vállalkozás székhelyén betekintést nyerhessenek, másolatot
készíthessenek.
Egy igazán megalapozott fundamentális elemzéshez nemcsak a vállalat múltbeli és jelenbeli helyzetével, hanem
a jövõben várható tendenciákkal is tisztában kell lennünk. Amennyiben hozzáférünk az üzleti jelentésben
található belsõ információkhoz, akkor még pontosabbá tehetjük értékelésünket. Nem szabad persze szem elõl
tévesztenünk azt, hogy az üzleti jelentés tartalma nem tényeken, hanem terveken, a jelenlegi folyamatok
különbözõ szcenárióknak megfelelõ projekcióin alapul, s jelentõs bizonytalansággal terhelt. A vállalat jövõjével
kapcsolatos prognózisokat mi magunk is készíthetünk a Komplex pénzügyi tervezés és elemzés
esettanulmányok címû tananyag 2. fejezetében bemutatásra kerülõ tervezési modell segítségével.
1.2 Pénzügyi kimutatások sémáinak kezelése Excelben

A pénzügyi kimutatások sémáinak elkészítéséhez nyissuk meg a Pénzügyi kimutatások.xls fájlt, annak
narancsszínnel kiemelt nevére kattintva!

1.2.1 Elrendezés
A megnyitott munkafüzet külön munkalapokon tartalmazza egy cég mérlegét, eredménykimutatását és cash-
flow kimutatását. Javasoljuk, hogy a késõbbiekben, más cégek pénzügyi kimutatásaival való munka során is
ezzel az elrendezéssel dolgozzunk, vagyis minden kimutatást külön munkalapra helyezzünk!
A mérleg kétoldalú kimutatás, ennek ellenére az eszköz- és forrásoldalt a könnyebb kezelhetõség érdekében a
nyomtatványboltokban kapható éves beszámoló nyomtatványfüzetben egymás alatt, illetve több részre osztva
külön oldalakon találjuk. Az Excelben is minden további nélkül megtehetjük, hogy mérleg két oldalát két külön
munkalapon helyezzük el, a két oldalt még több munkalapra szétbontani azonban nem célszerû. A Pénzügyi
kimutatások munkafüzetben is így jártunk el.
A nyomtatványboltokból beszerezhetõ pénzügyi kimutatás sémák a számviteli törvényben szereplõ
elõírásoknak megfelelõen három értékoszlopot tartalmaznak: elõzõ év, elõzõ évek módosításai, valamint
tárgyév. Nekünk most az elõzõ évek módosításai oszlopra nincs szükségünk, annak érdekében viszont, hogy a
késõbbiekben hosszabb idõintervallumot átfogó fundamentális elemzést készíthessünk, szükségünk van a még
korábbi évek adataira. A kimutatások sémáiba ezért az eredménykimutatásnál és a cash-flownál még egy, a
mérleg esetén pedig még két oszlopot beszúrtunk, s azokba felvittük a korábbi évek adatait is. (A 2. fejezetben
indokolni fogjuk, hogy mérlegbõl miért van szükség mindig eggyel többre.)
A pénzügyi kimutatások utolsó oszlopai tartalmazzák a legfrissebb számviteli adatokat. Esetünkben 2009 az
utolsó beszámolóval lezárt év. Ha olyan sémát szeretnénk, amelyet a késõbbiekben más vállalatok más
idõszakainak elemzéséhez is felhasználhatunk, akkor javasoljuk, hogy az évszámok beállítását tegyük kicsit
rugalmasabbá. A megkülönböztetés érdekében a mérleg eszközoldalának F2 celláját állítsuk kék betûszínre! Ez
lesz az cella, amelyet a késõbbiekben szabadon változtathatunk, s az elõzõ évek, valamint a többi kimutatás
évszámai automatikusan módosulnak.
Az E2 cellába vigyük be ezek után az =F2-1 képletet, majd a cellát másoljuk balra az elõzõ két év oszlopaiba is!
A mérleg forrásoldalán az F2 cellába az ='MÉRLEG Eszközök'!$F$2 képlet kerüljön, a C2:E2 tartományba pedig
másoljuk át az MÉRLEG Eszközök munkalap C2:E2 tartományát!
A forrásoldal D2:F2 tartományát ezek után átmásolhatjuk az eredménykimutatás és a cash-flow munkalapjának
C2:E2 tartományára.
1.2.2 Formázás és ablaktábla-beállítások

A kimutatások formátum beállításait az 1. táblázatban látható minta alapján végezzük el!
Az A oszlopok szélességét minden kimutatás esetén csökkentsük le, a C:F oszlopok szélességét pedig állítsuk
egységesre (mindenütt 12-es értéket alkalmaztunk)! A sorok magasságát a könnyebb áttekinthetõség és az
esztétikusabb megjelenés érdekében növeljük meg 20 egységre! A többsoros megnevezéseket tartalmazó
sorokban alkalmazzunk automatikus sormagasságot! (A cellákban az Alt+Enter billentyûkombinációval tudunk
sor törni.)

1. táblázat
A B C D E F
1 MÉRLEG Eszközök (aktívák) adatok eFt-ban
Sor-
A tétel megnevezése 2006 2007 2008 2009
2 szám
3 a b c d e f
4 01. A. Befektett eszközök (02.+10.+18. sor) 4 627 365 4 611 594 4 680 709 4 527 493
5 02. I. IMMATERÁLIS JAVAK (03-09. sorok) 59 712 74 400 94 403 69 761
6 03. Alapítás-átszervezés aktívált értéke 13 917 10 963 37 136 28 538
7 04. Kísérleti fejlesztés aktívált értéke
8 05. Vagyoni értékû jogok 1 588 1 315 1 041
9 06. Szellemi termékek 45 795 61 849 55 952 40 182
10 07. Üzleti vagy cégérték
11 08. Immateriális javakra adott elõlegek
12 09. Immateriális javak értékhelyesbítése
13 10. II. TÁRGYI ESZKÖZÖK (11-17. sorok) 4 545 698 4 515 239 4 564 351 4 435 777
14 11. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékû jogok 1 435 183 1 497 091 1 520 073 1 508 414
15 12. Mûszaki berendezések, gépek, jármûvek 2 934 677 2 851 011 2 851 188 2 851 249
16 13. Egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek 122 950 98 137 87 597 73 536
17 14. Tenyészállatok
18 15. Beruházások, felújítások 10 737 48 686 90 013 2 578
19 16. Beruházásokra adott elõlegek 42 151 20 314 15 480
20 17. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése
21 18. III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (19-26. sorok) 21 955 21 955 21 955 21 955
22 19. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 21 600 21 600 21 600 21 600
23 20. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban
24 21. Egyéb tartós részesedés 355 355 355 355
22. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban

25
26 23. Egyéb tartósan adott kölcsön
27 24. Tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír
28 25. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése
29 26. Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete
A mérleg fejlécét és a mérlegfõcsoportokban szereplõ megnevezéseket és számértékeket egyaránt félkövérre,

az értékeket tartalmazó cellák számformátumát pedig az 1. ábra szerint tizedes jegyek nélküli, ezres
csoportokban történõ kijelzésre állítottuk.

1. ábra
A szegélyekkel követtük a hierarchikus szinteket. Elõször a pénzügyi kimutatások minden cellája köré vékony
szegélyt helyeztünk, majd a mérlegcsoportok, fõcsoportok és évek köré közepes vastagságú, végül az egész
kimutatás köré vastag szegélyt állítottunk be. Hasonló elvek szerint jártunk el az eredménykimutatásnál és a
cash-flow-nál is.
A cellarácsok kijelzését az Eszközök menü Beállítások… menüpontjában a Megjelenítés fülön kikapcsoltuk (2.
ábra).
2. ábra
Annak érdekében, hogy a megnevezések és az évszámok a táblázat jobbra és lefelé görgetése esetén is
látszódjanak, a C4 cellán állva minden munkalapon rögzítettük az ablaktáblát.
A számítások eredményeképpen, a hierarchia legalsó szintjén található sorok összesítésével adódó értékek
celláit szürke hátterûre állítottuk. A kiinduló táblázatban ezek egyelõre még üresek, a következõ szakaszban
fogjuk képletekkel feltölteni õket.

1.2.3 Összesítõ és ellenõrzõ képletek
Az alábbiakban kimutatásonként haladva képletekkel töltjük fel az alapadatokból összeadással és kivonással
származtatható sorokat, valamint a táblázatok alatt elhelyezett képletekkel ellenõrizzük a kimutatások
konzisztenciáját.
1.2.3.1 Mérleg
A hierarchiában alulról felfelé, a mérlegtételeket mérlegcsoportokká, a mérlegcsoportokat pedig
mérlegfõcsoportokká összesítve vagy éppen fordítva is haladhatunk. Az összesítés során kihasználhatjuk az
összegzõ sorok megnevezése mögött szereplõ zárójeles megjegyzéseket. Az összefüggõ tartományokat a SZUM
függvénnyel, az egymástól elkülönülõ cellákat egyszerûen összeadásjellel adjuk össze.
A mérleg eszközoldalán a következõ képleteket használjuk.
C4 =C5+C13+C21
C5 =SZUM(C6:C12)
C13 =SZUM(C14:C20)
C21 =SZUM(C22:C29)
C30 =C31+C38+C46+C52
C31 =SZUM(C32:C37)
C38 =SZUM(C39:C45)
C46 =SZUM(C47:C51)
C42 =SZUM(C53:C54)
C55 =SZUM(C56:C58)
C59 =C4+C30+C55
A képletekkel ellátott cellákat ezek után jobbra másoljuk.
Ellenõrzésképpen az eszközoldal alján az következõ mérlegfõösszegek adódnak (3. ábra).

3. ábra
A forrásoldali összesítõ képletek a következõk.

C4 =C5+C7+SZUM(C8:C11)+C14
C11 =SZUM(C12:C13)
C15 =SZUM(C16:C18)
C19 =C20+C24+C33
C20 =SZUM(C21:C23)
C24 =SZUM(C25:C32)
C33 =C34+SZUM(C36:C44)
C45 =SZUM(C46:C48)
C49 =C4+C15+C19+C45
A forrásoldal alján adódó mérlegfõösszegek a cellák jobbra másolását követõen megegyeznek az eszközoldali
értékekkel.
A mérlegegyezõség teljesülését az eszközoldal C60 cellájában az =HA(NEM(C59='MÉRLEG
Források'!C49);"HIBA!"), a forrásoldal C50 cellájában pedig az =HA(NEM(C49='MÉRLEG
Eszközök'!C59);"HIBA!") képlettel ellenõrizhetjük. A képleteket jobbra másolva mindenütt a HAMIS eredményt
kaptuk vissza, tehát az eszköz- és forrásoldali mérlegfõösszegek megegyeznek.
Feltételes formázással állítsuk be, hogy a HAMIS cellaértékek a cellaháttérrel megegyezõ, fehér betûszínnel
kerüljenek kijelzésre, így azok nem fognak látszani (4. ábra).

4. ábra
Majd az ellenõrzõ cellák általános betûszínét állítsuk pirosra, stílusát pedig félkövérre. Ha a mérlegegyezõség
nem teljesül, akkor a táblázat az alábbiak szerint hibát jelez (5. ábra). A hiba helyét sajnos nem tudjuk kijelezni,
ezért ilyenkor alapos manuális ellenõrzést kell végeznünk.
5. ábra
1.2.3.2 Eredménykimutatás
Az eredménykimutatásnál az alábbi összesítõ képleteket használjuk.
C6 =SZUM(C4:C5)
C9 =SZUM(C7:C8)
C17 =SZUM(C12:C16)
C21 =SZUM(C18:C20)
C25 =C6+C9+C10-C17-C21-C22-C23
C36 =C26+C28+C30+C32+C34
C44 =C37+C39+C41+C42

C45 =C36-C44
C46 =C25+C45
C49 =C47-C48
C50 =C46+C49
C52 =C50-C51
C55 =C52+C53-C54
Az eredménykimutatás végén adódó mérleg szerinti eredmények megegyeznek a mérlegben szereplõ
értékekkel.
Ennek ellenõrzéseképpen a C56 cellába vigyük fel az =HA(NEM(C55='MÉRLEG Források'!D14);"HIBA!")
képletet, a cellát másoljuk jobbra, majd végezzük el a mérleg celláinál alkalmazott formátum beállításokat!
1.2.3.3 Cash-flow
A cash-flow összesítõ és ellenõrzõ celláit a következõ képletekkel kell feltöltenünk.
C4 =SZUM(C5:C17)
C18 =SZUM(C19:C21)
C22 =SZUM(C23:C33)
C34 =C4+C18+C22
C35 =HA(NEM(C34='MÉRLEG Eszközök'!D52-'MÉRLEG Eszközök'!C52);"HIBA!")
1.2.4 Védelem
Annak érdekében, hogy a mérleg, eredmény és cash-flow struktúra legalsó szintjein lévõ értékcellákat valamint
a vizsgált idõintervallum legutolsó évét a lap védetté tétele esetén is meg tudjuk változtatni, a Ctrl gomb
nyomva tartása mellett nem összefüggõ tartományként jelöljük ki a mérleg eszközoldalán az F2, valamint az
összes fehér hátterû konstans számértéket tartalmazó cellát. A jobb oldali egérgomb megnyomásával
megjelenõ helyi menübõl vagy a fõmenü Formátum menüpontjából válasszuk a Cellaformázás… vagy a Cellák…
menüpontot, s a Cellák formázása párbeszédablak Védelem fülén kapcsoljuk ki a zárolást (6. ábra)!
6. ábra
Ha ezt követõen az Eszközök/Védelem/Lapvédelem… menüpont alatt az OK gomb megnyomásával beállítjuk a

munkalap és a zárolt cellák védelmét (jelszó megadását nem javasoljuk) (7. ábra), akkor a sorszámokat,
megnevezéseket és összesítõ-ellenõrzõ képleteket tartalmazó cellákat megvédjük a véletlen felülírástól, az

egyes mérlegtételek értékeit és a vizsgált idõintervallum záró évszámát viszont továbbra is szabadon
változtathatjuk.
7. ábra
A forrásoldalon, az eredmény- és cash-flow kimutatásban csak a hierarchia legalsó szintjének értékeit

tartalmazó cellák zárolását kell feloldanunk (az évszámok cellái maradjanak mind zároltak), majd a lapvédelem
bekapcsolásával ezeket a kimutatásokat is védetté tehetjük.
1.2.5 Tagolás és részletek

A hierachiában alulró fölfelé haladva az Adatok menüben beállíthatjuk a kimutatások tagolását a Számítógépes
elemzési technikák címû tárgy 6.1.3. szakaszában tanultak szerint. A mérleg eszköz- és forrásoldalán, valamint a
cash-flow-ban az összesítõ sorokat a részletsorok fölé kell helyezni (az Adatok/Tagolás és részletek/Beállítások
menüpontjában ki kell kapcsolni az Összesítõ sorok a részletsorok alatt jelölõnégyzetét).
A csoportok megfelelõ kialakítása után a mérleg eszköz- és forrásoldala háromszintû, az eredménykimutatás és
a cash-flow pedig kétszintû lesz. A mérleg az 1 jelû szintgomb megnyomásakor csak a mérlegfõcsoportokat
mutatja (8. ábra), a 2 szintgomb megnyomásakor a mérlegcsoport mélységû (9. ábra), a 3. szinten pedig a teljes
részletezettségû eszköz- illetve forrásoldalt láthatjuk.

8. ábra

9. ábra
1.3 Pénzügyi kimutatások prezentációja

A pénzügyi kimutatásokban szereplõ adatok mélyebb elemzés nélküli prezentációjára a következõ
lehetõségeink vannak.
1.3.1 A vagyonszerkezet bemutatása

A mérlegadatok alapján a vagyon szerkezetét ábrázolhatjuk halmozott oszlopdiagramokon. Bár a stock jellegû
kategóriák ábrázolására a Számítógépes elemzési technikák címû tananyagban a (halmozott) vonal- vagy
területdiagramokat javasoltuk, jelen esetben a periódusok alacsony száma miatt esztétikusabb megoldás az
oszlopdiagram alkalmazása.
Az eszközök és források összetételének mérlegtételek szintjén történõ bemutatása a nagy adatmennyiség miatt
áttekinthetetlen diagramokat eredményezne, ezért csak mérlegfõcsoportok és mérlegcsoportok bontásban
mutatjuk be a vagyonstruktúrát. Ezt is úgy, hogy mindig csak egy adott mérlegfõcsoportot bontunk tovább.
Az eszköz- és tõkeszerkezetet és annak változását szemléltetõ diagramokat egy külön munkalapra helyezzük, s
mindig az egyes diagramok mögé rejtjük azok forrásadatait. A 10. ábra a javasolt ábrákat és elrendezést
mutatja. A bal oldalon eszközoldali mérlegfõcsoportok táblázata, a valamint a befektetett és forgóeszközök
mérlegcsoport-bontása, a jobb oldalon pedig a forrásoldali mérlegfõcsoportok, valamint a két legfontosabb
mérlegfõcsoport, a saját és az idegen tõke mérlegcsoport-bontása látható. Az adatokat a mérleg eszköz- és
forrásoldalát tartalmazó MÉRLEG Eszközök, illetve MÉRLEG Források munkalapokról képletekkel hivatkoztuk át.
(A saját tõkénél a jegyzett, valamint a jegyzett, de be nem fizetett tõke sorokat összevontuk a jegyzett és
befizetett tõke soron.)

10. ábra
Ahogyan az ábrán látható, a cellarácsokat, a sorok magasságát és az oszlopok szélességét igyekeztünk úgy
beállítani, hogy a munkalapon hat azonos nagyságú cellatartomány alakuljon ki, s azokra az Alt billentyû
nyomva tartásával hat azonos nagyságú ábrát illeszthessünk (11. ábra). A diagramok elkészítését Olvasónkra
bízzuk. Amennyiben ez problémát jelent, javasoljuk, hogy dolgozza fel újra a Számítógépes elemzési technikák
címû tananyag 2. fejezetét!

11. ábra
1.3.2 Az eredménykimutatás és a cash-flow bemutatása vízesés-diagramon

Az eredmény- és a cash-flow kimutatás prezentációjára kiváló eszközt kínál a Számítógépes elemzési technikák
tananyag 2.3.4. szakaszában tárgyalt vízesés-diagram.
A vízesés-diagram segítségével egy adott kategória növekményeit és csökkenéseit, illetve az ezek nyomán
kialakuló végeredményt mutathatjuk be. Az eredménykimutatás és a cash-flow struktúrája pontosan ilyen. A
kimutatások egyes sorain megjelenõ értékek növelik, illetve csökkentik az eredményt illetve a pénzáramlást.
Ahogyan a mérleg szerkezeténél is tettük, most is célszerû egyszerûsíteni a struktúrán, s csak a fõbb eredmény-
és cash-flow sorokat megjeleníteni az ábrákon. Ezért a legfontosabb adatokat egy külön munkalapon
elhelyezett egyszerûsített táblázatba hivatkoztuk át.
Az eredménykimutatás egyszerûsített változatát mutatja a 2. táblázat, amelynek B oszlopában az
EREDMÉNYKIMTATÁS munkalap 2009. évi adataira hivatkozunk.

2. táblázat
A B
1 Megnevezés Érték (eFt)
2 Értékesítés nettó árbevétele 7 605 843
3 Aktívált saját teljesítmények értéke -7 563
4 Egyéb bevételek 299 878
5 Anyagjellegû ráfordítások 4 836 593
6 Személyi jellegû ráfordítások 1 637 047
7 Értékcsökkenési leírás 372 817
8 Egyéb ráfordítások 1 076 574
9 Üzemi eredmény -24 873
10 Pénzügyi eredmény -239 677
11 Rendkívüli eredmény 491
12 Adózás elõtti eredmény -264 059
13 Adófizetés 0
14 Adózott eredmény -264 059
15 Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizetsére 0
16 Osztalékfizetés 0
17 Mérleg szerinti eredmény -264 059
Az eredménysorok száma még így is elég nagy. Sokkal jobb megoldás ezért, ha nem vízesés oszlopdiagramon,
hanem vízesés sávdiagramon jelenítjük meg adatainkat. Ez az elrendezés ráadásul megfelelõ tengelybeállítások
mellett az eredménykimutatás táblázatos változatával azonos olvasási irányt eredményez.
A sávdiagram alkalmazása, valamint az, hogy az eredménykimtatás esetében több részeredményt (üzemi
eredmény, adózás elõtti eredmény, adózott eredmény) is meg kívánunk jeleníteni az ábrán, felborítja a
Számítógépes elemzési technikák tananyag 2.3.4. szakaszában kialakított vízesésdiagram-készítési metódust. Az
eltéréselemzések eredményeinek prezentálásához kidolgozott, a forrásadatok speciális táblázatos elrendezése
esetén kiválóan mûködõ felhasználói diagramtípusunk jelen esetben nem használható.
Most az alábbi ábrán látható diagramkimenetet szeretnénk produkálni (12. ábra). Az eredményt növelõ
hozamokat zöld, az eredményt csökkentõ költségeket és ráfordításokat piros sávok jelzik. A közbülsõ (üzemi,
adózás elõtti, adózott) és a végsõ (mérleg szerinti) eredménykategóriákat azok elõjelétõl függõen a pozitív vagy
a negatív tartományba mutató kék sávval ábrázoljuk.

12. ábra
Eredménykimutatás 2009
Értékes ítés nettó árbevétele

Aktívál t saját teljesítmények értéke
Egyéb bevételek
Anyagjel legû ráfordítások
Személyi jel legû ráfordítás ok
Értékcsökkenési leírás
Egyéb ráfordítás ok
Üzemi eredmény
Pénzügyi eredmény
Rendkívüli eredmény
Adózás el õtti eredmény
Adófizetés
Adózott eredmény
Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizets ére
Osztalékfizetés
Mérl eg s zerinti eredmény
-1 000 0 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 6 000 7 000 8 000 9 000
millió Ft
A nem a tengelyekbõl induló vagy oda becsatlakozó, úgynevezett lebegõ sávok, valamint a negatív és pozitív
tartományban egyaránt megjelenõ sávok ábrázolásához speciális forrásadat-táblázatra van szükségünk. A
pozitív tartománybeli lebegõ sávoktól balra, illetve a negatív tartománybeli lebegõ sávoktól jobbra átlátszóra
állított sávokon megjelenített adatsorok találhatók.
Úgy fogunk eljárni, hogy az eredmény- és az átlátszó sávok ábrázolásához egy külön adatsort készítünk, illetve
külön-külön adatsor áll majd a hátterében a negatív tartományba kerülõ zöld, a negatív tartományba kerülõ
piros, a pozitív tartományba kerülõ piros, illetve a pozitív tartományba kerülõ zöld sávoknak.
Ehhez mindenekelõtt egy kiinduló kumulált adatoszlopra van szükségünk. Ezt most két lépésben állítjuk elõ.
Elõször egy segédoszlopban (C oszlop) a következõ képletek segítségével egy olyan eredménykimutatás-
adatsort generálunk, ahol a ráfordítások negatív elõjellel szerepelnek. Így az eredménysorok egyszerû
szummázással meghatározhatók (3. táblázat).
C2 =B2
C3 =B3
C4 =B4
C5 =-B5
C6 =-B6
C7 =-B7
C8 =-B8
C9 =SZUM(C2:C8)
C10 =B10
C11 =B11
C12 =SZUM(C9:C11)
C13 =-B13
C14 =SZUM(C12:C13)
C15 =B15
C16 =-B16
C17 =SZUM(C14:C16)

3. táblázat
A B C D E F G H I
1 Megnevezés Érték (eFt) Segéd Kumulált Eredmény / Átlátszó Zöld negatív Piros negatív Piros pozitív Zöld pozitív
2 Értékesítés nettó árbevétele 7 605 843 7 605 843 7 605 843 0 0 0 0 7605843
3 Aktívált saját teljesítmények értéke -7 563 -7 563 7 598 280 7 598 280 0 0 7 563 0
4 Egyéb bevételek 299 878 299 878 7 898 158 7 598 280 0 0 0 299878
5 Anyagjellegû ráfordítások 4 836 593 -4 836 593 3 061 565 3 061 565 0 0 4 836 593 0
6 Személyi jellegû ráfordítások 1 637 047 -1 637 047 1 424 518 1 424 518 0 0 1 637 047 0
7 Értékcsökkenési leírás 372 817 -372 817 1 051 701 1 051 701 0 0 372 817 0
8 Egyéb ráfordítások 1 076 574 -1 076 574 -24 873 0 0 -24 873 1 051 701 0
9 Üzemi eredmény -24 873 -24 873 -24 873 -24 873 0 0 0 0
10 Pénzügyi eredmény -239 677 -239 677 -264 550 -24 873 0 -239 677 0 0
11 Rendkívüli eredmény 491 491 -264 059 -264 059 -491 0 0 0
12 Adózás elõtti eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0
13 Adófizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0
14 Adózott eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0
15 Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizetsére 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0
16 Osztalékfizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0
17 Mérleg szerinti eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0
A kumulált eredményadatokat tartalmazó D oszlopban valójában csak a szürke hátterû cellák tartalmaznak
kumulált adatot, a fehér hátterû árbevétel- és eredménysorokon egyszerûen az elõzõ oszlopbeli érték
áthivatkozása szerepel (3. táblázat).
Írjuk be a D2 cellába az =C2 képletet, majd a D2 cellát Ctrl+C, Ctrl+V billentyûkombinációval másoljuk át a D9,
D12, D14 és D17 cellákba!
A D3 cellába az =D2+C3 képlet kerüljön, majd a D3 cellát is másoljuk tovább a D oszlop szürke háttérrel jelzett
tartományaiba!
Az E:I oszlopokban helyezzük el a sávdiagram adatsorait.
Mivel az árbevételt jelzõ sáv mindenképpen a tengelybõl (nullából) indul, s biztosan nem negatív, ezért az
E2:H2 tartományt feltölthetjük nullákkal, az I2 cellába pedig az =D2 képlettel áthivatkozhatjuk az értékesítés
nettó árbevételét.
A 3. sorba már bonyolultabb képletek kerülnek.
Az átlátszó sávokhoz tartozó adatértékek attól függnek, hogy volt-e elõjelváltás az adott sorban és az elõtte
szereplõ kumulált adat között. Ha igen, akkor a piros vagy zöld sáv egyik vége a pozitív, a másik a negatív
tartományban van, ezért ilyenkor nincs szükség átlátszó sávra. Ha nem volt elõjelváltás a kumulált adatsorban,
akkor pozitív adott sorbeli eredményérték esetén az adott sorbeli és az elõzõ sorbeli kumulált érték közül a
kisebb, ellenkezõ esetben pedig a nagyobb határozza meg az átlátszó sáv hosszát. Ezt az eredményt az E3
cellában az =HA(D3*D2<=0;0;HA(D3>0;MIN(D3;D2);MAX(D3;D2))) képlet generálja.
A negatív tartományba zöld sáv akkor kerül, ha az adott sorban a Segéd oszlopban szereplõ érték pozitív, az
elõzõ sor kumulált értéke pedig negatív. Ekkor a zöld sáv negatív tartományba esõ részét az F3 cellában az
=HA(ÉS(D2<0;C3>0);-(MIN(D3;0)-D2);0) képlettel tudjuk meghatározni.
Hasonló gondolatmenettel elõállíthatjuk a negatív tartomány piros, valamint a pozitív tartomány piros és zöld
sávjaihoz tartozó értékeket is az alábbi képletekkel.
G3 =HA(ÉS(D3<0;C3<0);-(MIN(D2;0)-D3);0)
H3 =HA(ÉS(D2>0;C3<0);D2-MAX(D3;0);0)
I3 =HA(ÉS(D3>0;C3>0);D3-MAX(D2;0);0)
Az E3:I3 tartományt másoljuk be ezek után az E4:I8, E10:I11, E13:I13, valamint E15:I16 tartományba!
Az üresen maradt sorokban az üzemi, adózás elõtti, adózott és a mérleg szerinti eredmény értékei szerepelnek,
amelyeket azonos módon, kék színû sávon szeretnénk megjeleníteni. Ezekben a sorokban a D:I oszlopokba
mindenütt nulla kerül, az E oszlopban szereplõ, kék hátterûre állított cellák pedig a balra mellettük lévõ cellák
eredményére hivatkoznak.
Indítsuk el a Diagram varázslót, majd válasszuk a halmozott sávdiagramot (13. ábra)!

13. ábra
Az adatsorokat célszerû egyenként felvenni, majd megformázni. Vegyük fel elõször az Eredmény / Átlátszó
oszlopban található adatsort (14. ábra)! Az adatsor nevénél hivatkozzunk az E1 cellára, az értékeknél az E2:E17,
a kategóriatengely feliratainál pedig az A2:A17 tartományra! Annak érdekében, hogy a szükséges tengely- és
adatsor-beállításokat megtehessük, kattintsunk a Befejezés gombra.
14. ábra
Elõször is kapcsoljuk ki a jelmagyarázatot és a diagram címét változtassuk meg Eredménykimutatás 2009-re! A

címnél és a tengelyfeliratoknál kapcsoljuk ki az automatikus méretezést!
Mivel a kategóriák sorrendje jelenleg nem felel meg az eredménykimutatásbeli sorrendnek (a diagramon az
eredménykimutatás pillanatnyilag alulról felfelé építkezik), illetve nem látszik minden egyes tengelyfelirat,

ezért a függõleges kategóriatengelyre jobb egérgombbal kattintva megnyíló helyi menübõl a Tengely
formázása párbeszédablak Skála fülén pipáljuk be a Kategóriák fordított sorrendben és Az értéktengely a
kategóriamaximumnál opciót. Ezután a Kategóriák száma a feliratok között szövegmezõbe írjunk be 1-et (15.
ábra), a Mintázat fülön pedig az Osztásfeliratot állítsuk a minimumhoz (16. ábra)!
15. ábra
16. ábra
A vízszintes értéktengelyen állítsuk a nagyságrendet ezerre (17. ábra), majd az ábrán megjelenõ
nagyságrendfeliratot írjuk át „millió Ft”-ra, hiszen az alapadataink eleve ezer Ft-ban voltak.

17. ábra
A diagramterületre jobb egérgombbal kattintva megnyíló helyi menübõl, a Diagrambeállítások… menüpont

alatt, a Rácsvonalak fülön mindkét tengely fõ vezetõrácsait kapcsoljuk be (18. ábra), majd az ábrán függõleges
irányban megjelenõ vezetõrácsokat állítsuk diszkrétebbre (középszürkére és szaggatottra)!
18. ábra
Most következik a legkényesebb lépés! Bal egérgombbal kattintsunk a kijelzett adatsor valamelyik sávjára. Ezzel
a teljes adatsort kijelöljük. Ezek után a jobbra és balra kurzornyilakkal tudunk lépdelni az adatsor egyes
adatpontjain, sávjain. Azt, hogy éppen melyik adatponton állunk, a sávot körülvevõ jelölõnégyzetek mutatják.
Álljunk rá az Aktivált saját teljesítményértékek sávjára, majd a jobb oldali Ctrl gomb melletti helyi menü gomb
megnyomásával, a megnyíló helyi menü Adatpont formázása… menüpontja alatt kapcsoljuk ki a szegélyt és a
kitöltést (19. ábra)! Ezzel a sáv teljesen átlátszóvá, „láthatatlanná” válik!

19. ábra
A jobbra kurzormozgatóval lépdeljünk tovább, s az F4 gombbal ismételjük meg az elõzõ formátum-beállítást!

Vigyázzunk, hogy az üzemi eredmény, az adózás elõtti eredmény, az adózott eredmény és a mérleg szerinti
eredmény sávján ne nyomjuk meg az F4-et, ezeket ugorjuk át! Az eredménysávoknál legfeljebb a szegélyt
kapcsoljuk ki, de a kitöltés maradjon meg!
Jelöljük ki ezek után az F1:I17 tartományt, majd fogd és vidd technikával húzzuk rá a diagramra! Ez követõen
már csak az egyes adatsorok zöldre, illetve pirosra állítása van hátra. Célszerû ezelõtt diagramunk méretét
megnövelni, akár akkorára is, hogy azt késõbb a forrásadatokat tartalmazó segédtáblára húzhassunk.
Az egyes adatsorok kitöltését és szegélyeit a szokásos módon, az adott adatsorra jobb egérgombbal kattintva
megnyíló helyi menübõl tudjuk beállítani. Használjuk ki azt, hogy amikor valamely adatsorra kattintunk, akkor
hozzá tartozó forrásadatokat az Excel színes szegélyekkel jelöli meg a munkalapon. Így könnyebb beazonosítani,
hogy éppen melyik adatsort formázzuk, s azt milyen színûre kell állítanunk.
Ha jól dolgoztunk, aprólékos munkánk eredményeképpen a korábban bemutatott vízesés-sávdiagramot kapjuk
(12. ábra), amely kiválóan szemlélteti, hogy az árbevételbõl és az egyéb bevételekbõl a költségek, ráfordítások
elszámolása után mennyi marad az üzemi eredmény és a további eredménykategóriák szintjén.
A cash-flow fõ sorainak vízesésdiagramon történõ ábrázolását Olvasónkra bízzuk.
1.3.3 Az abszolút és relatív változások bemutatása

A beszámoló kiegészítõ mellékletében gyakran találkozunk a mérleg-, eredmény- és cash-flow sorok egyik évrõl
a másikra történõ abszolút és relatív változásait bemutató táblázatokkal.
Az ilyen táblázatok elhelyezése Excelben a mérleg-, az eredmény- és cash-flow kimutatások mellett a
legpraktikusabb. Az eredménykimutatás sorainak változását mutatja a 20. ábra.

20. ábra
Az abszolút változások kifejezéséhez a G4 cellába vigyük be az =D4-C4 képletet, majd ezt másoljuk tovább a
G4:G55 tartományra!
A relatív változások meghatározásánál mindig figyeljünk arra, hogy a viszonyítási alap negatív érték is lehet, s
ha ezzel dolgozunk, a változás elõjele nem lesz megfelelõ! A relatív változásoknál ezért a viszonyítási alap
abszolút értékével számolva kell kifejeznünk a százalékos értékeket! Figyelnünk, kell továbbá arra is, hogy ha
valamelyik soron az elõzõ idõszaki érték zérus, akkor nem tudjuk értelmezni a százalékos változást. Mindezeket
a J4 cellában az =HA(C4=0;"";G4/ABS(C4)) képlettel tudjuk megoldani. A J4 cellát ezt követõen bemásolhatjuk a
J4:B55 tartományba.
A cellák számformátumának, kitöltésének és szegélyeinek beállítását Olvasónkra bízzuk. A formázásnál célszerû
igazodni az eredménykimutatás formázásához. A szürke hátterû és félkövér cellákhoz tartozó változásokat is
ugyanilyen formátumúra állítsuk!
A pénzügyi kimutatások sorainak változását ábrázolhatjuk sávdiagramon is. A 21. ábra a 2008-ról 2009-re
bekövetkezõ abszolút változásokat mutatja egy külön munkalapra elhelyezett ábrán. A diagram alapján jól
látszik, hogy az egyes eredménysorokon bekövetkezõ változások hány millió Ft-tal rontották vagy javították az
eredményt.

21. ábra
Amennyiben diagramunk beállítása olyan, hogy csak a munkalapokon látható cellák értékei jelennek meg rajta
(az alapbeállítás ez), akkor a mérleg, eredmény és cash-flow alsóbb szintjeinek összezárásával csak a fõbb sorok
változása jelenik meg az ábrán. A 22. ábra az eredménysorok százalékos változását szemléltetõ, külön
munkalapon elhelyezett sávdiagramot mutatja az EREDMÉNYKIMUTATÁS fülön az 1 szintgomb megnyomását
követõen.

22. ábra
1.4 Kapcsolódó irodalom

A beszámoló részeinek, az egyes mérlegtételek, eredmény- és cash-flow sorok részletes leírásához, a kiegészítõ
melléklet és az üzleti jelentés tartalmának, felépítésének részletes bemutatásához a forgalomban lévõ
számviteli kézikönyvek megfelelõ részeinek feldolgozását javasoljuk. Tekintettel arra, hogy a számviteli
elõírások évrõl évre változnak, mindig az aktuális szabályokat tartalmazó, legfrissebb kiadással dolgozzunk! Az
1.4. alfejezet végén a tételes irodalomjegyzékben konkrét könyvet is ajánlunk.
Amennyiben munkánkhoz nagy segítséget jelentene, ha a pénzügyi kimutatások számviteli törvény által elõírt
sémáit, táblázatait mintaként papíralapon is a kezünkbe vehetnénk, úgy keressünk fel egy nyomtatványboltot, s
vásároljunk egy éves beszámoló nyomtatványt!
Ha valamely konkrét cég beszámolójába szeretnénk betekinteni, akkor keressük fel a területileg illetékes
cégbíróságot, vagy egyszerûen látogassunk el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium e-beszámoló
honlapjára, ahol név vagy adóazonosító szám alapján a központi nyilvántartásból elektronikusan is lekérhetjük,
sõt le is menthetjük a pénzügyi kimutatásokat és a beszámoló további publikus részeit. A pénzügyi kimutatások
táblázatainak Excelben történõ elkészítéséhez és megformázásához ezeket az elektronikus anyagokat is
használhatjuk mintaként.
Az e-beszámoló portálról letölthetõ pénzügyi kimutatások rendszerint pdf formátumban állnak rendelkezésre,
ezért ezeket vagy át kell konvertálni, vagy adataikat be kell gépelni az elkészített Excel-sémákba.
Magyarországon több olyan céginformációs szolgáltatás nyújtó vállalkozás is mûködik, amely díjfizetés
ellenében közvetlenül Excel formátumban kínálja a mérlegeket és eredménykimutatásokat.
BÍRÓ TIBOR–FRIDRICH PÉTER–KRESALEK PÉTER–MITRÓ MAGDOLNA (2009): Számviteli kézikönyv. Unió Kiadó, Budapest.
2000. évi C. törvény a számvitelrõl és annak módosításai
www.e-beszamolo.irm.hu

2 Dinamikus vállalatértékelés pénzügyi mutatószámok alapján
Az elõzõ fejezetben tárgyalt táblázatkezelési és ábrázolási technikák jócskán túlmutatnak a beszámolók
adatainak Excelben történõ egyszerû regisztrálásán és prezentációján. A megismert módszerek valójában a
vállalatok számviteli-pénzügyi teljesítményének elemzését, értékelését készítik elõ.
A mérleg-, eredmény- és cash-flow sorok elõzõ évi értékhez viszonyított abszolút és relatív változását bemutató
táblázatok és diagramok jelentik például a dinamikus elemzés alapjait, legalapvetõbb és egyben legvégsõ
módszereit. Még a legösszetettebb analízis is gyakran ezeknél a tábláknál és ábráknál ér véget, mivel a
jelenségek teljes magyarázatát általában csak a végsõ hatótényezõk változásaiban találjuk meg. A deduktív
logikára épülõ vállalatértékelés azonban nem a pénzügyi beszámolók egy-egy részadatának, hanem a vállalat
gazdálkodásáról átfogó, komplex képet adó pénzügyi mutatószámok elemzésével indul.
A pénzügyi mutatószámok a mérleg, az eredménykimutatás, a cash-flow kimutatás és a beszámolók, jelentések
kiegészítõ mellékleteinek adataiból képzett arányszámok, hányadosok. Erre utal az elemzési módszer angol,
Ratio Analyses elnevezése. Az angolszász irodalomban esetenként találkozhatunk a Financial Multipliers
szóhasználattal is, a kifejezés mögött azonban ekkor is hányados formájában képzett mutatók állnak. A
pénzügyi szorzók elnevezés sokkal inkább arra utal, hogy a mutatók szorzataként további, egyre magasabb
szintû mutatószámok generálhatók. Pontosan ez a lényege a pénzügyi mutatószámok rendszerének.
Ebben a fejezetben a mutatószámos vállalatértékelés módszertanába, a mutatószámrendszerek kialakításának
logikájába és az elemzés gyakorlati megvalósításába nyerhetünk betekintést. Az elemzés összehasonlító,
dinamikus jellege csupán egy a vállalatértékeléssel szemben támasztott alapvetõ követelmények közül,
amelyeket a 2.1. alfejezetben foglalunk össze. A 2.2. alfejezetben a pénzügyi arányszámok csoportosítási
lehetõségeit és általános formáit mutatjuk be. A 2.3. alfejezet a mutatószám-elemzés felépítésével, a
mutatószámrendszerek kialakításával és annak buktatóival, az eredmények értelmezési nehézségeivel
foglalkozik. A buktatók elkerülését, az értelmezési problémák leküzdését és a gyakorlati alkalmazás
megkönnyítését szolgálja a 2.3.3. szakaszban bemutatásra kerülõ, saját fejlesztésû elemzési modellünk,
amelynek Excelben való felépítését a 2.4. alfejezetben ismertetjük.
2.1 Az elemzés általános szempontjai

A pénzügyi arányszámok önmagukban általában semmitmondóak. Az elemzés során mindig hasonlítani kell
valamihez: korábbi idõszakhoz, ugyanabban az üzletágban mûködõ egy-két versenytárs hasonló mutatójához
vagy az ágazati átlagteljesítményhez. Az utóbbi két technikát az úgynevezett peer group elemzéssel foglalkozó
3., valamint a piac- és versenytárselemzésrõl szóló 4. fejezet tárgyalja. Ebben a fejezetben csupán az idõbeli
összehasonlítás módszerével, a vállalat gazdálkodásának dinamikus elemzésével foglalkozunk. Egyelõre sem
más hasonló vállalatokhoz, sem a vele azonos piacon jelen lévõ versenytársaihoz nem hasonlítjuk a vizsgált
céget.
A dinamikus elemzés iránti igény alapja, hogy egyetlen idõszak gazdálkodási adataiból nagyon kevés
következtetést lehet csak levonni. A lehetséges implikációk halmaza nagyságrendekkel bõvül, ha a mutatóknak
nemcsak a legutolsó idõszaki vagy idõpontbeli értékét ismerjük, hanem a korábbiakat is, s ezáltal látjuk az
idõbeli tendenciákat.
Az például, hogy a sajáttõke-arányos megtérülési mutatónk a legutolsó lezárt gazdasági év adatai alapján 10
százalékos, önmagában nem mond semmit. A mutatónak értelmezési lehetõséget az adhat, ha ismerjük annak
elõzõ idõszaki értékét is. Ha az elõzõ évben például 20 százalékos volt a megtérülés, akkor jelentõs visszaesés
következett be. Sokkal jobban örülhetünk viszont a 10 százalékos mutatónak, ha az elõzõ évben a megtérülési
ráta csak 5 százalékos volt. (Ugyanígy, más a 10 százalékos érték megítélése, ha legfontosabb versenytársaink
mutatója vagy az ágazati átlagérték 20, s megint más, ha az csak 5 százalékos.)
A dinamikus mutatószám-elemzéshez több év beszámolójára, mérleg-, eredmény- és cash-flow adataira van
szükségünk. Bár minden kimutatás a tárgyévi mellett az elõzõ év adatait is tartalmazza, az elmúlt két év
gazdálkodásának összehasonlításához három (!) év pénzügyi kimutatásaira, vagyis legalább két beszámolóra
van szükségünk. Ennek az az oka, hogy az olyan mutatóknál, amelyek flow (eredmény és cash-flow) adatokat és
stock jellegû mérlegadatokat egyaránt tartalmaznak, az egymást követõ évek mérlegadatait átlagolnunk kell.
Például az adott évi üzemi eredmény, amely az elmúlt gazdálkodási év alatt képzõdött, nem hasonlítható a
tárgyévi mérlegben szereplõ, év végi eszközértékhez, ez utóbbi ugyanis nem biztos, hogy megfelelõen jellemzi

az év közben érvényes eszközállományt, amelyet cégünk az eredmény eléréséhez felhasznált. Ebben az esetben
a tárgyév eleji (vagyis az elõzõ év végi mérlegben szereplõ) és a tárgyév végi eszközállomány (mérlegfõösszeg)
átlagát használjuk viszonyítási alapként. A tárgyév végi és az elõzõ év végi mérlegfõösszeg átlaga lesz a tárgyév
átlagos eszközértéke, a tárgyév végi és a tárgyévet megelõzõ év végi mérlegfõösszeg átlaga pedig az elõzõ évi
átlagos eszközérték. A dinamikus elemzéshez tehát legalább az elmúlt három év mérlegére, vagyis legalább a
két elmúlt év beszámolójára mindenképpen szükségünk van.
A hosszabb távú tendenciák és a ciklikus ingadozások feltárásához és egymástól való elválasztásához
természetesen még több évet vissza kell mennünk a múltba. Mindig annyi év beszámolójára van szükségünk,
ahány éves az elemzési idõhorizont.
A túlságosan hosszú, 5-7 évnél hosszabb idõtartamot átfogó elemzések esetén mindig fennáll az a veszély, hogy
a számviteli szabályok, a vállalatfinanszírozási megoldások, a technikai-technológiai változások miatt az
idõszak eleji és végi adataink nem lesznek összehasonlíthatók egymással.
Nemcsak külsõ környezeti hatások korlátozhatják az összehasonlíthatóságot, hanem belsõk is. Erre példa a
számviteli politika változása vagy más számviteli beszámolási standardokra való áttérés. Két év mutatószámai
csakis akkor vethetõk össze, ha az azok kiszámításához felhasznált adatok azonos számviteli értékelési elvek
alapján kerültek meghatározásra.
Az összehasonlíthatóság kritériuma nemcsak idõbeli összehasonlításnál fontos. Különbözõ vállalatok
mutatóinak egymáshoz való viszonyítása esetén például szem elõtt kell tartani, hogy csak az azonos ágazatban
mûködõ cégek, azonos számviteli értékelési elvek szerinti adataiból számított mutatói vehetõk össze.
Az idõbeli elemzésnél további torzító tényezõ, hogy az adatokban nemcsak hosszabb távon megfigyelhetõ
ciklikus hatás, hanem szezonális ingadozás is jelentkezhet. Ilyenkor az évesnél rövidebb periódusok
elemzésekor különösen fontos a viszonyítási idõszak helyes megválasztása. Egy strand negyedik negyedévi
adatai például nem hasonlíthatók a harmadik negyedévihez. Szezonális ingadozások esetén az elõzõ év azonos
idõszakához célszerû viszonyítani.
A szezonhatás éves elemzésnél is problémát okozhat akkor, ha az az év végi stock mutatókat jelentõsen torzítja,
s emiatt az év eleji és év végi adat egyszerû átlaga nem jellemzi jól az állományi mutatók év közbeni szintjét. Ha
részletesebb információnk nincsenek a cégrõl, akkor persze kénytelenek vagyunk az éves zárómérlegek
átlagával beérni. Ha azonban negyedéves vagy havi adataink is vannak, akkor próbálkozhatunk pontosabb,
például kronologikus átlagok számításával is. (Pontosabb eredményt persze csak akkor kapunk, ha a hó vagy
negyedév végi adatok jól jellemzik a periódusok közbeni szinteket.)
Az összehasonlíthatóság kritériuma nemcsak a kiinduló adatok azonos alapelvek szerint történõ összeállítását,
hanem az azonos elemzési módszertant és az eredmények azonos elvek szerinti értelmezését is megköveteli.
Amint a késõbbiekben látni fogjuk, a legtöbb mutatószámnak számos változata, többféle számítási módja
létezik. Értelemszerûen csakis az azonos módon, azonos képlettel meghatározott eredmények hasonlíthatók
össze. Az eredmények azonos elvek szerinti értelmezése pedig maga után vonja, hogy például az egyes mutatók
kritikusnak tekintett szintjét ne változtassuk évrõl évre.
A vállalatértékeléshez, vállalatelemzéshez több száz mutató definiálható. Ennyit persze felesleges kiszámítani.
Nem az a jó elemzõ, aki rengeteg mutatóval dolgozik. Elemzõkészség nem a mutatók kiszámításához kell,
hanem ahhoz, hogy eldöntsük, mikor milyen mutatót célszerû használnunk, illetve, hogy hogyan értelmezzük a
kapott eredményeket. Ennek során mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy kinek és milyen céllal készül az
elemzés. Más mutatószámokra kell helyezni a hangsúlyt egy hitelkérelemhez benyújtott elemzésben, üzleti
tervben, másra a vezetés számára készülõ belsõ riportokban, s megint más mutatókra a tulajdonosok számára
készülõ jelentésekben. A vállalat menedzsmentjét elsõsorban a zavartalan mûködéshez szükséges likviditás, a
jövedelmezõség, a hatékonyság, a forgási idõk, a tulajdonosokat a befektetett tõke- és eszközállomány
megtérülése érdekli. Részvénytársaságok tulajdonosainál a hagyományos megtérülési mutatók vizsgálata
kiegészül az egy részvényre jutó nyereség és osztalék, az árfolyam és a nyereség hányadosának, a piaci érték és
a könyv szerinti érték arányának és további részvénypiaci mutatószámok elemzésével. A hitelezõk, bankok
elsõsorban a cég rövid távú fizetõképességére és hosszú távon fenntartható pénzügyi stabilitására
koncentrálnak.
Az elemzés stílusa, szakmai mélysége is eltérhet a célközönségtõl függõen. Egy professzionális üzleti befektetõi
körnek szóló fundamentális elemzést össze sem lehet hasonlítani egy kisvállalkozás gazdálkodási problémáit
feltáró vizsgálat dokumentációjával.

2.2 A pénzügyi arányszámok csoportosítási lehetõségei és általános formái
A pénzügyi mutatószámok dzsungelében nem könnyû eligazodni. Számos csoportosítási lehetõség létezik és
ismert, amely csak fokozza a zûrzavart. Mivel a szakirodalomban fellelhetõ tipológiák egyikét sem tartjuk egy az
egyben megfelelõnek, ezért ezek szintetizálásával, valamint elveink érvényesítésével egy saját besorolási
rendszert alakítottunk ki. Ezzel próbálunk az alábbiakban rendet teremteni a mutatók között.
2.2.1 Vertikális struktúramutatók

A struktúramutatók a vagyon, a bevételek vagy a költségek, ráfordítások szerkezetérõl tájékoztatnak. Általános
formájuk szerint egy részadat és az összesen adat hányadosaként adódnak, s jellemzõen százalékos formában
kerülnek kijelzésre és közlésre.
részadat
struktúramutató %  %
összesen adat
2.2.1.1 Eszközstruktúra-mutatók
Az eszközstruktúra mutatók a vállalat vagyonának szerkezetét mutatják be. Általános képletük a következõ.
eszközfajta
eszközstruktúra-mutató %  %
eszközcsoport
Eszközstruktúra mutatóra jó példák a befektetett eszközök illetve a forgóeszközök összes eszközértékhez

(mérlegfõösszeghez) viszonyított aránya, amelyek azt mutatják meg, hogy a cég eszközeinek hány százaléka
tartósan lekötött, illetve az eszközérték hány százaléka szolgálja a cég tevékenységét rövid távon, az eszközök
hány százaléka kerül felhasználásra egy éven belül. Ezek az arányok jelentõsen eltérhetnek egymástól a
különbözõ ágazatokban.
befektetett eszközök
befektetett eszközök aránya %  %
eszközök összesen
forgóeszközök
forgóeszközök aránya %  %
eszközök összesen
Persze nemcsak a mérlegfõösszeghez, hanem az eszközstruktúra alacsonyabb szintjén megjelenõ összesen
adathoz is viszonyíthatunk. Meghatározhatjuk például a készletek forgóeszközökön vagy a tárgyi eszközök
befektetett eszközökön belüli arányát is, amelyek a cég tevékenységének készlet- illetve tárgyieszköz-
igényességét mutatják.
készletek
készletek aránya %  %
forgóeszközök
tárgyi eszközök
tárgyi eszközök aránya %  %
2.2.1.2 Költségszerkezeti mutatók
A költségek szerkezete az eredménykimutatás adatai alapján vizsgálható az alábbi általános képlet alapján.
költség- vagy ráfordításfajta
költségstruktúra-mutató % 
költség- vagy ráfordításcsoport
Az üzemi ráfordítások struktúrája például valamely üzemi ráfordítás típus és az összes üzemi ráfordítás
hányadosaként képzett mutatókkal elemezhetõ. Az anyagjellegû ráfordítások aránya a következõképpen
számítható.
anyagjellegû ráfordítások
anyagjellegû ráfordítások aránya %  %
összes üzemi ráfordítás
Természetesen magasabb szinten is vizsgálódhatunk, kiszámíthatjuk és elemezhetjük például az üzemi
ráfordítások összes ráfordításon belüli arányát is.
üzemi ráfodítások
üzemi ráfordítások aránya %  %
üzemi  pénzügyi  rendkívüli ráfordítások

2.2.1.3 A bevételek szerkezete
A költségekhez, ráfordításokhoz hasonlóan a bevételek szerkezete is elemezhetõ.
bevételfajta
bevételstruktúra-mutató %  %
bevételcsoport
Leggyakrabban használt bevétel-szerkezeti arányszám a belföldi vagy az export árbevétel és az összes árbevétel
aránya.
belföldi értékesítés nettó árbevétele
belföldi árbevétel aránya %  %
értékesítés nettó árbevétele
exportértékesítés nettó árbevétele
exportárbevétel aránya %  %
Magasabb szintû bevétel-szerkezeti mutató az árbevétel aránya, amely azt mutatja meg, hogy a cég
bevételeinek mekkora hányada származott az alaptevékenységhez kapcsolódó értékesítési tevékenységbõl.
árbevétel aránya %  %
összes bevétel
2.2.1.4 Tõkeszerkezeti mutatók
A mérleg forrásoldalának struktúramutatóit tõkeszerkezeti mutatóknak hívjuk. A cég tõkeerõsségét mutatja a
saját tõke és a mérlegfõösszeg hányadosa.
saját tõke
saját tõke arány %  %
források összesen
A mutató elfogadott értéke függ a tevékenység jellegétõl, tõkeigényességétõl. Másként kezelendõ egy termelõ,
egy kereskedelmi és egy szolgáltató vállalatnál, általános hüvelykujjszabályként mégis elfogadható, hogy a 30
százalék alatti érték kritikus.
Speciális tõkeszerkezeti mutató a cég vagyongyarapodását is jelzõ saját tõke/jegyzett tõke arány, amely azt
mutatja meg, hogy a cég saját tõkéje az eredeti tõkének hány százalékára növekedett a mûködés évei során. (A
mutató képzése egyértelmû.) A saját tõke/jegyzett tõke arány kritikus alsó értéke Magyarországon a társasági
törvényben is megjelenik. A saját tõke és a jegyzet tõke aránya még egy veszteségesen mûködõ
részvénytársaság esetén sem csökkenhet 66,6 százalék, korlátolt felelõsségû társaság esetén pedig 50 százalék
alá.
A tõkeszerkezeti mutatók közé tartozik, de nem a szakasz elején közölt általános képlet szerint számoljuk az
idegen tõke/saját tõke arányt (D/E, Debt to Equity ratio), itt ugyanis nem egy részadat és egy összesen adat,
hanem a forrásoldal két mérlegfõcsoportjának hányadosáról van szó. A D/E rátát jellemzõen nem is százalékos
formában fejezzük ki. Kedvezõ, ha a mutató értéke 1,5 és 1,8 közötti. A nemzetközi gyakorlatban általában a 2-
3 körül érték is elfogadható.
kötelezettségek
idegen tõke/saját tõke arány 
saját tõke
Hasonlóképpen egyszerû tizedes törtként, s nem százalékos arányként használjuk a saját tõke arány
reciprokaként is értelmezhetõ tõkeáttételi mutatót (LR, Leverage Ratio), amely a mérlegfõösszeg és a saját
tõke hányadosa. A mutatószámot gyakran hívják tõkemultiplikátornak is, mivel értéke normál üzletmenet során
1 felett van. (Vegyük észre, hogy egy tisztán saját tõkébõl finanszírozott cég mutatója pontosan 1, s ennél az
értéknél nem lehet kisebb a hányados!) A tõkemultiplikátor azt mutatja meg, hogy egységnyi saját tõkével hány
egység vagyon mozgat meg a cég, másképpen fogalmazva a cég vagyona hányszorosa a saját tõkéjének.
mérlegfõösszeg
tõkeáttétel 
saját tõke
Vegyük észre, hogy a saját tõke arány, a D/E ráta és az LR mutató között függvényszerû kapcsolat van!

2.2.2 Fedezeti mutatók
A 2.2.1. szakaszban szereplõ arányszámok képzéséhez csak azonos kimutatásokból és azoknak is azonos
oldaláról használtunk fel adatokat. Erre utalt a szakasz címében szereplõ vertikális jelzõ. A horizontális mutatók
képzése során több kimutatásból vagy a mérleg mindkét oldaláról egyszerre veszünk adatot.
2.2.2.1 Eszközfedezeti mutatók
Az eszközfedezeti ráták a horizontális mérlegmutatók tipikus példái.
tõkefajta
eszközfedezeti arány %  %
eszközfajta
A legfontosabb eszközfedezeti mutató a befektetett eszközök fedezettsége, amelyet kétféleképpen is lehet

számolni.
saját tõke
befektetett eszközök fedezettsége %  %
saját tõke + hosszú lejáratú kötelezettségek
befektetett eszközök fedezettsége %  %
A befektetett eszközök fedezettsége azt mutatja meg, hogy az összes tartósan lekötött eszközt milyen arányban
finanszírozza a saját tõke. A mutató értéke kedvezõ, ha 100 százalék feletti, bár olyan idõszakokban, amikor
jelentõs beruházásokat valósítanak meg idegen forrásból, átmenetileg 100 százalék alá is eshet. A második
számítási mód alkalmazandó olyan cégeknél, ahol rendszeresen vesznek igénybe idegen forrásokat a
befektetett eszközök finanszírozására beruházási hitelek, tartós tulajdonosi kölcsönök formájában. A banki
aranyszabály, hogy a második módszerrel számított mutató haladja meg a 100 százalékot!
A mutató nevezõjében a befektetett eszközök helyett használhatjuk a tárgyi eszközök értékét is. Kedvezõ, ha a
saját tõke ezt az eszközcsoportot fedezi a legnagyobb arányban. A nemzetközi tapasztalatok szerint legalább
100 százalékos arány a megfelelõ. A jó cégeknél 150 százalék körüli a mutató értéke.
2.2.2.2 Befektetés-finanszírozási fedezeti mutató
Speciális fedezeti mutatónak tekinthetõ az úgynevezett befektetés-finanszírozási mutató, amely nem a
befektetett eszközök szintjének, hanem a befektetett eszközök növekményének, az eszközállomány
bõvítésének belsõ pénzügyi fedezetét vizsgálja. A mutató értéke arra utal, hogy a vállalkozás az adott idõszak
befektetési/beruházási tevékenységét milyen arányban képes finanszírozni saját mûködési forrásból, illetve
milyen arányú külsõ forrásbevonás, tõkeemelés szükséges a befektetési döntések realizálásához. A mutatószám
a cash-flow megfelelõ sorainak felhasználásával határozható meg.
mûködési pénzáramlás
cash-flow befektetés-finanszírozási mutató 
befektetések, beruházások pénzszükséglete
2.2.2.3 Adósságfedezeti mutatók

Az adósságfedezeti mutatók számlálójában az adósságszolgálat forrása, a nevezõjében pedig az adott idõszaki
adósságszolgálat (a tõketörlesztés és a kamatok) vagy a teljes adósságállomány áll.
adósságszolgálat fedezete
adósságfedezeti mutató 
adósságszolgálat vagy adósságállomány
Az adósságszolgálat fedezeteként leggyakrabban a fizetett kamatokkal növelt mûködési pénzáramlást
szerepeltetjük, míg a nevezõben a kamatfedezettségi mutatónál a fizetett vagy fizetendõ kamatokat, az
adósságszolgálati fedezeti mutatónál a fizetett vagy fizetendõ kamatok és az adott idõszaki hiteltörlesztések
összegét, az adósságfezedeti mutatónál pedig a teljes hosszú lejáratú kötelezettségállományt.
mûködési pénzáramlás + fizetett kamatok
cash-flow kamatfedezettségi mutató 
fizetett vagy fizetendõ kamatok
mûködési pénzáramlás + fizetett kamatok
cash-flow adósságszolgálati mutató 
fizetett vagy fizetendõ kamatok  hiteltörlesztések
mûködési pénzáramlás
cash-flow adósságfedezeti mutató 
hosszú lejáratú kötelezettségek

A cash-flow kamatfedezettségi mutató azt mutatja meg, hogy a kamatfizetési kötelezettségeket hányszorosan
fedezi a mûködési pénzáramlás. Minél magasabb a mutató értéke, annál nagyobb biztonsággal tud a társaság
eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinek. A mutató több idõszakon keresztüli tartósan magas értéke azt
jelzi, hogy a társaságnak nagy biztonsággal lehet hitelezni. Minél nagyobb a társaság tevékenységének üzleti
kockázata, állandó kamatráfordítási szint mellett annál nagyobb lesz a kamatfedezet tényleges vagy várható
ingadozása, ennek megfelelõen az ilyen társaságok hitelezése kockázatosabb. (A fedezeti mutatók
értelmezésénél nagyon figyelni kell annak tisztázására, hogy mi a mutató pontos tartalma. Különösen
hitelbírálatoknál figyelhetõ meg gyakran, hogy az elõterjesztésekben szerepel valamilyen fedezeti mutató,
azonban ennek tartalma nem kerül pontosan meghatározásra.)
A cash-flow adósságszolgálati mutató a hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztõrészletének
(kamatainak és tõketörlesztésének) teljesíthetõségét jelzi, vagyis azt, hogy a képzõdõ pénzforrások megbízható
módon biztosítanak-e fedezetet az adósságszolgálat teljesítésére.
A cash-flow adósságfezedeti mutató a hosszú lejáratú kötelezettségek teljes összegének azonnali teljesítésére
való képességét fejezi ki a vállalkozásnak. Ennek számítására viszonylag ritkán kerül sor, elsõsorban
veszélyhelyzetbe került vállalkozások esetén érdekli a hitelezõket.
2.2.2.4 Eladósodottsági mutatók
Az eladósodottság mértékét egyszerû vertikális tõkeszerkezeti mutatókkal, például a kötelezettségállomány
mérlegfõösszeghez viszonyított arányával is mérhetjük. Ezt a mutatót gyakran hívják az eladósodottság
fokának is.
kötelezettségek
kötelezettségek aránya %  %
mérlegfõösszeg
Az eladósodottság mérõszámaként gyakran használják még az úgynevezett hosszú távú eladósodottsági
mutatót, amely a hosszú lejáratú kötelezettségek állományát viszonyítja a hosszú lejáratú kötelezettségek és a
saját tõke összegéhez. Általában kritikusnak tekinthetõ, ha az arány a 60-65%-ot meghaladja.
hosszú lejáratú kötelezettségek
hosszú távú eladósodottság %  %
saját tõke + hosszú lejáratú kötelezettségek
Horizontális eladósodottsági mutató az úgynevezett nettó eladósodottság, amelynél a kötelezettségek

követelésekkel csökkentett értékét viszonyítjuk a saját tõkéhez. Az eladósodottság megítélése szempontjából
kedvezõ, ha a mutató minél alacsonyabb és csökkenõ tendenciájú.
kötelezettségek  követelések
nettó eladósodottság %  %
saját tõke
2.2.3 Likviditási mutatók

Likviditási mutatókat kizárólag állományi adatok, valamint flow és állományi adatok felhasználásával egyaránt
számolhatunk.
2.2.3.1 Statikus likviditási mutatók
A kizárólag stock adatokon alapuló, valamely forgóeszköz-csoport folyó kötelezettségekhez viszonyított
arányaként számított, úgynevezett statikus likviditási mutatók – mint ahogyan a származtatásukhoz felhasznált
állományi adatok is – pillanatnyi likviditási helyzetet tükröznek.
A legáltalánosabb likviditási ráta a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek év végi állományának
hányadosaként képzett horizontális mérlegmutató.
forgóeszközök
likviditási ráta 
rövid lejáratú kötelezettségek
A nemzetközi gyakorlatban általában 2 körüli likviditás az elfogadható. Ha a mutató nem éri el a 1-et, akkor a
vállalkozás mûködése pénzügyileg instabil.
A likviditási gyorsráta számításánál a forgóeszközök készletállománnyal csökkentett értékét használjuk a
számlálóban.

forgóeszközök  készletek
likviditási gyorsráta 
A likviditási gyorsráta esetében alacsonyabb, 1,6-1,8 körüli az elfogadható tartomány.

A legmagasabb fokú statikus likviditási mutató, az úgynevezett pénzhányad kizárólag a leglikvidebb
forgóeszközök, a pénzeszközök és a forgatási célú értékpapírok év végi állományát viszonyítja a rövid lejáratú
kötelezettségek értékéhez. Ez a mutatószám a nagyon rövid távú pénzügyi egyensúly megítélésére szolgál,
minimális elvárásként általában el kell érnie a 0,2-et.
forgóeszközök  készletek  követelések
pénzhányad 
2.2.3.2 Dinamikus likviditási mutatók

A fizetõképesség nemcsak a vállalkozás vagyonától, hanem annak eredményétõl is függ. A dinamikus likviditási
mutatók eredmény- vagy pénzáram-mutatókhoz viszonyítják a cég rövid lejáratú kötelezettségeit. Tekintettel a
számláló flow jellegére, a nevezõt is oly módon kell használnunk, hogy az ne egy adott idõpontbeli (év végi)
állományt, hanem a számlálóban szereplõ flow mutatóéval azonos periódusra vonatkozó átlagos állományt
fejezzen ki.
operatív cash-flow
dinamikus likviditási ráta 
rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állománya
A dinamikus likviditási ráta megmutatja, hogy a vállalkozás adott idõszaki (évi) operatív cash-flow-ja (mûködési
pénzáramlása) fedezi-e a rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állományát, vagyis a vállalkozás szokásos
üzletmenetébõl általában biztosítható-e a rövid távú kötelezettségek kiegyenlítése. A mutató elfogadható
értéke 0,5 fölött van.
Ha a cég cash-flow kimutatása nem áll rendelkezésünkre, akkor a mûködési pénzáramlást helyettesíthetjük az
értékcsökkenéssel növelt üzemi eredmény (EBITDA, Earnings Before Interest and Taxes plus Depreciation and
Amortization) mutatóval is.
EBITDA
dinamikus likviditási ráta 
rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állománya
2.2.4 Termelési érték mutatók

A termelési érték mutatók kakukktojást jelentenek a pénzügyi arányszámok csoportjai között. Ezek ugyanis
valójában nem arányszámok, hanem az eredménykimutatás egyes hozam- és ráfordítás-kategóriáinak
összegeként és különbségeként képzett, Ft-ban (ezer Ft-ban) kifejezett, szinteket jelzõ mutatószámok.
Tekintettel azonban arra, hogy a következõ szakaszban tárgyalásra kerülõ hatékonysági ráták számlálójában és
nevezõjében gyakran elõfordulnak, szükséges definiálnunk a bruttó, az anyagmentes, a nettó termelési érték
mutatót, valamint a hozzáadott értéket.
2.2.4.1 Bruttó termelési érték
A bruttó termelési érték mutató kizárólag a vállalat saját termelõtevékenysége során keletkezett hozamokat
veszi figyelembe. Ezeket a hozamokat egyrészt a megtermelt és értékesített (árbevétel), másrészt a
megtermelt, de egyelõre még nem értékesített termékek (+ASTÉ) értéke jelenti. Elképzelhetõ az is, hogy az
értékesített termékek egy része korábbi idõszakokban került elõállítása, vagyis értékük nem része az adott
idõszaki termelési értéknek. Ebben az esetben az ASTÉ negatív elõjelû, tehát megfelelõen korrigálja az
árbevételt. Negatív korrekciót jelent az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások értéke is, ugyanis sem az
értékesített áruk, sem pedig a továbbszámlázott alvállalkozó teljesítmények nem részei az adott vállalkozás
által generált termelési értéknek.
bruttó termelési érték  értékesítés nettó árbevétele
aktivált saját teljesítmények értéke (ASTÉ)
eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ)
eladott (közvetített) szolgáltatások értéke

2.2.4.2 Anyagmentes termelési érték
Az anyagmentes termelési értéket úgy kapjuk, hogy a bruttó termelési értéket csökkentjük az anyagköltséggel
és az igénybe vett anyagjellegû szolgáltatások értékével.
anyagmentes termelési érték  bruttó termelési érték
anyagköltség
igénybe vett szolgáltatások értéke
2.2.4.3 Nettó termelési érték
A nettó termelési érték az anyagmentes termelési érték csökkentve az értékcsökkenési leírással.
nettó termelési érték  anyagmentes termelési érték
értékcsökkenési leírás
2.2.4.4 Hozzáadott érték
A hozzáadott érték a személyi jellegû ráfordítások, az értékcsökkenési leírás és az adózás elõtti eredmény
összege.
hozzáadott érték  személyi jellegû ráfordítások
értékcsökkenési leírás
adózás elõtti eredmény
2.2.5 Hatékonysági mutatók

A hatékonysági mutatók valamilyen hozam és az annak elérése érdekében felhasznált erõforrás hányadosaként
adódnak. Attól függõen, hogy mi kerül a számlálóba és mi a nevezõbe, megkülönböztetünk egyenes és
fordított hatékonysági mutatókat.
hozam
egyenes hatékonysági mutató 
felhasznált erõforrás
felhasznált erõforrás
fordított hatékonysági mutató 
hozam
A hatékonysági mutatóknak létezik úgynevezett rugalmassági mutató változata is, amely azt mutatja meg,
hogy a felhasznált erõforrás 1 százalékos változása hány százalékos változást idéz elõ a hozam szintjében.
hozam %-os változása
rugalmassági mutató 
felhasznált erõforrás %-os változása
A mutatókban szerepeltetett hozam lehet az árbevétel, lehet valamelyik termelési érték mutató (ez a
leggyakoribb) és lehet valamilyen reálkategóriával megadott hozadék is. A felhasznált erõforrás valamely
eszköz- vagy forrás(csoport) átlagos értéke, valamely költség(elem), illetve valamilyen reálkategóriával
megadott erõforrás-felhasználás (például létszám) lehet.
2.2.5.1 Eszközhatékonyság
Eszközhatékonysági mutatót általában a teljes eszközállományra, a tárgyi eszközök és a készletek állományára
számítunk. A teljes eszközállomány és a tárgyi eszközök hatékonyságát a nettó termelési érték, a
készlethatékonyságot pedig anyagmentes termelési érték felhasználásával határozzuk meg. Tekintettel arra,
hogy a számlálóban szereplõ termelési érték mutatók flow kategóriák, a nevezõben az eszközök illetve
eszközcsoportok átlagos értékével kell dolgoznunk.
nettó termelési érték
eszközhatékonyság 
átlagos eszközállomány
tárgyieszköz-hatékonyság 
átlagos tárgyieszköz-állomány
anyagmentes termelési érték

készlethatékonyság 
átlagos készletállomány

2.2.5.2 Élõmunka-hatékonyság
A bérhatékonyságot az anyagmentes termelési érték, valamint a bérköltség és a személyi jellegû egyéb
kifizetések hányadosaként számítjuk.
bérhatékonyság 
bérköltség  személyi jellegû egyéb kifizetések
Növekszik a hatékonyság, ha ugyanakkora termelési értéket alacsonyabb bérköltséggel vagy ugyanakkora

bérköltséggel magasabb termelési értéket tudunk elérni. A bérköltség és a személyi jellegû egyéb kifizetések
ugyanakkor nem tartalmazzák az élõmunka-felhasználás összes ráfordítását.
A személyi jellegû ráfordítások jelentõs részét képezik a bérek után fizetendõ járulékok. Bár ezek mértékére,
kulcsaira a vállalkozás nincs hatással, a járulékterhek csökkenése illetve növekedése javítja a személyi jellegû
ráfordítások hatékonyságát. Célszerû ezért ezt a mutatót is kiszámolni.
személyi jellegû ráfordítás hatékonyság 
személyi jellegû ráfordítások
A bérhatékonyság és személyi jellegû ráfordítások hatékonysága mutatók egyaránt a munkaerõköltség-

felhasználás hatékonyságát mérik.
Nevezõjében reálkategóriát tartalmaz a termelékenységi mutató, amely azt méri, hogy mekkora az egy fõre
jutó anyagmentes termelési érték.
termelékenység 
átlagos állományi létszám
Célszerû még nyomon követni a bérköltség és a személyi jellegû kifizetések egy fõre jutó értékét is. Ezt a
mutatót kereseti színvonalnak nevezzük.
bérköltség  személyi jellegû egyéb kifizetések
kereseti színvonal 
átlagos állományi létszám
A négy mutatóból együtt mindig pontosabban meg lehet ítélni az élõmunka-felhasználás hatékonyságát, mint
kizárólag egyetlen mutató alakulását vizsgálva.
2.2.5.3 Komplex erõforrás-hatékonyság
Az eszköz- és az élõmunka-hatékonyság együttes megítélését teszi lehetõvé a komplex hatékonysági mutató. A
nevezõben szereplõ 0,15 és 1,8 szorzószámok átlagos hozamkövetelményt fogalmaznak meg az egyes
erõforrásokkal szemben. A hozamelvárás szintjét alapvetõen a vizsgált vállalat határozza meg az iparágban
elvárható szintek alapján. A mutató elfogadható mértéke 1 feletti.
komplex hatékonysági mutató 
0,15  átlagos eszközérték  1,8  bérköltség
2.2.5.4 Termelésiköltség-hatékonyság
A termelés költséghatékonyságát a termelési költségszint mutatóval mérhetjük, amely a termelési költségek és
a bruttó termelési érték hányadosa.
termelési költségek
termelési költségszint % 
bruttó termelési érték
A termelési költségek közé az anyagköltség, az igénybe vett szolgáltatások értéke, az egyéb szolgáltatások
érték, a személyi jellegû ráfordítások és az értékcsökkenési leírás tartozik.
termelési költségek  anyagköltség
igénybe vett szolgáltatások értéke
 egyéb szolgáltatások értéke
 személyi jellegû ráfordítások
 értékcsökkenési leírás
A költséghatékonyság szoros kapcsolatban van a jövedelmezõséggel.

2.2.6 Forgási sebességek, forgási idõk
A hatékonysági mutatók egy része felfogható forgási sebesség mutatóként is. Ha például a hatékonysági
mutatók általános formulájában a felhasznált erõforrás helyére a cég átlagos eszközértékét, a hozam helyére
pedig az ezzel elért az árbevételt helyettesítjük, akkor a klasszikus eszközforgási mutatót kapjuk.
2.2.6.1 Eszközforgás
Az eszközforgási mutató (ATO, Asset Turnover) egyrészt az egységnyi eszközérték által generált árbevételt méri,
vagyis a vállalat eszközfelhasználásának hatékonyságát mutatja, másrészt azt jelzi, hogy a teljes eszközérték
évente hányszor fordul meg az árbevételben.
eszközforgás 
átlagos eszközérték
Eszközforgási mutatót lehet számítani a tárgyieszköz-állományra vonatkozóan is, ilyenkor a nevezõbe a tárgyi
eszközök átlagos értéke kerül.
2.2.6.2 Készletek forgási sebessége és forgási ideje
A készletek forgási sebességét a szakirodalom egy jelentõs része ugyancsak az értékesítés nettó árbevételével
határozza meg.
A készletek forgási sebességének az idegen (anyagok, áruk) és a saját termelésû készletek (saját termékeink)
forgását egyaránt kell mutatnia. Az értékesítés árbevételében közvetlenül csak a saját termelésû készletek és az
áruk térülnek meg, s igazából ezeknél sem kapunk pontos forgási sebességet az árbevétellel számolva. Az
árbevétel ugyanis már a haszonkulcsot, árrést is magában foglalja, s ezáltal felfelé torzítja a forgási sebességet.
Ha az átlagos készletértéket az értékesített termékek költségéhez viszonyítjuk, akkor sokkal pontosabb forgási
sebesség mutatót kapunk. Az értékesítés költségeit összköltség típusú eredménykimutatás esetén az üzemi
költségek és a saját termelésû készletek állományváltozásának (STKÁV) különbségével tudjuk közelíteni.
üzemi költségek  STKÁV
készletek forgási sebessége 
átlagos készletállomány
A készletek forgási sebessége azt mutatja meg, hogy egy évben átlagosan hányszor fordul meg a vizsgált vállalat
készletállománya, vagyis az éven belüli fordulatok számát adja meg. Ha az év napjainak számát elosztjuk a
fordulatok számával, akkor az egy fordulathoz szükséges napok számát, vagyis a készletforgási idõt kapjuk.
365
készletforgási idõ napokban 
készletek forgási sebessége
Nagyobb forgási sebesség értelemszerûen rövidebb készletforgási idõt eredményez.

Az eszközforgás (és általában a forgási sebesség mutatók) szintjét kizárólag relatív módon, az elõzõ idõszakhoz
vagy az iparági átlagértékhez viszonyítva lehet megítélni. Az eszközforgási mutató szokásos szintje ágazatról
ágazatra változik. A nagy tõkelekötéssel járó, eszközigényes termelést folytató vagy szolgáltatást nyújtó
szektorok, mint például az energiaszolgáltató ágazat vagy a szállodaipar eszközforgása jóval alacsonyabb, mint
relatíve alacsony eszközigényû kiskereskedelmi vállalkozásoké.
2.2.6.3 Vevõk forgási sebessége és forgási ideje
Az értékesített készletek ellenértéke a pénzügyi teljesítés idõpontjáig vevõkkel szembeni követelésként jelenik
meg a mérlegben. Nem véletlenül hívják a mérleg B jelû fõcsoportját forgóeszközöknek: a készletekbõl
követelés, a követelésekbõl pénzbevétel lesz, majd a cég mûködési ciklusa kezdõdik elölrõl, a pénzeszközbõl a
termelés folytatásához ismét anyagokat kell vásárolnunk a szállítóktól.
A vevõk forgási sebességének meghatározásakor már használhatjuk az értékesítési árbevételt, csak arra kell
figyelnünk, hogy míg vevõkkel szembeni követeléseket bruttó, általános forgalmi adóval növelt értéken tartjuk
nyilván, addig az eredménykimutatás elején megjelenõ értékesítési árbevétel nettó értéken szerepel. El kell
döntenünk tehát, hogy vagy a vevõi követeléseket nettósítjuk, vagy pedig az árbevételt bruttósítjuk. Ez utóbbit
választottuk.
értékesítés bruttó árbevétele
vevõk forgási sebessége 
átlagos vevõállomány

A bruttó árbevétel meghatározásánál mindig figyeljünk arra, hogy általános forgalmi adó csak a belföldi
értékesítést terheli.
Ha változatlan éves értékesítési árbevétel mellett csökken az átlagos vevõállomány, az azt jelenti, hogy
növekszik a vevõk forgási sebessége, fordulatainak száma, vagyis csökken az az idõ, amelyen keresztül
kintlévõségeink követelések formájában várakoznak a mérleg vevõk során. A követelés keletkezésétõl a
követelés pénzügyi rendezéséig, vagyis megszûnéséig terjedõ idõt beszedési idõnek nevezzük, s az év napjainak
számát a vevõfordulatok számával osztva kapjuk.
365
vevõforgási (beszedési) idõ napokban 
vevõk forgási sebessége
2.2.6.4 Szállítók forgási sebessége és forgási ideje

Szállítói tartozások rendszerint anyagok és áruk beszerzéséhez, anyagjellegû szolgáltatások igénybevételéhez
kapcsolódnak. Az anyagok jellegû ráfordítások éves értékét az eredménykimutatás világosan mutatja, a szállítói
tartozások átlagos állományát pedig a tárgyévi és az elõzõ évi mérleg adatai alapján tudjuk meghatározni. Ha az
anyagjellegû ráfordításokhoz viszonyított szállítóállomány alacsony, akkor az azt jelenti, hogy tartozásainkat
gyorsan kiegyenlítjük, s nem halmozunk fel hatalmas értékû rendezetlen számlaállományt (arányait tekintve
legalábbis). A szállítók forgási sebességét ezért az anyagjellegû ráfordításokhoz viszonyítva határozzuk meg.
Mivel a szállítókkal szembeni kötelezettségeink a vevõkhöz hasonlóan szintén bruttó, áfával növelt értéken
jelennek meg a könyvekben és a pénzügyi kimutatásokban, ezért vagy a szállítók állományát kell nettósítanunk,
vagy pedig az anyagjellegû ráfordításokat bruttósítani. Ismét ez utóbbit választottuk.
bruttó anyagjellegû ráfordítások
szállítók forgási sebessége 
átlagos szállítóállomány
A szállítók forgási idejét, a szállítói számlák befogadásától azok rendezéséig tartó idõszak átlagos hosszát
napokban a szokásos módon kapjuk.
365
szállítóforgás napokban 
szállítók forgási sebessége
A készletek, a vevõk és a szállítók forgási ideje alapján meghatározható a vállalat mûködési és rövidtávú
finanszírozási ciklusa. Ezt részletesen tárgyalja a Számítógéppel támogatott vállalati elemzés és pénzügyi
tervezés tankönyvcsomag A vállalati pénzügyi tervezés elméleti alapjai címû tantárgyi modulja.
2.2.7 Jövedelmezõségi mutatók

A jövedelmezõségi mutatók azt fejezik ki, hogy a cég által realizált hozamokból – a ráfordítások levonása után –
hány százalék marad meg eredményként. Ily módon a jövedelmezõségi mutatókat különbözõ szintû
haszonkulcsokként is felfoghatjuk.
eredmény
jövedelmezõségi mutató %  %
hozam
2.2.7.1 Bruttó jövedelmezõség
A bruttó jövedelmezõség az értékesítés bruttó eredményének (a fedezeti összegnek) és az értékesítési
árbevételnek a hányadosa. A fedezeti összeget az árbevétel és az értékesítés közvetlen költségeinek
különbségeként kapjuk. Ez a kategória csak a forgalmi költséges eredménykimutatásban jelenik meg. A bruttó
jövedelmezõségi mutatót hívjuk még átlagos fedezeti hányadnak is.
értékesítés bruttó eredménye
bruttó jövedelmezõség %  %
2.2.7.2 Bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény
A bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény a vállalkozás alaptevékenységébõl származó, üzemi szintû
jövedelmezõséget mutatja.
üzemi eredmény
bevétel-arányos üzemi eredmény %  %
értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek

üzemi eredmény
árbevétel-arányos üzemi eredmény %  %
Ha az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások pozitív különbözete jelentõs, akkor az árbevétel-arányos üzemi
eredmény felfelé torzít, negatív különbözet esetén pedig értelemszerûen lefelé. A mutatószámrendszerek
felépítése során mégis inkább ezt használjuk. Az árbevétel-arányos jövedelmezõségi mutatók ugyanis sokkal
könnyebben hozzákapcsolhatók az eszközforgási és tõkeáttételi rátákhoz.
Az árbevétel-arányos jövedelmezõségi mutatók az angol nyelvû szakirodalomban ROS (Return on Sales)
jelzéssel jelennek meg, a késõbbiekben mi is alkalmazzuk majd ezt a rövidítést.
2.2.7.3 Árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény
Az árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény az adózás elõtti jövedelem és az árbevétel hányadosa. Azt
mutatja meg, hogy a bevétel hány százaléka marad meg nyereségként az adózás elõtti eredmény szintjén
adózás elõtti eredmény
árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény %  %
árbevétel
2.2.7.4 Árbevétel-arányos adózott eredmény
Végül az árbevétel-arányos adózott eredmény azt jelzi, hogy a bevétel hány százaléka marad fenn nyereségként
az adózás után.
adózott eredmény
árbevétel-arányos adózott eredmény %  %
árbevétel
A jövedelmezõségi mutatók jellemzõ értéke – hasonlóan az eszközforgási mutatókhoz – iparágról iparágra
változik. Az alacsony eszközforgási sebességû ágazatok általában nagyobb, a gyorsabb eszközforgású szektorok
pedig alacsonyabb haszonkulccsal dolgoznak.
2.2.8 Megtérülési mutatók

A jövedelmezõségi és a megtérülési mutatókat egyes szerzõk nem választják el élesen egymástól, pedig jelentõs
különbség van a két mutatócsoport között. A megtérülési mutatóknál az eredményt nem az árbevételhez vagy
más hozamhoz viszonyítjuk, hanem valamilyen erõforráshoz. A jövedelmezõségi mutató elnevezést ezért
legfeljebb akkor vonatkoztathatjuk rájuk, ha egy jelzõvel utalunk a fentiekben bemutatott árbevétel-arányos
jövedelmezõségi rátáktól való eltérésre, s az erõforrás-arányos jövedelmezõség kifejezést használjuk velük
kapcsolatban.
eredmény
megtérülési mutató %  %
erõforrás
A nevezõben szereplõ erõforrás leggyakrabban a cég átlagos vagyona (eszközértéke) vagy saját tõkéje.
2.2.8.1 Eszközarányos megtérülés
A vagyonarányos megtérülési mutató (ROA, Return on Assets) a cég eszközállományának hozamrátáját mutatja
meg, függetlenül a vállalat finanszírozási tõkeáttételétõl. A számlálóban tehát olyan eredménykategóriát kell
szerepeltetnünk, amely nem viseli magán a finanszírozás és a forrásszerkezet hatásait. A ROA mutatót ezért a
kamat- és adófizetés elõtti üzemi eredménnyel (EBIT, Earnings Before Interest and Taxes) számoljuk.
üzemi eredmény
eszközarányos megtérülés %  %
átlagos eszközállomány
2.2.8.2 Sajáttõke-arányos megtérülés

A sajáttõke-arányos megtérülés (ROE, Return on Equity) a cégbe eredetileg befektetett, illetve abba
visszaforgatott tulajdonosi tõke számviteli hozamrátája, ily módon a cég tulajdonosai, részvényesei számára
elsõdleges jelentõségû csúcsmutató. Mivel a cég tulajdonosait csak a hitelkamatok és az adótartozás
megfizetése után fennmaradó jövedelem illeti meg, ezért a ROE mutatót az adózott eredménnyel számoljuk. Ez
a jövedelem már valóban a tulajdonosoké, s dönthetnek arról, hogy ennek mekkora hányadát fizetik ki
osztalékként, s mekkora hányadát forgatják vissza a cégbe.
adózott eredmény
sajáttõke-arányos megtérülés %  %
átlagos saját tõke

2.2.8.3 Sajáttõke-arányos cash-flow
A számviteli értelemben realizált eredmény nem jelent feltétlenül pénzügyi értelemben is realizált eredményt.
A vállalat mûködésének pénzügyi hozadéka, a céghez beáramló és onnan kiáramló pénzeszközök különbsége a
cash-flow kimutatásból olvasható ki. A cég alaptevékenységéhez kapcsolódó pénzáramlást az operatív vagy
mûködési pénzáramlás mutatja. Ez azonban nem tekinthetõ teljes egészében a tulajdonosok hozadékának,
ugyanis ebbõl még az adósságok, a hiteltartozások törlesztését is fizetni kell. A hiteltartozások törlesztésével
korrigált mûködési pénzáramlás már valóban a tulajdonosok pénzügyi vagyonát gyarapítja. Akár úgy, hogy
kiveszik a cégbõl osztalékként, akár úgy, hogy a cégbe forgótõkeként vagy újabb beruházások finanszírozási
forrásaként (a beruházási vagy befektetési cash-flow soron) visszaforgatják.
mûködési pénzáramlás  hiteltörlesztések
sajáttõke-arányos cash-flow %  %
2.2.9 Részvénypiaci mutatószámok

A részvénypiaci mutatószámok elsõsorban nyitott, tõzsdén jegyzett részvénytársaságok fundamentális
elemzésére használhatók. Ilyen cégek esetén a vállalat külsõ piaci értékét, megítélését kifejezõ árfolyam
alakulása folyamatosan, napról napra vagy akár percrõl pecre nyomon követhetõ. A részvényárfolyam a cég
teljesítményének elsõdleges piaci indikátora, a hatékony piacok elméletének legerõsebb formája szerint az
árfolyam pontosan és azonnal tükröz minden, a céggel kapcsolatos információt. A valóságban persze
részvénypiacok sem mûködnek tökéletesen, s az árfolyam-alakulás néha átmenetileg elszakad az elõzõekben
felsorolt, a cég gazdálkodását tükrözõ belsõ mutatószámoktól, hosszú távon azonban mégis együttmozgás
figyelhetõ meg a vállalati beszámolókból kiolvasható fundamentumok és a cég részvényeinek árfolyama között.
Ha nem így lenne, akkor ez a fundamentális részvényelemzés létjogosultságát kérdõjelezné meg.
A legfontosabb részvénypiaci mutatószámok (EPS, D/P, BVPS, P/E ráta stb.) meghatározásához szükséges
információk – ahogy az elõzõekben is jeleztük – általában csak tõzsdén jegyzett cégek esetén állnak
folyamatosan rendelkezésünkre, a tõzsdei vállalatok pedig rendszerint nem a tananyag fókuszában álló kis- és
középvállalati méretkategóriába tartoznak. A részvénypiaci mutatószámok meghatározásával és elemzésével
ezért ebben a tananyagban nem foglalkozunk. Ez a lehatárolás a tananyag gondozása, továbbfejlesztése és
újabb kiadása során a jövõben feloldásra kerülhet.
2.3 A mutatószám-elemzés felépítése, mutatószámrendszerek kialakítása

A mutatószám-elemzés nem csak egyszerûen az elõzõ alfejezetben bemutatott mutatók kiszámítását és idõbeli
alakulásának bemutatását jelenti. Gondosan meg kell tervezni a mutatószám-elemzés stratégiáját, át kell
gondolni, s meg kell konstruálni az elemzés logikai vázát.
Mindig figyelembe kell venni a vizsgált cég és az ágazat sajátosságait! A fentiekben bemutatott mutatószámok
szinte minden iparágban alkalmazhatók, bár normál értéktartományaik, kritikus alsó és felsõ értékeik
szektoronként eltérõek lehetnek. A speciális, csak egyes ágazatokban értelmezhetõ mutatókat tankönyvünk
nem tárgyalja, a szektor vállalatainak fundamentális elemzésébõl ugyanakkor nem hiányozhatnak. A
szektorspecifikus mutatószámokat Olvasónk a vizsgált ágazat vállalatairól készített korábbi elemzések alapos
tanulmányozásával ismerheti meg.
Az elõzõek során láthattuk, hogy a cég gazdálkodásának több területe vizsgálható mutatószámokkal. Az
általunk alkalmazott mutatószámrendszer akkor jó, ha azzal az egyes területeket nemcsak elkülönülten tudjuk,
hanem azok kapcsolatrendszerét, egymásra, valamint a magasabb szintû gazdálkodási mutatókra gyakorolt
hatását is ki tudjuk mutatni.
Elemzésünknek tömörnek és lényegre törõnek kell lennie! Az elõkészítõ munkák során kiszámíthatunk rengeteg
mutatószámot, de utána szelektálnunk kell. Az elemzésben nem kell, sõt nem szabad minden mutatót
egyenként elemeznünk. 3-4 arányszámmal felesleges kifejezni ugyanazt a jelenséget vagy tendenciát. Mindig
azt a mutatót használjuk, amely a leginformatívabb, s az általunk szemléltetni kívánt folyamatokat a legjobban
tükrözi. Az információtartalommal nem bíró, redundáns elemeket hagyjuk ki az elemzésbõl!
2.3.1 Hazai terminológia

A hazai számviteli szabályozás szóhasználata szerint a beszámoló célja, hogy valós, megbízható képet adjon a
vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõségi helyzetérõl. A három területnek jól megfeleltethetõ a
beszámolóban szereplõ három pénzügyi kimutatás. A mérleg a vállalat vagyonát, annak összetételét, a cash-

flow kimutatás a pénzfolyamatokat mutatja be, az eredménykimutatás pedig a vállalati jövedelem levezetését
adja.
A beszámoló elemzésével, a pénzügyi mutatószámokkal foglalkozók hazai szakirodalom követi ezt a hármas
felosztást és sorrendiséget. Az elemzés ily módon a vagyoni helyzet, az eszköz- és tõkestruktúra elemzésével
kezdõdik. Ezt követi a pénzügyi helyzet vizsgálata, amely a hosszú távú pénzügyi stabilitásra (tõkeáttétel,
fedezet) és a rövidtávú fizetõképességre (likviditás) is kiterjed. A jövedelmezõség elemzése egyrészt az
eredménykimutatásra épül, s a különbözõ szintû haszonkulcsok kiszámítását és értékelését jelenti, másrészt –
ahogy korábban is említettük – a megtérülés vizsgálatát is magában foglalja. A hatékonyság
(költséghatékonyság, eszköz- és élõmunka-hatékonyság) vizsgálata néhol a jövedelmezõséggel foglalkozó
részben, néhol az elemzés önálló, negyedik fejezeteként jelenik meg. Az egyes mutatószámok elemzése minden
esetben dinamikus: a tárgyidõszaki érték mellett megjelenik az elõzõ periódus eredménye, és az elõzõ évhez
képesti változás is.
A fentiekben bemutatott szerkezet valójában nem tükröz semmiféle általános fontossági sorrendet, hiszen
egyik vállalati érdekcsoport számára sem az eszközstruktúra az elsõdleges fontosságú mutatószám. A hazai
elemzési metódus másik gyenge pontja, hogy a mutatókat nem foglalja logikai rendszerbe, s ezáltal nem
hangsúlyozza eléggé a mutatószámok közötti logikai kapcsolatokat.
Ezeket a hiányosságokat küszöböli ki az angolszász terminológia.
2.3.2 Angolszász terminológia

Az angolszász terminológia a cég tulajdonosai számára legfontosabb megtérülési rátákat kezeli
csúcsmutatóként, majd ezeket bontja fel különbözõ részmutatókra a mutatószámrendszer alsóbb szintjein. A
módszert – arról a vállalatról, amely ezt az eljárást elõször alkalmazta – DuPont-módszernek nevezték el.
2.3.2.1 A megtérülési csúcsmutatók felbontása DuPont-módszerrel
Az alábbiakban Bodie–Kane–Marcus (2005) nyomán a ROE mutató egy lehetséges felbontását mutatjuk be. (A
fejezet végén megjelölt kapcsolódó irodalomban Olvasónk más csúcsmutatókkal operáló mutatórendszerekkel
is megismerkedhet.)
ROE  LR  ROA  IB  TB
A képlet szerint a sajáttõke-arányos adózott nyereség a cég finanszírozási tõkeáttételét jelzõ LR, eszközarányos
üzemi szintû megtérülését mutató ROA, valamint a cég által viselendõ kamatterhet (pontosabban pénzügyi és a
rendkívüli eredmény hatását) jelzõ IB (Interest Burden) és társasági adóterhet kifejezõ TB (Tax Burden)
arányszámok szorzata. Minderrõl egyszerûen meggyõzõdhetünk, ha a fenti mutatókat a mögöttes mérleg- és
eredménykategóriák hányadosaiként írjuk fel.
adózott eredmény átlagos eszközállomány üzemi eredmény
  
átlagos saját tõke átlagos saját tõke átlagos eszközállomány
adózás elõtti eredmény adózott eredmény
 
üzemi eredmény adózás elõtti eredmény
Jól látható, hogy a képlet jobb oldalán a láncba fûzött mutatórendszer következõ tagjának nevezõje az elõzõ tag
számlálójával azonos. Az egyszerûsítések után a bal oldal és a jobb oldal megegyezik.
A ROA mutató tovább bontható két részmutatóra. Az eszközarányos megtérülési ráta kifejezhetõ az
eszközforgás (ATO, Asset Turnover) és az üzemi szintû haszonkulcs (ROS, Return on Sales) szorzataként.
ROE  LR  ROA  IB  TB
ATO  ROS
üzemi eredmény értékesítés nettó árbevétele üzemi eredmény
 
átlagos eszközállomány átlagos eszközállomány értékesítés nettó árbevétele
A 2.2.6. és 2.2.7. szakaszokban jeleztük, hogy az eszközforgásnak és a jövedelmezõségnek iparágról iparágra

változó értéke van. A ROA mutató felbontása jól szemléleti, hogy a különbözõ eszközforgás és jövedelmezõség
szorzata eredményezhet nagyjából ugyanakkora eszközarányos megtérülést. Magas eszközforgási sebességgel

jellemezhetõ iparágakban jóval alacsonyabb haszonkulccsal is el lehet érni ugyanazt a megtérülési
arányszámot. Ezt illusztrálja az alábbi táblázat (4. táblázat).
4. táblázat
Vállalat ATO ROS ROA
Szupermarketlánc 5 2% 10%
Áramszolgáltató 0,5 20% 10%
2.3.2.2 A ROA, a ROE és a tõkeáttétel kapcsolata

Az elõzõekben bemutatott felbontás a két megtérülési mutató, valamint a tõkeáttétel kapcsolatára is rávilágít.
A ROA és a ROE viszonyát az határozza meg, hogy az LR  IB  TB szorzat nagyobb vagy kisebb 1-nél. Ha
LR  IB  TB  1 , akkor a sajáttõke-arányos nyereség meghaladja az eszközarányos nyereség szintjét, ha
LR  IB  TB  1 , akkor viszont ROE  ROA . Ha az LR  IB  TB szorzat éppen 1, akkor a két megtérülési mutató
értelemszerûen megegyezik.
A helyzet megítélését nehezíti, hogy az LR, IB és TB mutatók értéke nem független egymástól. Ha az idegen
finanszírozás aránya nõ, vagyis emelkedik a tõkeáttétel, akkor várhatóan növekszik a kamatteher is, ez utóbbi
viszont adómegtakarítást eredményez.
A tõkeáttételi és a megtérülési mutatók változásának kapcsolatát még jobban szemlélteti az alábbi felbontás,
amely egyúttal egy fontos következtetéssel is szolgál számunkra.
adózott eredmény üzemi eredmény  kamatok  társasági adó
ROE   
átlagos saját tõke átlagos saját tõke
(1  adókulcs)  (üzemi eredmény  kamatok)

 
(ROA  átlagos eszközállomány)  (kamatláb  átlagos adósság)

 (1 - adókulcs) 
  átlagos saját tõke  átlagos adósság  átlagos adósság 

 (1 - adókulcs) ROA     kamatláb  
  átlagos saját tõke  átlagos saját tõke 
 átlagos adósság 
 (1 - adókulcs) ROA   ROA  kamatláb  
 átlagos saját tõke 
A képlet utolsó sorában a szögletes zárójelben szereplõ összeg második tagja jól mutatja, hogy a tõkeáttétel
növekedésével (ezt a képletben az adósság/saját tõke arány, vagyis a D/E ráta emelkedése jelenti) csakis akkor
nõ a ROE értéke ROA mutató fölé, ha az eszközarányos megtérülés magasabb, mint az adósság után fizetendõ
kamatláb.
A gazdaság mûködése ciklikus, így a ROA mutató is általában ingadozik. A cég szempontjából jó, átlagos és rossz
évek váltogatják egymást. Könnyen elõfordulhat, hogy amíg egy jó és átlagos idõszakokban a ROA meghaladja a
kamatlábat, addig rossz években ez nem teljesül. Ezt szemléleti Bodie–Kane–Marcus (2005) példája.
Az 5. táblázat egy 100 százalékban saját tõkébõl finanszírozott 100 milliós eszközértékû vállalat ROA és ROE
mutatójának alakulását szemlélteti a konjunktúraciklus különbözõ szakaszaiban. A vállalati nyereségadó kulcsát
vegyük 40 százalékosnak (ez jóval magasabb, mint a hazai kulcs, de a példa szempontjából a kulcsnak most
nincs jelentõsége).

5. táblázat
Gazdasági Üzemi Adózott
Árbevétel ROA ROE
ciklus szakasza eredmény eredmény
Rossz év 80 5 5% 3 3%
Átlagos év 100 10 10% 6 6%
Jó év 120 15 15% 9 9%
Látható, hogy a ROA és a ROE ingadozása arányait tekintve megegyezõ. Jó években mindkét mutató az átlagos
szint duplájára, rossz években pedig annak felére csökken.
A 6. táblázat azt mutatja, hogy mi történne abban az esetben, ha cégünk 40 százalékban idegen tõkébõl
finanszírozott lenne. A cég eszközértéke, árbevétele, üzemi eredményei és ROA mutatói megegyeznek az elõzõ
táblázat értékeivel, az adózott eredmények és a ROE mutatók azonban a 40 milliós hitelállomány 8 százalékos
kamatterhe (3,2 millió) miatt eltérnek a korábbiaktól.
6. táblázat
Gazdasági Üzemi Adózott
Árbevétel ROA ROE
ciklus szakasza eredmény eredmény
Rossz év 80 5 5% 1,08 1,8%
Átlagos év 100 10 10% 4,08 6,8%
Jó év 120 15 15% 7,08 11,8%
A finanszírozási tõkeáttétellel mûködõ cég ROE mutatója arányait tekintve jóval nagyobb ingadozást mutat,
mint a tisztán saját tõkébõl finanszírozott cégé. Ennek az az oka, hogy a ROA és ROE ingadozásában tetten
érhetõ üzleti kockázat mellett a tõkeáttételes cég ROE mutatójában a finanszírozási kockázat is megjelenik. Jó
és átlagos években a ROE mutató magasabb tõkeáttétellel, mint anélkül, mivel a 10 és 15 százalékos
eszközmegtérülés magasabb a 8 százalékos hitelkamatlábnál. Rossz években viszont az 5 százalékos ROA nem
éri el a kamatlábat, ezért a sajáttõke-arányos megtérülés alatta marad annak a rátának, amelyet a cég tisztán
sajáttõke-finanszírozás esetén el tudott volna érni.
2.3.2.3 A DuPont-módszer korlátai
Az alábbiakban egy példát ismertetünk a 2.3.2.1. pontban bemutatott, a Bodie–Kane–Marcus (2005) (a
továbbiakban BKM) által javasolt mutatószámrendszer alkalmazására és korlátainak szemléltetésére.
Példabeli vállalkozásunk fõbb gazdálkodási adatait és mutatószámait a 7. táblázat mutatja.
7. táblázat
Fõbb gazdálkodási adatok 2005 2006 2007 2008 2009
Átlagos saját tõke 40 45 50 40 30
Átlagos eszközállomány 80 100 100 100 50
Árbevétel 100 140 130 120 130
Üzemi eredmény 10 12 -10 2 -2
Adózás elõtti eredmény 8 9 -12 -12 2
Adózott eredmény 6 7 -14 -14 1
BKM DuPont módszere
Tõkeáttétel 2,00 2,22 2,00 2,50 1,67
Eszközforgás 1,25 1,40 1,30 1,20 2,60
Bruttó haszonkulcs % 10,0% 8,6% -7,7% 1,7% -1,5%
Kamatteher-ráta % 80,0% 75,0% 120,0% -600,0% -100,0%
Adóteher-ráta % 75,0% 77,8% 116,7% 116,7% 50,0%
ROE % 15,0% 15,6% -28,0% -35,0% 3,3%

A táblázatban a ROE mutatót a ROE  LR  ATO  ROS  IB  TB összefüggés alapján bontottuk fel. Az alábbiakban
azt vizsgáljuk, hogy a részmutatók alakulásával miként magyarázható a megtérülési csúcsmutató egyik évrõl a
másikra történõ változása.
A tõkeáttétel (LR) és az eszközforgás (ATO) változásának ROE-ra gyakorolt hatása attól függ, hogy a ROS, IB és
TB mutatók szorzataként adódó árbevétel arányos adózott eredmény mutató milyen elõjelû. Ha pozitív, akkor a
tõkeáttétel és az eszközforgás növekedése növeli a ROE mutatót, ha negatív, akkor viszont csökkenti.
2005-rõl 2006-ra az adózott eredmény és az árbevétel hányadosa 6%-ról 5%-ra csökkent (képezzük a két adat
hányadosát vagy szorozzuk össze a táblázat három, százalékos formában kifejezett jövedelmezõségi
mutatóját!), a ROE mégis emelkedett, mert mind a tõkeáttétel, mind pedig az eszközök forgási sebessége nõtt.
Az adózott eredmény szintû jövedelmezõség csökkenése azért következett be, mert a bruttó haszonkulcs és a
kamatteher-ráta csökkenése nagyobb arányú volt, mint az adóteher-ráta növekedése. A bruttó haszonkulcs
csökkenése az üzemi költséghatékonyság romlását, az üzemi jövedelmezõség csökkenését, emelkedése pedig a
költséghatékonyság javulását, az üzemi jövedelmezõség emelkedését jelzi. Esetünkben az üzemi
jövedelmezõség 10-rõl 8,6%-ra való romlása következett be.
A 2005-ös és a 2006-os kamat- és adóteher-ráták összehasonlítása jól rávilágít a mutatók értelmezésének
fonákságaira. A kamatteher-ráta 80-ról 75 százalékra való csökkenése valójában nem a kamatteher
csökkenését, hanem pontosan annak emelkedését jelenti: míg korábban 100 Ft üzemi eredménybõl 80 maradt
meg a kamatfizetés után, most csak 75. Ez valószínûleg összefüggésben van a növekvõ tõkeáttétellel, az idegen
finanszírozás arányának emelkedésével.
Az adóteher-ráta 2005-rõl 2006-ra ugyancsak emelkedett, de ez is fordítva értelmezendõ, vagyis az adóteher –
arányait tekintve – csökkent.
Az IB és TB mutatók változásainak értelmezése elnevezésükkel pontosan ellentétes. Emelkedésük nem a
terhek, hanem – a ROS növekedéséhez hasonlóan – a jövedelmezõség javulását jelenti. Mindaddig legalábbis,
amíg a cég eredménymutatói között valahol fel nem tûnik egy negatív szám. A negatív üzemi, adózás elõtti vagy
adózott eredmény ugyanis további bonyodalmakat szül.
Vizsgáljuk meg a 2007-es esztendõt a 2006-os évhez viszonyítva! A cég tõkeáttétele és eszközforgása némileg
csökkent, ez azonban most inkább javítja a ROE-t, hiszen az a negatívvá vált jövedelmezõség miatt mínuszba
csapott át. Magasabb LR és ATO mutatók esetén még inkább negatív lenne a ROE értéke.
Akinek elsõre kicsit furcsán hangzik, hogy az eszközforgás vagy a tõkeáttétel növekedése akár ronthat is a
megtérülésen, gondolja végig a következõt: tegyük fel, hogy utazó ügynökként porszívókat árulunk, de
veszteségesen, 20 ezer forintért adjuk a 22 ezer forintos beszerzési árú terméket. Ha növeljük az
eszközhatékonyságot és változatlan eszközállománnyal sikerül növelni az értékesítésünket, akkor csak még
nagyobb veszteséget realizálunk. Minél többet dolgozunk, annál nagyobb veszteséget termelünk. Az persze
igaz, hogy a hatékonyság és jövedelmezõség általában nem függetlenek egymástól, hiszen a hatékonyabb
eszköz- és elõmunka-felhasználás általában a bevétel-növekedéstõl elmaradó arányú költségnövekedéssel jár, s
ez pedig javítja a jövedelmezõséget. Ennek ellenére, amíg a jövedelmezõség nem válik pozitívvá, az
eszközforgás növekedése rontja a megtérülést. Ha a veszteséges tevékenységhez még ráadásul hiteleket is
felveszünk, akkor a növekvõ veszteséget kisebb saját tõkével érjük el, amely még tovább rontja megtérülési
mutató értékét.
A 7. táblázatban szereplõ példánkhoz visszatérve a negatív megtérülést az üzemi jövedelmezõség 8,6-ról -7,7
százalékra történõ, jelentõs romlása váltotta ki, amely egyrészt az árbevétel csökkenése, másrészt a költségek
növekedése miatt kialakult üzemi veszteségnek köszönhetõ.
2006-ról 2007-re mind a kamatteher-, mind pedig az adóteher-ráta növekedést mutat. A 100 százalék fölé ugró
értékek elsõ ránézésre azt sugallják, hogy a pénzügyi tételek és az adófizetés figyelembe vétele nemhogy nem
rontotta, de még növelte is az eredményünket. Ezek az értékek azonban csalókák, amelynek oka az, hogy a
mutatókban negatív eredménykategóriák jelentek meg. Valójában mind a pénzügyi mûveletek, mind pedig az
adófizetés rontották az eredményt, tovább csökkentették a már amúgy is negatív viszonyítási alapot. A
számlálóban szereplõ kisebb (abszolút értékben nagyobb) negatív szám, valamint a nevezõben szereplõ
nagyobb (abszolút értékben kisebb) negatív szám hányadosaként adódtak a pozitív, 1 (100%) feletti
eredmények.

2007-rõl 2008-ra üzemi szinten ugyan ismét pozitív eredmény realizálódott, de az adózás elõtti és adózott
eredmény szintjén a cég már veszteségessé vált, vagyis összességében ismét negatív jövedelmezõségi mutató
alakult ki. Emiatt a tõkeáttétel további növekedése csak rontott a sajáttõke-arányos megtérülési csúcsmutató
értékén. A kamatteher-ráta -600 százalékos, amely arra utal, hogy a kamatfizetés az üzemi eredmény
hétszerese. Az adóteher-ráta helyes értelmezése most is csak az eredeti adatok mögé nézve lehetséges, a
mutató nevezõjében megjelenõ negatív viszonyítási alap miatt.
Végül a 2009-es esztendõ arra mutat példát, amikor a cég üzemi szinten ugyan veszteséges, de a pénzügyi
tevékenység pozitív eredménye az adózás elõtti és adózott eredmény szintjén ismét nyereségessé teszi a
vállalatot. Ebben az esetben a kamatteher-ráta helyes értelmezése okoz problémát, hiszen az utolsó oszlopban
látható -100%-os értékbõl az elõzõek alapján arra gondolhatnánk, hogy az üzemi eredmény kétszeresét kitevõ
kamatráfordítások az üzemi eredmény -1-szeresének megfelelõ adózás elõtti eredményt idéztek elõ. Valójában
pont fordítva történt.
A negatív bruttó haszonkulcs, a negatív kamatteher-ráta, valamint a pozitív adóteher-ráta szorzata
mindenesetre pozitív adózott eredmény szintû jövedelmezõséget, s ezáltal pozitív ROE mutatót
eredményezett.
2.3.3 Egy lehetséges megoldás a mutatószámrendszer kialakítására

Az elõzõ példa jól illusztrálja, hogy a hagyományos mutatószámrendszer legfõbb problémáját a
jövedelmezõségi mutatók nevezõjében megjelenõ negatív eredménykategóriák okozzák. Egyedül a ROS mutató
olyan, amelynek nevezõje, az árbevétel nem lehet sosem negatív. Ezáltal a ROS elõjele sosem okozhat
értelmezési problémákat. Ha a ROS negatív, akkor az üzemi szinten egyértelmûen veszteséget jelent.
Az adóteher- és kamatteher-ráták nevezõjében azonban már megjelenhetnek negatív eredményértékek. A
negatív viszonyítási alapok által okozott kétértelmûségeket csak fokozzák a mutatók fordított értelmezése
miatti problémák, s emiatt gyakran teljes a zûrzavar.
2.3.3.1 A javasolt mutatófelbontás
Az alábbiakban egy alternatív, a gyakorlatban is jól használható mutatófelbontási módszert javaslunk, amelynek
kiindulópontját ugyan a BKM által felvázolt struktúra jelenti, de annak IB és TB mutatóját kicseréljük az adózás
elõtti és az adózott eredmény szintû jövedelmezõséget egyértelmûen jelzõ árbevétel-arányos adózás elõtti
eredmény és árbevétel-arányos adózott eredmény mutatókra. A jövedelmezõséget ily módon három szinten is
mérjük a mutatószámrendszerben: az üzemi eredmény, az adózás elõtti és az adózott eredmény szintjén.
Tekintettel a közös viszonyítási alapra, valójában mindhárom mutatót illethetnénk a ROS elnevezéssel. Így is
teszünk, s ROS mutatóinkat egy sorszámmal különböztetjük meg egymástól. A ROS#1 lesz az üzemi szintû, a
ROS#2 az adózás elõtti és a ROS#3 az adózott eredmény szintû jövedelmezõségi mutató. A pénzügyi (és a
rendkívüli) tételek jövedelmezõségre gyakorolt hatását (százalékpontban) a ROS#2% és a ROS#1%, az
adófizetés jövedelmezõségi hatását pedig a ROS#3% és a ROS#2% különbségeként mutatjuk ki. A ROE mutató
az LR, az ATO és a ROS#3% szorzata.
Az elemzés továbbvihetõ a pénzügyileg, mûködési pénzáramlás formájában realizált sajáttõke-arányos
megtérülés szintjére is. Ehhez az adózott eredmény szintû jövedelmezõségi mutató (ROS#3%) helyett az
operatív cash-flow és az árbevétel hányadosaként adódó árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás mutatót
kell használnunk a megtérülési mutató tõkeáttételi,eszközforgási és jövedelmezõségi komponensek
szorzataként történõ meghatározásakor.
Ha az elemzést kiegészítjük az árbevétel arányos, korrigált mûködési pénzáramlással, akkor ennek és a ROS#3%
jövedelmezõségi mutatónak a különbségeként kimutathatjuk a cash-flow jövedelmezõségre (pénzügyi
jövedelmezõségre) gyakorolt hatását is. A korrigált mûködési pénzáramlást az operatív cash-flow és a
hiteltörlesztések különbségeként kapjuk. Gyakorlatilag ez az a pénzáramlás, amely a cég tulajdonosainak
szabad cash-flow-ját, szabadon felhasználható pénzjövedelemét jelenti.
A mutatórendszer elõzõ táblázat adataival történõ alkalmazását az 8. táblázatban láthatjuk.

8. táblázat
Fõbb gazdálkodási adatok 2005 2006 2007 2008 2009
Átlagos saját tõke 40 45 50 40 30
Átlagos eszközállomány 80 100 100 100 50
Árbevétel 100 140 130 120 130
Üzemi eredmény 10 12 -10 2 -2
Adózás elõtti eredmény 8 9 -12 -12 2
Adózott eredmény 6 7 -14 -14 1
Korrigált mûködési pénzáramlás 5 6 3 4 5
Alternatív mutatófelbontás
Tõkeáttétel (Leverage Ratio, LR) 2 2,22222 2 2,5 1,66667
Eszközhatékonyság, eszközök
fordulatszáma (Asset Turnover, ATO)
1,25 1,4 1,3 1,2 2,6
Árbevétel-arányos nyereség #1 %
(Return on Sales, ROS#1%) 10,0% 8,6% -7,7% 1,7% -1,5%
Eszközarányos megtérülés %
(Return on Assets, ROA%) 12,5% 12,0% -10,0% 2,0% -4,0%
Pénzügyi és rendkívüli eredmény hatása
a jövedelemzõségre (százalékpontban)
-4,5% -5,6% 0,8% -12,0% 5,5%
(ROS#2%) 8,0% 6,4% -9,2% -10,0% 1,5%
Adóteher hatása a jövedelemzõségre
(százalékpontban) -2,0% -1,4% -1,5% -1,7% -0,8%
(ROS#3%) 6,0% 5,0% -10,8% -11,7% 0,8%
Sajáttõke-arányos megtérülés %
(Return on Equity, ROE %) 15,0% 15,6% -28,0% -35,0% 3,3%
Korrigált mûködési cash-flow hatása a
jövedelmezõségre
(százalékpontban) -1,0% -0,7% 13,1% 15,0% 3,1%
Árbevétel-arányos mûködési
pénzáramlás % 5,0% 4,3% 2,3% 3,3% 3,8%
Sajáttõke-arányos CF% (OCFROE %) 12,5% 13,3% 6,0% 10,0% 16,7%
A táblázat dõlt karakteres sorai elõjelhelyesen és az elnevezéseknek megfelelõ értelmezés szerint mutatják a
kamatteher, az adóteher, valamint az OCF jövedelmezõségi hatását. Ha a kijelzett százalékos érték negatív,
akkor az emelkedõ kamat- és adóterhet, vagyis a megjelenített mértékû jövedelmezõségcsökkenést jelent.
Jövedelmezõséget fokozó hatásra a pozitív százalékos értékek utalnak.
A táblázatban a ROA és CFROE mutatót is meghatároztuk. Elõbbit az ATO és a ROS#1% szorzataként, utóbbit
pedig az árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás mutató felhasználásával.
2.3.3.2 ROE eltéréselemzés
Tekintettel a mutatószámok láncszerû, multiplikatív kapcsolatára, kiválóan alkalmazhatók az eltéréselemzés
controllingból jól ismert módszerei. Az alábbiakban a ROE mutató láncbehelyettesítéses kumulatív
eltéréselemzését végezzük el.
A részeltérések a kumulatív módszereknél függnek a hatótényezõk sorrendjétõl, s ez különösen az LR és ATO
mutatók ROE-ra gyakorolt hatásának kimutatásánál fontos, ezek ugyanis nyereséges (pozitív jövedelmezõségi
mutatók) és veszteséges mûködés (negatív jövedelmezõség) esetén pont ellentétes hatásúak. A részmutatók
sorrendjét ezért mindenképpen úgy kell megválasztani, hogy a sor az üzemi jövedelmezõséggel, valamint az ezt
kiegészítõ kamat- és adóhatásokkal kezdõdjék.
A módszer alkalmazása a 9. táblázatban látható, ahol a 2005. és 2006. év ROE mutatója közötti eltérést
bontottuk fel tényezõkre.

9. táblázat
Eltéréselemzés ROE 2005 ROS#1 IB TB LR ATO ROE 2006
ROS#1 10,00% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57%
IB -2,00% -2,00% -2,14% -2,14% -2,14% -2,14% -2,14%
ROS#2 8,00% 6,43%
TB -2,00% -2,00% -2,00% -1,43% -1,43% -1,43% -1,43%
ROS#3 6,00% 4,57% 4,43% 5,00% 5,00% 5,00% 5,00%
LR 2,000 2,000 2,000 2,000 2,222 2,222 2,222
ATO 1,250 1,250 1,250 1,250 1,250 1,400 1,400
ROE 15,00% 11,43% 11,07% 12,50% 13,89% 15,56% 15,56%
Hatások -3,57% -0,36% 1,43% 1,39% 1,67%
A táblázat ROE2005 oszlopából a következõ olvasható ki. A cég 2005-ben 10 százalékos üzemi szintû
haszonkulcsot ért el, amelyet a kamat- és adóteher egyaránt 2-2 százalékkal csökkentett, így az adózott
eredmény szintjén az árbevétel 6 százaléka maradt meg eredményként. Ezt a 2 és 1,25 egységnyi tõkeáttételi,
illetve eszközforgási mutatóval megszorozva 15 százalékos sajáttõke-arányos megtérülési mutatót kaptunk.
Táblázat utolsó, ROE2006 jelû oszlopa ugyanezeket a mutatókat adja meg 2006-ra vonatkozóan. Az üzemi
jövedelmezõség romlott, a kamatteher jövedelmezõség-rontó hatása növekedett, az adóteheré csökkent. Az
adózott eredmény szintû jövedelmezõség összességében ugyancsak romlott, 5 százalékra esett vissza. A
tõkeáttétel és az eszközforgás viszont egyaránt javított a megtérülési mutatón, amelynek eredményeképpen a
ROE az elõzõ évi 15-rõl 15,56 százalékra emelkedett.
A lánchelyettesítéses kumulatív eltérésfelbontás lényege, hogy a ROE-t meghatározó befolyásoló tényezõk
közül mindig csak egyet módosítunk következõ évi értékének megfelelõen, s minden változtatás után újra és
újra kiszámoljuk a megtérülési csúcsmutató értékét úgy, hogy a már módosított tényezõt a késõbbiekben végig
az új, következõ évi értékén szerepeltetjük.
ROS#1 jelû oszlop az üzemi jövedelmezõség megváltozásának ROE-ra gyakorolt hatását mutatja. Jól látható,
egyedül a ROS#1 sorban szereplõ számérték változott a kiinduló ROE2005 oszlophoz képest. Ha minden egyéb
részmutató változatlan maradna, csak a ROS#1 csökkenne 10-rõl 8,57 százalékra, akkor a ROE 15-rõl 11,43
százalékra esne vissza. Az üzemi jövedelmezõség csökkenésének hatása tehát -3,57 százalékpontos.
A következõ oszlopban az üzemi jövedelmezõséget már 2006-os értékén szerepeltetjük. Most a kamatteher
változásának hatása következik, ezért a korábbi év -2 százalékos hatása helyett a 2006. évi -2,14 százalékos IB
értékkel számolunk. Ha ezt kivonjuk a 8,57 százalékból, majd a kapott eredményt tovább csökkentjük az
adóteher-ráta egyelõre még változatlan, 2005-ös értékével, akkor 4,43%-os adózott eredmény szintû
jövedelmezõséget kapunk. Ezt megszorozva a 2005. évi tõkeáttétellel és eszközforgással 11,07 százalékos ROE
érték adódik. A kamatteher változásának ROE-ra gyakorolt -0,36 százalékpontos hatását a 11,07 és az elõzõ
oszlopban szereplõ 11,43 százalékos érték különbségeként kapjuk.
A tényezõkön az elõbbieknek megfelelõen tovább haladva, az egyes tényezõket a világossárga celláknak
megfelelõen lépésrõl-lépésre változtatva jutunk el a ROE 2006. évi értékéhez. Az utolsó sorban kiszámított
hatások összege értelemszerûen a 15,56 és a 15 százalékos megtérülési mutató közötti 0,56 százalékpontos
különbséget adja ki.
Az eltérésfelbontás eredményei jól szemléltethetõk a Számítógépes elemzési technikák tananyagban
megismert vízesésdiagramon.

23. ábra
20%
18%
16%
14%
12%
10%
8%
6%
4%
2%
0%
ROE LR ATO ROS#1 IB TB ROE
2005 2006
Ahogyan azt a 23. ábra is mutatja, a hatások kifejezése után visszatérhetünk a részmutatók egyébként logikus
eredeti (tõkeáttétel, eszközforgás, jövedelmezõség) sorrendjéhez. Az LR mutató azt fejezi ki, hogy a cég
eszközállománya hányszorosa a tulajdonosok saját tõkéjének, az ATO azt, hogy ennek az eszközállománynak a
hányszorosa realizálódik árbevételként, a jövedelmezõségi mutatók pedig azt, hogy ebbõl hány százalék marad
meg tulajdonosi jövedelemként. A tulajdonosi jövedelem osztalékként történõ kifizetésérõl, illetve a cégbe
történõ visszaforgatásáról meghozott döntés visszahat a következõ idõszaki tõkeáttételre, s ezzel a
visszacsatolással mutatószámrendszerünk kiválóan leképezi a cég mûködésének tulajdonosok szempontjából
fontos körfolyamatát.
2.3.3.3 A mutatószámrendszer kiegészítõ mutatói
A mutatórendszer és az eltéréselemzés által érintett területek részletesebben is megvizsgálhatók, sõt meg is
vizsgálandók további mutatószámok segítségével.
Az alábbiakban a fundamentális elemzés csúcsmutató-felbontást kiegészítõ részének felépítésére teszünk
javaslatot. A részletezõ elemzés szerkezete egyrészt követi a mutatószámrendszer logikáját, másrészt egyfajta
fontossági sorrendet is érvényesít.
Ez utóbbi szempont jelenik meg abban, hogy a kiegészítõ mutatók közül elsõ helyen a likviditási mutatókat
szerepeltetjük. Ha a mutatófelbontás nem terjed ki a cash-flow arányos megtérülésig, akkor az elõzõekben
bemutatott mutatószámrendszerbõl semmiféle képet nem kapunk a cég rövid távú pénzügyi helyzetérõl,
fizetõképességérõl. Az illikviditás sokkal nagyobb veszélyt jelent egy cégre, mint a veszteséges mûködés és a
negatív megtérülés. A veszteséggel még hosszabb távon is együtt lehet élni, a pénzügyi problémák azonban
általában a cég gyors halálához vezetnek. A stratégiai szempontokat tükrözõ ROE-felbontásnak ezért elsõdleges
kiegészítõje kell, hogy legyen a likviditási helyzet bemutatása.
A likviditás vizsgálata után a ROE-felbontás logikájának megfelelõen rátérhetünk az LR mutató alakulása
mögötti tényezõk részletesebb analízisére, a hosszú távú pénzügyi stabilitás, a tõkestruktúra, valamint a
fedezeti és eladósodottsági mutatók elemzésére. A fedezeti mutatók alakulása a tõkeszerkezet változása
mellett az eszközstruktúra változásaira is visszavezethetõk. Az eszközállomány, valamint annak összetétele hat
az eszközforgásra (ATO), az eszköz- és élõmunka-hatékonyságra. Az eszköz- és élõmunka-hatékonyság
befolyásolja a költséghatékonyságot, a költségszerkezetet és a jövedelmezõséget (ROS), a jövedelmezõség
pedig az eszköz és tõkeállomány megtérülését (ROE), a tulajdonosok vagyonnövekedését. A logikai szál
végigjárásához bõséges mutatókínálatot találunk a 2.2. alfejezetben.
A cég rövidtávú finanszírozásához kapcsolódik a forgási sebesség és forgási idõ mutatókra épülõ mûködési és
finanszírozási ciklus, forgótõkeigény-elemzés, amely a kiegészítõ mutatókat tartalmazó, részletezõ rész
harmadik elemeként vagy közvetlenül a likviditási mutatók elemzése után is szerepeltethetõ.

2.4 A mutatószám-elemzés megvalósítása Excelben
Elemzésünket a 2.3.3. szakaszban bemutatott struktúra szerint fogjuk elkészíteni az Excel táblázatkezelõben. A
pénzügyi kimutatások 0. fejezetben kialakított elrendezése támogatja a pénzügyi mutatószámok gyors
meghatározását. Ennek köszönhetõen csupán egy adott évre kell a szükséges hivatkozásokat és képleteket
bevinnünk, a többi évre a mutatószámok egy egyszerû cellamásolással adódnak.
A mutatószámokat a Pénzügyi kimutatások munkafüzetben szereplõ adatokkal fogjuk kiszámolni. (Ne az eredeti
fájllal, hanem az 0. fejezetben végrehajtott szerkesztési feladatok után lementett saját verziónkkal dolgozzunk!)
A kiegészítõ mellékletekben közölt, számviteli politikával kapcsolatos információk alapján kijelenthetjük, hogy a
vizsgált évekre vonatkozóan az összehasonlíthatóság kritériumai teljesülnek.
2.4.1 Megtérülési mutatók felbontása

Elõször a megtérülési mutatók felbontását végezzük el. Szúrjunk be egy új munkalapot a Pénzügyi kimutatások
munkafüzetünkbe, s nevezzük át „Fõ mutatószámok” névre! A mérleg, az eredmény és a cash-flow celláira
mutató képletek segítségével hivatkozzuk át a cég legfontosabb gazdálkodási adatait, köztük a mutatószámok
meghatározásához szükséges adatokat (10. táblázat)!
10. táblázat
A B C D
FÕBB GAZDÁLKODÁSI ADATOK (eFt, fõ) 2007 2008 2009

1
2 Belföldi értékesítés nettó árbevétele 7 052 342 7 649 024 7 263 173
3 Export értékesítés nettó árbevétele 109 653 234 247 342 670
4 Értékesítés nettó árbevétele 7 161 995 7 883 271 7 605 843
5 Üzemi eredmény 378 933 236 317 -24 873

6 Adózás elõtti eredmény 167 985 68 316 -264 059
7 Adózott eredmény 161 186 65 477 -264 059
8 Mûködési pénzáramlás - hiteltörlesztés 358 122 24 947 -107 837
9 Átlagos eszközállomány 6 581 378 6 720 464 6 698 889
10 Átlagos saját tõke 2 477 430 2 590 763 2 491 473
11 Átlagos állományi létszám (jobb skála) 558 548 533
Az évszámokat tartalmazó cellákat a MÉRLEG Források munkalap D2:F2 tartományát átmásolva, irányított
beillesztéssel, csak a képletet beillesztve töltöttük fel. Így, ha módosul a mérleg eszközoldalán kékkel kijelzett,
átírható utolsó évszám, akkor a mutatószámok fejléce is módosul.
A B oszlopba kerülõ képletek a következõk.
B2 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C4
B4 =SZUM(B2:B3)
B8 ='CASH-FLOW'!C4+'CASH-FLOW'!C30
B9 =ÁTLAG('MÉRLEG Eszközök'!C59:D59)
B10 =ÁTLAG('MÉRLEG Források'!C4:D4)
A B2:B10 tartományt a képletek bevitelét követõen a jelölõnégyzet segítségével másoljuk jobbra!

A 11. sorban nem képletek, hanem állandók szerepelnek, az ide kerülõ létszámadatokat közvetlenül a
kiegészítõ melléklet információi alapján rögzítettük.
A C2 cella formátumát feltételes formázással a 24. ábra szerint úgy állítottuk be, hogy a betûszín zöld legyen, ha
az nagyobb, illetve piros legyen, ha az kisebb, mint az elõzõ évi érték. A C2 cella formátumát formátumfestéssel
átmásoltuk a C2:D11 tartományra!
24. ábra
A 10. táblázatból kiderül, hogy a cég árbevétele és vagyona egyaránt emelkedett 2007-ról 2008-ra, az
eredménykategóriák és a hiteltörlesztéssel korrigált mûködési cash-flow azonban csökkent. Ez a
költséghatékonyság és jövedelmezõség romlását vetíti elõre, amely hamarosan a mutatószámokból is kiderül.
2008-ról 2009-re már minden fõbb gazdálkodási adat csökkent, az export árbevételt kivéve. A létszám a vizsgált
három év alatt folyamatosan csökkent.
A fõbb gazdálkodási adatok táblázatában immáron minden szükséges információ közvetlenül a
rendelkezésünkre áll. Ha a mutatószám-elemzés táblázatát ugyanezen a munkalapon, a fõbb adatok táblázata
alatt helyezzük el, akkor nem kell más munkalapokra áthivatkozni, s így sokkal gyorsabb és egyszerûbb lesz a
mutatók képleteinek generálása.
A mutatószámok táblázatát az alábbiaknak megfelelõen, a A13:D25 tartományban alakítsuk ki (11. táblázat)!

11. táblázat
A B C D
MEGTÉRÜLÉSI CSÚCSMUTATÓK
2007 2008 2009
13 TÉNYEZÕKRE BONTÁSA
14 Tõkeáttétel (Leverage Ratio, LR) 2,657 2,594 2,689
Eszközhatékonyság, eszközök fordulatszáma (Asset
1,088 1,173 1,135
15 Turnover, ATO)
5,29% 3,00% -0,33%
16 (Return on Sales, ROS#1%)
Eszközarányos megtérülés %
5,76% 3,52% -0,37%
17 (Return on Assets, ROA%)
Pénzügyi és rendkívüli eredmény hatása a jövedelmezõségre
-2,95% -2,13% -3,14%
18 (százalékpontban)
19 Árbevétel-arányos nyereség #2 % (ROS#2%) 2,35% 0,87% -3,47%
Adóteher hatása a jövedelmezõségre (százalékpontban) -0,09% -0,04% 0,00%

20
21 Árbevétel-arányos nyereség #3 % (ROS#3%) 2,25% 0,83% -3,47%
Sajáttõke-arányos megtérülés %
6,51% 2,53% -10,60%
22 (Return on Equity, ROE%)
Korrigált mûködési cash-flow hatása a jövedelmezõségre
2,75% -0,51% 2,05%
23 (százalékpontban)
24 Árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás % 5,00% 0,32% -1,42%
25 Sajáttõke-arányos CF% (CFROE%) 14,46% 0,96% -4,33%
Az évszámokat tartalmazó fejlécet egyszerûen másoljuk át a fõbb gazdálkodási adatok táblázatából!

A mutatószámokat generáló képletek a következõk.
B14 =B9/B10
B15 =B4/B9
B16 =B5/B4
B17 =SZORZAT(B15:B16)
B18 =B19-B16
B19 =B6/B4
B20 =B21-B19
B21 =B7/B4
B22 =B14*B15*B21
B23 =B24-B21
B24 =B8/B4
B25 =B14*B15*B24
A cellák formázását – a számértékek és a százalékok kijelzésének, a tizedes jegyek számának beállítását, a
növekmény illetve csökkenés esetén zöld illetve piros kijelzést megvalósító feltételes formázást is beleértve –
az Olvasóra bízzuk. Az LR és az ATO mutatóknál a feltételes formázást nem alkalmaztuk, tekintettel arra, hogy
ezeknél az arányszámoknál a jövedelmezõségi mutatók elõjelétõl függ a megtérülésre gyakorolt pozitív illetve
negatív hatás. (Megjegyezzük, bonyolultabb feltételes formázással ez is megoldható.)

A kapott eredmények szövegesen a következõképpen foglalhatók össze. A cég üzemi szintû jövedelmezõsége
2007 és 2009 között a 2007-es 5,3 százalékos értékrõl évente 2-3 százalékponttal esett vissza, így vállalatunk
2009-ben már veszteségessé vált üzemi szinten. Mivel az eszközhatékonyság lényegében 1,1-1,2-es érték körül
stagnált a ROA mutató folyamatos csökkenését a jövedelmezõség romlása határozta meg. A 2007-es 15,3
százalékos eszközarányos megtérülés 2009-re -1 százalékra esett vissza.
A kamat- és adóteher együttesen általában 2-3 százalékponttal rontotta a jövedelmezõséget. 2008-ra a
kamatteher némi visszaesést mutatott, majd ismét visszatért a kiinduló év szintjére, sõt a 2007-es érték fölé. Az
adóteher hatása végig szinte jelentéktelen volt.
Az adózott eredmény szintû jövedelmezõség tendenciáját gyakorlatilag az üzemi jövedelmezõség romlása
határozta meg. Mivel a tõkeáttétel és az eszközhatékonyság stagnált a vizsgált idõszakban (az LR 2,6-2,7, az
ATO pedig 1,1-1,2 körül), ezért a ROE visszaesése is egyértelmûen az operatív gazdálkodás problémáival, az
üzemi költséghatékonyság romlásával magyarázható.
Mindez jól alátámasztható az eltéréselemzés eredményeivel is.
2.4.2 Eltéréselemzés
Szúrjunk be egy új munkalapot, majd nevezzük át „ROE eltéréselemzés” névre! Ezen készítsük el a 12.
táblázatot az alábbi lépések szerint!
12. táblázat
A B C D E F G H
1 Eltéréselemzés ROE 2007 ROS#1 IB TB LR ATO ROE 2008
2 ROS#1 5,29% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00%
3 IB -2,95% -2,95% -2,13% -2,13% -2,13% -2,13% -2,13%
4 ROS#2 2,35% 0,87%
5 TB -0,09% -0,09% -0,09% -0,04% -0,04% -0,04% -0,04%
6 ROS#3 2,25% -0,04% 0,77% 0,83% 0,83% 0,83% 0,83%
7 LR 2,657 2,657 2,657 2,657 2,594 2,594 2,594
8 ATO 1,088 1,088 1,088 1,088 1,088 1,173 1,173
9 ROE 6,51% -0,12% 2,23% 2,40% 2,34% 2,53% 2,53%
10 Hatások -6,63% 2,35% 0,17% -0,06% 0,18%
11
12 Hatások az eredeti sorrendben ROE 2007 LR ATO ROS#1 IB TB ROE 2008
13 6,51% -0,06% 0,18% -6,63% 2,35% 0,17% 2,53%
14
15 Transzponált hatásvektor
16 ROE 2007 0,065062
17 LR -0,000565
18 ATO 0,001827
19 ROS#1 -0,066294
20 IB 0,02354
21 TB 0,001703
22 ROE 2008 0,025273
23
24 Segédtábla Nyit Max Min Zár TERV TÉNY
25 ROE 2007 0,0650618
26 LR 0,065062 0,0650618 0,0644966 0,0644966
27 ATO 0,064497 0,0663238 0,0644966 0,0663238
28 ROS#1 0,066324 0,0663238 3,019E-05 3,019E-05
29 IB 3,02E-05 0,02357 3,019E-05 0,02357
30 TB 0,02357 0,0252733 0,02357 0,0252733
31 ROE 2008 0,0252733
A táblázatban a 2007 és 2008 éves ROE mutatói közötti eltérést bontjuk fel hatótényezõkre a 2.3.3.2. pontban
foglaltaknak megfelelõen, vagyis elõször a jövedelmezõségi ráták változásának hatását mutatjuk ki. A táblázat
fejlécét és oldalrovatát ennek megfelelõen állítsuk össze (lásd 12. táblázat)!

A B2:B8 és a H2:H8 tartomány celláiba hivatkozzuk be a Fõ mutatószámok munkalapon meghatározott
értékeket! (Ezt Olvasónkra bízzuk.)
A C2 cellába vigyük fel az =$H2 képletet, majd a C2 cellát másoljuk át a C2:G2, D3:G3, E5:G5, F7:G7
tartományokba, valamint a G8 cellába!
A C3 cellába az =$B3 képlet kerüljön, majd a C3 cellát másoljuk át a C5:D5, C7:E7 és a C8:F8 tartományokba!
A ROS#3 mutató sorában a C6 cellába írjuk be az =C2+C3+C5 képletet, ezután pedig másoljuk jobbra a C6 cellát
az ATO oszlopáig!
A ROE sorában, a C9 cellában a végeredmények az =SZORZAT(C6:C8) képlettel adódnak, amelyet jobbra
másolva az újabb és újabb hatásokat magán viselõ megtérülési rátát kapjuk.
A 10. sorban számszerûsített hatások az elõzõ sorban található ROE értékek különbségei. A C10 cellába az =C9-
B9 képlet kerül, majd ezt is jobbra húzzuk a jelölõnégyzet segítségével.
A 12-13. sorban mutatóinkat eredeti logikai sorrendjükbe rendezzük vissza a 10. sor megfelelõ celláira
hivatkozó képletek segítségével. Az eredmények jól mutatják, hogy 2007-rõl 2008-ra a jövedelmezõség romlása
gyakorlatilag lenullázta volna a sajáttõke-arányos megtérülést. Ezen a helyzeten némileg csak a kamatteher
csökkenése javított 2,35 százalékponttal, így adódott végül a 2,5 százalék körüli megtérülési ráta. A tõkeáttétel,
az eszközhatékonyság és az adóteher változásának hatása a ROE mutatóra jelentéktelen volt.
Az A16:B22 tartomány a B12:H13 tartomány transzponáltja. Jelöljük ki az A16:B22 cellatartományt, majd a
szerkesztõlécen adjuk meg az =TRANSZPONÁLÁS(B12:H13) képletet, amelyet végül tömbképletként,
Shift+Ctrl+Enterrel vigyünk be!
Nyissuk meg ezek után a Számítógépes elemzési technikák tananyag 2.3.4. szakaszában használt Diagramok
munkafüzetünket, majd a Vízesésdiagram munkalapon jelöljük ki az A9:G16 tartományban kialakított
segédtáblázatot, Ctrl+C-vel másoljuk, majd a Pénzügyik kimutatások munkafüzetbe visszatérve a ROE
eltéréselemzés munkalap A24 cellájára állva adjuk ki a Ctrl+V billentyûparancsot. Ennek eredményeképpen a
ROE hatásfelbontás vízesésdiagramjának elkészítéséhez szükséges segédtáblát kell kapnunk a 12. táblázatban
látható módon.
2.4.3 Kiegészítõ mutatószámok meghatározása

A megtérülési csúcsmutatók felbontását további mutatószámok meghatározásával és elemzésével egészítettük
ki. A kiegészítõ mutatószámrendszer segítségével alaposabban feltárhatjuk az LR, ATO, ROS részmutatók
alakulása mögött meghúzódó okokat.
Szúrjunk be egy új munkalapot, majd nevezzük át „Kiegészítõ mutatószámok” névre!
A Fõ mutatószámok munkalapon követett eljárást alkalmazzuk ismét. Elõször a Kiegészítõ mutatószámok
munkalapra hivatkozzuk át a ráták meghatározásához szükséges mérleg-, eredmény- és cash-flow értékeket a
következõ képletekkel. Csak a B oszlopba kerülõ képleteket adjuk meg, a C és D oszlopba a B oszlop celláinak
másolatai kerülnek.
B3 ='MÉRLEG Eszközök'!D59

B17 ='MÉRLEG Források'!D4
B19 ='MÉRLEG Források'!D5+'MÉRLEG Források'!D7
B20 =('MÉRLEG Források'!D5+'MÉRLEG Források'!D7+'MÉRLEG Források'!C5+'MÉRLEG Források'!C7)/2
B24 =('MÉRLEG Források'!D20+'MÉRLEG Források'!D24+'MÉRLEG Források'!C20+'MÉRLEG
Források'!C24)/2
B29 ='CASH-FLOW'!C4
B31 =-'CASH-FLOW'!C30
B32 =-'CASH-FLOW'!C19
B33 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C6+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C9-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C15-
EREDMÉNYKIMUTATÁS!C16
B34 =B33-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C12-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C13
B35 =B34-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22
B36 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C50
B37 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C18+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C19
B39 ='Fõ mutatószámok'!B11
B41 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C4*(1+'Kiegészítõ mutatószámok'!B40)+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C5
B42 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C12+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C13+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C14+
EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22
B43 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C17+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22
B49 =B11+B13-B25+B51
B50 =B12+B14-B26+B52

B52 =('MÉRLEG Források'!D34+'MÉRLEG Források'!C34+'MÉRLEG Források'!D36+'MÉRLEG
Források'!C36)/2
A képletek felvitele és a cellák jobbra másolása után a 13. táblázatban látható adattáblát kapjuk.

13. táblázat
A B C D
GAZDÁLKODÁSI ADATOK
2007 2008 2009
1
2 adatok mutatása / elrejtése
3 Év végi eszközérték 6 648 131 6 792 796 6 604 981
4 Átlagos eszközérték 6 581 378 6 720 464 6 698 889
5 Befektetett eszközök év végi állománya 4 611 594 4 680 709 4 527 493
6 Befektetett eszközök átlagos állománya 4 619 480 4 646 152 4 604 101
7 Tárgyi eszközök év végi állománya 4 515 239 4 564 351 4 435 777
8 Tárgyi eszközök átlagos állománya 4 530 469 4 539 795 4 500 064
9 Év végi forgóeszközérték 1 994 198 2 102 009 2 052 421
10 Átlagos forgóeszközérték 1 916 692 2 048 104 2 077 215
11 Év végi készletállomány 237 671 320 818 302 822
12 Átlagos készletállomány 219 843 279 245 311 820
13 Év végi követelésállomány 1 718 874 1 771 441 1 699 840
14 Átlagos követelésállomány 1 670 153 1 745 158 1 735 641
15 Év végi vevõállomány 1 607 372 1 681 040 1 475 039
16 Átlagos vevõállomány 1 559 786 1 644 206 1 578 040
17 Év végi saját tõke 2 558 023 2 623 502 2 359 443
18 Átlagos saját tõke 2 477 430 2 590 763 2 491 473
19 Év végi befizetett jegyzett tõke 1 789 300 2 000 000 2 000 000
20 Átlagos befizetett jegyzett tõke 1 789 300 1 894 650 2 000 000
21 Év végi kötelezettségállomány 3 856 730 3 807 668 3 766 341
22 Átlagos kötelezettségállomány 3 861 785 3 832 199 3 787 005
23 Év végi hosszú lejáratú kötelezettségállomány 819 090 1 059 538 765 389
24 Átlagos hosszú lejáratú kötelezettségállomány 924 497 939 314 912 464
25 Év végi rövid lejáratú kötelezettségállomány 3 037 640 2 748 130 3 000 952
26 Átlagos rövid lejáratú kötelezettségállomány 2 937 288 2 892 885 2 874 541
27 Év végi szállítóállomány 907 362 821 644 784 877
28 Átlagos szállítóállomány 815 226 864 503 803 261
29 Mûködési pénzáramlás 677 959 306 557 308 567
30 Fizetendõ kamatok 207 136 225 919 204 693
31 Hiteltörlesztések 319 837 281 610 416 404
32 Befektetési pénzszükséglet 488 331 505 744 219 977
33 Bruttó termelési érték 7 051 424 7 835 851 7 323 263
34 Anyagmentes termelési érték 2 875 126 2 986 182 2 789 491
35 Nettó termelési érték 2 373 654 2 550 060 2 416 674
36 Hozzáadott érték 2 273 007 2 182 583 1 745 805
37 Bérköltség és személyi jellegû egyéb kifizetések 1 213 664 1 280 610 1 261 959
38 Személyi jellegû ráfordítások 1 603 550 1 678 145 1 637 047
39 Átlagos állományi létszám 558 548 533
40 Általános forgalmi adó átlagos kulcsa 20% 20% 22,50%
41 Bruttó értékesítési árbevétel 8 572 463 9 413 076 9 240 057
42 Termelési költségek 6 312 937 6 993 382 6 571 440
43 Üzemi költségek 6 421 899 7 091 018 6 846 457
44 Saját termelésû készletek állományváltozása -1 957 14 432 -13 147
45 Anyagjellegû ráfordítások 4 316 877 4 976 751 4 836 593
46 Eladott áruk beszerzési értéke 108 793 95 669 274 394
47 Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke 169 1 967 623
48 Értékcsökkenési leírás 501 472 436 122 372 817
49 Év végi mûködõtõke-igény 772 481 916 095 816 959
50 Átlagos mûködõtõke-igény 810 761 844 288 866 527
51 Rövid lejáratú hitelek és kölcsönök év végén 1 853 576 1 571 966 1 815 249
52 Átlagos rövid lejáratú hitelek és kölcsönök 1 858 053 1 712 771 1 693 608
53 Pénzeszközök év végi állománya 37 653 9 750 49 759
54 Pénzeszközök átlagos állománya 26 697 23 702 29 755
A fenti adatokból a 25-26. ábrán látható mutatószámokat állítottuk elõ az alábbi képletek segítségével.
B58 =B9/B3

B59 =B9/B25
B60 =(B9-B11)/B25
B61 =(B9-B11-B13)/B25
B62 =B29/B26
B64 =B21/B17
B65 =(B21-B13)/B17
B66 =B23/(B23+B17)
B67 =(B29+B30)/B30
B68 =(B29+B30)/(B31+B30)
B69 =B29/B23
B71 =(B17+B23)/B5
B72 =(B17+B23)/B7
B73 =B29/B32
B75 =B35/B4
B76 =B35/B8
B77 =B34/B12
B78 =B34/B37
B79 =B34/B38
B80 =B34/B39
B81 =B37/B39
B82 =B35/(0,15*B4+1,8*B37)
B84 =B42/B33
B85 =(B45-B46-B47)/B33
B86 =B38/B33
B87 =B48/B33
B89 =365/((B43-B44)/B12)
B90 =365/(B41/B16)
B91 =365/(B45/(B28/(1+B40)))
B92 =B15/B27
B93 =B89+B90
B94 =B93-B91
B95 =B49/B3
B96 =365/(B41/B50)
B97 =B51/B49
B98 =(B51-B53)/B49
B100 =B17/B19

25. ábra

26. ábra
Ha a mutatószámok generálásához szükséges képleteket felvittük, akkor csoportba foglalással, majd a csoport
összezárásával elrejthetjük a 3-54. sorokban található adatokat. Az egyes mutatócsoportokat is csoportba
foglalhatjuk, így az egyes csoportok külön-külön kinyithatók illetve összezárhatók.
A kiegészítõ mutatók alapján elmondható, hogy a cég nagyon rossz likviditási helyzetben van, s hosszú távú
pénzügyi stabilitása is jelentõsen romlott a vizsgált idõszakban: a kamat és az adósságszolgálat fedezettsége
jelentõsen visszaesett, s a befektetett eszközök fedezettsége is csökkent az idõszak végére. Az eszközök és
források lejáratai szerkezete nem összehangolt, komoly feszültséget jelent, hogy a befektetett eszközérték
rövid források által finanszírozott hányada 2009-ben körülbelül 30 százalékos.
Hatékonysági problémák fõként a készletgazdálkodás területén jelentkeznek, de a létszám- és bérhatékonyság
is romlik kis mértékben. Ez költséghatékonysági következményekkel is jár, az anyaghányad növekedése
jelentõsen rontja a cég jövedelmezõségét.
A készletek forgási idejének növekedése mellett csökken a vevõk és a szállítók forgási ideje, a finanszírozási
ciklus a három tényezõ mindegyikét figyelembe véve 21,5-rõl 29,5 napra emelkedik.
A teljes mûködõtõke, vagyis a forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek különbségeként adódó nettó
forgótõke mérlegfõösszeghez viszonyított aránya 2007-rõl 2008-ra nagyjából 2 százalékponttal emelkedik, majd
a rá következõ évben több mint 1 százalékponttal visszaesik. A teljes mûködõtõke forgási ideje 2008-ra
csökken, majd 2009-re ismét körülbelül a 2007-es szintre áll vissza. A mûködõtõke külsõ finanszírozásának
aránya magas (bár 2008-ban ez átmenetileg csökken), s ha figyelembe vesszük a cég pénzeszközeinek
mûködõtõke-igényhez viszonyított alacsony szintjét, akkor ez a külsõ finanszírozási arány sajnos szükséges is.
A tulajdonosok vagyona a vizsgált három évben folyamatosan csökkent.
A legfõbb problémák tehát a következõk: romló jövedelmezõség, kritikus likviditási helyzet, jelentõs rövid távú
finanszírozási igény.
Az operatív gazdálkodás problémáit jól mutatják az eredménysorok változásai is. 2008-ban a cég árbevétele
még több mint 10 százalékkal emelkedik, az anyagjellegû ráfordítások növekedése viszont meghaladja a 15

százalékot. 2009-re az árbevétel 3,5 százalékkal csökken, de mind az anyagjellegû, mind a személyi jellegû
ráfordítások csökkenése ettõl körülbelül 1 százalékponttal elmarad. Nem véletlen, hogy az üzemi eredmény a
vizsgált idõintervallumban folyamatosan csökken.
Elõször tehát az üzemi költséggazdálkodást kell rendbe tenni a cégnél. A jövedelmezõ mûködés minden
bizonnyal jelentõsen javítja majd a likviditási helyzetet, s enyhít a finanszírozási feszültségeken.
2.4.4 Az eredmények prezentálása

A legfontosabb gazdálkodási adatokat és a megtérülési csúcsmutatók alakulását, tényezõkre bontását és
eltéréselemzését az alábbi vezetõi dashboardon prezentáltuk (27. ábra). A korábban elkészített táblázatok
mellett három diagramot helyeztünk el. Legfelül az árbevétel szerkezét, valamint a mérlegfõösszeg és az
átlagos állományi létszám alakulását mutattuk be kombinált, kéttengelyes oszlop- és vonaldiagram
segítségével. A középsõ ábrán a táblázatban kiszámolt megtérülési ráták alakulása látható. Végül az alsó ábra
egy vízesésdiagramon szemlélteti a ROE eltéréselemzés eredményeit, amelyet a ROE eltéréselemzés munkalap
A24:G31 tartományában elhelyezett forrásadatok felhasználásával, a Számítógépes elemzési technikák
tananyag során a felhasználói diagramtípusok közé felvett vízesés-oszlopdiagram mintával készítettünk.
27. ábra
A legfontosabb tendenciákra, legsúlyosabb gazdálkodási problémákra rávilágító kiegészítõ mutatószámhoz is

célszerû diagramokat készíteni. Ezt Olvasónkra bízzuk.

A pénzügyi arányszámokon alapuló fundamentális elemzéshez és az eltéréselemzés további módszereihez az
alábbi irodalmat ajánljuk.
ATKINSON, A–KAPLAN, R. S. (2003): Vezetõi üzleti gazdaságtan. Haladó vezetõi számvitel. Panem, Budapest
BODIE-KANE-MARCUS (2005): Befektetések. Aula Kiadó, Budapest (19. fejezet)

BREALEY–MYERS (2005): Modern vállalati pénzügyek. PANEM Kft., Budapest (17. fejezet)
COPELAND, TOM – KOLLER, TIM – MURRIN, JACK (1999): Vállalatértékelés. Értékteremtés és értékmaximáló
vállalatvezetés, Budapest, Panem
DAMODARAN, ASWATH (2006): A befektetések értékelése. Módszerek és eljárások. Panem, Budapest (a
témakörhöz kapcsolódó fejezetek)
DR. BÍRÓ TIBOR–KRESALEK PÉTER–DR. PUCSEK JÓZSEF–DR. SZTANÓ IMRE (2007): A vállalkozások tevékenységének
komplex elemzése, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt, Budapest
DR. SZTANÓ IMRE–KOROM ERIK (2002): Amit a mérleg mutat I-II, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt,
Budapest.
ÉVA KATALIN (2006): Számvitelelemzés I. Perfekt Zrt Budapest.
FARKAS SZILVESZTER (2006): A vállalati pénzügyek alapjai. Universitas Kht., Gyõr (2. fejezet)
FAZAKAS GERGELY (2001): Vállalati pénzügyek. TRI-MESTER, Tatabánya (8-9. fejezet)
FAZAKAS GERGELY (2007): Vállalati pénzügyi döntések. Tanszék Kft., Budapest
HORVÁTH & PARTNERS (2008): Controlling. Út egy hatékony controlling rendszerhez. Complex Kiadó, Budapest.
KATITS ETELKA (2007): A vállalati gazdálkodás alapjai. SALDO, Budapest. (15-18. fejezetek)
KRESALEK PÉTER (2011): Teljesítmény- és erõforrás controlling. Oktatási segédanyag. Saldo, Budapest.
OTTO H. JACOBS–ANDREAS OESTREICHER (2004): Mérlegelemzés. Kossuth Kiadó, Budapest
PRATT, SHANNON (1992): Üzletértékelés. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
RAPPAPORT, A. (2002): A tulajdonosi érték - Útmutató vállalatvezetõknek és befektetõknek, Alinea
TRAUTMANN JÁNOS–PAPACSEK JÁNOS (2003): Mérlegelemzési mutatók. SALDO, Budapest
VIRÁG MIKLÓS (2004): Pénzügyi elemzés, csõdelõrejelzés. Aula Kiadó, Budapest.

3 Összehasonlító vállalatértékelés, peer group elemzés
A 3. fejezetben elemzésünk egy újabb dimenzióval bõvül. Vállalatunkat az elõzõekben megismert mutatók
segítségével más cégekhez, azok egy speciálisan megválasztott csoportjához hasonlítjuk. Az elemzés során egy
olyan, viszonylag kis létszámú viszonyítási vagy idegen szóval benchmark csoportot alakítunk ki, amelybe a
vállalatunkhoz leginkább hasonlító, vele összehasonlítható cégek tartoznak. Ezt a csoportot nevezzük peer
groupnak.
Az összehasonlíthatóság alapvetõ kritériuma az azonos ágazat. Ha több iparágban is érdekeltek vagyunk, akkor
divíziónként külön peer groupokat kialakítva és azokhoz viszonyítva kell az elemzést elvégezni.
Az azonos tevékenység mellett sok esetben az azonos földrajzi egység, az azonos gazdálkodási környezet és az
azonos vállalatméret is szükséges feltétel lehet. Egy teljesen más földrajzi piacra termelõ, ezért más
ciklikussággal jellemezhetõ, más számviteli, jogi és adózási környezetben mûködõ illetve vállalatunknál sokkal
nagyobb vagy sokkal kisebb méretû cég nem biztos, hogy megfelelõ benchmarkot jelent.
A viszonyítási csoportba való bekerülésnek nem feltétele a versenytársi kapcsolat.
A peer group elemzés rámutat arra, hogy a hozzánk hasonló, velünk összemérhetõ vállalatokhoz képest a
gazdálkodás mely területein (hatékonyság, jövedelmezõség, megtérülés stb.) vagyunk lemaradva, illetve miben
vagyunk jobbak náluk. A viszonyítási csoport vállalatainak gazdálkodását feltérképezõ mutatószámokból még
egy viszonylag szûk információs bázisra, kevés adatra támaszkodó összehasonlítás során is rengeteget
tanulhatunk. A peer group elemzés segít a legjobb gyakorlatok (best practice) feltárásában és átvételében.
3.1 A peer group tagjainak meghatározása és az adatbázis összeállítása

A 3. fejezetben bemutatásra kerülõ esettanulmány során egy sütõipari vállalat gazdálkodásának megítéléséhez
állítunk össze viszonyítási csoportot. Vállalatunk a Dunántúlon tevékenykedik, s gazdálkodási paramétereit
(létszám, árbevétel, mérlegfõösszeg) tekintve nagyvállalat. Legfontosabb adatait a 14. táblázat mutatja, amely a
Peer Group.xls munkafüzet Adatok munkalapján található. (A saját tõke és mérlegfõösszeg adatok éves
átlagok.)
14. táblázat
A B C D E F
1 C adatok eFt-ban
Alkalmazottak Adózás elõtti
Év Árbevétel Saját tõke Mérlegfõösszeg
2 száma eredmény
3 2007 558 7 161 995 167 985 2 558 023 6 648 131
4 2008 548 7 883 271 68 316 2 623 502 6 792 796
5 2009 533 7 605 843 -264 059 2 359 443 6 604 981
Egy elsõsorban marketingcélú adatbázisban rákerestünk a cég fõ tevékenységének TEÁOR számára. Ezután a
keresési eredményeket földrajzi alapon és az éves árbevétel alapján szûkítettük: a dunántúli telephelyû és az 1
mrd Ft éves árbevétel feletti cégeket szûrtük ki. Ebbõl a halmazból választottuk ki a vállalatokról közölt
számszerû és szöveges információk alapján az alábbi öt céget (15. táblázat). A vállalatokra az anonimitás
megõrzése végett betûjelzésekkel hivatkozunk.

15. táblázat
A B C D E F
7 D adatok eFt-ban
8 száma eredmény
9 2007 80 803 397 21 629 94 751 343 439
10 2008 129 1 154 198 9 862 103 647 433 865
11 2009 156 1 296 922 25 597 125 761 430 213
12
13 F adatok eFt-ban
14 száma eredmény
15 2007 283 1 832 005 19 736 701 739 948 082
16 2008 274 1 893 610 3 643 703 382 989 674
17 2009 266 1 726 788 4 054 704 533 943 432
18
19 A adatok eFt-ban
20 száma eredmény
21 2007 252 1 320 787 27 696 240 542 690 056
22 2008 284 1 599 763 48 379 290 523 720 402
23 2009 247 1 411 317 45 586 336 176 731 811
24
25 T adatok eFt-ban
26 száma eredmény
27 2007 111 831 139 -10 639 219 539 313 109
28 2008 128 1 102 750 67 127 230 060 373 125
29 2009 141 1 313 570 98 415 317 980 456 222
30
31 V adatok eFt-ban
32 száma eredmény
33 2007 299 3 447 194 120 263 645 380 1 254 709
34 2008 299 3 898 863 75 209 712 689 1 372 791
35 2009 311 3 683 014 106 606 809 258 1 380 505
A rendelkezésünkre álló adatbázisban csak a fentiekben közölt számszerû adatokhoz fértünk hozzá. Az
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium e-beszámoló portálján (www.e-beszamolo.irm.hu) a cégek elmúlt két-
három évi teljes beszámolóját ingyenesen letölthetjük. Most azonban szándékosan nem a részletes mérleg,
eredmény és cash-flow adatokkal dolgozunk. Egyrészt terjedelmi okokból támaszkodunk csupán a fenti
táblázatokban szereplõ adatokra, másrészt abból a célból, hogy megmutassuk, viszonylag kevés információn
alapuló peer group elemzésbõl is le lehet vonni fontos következtetéseket.
3.2 Mutatószámok generálása, összehasonlító táblázatok készítése és

elemzése
Nézzük, milyen összehasonlításokat végezhetünk a rendelkezésre álló öt kategória alapján!
3.2.1 Szintek és relatív változások összehasonlítása

Elõször is összehasonlíthatjuk a létszám, az árbevétel, az eredmény, a saját tõke és a mérlegfõösszeg szintjeit és
változásait. A peer group elemzés elvégzéséhez szúrjunk be egy új munkalapot, majd alakítsuk ki az alábbi
táblázatot (28. ábra)!

28. ábra
A viszonyítási csoport vállalatai alatt a bal oldali oldalrovatban vegyük fel a Peer Group átlag elnevezést, majd a
táblázat utolsó sorában saját vállalatunknak, a C jelû cégnek az adatait szerepeltessük.
Elõször az alkalmazottak létszámadataival töltsük fel a táblázatot a 28. ábra szerint! A 9. sorban a B9 cellában az
=ÁTLAG(B4:B8) képlettel, majd ennek jobbra másolásával számítottuk ki az átlagértékeket. Jól látszik, hogy
vállalatunk létszám alapján a peer group átlagánál több mint kétszer nagyobb, de még a legnagyobb céggel
összehasonlítva is majdnem kétszeres különbség mutatkozik.
Peer group elemzésnél csakis a relatív változások összehasonlításának van értelme. A relatív változásokat az E4
cellában elhelyezett =C4/B4-1 képlettel, majd a cella E4:F10 tartományba való átmásolásával tudjuk kifejezni.
Létszám relatív változásai jól mutatják, hogy míg a viszonyítási csoport vállalatai 2008-ban általában jelentõs
arányú létszámfejlesztést hajtottak végre, vállalatunknál csökkent az átlagos állomány. 2009-ben már több peer
group tag csökkentett munkaerõ-állományán vagy annak növekedési ütemén, a csoportszintû átlag mégis
csekély mértékû növekedést mutat. Cégünknél továbbra is negatív elõjelû a változás.
A G2:K10 tartomány az árbevétel szintjeinek és változásának összehasonlító adatait tartalmazza. Tekintettel
arra, hogy az árbevétel táblázat szervezési elvei és elrendezése teljesen megegyeznek az alkalmazottak
számának táblázatával, a százalékos változásokat kifejezõ blokkot egyszerû másolással is kialakíthatjuk.
Az árbevétel tekintetében még nagyobb az olló a peer group tagjai és vállalatunk között, az átlagos értékek
tekintetében majdnem négyszeres az eltérés. A dinamikát illetõen azonban mindkét évben elmaradunk a
csoport átlagától: 2008-ban még több mint 10 százalékos az árbevétel-növekedésünk, a viszonyítási csoport
azonban 17 százalék felett növekszik; 2009-ben csoport szinten 2,3 százalékos a visszaesés, cégünk ezzel
szemben 3,5 százalékkal esik vissza.
A szintek és a százalékos változások összehasonlítását a további kategóriákra is elvégezhetjük. Az adózás elõtti
eredménynél és saját tõkénél ügyelnünk kell arra, hogy a viszonyítási adatok negatív értéket is felvehetnek,
ezért itt nem a korábbi, hanem az =(M4-L4)/ABS(L4) képletet használjuk az O4 cellában, illetve ennek
másolatait a zöld hátterû tartományokban (29. ábra).

29. ábra
Az árbevétel esetén megmutatkozó nagyságrendi különbségek ellenére a cégünk adózás elõtti eredménye
2008-ban már nem mutat jelentõs eltérést a peer group átlagától, 2009-ben pedig egyedül vállalatunk
veszteséges, amely fokozódó költséghatékonysági és jövedelmezõségi problémára utal. Az eredmények
dinamikája még jobban jelzi ezt.
Saját tõke és a mérlegfõösszeg tekintetében is nagyságrendi a szintek eltérése. Míg a vizsgált idõszakban a
csoport egyik vállalata sem könyvelt el tõkevesztést, addig cégünk saját tõkéje 2010-re jelentõsen, több mint 10
százalékkal esett vissza a veszteséges mûködés következtében.
3.2.2 Egy fõre vetített kategóriák összehasonlítása

Az egy fõre vetített kategóriáknak a mérlegfõösszeg, a saját tõke, az árbevétel és az adózott eredmény közül
elsõsorban az utóbbi kettõ esetében van értelme. Az egy fõre jutó árbevétel a munkaerõ-felhasználás
hatékonyságának, az egy fõre vetített adózott eredmény pedig a munkaerõ jövedelmezõségének a mutatója.
Bõvítsük táblázatunkat a 30. ábra szerint! Az AA4 cellába az =G4/B4 képlet kerüljön. Ezután a cellát
átmásolhatjuk az AA4:AF10 tartományba.
Az eredmények alapján a munkaerõ hatékonyságával nincs probléma, az egy fõre jutó árbevétel rendre
meghaladja a vizsgált vállalatok értékeit. Az egy fõre jutó adózás elõtti eredmény azonban jól jelzi a korábban
már feltárt jövedelmezõségi problémákat: míg 2007-ben átlag feletti, 2008-ban és 2009-ben már átlag alatti, s
egyre romló a létszámarányos jövedelmezõségi mutatónk értéke.

30. ábra
3.2.3 Pénzügyi arányszámok összehasonlítása

A rendelkezésünkre álló négy kategóriából tõkeáttételi, eszközhatékonysági, jövedelmezõségi és megtérülési
mutatókat képezhetünk.
3.2.3.1 Tõkeáttétel
A cégek tõkeáttételi mutatói (LR, Leverage Ratio) az =V4/Q4 képlet AG4 cellába való beírásával, majd az AG4
cella AG4:AI10 tartományba másolásával adódnak (31. ábra).
31. ábra
Bár vállalatunk LR mutatója meghaladja a peer group átlagát, nem a mi cégünk a legmagasabb tõkeáttétellel
mûködõ cég az iparágban.

3.2.3.2 Eszközforgás
Az eszközforgás (ATO) vagy eszközhatékonyság tekintetében viszont nemcsak átlag alatt vagyunk, hanem
mutatóink még a legalacsonyabb hatékonyságú cégek ATO értékét is alulmúlják. Az alacsony jövedelmezõség
mellett tehát az alacsony eszközhatékonyság cégünk másik legsúlyosabb problémája. A kettõ persze nem
független egymástól, hiszen az alacsony eszközhatékonyság, rendszerint alacsony költséghatékonyságot és
jövedelmezõséget is eredményez.
Az AJ4:AL10 tartományban az =G4/V4 képlet AJ4 cellába való beírásával és továbbmásolásával kapjuk az
eszközarányos árbevételi mutatók értékeit (31. ábra).
3.2.3.3 Jövedelmezõség
A jövedelmezõségi mutatók közül a rendelkezésre álló adatok alapján az adózás elõtti eredmény szintû
jövedelmezõséget tudjuk kiszámítani az AM4 cellába beírt =L4/G4 képlettel és annak továbbmásolásával (31.
ábra).
A peer group átlag és saját ROS#2% mutatóink összevetése jól mutatja, hogy jövedelmezõség tekintetében
egyre inkább lemaradunk a viszonyítási csoport vállalataihoz képest.
3.2.3.4 Megtérülés
A rendelkezésre álló adatok alapján csak az adózás elõtti eredménnyel számított eszköz- és sajáttõke-arányos
megtérülési mutatókat tudjuk kiszámítani.
Az AP4 cellába az =L4/V4, az AS4 cellába pedig az =L4/Q4 képletet írtuk, s ezeket másoltuk be mindhárom év
oszlopába, valamint mindegyik vállalat sorába (32. ábra).
Mindkét megtérülési mutató tekintetében jelentõs az elmaradásunk a viszonyítási csoport átlagától. Ez egyrészt
a rossz jövedelmezõséggel, másrészt az alacsony fokú eszközhatékonysággal magyarázható.
32. ábra

Kifejezetten a peer group elemzésre vonatkozó könyvrõl nincs tudomásunk, ezért a 2.5. alfejezetben felsorolt
irodalmat ajánljuk ehhez a fejezethez is. Az ott felsorolt szakkönyvek nagy része az ágazati összehasonlító
elemzésre is utal, néhányuk – ilyen például Bodie–Kane–Marcus (2005) – konkrét esettanulmányokat is közöl.
A peer group tagjainak kiválasztásához, adataik letöltéséhez javasoljuk továbbá a különbözõ keresõ- és
szûrõfunkciókkal ellátott céginformációs adatbázisok, valamint az e-beszámoló portál (www.e-
beszamolo.irm.hu) használatát.

4 Piac- és versenytárselemzés
Az elõzõ fejezetben bemutatott peer group elemzésnél a viszonyítási csoportba való bekerülésnek nem volt
feltétele a versenytársi kapcsolat. A viszonyítási csoportba a vizsgált vállalathoz hasonló méretû, de földrajzilag
egymástól viszonylag távol lévõ telephellyel rendelkezõ cégeket választottunk. Ezek a cégek termékeik egy
részének, a friss pékáruknak a piacán a földrajzi távolság miatt nem feltétlenül versenyeznek egymással.
(Körülbelül hatvan kilométer az a távolság, ahová a sütõipari cégek friss pékárut szállítanak ki. A peer groupba
került vállalatok és cégünk telephelye(i) közötti távolság általában több ennél.)
A 4. fejezetben tárgyalásra kerülõ piac- és versenytárselemzésnél alapvetõ követelmény, hogy a vizsgálatba a
releváns piacon mûködõ, összes releváns versenytársat – azokak méretétõl függetlenül – bevonjuk. A
versenytárs-elemzés során vállalatok olyan csoportjával dolgozunk, amelyek piaci részesedésüket csakis
egymás rovására tudják növelni. Ez lényeges különbség a peer group elemzéshez képest, amely eltérõ vizsgálati
fókuszt eredményez, s részben eltérõ mutatók alkalmazását követeli meg. Központi jelentõségûek a piaci
részesedés mutatószámai, amelyek korábbi elemzéseink során elõ sem kerültek.
A 4.1. alfejezet a piac elemzésének elméleti hátterét tekinti át.
A 4.2. alfejezetben a piaci verseny és a versenytársak elemzésének a tervezési folyamatban, a versenystratégia
elõkészítésének folyamatában betöltött szerepét, a versenytárselemzés célját, legfontosabb megválaszolandó
kérdéseit és az elemzésben felhasználható adatok körét tisztázzuk.
A 4.3. alfejezet valós vállalkozási adatok felhasználásával mutatja be a versenytárs-adatbázis létrehozásának
logikáját, majd pedig az elemzés megvalósítását Excel-környezetben.
A fejezet végén a téma iránt érdeklõdõ olvasók számára ajánlunk irodalmat.
4.1 A piacelemzés elméleti háttere

A piac elemzésének számos megközelítésmódja létezik a vizsgálat célja szerint. A közgazdasági
szakirodalomban, alapvetõen az eltérõ célok miatt, elkülönülnek a piac versenyfelügyeleti szempontú, valamint
a vállalati stratégiai tervezés, ezen belül versenystratégia alkotás során alkalmazott elemzési módszerek, bár
ezek igen gyakran ugyanazokat a gazdasági változókat veszik figyelembe. Ebben a tananyagrészben olyan
változókat vontunk be az elemzésbe, melyek mindkét megközelítésmód elemzési apparátusában megjelennek.
Az iparági elemzésekkel foglalkozó irodalomban az egyik legelterjedtebb megközelítésmód a piac
szerkezetének, a piaci szereplõk magatartásának és teljesítményének kapcsolatrendszerét vizsgáló szerkezet-
magatartás-teljesítmény paradigma. E megközelítés szerint egy piac és a piacon mûködõ vállalkozások
teljesítménye a vállalkozások magatartásától függ, ami a piaci szerkezet, vagyis a piaci verseny mértékét
meghatározó tényezõk függvénye. A piac szerkezete olyan alapvetõ feltételeken múlik, mint például a termelési
technológia vagy a termék iránti kereslet. Az olyan piacokon, ahol a termelés átlagköltsége a termelési volumen
növekedésével csökken általában csak egy, vagy kevés számú vállalat tevékenykedik a mérethatékonyság
érvényesülése miatt. Ebben az esetben, amennyiben a termék iránti kereslet árrugalmatlan, akkor a kínálati
oldal szereplõi az ár emelésével jelentõs árréseket – a mikroökonómiai modellekben ár-határköltség rések –
alkalmazhatnak, és magas profitot realizálhatnak. Amennyiben a kereslet árrugalmassága magas, akkor a
vállalkozások számának mérethatékonyság érvényesülése miatti csökkenése nem vonja maga után az árak, és
ennek következtében az árrések és a profitok növekedését.
A 33. ábra a piaci szerkezet, a vállalkozások magatartása, valamint teljesítménye közötti kapcsolatrendszert
szemlélteti, mely az alapvetõ feltételek függvényében változik és a kormányzati politika által is befolyásolt. Az
ábrán ismertetjük azokat a lehetséges gazdasági változókat, melyekkel ez az öt tényezõ leírható és elemezhetõ.
Az öt tényezõ közötti kapcsolat meglehetõsen összetett. A kormányzati politika például számos csatornán
keresztül gyakorol hatást a különbözõ piacokra. Például a piacra való belépést szabályozva befolyásolja az adott
piacon tevékenykedõ vállalkozások számát, az árfolyam-szabályozáson keresztül hatást gyakorol a vállalkozások
értékesítési lehetõségeire és ezáltal teljesítményére. Ugyanígy egy adott piac fogyasztók szempontjából
kedvezõtlen teljesítménye maga után vonhatja a kormányzat szabályozási, valamint egyéb eszközökkel történõ
beavatkozását.

33. ábra
Alapvetõ feltételek
Kereslet Termelés
Rugalmasság Technológia
Helyettesítõk Nyersanyagok
Szezonalitás Szakszervezeti
Növekedési ráta szervezettség
Földrajzi elhelyezkedés A termék tartóssága
Megrendelések Földrajzi elhelyezkedés
folytonossága Mérethozadék
A vásárlás módja Választékgazdaságosság
Szerkezet
Vevõk és eladók
száma
Piaci részesedés
Koncentráció Kormányzati politika
Belépési korlátok
Termékdifferenciálás
Vertikális integráció
Versenyszabályozás
Diverzifikálás
Beruházások és ösztönzõk
Foglalkoztatási ösztönzõk
Makroszintû
Magatartás
gazdaságpolitika (monetáris
és fiskális politika)
Reklám
K+F
Árképzés
Üzembezárások
Jogi taktika
Termék megválasztása
Összejátszás
Fúziók és szerzõdések
Teljesítmény
Ár
Jövedelmezõség és
megtérülés
Termelési
hatékonyság
Elosztási hatékonyság
Mérethatékonyság
Termékminõség
Mûszaki fejlõdés
Profit

Ebben a tananyagban nem vállalkozunk arra, hogy az ábrán látható kapcsolatrendszer teljes körû elemzését
bemutassuk. A szerkezet-magatartás-teljesítmény kapcsolatrendszer vizsgálatának logikai keretrendszerén
belül két ok miatt kiemelt figyelmet szentelünk a szerkezet és a teljesítmény közötti kapcsolat elemzésének.
Egyrészt, a piaci szerkezet és a teljesítmény elemzéséhez alapvetõen az éves beszámolókból kiindulva tudunk
olyan adatbázist és mutatószámrendszert építeni, amellyel az alapvetõ elemzési technikák bemutathatók.
Másrészt a versenystratégiával foglalkozó irodalomban megjelenõ versenytárs-, és portfólió-elemzési
módszerek – gondoljunk csak a Porter-féle öt erõ modellre, a BCG-mátrixra, vagy ennek finomított változatára
a Shell-mátrixra – is olyan változók bevonásával dolgoznak, amelyek a piaci szerkezethez, a piac
növekedéséhez, valamint a vállalkozási teljesítményhez kapcsolódnak.
E tananyagban tehát kizárólag a piaci szerkezet és a teljesítmény elemzésére és az Excelben megvalósítható
adatbázis-építési, valamint elemzési technikák bemutatására helyezzük a hangsúlyt.
4.2 A piaci verseny és a versenytársak elemzésének szerepe a tervezési

folyamatban
A vállalkozások stratégiai tervezésében kiemelt fontosságú a piac- és ezen belül a versenytárs vállalkozások
adatainak elemzése. Egyrészt, mert segít megérteni a menedzsmentnek a vállalat versenytársakhoz viszonyított
stratégiai elõnyeit és hátrányait. Másrészt, mert segít megérteni a versenytársak múlt-, jelen-, és jövõbeli
stratégiai terveit, döntéseit és lépéseit. Harmadrészt, mert segítségével olyan információs bázis hozható létre,
melynek felhasználásával a meglévõ versenyelõnyöket megalapozó, erõsítõ stratégia dolgozható ki.
Negyedrészt pedig, mert lehetõvé teszi a jövõbeni beruházásokból várható megtérülések elõrejelzését. Segít
továbbá elõrejelezni a versenytársak várható reakcióját egy-egy új termék vagy szolgáltatás bevezetésére,
árazási döntésre, stratégiára.
A versenytárs elemzés lényeges kérdései és egyben céljai a következõk.
 Kik a mi versenytársaink? A kérdést úgy is feltehetjük, hogy kik azok a vállalkozások, akikkel azonos
földrajzi térben tevékenykedve, helyettesítõ terméket és/vagy szolgáltatást értékesítek?
 Milyen veszélyeket jelentenek? A veszélyt az jelenti, ha a versenytársaink tevékenységének
köszönhetõen csökken az értékesítési lehetõség, ennek következtében csökken a vállalkozás
jövedelmezõsége.
 Mi a versenytársaink profilja? Vagyis milyen termékeket és/vagy szolgáltatásokat értékesítenek? Ezek
közül melyek jelentik a versenytárs vállalkozás stratégiai termékét és/vagy szolgáltatását, azaz mire
specializálódtak?
 Melyek a versenytársak céljai? Az árak csökkentésével, új termék és/vagy szolgáltatás bevezetésével,
intenzív reklámkampánnyal a piaci részesedések növelése? A meglévõ piaci részesedések tartása?
Fokozatos vagy azonnali kivonulás a piacról?
 Milyen stratégia szerint mûködnek a versenytársaink és mennyire sikeresek ezek a stratégiák? Azaz
például milyen az árképzési-, értékesítési- és reklámstratégiájuk? Az alkalmazott stratégia hatására
hogyan alakul az értékesítési volumenük és az értékesítés nettó árbevétele, valamint hogyan alakul a
pénzügyi teljesítményük?
 Melyek a versenytársaink erõsségei és gyengeségei? Az eddig megválaszolt kérdések alapján, melyek
azok a tényezõk, melyek a versenytársaink erõsségét jelentik az adott piacon folytatott termelési- és
értékesítési folyamatban, s melyek azok, melyek gyengeségeiknek tekinthetõk?
 Milyen érzékenyen reagálnak a versenytársaink az üzleti folyamatainkban bekövetkezõ változásokra?
Azaz mennyire gyorsan és milyen módon reagálnak az általunk bevezetett új termékre, mennyire
gyorsan reagálnak egy új árképzési stratégiára, vagy akár egy bevezetett akcióra? Hogyan reagálnak
egy reklámkampányra, a vevõkkel, szállítókkal kötött új szerzõdésre? Hogyan és milyen módon
reagálnak a termék minõségében, csomagolásában, értékesítési helyeiben bevezetett újításokra,
változtatásokra?
Ezek a kérdések természetesen más fontos kérdésekkel is kiegészíthetõk, az elemzés céljainak és a
menedzsment információigényének megfelelõen. Egyvalami azonban ezekbõl a kérdésekbõl is világosan látszik.
Ahhoz, hogy sikerrel megválaszoljuk õket, számos adatot és információt kell összegyûjtenünk a
versenytársainkról. Ezek közül vannak olyanok, melyeket könnyebben, míg másokat sokkal nehezebben lehet
megszerezni.

Melyek azok az információk, melyeket a vállalkozások külön felmérés nélkül – éves beszámolókból, versenytárs
vállalkozások honlapjáról, jelentéseibõl, szakmai hírportálokról – megtudhatnak a versenytársaikról?
 költségszerkezet
 piaci részesedés (az értékesítés nettó árbevétele és/vagy az értékesített mennyiség alapján)
 pénzügyi teljesítmény
 szervezeti felépítés (forrásai a versenytárs vállalkozások honlapja, kiadványai)
 elosztási csatornák/értékesítési hálózat (forrása a vállalkozások honlapja)
 a vezetõ menedzserek profilja és identitása
Mik azok az az információk, amelyeket még jó lenne tudni a fentieken túlmenõen?
 relatív költségek
 vevõi elégedettség és szolgáltatási színvonal, a fogyasztói hûség szintjei
 vevõi hûség szintjei/ fokozatai
 elosztási költségek
 új termékstratégiák
 fogyasztói adatbázisok mérete és minõsége
 reklámok hatékonysága és reklámstratégia
 jövõbeli beruházási tervek, stratégiák
 beszállítói szerzõdések tartalma
 stratégiai partnerségek/megállapodások tartalma
 eladás és profit piaconként
 eladások fõ márkánként
 költségstratégia
 vásárlói és fogyasztói profilok és attitûdök
Ezek rendre olyan információk, amelyek közvetlenül nem tudhatók meg, csak becsülni tudjuk a kapcsolódó
mutatók értékeit.
A teljesség igénye nélkül példaként felsorolt információkat és más, a versenytárselemzésben hasznosítható
adatokat három fõ csoportba sorolhatjuk az adatok forrása szerint.
Az elsõ csoportba a nyilvántartásokban rögzített adatok tartoznak. A nyilvántartásokban rögzített adatok
forrásai lehetnek az éves jelentések, sajtóközlemények, újságokban, folyóiratokban megjelenõ cikkek, elemzõk
jelentései, felügyeleti jelentések, kormányzati jelentések, valamint elõadások és sajtótájékoztatók
dokumentumai.
A második csoportba a felmérendõ adatok tartoznak. Felmérendõ adatok forrásai az árak/árlisták,
reklámkampányok, promóciók, tenderekkel és versenytárgyalások, a szabadalmi bejelentések.
A harmadik csoportba az úgynevezett informális adatok, találkozásokból származó információk tartoznak. Ezek
fõ forrásai például a beszállítókkal való találkozások, kereskedelmi bemutatók, vásárok, értékesítési
összejövetelek, szemináriumok/konferenciák, a versenytársak munkatársainak elcsábítása, a viszonteladókkal
való tárgyalások, valamint a versenytársakkal való társadalmi kapcsolatok lehetnek.
A versenytársakkal kapcsolatos adatok összegyûjtése természetesen nem egyszerû, s ráadásul meglehetõsen
idõigényes feladat, de ez az elsõ lépése a megfelelõ versenystratégiát elõkészítõ folyamatnak.
Második lépésnek tekinthetõ – az adatok összegyûjtésével párhuzamosan, illetve ezt követõen – az elemzésre
alkalmas adatbázis(ok) létrehozása. Az adatbázis struktúráját úgy kell kialakítani, hogy lehetõvé tegye a
különbözõ elemzési módszerek, adattömörítõ eljárások könnyû alkalmazását és az összefüggések prezentációra
alkalmas formáinak – táblázatok és diagramok – egyszerû elkészítését.
A harmadik lépésben az adatok elemzése következik. Fontos, hogy az elemzés, de már az adatbázis
létrehozását megelõzõen pontosan definiáljuk az elemzés célját! Ez teszi lehetõvé ugyanis a várt eredmények
gyors és megfelelõ szerkezetben történõ kinyerését a létrehozott adatbázisból.
A negyedik lépésben az elemzési eredmények összefoglalása, prezentálása következik. Az eredményeket az
elemzési céloknak megfelelõ szerkezetben, áttekinthetõ módon kell bemutatni a vállalkozás vezetõinek.
A versenystratégia elõkészítésének folyamatát mutatja be a 34. ábra.

34. ábra
1. Nyilvántartásokban
rögzített adatok
Vezetõi
Adatbázis Adatelemzés összefoglaló
2. Felmérendõ adatok /Prezentáció Vezetõi/Management döntés
létrehozása
készítése a követendõ stratégiáról
3. Informális adatok
Az adatgyûjtés A versenytárselemzés folyamata Döntéshozatal folyamata

folyamata
A versenystratégia alkotás elõkészítésének folyamata

A folyamat a vállalati stratégia szerves részét képezõ versenystratégia kialakításával zárul.
A stratégia végrehajtása folyamatos ellenõrzést és a visszacsatolásokat igényel, amely a létrehozott
versenytárs-adatbázis folyamatos felülvizsgálatával, frissítésével és kiegészítésével jár együtt.
4.3 A piacelemzés megvalósítása Excelben

A 4.3. alfejezetben a versenytárs-adatbázis létrehozására és az adatbázissal kapcsolatos alapvetõ elemzési
eljárások alkalmazására mutatunk példát. Az adatbázist az autó- és alkatrész-kereskedelem, valamint szerviz
tevékenységgel foglalkozó, gyõri székhelyû autókereskedések éves beszámolói alapján állítottuk össze.
A tananyag keretein belül arra vállalkozunk, hogy az éves beszámolók adatai alapján bemutatjuk azokat az
alapvetõ adatbázis létrehozási, adatbázis-kezelési, valamint elemzési technikákat és módszereket, melyek a
versenytárselemzésben haszonnal alkalmazhatók.
A 4.3. alfejezetben szereplõ elemzések a Piacelemzés.xls munkafüzetben található adatbázisra épülnek. Az
elemzéseket a fájl megnyitásával, valamint a bemutatott lépések végrehajtásával Olvasónk önállóan is
elkészítheti.
4.3.1 Az adatbázis létrehozása

A különbözõ fizetõs cégadatbázisok mellett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapja -
http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/ - lehetõséget teremt egyes vállalkozások éves beszámolóinak ingyenes
letöltésére. Minden egy vállalkozásnak lehetõsége van tehát arra, hogy tényleges vagy feltételezett
versenytársairól adatokat gyûjtsön.
A beszámolókból nyerhetõ információk lehetõséget teremtenek arra, hogy versenytársak helyzetét elemezzük.
Az elemzés fókuszában – igazodva a korábbi fejezetekhez – az éves beszámolókból történõ versenytárs-
adatbázis létrehozása, valamint a beszámolók adatai alapján a piaci szerkezet és a teljesítmény kapcsolatának
elemzése áll. A piaci szerkezetet leíró indikátorváltozóként a piaci részesedéseket alkalmazzuk. A teljesítmény
mérését a pénzügyi teljesítményre fókuszálva vállalati pénzügyi teljesítménymutatókkal végezzük. Ezeket a
korlátozásokat azért tesszük, mert az így meghatározott indikátorváltozók az éves beszámolókból összeállított
adatbázis segítségével kalkulálhatók.
A versenytársak elemzése során a következõ vállalati pénzügyi teljesítménymutatókat célszerû alkalmazni.
Üzemi eredmény
ROA 
Eszközök
Adózott eredmény
ROE 
Saját tõke
Értékesítés nettó árbevétele

ATO 
Eszközök
További, az elemezésekben jól alkalmazható mutatók a következõk.
D Kötelezettségek

V Források
Eszközök
LR 
Saját tõke
Üzemi eredmény
ROS1 
Adózás elõtti eredmény
ROS2 
Adózott eredmény
ROS3 

A pénzügyi teljesítmény mérését lehetõvé tevõ mutatószámok kiszámításához mind a mérleg, mind pedig az
eredménykimutatások adataira szükségünk van. A mérlegadatok közül az eszközök, a saját tõke, a
kötelezettségek, valamint a források sor adataira, ez eredménykimutatásból pedig az értékesítés nettó
árbevétele, az üzemi eredmény, az adózás elõtti eredmény, valamint az adózott eredmény sorok adataira.
Az értékesítés nettó árbevétele eredménykimutatás sor kétszeresen is jelentõséggel bír. Egyrészt, mert a
fentiekben felsorolt mutatók számítása során négy esetében is alkalmazni kell. Másrészt, pedig ebbõl az
adatból kiindulva számíthatóak a vizsgált vállalkozások piaci részesedései. Mind a versenyfelügyeleti, mind
pedig a vállalati gyakorlatban egyaránt elterjedt logika, hogy a vállalat adott évi (idõszaki) piaci részesedése
megegyezik az összpiaci értékesítési forgalomból való részesedéssel, a piaci részesedés nagysága pedig
meghatározza a vizsgált vállalkozás méretét, azaz minél nagyobb egy vállalat piaci részesedése annál nagyobb a
mérete. A versenytársak elemzése során fontos a versenytárs vállalatok piaci részesedésének, a piaci
részesedés változásának, a piaci részesedés és a vállalat teljesítményét leíró – fentebb ismertetett – mutatók
kapcsolatának elemzése.
Az éves beszámolókon alapuló adatbázist az Excel 2003 programcsomagban és annak késõbbi verzióiban is a
könnyebb elemezhetõség miatt a következõképpen célszerû létrehozni. A vállalkozást leíró adatok egymás
melletti oszlopokban kell, hogy elhelyezkedjenek. A vállalkozás neve szerepeljen az elsõ oszlopban, a
következõkben a vállalkozást jellemzõ nem számviteli, nem pénzügyi adatok – így például a vállalkozást
tevékenysége, tevékenység végzésének földrajzi helye, márkanév, a gazdasági év, melyhez az adatok tartoznak,
alkalmazottak létszáma – kerüljenek rögzítésre, az ezt követõ oszlopokban pedig a mérleg- és az
eredménykimutatás sorok (16. táblázat).
Az elsõ oszlopokban legyenek a szöveges adatok, majd a számszerû adatok következzenek. A számszerû adatok
közül elõször a mérlegen és az eredménykimutatáson kívüli-, majd belüli adatok szerepeljenek az adatbázisban.
Fontos, hogy az egymás alatti sorokban ugyanaz a vállalkozás szerepeljen, addig, amíg a vizsgált idõszak összes
évét nem rögzítettük. Az adatgyûjtés során ne várjuk, hogy minden egyes vállalkozásról ugyanannyi évre állnak
rendelkezésre az adatok! Így például elképzelhetõ, hogy az adatbázisban az elsõ három sor az elsõ-, az ezt
következõ öt sor a második vállalkozásé és így tovább.
16. táblázat
Vállalkozást
jellemzõ nem
Mérlegsor
Mérlegsor
Vállalkozá
Eredmény
Eredmény
kimutatás
számviteli/pénzügyi
… Év … … kimutatás …
s neve
sor 1
adat 1.
1
1.
vállalat
1.
vállalat
2.
vállalat
2.
vállalat
2.
vállalat
Az Excelben létrehozott, a fentiekben bemutatott logikának megfelelõen mintaadatbázis egy részletét a 17.
táblázat mutatja.

17. táblázat
4.3.2 Az elemzéshez szükséges adatok lekérdezése kimutatások segítségével

A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy az éves beszámolók alapján létrehozott, fentiekben bemutatott
adattáblából hogyan hívhatók le és hogyan elemezhetõk a piaci részesedések és a pénzügyi
teljesítménymutatók kiszámításához szükséges adatok. A rendelkezésünkre álló adattáblából a 18. táblázatban
bemutatott elrendezésnek megfelelõen az egyes gazdálkodási változókra vonatkozó idõsoros táblázatokat
szeretnénk kinyerni, annak érdekében, hogy felhasználásukkal további elemzéseket végezhessünk.
18. táblázat
Adatok e Ft-ban
Év
Vállalkozás neve
… 2005 2006 …
AK1
AK2
AK3
…
Összesen
Ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló adattáblából a bemutatott példának megfelelõ táblázatot kapjunk az
Adatok menü, Kimutatás vagy Kimutatásdiagram… almenüjét hívjuk segítségül.
Elsõ lépésben ki kell jelölni az adattábla területét. Az adattábla bal felsõ cellájára állva, a Shift billentyû
lenyomásával együtt a tábla jobb alsó cellájára jobb egérgombbal kattintva ez könnyen elvégezhetõ.
Ezt követõen az Adatok menü, Kimutatás vagy kimutatásdiagram… almenüjének segítségével (35. ábra) a
forrás adattáblából a kívánt szerkezetben hívhatók le az elemzéshez szükséges adatok.

35. ábra
A menü megnyitását követõen a Kimutatás varázsló elsõ párbeszédpanele jelenik meg (36. ábra). A kimutatás
forrása a Microsoft Office Excel adatbázis, a kimutatás típusa pedig kimutatás.
36. ábra
A megfelelõ beállítások kiválasztását követõen a Tovább gombra kattintva a következõ párbeszédpanel jelenik
meg (37. ábra).
37. ábra
A Tartománynál meg kell adni a kimutatás készítésébe bevonni kívánt területet. Amennyiben a kimutatás
készítését a forrás adattábla kijelölésével kezdtük, akkor nincs más dolgunk, mint a Tovább gombra kattintani.

Harmadik lépésben meghatározható a kimutatásunk helye, tartalmi és formai tulajdonságai, a következõ
párbeszédpanelen (38. ábra).
38. ábra
A kimutatás elhelyezésére két lehetõség adódik. Az egyik az új munkalapon, a másik pedig a létezõ munkalapon
történõ elhelyezés. Az elõbbit célszerû választani akkor, ha kiinduló adattáblánk nagyméretû és a kimutatást
további elemzésekben szeretnénk felhasználni.
Az Elrendezés gomb megnyomásával állíthatjuk be kimutatásunk tartalmi jellemzõit (39. ábra).
39. ábra
A párbeszédpanel jobb oldalán láthatók a kimutatásba bevonható változók, középen pedig a kimutatás
felépítése. A választott változók az egér segítségével – az elemzésbe bevonni kívánt változóra bal egér gombbal
kattintva, azt nyomva tartva – a megfelelõ helyre húzhatók. A sorokba a vállalkozás neve, az oszlopokba az év,
míg az adat mezõbe azok a váltózók kerülnek, melyek a további elemzésekben szerepet játszanak. Elsõként a
mérleg eszközök sora (40. ábra).

40. ábra
Az Egyebek… menüben állíthatóak be a Kimutatás formai jellemzõi (41. ábra).
41. ábra
Az OK gombra kattintva a Kimutatás varázsló 3. lépésének párbeszédpanelén a Befejezés gomb lenyomásával

egy új munkalapon – melyet Kimutatás és elemzés munkalapnak nevezünk – a következõ táblázat jelenik meg
(19. táblázat).

19. táblázat
Ugyanilyen formátumú Kimutatás táblázatokat kell készíteni a többi, éves beszámolóból származó adatból is,
amelyek a további számításokhoz szükségesek. Ezeket a táblázatokat egymás mellett érdemes létrehozni annak
érdekében, hogy a Kimutatások és elemzések munkalap áttekinthetõ legyen további számítások elvégzését
követõen is.
Olvasónkat arra kérjük, hogy a fentiekben bemutatott példának megfelelõen a Kimutatások és elemzések
munkalapon hozza létre a „Saját tõke” kimutatástáblázatot a K5:R14, a „Kötelezettségek” kimutatástáblázatot a
T5:AA14, a „Források összesen” kimutatástáblázatot az AD5:AK14, az „Értékesítés nettó árbevétele”
kimutatástáblázatot az AM5:AT14, az „Üzemi tevékenység eredménye” kimutatástáblázatot az AW5:BD14, az
„Adózás elõtti eredmény” kimutatástáblázatot a BG5:BN14, az „Adózott eredmény” kimutatástáblázatot a
BQ5:BX14 területen!
A kapott táblázatokat a továbbiakban tetszõlegesen formázhatjuk. A kimutatástáblázatra jobb egérgombbal
kattintva, a lenyíló párbeszédpanelen a Cellaformázás… lehetõséget választva állítható be a kimutatás táblázat
adatainak formátuma. Ugyanezen a párbeszédpanelen a Mezõbeállítások… lehetõséget választva a táblázat
tartalmi jellemzõit módosíthatók. A Mezõbeállítások… lehetõségre bal egérgombbal kattintva megjelenõ
Kimutatásmezõ párbeszédpanel lehetõséget ad a kimutatás táblázat celláiban megjelenõ Mezõstatisztika
beállítására. A párbeszédpanel Egyebek menüjét választva pedig az adatok megjelenítésének további beállításai
végezhetõk el (42. ábra).
42. ábra
A kimutatástáblázatra jobb egérgombbal kattintva nemcsak a cellák formátuma és tartalmi jellemzõi

módosíthatók, hanem lehetõség nyílik arra is, hogy a kimutatástáblázat által az adatbázisból lekért adatokat

egy gombnyomással ábrázoljuk. Ehhez a lenyíló párbeszédpanelen a Kimutatásdiagram lehetõségre kell
kattintani. Ekkor egy külön munkalapon rögtön megjelenik az adott kimutatástáblázathoz kapcsolódó
kimutatásdiagram, amely a tartalomnak megfelelõen tetszõlegesen formázható.
A lehetséges formai beállítások közül a legfontosabb a bemutatni kívánt tartalomhoz leginkább illeszkedõ
diagramtípus kiválasztása. Jobb egérgombbal a diagram területére kattintva, a lenyíló helyi menübõl a Minták…
lehetõségre bal egérgombbal kattintva megjelenik a Diagramtípus kiválasztása párbeszédpanel.
Válasszuk az Oszlop/Csoportosított oszlop lehetõséget, amely értékeket (ebben az esetben az eszközök
állományának nagyságát) hasonlít össze kategóriák (a versenytárs vállalkozások) mentén (43. ábra)!
43. ábra
A munkalapot – a munkalapfülre jobb egérgombbal kattintva és az Átnevezés lehetõséget választva – célszerû

a tartalomnak megfelelõen átnevezni.
A kimutatásdiagramon megjelenített adatok összetétele tetszõlegesen változtatható. A két változó, a
„Vállalkozás neve”, valamint az „Év” melletti lenyíló fülre kattintva kiválaszthatók azok a vállalkozások, valamint
azok az évek, melyeket a diagramon szeretnénk megjeleníteni.
4.3.3 Kimutatások felhasználása a további elemzésekben

Amennyiben a kimutatás táblázat adataival további számításokat kell elvégezni, újabb táblázatokat kell
generálni belõlük, hiszen a kimutatás varázslóval készített táblázat nem elég rugalmas ehhez!
Ennek megfelelõen elõször a táblázat keretét kell a kimutatás táblázatéhoz hasonlóan kialakítani a B18:H27
területen. Ehhez elsõ lépésben a kapott táblázat alatt létre kell hozni egy, a kimutatástáblázattal megegyezõ
méretû és tulajdonságú táblázatot (20. táblázat).
Az így kialakított táblázatkeretben a B20 cellába egyenlõségjelet írva, ezt követõen bal egérgombbal a B7
cellába kattintva, a B20 cellában az =KIMUTATÁSADATOT.VESZ("ESZKÖZÖK ÖSSZESEN
(A+B+C)";$A$5;"Vállalkozás neve";"AK1";"Év";2003) képlet jelenik meg.

20. táblázat
A képletet két helyen kell módosítani annak érdekében, hogy az új táblázat minden egyes cellaértéke a
kimutatás tábla megfelelõ cellájának értékét vegye fel a képlet másolását követõen! A képletben észrevehetõ,
hogy a vállalkozás neve AK1, a vizsgálat éve pedig a 2003 értékeken rögzített. Ha az szeretnék, hogy a képletet
a táblázat többi cellájába áthúzva a megfelelõ vállalkozás és év kombináció adata jelenjen meg, akkor ezeket az
értékeket módosítanunk kell a következõképpen: =KIMUTATÁSADATOT.VESZ("ESZKÖZÖK ÖSSZESEN
(A+B+C)";$A$5;"Vállalkozás neve";$A7;"Év";B$6).
Az új képletben az AK1 helyére a $A7, míg az év helyére B$6 cellahivatkozást írjuk. A cella betû és számkódja elé
tett $ jel az oszlopot, míg a betû és a számjel közé tett $ jel a sort rögzíti. A képlet átírását követõen Entert ütve
a B20 cella értéke egyenlõ lesz a B7 cella értékével (21. táblázat). Ezt követõen a B20-as cellára állva, a cella
körül megjelenõ fekete keret jobb alsó sarkára bal egérgombbal kattintva, azt nyomva tartva és kihúzva a teljes
táblázat területére, minden cellában az eredeti kimutatás táblázat megfelelõ cellájával egyenlõ értékek fognak
megjelenni. A képlet alkalmazása fontos, hiszen ha a kimutatástáblázat adatai frissítésre kerülnek, akkor az így
létrehozott táblázat adatai is automatikusan az új értékeket fogják felvenni (22. táblázat).
21. táblázat
22. táblázat

A Végösszeg sor már egyszerûen számítható. A B27-es cellába összegezzük a felette lévõ számokat. Ezt a SZUM
függvény alkalmazásával tehetjük meg. Az Enter billentyû lenyomásával a cellában megjelenik kívánt összeg
(23. táblázat).
23. táblázat
Ezt követõen a Végösszeg sor összes többi cellája könnyen számítható. A korábban bemutatottaknak
megfelelõen a kiszámított cella jobb alsó sarkára állva és kihúzva a teljes sorra, az egyes cellákban az adott
oszlopok összesített értékei jelennek meg (24. táblázat).
24. táblázat
Ugyanezt a mûveletet meg kell ismételni az összes kimutatás táblázattal! Gyakorlásképpen hozza létre az
Eszközök összesen (A18:H27 terület), Saját tõke (K18:R27 terület), Kötelezettségek (T18:AA27 terület), Források
összesen (AD18:AK27 terület), Értékesítés nettó árbevétele (AM18:AT27 terület), Üzemi tevékenység
eredménye (AW18:BD27 terület), Adózás elõtti eredmény (BG18:BN27 terület), valamint Adózott eredmény
(BQ18:BX27 terület) táblázatokat!
Az így létrehozott táblázatok segítségével már könnyen kiszámíthatóak a korábban megnevezett pénzügyi
teljesítménymutatók táblázatai.
4.3.4 A versenytársak teljesítményének elemzése

A Kimutatások és elemzések munkalapon annyi táblázatot kell létrehoznunk, amennyi mutatószámot
szeretnénk kiszámítani. A számítás módszerét, ahogy eddig is, egy példán keresztül mutatjuk be.
(Megjegyezzük, hogy a munkalapon szövegesen is érdemes rögzíteni a számításokhoz felhasznált képleteket
egy szövegbuborék felhasználásával.)
Példánk a vállalati pénzügyi és piacelemzésben gyakran alkalmazott ROA mutató számításához kapcsolódik. A
ROA mutató számításához a Kimutatások és elemzések munkalap B42: H50 területén elõször létrehozzuk azt a
táblázat keretet, melyben a számítást szeretnénk elvégezni (25. táblázat).

25. táblázat
A korábban ismertetett összefüggésnek megfelelõen a ROA mutató számítása az Üzemi eredmény képlet
Eszközök
segítségével végezhetõ el. Ez azt jelenti, hogy a ROA táblázat minden egyes cellája megegyezik a korábban
létrehozott Üzemi eredmény (a Kimutatások és elemzések AW18:BD27 területe, 26. táblázat) és az Eszközök
összesen táblázatok (a Kimutatások és elemzések A18 : H27 területe, 27. táblázat) megfelelõ celláinak
hányadosaival.
26. táblázat
27. táblázat
Vegyük észre, hogy ez utóbbi táblázatok „0” értéket tartalmaznak azokban a cellákban, ahol az adatgyûjtés
során nem találtunk és ezért az induló adattáblánkban nem szerepeltettünk adatot.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adathiány alapvetõen több okra vezethetõ vissza. Egyrészt az adott
vállalkozás adott évben nem mûködött. Másrészt mûködött, de nem ugyanazon a néven. Harmadrészt
mûködött, de nem hozta nyilvánosságra az adatait. Éppen ezért, amikor az adatgyûjtésünket, az adatbázis
létrehozását és az elemzést végezzük, ennek mindenképpen figyelmet kell szentelni!
Amennyiben számítások során a nevezõhöz felhasznált forrástáblázat hivatkozott cellájában „0” érték szerepel,
akkor a ROA tábla kapcsolódó cellájában a #ZÉRÓOSZTÓ! üzenet jelenik meg. A ROA táblázat elsõ, B44-es
cellájába a =HA(B20=0;"";AX20/B20) függvényt szúrva ez az üzenet elkerülhetõ (28. táblázat).

28. táblázat
Ha a nevezõ, azaz ebben az esetben az Eszközök értéke 0, akkor e függvény alkalmazása esetében az
eredménytábla megfelelõ cellája üresen marad, jelezve, hogy az adott évben nem állt rendelkezésre a
számításhoz felhasznált alapadat, amennyiben nem 0, akkor a cella értéke az Üzemi eredmény és az Eszközök
táblázat megfelelõ celláinak hányadosával lesz egyenlõ. A képlet beírását követõen Entert ütve, majd a képletet
a táblázat összes cellájába a korábban bemutatottaknak megfelelõen áthúzva, a ROA minden egyes versenytárs
vállalkozásra vonatkozó idõsoros táblázatát kapjuk. A cella számformátumát százalékra kell állítani, hiszen az
eszközarányos jövedelem százalékban kifejezhetõ érték (29. táblázat).
29. táblázat
A számítást az összes többi nevezetes vállalati pénzügyi mutatóra a bemutatott példának megfelelõen kell
elvégezni. Hozza létre a „Kimutatások és elemzések” munkalap K42:R50 területén a ROE, T42:AA50 területén az
ATO, AD42:AK50 területén a ROS1, AM42:AT50 területén a ROS2, AW42:BD50 területén a ROS3, BG42:BN50
területén a D/V, végül pedig a BQ42:BX50 területen az LR mutatók táblázatait! Az így létrehozott táblázatokban
a versenytárs vállalatok nevezetes vállalati pénzügyi mutatószámait látja idõsorosan.
Ezekbõl a táblázatokból nagyon könnyen hozhatók létre olyan diagramok, melyek könnyen értelmezhetõvé és
prezentálhatóvá teszik a versenytárs vállalatok teljesítményének alakulását. Az Excel diagramvarázslóját a
Beszúrás menüben a Diagram almenüben éri el (44. ábra).

44. ábra
Az almenüre kattintva válassza a Grafikon lehetõséget, ezen belül a Vonal, minden adatérték jelölõvel altípust
(45. ábra)!
45. ábra
Ezt követõen a Tovább gombra kattintva a 2. lépésben végezze el a grafikon beállításait! Az Adattartomány
fülre kattintva, az adatsoroknál válassza a Sorokban lehetõséget (46. ábra). Majd az Adatsorok fülre kattintva
vegye fel a táblázat adatsorait. A párbeszédpanel a Hozzáadás gombra kattintva teszi lehetõvé a kívánt
adatsorok felvételét. A Név a vállalkozás neve, az Értékek a ROA mutató adott vállalkozáshoz kapcsolódó
értékei, a Kategóriatengely (X) feliratai pedig az évek (47. ábra).

46. ábra
47. ábra
Ha minden adatsor sikeresen felvételre került, akkor kattintson a Tovább gombra. A harmadik lépésben a
diagrambeállításokat tudja elvégezni (48. ábra).

48. ábra
Ezt követõen a Tovább gombra kattintva a diagramkészítés utolsó lépéseként a diagram helyét tudjuk megadni.
Két lehetõség közül választhatunk. Az egyik, hogy a varázsló a diagramot az adott munkalapon, a másik, pedig,
hogy külön munkalapon hozza létre. Az elsõ lehetõséget választva, a Kimutatások és elemzések munkalapon
hozza létre a diagramot és helyezze a korábban létrehozott ROA táblázat alá (48. ábra)!
49. ábra
4.3.5 A versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció

A vállalkozások piaci viselkedését (magatartását) nagymértékben befolyásolhatja versenytárs vállalatok mérete
és piaci ereje. A piaci erõ egyik jelentõs és széles körben alkalmazott közvetett mérõszáma (indikátora) a piaci
részesedés, mellyel a vizsgált piac szerkezetét jellemezhetjük. Amennyiben egy vállalkozás értékesítési
forgalom alapján számított piaci részesedése – azaz vállalkozás adott idõszaki értékesítési forgalma elosztva a

piac teljes értékesítési forgalmával – tartósan (több éven keresztül) magas, akkor ez egyrészt azt jelenti, hogy
versenyképessége jelentõs, másrészt pedig azt, hogy a piaci kereslet meghatározó részét õ elégíti ki. Ebben az
esetben a versenytárs vállalkozásoknak csak annak a keresletnek a kielégítésére van lehetõségük, mely ezen
felül megmarad. Ezt a „keresletet” az elméleti közgazdaságtani irodalom maradványkeresletnek nevezi. Éppen
ezért a stratégiai tervezés során mindenképpen fontos figyelembe venni a versenytárs vállalkozások piaci
részesedéseit és ennek változását, hiszen hatást gyakorolnak egyrészt az értékesítési lehetõségekre, másrészt a
vállalkozás nyereséges mûködtetése érdekében követendõ magatartás (árazási stratégia, értékesítési
technikák, reklámtevékenység stb.) megtervezésére és végrehajtására.
Az éves beszámoló adataira támaszkodva a piaci részesedéseket eredménykimutatás Értékesítés nettó
árbevétele sora alapján számíthatjuk. A számítások végrehajtása során fontos kérdés a viszonyítási alap
meghatározása. Evidenciának tûnik, hogy a viszonyítási alap az összes piaci szereplõ értékesítési árbevételének
az összege. De melyek azok a vállalkozások, akik a vizsgált piachoz tartoznak? Ha erre a kérdésre keressük a
választ, rögtön feltehetõ a következõ kérdés! Mi a piac és hogyan határozzuk meg a piac határait?
Alapvetõen kétféleképpen járhatunk el a piac meghatározásában. Termékpiacban gondolkodva azokat a
vállalatokat tekintjük azonos piachoz tartozónak és egyben versenytársaknak, melyek helyettesítõ terméket
és/vagy szolgáltatást kínálnak, vagyis amelyek ugyanazt, vagy közelítõleg ugyanazt a szükségletet elégítik ki.
Földrajzi térben gondolkodva azokat a vállalkozásokat tekintjük azonos piachoz tartozónak és egyben
versenytársaknak, melyek azonos földrajzi térben: városban, régióban, országban tevékenykednek. Az
esettanulmányban szereplõ adatbázis, ahogy azt korábban bemutattuk olyan vállalkozásokat tartalmaz, melyek
ugyanazt a tevékenységet végzik és ugyanabban a városban helyezkedek el.
A piaci részesedések számításához – a korábban létrehozott elemzõ táblázatok alatt – a Kimutatások és
elemzések munkalap A73:H81 területén – hozzon létre a korábbiakkal megegyezõ formátumú táblázatot (30.
táblázat)!
30. táblázat
A B75 cellában adjuk meg a piaci részesedések számításához szükséges =HA(AN20=0;"";AN20/AN$27) képletet
(31. táblázat). A függvény a korábban az AM18:AT27 területen definiált Értékesítés nettó árbevétele táblázat
adatait bevonva számítja a piaci részesedések százalékos nagyságát. Azokra az évekre, melyekre vonatkozóan
az értékesítés nettó árbevétele adat egy adott vállalkozás vonatkozásában nem állt rendelkezésre, a képlet a
cellát üresen hagyja.
31. táblázat
A fenti képlet B75 cellába való beillesztését követõen az Enter gomb lenyomásával megjelenik a számított
érték. Ezt követõen – a korábban bemutatottaknak megfelelõen – a cella körül megjelenõ fekete keret jobb
alsó sarkára bal egérgombbal kattintva, a gombot nyomva tartva, és a táblázat egészének területére kihúzva,
minden egyes cellában megjelennek az értékesítés nettó árbevétele alapján számított piaci részesedések
minden egyes vállalkozásra, a vizsgált idõintervallum minden évére (32. táblázat).

32. táblázat
Ábrázolja a piaci részesedéseket – kiszámításukat követõen – a Beszúrás menü, Diagram… almenüjében a

Grafikon/Vonal, minden adatérték jelölõvel diagramtípust választva, a ROA mutató alakulása kapcsán
bemutatottaknak megfelelõen!
A piaci részesedések mellett a vizsgált piac kínálatoldali szerkezetét leíró másik jelentõs mérõszám a piaci
koncentráció. A piaci koncentrációt a piaci részesedések alapján számíthatjuk. A gyakorlatban leginkább
elterjedt koncentrációs mérõszámok a legnagyobb vállalat piaci részesedése, kétvállalatos koncentrációs
hányados (concentration ratio 2 továbbiakban CR(2)), az ötvállalatos koncentrációs hányados (concentration
ratio 5 továbbiakban CR(5)), valamint a Herfindahl-Hirschman-index (továbbiakban HHI).
A koncentrációs hányadosok kapcsán meg kell jegyezni, hogy a bevont vállalatok számát szabadon választhatjuk
meg, az adott piac sajátosságaihoz, valamint az elemzési célokhoz igazítva. Általánosan érvényes, hogy minél
magasabb a koncentrációs mutatók értéke, annál koncentráltabb az adott piac. Koncentráltabb piacokon egy,
vagy néhány vállalat piaci részesedése jelentõs mértékû, mely nagy hatást gyakorol(hat) – a piaci részesedések
kapcsán leírtaknak megfelelõen – a versenytárs vállalkozások értékesítési lehetõségeire és magatartására.
A korábban kiszámított Piaci részesedés táblázat alatt könnyen számíthatjuk a piaci koncentráció nevezetes
értékeit. Vegyük fel az A82-es cellában a legnagyobb, az A83-as cellában a CR(2), az A84-es cellában a CR(5), az
A85-ös cellában a HHI elnevezéseket (33. táblázat).
33. táblázat
Ezt követõen már csak ki kell számítani a cellák értékeit és ekkor idõsorosan látjuk a piaci részesedések alatt a
vizsgált piac értékesítési árbevételei koncentráltságának fokát és a legnagyobb piaci szereplõk részesedését.
A legnagyobb vállalat piaci részesedésének meghatározásához a MAX függvényt tudjuk jól használni, mely egy
adott oszlopban (vagy sorban) szereplõ értékekbõl kiválasztja a legnagyobbat.
A legnagyobb vállalat piaci részesedésének meghatározásához a B82 cellába szúrja be az =MAX(B75:B81)
függvényt, majd a korábban bemutatottaknak megfelelõen másolja a képletet a többi cellába! Ekkor a
Legnagyobb sorban megjelennek a legnagyobb vállalat piaci részesedései (34. táblázat).

34. táblázat
A CR(2) értéke a két legnagyobb vállalkozás piaci részesedéseinek összege. A számítás során tehát
felhasználható a Legnagyobb sorban szereplõ érték és ehhez kell hozzáadni az adott év második legnagyobb
piaci részesedését. Ez utóbbi érték kikereséséhez a NAGY függvényt alkalmazható, mely egy adott oszlop (vagy
sor) k-adik legnagyobb értékét adja eredményül.
Ennek megfelelõen szúrja be a B83 cellába az =B82+NAGY(B75:B81;2) képletet, nyomja le az Enter billentyût,
majd másolja a B83 cellát az CR(2) sor összes cellájába. Így az összes cellában megjelennek a CR(2) adott évre
vonatkozó értékei.
A CR(5) értéke az öt legnagyobb vállalkozás piaci részesedéseinek összege. A számítás során tehát
felhasználható a CR(2) sorban szereplõ érték és ehhez kell hozzáadni az adott év harmadik, negyedik és ötödik
legnagyobb piaci részesedését.
Szúrja be a B84 cellába az =B83+NAGY(B75:B81;3)+NAGY(B75:B81;4)+NAGY(B75:B81;5) képletet! Ezt követõen
az Enter billentyû lenyomása, majd a függvény CR(5) sor összes cellájába történõ átmásolása után az összes
cellában megjelennek a CR(5) értékei.
A HHI értéke a vállalkozások piaci részesedéseinek négyzetösszege. Értéke 0 és 10 000 pont között mozog.
Minél inkább közelít a 10 000 ponthoz, annál nagyobb a koncentráció értéke. Abban az esetben, ha három piaci
szereplõnk van, rendre 30%, 30% és 40%-os piaci részesedéssel, akkor a HHI:= 30^2+30^2+40^2=3400.
A HHI értékének meghatározásához a NÉGYZETÖSSZEG függvényt alkalmazható, melynek segítségével az adott
oszlopban, vagy sorban szereplõ értékek négyzetösszege számítható ki. Az alaptáblázatban ugyan százalékban
meghatározott értékek szerepelnek, de a NÉGYZETÖSSZEG függvény átalakítja azokat normál
számformátummá. Ahhoz, hogy 0 és 10 000 pont közötti értéket kapjuk a Négyzetösszeg függvény által
kiszámított értéket meg kell szorozni tízezerrel.
Ennek megfelelõen vigye fel a B85 cellába az =NÉGYZETÖSSZEG(B75:B81)*10000 képletet! Ezt követõen az
Enter billentyû lenyomásával és a függvény HHI sor összes cellájába történõ átmásolása után a HHI sor összes
cellájában megjelennek a HHI értékei (35. táblázat).
35. táblázat

Kiszámításukat követõen ábrázolja és elemezze a piaci koncentráció nevezetes mutatóinak alakulását az
vonaldiagramokon!
4.3.6 A piaci részesedések és a teljesítmény kapcsolatának elemzése

A korábban bemutatottaknak megfelelõen a versenytárs vállalkozások értékesítésének nettó árbevétele
alapján számított piaci részesedéseinek és a piaci koncentrációnak az elemzése a stratégiai tervezés
folyamatában döntõ jelentõségû, hiszen a versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció mértéke is
hatást gyakorol(hat) az értékesítési lehetõségekre, valamint a vállalkozás nyereséges mûködését elõsegítõ
magatartásformák megtervezésére és megvalósítására.
Ugyanakkor nem elegendõ a piaci részesedések vizsgálata, ugyanis kis piaci részesedéssel rendelkezõ
vállalkozás is mûködhet hatékonyan, jövedelmezõen, magas megtérüléssel! Éppen ezért döntõ jelentõséggel
bír a piaci részesedések és a jövedelmezõség kapcsolatának, valamint e kapcsolat idõbeli alakulásának
elemzése.
Esettanulmányunk következõ részében a piaci részesedések, valamint a vállalkozások nevezetes
teljesítménymutatói a ROA és a ROE, valamint az ATO mutató közötti kapcsolat Excelben történõ elemzési
lehetõségei közül kettõt, egy ábrázolástechnikai megoldást, valamint ezzel párhuzamosan a Pearson-féle
lineáris korrelációs együttható számítását mutatjuk be. Nem térünk ki a rendelkezésre álló adatok összetettebb
statisztikai módszerekkel – például regresszió elemzéssel – történõ elemzési lehetõségeire.
Hozza létre az A87:E95 területen a következõ táblázatot!
36. táblázat
A piaci részesedések oszlop kitöltéséhez jelölje ki elsõ lépésben a B89:B95 tartományt. Ezt követõen a Shift és a
7 billentyûk egyszerre történõ lenyomásával szúrjon be egy egyenlõségjelet a B89-es cellába!
26. táblázat
Az egyenlõségjel után írja be a

HA($B$87=2003;B75:B81;HA($B$87=2004;C75:C81;HA($B$87=2005;D75:D81;HA($B$87=2006;E75:E81;HA($B
$87=2007;F75:F81;HA($B$87=2008;G75:G81;HA($B$87=2009;H75:H81))))))) képletet.
Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûkombináció alkalmazásával a B89:B95 cellatartományban az adott
vállalkozás adott évi (esetünkben 2009-es évrõl van szó) piaci részesedés értékei jelennek meg (37. táblázat). A
függvény a korábban létrehozott Piaci részesedések táblázatból gyûjti ki a B87 cellában megadott évre
vonatkozó adatokat és illeszti be a kijelölt cellatartományba. A képlet – úgynevezett tömbképlet – megteremti
annak a lehetõségét, hogy a továbbiakban elegendõ a B87-es cellában szereplõ évszámot átírni a vizsgált
idõintervallum bármelyik évére, a Piaci részesedések oszlopban az adott évre vonatkozó értékek jelennek meg.

37. táblázat
A piaci részesedések oszlophoz hasonlóan lehet eljárni a ROA, ROE, valamint ATO oszlopok esetében is!
A ROA oszlop kitöltéséhez jelölje ki a C89:C94 cellatartományt, a Shift és a 7 billentyûk egyszerre történõ
lenyomásával szúrjon be egy egyenlõségjelet, mely ekkor a C89-es cellában jelenik meg, majd az egyenlõségjel
után írja be a következõ képletet:
HA($B$87=2003;B44:B50;HA($B$87=2004;C44:C50;HA($B$87=2005;D44:D50;HA($B$87=2006;E44:E50;HA($B
$87=2007;F44:F50;HA($B$87=2008;G44:G50;HA($B$87=2009;H44:H50)))))))
Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után a ROA oszlopban megjelennek a
mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított „ROA” táblázatból gyûjti ki a B87-es cellában
megadott évre vonatkozó értékeket.
A ROE mutató oszlopának kitöltéséhez jelölje ki a D89:D94 tartományt, majd a fentieknek megfelelõen szúrjon
be egy egyenlõségjelet és az egyenlõségjel után a következõ függvényt:
HA($B$87=2003;L44:L50;HA($B$87=2004;M44:M50;HA($B$87=2005;N44:N50;HA($B$87=2006;O44:O50;HA(
$B$87=2007;P44:P50;HA($B$87=2008;Q44:Q50;HA($B$87=2009;R44:R50)))))))
Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után a ROE oszlopban megjelennek a
mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított „ROE” táblázatból gyûjti ki az adott évre vonatkozó
értékeket.
Az ATO mutató oszlopának kitöltéséhez jelölje ki az E89:E94 tartományt, majd a korábban leírtaknak
megfelelõen szúrjon be egy egyenlõségjelet, mely után írja be a következõ függvényt:
HA($B$87=2003;U44:U50;HA($B$87=2004;V44:V50;HA($B$87=2005;W44:W50;HA($B$87=2006;X44:X50;HA(
$B$87=2007;Y44:Y50;HA($B$87=2008;Z44:Z50;HA($B$87=2009;AA44:AA50)))))))
Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után az ATO oszlopban megjelennek a
mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított „ATO” táblázatból gyûjti ki az adott évre vonatkozó
értékeket.
A fentiekben leírt lépése végrehajtása után a táblázat minden egyes cellájában, az adott mutató, adott évben
érvényes értékei szerepelnek és a vizsgálat évének átírása esetén rögtön, egyszerre módosulnak (38. táblázat).
38. táblázat
A piaci részesedések és a nevezetes vállalati pénzügyi mutatószámok közötti kapcsolat erõssége és a kapcsolat
iránya a Pearson-féle lineáris korrelációs együttható segítségével mérhetõ. A mutató a statisztikai
tanulmányokból jól ismert. Értéke -1 és 1 között mozog. A Pearson-féle korrelációs együtthatót a

szakirodalomban általában R -rel jelölik. Ha R  0 , akkor nincs kapcsolat, ha 0  R  0,3 , akkor gyenge pozitív a
kapcsolat, ha 0,3  R  0,7 , akkor közepesen erõs pozitív a kapcsolat, ha 0,7  R  1 , akkor erõs pozitív a
kapcsolat, ha R  1 , akkor tökéletes, függvényszerû pozitív a kapcsolat a vizsgálatba bevont változók közt. A
Pearson-féle korrelációs együttható számítását Excelben a KORELL függvény teszi lehetõvé.
Ennek megfelelõen, a piaci részesedések és a ROA közötti korreláció kiszámításához írja be a B96 cellába a
z=KORREL(B89:B95;C89:C95) függvényt (39. táblázat)!
39. táblázat
A függvény beszúrását követõen az Enter billentyû lenyomásával a B96-os cellában megjelenik a piaci
részesedés és a ROA kapcsolatának erõsségét és a kapcsolat irányát mutató korrelációs együttható érték.
Ugyanígy lehet elvégezni a piaci részesedések és a ROE, valamint a piaci részesedések és az ATO mutató közötti
korreláció értékének kiszámítását. A C97 cellába szúrja be az =KORREL(B89:B94;D89:D94) függvényt, a D98
cellába pedig az =KORREL(B88:B94;E88:E94) függvényt! A korrelációs együttható értékébõl az látható, 2009-
ben közepesen erõs pozitív kapcsolat volt a piaci részesedés és a jövedelmezõségi mutatók, gyenge pozitív
kapcsolat a piaci részesedés és az ATO közt (40. táblázat).
40. táblázat
A piaci részesedések és a pénzügyi teljesítménymutatók táblázatának létrehozásakor említettük, hogy az

értékek tömbképletként való beillesztésének az elõnye, hogy a vizsgálati év átírásával azonnal megváltozik a
táblázat tartalma és az adott év adatai jelennek meg a táblázat összes cellájában.
További egyszerûsítést jelent a késõbbi felhasználás során, ha vizsgálat évének átírását is „automatizáljuk”,
mégpedig a Vezérlõk eszközkészletének felhasználásával.
A Nézet menü Eszköztárak almenüjében megtalálható Vezérlõk eszközkészlete lehetõséget választva a
munkalapunkon megjelenik a Vezérlõk eszközkészlete párbeszédpanel.

50. ábra
A panelen a Léptetõnyíl lehetõséget választva, lehetõség van egy léptetõnyilat rajzolni azon cella mellé,
melynek értékét változtatni szeretnénk. Ez a cella ebben az esetben a Vizsgálat éve cella.
A rajzolást követõen lehetõségünk van a léptetõnyilat szerkeszteni. A léptetõnyílra jobb egérgombbal kattintva
a lenyíló párbeszédpanelen a Tulajdonságok lehetõségre kattintva a megjelenõ párbeszédpanelen a LinkedCell
sorba kell beírni a változtatni kívánt cella számát, mely esetünkben B87. A Max sorba 2009, a Min sorba pedig
2003-at kell beírni, hiszen a vizsgálat idõintervalluma 2003-2009 (51. ábra).

51. ábra
A beállításokat követõen a párbeszédpanelt bezárva, a Vezérlõk eszközkészlete párbeszédpanelen a Kilépés a

tervezésbõl lehetõségre kattintva már alkalmas a léptetõnyíl a vizsgálat évét tartalmazó cellában szereplõ érték
automatikus módosítására.
Az így létrehozott táblázat alapján ábrázolja a piaci részesedések és a kiválasztott teljesítménymutatók
kapcsolatát a Beszúrás menü, Diagram almenüjének pont-, vagy buborékdiagram diagramtípusát választva.
Mind a pont, mind pedig a buborékdiagram esetében a megjelenõ pontok/buborékok – minden egyes
pont/buborék egy adott vállalatot jelöl – koordinátáit a piaci részesedések (x koordináta) és kapcsolódó
jövedelmezõség (y koordináta) értékek adják. Amennyiben a „buborék” típust választja, akkor a buborék
méretét a vállalatok piaci részesedés adata adja.
Célszerû a piaci részesedéseket minden vállalati pénzügyi mutatóval együtt ábrázolni, így látványosan
megjelenik a korrelációs együttható által már bemutatott kapcsolat iránya és erõssége (52. ábra)!
A korábban dinamikussá tett táblázat, melyre a létrehozott diagramok hivatkoznak, azt eredményezi, hogy
vizsgálat évéhez rendelt léptetõnyílra kattintva egy gombnyomásra változnak a diagramjaink is, és a különbözõ
évek diagramjait rögtön prezentációnkba – ppt, doc, vagy más fájlformátum – menthetjük.

52. ábra

Az alábbiakban néhány, a piaci verseny értelmezésének és elemzésének fogalomrendszerével, elméleti- és
gyakorlati összefüggéseivel kapcsolatos irodalmat szeretnénk Olvasónk figyelmébe ajánlani!
DENNIS W. CARLTON – JEFFREY M. PERLOFF (2006): Modern piacelmélet, Panem, Budapest
LYNNE PEPALL – DANIEL J. RICHARDS – GEORGE NORMAN (2008): Piacelmélet – Modern megközelítés gyakorlati
alkalmazásokkal, HVG Kiadó, Budapest
MICHAEL E. PORTER (2006): Versenystratégia, Akadémiai Kiadó, Budapest
HOFFMANN ISTVÁNNÉ (2000): Stratégiai marketing, Aula Kiadó, Budapest

0060 Fundamentalis Elemzes PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

0060 Fundamentalis Elemzes PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

0060 Fundamentalis Elemzes PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

FUNDAMENTÁLIS ELEMZÉS

Széchenyi István Egyetem • Gyõr, 2011

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 5

6 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 7

1.1 A pénzügyi beszámoló részei

1.1.1 Pénzügyi kimutatások

8 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 9

1.1.2 A beszámolóhoz kapcsolódó mellékletek és jelentések

1.2 Pénzügyi kimutatások sémáinak kezelése Excelben

10 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

1.2.2 Formázás és ablaktábla-beállítások

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 11

5 02. I. IMMATERÁLIS JAVAK (03-09. sorok) 59 712 74 400 94 403 69 761

6 03. Alapítás-átszervezés aktívált értéke 13 917 10 963 37 136 28 538

7 04. Kísérleti fejlesztés aktívált értéke

8 05. Vagyoni értékû jogok 1 588 1 315 1 041

9 06. Szellemi termékek 45 795 61 849 55 952 40 182

10 07. Üzleti vagy cégérték

11 08. Immateriális javakra adott elõlegek

12 09. Immateriális javak értékhelyesbítése

18 15. Beruházások, felújítások 10 737 48 686 90 013 2 578

19 16. Beruházásokra adott elõlegek 42 151 20 314 15 480

20 17. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

22 19. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 21 600 21 600 21 600 21 600

23 20. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban

24 21. Egyéb tartós részesedés 355 355 355 355

22. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban

27 24. Tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír

28 25. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése

29 26. Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete

A mérleg fejlécét és a mérlegfõcsoportokban szereplõ megnevezéseket és számértékeket egyaránt félkövérre,

12 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 13

14 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

A forrásoldali összesítõ képletek a következõk.

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 15

16 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Ha ezt követõen az Eszközök/Védelem/Lapvédelem… menüpont alatt az OK gomb megnyomásával beállítjuk a

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 17

A forrásoldalon, az eredmény- és cash-flow kimutatásban csak a hierarchia legalsó szintjének értékeit

1.2.5 Tagolás és részletek

18 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 19

1.3 Pénzügyi kimutatások prezentációja

1.3.1 A vagyonszerkezet bemutatása

20 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 21

1.3.2 Az eredménykimutatás és a cash-flow bemutatása vízesés-diagramon

22 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés 23

Értékes ítés nettó árbevétele

24 Koppány–Kovács: Fundamentális elemzés

11 Rendkívüli eredmény 491 491 -264 059 -264 059 -491 0 0 0

13 Adófizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0

15 Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizetsére 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0

16 Osztalékfizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0