Petrovszki Mária - Rácz Tünde

MESÉS - RAJZOS
CSALÁDI MŰVÉSZETTERÁPIA
SOS
GYERMEKFALVAK
MAGYARORSZÁG
„Látom, amit Te nem látsz”
– SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa –
a TEVA Gyógyszergyár Zrt. által támogatott projekt összefoglalása
GYERMEKFALVAK

GYERMEKFALVAK

GYERMEKFALVAK
MAGYARORSZÁG
Kedves Olvasók!

A kiadványunk célja, hogy művészetterápiás módszertani útmutatóként szolgáljon

családokkal való segítő munkához. A kiadványban szereplő projektben ötvöztük a
nem-verbális és verbális művészetterápiás módszereket, a képzőművészet-terápiát
és a biblioterápiát és alkalmazhatóvá tettük családi foglalkozásokhoz.

Szeretnénk, ha a szakmai közönség egyfajta „receptgyűjtemény”-ként tudná kezelni

az itt leírtakat. Emellett ötletek szeretnénk adni, inspirációt nyújtani és a különböző
szakmai és terápiás tudás ötvözésére szeretnénk mintát nyújtani.

Terapeutaként, csoportvezetőkként régóta szakmai kapcsolatban állunk egymással,

dolgoztunk már ugyanolyan projektekben, más-más időben és módszerrel, de
együtt, közösen ez az első munkánk. Emellett különleges lehetőségként éltük
meg, hogy családokkal dolgozhattunk együtt, mert bár családterápiás módszertani
tapasztalatokkal egyikünk hosszabb ideje rendelkezik, de művészetterápiás
munkamóddal és egyben családterápiás szemlélettel még nem dolgozott egyikünk
sem.

Szakmai szándékaink, értékrendünk és segíteni, tenni akarásunk közös alapon

nyugszik. Az orosházi SOS-Gyermekfalu családmegerősítő programja adta a
helyet és lehetőséget. A TEVA Gyógyszergyár Zrt. nagylelkű segítsége az anyagi
támogatást. A családmegerősítő programban a kollégáink munkája a segítő kezeket.
A különböző módszertani jártasságunk az építőanyagot. Az, hogy a projekt közben
a sikereket, kudarcokat, örömöket, tapasztalatokat folyamatos megosztottuk
egymással és finomítottunk a módszereken, ez adta a kötőanyagot. A közös erővel
felépített „házunkat” a projektben résztvevő 20 család lakta be. Reméljük otthon
érezték magukat és hazavitték az élményeiket!

Köszönettel:
A szerzők

3
 1. A „Látom, amit Te nem látsz” projekt a TEVA támogatásával

1.1. SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának családmegerősítő

programja Orosházán

A program célja Orosházán illetve a kistérséghez tartozó településeken élő családok

megsegítése annak érdekében, hogy a családi gondoskodás megerősödjön,
különösen olyan családok esetében, ahol fennáll a gyermekek vérszerintit családból
való kiemelése – ahol a szülői gondoskodás nem nyújt elegendő biztonságot. A
program abban segíti a családokat, hogy képesek legyenek biztonságos és szerető
otthont nyújtani a gyermekeik számára, és ezáltal a gyermekek életkezdési esélyeit
javítsák. A családmegerősítő program intenzív családmegtartó szolgáltatások,
komplex szociálpolitikai, szociális munka és különböző terápiás (egyéni, csoportos,
családi) beavatkozások együttesét jelenti az egyes családok szükségleteihez
igazodva. Fontos, hogy ez a munka a helyi partnerszervezetekkel, alapellátással
karöltve, azt kiegészítve segíti a családokat annak érdekében, hogy ki tudjanak törni
a rászorultsági csapdából és önállóvá tudjanak válni. A beavatkozás különböző
szinteken zajlik:

- materiális szint: adományok biztosítása a családok számára, időszakos

krízissegélyezés
- egyéni szint: egyéni tanácsadás, fejlesztő foglalkozások mind a gyerekek,
mind a szülők számára
- családi szint: családi konzultáció, családterápia, családlátogatások
- közösségi szint: tematizált csoportos foglalkozások (szülőknek és
gyerekeknek egyaránt), készségfejlesztés, közösségi programok (táborok,
családi nyaralás, családi programok), önsegítés beindítása
- szakmai szint: szakmai fórumok a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek
számára, partnerkapcsolatok erősítése, együttműködés a helyi szervezetekkel

Ezeken a szinteken párhuzamosan és folyamatosan zajlik a megerősítés. A végső

cél az, hogy a családok képessé váljanak önállóan biztonságos otthont nyújtani
gyermekeiknek, életvezetési és szociális készségeik fejlődjenek, együttműködő
közösséggé formálódjanak.

A Programba 30 család került bevonásra, részükre az egyes szolgáltatások a

családok szükségleteit figyelembe véve kerültek kidolgozásra ill. megvalósításra.

1.2. A TEVA projekt célja és küldetése:

A „Látom, amit Te nem látsz” projekt célja a családmegerősítő program keretében a

megelőzés.
A különböző okokból válságba került vagy funkcionálisan átmenetileg megrendült
családoknak segít megőrizni, visszanyerni a családi stabilitást és egyensúlyt.

4 5
Ebben a projektben a lelki segítségnyújtás a hangsúlyos, amelynek során a
családokkal közös művészetterápiás foglalkozásokat tartunk. Célunk, hogy a hat
ülésből álló művészetterápiás foglalkozások folyamatában a családok új, közös
élményeket éljenek meg és új működésmódokat fedezzenek fel, amelyek segítik a
lelki kondíció fenntartását, az érzelmi élmények megélését, a kapcsolatteremtést
a családtagok között, valamint a mindennapi közérzet javítását. Célunk, hogy a
gyerekek biztonságos, jól működő és meleg légkörű otthonokban nevelkedjenek.
2. Az alkalmazott módszerekről
Az alábbiakban bemutatott módszerek nem statikus, merev szabályok mentén
szerveződő terápiás technikák. Maga a folyamat, ahogyan ezek a módszerek
összeálltak a projektünké egy sajátos alkotó folyamat lett, folyamatos alakítással,
visszajelzések, sikerek és kudarcok mentén. Nincs két egyforma ülés vagy foglalkozás.
2.1. A képzőművészet-terápia meghatározása, hatásmechanizmusa:
MALCHIODI (2007) meghatározása szerint a művészetterápia az a terápiás forma,
amely a művészet non-verbális nyelvét használja a személyiség fejlődéséhez,
a belátás növeléséhez és az élmények átdolgozásához, valamint megadja az
összekapcsolódás lehetőségét az egyén belső lelki tartalmai – gondolatai, érzései,
érzékletei – és a külső valóság között.
6 7
A képzőművészet-terápia hatása
1. Fejleszti a vizuális gondolkodást. A köznyelvben is gyakran használunk
vizuális támpontokat, jelzőket, képeket események, érzések, hangulatok
leírására. A képzőművészeti alkotómunka segíti ennek a gondolkodásnak az
érzékenyítését.
2. Megmutathatja a kliens azt, amit szavakkal nem tud kifejezni. A művészetben
nem lineárisan, ok-okozati összefüggésben alkotunk, így lehetőség van
bonyolult, paradox vagy akár szavakkal kifejezni lehetetlennek tűnő
tapasztalatok képi megfogalmazására. Különösen hatékony ez gyermekeknél,
akik nehezen verbalizálják a nehézségeket, de a képek szintjén könnyebben
megmutatják a belső tartalmaikat, feszültségeiket, örömeiket.
3. Szenzoros élményt nyújt, akár több érzékleti modalitást aktivizálva.
4. Érzelmek felszabadítását, érzelmi katarzist tesz lehetővé. Megjelenik a
csökkent pszichés ellenállás jelensége a művészetterápiában, ami hozzásegít
az érzelmi átdolgozáshoz.
5. Konkrét, kézzelfogható alkotást hozunk létre a művészetterápia által, amelyhez
vissza lehet térni, alakítani lehet, továbbfejleszteni, vagy inspirálódni általa
egy következő alkotáshoz.
6. Feltölti az életünk energiával, nyitottsággal, önbizalommal, új nézőpontokból
láthatunk rá önmagunkra.
7. Csoportos formában segíti az egymáshoz való kapcsolódást, társas
készségeket fejleszt és alakít.
Malchiodi (2007) szerint a művészetterápia kifejezetten a gyermekeknél is
számos kedvező hatással bír, a legáltalánosabbak a következők: 1. a kreativitás
megnövekedése, a kreatív folyamatok hangsúlyossá válása a személyiségben, 2.
környezethez való megfelelőbb alkalmazkodás, jobb beilleszkedés, 3. a stresszel
való hatékonyabb megküzdés, 4. érzelmek átélése, átdolgozása, 5. a művészi
teljesítménnyel, az alkotás létrehozásával megjelenő büszkeség és öröm átélése
Gyermek és serdülőkorban alkalmazható a művészetterápia a speciális szükségleteket
tekintve érzelmi és szociális problémákkal küzdő gyerekeknél, tanulási zavarral küzdő
gyerekeknél, neurológiai problémákkal küzdőknél, autisztikus gyerekeknél, sőt akár
érzékszervi fogyatékosság esetén.
A képzőművészet-terápiás foglalkozás
A részvevők számát tekintve két út kínálkozik, az egyéni (terapeuta-gyermek/felnőtt)
kettősére alapozó) és a kiscsoportos forma. Amennyiben a csoportos forma érvényesül
érdemes átgondolni a strukturáltság kérdését is. Míg az egyéni, kétszemélyes helyzet
megengedi a kevésbé strukturált és tematizált foglalkozásokat, úgy gyermekcsoportok
esetében érdemes előre meghatározott, strukturált, de emellett bizonyos mértékig
rugalmas tematika szerint működtetni a foglalkozásokat. Lehetőség van a nyitott
műhely jellegű foglalkozásokra is, amely esetben a csoport nem állandó tagokkal bír,
bárki csatlakozhat és az ülések kevésbé tematizáltak. (Rácz, 2012)
A foglalkozások keretét a következő tényezők adják:
1. Változatos eszközök és anyagok: a jó minőségű, változatos eszközök serkentik
a kifejezőkészséget, továbbá a gyermek vagy felnőtt megtanulja értékelni a magas
minőségű alapanyagot és a széles választék lehetőséget biztosít arra, hogy a
megtalálja a hozzá legközelebb álló technikákat.
2. Megfelelő tér: jelenti a helyzetnek megfelelő, jól megvilágított, zavartalan teret és
egyben felületet is, ahol a gyermek tevékenykedhet, tárolhat és takaríthat, rendet
rakhat maga után.
3. Elegendő idő: a gyermeknek/felnőttnek tudnia kell mennyi idő áll rendelkezésre az
alkotásra, hiszen minél fiatalabbak, annál gyakrabban fordulhat elő, hogy nehezen
fejezik be a terápiás foglalkozást, így problémát okozhat a tevékenység lezárása.
4. Rend: az eszközök, munkaterület és az időkezelés rendjét jelenti, alapvető
fontosságú bármely életkorban. A fizikai biztonságérzet legalább annyira fontos, mint
a pszichés biztonság.
5. Lelki biztonság: azt jelenti, hogy számtalan kifejezésmód megengedett a terápiás
térben. Támogatja a destruktívat ugyanúgy, mint a konstruktívat, a bizarrt éppúgy, mint
a valósághűt, az átmenetileg regresszív folyamatokat ugyanúgy, mint a progresszív
folyamatokat.
6. Tisztelet: amely jelenti a kliens egyéniségének, egyediségének tiszteletét,
engedi a szabad önkifejezést és megnyilvánulást, a változó mértékű bevonódást és
félrehúzódást, a szabad eszközválasztást, témaválasztást, stílusválasztást.
7. Érdeklődés: amely végig facilitálja a kreatív folyamatokat és biztosítja ezáltal,
hogy a gyermek megfelelő segítséget, elismerést, támogatást kaphasson, amikor
szükségét érzi.
8. Támogatás: amely nem passzív, megengedő attitűdöt jelent, sokkal inkább azt,
hogy támogatja a gyermeket a pszichés és művészi fejlődés adott szintjén kiteljesedni,
és segíti a következő fejlődési szintre lépést. (Rubin, 2005)
2.2. A biblioterápia meghatározása
A biblioterápia egyrészről pszichoterápia-jellegű művészetterápia (a művészeti
terápiák csoportján belül a műélvezet-terápiák közé sorolható). (Bartos, é.n.)
Irodalmi művek közvetítésével intenzív, illetve szuggesztív hatással segíti a
problémás helyzetek, a konfliktusokat okozó viselkedésmódok pozitív megoldását
az alkotások élményszerű feldolgozásával. Segítségével a hibás magatartásmódok,
8 9
a nem megfelelő érzelmi reakciók, a téves helyzetértelmezések és –megoldások
felismertethetők és javíthatók. Másrészről szocioterápia-jelleggel is bír, az interaktív
csoportmunka, a kiscsoportban kialakuló közös élmény, a csoport ösztönző hatása
javítja a harmonikus szociális kapcsolatok kialakításának képességét, felismerteti
nem csak a saját érzéseket és rálátást ad a saját viselkedésre, de segíti mások
érzéseinek és viselkedésének azonosítását. A művészetterápiás (biblioterápiás)
technikák a résztvevők számára felismertetik a belső- és szociális világot, önmaguk
sokoldalú megértését.
A pszichológia mellett az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre
– továbbá az olvasás befolyásolhatja egy személy értékrendjét, érzelmeit és
viselkedését. Az olvasás, a jól megválasztott irodalmi mű alkalmas arra, hogy a
személyiséget aktivizálja, harmonizálja, önismeretet nyújt, feszültségoldó hatású.
A biblioterápia során a középpontban az olvasó áll, aki a műben a saját élményeit,
életét fedezi fel, azokat az érzéseket, konfliktushelyzeteket, problémákat emeli ki,
amelyek őt érintik. A hollandi befogadás-elmélet szerint az irodalmi mű adta élményt
saját magából meríti az olvasó, a szöveg csupán kiindulópont. (N. Holland, említi
Béres, 2013).
Irányultság alapján megkülönböztetünk receptív (befogadásra ösztönző) és aktív
(produktív, alkotásra ösztönző) biblioterápiát:
• receptív: pszichés és intellektuális aktivitást, megértésben megnyilvánuló
kreativitást igénylő forma – egy meghatározott szépirodalmi szöveg
feldolgozása csoportban, terapeuta vezetésével. A résztvevők a befogadás
során átélt, felidézett személyes élményeiket, a művel kapcsolatos
gondolataikat megfogalmazzák és megosztják egymással
• aktív (produktív): terápiás célú alkotás egy témával kapcsolatban kreatív
írás, a történet illusztrálása. A pszichés és intellektuális aktivitás mellett
produktumban megnyilvánuló kreativitással támogatják önmegértésüket,
öngyógyításukat
Összességében elmondható, hogy a biblioterápia verbális, tanító, személyiség- és
önismeret-fejlesztő, gyógyító hatású művészetterápiás módszer.
A biblioterápiás foglalkozás beavatkozási szintjei
A biblioterápiás foglalkozáson nem a mű kritikai olvasata és értelmezése a lényeg.
A mű kapcsán a résztvevők saját gondolataikat, érzéseiket, személyes élményüket
és véleményüket fogalmazzák meg a művel kapcsolatban. A biblioterápia célja –
önmagunkról gondolkodni irodalmi művek közreműködésével – nem életidegen és
nehezen teljesíthető feladat, hanem a befogadási folyamatból adódó szükségszerűség.
A szépirodalmi alkotások emóciókat váltanak ki: örömöt, bánatot, reményt,
kétségbeesést, haragot, rokon- és ellenszenvet, lelkesedést, csodálatot, megvetést,
élvezetet, stb. Az olvasás, a műbefogadás az olvasó (befogadó) pszichikumának
sokoldalú mozgósítását követeli meg: érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet,
asszociációs készség, reproduktív fantázia, gondolkodás és érzelmek egyidejű
aktivizálása. (NAGY, KATSÁNYI, 2002)
2.3. A családterápiás szemléletmód alkalmazása a művészetterápiában - a
tudásötvözés első szintje
A családokkal való munka elméleti alapjául a McMaster modell szolgál (Epstein,
Bishop, 1987). A modell szerint:

Az olvasás: kapcsolatteremtés. Kapcsolatteremtés a szerzővel, a szereplőkkel,
az eseményekkel. A kapcsolatteremtés azonban nem csak azt mozgatja meg az
olvasóban, ami közvetlenül a személyhez tartozik. A mű felidézheti az egyén múltját,
a jelenét, valóságos személyek életét és tulajdonságait, élethelyzeteket. Az értékes,
jó irodalom az olvasó saját életéből, emlékeiből fakadó felismeréseit, ráemlékezéseit
aktivizálja.
A biblioterápia személyiséget befolyásoló beavatkozási szintjei:
1. A család tagjai kölcsönös kapcsolatban állnak egymással.
2. A család egy része nem érthető meg a rendszer többi részétől elkülönítve.
3. A család működése nem érthető meg teljes mértékben pusztán azáltal, hogy
külön-külön ismerjük a részeket.
4. A család struktúrája és szervezettsége a családtagok viselkedésének fontos
meghatározó tényezői.
5. A családi rendszer tranzakcionális mintái alakítják a családtagok viselkedését.

• intellektuális: gondolkozásra ösztönzi az egyént, hogy elemezze saját
viselkedését, reálisabban lássa azt és problémájára megoldást találjon
• szociális: a személy tudatossága és szociális érzékenysége növelhető azáltal,
hogy az egyén egy másik személy helyzetébe élheti bele magát
• viselkedés: elősegíti, hogy az egyén kísérletezzen különböző
magatartásmódokkal, azok hatását is megismerje oly módon, hogy közben
nem sérül meg
• emocionális: az irodalmi mű projekcióra teremt lehetőséget, az egyén
nem saját magáról beszél, hanem a mű szereplőjéről, így a személyiség
kockázatmentesen tárulkozhat ki, segít felszínre hozni a tudatalattiban
eltemetett érzéseket, élményeket. (Bartos, 1989)
A családokkal való munka folyamán számos fogalmat használtunk, melyek
részletezésére a kiadvány nem vállalkozik, ugyanakkor megemlítésük fontos.
Figyelembe kellett vennünk a foglalkozások során, hogy mely család éppen
melyik családi életcikluson megy keresztül, amely egyfajta normális krízis miatt
eleve megbolygatja a családi rendszert. A családban meglévő transzgenerációs
hatások és származási családból származó történetek, történések számos esetben
előkerültek a munka során például, hogy a családanya maga is nevelőszülőknél
nevelkedett, veszteségek, valamint előkerültek azok a stresszorok is, amelyek a
jelenben nehezítik a családok működését: betegségek, munkahely elvesztése,
adóságok, válás. Emellett érintőlegesen foglalkoztunk a családi határok kérdéseivel
és a családi szabályokkal és családi rítusokkal is.

A biblioterápia tehát segítséget nyújt abban, hogy a háttérben álló problémákat feltárja,
az eddigi helyzetértelmezéseket és helyzetmegoldásokat más megvilágításban
láttassa, új megoldásokat kínáljon. Az irodalmi mű, mint eszköz, és az irányított
beszélgetés lehetővé teszi, hogy az egyén több szempontból megértse helyzetét,
önmagát. A csoportban megélt közös élmény, és a csoportösztönző hatása, a
felismerés, hogy a személy nincs egyedül a problémájával, szintén személyiség- és
önismeret fejlesztő hatású.

A biblioterápiás foglalkozásokon felhasznált művek kiválasztásának fontos

szempontja, hogy közvetítsék a terápiás értékeket, segítsék a terápiás célok
megvalósulását, indítsanak el sajátélmény beszélgetéseket, megfeleljenek a
célcsoport életkori sajátosságainak és érzelmi érettségének, generáljanak érzelmi
válaszokat. (BÉRES és tsai, 2014)

Amennyiben az irodalmi alkotás elbeszélés-technikája, nézőpont-kiválasztása, nyelvi

megalkotása mozgósítja és irányítja a befogadás élményét, felszabadítja fantázia-
és élménytevékenységét, összefüggéseket ismertet fel, alkalmas a terápiás célú
felhasználásra.

10 11
A családok megismeréséhez és megértéséhez több területen is érdemes vizsgálódni.
A McMaster modellhez kapcsolódó alább meghatározott területeket szintén
figyelembe vettük a családi foglalkozásokon változó mélységben is mértékben.
Az egyik ilyen terület a probléma megoldás, amely egy képesség a család
működését veszélyeztető problémák megoldására olyan szinten, hogy a hatékony
családi működés fenntartható legyen. A másik terület a kommunikáció, amely a
családon belüli információcserét jelenti. A harmadik a családi szerepek területe,
amely olyan visszatérő viselkedésmintákat jelent, amelyek által a családtagok családi
funkciókat töltenek be. A negyedik terület az affektív érzékenység, amely az érzelmek
megtapasztalása mennyiségi és minőségi szempontból és az érzelmi válaszkészség.
Az ötödik az affektív belevonódás, vagyis az egymás iránti érdeklődés és törődés
módja és mértéke. A hatodik terület pedig a viselkedéskontroll, amely háromféle
helyzetben is megnyilvánul: a fizikailag veszélyes helyzetekben, a kapcsolat-felvételi
és szükséglet-kielégítési helyzetekben, valamint az interperszonális szociális jellegű
viselkedésekben.
A képzőművészet-terápia létjogosultsága a családokkal való munkában jellemzően
nemzetközi szakirodalommal alátámasztott, részben mi is erre támaszkodtunk. A
művészetterápiás foglalkozások alapját Kwiatkowska hatüléses művészetterápiás
programja adja, elméleti hátterét Christine Kerr és Janice Hoshino Family Art Therapy
című 2008-as könyvéből merítettük. A rajzos feladatok segítenek a családtagoknak
azonosítani a családi szerepeket és státuszt és a közös munka terápiás
élményét nyújtják. A művészetterápiás családi foglalkozások által a következő
hatásmechanizmusok beindulását vártuk:
• a családok közelebb kerülnek saját működésük megértéséhez
• csökken a családban a „széthullás” esélye, csökken a romboló jellegű
kommunikáció a családban
• a cselekvésorientált hozzáállás (rajz, festés, szerepjáték) serkenti a kreatív
energiák felszabadulását, amely gyakran újfajta kommunikációt, másfajta
látásmódot eredményez
• az alkotás élménye csökkenti a család és a gyermekek ellenállását a
változással, konstruktív változtatással szemben
• a non-verbális kifejezésmód közelebb áll a gyerekekhez, így jobban részt
tudnak venni a családi diszfunkciók feltárásában, a saját szerepük és a
családtagjaik szerepének azonosításában és jobban tudnak reagálni a családi
folyamatokra
• az alkotás segíti a sikerélmény érzésének kialakulását, ami oldja a
neheztelésből, reménytelenségből, negatív érzelmekből vagy tapasztalatokból
kialakult korábbi blokkokat
• a megszokottól eltérő kapcsolódási módok kialakulása a családtagok között,
például a férj-feleség, szülő – gyermek, testvér – testvér viszonylatokban
• a közös alkotás és a közös élmény további örömforrás, emellett tovább vihető,
mint élményforrás a mindennapokba a program lezárása utánra is
12
Biblioterápiás oldalról tekintve a biblioterápia a családterápiában fejlesztő-megelőző
és segítő-támogató módszerként alkalmazható, amely az önismeretet, a másik
megértését, a társas érzelmi helyzetek kezelését, a megfelelő kapcsolati képességek
kialakítását erősíti. A családterápiás modell hat dimenziója fejleszthető: a család tagjai
megélik az érzelmek megtartó erejét, az egymásba vetett bizalom pozitív érzését,
megtanulnak egymásra figyelni, meghallgatni-meghallani a másikat, növekszik az
empátia, reális és pozitív énkép alakul ki, fejlődik az önértékelés-önkritika, az emberi
viselkedés motívumaira való rálátás, a kritikai gondolkodás és a problémamegoldó
képesség, a kommunikációs készség. (Béres és tsai, 2014)
A család mint csoport másfajta megközelítést igényel a biblioterápiás foglalkozások
megtervezése szempontjából, ugyanis különböző korosztályú, eltérő feladatértésű
csoporttagokkal dolgoztam. Ehhez a speciális csoporthoz meg kellett találni, mi az
a hosszúság és tartalom, amellyel eredményesen tudunk együttműködni: nagyon
alkalmasak voltak a gyermekversek és a mesenovellák. A szülők számára (a
történethallgatási „transz” mellett) az is izgalmas és újszerű volt, hogy megismerték,
hogyan kapcsolódnak gyerekeik a történetekhez, és hogyan dolgozzák fel
élményszerűen a történeteket. (Boldizsár, 2012)
A bevonódást, aktivizálást segítő játékoknál, játékos feladatoknál a különböző
szempontú képválasztás működött kommunikációs csatornaként, érzéseket,
gondolatokat nyitottak meg és jó kiindulópont, ráhangolódás volt a beszélgetéshez,
a történetekhez. Royer Metamorfózisok tesztjében a személyiségre vonatkozó
kérdésekre („varázsló-játék”) adott válaszokba, a szimbólumkategóriákba a személy
saját belső tartalmait, vágyait, motívumait vetíti bele. A válaszok egyedi mintázatot
alkotnak, amely csak arra a személyre jellemző, és egy családon belül megismerni
egymás válaszait különösen érdekes és kedvelt játék volt. (Pető, 1998).
2.4. A családi ülések felépítése, belső tartalma: milyen módon épül
egymásra a hat ülés – a tudásötvözés második szintje
A program 6 alkalmas, alkalmanként másfél órás családi ülésből épül fel, melyeket
pszichológus-művészetterapeuta és fejlesztő biblioterapeuta vezet.
A strukturális felépítés azt az elvet követi, hogy a felszabadító nondirektív, nonverbális
művészetterápiás feladatoktól indulva egyre direktívebb és konkrétabb feladatok
által családra szabott megoldási módokat találunk a stressz csökkentésére, és
egyre funkcionálisabb megközelítést alkalmazunk. A három képzőművészet-terápiás
foglalkozást három biblioterápiás foglalkozás követ.
A képzőművészet-terápiás modulban a könnyű megvalósítás okán papíralapú,
grafikus technikákkal dolgoztunk.
A foglalkozások eszközigénye családonként:
- akvarellceruza (12 színű)
- olajpasztell kréta készlet (12 színű)
- porpasztell kréta készlet (12 színű)
- A/3-as famentes rajzpapír (ebből 20-30 fogyott el családonként)
13
A minőségi művészeszközök esztétikus alkotások kivitelezését tették lehetővé. A
kezdeti gátoltságot – nem tudok rajzolni – az eszközök gyakorlati bemutatásával, a
terapeuta aktív bevonódásával és példaadásával jól oldottuk. Emellett megbeszéltük,
hogy a rajzolás folyamata, az aktivitás és kreatív önkifejezés jóval fontosabb,
mint a minél „szebb” végeredmény. A szülők a foglalkozás alatt hamar rátaláltak
a „gyermeki én”-jükre, az ábrázolás öröme, a színek és formák áramlása fokozta
a bevonódásukat. A gyermekeknél - mivel az egyik fő kifejezésmódjukra, a rajzra
épülnek a foglalkozások - még könnyebb dolgunk volt, percek alatt ráéreztek az
alkotás örömére. Az elkészült alkotásokat nem értelmeztük direkt módon, inkább
az elkészült művel való elégedettség, a motiváció és az átélt élmény mentén
beszélgettünk minden családtaggal.

A megelőző-fejlesztő biblioterápiás modul olyan foglalkozássorozat, amelynek

fontos célkitűzése a lelki kondíció megtartása, a család érzelmi megtartó erejének
megtapasztalása, az érzelmi élmények megélése, a bizalom, egymás támogatása,
az érzések, gondolatok megosztásának és meghallgatásának lehetősége,
kapcsolatteremtés, hozzájárulás egymás megismeréséhez, az empátiás készség
növelése.

Az önismerettel minden alkalommal foglalkozunk, fókuszálva a személyközi

érintkezések keltette élmények megértésére, megélésére és ezek kommunikálására.
A biblioterápia (mint a művészeti terápiák egyik típusa) működésbe hozza a
személyiség gyermeki, intuitív, kreatív, élményszintű részét, ezáltal olyan új A 6 terápiás foglalkozás tartalma tematikusan:
személyiségrészeket felfedezve, amelyeket a racionális, a családi és az iskolai
elvárások hatására többnyire elnyomunk, majd elfelejtünk. 1. téma - Szabadrajz és családrajz (bemutatkozunk)

A sajátos célcsoporthoz tervezett biblioterápiás foglalkozások eszköztára:
- a szöveg (mondóka, vers, mesenovella, mese, regényrészlet) – alkalmazkodjon
az adott családhoz (életkor, érzelmi állapot, problémakör)
- előre megtervezett, kibővített eszköztár – önismeretet fejlesztő játékok és
feladatok, rajzolás, kollázs készítés, szerepjáték: a megszólíthatóság és az
aktív bevonás feltételeként.
Az eltérő jellemzők és az életkori különbözőségek miatt a megszólíthatóság,
a terápiába történő aktív bevonás feltétele volt az, hogy ne csupán a szöveg
befogadására épülő aktív és receptív biblioterápiás módszerrel dolgozzak, hanem
minél szélesebb, előre megtervezett, aktivitásra ösztönző eszköztárral: önismeretet
fejlesztő játékok, feladatok, művészeti technikák (rajzolás, kollázs), Metamorfózisok
teszt, szerepjáték, DIXIT-kártyák. Továbbá az iskolás korosztálynál a megértést, a
hatékonyabb témafeldolgozást, az azonosulást segítik ezek az interaktív technikák.
Egy-egy témához több művet választottam, amelyek közül azzal dolgoztunk,
amelyik a legközelebb állt az adott családhoz, a különböző életkorú gyerekek értelmi
fejlettségéhez.
Instrukció 1: Rajzolj bármit, ami eszedbe jut! Hagyd, hogy a fantáziád vezesse a
kezed!
A feladatot minden családtag megkapja. Ez a feladat lehetőséget ad az eszközökkel
való megismerkedésre és az én-bemutatásra. Emellett következtethetünk a családtag
szorongásának és ellenállásának mértékére a tartalom és a kivitelezés mentén.
Instrukció 2: Rajzold le a családodat, minden családtagot, beleértve téged is! Teljes
alakokat rajzolj!
Ennél a feladatnál beleláthatunk a családi működésbe és új információkat kaphatunk.
Megbeszélhetjük a figurák arckifejezését, testbeszédét, megfigyelhetjük a közelséget,
hogy mely figurák vannak szinkronban, melyek érintkeznek. Megfigyelhetjük a
sorrendiséget, az esetleges kimaradást és a megrajzolt környezetet.
2. téma - Absztrakt családrajz és firkarajz (kilépünk a megszokottból…)
Instrukció 1: Rajzolj egy absztrakt családot!

14 15
A feladatot nagyon nehéznek találják és számos sajátos alternatíva született:
elvarázsolt családrajz gyerekeknél, „smiley” – kal kivitelezett családrajz,
szimbólumokkal megjelent családrajz. Néhány esetben valóban absztrakt művek
születtek.
Instrukció 2: Firkálj valamit és találj benne egy szimbólumot!
Felszabadító feladat a kötöttség és megfelelni akarás alól, nagyon élvezték.
Alternatívaként páros firkaversenyt és kétkezes firkálást is bevetettünk a gyerekeknél.
Mókásnak találták!
3. téma – Közös firkálás és közös rajz (együttműködünk)
Instrukció 1: Firkáljatok együtt, közös lapra! Találjatok benne szimbólumokat!
Ez is élvezetes feladat volt, néha külön verseny volt abból, ki talál több szimbólumot
a közös rajzban. A feldolgozásnál tudtunk arról beszélni, hogy ugyanazt a káoszos
helyzetet (firka) mennyire különbözőként tudják látni és megélni a család tagjai.
Emellett megfigyelhetjük, hogy a családtagok hogyan dolgoznak együtt.
Instrukció 2: Rajzoljatok közösen bármit, amit szeretnétek egy közös papírra!
Ez lett a zárás, egy közös mű megalkotása. A közös rajz lehet bizarrabb és szétesőbb,
mint az egyéniek, de előfordul, hogy összeszedettebb. A közös témaválasztás is
fontos.
A közös rajzoknál, firkáknál kiemelendő szempontok: a belépés sorrendje, kinek a
javaslatait fogadják el, helykihasználás, egymás rajzába belerajzolás, kik kezdi, ki
vezeti, ki hagyja először abba. csapatként dolgoznak vagy szimultán egymás mellett.
4. téma - „Ki vagyok én, honnan jöttem?”
Az első biblioterápiás foglalkozáson az önismeret, az önmegfigyelés, az énkép kap
hangsúlyt, főként játékos feladatokkal. A játékok egyben lehetőséget adnak arra,
hogy a család tagjai bővítsék az önmagukra vonatkozó tapasztalataikat a családtagok
körében úgy, hogy egymással rendszeresen interakcióba lépnek és a visszajelzéseket
egyaránt adják és kapják – egymáshoz való viszonyuk is felszínre kerül ily módon.
Játékok: névjegykártya készítése (szimbólum+név, óvodai jel+név); melyik kép
(meseillusztrációk) jellemez leginkább téged? kézfej-rajz: erősségek, jó tulajdonságok
ismerete, és másoké meg- és elismerése; meséld el a családod történetét: DIXIT-
kártyákból közös mese alkotása; varázsló játék: milyen állat lennél – nem lennél?;
zárókör: közös, szabad, néma rajz, adj címet a rajznak.
Történetek: Kiss Ottó gyermekversei; svéd gyermekversek; Kam tükre; Csodapatika;
Máté Angi: Volt egyszer egy sün
16
5. téma – ”Szívünk-lelkünk” : érzelmek és félelmek
Ezen a foglalkozáson folytatódik az önmegfigyelés, középpontjában az akarati és az
érzelmi összetevők felismerésével, megismerésével. Ezek megfogalmazása segíti az
önkifejezést, egymás megismerését, valamint kommunikálni az egymás iránt érzett
érzelmeket.
Játékok: vigyorgó- és dörmögő-kör – mik voltak azok a történések, amelyek az elmúlt
napokban örömmel/szomorúsággal töltöttek el? Hogyan érzed magad most – válassz
egy képet, mesélj róla; érzelemkör, érzelmi dobókocka: ismerd fel és játszd el az
érzelmeket! Varázsló játék: milyen emberi gesztus lennél – nem lennél? Zárókör:
„Nap-avatar” rajzolása – milyen hangulatban mégy el a foglalkozásról?
Történet: Kiss Ottó gyermekversek; Gelert története (düh); Öregasszony az
ecetesüvegben (boldogság); Jansson, T.: A láthatatlan kisgyerek; Máté Angi: Volt
egyszer egy kő
6. téma – ”Hogyan mondjam el neked?”: Kapcsolatteremtés, asszertív
kommunikáció
A foglalkozáson a társas készségek, az egymással való kapcsolat, az
összhangteremtés magunk és a környezet között kerül a középpontba, a szerepeink,
illetve azok a készségek, képességek, amelyek a társas világban történő eligazodást
segítik.
Játékok: a köszöntés után néhányszor együtt elmondjuk és elmutogatjuk az Ezzel
látok .. mondókát – egyrészt megérkeztet a foglalkozásra, de elindítja a beszélgetést
is, melyik testrészünket/érzékszervünket használjuk akkor, amikor a másikra figyelünk
– verbális és nonverbális kommunikáció. Ismételd el más szavakkal – elmondunk
egy rövid történetet, és a másik megismétli, de nem használhatja ugyanazokat a
szavakat (figyelem a másikra, érzelmek átadása, megértése, kifejezése). Varázsló
játék: milyen bútor lennél – nem lennél? Rajz: mindenki kap egy ugyanazt az alakzatot
ábrázoló rajzot, és azt kell kiegészíteni önállóan – a rajzok összehasonlítása.
Történetek: Kicsoda Szabóné?; A befeketített farkas; Máté Angi: Volt egyszer egy
virág; A megégett fa; Hogyan választotta ki Isten a templom helyét Jeruzsálemben?;
A leláncolt elefánt
3. A projekt megvalósulása
3.1. A résztvevő családok
A projektben résztvevő családok. mind a 20 család igen változatos szükségletekkel
és igényekkel jelentkeztek. Ezek mentén kisebb-nagyobb mértékben változtatnunk
kellett, korrigálnunk, igazítanunk az eredeti elképzeléseinken a foglalkozások
tartalmát illetően. A résztvevő családok három csoportba sorolhatók:
17
 1) Speciális igényű családok:
A résztvevők több mint felét tette ki ez a csoport. A felmerülő szükségletek és igények
a prevenció mellett gyógypedagógiai és klinikai határterületeket érintettek. Előfordult
autista gyermeket nevelő család, értelmi és/vagy mozgásában akadályozott gyermeket
nevelő család, traumán átesett család, veszteséget átélt és újraszerveződő család,
drogfüggő családtaggal bíró család. Ennél a csoportnál vagy az idő kereteken (néha
rövidebb foglalkozás a gyerekek teherbírása mentén) vagy a tartalmon (feladatértési
nehézségek miatt) kellett változtatnunk.
2) Egyszülős családok:
Az egyedülálló szülő jellemzően az édesanya volt. Ezeknél a családoknál figyelembe
kellett venni az anyákra háruló fokozott testi-lelki-érzelmi terhelést, így az anyák
jellemzően több figyelmet, megértést igényeltek, a gyerekeknél pedig a hiányzó
szülőt pótlandó fegyelmezési kérdések is előkerültek a foglalkozásokon.
3) Jól funkcionáló, közös élményre vágyó családok
Ezekre a családokra jellemző, hogy a szülők igyekeznek tudatosan szervezni a család
működését és a gyermeknevelést. Jellemzően megfelelő anyagi és lelki körülményeket
tudnak teremteni a gyermekeiknek. Életükre a normatív krízisek vannak befolyással,
olyan események, amelyeken minden család átesik és megváltoztatja a működésüket
(kistestvér születése, anya újbóli munkába állása, munkahelyváltás). Érdeklődésük a
művészetterápiás foglalkozások iránt a terapeutákkal való személyes ismeretségen
alapul, nyitottak és befogadóak a közös élményre, érdeklődnek a terapeuták
visszajelzései iránt, befogadóak az eddigiektől eltérő megközelítésekre a családjuk
működésével kapcsolatban. Itt minden ülésen részt vett az összes családtag. Külön
kiemelendő, az apák aktív, inspiráló jelenléte és fokozatosan erősödő lelkesedésük
a foglalkozások iránt. Jelenlétük teljes képet adott a családok belső működéséről,
remek hatással volt a család többi tagjára.
18
3.2. A családi ülések tapasztalatai
Jó néhány nem várt nehézséggel szembesültünk a foglalkozások megszervezése
kapcsán. Ilyen nehézség például, hogy ülésről-ülésre változott a résztvevők
száma, ami megnehezítette a tervezést, ugyanakkor lehetőséget adott spontán
akciókra. Differenciálás volt szükséges a különböző életkorú testvérek igényeinek
és értelmi fejlettségének megfelelő feladatválasztásokhoz. Volt olyan család, ahol
csak a gyerekeket tolták előtérbe, rábízva a nagyobbakra a kisebbet és csak a
testvérkapcsolatokkal tudtunk foglalkozni. Előfordult, hogy a leterhelt, megfelelni
vágyó szülők minősítő kommunikációja a gyerekek felé megakasztotta az ülések
menetét.
A foglalkozások menetében tapasztalható volt, hogy terapeutaváltáskor bizonyos
esetekben nehézkesen ment további időpontok egyeztetése. Ezt úgy próbáltuk
kiküszöbölni, hogy a váltás előtti üléseken már összeismerkedtünk a családokkal.
A foglalkozások során igazán könnyen ment, hogy elérjük a bevonódást és
motiváljuk a résztvevőket a további részvételre, hiszen a sikeresen megvalósult
ülések önmagukban is megerősítő hatással bírtak. Továbbá jellemzően a legtöbb
család elköteleződött arra, hogy otthon is folytatni fogják a megkezdett játékokat,
feladatokat, használni fogják az eszközöket. A szülők számos alkalommal
visszajelezték, hogy sokat megtudtak a saját gyerekükről.
Megvalósult minden családnál az együttműködés a családon belül és a zavartalan
egymásra figyelés, amely segített az áramlás vagy flow-élmény kiváltásához,
amelynek további önmegerősítő hatása van.
A biblioterápiás játékok és a történetek mindig alkalmazkodtak az adott családhoz,
voltak, akikkel többet kellett és lehetett beszélgetni, mások inkább rajzban és
képekkel kommunikáltak szívesebben. Összességében aktívak voltak, amint
ráéreztek a közös játék ízére, feloldódtak és jó hangulatban folyt a „munka”.
Jellemzőek voltak a „nagy rácsodálkozások” a másikra, mind a gyerekek, mind
a szülők figyeltek és reagáltak egymásra. Gyakran a szülők meglepődtek azon,
hogy a gyerekek – mindig valamilyen játék keretében, vagy a történetre adott
visszajelzéssel – milyen pontosan ismerik őket, és a szülők előtt is feltárultak
kívánságok, érzelmek, gondolatok. Volt olyan foglalkozás (a második vagy harmadik
alkalmon), ahol egy éppen aktuális helyzetre illeszkedő történettel is dolgoztunk,
mert éppen megoldásra várt a család életében.
Minden család szívesen jött el a foglalkozásokra, nem érezték kötelező feladatnak,
és jelezték, hogy bármikor szívesen részt vesznek ilyen, vagy hasonló projektben.
19
 4. Hogyan tovább?

A foglalkozássorozat végeztével a családok megkapták a rajzeszközöket és a saját

alkotásaikat, valamint egy mesekönyvet a feldolgozott történetekkel és egy családi
társasjátékot. Emellett számtalan példát láttak és tanultak az eszközök használatára,
a kommunikáció javítására, az érzelmek megélésére és átadására. Többen komolyan
elköteleződtek arra, hogy hasonló családi együttléteket valósítanak meg otthon. A
szükséges feltételeket és a tudást biztosítottuk, a többi rajtuk múlik. Kapcsolatunk a
projektben végzett családokkal élő és aktív a foglalkozások után is.

A projekt zárultával pedig útjára bocsájtjuk ezt a kiadványt, amelyet a tapasztalataink

inspiráltak és a megosztás igénye hívott életre.

Tisztelettel ajánljuk az itt leírt módszereket minden gyermekvédelemben dolgozó

szakembernek, mentálhigiénés szakembernek, pszichológusoknak, szociális
munkásoknak, művészet - és biblioterapeutáknak és a téma iránt érdeklődő szakmai
közösségnek, családoknak, szülőknek és gyerekeknek.

20 21
 5. Irodalomjegyzék

BARTOS ÉVA (é.n.): Kísérlet a biblioterápia hazai alkalmazására, alkoholista betegek körében.
URL:http://reciti.hu/wp content/uploads/BartosEva_Kiserlet.pdf [2016.06.17.]
BARTOS ÉVA (1989)(szerk.): Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, Országos Széchényi
Könyvtár, 124 p.
BÉRES JUDIT, SÓRON ILDIKÓ, TEGZES TÜNDE, ZSIDAI BORBÁLA (2014): Hátrányos helyzetű
középiskolások biblioterápiája. In: Könyvtári Figyelő, 4. sz. http://ki.oszk.hu/kf/2015/01/hatranyos-
helyzetu-kozepiskolasok-biblioterapiaja/ [2016. 06.30.]
Boldizsár Ildikó (2012): Hogyan segítik a mesék az értő olvasást és az olvasóvá válást? In: Könyv és
Nevelés, (14. évf.) 2. sz. pp. 41-53.
BUCAY, JORGE (2012): Életmesék. Bp.: Európa K.
DAVIS, NANCY – Simms, L. – Korbai Hajnal (2010): Az aranytök: terápiás történetek traumát átélt
gyerekeknek I., Bp.: L’Harmattan K.
EPSTEIN B. NATHAN.; BISHOP S. DUANE. (1987). Problémacentrikus rendszerszemléletű
családterápia. McMaster modell. In: Magyar Pszichiátriai Társaság 9., p. 15-41.
F. RÁCZ TÜNDE (2012): A képzőművészet-terápia alkalmazásának mentálhigiénés lehetőségei
az iskolában In: Bíró Gyula- F. Rácz Tünde szerk. Nem születtem varázslónak ...Amenca Velünk
Európába Szervezet kiadásában Szarvas - Nagyrábé - Berettyóújfalu 2012
HALÁSZ LÁSZLÓ (1983): Az olvasás: nyomozás és felfedezés. Bp.: Gondolat K. p. 335.) ; Nagy
Attila, Katsányi Sándor (2002): Olvasáslélektan és –pedagógia. In: Horváth Tibor-Papp István (szerk.)
Könyvtárosok kézikönyve 4. köt., Határterületek. Bp.: Osiris K. p. 54.
JANSSON, T. (1989): A láthatatlan kisgyerek. Bp.: Móra K.
KERR, CHRISTINE; HOSHINO, JANICE (2008): Family Art Therapy Routledege Taylor and Francis
Group, New York, NY
KISS OTTÓ (2012): Liliputi trónkövetelők. Szentendre, Cerkabella K.
KISS OTTÓ (2011): Régi kincsek. Bp., Móra K.
KISS OTTÓ (2011): Állatos album. Bp., Móra K.
KISS OTTÓ (2009): Csillagszedő Márió. Bp., Móra K.
LÁZÁR ERVIN (2006): Bab Berci kalandjai. Bp.: Osiris K.
MALCHIODI, CATHY. A. (2007): The Art Therapy Sourcebook. The McGraw - Hill Companies. New
York, NY.
MÁTÉ ANGI (2010): Volt egyszer egy. Bp.: Pagony K.
MRENÁNÉ SZAKÁLOS ILONA (szerk.)(1995): Így is lehet! Problémamegoldást segítő játékok és
gyakorlatok kézikönyve. Szolnok : ENCORE : JNSZMPI
NAGY ATTILA, KATSÁNYI SÁNDOR (2002): Olvasáslélektan és –pedagógia. In: Horváth Tibor-Papp
István (szerk.) Könyvtárosok kézikönyve 4. köt., Határterületek. Bp.: Osiris K. p. 54.
PÁSKUNÉ KISS JUDIT (szerk.)(2006): Varázsszem. Miskolc, Arany János Tehetség-gondozó
Program IE
PETŐ CSILLA (1998): Metamorfózisok a személyiségfejlődés folyamatában. In: ÚPSZ, (48. évf.) 10.
sz. pp. 46-58.
TÓTFALUSI ISTVÁN (vál.)(1994): Ami a szívedet nyomja. Bp.: Móra K.

22
 SOS
GYERMEKFALVAK
MAGYARORSZÁG

GYERMEKFALVAK
Szerkesztette:
Vígh Alexandra, Gazsó Brigitta
és Krivikné Zahorecz Anita
GYERMEKFALVAK

GYERMEKFALVAK
MAGYARORSZÁG