470

A SZÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

ÚJ ADATOK NYOMÁN.

A széki merénylet történetéhez a Kénosi Sándor Lajos úr le

véltárában levő adatok közt három tanúvallomás nagy fontosságus
magát a merényletet új világításba föltüntető adatokat szolgáltat.
Ezeket Bethlen Gábor fejdelem vitette véghez 1614. ta
vaszán s ama széki merényletre vonatkoznak, melyet Kendi Ist
ván és Kornis Boldizsár Báthori Gábor ellen 1610-ben mártius
21-én követtek el. 4

E merénylet nevezetes Erdély történelmében, mert Báthori

Gábornak még védelmezői is azt állítják, hogy jelleme fejlődésé
ben ez szolgált forduló pontúl, s e percz óta a benne levő neme
sebb tulajdonokat teljesen elfojtotta az örökös bizalmatlankodás
és gyanakodás s e merénylet által későbbi kegyetlenkedéseit mint
egy indokolva, kimentve hihette.
Magát az eseményt a legújabb időig meglehetős homály
fedte. Szilágyi Sándornál olvassuk, hogy Juventius az egész me
rényletet tagadta s állította, hogy maga Báthori Gábor koholta ke
gyetlenkedései indokolására. Kővári még csak húsz év előtt is azt
írta, hogy Széken mi történt nem tudjuk, s ennek földerítését az
utókortól várhatjuk.
Az utókor megis felelt a várakozásnak, mert a Kazinczy
Gábor által közlött történelmi emlékek közt kiadott: »Mikó Fe
rencz históriája« ; ) és a Brassóba vonúlt urak memoranduma, a
gróf Mikó Imre és Szabó Károly által szerkesztett »Erdélyi tör
ténelmi adatok«, *) a Trauschenfels Fundgrubenei *) sok érde
*) Monum. Hung. Hist. Írók 7-ik kötet. 1863. Pest.
*) 1–4 kötet. Kolozsvárt 1855–1862-ig. Segesvári Bálint és
Sepsi Laczkó Máté krónikái.
*) Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens III. kötet. Eugen
v. Trauschenfels, 186. Kronstadt. Weisz Mihály naplójegyzetei.
 DEÁK FARKASTÓL. - 471

kes részletet hoztak napfényre. Ha bár nem hallgathatom el,

hogy már azelőtt is jól hozzávető véleményt lehetett alkotni
Bethlen Farkas históriájából, Bőjti Gáspár följegyzéseiből ) s a
gróf Kemény József és nagyajtai Kovács István által már 1845
ben kiadott történelmi emlékek közt megjelent 1610-ki beszterczei
országgyűlés articulusaiból.*)
Ez ideig, mindezeket fölhasználva, a merényletnek legtelje
sebb elbeszélését Szilágyi Sándor adta Báthori Gábor fejedelem
története czímű művében. (Pest, 1867.)
Hogy azonban az adat szolgáltatók annyifélekép s a rész
letekben oly sok eltéréssel beszélték el a merénylet történetét,
ennek oka az volt, hogy többnyire mind későbben írták le s egy
vagy más irányban elfogúltan és czélzatosan adták elő, s főként,
hogy ott jelenlevőknek nyilatkozatait ez ideig nem hallottuk s
mindenik csak második, harmadik szájból hallott dolgokat adott
elő; sőt, hogy az esemény maga Bethlen Gábor előtt sem állott
tisztában, az mutatja leginkább, hogy az előkeríthető jelenvolta
kat négy évvel utóbb kihallgattatta.
E kihallgatások eredményei nagyjában csak kevéssé vál
toztatják meg a Szilágyi által összeállított adatokat, de a részle
tekre nézve érdekes fölvilágosításokat és eltéréseket tartalmaznak.

A történészek általában több féle okoknak tulajdonítják a

Kendi-Kornis-féle merényletet.
Egy rész azt mondja, hogy okúl szolgált a katholicusok
üldözése és végelnyomatásától való félelem.
Másik rész azt, hogy a merénylet oka Imreffi János volt,
kinek részben hűsége és nagy tehetségei, részben szép neje be
folyása miatt az erdélyi urak csak látszólagos kitűntetésekben
részesültek, s komoly befolyáshoz a fejdelem körűl nem jut
hattak.

Végre legfőbb oknak állítják, s ezt majd mindenik mondja,

") Engel Monumenta Hungarica etc.

*) » Erdély Történetei Tára.« Két kötet. Kolozsvár, 1845.
31*
472 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

hogy gyilkos szándékukat a sértett becsűlet megboszulása ve

zette, mert a fejdelem mindeniknek családi életét tette tönkre.
Ez okok közül azonban egyik se külön, hanem mindhárom
nak közreműködése okozta a vakmerő támadást.
És különös, hogy e nehány különben alárendelt személy
kihallgatásánál ez okok mind előfordúlnak.
- Egyébiránt bármennyire igyekezett is Báthori Gábor élet
írója a fejedelem ellen derűre-borúra szórt kemény vádakat a
magok valódi értékére szállítani, s bár mennyire sikerült is ez fő
ként azon történetírók ellen, kik a tárgyal tüzetesen nem foglal
koztak, a meglevő forrásokat nem használták, hanem csak mások
után s bizonyos irányban toldozgatva beszéltek: mindazonáltal
Báthori Gábor ifjusága – hisz 19 éves korában választották
fejdelemmé – hódító szépsége, hatalmas ereje s némi szellemi
tulajdonai mellett is ellenszenvet keltő történelmi alak.
Szép ifjúsága duzzadozó erejét, roppant vagyonát s fej
delmi hatalmát értéktelen fillérekre váltva tékozolta el, kegyencz
nőkre, kegyenczekre, kicsapongó vendégségekre, szemfényvesz
tőkre, bohóczokra pazarolta mindenét minek e földön értéke le
het. Hat évi uralkodás után sem vagyoni áldozatának, sem egy
dicső fegyvertényének vagy bár egy üdvös intézményének emléke
sem enyhítette az általa elkövetelt sok erkölcstelenség és tör
vénytelenség hatását. -

Megnyerő modorát, kegyeletes ígéreteit, rábeszélését csak

addig használta, míg Bocskai körül volt, s a megüresűlt trónt
sikerült megnyerni és magát Erdélybe befészkelni. De a fejdelmi
hatalom kezelésének nem volt embere.
Igen sok volt benne a zsarnokok amaz őrültséggel határos
szeszélyéből, mely a gonoszok befolyásának inkább enged – mely
földulja az erkölcsöket, gyötrelmet, pusztúlást okoz, rombol, sujt,
kegyetlenkedik anélkül hogy okát adhatná, s hogy az okról és
okozatról gondolkoznia se kelljen újabb és újabb szörnytettek
elkövetésével tartja izgatottságban agyvelejét és lelkiismeretét.
Erkölcseiben szemérmetlen, bujaságában rakonczátlan,
»lasciviae suae neque modum neque, finem ponens«, »magnatum
pariter et infimae sortis hominum uxores promiscue constupravit.«
Épen nem lehet csodálkozni, hogy uralkodása második fe
 DEÁK FARKASTÓL. 473

ulása Vé
lében lépten nyomon összeesküdtek ellene, mert igen sok ember
volt Erdélyben, ki óhajtotta, hogy az ország tőle megszabadúl
e tönkre.
jon. Kendi István, Kornis Boldizsár és társaik tehát az erdélyiek
ndhárom
jó nagy részének véleményével találkoztak, midőn a még csak 21
éves zsarnokra támadtak, de merényletük legnagyobb hibája a
t személy türelmetlenség volt, mert ha csak pár évvel később lépnek acti
óba, szándékuk bizonynyal sikerűl s minden bűn és vétek nélkül
Hábor élet
menekülhettek volna Báthoritól – s a fenyítő beszterczei or
ádakat * szággyűlés helyett más események léptek volna elő; hiszen maga
lt is ez fo Bethlen Gábor, a ki a Kendiek és Kornisok ellen oly szigorú
elll foglal beszterczei gyűlések vezére, a végzéseknek úgy szólva alkotója
sak mások volt, később szintén összeesküvési vád alá került s életét csak
dazonáltal menekűléssel, mondhatni szökéssel mentette meg a fejedelmi bosz
lasztott" szú elől. -

mi szellemi Hogy Kendinél mi volt a legközvetlenebb ok, még maig

sem derítette ki a történelem – s egy kis körülmény e tanúval
»nát S fej lomásokban arra mutat, hogy ő még várhatott volna a kitöréssel.
kegye" Kornisra nézve azonban kétségtelen, hogy – a politicai okokon
mfényv" kívűl – nejét hitte meggyalázva s e sérelem miatt égő boszszúja
értéke le nem ismerte a tűrelmet.
Selll egy Kornis eleintén egyike volt Báthori kedvenczeinek, hisz a fe
jedelem hozzá intézett leveleiben mindég Kornis testvérének ne
vezi magát, úgy bánt vele mint kegyenczeikkel szoktak a zsarno
kok, s most e levelek ép e kegyeltségben mutatják a kitörendő
vihar magvát, mert a zsarnokok kegyenczeiktől mindent követel
nek, de büneiket legkevésbé nekik bocsátják meg.
Báthori Erdélybe menetele után azonnal megismerkedett
Kornis nejével, mint ez egy 1608. oct. 8-án kelt leveléből *) lát
szik, s így a törekvés e nő után bizonynyal jókor támadott–s való
színű, annyival szenvedélyesebbé – és végzetteljesebbé vált, mi
nél fedhetlenebb volt a hölgy élete; s 1610-ben midőn Báthori
pár héttel a merénylet előtt Radnótra Kornis várában ment, az
üldözés végstadiumába jutott, azaz vagy sikerűlt, vagy másnemű
botrány alakjában ért véget.
De akár mint volt legyen, a radnóti látogatást nehány nap

*) Báthori Gábor története, Szilágyi Sándortól, 30 1 lap.

474 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

múlva a széki merénylet követte, minthogy azonban nem czélom az

összeesküvés politicai és társadalmi okait és következményeit hosz
szasabban fejtegetni, rátérek a tulajdonképi merénylet előadására
úgy a mint ez a most föltalált tanúvallatások szerint történt. Nem
olvasom a három esketést egymásután, hanem a nyolcz tanú sza
vai szerint időrendben adom elő az eseményt.
E nyolcz tanú volt:
1. Vajda György, nemesember, azon időben Kendi István
hű szolgája,
2. Mányiki Némai Miklós, nemesember, azon időben Kendi
szolgája. Kihallgattatásuk Bonczidán történt 1614. april 20-án
Fejérvári István és Fekete János hites nemesemberek által.
3. Dobokai János de eadem nemesszemély a szomszéd
ságból. -

4. Szil-kereki (zülkereki) Szilvássi András kecseti lakos ne

mesember.
5. Gerlai Szász János akkorban Kendi uram gyalog-had
nagya. -

6. Körpedi Zsigmond nemesszemély Kendinek lovas-tisztje.

E négy tanú Poklostelkén kérdeztetett ki 1614. april 22-én
Fejérvári István és Szabó György nemesemberek által.
7. Kolozsvári Bornemisza Tamás Kendi apródja.
8. Török János nemesszemély Kendinek főlovásza.
E két utóbbi Kolozsvárt kérdeztetett ki 1614. máj. 13-án
Bonczidai János és Tordai Péter fejedelmi kanczelláriai jegy
zők által. E vallatásokra pedig a compulsorium mandatumot
a fejdelem Bethlen Gábor küldötte Szigethi István hű embere
által.

A tanúk legnagyobb részben a Kendi udvarához tartoztak,

s ez időben a merénylet után egész őszinteséggel beszélik el az
eseményeket, hisz jól tudhatták, hogy a részvét a merényletben
már nem tekintetik bűnnek, mert a mint a politicában gyakran
meg szokott történni, ép ezidőben KendinekaKornisgyermekeinek
viszszaadták elkobzott jószágaikat,s e vallomások értéke még neve:
kedik, ha meggondoljuk, hogy e vallók mindnyájan mint szemta
núk beszélnek,
 DEÁK FARKASTÓL. 475

szélom az
Kendi István a merénylet előtt nem sok idővel nyerte Sza
yeithosz
mos-Újvárát s jó nemes emberekből álló őrséggel látta el lovasok
kal és gyalogokkal egyaránt. 1610. mártius hónak úgy 15-ikétől
öadására kezdve, a Szamos-újvári őrséget szokatlan bőven kezdték traktálni
nt. Nem
az urak; 17-én este Szilvási Péter *) így szól: »Egyetek, igyatok
tanú Szil
fiúk, meglátom a napokban vitézek lesztek-e mikor tettre kerül a
dolog.« »Miért uram?« kérdé Szász János a gyalogok hadna
gya, de Szilvássi nem tartotta szükségesnek bővebb fölvilágosí
di István tást adni. E közben híre terjedt, hogy a fejdelem Beszterczére
menő útjában Szék határán is vadászni akar s embereivel meg
G11 Kendi akarja hajtatni a széki cserényeket. Harmadnap múlva Kendi Ist
ril 20-án ván, ki valószínűleg a fejedelem elibe ment, oda hívatja Szamos
által. Újvárról Szilvássi Pétert és Dobokay Jánost addictus embereit
magához Székre, mártius 19-én. Másnap márt. 20-án hajnalban
visszaérkezik Szilvássi Péter Székről, s a gyalog-hadnagy Szász
lakos * Jánosnak ilyen rendeletet tesz:
»János uram, válogasd meg a legényeket, az ifját és az
alog-l*d jó puskását válogasd külön, az öreg legényeket hadd itthon az
várban.« A hadnagy azt felelé, hogy: »a legények nincsenek mind
itthon, juhot őrizni vannak benne a széki széna fűre.« »Majd
V as-tiszt" megtaláljuk azokat is – mondá Szilvássi uram –– csak ké
pril 22-én szüljetek.« Az nap osztán készülődtek s Szász János had
nagy uram azt mondja, hogy estefelére jól megválogatta a le
gényeket. -

Szilvássi Péter penig estefelé a lovashadnagyot Körpedi

Zsigmondot is megtalálta s megrendelte, hogy: Szász Jánossal
a gyalog-hadnagygyal egyet értsenek s együtt indúlva, együtt ma
radjanak. Körpedi uram is fölszólalt, hogy: »hát miért indúlja
nak este, hiszen Szék elég közel, van s ha hajnalba indúlnak is,
egyszerre a gyalogokkal ott lesznek.« De Szilvássi azt mondta:
Ennek így kell lenni, – s hozzá tette, hogy – a fejedelmnek na

*) Nagy Iván szerint szolgabíró. Magyarország család. X. k. 278. l.

Szilvássit mint a merényletben résztvevőt csak Hodor Károly említette
eddigelő. Doboka-vármegye esmértetése Kolozsvárt 1837. czímű művében
649-ik lap hol ez áll: » 1610. Fejdelem Báthori Gábort itt mulattában,
Kendi István, Szilvássi és két Kornisok nejeiken elkövetett erőszak bosz
szújából kioltani akarák, de czéljokban nem boldogúltak.«
4 76 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

gyon kevés embere van, szaporítani kell népét, mert nagy hajtást
akar rendeztetni a széki erdőkön.
»Azon közben megindíta minket Szilvássi Péter Szék felé
– beszéli Szász János – de felette sötét volt, alig látunk vala
elmenni. Mikor a széki Kapusra jutottunk volna megállánk mind
lovaggal, gyaloggal. Mondék, legyetek itt én bemegyek az úrhoz,
de nem eresztének el az uraim, hanem azt mondák, várakozzam
majd kijön Szilvássi Péter, ki előre nyargalt volt. Ezen közben
láték valami kanócz villogást, oda felé indulok, kérdem: Ki
vagy? Mondának, mi vagyunk, az kik az júh őrizni voltunk,
Ezalatt hallám az sötétben, hogy Szék felől lovas jő, elér
kezék, hát Szilvássi Péter és lassan monda: Hadnagy uram!
mondék: Ihon vagyok uram! kérdé: Hol vannak az uraim?
mondék: Ihol vannak mind lovag, mind gyalog. Monda: »Nos
hát indúlj meg mindjárást és jöj a város alá, én bemegyek előre,
megizenem hova állj.«
Azon közben jöve előnkbe Szakmári Gáspár és monda:
jertek jobban, mert csak alig vár az úr benneteket. Kérdém tőle:
Mi dolog Szakmári uram, hova visztek bennünket? Monda: »Én
nem tudom, mert immár hétszer esketett meg az úr, hogy soha
nem mondom senkinek.
Ismét oda jöve Szilvássi Péter és monda: »Alljatok be im
ez csűrben, legyetek készen!« be állatám a katonákat. Szilvássi
ekkor a lovasokhoz ment, kiket a szomszédos kertbe helyezett el
s »kezdé kérdezni, legények vagyon-e elegendő töltéstek? mi
mondánk – vallja Körpedi Zsigmond – bizony minékünk nincs,
mert mi nem tudtuk miért hívtak bennünket! Gyorsan az gyalo
gokhoz ment Szilvássi és kitől egyet, kitől két töltést szede és
közinkbe osztá és meghagyá, hogy az szükségre tartsuk.«
Mikor aztán a Szamos-újvári praesidium válogatott része
Székre ekint mintegy belopózott s alkalmas helyre állíttatott,
Szász János uram csak nem nyughatott kétes sejtelmeivel, hanem
elindúlt, hogy végre valahára beszéljen az ő tulajdonképen való
urával.
Az mely házban Kendi uram vala – beszéli a jámbor had
nagy – nagy tűz ég vala az udvaron. Meg állék az tűznél, hát
az gyalogok ott feküsznek, úgy mint Bertok János tizede, meg
 DEÁK FARKASTÓL. 477

hajtást ütém Bertok Jánosnak az talpát, mert aluszik vala, felugrék és

monda: legények keljetek fel, mert hadnagy uram ez! E közben
ték felé kérdém Bertok Jánost: Mi dolog ez, mit akarnak az urak, hogy
nk vala így éjjel hordoznak ki bennünket; nám te itt voltál? Én semmit
k mind nem tudok benne, felelte, azt látom, hogy az bort kiméretlen adják
űrh0Z, mindeneknek az kiknek kell. Erre aztán csakugyan beindulék az
0ZZÁllll úrhoz az tűztől, hogy vele magával szemben legyek. Találám Do
özben bokai Jánost az ajtóba – ki bizonyoson hallotta a hadnagy uram
1: Ki zsörtölődését – és megfogván monda: Tudod micsoda az dolog?
Mondám: Én nem tudom. Monda: ez az dolog, ha nem tudtad,
elér hogy Imreffi János sokat vétett az úrnak, azt meg akarja ölni
mind fiastól. -

am!
im? Szász János hadnagy uramnak gyötrelemig fokozódott ki
Vos
váncsisága Dobokainak e bizalmas szavaival teljesen kilévén elé
őre,
gítve, véglegesen elhallgat, sem a színhelyen nincs több szó róla,
sem maga egy szót sem vall többet, s úgy látszik, hogy nemcsak
négy év múlva, de tán utolsó óráján is azt hitte, hogy a merény
let Imreffi ellen volt intézve.
A jó hadnagy által elősoroltakat erősíti Szilkereki Szilvássi
András kecseti birtokos is, ki így vall: Én semmit egyebet nem
tudok, hanem látám azt, hogy éjjel jövének oda az újvári gyalo
gok és lovagok, egy csűrbe állaták be őket, meghagyák, hogy
mind talpon álljanak készen, de hogy tudtam volna ki ellen, én
nem tudtam,
A vallomásoknak már e része is azonban némi czáfolatúl
szolgál ama krónikásaink ellen, kik azt írják, hogy a fejdelmet
hívták Szamos-Újvárra, hogy elkészített sicariusokkal akarták
végrehajtatni a tényt, de a fejedelem »ex divini numinis instinctu«
nem akart odamenni stb... Valószínű, hogy a fejdelem őrségé
nek nagy részét hátra hagyta vagy oldalt hagyva csakugyan me
zei vadakra akart vadászni, vagy valami más ok (?) miatt tért ki
- Székre") nehány inassával, s midőn az urak e szándékát a Szék
') Böjti Gáspár azt mondja – Monumenta hung. Engel – hogy
a fejdelem Brassóból Radnoton át Kolozsvárra jött s onnat indúlt Besz
terczére. Mikó Ferencz pedig, hogy Brassóból Fehérvárra ment s onnét
per * Székre és Beszterczére. Én
tom. (?
az előbbit valószínűbbnek tar
478 - A SZÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

től öt negyed órányira fekvő Szamos-Újvárt meghallották: e

kedvező alkalom csábította őket, a miként később is látni fogjuk
teljesen készületlen s ép ez által minden részleteiben elhamarko
dott merényletre.
De lépjünk közelebb a főszemélyekhez s nézzük, mit tet
tek ők.
A tanúvallatás idején 22, s e szerint a merényletkor csak
18 éves Bornemisza Tamás, Kendi apródja és Badoki Vajda
György leghívebb szolgája egyformán beszélik, hogy Kendi és
Kornis-Szamos Újvárról Székre menvén egész nap, az egész úton,
szokásokon kívűl nyughatatlankodtak, tanácskoztak, zsibongá
nak, suttogának, egész éjszaka semmit nem aluvának.
Dobokai János pedig beszéli, hogy mikor Kendi Székre hi
vatá Szilvássi Péterrel monda nekünk: »Menjünk uraim, mert azt
halljuk, hogy azért viszik Beszterczére az gyűlést, hogy minket
pápistásokat meg akar öletni az fejedelem, de mi is megakarjuk
magunkat oltalmazni ellene, mert elég lovagunk, gyalogunk
vagyon.«
Így lelkesítették, buzdították tehát a különféle embereket
oly tettben való részvételre, melyet úgylátszik magok is csak az
utolsó pillanatban tudtak végkép elhatározni és részletesen megálla
pítani. Egyiknek – a lovas katonáknak – azt mondták, hogy sza
porítani akarják a fejdelem vadász népét; másiknak – Szász Já
nos uramnak, atöprenkedő gyaloghadnagynak – hogy Imrefii Já
nos uramat és fiát akarják el tenni láb alól; végre a vidéki nemes
embereknek, hogy a katholicusok ügye van a koczkán. Így állottak
a körűlmények mártius 20-án este 11 óra táján Széken.
Szék régi, de jelentéktelen mezőváros Doboka-vármegyében,
hajdan több sóbányája volt s egyet még a múlt században is mi
veltek. Volt többször a vármegye székhelye, s végleg 1826-ban
hagyták oda a rendek. A város egy része dombon, többi része
három tekervényes völgyben fekszik, úgy hogy egyszerre egészen
sehonnan sem látható. Valószínű, hogy mint bányász helységnek
voltak kiválóbb épületei is abban az időben, minthogy egy pár
virágzó nemes család is élt benne a XVI. században. Mostani
épületei jelentéktelenek; a ferencz-rendiek földszintes hosszú zár
dája régi, talán már 1610-ben is fennállott – ezenkívűl hasonló
 DEÁK FARKASTÓL. 479

ották: "
földszintes épület a községi ház, mely azonban újabb kori. Lehet,
i ig" hogy az 1577-ben nótázott s családának utolsó férfi ivadéka –
amit
Széki Széki Kálmánnak volt fenn még oly udvarháza, hová a fej
delem egy pár tavaszi hideg éjszakára meghúzhatta magát.*) –
Kendiék pedig valószínűleg valami jobbágy vagy zsellér háznál
voltak, melynek kerítése sem volt, s úgy a mellette valónak sem,
a mi tavasz felé a mezőségen gyakori eset, mert a tanúk csak úgy
ház névvel s puszta kerttel említik, pedig ha valami földesúri
udvarház, vagy bányászlak lett volna bizonynyal úgy emleget
ték volna.
Kendiéknek már berukkolt minden embere; a fejdelem
közvetlen közelében csak nehány bejáró s egy pár csatlós lehetett,
de mindenféle kalandokhoz, csetépatékhoz szokott, jól fizetett s
ajándékozott nagyobb számú kíséretének, udvari népének, is kö
zel kellett lenni Székhez. Fegyveres küzdelemre gondolva tehát
erős ellentétet mutat a jól fizetett, jól fegyelmezett udvari katona
ság, a csak nem régen szervezett, okoskodó, s amint láttuk, le is
itatott Szamos-újvári vitézekkel szemben.
Kendi, Kornis Boldizsár (és György az előbbinek öcscse)
Szilvássi Péter, Gyerő István, Dobokai János együtt voltak s ta
nakodtak a teendőkről, mikor valószínűleg Dobokait – kit Szász
János mint láttuk, az ajtóban talált volt – Török János Kendi
főlovásza után küldék, miről maga Török János, mint ez ügyben,
legfontosabb tanú eként vall: »Széken létünkben mikoron éj
szaka az urak tanácskoztanak, gonosz szándékukban én semmit
nem tudtam, hanem egyszer kijövének onnan bizonyosan nem
tudhatom, ha Dobokai János vala-e vagy Gyerő István, mondá,
hogy az gyertyát oltsam el, mert az úr haragszik. Kérdém okát
melyre azt mondá, hogy az fejedelmet meg akarják ölni, kin én
csak elálmélkodám. Azonban az urak Kendi István és Kornis
Boldizsár engem behívatának magokhoz szintén éjfél tájban,
ugyan ő általok valamelyik által, az holott Kornis uram a dolgot
megjelenté hoszszú oratio által, sok persvasiokkal élvén, hogy
igen gonosz életű fejedelem volna, kit nem szenvedhetnének, sőt

*) A Székre vonatkozó adatokat Hodor Károly említett munká

jából vettem 644 s következő lapjairól.
480 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

az mi legnagyobb veszedelmökre igyekeznék, kit el akarván tá

voztatni megölnék és engemet is Kendi Kornis mellé választott
volna. Erre én azt felelém, hogy: Én az fejedelemnek hütös va
gyok, tartozom az hűséggel neki. Erre azt monda Kornis uram,
hogy: ők is hütősek, de ennek kénytelen meg kell lenni, te is
haza fia vagy, és ha megnem cselekeszszük, mi mellettünk ti is
elkeltek (így). Hanem én őket mikor az fejedelmet meg akarja
ölni *) megsegítsem, adnak mellém egy embert; *) s minthogy ő
marsalk szabad bémeneteli vagyon és véghez viheti igyekezetit
és az ágyában által verheti. Ha penig látnám, hogy az ajtón ál
lók, vagy más rendbeli szolgái őtet levernék én az hátán is által
menjek és mégis végbe vigyük szándékunkat. Ezért penig én ne
kem maga jószágából huszonöt ház jobbágyot igére.
»Ezek meglévén, én nem merék ellenek mozgodni, mert fé
lék, hogy megölnek az házban. Csak azt felelém, hogy: Szolga
vagyok!«
Török Jánosnak ez engedelmességet jelentő szavára a ter
vezés ügyét bevégzettnek tekintették és most a kivitelre gondoltak.
Kornis azonnal lóra ült és eltávozott, talán hogy saját szolgái kö
zül is egyet kettőt maga mellé vegyen s valószínűleg Török János
sal találkozó helyet jelölve, ezt még nehány perczig hátra hagyta.
Kendi nyughatatlan volt, szobáját elhagyta s kisérőivel a
puszta telken a kert tetejére sétált Dobokai, Gyerő, Bornemisza
körülte voltak, fölnyergelt lovát maga Török János vezette
utána, a többiek magok vezették lovaikat. Mikor azután a tetőn
egy kissé előhaladva oly helyre érkeztek, hogy a fejdelem szállá
sának kertje már nem meszsze volt, Kendi a többiek előtt úgy
szólította meg Török Jánost, mintha csak akkor jutott volna
eszébe, hogy: »menjen közelebb a fejdelem lakásához, kémlelje a
fejdelem állapotját s aztán magát okosan viselje!«
Török eltávoztával mikor épen a tettnek kellett véghez

*) A krónikások közül csakis Weisz Mihály említi, hogy a tettet,

az urak magok akarták végrehajtani Fundgruben III. kötet.
*) Talán ez lehetett az a Kamuti, Kornis szolgája, kiről a Bras
sóba menekült urak memoranduma azt írja, hogy a fejdelem ágyúból
lövette ki. Menumenta. Irók VII. kötet 293. l.
 DEÁK FARKASTÓL. 481

urván tá menni Kendit még jobban elfogta a kétség és aggodalom s Do

álasztott bokaihoz fordúlva mondá: »Ha ezt énnállam nélkűl elvégezhet
ütöS Vä ték volna, adtam volna tizezer forintot; fele Lonát is oda kötöt
s urãIll. tem volna érette! Erre Dobokai – maga sem valami bátor ösz
i, te is szeesküvő – azt mondá: Jere Ngs uram Újvárba , erős hely
nk ti is 817 87 Újvár, mert úgy gondolom a fejedelemnek is van gyalogja.

akarja Kendi nem felelt, hanem hosszasan gondolkodék. Minden

hogy ő pillanatban izgatottabb lett a helyzet. Végre Kendit lóra ülteték
kezett hívei, s ép induló lépést tettek Újvár felé, midőn egy más puszta
tön ál kerten elejökbe vágtat Kornis Boldizsár s azt kérdi: Hová megy
S által koma? monda reá Kendi: Im ez szolgáim azon kérnek, hogy
én mé menjünk Újvárba. Kornis monda: Ne menjünk oda még egy ke
véssé, aztán a kisérőkhöz fordúlva mint egy fenyegetőleg mondá:
»rt fé Ez a te dolgod Dobokai János. Légy itt fenn veszteg koma egy
kevéssé, majd próbálok én, ne jöjjbár oda csak innét ne menj se
zolga
hova! végzé szavait s ismét eltünt az éjben. »Az úr ezután sem
ide, sem oda nem mene, csak hallgatva veszteg álla ott az hely
ter
ben« mondja Dobokay vallomásában.
ltak. Az előbbi nyugtalan izgatottságot néma elszántság, tompa
kő
merevség váltotta föl s a férfi, kinek sokak véleménye szerint
nos
eszében forgott, hogy Báthori testén Erdély trónjára lépjen, né
yta. mán mozdulatlan állt ott a hideg éjszakában míg bűntársa és sa
/ 3 ját hű cseléde a fejdelmi tanyához lopózkodtak, hogy a gyanút
SZ4 lan szendergőt legyilkolják. Valjon miről gondolkozott az állam
(te kanczellár e rémítően válságos pillanatban, valjon hitte-e csak
(111 egy perczig is, hogy a fejdelem gyilkosa a trón biborát vállaira
ölthesse?

Úgy látszik, hogy a végrehajtás iszonyú órájában a boszú

tól lángoló Kornisnak is meg kellett lankadnia – tétová
zott-e vagy még egy percznyi magányra volt szüksége, hogy ere
jét öszszeszedje, ki tudná megmondani? Mert hisz a mint tervez
ték, néki magának kellett volna előre menni, de a kitüzött helyre
érkezvén Törököt küldte előre, hogy behatóbban kémkedjék s az
udvaron nézzen szét. – – –
Mikor Török, a mint maga elbeszéli, az udvarba bement s
ide-oda nézegetett, valami kialvó tűz körül ott feküdtek Thédy
482 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

Bálint, Horváth Miklós, Balling János *) töbekkel együtt. Való

színű, hogy e hű fejdelmi cselédek csak úgy távoli sejtelem ké
pen valami szokatlan, az éj csendjével ellentétes zörejt, jövést,
menést, lódobogást észlelhettek már az éj folytán, mert alig
hogy Török Jánost észrevették, felugrándozának, megragadták,
megkötözték s a fejedelem elibe hurczolák, mely ténynyel a tu
lajdonképi merénylet, mielőtt megkísértetett volna, már be is volt
végződve.
A következő pillanatok eseményei örökre fedve lesznek,
mert Török csak e nehány szót teszi a fennebbiekhez: »Az feje
delem én nekem megbocsátott és megkegyelmeze és én hitem sze
rint mindeneket az fennebb megírt módok szerint vallék meg az
fejedelemnek.«
Kornis hasztalan várta vissza Törököt, sőt valószínű, hogy
az elfogatási zajt is hallotta, valamint észre kellett vennie, hogy
a fejdelmi tanyán mozgás, jövés-menés támadt. Elég az, hogy
Kornisnak elment a kedve, hogy »ő próbályon« s visszanyargalt
Kendihez. Itt a legnagyobb zavart okozta megjelenése, első pilla
natban azt sem tudták mihez kezdjenek. Végre a tizennyolcz éves
Bornemisza Tamáskót – a mint egyik valló nevezi – elküldöt
ték kémségre s utána egy mást, valószínüleg Vajda Györgyöt, de
Bornemiszát, alig hogy a fejdelmi tanyát megközelítette rögtön
elcsipték. »Az fejedelem megfogta – a mint vallomásában be
széli – hátra köttetvén kezeimet, maga szép szóval, ajánlásával
examinálván, ugyan csak azt mondottam az fejdelemnek is, (t. i. a
mit most mondok), hogy magoktól az uraktól, az magok szájok
ból az fejdelem ellen való gonosz szándékokat nem hallottam; de
másoknak szájából bizonyosan hallottam, hogy ő felségét meg
akarják ölni az urak és hadok is vagyon. Mikoron azután ré
mítő szókkal és fenyegetésekkel ijesztettek volna is, egyebet én
annál nem mondhattam, minthogy nem is láttam, nem is tudtam.«

*) Ez a Balling János valóságos prototypja a jó cselédnek, Bá

thori Gábornak Széken, Fogarasban, Bethlen Gábornak Fogarasban és
Munkácson s I. Rákóczi Györgynek Munkácson egyaránt rendíthetlen
híve volt, s akinek egyszer szolgálatában állott, attól sem furfang, sem
vesztegetés el nem csábította.
 DEÁK FARKASTÓL. 483

De a kis Bornemisza elfogatását a másik kémlő azonnal je

lentvén, az urak élénk beszélgetés közt a kerten lefelé az ut- .
czára érkeztek s körülök gyülekezvén híveik, tanakodtak, hogy mi
tevők legyenek, mire szépen megvirrada, s így mártius 21-én épen
6 óra volt. -

Ekkor csak oda jőve a fejdelem hű komornyikja Kereki

Ferencz és így szólt: »Urunk hivatja Nagyságtokat! mondának
az urak: mond szolgálatunkat ő felségének mindjárt megyünk!
Egymás között pedig tovább beszélgetve mondának: Menjünk
innen, mert ha oda megyünk most, bizony mind levágat bennün
ket! Erre aztán urak, szolgák, gyalogok, lovagok mind elindúl
tak Újvár felé »s ha tekintők – mondja Dobokai – ugyan
csak űzének bennünket minden felől, s a kit hol érének, ölék, vág
ták vala. - -

Mányiki Némai Miklós, Szász János, Körpedi Zsigmond,

Szilvássi András és Vajda György egybehangzó vallomásaik sze
rint Kendi és Kornisnak s embereiknek Székről elvonúlása vad
futás közt, teljes föloszlásban s minden arra mutat, hogy a legna
gyobb rendetlenségben hajtatott végre,
A fejedelemnek minden bizonynyal sokkal nagyobb számú
kisérete volt mint az összeesküvők gondolták, mert különben hihe
tetlen volna, hogy Kornis György ott a helyszinén vagyis a vá
ros közelében le öletett, s a nyilt mezőn hősi bátorságú Kornis
Boldizsár megsebesítve fogatott el.
Sőt a tetemes erőnek ily gyors megjelenése lehetetlen, hogy
föl ne ébreszsze a gondolatot: valjon a fejedelemnek látszólag ke
vés emberrel Székre rándulása nem volt-e kelepcze, melyben a
lázadó urak egyszerűen megfogattak?
De bár mint volt légyen is Kendi szerencsésen menekült
Szamos-ujvári erősségébe, a mint azonban Vajda György vallo
másában mondja csak nehány óráig ült ott s délután elindula
onnét az úr, és én kisértem a hegyaljáig, innen engemet előre
külde Désre, és azt parancsolá, hogy hajót szerezzek ott az kin
el menne az vizen.«
Kendi e szerint a Szamosújvár és Dés között fekvő hegy
aljától kezdve egyedűl s hihetőleg álöltözetben ment Désre, s
valószínűleg a várost felülről megkerülve, a városon alól, ott ér
 484 A szÉKI MERÉNYLET 1610-BEN.

kezett a vízpartjára, ahol már a két Szamos egyesül s jókora

csolnakot megbír, főként mártiusban, mikor a víz elég nagy szo
kott lenni és sebessége a gyors eltávozásra alkalmassá teszi. Itt
mielőtt hajóra szállt, »erősen megeskete – mondja Vajda György
– hogy ha szintén kézbe akadnék, is senkit utánna nem igazítok,
hogy merre menekült.«
Kendi elbujdosva, Kornis György és számos alárendelt, de
hű szolga leölve, Kornis Boldizsár, Török János, Bornemisza
Tamás mint jó tanúk elfogva: a merénylet a fejdelem teljes dia
dalával végződött.
Mindazáltal – mint Mikó Ferencz írja – nagyobb ter
jedelműnek gondolván az összeesküvést, s »a lelkiismeret maga is
szokta vádolni embernek bűneit«, a fejdelemnek is eszébe jutott,
hogy bizony sokan vannak, kiket egyszer is, máskor is megbán
tott, Székről tehát nem mert egyenesen Beszterczére menni, ha
nem Kereki Ferenczet *) hű bejáróját előre küldte, s az akkor
még hű Bethlen Gábort az eseményekről értesítette. A posta
ebéd felette találta Bethlent, ki úgy látszik teljhatalommal volt
ellátva – írja Szilágyi – s Kálnoki János fő- és Mikó György
alkirálybírót azonnal elfogatta; és a fejdelem híveivel a dolgot
megvitatván, midőn meggyőződött, hogy a rendek nagy részben
hívek, s nem igen van köztük a merénynek pártolója, saját ko
mornyikját Mikó Ferenczet küldé e tudósítással a fejedelem elibe
Mikó Lekenczénél találta a várakozó fejdelmet, ki értesülvén a
rendek hűségéről, másnap be is érkezett Beszterczére.
Kornist, Törököt s Bornemiszát is ide hozták s rendszere--
sen vallatták, mert e vallomásokból úgy látszik, hogy Kendinek

*) Mikó Ferencz ugyan Kendi Ferenczet ír – de ez nem való

színű. Tudjuk, hogy a fejdelmi bejárók jó nemes családbeli ifjak voltak;
az akkor virágzó Kendi-Lónai Kendi és Nagy-kendi Kendi családokban nem
élt ily bejáróságra alkalmas koru egyén. Hanem valószínű, hogy Mikó
művében csak másolási hibából áll Kendi Kereki helyett, ez utóbbi név
bár jó Bihar-megyei családé, nem volt annyira ismerős az erdélyi másolók
közt, s így csináltak a tán nehezen olvasható Kerekiből Kendit; e Ke
reki Ferencz azonban ez iratokban határozottan említtetik; s úgy lát
szik addictusok voltak a Báthoriakhoz, mert Báthori Istvánnak is volt
1380 táján egy Kereki János nevű hű embere, stb. D.
 DEÁK FARKAsTóL. 485

e két hívét szembesítették is. Kornis vallomásai következtében

Kolozsvári Jánost a közügyek igazgatóját is elfogták s harmad
napra a fejdelem parancsára az egyik beszterczei kapu mellett föl
is akasztották.
A rendek pedig a merény elkövetői ellen szigorú törvény
czikket hoztak, de e czikket minden szigorúsága mellett sikeresen
védte Szilágyi Sándor azok ellen, kik arról oly dolgokat is hallot
tak és írtak, a mik abban keresve sem találhatók.)
Kornist azután Kővárba vitték s nehány havi fogsága után,
bár alázatosan könyörgő leveleket írt a fejdelmnek, jul. 2-án Ko
lozsvártt fejét vették. Lehet, hogy a fejdelem talán meg is ke
gyelmezett volna, de föl volt bőszítve az által, hogy a Thurzó
nádorral juniusban történt alkudozása Tasnád mellett sikertelen
maradt, melynek okát, a kimenekült urak cselszövényeiben keres
ték, de az is lehet, hogy a kivégeztetésre – mint Böjti Gáspár
írja – Imreffi János ösztönözte.
Azonban Báthori végórája is közelgetett, s el lehet mondani,
hogy a mit keresett, megtalálta; nem azért mintha a végzet ezt
előreígy rendelte volna, hanem azért, hogy bűneit kebléből kiírtani,
vad szenvedélyeit mérsékelni nemcsak nem tudta s nem is akarta,
de mert azok életének minden napjával inkább és inkább ural
kodtak fölötte; míglen Nagy-Váradon 1613. oct. 27-kén a vérig
sebzett és sértett, ridegebb kedélyű, gonosz ellenségei biztosabb
kezekben, élesre fent gyilokkal kiáltottak rá: Elég volt a Bá
thoriakból!

*) »Báthory Gábor története« czímű műve 86. és 87-ik lapján.

DEÁK FARKAS.

Századok, 32