Kószó Ádám

SAUKM5

Sonja Lyubomirsky
Ki is ő?
Sonja Lyubomirsky 51 éves amerikai pszichológus, a Kaliforniai Egyetem Riverside-i
Tagozatának tanára. Előbb a Harvard Egyetemen végzett, majd a Stanford Egyetemen doktorált
szociálpszichológiából. Legfontosabb kutatási területe a pozitív pszichológia, azon belül a
boldogság kutatása. 2002-ben (Ken Sheldonnal együtt) megkapta a Templeton Pozitív
Pszichológia díjat. Magyar nyelven 2008-ban a Hogyan legyünk boldogok? - Életünk
megváltoztatása tudományos megközelítésben, illetve 2013-ban a Boldogságmítoszok - Tények
és tévhitek című könyvei jelentek meg.

A torta
Lyubomirsky talán legismertebb elmélete azzal foglalkozik, hogy milyen tényezők
határozzák meg azt, hogy az ember mennyire boldog (Lyubomirsky, Sheldon & Schkade,
2005). Lyubomirsky és munkatársai egy-, illetve kétpetéjű ikrekkel folytatott kutatásokból azt
a következtetést vonták le, hogy az emberek boldogságszintje közötti különbségek 50%-a (tehát
a boldogságtorta fele) gének által meghatározott, öröklött tulajdonságaiknak köszönhető. Ez a
boldogság alapszintje, hasonlóan működik, mint a testsúly esetében (Stallone & Stunkard, 1991
idézi Lyubomirsky, 2008).
További meglepő lehet, hogy a boldogságszintek közötti eltérések egy egészen kis
szeletét (10%-át) magyarázzák az életkörülmények, például, hogy az ember gazdag vagy
szegény, egészséges vagy beteg, hogy házas-e vagy elvált. Ide tartozik az ember élettörténete
is (Lyubomirsky és mtsai., 2005).
Az eddigiekből következik, hogy az öröklött tényezők és az életkörülmények az
emberek boldogságszintje közötti különbségek 60%-át fedik le. Lyubomirsky és mtsai. (2005)
szerint a maradék 40% az, amit az ember szándékosan tehet a boldogságáért (akár a viselkedés,
akár a gondolkodásmód változtatásával).

Milyenek a boldog emberek?

A fenti kérdést érdemes vizsgálni, hiszen a fenti elmélet szerint az ember igenis felelős
a maga boldogságáért. Lyubomirsky (2001) arra a következtetésre jutott, hogy a boldogabb
emberek kevésbé érzékenyek a társas összehasonlításra, illetve máshogy értelmezik a negatív
 Kószó Ádám
SAUKM5
eseményeket (pl. a boldogabb emberek hajlamosabbak úgy értelmezni a helyzetet utólag, hogy
azt lássák, mit tanultak belőle).
Tkach és Lyubomirsky (2006) azt vizsgálták, milyen stratégiákat használnak az
emberek a boldogságuk növelése érdekében. Többek között a társas hovatartozás (social
affiliation, amely például a másoknak való segítségnyújtást, vagy a barátokkal való beszélgetést
foglalta magába), az aktív (a passzív nem) szabadidős tevékenységek, a vallásgyakorlás, a
kitűzött célok elérésére való törekvés voltak olyan stratégiák, amelyek hatékonyan növelték az
emberek boldogságszintjét.

Hogyan ültethető át ez a gyakorlatba?

Az egyik legkézenfekvőbb válasz erre a már említett Hogyan legyünk boldogok? című
könyve Lyubomirskynek. Ebben ugyanis az elméletéből levont következtetéshez (azaz hogy
nagyjából 40% mozgástere van az embereknek a boldogságukat illetően) tesz hozzá (szintén
tudományosan megalapozott) gyakorlati elemeket, összesen tizenkét gyakorlat formájában.
Ezek között megtalálható például a meditáció, testmozgás, flow-élmény fokozása, hála
kifejezése, optimizmus gyakorlása, vagy például a rágódás, társas összehasonlítás elkerülése
(Lyubomirsky, 2008).

Felhasznált irodalom
Lyubomirsky, S. (2001). Why are some people happier than others? The role of
cognitive and motivational processes in well-being. American psychologist, 56(3), 239-249.
Lyubomirsky, S., Sheldon, K. M., & Schkade, D. (2005). Pursuing happiness: the
architecture of sustainable change. Review of general psychology, 9(2), 111.
Lyubomirsky, S. (2008). Hogyan legyünk boldogok? - É letünk átalakításának útjai
tudományos megközelítésben. Budapest: Ursus Libris.
Tkach, C., & Lyubomirsky, S. (2006). How do people pursue happiness?: Relating
personality, happiness-increasing strategies, and well-being. Journal of happiness studies, 7(2),
183-225.