Kádár-korszak mai szemmel

NAGY RICHÁRD – TÖRÖK GYÖRGY

Nagy Richárd | 12.a | 2018. 11. 18.

Nagy Richárd 12.A 2018. 11. 18.

A mai napon elautóztam papámhoz, aki élettársával él Pesten a tizedik kerületben. 35

kilométer és 40 perc után megérkeztem, készültek ebéddel is mivel tudták, hogy ez egy
hosszú beszélgetés lesz.

Tisztáztuk, hogy mi is lesz a feladat majd belekezdett a beszédébe. Papámról tudni

kell, hogy nagyon beszédes, így nem kellett kérdésekkel félbeszakítanom. Szerinte a
mai hétköznapi élet sokkal stresszesebb, idegőrlő és mozgalmasabb, mint anno a
hatvanas években. Megkérdeztem miért, és nekifogott. Első példa a gazdagok-
szegények közötti árrés volt. A mai világban ez a rés sokkal nagyobb, mint akkoriban
és szerinte jobb volt, hogy nincs akkora különbség két ember között. Az alapvető
értékrend is másképp létezett, ugyanis erre a legjobb példa az autó. Ekkoriban csak
szocialista gépjárműveket lehetett kapni, például a Trabant, Moszkvics, Wartburg,
Skoda. A gazdagnak számító ember is ugyanolyan autóval járt, mint aki éppen meg
tudta venni sok hónapos spórolás és maszek mellett. Az emberek másképp
viszonyultak egymáshoz, mint most. A mai világban nagyon rideg és közömbösek az
emberi kapcsolatok az utcán, míg a Kádár-rendszerben az emberek ismerték egymást,
figyeltek egymásra és ez nem csak falun belül volt igaz. A munka terén is jobb volt a
helyzet, mivel akinek nem volt munkája, azt KM (Közveszélyes Munkakerülő) -nek
nevezték, és bírságot kapott, ugyanis akkoriban még szerepelt a munkahely
megnevezése a személyigazolványon. Ellenben Budapesten hemzsegnek a
hajléktalanok, az más kérdés, hogy saját hibájukból kerültek-e oda. Két nagyon hosszú
mondat között előbányászta azt a bizonyos „dobozt” amiben a képen szereplő
kitüntetéseket tartotta. Volt benne nehézgépjármű engedélytől egészen a várostól
kapott oklevélig, ami a kiemelkedő közszolgálati tevékenysége után kapott. Az
utóbbiból volt összesen három darab, abból az egyiket a régi munkahelyén kapta mint
„az év dolgozója” a mai világban. Ha már a munkánál járunk a témában, meg kell
említeni a kommunista napot, ami azt jelentette, hogy havonta-kéthavonta be kellett
menni szombaton dolgozni úgy, hogy nem kaptak érte fizetést. Ezt a mai társadalom
nagyon elutasítaná. Illetve az embereknek olyan természetes volt a május elsejei
felvonulás, mint nekünk elmenni kenyérért a boltba. Papám gyerekkorában nem
fektetett túl nagy energiát a tanulásba, de így is majdnem minden évben kitűnő lett.
Általános iskola után elment szakmát tanulni az apja tanácsára, és így lett hivatalosan
is dízel-mozdonylakatos. Nem mindennapi szakma, az tuti. Kőkemény 1 év után
megunta, mert kevesellte az 1650Ft-os fizetést, és megcsinálta a személy- és
tehergépjármű jogosítványát. A 250 ezer kilométeres plecsnit a sofőri szolgálata
közben kapta, mivel színesfém feldolgozó telepen fuvarozott. A cég fejére francia
ember került, és egyik napról a másikra elbocsájtották őt és társait. A mai napig nem
kapott indokot, hogy miért. Később munkát keresve, egyik jó barátjával összefogva
megcsinálták a személy-és vagyonőr képesítést majd elment dolgozni a régi Sugár
alatti Match-be biztonsági őrként. Visszatérve a témához, papám és az ő apukája is el
tudta tartani a családját egy keresetből, persze nem fényűző életszínvonallal, de
elmondása szerint jól éltek. A rendszerváltáshoz közeledve enyhülés észrevehető volt,
mivel már léteztek ellenzéki pártok is. Az emberek egyre többet kaptak, itt gondolok a
kezdetben három évente történő külföldre utazásra, mely később teljesen megszűnt és
bármikor el lehetett utazni. A Balatonhoz való kiruccanás is egyre hétköznapibbá vált,
és az általános életszínvonal is nőtt. Említette a társadalmi összefogás fontosságát.

1. OLDAL
Nagy Richárd 12.A 2018. 11. 18.

Mondta, hogy a házuk előtt lévő járdaszakaszt maguktól kellett megcsinálni, és ehhez
persze biztosították a szükséges alapanyagokat. Az utcában élő férfiak összefogtak, és
együtt közösen segítettek egymásnak ebben a munkában is. Szerinte ez már
kifejezetten ritka a mai világban, mellyel sajnos egyet kell érteni.

Sokak szerint volt jobb régen, mint most. Viszont abba nem gondolnak bele, hogy a
mai informatikával és internettel dúsított világban nem működne jól ez a rendszer. A
gyerekek nem mennének ki focizni, mászkálni és rosszalkodni szabadidejükben,
hanem mint mindig, a telefont nyomkodnák, vagy a számítógép előtt ülve játszanának,
de ez csak egy igazoló példa a sok közül.

2. OLDAL