Babeș-Bolyai Tudomány Egyetem

Színházművészeti és Televízios Kar

Teatrológia

Peter Brook- Az üres tér

-recenzió-

Koréh István

Teatrológia, 1 év.
 Peter Brook, teljes nevén Peter Stephen Paul Brook, angol származású, a kortárs
színházművészet egyik legnagyobb alakja. Az Üres tér című könyvében a színészi játék formáit
és mindazt ami a jelenben aktuális a színházi világban osztja meg az olvasókkal. Mindezt egy
könnyed, de mégis tudományos nyelvészettel közli, ezáltal bárki számára elérhető és megérthető
az amit ő akar mondani. A könyvet négy részre osztotta: a "Holt” színház, a "Szent” színház, a
"Nyers” színház és a "Közvetlen” színházra. Mind a négy rész külön emel ki fontos elemeket a
színházi világból és magáról a színház és a színjáték működéséről.

Az első amiről tudomást szerzünk a könyvében az a "Holt” színház, amiről azt állítja, hogy
ez a fajta színház kiszolgálja az átlag emberek igényeit. A "Holt” színház mindig ismétlésekhez
vezet, szabványokat használ, amik megszokottak. Ez a fejezet arról beszél leginkább, hogy mi az
ami által rossz színházat lehet csinálni és mi az ami egy "holt" színházhoz vezet.

A második a "Szent” színház. Másnéven úgy nevezi meg mint "láthatatlan" színház, ez a
kifejezés talán a legjobb arra, hogy elmondja miről is van szó ebben a fejezetben. Arra fekteti a
hangsúlyt ami az egyik legfontosabb része a színészi munkának: a belső energia. Egy
transzcendens térbe helyezi a színházat, ahol valami misztérium, valami Isteni történik. A
színészek a belső munka segítségével teremtenek. Mindez úgy jön létre, hogy a színészek a belső
energiájukat felhasználva, a belső munka segítségével teremtik meg. Mindezt egy "láthatatlan"
erőnek írja le, ami által a színész belső érzelmei elérnek a nézőig. A színész mindegyik
testrészében és molekulájában átérzi azt amit át kell éreznie és mivel ez mind hiteles, a néző is el
kezd érezni. Ez a színházi forma áll legközelebb a nézőhöz mert az aki a közönségben ül, úgy érzi,
hogy minden ami a színpadon történik az neki szól, ezáltal megéli és reflektál a színésszel. Itt
érvénybe lép a "Szent" színház problémája is, amit Peter Brook úgy nevezett meg, hogy: "sohasem
láthatunk mindent, ami láthatatlan".

A "Nyers" színház leginkább arra fektet hangsúlyt, hogy nem egy intézmény keretein belül
csinál előadást, hanem kiviszi a színészeket a színház falain kívülre. Legfontosabb céljuk a humor
közvetítése. A "Nyers" és a "Szent" színház között megfigyelhető egy nagyon szoros kapcsolat,
ami leginkább Shakespeare műveiben figyelhető meg: Vihar, Lear király, IV.Henrik. Ez a zaj és a
taps színháza. Elfelejtjük a tragédia és a komédia egyenértékűségét. Az ilyen színház társadalmi,
felszabadító szerepet vállal magára a trágárság és a vulgaritás által.
 A "Közvetlen" színházról Brook a saját megéléseit és tapasztalatait írja le, amiket ő maga
kreált munkássága alatt. Elárulja mindazt ami a legfontosabb egy előadás megalakulásához. Beszél
a kapcsolatok értékről, ami ápolt kell legyen ahhoz, hogy működjön a munka, ugyan annyira egy
próba ideje során, mint az előmunkálatok alatt. Még arról is szót kerít, hogy mennyire nagy
veszélyt tud jelenti az ha a rendező nem elég precíz és nem mondja meg konkrétan azt, hogy mit
akar csinálni, mi az ő akarata. Amit kellőképpen kiemel az az, hogy mennyire fontos az egész
csapat közreműködése, a munka alatti egyforma odaadás, függetlenül attól, hogy főszereplő vagy
mellékszereplőről van szó. Az egész csapatnak egyformán jól kell haladnia, kezdve a rendezőtől
egészen a jelmeztervezőig.

A könyve betekintést ad a színházi formák megtapasztalására, a színház összes részére és

mindenre, -kiemelem a szót: mindenre- ami fontos. Peter Brook egy olyan könyvet írt meg ami
teljes mértékben kiköbözi a "jó színház" fogalmát.