GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER

345
RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK
MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA
ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN

+
CAINE
VARGA
NOROÑA
HUSZÁR
SZALOMATOV
BERESFORD

JODI
Taylor Előfize
t
J. G. CSAőK
knek
1000 Ft
Ballard !

A SCI-FI LEGJAVA 18345

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.11.20. 21:17:02

 EGY EGYSZERŰ HAJÓORVOS,
AKI MINDIG A KALAMAJKÁK
KELLŐS KÖZEPÉBE CSÖPPEN.

MÉ G K A P H AT Ó !

AZ ÉLETMŰSOROZAT MÁSODIK KÖTETE.

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U R

B1-B4.indd 2 2018.11.20. 21:17:11

 GALAKTIKA
2018. december

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
MÚ TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁ

Október 27-én lezajlott az idei HungaroCon.

Szokás szerint az Avana Magyar Sci-fi Egyesület WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER

szervezésében, de új helyszínen, egy Budapest RÉGI

345
KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK
MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA
XII. kerületében található konferenciahotelben. ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN
A program, mint mindig, színes volt, elhang-
zottak előadások a szerzői jogokról, a fi lmforga- CAINE
+
tókönyv-írás kulisszatitkairól, a mesterséges in- VARGA NOROÑA
telligenciákról, a robotokról, a gőzpunkról, a női HUSZÁR
SZALOMATOV
SF-szerzőkről és még sok minden másról. BERESFORD

A Star Trek is többször szóba került, nem vé-

JODI
letlenül: az esemény egyik díszvendége Dominic
Keating volt, az Enterprise című amerikai tévé- Taylor Előfize
tőknek
sorozat sztárja. Legismertebb hazai fellépőként J. G. CSAK
10 0 0
pedig a standupos Felméri Péter viccelődött a Ballard
Ft!

szuperhősökről (vele már a mi olvasóink is talál-

kozhattak a Galaktika 339. számában). A progra-
A SCI-FI LEGJAVA 18345

9 770133 243018

mot tovább színesítették a cosplayesek.

Estefelé került sor a díjkiosztókra. Idén a Zsoldost a lapunktól sem idegen Markovics Bo-
tond (Brandon Hackett) nyerte Xeno című regényével, illetve Fedina Lídia „Nincs, ki üzen-
jen” című elbeszélésével (ez egyenesen nálunk jelent meg, a 324. számban). A műfordítói
életműért járó Trethon-emlékgyűrűt idén Weisz Györgyi kapta, akinek nem lehet eléggé
méltatni a Sztrugackij-életmű újrakiadásában nyújtott, felbecsülhetetlen segítségét, de neki
köszönheti „magyar hangját” Szergej Lukjanyenko, valamint Marina és Szergej Gyacsenko
is. Szívből gratulálunk mindannyiuknak!
.
Németh Attila
irodalmi szerkesztő

2018. december 12., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Az első szó jogán
Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)

Az első szó
Beszélgetés az Avana Egyesület képviselőivel a jogán
régi-új SF Galaxisról,
utána Németh Attila számol be a második félév magyar fantasztikus könyveiről
3

003-elsoszo.indd 3 2018.11.20. 21:13:49

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 345. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borító promóció.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
48
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
96
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

42

004-005-tartalom.indd 4 2018.11.20. 21:13:35

 GALAKTIKA
2018. december

22

95
novellák cikkek
6 Ronil Caine: Rés (első rész) 22 Atomfegyver az űrben
26 Jodi Taylor: Kisded születik 40 Világűrt jelentő deszkák
44 Varga L. László: Helygép 42 A jövő otthona
50 Juan Pablo Noroña: Jég 48 Filmajánló
62 Huszár Karina: Valóság 60 A szférák zenéje
82 J. G. Ballard: Álomrakományok 73 Képregény a Galaktikában
98 Andrej Szalomatov: Szürke angyal 81 Galaktika a nagyvilágban
108 J. D. Beresford: Egy jelentéktelen kísérlet 95 Intelligens dizájn
96 Zöld jövő
106 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Charles Nuetzel: A Vér Királynője
201 Charles Nuetzel-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.11.20. 21:13:35

 GALAKTIKA
2018.
2018.deccember
december
Hologram-előadók?
Egyre gyakrabban bukkan fel a hírekben,
hogy hologram-technológiával jelenítettek
meg valakit. Néhány évvel ezelőtt a halott
rapcsillag, Tupac lépett fel egy koncerten
virtuálisan. Idén a harminc éve halott Roy
Orbison indul turnéra: nagyzenekar és kórus
fogja kísérni a hologram-énekest. Most a lon-
doni Imperial College jelentette be, hogy ok-
tatásában hologram-oktatók fognak segíteni.
A megjelenített személyek ugyanúgy látha-
tók, mint a valóságban, a kivetített személy is
ugyanúgy hallja és látja a közönségét.
A technológia rendkívül ügyes és látványos,
de sajnos semmi köze a hologram-technoló-
giához, pláne a Star Wars-filmekben látható
megjelenítéshez. Minden kivetítés rákfenéje,
hogy valamire rá kell vetíteni, hogy onnan
visszaverődve a kép eljusson a szemünkbe.
A  felületet abban az esetben lehet elhagyni, ha
egyből a pupillánkba juttatják a képet.
Valójában egy évszázados bűvésztrükkhöz
hasonló technikát használnak. A mágusok
úgy hoztak létre szellemképet, hogy egy 45
fokos szögben álló üveglapról verődött vis�-
sza a takarásban álló személy alakja. A tisz-
ta üveglap gyakorlatilag érzékelhetetlen, de
minden látható a háttérben. Így jön létre az
illúzió, hogy az alak ott van. A technológiai
újítás abban van, hogy sokat fejlődött az üveg-
lapra vetítő technika, és elég gyors kapcsolat
áll rendelkezésre az élő online közvetítésre.
6
006-020-caine.indd 6
1.
December 31. 23:55
Hamarosan éjfél – gondolta Quaid. – Jön egy új
év. Az éjfél tökéletes alkalom, hogy ledobjunk
magunkról egy terhet, mielőtt túl késő lenne.
Megszabaduljunk egy holt tömegtől, ami le
akar húzni minket a mélybe.
Leonard Arwen Quaid az íróasztala felett
görnyedt, ahogy az elmúlt hetekben szinte egy-
folytában. Fejét két keze közé fogta, és csak néz-
te a papírokat maga előtt. Sosem fogja megolda-
ni ezt az ügyet. Pontosabban, ha megoldaná, az
valószínűleg az életébe kerülne. Ez a megoldás.
Kevés híján egy hónapja dolgozik rajta, min-
den mást félretéve. Társa elpártolt mellőle, fő-
nöke nem támogatta, így aztán fizetés nélküli
szabadságra kényszerült. Eleinte attól tartott,
be fog golyózni, hogy rabjává válik az ügynek,
ami olyan, mint azok a labirintusok, ahová, ha
belépsz, már csak körbe-körbe bolyonghatsz,
mert kijárat nincsen.
De aztán jöttek a megoldások. Apránként
megfejtette a professzor füzetének lényegét, de
csak nagy vonalakban. A részleteket nem tudta
kibogozni, sem felfogni. Viszont ezekkel együtt
valami más is megjelent a lakásában, aminek
nem kellett volna. Valahányszor közelebb jutott
a megoldáshoz, sötétebb lett a lakás valamelyik
részén. Az egyik sarokban vagy az ajtó mögött.
Mindig máshol, mintha valami megmozdult
volna. Nem egy test, hanem maga a sötétség.
Először azt hitte, a képzelete játszik vele, hogy
elkezdett megbomlani az elméje, amiért túlter-
heli egy megoldhatatlan rejtvénnyel, de aztán
be kellett látnia, hogy összefüggés van a sötét
és a füzet között. Arra pedig ma reggel jött rá,
hogy arról, ami a füzetben van, nem szabad
tudnia, különben a sötétség, ami a sarokban
kavarog, kiteljesedik és elragadja. Nem tudhat-
ta biztosan, de érezte, hogy így lenne. A sötét
szinte beszélt hozzá. Óva intette. Eszébe jutott
a rémálma, még a nyomozás elején. Halvány
2018.11.20. 21:38:52
 GALAKTIKA
2018. deccember

„Ha van fény,

akkor van
sötétség; (...) ha
élet, halál.”

(Pitagorasz)

RÉS
Ronil Caine

emlék volt már, de a félelem, amit akkor érzett,
még most is végigborzolta a hátán a szőrt. Az
érzés, hogy annál a sötétnél még a halál is jobb,
már akkor befészkelte magát a bőre alá.
Még egy perc éjfélig. Döntenie kell. Kiszáll,
és elengedi az egészet, vagy szembeszáll a sö-
téttel.
A füzetben szereplő nevekben volt közös
pont, a kiolvasható kulcsszavak összeálltak
egyfajta mintázattá, és Quaid sejtette, miről
szólt ez az egész, de egyáltalán nem tetszett
neki. A két öngyilkosság összefügg, de sosem
fog rájönni, hogyan. Pontosabban, éppen az a
kapcsolat köztük, hogy egyik esetben sem ve-
zetnek a nyomok sehova, csak valami réshez,
ami nem létezik.
Quaid nem hitt a természetfelettiben, sem
a szellemekben, de tudta, hogy ezúttal valami
olyasmivel találkozott, ami meghaladja a felfo-
gását. És, az eddigiek alapján, még az is lehet,
hogy nem is természetfeletti, csupán a termé-
Rés
szetnek egy olyan területe, amit az emberek
nem ismernek.
...és nem véletlenül.
2.
December 3. 2:05
Quaid egy lépcsőházban állt, aminek a padlóját
hatalmas, négyzet alakú padlókövekkel rak-
ták le, régi falépcsői szinte már a pillantástól is
megnyikordultak. Öntöttvas korlátjai faborí-
tással a tetejükön arra hivatottak, hogy az idők
végezetéig kitartsanak.
Minden aránytalanul nagynak tűnt, ugyan-
akkor természetesnek és valóságosnak. Az
álma így jelenítette meg számára a szorongást.
Az életben magas és erős nyomozó most kicsi
volt, gyenge és sebezhető.
Huszonkét éve rendőr, ebből tizenegyet nyo-
mozóként dolgozott „kemény terepen”, úgy-
hogy hozzá volt szokva a rossz álmokhoz, épp-
úgy mint az álmatlan éjszakákhoz. Rendszerint
7

006-020-caine.indd 7 2018.11.20. 21:38:52

 GALAKTIKA
2018. deccember
nem az hozta ki tudatalattijából a gonoszt, ha
valami szörnyűséget látott aznap, hanem az,
amikor egy üggyel kapcsolatban rossz érzése
támadt. Amikor megérezte, hogy valami nem
stimmel, de nem jött rá – legalábbis elalvásig –,
hogy mi az.
Quaid csak állt, és a lépcső melletti sötét-
ségbe bámult, mintha megbabonázta volna.
A lépcső aljától a szemközti falig egy torz, há-
romszög alakú árnyék rejtette el a sarkot szeme
elől, de Quaid tudta, hogy valami van abban a
sarokban. Valami, amivel baj van, és ő nem fog
tudni segíteni rajta.
Sercegő, súrlódó, karistoló hangok jöttek a
sötétségből, és Quaid félt tőle. Valahol elmé-
jének tudatos, de most alvó mélyén egy apró
gondolat igyekezett betörni az álomba, mint
amikor az ember egy rossz gyufát próbál meg-
gyújtani, de nem sikerül. Néha még szikrázik
is, de nem gyullad be.
A hangok egyre közelebbről hallatszottak,
mintha nedves ronggyal valaki üvegszilánkokat
törölne fel. Az árnyék sötétjében kirajzolódott va-
lami a földön, ahogy felé kúszik. Quaid nem tu-
dott elfutni, bármennyire akarta. Mintha a teste
nem az ő teste lett volna, hanem csak egy bábu, és
ő ennek a lyukszemein keresztül, első sorból fogja
nézni, ahogy az a sötét valami idekúszik, és ráte-
keredik majd. Vagy, ami még ijesztőbb, félútról
ráugrik, mint egy nagy fekete pók.
A gondolatszikra eközben egyre erősödött,
de még nem jutott át az álomvilág falán. Quaid
mozogni próbált, de hiába, pedig nem akart itt
lenni, amikor az a szörnyűség kiér a fénybe, és
neki meg kell látnia, mert rettegett tőle. Nem
akarja látni! De a fekete halom kinyomta magát
az árnyékból. A világítás közben halványabb
lett, mint eddig. Betegsárga fényben úszott a
lépcsőház, és Quaid meglátta a férfit, aki a pad-
lón kúszott kicsavarodott, összezúzott, mezte-
len testtel. Lábai, karjai és gerince több helyen el
voltak törve, meg voltak tekeredve, több helyen
8 Rés
006-020-caine.indd 8
fehér csontok álltak ki belőle, máshol hatalmas
szakadások csúfították, melyekben látszott a
rózsaszínű hús. Törött karjait a koszos padlón
maga elé emelte, és úgy húzta előre a testét,
akár egy sérült polip. Kifordult lábaival pedig
esetlenül tolta magát. A karistoló hangot a kiál-
ló, törött csontok adták, ahogy a kövezetet kar-
colták. Feje szintén kicsavarodva meredt előre,
az egyik szeme csukva volt, fel volt dagadva, és
alvadt vér borította. A másik szeme folyamato-
san Quaidre meredt. Bevérzett, haldokló szem
volt, de nem segélykérő, hanem számonkérő és
gonosz. Egyre közeledett Quaidhez, széles, vé-
res csíkot húzva maga után. A gondolatszikra
végre belobbant, és így átjutott: Quaid rájött,
hogy ez csak álom, és próbált felébredni. A va-
lóságban ekkor kezdett rángatózni az ágyában,
aprókat rúgott a lábával. Amikor nyögött egyet,
az álmában már ordított félelmében. Quaid ki
akart törni az álomból, de teste börtönként tar-
totta az ágyon.
Az összetört ember már karnyújtásnyira
volt előtte, és egyre csak nézett fel rá ép szemé-
vel. A lépcsőházban mostanra szinte teljesen
sötét lett, mintha a sebesült férfi hozta volna
magával a sarokból. Lassan kinyílt a szája, ami-
ben nem volt nyelv, és nem voltak fogak, csak
végtelen sötétség. Halk, elfojtott sikolyként pré-
selte ki magából a levegőt, amitől Quaid akár a
halálba is menekült volna, csak hogy ne hallja
és ne lássa. A rém felemelte megcsavarodott, vé-
res karját, és emberfeletti erővel markolta meg
Quaid lábát... ekkor egy valódi kiáltás kíséreté-
ben Quaid felült az ágyában. Olyan érzés volt,
mintha a víz alól ért volna a felszínre levegőért,
méghozzá az utolsó pillanatban, mielőtt oxi-
génhiányban elájult volna.
Lihegett, egész teste izzadt, és reszketett. Ta-
karója a földön volt, ő pedig egy szál alsónad-
rágban ült, és értetlen, riadt szemmel nézett
körbe a sötét szobában. Csak álom volt – mond-
ta magában. – Csak álom. De tudta, hogy nem
2018.11.20. 21:38:52
 GALAKTIKA
2018. deccember

csak az. Üzenet is egyben. Szimbólum. Az ügy, HA EGY TECHNOLÓGIA LEHETŐVÉ

amin dolgozik... azzal van valami baj. A rém- TENNÉ, HOGY VALÓSÁGGÁ
kép még most is annyira elevenen élt a fejében,
hogy egy-egy pillanatig néha úgy érezte, tény- VÁLTOZTASD A GONDOLATAIDAT,
leg megtörtént valahogy. Uramisten! – gondol- MIHEZ KEZDENÉL?
ta. – Hogy tudtam ilyet álmodni? MEGGAZDAGODNÁL? SZTÁR
Felvette a takaróját a földről, de majdnem
LENNÉL? SEGÍTENÉL MÁSOKNAK?
visszaejtette, mert közben eszébe jutott, hogy
akár alatta is lehet az a szörnyű, élőhalott em- VAGY ELTAKARÍTANÁD A
ber. Betakarózott, így elmúlt a reszketése. Az SZABADLÁBON LÉVŐ BŰNÖZŐKET?
izzadsága is megszárad majd. Nézett maga elé, MIÉRT IS NE, EGY GONDOLAT NEM
és próbált gondolkodni, de még nem ment. Az
ágy végében is azt várta, mikor nyúl fel az a
HAGY SEMMILYEN
vérző, megcsavarodott kéz, aminek a könyöké- NYOMOT, NEM IGAZ?
nél kiáll egy csont, hogy aztán természetfeletti
erejével felhúzza magát a férfi is, majd ránézzen
egy szemével, ami felvillan a sötétben. De nem
történt semmi.
Tíz percet feküdt így, a sötét szobát bámul-
va, de Quaid egy órának érezte. Lassan teljesen
felébredt, és ahogy beindultak a gondolatai, úgy
távolodott az álma a valótlanba. Tudta, hogy ál-
mában sokkal iszonyatosabbnak alkotta meg a
halottat, mint amilyen az a valóságban volt – az
álmok már csak ilyenek.
Ránézett az éjjeliszekrényen álló digitális
órája nagy vörös számaira: 02:22. Milyen bo-
szorkányos időpont ez! Még jó, hogy 06:66 nem
lehet – gondolta.
A szeme hozzászokott a sötéthez, és most
már jól látta kicsi apartmanja részleteit. Az
egész lakás egy nagy szoba volt, egyik sarokban
az íróasztalával, másikban a konyhával, har-
madikban az ágyával, ami összecsukható ülő-
garnitúrává. Bár nem emlékezett, mikor csukta
össze utoljára.
Quaid tudta, hogy kár lenne megpróbálni A LILIAN SZERZŐJÉNEK
elaludni, csak órákig forgolódna. Helyette jobb,
ha csinál valamit, ami megnyugtatja, vagy el- ÚJ REGÉNYE!
tereli a gondolatait. Film, vagy valami könnyű
R E N D E L D M E G I T T:
kaja... Legvégső esetben egy whisky. Eszébe
2018. deccember

jutott a volt felesége és kislányuk, Nancy, akire W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

GALAKTIKA
Rés 9

006-020-caine.indd 9 2018.11.20. 21:38:55

 GALAKTIKA
2018. deccember
csak úgy gondolt, mint a fénysugár a sötét dol-
gok erdejében, amiben dolgozik. A feleségével
egész jól sikerült a válás, és azóta is szent a béke,
ami Nancynek is jót tesz. Hatéves, de már ért
mindent. Quaid elmosolyodott, de ugyanolyan
hirtelen le is lohadt a mosolya. Nancy helyét
gyorsan átvette a nyomozás, a munka, az össze-
tört ember képe. Őszintén remélte, hogy nem
fog begolyózni ettől az esettől. Elővette a tás-
kájából a nyomozás anyagait, ami ma – vagyis
most már tegnap – reggel került hozzá. Először
sima ügynek tűnt, de aztán nyugtalanító fejle-
mények derültek ki. Ma (tegnap) látta a fotókat
is, ezért volt az álmában az a férfi. Máshogy né-
zett ki, de tudta, hogy ő volt. Ez világos, de mit
akart mindez jelenteni?
Quaid felkelt, és kiment a fürdőszobába. Úgy
közlekedett a sötét lakásban, akár egy zombi.
A fürdőszobában csak a tükör feletti világítást
kapcsolta fel, de amikor feltolta a kapcsolót, az
egyik bal oldali égő éles durranással kiégett.
Quaid kis híján felkiáltott, ami igazán nem lett
volna a bűnözők réméhez illő. Quaid lehajolt,
és kimosta szeméből a kialvatlanság szúrós
csipáit, majd megdörzsölte az arcát. Rátámasz-
kodott a csapra, és belenézett a tükörbe. A víz
izzadságnak tűnt rajta, ahogy lassan csorgott le
borostás arcán. Öregnek látta magát, és ebben
a halvány, jobb oldalról jövő fényben csak még
komorabbnak tűntek a vonásai.
– Túl régóta csinálod ezt, Carl – mondta a
tükörkép.
Siralmas – gondolta az igazi Quaid. – Sosem
tűntem fiatalabbnak a koromnál, de most leg-
alább tízzel több vagyok. Húsz év a kötelékben...
atyaég! Amikor az ember, közel az ötvenhez,
belenéz a tükörbe, és nem tetszik neki, amit lát,
óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy megér-
te-e. Ez a meló bizony az ember arcán és lelkén
is nyomot hagy. Megtörölte a kezét, de az arcát
nem, hagyta, hogy a víz még hűtse, amíg vis�-
szaér a szobába.
10
006-020-caine.indd 10
Leült az íróasztalához, és felkapcsolta a lám-
pát. A képeket nem akarta most látni, azokat le-
fordítva félrerakta. A jelentéseket is átnézi majd
újra, de előtte egy füzetet vizsgált meg. Teljesen
átlagos jegyzetfüzet, rajta a tulajdonos kézzel
írt monogramja: J. L. Benne pedig teljes ká-
osz. Voltak feljegyzések Andrei Linde, Leonard
Susskind, Kristan Jensen és William James
munkásságából, de nem lehetett kiolvasni az
idézeteket. Voltak számítások, rajzok, de mind
olyan összevisszaságban, hogy csak a készítő
érthette, de az is lehet, hogy már ő sem. Min-
den rálógott mindenre, egyes számok a kive-
hetetlenségig át voltak írva. Az egyenletekre és
képletekre táblázatokat rajzolt keresztben, vagy
furcsa geometriai formákat. És ez ment végig a
nyolcvan oldalas füzetben. Néha sikerült egy-
egy szót vagy mondatot kivenni, de azok sem
álltak össze semmi mással: gravitáció, hipoté-
zis, párhuzamos világok, fekete lyuk, mágneses
mezők, energia, kvantum. Quaid annyit tudott,
hogy ezek voltak a füzet hajdani tulajdonosá-
nak főbb kutatási területei, és amit eddig az
egészből kikövetkeztetett, az az, hogy ez a fickó
bizony becsavarodott a sok elmélkedéstől. A rés
és az ablak szó sokszor ismétlődik benne: „rést
nyitni”, „átnézni az ablakon”, „rés-projekt”. De
mi a fenét jelent ez?
Quaid biztos volt benne, hogy az összetört
férfi most is ott áll mögötte, és a tarkóját bá-
mulja, várva, hogy megforduljon, és ismét rá-
nézhessen azzal a haldokló, de egyértelműen
számonkérő nézéssel. Mit akar számonkérni?
Nem mert megfordulni, hogy megbizonyosod-
jon, inkább hagyta, hátha később elmegy.
Próbálta újra végiggondolni az ügyet, de az
agya nem akart teljes mértékben együttmű-
ködni. Van két halott, egy rejtélyes fekete folt.
Az egyik öngyilkosságnak, a másik inkább
balesetnek tűnik – vagy csak ő szeretné, ha az
lenne. Esetleg valami őrülten megszervezett,
tökéletesen álcázott gyilkosság. Vagy a társa
Rés
2018.11.20. 21:38:55

elmélete az igazság, hogy valami drog áll a hát-
térben? Sok lehetőséget felvázoltak tegnap, de
Quaid egyiket sem tudta teljesen elfogadni.
Olyat már érzett korábban, hogy valami
nincs rendben egy üggyel, és ez általában a nyo-
mozás hasznára vált. Olyan is volt már, hogy
egy esetet nem sikerült megoldani. Megesik az
ilyen. Viszont olyat még sohasem érzett előre,
hogy ő ehhez kevés lesz. Ha viszont ő nem jut el
a végére, akkor valószínűleg más sem fog. Tehe-
tetlen, pont úgy, ahogy megálmodta.
Érezte azt is, hogy nem hagyott ki semmit,
nem siklott át semmilyen részleten. Nem vele
volt a gond, hanem valami olyasmi van ebben
az ügyben, ami meghaladja az ő tudását.
Hogy fogja ezt tálalni a társának? És a fő-
nökének? A Nagy Quaid Nyomozón kifogott
két trükkös öngyilkosság. A legjobbnak azt a
megoldást látta, hogy a részleteket elfelejtik, és
az ügyet lezárják, mint két, váratlan és értel-
metlen öngyilkosságot. Meg sem kell említeni,
hogy gyanúsan közel estek egymáshoz térben
és időben. Ezután viszont még reménykednie
kell majd, hogy nem lesz több hasonló eset.
3.
December 2. 09:38
Emil Bradley igazságügyi orvosszakértő a
Fulton Megyei Orvosszakértői Iroda egyik
bonctermébe vezette Quaid nyomozót. Szi-
kár, középkorú férfi volt, de soványsága miatt
többnek látszott. Valahogy Bradley egész teste
rettentő kiszáradtnak tűnt, a bőre éppúgy, mint
az izmai. Quaid nem tudta volna megmondani,
hányszor járt már itt, de Bradleyvel most talál-
kozott először. Több asztal volt a helyiségben,
az egyik üresen állt, a többin fehér lepellel leta-
kart testek feküdtek. Bradley megállt az egyik-
nél, és megnézte a végtagcédulát.
– Itt is van – mondta. Felvette a gumikesz-
tyűt, és adott egy párral a nyomozónak is.
A  törtfehér kesztyűben Bradley csontos keze
Rés
006-020-caine.indd 11
GALAKTIKA
2018. deccember
már-már hullaszerűnek hatott. Gondosan le-
hajtogatta a leplet a testről. Sápadt, középkorú
férfi feküdt az asztalon több sérüléssel és törés-
sel, de nem volt kicsavarodva semmije. Végtag-
jai szépen vissza voltak rendezve eredeti he-
lyükre, és csak a sötét foltok utaltak a törésekre.
Nyugodtan feküdt, lehunyt szemmel. Bradley
belekezdett: – Taylor Hawa, negyvenöt éves,
fehér férfi, normál testalkatú, száznyolcvanegy
centiméter magas, hetvenkilenc kilogramm.
November harmincadikán, este tizenegy és éj-
jel fél egy között halt meg. A halál oka végzetes
koponyatörés, ami zuhanás következtében érte
– mondta, és közben gumikesztyűs kezével
mutatta a fejen a sérülést. Jókora hasadás volt
a koponyán, de a homlok- és a halántékrész is
benyomódott, mint egy gumimaszk, ha nincs
mögötte ember. – Emellett rengeteg egyéb tö-
rése és belső sérülése volt. Ezek részletes listáját
és leírását megtalálja a jelentésemben. A földet
érés pillanatában beállt a halál. Felteszem, hat
emeletet zuhant, és sima kőpadlóra érkezett.
Quaid kezében fogta a gumikesztyűket. Ál-
talában nem vette fel, de nem is nyúlt a holttes-
tekhez. Közelebb hajolt a testhez, hogy a sérülé-
seket szemügyre vegye.
– Ami érdekes lehet – folytatta Bradley –,
hogy találtam sérülést az ujjhegyeken, a tenyé-
ren és elöl, valamint deréktájon, itt, amik nem
a zuhanástól vannak. Vagyis valaminek neki-
ment előtte, felteszem, egy korlátnak. – Bradley
mutatta a hasi részen az alig észrevehető bevér-
zéseket. Quaid odahajolt.
– Valóban volt korlát a lépcsőházban –
mondta Quaid –, és az emelet is stimmel.
Bradley egy bólintással dicsérte meg magát.
– Felteszem, valami elől futhatott, mert
nem előre nézett. Vagyis a teste csípőben kissé
jobbra elfordult, mielőtt a korlátnak ment. –
Bradley két tenyerével mutogatta, amit mond.
Egyik tenyere volt az áldozat, a másik először
a korlát, majd a talaj. – Legalábbis, a sérülésből
11
2018.11.20. 21:38:55
 GALAKTIKA
2018. deccember
ítélve, futnia vagy nekiugrania kellett a korlát-
nak. Áteshetett rajta, zuhant, zuhant, és placcs.
– Bradley vízszintesen összecsapta két tenye-
rét. A nyomozó a holttestre nézett, majd vissza
Bradleyre.
– Hogy tud valaki így nekimenni egy korlát-
nak? – kérdezte Quaid – A korlát és a fal között
talán másfél méter van, de kettőnél nem több.
Ha nem a faltól indult, akkor fél vagy maxi-
mum egy métere lehetett. Az elég?
– Elég, de csak ha minden erejével nekiru-
gaszkodik – mondta Bradley. Quaid elhúzta a
száját, jelezve, hogy ez így nem tetszik neki. –
Öngyilkosságnak elég fura – mondta Bradley,
közben ingatta a fejét – De hát láttam én már
különbet is. Képzelje, egyszer egy fickó Elder
Creekben úgy lett öngyilkos, hogy kiment az
erdőbe egyedül, olyan messzire, hogy senki ne
találhasson rá, és ne hallja a kiáltását. Ott aztán
egy fához bilincselte magát, és eldobta a kulcsot.
A terve bevált, de mikor megtalálták a holttes-
tét, egyértelmű volt, hogy meggondolta magát,
mert csontig sebezte a csuklóját a bilincs, és uj-
jairól is lekaparta a bőrt. A kulcs pedig ott he-
vert, tőle alig másfél méterre. – Bradley meséje
közben a nyomozót figyelte, és látta, hogy nem
dobta fel a történet. – Őrület, nem?
– Maradjunk a tárgynál, Mr. Bradley! –
mondta Quaid, aki szerette a furcsa története-
ket, ha nincs benne ártatlan áldozat. Az öngyil-
kosokról mindig is azt gondolta, hogy aki nem
bírja, szálljon ki, nincs ezzel baj. Ezt persze nem
hangoztatta, mert a társa, Garrott nem osztotta
a véleményét, sőt úgy általában senki sem.
– Igen. Hogyne. Elnézést. – Bradley lesütöt-
te a szemét, majd folytatta: – Nos, az áldozaton
nincsenek idegenkezűségre utaló nyomok. Te-
hát, ha gyilkosság volt, akkor Hawát meglök-
ték, de nem egy ütéssel, hanem úgy, hogy a
tettes keze rajta volt, és utána fejtett ki erőt. Ha
így történt, és Hawa reflexből ellenállt, akkor az
illető nagyon erős ember lehetett. – Bradley el-
12
006-020-caine.indd 12
gondolkodott, mit hagyhatott ki. – Még annyi,
hogy Mr. Hawa egészséges ember volt, a véré-
ben nem találtam alkoholt, sem egyéb tudat-
módosító szert, és nem szedett gyógyszereket.
– A kezén talált sérülést a korlát okozta? –
kérdezte Quaid.
– Igen. Bár nem láttam a korlátot, de felte-
szem, régi, és fából van. Érdes lehet, és az ál-
dozat erősen markolta meg. Szerintem húzta
magát a korlát felé – mondta Bradley, és közben
sematikus kézmozdulatokkal eljátszotta a je-
lenetet. – Legalábbis a horzsolásokból erre kö-
vetkeztettem, de ha van más elmélete, mondja,
és én megmondom, megszerezhette-e úgy is a
sérülést, vagy sem.
– Alig egy órája kaptam meg az ügyet, úgy-
hogy még nem sokat tudok – mondta Quaid. –
Tehát azt mondja, hogy az emberünk teljes ere-
jéből nekiugrott a korlátnak, elkapta azt, majd
áthúzta magát rajta?
– Vagy nekilökték, de igen, a lényeg, hogy
nekiesett, és közben erősen markolta is azt. Szá-
momra egyértelmű, hogy át akart jutni rajta.
Quaid a fejét csóválta.
– Valami egyéb? – kérdezte.
– Azt hiszem, ennyi – mondta Bradley. –
A jelentésemben minden benne van, de ha kér-
dése van, itt megtalál.
– Köszönöm, Mr. Bradley – mondta Quaid.
Kifelé Bradley átadott egy fehér mappát a nyo-
mozónak, benne az írásos orvosszakértői jelen-
téssel, és fotókkal a sérülésekről.
Quaid ezután visszament az Atlantai Rend-
őrőrsre, és az irodájában várt a társára. Közben
Száraz Bradley jelentését nézegette. Bradley iga-
zán alapos munkát végzett, azt el kellett ismer-
nie, még az is szerepelt benne, hogy az áldozat
marhahúsos hamburgert és kólát fogyasztott a
halála előtti órákban. Minden egyes sérülésről
külön fotó készült, némelyikről több is. A fejet
ért sérülés volt a legcsúnyább, egyértelműen
halálos törés, de a jobb térd, a medence és a váll
Rés
2018.11.20. 21:38:55

is szilánkokra tört. A testnek ezeken a részeken
egyszerűen nem volt tartása. A csontokat mint-
ha kivették volna. Quaid próbálta elképzelni a
jelenetet, amit Bradley előadott a kezével. A fér-
fi áll az emeleten, a korláthoz ugrik, nekimegy,
megmarkolja, majd átbukik. Lezuhan, betörik
a feje, és meghal. A sérülések erre utalnak,
csakhogy erre a jelenetre így önmagában nem
sok magyarázatot tudott elképzelni.
Mire megitta a kávéját, megérkezett Alan
Garrott nyomozó.
– Szia! – mondta Garrott. Letett egy köteg
mappát az asztalra, majd levette a kabátját, és
felakasztotta.
– Helló, Alan! – mondta Quaid, és kijött az
íróasztala mögül. Hozta a maga mappáját, majd
leültek a kis asztalhoz.
– Sikeres körutad volt? – kérdezte.
– Mondhatjuk – mondta Garrott.
– Nekem is. Akkor nézzük először Martinez
jelentését! Összefoglalnád? – Quaid kicsit ha-
ragudott Martinezre, amiért rásózott egy ön-
gyilkosságot, miközben ő meg valami megyei
méretű ügyön dolgozik. Még akkor is, ha tudta,
hogy Martinez minderről nem tehet.
– Oké – mondta Garrott, közben kipakolt a
borítékokból, és kezébe vette az egyik összetű-
zött iratot. Magában olvasta, közben Quaidnek
összefoglalta a lényeget. – Taylor Hawa. Elvált.
Nincs gyereke. Egyedül él. Író, filozófus, tanít
a Georgiai Állami Egyetemen, tankönyveket
ír, előadásokat tart, néha cégeknek is ad taná-
csot. November harmincadikán este, fél tíz felé
távozott az egyetemről, majd megvacsorázott
a La Rosában, ami neki útba esik hazafelé. Be-
mentem, megkérdeztem, tényleg ott volt tegnap
este. Ezután hazament. A lift pár napja rossz
volt, ezért gyalog ment fel a hatodikra. És ami-
kor felért az ajtajához, leugrott. A rendőrséget a
szemben lakó szomszéd hívta ki. A helyszíne-
lők nem találtak semmi különöset. Öngyilkos-
ságnak tűnik.
Rés
006-020-caine.indd 13
GALAKTIKA
2018. deccember
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 12. SZ ÁM 2018. decemb er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
Álomlabirintus
D A V I D LY N C H / / Š V A N K M A J E R
TORDAI TERI-INTERJÚ
AMERIKAI ŰRHAJÓSFILMEK
18012 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Reisz Gábor: Rossz versek – Cirko Film
9 770428 387007
A decemberi Filmvilág elemelkedik a
földtől, és átrepül a sztratoszférán: ame-
rikai űrhajósfilmek, Jan Švankmajer és
David Lynch álomlabirintusai.
Quaid gondosan kirakta maga elé az asz-
talra a képeket, mint egy mozaikot. Amit ér-
dektelennek ítélt, azokat a többi alá csúsztatta,
hogy a fontosak elférjenek előtte, és egyszerre
láthassa őket. A fotók jól illusztrálták Martinez
jelentését. Az egyik felülről készült, és a szür-
ke, minták nélküli padlón egy szörnyen ösz-
szetört ember feküdt. Körülötte vértócsa és
fröccsenésnyomok, fogak, meg apró cafatok,
amik bármik lehettek – leszakadt lágy részek,
valahonnan belülről. A test természetellenesen
meg volt csavarodva, és a jobb kar is lehetetlen
szögben állt, míg a bal lábszár három helyen
hajlott be, mintha groteszk módon két térde
lenne az áldozatnak. Quaid sokat látott nyo-
mozó volt, de mégis elfintorodott. Félretette a
képet, és a másik kettőre figyelt. Az ilyen lát-
13
2018.11.20. 21:38:56
 GALAKTIKA
2018. deccember
ványnak kell egy kis idő, hogy leülepedjen. Na,
nem mintha nem látott volna már szörnyűbbet,
de akkor is. Ha az emberi test nem ép és egész-
séges, az mindig felkavaró.
– Hawa nem drogozott, nem ivott – folytatta
Garrott. – Lakása rendezett, nem volt adóssága,
sem közüzemi tartozása. Nem találtunk búcsú-
levelet sem. Az anyja Jonesboróban lakik, het-
venegy éves. Hawa a halála előtti napon beszélt
vele. Az asszony azt mondta, minden rendben
volt a fiával. Őszintén megrázta a halálhír. Hawa
mobilját a lépcsőn találták meg, a hatodikon. Le-
merült, de a technikusok megállapították, hogy
nem volt hívása a halálát megelőző hat órában,
azelőtt pedig egy washingtoni professzorral be-
szélt, Everett Manninggel. A telefonján égett a
lámpa, mielőtt lemerült, holott a lépcsőház vilá-
gítása rendben van. Nem különös?
– De – mondta Quaid, és bólintott.
– A szomszédokat kihallgatták. Senki sem
volt ellenséges viszonyban Hawával. Egyiknek
sem volt oka bántani őt, és senki nem hallott
semmit, kivéve Mrs. Hale, a szemközti lakás-
ból. Ő az egyetlen tanú. Martinez beszélt vele,
de azért elmentem és kihallgattam. – Garrott
előkapta a tollát, és az egyik papír hátára fel-
vázolta a helyszínt. Voltak fotók is, de csak
részletekről, az egész emeletről egyben nem. –
Martinezék elég felületes munkát végeztek. Ezt
a helyszínrajzot is megcsinálhatták volna. Az
emeleten három lakás van – mondta Garrott. –
Ez a legfelső emelet a házban. A lépcsőtől balra
van egy négyméteres folyosó, ahol a lift is van.
A lifttől balra lévő részt már csak Hawa hasz-
nálta, ennek a végén van az ő lakása, a folyo-
sótól balra a korlát és a lépcsőház, jobbra lift és
fal. A lépcsővel szemben van Harvey Cromwell
lakása, de ő szinte egész évben nincs otthon.
Ma sem volt, és november harmincadikán sem.
Jobbra pedig, szemben Hawa ajtajával, Mrs.
Hale, aki jól rálát az emeletre. Ő furcsa dolgokat
mondott. Nekem úgy tűnt, egészséges, épelmé-
14
006-020-caine.indd 14
jű nő. Kedves volt, és segítőkész. A kora het-
ven és a halál között van valahol. Azt mondta,
egyedül él, a férje hét éve meghalt. November
harmincadikán is otthon volt. Mondta, hogy a
lámpák néha kihagytak az előszobájában, ezt
egyébként két lakó is mondta még az ötödiken,
de attól lejjebb senki. Feszültségingadozásra
gondoltak. Mrs. Hale este tizenegy felé kiáltást
hallott a lépcsőházból. Kiment, és kinézett a
kémlelőnyíláson. Azt mondta, sötét volt, nem
látott senkit, de szemközt valami mozgott a sö-
tétben. Nem merte kinyitni az ajtót, ezért hívta
a rendőrséget.
Garrott látta, hogy Quaid kérdőn néz rá.
– Tudom – mondta Garrott –, én is így voltam
ezzel. Megkérdeztem, mégis mit látott, de nem
tudta ennél jobban leírni. Azt mondta, mozgott
valami a sötétben, ami szintén sötét volt. Kérdez-
tem, hogy ember volt-e, azt mondta, egy ember-
nél terebélyesebb volt. Ezt a jelzőt használta: tere-
bélyesebb. És hogy felért a plafonig.
A belmagasság a házban legalább három
méter, úgyhogy ember aligha lehetett. Kérdez-
tem, hogy milyen a látása, de azt mondta, a té-
vézés miatt szemüveg volt rajta, tehát a lehető
legjobban látott akkor. Gondoltam füstre, ami
átszivároghatott a lakásból, de erre utaló nyo-
mot nem találtak. Hogy egészen pontos legyek,
nem találtunk az égvilágon semmit, ami egy
másik jelenlévőre utalhatna. Nem tudom, mi
lehetett az, de én a kémlelőablak torzított üve-
gének az optikai csalására tippelek. Ezenkívül
még annyit mondott, hogy ez tizenegy harminc
után történt nem sokkal, mert akkor lett vége a
filmnek, amit nézett, így biztos benne.
– Viszont, ha az öreglány azt mondta, hogy
sötét volt a házban, ez megmagyarázza, miért
világított a telefonjával Hawa – mondta Quaid.
Garrott helyeselt.
– Amikor a rendőrök kiértek, égtek a lám-
pák. Az egyik lakó fél tizenegykor vitte le sétál-
tatni a kutyáját, és akkor is világított minden
Rés
2018.11.20. 21:38:56

lámpa a lépcsőházban. Miért ment fel Hawa
sötétben, ha a lámpák működtek?
– Biztos valami áramkimaradás. Régi az
épület, nem?
– De igen. Na jó, maradjunk az áramkima-
radásban!
Quaid bólintott, végignézett a papírokon,
közben tarkóján megborzolta a haját.
– Mi volt még az egyetemen? – kérdezte.
– A kollégái azt mondták, Hawa egész nap
nyugodt volt. Tíz körül ért be, nem volt előadá-
sa, hanem egy tankönyvön dolgozott egész nap.
Nem tűnt fáradtnak, sem rosszkedvűnek. Azt
is mondták, hogy egy régi álma valósult meg a
közelmúltban, méghozzá az ország több egye-
temén fog előadást tartani jövőre. Főleg jövő-
kutatás, folyamatelemzés volt az ő területe. Az
egyetemen szerették, tisztelték. Kiegyensúlyo-
zott, kedves és okos embernek ismerték. Nagy-
jából ennyi.
Ekkor benyitott egy fiatal, fekete egyenruhás
rendőr, Duardo Gonzales. Látszott az egyenru-
háján, hogy új, a napsárga főnixmadaras címer
szinte világított a vállán: Atlantai Rendőrség.
– Helló! – mondta. – Megjött pár eredmény
a Hawa-ügyben. Beszéltünk az áramszol-
gáltatóval, nem volt aznap áramkimaradás,
sem karbantartás. Ezt a helyszínelők küldik –
mondta Gonzales, és átadott Garrottnak két,
összetűzött papírlapot.
– Egyéb? – kérdezte Garrott.
– Egyelőre nincs.
– Az öngyilkosságok, amit kértem?
– Dolgozunk rajta.
Garrott átfutotta a papírokat.
– Azt írják, hogy a korlát egyetlen pontján
találták meg Hawa ujjlenyomatát. Ott, ahonnan
leesett. Sehol máshol.
– Mióta lakott ott? – kérdezte Quaid. Garrott
kereste a választ.
– Négy éve – mondta. – Nyilván takaríta-
nak is a lépcsőházban, de az is lehet, hogy nem
Rés
006-020-caine.indd 15
GALAKTIKA
2018. deccember
használja a korlátot. Elvégre egy jó kondiban
lévő emberről van szó, és a korlát azon része
már csak biztosításnak van, hisz ott már nincs
lépcső.
Fél percig teljes csendben ültek, és hagyták,
hogy fejükben elrendeződjön az információ.
– Oké – mondta Quaid. – Tegyük fel, hogy
öngyilkos lett. Mi lehetett rá az oka?
– Lehet, hogy valami olyan indok áll a hát-
térben, amiről senki sem tud – mondta Garrott.
– Tartozás vagy szerelmi bánat. Esetleg bűnré-
szes volt valamiben. Bármi, ami régóta nyomta
a lelkét, de csak most jött ki. Gyakran látunk
hasonlót.
– Az ilyen embereken rendszerint meglát-
szik, hogy gondterheltek – mondta Quaid –, és
ha lelkiismeret-furdalása volt, akkor hagyott
volna levelet, vagy felkészül az öngyilkosságra.
De amit tett, hirtelen történt.
– Ha én öngyilkos akarnék lenni, nem a ha-
todikról ugranék le – mondta Garrott.
– Igen, a hatodikról nem garantált a halál, az
biztos.
– Akkor? Baleset volt? Leszédült?
Quaid elgondolkozott, mielőtt válaszolt. Sze-
mét többször végigfuttatta a képeken, közben
megsimogatta az állát.
– Három megoldást látok – mondta. – Az
első, hogy valaki volt ott aznap este, aki nem
hagyott nyomot. Fekete ruhában, nagydarab
és erős ember. Lelökte Hawát, amiért, mond-
juk, rajtakapta, hogy be akart törni, majd el-
menekült. Hawa kiáltott, Mrs. Hale pedig látta,
ahogy a fickó eloson a sötétben.
– A másik lehetőség? – kérdezte Garrott,
éreztetve, hogy bármi is az, neki ennél biztosan
jobban fog tetszeni.
– A második lehetőség, hogy Hawa öngyil-
kos lett, pedig nem akart meghalni. Ebben az
esetben is volt még ott valaki. Egy ilyen korlá-
ton nehéz átesni, és a doki is megmondta, hogy
erővel ugrott neki. Hawa valamit el akart kerül-
15
2018.11.20. 21:38:56
 GALAKTIKA
2018. deccember
ni ott fent. – Quaid megállt egy pillanatra, mert
amit mondani akart, nem tetszett neki, és tud-
ta, hogy kimondva még kevésbé fog. – Azt gon-
dolom, hogy valaki vagy valami elől ugrott le.
Garrott most nem adta jelét, de ennél még-
is jobban tetszett neki az első történet. Aztán
Quaid könnyített a helyzeten:
– Ami talán ott sem volt.
– Igen, lehet.
– A sötétség és a fáradtság néha fura dolgo-
kat láttat az emberrel.
Garrott nem szólt, mert nem tudott ezeknél
jobb magyarázatot, pedig nagyon vágyott vala-
mi ésszerű megoldásra.
– A harmadik lehetőség – mondta Quaid,
és közben mutatóujját felfelé tartva megló-
bálta párszor –, hogy Hawa megbotlott felfelé
menet, és ekkor kiáltott. Kicsit később elejtette
a mobilját a sötétben, utánaugrott (ezt a moz-
dulatot látta Mrs. Hale a sötétben), de elvétette
a lépcsőt, és a korlátnak esett. Beütötte magát,
és átbillent rajta. Próbált megkapaszkodni, de
a sötétben elvesztette az egyensúlyérzékét, és
lezuhant.
– Nem rossz – mondta Garrott. – De ha
megbotlik valaki, nem kiált, hanem káromko-
dik. Azt sem hiszem, hogy Hawa, intelligens
ember lévén, este tizenegykor kiabálna a lép-
csőházában.
Ismét bejött Gonzales.
– Bocs. Alan, megvan az akta az öngyilkos-
ságokról – mondta, és egy barna mappát adott
át Garrottnak.
– És?
– A közelmúltban semmi érdekes, kivéve
egy esetet, ami három órával Hawa halála előtt
történt – mondta Gonzales. Quaid és Garrott
egyszerre vonták fel a szemöldöküket, mint va-
lami túljátszott vígjátékban.
– Kösz – mondta Garrott. Gonzales bólin-
tott, és kiment. Garrott letette a mappát az asz-
talra, és kinyitotta. Átfutotta a leírásokat, majd
16
006-020-caine.indd 16
elmondta a lényeget: – Jason Lewrick. Fehér
férfi. 51 éves. Atlantában született. Fejbe lőtte
magát egy Taurus 650-es revolverrel. Novem-
ber 30-án, 19:45 körül... – Garrott Quaidre né-
zett, hogy vajon ő is olyan hitetlen képet vág-e.
És igen. – ...a West Peachtree utcai laborjában,
ami egy irodaház pincéjében volt. Nincs búcsú-
levél, a laborban minden össze volt törve, szét
volt dobálva. Tanú nincs. A rendőröket az iro-
daház biztonsági őre riasztotta. Miután lövést
hallott, lement a pincébe, és az ajtó üvegabla-
kán át meglátta a laborba vezető rövid folyosón
Lewricket.
– Várj egy kicsit! – mondta Quaid, majd elő-
vette a mobilját, és kétszer megérintette a kijel-
zőt. – Quaid – mondta a telefonba. – Nézzétek
meg, hogy Hawa telefonjában van-e Lewrick
vagy Jason névjegy! Kösz.
– Komolyan, Quaid? – kérdezte Garrott.
– Mi az?
– Áttelefonáltál a szomszéd szobába?
– Folytassuk! – mondta Quaid. – Mit tu-
dunk Lewrickről?
– Apám! – mondta Garrott, és csóválta a
fejét, közben már a következő oldalt olvasta.
– Lewrick... Egy meg nem értett zseni volt a
fickó. Elméleti fizikából doktorált, plazmafi-
zikusként dolgozott a NASA-nál, de kirúgták,
mert túlságosan elrugaszkodott a valóságtól, és
rendszeresen kísérletezgetett a saját szakállára.
Elméleteit, könyveit a szakma erősen bírálta.
A háttérsugárzás, a mágneses terek, a kozmo-
lógia, a fizika, a féreglyukak, a multiverzum-
elméletek érdekelték leginkább. Évek óta nem
hallani felőle. Egyedülálló, nincs gyereke, sem
közeli rokona.
– Fejbe lőtte magát? Ez elég egyértelmű –
mondta Quaid. – Nem úgy, mint Hawánál.
– Ezt hallgasd! A laborjában csak az ő ujj-
lenyomatait találták meg. Eszerint soha senkit
nem engedett be oda. Mondjuk, az idegenkezű-
séget enélkül is kizárhattuk volna.
Rés
2018.11.20. 21:38:56

A mappában volt néhány fotó a laborról
és Lewrickről. Garrott ezeket odacsúsztatta
Quaidnek. A labor úgy nézett ki, mintha szél-
vihar söpört volna át rajta. Lewrick holttestén
látszott, hogy térdelt, vagy a lábszárán ült,
amikor meghúzta a ravaszt. A fotón Lewrick
a csempézett fal mellé dőlt, kezei a hasán pi-
hentek, a jobb mutatóujja még mindig be volt
akadva a sátorvasba, és kifordulva tartotta a
fegyvert.
– Az orvosszakértői jelentés szerint –
mondta Garrott – Lewrick egészséges volt, a
fejét ért lőtt seben kívül más sérülése, beteg-
sége nem volt. Se pia, se drog. Semmi. Ó, itt
írja, hogy nem használt mobiltelefont. Meg,
hogy találtak egy kamerát a laborban, de tel-
jesen működésképtelen volt, üres memória-
kártyával. Hm.
– Mi kell ahhoz, hogy egy kamera így el-
romoljon? – kérdezte Quaid Garrott-tól, de
magától is.
– Mágnesesség, gondolom?
– Lehet. Tudjuk, mit csinált Lewrick a la-
borban?
– A laborban volt több nagy teljesítményű
számítógép és egy laptop. Ezen kívül a többi
tárgyat és funkciójukat nem sikerült azonosí-
tani. Feltehetően Lewrick maga készítette őket.
A szakértők nem tudták megmondani, mire
valók, mivel minden működésképtelen volt.
A  merevlemezek megsültek, ahogy a kamera.
Ez azért elég különös.
Garrott Quaidet nézte, és várta, hogy mond-
jon valamit, de csak gondolkodott.
– Szerinted összefügghet Hawával? – kér-
dezte Garrott. – Végül is valahol mindketten
nagy koponyák voltak. – Quaid elhúzta a száját,
jelezve, hogy ez neki nem elég stabil pont.
– Nem tudom, hogy kapcsolódhat össze ez a
két eset. Lewrické nekem egyértelmű. Nem si-
került tudományos területeken nevet szereznie
magának, feltett mindent egy lapra, valami mág-
Rés
006-020-caine.indd 17
GALAKTIKA
2018. deccember
nesességgel vagy energiával kísérletezett, ami ha-
zavágta az egész berendezését. Elege lett, bamm.
Ezzel szemben Hawa esete különösebb. Ott sem
az indíték, sem a körülmények nem tiszták.
– Egyetértek – mondta Garrott. Ismét nyílt
az ajtó, és behajolt Gonzales.
– Nem találtunk semmit. Sem Jason, sem
Lewrick nincs a telefonban.
– Kösz – mondta Quaid. Gonzales becsukta
az ajtót. Quaid sóhajtott, majd a két nyomozó
ismét csendben ült, és gondolkodott. Quaid fel-
emelt egy képet az asztalról, ami a labort ábrá-
zolta. Garrott rámutatott a kép hátuljára.
– Az ott mi? – kérdezte.
– Hol? – kérdezte Quaid, és megfordítot-
ta a képet. A kép hátuljára rá volt tapadva egy
kisebb fotó. Quaid levette, és megnézte, majd
átadta Garrottnak. A képen egy irodaház bejá-
rata és a front oldalának egyik fele látszódott, a
járdától a második emeletig. A fotó kétségkívül
egy biztonsági kamera felvétele, a szögből ítélve
az irodaház sajátja lehet, de a kamera nem az
épületen van, hanem a bejárat előtti oszlopon,
jó rálátással az oldalsó ablakokra. A kép szem-
csés volt, és az egyik alagsori ablaknál egy feke-
te foltban hibás is. Ezen kívül más nem látszott
rajta. Garrott megfordította. Volt rajta egy 9-es.
Átnézte a jelentést.
– Itt van – mondta Garrott. – Kilences fotó.
A biztonsági felvételen, 19:47-kor egy pillanat-
ra fekete árnyék látszódik Lewrick laborjának
ablaka felett.
– Fekete árnyék? Ki írta ezt? A feketén kívül
milyen árnyék van még?
– Ilyesmire utalt Mrs. Hale is Hawa házában.
Mi lehet ez?
– Nézzük meg a felvételt! – mondta Quaid,
majd kelletlenül feltápászkodott, és kiszólt az
ajtón Gonzalesnek, hogy hozza be a Lewrick-
aktához tartozó felvételt. Becsukta az ajtót, de
nem ült vissza, hanem járkálni kezdett az ablak
és az ajtó között. Garrott követte a szemével.
17
2018.11.20. 21:38:56
 GALAKTIKA
2018. deccember
– Szóval, van egy tudósunk – mondta
Quaid –, aki fejbe lövi magát háromnegyed
nyolckor a laborjában. Aztán van egy taná-
runk, aki leugrik a hatodikról három órával
később. Atlantában évente 15-20 öngyilkos-
ság történik, és ebből kettő egy napon, há-
rom óra különbséggel. Ez nem lehet véletlen.
Főleg, hogy a két helyszín egymástól alig pár
kilométerre történt a belvárosban. Hawa a
Midtown északi részén lakik, míg Lewrick la-
borja a West Peachtreen volt. – Garrott min-
den ténynél bólintott egyet, nyugtázva, hogy
ugyanúgy tudják az adott információt. Quaid
folytatta: – Lewricknek lehetett indítéka az
öngyilkosságra, de Hawának nem. Mind-
ketten tiszták, mindketten tudósok, egyikük
sem hagyott levelet, és nagyjából egyidősek.
– Van még egy közös pont – mondta
Garrott. Quaid tudta, mire gondol Garrot, de
alig bírta rávenni magát, hogy kimondja:
– A fekete füst. Hawánál Mrs. Hale látta,
ha látta. Lewricknél pedig a kamera.
– Mi a fene lehetett az? Valami illóanyag,
amitől bepánikoltak? Vagy azt, hitték tűz
van? Talán valami hallucinogén drog, amit
még nem láttunk, és nem marad nyoma –
mondta Garrott, és egy pillanatra felderült,
mert az utolsó mondata, ha igaz lenne, meg-
nyugtatóan helyére tenné a teljes történet
minden darabkáját.
– Nem tudom – mondta Quaid.
Ismét bejött Gonzales, hóna alatt egy lap-
toppal.
– Itt is van – mondta. Letette az asztalra, és
bekapcsolta. Bedugott egy pendrive-ot, és elin-
dította a lejátszást. Garrott odahúzta a székét,
Quaid pedig mögé állt.
A felvétel ugyanolyan szemcsés volt, és sötét,
mint a fénykép, de az utcai lámpák fényénél jól
kivehetőek voltak az ablakok és az emberek.
A kamera csak minden második másodper-
cet rögzített, így a kép ugrált. Aztán 19:45-ről
18
006-020-caine.indd 18
19:47-re ugrott az óra, a kép a 47. másodperc
első felében elsötétült, a második felében ismét
látszódott minden, és megjelent a sötét füst a
harmadik alagsori ablak felett, majd a 49. má-
sodpercre el is tűnt.
– Állítsd meg! – mondta Quaid. – Menj vis�-
sza 47-re!
Gonzales visszaléptette a videót, majd ki-
merevítette. A kép sötét volt, de ahogy Quaid
közelebb hajolt, látta, hogy halványan ugyan,
de kirajzolódnak az emberek és az épület is, de
nem volt közvilágítás, és az ablakokban is ki-
aludt a fény. Épp csak egy pillanatra, talán egy
másodpercre.
– Látod? – kérdezte Quaid. Garrott is oda-
hajolt.
– Igen. Elment a világítás. Mint Hawa házá-
ban. – Quaid bólintott.
– Menj előre 19:47 és 49 közé! – mondta
Quaid. Gonzales beírta az értéket, és leütötte
egy enterrel. A kép váltott, ismét égtek a lám-
pák, és az ablak felett ott volt a füst. Quaid ezt is
megnézte annyira közelről, hogy már a moni-
tor pixelei közti vonalat is látta. – Olyan, mint-
ha egy varjú repülne el a kamera előtt.
– Vagy mintha petárda robbant volna az
ablak előtt – mondta Garrott. – Valami olyan,
amitől kihagytak a lámpák.
– Menj tovább 49-re! – mondta Quaid. A ké-
pen minden olyan volt, mint 45 másodpercnél,
leszámítva, hogy a járókelők négy másodperc-
cel előrébb jártak, mindenki a maga tempójá-
ban. Egy nő felfelé nézett az utcai lámpa irányá-
ba. Füst itt már nem látszott.
– Nem kéne itt is látszódnia, ha robbanás
volt? – kérdezte Quaid.
– Hát, nem tudom... lehet – mondta Garrott.
Egy pillanatra felvillant benne a gondolat, hogy
esetleg Lewrick távozó lelkét örökítette meg a
kamera, valami elektromos zavar miatt, de
gyorsan elhessegette, mielőtt további termé-
szetfeletti megoldásokat kezdene keresni.
Rés
2018.11.20. 21:38:56

Gonzales nem foglalkozott a felvétel értel-
mezésével. Megtehette, hogy nem szól bele, ha
nem kérdezik. Ez a jó az alacsony pozícióban.
– Van még valami más? – kérdezte Quaid,
közben a videóra mutatott.
– Nem, csak ez. A többi kamerán nem lát-
szik ez a terület.
– Oké. Kösz, Duardo.
Gonzales kiment, de a laptopot az asztalon
hagyta, rajta a kimerevített, szemcsés képpel.
– Tudod, mi jutott még eszembe? – kérdezte
Garrott. – Hogy Hawa semmiképpen sem tud-
hatott Lewrick haláláról, hiszen, amikor Hawa
meghalt, még tartott a helyszínelés.
– Miért számít ez? – kérdezte Quaid.
– Nem tudom, hogy számít-e, de azt gondo-
lom, nincs jelentősége annak, hogy ismerték-e
egymást vagy sem – mondta Garrott. – Hacsak
nem áll az egész mögött valami trükkös gyilkos.
– Sorozatgyilkosok nem szoktak egy nap
kétszer lecsapni.
– Pedig a három óra elég, hogy kényelmesen
átérjen a laborból Hawa lakásához, és lelökje a
hatodikról. Főleg, ha valami módon nem hagy
nyomot.
– Hát, nem is tudom. Nekem ez így nem áll
össze.
Ismét két perc néma csend következett, majd
Garrott tett fel egy költői kérdést, szinte suttog-
va. Garrott a Lewrick-jelentést olvasgatta, majd
Quaidre nézett, aki most háttal állt, az ablak-
nál, és bámult ki a Peachtree utcára.
– És mi van akkor... – mondta Quaid, de
nem fordult meg. – Tudom, hogy ez nem fog
tetszeni, de szerintem számításba kell vennünk,
mint lehetőséget. – Megsimította az állát, mint-
ha kezével fésülné össze a gondolatait. – Szóval,
mi van, ha az egész egy nagy véletlen egybeesés,
semmi több? Lewrick egy kókler volt. Tudós
szeretett volna lenni, de nem sikerült. Elege lett
a sikertelenségből, a kudarcaiból, összetörte a
laborját, és golyót repített a fejébe, ami a végére
Rés
006-020-caine.indd 19
GALAKTIKA
2018. deccember
úgy zúghatott a sok szartól, mint egy darázsfé-
szek. Eközben Hawa egy áramkimaradás miatt
elbotlik a sötétben, elejti a telefonját, reflex-
ből vagy pánikból utánaugrik, de a korlátnak
megy, és átesik rajta. Egy furcsa, szerencsétlen
baleset. És ez a két eset éppen itt történik a mi
szeretett Atlantánkban egymástól néhány utcá-
nyira, három óra különbséggel.
Garrott elgondolkodott, vagy csak úgy csi-
nált, ezt Quaid most nem tudta volna megmon-
dani.
– Ezt te sem hinnéd el, ha akárki mondaná
is – mondta.
– Nem. De hány hihetetlen dolog történik
a világban! A véletlenek csak a filmekben fur-
csák. A valóságban teljesen normális dolog.
– És a fekete füst? – kérdezte Garrott.
– Hawánál nem volt ilyen, Mrs. Hale rosszul
látta. Lewricknél meg felszabadult valami illó-
anyag a laborból, amikor összetörte. – Quaid
széttárta a kezét, azt mutatva, hogy mennyire
egyszerű az egész.
– Nem is tudom – mondta Garrott, és az
asztalon heverő fotókat meg iratokat bámulta.
– Ha már az extrém lehetőségeknél tartunk, én
is mondok valamit. Lehetséges, hogy Lewrick
valami droggal kísérletezett, ami fekete füst
formájában szabadul fel, és különösen illékony.
Hawa volt a titkos kísérleti nyula, amiről nem
tudott. Mondjuk, egy konferenciáról ismerte
régről. Tudta, hogy egyedül lakik, stb. Szóval,
valahogy bejuttatta a drogot Hawa házába az-
nap, amit Hawa valahogy aktivált. – Garrott
érezte, hogy az elmélete így kimondva már nem
annyira jó, mint fejben, és ezt Quaid arcán is lát-
ta. Ettől melege lett, de folytatta: – Bepánikolt,
és leugrott. A laborban aznap viszont valami
balul sült el, és Lewrick is kapott egy adagot,
amitől ő is megveszett, és lelőtte magát.
Quaid csak állt, és nézett Garrottra, aki nem
tudta eldönteni, hogy most hülyének nézi, vagy
latolgatja az ötletét.
19
2018.11.20. 21:38:56
 GALAKTIKA
2018. deccember
– Bármit elhinnék, ha valaki megmondaná,
hogy az az igazság – mondta végül.
– Lassan én is – mondta Garrott. – Na jó,
mindjárt egy óra. Rendeljünk kaját, aztán foly-
tassuk!
Quaid gondterhelten masszírozta a tarkó-
ját, de aztán leengedte a kezét, mintha ellazult
volna.
– Oké – mondta.
Quaid és Garrott összepakoltak az asztalon,
majd kimentek az irodából. Quaidben felme-
rült, hogy ezt az ügyet talán nem tudják meg-
oldani, de még reménykedett benne. Abban
viszont biztos volt, hogy nehéz éjszakája lesz.
4.
December 2. 09:14
– Quaid! – kiáltott John Seabrook helyettes
rendőrfőnök a konyha felé, ahol Garrott és
Quaid beszélgettek. – Az irodámba, légy szíves!
Garrott is.
Követték Seabrookot az irodába, és leültek
az íróasztalával szemben. Seabrook átadott
Quaidnek egy mappát.
– Tessék. Öngyilkosság, két napja. Vizsgáljá-
tok meg! Bizonyosodjatok meg, hogy az volt-e.
– Két napja? – kérdezte Quaid. – Ki hely­
színelt?
– Martinez. De neki el kellett mennie,
mert a hatos zónában segít a kollégáknak egy
nyomozásban. Mivel ti vagytok az iroda leg-
jobbjai, őt küldtem, mert rátok itt van szük-
ség – mondta Seabrook, majd mutatóujjával
a mappára bökött: – Szóval a fickó leugrott a
lépcsőházában a hatodikról. A boncolás ered-
ménye... – Seabrook az órájára nézett. – Húsz
perc múlva meglesz, úgyhogy egyikőtök men-
jen el az Orvosszakértői Irodába a jelentésért!
A mappában benne van Martinez jelenté-
se és fotók a helyszínről. Ne foglalkozzatok
vele többet, mint amennyit muszáj, de le-
gyen biztos a végeredmény! Martinez szerint
20
006-020-caine.indd 20
99%, hogy öngyilkosság volt, de nekem ez
nem elég.
– Rendben, meglesz – mondta Quaid.
– Jó – mondta Seabrook, majd úgy nézett a
két nyomozóra, hogy szavak nélkül is egyértel-
mű legyen, ő végzett, és nekik menniük kell.
Miután kimentek a folyosóra, Quaid átadta a
mappát Garrottnak.
– Alan, te menj, és tudj meg annyit az em-
berről, amennyit csak lehet! Én elmegyek a je-
lentésért. Egy óra múlva az irodámban találko-
zunk, és átbeszéljük az ügyet.
– Rendben.
Kifelé menet Garrott beszólt Gonzalesnek,
hogy adjon neki egy listát az idei öngyilkos-
ságokról, és emelje ki, ami szerinte valamiért
különleges. Elmondta neki, hogy most kapott
egy ügyet, ami november harmincadikán tör-
tént. Gonzales azt mondta, délig meglesznek
a nevek.
Kifelé menet átfutotta a jelentést, és úgy
gondolta, ez egy sima ügy lesz. Egy órába szű-
ken, de belefér, hogy meglátogassa az egyete-
met, ahol az áldozat dolgozott, majd beszéljen
a tanúval, aki aznap este hallotta az áldozat
kiáltását.
(folytatjuk)
Ronil CAINE
1981-ben született magyar szerző. Novella- és
regényíró. Elsősorban hard SF és thriller zsá-
nerekben alkot, de nem áll távol tőle az akció,
a krimi és a horror sem. Legfőképpen Stephen
King, Michael Crichton és az SF-klasszikusok
írásai inspirálják. Történetei alapját népszerű
témák újragondolása adja, mint klónozás, idő-
utazás, technikai vívmányok, továbbá a világűr
és az elme rejtélyei. Első regénye, a Lilian ki-
adónk gondozásában jelent meg 2016 áprilisá-
ban, a második, a Rémteremtő idén. A Galak-
tikában legutóbb a 342. számban jelentkezett
„Baktérium” című novellájával.
Rés
2018.11.20. 21:38:56
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% KEDV TASZTIK
E U
AJÁN ZMÉNYEK S
• FANTASMANIA.HU: 10% DÉ
FOLYA KOK KÖRÉ S
É
T
• TRAFÓ: 10-20% MA
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
A Z IDEI Á RON!
ER 15-ÉIG MÉ G
L Ő D E CE MB
FIZESSEN E
JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:
A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2018.11.20. 21:12:47

 GALAKTIKA
2018. december
Atomfegyver az űrben
Űrben lebegő titkos atomsiló, műholdnak álcázott atom­
bombák, űrbéli atomrobbantások. Az ember őrültségének
kvintesszenciája az atomfegyver. Nem elégedtünk meg vele
itt, a Földön, az űrbe is fel akartuk vinni.
A
SCI-FI és a politikai thrillerek
egyik gyakran visszatérő témája
az atomfegyverek űrbe telepítése.
Titkos űrállomásokon, műholda-
kon elrejtett nukleáris eszközök, amelyek az
ellenséges országokat fenyegetik. Csak az írók
képzeletében jelentek meg ezek, vagy valóban
léteznek ilyen tervek?
Ha a jogi oldalát nézzük, több mint ötven
éve egy nemzetközi szerződés szab határt a
világűr militarizálásának. Hosszú tárgyalások
után 1967. január 27-én írták alá Londonban,
Moszkvában és Washingtonban azt a sokolda-
lú szerződést, amelyben lefektették azokat az
elveket, amelyek szabályozták az államok tevé-
kenységét a kozmoszban. A röviden csak „Bé-
kés világűr” szerződésnek nevezett paktum,
ami nemcsak a világűr, de a Hold és más égi-
testek kutatását és felhasználását szabályozza,
1967. október 10-én lépett hatályba. Az egyez-
mény idevágó pontjai szerint:
• Tilos atomfegyvereket vagy bármely más-
fajta tömegpusztító fegyvert hordozó
bármely objektumot Föld körüli pályára
juttatni, ilyen fegyvereket égitesteken el-
helyezni vagy a világűrben bármilyen más
módon tartani.
• A Holdat és más égitesteket a szerződés
részesei kizárólag békés célokra használ-
hatják.
• Tilos az égitesteken katonai támaszpon-
tokat, berendezéseket és erődítményeket
22 Atomfegyver az űrben
022-025-tudomany.indd 22
létesíteni, bármilyen fajta fegyverrel kísér-
letezni és katonai gyakorlatokat végezni.
• Katonai személyeknek tudományos kuta-
tásra vagy bármely más békés célra történő
alkalmazása nem tilos.
A 95 ország által aláírt szerződésben már
eleve van egy kis trükk. A katonai tevékeny-
ség más égitestekre vonatkozik, Föld körüli
pályán csupán az atom- és a tömegpusztító
fegyvereket tiltja. Ez teszi lehetővé katonai
műholdak és akár űrállomások létét. Nem is
meglepő, hiszen felderítő műholdak akkor
már több éve működtek. Az első amerikai ka-
tonai távközlési hold az 1958-ban felbocsátott
SCORE volt, amit 1959-ben a Discoverer–1
megfigyelő követett. 1962-ben indult a szovjet
Koszmosz sorozat, amelyben jelentős szám-
ban szerepeltek katonai jellegű indítások.
Természetesen minden nemzetközi szer-
ződés csak annyit ér, amennyire a felek be-
tartják. A fikciós történeteknek pont az az
alapjuk, hogy valamelyik oldal ezt megszegi,
és titokban fegyvert telepít az űrbe. Jogos az
ettől való félelem? Ehhez érdemes megnézni a
megkötés előtti eseményeket.
Az egyezmény viszonylag gyorsan szü-
letett, hiszen csupán tíz év telt el az első űr-
szonda, a Szputnyik Föld körüli pályára állí-
tása óta, és csupán huszonkét esztendő múlt
el Hirosima és Nagaszaki katasztrófája után.
Az aggodalom indokolt volt, hiszen – ha
áttételesen is, de – a világűrt már használták
2018.11.20. 21:11:28

atomfegyverek célba juttatására. Az interkon-
tinentális rakéták parabolikus pályájuk során
kilépnek a világűrbe, és onnan szabadeséssel
zuhannak célpontjuk felé. Épp ezért volt óri-
ási pánik a Szputnyik startja után. Aki Föld
körüli pályára tud állítani egy szondát, az
megteheti egy bombával is. Egy ilyen pozíció-
ból a világ bármelyik pontja elérhető. Ráadá-
sul a fegyver bevetését nem lehet előre jelezni,
mert a megfigyelő rendszerek az interkonti-
nentális rakéták indítását figyelik.
Ez az aggodalom érthető, de miért kellett
belevenni az egyezménybe a Holdat és más
égitesteket is? Kinek jutna eszébe oda atom-
fegyvert vinni? Nos, azóta kiderült, hogy
mindkét nagyhatalom fejében nemcsak meg-
fordult az ötlet, de tervek is készültek.
1958-at írunk. Tombol a hidegháború, az
Egyesült Államok túl van a nagy Szputnyik-
riadalmon, de az űrkutatás terén jelenős le-
maradásban van a Szovjetunióhoz képest.
Azonban ez nem akadályozza meg a katonai
vezetést abban, hogy hosszabb távon előre ter-
vezzen. Az új-mexikói Kirtland Légibázison
Atomfegyver az űrben
022-025-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2018. december
állomásozó Különleges Fegyverek Központja
(USAF Special Weapons Center) elkészítteti
az A-119-es dokumentumot, amely a szimplán
hangzó Holdkutatási repülések tanulmánya
címet kapta. A dokumentum annak a lehető-
ségét vizsgálja, miként lehetne atomfegyvert
robbantani a Holdon. A szakértők szerint egy
interkontinentális rakétával juttatták volna el
a bombát kísérőnkre, ahol a robbanás akkora
port vert volna fel, hogy az még a Földről is
megfigyelhető.
A robbantásnak gyakorlati haszna nem
lett volna, csupán az erőfitogtatás és az el-
rettentés. A projekt szupertitkos besorolást
kapott, és negyvenöt évre titkosították a do-
kumentációját. Akkor derült rá fény, amikor a
titkosítást feloldották, és a CNN megszerezte
a dokumentumot. Megkeresték a vezető ku-
tatót, Leonard Reiffelt is. Az akkor már 85
éves NASA-tudós elmondta, hogy a tervezett
lépést tudományos, katonai és politikai érvek
egyaránt indokolták. A katonai vezetésben
komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy
katonai eszközöket telepítsenek a Holdra.
23
2018.11.20. 21:11:28
 GALAKTIKA
2018. december
Egyebek mellett felvetődött, hogy
atomfegyver-indítókat építsenek a
Föld kísérőjére. A stratégák érvelé-
se szerint egy atomháború esetén,
ha esetleg a Szovjetunió mérné az
első csapást az Egyesült Államokra,
megsemmisítve a válaszcsapás lehe-
tőségét, akkor Washington a Holdról
indíthatna nukleáris ellentámadást.
2017-ban a moszkvai Német Tör-
téneti Intézetben dolgozó Matthias Uhl törté-
nész néhány érdekes dokumentumot hozott
nyilvánosságra. Az orosz állami levéltárban
talált jegyzőkönyvek szerint a Szovjetunió
is atombombát akart robbantani a Holdon.
A szovjet vezetés 1958-ban adott megbízást
az erre vonatkozó tervek kidolgozására. En-
nek értelmében egy rakétára szereltek volna
atomtöltetet, amelynek romboló ereje hason-
ló lett volna a Hirosimára mért atomcsapá-
séhoz. A művelet célja ebben az esetben is a
hidegháborús erőfitogtatás lett volna.
Mindenki szerencséjére azonban mindkét
nagyhatalom néhány hónap után elállt az
ötlettől, és a szupertitkos irattárak mélyére
rejtették a terveket. De miért is gondolták
meg magukat? Valójában nem a józan meg-
fontolás kerekedett felül. Az amerikai projekt
azért hiúsult meg, mert az ország vezetői
féltek a közvélemény negatív reakciójától, a
tovább erősödő atomellenes hangulattól. Csu-
pán mellékesen merült fel, hogy nem akarják
összekavarni a Hold természetes radioaktivi-
tását további, a Földről származó radioaktív
sugárzással.
A szovjet tudósok racionálisabbak voltak.
Arra figyelmeztették a Központi Bizottságot,
hogy a rakétaindítás során felrobbanhat az
atomtöltet, ami beláthatatlan következmé-
nyekkel járt volna.
Ezzel a Hold megmenekült, de még mindig
lehetőség lett volna arra, hogy Föld körüli pá-
24 Atomfegyver az űrben
022-025-tudomany.indd 24
lyára telepítsenek atomfegyvereket. Stratégia-
ilag bármilyen tetszetős is az elmélet, de több
érv is szól ellene.
A nukleáris fegyverek a világ legjobban
őrzött eszközei. A világűrbe telepítéskor
erről a biztonságról kellene lemondani.
Egy nukleáris fegyverekkel felszerelt űrál-
lomás fenntartása pedig elképesztően drá-
ga lenne. Egy műholdra telepített bomba
gyakorlatilag védtelen, bárki könnyedén
megtalálhatja, viszonylag egyszerűen el-
pusztítható, vagy akár meg is szerezhető.
Karbantartása gyakorlatilag lehetetlen,
vagy elfogadhatatlanul drága. Állandó ve-
szélyt jelentenének rá az űrszemét és a su-
gárzás. Pályán tartása csak egy bizonyos
ideig lehetséges, utána tehetetlenül és
irányítatlanul keringene. Ha egy ütközés
vagy a légkör fékező hatása miatt letérne a
pályájáról, előbb-utóbb súlyos szennyezést
okozna. És természetesen még ott van az a
lehetőség, hogy az indítás során történik
katasztrófa.
És végül, ne feledkezzünk meg a hideghá-
borús elrettentés logikájáról. Egyik fél sem
fog háborút indítani, mert tudja, hogy egy vá-
laszcsapásban ő is elpusztul. De egy elrettentő
fegyver értelmét veszti, ha az ellenfél nem tud
róla. Így az űrben elrejtett atomfegyvereknek
sincs értelme.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.11.20. 21:11:28
 GALAKTIKA
2018. december

Atomfegyver az űrben 25

022-025-tudomany.indd 25 2018.11.20. 21:11:29

 GALAKTIKA
2018. december
Magánrakéták diadala
Mérföldkőhöz érkezett el a SpaceX csapa-
ta. A  Falcon 9 rakéta a NASA-tól megkapta
a legmagasabb megbízhatósági minősítést.
Ez annyit jelent, hogy pályázhatnak a legér-
tékesebb szállítmányok fuvarozására. Ezt a
minősítést jelenleg csak az Atlas–5 és a Delta
IV rakéta birtokolja. A Falcon 9 rakéta idén,
lapzártánkig 17 sikeres indításon van túl,
utoljára november 15-én a floridai Kennedy
Űrközpontból indult egy Es’hail-2 katari táv-
közlési holddal.
Az amerikai–új-zélandi Rocket Lab cég is
túl van első kereskedelmi indításán. A tavalyi
első félig sikeres teszt után – a világűrt elérte
az eszköz, de nem sikerült pályára állnia –
idén januárban tökéletes tesztrepülést muta-
tott be Electron rakétájuk. Az első hivatalos
indításukat még nyár elejére tervezték, de
többszöri halasztás miatt erre végül novem-
ber 11-én került sor. Ezen az úton összesen
kilenc CubeSat kategóriájú műholdat emelt
a magasba. Az űrszondák ötszáz kilométeres
magasságban álltak körpályára.
26
026-037-taylor.indd 26
M
EGINT BAJBAN voltam.
Mondjuk, ebben nincs semmi
újdonság. Nálam ez az alapál-
lapot.
Dr. Bairstow egy darabig a jelentésemet ol-
vasta, aztán felemelte a fejét, és komoran nézett
rám. Mrs. Partridge, a titkárnője mögötte állt, a
kezében adattáblával, és az arca olyan rezzenés-
telen volt, hogy hozzá képest a Szfinx idegrángá-
sos idiótának tűnt.
Ó, igen, megint bajban voltam.
Dr. Bairstow köhécselt egyet. Kezdtünk.
– Dr. Maxwell, a küldetés célja... azt hiszem,
láttam itt valahol a részleteket... igen, ez az.
A küldetés célja az volt, hogy elugranak London-
ba, a Westminster-apátsághoz, 1066. december
25-ére. És végignézik I. Vilmos király megkoro-
názását. És lehetőleg fényt derítenek a ceremó-
niát megszakító zavar okára, illetve megfigyelik
az ezt követő tüzeket és zavargásokat. Szinte
biztosra veszem, hogy kihangsúlyoztam ön-
nek, mennyire fontos ember a mi ügyfelünk, és
mennyire nagy szükségünk van a sikerre.
– Igen, uram. Teljesen egyértelműen fogal-
mazott.
– És azzal is tisztában vagyok, hogy, bár a
tömör, lényegre törő megfogalmazás dicséretes
és bátorítandó eljárás, mégis úgy vélem, kissé
részletesebb beszámolóra lenne szükségünk
a jelenlegi helyett, ami így szól: nagyon hideg
volt.
Dr. Bairstow kikapcsolta az adatkockát, és
ismét rám nézett. Pár másodpercig várt, majd
megkérdezte:
– Nem érzi szükségét, hogy valamennyire ki-
bővítse a jelentését?
Végigkutattam az agyamat, hátha rábuk-
kanok valamire, amit kimondhatok úgy, hogy
nem rontom tovább a helyzetet.
– Havazott is, uram – közöltem végül.
Az irodában uralkodó csend valahogy na-
gyon hangos lett.
2018.11.20. 21:11:06
 GALAKTIKA
2018. december

A St. Mary munkatársai

elugranak a múltba egy
koronázásra... csakhogy
a Történelem valami mást
tartogat nekik...

Jodi Taylor

Kisded születik
– Akkor, vegyük át még egyszer! – indítvá-
nyozta dr. Bairstow. – A feladattal a két vezető
múltjárómat bíztam meg: önt, dr. Maxwell, va-
lamint, dr. Petersont. Önök mellé rendeltem a
biztonságiak vezetőjét, Guthrie őrnagyot, hogy
támogatást nyújtson, és beosztottam mellé Mr.
Markhamet, bár ennek okát pillanatnyilag kép-
telen vagyok felidézni. És ez a sokoldalú tapasz-
talatokkal felvértezett, ütőképes csapat minden
képességét latba vetve mindössze annyit tudott
produkálni: nagyon hideg volt.
És havazott – tette hozzá, amikor látta, hogy
nyitom a számat.
Gyorsan be is csuktam.
– A csapat többi tagja hol tartózkodik jelenleg,
dr. Maxwell?
– A szálláshelyén, uram.
– Nem érezték szükségét, hogy csatlakozza-
nak hozzánk ezen a mai délelőttön?
Naná, hogy átokmód nem érezték. Abban a
rohadt bárban üldögéltek. Sorsot húztunk, és ki
más veszített volna, mint én.
Dr. Bairstow egy székre mutatva rám szólt:
Kisded születik
– Üljön le!
Félig-meddig örültem, hogy leülhetek.
Ugyanakkor, piszkosul szerettem volna be-
venni magam a bárba.
Dr. Bairstow hátradőlt, és csak annyit
mondott:
– Jelentést kérek!
Kinyitottam a számat.
– Ezúttal, teljeset! – tette hozzá, mielőtt be-
lekezdtem volna.
Én pedig kisöpörtem a fejemből mindent,
amit addig kitaláltam, és az igazságot mond-
tam el.
A St. Mary Apátságban működő Történet-
tudományi Kutatóintézet munkatársai va-
gyunk. Valós időben tanulmányozzuk a je-
lentősebb történelmi eseményeket. Mi nem
nevezzük időutazásnak. A Nagyfőnök, dr.
Bairstow nagyon fel tudja szívni magát mi-
atta. Igazából egy csomó dolog bosszantja.
A lista első helyén jellemzően nem más sze-
repel, mint én.
27

026-037-taylor.indd 27 2018.11.20. 21:11:25

 GALAKTIKA
2018. december
A kompjainkkal elugrunk a meghatározott
időbe, és megfigyeléseket végzünk. Ennyi az
egész. Nem avatkozunk közbe. Elméletileg ez a
mi első számú, legfontosabb alapelvünk.
De nem mindig sikerül, és olyankor komoly
zűrökkel nézünk szembe.
Peterson zökkent egyet a komppal a landoláskor.
Nem tudja, hogyan csinálja, de szinte mindig ös�-
szehozza.
Amikor kivonultunk az ajtón, egyből rájöt-
tünk, hogy rossz helyen vagyunk. Egy szép kis
sikátorban kellett volna lennünk, kőhajításnyi
távolságban a Westminster-apátságtól, de több
mérföldre voltunk tőle, egy domboldalon, egy hó
borította erdőben, és magunk alatt láttuk a füstös
Londont.
– Ezt én nem értem – jelentette ki Peterson
védekező hanghordozással, mialatt a leheletéből
fehér felhő lett a jéghideg levegőben. – A koordi-
nátákat pontosan állították be. Talán az Informa-
tika hibázott.
Sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy a koordi-
náták rendben voltak, és mi tévedtünk. Néha
megesik, de legalább nem egy működő vulkán
peremén billegtünk, és nem egy tenger mélyén
gubbasztottunk. A hiba csupán annyit jelen-
tett, hogy gyalogszerrel kellett megtennünk két
mérföldet, dombnak lefelé, egy karácsonyi ké-
peslapra kívánkozó tájon, hogy elérjük az úti cé-
lunkat. Lehetett volna rosszabb is. Mert például,
a piroplasztikus ár elől senki sem tud elfutni,
ugyebár.
Előreküldtük Markhamet, hogy afféle eleven
hóekeként utat szántson nekünk a hóba, és egyes
oszlopban ballagtunk mögötte. Egész jól éreztük
magunkat. Jóllehet piszok hideg volt, a nap fénye-
sen sütött, a mozgástól kimelegedtünk, és alig
vártuk, hogy megnézzük Anglia egyik legizgal-
masabb koronázási ünnepségét.
Alig két hónappal a hastingsi győzelme után
Hódító Vilmos arra törekedett, hogy minél ha-
28 Kisded születik
026-037-taylor.indd 28
marabb megszilárdítsa uralmát a mogorva és
haragos szász Angliában, és elrendelte, hogy a
koronázási ceremóniát a Westminster-apátság-
ban tartsák meg. Peterson és én égtünk a vágytól,
hogy ismét felkeressük az apátságot, mivel egy-
szer már meglátogattuk az építése korai szaka-
szában. Akkor nem sokat láttunk belőle, mert egy
hatalmas kőtömb zuhant mellénk, és Peterson le-
vizelt engem.
A kortárs feljegyzések szerint a szertartásnak
annál a részénél, amikor Vilmos fejére került a
korona, a nézők olyan lelkesen ordítottak, hogy
a kint állomásozó katonák megrémültek, és ne-
kiláttak felgyújtani a környező házakat, amivel
zavargásokat idéztek elő, és különféle bomlasztó
viselkedésre késztettek sokakat.
– Hát igen, ilyenek a katonák – jelentette ki
Peterson, mialatt átgázolt egy hóbuckán.
– Természetesen – válaszolta gúnyosan
Guthrie őrnagy. – Mert a részleg munkatársai
még sosem gyújtottak fel semmit, ugye?
Hogy ez a kis párbeszéd hogyan alakult vol-
na, az sosem derült ki, mivel ebben a pillanatban
Markham megtorpant, lehajolt, és halkan meg-
szólalt:
– Ez vér...
– Maradjanak itt! – rendelkezett azonnal
Guthrie, azzal elnyomakodott mellettünk a kes-
keny csapáson, és ment, hogy megnézze. Elenged-
tük a fülünk mellett az utasítást, és hamarosan
valamennyien egy rakásra gyűlve ácsorogtunk
Markham körül. Vér vöröslött a fehér havon,
méghozzá sok vér. Azonosíthatatlan, hosszú nyo-
mok vezettek egy bizonyos irányba, mintha vala-
ki arrafelé vonszolt volna valamit.
– Arra ment – mormolta Markham, és mutat-
ta az irányt.
– Mi volt az? – kérdeztem a fák közeit für-
készve.
– Nem állat – jelentette ki Guthrie. – Egyéb-
ként is arra kell mennünk, úgyhogy maradjunk
együtt, és mindenki nagyon figyeljen! A jelen lévő
2018.11.20. 21:11:25

múltjárók kedvéért mondom: ez azt jelenti, hogy
ne csavarogjanak el egyedül!
A vérnyomokat követve végigmentünk egy
hosszú ívű kanyaron. Guthrie-nak igaza volt.
A nyomok egy férfitól származtak, aki csúnyán
megsérült. Keresztben feküdt az ösvényen, pon-
tosan előttünk. Durva szövetből szabott, vastag
nadrágot és hosszú ujjast viselt. A fejét és a vállát
csuklyaféleség védte, de félig lecsúszott róla, így
látni lehetett összetapadt, szőke haját. A csizmája
erősnek tűnt, de kesztyűt nem viselt. A közelében
vérfoltos fejsze hevert a hóban.
– Ez egy favágó – állapította meg Guthrie –, és
a dolgok állásából ítélve, baleset érte. – Várt pár
pillanatig, majd hozzátette: – Max?
Sóhajtottam egyet. Én voltam a küldetés veze-
tője. Ez azt jelentette, hogy mindenki azt csinált,
amihez kedve volt, mígnem meg kellett hozni egy
kínos döntést, és akkor minden az én nyakamba
szakadt. Lenéztem a férfira – alig volt magánál,
a bőre megkékült a hidegtől, és a bal lába vörös
vérben úszott.
IDŐUTAZÓ TÖRTÉNELEM-
TUDÓSOK FORGATJÁK
FEL A MÚLTAT,
PEDIG BEAVATKOZNI
SEMMI ESETRE SEM
AKARTAK.
A MULATSÁGOS SOROZAT FOLYTATÓDIK!
R E N D E L D M E G I T T: W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
Kisded születik
026-037-taylor.indd 29
GALAKTIKA
2018. december
Ott kellett volna hagynunk. A lehető legdur-
vábban kifejezve: át kellett volna lépnünk felette,
hogy folytassuk utunkat. Peterson és én egyszer
majdnem meghaltunk, csak mert a szemtanúi
lettünk egy rablásnak, és én arra gondoltam,
hogy be kéne avatkoznunk. A Történelem nem
igazán szereti, ha ilyesmit csinálunk.
Másrészről, egyszer több ember életét men-
tettem meg, amikor felrobbant egy tábori kór-
ház. És azt túléltem. És megöltem Hasfelmetsző
Jacket. Azt is túléltem. Sőt, belekontárkodtam
Stuart Mária életébe. És még azt is túléltem.
Ezúttal egy egyszerű favágó feküdt előttünk. Az
igazán nagy dolgokhoz képest mennyire lehet
fontos? Mialatt az arcát fürkésztem, meg-meg-
rebbent a szemhéja.
Magasan felettünk sötét felhő siklott a nap elé.
Hópelyhek kezdtek szállingózni.
Azon az alapon adtam be magamnak, hogy a
fickó alighanem úgyis meg fog halni. Talán már
azzal megöljük, hogy megmozdítjuk. Csak elvisz-
szük valahová, ahol csendben és nyugalomban
29
2018.11.20. 21:11:37
 GALAKTIKA
2018. december
halhat meg. És karácsony volt. „És az emberek-
hez jóakarat...”
Mindenki engem nézett. Bólintottam, mire
Peterson és Markham felemelték a sebesültet. Aki
egy hangot sem adott ki.
Guthrie felvette a fejszét, és megvizsgálta.
– Megtámadták? – kérdeztem halkan. – Véde-
kezett?
– Nem, szerintem ez munkahelyi baleset. Le-
sújtott egy fára, és a fejsze lecsúszott. Beleállt a
lábába. Megesik néha.
– Meg fog halni?
– Valószínűleg.
A pár lépéssel előttünk járó Markham ismét
megállt, és hátraszólt:
– Füstszagot érzek.
Lassan araszoltunk előre, és hamarosan
megláttuk. Egy kis, hólepte tisztáson jellegze-
tes szász kunyhó állt. A zsúptetőt pár ujjnyi hó
fedte. A közepéből vékonyka füstcsík kígyózott
felfelé. A kunyhó oldalának alacsony, féltetős
juhakol támaszkodott, míg körös-körül kisebb-
fajta karámok és ólak álltak. Valahol egy éhes
birka bégetett, aztán többen is visszhangozták a
panaszos hangot.
A Peterson és Markham között lógó favágó
felnyögött.
– Itt várjanak! – parancsolt ránk Guthrie.
A fiúk a hóba engedték a sebesültet, aztán
Guthrie és Markham a kunyhóhoz óvakod-
tak. Peterson a tisztást figyelte, én az ösvényt.
Veszedelmes időszak volt ez. Szerte az ország-
ban a normann urak a vagyonuk gyarapítá-
sán fáradoztak. A szász kultúrát eltaposták
és megsemmisítették. Földjüktől megfosztott,
elkeseredett szászok bolyongtak mindenfelé.
A lázadásokat vérbe fojtották, még mielőtt iga-
zán kibontakozhattak volna. Vilmos tisztában
volt azzal, hogy milyen ingatag még az uralma,
így nem sokat vacakolt.
Megborzongtam. Most, hogy felhő takarta a
napot, a hőmérséklet gyorsan csökkent.
30 Kisded születik
026-037-taylor.indd 30
Sehol sem látszottak lábnyomok a hóban, de
azért óvatosak és éberek maradtunk. Guthrie
megdöngette az öklével az ajtót, majd pár másod-
perccel később lassan benyomta. Eltűnt a kunyhó
belsejében. Markham a küszöbnél maradt, on-
nan fedezte az őrnagyot.
Guthrie hirtelen megjelent, és odaszólt nekem:
– Max! Jöjjön gyorsan!
Volt valami a hangjában, ami azonnali cselek-
vésre sarkallt. Gondolkodás nélkül átrohantam a
tisztáson, és beléptem az ajtón.
A padló lejjebb terült el, mint vártam, és
botladozni kezdtem. Mivel vakító fehérség-
ből érkeztem a benti sötétségbe, semmit sem
láttam. A szag viszont azonnal lecsapott rám.
Füst, föld, többnapos ételek, és állatok szaga.
És a félelemé.
Mozdulatlanul állva vártam, hogy a sze-
mem hozzászokjon a félhomályhoz. Amikor
ez megtörtént, meglepően tágas belső teret lát-
tam. A tető ferdén vezetett le a falakig – kívül
zsúp, belül szurokkal lekent deszkák. Felfedez-
tem két széles polcot, amelyeken tányérok és
lábasok sorakoztak. A tűz közelében két apró
faszék állt, valamint oldalt, az egyik falnál egy
magas pad, ami alighanem asztalként is szol-
gált. A falakba vert fapeckeken ruhák lógtak.
A döngölt földpadló meglepően tiszta volt.
Minden tökéletesen rendben lévőnek látszott.
A kunyhó lakóját leszámítva.
A tűz alig égett már, éppen csak annyi fényt
adott, hogy látni lehessen a nőt. Durva pokrócok-
ba burkolózva feküdt a puszta földpadlón, eltor-
zult arca meg-megrándult, ami azt jelezte, hogy
erős fájdalmak gyötrik. Egy seprűnyelet lengetett
felénk, amit nyilván fenyegetésnek szánt, de ha-
marosan egész testében megvonaglott, és a fogait
csikorgatva felkiáltott.
Egy alkalommal nővérként működtem egy
katonai tábori kórházban, és ismertem ezt a fajta
sikolyt. Guthrie-nak nem kellet felvilágosítania,
hogy mi folyik itt.
2018.11.20. 21:11:37

– Meleg vizet! – parancsoltam kurtán. –
Azonnal!
Kábé a meleg víz volt a legtöbb, amiben re-
ménykedhettem. Forró vízről szó sem lehetett.
A haldokló tűz kevés fényt adott, és még
kevesebb meleget, de azt láttam, hogy a lány
bizonyosan fiatalabb annál, mint amennyinek
pillanatnyilag látszik, azzal a sápadt arcával
és karikás szemével. Amúgy lenszőke haja az
izzadságtól sötétnek hatott. Találtam egy ron-
gyot, és megtöröltem vele az arcát. A szemét
tágra nyitva, félve nézett rám, és megpróbált
elhúzódni tőlem. Mi négyen jó minőségű ru-
hát viseltünk. Furcsán beszéltünk. Nyilván azt
hitte rólunk, hogy normannok vagyunk. Is-
merek pár óangol szót. Megtettem, ami tőlem
telt. Nem hiszem, hogy a lány sokat megértett a
nyökögésemből, de úgy gondoltam, hogy vala-
mennyire megnyugodott. Elcsíptem az „embe-
rem” és a „lyány” szavakat. Amikor kimondta,
hogy „Aelfric”, végre kapcsoltam.
– Hozzák be a sebesültet! – kértem az őrnagy-
tól. – A lány a felesége.
Hát persze hogy az volt. Ki más lakna a favágó
házában, mint a favágó felesége?
Behozták a férfit, és óvatosan letették a földre a
tűz másik oldalán. A lány felkiáltott, és megpró-
bált felülni, de ekkor újabb tolófájás következett.
Szelíden visszatoltam őt fekvő helyzetbe.
Megjelent mellettem Peterson, és megkérdez-
tem tőle, hogy tudja-e, mit kell tenni ilyenkor.
– Valamennyire – felelte idegesen. – De ez a
világ még nem készült fel a hímnemű bábákra. A
kunyhó másik oldalán leszek, és onnan kiabálok
tanácsokat és biztató szavakat.
Ebben a pillanatban Markham megjelent az
ajtóban, és bejelentette:
– Nem találom a kutat ebben a nagy hóban!
– Használjon havat! – válaszolta neki Guthrie.
– Töltsön meg vele egy fazekat, és tegye a tűz fölé.
– Csak ne sárga havat! – intette Peterson a biz-
tonságit.
Kisded születik
026-037-taylor.indd 31
GALAKTIKA
2018. december
Markham vigyorgott, és elhúzott.
– Hogy van Aelfric? – kérdeztem halkan,
mialatt felgyűrtem a lány durva gyapjúruháját,
hogy hozzáférjek a vászon alsóneműhöz.
– Ez a neve? – kérdezett vissza Guthrie. – Ki-
tisztítom a sebét, amíg eszméletlen. Elég ronda,
és nincs semmim, amivel összevarrhatnám, de
ezzel majd később foglalkozunk. Mi a helyzet
odaát?
– Ó, rózsás, meg minden. Tudja valaki, hogy
mondják óangolul azt, hogy „Rakd már le azt a
kurva seprűnyelet”?
Sajnos senki sem tudta.
– Szükségem van egy késre – mondtam ek-
kor.
Guthrie előhúzott egy eszközt, amivel egy
elefántot is megnyúzhattam volna.
– Ian, ez azért durva túlkompenzáció – je-
gyezte meg Peterson, mialatt a tűzbe tartotta a
hatalmas pengét, hogy sterilizálja.
A következő tíz percben valamennyien na-
gyon elfoglaltak voltunk.
A lány továbbra is félt, így aztán megérin-
tettem a mellkasomat, és azt mondtam: „Max”.
Pislogott az ismeretlen szó miatt, de nem mon-
dott semmit. Ismét megpróbálkoztam: „Max”.
Rámutatta a férjére, és azt mondtam: „Aelfric”,
aztán őrá mutattam. Először csak bámult rám,
és pont, amikor készültem feladni, nagy nehe-
zen kibökte: „Alice”. Ezt követően rábeszéltem,
hogy elengedje a fegyverét, és ezek után úgy vi-
selkedett, mint egy kis angyal.
Peterson megfogta Alice kezét, aztán igye-
kezett nem sikoltozni, mialatt a lány összenyo-
morgatta az ujjait.
Guthrie ezalatt a favágó lábán dolgozott.
– Nem tudom elhinni, hogy még él – dör-
mögte többször is –, de még él.
Próbáltam én azt mondani magamnak, hogy
ez jó hír, de sovány vigaszt nyújtott. A férfi nél-
külünk – nélkülem – minden bizonnyal már
halott lett volna.
31
2018.11.20. 21:11:37
 GALAKTIKA
2018. december
És nélküle a felesége – egyedül idekint, ebben
a kemény fagyban – szintén nem húzta volna so-
káig. Ahogyan az újszülött baba sem.
Egyre rosszabb lett a helyet. Alice folyton
hadonászott, és azt hajtogatta, hogy „lyány”.
Peterson, aki alighanem látott valamit, amit én
nem, elgondolkodva nézett át a vállam felett, az-
tán felállt.
A sarokban egy ócska pokróc hevert, a látszat
szerint csak úgy elhajítva, ami elég gyanús volt a
máskülönben rendezett és tiszta környezetben.
És amikor Tim óvatosan félrehúzta, egy apró
arcocskát pillantottunk meg. A kislány minden
bizonnyal akkor rejtőzött el, amikor meghallotta,
hogy jövünk.
– Á, szia! – köszönt rá barátságosan Peterson,
és leguggolt a kicsi mellé. – Az én nevem Tim. Na-
gyon örülök a találkozásnak.
Ha valaki el akar bűvölni egy nőt, Peterson
az embere. Kilenctől kilencven éves korig aléltan
dőlnek el, ha ő csak elsétál előttük. És ha valaki
meg akar nyugtatni egy rémült porontyot, akkor
is Petersont hívja.
A kislány Tim felé nyújtotta a kezét, mire ő az
ölébe ültette úgy, hogy gondosan eltakarja előle
azt, ami a szüleivel történik. Pillanatokkal később
már gyerekdalokat zümmögött neki.
Hát, a következőkről kellett gondoskod-
nunk: egy favágó, egy favágó felesége, egy fa-
vágó születőfélben lévő gyermeke, és most még
egy favágó lánya is.
Megjelent Markham, és a tűz felett lógó fazék-
ba öntött még egy adag havat.
– Megnézem a jószágot – közölte aztán. – Ma
még valószínűleg senki sem etette meg őket.
És „egy favágó állatai” tétel is felkerült a lis-
tára. Ezek után biztosra vettem, hogy végünk
van. Vagy talán a halálnál is rosszabb sors vár
ránk.
– Egy kis figyelmet kérek – mondtam a társa-
imnak. – Ez az én saram. Én vagyok a felelős az
egészért. Ha a Történelem akármilyen formában
32
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
026-037-taylor.indd 32
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
felbukkan, teljesen egyértelműen közöljék vele,
hogy ez az egész az én hibám.
– Ne aggódj – felelte vidáman Peterson –, ha
felbukkan a Történelem, mindent rád kenünk, és
egyedül kell viselned a következményeket.
Akkor ezt megbeszéltük.
Így aztán tovább dolgoztunk. A St. Mary
munkatársai kiválóan értenek a sebkezeléshez és
szülések levezetéséhez, továbbá nagyon szépen
eljátszunk gyerekekkel, tudunk birkát etetni, és
képesek vagyunk úgy bekavarni a Történelem-
nek, mint senki más.
Guthrie végül felegyenesedett, és kijelentette:
– Megtettem mindent, amit most lehetett.
Visszamegyek a komphoz az elsősegély-készle-
tért, meg pár apróságért.
– Én is – vágta rá Peterson megkönnyebbülten.
– És én is – tette hozzá Markham, aki mintegy
varázsütésre megjelent az ajtóban.
Mindhárman kivonultak, aztán vastag takaró
hullott a nyílásra, és az ajtó döngve bevágódott.
Gyáva nyomorultak!
De persze megértettem őket. Sem a favágó,
sem a felesége nem vették volna jó néven, ha vad-
idegen férfiak matatnak az asszony intim testré-
szei körül, akármilyen jó szándék vezérli is őket.
– Most pedig – mondtam Alice-nek, aki riasz-
tóan gyorsan zihálva készült a végső erőfeszítésre.
– Nyomd! Nyomd, ahogy bírod!
Vette az üzenetet. Nem először csinálta.
Minden olyan gyorsan történt. Túl gyorsan.
Láttam, hogy megjelenik a fej, és nem álltam
készen. Csak vártam, és vártam...
Alice fülsértő sikolyt hallatott, a mellkasához
szorította az állát, és mindent beleadott.
Alig volt időm összekapni magam, aztán a
baba meglepő erővel kilökődött, és inkább a sze-
rencsének, semmint az ügyességemnek köszön-
hetően sikerült elkapnom, mielőtt a szemközti
falig repült volna.
Azt hiszem, pár pillanatig egyikünk sem tu-
dott megszólalni.
Kisded születik
2018.11.20. 21:11:41
 GALAKTIKA
2018. december

És sajnos, a baba is hallgatott. Én is majdnem elbőgtem magam.

Hagynom kellett volna, hogy a dolgok men-
jenek tovább a maguk útján. Hány jel kellett még
ezen a napon? De Alice ülő helyzetbe küzdötte ma-
gát, és halkan nyöszörgött. Nem néztem rá. A ke-
zemben lévő apró, mozdulatlan izét bámultam.
Ó, a pokolba az egésszel!
Óvatosan bedugtam a mutatóujjamat a szá-
jába, és kikotortam belőle valamennyi ragacsos
anyagot, aztán – igen, tudom, hogy nem ez a
helyes eljárás, de nem tudtam kitalálni mást – a
bokájánál fogva fejjel lefelé lógattam a szegény
kicsi vakarcsot, és finoman rácsaptam egyet a
hátsójára.
Semmi sem történt. Rohadtul nem történt
semmi. Így hát újra megtettem.
És ekkor, hirtelen és dicsőségesen a baba len-
getni kezdte vékonyka karját, prüszkölt egyet,
aztán még egyet, és felsírt.
Gyorsan megtisztogattam a babát, bebugyo-
láltam abba a szövetbe, amit a lány már előké-
szített, és átadtam a kicsit a mosolygó Alice-nek.
Aztán magukra hagytam őket egy olyan világ-
ban, ami csak a kettejüké volt, és nekiláttam a
rendrakásnak.
A másik páciens időközben magához tért, és
idegesen figyelte minden mozdulatomat, míg
végül óvatosan fogtam a kicsiny batyut, és oda-
vittem hozzá, hogy ő is láthassa. Aelfric merőn
bámulta, és meg-megmozdította a kezét. Végül
megértettem, mit akar, és félrehajtottam a szö-
vetet. A férfi arca mindent elmondott. Biztosra
veszem, nagyon szerette a lányát, de most kapott
egy fiút. És egy feleséget. És két lábat.
Nehezemre esett elhinni, hogy ez nem lesz
elég egy napra.
– Harald – suttogta Aelfric, és Alice bólogatott.

Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu Kisded +36 20 212 2201

születik 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 33
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

026-037-taylor.indd 33 2018.11.20. 21:11:43

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. december
Mindet eltakarítottam. Amit lehetett, a
tűzre vetettem, a többit diszkréten kiraktam
az ajtó mellé, hogy majd később megszabadu-
lunk tőle.
Az utolsó hasábokat felhasználva raktam meg
a tüzet. Aelfric ezért ment ki, és hagyta magukra
a szeretteit. Fáért ment. A tűz melege és fénye nél-
kül, és ha nem főzhettek volna, nem sokáig ma-
radtak volna életben. Akár télen, akár nyáron, a
tűz sosem alhatott ki.
Csendesen eljátszadoztam a kicsi lánnyal,
Aline-nel, mialatt vártam, hogy visszatérjenek a
társaim. A favágó aludt, a felesége a babát szoptat-
ta. Az „Away in a Manger”-t énekeltem, és Aline,
aki a legszebb kislány volt, akit valaha láttam,
velem dúdolt és lalázott. Minden nagyon békés
volt. Odakint kezdett sötétedni, feltámadt a szél,
és egyre sűrűbben hullott a hó.
Éppen kezdtem aggódni, amikor megérkeztek
a társaim. Berobogtak az ajtón, magukkal sodor-
va egy rakás hópelyhet, és a kezükben cipelve a
holmit, amire oly nagy szükség volt itt.
– Pokoli ordítozás hallatszik London felől – kö-
zölte vidáman Markham, és ledobta a csomagját
a tűz mellé. – Tüzek tombolnak, emberek kiabál-
nak és harcolnak. Idáig felhallatszik a hangjuk.
– Van rá esély, hogy ma este lejutunk oda? –
kérdeztem reménykedve.
– Szó sem lehet róla – válaszolta határozottan
Guthrie. – Szakad a hó. Még arra sem adok enge-
délyt, hogy valaki megpróbáljon visszavergődni a
komphoz. Itt alszunk.
– És összebújunk, hogy őrizzük a meleget? –
kérdezte reménykedve Markham.
– Csak akkor fog összebújni valakivel, ha a bir-
kák befogadják – morogta Peterson.
Lehunytam a szememet. Annyira, de annyira
rosszul sült el az egész.
Ennyire még sosem szúrtam el küldetést. Igaz,
nem mindig a tervek szerint alakultak. Mi több,
ritkán alakultak a tervek szerint, de ennyire dur-
ván még egy sem ment félre. Jó, egyszer nem sike-
34 Kisded születik
026-037-taylor.indd 34
rült megtalálnunk a babiloni függőkerteket, de az
nem a mi hibánk volt, ugyanis valójában Ninivé-
ben voltak. Ezt még dr. Bairstow-nak sem sikerült
ránk kennie. Bár megpróbálta, az tény.
Szinte biztosan tudtam, hogy a Nagyfőnök mit
fog mondani erről az esetről. Annyira, hogy ha he-
gyeztem a fülemet, máris hallani véltem a szavait.
Guthrie összeragasztotta Aelfric lábsebét.
Peterson kötszerrel a kezében várta, hogy ő kö-
vetkezzen. Markham egy élelemadagokkal teli
dobozban kotorászott.
– Nem hiszem, hogy ezek ketten készen áll-
nak a teriyaki marhára, vagy egy jó ragacsos tej-
karamellás pudingra – dünnyögte elgondolkod-
va. – De hoztam zabkását és pár csomag ragut...
csak fel kell önteni vízzel. Itt van pár, magas
fehérjetartalmú kétszersült. Tudják, azok a bar-
nák, amiket egy St. Mary-s sem képes megenni.
Van némi agyoncukrozott édesség, és egy tábla
csoki karácsonyi csemegének.
Markham sürgött-forgott, vacsorát főzött, és
nem tudom, hogyan csinálta, de felséges volt.
Mertünk a házigazdáinknak is, és nekimen-
tünk.
– Ez tényleg jó – jelentette ki meglepetten
Peterson. – Mi van benne?
– Mindenből egy kicsi – felelte Markham. –
Pár csomag marha- és csirkeragu, egy kevés íze-
sítőkocka hóval felfőzve, ami bizonyosan nem
sárga volt, mielőtt valaki megkérdezné.
– Szép munka – dicsérte Guthrie. – Nagyon
jó a zamata.
– Ó, az biztos a máj miatt van.
– Máj? – kérdezte Guthrie a fejét felkapva. –
Miféle máj?
– Felkockáztam azt a szép májdarabot, amit
itt, az ajtó mellett találtam. Kár lett volna veszni
hagyni.
A kanalak megálltak a levegőben.
– Mi van? – hörögte valaki.
Peterson elborzadva bámulta a kanalát. Én
máris azon töprengtem, hogy ez kannibaliz-
2018.11.20. 21:11:44

musnak számít-e. Aztán mindenki a gyanúsan
ártatlannak tűnő Mr. Markhamre meredt.
Nem bírta tovább, felröhögött.
– Ha látnák a képüket! – Csak ennyit tudott
kipréselni magából, mielőtt Guthrie fejbe vágta a
kanalával.
A házigazdáink udvarias hallgatásba merülve
figyelték ezeket a fura normannokat, amint furán
viselkednek.
Azon az éjszakán a kunyhóban aludtunk, ami
meglepően melegnek és kényelmesnek bizonyult.
Gondolhatják, nyolcan zsúfolódtunk össze ben-
ne, plusz égett a tűz. És a fal túloldalán ott voltak
a juhok. Mondjuk, az is tény, hogy érdekes szagok
szállongtak a levegőben.
Másnap reggel Markham megetette az álla-
tokat, Guthrie pedig fát aprított. Peterson az ajtó
mellett gúlába rakta a hasábokat. Én ott álltam
a tisztáson, és úgy bámultam a fővárost, mintha
valamilyen csoda folytán áthatolhattam volna
a tekintetemmel a füsttel vegyes ködtakarón, és
láthattam volna az előző nap eseményeit. Az itte-
ni dráma talán véget ért, de tudtam, hogy pokoli
árat fogunk fizetni, amikor hazaérünk.
– Nem a te hibád – mondta Peterson, és mel-
lém lépett. – Dr. Bairstow majd ideküld valaki
mást. Lehet, hogy máris odalent vannak a mie-
ink, és keményen dolgoznak.
– Tim...
– Fejezd be! Négy ember él idefent. Nem be-
szélve a juhokról. Te, Markhamen kívül ki lenne
képes egyetlen éjszaka alatt barátságot kötni há-
rom birkával és egy vén tyúkkal?
Aznap délben leléptünk. Mindenük megvolt
egy-két napra, amire szükségük lehetett, és úgy
számoltam, hogy Alice addigra eléggé erőre kap,
hogy gondoskodjon magukról. Megindítóan há-
lásak voltak. Mi a jóindulat és a kedvesség fényét
hoztuk el nekik ebbe a sötét korba, amiről tudtuk,
hogy hamarosan mindörökre megváltozik.
Magamban sok szerencsét kívántam nekik.
Kisded születik
026-037-taylor.indd 35
GALAKTIKA
2018. december
Mialatt a komp felé ballagtunk, senki sem be-
szélt.
Aztán ott ültem dr. Bairstow irodájában. A májusi
nap fénye áradt be az ablakokon. 1066 karácsonya
nagyon távolinak tűnt, többféle értelemben is.
A Nagyfőnök hátradőlt. Meglepődve vettem
észre, hogy derűs hangulatban van, és egyből gya-
nakodni kezdtem, hogy lemaradtam valamiről.
– Szóval, összegezzük! – mondta megfontol-
tan. – Réges-régen, karácsony napján, maga vi-
lágra segítette egy asszony gyermekét egy vidéki
építményben. Ezenfelül, a jelek szerint, önök kö-
zül hárman különös ajándékokat vittek az épít-
mény lakóinak, valamint egy juhcsalád befogad-
ta Mr. Markhamet. Árulja el, dr. Maxwell, nem
ismerős ez önnek valahonnan?
Feszengve mocorogtam a széken, és visszakér-
deztem:
– Milyen értelemben, uram?
– Ezek az események nem emlékeztetik vala-
mire? Egyáltalán semmire?
Elképedten és értetlenül csóváltam a fejemet.
– Biztos benne? Ha jobban belegondol, talán
úgy találja, hogy friss bepillantást nyert... egy bi-
zonyos eseménybe… Nos...? Nem érzi úgy, hogy
rájött valamire?
„Ügyelj, hogy hogyan szabadulsz meg a méh-
lepénytől!” Ez volt számomra a legfőbb üzenet, de
gyanítottam, hogy dr. Bairstow nem ezt a választ
várja.
Törtem a fejemet.
– Igen, uram – mondtam aztán megkönnyeb-
bülten, és örültem, hogy végre sikerült kihúznom
valamit a romok alól.
– Á... – felelte, és előrehajolt – és mi lenne az?
– Sose egyen sárga hóból, uram!
Aztán a világ legképtelenebb három napkeleti
bölcsére gondoltam, akik ezekben a percekben
ronggyá itták magukat a bárban – nyilván elfá-
radtak attól, hogy leszállították titokzatos ajándé-
kaikat: a kötszercsomagot, a gyújtóst és a konzerv
35
2018.11.20. 21:11:44
 GALAKTIKA
2018. december
gyíkhúst. Csak a fejemet ráztam, mert nem akar-
tam, hogy a Nagyfőnök belerángasson ezekbe a
mély, teológiai vizekbe.
– Ez minden, dr. Maxwell – mondta végül dr.
Bairstow, és mélyet sóhajtott.
Ráfoghattam volna az egész esetet a balsze-
rencsére. Az ember nem győzhet mindig. De
valamiért nem tudtam elengedni a dolgot.
A koordináták pontosan voltak. Akkor miért
csúsztunk le az évtized egyik legfontosabb
eseményéről? Miért az erdőben landoltunk?
A válasz nyilvánvalóan úgy szólt: azért,
hogy megtaláljuk a favágót. De miért? Milyen
hatást gyakorolhatott ő a Történelemre?
Erre meg az volt a válasz: semmilyet. A jö-
vője bizonytalan volt már a sérülése előtt is.
A föld, amelyen a kunyhója állt, talán a sa-
játja volt, de már nem maradhatott az soká-
ig. Vilmos előbb-utóbb odaadta valamelyik
normann uraságnak, és akkor a család jövője
végképp bizonytalanná vált.
És mi a pálya a fiúval, Haralddal? Az az új-
szülött csecsemő, aki oly ernyedt és csendes
volt a születése pillanataiban. Talán megérte
a felnőttkort... és aztán? Részt vett Hereward
felkelésében, a kelet-angliai mocsárvidéken?
Nem, ahhoz túl fiatal volt.
Dr. Dowson, a könyvtárosunk segítségé-
vel kutattam és kutattam, de nem találtam
semmit. Órákon át böngésztem családfákat,
homályos kapcsolatokat követtem végig, míg-
nem egy kései órán magányosan üldögéltem
a könyvtárban. A  karomra engedtem a feje-
met, és alighanem elszundítottam, mert Mrs.
Partridge ébresztett fel – egy másik alak, aki
keveset alszik. A hóna alatt aktaköteget tar-
tott.
Pislogtam, és próbáltam nem bandzsítani.
– Ilyen sokáig dolgozik, dr. Maxwell?
– Magánkutatást végzek – feleltem a feje-
met rázva.
36 Kisded születik
026-037-taylor.indd 36
– Aha... – hümmögött, majd miután szem-
ügyre vette az adatkockám felett örvénylő infor-
mációkat, hozzátette: – Ó, már értem.
Azzal elfordult, de nyomban vissza is fordult.
– Csak egy ötlet, dr. Maxwell – mondta hal-
kan –, de eszébe jutott az, hogy egyszer ne úgy
gondolkodjon, mint egy történész?
És eltűnt, mielőtt megkérdezhettem volna, ezt
úgy mégis hogy érti.
A lassan forgó adathalmot bámultam. Aelfric,
a favágó. A fia, Harald. Megpróbálkoztam az ös�-
szes lehetséges kombinációval, minden írásmód-
dal, minden dátummal, minden eseménnyel...
És semmi.
Odapöccintettem az ujjammal, hogy eltün-
tessem az adatokat, és véletlenül elővarázsoltam
a favágó felesége és a lánya nevét. Alice és Aline.
Alice Aline.
Valami megmozdult bennem.
Ismertem ezt a nevet.
Kotorászni kezdtem az adatok között.
Alice Aline Fitzroy. I. Henrik törvénytelen lá-
nya, aki egy ismeretlen szeretőtől született. Alice.
Aline.
Reszkető ujjakkal kerestem elő további ada-
tokat.
Hamarosan minden ott volt előttem. Nem-
zedékről nemzedékre. Mrs. Partridge-nak igaza
volt, én pedig tévedtem. Azt hittem, a történet a
favágóról vagy a fiáról szól – és nem. Elkövettem
azt a hibát, hogy úgy gondolkodtam, mint egy
történész. Ami nem sűrűn esik meg velem, leg-
alábbis, dr. Bairstow szerint.
Mert Aline volt a fontos. Az a nagy szemű po-
ronty, aki pislogva kandikált ki a takaró alól. Aki
az angol történelem egyik legfontosabb asszonya
lett. Aline, az édes, csinos kislány. Aki felnőttko-
rára lélegzetelállító szépség lett. Annyira szép lett,
hogy megakadt rajta a király, I. Henrik szeme.
Bár a rossznyelvek szerint Henrik szeme minde-
nen megakadt, ami női ruhát viselt. Temérdek
utódot nemzett, a legtöbbet törvénytelenül. De
2018.11.20. 21:11:44

mindegyiket elismerte a magáénak, a nemesi és
az alacsony származásúakat egyaránt.
A név volt a kulcs – és én majdnem nem
vettem észre, mert elkövettem azt a hibát, hogy
múltjáróként gondolkodtam, és az adott kor szo-
kását felvéve teljesen megfeledkeztem a nőkről.
Tudniillik, 1099-ben az akkor már felnőtt
Aline-nek és I. Henriknek született egy tör-
vénytelen lánya: Alice Aline Fitzroy, aki fele-
ségül ment Mathieu-höz, Montmorency első
grófjához, és az ő gyermekük volt Bouchard,
Montmorency negyedik grófja – aki később
feleségül vette a varázslatos nevű Laurentia
Henegeouwent. És az ő gyermekük volt Alice
Montmorency, aki hozzáment Leicester grófjá-
hoz, és ebből a házasságból született – és ezt alig
tudtam elhinni – Simon de Montfort.
A Simon de Montfort. Maga a nagy ember.
Leicester hatodik grófja. Az angol parlament aty-
ja. Sikeresen lázadt III. Henrik ellen, ami lehetővé
tette számára, hogy összehívjon két parlamentet.
A Történelem két leghíresebb parlamentjét. Az
első megnyirbálta a király abszolút hatalmát.
A második bevezetett egy merőben új, különös
gyakorlatot: képviselőket hívtak a városokból és
a falvakból. Hogy a közemberek is hallathassák a
hangjukat a parlamentben.
Simon de Montfort egyenes ági leszármazottja
volt a kis Aline-nek, aki nem élte volna túl 1066
kegyetlen telét, ha nincs mellette az apja, aki
gondját viselte.
Ha mi nem jártunk volna azon a bizonyos ös-
vényen, azon a bizonyos napon…
A dolgok néha nem a királyokon, a pápákon,
vagy a csatákon, vagy a nagy eseményeken múl-
nak. Hanem a kisembereken.
És ezért ment félre az az ugrás. Ezért landoltunk
ott, ahol landoltunk. És ezért nem volt kudarc az
egész. Éppen ellenkezőleg: óriási, megdöbbentő,
káprázatos siker volt. Valószínűleg a St. Mary leg-
nagyobb sikereinek egyike. Bár az is igaz, nem csak
nekünk köszönhető. Maga a Történelem volt az,
Kisded születik
026-037-taylor.indd 37
GALAKTIKA
2018. december
ami más helyre küldött minket. A Történelem tud-
ta, hogy nem fogunk csak úgy átlépni egy sebesült
favágón, hogy aztán menjünk a magunk dolgára.
Ahogyan tennünk kellett volna.
Máskor is felhasznált már minket. A Történe-
lem minket használt, hogy helyre tegyük a Stu-
art Mária körül 1567-ben kialakult zűrzavart. És
most Aline ügyét rendeztük, 1066-ban. A tettünk
immár a Történelem részévé vált. A rohadt életbe!
Hé, ez azért már valami!
És mit tartogat még számunkra a Történelem?
Lehet, hogy ő és mi lassan araszolgatunk egy mű-
ködő munkakapcsolat felé?
Azzal, hogy úgy döntöttünk, megmentünk
egy életet, elindítottunk egy eseménysort, ami
a modern parlament kifejlődése felé vezető első,
tétova lépésekben csúcsosodott ki. Mi, a St. Mary
munkatársai adtuk meg a kezdőlökést a parla-
mentáris demokrácia kialakulásának.
Ez a mi karácsonyi ajándékunk a világnak.
Igazán kár, persze, hogy a parlamenttel a poli-
tikusok is megérkeztek az életünkbe.
Na mindegy, az ember nem győzhet mindig,
mindenhol…
Mindenkinek a St. Marytől: Glaed Geol és
Gesaelig Niw Gear. Waes Hael!
Szente Mihály fordítása
Jodi TAYLOR
Angol írónő, aki életének első évtizedeiben pró-
zai foglalkozásokat űzött, és csak álmodozott az
irodalmi karrierről. Bár már iskolásként versíró
versenyre nevezték, később úgy tűnt, más sor-
sot szán neki az élet. Leghosszabb ideig könyv-
tárosként dolgozott Yorkshire-ban. Amikor aztán
mégis írni kezdett, első regényének nem talált
kiadót. Végül maga adta ki e-könyvben, és az
Egyik átkozott dolog a másik után legnagyobb
meglepetésére siker lett. A St. Mary-krónikák
sorozat többi részével már nem akadt gondja.
Magyarul olvasható a Visszhangok szimfóniája
és a Második esély is.
37
2018.11.20. 21:11:44
 20 18 -A S KÖNY VE IN K

BŐV ÍTS E GY ŰJTE M É N Y ÉT:

W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

038-039-2018.indd 38 2018.11.20. 21:11:24

 GALAKTIKA
2018. december

Zöld jövő 39

038-039-2018.indd 39 2018.11.20. 21:12:11

 GALAKTIKA
2018. december
Szepes Mária regénye
a kortárs tánc színpadán
I
DÉN ŐSSZEL, a Bethlen Téri Szín-
házban Bajnay Beáta flamenco táncos és
koreográfus Aldebaran Kompánia nevű
társulatával újabb előadásra vállalko-
zott, de ezúttal a sci-fi zsáneréből merített.
Szepes Mária A változatlanság hullámhossza
című regényét vette alapul lelki vívódásokkal
teli ihletének megjelenítésére. A zsáneriroda-
lom lélektani vonulatába tartozó regény lehe-
tőséget adott az emberi kapcsolatok torzulá-
sairól és elemzéseiről szóló történet színpadi
kereteken belüli megvalósulására.
A táncjáték Zárványok, avagy a borostyán
lét címmel az élet problémáiban megrekedt
ember köztes állapotait próbálja felszín-
re hozni, fájdalmának mélységét kifejezni
a születéstől kezdve. A regényből merített
aspektusok felvonultatásával a főhős életé-
nek különböző szakaszai mentén haladunk
a történetben. Mintha csak a regénybeli
időszimulátor síkjait használná az előadás
a lelki vívódások végtelen fonalának kerete-
ként. Az időnként visszatérő cselekmények
az újrakezdés lehetőségét, a térben való já-
ték ismétlődését, a drámai jelenetek végtelen
folyamát is jelenthetik, ennek szimbóluma-
ként jelenik meg a kör és a végtelen jele is a
színpadon.
Szepes Mária lélekdrámáiban mindig van
valami titokzatos lelki vonulat, amelyhez a
sci-fi eszköztárát használja, egy semleges tér,
ahol minden megtörténhet, a végtelen világ-
egyetem, ahol a lélek a szélsőségekig feszülő
húrok hálójában keresi a megoldást az élet
rejtelmeire, és amely minden idő- és térbeli
dimenziót felkutatva ajánlja fel a lehetősé-
40 Világűrt jelentő deszkák
040-041-deszkak.indd 40
geket a megújulásra. Az egyén és a végtelen
világ között húzódó konfliktusok személyes
és szubjektív élményként jelennek meg a re-
gényben. Ugyanezeket a belsőnkben dúló
szenvedélyes önelemzéseket, a lélek tehetet-
lenségének örök problémáját kísérhetjük vé-
gig a táncelőadásban is. A díszlet minimális
jelzésszerű elemekként, inkább valami ese-
mény berendezési tárgyaiként szerepel az
előadásban. Az asztalok és székek mozgatása
a tér szerkezetének, síkjainak elmozdítását
eredményezheti, mintha a térben és az időben
ugrálnánk.
A darab készítői a szereplőket hófehér ru-
hába öltöztették, futurisztikus fodrokkal, és
rusztikus, liánszerű muszlinokat használtak
a jellemek karaktereinek megalkotásánál.
Gyerekjátékra utaló motívumként jelenik
meg a rakétaruha, kontrasztban az anya sö-
tét és földet söprő flamenco szoknyájának
túlméretezett fodraival. A fehér színű ruhák
hangulatától egy modern űrhajó belsejében
érezhetjük magunkat, háttérben a fekete vi-
lágűr végtelen terével. Az aszimmetrikus sza-
básvonalakban egy modern világ körvonala-
zódik, progresszív és ötletes megoldásokkal.
A jelmezek Bencsik Andrea divattervező ötle-
teiből lettek megalkotva.
A regényben megjelenő karaktereket vé-
giglátogatja a színpadi előadás is. Mélyen
átérezhetjük a főszereplő fiú lélekutazásait,
gyötrelmes vajúdásait az őt körülvevő nő-
személyekkel. Elkalandozunk a szeretők, az
anyaság és a fiatal kamaszkori szerepek aka-
dályokkal és érzelmekkel teleszőtt világában,
ahol a gyermek felnőtt férfivá nevelődik a női
2018.11.20. 21:36:11

aspektusokkal való találkozások során. Végül
rátalál a szerelem, amely a végső megoldást
jelenti számára. Az előadás fontos eszköze
a tánc, többféle műfaj szerepelteti magát, a
néptánc, a flamenco és a kortárs tánc, pró-
za helyett az ének és a mozdulatok kifejezési
eszközei kapnak szerepet. A szeretők jelene-
ténél a néptánc-elemek jelentősek, az anya
karakterének megformálásában pedig a fla-
menco hangsúlyozza ki az erőteljesen ural-
kodó jellemet. A regény főhőse a felbomlott
tér- és idősíkokban önmaga rossz döntéseit
véli felfedezni, melyekből tanulva újraépíti,
majd felismeri életének végső értelmét és cél-
ját. Szepes Máriánál az időgép valójában csak
egy eszköz, ami által a főszereplő életének el-
baltázott eseményei összekuszálódnak, vis�-
sza-visszatekint életének végtelen erdejébe,
és próbálja önvizsgálat által a helyes meder-
be terelni saját sorsát. A regényben szereplő
időgép ugyan nem jelenik meg a színpadi
előadásban, viszont, ahogy a könyvben Tem
Világűrt jelentő deszkák
040-041-deszkak.indd 41
GALAKTIKA
2018. december
fotó: Molnár Beatrix
Asvin is, az időbe beleragadt főszereplő és a
színpadi főszereplő is a lelkében dúló belső
harcok árán keveredik ki a világegyetem és
saját életének útvesztőjéből. Időnként vetíté-
sekkel színesítik az amúgy homogén, egysíkú
felületeket. A végtelen körben megjelenő ve-
tített színes képek szintén a lélek különböző
állapotait szimbolizálják.
A borostyán lét saját létünk megrekedtsé-
gére utal, mindazokra a megoldatlan esemé-
nyekre, amelyeket magunk mögött hagyunk.
A Zárványok, avagy a borostyán lét az emberi
kapcsolatok esendőségéről szól, a lelkünk mé-
lyén lejátszódó események okát kutatja, és az
önismeret útjára invitálja nézőit. Az előadás
főszerepében Kiss Gergely, az anya szerepé-
ben Bucsás Györgyi Anikó, feleségként Urbán
Henriett, szeretőként Gether-Tóth Márta, a
lány szerepében Mórocz Eszter táncművészek
jeleskednek a színpadon.
Kis Judit
41
2018.11.20. 21:36:11
 GALAKTIKA
2018. december

Beszéddel irányított háztartás

A
FILMEKBEN irigykedve néz-
tük, ahogy a szereplők pusz-
tán hangutasítással irányítják
a házukat, feltett kérdéseikre a
komputer kellemes csengőhangon válaszol.
A számítógépek és a mesterséges intelligen-
cia fejlődése odáig jutott, hogy tanúi lehe-
tünk e technológia megszületésének.
Néhány éve az Amazon piacra lépett
az Echo nevű készülékével és a mögötte
megjelenő, mesterséges intelligencián ala-
puló digitális asszisztenssel, Alexával. Az
Echo – és kistestvére, Dot – lényegében egy
okoshangszóró, amellyel, beépített mikro-
fonok segítségével, hanggal irányíthatjuk
az otthoni okoseszközeinket, vagy kérdése-
ket tehetünk fel neki. Wifi-hálózaton kom-
munikál az internettel, illetve az otthoni, dollárért megvásárolható mikrohullámú
vezeték nélküli eszközökkel. A kérdéseket sütőnek is élőszóban adhatunk parancso-
az Amazon-felhőbe továbbítja, értelmezi, kat. Utasíthatjuk, hány percig vagy mi-
és élőszóban válaszol. lyen fokozaton működjön. De ha csupán
Négy évvel ezelőtt a technológia még azt mondjuk meg neki, mit raktunk bele a
gyerekcipőben járt, elsősorban kütyüra- készülékbe, saját maga állítja a paraméte-
jongók vásároltak. Azóta azonban sokat reket. Az ehhez szükséges információkat az
fejlődött, idén már az Amazon-készülékek Amazon felhőjéből kapja.
harmadik generációja jelenik meg. De nem Az Amazon további otthoni készüléke-
csak az Amazon látja ebben a jövőt, min- ket is okosít. Az Echo-családban megje-
den tech-óriás nekiugrott a fejlesztésnek. lent a hangszóró, az erősítő, a lámpa és a
Az Apple a Sirit turbózza fel, a Samsung a videorekorder is. De bármilyen buta esz-
gyorsaság érdekében felvásárolta a hangve- közt tudunk ki-be kapcsolni, ha a fali csat-
zérelt asszisztenst fejlesztő Viv Labs céget, lakozó és a készülék közé beiktatjuk az
a Microsoft a Cortanával jelent meg a pia- okoskonnektort. Ezt csatlakoztatva a háló-
con, a Google a Home névre keresztelt tech- zathoz nemcsak az Echóval, de mobiltelefo-
nológiával rukkolt elő. nunkkal is irányíthatjuk.
Az Amazon egy szinttel feljebb lépett: Ez még csak a kezdet, inkább még játék
tucatnyi olyan háztartási eszközzel jelent a kütyük rajongóinak. De amilyen ütemben
meg a karácsonyi piacon, amelybe bele- fejlődik a technológia és a mesterséges in-
építette az Echo/Alexa technológiát, így telligencia, valóra válhatnak régi sci-fi vá-
okosítva ezeket a gépeket. Például a hatvan gyaink.
42 A jövő otthona

042-043-jovo.indd 42 2018.11.20. 21:09:57

 101 ÉVE DECEMBER 16-ÁNGALAKTIKA 2018. július

SZÜLETETT ARTHUR C. CLARKE

Ünnepeljük együtt ezt az évfordulót
a legendás író néhány korai kötetével!

-30%
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ DECEMBER 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T: W Wotthona
A jövő W . G A L A K T I K A B O LT. H U 43
a legendás író néhány korai kötetével!

042-043-jovo.indd 43 2018.11.20. 21:10:04

-30
AZ AKCIÓ DECEMBER 1-TŐL 31-IG TART.
 GALAKTIKA
2018. december
HELYGÉP
B
EÜZEMELTE mán a készüléket,
szomszéd? – hajolt át az alacsony
drótkerítésen Pista bácsi.
Zoli kidugta a fejét a sufniból.
– Holnap lesz a nagy nap, Pista bácsi! Átjön,
megnézi?
Az öreg szó nélkül nyitotta ki a két szomszé-
dos telket összekötő nyikorgó kiskaput. Viseltes,
kifakult katonai gyakorlóban volt, fűzőtlen ba-
kancsát szigetelőszalag tartotta egyben. Kerti
munkához, a ház körül ez is megteszi, szokta
mondani. De vásárolni és a kocsmába is ebbe
járt el. Borotválatlanul, kócosan, piszkosan.
– Na, hun van az a járgány? Ne tójjuk ki in-
kább, ideki tán jobban tudná szerelni, meg töb-
bet is látnánk belűle…
Végül is, gondolta Zoli, felesleges dugdosni,
hiszen kívülről csak egy kis Polskit lát, aki benéz
a kerítésen.
Együtt hamar kigurították a narancssárga
kisautót.
– Látja, itt a hátsó üléseken minden elfért. Az
orrában vannak a plusz akkumulátorok.
Pista bácsi alaposan körbejárta a kocsit, majd
óvatosan belehuppant a vezetőülésbe, figyelme-
sen körülnézett odabent is.
– Látom, hogy faszántosan megerősítette. De
a nyomást, aztat vajjon bírja-e? Én mindeneset-
re vinnék magammal búvárfölszerellést, palac-
kot mindenképp…
Már megint kezdi! Kár volt neki elmondani az
időgépet, gondolta Zoli. Vén bolond, meg se igen
érti!
EÜZEMELTE mán a készüléket,
szomszéd? – hajolt át az A alacsony
Zoli kidugta a fejét a sufniból.
gépként dolgok
drótkerítésen Pista bácsi.is végtelenültés 32
– Csak, mert, ugyi, kómbinálni kell, hely-
legbonyolultabb is üzemeljék, mer’ különben meglepe-
fogja érni! – A többit az orra alá dünnyögte:
egyszerűek...
– Osztán, ki tudja, milyen lesz az új szomszéd,
Helygép
B 044-047-murvai.indd 32
A legbonyolultabb dolgok
is végtelenül egyszerűek...
de csak a végén...
Varga L. László
– Csak, mert, ugyi, kómbinálni kell, hely-
gépként is üzemeljék, mer’ különben meglepe-
tés fogja érni! – A többit az orra alá dünnyögte:
– Osztán, ki tudja, milyen lesz az új szomszéd,
magával jól ki tudtam jönni. Meg ezér’ a kis
kocsiér’ is kár…
– Nem ért maga a fizikához, Pista bácsi! A tu-
dósok szerint az idő és a hozzá tartozó hely…
– Képletek, számok, bötűk, mifene! Hogyne
tudnám! Böngészem én is néha az Élet és Tudo-
mányt! Kapom a megmaradt péédányokat az új-
ságos Bözsitől, abba csomagolom a tojásokat. De
ez mostan nem is érdekes, hanem hát nehogy úgy
járjék, mint a Gál Tibi kollégám, az se hallgatott
rám, oszt mi lett vele! Meséltem már?
Nem volt benne biztos, hallotta-e a történe-
tet, de mire kimondta volna Zoli az igent, a bácsi
bele is kezdett:
– Izgága egy gyerek vót a Tibi, mindig variált.
Egy ízbe’ kitanálta, nagyobb csomagot is ki le-
hetne lopni a gyárból. Becsempészett egy hasz-
nált metorógiai ballont…
– Meteorológiait – javította ki Zoli reflexsze-
rűen.
– Azt, hát mondom! Feltőtötte a heggesztéshe’
használt hidrogénnal, oszt rákötött egy nagy
láda vídiját. Esztergakést, no. Egy damillal
e’vezette a gyár faláig, aszt kiadta a végit a ha-
verjának, hogy húzza, ő meg szabadon engedte
a felfútt léggömböt a dobozzal.
Mesélés közben folyamatosan babrált vala-
mit az autón, hol a kilincseket rángatta meg, hol
a reteszeket próbálgatta.
2018.11.20. 21:09:48

– Penig mondtam neki, nem úgy van az, a
hidrogén atomja igen kicsiny, olvastam én aztat,
átfurakszik azon a repedezett, öreg gumin is. Így
is lett. Fölszállt elébb a rakomány, a szél kicsit ar-
rébb fútta, a szivárgás meg szépen lehozta, pont a
nagykapunál, hiába rángatta a haver. Épp, mikor a’
igazgató autója kihajtott. Gondolhatja! Alig győz-
tünk tagadni a nyomozásnál. – Kiszállt a kocsiból.
– Akkor is igazam lett, no. Hallgasson rám, szom-
széd, oszt csomagoljon az útra búvárruhát!
– Pista bácsi, maga ehhez nem ért, mondom!
Az idő és a hely viszonya, az más! Pont ezt ku-
tatjuk az Intézetben. Nem tudom elmagyarázni,
hullámtan, egyebek.
– Jól van, Zolikám, maga tuggya. Én viszont
másra gondolok: az űrben minden mozog, nagy
az összevisszaság, kusza ottan minden. Most meg
megyek, eszek mán valamit. Vigyázzon magára!
A kiskapunál visszafordult.
– Ne hozzak át egy tányérral? Pörkőtet főztem,
birkát! Krumplival, kér? Van ecetes almapap-
rikám is. Tudom, hogy e’ment a lány, nincs, aki
ellássa!
Zoli nem kért, beéri szendviccsel is, mondta.
De az öreg érzékeny pontjára tapintott.
– Honnan tudja, Pista bácsi, hogy nincs már
velem Zsanett?
– Mindenki tuggya azt a környéken. Látjuk,
ugyi, mindennap, aztán meg hirtelen nem. Én
nem sajnálom, ha nem haragszik, nem vót egy…
mit is mondjak? Nem értett a’ semmihez, mán
meg ne sértődjík… De a Margitért, a feleségéért,
azért kár, na!
Ezzel Zoli is egyet tudott érteni.
– Miatta terveztem ezt a készüléket. Vissza
akarok csinálni mindent. Ha akkor, egy éve, nem
mondom a Misinek, hogy hozhatja a lányt, nem
jött volna el az üzemi bálba a Zsanett, nem lettem
volna belé szerelmes, Margit sem hagyott volna
el emiatt, és nem állt volna össze a kollégájával, a
Tasak Bélával, és hát… élhetnénk boldogan, mint
előtte.
Helygép
044-047-murvai.indd 33
GALAKTIKA
2018. december
Pista bácsi nagyokat bólogatott, ettől egy elszá-
radt cseresznyevirág hullott ki fehér hajából.
– Hallom ám, ha a kertbe’ motozok, már ne
haragudjík, ahogy az utóbbi időben sokat vesz-
kődnek ezzel a… fura nevűvel, a Zsanettal, na.
– Nem is tudom, miért szerettem meg – val-
lotta meg Zoli az öregnek –, arra emlékszem,
mennyire tetszett a szabályos arca, most meg
olyan közönségesnek látom. Remélem, mindent
vissza tudok csinálni. ’75-re, a tavalyi bál előtti
nap tizenkét órára állítottam be a készüléket –
mutatott a műszerfal mellé szerelt műszerre –,
az étkezőben megint leülök a Misivel, aki ismét
megkérdez, mint főnökét, hozhatja-e a Kutatóin-
tézet zártkörű farsangjára az unokahúgát, Zsanit,
és én most majd nem egyezem bele. Kész.
Újabb bólintás volt a reakció.
– Magát meg arra kérem, Pista bácsi, ne mu-
tasson meglepetést, ha holnap Margitomat itthon
látja. Mintha mi sem történt volna, jó?
– Hát ezt megígérhetem.
– És Zsanettot se emlegesse neki!
– Jól van…
Másnap, vasárnap, nyugtalan éjszaka után Zoli ké-
sőn kelt. Dél előtt pár perccel, egy könnyű reggeli és
egy erős kávé után kitolta a fészerből a kis Polskit.
Beült, bekapcsolta az elektronikát. A számlapot
visszatekerte a tavalyi bál előtti nap déli tizenkét
órájára. Mutatóujját a nagy vörös gombra helyezte.
Még két perce volt a tervezett indulásig. Ekkor látta
meg a diófához támasztott dupla oxigénpalackot a
maszkkal. Felnevetett, de Pista bácsi gondoskodá-
sa jólesett neki. Kikászálódott, a felszerelést berak-
ta maga mellé az anyósülésre. Kabalának jó lesz.
Gyorsan bereteszelte az ajtókat. Utoljára
megütögette a merevítő vasakat, megnyomo-
gatta az ablakok szigetelését.
Aztán vett egy nagy levegőt, és megnyomta
a gombot.
Abban a pillanatban a sötét űrben találta ma-
gát, az autó pörgött-forgott vele, a csillagok csak
33
2018.11.20. 21:09:48
 GALAKTIKA
2018. december
úgy röpködtek körülötte! Éles sziszegés jelezte,
hogy szökik a levegő a kocsiszekrényből. Talán
ennek köszönhetően nem robbant szét az egész
kasztni, mert a rögzítések, merevítők vészesen
nyikorogtak, hajladoztak közben. Meg fogok ful-
ladni, rettent meg Zoli, miközben pánikszerűen
tekergette a gombokat, próbálta pontosan vissza-
állítani a számlapot indulása percére. Úgy érezte,
nem tart ki a levegő addig, mire végez a precíz be-
állítással. A palack! Kétségbeesetten kapta magá-
ra a maszkot, és nyitotta ki az oxigéncsapot. Friss
levegő áramlott a tüdejébe, ettől megnyugodott,
uralkodni tudott keze remegésén. Egy perc múl-
va ujja ismét a vörös gombon volt. Megnyomta.
De előtte becsukta a szemét.
Egy darabig ki sem merte nyitni. Az ismerős
hang térítette magához.
– Mi történt, szomszéd, hogyan gurútt át
hozzám?
Pista bácsi kertjében állt az autó, a lapos
üvegház közepén. Zoli levette a maszkot, kilé-
pett, egy újabb üveglapot betörve és néhány pa-
lántát eltaposva remegő lábával.
– Ne haragudjon, Pista bácsi, megfizetem a
kárt!
– No, nem azér’ szóltam! De ugyi nincs baja,
Zolikám?
– Igaza volt, tényleg, igaza volt! Hadd ölelem
meg! – szakadt ki a feszültség Zoliból. Az öreg
nyakába ugrott, nem zavartatva magát annak iz-
zadságszagától, két oldalról megpuszilta Pista bá-
csit. – Megmentette az életemet! Ha nincs velem a
palack, már rég megfulladtam volna! – Fecsegni
támadt kedve, úgy megörült visszakapott életé-
nek. – Már vagy egy éve kint keringenék az űrben,
millió kilométerekre a Földtől, maga nélkül…
– Megmondtam, ugyi! Kóválygunk a nagy
zűrzavarban, és talán ezer Galilei vagy ki, sem
tudná kiszámóni, mikor hol tartózkodunk. Szá-
guldoznak szerteszét a csillagok, meg a bolygók,
ugyi, az időgépe meg csak oda viszi, ahol akkó
tartózkodott, mikoron elindút. Hogy akkó épp
34 Helygép
044-047-murvai.indd 34
hol voltunk, mikorra meg akar érkezni, azt senki
se tudhassa!
Közben sikerült lefejtenie magáról fiatal szom-
C
szédja karjait.
– Gondolom, nem sikerűt találkoznia senkivel
sem, akivel akart.
– Az űr közepén? Persze hogy nem! De kit
érdekelnek a nők, lényeg, hogy élve megúsztam,
Pista bácsinak köszönhetően!
Az öreg elunhatta a hálálkodást.
– No, akkó, ha meg nem sértem, toljuk át a
járgányát valahogy! Aztán holnap azér’ vágasson
nekem ide, ha jól számolom, öt üvegtáblát, és ho-
zassa el. Berakni nem kell, azt majd megoldom
magam, van gittem.
Mikor az autó ismét a fészerben volt, és a drót-
kerítést is helyrehozták, valaki megzörgette Zoli
kertkapuját. Nem látszott a sövénytől, ki lehet az.
Az öreg közben behúzta maga mögött a kiskaput.
– Én akkó e’mentem. Ja, még valamit: meg-
néztem délelőtt a telefonkönyvben, egy Tasak
Béla van benne. Felhíttam, azt mondta, a Margit
már rég hazakőtözött az anyjához. Annak meg
tudtam a számát, így hát időgép nélkül is vissza
lehet hozni a régi feleségünket, no! Nyissa ki neki
a kaput! De most mán vigyázzanak egymásra!
Intett, és ormótlan bakancsában indult ösz-
szeszedni az üvegcserepeket az épen maradt
palánták közül.
VARGA L. László
A szerző városi hivatalnok, a köz szolgája.
Unalmas életét többek között utazgatással
és a Galaktika magazin számainak gyűjtésé-
vel, olvasásával színesíti. Írásaival főleg ön-
magát, valamint családját és barátait szóra-
koztatta – eddig. Köznapi hősei életének ter-
mészetes része a fantasztikum. Kedvenc írója
Mihail Bulgakov. Ez az első nyilvánosság elé
bocsátott írása (nem számítva a régi iskolai
lapokat), a többi egyelőre számítógépének
sötét memóriacelláiban pihen. Közkívánatra
talán előkerül még onnan egy és más.
2018.11.20. 21:09:50
 GALAKTIKA
EGYEDI AJÁNLA T 2018. december

N A K!
CSAK G A L A K T IK A - O LVA SÓ K
N E L A W W W .G A LA K TIK A BO LT.H U
LÁTOGA SS O
LR A , É S R E N D E LJ E M EG A Z A LÁ B B I
WE BO LDA K E T E GY ÜT T 35%-K A L
H Á RO M K Ö T E T Ü N
N A LE N T I K U P O N KÓ D B E ÍR Á SÁVA L!
O LC SÓ B BA

-35%

OLCSÓBBAN A LENTI KUPONKÓD BEÍRÁSÁVAL!

AZWWW.GALAKTIKABOLT.HU
ÖN KUPONKÓDJA: Helygép G3 S A 6 X 35

044-047-murvai.indd 35 2018.11.20. 21:10:27

 GALAKTIKA
2018 december
Városlakók – Blame!
S
OKFÉLE MÓDON láttuk már
filmek, sorozatok és animék jóvol-
tából, miféle katasztrófához vezet-
het az emberiség szemszögéből a
kontrollálatlan technológiai fejlődés – a Ghost
in the Shell elembertelenedő társadalmától a
Psycho-Pass erkölcsdiktatúráján át a Termi-
nátorban látott fizikai megsemmisülésig szé-
les skálán mozognak a rémlátomások.
Nihei Cutomu mangaka rémálma mindegyi-
ken túltesz a maga grandiózus sötétségében.
Valamikor a régmúlt időkben az emberi-
ség uralta a várost. Azonban az a kor még a
legendákban sem él – számolatlanul sok évvel
ezelőtt ugyanis a teljesen automatizált, önma-
gát építő város ismeretlen okból megalkotói
ellen fordult, és az ember szisztematikus ki-
pusztításába kezdett. Az emberiség nem volt
felkészülve erre, így a város gyárai által sza-
bályosan okádott géptestek szó szerint szinte
eltörölték a fajt.
Az elektrohalász nevű kis törzs azoknak
a leszármazottaiból áll, akik túlélték a hatal-
mas, minden irányban egyre csak növekvő
xx megakonstrukció hadjáratát. Őseik találtak
48 Filmajánló
048-049-film.indd 48
egy kis területet, amelyen belül a város tűz-
fala nem lát, nem érzékel, és gépkatonái sem
tudnak belépni ide. A biztonságnak azonban
ára van: az elektrohalászok lassan felélték az
erőforrásokat, immár az összes ősi csőből ki-
bányászták a tápanyagot, és egyre messzebb
kénytelenek óvakodni élelemért.
Zuru, az ifjú harcos lány és barátai a két-
ségbeeséstől hajtva új útvonalat járnak be a
kietlen, kolosszális városban, amikor a tűzfal
észleli és megtámadja őket. Mind oda is vesz-
nének, ha nem jelenik meg a semmiből Killy,
egy ismeretlen, idegen férfi, aki elképesztő
fegyverével kimenti őket a slamasztikából,
majd velük tart a falujukba – emberemlékezet
óta nem találkoztak senkivel, aki nem a saját
törzsük gyermeke.
Killy elárulja, hogy hosszú vándorlásának
egyetlen célja van: olyan embert találni, aki-
ben megtalálható az úgynevezett Net Termi-
nál Gén – valamiféle olyan örökölhető „gén”,
amely által az adott személy képes kommu-
nikálni a várossal, így rá tudja venni, hogy
függessze fel a féktelen önépítést és a túlélő
emberek gyilkolását.
2018.11.20. 21:09:34

A törzs tagjai között ezt ugyan nem ta-
lálja meg, de amikor elmondják neki, hogy
a falujuk tövében van egy ősi templom, ahol
szellem kísért, felkeltik az érdeklődését. Itt
bukkan rá Cibóra, egy hosszú évszázadok
óta szunnyadó tudós gépre, aki rögvest fel is
ajánlja segítségét, ahogy a kétségbeesés szélén
vergődő falusiak is…
Csakhogy a tűzfalnak is megvannak a
maga tervei, és a túlzott mozgolódás még
a város mögött rejlő, felfoghatatlanul nagy
és idegen tudat, az Autoritás figyelmét is
felkelti…
Ha nyugaton készül, a Blame! egy megvál-
tástörténet lenne, arról szólna, hogyan hajtja
ismét uralma alá az ember a céltalan, gigászi
várost. De Nihei városa megismerhetetlenül
idegen – a titáni, sötét belső terek, a végtelen
termek, az értelmetlen gépek és épületek egy
külön világot képeznek, a lehengerlően szép
vizualitás tökéletesen visszaadja a város em-
bertelenségét mind léptékben, mind célban.
A gép emberi fejjel érthetetlen, felfoghatatlan
és hatalmas. A  szereplők elvesznek ebben a
rideg világban, túl kicsik ahhoz, hogy többet
számítsanak a gépeknek, mint egy hangya
Filmajánló
048-049-film.indd 49
GALAKTIKA
2018. december
vagy egy bolha. A város csak azért pusztítja
őket, mert valami ősi algoritmus illegális be-
vándorlókként azonosítja az emberi lényeket,
akikben nincs meg a Net Terminál Gén, ami-
nek beültetése egyfajta állampolgári előjog
és kötelesség lehetett. Itt nem születhet meg-
váltó, mint a Mátrixban, ez a város még csak
nem is érthető, nem hogy legyőzhető lenne.
Itt a túlélés már maga a győzelem.
A film teljességgel Nihei képi vilá-
gát idézi, a rá jellemző hátborzongató
kiberlényekkel, gyönyörű, mégis idegen
kiberpunk látvánnyal. Nihei rettentő jól
érzi az embert és minden emberiességet
meghaladó technológia rideg, riasztó, ide-
gen természetét: a város olyan, mint egy
végtelenül komplex, óriási termeszvár, ahol
a szereplőkhöz hasonlóan reményünk sincs
megérteni, mi miért történik.
A film igazi ínyencség a technológi-
ai szingularitás iránt érdeklődőknek, a
kiberpunk rajongóinak, de a Black Mirror
kedvelőinek is. Kietlen távoljövő soha sem
volt még ilyen szép.
Holló-Vaskó Péter
49
2018.11.20. 21:09:34
 GALAKTIKA
2018. december
J É G
A
PINGVIN KÉRT még egy limo-
nádét.
– Még az előzőt se fizette ki!
Belenyúlt a rövidnadrágja
egyetlen zsebébe, és egy új ötös bankjegyet
vett elő. Még csak egyetlen hajtás volt rajta.
– Isten hozott a faluban! – mondtam a
bankjegynek. – Rég nem járt errefelé új pénz.
Itt ugyanazokat a bankókat forgatjuk egymás
között. Annyira, hogy egy idő után már fel is
ismerjük őket.
A pingvin hangos szürcsögéssel fenékig
ürítette a poharat, és letette a pultra. Értettem
a célzást, és színültig töltöttem neki a jó kis
hideg limonádéból, amely minden joggal ér-
demes lenne arra, hogy a nagyvárosok legelő-
kelőbb helyein árulják.
– De tudja, akármilyen finom is ez a
limonádé, csak tíz centbe kerül – tisztáz-
tam a helyzetet, miközben töltöttem neki.
– Ennyi pénzért ötven limonádét kaphat.
50
050-059-norona.indd 50
JÉG
Egy isten háta
mögötti település
garázskocsmájában
emberek és állatok
jönnek-mennek,
és a legfurcsább
történeteket mesélik
egymásnak...
Juan Pablo Noroña
Bizony, uram, ötvenet! Az nagyon sok li-
monádé.
– Majd tízpercenként iszom egyet – vála-
szolta a pingvin.
Kiszámoltam fejben. Én magam viszem
a könyvelésemet, a számok jó barátaim. Az
összesen nyolcórányi limonádé. Bár ebben a
hőségben...
– Egy ilyen meleg napon, mint a mai, a to-
jás is megsül a kövön, nem? – Ahogy a végére
értem a mondatnak, azt kívántam, bárcsak
elvágnám a számat a korsóval, hogy ne mond-
jak több ilyen ostobaságot. Pingvinnek vicce-
lődni tojással – ő madár, én meg egy érzéket-
len barom. Az az alacsonyabbik fajta, széles
csőrű pingvin volt. De nem mondott semmit.
Az országutat figyelte.
– Van itt telefon? – kérdezte hirtelen, anél-
kül, hogy rám nézett volna.
– Persze, arra, jobbra, a benzinkút után
tíz méterre. Telefonfülke. Nekem ide nincs
Jég
2018.11.20. 21:09:05

bekötve. Amennyit én használom, felesleges
lenne.
Felállt a bárszékről, és elment telefonál-
ni. Imbolyogva lépkedett, nagyon viccesen,
de a nagyanyai intő szó a fejemben hamar
elhessegette a kísértést, hogy nevessek raj-
ta. Isten tudja, miféle pingvin az olyan, aki
egymagában tér be egy garázsba egy ilyen
vidéken. Jobb lesz nem kötekedni vele. Sze-
rencsére a kávézó részen sem volt senki, se-
hol egy kamionos heccmester, akinek eszé-
be juthatna tréfálkozni egy állaton, akibe
könnyű belekötni; még csak az hiányzik, itt,
az én házamban, a bútorok között, ahol az
evőeszközök kéznyújtásnyira vannak csak.
Isten látja, hogy amim van, az nem ér sokat,
és hát nem költhetek el egy ötvenest minden
egyes alkalommal, amikor valakinek a fejé-
be száll a pia.
Oh Moses my sweet sheppard!
You’ll take me away from here
this wasted land of Sinai
to milk and honey streams.
Oh Moses my sweet sheppard!1
Nagyon magas, vékony, mégis erős és tisz-
ta hangok jöttek felénk. Az út szélén mezei
egerek gyászmenete közeledett, a közösség
lelkipásztorával és egy kövér asszonysággal
az élen. Ahogy a garázs bejáratához értek,
elhallgattak. Megálltak, és rövid tanakodás
után a benzinkút árnyékába vonultak. Páran
eltávolodtak a csoporttól, és betértek az üzle-
tembe.
– Adjon Isten jó napot! – mondta a lelkész,
ahogy belépett az ajtón; az asszonyság egy
csuklással elfojtotta a zokogást, és négy fiata-
labb példány pedig fejet hajtott felém, több-
ször is.
– Jó napot; akarom mondani, fogadják
őszinte részvétem! – feleltem.
Jég
050-059-norona.indd 51
GALAKTIKA
2018. december
– A gyászoló család nevében elfogadom –
bólintott a lelkész. – De most e percben sem-
mi más nem nyújthatna Ruth asszony számá-
ra nagyobb vigaszt, mint egy italáldozat az ön
limonádéjából. Valamint, nekünk magunk-
nak is úgy esne az, mint maga az isteni kegy
érintése.
– Akkor, egy pohárral a menetnek, ugye? –
kérdeztem. – Szerintem elég lesz.
– Természetesen. Az Úr, az ő végtelen
szenvedésével, felnyitotta szemünket.
Töltöttem egy pohárba, és megkerültem a
pultot, hogy eléjük tegyem.
– A vendégeim. Nem fogadhatok el pénzt
egy özvegyasszonytól.
Az asszonyság egy pillanatra elhallgatott,
hogy aztán még hangosabban kezdjen el bőg-
ni. A lelkipásztor együttérzően érintette meg
a vállát.
– Nyugodjon meg, Ruth asszony! Ő már az
Úr jobbján van, az igazakkal és alázatosakkal.
– Bocsánatot kérek, hogy összevissza be-
széltem – szabadkoztam. – Nem kellett vol-
na...
– Tetted keresztény cselekedet volt, fiam,
csak rosszul címezted – magyarázta a lelki-
pásztor. – Nem özvegy ő, hanem egy anya, aki
felé részvéttel fordulsz.
– Ó, drága kisfiam! – kiáltott fel az asszony.
– Az én drága jó kisfiam, akit elvett tőlem ez
az ördögi keselyű.
– Ruth asszony, ne káromolja az Istent! –
tanácsolta a lelkipásztor. – Nem szabad a Go-
nosz kezét látni mindenben. Olyankor Isten
mindenhatóságát vonjuk kétségbe.
– De hát Tobias atya! – fordult felé az asz-
szony számonkérő hanggal. – Csak a nadrág-
ját és a kabátját találták meg, nem messze a
keselyű fészkétől. És ráadásul hogyan? Össze-
égve, majdnem elszenesedve! És az a pokoli
bűz, micsoda gyötrelem! – Levette a kis kala-
pot a fejéről, és maga elé tartotta; a fia ruhá-
51
2018.11.20. 21:09:05
 GALAKTIKA
2018. december
ira gondolt. – Bizonyosan a Pokol mélységes
bugyraiba vitte magával, hogy megkínozza.
Vagy talán, mivel annyira ördögi, nem is kel-
lett olyan messzire vinnie. – Megremegett,
ahogy a kalapot nézte, ami most úgy tűnt, az
elhunyt földi testét látja benne. – De biztos
vagyok benne, hogy a szép kis lelke mennybe
ment, repült, egészen az Úrhoz. – A kalappal
a levegőbe írta a magasba tartó szegény kis
lélek útját.
– Mind tudjuk, hogy a fia a közösség kiváló
tagja volt, és példás életű keresztény – nyug-
tázta a lelkipásztor. – Az Úr vigyáz az övéire,
és nem engedné, hogy szegény jó Simon így
végezze. Nem, nem, Ruth asszony. Én ebben
azok bűnös kezét látom, akik a fajok közötti
gyűlöletet szítják.
– Ó, az én kedves, jó fiam! – siránkozott
Ruth asszony. – Az én kicsi Simonom! Milyen
szép is volt kiskorában! Soha nem szabadott
volna felnőnie és elhagyni az otthon melegét!
Alighogy elment, a világ megölte!
A négy ifjú bólogatott, egyik a másik után,
és ahogy az utolsó bólintott, az első újrakezd-
te. Úgy néztek ki, mint a motor dugattyúi.
Közben a lelkipásztor feltűrte az egyik ol-
dalon az inge ujját, és egy kicsi korsót merített
a limonádéba. Az egyik zsebéből már elővett
pár papírpoharat. Gyorsan áldást szórt az ös�-
szes jelenlévőre és a sírdogáló asszonyságra is.
Aztán kiadta az utasítást a fiataloknak:
– Jól van, fiaim! A gyászmenet többi tagjá-
nak is részesülnie kell ebből az isteni italból.
A poharat! Gyerünk!
A sihederek egymást taposták a limonádés
pohár körül. Fújtattak, botladoztak, mint a
kukoricarakodók egy hosszú nap végén.
– A francba! – dühöngött a lelkipásztor. –
A Gonosz úgy alakítja a dolgokat, hogy min-
den generáció gyengébb lesz, mint az az előt-
ti. Utat kérek! – A lelkipásztor kétszer akkora
volt, mint bármelyik másik siheder, és simán
52
050-059-norona.indd 52
átérte a pohár felét. Részéről nem tűnt külö-
nösen nagy erőfeszítésnek, de a többiek a po-
hár másik fele alatt összezsúfolódva nagyon
megkönnyebbültek.
A pingvin az ajtóban volt, amikor áthalad-
tak a küszöbön. Nem tudom, mióta állhatott
ott.
Kifejező tekintettel nézett utánuk, egészen
addig, amíg a gyásznéphez nem értek. Akkor
odajött a pulthoz, és felugrott a bárszékre.
A pultra könyökölt, hogy megigya az újabb
limonádéját, és közben olyan képet vágott,
mint aki nem szívesen tartózkodik ebben a
helyiségben.
Az egerek szomjukat oltották, hiszen az én
limonádém bárki szomját eloltja, és boldogan
indultak felém, hogy visszahozzák a poharat.
Integettem nekik, hogy hagyják csak ott nyu-
godtan, ne törődjenek ezzel. Őszintén szólva,
jobban örültem volna, ha gyorsan eltűnnek.
Nem igazán szeretem, ha egy koporsó áll az
ajtómban, ráadásul egy olyan, ami nem üres.
Meg hát az egereket se kedvelem. És nem
azért, mert fajista vagyok, hanem az összes
olyan faj közül, akik beszélni tudnak, ők
azok, akiktől, bizony, kiráz a hideg.
That morning Moses held the keys
of Jesus’ barn in heaven
he gave the good and beaten mice
more than enough to please
Oh yeah, the keys to the barn!2
– Folyton panaszkodnak, és nemrég hoz-
tak egy törvényt, hogy a macskáknak lakott
területen szájkosarat és kesztyűt kell horda-
niuk – magyaráztam, amikor az egereket már
nem lehetett látni. – Merre tart így ez a világ?
– Ismertem egy macskát.
Meglepett a pingvin hangja, mert nem
számítottam arra, hogy válaszolni fog. Ahogy
felé fordultam, már épp nyitottam a számat,
Jég
2018.11.20. 21:09:05

hogy mondjak valamit, de ő a poharában lévő
jégkockákra fókuszált, és a legkisebb jelét se
adta annak, hogy akár egyetlen szót is akarna
még szólni. Eldugultam hát én is, és nekiáll-
tam tiszta poharakat mosogatni.
A pingvin még hússzor élt a pénzén vásá-
rolt lehetőséggel, anélkül, hogy közben bár-
mi említésre méltó történt volna. Ez a vidék
eleve kihalt egész évben, és augusztusban
nemcsak kihalt, de egyenesen olyan, mint-
ha el is lenne temetve. A napok pont ilyenek,
mint ez a mai: olyan, mintha a nap meg se
mozdulna az égen, az emberek az ajtóig se
mennek ki, mert a perzselő szél mindenho-
va port fúj. A családok paravánt raknak a
pincékbe, és meztelenül fekszenek a betonra
vagy a sárpadlóra, a férfiak az egyik oldalon,
a nők a másikon. Vannak, akik jégtömböt
vásárolnak, és azt megölelik, úgy alszanak,
esküszöm. Én, aki a falu egyetlen hűtőjé-
nek a tulajdonosa, valamint egy ilyen szép
citromoskert gazdája is, nagyjából védve va-
gyok a melegtől, és aki elmerészkedik idáig,
az még fizet is nekem. Csak az unalom… Azt
nem öli meg semmi. Borzasztó lassan telik
itt az idő.
– Milyen borús egy nap, nem? Uram…
– A kérdést feldobtam, de nyitva maradt fe-
lettünk a levegőben. A pingvin egy szívószá-
lat vett ki az automatából, és valami nyelves
trükkel próbálkozott. Nem ment neki; ugyan
melyik csőrös állat tudna szívószállal inni?
Meg is érdemelte, minek titokzatoskodik itt
nekem? Akárhogy is, amíg az én pultomnál
vesztegel, nem szabadulhat tőlem.
Úgy döntöttem, bedobom a Jolly Jokert.
– Borzasztó hét ez a faluban – kezdtem. –
Már két halott van. Meglátszik majd a nép-
számláláskor.
– Kettő?
Egy jó beszélgetéshez csak valami szaftos
témát kell előhúznom az ingem ujjából, az pe-
Jég
050-059-norona.indd 53
GALAKTIKA
2018. december
dig éppenséggel akadt. Ez a pingvin hamaro-
san a tenyeremből fog csipegetni.
– Igen, ezen a héten búcsúztattuk Silast, a
kertészt, szegény öregembert…
A pingvin szemébe néztem. Vesztes te-
kintete volt, végig vesztes tekintete volt. Tele
kíváncsisággal. Én ezt bárki szemöldökén
észreveszem, még ha tollakból is áll az a bizo-
nyos szemöldök.
– Három napja halt meg – vetettem oda,
mintha nem is lenne kedvem elmesélni.
Ahogy az ember csalit dob a halnak. – Az
orvos azt mondja, szívinfarktus. A boltos öz-
vegye talált rá holtan, volt egy teherautója,
annak a kormányánál. Az özvegy épp az úton
ment a lovaskocsijával, amikor meglátta a fá-
nak ütközött teherautót, azon az úton, ami az
öreg birtokára vezet. Este hat óra lehetett.
A pingvin kicsit odébb húzódott a pulttól,
és az egyik szárnyával megtörölte a homlokát.
Úgy tűnt, még nem ejtette rabul a történet.
– Szívinfarktus. Idős ember volt. Gondo-
lom.
– Idős, de nagyon aktív – vágtam rá. – Mi-
ért járt kocsival épp arrafelé, Silas háza kör-
nyékén a boltos özvegye este hatkor, ünnepi
kalapban? A nő azt állítja, hogy áfonyalekvárt
akart vinni neki. Én viszont lefogadom, hogy
nem ez volt az egyetlen édes és lédús dolog,
amit neki szánt.
Az az átkozott fagyimadár megint a limo-
nádéja fölé hajolt. Ekkor, mintha csak szándé-
kosan csinálná, sikerült a szívószállal innia.
Úgy tűnt, a hal nem harap a csalira.
Ismét támadásba lendültem, ha lehet, még
nagyobb hévvel.
– A doki azt mondta, hogy a szívinfarktus
dél és délután kettő között következett be,
de azt nem tudta megmondani, hogy a kor-
mánykerék ez előtt vagy utána fúródott bele a
mellkasába. Több jel arra utalt, hogy a baleset
történhetett előbb. De az öreg Silas bivaly-
53
2018.11.20. 21:09:05
 GALAKTIKA
2018. december
erős volt. Makkegészséges, ahogy a jó doktor
mondta, pár héttel azelőtt járt nála kivizsgá-
láson.
Újabb adag limonádé tűnt el a pingvin
csőrében. De én már teljesen fellelkesültem,
és végre volt valami témánk.
– Idős volt, de erős az öreg Silas. Nem rozs-
dásodott meg, és meg se hízott, mint más
öregek errefelé. Még pár évvel ezelőtt is utaz-
gatott, sok helyen járt, mindenfelé dolgozott.
Múmiákat, kincseket keresett, ide-oda csem-
pészte őket. Van, akit ez az életmód fiatalon
tart. Például, nézze csak! – És rámutattam a
nagy fényképre a pénztáros szék mögött. Silas
volt a fényképen, persze egy fiatalabb Silas,
nagy hókupacok között állt. Vagy talán jég-
tömbök között, nem látszott jól. A háttérben
fehér hegyek magasodtak. Az ördögbe is, a
képen minden csupa fehérség volt, csak Silas
nem, és a puskája.
Akkor végre megláttam a szemében a szik-
rát. Amikor visszafordultam a képtől, akkor
végre megláttam a pingvin sötét pici szemé-
ben a szikrát. Érdekelte a dolog. Sőt. Beszélni
kezdett.
– Mi van ezen a fényképen?
– Hogy mondja?
– Mi van ezen a fényképen?
– Az öreg Silastól kaptam – feleltem rövi-
den. De nem is ez volt a lényeges. – Nos, ön
mit gondol a hét rejtélyéről?
A szemembe nézett. A szemöldökére ismét
kiült a kíváncsiság.
– Paráználkodtak, és az öreg közben halt
meg… A nő pedig utólag autóbalesetnek álcázta.
– Nekem is megfordult ez a fejemben. De
az özvegy csak a saját lovaskocsijához ért,
mást nem tud vezetni.
– Akkor az öreg a várakozásba halt bele.
– Ezt hogy érti?
– Az öreg elindult, hogy találkozzon az öz-
veggyel, és a szabad ég alatt egyenek egy kis
54
050-059-norona.indd 54
lekvárt. Annyira boldog volt már a gondolat-
tól is, hogy belehalt a vágyakozásba.
– Dehogy, ennek semmi köze se az öz-
vegyhez, se a lekvárjához… Nézze, Silas járt
Párizsban. Érti? Nekem mesélt azokról a nők-
ről. Az özvegy által ébresztett vonzalom nem
ölhet meg egy ennyire nagyvilági embert. No
meg aztán, ez a történet már épp leáldozóban
volt amúgy is. Hisz látja, a nőnek kellett el-
mennie hozzá.
A pingvin majdnem összehúzta a szemöl-
dökét. De az arckifejezésében több volt már,
mint puszta érdeklődés, valamit láttam a
csőrén… Egy pillanatig megijedtem, hogy át-
ugrik a pulton, és kilyukasztja a homlokom.
Szerencsére ez csak az élénk fantáziám szü-
leménye volt; békésen rám kacsintott, és kö-
zelebb hajolt.
– Mi a maga elmélete, nagyokos?
– Ó, hát az elég bonyolult – feleltem, sokkal
magabiztosabban, mint addig. – Mivel igazá-
ból nincs is saját elméletem, mint olyan. Az
én fejemben kérdések nyüzsögnek, amelyeket
a seriffnek meg kell tudni válaszolnia, mielőtt
lezárná az ügyet.
– Feltételezem, hogy nagyon érdekes kérdé-
sekről van szó, különben a seriff úgy dönt, hogy
szépen megspórol magának egy halom munkát,
és lezárja az ügyet azzal, hogy baleset volt.
– Muszáj lesz dolgoznia. Tegnap elküldtem
egy levelet Silas rokonainak a városba. Renge-
teg furcsaságról számoltam be nekik.
– Aha… egy levél. Maga igazán komolyan
veszi a köz érdekében végzendő feladatokat.
– Ki fogják vizsgálni az ügyet a faluban.
Ha kis szerencsénk van, még a magasabb
szintű hatóságokat is be kell vonni. – Ennél
a mondatnál igyekeztem nem túlzásba vinni
a vigyorgást.
– Jönnek majd a rendőrök, az újságírók,
teletöltik limonádéval az autókat, és benzint
isznak majd hozzá...
Jég
2018.11.20. 21:09:06

Sértegetett. Átkozott palimadár, sértege-
tett.
– Idefigyeljen, uram! – szóltam határozot-
tan. – Nem tűröm, hogy azzal vádoljanak,
pusztán azért teszek meg ennyi mindent a
falu nyugalmáért, mert önös érdekem fűző-
dik hozzá… Ha ezer évig élnék, se jutna ilyes-
mi az eszembe! Vagy hát semmiképp nem ez
lenne az elsődleges célom az intézkedésekkel.
– Akkor mesélje el, mi áll abban a levélben!
– vágott vissza. – Hacsak nem valami titkos…
– Nem titkos. Sőt, a levelet elküldtem a leg-
nagyobb napilapoknak is. A Mezőgazdasági
Esti Hírlapnak, az Éber Méhésznek és a Kilá-
tás Nyeregbőlnek is.
– Azt ne mondja, hogy meg kell várnom,
míg megjelenik a címlapokon.
Nyíltan kötözködött.
– Én láttam a tett helyszínét. Úgy értem,
Silas birtokát – kezdtem bele a történetbe.
Elmondtam, hogy elmentem a seriffel és az
orvossal, fotókat készíteni. Hogy a megye
ötven centet fizet minden egyes fényképért
a saját költségeimen felül. Hogy ez így kön�-
nyedén fedezte a kis privát riportomat is, amit
összeállítottam, mert minden fotóból, amit a
seriff rendelt, én kettőt készítettem, ráadásul
csináltam pár olyat is magamnak, amit a se-
riff nem is kért.
A pingvin érdeklődve figyelt.
– Leleményes egy figura maga – szólt. –
Lássuk hát azokat a fényképeket! Mármint,
csak ha szabad…
Bementem az irodába a köteg fényképért,
amelyet az ideiglenesen fontos dolgok fiók-
jában tartottam. Fellelkesültem, hogy meg-
mutathatom őket a jómadárnak. Az első pár
képen a felborult jármű volt látható.
– Te jó ég, valaki elfelejtette megmutatni
az öregnek, hogyan kell vezetni – jelentette
ki. Jól látszik, hogy a fa másfél méterrel az út
mellett van, de a teherautó telibe találta. Bizo-
Jég
050-059-norona.indd 55
GALAKTIKA
2018. december
nyára erős ütközés volt: a karosszéria a mo-
torig benyomódott. A fa, egy terebélyes tölgy:
csak a kérge sérült meg kissé.
– Hát csak várja ki a végét! Silas házában
a nappaliban áll egy Les Mans-trófea. Tudja,
az a franciaországi autóverseny. Ilyen híres.
Ugyanaz a neve franciául is, érdekes, nem?
– Rendben, akkor valami miatt elvesztet-
te a jármű felett az uralmát. Egy tehén, vagy
egy szívinfarktus. Mindkettő természetes
halálok.
– No de a sebesség! A keletkezett kárból
egyértelmű, hogy ez a roncshalmaz maxi-
mális sebességgel haladt. Az a csoda, hogy
eljutott odáig, és nem törte össze magát már
korábban valahol ezen a rissz-rossz úton.
Silasnak valami miatt pucolnia kellett, és
nem érdekelte, ha össze is töri az egyetlen te-
herautóját.
A második képen Silas teherautója látszott
belülről, de már üresen, nem volt érdekes.
A harmadikon Silas birtoka.
– Ez a háza – mutattam a pingvinnek. –
Szép ház. Ezek itt istállók. Ezek ágyások.
Silasnál nagyon jó a víz. Nézze ezeket a tökö-
ket! Itt a kutyája… – Az állat izgatott lehetett,
amikor a kép készült, látszott, hogy ugrál és
ugat. – Ez a kutya nem normális. Már hívták
a sintért, hogy vigye el. De még mindig ott
van. Van itt még valami, figyeljen csak! Ami-
kor megtalálták a kutyát, nem volt se vize, se
kajája. Silas ki nem állhatta, ha egy drága ál-
latot víz és kaja nélkül hagynak. Ez pedig egy
fajtiszta bullterrier. Veszélyes egy dög, csak
Silas tudta kezelni.
A pingvin nagyon komolyan szemügyre
vette az állat szemfogait.
– Hát akkor megijedt, amikor vizet vitt a
kutyának, szívinfarktust kapott, de még el-
indult a teherautóval száguldva egy orvosért
– kocogtatta meg a fotót a szárnya végével,
pont a bullterrier fejénél. – Aztán útközben
55
2018.11.20. 21:09:06
 GALAKTIKA
2018. december
teljesen rosszul lett, és elvesztette uralmát a
jármű felett.
– Megijedt volna a saját kutyájától? Ennél
azért többre van szükség, hogy egy ilyen,
világot látott ember halálra rémüljön. Silast
nem a saját kutyája ijesztette meg. Hanem az,
amitől a saját kutyája is megijedt. Mellesleg,
nagyon sok kutya megőrül attól, ha veszély-
ben látja a gazdáját, és nem tud rajta segíteni.
A következő képeken Silas háza volt. Ké-
pek a verandáról, az ajtóról, a nappaliról, a
pincéről és más helyiségekről.
– Mi ez a pocsolya a pincében? – csodálko-
zott a pingvin.
– Az semmi különös. Az emberek nagy
jégdarabokat vásárolnak, a pincébe viszik, le-
terítik vászonnal, és azt ölelgetik.
– Itt nincs semmiféle vászon. És egy nagy
jégtömb csak ekkora pocsolyává olvadt?
Hánykor vitték hozzá a jeget? Mekkora volt
a jég?
– No, maga is épp olyan, mint én! – Na-
gyon megörültem. – Remek kérdések! Errefe-
lé csak egy jégárus van, és a jégtömbök hat-
vanszor-hatvanszor-kilencven centi nagyok.
Pontosan emlékszem, tudtuk, hogy a jégárus
fél egy és egy között ment arrafelé. A jégárus
azt mondja, hogy a teraszon hagyta a jeget,
többször csengetett, és zörgetett a kopogtató-
val, de Silas nem jött ki.
– Talán a konyhában volt.
– Errefelé a csengő kis harangocskája a
konyhába van bevezetve, mert oda nem hal-
latszik a kopogtató hangja. Silas nem volt
otthon. Ezer százalék. De folytatom. A  jég-
árus pedig ideges lett a kutya miatt, aki meg
volt őrülve, így mondta, megőrülve, úgy-
hogy eljött.
– Akkor nem is látta Silast – fejtette tovább
a szálakat a pingvin. – És látom, hogy a ve-
randa, ahol az árus a jeget hagyta, fából van.
Mi van a bejárati ajtó alatt? Ne árulja el! Pon-
56
050-059-norona.indd 56
tosan az a része a pincének, ahol a pocsolyát
találták.
– Hát, képzelje… pontosan az.
– Silas nem vitte le a jeget. A jég ott olvadt
el a verandán, és egy része a deszkák között
lefolyt a pincébe. Adja ide a veranda és az ajtó
képeit!
A pingvin aprólékosan tanulmányozta
a fényképeket. Több érdeklődést mutatott,
mint amennyit én valaha reméltem tőle. Ag-
gódni kezdtem: ki tudja, talán túl messzire
mentem… Mi lesz, ha a történet önálló élet-
re kel?
– Nézze meg ezt! – mutatta. – Itt van a
csengő doboza, kerek, fehér, egy négyzet
alakú résbe beékelve ezen a sötét falapon. Ez
csakis valami átmeneti megoldás lehet. Ha
megvizsgálnák, biztos az derülne ki, hogy ez
új, nemrég szerelték ide. Silas a régi helyett
szerelhette fel ezt. Ahelyett, ami nem műkö-
dött, amikor csöngetett nála a jeges.
– Gondolja? Ez elég vad ötlet…
– Most miért? – A pingvin felugrott a bár-
székre, és hevesen rázta a szárnyait. – Ön
nem bízik egy állat okfejtésében? Ön meggyő-
ződéses emberközpontú, ugye?
– Hogy mi?
– Amit úgy neveznek: fajista.
– Én ugyan nem! – nevettem fel. – A leg-
jobb barátaim közül többen józanul is négy
végtagon járnak! – A bárpult alatt csuriban
volt a kezem, miközben fesztelenül néztem
a kis féreg szemébe. Mindehhez a lehető
legnyugodtabb és legengedelmesebb képet
vágtam. A pingvin csőrének hegye épp a
szemöldökközömmel volt egy vonalban. –
A csengőről mondott valamit…
Tíz másodpercig egyetlen dolog foglalkoz-
tatott az életben: az, hogy vajon mennyire
céloz jól egy pingvin. Végül a tollas fagylalt
elnézett a limonádéjára, és megragadta a szí-
vószálat. A pohár kiürült, és én újjászülettem.
Jég
2018.11.20. 21:09:06

Sietve töltöttem tele a poharat.
– Folytassuk! – szólt ekkor a pingvin. –
Silas a pince hátsó részében volt, és nem hal-
lotta a kopogtatást, a csengő pedig nem mű-
ködött. Ez utóbbit a jeges nem is vehette észre,
mert akkor se lehet kint hallani a csengőt, ha
éppen működik. A szemem előtt látom Silas
arcát, amikor fél órával később kimegy, és ott
találja a verandán ezt a Mississippit. Ekkor
jön rá, hogy nem szól a csengő.
– És aztán?
– Aztán megpróbálja kicserélni a csengőt
egy elektromos csengőre, de a padló csupa
víz. Tipikus, gyakran előfordul, hogy az így
kapott áramütés szívinfarktushoz vezet.
– De ez könnyedén elkerülhető, ha a sze-
relés idejére megszakítják az áramkört. Ezt a
lépést Silas tuti nem hagyta ki.
A pingvin gyors egymásutánban megivott
négy limonádét. Majdnem lőttem egy poént ar-
ról, hogy ha ennyit iszik, a szeme is limonádé-
színű lesz, de aztán inkább kihagytam. A szeme
egyébként is inkább arra sarkallt, hogy fussak,
amerre látok, nem pedig arra, hogy viccelődjek.
Egy őrült tekintete volt az. Majdnem el is ájul-
tam, amikor egyszer csak felugrott a pultra, és a
fejünk egy vonalba került.
– Az egér! – kiáltotta. – Az az odakoz-
mált kisegér! Azzal a pokoli bűzzel! Amikor
Silas kipróbálta a csengőt, az egér zárta be az
áramkört a testével. Meg is sült abban a pil-
lanatban, mint egy darabka krumpli, és egy
arra járó keselyű meglátta, ropogósan, mele-
gen, megfogta, magával vitte.
– Milyen egér? – kérdeztem, én balfék.
A csőr két széléről a pici fekete szemek tü-
zet szórtak felém.
– Ja, aaaaz az egér! – raktam össze a része-
ket. – No de az az egér, bár fiatal volt, és ártat-
lan, buta azért nem. Még egy egérnek is elég
esze van ahhoz, hogy ne keveredjen két, áram
alatt lévő drót közé.
Jég
050-059-norona.indd 57
GALAKTIKA
2018. december
– Persze hogy van elég esze hozzá. Neki-
dobták a drótoknak. Sőt. Előtte még jól össze
is vizezték.
– De ki tehette, az isten szerelmére, ki te-
hette?
– Most nagyon kell rám figyelnie – mondta
komolyan a pingvin. – Tud követni?
Egy szó nélkül újratöltöttem a poharat.
Másfél pohárnyit töltöttem neki, az a „fél” a
pulton csorgott végig.
– A kutya feláldozta a kajáját, hogy csapdá-
ba ejtse az egeret. Az egér bezabált, és emiatt
lassú lett a mozgása. – Magyarázat közben a
pingvin olyan hevesen gesztikulált a szárnyá-
val, hogy hátrább kellett lépnem. – A kutya
megfojtotta az egeret a saját ivóvizében, így
nem maradt nyoma ennek a gyilkosságnak.
A küzdelemben ugyan kiömlött az ivóvíz, de
még így is elég volt ahhoz, hogy az egér meg-
fulladjon, és csuromvizes legyen. Nézze csak
meg a fényképeken a vezetékeket és a kutya-
ház elhelyezkedését! A kutya a szabadság
szelét érezte meg, amikor meglátta az olvadó
jeget és Silast a csengőcsere közben.
– Ez egy nagyon beteg film lenne. De mi
motiválta, vajon mi motiválhatta a kutyát?
A pingvin lassan lépkedni kezdett a pul-
ton, az egyik végétől a másikig, és ügyet sem
vetett arra, hogy limonádés lesz a zoknija.
– Egyes emberek azt állítják, hogy Isten
eredetileg nem is akart intelligenciát adni az
állatoknak. Azt állítják, hogy a világ, amiben
élünk, a Sátán által táplált illúzió csupán, és
hogy a gondolkodásra képes állatok nem má-
sok, mint bűnös emberek, akiknek ilyen kül-
sővel kell létezniük, így vannak megjelölve.
Olyat is mondanak, hogy a beszélő állatok a
Sátán által teremtett lények, másodkézbeli lel-
kek, amelyeket cserébe azért küldhet közénk,
hogy ne az embereket üldözze. – Megállt, és
lekezelően legyintett a bal szárnyával. – Ta-
lán a kertész ilyen ember volt. Nem tisztelte a
57
2018.11.20. 21:09:06
 GALAKTIKA
2018. december
kutyáját, nem figyelt rá eléggé. Mitől van úgy
megvadulva az az állat? Talán a kertész olyan
ember volt, aki nem tisztelte azokat, akik
szerinte nála alsóbbrendűek. Képes ócsárol-
ni, megszégyeníteni, meglopni, megrongálni
a mások számára legszentebb dolgokat… ha
azok a mások nem olyanok, mint ő.
Az utolsó mondatnál a pingvin Silas képére
nézett a vállam fölött. Láttam, a kép tükröző-
dött kicsi kerek, fekete szemében. Hirtelen, és
apám összes földjére esküszöm, hogy így volt,
a képről eltűnt a kertész, és a hatalmas, hófehér
hegyek közeledni kezdtek, majd szétnyíltak,
mintha mi repültünk volna felettük, és mögöt-
tük előbukkant valami szikrázó, valami fényes.
Amikor az a valami már majdnem pontosan
láthatóvá vált, és én tudtam, hogy valami hi-
hetetlen és csodás dolog lesz az, az az átkozott
állat hátraugrott, és minden eltűnt. A pingvin
arccal nekivágódott az ajtónak, és elszaladt. Én
kővé dermedve álltam ott.
Aztán magamhoz tértem, újra tudtam
mozogni, gondolkodni. Akkor döbbentem
rá, hogy hova is rohanhatott, és az irodába
siettem, ahol elrejtve be van vezetve a telefon-
fülkéből a vonal. Mi más is szórakoztathatna
engem ebben a faluban, mint a távoli életek
hallgatása?
– Meghalt – hallottam a pingvint a telefon-
ban. – A másik világban, őseink szolgálatára.
Nem fognak rájönni, hogy kapcsolatban vol-
tunk; gondoskodtam róla.
A vonal túlsó végén nem válaszolt sen-
ki. Csak az hallatszott, hogy nagyon erősen,
üvöltve fúj a szél. Nevezzenek bolondnak, bá-
nom is én, de hirtelen a csontjaimig olyan hi-
deg hatolt, amilyet még soha életemben nem
éreztem.
Letettem a kagylót.
Visszasiettem a pulthoz, azzal az elha-
tározással, hogy a pingvin összes elméletét
részletesen elmondom majd a seriffnek, de
58
050-059-norona.indd 58
persze úgy, mintha a sajátjaim volnának.
Akár hisz majd nekem, akár nem, minden-
képpen azt a benyomást keltem majd, hogy
valami Sam Spade vagyok, aki egy vidéki
koszfészekben unatkozik, és mindenféle hét-
köznapi balesetből bűnügyet csinál, és így
senki nem fog hinni a leveleimnek. De nem
érdekelt. Jobb ez így. Átkozott legyek, ha
hagyom, hogy ez az ügy akár csak egyetlen
nappal is tovább húzódjon megoldatlanul.
Túlságosan is félelmetes volt ahhoz, hogy ne
tegyek pontot valahogyan ennek a végére.
És amíg a legszebb mosolyomat, valamint
a legbugyutább válaszaimat készítettem elő
a pingvin fogadásához, megfogadtam, hogy
soha többé nem elegyedek szóba magányos
pingvinekkel garázskocsmákban.
Kállai Anna fordítása
1: Ó, Mózes, kedves pásztorom!
Te vezess ki innen,
Sínai eltékozolt földjéről,
Mézzel, tejjel folyó vidékre!
Ó, Mózes, kedves pásztorom!
2: Azon a reggelen Mózes tartotta kezében
Jézus mennybéli istállójának kulcsát.
Többet adott a legyőzött, jó egereknek,
mint amennyi kellhet,
ó, az istálló kulcsa!
Juan Pablo NOROÑA
Kubai SF-szerző, 1973-ban született Havanná-
ban. Filológiából doktorált, jelenleg a Kubai
Tudományos Akadémia Technológiai Trendfi-
gyelő Központjában dolgozik. Első elbeszélé-
se a Reino Eterno című antológiában jelent meg
2000-ben. Hazájában azóta rendszeresen pub-
likál, de más spanyol ajkú országokban is napvi-
lágot láttak írásai antológiákban, folyóiratokban.
Csak az Axxón nevű digitális magazinban 22 no-
vellája jelent meg 2005 és 2007 között. Több
ízben előkelő helyezést ért el pályázatokon, és
görögre is lefordították már. Magyarul most ol-
vashatjuk először.
Jég
2018.11.20. 21:09:06
 65 ÉVES LETT DECEMBER 15-ÉN
GALAKTIKA
2018. december
ROBERT CHARLES WILSON
Ünnepeljük együtt Hugo-díjas regényével és
annak világában játszódó további két kötetével!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ DECEMBER 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!

RREENNDDE EL D
L DMM
EGE GI TI TT:T W
: W
WWW
JégW . G A L A K T I K A B O L T . H U
. G A L A K T I K A B O LT. H U 59

050-059-norona.indd 59 2018.11.20. 21:09:12

-30
AZ AKCIÓ DECEMBER 1-TŐL 31-IG TART.
 GALAKTIKA
2018. december
Sci-fi rapszódia: Queen
2
018-AT ÍRUNK, és talán nem
is gondoltuk volna, hogy egyszer
még újra népszerű lesz a 70-es,
80-as évek ikonikus együttese, a
Queen. A november elején mozikba került
Bohém Rapszódia ugyanis, ha mást nem, leg-
alább azt elérte, hogy az emberek ismét be-
szélnek a négyesről. Az autókban, vagy épp a
lejátszási listákon ismét felcsendülnek a régi
nagy slágerek: az első nagy sikereket hozó
„Killer Queen”, a hatalmas vitaindító áttö-
rés, a „Bohemian Rhapsody”, a funky him-
nusz „Another One Bites the Dust”, és még
sok-sok más. Ám arra a nagyközönség talán
nem emlékszik, vagy talán nem is figyelt fel
soha, hogy a grandiózus stadionkoncerte-
ken, végletekig kidolgozott tételeken és pol-
gárpukkasztó médiajelenléten kívül a Queen
időről időre a tudományos-fantasztikum felé
fordult, nem kevésbé maradandót, legfeljebb
kevésbé ismertet alkotva, mint, mondjuk, egy
„We Are the Champions”-szel.
Kevéssé ismert tény, hogy a zenekar nagyon
ritkán ült össze közösen megírni egy számot
elejétől a végéig. Már az 1971-es kezdetek óta
jellemző volt rájuk, hogy mind a négyen komp-
lett számokkal érkeztek a stúdióba, amiket ott
együtt már csak finomhangoltak, de bővíteni
nem bővítették – hacsak a szám eredeti írója
60 A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 60
úgy nem akarta. Így volt ez az 1975-ben meg-
jelent A Night at the Opera lemezen is, azon
lemezen, melyre Freddie Mercury az áttörő
„Bohemian Rhapsody”-t írta. Erre a lemezre
felkerült egy „’39” című dal, mely néhány gi-
tárharmóniát leszámítva teljesen akusztikus
hangszerelésű. A dal Brian May gitáros költe-
ménye, kinek gitárjátéka mellett John Deacon
basszusgitáros nagybőgőjátéka hallható. Stí-
lus szempontjából a darab a countryhoz áll
a legközelebb. A  stúdiófelvételen Brian May
énekelt, Mercury és Roger Taylor dobos a
háttérvokálokat szolgáltatta, de a koncerteken
Mercury vette magához a stafétabotot. Ami
a legérdekesebb, az a szövegvilág: a country-
hangzás ellenére, vagy épp annak ellenére,
hogy megfogalmazásában inkább egy tenge-
résznótára hajaz, a darab egy Interstellar kicsi-
ben. A történet szerint ’39-ben kifutott egy hajó
a Tejútra, fedélzetén új világokat kutató matró-
zokkal, hogy új otthont találjanak a haldokló
emberiségnek. ’39-ben térnek vissza, méghoz-
zá jó híreket hozva, de elborzadva látják, hogy
már nem arra a Földre térnek haza, amit hátra-
hagytak; egy kihalt, megszürkült világ fogadja
őket, valamint elhagyott szeretteik, illetve sa-
ját maguk száz évvel későbbi leszármazottai.
Szívbemarkoló felismerésen esnek át: addig,
amíg ők egy évet voltak az űrben, és mindössze
ennyit is öregedtek, a Földön le-
élte az életét több generáció. A
dal zárósora a felismerés, hogy
gyakorlatilag le kell élniük egy
életet egy olyan világban, ami-
ről mit sem tudnak.
1975-ben megjelent az al-
bum, rajta a „’39”, meg még
sok más kiemelhető tétel, és
a Queen hírneve hirtelen a
2018.11.20. 21:08:33

csillagokig szökött. A zenészek hirtelen úgy
érezhették, hogy ennél nagyobbat már nem
fognak alkotni, és bizonyos szemszögből néz-
ve be is igazolódott a félelmük. A következő
albumokkal elkezdtek egyszerűsödni, megír-
ták nagy himnuszaikat, mint a „We Will Rock
You”, vagy a „Champions”, és noha itt-ott még
komplexre fogták a figurát, érezhetően a na-
gyobb közönség lett megcélozva. Így eshetett
meg, hogy 1980-ban ők írták meg a Flash
Gordon című klasszikus teljes zenei anyagát,
mely önmagában, a film ismeretének hiányá-
ban is megállja a helyét. A recept bevált, és a
zenekar nem utoljára írt filmharmóniákat:
1986-ban a Hegylakóhoz is ők írtak zenét,
noha a Flash Gordonnal ellentétben a Hegyla-
kóhoz inkább csak közreműködtek.
A legkiemelkedőbb ebből a „leegyszerűsö-
dött” időszakból az 1984-es popsláger, a Roger
Taylor dobos által írt „Radio Ga Ga”, ami a
„’39”-hez hasonló módon egy történetet mesél
el. Már a zenekar saját értelmezése szerint is a
dal egy olyan témát feszeget, ami jellemzően
a sci-fi sajátja. Nevezetesen, a média elural-
kodását az emberi gondolkodáson, egészen
pontosan a rádió és a videoklipek befolyáso-
ló, manipuláló hatását. Bizonyos szemszögből
A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 61
GALAKTIKA
2018. december
nézve a dal által megfestett világ Ray Bradbury
Fahrenheit 451-ének újragondolásaként, vagy
akár pozitív ellenpéldájaként is értelmezhető:
egy utópisztikus világot kapunk, ahol a rádi-
ózás, manipulatív mivolta miatt, tiltott dolog.
A  számhoz forgatott videoklip, ironikus mó-
don, pont ezt a manipuláló hatást szimbolizál-
ja, ahogy a zenekar Fritz Lang klasszikusának,
a Metropolisnak helyszínén repül keresztül,
majd koncertet ad az egybegyűlteknek.
Ezek is bizonyítják, hogy nem csak a Bo-
hém Rapszódia miatt, hanem szövegviláguk
kapcsán is, napjainkban is érdemes újra-
hallgatni a Queent. A klasszikusokon, him-
nuszokon, átütő slágereken kívül ugyanis az
ember szinte minden esetben fellelhet egy-
egy olyan elrejtett gyöngyszemet, melyek
eltörpültek az együttes sikeresebb szerze-
ményei mellett, azt kell hogy mondjam, jog-
talanul. Igen, ezen a ponton lehet mondani,
hogy a „Radio Ga Ga” egy ismert szám, de
vajon elmerültünk-e benne annyira, mint
amennyire mély jelentésréteggel rendelke-
zik? Ugyanez pedig érvényes a négyesfogat
sok más szerzeményére is.
Zsirka Richárd
61
2018.11.20. 21:08:33
 GALAKTIKA
2018. december
Huszár Karina
VALÓSÁG
H
OSSZÚ, CSONTOS ujjaival za-
vartan kutatott szárazzá szőkített,
nevetséges magasságokba tupíro-
zott hajkoronájában. Minden pici
mozdulatra egyre több és több vékonyka, kusza
szál szabadult ki a hajlakk és a szoros csatok foj-
togatásából. Aztán kinyújtóztak, és láthatatlan
drótokként rontották tovább a látványt.
Nem volt szép nő, sőt egyenesen azt is mond-
hatnánk, hogy rondán nézett ki. Mint egy ősrégi,
elhasznált, megrepedezett kínai cserépedény,
de az olcsó fajtából, amelyiken az évek múlása
csak tovább ront. Koszos körmeit csupán a le-
pattogott, mélylila színű körömlakk-maradvá-
nyok igyekeztek nőiessé varázsolni. Meredten
nézte magát a tükörben. Vézna ujjaival elhúzta a
megereszkedett bőrt a szeme alatt, visszavetítve
hajdan volt emlékképét önmagáról. De amint
elengedte, a táskák – talán bosszúból – még na-
gyobbak lettek az apró, jelentéktelen, szürke sze-
mek alatt. Fájdalmas sóhaj szakadt fel a mellka-
62 Valóság
VALÓSÁG
062-072-huszar.indd 62
Egy idilli virtuális világ
kitaszítja az oda nem illőket...
De mi történik, ha kiderül, a
másik valóság elpusztult?
sából, és egy aprócska könny telítette meg az üres
szemeket. De nem csordultak végig az arcon,
felszáradtak ott helyben, ahol megjelentek. Még
egyszer utoljára bólintott egyet a tükörképének,
majd benyitott a fal mellett tátongó ajtón.
A szoba egy kopott foteltől eltekintve teljesen
üres volt. A nő házi papucsát lábán vonszolva el-
csoszogott a szoba közepéig, majd kényelembe
helyezte magát. Aprócska súlya szinte elveszett a
fotel ráncaiban. Mint saját arcán a gondolatok. Ke-
zét először idegesen az ölébe helyezte, és a körmein
még fent lévő körömlakkot kezdte el lekapargatni.
Aztán amikor a szoba kivilágosodott, mégis meg-
gondolta magát, és kezét a szék karfájára fektette.
Így nem tűnik majd annyira idegesnek.
A falak pár pillanatig villogtak, majd halvány
formák, mintha szellemalakok volnának, lassan
betörtek a szoba szürkeségébe. Nemsokára a
hangok is elértek a nőhöz. Kacagó asszonyok és
boldogan viháncoló gyermekek őrjítően édeskés
hangja.
2018.11.20. 21:34:17

– Hálló! – A hang egy kisfiútól érkezett, aki
épp a lába előtt, egy rózsaszín bolyhos szőnyegen
játszott egymagában.
Szép volt, és okos. Ezért gyűlölte. Hamarosan
három nő jelent meg a szobában. Az egyikük
testhezálló, kék otthoni ruhában volt, és egy ap-
rócska puffon kuporgott gyermekével az ölében.
A másik kettő a földön ült, látszólag elmélyült
beszélgetést folytatva egymással. Egyikük hosz-
szú, fényes, sötétvörös göndör hajkoronáját épp
átdobta válla felett két kacagás között. Hófehér
fogai megcsillantak beszélgetőpartnere maku-
látlan, sima arcbőrén.
A szoba egy meleg társalgóvá vált. A háttér-
ben halk zene szólt, és mindent átölelt a frissen
sült kalács illata. Mei asszony karján végigfutott
a fotel puhaságának érzése, és a mézesmázos
boldog élet látszata az ő agyába is bevillant. Az-
tán meggondolta magát, és visszatért a többiek-
hez. Ő már menthetetlen volt, a szomorúság és
elkeseredés beitta magát a neuronjaiba, elszárí-
totta a gondolatait, és megreszkette ráncos kezét.
A szoba egyik sarkából melegség áradt minden-
felé, Mei pedig egy savanyú mosolyt erőltetett az
arcára.
– Héj, kedves! – kiáltotta a kék ruhás nő csi-
ripelő hangon. – Csakhogy megérkeztél! Azt hit-
tük, már megint lemondod a találkozót.
Ekkor a másik kettő is Mei fotele felé pislan-
tott, majd egy-egy kecses karmozdulattal intet-
tek a nőnek.
– Csak a rendszer – hebegte Mei, kezével kör-
bemutatva a szobában –, már a végét járja, és ne-
hezebben kel életre, mint egy hamvasztott hulla.
Utálta, ahogyan rámeredtek. Mindegyikük uj-
jain csinos gyűrűk vagy elegáns tetoválások, kar-
csú derekukon vonzón mutatott még az otthoni
legócskább hacuka is. Hangjuk hamisan csengett,
egy szeletnyi őszinteség sem volt benne, és csak
azért nem adta meg nekik a kegyet, hogy soha töb-
bé nem jelentkezik náluk, mert senkije sem volt.
Senki más nem volt az életében, csak az a három
Valóság
062-072-huszar.indd 63
GALAKTIKA
2018. december
kiállhatatlan, gonosz, tökéletes édesanya. Tisztá-
ban volt vele, hogy megkönnyebbültek volna, ha
egyik napról a másikra nem kellene hallaniuk fe-
lőle. De nem volt ez mindig így. Az előtt még min-
den tökéletes volt. Hetente hatalmas traccspartikat
szerveztek a rendszeren keresztül, férjestül, bará-
tostul. Aztán Mei életébe megérkezett az, ami min-
dent lerombolt. Felrobbantotta az életét, megölte a
férjét, megmérgezte őt magát.
– Meséljetek, mi újság felétek? – mosolygott
az asszony láthatatlan keserűsége mögül.
– Jaj, nem fogod elhinni, kedves – kezdte a
vörös hajú nő, és kezével teátrálisan az arcához
csapott. – Villi végre megtanult csatlakozni a
virtuális rendszerekhez!
– Na nee! – sipákolta a másik két nő szimul-
tán, egymást elnyomva.
– De, igen, mi is úgy el voltunk tőle ámulva!
Egy igazi zseni az a gyerek! Pedig még csak egy-
éves! Sim csak kétévesen mutatott egyáltalán
hajlandóságot a hasonló dolgokhoz. Megvallom,
őszintén néha kicsit aggódtam is…
Mei torkában felszakadt a nyálkahártya, és
vérző sebet nyitott a gondolatoknak.
– Na, igen, tudom én, milyen az – morogta
maga elé, és mire feleszmélt, hogy valóban kiej-
tette a száján a szavakat, arra lett figyelmes, hogy
barátnői zavartan vigyorognak rá.
A gyerekek a földön játszottak. Mei legszíve-
sebben beléjük rúgott volna, hiszen mindegyik
annyira gyönyörű és ideális volt, mintha csak
boltban vásárolták volna őket. És láthatóan az
összes kis poronty otthon érezte magát a virtu-
ális rendszerben.
A kellemetlen csendet a miniszoknyás, har-
madik nő szakította meg. Megköszörülte a tor-
kát, és összecsapta a tenyerét, mintha egy csapat
ostoba gyereknek akarná elterelni a figyelmét.
– Ha már itt tartunk, nekem is van némi be-
jelentenivalóm – duruzsolta szirupos hangon,
miközben ügyelt, hogy Meire egy pillantást se
vessen.
63
2018.11.20. 21:34:17
 GALAKTIKA
2018. december
Megvetették, mintha valamiféle mocskos,
fertőző kórt terjesztett volna. Mintha minden az
ő hibája lenne. Aztán amikor csak a lehetőségük
adta, az orra alá dörgölték, és valami perverz
módon még élvezték is. Ezért hozták mindig ma-
gukkal a gyerekeket is. Ebben Mei egészen biztos
volt. Néha tényleg nem értette magát, hogy miért
viseli el ezt a három szánalmas nőszemélyt.
– A kis Sunna – lágy mozdulattal az egyik föl-
dön játszó, némaságba süllyedt kislányra mutatott
– az óvodai programírói versenyen második lett.
– Második? – A kék ruhás nő arca olyan volt,
mintha citromot nyalt volna. Arcáról leríttak
gondolatai: Micsoda szégyen, csak második lett!
Meit most már a hányinger kerülgette, sze-
mét pedig türelmetlenül forgatta. Végigtekintett
a körülötte játszadozó gyerekeken. Szépségesek
voltak, de egyikük sem beszélt. Egymás mellett
játszottak, de nem egymással. Még csak egymás-
ra sem néztek. De a szüleikre sem. Mintha külön
világban lettek volna, vagy csak szépen festett
képek volnának, valami azonban hiányzott be-
lőlük. Mei összehúzta a szemöldökét. Ezt eddig
miért nem vette észre? Szinte kizárt mindent a
valóságból, és felállt a foteléből, majd leguggolt
az egyik gyermek mellé. A kisfiú elmélyülten
játszott valamivel a földön. A nő közelebb ment,
hogy megnézze, mi is az. Először azt hitte, talán
aprócska játékdarabok, talán parányi építőele-
mek, de amikor közelebb ment, kiderült, hogy
tévedett.
– Szubrutinok.
A kisfiú a virtuális teret létrehozó program-
szekvenciákkal játszott. És nem ő volt az egye-
düli.
– Jól vagy, kedves? – A kék ruhás nő kissé fur-
csán nézett barátnőjére.
Mei megütközve állt felfedezése előtt. A gye-
rek folyamatosan alakított a rendszer progra-
mozásán anélkül, hogy azt akármelyikük is
észrevette volna. A nő ledöbbent, és szemei ak-
korára nyíltak, mint két hatalmas ablak. Nem
64 Valóság
062-072-huszar.indd 64
válaszolt, nem reagált, egy szó nélkül kapcso-
lódott le a rendszerről, szinte kiszakította ma-
gát belőle, és egyszeriben ismét egyedül találta
magát az üres szobában. Adott még magának
pár percet, hogy ismét visszaszerezze elvesztett
levegőjét, miközben a falnak támaszkodva a
gondolataiba roskadt.
Rettentően várta már a megszületését. El sem
tudta volna képzelni a férjével közös életüket
gyermek nélkül. Sokáig próbálkoztak, mire si-
került, de amikor végre pozitív eredményeket
kaptak a teszteken, elmondhatatlan boldogsá-
got, teljességet érzett. A születése azonban túl
korai volt. Az orvosok szerint sok stressz érte
akkoriban, vagy egyéb más külső hatások miatt
indulhatott meg hamarabb a kelleténél a szülés.
Vagy talán mégsem akarta szívből, úgy igazán,
és ez megmérgezte a magzatot, már a kezdetek-
től. Amikor pedig az orvosok a születése után
megjósolták, hogy sosem fog tudni csatlakoz-
ni a rendszerhez, pánik öntötte el, és nem volt
hajlandó elfogadni a diagnózist. Tudta, hogy
hazudnak, és nem lehet igaz egy szó sem abból,
amit a felfuvalkodott szakemberek szinte sut-
togva ejtettek ki a szájukon.
Hiszen olyan csodaszép volt, olyan tökéletes,
nem lehetett gond vele. Aztán ahogy teltek a hó-
napok, lassan Mei is belátta, hogy máshogy fejlő-
dik, mint ahogyan az meg van írva. Ügyetlen volt
mindenféle géppel, csekély érdeklődést mutatott
csupán a számítástechnikai eszközök iránt, és
úgy általában semmiféle virtuális térben nem
érezte jól magát. Keserves sírást és mintha fizi-
kai fájdalmat váltott volna ki belőle a hasonló
felületekhez való kapcsolódás. Kis kezét fülére
tapasztotta, száját eltátotta, és néma sikolyba ful-
lasztotta a körülötte állókat. Félelmetes látványt
nyújtott. Milliókat költött a drága csodaszerekre,
fejlesztésekre és varázslásra. A világ másik felébe
is elhurcolta, hogy a legjobb virtuálterapeuta fog-
lalkozhasson vele, de senki sem tudott segíteni.
2018.11.20. 21:34:17

A férfi pedig elhagyta. Azt mondta, hogy nem
bírja, nem bírja a szégyent, nem bírja látni. És
Mei tudta, hogy nem rá értette, amit mondott,
hanem a gyerekre. Kinézetre egészen átlagosnak
tűnt, talán kissé gyengébb testalkatú volt a meg-
szokottnál. Később aztán az iskolában is rosszul
teljesített, pedig eleinte azzal hitegette magát,
hogy ha megérik rá, majd beindul az érdeklő-
dése. Csakhogy nem tudta használni az oktatói
felületeket, ha hosszabb ideig felkapcsolódott az
iskolában, percek alatt elveszett a figyelme, és a
szavak elúsztak mellette. Néha olyanról is pa-
naszkodott, hogy a holografikus megjelenítések
képe is töredezik, elcsúszik, képtelen egészében
felfogni a látottakat. Hiába, minden porcikája
tiltakozott a rendszerhez való kapcsolódás ellen.
Mei többször is ellenőriztette az otthoni csatla-
kozókat, hátha azokban van valami probléma,
de azok tökéletesen funkcionáltak. A fiú agya
volt a probléma, az nem volt kompatibilis velük.
Valóság
062-072-huszar.indd 65
GALAKTIKA
2018. december
Minden egyes nap kínkeserves szenvedéssé
vált. Nem lehetett egyedül hagyni, folyamatos fi-
gyelmet, emberi jelenlétet igényelt. Nem látott és
nem hallott rendesen semmit, amit nem emberi
hangszálak indukáltak. Vak és süket volt min-
denféle egyéb ingerre, és félelmetesen tehetség-
telen a programozáshoz. Az egész lényegét nem
értette, nem látta át a komplex rendszereket, a
logikája csak a valós világ materiális jelenségéig
terjedt. Képtelen volt az elvonatkoztatásra. Azon-
ban órákat volt képes a festetlen falú szobában
ácsorogni és némán a penészfoltokra meredni.
Amikor egyszer Mei megkérdezte tőle, mit csi-
nál, ő azt válaszolta, hogy élőlényeket keres, és
történeteket ad nekik. Ezek után többet nem kér-
dezett semmit, jobb volt nem tudni, miféle korcs
is a gyereke.
Féltékeny volt a tökéletes szülők tökéletes gye-
rekeire, akik már félévesen programokat írtak,
és órákig szörföltek a rendszer információs há-
65
2018.11.20. 21:34:17
 GALAKTIKA
2018. december
lózatán. Szívták magukba a tudást, később pedig
brillíroztak az iskolában. Könnyedén vették az
akadályokat, mintha nem is lettek volna. Felcse-
peredve aztán kitűnőként vizsgáztak, megháza-
sodtak, és sikeres üzletemberekké váltak. Nekik
minden nap egy ajándék volt. Mei és gyermeke
számára pedig maga a pokol.
Az egész társadalomban való eligazodás és az
abba való beilleszkedés feltétele a rendszer isme-
rete és az abban való jártasság volt. A rendszeren
keresztül oktattak, ezen keresztül végezték az
emberek a munkájukat, így tartották a barátaik-
kal a kapcsolatot, itt történt a számlák befizeté-
se, a gyógyítás és az egészség monitorozása. Ha
valakinek az agyát kidobta a rendszer, halott volt
a társadalom számára. Nem egyéb, mint egy ha-
szontalan, funkcióképtelen szervezet.
Egyik éjszaka, felébredve a hideg ágyban,
azt vette észre, hogy a férje elhagyta, az ágya
mellett pedig ott állt az, meztelen talppal, kön�-
nyes szemmel, szipogva, mint egy elhagyatott,
meggyötört kismadár. Rosszat álmodott, és
megint félt az este. Mei gyomra felfordult, szíve
megfacsarodott, és abban a percben, a hideg fél-
homályban valami egészen mást látott a piciny
alak helyett. Egy torzszülöttet. Egy piócát, aki
elszipolyozta minden pénzét, aki földönfutó-
vá és magányossá, kitaszítottá tette. Minden-
nap érte dolgozott, harcolt a fejlődéséért, de ő
cserbenhagyta és hátba döfte. Akkor tisztult ki
előtte a kép, hogy sosem lesz képes csatlakozni
a rendszerhez, és sosem fognak ismét boldog
életet élni. Minden hiábavaló volt, az összes két-
ségbeesett veríték és áldozat, amit érte hozott.
Nyomorultul érezte magát, mintha egy penész-
66 Valóság
062-072-huszar.indd 66
folt lenne a falon. Mei akkor este egy szó nélkül
megfordult az ágyban, a másik oldalára gördült,
és szorosan behunyta a szemét. Csodáért imád-
kozott, hogy felébredhessen végre ebből az iszo-
nyú álomból. A kismadár még pár percig szipo-
gott ugyan mellette, aztán mezítlábas talpával
visszacsattogott a saját szobájába, a saját ágyába,
a penészfoltjaihoz.
Tudta, hogy édesanyja megint a rendszerre ké-
szül kapcsolódni, hiszen ilyenkor mindig kiöltö-
zött. Mintha bármit is számított volna, hogy mit
gondolnak róla a barátai. Ő még sosem látta, de
még csak beszélni sem hallotta őket, anyja pe-
dig nem volt hajlandó mesélni neki róluk. Csak
tudta, hogy anyja számára fontosabbak, mint ő
maga. Ez kezdetben szégyenkezést váltott ki be-
lőle – nem tudta, mit követett el, hogy édesanyja
nem meri vállalni a barátai előtt –, később mély
szomorúsággá változott mindez, végül tehetet-
len, keserves dühbe torzult.
A szobájában a padlón fekve bámulta a pla-
font. Formás keze a feje alatt, arcán félmosoly,
mintha csak a meleg homokon, egy tenger-
parton süttetné magát. Szeme fáradhatatlanul
pásztázta a plafont, agyában pedig eseménydús
filmek követték egymást. Néha szép történetek
elevenedtek meg a szeme előtt, néha pedig ke-
serű eseményeket kellett végignéznie. Olyankor
sápadt könnyek hullottak a mocskos, hideg pad-
lóra, és rajta kívül senki sem vette őket észre. Be-
szélni sosem beszélt velük, ő csak amolyan csen-
des megfigyelője volt a történéseknek. Nem szólt
közbe, és nem tehetett semmit, csak végignézte
az eseményeket.
2018.11.20. 21:34:18

Szerencsére sokan voltak. És gyakran változ-
tak. A fantáziája pedig egyenesen visszafoghatat-
lan volt, ha a foltokra nézett. A fejében hallotta
a megfigyelt csaták zaját, a szerelmes hangokat,
az ármány és szenvedés, bohó vidámság neszeit.
A képzeletbeli falvak, erdők, hegyvidékek friss,
illatos szellőjét mindig az orrában érezte, a foly-
ton fényes napot pedig a szeme sarkában látta.
Ott még az éjszakák sem voltak ridegek és ke-
gyetlenek. Ott őt is engedték elbújni, a sűrű erdő
lombkoronája befogadta és megvédte a kelletlen
pillantásoktól, a puha avar pedig kényelmesen
támasztotta fáradt testét.
Két kezén meg tudta volna számolni, életében
hányszor is látta saját szemével a napot. Az igazi
napot, ami a valós égen jár fel és alá. Anyja nem
engedte, hogy kitegye a lábát a lakásból. Élénk
emlékek éltek a fejében azokról a napokról, ami-
kor egyszer-egyszer valami miatt mégis kényte-
lenek voltak együtt elhagyni a pici, fülledt sza-
gú lakást. Lehunyta a szemét, és emlékezett az
utcára, az emberekre. Mindenki arcán halvány
mosoly derengett, szépek voltak, és a dolgukra
siettek. Az utcák tömve voltak, az emberek pusz-
ta szuszogása is elég volt ahhoz, hogy a járókelő,
aki nem volt a rendszerre kapcsolva, megsüke-
tüljön. Emlékezett, első alkalommal nem értette,
miért olyan furcsa mindenki. Hiszen senki sem
nézett rá, mintha nem is létezett volna. Aztán
később felfogta, hogy valóban nem látták őt. A
rendszerre kapcsoltakkal szemben a valóságban
ragadtak tényleg láthatatlanok voltak.
Akármit megadott volna, csak hogy ő is úgy
élhessen, mint bárki más. Hogy élhessen, mint
a többség, mert a társadalom számára ő sosem
Valóság
062-072-huszar.indd 67
GALAKTIKA
2018. december
létezett. Nem tudott tanulni, nem volt munkája,
nem volt jövedelme, ezért, ha édesanyja nem lett
volna mellette, egyszerűen éhen pusztult volna.
Mivel nem tudott csatlakozni a rendszerre, nem
tudott a többi emberrel sem kapcsolatot teremte-
ni, vagy segítséget kérni, ételt szerezni, orvoshoz
menni. Számukra valóban, igazán halott volt.
Semmiféle hír nem jutott el hozzá, kívülálló volt,
mintha egy párhuzamos világ magányos megfi-
gyelője lett volna.
A hozzá hasonlókat nagyon sokan sorsukra
hagyják. Hiszen élet az ilyen élet? Mivel kép-
telenek magukról gondoskodni, pár hét alatt
meghalnak, aztán már senkinek sem kell miat-
tuk bánkódnia. Gyorsan kinyitotta a szemét, és
vigaszt keresett a szobája falán terpeszkedő pe-
nészfoltok között. Ott kereste a választ az életre,
hogy vajon miért jobb élni, mint meghalni, nem
mindig érezte egyértelműen a különbséget. Még-
sem akart volna nem élni. Valóban nem élni,
nem lélegezni, nem gondolkodni. A gondolatai
voltak az egyetlenek, amik szórakoztatták, amik
életben tartották. Ha ezt is megfosztották volna
tőle, tényleg halott lenne, de addig nem.
A penészvilág körbeölelte és álomba ringat-
ta a gyermeket, megmutatta neki a többi hozzá
hasonlót. Sokat gondolt rájuk. Nem hitte, hogy
mind meghaltak, hiszen, ha ő is életben van,
kell másoknak is lenniük. Sokszor kívánta,
hogy bárcsak hallhatna felőlük, találkozhatna
velük, a szemükbe nézhetne, anélkül, hogy az ő
tekintetük keresztülfutna rajta. Ha pedig élnek,
akkor léteznie kell egy helynek is, ahol együtt
élnek. Talán egy sziget vagy egy erdő mélye, pe-
nészvilág talán legcsodálatosabb fennsíkja vagy
67
2018.11.20. 21:34:18
 GALAKTIKA
2018. december
egy távoli kis falu, ahol mindenük megvan. Ez
a gondolat aztán a hideg betonpadlón fekve is
álomba ringatta.
Mei az ajtóban állt, és meredten bámult a földön
halkan szuszogó, túlkoros gyermekére. Olyan
szürke és sápadt volt, mint az élete, színtelen és
keserű. Akár halott is lehetne. Talán az is, csak
még ő maga sem jött rá. Már nem tudott sírni,
már évek óta nem tudott sírni. Minden könnye
kiszáradt, amikor egyedül maradt ezzel a csa-
pással, amit az élet mért rá. Néha elgondolkozott
azon, mivel is érdemelhette ezt ki, de nem tudott
rájönni. Világéletében jó és szorgalmas ember-
nek tartotta magát. De ez persze régen volt. Most
már nem tudott dolgozni, a kevéske kis támo-
gatásból élt, amit az állam nyújtott neki, mun-
kanélküli segély gyanánt. Rebesgetik, hogy ha-
marosan ez is megszűnik majd. Hiszen hogyan
is dolgozhatna? A nap huszonnégy órájában
figyelmet igényel, akkor hogyan csatlakozhatna
a rendszerre? És ha közben kárt tesz önmagá-
ban, vagy másokban? Ezért aztán egyre ritkáb-
ban kacsolódott fel ő is, aminek aztán az lett az
eredménye, hogy az ő teste is kezdett tiltakozni a
folyamat ellen. Egyre nehezebben, egyre törede-
zettebben, egyre lassabban volt képes kitisztítani
a képet, gyakran szövődött közbe vizuális vagy
auditív hallucináció, ráadásul a lecsatlakozást
követően órákra pokolian megfájdult a feje.
A rendszer nem használatának veszélye a le-
szokás volt. Ha a szervezet nem kapta folyama-
tosan, azonos intenzitással a rendszer által kel-
tett ingereket, a személy lassan immunissá vált
rá, kilökte neuronjai közül, mint valami idegen
testet. Pontosan tudta, mi lesz a vége: ő is kívülál-
lóvá válik majd, mint a gyereke. Az pedig mind-
kettőjük halálát jelenti majd.
Hiába lökdöste, nem akart reagálni. Ha a rend-
szerszobában lett volna, azt is hihette volna,
hogy fel van kapcsolódva, de nem ott volt. A ro-
68 Valóság
062-072-huszar.indd 68
zoga matrac szinte magába itta a legyengült
testet. Kellett neki pár perc, mire felfogta, mi
történt. A felismerés aztán áramütésként vágott
bele. Pánikba esett, ujjaival görcsösen markolta
az elernyedt karokat. Pedig az első pillanatban
láthatta volna, mi történt. A szemek mindent el-
árultak. Átnéztek a plafonon, fel valahová a meg-
közelíthetetlen messzeségbe.
Nagyon megijedt. Jéghideggé fagyott ujjai két-
ségbeesett reszketésbe kezdtek, szemét elöntöt-
ték a könnyek. Mihez fog most kezdeni? Mihez
kezd édesanyja nélkül? Nem tudott segítséget
hívni, senki sem volt a közelben, akire számítha-
tott volna. A sírás inkább fájdalmas kiáltásként
tört fel a mellkasából, és megrázta még a falakat
is, de sehonnan nem érkezett rá válasz.
Napokra bezárkózott a szobájába, és a penész-
világ most nem válaszolt. Némák és mozdulatla-
nok maradtak, ő pedig olyan magányosnak érez-
te magát, mint még soha az életben. Éjt nappallá
téve csak zokogott, és minden erejét elveszítve,
magába zuhanva gyászolta az egyetlen hozzá kö-
zel álló életet, akit végleg elveszített. Nem sikerült
meghalnia. Pedig úgy szerette volna álomba zo-
kogni magát, hogy aztán sose kelljen már felkel-
nie a való világra ébredvén. De valahogy minden
reggel kinyílt a szeme, és ugyanaz a jeges egye-
düllét fogadta, mint amikor menekülni próbált
előle. Végül az éhség hajtotta el. Kiűzte a lakásból,
mint kétségbeesett vadat. Reszketve, tágra nyílt
szemmel lépte át a lakás küszöbét, és mindenre
felkészülve tekintett a rég nem látott utcára.
Hajnalodott, a napfény még nem tudta töké-
letesen felmelegíteni az utcákat, a levegő hűvös-
sége rázta a gyenge testet. Zokogástól feldagadt
szemével tekintett a néma utcára. Furcsa volt.
Amikor utoljára elhagyta a lakást, nem ilyenre
emlékezett. Nyüzsgést és tömeget várt, színes
kavalkádot, a végtelenben kutató tekinteteket, de
ehelyett csendet és mozdulatlanságot kapott.
Nem értette, mi történik. Talán álmodja az
egészet? Senki sem volt az utcákon, egy árva
2018.11.20. 21:34:18

lelket sem látott. Csak a faleveleket fújta ide-oda
a szél, kegyetlenül játszadozva velük. Tett még
egy lépést előre, majd még egyet, végül az utca
közepén találta magát. Körbetekintett, majd fel-
nézett, de még mindig semmi. Valóban senkit
sem látott.
Ilyen lehet, amikor csak egyedül kapcsolódsz a
rendszerhez – gondolta magában. – Egyedül talá-
lod magad a világban.
Aztán a biztonság kedvéért elkiáltotta magát.
Nem gyakran használta a hangját, így gyenge és
fájdalmas volt a kiáltása. Rekedt hangja nem ter-
jedt sokáig, de a teljes csendben ez is fülszagga-
tónak hatott. Nagyon megijedt. Vajon megőrült?
Vagy álmodik, esetleg meghalt volna?
Futásnak eredt, de a lába nem volt hozzá-
szokva a hasonló megterheléshez, így pár eről-
tetett lépést követően összecsuklott alatta. Arcát
felszántotta a beton, ő pedig úgy érezte, hogy
felébredt az ütéstől. Mindene fájt, lüktetett, de
legalább tudta, hogy életben van. Meghozta a
döntését: menekülni akart.
Az első halottat egy üzletben találta. Aztán
párat az utcákon füstölgő autókban látott,
egy-egy némán elterülve a hideg utcán nyúj-
tózkodott a hűvös korai fényben. Éjszaka
történhetett a katasztrófa, ami végzett velük,
ellenkező esetben lépni is alig lehetett volna
a testektől. A többség még otthon volt, saját
ágyában pihenve érte a végzet, mint édesany-
ját. Nem szívesen közelítette meg őket, de az
első napon rájött, hogy melegebb ruhákra
lesz szüksége. A szél még csípett, dörzsölte
a bőrét, mint a vaskos beton, ha meztelenül
alszol rajta. Undorodott hozzájuk érni. Attól
félt, hogy bármelyik pillanatban megmozdul-
hatnak, kinyithatják a szemüket, megragad-
hatják a lelkét, és millió darabkára törhetik
azt. Szinte hallotta a fejében lejátszódó csö-
römpölést is. A darabokkal aztán miszlikbe
vagdosná magát.
Valóság
062-072-huszar.indd 69
GALAKTIKA
2018. december
Hamar kiderült, hogy nem a halottak jelentik
a legnagyobb problémát. Nem volt egyszerű dol-
ga, hiszen semmit sem ismert a városban. Csak
elvont fogalmai voltak az életről, amiket még
anyja szavaiból alakított ki önmagában. De az
élelmet ösztönösen kereste fel, mint egy vadállat
az erdőben, ment az orra és a megérzései után.
Pokolian éhes volt, gyomra önmagába csavarod-
va üvöltött a megváltásért, és amikor végre rálelt
egy élelmiszert tároló üzletre, válogatás nélkül
kezdte tömni magába az ételeket. Nem nézte,
mit eszik, amint sikerült gyenge ujjaival feltép-
nie a zacskókat, túlélő gépezet módjára döntötte
magába azt, ami energiát adott neki. A gyomra
hirtelen megterhelése miatt azonban hamar meg
is szabadult mindentől, amit megevett. A heves
hányásroham aztán ismét legyengítette, és úgy
döntött, hogy az üzletben éjszakázik. Két nap
elteltével már elég erősnek érezte magát ahhoz,
hogy talpra álljon, és tovább induljon. Az üzlet
élelmet nyújtott ugyan, de a raktárban több ha-
lottat is talált, és nem mert a közelükben marad-
ni. Lidérceknek látta őket, gúnyosan vigyorgó,
üres zsákoknak, akik be akarják kebelezni.
Sokat gyalogolt. Ahogy teltek a napok, a lába
egyre többet bírt, a kezdeti fájdalmak elmúltak,
a tüdeje percről percre erősödött, ő pedig élőbb-
nek érezte magát, mint valaha. Ekkor már meg-
engedte az agyának, hogy gondolkodni kezdjen
a történtekről. El sem tudta képzelni, mi lelhette
a rengeteg halottat, akik körülvették vándorlá-
sa során és saját árnyékaiként követték. Ismét
hatalmába akarta keríteni a kétségbeesés, mert
úgy érezte, csak ő maradt egyedül a világban.
Mindenével küzdött ez ellen a gondolat ellen,
hiszen tudta, hogy ha enged neki, idővel belül-
ről fogja szétrántani, és megsemmisíteni. Mégis,
mindezek ellenére az fájt neki a legjobban, hogy
penészlényei sem kísérték tovább. Eltűntek a
szeme elől, mintha sosem léteztek volna. Ő pedig
rettegett, és ismét magány költözött belé. Éjsza-
kánként, amikor mindent betakart a fenyegető
69
2018.11.20. 21:34:18
 GALAKTIKA
2018. december
sötét szirup, ami összefonta magába az ép gon-
dolatokat, könyörgött barátainak, hogy térjenek
vissza. Reszkető ajakkal, összetett kézzel rebegte
a semmibe sikolyait, teljesíthetetlen fohászát. De
azok nem válaszoltak. Akkor hagyták magára,
amikor neki a legnagyobb szüksége lett volna
rájuk. Sosem válaszoltak. Az este néma maradt,
ő pedig zokogva ringatta magát álomba könnyes
fekhelyén.
Már egy hete kóborolt az utcákon, amikor egy
árnyékot látott. Nem volt több egy gondolatnál.
Azt hitte, hogy csak a képzelete játszik vele, hi-
szen mindene ki volt száradva a társaságért.
Egyetlen szóért is eladta volna még ép elméjét.
Az utcák visszaverték minden egyes lélegzetvéte-
lét, és könnyekként csorogtak vissza az aprócska
kövek mentén a talajba. Mintha higanyon járna,
már-már úgy érezte. Bizonytalan volt mindene,
félt, hogy talán nem is létezik. Amikor behunyta
a szemét, forrongó, bugyborékoló sötétség vette
körül. Nem becsukódott, hanem kitágult körü-
lötte a tér, és ő még kisebbnek érezte magát, mint
ébren. Ezért aztán már aludni sem nagyon mert,
ekkor második napja bóklászott álom nélkül az
ismeretlenségben.
Nem csoda hát, hogy nem vette komolyan az
árnyékot, ami a szívét is megszorította, ahogy
mellé sétált. Már napok óta követte. Halkan,
puhán lépkedve, akár egy igazi gondolat, ami
aljas módon környékez meg. Meztelen talpa
szinte simogatta az utcára telepedett porsze-
mek mikroszkopikus, érdes felszínét. Lélegzet-
vétele olyan volt, mint egy lágy délelőtti szellő,
illata pedig, akár egy fullasztó korty a friss
patakból. Nem mert ránézni, csak érezte, hogy
ott van. Tudta, hogy csak képzeli, nem lehet
igazi, és egyre inkább úgy vélte, hogy ő maga
sem volt már az. Talán csak hangok nélkül le-
begett valahol egy bezárt üvegszobában, de az
is meglehet, hogy – igen, talán minden halott
volt. Érezte, hogy ő is csak egy emlék valahol
70 Valóság
062-072-huszar.indd 70
halott édesanyja elméjének elrejtett, megpené-
szesedett zugaiban.
Az alak ekkor azonban megérintette. Ujjai
hűvösek voltak, erre már ő is megtorpant. Lába
a földbe gyökerezett, karján, ahol az érintés érte,
jégcickány szaladt végig. Aztán rápillantott. Nem
mert közben levegőt sem venni, nehogy elfújja a
képet. Szeme könnybe lábadt a látványtól.
Csodaszép volt. Valóban maga a patak volt.
Két vizes szempár és egy karcsú orr – a laza-
cok ott szoktak lebukdácsolni, lecsúsznak rajta,
mint egy csepp izzadság a nedves homlokon.
Homokszerű finomságot érzett, ahogy ráné-
zett. Egy rajz volt csupán a falon? Vagy igazi nő?
Haja kócosan ugrotta körbe finom arcát, mintha
lágy hínár ölelte volna magához, táncuk közben
néma ajkára felakadt pár szál. Mindene száraz
volt, csak szeme öntözte a látszatot. Meg akarta
kérdezni, hogy igazi-e, hogy élnek-e még, vagy
mindketten testetlen fantáziák csupán, de nem
jött ki hang a torkán.
Talán órákig is nézték egymást, nem tud-
ta, nem is érdekelte. Rálehelt, hogy megbi-
zonyosodjon a valóságáról. A lány nem esett
szét elemeire, erre halványmeleg nyugalom
áradt szét a testében. Csak a szeme rebbent
meg a levegőtől. Értetlenül nézett vissza rá.
És akkor ő meglátta saját arcát a tükörszerű
szempárban. Igazán rácsodálkozott. Egy sze-
rencsétlen idegent kellett üdvözölnie. Hoz-
záért az archoz. Kissé lehúzta a szemét is,
hogy jobban beleláthasson, meg akarta benne
keresni mindenét, viszont akarta látni saját
megtört, beteg alakját. A lány pedig hagyta,
igaz, semmit sem értett az egészből. Szétbor-
zolta a haját, megkapargatta az arcát, hátha
mégis szétesik, mintha régen kiszáradt edény
lenne. Vagy, mint ahogyan a vakolat kopik le,
ha szétmarta a penész. Hasonlított rá. Fehér
bőre alatt vékony erekben futott az élet. Kipi-
rult arca meleget árasztott.
– Velem is jöhetnél – mondta a lány halkan.
2018.11.20. 21:34:18

Ő pedig vele ment volna, vele akart menni,
de amikor elindultak egymás mellett, ő rámo-
solygott, az árnyék pedig szétfutott. Bemászott
az utca köveibe. Megrémült. Nem akart eltűnni
úgy, mint a lány. Vett hát egy nagy lélegzetet, ki-
dörzsölte arcából a feltörni kívánkozó kiáltást, és
továbbment.
Magányos útja során, megtört lábai nyomán
egyre több árnyék lépett a felszínre, és mind kö-
vetni kezdték. Rámosolyogtak, kacagtak és vi-
csorogtak. Ő pedig úgy érezte, hogy megcsalták.
Hogy minden összeesküdött ellene, mindenki
elhagyta a világon, eltűnt, meghalt, és teljesen
szétfoszlott. Igazán egyedül maradt.
A kilencedik napon könnyezve roskadt az utca
poros repedései közé. Magát kezdte gyűlölni.
Úgy érezte, benne van a hiba. Szemébe keserű,
önvádló könnyek szöktek, és nem törölte le őket.
Hagyta, hogy végigmarják az arcát, árkot éget-
ve a húsba, feloldva a rárakódott szégyenkezést.
Bűntudata volt, amiért azt merte gondolni, hogy
nem egyedül van a világban, hogy megérdemli
OSZD MEG A KLUBTAGSÁG
ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30%
• VAULT51 GAMER BÁR: 5%
• VR LAB: 10%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Valóság
percben az ő társa volt, de aztán fájdalommal tel-
jesen szívta be sípoló tüdejébe a földből kipárolgó
062-072-huszar.indd 71
GALAKTIKA
2018. december
a társaságot. Csak a vágyai játszottak vele, és ő
gondolkodás nélkül beleugrott a csapdába.
Lábai nehéz oszlopokként csuklottak ösz-
sze alatta, a kikövezett utca pedig nyekkenve
köszöntötte a nekiütköző ízületeket. Felordított,
már nem fogta vissza magát. Még a fák is bele-
remegtek a mély, keserű, kétségbeesett kiáltás-
ba. Nem a fájdalom szaladt ki a száján, hanem
a tehetetlenség, ami egész életét jellemezte. Nem
kellett senkinek, egy nehezék volt csupán az
élet repülni vágyó rongyán. Édesanyja életén.
Szomorúság gyűrte csomóba a gyomrát, ami-
kor eszébe jutott a nő, aki felnevelte. Ő kötötte
a földhöz, a megaláztatáshoz, a keserűséghez az
asszonyt, ha meg sem született volna, mindenki
boldogabban élhette volna rövidke pillanatait.
Egyenesen a földbe üvöltött, és szinte érez-
te minden egyes tagjában, hogy az megremeg
az iszonyú fájdalom alatt. Lélekben látta a Föld
minden egyes kis zugát, az összes rejtekhelyet,
minden óceán összes vízmolekulája abban a
percben az ő társa volt, de aztán fájdalommal tel-
jesen szívta be sípoló tüdejébe a földből kipárolgó
A
KEDV Z EGYEDI
E
AJÁN ZMÉNYEK
DÉKO É
FOLYA K KÖRÉ S
MA T
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
71
2018.11.20. 21:34:19
 GALAKTIKA
2018. december
halottak állott szagát. Mert látta, hogy egyedül
van a világon. Teljesen egyedül.
Reszketett a keze, ahogyan ujjai közt lassan
végigfuttatta a törött kavicsokat, amikkel farkas-
szemet nézett. Alig hallhatóan megcsikordultak
a száraz ujjaknak dörzsölődve, majd sercegve-
korcogva menekültek az élő hús elől.
Halott minden, még a gondolataim is.
Feladta. Hanyatt feküdt, és megcsalt, magá-
nyos tekintetét az égre emelte. Elcsendesedett az
is. Talán mindig is így volt. Honnan is tudhat-
ná, amikor a penészes szobában élte le az egész
életét? Mi van akkor, ha mindig egyedül volt? Ha
soha nem is élt? Igen, biztosan így van. Sosem
éltem, még soha – suttogta fogai közt alig hall-
hatóan, alaposan megszűrve a pállott levegőt.
Becsukta a szemét. Nem érezte a levegőben a haj-
dan folyton zúgó, rendszer keltette elektromos-
ságot, ami körbeszőtte az egészséges embereket.
Ahogyan meghalt a rendszer, vele haltak az em-
berek is. Kivéve őt. Mert ő inkompatibilis. Úgy
tűnik, még a halálhoz sem elég jó.
Hol ronthatta el? Hol vétkezhetett akkorát,
hogy az élet ilyen ocsmány módon büntesse? Mi-
ért nem érdemli azt, amit mindenki más? És még
most is, még most is, amikor már nincs semmi,
amikor szertefoszlott az élet az egész világon, ő
még most is gúzsba kötve vesztegel szánalmas
kis magányában. Miért?
Furcsa mosoly kezdett játszani a gondolatra
az arcán, beült a szája sarkába, és eltorzította azt.
Mert nehéz gondolat volt, maga a kárörvendés.
Egy soha meg nem fogalmazott bosszú kiirtha-
tatlan dallama csendült fel. Kizárták az életből,
megbélyegezték, kitaszították maguk közül.
Csak a terhére volt mindenkinek, a társadalma
nemkívánatosnak, korcsnak tartotta. Megke-
serítette mindenkinek az életét. Sosem felejti el
azokat a pillanatokat, amikor átbeszéltek a feje
fölött, mintha nem is létezne, vagy a szégyenke-
zést anyja lényében, ha kisfiáról esett szó. Min-
den test elutasítást ordított felé, mintha sziklák-
72 Valóság
062-072-huszar.indd 72
kal dobálták volna szembe, minden mozdulat,
minden kimondatlan szó rejtett üzenet volt, a
„nem kellesz” megtestesülése.
Ám most ő élt. Lélegzett. Gondolkodott.
Szempillái megrebbentek a gondolatra. Még élt,
amikor mindenki más már sejtjeiben bomlott.
A szíve még vert, élénkszín vért pumpált teste
minden egyes apró erébe, kitöltve őt a valósággal.
Egy élhető valósággal. Hagyta, hogy a szemén át
a nap utolsó leköszönő sugaraival a kitartás is
beússzon a retinája kapuján a bőre alá. Magába
olvasztotta azt, nem harcolt már ellene. Elúszott
mellőle minden rossz gondolat, és nevetni hallot-
ta a világot.
Élénk kacagás volt, néha már-már sírásba bi-
csakló, érdes hang.
Felült. Fülelt.
Emberi kacagás volt, élettel teli, reménykedő.
Feltápászkodott a földről, lerázta magáról
a múltat, és rohanásba kezdett, a hang forrását
célozva meg. A feltámadó szél mosolyt csókolt
az arcára, és a szomorúság penészfoltokká válva
némán eltűnt a rátelepedő éjszakában.
Voltak még sorstársai. Eltaszítottak, kitolon-
coltak, akik hozzá hasonlóan kikeltek a végszó
pillanatában nekik készített sírból. Tudta, hogy
túlélték, mert alkalmasak az életre, alkalmasak a
valóságra. Együtt el tudják viselni azt.
HUSZÁR Karina
1991-ben született, Pécsett. Gyógypedagógus-
logopédusként dolgozik, és jelenleg pszicholó-
giát hallgat. Az SF iránti szerelmét édesapja Ga-
laktika-gyűjteményének köszönheti. Elsőként
egy regénykézirattal kereste meg szerkesztő-
ségünket, amely mesterséges intelligencia és
ember egy csillagközi űrhajó összezártságában
kialakult kapcsolatáról szóló, filozófiai mélysé-
gű története. Ez a Galaktika 342. számának XL-
változatában olvasható. Még ugyanebben a lap-
számban megjelent egy rövidebb novellája is, a
„Messiás Zrt.”, és most újra találkozhatunk vele,
reméljük, nem utoljára.
2018.11.20. 21:34:19
 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
DI K
E
H ET
Kapcsolatfelvétel 73

073-080-kepregeny.indd 73 2018.11.20. 21:20:36

 GALAKTIKA
2017. március

74 Képregény a Galaktikában

073-080-kepregeny.indd 74 2018.11.20. 21:20:38

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 75

073-080-kepregeny.indd 75 2018.11.20. 21:20:40

 GALAKTIKA
2017. március

76 Képregény a Galaktikában

073-080-kepregeny.indd 76 2018.11.20. 21:20:42

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 77

073-080-kepregeny.indd 77 2018.11.20. 21:20:44

 GALAKTIKA
2017. március

78 Képregény a Galaktikában

073-080-kepregeny.indd 78 2018.11.20. 21:20:46

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 79

073-080-kepregeny.indd 79 2018.11.20. 21:20:48

 GALAKTIKA
2017. március

80 Képregény a Galaktikában
Folytatjuk

073-080-kepregeny.indd 80 2018.11.20. 21:20:50

 GALAKTIKA
2018. december

Galaktika a nagyvilágban
Bukta Zoltán nevű kedves olvasónk a párjával júliusban 10 napot töltött el Montenegróban.
Ezt írja: „Magammal vittem a Galaktika egy számát, mivel gyerekkorom óta két szenvedé-
lyem van, a sci-fi és a természetjárás. Azt hiszem, közös pontok is akadnak e két területen,
hisz gyakran mindkettő a felfedezésről, az új dolgok megismeréséről szól. A fotók a Durmitor
Nemzeti Parkban készültek, a Savin Kuk 2313 méter magas csúcsán. A nemzeti park a világ-
örökség részét képezi, és így az UNESCO által védett területnek minősül.”

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 81

081-nagyvilag.indd 81 2018.11.20. 21:07:30

 GALAKTIKA
2018. december
Globális felmelegedés
– újabb gond
Sokáig úgy tartották, hogy a klímaváltozás
pozitívan fog hatni a növényvilágra. De kide-
rült, egy fiziológiai elváltozásnak komoly kö-
vetkezményei lehetnek. A Washingtoni Egye-
tem kutatói megfigyelték, hogy a növények
egy része vastagabb levelet növeszt a légkör
növekvő szén-dioxid-szintje miatt. Arra a kö-
vetkeztetésre jutottak, hogy a vastagabb leve-
lű növények súlyosbíthatják a klímaváltozás
hatásait, mivel kevésbé hatékonyak a légköri
szén megkötésében.
A mérések azt eredményezték, hogy emiatt
évente mintegy 6,39 milliárd tonnányi szén-
dioxid maradhat a légkörben. Ez óriási men�-
nyiség, összemérhető az ember által fosszilis
üzemanyag-kibocsátással légkörbe juttatott
8,8 milliárd tonnával.
A tudósok nem találják az okát, miért
vastagszik meg a növények levele a szén-
dioxid-szint légköri emelkedésével. A jelensé-
get számtalan különböző fajnál dokumentál-
ták, nemcsak fáknál és fűféléknél, de a búzá-
nál, rizsnél és burgonyánál is.
A levél akár a harmadával is megvastagod-
hat. Eltolódik a felszínének és tömegének ará-
nya, és ez megváltoztatja a növény aktivitá-
sát: a fotoszintézist, a gázcserét, a párologtató
hűtést és a cukorraktározást.
82
082-094-ballard.indd 82
A
LAGÚNA túloldalán mohó új élet
alakult ki, amely színskáláját a na-
pénál jóval tarkább palettáról vette.
Nem sokkal napkelte után, amikor
Johnson fölébredt a Prospero parancsnoki híd-
ja mögötti kabinban, amit korábban Galloway
kapitány birtokolt, ezeket a rikító árnyalatokat
figyelte, a ciánkékeket és karmazsinvöröseket,
kontrasztban a mennyezet sivárságával az ágya
fölött. Úgy tűnt, a lagúna fémes felületén tükrö-
ződő lombok összegyűjtik a karibi napfényt, s a
meleg levegőre olyan felvillanyozó tónusokkal
festenek függönyt, amilyeneket Johnson addig
csak Miami és Veracruz éjjeli mulatóinak hom-
lokzatán látott.
Annak tudatában ment föl a megfeneklett
teherhajó megdőlt parancsnoki hídjára, hogy a
sziget növényzete az éjjel már megint előrenyo-
mult, mintha csodával határos módon rájött vol-
na arra, hogyan változtassa a sötétséget harsány
színű levelekké és virágokká. Beárnyékolta sze-
mét, hogy védje a ragyogástól, s végigfürkészte
a Prospero két oldalán 600 láb hosszan elnyúló
üres partot, csalódottan, hogy semmi nyoma dr.
Chambers gumicsónakjának. Az utóbbi három
reggelen, amikor fölébredt nyugtalan álmaiból,
a jármű már a partra húzva vesztegelt a lagúna
egyik keskeny öblénél. Olyankor, lerázva magá-
ról a szennyezett víz okozta túlvilágított álmo-
kat, lehajtott egy csésze hideg kávét, leszökkent
a tat korlátjáról, és nekivágott a szivárgó vegyi
anyagok tócsái között, hogy megkeresse az ame-
rikai biológusnőt.
Johnsonnak tetszett, hogy ez a valaha kopár
sziget, ez a maradék természetdarabka hét mér-
földre Puerto Rico északkeleti partjaitól ilyen
nyilvánvaló hatást gyakorol a nőre. Tisztában
volt azzal, hogy a maga szerény módján ő a fele-
lős a jellegtelen atoll átalakulásáért, ami előzőleg
alig volt több az amerikai hadsereg által a máso-
dik világháború után hátrahagyott és elfeledett
szemétdombnál. Azonban Johnson rövid élete
2018.11.20. 21:31:41

IT SF
BdR
íjas s ze rző
ÁLOMRAKOMÁNYOK
során még soha senkire nem gyakorolt hatást,
és most először érezte, a biológusnő néma ámu-
latától, hogy véghezvitt valamit.
Johnson a nő nevét a felfújható gumicsónak
tudományos felszerelésén lévő címkékről olvasta
le. Azonban még nem ment a közelébe, meg sem
szólította, mert kínosan érezte magát nyers mo-
dora és kopottas tengerészöltözete, na meg átható
vegyszerbűze miatt, aminek következtében kitil-
tották minden matrózkocsmából a Karib-tenge-
ren. Most, amikor a nő nem jelent meg a negyedik
reggelen, annál jobban bánta, hogy nem szedte
össze minden bátorságát, és mutatkozott be neki.
A parancsnoki híd felépítményének savmarta
ablakán át rámeredt a virágok lépcsőzetes zuha-
tagára, amely a szinte tömör falat alkotó fákról
lógott. Egy hónapja, amikor megérkezett a szi-
getre, a megdőlt teherhajó rögzített kormány-
rúdjával küszködve, csupán néhány satnya pál-
ma nődögélt a beomlott katonai kunyhók és a
dűnék közé eltemetett víztartályok körül.
Álomrakományok
082-094-ballard.indd 83
GALAKTIKA
2018. december
Túl időn és téren,
egy másfajta
valóság üti fel a
fejét egy különös
szigeten...
J. G. Ballard
Ám mostanra, olyan okokból, amelyekre
Johnson nem szívesen gondolt, teljesen új nö-
vényvilág sarjadt. A pálmák zászlórudakként
emelkedtek az élénk karibi levegőbe, a jelzőzász-
lókat friss nedv festette zöldre Körülöttük a ho-
mokos föld tele lett virágzó kúszónövényekkel
meg kerek repkénnyel, a kék levelek akár a szí-
nes fémfólia, mintha valami éjféli kertész titkos
növénytáppal locsolta volna őket, míg Johnson
aludt az ágyában.
Föltette Galloway ellenzős sapkáját, és meg-
vizsgálta magát a foltos tükörben. Kilépve a
kormányház mögötti nyitott fedélzetre, beléle-
gezte a lagúna keserű, vegyszerszagú levegőjét.
Az legalább elfedte a kapitányi kabin szagait,
az ősrégi verejték, olcsó rum és dízelolaj avas
bukéját. Már komolyan elgondolkozott azon,
hogy otthagyja Galloway kabinját, és visszatér a
függőágyába az orrfedélzeten, de a bűz ellenére
úgy érezte, tartozik azzal magának, hogy a ka-
binban maradjon. Abban a pillanatban, ami-
83
2018.11.20. 21:31:41
 GALAKTIKA
2018. december
kor Galloway az utolsó utálkozó átokkal ajkán
beszállt a teherhajó egyetlen mentőcsónakjába,
ő, Johnson lett ennek a megpecsételt sorsú hajó-
nak a kapitánya.
Végignézte, ahogy Galloway, a négy mexi-
kói tengerész meg a kimerült portugál mérnök
eleveznek az alkonyatban, s megfogadta, hogy
a kapitány kabinjában fog aludni és a kapitány
asztalánál fog étkezni. Öt, tengeren töltött év
után, míg a legalacsonyabb osztályú vegyihulla-
dék-szállító tankhajókon hajósinasként és fedél-
zeti munkásként dolgozott, most végre parancs-
nok, teljhatalmú ura ennek a vén teherhajónak,
még akkor is, ha a Prospero utolsó útja függőle-
ges lesz, le a Karib-tenger fenekére.
A kürtő mögött a libériai szívességi lobogó
cafatokban lógott, anyagát szétrothasztotta a
maró levegő. A hajótest lemezén megtámasz-
kodva, Johnson rálépett a tatlétrára, és beugrott
a sekély vízbe. Ügyelt arra, hogy megálljon a lá-
bán, átgázolt az epezöld habon, amely azokból
az acélhordókból szivárgott, amiket korábban
lehajított a fedélzetről.
Mikor elérte a dagály vonala fölötti tiszta
homokot, letörölte a smaragdzöld festéket a
farmerjáról meg az edzőcipőjéről. A lagúná-
ban megfeneklett, jobb oldalára dőlő Prospero
leginkább egy felrobbant festékesdobozra em-
lékeztetett. Az előfedélzetről a vegyi hulladékok
acélhordói még mindig csorgatták szennyüket a
vízkieresztőkön át. A baljóslatúbb fedélzet alatti
rakomány – meg nem nevezett szerves mellék-
termékek, amelyek elszállítása végett megvesz-
tegették Galloway kapitányt, és így nem kerül-
tek bele a rakományjegyzékbe – már korábban
kimarta a rozsdás oldallemezeket, és foszfo-
reszkáló kékek meg lilák kísérteties színskáláját
árasztotta a lenti lagúnába.
Megrémülve ezektől a vegyszerektől, amiket
a Karib-tenger minden kikötője visszautasított,
Johnson elkezdte kidobálni a rakományt, mi-
helyst partra futtatta a teherhajót. Ám a vénecs-
84 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 84
ke dízelmotorok besültek, a csörlő csikorogva
leállt, s így a halálfejes jelzéssel ellátott, erodált
illesztésű hordók közül csupán néhányat emelt
ki a közeli homokra.
Johnson nekivágott a partnak, a tengert
fürkészte a lagúna keskeny öblén túl, van-e
nyoma dr. Chambersnek. Mindenütt elmehá-
borodottan burjánzott a növényzet. Élénk új
hajtások nyomultak el a régi lőszeresdobozok,
iratszekrények és teherautókerekek fémromcsai
mellett. Különös, kapaszkodó indák kúsztak föl
az óriásgombák skarlát kalapjára, kocsányaik
olyan vastagok, mint a matrózok csontjai. John-
son, gondosan kikerülve ezeket, egy régi tiszti
gépkocsi felé tartott, ami a pálmák között, egy
tisztáson állt. Kerekek híján az autó besüppedt
a homokba, katonai jelzéseit az évtizedek alatt
ráhullott eső lesikálta, tetejét és szélvédőjét kú-
szónövények fonták körbe.
Mivel úgy döntött, hogy megpihen abban a
kocsiban, amit talán valaha egy amerikai tá-
bornok vezetett a Puerto Rico-i kiképzőtábo-
rokban, leszaggatta az autó sofőrülése melletti
oszlopra fonódott indákat. Amikor beült a kor-
mány mögé, fölötlött Johnsonban, hogy akár ott
is hagyhatná a teherhajót, s tábort verhetne a
szigeten. A közelben hevert egy laktanyakunyhó
bádogteteje, elegendő anyag, hogy megépíthes-
sen egy parti házikót a sziget biztonságosabb,
nyílt tengeri oldalán.
Ám Johnson tudatában volt a közte és az
elhagyott teherhajó között kialakult, szavak-
ba nem foglalt köteléknek. Emlékezett a Pros-
pero utolsó, kétségbeesett útjára, amelyhez ő
Veracruzban csatlakozott, miután Galloway ka-
pitány becsapta. A Galvenstonig, a célkikötőig
tartó rövid úton eleget fog keresni ahhoz, hogy
fedélzeti utasként hajózhasson tovább a Baha-
mák felé tartó szigetközi járaton. Már három éve
nem látogatta meg özvegy édesanyját, aki Nas-
sauban, a repülőtértől nem messze élt rokkant
élettársával egy furnérlemez kunyhóban.
2018.11.20. 21:31:41
 GALAKTIKA
2018. december

Mondani sem kell, sosem kötöttek ki
Galvestonban, Miamiban, vagy egyetlen másik
kikötőben sem, ahol megkíséreltek kirakod-
ni. A  kezdetlegesen lezárt hengerek, tele vegyi
selejttel, elméletileg útban egy dél-texasi újra-
hasznosító üzembe, már azelőtt elkezdtek szivá-
rogni, mielőtt kifutottak Veracruzból. Galloway
kapitány rosszkedve, utasításainak kiszámít-
hatatlanságához, valamint rum- és tequilafo-
gyasztásához hasonlóan, folyamatosan nőtt,
miután rájött, hogy a mexikói szállítmányozó
sorsukra hagyta őket a tengeren. Szinte biztos,
hogy a hajózási ügynök zsebre vágta az újra-
hasznosításra szánt pénzeket, és hasznosabbnak
találta, ha hagyja a vén teherhajót, melytől im-
már megtagadták a kikötést Veracruzban is, fel-
le hajózni a Mexikói-öbölben mindaddig, míg –
kapóra jövően – az elrozsdállt tőkesúly a tenger
fenekére nem küldi.
Két hónapig hajóztak kétségbeesetten egyik
kikötőtől a másikig, s szálltak fedélzetükre el-
lenséges érzületű vámtisztek és vízi rendőrség,
közegészségügyi tisztviselők és újságírók, aki-
ket mind riasztottak egy nagyobb szabású öko-
lógiai katasztrófa eshetősége miatt. Jamaicán,
Kingstonban a televízió egy motorosa egészen a
tízmérföldes határig követte a Prosperót; Santo
Domingónál a dominikai haditengerészet felde-
rítő repülőgépe várta őket, amikor megpróbál-
tak a sötétség leple alatt belopakodni a kikötőbe.
A Greenpeace motorcsónakjai állták útjukat a
floridai Tampa előtt, amikor Galloway kapitány
megpróbált megszabadulni a rakomány egy
részétől. Azzal, hogy jelzőrakétákat lőtt a teher-
hajó parancsnoki hídja fölé, az amerikai parti
őrség pont időben zavarta vissza őket a Mexi-
kói-öbölbe, hogy még részesüljenek a Klára hur-
rikán legvégéből.

ÜNNEPELJEN EGYÜTT A GALAKTIKÁVAL!

November 15-e és december 15-e
között fantasztikus
ajándékcsomagokkal
kedveskedünk Mindenkinek!

Álomrakományok 85

082-094-ballard.indd 85 2018.11.20. 21:32:47

 GALAKTIKA
2018. december
Amikorra végül kilábaltak a viharból, a Pros-
pero már tíz fokos szögben megdőlt jobbra. Pá-
rolgó vegyszerek szivárogtak végig a fedélzeten
a hulladékot tartalmazó hordók engedő illeszté-
seiből, fortyogtak a tenger felszínén, és bocsátot-
tak ki maró párafelhőt, amitől Johnson és a me-
xikói matrózok a maguk készítette arcmaszkok
ellenére is köhögtek, Galloway kapitány pedig
elbarikádozta magát a kabinjában egy palack
tequilával.
Pereira elsőtiszt mentette meg a helyzetet
azzal, hogy felszerelt egy locsolótömlőt, ami a
szivárgó hordókat vízzel árasztotta el, de addig-
ra a Prospero törzsének túlterhelt lemezei már
eresztettek. Amikor megpillantották Puerto Ri-
cót, a kapitány már arra sem vette a fáradságot,
hogy beállítsa az útirányt a kikötő felé. Mindkét
kezében egy üveggel nekitámaszkodott a hajó-
kormánynak, és intett Pereirának, hogy állítsa
le a motorokat. Önsajnálattal teli monológjában
megátkozta a mexikói hajózási ügynököt, az
amerikai parti őrséget, a világ agrokémikusait
alávaló tudományukkal egyetemben, ami meg-
fosztja őt a parancsnokságtól. Végül megátkozta
Johnsont is, amiért olyan hülye volt, hogy lábát
tette erre a balvégzetű hajóra. Ahogy a megpe-
csételt sorsú Prospero ott feküdt a vízen, Pereira
felbukkant a már becsomagolt bőröndjével, és a
kapitány utasította a mexikóiakat, hogy eres�-
szék le a mentőcsónakot.
Ekkor határozta el Johnson, hogy a fedélze-
ten marad. Soha életében nem sikerült hatnia
semmire – hatévesen a nassaui repülőtér cipő-
pucolóinak megbízásait teljesítette, az ingerült
turistáktól filléreket kunyerált az édesanyja
számára, elviselte az iskolaéveket, ahol épp csak
megtanult írni-olvasni, mosogatóként dolgozott
a parti éttermekben, s folyton elcsalták a bérét
a tolvaj menedzserek. Mindig csak reagált az
eseményekre, ő maga soha semmit nem kez-
deményezett. Most, először, ha akar, a Prospero
kapitánya lehet, és saját sorsának kovácsa. Már
86 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 86
jóval azelőtt, hogy Galloway átkai a homályba
vesztek, Johnson leszáguldott a kabinlejárón a
gépházba.
Amikor a vénecske dízelmotorok utoljára
összekapták magukat, Johnson visszament a pa-
rancsnoki hídra. Hallgatta a hajócsavar fáradt,
de állhatatos dohogását a sötét óceánnal szem-
ben, s lassan északnyugati irányba fordította a
Prosperót. Ötszáz mérföldnyire vannak innen a
Bahamák, s a titkos kikötők végtelen szigetvilá-
ga. Valahogy meg fog szabadulni a szivárgó hor-
dóktól, aztán akár – esetleg – hajózhat is majd a
szigetek között, fuvart keresve, miután átkeresz-
telte ezt a vén teknőt az édesanyja, Velvet Mae
nevére. Mindeközben Johnson kapitány büsz-
kén állt a hídon, fején túlméretezett sapka, talpa
alatt 300 tonna engedelmes acélfedélzet.
Másnap hajnalra teljesen eltévedt a nyílt tenge-
ren. Az éjszaka folyamán a hajó még jobban meg-
dőlt. A fedélzet alatt a szivárgó vegyszerek átmar-
ták a hajótest lemezeit, és a hidat foszforeszkáló
gőz burkolta be. A gépházban térdig ért a savval
vegyült sós víz, a szellőzőkön át mérgező pára tört
föl, s lecsapódva rikító színű nyálkával vonta be
az összes korlátot és fedélzeti burkolatot.
Ekkor, amikor Johnson végső kétségbeesésé-
ben már megfelelő fát keresett a tutajépítéshez,
pillantotta meg a második világháborús régi
szemét szigetét a Puerto Ricó-i partoktól hét
mérföldre. A lagúna keskeny öblét nem őrizték
az amerikai parti őrség vagy a Greenpeace gyors
motorcsónakjai. Átkormányozta a Prosperót a
nyugodt vizeken, és hagyta, hogy a teherhajó
elpihenjen a sekélyesben. A betörő tengervíz
elárasztotta a szállítmányt a rakodótérben.
Most, hogy újra lélegezhetett, Johnson begurult
Galloway kapitány ágyába, helyet csinált ma-
gának az üres palackok között, és most először
álomtalan álomba merült.
– Hé, maga! Nincsen baja? – Egy nő keze dö-
römbölt a tiszti gépjármű tetején. – Mit csinál
itt?
2018.11.20. 21:32:47
 GALAKTIKA

20. 
2018. december
LURDY-HÁZI
ÁSVÁNYBÖRZE
Johnson fölriadva felkapta fejét a kormány- BUDAPEST, KÖNY VES K ÁLMÁN KRT. 12-14.
kerékről. Míg aludt, a liánok benőtték a kocsit,
fölkúsztak a tetőre és az A-oszlopokra. Élénk- DECEMBER 7-8-9. Péntek, Szombat, Vasárnap:
10:00-19:00
zöld kacsok fonódtak a bal kezére, s kötözték a
Ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritok valamint
kormánykerék széléhez. az ezekből készült dísztárgyak és ékszerek kiállítása és vására.
Megtörölve az arcát, látta, hogy az amerikai 180 kiállító és változatos programok 3000 m2-en!
biológusnő mered rá a levelek között, mintha ő
valami bizarr állatkert lakója lenne, ahol a ket-
recek elhagyott autók vázai. Megpróbálva kisza-
badítani magát nekifeszült az ajtónak.
– Üljön vissza! Kiszabadítom ezzel a késsel.
A nő a bicskájával suhintott a kúszónövé-

Fotó: Kupi László – Termésarany, Icabaru, Venezuela

nyekre, ádáz és céltudatos csuklóról téve tanú-
ságot. Amikor Johnson végül kilépett a földre,
a nő a vállánál fogva tartotta, és alaposan végig-
mérte. Nem lehetett harmincnál idősebb, talán
három évvel több nála, de Johnsonnak úgy tűnt,
hogy olyan higgadt és távolságtartó, mint a nas-
saui tanító nénik. Ám az ajka lágyabb volt, mint
azok az összeszorított szájak gyerekkorában,
mintha a nő őszintén aggódna Johnsonért.
– Szerencsére semmi baja – közölte vele a nő.
– De a maga helyében én nem ülnék többet abba
az autóba. RENDEZVÉNYEN BELÜLI INGYENES PROGRAMOK:
Elsétált Johnsontól, a kezét rányomta a pál- • Interaktív földtudományos
mák ragyogó vörösréz színű törzsére, érezte az játszóházak és bemutatók KIÁLLÍTÁSOK:
ébredező élet sürgető lüktetését. A vállán vá- (Sz-V)
• Magyar gyűjtők magyar
szontáska lógott, benne kapcsos írótábla, minta- • 3D vetítés barlangokról ásványai
(Sz-V)
tartó edények, fényképezőgép és filmtekercsek. • Gewaa ásványvilága
• Csillagszekér planetárium
– Christine Chambersnek hívnak – szólt (Sz-V)
vissza Johnsonnak. – Egy botanikai projekten • Drágakő-határozás TOVÁBBI PROGRAMOK:
dolgozom ezen a szigeten. A megfeneklett hajó- • Szakmai előadások (Sz-V) • Aranymosás
ról jött? • Bonsai kiállítás • Kreatív játszóházak
– Én vagyok a kapitánya – válaszolta neki • Kisállatsimogató • Egészségsziget
minden hazugság nélkül Johnson. Benyúlt az
autóba, és visszaszerezte ellenzős sapkáját az A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
indák mohó öleléséből, leporolta és a fejére he-
lyezte, mégpedig reményei szerint kackiásan.
JEGYEK ELŐVÉTELBEN (DECEMBER 6-IG)
– A hajó nem roncs... javítás céljából futtattam
A WWW.JEGYMESTER.HU-N, EGYÉB RÉSZLETEK
partra.
– Tényleg? Javítás céljából? – Christine A FACEBOOKON ÉS A HONLAPUNKON.
Chambers gunyorosan nézte a férfit, mintha WWW.ASVANYBORZE.COM
+36 70 340 7471 87
, /ASVANYBORZE

082-094-ballard.indd 87 2018.11.20. 21:32:47

 GALAKTIKA
2018. december
legalább annyira figyelemre méltónak találná,
mint az óriási gombákat skarlátvörös színű ka-
lapjukkal. – Szóval maga a kapitány. De hol a
legénység?
– Elhagyták a hajót. – Johnson örült, hogy
ilyen őszintén beszélhet. Tetszett neki ez a vonzó
biológus, és az, hogy a nő komolyan érdeklődik
a sziget iránt. – Akadtak bizonyos problémák a
rakománnyal.
– Fogadni mertem volna rá. Mázlija van,
hogy egy darabban elért ide. – A nő elővette a
jegyzetfüzetét, és lefirkált valami megfigyelést
Johnsonról, közben odapillantott a férfi pupil-
lájára meg a szájára. – Kapitány, kér egy szend-
vicset? Hoztam magammal ebédet... és magára
szemlátomást ráférne egy kiadós étkezés.
– Hát...
Johnson, megörülve annak, hogy a nő a rang-
ján szólította, követte őt a parton a homokra ki-
húzott gumicsónakig. Nyilvánvalóan felszerelé-
sének súlya késleltette dr. Chambers érkezését:
harangsátor, műanyag hűtőtáskák, konzervek
ládaszámra, és egy kis irodai szekrény. Johnson
ez idáig sózott marhahúson és kólán tengődött,
valamint a hajókonyha tűzhelyén sütött zab-
cipókon.
A rengeteg felszerelés dacára, a nő egyáltalán
nem sietett kipakolni, úgy viselkedett, mint aki
vagy nem szívesen osztozik a szigeten Johnson-
nal, vagy talán más megközelítést fontolgat a
projektjéhez, olyat, ami együtt jár a sziget embe-
ri lakosságának bevonásával.
Míg elosztották a szendvicseket, Johnson,
hogy megnyugtassa a nőt, elmesélte a Prospero
utolsó útját és a szivárgó vegyszerek katasztró-
fáját. Miközben a férfi beszélt, a nő bólogatott,
mintha már ismerné a történetet. Legalábbis
egy részét.
– Szerintem ez komoly tengerészeti szak-
tudásról árulkodik – mondta elismerően a vé-
gén. – A hajót elhagyó legénység... nos, ami azt
illeti, ők azt jelentették, hogy a hajó elsüllyedt
88 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 88
Barbados közelében. Az egyikük, azt hiszem,
Gallowaynek hívták, azt állította, hogy egy hó-
napot töltöttek a mentőcsónakban.
– Galloway? – Johnson a nassaui tanárnők
összeszorított száját mímelte. – A kevésbé meg-
bízható embereim közé tartozott. Akkor hát
nem keresi senki a hajót?
– Nem bizony. Senki sem.
– És azt hiszik, elsüllyedt?
– Egyenesen a tenger fenekére. Barbadoson
mindenki megkönnyebbült, hogy nem szeny-
nyeződött a környezet. Tudja, azok a turisták
látogatta strandok.
– Igen, azok fontosak. És Puerto Ricóban
senki sem hiszi, hogy a hajó itt van?
– Rajtam kívül senki. Ez a sziget az én kuta-
tási projektem – magyarázta a nő. – Biológiát
tanítok a San Juan Egyetemen, de igazából a
Harvardon szeretnék dolgozni. Elárulhatom
magának, hogy nem könnyű egyetemi oktatói
kinevezéshez jutni. És egy kis szerencsével, itt
valami nagyon érdekes zajlik.
– Igen, érdekes – értett egyet Johnson. Az,
ahogy dr. Christine a hanghordozásával össze-
esküvést sugallt, kényelmetlen érzésekkel töltöt-
te el. – Egy csomó régi katonai felszerelést ástak
el itt... már gondoltam rá, hogy építek egy házat
a parton.
– Jó ötlet... még ha beletelik négy vagy öt
hónapba is. Kisegítem ennivalóval, amire csak
szüksége lesz. De legyen óvatos! – Dr. Christine
a férfi karjára mutatott, a dagadásra, nyilván a
kúszónövény nedvének valamiféle invazív mé-
reganyagára adott ideiglenes reakció. – Van
valami más érdekesség is ezen a szigeten, ugye?
– Hát... – Johnson a Prospero hajótestén át-
maró és a lagúnában terjedő savfoltokra meredt.
Eddig megpróbált nem gondolni saját felelőssé-
gére ezekért a veszélyes és könnyen bomló vegyi
anyagokért. – Pár másik dolog is zajlik itt.
– Pár másik dolog? – Dr. Christine lehalkítot-
ta a hangját. – Nézze, Johnson, maga itt ül egy
2018.11.20. 21:32:47
 GALAKTIKA
2018. december

fantasztikus biológiai kísérlet kellős közepén.

Senki sem engedné, hogy ez megtörténjen, sehol HOGYAN LESZ
a világon... ha tudnának róla, az amerikai flotta
még ma délután itt teremne.
EGY ÖNELLÁTÓ
– És elvennék a hajót? TORONYHÁZ IDEÁLIS
– Elvennék, és elsüllyesztenék a legközeleb-
bi mélytengeri árokban, s aztán lángszórókkal
LAKÓKÖZÖSSÉGÉBŐL
perzselnék föl az egész szigetet. A POKOL LEGMÉLYEBB
– És mi lenne velem? BUGYRA?
– Nem szeretném megmondani. Múlhat
azon, mennyire előrehaladott... – A nő, tuda-
tában annak, hogy vehemenciájával megdöb-
bentette a férfit, bátorítóan megfogta a vállát.
– De miért is kellene megtudniuk? Legalább-
is egy ideig biztos nem kell, s utána meg már
nem lesz jelentősége. Nem túloztam, amikor
azt mondtam, hogy maga itt valószínűleg új
életet teremtett.
Miközben kipakolták a készleteket, Johnson
a nő szavain gondolkozott. Korábban is sejtette,
hogy a Prosperóból szivárgó vegyszerek indítot-
ták be a gyorsított növekedést, és hogy a mérge-
ző reagensek ugyanúgy hatnak rá is. Galloway
kabintükrében mindig ellenőrizte a szőrszála-
kat az állán, meg az esetleg gyanúra okot adó
anyajegyeket. A tengeren töltött hetek hatására,
a belélegzett maró pára miatt, kisebesedett a tü-
deje meg a torka, és az étvágya sem az igazi, de
amióta partra szállt, jobban érzi magát.
Nézte, ahogy Christine belelép egy pár comb-
tőig érő gumicsizmába, s aztán a sekély vízbe,
merítőkanállal a kezében, a lagúna növény- és
állatvilágát vizsgálva. Több mintatartó üveget
megtöltött a foszforeszkáló vízzel, aztán elzárta
ezeket a sátorban lévő szekrénybe.
A Nap birodalma
– Johnson... megengedné nekem, hogy meg- szerzőjének legjobb
nézzem a rakományjegyzéket?
– A kapitány... Galloway magával vitte. De regénye.
nem tüntette fel rajta a tényleges rakományt.
– Fogadni mertem volna, hogy nem fogja fel-
R E N D E L D M E G I T T:
tüntetni. – Christine a cinóbervörös héjú, meg-
megiramló rákokra mutatott a tengeri moszatok W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Álomrakományok 89

082-094-ballard.indd 89 2018.11.20. 21:32:57

 GALAKTIKA
2018. december
élénk szálai között, amelyek úgy lebegtek, mint
valami kék villanyvezeték huzalai. – Észrevette?
Sehol egy döglött hal vagy rák... és az ember arra
számítana, százával fordulnak fel. Ez volt az első
dolog, amit kiszúrtam. És nem csak a rákokról
van szó... maga is kirobbanóan egészségesnek
látszik...
– Talán meg is erősödöm? – Johnson megfe-
szítette széles vállát.
– ...és közben teljes szellemi kábulatban van,
de úgy képzelem, ez majd megváltozik. Időköz-
ben azonban felenged a fedélzetre? Szeretném
megnézni a Prosperót.
– Dr. Christine... – Johnson megragadta a
karját, hogy így próbálja visszatartani az eltökélt
nőt. Ránézett Christine makulátlan bőrére és
erős lábára. – Túl veszélyes, átszakadhat maga
alatt a fedélzet.
– Rendben van. A tartályokon fel van tüntet-
ve a tartalmuk?
– Igen, az nem titok. – Johnson megtett min-
den tőle telhetőt, hogy fölidézze, mi van rájuk
írva. – Szerves...
– Szerves foszfátok? Rendben... azt kell meg-
tudjam, melyik tartály szivárog, s mennyire.
Lehet, hogy ki tudjuk számolni a pontos kémiai
reakciókat... tudja, Johnson, lehet, hogy ennek
nincs tudatában, de figyelemre méltóan hathatós
koktélt kevert. Rengeteg ember akarja majd meg-
tanulni a receptet, a legkülönfélébb okokból.
Az ezredes székén ücsörögve a parti ház tor-
nácán, Johnson elégedetten bámulta a körülöt-
te lévő, ragyogó világot, a fény és az élet lázbi-
rodalmát, amely úgy tűnt, mintha egyenest a
képzeletéből szökkent volna elő. Szágópálmák,
óriás tamarinduszok és trópusi kúszónövények
dzsungele zsúfolta tele a partot egész a vízvona-
lig, és a visszatükrözött színeket elnyomták a
foszforeszkálás sávjai, amitől a lagúna olyan lett,
mint a fluoreszcens festékek főzőüstje.
Olyan sűrű volt a növényzet, hogy szinte csak
Johnson talpa alatt maradt szabadon homok.
90 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 90
Minden reggel egy órát töltött azzal, hogy vis�-
szavágja a fémkalibát elözönlő virágzó indákat
és vad magnóliát. A lombozat máris kezdte ös�-
szenyomni a bádogtetőt. Akármilyen keményen
dolgozott – és tudta, hogy túl könnyen elterelődik
a figyelme –, nem volt képes állandóan tisztán
tartani a vizsgálati ösvényeket, amerre Christine
járkált hétvégi látogatásain, fényképezőgéppel és
mintatartó edényekkel a keze ügyében.
Meghallva a nő gumicsónakjának hang-
ját, amint közeledik a lagúna keskeny öbléhez,
Johnson büszkén tekintett szét birodalmán. Ta-
lált egy fém kártyaasztalt a homokba temetve,
s megterítette azokkal a gyümölcsökkel, amiket
aznap reggel szedett Christine-nek. Johnson
iskolázatlan nézete szerint leginkább gránát-
alma és papaja, sárgadinnye és ananász fura
kevercsének látszottak. Akadtak óriási paradi-
csomszerű bogyók is, meg bíbor szőlőszemek
fürtjei, minden szem baseball-labda nagyságú.
Így együtt úgy ragyogtak a túlhevült fényben,
mint a drágakövek a napsugárzásban.
Mostanra, négy hónappal a Prospero érkezé-
se után, a valaha szemétlerakó sziget egyedülál-
ló botanikus kertté változott, fák, kúszó- és vi-
rágos növények új fajtáit teremtve minden egyes
nap. Nagy erejű életmotor hajtotta a szigetet.
Miközben átkelt a lagúnán a gumicsónakjában,
Christine az előző hétvége óta keletkezett légies
inda- és virágzuhatagokat bámulta.
A Prospero használaton kívüli hajótörzse,
melynek savmarta lemezein átszűrődött a nap-
fény, a sekély vízben állt, s vegyi hulladékainak
utolja szivárgott belőle a lagúnába. Ám Johnson
elfelejtette a hajót és az utazást, amely idejut-
tatta, ahogy elfeledte a múltját és boldogtalan
gyerekkorát a nassaui repülőtér sivító turbinái
alatt. Elterülve vászonszékében, amin a „Pottle
ezredes, az Amerikai Egyesült Államok Hadse-
rege, Műszaki Csapatok” felirat állt, úgy érezte
magát, mint egy ültetvényes, aki sikerrel vette
bérbe az eredeti Édenkert egy sarkát. Amikor
2018.11.20. 21:32:57

fölállt, hogy üdvözölje Christine-t, csak a jövőre
gondolt, terhes asszonyára és a fiára, aki hama-
rosan meg fogja osztani vele ezt a szigetet.
– Johnson! Te jó isten, mit csináltál? –
Christine a parthoz irányította a gumicsónakot,
majd hátradőlt, kimerítették az erősen háborgó
hullámok. – Ez egy botanikai tébolyda!
Johnson annyira örült, hogy látja, hogy a
minden héten bekövetkező elválásaik miatti
egész bánata elillant. Mint ahogy elmagyarázta,
Christine-nek tanítania kellett a hallgatókat, fel-
jegyezni és katalogizálni a projektmegfigyelése-
ket és kutatási mintákat.
– Dr. Christine...! Egész nap vártalak! – A fér-
fi a sekély vízbe gázolt, a karmazsinvörös tajték
tele fénylő parányokkal, és kihúzta a gumicsó-
nakot a partra. Kisegítette a nőt a járműből, s
közben szándékosan nem nézett a ruha alatt
domborodó hasára.
– Gyerünk, nyugodtan bámuld meg... –
Christine a hasára szorította a férfi kezét. –
Hogy nézek ki, Johnson?
– Túl szép vagy nekem meg a szigetnek.
Mindnyájunknak eláll a szavunk.
– Ez aztán a galantéria... költő lett belőled,
Johnson.
Johnson nem gondolt más nőkre, és tudta,
egy sem lehetne olyan gyönyörű, mint ez az ő
gyermekével viselős biológusnő. Észrevett egy
műanyag hűtőtáskát a tudományos felszerelé-
sek között.
– Christine... te fagylaltot hoztál nekem!
– Hát persze hogy hoztam. De még ne edd
meg! Rengeteg tennivalónk van, Johnson.
A férfi kirámolta az ellátmányt, utoljára
hagyva a nejlonhálókat és a rugóval felszerelt
acélkereteket a csónak fenekén. A rakomány-
ból egyedül ezeket a madárcsapdákat utálta
kipakolni. A sziget legmagasabb ágain fészkelt
egy csapat extravagáns légi jószág, valaha fecs-
kék és pintyek, amelyeket hivalkodó pávává
változtatott drágakőként csillogó tollazatuk
Álomrakományok
082-094-ballard.indd 91
GALAKTIKA
2018. december
és legyező alakú farkuk. Christine unszolá-
sára Johnson vonakodva kihelyezte a csapdá-
kat. A megnagyobbodott uszonyú, nyakfodrú
és külső kopoltyújú, szinte már a szárazföldi
életre előkészített foszforeszkáló halak, vagy a
barokkos páncélt viselő rákok meg csigák kifo-
gása ellen nem tiltakozott. De a gondolat, hogy
Christine ezeket a ritka és gyönyörű madara-
kat elviszi a laboratóriumába, aggodalommal
töltötte el... azt gyanította, hogy hamarosan a
bonckés alatt végződik életük.
– Kitetted a csapdákat, ahogy kértem,
Johnson?
– Mindet kiraktam, és tettem beléjük csa-
lit is.
– Nagyszerű. – Christine a homokra borítot-
ta a hálók halmát. Ezekben a napokban egyre
inkább sietni látszott, mintha attól félne, véget
érhet a kísérlet. – Nem értem, miért nem fog-
tunk velük egyet sem.
Johnson jelentőségteljesen vállat vont. Ami
azt illeti, ő ette meg a konzerv szardíniát, és
szabadon engedte az egyetlen madarat, amelyik
egy óriás szágópálma napernyője alatt betévedt
az egyik csapdába. A félős jószág selymes skar-
látvörös szárnyával és játéksárkányszerű farká-
val maga volt a szárnyalásról szőtt vágyálom.
– Egyelőre nem... ezek okosak, ezek a ma-
darak.
– Naná, hogy azok... elvégre vadonatúj faj.
– A nő leült Pottle ezredes székébe, s lefotózta
apró fényképezőgépével a gyümölcsökkel teli
asztalt. – Ezek a szőlőszemek óriásiak... kíváncsi
vagyok, milyen lenne a belőlük készített bor. Az
istenek pezsgője, grand cru...
Johnson tartózkodóan méregette a bíbor
meg sárga gömböket. Evett a lagúna halaiból
és rákjaiból, amikor Christine erre kérte, de
biztos volt abban, hogy ezeket a gyümölcsöket
a madaraknak szánták. Tudta, hogy Christine
a kísérletéhez használja őt, ahogy minden mást
is a szigeten. Még a gyermek is, aki megfogant
91
2018.11.20. 21:32:58
 GALAKTIKA
2018. december
egyetlen kurtácska szerelmi aktusuk után, mely
oly gyorsan ért véget, hogy a férfi szinte nem is
volt biztos a megtörténtében, része a kísérletnek.
Talán a gyermek lesz az új emberi nem első pél-
dánya, és ő, Johnson, a repülőtéri cipőpucoló le-
gények kifutófiúja, lesz az apja egy fejlett fajnak,
amely egy szép nap újra benépesíti a bolygót.
Mintha most ébredne tudatára a férfi impo-
náló testi adottságainak, a nő megjegyezte:
– Fantasztikusan jól nézel ki, Johnson. Ha
valaha igazolni kellene ezt a kísérletet...
– Most már nagyon erős vagyok... képes le-
szek arra, hogy gondoskodjam rólad meg a fi-
unkról.
– Lány is lehet... vagy esetleg valami a kettő
között. – A nő gyakorlatiasan beszélt erről, ami
a férfit mindig meglepte. – Mondd, Johnson, mit
csinálsz, amikor nem vagyok itt?
– Rád gondolok, dr. Christine.
– És én is sokat gondolok rád. De alszol-e
sokat?
– Nem. Lefoglalnak a gondolataim. Az idő
nagyon gyorsan múlik.
Christine fesztelenül kinyitotta a jegyzetfü-
zetét.
– Úgy érted, órák telnek el anélkül, hogy ezt
észlelnéd?
– Igen. Reggeli után megtöltöm az olajlám-
pást, és hirtelen itt az ebédidő. De ugyanígy le-
het lassú is. Ha egy bizonyos módon nézek egy
hulló levélre, úgy tűnik, mintha nem mozdulna.
– Nagyszerű. Kezded elsajátítani az idő fölöt-
ti uralmat. A tudatod tágul, Johnson.
92 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 92
– Talán majd olyan okos leszek, mint te, dr.
Christine.
– Á, azt hiszem, sokkal érdekesebb irányba
indultál el. Tulajdonképpen azt szeretném, John-
son, ha ennél ebből a gyümölcsből. Ne aggódj,
már megvizsgáltam, és én is eszem belőle. – A nő
szeleteket vágott egy dinnye méretű almából. –
Azt szeretném, ha megkóstolná a baba is.
Johnson tétovázott, de ahogy Christine foly-
ton emlékeztette erre, egyetlen új fajta sem mu-
tatott semmilyen deformitást.
A gyümölcs halvány volt, édes, pépes állagú,
és olyan szagú, mint az erjedő mangó. Kicsit el-
zsibbasztotta Johnson száját, és kellemes hűvös
érzést támasztott a gyomrában.
A szárnyasok étrendje.
– Johnson! Rosszul vagy?
Fölriadt, nem alvásból, hanem a kezére te-
lepedett óriás pillangó színmintázatának csak-
nem túl alapos vizsgálatából. Fölnézett a széké-
ből Christine aggódó arcára és a sűrű indákra és
virágzó kúszónövényekre, amelyek elözönlötték
a tornácot, s nekinyomódtak a vállának. A nő
szemének borostyánsárgáját már ugyanaz a túl-
világított színskála tarkította, amely átragyogott
a fák és virágok között. A szigeten minden kez-
dett önmaga prizmájává válni.
– Johnson, ébredj föl!
– Ébren vagyok. Christine... Nem hallottalak
jönni.
– Már egy órája itt vagyok. – A nő láz nyomát
kutatva és megzavarodva Johnson szórakozott
viselkedésétől megérintette a férfi arcát. Mö-
2018.11.20. 21:32:58

götte a gumicsónak kihúzva arra a kicsiny ho-
mokos részre, amelyet még nem árasztott el nö-
vényzet. A pálmák, liánok és virágos növények
sűrű fala rázúdult a tengerpartra. Napfénytől
dagadtan, az óriási gyümölcsök meghasadtak
saját súlyuktól, és élénk színű lépatakok folytak
szét a homokon, mintha az erdő vérezne.
– Christine? Ilyen hamar visszajöttél? – John-
sonnak úgy rémlett, hogy a nő csak pár perce
ment el. Emlékezett, ahogy búcsút int neki, és
leül, hogy megegye a gyümölcsét, s megcsodálja
az óriás pillangót, aminek olyan a szárnya, mint
egy cirkuszi bohóc festett keze.
– Johnson... egy hétig voltam távol. – A nő a
férfi vállát fogta, s összeráncolta szemöldökét,
ahogy fölnézett a rothadó növényzet ingatag
falára, mely száz láb magasra nyúlt föl a levegő-
ben. Virágtól díszes lombkatedrálisok omlottak
le a lagúna vizébe. – Johnson, segíts kipakolni az
élelmet! Úgy nézel ki, mint aki napok óta nem
evett. Sikerült csapdába ejtened a madarakat?
– Madarakat? Nem, még nem. – Johnson-
nak ködösen rémlett, hogy kitette a csapdákat,
de túlságosan elvonta a figyelmét a mindenféle
csoda ahhoz, hogy a madarakat hajkurássza.
Kecses, toll borította látomások, afféle rikító
angyalok, karmazsinvörös tollazatukból elbű-
völő árnyalatok szivárogtak a levegőbe. Amikor
rájuk szögezte a tekintetét, úgy tűnt, föl vannak
függesztve az égre, szárnyuk lassan verdes,
mintha le akarnák rázni magukról az időt.
Rámeredt Christine-re, tudatában annak, hogy a
színek kezdenek leválni a nő bőréről és hajáról. Egy-
másra vetülő képmásai, mindegyiket egy töredék-
másodperc választja el a többitől, elhomályosították
körülötte a levegőt, egzotikus tollazatként keltek élet-
re a nő karjából és vállából. A megállapodott valóság,
amely addig mindent rabságában tartott, kezdett
szétoszlani. Az idő megállt, és Christine készen állt
arra, hogy a levegőbe emelkedjen.
Majd megtanítja Christine-t és a gyereket
repülni.
Álomrakományok
082-094-ballard.indd 93
GALAKTIKA
2018. december
– Christine, mindnyájan megtanulhatjuk.
– Mit, Johnson?
– Megtanulhatunk repülni. Többé nincs
idő... minden túl szép az időhöz.
– Johnson, nézz az órámra!
– Menjünk, és lakjunk a fákon, Christine!
Együtt fogunk lakni a magaslati virágokkal...
Megfogta a nő karját, lelkesen meg akarta
mutatni az égbolt népének rejtélyét és szép-
ségét, az égbolt népéét, akikké majd lesznek.
A nő megpróbált tiltakozni, de aztán föladta,
ráhagyta Johnsonra, aki gyöngéden elvezette
a parti kunyhótól a szinte izzani látszó virá-
gokból összeálló falig. Egyik kezével a csónak
rádió adó-vevőjén, ott ült a karmazsinvörös la-
gúna partján, miközben Johnson megkísérelt
fölmászni a virágokon a naphoz. Csitítgatva a
gyermeket a hasában, elsiratta Johnsont, s csak
két órával később csillapította le magát, amikor
egy tengerészeti gyorsnaszád szirénája hasított
át az öblön.
– Örülök, hogy rádiózott nekünk – mondta
az amerikai tengerészhadnagy Christine-nek.
– Az egyik madár eljutott a San Juan-i támasz-
pontig. Megpróbáltuk életben tartani, de össze-
zúzta a saját szárnyának a súlya. Ahogy minden
mást is ezen a szigeten.
A parancsnoki hídról a dzsungel falára mu-
tatott. Szinte a teljes túlzsúfolt lombkorona
beledőlt a lagúnába, s nem maradt más, csak
néhány eredetileg is ott lévő pálmafa, rajtuk a
madárcsapdák. A virágok megannyi vízbe fúlt
lámpásként ragyogtak át a vízen.
– Mióta van itt a teherhajó? – Egy idősebb
civil, alighanem a kormánynak dolgozó tudós
fürkészte a Prospero csupa lyuk hajótestét a
messzelátójával. Odalent a tengerparti kunyhó-
nál két tengerész pakolta vissza Christine hol-
miját a gumicsónakba. – Úgy néz ki, mint ami
évekkel ezelőtt feneklett itt meg.
– Hat hónapja – felelte neki Christine. Leült
Johnson mellé, és bátorítóan mosolygott rá. –
93
2018.11.20. 21:32:58
 GALAKTIKA
2018. december
Amikor Johnson kapitány rájött, mi történik,
megkért, hogy rádiózzak önöknek.
– Csupán hat? Nagyjából annyi lehet ezeknek
az új fajoknak az életciklusa. Úgy néz ki, meg-
állt a sejtórájuk... ahelyett, hogy szaporodnának,
erőszakkal táplálják saját szöveteiket, mint azok
az óriási gyümölcsök, amiknek nincs magja. Az
egyén élete a faj teljes életévé válik. – Az egyked-
vű Johnson felé intett. – Ez valószínűleg magya-
rázatot ad barátunk megváltozott időérzékelé-
sére... nagy memóriablokkok olvadtak egybe a
tudatában, ezért a levegőbe hajított labda úgy
tűnhetett, mintha sosem érne földet...
Döglött halak áradata lebegett el a gyorsna-
szád orra mellett, a csillogó tetemek akár az el-
dobott bizsuk.
– Semmilyen módon nem fertőződött meg,
ugye? – kérdezte a hadnagy Christine-t. –
A baba miatt kérdem.
– Nem, nem ettem egy falatot sem a gyümöl-
csökből – jelentette ki határozottan Christine.
– Csak kétszer jártam itt, mindössze pár órára.
– Akkor jó. Na persze, az egészségügyisek
majd elvégzik a teszteket.
– És a sziget?
– Parancsot kaptunk, hogy perzseljük fel az
egészet. A robbanótöltetek úgy vannak beállítva,
hogy nem egészen két óra múlva detonáljanak,
de addigra mi már jócskán kívül leszünk a ható-
távolságukon. Bizonyos szempontból nagy kár.
– A madarak még itt vannak – mondta
Christine, tudatában annak, hogy Johnson a fá-
kat bámulja.
– Szerencsére maga mindegyiket csapdába ej-
tette. – A tudós odakínálta neki a messzelátóját.
– Ezek a szerves hulladékok veszélyes anyagok...
Isten tudja, mi történne, ha az emberek hosszú
távon érintkeznének velük. Az idegrendszer min-
denféle baljós módosulásai... az emberek esetleg
boldogan bámulnának egy kőfalat egész álló nap.
Johnson hallotta, ahogy beszélgetnek, és
örült, hogy foghatja Christine kezét, aki csöndes
94 Álomrakományok
082-094-ballard.indd 94
mosollyal nézett rá, tudatában közös összeeskü-
vésüknek. A férfi tudta, hogy a nő megpróbálja
megmenteni a gyereket, a kísérlet utolsó mara-
dékát, és ha az életben marad, heves ellenzésbe
fog ütközni azok részéről, akik félnek attól, hogy
majd a helyükre lép.
De a madarak megmaradtak. A férfi feje ki-
tisztult, és vissza tudott emlékezni a látomások-
ra, amelyek egy másik, fejlettebb világba enged-
tek röpke betekintést. Magasan az erdő lezuhant
lombozata fölött ki tudta venni a saját kezével
állított csapdákat, és a nagy, karmazsinvörös,
szárnyaszegett madarakat. Legalább ők tovább-
vihetnék az álmot.
Tíz perccel később, amikor a gumicsónakot
fölcsörlőzték a fedélzetre, a naszád nekivágott az
öbölnek. Miközben elhaladt a nyugati tengerbe
nyúló földnyelv mellett, a hadnagy a kabin felé
támogatta Christine-t. Johnson követte őket, az-
tán félrelökte a kormány tudósát, és fölszökken-
ve a korlátra, egyenesen fejest ugrott a vízbe. Ne-
kivágott, a part alig száz lábra tőle, tudta, hogy
marad elég ereje a fára mászáshoz és a madarak
kiszabadításához, s ha mázlija van, egy fészek-
rakásra készülő pár magával viszi, amikor elme-
nekülnek az időből.
Sohár Anikó fordítása
J. G. BALLARD
Az 1930-ban született angol szerző a 60-70-es
évek újhullámos mozgalmának emblematikus
figurája. Magyarul először 1975-ben olvashat-
tunk novellát tőle („Prima Belladonna”), a Ga-
laktika 14. számában. Később még körülbelül
tucatnyi írásával ismerkedhetett meg a hazai
közönség, majd 1990-ben egy regény követke-
zett, a Vízbe fúlt világ, öt év múltán pedig egy
nagyrészt az ő elbeszéléseiből összeállított,
újabb Galaktika-szám, a 172. Az önéletrajzi ih-
letésű A Nap birodalma is olvasható magyarul,
kiadónknál pedig idén jelent meg Toronyház
című klasszikusa. 2009-ben hunyt el.
2018.11.20. 21:32:58

Gomba, az új energia
A
KÉPEN LÁTHATÓ gomba nem
a legújabb Alice Csodaországban
film kelléke, hanem egy új kí-
sérlet arra vonatkozóan, hogyan
termelhetünk alternatív módon áramot csi-
perkegomba, grafén és némi fotoszintetizáló
baktérium segítségével.
A fotoszintetikus organizmusok több
mint 2,5 millárd éve alkalmazkodnak a
környezetükhöz, és fejlődnek, így mos-
tanra létrehozták az egyik leghatékonyabb
rendszert a fényenergia újrahasznosításá-
hoz. Egy amerikai kutatócsapat jelenleg
azon dolgozik, hogy minél többet tanul-
janak meg ezektől az organizmusoktól, és
áramot tudjanak előállítani a fotoszintézis
segítségével.
A fejlesztést és tesztelést végző indiai
tudósok, Manu Mannoor és Sudeep Joshi
elmondása alapján a gomba feladata a táp-
anyagfelvétel, a megfelelő nedves közeg és
fényforrás biztosítása az áram előállításá-
hoz. Az elmúlt években többféle növén�-
nyel is kísérleteztek, de eddigi eredményeik
alapján a csiperkegomba a legjobb a kalap
gömbölyded alakja miatt, mivel így elegen-
dő fényt képes magába szívni.
A gomba kiválasztását követően az első
lépés, hogy a speciális porból 3D-nyomta-
tással készült grafénszálakkal vonják be a
gomba kalapját, úgy, hogy a vezetékek tö-
kéletesen keresztezzék egymást. Ezt köve-
tően kerülhet sor az utolsó lépésre, vagyis
a baktériumok telepítésére. Az úgynevezett
cianobaktériumok (korábban kékmosza-
tok) fotosztintetizálnak, és fénykibocsá-
tásra is képesek. A kutatók olyan speciális
biotintát készítettek 3D-nyomtatóval, ami
Intelligens dizájn
095-ID.indd 95
GALAKTIKA
2018. december
ilyen cianobaktériumokat is tartalmazott.
Majd az elkészült anyagot spirál formában
a gomba kalapjára helyezték. Ekkor a bak-
térium, mivel megfelelő számára a környe-
zet, elkezd fotosztintetizálni. Ez az a pont,
amikor az elektronok a baktériumok külső
membránján keresztül átjutnak a grafén
vezetőszálaiba. A folyamat közben, a vízből
elvont elektronokat a grafén apró szalagjai
megkötik, így elraktározódik az elektro-
mos áram, a gomba pedig fénnyé alakít-
ja azt. A baktériumos gombaszerkezet 65
nanoamper  erősségű áramot tud előállíta-
ni, ami, valljuk be, nem túl sok. Mindenki
sejthette, hogy egy aprócska gomba nem
elegendő egy lakás napi áramellátásának
biztosítására, de még egy kávéfőzőhöz sem.
A kutatók jelenlegi vizsgálata alapján egy
sornyi bionikus gomba képes biztosítani
egy darab LED-áramellátást. Azt remélik,
hogy a mikrobák és nanoanyagok integrá-
ciójának további fejlesztésével a jövőben
még hatékonyabb bioelektromosság-forrást
tudnak majd előállítani.
A kutatás eredményét az Amerikai Ké-
miai Társaság Nano Letters című szaklap-
jában publikálták, és teljes terjedelmében
olvashatják az érdeklődők.
Gricman Kata
95
2018.11.20. 21:06:48
 GALAKTIKA
2018. december
Régi kórok, új betegségek
A
GLOBÁLIS felmelegedés egyik
súlyos következménye, hogy
újabb betegségekkel kell szem-
benéznünk. Pontosabban szá-
munkra újakkal, mert ezek a kórok rég-
óta léteznek és ismertek. Előfordulásuk a
trópusokra, melegebb éghajlatú vidékekre
korlátozódtak, de a melegedő klíma hatásá-
ra újabb területeket hódítanak meg. Idén új
betegség nevét kellett megtanulnunk: nyu-
gat-nílusi láz, amely nemcsak Európa déli
részén és a Balkánon jelent meg, hanem ha-
zánkban is felütötte a fejét.
Neve ellenére a nyugat-nílusi lázat okozó
vírust először Ugandában azonosították még
1937-ben. Nevét annak köszönheti, hogy az
első nagyobb járványt 1950-ben Egyiptom-
ban okozta. A vírusgazdák ennél a vírusnál
is madarak, pontosabban vadmadarak, kö-
96 Zöld jövő
096-097-zold.indd 96
zöttük pedig a szúnyogok révén terjed a kór.
Az ember is szúnyogcsípés útján fertőződhet.
A nyugat-nílusi vírus által okozott meg-
betegedések jellemzően olyan időszakokban
fordulnak elő, amikor sok a szúnyog. Az első
hullám általában július második felében je-
lentkezik, a legtöbb beteget augusztusban és
szeptemberben regisztrálják.
A nyugat-nílusi láz az egész Balkánon
terjed. Nyár végére Szerbiában 213 megbete-
gedést regisztráltak, és 21 áldozatot szedett.
Romániában hasonlóan súlyos volt a helyzet.
Görögországban 130 ismert megbetegedett
személy közül tizenhatan vesztették életüket.
Halálos áldozata volt a vírusnak Koszovóban,
és fertőzött betegeket regisztráltak Horvátor-
szágban és Bosznia-Hercegovinában is.
Magyarországon is voltak áldozatai, leg-
alább öt személy haláláért felelős a vírus. Bár
2018.11.20. 21:06:39

nyáron folyamatosan érkeztek a rossz hírek
Olaszországból, Romániából és Görögország-
ból, szeptember első hetében Magyarorszá-
gon betegedtek meg a legtöbben.
Bár most kellett komolyan szembesül-
nünk ezzel a kórral, a nyugat-nílusi vírus
már ötven éve jelen van Magyarországon,
azóta minden évben 10-40 körüli megbe-
tegedést regisztráltak. Azonban a hivatalos
adatoknál jóval magasabb lehet a ténylegesen
fertőzöttek száma. Az emberek 80 százalé-
ka tünetmentesen vészeli át a betegséget, és
vélhetőleg életre szóló immunitás alakul ki.
Az esetek ötödében a megbetegedés túlnyo-
mórészt enyhe tünetekkel jár, és magától
meggyógyul. A tünetek: láz, izomfájdalom,
fejfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás, bőr­-
kiüté­sek. Ilyenkor sokan el sem mennek az
orvoshoz. Azonban az esetek egy százaléká-
ban a fertőzés agyhártya- vagy agyvelőgyul-
ladást okozhat, ami bénuláshoz, kómához
vagy a beteg halálához vezethet. A  fertőzés
szempontjából a legnagyobb veszélyben az
idősebbek vannak, akiknek gyengébb az
immunrendszerük, valamilyen krónikus
betegségben, magas vérnyomásban, cukor-
betegségben, szívritmuszavarban vagy ideg-
rendszeri zavarban szenvednek.
Sajnos konkrétan erre a betegségre speci-
fikus terápia nincs, csak tüneti kezelést lehet
alkalmazni. Oltóanyag nem áll rendelkezésre,
a kísérleti vakcinák is még fejlesztés alatt van-
nak, így a leginkább a szúnyogcsípések elke-
rülésével lehet ellene védekezni.
Bár a betegségek a meleg égövről terjednek
az eddig hűvösebb tájak felé, mégis komolyan
kell vennünk annak lehetőségét, hogy a hideg
északon alakulhatnak ki járványok. És ennek
is az oka a globális felmelegedés.
Sorra dőlnek meg a sarkköri melegrekor-
dok, nemcsak napi – idén nyáron a koráb-
ban elképzelhetetlen harminc fokot mértek
Zöld jövő
096-097-zold.indd 97
GALAKTIKA
2018. december
–, de éves szinten is. Ennek következménye
a permafroszt fokozott olvadása. Az örök-
ké fagyott talaj nyáron legfeljebb félméteres
mélységig olvadt meg, ennél mélyebben az
állandó nulla fok alatti hőmérséklet konzer-
vált mindent. Gondoljunk csak a Szibériában
megtalált mamutmúmiákra. De a meleg ha-
tására a talaj nem tud kellően visszafagyni, és
egyre mélyebben olvad meg. Ez lehetőséget ad
arra, hogy a permafrosztban konzerválódott
kórokozók elszabaduljanak. Nem csak elhul-
lott állatok tetemei lehetnek veszélyesek. A fa-
gyott talaj miatt az embereket is sekély sírok-
ba temették. A súlyos ragályok, mint a pestis,
a himlő vagy a lépfene a hideg vidékeket sem
kímélte.
Hogy nem alaptalan félni a sarkvidéken
jégbe fagyott régi betegségektől, azt a spa-
nyolnátha-kutatás egyik jelentős fejezete is
bizonyítja. 1997-ben járványtani kutatók egy
alaszkai sírból vettek szövetmintát, amelybe
egy spanyolnáthában elhunyt személy temet-
tek. A különleges biztonsági intézkedések
között vett mintákban nem találtak feléleszt-
hető kórokozót. De a megtalált genomtöredé-
kekből sikerült a vírus RNS-ét rekonstruálni.
Kísérleti egerekbe juttatva kiderült, hogy a
betegség különösen agresszív: gyorsabban
pusztította az egereket, mint bármilyen más
eddig ismert emberi vírus.
Kovács „Tücsi” Mihály
97
2018.11.20. 21:06:40
 GALAKTIKA
2018. december
NZ
BROIGA
CS novella
díjas Andrej Szalomatov
SZÜRKE ANGYAL
A
DOLGOZÓI szolidaritás nem-
zetközi napjának szentelt gyűlés-
re Nyikolaj Petrovics Kolivanov
nyolcéves fiával, Aljoskával in-
dult el. Testes élete párja, Tatyjana Vasziljevna
és agg anyósa régóta a konyhában szorgosko-
dott a késekkel: felvagdalták és a salátástá-
lakban gondosan elkeverték a zöldségeket,
finomra szeletelték a kolbászt meg a husikát,
az alacsony sótartalmú magvakat, sajtot –
egyáltalában, a szokásos ünnepi szertartást
végezték, amitől Nyikolaj Petrovics leg-
alább annyira izgalomba jött, mint a házas-
társi öleléstől.
El  kell mondanunk, hogy Kolivanov ala-
csony, vézna ember volt, sőt, tavasszal és ősz-
szel még betegeskedni is szokott. Az utóbbi
időben őrként dolgozott egy játékgyárban,
ahol teljesen elégedett volt mind a fizetésével,
mind a munkaköri leírásával. Életét csupán
egyetlen tény mérgezte: hitvese ágyneművel
98 Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 98
SZÜRKE ANGYAL
Az igazság... egyre
kevésbé fekete
vagy fehér...
kereskedett a piacon, és többet keresett, mint
a férje. Ez az igazságtalanság kínozta őt, an-
nál is inkább, mivel Tatyjana Vasziljevna nem
ritkán tett szemrehányásokat Nyikolaj Pet-
rovicsnak, és mindezt szándékosan durván,
rokoni tapintat nélkül művelte.
Mintha csak megrendelték volna, a május
elseje reggele bár hűvös, de napos volt. A nyílt
tereken kibújtak a sárga, bozontos fejű mar-
tilapu gyenge hajtásai. Az oszlopokon állami
zászlók lengedeztek, valahonnan bravúros
muzsikát hozott a szél, és mindez együtt
Kolivanov lelkében az élet végtelenségének és
ugyanakkor az ünnep fatális rövidségének ál-
talános nyomasztó érzését keltette.
Míg Nyikolaj Petrovics Aljoskával a térre
igyekezett, a gyűlés elkezdődött. Legalább
ezer ember gyűlt össze. A takarosan öltö-
zött városlakók egész családjai érkeztek ide,
zászlócskákkal, léggömbökkel. Egy „Nem
hagyjuk magunkat kifosztani” feliratú vörös
2018.11.20. 21:06:13

textiltranszparens alatt sebtében ácsolt kis
színpadon három tekintélyes férfiú állt jó mi-
nőségű, szürke egyenöltönyben.
Az első hosszan és unalmasan szerepelt.
Egyhangúan motyogott a mikrofonba a fel-
sőbb igazságosságról, a folyton emelkedő
árakról és az isteni büntetésről, ami okvetle-
nül utoléri a túlburjánzó bürokráciát. A nép
már kezdett szédülni, a szélen állók csendben
elszivárogtak: ki hazament az ünnepi asztal-
hoz, ki a legközelebbi sörösbódéhoz. De ek-
kor átvette a szót a második szónok, és kép-
zett, zengő hangja egy pillanat alatt elfújta az
unalmat a meetingelők ritkuló sorai közül.
Hangja annak mértékében erősödött, ahogy
egyre többet sorolt el a hatalom bűneiből, sze-
me jogos haraggal telt meg, és lángoló beszéde
végén olyan ádázul hívta fel az egybegyűlte-
ket arra, hogy szerezzék vissza, amit elvettek
tőlük, olyan energikusan tolta előre az öklét,
hogy az emberek idegesek lettek. A tömegből
kezdtek közbekiabálni: „Úgy van!”, „Nézzünk
a körmére a férgeknek!”, „Le a kormánnyal!”
A fellépés úgy megragadta Kolivanovot,
hogy érezte, mennyire fojtogatja a sérelem be-
csapott népe miatt. Még ingének felső gomb-
ját is kigombolta, és mélyebbeket lélegzett.
Azonban, amikor a szónok befejezte, és a kö-
vetkező lépett a mikrofonhoz, Nyikolaj Petro-
vics lecsillapodott, és a kellemetlen érzéseket
az éhség számlájára írta. Még nem reggelizett,
mielőbb az ünnepi asztalhoz óhajtott ülni, le-
hajtani egy kupicával, egy másikkal, harma-
dikkal és a kellemes hangulatban elfeledkezni
ennek a kapkodó világnak minden gondjáról.
Szemével kutatva Kolivanov rájött, hogy a
fia megszökött az unalmas gyűlésről. A kere-
sésére akart indulni, de meggondolta magát
– egy kisfiút keresni ebben a tömegben hasz-
talan lett volna.
Nyikolaj Petrovics időben ért haza. Az
anyósa kenyeret szelt, hitvese épp akkor cse-
Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 99
GALAKTIKA
2018. december
rélte le otthonkáját meg a konyhai kötényét
egy elegáns ruhára, és kifestette a száját. Az
asztal roskadozott a finomságoktól. Egy pá-
rás üveg Percevka1 foglalt el – mint mindig
– megbecsült helyet az előételes tányérok
között. A lakásban bódító illat terjengett, és
Kolivanov sietett elfoglalni a helyét az asztal-
főn.
Nyikolaj Petrovicsnak épp csak arra volt
érkezése, hogy értékelje felesége és anyósa
igyekezetét, átfogja helyeslő tekintetével az
egész kulináris tűzijátékot, és lenyelje sűrű
nyálát, amikor hazajött Aljoska. Befutott a
szobába egy megkezdett Snickersszel a kezé-
ben, és tiszta gyermeki lelkesedéssel kiáltotta:
– Apu, igazi forradalom van, az emberek
kirabolják a boltokat!
– Milyen emberek? – hökkent meg
Kolivanov.
– Mindenki – felelte Aljoska, és hevesen
harapott egyet a csokijából. – A gyűlésnek
vége lett, és mindenki szétszaladt a boltok-
hoz.
A belépő Tatyjana Vasziljevna feszülten a
férjére nézett, aki ettől a pillantástól akaratla-
nul is összerezzent.
– Ne egyél édességet ebéd előtt! – mondta
Tatyjana Vasziljevna, és rácsapott a fia kezére.
– Hol szerezted?
– Ott kint – válaszolt ijedten Aljosa. – Egy
bácsi kitolt az üzletből egy egész dobozzal.
Néhány darab kiesett.
A feleség újra jelentőségteljes pillantást ve-
tett a férjére. Nyikolaj Petrovics fészkelődni
kezdett a széken, aztán felállt, felvette az uta-
zósebességét, és elhagyta a lakást.
Kolivanov a térre szaladt, és a legutolsó
szavakkal szidalmazta magát, amelyek közül
a legkevésbé sértő a „hülye” volt. A gyűlésről
való könnyelmű távozása élete alighanem
legnagyobb hibájának tűnt a szemében, csa-
ládja elleni bűncselekménynek, és ugyan-
99
2018.11.20. 21:06:13
 GALAKTIKA
2018. december
olyan isteni büntetésnek érezte, mint amilyet
az első szónok említett. Szemből egyre több
honfitársa érkezett tésztával, kolbásszal, bon-
bonnal megrakott dobozokkal, női ruhák,
fehérneműk, kosztümök és kabátok halmai-
val. Jó néhány karton cigarettával a kezében
egy fiatalember futott el mellette. Az utca túl-
oldalán egy éltes házaspár két tekercs linóle-
umot vonszolt nehézkesen. Ezen szerencsések
látványa Nyikolaj Petrovics szíve közepébe
talált, és ugyanakkor ösztökélte is.
Egyre több ember jött zsákmányával. Volt,
aki minél előbb igyekezett hazaérni, mások
türelmetlenül megálltak, hogy megnézzék,
megtapogassák véletlen örömüket. Ajkukon
közben zavart mosoly játszott, mintha meg-
nyerték volna a lottót. Olyanok is voltak, akik
diadalmasan néztek az elkéső Kolivanovra.
Kétségbeeséssel telt tekintete láttán boldog-
ságuk kiegészült némi olyasféle kárörömmel,
amit az emberek a maguknál kevésbé szeren-
csés felebarátjuk társaságában tapasztalnak.
Szemlátomást a téren álló sörösbódék
semmisültek meg először. Ezekből az utcai
akváriumokból csak az alumíniumállványok
maradtak meg. Még árusok sem voltak, de
Nyikolaj Petrovicsot most nem érdekelte,
hogy őket is ellopták-e, vagy maguktól sza-
ladtak szét a gyűlésezők elháríthatatlan nyo-
mása elől. A téren – nem messze az üzletektől
– két összetaposott öreg meg egy tízéves-
forma fiú feküdt összegörnyedve. Kolivanov
mentében arra gondolt, hogy meg kéne állni
segíteni a sebesülteknek, de csak legyintett, és
továbbsietett.
Nyikolaj Petrovics beugrott az első kis-
boltba, de azonnal megértette, hogy semmi
haszonra nem számíthat. A kirakat ripityára
tört, a padlón liszt, dara és olcsó cukorka szó-
ródott szét. A sarokban, a mellékhelyiség be-
járata mellett egy véres fejű férfi feküdt moz-
dulatlanul. Öltözéke alapján ítélve a gyűlésről
100 Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 100
érkezhetett. Úgy látszik, a bolt tulajdonosa
megpróbált védekezni, és sikerült kiütnie egy
támadót. Nyikolaj Petrovics nem időzött, már
továbblódult volna, és az ajtóban összeütkö-
zött az utolsó anyagbeszerzővel. Az illető –
miután már semmilyen hasznos holmit nem
talált a háztartása számára – egy kibelezett
pénztárgépet cipelt, az abból kijövő vezeték
másik végén lógó billentyűzet a lépcsőfokok-
hoz verődött.
Kolivanovnak csak a háztartási boltban
volt szerencséje. Útközben egy férfi ládájá-
ból kivett egy marék facsavart, végigfutott
az üzlethelyiségen, és a sarokban felfedezett
egy csomó vécépumpát. Nyikolaj Petrovics
csüggedten pásztázta tekintetével a szétvert
vásárlóteret, de a kirakat szilánkjain kívül
semmit nem látott. Ekkor még egy későn jövő
vetődött a lelethez, mire Kolivanov fenyegető-
en elbődült:
– Ne nyúlj hozzá! Az enyém!
Világosan látta, hogy késő, hiába futna
még valamelyik üzletbe. Nyikolaj Petrovics
a vécépumpa-köteget a melléhez szorítva az
utcára sietett. Valahol a távolban már hallat-
szott a rendőrségi sziréna még tompa süvölté-
se. Az utca szinte teljesen kiürült. Igyekeznie
kellett, így Kolivanov hazafelé iramodott.
Az úton párszor megállt, hogy a szerencsé-
sebb polgároknak felajánlja szerzeménye egy
részének más termékekre cserélését, de sen-
ki nem kívánt vécépumpáért se élelmiszert,
se ruhát adni. Csak közvetlenül a háza előtt
egyezett bele egy nagy halom fa vécéülőkével
rendelkező szomszéd, hogy cseréljenek. Min-
den ülőkéért öt pumpát követelt, és kapzsisá-
ga felháborította Kolivanovot.
– Megbolondultál? – kiáltotta. – Ugyan-
annyit érnek. Nézd, milyen gumi! Vadonatúj.
– Ha nem akarod, nem kell – rakta át a ne-
héz ülőke-csomagot a másik vállára közönyö-
sen a szomszéd.
2018.11.20. 21:06:13

– De hát egész életedben nem ülsz rá an�-
nyit, hogy elhasználd – mondta sértődötten
Nyikolaj Petrovics.
– Ha szükséges lesz, ráülök – felelte maka-
csul a szomszéd.
Kiegyeztek három pumpában egy ülő-
kéért, és teljesen elégedetten váltak el egy-
mástól.
Kolivanov nem éppen győztesként tért
haza. Lehányta szerzeményét az előszobában,
a feleségére nézett, és annak megvető tekinte-
te láttán széttárta a karját.
– Későn mentem – mondta bűntudatosan
Nyikolaj Petrovics. – Mindent széthordtak.
Mondhatni, elszalasztottam a forradalmat.
– Mindig hülye voltál – felelte Tatyjana
Vasziljevna. – Menj az asztalhoz, te pancser!
És csak az anyósa sajnálta meg, és állt mellé.
– Ez is valami – mondta, figyelmesen néze-
getve a pumpákat meg az ülőkéket. – Mások,
akik nem mentek el a gyűlésre, valószínűleg
egyáltalán semmit se hoztak.
Az ünnep kissé elhomályosodott, de csak
a harmadik kupicáig. A hitves békülékeny
szíve megolvadt, mind felvidultak, az estéről
kezdtek beszélgetni. Ötkor kellett érkeznie
Tatyjana Vasziljevna nővérének meg a férjé-
nek. A fő, hogy ilyen események után lesz mit
mesélni a rokonoknak, és a mai gyűlés meg-
tárgyalása reggelig is elég lenne a sógorékkal.
Evés után a feleség meg az anyós a konyhá-
ba indultak, hogy elmosogassanak. A bőséges
étkezéstől és a paprikás vodkától ellágyult
Nyikolaj Petrovics kihúzott egy szál cigarettát
a dobozából, és kiment az erkélyre.
Majdnem boldognak érezte magát. Igaz, az
erkélyen meglepetés várta, méghozzá annyira
valószínűtlen, hogy elejtette a cigarettát meg
az öngyújtót, és megmerevedett, mintha vá-
ratlanul katalepsziás roham érte volna. A szé-
ken, amelyen melegebb időben Nyikolaj Pet-
rovics szeretett elszívni egy szál cigit, furcsa
Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 101
GALAKTIKA
2018. december
teremtmény ült. Külsőleg emberre emlékez-
tetett, de egyértelműen egy idegen, ismeret-
len világhoz tartozott. A vendég hamuszürke
volt, teljességgel meztelen, a nemi jelleg bár-
minemű jele nélkül. Csontos válla fölött igazi
szárnyak meredeztek, az egyik feljebb volt,
mint a másik. A hűvös szél felborzolta rajtuk
a szürke, fémes árnyalatú tollakat, és a lény
fázósan összehúzta magát.
– Te ki vagy? – kérdezte Kolivanov, nem
tudván, hogy fusson-e vissza a lakásba a fele-
ségéért, vagy maradjon.
– Az igazságosság angyala vagyok – felelte
rekedten a vendég. – Bocsáss meg, Nyikolaj
Petrovics. Rosszul érzem magam. Úgy dön-
töttem, kicsit pihenek az erkélyen.
– Az igazságosság angyala? – ismételte za-
vartan Kolivanov, a jövevényt nézegetve. – De
miért nem fehér? Hiszen az igazságról van
szó.
– Éppen azért nem fehér – felelte az an-
gyal, majd rögtön meg is magyarázta: – Ha
összekeverjük a legutolsó söpredék meg a
legszentebb ember igazságosságát, ez a szín
jön ki.
– De minek összekeverni? – Nyikolaj Pet-
rovics nem értette. – Az igazságnak mindig
fehérnek kell lennie.
– Ne mondd – mosolyodott el szomorúan
az angyal. – A földön sok olyan ember él, aki
úgy igyekszik kijavítani az igazságtalanságot,
hogy közben másoknak ugyanazt okozza.
Például, ma te is boltokat raboltál ki velük...
– Én nem raboltam – szakította félbe el-
vörösödve Kolivanov. – A tévében mutatják,
hogy emberek dobozszámra viszik haza a
dollárt, gyárakat privatizálnak. Ezek azok a
gyárak, amiket apáink és nagyapáink építet-
tek, anyáink is keményen dolgoztak. Talán ez
igazságos? Hát, mi helyreállítottuk a rendet.
– Helyreállítottátok? – érdeklődött az an-
gyal.
101
2018.11.20. 21:06:13
 GALAKTIKA
2018. december
– Egy kicsit helyreállítottuk – felelte Nyik-
olaj Petrovics, és bosszúsan hozzátette: – A
fiam későn szólt, a fenébe is!
– És szükséged van ennyi pumpára? Sze-
rintem egy is elég egész életedre – mondta
hirtelen az angyal, és Kolivanov csak most fi-
gyelt fel rá, hogy milyen szomorú a tekintete.
Nyikolaj Petrovics kissé elszégyellte magát,
vállat vont, és bizonytalanul elismerte:
– Tulajdonképpen nincs szükségem en�-
nyire.
– Minek vetted el, ha nem kell? – folytatta
az angyal a kikérdezését.
– Hát, nem volt semmi más – felelte
Kolivanov. – Mondom, elkéstem. A fiam, a
fenébe...
– Nem értettél meg: minek vetted el, ha
nincs rá szükséged? – ismételte az angyal.
– Az igazságosság miatt – válaszolta Nyik-
olaj Petrovics, nem értve, mit akarnak tőle. –
Kifosztottak minket, hát egy részt visszasze-
reztünk magunknak.
– Így olyasmit vettél el, amire nincs szük-
séged – folytatta türelmesen az angyal.
– Hiszen nem volt semmi más – fejezte be
Kolivanov.
Egy ideig mindketten hallgattak. Az an-
gyal arcán halálos levertség látszott. Egyik
szárnya csüggedten lógott alá, hosszú,
csontos ujjai a térdén doboltak, és Nyikolaj
Petrovicsnak úgy tűnt, hogy kicsit sötétebb
lett, azaz még szürkébb. Kolivanov nem
merte megzavarni, egyik lábáról a másik-
ra állt, vágyakozva nézegetett az üvegen át
a lakásba, ahol még az ünnepi ebéd illatai
lebegtek, és azt találgatta, hogy vajon az
igazságosság angyala véletlenül látogatta
meg szerény személyét, vagy ez a vizitáció
a sors ajándéka, és kellemes változások vár-
hatók az életében.
Az angyal végre lerázta magáról a zsib-
badtságot, és fáradtan megszólalt:
102 Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 102
– Jól van, segítek neked. Boldogítalak, úgy-
mond.
– Hogyan? – örült meg Nyikolaj Petro-
vics, el sem hitte a szerencséjét. A fejében
színes képek villantak fel, egyik szebb, mint
a másik: kétszintes luxuslakás, a szomszédos
kultúrházzal egy méretű város környéki ház,
bejáratánál egy külföldi autó.
– Visszaviszlek a gyűlés végére – felelte az
angyal.
Kolivanov hangosan nyelt egyet. Az angyal
ajándéka némiképp kiábrándította.
– És fogok emlékezni? – érdeklődött azt
latolgatva elméjében, hogy mit ígér neki ez a
lehetőség, és mivel fenyegeti.
– Fogsz, fogsz – válaszolta az angyal.
– Akkor hajrá!
Nyikolaj Petrovicsnak pislogni se maradt
ideje, újra az ünneplőbe öltözött tömegben
találta magát. A színpadon az utolsó szónok
püfölte öklével a levegőt, éles hangon, dühö-
sen kiabálva a mikofonba. De Kolivanov nem
hallotta. Az ennyire valószínűtlen időutazá-
son elcsodálkozva balra kezdett furakodni, a
legközelebbi üzlet irányába. Nyikolaj Petrvics
nem tudta, a tömeg melyik pillanatban lódult
meg helyreállítani az igazságosságot, hogy ez
egy csapat volt-e, vagy a beszédektől feltüzelt
emberek maguk indították a rohamot. Csak
arra emlékezett, hogy az angyal a gyűlés vé-
gére küldte őt, és sietni kezdett.
A kisbolt előtt pár méterrel megállt, és
végre belehallgatott, mit mondanak az emel-
vényen.
– Ez mind a tiétek! – kiáltotta a szónok,
szélesre tárva a karját. – Mindez a ti erőfeszí-
tésetekkel épült!
Az utolsó mondat a kirabolt munkásem-
ber fájó érzetét keltette Nyikolaj Petrovics
lelkében, és újra – mint először is – átérezte
a pillanat forradalmiságát, ami elektromos
feszültséget gerjesztett a levegőben.
2018.11.20. 21:06:13
 GALAKTIKA
2018. december

A nyugtalanság egyre jobban hatalmába

kerítette Kolivanovot. Ő volt az egyetlen em-
ber, aki tudta, mivel végződik majd a gyűlés,
ÜNNEPELJE
de ez a tudás nem könnyítette meg az életét,
és kihatott az idegeire. Jóval nyugalmasabb
GALAKTIKUS
lett volna nem tudni, és a többiekkel együtt HANGULATBAN
egészen átadni magát a forradalmi ösztön-
nek, igazságos haragra gerjedni és gondolko- A KARÁCSONYT!
dás nélkül támadásba lendülni.
Nyikolaj Petrovics váratlanul konstatálta, Egyedi tervezésű
hogy nem jó helyen áll. Az áruházhoz vagy a
háztartási bolthoz kellett volna menni, ahol
karácsonyi bögrénk
drágább holmikat árulnak. Alighogy ez eszébe mellé ingyen adjuk a
jutott, kiverte a hideg verejték. Egyedül nem hozzáillő könyvjelzőt!
tudna elvinni nemhogy egy hűtőgépet, de egy
mosógépet sem. Segítségért hazaszaladni késő
volt, bármelyik pillanatban elkezdődhetett az
egész. Maradt a ruházat. Lehetne először az
áruházhoz menni, megvárni a gyűlésről jövő- csak
ket, hogy betörjenek, és az előőrssel bejutni az
üzletbe. De ebben is ott volt a felsülés veszélye. 1490 Ft
Ha az angyal hirtelen valami viccet csinál, a
tömeg nem jut el az áruházig, és akkor megint
nem marad neki semmi. A nép ismét nélküle,
Kolivanov nélkül cipeli haza a tésztával, vod-
kával, kolbásszal meg vörös kaviárral teli do-
bozokat. Nyikolaj Petrovics szinte felnyögött
ettől a borzalmas gondolattól. Olyan nehéz volt
valamire elhatározni magát.
A szónok vontatott üvöltéséből ítélve a
gyűlés a végéhez közeledett. A tömeg felboly-
dult, felzúgott, mint egy liget a vihart megelő-
ző szélrohamtól. Aztán a nép elindult a térről.
Nem maradt idő a töprengésre, és Kolivanov
idegei nem bírták tovább – elsőként lódult a
legközelebbi boltocska felé. Vagy tíz gyűlé-
sezővel a nyomában Nyikolaj Petrovics – ön-
maga számára is váratlanul – hisztérikusan
elkiáltotta magát:
– Rajta, fiúk, támadás!
A törő üveg hangja, az eladónők éles vison- W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
gása csak feltüzelte Kolivanovot. Átsiklott két
Szürke angyal 103
áruházhoz menni, megvárni a gyűlésről jövő-
ket, hogy betörjenek, és az előőrssel bejutni az
üzletbe. De ebben is ott volt a felsülés veszélye.
Ha az angyal hirtelen valami viccet csinál, a
tömeg nem jut el az áruházig, és akkor megint
nem marad neki semmi. A nép ismét nélküle,
Kolivanov nélkül cipeli haza a tésztával, vod-
kával, kolbásszal meg vörös kaviárral teli do-
bozokat. Nyikolaj Petrovics szinte felnyögött
ettől a borzalmas gondolattól. Olyan nehéz volt
valamire elhatározni magát.
A szónok vontatott üvöltéséből ítélve a
gyűlés a végéhez közeledett. A tömeg felboly-
csak
dult, felzúgott, mint egy liget a vihart megelő-
ző szélrohamtól. Aztán a nép elindult a térről.
Nem maradt idő a töprengésre, és Kolivanov
idegei nem bírták tovább – elsőként lódult a
legközelebbi boltocska
1490 Ft felé. Vagy tíz gyűlé-
sezővel a nyomában Nyikolaj Petrovics – ön-

098-105-szalomatov.indd 103 2018.11.20. 21:06:17

maga számára is váratlanul – hisztérikusan

W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U

Szürke angyal
103
 GALAKTIKA
2018. december
megdöbbent vásárló között, és a hátsó helyi-
séghez csörtetett, ahol a készleteket tárolták.
Váratlanul eléugrott az üzlet tulajdonosa. Az
arcát eltorzította a gyűlölet és a rettenet, a
kezében baseballütőt tartott, de Nyikolaj Pet-
rovicsot ez nem állította meg. Már annyira
dühbe jött és annyira felajzott volt, hogy egy
géppuskának, egy egész tankezrednek is ne-
kiment volna.
– Takarodj, te mocsok! – ordított fel ádázul
Kolivanov, és felugrott a pultra. – Eleget szív-
tátok a vérünket!
Nyikolaj Petrovics szeretett volna említést
tenni az apákról meg a nagyapákról, akik ezt
a boltot építették, de nem maradt rá ideje.
A tulaj – célzás nélkül – fejbevágta az ütővel,
és Kolivanov szemében kihunyt a fény.
Egy kórházi ágyon tért magához. A fejé-
ben monoton harangzúgás, ajkai egymáshoz
sültek, kiszáradt nyelve nem akart mozdulni.
Nagy erőfeszítéssel kinyitotta a szemét. Meg-
tapogatta a fejét, és érezte, hogy szorosan be
van kötözve.
Nyikolaj Petrovics körülnézett. Egy
nyolcágyas kórteremben feküdt. Valamiért
egyik szobatársát sem látta, holott az éjjeli-
szekrényeken mindenféle befőttek, üvegek,
bögrék meg gyümölcsleves dobozok sora-
koztak. A  gyűrött ágyneműk is arról tanús-
kodtak, hogy nem egyedül fekszik a szobában.
Kolivanov az ablak felé fordult, és megpillan-
totta az igazságosság angyalának ismerős,
karcsú alakját. Az – mint egy nagy állatkerti
ragadozómadár – felborzolt szárnyakkal, bá-
natosan nézett rá, és hallgatott.
– Szervusz! – mondta rekedten, nehezen
forgó nyelvvel Nyikolaj Petrovics. Észrevette,
hogy a napfény úgy hatol át az angyalon, mint
egy könnyű függönyön, amitől a teste sárgás-
nak és szinte átlátszónak tűnt.
– Szervusz! – köszönt vissza halkan az an-
gyal.
104 Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 104
– Hol van mindenki?
– Elmentek ebédelni – mondta az angyal,
és elvonta a tekintetét. – Nos, helyreállt az
igazságosság?
– Hát persze – mondta bizonytalanul
Kolivanov. Ő is félrenézett, és dühösen hozzá-
tette: – Bizonyára tudtad, hogy betörik a fejem.
– Nem – csóválta a fejét az angyal. – Le-
hetetlen megjósolni, hogy mit művelhetsz.
A butaság kiszámíthatatlan.
– Igen. Te nagyon okos – vicsorgott Nyik-
olaj Petrovics.
– Hagyjuk ezt a témát! – javasolta az an-
gyal. – Különben kölcsönös sértegetésekbe
sodródunk – igazította meg könnyedén az
egyik szárnyát. Nyújtózkodott, és higgadtan
folytatta: – Azt javaslom, próbáld meg még
egyszer.
Kolivanov bizalmatlanul nézett rá, majd
megélénkült, és felkönyökölt.
– Mit, megint a gyűlést?
– Igen.
Nyikolaj Petrovics váratlanul lelankadt.
Elfordult az ablaktól, hallgatott egy ideig,
csak azután reagált.
– Nem, többet nem. Inkább csináld úgy,
hogy megint otthon legyek! Olyan jól kezdő-
dött a nap.
– Hiszen haza tudsz menni a gyűlésről –
mondta az angyal, mintha szórakozna vele.
– Élve és egészségesen. De vécépumpa nélkül.
Ez a variáns valahogy nem jutott eddig
Kolivanov eszébe. Megörült, egész testével az
angyal felé fordult, és felkiáltott:
– Ez az! A fenébe az igazságossággal! Le-
het, hogy egyáltalán nem is létezik.
– De én létezem.
– Nincs a homlokodra írva, hogy ki vagy –
felelte Nyikolaj Petrovics.
– Na nézd csak, elkezdesz gondolkod-
ni! – mondta hirtelen nehéz basszus hangon
az angyal. A hangja annyira mély volt, hogy
2018.11.20. 21:06:17

Kolivanov hátán végigfutott a hideg, és féle-
lemmel nézett jótevőjére.
– Mennem kell – mondta fülelve az angyal. –
A szobatársaid mindjárt visszaérnek.
És tényleg, az ajtó mögül hangok hallatszot-
tak. Nyikolaj Petrovics arrafelé pillantott, és
amikor ismét az ablak felé fordult, az angyal
már nem volt ott.
– És én? – idegeskedett Kolivanov. – Hiszen
megígérted!
Ahogy kimondta, enyhe szédülést érzett,
behunyta a szemét, és amikor kinyitotta, a gyű-
lésen találta magát, ahogy a tömegben álldogál.
Nem volt kötés a fején, remekül érezte magát, a
szónok pedig – már hányadszor – azt ismételte:
„Ez mind titeket illet!”
Nyikolaj Petrovics időben ért haza. Az asztal
már megterítve, rajta a bepárásodott vodkás-
üveg, ahogy illik, elfoglalta méltó helyét a tányé-
rok között. Az anyós és a feleség már kicsípték
magukat, és mindezt belengte az otthoni jólét
bódító illata. Kolivanov mélyen orrlyukaiba
szívta a levegőt, pár pillanatig hunyorgott, majd
gyorsan az asztalhoz sietett.
Nyikolaj Petrovics épp csak áttekintette az
asztalt, amikor megérkezett Aljoska. Befutott a
szobába egy megkezdett Snickersszel a kezében,
és felkiáltott:
– Apu, igazi forradalom van, az emberek ki-
rabolják a boltokat!
Tatyjana Vasziljevna félreérthetetlenül né-
zett a férjére, és rácsapott a fia kezére.
– Ne egyél édességet ebéd előtt!
– No, ha rabolják, hát rabolják! – szólt
Kolivanov, kerülve a felesége pillantását, és az
üveg után nyúlt. – Mi dolgom vele? Pihenhetek
legalább az ünnepeken?
– Ne olyan gyorsan! – mondta a felesége, és
elvette az üveget. – Ráér, mikor telezabáltad ma-
gad.
– Anyu, megyek, járok még egyet – kiáltotta
Aljoska a küszöbről, és az ajtó bezárult mögötte.
Szürke angyal
098-105-szalomatov.indd 105
GALAKTIKA
2018. december
Végre mind az asztalnál ültek. Az anyós
halkan azt mormolta: „Mindenkinek olyan
férje van, amilyen”, de Kolivanov – szokásával
ellentétben – türtőztette magát, és hallgatott.
Az ünnepi étkezés ezúttal hosszan el-
húzódott. Amikor befejezték, és a nők ki-
vonultak a konyhába mosogatni, Nyikolaj
Petrovics kivett egy cigarettát, és óvato-
san kilesett az erkélyre az üvegen át. Amíg
az üres teret nézegette, hazatért Aljoska.
Kolivanov még a lihegését is hallotta, aztán
meg a felesége meglepett hangját:
– Ó, drágaságom!
Nyikolaj Petrovics sietett az előszobába,
közben hallotta anyósa helyeslő felkiáltását:
– Te kis anyagbeszerző! Nem úgy, mint...
A küszöbön ott állt Aljoska egy halom vé-
cépumpával. Szeme csillogott örömében, szája
valami nem gyermeki mosolyra görbült. Szinte
várta az apai dicséretet, és Kolivanov így szólt:
– De minek? Minek nekünk ennyi?
– Hát, nem volt semmi más – felelte Aljoska,
és a sarokba hányta a zsákmányt.
Végh Erika fordítása
1: Paprikás vodka
Andrej SZALOMATOV
Szovjet-orosz író, 1953-ban született. Geológi-
ai tanulmányokba kezdett, majd képzőművé-
szetre váltott. Később kígyókat fogott be Kö-
zép-Ázsiában, favágó lett, és falfestményeket
készített megrendelésre. A 80-as évek első
felében kezdte foglalkoztatni az írás. Különös,
avantgárd szövegeire azonban a szovjet kul-
túra cerberusai nem voltak fogékonyak. Csak
a rendszerváltás után sikerült befutnia. Azóta
rengeteg novellája jelent meg, kedvencei az
igazán rövidek. Az ezredforduló táján kezdtek
megjelenni önálló kötetei. Magyarul most ol-
vashatjuk először.
105
2018.11.20. 21:06:17
 GALAKTIKA
2018. december

Űrtechnológia egy kólás­

dobozban, középiskolásoknak
Az Európai Űrügynökség CanSat-versenyén idén nyáron
különdíjas lett a magyar HunSat csapat az általuk épített
műholddal. Illyés András mesél arról, hogy milyen élményeik
voltak a versenyen. A következő magyar csapat helye kiadó!

E
GY KÖZÉPISKOLÁSOKNAK
szóló verseny ez, amely során több
különböző feladatra is fel kell ké-
szülnie a csapatoknak. Kötelező
feladat a felbocsátás és zuhanás során (a kis
műhold ejtőernyővel érkezik vissza a felbo-
csátás után) egy földi állomásra továbbítani
a műholdból érkező nyomás- és hőmérsék-
let-adatokat, valamint megjeleníteni ezeket.
Ezenkívül minden csapat választ magának
egy ún. másodlagos küldetést, amiben a sa-
ját ötleteiket valósíthatják meg. A technikai
megvalósításon kívül fontos a tudományos
érték is.
Ugyanakkor lényeges, hogy a verseny elbí-
rálása nem csak ezek alapján történik. A csa-
patnak jó csapatként kell működnie – persze
nem csak az első díj megszerzése miatt.
Hogyan is kerültünk egy ilyen versenybe?
A kérdés jogosan merül fel. Kevesen hallanak
az ilyen versenyekről, hozzánk sem jutott el
Fotó: Űrakadémia/Bodó Zsófia
könnyen a hír. Tavaly előtt egy osztálytár-
samnak támadt egy ötlete, miszerint szuper
lenne egy kamerával felvételeket készíteni a
magasból. A közös tudományos érdeklődé-
sünk miatt úgy döntöttünk, hogy kísérlete-
zünk is, ha már ilyesmibe vágunk bele. Egy
mikroszámítógépet is küldtünk fel a mete-
orológiai ballonnal, amelyet szenzorokkal
szereltünk fel. A középiskolánk (a budapesti
Piarista Gimnázium) támogatta az ötletün-
ket, így végül csapatunk véghez tudta vin-
ni, amit szeretett volna. (videónk: https://
www.youtube.com/watch?v=gn4tdMOOJIQ,
illetve Face­book-oldalunk: https://www.
facebook.com/piaristakazurben/)
A ballonos kísérletünk nyomán talált meg
minket dr. Gschwindt András, aki a korábbi
MASAT–1 projektvezetője volt, ő juttatta el
hozzánk a verseny hírét.
CanSatünkkel kétirányú kommuni-
kációt valósítottunk meg: telecommand-
parancsokat tudtunk neki küldeni. Saját
NYÁK-ot terveztünk, illetve a tokozást és az

ernyőt is mi terveztük és építettük. Fonto-

sabb azonban a rádiófrekvenciás spektrum-
analizálás: a GSM-tartományban analizáltuk
a spektrumot, és arra következtettünk, hogy
lehetne jobb karakterisztikájú antennákat
telepíteni az adótornyokra. A  CanSatünket
felkészítettük arra, hogy adott esetben egy
idegen bolygóra ledobva különböző környe-
106 Obszervatórium

106-107-obszervatorium.indd 106 2018.11.20. 21:06:02

 GALAKTIKA
2018. december

zeti paramétereket mérjen, és adott helyre

leszálljon, így ellenőrizve, hogy biztonsá-
gos-e az embernek a bolygóra lépni. Várjuk
már mi is, hogy a Marsot egy kicsit köze-
lebbről felfedezze az emberiség.
A verseny technikai része tartogatott szá-
munkra meglepetéseket. Az ernyővel való
munka a tervezett egy hét helyett majd egy
hónapot elvett, vagy említhetném az egyik
szenzort, ami nem volt hajlandó megjelenni
az I2C buszon… Az ilyen típusú, kísérletezés
alapon való tapasztalás is nagy élmény volt.
Az egyik legfőbb tapasztalat az, hogy fon-
tos a jó csapat, illetve a jó felkészítő tanár: Remélem, hogy felkeltette az érdeklődést ez
mindkettő szakmailag és emberileg is, hi- a rövid írás. Jelenleg egy hazai verseny meg-
szen több hónapos közös munka előz meg szervezésén dolgozunk (a Magyar Űrkutatási
egy ilyen felbocsátást – úgy érzem, mindkét Irodával, a Magyar Asztronautikai Társaság-
területen szerencsések voltunk. Felkészítő ta- gal és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo-
nárunk Dudás Levente volt. mányi Egyetem segítségével), amely egy válo-
És nagyon fontos a fantázia szabadjára gató és felkészítő verseny lenne a nemzetközi
engedése: másodlagos küldetésként megvaló- versenyre. Minden diákot örömmel látunk, és
sítható lenne egy olyan CanSat, ami drónná szeretnénk segíteni.
alakul a levegőben, vagy épp egy olyan, ame- A versenyről az ESA oldalán tájékozódhat-
lyikből egy kis rover száll ki leszállás után. Mi nak: http://www.esa.int/Education/CanSat
a biztosabbra mentünk: úgy adtunk ki a ke- Keressenek minket is bizalommal! Web-
zünkből mindent, hogy az 100%-osan műkö- oldalunk: https://gnd.bme.hu/cansat/, illetve
dött. A különdíjunkat emiatt (is) kaptuk, de Facebook-oldalunk: https://www.facebook.com/
a következő alkalommal talán a fantáziánkat hunsatteam/
messzebbre engednénk kalandozni a küldetés
terén. Bodó Zsófia (MANT)

Érdekel az űrkutatás?

www.mant.hu
Obszervatórium 107

106-107-obszervatorium.indd 107 2018.11.20. 21:06:04

 GALAKTIKA
2018. december
J. D. Beresford
Jelentéktelen kísérlet
V
ALAHOGY NEM tudom el-
kapni – jelentette ki az ifjú szob-
rász, de közben szeretettel nézte
a plasztilinből megformált, apró
emberalakot, mintha a szemmel látható hibái
ellenére is talált volna csodálatra méltó voná-
sokat az alkotásában.
– Ki kéne merevíteni, nem igaz? – javasol-
tam erre. – Nem tudna drótot vagy valami
ilyesmit rakni a lábába és a hátába?
– Nos, tudja – magyarázott az én fiatal
barátom –, megtehetném, ha előre tudnám,
hogy mit akarok kihozni belőle. Csakhogy
nem tudom. Menet közben szeretném ki-
találni. Ez az én módszerem. Nem tudom
előre megtervezni az egészet, hogy aztán
leüljek, és megvalósítsam a tervemet. Ne-
kem kísérleteznem kell, látnom kell, mi ho-
gyan alakul. Ön is úgy látja, hogy túl nagy
a feje?
Én is úgy láttam, hogy túl nagy a feje.
108 Retro: Jelentéktelen kísérlet
108-112-beresford.indd 108
Jelentéktelen kísérlet
„A Hold felbontotta
a Földdel kötött régi
szövetségét, és úgy
rohant a közeledő
idegen karjába, mint
holmi szenvedélyes,
hűtlen szerető.”
Az ifjú szobrász olyan tekintettel méreget-
te a művét, amit továbbra is gyengédnek lehe-
tett nevezni.
– Talán, ha... – kezdett új mondatba, de
a szó elhalt az ajkán, mialatt a keze mintegy
magától formálgatta és javítgatta azt a kis em-
berábrázolást.
És mialatt tovább figyeltem őt, rám tört
egy látomás. A fiú és a műhelye kihullott a tu-
datomból. A képzelet álomvilágában kóborol-
tam, egy kitalált kép csábítását követve, ami
elgondolkodtatóbbnak és izgalmasabbnak
tűnt, mint az élet realitása.
Amikor elolvastam a reggeli újságban a Nyi-
las csillagképben megjelent nóváról szóló cik-
ket, egyből H. G. Wells „A csillag” című írása
jutott eszembe, és elmosolyodtam. Kicsivel
később, az izgalomtól reszketve fellapoz-
tam azt a fejezetet a Világok evolúciója című
könyvben, amelyben a szerző, a jó Lowell
2018.11.20. 21:04:45

professzor egy, az űr mélyéből érkező „sötét
idegen”-ről ír.
Azonnal felfedeztem a feltűnő hasonlósá-
gokat Lowell kitalált elbeszélése, illetve a lát-
szólag sokkal fontosabb hírek közé ágyazott
cikk egyes sorai között. Ez az új nóva külön-
bözött a többitől, amelyek megjelenését kü-
lönféle korokban jegyezték fel. Azok egy, már
megtörtént ütközés hullámait küldték el ne-
künk, hirtelen felragyogva csodás tüneményt
varázsoltak fölénk, de hamarosan kihunytak,
és eltűntek az égről. Ez az idegen – és ebben
minden csillagász egyetértett – nem a saját
fényét sugározta, hanem a Napét verte vissza.
És ez azt jelentette, hogy viszonylag közel kell
lennie. Lowell számításai nagyjából harminc
évet adtak a felkészülésre, mielőtt a betolako-
dó végigdúlja a Naprendszert. Ugyanakkor,
ezek a számítások, nyilvánvalóan különböző
feltevéseken alapultak, amelyeket a gyakorlat
még sosem igazolt. Ez a különös látogató sok-
kal kisebb lehetett, mint ahogy a professzor
feltételezte – ő a Nap irdatlan tömegét vette
alapul –, továbbá, az albedója alacsonyabb,
a sebessége pedig nagyobb volt. Ezenfelül,
Lowell idegene elméletileg lapos szögben
közeledett az ekliptika síkjához, ez viszont,
úgymond, a szélén siklott annak a lebegő
csészealjnak. Valamelyik külső bolygó netán
beveti magát közénk és ezen félelmetes láto-
gató közé? Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz,
Jupiter, Mars – a pajzsunk lesz valamelyik?
Szolgáltat nekünk holmi látványos égi fény-
jelenséget, cserébe megment minket a teljes
katasztrófától?
Mindenki félvállról vette a dolgot. Itt-ott
megjelent néhány írás, melynek szerzője ri-
adót fújt, de ezekben is megmutatkozott a
szenzációhajhászok keze. És a csillagászok?
Nekik már csak tudniuk kellett, vagy még-
sem? Mostanra több mint egy hetük volt arra,
hogy elvégezzék a számításokat.
Retro: Jelentéktelen kísérlet
108-112-beresford.indd 109
GALAKTIKA
2018. december
Aztán az árnyék oly hirtelen telepedett
ránk, hogy utóbb nem lehetett megállapíta-
ni, mikor és hogyan bizonyosodtunk meg az
igazságról. Mindenki tudta. A csillagászok
egyhangúan megerősítették. És semmi sem
állt az útjába. A külső bolygók hátborzonga-
tó egységességgel szabad utat hagytak a be-
tolakodónak, mialatt a Föld, azzal a bárgyú
közönnyel, ami bizonyára a legfőbb jellem-
vonása, kitartóan és rezzenéstelenül menetelt
egyenesen a pusztulás felé. Van valamilyen
elméleti jelentősége annak a ténynek, hogy a
Föld sűrűsége nagyobb, mint a Naprendszer
többi tagjáé...?
Mindenki tudta, de nem sok dolog válto-
zott. Éltük tovább az életünket – igaz, kevés
lelkesedéssel –, és egy pillanatra sem felej-
tettük el a mind sötétebb árnyékot. De mi
mást tehettünk volna, mint hogy mindent
úgy csinálunk, mint eddig? Nem alakíthattuk
át egy szempillantás alatt magunkat vagy az
életmódunkat. A vallások aranykorukat élték,
mert rengeteg férfi és nő keresett menedéket
a félelmetes valóság elől. Ugyanezen ok miatt
a kéjvágyból és kapzsiságból elkövetett bűnök
megszaporodtak. De pusztán a lendületnek
köszönhetően javarészben továbbra is a régi
utakon jártunk, jóllehet immár egy új, a régi-
nél kisebb hold látszott felettünk az éjszakai
égbolton, egy hold, ami mérhetetlenül lassan
kitelt, és éjszakáról éjszakára fényesebb lett.
Most már tudtuk, hogy a jövevény nagyobb
a Jupiternél, és a sűrűsége kicsivel kevesebb,
mint a Földé.
A katasztrófa első jelei akkor mutatkoztak
meg, amikor a saját Holdunk elindult az új
felé. Aztán az idegen tömege befolyást gya-
korolt az árapályra, és ki kellett ürítenünk a
mélyebben fekvő földeket, a tengerpartokat,
a tölcsértorkolatok környékét, és mellékesen,
Londonban a folyó szintjén lévő területeket.
Négy nappal a legmagasabb dagály előtt a
109
2018.11.20. 21:04:45
 GALAKTIKA
2018. december
Temze elárasztotta a Farringdon Streetet, a
Westminstert, és a déli part kerületeinek jó-
kora részét, majd a levonuló víz kiszélesítette
a folyóágyat egészen Greenwichig.
London lakói az északi és déli magaslatok-
ra menekültek a nagy áradás elől, ami elpusz-
tította Essex, Kent, Surrey és Middlesex mé-
lyebben fekvő részeit. És mialatt az emberek
biztonságos helyekre rohantak, valamint egy-
re szaporodtak a katasztrófa baljós előjelei, a
civilizáció mindennapi működése megsza-
kadt. A tömegekbe verődött emberekről fo-
kozatosan leszakadtak a nehezen megszerzett
erények, bár a bűnök is, míg végül egyetlen
ösztön maradt: a létfenntartás ösztöne. Ezt
viszont csakis a rémült sokaság mozgásai vál-
tották ki; ami az egyéneket illeti...
Én ugyanakkor csakis két emberről beszélhe-
tek, jómagamról és egy másik férfiról. Egymás
mellett üldögéltünk egy dombon, Derbyshire-
ben, és átvirrasztottuk az utolsó éjszakát.
Bizonyos fokú nyugalom telepedett rám,
amibe különös módon izgatottság és kíván-
csiság vegyült. A halál szinte karnyújtásnyi
távolságba került, mégis képes voltam élvezni
ezt az elképesztő égi kalandot. A felénk szá-
guldó új bolygó máris letépett minket a Nap
körüli állandó pályánkról, míg a régi Hol-
dunk oly kicsinek látszott, mint egy hatpen-
nys pénzérme, és alig néhány óra választotta
el a megsemmisüléstől. Mert a Hold felbon-
totta a Földdel kötött régi szövetségét, és úgy
rohant a közeledő idegen karjába, mint holmi
szenvedélyes, hűtlen szerető.
Az új bolygó minden más, kevésbé fontos
dologról elvonta a figyelmet, mialatt fenséges
lassúsággal a keleti láthatár fölé emelkedett.
Azon az éjszakán teljesen kitelt, és sárga fén�-
nyel ragyogott. Két folt sötétlett ezen a göm-
bön: egy kisebb, ami a Holdunk volt, és egy
nagyobb, ami lassan növekedett, és ami a mi
Földünk árnyéka volt. Az új bolygó kitartóan
110 Retro: Jelentéktelen kísérlet
108-112-beresford.indd 110
kúszott felfelé az égbolton, egyre csak növe-
kedett, és amikor végül az alsó szegélye is
megjelent a horizont felett, a felső íve felért
egészen a zenithez vezető félútig.
Nem sok tereptárgy látszott rajta, ám az
egyik pólusából, amit történetesen felénk
mutatott, szabálytalan vonalú, sötét sávok
sugároztak ki – talán hegyláncok lehettek –,
ennek következtében érzékelni lehetett, hogy
a jövevény gömbölyű, még mielőtt a dombo-
rúsága felismerhetővé vált. A bolygó többi ré-
sze töretlenül sima síkság volt, talán egy rég
eltűnt tenger medre.
Több órán át hallgatagon bámultuk ezt a
gigászi látványosságot, aztán a társam azt
mondta fojtott hangon:
– Egy jelentéktelen kísérlet kudarcának
vagyunk szemtanúi.
Nem válaszoltam rögtön. Nem értettem,
hogy mi jár a fejében. Egy ostoba késztetés-
sel küzdöttem, ami egy egész élet szokásának
terméke volt. Mialatt a jövevényt néztem, ke-
restem a szavakat, hogy híven jellemezzem
azt, amit látok. Le akartam írni az élményt,
igen, még ekkor is, amikor kimondatott a
halálos ítélet nem csupán énrám, hanem az
egész emberiségre, az az értelmetlen vágy
gyötört, hogy létrehozzak egy feljegyzést,
amit már senki sem fog elolvasni.
Nem kevés erőfeszítés árán térítettem el
magam ettől a szándéktól.
– Jelentéktelen? – kérdeztem aztán, meg-
ragadva azt, ami a legfontosabb szónak tűnt.
– Bebizonyosodott, hogy jelentéktelennek
– állította a társam. – Mondja, maga komoly
ember? Ugye, nem kapkod szalmaszálak
után? Nincsenek kétségei afelől, hogy a Föld-
nek vége? Ez esetben, tökéletesen tisztában
van azzal, hogy hamarosan megsemmisü-
lünk? A véletlen műve lenne? Lehetséges. De
az is lehet, hogy szándékosan lőtték ki ránk
ezt a nyilat, határozott céllal.
R
2018.11.20. 21:04:46
 EGY KEGYVESZTETT TISZT ÉS EGY
GALAKTIKA
2018. december

HALOTT STRATÉGA. A GYŐZELEM

CSAK KETTEJÜK ÖSSZEFOGÁSÁVAL
KÉPZELHETŐ EL.

A LOCUS-DÍJAS, HUGÓRA, NEBULÁRA ÉS

CLARKE-RA JELÖLT ŰROPERA-TRILÓGIA
ELSŐ KÖTETE VÉGRE MAGYARUL!

RENDELD MEG ITT : Jelentéktelen

Retro: W W W .kísérlet
G A L A K T I K A B O L T . H U111

108-112-beresford.indd 111 2018.11.20. 21:04:50

 GALAKTIKA
2018. december
Egy időre elhallgatott, majd így folytatta:
– Szó sincs arról, hogy ez a dolog még sosem
történt meg a múltban. Láttuk már, legalább-
is a hatásait. Amikor egy-egy csillag átmeneti
időre felfénylett az égbolton, azt az olyan üt-
közéseknek tulajdonítottuk, mint amilyen ez
lesz. Könnyen elképzelhető, hogy egy másik
naprendszerben, egy másik bolygón az ott élők
megpillantják majd a mi kis fényjátékunkat, és
megcsodálják. Viszonylag apró ügy lesz. Azok,
amelyeket valaha láttunk, minden bizonnyal
ezerszer nagyobbak voltak.
De a lényeg az, hogy ez a kísérlet, amelynek
során embereket teremtettek a Földre, mostan-
ra jelentéktelennek bizonyult. Még néhány óra,
és az egész megsemmisül és eltűnik. És hogy ez
a vég egy baleset eredménye lesz-e, vagy valaki
szándékosan idézte elő, az az eredmény szem-
pontjából teljesen mindegy. Ez a válasz az összes
filozófiánkra és vallásunkra. Akár egy véletle-
nekkel teli evolúciós fejlődés teremtményei va-
gyunk, akár egy kudarcba fulladt kísérleté.
A férfira pillantottam, és mialatt emlékek ka-
varodtak fel bennem, amiket nem tudtam hová
tenni, megállapítottam magamban, hogy a feje
aránytalanul nagy.
– Biztos, hogy szétszakadunk, mint egy fel-
robbanó gránát? – kérdeztem halkan.
– Nem hiszem, hogy sokan életben lesznek
addig, hogy láthassák ezt – válaszolta. – A kö-
vetkező dagálykor a legtöbb ember meg fog
fulladni. Több ezer láb magas vízfal fog végig-
söpörni rajtunk. Észrevette már, hogy kissé
könnyebbnek érzi a testét? Az óriási jövevény
vonzereje okozza. Cserébe, a Föld másik olda-
lán az emberek elviselhetetlenül nehéznek érzik
magukat. És a sebességünk is növekedik. Letér-
tünk a keringési pályánkról. Most már az idegen
felé száguldunk, hogy tüzes csókkal üdvözöljük.
A Nap körüli keringésnek mindörökre vége. Mi
és az idegen úgy szökkenünk egymás felé, mint
két buborék egy pohárban.
112 Retro: Jelentéktelen kísérlet
108-112-beresford.indd 112
Azt hiszem, órák teltek el, mire ismét meg-
szólaltam. Időközben rám telepedett az érzés,
hogy hamarosan lesújt rám a vég. Az a benyo-
másom támadt, hogy az őrök a vérpad felé von-
szolnak.
– De végső soron – kiáltottam fel elkesere-
detten –, talán létezik olyasmi, hogy halhatat-
lan lélek. Jóllehet, a csapás meg fog semmisíteni
minden anyagi formát és megnyilvánulást, ez
még korántsem bizonyítja azt, hogy...
– Nincs olyan, hogy bebizonyítani a lehetsé-
gest – vágott közbe a társam. – Hát nem érzi a
szíve mélyén, hogy semmi értelme?
– Semmi értelme. Semmi haszna... – Arra esz-
méltem fel, hogy ezt a két rövid mondatot haj-
togatom.
Az én ifjú szobrászom időközben gyúrt egy
jókora golyót plasztilinből, és mielőtt megállít-
hattam volna, halálos pontossággal hozzávágta
az embert ábrázoló alkotásához.
– A világért sem akart sikerülni – magyaráz-
ta, azzal felkapta az alaktalan masszát, és hanyag
mozdulattal a műhely sarkában hajította.
– Ó, de ezt azért mégsem kellett volna – vála-
szoltam én, az örök pedagógus kikúrálhatatlan
oktatni akarásától hajtva.
Szente Mihály fordítása
J. D. Beresford
Angol író, 1873-ban született. Építésznek
készült, de jobban vonzódott a dráma- és
újságíráshoz, ezért inkább ezt a mestersé-
get választotta. Erősen hatott rá H. G. Wells
munkássága, mint azt az általa közreadott
1915-ös kritikai összegzés is bizonyítja. Ér-
deklődési köre leginkább a természetfölötti,
a rémtörténetek és a korai SF felé orientál-
ták. Regényeiben előszeretettel vizsgálta a
jövő lehetséges társadalmi modelljeit. Éle-
te utolsó éveiben a miszticizmus felé fordult.
1947-ben hunyt el. Magyarul most olvashat-
juk először.
2018.11.20. 21:04:53
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia: 8 €
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS

329 330 331 332 333 334 335 336

NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS
KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE
ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA

+ +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ BOJTOR + + + MOMMERS
+
DEDMAN
+
SCHIMEL
BUCKRAM KARIKA SAMAR KLAGES SCHOEN
GA
Z IN ELŐFIZ
E SCHWEITZER GA
Z IN ELŐFIZ
E Z IN ELŐFIZ CZÖVEK GARLAND
BOJTOR GA
A

E
NELSON
TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

AM

VARGA KOVÁCS TONANI

A

TŐ
I

AM
Á RA

Á RA

SAXEY
I

SZÉLESI
ÁR A

Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES HENDON
BRACKETT csak rtyával csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
BOGDANOV SMALE
Z IN ELŐFIZ
GA E
Előfizet
Fedina Rejtő Lovas Fedina
A

CS őknek
TŐ
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ

I

AK
ÁRA

LÍDIA JENŐ LAJOS csak

Plati naká
rtyával
1000 Ft! Whates GA
Z IN ELŐFIZ
Tonani Dedman GA
Z IN ELŐFIZ
E
Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet
CS őknek
AK
A

E
TŐ

1000
AM

ANDREJ ILJICS
Dragomán Molnár Kiss Nemere
A

KIJ KIR MICHAEL

TŐ
AM

ÁRA

Dajcs
I

Ft!
Á RA

Plati naká
Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
rtyával
1000 Ft! CSABA JUDIT ÁGNES
csak
1000 Ft!
rtyával
ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER

337 338 339 340 341 342 343 344

STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL
CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK
GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG

+ + + + + + + +
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
FILM FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA
GOLD LUNGU BENEDEK
GANSZOVSZKIJ
KÉPREGÉNY JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
LALUMIÈRE
MÓRA
JÓKAI FILM FLAGG BENÉT
KÉPREGÉNY
ROBERT Szélesi Orosz TAL M.
Klein
KIR RONIL MARIJA KIR
Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina Bulicsov
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet Előfizet
RONIL
AK
1000 JODI AK
1000 Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK
Taylor Kilworth
Ft! 1000 1000
Caine Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft! Ft!
IVÁN Ft! ISTVÁN Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

Plati nakártyával
A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával

Plati nakártyával
KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.
Plati nakártyával
Plati nakártyával
Plati nakártyával

Januári számunk várható tartalmából:

A
JA 346
NU .
az Á sz
ú j s R 2 ám
• A Mars meghódítása ág -Á
os TÓL
• Ronil Caine kisregénye befejeződik ok
ná
l!
• Gregory Benford és Boldog Daniella novellái
• Titok a kráter mélyén - Haui József képregénye befejeződik

Rés © 2018 by Zelnik Péter Zénó • When a Child Is Born © 2013 by Jodi Taylor • Helygép ©
2018 by Murvai József • Hielo © 2004 by Juan Pablo Noroña (Axxón) • Valóság © 2018 by
OLVASS A JÖVŐBE!

Huszár Karina • Dream Cargoes © 1990 by J. G. Ballard (War Fever) • Szjerüj angel © 2006
by Andrej Szalomatov (Jeszli) • A Negligible Experiment ¤ 1921 by J. D. Beresford (Signs &
Wonders) • Queen of Blood © 1969 by Charles Nuetzel
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.11.20. 21:05:03

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

ri
ja nuá -ben:
A
t ik a XL na
ak li
Gal arija Ga IN ELŐFIZ
M OR r GA
Z
DAG horro
E

A
ikai dokain

TŐ
AM
afiz
Met ft nyom

I Á RA
cra
Love Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18345

3 450133 243015

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.11.20. 21:03:30

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
A
MERIKÁBAN szinte a mozgó-
képgyártás kezdete óta mintha két,
párhuzamosan működő filmipar
ontotta volna magából az újabb és
újabb produkciókat. Úgy kell elképzelni őket,
mint, mondjuk, fociban az NB1 és az NB2. Az
A kategóriába tartoztak a nagy hollywoodi
stúdiók által finanszírozott filmek, nagyobb
költségvetéssel, ismert sztárokkal, látványos
kiállítással. A B kategóriába a kisebb, úgyneve-
zett független filmes cégek munkái és a privát
finanszírozású produkciók. Ez utóbbiaknál,
mivel a költségvetés gyakran nagyságrendekkel
kisebb volt a szükségesnél, mindenféle trük-
kökhöz folyamodtak az élelmes producerek.
Sokszor korábbi filmek drágább tömeg- vagy
trükkjeleneteit kannibalizálták, nagyobb szí-
nészeket vásároltak meg néhány snitt erejéig,
majd a film további részét dublőrjükkel vették
fel szándékosan rosszul megvilágított díszletek
között, csak hátulról mutatva a szereplőt.
A B-mozik világa az idők során nagy tehet-
ségeket nevelt ki; olyanok kezdték itt a szak-
mát, mint Francis Ford Coppola vagy James
Cameron. Az egyik legleleményesebb producer-
rendező pedig, aki sosem tört ki ebből a körből,
de az adott korlátok között is nagy névre tett
szert, Roger Corman volt. Neki támadt példá-
ul az az elképesztő ötlete, hogy az 50-es, 60-as
évek jó minőségű filmtrükköket alkalmazó, vi-
szonylag nagy költségvetésű, de amúgy a világ
nyugati felén tökéletesen ismeretlen szovjet SF-
produkciókból fölvásároljon néhányat, majd a
látványos effektjelenetek köré új filmeket forgat-
tasson amerikai stábbal és színészekkel. Olykor
nem is egyet.
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. december
Erre a sorsra jutott Mihail Karjukov és Otar
Koberidze filmje is, a Mecste navsztrécsu („Űr-
béli találkozás”, 1963), melyben egy, a Földről
sugárzott dal idegen látogatókat invitál Nap-
rendszerünkbe, akik aztán űrhajótörést szen-
vednek a Marson. Az útjukat figyelemmel kísé-
rő emberek sietve mentőexpedíciót indítanak,
és sikerül is segíteniük a bajba jutott idegeneken.
Az amerikai producer, Corman és a rendező-
forgatókönyvíró, Curtis Harrington kezében a
lírai, bár nem túl akciódús eredeti történet vér-
beli űr-kaland-horrorrá alakult Queen of Blood
címmel, amiben a mentőexpedíció tagjai egyet-
len túlélőre akadnak csak, de visszahozatala
közben róla is kiderül, hogy valójában vesze-
delmes vérszívó. Az új jeleneteket alig nyolc
nap alatt forgatták le, kevesebb mint 50  000
dollárból, a főbb szerepekben John Saxonnal,
Dennis Hopperrel és a cseh származású Floren-
ce Marlyval, aki vérfagyasztóan játssza a csábító
földönkívüli vámpírnőt.
Harrington a 70-es évek végén váltig állítot-
ta, hogy Ridley Scott A nyolcadik utas a Halál
(Alien, 1979) című filmje valójában az ő művé-
nek nagy költségvetésű, modernizált változata,
de persze jó néhány forrásmunka megnevezhe-
tő még. Akárhogy is, vannak motívumok – a
barátságtalan bolygón talált idegen űrhajó felde-
rítése, a legénység egyesével történő levadászása
és a tojásokat rakó, szaporodni vágyó lény –,
amelyek arra utalnak, van, hogy úgy mondjam,
vérségi kapcsolat a két produkció között.
Most következzen Charles Nuetzelnek a for-
gatókönyv alapján írt novellizációja. Jó szórako-
zást hozzá!
Németh Attila
115
2018.11.29. 19:32:07
 GALAKTIKA XL
2018. december
A VÉR KIRÁLYNŐJE
Első fejezet
Allan Brenner lassan ébredezett, de már
félálomban is az a hang járt az eszében, ami
az elmúlt néhány napban mindenkinek a
gondolatai közé befészkelte magát. Ponto-
san azóta, hogy a RRKF – a Radar és Rádió
Kommunikációs Felügyelet – antennái fog-
ták azt a világűrből érkező, titokzatos jelet.
Próbálta kidörzsölni a szeméből az ál-
mot, s olyasféle izgatottságot érzett közben,
amiről egyelőre még nem tudta eldönteni,
vajon örömmel tölti-e el, vagy sem. Azon-
ban a kapcsolatfelvétel olyan lehetőségeket
ígért, melyek sem őt, sem az Intézet többi
dolgozóját nem hagyták hidegen. Azóta,
hogy az antennák fogták azt a jelet, a több-
ség csak egy dologról tudott beszélni: hogy
vajon mit jelenthet.
Tegnap este Laura James izgatottan új-
ságolta, hogy a Kripto Központ már csak
116 A Vér Királynője
115-202-xl.indd 116
Az Első
Kapcsolatfelvétel
várakozásának
izgalma hamar
rémálomba
csap át...
Charles Nuetzel
egy lépésre van a titokzatos jel megfejtésé-
től. Sőt, most már talán csak órák kérdése,
és tudni fogják, ki és mit üzent az univer-
zum sötétjéből.
Elsősorban mindenkit az a lehetőség iz-
gatott, hogy talán egy másik intelligens faj
próbál kapcsolatba lépni az emberiséggel,
de neki, az űrhajósnak ez sokkal többet je-
lentett az ismeretlen fölött érzett intellek-
tuális borzongásnál.
A sci-fi írók már jó ideje foglalkoztak a
kapcsolatfelvétel gondolatával, de az csak
fi kció volt, ez viszont a valóság, ami sokkal
több problémát és bonyodalmat jelentett,
mint azt alapvetően feltételezték. Mert az
Első Találkozás romantikus és szívmelenge-
tő ideája ugyanolyan könnyen az egész em-
beriséget fenyegető rémálommá is válhat.
Allan lassan fölült, és álomittasan sötét
hajába túrt. A gondolatai, melyek eddig
2018.11.29. 19:32:09

az idegen jellel foglalkoztak, most Laura
felé fordultak. A csodaszép, szőke Laura
James, aki néhány hónappal ezelőtt csöp-
pent az életébe.
Fél éve találkoztak először, az Űrtechno-
lógiai Intézet megnyitóján. A létesítmény
anyagi hátterét az ENSZ és az Űrkutatási
Ügynökség biztosította, s a cél a Holdon
túl elterülő kozmosz közös felderítése volt.
Az USA és Oroszország közti hideghá-
borús fegyverkezési és az űr meghódítását
célzó verseny vége felé már nyilvánvalóvá
vált, hogy ennek költségei bármelyik ország
lehetőségeit meghaladják, s ha más nem is,
ez végül egy akolba terelte a két egymással
versengő szuperhatalmat. Első lépésként
létrehozták az Űrkutatási Ügynökséget, és
jelentős pénzügyi alapot teremtettek az In-
tézet kiadásainak fedezésére.
Allan Brenner csupán egy volt az Intézet
gépezetét működtető számos csavarból, ő
azonban – tekintve, hogy többek közt rajta
állt vagy bukott a Marsra vagy a Vénuszra
indított első űrhajó sikeres működése és
célba jutása – nagyon is fontos csavar volt.
Annak a kiválasztott néhány pilótának az
egyike, akik majd elsőnek jutnak el űrha-
jón a Föld testvérbolygóira.
Az Oceano három asztronautával a fe-
délzetén hamarosan a Marsra indul, ami
Allan számára gyermekkori álmának be-
teljesülését jelentette. Azóta vágyott az
űrbe, hogy az emberiség először próbált
bázist építeni a Holdon. Azok a felvételek
teljesen felgyújtották a képzeletét, és attól
a naptól fogva minden erejét az kötötte le,
hogy lehetőség szerint minél többet meg-
tanuljon a világűrről és a rakétameghaj-
tásról, és hogy minden olyan tudományos
ismeretet elsajátíthasson, amikre a világűr
és az idegen bolygók felderítéséhez csak
szükség lehet. Ebből a szempontból nem
A Vér Királynője
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. december
sokban különbözött a korosztálya nagy
többségétől – attól eltekintve, hogy ő való-
ban el is jut majd az űrbe.
Komótosan magára öltötte az űrhajósok
kétrészes kezeslábasát, aztán kisétált az
egyszemélyes hálókamrájából. Odakint a
folyosón egy jóvágású, negyvenes férfival
futott össze.
– Mi újság, dr. Forrester?
– Egyelőre még semmi – állt meg mo-
solyogva a másik –, de Farraday doktor
szerint most már bármelyik percben vár-
hatjuk a Kripto Központ hívását.
Allan széles mosollyal indult tovább
az étkező felé. Nem is kellett részleteznie,
miféle hírekre volt kíváncsi – az Intézet
dolgozóit már napok óta csupán egyetlen
kérdés és egyetlen válasz foglalkoztatta.
Aztán a mosolya csak még tovább szé-
lesedett, ahogy a doktorról eszébe jutott
valaki más, akire Forrester hasonlított:
Forrest J. Ackerman.
Forry Ackerman mindig is álmodozó
volt, s utóbb hivatásának is tekintette a
gyermeke álmainak megvalósítását. S tette
ezt olyan régóta – az ötvenes évek derekán
már magazinkiadót működtetett –, hogy
szinte az is hihetetlen volt, hogy egyálta-
lán még él és dolgozik.
Allan kölyökként szabályosan bálvá-
nyozta Ackermant, s csak úgy falta Forry
magazinjait. Aztán egyszer találkoztak
is, és Ackerman meglepően barátságosan
viselkedett a kisfiúval, aki egész a Bever-
ly Hills-i Ackerman-birtokig elment, csak
hogy láthassa a kedvenc író-szerkesztőjét,
amint szörnyekről, a világűr titkairól és a
sötétségben lapuló, névtelen rettenetről ír.
Úgyhogy bármikor is találkozott
Forresterrel, dr. Farraday asszisztensével,
mindig gyermekkori hőse jutott róla az
eszébe.
117
2018.11.29. 19:32:09
 GALAKTIKA XL
2018. december
Csakhogy a jelen talán még a múltnál
is érdekesebbnek ígérkezett – főleg, hogy
Laurával készült találkozni az étkezőben.
Laura James, tucatnyi másik operátorral
együtt, az irányítóterem konzoljai előtt ült,
s újra meg újra az idegen üzenetet hallgatta
vissza. Másodpercről másodpercre, hangról
hangra.
Csinos, szőke nő volt, pisze orral, ár-
tatlan, kék szemmel, remek alakkal, s a
külseje elsőre bizony sokakat félrevezetett.
Laura azonban nemcsak vonzó, de okos is
volt, aki itt is remekül megállta a helyét.
Idegesen pillantott a fali órára. Pár perc
múlva dél. Aztán az irányítóterem ajtaja
felé lesett, remélvén, hogy Allan épp ebben
a pillanatban lép majd be.
Laura rendre úgy érezte, mikor Allan nincs
mellette, az idő csak vánszorog, s a pilótán
kívül ilyenkor nem is nagyon tudott másra
gondolni. Ha nem a kiválasztott kevesekhez
tartoznának, és nem éppen itt és most dolgoz-
nának, talán már össze is házasodtak volna.
Azonban a munkájuk fontossága és a rájuk
váró küldetés jelentősége miatt arra az elha-
tározásra jutottak, hogy majd csak a misszió
után kötik össze az életüket és telepszenek le.
És akkor végre normális élet – már
amennyire az asztronautáké valaha is az
lehet – vár majd rájuk.
Laura megigazította a fülhallgatóját,
s megpróbált ismét az üzenet hangjaira
összpontosítani. Az üzenetére, mely annyi
mindent sugallt és ígért, hogy az ember
egészen beleszédült.
Mikor legelőször hallotta, furcsa nyug-
talanság vett erőt rajta. Addig a Marsra és
a Vénuszra induló expedíciók mindennél
fontosabbnak tűntek számára, a világűr-
ből érkező üzenet azonban mindent meg-
változtatott.
118 A Vér Királynője
115-202-xl.indd 118
Végre úgy tűnt, hogy az emberiség egy
másik értelmes fajra bukkant, ami talán
már jóval előttük jár a galaxis meghódí-
tásában. És ez olyan súlyos gondolat volt,
amitől a marsi és vénuszi expedíció hirte-
len máris kevésbé tűnt érdekesnek és kor-
szakalkotónak.
Vajon milyenek lehetnek az idegenek?
Ez volt az a gondolat, amit nyíltan vagy
magában, de már mindenki feltett leg-
alább egyszer.
Riadtan rezzent össze, mikor egy kéz
ereszkedett az arca elé, de mikor megpillan-
totta az Allan tenyerébe rejtett „Mehetünk
ebédelni?” feliratú cetlit, elnevette magát.
Levette a fülhallgatót, megfordult, és
rámosolygott a magas, jóképű férfira.
– Nem kellene így ijesztgetned! – mond-
ta szigorúan, de a szeme továbbra is neve-
tett.
– Én úgy tudtam, hogy az asztronauták
nem ijedősek – vigyorgott rá Allan, és fi-
noman megérintette a vállát.
– Én meg úgy, hogy az asztronautáknak
nem szabad ilyen csöndben körbelopakod-
ni és védtelen nőket rémisztgetni – vágott
vissza Laura.
– Most is az űrüzenetet hallgatod? – bic-
centett Allan a fülhallgató felé.
– A munka már csak ilyen – vonta meg
a vállát a lány.
– És én meg azt hittem, hogy szereted
ezeket az űrből jött üzeneteket hallgatni.
– Jobb szeretném, ha érteném is őket –
vette le a fülhallgatóját Laura.
– Éhen halok! – forgatta a szemét Allan.
– Menjünk ebédelni!
– Fáradtnak látszol… minden rendben
van?
– Persze. Csak egy kicsit kimerített a
centrifugás gyakorlat. Milyen ma a szférák
zenéje?
2018.11.29. 19:32:09

Válasz helyett a nő bekapcsolta a belső
hírközlőt.
Az üzenet erős, ritmusos hangsor volt, s
bár eleinte úgy tűnt, minden logikát nélkü-
löz, néhány perc után már Allan is kihal-
lott belőle egyfajta ismétlődő mintázatot.
Mintha ugyanazt az üzenetet ismételgette
volna valaki újra meg újra, vég nélkül.
A férfi feszülten figyelt, aztán Laura le-
vette a hangot, és kérdőn nézett föl rá.
– Már belegondolni is elképesztő, hogy
egy idegen, értelmes életforma… – kezd-
te Allan, a párja azonban csak a fejét csó-
válta.
– Engem inkább megriaszt.
– Ugyan mi riasztó van benne? – nézett
rá elképedve Allan. – Rendben, elismerem,
némileg tényleg nyugtalanító a gondolat,
hogy más értelmes fajok is létezhetnek raj-
tunk kívül, főleg, ha nem feltétlenül barát-
ságosak, de… ha nem azok, ugyan miért
akarnának kommunikálni velünk?
– Miből gondolod, hogy velünk akarnak
kommunikálni? – kérdezte Laura. – Lehet,
hogy csak jeleket küldenek a világűrbe,
és…
– Lehet. De dr. Farraday ezt ugye nem
így gondolja? – fonta karba a kezét Allan.
– Nem. Ugyanakkor eddig nem volt haj-
landó elárulni, hogy valójában mit is gon-
dol az üzenetről. Csak…
Laura egy pillanatig a gondolataiba mé-
lyedt, aztán folytatta:
– Azt az egyet nyilvánvalóvá tette, hogy
ő maga is meg van róla győződve, az üzene-
tet egy értelmes, idegen faj küldte. Még az
is elképzelhető, hogy kifejezetten nekünk,
azzal a céllal, hogy felvegyék velünk a kap-
csolatot. Azt is valószínűnek tartja, hogy
a bolygó, ahonnan az üzenet származik, a
mi galaxisunkban, de szinte biztos, hogy a
Naprendszerünk határain túl található.
A Vér Királynője
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. december
– Felteszem, a Crypto egyelőre még nem
vergődött zöld ágra az üzenettel.
– Keményen dolgoznak rajta, de még
mindig nem sikerült dekódolni – csóvál-
ta meg a fejét Laura, aztán a szomszédos
asztalnál ülő operátorhoz fordult. – Bill,
én most elmegyek enni… hagyhatom egy
kicsit automatán a rendszert?
– Persze – kacsintott a nagydarab ope-
rátor. – Majd én rajta tartom a szemem. És
ha a gülüszemű űrszörnyek épp aközben
szólalnak meg angolul, hogy nem vagy itt,
azonnal hívlak.
– Bill nem igazán hiszi, hogy ez az üze-
net a világűrből származik – mondta Lau-
ra Allannek.
– Szerintem ez az egész nem több koz-
mikus háttérzajnál, csak mi akarunk min-
denfélét belemagyarázni – vonogatta a
vállát Bill.
– És miből gondolod, hogy nem próbál-
nak már régóta kapcsolatba lépni velünk?
– vetette föl Allan. – Lehet, hogy csak
azért nem tudunk róla, mert eddig nem
állt rendelkezésünkre megfelelően fejlett
technika a csillagközi üzenetek fogadására
és feldolgozására.
– És mi van akkor, ha tényleg csak va-
lami anomáliáról van szó? – vágott vis�-
sza Bill. – Vagy olyasmiről, ami teljesen
szokványos dolog a világegyetemben,
csak mi, akik eddig „nem rendelkeztünk
kellően fejlett technikával”, nem is tud-
tunk róla?
– Lehet – biccentett Allan –, de én nem
vetném el a gülüszemű űrlények lehetősé-
gét sem. Legalábbis, amíg dr. Farraday azt
nem mondja, hogy ez már lejárt lemez. És
nem hinném, hogy ő olyan begyepesedett
agyú tudós lenne, aki azt hiszi, hogy…
– Dr. Farraday álmodozó! – vágott köz-
be Bill.
119
2018.11.29. 19:32:09
 GALAKTIKA XL
2018. december
– Igen, de akkor is zseniális tudós! –
kelt Allan és Farraday védelmére Laura.
– Jó, rendben, győztél! – nevette el ma-
gát Bill.
Laura megfogta, és finoman megszorí-
totta Allan kezét.
– Bill szörnyű tud lenni! – súgta oda a
férfinak. – Egy kisgyereket is képes lenne
kiábrándítani a Télapóból… No, mindegy,
menjünk enni, mert éhen halok!
A csillagok közt feszülő feneketlen sötét-
séget csak a távoli napok bágyadt fénye vi-
lágította be. Csillagok és a körülöttük ke-
ringő bolygók, csupa lángoló gázgömb és
élettelen szikla, egészen addig a planétáig,
ahonnan az üzenet származott.
Átlagos körülmények közt évszázadok-
ba telt volna, hogy eljusson a Földre, csak-
hogy ez az üzenet nem a normál fizikai
téren át haladt, hanem egy olyan dimen-
zióban, amit a Centurion tudósai fedeztek
föl, s ami jóval nagyobb továbbítási sebes-
séget tett lehetővé.
A Centurion napja körül hét bolygó ke-
ringett. Maga a csillag jóval nagyobb volt,
mint a Sol, s a rendszer azon planétája,
ahonnan az üzenet származott, narancs-
sárga felhőtakaró mögé rejtőzött a kíván-
csiskodó tekintetek elől.
A sziklás felszínt vörös és narancsszín
őserdők borították, s a magasban kavargó
rozsdavörös felhőkön, akár a tenger fel-
színén, fantasztikus fények táncoltak. Az
égen egyetlen hatalmas hold ült, narancs-
vörös fénybe vonva az éjszakai nyugalom-
ra térő bolygót.
Azonban a szokatlan színek ellenére a
légkör összetétele kifejezetten hasonlított
a Földére.
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 A Vér Királynője
115-202-xl.indd 120
Az északi féltekén, nem messze a sarkkör-
től, egy csöndes völgy mélyén furcsa épületek
álltak. Ovális alapú, üvegként csillogó, kas-
forma építmények voltak, s mind más és más
színben játszott. Fél tucat kisebb épület vett
körül egy majd hatszor akkora, a szivárvány
színeiben pompázó, gigantikus lakóbuborékot.
Ez volt Velana királynő palotája.
Az építmény szívében elhelyezkedő trón-
terem palackzöld fényben fürdött, szokat-
lan, idegen árnyalatot kölcsönözve az ural-
kodónő humanoid vonásainak. Gyönyörű
nő volt, s ha a Földön születik, nem akadt
volna nála szebb az egész bolygón.
– Fenséges királynőm – járult a trón elé
mély meghajlással az egyik minisztere –,
úgy hisszük, hogy végre eljutott hozzájuk
az üzenetünk.
A királynő kimérten bólintott, majd né-
pük magas, kattogó hangokkal teli nyelvén
válaszolt:
– Folytassák! Nagyon fontos, hogy bizto-
sak lehessünk benne, tudják, hogy jövünk.
A miniszter ismét meghajolt, majd meg-
fordult, és kisietett a trónteremből.
Velana fölállt, s a ragyogó öltözéke, akár
egy második bőr, tapadt a testéhez. Ha egy
földi férfi láthatta volna most, bizonyosan
nehezére esett volna nem embernek tekin-
tenie a gyönyörű nőt. A teste kívánatos
volt, amit csak még egzotikusabbá tett egy
zöldre festett tinccsel megbolondított, fel-
tornyozott aranyhaja.
Velana elmosolyodott, majd lesétált
a trónemelvényről. Az udvaroncai mély
meghajlással tisztelegtek előtte, ahogy át-
libegett közöttük, s meg sem állt a trónte-
rem hatalmas ablakáig. Innen nem csupán
a környező épületekre, de a közelben vára-
kozó űrhajóra is kiválóan rálátott.
2018.11.29. 19:32:09
 HA AZT HISZED, A HALÁL
A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁD,
CSAK VÁRJ, MÍG MEGLÁTOD
A FÉNYT AZ ALAGÚT VÉGÉN!

Egy neurológus 40 szürreális látomása

a lehetséges túlvilágokról.
U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 3 2018.11.20. 21:17:12

 KÖZÉPKORI VÁROSOSTROM SZARDÍNIÁN,
EGY HÁTBORZONGATÓ FERTŐZÉS, EGY
TERMÉSZETFELETTI ENERGIAFORRÁS ÉS A JÖVŐ
APOKALIPSZISE. MI KÖTI MINDEZT ÖSSZE?

A VILÁGHÍRŰ EYMERICH-SOROZAT NEGYEDIK KÖTETE!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 4 2018.11.20. 21:17:29