Valami

A Volt-e olyan, hogy semmi sem volt? című cikk folytatása

Az előző cikkben megállapítottuk, hogy ha valaha is létezett volna

„Abszolút semmi”, akkor még ma is az az „Abszolút semmi” létezne. És mivel létezik valami
(például te), ez azt jelenti, hogy az „Abszolút semmi” sosem létezett. Ha valaha is létezett volna,
most nem olvasnád ezeket a sorokat. Még mindig csak az „Abszolút semmi” lenne.

Tehát sosem volt olyan, hogy az „Abszolút semmi” létezett. Akkor viszont mindig volt valami. De
mi? Ha visszamegyünk a kezdet kezdetére, mi volt az a valami, ami mindig létezett? Egy valami
volt, vagy több? És milyen lehetett, abból ítélve, hogy ma mi létezik?

Először vizsgáljuk meg a mennyiségi kérdést. Hívjuk segítségül megint a nagy, koromsötét, lezárt
termet. Képzeld el, hogy a szobában van tíz teniszlabda. Amennyire csak vissza tudunk menni az
időben, mindig csak ezt találjuk: tíz teniszlabdát.

Mi a folytatás? Mondjuk várunk egy évet. Mi van odabent? Még mindig tíz teniszlabda, nem?
Mivel semmilyen más erő nem létezik. És tudjuk, hogy tíz átlagos teniszlabda – bármennyi idő
telik is el – nem képes újabb labdákká sokszorozódni. Vagy bármi mássá, ha már itt tartunk.

Jó, és mi van, ha hat teniszlabda van kezdéskor a teremben? Az változtat a helyzeten? Nem,
nem nagyon. Akkor mi lenne, ha egymillió teniszlabda lenne? Még mindig semmi. A teremben
csak teniszlabdák lesznek, mindegy, hogy hány.

Ebből arra jöhetünk rá, hogy a mennyiség nem kérdés. Ha visszamegyünk mindennek a
kezdetéhez, a Valaminek, ami létezett, nem a mennyisége számít. Vagy igen?

Hagyjuk a teniszlabdákat. Tegyünk a terembe egy csirkét. Most várjunk egy évet. Mi van
odabent? Egy csirke, nem? De mi van, ha a szobába kezdéskor egy tyúkot és egy kakast
teszünk? Most várjunk egy évet és nézzük meg, mink van. Még egy halom csirke!

Így a mennyiség fontos, ha a teremben két olyan dolog van, ami képes egy harmadikat
létrehozni. Tyúk+kakas=kiscsibe. De nem fontos, ha két olyan dolgokról beszélünk, ami képtelen
harmadikat létrehozni. Teniszlabda+focilabda=semmi.

Így nem annyira a mennyiség, hanem a minőség a kérdés. Az, hogy milyen tulajdonságokkal bír
a Valami. Képes-e más dolgokat létrehozni?

Térjünk vissza a csirkékhez, de legyünk egészen pontosak, hogy mi is volt a helyzet a kezdet
kezdetekor. Van egy tyúkunk és egy kakasunk a teremben. Lesznek így kiscsibéink?

Nem. Miért? Mert nincs meg a környezet, amiben ez működne. Semmi sincs a szobában, csak a
tyúk és a kakas. Se levegő, amit belélegezhetnének, se talaj a lábuk alatt, hiányoznak az élet
alapvető feltételei. Nem képesek enni, járni, repülni vagy lélegezni. A környezetük puszta
üresség.
Így a csirkék kiestek. Képtelenek valamiféle környezet nélkül fennmaradni vagy szaporodni. Ha
meglenne a környezet, lehet, hogy más csirkéket hoznának létre. És a környezet hatására lehet,
hogy képesek lennének – bár abszurdnak tűnhet – másféle csirkékké alakulni. Olyasmivé, mint
egy vidra, vagy egy zsiráf.

Van tehát egy termünk környezet nélkül. Ezért aztán szükségünk van Valamire, ami a környezet
nélkül is képes létezni. Valamire, aminek nem kell levegő, étel vagy víz a létezéséhez. Ezzel a
jelenleg a földön megtalálható összes élőlényt diszkvalifikáltuk.

Akkor mi a helyzet az élettelen dolgokkal? Azoknak valóban nem kell környezet. De az ugyanaz a
kategória, mint a teniszlabdák. Az élettelen anyag képtelen bármit is létrehozni. Mondjuk azt,
hogy teniszlabdák helyett van odabent egy trillió hidrogénmolekula. Akkor mi történik? Idővel még
mindig ott a trilliónyi hidrogénmolekula, semmi több.

Ha már az élettelen anyagról beszélünk, vessünk egy pillantást arra is, mi kell ahhoz, hogy az
létre jöjjön. Az Egyesült Államokban elindított, majd pénz hiányában félbehagyott Supercollider a
CERN Nagy Hadronütköztetőjéhez hasonló, de annál jóval nagyobb projekt volt: egy 80 km
hosszú földalatti alagút, amiben atomokat ütköztettek hangsebességgel, hogy egy apró
részecskét hozzanak létre. Mindezt a legkisebb, mikroszkopikus anyagtöredékért.

Mit tudunk meg ebből? Hogy a teniszlabdás illusztráció közel sem olyan egyszerű, mint
amilyennek tűnik. ELKÉPESZTŐ mennyiségű energiára lenne szükség már ahhoz is, hogy
egyetlen teniszlabdát teremtsünk a semmiből. Márpedig csak a semmink van. A terem teljesen
üres.

Tehát itt tartunk: a Valaminek, ami létezett, képesnek kell léteznie anélkül, hogy bármi mástól
függene. Teljesen függetlennek kell lennie. Mert a kezdet kezdetén egyedül ez a valami létezett.
És nem volt szüksége környezetre, amiben létezhetett.

Másodszor, annak a valaminek, ami a kezdet kezdetén létezett, rendelkeznie kell a képességgel,
hogy létrehozzon önmagán kívül valamit. Mert, ha nem tudna, akkor még ma is csak az Valami
létezne. De ma Valami Más is létezik. Például te.

Harmadszor, ahhoz, hogy valami mást teremtsen –a semmiből – elképesztő mennyiségű erő
szükséges. Így annak a valaminek óriási hatalma kell, hogy legyen. Ha nekünk sok-sokmérföldnyi
alagút és az általunk elérhetőhöz képest is óriási energia kellett egyetlen piciny részecske
megteremtéséhez, mekkora energia kell a világegyetemben lévő összes anyag
megteremtéséhez?

Menjünk vissza a termünkbe. Mondjuk, hogy van egy nagyon spéci teniszlabdánk a szobában.
Olyan, ami képes más teniszlabdákat létrehozni. Van annyi energiája. És teljesen önfenntartó,
nincs szüksége semmire létezéshez. Ez a teniszlabda az Örök Valami.

Mondjuk, hogy a teniszlabda létrehoz még egy teniszlabdát. Melyikük lesz a hatalmasabb,
mondjuk, az IDŐ tekintetében? Labda1. Ő az Örök Valami. Mindig létezett. Labda2 csak akkor
jött létre, amikor Labda1 megteremtette. Így az egyik véges, a másik végtelen, ami az időbeli
létezésüket illeti.

Melyikük lesz a hatalmasabb ERŐ tekintetében? Megint Labda1. Képes rá, hogy a semmiből
megteremtse Labda2-t – ami magában foglalja azt a képességet is, hogy kivonja a létezésből
(megsemmisítse). Így Labda1-nek jóval több ereje van, mint a Labda2-nek. Sőt, Labda2 egész
létezése Labda1-től függ.

De, gondolhatnád, mi van ha Labda1 megosztott valamennyit az erejéből Labda2-vel – eleget

ahhoz, hogy az elpusztítsa? Akkor már Labda2 lenne az erősebb, mivel Labda1 megszűnne
létezni, nem?
Ezzel van egy kis gond. Ha Labda1 megosztott volna valamennyi erőt Labda2-vel, az attól még
mindig Labda1 ereje lenne. A kérdés így az: használhatná Labda1 a saját erejét arra, hogy
megsemmisítse magát? Nem. Ahhoz, hogy az erejét használja, Labda1-nek léteznie kell.

Ezen kívül Labda1 olyan hatalmas, hogy képes megtenni bármit, amit csak meg lehet tenni. De
Labda1 nem képes megszűnni létezni, ezért ezt nem tudja megtenni.

A Labda1 teremtését nem lehet visszavonni, mert sosem teremtették. Labda1 mindig létezett. Ez
az Örök Valami. Mint ilyen, maga a létezés. Élet, végtelen élet. Ahhoz, hogy Labda1 elpusztuljon,
valami még hatalmasabbra lenne szükség. De semmi sem hatalmasabb, mint Labda1, nem is
lehetne. Anélkül létezik, hogy bármi másra lenne szüksége. Ezért a külső erők nem képesek
befolyásolni. Nem lehet vége, mert nem is volt kezdete. Ez így van és lehetetlen megváltoztatni.
Nem szűnhet meg létezni, mert a LÉTEZÉS a természete. Bizonyos értelemben érinthetetlen.

A következőt látjuk: a Valami a kezdet kezdetekor mindig hatalmasabb lesz, mint a Valami Más,
amit teremt. A Valami önmagától létezik. Valami Másnak viszont szüksége van Valamire, hogy
létezzen. Így Valami Másnak szükségletei vannak. Ezért aztán alárendelt Valaminek, és ez
mindig így lesz, mivel az Örök Valaminek nincs szüksége másra.

A Valami lehet, hogy képes Valami Mást létrehozni, ami hasonlít hozzá bizonyos szinten, de –
bármi is legyen - a Valami Más mindig különbözni is fog tőle, más dolgokban. Az Örök Valami
mindig hatalmasabb lesz idő és erő tekintetében. Ezért az Örök Valami nem képes saját
magának a pontos megfelelőjét megteremteni. Csak ő létezett mindig. Csak ő képes mástól
függetlenül létezni.

Szeretnél többet megtudni az Örök ValamirŒl? Kattints ide: Kicsoda.