Táras emlékezeti modell:

Atkinson és Shiffrin készítették el, és ez az emlékezeti rendszerek idői alapon való

megkülönböztetése.
1. Szenzoros tár: a környezet információi ide érkeznek először
- minden, az érzékszervekbe jutó információt képes befogadni
- a befogadott anyag csak másodpercek tört részéig, vagy másodpercekig marad meg
benne
- az infók, amik felkeltik a figyelmünket, a rövid távú emlékezetbe mennek innen
2. Rövid távú emlékezet: (STS) szenzoros tárból merülnek ide információk
- megfeleltethető a tudatosságnak, az itt tárolt infó állandóan hozzáférhető
- az itt tárolt infó, ha nem akadályozza meg semmi, 20 sec múlva elenyészik
- az anyagot a felejtéstől az ismétlés segítségével óvhatjuk meg
- az itt lévő anyag, miközben átlép a hosszú távú emlékezetbe, elaboráció során
feldolgozásra kerül
3. Hosszú távú emlékezet: (LTS)itt őrizzük az összes számunkra hozzáférhető
információt
- az infót különböző elaborációs folyamatokon keresztül a rövid távú memóriától kapja
- kapacitása végtelen
- az itt tárolt információkat a felidézés során a rövid távú emlékezetbe juttatjuk vissza
A hosszú távú tanulás azon múlik, hogy mennyi ideig volt az anyag a rövidtávú
emlékezeti tárban!
Kritika: egységes rövid távú emlékezetet feltételez, de ennek a cáfolata a
munkamemóriánál lesz!

Szintes emlékezeti modellek:

A feldolgozás szintjei: (vagy feldolgozási szintek elmélete) –ez egy kódolási modell
(kódolás=érzékletből emléknyom alakul ki)
- a modell szerint a beérkező információt különböző mélységekben dolgozzuk fel
- a. felszínes feldolgozás: ilyenkor a szenzoros jellemzőket vesszük figyelembe
- b. mély feldolgozás: ilyenkor a szemantikai információkat vesszük figyelembe
A feldolgozás mélysége határozza meg a későbbi emlékezeti teljesítményt! (Minél mélyebb a
feldolgozás, annál jobban fogunk emlékezni rá.)
De nem csak a feldolgozás mélysége gyakorol hatást az emlékezeti megtartásra, hanem az
ismétlés módja!
Két féle ismétlési mód: 1. fenntartó ismétlés = folyamatosan mondogatjuk a megjegyzendő
pl. számot, 2. elaboratív ismétlés = pl. egy számsorozatot ismert évszámokká alakítunk
Megkülönbözető kódolási stratégia: a megtanulandó elemekkel külön-külön foglalkozunk
Integratív kódolási stratégia: a megtanulandó elemeket integráljuk, valamilyen módon
összekapcsoljuk
Munkamemória: Atkinson és Shiffrin ezt még rövidtávú emlékezetnek nevezte, három
szakasza van, amik a következők:
1. Kódolás: csak azt kódoljuk, ami felkelti az érdeklődésünket, és 2 fajta kódolás van
- verbális: a munkamemória esetében a folyamatos ismételgetés az infó megtartásának
a legjobb módja, ez a fonológiai hurok
- vizuális kódolás: ez hamar elhalványul, de verbális anyagra is alkalmazható

2. Tárolás: a munkamemória terjedelme korlátozott!

A két fajta kódolásból következik, hogy a munkamemória két különböző tárból,
vagyis pufferől áll. Akuszitkus puffer, vagy fonológiai hurok, ami az információt
egy rövid ideig akusztikus, vagyis verbális kódban őrzi. Vizuális-téri vázlattömb,
ami az információt vizuális vagy téri kódban tárolja. A két modalitásspecifikus
alrendszert és a hosszú távú emlékezetet a modalitásfüggettlen központi végrehajtó
(más néven ellenőrző figyelmi rendszer, SAS) köti össze. Baddeley javított
munkamemória elmélete szerint a fonológiai tár mellett létezik egy artikulációs
frissítő komponens, vagyis a vizuális ingerek csak artikulációs frissítésen keresztül
léphetnek be a fonológiai tárba! Ezeket bizonyítják: fonológiai hasonlósági hatás,
artikulációs elnyomási hatás, szóhosszúsági hatás. Ugyanez van a téri vizuális
vázlattömbnél is.
- 7 +- 2 tételt vagyunk képesek megtartani
- a tárolási szakaszban 2 dolog történhet, az egyik a tömbösítés: hosszú távú
emlékezetünk segítségével képesek vagyunk az anyagot jelentéssel bíró egységbe
kódolni, és így a munkamemóriánkban tárolni
- a munkamemória teljesítménye fokozható, ha a megtanulandó elemeket olyan
egységekbe csoportosítjuk, ami a hosszú távú memóriában már megvan
- másik a felejetés: vagy azért, mert a tételek lehalványulnak, vagy mert az új elemek
kiszorítják a régieket

3. Előhívás
- minél több tétel szerepel a munkamemóriában, annál lassabb a felidézés
- ezt bizonyítja a Sternberg-féle emlékezeti letapogatás- meg kell jegyezni egy
számokból álló listát, majd megjelenik egy próba számjegy, és el kell dönteni, hogy
szerepel-e a listában- a döntési idő egyenesen arányosan növekszik az emlékezeti lista
hosszával
- ez bizonyítja, hogy az előhívás szeriális keresés eredménye, tehát minden egyes tétel
egyenként kerül átvizsgálásra
Az információ átvitele a munkamemóriából a hosszú távú emlékezetbe:
- a munkamemória feladata, hogy a hosszú távú memória előszobájaként megtartsa az
infókat addig, amíg azok át nem kerülnek oda
A felejtés érzelmi tényezői:
 Az érzelmek legalább 5 különböző módon képesek a hosszú távú emlékezetet
befolyásolni!
1. ismételgetés: az érzelmi töltetű helyzeteken, akár negatívak, vagy pozitívak, többet
gondolkodunk, mint a semlegeseken- tehát ismételgetjük őket, ezért jobban
emlékszünk rájuk.
2. villanófényemlékek: az érzelmek a villanófényemlékeken keresztül is hatnak az
emlékezetre, amikor azok a körülmények, amelyek között egy erős érzelmi töltésű,
fontosnak tartott eseményről értesülünk, elevenen és tartósan megmaradnak bennünk
3. szorongás okozta interferencia: amikor negatív érzelmek akadályozzák meg az
előhívást, a szorongás olyan, a tárgyhoz nem tartozó gondolatokat aktivál, amelyek
interferálni fognak a szükséges gondolatok előhívásával
4. kontextushatás: akkor tudunk valamire a legjobban emlékezni, ha az előhívás és a
kódolás kontextusa egyezik, és a tanulás alatt fennálló érzelmi állapot is a kontextus
része, ezért ha pl. szomorúak vagyunk az anyag megtanulása közben, akkor lesz a
legjobb a felidézés,ha akkor is szomorúak vagyunk
5. elfojtás: Freud szerint bizonyos gyermekkori érzelmi élmények annyira megrázóak,
hogyha a tudatunkba engednénk őket, elárasztó szorongást eredményeznének, tehát a
tudattalanba száműzzük ezeket, és csak akkor bukkanak fel, ha a hozzájuk tapadó
érzelmek htaástalanítódnak
Pszichoanalitikus munkamód:
Amnézia formái:
Az egészséges embereknél az emlékezet fokozatosan romlik, az emlékezet sérülése esetében
más dinamika jellemzi a felejtést: az agysérülést követően nagymértékű, majd az idő
előrehaladtával egyre inkább csökken az emlékezet vesztesége. Ez az összefüggés az amnézia
idői gradiense, vagy Ribot- törvénye.
A deklaratív emlékezet sérülése: a retrográd, az anterográd és az epizodikus amnézia
Scoville és Milner (1957) H.M. nevű epilepsziás betegük segítségével támasztották alá, hogy
az emlékezet nem egységesen működik
- H.M-en nagymértékű temporális lebenyirtást hajtottak végre; nem sérült az intellektusa,
nyelvi és gondolkodási képessége, rövid távú emlékezete, képessége új motoros és
perceptuális készségek elsajátítására, utóbbiaknak azonban nem volt tudatában
- következtetések: az agy középső, temporális területe a deklaratív emlékezetben fontos,
amelynek teljes sérülése egyszerre okozott H.M-nél anterográd (tanulási képességeket érintő)
és retrográd (múltbeli emlékekre vonatkozó) amnéziát

- Anterográd amnézia (előre ható): napi események emlékezetben tartásának, s így a

tényszerű információk elsajátításának súlyos zavara
- Retrográd amnézia: a sérülés vagy betegség előtt történtek felidézésének
képtelensége. retrográd amnézia
o a hippokampuszt beágyazó középső temporális lebeny sérülése minden betegre
jellemző
o a kognitív funkciók (pl. motoros és perceptuális tanulás, implicit emlékezet), a
rövid idejű emlékezet és a már meglévő tudás használatnak képessége
 általában épek, míg az élményszerű visszaemlékezés (epizodikus emlékezet)
hiányzik
o az emlékezetnek az a formája, amely a jelentéshez kapcsolódik, csak annyiban
sérül, amennyiben tudatos emlékezeti folyamatokat takar → a tartós emlékezet
sem tekinthető egységesnek!
o a retrográd amnéziának bár nem tükörképe, de rendszerint együtt jár vele az
anterográd amnézia is, mert új személyes tapasztalatok szerzéséhez is ugyanaz
a rendszer lenne szükséges
- Kongrád amnézia: csak egyetlen egy dolog esik ki.
- Az amnéziában az a legkülönösebb, hogy nem mindegyik emlékezeti típust érinti. A
betegek ugyanis perceptuális és motoros készségeiket teljes mértékben megőrzik, sőt
újakat is képesek elsajátítani (ez is bizonyítja, hogy az explicit és implicit memória két
különböző rendszer)
- Gyermekkori/infantilis amnézia: életünk első néhány évében velünk történt
eseményekből szinte semmire sem emlékszünk. Ezzel először Freud foglalkozott.
Okai abban keresendők, hogy a kisgyerekek és a felnőttek egymástól nagyon eltérően
kódolják élményeiket és szervezik emlékeiket, a felnőttek már kategóriákat és sémákat
használnak, a gyerekek még nem. Az emléknyomok konszolidációjában szerepet
játszó agyi struktúra a hippokampusz csak a születés utáni első vagy második év
végére válik éretté.
- Más magyarázat, hogy az idegrendszer ekkor még nem elég érett, illetve az, hogy a
kisgyermekek ekkor még nem tudnak beszélni oka lehet az amnéziának. Mások úgy
gondolják, hogy a gyermek és a felnőtt olyan eltérően észlelik a világot, hogy bár az
emlékek megmaradnak, a későbbiekben már nem lehet hozzájuk férni.
- Epizodikus amnézia: ha kizárólag az élményszerű emlékezet sérül, a szemantikus
nem, előfordulhat, hogy pl. a beteg tényszerűen tudja, hogy x házban lakott, de nem
tud felidézni vele kapcsolatban személyes emlékeket, eseményeket (pl. a K.C nevű
beteg Baddeley tankönyvében)
- a kapcsolódó anterográd amnézia globális jellegű

- hasonló jelenség a kora gyermekkori fejlődési amnézia

A kognitív idegtudomány eredményei:
- az epizodikus eseményemlékek konszolidációjában a mediális temporális lebeny, ezen belül
a hippokampusz játszik nagy szerepet
- a hippokampuszt körülvevő parahippokampális terület a tudás ill. a szemantikus emlékezet
működését határozza meg, az asszociációs kérgi gazdag kapcsolatai miatt
- a deklaratív memória szerveződése: kontextuális eseményemlék részletei szétszórva a
neokortikális asszociációs területeken →
o a sokszoros input először a parahippokampális területen jelenik meg → szemantikus
információ
o a hippokampusz hasznosítja a szemantikus infoáramlást az epizodikus emlék
kialakításához → később az események előhívása az agykérgi reprezentációkból az
asszociációk által
Emlékezés eseményekre:
- Az eseményekről alkotott emlékek szisztematikusan eltérnek az őket kiváltó objektív
valóságtól, mind kialakításuk pillanatában (konstruktív folyamatok), mind a későbbiek
folyamán (rekonstruktív folyamatok).
- Konstruktív észleléskor felülről lefelé irányuló folyamatok hatnak az észlelésre, pl.:
ismeretek, elvárások, következtetések stb. így ha az eredeti észlelet szisztematikusan
különbözik a világ valóságos elemeitől, akkor az észlelőnek az eseményekről alkotott
kiinduló emlékei ugyancsak a világtól elrugaszkodottak lesznek.
- Emlékezeti rekonstrukció az, amikor emlékeink felidézésekor mindig változnak egy
kicsit, mert a levont következtetéseket hozzátesszük, információkat elvetünk, vagy
hozzáteszünk stb. belső következtetéseket sémák alapján tehetünk, melyeknek az egyik
legfontosabb formája a szociális sztereotípia (az emberek egy adott csoportjának
személyiségjegyeit vagy fizikai tulajdonságait képviseli). Az esemény utáni
rekonstrukciót kívülről jövő sugallatok is befolyásolhatják.