1.

A fejlődéslélektan alapfogalmai és alapkérdései, kutatási területei

Tudományos fejlődéslélektan kezdete a 1800 - as évekre tehető, amikor egy francia orvos
Jean Marc Itard szárnyai alá vett egy „vadfiként” emlegetett körülbelül 12 éves fiatal fiút,
akire az erdőben találtak rá. A gyerek képtelen volt az emberi kommunikációra, a társas
készségei egyáltalán nem fejlődtek ki. Öt évig foglalkozott a fiúval, miután felhagyott a
kísérlettel. Ez volt a tudományos fejlődéslélektan kezdete, mert Itard volt az első tudós, aki
gondolatait kísérleti próbának is alávetette.

Fejlődés és változás

A fejlődés értelmét a kibontakozás szó fejezi ki, ami egy új, tökéletesebb szervezettségű
állapot felé való haladást jelent. Általában a változások iránya valamilyen mértékben
kiszámítható, a fejlődés és a hanyatlás határai előreláthatók.

Az egyéni fejlődés fogalma:

A fejlődéspszichológia „a pszich-nak az az ága, amely a fejlődéssel foglalkozik, azzal az

úttal, ahogy az ember születésétől felcseperedik, és önmagát ellátni képes felnőtté válik.”
(Bernáth-Solymosi, 1997). A felnőttkornak és az időskornak is megvannak a fejlődéslélektani
elemei, amennyiben az egyén számos olyan helyzetbe kerül, amely alkalmazkodókészségét
próbára teszi. Santrock szerint a fejlődéslélektan „az emberi fejlődés történetét mondja el a
születéstől a halálig”.

A fejlődéslélektan területei:

1 a fizikai fejlődés és pszichológiai fejlődés kapcsolata: A szervezetben végbemenő

változások összessége: testsúly, magasság, izomzat, agyi, idegrendszeri, keringési,
hormonális s egyéb, a biológiai rendszer változásait.

2 a kognitív fejlődés: A fejlődő egyén kompetenciájának növekedését Piaget a növekvő

kognitív képességekben, az intelligencia sturktúráinak felépítésében, a tudásszint
emelkedésében látta.

3 a szociális-emocionális és személyiségfejlődés: a csecsemőkori kötődés és ennek klinikai

típusai, valamint következményei a további fejlődésre (családi kapcsolatok, párkapcsolatok),
az önbizalom és empátia kialakulása, a szocializáció irányulása, az agresszió kinyilvánítása.

1
Ahogy Piaget is állította, az értelem fejlődésével egyidejűleg az érzelmi és erkölcsi élet is
fejlődik, de a kognitív fejlettségi szintből nem lehet az érzelmi megnyilvánulások jellegére,
érettségi fokára, vagy az egyén erkölcsi értékeire következtetni.

Fejlődéslélektan központi kérdései

1. Folyamatosság: fokozatos változás jellemzi-e a fejlődést, vagy inkább gyors változások
időszakai és új gondolkodás meg viselkedésmódok hirtelen felbukkanásai jellemzik?
2. A fejlődés forrásai: mennyivel járul hozzá a genetikai örökség, és mennyivel járul hozzá a
környezet a fejlődés folyamatához?
3. Egyéni különbségek: nincs két teljesen egyforma ember Hogyan tesznek szert az
emberek azokra az állandó jellemvonásokra, amelyek megkülönböztetik őket az összes többi
embertől?

1. Folytonosság vagy szakaszosság?

A fejlődés magyarázata két fő modell szerint oszlik meg. Az egyik szerint a fejlődés
szakaszos, ahogy azt Piaget, Freud és Erikson írták le, mások szerint a fejlődés folyamatos,
ugrásszerű szakaszoktól mentes. E két eltérő szemlélet megkülönböztető vonásai:

 A fejlődés kis változások folyamatos, fokozatos felhalmozódása. A hangsúly a

mennyiségi változásokon van (pl szókincsünk felmhalmozódása, készségeink
sokasokása, jártasságaink fokozzatos kialakulása, érzelmeink fokozatos gazdagodása,
ismereteink gyarapodása)
 A fejlődés szakaszos. Eszerint az érési mechanizmusok, valamint az alkalmazkodási
funkciók interakciójaként kialakul egy adott fejlődési szakasznak megfelelő értelmi,
vagy érzelmi struktúra, amely hasonló jellegzetességekkel bíró minta alapján történik.
Egy stagnálási idő elteltével az adott minta hirtelen minőségi változáson megy
keresztül, melynek eredményeként egy új, az előbbitől teljesen eltérő minta szerint
teljesíti funkcióját.

Folyamatosság
Három alapvető kérdés jellemzi ezt a témakört: 1. Mennyire hasonlítnak az ember szellemi
képességei és érzelmei más fajokéihoz, azaz van-e folyamatosság az ember és egyéb állatok
között?

2
2. Az egyéni fejlődés kis mennyiségi változások fokozatos felhalmozódásának folyamata-e,
vagy egy sor minőségi változáson megyünk keresztül, ahogy növekszünk? 3. Folytonos-e a
környezet hatása a fejlődésre, vagy vannak az emberi életnek olyan szakaszai, amikor
bizonyos tapasztalatok megszerzése nélkülözhetetlen a további normális fejlődéshez?

Folyamatosságelmélet: Darwin szerint az evolúciót a változások felhalmozódásának lassú,

folyamatos folyamatának tekinthetjük, a homo sapiens és rokonai között a különbség
„fokozati és nem minőségi”.
Ezzel szemben az ember esetében egyértelműen meghatározó a környezet, a kultúra, amely
megszabja az egymással való érintkezést, a mesterséges tárgyak használata, és fontos a
generációkon keresztül felhalmozott tudás, a hiedelmek, az értékek és a kommunikáció
képessége.  „A nyelv az egyetlen biztos jele a testben rejtőző gondolatnak… a nyelvet
tekinthetjük az ember és vadállat közötti igazi különbségnek.” (Lane, 1976)

Egyedfejlődés (ontogenezis)
Arra vonatkozik, hogy hogyan fejlődik az egyedi élőlény az élete során.
- A fejlődés kis változások folyamatos, fokozatos felhalmozódásaként történő felfogásakor a
mennyiségi változások hangsúlyosak.
- Míg a fejlődést hirtelen változások által megszakított folyamatként vizsgálva a minőségi
változások kerülnek előtérbe
A fejlődés minőségileg új mintázatait gyakran nevezik fejlődési szakaszoknak.
John Flawell (1971) szerint 4 alapvető kritérium köthető a fejlődési szakasz fogalmához:
1. A fejlődési szakaszokat minőségi különbségek jellemzik. Pl. a gyerek mászásból a
felegyenesedve járásba való átmenetekor hirtelen és minőségi a változás, hiszen nem a
mászás tökéletesítéseként jön létre, hanem a gyerek mozgása egy teljes átrendeződésen megy
át.
2. Az egyik szakaszból a másikba történő átmenet egyszerre jelentkezik a gyermek
viselkedésének sok vagy akár minden vonatkozásában. Előző példa szerint: a járás
kialakulásának következtében a gyerek és gondozó között teljesen új minőség és a
kapcsolatba teljesen új formák alakulnak ki a tágabb mozgás miatt.
3. Az egyik szakaszból a másikba váltás gyorsan megy végbe.
4. Az egy szakaszra jellemző viselkedési és testi változások összefüggő mintázatot alkotnak.
pl. járással egy időben megjelenik a mutatás, tekintet követéssel egy időben az első szavak
stb..

3
Albert Bandura (1986) tagadja a szakaszosság fontosságát a fejlődésben. Szerinte az emberek
ugyanazzal a mechanizmussal tanulnak új viselkedéseket minden életkorban, ezért
jelentékeny folyamatosság van az életükben.
Robert Siegler (1981) egyetért: „a változások nagy része inkább fokozatosnak, mint
hirtelennek látszik.”
A 20 század folyamán a különböző szakasz elméletek nagyobb hatást fejtettek ki, mint a
folyamatosságelméletek.

A fejlődés kritikus, szenzitív periódusai

Állatoknál jellemzőek a kritikus periódusok, aminek a különböző állatfajok környezeti
ingerekre való biológiai készenlét és érzékenység időszakait nevezzük. Pl. kislibák egy adott
időszakban kötődést alakítanak ki az első mozogni látott tárggyal, személlyel stb..
Szenzitív periódus: olyan időszak, amikor optimális bizonyos fejlemények bekövetkezése,
és amikor a környezeti hatások valószínűleg a leghatékonyabban segítik elő azokat. Pl. a
gyerek normális nyelvi készséginek kialakulásához elengedhetetlen, hogy találkozzanak
nyelvvel a gyerekkoruk során. 6-7 éves korig ennek az elmulasztása a nyelvelsajátítás
szempontjából komoly kockázati tényező.
Nem csak biológia, hanem más, pl. kulturális szenzitív periódus is kialakulhat. Bizonyos
korban az eredeti

2. Öröklődés vs. környezet

Az öröklés az egyén veleszületett biológiai képességeit, lehetőségeit jelenti, a környezet

(nevelés) pedig a társas környezet, elsősorban a család és a közösség egyénre kifejtett
hatásaira vonatkozik.
A modern pszichológia szerint nem lehet, nem szabad jellemezni a fejlődést sem az öröklés,
sem a környezet elszigetelt vizsgálatával, mivel az élőlény és környezete egyetlen
életfolyamatot alkot, mindazonáltal a vizsgálatok folyamán általános gyakorlat a
meghatározható hatások elkülönítése és független elemzése.

3. Egyéni különbségek (öröklődés vagy környezet hatására különbözünk-e

egymástól)

4
Két fő kérdés: 1. miért különböznek az egyének egymástól? 2. Mennyire állandóak időben az
egyéni jellemvonások?
Ezen a területen különböző adatgyűjtési, statisztikai módszerek ellenére sincsen elmélet és
tények tekintetében egyetértés. ( Gottlieb, 1998, Lewontin, 1994, Plomin, 1997)
Pl. Ha az egyéni jellemvonások stabilak, akkor képet adhatnak arról, hogy milyenek lesznek a
csecsemők a jövőben, ha Lajos nyűgös, akkor sanszos, hogy nagykorára ingerlékeny lesz. A
probléma az, hogy ezen stabil egyéni jellemvonások mérése bonyolult, hiszen amivel
csecsemőkorban megmérünk egy tulajdonságot, az már nem alkalmazható egy nyolc éves
gyereknél. Ezért még nem sikerült alátámasztani a stabil pszichológia vonások létezésének
gondolatát (Eaton, 1994). Azért vannak eredmények: Kagan, 1994: a 21 hónapos korukban
félénk és bizonytalan gyerekek valószínűleg 12 éves korukban is szégyenlős lesz.
A gyermekek pszichológiai jellemzőinek időbeli stabilitása a genetikai felépítésen kívül a
környezet stabilitásától is függ (Aspendorf, Valsiner, 1992).

6f