Románok története

A románok római eredete vagy rómaisága

Romanitatea românilor în viziunea istoricilor

Vita a román nép eredetéről

A kontinuitás elmélete a román nép megszületését leíró elmélet, amelyet a román

hivatalos történetírás elfogad, lényege, hogy a román nép és nyelv a mai Románia(Dacia)
területén alakult ki a II. és a IX. század között.
A román nép és nyelv kialakulása a Kontinuitás elmélete szerint
Az első szakaszban a helyi őslakosok a dákok a római hódítás után átvették a latin
neylvet és római kultúrát a hadsereg katonáitól ,hivatalnokoktól és a telepesektől.Ezt a
folyamatot romanizációnak nevezzük. A római és dák kultúra összeolvadásával kialakult egy
egységes dák- római latin nyelvű kultúra amely tovább létezett és elmélyült a római
kivonulás(271és 273 között) után is. A római kivonulás után helyi lakosok kapcsolatai nem
szakadtak meg a birodalommal, felvették a kereszténységet, Diocletianus, Nagy Konstantin,
Iustinianus(római császárok) vezettek hadjáratokat a volt római tartomány,Dacia, területére,
rövid időre területeket csatoltak a birodalomhoz. Erődöket építettek a Duna mentén és
Dobrudzsában, hogy kivédjék a vándornépek támadásait.Dobrudzsa 6o2-ig a birodalom része
maradt. Ezek a kapcsolatok tovább erősítették a romanizáció folyamatát.
Az előrománoknak(protorománok vagy dák-rómaiak) szembe kellett nézniük a
keletről érkező vándornépek (gótok, hunok, gepidák, avarok) hullámaival, akik veszélyeztették
fennmaradásukat. A hódítók számukat tekintve kisebbségben voltak a helyiekkel szemben ezért
nem sikerült nekik vagy nem akartak itt megtelepedni és nem tudtak hatni az itt élő protoromán
kultúrára.A IV és a VI század közötti időszakból, a régészek megtalálták a dák-római anyagi
kultúra maradványait,amelynek a képviselői mezőgazdasággal foglakoztak, állatokat
tenyésztettek és növényeket termesztettek és letelepült életmódot folytattak - Erdélyben ,Brateiu
kultúrának, Moldvában, Costișa-Botoșana kultúrának, Havasalföldön Ipotești-Cândești
kultúrának nevezik a történészek.( anyagi kultúra, amit a mai településekről neveztek el az ott
talált régészeti leletek alapján, ezek a leletek lehetnek cserépedény maradványok,
mezőgazdasági eszközök, ékszerek, háztartási eszközök.Ezek a tárgyi maradványok
ugyanolyanok egy területen belül pl. Románia, akkor megállapítható, hogy egy nép tagjai
készítették). A 602 ben beözönlő szláv törzsek elszakították a protorománok lakta és a
szomszédos területeket a Bizánci birodalomtól. A Dunától északra a letelepedett szlávok
átvették a dák-római kultúrát és a IX. századra kialakult a román nép, amelyet a Dridu
kultúra(Cultura Dridu,Ialomita) anyagai bizonyitanak.
A középkori és újkori források sokasága támasztja alá a kontinuitás elméletét. Elsőként
a VII. századi Mauritius bizánci császár által írt Srtategikon említi a Dunától északra élő latin
nyelvű népességet “rómaiként”, majd a X. és a XI. századokból Biborbanszületett Konstantin
és Baszileiosz császárok.
Chorenati Mózes a Geografia cimű művében(IX sz.) megemlíti az „ismeretlen országot
amelyet Balaknak hívnak” amely északra fekszik Bulgáriátúl.A perzsa Gardizi a
magyarok,oroszok, bulgárok közé helyez „egy népet a római birodalomból” amely a Duna és a
„nagy hegy” között lakik. Az ősi orosz krónika 898-ból említi a „voloh”kat a magyar törzsek
letelepedésével kapcsolatban. Anonymus a Gesta Hungarorumban(A magyarok cselekedetei),
megemlíti a honfoglaláskori” blakokat vagyis a rómaiak pásztorait”. Kézai Simon a Gesta
Hunnorum et Hungarorum( A hunok és magyarok cselekedetei) szerint a hunok
beönönlésekor a rómaiak városokban laktak Dacia területén, majd elhagyták Daciat és Itáliába
menekültek, viszont itt maradtak a “ vlachok, kik amazok pásztorai és fölművesei voltak”.Olasz
hummanisták mint Antonio Bonfini vagy Silvio Piccolomini a későbbi II. Pius pápa vagy
Favio Biondo állítja, hogy a románok római eredetűek,vagy szintén ezt erősíti az erdélyi
származású püspök Nicolaus Olahus. A román krónikások mint Grigore Ureche és Miron
Costin Moldva országának krónikájában és A modvaiak nemzetsége című krónikájában így
írnak “Rómától származunk és az ő szavaik keverednek a mi beszédünkben”.
Az Erdélyi Iskola( XVIII századi politikai, kultúrális mozgalom Erdélyben, amely a románok
egyenjogúságáért küzd, képviselői Petru Maior, Ion Budai Deleanu,Gheorghe Șincai,Samuil
Micu) hangsúlyozza, hogy a románok Erdély legrégibb lakói Traianus császár egykori
telepeseinek leszármazottai, ezért szerintük a történelmi jogfolytonosság kapcsán őket illeti meg
Erdély kormányzása. Az Erdélyi Iskola elindított egy vitát a románok eredetét tekintve és egy
újabb elméletet született a bevándorlás elmélet vagy immigrációs elmélet.
Franz Sulzer dolgozta ki a bevándorlás elméletét. A kiegyezés után(1867) Robert
Roesler földrajztudós ezt az elméletet még hansúlyosabbá tette.
A bevándorlás elméletére válaszolva és cáfolva azt a következő XIX. századi román
történészek B.P.Haşdeu, A.D.Xenopol, D.Onciul és XX. századi román történészek
N.Iorga,Gheorghe I. Brătianu véglegesítették a kontinuitás elméletét.
A kontinuitás(folytonosság) elméletét a román történészeka következő érvekkel bizonyították:
- a dákok jelenléte a római hódítás utáni Dáciában történelmi források által bizonyított
- a dákok romanizációja nem 165(római uralom) év alatt ment végbe, hanem még a hódítás
előtt megkezdödött és a kivonulás után is folytatódott,Brateiu , Dridu kultúra a bizonyíték.
- a dák római kontinuitást számos régészeti, nyelvészeti, felirat bizonyitja a római
kivonulás utánról is, Brateiu , Dridu kultúra a bizonyíték.
- germán eredetű szavak jelenléte a román nyelvben,ami arra utal, hogy a protorománok
Románia területén voltak népvándorlás idején.
- Szláv hatás,szintén népvándorlás
- Ortodox kereszténység felvétele, kapcsolat Bizánccal.
Az immigrációs elmélet érvei:
-a római kivonulás teljes volt, minden lakos elhagyta Daciat Aurelianus császár uralkodása alatt.
- a román görög-keleti egyház, amelynek a hivatalos nyelve a XIX. sz-ig a délszláv
bizonyítja, hogy a románok a bulgárokkal éltek együtt a Dunától délre.
- albán nyelvi elemek a román nyelvben, elsősorban a pásztorkodással kapcsolatosak
- az első román állam Bulgária területén jött létre, XI. század, Ioan és Assan állama.
- az írott forrásokban a románokat a XIII. századtól említik a mai Románia területéről, itt
hivatalos oklevelek, dokumentumok értendők,
- románok csak megtűrtek voltak a középkori Erdélyben szemben a magyarokkal és
szászokkal és székelyekkel, ami bizonyítja, hogy később telepdtek be.
- a római hódítók kiírtották a dákokat, bizonyíték Traianus oszlopa Rómában.
A fentiek bizonyítják, hogy a románok a Dunától délre alakultak ki és vándoroltak be mai
Románia területére.
 A román nép születése
Etnogeneza românească sau Nașterea poporului român

Kr.e. az V. Században Hereodotosz beszámolója alapján szkíták és géta dákok lakták a

mai Románia területét.
A görög történetírók gétának nevezik a Dáciai őslakókat, a rómaiak pedig dákoknak.
Kr.e. az 82-ben, Iordanes történetíró szerint, Burebista megkezdi az uralkodását, egyesítve a
dák törzseket.Ebbéli tevékenységében segítségére volt Deceneu, Burebista főpapja, a dák vallási
vezető. Kr.e. 6o körül Burebista meghódítja a Panónnia területén élő kelta törzseket, majd kr.e.
55. beveszi a dobrudzsai görög városokat. kr.e. 44.Burebistát a törzsfők, Deceneu irányításával
meggyilkolták,mert önkényeskedett az arisztokrácia fölött. Birodalma szétesett, de maradt egy
erős dák államalakulat Sarmisegetuza fővárossal, amely sikeresen harcolt Domitianus alatt a
római birodalom ellen.
Kr.u. 98-ban Traianus császár eldöntötte Dacia meghódítását, amelynek okai, hogy Dacia
veszélyt jelentett a Dunától délre fekvő római tartományokra(katonai) és jelentős emberi és
nemsfém készletekkel rendelkezett.Dacia királya Decebal volt, akit Traianus két nagyszabású
háborúban legyőzött; az első háború 101 és 102 között zajlott, amely során Decebalt legyőzte
elfoglalva Dácia dli részét.Rövid béke után , amelyet kényszerből Decebal megszegett,Traianus
105 és 106 között zajló háborúban felszámolta Dáciát és léterhozta a Dacia római tartományt
vagy provinciát. E hadjárt során elestek a dák várak, elpusztult a dák vezető réteg, a menekülő
Decebal király pedig öngyilkos lett.
Az új tartományt mai Bánát és Erdély területéből alakították ki, később csatoltak
területeket Olténiából és Havasalföldből. Az új tartomány biztosításához két légiótés számos
auxiliát( a római hadseregben így nevezték a segédcsapatokat) hagytak. A tartomány egy
császári küldött írányította, akinek a latin címe “ legatus Augusti pro praetore”, aki szenátori
rend tagja volt. Traianus halála után (117), utóda Hadrianus császár átszervezi a tartományt,
létrehozva Dacia Inferiort(Alsó) . A Traianus által lérehozott tartományt ezután Dacia
Superiornak nevezik, Apulum központtal.119 ben Dacia Superior(Felső)- ból létrehoznak egy
fiók tartományt Dacia Porolissensist, amely az Aranyos és a Maros felső folyását foglalja
magába. Marcus Aurelius császársága idején, ismét átszervezik a tartományt,létrehozva három
Daciát, Dacia Apulensis-t(Erdély, Bánság), Dacia Porolissensis-t(Aranyos és a Maros felső
folyása), Dacia Malvensis- t(Olténia), amelyeket egyetlen kormányzó és katonai parancsnok
fennhatósága alá helyeztek.
A 235 után a katona császárok korában egyre több támadás éri a tartományt a
vándornépek részéről ezért Aurelianus császár(269-275) kivonta a hadsereget és a római
hivatalokat a tartományból.Dácia mint római tartomány a Dunától északra megszünt létezni.
A római uralom ugyan megszűnt de helyükbe először a szabad dákok majd 375 után a
gótok, hunok, 454 után a gepidák ,longobárdok, 568 –tól a IX. századig az avarok , X. századtól
pedig a magyarok uralták Dacia területét. A dák- római latin nyelvű kultúra azonban tovább
létezett és elmélyült a római kivonulás után is.A római kivonulás után helyi lakosok kapcsolatai
nem szakadtak meg a birodalommal, felvették a kereszténységet, Diocletianus, Nagy
Konstantin, Iustinianus(római császárok) vezettek hadjáratokat a volt római tartomány területére,
rövid időre területeket csatoltak a birodalomhoz.Erődöket építettek a Duna mentén és
Dobrudzsában, hogy kivédjék a vándornépek támadásait.Dobrudzsa 6o2-ig a birodalom része
maradt.Ezek a kapcsolatok tovább erősítették a romanizáció folyamatát. A vándor népek
számbelileg kevesen voltak és nem tudták asszimilálni a protoromán lakosságot, amely túlélte a
népvándorlások korát és a VII. században letelepeledő szlávokkal keveredve megszületett a
román nép a IX. század végére.

A középkori román államok megalapítása

Întemeierea statelor medievale românești

A III. században Róma feladta Dáciát. Az így keletkezett hatalmi vákumba érkeztek a
gótok(germán törzs) , akiket a IV században elűztek a hunok. A hunok(török törzs) 453-ban,
Attila halálát követően visszavonultak kelet fele. Helyüket a gepidák(germán törzs) vették át,
akiknek az államát a VI. században a longobárd(germán törzs)- avar(török törzs) szövetség
semmisített meg.
Mivel a népvándorlás a dáciai római városokat elpusztította, a vulgáris(népies) latin
nyelvet beszélő dák római lakosság faluközösségekbe(obști sătești) szerveződött így próbáltak
védekzeni a vándornépekkel szemben . Az Avar kaganátus(fejedelemség) a frankok általi
megsemmisítése lehetőséget teremtett az Erdélyi román államok megszületésére.
A népvándorlás nagy hullámának befejeződésével a IX. és X. században román
államalakulatok jöttek létre Románia egész területén
Erdélyben Anonymus Gesta Hungarorum című műve szerint A IX. és a X. Század
környékén 3 román államalakulat létezett; Ménmarót hercegsége( ducatul lui Menumorut) ,
három vár tulajdonosaként, Bihar, Szatmár, Zilah; Glad hercegsége, Bánságban(Banat);Gelu
hercegsége , Kolozs-Monostor(Cluj Mănăștur) központtal, Erdélyben. Anonymus szerint ezeket
a hercegségeket a honfoglaló magyarok felszámolják.
A Szent Gellért legenda a XI. Századból, megemlít két Erdélyi fejedelmséget az
Ajtonyét(Ahtum)(Glad utóda) és a Gyuláét(Geula)(Erdély) akik ellenszegültek István egyesítési
törekvéseinek és akiket István legyőzött.
A magyar királyság 1100 körül megszervezi az erdélyi közigazgatást létrehozva az
erdélyi hercegséget(principat) az első vármegyéket(comitate). 1113 Könyves Kálmán magyar
király egyik oklevelében megemlíti Mercurius herceget, Mercurius, principes Ultrasilvanust.
A XII.században a hercegséget felváltják a vajdasággal.1176 –ból említik az első vajdát
Leustachiust.A vajda a király vazallusa,saját udvartartásssal, biráskodási joggal rendelkezik.
A magyarok mellett a XII és XIII századtól a szászokat és székelyeket telepítenek erdélybe akik
székekben szerveződbe határvédelmi feladatokat is ellátnak. A románokat kizárják a politikai
életből, a XIV században a román parasztokat alárendelik a magyar nemességnek.
A hagyomány szerint a XIII. században Negru vodă Fogaras vidékéről elindulva hont
foglal(descălecat) Câmpulung vidékén, Argeșben, megalapítva Havasalföldet.
1247 jún.2. kiadott Johannita lovagok oklevele négy államlalakulatot említ és amelyeket
a magyar király johannita lovagok fennhatósága alá rendel. A négy államalakulat, Seneslau és
Litovoi vajdasága,Farcaș és Ioan kenézsége.Az egységes Havasalföld megteremtője I.
Basarab(131o- 1352), egyesíti a Havasalföldi román államalakulatokat, majd felmondja Károly
Róbert magyar királyhoz fűzödő vazallusi szerződését. Károly Róbert ezért 133o ban hadjáratot
vezet Havasalföldre és a Képes Krónika(Kálti Márk) tanúsága szerint vereséget szenvedett
Posadanál.(Vöröstoronyi szorostól délre 3o km.)Havasalföld elnyerte függetlenségét,
megalapítva a Basarab dinasztiát.
Utóda Nicolae Alexandru(1352-1364) magalapítja a Havasalföldi Érsekséget(Mitropolia
UngroVlahiei).Az őt követő uralkodó Vladislav Vlaicu(1364-1376) elismerte a magyar
királyság fennhatóságát, átadta a Szörényi Bánságot(Banatul Severinului), cserébe
hűbérbirtokként megkapta Fogaras és Omlás várait.
Nestor krónikája szerint a X. század elején Moldvába kisebb államalakulatok sokasága
létezett, amelyeket országoknak(țări), erdőknek(codrii),mezőknek(câmpuri) neveztek, mint pl.
Codrii Orheiului,Codrii Lăpuşnei, Codrii Herţei, Codrii Cosminului,Ţara Sipenițului. A XII.
Századi német és lengyel krónikák a Kárpátoktól keletre eső területet a” Vlachok országának”
nevezik.
A XI. században a besenyők ,XII. és XIII. század első felében a kunok uralták akiknek a
katolizálására létrehozták a magyar királyság hathatós közreműködésével a milkói püspökséget,
amelyet a mai Focsani városával azonosítanak . 1241-ben a tatárok lerohanták Moldvát. A
tatároktól Moldva nyugati felét a magyar király segítségével és megbízásából a máramarosi
románok a XIV. század első felében kezdték felszabadítani.
Moldva megalapítása a kettős honfoglaláshoz keretében zajlot a mongolok és
Halics(Ukrajnai államalakulat) jegyében.Dragoș 1340-es évek végén, 1350-es évek első felében
a Moldva folyó völgyében hozott létre őrgrófságot, a magyar király
megbízásából.Bogdan(máramarosi nemes ,nem fogadta el a magyar király fennhatóságát) 1359-
ben Bogdan (1364-1375) Dragoș utódait elűzi megalapítja a független Moldvai fejedelemséget
(1364).Utóda I.Petru Mușat(1375-1391), megalapítja a Moldvai ortodox érsekséget, a fővárost
Baia-ból Suceavaba költözteti. 4ooo ezüstrubelt ad a lengyel királynak, aki Halicsot adja bérbe a
moldvai fejedelemnek ami később állandó konfliktus forrás lesz a két ország között.
I Roman(1391-1395) kiterjeszti állama határait a Fekete tengerig.
Dobrudzsa.
Ana Komnenosz megemlít 3 helyi vezetőt, Tatos ,Sestlav, Satza.1389-ben Mircea cel Bătrân
havasalföldi fejedelem bekebelezi.
A bolgár román állam
1185 Peter és Assan testvérpár vezetésével fellázadnak a bolgárok és a románok a bizánci
birodalom ellen létrehozva államukat a dunától délre.Ionita cel Frumost(1197-12o7) pápai
legátus koronázza meg Târnovoban az állam fővárosában.II.Ioan Assan(1218-1241) visszatér az
ortodoxiára.Államát a tatárok felszámolják 1241 ben.

A román fejedelemségek a török birodalom és a katolikus nagyhatalmak között

Voievodatele românești între marile puteri catolice și imperiul otoman

Az államiság első két évszázadában a román fejedelemségek külkapcsolatait alapvetően

a kereszténységhez való tartozás határozta meg. Bizánc ( Kelet római birodalom utódállama,
fővárosa Konstantinnápoly később Isztambul) hanyatlása miatt sokkal meghatározóbb volt
Magyarországgal és Lengyelországgal való viszony.Ezen államok hűbéressükké tették a román
fejedelemségeket.Gyakorlatilag a Magyarország felbomlásáig(1541) a magyar korona vazallusai
maradtak, a viszonyt - akár egy családban- hol barátság, hol súlyos konfliktus vagy éppen
kölcsönös közöny jellemezte.
A fejedelmségek Magyarországgal szembeni alávetettségét erősítette a Bizánci
birodalom hanyatlása és a Balkánon felemelkedő Oszmán birodalom fenyegetése.( Török
birodalom, Magas Porta, Ottomán birodalom, Porta).
 I. Petru Mușat, Bogdan utóda teljesen megszakította a viszonyát a magyar királlyal és a
lengyel királynak fogadott hűséget 1387 ben Lembergben(Lvov,Lviv, ma Ukrajna egyik
városa).Alexandru cel Bun( 1400-1432) moldvai uralkodó, I. Roman fia, szintén a lengyel
királlyal, II.Jagello Ulászlóval kötött hűbéri szerződést. Mint a lengyel király vazallusa segítette
a lengyel királyt a teuton lovagrend ellen a grünwaldi(ma Lengyelország), 1410-ben és a
marienburgi 1422-es csatákban.
Havasalföld a magyar királyság “árnyékában” próbált védelmet keresni a Balkánon
egyre gyorsabb ütemben terjeszkedő Oszmán birodalom elől .Mircea cel Bătrân(1389- 1420)
Havasaföldi uralkodó 1389-ben támogatta a balkáni szövetséget a törökökkel , ezért miután a
törökök győztek a rigómezei csatában, I. Bajazid oszmán szultán Havasalföld ellen fordult. A
szultán haragját az is kiváltotta, hogy Mircea országához csatolta Dobrudzsát. Bajazid 1394-ben
egy 40 000 főnyi sereg élén átkelt a Dunán. Mircea nem merte vállalni a nyílt összecsapást, ezért
inkább a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, folyamatosan visszavonulva a Kárpátok fele.
Október 10-én egy mocsaras területen sikerült győzelmet aratnia a török előhadak felett (Rovine-
i csata), de nem sikerült döntő győzelmet kivívnia, így végül is egyArgeș folyó mellett
megvívott csatát követően a Magyar Királyság területére menekült. A törökök I. Vlad (a
későbbi "Uzurpatorul", azaz "Trónbitorló") személyében saját bábjukat helyezték Havasalföld
trónjára. Időközben Mircea 1395 Brassóban szövetséget kötött Zsigmond(Luxemburgi)
magyar királlyal, akivel együtt részt vett a magyar, francia, szerb, és egyéb európai csapatok által
végrehajtott keresztes hadjáratában, amely a keresztes sereg katasztrofális vereségével végződött
a nikápolyi ütközetben(1396), de Mircea számára pozitív eredménnyel járt, mert sikerült
visszaszereznie trónját.Ezt a szerződést1404-ben megújítják. A századfordulót követően Bajazid
szultán újabb hadjáratra készült Havasalföld ellen, azonban 1402-ben vereséget szenvedett a
Timur Lenk vezette mongol seregektől az ankarai csatában, ő maga pedig fogságba esett és nem
sokára meghalt. Ezt követően a szultán négy fia között harcok kezdődtek a birodalom feletti
uralomért. Az oszmán birodalom trónjáért folytatott harcokban Mircea is beavatkozott,
Musát(veje volt Mirceának) támogatva, aki rövid időre szultán is lett, de 1413-ban a szerbek által
támogatott Mehmedtől vereséget szenvedett, ő maga életét vesztette és Mehmed lett az új
szultán. A havasalföldi fejedelemnek rövid ellenségeskedés után sikerült megegyeznie a
törökökkel. 1417-ben vállalta a harács fizetését, átadva Dobrudzsát a töröknek.
Belpolitikájában jelentős szerepet szánt az ortodox egyháznak, kolostorokat
alapított,megerősítettea központi hatalmat
Havasalföld ezek után az Oszmán birodalom befolyás alá került, eltekintve néhány
rövidebb időszaktól.
A következő században az oszmán uralom felszámolását Vlad Țepeș(1456-1462)
havasalföldi uralkodó kísérelte meg. 1459-ben II.Pius pápa törökellenes ligát akart létrehozni,
amelynek a hírére a görögök fellázadtak.Ehhez a lázadáshoz cstlakozott 1459-ben Vlad Țepeș
beszüntetve az adófizetést a törököknek, és 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás(Hunyadi)
királlyal a törökök még nagyobb elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem
sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta.
1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Giurgiut. Sőt néhány észak-bulgáriai várat
is elfoglalt.
A török válaszcsapás nem késett. II. Mehmed(Mohamed) szultán, Konstantinápoly nem
egészen egy évtizeddel azelőtti meghódítója, 1462 tavaszán megindult Havasalföld felé,
háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgoviștéig Vlad felégette a falvakat és
megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a
török hadat. 1462 júnus 16 -17 éjjel rátámadt a demorazilált török táborra, hogy meggyilkolja a
török szultánt, de a szultán sátrát összetévesztették egy pasáéval. A támadók sok törököt
megöltek,a szultán pedig elmenekült a táborból. A török sereg visszavonult Drinnápolyba. II.
Mehmed szultán Havasalföldet – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének
ajándékozta, aki nagy török haddal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Argeș
váráig üldözte testvérét. Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal.
Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek
következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon.(Az is szerepet játszott ebben,
hogy az erdélyi szász városok korábbi sérelmeik miatt azzal vádolták meg, hogy lepaktált a
törökökkel).1476-ban, három hónapra visszatért, de egy bojárokból álló összeesküvő csoport
meggyilkolta.
Belpolitikájában a hatalmának a megszilárdítását tűzte ki célul, amelyet a rivális bojár
családok megsemmisítésvel és bevételeinek növelésével(az erdélyi kereskedők
kiváltságainak,vámmentesség) kívánt elérni.Rendkívül kegyetlen és céltudatos uralkodó volt.
Moldvát ténylegesen Porta a XV században veszélyeztette, amely Ștefan cel Mare
uralkodása alatt lett török adófizető. Ștefan cel Mare(1457- 15o4) a Mușat-családból származó
moldvai uralkodó, Vlad Țepeș segítségével került Moldva trónjára.1459-ben IV.Kázmér lengyel
királlyal kötött szövetséget egyedüli hűbéruraként ismerve el, átadta neki Hotin várát, és igéretet
tett, hogy nem zaklatja én nem veszi el a vagyonát a Lengyelországba menekült bojároknak. A
szövetség célja a magyar király kezén lévő Fekete tengeri Chilia visszaszerzése volt, amelyet
1465-ben el is foglalt. Ezért 1467-ben Hunyadi Mátyás megtámadta Moldvát, de Ștefannak
sikerült legyőznie őt a moldvabányai (Baia) csatában, ahol maga Mátyás is
megsebesült.1473-ban elmozdítja Havasalföld trónjáról Radu cel Frumos fejedelmet, saját
jelöltjét ülteteve a helyébe, Laiotă Basarabot. Ezért II. Mehmed szultán bosszúhadjáratot indított
Moldva ellen, de Ștefan 1475. január 17-én legyőzte a magyarok és székelyek segítségével a
fejedelemségébe benyomult 120 000 főnyi török sereget Vaslui melletti Podul Înalt nevű
helynél. 1476-ban a törökök újra támadnak július 26-án a törökök Războieninél vagy Valea
Albănal a moldvai sereg vereséget szenved. A szultán II.Mohamed Suceava és Neamți várait
ostromolja sikertelenül. Ștefan cel Mare újabb elletámadásra készült a magyar és lengyel
segítséggel , de ezt a szultán nem várta be hanem visszavonult.
1484- ben II. Bajazid szultán újabb támadást indított de mivel a magyar király(Hunyadi
Mátyás) az osztrákok elleni háborúival volt elfoglalva nem tudott segíteni.A törökök elfoglalták
Chilia és Cetatea Alba várakat. Ștefan a lengyel királyhoz fordult akinek ismételten hűbérese
lett(vazalussa), de a lengyel király segítsége nem volt elég a két vár visszahódításához.
Legkésőbb1489-ig békét kötött II. Bajazid szultánnal, aki évi adó fizetése ellenénében,békén
hagyta a Moldvai fejedelemséget.
1489 –ben ismét a Hunyadi Mátyásnak tett hűbéri esküt, cserében hűbérbirtokként kapta
Csicsót és Kükkülővárát. Uralkodásának utolsó éveiben a lengyel királysággal folytatott háborúi
kötötték le.
Belpolitikájának a legfontosabb célkitűzése a központi hatalom vagy uralkodói hatalom
megerősítése volt.Ezért a nagybojársággal szemben erősíti az uralkodói sereg alapját képező
szabad paraszti és kisbojári réteget,telepítésekkel és földadományokkal.A nagybojárságot kizárta
a kormányzásból és a katonai hivatalokat híveivel a kisbojárok közül kikerült elemekkel töltötte
fel.
Erdély a magyar királyság részeként bekapcsolódott a Oszmán ellenes politikába. A
magyar királyság függetlenségére a XV. századtól jelentett egyre nagyobb veszélyt a török
birodalom. Az oszmán birodalom ellen jelentős sikereket ért el a később magyar király Hunyadi
Mátyás apja, az erdélyi Hunyadi János. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid
bég a törökök vezére arra számított, hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást
elhárítani. Marosszentimrénél Hunyadi János erdélyi vajda vereséget szenvedett, de
összeszedte a szétvert seregét és a török után eredt,akik kifele vonultak a zsákmánnyal az
országból, legyőzte Nagyszeben közelében.
1443. július 22-én Hunyadi vezetésével és Ulászló király részvételével indult meg a
balkáni “hosszú hadjárat”, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló
törököket. A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet űzni
Európából. Szegedi békét(1444 tavasza) a magyar király, Ulászló, megszegte a pápai legátus
biztatására és az újabb hadjárat során az 1444-ben a várnai csatában a keresztény seregek
vereséget szenvedtek, a király is elesett. 1446. június 5-én pedig Hunyadi Jánost Magyarország
kormányzójává választották.1448-ban egy újabb vesztes, ismét a Rigómezőn, a török ellen vivott
csata után(Kosovopolje, ma Kosovo autonomy tartomány,Szerbia), Brankovics György szerb
despota kezei közé került, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátották szabadon .
1456-ban a török újra megindult Magyarország ellen, és ostrom alá vette
Nándorfehérvárat(Belgrád, Szerbia fővárossa).1456. július 21–22-én Hunyadi János saját
seregével – köztük 200 hajóval – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló
keresztesekkel fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén. Hunyadi
nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört
pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban halt meg.Gyulafehérváron a Szent Mihály
székesegyházban temették el.
A XIV. és XV. században Havasalföld és Moldva az Oszmán birodalom hűbéres államai
lettek, adót fizettek a török birodalomnak. Az ok amiért a török birodalom nem kebelezte be a
román fejedelemségeket, P.P. Panaitescu történész szerint az volt, hogy a két román
fejedelmség kívül esett a szultán seregeinek Közép Európába vezető útvonalától, amely
Drinápolyból indult, Nándorfehérváron át Bécs irányába tartott.1526-ban Mohácsnál a
legyőzött magyar királyságot az oszmán felszámolta, amelynek következtében a két román
fejedelemség még szorosabb függésbe került. A magyar királyság három részre szakadt, a keleti
felében jött létre az erdélyi fejedelemség, amely ingapolitikát folytatott a török és az osztrák
birodalom között.
A XVI században Moldvában a központi uralom meggyengült és a bojárság befolyása
megnövekedett. Az uralkodók közül Petru Rares(1527–1538) emelkedett ki, aki 1529-ben
Szapolyai Jánost segítette a Habsburg Ferdinánd ellenében akinek seregét Földvárnál(Feldioara)
legyőzte.A törökök elűzik és megerősítik a befolyásukat. Ebben a korban uralkodott Alexandru
Lăpușneanu (1552–1568)
Havasalföld is a török uralmát nyögte. Kiemelkedik az uralkodók közül Radu
Afumati(1522-1529) aki fellázadt a török ellen, a Curtea de Arges-i sírfelirata több mint 20
ütközetről emlékezik meg.
A román fejedelemségek és Erdély fölött gyakorolt fennhatóságát a török a két ország
területéből kiszakított szandzsákokon(török megszállás és vezetés alatt álló köigazgatási egység,
román vagy magyar lakosságú terület, ahol török katonaság állomásozik.) keresztül biztosította.
Ilyen volt Havasalföldön Turnu és Giurgiu, Brăila, Moldvában Buceag,Erdélyben Temesvár,
Lippa és Csanád. A következő évszázadokban, a térségben, a Habsurg birodalom(Bécs a
főváros) volt a török birodalom legerősebb ellenfele. Az időként kirobbanó török-osztrák
háborúkhoz csatlakoztak a román térség államai(Moldva, Havasalföld, Erdély) azzal a céllal,
hogy megszabaduljanak a török uralomtól.
Az uralkolkodókat hazai jelöltek közül nevezték ki a szultánok, megőrizték az ország belső
önállóságát, de saját külpolitikát a szultán engedélye nélkül nem folytathattak.
A törökellenes, ún. 15 éves háború idején lépett színre Mihai Viteazul(1593-16o1)
Havasalföld fejedelme. A háború kezdetén minhárom fejedelemség csatlakozott az osztrák-
Habsburg vezetésű Keresztény Ligához.
A szultán 1593 végén őt nevezte ki Havasalföld új vajdájává. 1595. május 27-én
elismerte hűbérurának Báthory Zsigmondot. Még ebben az évben a moldvai vajdával együtt
csatlakozott a VIII. Kelemen pápa által 1593-ban létrehozott törökellenes keresztény koalícióhoz
(Szent Liga; tagjai között volt a pápai állam, Habsburg birodalom,Toszkána és Erdély is), ami
miatt Szinán nagyvezír még ez évben büntető hadjáratot indított ellene, és elfoglalta Bukarestet
és Călugăreni mellett legyőzte Mihai Viteazult.Ugyanabban az évben Giurgiu mellett az
erdélyi csapatok Bocskai István vezetésével tönkreverték a megszálló török sereget.1596 végén
Mihály békét kötött a szultánnal, majd1598-ban szövetséget köt és elismeri hűbérurának
Rudolf(Habsburg) osztrák császárt, aki ezért 5000 katona zsoldját ígérte. Délről a török,
északról a lengyel párti moldvai vajda(Aron Tiranul) és az új erdélyi fejedelem, Báthory András
szorongatták.
A Habsburgokat támogató Mihály számára az egyetlen kiút Erdély megtámadása volt.
1599. október 15-én megindította hadait. A közszékelyeket régi szabadságuk ígéretével maga
mellé állítva a sellenberki (Schellemberg) győztes csata után (október 28.) bevonult
Gyulafehérvárra, ahol november 26-án erdélyi fejedelemmé választották.Mihály elfoglalta
Erdélyt. A következő évben(1600) Moldvát is megszerezte, kiűzve onnan a lengyeleket, de a
kozák hadaktól vereséget szenvedett és Lengyelország elleni hadjáratának tervét fel kellett adnia.
Ezután azonban az erdélyi rendek Giorgio Basta kassai főkapitányt hívták be ellene. 1600.
február 9-én Mihály visszautasította Rudolf Erdély átadására vonatkozó kívánságát. A Maros
menti Miriszló(az osztrákok legyőzik) melletti vereségét követően, májusban betört Moldvába,
elűzte a lengyel hűbéres Ieremia Movilă vajdát, majd a lengyelek ismét a Movilă családot
segítik a trónra. Mihály Prágába menekült és itt ismét elnyerte Rudolf kegyét. A császár
visszaküldte Erdélybe, ahol Giorgio Basta oldalán harcolt Báthory Zsigmond ellen, és
Goroszlónál 1601. augusztus 3-án egyesült seregük vereséget mért Báthory csapataira.
Győzelmük után néhány nappal azonban Basta generális fölöslegessé vált szövetségesét vallon
zsoldosaival megölette.
A román történetírás őt tartja Románia megalkotójának, amikor is e szerint – ha csak
napokra is – egyesítette Moldva, Havaselve és Erdély "román" vajdaságait.
Mihai uralkodása után a töröknek hosszú időbe tellett a háborús pusztítások
helyreállítása, amely 1606-os zsitvatoroki oszmán-habsburg békekötés utánra esett. A román
elitek helyett az oszmán birodalom a görögöket részesítette előnyben és ezze megkezdődött a
két fejedelmség bojárásgának elgörögösítése.A görög beszivárgás Leon Tomșa(1629-1632) alatt
kulminálodott , őmaga is görög lévén. A XVII. században az erős erdélyi fejedelemség megléte
valamaennyire gyengítette a török befolyást. A Rákócziak és Havasalföld illetve Moldva
fejedelmei között létrejött szövetségi szerződések távoltartották a Portát és a moldvai illetve a
havasalfödi uralkodók számára hosszas uralkodást tettek lehetővé, mint pl. Matei Basarab (1632-
1654) havasalföldi uralkodó,Vasile Lupu(1634 – 1653) moldvai uralkodó számára. Matei
Basarab a rendek jóváhagyásával kormányzott, gyakran összehívta a rendi gyűlést, visszavette a
görög kolostoroknak alávetett román kolostorokat, visszaszorította a görög befolyást az
államapparátusban helyet adva a helyi román bojároknak.Ellenben súlyosbodott a parsztok
helyzete és az adóztatás.
Vasile Lupu alatt Moldvában a görögök túlsúlyba kerültek az államigazgatásban,a
fejedelmi tanácsban 7 görög és csak 3 román volt.
Néhány évvel később II.Rákoczi György (1648-1660), I. Rákóczi György(1630-1648) fia
és utóda, erdélyi fejdelem Constatin Șerban(1655-ben kötött hűbéri szerződést II. Rákoczi
Györggyel a szerb zsoldosok lázadása ellen, akiket közös erővel legyőztek) és III.
Mihnea(szintén II.Rákoczi Györggyel kötött szövetséget, a török ellen, 1659-ben hátbatámadva
az Erdélyre támadó tatárokat, a havasalföldi bojárok nyomására visszavonta csapatait) a
havasalföldi urakodókkal illetve Gh. Șerbannal , Vasile Lupu(1638-ban szövetséget kötött I.
Rákoczi Györggyel, Matei Basarab havasalföldi uralkodó ellen, mert nem értett egyet annak
görögellenes politikájával) utódával kötött szövetsége megőrizte törökellenes jellegét, sőt a Porta
elleni felkelésekhez vezetett(1660) amelyet az oszmán birodalom a tatárok segítségével
vérbefojtott.
Mindent összevetve: a román fejedelemségek kihasználták a két szomszédos hatalom, a
Habsburg birodalom és Lengyelország török háborúit, azzal a céllal, hogy az egyik vagy a másik
oldalán állva gyengítsék hűbéri kötelékeiket a szomszédos hatalmakkal szemben vagy, hogy
növeljék önállóságukat.

A modern román állam létrejötte.

Statul român modern: de la proiect politic la realizarea României Mari

A politikai tervezetektől nagy Románia létrejöttéig,

A románok történelmében a XVIII. Század a „ fanarióták” korszaka néven vonult be a
köztudataba és emiatt a román nemzeti történelem sötét foltjának tartják, olyan időszaknak,
amelyben az idegen eredetű bojárok(román nemes Havasalföldön és Moldvában)uralma volt
jellemző, akiket jobban érdekelt az fényűzés, saját vagyonuk gyarapítása és az adópolitika mint
országaik fejlődése. A valóban kedvezőtlen történelmi viszonyok között megjelentek a
modernitás jelei, feltűntek ebben a korszakban azoknak a nagy eszméknek a csírái amelyek a
XIX. században hozzájárultak a modern román állam létrejöttéhez
Fanarióta-Konstantinápoly- 1453 tól Isztambul- Fanar(arab szó, jelentése világítótorony)
városnegyedében, ahol a Konstantinnápolyi ortodox páriárka(olyan az ortodoxok számára mint
a katolikusoknak a római pápa) székhelye volt, élő, a török birodalmat szolgáló, gazdag,
elsősorban görög( de van köztük albán, román,makedón származású is) hivatalnokok és
kereskedők akik az Oszmán birodalmat a nyugati keresztény államokkal fentartott diplomáciai
kapcsolatatiban segítették
Az 1683-as sikertelen bécsi ostrom(törökök ostromolták) után a török birodalom
folyamatosan hátrált, elvesztve Magyarországot(1697 zentai csata és az azt követő 1699 karlócai
békeszerződés). A kedvező nemzteközi helyezetet( azt jelenti, hogy a törököket a sok vereség
meggyengítette) kihasználva a román fejedelemségek vezetői függetlenedni akartak a török
fennhatóság alól. Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem (1688-1714) oroszokkal
szövetkezett sikertelenül(elárulták), majd kivégezték Konstantinnápolyban(Isztambul).Dimitrie
Cantemir(171o-1711), moldvai uralkodó csatlakozott Nagy Péter orosz cár törökellenes (Luțk-
ban kötöttek szövetséget) hadjáratához, de a Stănilești vereség után menekülnie kellett
Moldvából. Az Ottomán birodalom felszámolja a fejedelemségek függetlenségét azért, hogy
biztosítsa fennhatóságát a román országokban és ezzel kezdetét vette fanarióta korszak.
 Moldvában 1711-től, Havasalföldön 1716-tól megkezdődött a fanarióta uralkodók
korszaka, amely mindkét országban 1822-ig tartott. Isztambul Fanar nevű negyedéből származó
gazdag, görög kereskedők, akik megvásárolták a román fejedelmi székeket, rövid ideig (kb. 1-
1,5 év) uralkodtak. A fanarióta uralom általános jellemzői a fejedelmi udvar (az udvari
tisztségeket görögök kapják), román ortodox egyház(a görög származású bojárok a lelki
üdvükért felajánlott földbirokadományokat a görögországi kolostoroknak adták,a fontosabb
egyházi tisztségekbe a fanarióta fejedelmek görög papokat neveznek ki),fejedelmi tanács
elgörögösítése(a fejedelmek görög származásúak, görög ismerőseikkel töltik fel a tanácsot), a
fejedelemségek önállóságának csökkentése(a fejedelmeket nem az országgyűlések
választották ezentúl hanem a szultán nevezte ki,önálló külpolitikát egyáltalán nem
folytathattak),növekedtek a fejedelemségek adóterhei az Oszmán birodalommal szemben,
túlzott adóztatás voltak.
A fanarióta uralmat mindkét országban Nicolae Mavrocordat uralma nyitotta meg, aki
megszakításokkal kétszer uralkodott Moldvában és Havasalföldön. Politikai és gazdasági
reformjai az uralkodói hatalom megerősítését,az adóbevétel növelését(fejadó bevezetése), az
adófizetők védelmét az adószedők és a bojárok visszaéléseivel szemben tartották szem előtt. Fia
Constantin Mavrocordat megszakításokkal hatszor uralkodott Havasalföldön és négyszer
Moldvában az adózást egységesítette a fejedelemségekben. Felszámolta a parasztok röghöz
kötését, engedélyezte szabad költözést számukra(a jobbágyok egy bizonyos összegért cserébe
megvásárolhatták a szabadságukat). A megyei elöljáróságok létesítésével, a tisztviselők állandó
fizetésének bevezetésével tett kísérletet a rendezett közigazgatás megteremtésére, a
bíráskodásban pedig az írásbeliség rendszeresítésére.(azt jelenti, hogy nem csak szóban, hanem
írásban is rögzítették amiről a biróságon beszéltek). Egyszerűsítette az adórendszert,
csökkentette az adónemeket ,összevonta azokat és amelyet négy részletben kellett kifizetni.
Uralkodása alatt, az orosz- osztrák háború nyomán(1736-1739) sikerült Olténiát visszacsatolni
Havasalföldhöz a belgrádi békében(1739)
(1718 ban a Passarovitz, magyarul Pozsaveraci béke Olténiát a Habsburg birodalomhoz
csatolta)
Alexandru Ypsilanti és Grigore Ghica fejedelmek Bukarestben és Iașiban iskolákat
hoznak létre a helyi elitek gyermekei számára ahol elsősorban a görög kultúra és nyelv oktatása
élvez elsőbbséget. Bár a fanarióták korában a hazai bojárság( hazai bojárság alatt a román
származású földesurak értendők, a görögök nem) háttérbe szorult , mégis foglalkoztatta őket a
román társadalom modernizációjának szükségessége. Ennek kézzelfogató jele volt a Calimachi
kódex (1817 , Moldva) vagy a Caragea törvénykezése (Havasalföld 1818).Ezek a törvények a
bizánci és a román törvénykezési szokásjogot is figyelembe vették. Egy sor reformtervezetet is
kidolgoztak : 1769 és 1830 között 209 ilyen elgondolást vetettek papírra. Ezek közül a
legismertebbek a Dimitrie Sturdza tervezete az “ az arisztokratikus demokrata köztársaságról”
amelyet 1802-ben írt, egy köztársasági államformát képzelt el,amelyet a hatalommegosztás elve
alapján a bojárok vezetik , három testület segítségével, egy kormányzó(ebben a nagybojárásg
lehet benne), egy törvényhozó és egy pénzügyi, amelyeknek a tagjait indirekt módon választják.
Eufrosin Poteca polgári elgondolása vagy akár a Ioan Tăutu „karbonári alkotmány”-a 1822-ből
amely örökletes monarchiát, törvények előtti egyenlőséget,hatalom megosztás elvét tekintette
mérvadónak. Ezek a mozgalmak hozzájárultak a nemzeti párt kialakulásához, és a fanarióta
uralom felszámolásához.
A fanarióta uralom korában a fejedelemségek az orosz, osztrák , török háborúk
hadszínterei voltak. A két keresztény birodalom (orosz, osztrák) az oszmán-török birodalom és a
román fejedelemségek kárára terjeszkedett.1714 és 1718 között zajlott a velencei, osztrák –
oszmán háború amely során 1716-ban a szerbiai Péterváradnál Szavojai Jenő osztrák
tábornok döntő győzelmet aratott a törökök felett. A békét Pozsaverácban(Szerbia, a román
határhoz közel, németesen Passarovitz) 1718-ban kötötték meg, amelynek értelmében az osztrák
birodalom megkapta a Temesi bánságot, Olténiát, észak Szerbiát és Boszniát.1737 és 1739
között zajló orosz , osztrák- török háború a keresztény birodalmak vereségével
végződött.Ausztria az 1739-es belgrádi békében visszadta az Oszmán birodalomnak észak –
Szerbiát és Olténiát.Az oroszok a Nis-ben( város dél Szerbiában) megkötött békében elismerték
vereségüket, elérve , hogy hadikikötőt építhessenek az Azovi(Fekete tenger része) tenger partján
Az 1768 és 1774 között dúló orosz- török háború orosz győzelemmel végződött, amelyet a Kücük
Kajnardzsi(1774,észak Bulgária ma) békeszerződés zárt le.A békeszerződés biztosította az
oroszok bevatkozási jogát a román fejedelemségek belügyeibe.1774-ben az oszmánok vereségét
kihasználva Ausztria elfoglalta Bukovinát, mely addig Moldva része volt.Az 1787 és 1792 között
zajló orosz –török háborút lezáró Sistovi(1791) és Iași-i(1792) békeszerződések fenntartották a
status quot.1806 és 1812 között az újabb oszmán-orosz háború után a bukaresti(1812)
békeszerződés az oroszoknak itélte Besszarábiát(Basarabia, ma Moldova Köztársaság)
1821-ben a Hetéria görög titkos szervezet kirobbantotta a felkelést a Balkánon
amelyehez csatlakozott Tudor Vladimirescu vezette kisbojárság és az alakuló román
polgárság.Habár a felkelést az Oszmán birodalom elfojtotta, de hozzájárult ahhoz, hogy a
fanarióta uralkodókat felváltották hazai uralkodókkal, Havasalföldön Grigore Alexandru Ghica
Moldvában Ioniță Sandu Sturdza.
A fanarióta korszakot talán a román történelem egyik legsötétebb korszakaként tartják
számon a román történetírásban, mégis voltak pozítiv vonásai mint pl. a
jobbágyfelszabadítás,adó- és államigazgatási rendszer modernizálása.
A török elnyomás és az idegen görög elemek uralma hozzájárult a román nemzeti
gondolkodás kialakulásához .

A Tudor Vladimirescu felkelés leverése után a fejedelemségek török megszállás alá

kerültek. A nagyhatalmak(Anglia, Ausztria, Oroszország) figyelmét az 1821 óta zajló görög
függetlenségi mozgalom kötötte le.Az oroszok I.Miklós cár vezetésével ki akarták terjeszteni az
orosz befolyást a Balkán félszigetre és jó ok volt erre az ortodox görögök oszmánellenes harca.
A háborút sikerült egyelőre elkerülni az 1826 október 7., Ottomán és az Orosz birodalom
által aláírt Akkerman-i( város a mai Ukrajnában) szerződés elfogadásával, amely szerint a
román fejedelemségek uralkodóit az országok bojárjai választják hét éves időtartamra, az
uralkodó személyét mindkét birodalom el kell, hogy ismerje a választás után.Az Oszmán
birodalom kivonta csapatait a fejedelemségekből , amelyek 1821 óta tartották megszállva a
fejedelmségeket.Havasalföld visszakapta a törökök által megszállt Giurgiu, Turnu,Brăila
várakat.
Az 1821-ben kezdödő görög szabadságharcot az Oszmán-török birodalom nem tudta
leverni.Az Orosz birodalom kihasználta a törökök ellen forduló európai közhangulatot és
megtámadta a török birodalmat, 1828 és 1829 között tartó háborúban fényes győzelmet aratva a
törökök felett.
Az orosz hadsereg megszállta a román fejdelemségeket.Az orosz győzelmet a
drinápolyi(trataul de la Adrianopol,ma Edirne, Törökország) béke(1829) zárta le, amely
elismerte a román fejedelemségek autonómiáját, szabad kereskedelmet és életfogytig választott
hazai fejedelmeket.Felszámolta a fejedelemségek azon kötelezettségét, hogy ellássák
Konstantinnápolyt(Isztambul) gabonával, illetve előírta egy új közigazgatási
szabályzat(alkotmány) kidolgozását.
Az orosz megszállás alatt, a haladó szellemű bojárság, Pavel Kiseleff orosz
tábornagy(1829 és 1834 között a fejedelemségeket orosz-cári megszálló hadsereg parancsnoka)
felügyelete alatt, 1831-ben Havasalföldön, 1832 Moldvában kidolgozta és elfogadta a román
országok első alkotmányos szabálykönyveként számontartott Szervezeti
Szabályokat(Regulamentele Organice). Korszerű politikai elveket tartalmaztak:-hatalmi ágak
szétválasztása,,korlátozás nélküli kereskedelem, költségvetés, egységes adózás.
Az 1848 forradalom nem állt meg a román országok határainál.A kilakulóban lévő román
polgárság és a haladó szellemű bojáráság csatlakozott a forradalomhoz. A megfogalmazott célok
a következők voltak: függetlenség, az orosz protektorátus (védnökség) eltörlése,reformok
(mezőgazdaság és közigazgatás terén), kevesebb adó, a robot (munkában történő adózás)
eltörlése, földosztás a parasztoknak és a két román fejedelmség egyesítése.
Moldvában a bojárok és a városiak Iaşiban szerveztek egy gyűlést. Kérvényt állítottak
össze, amelyben elítélték Mihail Sturdza(1834-1849) fejedelem önkényuralmi politikáját. A
mozgalmat gyorsan leverték, a vezetőket száműzetésbe kényszerítették vagy letartóztatták.
Havasalföldöldön a Forradalmi Bizottság fegyveres felkelést szervezett. 1848. június
9/21-én az Islazi Kiáltványban a havasalföldi forradalmárok közzétették forradalmi
programjukat. Gheorghe Bibescu (1843 – 1848) fejedelem lemondott és elmenekült az
országból.Ideiglenes kormány alakult, amelynek tagjai sok mindenben nem értettek egyet, pl. a
jobbágyfelszabadítás.
1848 július-szeptember – török és orosz csapatok szétverték a forradalmat.
1849 április – az oroszok és törökök közötti Balta Liman-i(Isztanbul egyik városrésze)
egyezmény helyreállította a Román Országokban a Szervezeti Szabályzatok rendszerét.
Havasalföldön Barbu Dimitrie Știrbeit, Moldvában Grigore Alexandru Ghicat nevezték ki
uralkodónak, mindketten 1856-ig uralkodtak.
Erdélyben 1848. május 3/15-én a Balázsfalvi Nemzetgyűlésen bemutatták a románok
forradalmi programját.Simion Bărnuţiu volt az erdélyi román értelmiség egyik hangadója, aki
az erdélyi románok nevében elutasította Erdély és Magyarország egyesülését.Ennek ellenére a
kolozsvári országgyűlésen az erdélyi rendek (magyarok, székelyek, szászok) megszavazták az
egyesülést, ami a román-magyar viszony megromlásához vezetett.A románok kinyilvánították
Bécs iránti hűségüket, mert egy önálló román államalakulat létrehozását remélték a Habsburg
Birodalmon belül.
Közben Budapesten átvette a hatalmat a Honvédelmi Bizottság, Kossuth Lajos
vezetésével. Az osztrák csapatok megtámadták Magyarországot és elfoglalták a fővárost, ezért a
Kossuth-kormány kénytelen volt áttenni a székhelyét Debrecenbe. Erdélyben Bem tábornok, a
magyar hadak helyi parancsnoka sorra nyerte az osztrákok elleni csatákat és bevonult
Kolozsvárra. Az osztrákok kénytelenek voltak segítségül hívni a Havasalföldön állomásozó
orosz csapatokat. Ezekben a nehéz időkben, 1849 júliusában a magyarok és a románok
megbékélési tervezetet írtak alá. Túl későn történt, mert a cári csapatok sorra aratták a
győzelmeket a magyarok felett. 1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey letette a fegyvert az
oroszok előtt.Véres megtorlás következett, amely 1849. október 6-án az aradi 13 vértanú
kivégzésével érte el tetőpontját.
Az 1848-as forradalom leverése után a román országok ismét orosz-török katonai
megszállás alá kerültek. A krími háborúban (1853-1856) az angol-francia-török-olasz(piemonti)
szövetség legyőzte Ororszországot. Ez kedvező feltételeket teremtett a nemzeti célok
megvalósításához.A krími háborút lezáró párizsi békekonferencián előtérbe került Havasalföld és
Moldva autonómiájának, valamint egyesítésének kérdése. A törökök és osztrákok ellenálltak,
Angliának pedig fenntartásai voltak,Franciaország támogatta, ezért elhatározták, hogy kikérik a
román országok lakosságának véleményét. Ideiglenes országgyűlések(adunari ad-hoc)
megválasztását írták elő mindkét országban, amelyben az egyház, bojárság, polgárság képviselői
vettek részt. Nicolae Vogoride a szultán által kinevezett moldvai helytartó,Ausztria és az Oszmán
birodalom biztatására meghamisította az Ideiglenes Gyűlés képviselői névjegyzékét, az
uniópártiak nevét kicserélte az úniót ellenzőkkel vagyis meghamisította a választások
eredményét. Mivel a hamisítás ténye kiderült, a Párizsi Kongresszus( a nagyhatalmak
Franciaország,Nagy Britannia,Ausztria,Poroszország,Oroszország,Törökország vettek részt.)
nem hagyta jóvá a választás eredményé és új választásokat írtak ki, amelyet az úniópártiak
nyertek meg. Ez az új gyűlés kinyilvánította óhaját a nagyhatalmak felé az egyesülésre.Így
született meg 1858-ban a Párizsi Egyezménty(Conveția de la Paris) amely jóváhagyta az
egyesülést, két külön fejedelemmel, külön országgyűlésekkel, közös hadsereggel,közös Legfelsőbb
Bírósággal és Számvevőszékkel, Központi Bizottsággal(Comisia Centrală)(Focșani), elismerte a
román országok autonómiáját, továbbra is török birodalom fennhatósága alatt előírva az
adófizetést a törökök fele.
A nemzeti párt s az uniópárt által szervezett népszavazás sikeresen bizonyította a világ
előtt a román népnek azt az óhaját, hogy egy országban éljen.Az egység igényét támasztotta alá
1859. január 5-én Moldvában és 24-én Havasalföldön Alexandru Ioan Cuza-t fejedelemmé
választották. Ezt követte az intézmények, a közigazgatás, a gazdaság egységesítése és az új
helyzet nemzetközi elfogadtatása.Az egyesülést el kellett ismertetni a nagyhatalmakkal.
Franciaország,Nagy Britannia ,Poroszország,Oroszország elismerték Cuza kettős
megválasztását, viszont Ausztria és Törökország a katonai beavatkozást is felvetette az
egyesülés felszámolása érdekében.A nagyhatalmak többségének pozitív hozzáállása az
egyesüléshez jobb belátásra bírta a törököket, akik 1861-ben egy szultáni rendeletben
elismerték az egyesülést.Ausztria csak Cuza uralkodásának idejére ismerte el az egyesülést.
1862. január 24-én az első egyesített országgyűlés határozata alapján az Egyesült
Fejedelemségek hivatalosan is felvették a Románia nevet.
Az új uralkodó gyors ütemben akarta modernizálni az országot, azzonaban modernizálási
törekvéseinek ellenszegültek a konzervatívok, akik elsősorban a földosztást ellenezték. 1863-ban
kisajátította a Athos hegyi kolostorok vagyonát(Secularizarea averilor manastiresti).1864-ben a
miniszterelnök Mihail Kogalniceanu benyújtotta a parlamentnek a földreformjavaslatát, amelyet
a konzervatív parlamenti többség elutasított. Ezért Cuza államcsínyt hajtott végre( államcsíny,
jelentése az amikor egy vezető törvénytelen módon veszi át a hatalmat) 1864 május 2-
án,feloszlatva a parlamentet, új alkotmány(Statutul dezvoltător=Fejlesztő Statutúm,teljes
nevén Statutul dezvoltător al Convenției de la Paris, magyarul a Párizsi Egyezmény Fejlesztő
Statutúma.A Statutúm rendkívüli hatalmat biztosított az uralkodónak, törvényeket
kezdeményezett,vétójoga volt,kinevezte a kormány és a Felsőház tagjait.) fogadtatva el kiírt
népszavazáson, amely az uralkodónak biztosított jelentős hatalmat. Az új törvényhozás a
felsőházból(Corpul Ponderator sau Senatul) és az alsóházból(Adunarea electivă) állt, a felsőház
tagjait teljes egészében az uralkodó nevezte ki.
Az új hatalom Cuza vezetésével több reformot hajtott végre: földtörvényt (a parasztok
átlag 4 hektár földet kaptak, 15 évig fizették a jóvátételt az államnak és 3o évig nem adhatták el a
földet) ,közoktatási törvényt(az oktatást 3 szakaszra bontotta, elemi, gimnáziumi, egyetemi, az
elemi ingyenes és kötelező volt, megalapítják az első egyetemeket Iașiban és Bukarastben),
polgári és büntetőtörvénykönyv, nemzeti hadsereg megszervezése.
Az uralkodó önkényes kormányzása elégedetlené tette mind a konzervatívokat mind a
radikális liberálisokat,ezért szövetséget kötöttek, amelyet a kortársak “Szörnykoalíció” néven
emlegettek. A “Szörnykoalíció” 1866 febr. 11. lemondásra kényszerítette Cuzát, aki elhagyta
az országot.
A politikusok idegen uralkodót akartak Románia trónjára meghívni, mert az ország
nemzetközi tekintélyének növekedését remélték tőle. Hohenzollern Sigmaringen
Károly(1866-1914, gyermektelen volt,örökbe fogadta Ferninánd unokaöccsét, aki követte a
trónon.), a porosz király rokona elfogadta a felkínált koronát. 1866 májusában Románia
alkotmányos monarchia lett , az ugyanebben az évben elfogadott alkotmány(1866-os
Alkotmány) révén.Az alkotmány liberális jellegű alkotmány volt, az 1831-es belga alkotmány
alapján készült, biztosította a hatalom megosztás elvét és a törvény előtti egyenlőséget és az
egyéni és vallásszabadságot. Ez az alkotmány egészen 1923-ig maradt érvényben. I.Károly
legfontosabb célkitűzése a függetlenség elnyerése volt, mert ha jelképesen is, Románia még
mindig oszmán fennhatóság alatt állt.
1876- ban az Oszmán birodalom leverte a bosnyákok és a bulgárok lázadását , az 1877-
ben Oroszország( Oroszország a Balkán félszigeten élő ortodox vallásúak védelmezőjének
nyilvánította magát és minden ellenük irányuló támadást háborús ürügyként kezelt; a Balkán
félsziget a XIX. század végéig török uralom alatt volt.) bírva a nagyhatalmak belegyezését hadat
üzent Törökországnak. Románia is részt akart venni a háborúban , hogy elnyerje a
függetlenségét. A liberálisok(Ion C. Brătianu liberális miniszterelnök) jóvoltából Románia
Oroszországhoz közeledett és több tárgyalás után 1877 áprilisában Bukarestben aláírtak egy
orosz-román katonai megállapodást.Az orosz hadsereg engedélyt kapott az ország területén való
átvonulásra.
Elkezdődött az 1877-1878-as orosz-török háború. 1877. május 9-én Románia
kikiáltotta függetlenségét.A háború megkezdése után rövid idővel az orosz csapatok két
vereséget is szenvedtek Plevnánál. Az orosz erők főparancsnoka segítséget kért I.
Károlytól.Nehéz harcok következtek, az orosz, román erők győzelmet arattak. Végül a törökök
fegyverszünetet írtak alá az oroszokkal 1878 januárjában.
Az első békekongresszus San Stefanoban(SanStefanói béke, Isztanbultól 11 kmre
található a Márvány tenger partján) ült össze, és írták alá a felek a békeszerződést amely a
következőket tartalmazta Romániára nézve:,Románia, függetlenségének elismerése,Románia
megkapta Dobrudzsát, a Kígyók Szigetét és a Duna-deltát, de elvettek tőle 3 dél-besszarábiai
megyét(Cahul,Bolgrad,Ismail) az oroszok.
1878. július 1-én Berlinben(Berlini kongresszuson) új békeszerződést írtak alá, mely
csökkentette Oroszország befolyását a Balkánon ,de jóváhagyta a San Stefanói béke Romániára
vonatkozó részeit.
1881 ben Romániában kikiáltották a királyságot, május 10. lett a királyság ünnepe.
Belpolitikiai téren váltókormányzást próbált fenntartani a király a két nagy párt a
Liberális Párt és a Konzervatív Párt között. A nagy pártok 3 , 4 évente váltották egymást a
kormányzásban.Az 1866-os alkotmány értelmében a választói jogot cenzushoz a (adófizetéshez
kötötték), ezért nagyon szűk választóréteg éreztette befolyását a nagypolitikában. A
konzervatívok 1871-76 között,Lascăr Catargiu miniszterelnök,1888-1895 között, Lascăr
Catargiu,Gheorghe Manu miniszterelnökök,1899-1901 között Petre Carp,Gheorghe Cantacuzino
miniszterelnökök,1904-1907 között,Gheorghe Cantacuzino miniszterelnök,1910-1914 Petre Carp
,Titu Maiorescu miniszterelnökök vezetése alatt kormányoztak. A liberálisok 1876-1888,1908-
1910,1914-1918 között Ion C. Brătianu miniszterelnök ,1895-1899,1901-1904,1907-1908 között
Dimitrie Sturdza miniszterelnök vezetése alatt kormányoztak.

A Nemzeti Liberális Párt (Partidul National Liberal) 1875-ben jött létre a Mazar pasa
házában otthont adó találkozásokon.( Stephen Bartlett Lakeman vagy Mazar Pasa angol
nemzetiségű tiszt az Oszmán hadseregben, majd a román rendőrség parancsnoka 1854-ben).A
párt jelentősebb vezetői 1914-ig , Ion C. Brătianu 1891-ig, majd Dimitrie Sturdza és Ion I.C.
Brătianu(az első világháború után, Ion C. Brătianu fia volt)voltak. Tagjai
nagypolgárság(gyárosok), polgárság köréből kerültek ki.Gazdaságpolitikája az ipar fejlesztését
tűzte ki célul, a hazai ipar védelmét szemben a külföldiével, amleyet leginkább a „magunk
által” szóösszetétel-jelszó fejezett ki.
A Konzervatív Párt egyes konzervatív csoportok egyesüléséből jött létre 1880-
ban.Tagjai és vezetői földbirtokosok, polgárok. A mezőgazdaság támogatása és azt segítő
iparágak fejlesztését támogatják.Vezetői: Lascăr Catargiu,Petre P.Carp, Titu Maiorescu. A
jelszavuk a „kis lépések” politikája,amely szerint lassú, önerőből történő fejlődés hívei voltak .
A függetlenségi háború után heves viták zajlottak a politikai elit köreiben arról, hogy a
fejlődés milyen formáját kell követnie az országnak.A liberálisok a nyugat európai modellt
tekintették követendőnek ezért a az ország gyors iparosítását akarták. A konzervatívok a
mezőgazdaság és a nagybirtok fejelesztését tűzték ki célul és lassú fejlődést tartották
követendőnek, amelyre a legjobban „apró lépések „ kifejezés volt a legtalálóbb.
Cuza földreformja nem érte el a célját és a parasztok tömegei maradtak ki a
földosztásból, ami a továbbiakban társadalmi feszültségek forrása volt.Akik földet kaptak
azoknak többsége nem tudta fizetni a kárpótlást az államnak és kénytelen volt eladni a földjeit.
Az állam intézkedései a feszültségek oldására,- mint 1889-ben egyes állami birtokok kiárusítása
a parasztoknak, hitelek biztosítása, népi bankok létrehozása-kevésnek bizonyultak.
Parasztlázadások sora jelezte, 1888,1899,1907-ben a földkérdés megoldatlanságát. Az 1907-es
lázadást követően igyezkeztek enyhíteni parasztság terhein, harmadszor módosították a
Mezőgazdasági egyezmények törvényét(Legislaţia învoielilor agricole,melynek alapján
megszüntették a robotot, maximalizálták a termékek és a föld árait stb.), felszámolták a bérlők
szövetkezeteit, hitel intézeteket hoztak létre, de lényegében az agrár kérdés továbbra is
megoldatlan maradt. A Brătianu kormány földosztást igért, amelynek megvalósítása a háború
utánra maradt.
Az ipar fejlődését az 1875-ben, 10 évre, Ausztria-Magyarországgal kötött
vámegyezmény lelasította.Ausztria vámmentesen hozhatta be ipari termékeit Romániába,az
pedig a mezőgazdasági termékeit vihette Ausztriába.1886-ban a szerződést a román állam nem
hosszabította meg, elkezdődött a vámháború, Ausztria leállította a mezőgazdasági termékek
importját, ami súlyos veszteséget okozott a román államnak.A vámháború1891-ig tartott. Az
1887 törvény támogatta pénzügyileg azokat a vállaltokat akik 5 hónapig helyi munkaerőt,
50000lej tőkét és új gépeket vontak be a vállalkozásba.A szén és olajbányászat fejlődésnek
indult.Az 1895-ös bányatörvény(legea minelor) a külföldi tőkének tett engedményeket és jobb
munkakörülményeket biztosított a bányászoknak.1912-ben törvényekkel szabályozták a
munkások és tualajdonosk kapcsolatait,pl.kötelező biztosítás.(legea Nenițescu). Megépül az első
vasútvonal 1869-ben, Giurgiu – Bukarest között.A román vasútvonalak megépítését I.Károly
nyomására az állam Strousberg német konzorciumra bízta, aki, hogy finanszírozni tudja az
építkezést kötvényeket bocsátott ki a román állam nevében.1870-ben a vállalat bejelentette
fizetésképtelenségét a kötvények után, kijelentve, hogy ez a kötelezettség a román államra
hárul.A román állami ellenőrzés egy sor törvényteleneségre derített fényt, de végül kénytelen volt
fizetni,mert a károsultak között sok, a német kormányhoz közel álló személy volt.A botrány
majdnem a dinasztia bukásához vezetett Romániában
1867-ben született meg a leu(oroszlán) a nemzeti fizetőeszköz, 1880-ban hozták létre a
Nemzeti Bankot és 1914 –ig több mint 215 hitelintézet jött létre.A külkereskedelmi mérleg
mindezek ellenére negatív maradt.
Románia továbbra is mezőgazdasági állam maradt, a lakosság több mint 9o % falun élt és
az itt élőknek nagy része kisbirtokos paraszt. A földéhség a parasztság körében továbbra is
létezett, ezt támasztotta alá az 19o7 parasztfelkelés, amelynek nyomán a konzervatív kormányzat
1913 ben megpróbált könnyíteni a helyzetükön.
A hadsereg létszáma megnőtt amikor 1868-tól bevezették az általános mozgósítás
intézményét. Az ortodox vallás állam által támogatott vallás volt és a román görög-keleti egyház
kinyilvánította függetlenségét a Konstantinápolyi pátriárchátussal szemben.
A külpolitikában Románia szövetségeseket keresett a nemmzeti egység megvalósításának
érdekében1883-ban Románia a Hármas Szövetséghez (Németország, Ausztria-Magyarország,
Olaszország) csatlakozott, miután Dél-Besszarábia elvesztése miatt megromlott az orosz-román
viszony.Az ország a második balkáni háborúban részt vett ( 1913). Így megszerezte a
Kvadrilátert (Dél-Dobrudzsa).
1877-ben Oroszország, az orosz-román egyezmény ellenére, megszállta a három dél-
besszarábiai megyét(Cahul,Bolgrad,Ismail), ami az orosz –román viszony megromlását
eredményezte.Ezért Románia a Központi hatalmakhoz(Hármas Szövetség) közeledett. A
Központi Hatalmak nevű szövetség 1882 ben jött létre Németország, Ausztria- Magyarország és
Olaszország között, a szövetség Oroszország és Franciaország ellen írányult 1883-ban Románia
csatlakozott a Központi hatalmakhoz.Az első világháborút megelőző időszakban Románia
fokozatosan eltávolodik a Központi Hatalmaktól(Hármas Szövetség), mert Magyarország nem ad
autonómiát az erdélyi románoknak illetve a gazdasásági feszültségek fokozódnak a két ország
között, pl.1886-1891 közötti vámháború miatt.)
Románia közeledését az Antant Hatalmakhoz sietették a Balkán háborúk, az első 1912-
1913 ban, a második 1913 –ban.( Az Antant szövetsége vagy Hármas egyezmény három
nagyhatalom köztt jött létre.1894 ben Oroszország és Franciaország kötött szövetséget
Németország ellen,19o4 ben Anglia és Franciaország, 19o7 ben Oroszország és Anglia.Az első
balkán háborúban Az 1911-es olasz–török háborúból vesztesen kikerült török kormány
meggyengülését kihasználva 1912 folyamán Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegró egy
sor kétoldalú politikai és katonai egyezményt írt alá, s ezzel létrejött a Balkán-szövetség. Az
európai nagyhatalmak – különösen Franciaország és a Monarchia – igyekeztek megakadályozni
a Balkán-szövetséget a törökellenes háború kirobbantásában, de diplomáciai próbálkozásaikat
nem koronázta siker. 1912 szeptemberének második felében a balkáni államok és az Oszmán
Birodalom egyaránt mozgósította hadseregeit. Elsőként október 8-án Montenegró intézett
hadüzenetet az Oszmán Birodalomhoz, amelyhez 13-án ultimátummal, majd 17-én hadüzenettel
csatlakozott a másik három ország, Bulgária, Szerbia és Görögország is.Londonban születtet meg
a béke szerződés. A londoni egyezmény rendelkezéseivel elégedetlenek voltak az első Balkán-
háborúból győztesen kikerült szövetségesek, a vitatott hovatartozású területek (különösen
Macedónia) fölötti konfliktus egymás ellen fordította őket. 1913. június 29-én a bolgárok
megtámadták a macedóniai szerb és görög hadállásokat, ezzel kitört a második Balkán-háború.)
A második balkán háborúhoz Románia is catlakozott, amelyet Románia, Szerbia, Oszmán
birodalom, Görögország vívott Bulgária ellen.A 1913-as Bukaresti béke Romániának itélte dél-
Dobrudzsát,az úgynevezett Cadrilatert(Kvadrilater),Ecran és Turtucia vonalán.
1914 július 28- kitört az első világháború.1914 augusztus 3-án összeült a Koronatanács(Consiliul
de coroană).A Koronatanács tagjai I.Károly király, a trónörökös Ferdinánd,a miniszterelnök Ion
I.C. Bratianu és a parlamenti pártok vezetői.A Koronatanácsban csak a király és a Konzervatív
párt vezetője foglalt állást a hadbalépés mellett a Központi Hatalmak oldalán. A többség a
semlegesség mellett döntött, ezért Románia 1914 és 1916 között semleges maradt.1914
szeptemberében meghalt I Károly, utóda I Ferdinánd Antant párti volt. A semlegesség
időszakában az ország gazdasági helyzete megromlott,mert a Boszporusz és Dardanella
szorosokat az Antant erők lezárták ezért a kereskedelem mennyisége csökkent, vele együtt a
termelés. Ebben az időszakban Románia számos esetben tárgyalt az Antanttal. 1916 –ban
Románia szövetséget kötött az Antant Hatalmakkal. A szövetség politikai és katonai
egyezményből állt.
A katonai egyezmény előírta, hogy :
-1.az orosz kikötőkből a román hadsereg naponta 3oo tonna hadiellátmányt kap.
-2.Románia hadserege hadbalép Ausztria-Magyarország ellen.
-3.A román hadbalépéssel egyidőben az orosz hadsereg támadást indit a keleti fronton és
segítséget nyújt Dobrudzsai határ védelmében
-4.A szövetséges francia angol erők Thesszalonikinél támadást indítanak a török bulgár eről
ellen.
A politikai egyezmény:
-1.elismerte Románia területi igényét Erdélyre és Bukovinára nézve
-2.Románia hadat üzen Ausztria- Magyarországnak
-3.Románia egyenrangú félként vesz részt a béketárgyalásokon.
Románia 1916 augusztus 14/27 hadat üzent Ausztria Magyarországnak. Másnap a több
mint 8oo ezer főt számláló hadsereg két harmada megtámadta Ausztria Magyarországot a
Kárpátok vonalán. A román hadsereg eljutott a Beszterce Marosvásárhely vonalig. Az osztrák
magyar seregek Falkenhayn tábornok vezetésével Erdélyben, a német -bulgár-török hadsereg
délről támadott Mackensen tábornagy irányításával. A román hadsereg visszavonult , majd
december 1-én az Argeș folyó mellett döntő vereséget szenvedett. A kormány és I.Ferdinánd az
uralkodó Iașiba vonult vissza. Nemzeti egységkormány alakult Ion I.C. Brătianu vezetésével.
I.Ferdinánd, hogy a népet lelkesítse igéretet tett, hogy háború után földet osztanak a
parasztoknak és bevezetik az általános választójogot.
A Szeret és Kárpátok mentén kiépitett védvonalat a német-osztrák seregek nem tudták
átörni.1917 ben véres ütközetek voltak Mărăsti, Mărășești, Oituznál. A román hadsereget
Alexandru Averescu tábornok irányította. 1917 őszére Románia elvesztette a keleti fronton a
szövetségesét, Oroszországot. (Oroszorszában 1917 februájában kitört a forradalom,
megdöntötték a cár II.Miklós uralmát, kikiáltották a köztársaságot.1917 őszére a háborúval
elégedetlenkedő katonák november 7. hatalomra segítették a Lenin és Trockij vezette
kommunistákat akik betartották az igéretüket és fegyverszünetet majd békét kötöttek 1918
március 3-án, Breszt-Litovszkban, Németországgal. Ezért az oroszok, ezután már szovjeteknek
nevezzük, kivonták a román hadsereget segítő csapataikat a Romániai hadszíntérről.Románia
elszigetelődött.)
Ion I.C. Bratianu lemondott, Alexandru Averescu követte, aki szintén lemondott 1918
februárjában.Az új kormányfő Alexandru Marghiloman aláirta a Bukaresti békeszerződést a
Központi Hatalmakkal, május 7., 1918-ban. Románia jelentős területeket vesztett a Kárpátok
vonalán Ausztria Magyarország javára, a román gazdaság német ellenőrzés alá került.
1918 nyarán az Antant seregek győzelmei a németek és az osztrákok felett kedvező
körülményeket teremtettek a román állam számára.Marghiloman miniszterelnök lemondott és
Constantin Coandă az új miniszterelnök kiadta a parancsot az általános mozgósításra.Semmissé
nyílvánitották a bukaresti békét és november 10. hadat üzent Németországnak és Ausztria
Magyarországnak és másnap a román hadsereg átlépte Magyarország keleti határát(Erdély),
elfoglalva Erdélyt.
1918 december 1-én a román Gyulafehérvári gyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával.
Az első világháború román mérlege a következő, 34o ezer halott,3oo ezer sebesült,
hatalmas anyagi kár.

A nagy egyesülés(Marea Unire)

1917 november 7-én a Oroszországban a bolsevikok(kommunisták), Vlagyimir Iljics
Uljanov Lenin vezetésével átveszik a hatalmat és fegyverszünetet köt, majd 1918 március 5.
Breszt-Litovszkban békét kötnek a Központi hatalmakkal. Az orosz birodalom szétesett.
Besszarábiában(Basarabia, ma Moldova Köztársaság,Chișinău a főváros,Prut és a Dnyeszter
közötti terület) 1917-ben megalakul az Országgyűlés(Sfatul Țării),amelynek a vezető szerve az
Igazgató Tanács. 1917 decemberében megalakul Demokratikus Moldovai Köztársaság.A román
hadsereg bevonult a Besszarábiába. Oroszország a bevonulás miatt megszakította diplomáciai
kapcsolatait Romániával.Ezért az Országgyűlés 1918 –ban kikiáltotta a függetlenséget és 1918
április 9-én kimondta az egyesülést Romániával.
1918 őszén összeomlott az Ausztria-Magyarország. Ausztria-Magyarországhoz tartozó
Bukovinában(Moldva (Románia) és Ukrajna közötti határterület) 1918 november 25-én összeült
az Román Nemzeti Tanács amely kimondta Bukovina egyesülését Romániával.
1918 őszén felerősödött a nemzeti mozgalom Erdélyben.A Román Nemzeti Párt vezetői
a Nagyváradi Nyilatkozatban megfogalmazták az erdélyi románság önrendelkezéshez való jogát.
1918 október 18 – Aradon megalakult a Központi Román Nemzeti Tanács.Szinte minden erdélyi
településen nemzeti tanácsokat és nemzeti gárdákat szerveztek.1918. november 13-14 – a
magyar kormány felajánlotta Erdély Magyarországon belüli autonómiáját.A Központi Román
Nemzeti Tanács elhatározta nemzetgyűlés összehívását Gyulafehérvárra.1918. december 1 – a
Gyulafehrévári Nemzetgyűlésen az ott megjelent románok kimondták az egyesülést
Romániával. 1918. december 11 – egy erdélyi küldöttség átadta Bukarestben Ferdinánd
királynak az egyesülési okmányt, amit ő jóváhagyott.Létrejött a Nagy Románia.
Az egyesülést a Párizs környéki békében(Trianoni békeszerződés) is elismerték (1919-1920).

Románia a két világháború között.(Romaniain perioada interbelica)

Románia területe 295 049 km² lett, lakossága 18 052 896 fő volt, amelyből 71,9%
román,7,9% magyar,4.1% német,4% zsidó,11,5% egyéb nemzetiségű volt.A társadalom 9o%
falun élt, akiknek többsége paraszt.
A két háború között Románia mezőgazdasági állam, növekvő iparral(évi 5-5.5%
növekedéssel).Két nagy párt különböző gazdaság politikát folytatott.A Nemzeti Liberális Párt a
„ magunk által”(prin noi înșine) gazdaságpolitikájával a hazai ipart védi, a külföldivel szemben,
a magas vámokkal amelyet a külföldről behozott ipari cikkekre vetettek ki, illetve a külföldi tőke
korlátozásával. A Nemzeti Parasztpárt a „ nyitott kapuk”(politica portilor deschise)
gazdasápolitikájával a kisparaszti gazdaságokat és a külföldi tőke beáramlását támogatta.
 1921-ben az Averescu kormány végrehajtotta a földreformot amely négy különböző törvényből
állt minden tartományra külön –külön törvényt alkalmaztak. A kisajátított földterület nagysága a
más volt síkvidéken , dombvidéken és a hegyekben. Erdélyben 25 és 250 hektár fölött
sajátították ki a földeket.Átlagsan 4 és 5 hektár területhez jutottak a parasztcsaládok. A
földbirtokok feldarabolása visszavetette a termelékenységet a mezőgazdaságban. Az ország
lakosságának 76%-a a mezőgazdaságban dolgozott.
Az ipar területén a a nyersanyag kitermelésben jeleskedett az ország, elsősorban kőolaj
(1936-ban a hatodik a világban), földgáz(7.) ,de jelentős volt az aranykitermelés is. Az 1924-es
bányászati törvény állami tulajdonnak nyilvánított minden altalajban található nyersanyagot és
annak kitermelését olyan cégek végezhették amelyek 60%-ban román tulajdonban voltak,ezt
később 50,1% -ra módosították. A szintén 1924-es energiatermelést szabályozó törvény előirta,
hogy a megtermelt energiának negyede az államot iletti.
Az 1929-es gazdasági válság 42%-al vetette vissza az ipari termelést. A válságból az
ország 1939-re lábalt ki.
A belpolitikában konzerzatív pártok elvesztették befolyásukat és 1918 után nem
képviselnek jelentős politikai erőt.A kormányzásban két nagy párt váltja egymást a Nemzeti
Liberális Párt(vezetői Ion I.C. Brătianu 1928-ig,I.G.Duca, Constantin Brătianu, Gheorghe
Tătărescu,Gheorghe Brătianu) és a Nemzeti Paraszt Párt(1926-ban,két párt egyesüléséből jött
létre az erdélyi Román Nemzeti Párt és a nagy egyesülés előtti romániai Paraszt Párt
egyesüléséből.Vezetői Iuliu Maniu, Alexandru Vaida Voievod,Vasile Goldiș,Ion Mihalache) Két
nagy párt mellett kisebb nagyobb pártok léteztek, hoszabb rövidebb ideig. 1918 és 1925 között
az Alexandru Averescu tábornok vezette Népi Liga(Liga Poporului), amely az 1921-es
földreformot végrehajtotta,nemzetiségek pártjai,szélsőséges pártok mint Mihály Arkangyal
Légiója vagy a Román Kommunista Párt.
1917 ben a I.Ferdinánd igéretet tett, hogy kiterjesztik a választójogot és földet osztanak a
parasztoknak.1918 december 16. kiterjesztik a választójogot, minden 21 életévét betöltő férfi
román állampolgárra. Az 1922 és 1928 közötti liberális kormányzás(Nemzeti Liberális Párt)
alatt, 1923-ban új alkotmányt fogadott el a liberális parlament.Az új alkotmány a 1866-os
mintájára készült, liberális jellegű volt, biztosította az egyéni szabadságot és a törvény előtti
egyenlőséget, szentesítette az egyesülést. A politikai instabilitás miatt 1926 –ben elfogadták „a
választási elsőbbség”(prima electorală) törvényét amelynek értelmében a választásokon 40%
szerző párt a parlamenti helyek két harmadát kapta meg. A törvény célja politikai instabilitás
felszámolása volt. 1928 és 1933 között a Nemzeti Paraszt Párt kormányzott.1930-ban a párt
vezetője Iuliu Maniu segítségével visszatért II.Károly aki 1926-ban önként lemondott(szerelmi
botrány) trónöröklési jogáról, és (a fia I.Mihály uralkodott 1927-től I.Ferdinánd halála
után.Mihály gyermek volt ezért egy háromtagú régenstanács kormányzott helyette.Károly
visszatérése után lemondatta a fiát és örökébe lépett.) letette az uralkodói esküt.Ettől kezdve az
uralkodó egyre erősebben részt vesz a politikai életben és fokozatosan kisajátította a hatalmat.
II.Károly az erőskezű kormányzás politikájának volt a híve, a királyi kamarillára támaszkodva
kormányzott.(a Királyi Kamarilla az uralkodó tanácsadói tesülete, a barátai és hűséges emberei
tagjai)
Hatalomátvételét segítette belpolitikai instabilitás, a kormányok gyakori váltakozása, a
szélsőséges pártok előretörése .
1938 február – II. Károly román király királyi diktatúrát vezetett be a rend helyreállítására: új
alkotmányt kapott az ország(1938 alkotmány), politikai pártokat és a szakszervezeteket
feloszlatta , kereste a náci Németország szövetségét. Egy egységpártot hozott létre, 194o nyarán,
Nemzet Pártja(Partidul Natiunii) néven, amelyben tömöriteni kivánta az ország összes politikai
erőit.
1920-ban Románia tagja lett a Nemzetek Szövetségének vagy Népszövetségnek.
Románia hagyományosan a franciabarát vagy Antant barát vonalat követte. Igyekezett a
megszerzett területeket hosszú távra biztosítani ezért alapító tagja 1921-ben Magyarország ellen
létrejött Kisantantnak, amelynek a másik két tagja Csehszlovákia és Jugoszlávia. 1930-ban
alapító tagja a Balkáni egyezménynek Jugoszláviával,Görögországgal és Törökországgal, amely
szövetség Bulgária ellen irányult.Szovjetúnióval a két háború között mindvégig feszült volt
avszony.1934-ben a felvették a diplomáciai kapcsolatokat ,de Szovjetúnió nem ismerte el
Besszarábia egyesülését Romániával.
194o-ben Románia elvesztette Magyarország és Szovjetúnió javára Észak
Erdélyt,Besszarábiát és Észak Bukovinát.Területi veszteséget Károly királynak tulajdonították,
ezért Ion Antonescu tábornok az újonnan kinevezett miniszterelnök 194o szeptember 6.
lemondásra kényszerítette. Az ország trónját ismét a fia I.Mihály foglalta el. 194o
szeptemberében kikiáltották a „nemzeti legoriánus államot” amelyeben vezető szerepet játszott a
náci Németországhoz közelálló , szélsőjobboldali politikai erő, a Vasgárda, amely a Mihály
Arkangyal Légiójának vot a katonai szárnya.

Románia a második világháborúban

A Vasgárda arra használta hatalomra kerülését, 194o novemberében, hogy leszámoljon a
politikai ellenfeleivel(több mint 65 politikai foglyot gyilkoltak meg a Zsilavai börtönben). A
Vasgárda által keltett erőszakhullám kormányozhatatlanná tette az országot. Antonescu tábornok
engedélyt kért és kapott Hitlertől a Vasgárda felszámolására.1941 január 21. A Vasgárda
legionáriusai fellázadtak az Antonescu kormányzat ellen. A lázadást Antonescu
vérbefolytotta.1941-től Antonescu az ország egyedüli ura. 1941-ben Antonescu tábornok
hatályon kivül helyezte „ Nemzeti-legionárius állam” elnevezést-államformát amely
gyakorlatilag katonai diktatúrát jelentett egy szélsőséges román jellegű fasiszta ideológiával.
Az új kormányzási forma továbbra is katonai diktatúra, vezetője Ion Antonescu
tábornok, az államforma azonban továbbra is monarchia(királyság) . I.Mihály királynak jelképes
hatalma volt. Új kormány alakult, katonákból és technokratákból(szakemberekből).
Románia csatlakozott 1940-ben a Tengelyhatalmakhoz( Japán, Németország, Olaszország). 1940
–ben Románia gazdasági egyezményt kötött Németországgal melynek alapján kőolaj
termékekkel és gabonával látta el a Harmadik Birodalmat. A német hadsereg megszállta az
ország gazdaságilag fontos stratégiai pontjait.(Prahova völgyi kőolaj kitermelő egységeket,dunai
kikötőket, és Dobrudzsát).1941 ben a román hadsereg fennhatósága alá helyezték a vállalatokat
és a közintézményeket.
Románia csatlakozott, Németország 1941 június 22. Szovjetúnió ellen induló
hadjáratához. A 3. és 4. Román hadsereg átlépte a Prut folyót, majd előrenyomult a Dnyeszterig
és részt vett Odessza ostromában. A sztálingrádi fordulat(1942 és 43 telén a 6. német hadsereg
vereséget szenvedett Sztálingrádnál, a Volga folyó melletti nagyvárosnál.A vereség után a
németek már nem tudtak talpra állni és folyamtosan vonultak vissza. A román ellenzéki
erők(Nemzeti Parasztpárt,Nemzeti Liberális Párt vezetői) a Stockholmi(Svédország) és
Ankarai(Török ország, mindkét ország semleges maradt, területükön a háborús felek
titkosszolgálatai telepedtek meg, információt gyűjtöttek ellenségeikről.Itt vették fel a románok a
kacsolatot a Szövetségesekkel) küldötteik révén tárgyaltak a Szövetségesekkel(Nagy Britannia,
Amerikai Egyesüt Államok, Szovjetúnió, Franciaország) kedvező békefeltételek elfogadtatása
érdekében, ha Románia kilép a háborúból és Németország ellen fordul.Szövetségesek feltételek
nélküli megadást követeltek az országtól.
1944 augusztus 23-án I.Mihály király parancsára a román hadsereg katonái az ellenzéki
pártokkal(Nemzeti Liberális Párt,Nemzeti Parasztpárt, Szociál-Demokrata Párt, Kommunista
Párt stb.)szövetségben letartóztatják Ion Antonescut és kormányát. A Románia területén
tartozkodó német csapatokat a román hadsereg bekeríti és fogságba ejti.
Új kormány alakul Constantin Sănătescu tábornok vezetésével, aki Nemzeti
Demokratikus Tömb(Blocul National Democrat)( Nemzeti Demokratikus Tömbben aNemzeti
Liberális Párt,Nemzeti Parasztpárt, Szociál-Demokrata Párt és a Kommunista Párt képviselteti
magát).Románia fegyverszünetet köt a Szövetségesekkel és hadat üzen Németországnak.
A kommunista rendszer bevezetése Romániában (1945 – 1947)
Az 1944. augusztus 23.-i eseményeket követően Romániában egy olyan eseménysorozat indult el,
melynek eredménye a kommunizmus elterjedése és a kommunista rendszer bevezetése volt.
Ezt a folyamatot minden országban a Szovjetunió irányította, felügyelte. Egy jól végiggondolt stratégia
alapján próbálták meg a kommunisták a hatalmat átvenni, melyet úgy kellett végrehajtani, hogy a világ
felé mindvégig megőrizzék a törvényesség látszatát.
A két világháború közötti időszakban, bár Romániában is létezett a Kommunista Párt, de nagyon
kevés követővel rendelkezett. Általában elmondható, hogy a román kommunisták két nagy táborra
szakadtak. Az első tábor hívei a inkább a nemzeti eszméket propagálták. Sokan közülük illegális
tevékenység miatt a börtönt is megjárták. A leghíresebbek Gheorghe Gheorghiu-Dej, Lucrețiu Pătrășcanu,
Nicolae Ceaușescu. A másik táborban olyan emberek munkálkodtak, akik inkább Moszkva-pártiak voltak,
mivel a Szovjetunióban tanultak és ott formálódtak kommunistává. A legkiemelkedőbbek Ana Pauker és
Vasile Luca voltak. Ebben az időszakban a romániai kommunisták legfontosabb feladatuknak az új tagok
toborzását tartották.
Az 1944. augusztus 23.-i események döntő változást hoztak a kommunizmus ügyében:
elkezdődhetett a kommunista hatalom kiépítésének munkája. Felhasználva a vörös hadsereg egységeinek
jelenlétét a román térségben a Szovjetunió nyomást gyakorolt I. Mihály királyra, és 1945. március 6.-án
kikényszerítette beleegyezését egy olyan kormány alapítására, melynek miniszterelnöke a Román
Kommunista Párthoz közel álló, az Ekések Frontjának vezetője ,dr. Petru Groza volt. Az előkészületek
már 1944-ben megtörténtek, hiszen az év végére a kommunisták elérték, hogy saját embereik kerüljenek a
szakszervezetek, a Belügyminisztérium, az Igazságügy-minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium
élére. Ezt követően 1945. március 30.-án életbe léptettek egy olyan törvényt, melynek értelmében az
országot meg kell tisztítani a náci elemektől és mindazoktól, akik a második világháború idején
együttműködtek az Antonescu-rendszerrel vagy a náci Németországgal (legea epurării instituțiilor
statului). Ezzel a román kommunisták egy komoly fegyverhez jutottak. A törvényt betűit kihasználva
minden olyan vezető politikust eltávolítottak az ország irányításából, akik nem rokonszenveztek a
kommunista eszmékkel. Így fokozatosan megszabadultak az ellenzék mindennemű formájától. Ebben a
kényes helyzetben a kommunista hatalomátvételt ellenző I. Mihály király egy sajátságos eszközhöz
folyamodott, és 1945. augusztusától 1946. januárjáig „királyi sztrájkot” tartott (grevă regală). Ez azt
jelentette, hogy királyként mindenféle együttműködést megtagadott a kormánnyal, így próbálva meg
ellehetetleníteni annak munkáját. A következő lépésre 1946. novemberében került sor, amikor a
választások eredményeit meghamisították. Ennek az lett a következménye, hogy a Parlament és a
kormány is a kommunisták irányítása alá került. Ezt követően a kommunista párt kivételével minden más
politikai pártot felszámoltak 1947-ben. Ebben a helyzetben Romániában már csak egy, a kommunizmus
ellen ható erő maradt: a király személye. De ezt a problémát is megoldották rövidesen: 1947. december
30.-án I. Mihály királyt lemondásra kényszerítették, felszámolták a monarchiát és kikiáltották a népi
köztársaságot.(Államformák)
Kommunista diktatúra 1948 és 1990 között.
1947 után minden más pártot, szövetséget, mozgalmat felszámoltak. Betiltották az úgynevezett
történelmi pártokat (a Nemzeti Parasztpártot és a Nemzeti Liberális Pártot). Tagjaik közül
nagyon sokan börtönbe kerültek. A Román Szociáldemokrata Pártot bekebelezte a Román
Kommunista Párt, létrehozván a Román Munkáspártot. Betiltották a kommunista szimpátiájáról
jól ismert Petru Groza Ekések Frontját is. Végül felszámolták a Magyar Népi Szövetséget, és
vezetőit hosszú évekre börtönbe zárták. 1948-ban a Kommunista Párt egyesült a Szociál -
Demokrata Párttal, amelyneke következtében létrejött a kommunisták vezetése alatt a Román
Munkáspárt.Azokat a szociáldemokrata vezetőket akik nem voltak hajlandók alávetni magukat a
kommunista vezetésnek letartóztatták és börtönbe zárták. Egyszóval az ötvenes évek kezdetén
Romániában csak egyetlen párt, a Román Munkáspárt(Román Kommunista Párt ezt a nevet vette
fe miután pártjukba olvasztották a szociáldemokratákat.) létezett és a neki teljesen alárendelt
szervezetek vagy mozgalmak. Megszületett az egypárt rendszerű totális diktatúra.
A kommunista rendszer Romániában egy totalitárius kommunista diktatúra volt annak
minden jellemzőjével:demokrácia ,kapitalizmus ellenes stb.
Fejlődését tekintve a rendszer két szakaszra osztható:
1.Sztálinista típusú diktatúra, Gheorghe Gheorghiu Dej(1948-1965) vezetésével
2.Nemzeti kommunista típusú rendszere,Nicolae Ceaușescu vezetésével(1965-1989)

1948-ban gyakorlatilag az összes állami intézményt szovjet mintára átalakították és

alárendelték a párt hatalmának.Ugyanebben az évben elfogadták az új alkotmányt amely szintén
a szovjet mintát másolta.(1948-as alkotmány)Az új alkotmány szentesítette az egypárt
rendszert,megszüntette a hatalom megosztás elvét, mivel a Nagy Nemzetgyűlés lett az állam
legfelsőbb szerve, amelynek tagjait négy évente választották.Az állam megnevezése Román
Népköztársaság volt.
Betiltották a görög-katolikus egyházat, a katolikus és protestáns egyházakat megtűrté
nyilvánították vezetőiket letartóztatták.Az ortodox egyház vezetőit lecserélték és alárendelték az
államhatalomnak.
Államosították a nagy és közép vállalatokat,bankokat.A falvakaban kisajátitották,
mindenféle kárpótlás nélkül, az 5o hektár fölötti földeket, tulajdonosaikat letartóztatták és
kényszerlakhelyre szállították.Kötelezővé tették a parasztok számára a gabona
beszolgáltatásokat.A földbérlők, birtokosok és földjein termelőszövetkezeteket hoztak
létre(kollektív gazdaság).A paraszti társadalmat három rétegre osztották, gazdag, közép és
szegény parasztokra. Az 1949-ben elkezdett kollektivizálást 1962-re befejezték.Ezzel
gyakorlatilag megszüntették a magántulajdont a mezőgazdaságban, a csak 15 ár kerthelyiséget
hagytak meg családonként.
Az oktatást átalakitották, az egyetemeken kicserélték a tanári kart, kötelezővé tették az
orosz nyelv oktatását.
Az elnyomás intézménye a hatalomátvétel után(1947) létrehoztt titkosszolgálat a
Securitate volt, más néven a Népbiztonsági Főigazgatóság(Directia Generala a Securitatii
Poporului), amelyet területi igazgatóságokra osztottak.A legfelsőbb vezetését kizárolag szovjet
ügynökök alkották.Minden városban és községben voltak megbízottaik,akik a helyi
rendőrségekkel karöltve működtek.A Securitate mellett létrehozták a Milícia Főigazgatóságát
amely a rendőrség és a csendőrség szerepét vette át.Szükség is volt rájuk a rendszernek , hiszen
nem mindenki fogadta el a kommunista diktatúrát és fegyveres ellenálló csoportok alakultak
elsősorban a hegyvidéki területeken.Ezek a csoportok egészen az ötvenes évek végéig léteztek,
azonban a Securitate elfogja a tagjait börtöbe zárja vagy kivégzi.
Szovjet mintára létrehozták a kényszermunka táborokat. A munkatáborokba a rendszer,
az ellenségeinek tartott társadalmi csoportokat záratta be, a volt fölbirtokosokat, gyárosokat,
egyházak vezetőit, a politikai pártok tagjait, szimpatizánsait, a kollektivizálásnak ellenszegülő
parasztokat, nemzetiségek vezetőit stb. Az ötvenes éveke első felében kb. 8o ezer ember zártak a
munkatáborokba.
A Munkáspárt vezetői között is ádáz harc dúlt a hatalomért, a két írányzat között, a
Gheorghe Gheorghiu Dej vezette “hazai kommunisták” és az Ana Pauker,Vasile Luca, George
Teohari vezette “moszkoviták” között.(A moszkoviták a két világháború között Szovjetúnióban
éltek.)
1952-ben új alkotmányt fogadtak el,amely alárendelte Romániát Szovjetúniónak illetve a
Román Munkáspárt az állam vezető szervezete volt.
A II. világháború után Romániát a vesztes országok közé sorolták, ezen 1944. augusztus
23-i átállása a szövetségesek oldalára sem változtatott.
Románia csatlakozott a Szovjetúnió által létrehozott Varsói Szerződéshez(1955,katonai
szövetség ), a KGST-hez (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, 1949,gazdasági szövetség)
tehát a hidegháború egyik szereplője lett. A kommunizmus első éveiben, a többi Szovjetúnió
által megszállt kommunista állammal együtt, Románia támogatta a Jugoszláviai Kommunisták
Szövetségének kizárását a Kominternből és szomszédja politikai, gazdasági elszigetelését.(Azért
szigetelték el, mert Jugoszlávia nem volt hajalandó elfogadni Szovjetúnió fennhatóságát.) 1953-
ban meghalt Sztálin és az utódlási harcból győztesen kikerülő Nyikita Hruscsov az 1956-os XX.
SZ.K.P. kongresszuson elítélte Sztálin bűneit és arra szólította fel az alárendelt kelet európai
(köztük Románia vezetőit) államok vezetőit, hogy tegyenek meg mindent a sztálinista
kormányzási gyakorlat felszámolásáért.Szovjetúnió kibékült Jugoszláviával. Románia is követte
példáját és 1956 után kibékült Jugoszláviával.
Az 1956 –os magyar forradalom lehetővé tette, hogy a román párvezetés kimutassa
hűségét a szovjetek íránt.Leverték a magyar forradalommal szimpatizáló romániai
megmozdulásokat, átengedték az ország területén a Magyarországra tartó szovjet csapatokat és
az Romániában deportálták a magyar forradalom vezetőit, köztük Nagy Imre magyar
miniszterelnököt. Segítettek újjászervezni a magyar titkosszolgálatot az Államvédelmi
Hatóságot. A szovjetek cserébe a segítségért kivonták a csapataikat Romániából 1958-ban.
A szovjet csapatok kivonás után Dej egyre inkább igyekezett eltávolodni Szovjetúniótól
és , hogy növelje a népszerűségét az országban enyíteni akart az elnyomáson, azonban 1965 –ben
rákban, hirtelen elhunyt. ). A szocialista tömb politikájától való eltávolodás első jelei voltak,
hogy Románia fenntartotta diplomáciai kapcsolatait a szovjet kegyekből kiesett Albániával és
Kínával. Ennek eredményeként Kína elismerte Románia igényét Besszarábiára, amely a
Szovjetunió részét képezte. 1964-től még hangsúlyosabbá vált az eltávolodás. A Valev-terv
keretén belül Romániára a mezőgazdasági termékbeszállító szerepét akarták osztani KGST-n
belül, mire a párt bejelentette, hogy nem tud ilyen alárendelt szerepet elfogadni más országokkal
szemben. Ez döntő lépés volt a nemzeti kommunizmus irányába. A továbbiakban elsőként a
szocialista országok közül diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Szövetségi Köztársasággal
(NSZK), nem szakította meg összeköttetéseit Izraellel sem, noha az ENSZ és a többi szocialista
ország agresszornak nyilvánította őt(1967 , hatnapos háború),tagja lett a Nemzetközi
Valutaalapnak (IMF) és a Világbanknak, ellenezte a hidegháborús fegyverkezési hajszát, a
nukleáris fegyverkezést, megtagadta a bevatkozást a csehszlovákiai forradalomba(1968).
Eltávolodása Moszkva politikájától elismerést váltott ki a nyugati demokráciákban.
A párt új vezetője Nicolae Ceaușescu 1965-ben új alkotmányt fogadtatott el amely
megváltoztatta az állam megnevezését Román Szocialista Köztársaságra és a Munkáspárt nevét
Kommunista Pártra. Folytatta Dej, a szovjet csapatkivonások után, elkezdett politikáját amelyet
nemzeti-kommunizmusnak neveznek.Elsőként a nemzetiségeket akarta asszimilálni ezért 1968-
ban új közigazgatási egységeket alakított ki, a megyéket, felszámolva a Maros Magyar Autonóm
Tartományt.
1967 –ben Német Szövetségi Köztársasággal felvette a diplomáciai kapcsolatokat és
engedélyezte a romániai németek kitelepedését ,akikért személyenként 4 és 1o ezer márkát
kapott a roman állam. 1968-ban megtagadta a részvételt Csehszlovákia lerohanásában, ami
megnövelte a népszerűségét a románok és nyugat szemében.Leszámolt a régi gárda
embereivel.(azok a kommunisták akik Dej hívei voltak)
1971-ben Kínába és Észak-Koreába látogatott , ahol csodálattal töltötte el az ott látott
kulturális forradalom illetve a vezetők személye köré épült személyi kultusz. Hazatérve 17
pontban foglalta össze javaslatait, az ún. “júliusi téziseket” amelyek a személyi kultusz
kiépítésére vonatkoztak. A párt vezetőjének azaz saját maga szerepét szándékozott növelni, a
párttagok ideológia képzését javítani akarta, az irodalmi élet szigorúbb ellenőrzését, a hazai ipari
és mezőgazdasági termelés növelését javasolta.Megszilárdítva hatalmát és a “júliusi tézisekre”
alapozva egyre inkább fokozza az elnyomást minden téren.Döntéseit saját maga hozza senkire
sem hallgatva, figyelmen kivül hagyja a valóságot, kiépíti a személye köré épülő kultuszt.
Rögeszméjévé vált az iparosítás, amely óriási összegeket emésztett fel, ráadásul
versenyképtelen volt és elvonta az erőforrásokat a lakosságtól.A lakosság életszínvonala
csökkent, amelynek következtében lázadások robbantak ki egyes ipari
centrumokban.Ugyanakkor az ország eladósodott, 1982-re 10,2 milliárd dollár adósságot
halmozott fel. Ceausecu úgy döntött, hogy megadja az adósságot, ezért csökkentette az
élelmiszer importot viszont növelte a kivitelt. Ezért bevezették a jegyrendszert(1982),
csökkentették a lakosság fogyasztását az energiahordozók(villanyáram, benzin stb.)
terén.Ugyanakkor fokozta nemzetiségek elnyomását, elsősorban a magyarságét, akiknek nem
volt hova menniük.Felszámolta a nemzetiségek iskoláit, románokat telepített be a magyarok
lakta területekre,felszámolta az anyanyelv használat jogát a közintézményekben.
A gazdasági megszorítások következtében 1977-ben a Zsíl völgyi bányászok lázadtak
fel, majd 1983-ban a máramarosi bányászok, 1987-ben a brassói munkások. A Securitate ezeket
a lázongásokat elfojtotta.
Az ellenállás másik formája a rendszerrel szemben a passzív és aktív
ellenállás(disidenta).Az ellenállás ezen formája az értelmiségiekre volt jellemző.Ezek a
disszidensek akár belföldről , akár külföldről igyekeztek felhívni a külföld figyelmét az
elnyomásra és elérni , hogy a diktátort nemzetközi téren elszigeteljék.
Ceaușescu utolsó, őrültnek nevezhető terve a falurombolási program volt, amely révén le
akarta rombolni a falvakat és a parasztokat tömbházakba költöztetni szerette volna.
1989-ben Tőkés László református lelkész személye körüli temesvári tüntetés országos
méretűvé duzzadt, és 1989 december 22. a diktatúra összeomlott. Ceausescut december
24.kivégezték.Hivatalos adatok szerint a decemberi eseményeknek 1100 halottja és 2383
sebesültje volt.
A forradalom vagy rendszerváltás óriási figyelmet kapott a külvilágtól. Kezdetben a világ
a Nemzeti Megmentési Front alakította kormánnyal szimpatizált, melyet Ion Iliescu vezetett,( a
Kommunista Párt vezetőségének korábbi tagja, és Ceaușescu szövetségese, amíg el nem vesztette
a diktátor kegyét a 80-as évek elején. )A Nemzeti Megmentési Front, ami főleg a Kommunista
Párt volt vezetőiből állt, azonnal átvette az irányítást az állami intézmények felett, beleértve a
sajtó legfőbb színtereit, mint a nemzeti rádió és televízió hálózatokat. A sajtó feletti irányításukat
az új politikai ellenfeleik elleni rosszindulatú propagandák terjesztésére használták, a
hagyományos demokratikus pártok ellen, melyek több mint 50 éves elnyomás után jelentek meg
újra. Ennek a szimpátiának nagy része elveszett az 1990. januári bányászjáráskor, amikor
bányászok és a rendőrség, Iliescu nyomására, megszállták Bukarestet, és erőszakoskodtak
diákokkal és értelmiségiekkel, akik az ellen tiltakoztak, ahogy a kommunista vezetőség korábbi
tagjai, a Nemzeti Megmentési Front pártfogásával kihasználta a Román Forradalmat, hogy
leszámoljon a politikai ellenfeleivel.
1990. március 17-én etnikai zavargások („fekete március”) törtek ki Marosvásárhelyen,
amelyet a hadsereg egységei fékeztek meg 19-én. Ezt követően a bukaresti kormány nagyon
rövid idő alatt újjáalakította az önálló titkosszolgálatot (SRI). 1990 májusában parlamenti
szavazást tartottak. Bár a nemzetközi vélemény szerint a választások általánosan igazságosak
voltak, a Nemzeti Megmentési Front – ami ekkor már egy politikai párt volt – könyörtelenül
kihasználta sajtómonopóliumát, amivel a parlamenti székek kb. ⅔-át szerezte meg a megosztott,
szervezetlen, és tapasztalatlan ellenzék elől. Iliescu-t megválasztották elnöknek, a szavazatok kb.
85%-ával, melyeket a népesség 94%-a adott le.
Az 1992-es választásokon Iliescut újraválasztották, és megkezdődött a csatlakozási
folyamat az Európai Únióhoz illetve a NATO-hoz. A kormányzó erő a Szociális Demokrácia
Pártja volt.Az 1996-os választásokon Emil Constantinescu és a Demokratikus Konvenció
győzőtt.Ezt az időszakot a gazdasági visszaesés és a árliberalizáció, az állami vagyon kiárusítása
jellemezte.
2000 –ben a Szociádemokrata Párt nyerte a választásokat, ismét Iliescu lett a az államelnök.
Románia csatlakozott a NATO-hoz és 2oo7 ben az Európai Unióhoz.
 Románia alkotmányai
AZ 1866-OS ALKOTMÁNY
Alkotmány (Constituție), Alaptörvény( Legea fundamentală)

Miután Alexandru Ioan Cuzat lemondatták, az ország nemzetközi tekintélyének

megerősítése érdekében külföldről hívtak új uralkodót. 1866-ban Hohenzollern Károly lett a
fejedelem.
Ugyanebben az évben életbe lépett az első alkotmányt,amely 1831 belga alkotmány
mintájára készült, liberális jellegű alkotmány.Románia államformája alkotmányos és örökletes
monarchia.
Jellemzők: liberális jelleg (annak ellenére, hogy egy konzervatív többségű testület
fogadta el),az ország neve: Románia, a török függőségre való utalás elkerülése,nemzeti
szuverenitás ,hatalmi ágak szétválasztása. A tulajdon „szent és sérthetetlen”, kisajátítás csak
közérdek céljából történhet, méltányos kárpótlás fejében.
A végrehajtói hatalmat az alkotmány értelmében a király és kormány képviseli. A
miniszterek felelőséggel tartoznak a tevékenységükért a parlament előtt.A királynak széleskörű
előjogokat biztosított az alkotmány, mint pl. kinevezi és visszahívja a minisztereket, kegyelmet
adhat az elítélteknek, feloszlathatja a parlamentet, vétójoggal rendelkezik, hadsereg
főparancsnoka.A királyi hatalom férfiágon öröklődik
A törvényhozói hatalom kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház).A parlament
törvényeket kezdeményezhet és fogadhat el.Felelőségre vonhatja a minisztereket.
A Parlamentben csak magánvagyonnal ill. egyetemi végzettséggel rendelkezők kerülhettek be.
A szenátus tagjai idősebbek és vagyonosabbak voltak, mint a képviselőház tagjai. A jog szerinti
szenátorok(akiket nem választottak be, hanem rangjuk után automatikusan tagok voltak) voltak:
trónörökös, érsek, püspökök. A képviselőház szavazta meg a költségvetést.
A bírói hatalom: a bírók elmozdíthatatlanok, esküdtszékek is vannak, rendkívüli
törvényszékek, vizsgálóbizottságok betiltása.
Az állampolgári jogok azonosak az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában
foglaltakkal.(pl.sajtószabadság, gyülekezési szabadság,egyéni szabadság jogok) Az
állampolgárság megszerzését feltételekhez (tulajdonlás, iskolázottság, kereszténység – 7.
cikkely) kötötte, zsidókat és nőket kizárta a közéletből
A 7. cikkelyt 1879-ben módosították, de nem törölték el, mivel a nem keresztény
alattvalók állampolgárságának megítélését egyéni elbírálástól tették függővé.A nemek törvény
előtti egyenlőségét 1938-ban orvosolták, amikor részben szavazati joghoz juttatták a nőket.
Teljes jogúvá csak 1946-ban váltak.Az I. világháború végéig ezt az alkotmányt többször is
módosították.

AZ 1923-AS ALKOTMÁNY

Az I. világháború után létrejött Nagy-Románia. Ez új területi, népességi, társadalmi és gazdasági

kereteket teremtett. Szükséges volt egy új alkotmány bevezetése. Liberális többségű parlament
szavazta meg .Hasonlított az 1866-os alkotmányhoz, ugyanazokra liberális elvekre épült, de
néhány új alapelvet is bevezettek Az 1923-as alkotmány jellemzői: a férfiak 1917-ben megadott
általános választójogát ez az alkotmány is megőrizte, törölték az állampolgárság megszerzésének
vallási(7. cikkely) felekezeti feltételeit, biztosította a nemek törvény előtti egyenlőségét,továbbra
is kétkamarás maradt a parlament.A szenátust a választott tagok, a helyi tanácsok, szakmai
testületek által kinevezett és a jog szerinti szenátorok alkották. A képviselőház tagjait a
férfilakosság választotta az általános választójog alapján. A végrehajtói hatalomban a király
előjogai csökkentek az 1866-os alkotmányhoz képest, de továbbra is jelentősek voltak
A bírói hatalom megkapta a végrehajtói hatalom ellenőrzésének jogkörét.Olyan bíróságokat
hoztak létre, amelyek az állam és a természetes személyek közötti kérdésekben döntöttek.

II. KÁROLY KIRÁLYI ÉS ANTONESCU KATONAI DIKTATÚRÁJA

II. Károly királyi diktatúráját (karlista diktatúra) az 1938-as alkotmány szentesítette. Istrate
Micescu, a bukaresti egyetem alkotmányjogásza dolgozta ki.Az államfőnek (király) kiemelt
szerepe volt. A végrehajtói hatalomnak elsőbbsége volt a törvényhozói hatalommal szemben.
A hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzését eltörölték. Bevezette az egypárt rendszert, amely a
Nemzeti Újjászületés Frontja volt (később: Nemzet Pártja) és amelyet a király irányított.
Nem biztosította az egyéni szabadságjogokat, mint az előző alkotmányok. Az alkotmányt
népszavazásnak vetették alá, de ez lényegében államcsíny volt, a demokrácia felszámolását és
egy tekintélyelvű kormányzat bevezetését jelentette.
Miután II. Károly 1940-ben lemondott fia, Mihály javára, Antonescu tábornok katonai
diktatúrát vezetett be. Ő, mint a minisztertanács elnöke, minden hatalmat magához ragadott, az
állam tényleges vezetője volt 1944-ig. Őt illette: törvényhozói, végrehajtói hatáskör, nemzetközi
egyezmények, szerződések kötése, hadüzenet és békekötés joga.
A Ion Antonescu vezette rendszer egyéb jellemzői: zsidók üldözése (fajvédő törvényeket
már a karlista diktatúra idején bevezettek), mindenfajta politikai tevékenység felfüggesztése,
kormányzás törvényerejű rendeletek útján, személyi kultusz,szövetség a náci Németországgal.
Nincs egypártrendszer és a nemzet politikai mozgósítása is hiányzik, ezért az Antonescu rezsim
nem kifejezetten totalitárius. Inkább a fasiszta-korporatív rendszerek közé sorolható.
1944. augusztus 23-án a királypuccsal megbuktatták Antonescut és Románia átállt az antifasiszta
szövetség oldalára. 1944-1947 között a kommunisták fokozatosan átvették a hatalmat:
felszámolták a szenátust, a nők választójogot kaptak. A Román Kommunista Párt és
szövetségesei megszerezték a parlamenti többséget.
1947. december 30-án eltörölték a királyságot és kikiáltották a Romkán Népköztársaságot.

A KOMMUNISTA ALKOTMÁNYOK (1948-1965)

Három alkotmány volt a kommunizmus idején, szovjet mintára készültek:

1. 1948-as alkotmány – miután a királyt elűzték és Románia Népköztársaság lett.
Ideiglenes jelleggel készült,célja a kommunista diktatúra intézményesítése, a gazdaság
alávetése az állam ellenőrzésének. Jóváhagyta a vállalatok , bankok, biztosítók
államosítását, kül- és belföldi kereskedelem állami ellenőrzés alá került, illetve a
piacgazdaságot felváltotta a tervgazdaság.
A törvényhozó hatalmat a Nagy Nemzetgyűlés képviseli, amelynek elnöksége előtt
felelőséggel tartozik a kormányfő és a miniszterek. A bíróságok függetlenségét
felszámolja, a bírók bármikor elmozdíthatók a végrehajtó által.
2. 1952 alkotmány – Romániát Szovjetúnió fennhatósága alá helyezi, kimondja , hogy a
hatalmat a munkásosztályt képviselő Román Munkáspárt birtokolja. A Román
Népköztársaság végrehajtó szerve a Miniszterek Tanácsa, a törvényhozó testület a 4 évre
 választott Nagy Nemzetgyűlés amely 5 évre választja a Legfelső Bíróság tagjait.
Minden állami intézményt alárendel a Román Munkáspárt hatalmának.
3. 1965-ös alkotmány– vezetőváltás (Gheorghe Gheorghiu Dej helyett Nicolae
Ceauşescu).Megváltozik az államforma a Román Népköztársaságból Román Szocialista
Köztársaság lett. A Román Munkáspártból Román Kommunista Párt lett ismét. 1974 –ben
módosították,létrehozták a Román Szocialista Köztársaság elnöki tisztségét.

VISSZATÉRÉS A DEMOKRÁCIÁHOZ-1991-es alkotmány

1991 decemberében új alkotmányt fogadtak el népszavazással. 2003-ban módosították és azóta is

érvényben van. Jellemzők:Románia köztársaság (ezt az államformát a kommunista rendszerből
vették át),új intézmények: Alkotmánybíróság, Nép Ügyvédje,jogállamiság,népfelség elve,
hatalmi ágak szétválasztása,kormányzati felelősség,állampolgári és szabadságjogok tisztelete,
civil társadalom újjászületése.

KÖZPONTI ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK A KÖZÉPKORI ROMÁN

FEJEDELMSÉGKBEN
A középkori társadalom legfontosabb tisztsége a fejedelem (= egyszemélyes intézmény):
- a vajdai tisztségből fejlődött ki
- sajátos hazai és külföldi elemek (elsősorban bizánci, de magyar és lengyel is) ötvöződnek
benne
- Havasalföldön isteni eredetű, korlátlan hatalmat jelent, Moldvában sokkal jobban függött a
helyi elittől (bojároktól)
- ő volt a közigazgatás feje
- kinevezte a tisztségviselőket
- fontos politikai döntéseket kezdeményezett és hajtott végre, pl. hadat üzent és békét kötött
- legfelső bíró
- hadsereg főparancsnoka
- az egyház legfőbb védnöke
- az ország egész területének ura (legfőbb senior)
- jószágadományozás kizárólagos joga
- megerősíthette ill. megfoszthatta birtokuktól alattvalóit
- uralkodói címet viselt (latin: dominus → román: domnitor)
Ezt az abszolút hatalmat (illetve az abszolút hatalomra való törekvést) tükrözték a korabeli
ábrázolások, pl. Mircea cel Bătrânnek a császári hatalom valamennyi jelképével felruházott
alakja az általa alapított Cozia kolostorban.
A hadsereg két alakulatból állt: kis hadsereg, amely a fejdelem testőrségéből és a várak
katonaságából tevődött össze, ezek zsodos fizetett katonák votak és egész évben szolgálatot
tejesítettek. A nagy hadseregamelynek alakulatait a kis hadsereg és a szabad fegyverforgató
férfiak alkották. A szabadok csak akkor katonáskodtak amikor támadás érte az országot.
Uralkodói vagy fejedemi tanácsban a nagybojárság( legnagyobb földbirtokkal
rendelkező földesurak) és az ortodox egyház vezetői voltak. 10-15 tagja voltHavasalföldön, 20-
30 Moldvában. Segítették az uralkodót a kormányzásban, törvénykezésben. A uralkodói tanács
tagja volt a bán(Olténia), a testőrség parancsnoka, az országbíró, kincstárnok,pohárnok,
istállómester, kancellár,a várparancsnokok, és az orthodox egyház érseke illetve a legfontosabb
kolostorok apátjai.
Rendi gyűlések vagy Országgyűlések választottak új uralkodót, mondatták e a régit,
döntöttek háború és béke kérdésében.Tagjai a bojárok és az egyház vezetői, valamint az udvari
emberek voltak.Erdélyben az országgyűlést a “Három Nemzet”(Unio Trium Natiorum), a
székely, magyar, szász vezetőréteg szövetsége alkotta. A románok és az orthodox egyház vezetői
nem voltak a tagjai.
Az Egyház, Moldvában és Havasalföldön az ortodox keleti kereszténységhez tartozott, az
Erdélyben viszont a magyarok, székelyek, és szászok a nyugati kereszténységhez tartoztak,
katolikusak voltak.Havasalföldön az ortodox érsekséget Nicolae Alexandru alapította,
Moldvában I. Petru Mușat.Az egyház szerepe az uralkodó uralmának törvényesítése, akit
“felkentek” szent olajjal.

A román országok és Románia nemzetközi kapcsolatai(XIV-XX. század)

Erdély fokozatos meghódítása után, ez a terület a magyar királyság része lett. A XIV.
században a Kárpátoktól délre, illetve keletre levő területek is magyar fennhatóság alatt voltak. A
hűbéri függőség elutasítása által jött létre:
- 1330-ban Havasalföld (Ţara Românească) – alapító: Basarab
- 1359 után Moldva (Moldova) – alapító: Bogdan.
A román országok gyakran voltak célpontjai a szomszédos államok hódító törekvéseinek:
északon lengyel királyság, délen Bizánc szláv utódállamai, Szerbia és Bulgária,1354 után a
Török Birodalom (használjuk még a Porta* elnevezést is) miután elérte a Duna vonalát ,
nyugaton magyar királyság,keleten tatárok
*Porta = a Török Birodalom központi irányítószerve, egyfajta minisztertanács, ahol a szultán, a
nagyvezír és az ország többi politikai és vallási vezetője tanácskozott. Isztambulban, a Topkapi
palotában tanácskozott.
Az államalapítás utáni első két évszázadban a román országok elsősorban a keresztény
országokkal keresték a kapcsolatokat. Mivel keleti keresztények (ortodoxok) voltak, a
havasalföldi és moldvai egyház a konstantinápolyi pátriárchának volt alárendelve. Ez nem
jelentett politikai függőséget is, azért sem, mert Bizánc akkor már csak nevében volt birodalom
(a császárok – baszileioszok – adót fizettek a törököknek).Sokkal meghatározóbbak a
kapcsolatok Magyarországgal és Lengyelországgal.
A román fejedelemségek a magyar királyság hűbéresei (vazallusai) voltak, egészen annak
felbomlásáig (1541). Kapcsolatukat hol barátság, hol feszültség, időnként pedig kölcsönös
közöny jellemezte.
Hasonló helyzet állt fenn a lengyel-román viszony esetében is. 1387 Lemberg – I. Péter
(Petru Muşat), Moldva fejedelme a lengyel király vazallusa lett, de ez nem jelentette azt, hogy
teljesen megszakadtak a kapcsolatok a magyar koronával. Ştefan cel Mare szövetségre lépett
Mátyás királlyal, voltak azonban konfliktusok is (1467 Baia).Mindkét román ország a
függetlenség, később önállóság megőrzésére törekedett, ezért időről időre elfogadták, hogy adót
fizessenek a Török (Oszmán) Birodalomnak.
ROMÁN-TÖRÖK KAPCSOLATOK A XV. SZÁZADBAN
A román külpolitika legfontosabb részét képezik.Fontos leszögezni, hogy a törökellenes
harc nagy alakjai (Mircea cel Bătrân, Hunyadi János, Vlad Ţepeş, Ştefan cel Mare, Mihai
Viteazul) nem hadakoztak szüntelenül, egész uralkodásuk alatt a szultán ellen. A katonai
konfliktusokat békés időszakok előzték meg, illetve követték.
Pl. Ştefan cel Mare (1457-1504). Elmondhatjuk, hogy Ştefan cel Mare uralkodása végéig
törökellenes politikát folytatott, de azért megújította egyezményeit a törökökkel. Így,
Havasalfölddel együtt, Moldva is része lett az 1503. évi magyar-török békeszerződésnek,
melyben adófizetést s egyéb kötelezettségeket írtak elő számára. P. P. Panaitescu történész
szerint a magyarázat arra, amiért a román fejedelemségek nem lettek vilajetek vagy
beglegbégségek(* vilajet v. beglerbégség = területi egység, tartomány a Török Birodalomban,
élén a beglerbég állt, aki általában pasa ranggal (a fő katonai-közigazgatási vezetőket megillető
címmel) is rendelkezett., az, hogy Havasalföld és Moldva kívül esett a szultán seregeinek Közép-
Európába, vagyis Drinápolyból Szófián, Nisen, Nándorfehérváron át Bécs irányába tartó
útvonalán. Ezzel együtt Havasalföld legalább két esetben nagyon közel került a bekebelezéshez:
1522 – Neagoe Basarab,1595 – Mihai Viteazul idején.
A román országok a Török Birodalom adófizetői voltak:1415-től, Mircea cel Bătrân
uralkodásától Havasalföld,1456-től, Petru Aron uralkodásától Moldva is.
A román-török ellenségeskedés mindig azzal vette kezdetét, hogy a román uralkodók
megtagadták az adófizetést. A XIV-XVI. századokban a törökök 7 büntetőhadjáratot indítottak a
román országok ellen.

ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK A TÖRÖK URALOM KORÁBAN

A XVI-XVII. SZÁZADOKBAN

Erdély és a román fejedelemségek a XVI. század első felében a törökök hűbéresei

(adófizető, vazallus) lettek. Jellemzők: adók, ajándékok, kenőpénzek, szállítási, ellátási és
munkakötelezettségek növekedése, külpolitika szigorú ellenőrzése, belügyekbe való bevatkozás.
A Habsburg-török konfliktus idején a Porta a Krím-félsziget és Magyarország általa elfoglalt
része közötti kapcsolatot szandzsákokon( szandzsák = a vilajet kisebb területi egysége, szó
szerinti jelentése: zászló. Vezetője a szandzsákbég, akinek a bég megtisztelő cím jár.) keresztül
biztosította, ilyenek voltak: Bugeac (DK-Moldva), Brăila, Turnu, Giurgiu, Temesvár, Lippa
(Lipova), Csanád (Cenad). Ez a kései keresztes hadjáratok, a reformáció és az ellenreformáció
kora.
A fejedelemségek csatlakoztak a törökellenes Szent Ligához és részt vettek az ún. 15 éves
háborúban (1593-1606). Ez Mihai Viteazul uralkodásának ideje, aki a román országok
státusának megváltoztatását szorgalmazta, egyetlen vezető irányítása alatt. Komoly erők
munkálkodtak ellene: a Habsburgok, akik Erdélyt akarták, a lengyelek, akik kijáratot szerettek
volna a Fekete-tengerre, az erdélyi magyar nemesek , akik nem fogadták el Mihai Viteazul
uralmát.
Politikai elképzelései túlélték őt és meghatározták a román országok XVII. századi
kapcsolatait.
Ebben az időszakban nagyszámú görög család telepedett le Havasalföldön és Moldvában,
földbirtokosok lettek (pl. a Mihneák), kulcspozíciókat szereztek a fejedelmi tanácsban és az
egyházban. Matei Basarab (Havasalföld) és Vasile Lupu (Moldva) uralkodása idején kísérletek
történtek visszaszorításukra.
A XVII. században a három fejedelemség szövetsége hatékony eszköznek bizonyult a status quo
(= meglévő állapot) fenntartásában és az önállóság megszilárdításában:
1. I. Rákóczi György (Erdély) – Matei Basarab (Havasalföld) – Vasile Lupu (Moldva) között
2. II. Rákóczi György (Erdély) – Constantin Şerban, majd II. Mihnea (Havasalföld) – Gheorghe
Şerban (Moldva) között.Ugyanakkor ezek a szövetségek törökellenes felkelésekhez is vezettek,
melyeket a Porta a tatárok segítségével vert le.
Összegzésként elmondható, hogy a román országok a XVII. században változó, gyakran
ellentmondásos politikát folytattak, melynek fő céljai a hűbéri kötelékek gyengítése és az
önállóság növelése voltak.

ROMÁNIA ÉS EURÓPA. A KELETI KÉRDÉSTŐL

A XX. SZÁZADI NAGY SZÖVETSÉGEKIG

1683-ban a törökök sikertelenül ostromolták Bécset. Sobieski János lengyel király felmentő
serege nagy szerepet játszott abban, hogy nem sikerült a Habsburg fővárost bevenni.
Ezután több mint 100 évig tartó törökellenes szövetség jött létre a Habsburg Birodalom és
Oroszország között, amely 11 katonai összecsapást és a „keleti kérdés”előtérbe kerülését
eredményezte. (keleti kérdés = a Török Birodalom hanyatlásával párhuzamosan alapvető
diplomáciai probléma lett, hogy mi legyen a török uralom alatt levő délkelet-európai területek
sorsa; a nagyhatalmak nem akarták, hogy akár az oroszok, akár a Habsburgok kebelezzék be
ezeket, mivel a kontinentális erőegyensúly megbomlásához vezetett volna; a kedvező
nemzetközi helyzetet az elnyomott népek arra használták fel, hogy megvalósítsák
önállósági/függetlenségi törekvéseiket).
A Habsburgok jelentős sikereket értek el: elfoglalták Erdélyt. Az 1691-es Diploma
Leopoldinum (Lipót császár oklevele) elismerte az erdélyi rendek (magyarok, szászok,
székelyek) kiváltságait és a négy bevett vallást (katolikus, lutheránus, kálvinista, unitárius), a
románok megtűrt nemzet maradtak.
Így Moldva és Havasalföld határterületek lettek,(Török birodalom határterületei) tehát az
eddiginél nagyobb török nyomás nehezedett rájuk. A Porta már nem bízott meg a helyi bojárság
soraiból kikerülő uralkodókban, ezért fanariótákkal helyettesítette be őket. Mivel a fanariótáknak
nem volt (jó) kapcsolatuk a helyi elittel, sőt, egyesek közülük nem is beszélték a román nyelvet,
tökéletesen ki kellett volna szolgálniuk a Török Birodalom érdekeit. Ennek ellenére több
fejedelem, pl. Constantin Mavrocordat és Alexandru Ipsilanti, reformokat vezetett be a korra
jellemző felvilágosult abszolutizmus szellemében. A fanarióta kor paradox módon hozzájárult a
nemzeti párt megerősödéséhez, a bojárság ugyanis reformköveteléseket tartalmazó kérvényeket
juttatott el Oroszországnak, Ausztriának, majd a napóleoni Franciaországnak.
Az 1821-1848 közötti időszak jelentős változásokat hozott. Tudor Vladimirescu
mozgalma (1821) után véget ért a fanarióta korszak, ismét román fejedelmek kerültek
Havasalföld és Moldva trónjára.Az 1828-1829-es orosz-török háborút lezáró Drinápolyi Béke
megszilárdította az orosz védnökséget, ugyanakkor felszabadította a román országokat a török
kereskedelmi monopólium terhe alól.Az 1848-as forradalomnak az orosz-török beavatkozás
vetett véget Havasalföldön, mivel a két nagyhatalom érdeke a status quo fenntartása volt a
Dunánál. Erdélyben és Bukovinában a nemzetiségek széthúzása miatt nem valósulhattak meg a
forradalmi célkitűzések. 1849-ben Moldvában és Havasalföldön helyreállították a Szervezeti
Szabályzaton alapuló régi rendszert, Erdélyben pedig új önkényuralmat (neoabszolutizmus)
vezettek be. A krími háború (1853-1856) orosz vereséggel zárult, ami új helyzetet teremtett.
Ismét napirendre került az európai diplomáciában a „román kérdés” (a „keleti kérdés”
folyományaként). Úgy gondolták, hogy egy ütközőállam létrehozása a Fekete-tengernél és a
Duna torkolatánál megakadályozná az oroszok nyugati irányú terjeszkedését. A törvényhozás
egyesítését akarták csak tető alá hozni, de 1859-ben Alexandru Ioan Cuza kettős megválasztása
kész tények elé állította a nagyhatalmakat. Az egység I. Hohenzollern-Sigmaringen Károly 1866-
tól kezdődő uralkodása alatt is fennmaradt, de az első évekre Románia bizonyos mértékű
elszigetelődése jellemző. Az 1877-1878-as orosz-török háborút követően, melyben az oroszok
oldalán vett részt, Románia elnyerte függetlenségét. Az 1878-as Berlini Béke által Románia
megkapta Dobrudzsát is és kijáratot a Fekete-tengerre, ugyanakkor elveszített három dél-moldvai
megyét, amelyet Oroszországhoz csatoltak. Így megromlott a román-orosz viszony, Románia
tehát a németekhez közeledett. 1883-ban csatlakozott a Hármas Szövetséghez (más néven:
Központi Hatalmak), melyet Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország
alkotott. 1914-ben, az I. világháború kitörésekor kinyilvánította semlegességét, 1916-ban pedig
az Antant (más néven: Hármas Egyezmény) oldalán lépett hadba, mert ez a katonai-politikai
szövetség elismerte jogigényét Erdélyre és Bukovinára.

ROMÁNIA A SZÉLSŐSÉGEK SZÁZADÁBAN XX. század.

A monarchiák (Oroszország, Osztrák –Magyar Monarchia) sorozatos összeomlása 1917-
1918-ban jelentős területi gyarapodással járt Románia számára: 1918. március 27 Kisinyov
(Chişinău) – Besszarábia,1918. november 28 Csernovic (Cernăuţi) – Bukovina, 1918. december
1 Gyulafehérvár (Alba Iulia) – Erdély románsága kimondta a Romániához való csatlakozást.
Mivel Románia győztes országként vett részt a párizsi békekonferencián, a nagyhatalmak
elismerték a nagy egyesülést.Ezt követően, mintegy 20 éven keresztül, Franciaország volt
Románia legfőbb szövetségese. A legjelentősebb diplomaták (N. Titulescu, I. G. Duca, Grigore
Gafencu) meggyőződéses franciabarátok voltak.1940-ben, Franciaország( a második
világháborúban Németország 194o-ben legyőzte Franciaországot) eleste után a románok
szembetalálták magukat a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió agressziójával. Az 1940.
június 26-27-i ultimátumjegyzék, ill. a második bécsi döntés eredményeként Románia a
következő területeket veszítette el Besszarábiát, Észak-Bukovinát, Kvadriláter (Dél-
Dobrudzsa),Észak-Erdélyt
Német nyomásra az ország élére Ion Antonescu tábornok és a legionáriusok kerültek. Mivel
Németország szövetségese volt, 1941. június 22-én Románia megtámadta a Szovjetuniót és 1941
végére már az Egyesült Államokkal és Angliával is hadban állt. A sztálingrádi csata (1942.
augusztus-1943. február) után nyilvánvalóvá vált, hogy a németek vesztésre állnak, Antonescu
mégis a végsőkig kitartott volna melletük. Az 1944. augusztus 23-i ún. királypuccsal Románia
csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez, vagyis Németország és szövetségesei ellen
fordult.
Nem tartották egyenlő hadviselő félnek. Közvetlen szomszédja, a Szovjetunió
rákényszerítette az országra az 1944. szeptember 12-i fegyverszünetet, elfoglalta területét, ezzel
előkészítve a terepet a kommunista párt hatalomra kerüléséhez. Az 1947-es februári
békeszerződés is vesztesnek tekintette őt.
Mihály király 1947-es decemberi lemondása után Románia népköztársaság lett. 1955-ben
csatlakozott a Varsói Szerződéshez (= válasz az Egyesült Államok és a nyugati országok által
létrehozott NATO-ra).
ROMÁNIA A HIDEGHÁBORÚ KORÁBAN
1945-ben a II. világború befejezése nem vezetett tartós békéhez. Két éves szünet után,
1947-ben elkezdődött a hidegháború az Egyesült Államok és Szovjetunió között.
A viszály okai történelmi és politikai természetűek. Az Egyesült Államok demokrácia
modelljének aa hive volt és azt akarta elérni , hogy a háború utáni világ az Atlanti Charta elveire
épüljön.Szovjetunióban diktatúra és a kommunista típusú tervgazdaság létezett, ellenpólusa a
demokráciának és piacgazdaságnak. Legfőbb célja egy újabb támadás megelőzése volt és ezért
egy biztonsági zóna kialakítását valósította meg a megszállt országokból.(Románia is az volt).
Miután a Vörös Hadsereg tankjai sikeresen meggyőzték a megszállt kelet-európai államokat a
kommunizmus áldásairól, „népi demokráciák” jöttek létre a következő országokban: Jugoszlávia,
Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Kelet-Németország (NDK).
1947 Harry Truman amerikai elnök meghirdette a feltartóztatás elvét
(containment)(kommunizmus terjedésének a megakadályozása.):
- 1947 – Marshall-terv, vagyis pénzügyi segítség a háború sújtotta Európának (a kelet-európai
országok nem fogadták el, Szovjetúnió nyomására),1948 – Brüsszeli Szerződés, ennek alapján
alakult meg 1949 – NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete).
A Szovjetunió válasza:
- 1947 – létrehozta a Kominformot (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), célja a
szovjet uralom megszilárdítása az új kommunista államok felett. 1955 –ben létrehozta a Varsói
Szerződés (NATO kelet-európai változata).
A hidegháború sorozatos politikai, katonai krízisekkel járt:1948 – szovjet kísérlet Berlin
blokádjára,1950-1953 – koreai háború, 1962 – kubai rakétaválság,1965-1973 – vietnami háború.
Az 1970-es években a két tábor közötti feszültség enyhülni látszott. Okok: atomháború veszélye,
fegyverkezés óriási költségei, a közvélemény békevágya.
Ezután azonban a hidegháború újabb szakasza következett, mert a latin-amerikai és afrikai
országoknak (harmadik világ) Szovjetúnió támogatást nyújtott és megszállta 1979-ben
Afganisztánt. A hatalmas költségekkel járó hadászti versenyt a szovjet gazdaság nem bírta
elviselni és csőd széléer sodrodott, amelynek következtében elvesztette a hidegháborút.
Ezt 1985 után Mihail Gorbacsov, az SZovjet Kommunita Párt főtitkára ismerte el azáltal, hogy
csökkentette a szovjet jelenlétet a világban,elismerte belső reformok szükségességét, azt, hogy a
fegyverkezési verseny nem tartható fenn (az ország erőforrásainak 25%-át emésztette fel).
ROMÁNIA ÉS

A HIDEGHÁBORÚ
A II. világháború Romániát a vesztes országok közé sorolták, ezen 1944. augusztus 23-i
átállása a szövetségesek oldalára sem változtatott.
A jaltai egyezmény V. pontja kimondta ugyan, hogy minden népnek joga van olyan kormányzási
formához, amilyet akar, de a szovjet katonai jelenlét nem tette kérdésessé, hogy melyik utat fogja
választani. Országunk a Varsói Szerződés(1955), a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség
Tanácsa, 1949) tagja, tehát a hidegháború egyik szereplője lett.
A kommunizmus első éveiben, a többi népi demokratikus állammal együtt, Románia támogatta a
Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének kizárását a Kominternből és szomszédja politikai,
gazdasági elszigetelését.(Azért szigetelték el, mert Jugoszlávia nem volt hajalandó elfogadni
Szovjetúnió fennhatóságát.) 1953-ban meghalt Sztálin és az utódlási harcból győztesen kikerülő
Nyikita Hruscsov az 1956-os XX. SZ.K.P. kongresszuson elítélte Sztálin bűneit és arra szólította
fel az alárendelt kelet európai (köztük Románia vezetőit) államok vezetőit, hogy tegyenek meg
mindent a sztálinista kormányzási gyakorlat felszámolásáért.Szovjetúnió kibékült
Jugoszláviával. Románia is követte példáját és 1956 után kibékült Jugoszláviával.
Elmondhatjuk, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej csak színleg tett lépéseket a desztalinizáció felé,
valójában hű maradt a szovjet úthoz: támogatta Magyarország 1956-os megszállását,beleegyezett
Nagy Imre és hívei Snagovra való deportálásába,tisztogatást folytatott a magyar forradalommal
rokonszenvezők ellen.
A háború utáni Románia egyik fontos történelmi pillanata volt 1958-ban a szovjet csapatok
távozása az országból. A kivonást annak köszönhettte az ország, hogy Románia támogatta
Magyarország 1956-os megszállását. A szovjet csapatok kivonás jó alkalmat jelentett G.G. Dej
számára, hogy fokozatosan eltávolodjpn Szovjetúniótól.(magyarán függetelenedni akartak). A
szocialista tömb politikájától való eltávolodás első jelei voltak, hogy Románia fenntartotta
diplomáciai kapcsolatait a szovjet kegyekből kiesett Albániával és Kínával. Ennek
eredményeként Kína elismerte Románia igényét Besszarábiára, amely a Szovjetunió részét
képezte. 1964-től még hangsúlyosabbá vált az eltávolodás. A Valev-terv keretén belül
Romániára a mezőgazdasági termékbeszállító szerepét akarták osztani KGST-n belül, mire a párt
bejelentette, hogy nem tud ilyen alárendelt szerepet elfogadni más országokkal szemben. Ez
döntő lépés volt a nemzeti kommunizmus irányába. A továbbiakban elsőként a szocialista
országok közül diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Szövetségi Köztársasággal (NSZK),
nem szakította meg összeköttetéseit Izraellel sem, noha az ENSZ és a többi szocialista ország
agresszornak nyilvánította őt(1967 , hatnapos háború),tagja lett a Nemzetközi Valutaalapnak
(IMF) és a Világbanknak, ellenezte a hidegháborús fegyverkezési hajszát, a nukleáris
fegyverkezést, megtagadta a bevatkozást a csehszlovákiai forradalomba(1968). Eltávolodása
Moszkva politikájától elismerést váltott ki a nyugati demokráciákban. A Szovjetuniótól való
elszakadási politika, amely Gheorghe Gheorghiu-Dej idején kezdődött, 1968-ban érte el
csúcspontját, Csehszlovákia katonai megszállásának elítélésével. Ceauşescu aktív külpolitikát
folytatott, több mint 100 országba látogatott el, Bukarestet is sok állam- és kormányfő (pl.
Richard Nixon amerikai elnök) kereste fel. Az 1970-es évek elején éles ideológiai fordulat
következett be az országban. Ceauşescu kínai és észak-koreai látogatásai után részben bevezették
a kínai „kulturális forradalom” módszereit és az észak-koreai fejlődési modellt. Ceauşescu
közvetítői szerepet vállalt nemcsak a szovjet-kínai, hanem az izraeli-arab konfliktusban is, mert
önmagát jelentős államférfinak akarta feltüntetni. Korábbi sikerein felbátorodva Románia elítélte
Afganisztán szovjet megszállását, majd óvatosságra intette a Varsói Szerződés tagországait a
lengyel válsággal kapcsolatban.
Az egyetlen kommunista ország volt, amely részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpiai
játékokon.
Az 1980-as évek politikai irányvonalának jellemzői:
- közeledés az el nem kötelezett országok mozgalmához
- erőszak mellőzése a nemzetközi kapcsolatokban
- be nem avatkozás más országok belügyeibe.
Noha ezek az elvek helyénvalóak voltak, a belügyekbe való be nem avatkozás jelszavával
Ceauşescu valójában a sztálinizmushoz tért vissza. Tette ezt egy olyan korban, amikor a
Szovjetunióban és más szocialista országokban is kezdetét vette a nyitás és a reform. A
Ceauşescu-rendszer korábbi népszerűségét az 1980-as években nagymértékű politikai
elszigetelődés váltotta fel. A bukás, az 1989-es rendszerváltás elkerülhetetlen volt.
A középkori román államok megalakulása

Évszám Erdély Havasalföld Moldva

896 Magyarok honfoglalása

IX. és X. század Ménmarót, Gelu, Glad Kisebb államalakulatok
fejedelmesége létezése, Codrii Orheiului stb.

XI. század Ajtony és Gyula

fejedelemsége

11oo körül Magyar királysághoz

tartozó erdélyi hercegség
megszervezése

1176 Az első erdélyi vajda,

Leustachius megemlítése

1247 Johannita lovagok

oklevele

133o Basarab Posadanál legyőzi

Károly Róbert magyar
királyt

1352-1364 Nicolae Alexandru

uralkodása, első ortodox
érsekség alapítása

1359 Dragoș a Moldva folyó

völgyében létrehozza a
magyar királyság vazallus
román államát

1364 Bogdan kivívja Moldva

függetlenségét

1375-1391 I.Petru Mușat megalapítja az

első ortodox érsekséget

1389-142o Mircea cel Bătrân

uralkodása

1394 Rovine-i csata, Mircea cel

Bătrân és I.Bajazid török
szultán között

1395 Brassói szerdődés

Luxemburgi zsigmond és
Mircea cel Bătrân között
141o Alexandru cel Bun a
lengyeleket támogatja a
grünvaldi cstaában a teuton
lovagrend ellen

1415 Mircea cel Bătrân adót

fizet a töröknek

1443-1444 Hunyadi János hosszú

hadjárata

1456 Hunyadi János

nándorfehérvári(Belgrád)
győzelme és halála

1456-1462 Vlad Țepeș uralkodása

1457- 15o4 Ștefan cel Mare uralkodása

1459 Vlad beszünteti az

adófizetést a töröknek

1461,1462 Vlad törökellenes

harcai,vereséget szenved

1467 Ștefan cel Mare legyőzi

Mátyás királyt Baianál

1475 Ștefan cel Mare legyőzi Vaslui

mellett II.Mohamed török
szultán seregét

1476 Ștefan cel Mare vereséget

szenved Războieninél a
töröktől

1486 Ștefan cel Mare adót fizet a

töröknek

1593-16o1 Mihai Viteazul uralkodása

1595 Mihai Viteazul

szövetséget köt Báthory
Zsigmond erdélyi
fejedelemmel
1599 Mihai Viteazul sellenberki
(Schellemberg) győzelme
Báthory András felett,
erdélyi fejedelem

16oo Mihai Viteazul elfoglalja

Moldvát

16o1 Mihai Viteazul Goroszlói

győzelme után Basta
generális Aranyosgyéresen
megöleti

1699 A karlócai békeszerződés

nyomán Erdély osztrák
fennhatóság alá kerül.

1711 Fanarióta uralom kezdete,

Nicolae Mavrocordat

1716 Fanarióta uralom kezdete,

Nicolae Mavrocordat

XVIII. század Fanarióta reformok Fanarióta reformok

1821 Tudor Valdimirescu féle Hetéria fegyveresei

felkelés megszállják Moldvát,
vezetőjük Alexandru Ipsilanti

1821 Fanarióta uralom vége Fanarióta uralom vége

1829 Drinnápolyi Drinnápolyi békeszerződés

békeszerződés elismeri a elismeri a fejedelemségek
fejedelemségek autonómiáját
autonómiáját

1829 Orosz megszállás Orosz megszállás

1831,1832 Szervezeti Szabályok Szervezeti Szabályok

elfogadása elfogadása

1848 Balázsfalvi Islazi kiáltvány, Iași-i röpgyűlés, függetlenség,

nemzetgyűlések, a jobbágyfelszabadítás, egyesülés
románok jogait követelik és
elvetik az úniót
 Magyarországgal

1849 A forradalmat elfojtják A forradalmat A forradalmat elfojtják,Balta

elfojtják,Balta Limani Limani egyezmény
egyezmény

1856 Krími háború Krími háború Krími háború

1858 Párizsi egyezmény, Párizsi egyezmény, lehetővé

lehetővé teszi a teszi a fejedelemségek
fejedelemségek egyesülését
egyesülését

1859 Alexandru Ioan Cuza Alexandru Ioan Cuza kettős

kettős megválasztása, megválasztása, egyesül a két
egyesül a két fejedelemség
fejedelemség

186o Felszámolják a
neoabszolutista rendszert

1862 Az Egyesült Az Egyesült fejedelemségek

fejedelemségek felveszik felveszik Románia nevet
Románia nevet

Modern román állam fejlődése

Évszámok Erdély Románia

1864 Cuza államcsínye és reformjai(föld-

,oktatási- és közigazgatási reform)

1866 A szörnykoalíció lemondatja Cuzát és

helyette a német I.Hohenzollern
Sigamaringen Károlyt választják
fejedelemnek, 1866-os alkotmány

1867 Léterjön a kiegyezés, Erdély

egyesül Magyarországgal

1875 Megalakul a Nemzeti Liberális Párt

1877-1878 Függetlenségi háború és a San

Stefanói illetve Berlini
 békekongresszus

188o Megalakul a Konzervatív Párt

1881 Románia királyság lett

1883 Csatlakozott a Hármas Szövetséghez

1914 Kitört az I. világháború Kitört az I. világháború

1916 Erdély Ausztria- Románia csatlakozott az Antanthoz

Magyarország részeként a
Központi Hatalmak oldalán
harcolt

1918 Dec.1.Erdély egyesült Bukovina és Besszarábia egyesült

Romániával Romániával, létrejött a Nagy Románia
I.Ferdinánd uralkodása alatt

1923 –as alkotmány

1938-királyi diktatúra II. Károly vezetésével

1939 –elkezdődik a II. világháború

1941, Románia csatlakozik Németország Szovjetúnió elleni hadjáratához

1944 augusztus 23. megbukik az Antonescu rezsim, az ország szovjet megszállás alá kerül

1947, Mihály királyt lemondatják,kikiáltják a Népköztársaságot, megvalósul a totális kommunista

diktatúra

1947-1965, G.G.Dej vezette sztálini típusú diktatúra

1965-1989,Nicolae Ceaușescu vezette nemzeti-kommunista diktatúra

EGYÉB

Amerika felfedezésével (1492 – Kolumbusz Kristóf) az európaiak ismeretlen civilizációkkal

kerültek kapcsolatba:
1. maja civilizáció
- csiszolt kőkorszak szintjén volt
- hanyatlófélben levő birodalom, építményei azonban csodálatot ébresztettek az európaiakban
2. azték civilizáció
- papok és harcosok által uralt társadalom
- bonyolult naptárrendszer
- fejlett szövési technika, aranyművesség, építészet
- képírásuk volt és agavé rostjából állítottak elő papírt
- a sok emberáldozat irtózást és felháborodást váltott ki a hódítókból
→ Hernando Cortez hódította meg (1519-1521)
3. inka civilizáció
- a nap fiainak tartották magukat, királyukat a nap földi megtestesítőjének
- nagy és jól karbantartott úthálózat
- hatalmas épületek (pl. Cuzcóban, a fóvárosban)
- nagyon fejlett földművelés
- csomóírás
→ Francisco Pizarro hódította meg (1531-1533)
Következmények:
- az európaiak sok járványt (pl. himlő, kanyaró, TBC, tífusz) hurcoltak be, melyek miatt az
őslakosok tömegesen pusztultak el, de kaptak is betegségeket (pl. szifilisz)
- új növények (kukorica, burgonya, bab, paradicsom stb).

AFRIKAI ÉS ÁZSIAI CIVILIZÁCIÓK

Eleinte a portugálok voltak a fő gyarmatosítók.

I. Afrika
Nem merészkedtek a kontinens belsejébe, csak a partok mentén létesítettek tengeri, kereskedelmi
támaszpontokat (Elefántcsontpart, Aranypart, Rabszolgapart).
A XV. század vége felé felfedezték Benint, Kongót, ahol a király és egész családja
megkeresztelkedett, valamint a Zambézi folyam torkolatát.
II. Ázsia
A XVI. század első felében jutottak el a következő helyekre:
1. India
- két erős állam volt itt: északon az iszlám vallású Mogul Birodalom, délen Vijayanagar
hatalmas, félmilliós lakosú fővárossal
- mivel már eleve látszott, hogy nem tudják meghódítani őket, kereskedelmi kapcsolatokat
létesítettek velük
2. Kína
- eleinte területeket foglaltak, erődítményeket építettek, ami ellenségeskedést váltott ki
- miután lemondtak az erőszakról, Kína déli részén megszerezték Makaót
3. Japán
- jobb fogadtatásban részesültek
- meghonosították a tűzfegyvereket.
Következmények:
- az európainál sok tekintetben fejlettebb civilizációkat ismertek meg
- a hódítás eleve kudarcra volt ítélve, igyekeztek hát gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a helyi
vezetőkkel
- más vallásokkal (hinduizmus, buddhizmus) kerültek kapcsolatba
- keresztény hit terjesztése (Japán - Xavéri Ferenc, Kína - Matteo Ricci), ami kulturális
kölcsönhatásokat eredményezett, de Ázsiában nem volt túl sikeres.

A FÖLDRAJZI LÁTÓKÖR TÁGULÁSA

I. XVIII. század: ismét megnő az érdeklődés a felfedezőutak iránt. Ezek már-már tudományos
expedíciók.
- V. Bering – Ázsia és Amerika közötti átjáró, ún. Bering-szoros felfedezése (1728)
- L. De Bougainville – az első tudományos expedíció
- James Cook – három utazás, Csendes-óceán legjobb térképe, Ausztrália felfedezése (1770)
- La Pérouse – Cook kutatásainak kiegészítése.

II. XIX. század: az expedíciók a kontinensek belső területei (az ún. „fehér foltok”) felé
irányultak.
1. Ázsia
- az oroszok a cári birodalom határvidékeit térképezték fel: Urál-hegység, Jenyiszej folyó,
Bajkál-tó, Góbi-sivatag, Mongólia
- Kína iránt angol és német részről is nagy volt az érdeklődés
- Iránban, Afganisztánban, Pakisztánban az angolok folytattak kutatásokat, cél: az oroszok
Indiába való behatolásának megakadályozása
- a Himalája-hegységben George Everest végzett méréseket (Mount Everest - 1856)
2. Észak-Amerika
- Lewis és Clark: út a Missourin és a Sziklás-hegységen át a Csendes-óceánig
- D. Thomson: Hudson-öböl és Csendes-óceán közötti vidék
- Frémont: Távol-Nyugat és Nagy-Medence
- Allen és Dowson: kutatások Alaszkában (aranylelőhelyek felfedezése - 1896).
3. Dél-Amerika
- Humboldt: út az Amazonas és Orinoco folyókon
- Castelneau: Mato Grosso fennsík feltérképezése
- Julius Popper: Tűzföld
- Emil Racoviţă: Patagónia déli része.
4. Afrika
- legismertebb kutatók: Livingstone, Stanley, Teleki Sámuel
- a Nílus forrásának keresése
- kutatások a Csád-tótól délre és A Niger folyó mentén.
5. Antarktisz
- Bellinghausen és Lázárev már 1820 körül igazolták létezését
- James Ross: Erebus, Terrorvulkánok, Victoira-föld felfedezése
- Henric Bull: az első ember, aki az Antarktiszon járt (1894-1895)
- a Belgica nevű hajó (Emil Racoviţăval) ott is telelt.
ROMÁN UTAZÓK IDEHAZA ÉS A NAGYVILÁGBAN
Voltak, akik ismeretlen tájakat akartak feltérképezni, mások éppen ellenkezőleg saját országukat
szerették volna jobban megismerni.

UTAZÓK AZ ORSZÁGBAN

Fontos tényező volt a nemzeti öntudat megerősödése.

1. Grigore Alexandrescu: „Utazásom emlékei” – olténiai kolostorok, Târgovişteben a fejedelmi
udvar romjainak leírása
2. Alecu Russo: „Piatra teiului” – a Neamţi-i havasokban utazott
3. Vasile Alecsandri: „Séta a hegyekben”
4. Calistrat Hogaş: „Hegyi utakon”
5. Alexandru Pelimon: „Úti élményeim Romániában” – tájak, emberek, szokások leírása
6. Cezar Bolliac: „Bucsecs-hegység” – leírás. Az 1848-as forradalom bukása után száműzetésbe
kényszserült. Miután visszatérhetett, régészeti kutatásokat folytatott, gazdag gyűjteményt hagyott
hátra.
7. Gheorghe Sion: „Úti emlékeim Dél-Besszarábiában”, „Jegyzetek Bukovináról”
8. Dimitrie Bolintineanu: „Moldvai utazások”
9. Alexandru Vlahuţă: „Festői Románia” – falvakat, városokat barangolt be, megfigyelte a
parasztok szokásait és észjárását.
10. Egyes festőművészek (Gh. Tattarescu, Theodor Aman, Nicolae Grigorescu, Ion Andreescu)
szintén bejárták az országot.
11. Grigore Tocilescu történész kezdeményezte az Adamclisi emlékmű feltárását.
12. Az ún. kései romantikusok (Emil Gârleanu, Nicolae Iorga, Geo Bogza) is nagy belföldi
utazásokat tettek.

UTAZÓK IDEGEN ORSZÁGOKBAN

Sok román utazó járult hozzá a Föld alaposabb megismeréséhez.

1. Dimitrie Cantemir – járt Isztambulban (térképvázlat), oroszországi tartózkodása idején részt
vett I. Péter cár perzsa hadjáratában (1722). Moldva térképét is elkészítette.
2. Xántus János Észak-Amerikában a Sziklás-hegység és Kalifornia kutatásával foglalkozott,
megtalálta az Arkansas forrását. Ázsiai expedícióban is részt vett: járt Indiában, Indonéziában,
Kínában és Japánban.
3. Ilarie Mitrea volt az első román, aki járt Ausztráliában. Mexikóba is eljutott, ahol Palenque
(maya város) környékén folytatott kutatásokat. Indonéziában 25 évet töltött el. Gyűjteményei a
bécsi és a bukaresti múzeumokat gazdagítják.
4. Julius Popper megfordult Ázsiában, Észak-Amerikában, de a tűzföldi kutatások hozták meg
számára az elismerést. Több aranylelőhelyet talált, sok folyónak, hegységnek adott nevet..
5. Fenichel Sámuel Új-Guineába (Indonézia) utazott. Gazdag lepke-, rovar- és madártani
gyűjteménnyel tért haza.
6. Dimitrie Ghica-Comăneşti és fia, Nicolae Szomáliában jártak.
7. Albert Ghica Megfordult Marokkóban.
8. George és Dimitrie Strat a Niger folyó mentén végeztek kutatásokat.
9. Sever Pleniceanu bejárta a Zair folyót, eljutott Szudánba a Nílus völgyéig és a pigmeusok
földjére is.
10. Ion Catina Dél-Afrikában, Zimbabweban és Mozambikban utazott.
11. Bazil Assan volt az első román, aki a Sarkvidéken járt és Föld körüli utazást is tett.
12. Constantin Dumbravă Grönlandon, az eszkimók az eszkimók körében végzett
megfigyeléseket.
13. Mihai Tican‑Rumano dél-amerikai és afrikai kalandjairól könyvet is írt.
FALVAK, MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSOK EURÓPÁBAN ÉS A ROMÁNOK LAKTA
TÉRSÉGBEN
Franciaország
- a lakosság száma növekedett, ezért több termőföldre volt szükség
- erdőirtások
- mocsarak lecsapolása
- a falvakat olyan helyeken hozták létre, ahol volt folyóvíz, erdő, legelő
- a házak általában két helyiségből álltak: egyikben tűzhely, másikban hálókamra
- olykor az istálló a ház falához volt tapasztva
- a megélhetéshez szükséges javakat saját kezűleg állították elő
- a rossz termés miatt gyakoriak voltak az éhínségek és parasztlázadások
- a vidéki lakosok életét a hűbérurak között zajló magánháborúk is megnehezítették

Román Országok
- hasonló középkori fejlődés után az újkorban kezdődött el az életkörülmények javulása
- Cuza fejedelemsége idején felszabadították a jobbágyokat és földhöz juttatták őket
- az I. világháború után újabb földosztás következett, nőtt az írástudók száma, a férfiak szavazati
jogot is kaptak
- a falvak társadalma rétegződni kezdett: a földesurak hatalma csökkent, megjelent egy
viszonylag módos középréteg
- annak okai, hogy a parasztok életminősége csak lassan javult, a következők voltak:
- a gabonatermesztés volt a legfontosabb termelő tevékenység
- a gabona legnagyobb részét kivitelre szánták.
- az agrárkérdés több vitát eredményezett, de konkrét megoldás nem született
- a nagy gazdasági válság (1929-1933) után, amely a mezőgazdasági termékeket exportáló
Romániát is érintette, nyilvánvalóvá vált, hogy a jólét és az életszínvonal emelkedése az
általános gazdasági fejlődéstől és az iparosodástól függ.

A MEZŐVÁROS (VÁSÁROSHELY)

A XII-XIV. században a városok (a népvándorlás okozta szünet után) újból fejlődni kezdtek.
Megjelentek a vásárok, Franciaországban pl. Champagne.
A vásárok lényege:
1. az áru bemutatása
2. adásvétel (szerződés által)
3. fizetés.
Európának ebben a részében élénk árucsere folyt, így olyan útvonal keletkezett, amely
kereskedelmi szempontból összekötötte a Földközi-tenger medencéjét Észak-Európával.
Szöveteket cseréltek fűszerekre. Miután a francia uralkodók ellenőrzésük alá vonták
Champagne-t, megnőtt a központi hatalom ereje, az is lehetővé vált, hogy Szép Fülöp aranypénzt
veressen.
A két román fejedelemség és Erdély gazdasági fejlődése akkor vett lendületet, mikor az észak-
franciaországi vásárok már hanyatlásnak indultak. Jelentősek voltak: Nagyszeben, Beszterce,
Kolozsvár, de főleg Brassó. Ez utóbbi jelentős szerepet töltött be a fejedelemségek és Erdély
közötti kereskedelemben. A Román Országokból nagy mennyiségű halat, gabonát, élőmarhát,
viaszt, mézet, bőröket vagy bort hoztak. Itt szereztek be erdélyi városokban előállított kézműves
termékeket, posztót, szerszámokat, fegyvereket. Brassónak egyébként árumegállító joga volt:
azok a kereskedők, akik ide jöttek, kötelesek voltak kizárólag itt vásárolni, ill. csak itt adhatták el
termékeiket és huszadvámot fizettek (= minden termék árának 5%-a).

A NAGYVÁROS

Kulturális, gazdasági (ipari) központ is volt.

Pl. Pétervár (Petrográd) – Leningrád – ma: Szentpétervár
- 300 évvel ezelőtt alapította I. Péter cár
- egy mocsár helyén épült
- ezrek haltak meg az építkezés során
- a XVIII-XIX. század legnevesebb építészei dolgoztak rajta
- jelentős kulturális személyiségek, akik itt éltek: pl. Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Csajkovszkij
- fontos események helyszíne volt:
- az 1917-es forradalom kezdete
- a II. világháború idején 900 napon át ellenálltak a német blokádnak
- a világ egyik legszebb városa, „Észak Velencéje”.
Bukarest
- 1459-ben alapították
- szélsőséges éghajlat: nyáron nagyon meleg van, télen pedig hideg
- azért lett Havasalföld fővárosa, mert közel volt a Dunához, melynek déli partján állomásoztak a
törökök
- az 1859-es egyesülés után is főváros maradt, a másik (moldvai) főváros, Iaşi ugyanis túl közel
volt a Pruthoz és az orosz határhoz
- sok jeles művész, tudós fordult meg itt: Mihai Eminescu, Ioan Slavici, George Enescu, Emil
Palade
- jelentős események:
- a függetlenség kikiáltása
- az állam királysággá nyilvánítása
- innen vezették a kommunisták Romániát 45 éven keresztül
- 1989. december 22 – Ceauşescu elűzése
- ellentmondásos város, de akik lakják, szintén eléggé ellentmondásosak.
ETNIKAI ÉS VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG A MODERN ROMÁNIÁBAN

Etnikai összetételét tekintve Románia olyan, mint Európa kicsiben. Sok nemzetiség él területén:
- szlávok (szerbek, oroszok, lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok)
- magyarok
- németek (szászok, majd svábok)
- zsidók, törökök, tatárok, romák, örmények, bolgárok stb.
Felekezeti szempontból is elég megosztott az ország:
- többségben görögkeleti (ortodox)
- katolikus (római és görög katolikusok)
- protestáns felekezetek (evangélikus, református, unitárius, baptista)
- mohamedánok és izraeliták (egyre kevesebben).
A románok egész történelme összekapcsolódott a velük együtt élő nemzetiségek történelmével.
A nemzetiségi kérdés, mint megoldásra váró probléma legelőször az 1866-os alkotmány kapcsán
jelent meg, amely megtagadta az állampolgárságot a „nem keresztények”-től. A függetlenség
elismerését többek között attól tették függővé a nagyhatalmak, hogy ezt a cikkelyt
megváltoztatják. 1879-ben, szelektív módon, de a nem ortodoxok egy része is állampolgári
jogokat kapott. A teljes megoldást az I. világháborút lezáró békeszerződés és az 1923-as
alkotmány hozta el.
Az 1918-as egyesülés után nem feledkeztek meg a kisebbségi jogokról sem. Az 1918. december
1-én tett fogadalmakat (Gyulafehérvári Határozat – Rezoluţia de la Alba Iulia) részben
belefoglalták az 1923-as alkotmányba. Ez azonban csak látszólagos nyugalmat hozott, a
békeszerződések nyomán fellángoltak a kisállami nacionalizmusok, az európai államok
gazdasági, politikai kudarcaikért a kisebbségeket és a demokráciát okolták.
A két világháború közötti Románia politikai életében is megjelentek a szélsőségek
megnyilvánulások, a Vasgárda formájában. 1938 jelentette a tolerancia végét a
kisebbségpolitikában. Ezt elsősorban a zsidók érezték meg:
- állampolgári jogok elvesztése
- kényszermunka
- különadók
- zsinagógák felgyújtása
- pogromok
- deportálások.
A „végső megoldást” nem alkalmazta, de azért Románia is felelős a Holokausztért.

A HATÁRON TÚLI ROMÁNSÁG

Nemcsak sok kisebbség telepedett meg Románia területén, de sok román rekedt a politikai
határokon kívül a történelem során. Voltak, akik saját elhatározásból hagyták el az országot,
mások gazdasági vagy politikai okok miatt. Így keletkezett a román szórvány (diaszpóra).
1859-1918 között sok román élt osztrák vagy orosz uralom alatt levő területeken: Bukovina,
Besszarábia, Erdély. Célok:
- ne asszimilálódjanak
- egyesülés Romániával.
A bukaresti hatóságok erkölcsileg és anyagilag is támogatták a románok nemzeti mozgalmait.
Az I. világháború gyökeres fordulatot jelentett Románia számára. Szövetségi politikáját és hadi
stratégiáját a nemzeti érdek irányította. Így az összes románok lakta tartomány az országhoz
került