Olvasmányajánlás

Rose Lagercrantz - Eva Eriksson: Boldogság mostanában

A szerzőpáros díjnyertes történetsorozatáról írok általánosan, és annak

harmadik fejezetéről. 15 nyelvre fordították le a sorozatot, ami négy könyvből áll.
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk ebben a kibontakozó történetben szereplő, csonka
családban nevelkedő kislányról, Tináról, javasolt sorrendben elolvasni a könyveket,
hiszen Tina az első könyvben ismerkedik meg legjobb baránőjével, Fridával, aki a
sorozatban végig meghatározó szerepet tölt be. Időrendben a négy cím a következő:

Az én boldog életem, A szívem ugrál örömében, Boldogság mostanában és Tina szerint

a világ.

Egy gyerektörténetet olvashatunk. Elsősorban a gyermek-felnőtt kapcsolatát, az

iskolás hétköznapokat, önmegismerés problémáit, a barátság és biztonság és annak
hiányának megélését tematizálja. Tárgyilagosabban: e könyvben Tina megszokott és
kiszámítható „menetrendjébe” egy váratlan esemény következik be. Apja, aki a
biztonságot és mindenben támaszt jelent számára, hirtelen kilátástalan egészségi
állapotba kerül és ettől felborul a mindennapok rendje. Környezete mindent megtesz,
hogy a kislányt kibillentse e szomorú állapotból.

A könyv (és a sorozat) igazodik a gyermeki befogadás-lélektanhoz. Direkt módon

jeleníti meg a gyermek mikrovilágának problémakörét, Tina hétköznapjait, a
gondolkodásmódot és világlátást; gyermeki nyelvhasználattal. Rövid, tömör, célravezető
mondatok vannak a könyvben. Egyszerű, bővített mondatokkal kommunikál; mint egy
kisiskolás. Ha több a gondolat, akkor inkább több mondatban fejti ki a mondanivalót.
Szinte kerüli a többszörösen összetett mondatokat. Kisiskolások számára is könnyen
érthető/értelmezhető akár első olvasásra/hallásra is.

Laza elrendezésű szerkezet jellemzi, amely az élőbeszédszerűséget, az

élményszerű elbeszélésmódot kívánja megidézni. Kellő feszültség övezi, hogy az
olvasó/hallgató érdeklődéssel várja az események kibontakozását. Együttérzésre és az
események mögé látására hívja meg az olvasót.
 A szöveget és az eseményeket teljes egészében támogatja a szinte minden
lapon megjelenő, egész oldal nagyságú monokróm illusztráció. Az egyszinűség nem
gond a teljesség tekintetében. Az elbeszélés és kép maximálisan kiegészítik egymást.

Egy második nekifutásra akár képolvasással is el lehet mesélni a történetet.

Kezdve a tartalomjegyzékől: egyes fejezetből ki van ragadva a jellemző esemény, amin
keresztül is tudjuk követni az eseményeket. A könyvet, ha egy elsős, még folyékonyan
nem olvasó gyermekkel olvassuk, még ő is megtudja mondani a tartalomjegyzékből,
hogy mit olvastunk már és mit nem. Könnyen magával ragad minket Tina története, és
pontosan úgy tárul elénk a történetet a szöveg és a képek segítségével, ahogy azt a
szerzők akarták: megismerjük Tina minden mozdulatát és hangulatát.

Narrátor E/3-ben kísér minket végig a történeten; beszámoló jelleggel

prezentálja a gyermek életét. Mindent tud Tináról, ismeri minden gondolatát. Mindent
elmond róla. Legfontosabb mégis az, hogy mi is megismerjük Tinát, de ez a történet
szólhat akár rólam is, vagy a barátomról (vagyis rólunk), vagy egy másik kislányról az
osztályból, akit éppen ez a könyv által ismerek meg jobban és kerülhetek vele
közvetlenebb kapcsolatba.