"Állj meg nap!

…" - Józs 10,12-14

Ha valaki ma reggel 86.000 dollárral ajándékozna meg, biztosan nagyon megörülnél. Sietnél
bevásárolni minden jó, szép fontos és hasznos dolgot. Tudva azt, hogy este mindenrol el kell számolni
az ajándékozó elott, biztos hogy jól meggondolnád, hogy mire költöd a pénzt. Aztán, holnap reggel
újabb ilyen összeget kapnál ajándékba, és ez naponta megismétlodne.
Képtelenség! - mondanád minderre. Hol van e gazdag és nagylelku ajándékozó? Hát Isten ez az
ajándékozó! Naponta több mint 86.000 másodperccel ajándékoz meg minden élot. Minden
másodperc, Istentol kapott ajándék. Mire használod fel? Az ido pénz - mondja egy angol közmondás.
Mit vettél rajta?

"Utolsó idok" - milyen vészjóslóan hangzanak e szavak! Hiába próbálsz szabadulni az ido
szorításából, - hiába próbálsz nem törodni a múló másodpercek-kel, - mindezek téged is érintenek.
Még a Sátán is tudja, hogy kevés ideje van. Megszámlálva vannak napjaink mint Jónás
prédikációjában Ninivének. Múlik az alkalom, a lehetoség feltartózhatatlanul és visszavonhatatlanul.
"Olyanokká leszünk, mint az álom, mint a fu, amely reggel sarjad s este már elhervad…
Megemésztjük a mi esztendeiket mint a beszédet" (Zsolt 90,5-9).
"Állj meg nap!" Állítsátok meg az idot! Kimaradt egy kézfogás, egy jó szó, egy megbocsátás…
Akkor kemény volt a szívem! Hozzátok vissza azt az egyetlen elmúlt alkalmat! Most kész vagyok
beismerni buneim, kész vagyok szeretni, de már nincs kit… Fordítsátok vissza az idot! Sokszor volt
ilyen kívánságunk, de mindhiába. Az ido sokszor olyan mint egy ellenség, máskor pedig mint
ajándék, mint jóbarát, amit felhasználhatunk mint eszközt.

I. Figyeljük meg eloször az idot, mint ellenséget.

Hadakozunk az idovel szemben, mint legádázabb ellenségünkkel. Sietséggel és rohanással akarjuk
legyozni. Hiszen rohan az egész világ. Rohannak a jármuvek, a barátok, a gyermekek, középkorúak,
öregek … Reggel sietnek munkába, onnan sietnek haza. Sietnek bevásárolni, intézkedni,
érvényesülni. Túl rövidek az évek, a hónapok, a napok! Rövid a szabadság, rövid a nagyvakáció,
rövid a gyermekkor, rövid az ifjúság, rövid az élet. Nincs ido megállni, elcsendesedni, beszélgetni,
elgondolkozni. Nincs ido mások számára, Isten számára, közösségre, családra, Bibliára, imádságra.
Sietünk, hogy el ne késsünk, hogy idoben legyünk, hogy idot nyerjünk, hogy utolérjük magunkat,
Mindenütt rohanásban eltaposott emberek, gyermekek és élettársak vesznek körül bennünket.

"Állj meg nap!"

Félünk, hogy elkéssük a vonatot, hogy lemaradunk az autóbuszról, hogy elszalasszuk életünk
eseményeit. Pedig a zsoltáros szerint "hiába nékünk korán felkelni, késon lefeküdni, fáradsággal
szerzett kenyeret enni" (Zsolt 127,2). Hiába száguldunk át az életen, ha nincs idonk észrevenni az élet
szépségét, értékét és értelmét.

Isten, aki mindezeken kívül áll, kiterítve, egyszerre látja történelmünk múltját, jelenét és jövojét.
Látja erolködéseinket, terveinket, amelyeket nagy magabiztossággal elkészítünk, mintha mi lennénk
urai az idonek. A kiszámíthatatlan perc bekövetkezik, a sírhantokon kino a fu, a régi generáció
helyébe új nemzedék lép, akiknek még kevesebb lett a napi 24 óra.
Nem állíthatod meg az idot. Igénk szerint ilyen csak egyszer történt meg, "és nem volt ilyen nap, mint
ez, sem annak elotte, sem annakutánna, hogy ember szavának engedett volna az Úr …" (14. v). Amit
másnapra halasztottál, éppen az maradt elvégezetlen. Elköltötted életed másodperceit, de mi maradt
meg belole? "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?" (Mt
16,26). Mi lesz veled, ha a nagy elszámolásnál csak annyit mondhatsz, mint Salamon, "mind
hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna…" (Préd 2,12)
II. De az idot nemcsak úgy tekinthetjük, mint ellenségünket, hanem úgy is
mint ajándékot, és ez tesz felelosekké bennünket. "Idot adtam, hogy
megtérjen…és nem tért meg." (Jel 2,21). Az idot mindenki egyformán kapja. "Mindennek
rendelt ideje van" (Préd 3,1). A múltat visszahozni nem lehet, a jövo bizonytalan. "Ne dicsekedj a
holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap tereád" (Péld 27,1). A jelen viszont minden élonek
biztosítva van.
Ezt kell megragadni. A ma Isten rendkívüli ajándéka számodra. "Itt a kellemetes ido, itt az üdvösség
napja!" (2Kor 6,2) Nem álmodozhatsz sok évekrol, mint a dúsgazdag, akinek boségesen termett a
földje. Isten így szólt hozzá: "ez éjjel elkérik a te lelkedet…" (Lk 12,20).
Úgy élj, úgy beszélj, úgy imádkozz, mintha a következo percben meghalnál. Ne azért kiálts, hogy
megálljon a nap, hanem inkább ezt kérd: "Jövel Uram Jézus!" (Jel 22,20) Lelked legfontosabb
kérdéseit ne halaszd holnapra, mert a holnap azt is jelentheti, hogy "soha". "Ma ha az O szavát
halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket!" (Zsid 3,15)

III. Végül az idot úgy is tekinthetjük, mint eszközt.

Csak elojátéka az örökkévalóság nagy szimfóniájának. Csak eloszobája a mennyországnak. Csak
felkészíto iskolája az ottani közösségnek, ahol elorement testvéreinkkel találkozni fogunk. "Mert
nincs itt maradandó városunk!" (Zsid 13,14).

Szép dolog, ha eljutottunk odáig, hogy az idonk jóbarátunk lett. Már nem ellenség, hanem ajándék.
De ez még nem elég. Van még egy lépés, ami egészen közel visz minket Istenhez, és amellyel földi
dolgaink, idokhöz kötözött kérdéseink megoldódnak. Az, ha a nekünk ajándékozott idot arra
használjuk fel, hogy elkészülünk az örökkévalóságra. Amikor Pál apostollal ki tudom mondani,
"kívánok elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb" (Fil 1,23) Mert akinek az élet
Krisztus, annak a meghalás nyereség. (Fil 1,21) Az ilyen élet megtanít helyesen élni és helyesen
meghalni. Mert Isten nemcsak a kezdete, hanem a vége is mindennek. Egy intésre megáll majd
minden, mint a mozdonyvezeto mozdulatára ahogy megáll a szerelvény. "Én vagyok az Alfa és az
Omega" (Jel 1,8).

"Állj meg nap!" - ezt Isten fogja kimondani még egyszer.

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk"
(Zsolt 90,12)!