Máté Imre

Kihúzott sorok között

 Ilusztáciúk:
Hintalan Géza

Korrektúra:
Szabó Emőke

Számitógépes tördelés:
Horgos Zsolt

Készült a nagyváradi
Europrint Nyomdában
2009
Máté Imrére emlékezvén...
„Ne temessétek el a költőt, szeme még védő tekintet, koponyája
győzelem-bástya!”

Kevesen kötődnek annyira a szülőföldjükhöz, mint Máté Imre,

ez az ízig-vérig partiumi, érmelléki, Sinka Istvánnal, Gellért Sán-
dorral, Számadó Ernővel lelki, szellemi közösséget vállaló és velük
méltán rokonítható poéta.
A csendes, nehezen beszélő, gyönge testalkatú költőnek, egyetlen
megtartója, élete értelme volt a vers. Vállalnia kellett egy életformát,
egyáltalán nem könnyű feltételekkel. És vállalta. Céllal és akarással vál-
lalta. A környezet akaratosan belenőtte a maga képét a versekbe: homok-
marasztaló akácok, prüszkölő lovak találták meg helyüket képekben,
hasonlatokban, de ez a világ természetes módon kötődik tovább.
Kellett parasztosan küzdeni, küzdeni az akadozva jövő hanggal,
és fizikailag is a betűvetéssel, kellett autódidaktakaként szerezni
meg a tudást és kevés pénzből könyveket, hogy ami a félbe maradt
városba nem jön be az országból, világból, azt ily módon mégis
bekényszerítse. Csalódásokat, kudarcokat kellett átélni, a szerény,
csendes, nagyon értelmes apa halálát, és lenni támogatója, nemcsak
segítettje az anyának, kezeltetni fáradt idegeket, és értetni az
értetlenekkel, hogy falun is lehet költő az ember.
Fogyatékosságai lázadóvá tették, sorsát saját kezébe vette, s elin-
dult „sivatag falujából” a „csikótlan élet csillagútján”.
Mivel magyarázható költészetének emberközelsége? Tudatos
népieskedésről, népköltészeti ihletforrásról nemigen beszélhetünk,
költészetének realisztikus gyökere van.
A mai ember éncentrikus költészete az övé. Amire mégis
érezhetően rátapinthatunk Máté Imrénél, jelen van a nepi életerő,
őserő, a forgó tánc lendülete,amely az ő esetében az életformát, az
élet táncát jelenti. A cselekvő erőt szimbolizáló költői képet, több

3
versben is általános érvennyel az egész emberiségre ráruházza:
„Tűztánc az emberiség tánca.” A megkezdett táncot folytatni kellett
szembekerülve akár a rendszerrel is. Érezte és vallotta, hogy nem
válhat szolgájává a hatalmaskodóknak, nem tűrni, hanem kiáltani
kell az igazságtalanságokért.
Többször elrugaszkodott a falusi környezetből, de végső
menedéket csak az ősi hajlék nyújthatott számára. A szülői és az ősi
fészek melegében érezhette biztonságban magát. Az erős akaratú
anyai szív emelte ki nem egyszer csalódásai árjából.
A mesevilágból nem lépett ki végérvényesen a gyermekek lelki
világa közel állt hozzá. Örömük, bánatuk, ártatlan lényük ihlette a
gyermekversek írására. A gyermeki világban nem csalódhatott még
akkor sem, ha élete során vakvágányra jutott. Mohón vágyott a sze-
retetre, és amikor azt hitte, elérte, akkor érték a legnagyobb csalódá-
sok. Maradt számára a magány. Megszokta a magányosságot, az
önmagával való diskurálást. Édesanyja elvesztésével a talaj
méginkább kicsúszott lábai alól. Elhagyatottsága egyre fokozódott,
úgy érezte, barátai is elhagyták, utolsó verseiben mégis mindegyik-
től külön vesz búcsút.
A játszmacsere nemsokára bekövetkezett, de ezt már ő sajnos
nem érhette meg:
„forog a föld és
jár a napóra
nézek egy szobrot
századok óta
virágok nyílnak
tavasztól őszig
aztán ami volt
újra kezdődik...”
Felvinczi Erzsébet

4
Virágzó világom
Felnőtt vagyok én már
anyám örömére,
a kedves csókjára,
barát ölelésre,
s testvér kézfogásra,
ellenség vesztére.

Vezess hát szerelem,

hogy ne nézzek hátra,
ne kösse meg kedvem
az évek múlása,
elmaradt nagy tüzek
végső lobbanása.

Álmok s vágyak jogán,

virágzó világom,
tartsál a világon,
tartsál a világon –
gyönyörű sorsomért
perceid megáldom.

5
 Fényben
Kutat ásott az egyik ősöm,
s kristályvizet izzadt bele.
Kapás koromban ittam én is
a rekkenő nyári mezőben,
azóta ízét érzem a számban,
és a városi loholásban
nem ölhet meg a szomjúság.

Hajnal-mosolyú
falusi lányok,
mezők virágai,
imádlak titeket –
bennetek látom
anyám ifjúságát.

Bomlik a mosoly,
hervad a bánat;
minden arc
ikertestvére
a virágnak.

6
Nagyanyám
A nagyanyám, azt mondják, ifjan
szép asszony volt és eleven,
tizenhat gyermek mosolyával
áldotta meg a szerelem.

7
 Májusi eső
Egész nap hull a májusi eső;
áldás a földre vetést növelő.

Termést-hozóbbá szítja a nyarat,

ingujjt-gyűrőbb lesz minden pillanat.

Öreg parasztok nézik lelkesen,

miként én szoktam nézni kedvesem.

Biztat a vágyuk, hiszen még apám

ereje nemrég fogyott el kapán.

Akiknek sorsuk mezőt ölelő,

reménységük a májusi eső.

Hol a boldogság szivárványra száll,

a végzet beért életet kaszál.

8
Fényszeretet
simogassuk meg a szentjánosbogarakat
s miénk lesz a föld világossága
kagylógyöngyfényű világderengés-élet
szemek liliom-tükre a megmutatkozásnak
miénk lesz a bizalom égő csipkebokra
nyelvünk lánggá oldó érzés-végtelenség

simogassuk meg a szentjánosbogarakat

9
 Ezért köszöntelek
Mező-rögös utakon hetente
- míg házamig vezetnek a fák -
Kazinczy nyelvén köszöntelek
nagyléptű ember!

Nem a por bántja szemünket,

hol elmaradnak a kézfogások;
s nem a szerelem falja vérünk,
hol anyáink csókjai védenek.

Galambokra héják vadásznak,

forgószélbe hullhat az emlék,
átok lehet a szentek imája is
barát-szerelmű Krisztus előtt.

Békíteni még a békétlen világot,

porlása itt az úti rögöknek –
ezért köszöntelek téged
nagyléptű ember.

10
Bográcstűznél
Bográcsunkba lenéz a hold,
gulyásszagú már az este –
gerjesztgetjük vágyainkat
csillagpárnás szerelemre.

Bűvöletét a világnak
óvja sorsunk, amíg élünk,
a pogányság mennyországát
imádkozza a reményünk.

Pogányhittel a szívünkben
táncra perdül minden emlék,
s hajnal-ölű szemünk előtt
meghódolnak a szerencsék.

11
12
Tartsd karámban
Esténként mindig esni kezd,
s hazáig bőrig áztat
minden embert a június,
kik a mezőről jönnek és
szemükben villám-rettegés,
torkukban dörgő bánat.

Hiába várja otthonuk,

nem érdekli tévé-derű
azoknak, kiknek szíve ott sajog
imádkozó vetés előtt.
A krumpli, répa, tengeri,
úgy növekszik dudvák közt, mint
paralízises gyermekek,
csupán a repce integet
sárga vigyorral s ellepi
ami a nyárban emberi.

Pedig legelső a kenyér…

Apám szavával érvelek:
térítsd karámba, hónapom,
megvadult felleg-ménesed!

13
 Éjjel
Ágyamig jönnek a versek,
őserdők fáival vernek.

Leányszem csillag az égen,

lezuhan, hogyha nem nézem.

Életem nem lehet tar gally,

csilingelj, villamos-hajnal!

Verjenek napra a versek;

akarják, nagyon szeressek.

14
Három hangra
Nem járnak erre kedvesek,
köszönni nem kell senkinek.

Emlék-doronggal szíven üt
az együgyű csend mindenütt.

Fakír halottnak ravatal

az ősz, mely köddel betakar.

Hull a hajam, szívem fáj,

tavaszom is messze már.

Szemem előtt-annyi vágy-

zsugorodik a világ.

Minden látszat tán hamis,

porladj bánat-piramis!

Uram, könyörgöm hatalmad:

ne adjál soha nyugalmat!

Félek a csendtől: ős-gonosz,

minden örömöt eloroz.

15
 Unalom-átkom ne legyen,
ne gyűlöljön meg életem.

Kit zajra szülnek boldogan,

a MINDENhez több joga van.

16
Hegyek között
Híreket mond a rádió…
Hegyek között, ahol vagyok,
havazik még, és erősen
bilincselnek tavasz-fagyok.

A fenyőfák hópalástban
könyörgő papként állanak,
ki tudja, meddig ítélkezik
fejük felett az akarat.

Képzeletemben felidézem
érparti csöndes falumat,
napfény becézi, mint szerelmest
a megnyugtató ámulat.

Anyám kinéz az ablakán,

és megcsodál egy almafát,
s fiára gondol, szinte hallom
intő szavát.

17
18
Blokk-emberek
szív-fonállal fakult holdra
hernyó-voltuk már gubózna
szent csodára amint várnak
képzeletük növeszt szárnyat
mert szeretnék mint a lepkék
a virágzó fénnyel áldott
szabadságot

19
 Völgyben
Völgyben gondolkodom
világi dolgokon,
s belekomorodom.

Nagy utakra vágytam,

tyúkszemes lett lábam,
csitul már a vágyam.

Árnyékom megnyúlik,
hajam is kihullik,
minden hajnal búsít.

Korábban kél a nap

szemükben azoknak,
akik hegyen laknak.

20
 Egyedül
Jaj, de unalmas az éjjel,
mikor a csillagok hullnak.
Bölcsőt kellene faragni,
ringatni benne a holdat.

21
 Lemondás
1
Ellep az undok viszketegség,
magam véresre vakarom;
bőrömbe fészkelt szemtelenség,
vesztére nincs itt hatalom.

2
Meghalt bennem a paraszt virtus,
nyelvemre ólomsúlyt kötök;
verseimet is tépjék össze
az asszonykezű ördögök.

3
Nem kell, hogy értsen a világ,
magam-magam sem értem,
a képzelet, mit szül agyam,
mindig csak ellenségem.

4
Őseim kínját hordozom
földig görnyedve holnap,
s átkozom hűtlen kedvesem,
akire mások mosolyognak.

22
 Falun
tapadó nyálas lustasággal
szarva közt szemlél a csiga

virágtaposó szeretők jönnek

félrevert harang-csókjaikkal

erdővágyak bozót gáncsa nő

napfogyatkozás van mindenütt

23
 Zuhanó madár
Századok óta zuhan a madár –

Ha egyszer földet ér,

maguk a jégkemény rögök fogják
a festett égre visszadobni.

24
Nyárfasor-nézésben
nyárfasor-nézésben emlékezem
kóróparipás-gyermekkoromra
s a belém nőtt harcok láza
ma is ingerli a vérem
s fénybóbitás győzelmekre
még az akarásban élek
barátaim baltások közt
kiáltásom sose-félés
fakard helyett bármi áron
holnapjait hó-reményét
ceruzámmal lobogtatom

25
26
Kihúzott sorok között
Ne számlálgassák a holtak,
mennyit ígér még a holnap.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Bolondnak tart és xxxxxxx
xxxxxxxxxxxx tegez a sors,
szeretném egyszer xxxxxxx
xxxxxxxxxxx visszategezni.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Este …….……………………….
Alkony borzolja üstökét, xxx
xxx szememre tapad a sötét.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Éjjel …………………………….
Aranyborjú a hold, xxxxxxx
xxxxxxxxx álmot legelészik.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ülök a csendhez tapadva xxx
xx éjfél után, és nem tudom:
álmodhoz van-e még jogom?
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Hajnal …..………………………
Frissen sült cipó a hajnal,
xxxxx pattogó héja a fény.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

27
 Reggel ………………………….
Fűszálak kössék a napot, xxx
xx ameddig játszhat az ember.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Mikor az akácvirágok nyílnak,
xxxxxxxxx az éjjelek fehérek,
s csókolóznak a csillagok. xxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Piros dob szívünk, xxxxxxxxx
xxxxx szólama a béke üteme –
nem csitul el sohasem. xxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Így szólok néha magamhoz: xx
xxx nagy vágyak élnek benned,
ingázó ember ! xxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Büntetésre születtünk, xxxxxxx
xxxxxx s kegyelemért a holtak
bennünk akarnak élni. xxxxxxx
x tavaszi zápor mossa fejemet.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ameddig élek, boldogság-éltem
- minden gáncson át - xxxxxxx
xxxxxxxxxxx koromnak érdem.

28
Hajnal előtti
Kipányvázom gondolat-lovaim;
legeljenek a holdas ég alatt,
legeljék a tavasz szerelmét.

Hajnal előtti nagy nyerítéssel

üdvözöljenek egyszer értem és
csillagszemükbe gyűljenek mesék.

Istentelen biztatom őket:

köteleiktől ficánkoljanak,
rúgják világgá őriző korom.

29
30
Emlékezésben
Amikor vérvörös az alkony,
visszaretten bennünk az élet;
sirató szemünkbe a holtak
árnyékruhás serege tódul.

Erőssebben fogjuk a kedvest,

aki megérti álmainkat;
s homlokunk sötét ráncaiból
hajnalt varázsol a jövőnek.

Már ilyenek vagyunk mi mindig:

emlékezésben valljuk létünk,
le nem vehetjük fejünkről
háború-font töviskoronánk.

31
 Bozót-irtásra
napragyogásra gyűlnek az évek
termékenység vár bozót-irtásra
akinek mersze kaszát nem élez
maradása lápcsend-utálat

torkunkban ül a csakazértis
gyökerezünk tavaszi fákkal
s benépesülnek álmaink is
halált csitító ifjúsággal

32
33
 Szemek ölében
Zúgnak bennem gyönyörű erdők,
hajdani lombos kirándulások;
esküszöm értük férfi koromra –
játékos kedvem makacsul védem.
Utolsó percig buzdító szavak,
ne hagyjátok el céltalan a szám,
szemek ölében öleljen szemem.
Óriás ünnepre forog a föld bátran,
ég-lobogóval int az örök béke.

34
Idegenben
három határon
csempésztelek át
SZÜLŐFÖLDEM
s legdrágább
ajándékként adtalak
messzi barátaimnak

35
 Játszik a költő
Tóth Istvánnak
1
Néhány gondolatom
papírra vetettem,
szeretők szívéért
játszva cselekedtem.
Tövises korokban,
egész a halálig,
fogadjátok tőlem
életem rózsáit !

2
Járja a nyári szél is
a várótermeket,
ki vonattal érkezik, még
tovább gyalog mehet.
Így remél néha csókot
a vándor föld-lakó,
hogy elfeledje sorsát,
hol útja kaptató.

3
Hol egy tavaszba mindig
visszahull az emlék,
mosolyt-gyökérző percekért
maradni szeretnék,
kószálni vihartalan mezőkön,
csodálni pacsirtás eget,
s elérni a végtelent, mely
délibáb-kézzel integet.

36
4
Kit ingerel sok tévedés,
buzogány-öklét rázza;
ne engedje a gyávaságot
rátekeredni a világra !
S gerincét védje gőgösen
bocsánatkérő hajlongástól,
hogy ne feledkezzek soha
Dózsa-vérű nagyapámról.

5
Szélmalom-napjaim
őszi kedve bőszül;
garatján arcom és
hajam kifehérül.
Belehullok lisztként
életem zsákjába;
lesz belőlem vajon
porhanyós pogácsa?

6
Játszik a költő:
kedve varázsa,
legyinti szemét
új látomás;
színes kockákat
egymásra rak,
korának épít
védő falat.

37
 F.S. rendelőjében
Nagy útra indított korom,
gyógyísd szívemet, Sándorom.
A célig érni vágy taszít,
bírjam tüdővel tavaszig.
Dalolni kell, s a gondolat
rákként harapja torkomat,
reumás mind a két karom,
s az új szerelmet akarom…
Mindenem gyógyísd, Sándorom!

38
Erasmus
I
Nem dicséred a balgaságot?
Kigúnyolják a balgaságod !

II
Borod, ha egyszer megveted,
tovább a bánatot nyeled.

III
Az ellenségből nem kell rengeteg,
hiszen nyugalmad egytől is remeg.

IV
Egy kézfogásnyi végtelenség
maradjon mindig élni mentség.

39
 Berzsenyihez
Berzsenyi uram, múltadba az évek
visszavezettek találkozni véled.
Lugasod árnyán nyári alkonyatban
niklai bortól óda-hangulat van,
s kutyabőrre írt nemesi magányod
tévelygésétől óvod a világot.
Tudom, ligetünk hervadását érzed,
szemed fakítja rémítő enyészet,
s uralmat vérzőn kegyeled a rangot,
öblös szavaid félrevert harangok.
Nem mélázhatunk, sírt ás még a holnap,
emberségharcban legyenek a VOLTAK;
makacsul kérlek, sértegetett mester,
fenyíts továbbra kalászos kezeddel.

40
Radnóti-töprengő
Gerincet hajtó alázattal,
fogköves ősi gyalázattal,
szeretném egyszer eldalolni,
amit nem lehet eldalolni,
amiért szívünk élni lázít,
a legutolsó dobbanásig.

Embert teremtő emberséggel,

parolázva a békességgel,
törvénytelenül törvényt állni,
télnek gúzsában tavaszt várni,
s istenhatalmú Krisztusoknak
szemébe vágni, hogy hazudnak.

41
 Neruda-sirató
ország-ravatal körül
ordítsd fájdalmad világ
ne temessék a költőt

testének bűze riasszon

könyvei lángja virrasszon
Lorcáért és Radnótiért
maradjon bűn a bűn
maradjon vád a vád
ordítsd a fájdalmad világ

ne temessétek el a költőt
szeme még védő tekintet
koponyája győzelem-bástya

42
Apám hívására
pókháló-boldogság
szívemtől szakadozz
forduljatok napra
asszony-mintás falak
szememnek se legyen
zártajtós-otthona

koponyámba fészkelt
szárnyas ifjúságom
neveld fiaidat
mező-szabadságra

ingovány-szőnyegen
forgószél riasszon
emlékkeresőket

43
 Sóhaj
molylepkék petézik
gubás-múltamat és
bársony-jelenemet
asztrahán-jövőm és
muszlin-szerelmemet
molylepkék petézik
minden drágaságom

apám s anyám beteg

egyre több a semmi
árnyékot szeretni
mélyül szemem verme

44
Apám
földre éhezett és
éhezett rá a föld
élete harcában
hazátlansága ölt

hínár-könny rettegés
fekete holnapod
megfojt a csend érzem
fáj, hogy utód vagyok

45
 Gondolva néha rád
1
Hited, ha volna még apám,
tűrnéd a békességet,
védenéd erőd a kapán,
ne győzzön le a végzet.
Anyámat-gyötrő holnapod
riadt szemekkel nézem,
álmomban se nyugodhatok,
ha találkozol vélem.

2
Vádakat szül a vád –
bénít, mint az emlék.
Gondolva néha rád,
érzem a sír csendjét.
Halottam vagy nekem,
tavaszommal halott –
őszül az életem,
lassan melléd halok.

46
47
 Fenyőt is ültet
Apám is vágyott a hegyekbe
barázdás-élte alkonyán.
Remélte, hogy a tiszta forrás
eloltja gyomrának tüzét.

Kőszikla-vágyú álmait
zöld-dacú, messzi fenyvesek uralták,
reménység-morzsáit mégis felették
károgó varjak, és szemére
koporsó-láthatár borult.

Szélhordta homok-börtönödben
nyugodjál meg síksági ember,
szíved fölé mindenik vágyadért
fenyőt is ültet gyermeked.

48
Kacagásomért
Úgy telnek egyedül sokszor az órák,
mint apámnak, ki a feltámadás
balga reményét istentelen is
sírjába vitte, nyugtatni magát.

Verseket is csak azért írok,

hogy emlékeim el ne vesszenek
megőrzöm a semmit a portól.

Szeretném egyszer kitalálni,

miért élek több ezer éve
alattvalójaként az isteneknek.

Szerencsejátékra nem tanított senki,

valaki hibás érte…
Vissza kellene mindennapra nyerni
álmaimtól a kacagásom.

49
 Anyám intelmére
Gyermekkorom temetésén
csukott szemű kacagással
játékaim eldobáltam.

Anyám bölcsen arra intett:

„Jó volnának, édes fiam,
kardos ólomkatonáid…

Jó volna a Keljfeljancsi
harcban görnyedt apád után,
mikor földet ér az orrod…

Jók volnának a rongybabák,

meg az egész meseország
örömosztó figurái…”

Együgyűen nem hallgattam

csak véremre, amely űzött
a világnak útjára.

Csitul már a kacagásom,

lábaim is fáradoznak,
igaza volt az anyámnak.

50
Anyám
gyérülő haját már lassan
nem bízza kontyra anyám
szemében fakul a nappal
s ritkulnak az éj csillagai

holnap a postás levelet hoz

az ígéret-csúcsról anyámnak
nagy bizakodással tapogatják
gondolatai a cammogó jövőt

51
 Pilátus előtt
az a bizonyos
örök igazság
örök halott

ne pazarold
hitedet ember
FELTÁMADÁSRA

52
Sír felett
Töprengenek a fákon élő
embermadarak,
s töprengenek a fákban élő
madáremberek.

Leselkedő a bánat:
ne indulj, kedves,
haraggal messze!

Krizantém-nyílásunk
szépnagyanyáink
csillagtenyerében-
oldozd fel bátran
a csend harangnyelvét!

53
54
Mindenszentek
a keresztúton
síró fák között
piros emlékű
árnyak suhannak
s akár a holtak
vissza se néznek

mindenszentek temetői
reszkető fények
ne mutassátok útjaim

55
 K.S.-nak
Látod, Sándor, a virágokat,
az őszi temető kapujában
lehajtják fejüket sírni.

Létezésért könnyezik minden,

s apáért feleségért, jaj,
széttépdesni képes a fájás

Volt-nincs játékban a LESZ-ért

esküszik mégis a bátor-

Születéstől ember a gyermek,

mindig tavaszra vár.

56
Ballada
Szélben jár az asszony,
viszi a szerelmet,
tornyok meghajolnak,
repülnek a házak.
Könyörög négy gyermek…

57
 Fájdalmasan
Ősznehéz-emlék fogja szívünket,
nincsen menekvés újabb tavaszba,
eljátszik vélünk a macska-halál,
az Istennek is van már panasza.

58
Napok előtt
Napok után
napok előtt;
ujjamhegyén
forog a föld.

Fák és füvek
és emberek,
legyen szemem
fényjeletek-
szeressetek
szeressetek!

59
60
Könyörgés
Nagy mezők hűtlen gyermeke vagyok,
csalódottan is újra vágyó,
szükség emészti véremet.

Szeretnék minden messzi örömöt,

elérni még szembogarakban.

Merész szerelmek éltetője,

havasi gyopár,
csillag-varázsod add nekem!

61
 Tolvaj
Megleste lelkem rejtekét
a tolvaj, kinek szíve nincs,
s kezéhez tapadt világom
üstökös fényben, és azóta
gonoszság-lovon vágtat.

Torkomat bosszú marja

szerelmek ölén, emberek!
Segítsetek fű-dárdák,
levél-pajzsok óvjatok,
igazamért még földem is
viselje tovább vágyaimat.

És átok-varázsban vezekeljen
értem valaki mindig,
formálja béklyónak gyűrűjét,
s haját fonja kötélnek.

62
Rejtsd el magad
Rózsasziromhoz ne simulj,
bánatod el úgysem csitul.
Ne menj a rétre játszani,
ne merj holdfényben állani,
forrás vizéből ne igyál,
sziklákon ülve sírni kár.

Csak rejtsd magad,

rejtsd el magad,
így lesz a vágyad szabadabb.

63
 Ami volt
Szeszízű szókkal vértezett
vágyak forgatták nyelvemet.

És kérésemre – ami volt –

sápadtabb lett a teli Hold.

És rejtőztek a csillagok,
a béke mindent elhagyott.

Istentelenül fizetett
az idő hamis perceket.

64
Hova megyünk?
Rózsáink az ég füröszti,
nyár-tisztaság képzeletünk,
szivárvány-út világvégén –
csók-batyuval hova megyünk?

Varázsigénk megtanultuk
újesztendő – regerejtés –
kacsalábon forgó várból
csodát hirdet a felejtés.

Táncos hajnal üdve bennünk,

felpántlikáz a boldogság.
Védjél minket ifjúságunk,
játékaink el ne rontsák.

Szárnyascsikó-reménységgel
hova megyünk? Miért kérded?
Szivárvány-út világvégén
bízza ránk a mindenséget.

65
 IKERMOSOLY
/Az otthon/
szeretni született az otthon
ikermosoly bújócskázik benne
s kivirágzik falán az árnyék
és lombosodnak a képzeletek

/Éva/
isten-szemű napjaimon túl
édenkert-varázs volt az ágyad
s kígyó-tested rám font hatalmát
érzem örökre a világban

/Akarom érezd/
anyámmá nézlek s ne fájjon néha
ha vádolom benned magamat
akarom érezd mindig a múltam
hogy ne gyűlölhesd jövőmet soha

/Lefekvésre/
mindenkit betakart az este
ébredjen álom szemeitekben
álmodjatok nekem is békét
szeretnék nyugalmat érni

66
67
 Emlékét úgy őrzöm
Vendégleány volt, s pajkos örömében
virágtól terhes nyaram hajnalán
álmának titkát könnyen bízta rám,
szerelmet játszott szívemmel a réten.

Sövényre hajló pletykás nénikéknek

irigy szavain nevettünk nagyot;
s nem vettük észre, hogy a nappalok
serege velünk köd-verembe téved.

Didergő sárba süllyedt már a lábnyom,

törtszárnyú lepkék halandó virágon
táncuk nem járták búcsúnknál tovább.

Azóta minden télbe-futó őszön

s csókok édes emlékét úgy őrzöm,
mint öregember meleg otthonát.

68
Litániák
1
gondolat-lombok nőnek az égre
ne öljön többé szerelmet orvul
pillangó létünk a nyárban
rettenjen vissza a vihar dühe
hogy a bánatot meg ne értsék
a boldogok ivadékai
kik porladó nagyapákért büszkén
bocsánatkérő zsoltárt zengenek

2
narancshéjcsillag-gyermekkorunk
nyaraló esték egére dobjuk
messziről jönnek lesz-szeretők
s valahol szívünk dobogni készül
és szemeinkbe visszalopóznak
csodákért mindig az évek
harmatgyöngyláncot kellene fűzni
imádkozó nénik áldó kezébe

3
őszt játszik kedvünkkel a nyár
és telet ellenünk az ősz
árnyak lopóznak poharunkba
istenszemű percek védjetek
macerált szeretők könnye
ne legyen csillag felettünk
fricskázzuk csikk-múltunk messzi
gyúljanak áldozó tüzek
tavaszért esengő szívekben

69
 4
fojtogatják meglesett ölelések
mérgezik lassan irigyelt csókok
sötétszemüvegének világában
ne mondd gyávának mosolyogva
legyenek véle hitetlenek is
nem szabad játszani kövekkel
hol kenyérmorzsát talál a hangya

5
Nem nyelhet el folyó örvénye
nem emészthet meg a föld
szeressük a nappalok fényét
szeressük a távolságokat
akarjuk látni szépül a szép még
akarjuk tudni boldogabb részünk
védjük merészen jogunk a nyárban
védjük a dalt
folytassa táncát bennünk a vágy
folytassa átkát bennünk az élet

70
Mesére
anyám neve
Piroska
húgom neve
Piroska
kedvesem is
Piroska

farkas-varázs
szívemben
megférnek
a szívemben

71
 Vénasszonyok nyarában
Fehér haját a kedves
anyámtól kérte kölcsön –
jól áll neki a kedvhez
ezen a kora őszön;
nagymamát játszik bátran,
simogassátok fények,
amíg szívemben vágy van,
ne legyen soha vénebb.

72
73
 Nem tudom
Karodban őriz a szerelmed,
szalad az idő, s nem tudom:
szavaid bilincsekbe vernek,
vagy most bocsájtanak szabadon?

74
Csak nő vagy
Magadból nekem amit adtál
nem több egy tűnő pillanatnál.
Jövőm játéka egy a múlttal:
s lázadozón vagy nyugalommal
megelégszem hát, hogyha kérdel,
a hűségszülte hűtlenséggel.

75
 Icának
kilenc év
kilenc hónap
kilenc nap
kilenc óra
kilenc perc
a világ
pipacs helyett
jégvirág

eltévedtem
éveimben
anyám keres
istenem
hogy zúg
a szerelmesek
roppant erdeje

76
Düh
kering a város és szédülök
mit akar tőlem árnyékod
nem volt szobádban tavasz
emlékem nincsen a nyárról
csak közelebb volna az ég
kicserélném szemem a nappal

77
 Álmok után is
Tegnap is jöttél, ma is vártalak –
tavaszom jussán őrzöm nyaramat.

Álmok után is álmodni merek,

teérted védem reménységemet.

Bokros-örömmel minden marasztal,

szárnyaljon kedvünk a madarakkal !

Sorsom jóslata bennem felragyog,

egedre bízom, legyen csillagod.

78
79
 Hiába voltál
Hullnak az évek; hiába voltál,
simogatásod nem érzem régen.
Akinek este szebb vagy a holdnál,
örömét nappal nagyon is értem.

80
Naponta
Hiába várom naponta,
nem hoz levelet a posta.

A messzi kedves nem üzen,

régen elégett csók-tüzen.

S barátaimnak vágya más:

várost ölelő akarás.

Reményeimet csendesen
őrzi a nyári türelem.

S néhány emlék még álmot ad,

ha rám szakad az alkonyat.

81
 Nélküled
Mindennap jöttél, s elmaradtál:
nélküled pereg már a naptár;
magányosabban képzelődöm
a sosem látott messzi nőkön,
kik még jöhetnek, mint te jöttél –
míg őszömből nem lesz örök tél.

82
Fura sorok
Jössz és mégy, s a képzelet
árnyad után tekereg.

Fogad között kígyó-szavad;

féltem magam, belém harap.

Azt hitted, csókoddal beérem,

melleden csüngök, mint az érem.

Felőled nem szól senki ott már,

hol más szerelmet zeng a zsoltár.

Szobád falán árnyék terem,

beárnyékol a szerelem.

Nyarunkkal már az ősz szemez,

varázstalan szerelem ez.

83
 Vallomásaim kagylójából
Isten-vonzás kötött hozzád
s küszöbödön addig ültem
amíg pokolra kerültem

Hiába várnál újra,

feléd út nem vezet –
riasztó magány fújja
az emlékszeleket.
Ha megfestettél volna,
látnád maradásom –
lennék szobádnak foglya,
nyugtasson az álom.

vallomásaim kagylójából kiestél

Szirénné válni hiába próbálsz
moszatok között nem köt a hűség

84
Mint a gyermek
Akik ismernek azok tudják,
játékaimat elrontották
ölelő lányok, s mint a gyermek
rettegve érzem a szerelmet.

85
 Hogyha jönnél…
Szépül kertem,
vár a kertem:
harangvirág
harangozná
örömödet,
hogyha jönnél,
csodálnálak,
csodálnának
meséimnek
mese lánya,
harmatgyöngyöt
fűznék néked,
hasonlítsál
az anyámra.

86
87
 Szív-ütemre
Tájra hulló nagy ködöknél
titokzatosabban jöttél.
És maradtál, hogy a Napnál
fényesebben felragyogjál
életemnek delelőjén.
Minden szavad, mely boldogít,
érzem, úgy fog halálomig,
mint ősömet rég a törvény.

Lábam nyugtalanul menne,

kezem idegesen tenne
érted mindig valamit.
Szív-ütemre ösztön bögje
bennem többé nem lazít,
komolysággal már örökre,
nem gondolva őszi ködre,
érzem messzi vágyaid.

88
Még érzem…
Még érzem, néha elvakít
volt ifjúságom pár napig.

Nyárszínű szárnyon szállanak

felém az emlék-madarak.

Játékuk nézem irigyen,

fészkükre vágyik a szívem.

89
 Dal lesz
Jósol a múltam,
jövő a nyár:
minden volt álmom
fényre talál.

Őrzöm a csendet,
rossz szívem ver;
ketyeg az idő
türelemmel.

Gyógyul a szív, még

él a remény;
dal lesz a csendből,
megérem én.

90
Utolsó üzenet
Alázattal írom le: vágyból
remegtem mások mosolyától.

Eldurvult büszkeség-kezek
béklyózták emberségemet.

Magányomnak mélyül a verme,

nem ment ki az isten kegyelme.

Nagy férgei a feledésnek

lassan egészen felemésztnek.

Jobb is, ha nem tudják, ki voltam,

mikor, hol és kiben csalódtam.

Talán utánam akik jönnek,

megérdemelik a szerelmet.

Örökségül testálom rájuk

a rakétába ült világot.

91
 Licitálva
Kopott ifjúságom vadonatúj vággyal,
ábrándozásaim egy egész világgal,
csókjaim, álmaim, melyek voltak s lesznek,
világ-dobogását érzékeny szívemnek
dobraveretem mind, remélhetőn jókor,
licitáljon értem rajta az utókor.

92
 Tartalomjegzyék
Előszó ...................................................................................................... 3
Virágzó világom ....................................................................................... 5
Fényben ................................................................................................... 6
Nagyanyám .............................................................................................. 7
Májusi eső ................................................................................................ 8
Fényszeretet ............................................................................................. 9
Ezért köszöntelek .................................................................................... 10
Bográcstűznél .......................................................................................... 11
Tartsd karámban ...................................................................................... 13
Éjjel ......................................................................................................... 14
Három hangra .......................................................................................... 15
Hegyek között ......................................................................................... 17
Blokk-emberek ........................................................................................ 19
Völgyben ................................................................................................. 20
Egyedül .................................................................................................. 21
Lemondás ............................................................................................... 22
Falun ....................................................................................................... 23
Zuhanó madár ......................................................................................... 24
Nyárfasor-nézésben ................................................................................. 25
Kihúzott sorok között .............................................................................. 27
Hajnal előtti ............................................................................................. 29
Emlékezésben ......................................................................................... 31
Bozót-irtásra .......................................................................................... 32
Szemek ölében......................................................................................... 34
Idegenben ............................................................................................... 35
Játszik a költő .......................................................................................... 36
F.S. rendelőjében ..................................................................................... 38
Erasmus .................................................................................................. 39
Berzsenyihez .......................................................................................... 40
Radnóti-töprengő .................................................................................... 41
Neruda-sirató .......................................................................................... 42

93
Apám hívására ........................................................................................ 43
Sóhaj ....................................................................................................... 44
Apám ...................................................................................................... 45
Gondolva néha rád ................................................................................. 46
Fenyőt is ültet .......................................................................................... 48
Kacagásomért .......................................................................................... 49
Anyám intelmére ..................................................................................... 50
Anyám .................................................................................................... 51
Pilátus előtt ............................................................................................. 52
Sír felett .................................................................................................. 53
Mindenszentek ........................................................................................ 55
K.S.-nak ................................................................................................. 56
Ballada .................................................................................................... 57
Fájdalmasan ............................................................................................ 58
Napok előtt .............................................................................................. 59
Könyörgés ............................................................................................... 61
Tolvaj ..................................................................................................... 62
Rejtsd el magad ....................................................................................... 63
Ami volt .................................................................................................. 64
Hova megyünk? ...................................................................................... 65
IKERMOSOLY ....................................................................................... 66
Emlékét úgy őrzöm ................................................................................ 68
Litániák .................................................................................................. 69
Mesére .................................................................................................... 71
Vénasszonyok nyarában .......................................................................... 72
Nem tudom ............................................................................................ 74
Csak nő vagy .......................................................................................... 75
Icának ..................................................................................................... 76
Düh ......................................................................................................... 77
Álmok után is .......................................................................................... 78

94
Hiába voltál ............................................................................................. 80
Naponta ................................................................................................. 81
Nélküled ................................................................................................ 82
Fura sorok ............................................................................................... 83
Vallomásaim kagylójából ........................................................................ 84
Mint a gyermek ..................................................................................... 85
Hogyha jönnél… .................................................................................... 86
Szív-ütemre ............................................................................................ 88
Még érzem….......................................................................................... 89
Dal lesz .................................................................................................. 90
Utolsó üzenet .......................................................................................... 91
Licitálva .................................................................................................. 92
Tartalomjegyzék ..................................................................................... 93

95
Készült a nagyváradi
Europrint nyomdában
2009