Piti Ferenc – Neumann Tibor – C.

Tóth Norbert
Szatmár megye hatóságának oklevelei
(1284–1524)
Diplomele autorităţilor comitatului Satu Mare
(1284–1524)
Documents of the authorities of Szatmár County
(1284–1524)

1
2
 Piti Ferenc – Neumann Tibor – C. Tóth Norbert

SZATMÁR MEGYE HATÓSÁGÁNAK OKLEVELEI

(1284–1524)

Diplomele autorităţilor
comitatului Satu Mare
(1284–1524)

Documents of the authorities

of Szatmár County
(1284–1524)

Nyíregyháza 2010.

3
 A nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 65.

Szerkesztette:
C. Tóth Norbert

Az előszó román fordítása:

Az előszó angol fordítása:

Simán Katalin

Első kiadás 2010.

© Piti Ferenc
© Neumann Tibor
© C. Tóth Norbert

Minden jog fenntartva.

Printed in Hungary

ISBN 978–963–7220–62–3

Kiadja
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága
(e-mail cím: jam@jam.nyirbone.hu)

Felelős kiadó:
Bene János megyei múzeumigazgató

Készült 500 példányban B/5 formátumban, 14,75 ív terjedelemben

Számítógépes tördelés és nyomdai előkészítés:

Szemán Attila

A nyomdai munkálatok: Kapitális Kft., Debrecen

Felelős vezető:
Kapusi József

4
 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó ........................................................................................................................... 7
Prefaţă .......................................................................................................................... 11
Forewords .................................................................................................................... 17

Felhasznált könyvészeti források .............................................................................. 21

Rövidítésjegyzék ......................................................................................................... 25

Szatmár megye archontológiája (1284–1526) . ......................................................... 27

Az oklevelek regesztái . ............................................................................................... 43

Hely-, név- és tárgymutató ......................................................................................... 195

Utaló a kötetben szereplő, ma nem Magyarországon fekvő helységek

mai nevéről a középkori nevére ................................................................................. 197

Levéltári jelzetek mutatója ........................................................................................ 235

5
6
 Előszó

A jelen kötet Szatmár megye hatóságának több mint négyszáz oklevelét tartalmazza.1
Az Oklevéltár megjelenésével teljessé válik a régió középkori hivatali írásbeliségének
a feltárása. Szabolcs megye oklevelei két kötetben (1386-ig és 1387–1526),2 míg Bereg3
(és Ugocsa4) megye oklevelei egy-egy kötetben láttak napvilágot. E megyék jelentős kü­
lönb­ségeik ellenére rendelkeznek egy fontos közös jellemzővel: Szabolcs, Szatmár, Bereg
és – tegyük hozzá – Ugocsa megyék területén az egyetlen közhitelű intézmény a megyei
íté­lőszék, latinul a sedes iudiciaria volt. Ezen a területen egyetlen hiteleshelyet (loca
credibilia) sem találunk, ez persze nem azt jelenti, hogy nem is tartozott volna a terület
va­lamelyik konvent vagy káptalan hatósugarába. A négy megyében a leleszi konvent és a
váradi káptalan látott el hiteleshelyi feladatokat, illetve e két egyházi intézményt látogatták
a régióban lakók, hogy jogbiztosítást igénylő ügyeiket írásba foglaltassák.5 Tették ezt azért,
mert a megyei ítélőszékek (sedria) által kiadott oklevelek ekkor még elsősorban a nemesek
mindennapi, kisebb-nagyobb nézeteltéréseinek és egymás ellenében elkövetett erőszakos
cselekményeinek vizsgálatát és megvitatását foglalták írásba. Emellett az Anjou kor kö­
zepétől a királyi kúriából érkező bírósági feladatok végrehajtásába is bekapcsolódtak. Íté­
let­ig azonban ritkán jutottak el, mert az egyik fél általában áttétette a pert a királyi kúria
va­lamelyik bírósága elé.
Hogyan is nézett ki a nemesi megye? A királyi vármegyékből a 13. század utolsó
évtizedeiben kezdődött meg a nemesinek nevezett vármegyék kialakulására. A folyamat
természetesen nem egyik napról a másikra ment végbe, hanem évek, évtizedek alatt alakult
ki az egyes megyékben.6 A kutatások jelenlegi állása szerint az új tipusú megyei intézmény
kialakítása központi akaratra történt az 1270-es évek legvégén.7 S hogy valóban erről
1
 z oklevelek összegyűjtését a Magyar Országos Levéltár A középkori Magyarország levéltári forrásai­
A
nak adatbázisa – Database of archival documents of medieval Hungary (http://mol.arcanum.hu/dldf/
opt/a091002.htm?v=pdf&a=start) tette lehetővé.
2
Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. (1284–1386) A nyíregyházi Jósa András Múzeum
ki­adványai 55. Szerk. Németh Péter. Szeged–Nyíregyháza, 2004. és C. Tóth Norbert: Szabolcs megye
ha­tóságának oklevelei II. (1387–1526) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 53. Szerk. Né-
meth Péter. Budapest–Nyíregyháza, 2003.
3
Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei 1299–1526. (A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle
Füzetei 3. sz.) Nyíregyháza 2006.
4
C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526) (A Magyar Tudományos Aka­dé­
mia–Magyar Országos Levéltár Zsigmondkori Oklevéltár Kutatócsoport kiadványa) Budapest, 2006.
5
C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században. Száza-
dok 136. (2002) 351-364.
6
A megyékre, működésük korszakolására lásd Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon.
„Ho­noris causa.” Tanulmányok Engel Pál emlékére. (MTA TTI Társadalom- és művelődéstörténeti ta-
nulmányok 40. – Analecta Mediaevalia III.) Budapest–Piliscsaba, 2009. 487–518. – Legutóbb Hunyad
me­gye gyakorlatán mutatta be a megye működését W. Kovács András: Administraţia comitatului Hu­
nedoara în evul mediu. Sargetia (Acta Musei Devensis) 35–36. (2007–2008) 29–66.
7
Vö. Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák. Századok 137. (2004) 783–808.

7
lehetett szó, azt jól mutatja a nemesi megye kezdeményeinek megjelenése régiónkban.
Az új intézményre a legkorábbi adataink Szabolcs megyéből vannak (1284. december
14.),8 amelyet szorosan követett Szatmár (1284/1285), Ugocsa (1290k.)9 és végül Bereg
(1299. május 1.)10 megye. A megyék élén, csakúgy mint a királyi vármegyéknek, a ki­rályt
képviselő ispán (comes) állt, akit hasonlóképpen mint eddig a király nevezett ki ál­ta­lában
a bárók közül. Az ő helyettese volt a kezdetben curialis comes, majd vicecomes né­ven
emlegetett alispán. (Itt kell megjegyeznünk, hogy bár rendkívül elterjedt, de hibás gya­
korlat az, hogy a megye élén álló főispánról és helyetteséről, az alispánról beszélnek.
A középkor folyamán egyetlen egy megye esetében sem találkozunk a forrásokban fő­
ispánnal (supremus comes), hanem mindig csak ispánnal (comes) és alispánnal (vice­
comes). A megye élén álló ispánnak nem kellett feltétlenül megyebeli (nagy)birtokosnak
lennie, mint ahogyan a familiárisai közül kinevezett alispán sem volt mindig az. Ugyan­
akkor a régióbeli megyéknél viszonylag hamar megfigyelhető az a jelenség, ame­lyet
törvényileg csak Mátyás király az 1486. évi (Decretum maius) törvényének 60. cik­ke­
lyében szabályozott. E törvénycikk szerint az alispánt a megyebeli birtokosok közül
kell kiválasztania az ispánnak.11 Az Anjou-kor közepére – a helyi adottságoktól függően
azonban később vagy korábban is – az ispánok eltűntek a megyebeli közéletből, s a megyei
íté­lőszék írányítását, illetve az azon való ítélkezést az alispánjukra vagy alispánjaikra
hagy­ták.12 A sedrián való ítélkezést, illetve a bírósági megkeresésekre történő vizsgálatok,
ki­szállások intézését természetesen nem egyedül az alispán végezte. A nemesi megye el­
engedhetetlen „tartozékai” voltak a szolgabírák (iudices nobilium, az oklevelekben gyak­
ran iudlium alakban). Jóllehet korábban kiélezett vita folyt a szolgabíró tisztségnév ere­
detéről és funkciójáról, mára a kérdés nyugvópontra jutott: onnan kapták nevüket, hogy
az alispánt segítették a bíráskodásban, korabeli magyar kifejezéssel, szolgáltak neki.13 E
szerepüket erősíti meg Pozsony megye 1464. évi oklevele is, amelyben a negyedik szol­
ga­bíró megválasztásának szükségeségét indokolván az alispán úgy fogalmazott, hogy a
szol­gabíró a megyei ítélőszék tartóoszlopa (columpna sedis nostre iudiciarie).14 Szatmár
me­gyének, ahogyan az előbbiekben említett többi megyének is négy szolgabírája volt. Az
Anjou-kor végén, ha a megyei hatóságról beszélünk, akkor már egyértelműen az alispánt
és a négy szolgabírót értjük alatta. Mellettük azonban még egy tisztségviselője volt a me­
gyé­nek, habár a forrásainkban csak legritkábban tudjuk személyüket tetten érni. Ők nem
mások, mint a megyei jegyzők.

8
Piti: Szabolcs I. 19/1.
9
C. Tóth: Ugocsa 25/2.
10
Neumann: Bereg 27/1.
11
Decreta Regni Hungariae 1458–1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxe­
runt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1989. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 19.) 299.
12
Vö. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza, 2008. 27–28.,
141.
13
Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988)
4:12-19.
14
Vita. Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005)
3:505–521.; 521.

8
 Az ispánok eltűnése a megyéből kettős hatással járt: egyrészt csökkent a megyei
ha­tóságok tekintélye, ezt egyértelműen tükrözi a kisnemesek megjelenése a szolgabírói
tisztségben. Amíg a 14. század közepéig a tekintélyes megyebeli birtokosok is elvállalták
a tisztséget, addig attól kezdve mindinkább a néhány jobbággyal rendelkező vagy job­
bágy­talan nemesek megélhetési területévé vált.15 Az ispánok távolmaradása hivatali me­
gyéjüktől ezzel ellentétes folyamatot is beindított: a megyében az alispánok egyre na­
gyobb tekintélyre tettek szert, sőt sok esetben a megyei nemesség csak megyebeli ne­
mest engedett az ispán által alispánként kijelölni. S habár a szolgabírói tisztség egyre
ke­vésbé volt csábító pálya, mégis annak lehetünk tanúi az egész országban, hogy egy-egy
tisztséget elvállaló személy több évig, sőt nem ritkán egy évtizeden túl is ellátta e funk­
cióját. Mondhatni az országos bíróságok mintájára állandósulnak a szolgabírói karok,
illetve csak lassan, fokozatosan változtatnak összetételükön.16
A nemesi megyék szervezete, mint minden más intézményé, természetesen nem
mutatott állandó formát, időről-időre feltűntek új tisztségek a klasszikusnak mondott felállás
mellett. Jóllehet Szatmár megyében csak egyetlen évben (1433) mutatható ki a Zsigmond
kor folyamán, hogy a sedria munkáját esküdt ülnökök (iurati assessores) segítették volna
– Bereg megyében 1401-ben,17 Szabolcsban 1410 és 1422 között mutathatóak ki18 –, de az
íté­lőszéken kiadott oklevelek közül jónéhányban feltűntették, hogy a megyebeli nemesek
is részt vettek az ítélet meghozatalában.19 1486-ban törvényileg létrehozták a választott
es­küdtek (electi iurati nobiles) – megyéktől függően – 8–12 fős testületét, akik átvették a
ki­­rályi ember feladatkörét, résztvettek az ítélőszéken folyó bíráskodásban és egyéb eseti
(adó­szedéssel és megyei ügyekkel összefüggő) megbízásokat végeztek.20
Szatmár megye – Sopron és Szabolcs mellett – ma már bizonyítottan egyike azon
me­gyéinknek, amelyeknek a legtöbbször változott a sedria helye.21 Az állandósulás csak
az Anjou kor végére következett be, amikor Csenger vált a megyei ítélőszék munkájának
hely­színévé. A sedria hely folytonos változásainak okát éppen a jelen kötetre alapozott
vizs­gálatoknak kell feltárnia.
Végül még egy dologról kell szólnunk a megye kapcsán, ezek pedig a közgyűlések.
Szat­már megyében, mint ahogyan a szomszédos Bereg és Szabolcs megyékben is, két­
féle – habár ugyanazzal a latin kifejezéssel (congregatio generalis) nevezett – köz­gyű­
lés­sel találkozunk. Az egyiket a megyei ispán tartotta, s valószínűleg szinte minden
év­ben megrendezték. Ez a típusú igazságszolgáltatási fórum azonban az Anjou kor
végével, összefüggésben az alispánok megyében betöltött szerepének előtérbe kerülésével
15
Vö. Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Budapest, 1998. (Társadalom- és
mű­velődéstörténeti tanulmányok 25.) 109. és C. Tóth: Szabolcs megye működése 67.
16
Vö. Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírái (Esettanulmány). Történelmi Szemle 39.
(1997) 411-424., további, Bereg, Győr, Sopron, Ugocsa, Vas és Veszprém megyei példákkal, C. Tóth:
Sza­bolcs megye működése 64–66.
17
Neumann: Bereg 61/120.
18
C. Tóth: Szabolcs megye működése 74.
19
Pl. 1425-ben: „unacum universis nobilibus extunc in sede nostra ... nobiscum consedentibus.”
20
Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) Szá-
zadok 139. (2005) 261–289.
21
A kérdésre lásd Csukovits Enikő: Sedriahelyek – megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle
39. (1997) 363–386., különösen 383.

9
megszűnt.22 Helyette a 15. század elejétől egy új típusú, eseti jelleggel tartott igaz­ság­
szol­gáltatási formát, a kikiáltott közgyűlés (proclamata congregatio) módjára tar­
tott tanúvallatást vezették be. Ez azt jelentette, hogy vitás vagy per alatt lévő birtok
szom­­szédjait, határosait és a megyebeli nemeseket a megye, egy királyi ember és egy
hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében eskü tétel után kikérdezték arról, hogy mit tudnak
a szóbanforgó ügyről. A másik, a korábbi szakirodalomban nádori, általam inkább bírói
köz­gyűlésnek nevezett intézmény volt. Ezen „az ország egyik nagybírája, más báró vagy
is­pán, királyi parancsra vagy anélkül, általában több megye lakosait összehívva, helyben
in­tézte el a peres ügyeket.”23 Szatmár megye nemességének közössége (universitas) részére
kor­szakunkban mindig Ugocsa megye nemességével együtt tartották a bírói közgyűlését.24
Ennek vezetőjét a bíráskodásban a megyék tisztikara, valamint a megyékbeli nemesek
közül választott 12 esküdt segítette.
Az oklevek közlési formájáról. Az oklevéltárban igyekeztünk közzétenni minden olyan
ok­levelet, amelyet Szatmár megye hatósága állított ki, legyen az pontos dátummal ellátva,
avagy az évet nem feltüntető kiadvány. Ugyanakkor nemcsak a megye által kiállított
okleveleket közöltük, hanem az azokban átírt, a megyéhez szóló parancsleveleket és más,
az átíró oklevéllel szerves egységet alkotó kiadványokat is, velük egy időrendet alkotva.
Ellenben nem tartottuk feladatunknak azoknak a parancsleveleknek a felkutatását és köz­
lését, amelyekre nem ismerjük (mert nem maradt fenn vagy nem hajtották végre a pa­
ran­csot) a megye által kibocsátott választ. A kötet a regesztákban szereplő rövidítések
és könyvészeti adatok feloldását tartalmazó jegyzékkel indul, majd a megye ispánjait,
al­ispánjait és szolgabíráit, valamint a jegyzőket és az 1486 után választott esküdt ülnö­
kök névsorát közli. A regeszták nyelve magyar, de a bármilyen szempontból fontos szö­
vegrészeket, illetve a megyei universitas által kiadott okleveleket a források eredeti nyel­
vén, latinul is közöljük. A forrásszövege alatt kisebb betűmérettel az oklevél anyagára,
meg­pecsételési módjára vonatkozó adatok és a hátoldalán található – a címzésen kívül
lévő – feljegyzések szövegét közöljük. Végül az oklevél levéltári jelzete következik. Bár a
me­gyei oklevelek közül jónéhány már teljes szöveggel vagy regeszta formában napvilágot
látott, ezekről is ugyanolyan regeszták készültek, adódóan a kiadvány természetéből. A
ki­adási helyeket mindenesetben az apparátus végén tüntettük fel.
A kötetet, annak felhasználhatóságát növelendő, részletes Hely-, családnév- és tárgy­
mutató, valamint külön Levéltári jelzet mutató zárja.

Írta C. Tóth Norbert

22
Vö. Szabolcs megyében. C. Tóth: Szabolcs megye működése 142.
23
Tringli István: Pest megye a késő középkorban. Pest Megye Monográfiája I/2. A honfoglalástól 1686-
ig. Torma István közreműködésével szerkesztette Zsoldos Attila. Budapest, 2001. 75–194.; 172.
24
Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Budapest, 1908.
127–139.

10
 Prefaţă

Volumul de faţă conţine peste patru sute de documente emise de autorităţile comitatului
Satu Mare1. Apariţia diplomatariului completează lista instrumentelor care facilitează cer­
cetarea izvoarelor medievale aparţinând autorităţilor din regiune. În acest sens, au fost
publicate diplomele emise de comitatului Szabolcs în două volume (primul volum con­
ţinând documente de la începuturi până la 1386, iar a doua din perioada 1387-1526)2, iar
dip­lomele comitatului Bereg3 şi Ugocea4 în câte un volum. Sătmarul, împreună cu aceste
co­mitate, în ciuda diferenţelor semnificative, au un specific comun, destul de important
din punct de vedere al situaţiei izvoarelor scrise: pe teritoriul lor, în afara autorităţiilor co­
mitatense (adunările nobiliare ori scaunele de judecată, sedes iudiciaria, comiatatense), nu
a funcţionat nici un loc de adeverire. Acest fapt nu înseamnă că regiunea nu a aparţinut în
raza de competenţă nici unui convent sau capitlu loc de adeverire. Locuitorii celor patru
co­mitate au vizitat Conventul de la Leles şi capitlul din Oradea pentru a transpune în scris
ca­zurile care necesitau acest lucru5. Importanţa locurilor de adeverire era subliniat şi de
faptul că scaunele de judecată ale comitatului (sedria) încă se ocupa în această perioadă,
doar conflictele cotidiene ale nobilimii şi ca atare transpunea în scris astfel de documente.
În­cepând din perioada angevină, comitatul s-a implicat treptat şi în procesele purtate în faţa
fo­rurilor de judecată din curia regală. Cu toate acestea, cazurile judecate în faţa scaunelor
co­mitatense foarte rar au ajuns la sentinţă finală, sau la vreo rezoluţie, deoarece, de obicei,
una dintre părţi strămuta procesul în faţa unui for superior din curia regală.
Cum funcţiona deci comitatul nobiliar? Transformarea comitatelor regale în comitate
no­biliare a început în ultimele decenii ale secolului al XIII-lea. Procesul, bine înţeles,
nu s-a derulat de la o zi la alta, având o durată mai lungă, în cazul unor comitate, chiar

1
 dunarea documentelor a fost realizată prin folosirea bazei de date electronice a Arhivelor Naţionale
A
al Ungariei: A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa – Database of archival do­cu­
ments of medieval Hungary (Baza de date ale izvoarelor arhivistice al Ungariei medievale) (http://mol.
arcanum.hu/dldf/opt/a091002.htm?v=pdf&a=start)
2
Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. (Diplomele autorităţilor comitatului Szabolcs I.)
(1284–1386) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 55. Szerk. Németh Péter. Szeged–Nyír­
egyháza, 2004. és C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (Diplomele autorităţilor
co­­mitatului Szabolcs II.) (1387–1526) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 53. Szerk. Né-
meth Péter. Budapest–Nyíregyháza, 2003.
3
Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei 1299–1526. (Diplomele autorităţilor comitatului
Be­reg 1299–1526) (A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle Füzetei 3. sz.) Nyíregyháza 2006.
4
C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526) (Diplomele autorităţilor co­mi­
tatului Ugocea 1290–1526) (A Magyar Tudományos Akadémia–Magyar Országos Levéltár Zsig­mond­
kori Oklevéltár Kutatócsoport kiadványa) Budapest, 2006.
5
C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században. (Date
pri­vind relaţia dintre comitate şi locurile de adeverire) Századok 136. (2002) 351–364

11
de­cenii6. Conform cercetărilor recente, înfiinţarea noului tip a comitatelor s-a făcut la
sfârşitul anilor 1270, urmând o iniţiativă centrală7. Acest fenomen demonstrează şi ritmul
for­mării comitatelor nobiliare în regiunea noastră. Izvoarele cele mai timpurii referitoare
la noua instituţie provin despre comitatul Szabolcs (14 decembrie 1284)8, urmat imediat
de Satu Mare (1284/1285), Ugocea (cca. 1290)9 şi, în final despre comitatul Bereg (1 mai
1299)10. Ca şi pe vremea celui regal, comitatul nobiliar era condusă de reprezentantul
re­gelui: comitele (comes), pe care a fost numit însăşi de rege din rândul baronilor. Al
doilea în rangul ierarhiei comitatense se afla vicecomitele numit la început curialis comes,
iar mai târziu vicecomes. Trebuie observat faptul că se folosește eronat în literatura de
specialitate denumirea de comitele suprem având locţitorul vicecomitele. Potrivit izvoarelor
medievale, în fruntea nici unui comitat nu se afla un comite suprem (supremus comes),
ci întotdeauna doar comite (comes) şi un vicecomite (vicecomes). Comitele din fruntea
co­mitatului nu trebuia să fie neapărat un moşier aristocrat din comitatul respectiv, cum
nici vicecomitele nu era numit întotdeuna dintre familiarii lui. Totodată se poate observa
şi în cazul comitatelor din această regiune faptul că vicecomitele provine totdeauna din
rândul nobilimii locale, posedând moşii în comitatul unde era numit. Această uzanţă a
fost codificat prin lege abia în 1486, în paragraful 60, al decretului (Decretum maius),
emis de regele Matei. Conform decretului, comitele trebuie să îl aleagă pe vicecomite
dintre moşierii comitatului11. Pe la mijlocul perioadei angevine, comiţii au dispărut din
viaţa publică a comitatului, iar conducerea şi scaunului de judecată al comitatului au lăsat
pe seama vicecomitelui sau a vicecomiţilor12. Acest proces, în funcţie de circumstanţele
lo­cale, sa produs mai devreme sau mai târziu în diferite comitate. Judecarea cazurilor la
scaune de judecată (sedria) sau probatoriul plângerilor, anchetele şi deplasările bine înţeles
nu au rămas doar în seama vicecomitelui. „Elementele” de nelipsit ale corpului de oficiali
aparţinând comitatului nobiliare, erau juziile nobililor (iudices nobiliarum, în documente
de multe ori fiind menţionate sub formă de iudlium). În istoriografia mai veche au avut loc
discuţii intense despre originea denumirii funcţiei şi despre atribuţiile judelui nobiliar, dar
aceste aspecte au fost clarificate între timp. În acest sens, denumirea provine din rolul de
ajutor al vicecomitelui în judecarea cazurilor, exprimat în limba maghiară din epocă prin

6
 u privire la comitate şi periodizarea activităţii lor, v. Tringli István: Megyék a középkori Magyarorszá­
C
gon. (Comitate în Ungaria medievală) „Honoris causa.” Tanulmányok Engel Pál emlékére. (MTA TTI
Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 40. – Analecta Mediaevalia III.) Budapest–Piliscsaba,
2009. 487–518. Funcţionarea comitatelor prin cazul comitatului Hunedoara a fost prezentată mai nou
de W. Kovács András: Administraţia comitatului Hunedoara în evul mediu. Sargetia (Acta Musei De­
vensis) 35–36. (2007–2008) 29–66.
7
Vezi: Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák (Văduva şi juzii nobiliari). Századok 137. (2004)
783–808.
8
Piti: Szabolcs I. 19/1.
9
Vezi: C. Tóth: Ugocsa 25/2.
10
Neumann: Bereg 27/1
11
Decreta Regni Hungariae 1458–1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxe­
runt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Akadémiai
Ki­adó, Budapest, 1989. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 19.) 299.
12
C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban (Funcţionarea comitatului Szabolcs
în cursul domniei lui Sigismund de Luxembourg). Nyíregyháza, 2008. 27–28., 141.

12
l-au slujit (szolgabíró = „judele slujitor”)13. Acest rol al juzilor nobiliari este confirmat de
o diplomă emisă de comitatul Pozsony în anul 1464, în care vicecomitele motivează ne­
ce­sitatea alegerii al patrulea jude nobiliar cum că el ar fi stâlpul de susţinere al scaunului
de judecată al comitatului (columna sedis nostre iudiciare)14. Comitatul Satu Mare, ca şi
celelalte comitate învecinate din regiune au avut patru juzi ai nobililor. La sfârşitul pe­ri­
oadei angevine, corpul oficialităţilor comitatense conţinea echivoc: vicecomitele şi cei
pat­ru juzi ai nobililor. Pe lângă ei, comitatul a mai avut încă un funcţionar: notarul, cu
toate că prezenţa lui e foarte rar menţionată în izvoare.
Îndepărtarea comiţilor de la viaţa cotidiană a comitatului a avut efect dublu: pe de
o parte a scăzut prestigiul oficiilor judeţene. Funcţia de jude nobiliar a fost ocupat în
majoritatea covârşitoare a cazurilor de membrii micii nobilimi. Până la mijlocul secolului
al XIV-lea această funcţie de regulă a fost ocupată de moşieri având prestigiu ridicat din
cadrul comitatului, dar după această dată, ea a devenit sursa de trai a nobililor care aveau
doar câţiva iobagi sau chiar nu aveau nici unul15. Absenţa comiţilor din comitat a declanşat
la rândul lui şi un proces contrariu: vicecomiţii au dobândit un prestigiu din ce în ce mai
însemnată, chiar dacă comunitatea a acceptat din partea comitelui desemnarea în funcţie
de vicecomite unui nobil din comitatul respectiv. În ciuda faptului că funcţia de jude no­
biliar a fost o funcţie mai puţin atractivă, se observă peste tot în regat fenomenul că o
per­soană a deţinut aceasta funcţie ani lungi la rând, deseori chiar şi decenii. Astfel, similar
tribunalelor din curia regală, corpului de juziilor nobiliari era destul de stabilă, membrii
fiind schimbaţi treptat16.
În mod firesc, instituţiile comitatelor nobiliare, ca şi a celelalte organizaţii medievale,
nu aveau structură constantă: pe lângă funcţii clasice, au intrat în componenţă din când în
când şi alţi dregători. E drept, pe parcursul domniei lui Sigismund de Luxembourg, doar o
sin­gură dată poate fi documentat existenţa asesorilor (iurati assessores) în munca sed­riei
comitatului Satu Mare, în 1433, iar în comitatul Bereg în 140117, în comitatul Sza­bolcs între
1410 şi 142218. În schimb, mai multe documente emise la scaunele de ju­de­cată menţionează
că în luarea deciziilor pe parcursul procesului au luat parte şi nobilii co­mitatului19. În
1486, s-au înfiinţat prin lege corpul juraţilor aleşi (electi iurati nobiles), com­pus din 8–12
membrii, în funcţie de mărimea comitatului. Ei au preluat sarcinile de­le­gatului regelui, au

13
Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez (Contribuţii privind formarea
denumirii funcţiei de jude nobiliar). Levéltári Szemle 38. (1988) 4:12–19.
14
Vita. Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban (Dezbatere. Autorităţile comitatului Szabolcs în
cur­sul domniei lui Sigismund de Luxembourg). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005) 3:505–
521.; 521.
15
Vezi: Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében (Societatea nobiliară în evul mediu
din comitatul Ung). Budapest, 1998. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) 109. şi C.
Tóth: Szabolcs megye működése (Funcţionarea comitatului Szabolcs) 67.
16
Vezi: Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírái (Esettanulmány) (Juzii nobiliari din co­
mi­tatul Tolna din evul mediu. Studiu de caz). Történelmi Szemle 39. (1997) 411–424., cazuri adiţionale
din comitatele Bereg, Győr, Sopron, Ugocsa, Vas şi Veszprém vezi C. Tóth: Szabolcs megye működése
(Funcţionarea comitatului Szabolcs) 64–66.
17
Neumann: Bereg 61/120.
18
C. Tóth: Szabolcs megye működése (Funcţionarea comitatului Szabolcs) 74.
19
Pl. 1425-ben: „unacum universis nobilibus extunc in sede nostra ... nobiscum consedentibus.”

13
participat la lucrările scaunului de judecată şi au mai executat şi alte sarcini ocazionale (de
exemplu colectarea dărilor şi cazuri legate de treburile comitatului)20.
Pe baza documentelor este cert că locul sedriei, faţă de celelalte comitate ale regatului,
s-a mutat de cele mai multe ori în Satu Mare, similar ca în Sopron şi în Szabolcs21. Sta­
bilirea definitivă a locului s-a produse către sfârşitul perioadei angevine, când Csenger
a devenit locul scaunului de judecată comitatens. Cauza acestei mutări permanente va
tre­bui elucidată de cercetările viitoare, punctul de plecare ale acestora fiind oferite de do­
cu­mentele din volumul de faţă.
În final, în privinţa comitatului mai trebuie menţionată chestiunea adunării nobiliare.
În cazul comitatului Sătmar, ca de altfel şi în cazul comitatelor vecine Bereg şi Szabolcs, se
disting două tipuri de adunări nobiliare, cu toate că termenul latin folosit pentru denumirea
lor era una şi acelaşi (congregatio generalis). Iniţial adunările nobiliare au fost ţinut de
co­­mitele, şi aveau loc, probabil, în fiecare an. Acest for de judecată însă, s-a desfiinţat pe
la sfârşitul perioadei angevine, în contextul creşterii rolului vicecomitelui22. În locul său,
s-a format de la începutul secolului al XV-lea o nouă organizare al scaunelor de judecată,
convocat în funcţie de necesităţi prin forma unor interogări de martori, numit adunare proc­
la­mată (proclamatio congregatio). În acest sens, vecinii şi limitrofii moşiei aflat în proces,
precum şi nobilimea comiatatului, a fost interogat sub jurământ în privinţa cazului judecat,
în prezenţa delegatului regal şi a delegaţiei din partea locului de adeverire (loca credibilia).
Ce­lălalt tip de adunare nobiliară este numit în literatura de specialitate mai veche ca cel al
pa­latinului. Este mai preferabil însă a denumii ca adunare generală de judecată. În cadrul
acestor adunări „un judecător din curia regală, un alt baron sau comite, cu sau fără ordin
regal, a judecat pe loc procesele aflate pe rol, convocând de obicei locuitorii mai multor
co­mitate”23. Comunitatea nobililor (universitas) din Satu Mare a ţinut de obicei adunările
de judecată împreună cu nobilimea comitatului Ugocea24. Conducătorul acestuia a fost
ajutat în judecată de corpul oficialităţilor comitatelor, împreună cu 12 juraţi aleşi dintre
no­bilii din comitate.
Despre modul de publicare a documentelor. În diplomatariu s-a propus publicarea
tuturor documentelor emise de autorităţile comitatului Satu Mare, fie datate fie nedatate.
To­todată, au fost incluse în acest volum, pe lângă documentele emise de comitat, ordinele
primite şi transcrise, precum şi alte documente legate organic de transumpturi, alcătuind
o singură unitate cronologică. În schimb, nu a fost considerat obiectul acestui demers
20
Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) (Ase­
sori nobiliari aleşi în comitatul Nitra. Executarea prevederilor paragrafului 8 din legea din anul 1486)
Szá­zadok 139. (2005) 261–289.
21
Referitor la această problemă vezi: Csukovits Enikő: Sedriahelyek – megyeszékhelyek a középkorban
(Locul sedriilor şi reşedinţe comitatelor în evul mediu). Történelmi Szemle 39. (1997) 363–386., în
sp. 383.
22
Vezi fenomenul şi în comitatul Szabolcs: C. Tóth: Szabolcs megye működése (Funcţionarea comitatului
Sza­bolcs) 142.
23
Tringli István: Pest megye a késő középkorban (Comitatul Pest în evul mediu târziu). Pest Megye Mo­
no­gráfiája I/2. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István közreműködésével szerkesztette Zsoldos Attila.
Budapest, 2001. 75–194.; 172.
24
Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. (Formarea şi funcţionarea
in­stituţiilor comitatului din perioada lui Ludovic de Anjou) Budapest, 1908. 127–139.

14
reperarea şi publicarea tuturor poruncilor primite de comitat, la care nu cunoaştem (că nu
s-au păstrat sau nu s-au executat) răspunsul emis de comitat.
Volumul începe cu lista abrevierilor folosite şi cu bibliografia de specialitate, urmată de
lista comiţilor, vicecomiţilor şi juziilor nobiliari, precum şi lista notarilor şi a juraţilor aleşi
după anul 1486. Documentele sunt redate în formă de regest, limba lor fiind maghiara.
Toate părţile din text, considerate importante din punct de vedere istoric sunt redate în
lim­ba originală a documentului, cea latină. Sunt publicate integral, în latină documentele
emise de universitas-ul comitatului. Textul documentului este urmat, cu litere mai mici,
de referiri privind materialul documentului, modul de ştampilare şi eventualele note de pe
verso-ul documentului, în afara adresei. În final, s-a notat cota arhivistică a documentului.
Cu toate că dintre documentele comitatului, mai multe au văzut deja lumina tiparului, fiind
pub­licate cu textul întreg sau sub formă de regestru, au fost respectate principiile de mai
sus şi au fost incluse în volumul de faţă. În astfel de cazuri, locul publicării a fost indicat
în­totdeuna la sfârşitul aparatului critic.
Pentru creşterea eficienţei de folosire, volumul cuprinde un indice detaliat de locuri şi
nume. În final este dat indicele cotelor de arhivă.

Norbert C. Tóth

15
16
 Forewords

This volume contains more than four hundred documents of the authorities of Szatmár
County.1 With the publication of the Collection of Documents, the uncovering of the written
sources of the medieval administration of the region will be completed: the documents
of Szabolcs County in two volumes (until 1386 and 1387–1526)2 and the documents of
Bereg3 (and Ugocsa4) County in two separate volumes. Despite significant differences,
these counties share an important common feature: the only authentic institution on the
territories of Szabolcs, Szatmár, Bereg and also Ugocsa Counties was the county court of
justice, in Latin the sedes iudiciaria. On this territory, not a single loca credibilia could be
found, which of course does not mean that the territory did not belong to the authority of
one of the convents or chapters. In the four counties, the convent of Lelesz and the chapter
of Várad fulfilled the role of loca credibilia and these two ecclesiastic institutions were
visited by the inhabitants of the region to have their legal affairs set in a written form.5
They did so because the documents issued by the county courts of justice (sedria) mostly
put yet down in writing the examination and discussion of the smaller and larger disputes
and violent actions of the nobles committed against each other. They also took part in the
execution of juridical tasks arriving from the royal curia from the middle of the Anjou
period. However, they rarely arrived to a decision since one of the parties generally had
the case referred to one of the courts of the royal curia.
What did a noble county look like? The change from royal counties to noble counties
started in the last decades of the 13th century. This process naturally took years or decades
in the particular counties.6 As far as it can be told, the idea of the establishment of a new

1
 he collection of the documents was enabled by the A középkori Magyarország levéltári forrásainak
T
adat­bázisa – Database of archival documents of medieval Hungary (http://mol.arcanum.hu/dldf/opt/
a091002.htm?v=pdf&a=start) of the Hungarian National Archives.
2
Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. (1284–1386) A nyíregyházi Jósa András Múzeum
ki­adványai 55. Ed. Németh Péter. Szeged–Nyíregyháza, 2004. és C. Tóth Norbert: Szabolcs megye
ha­tóságának oklevelei II. (1387–1526) A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 53. Ed. Németh
Péter. Budapest–Nyíregyháza, 2003
3
Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei 1299–1526. (A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle
Fü­zetei no. 3.) Nyíregyháza 2006.
4
C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526) (A Magyar Tudományos Aka­dé­
mia–Magyar Országos Levéltár Zsigmondkori Oklevéltár Kutatócsoport kiadványa) Budapest, 2006
5
C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században. Száza-
dok 136. (2002) 351–364
6
On the counties and the periodisation of their working see Tringli István: Megyék a középkori Ma­
gyar­országon. „Honoris causa.” Tanulmányok Engel Pál emlékére. (MTA TTI Társadalom- és mű­ve­
lő­déstörténeti tanulmányok 40. – Analecta Mediaevalia III.) Budapest–Piliscsaba, 2009. 487–518. –
Re­cently, the functioning of a county was illustrated by the working of Hunyad county in W. Kovács
András: Administraţia comitatului Hunedoara în evul mediu. Sargetia (Acta Musei Devensis) 35–36.
(2007–2008) 29–66

17
type of county institution came from the central power at the very end of the 1270’s.7 The
appearance of the seeds of the noble county in our region corroborates that so it really hap­
pened. The earliest data about the new institution is from Szabolcs County (December 14,
1284),8 which was soon followed by Szatmár (1284/1285), Ugocsa (ca 1290)9 and finally
Bereg (May 1, 1299)10 Counties. Similarly to the former royal counties, the county head
(ispán or comes) stood at the head of the counties, who represented the king, and who, just
like earlier, was appointed by the king generally from among the barons. His substitute
was the deputy county head (alispán), who was initially called curialis comes and then
vicecomes. (It must be remarked here that it is a common but incorrect practice that the
head of the county is called main county head (főispán) whose substitute was the deputy
county head (alispán). No main county head (főispán or supremus comes) is mentioned
in a single county during the Middle Ages, only county head (ispán or comes) and deputy
county head (alispán or vicecomes) can be found. The county head (ispán) did not need
to be a local landlord or squire and the deputy county head (alispán) denoted from among
his followers was not always one either. At the same time, the phenomenon that was
legally regulated only in paragraph 60 of King Mathias’s act of 1486 (Decretum maius)
can relatively early be observed in the counties of the region. According to this paragraph,
the deputy county head (alispán) had to be appointed by the county head (ispán) from
among the landowners of the county.11 By the middle of the Anjou period, the county
head (ispán) disappeared from the county administration, sooner or later depending on
the local circumstances, and the supervision of the county court and jurisdiction was left
to his deputy or deputies.12 Naturally, the deputy county head was not alone in passing
sen­tences at the sedria and carrying out examinations and visitation on appeals from the
court. Noble judges (iudices nobilium, or frequently in the form iudlium in the documents)
were indispensable “requisites” of a noble county. Sharp debates were continued about the
origin and function of the office name noble judge (szolgabíró [servant judge]) but the
question has been settled: the name rooted in the function that the judge helped the deputy
in jurisdiction, using a contemporary phrase he served the deputy.13 A deed of Pozsony
County from 1464 confirmed this role: the deputy argued for the election of a fourth judge
saying that judges were the pillars of county courts (columpna sedis nostre iudiciarie).14
Szatmár County, similarly to the above-mentioned four other counties, had four judges.
At the end of the Anjou period, county authorities evidently meant the deputy county
7
Vö. Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák. Századok 137. (2004) 783–808
8
Piti: Szabolcs I. 19/1
9
C. Tóth: Ugocsa 25/2
10
Neumann: Bereg 27/1
11
Decreta Regni Hungariae 1458–1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxe­
runt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Akadémiai
Ki­adó, Budapest, 1989. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 19.) 299
12
Comp. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza, 2008. 27–28.,
141
13
Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988)
4:12–19
14
Vita. Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005)
3:505–521.; 521

18
head and the four judges. The county had yet another officer, although he is only rarely
mentioned in the sources: he was the county notary.
The disappearance of the county head from the county had a double effect: the respect
of the county authorities became restricted, which is clearly reflected in the appearance
of the minor nobility in the rank of the noble judge. Until the middle of the 14th century,
distinguished county aristocrats accepted the post, while later it increasingly became the
means of living of the members of the minor nobility who had only a few villains if any.15
The absence of the county head from his county started an opposite process in the county
as well: the deputy county heads gained larger and larger respect and often the county
nobility forced the county head to elect his deputy from among the nobles of the same
county. And although the post of a judge was less and less attractive, we can observe all
over the country that the persons who accepted the appointment stayed in the office for
years or even longer than a decade. We can say that the office of judges became just as
permanent as the national courts or the composition of judges changed only slowly and
gradually.16
The organisation of the noble counties naturally did not show a consolidated form, just
like any other institution; sometimes new offices appeared beside the so-called classical
ar­rangement. Although it was only a single year (1443) when jurors (iurati assessores)
helped the work of the sedria in Szatmár county during Sigismund’s time, - they can be
demonstrated in Bereg county in 1401,17 in Szabolcs between 1410 and 142218 – it was
remarked in several documents issued by the court that the nobles of the county took
part in bringing a decision.19 In 1486, the corporation of 8–12 elected jurors (electi iurati
nobiles) , depending on the counties, was legally set up. They took over the tasks of the
royal person, they took part in jurisdiction in the courts and carried out other occasional
commissions (connected with tax collection and county affairs).20
Szatmár County was one of the counties, beside Sopron and Szabolcs, where the seat
of the sedria was the most frequently changed.21 Consolidation arrived only at the end of
the Anjou period, when Csenger became the seat of the county court. The reason of the
continuous changes of the seat of the sedria must be found by the investigations based on
this volume.
Finally, yet another think must be mentioned in relation with the county: the assemblies.
Similarly to the neighbouring Bereg and Szabolcs counties, two types of assemblies existed
in Szatmár County although they were mentioned by the same Latin name (congregatio
15
Vö. Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Budapest, 1998. (Társadalom- és
mű­velődéstörténeti tanulmányok 25.) 109 and C. Tóth: Szabolcs megye működése 67
16
Vö. Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírái (Esettanulmány). Történelmi Szemle
39. (1997) 411–424, with further examoles from Bereg, Győr, Sopron, Ugocsa, Vas and Veszprém
Counties, C. Tóth: Szabolcs megye működése 64–66
17
Neumann: Bereg 61/120
18
C. Tóth: Szabolcs megye működése 74.
19
E.g. in 1425: „unacum universis nobilibus extunc in sede nostra ... nobiscum consedentibus.”
20
Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) Száza­
dok 139. (2005) 261–289
21
On the topic see Csukovits Enikő: Sedriahelyek – megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szem-
le 39. (1997) 363–386., especially 383

19
generalis). One of them was summoned by the county head, and it was probably organised
nearly every year. This jurisdictional authority, however, ceased at the end of the Anjou
pe­riod in parallel to the promotion of the role of the deputy county head in the county.22
At the beginning of the 15th century, it was replaced by a new, occasionally functioning
jurisdiction form. It was the interrogation of witnesses in the form of a proclaimed assembly
(proclamata congregatio). It means that the neighbours of the disputed or sued estates
and the nobles of the county were heard, after having taken an oath, of what they knew
about the relevant affair in the presence of a royal person and a witness of loca credibilia.
The other one was an institution that had earlier been called a palatine assembly in the
literature and that I would rather call the judges’ general assembly. On these occasions
“one of the high judges of the country, another baron or county head generally summoned
the population of several counties on a royal order or without it, and locally settled the
lawsuits”.23 Regarding the community (universitas) of the nobility of Szatmár County, the
judges’ general assembly was always held together with the nobles of Ugocsa County in
our period.24 The head of the assembly was helped in jurisdiction by 12 jurors elected from
the ranks of the officers and the nobles of the counties.
On the publication form of the documents. In the collection of documents we intended
to publish all the documents issued by the authorities of Szatmár County, be it an exactly
dated one or a document without the marking of the year. Beside the documents issued by
the county, we also publish the written orders addressed to the county and other documents
that are in organic connection, in a chronological relevance with the writs. But we found
it outside our scope to find and publish the written orders the county’s answers to which
are not known (because it was mot preserved or the order was not executed). The volume
starts with the elucidation of the abbreviations and bibliophile data of the abstracts, fol­
lo­wed by the list of the names of the county heads, deputy county heads and judges of
the county and the names of the notaries and jurors elected after 1486. The abstracts are
written in Hungarian, but the texts that appear to be important from a certain aspect and the
documents issued by the county universitas are published in Latin, the original language
of the sources. Under the text of the source, data regarding to the material of the document,
the sealing method and the notes made on the backside of the document other than the add­
ress are given in small letters. Finally, the archival registry number of the document can be
read. Although many of the county documents have already been published in an abstract
form or with the complete text, similar abstracts were compiled from them as of the rest
of the documents because of the character of the publication. The date of issue is always
given at the end of the apparatus.
The volume is closed with detailed topographical, family name and subject indices
and a separate archival reference index to enhance the usefulness of the volume.

Norbert C. Tóth
22
Comp. in Szabolcs county. C. Tóth: Szabolcs megye működése 142
23
Tringli István: Pest megye a késő középkorban. Pest Megye Monográfiája I/2. A honfoglalástól 1686-
ig. edited by Attila Zsoldos with István Torma’s co-operation. Budapest, 2001. 75–194.; 172
24
Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Budapest, 1908.
127–139

20
 Felhasznált könyvészeti források

Anjou-oklt. = Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum An­de­

ga­vensium illustrantia. Szerk. Almási Tibor (XI–XIV.), Blazovich László (VII–
VIII., X., XXI.), Géczi Lajos (VII., IX–X., XXI.), Kőfalvi Tamás (XIV.), Kristó
Gyula (I–VI., XVII., XIX.), Makk Ferenc (XIX.), Piti Ferenc (XX., XXIII–XXIV.,
XXVI–XXVII.), Sebők Ferenc (XXV–XXVI., XXXI.), Tóth Ildikó (XV.). Bp.–
Szeged, 1990–.
AO = Nagy Imre–Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori Okmánytár. Codex diplomaticus Hun­
ga­ricus Andegavensis. I–VII. Bp., 1878–1920.
Balassa = A Balassa család levéltára 1193–1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó
alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Bp., 1990. (A Magyar Országos Levéltár
Ki­adványai II. Forráskiadványok 18.)
Bereg = Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei 1299–1526. (A Szabolcs-
szat­már-beregi Szemle Füzetei 3. sz.) Nyíregyháza, 2006.
C. Tóth: Ki kicsoda = C. Tóth Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Bátori családban? A Bátori
csa­lád ecsedi ágának tagjai 1377–1541. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44.
(2009) 5-47.
CD Cr. = Marko Kostrenčić–Tadeus Smičiklas: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dal­
matiae ac Slavoniae. Diplomatički zbornik kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Sla­
vonije. I–XVII. Zagrabiae, 1904–1981.
Csáky = Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez. I. 1. rész. Bp., 1919.
Doc. Art. Paul. = Documenta Artis Paulinorum. A magyar rendtartomány monostorai.
I–III. Bp., 1975–1978.
Doc. Val. = Antonius Fekete Nagy–Ladislaus Makkai: Documenta historiam Valachorum
in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Bp., 1941.
Engel: Archontológia = Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II.
His­tória Könyvtár, Bp., 1996.
Engel: Ung = Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp., 1998.
(Tár­sadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25.)
Eckhart F., Turul 1911. = Eckhart Ferenc: Adalékok a Gut-Keled nemzetség genealogiájához.
Turul, 1911. 35–38.
Fejér = Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI.
Budae, 1829–1844.
Gábor Gy. 1908. = Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos
alatt. Bp., 1908.
HO = Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. I–VIII. Győr–Bp., 1865–1891.
Kállay = A nagykállói Kállay-család levéltára. I–II. Bp., 1943.
Kárffy Ö., TT. 1900. = Kárffy Ödön: A Csicsery család levéltára I. Történeti Tár, 1900.
385–410.
Károlyi = Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Codex dip­lo­
ma­ticus comitum Károlyi de Nagy-Károly. I–V. Bp., 1882–1897.

21
Lelesz II. = C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni so­ro­
za­tának oklevelei, II. közlemény 1400–1410. (Pótlás a Zsigmondkori Oklevéltár
II. kötetéhez) A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 48. (2006)
323–442.
Levt. Közl. 9. (1931) = Fekete Nagy Antal: A Petróczy levéltár középkori oklevelei. II.
Le­véltári Közlemények 9. (1931) 56–111.
Levt. Közl. 24. (1946) = Borsa Iván: A középkori oklevelek regesztázása. (Függelék: A
Köl­csey család levéltárának középkori oklevelei.) Levéltári Közlemények 24.
(1946) 47–70.
MOL-adatbázis = A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. (DL-DF
4.3) CD-ROM. Szerk. Rácz György. Bp., 2008.
Mon. rust. = Monumenta rusticorum in hungariam rebellium anno MDXIV. Maiorem par­
tem collegit Antonius Nagy Fekete. Ediderunt Victor Kenéz et Ladislaus Solymosi
atque in volumen redigit Geisa Érszegi. Budapest, 1979. (A Magyar Országos
Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 12.)
Németh: Szatmár = Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század
ele­jéig. Nyíregyháza, 2008. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai
60.)
Piti F., JAMÉ 2000. = Piti Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék 1342–1382 között
ki­adott oklevelei a Vay család berkeszi levéltárában. A nyíregyházi Jósa András
Mú­zeum Évkönyve. Szerk. Németh Péter. Nyíregyháza, 2000. 111–120.
Piti: Szatmári archontológia = Piti Ferenc: Szatmár megye Anjou-kori archontológiájához.
In: Auxilium historiae. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére.
Szerk. Körmendi Tamás–Thoroczkay Gábor. Bp., 2009. 255–263.
Piti F., SzSzBSz 2002/1. = Piti Ferenc: I. Lajos király Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékre
vo­natkozó oklevelei a Vay család berkeszi levéltárában (1343–1366). Szabolcs-
szat­már-beregi Szemle 2002/1. 1–9.
Piti F., SzSzBSz 2005/3. = Piti Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékre vonatkozó
or­szágbírói oklevelek a Vay család berkeszi levéltárában (1356–1381). Szabolcs-
szat­már-beregi Szemle, 2005/3. 334–342.
Piti F. 2005. = Egy Károly Róbert-kori oklevél keltezése és a dévai csata időpontja. Stu­
dia professoris – professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik
születésnapjára. Szerk. Almási Tibor, Draskóczy István, Jancsó Éva. Bp., 2005.
281–284.
RA = Szentpétery Imre–Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke.
Re­gesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I–II. Bp., 1923–1987.
Rábik = Vladimír Rábik: Diplomatarium Sancto-Adalbertinum. Stredoveké listiny v Li­te­
rár­nom archíve Spolku sv. Vojtecha (1181) 1214–1543. Slovenská ge­ne­a­lo­gicko-
he­raldická spoločnosť 2008.
Sölch M. 2005. = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában és
Egyetemi Levéltárában őrzött 1526 előtti oklevelek és iratok jegyzéke. Össze­ál­lí­
totta Sölch Miklós. Bp., 2005.
Süttő Sz. 2003. = Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. I–II. Szeged, 2003.
Szabolcs I. = Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei (1284–1386). Szeged–
Nyír­egyháza, 2004.

22
Szirmay, Szatmár = Szirmai Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és pol­
gári esmérete. I–II. Budán, 1809–1810.
Sztáray = A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. Szerkeszti Nagy Gyula.
I–II. Bp., 1887–1889.
Ugocsa = C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526) (A Magyar
Tu­dományos Akadémia–Magyar Országos Levéltár Zsigmondkori Oklevéltár
Ku­tatócsoport kiadványa) Bp., 2006.
TT = Történelmi Tár.
Zichy = A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex dip­lo­
ma­ticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő. I–XII. Pest–Bp.,
1871–1931.
ZsO = Zsigmondkori oklevéltár. I–II. (1387–1410) Összeállította Mályusz Elemér. Bp.,
1951–1958.; III–VII. (1411–1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és
szer­kesztette Borsa Iván. Bp., 1993–2001.; VIII–IX. (1421–1422) Borsa Iván –
C. Tóth Norbert. Bp., 2003–2004.; X. (1423) C. Tóth Norbert. Budapest, 2007.;
XI. (1424) Bp., 2009. Neumann Tibor–C. Tóth Norbert. (Magyar Országos Le­
vél­tár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3-4., 22., 25., 27., 32., 37., 39., 41., 43.
és 49.)

23
24
 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK
Köz- és tulajdonnevek
a. = ante
Annunc. = Annunciatio és alakjai
ap. = apostol és alakjai
ápr. = április
Asc. = Ascensio és alakjai
Ass. = Assumptio és alakjai
aug. = augusztus
Bapt. = Baptista és alakjai
Circumd. = Circumdederunt
Concepc. = Conceptio és alakjai
Conv. = Conversio és alakjai
corp. = corpus és alakjai
cs. = család
D. = datum
dom. = dominica és alakjai
Dom = Dominus és alakjai
dec. = december
Decoll. = Decollatio és alakjai
DF = Magyar Országos Levéltár,
Budapest. Diplomatikai
Fényképgyűjtemény.
Div. = Divisio és alakjai
DL = Magyar Országos Levéltár,
Budapest. Diplomatikai
Levéltár.
e. = előtt(e)
egr. = egregius és alakjai
Epiph. = Epiphania és alakjai
Exalt. = Exaltatio és alakjai
f. = feria
febr. = február
gen. = generosa és alakjai
glor. = gloriosus, -a, -um
hh. = hiteleshelyi
HML = Heves M.-i Levéltár, Eger
jan. = január
júl. = július
jún. = június
kápt. = káptalan
25
Kath. = Kathedra és alakjai
konv. = konvent
l. = lásd
lt. = levéltár(a)
máj. = május
magn. = magnificus és alakjai
márc. = március
Múz. Ta. = Magyar Nemzeti Múzeum,
Budapest. Törzsanyag.
Nat. = Nativitas és alakjai
nb. = nembeli
NRA = Neo-regestrata Acta.
nob. = nobilis és alakjai
nov. = november
oct. = octava és alakjai
okt. = október
omn. sanct. = Omnes Sancti és alakjai
orsz. = országos
p. = post
Pent. = Pent(h)ecostes és alakjai
prov. = providus és alakjai
Purif. = Purificatio és alakjai
quind. = quindena és alakjai
Remin. = Reminiscere
sab. = sab(b)atum és alakjai
SNA = Slovensky národny archív
stb. = és a többi
ŠÚA = Štátny ústredný archív.
Bratislava (Pozsony).
szept. = szeptember
ti. = tudniillik
ua. = ugyanaz(on)
uo. = ugyanott
uő. = ugyanő(k)
ven. = venerabilis és alakjai
vig. = vigilia és alakjai
vinc. = vincula
virg. = virgo és alakjai
Visit. = Visitatio és alakja
Szövegkritikai jelek

[…] nem olvasható rész, hiány

? bizonytalan keltezés/olvasat
recte helyesbítés
+ hamis oklevél
! így
> (tartalmi) átírás időbeli iránya

26
 Szatmár megye archontológiája
(1284–1526)

A következő összeállítás a középkori Szatmár megye tisztségviselőinek a források alap-

ján rekonstruálható neveit tartalmazza a nemesi megye kialakulásától kezdve 1526-ig. Az
1301–1457 közötti időszak tekintetében Engel Pál (Archontológia I. 187–191.) és Németh
Pé­ter (Szatmár 281/446.) munkáira támaszkodtunk.1 A feltüntetett dátumok a tisztségvise-
lőkről szóló első és utolsó adatot jelentik. Az ispánok személye, illetve tisztségviselésük
ideje sokszor csak alispánjaik hivatalviselése alapján pontosítható. Az ispánok nevei nor-
mál, az alispánoké kisebb és kurzív betűvel szerepelnek. A dátumok után a forráshivat­
ko­zások, azonbelül is félkövérrel a kötet tételszámai szerepelnek. A szatmári ispánság-
gal vagy alispánsággal párhuzamosan viselt tisztségeket a jegyzetek sorolják fel. Mivel
a tisztségviselőkre utaló adatok egy része nem megyei kiadványokból származik, így a
for­rásfeltárás előrehaladásával a listák még minden bizonnyal kiegészíthetők lesznek.

Ispánok és alispánok

[Borsa nb.] István (Tamás fia) 1285. VI. 13. (RA 3365.)

[Borsa nb. Kopasz] Jakab (Tamás fia)2 1291. X. 9. (RA 3822.)

[Rátót nb.] Miklós (Olivér fia)3 1296. X. 26. (RA 4090.)

[Szennyesi]4 Aba 1290–1300. között (5)

[Balogsemjén nb. Mihály fia:] Pál5 1299. körül6 (4)

[Borsa nb.] Kopasz (1301–1311)7 1306. II. 2. (Anjou-oklt. II. 9.)

1308. IX. 15. (Anjou-oklt. II. 442.)

[Borsa nb.] Tamás fia: Beke (1312–1316)8 1312. VII. 5. (11)

Pál (Gekmin fia)9 [1316.] VII. 1. (12) – 1316. XII. 9. (13)

1
A lista Anjou-kori részére részletesebben lásd Piti: Szatmári archontológia.
2
Egyúttal bodrogi ispán.
3
Egyúttal pohárnokmester.
4
Németh: Szatmár 292/460.
5
Egyúttal bihari és krasznai ispán. – 1290-ben IV. László király ugocsai ispánná nevezte ki apjával és
test­vérével együtt. Ugocsa 85/151.
6
Vö. a regesztánál leírtakkal!
7
Egyúttal nádor (1306–1314). Vö. Engel: Archontológia I. 2.
8
Németh: Szatmár 280/446.
9
Valószínűleg a király által kinevezett alispán. Vö. Piti: Szatmári archontológia 256/10.

27
[Zsidó nb.] Szántói Pető (1317–1321)10 1317. IV. 7. (Anjou-oklt. IV. 440.)
1321. X. 16. (Anjou-oklt. VI. 282.)

Tagyi Miklós (Albert fia) 1320. IV. 12.11 (Anjou-oklt. V. 756.)

– 1321. VI. 25. (21)
Kállói Mihály (Ubul fia) 1320. (Fejér VIII/5. 106.)
– [1321.] IX. 14. (22)
Lelei Márk helyettes alispán12 [1321.] IX. 14. (22) – 1321. [X. 19.] (23)

Debreceni Dózsa (1322)13 1322. I. 11. (Anjou-oklt. VI. 408.)

1322. XI. 27. (Anjou-oklt. VI. 848.)

Gacsályi Ehellős 1322. II. 11. (24) – 1323. I. 13. (29)

Szántói Pető (1323–1330)14 1324. V. 9. (Anjou-oklt. VIII. 240.)

1330. V. 17. (53)

Tagyi Miklós (Albert fia) 1325. IX. 12. (42)

Garai Pál (1331–1332)15 1331. [IV. 14. e.]

(Anjou-oklt. XV. 138.)
1332. V. 12. (Gábor Gy. 1908. 201.)

Bátori János (Bereck fia) (1332–1346)16 1333. III. 21. (54)

1343. IX. 4. (92)

Dománhidai István (Miklós fia) 1336. I. 11. (60) – 1345. IV. 28. (96)

Lackfi András (1346–1353)17 1347. II. 22. (99)

1353. (AO VI. 265.)

Gyakfalvi László (Ábrahám fia) 1347. I. 18. (98) – 1352. VII. 5. (125)
Szakácsi Erdélyi Jakab 1353. VI. 20. (126) – 1354. II. 13. (133)

10
 ö. Engel: Archontológia I. 188. – Figyelemre méltó, hogy Szántói Pető 1317. máj. 28-án kelt okleve­
V
lé­ben (14) arra tett ígéretet [Balogsemjén nb. Kállói/Semjéni Ubul fia:] Mihály fiának: Mihálynak,
hogy szolgálatai fejében vagy szatmári ispánságát vagy a tárnokmesterségét – azaz azok jövedelmét
– átadja neki. Mivel ekkor Nekcsei Demeter volt a tárnokmester, így minden bizonnyal valamilyen
azokhoz kapcsolódó helyettesi posztról volt szó. Történetesen 1326-ban Nekcsei Demeter tárnokmes-
ter a daróci hospesek bírájának a mondott Mihályt nevezte ki, mivel azok a korábbi ispánjukat, Szántói
Petőt nem fogadták el. Németh: Szatmár 57/97.
11
Egy évszám nélküli megyei kiadványban, amely azonban valószínűsíthetően 1317 és 1319 között kelt
(16), már alispánként szerepel.
12
Vö. Piti: Szatmári archontológia 257/16–17.
13
Egyúttal nádor és szabolcsi ispán (1322.). Vö. Engel: Archontológia I. 2., Szabolcs I. 11.
14
Egyúttal erdődi (1323–1330) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 126.
15
Egyúttal királynéi udvarbíró (1331–1336). Vö. Engel: Archontológia I. 56.
16
Egyúttal erdődi ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 188.; Németh: Szatmár 78/123.; Piti: Szatmári
archon­tológia 258/25.
17
Egyúttal székely (1347–1350), brassói, besztercei (1344–1349), máramarosi (1346–1353) és ugocsai
(1347–1353) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 111., 121., 152., 192.; Ugocsa 17.

28
Paksi Olivér (1355–1360)18 1355. VI. 5. (134)
1358. V. 27. (CD Cr. XII. 484.)

Szarka Miklós 1355. VI. 5. (134) – 1357. V. 4. (144)

Rozsályi György (Gergely fia) 1357. X. 12. (145) – 1358. X. 11. (157)
Köbli Miklós 1359. VIII. 15. (158)
Rozsályi György (Gergely fia) 1360. III. 12. (160) – III. 19. (162)
Mindszenti Péter (János fia) 1360. V. 7. (165) – VI. 4. (168)

Himfi Benedek (1360–1362)19 1361. IV. 8. (Gábor Gy. 1908. 206.)

1362. V. 15. (Doc. Val. 162.)

Gacsályi László (Ehellős fia) 1362. IV. 28. (170) – VIII. 11. (Kállay 1449.)

Meggyesi Simon (Móric fia) (1363–1364)20 1363. V. 8. (DL 5211.)

1363. XI. 30. (DL 41551.)

Semjéni (Kállói) Ubul 1364. XI. 19. (181)

Semjéni (Kállói) Ubul (1365–1366)21 1366. I. 8. (182)

1366. IV. 23. (184)

Panyolai Lökös (Péter fia) 1366. I. 8. (182) – 1367. I. 7. (191)

Lackfi Miklós, ifj. (1366–1367)22 1366. VI. 20. (Fejér IX/3. 560.)

Nagymihályi István (András fia) 1367. IV. 8. (193)

Meggyesi Simon (Móric fia) (1367–1369)23 1368. (Doc. Art. Paul. II. 312.)

[csáktornyai Lackfi István (1369–1372)]24

Betleni Gergely 1370. II. 7. (195) – IX. 19. (198)

Kölcsei András (1373–1375)25 1374. II. 16. (Levt. Közl. 26. /1946/ 61.)
1374. IX. 5. (DL 70661.)

18
 gyúttal királynéi udvarbíró (1336–1360), máramarosi és ugocsai (1355–1360) ispán, tárnokmester
E
(1359–1360). Vö. Engel: Archontológia I. 37., 56., 152., 217.
19
Egyúttal máramarosi és ugocsai (1360–1362) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 153., 217.
20
Egyúttal máramarosi, ugocsai és krasznai (1362–1364) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 146., 153.,
217.
21
Vö. Piti: Szatmári archontológia 259.
22
Egyúttal székely (1363–1367), máramarosi, krasznai és ugocsai (1365–1367) ispán. Vö. Engel: Ar­
chon­tológia I. 146., 153., 192.
23
Egyúttal máramarosi és ugocsai (1367–1369) ispán, 1369 elejétől horvát bán és érdekes módon éppen
Lackfi István váltotta 1371-ben. Vö. Engel: Archontológia I. 23., 153., 217.
24
Vö. Engel: Archontológia I. 189. – Lackfi 1372-től erdélyi vajda volt (Uo. 13.), akinek 1373-ban ko­lo­
zsi ispánja Betleni Gergely volt (Uo. 249.), ebből viszont nagy biztonsággal gyanakodhatunk arra, hogy
1370-es szatmári alispánként való szereplésekor is már Lackfi István nevében járt el. – Ezzel ellentétes
vé­leményen van Piti: Szatmári archontológia 260/38.
25
Egyúttal máramarosi és ugocsai (1373–1375) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 217.

29
Bebek László (1376)26 1376. XI. 13. (205)
1376. XI. 14. (206)

Balogi Adfi Domokos 1376. V. 29. (201) – VII. 24. (203)

Bélteki Balk és Drág (1377–1389)27 1378. VIII. 20. (DL 72092.)

1389. I. 6. (Lelesz II. 327/3.)28

Bélteki János 1385. X. 1. (Süttő Sz. 2003. II. 265.)

1386. III. 11. (Süttő Sz. 2003. II. 344.)

Gacsályi Bertalan 1378. III. 18. (208) – 1380. II. 10. (212)
Mátyás29 1380. XII. 12. (214) – 1381. II. 21. (216)
Gacsályi Bertalan 1382. VI. 19. (219) – X. 2. (221)
Pátyodi István 1384. III. 31. (225-226)

[Ismeretlen]

(Vetési) Lőrinc (Péter fia) 1389. III. 11. (228)

Ráskai Vid és Lukács (Lóránt fiai) 1393. VIII. 31. (230)
Szováti András (Miklós fia) 1394. VII. 23. (232) – 1395. IV. 29. (234)
Vetési Lőrinc (Péter fia) 1396. VI. 15. (235)

(Perényi Péter 1397–1401)30

Guti Pál 1398. VIII. 22. (236) – 1401. XII. 15. (246)

Csáki György és Marcali Dénes (1402–1403)31 1402. II. 9. (248)

1403. IX. 25. (ZsO II. 2628.)32

26
 ö. Piti: Szatmár archontológia 261. Engel: Archontológia I. 189. feltételezése szerint egyúttal má­ra­
V
marosi és ugocsai ispán is volt, ám mivel Balk már 1376. jún. 12-én (DF 285687.) kimutatható má­ra­
ma­rosi ispánként, így Bebek László szatmári ispánsága mellett feltételesen csak az ugocsai ispáni cím
marad.
27
Egyúttal máramarosi (1376–1382, 1384–1399), székely (1387–1390) és talán 1377-től, azonban ada-
tolhatóan csak 1392-től ugocsai ispánok. Vö. Engel: Archontológia I. 153., 193.; Ugocsa 18.; 1384:
Süttő Sz. 2003. I. 163. – Piti: Szatmári archontológia 260. szerint Bélteki Balk már 1376-ban szatmári
ispán volt. Azonban Balogi Adfi Domokos alispán származási helye (Gömör megyei nemes, Engel:
Archontológia II. 8.) és az, hogy az oklevélben Balknak csak máramarosi ispánsága szerepel, együt-
tesen kizárják Balk 1376-os szatmári ispánság viselését. Mindezt csak erősíti Bebek László (Gömör
megyei család) ismert ispánsága.
28
Az oklevél évszámának utolsó számjegye hiányzik. – Az utolsó biztos adat ispánságukra 1388. I. 9-ről
van. (Doc. Val. 335.) Vö. Engel: Archontológia I. 189.
29
Ugocsa megyében 1423-ból ismerünk egy Péterfalvi Mátyás fia: Jánost és egy másik Mátyás fia: Pétert
(Ugocsa 34/27.), elképzelhető, hogy valamelyik Mátyás szerepel alispánként.
30
Egyúttal zempléni (1395–1423), székely és ugocsai (1397–1401), ungi (1398–1423) és beregi (1401)
is­pán, macsói bán (1397, 1400–1401). Vö. Engel: Archontológia I. 29., 193., 242.; Ugocsa 18.; Engel:
Ung 113.; Bereg 16. – 1401. IX. 7-én még (ZsO II. 1225.), 1402. I. 20-án azonban már (Uo. 1404.)
volt székely ispán.
31
Egyúttal székely és ugocsai ispánok (1402–1403) is. Vö. Engel: Archontológia I. 193., 217.
32
1402. VIII. 1. Csáki György székely, szatmári és ugocsai ispán. Lelesz II. 349/70. – 1403. XII. 9-én
Csáki György már volt székely ispán.

30
 Gacsályi Imre (Bertalan fia) 1402. II. 9. (248) – IX. 7. (251)
Bátori János (György fia) 1402. [...] (250) – IX. 7. (251)

Munkácsi Tódor herceg (1404–1406)33 1404. IX. 8. (ZsO II. 3397.)

1405. II. 19. (255)

Dolhai Szaniszló 1404. V.15. (253) – VI. 5. (254)

Nagy Gergely 1405. II. 19. (255)
Földesi Nagy Benedek 1405. VII. 16. (256)
– 1406. I. 11. (ZsO II. 4378.)34
Földesi Tamás 1405. VII. 16. (256)
– 1406. I. 11. (ZsO II. 4378.)
Földesi András 1405. IX. 10. (257)
– 1406. I. 11. (ZsO II. 4378.)

Perényi Péter (1406–1418)35 1406. VI. 11. (263)

1418. III. 9. (ZsO VI. 1610.)

Fülpösi László (Lőrinc fia) 1406. IV. 1. (260) – IX. 2. (265)

Téti Gábor (Lukács fia)36 1406. V. 13. (262)
Újhelyi György (Márton fia) 1407. II. 24. (267) – 1410. VI. 26. (276)
Oroszi Fábián 1409. X. 7. (ZsO II. 7130.)
Téti János (János fia) 1410. I. 8. (271)
Guti Pál és Pazonyi Mátyás 1411. V. 10. (ZsO III. 450.)37 – V. 28. (278)
Pazonyi Mátyás 1412. II. 8. (ZsO III. 1716.) – VI. 9. (280)
Téti János (János fia) 1412. VIII. 25. (283) – 1417. IX. 22. (313)
Kércsi Mátyás helyettes alispán 1414. X. 13. (ZsO IV. 2570.)38
Kércsi Mátyás 1415. III. 1. (ZsO V. 315.)
– 1416. XI. 26. (Uo. 2483.)

Csáki György (1419–1428)39 1420. II. 28. (ZsO VII. 1438.)

1427. VIII. 30. (Károlyi II. 108.)

Nagypacali László (Benedek fia) 1419. IV. 5. (314)

Vetési Jakab 1420. III. 27. (315) – XII. 11. (319)
Csegöldi Mátyás (Péter fia) 1421. I. 8. (320) – 1423. IV. 21. (333)
Fancsikai Lázár40 1423. VIII. 11. (334) – 1426. XII. 4. (349)
Jánosi Kántor László és
Kölcsei Farkas Jakab 1427. I. 22. (350) – 1430. I. 26. (359)

33
 gyúttal beregi (1402–1415) és máramarosi (1404) ispán is. Vö. Bereg 16.; Engel: Archontológia I.
E
153.
34
Mint bírságszedők adják ki az oklevelet.
35
Egyúttal országbíró (1415–1423), zempléni (1395–1423), ungi (1398–1423), máramarosi (1404–1410)
és ugocsai (1406–1418) ispán. Vö. Engel: Archontológia I. 9., 153., 242.; Engel: Ung 113.; Ugocsa
18.
36
Apja nevére lásd Lelesz II. 312/239.
37
Az oklevélben Guti Pál Atyai Pálként szerepel.
38
Az oklevél szerint „familiaris et subvicecomes eiusdem [sc. vicecomitis].”
39
Egyúttal ugocsai (1419–1428) (Vö. Ugocsa 19.) és ekkortól valószínűleg krasznai ispán is, de az első
adat 1421. jún. 8-ról van. (Vö. ZsO VIII. 648.; Engel: Archontológia I. 146.)
40
Egyúttal ugocsai alispán is. Vö. Ugocsa 19.

31
Csáki László (1429–1437)41 1435. III. 17. (366)
Jánosi Kántor László 1430. IV. 27. (361) – 1436. V. 24. (367)

Csáki Ferenc (1435–1449)42 1435. III. 17. (366)

1441. I. 31. (DL 55234.)
Jánosi Kántor László és
Leszteméri Zsigmond 1436. XI. 11. (369)
Bogáti Miklós 1438. VIII. 7. (375)
Kömörői János 1440. IV 7. (377)
Fülpösi Tamás 1444. VIII. 27. (378)
Temesközi Nagy Mihály és Erdélyi László 1444. XI. 26. (379)
Erdélyi László 1445. II. 4. (382)

Hunyadi János (1445–1456)43 1445. IV. 12. (Levt. Közl. 9. /1931/ 90.)
1446. I. 4. (DL 105514.)
Roskoványi Antal44 1445. VI. 9. (DL 65062.)
Roskoványi Antal és
Istvándi (Kölcsei) Bornemissza János45 1445. VII. 9. (DF 222231.) – [1446.?] IV. 28.
(383)
Kölcsei Bornemissza János 1447. X. 12. (384) – 1448. VII. 25.46 (387)
Kölcsei Farkas Jakab47 és Bagosi László 1449. III. 6. (388-389)

Parlagi Pál (1449–1453)48 1449. XII. 11. (391)

1452. XI. 23. (404)

Csáki Ferenc (1453–1456)49 1453. IV. 4. ( DL 55532.)

1455. VII. 3. (Csáky I. 403.)
Mándi Péter50 és Gencsi Lőrinc 1452. X. 31. – XI. 17. (DL 14584.)
Vetési János és Őri János 1455. X. 9. (405)
Zsarolyáni Imre (Pál fia) 1455. XI. 4. (Csáky I. 412.)

41
 gyúttal erdélyi vajda (1426–1437), közép-szolnoki (1426–1437) és bihari (1426, 1433–1437) ispán is.
E
Vö. Engel: Archontológia I. 14., 113., 201. Az ugocsai ispánságot nem ő viselte, hanem Perényi János
(Pé­ter fia). Vö. Ugocsa 19.
42
Egyúttal székely (1439–1440, 1446–1448) és bihari (1440–1458) ispán is. Vö. Engel: Archontológia
I. 113., 194.
43
Vö. Engel: Archontológia I. 190. Hunyadi János erdélyi vajdaként az egész keleti országrész felett is
hatalommal rendelkezett, ennek megfelelően ő nevezte ki az egyes megyék – hasonlóképpen mint Er­
dély­ben – élére az ispánokat, akik hol ispáni, hol alispáni címmel illették magukat.
44
Mint Hunyadi János ispánja, egyben krasznai és közép-szolnoki ispán. Vö. Engel: Archontológia I.
146., 201.
45
„Anthonius de Roskowan et Iohannes Bornemyza de Eswald(!) vicecomites comitatus Zathmariensis
per dominum Iohannem wayvodam constituti”. (Engel: Archontológia I. 191. hibásan hozza: itt Ros­ko­
vá­nyi alispán, Bornemissza ispán.) – Bornemissza János e tisztsége előtt ugocsai alispán (1444–1445)
volt. Ugocsa 19.
46
Mint Hunyadi János ispánja.
47
Vö. Engel: Archontológia I. 191. szerint Csáki Ferenc alispánja. (1427–1429 között is alispán volt.)
48
Hunyadi János ispánja. Vö. Engel: Archontológia I. 190.
49
Hunyadi János ispánja, egyúttal bihari ispán (1440–1458) is. Vö. Engel: Archontológia I. 112., 190.
50
1454-ben ugocsai alispán. Ugocsa 19.

32
Bátori András (1457–1458)51 1457. IV. 16. (Zichy XII. 251.)
1458. IX. 17. (DL 39588.)

[király vagy Szilágyi Erzsébet anyakirályné (1460–1462)]52

Csarnavodai Domokos,
Gacsályi Elek és Vetési István 1460. XII. 4. (407)
Csarnavodai Domokos, Nagy László és
Byzo Simon53 1461. VI. 25. (409-410)
Csarnavodai Domokos, Nagy Miklós és
Debreceni Fodor János 1462. II. 4. (412) – III. 4. (413)

[Szapolyai Imre (1463–)]54

Fülpösi János, Nagy Miklós és

Debreceni Székely Tamás 1464. VI. 28. (414)
[Fülpösi] János és Salánki János 1466. VI. 31. (415)

Drágfi Miklós (1468) 1468. II. 6. (Rábik 232/107.)

Bátori András (1469–1494)55 1469. V. 8. (DF 234424.)56

1494. II. 23. (DL 73327.)

Fülpösi János 1469. IV. 27. (416) – XI. 23. (422)

(Jánosi) Kántor Imre és Gyarmati Benedek 1475. XII. 14. (424)
Dománhidai György és Gyarmati Benedek 1479. X. 7. (426)
Zsarolyáni Zsoldos Balázs 1483. III. 20. (427)
Ellyevölgyi János és Keresztúri Mihály 1485. XI. 17. (429)
Fülpösi Péter 1490-es évek (431)

51 Egyúttal királyi asztalnokmester, közép-szolnoki ispán (1458).

52 Feltételezésünknek az az alapja, hogy az egyik, mindhárom évben szereplő alispán, Csarnavodai Do­
mo­kos egyúttal szatmári várnagy is; Szatmár város és a castellum pedig ekkor még a Hunyadi család
birtokában volt. (Megjegyzendő, hogy Szilágyi Erzsébet ispánsága nem lenne példa nélküli, legyen
elég csak Szabolcs megyére utalnunk. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye ismeretlen ispánjai Mátyás
ki­rály uralkodása idején. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 42. /2007/ 154–163.)
53 Egyben szatmári várnagyok.
54 Mátyás király 1462. dec. 12-én zálogosította el Szapolyai Imrének Németi és Szatmár városokat, il­
letve az utóbbi területén lévő castellum-ot (Balassa 121/358.), így feltételezhető, hogy az alispánként
sze­replő Nagy Miklós, illetve Debreceni Székely Tamás már Szapolyai Imre familiárisaként töltötte be
a tisztséget. – Ugyanakkor figyelemre méltó – már amennyiben feltételezésünk helyes –, hogy Fülpösi
Já­nos több ispánnak is alispánja volt.
55 Egyúttal szabolcsi (1491–1494) és zarándi (1491–1496) ispán is volt. Vö. C. Tóth: Ki kicsoda 16. – Az
is­pánsága elvesztésére lásd az alábbi jegyzetben írtakat.
56 További adatok: 1470: DL 55926.; 1474: DL 55989.; 1477: DL 56027.; 1478: DL 56047.; 1482: DL
56130.; 1483: DL 56132., 56152.; 1484: DL 56169.; 1491: DL 27556.; 1492: DL 71036.; 1493: DF
287361.

33
Drágfi Bertalan (1494–1498)57 1494. X. 29.58

Csegöldi Fodor […] és

[Kölcsei] Bozjási András 1494. X. 29. (435)
Szemere Kelemen és Ongai Hajas Tamás 1497. VI. 7. (439) – VIII. 30. (440)
Fülpösi Ferenc és Bánházi János 1498. II. 21. (441)

Bátori György (1499–1504)59 1499. IV. 12. (Perényi 690.)

1504. VII. 12. (DF 260 463.)

Rohodi Péter és Ibrányi László 1499. XII. 4. (445)

Komoróci Péter60 1501. I. 13. (447) – 1502. V. 25. (448)

Bátori György, István és

András (1503–1505)61 1503. XI. 13. (DF 216638.)

Csaholyi Miklós 1505. I. 8. (449) – II. 12. (450)

Bátori István és András (1505–1510)62 1506. IV. 6. (DL 46752.)

1507. III. 19. (DL 56370.)

Gacsályi György 1505. VI. 11. (451) – 1513. V. 4. (467)

Bátori András (1511–1532)63 1511. II. 6. (DF 217064.)

1526. II. 27. (DL 47662.)

Őri András és Hodászi Kántor Mihály 1515. XII. 26. (468) – 1518. VI. 30. (475)
Fülpösi Máté és Őri András 1519. XII. 19. (476) – 1520. V. 2. (478)
Fülpösi Máté 1521. V. 15. (479) – 1523. IV. 14.
(Perényi 833., 840.)
Fülpösi Máté és Olaszi Móric 1523. IV. 15. (480)
Fülpösi Máté 1524. VIII. 31. (481)

57 B átori András valószínűleg a szabolcsival egy időben (1494. aug.) veszítette el szatmári ispánsá-
gát. Ennek körülményeire lásd Neumann Tibor: Bátori István politikai szerepe II. Ulászló uralkodása
alatt. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 43. (2009) 116–119. – Drágfi Bertalan egyúttal erdélyi vajda
(1493–1501) és ugocsai ispán (/1494/1497–1498) is volt, de az 1498. évi György-napi, Rákoson tartott
or­szággyűlés értelmében, amely szerint a nádoron, országbírón és a dalmát-horvát-szlavón bánon kí-
vül senki sem viselhet egy ispánságnál többet, Ulászló király elvette tőle ispánságait, erről 1498. máj.
28-án értesítette Ugocsa megye nemességét, egyúttal közölve velük, hogy Drágfi helyére Perényi Gá-
bort nevezte ki. (Ugocsa 20., 90/165.) Ugyanekkor veszíthette el szatmári ispánságát is, de a szatmári
ne­mességhez szóló példány egyelőre nem ismeretes.
58 A megye 1506. ápr. 22-i oklevele szerint Kölcsei Bozjási András egykor Drágfi alispánja volt.
59 Egyúttal zarándi (1499–1508) és zalai (1503) ispán is. C. Tóth: Ki kicsoda 27.
60 Valószínűleg ispánsága után megkapta az ecsedi várnagyságot, amelyet 1513. nov. 3-ig viselt. (DL
95137.)
61 Egyúttal zalai (1503) ispánok is. Vö. C. Tóth: Ki kicsoda 28. – Mivel Bátori György 1505-ben lovász­
mes­ter, illetve Somogy megye ispánja (Uo. 26–27.) lett, így valószínűleg lemondott a szatmári ispáni
cím­ről.
62 István egyúttal zalai (1503–1530), somogyi (1506), zarándi (1506–1511) ispán is. Valószínűleg budai
vár­nagysága miatt vált meg az ispáni tisztségtől. Vö. C. Tóth: Ki kicsoda 28-29.
63 Egyúttal szabolcsi ispán (1511–1523), nándorfehérvári bán (1519/1520) és kincstartó (1521) is. Vö.
C. Tóth: Ki kicsoda 31.

34
 Szolgabírák64
(A dátumok után félkövérrel a kötet tételszámai szerepelnek.)

[Balogsemjén nb. Ubul fia:] Mihály és

[Gutkeled nb.] Hodos 1284. IV. 13. (1) – IV. 14. (2)

[Gutkeled nb.] Hodos,

[Balogsemjén nb. Ubul fia:] Mihály,
[Káta nb. Gábor fia:] Tamás és
[Kaplyon nb.] Mike (Mihály fia) 1284–1285. körül (3)

[Gutkeled nb. Lotárd fia:] Lotárd,

[Szentemágócs nb. Eche fia:] Mikó,
[Káta nb. Gábor fia:] Tamás és
[Gutkeled nb. András fia:] Bereck 1299. XI. 30. (6)

Géci Ábrahám 1308. (Anjou-oklt. II. 442.)

[Kaplony nb. Császári]65 Tivadar,

Géci Ábrahám,
[Parlagi]66 Pál (Csépán fia) és
[Jánosi] Kántor Miklós 1320. IV. 12. (Anjou-oklt. V. 756.)

Géci Ábrahám és
[Kaplony nb. Császári] Tivadar67 1320. V. 29. (Anjou-oklt. V. 798.)

[Kaplony nb. Császári] Tivadar 1320. VI. 19. (19)

[Pazonyi] Miklós (Egyed fia),

[Gutkeled nb.] Körtvélyesi István (János fia),
Gyok Péter és
[Kaplony nb.] Császári Tivadar (Miklós fia) 1321. I. 4. (Anjou-oklt. VI. 3.)

[Jánosi] Kántor István,

[Kaplony nb.] Császári Tivadar,
[Reszegei] György (Sándor fia) és
[Gutkeled nb.] Tatárfalvi Tatár István 1322. V. 24. (Anjou-oklt. VI. 587.)

Pazonyi Jákó 1327. VIII. 8. (Anjou-oklt. XI. 394.)

1328. V. 24. (Anjou-oklt. XII. 278.)

Laskodi János (Ábrahám fia) 1336. I. 11. (60)

64
Az 1342 előtt szolgabíróságot viseltek nevei előtt feltüntettük a nemzetségüket is.
65
Vö. Németh: Szatmár 356. Családfa.
66
Vö. Engel Pál: Magyar Középkori Adattár. Arcanum Digitéka, PC-CD-ROM Bp., 2001. Parlagi.
67
Az oklevélben hibásan Péter fiaként szerepel. Vö. Németh: Szatmár 280.

35
[Terecsei]68 Miklós (Petenye fia) 1338. X. 15. (72)

Laskodi János (Ábrahám fia) 1340. III. 2. (81)

[Csák nb] Darai Csák (Mihály fia),

Tyukodi István (Amadé fia),
[Káta nb.] Dengelegi János (Pongrác fia) és
[Hontpázmány nb.] Petri László (Derzs fia) 1341. VII. 16. (Anjou-oklt. XXV. 487.)

[Hontpázmány nb. Petri] László (Derzs fia) 1341. X. 4. (87)

Reszegei Sándor,
Vitkai András,
[Tyukodi] István (Amadé fia) és
[Egri] Péter (Petrych fia) 1347. VI. 21. (101)

[Vajai Nagy] Ábrahám 1351. [I. 18. után] (118)

[Jánosi] Kántor János 1353. VI. 20. (127)

Vajai Nagy Ábrahám 1357. XII. 7. (151)

1358. VIII. 23. (155)

[Darai Mihály fia:] Csák,

[Vajai] Nagy Ábrahám 1359. VIII. 15. (158)

Vajai Nagy Ábrahám 1360. V. 7. (166)

1360. VI. 4. (167)

Géci Péter,
Simai László (Mihály fia),
Porteleki Márton és
Vajai László 1365. IX. 29. (Piti F., SzSzBSz 2005/3.
337.)
1366. I. 20. (Piti F., SzSzBSz 2005/3.
337.)
1366. V. 8. (Piti F., SzSzBSz 2005/3.
337.)

Mikolai Domokos 1401. VII. 1. (241)

Kidei Albert és
Császári Szele István 1402. (250)

Rápolti László 1408. IX. 3. (Károlyi I. 554.)

68
Németh: Szatmár 303/482.

36
Kidei Imre,
Hegymegi (Rápolti69) László,
Darai Gergely és
Zsarolyáni Tamás 1408. IX. 26/30. (Lelesz II. 398/210.)

Mikolai Domokos és
Császári Szele István 1409. X. 7. (ZsO II. 7130.)

Rápolti László és
Császári Szele István 1410. I. 17. (ZsO II. 7290.)

Császári Szele István,

Urai Tamás és
Darai Gergely 1411. V. 10. (ZsO III. 450.)

Császári Szele István 1412. II. 8. (ZsO III. 1716.)

Urai Tamás 1412. VI. 9. (280)

Császári Szele István 1413. II. 23. (294)

Császári Szele István,

Darai Gergely,
Urai Tamás és
Zsarolyáni Tamás 1415. III. 1. (ZsO V. 315.)

Egri Tamás 1416. VIII. 26. (306-308)

Tatárfalvi (Zsarolyáni70) Tamás és

Urai Tamás 1416. XI. 26. (ZsO V. 2483.)

Kidei János 1417. IX. 22. (313)

Urai Tamás 1420. II. 28. (ZsO VII. 1438.)

Tunyogi Imre,
Kóródi János,
Császári György és
Urai Tamás 1420. V. 7/31. (ZsO VII. 1703.)

Császári György 1420. XII. 11. (309)

69
 z oklevélben Hegymegi néven szerepel és Zsadányon idézték meg, ebből viszont egyértelmű, hogy a
A
pár nappal korábban említett Rápolti Lászlóról van szó. Vö. Németh: Szatmár 350/555.
70
Az oklevélben Tatárfalvi néven szerepel, de az 1415-ös oklevél (ZsO V. 315.) szerint Zsarolyánit Ta-
tárfalván idézték meg.

37
Hodosi András 1422. II. 4. (324-325)
1422. VII. 22. (328)
1422. X. 14. (330)

Urai Tamás 1422. X. 28. (331)

Császári György 1424. V. 3. (337)

1425. IX. 5. (341)
1427. I. 22. (350)

Pátyódi János 1430. IV. 27. (361)

Berei Farkas János és

Kispiricsei Antal 1435. III. 17. (366)

Kidei László,
Zsarolyáni Zsoldos János,
Mándi György és
Piricsei Antal 1436. XI. 11. (369)
1437. XI. 21. (371)

Mándi György 1437. XI. 11. (Károlyi II. 197.)

Kidei László 1438. V. 29. (373)

Zsarolyáni Zsoldos János,

Mándi György és
Kidei László 1438. VIII. 7. (375)

Mándi Péter,
Kidei László,
Tyukodi Elek és
Rohodi Simon 1440. IV. 7. (377)

Pátyodi János 1444. XI. 26. (379)

Rohodi Simon 1444. körül (380)

Kidei Pál 1445. II. 4. (382)

Mándi Mihály 1452. VIII. 17. (401)

Zsarolyáni Zsoldos István,

Rohodi András és
Kispiricsei Mihály 1452. X. 31. – 1452. XI. 9. (DL 14584.)

38
Kóródi Péter 1455. XI. 4. (Csáky I. 412.)

Gencsi Mihály 1461. VI. 25. (409)

1462. II. 4. (412)

Kidei Pál 1469. VIII. 31. (420)

1469. XI. 23. (422)

Hodosi István 1469. XI. 23. (421)

Tyukodi Miklós 1475. XII. 14. (424)

Gencsi Mihály 1479. X. 7. (426)

Piricsei Tamás 1485. XI. 17. (429)

[Sámelyházi] Sámely Lőrinc 1494. X. 29. (435)71

Pátyodi János 1497. IV. 9. (438)

Pátyódi János,
Mándi Bernát,
Makrai Lőrinc és
Egri László 1497. VIII. 17. (Károlyi III. 23.)

Egri Imre,
Egri László,
Mándi Bernát és
Makrai Lőrinc 1498. II. 21. (441)

Egri Imre 1499. VII. 31. (443)

Jármi István 1501. I. 13. (447)

Tyukodi András 1505. II. 12. (450)

Zsarolyáni Mokos Jakab 1506. XII. 17. (453a)

Pósa Máté 1511. VII. 9. (462)

Berei János 1511. VII. 16. (463)

Tyukodi András és
Iklódi […] Albert 1513. V. 4. (467)

71
Feltételezhetően.

39
Berei Csögi Gergely 1516. V. 19. u. (471)

Őri Benedek 1518. III. 10. (474)

Egri János 1523. II. 9. (Perényi 833.)

1523. IV. 14. (Perényi 840.)

Zsarolyáni Erdélyi Mátyás 1523. IV. 14. (Perényi 840.)

Jegyzők

Mihály diák 1414. X. 13. (ZsO IV. 2570.)

Tyukodi Mihály deák 1505. II. 12. (450)
Kállói János 1516. I. 9. (469)

Esküdtek

Mikolai László, Csomaközi Pál,

Tatárfalvi Tatár Pál 1444. nov. 26. (379)

[…] Mihály, Kölcsei Farkas [Jakab] 1444. után. (380)

Választott nemesi esküdtek (1486–1490)72

1486
Mikolai László 1486. IX. 10. (DF 209622.)
1486. IX. 11. (DF 223789.)

1487
Vitkai János 1487. III. 29. (DF 212019.)

Urai Tamás 1487. V. 12. (DF 223812.)

Rohodi Péter 1487. IX. 21. (DL 29863.)

Vetési Márton 1487. IX. 21. (DF 223807.)

1488
Reszegei Pál 1488. VIII. 14. (DF 208996.)
1488. IX. 21. (Károlyi II. 533.)

Jármi Gergely 1488. IX. 10. (DF 223827.)

1488. IX. 11. (DF 223834.)
1488. X. 12. (DF 211481.)

72
A nevek melletti dátum a kiküldetés napját, s nem az oklevél kiadásának napját jelenti.

40
 1489
Vetési Nagy Orbán 1489. III. 15. (DL 99150.

Vajai Balázs 1489. IV. 27. (DF 211195.)

1489. VI. 15. (DF 211765.)
1489. VI. 17. (DF 211760.)
1489. IX. 22. (DF 223859.)
1489. XII. 27. (DF 223869.)

Mándi György 1489. V. 20. (DL 69869., DF 212472.)

Vitkai János 1489. VII. 29. (DF 223853.)

Kölcsei Jakab 1489. VIII. 13. (DF 223855.)

Csaholyi György 1489. IX. 4. (DF 211185.)

1490
Csomaközi Mihály 1490. IV. 8. (DL 88748., DF 223858.)
1490. [...]73 (DF 223891.)

Endrédi Nagy Ferenc 1490. IV. 12. (DF 211948.)

73
A csonka oklevélben a kiküldetés napjából csak a feria quarta maradt meg.

41
42
 AZ OKLEVELEK REGESZTÁI

1
[1284.]1 ápr. 13. Semjén.
Mihály comes és Houdus, Zobouch-i és Zotmar-i bírók a Pousa fia: Ábrahám által Pál fia:
Rufoyn ellen viselt pert a királyi hadoszlás 30. napjára tűzik ki a felek számára az or­szág­
bíró elé (annak oklevelének megfelelően), amikorra az ország zűrzavara lecsillapul. (D. in
Symian, f. V. a. oct. Passche.)
DL 97753. (Vay cs. berkeszi lt.) – Szabolcs I. 2. szám.
1
Az év megállapítására lásd Szentpétery Imre: Oklevéltani naptár. Bp., 1912. 30.

2
[1284.]1 ápr. 14. Semjén.
Mihály és Houdus comes, Zobouch-i és Zotmar-i bírók értesítik az országbírót, hogy ok­
le­velének megfelelően a Pousa fia: Ábrahám által Pál fia: Rufoyn ellen viselt pert a királyi
had­oszlás 30. napjára tűzik ki színe elé a felek számára (akik megjelentek őelőttük), ami­
kor­ra az ország nehéz és súlyos zűrzavarai lecsillapulnak. (D. in Symian, f. VI. a. oct.
Pasche.)
DL 97752. (Vay cs. berkeszi lt.) – Szabolcs I. 3. szám.
1
Lásd az előző oklevél jegyzetét.

3
[1284–1285. körül,]1 júl. 25. utáni szerda. Szalka.
Houdus, Mihály, Tamás mester és Mihály fia: Myke – IV. László király kegyéből ki­ne­
vezett Zotmar megyei bírók (iudices provincie deputati) – jelentik az uralkodónak, hogy
parancslevelének megfelelően (menjenek Ábrahám mester árvájának Sunkad nevű föld­
jére, amit Ehte fia: Mykou hatalmaskodva tart, és régi határait bejárva iktassák azt az ár­
vá­nak, kiemelve e földet [és] falut Mykou joghatósága és hatalma alól) jártak el. Mykou
comes nem mondott ellent, de azután az épületeket és szántóföldeket megszerezte az árva
jo­gának sérelmére, makacsul figyelmen kívül hagyva a király parancsát. Fentiek kérik az
uralkodót, döntse el és írja meg nekik, mit tegyenek ez ügyben. (D. in Zalaka, f. IV. p.
Jacobi.)
Hártyán, hátlapján kerek zárópecsét körvonala. Eötvös Loránd Tudományegyetem Lt. Történeti
Intézet iratgyűjteménye 3. (DF 250417.) = DL 105231 (Ernst-gyűjtemény 4.) – Sölch M. 2005.
2. szám. („1273–1289. júl. 25. után” keltezéssel)
1
Az oklevél éves közelítéséhez Hodos és Mihály szereplését vettük figyelembe.

4
[1290–1300. között.]1
Pál mester Zotmar-i, Byhor-i és Karazna-i comes jelenti III. András királynak, hogy pa­
rancs­levelének megfelelően (ha Pál úgy találja, hogy a Biztrich-i monostor kegyúri jo­
gon Lukus fiaihoz: Benedekhez, Péterhez és Pálhoz tartozik, iktassa nekik, mint saját
örök­jogukat) megkérdezte a Zotmar-i és Zabouch-i nemeseket, s különösen e megyék
(pro­vincia) szolgabíróit (iudices conprovinciales), akiktől megtudta, hogy e monostor

43
örök­jo­gon Kukus(!) fiaihoz tartozik, így azt iktatta nekik saját kezűleg (manualiter),
mi­ként azt ko­rábban is birtokolták. Az oklevélre a mondott megyék bíróinak pecsétjeit
helyezi rá.
Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. DL 56557 (Kállay cs. lt.) – HO VII. 315. („1290–1300”
kö­zötti keltezéssel); Kállay 50. szám, csak az évszázadra datálva.
1
Az oklevél valószínű éve Zsoldos Attila megállapítása – köszönet érte – szerint 1299., ugyanis
Pál szerepel egy (1299. körül) máj. 1-jei oklevélben (DL 47757.), amelynek kibocsátója Jakab
váradelőhegyi prépost és konventje, akire csak 1299-ből van adat (Monumenta ecclesiae Stri­
goniensis, II. Ed. Ferdinandus Knauz. Strigonii, 1874. 462. és 464., illetve vö. még Györffy
György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 31987. 688-689.), így Pál mél­
tóságviselése erre az évre tehető.

5
[1290–1300. között,]1 jún. 13. előtti csütörtök.
Aba Zathmar-i curialis comes igazolja, hogy Gergely fia: János kifizette azon bírságot,
ami­ben Ábrahám fia: Péter, Chamaz, Petk és más, ezen Péterhez tartozók ellenében el­ma­
rasz­taltatott. (D. V. f. a. Margarete.)
Hártyán. DL 47922. (Múz. Ta. Szalay.)
1
Jelen keltezés MOL-adatbázis datálása.

6
1299. nov. 30.
Lathhard(!) mester, Mykou mester, Tamás mester és Bereck comes, Zothmar-i szolgabírók
előtt Lothard mester fia: Jakab vállalta, hogy fogott bírók és fentiek döntésének meg­fe­
lelően ápr. 26-án (oct. Pasce) Batur faluban Gergely fia: Jánosnak (Semyen nevű fal­va
tönkretétele miatt) fizet 5 márkát, részben dénárokban, részben becsértékben (in exti­ma­
tione condigna). Ha a fizetést akkor elmulasztja, utána kétszeres büntetés sújtsa. (D. in die
Andree.)
Hártyán, a hátlapján három zárópecsét körvonala. DL 50640. (Kállay cs. lt.) – HO VII. 283.;
Kállay 47. szám.

7
+ 1303.
Csaholy Miklós és Peökri Pál Szathmár-i ispánok vámmentességet biztosítanak a huszad-
és harmincadszedők, valamint a vámosok alól a Károlyi-ból feleségével és ingóságaival a
Pest megyei Gewn helységbe utazó Gewberdh-i Lodomér számára. (D. 1303.)
Szirmay, Szatmár 127.; Fejér VIII/5. 24–25.; Anjou-oklt. I. 532. szám (hamisnak tartva.)

8
[1308. szept. 15. előtt.]
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója oklevele szerint Chazari-i Márton fia: Benedek
a váradelőhegyi Szent István[-egyház] prépostja és konventje elé Machabius fia: Albert ne­
vében más embert állított, s így hamis sugallattal és az igazság elhallgatásával eszközölte
ki a konvent oklevelét Zekeres és Sorolan földek megvásárlásáról.
Említi Borsa Kopasz nádor 1308. szept. 15-i oklevelében. – Fejér VIII/1. 256.; Anjou-oklt. II.
440. szám.

44
 9
[1310. júl. 26. előtt.]1
A Zatmar-i curialis comes és a 4 szolgabíró előtt Balázs fia: Oproud (dictus) János
Hothoun comitatus-beli nemes perbe vonta Kata nembeli János fia: Gábort (Gabriel), az­
zal vádolva, hogy Gábor őt elfogta és 20 márka értékű 2 lovát elvette tőle. A curialis co­mes
és a 4 szolgabíró számos oklevele szerint János pernyertes lett, majd a felek és nemes fo­
gott bírók révén úgy egyeztek meg, hogy ha Gábor azok döntését elfogadja, mint a pár­baj­
mezőn legyőzött [személyt] sújtsa bírság.
Említi Borsa Kopasz nádor 1310. > Váradi káptalan 1310. aug. 29. > Váradi káptalan 1313. ápr.
13. DL 76227. (Zichy cs. zsélyi lt. 214-B-9.) – Zichy I. 141–142.
1
A váradi káptalan 1310. aug. 29-i oklevele átírja Kopasz 1310. júl. 26-án kelt oklevelét is,
ami­ben Kopasz utal a csak 1310. évi dátumot adó említő oklevélre. Így a megye oklevele is
1310. júl. 26. előtt kelt.

10
[1312. febr. 16. előtt.]
Péter Zatmar-i plébános és a Zatmar megyei 4 szolgabíró oklevele szerint a Myke fia:
And­rás özvegyének hitbér és jegyajándék fejében járó 50 márkából Simon fia Péter fia:
Zunga (dictus) Péter, Wrdung (dictus) András és Endus fia: György 26 márkát kifizettek a
nádor embere és a váradi káptalan tanúsága szerint, 24 márkát pedig ki fognak fizetni.
Említi a váradi káptalan 1312. febr. 16-i oklevelében. DL 98513. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.) – AO I. 250.; Károlyi I. 40.; Anjou-oklt. III. 233. szám.

11
1312. júl. 5. Rakamaz[?].
Tamás comes fia: Beke mester előtt Loskod-i Ábrahám fia: János tilalmazta az Eeur-i né­
pe­ket és szomszédait a Zotmar megyei Woya nevű birtoka, az erdők, rétek és szántóföldek
hasz­nálatától. (D. in Rokomoz/?/, IV. f. p. Petri et Pauli.)
Zárópecsét nyoma. DL 96057. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. III. 330. (a kiadás helyeként
Poboniz[?] névalakot adva.) – Tartalma alapján az oklevelet Beke mint a megye valamely tiszt­
ségviselője (vélhetően comes-e) adhatta ki, bár a forrás nem nevezi meg a tisztség nevét.

12
[1316.] júl. 1. Géc.
Gek fia: P. Zotmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy Vörös (Ruphus) Benedek
co­mes színük előtt előadta vádját Miklós fia: Tivadar (Tyodor) comes ellenében bizonyos
pénz­összeg és egy föld osztálya ügyében, ám Tivadar e birtokügyben nem állt elébük, így
fen­tiek a válaszadást Pál mester hada oszlásának 15. napjára tűzték ki. (D. in Gych, oct.
Nat. Johannis Bapt.)
DL 97742. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F. 2005. 281. (Valószínű éves keltezésére l. uo. 281–
284.)

13
1316. dec. 9. Géc.
Gek fia: P. Zotmar-i vicecomes és a megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy azon
per­ben, amit Iuahun fia: Jakab a saját és a fia elfogása, valamint kárai ügyében viselt Pa­
nala-i Péter ellenében, Jakab az eskühelyről (locus iuramenti) távozva Péterrel 6 pensa
dé­nárban megegyezett, elhagyva minden perüket a jelen oklevél kiadásának napjától

45
szá­mítva. Jakab és fia a 6 pensa-t megkapták, Jakab pedig nyugtatta Pétert ez ügyben, kö­
telezve magát, hogy semmilyen vádat nem emel ellene. (D. in Gych, 4. die Nicolai.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (eszerint Péter apja: János), valamint kerek
zá­rópecsét körvonala. DL 50652. (Kállay cs. lt.) – AO I. 410.; Kállay 70. szám.; Anjou-oklt. IV.
365. szám.

14
1317. máj. 28.
Petheu mester Zothmar-i comes tudatja, hogy Mihály mester fia: Mihály mester neki szol­
gál. Ezért Petheu hitére vállalja, hogy Zotmar-i comitatus-át a Zomusscyg-i és Kuchwrd-i
vám­jaival, vagy tárnokmesterségét (magistratus tavarnicorum nostrorum) neki adja. Ígér
to­vábbá 20 márkát: ebből tízet azon a napon ad neki, amikor Mihály őhozzá elmegy,
valamint köpenyt (pallium) és tunica-t a legnemesebb posztóból, tízet pedig utána né­hány
nappal. Petheu a két méltóságából (dignitas): a Zothmar-i comitatus-ból vagy a tár­nok­
mesterségéből [valamelyiket] minél előbb tartozik Mihálynak átadni. Emberének a ki­
rály­tól történő visszatérte után, ha a király Petheu-nek adományoz 1 falut, azt, mint saját
honor-ját ő odaadja Mihálynak. (D. sab. a. oct. Pent.)
Hártyán, a hátlapján kerek zárópecsét. DL 50654. (Kállay cs. lt.) – Kállay 72. szám. (eszerint
a pecsét körirata ez volt: S[igillu]m magistri Petheu comitis de Zotm[ar]).; AO I. 428–429.;
Anjou-oklt. IV. 476. szám.

15
[1317. aug. 1. előtt.]
A Zothmar-i 4 szolgabíró tudományvevő oklevele Ubul fia Mihály fiai: István, Mihály és
László birtokairól.
Említi Debreceni Dózsa bihari és szabolcsi ispán, bihari, szabolcsi, szatmári, szolnoki és krasz­
nai királyi különleges bíró 1317. aug. 1-jei oklevelében. DL 50655. (Kállay cs. lt.) – Fejér
VIII/2. 99.

16
[1317–1319. között], aug. 11. Géc.
Miklós – Peteu mester Zotmar-i comes vicecomes-e – és [a sor fölé írva:] a megye (pro­
vin­cia) 4 szolgabírója a Szilveszter fia: Tamás felperes, ill. Gothhard comes és fia: András
kö­zötti pert aug. 25-re (quind. datarum presencium) halasztják válaszadásra, ha a felek
idő­közben nem tudnak megegyezni. (D. in Gych, in crastino Laurentii.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Gothard névalakkal, valamint 3 zárópecsét
nyo­ma, kettőnek nyoma. DL 56544. (Kállay cs. lt.) – HO VII. 377. (datálása: 1317. körül, aug.
11.); Kállay 1045. szám. („XIV. sz. első fele, aug. 11.” keltezéssel.) Géc miatt jelen for­rás
keltezése 1317–1319 közé tehető legvalószínűbben, mert 1320-ban már Vetésen ad ki ok­le­ve­
le­ket a megye.

17
[1317. után,]1 aug. 27. utáni csütörtök.
Petheu mester Zothmar-i comes és a megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy Áb­ra­
hám fia: János kérésére kiküldték emberüket: Pethenie-t, aki az István király ünnepe utáni
va­sárnap (dom. p. regis Stephani) Woya faluba ment, és látta, hogy János ottani jobbágyát:
Im­rét fegyverekkel (regimine gladii, collo bicelli) és botokkal erősen megverték. Imre azt

46
mondta, ezt Eur-i Pál a szerviensével: Eur-i és Jouanusy-i Miklóssal tette ővele az István
ki­rály ünnepe előtti vasárnap (dom. a. regis Stephani). (D. V. f. p. oct. regis Stephani.)
Három zárópecsét körvonala. DL 97743 (Vay cs. berkeszi lt. 119.)
1
Alul fakult, az évnél hiányos. Az oklevél a három szereplő egyéb adatai alapján 1323-25 kö­
zött íródott. (Németh Péter megállapítása.)

18
1318. [okt. 6. előtt.]
Dousa erdélyi vajda, Zonuk-i comes, Peteu mester Zothmar-i, Iwan mester Zabouch-i és
Bereck fia: János Byhor-i comes oklevele1 szerint Kemer-i Deseu kezességet vállalt fog­
ság­ban levő veje (gener), Masa (dictus) László iránt, és kötelezte magát, hogy [Jank-i]
Ta­más mesternek 1318. okt. 6-án (oct. Mychaelis 1318.), nov. 8-án (oct. omn. sanct.) és
dec. 7-én (oct. Andree) Kallou faluban Iwan mester Zabouch-i comes jelenlétében 120
már­kát fizet, mulasztás esetén kétszeres büntetéssel és a korábbi időpont(ok)ban kifizetett
összeg(ek) elvesztésével.
Említi Lampert országbíró 1320. nov. 8. után > Szécsényi Tamás országbíró 1353. ápr. 26-i ok­
le­velében. SNA Jászói konvent hh. lt., Acta ab anni 3-19. (DF 251725.) – Anjou-oklt. V. 278.
szám. (együttes oklevélnek tekintve.)
1
Az eredeti szövegben mediantibus litteris szerepel, majd a méltóságviselők nevei következnek
bir­tokos esetben. Ebből (mivel a litterae – oklevél – szó többes számú alakú) nem dönthető el,
hogy egy közös oklevélről, vagy négy külön, de azonos tartalmú oklevélről van-e szó.

19
1320. jún. 19. Vetés.
A Zathmar-i 4 szolgabíró előtt Mihály fia: Mihály mester kötelezte magát, hogy okt.
6-án (oct. Michaelis) 15 pensa dénárt fizet Tivadar (Teodor) mester szolgabírónak (iudex
noster). Ha az időpontot elmulasztja, dupla bírság sújtsa. (D. in Vethes, f. V. a. Johannis
Bapt.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Theodor névalakkal, ill. eszerint a fizetendő
összeg 1,5 márka), valamint 2 zárópecsét nyoma, egynek bevágása. DL 50675. (Kállay cs. lt.)
– AO I. 565.; Kállay 104. szám.; Anjou-oklt. V. 812. szám.

20
1321. jan. 8.
Miklós mester és a Zathmar-i 4 szolgabíró előtt Mihály fia: István mester, Nagy (Magnus)
Já­nos és Lengel (dictus) [János] minden eddigi vagy eljövendő perüket akár fel-, akár al­
pe­resként szerviensükre, Mihály fia: Istvánra bízták, s amit az cselekszik, ők érvényesnek
fo­gadják el. (D. oct. Strennarum.)
Hártyán, a hátlapján négy zárópecsét nyoma. DL 40391. (Múz. Ta. 1898-25.) – Anjou-oklt. VI.
9. szám.

21
1321. jún. 25. Vetés.
Albert fia: Miklós mester – Petew mester Zathmar megyei (provincia) vicecomes curialis-a
– és a 4 szolgabíró tudatja, hogy oklevelüket (littere sacramentales) Phylehazay-i (dictus)
Pé­ter és Tubul bemutatták nekik. Eszerint Vörös (Ruphus) Péter és Mihály fia: Péter ápr.
30-án (V. f. p. Georgii) esküt tartoztak tenni arról, hogy rombolással és felégetéssel a
jó­szágokban, állatokban és más javakban 25 márka kárt nem okoztak; [végül] az eskü

47
hely­szí­nén 2 márkában megegyeztek, úgy, hogy ha a két Péter a kifizetést nem teljesíti,
akkor a mondott vétkekben marasztalják el őket. Vörös Péter és Mihály fia: Péter e 2 már­
kát fen­tiek előtt kifizették Péternek és Tubul-nak, s vállalták, hogy ha újra vádat emelnének
mind­ezek ügyében, egy már lecsillapított per felújítói legyenek. (D. in Vetys, V. f. p. Nat.
Jo­hannis Bapt.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét bevágása. DL
76291. (Zichy cs. zsélyi lt. 219-D-671.) – Zichy I. 199–200.; Anjou-oklt. VI. 180. szám.

22
[1321.]1 szept. 14. Szatmár.
Mark Zottmar-i comes – Mihály mester helyettese – és a 4 szolgabíró tudatja, hogy Za­ka­
riás fia: János az egyházából elvitt javak ügyében Chiba (dictus) István ellenében szept.
14-én (in Exalt. Crucis) hiteles tanúkat vezetett elébük, István azonban a tanúk esküjét
nem akarta [elfogadni]. Ezért fentiek a felek akaratából úgy ítéltek, hogy vívjanak színük
előtt okt. 19-én (f. II. p. Galli) gyalogos párbajt, úgy, hogy István saját maga harcol majd,
János pedig vívót hozzon. (D. in Zothmar, II. f. in prenotato.)
Fejér VIII/2. 688. (év nélkül, Kaprinai-gyűjtemény alapján.)
1
Az ügy azonossága miatt ezen oklevél azonos évbeli előzménye a következő számúnak. Ezt
erő­síti, hogy 1321-ben szept. 14. éppen hétfőre esett, s ez megfelel jelen forrás napi keltezési
mód­jának.

23
1321. [okt. 19.]1
Mark Zathmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy hétfőn (f. II.) Ábrahám fia: Ioachim
gya­logpárbajban a párbajmezőn legyőzte Chyba Istvánt, akit aztán mint nyilvános tolvajt
fel­akasztott (ahogy az oklevélkiadók erről értesültek: méltán). (D. in termino prenotato.)
Fejér VIII/2. 315–316.; Anjou-oklt. VI. 393. szám.
1
Az oklevél pontos napi dátuma az előző számú oklevélből derül ki.

24
1322. febr. 11. Dara.
Elleus mester Zatmar-i comes és a 4 szolgabíró jelenti uruknak, Dousa nádornak, hogy
nyílt oklevelének megfelelően febr. 1-jén és 2-án (f. II. és f. III. a. Circumd.) a Zatmar-i
és Nempthy-i vásárokon kikiáltották, hogy Belenych fiai: Pál és Benedek márc. 17-én (die
medii Quadr.) jelenjenek meg Dousa előtt válaszadásra Wbul fia Mihály fia: István mester
el­lenében. (D. in Darah, f. V. p. Circumd.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Dausa névalakkal, valamint három zá­ró­
pecsét bevágása. DL 50709. (Kállay cs. lt.) – Fejér VIII/2. 394. és VIII/5. 127.; Kállay 149.
szám.; Anjou-oklt. VI. 447. szám.

25
1322. máj. 13. Tatár.
Elleus mester Zathmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy Mihály fia: Mihály co­mes
Nabrad-i Jánost és frater-ét: Miklóst, valamint 2 jobbágyukat: Demetert és Pált [meg­
idéztette] máj. 13-ra (f. V. p. Cantate). Akkor Nabrat-i János comes érdekében szerviense:
János jelent meg, Miklós nevében László, Demeter részére János, Pál nevében Miklós,
és időpontot kértek máj. 27-re (quind. datarum presencium) a fentiek előtti megjelenésre,
hogy választ adjanak Mihály ellenében. (D. in villa Tatar, f. V. p. Cantate.)

48
 Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét bevágásai,
egyik­nek nyoma. DL 50715. (Kállay cs. lt.) – Kállay 156. szám.; Anjou-oklt. VI. 572. szám.

26
[1322. jún. 24.]1 Csenger.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy per jött létre egyrészről Ábrahám
fia: Péter, másrészről Emuch fiai: Simon és András között; végül fogott bírók döntése révén
úgy egyeztek meg, hogy Simon és András fizetnek 2,5 márkát aug. 1-jén (oct. Jacobi), ha
pedig lesz had (exercitus), akkor a hadoszlás 15. napján. Ha ezt elmulasztják, akkor fen­
tiek előtt azután kétszeresen kell fizetniük. (D. in Chengur, quind. Corporis Christi.) – A
dátum után írva: Touodor mester előtt részben dénárokban, részben becsértékben (in ex­
ti­matione condigna).
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsétre utaló bevágás.
DL 47950. (Múz. Ta. 1910–55.)
1
Tivadar mester 1320–1322 közötti adatoltsága, valamint a hadoszlás említése (28) miatt va­ló­
színű, hogy a forrás 1322-ben kelt.

27
1322. nov. 11. Tatár.
Elleus mester és a Zothmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy Ábrahám fia: János kérésére ki­
küldték emberüket annak megtekintésére: Medue fia: Jakab mit okozott Jánosnak. A me­
gyei ember visszatérve elmondta, hogy látta János 2 disznaját, amiket egy Jakabhoz tar­
tozó ölt le, de sem kertet, sem kecskét nem látott. (D. in villa Tatar, in Martini.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96091. (Vay cs. berkeszi lt.) és DL 96092. (Uo.) – Anjou-oklt.
VI. 832. szám. (a kiadás helyeként Bátort olvasva.)

28
1322. Debrecen.
Elleus mester és a Zothmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi oklevelük szerint a királyi
had oszlásának 15. napján Medue fia Jakab fia: István tartozott színük előtt megjelenni vá­
lasz­adásra Ábrahám fia: János ellenében. Ám akkor István nem ment el és nem is küldött
sen­kit maga helyett. (D. in Debrecen, in termino prenotato.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96094. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. VI. 913. szám.

29
1323.1 jan. 13.
Elleus mester és a Zothmar-i 4 szolgabíró azon pert, amit Ábrahám fia: János jan. 13-án
(oct. Epiph.) viselt Medue fia: Jakab ellenében, márc. 9-re (oct. medii Quadr.) halasztják
el, ha a felek időközben nem tudnak megegyezni. (D. in oct. Epiph.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96096. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. VII. 6. szám.
1
Éves dátumként először 1322-t írtak, utána javították azt az utolsó szám átírásával 1323-ra.
*
1323. jan. 20.
Szatmár megye oklevele. Kállay 179. szám; Anjou-oklt. VII. 18. szám. – Helyes kelte: 1324. jan. 19.
Lásd 35.

49
 30
1323. szept. 12. Bagos.
Zathmar megye (provincia) 4 szolgabírója jelenti Fülöp nádornak, a kunok bírájának,
Scepus-i és Wywar-i comes-nek (strenuo militi, domino ipsorum), hogy levelét Jakab fia:
Pál bemutatta nekik. Eszerint intsék Nagy (Magnus) Jánost, hogy őelőttük adja vissza
Chyzer fia: András birtokait, amiket tart. Nagy János azt felelte, hogy a nádor levelét tisz­
te­lettel vette, mint saját uráét, de e birtokokat visszaadni nem hajlandó, és az ügyet bíróság
elé viszi. (D. f. V. p. Nat. virg. glor., in Bogus.)
Fejér VI/2. 346–347.; Fejér VIII/5. 141. (Szirmay, Szatmár 42. alapján.); Anjou-oklt. VIII. 455.
szám.

31
1323. okt. 4. Vetés, a nádor közgyűlésén.
A Zothmar-i 4 szolgabíró előtt Vitka-i (dictus) János, Nemty-i civis kötelezte magát, hogy
amit nov. 7-én (f. II. p. omn. sanct.) a Nempty-i civis-ek és más fogott bírók egyrészről Áb­
ra­hám fia: János, másrészről őközte döntenek Ábrahám fia: János vádjának megfelelően,
azt elfogadja. A döntést el nem ismerő fél bírságban marad. (D. in Vethes, in congregatione
pa­latini, in Francisci.) – A dátum után írva: Ugyanazon helyen döntenek Jolath fia: András
és ezen Vitka-i János között utóbbi vádjának megfelelően, és András bírságban marad Já­
nossal szemben.1
DL 96105. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. VII. 488. szám.
1
A tollban maradt: ha a döntést nem fogadja el.

32
1323. nov. 2. Fülöp nádor közgyűlésén.
A Zotmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy Petry-i Gergely fia: Lőrinc nov. 18-án (oct. Martini)
20 hozzá hasonló nemessel Voda faluban a Szent Mihály-egyházban Voda-i Péter fia:
Már­ton előtt tartozik esküt tenni Rusal-i Gergely fiai: György és Péter ellenében arról,
hogy azok Rusal nevű falvát Tamás mesterrel jan. 7-én (2. die Epiph.) nem rombolta le
és 50 márka kárt nem okozott nekik. (D. in congregatione Philippi palatini, IV. f. p. omn.
sanct.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét töredéke. DL
50747. (Kállay cs. lt. 1300. 111.) – Kállay 197. szám.; Anjou-oklt. VII. 556. szám.

33
[1323-1326.]1 okt. 13. Vetés.
Petheu mester Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró, valamint minden ottani nemes jelenti I.
Ká­roly királynak, hogy Tamás mester Vgacha-i comes, aki nem szűnik őket tönkretenni
és zaklatni, újabban Mihály fia: István mesterrel (aki teljes generatio-jával mindig is
az uralkodó és szent elődei híve volt) teszi ezt. Ezért kérik a királyt, hogy István és az
oklevélkiadók zaklatása ügyét kegyeskedjen megvizsgálni. (D. in Vethes, quind. Mi­
chaelis.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől címzés, valamint zárópecsétekre utaló bevágások. DL
47843. (Múz. Ta. 1910-55.)
1
A jelen keltezés a MOL-adatbázis datálása. Azonban Semjéni Mihály fia: István 1323 I. 19.
előtt elhunyt (Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája
1301–1457. – Középkori magyar genealógia. Arcanum Digitéka, PC-CD-ROM Budapest

50
 2001.), Szántói Pető mester első ispánsága pedig 1321-ig tartott. Az oklevél legkésőbbi kelte
Né­meth Péter megállapítása szerint az 1321. év.

34
[1323-1326.]1 okt. 24. Géc.
N. [Miklós] mester Zothmar-i vicecomes és a megye (provincia) 4 szolgabírója előtt Nagy
(Magnus) János tiltakozott, hogy az ő Chengur-i jobbágya: Kosuc 3 ökrét Péter fia: Fülöp
el­lopatta, kettőt visszaadott, a harmadikat pedig 4 pensa-ért akarta eladni. (D. in Gych, in
crastino Clementis.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsétre utaló bevágás.
DL 47941. (Múz. Ta. 1910-55.)
1
Jelen keltezés a MOL-adatbázis datálása. Ezzel szemben a keltezési hely alapján elképzelhető,
hogy az oklevél 1317-19 között íródott. (Németh Péter megállapítása.)

35
1324.1 jan. 19. Dob.
A Zatmar megyei (provincia) 4 bíró tudatja, hogy korábbi oklevelük szerint Petri-i Gergely
fia: Lőrinc [1322.] nov. 18-án (oct. Martini) 20 hozzá hasonló személlyel tartozott esküt
ten­ni emberük, Péter fia: Márton előtt Vada faluban Rusal-i Gergely fiai: György és Péter
el­lenében arról, hogy azok Rusal nevű birtokát Tamás mesterrel együtt [nem] rombolta le
és nekik 50 márka kárt [nem] okozott. A megyei ember visszatérve elmondta, hogy Lő­
rinc az esküt nem tette le, emiatt fentiek tilalmazólevelet adnak ki. (D. in Dub, f. V. p. oct.
Epiph.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. DL 50732. (Kállay cs. lt.) – Kállay 179.
szám.; Anjou-oklt. VII. 18. szám. (mind 1323. jan. 20-i dátummal.)
1
Az 1323. nov. 2-i oklevéllel való tartalmi azonosság miatt jelen forrás inkább 1324-ben kelt.
Ha­sonló (bár ott korrigált) januári évrontásra l. az 1323. jan. 13-i oklevelet.

36
[1324.]1 máj. 31.
Petheu mester Zotmar-i comes és a 4 bíró előtt Ábrahám fia: János a Pünkösd előtti csü­tör­
tö­kön (f. V. a. Pent.) tilalmazta Jolat fia: Andrást birtokai negyedrésze [...], valamint frate­
reit, Medue fiait: Pált [és] Jakabot, hogy birtokát nem adhatják oda, sem javaiban, sem [...]
negyedéért, sem más módon, hacsak maga János rokonság okán (causa genelogie) nem
tudja visszaváltani. (D. in termino prenotato.)
DL 96112. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. VIII. 292. szám. (1324. máj. 30-i dátummal.)
1
A fotó jobb széle hiányos, az éves dátum nem olvasható. MOL-adatbázis 1324. máj. 29-re
kel­tezi.

37
[1324. szept. 19. Börvely.]1
A Zotmar-i 4 bíró tudatja, hogy korábbi oklevelüknek megfelelően szept. 19-én (f. IV. p.
Exalt. Crucis) Berue faluban János fia: Péter és Dénes fia: János úgy egyeztek meg rom­
bo­lás ügyében, hogy János ad Péternek a méneseiből egy 1 évnél idősebb csikót a bíróság
hely­színén (loco iudiciario) nov. 8-án (oct. omn. sanct.), s ha ezt akkor elmulasztja vagy
el­halasztja, 4 márka bírságot kell fizessen neki. (D. die prenotato.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét töredéke, egynek
a nyoma is. DL 56543. (Kállay cs. lt.) – HO VII. 388–389. (datálása: év nélkül, szept. 14. utáni
szer­dán.); Kállay 1046. szám. (keltezése: XIV. század első fele, szept. 14. után való szerdán.)

51
 1
 Szent Kereszt-ünnepek közül (máj. 3. és szept. 14.) a nov. 8-i időpont miatt valószínűleg
A
utób­bit kell figyelembe venni a napi dátum megállapításakor. Jelen forrás évjelölést nem
tartalmaz, a MOL-adatbázis keltezi 1324. szept. 19-re, vélhetően helyesen. Mindezt az 1324.
nov. 8-i oklevél is megerősíti mind tartalmilag, mind kronológiailag.

38
1324. [szept. 19. Börvely.]1
Peteu mester Zotmar-i comes és a 4 szolgabíró előtt szept. 19-én (f. IV. p. Exalt. Crucis)
Berue faluban Lengen (dictus) János mester tiltakozott, hogy a Zomusseg-i népek – Ched
fia: István, Pál fia: Péter, Boglas (dictus) Mihály, Kopoz János – az ő Bacna-i jobbágyait:
Ist­vánt és Pétert 1 hétig fogságban tartották, valamint Ádám nevű jobbágyát Somuszeg-i
Bhut­tus megsebesítette. Ezért János mester a megye (provincia) 4 szolgabírójával Peteu
előtt tiltakozott, és jobbágyait Istvántól és társaitól törvényes eljárás nélkül (sine lege)
kész­pénzért kiváltotta. (D. 1324.)
Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL 50753.
(Kállay cs. lt.) – AO II. 136.; Kállay 1046. szám. (mindkettő 1324. máj. 9-i dátummal.); Anjou-
oklt. VIII. 240. szám. („1324. máj. 9. vagy után, ill. szept. 19. vagy után” keltezéssel.); MOL-
adat­bázis 1324. szept. 19-re datálja.
1
Az előző és jelen oklevélben is a Börvely faluban való ítélkezés szerepel és a napi dátumok is
azo­nosak. Emiatt valószínű, hogy mindkét oklevél ugyanakkor, 1324. szept. 19-én kelt.

39
1324. nov. 8. Vetés.
A Zathmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi oklevelük szerint Dénes fia: János nov.
8-án (oct. omn. sanct.) egy 1 éves csikót tartozott adni János fia: Péternek, ám akkor nem
je­lent meg, nem is küldött senkit, holott Péter várt rá. (D. in Vethes, oct. omn. sanct.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét töredékei. DL
50761. (Kállay cs. lt.) – Kállay 214. szám.; Anjou-oklt. VIII. 494. szám.

40
1325. febr. 21. (Vetés.)
Peteu mester Zotmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi oklevelük szerint
je­len oklevél kiadásának napján egyrészről Ábrahám fia: János, másrészről Sándor és
Ruhud-i Vrban fogott bírókat tartoztak vezetni Voya birtok ügyében Veteis-re. Akkor a
felek megjelentek fentiek előtt, akik a fogottbírói döntést a felek egyetértésével és a vi­
zek szerfeletti áradása miatt máj. 2-re (V. f. p. oct. Georgii) halasztják el. Ha a mondott
korábbi oklevél ellenére a felek valamelyike az ügyét nem járná végig, azon oklevélnek
meg­felelően elmarasztalják a másik féllel szemben. A nevezett földet fentiek Jánosra bíz­
zák, hogy bevesse, úgy, hogy bárkinek is jut majd e birtok, János tartozik annak jogait
meg­őrizni e birtokból. (D. V. f. p. diem Cinerum.)
Zárópecsét nyoma. DL 96117. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. IX. 58. szám.

41
1325. ápr. 25. Vetés.
A Zotmar megyei (provincia) 4 szolgabíró tudatja, hogy jelen oklevél kiadása napján Si­
mon fia: Dénes comes megvallotta előttük, miszerint egy kanca ügyében – amit Nilas
(dic­tus) János jobbágyától: Mathe-tól a Rodolf-i falubeliek szokásának megfelelően (se­
cundum legem villanorum) feltartóztatott – Mathe-val úgy egyezett meg, hogy máj. 1-jén
(oct. Georgii) Mathe fizet Dénesnek 1 márka garast. Ha ezt elmulasztja, kétszeres büntetés

52
sújtsa, s a kancát Mathe(!) tartja meg. Ha a kancát bárhol feltartóztatják Bereg megyén
kí­vül, Dénes tartozik jótállni érte. (D. in Veteis, V. f. p. Georgii.)
DL 96121. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. IX. 158. szám.

42
1325. szept. 12. Vetés.
A Zothmar megyei (provincia) 4 szolgabíró előtt jelen oklevél kiadásának napján nagy­
sem­jéni (Magna Symian) Mihály fia: László azon perben, amit Byri-i János fiai: Tamás és
Fá­bián, valamint ezek Zomus melletti Symian-i jobbágyai: Péter és Choma ellenében visel
fen­tiek előtt, Albert fia: Miklóst (Petheu mester vicecomes-ét) és Zulga (dictus) Mark-ot
val­lotta képviselőinek, hatáskört adva nekik a perben való döntéshozatalig mindenben,
amit a jog szerint tartoznak megtenni, s amit ők törvényesen cselekednek, elfogadja. (D.
in Veteis, V. f. a. oct. Nat. Marie.)
Hártyán, a hátlapján három zárópecsét nyoma. DL 50787. (Kállay cs. lt.) – AO II. 212.; Kállay
241. szám.; Anjou-oklt. IX. 403. szám.

43
1326. júl. 17.1 Lökös.
Petheu mester Zothmar-i comes és a négy szolgabíró tudatja, hogy Ábrahám fia: János ké­
ré­sére kiküldték emberüket, Tamás fia: Istvánt, aki visszatérve jelentette: látta, hogy János
Voya nevű birtokáról harmadfél kepét elvittek, megvizsgálta a szekérnyomot (semita ip­
si­us currus), ami Eur-be ment, de Eur-ből a szekérnyomot már nem adták ki neki. (D. in
Lu­cus, f. V. [p. Mar]garete virg.)
DL 96128. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. X. 286. szám. („1326. júl. 13. vagy 20. előtti vagy
utá­ni csütörtök” dátummal, de megengedve DL 96129. alapján (44), hogy a forrás napi kelte
júl. 17.)
1
A fotó mintegy negyede fényképezési hiba miatt nem olvasható.

44
1326. júl. 17. Lökös.
Petheu mester Zathmar-i comes és a megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy Áb­ra­
hám fia: János mester kérte tőlük emberüket Eur-i Pál mester megidézésére. Ők ezért ki­
küld­ték Demeter fia: Demetert, aki visszatérve elmondta, hogy az idézés idején Pál mester
szer­viense: Miklós őt (mint megyei embert) Eur faluban kardlappal megütötte. Ezért De­
me­ter az idézésre a maga személyében saját szerviensét küldte el. Mivel fentiek ezen ügy­
ben nem tudtak [...], az ügyet júl. 31-re (ad quind. datarum presencium) halasztották el.
([D.] in villa Lukus, f. V. p. Div. ap.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96129. (Vay cs. berkeszi lt. 128.) – Anjou-oklt. X. 293. szám.

45
1326. júl. 24. Lökös.
Petheu mester Zathmar-i comes és a megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy Elekus
fia: György comes a nádor elé idézte Lengel (dictus) János mestert és annak frater-ét, Mi­
hály fia: Istvánt aug. 1-jére (oct. Jacobi) vérontás és Piscarcos nevű birtoka tönkretétele
miatt. Végül a felek jelen oklevél kiadása napján fentiek elé álltak, s György elmondta,
hogy Lengel János és István neki a rombolás és a sebesítés miatt elégtételt adtak, így őket

53
ez ügyben nyugtatja. Ha György vagy fiai e pert felújítanák, kétszeres büntetés sújtsa őket.
(D. in villa Lukus, in vig. Jacobi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Piscarkos névalakkal, valamint öt zárópecsét
tö­redéke. DL 50820. (Kállay cs. lt.) – Kállay 274. szám.; Anjou-oklt. X. 306. szám.

46
1326. aug. 14. Lökös.
Petheu mester Zathmar-i comes és a megye (provincia) 4 szolgabírója igazolja, hogy ne­
kik azt a bírságot, amiben Symian-i Biri-i (dictus) Tamás és Symian-i Choma ~ Chuma el­
ma­rasztaltattak Mihály fia: Lászlóval szemben idézések révén, László(!) teljesen kifizette.
(D. in Lucus, f. V. a. Ass. Marie.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három kerek zárópecsét töredéke.
DL 50821. (Kállay cs. lt.) – Kállay 274. szám.; Anjou-oklt. X. 335. szám.

47
1326. nov. 7. Börvely, a nádor közgyűlésén.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy azon perben, amit a nádor előtt
Beruey-en Loskud-i András fia: János 1 ló és vérontás ügyében viselt Domanhida-i Mik­
lós fia: Miklós ellenében, Miklós megjelent színük előtt és kötelezte magát, hogy amit
Nagysemjénben (Magna Symian) Egyed fia: János, Mihály fia: László és Mihály fia:
Mihály döntenek az ügyben, ő elfogadja. Ha nem tenné, a per kezdete előtt 10 már­ká­ban
marasztalják el János ellenében. (D. in Beruey, [áthúzva: V.] VI. f. p. Emerici, in cong­re­
ga­tione generali palatini.) A dátum után írva: A döntés időpontja nov. 26. (IV. f. p. quind.
Martini.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés – eszerint Miklós apja Zeuke (dictus) Mik­
lós –, valamint három zárópecsét töredéke. DL 50830. (Kállay cs. lt.) – Kállay 284. szám.;
An­jou-oklt. X. 454. szám.

48
1327. ápr. 30. Dob.
A Zotmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy a király korábbi oklevele szerint tartoztak igazságot
szol­gáltatni még máj. 1. (oct. Georgii) előtt Ewr-i Pál mesternek és frater-ének: István
mes­ternek Ábrahám fia: János mester szerviensei és jobbágyai részéről. Az általuk ki­
je­lölt időpontban: ápr. 23-án (f. V. a. prenotatum) Ewr és Woya birtokok helyszínén és
a szomszédok előtt azonban Pál nem tudott megjelenni, ezért a felek máj. 23-ra (sab. p.
Asc. Dom.) kértek halasztást, úgy, hogy amit akkor fogott bírók e birtokok helyszínén
dön­tenek, a felek tartoznak elfogadni, miként erre fentiek előtt kötelezték magukat. (D. in
villa Dub, f. V. p. Georgii.)
Két zárópecsét nyoma. DL 96138. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XI. 179. szám.

49
1327. máj. 28. Dob.
A Zotmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi oklevelük szerint előttük egyrészről Ewr-i
Pál mester és frater-e: István mester, másrészről Ábrahám fia: János máj. 23-án (sab. p.
Asc. Dom.) fogottbírói döntés elfogadására (Woya és Eur birtokok határjeleinek emelése
ügyé­ben) tartoztak a helyszínen megjelenni. Pál és István azonban nem álltak elő, nem is

54
küldtek senkit maguk helyett, pedig János várt rájuk fentiek jelenlétében e birtokok hely­
szí­nén. (D. in villa Dub, f. V. p. terminum prenotatum.)
Zárópecsét hártyaszalagja. DL 96139. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XI. 253. szám.

50
1327. okt. 11. Szatmár, Demeter királyi tárnokmester közgyűlésén.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy ha fogottbírói döntés ered­mé­nye­
ként Semien-i Mihály mester nov. 8-án (oct. omn. sanct.) Deseu fia: Dénes Syma-i nemes
és Mihály fia: János Mikola-i nemes ellenében Tatar faluban 2 ökör elvétele ügyében le­
te­szi [az esküt], s azt Dénes és János elfogadják, akkor Mihály mesternek a 2 ökröt azon
idő­pontban ki kell fizetniük, miként ezt neki megígérték. (D. in congregatione magnifici
viri Demetrii magistri thavernicorum, dom. p. oct. Michaelis in Zothmar celebrata.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredéke. DL
50846. (Kállay cs. lt.) – AO II. 328.; Kállay 301. szám.; Anjou-oklt. XI. 487. szám.

51
1329. nov. 23. Óvári.
Petheu mester Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró előtt Ábrahám fia: János comes til­
ta­kozott, hogy bár perben van a király specialis notarius-ával: István mesterrel, annak
szer­viensei: János, másik János és Fülöp nov. 6-án (f. II. a. Martini) Ewr-ből kijőve (majd
oda visszatérve) az ő Beke nevű famulus-át Yuanusi és Woya falvak között lesből meg­tá­
madták, a fején halálosan megsebesítették, 6 márka értékű lovát lenyilazták. János comes
ké­résére fentiek kiküldték emberüket: Cantor (dictus) Istvánt, aki nov. 15-én (f. IV. p.
prenotatum) János comes Vaya nevű birtokára ment, s megtudta, hogy minden úgy történt,
ahogy János comes elmondta. (D. in Ouari, V. f. p. oct. Martini.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96155. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XIII. 614. szám. (a
ki­adás helyét Mortoni-nak olvasva.)

52
1330. febr. 22. Óvári.
Petheu Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy ápr. 12-én (f. V. p. Pasce) színük
előtt fogottbírói döntés értelmében Fudur fia: Jakab 1 nemessel az ország szokásának
meg­felelően tartozik esküvel tisztázni magát Ábrahám fia: János comes ellenében arról,
hogy János comes erdejében nem verte vagy sebesítette meg annak 2 jobbágyát. (D. in
villa Ouari, f. V. prox. ieiunio, in quo a. prima premia.)
Zárópecsét nyoma. DL 96157. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XIV. 98. szám.

53
1330. máj. 17. Majtény.
Petheu mester Zothmar-i és Erdeud-i comes előtt megjelent egyrészről Molnar (dictus) Mik­
lós Mohten-i hospes és Mohten-i Iwan fia: Fodor (Crispus) István, másrészről Piscarkos-i
Elecus fia: György comes a maga és minden Piscarkos-i jobbágya nevében, s előbbiek
meg­vallották, hogy Piscarkas-i Bok fia János fia: Mihály felesége (az ő leánytestvérük)
ha­lála miatt pert akartak viselni, de mivel megtudták és felismerték, hogy György comes
és jobbágyai (kivéve ezen Mihályt) a nő halálában ártatlanok, ezért György comes-t és
job­bágyait az ügyben örökre nyugtatták. (D. in Mohten, in Asc. Dom.)

55
 Hártyán, a hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét nyoma.
DL 98531. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 72–73.; Anjou-oklt. XIV. 291.
szám.

54
1333. márc. 21. Visegrád.
I. Károly királynak elmondták Mátyás fia: Péter és Máté fia: Jakab Geech-i nemesek, hogy
Do­mokos fiai: János, Bertalan (Barthaleus), Lőrinc és Balázs, valamint Zekul (dictus) Ist­
ván az ő Geech nevű birtokukat hatalmaskodva elfoglalva tartják, s bár per van közöttük
füg­gőben, a házukhoz menve 2 jobbágyukat életveszélyesen megsebesítették. Ezért az
ural­kodó utasítja János mester Zotmar-i comes-t és a szolgabírókat, hogy tudják meg
Geech szomszédaitól és a megye (provincia) nemeseitől: e birtok jog szerint tartozik-e
Pé­terhez és Jakabhoz, Domokos fiai és Székely (Siculus) István a mondott jogtalanságot
el­követték-e vagy sem, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, in Judica.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1333. ápr. 15-i jelentésében: 55. DL 96167. (Vay cs. berkeszi
lt.) – Anjou-oklt. XVII. 133. szám.

55
1333. ápr. 15. Csenger.
János mester Zotmar-i comes és a 4 szolgabíró jelenti I. Károly (Karul) királynak, hogy le­
velének (54) megfelelően Zotmar megyében ápr. 15-én (f. V. p. oct. Pasce) Chengur fa­luban
gyűlést (congregatio) tartottak (a nemeseknek és nemteleneknek a vásárokon nyil­vá­nosan
kihirdetve, hogy 12 esküdtet jelöljenek ki). Mátyás fia: Péter és Máté fia: Jakab Geech-i
nemesek ott bemutatták a király parancslevelét (54), amelynek megfelelően fentiek meg­
kérdezték e congregatio-n Geech birtok szomszédait és más nemeseket, valamint az es­
küd­teket, akik azt felelték, hogy Domokos fiai és Székely (Siculus) István [nem] tartják
el­foglalva e birtokot hatalmaskodva, és ártatlanok. (D. in loco et termino prenotatis.)
Négy zárópecsét nyoma. DL 96167. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XVII. 182. szám.

56
1334. júl. 15. Gelénes.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy azon per kapcsán, amit Rosal-i
Ger­gely fia: György Rosal tönkretétele és 50 márka kár ügyében a nádor előtt akart vi­
sel­ni Petri-i Gergely fia: Lőrinc ellenében, színük előtt György és Lőrinc elmondták: úgy
egyez­tek meg, hogy okt. 6-án (oct. Mychaelis) egy vagy több szolgabíró előtt (akiket
György vezet oda) Domanhyda faluban Lőrinc 4 márka akkor forgalomban levő dénárt
vagy a dénároknak megfelelő becsértékben (estimatione denariorum) lovakat és ökröket
ad Györgynek. Ha ezen időpontot elmulasztja, kétszeresen fizessen. Ha Lőrinc a fizetést
tel­jesíti, György tartozik erről igazolólevelet kiadatni neki. (D. 3. die Margarethe, in Gy­
lianus.)
Hártyán, a hátlapján azonos és más kortárs kezektől tárgymegjelölések, valamint három zá­ró­
pe­csét töredékei. DL 50975. (Kállay cs. lt.) – AO III. 89.; Kállay 434. szám.

57
1335. szept. 29. Gelénes.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy bár Menieu-i László a nádor előtt
pert akart viselni Ábrahám fia: János ellenében, de végül a felek fentiek előtt megjelenve
kö­telezték magukat azon megegyezésre, hogy amit nov. 16-án (V. f. p. Martini) a megye

56
bírósága helyszínén (in loco iudicii nostri) fogott bírók (akiket a felek vezetnek oda) dön­
te­nek, ők tartoznak elfogadni. Ha valamelyikük ezt nem tenné, a per kezdete előtt a bíró
része nélkül 3 márkában marasztaltassék el. (D in Gylianusveig, in Michaelis.)
Három zárópecsét körvonala, egynek nyoma. DL 96183. (Vay cs. berkeszi lt. 184.) – Anjou-
oklt. XIX. 587. szám.

58
1335. okt. 4. Bátor.
János mester Zothmar-i comes tudatja, hogy Druguter(!) Vilmos (Willermus) nádor jelen
év szept. 28-án (f. V. a. Mychaelis) Gellienus falu mellett a Zothmar megyei nemeseknek
tar­tott gyűlésén (congregatio) egyrészről Bagdan-i János fia: Péter, másrészről Cantor
(dictus) János és Cantor (dictus) Mihály előálltak, és a Pétertől elvett 4 ló ügyében a comes
elrendezésének megfelelően Cantor (dictus) János vállalta, hogy fizet Péternek a comes
előtt Batur-ban négy és fél dénárt, 12 dénárral vagy garassal számolt garas számában
(quintam dimidiam denariorum ad numerum grossorum cum 12 denariis vel grossos),
még­pedig a felét okt. 19-én (quind. datarum presencium), másik felét nov. 2-án (quind.
a die solutionis). Ha Cantor (dictus) János az időpontot elmulasztja, a per kezdete előtt a
bíró része nélkül fizessen Péternek 10 márkát. (D. in Batur, f. IV. p. Mychaelis.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredéke. DL 76512.
(Zichy cs. zsélyi lt. 217-BB-5.) – Zichy I. 473.; Anjou-oklt. XIX. 591. szám.

59
1335. nov. 16. Majtény.
Zothmar megye (provincia) 4 szolgabírója tudatja, hogy Menieu-i László a nádor előtt
pert akart viselni Ábrahám fia: János ellenében,1 hogy amit fogott bírók nov. 16-án (f. V. p.
Mar­tini) döntenek a felek között, ők tartoznak elfogadni. A mondott napon a fogott bírók
úgy határoztak, hogy János tegyen esküt 25 személlyel László ellenében (1336.) jan. 11-
én (f. V. p. Epiph.) a megye bírósága helyszínén (in loco iudiciario) arról, hogy 7 évvel
azelőtt, Nagypéntek előtti kedden (f. III. a. diem Parascere, cuius 7. revolutio preterisset
annualis) nem ment Menieu birtokra és 100 márka kárt Lászlónak nem okozott. (D. in
villa Mohten, f. V. p. Martini.)
Két zárópecsét nyoma. DL 96185 (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XIX. 694. szám.
1
Az 1335. szept. 29-i oklevél alapján kitűnik, hogy e mondatrész tollban maradt: „de végül a
fe­lek fentiek előtt megjelenve kötelezték magukat azon megegyezésre,”

60
1336. jan. 11. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók igazolják, hogy előttük Ábrahám
fia: János, az egyik szolgabíró 25 személlyel jan. 11-én (f. V. p. Epiph.) letette az esküt
Mohten-i Miklós fia: László ellenében. (D. in Damanhida, f. V. p. Epiph.)
Zárópecsét körvonala. DL 96190. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XX. 10. szám.

61
1337. márc. 27. Dománhida.
Miklós fia: István Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy emberükkel, Nab­
rad fia: Jánossal Mihály fia: László színük elé idézte Biry-i Fábiánt, meghagyva, hogy
márc. 27-én (f. V. a. Letare) állítsa eléjük Semyen-i jobbágyát: Jánost. Akkor Fábián

57
érdekében Mate állt elő, János nevében pedig István, vállalva, hogy ápr. 10-én (quind.
da­tarum presencium) megjelennek válaszadásra fentiek előtt László ellenében. (D. in Da­
manhyda, termino supradicto.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredéke. DL
51050. (Kállay cs. lt.) – AO III. 334.; Kállay 511. szám.; Anjou-oklt. XXI. 143. szám.

62
1337. márc. 27. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró a Semien-i Mihály fia: László
ál­tal Byr-i Fábián ellenében márc. 27-én (f. V. a. Letare) viselt pert máj. 1-jére (ad f. V. p.
Georgii) halasztják el. (D. in Damanhyda, termino supradicto.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét nyoma. DL
51051. (Kállay cs. lt.) – Kállay 512. szám.; Anjou-oklt. XXI. 144. szám.

63
1337. máj. 29. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy azon 1 márka bír­
ság kifizetését, amiben Bir-i Fábián elmarasztaltatott Mihály fia: László ellenében, fogott
bí­rók kérésére jún. 12-re (quind. datarum presencium) halasztják. Ha Fábián akkor nem
fi­zet, a bíró része nélkül 3 márka sújtsa. (D. in Damanhyda, f. V. a. oct. Asc. Dom.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51058. (Kállay cs. lt.) – Kállay 518. szám.; Anjou-oklt. XXI. 303. szám. (mind jún. 5-re datálja,
mi­ként MOL-adatbázis is.)

64
1337. júl. 10. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt a Lelez-i konvent embere és
a nádor embere jelenlétében Ábrahám fiai: Mihály és János júl. 10-én (f. V. a. Margarethe)
ti­lalmazták Lukács fia László fia: Tamást és más szomszédaikat Abraam Zekerese nevű
bir­tokuktól, annak haszonvételeitől, a szántóföldektől, kaszálóktól és erdőktől. (D. in Da­
manhyda, termino supradicto.)
DL 96196. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXI. 405. szám.

65
1337.1
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt egy csütörtöki napon (f. V. p.
[…]) Ábrahám fiai: Mihály és János Chakal nevű birtokuktól, az erdőktől, szántóföldektől
és minden haszonvételtől tilalmazták Mada-i Jako fia: Lőrincet és Rohod-i Lászlót.
(D. 1337.)
DL 96199. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXI. 684. szám.
1
Foltos, fakult, emiatt a tilalmazás napja nem olvasható ki teljesen.

66
1338. febr. 5. Dománhida.
Miklós fia: István Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy emberükkel:
Nab­rad-i Miklóssal Panala-i János fia: Péter tilalmazta Panala nevű birtoka hasznaitól a
Zomussceg-i népeket, főleg azok officialis-át: Gurbed-i Mihályt. (D. in Damanhyda, f. V.
p. Purif. virg. glor.)

58
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét nyoma. DL 51079.
(Kállay cs. lt.) – Kállay 539. szám.

67
1338. febr. 5. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Panala-i Péter tilalmazta Pa­
na­la nevű birtoka hasznaitól Lengel (dictus) Jánost és János fia: Fábiánt (az ő rokonait és
szom­szédait), valamint más szomszédait is. (D. in Damanhyda, f. V. p. Purif. virg. glor.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét nyoma. DL
51080. (Kállay cs. lt.) – Kállay 540. szám.

68
1338. szept. 7. Visegrád.
I. Károly (Karul) királynak elmondta Péter fia: János, hogy a jelen évben Miklós fia: János
és Almas-i Fertes fia: Péter ezen Almas nevű birtokukról hatalmaskodva felkerekedve az
ő Palad nevű birtokára mentek, 2 jobbágyát életveszélyesen megsebesítették, s emiatt
mind­két jobbágy elveszítette egy-egy kezét. Ezért az uralkodó utasítja a Zathmar megyei
co­mes-t, vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy tudják meg minderről az igazságot, majd
te­gyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, in vig. Nat. virg.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1338. szept. 24-i jelentésében: 71. Akadémiai Lt. Kolozsvár.
Ke­­mény J.-gyűjtemény. 18. (DF 253428.) – AO III. 501.; Szabó K., TT. 1889. 535.

69
1338. szept. 10. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy emberükkel: Vit­
ka-i Andrással Chohol-i Péter fia: János mester a Vosyan nevű saját birtokán tilalmazta
Mik­lós fiait: Pált és Miklóst (valamint azok jobbágyait), és más szomszédait e birtok hasz­
nai elvételétől és használatától, ti. a szántóföldektől, kaszálóktól, halászóhelyektől. (D. in
Da­manhyda, f. V. p. Nat. virg. glor.)
A hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. DL 64020. (Kapy cs. lt.)

70
1338. szept. 21. Visegrád.
I. Károly királynak elpanaszolták Warada-i László fia: János személyében, hogy a minap
Mark fia: Mihály – Drugeth János néhai nádor fia: Miklós mester Zamossceg-i officialis-a
– János Warada-i jobbágyától: Zekarth-tól (aki a jogos vámot kifizette) egy lovát, posztót
és más javait (4 márka értékben) Zamuzzeg(!) falun kívül hatalmaskodva elvette. Ezért az
ural­kodó utasítja a Zothmar megyei comes-t, vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék
ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek je­
len­tést. (D. in Wyssegrad, in Mathei.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1338. okt. 15-i jelentésében: 72. DL 76585. (Zichy cs. zsélyi lt.
1–B–102.) – Zichy I. 548–549.

71
1338. szept. 24. Csenger.
Miklós fia: István – János mester Zathmar megyei helyettese – és a szolgabírók jelentik I.
Ká­roly (Karul) királynak, hogy szept. 7-i parancslevelének (68) megfelelően a Chenger
fa­luban szept. 24-én (f. V. a. Mychaelis) tartott közgyűlésükön (congregatio generalis)

59
a megye nemeseit és nemtelenjeit megkérdezték, akik megerősítették, hogy Miklós fia:
János és Almas-i Fertes fia: Péter mindazt megcselekedték, ami az uralkodó oklevelében
sze­repel. (D. die et loco prenotato.)
Foltos papíron, a hátlapján zárópecsétek nyomai. Akadémiai Lt. Kolozsvár. Kemény J.-gyűj­te­
mény. 18. (DF 253428.) – AO III. 501.; Szabó K., TT. 1889. 535–536.

72
1338. okt. 15. Csenger.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a megye (provincia) 4 szolgabírója jelenti I.
Ká­roly királynak, hogy szept. 21-i parancslevelének (70) megfelelően kiküldték Pethene
fia: Miklós szolgabírót, aki visszatérve elmondta, hogy Mark fia: Mihály Zomzzeg(!)-i
bíró Zekarth Warada-i embertől (aki kifizette a vámot) a közúton 1 lovat, posztót, kardot
és pajzsot elvett, így neki 4 márka kárt okozott. (D. in Chenger, f. V. a. Galli.)
A hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (pro Zekarth iobagione Johannis filii Ladislai de
Wa­rada contra Mychaelem filium Markus iudicem de Zomossceg inquisitoria), valamint két
zá­rópecsét töredéke. DL 76585. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-B-102.) – Zichy I. 548–549.

73
1338. nov. 5. Majtény.
A Zothmar-i1 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi oklevelüknek megfelelően színük előtt
Len­gen (dictus) János mester megjelent János mester Zothmar-i comes ellenében. Fentiek
a pert nov. 19-re (ad quind.) halasztják. (D. in Mohten, f. V. p. omn. sanct.)
Hártyán, a hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét nyoma.
DL 51089. (Kállay cs. lt.) – Kállay 550. szám.
1
Alatta lehúzva: Stephanus filius Nicolai vicecomes.

74
1338. nov. 19. Majtény.
A Zothmar-i 4 szolgabíró tudatja, hogy Lengen (dictus) János dec. 3-án (quind. datarum
pre­sencium) harmadmagával tartozik esküt tenni Bereck fia: János mester Zothmar-i co­
mes ellenében arról, hogy NogSemyen nevű birtokán szept. 27-én (dom. a. Mychaelis) két
famulus-a (Dénes és Pál fia: Egyed) a comes egy jobbágyát a lováról nem szállították le,
majd okt. 1-jén (5. die) e lovat nem küldték haza a nyereg és a zabla nélkül, azok nin­cse­
nek náluk, továbbá ártatlanok 1 tunella bor és 3 márka dénár elvételében is. (D. in Mohten,
in die Elyzabeth.)
Hártyán, a hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint két zárópecsét nyo­
ma. DL 51090. (Kállay cs. lt.) – AO III. 511.; Kállay 551. szám.

75
1338. nov. 26. Majtény.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró igazolja, hogy Lengen (dictus)
Já­nos nov. 26-án (f. V. a. Andree) 1 márka dénárt a famulus-a (akinek kezese Nagy –
Mag­nus – Simon volt) bírsága fejében kifizetett a comes-nek. (D. in Mohten, termino
sup­radicto.)
Hártyán, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét nyoma. DL 51091.
(Kál­lay cs. lt.) – AO III. 513.; Kállay 552. szám.

60
 76
1339. ápr. 1. Gelénes, a közgyűlésen.
Bereck comes fia: János mester Zothmar-i comes és a négy szolgabíró tudatja, hogy a ki­
rály parancsára ápr. 1-jén (f. V. p. Passce) Gelyenus faluban a nemesek és nemtelenek kö­
zösségével (universitas) (Byr-i Tamás királyi ember és a váradelőhegyi Szent István el­ső
vértanú-konvent tanúsága előtt) megtartott közgyűlésükön (congregatio generalis) egy­
részről Luskud-i Mihály fia: Ábrahám, másrészről Yvanusy-i Miklós fia: Cantor (dictus)
János elmondták, hogy fogott bírák elrendezésével a közöttük létrejött ügyeikben így
egyez­tek meg: János máj. 5-én (f. IV. p. oct. Georgii) huszonötöd-magával a comes és
a szolgabírók előtt az oltárnál (in sacro altare) esküt tesz arról, hogy (1338.) dec. 30-án
(f. IV. p. Nat. Dom.) nem ment cinkosaival felfegyverkezve és hatalmaskodva Loskud
bir­tokra, Ábrahámot nem akarta megölni, annak apját nem nyilazta meg, s egy jobbágyát
nem hagyta ott megsebesítve. Ha ezt nem teljesíti, a comes és a szolgabírók előtt fizessen
25 márkát a per kezdete előtt Ábrahámnak, a bíró része nélkül. (D. in loco et termino pre­
notatis.)
DL 96205. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXIII. 145. szám.

77
1339. ápr. 8. Csenger, a közgyűlésen.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a királyi pa­
rancs­ra ápr. 8-án (f. V. p. oct. Passce) Chenger faluban tartott közgyűlésükön (generalis
cong­regatio) Ders fia: László elmondta, miszerint Marchus fia: Mihály, Soumoszeg-i
officialis 59 disznót erőszakkal eltulajdonított, s ezt a 12 esküdt is megerősítette. (D. loco
et termino prenotato.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 2 zárópecsét töredéke és 1 zá­ró­
pe­csét nyoma. DL 3219. (NRA 1536-31.) – Anjou-oklt. XXIII. 165. szám.

78
133[9]. máj. 20. Gelénes.
Miklós fia: István mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy azon per­
ben, amit Cantor (dictus) Mihály indított színük előtt egy pey színű ló visszaszerzése
ügyé­ben Chohul-i Pál fia: István ellen, a felek fogott bírák elrendezésével úgy egyeztek
meg, miszerint István máj. 27-én (oct. datarum presencium) fentiek előtt [esküt tesz le]
arról, hogy ezen lóról nincs tudomása és nem is adta el. (D. in Gylianus, f. V. p. Penth.)
Erősen foltos. DL 96207. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXIII. 294. szám.

79
1339. máj. 27. Dománhida.
Miklós fia: István mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró igazolja, hogy Lengen
(dictus) János kifizette azon bírságokat, amelyekben a vicecomes és annak famulus-a:
Fe­renc ellenében elmarasztaltatott. (D. in Damanhyda, f. V. videlicet in die Corporis
Christi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét. DL 51102. (Kállay
cs. lt. 1300. 516.) – AO III. 567.; Kállay 566. szám.; Anjou-oklt. XXIII. 317. szám.

61
 80
1339. jún. 15. Bátor.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes azon bírságokat, amelyekben Panala-i Péter a
comes gyűlésén (congregatio) való meg nem jelenésért marasztaltatott el, e Péter ro­kon­
sá­ga iránti barátságból elengedi. (D. in Batur, in Viti et Modesti.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek zárópecsét nyoma. DL
51103. (Kállay cs. lt.) – AO III. 568–569.; Kállay 567. szám.; Anjou-oklt. XXIII. 356. szám.

81
1340. márc. 2. Pátyod.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy oklevelüknek meg­
fe­lelően – mely szerint Luskud-i Ábrahám vállalta, hogy márc. 2-án (f. V. p. diei Cinerum)
szí­nük előtt megjelenik Ivanusy-i Cantor (dictus) Mihály ellenében annak szomszédaival:
Áb­rahám fiával: Jánossal (az egyik szolgabíróval), László fiával: Ders-sel, Gábor fiával:
Lu­káccsal és Rohod-i Lászlóval, hogy azok tanúsítsák, miszerint amikor Ábrahám Chako
(dictus) Lőrinc fiait: Tamást és Miklóst, Imre fiát: Jakabot, Pál fiát: Miklóst és Zeuke
fiát: Mihályt, vagyis Cantor (dictus) Mihály szervienseit megidéztette ezen Mihály általi
elő­állításukra, nevezettek Mihálynál tartózkodtak – a kitűzött napon Ábrahám Cantor
(dictus) Mihály ellenében színük elé vezette tanúit, akik fentiek kérdésére azt válaszolták,
hogy amikor Ábrahám Cantor (dictus) Mihály mondott szervienseit megidéztette ezen
Mi­hály általi előállításukra, nevezettek Mihálynál tartózkodtak, most is ott vannak, de
ma­kacsul megtagadják, hogy előálljanak. Fentiek, mivel csekély számuk miatt az ügyet
nem kívánták ítélettel lezárni, azt ápr. 20-ra (f. V. p. Passce) halasztják, mégpedig a megye
összes nemesének döntésére. (D. in Pagyud, termino supradicto.)
DL 96213. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXIV. 109. szám.

82
1340. márc. 2. Pátyod.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró a Loscud-i Ábrahám, ill. Cantor
(dictus) János és annak szerviense (Chernete sponsus-a): Lőrinc közötti, korábbi oklevelük
sze­rint márc. 2-án (f. IV. p. diei Cinerum) esedékes pert a felek kérésére ápr. 20-ra (f. V. p.
Pasce) halasztják el, ha a felek időközben nem tudnak megegyezni. (D. in Pagyud, termino
sup­radicto.)
DL 96214. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXIV. 108. szám.

83
1340. márc. 2. Pátyod.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy oklevelüknek
meg­felelően – mely szerint Luskud-i Ábrahám vállalta, hogy márc. 2-án (f. V. p. diei
Ci­nerum) színük előtt megjelenik Iwanusy-i Cantor (dictus) Tamás ellenében annak
szomszédaival: Ábrahám fiával: Jánossal (az egyik szolgabíróval), László fiával: Ders-
sel, Gábor fiával: Lukáccsal és Rohod-i Lászlóval, hogy azok tanúsítsák, miszerint amikor
Ábrahám Lodomér fiát: Miklóst, ezen Cantor (dictus) Tamás szerviensét megidéztette
ezen Tamás általi előállítására, nevezett Tamásnál tartózkodott – Lascud-i Ábrahám a ki­
tűzött napon Cantor (dictus) Tamás ellenében színük elé vezette tanúit, akik fentiek kér­
dé­sére azt válaszolták, hogy amikor Ábrahám Lodomér fiát: Miklóst, Tamás szerviensét
meg­idéztette ezen Tamás általi előállítására, nevezett Tamásnál tartózkodott, most is ott

62
van, de makacsul megtagadja, hogy előálljon. Fentiek, mivel csekély számuk miatt az
ügyet nem kívánták ítélettel lezárni, azt ápr. 20-ra (f. V. p. Pasce) halasztják, mégpedig a
megye összes nemesének döntésére. (D. in Pagyud, termino supradicto.)
DL 96215. (Vay cs. berkeszi lt.) – Anjou-oklt. XXIV. 110. szám.

84
1340. ápr. 20. Gelénes, a közgyűlésen.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a Gelyenes fa­
lu­ban ápr. 20-án (f. V. p. Pasce) a nemesekkel és nemtelenekkel tartott közgyűlésükön
(cong­regatio generalis) Zekeres-i László fia: Tamás elmondta, hogy Mihály fia: László a
tár­sával: Lőrinccel (1339.) szept. 16-án (f. V. p. Exalt. Crucis) az ő három lovát elhajtotta.
Ezen állítását a megye esküdtjei és nemesei is megerősítették. (D. loco et termino pre­
notatis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 2 zárópecsét töredéke és egy har­
ma­dik zárópecsétre utaló bevágások. DL 76609. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-12.) – Zichy I. 577.;
Anjou-oklt. XXIV. 237. szám.

85
1340. ápr. 20. Gelénes, a közgyűlésen.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a királyi pa­rancs­
ból Gelyenes faluban ápr. 20-án (f. V. p. Pasce) a nemesekkel és nemtelenekkel tartott
közgyűlésükön (congregatio generalis) Chahol-i Péter fia: János mester elmondta, hogy
famulus-át: Hothuan-i Tamást Lascud faluban Chernete sponsus-a: Lőrinc, Chako (dic­
tus) Lőrinc fiai: Miklós és Tamás, Marc fia: Miklós, Lodomér fia: Miklós, Fafeu (dictus)
Mihály és Zeuke fia: Mihály megölték és 10 márkát elvettek tőle. Ezen állítását az es­küd­
tek, nemesek és nemtelenek is megerősítették. (D. loco et termino prenotatis.)
A hátlapján pecsétek nyomai. Akadémai Lt. Kolozsvár. Kemény J.-gyűjtemény 21. (DF
253431.) – Szabó K., TT. 1889. 536. (ápr. 26-i keltezéssel.); Anjou-oklt. XXIV. 238. szám.

86
[1341. máj. 24.–jún. 21. között.]
A Zathmar-i szolgabírók és a megye 12 esküdt nemesének okleveles ítélete a Bereck fia:
Já­nos mester Zothmar-i comes által királyi parancsból Gulvez faluban máj. 24-én (f. V. a.
Penth.) e megye (provincia) nemeseinek a tolvajok, rablók és más gonosztevők kiirtása
cél­jából tartott gyűlésen (congregatio): Iuanusy-i Cantur (dictus) István fia: Cantur (dic­
tus) Mihálytól, Cantur (dictus) Pétertől és Cantur (dictus) Tamástól közbűntetteik miatt
Iuanusy, Ders és Hudaz nevű Zathmar megyei birtokaikat és birtokrészeiket elkobozták,
s ezek a király és ezáltal János mester mint megyésispán (comes parochyalis) kezéhez
let­tek csatolva.
Említi I. Károly király 1341. jún. 21. DL 62181. (Ibrányi cs. lt.) > Egri káptalan 1341. júl. 16.
> I. Károly király 1341. aug. 8. DL 62182. (Uo.) Ennek eltérő névalakjai: Cantor, Ianusy, Gyu­
luez. – Anjou-oklt. XXV. 343. szám.

87
1341.1 okt. 4. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Chahol-i Péter fia: János
el­mondta, hogy tilalmazása ellenére az ő Vosyan nevű birtoka terményeit és hasznait
Vosyan-i Miklós fia: Pál használja és elveszi. Kérésére fentiek kiküldték emberüket, Ders

63
fia: László szolgabírót, aki visszatérve elmondta, hogy látta, miszerint Pál és Vosyan-i
job­bágyai mindezt megcselekszik, ezért tilalmazta őket. (D. in Damanhyda, f. V. p. My­
chaelis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét körvonala és egy
har­madikra utaló bevágás. DL 64023. (Kapy cs. lt.) – Anjou-oklt. XXV. 696. szám.
1
Az oklevelet eredetileg 1342-re keltezték, de a secundo-t visszajavították primo-ra.

88
1342. nov. 14. Majtény.
Miklós fia: István Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Chahol-i Péter fia: János
mes­ter Buthka-i Miklós fiait: Pál és Miklós mestereket tilalmazta Vosyan nevű birtoka
hasz­nai elvételétől. (D. in Mohten, f. V. p. Martini.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 1 zárópecsét töredéke és 2 további
zá­rópecsétre utaló bevágás. DL 64 024. (Kapy cs. lt.) – Anjou oklt. XXVI. 588. szám.

89
1343. ápr. 6. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondta Berench-i Keled fia István fia: László a maga és frater-ei: Do­
mo­kos és Keled személyében, hogy nagyapjuk (avus): ezen Keled és Nagy (Magnus) Apay
(a néhai Apaykerestur-i István apja) egy avus-tól származtak, frater patruelis-ek voltak,
bir­tokaikon, valamint a Zolad-i monostor kegyúri jogában sohasem tartottak örök osztályt,
ha­nem ezeket közösen birtokolták. Az uralkodó ezért utasítja a Zothmar megyei comes-t,
vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket, akik tudják meg
mind­erről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, in Ramispalmarum.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1343. máj. 8-i jelentésében: 90. DL 96230. (Vay cs. berkeszi
lt.) – Eckhart F., Turul 1911. 36.; Piti F., JAMÉ 2000. 114.; Anjou-oklt. XXVII. 157. szám.

90
1343. máj. 8. Gelénes, a közgyűlésén.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak,
hogy ápr. 6-i levelének (89) megfelelően a királyi parancsra máj. 8-án (quind. Georgii)
Ge­lyenes faluban nemesekkel és nemtelenekkel megtartott közgyűlésükön (congregatio
ge­neralis) a bírók, esküdt ülnökök és a megye nemeseinek universitas-a egybehangzóan
meg­erősítették mindannak valósságát, ami a király oklevelében szerepel. (D. loco et ter­
mi­no, videlicet quind. Georgii, in congregatione nostra generali in villa Gelyenes.)
Zárópecsét nyoma. DL 96230. (Vay cs. berkeszi lt.) – Eckhart F., Turul 1911. 36.; Piti F., JAMÉ
2000. 114.; Anjou-oklt. XXVII. 270. szám.

91
1343. máj. 28. Bátor.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes igazolja, hogy színe előtt korábbi oklevelének
meg­felelően Mihály fia: Miklós hatodmagával letette az esküt Fozlanch (dictus) János el­
len arról, hogy jelen év ápr. 21-én (f. II. p. oct. Pasce) az ő tanácsából szerviense, Mihály
fia: Pál ezen János 2 lovát nem vette el. (D. in villa Bator, f. IV. a. Penth.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredéke. DL 51233.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 702. szám (máj. 29-i dátummal.); Anjou-oklt. XXVII. 359. szám.

64
 92
1343. szept. 4. Gelénes.
Bereck fia: János mester Zothmar-i comes és a szolgabírók előtt egyrészről Egyed fia: Mi­
hály, másrészről Voya-i János fia: László megvallották, hogy azon ügyben, amit Mihály
szán­dékozott indítani bizonyos hitbér és jegyajándék ügyében, úgy egyeztek meg, miszerint
László mindezekért kifizet Mihálynak 12 márkát három időpontban, azaz 4 márkát szept.
25-én (f. V. a. Michaelis), nov. 13-án (f. V. p. oct. omn. sanct.) és dec. 11-én (f. V. p. oct.
Andree), részben dénárokban, részben becsértékben. Ha ezt nem teljesítené, 30 márka
bír­ságban marasztalják el Mihály ellenében. Miután Mihály megkapta a teljes összeget,
tar­tozik (1344.) jan. 8-án (oct. diei Strennarum) a váradi káptalannal elismervénylevelet
ki­bocsáttatni Lászlónak. Ha ezt nem tenné, 12 márkában marasztalják el. (D. in villa Ge­
lye­nes, f. V. a. Nat. virg. glor.)
DL 96240. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 115.; Anjou-oklt. XXVII. 588. szám.

93
1345. jan. 25. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondta Lengel (dictus) János, hogy jelen(!) év szept. 10-én (f. VI. p.
Nat. virg.) Cantor (dictus) Mihály, Cantor (dictus) Miklós fia: István és a Zothmar megyei
Cha­lanuswada-i János fia: Miklós hatalmaskodva, rabló módjára az Vrus nevű falujának
ha­tárában a fiától: Lászlótól elvették 3 lovát, 1 famulus-át: Pált pedig életveszélyesen
meg­sebesítve félholtan otthagyták. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t,
vi­cecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják
meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, in Conv. Pauli.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1345. márc. 10-i jelentésében: 94. DL 51335. (Kállay cs. lt.)

94
1345. márc. 10. Majtény, a közgyűlésen.
Damanhyda-i István Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak,
hogy jan. 25-i parancslevelének (93) megfelelően a nemesekkel és nemtelenekkel márc.
10-én (f. V. p. Letare) Mohten faluban tartott közgyűlésükön (congregatio generalis) kér­
dé­sükre e nemesek és nemtelenek megerősítették, hogy Cantor (dictus) Mihály, Cantor
(dic­tus) István és János fia: Miklós mindazt megcselekedték, ami a király oklevelében
sze­repel. (D. in loco et termino prenotatis.)
Papíron, a hátlapján azonos (Cantur névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint
két zárópecsét körvonala, egy nyoma. DL 51335. (Kállay cs. lt.) – Tartalmilag átírta Zsámboki
(Gilétfi) Miklós nádor 1349. aug. 22-i oklevelében. DL 51530. (Uo.) – Kállay 793. szám.

95
1345. ápr. 21. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondta Tyukud-i Omode fia: István, hogy márc. 14-én (f. II. p. Judica)
Já­nos fia: Márton és Pál fia: János – Bech-i officialis-ok vagy várnagyok, Ferenc fia: Péter
szer­viensei – a hozzájuk tartozókkal és a Bech várhoz tartozó Bech-i falubeli emberekkel
(Si­mon fia: Jánossal, Dempch fia: Lőrinccel és annak sponsus-ával: Mihállyal) az ő Tyu­
kud-i jobbágyaikat – János fia: Istvánt, Deák (Litteratus) Miklóst és Simont – Tyukud falu
határában, az éj csendjében kifosztották és megsebesítették, javaikat: 4 tunica-t, 4 ökröt,
3 mentét (clamides) és 2 márka dénárt rabló módjára elvették. Ezért az uralkodó utasítja a
Zothmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket

65
vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in
Wyssegrad, f. V. a. Georgii.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1345. ápr. 28-i jelentésében: 96. DL 97821. (Ujhelyi cs. lt.)

96
1345. ápr. 28. Dománhida.
Miklós fia: István Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy
ápr. 21-i parancslevelének (95) megfelelően közgyűlésükön (congregatio generalis) meg­
tud­ták a nemesektől és nemtelenektől, hogy János fia: Márton és Pál fia: János – Ferenc fia:
Pé­ter mester Bech-i officialis-ai vagy várnagyai – a hozzájuk tartozókkal együtt megtették
mind­azt, ami a király oklevelében szerepel. (D. in Damanhyda, f. V. p. Georgii.)
A hátlapján azonos (…pro Stephano filio Omodei de Tyukud…), valamint újkori kezektől tárgy­
meg­jelölések, továbbá két zárópecsét töredéke. DL 97821. (Ujhelyi cs. lt.)

97
[1346. febr. 14. előtt.]
A Zathmar-i comes és a szolgabírók tudományvevő oklevele szerint embereik a király
pa­rancsára megtudták nemesektől, nemtelenektől és más közrendűektől, hogy Berench-i
Ist­ván fiai: László, Domokos és Keleed avus-a: Keleed Nagy (Magnus) Apey-el, a már
el­hunyt Apeykerezthura-i István apjával egy avus-tól született, frater patruelis-ek voltak,
bir­tokaikon és a Zolad-i monostor kegyúri jogán sosem tartottak örök osztályt, hanem
azo­kat közösen birtokolták.
Említi Nagymartoni Pál országbíró 1346. febr. 14. > I. Lajos király, 1365. aug. 27. DL 96397.
(Vay cs. berkeszi lt.)

98
1347. jan. 18. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy Chenk,
Mohten-i ember hatodmagával, hozzá hasonló személyekkel tartozott esküt tenni színük
előtt Mihály fia: Miklós és János (Semyen-i István fia: István jobbágyai) ellenében arról,
hogy 3 ökröt a saját pénzén vett meg Zathmar városban, a negyedik ökörhöz pedig nincs
kö­ze. Az eskü napján István fia: István és ezen jobbágyai nevében Omode fia: István jelent
meg ügyvédvalló levéllel, és fogott bírók elrendezésével a felek úgy egyeztek meg, hogy
Chenk febr. 21-én (f. IV. p. Invocavit) István fia: Istvánnak és mondott jobbágyainak fizet
a tized és a kilenced nélkül (sine decima et nona) 26 garast. A bírót István fia: István és
Chenk fele-fele részben, közösen engesztelik ki. (D. in Mohten, f. V. p. oct. Epiph.)
Papíron, a hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint két zárópecsét nyo­
ma. DL 51401. (Kállay cs. lt.) – Kállay 863. szám.; Anjou-oklt. XXXI. 38. szám.

99
1347. febr. 22. [Jánk], a közgyűlésen.
András mester szé[kely]ispán, Brassow-i, Zathmar-i és Maramoris-i comes és a 4 szolgabíró
tu­datja, hogy közgyűlésükön (congregatio generalis), amit [Jank-on] Zothmar megyének
febr. 22-én (in Kathedre Petri) tartottak királyi levéllel, Iwan fia: András elmondta, hogy
szom­szédai és sokan mások az ő Beltewk, Iwankaban és Paznan nevű birtokai hasznait
el­veszik és használják. Ezért minden vele szomszédos birtokot, különösen Vsad(!),

66
Nog­mi­hal, Kallo, Petri és Zanizlow nevűeket mindettől tilalmazta fentiek előtt, akik erről
neki [oklevelet] bocsátanak ki. (D. [die et] loco prenotatis.)
Hiányos, foltos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét
kör­vonala. DL 76818. (Zichy cs. zsélyi lt. 217-D-7.) – Anjou-oklt. XXXI. 130. szám.

100
1347. febr. 2. Jánk.
A Zathmar-i négy szolgabíró tudatja, hogy közgyűlésükön (congregatio generalis), amit
And­rás mester Zathmar-i comes tartott febr. 22-én (f. V. a. dom. Remin.) Jank faluban,
Nog­semyen-i István fia: István mester szerviense: Poch pert akart indítani Cantor (dictus)
Mi­hály ellen rablás miatt, de István mester közbenjárásával úgy egyeztek meg, hogy Mi­
hály okt. 3-ig (usque f. IV. p. Mychaelis) 4 márkát fizet Powch-nak, absque decima et no­
na, minden márkát 50 garassal számolva, s ha ezt nem tenné addig, az összeg kétszeresét
fizesse. (D. in villa Jank, 3. die congregationis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsétre utaló bevágások.
DL 51405. (Kállay cs. lt.) – Kállay 867. szám.; Anjou-oklt. XXXI. 139. szám.

101
1347. jún. 21. Bagos, a közgyűlésén.
A Zathmar-i 4 szolgabíró: Rescege-i Sándor, Wydka-i András, Omode fia: István és Pet­
rych fia: P[éte]r tudatja, hogy Thasnad-i Bodow fia: András és annak fia: Ábrahám (akiket
Vince mester Karazna-i főesperes képviselt) Patyud-i Lőrinc és Patyud-i Székely (Siculus)
János Patyud nevű birtokáról engedély nélkül, azok 2 lovát és más javait elvéve tá­voztak.
E lovakat Zakalus (dictus) Mihály Damanhyda-i vámszedő elvette, tőle pedig Bogus-i
Simon mester megszerezte és saját szervienseinek: ezen Lőrincnek és Jánosnak szol­
gálataikért visszaadta. Az ügyben Lőrinc és János az oklevélkiadók előtt tartoztak es­küt
tenni András és Ábrahám ellenében, amit a kitűzött időpontban teljesítettek is. Ha az idő
múltával a felek bármelyike vagy rokonaik az ügyet felújítanák, mint patvarkodókat ma­
rasz­talják el őket. (D. in Bogus, f. V. a. Johannis Bapt., in congregatione proclamata.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Zekul (dictus) János névalakkal, valamint
4 zárópecsétre utaló bevágások. DL 97822. (Ujhelyi cs. lt.) – Anjou-oklt. XXXI. 575. szám.

102
1347. jún. 29. Buda.
I. Lajos királynak elmondta Bozzan-i Aprod (dictus) János fia: László a maga és rokona,
Voya-i János fia: László nevében, hogy Olazy-i Moroth csalárdul, az ő tudtuk nélkül
meg­idéztette őket maga, famulus-a: Lelez-i (dictus) Péter, valamint Mihály fiai: Péter és
Chaak ellenében. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t, vicecomes-t és a
szol­gabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az
igaz­ságot, majd tegyenek jelentést. (D. Bude, in Petri et Pauli.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1347. júl. 12-i jelentésében: 103. DL 96283. (Vay cs. berkeszi
lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 116.; Anjou-oklt. XXXI. 610. szám.

103
[1347.] júl. 12. Majtény.
Ábrahám fia: László Zothmar-i vicecomes és a négy szolgabíró jelenti I. Lajos királynak,
hogy jún. 29-i levelét (102) megkapták, ám a királyi parancsból júl. 12-én (f. V. p. quind.

67
Nat. Johannis Bapt.) tartott gyűlésükön (congregatio) nem sikerült megtudniuk, vajon
Mo­roth, Chaak vagy frater-e: Péter megidéztették-e Aprod (dictus) János fiát: Lászlót és
Voya-i Ábrahám fia János fiát: Lászlót. (D. in Mohthen, f. V. p. quind. Nat. Johannis
Bapt.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96283. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 116.; Anjou-
oklt. XXXI. 678. szám.

104
1347. júl. 17. Gelénes.
Zothmar megye 4 szolgabírója előtt Ghych-i Péter elmondta, hogy előttük 1 márkát tartozik
fi­zetni Lengel (dictus) Jánosnak és László fia: Péternek szept. 27-én (f. V. a. Michaelis).
Ha ezen időpontot elmulasztja, a bíró része nélkül 3 márkában marasztaltassék el. (D. in
villa Ghylyanus, f. III. p. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét nyoma. DL 51436.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 899. szám.; Anjou-oklt. XXXI. 696. szám.

105
1347. júl. 21. Gelénes.
Zothmar megye 4 szolgabírója előtt Petrych fia: Péter megvallotta, hogy fogott bírók el­
ren­dezésével úgy egyezett meg Lengel (dictus) János mesterrel (aki 2 ló elvétele ügyében
Péter ellen a nádor gyűlésén /congregatio/ pert akart indítani), hogy aug. 4-én (quind. da­
tarum presencium) Péter előállítja szerviensét: Tót (Sclauus) Miklóst Chahul faluban Já­
nos mester ellenében, és ha János 10 márkányi esküt tesz, akkor Péter tartozik azt neki ki­
fi­zetni. Ha Miklós szervienst Péter akkor nem tudja vagy nem akarja előállítani, ez esetben
es­kü nélkül tartozik e 10 márkát Jánosnak kifizetni. (D. in villa Ghelyanus, sab. p. oct.
Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét töredékei. DL
51438. (Kállay cs. lt.) – Kállay 902. szám.; Anjou-oklt. XXXI. 715. szám.

106
1348. máj. 15. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró igazolja, hogy Peryche-i
Nagy (Magnus) István és Botiz fia: Domokos kifizették azon bírságokat, amikkel nekik
tar­toztak, és amikben elmarasztaltattak Perche fia: Pál és annak fia: István ellenében utóbbi
Ist­ván kezének levágása miatt. (D. in Mohten, f. V. p. quind. Georgii.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…super solutione birsagii expeditoria
cont­ra comitem), valamint három zárópecsét töredékei. DL 41074. (Múz. Ta. Pokoly.)

107
1348. jún. 19. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy azon
per­ben, ami egyrészről Karul-i András fiai: Miklós, Simon, Mihály és Marhard, továbbá
Perche fia: Pál és annak fia: István, másrészről Peryche-i Nagy (Magnus) István és Botiz
fia: Domokos között jött létre előbbi István keze levágása miatt, a felek fogott bírók el­ren­
de­zésével megegyeztek színük előtt. Ha András fiai, Pál és István bármikor is felújítanák
ezen ügyet, akkor patvarkodásban (super quaesita causa) marasztalják el őket. (D. in
Mohten, die Corporis Christi.)

68
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Morhard névalakkal), valamint három zá­
ró­pecsét töredéke. DL 41076. (Múz. Ta. Pokoly.)

108
1348. jún. 26. Majtény.
Ábrahám [fia: László mester] Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt [NogZekeres]-i
[László fia: István] tiltakozott, hogy Zupsa és Darnow nevű földjei hasznait a szomszédai
el­veszik. Kérésére fentiek ennek tilalmazására kiküldték emberüket: Mytes-i Mihályt, aki
[visszatérve] elmondta, hogy a tilalmazás után gyümölcsfákat vágtak ki, [s ezt a saját sze­
mé­vel látta]. (D. in Mohten, oct. Corporis Christi.)
Hiányos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (prohibitoria pro Stephano filio
La­dizlai de NogZekeres contra universos vicinos et commetaneos possessionis/!/ suarum Zupsa
et Darnow vocatarum), valamint két zárópecsét nyoma. DL 76889. (Zichy cs. zsélyi lt. 1–14.)
– Zichy II. 304. (a kiegészítések innen származnak.)

109
1348. nov. 4. Majtény, a közgyűlésen.
András mester székelyispán, Brassow-i, Zothmar-i és Maramoris-i comes és a Zothmar-i
szol­gabírók kinyilvánítják, hogy a Zothmar megyei nemesek közösségének (universitas)
nov. 3-án (f. II. p. omn. sanct.) Mohten faluban tartott közgyűlésükön (congregatio ge­ne­
ralis) Wyda fia: János elmondta, hogy 4 évvel azelőtt, Húshagyó kedd előtti kedden (f.
III. a. Carnisbrevium, cuius 4. preterisset revolutio annualis) Kallow nevű falvában Byri-i
Ta­más elfogatta őt famulus-ával: Andrással és az arcán megsebesíttette. Fentiek kérdésére
az esküdt ülnökök az élő kereszt fáját megérintve megerősítették, hogy ez így történt. (D.
2. die congregationis prenotate.)
Papíron, a hátlapján egy nagyobb és két kisebb zárópecsét körvonala. DL 51455. (Kállay cs.
lt.) – Kállay 960. szám.

110
1348. nov. 5. Majtény, a közgyűlésen.
András mester székelyispán, Brassow-i, Zothmar-i és Maramoris-i comes és a Zothmar-i
szol­gabírók kinyilvánítják, hogy a nov. 3-án (f. II. p. omn. sanct.) Zothmar megyében, Moh­
ten faluban tartott közgyűlésükön (congregatio generalis) István fia: István Syketeluke és
Philup nevű birtokai minden szomszédját, különösen a Karaz-iakat és a Dawsa fiaihoz tar­
to­zókat tilalmazta ezen birtokai hasznai elvételétől és használatától. Erről kérésére fentiek
ok­levelet bocsátanak ki. (D. 3. die congregationis prenotate.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Dausa névalakkal), valamint egy nagyobb
és két kisebb zárópecsét töredéke. DL 51496. (Kállay cs. lt.) – Kállay 961. szám.

111
1348. dec. 11. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók igazolják, hogy ok­le­
ve­lüknek megfelelően Cantor (dictus) Bereck tizenketted-magával (nemesekkel) letette
az esküt színük előtt István Tyuis-i nemes ellenében arról, hogy annak Medyes és T[ark]
an nevű birtokai hasznait az ő Ders falvi jobbágyai nem használják és nem veszik el. (D.
in Mohten, f. V. p. Nicolai.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
31262. (Csicsery cs. lt.) – AO V. 255–256. (dec. 12-i dátummal.); Kárffy Ö., TT. 1900. 404.

69
 112
1349. máj. 29. Buda.
I. Lajos királynak elmondta Chahul-i Péter fia: János mester, hogy Tamás fiai: András és
László, valamint Vray-i János fia: Pál és ezek famulus-a (Demeter fia: Domokos) 2 éve
nov. 1-jétől kezdve (a omn. sanct., cuius nunc 2. adveniret revolutio annualis) a mostani
febr. 24-ig (usque Carnisprivium nunc preteritum) az ő és jobbágyai szénáját Chenger-ről
és Iwanusy-ról saját Vra nevű birtokukra szállították hatalmaskodva. Ezért az uralkodó
uta­sítja a Zothmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki
egyi­küket vagy kettejüket, akik tudják meg erről az igazságot, majd tegyenek jelentést.
(D. Bude, f. VI. a. Penth.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1349. júl. 30-i jelentésében: 113. DL 41113. (Múz. Ta. 1955-
10.)

113
1349. júl. 30. Majtény, a közgyűlésén.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos ki­rály­
nak, hogy máj. 29-i parancslevelének (112) megfelelően kiküldték embereiket (homines
nostri): Vysul-i Mihály fia: Chaak mestert és Darah-i András fia: Miklóst, akik nemesektől,
vi­lágiaktól, különösen a szomszédoktól megtudták, hogy a mondott Vra-i nemesek mindent
úgy cselekedtek meg, ahogy a király levele tartalmazza. (D. in Mohten, f. V. p. Jacobi, in
cong­regatione nostra proclamata.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro magistro Johanne filio Petri de
Chahul inquisitoria), valamint három zárópecsét töredékei. DL 41113. (Múz. Ta. 1910-55.)

114
1350. jan. 7. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Chohol-i Péter
fia: János mester tilalmazta Chahol, Ghebe és más birtokai szomszédait, s különösen Can­
tor (dictus) Mihályt, Cantor (dictus) Jánost és Cantor (dictus) Berecket (valamint job­
bágyaikat) birtokai hasznai elvételétől és használatától. Kérésére fentiek kiküldték em­
be­rüket, Voya-i Jolad fia: Andrást, aki e Cantor-ok birtokaira ment, és őket a falujukban
Já­nos mester birtokai hasznai elvételétől és használatától tilalmazta. (D. in Mohten, f. V.
p. Epiph.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredéke. DL
41128. (Múz. Ta. 1910–55.)

115
1350. jún. 11. Óvári, a közgyűlésen.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a megye
ne­mesei közösségével (universitas) jún. 10-én (f. V. a. Barnabe) Owar faluban tartott köz­
gyű­lésükön (congregatio generalis) Chahul-i Péter fia: János mester tiltakozott, hogy az ő
tudta nélkül Rosal-i Gergely fia: György mester, valamint Zonga (dictus) Péter fiai: Péter
és Miklós mesterek az ő Palad nevű birtoka szomszédságában határjeleket emeltek, holott
azon a helyen e birtok nem György mesterrel, hanem Péter fiaival határos. Erre Péter fiai
azt mondták, hogy ők ott nem emeltek határjeleket, hanem György mester tette azt az ő
tudtuk nélkül. (D. 2. die congregationis nostre predicte, in loco antedicto.)

70
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Rosaal névalakkal), valamint négy zá­ró­pe­
csét töredékei. Akadémiai Lt. Kolozsvár. Kemény J.-gyűjtemény 30. (DF 253440.) – Szabó K.,
TT. 1889. 541. (jún. 4-i dátummal.)

116
1350. júl. 8. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Semmyen-i István
fia: István mester tilalmazta Rechege nevű birtokai szomszédait, különösen Bogus falvat
ezen birtokai hasznai (erdők, rétek, berkek) elvételétől és használatától. (D. in Mohten,
quind. Johannis Bapt.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51566. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1030. szám.

117
1351. jan. 18. Buda.
I. Lajos királynak elmondták Kantor (dictus) Bereck személyében, hogy Cantor (dictus) Mi­
hály (1350.) nov. 6-án (sab. a. Martini) a famulus-aival – Dobus (dictus) Miklós fia: Balázs,
Zabo fia: János, Sedyk fia: Jakab – Bereck Janusy nevű birtokára ment hatalmaskodva,
ottani falunagyát súlyosan megsebezték, 3 márka dénárt elvettek tőle, Berecket pedig meg
akarták ölni. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy a vicecomes-t és
a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az
igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. Bude, f. III. p. oct. Epiph.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1351. jan. 18. után kelt jelentésében: 118. DL 39465. (Petróczy
cs. lt. C. 8.)

118
1351. [jan. 18. után.] Majtény.
Ábrahám fia: László Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak,
hogy jan. 18-i parancslevelének (117) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Jolad fia: And­
rást és a 4 szolgabíró egyikét: Ábrahámot, akik a szomszédoktól és más, bármiféle hely­
zetű emberektől megtudták, hogy Mihály Bereck falunagyát halálosan megsebezte, Be­
recket pedig meg akarta ölni annak Janusy nevű birtokán, a mondott pénzről azonban nem
tudják, hogy elvették-e a falunagytól vagy sem. (D. in Mohten, f. V. p. Epiph.)1
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro Brictio dicto Cantor contra Micaelem
si­militer Cantor inquisitoria), valamint zárópecsét töredéke. DL 39465. (Petróczy cs. lt. C-8.,
Mohten.) – Levt. Közl. 9. (1931) 58. („1351. jan. végén” keltezéssel.)
1
A dátum ezen formájában jan. 13-át jelenti, így téves, mert a parancslevél jan. 18-án kelt.

119
1351. márc. 27. Buda.
I. Lajos (Lodoyc) király a Zathmar megyei szolgabíróknak, nemeseknek és más, bármilyen
hely­zetű és állapotú embernek. Elmondták neki Lochk fia: András mester szatmári me­
gyés­ispán (comes vester parochinalis) személyében, hogy e megyében számos személy
azo­kat a bírságokat (birsagia), amelyekben a comes vagy helyettese (vices suas gerens)
je­lenléte előtt törvényesen elmarasztaltatott, makacsul nem fizeti meg. Ezért az uralkodó
meg­parancsolja, hogy mindazok, akik az András mester vagy a helyettese által tartandó
gyű­lésen (congregatio) elmarasztaltatnak a comes jegyzéke (registrum) szerint, e bír­
sá­gokat a comes-nek fizessék meg Bonch (dictus) János vagy Pyruhtos (dictus) Mihály

71
vagy Chenkes (dictus) Jakab királyi emberek valamelyike és a váradelőhegyi Szent Ist­
ván első vértanú-konvent tanúsága (akinek kiküldését az uralkodó jelen oklevelével meg­
pa­rancsolja) jelenlétében. Mindezt a megyében nyilvánosan hirdessék ki. (D. Bude, in
Letare.)
Átírta a váradelőhegyi konvent 1351. máj. 26-i jelentésében: 122. DL 96321. (Vay cs. berkeszi
lt.) – Piti F., SzSzBSz 2002/1. 5.

120
1351. ápr. 25. Majtény, közgyűlésen.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró kinyilvánítja, hogy a
ki­rályi parancsra Bunch fia: János mester királyi ember és a váradelőhegyi Szent István
első vértanú-konvent tanúsága jelenlétében ápr. 25-én (f. II. p. Georgii) Mohten faluban
tar­tott közgyűlésükön (congregatio generalis) Nogsemien-i István fia: István mester el­
mondta, hogy Garan-i János (1350.) jún. 30-án (f. IV. p. Nat. Johannis Bapt.) Bazan fa­
luból hatalmaskodva az ő Kissemien nevű birtokára ment, ott egy jobbágyát rútul meg­
verte, majd Zothmar városban őt meg akarta ölni, egészen Amach faluig ment utána, majd
visszatért Bazan faluba. A bírók ezután megkérdezték minderről a nemeseket és esküdt ül­
nö­köket, akik a király és Szent Koronája iránti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve
meg­erősítették, hogy Garan-i János megtette mindazt, amit István mester elmondott. (D.
in Mohten, loco et termino supradicto.)
Hártyán, a hátlapján két zárópecsét töredéke, egynek körvonala. DL 51580. (Kállay cs. lt.) –
Kál­lay 1056. szám.

121
[1351.]1 ápr. 25. Majtény, a közgyűlésen.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró kinyilvánítja, hogy
a királyi parancsból ápr. 25-én (f. II. p. Georgii), Bunch (dictus) János mester és a vá­
rad­előhegyi Szent István-konvent tanúsága előtt Mohten faluban tartott közgyűlésükön
(cong­regatio generalis) Syma-i Deseu fia: Mihály elmondta, hogy Zegy-i Lőrinc, Bhech-i
of­ficialis az ő földjét hatalmaskodva elfoglalta, lovaival használtatja, ill. az ő jobbágyainak
ök­reit elvette. Fentiek kérdésére a nemesek, bírók és esküdtek a király és Szent Koronája
irán­ti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve megerősítették, hogy Lőrinc mindezeket
meg­cselekedte Mihály ellenében. (D. in Mohten, f. II. p. Georgii.)
Három zárópecsét nyoma. DL 97744. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 116.
1
Fakultsága miatt a dátumban az évjelölés nem olvasható. MOL-adatbázis szerint 1351. évi
ok­levél.

122
1351. máj. 26.
István, a váradelőhegyi konvent prépostja és a konvent jelenti (I.) Lajos királynak, hogy
márc. 27-i, Szatmár megye hatóságának címzett parancsa (119) értelmében, amit Szatmár
megye szolgabíráinak, összes nemeseinek és más, bármilyen helyzetű embereinek küldött,
Bonch (dictus) János királyi emberrel Mihály mester, a konvent familiárisa Pál fia: István
Ewr nevű Szatmár megyei birtokához menve a szolgabírákkal András mester jegyzéke
(re­gistrum) szerint 12 márka bírságot zálogokban; Peren-i (dictus) Miklós Karaz nevű,
ugyanazon megyében levő birtokához menve 9 márka bírságot; Benchenchen fiai: Gergely

72
és János ugyanazon megyében levő Nomen nevű birtokán 3 márka bírságot zálogokban
be­hajtottak. (D. in Asc. Dom.)
Zárópecsét nyoma. DL 96321. (Vay cs. berkeszi lt.)

123
1351. nov. 17. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy korábbi
kötelezvénylevelüknek megfelelően Kochord-i Mihály fia: Péter mester nov. 17-én (f. V. p.
Martini) tartozott 10 márkát fizetni Chohol-i Péter fia: János mesternek. Akkor János meg­
je­lent, Péter azonban távol maradt, és nem is küldött senkit maga helyett. (D. in Mathen,
f. V. p. Martini.)
DL 96328. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 117.

124
1352. jún. 16. Buda.
I. Lajos királynak elmondták Nogsemyen-i István fia: István személyében, hogy Cantor
(dictus) Bereck, Cantor (dictus) Lorand, Cantor (dictus) Mihály és Cantor (dictus) Miklós
(1351.) aug. 19-én (f. VI. a. Bartholomei) az ő Radalph-i jobbágyait: Andrást, Jánost,
Abiuis fia: Jakabot és annak fiait: Jánost és Miklóst a Megestheleke nevű földrészen ha­tal­
mas­kodva kegyetlenül megverték. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t
vagy vicecomes-t, hogy egybehívván e megye nemeseit, tudják meg tőlük minderről az
igaz­ságot, majd tegyenek jelentést. (D. Bude, sab. p. oct. Corporis Christi.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1352. júl. 5-i jelentésében: 125. DL 51617. (Kállay cs. lt.)

125
1352. júl. 5. Majtény.
Ábrahám fia: László mester Zothmar-i vicecomes és a 4 [szolgabíró] jelenti I. Lajos ki­
rálynak, hogy jún. 16-i levelének (124) megfelelően a parancsából kikiáltott közgyűlésü-
kön (proclamata congregatio generalis) megkérdezték a megye nemeseit, nemtelenjeit,
pa­pokat, klerikusokat, s bármiféle helyzetű embereket, akik megerősítették, hogy a (sze­
mélyesen jelenlévő) Cantor (dictus) Bereck, Cantor (dictus) Lorand, Cantor (dictus) Mi­
hály és Cantor (dictus) Miklós megtették mindazt, amit a király oklevele tartalmaz. (D. in
Mohten, f. V. p. oct. Ladizlai.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro magistro Stephano filio Stephani de
Nog­semyen contra Briccium Lorandum Micaelem et Nicolaum de Ders…), valamint zárópecsét
tö­redéke és caput sigilli helye. DL 51617. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1095. szám.

126
1353. jún. 20. Majtény.
Jakab mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a vicecomes általi idézés
ré­vén jún. 20-án (f. V. a. Nat. Johannis Bapt.) igazságot kívántak szolgáltatni Cantor (dictus)
Be­reck és Cantor (dictus) Lorand, ill. Kallo-i István fia: István mester között utóbbi lova
fel­tartóztatása ügyében, miszerint István ménesbeli lovai okoztak-e kárt Bereck és Lorand
ve­téseiben vagy sem. A mondott napon István megjelent, a lovat előállította, a Cantor-ok
viszont nem jelentek meg, nem is küldtek senkit, így fentiek Istvánt a ló ügyében nyug­tat­
ták Bereck és Lorand ellenében. (D. in Mohtyn, in termino predicto.)

73
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét nyoma. DL 51633.
(Kállay cs. lt.) – Kállay 1111. szám.

127
1353. jún. 20. Majtény.
Jakab mester Zathmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Kallo-i István fia: István el­
mond­ta, hogy jún. 7-én (f. VI. a. Barnabe) engedélyükből magához vette Cantor (dictus)
Já­nos szolgabírót (iudex nobilis) és Laskud-i Nagy (Magnus) Ábrahám megyei embert
(homo provincie) a Batur-i Miklós és Kallo-i János (Bereck és Lorand jobbágyai) elleni
vizsgálatra. Azok visszatérve elmondták, hogy István mester ménesbeli lovait Batur-i
Miklós és Kallo-i János uruk parancsából tartják, s ezeket István visszavásárolta tőlük,
ki­véve egy lovat, amit sem a vicecomes kérésére és kezességére, sem István pénzéért nem
adtak vissza. Ezután István mester a vicecomes emberével kiment annak megtekintésére,
a lovak okoztak-e kárt a vetésekben, de ott kárt nem láttak. (D. in Mohten, f. V. a. Johannis
Bapt.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét nyoma. DL 51634
(Kál­lay cs. lt.) – AO VI. 91.; Kállay 1110. szám.
*
1353. szept. 23. Várad.
I. Lajos király parancslevele Szatmár megyéhez. DL 51639. (Kállay cs. lt.) Hibás másolat. – Helyes kelte:
1358. szept. 23. Lásd 156.

128
1353. okt. 3.
Erdel-i (dictus) Jakab mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy Byr-i
Ta­más fiai: László és János kérték tőlük emberüket, akinek jelenlétében Paznan és Phi­lep
nevű falvaik szomszédait e falvak haszonvételeitől (erdők, rétek, szántóföldek) elkü­lö­nít­
he­tik és tilalmazhatják. Erről fentiek tilalmazólevelet adnak ki Tamás fiainak. (D. V. f. a.
oct. Michaelis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. DL 51635.
(Kál­lay cs. lt.) – AO VI. 116–117.; Kállay 1112. szám.

129
1353. okt. 3. Majtény.
Erdel-i (dictus) Jakab mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Nogsemien-i Ist­
ván fia: István mester elmondta, hogy szomszédai, különösen Miklós fiai: Cantor (dictus)
Lorand, Cantor (dictus) Bereck és Cantor (dictus) János az ő Radalph nevű birtoka hasz­
nait folyamatosan elveszik és használtatják saját jobbágyaikkal. Ezért István mester kér­
te fentiek pecsétjét és emberét, akinek jelenlétében ezen szomszédait törvényesen tilal­
maz­hatja e birtokon. Fentiek kiküldték kettejüket (duos ex nobis): Vaya-i Nagy (Magnus)
Ábrahámot és Popus-i Gergelyt, akik visszatérve elmondták, hogy színük előtt István
mes­ter a helyszínen törvényesen tilalmazta a szomszédait, különösen Miklós ezen fiait
ne­vezett birtoka haszonvételeitől (szántóföldek, kaszálók, berkek, erdők). (D. in villa
Mohten, V. f. p. Michaelis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. DL 51636
(Kál­lay cs. lt.) – AO VI. 115–116.; Kállay 1113. szám.

74
 130
1353. okt. 8. Majtény.
Erdel-i [lehúzva: László] Jakab mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja,
hogy a királyi parancsból okt. 8-án (f. III. p. oct. Micaelis) Mohten faluban Nogmihal-i
Pé­ter fia: Jakab mester királyi ember és a váradi káptalan tanúsága előtt a nemesekkel tar­
tott közgyűlésükön (congregatio generalis) István fia: István mester, László fia: Mihály
és László, Nogsymyen-i nemesek tilalmazták Philuph nevű birtokuk szomszédait, s más,
bármiféle helyzetű és állapotú embereket a birtok hasznai – szántóföldek, erdők, rétek,
berkek – használatától és elvételétől. (D. in Mohten, termino supradicto.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 2 zárópecsét nyoma. DL 51637.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 1114. szám.

131
1353. okt. 8. [Majtény.]
Erdel-i Jakab mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolga[bíró tudatja, hogy] a királyi
pa­rancsra okt. 8-án (f. III. p. oct. [Michaelis]) [Mohten faluban] Nogmihal-i Péter [fia:
Ja­kab] királyi ember és a váradi káptalan tanúsága [jelenlétében] a nemesekkel tartott
köz­gyűlésükön ([congregatio] generalis) Nogsemyen-i István fia: [István] tilalmazta
[Radalph] birtoka [szomszédait és határosait] a birtok tartozékainak – [szántó]földek, [...]
– használatától és elvételétől. (D. loco et termino supradicto.)
Hiányos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (pro magistro Stephano filio Ste­
phani de Nogsemyen contra vicinos et commetaneos possessionis Radalph prohibitoria), va­la­
mint három zárópecsét körvonala. DL 56542. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1115. szám.
*
1353. okt. 10. Csenger.
Szatmár megye jelentése I. Lajos királynak. DL 51639. (Kállay cs. lt.) Hibás másolat. – Helyes kelte:
1358. okt. 11. Lásd 157.

132
1354. jan. 29. Buda.
I. Lajos király a Zothmar megyei szolgabíróknak. Elmondta neki Zakachy-i Erdel-i
(dictus) Jakab, hogy (1353.) nov. 25-én (in Katherine) az ő jobbágya: Fudur (dictus) István
2 ökrét Zakachy-ról elvitték. Mikor Jakab erről értesült, e jobbágyát nov. 26-án (2. die
pre­dicti) a 2 ellopott ökör megkeresésére elküldte, aki meg is találta azokat Kege-i Márton
fia: János istállójában. Erre Jakab felkereste Pete fia: Synka Zonuk megyei szolgabírót és
vele Kege faluba menve az ökrökre törvényesen igényt formált, s közben 4 famulus-át:
Zyrma-i Tamást, Miklóst, Istvánt és Feyes (dictus) Pétert e falu közelében a tolvajok meg­
figyelésére rendelte, nehogy e gonosztevők az ökröket elrejthessék. Márton fia János fiai:
László és János (megérezve a veszélyt) ezen ökröket apjuk curia-jából elkezdték el­haj­
tani, ám Jakab 4 famulus-a követte őket, Lászlót elfogták, a lovát megsebesítették, Já­nos
azonban elmenekült. Lászlótól elvették a kardját, bicellum-át, köpenyét, valamint az el­
pusz­tult lő bőrét. Mindezeket dec. 2-án (f. II. p. Andree) Jakab bemutatta a Zonuk megyei
comes és a szolgabírók előtt. A tolvaj Lászlót apja: János (együtt a fiaival: Andrással és
Jakabbal, valamint Kege-i Simon fiaival: Lőrinccel és Jánossal) a famulus-okra támadva
ki­mentette a kezeik közül, Kege birtokra vitték, ahol Syrma-i Tamást 2 nyíllövéssel élet­
ve­szélyesen megsebesítették, Jakab famulus-aitól két (10 márkát érő) lovat zablákkal
és nyergekkel, valamint két (3 márkát érő) köpenyt elvettek. E lovakat és köpenyeket

75
Márton fia: János dec. 2-án aljas színleléssel szintén bemutatta a Zonuk megyei comes
és a szolgabírók előtt. Jakab Synka szolgabíróval arra a helyre ment, ahol Márton fia:
Já­nos a fiaival és rokonaival a mondott hatalmaskodást elkövették, de az ökröket nem
találták ott, ezért Jakab Synka-t Kege birtok felé [küldte], aki az ökrök és e gonosztevők
lo­vai nyomát Márton fia: János curia-jától kezdve megtalálta (Jakab és János között per
van függőben). Ezért az uralkodó utasítja a címzetteket, hogy küldjék ki egyiküket vagy
kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. Bude, 5.
die Conv. Pauli.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1354. febr. 13-i jelentésében: 133. DL 77085. (Zichy cs. zsélyi
lt. 214-C-45.) – Zichy II. 551–552.

133
1354. febr. 13.
A Zothmar megyei 4 szolgabíró jelenti I. Lajos királynak, hogy jan. 29-i oklevelét (132)
be­mutatta nekik Erdel-i (dictus) Jakab Zothmar-i vicecomes, Zakachy-i nemes, s ennek
meg­felelően ők a megyében (provincia) azt tudták meg az ügyről, ami az uralkodó ok­le­
ve­lében szerepel. (D. f. V. a. Valentini.)
Foltos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (relatio quatuor iudicum pro Jacobo
dic­to de Erdel), továbbá három zárópecsét körvonala. DL 77085. (Zichy cs. zsélyi lt. 214–C–
45.) – Zichy II. 551–553.

134
1355. jún. 5. Majtény, a közgyűlésen.
Zarka (dictus) Miklós – Olivér mester királynéi udvarbíró, Zothmar-i comes helyettese –
és a 4 szolgabíró kinyilvánítja, hogy a királyi parancsból jún. 1-jén (f. II. p. oct. Penth.)
Kulus fia: László mester, a királyi aula ifja és a váradi káptalan tanúsága je­len­lé­tében
Zothmar megye nemesei közösségével (universitas) Mohten faluban tartott köz­gyű­
lésükön (congregatio generalis) Chahaly-i János fia: Péter mester előadta Vada-i György
fia: Fekete (Niger) András ellenében, hogy 3 évvel azelőtt, Szent András ünnepe utáni
vasárnap (dom. p. Andree tunc transacto, cuius nunc 3. preterisset revolutio annualis)
Tooh-i Gerev fiaival: Mihállyal és Jánossal, valamint más famulus-aival az ő 84, mé­
nes­beli lovát ellopta, s folyamatosan számos más károkat is okozott neki. Péter ké­ré­sére
a vicecomes megkérdezte a szolgabírókat és esküdt ülnököket, akik hitükre, a ki­rály és
Szent Koronája iránti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve egyhangúan meg­erő­
sítették, hogy Gerew fiai – Fekete András (aki a lovakat elrejtette) tanácsából és fa­mulus-
aival – mindezt megtették, valamint András számos egyéb kárt okozott Péternek. Erről
fen­tiek pecsétjeikkel ellátott oklevelet bocsátanak ki Péternek. (D. in loco prenotato, 5. die
cong­regationis nostre predicte.)
Papíron, a hátlapján öt zárópecsét körvonala. DL 41261. (Múz. Ta. 1910–55.)

135
1355. jún. 5. Majtény, a közgyűlésen.
Zarka (dictus) Miklós – Olivér királynéi udvarbíró, Zothmar-i comes helyettese – és a
4 szolgabíró kinyilvánítja, hogy a királyi parancsból jún. 1-jén (f. II. p. oct. Penth.) a
ki­rályi aula-ból kiküldött Kulus fia: László mester, valamint a váradi káptalan tanúsága
je­lenlétében a megye nemeseinek közösségével (universitas) Mohten faluban tartott köz­
gyűlésükön (congregatio generalis) Zekeres-i László fia: István tiltakozott, miszerint ápr.

76
25-én (in crastino Georgii) az ő három famulus-a, vagyis Zekeres-i Ábrahám fiai: Lő­
rinc, Márton és Bálint tőle elszöktek, nem adva át neki az őt megillető ajándékokat, majd
Márton a vámból összegyűjtött pénzből Lumperthzaza városban telket (fundus) és szőlőt
vett. István ezután megkérdezte a szolgabírókat és esküdt ülnököket, akik hitükre, a király
és Szent Koronája iránti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve egyhangúlag ta­nú­
sí­tották, hogy Ábrahám fiai mindezeket megcselekedték István ellenében. Erről fentiek
pecsétjeikkel megerősített oklevelet bocsátanak ki Istvánnak. (D. in loco prenotato, 5. die
cong­regationis nostre predicte.)
Két pecsét nyoma. DL 96350. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 117.

136
1355. aug. 10. Buda.
I. Lajos király a Zothmar megyei comesnek vagy vicecomes-nek és a szolgabíróknek.
El­mondta neki Zeech-i Miklós országbíró, Turuch-i comes, hogy színe előtt Kumld(!)-i
Vörös (Rufus ~ Ruphus) Miklós a váradi káptalan idézőlevelének megfelelően júl. 1-jén
(oct. Nat. Johannis Bapt.) birtokügyben Darah-i Mihály fia: Péter ellen keresettel akart
élni, de Péter Vörös Miklóst a címzettek közgyűlésén (congregatio generalis) (amit ki­
rá­lyi írásos parancsból a tolvajok és rablók kiirtására jelen évben tartottak) a címzettek
ok­levelével levelesítettnek nevezte. Erre Vörös Miklós a király 1354. szept. 19-én (f. VI.
a. Mathei, 1354.) kiadott oklevelével a proskribálás vétkében felmentettnek és ártatlannak
bi­zonyította magát. A címzettek levele Vörös Miklós levelesítéséről a mondott királyi ok­
levél után kelt, Vörös Miklós pedig azt állította, hogy az uralkodói oklevél kiadása után
semmiféle gonoszságot nem tett Zothmar megyében, és ugyanezt mondta a királynak
Dénes fia: András mester Bekes-i comes (Vörös Miklós ura) is. Az uralkodó azonban bi­zo­
nyosabbat akar tudni minderről, ezért utasítja a címzetteket, hogy szept. 3-án (quind. regis
Stephani) hívják össze Zothmar megye minden nemesét és bármilyen helyzetű emberét,
s gyűlést (congregatio) tartva Tatar (dictus) Miklós és Egyed fia: János királyi emberek
jelenlétében, hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre tudják meg a nemesektől
és emberektől, hogy Vörös Miklós a mondott királyi kegylevél kiadása után Zothmar me­
gyé­ben végrehajtott-e tolvajást és rablást vagy sem, majd szept. 15-re (oct. Nat. virg.)
te­gyenek jelentést. (D. Bude, in Laurencii.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1355. szept. 3-i jelentésében: 137. DL 77141. (Zichy cs. zsélyi
lt. 217–E–22.) – Zichy III. 13–14.

137
1355. szept. 3.
Zarka (dictus) Miklós Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró jelenti I. Lajos királynak,
hogy aug. 10-i parancslevelének (136) megfelelően szept. 3-án (quind. regis Stephani) gyű­
lésükön (congregatio) a sokaság előtt felolvasták a király levelét, s a nemesektől és nem­
telenektől megkérdezték hitükre és a királyi Szent Korona iránti hűségükre, hogy Vörös
(Rufus ~ Ruphus) Miklós a királyi kegylevél kiadása után Zothmar megyében lopott-e
vagy rabolt-e bárkitől is. Erre Chumakuz-i Péter fia: Márton azt mondta, hogy Miklós az
ő két (60 márkát érő) lovát ellopta, majd jelen év febr. 23-án (f. II. p. diem Cynerum) el­
vet­te 11 ménesbeli lovát, ezzel neki igen nagy kárt okozva. Solmus-i Sándor fia: László
ki­jelentette, hogy Miklós jan. 13-án (f. III. p. Epiph.) egy (16 márkát érő) lovát ellopta.
Ouary-i Miklós fia: István azt állította, hogy Vörös Miklós (1354.) dec. 23-án (f. III. a.
Nat. Dom.) az ő 4 lovát elvette. Más nemesek és nemtelenek is megvallották, hogy Miklós

77
az előző években és jelen évben is tolvajlással számos kárt okozott Zothmar megyében.
Fen­tiek tehát szintén hitükre és a királyi Szent Korona iránti hűségükre kijelentik, hogy
Mik­lós e vétkekben bűnös, és mindig is tolvaj és rabló volt. (D. quind. regis Stephani, ut
supra, in nostra congregatione.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől címzés, valamint 4 zárópecsét töredékei. DL 77141. (Zichy
cs. zsélyi lt. 217–E–22.) – Zichy III. 13–15.

138
1356. márc. 24.
Zarka (dictus) Miklós Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt István fia: István mester
til­takozott, hogy Cantor (dictus) Bereck és Cantor (dictus) Lorand márc. 8-án (f. III. a.
diem Cynerum) az ő Radalph nevű birtokára mentek, Domokos fia: János nevű jobbágyát
meg­verték, ruháit leszedték róla és elvették azokat. Kérésére fentiek kiküldték egyiküket,
Vaya-i János fia: Antalt, aki megtudta, hogy Bereck és Lorand mindezt megtették István
mes­ter ellenében. (D. f. V. p. Remin.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint négy zárópecsét töredékei. DL
51700. (Kállay cs. lt.) – AO VI. 443–444.; Kállay 1177. szám.

139
1357. febr. 25. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondták Kallo-i István fia: István mester személyében, hogy annak
job­bágyától, János fia: Egyedtől a 2 lovát jelen év febr. 4-én (sab. p. Purif. virg. Marie)
Cantor (dictus) Bereck Kallo faluban hatalmaskodva elvette, holott per van függőben István
és Bereck között. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy vicecomes-t
és a szolgabírókat, hogy küldjenek ki egy vagy két szolgabírót, akik tudják meg minderről
az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Vyssegrad, sab. p. diei Cynerum.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1357. márc. 16-i jelentésében: 141. DL 51732. (Kállay cs. lt.)

140
1357. márc. 9.
Zarka (dictus) Miklós1 mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Nogsemyen-i
Ist­ván fia: István mester előadta, hogy jelen év jan. 13-án (f. IV. p. Epiph.) Kalmár (Institor)
Já­nos nevű jobbágya egy lovát Leukus fia: Péter a Batur nevű falvában elvette. Kérésére
fen­tiek kiküldték Thereche-i Nagy (Magnus) Jakabot és Ruhud-i Sándor fia: Jánost, akik
Ba­tur faluba mentek, István mester jobbágya lovát Péter mestertől visszakérték, de ő nem
ad­ta vissza, hanem azt mondta, az az övé. (D. f. V. p. Purif. virg. Marie.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (István mester Kallo-i jelzőjével), valamint
há­rom zárópecsét töredékei, egy nyoma. DL 51729. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1204. szám.
1
Alatta lehúzva: Georgius filius Gregorii de Rusal.

141
1357. márc. 16. Cséke.
Zarka (dictus) Miklós mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró jelentik I. Lajos ki­
rálynak, hogy bár febr. 25-i parancslevelében (139) az szerepel, miszerint küldjenek ki
2 szolgabírót, de ők a nagyobb bizonyosság kedvéért megkérdezték közgyűlésükön (cong­
regatio generalis) az egybegyűlt nemeseket és nemteleneket, akik, és más, bármiféle

78
ál­la­po­tú és helyzetű emberek megerősítették, hogy Cantor (dictus) Bereck megtette azt,
amit a király oklevele tartalmaz. (D. in Cheke, f. V. p. Oluculi!)
Papíron, a hátlapján azonos (…pro magistro Stephano filio Stephani [de] Nogsemyen…) és új­
ko­ri kéztől tárgymegjelölések, valamint négy zárópecsét töredékei. DL 51732. (Kállay cs. lt.)
– Kállay 1209. szám.

142
1357. ápr. 20. Cséke.
Zarka (dictus) Miklós mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy köz­gyű­
lé­sükön (congregatio generalis) Nogsemyen-i István fia: István mester tiltakozott, miszerint
Zomuszeg-i Mihály mester officialis-a az ő Ker nevű birtokát és földjeit törvénytelenül
(sine lege) és az ő tiltakozásai ellenére elvette, és új határjelekkel Zomuszeg birtokhoz
csa­tolta. (D. in Cheke, f. V. p. oct. Passce.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…super erectione falsarum metarum
pro­testatoria), valamint három zárópecsét töredékei, egy nyoma. DL 51737. (Kállay cs. lt.) –
Kállay 1215. szám.

143
1357. máj. 4. Cséke.
Zarka (dictus) Miklós mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Nogsemyen-i
Ist­ván fia: István mester tiltakozott, hogy jelen év márc. 18-án (sab. p. diem medii Quadr.)
Bator-i György mester ezen Bator faluban az ő szerviensét: Istvánt, aki tőle egy ökör
ügyé­ben döntést várt, törvénytelenül (sine lege) elfogta, 40 napig fogságban tartotta, a
lovát elvette. István mester kérésére fentiek kiküldték kettejüket: Morthuni-i Beke fia: Pált
és Popus-i Iwan fia: Miklóst, akik Batur faluba mentek, látták István jobbágyot György
mes­ter fogságában, s mikor őt kikérték tőle, György azt felelte, nem engedi el, és addig
tartja fogságban, amíg akarja, emellett a lovat sem adta vissza. Megtudták, hogy György
tör­vénytelenül, önhatalmúlag ejtette fogságba a jobbágyot. (D. in Cheke, f. V. p. oct.
Georgii.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint négy zárópecsét töredékei. DL
51742. (Kállay cs. lt. 1300. 1147.) – Kállay 1220. szám.

144
1357. máj. 4. Cséke.
Zarka (dictus) Miklós Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Vaya-i János fia: László
til­takozott, miszerint ápr. 23-án (dom. a. Georgii) Evri-i Pál fia: István és annak famulus-ai:
Lő­rinc, Márton és Mihály az ő Mihály nevű famulus-át életveszélyesen megsebesítették.
Ké­résére fentiek kiküldték emberüket, Beke fiát: Pált, aki visszatérve elmondta, hogy
meg­tudta, miszerint nevezettek mindezt elkövették. (D. in Ceke, V. f. p. oct. Georgii.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96356. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 117.

145
1357. okt. 12. Cséke.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Nog­
semyen-i István fia: István mester tiltakozott, hogy az ő Kissemyen nevű birtokukra(!)
Nabrad-i János oláhokat (Olaki) vitt disznókkal együtt, ezekkel e birtokot használtatja, az
ő joguk sérelmére. (D. in Cheke, f. V. p. oct. Michaelis.)

79
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51763. (Kállay cs. lt.) – AO VI. 611.; Kállay 1241. szám.; Doc. Val. 134–135.

146
1357. okt. 31. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondták Semyen-i István fia: István személyében, hogy Kallo-i Iwan
fia: László szept. 26-án (f. III. a. Michaelis) István Napkur-i jobbágya: Fudur (dictus) Péter
60 márka értékű javait hatalmaskodva elvette. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei
co­mes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket,
akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Vyssegrad, in vig.
omn. sanct.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1357. nov. 16-i jelentésében: 149. DL 51773. (Kállay cs. lt.)

147
1357. nov. 8. Várad.
I. Lajos királynak elmondták Semyen-i István fia: István személyében, hogy annak Apathy
ne­vű, a Zomus folyón túl fekvő birtokát Mihály mester, a Lyppa-i királyi kamarák és az
erdélyi sók ispánja Zomuszeg-i jobbágyaival hatalmaskodva, folyamatosan használtatja.
Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat,
hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, e job­
bá­gyokat Apathy birtok további használatától és hasznai erőszakos elvételétől tilalmazzák
az ország szokása szerint, majd tegyenek jelentést. (D. Waradini, oct. omn. sanct.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1357. dec. 7-i jelentésében: 151. DL 51778. (Kállay cs. lt.)

148
1357. nov. 15. Csenger, a közgyűlésen.
Rosal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes – Olivér mester királynéi ud­
var­bíró helyettese – és a szolgabírók kinyilvánítják, hogy I. Lajos király parancsából
nov. 13-án (f. II. p. Martini) Cenger faluban a nemesek közösségének (universitas)
köz­gyűlést (congregatio generalis) tartottak a tolvajok, rablók és más gonosztevők le­
csen­desítésére Purbardhyda(!)-i Iuanka fia: János mester és a Lelez-i konvent tanúsága:
András jelenlétében, mikor is Mihály Domanhyda-i ember Byri-i Tamás és annak fia:
László ellenében elmondta, hogy azok jelen év ápr. 13-án (f. V. p. Passce) Kallou nevű
bir­tokuk határában az ő 2 ökrét, 2 lovát és 16 forintot hatalmaskodva elvettek tőle. Mihály
kérésére a szolgabírók és az esküdt ülnökök hitükre, a király és Szent Koronája iránti
hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve megerősítették és tanúsították, hogy Tamás és
László mindezt megtették; erről fentiek pecsétjeikkel megerősített oklevelet adtak ki Mi­
hálynak. Továbbá: Estephand-i Dénes fia: Miklós mester ue. Byri-i Tamás és fia: László
ellenében elmondta, hogy azok Kallov faluban az ő famulus-át: Henslin-t törvénytelenül
és hatalmaskodva elfogták, tőle 40 forintot és 1 (20 forint értékű) övet (cingulum balteum)
el­vettek; kérésére a szolgabírók és esküdt ülnökök a fenti módon megerősítették és ta­nú­
sították, hogy Tamás és fia mindezt megtették; erről fentiek pecsétjeikkel megerősített
ok­levelet adtak ki Miklósnak. Az esküdtek nevei: Vosuari-i Tamás, Pyliske-i István,
Syma-i Deseu fia: Mihály, Tyba fia: Péter, Garmath-i János fia: János, Chahal-i Nagy
(Magnus) Péter, Bencench fia: János, Nomen-i Jakab fia: László, Filpus-i Péter fia: Lőrinc,
Kelche-i Dénes fia: János, Bagus-i Nagy (Magnus) Simon, Nogbatur-i György. Továbbá
Chahal-i Nagy (Magnus) Péter elmondta Máté (Mathius) comes Mohten-i officialis és a

80
Chalanusuad(!)-i népek – Simon fia: László, Marhard fia: László és Mihály fia: István
job­bágyai – ellenében, hogy ő jelen év nov. 6-án (f. II. p. omn. sanct.) a Solumku-hoz
tartozó oláhok (Volaci) disznóit saját birtokára vitte hízlalásra, azzal, hogy ha ezen oláhok
bármikor is haza akarják terelni e disznókat, ő emberével együtt segít nekik ebben; mikor
a disznókat hazafelé terelték, Máté comes és a Chalanusuada-i népek felfegyverkezve
és hatalmaskodva rabló módjára ezen oláhokra támadtak, a disznókból kétezret elvettek,
egy oláhot megöltek, másokat lemeztelenítettek, négy oláhot életveszélyes sebekkel hagy­
tak hátra; az oklevélkiadók Simon fia: Lászlót, Marhard fia: Lászlót és Mihály fia: Ist­
vánt maguk elé hívatva megkérdezték, hogy jobbágyaik részéről ezügyben Péter mester
ellenében mit felelnek, mire azok azt mondták: nem tudják, vajon ezek az ő jobbágyaik-e,
de ha meg is tették mindezt, nem az ő tanácsukra és szavukra cselekedték; Péter kérésére
a szolgabírók és az esküdt ülnökök a fenti módon megerősítették és tanúsították, hogy
Máté comes és a Chalanusuada-i népek mindezt megtették az oláhok és Péter ellenében,
amiért őket mint hatalmaskodókat és rablókat fő- és jószágvesztésben kell elmarasztalni
(tamquam potencia et latrones super capitali sentencia et omnia bona ipsorum amisisse);
ezen tanúságtételről fentiek pecsétjeikkel megerősített oklevelet adtak ki Péternek. Ezután
György mester és a szolgabírók a két Lászlót és Istvánt többször is felszólították, hogy ezen
Chalanusuada-i jobbágyaikat javaikkal és személyükben állítsák bíróságuk (consistorium),
és adjanak Péternek s az oláhoknak elégtételt, mire ők azt felelték, hogy jobbágyaikat:
e Chalanusuada-i népeket nem tudják előállítani, mivel azok ezen cselekedetük miatt e
faluból eltávoztak, de amit tettek, a saját fejük terhére tették, ők maguk e perbe nem lép­
nek be, de ha György mester és a szolgabírók e jobbágyokat bárhol (akár Chalanusuada
fa­luban is) megtalálják, fogják el őket, javaikat pedig vegyék el. Továbbá Gachal-i Elleus
fia: László elmondta Sándor fia: László, annak fia: István és Beke fia: György (ezek fa­
mulus-a) ellenében, hogy jelen év okt. 17-én (f. III. a. Luce) Nempty városban az ő ura:
Simon mester Vörös (Rufus) Domokos nevű jobbágyát meg akarták ölni, és megsebesítve
hagyták hátra; amikor ő Solmus faluba ment és Sándor fia: Lászlótól ezügyben Vörös Do­
mo­kosnak elégtételt kért, László a fiával: Istvánnal és ezen Györggyel felfegyverkezve
őrá támadtak, meg akarták ölni, 3 nyíllal rálőttek és e faluból kiűzték; ezt hallva Sándor
fia: László és fia: István Elleus fia: László vádjában magukat ártatlannak mondták; a felek
ké­résére a szolgabírók és az esküdtek a fenti módon tanúsították és megerősítették, hogy
Sán­dor fia: László, fia: István és Beke fia: György mindezt megtették Elleus fia: László
és Vörös Domokos ellenében; erről fentiek pecsétjeikkel megerősített oklevelet adtak ki
Elleus fia: László mesternek. (D. 3. die congregationis nostre predicte, in loco prenotato.)
Papíron, a hátlapján öt zárópecsét körvonala. DL 51772. (Kállay cs. lt.) – AO VI. 620–623.;
Kál­lay 1251. szám.; Doc. Val. 135–136.

149
1357. nov. 16. Csenger, a közgyűlésen.
Rosal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró jelentik I. Lajos
ki­rálynak, hogy bár okt. 31-i parancslevelében (146) az szerepel, küldjék ki kettejüket,
de a nagyobb bizonyosság érdekében a királyi parancsra nov. 13-án (f. II. p. Martini)
Cen­ger faluban tartott közgyűlésükön (congregatio generalis) megkérdezték a bírókat,
az esküdteket, minden nemest és más, bármiféle helyzetű és állapotú embereket, akik
meg­erősítették, hogy Ivan fia: János(!) hatalmaskodva elvette István mester jobbágya:
Fu­dur (dictus) Péter 60 márkányi javait. (D. loco et termino, 4. die congregationis nostre
pre­notate.)

81
 Papíron, a hátlapján azonos (domino regi pro Stephano filio Stephani de Nogsemyen contra
La­dizlaum filium Iwan inquisitoria), későbbi középkori (Fassio nobilium more inquisitionis
super Johannem/!/ de Kallo) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint három zárópecsét
kör­vonala. DL 51773. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1250. szám.

150
1357. nov. 16. Csenger, a közgyűlésen.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró kinyilvánítja,
hogy a királyi parancsra nov. 13-án (f. II. p. Martini) Pelbarthyda-i Iwanka fia: János mester
ki­rályi ember és a Lelez-i konvent tanúsága jelenlétében Chenger faluban a nemesekkel
tar­tott közgyűlésükön (congregatio generalis) István fia: István mester előadta, hogy a
Zomuszeg-i hospesek 3 éve, Mihály ünnepe előtti kedden (f. III. a. Michaelis, cuius nunc
3. preterisset revolutio annualis) hatalmaskodva az ő Ker nevű birtokukra(!) mentek, a lo­
va­kat, ökröket és nyájakat mind Zomuszeg faluba hajtották, egyik jobbágyát megverték,
má­sikat megsebesítették, mindkét nemű embereket könyörtelenül lemeztelenítettek,
tör­vénytelenül (sine lege). Kérésére fentiek megkérdezték a bírókat és esküdteket, akik
hi­tükre, a Szent Korona és a király iránti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve
meg­erősítették, hogy a Zomuszeg-i hospesek a lovakat, juhokat és ökröket a mondott
na­pon István mester jobbágyaitól hatalmaskodva elvették, Zomuszeg faluba hajtották,
a jobbágyok közül egyeseket megvertek és megsebesítettek, mindkét nemű embereket
ki­fosztottak. (D. loco et termino, 4. die congregationis nostre prenotate.)
Papíron, a hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51774. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1252. szám.

151
1357. dec. 7. Angyalos.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró jelenti I. Lajos
ki­rálynak, hogy nov. 8-i parancslevelének (147) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Voya-i
Nagy (Magnus) Ábrahám szolgabírót és Vitka-i Andrást, akik visszatérve elmondták, hogy
lát­ták, miszerint Mihály mester Zomuszeg-i jobbágyai István mester Apathy nevű birtokát
ha­talmaskodva használják, ezért tilalmazták őket. (D. in Angalus, oct. Andree.)
Papíron, a hátlapján azonos (domini regi pro Stephano filio Stephani de Semyen contra magistrum
Mi­chaelem de Zomuszeg inquisitoria et prohibitoria) és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint
három zárópecsét körvonala. DL 51778. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1256. szám.

152
1358. júl. 12. Csenger.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt Zanto-i
Petheu fia: János tiltakozott, hogy jelen év máj. 24-én (f. V. a. Corporis Christi) Desev,
Nagy (Magnus) László és Mihály az ő 2 ökrét elvitték és Visul-i Mihály fia: Péter házához
ve­zették. (D. in Chenger, f. V. a. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét nyoma. DL
4766. (NRA 1698-92.) – AO VII. 285.

153
1358. júl. 12. Csenger.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy
Nog­semyen-i István fia: István mester törvényesen elfogta és színük elé vezette Zenyes-i

82
Illés 3 jobbágyát, és megidézte Illést. A kitűzött napon Illés és István mester megjelentek
előt­tük és elmondták, hogy bár Illés ezen jobbágyaival hatalmaskodva István Philup nevű
bir­tokára ment, annak egy jobbágyát és egy famulus-át megsebesítették, de végül fogott
bí­rók elrendezésével és fentiek engedélyével úgy egyeztek meg, hogy Illés a jobbágyai
meg­sebesítéséért és vérük ontásáért, s mindazért, amiket ugyanott István mester jobbágyai
neki vagy a hozzá tartozóknak okoztak, István mestert nyugtatta. Illés ezen felül kötelezte
magát, hogy amit aug. 10-én (in Laurencii) Popus faluban Namen-i Jakab fia: László,
Vit­ka-i András, Vitka-i László, Salamon fia: János és Voya-i Ábrahám döntenek Semien-i
Ist­ván mester jobbágyai, famulus-a megsebesítése és a hatalmaskodás ügyében, tartozik
el­fogadni. Ha nem menne oda vagy e nemesek döntését nem fogadná el, a bíró része nél­
kül 3 márkában marasztalják el. A békebírság kétharmadát Illés, egyharmadát István mes­
ter fizeti ki fentieknek.1 (D. in Chenger, in vig. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, mely szerint Illés apja Simon, valamint két
zá­rópecsét nyoma. DL 51811. (Kállay cs. lt.) – AO VII. 283–284. (az alispán pecsétképének és
kör­iratának leírásával.); Kállay 1290. szám.
1
A szöveg ellentmondásos fogalmazása valószínűleg úgy oldható fel, hogy amikor Illés job­bá­
gyai megtámadták István birtokát, István jobbágyai védekezésül szintén megsebesítették Illés
job­bágyait, s Illés ezt bocsátotta meg Istvánnak, az 5 fogott bíró pedig az Illésék által okozott
tá­madás ügyében döntött utóbb.

154
1358. júl. 12. Csenger.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes tudatja, hogy fogott nemes bírók
ké­résére a Zenyes-i Illést István fia: István ellenében terhelő békebírság 2/3-át Illésnek
el­engedi. (D. in Chenger, f. V. a. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékei. DL 51810.
(Kállay cs. lt.) – AO VII. 284–285.; Kállay 1289. szám.

155
1358. aug. 23. Csenger.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy
Kal­lo-i István fia: István mester kérte emberüket, aki előtt Magyarország bárói döntésének
meg­felelően a terményekből – amiket ő és jobbágyai Hudus birtok határain belül ültettek –
a tizedrészt Cantor (dictus) Berecknek és Cantor (dictus) Lorand-nak ki kellett adnia. Fen­
tiek ezért kiküldték Nagy (Magnus) Ábrahám szolgabírót, Takus-i Sándor fia: Lászlót és
Ruhud-i Lászlót. István mester általuk háromszor is hívta e tizedrész behajtására Berecket
és Lorand-ot, azok azonban nem jelentek meg, így István mester a nevezettek jelenlétében
sa­ját és jobbágyai terményeiből a jogos tizedrészt otthagyta. (D. in Chenger, f. V. p. oct.
Ass. Marie.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51816. (Kállay cs. lt.) – AO VII. 324.; Kállay 1295. szám.

156
1358. szept. 23. Várad.
I. Lajos király a Zothmar megyei comes-nek vagy vicecomes-nek és a szolgabíróknak.
El­mondták neki Zanizlo-i György fia: Mihály személyében, hogy Mihály azon perben,
amit Chumakuz-i Pál fia: János ellenében visel a címzettek előtt, őket elfogultaknak tart­ja.
Mivel elfogult bírók előtt nem lehet pereskedni, az uralkodó utasítja a címzetteket, hogy

83
ha Mihály nincs megelégedve bíróságukkal, a pert a királyi curia-ba az ő és a bárók dön­
té­sére küldjék át, a feleknek időpontot kijelölve a királyi curia-ban való megjelenésre.
Az uralkodó az elmarasztalt felet visszaküldi a címzettekhez. (D. in Varadino, 3. die
Mathei.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1358. okt. 11-i jelentésében: 157. DL 51826. (Kállay cs. lt.) –
AO VII. 401. – Újkori másolatában (DL 51639. [Uo.]) téves, 1353. szept. 23-i dátum szerepel.

157
1358. okt. 11. Csenger.
Rusal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró jelentik I. La­
jos királynak, hogy szept. 23-i parancslevelének (156) megfelelően a mondott pert nov.
8-ra (oct. omn. sanct.) a királyi jelenlét elé halasztják el. (D. in Chenger, f. V. p. oct. Mi­
chaelis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (ad presenciam domini regis pro Michaele
filio Georgii de Zanizlo contra Johannem filium Pauli de Vethes ad octavas festi Omnium Sanc­
torum prorogatoria), valamint két zárópecsét nyoma. DL 51826. (Kállay cs. lt.) – Újkori má­
so­lata: DL 51639. (Uo.) Téves, 1353. okt. 10-i dátummal és hibás helynév-olvasatokkal. – AO
VII. 401–402.; Kállay 1304. és 1117. szám. (Utóbbi a másolat alapján, szintén 1353. okt. 10-i
dá­tummal.)

158
1359. aug. 15. Majtény.
Kubly-i (dictus) Miklós mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt aug. 15-én
(f. V. p. Laurencii) István fia: István mester Radalph-i nemes elmondta, hogy aug. 10-én
(sab. scilicet in predicto) Chaak mester és Nagy (Magnus) Ábrahám szolgabírókat Hudas
bir­tok­ra vezette – ahol Cantor (dictus) Bereck mester (akivel e birtok ügyében perben van)
sa­ját akaratából határjeleket emelt –, mivel István mester és Radalph-i jobbágyai Hudaz bir­
tokon ezen évben terményeket és más hasznokat vetettek el, s ezekből a tizedrészt (decima
pars) István Berecknek ki akarta adni Chaak és Ábrahám előtt a maga és jobbágyai ré­
széről. Ezért Berecket odahívta, ám az nem ment oda, nem is küldött senkit, így István a
ti­zedrészt otthagyta Chaak és Ábrahám jelenlétében, akik utóbb fentiek előtt beszámoltak
erről. (D. in Mohten, f. V. ut supra.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét körvonala. DL
51859. (Kállay cs. lt.) – Uo. megtalálható az oklevél fogalmazvány-változata is (ez nem tünteti
fel a kiadót és a dátumot, hátlapja üres), benne Chak névalak. – Kállay 1341. szám.

159
[1359.]
A Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók [1359.]1 évi tudományvevő oklevele szerint Ge­
lye­nus emberemlékezet óta Jakou fia: László mester, Lőrinc fia: Miklós mester és András
fia: Mihály mester, Nogmyhal-i nemesek és elődeik örökbirtoka volt, rajtuk kívül más
nem volt annak tulajdonában.
Tartalmilag átírta Bebek István országbíró 1360. máj. 20-i oklevelében. DL 85334. (Sztáray cs.
lt.) – Sztáray I. 314.
1
Az országbíró jelen oklevelet a sajátjához képest mint előző évben kiadottat szerepelteti, innen
tud­ható, hogy 1359. évi.

84
 160
1360. márc. 12. Csenger.
Rosal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Zekeres-i
László fia: István mester elmondta, hogy famulus-át: Mártont bizonyos károkozásokért
Bathur-i János fia: György mester elfogta. Ezután ő: István a kezessége alá vette Mártont,
ám az elszökött tőle. Erről fentiek Istvánnak oklevelet bocsátanak ki és ellenében Mártont
el­marasztalják. (D. in Cenger, f. V. a. Letare.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyoma. DL 77270. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-21.) – Zichy III.
167.

161
1360. márc. 19. Csenger.
Rosal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Radalph-i
Ist­ván fia: István mester tiltakozott, hogy jelen év márc. 10-én (f. III. a. Letare) a Hudaz-i
né­pek vagy emberek az ő ménesbeli lovai közül számosat megcsonkítottak, a többit na­
gyon megverték, majd famulus-át, János fia: Pétert meg akarták ölni. Kérésére fentiek
ki­küldték egyiküket, Imre fia: Egyedet, aki István mester ezen lovai között látott számos
meg­csonkítottat és megvertet, majd megtudta nyíltan és titokban, hogy mindezt ezen
Hudus-i népek tették István mester ellenében, ok nélkül. (D. in Cenger, f. V. p. dom., ut
supra.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51877. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1356. szám.

162
1360. márc. 19. Csenger.
Rosal-i Gergely fia: György mester Zothmar-i vicecomes igazolja, hogy Bathur-i János
fia: György mester kifizette neki azt a 1,5 márka bírságot (birsagia), amiben Zekeres-i
László fia: István ellenében elmarasztaltatott. (D. in Cenger, f. V. a. Judica.)
Papíron, a hátlapján pecsét nyoma. DL 77272. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-22.) – Zichy III. 167–
168.

163
1360. márc. 26. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondták Kallov-i István fia: István személyében, hogy annak mé­
nes­beli lovait Ders-i Cantor (dictus) Bereck és Cantor (dictus) Lorand Tarkan földön
ha­talmaskodva nyíllövésekkel megsebesítették: 5 ló elpusztult, a többi pedig súlyosan
meg­sebezve félholtan van. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy vi­
cecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg
er­ről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, f. V. p. Judica.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1360. máj. 7-i jelentésében: 165. DL 51880. (Kállay cs. lt.)

164
1360. márc. 26. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondták Kallov-i István fia: István személyében, hogy annak mé­
nes­beli lovait Ders-i Cantor (dictus) Mihály és Cantor (dictus) Miklós Tarkan földön
ha­talmaskodva nyíllövésekkel megsebesítették: 5 ló elpusztult, a többi pedig súlyosan
meg­sebezve félholtan van. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy

85
vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják
meg erről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad, f. V. p. Judica.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1360. jún. 4-i jelentésében: 168. DL 51891. (Kállay cs. lt.)

165
1360. máj. 7. Csenger.
Mendzenth-i János fia: Péter Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos ki­rály­
nak, hogy márc. 26-i parancslevelének (163) megfelelően kiküldték kettejüket: Tyukud-i
Do­mokos fia: Mihályt és Ruhud-i Sándor fia: Jánost, akik megtudták a szomszédoktól,
hogy Bereck és Lorand mindezt megtették István fia: István mester ellenében. (D. in
Cenger, f. V. a. Stanizlai.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (domino regi pro magistro Stephano filio
Ste­phani de Kallov contra Briccium et Lorandum de Ders inquisitoria), valamint 3 zárópecsét
tö­redékei. DL 51880. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1360. szám.

166
1360. máj. 7. Csenger.
A király parancsának megfelelően kiküldték kettejüket: Chazar-i Zele (dictus) Jakabot és
az egyik szolgabírót: Voya-i Nagy (Magnus) Ábrahámot, akik a szomszédoktól megtudták,
hogy Bereck, Lorand, Mihály és Miklóst mindezt megtették István fia: István mester el­le­
né­ben. (D. in Cenger, f. V. a. Stanizlai.)
Címzés, önmegnevezés és pecsételés nélküli fogalmazvány-papír. Tartalma, a szereplők, a kel­
te­zés ideje és helye alapján egyértelműen Szatmár megyéé. DL 51881. (Kállay cs. lt.) – Kállay
1361. szám.

167
1360. jún. 4. Majtény.
Mendzenth-i János fia: Péter mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Radalph-i
Ist­ván fia: István mester tiltakozott, hogy jelen évben a Zothmar-i dénárverők kamarásának
fa­mulus-ai Nagy (Magnus) Ábrahám szolgabíró jelenlétében az ő Radalph nevű falvára
nem a jogos módon akarták az adót kiróni (dicari), majd távoztak annak elvégzése nélkül.
Ké­résére fentiek kiküldték emberüket: Tereche-i Nagy (Magnus) Jakabot, aki Radalph fa­
luban 13 porta-t rótt ki, az azokból beszedett dénárokat azonban a kamarás nem akarta el­
fo­gadni. Mindezt Nagy (Magnus) Ábrahám is megerősítette. (D. in Mohten, f. V. videlicet
in Corporis Christi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (benne István mester Kallou-i jelzője), va­la­
mint 3 zárópecsét körvonala. DL 51890. (Kállay cs. lt.) – Gábor Gy. 1908. 126. és 213.; Kállay
1370. szám.

168
1360. jún. 4. Majtény.
Mendzenth-i János fia: Péter Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos ki­rály­
nak, hogy márc. 26-i parancslevelének (164) megfelelően kiküldték kettejüket: Thereche-i
Nagy (Magnus) Jakabot [alatta lehúzva: Tyukud-i Leukus-t] és Ruhud-i Sándor fia: Mik­
lóst, akik megtudták a szomszédoktól nyíltan és titokban, hogy Mihály és Miklós a mon­
dot­takat megtették István fia: István mester ellenében. (D. in Mohten, f. V. vicelicet in
Cor­poris Christi.)

86
 Hiányos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (domino regi pro Stephano filio
Ste­phani de Kallov contra Michaelem et Nicolaum dicti/!/ Cantor inquisitoria), valamint három
zá­rópecsét nyoma. DL 51891. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1371. szám.

169
1361. [ápr. 19. vagy utána.]
A Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók 1361-ben (in anno Dom. 1361.) kelt tudományvevő
ok­levelükben jelentik az uralkodónak, hogy (szó szerint átírt) parancslevelének megfelelően
a király embere és a Lelez-i konvent tanúsága jelenlétében ápr. 19-én (f. II. a. Georgii) a
Zathmar megyei nemesek közösségének (universitas) a királyi felség személyében tartott
gyűlésen (congregatio) nemesektől és nemtelenektől megtudták, hogy János fiai: László
és György mesterek, valamint Leukus fia: Péter (Batur-i nemesek) Zanyzlow-i György
fiát: Mihályt nem ver(et)ték meg, így nem emiatt, hanem isteni büntetés miatt halt meg,
ezért nevezettek ártatlanok az ügyben.
Tartalmilag átírta Kont Miklós nádor 1365. okt. 29-i oklevelében, csak éves keltezést adva. DL
52082. (Kállay cs. lt.)

170
1362. ápr. 28. Csenger.
Gachal-i Elleus fia: László Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos ki­rály­
nak, hogy korábbi oklevelük szerint jelen év ápr. 28-án (f. V. p. Georgii) Batur-i György
fia: János mint kezes tartozott színük elé állítani famulus-át, Lőrinc fia: Jánost Zekeres-i
László fiai: Tamás és István ellenében. Akkor a felek megjelentek, és György fia: János
bemutatta fentieknek a király oklevelét, mely szerint őket János elfogult bírónak nevezte,
a pert nem őelőttük akarta befejezni, és kérte a per elhalasztását a királyi jelenlét elé.
Ezután László fiai is bemutatták a király oklevelét, mely szerint fentiek László fiai minden,
őelőttük indított perét bírság nélkül a királyi hadoszlás 15. napjára halasszák el. Mindezek
alapján fentiek a pert a királyi hadoszlás 15. napjára halasztják a királyi jelenlét elé. (D. in
Cenger, f. V. ut supra.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
77302. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-23.) – Zichy III. 206–207.

171
1362. júl. 7. Csenger.
Gachal-i Elleus fia: László mester Zothmar-i vicecomes igazolja: Cantor András mester,
az erdélyi püspök tizedszedője elmondta neki, miszerint Jarmy falu az elmúlt évi tized fe­
jé­ben 13 kepét kifizetett. (D. in Cenger, f. V. p. oct. Nat. Johannis Bapt.)
Papíron, a hátlapján zárópecsét töredéke. DL 51968. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1446. szám.

172
1362. júl. 7. Csenger.
Gachal-i Elleus fia: László mester Zothmar-vicecomes és a szolgabírók előtt Márton fia:
Jakab – Zanthov-i Pethev fia: János mester famulus-a – tiltakozott, hogy nagyzsadányi
(Mag­na Sadan) János mester jobbágyai az ő ura Kiszsadány (Parva Sadan) nevű birtoka
föld­jeit felszántották, a szénát lekaszálták. Fentiek embere: Eger-i Leukus megerősítette,
hogy ő is látta a szántást és a széna lekaszálását, de azt nem tudta, kinek a földje. Mindezt
György fia: János mester is megerősítette. (D. in Cenger, f. V. a. Margarete.)

87
 Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (pro magistro Johanne de Zanthov contra
Jo­hannem de Piscarkos…), valamint három zárópecsét töredékei. DL 51969. (Kállay cs. lt.) –
Kállay 1448. szám.

173
1362. júl. 7. Csenger.
Gachal-i Elleus fia: László mester Zothmar-vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy
a megidézett Zanthov-i Pethev fia: János mester júl. 7-én (f. V. a. Margarete) tartozott
meg­jelenni színük előtt Piscarkos-i György fia: János ellenében 7 szekér széna ügyében.
Ak­kor a felek előálltak, és Pethev fia: János mester bemutatta a király parancslevelét,
mely szerint az ő összes, fentiek előtti perét hadbaszállás (propter presentis exercitus)
mi­att halasszák a hadoszlás 15. napjára, bírság nélkül. Fentiek ezért jelen ügyet akkorra
ha­lasztják. (D. in Cenger, f. V. ut supra.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51970. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1447. szám.

174
1363. szept. 15. Majtény, a közgyűlésen.
Móric fia: Simon mester Zathmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a megye nemesei
kö­zösségének (universitas) szept. 11-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) királyi írásos parancsból
Moh­ten faluban tartott közgyűlésükön (congregatio generalis) László fia: Mihály és Nog­
semyen-i Leukus tilalmazták Philuph nevű birtokuk minden szomszédját, különösen a
Tarcha-i, Wassad-i és Nogmyhal-i népeket Philuph hasznai jogtalan elvételétől és hasz­ná­
la­tától. (D. 5. die congregationis nostre antedicte.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51992. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1469. szám.

175
1363. szept. 15. Majtény, a közgyűlésen.
Móric fia: Simon mester Zathmar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a megye nemesei
kö­zösségének (universitas) szept. 11-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) királyi írásos parancsból
Moh­ten faluban tartott közgyűlésükön (congregatio generalis) László fia: Mihály és
Nog­semyen-i Leukus tilalmazták Kyssemyen nevű birtokuk szomszédait, különösen az
Olchua-i és Zomusseg-i népeket Kyssemyen hasznai jogtalan elvételétől és használatától.
(D. 5. die congregationis nostre antedicte.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Somusseg névalakkal), valamint 3 zá­ró­pe­
csét töredékei. DL 51993. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1470. szám.

176
1363. szept. 15. Majtény, a közgyűlésen.
Móric fia: Simon mester Zathmar-i comes és a szolgabírók tudatják, hogy a megye nemesei
kö­zösségének (universitas) szept. 11-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) királyi parancsból Mohten
fa­luban a király [embere] és a váradi káptalan tanúsága jelenlétében tartott közgyűlésükön
(cong­regatio generalis) Panyla-i Péter fiai: László és János tilalmazták ezen Punyula(!)
ne­vű birtokuk szomszédait, különösen a Somusseg-i és Olchua-i népeket e birtok hasznai
jog­talan elvételétől és használatától. (D. 5. die congregationis nostre antedicte.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Panyula névalakkal), valamint három zá­ró­
pe­csét töredékei. DL 51994. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1472. szám.

88
 177
1363. szept. 15. Majtény, a közgyűlésen.
Móric fia: Simon mester Zathmar-i comes és a szolgabírók tudatják, hogy a Zathmar me­
gyei nemesek közösségének (universitas) szept. 11-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) királyi
írá­sos parancsból Mohten faluban Jakch germanus-a: Miklós mester királyi ember és a
vá­radi káptalan tanúsága jelenlétében tartott közgyűlésükön (congregatio generalis)
Nogsemyen-i Leukus tiltakozott, hogy Synka Dobus-i officialis ápr. 25-én (f. III. p.
Georgii) Dubus-ról kijőve, majd oda visszatérve az ő Raskud(!) nevű birtokáról 40 ökrét
el­vitte, ezeket pár napig magánál tartotta, azután neki visszaadta; majd Raskud-i jobbágyai
16 köpenyét (palia) és ékszereit (clenodium) is elvette, de ezeket nem adta vissza, 4 ottani
job­bágyát pedig megsebesítette. (D. 5. die congregationis nostre antedicte.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
51995. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1471. szám.

178
1363. szept. [15.]1 Majtény, a közgyűlésen.
Móric fia: Simon mester Zothmar-i, Maramoris-i, Hugucha-i és Karazna-i comes és a
Zothmar-i szolgabírók tudatják, hogy a Zothmar megyei nemesek közösségének (uni­ver­
sitas) szept. 11-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) Mohten faluban tartott közgyűlésükön (cong­
re­gatio generalis) egyrészről Vethes-i Péter fia: Pál a maga és fia: János személyében,
va­lamint ezen Pál frater-e: Lőrinc, másrészről Gelyenes-i András fia: István elmondták,
hogy pereikben fogott nemes bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy nov. 16-án
(f. V. p. Martini) a megyei ítélőszékre (sedes nostra iudiciaria) 3-3 fogott bírót vezetnek,
be­mutatják okleveleiket, s amit ezek alapján a 6 fogott bíró dönt a jog rendje szerint,
mind­két fél tartozik elfogadni. Amelyikük ezt nem tenné, a bíró része nélkül 10 márkában
ma­rasztalják el. (D. [5. die] congregationis nostre.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét nyoma. DL
85348. (Sztáray cs. lt.) – Sztáray I. 327–328. (1363. szept. 11. utáni dátummal, a pecsétek le­írá­
sá­val.)
1
E dátumnál hiányos oklevél valószínűleg (hasonlóan az előző négyhez) szintén szept. 15-én
kelt.

179
1364. szept. 6. Gelénes.
Zothmar megye szolgabírói előtt Miklós fia: László és Rohud-i Benedek fia: Miklós vál­
lal­ták, hogy nov. 18-án (oct. Martini) Semyen-i László fia: Mihálynak 7 forintot fizetnek.
Ha akkor ezt nem teszik, a bíró része nélkül 3 márkában marasztaltassanak el. (D. in Ge­
lye­nus, f. VI. a. Nat. virg. glor.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
52047. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1527. szám.

180
1364. szept. 11. Gelénes.
Zothmar megye 4 szolgabírója előtt egyrészről Ders-i Cantor (dictus) Lorand a maga és
frater-e: Bereck személyében a Lelez-i Szent Kereszt-egyház konventje ügyvédvalló le­ve­
lé­vel, másrészről Kisianusi-i István fia: János megvallották, hogy azon perben, amit Konth
Mik­lós nádor mostani congregatio-ján János a birtoka tönkretétele miatt indított, fogott
bírók révén megegyeztek. Eszerint Lorand és Bereck kötelezték magukat, hogy dec. 25-ig

89
(usque Nat. Dom.) Kisianusi birtokon 4 házat és egy szárazmalmot (molendinum in sicco
loco) építenek alkatrészek (ferra) és malomkövek nélkül, s ha ezt addig nem teszik meg,
el­marasztaltatnak a bíró része nélkül. (D. in Gelyenus, 4. die Nat. virg. glor.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
39476. (Petróczy cs. lt. C-20., Gelyenus.) – Levt. Közl. 9. (1931) 62.

181
1364. nov. 19. Csenger, a közgyűlésen.
Semyen-i Ubul Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók kinyilvánítják, hogy a nov. 19-én (f.
III. p. oct. Martini) Chenger faluban tartott gyűlésükön (congregatio) több, megyei (pro­
vincia) nemes elpanaszolta, miszerint az ő és jobbágyaik vetéseit számos, ménessel ren­
del­kező nemes lelegelteti. Kérésükre fentiek a congregatio nemeseinek beleegyezésével
el­rendelték, hogy ha bármely nemes vagy nemtelen lovait a vetésen legelve találják, akkor
az, akinek a vetésén lelik e lovakat, a kára fedezésére minden egyes ló után kettő dénárt
kap­jon. (D. in dicta villa Chenger, die congregationis prenotate.)
Három pecsét nyoma. DL 96392. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 118.

182
1366. jan. 8. Csenger.
Panala-i Leukus – Semyen-i Vbul mester Zothmar-i comes helyettese – és a szolgabírók
tu­datják, hogy jan. 22-én (quind. a data presencium) Peleske-i László fia: István tartozik
es­küt tenni színük előtt Mycola-i Tamás ellenében arról, miszerint Tamásnak 12 forintot
adott, hogy vele hadba menjen, de Tamás a pénzt nem adta vissza. Ua. napon Tamás fizet
1 márka bírságot (birsagia), ti. István részét, azaz 8 dénárpensát és 16 dénárt (cum 8 pensis
de­nariorum et 16 denariis). (D. in Cenger, f. V. p. Epiph.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét töredékei. DL
71420. (Csáky cs. lt.) – Csáky I/1. 124–125.

183
1366. ápr. 9. Csenger.
Panula-i Leukus (Semien-i Ubul mester Zathmar-i comes vicecomes-e) és a 4 szolgabíró
előtt Waya-i Mihály fia: Miklós tiltakozott, miszerint Pál fia: István (János mester) Iua­
nos­sy-i (jobbágya) az ő közúton haladó jobbágyát: Lesca asszonyt megerőszakolta (po­
ten­cialiter violasset), ám a megye embere, Vaya-i Bodur (dictus) János előtt János mester
nem adott ezért elégtételt. (D. in villa Chengur, f. V. p. Passce.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96401. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 118.

184
1366. ápr. 23. Csenger.
Ponola-i Péter fia: Leukus – Symien-i Ubul mester által kinevezett (pro tempore constitutus)
Zath­mar-i vicecomes – és a szolgabírók tudatják, hogy Voya-i Mihály fia: Miklós a megye
em­berével, Voya-i András fiával: Domokossal Ianusi-i Cantor (dictus) Jánost megidéztette
szí­nük elé ápr. 23-ra (ad vig. Georgii), meghagyva, hogy állítsa elő Pál fiát: Istvánt. Akkor
Cantor János nem jelent meg, nem is küldött senkit maga helyett, és Istvánt sem állította
elő, holott Miklós várt rá. Ezért fentiek Jánost bírságban marasztalják el. (D. in Chengur,
ut supra.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96402. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 118.

90
 185
1366. jún. 1. Visegrád.
Kunth(!) Miklós nádornak, a kunok bírájának elmondták Zenies-i Simon fia: Illés sze­
mé­lyében, hogy Zeplak-i Lőrinc fia Gergely fiai: István és Leukus febr. 17. táján (cir­ca
Carnisprivium) Illés ménesbeli lovait elvitték, végül Madaraz-i János fia: László köz­ve­tí­
té­sével ezeket neki visszaadták, de 12 lovat megtartottak maguknak. Ezért a nádor kéri a
Zathmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket
vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in
Vis­segrad, 2. die Trinitatis.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1366. júl. 16-i jelentésében: 187. DL 52095. (Kállay cs. lt.)

186
1366. júl. 15. Csenger.
Zathmar megye szolgabírói előtt egyrészről Woya-i Mihály fia: Miklós, másrészről
Ianusi-i Cantor (dictus) János megvallották, hogy a közöttük levő perben fogott bírók el­
ren­dezésével úgy egyeztek meg, hogy János aug. 12-től (f. IV. a. Ass.) Miklósnak Voya-n
4 [márka] garast fizet a nekik járó kilenced- és tizedrész nélkül (absque decima et nona
no­bis provenientibus) egészen szept. 9-ig (usque complectionem 5. f. IV.). Ha ezt nem
tenné, a mondott napon az összeg kétszeresében marasztaltassék el. (D. in Chengur, f. V.
a. Zorardi.)
Két zárópecsét nyoma. DL 96408. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 119. (tévesen
Miklós fia: Mihályt írva)

187
1366. júl. 16. Csenger.
Ponila-i Leukus és a Zathmar-i 4 szolgabíró jelenti Kunth(!) Miklós nádornak, a kunok
bí­rájának, hogy jún. 1-jei parancslevelének (185) megfelelően kiküldték kettejüket, ti.
Guth-i Mihály fia: Jánost és Zenies-i Jakabot, akik nyíltan és titokban Zeplak birtok szom­
szé­daitól megtudták ugyanazt, amit Zenies-i Illés a nádornak elpanaszolt, és amit annak
ok­levele tartalmaz. (D. in villa Chengur, f. V. p. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (domino palatino pro Elya filio Simonis de
Ze­nies contra Stephanum et Leukus filios Gregorii filii Laurencii de Zeplak…), valamint három
zá­rópecsét töredékei. DL 52095. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1579. szám.

188
1366. júl. 30. Csenger.
Panyla-i Leukus Zothmar-i vicecomes és a négy szolgabíró előtt Voya-i Ábrahám til­ta­
kozott, hogy Gachal-i Bertalan olyan tudományvevő oklevelet szándékozik kiadatni el­
le­nében, mely szerint ő Darno-i István jelenlétében György mester jobbágyának nem
szol­gáltatott igazságot és annak kezese volt, holott ő sem kezes nem volt, sem arra nem
kér­ték fel, hogy igazságot szolgáltasson, rááadásul Darno-i István birtoktalan ember. (D.
in Chenger, f. V. p. Jacobi.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96410. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 119.

91
 189
1366. aug. 13. Csenger.
Zathmar megye szolgabírói tudatják, hogy amikor aug. 13-án (f. V. a. Ass. virg. glor.) bí­rói
székükön üléseztek, Ponila-i Dénes fia: János a Ponila nevű birtokát – amit apja zá­lo­go­
sí­tott el Damanhida-i Miklós fia: Miklósnak és annak uterinus testvéreinek: Mihálynak
és Jánosnak – a zálogösszeg fejében visszakérte tőlük, ám azok a birtokot kiváltásra nem
ad­ták vissza. (D. in Chenger, f. V. prenotata.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…contra filios Nicolai….), valamint három
zá­rópecsét töredékei. DL 52097. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1581. szám.

190
1366. aug. 20. Csenger.
Zathmar megye szolgabírói tudatják, hogy mikor vicecomes-ük: Ponila-i Leukus aug. 20-
án (f. V. a. Bartholomei) velük együtt ítélkezett, Damanhida-i Miklós fia: Miklós kirántva
tő­rét (evaginato bicello) őt meg akarta ölni bírói székén. (D. in Chenger, die prenotato.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés Domanhida névalakkal, valamint 3 zá­ró­pe­
csét töredékei. DL 52098 (Kállay cs. lt.) – Kállay 1582. szám.

191
1367. jan. 7. Csenger.
Panyla-i Leukus Zothmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró előtt megjelent egyrészről Margit
– Chichach (dictus) Domokos özvegye, Gyres-i Péter leánya – a gyermek fiával: Istvánnal,
más­részről Erdeud-i (dictus) László fiai: Pál és Péter, és az özvegy elmondta, hogy bár
László fiai megölték az ő férjét: ezen Domokost, végül fogott bírók közvetítésével úgy
egyez­tek meg, hogy László fiai kifizetnek 22 forintot. Mivel az özvegy az összeget meg­
kap­ta, ezért a maga és fia személyében László fiait és örököseiket ez ügyben nyugtatja. (D.
in Chenger, f. V. p. Epiph.)
Három zárópecsét nyoma. DL 96422. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 119.

192
1367. febr. 6. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondták Panala-i Péter fia: János személyében, hogy Zekeres-i Tom­
pus (dictus) Tamás a szervienseivel: Lászlóval, Domokos fia: Jánossal és Ondos (dictus)
Ba­lázzsal (1366.) nov. 1. körül (circa omn. sanct.) János Panala-i jobbágyai 43 disznóját
(amik 60 forintot érnek) hatalmaskodva elvitette. Ezért az uralkodó utasítja a Zothmar me­
gyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy ket­te­
jü­ket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Wyssegrad,
in Dorothe.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1367. ápr. 8-i jelentésében: 193. DL 52112. (Kállay cs. lt.)

193
1367. ápr. 8. Cséke.
András fia: István vicecomes1 és a Zothmar-i szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy
febr. 6-i parancslevelének (192) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Zernes-i Ja­ka­bot
és Cantor (dictus) Mihályt, akik márc. 31-én (f. IV. p. Letare) ezen megyében (pro­vin­
cia) nemesektől, nemtelenektől és más, bármiféle helyzetű és állapotú, mindkét nemű

92
em­berektől megtudták, hogy a nevezett Miklós, János és Miklós fia: Mihály2 a mondottakat
nyil­­vánosan megcselekedték. (D. in Ceke, f. V. p. Judica.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (domino regi pro Johanni filio Petri de
Pa­nala contra Thomam dictum Tompus de Zekeres super receptione quadraginta/!/ porcorum
in­quisitoria), valamint 3 zárópecsét töredékei és egy caput sigilli nyoma. DL 52112. (Kállay cs.
lt.) – Kállay 1596. szám.
1
A név az első sor fölé írva.
2
Más nevek szerepelnek, mint a király parancslevelében.

194
1368. jún. 12. Visegrád.
I. Lajos király a Zothmar megyei comes-nek vagy vicecomes-nek és a szolgabíróknak.
Mi­vel az országbíró (bírói intézkedését tartalmazó) oklevele szerint egyrészről Karul-i
Mar­hard fia: András, másrészről Vythka-i András között aug. 3-án (f. V. p. oct. Jacobi)
ezen megyében Cheyke faluban (az országbíró oklevelében szereplő ügyek megismerése
ér­dekében) közgyűlést (congregatio generalis) kell tartani, ezért utasítja a címzetteket,
hogy a mondott napon és helyen ezen congregatio-t tartsák meg. (D. in Vissegrad, 5. die
Corporis Christi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (fidelibus suis comiti vel vicecomiti et iu­
dicibus nobilium comitatus Zothmariensis pro Andrea filio Marhardi de Karul), valamint gyű­
rűs­pecsét nyoma. DL 98604. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 291–292.

195
1370. febr. 7. Cséke.
Bethlem-i Gergely mester vicecomes és a Zathmar megyei szolgabírók előtt Karul-i Mar­
harth fia: László tiltakozott, hogy Gergely – Owary-i Miklós fia: István jobbágya – Magyar
(dictus) János árva leánya javait magánál tartja, ti. 60 köböl búzát, 1 tehenet a borjával,
másfél szalonnát, 36 köböl árpát és 13 kepe [egyéb] gabonát. (D. in Cheke, f. V. p. Purif.
virg. glor.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint két zárópecsét nyoma. DL 98609.
(Ká­rolyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 314–315.

196
13[70.]1 júl. 26. Szatmár.
Zothmar megye szolgabírói előtt egyrészről János2 fia: Péter mester, másrészről Karul-i
Mar­harth fia: László minden eddigi perükben, amiket László herceg [nádor] gyűlésén
(congregatio) [indítottak], fogott nemes bírók döntésére – akiket a felek szept. 22-én (dom.
a. [Michaelis]) vezetnek [Berue faluba] – bízták magukat. Amit e fogott bírók döntenek,
azt a felek elfogadják, s amelyikük [ezt nem teszi], 10 márkában marasztalják el a per kez­
de­te előtt [....]. (D. in Zothmar, 2. die Jacobi.)
Hiányos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés része (…magistro Ladizlao filio
Sy­monis et Ladizlao filio [Mar]harth de Karul contra magistrum Petrum filium [Johan]nis
de Bathior/!/ dominico die proximo ante festum [Beati] Michaelis archangeli presente vestro
ex iudicibus nobilium [...] villa Berue fienda arbitratoria), valamint zárópecsét töredékei. DL
98563. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
1
A MOL-adatbázis szerint 1370. évi oklevél. Ezt erősítheti a köv. forrás, ami szintén Szatmárott
kelt ugyanazon napon.
2
Az oklevélben helytelenül a Simon név szerepel.

93
 197
1370. júl. 26. Szatmár.
A Zothmar megyei szolgabírók előtt megjelent egyrészről újvárosi (Nova civitas) Jakab
fia: László – Megyes-i Móric fia: Simon mester jobbágya –, másrészről Panyala-i Leu­kus,
és az előbbi elmondta, hogy a László, Opulya hercege, nádor mostani gyűlésén (cong­
re­gatio) tett keresetét (2 ökör miatt, amiket Leukus a Hyryp-i officiatus-a idején vett el
őtőle) visszavonta, s ha bármikor is Leukus-t ezügyben zaklatná, patvarkodásban (pena
susscitationis sopite litis) marasztalják el. (D. in Zothmar, 2. die Jacobi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Panyla névalakkal), valamint 2 zárópecsét
kör­vonala. DL 52160. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1647. szám.

198
1370. szept. 19. Csenger.
Gergely mester Zathmar-i vicecomes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy amikor Miklós mes­
ter­rel (László Opulia-i herceg, nádor bírságszedőjével), a királyi emberrel és a csanádi
káp­talan tanúságával István deák (litteratus) fia: Mihály Apathy nevű birtokára mentek
2 levelesített (proscriptus) élődíjának (homagium) beszedésére, ezen Mihály officialis-ai
nem fizették azt ki, sem a levelesítetteket – Fekete (dictus) Pétert és Beke fia: Balázst –
nem adták át a bírságszedőnek. Mivel fentiek e birtokban nem találtak megfelelő értékű
va­gyont, ezért a birtokot a nádornak iktatták, ám a jelenlevő szomszédok közül Simon fiai:
László és Mihály, valamint Olchwa-i Marhard fiai: László és András ellentmondottak, így
Mik­lós mester e birtokot a 20 márkányi (minden márkát 10 pensa-val számolva) élődíjak
fe­jében fentiek előtt zálogba adta ezen Olchwa-i nemeseknek addig, míg e birtok tőlük
ki­váltásra nem kerül. (D. in Chenger, f. V. p. Exalt. Crucis.)
Átírta Opuliai László nádor 1370. okt. 5. DL 98613. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) >
Sze­pesi Jakab országbíró 1377. nov. 29. DL 98623. (Uo.) – Károlyi I. 318–319.
*
1372. máj. 13. Vetés.
Szatmár megye oklevele. Levt. Közl. 9. (1931) 64. – Helyes kelte: 1376. máj. 29. Lásd 201.

199
1372. júl. 15. Csenger.
Zothmar megye 4 szolgabírója előtt megjelent egyrészről Katalin (Jakab fia: György öz­ve­
gye) az ezen Györgytől született leányaival: Margittal, Annus-sal, Neste-vel, Erzsébettel
és Katalinnal, másrészről Miklós fia: Benedek Voya-i hospes, s az özvegy elmondta,
hogy bár Benedek részes volt György megölésében, de fogott bírók elrendezésével úgy
egyeztek meg, hogy Benedek fizet neki és leányainak 5 márkát. Mivel az összeget az
özvegy megkapta, így Györgyöt és örököseit ez ügyben nyugtatja. Ha valaki az ő vér­ro­
konai (vagy azok utódai) közül Benedek vagy utódai ellen fordulnának ez ügyben, pat­var­
kodásban marasztaltassanak el. (D. in Chenger, f. V. p. Margarete.)
DL 96473. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 119.

200
1373. máj. 22. Visegrád.
Imre nádornak, a kunok bírájának elmondták Nogsemien-i Lengel (dictus) Leukus sze­
mé­lyében, hogy Abath (dictus) László és Abath (dictus) [lehúzva: János] István (Batur-i
Be­reck fia János fia: György szerviensei) [1372.] okt. 31-én (f. II. a. omn. sanct.) György

94
Feyrthou nevű birtokáról kijőve Leukus ménesbeli lovaiból egy (100 forintot érő) zeu
szí­­nű csődör lovat és 12 kancát elloptak, ezeket Feyrthou birtokra, onnan Batur faluba,
majd Turterebes birtokra hajtották, s ott Albert Jank-i officialis (aki a lovakat elrejtette)
se­gítségével elidegenítették. Ezért a nádor utasítja a Zathmar megyei comes-t vagy vi­
cecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg
az igazságot minderről, majd tegyenek jelentést. (D. in Vissegrad, dom. a. Rogationum.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől címzés és tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékei.
DL 52214. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1704. szám.

201
1376.1 máj. 29. Vetés.
Oth fia: Domokos mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Lorand és Ders-i Ist­
ván tiltakoztak, hogy frater-ük: Cantor Miklós a Hodaz birtokon levő részét az ő tudtuk és
hoz­zájárulásuk nélkül Radalph-i István fia: Istvánnak el akarja adni. Ezért Cantor (dictus)
Miklóst birtokrésze eladásától, Istvánt és másokat pedig annak elfoglalásától s az abba tör­
ténő bevezetéstől (ab intromissione manus) tilalmazták. (D. in Vethys, f. V. a. Pent.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 2 zárópecsét töredékei. DL 39479.
(Pet­róczy cs. lt. C-23., Vethes.) – Levt. Közl. 9. (1931) 64. (1372. máj. 13-i keltezéssel, István
fia: Domokosnak olvasva a vicecomes nevét)
1
A dátum végén az oklevél hasadt, de abból, ami kivehető, paleográfiailag valószínűbb a
„sexto”, mint a „secundo” olvasat. A vetési keltezés, továbbá az 1376. nov. 13-i oklevél tar­tal­
ma is inkább az 1376-os datálást erősíti.

202
1376. júl. 17. Vetés.
Oth fia: Domokos mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Poniula-i Péter fia:
János (Callo-i Leukus fia: Jakab személyében) tiltakozott, hogy mikor jelen év júl. 3-án (f.
V. p. Petri et Pauli) Leukus a Keer nevű falvából hazafelé tartott, a Somuszeg-i hospesek
meg­támadták és megölték. János kérésére fentiek kiküldték embereiket, akik Keer faluban
ne­mesektől, nemtelenektől és más emberektől megtudták nyíltan és titokban, hogy a Zo­
mu­szeg-i hospesek mindezt megtették. (D. in Vethes, f. V. p. Margarete.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. DL 52238.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 1730. szám.

203
1376. júl. 24. Vetés.
Oth fia: Domokos mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Poniula-i Péter fia:
Já­nos a maga és frater-ei személyében tiltakozott, hogy a Poniula-n levő halászóhelyüket
a Somuszeg-i hospesek lehalászták, a rétjeiket lekaszálták, és számos más kárt is okoztak
nekik. Kérésére fentiek kiküldték embereiket: Nabrad-i Miklóst és Nabrad-i Jánost, akik
Poniula faluban nyíltan és titokban megtudták, hogy a Zomuszeg-i hospesek Zudor Péter
mes­ter egyetértésével a mondottakat megtették. (D. in Vetes, f. V. a. Jacobi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. DL 52239.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 1731. szám.

95
 204
1376. okt. 6. Szentmárton.
I. Lajos királynak elmondták Radalf-i István fia: István személyében, hogy Zudor Péter,
Szla­vónia (regnum Sclauonie) bánja Samuszeg falubeli népei vagy jobbágyai jelen év­
ben előre megfontolt szándékkal, felfegyverkezve István Keer nevű birtokára mentek ha­
talmaskodva és frater patruelis-ét: Lengyel (Polonus) Leukus-t megölték, ok nélkül. Ezért
az uralkodó utasítja a Zathmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy
küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg minderről az igazságot, majd te­gye­
nek jelentést. (D. in Zenthmartun, 3. die Francisci.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1376. nov. 14-i jelentésében: 206. DL 52242. (Kállay cs. lt.)

205
1376. nov. 13. Majtény.
Bubek István néhai comes fia: László mester Zothmar-i comes és a szolgabírók előtt
Kysianusy-i János fia: Pál (Radalf-i István fia: István személyében) tiltakozott, hogy Can­
tor Mihály [....] Hadaz birtok neki elzálogosított [....] ott lakó jobbágyai [...]. (D. in villa
Mohten, f. V. p. Martini.)
Erősen fakult papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három zárópecsét
tö­redékei. DL 42022. (Múz. Ta. Szalay.)

206
1376. nov. 14. Majtény, a közgyűlésen.
Bubek István néhai comes fia: László mester Zathmar-i comes és a szolgabírók jelentik
I. Lajos királynak, hogy okt. 6-i parancslevelét (204) megkapták, nov. 13-án (f. V. p.
Martini) Mohten faluban közgyűlést (congregatio generalis) hirdettek a nemesek kö­zös­
sé­gének (universitas), ahol embereik: Gech-i Péter és Wra-i Balázs, valamint a nemesek
meg­erősítették, hogy Zudor Péter Samuszeg falvi népei vagy jobbágyai jelen évben elő­re
megfontolt szándékkal, felfegyverkezve Keer birtokra mentek hatalmaskodva és [István]
frater-ét: Lengyel (Polonus) Leukus-t megölték, ok nélkül. (D. in Mohten, 2. die cong­re­
gationis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro Stephano filio Stephani de Radalf…),
va­lamint zárópecsét nyoma. DL 52242. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1734. szám.

207
1377. máj. 21. Majtény.
Zathmar megye 4 szolgabírója előtt Voya-i Mihály fiai: Benedek és Miklós tiltakoztak, hogy
Miklós fia: István – Paly-i (dictus) Zudor Péter mester jobbágya – Paly falu officialis-ának
és teljes communitas-ának engedélyével máj. 7. körül (circa Asc. Dom.) hatalmaskodva
Voya birtokra ment és onnan 6 ökröt elvitt. Kérésükre fentiek kiküldték Ruhud-i Andrást
és Ianusi-i Cantor (dictus) Mihályt, akik Zudor Péter mester Paly nevű birtokára mentek,
és ott megtudták, hogy Péter mester jobbágya, Miklós fia: István Voya-i Mihály fiai 6 ökrét
jog­talanul és hatalmaskodva elvitte. (D. in Mohten, f. V. p. Pent.)
Négy zárópecsét nyoma. DL 96508. (Vay cs. berkeszi lt.) – Piti F., JAMÉ 2000. 120.

96
 208
1378. márc. 18. Óvári.
Bertalan mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Karul-i Marhart fia: András
el­mondta, hogy mivel Chumakuz-i Márton fia: György mester az ő jobbágyát, Zobonia fia:
Mark-ot megsebesítette, ezért Mark vére hullásáért 3 márkát ítélt meg (arbitrasset). (D. in
Ouary, f. V. a. Oculi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Chomakuz névalakkal), valamint 3 zá­ró­pe­
csét töredékei. DL 98625. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 359.

209
1378. máj. 6. Óvári.
Bertalan mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy Solmus-i Bertalan
tar­tozott esküt tenni ápr. 29-én (f. V. p. Georgii) Micola-i Tamás ellenében arról, hogy az
4 és ½ öl cseh posztóval és 2 forinttal tartozik neki. Akkor Bertalan az esküt letette, ezért
fen­tiek meghagyják, hogy Tamás a posztót és a 2 forintot máj. 20-án (quind. datarum pre­
sen­cium) adja meg Bertalannak. (D. in Ouary, f. V. p. Philipi et Jacobi.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. DL 72389.
(Mán­dy cs. lt.)

210
1378. szept. 8. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondta Gyge-i Mihály fia: János a maga és Gyge-i Jakab fia: János
sze­mélyében, hogy Tymatius nevű birtokuk szomszédai, különösen a Serelian-i nemesek
e birtok hasznait (szántóföldek, rétek) jogtalanul és hatalmaskodva használják. Ezért az
ural­kodó utasítja a Zathmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy
küld­jék ki egyiküket vagy kettejüket, akik a helyszínen Tymatius birtok szomszédait hív­
ják össze, a jog szerint tilalmazzák őket a szántóföldek, rétek és más hasznok jogtalan és
ha­talmaskodó használatától és elvételétől, majd tegyenek jelentést. (D. in Vissegrad, in
Nat. virg. glor.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1378. szept. 30-i jelentésében: 211. DL 77716. (Zichy cs. zsélyi
lt. 1–B–488.) – Zichy IV. 66–67.

211
1378. szept. 30. Óvári.
Bertalan Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy szept. 8-i
parancslevelének (210) megfelelően kiküldték egyiküket: [Géci] Pétert, aki Tymatius bir­
tok szomszédait, különösen a Serelian-i nemeseket összehívta és tilalmazta őket az ország
jo­ga szerint e birtok szántóföldjei és rétjei jogtalan és hatalmaskodó használatától. (D. in
Ouari, f. V. p. Mychaelis.)
Helyenként foltos papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro Johanne filio
Mi­chaelis de Guge et Johanne filio Jacobi de eadem…), valamint 3 zárópecsét töredéke. DL
77716. (Zichy cs. zsélyi lt. 1–B–488.) – Zichy IV. 66–67.

212
1380. febr. 10. Óvári.
Bertalan mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók tudatják, hogy Nabrad-i Miklós
febr. 9-én (f. V. p. Esto mihi) megidéztetett Radalf-i István fia: István ellenében. Fentiek

97
a pert febr. 23-ra (quind. datarum presencium) halasztják el. (D. in Ouary, 2. die termini
pre­notati.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, továbbá más Anjou-kori kéztől: quod Ni­
co­laus de Mic[ola] tertio se porcos decimales dampna non fecisset; valamint két zárópecsét
tö­redékei. DL 52316. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1811. szám.

213
1380. nov. 7. Visegrád.
I. Lajos királynak elmondta Radalph-i István fia: István, hogy Jarmi-i Miklós fiai: Mi­
hály, Demeter és György szept. 8. körül (circa Nat. virg.) az ő Radalph nevű birtokára
men­ve annak határában 7 jobbágyát rabló módjára kifosztva megsebesítették és Radalf
fa­luba űzték őket, ok nélkül. Ezért az uralkodó utasítja a Zathmar megyei comes-t vagy
vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják
meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in Vyssegrad, 3. die Emerici.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1380. dec. 12-i jelentésében: 214. DL 52353. (Kállay cs. lt.)

214
1380. dec. 12. Óvári.
Mátyás Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy nov. 7-i
pa­rancslevelének (213) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Vethes-i Pál fia: Miklóst és
Ti­vadar fia: Miklóst, akik megtudták, hogy az történt, amit Radalph-i István fia: István a
ki­rálynak elpanaszolt, és ahogy az uralkodó oklevele tartalmazza. (D. in Ouary, f. V. p.
Nicolai.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…contra filios Nicolai de Jarmi), valamint
2 zárópecsét töredékei. DL 52353. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1848. szám.

215
1381. jan. 21. Buda.
I. Lajos királynak elmondta Wosuary-i Tamás fia: János, hogy Simon néhai bán fia: János
mes­ternek a Meges kerületben (districtus) fekvő 20 birtokán levő népei vagy jobbágyai,
egy másik birtokához tartozó oláh (Olach) jobbágyai, továbbá számos familiárisa János
mester parancsára összegyűltek, [1380.] aug. 9-én (in vig. Laurencii) felfegyverkezve az ő
Vosuari-n levő házai ajtajait betörték, 2 famulus-át: Andrást (a saját házában) és Pétert (a
Vosuari birtokon levő egyház temetőjében) lefejezték, számos más jobbágyát életveszélysen
meg­sebesítették, minden javát és vagyonát, ti. 4300 aranyforintot, bíbor ruhákat (200 fo­
rint értékben), 8 lovat (300 forint értékben) 1 sisakot (74 forint értékben), öveket, ezüst
csé­széket ([…] aranyforint értékben), 7 embernek elég fegyvereket, valamint a birtokait
érin­tő okleveleit elvitték, majd őt magát elfogták, kegyetlenül megkínozták, János mester
Wduari nevű birtokára vezették, 3 napig fogságban tartották, majd elengedték (miközben
per volt közte és János mester között függőben). Mivel az uralkodó nem akarja büntetlenül
hagy­ni országában az efféle hatalmaskodásokat, ezért utasítja a Zathmar megyei comes-t
vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tud­
ják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. Bude, f. II. p. Fabiani et
Se­bastiani.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1381. febr. 21-i jelentésében: 216. DL 72390. (Mándy cs. lt.) –
Doc. Val. 289–290.

98
 216
1381. febr. 21. Óvári.
Mátyás Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy jan. 21-i
pa­rancslevelének (215) megfelelően kiküldték kettejüket: Athya-i Tyba-t és Zahta-i Tamás
fia: Lászlót, akik megtudták, hogy minden úgy történt, ahogy Vosuary-i Tamás fia: János
az uralkodónak elpanaszolta, és ahogy a király oklevelében szerepel. (D. in Ouari, f. V. a.
Mathye.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…contra magistrum Johannem filium
Simonis condam bani), valamint három zárópecsét töredékei. DL 72390. (Mándy cs. lt.) –
Valamint azonos kéztől még: szintén megerősítették, hogy mindezt János mester mondott né­
pei és jobbágyai megcselekedték, de ők nem tudják az elvett javak számát, és hogy mindez
Já­nos mester parancsából történt-e, és azt sem, hogy akkor János mester az országban volt-e,
a tettesek pedig a megbízás után őhozzá visszatérve többen is nála vannak-e. – Továbbá még
ugyan­ezen kéztől: az Wgucha-i esküdtek mindezt megerősítették, de ők nem tudják, hogy mind­
ezt János mester parancsából cselekedték-e vagy sem, ill. ők az elvett javak számát és értékét
sem ismerik. – Doc. Val. 289–290.

217
1381. szept. 29. (Csenger mellett a közgyűlésen.)
A Zothmar megyei szolgabírók tudatják, hogy Gara-i Miklós nádor gyűlésén (cong­re­
gatio), amit a Zothmar és Wgucha megyei nemesek universitas-ának szept. 27-én (f. VI.
a. Michaelis) Chenger falu mellett tartott, egyrészről Karul-i Simon fia: László, más­
rész­ről Chomakuz-i Márton fia: György mester a szolgabírók előtt megvallották, hogy
a jobbágyaik között létrejött pert az általuk Caplon faluba okt. 13-án (quind. Michaelis)
ve­zetendő fogott bírók döntésének vetik alá. Amelyik fél a fogott bírók [döntését] nem
fo­gadja el, a bíró része nélkül 20 [márkában] marasztalják el a másik féllel szemben. (D.
3. die congregationis prenotate.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét töredéke. DL 98636. (Ká­
rolyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 379.

218
1382. jún. 1. Nagyléta.
I. Lajos királynak elmondta Ders-i Bereck fia: István, hogy Artanhaza-i Benedek és fia:
László a hozzájuk tartozókkal Szent György ünnepe táján (circa Georgii) őt a Batur
városban tartani szokott vásáron (forum liberum) meg akarták ölni, továbbá ezen Benedek
fiai: László és István, valamint frater patruelis-ük: Dávid a köv. napon, ápr. 23-án (die
sequenti, videlicet f. IV. a. Georgii) őt, amikor a közúton (libera via) haladt, rabló módjára
megtámadva megölték volna, ha nem védekezik vitézül, ráadásul ott egy János nevű fa­
mulus-át nyíllövéssel súlyosan megsebezték. Ezért az uralkodó utasítja a Zathmar megyei
co­mes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket,
akik nyíltan és titokban tudják meg az igazságot, majd tegyenek jelentést. (D. in villa
Nigleta, in Trinitatis.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1382. jún. 19-i jelentésében: 219. DL 39482. (Petróczy cs. lt.
C–25A., Ovar.) – Levt. Közl. 9. (1931) 65.

99
 219
1382. jún. 19. Óvári.
Bertalan Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók jelentik I. Lajos királynak, hogy jún. 1-jei
pa­rancslevelének (218) megfelelően kiküldték kettejüket: Tivadar fia: Miklóst és Philpus-i
Péter fia: Lőrincet, akik nyíltan és titokban megtudták azt, amit Bereck fia: István az ural­
ko­dónak elpanaszolt, és ahogy a király oklevele tartalmazza. (D. in Ouar, f. V. a. Nat.
Jo­hannis Bapt.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro Stephano filio Briccii de Ders contra
Be­nedictum de Artanhaza et Ladizlaum filium suum…), valamint két zárópecsét nyoma. DL
39482. (Petróczy cs. lt. C–25A., Ovar.) – Levt. Közl. 9. (1931) 65–66.

220
1382. aug. 9. Tisztaberek.
Balk vajda, Zathmar-i comes jelenti I. Lajos királynak, hogy ő betegségben (debilitas) lévén
vi­cecomes-ét: Gachal-i Miklós fia: Bertalant küldte ki azon bíráskodás megtekintésére,
ami­vel a király döntéshozó oklevelének megfelelően Simon néhai bán fia: János mester a
sa­ját jobbágyai és oláhjai (Olahi) részéről aug. 8-án (quind. Jacobi) Waswar-i Tamás fia:
Já­nosnak tartozott az uralkodó oklevelében foglaltak ügyében. Bertalan visszatérve Balk
kér­désére elmondta, hogy János mester a mind magyar, mind oláh jobbágyait a mondott
idő­pontban összehívta Megyes nevű birtokára. De mivel Balk személyesen a betegsége
mi­att nem tudott odamenni, fivére: Drak pedig most a király szolgálatában van elfoglalva,
to­vábbá Zantho-i Pe[the]w fia: János mester, Ch[aho]l-i Sebestyén mester, valamint a me­
gye szolgabírói (noha kellett volna) személyesen jelen lenni nem tudtak, csak Mihály mes­
ter speciálisan az ügyben kiküldött, az uralkodó oklevelében megnevezett királyi em­ber, a
királyi aula notarius-a, ezért János mester (nem akarván a király levelének tartalmát meg­
szeg­ni) nem tudta megtartani a bíráskodást. János mester kijelentette azt is, hogy Tamás
fia: János a jegyzékébe (registrum) olyan emberek nevét íratta össze, akik nincsenek nála
és akik már meghaltak.1 (D. in Tiztaberek, 2. die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől címzés, valamint pecsét nyoma. DL 72392. (Mándy cs. lt.)
– Tartalmilag átírta Lackfi István nádor 1391. júl. 14. > Ilsvai Leusták nádor 1393. máj. 30-i
ok­levelében. DL 72396. (Uo.) – Doc. Val. 298–299.
1
Az oklevél egyes szám első személyben fogalmazódott.

221
1382. okt. 2. Óvári.
Bertalan Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók előtt Sydo-i István fia: Tamás elmondta,
hogy Peleske-i László fia: István és annak fia: Péter előre megfontoltan a házához mentek,
nyíl­lövésekkel meg akarták ölni, 2 ökrét és 20 szekér szénát elvittek, és őt azóta is sokféle
mó­don zaklatják. (D. in Ouary, f. V. p. Michaelis.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint egy zárópecsét töredékei, egy kör­
vo­nala. DL 64967. (Becsky cs. lt.)

222
1384. febr. 12. Buda.
Mária királynőnek elmondták Kallo-i István fia: István személyében hogy Radalph-i Ra­
dalph (1383.) szept. 11-én (f. VI. p. Nat. virg.) az ő Meddyes birtokára menve 4 ökrét és
1 szekerét elvette. Ezért a királynő utasítja a Zathmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és

100
a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg az igazságot,
majd tegyenek jelentést. (D. Bude, f. VI. p. Scolastice.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1384. márc. 31-i jelentésében: 226. DL 52474. (Kállay cs. lt.)
– Süttő Sz. 2003. II. 38–39.

223
1384. febr. 12. Buda.
Mária királynőnek elmondták Kallo-i István fia: István személyében, hogy amikor ő a ki­
rály­nő Lengyelország felé indított seregébe ment, Radalph-i Nylas (dictus) Domokos és
Nylas (dictus) Mihály (1383.) okt. 3-án (sab. p. Michaelis) az ő Meddyes nevű birtokára
men­tek hatalmaskodva, 4 ottani jobbágyát megsebesítették, félholtan hátrahagyva őket.
Ezért a királynő utasítja a Zothmar megyei comes-t vagy vicecomes-t és a szolgabírókat,
hogy küldjék ki egyiküket vagy kettejüket, akik tudják meg az igazságot, majd tegyenek
je­lentést. (D. Bude, f. VI. p. Scolastice.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1384. márc. 31-i jelentésében: 225. DL 52473. (Kállay cs. lt.)
– Süttő Sz. 2003. II. 38.

224
1384. febr. 13. Buda.
Mária királynő Budán, 1384. febr. 13-án (sab. a. Valentini, 1384.) kelt parancslevele Balk
Zathmar-i comes-nek és fivéreinek: Drag-nak és Jánosnak. Elmondták neki asszonypatakai
(Rivulus Dominarum) és középhegyi (Medius Mons) polgárai és hospesei, miszerint Balk
és fivérei megtiltották nekik, hogy a királynéi Feketeerdőben (silva Nigra) fát vág­janak,
szenet égessenek és más, számukra szükséges dolgokat tegyenek, és az ezeken mun­
kál­kodókat (laboratores montanarum) ezen erdőből kiűzték. Ezért a királynő utasítja a
cím­zetteket, hogy mostantól az ezen városokbeli polgárokat és hospeseket mindettől ne
me­részeljék tilalmazni, hanem engedjék, hogy a mondott erdőt szabadon használhassák,
ne­kik jogtalanságot ne okozzanak emiatt, őket ne zaklassák.
Tartalmilag átírta Bátori István országbíró 1492. márc. 25. > II. Ulászló király 1503. nov. 16.
DL 72092. (Rákóczi-Aspremont cs. lt.) – Fejér X/8. 139.; Doc. Val. 316–317.; Süttő Sz. 2003.
II. 39.

225
1384. márc. 31. Csenger.
Pathyud-i István mester Zothmar-i vicecomes és a szolgabírók1 jelentik Mária királynőnek,
hogy febr. 12-i parancslevelének (223) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Wethes-i Pál
fia: Lászlót és Rezege-i Pál fia: Pétert, akik nemesektől, nemtelenektől, s más, bármiféle
hely­zetű és állapotú emberektől megtudták, hogy az történt, amit István személyében a
királynőnek elmondtak, és amit Mária oklevele tartalmaz. (D. in Chenger, f. V. a. Ra­mis­
pal­marum.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (…pro Stephano filio Stephani de Kallo
cont­ra Dominicum et Michaelem dictos Nylas de Radalph…), valamint három zárópecsét tö­re­
dékei. DL 52473. (Kállay cs. lt.) – Kállay 1970. szám.
1
A kiadók neve az oklevél legalján, a szöveg alatt szerepel.

101
 226
1384. márc. 31. Csenger.
Pathyud-i István mester Zathmar-i vicecomes és a szolgabírók1 jelentik Mária királynőnek,
hogy febr. 12-i parancslevelének (222) megfelelően kiküldték kettejüket, ti. Wethes-i Pál
fia: Lászlót és Rezege-i Pál fia: Pétert, akik nemesektől, nemtelenektől, s más, bármiféle
hely­zetű és állapotú emberektől megtudták, hogy az történt, amit István személyében a
királynőnek elmondtak, és amit Mária oklevele tartalmaz. (D. in Chenger, f. V. a. Ra­mis­
pal­marum.)
Papíron, a hátlapján azonos kéztől címzés és tárgymegjelölés (…pro Stephano filio Stephani
de Kallo contra Radalphum de Radalph…), valamint három zárópecsét töredékei. DL 52474.
(Kál­lay cs. lt.) – Kállay 1969. szám.
1
A kiadók neve az oklevél legalján, a szöveg alatt szerepel.

227
[1387.] júl. 24. után. Csenger.
Szatmár megye nemességének levele Zsigmond királyhoz. Tudja meg, hogy elpanaszolta
ne­kik Mikolai Domokos, Tamás, Pál és Miklós, hogy Meggyes-i néhai Simon bán fia: Ist­
ván mester Margit-nap előtti hétfőn Bertalan fia: Mihály, János fia: György, Nelves (dictus)
Miklós fia: György, Michoch és Tar Jakab nevű fegyveres familiárisaival Mikola birtokra
törve 116 barmukat elvették. Kérik ezért, hogy az elvett dolgok ügyében méltóztasson
elég­tételt szolgáltatni.
Foltos papíron, hátlapján három pecsét darabjaival. DL 72452. (Mándy cs. lt.) – A hátlapján a
cím­zés alatt: Pro nobilibus de Micola.
Az oklevél szövege: Serenissimo principi domino, domino Sigismundo Dei gratia regii Hungarie,
do­mino eorum metuendo!1
Fidelia servitia eorun[dem]. Noverit vestra serenitas, quod Dominicus, Thomas, Paulus et Ni­
co­laus nobiles de Micola ad nostra[m] venientes presentiam nobis querulose patefecerunt,
quod magister Stephanus filius condam Simonis bani de Meges feria secunda proxima ante
festum Beate Marie Magdalene proxime preteriti manibus armatis et potentiariis unacum suis
familiaribus, videlicet Michaele filio Bartholomey, Georgio filio Johannis, Georgio filio Nicolai
dicti Nelves, Michoch et Jacob(!) Tar et aliis ad ipsum pertinentibus ad dictam possessionem Mi­
cola veniendo centum decem et sex pecudes bonos auferendo, de quibus omnibus premissis factis
nobis certa et vera constat veritatis. Igitur non habemus preter Deus, cui valeamus conqueri, nisi
vestre serenitatis presentiam, qui nos protegat, ob hoc vestram petimus serenitatem, quatenus
de omnibus premissis rer[um] ablationibus dignemini satisfacere et velitis, ut de cetero vestre
non inproperamus serenitati. Scripta in Chenger, feria quinta proxima post festum Beati Jacobi
apostoli.
H(umillimi) universi nobiles de comitatu
Zathmar, fydeles vestri servitores
1
A hátlapról.

228
1389. márc. 31. Óvári.
Péter fia: Lőrinc mester szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy sze­mé­
lyesen megjelent előttük Zekeres-i István fia: Miklós és tiltakozott az ellen, hogy Doba,
Ba­lázs, Mihály, György, továbbá Rufus János és fia: Beke – Micula/Micola-i Domokos,
Pál és Miklós jobbágyai – a múlt év mindenszentek ünnepe (1388. nov. 1.) táján 70 jó
disz­nójukat tolvajul (furtim) elvitték nagy kárt okozva neki, s a mondottak semmiféle
elégtételt nem adtak neki. A megye Miklós kérésére kiküldte Philpus-i Péter fia: Lőrincet

102
és Samel-i Márkot, akik visszatérve elmondták, hogy ők vizsgálatot tartva megtudták az
igaz­ságot, amely mindenben igazolta Miklós panaszát. (D. in Ovary, f. V. p. Invocare.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét darabjaival. DL 78002. (Zichy cs. zsélyi lt. 1-39.) – A hátlapján
a címzés alatt: Inquisitoria. – Zichy IV. 390–391., ZsO I. 951.

229
1393. aug. 26. Buda.
Mária királynő parancslevele Szatmár megye hatóságához. Tudják meg, hogy Chahol-i
Se­bestyén fia: István famulus-a: An[drás] fia: Péter ura nevében néhai Simon fia: István
mes­ter ellenében, akivel előtte személyesen találkozott, elpanaszolta, hogy Simon fia: Ist­
ván mester Margit-nap (júl. 13.) táján jobbágyait a szabad úton (in via libera) találva
ha­talmasul elvette tőlük 10 ökrüket, 3 szekerüket, 29 köböl terményüket (avene) és 3 lo­
vu­kat és a tetszése szerinti helyre szállította azokat, s emellett számos más jogtalanságot
is okozott István mester nagy kárára. – Ezt hallván Simon fia: István mester azt válaszolta,
hogy ő valóban elvette a mondott javakat, ám azok hamis úton jártak, s ezen állítását haj­
lan­dó közös tanúvallatás alá is bocsájtani. Ezek után Péter ura nevében ítéletet és igazságot
kért. A királynő megparancsolja tehát, hogy Kisasszony-nap 8. napján (szept. 15.) az e
célra külön kirendelt embere: Zantho-i Pethev fia: János mester jelenlétében, miután tör­
vény­székükre összehívták a megyebelieket, tartsanak vizsgálatot, majd hozzanak ítéletet
és adjanak méltányos elégtételt Sebestyén fia: István mesternek. Minderről pedig tegyenek
je­lentést neki. (D. Bude, 3. die Bartholomei.)
Átírta Szatmár megye 1393. szeptember 15-i jelentésében: 230. Akadémiai lt., Kolozsvár. Ke­
mény J.-gyűjt. 69. (47.) (DF 253478.) – Tört. Tár 1889. 734., ZsO I. 3052.

230
1393. szept. 15. Csenger.
Raska-i Lóránt fiai: Vid és Lukács szatmári alispánok meg a szolgabírák jelentik Mária
ki­rálynőnek, hogy aug. 26-i parancsára (229) kiküldötte, Zantho-i Pethev fia: János mes­
ter jelenlétében Kisasszony-nap 8. napján (szept. 15.) Chenger faluban, ítélőszékükön
min­den nemest megkérdeztek a levelében leírtakról, s megtudták, hogy az abba foglaltak
meg­felelnek a valóságnak. Ekkor Zered-i Ferenc, Simon fia: István mester famulus-a,
be­mutatta nekik Zsigmond király levelét, amely szerint a király úr István mester minden
pe­rét hadoszlás utánra (ad residentes presentis exercitus) halasztotta, ennek értelmében a
fe­lek közötti pert akkora halasztották. (D. in Chenger, in termino prenotato.)
Foltos, lyukas papíron, a hátlapján négy gyűrűspecsét darabjával. Akadémiai lt., Kolozsvár.
Ke­mény J.-gyűjt. 69. (47.) (DF 253478.) – Tört. Tár 1889. 734., ZsO I. 3089.

231
1393. okt. 24. Karász falu mellett.
Ilsvai Leusták nádor és fejéri ispán emlékezetül adja, hogy Gál-nap előtti hétfőn (okt. 13.)
a Szabolcs és Bereg megyei nemesség közössége (universitas) részére Caraz falu mellett
tar­tott bírói közgyűlésén (in congregatione generali) Baka-i Péter fia: Bereck és János fia:
Fá­bián a többiek közül személyesen felkelvén előadták, hogy Karol-i Marhardus fiainak:
Lászlónak és Andrásnak Olchina birtokon lakó jobbágyai: Nyakkuthl(!) István, Kontar
Miklós, Karus Mihály, István, Sis Péter meg fia: Gál, Bozyas Péter, Tywk Mykael(!) és
Vaak Pál az ez évi Szaniszló-nap előtti hétfőn (máj. 2.) az éj csendjében ördögi sugallatra
uraik parancsára, akaratából és engedélyével fegyveresen Baka birtokukra törve Bereck

103
házának ajtajait feltörték, sertéseket (scrophas), szalonnákat (lardos) és egy aranyozott
ezüst­keresztet (unam crucem argenteam deauratam) meg minden más holmijukat mintegy
1000 aranyforint értékben; továbbá Fábián holmijait is, amit a házban tárolt szintén 1000
aranyforint értékben elvitték és Berecket pedig megverték és megsebesítették, félholtan
hagyva hátra; mindezek most is a Karul-iaknál vannak. Mindezt Szabolcs megye hatósága
is bizonyíthatja, majd kérték a nádort, hogy kérdezze meg a hatóság tagjait, valamint az
esküdt ülnökeket erről. – A nádor ezek után úgy döntött, hogy a kérdésben tartsanak es­kü
alatti tanúvallatást. Ennek eredménye alapján tanúsították, hogy minden a Baka-iak pa­na­
sza szerint történt. (D. prope villam Caraz, 12. die f. II. a. Galli.)
Átírta Szatmár megye 1408. máj. 10-i oklevelében: 268. DL 98741. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Ká­rolyi cs.)

232
1394. júl. 23. Csenger.
Zauath-i Miklós fia: András szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy
sze­mélyesen megjelentek előttük embereik: Darah-i Péter fia: Máté és Pachud-i Balázs,
majd tanúsították, hogy mivel Micola-i Miklós pünkösd ünnepe (jún. 7.) táján Gathyal-i
jobbágyai, azaz Pál, László fia: Miklós, Bertalan fia: Imre részéről előttük igazságot és
ítéletet akart szolgáltatni, ám hiába várt a törvényes ideig Gathyal-i Miklósra és Imrére,
azok nem jöttek és nem is küldtek maguk helyett senkit. (D. in Chenger, f. V. a. Jacobi.)
Papíron, hátlapján két gyűrűspecsét darabjával. DL 72397. (Mándy cs. lt.) – A hátlapján a cím­
zés alatt: Memorialis.

233
1395. ápr. 29. előtt. [...]
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Karul-i Mar­
hart fiai: András és László a maguk meg Simon fia: László nevében, hogy Zudor György
meg fia: Domokos, valamint Zudor István fia: Benedek múlt évben fegyveresen és ha­tal­
ma­sul Olchwa és Embul birtokukra törve felprédálták azokat, [...], tűzzel elpusztították, s
ezzel meg nem elégedve Embul birtokon lakó jobbágyaikat [... .... ...], továbbá a Karul-i
ne­mesek 100 disznaját Beltuk birtokra vitték [... ...], miközben köztük per folyik; ezért
meg­parancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére,
majd azt írják meg neki. ([D. ..., ...])
Átírta Szatmár megye 1395. ápr. 29-i jelentésében: 234. DL 98671. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Ká­rolyi cs.)

234
1395. ápr. 29. Csenger.
Zouath-i Miklós fia: András szatmári alispán meg a szolgabírák jelentik Zsigmond ki­rály­
nak, hogy parancsára (233) kiküldték maguk közül Bagus-i [Péter]1 és Vethes-i Péter fiát:
Lő­rincet, akik visszatérve elmondták, hogy minden a Karul-iak panasza szerint történt.
(D. in Chenger, f. V. p. Georgii.)
Hiányos, foltos papíron, a hátlapján három pecsét darabjaival. DL 98671. (Károlyi cs. nem­zet­
sé­gi lt., Károlyi cs.) – A hátlapján a címzés alatt: [Rela]toria.
1
Vö. 244.

104
 235
1396. jún. 15. Csenger.
Vethes-i Péter fia: Lőrinc szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy sze­
mé­lyesen megjelent előttük V[aya]-i László fia: László és tiltakozott az ellen, hogy Ders-i
Kanthor Péter, Lukács és István két famulus-ától öt disznót elraboltak, őket elfogták és a
mai napig fogságban tartják őket hatalmasul. A megyei hatóság László kérésére kiküldte
Iklod-i Pál fiát: [....] és Roho[d]-i Mátyást, akik visszatérve elmondták, hogy mindenkitől
vizsgálódva megtudták, hogy minden a panasz szerint történt. (D. in Chenger, f. V. p. Bar­
nabe.)
Foltos, elmosódott írású papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 96686. (Vay cs. berkeszi lt.)

236
1398. aug. 22. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy megjelent előttük
Gyge-i Jakab (fia:) János és tiltakozott az ellen, hogy a Czegen-i hospes-ek: Batha, Damian,
Thar Tamás, Demberk (dictus) Tamás, Santa Balázs, Thot Jakab, Ladanus (dictus) István,
Ze­kel (dictus) László, Peterman András, Kalmar János Keuche-i1 Dénesnek és Sphan-
di(!)-i1 Mihály fiának: Péternek a jobbágyai az ő Gyge birtokára menve az ottani egy
ke­rekes malmából (de suo molendino unum currum oneratum) a terményt elvitték, Jánost
pedig illetlen és gyalázatos szavakkal illették hatalmasul, majd kérte ennek tanúsítását. A
megyei hatóság Nabrag-i Jánost küldte ki, aki visszatérve elmondta, hogy minden a pa­
nasz szerint történt. (D. in Chenger, f. V. p. Beati Stephani regis.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 78257. (Zichy cs. zsélyi lt. 2–641.) – A hát­lap­
ján a címzés alatt: Inquisitoria. – Zichy V. 79.; ZsO I. 5450.
1
Csak a címzésben tüntették fel nevét.

237
1400. febr. 5. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy személyesen meg­
je­lent előttük Chahal-i néhai Sebestyén mester fia: Dénes és tiltakozott az ellen, hogy
Mar­hardus fiainak: Lászlónak és Andrásnak Olchva birtokon lakó jobbágyai, uraik aka­
ra­tából és engedélyével az éj csendjében az ő Alexander nevű birtokukra menve az ott
la­kó jobbágyukat: Jog Lászlót kétszáz forintot érő összes javával és holmijával elvitték és
sok­szori kérésére sem adják vissza neki hatalmasul, majd kérte őket ennek tanúsítására.
A megyei hatóság Vita-i Magnus Balázs fiát: Tamást és Rohod-i Mátyást küldte ki, akik
visszatérve elmondták, hogy ők mindent a panasz szerint találtak. (D. in Chenger, f. V. a.
Do­rothee.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 64115. (Kapy cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Inquisitoria. – ZsO II. 53.

238
1400. máj. 20. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy megjelent előttük
Pé­ter asszonypatakai (de Rivulo dominarum) plébános familiárisa: György és ura nevében
el­mondta, hogy a Zathmar-i polgárok és hospes-ek Péter Gelyenes birtokához tartozó
szán­tóföldeket elszántották és bevetették az ő sokszori tiltakozása ellenére hatalmasul,

105
ezért Péter plébános familiárisa eltiltotta ettől azokat levelük által. (D. in Chenger, f. V. a.
Ele­ne.)
Foltos papíron, pecsét nyomával. DL 85548. (Sztáray cs. lt.) – A hátlapján a címzés alatt: Pro­
tes­tatoria et prohibitoria. – Sztáray II. 22., ZsO II. 283.

239
1401. febr. 11. Visegrád.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Ders-i Lóránd
fia: Antal nevében, hogy Janussy-i Mihály fiai: Péter, László és Bálint nemrégiben Hodaz
bir­tokon lévő részére törve jobbágyát: Thas (dictus) Pétert elfogták, házából kiráncigálták
és ártatlanul az éjjel felakasztották; ezzel meg nem elégedve karácsony (dec. 25.) táján
őt magát Ders birtok határain belül találva hirtelen rátörve fejszéjét (securium) elvették,
s meg akarták ölni; sőt ezenfelül Hodaz-on lakó jobbágyaitól az ottani legelőn talált hat
lo­vat az istállójukba vezettek és most is ott tartják, sőt kettőt belőle megöltek, mindezt
ha­talmasul tették az ő igen nagy kárára. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy
vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. in Wyssegrad, f.
VI. p. Dorothee.)
Átírta Szatmár megye 1401. ápr. 14-i jelentésében: 240. DL 39487. (Petróczy cs. lt. C–30.
Chenger.) – Levt. Közl. 9. (1931) 67.; ZsO II. 867.

240
1401. ápr. 14. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák jelentik Zsigmond királynak, hogy febr. 11-i
pa­rancsára (239) kiküldték maguk közül Wytka-i Lászlót és Andrást, akik visszatérve el­
mond­ták, hogy ők vizsgálatot tartva megtudták, hogy minden a panasz szerint történt. (D.
in Chenger, f. V. p. oct. pasche.)
Foltos, hiányos papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 39487. (Petróczy cs. lt. C–30.
Chenger.) – A hátlapján a címzés alatt: Inquisitoria. – Levt. Közl. 9. (1931) 67.; ZsO II. 999.

241
1401. júl. 14. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy személyesen meg­
je­lent előttük Mycola-i Domokos szolgabíró – a maga meg uterinus testvérei: László
és Pál; meg fia: Gergely nevében – és tiltakozott az ellen, hogy Mycola-i Tamás fiai:
Mik­lós, Tamás, Benedek és Lőrinc Syma birtokon lévő részük keleti felén fekvő telket
(ses­sionem) – amely korábban Zarraz (dictus) Jánosé volt – két másik telekkel, amely
a panaszosokat osztály útján illeti meg, hatalmasul elfoglalták és a mai napig elfoglalva
tart­ják az ő sokszori tiltásuk ellenére, ezenfelül Syma-i részükhöz tartozó szántóföldeket,
er­dőket, legelőket és cserjéseket meg más haszonvételeket hasonlóképpen elfoglalták ha­
tal­masul, majd kérte tőlük mindezek igazolását. A megyei hatóság Komlod-i Miklós fiát:
Lászlót és Dobrach-i Miklós fiát: Benedeket küldte ki, akik visszatérve elmondták, hogy
ők vizsgálatot tartva megtudták, hogy minden a panaszban leírtak szerint történt. (D. in
Chen­ger, f. V. p. Margarethe.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét darabjaival. DL 72398. (Mándy cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Inquisitoria. – ZsO II. 1158.

106
 242
1401. szept. 22. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy személyesen megjelent
előt­tük Semyen-i Leukes fia: Miklós meg Panyla-i László fia: István, valamint János és
Leukes, majd tiltakoztak az ellen, hogy bár birtokaikon már megosztoztak, mégis Karol-i
Mar­hardus fiai: László és András jobbágyaikkal osztatlanul maradt erdeiket, továbbá a
bir­tokaikhoz tartozó más haszonvételeiket hatalmasul használtatják. Végül Miklós és a
töb­biek Lászlót és Andrást eltiltották attól, hogy a Tisza és Szamos folyóknál lévő erdeiket
és halászóikat (silvas, piscinas in Tycia et Zamus habitas) meg más haszonvételeiket kü­lö­
nö­sen az Olchua és Apathy birtokokon lakó jobbágyaikkal használtassák. (D. in Chenger,
f. V. a. Cozme et Damiani.)
Foltos papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 53126. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a
cím­zés alatt: Protestatoria et prohibitoria. – ZsO II. 1240.

243
1401. okt. 8. Esztergom.
Az országnagyok parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták nekik Karol-i
Mar­hardus fiai: András és László mesterek nevében, hogy Hormos Pál és Chan-i Jakab
Zamussegh-i officiálisok Olnod-i Zudar Benedek meg fia: Jakab, valamint Zudar Péter fia:
Simon mesterek bíztatására és akaratából a napokban Olchva és Apathy birtokaikra tör­tek
hatalmasul és ott új határjeleket emeltek, továbbá ottani erdejüket kivágták és el­pusz­tí­tot­
ták, valamint ottani jobbágyaiknak nagyszámú disznóját, barmát és más állatát (certam
quan­titatem porcorum ac pecorum et aliorum animalium) hatalmasul elvették. Ezért meg­
pa­rancsolják nekik a Szent Korona nevében, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az
igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. Strigonii, sab. p. Francisci.)
Átírta Szatmár megye 1401. nov. 3-i jelentésében: 244. DL 98729. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Ká­rolyi cs.) – Károlyi I. 514–515.; ZsO II. 1260.

244
1401. nov. 3. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák jelentik Pelseuch-i Detre nádornak, hogy az
or­szágnagyok okt. 8-i parancsára (243) Bagus-i Pétert és Damahyda-i Miklóst küldték ki,
akik visszatérve elmondták, hogy vizsgálatot tartva megtudták, hogy minden a Karol-iak
pa­nasza szerint történt. (D. in Chenger, f. V. p. Symonis et Jude) – A dátum után írva: mi­
köz­ben köztük per folyik.
Papíron, hátlapján három pecsét nyomával. DL 98729. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
– A hátlapján a címzés alatt: Inquisitoria. – Károlyi I. 514–516.; ZsO II. 1285.

245
1401. nov. 5. Visegrád.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Semyen-i
Leukes fia: Miklós meg Panyla-i Leukes, János és István nevében, hogy Karol-i Marhardus
fiai: András és László Demeter-nap előestéjén (okt. 25.) fegyveresen Semyen és Panyla
bir­tokaikra törve azokat teljesen elpusztították és kirabolták, s ott lakó jobbágyaik kö­
zül néhányat illetlen szavakkal gyaláztak és 70 disznójukat elhajtották, miközben köz­
tük per folyik. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket
az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. Az oklevelet, mivel János esztergomi

107
érsek, főkancellár a királyi pecsétekkel távol van, ezért az érsek pecsétjével erősítették
meg. (Presentes vero propter absentiam venerabilis in Christo patris domini Johannis
ar­chiepiscopi Strigoniensis, aule nostre sumpmi cancellarii sigillorumque nostrum erga
ip­sum habitorum, sigillo eiusdem fecimus consignari.) (D. in Vissegrad, in Emerici.)
Átírta Szatmár megye 1401. dec. 15-i jelentésében: 246. DL 53140. (Kállay cs. lt.) – ZsO II.
1291.

246
1401. dec. 15. Csenger.
Guth-i Pál szatmári alispán és a szolgabírák jelentik Zsigmond királynak, hogy nov. 5-i
pa­rancsára (245) kiküldték Scalmad-i Györgyöt és Jánost, akik visszatérve elmondták,
hogy vizsgálatot tartva megtudták, hogy minden Leukes fia: Miklós meg Leukes, János és
Ist­ván panasza szerint történt, miközben köztük per folyik. (D. in Chenger, f. V. a. Thome
ap.)
Papíron, hátlapján négy pecsét nyomával. DL 53140. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Inquisitoria.

247
1401. dec. 31. Visegrád.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Semyen-i
Leukes fia: Miklós meg Panyla-i László fiai: Leukes, János és István nevében, hogy Ga­
rol(!)-i Marhardus fiai: László és András a kereszt felmagasztaltatásának ünnepe utáni 3.
na­pon (szept. 16.) Semyen és Panyla birtokukról 195 tizeddisznójukat (porcos ipsorum
decimales), továbbá Leukes fia: Miklós jobbágyától, Pál fiától: Antaltól 33, aztán Luca-
napján (dec.13.) pedig Miklóstól 95 legelő disznóját (porcos pascuales), ezenkívül Leukes,
János és István jobbágyaitól: Chyryk (dictus) Lászlótól 61, Varga (dictus) Jánostól 3
és Bartha-tól 5, Konch Páltól pedig szintén 3 disznót vettek el hatalmasul, valamint a
Panyla-i nemeseknek három Panyala-i jobbágyát pedig ugyanitt Kantha (dictus) Péter,
Far­kas Benedek, Fuzthew Bereck és Kakas Péter nevű familiárisaikkal megverették és
mindenükből kiraboltatták. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két
emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. in Wissegrad, in Sil­
vestri.)
Átírta Szatmár megye 1402. márc. 23-i jelentésében: 249. DL 53144. (Kállay cs. lt.) – ZsO II.
1361.

248
1402. febr. 9. Csenger.
Gachal-i Bertalan fia: Imre, Chaach-i György és Marchally-i Dénes vitézek (milites) székely
és szatmári ispánok nevében emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előtte Vaya-i
László és tiltakozott az ellen, hogy Lóránt fia: Barla Vaya birtokra küldött jobbágyaival
egyik jobbágyának lovát birtokára vitette, azt mondván, hogy a lovat kóborolva találta,
majd amikor visszakérte tőle a lovat, Barla azt válaszolta, hogy az ő jobbágyától lopták el
lovat, majd úgy ítélte, hogy a jobbágy intézkedése értelmében tegyen esküt és a lovat ma­
gá­hoz vette. Vaya-i László az eskütételt Vaya-i Tamás előtt eltiltotta, de Barla ezt nem vette
fi­gyelembe. Mindezt Vaya-i Tamás tanúsította előttük, ezért úgy döntöttek, hogy Barla a
lo­vat hatalmasul és jogtalanul tartotta magánál vagy jobbágyánál. (primo dixisset, quod
ipsum equum errantem invenisset, postmodum vero, dum re[stitui] facere postulasset, in

108
contrarium idem Barla dixisset, ut a suo [iobag]ione fuisset furatus [et] iudicasset ipse
Barla, ut idem iobagio suus iuxta suam adiudicationem iuramentum prestaret [et] ipsum
equum ad se reciperet, ubi tale iuramentum et iudicationem idem Ladislaus de Vaya coram
Thoma de dicta Vaya prohibuisset et ipse Barla ipsam prohibitionem in nullo acceptasset
et hoc ita fuisse idem Thomas de Vaya fassus fuit coram nobis, unde nos commisimus, ut
ip­se Barla eundem equum sibi ipsi aut iobagioni suo potentialiter usurpasset et illegittime
fecisset.) (D. in Chenger, f. V. p. Cinerum.)
Szakadt, rongált papíron, hátlapján pecsétek nyomával. DL 96727. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
II. 1430.

249
1402. márc. 23. Csenger.
Gachal-i Bertalan fia: Imre szatmári alispán és a szolgabírák jelentik Zsigmond királynak,
hogy dec. 31-i parancsára (247) kiküldték maguk közül Scalmad-i Györgyöt és Rezege-i
Györ­gyöt, akik visszatérve elmondták, hogy minden a Semyen-i és Panyla-i nemesek pa­
na­sza szerint történt. (D. in Chenger, f. V. p. Ramispalmarum.)
Foltos papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 53144. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a
cím­zés alatt: [....] porcos nobilium de Semyen [... ... ... ..]sse per filios Marhardy; inquisitoria.

250
1402. [....]
Bator-i György fia: [János] és Gachal-i Bertalan fia: Imre, Chak-i István fia: György és
Mar­chaly-i István fia: Dénes székely és [szatmári ispánok] alispánjai emlékezetül adják,
hogy a szatmári [ispánok?] levele értelmében kiküldték maguk közül Dyde(!)-i Albert
és [Császári Szele]1 (dictus) István szolgabírákat, akik kimentek Bator faluba, ahol [Ba­
tor-i Péter] fia: János mester távollétében famulusának: Nomen-i (dictus) Györgynek elég­
tételt és ítéletet kellett volna adnia János leleszi custos-nak, ám ő ezt nem tette meg. [...]
Péter ottani kalmár (institor) pedig illetlen szavakkal János custos-ra támadt és el­le­ne
hatalmaskodva lépett fel. Minderről a szolgabírák elmondása alapján állították ki ok­le­ve­
lü­ket. (D. 2. die festi Beati [....])
Szétszakadt, foltos papíron, amelynek a bal oldali harmada hiányzik, a szöveg alatt egy nagyobb
és egy kisebb pecsét darabjával. SÚA Leleszi konvent orsz. lt., Bercsényiana, Irregestrata 2.
(DF 285120.)
1
Vö. 294.

251
1402. szept. 7. Csenger.
Batar-i György fia: János és Kachal(!)-i Bertalan fia: Imre szatmári alispánok és a szol­
ga­bírák emlékezetül adják, hogy megjelent előttük Panyla-i János és Leukus, majd be­
mutatták Chaakch-i György (magn.) székely ispán oklevelét, amely szerint Olnad-i Zudar
Benedek kötelezte magát, hogy Jakab-nap 8. napján (aug. 1.) a megye szolgabírája je­len­
létében a Tur nevű halastó lehalászása ügyében Zamusseg-i jobbágyai részéről az általuk
okozott 100 szatmári forintos (de dampnum(!) centum florenis computi Zathmaryensis)
károkozásáról elégtételt fog adni.1 Ezek után kérték őket, hogy küldjék ki embereiket
en­nek meghallgatására. A megye Ura-i Tamást és Zalmad-i Györgyöt küldte ki, akik
visszatérve elmondták, hogy a mondott napon kimentek Zamusseg birtokra, azonban

109
Be­nedek nem adott elégtételt, s erre officiálisa sem volt hajlandó. Minderről a székely is­
pán le­vele értelmében tudósítják a nádort. (D. in Chenger, f. V. a. Nat. Marie.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 53173. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Relatoria. – ZsO II. 1881.
1
Vö. 1402. június 25. (ZsO II. 1741.)

252
1404. ápr. 27.1 Korpona.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Mikula-i Ger­
gely és Domokos nevében, hogy Mikula-i Miklós, Benedek és Lőrinc húsvét (márc. 30.)
kö­rül gonosz szándékkal Mikula-n levő házukra (ad domum) rontva ottani jobbágyukat:
Dé­nes fiát: Tamást megölték, egy másikat kegyetlenül megvertek és megsebesítettek, sok
job­bágyuk feleségét lovak szűgyével törették (pectoribus equorum suorum trucidari), to­
váb­bá számtalan más jogtalanságot, gyalázatos tettet követtek el és kárt okoztak. Ezért
meg­parancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére,
majd azt írják meg neki. (D. in Korpuna, in dom. [p.] Georgii.)
Szatmár megye 1404 jún. 5-i jelentéséből: 254. DL 72400. (Mándy cs. lt.) – ZsO II. 3150.
1
Zsigmond e napon tartózkodott itt.

253
1404. máj. 15. Csenger.
Dolha-i Szaniszló szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy személyesen
meg­jelent előttük Vaya-i Tamás és tiltakozott az ellen, hogy Janussy-i Cantor Péter Vaya-i
László diák fiát: Lászlót hitére (ad fidem suam) Janussy birtokra hívatta azzal, hogy ve­le
beszélgetni akar (ut cum eodem fabularet et colloquium habere vellet), ám akkor ör­dö­gi
sugallatra ártatlanul testvérei: László és Bálint segítségével megölte és holttestét tör­vény­
telenül kitették a bokrok közé, hét éjjel és hét nap otthagyták, végül bevive szakállát csí­
pő­vassal kiszaggatták és azután más kimondhatatlan dolgokat követtek el rajta halála után
(sine lege ad frondes deposuissent et septem diebus atque noctibus ibidem relinquendo,
deinde infra recipi faciendo barbam ipsius cum forpice radi frovendo et alia indecibilia
post mortem super ipsum fecissent). Majd kérte tőlük Tamás, hogy küldjék ki emberüket,
aki igazolja az előbbieket. A megye Vaya-i Gergelyt, Ewry-i Bálintot és Jarmi Györgyöt
küld­te ki, akik visszatérve elmondták, hogy ők elmentek Janussy faluba, ahol megtudták,
hogy minden a panasz szerint történt. (D. in Chenger, f. V. a. Pent.)
Papíron, a hátlapján pecsétek nyomával. DL 96744. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO II. 3172.

254
1404. jún. 5. [...]
Dolha-i [Szani]szló szatmári alispán és a szolgabírák jelentik Zsigmond királynak, hogy
ápr. 27-i parancsára (252) kiküldték maguk közül Gyge-i Jánost és Egry-i Eleket, akik
visszatérve elmondták, hogy ők kimentek a megyébe és vizsgálódva megtudták, hogy
min­den Gergely és Domokos panasza szerint történt. (D. [..., f.] V. a. Barnabe.)
Három részre szakadt hiányos papíron, hátlapján három pecsét darabjával. DL 72400. (Mándy
cs. lt.) – A hátlapján a címzés alatt: Relatoria.

110
 255
1405. febr. 19. Csenger.
Magnus Gergely, Tódor herceg – többek között – szatmári ispán alispánja meg a négy
szol­gabíró emlékezetül adja, hogy személyesen megjelentek előtte [Mik]ula-i Domokos
meg fiai: Gergely és János egyfelől, másfelől Mikula-i Tamás fiai: Miklós, Benedek és
Lőrinc, majd a saját akaratukból a következő bevallást tették: jóllehet közöttük Dénes fia:
Tamás halála óta Mikula birtok ügyében per folyik és egymás ellenében többféle peres
oklevelet kiadattak a királyi kúriában, mégis most derék és nemes férfiak – különösen
Vethes-i [Amb]rus, Gathal-i Miklós és Gergely, Rosal-i Kun Miklós, Darah-i Máté fia:
Ger­gely és Jakab diák fia: [Dam]ján – közbenjárására minden ügyükben, kivéve a Tamás
meg­ölése ügyében zajlót, a következő egyezségre jutottak: minden egymás ellenében
kiadott peresoklevelüket érvénytelenítik, s erről a másik felet kölcsönösen nyugtatják;
ha valamelyik fél a békességet megszegné, akkor a bírói rész nélkül tíz márka bírságban
marasztaltatik el. Minderre a felek önként kötelezték magukat jelen levelük által. (D. in
Chenger, f. V. p. Valentini.)
Kettészakadt papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 72401. (Mándy cs. lt.)

256
1405. júl. 16. Csenger.
Feldes-i Magnus Benedek és Tamás szatmári alispánok meg a négy szolgabíró emlékezetül
ad­ja, hogy személyesen megjelent előttük Panila-i János és Zsigmond és tiltakoztak az
ellen, hogy Karul-i Marhardus fiai: László és András Panila birtokon lakó jobbágyaik nem
kevés kondáját (greges porcorum) onnan Apaty birtokra hajtatták, s azokat csak 12 dénár
váltságdíj fejében adták vissza; ezzel meg nem elégedve jobbágyaikat saját erdejükben
gombát szedve találván (in propria silva, qui baletas colegere) Apati jobbágyaikkal
kifosztatták hatalmasul. Mindezek után kérték a megyét, hogy küldjék ki embereiket ennek
bizonyítására. A megye kiküldte Vithka-i Jakabot és Lászlót, akik visszatérve elmondták,
hogy ők kimenve a megyébe Panila birtokra és megtudták, hogy minden a panasz szerint
történt. (D. in Chenger, f. V. a. Maria Magdalene.)
Papíron, a hátlapján pecsét nyomával. DL 53250. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés alatt:
In­quisitoria. – ZsO II. 4052.

257
1405. szept. 10. Csenger.
Feldes-i Magnus Benedek, András és Tamás szatmári alispánok és a négy szolgabíró em­
lé­kezetül adják, hogy Karol-i Marhardus fiai: László és András Apaty birtokukról az öt
porta után járó múlt évi és ezévi királyi kamarahasznát, valamint a bírságokat (lucrum ca­
mare regalis anni preteriti et presentis de quinque portis et de birsagiis) a Theten-i András
mes­ter nevében eljáró Máté kamarásnak előttük átadták, erről Máté Lászlót és Andrást
nyug­tatta. (D. in Chenger, f. V. p. Nat. Marie.)
Papíron, a hátlapján pecsétek nyomaival. DL 98748. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) –
Ká­rolyi I. 532.; ZsO II. 4147.

258
1405. szept. 10. Csenger.
Feldes-i Magnus Benedek, András és Tamás szatmári alispánok és a négy szolgabíró em­
lékezetül adják, hogy Janussi-i Cantor Barnabás, Antal, Péter, László, Bálint, István és

111
Domokos minden szomszédos nemest meg jobbágyaikat, különösen Bator-i Péter fiát: Já­
nost és a Chazar-i nemeseket, [...]-i Dénes fiainak jobbágyait, a Mees-i nemeseket, Ewr-i
Lászlót és Zsigmondot meg a többi nemest, a Jarmi-i, Vylak-i, Lorandhaza-i, Bakthay,
Feyertho-i nemeseket és Gywlay-i Antalt, valamint jobbágyaikat eltiltották haszonvételeik
és földjeik, különösen makkos erdeik (silvas glandatos) használatától, s egyúttal ellent is
mon­danak. (D. in Chenger, f. V. p. Nat. Marie)
Papíron, a hátlapján két pecsét nyomával. DL 39490. (Petróczy cs. lt. C–33. Chenger.) – A hát­
lap­ján a címzés alatt: Prohibitoria. – Levt. Közl. 9. (1931) 68.; ZsO II. 4148.

259
1406. febr. 24. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Callo-i
Lewkus fia: Miklós nevében, hogy Bator-i Péter fiainak Gyarmat-i1 jobbágyai: Gergely
fa­lunagy (villicus), Pop (dictus) Balázs, Pál fiai: Antal és Demeter, Feyer (dicti) Miklós és
Ba­lázs, továbbá Chun Miklós és Baranay-i Miklós fia: Miklós Gyarmath Alya-i jobbágyai:
Kochord (dictus) György, Gombus Gergely, Charachundy (dictus) Miklós, Miklós és
Gergely, Charachon Ferenc, Kis (Parvus) Mihály, Syrtha Péter, Chasoni (dictus) Péter
fia: Márton, Balázs fiai: Miklós és Tamás Bátor-i Péter fia: János, Rosal-i2 Chun (dictus)
Mik­lós meg Barania-i Miklós fia: Miklós engedélyével és akaratából Leukes fia: Miklós
Semyen birtokára törve egy jobbágyát elfogták és elvitték hatalmasul tetszésük szerint
cse­lekedve; ezért megparancsolja a megyének, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az
igaz­ság kiderítésére, majd írják azt meg a nádornak. (D. Bude, in Mathey.)
Átírta Szatmár megye 1406. ápr. 1-jei jelentésében: 260. DL 53287. (Kállay cs. lt.) – ZsO II.
4479.
1
Előtte kihúzva: Bator.
2
A jelentés címzéséből.

260
1406. ápr. 1. Csenger.
Philpus-i Lőrinc fia: László szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond ki­rály­
nak, hogy febr. 24-én kelt parancsára (259) kiküldték Dombo-i Istvánt és Egry-i Istvánt,
akik visszatérve elmondták, hogy kimenve a megyébe vizsgálatot tartottak, amely igazolta
a panaszt. (D. in Chenger, f. V. p. Iudica.)
Papíron, a hátlapján három pecsét darabjaival. DL 53287. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Relatoria.

261
1406. ápr. 18. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Kallo-i
Lewkes fia: Miklós nevében, hogy Gergely falunagy (villicus), Pap (dictus) Balázs, Pál
fiai: Antal és Demeter, Feyer (dicti) Miklós és Balázs Bator-i Péter fia: János, továbbá
Ko­­chordi (dictus) Gergely, Gumbus Gergely, Karachoondi (dictus) Miklós, Miklós és
Ger­­gely, Charachon Ferenc, Kis (Parvus) Mihály, Syntha Péter, Kazuni (dictus) Péter
fia: Márton, Balázs fiai: Miklós és Tamás Kun Miklós és Barania-i Miklós fia: Miklós,
va­­lamint Rostas Demeter, Szaniszló szabó (sartor), Chintalan Lőrinc, Chutur Lőrinc és
Vencel Mathuchina-i1 Domokos Gyarmathalia-i jobbágyai uraik engedélyével és akaratából
Lewkes fia: Miklós Semyen birtokára törve egy jobbágyát elfogták és hatalmasul elvitték

112
a tetszésük szerint cselekedve; ezért megparancsolja a megyének, hogy küldjék ki egy
vagy két emberüket vizsgálat tartására, majd annak eredményét írják meg neki. (D. Bude,
8. die Passce.)
Átírta Szatmár megye 1406. máj. 13-i jelentésében: 262. DL 53309. (Kállay cs. lt.)
1
A jelentés címzéséből.

262
1406. máj. 13. Csenger.
Teeth-i Gábor szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak, hogy ápr.
18-i parancsára (261) kiküldték maguk közül Saralian-i Balázs fiát: Mihályt és Pachiud-i
Já­nost, akik visszatérve elmondták, hogy ők Fülöp és Jakab ünnepe utáni kedden (máj. 4.)
ki­mentek a megyébe és az általuk megtartott vizsgálat igazolta a panaszt. (D. in Chenger,
f. V. p. Stanizlai.)
Papíron, a hátlapján egy nagyobb és két kisebb pecsét viszonylag ép darabjaival. DL 53309.
(Kál­lay cs. lt.) – A hátlapján a címzés alatt: Relatoria.

263
1406. jún. 11. Csenger.
Filpes-i [Lőrinc] fia: [László] szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja,
hogy Charnavada-i István fia: Péter egyfelől, másfelől Mikola-i M[ikló]s, Tamás és Do­
mo­kos – a maguk meg atyafiaik nevében – megjelentek előttük a Peren-i Péter ispán által
tar­tott közgyűlésen (in congregatione) és az utóbbiak elmondták, hogy jóllehet ottani
job­bágyaik véletlenül (casualiter) megverték és megsebesítették Pétert, mégis ők fogott
bírák – különösen Bagus-i Péter, Karul-i Marhurdus fia: László, Zovardus fia: Tamás meg
más nemesek – közbenjárására, úgy egyeztek meg, hogy Miklós és Domokos a töb­biek
nevében is 100, száz újdénáros forint kárpótlást ad két összegben: az egyik felét Mi­hály-
nap 8. napján (okt. 6.), a másik felét pedig vízkereszt 8. napján (1407. jan. 13.) fog­ják
kifizetni azzal a feltétellel, hogy ha először nem fizetnek, akkor annak kétszeresét kö­
te­lesek megfizetni, s ha a másodikat nem fizetik meg, akkor 50 ezüstmárka bírságban
ma­rasztaltatnak el a bírói rész nélkül. Ha rendben megfizetik az összeget, akkor Péter
kö­teles érvényteleníteni az ügyben született peres okleveleket. (D. in Chenger, f. VI. p.
corp. Christi.)
Felül hiányos, elmosódott írású papíron, hátlapján három pecsét nyomával. DL 72402. (Mándy
cs. lt.)

264
1406. júl. 8. Csenger.
Filpes-i Lőrinc fia: László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy tá­
jé­koztatta őket Gál Chenger-i plébános és esperes, hogy Peren-i Péter oklevele értelmében
a Dobrach-i László és Bolchay-i György – Lewkes fia: Miklós mester familiárisa – közötti
per­ben a Peren-i által Szatmár megye nemességének közössége (universitas) részére Chen­
ger falu mellett Úrnapja utáni csütörtökön (máj. 27.) tartott bírói közgyűlésen (in cong­
re­gatione generali) kiadott oklevél szerint Keresztelő Szent János ünnepének 8. napján
(júl. 1.) Györgynek esküt kellett tennie, ő azonban nem jött és nem is küldött maga helyett
sen­kit, ezért elmarasztalják. (D. in Chenger, 8. die 8. diei Johannis Bapt.)
Foltos papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 53334. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a
cím­zés alatt: Obmissionalis.

113
 265
1406. szept. 2. (Csenger.)
Filpes-i Lőrinc fia: László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Lew­kes Miklós levelük értelmében Dobrach-i Miklós fiának: Lászlónak a megkettőzés
ter­he alatt a mai napon bírói rész nélkül Chenger-en 25 forintot volt köteles fizetni. Az
idő­pont elérkezvén nem fizetett, ezért annak kétszeresében marasztalják el. (D. f. V. a.
Nat. Marie.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 53349. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Obmissionalis.
*
1406. dec. 16.
Gacsályi György szatmári alispán és a négy szolgabíró oklevele. DL 72404. (Mándy cs. lt.) – A szakadt,
hi­ányos papíron lévő oklevél helyes kelte: 1506. dec. 17. Lásd 453a.

267
1407. febr. 24. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Perem-i Gergely a többiek közül felkelvén eltiltja Ders-i Sandor fiait: Miklóst és Já­nost
meg Lászlót és Pétert, valamint a Nogdubus birtokkal szomszédos többi nemest és job­
bá­gyaikat, hogy szántóföldjeit, kaszálóit, a Fekete Erdew és Ligeth nevű erdeit akarata
el­lenére maguk használják vagy jobbágyaik által használtassák. (D. in Chenger, f. V. p.
Remin.)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 75401. (Patay cs. lt.) – ZsO II. 5313.

268
1408. máj. 10. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak.
Tud­ja meg, hogy abban a perben, amely egyfelől Marhardus fia: András, másfelől Baka-i
Fá­bián között zajlik, megkapták levelét és a pert jogos útra terelték, de ha András az íté­
let­tel nem lesz megelégedve, akkor megküldik azt a királyi kúriába elé meg a főpapok és
bárók döntésére. Végül is Fábián előadta, hogy neki András károkat okozott, aminek bi­
zo­nyítására bemutatta Ilsvai Leusták (1393.) okt. 24-i, Karász falu mellett kelt bizonyító
ok­levelét (231). – Ezek után ők a velük együtt ítélkező nemesekkel úgy határoztak, hogy
Fá­bián Marhardus fia: András ellenében ötvenedmagával nemesekkel tegyen esküt, hogy a
mondott hatalmaskodást elszenvedte. Mivel András az ítéletükkel nem volt megelégedve,
ezért a pert mindenféle bírság nélkül átküldik Mihály-nap nyolcadára a királyi kúriába
eléjük. (D. in Chenger, f. V. a. Stanizlay.)
Hiányos papíron, a hátlapján pecsétek nyomaival. DL 98741. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Ká­
rolyi cs.) – A hátlapján a címzés alatt: Transmissio cause.

269
1409. okt. 11. Csenger falu mellett.
Peren-i Péter volt székely ispán – most többek között – máramarosi ispán emlékezetül ad­ja,
hogy Mihály-nap utáni hétfőn (szept. 30.) Szatmár és Ugocsa megyék nemességének kö­
zössége (universitas) részére külön királyi parancsra Chenger falu mellett tartott bírói köz­
gyű­lésén (in congregatione generali) Iryen-i László fia: Tamás a többiek közül felkelvén
elő­adta, hogy Dengelegh-i Pongrác fiai: néhai Bertalan és László az ő Iryen nevű birtokára

114
menve azt kirabolták, elnéptelenítették és az ott lévő házaikat hatalmasul elszállítatták
(edificia domorum suarum in eadem Iren habitarum potentialiter deportassent et deportari
fecissent), majd kérte Perényi Pétert, hogy erről a Szatmár megye alispánja, szolgabírái és
esküdt ülnökei által adasson igazolást. Ezért meghagyja a megyének, hogy tartsanak es­kü
alatti tanúvallatást a kérdésben és annak eredményéről adjanak levelet Tamásnak az igaz­
ság­ra ügyelve. (D. prope villam Chenger, 12. die congregationis.)
Átírta Szatmár megye 1410. jan. 9-i jelentésében: 273. Arhivele Statutului Maramureş, Irinyi
cs. lt. 3. (1–6.) (DF 280550.)

270
1409. nov. 21. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Meges-i István fia: Zsigmond annak a 6 márka bírságnak a bírói részét, azaz 4 márkát,
amely­ben a Chenger-i széken (in sede Chenger) Janussy-i Cantor László ellenében ma­
rasz­talták el, megfizette nekik. Erről nyugtatják a jelen levéllel. (D. in Chenger, f. V. a.
Clementis.)
Papíron, a szöveg alatt három gyűrűspecsét darabjaival. DL 53504. (Kállay cs. lt.) – ZsO II.
7194.

271
1410. jan. 8. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy sze­
mélyesen megjelent előttük Vaya-i Tamás – a maga meg Miklós fiai: Ábrahám és István,
László fia: György meg István fiai: Mihály és György nevében – és eltiltotta a Szat­már
megyei Martonos prédium minden szomszédját és határosát, különösen pedig Vaya-i
Custos fiait annak használatától, meg az ahhoz tartozó földek, rétek, erdők élésétől, el­ide­
ge­nítésétől. (D. in Chenger, f. IV. p. Epiph.)
Foltos papíron, a hátlapján pecsétek nyomával. DL 96787. (Vay cs. berkeszi lt.)

272
1410. jan. 9. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
sze­mélyesen megjelent előttük Karul-i Simon fia: Mihály özvegye (nob.) és minden pe­ré­
ben ügyvédeiül vallotta Charnavada-i István fiait: Györgyöt, Istvánt és Pétert, Syma-i Pál
fiát: Jánost, Zeremi Pált, Jánost, Fen-i1 Kis (Parvus) Pált és Lászlót, Penzes Jánost, Antalt.
(D. in Chenger, f. V. p. Epiph.)
Foltos papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 98768. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Ká­
ro­lyi cs.) – Károlyi I. 556–557.; ZsO II. 7269.
1
A kiadásban: de Feu.

273
1410. jan. 9. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond ki­rály­
nak. Megkapták Iryen-i Tamás egyfelől, másfelől Dengelegh-i Bertalan fiai: Zsigmond,
László és Kelemen közötti ügyben kiadott levelét, amely szerint hallgassák meg a fe­le­
ket és hozzanak ítéletet az ügyben. Végül is a felek megjelentek előttük és Tamás elő­
ad­ta, hogy bizonyos hatalmaskodás ügyében nekik bizonyítást kell elrendelniük, majd

115
bemutatta Perényi Péter máramarosi ispán 1409. okt. 11-i levelét (269). – Mindezek után
Tamás ötvenedmagával nemesekkel letette az esküt arra, hogy a Dengelegh-iek el­kö­vet­ték
a hatalmaskodást, mivel ezzel az alperesek nem voltak megelégedve, ezért a pert meg­kül­
dik a király, a főpapok és bárók döntésére, a feleket a György-napi nyolcadon való meg­je­
le­nésre kötelezve. (D. in Chenger, f. V. p. Epiph.)
Elhalványult írású papíron, hátlapján egy pecsét nyomával. Arhivele Statutului Maramureş,
Irinyi cs. lt. 3. (1–6.) (DF 280550.)

274
1410. febr. 27. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
az általuk kiküldött emberük: Ovary-i János eléjük jőve elmondta, hogy ő Darah-i Jakab
fia: Tamás vezetésével kiment Semyen faluba, ahol szökött jobbágya: Barla Dénes – aki
Ta­mástól engedély és a földbér (terragium) megfizetése nélkül titkon szökött oda – felől
íté­letet kért Kallo-i Zsigmondtól, aki azt visszautasította. (D. in Chenger, f. V. p. Oculi.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 53524. (Kállay cs. lt.) – A hátlapon a címzés
alatt: Affirmatoria. – Fejér X/5. 856.; ZsO II. 7387.

275
1410. márc. 13. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
sze­mélyesen megjelent előttük Ovary-i Agathlan Mihály és a következő bevallást tette: ő
Meges-i István fiait: Zsigmondot, Lászlót és Istvánt mindenféle hatalmaskodási ügyekben,
kü­lönösen abban, amelyben a leleszi konvent előtt a mondottaknak esküt kell tenniük, fel­
men­ti és nyugtatja őket szabad akaratából a jelen levelük által. (D. in Chenger, [f.] V. p.
Judica.)
Papíron, amelynek a bal oldalán egy szónyi rész hiányzik, a hátlapján három pecsét nyomával.
Pé­csi püspöki lt., Klimó-gyűjt. 122. (DF 285865.)

276
1410. jún. 26. Csenger.
Vyhel-i Márton fia: György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Ja­nussy-i Lóránt fiai: Barla és Antal meg Cantor Péter, László és Bálint egyfelől, másfelől
KysJanussy-i Pál fiai: Mihály és Bertalan meg Tamás fia: Mihály a közöttük a Cantor
fiak egy erdejének felégetése és viszont a Barla meg familiárisai által egy hajadon nő erő
ál­tali kiadása (extractione) miatt folyó perekben fogott bírák közbenjárására kiegyeztek
egy­mással, kölcsönösen érvénytelenítve az ezekben az ügyekben született okleveleket, s
mind­erről nyugtatják egymást és Barla két András nevű familiárisát. (D. in Chenger, f. V.
p. Nat. Johannis Bapt.)
Hiányos papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 39503. (Petróczy cs. lt. C–46. Chen­
ger.) – Levt. Közl. 9. (1931) 72.; ZsO II. 7721.

277
1411. márc. 22. Szepesbéla.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i Mik­
lós fiai: István, Ábrahám és László fia: György nevében, hogy Ewr-i Ambrus Papus-i Er­
degh (dictus) István hozzájárulásával a múlt Jakab-nap (1410. júl. 25.) körül Vay birtokon

116
lakó jobbágyaiktól, amikor azok a mezőről gabonájukat hordták be, négyökrös szekerüket
(currum ... quatuor vicibus) gabonával együtt elvették. Mivel az újabban elkövetett ha­tal­
mas­kodásokat a főpapokkal és bárókkal hozott új, általános törvénye értelmében (iuxta for­
mam generalis nostri decreti per nos unacum prelatis et baronibus nostris exinde stabiliti)
nem akarja megtorlás nélkül hagyni, ezért megparancsolja nekik, hogy a bírói szé­kük­re
kikiáltott közgyűlés módjára (per modum proclamate congregationis) összehívott ne­me­
sek körében tartsanak eskü alatti tanúvallatást, és ha a panaszt helytállónak találják, a
ha­talmaskodás miatt a törvény (decretum) értelmében adassanak elégtételt. Az oklevelet,
amelyet nagyobb magyar királyi pecsétjével erősíttet meg, elolvasása után, adják vissza a
fel­mutatójának. (D. in Bela Scepusiensi, in Letare.)
Átírta Szatmár megye 1411. máj. 28-i oklevelében: 278. DL 96803. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
III. 264. – A leleszi konvent jelentését lásd ZsO III. 263.

278
1411. máj. 28. Csenger.
Guth-i Pál és Pazon-i Mátyás szatmári alispánok és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond
ki­rálynak. Márc. 22-i parancsára (277) kikiáltott közgyűlésükön (in proclamata cong­re­
ga­tione) kihallgatták Vaya birtok megyebeli (comprovincialis) nemeseit: Filpes-i László
fiát: Lászlót, Tikud-i Mihály fiát: Jánost, Vincét, Mihály fiát: Lászlót, Balázst, Jakab fiát:
Ist­vánt, Rapulth-i Gált, Sarulian-i János fiát: Jánost, Tikud-i András fiát: Tamást, valamint
a birtok szomszédjait és határosait: Rohud-i Lászlót, Iklod-i Gergelyt, Cantor Istvánt és
Pazun-i Gergelyt, akik a kereszt megérintésével eskü alatt vallották, hogy Vaya-i Miklós
fiainak: Istvánnak és Ábrahámnak, valamint László fiának: Györgynek a panasza igaz,
de azt nem tudták, hogy a hatalmaskodó Ewr-i Ambrus Papus-i Urdeugh (dictus) István
akaratából tette-e? (D. in Chenger, f. V. p. Asc.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 96803. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO III. 498.

279
1412. ápr. 25. Buda.
Zsigmond király Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Karul-i Marhardus fia:
László nevében, hogy Bere-i László jobbágyaival elvitette jobbágyainak termését, egy
job­bágyát elfogatta, majd felőle ítéletet hozott (iudicium ex parte eiusdem fecisset), az es­
küt azonban nem tette le; továbbá egyik familiárisát László Bere-n, a házában megverte,
s egy jobbágya két ökrét pedig elvette az ő igen nagy kárára; ezért megparancsolja nekik,
hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki.
(D. Bude, 2. die Georgii.)
Átírta Szatmár megye 1412. jún. 9-i oklevelében: 280. DL 98781. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.) – ZsO III. 2018.

280
1412. jún. 9. Csenger.
Pazun-i Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak, hogy
ápr. 25-i parancsára (279) kiküldték maguk közül Ura-i Tamás szolgabírót, aki visszatérve
el­­mondta, hogy ő kimenve a megyébe mindenkitől, akiktől kell, nemesektől és nem ne­
me­sektől nyíltan és titkon megtudta, hogy minden a panasz szerint történt. (D. in Chenger,
f. V. p. corp. Christi.)

117
 Szakadt, hiányos papíron, a hátlapján két pecsét darabkáival. DL 98781. (Károlyi cs. nemzetségi
lt., Károlyi cs.) – A hátlapon a címzés alatt: Inquisitoria.

281
1412. júl. 28. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Jacobi.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

282
1412. aug. 11. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. a. Ass.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

283
1412. aug. 25. Csenger.
Theuth-i János fia: János1 Szatmár megye alispánja és a négy szolgabíró emlékezetül ad­ja,
hogy Beltewk-i Balk fiait: Györgyöt2 és Sandor-t, akiket a pecsétjükkel (mediante nostro
sigillo) kiküldött Gench-i Pál idézett meg Karol-i2 Marhardus fiai: László és András el­
le­nében, nem jelentek meg előttük, ezért távolmaradásuk miatt bírságban elmarasztalják.
(D. in Chenger, f. V. p. Bartholomei.)
Papíron, hátlapján három pecsét nyomával. DL 98782. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
– A hátlapján a címzés alatt: Iudicialis. – ZsO III. 2575.
1
A kihúzott Pazon-i Mátyás neve fölé írva.
2
Helyesen Drág fiát: Györgyöt.
3
A külzetről.

284
1412. szept. 22. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Mathei.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

285
1412. okt. 6. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Francisci.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

286
1412. okt. 20. Csenger.
Theeth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy a
pe­csétjükkel (mediante nostro sigillo) kiküldött Tikud-i István Portelek-i Pál fiait: Lászlót

118
és Jánost megidézte Karul-i Marhardus fiai: László és András ellenében, ám azok nem jöt­
tek, ezért távolmaradásukért megbírságolják őket. (D. in Chenger, f. V. p. Gally.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 98783. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi
cs.) – A hátlapon a címzés alatt: Iudicialis. – Károlyi I. 588.; ZsO III. 2814.

287
1412. nov. 3. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. omn. sanct.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

288
1412. nov. 17. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Brictii.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

289
1412. dec. 1. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Andree.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

290
1412. dec. 15. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) Chahol-i Sebestyén fia: Dénes ellenében három márka bírságban
el­marasztalja Kallo-i Leukus fia: Miklóst. (D. in Chenger, f. V. p. Lucie.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1413. nov. 13-i oklevelében. DL 53710. (Kállay cs. lt.) –
ZsO IV. 1279.

291
1412. dec. 15. Csenger.
Theeth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Pa­
zan-i Barnabás és Gergely Kisvarada-i Domokos fia: Mihály ellenében bírói intézkedésük
ér­telmében esküt volt köteles tenni arról, hogy Mihály András fia: Imre nevű jobbágyát
nem verték meg, fegyverekkel nem akarták megölni és a jobbágy fiát Mada birtokról nem
akar­ták foglyul ejteni, hanem mindezekben teljesen ártatlanok. Mivel a Pazon-iak az esküt
le­tették, erről nyugtatják őket. (D. in Chenger, f. V. p. Lucie.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 79111. (Zichy cs. zsélyi lt. 2-795.) – Zichy VI.
216.; ZsO III. 3078.

292
1413. [...]. Csenger.
[.... ....] szatmári alispán és a négy szolgabíró [emlékezetül adja, hogy] személyesen meg­
jelent előttük [Peren-i Gergely] egyfelől, másfelől [Cheb-i Oroz László] meg frater-e: Oroz

119
Jakab, majd Gergely a következő bevallást tette: Dobus birtokáról Fodor Gál nevű job­
bágya a mondottak Vassan birtokára [szökött] és ő szeretné a jobbágy javait visszakapni.
Mi­vel Oroz Jakab és László ezt visszaadták, ezért erről nyugtatják őket. (D. in Chenger,
f. V. [... ...].)
Papíron, amelynek a bal oldali fele hiányzik. DL 98792. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi
cs.) – ZsO IV. 1485.

293
1413. jan. 18. Buda.
Zsigmond király Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Kallo-i Lewkes fia: Miklós
ne­vében, hogy amikor ő karácsony ünnepe előtti szombaton (1412. dec. 23.) Tunugh-i
Ber­talan bizonyos familiárisát Ker birtok területén találva, bizonyos hatalmaskodása miatt
(facta potentiaria perpetrantem) elfogatta és négy ökrös szekerével (cum uno curro et
quatuor bobus) Ker birtokra vitette, akkor a Tunugh-i nemesek: Bertalan, László és Imre,
valamint az utóbbi fia: Miklós ottani jobbágyaikkal: Gállal, Fábiánnal, Péterrel, Tamással,
Lászlóval, Imrével, Simonnal, Konch Mihállyal, László fiával: Balázzsal, Osváttal és Bá­
linttal az éj csendjében Ker birtokra törtek és elvitték onnan Bertalan familiárisát a sze­
kér­rel és az ökrökkel hatalmasul az ő igen nagy kárára; ezért megparancsolja nekik, hogy
küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D.
Bude, f. IV. a. Agnetis.)
 tírta Szatmár megye 1413. febr. 23-i oklevelében: 294. DL 53654. (Kállay cs. lt.) – Vö. ZsO
Á
IV. 213.

294
1413. febr. 23. Csenger.
Theet-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy jan. 18-i parancsára (293) kiküldték maguk közül Chazar-i Zele (dictus) István szol­
ga­bírót, aki kimenve a megyébe nemesektől és nem nemesektől, akiktől kellett, nyíltan és
tit­kon vizsgálódva megtudta, hogy minden a panasz szerint történt. (D. in Chenger, f. V.
p. kathedra Petri.)
Szakadozott papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét darabjával. DL 53654. (Kállay cs. lt.) – A
hát­lapján a címzés alatt: Inquisitoria.

295
1413. máj. 25. Csenger.
Teeth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy bi­zo­
nyos ügyben megjelentek előttük Karul-i Marhardus fia: László és a Valay birtokon lakó
összes népek és jobbágyok, akiket – kivéve a Bator-i nemesek jobbágyait – megbüntetett
egy tolvaj jobbágy rejtegetése miatt. Mindkét fél jelenlétében a megyei törvényszéken
lé­vő nemesekkel úgy ítéltek, hogy minden jobbágy hatodmagával Úrnapja utáni kedden
(jún. 6.) Valay faluban tegyen esküt arról, hogy nem menekült hozzájuk a tolvaj és nem is
rej­tegették maguknál, hanem mindebben ártatlanok. (D. in Chenger, f. V. p. Elene.)
Több részre szakadt papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 98788. (Károlyi cs. nem­
zet­ségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi I. 593.; ZsO IV. 650.

120
 296
1413. jún. 8. Csenger.
Theeth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy a
Zathmar-i bíró, esküdtek és polgárok kérésére kiküldték pecsétjükkel (mediante nostro
si­gillo) Pathow (dictus) Jánost, aki visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe,
nemesektől és nem nemesektől, akiktől kell és illik, megtudta, hogy Dragh fiai: György és
San­dor a despota városához (civitatis domini dozpati) tartozó, Soskuth nevű birtokra törve
a despota (dozpath) egy jobbágyának hatszáz juhát a bárányokkal (oves cum agnellis)
erő­szakkal elhajtották a pásztorral együtt a város igen nagy kárára, a pásztorról azóta sem
tudni, hogy él-e vagy meghalt? (D. in Chenger, f. V. p. Asc.)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét darabjaival. DL 53679. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a
címzés alatt: Inquisitoria. – ZsO IV. 725.

297
1414. szept. 26. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Kom­
lod-i Chaak (dictus) László Chahal-i néhai Sebestyén mester fiának: Dénes mesternek bi­
zonyos okokból 50 újforintot volt köteles fizetni. A fizetés ideje elérkezvén Sebestyén fia:
Dé­nes mester Chak László kérésére meg hűséges szolgálatai fejében a fizetésre haladékot
adott addig, amíg Chak László és Darah-i Mathius fia: Gergely közötti – a Gergely fő­
vesz­tésével (capitis amissionis) járó – perben ítélet nem születik. (D. in Chenger, f. IV. a.
Mychaelis.)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét darabjával. DL 43259. (Múz. Ta. 1910-55.) – ZsO IV.
2511.

298
1415. márc. 20. Csenger.
Thet-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Karol-i
Mar­hardus fiának: Andrásnak virágvasárnap előtti szerdán (márc. 20.) egyedül esküt kellett
ten­nie két tárgyban (super duabus articulis): Rompus (dictus) János nincsen nála és [...]
(dictus) Kelement Bathor-i Péter fia: János saját akaratából adta át. Az időpont elérkezvén,
András a mondott esküt letette, ahogy kell. (D. in Chenger, in termino prenotato.)
Szakadt papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét darabjaival. DL 98797. (Károlyi cs. nemzetségi
lt., Károlyi cs.) – ZsO V. 396.

299
1415. aug. 16. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elpanaszolta neki Vaya-i
Mik­lós fia: István – a maga meg carnalis testvére: Ábrahám, valamint osztályos testvérei:
Be­nedek fiai: Tamás és István, László fia: György nevében –, hogy Olnod-i Zwdar (dicti)
Be­nedek és Jakab officiálisa: Lezthemer-i Bothus (dictus) Márton urai engedélyével és
megbízására rengeteg familiárisukkal, továbbá Benedek, Jakab, Bartha Kelemen, Theu­
reuk Péter, Souago András, Molnar Péter, Iso András, Mihály, Varo Pál, Miko István, Ist­
ván fia: András, Balázs, Hethsegew László, Kadar György, Pathoch Kelemen, Domorad
Lőrinc, Molnar György, Bodnar István, Pogan Miklós, Melegh Lőrinc, Pentek László,
Parazna János, Zabo Dénes, János fia: László, Rufus György, Kakas Tamás, Fodor Pál,
Do­morad Dénes, János kovács (faber), Hyged Benedek, Venceslaus fia: Vince, Ferenc fia:

121
Imre, Lőrinc fia: Balázs, Zalka Tamás, Hegiedes Lukács, Mihály fia: István, [...], Thoth
Lu­kács, Ver Domokos, Palatas Miklós, Konch Gergely, László fia: Antal, Vamus György,
Demeter, Kerekes Bálint, Mihály fia: Tamás, Mátyás fia: János, Ketheles Mátyás, Kerekes
Miklós, Miko Demeter, Piles Sebestyén, Peren Pál, Cassa István, Megleg István, János
fia: Fábián, Baka Egyed, Synka Gergely, Egedes Balázs, Domorad Jakab, Gubas János,
Péter fia: Antal, Vythka fia: István, Péter fia: Benedek, Zabo Benedek, Ewry Mátyás,
Thyva­dar Miklós, Chetheny Kelemen, Cheteny Ferenc, Varo Ferenc, Tamás fia: Mihály,
Ewry Benedek, Cantor Antal, Diznos Pál, Antal mészáros (carnifex), Vary László, Tarpa
Balázs, Pastor István, Molnar István, Zabo András, Oroz Balázs, Fábián fia: András,
Tharyan Miklós és Kakas Tamás Paly birtokon lakó; Rufus Balázs, Mochar László, Mo­
char Egyed, Vathy János, Mátyás fia: Egyed, Jeges László, Domokos, Tamás, Dávid fia:
Dénes, Kerezthes János, Péter fia: György, Pathkos Márton, Andoch Antal, Fábián fia:
Ke­lemen, Imre fia: Mihály, Mihály fia: Vince, Magnus István, Zabo Imre, Simon fia:
György, Keuncheus Pál, Gatha András, Zombok László, Zombok Mihály, Leustah fia:
Benedek, Condor Bereck, Theth Demeter, Ferenc, Balázs, Cap Miklós, Varo Lukács, Sos
Lukács, Balázs fia: Márton, István fia: Pál, Feyes Péter, Byka Fábián, Faltus Imre, Fo­
nyak Balázs, Chak Albert, Zambo Miklós, Champo János, Pentes Péter, Kunch György és
Katha Benedek Zamoszeg birtokon lakó jobbágyaikkal Margit-nap előtti szerdán (júl. 10.)
Vaya nevű birtokukra rontva ottani jobbágyaikat megverték, megsebesítették és fél­holtan
otthagyták, a mezőkön dolgozó jobbágyasszonyokat és leányokat, köztük két meny­
asszonyt, minden ruhájuktól megfosztottak, egy szekeret két ökörrel és egy lóval együtt el­
vittek, egy szekeret pedig ott szétromboltak, mind az ő, mind jobbágyaiknak a mezőn lévő
sok gabonáját Paly birtokra vitték. Mivel az ilyen új hatalmaskodásokat nem akarja meg­
tor­latlanul hagyni, ezért megparancsolja nekik, hogy kihírdetett közgyűlés módjára (per
modum proclamate et congregationem) összehívott nemesek körében a leleszi konvent
ki­küldöttének jelenlétében tartsanak eskü alatt tanúvallatást és ha ez a panaszt igazolja,
arról mind ők, mind a leleszi konvent tegyenek jelentést. Máshogy tenni ne merjenek. Az
ok­levelét nagyobb, magyar királyi pecsétjével erősíttette meg. (D. Bude, 2. die Ass.)
Átírta Szatmár megye 1415. szept. 18. után kelt jelentésében: 300. DL 96890. (Vay cs. berkeszi
lt.) – ZsO V. 944.

300
1415. szept. 18. után. Csenger.
Theth-i [János] fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak.
Aug. 16-i parancsára (299) a megyebeli nemeseket kikiáltott közgyűlés módjára (per mo­
dum proclamate congregacionem) Máté-nap előtti szerdára (szept. 18.) összehívták tör­
vény­székükre és a leleszi konvent tanúbizonysága jelenlétében eskü alatti tanúvallatást
tartottak. Cha[rnav]ada-i István fia: István megyebeli nemes tudomásból (ex scitu), Mada-i
László és Szaniszló határosok tudomásból, Petheniehaza-i László fia: [And]rás határos
[...] (cum [...]), Mada-i Dezső határos tudomásból, Iklod-i Barla határos hallomásból (ex
auditu), Mikola-i Lőrinc alhatáros [...], Samelhaza-i Benedek megyebeli hallomásból,
Rohod-i Bálint határos látásból (ex visu), Pazan-i Mátyás határos tudomásból, Janosy-i
Cantor István határos tudomásból, Thunug-i András határos látásból, Rohod-i János fia:
László határos tudomással (cum scitu), Rohod-i János fia: Mihály határos tudomásból,
Ste­phandi-i Miklós fia: György megyebeli tudomásból, Janosy-i Cantor Domokos határos
tu­domásból, Janosy-i Cantor Parvus(!) László határos tudomásból, Ders fia: László és
Varusdobos-i Sandrinus fia: János határosok tudomásból (tanúsították, hogy a Vaya-iak

122
panasza szerint történt,) de nem tudták, hogy vajon urai akaratából tette-e vagy nem?
Jarmy-i Péter alhatáros tudomásból, Zarvad-i László megyebeli tudomásból, Vethes-i
Amb­rus mester megyebeli tudomásból, Jarmy-i Balázs alhatáros tudomásból, Rohod-i
Benedek határos tudomásból, Iklod-i Mihály határos tudomásból, Rohod-i Mihály határos
tudomásból, Vethes-i László fia: Jakab megyebeli tudomásból, Stephandi-i Miklós fia:
László megyebeli tudomásból, Thyugod-i Ferenc és István megyebeliek tudomásból,
Borzva-i György megyebeli tudomásból, Hodus-i András megyebeli tudomásból, Jarmy-i
Márton alhatáros tudomásból, Zarvad-i Jakab megyebeli tudomásból, Vichka-i László
alhatáros látásból, Almosd-i Chyre fia: László mester, Belthek-i Drag fia: György és Balk
fia: Sandor megyebeliek tudomásból, Mikola-i János megyebeli tudomásból, Mikola-i
Pál fia: János megyebeli tudomásból, Mikola-i Domokos és Miklós fia: János diák me­
gye­beliek látásból, Thyugod-i Bertalan megyebeli tudomásból, Gench-i Pál megyebeli
tu­domásból, Dobrach-i László megyebeli tudomásból, Dobrach-i György megyebeli
tu­domásból, Egry-i Péter fia: János megyebeli tudomásból, Korog-i Mátyás megyebeli
hal­lomásból, Portelek-i László megyebeli tudomásból, Nogsadan-i Miklós fia: László
me­gyebeli tudomásból, Gachal-i István megyebeli tudomásból, Pathyod-i Balázs fia:
János tudomásból, Palfalva-i Buryan Mihály megyebeli tudomásból, Piskarkas-i György
megyebeli tudomásból, Vethes-i Lőrinc fia: János megyebeli tudomásból, Darah-i János
és Damján megyebeliek hallomásból, Egry-i Tamás fia: János megyebeli tudomásból,
Egry-i Miklós megyebeli tudomásból, Pathyud-i Benedek megyebeli tudomásból, Egry-i
Tamás megyebeli tudomásból, Thwgod-i Sebestyén megyebeli tudomásból, Bagus-i Péter
megyebeli hallomásból, Palfalva-i Buryan István megyebeli hallomásból, Damahyda-i
György megyebeli tudomásból, Darah-i Mathius fia: László megyebeli látásból, Darah-i
Tamás megyebeli hallomásból [.... eskü alatt tanúsították, hogy minden a Vaya-iak panasza
szerint történt].1 (D. in Chenger, [... die] f. IV. a. Mathei.)
Szakadt, hiányos papíron, a hátlapján pecsétek nyomaival. DL 96890. (Vay cs. berkeszi lt.)
1
Az oklevél minden bizonnyal a hátlapon folytatódott, amelyről azonban nem készült fénykép.
(A család levéltára a fotózás óta elpusztult.) – Vö. a leleszi konvent 1415. okt. 2-i jelentésével.
ZsO V. 1099.

301
1416. máj. 20. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Ilona-
nap előtti szerdán (máj. 20.) személyesen megjelent törvényszékük előttük Vaya-i Áb­rahám
és István, majd szemtől-szemben eltiltották János fia: László, János fia: Mihály, András
fia: Mihály, Keulden Gergely fiai: Bálint és István, Miklós fia: Mihály fia: György Ro­
hod-i nemeseket a Szatmár megyei Vaya, Chakal és Martini birtokokhoz tartozó használati
(usualis) földek és más szántóföldek, valamint kaszálók, erdők és ligetek elfoglalásától és
használatától, termésének beszedésétől, mindezeknek ellent is mondanak. (D. in Chenger,
in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 96907. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO V.
1910., máj. 21-i kelettel!

302
1416. máj. 20. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Vaya-i Ábrahám és István kérésére kiküldték pecsétjükkel (mediantibus nostris sigillis)

123
Ewr-i Bálintot László nevű famulusuk – akit Ábrahám a seregbe magával akart vinni
– szökése ügyében és aki felől Vaya-i Ananyas-tól vizsgálatot és ítéletet várnak; Bálint
visszatérve elmondta, hogy ő kiment Vaya birtokra és ott Ananyas-tól László részéről
íté­letet és igazságot kért, aki azonban sem azt, sem ezt nem tette meg Ábrahámnak és
Ist­vánnak, ezért Ananyas-t Ábrahám és István eltiltotta attól, hogy őt magával vigye és
ma­gánál tartsa akaratuk ellenére. (D. in Chenger, f. IV. a. Elene.)
Szakadt papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 96908. (Vay cs. berkeszi lt.) –
ZsO V. 1906.

303
1416. júl. 28. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i
Miklós fiai: Ábrahám és István, János(!) fiai: Mihály, György és János, Tamás fiai: Péter
és György, továbbá László fia: György nevében, hogy Rohod-i László és fia: Simon, Can­
tor (dictus) Mihály, Theureuk (dictus) Mihály, Geulden (dicti) István és Bálint, Jakab fia:
Demeter, meg Mihály fiai: Benedek és György a kereszt felmagasztalásának ünnepén
(1415. szept. 14.) Vaya birtokon lakó jobbágyukat: Pelbártot ott találván megverték és
megsanyargatták, sőt tőrét övével együtt (bicellum similiter cingulum) erőszakkal el­vet­ték
az ő igen nagy kárukra; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két em­be­
rü­ket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. Bude, f. III. p. Jacobi.)
Átírta Szatmár megye 1416. aug. 26-i jelentésében: 307. DL 96916. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
V. 2154.

304
1416. júl. 28. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i Ta­
más és Ábrahám nevében, hogy amikor ők a kereszt felmagasztalásának ünnepén (1415.
szept. 14.) Pethenyehaza birtokról Mada birtokra tartottak, akkor Rohod-i László, Cantor
(dictus) Mihály, Geulden (dictus) György fia: István, Mihály fia: György, Theureuk (dictus)
Mi­hály a szabad úton (in libera via) találván hatalmasul megölték volna őket, hacsak el
nem futnak, ugyanekkor Balázs nevű familiárisukat megverték és megsebesítették, s fél­
hol­tan hagyták hátra az ő igen nagy kárukra; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki
egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. Bude, f. III.
p. Jacobi.)
Átírta Szatmár megye 1416. aug. 26-i jelentésében: 308. DL 96917. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
V. 2155.

305
1416. júl. 31. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i
Benedek fia: Tamás meg fiai: Péter és György, továbbá Miklós fiai: Ábrahám és István,
Ist­ván fiai: Mihály, György és János meg László fia: György nevében, hogy Rohod-i
Sandrinus fia: László és fia: Simon, Cantor (dictus) Mihály, Theureuk (dicti) Mihály és
Bálint, Geulden István, Magnus Benedek, továbbá Demeter és György három éve lesz
an­nak, hogy Tamásnak és a többieknek Vaya birtokán lakó jobbágyát, Santha Györgyöt a
szabad mezőn legeltetve (in libero campo passcentem) találván, gyalázatos módon ha­tal­
ma­sul megölték az ő igen nagy sérelmükre; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki

124
egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (D. Bude, f. VI.
a. ad vinc. Petri.)
Átírta Szatmár megye 1416. aug. 26-i jelentésében: 306. DL 96915. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
V. 2164.

306
1416. aug. 26. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy júl. 31-i parancsára (305) kiküldték maguk közül Egry-i Tamás szolgabírót, aki
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe mindenkitől, nemesektől és nem ne­me­
sek­től, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a Vaya-
iak panasza szerint történt. (D. in Chenger, f. IV. a. decoll. Johannis.)
Papíron, a hátlapján négy gyűrűspecsét nyomával. DL 96915. (Vay cs. berkeszi lt.)

307
1416. aug. 26. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy júl. 28-i parancsára (303) kiküldték maguk közül Egry-i Tamás szolgabírót, aki
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe mindenkitől, nemesektől és nem ne­me­
sek­től, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a Vaya-
iak panasza szerint történt. (D. in Chenger, f. IV. a. decoll. Johannis.)
Szakadt és hiányos papíron, a hátlapján négy gyűrűspecsét nyomával. DL 96916. (Vay cs. ber­
ke­szi lt.)

308
1416. aug. 26. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy júl. 28-i parancsára (304) kiküldték maguk közül Egry-i Tamás szolgabírót, aki
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe mindenkitől, nemesektől és nem ne­me­
sek­től, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a Vaya-
iak panasza szerint történt. (D. in Chenger, f. IV. a. decoll. Johannis.)
Foltos papíron, a hátlapján négy gyűrűspecsét nyomával. DL 96917. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
V. 2233.

309
1416. okt. 7. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
sze­mélyesen megjelent előttük Vaya-i Benedek fia: Tamás Rohod-i János fia: László és
fia: Simon, Theureuk Mihály, Cantor Mihály, Gergely fiai: Bálint és István, Miklós fia:
Mi­hály és Demeter ellenében Ferenc-nap utáni szerdán (okt. 7.) és bírói székükön előadta,
hogy harmadik évfordulója lesz annak, hogy jobbágyát, Santa Györgyöt hatalmasul meg­
verték, amibe belehalt, ennek következtében neki 100 újforint kára keletkezett. Mind­ezt
a megyének vizsgálatról szóló, a királyhoz intézett jelentésével igazolta. – Ezt hall­ván
Rohod-i János fia: László – a maga meg a többiek nevében is leleszi levéllel – azt vá­la­
szol­ta, hogy nekik Vaya-i Tamás Santa György nevű jobbágyával valóban viszályuk volt,
de tagadta, hogy Santa György ebbe halt volna bele. – Vaya-i Tamás erre felajánlotta
ke­resetének a vizsgálatról szóló oklevélben foglaltakra való szorítását és a megyebeli

125
nemesek tanúságára bízását. János fia: László azonban ezt elutasították és csak egy bi­
zo­nyos Mihály nevű pap döntése alá voltak hajlandók bocsájtani a pert, mondván, hogy
ő volt aki Santa Györgyöt meggyóntatta. – Ezzel szemben Vaya-i Tamás annak a János
Vaya-i plébánosnak döntése alá volt hajlandó bocsájtani az ügyet, aki Santa Györgyöt
meggyóntatta és eltemette. Az alperes viszont ezt nem fogadta el. – A felek meghallgatása
után a megyei hatóság a vele együtt lévő nemesekkel úgy határozott, hogy – mivel Tamás
a hatalmaskodást, amelyet László nem tagadott, továbbá Santa Györgynek a megverését és
elpusztítását a vizsgálatról szóló oklevelükkel igazolta, sőt a megyebeli nemesek bi­zony­
sá­gát is felajánlotta, amit azonban László visszautasított – a Rohod-i nemesek mindegyike
kö­teles huszonötödmagával, nemesekkel esküt tenni arra, hogy Vaya-i Tamásnak Santa
György nevű jobbágyával viszályuk volt ugyan, de ennek halálát nem ők okozták. – Az
íté­letet Vaya-i Tamás elfogadta, ám János fia: László a maga meg a többiek nevében el­uta­
sí­totta, majd bemutatta a király oklevelét, amellyel meghagyta, hogy a perben hozzanak
íté­letet és ha azzal a Rohod-i nemesek nem lennének megelégedve, terjesszék fel a pert a
kú­riába az ő meg a főpapok és bárók döntése alá. Így tehát ők átküldik a pert vízkereszt
nyol­cadára. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Szakadt, lukas papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét töredékével. DL 96919. (Vay cs.
berkeszi lt.) – ZsO V. 2345.

310
1417. márc. 17. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy sze­
mé­lyesen megjelentek előttük Bartha és Dénes Vaya-i hospes-ek egyfelől, másfelől Ádám
No­men-i szabó (sartor), Gyárfás Vaya-i hospes – a maga meg néhai jó emlékezetű (pie
recordationis) Kelemen szabó (sartor) fia: Ambrus nevében terhével – és a következő be­
val­lást tették: ők e Kelemen szabónak a Vaya-i hospes-eknek: Bartha és Dénes fogságából
meg­szökött Máté általi ördögi sugallatra (instigatione diabolica casualiter) történt meg­
ölé­se ügyében nemes és nem nemes fogott bírák közbenjárására kiegyeztek, amelynek
ér­telmében Bartha és Dénes teljes elégtételt adnak Ádámnak és Gyárfásnak, akik viszont
nyug­tatják őket Kelemen megölése és az elégtételadás felől. Ha valaki Kelemen szabó
meg­ölése miatt pert kezdene, az főbenjáró ítélettel holmijaival együtt (in capitali sententia
cum aliis rebus) a másik félel szemben pervesztes lesz. (D. in Chenger, f. IV. p. Oculi.)
Foltos, alul hiányos papíron, hátlapján négy gyűrűspecsét nyomával. DL 96929. (Vay cs. ber­
ke­szi lt.) – ZsO VI. 229.

311
1417. márc. 31. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy
Cho­makaz-i György fia: János fiainak: Eleknek és Miklósnak a kérésére pecsétjükkel (me­
diante nostro sigillo) kiküldték Bere-i Miklóst, aki visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a
me­gyébe nemesektől és nem nemesektől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva
meg­tudta, hogy Kallo-i Leukeus fia: Miklós mester, Panyola-i Frank és Meggyes-i István
fia: Zsigmond a mondottak 24 disznóját hatalmasul leölették. (D. in Chenger, f. IV. p. Iu­
dica.)
Papíron, hátlapján három pecsét nyomával. DL 53933. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés
alatt: Inquisitoria; alatta: Felperes nem fizetett. (A/ctor/ non solvit.) – ZsO VI. 282.

126
 312
1417. aug. 31. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i Mik­
lós fiai: Ábrahám és István, Benedek fia: Tamás, István fiai: Mihály és György meg László
fia: György nevében, hogy Vaya-i Demeter fiai: András és János ez évben hatalmasul
le­vágták a panaszos Vaya-i jobbágyai, Kovach fia: Péter disznóinak (pedes porcorum) és
Dénes fia: Mihály egy ökrének lábát az ő igen nagy kárukra; ezért megparancsolja nekik,
hogy küld­jék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki.
(D. Bude, f. III. a. Egidii.)
Átírta Szatmár megye 1417. szept. 22-i jelentésében: 313. DL 96940. (Vay cs. berkeszi lt.) –
ZsO VI. 858.

313
1417. szept. 22. Csenger.
Theth-i János fia: János szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy aug. 31-i parancsára (312) kiküldték Kyde-i János szolgabírót, aki visszatérve el­
mond­ta, hogy ő kimenve a megyébe nemesektől és nem nemesektől, mindenkitől, akiktől
kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a Vaya-iak panasza sze­
rint történt. (D. in Chenger, f. IV. p. Mathei ap.)
Foltos papíron, a hátlapján két pecsét nyomával. DL 96940. (Vay cs. berkeszi lt.)

314
1419. ápr. 5. Csenger.
Nogpachal-i Benedek fia: László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül ad­ja,
hogy Vaya-i Tamás Judica vasárnap utáni szerdán (ápr. 5.) személyesen felkelvén tör­
vényszékükön tiltakozott az ellen, hogy Stfandy-i Miklós fia: György a napokban Ta­
más­nak Korog birtokon lévő negyedrészét zálog címén elfoglalta, holott az őt illeti, és
ha­talmasul kizárta őt abból és nem engedi be. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 96968. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO VII. 272.

315
1420. márc. 27. Csenger.
Vethes-i László fia: Jakab szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy a pe­
csétjükkel (mediante nostro sigillo) kiküldött Kispereche-i István Maythus-i Mihályt meg­
idéz­te Samelhaza-i Miklós fiai: János és László ellenében Iudica vasárnap utáni szerdára
(márc. 27.), ám azok nem jöttek, ezért távolmaradásukért megbírságolják őket. (D. in
Chen­ger, in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 38596. (Nagyiday cs. lt.) – A hátlapján a cím­
zés alatt: Iudicialis. – ZsO VII. 1559.

316
1420. szept. 18. Csenger.
Vethes-i László fia: Jakab szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy sze­
mé­lyesen megjelent előttük Vaya-i Tamás a maga meg Vaya-i István nevében ügyvédként a
leleszi konvent levelével Vaya-i Demeter fiai: Vid, János és Ananeas ellenében a kereszt fel­
ma­gasztalásának ünnepe utáni szerdán (szept. 18.) és perükben előadta, hogy Vid és János
a felperesek Bartha nevű ottani jobbágyát, amint ő vallotta, megverték és megsebesítették;

127
egy másik, Janosy-i jobbágyukat: Ágostont pedig, aki azoktól Ananyas tette miatt (de
factis Ananye) Janosy birtokra visszaköltözött, emiatt 40 új forinttal megkárosították és
tőle négy új forintot elvettek; ezenfelül amikor Istvánnak László nevű famulusa urának
egy gall szövetből (in panno Galicali) készült tógájával Anyas-hoz költözött, István
Anyas-tól ítéletet és elégtételt kért, de ő nem fogta el famulusát, s elégtételt sem adatott
vele. – A szintén személyesen jelenlévő Vid és János a maguk meg Ananeas nevében a le­
leszi konvent levelével azt válaszolták, hogy egy következő alkalommal válaszolnak. Így
hát a megyei hatóság az ügyet végső feleletadásra (ad perhemptorie responsalem) ti­zen­
ötöd napra (okt. 2.) halasztotta. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Javításokkal teli papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 96984. (Vay cs. berkeszi lt.) –
ZsO VII. 2205.

317
1420. nov. 8. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i Be­
nedek fia: Tamás, Miklós fiai: Ábrahám és István, László fia: György és István fia: Mi­
hály nevében, hogy Vaya-i Demeter fiai: Vithus és János Bertalan nevű jobbágyukat Vaya
birtok területén találva, ártatlanul megverték és megsebesítették; ezenfelül Vithus és János
meg Ananeas fegyveresen Vaya birtokrészükre rontva ott lakó összes jobbágyukat nyíl­
lövésekkel hatalmasul megsebesítették az ő igen nagy kárukra; ezért megparancsolja ne­
kik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg
neki. (D. Bude, f. VI. p. Emerici.)
Átírta Szatmár megye 1420. dec. 11-i jelentésében: 319. DL 96986. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO
VII. 2317.

318
1420. nov. 27. Csenger.
Vethes-i László fia: Jakab szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
meg­jelentek előttük személyesen Darah-i Jakab fiai: Tamás és János a maguk meg carnalis
testvéreik: Damján és Lukács nevében Katalin-nap utáni szerdán (nov. 27.) és eltiltották
Chak-i István fiát: Istvánt (egr.), továbbá Gech és Thothfalu birtokokon lakó valamennyi
job­bágyát Darah és Visul birtokaik tartozékainak, köztük használati (usualis) és más szán­
tó­földek, erdők, ligetek, legelők, mezők és mások használatától; továbbá az Apathy nevű
bir­tokuk környékén (in circuitu) lakó összes szomszédot, főleg a Dobrach-i és Korog-i
ne­meseket és jobbágyaikat Apathy tartozékainak: a használati és más szántóföldek hasz­
ná­latától; Belteuk-i Drag fiait: Györgyöt és Sandrinus-t meg Volahus János fiát: Lászlót,
valamint jobbágyaikat, hogy földjeiket juhaikkal (unacum ovibus) használják; végül az
utazókat (viatores) attól, hogy a szabad utat elhagyva birtokaik szántóin, rétjein és ka­
szálóin, azokat elpusztítva gyalogosan vagy szekérrel átjárjanak; egyúttal ellent is mon­da­
nak mindezeknek. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 72408. (Mándy cs. lt.) – A hátlapon a címzés
alatt: Prohibitoria. – ZsO VII. 2371.

319
1420. dec. 11. Csenger.
Vetes-i László fia: Jakab szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy nov. 8-i parancsára (317) kiküldték maguk közül Chazar-i György szolgabírót, aki

128
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe nemesektől és nem nemesektől, min­den­
ki­től, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon viszgálódva megtudta, hogy minden a panasz
sze­rint történt. (D. in Chenger, f. IV. a. Lucie.)
Papíron, a hátlapján két pecsét nyomával. DL 96986. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO VII. 2388.

320
1421. jan. 8. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy a
fe­lek kívánságára György-nap (ápr. 24.) előtti törvényszékükre halasztják Vaya-i Miklós
fia: István perét a másik Vaya-i Demeter fia: Ányos (Ananeas) ellen. (D. in Chenger, f. IV.
p. Epiph.)
Papíron, hátlapján több pecsét nyoma. DL 96989. (Vay cs. berkeszi lt.) – ZsO VIII. 19.

321
1421. nov. 26. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Kallo-i Leukeus fia: Miklós Ker-i jobbágya: Batori (dictus) István (prov.) az ura, va­
lamint Kallo-i János, István fiai: László és Zsigmond nevében a megye Márton-nap utá­ni
szerdán (nov. 12.) tartott törvényszéke előtt felemelkedve eltiltotta Semyen és Ker bir­
to­kok összes szomszédját és határosát: Bator-i Istvánt, Rosal-i Kun (dictus) Miklóst és
Ja­kabot, Chahal-i Jánost és Lászlót, a Thunyugh-i nemeseket és a felsoroltak jobbágyait a
két birtokhoz tartozó földek és jövedelmek használatától, maguknak azokba történt vagy
történő bevezettetésétől. (D. in Chenger, f. IV., 2. die Katherine.)
Papíron, hátlapján három pecsét darabkáival. DL 54177. (Kállay cs. lt.) – ZsO VIII. 1179.

322
1422. jan. 3. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Kallo-i
Leukes fia: Miklós meg fiai: János, Lőrinc és László nevében, amely szerint Kallo-i Sza­
niszló fia: János nemes familiárisai: Bogdan-i Pap János, Parvus Miklós meg István,
Raach-i Péter, továbbá nem nemes familiárisai: Fábián fia: András és Orros-i Bereck fia:
Ta­más által elhajtatta 150 sertésüket a Zamos folyó melletti Semyen birtokukról. Ezért
meg­parancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére,
majd azt írják meg neki. Az oklevelet, mivel János zágrábi püspök, királyi és királynéi fő­
kan­cellár a királyi pecsétekkel távol van, a püspök pecsétjével erősítette meg. (D. Bude,
3. die Circumcis.)
Átírta Szatmár megye 1422. febr. 4-i jelentésében: 324. DL 54192. (Kállay cs. lt.) – ZsO IX.
11.

323
1422. jan. 18. Dobos.
Perényi Péter országbíró levele Szatmár megye hatóságához. Elmondta neki Karol-i
László fiai: Jakab és János meg Mihály fiai: Bertalan és László, hogy négy éve lesz gyer­
tya­szentelő Boldogasszony vigiliáján (1418. jan. 31.), amikor Olnod-i Zwdar (dictus) Be­
nedek és Jakab kiküldték Zamoszeg-i officiálisaikat: Nabrad-i Jánost, Keer-i Antalt és
Andrást Kondor (dictus) Bereck, Lőrinc fia: Benedek, Chench (dictus) Pál, Zombok Mi­
hály, István fia: Pál, Cheth András, György fia: Simon, Varro (dictus) Lukács, Agman

129
(dictus) István, Sywegh (dictus) Lóránt, Pál fia: István, Fees (dictus) Péter, Andoch (dictus)
Antal, Kelemen fia: Fábián, Chod (dictus) György, Chapi (dictus) Miklós Zamuszeg-en
lakó, Parazna János, Palathas (dictus) Péter, Warro (dictus) Ferenc, Cheteri-i Kelemen,
Che­teri Ferenc, Molnus (dictus) György, Meleg Lőrinc, Iso András Paly birtokon lakó
job­bágyaikkal, akik a panaszosok Apathy birtokára törve felégették azt és az ott lakó job­
bá­gyaik javait elvették 2000 aranyforint kárt okozva; továbbá Olchwa-i jobbágyaiknak a
bir­tokon talált szász disznóját elhajtották, azokat a disznókat pedig, amelyeket bizonyos
jö­vedelemért (pro certis proventibus) parancsukra a király jobbágyai hajtottak legelni
az említett birtokon lévő erdőbe, Zamuszeg birtokra hajtották és közülük 84-et leöltek a
maguk számára. Ezért meghagyja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igaz­
ság kiderítésére, majd azt írják meg a királynak. (D. in Dobos, in Prisce.)
Átírta Szatmár megye 1422. febr. 4-i jelentésében: 325. DL 98853. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.) – Károlyi II. 67–68., ZsO IX. 58.

324
1422. febr. 4. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy jan. 3-i parancsára (322) kiküldték maguk közül Hodus-i András szolgabírót, aki
ki­szállván a megyébe mindenkitől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva
meg­tudta, hogy minden (Kállói Lökös fia: Miklós és fiai) panasza szerint történt. (D. in
Chenger, f. IV., 2. die Blasii.)
Papíron, a hátlapján két sérült zárópecséttel és egynek a darabjával. DL 54192. (Kállay cs. lt.)
– ZsO IX. 117.

325
1422. febr. 4. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond ki­
rály­nak, hogy Perényi Péter országbíró jan. 18-i levelére (323) kiküldték maguk közül
[Hodus-i] András szolgabírót, aki kiszállván a megyébe [mindenkitől], akiktől kell és illik,
nyíl­tan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a (Károlyiak) panasza szerint történt.
(D. [in Chenger], f. IV., 2. die [Blasii].)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 98853. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Ká­
ro­lyi cs.) – A hátlapon a címzés alatt: Inquisitoria. – ZsO IX. 118.

326
1422. ápr. 1. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
ami­kor törvényszékükön a megyebeli nemesekkel együtt ültek, Daray-i Mathius fia: László
ottani jobbágyát: Ágostont Daray-i Tamás jobbágya: Kasuch (dictus) Benedek ellenében
há­rom márkában elmarasztalták, amelynek kétharmad részét Lászlónak, az egyharmadát
pe­dig Benedeknek tartozik megfizetni a jelen oklevelük bizonysága által. (D. in Chenger,
f. IV. p. Iudica.)
Szakadt, elhalványult írású papíron, hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 72409.
(Mándy cs. lt.) – ZsO IX. 364. (Hibásan Daran névalakkal.)

130
 327
1422. jún. 4. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vethes-i
Amb­rus meg fiai: István, György és Imre; ugyancsak fiai: Jakab és Albert, Karol-i László
fia: Jakab meg fia: Demeter, e Jakab testvére (frater): János, e László testvérei: László és
Ber­talan, továbbá Chomakez-i János fiai: Miklós, Pál és András, Bagus-i Simon fia: Péter
meg fia: Péter, hogy Kyde-i János, András, Egyed, Péter, László, Antal és Gergely a Pethry
bir­tokon lévő erdejük nagy részét kivágták és kivágatták, továbbá jobbágyaikat: Thoth
Bá­lintot, Vethes Györgyöt meg Istvánt ártatlanul megverték és kirabolták az ő igen nagy
ká­rukra. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság
ki­derítésére, majd azt írják meg neki. (D. Bude, 5. die Pent.)
Átírta Szatmár megye 1422. júl. 22-i jelentésében: 328. DL 98852. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.) – Károlyi II. 69–70., ZsO IX. 596.

328
1422. júl. 22. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond ki­rály­
nak, hogy jún. 4-i parancsára (327) kiküldték maguk közül Hodus-i András szolgabírót,
aki kiszállván a megyébe mindenkitől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva
megtudta, hogy minden a (Vetésiek, Károlyiak, Csomaköziek és Bagosiak) panasza szerint
tör­tént. (D. in Chenger, f. IV. a. Jacobi.)
Papíron, a hátlapján pecsétek nyomaival. DL 98852. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) –
A hátlapon: inquisitoria; középső részének alsó szélén: IIII d(en.) solvit. – Károlyi II. 69–70.,
ZsO IX. 826.

329
1422. júl. 26. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Panyola-i
Já­nos fia: Frank nevében, hogy Kelemen fia: János és Varro (dictus) János jobbágyok Pa­
nyola-i Zsigmond özvegyétől nem lopva, hanem engedély birtokában és a jogos földbért
le­fizetve az ország szokása szerint költöztek el Frank Panyola nevű birtokára. Ezért meg­
pa­rancsolja nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd
azt írják meg neki. (D. Bude, dom. p. Jacobi.)
Átírta Szatmár megye 1422. okt. 14-i jelentésében: 330. DL 54257. (Kállay cs. lt.) – ZsO IX.
839.

330
1422. okt. 14. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond ki­rály­
nak, hogy júl. 26-i parancsára (329) kiküldték maguk közül Hodus-i András szolgabírót,
aki kiszállván a megyébe mindenkitől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva
meg­tudta, hogy minden (Panyolai Frank) elmondása szerint történt. (D. in Chenger, f. IV.
a. Galli.)
Papíron, a hátlapján három záró gyűrűspecsét darabjaival. DL 54257. (Kállay cs. lt.) – ZsO IX.
1039.

131
 331
1422. okt. 28. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Ura-i Tamás szolgabíró elmondása szerint Endred-i Zouath (!dictus) Tamás özvegyének
End­red-en lakó Karaz (dictus) Jakab nevű jobbágyát, habár a jobbágy a földbért a ki­kül­döt­
tük, Porteleke-i Miklós előtt lefizette, majd a király levele értelmében felkeresték az öz­ve­
gyet és kérték tőle Karazy Jakab elengedését, hogy a jobbágyot Rezege-i György Rezege
nevű falujába költöztessék. Ám az özvegy nem engedte el, sőt a király parancsának sem
en­gedelmeskedett, ezért ők a parancs értelmében, amely szerint az ország szokása alapján
kell eljárniuk, a jobbágyot át akarták vinni Rezege-i György birtokára, ekkor azonban az
öz­vegy összes Endred-i jobbágyát rájuk küldte és őket meg akarta öletni. (D. in Chenger,
f. IV., in Symonis et Jude.)
Papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 72410. (Mándy cs. lt.) – ZsO IX.
1071.

332
1423. febr. 24. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró előtt Darah-i János, Ta­
más, Damján, Lukács, László és Benedek egy év időtartamra kölcsönösen ügyvédül vall­
ják egymást, valamint Komlod-i Chak Lászlót, Kereskez-i Egyed fiát: Györgyöt, Zom­bath
Lukácsot, Györgyöt, Mykola-i Benedeket, Ura-i Györgyöt, Tamásnak Darah-n lakó fa­
miliárisát: Ovary (dictus) Pált, az Apathy-n lakó Erge Pált, az ugyanott lakó Eze Kelement
meg a mondott Tamás familiárisát: Györgyöt. (D. in Chenger, f. IV. p. Invocavit.)
Szakadt, foltos papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 72411. (Mándy cs. lt.) – ZsO X. 200.

333
1423. ápr. 21. Csenger.
Cheged-i Péter fia: Mátyás szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Gachal-i Miklós fiának: Lászlónak a mai napon Keulche-i Miklós fia: Péter részére 800
új dénárt kellett fizetnie. A kitűzött időpontban a fizetést a felek akaratából tizenötödnapra
ha­lasztják azzal, hogyha László nem fizetne, akkor kétszeresét kell megfizetnie. (D. in
Chenger, f. IV. a. Georgii.)
Papíron, hátlapján két gyűrűspecsét nyomával és egynek darabjaival. DL 72412. (Mándy cs.
lt.) – A hátlapon keresztben: Non persolvit, in dupplo convictus extitit. – ZsO X. 426.

334
1423. aug. 11. Csenger.
Fancheka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Kallo-i
Leukeus fia: Miklós, Pereche-i István és Baktha-i Gergely kérésére pecsétjükkel (mediante
nostro sigillo) kiküldték emberüket, Thunywg-i Imrét az alábbi vizsgálat elvégzésére. Ő
visszatérve jelentette, hogy a megyében megtudta, miszerint a Bodorteleke nevű predium
örök­ség jogán (iure hereditario) Miklóst illeti meg, aki azt zálogba bocsátotta Istvánnak
és Gergelynek. – Kallo-i Szaniszló fia: János Niger Péter, Markrete (dictus) István, Niger
László, Ersek László, Rufus Péter, Matheus kovács (faber), Kiral Antal, Tamás, Gergely
szűcs (sutor) Ker birtokon lakó, András fia: Antal, Bálint, Jakab, Berech-i Imre Semyen
bir­tokon lakó jobbágyai – uruk engedélyéből és akaratából – a predium határain belüli

132
föl­dön több mint 50 szekérnyi szénát lekaszáltak és elszállítottak, miközben János és Mik­
lós között per folyik.1 (D. in Chenger, f. IV., 2. die Laurentii.)
Papíron, hátlapján négy pecsét nyomával. DL 54319. (Kállay cs. lt.) – ZsO X. 1028.
1
Az oklevél szövege nyelvileg zavaros.

335
1423. aug. 11. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Mikola-i
Do­mokos fia: János – a maga meg apja: Domokos és Gergely fia: Miklós nevében – Lőrinc-
nap 2. napján, szerdán (aug. 11.) a többiek közül felkelvén eltiltotta Mikola-i Miklóst,
Be­nedeket és Lőrincet, Tamás fiát: Tamást a Syma birtok harmadához tartozó földjeik,
ame­lyek őket jogosan (iuridice) illetik, meg haszonvételeik használatától, termésének és
hasz­nának beszedésétől vagy az abba történő bekerüléstől, egyúttal ellent is mondanak.
(D. in Chenger, f. IV., 2. die Laurentii.)
Hátlapján két pecsét darabjával, kettő nyomával. DL 72413. (Mándy cs. lt.) – A hátlapon alul:
Pro­hibitoria. – ZsO X. 1029.

336
1424. márc. 2. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Előadták neki Nogpere[che]-i
Be­nedek fia: István nevében, hogy az előző évben egy Nogpereche-i jobbágya: Kopach
Be­reck szabad úton éppen hazafelé tartott, amikor Rezege-i Myclosazon nemesasszony
Ambrussal és Zarvad-i Jakabbal, illetve ezek familiárisaival: Vile Demeterrel, Zeph Im­ré­
vel és Parvus Mihállyal Berecket elverette, megsebesíttette és javaitól megfosztatta, sőt az
asszony és említett vejei a felsorolt familiárisokat a házukban István elől elrejtették és így
semmilyen ítéletet velük szemben nem hoztak. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék
ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd írják meg neki azt. (D. Bude, f.
V. p. Mathye.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1424. máj. 3-i jelentésében: 337. DL 43592. (Múz. Ta. Pokoly.)
– ZsO XI. 266.

337
1424. máj. 3. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak, hogy
márc. 2-i parancsára (336) kiküldték maguk közül Chazar-i György szolgabírót a levélben
fog­laltak végrehajtására. Ő visszatérve jelentette, hogy a megyében a nemesektől és nem
ne­mesektől, akiktől csak illett és lehetett, azt tudta meg, hogy (a Nagypericsei István ál­tal
a Reszegeiek ellen előadott panasz ügyében) minden úgy történt, ahogy azt a levél tar­tal­
mazza. (D. in Chenger, f. IV. p. Quasi modo.)
Szakadt, lyukas papíron, zárópecsét nyomával. DL 43592. (Múz. Ta. Pokoly.) – ZsO XI. 510.

338
[1424–1426.]1 jan. 6. után. Csenger.
[Fan]choka[-i Lázár] szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy víz­
ke­reszt utáni szerdán megjelent előttük [.....] – Bathor-i Szaniszló fia: István, János fiai:
Ta­más, Mihály, János és Bertalan, [...], György fia: Barla nevében – és tiltakozott az ellen,
hogy az összes nemes, azaz Karol-i Mihály fia: Bertalan, László fia: [...] Chalamus-i,

133
Vada-i, [...], Rosal-i Kun (dicti) Miklós és Jakab Kamand-i és Valay-i, a Gachal-i nemesek,
továbbá Bervel-i nemesek ottani jobbágyaikkal a Bathor-iak [...] birtokához tartozó, Eger
nevű erdejét, használati (usualibus) földjeit sokszori kérésük ellenére használtatják ha­
tal­masul, ezért eltiltja őket is mindenki mást, kivéve az Ura és Thykod birtokon lakó
job­bágyokat, a mondott erdő és földek használatától, s egyúttal ellent is mond az azokkal
kap­csolatos minden cselekménynek. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Papíron, amelynek a bal oldali harmada hiányzik, hátlapján négy pecsét nyomával. DL 95142.
(Komoróczy cs. lt.)
1
Fancsikai Lázár 1423. aug. 11. és 1426. dec. 4. között mutatható ki az alispáni tisztségben.

339
1425. aug. 12. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Zennyes-i
László nevében, hogy Zennyes-i Illés fia: Bálint Rezege-i György bíztatására (ex adiutorio)
fa­miliárisaival fegyveresen nem régiben László házára törve ajtaját betörték, őt ágyából
ki­rángatva megverték és félholtan hagyták hátra; ezenfelül testvérét (soror): Martha-t és
fe­leségét: Dorottyát szintén megverték, feleségét pedig sanyargatása alatt fogva tartották
ha­talmasul az ő igen nagy sérelmére; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy
vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg neki. (Bude, dom. p.
Laurentii.)
Átírta Szatmár megye 1425. szept. 5-i jelentésében: 341. DL 90873. (Csoma cs. devecseri lt.)

340
1425. aug. 22. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Karol-i
Lanch (dictus) László Bator-i István (egr.) ellenében Chak-i György egykori székely, most
szat­mári ispán bírói intézkedése értelmében minden nemessel, akik akkor törvényszékükön
vele együtt ítélkeztek, bírói intézkedésük értelmében (unacum universis nobilibus extunc
in sede nostra unacum ipso et nobiscum consedentibus et nostra iudiciaria commissione)
ti­zenharmadmagával nemesekkel esküt kellett tennie arról, hogy ő Bator-i Istvánnak Ka­
mand birtokán lakó jobbágyainak összes szénáját nem vitette el és állataikat nem hajtatta
el, sőt teljesen ártatlan ezekben. Bator-i István fogott bírák kérésére az esküt elengedte,
mint­egy érvénytelenítette, így hát ők is ezt teszik. (D. in Chenger, f. IV. p. Sancti regis
Stephani.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 98866. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi
cs.) – Károlyi II. 97–98.

341
1425. szept. 5. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy aug. 22-i parancsára (339) kiküldték maguk közül Chazar-i György szolgabírót, aki
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe nemesektől és nem nemesektől, min­
denkitől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudta, hogy minden a pa­
nasz szerint történt. (D. in Chenger, f. IV. a. Nat. Virginis.)
Lyukas papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 90873. (Csoma cs. devecseri lt.) – A
hátlapján a címzés alatt: Inquisitoria.

134
 342
1425. okt. 17. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy ők Deers-i
Cantur Benedek fiának: Lászlónak Ardo-i Zorardus fia: László ellenében folyó perében
bí­rói intézkedésük szerint a döntést négy fogott bíróra bízták, amit a felek el is fogadtak. A
per bizonyos sertések elvétele és Gywre birtokra törés és az ott lakó három jobbágy há­zá­
nak megtámadása, ajtainak betörése és javaik elvitele ügyében indult. A fogott bírák úgy
ítéltek, hogy Benedek fia: László egyedül tegyen esküt szerdán, Gál-nap 2. napján (okt.
17.) Chenger birtokon, törvényszékükön arról, hogy ő familiárisaival: Homok Jánossal,
Lelez Benedekkel és a Deers-en lakó Kelemennel nem törtek a három jobbágy házára és
ajtaikat sem törték be, sertéseiket sem vették el, két jobbágyot pedig nem vertek meg, azaz
mindezekben ártatlan. – Az időpont elérkezvén Benedek fia: László letette az esküt előt­
tük, s erről nyugtatják. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 39511. (Petróczy cs. lt. C–54. Chenger.) – Levt.
Közl. 9. (1931) 74.

343
1425. dec. 12. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy kiküldték pe­
csétjükkel (mediante nostro sigillo) Dombo-i Demetert törvényszékükről, aki bizonyította,
hogy ő Darah-i Tamás vezetésével Ovary birtokra ment, ahol jelenlétében az ott lakó
Barthalius fia: Demeter és Theureuk Ferenc jobbágyok letették a földbért (terragium), ám
az ott lakó rengeteg ember azt mondta Demeter és Ferenc ellenében, hogy anélkül, hogy
a plébánosnak és a klerikusnak kifizetnék (tartozásaikat), nem költözhetnek el szabadon
(mul­tus hominum/!/ ibi in dicta Ovary residentes contra ipsos Demetrium et Franciscum
dixissent absque illo, ut plebano et clerico pochyolibus/!/ ipsorum satisfacere volebant, ibi
ipsos predictos homines circa predictum Thomam de dicta Darah moratur libere debere
per­misissent). (D. in Chenger, f. IV. a. Lucie.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 72416. (Mándy cs. lt.)

344
1426. jan. 9. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy kiküldték
pe­csétjükkel (mediantibus nostris sigillibus) Thunyog-i Imrét és fiát: Andrást, akik bi­
zo­nyították, hogy ők Kallo-i Leukeus fia: Miklós, Szaniszló fia: János meg fia: János,
va­lamint Meggyes-i Miklós és Zsigmond vezetésével kimentek Panolya(!) birtokra, ahol
Panyola-i Frankot és Zsigmond özvegyét meg összes ott lakó jobbágyukat eltiltották attól,
hogy a Semien birtokhoz tartozó saját erdeiket eladják Zudar fiainak Zamuszeg-i és Paly-i,
Peren-i János Dobus-i jobbágyainak, illetve kivágassák, valamint hasznát beszedjék,
egyúttal ellent is mondanak mindezeknek. (D. in Chenger, f. IV. p. Epiph.)
Papíron, hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 54484. (Kállay cs. lt.)

345
1426. máj. 8. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Mada-i
László, a pecsétjükkel (mediante nostro sigillo) kiküldött emberük: Rohod-i Theureuk
(dictus) Mihály által megidéztetett Vay-i Ábrahám ellenében Quasimodo vasárnap utáni

135
szerdára (ápr. 10.) jelenlétük elé. – Az időpont elérkezvén, az ügyet a jelen állapotában 15.
napra halasztották (ápr. 24.). – Az időpont elérkezvén, a pert ismét elhalasztották 15. nap­
ra, azaz Úrnapja előtti szerdára (máj. 8.). – Az időpont elérkezvén László nem jött és nem
is küldött maga helyett senkit, s Ábrahám hiába várt rá, ezért ők Lászlót, hacsak ésszerű
okot nem ad távolmaradására, bírságban elmarasztalják. (D. in Chenger, in die termini
pre­notati.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 97042. (Vay cs. berkeszi lt.)

346
1426. szept. 11. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Mada-i
László, a pecsétjükkel (mediante nostro sigillo) kiküldött emberük: Janosy-i Kanthor (dictus)
Do­mokos által megidéztetett Vaya-i Ábrahám ellenében a kereszt felmagasztalásának
ünnepe előtti szerdára (szept. 11.) jelenlétük elé. – Az időpont elérkezvén, László nem jött
és nem is küldött maga helyett senkit, s Ábrahám hiába várt rá, ezért ők Lászlót, hacsak
ésszerű okot nem ad távolmaradására, bírságban elmarasztalják. (D. in Chenger, in die
ter­mini prenotati.)
Papíron, a hátlapján két pecsét nyomával. DL 97046. (Vay cs. berkeszi lt.)

347
1426. szept. 25. Csenger.
Fanchoka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Mada-i
László, a pecsétjükkel (mediante nostro sigillo) kiküldött emberük: Rohod-i Simon által
meg­idéztetett Vaya-i Ábrahám ellenében a Kozma és Damján ünnepe előtti szerdára
(szept. 25.) jelenlétük elé. – Az időpont elérkezvén, László nem jött és nem is küldött ma­
ga helyett senkit, s Ábrahám hiába várt rá, ezért ők Lászlót, hacsak ésszerű okot nem ad
tá­volmaradására, bírságban elmarasztalják. (D. in Chenger, in die termini prenotati.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 97048. (Vay cs. berkeszi lt.)

348
1426. nov. 21. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Vaya-i Mik­
lós fiai: Ábrahám és István nevében, hogy ők rengeteg jogtalanságot, kárt kénytelenek el­
szenvedni Mada-i Lászlótól: egy lovukat lefoglalta és sokszori kérésükre sem adja vissza,
sőt a kárukat sem hajlandó megtéríteni; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki egy
vagy két emberüket, aki királyi szóval (verbo nostro regio) szólítsa fel Mada-i Lászlót,
hogy az általa okozott kárt térítse meg a Vaya-iaknak, majd minderről tegyenek jelentést
neki. (D. Bude, f. V. a. Cecilie.)
Átírta Szatmár megye 1427. jan. 22-i jelentésében: 350. DL 97053. (Vay cs. berkeszi lt.)

349
1426. dec. 4. Csenger.
Fanchuka-i Lázár szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy ők Karol-i
László fiai: Jakab és János, Mihály fiai: László és Bertalan, Jakab fia: Demeter kérésére
kiküldték embereiket: Mandy-i Pétert és Sarolian-i Gergelyt, akik visszatérve elmondták,
hogy ők kimenve a megyébe, nemesektől és nem nemesektől, mindenkitől, akiktől kell és
illik, vizsgálódva megtudták, hogy Olnad-i Zudar János saját engedélyével és akaratával

136
kiküldte Zamoszeg-i officiálisát: Kezy-i Magnus Albertet a panaszosok Olchova birtokára,
aki az ottani malomból a molnárt kirángatta és megölte; ezenfelül amikor Albert másodszor
is a mondott birtokra tört, egy ottani, Bálint nevű jobbágyukat a házából kiráncigálta és
Zamoszeg birtokra hurcolta; harmadszorra pedig Zudar Jánosnak Zamoszeg-i, Paly-i és
Ewr-i jobbágyai a mondott birtokra törve, azt körbevéve ottani jobbágyukat, Peeth Jakab
fiát elfogták és Zamoszeg birtokra hurcolták hatalmasul az ő igen nagy kárukra. (D. in
Chenger, f. IV. a. Barbare.)
Alul szakadozott papíron, a hátlapján három gyűrűspecsét nyomával. DL 98875. (Károlyi cs.
nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi II. 102–103.

350
1427. jan. 22. Csenger.
Janusy-i Canthor László és Kelche-i Jakab szatmári alispánok és a négy szolgabíró jelenti
Zsigmond királynak, hogy 1426. nov. 21-i parancsára (348) kiküldték maguk közül
Chazar-i György szolgabírót, aki visszatérve elmondta, hogy ő Mada-i Lászlóhoz kimenve
fel­szólította őt Vaya-i Ábrahám és István kárának megtérítésére. (D. in Chenger, f. IV., in
Vincentii.)
Papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 97053. (Vay cs. berkeszi lt.)

351
1428. febr. 26. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) a Ders-i Benedek fiának: Lászlónak Philpeus-i Lőrinc fia:
László özvegye meg fia: Miklós meg e Lőrinc fia: László fia: másik Miklós ellen indított
pe­rében az utóbbiakat meg nem jelenésük miatt megbírságolja. (D. in Chenger, f. V. p.
Kath. Petri.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor a) 1429. márc. 15-i (DL 39521. – Petróczy cs. lt. C–64.
Buda.) és b) 1430. szept. 13-i (DL 39525. – Uo. C–68. Buda.) Budán kelt okleveleiben. – Levt.
Közl. 9. (1931) 77. és 78.

352
1428. ápr. 22. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) a Ders-i Benedek fiának: Lászlónak Philpeus-i Lőrinc fia:
László özvegye meg fia: Miklós meg e Lőrinc fia: László fia: másik Miklós ellen indított
pe­rében az utóbbiakat meg nem jelenésük miatt megbírságolja. (D. in Chenger, f. V. a.
Georgii.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor a) 1429. márc. 15-i (DL 39521. – Petróczy cs. lt. C–64.
Buda.) és b) 1430. szept. 13-i (DL 39525. – Uo. C–68. Buda.) Budán kelt okleveleiben. – Levt.
Közl. 9. (1931) 77. és 78.

353
1428. máj. 20. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) a Ders-i Benedek fiának: Lászlónak Philpeus-i Lőrinc fia:
László özvegye meg fia: Miklós meg e Lőrinc fia: László fia: másik Miklós ellen indított
pe­rében az utóbbiakat meg nem jelenésük miatt megbírságolja. (D. in Chenger, f. V. a.
Pent.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor a) 1429. márc. 15-i (DL 39521. – Petróczy cs. lt. C–64.
Buda.) és b) 1430. szept. 13-i (DL 39525. – Uo. C–68. Buda.) Budán kelt okleveleiben. – Levt.
Közl. 9. (1931) 77. és 78.

137
 354
1428. jún. 17. Tunyog.
Janosy-i Canthor László és Kelche-i Farkas Jakab szatmári alispánok meg a szolgabírák
em­lékezetül adják, hogy Ders-i Benedek fiának: Lászlónak Thwnyogh-i Imre fia: András
idézésére Keresztelő Szent János születésének ünnepe előtti csütörtökön (jún. 17.) meg
kellett jelennie ítélőszékükön Phylpes-i Lőrinc fia: László özvegye meg fia: Miklós,
valamint e Lőrinc fia: Miklós ellenében – akik már negyedszer voltak megidézve. Benedek
fia: László azonban hiába várt a törvényes óráig a kijelölt időpontban az alperesekre,
azok nem jöttek és nem is küldtek maguk helyett senkit válaszadásra, ezért az utóbbiakat
meg nem jelenésük miatt, hacsak ésszerű okot nem adnak távolmaradásukra, a szokásos
bírságban elmarasztalják. (D. in Thwnyogh, termino prenotato.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 39519. (Petróczy cs. lt. C–62. Thwnyogh.) – A
hátlapján a címzés alatt: Iudicialis. – Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor a) 1429. márc. 15-i
(DL 39521. – Petróczy cs. lt. C–64. Buda.) és b) 1430. szept. 13-i (DL 39525. – Uo. C–68. Bu­
da.) Budán kelt okleveleiben, amelyekben a megyei oklevél keltezési helyeként Csengert adták
meg. – Levt. Közl. 9. (1931) 77. és 78.

355
1428. júl. 1. Csenger.
(Szatmár megye hatósága) a Ders-i Benedek fiának: Lászlónak Philpeus-i Lőrinc fia:
László özvegye meg fia: Miklós meg e Lőrinc fia: László fia: másik Miklós ellen indított
pe­rében az utóbbiakat meg nem jelenésük miatt megbírságolja. (D. in Chenger, f. V. p.
Petri et Pauli.)
Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor a) 1429. márc. 15-i (DL 39521. – Petróczy cs. lt. C–64.
Bu­da.) és b) 1430. szept. 13-i (DL 39525. – Uo. C–68. Buda.) Budán kelt okleveleiben. – Levt.
Közl. 9. (1931) 77. és 78.

356
1428. júl. 15. Tunyog.
Yanosy-i Canthor László és Kewlche-i Farkas Jakab szatmári alispánok meg a négy
szol­­gabíró emlékezetül adják Garai Miklós nádornak, hogy Ders-i Benedek fia: László
öt alkalommal törvényesen megidéztette Phylpes-i Lőrinc fia: László özvegyét meg fiát:
Mik­lóst, valamint e Lőrinc fiát: Miklóst jelenlétük elé a Szatmár megyei Phylpes birtok te­
rü­letén, a Zamos folyón lévő malom kétrészének jogtalan, Lászlónak igen nagy kárt okozó
el­foglalása ügyében. (D. in Thwnyogh, f. V. p. Margarethe.)
Papíron, a hátlapján két nagyobb és három kisebb pecsét nyomával. DL 39520. (Petróczy cs. lt.
C–63. Thwnyogh.) – A hátlapján a címzés alatt: Memorialis. – A keresztben bírósági feljegyzés:
ná­dori embernek jelölve Pathyod-i Parvus Bálint, Jaromy-i László, András, Samelhaza-i Be­
ne­dek, Balázs, Thykud-i István, Bálint, Nabrad-i János; a parancs a leleszi konventhez szól, s
György-napra (ad G) kellett idézniük.

357
1429. febr. 10. Tunyog.
Janosy-i Canthor László és Kewlche-i Farkas Jakab szatmári alispánok meg a négy
szolgabíró jelenti Zsigmond királynak. Tudja meg, hogy Mihály és Tamás Gench-i nemesek
meg Gench-i Margit (nob.) – Dobrach-i György felesége – törvényesen megidéztette
Ka­rol-i Jakabot, fiát: Demetert, Lancz-ot, Bertalant és Jánost törvényszékükre, a per ki­
csit lecsendesedve Dorottya-nap utáni csütörtökön (febr. 10.) folytatódott, amikor is

138
ítélőszékükön megjelent Dobrach-i György a mondott Mihály, Tamás és Margit asszony
ne­vében a leleszi konvent levelével és előadta, hogy Karol-i Jakab, Demeter, Lancz,
Bertalan és János a panaszosok bizonyos szántóföldjeit és kaszálóit hatalmasul elfoglalták
és elfoglalva használják. A panaszosok mindezt oklevelekkel is bizonyítani tudják, s ezért
azokat a hatalmaskodásokról szóló rendelet értelmében kérik visszaiktatni részükre. Ezt
hallván a mondott Karol-i nemesek, akik személyesen voltak jelen, azt mondták, hogy
ők nem foglalták el azokat a szántóföldeket és kaszálókat, s ezen állításukat hajlandók
bajvívás alá bocsátani. – A panaszosok ügyvédje ezzel szemben bemutatott öt oklevelet: az
egyik leleszi konvent, a másik pedig a megyei hatóság királyi parancsra tartott eskü alatti
tanúvallatásról szóló, a harmadik a leleszi konvent, a negyedik a váradi káptalan és az
ötödik a megye vizsgálati levele. Majd az ügyvéd hivatkozva a felperesek szegénységére
és rászorultságára, indítványozta – ha a joggal egybehangzó –, hogy ne bajvívással, hanem
az öt oklevéllel bizonyíthassák igazukat. – Mindezek után a megyei hatóság úgy ítélt,
hogy a felperesek keresetüket perdöntő, de nem személyes, hanem bajvívó részvételével
bajvívással bizonyítsák; és mivel az alperesek a per halasztása miatt a szokásos bírságban
elmarasztaltattak, a mostani alkalommal kellett volna a három márka bírságot megfizetniük.
Az alperesek sem az ítéletükkel, sem a bírság megfizetésével nem elégedtek meg és
ezért bemutatták a király peráttevő levelét, amely szerint a perben hozzanak ítéletet, s
amennyiben a felek nem lesznek megelégedve azzal, küldjék át a királyi kúriába a főpapok
és bárók döntése alá. Ők tehát a király levele értelmében megküldik oda György-nap
nyolcadára, meghagyva egyúttal a feleknek az ott történő megjelenést. (D. in Thwnyogh,
f. V. a. Valentini.)
Több helyen lyukas papíron, a hátlapján két nagyobb és négy kisebb pecsét maradványaival. DL
98887. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A hátlapján a címzés alatt: Transmissionalis.
– Károlyi II. 118–120.

358
1429. dec. 22. Csenger.
Janusy-i Canthor László és Kewlche-i Farkas Jakab szatmári alispánok és a négy szolgabíró
em­lékezetül adja, hogy ők Kallo-i Lewkes fia: Miklós fia: János vezetésével a megyei
hatóság külön felhatalmazásával és bírói pecsétjével (ex speciali nostra commissione
sigillo iudiciali mediante) kiküldték Thatharfalva-i Thathar Pált és Pathyud-i Bálintot,
akik visszatérve elmondták, hogy ők kimenve Szatmár megyébe, mindenkitől, akiktől
kell és illik, szomszédoktól és határosoktól nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták az
igazságot. E szerint Zwdar Jánosnak és Zwdar Jakab özvegyének officiálisai és fa­mi­
liárisai, kivéve Nabrad-i János diákot, a Zamus folyó mellett lévő Keer és Nabrad bir­
tokokra törve, a révnél gyümölcsszállítás céljából várakozó szekerek közül sokat ki­ra­
boltak, a gyümölccsel megrakottakból pedig többet a folyóba fordítottak (quamplures
currus, qui causa conparationis fructuum ivissent in portu reperientes, eosdem spoliantes
minusiuste, quosdam ex eisdem curribus fructibus ponderatis de portu ad ipsum fluvium
Zamus trudentes) az ő igen nagy kárára. A vizsgálatról a jelen oklevelet állították ki. (D.
in Chenger, f. V. a. Nat. Dom.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 54691. (Kállay cs. lt.) – A hátlapon a címzés
alatt: Inquisitoria.

139
 359
1430. jan. 26. Csenger.
Janosy-i Canthor László és Ke[wlche]-i Farkas Jakab szatmári alispánok meg a szolgabírák
em­lékezetül adják, hogy Kallo-i Lewkes fia: Miklós meg fia: János vezetésével a megyei
hatóság külön felhatalmazásával és bírói pecsétjével (ex speciali nostra commissione
sigillo iudiciali mediante) kiküldték [....] Tamást, aki visszatárve elmondta, hogy kimenve
Szatmár megyébe, mindenkitől, akiktől kell és illik, szomszédoktól és határosoktól nyíltan
és titkon vizsgálódva megtudta az igazságot. E szerint [Karol-i] Lancz (és) Bertalan2 Olchwa
birtokon lakó jobbágyai uruk meg Nabrad-i János és felesége: Erzsébet engedélyével és
akaratából fegyveresen Panyola birtokra törve a birtokból járó hadakozó pénzt, valamint a
saját és jobbágyaik disznóit elhajtották az akaratuknak megfelelő helyre; ezenfelül az ott
lakó jobbágyukat, Monyo (dictus) Jánost elfogták és [minden javá]val együtt elhurcolták.
Minderről a jelen oklevelet állították ki. (D. in Chenger, f. V. [p. Con]v. Pauli ap.)1
Papíron, amelynek jobb széle hiányzik, a hátlapján egy nagyobb és két kisebb pecsét nyomával.
DL 54692. (Kállay cs. lt.) – A hátlapján a címzés alatt: Inquisitoria.
1
Az ünnephez legközelebb eső csütörtököt vettem figyelembe.
2
A hátlapon csak Lancz neve szerepel.

360
1430. márc. 20. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták neki Kallo-i Lew­
kes fia: Miklós meg fiai: János és Lőrinc nevében, hogy Karol-i Mihály fiainak: Lászlónak
és Bertalannak, valamint László fiainak: Jakabnak és Jánosnak Olchwa birtokon lakó
Kelemen, Albert, Bahod Máté, Bekech László, Byro János, Warro Mátyás, Erdely István,
Paysos Imre, Barthos György, István szabó (sartor), Peth fia: János, Zeeph Balázs, Hewth
Pál, Fekethe Miklós, Thalas Miklós, Péter, Kerekes Antal, Vekas Mátyás, Kwngh János,
Thoth György, Balogh István, Judas Balázs, Gyelyenes Pál, Hewlges Pál, Wegh Benedek,
Wekas Barnabás, Magnus Imre, Renka Pál, Warro Mihály, Bertalan, Kenthes Mihály,
Magnus Péter, David László,1 Damján fia: Péter, Jandy János, Gywre János, Pos Gergely,
Kerekes Ferenc, István fia: Jakab, Molnar Sebestyén, Magnus Antal, Albert diák, Erdel
Miklós, David János, Logo János, Pál szabó (sartor), Urlundi Fábián, Péter fia: György,
Warro Tamás, Myhoch Barnabás, Pap Péter, Bezgero (dictus) Imre, Magnus Benedek,
Da­vid Bertalan, Jakab, János, Vythez Miklós és Vekas (dictus) Miklós nevű jobbágyai,
uraik egyetértésével, akaratával és engedélyével a panaszosok Lazy László, Chemek
Benedek és Fekethe (dictus) Vince nevű jobbágyait a saját birtokukon ártatlanul elfogták
és Olchwa birtokra vitték, majd ott rabságban tartották az akaratuk szerinti ideig, javaikat
és holmijaikat, amelyek akkor náluk voltak, elvették tőlük; ezenfelül a panaszosok saját
erdejéből 124 disznót elhajtottak hatalmasul az ő igen nagy kárukra. Ezért megparancsolja
nekik, hogy küldjék ki egy vagy két emberüket az igazság kiderítésére, majd azt írják meg
neki. (D. Bude, f. II. p. Oculi.)
Átírta Szatmár megye 1430. ápr. 27-i jelentésében: 361. DL 54705. (Kállay cs. lt.)
1
A szövegből nem egyértelmű, hogy a David különálló személynév lenne, ezért mindenesetben
az előtte álló keresztnévhez kapcsoltam.

140
 361
1430. ápr. 27. Csenger.
Janusy-i Canthor László szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak,
hogy márc. 20-i parancsára (360) kiküldték maguk közül Pathyod-i János szolgabírót, aki
visszatérve elmondta, hogy ő kimenve a megyébe mindenkitől, akiktől kell és illik, ne­me­
sektől és nem nemesektől, különösen a szomszédoktól és határosoktól, nyíltan és titkon
vizs­gálódva megtudta, hogy minden a Kállóiak panasza szerint történt. (D. in Chenger, f.
V. p. Georgii.)
Foltos papíron, a hátlapján két pecsét töredékével. DL 54705. (Kállay cs. lt.) – A hátlapon a
cím­zés alatt: Relatoria.

362
1431. febr. 22. Csenger.
Janosy-i Canthor László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
azt a pert, amelyet Chahol-i János (egr.) Thykwd-i Albert idézése értelmében üszögös
Szent Péter ünnepén, csütörtökön (febr. 22.) kezdett volna ítélőszékükön Kallo-i Lewkes
fia: Miklós meg fiai: János és Lőrinc ellenében, korai időpont miatt (ratione prioritatis
termini) 15. napra halasztják. (D. in Chenger, termino prenotato.)
Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 54743. (Kállay cs. lt.) – A hátlapon a címzés
alatt: Prorogatoria.

363
1433. dec. 3.
Janosy-i Canthor László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
mi­kor András-nap utáni csütörtökön az ülnökökkel ítélőszékükön a peres ügyeket tár­
gyal­ták (quod cum ... unacum assessoribus nostris protunc nobiscum pro tribunali con­
se­dentibus simul pro discutiendis causis quorumlibet causidicorum consedissemus)
Bathor-i István (egr.) egy bizonyos Canthor Antal nevű embert vezetett eléjük, akit saját
job­bágyának mondott. Ezek után ők Istvánnak igazságot és ítéletet akarták szolgáltatni,
akkor Kallo-i Leukes Miklós odaküldvén ügyvédjét, Rufus Lászlót – a leleszi konvent
ügyvédvalló levelével –, aki a mondott Canthor Antalt Leukes Miklós jobbágyának
mondta és bemutatta Zsigmond király kiváltságlevelét (litteras gratiosas), amelyben azt
a kegyet adta Leukes Miklósnak, hogy felette és a hozzátartozók felett egyetlen bíró, sem
világi, sem külön állított, bírói ítéletet nem hozhat (superfacto libertatis eiusdem Nicolai
Leukes eidem concessas super eo, ut nullus iudex tam secularis, quam specialis ad eum
pertinentem iudicare seu iudicio compellere audeat aliquomodo). Ők ennek értelmében
Antalt visszaadták Miklós ügyvédjének, aki vállalta, hogy a jelen oklevél kiadásának 20.
napján (dec. 23.) Bathor-i Istvánnak (egr.) vagy emberének elégtételt fog adni. (D. f. V. p.
Andree.) – A dátum után írva: és Bathor-i István az embert minden javával, tudniillik két
sze­keret, egy bükkfa pajzsot és kardot (currum duos, unum clipeum fagnum et gladium),
kö­teles visszaadni.
Papíron, a szöveg alatt négy gyűrűspecsét darabjaival. DL 54841. (Kállay cs. lt.)

364
1433. dec. 3.
Janosy-i Canthor László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
sze­mélyesen megjelent előttük Leukes Miklós ügyvédje: Rufus László és ura nevében

141
előadta, hogy Nabrad-i János diák meg másik János Lewkes Miklósnak Keer birtokához
tartozó Jakabzege nevű földjét elfoglalták és elfoglalva használják hatalmasul, majd kér­
te, hogy vizsgálják ki állítását. A megye Thwnyod-i Bertalan fiát: Tamást küldte ki, aki
visszatérve előre eltervezett rossz indulattal és gonoszsággal nem tett Lewkes Miklós ér­
de­kében bevallást, hanem csak a maga tisztázására mondta el, hogy a két Nabrad-i János
azt a földet valóban használja, és, hogy annak elfoglalását és használatát a megye engedte
meg nekik (qui quidem Thomas ad nos reversus ex precogitata malitia et nequitia non ipsi
Nicolao Lewkes, sed sibi soli fecit fassionem sic dicendo, quod verum esset, quod ipsi duo
Johannes de Nabrad uterentur premissam terram, sed nos permisimus uti et occupare).
Ezért ők az ülnökökkel úgy ítéltek, hogy Tamást hamis tanúként, hamis tanúskodásért
el­ítélik és bírságban elmarasztalják. (Igitur unacum assessoribus nostris invenimus et
adiudicavimus eundem Thomam falsum testem et falsum testimonium perhibuisse et in
gravamine falsi testimonii fore convictum.) (D. f. V. p. Andree.)
Papíron, a szöveg alatt három pecsét darabjaival és egy nyomával. DL 54842. (Kállay cs. lt.)

365
1434. júl. 15. Csenger.
Janosy-i Canthor László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
ők törvényszékükön a pereket tárgyalták, amikor a többiek közül felkelt Chahol-i János
és László, majd tiltakoztak az ellen, hogy Domanhida-i György a most elmúlt Péter és
Pál ünnepén (jún. 29.) jobbágyukat, Tamás mészárost Saly birtokuk szélén találva ke­
gyet­lenül elverték és megsebesítették, majd fogságba vetették; ezzel meg nem elégedve
meg­kötözve Domanhida birtokra vezették és ott kínozták, lábánál fogva fellógatták és
más válogatott kínzásokat követtek el rajta, s a mai napig fogságban tartják hatalmasul
az ő igen nagy kárukra. A megye a nemesek kérésére kiküldte maguk közül a született
ne­mes (nobiles natales) Karol-i Jánost, Lancz-ot és Vetes-i Györgyöt, akik visszatérve
eskü alatt elmondták, hogy minden a panasz szerint történt. Ők az ülnökökkel úgy ítéltek,
hogy a jobbágy jogtalan fogságban tartásáért György első napra 3 márkát, a következő
mindenegyes napra 1–1 márkát fizessen mindaddig míg fogságban tartja. (D. in Chenger,
f. V. p. Margarethe.)
Papíron, a hátlapján egy nagyobb és két kisebb pecsét darabkáival. DL 64283. (Kapy cs. lt.) – A
hát­lapon a címzés alatt: Protestatoria.

366
1435. márc. 17. Csenger.
Chaak-i László és Ferenc szatmári ispánok (comites generales) és a négy szolgabíró je­
lenti Zsigmond királynak, hogy megkapván Janosy-i Kanthor (dictus) Mihály fia: László
meg édestestvérei (carnalis): Péter és Bálint, apai testvérei (patruelis): Jánosy-i Domokos
(fia:) István, továbbá osztályos (condivisionalis) testvérei: Ders-i Antal és László részére
Olnod-i Zudar János meg bán fia: Jakab fiai: Simon és Jakab, továbbá officiálisuk, Ros­ko­
van-i Antal ellenében szóló bírói intézkedését, s annak értelmében Dénes frater pappal, a
leleszi konvent tanúbizonyságával és Wythka-i Zsigmond királyi emberrel Oculi vasárnap
előtti szerdán (márc. 16.) a Janosy birtokhoz tartozó Baczkafayathaya nevű földre ki­
küld­ték a maguk (azaz az ispánok) nevében Kelche-i László fiát: Miklóst a vizsgálat és
a birtok visszaiktatás megtekintésére és meghallgatására, majd Beere-i Farkas János és
Kysperiche-i Antal szolgabírák, a Janosy-i nemesek jelenlétében és az Olnod-iak meg
az officiálisuk távollétében – mivel az Olnod-iakat Ewr-ön és Roskovan-i Antalt ottani

142
officiolatusában hiába szólították fel a megjelenésre, ők nem jöttek –, ellenben Ewr birtokon
la­kó falunagyuk (villicos) és falubelijeik (villanos) odajöttek, valamint megjelentek Ja­
nosy birtok szomszédjai és határosai, továbbá a megyebeli nemesek is. Mindezek után az
előbbiek között eskü alatti tanúvallatást tartottak arról, hogy a mondottak Ewr-i officiálisa,
Roskovan-i Antal Pelbárt, Sebestyén, KwthwsZeuthw György nevű, valamint több ott
lakó jobbággyal – uraik akaratából és engedélyével – a most elmúlt nyáron a panaszosok
Baczkafayathaya nevű földjére rontottak-e fegyveresen és hatalmasul az éj csendjében
és az összes ott található terményt levágták-e és Ewr birtokra szállították-e; ezenkívül
Mihály-nap táján a Zudar-ok Antal officiális révén elfoglaltatták-e a mondott földet és
Ewr birtokukhoz csatoltatták-e az ő igen nagy kárukra. – A tanúskodó nemesek nevei a
következő: Iklad-i János fia: István és fia: János, az előbbi János fia: Barnabás, Pál fia:
Bertalan, Waya-i Miklós fia: István, másik István fia: György, Tamás fia: János, Demeter
fia: Vid, György fiai: János és Mihály, Jarmy-i Tamás fia: János és István fia: Miklós,
Rohod-i Magnus Benedek, Jakab fia: János, Mátyás fia: Antal, Jakab fia: András és Mihály
fia: István, Naghtarkan-i Márton fia: Péter Janosy birtok szomszédos és határos nemesei
tu­domásból (ex scitu); Thwnyogh-i László fia: János és Bertalan fia: Tamás szintén Ja­
nosy birtok Laskod prédium felőli szomszédos és határos nemesei tudomásból; Mada-i
Miklós fia: László, Sebestyén fia: Tamás diák és Bertalan fia: István, Kerch-i Miklós fia:
Illés, Bessenewd-i Mihály fia: Márton, Elek fiai: Lőrinc és Mátyás, Bálint fiai: István és
Barla, András fia: Magnus Benedek és másik András fia: Demeter, Pethri-i Ders László
fiai: Gergely és Ágoston, Ders Péter fia: András, Sandrinus fia: Miklós fia: István és
Kerch-i András fia: Lőrinc Janosy birtok alhatárosai tudomásból vallották, hogy minden
a panaszban leírtak szerint történt. Baktha-i Gergely fia: Balázs, Pethenyehaza-i István
fia: Márton, Péter fia: Gál, András fia: Máté és másik András fia: János Janosy birtoknak
Thereche nevű prédiumuk felőli szomszédos és határos nemesei tudomásból; Kerch-i
Péter fia: Benedek és András fia: Tamás Janosy birtok alhatáros nemesei tudomásból;
Wythka-i Imre fia: János és Benedek fia: Péter diák, Philpes-i Péter fiai: Miklós és Lőrinc
me­gyebeli nemesek tudomásból vallották, hogy minden úgy történt, amint a panaszban
el­hangzott, ám azt nem tudják, hogy a földet Ewr birtokhoz csatolták-e vagy sem. – A
ta­núvallatás befejezése után Kelche-i László fia: Miklós – a szatmári ispánok nevében –,
Bere-i Farkas János és Kysperiche-i Antal szolgabírák Dénes frater tanúbizonysággal és
a királyi emberrel a mondott föld birtokából kizárták és kivetették Zudar Jánost, Simont
és Jakabot, majd visszaiktatták azt a Janosy-i nemeseknek és újból bevezették őket abba,
végül a királyi ember a mondottakat megidézte Ewr birtokon lévő részükön, Antalt pedig
ottani officiolátusában György-nap nyolcadára a királyi jelenlét elé meghagyván nekik
a jobbágyok előállítását is, köztük függő per nem lévén akadály. (D. in Chenger, f. V. p.
executiones premissorum.)
Papíron, a szöveg alatt egy nagyobb és négy kisebb pecsét darabjaival. DL 62265. (Ibrányi cs.
lt.)

367
1436. máj. 24. Csenger.
Janosy-i Cantor László szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy
Mand-i György fia: Ferenc, atyafia (frater): Benedek meg édestestvérei (carnalis): Mihály,
György és Adalbert nevében Szaniszló-nap utáni csütörtökön (máj. 10.) tiltakozott az ellen,
hogy Mand-i Mátyás, Péter és László bizonyos prédiumukat felszántották hatalmasul,
ezért György a mondottak nevében eltiltja Mátyást, Pétert és Lászlót annak használatától,

143
termésének és haszonvételeinek beszedésétől, továbbá ellentmond mindezeknek. A me­
gye kiküldte embereit, Saralian-i Györgyöt és Samelhaza-i Györgyöt, akik visszatérve
el­mondták, hogy látták a prédiumot felszántva. (D. in Chenger, f. V. p. Asc.)
Szakadt papíron, a hátlapján négy pecsét nyomával. DL 69811. (Kende cs. lt.)

368
1436. szept. 14. Buda.
Zsigmond király parancslevele Szatmár megye hatóságához. Elmondták Karol-i Lancz fia:
László, édestestvére (carnalis), Bertalan, továbbá osztályos testvérei: Bagos-i Péter fia:
Pé­ter, fia: László, Wethes-i Jakab és fia: Miklós, Ambrus fiai: István, György és Mihály,
Carol-i László fia: János, Jakab fia: Demeter és Chamakaz-i Pál és András nevében neki,
a főpapoknak és a báróknak, hogy Rezege-i György meg fiai: Balázs, Gergely, Já­nos és
Miklós a nagyböjt (márc. 14.) idején a panaszosok Wezend birtokához tartozó szán­tó­föl­
dek­ből és rétekből egy darabot jogtalanul elfoglaltak és a mai napig elfoglalva tartják az ő
igen nagy kárukra. Kérték tehát tőlük, hogy méltóztassanak igazságot szolgáltatni. Mivel
egyetlen országlakos jogainak megsértését sem hajlandó eltűrni, ezért megparancsolja a
megyei hatóságnak, hogy rövid időn belül hívják össze törvényszékükre Wezend bir­tok
valamennyi szomszédját, határosát és a megyebeli nemeseket, akiket a megyei ha­tó­ság
tagjai, a kijelölt királyi emberek egyike és a váradi káptalan tanúbizonysága – akinek
ki­küldését a jelen oklevéllel elrendeli – meg a felek vagy ügyvédeik jelenlétében hi­
tükre, a hozzá és a Szent Koronához való hűségükre, a kereszt érintésével tett eskü alatt
kérdezzék ki. Ha úgy találják, hogy a mondott szántóföld és rét darabot a Rezege-iek a
jelzett időben, egy éven belül valóban elfoglalták, akkor azokból kizárva őket, vezessék
be újra a panaszosokat és iktassák vissza részükre, majd védjék meg őket azok birtokában.
Majd a királyi ember a káptalani tanúbizonyság jelenlétében idézze meg a panaszosokkal
szemben őket a személyes jelenlét elé az általuk kijelölt időpontra; köztük függő pert nem
véve figyelembe. Minderről a megye és a káptalan is tegyen neki jelentést. Az ok­le­velet
elolvasása után adják vissza felmutatójának. Kijelölt királyi emberek: Wra-i Imre, Ka­
loch-i László, Thywcod-i Péter, Niger László, Gench-i Fodor László. (D. Bude, in Exalt.
Crucis.)
Átírta Szatmár megye 1436. nov. 11-i jelentésében (369), amely szerint az oklevél ex propria
commissione vestre serenitatis volt kiállítva. DL 98934. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
– A királyi parancs eredeti példánya ex deliberatione prelatorum et baronum kelt. DL 98872.
(Uo.) – Károlyi II. 177–179.

369
1436. nov. 11. Vezend.
Janosy-i Kantor László és Lestemer-i Zsigmond szatmári ispánok (comites) meg Kyde-i
László, Saralian-i Soldos János, Mand-i György és Peryche-i Antal szolgabírák jelentik
Zsig­mond királynak, hogy megkapták Karol-i Lancz (dictus) László meg édestestvére
(carnalis) Bertalan, valamint osztályos testvérei Wethes-i Ambrus fiai: István, György
és Mihály, Bagos-i Péter fia: Péter és fia: László, Wethes-i Jakab és fia: Miklós, Carol-i
László fia: János és Jakab fia: Demeter, Chamakaz-i Pál és András részére szóló, saját
uta­sítására (ex propria commissione) kiadott szept. 14-i parancslevelét (368). Ennek ér­
tel­mében kikiáltott közgyűlés tartására (congregationem generalem iudiciarie sede nostre
proclamare faciendo) egy közeli időpontot, azaz Márton-napot jelölték ki a panaszosok
Wezend birtokához tartozó szántóföldek és rétek elfoglalt részén való megjelenésre,

144
ahová előtte (Rezege-i) Györgyöt és fiait is jogosan és törvényesen odahívták, továbbá a
birtok szomszédjait, határosait és a megyebeli nemeseket is összehívták, akik eskü alatt
a következőket vallották: Kyde-i Egyed fia: Balázs1 határos nemes azt tudja, hogy Re­
zege-i György és fiai a mondott szántóföldet és rétet újonnan foglalták el, s azt mindig
és régóta a panaszosok birtokolták. Hathvan-i János határos nemes azt vallotta, hogy
tud­ja, miszerint a panaszosoktól Rezege-i György és fiai újonnan foglalták el. Kyde-i
Egyed fia: György határos nemes tudomásból (ex scitu) azt vallotta, amit Balázs. Kyde-i
Antal határos nemes hasonlóképpen tudomásból; Bere-i Magnus Mihály határos nemes
hasonlóképpen tudomásból vallotta azt. Bere-i János határos nemes tudomásból vallotta;
felesége, Magdolna határos nemes tudomásból vallotta; Bere-i Magnus Mihály felesége:
Erzsébet határos nemes tudomásból azt vallotta, mint ura. Bere-i Farcas János felesége:
Vsona határos nemes tudomásból vallotta; Bere-i Tamás felesége: Katalin határos nemes
tudomásból vallotta; Tyba-i Miklós határos nemes tudomásból vallotta ugyanazt, mint az
első tanú. – Cavas-i György fia: Péter alhatáros nemes hallomásból (ex auditu), Cavas-i
Pál alhatáros nemes azt vallotta, hogy György lekaszáltatta a földet, de nem tudja, kié
volt régen. Cavas-i Egyed alhatáros nemes tudomásból; Cavas-i Dávid alhatáros nemes
tu­domásból, Cavas-i János alhatáros nemes tudomásból; Cavas-i György alhatáros nemes
tudomásból; Cavas-i László alhatáros nemes tudomásból; Gench-i Mihály alhatáros nemes
tudomásból; Gench-i Tamás alhatáros nemes azt vallotta, hogy a panaszosok földjén
György csűrt készített (quoddam hombram suprafecisset) és a szénát pedig lekaszáltatta.
A Zenthiog-i apát határosként tudomásból vallotta; Mendzenth-i Imre megyebeli nemes
tudomásból; Mendzenth-i Lőrinc megyebeli nemes tudomásból; Endred-i Zovard István
határos nemes tudomásból; Endred-i András határos nemes tudomásból; Dengeleg-i Zsig­
mond és Bernát határos nemesek tudomásból; Hathvan-i Miklós fia: György határos ne­
mes tudomásból ugyanazt vallotta. – Az ispánok és a szolgabírák a váradi káptalan ta­nú­
bizonysága: Mihály pap, a Szentlélek-oltár mestere és Gench-i Fodor László királyi ember
je­lenlétében a mondott Györgyöt és fiait a szántóföld és rét birtokából kivetették és abba a
pa­naszosokat újra bevezették, majd a királyi ember Györgyöt meg fiait: Balázst, Gergelyt,
Mik­lóst és Jánost Rezege birtokukon Mihály pap jelenlétében megidézte vízkereszt
nyolcadára a király, a főpapok és a bárók jelenléte elé. (D. in facie ipsius terre, dom., vidl.
in Martini.)
Lyukas, szakadozott papíron, a szöveg alatt négy pecsét töredékével. DL 98934. (Károlyi cs.
nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi II. 181–183.
1
Az eredetiben: Blasius de Kyde filius Egidii.

370
1437. jún. 21. [...]
Zsigmond király parancslevele Scepus-i Lászlóhoz és Endred-i [Zov]ardus Andráshoz
meg a szatmári szolgabírákhoz. Elmondta neki meg a főpapoknak és báróknak Karol-i
Mi­hály fia: Lancz (dictus) László a maga meg édestestvére (carnalis) Bertalan, valamint
osztályos testvérei: Karol-i László fia: János és Jakab fia: Demeter, Wethes-i Jakab fia:
Mik­lós nevében, hogy Rezege-i György meg fiai: Gergely, Balázs, János és Miklós Vi­
rág­vasárnap (márc. 24.) táján a panaszosok Szatmár megyei Baromlak prédiumából egy
részt elfoglaltak és a mai napig a kezükben tartják és őket annak uralmából kizárták az ő
igen nagy kárukra. Jóllehet a földek ügyében neki Ferenc (egr.) szatmári ispánnak, mint
megyésispánnak, akinek az ország szokása szerint az ilyen ügyekben köteles igazságot
szolgáltatni, kellett volna írnia, ám mivel a panaszosok a néhai Pálóci Máté nádor által

145
Bihar megye nemességének közössége (universitas) részére tartott bírói közgyűlésén a
közgyűlés ülnökei és a szolgabírók által kiadattak egy bizonyítólevelet arról, hogy a pa­na­
szosok és Ferenc ispán között per zajlik, s ezért a panaszosok az ispánt és alispánjait gyanús
bíráknak tartják. (egregio Francisco comiti predicti comitatus Zathmariensis, uti comiti
parochiali regni nostri Hungarie consuetudine requirente pro impendenda iniuriatis et
dampnificatis iustitia scribere deberem[us ..]ar[..], tamen quia prefati exponentes pridem
in congregatione generali in comitatu Bihoriensi per condam magnificum Mathyus de
Paloch pridem dicti regni nostri Hungarie palatinum de nostro mandato universitati
nobilium et [alterius statui] et conditionis pretacti comitatus Bihoriensis hominum ce­
leb­rata quasdam litteras affirmatorias iuratorum assessorum et iudicum nobilium prefate
congregationis generalis contra et adversus prefatum Franciscum super quibusdam
[litteris] affirmatoriis in eisdem contentis iuridice pro se emanari procurassent et
extraxissent, obhocque iidem exponentes dictum comitem Franciscum et suos vicecomites
iudicibus haberent pro suspectis, ideo super [...] comiti Francisco et suis vicecomitibus
non convenit, quitquam scribere et mandare.) Mivel ő egyetlen országlakosával szemben
sem tűri el a jogtalanságokat, ezért megparancsolja a megyének, hogy rövid időn belül
hívják össze törvényszékükre Baromlak prédium valamennyi szomszédját, határosát és a
megyebeli nemeseket, akiket a megyei hatóság tagjai, a kijelölt királyi emberek egyike és
a váradi káptalan tanúbizonysága – akinek kiküldését a jelen oklevéllel elrendeli – meg
a felek vagy ügyvédeik, akiket előtte nyolc nappal a megyei ember idézzen meg a vizs­
gálatra, jelenlétében a hitükre, a hozzá és a Szent Koronához való hűségükre, a kereszt
érintésével tett eskü alatt kérdezzék ki. Ha úgy találják, hogy a mondott prédium darabot
a Rezege-iek a jelzett időben, egy éven belül valóban elfoglalták, akkor azokból kizárva
őket, vezessék be újra a panaszosokat és iktassák vissza részükre, majd védjék meg őket
azok birtokában. Majd a királyi ember a káptalani tanúbizonyság jelenlétében idézze meg
a panaszosokkal szemben őket a személyes jelenlét elé az általuk kijelölt időpontra; köztük
függő pert nem véve figyelembe. Minderről a megye és a káptalan is tegyen neki jelentést.
Az oklevelet elolvasása után adják vissza felmutatójának. Kijelölt királyi emberek: Wra-i
Im­re, Thywkud-i Péter, Mihály, Sarolian-i Gergely, Rapolth-i András, Gench-i Fodor
László. (D. [....], f. VI. a. Nat. Johannis Bapt.)
Átírta Szatmár megye 1437. nov. 21-i jelentésében: 371. DL 99358. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.)

371
1437. nov. 21. Börvej.
Endred-i Zowardus András (egr.) a király egyetértésével és intézkedésével a részére adott
különleges felhatalmazás alapján a megye ispánja (ex consensu et commissione ipsius regie
maiestatis sibi in hac parte mandatis et attributis comes auctoritate predicta specialiter
constitutis) meg Mand-i [György], Saralyan-i Zoldus János, Peryche-i Antal és Kyde-i
László szatmári szolgabírák jelentik Zsigmond királynak, hogy megkapták Karol-i Lancz
(dictus) László meg édestestvére (carnalis) Bertalan, valamint osztályos testvérei Karol-i
László fia: János és [Jakab] fia: Demeter, Wethes-i Jakab fia: Miklós részére Resege-i
György meg fiai: Gergely, Balázs, János és Miklós ellenében királyi pecsét alatt kiadott
jún. 21-i parancslevelét (370). – Ennek értelmében kikiáltott közgyűlés tartására egy kö­
ze­li időpontot, hétfőt, azaz Márton-napot (nov. 11.) jelölték ki a panaszosok Baromlak
prédiumának elfoglalt részén való megjelenésre, ahová előtte (Resege-i) Györgyöt és
fiait is jogosan és törvényesen odahívták, továbbá a birtok szomszédjait, határosait és a

146
megyebeli nemeseket is összehívták, akik a váradi káptalan tanúbizonyságának: Lászlónak,
a Szent Zsigmond-oltár rektorának és a megye kiküldötte, Mand-i György szolgabíró
jelenlétében, akit a tanúvallomások meghallgatására küldtek oda, valamint Resege-i
György fiai: Gergely és Balázs – akik apjuk meg testvéreik nevében is –, továbbá Karol-i
Lancz, Bertalan, János és Demeter, Wethes-i Miklós személyes jelenlétében eskü alatt
a következőket vallották: Sarwad-i István özvegye: Ilona Resege birtokról mint határos
nemes tudomásból (ex scitu) vallotta, hogy idén Baromlak prédiumot a Resege-i nemesek
újonnan elfoglalták és elfoglalva használják a mai napig. Zenas István és András Porthelek
birtokról mint határos nemesek tudomásból vallották; [...]-i Pál nemes tudomásból vallotta;
a Zenthjog-i apát határos tudomásból vallotta; Kyde-i Balázs határos nemes tudomásból;
Kyde-i Mihály és Gergely határos nemesek tudomásból; Resege-i Lőrinc fia: János határos
nemes tudomásból vallotta azt, amit az özvegy. Bere-i Erzsébet határos nemes tudomásból
vallotta; Bere-i Margit határos nemes tudomásból; Bere-i Katalin határos nemes tudomásból
vallotta; Bere-i Magnus Mihály határos nemes tudomásból vallotta; Bere-i Farkas János
felesége: Susanna határos nemes tudomásból vallotta; Hotwan-i Gergely alhatáros nemes
tu­domásból vallotta; Hotwan-i Tamás alhatáros nemes tudomásból vallotta; Korog-i János
megyebeli nemes tudomásból vallotta; Gencz-i Orbán alhatáros nemes tudomásból vallot-
ta; Thibatheleki-i Miklós határos nemes tudomásból; Thykwd-i Balázs megyebeli nemes
tudomásból vallotta; Tykwd-i Péter megyebeli nemes tudomásból vallotta; Kelche-i Miko
Péter megyebeli nemes tudomásból vallotta; Wra-i Bálint és Imre megyebeli nemesek
tudomásból vallották ugyanazt. Mivel Barumlak prédium szomszédai és határosai meg
a megyebeli nemesek tanúsága alapján bebizonyosodott a panaszosok keresete, ezért a
mon­dott Györgyöt és fiait a prédium birtokából kivetették és abba a panaszosokat újra be­
vezették, majd [...] királyi ember Györgyöt meg fiait: Balázst, Gergelyt, Miklóst és Jánost
Resege birtokukon László rektor jelenlétében megidézte vízkereszt nyolcadára a királyi
személyes jelenlét bírósága elé, köztük függő per nem lévén akadály. (D. in Berwey, f. V.
p. Elyzabeth.)
Több darabra szakadt, hiányos papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 99358. (Károlyi
cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)

372
1438. máj. 24. Nyíregyháza.
Bátori István országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Chamakaz-i Pál és
András nevében, hogy Meggyes-i néhai bánfi Simon fia: Móric az elmúlt időszakban a
Kulch birtokuk határain belül fekvő Kulchzegh nevű (szántó- és erdő)darabot, miközben
köztük per zajlik, elfoglalta és mind a mai napig használja. Kéri ezért őket, hogy küldjenek
ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek a királynak
je­lentést. (D. in Nyregyhaz, in Dominicy.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1438. máj. 29-i jelentésében: 373. Leleszi konv. orsz. lt.,
Metales: Szatmár 45. (DF 209644.)

373
1438. máj. 29. Börvely.
Szatmár megye alispánja és négy szolgabírája Albert királynak. Bátori István országbí-
ró 1438. máj. 24-én kelt levele (372) értelmében kiküldték maguk közül Kyd-i László
szol­gabírót, aki visszatérve, mikor megkérdezték, jelentette, hogy minden nemestől és
nem nemestől, férfitól és asszonytól, leginkább Kulch és Georbed birtokok határosaitól és

147
szomszédaitól kérdezősködve mindent igaznak talált, ami az országbíró levelében olvas­
ható, mindezt valóban (Meggyesi) Móric követte el erőszakkal, és hogy a két birtok között
az elsődleges határ (meta capitalis) a Zamos folyó, és Móric a folyó felől elterülő szántó-
és erdődarabokat foglalta Georbed birtokához, amelyek a panaszos Kulch birtoka felől
fek­szenek. (D. in Bervey, f. V. p. Urbani.)
Átírta a leleszi konvent 1638. szept. 24-én. Leleszi konv. orsz. lt., Metales: Szatmár 45. (DF
209644.)

374
1[438]. jún. 6. Buda.
Albert király Szatmár megye hatóságának. Elpanaszolták neki, a főpapoknak és a báróknak
Kysperyche-i Antal, István, Máté és Mandi (dictus) Mihály nevében, hogy Nagperyche-i
László szolgálója (famulus), Thas (dictus) Lőrinc ura utasításából cinkosaival együtt húsha­
gyó kedd (febr. 25.) körül István és Máté Kysperyche-n lévő házaihoz ment, amelyeket
fel­gyújtott. Guth-i János, valamint bizonyos Imre és Bálint, László familiárisai uruk utasí-
tásából virágvasárnap előtti csütörtökön (ápr. 3.), amikor a panaszosok a megyei törvény-
széken tartózkodtak, rátörtek a panaszosok saját földjén szántó szolgálójukra (famulum),
akit, noha ártatlan volt, keményen elvertek. Ugyanezen a napon, ugyancsak uruk paran-
csára Mandi (dictus) Mihály Kysperyche-n lévő házára és telkére törtek fegyveresen, a
kerítést szétrombolták, és ha ott találták volna Mihályt, megölték volna. Jogorvoslatért
kö­nyörögtek. Mivel ő nem akarja az ilyetén új hatalmaskodásokat büntetlenül hagyni,
meg­parancsolja nekik, hogy hívják össze Kysperyche birtok valamennyi szomszédját, ha-
tárosát és a megyebeli nemeseket egy közeli törvényszéki időpontra kikiáltott közgyűlés
módjára, akiket eskü alatt kérdezzenek ki a fentiekről az egyik királyi ember és a leleszi
konvent tanúbizonysága – akit jelen oklevéllel rendel ki –, valamint a legalább nyolc nap-
pal korábban az egyik szolgabíró által odahívott felek vagy ügyvédeik jelenlétében, és ha
a panaszok igaznak bizonyulnak, a királyi ember a konvent tanúbizonyságával idézze meg
Lászlót, Thas Lőrincet, Guth-i Jánost, a fenti Imrét és Bálintot jelenléte elé alkalmas idő-
pontra, nem véve figyelembe, ha a felek között már per zajlik, majd tegyenek neki jelen-
tést. Kijelölt királyi emberek: Zenyes-i Ambrus, Makra-i Benedek, István, Wra-i István,
Saralyani Péter, Pathyod-i Benedek, Sameli László. (D. Bude, f. VI. a. Trinitatis.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1438. aug. 7-én kelt jelentésében: 375. DL 68060. (Leövey
cs.)

375
1438. aug. 7. Börvely.
Szatmár megye alispánja és szolgabírái Albert királynak. Megkapták 1438. jún. 6-án kelt,
vizsgálatot és kikiáltott közgyűlést elrendelő, Kysperyche-i Antal, István, Máté és Mandi
(dictus) Mihály részére kibocsátott oklevelét (374), amelynek megfelelően a mai napon
ők, azaz Bogath-i Miklós alispán, Saralyan-i Soldos (dictus) János, Mand-i György és
Kide-i László szolgabírák hozzáláttak a parancslevélben foglaltak teljesítéséhez, Pathyod-i
Benedek királyi emberrel és Bálint pappal, a leleszi konvent tanúbizonyságával. Az alpe-
rest legalább nyolc nappal előbb Saralyan-i Soldos (dictus) János szolgabíró hívta el a mai
napra Nagperyche birtokon lévő részén. Kysperyche birtok szomszédaitól és határosaitól,
illetve a megyebeli nemesektől eskü alatt a következőket tudták meg: Bathor-i Szaniszló
fia: István fia: László és Bathor-i János fia: László határosok azt vallották tudomásból (ex
scitu), hogy a panaszosok a házak felégetése ügyében ítéletet kértek László alperestől,

148
aki ezt nem tette meg. – Pylis-i Miklós, Nagperyche határosa azt vallotta tudomásból,
hogy mindegyik esetről tud, de azt nem tudja, hogy kik és kinek az utasításából gyújtot-
ták fel a házakat. A többit az említett Capolcz-i László tette. – Pylis-i Demeter határos,
Guth-i László határos, Pylis-i Pál, Nagperyche határosa tudomásból ugyanazt vallották,
mint Miklós. – Pylis-i László, aki Sameli Miklós fia: határos azt vallotta tudomásból és
látta is (ex visu), valamint Pylis-i Benedek fia: János, Nagperyche-i határosa tudomásból
azt vallotta, hogy (László) a szántó szolgálót megverette, a vetésből behajtott ménest, ös�-
szetörve a kerítést, elhajtotta, és (megerősítették) a ház felgyújtását (equaces de segetibus
introductos fractis sepibus depellisset et combussionem domi). – Pylis-i János fia: Péter
hallomásból (ex auditu), Mand-i Péter megyebeli nemes ugyanazt vallotta, mint Pylis-i
Miklós. – Kysperyche-i Saraliay (dictus) Domokos tudomásból ugyanazt vallotta, mint
Mik­lós. – Kysperyche-i István, a panaszosok atyafia azt vallotta, hogy mindezt egyértelmű-
en Capolcz-i László tette. – Kysperyche-i Miklós határos, a panaszosok atyafia tudomás-
ból ugyanezt vallotta és látta is, de nem tudja, hogy a ház felgyújtását kinek a parancsára
tették. – Zenyes-i Kelemen megyebeli nemes hallomásból, Saralyan-i Márton fia: György
megyebeli nemes tudomásból és hallomásból ugyanezt vallotta. – Saralian-i Gál fia: János
megyebeli nemes tudomásból vallott a verésről és a ménes elhajtásáról, hallomásból a
ház felgyújtásáról. – Gench-i Tamás megyebeli nemes tudomásból, Carol-i Bertalan és
Já­nos megyebeli nemesek hallomásból ugyanezt vallották. – Kemere-i János megyebeli
nemes tudott a szolgáló megveréséről, a ház felgyújtását csak hallotta. – Saralyan-i Thyba
fia: István megyebeli nemes tudomásból, Saralian-i Mihály, István, másik István, Gál fia:
György megyebeli nemesek tudomásból mindent (megerősítettek). – Saralyan-i János, Pál
fiai: Imre és Miklós megyebeli nemesek tudomásból ugyanezt vallották, Zenyes-i Ambrus
megyebeli nemes hallomásból ugyanezt, de azt tudomásból, hogy (az alperes) ítéletet nem
hozott. – Thycod-i Péter és Mihály tudomásból ugyanazt vallották. – A királyi ember ek-
kor a leleszi konvent tanúbizonyságának a jelenlétében megidézte Capolcz-i Lászlót és
fa­miliárisait, Thas Lőrincet, Gwth-i Jánost, illetve Imrét és Bálintot a panaszosok ellen
a király személyes jelenléte elé, a király, a főpapok és bárók ítélethozatala elé, Mihály-
nap (szept. 29.) nyolcadára, nem véve figyelembe, ha a felek között már per zajlik. (D. in
Bervey, f. V. p. Oswaldi regis.)
Szakadozott papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 68060. (Leövey cs.)

376
1440. jan. 7. Buda.
Erzsébet királyné Szatmár megye hatóságának. Előadták neki, a főpapoknak és a bárók-
nak Kallo-i Lewkus Miklós fia: János és Phylpes-i Mihály nevében, hogy Karol-i Lancz,
Ber­talan, János és Demeter Albert király halálát követően Olczwa birtokon lakó felsorolt
jobbágyaikkal együtt a panaszosok Panywla birtokára törtek, ahol tölgyeseikből és szántó-
ikból nagy darabokat, illetve Nethech és Kernyche nevű halastavaikat elfoglalták és mind
a mai napig használják. Jogorvoslatért könyörögtek. Mivel nem akarja az ilyen hatalmas-
kodásokat és foglalásokat büntetlenül hagyni, megparancsolja nekik, hogy ha Panywla
bir­tok szomszédaitól és határosaitól, illetve a megyebeli nemesektől – akiket egy közeli
napra hívjanak össze a birtokhoz tartozó tölgyerdőkhöz, szántókhoz és a két halastóhoz,
ahol előttük, az egyik királynéi ember és a leleszi konvent ezen oklevélel kirendelt tanúbi-
zonysága, valamint az egyik szolgabíró által legalább nyolc nappal korábban a helyszínre
hívott felek vagy ügyvédeik jelenlétében tegyenek eskü alatt vallomást – megbizonyosod-
nak a fentiek igazságáról, és arról, hogy mindez Albert király halála után, azaz egy éven

149
be­lül történt, akkor kizárva azokból előbb az alpereseket, iktassák vissza az elfoglalt java­
kat a panaszosoknak és védjék meg őket az alperesek és minden támadó ellenében az ő
ne­vében és ez ügyben rájuk ruházott hatalmánál fogva, az igazságnak megfelelően (nostre
maiestatis in persona et auctoritate [in hac parte] vobis attributa iusticiaque mediante),
másként ne merészeljenek tenni, a királyi ember pedig a konvent tanúbizonyságának a
jelenlétében idézze meg a Karol-iakat a nádori jelenlét elé alkalmas időpontra, meghagyva
a jobbágyok előállítását, és nem véve figyelembe, ha a felek között már per zajlik, majd
tegyenek a nádornak jelentést. Az oklevelet elolvasás után adják vissza felmutatójának.
Ki­jelölt királynéi emberek: Rohod-i Simon, István, Benedek, Vaya-i György. (D. Bude,
f. V. p. Epiph.)
Jobbágynévsor: Emerico Magno, Barnaba Vykas, Mathia similiter Wekas, Petro Pap, Mathia
[…], Benedicto Pelselchy, Emerico Payzus, Georgio Kwthus dictis, Stephano sartore, Iohanne filio Peth,
Eme­rico, necnon Francisco Thot appellatis, Georgio filio Clementis, Benedicto Hyos, Stephano Santha,
Alberto Molnar, Fabiano […] Helges, Iohanne Bonga, Benedicto Fekethew, Michaele Kenthes nominatis,
Petro Magno, Petro filio Damiani, Petro de Iand, Iohanne Gwre, Mathia Iacios, Iacobo filio Stephani,
Andrea Parvo, Iohanne Iurgo[…], fabro, Nicolao Zewke, Iacobo Iog, Georgio filio Petri filii Ladislai,
ThomaWaryw, Iohanne Thohath, Paulo sartore, Iacobo Vythez, Ladislao David, Nicolao Erdely dictis,
Sebastiano Magno, Bartholomeo similiter David dicto, Fabiano Zathondy, Matheo Bohod, Iohanne
filio Petri filii Ladislai, Stephano Erdely, Emerico Zekeres, Iohanne Wernyka, Michaele sutore, Nicolao
Thalas, Vallentino Feyes, Iohanne suttore, Thoma Chyka, Michaele Parvo, Anthonio Santha, Georgio
Balo[gh, Ma]thia Baba, Thoma filio Michaelis Vegh, Vallentino Parvo, Iohanne filio Fabiani, Iohanne
Sarkan, Ladislao Regech et Petro de Gyarmath nuncupatis iobagionibus eorum in possessione ipsorum
Olczwa vocata commorantibus.
Átírta Szatmár megye hatósága 1440. ápr. 7-én kelt jelentésében: 377. DL 55201. (Kállay cs.
lt.)

377
1440. ápr. 7. Tunyog.
Kemerw-i János szatmári alispán, Mand-i Péter, Kyde-i László, Tykod-i Elek és Rohod-i
Simon szolgabírák jelentik Hédervári Lőrinc nádornak, hogy megkapták Erzsébet király-
né 1440. jan. 7-én kelt, a főpapok és bárók döntéséből, a királyné utasítására kibocsátott
(de commissione eiusdem domine regine ex deliberacione prelatorum et baronum con­
fectas) levelét (376), amelynek megfelelően Panywla birtok minden szomszédját és ha-
tárosát, illetve a megyebeli nemeseket húsvét 8. napjára (ápr. 3.) a helyszínre hívták kiki-
áltott közgyűlés módjára, ahová Rohod-i Simon szolgabíró révén nagyszombaton (márc.
26.), Olczwa birtokon lévő részeikről nyolc nappal korábban elhívták Karol-i Lancz-ot,
Bertalant, Jánost és Demetert a tanúvallomások meghallgatására, ők azonban nem jelen-
tek meg és nem is küldtek senkit, Kallo-i Lewkes Miklós fia: János és Phylpes-i Mihály
viszont eljöttek, és Rohod-i István királynéi, illetve György pap leleszi konventi kiküldött
jelenlétében eskü alatt a következő személyeket hallgatták ki: Domanhyda-i György, fia:
Miklós, Gwlacz-i Pelbárt és János és Nabrad-i Albert, Panyola birtok szomszédai tudo-
másból (ex scitu) azt vallották, hogy a felsorolt Karol-iak rögtön Albert király halála után
a fenti Wlczw-i(!) jobbágyokkal együtt a panaszosok Panyola nevű birtokára törtek, ahol
a tölgyesek és szántók nagy darabjait, illetve a Nethech és Kernyche nevű halastavakat el-
foglalták és jelenleg is használják. – Iarmi-i Péter alhatáros (vicecommetaneus) tudomás-
ból, Saralyan-i Tamás fia: István, János fia: Péter, Pál fia: Imre és […] fia: Mihály, Janosy-i
Cantor (dictus) István fia: Mihály, Maythys-i Mihály fia: Péter, Saralyan-i János, Phylpes-i
[…] fia: Tamás, Saralyan-i János fia: István és Janosy-i C[antor] (dictus) László megyebeli

150
nemesek egybehangzóan tudomásból, Saralyan-i Gál fia: György, Wra-i György fia: […],
Gyge-i Antal megyebeli nemesek hallomásból (ex auditu), Waya-i György és Samelhaza-i
Miklós fia: István megyebeli nemes tudomásból és látta is (ex visu), ugyanazt vallották,
mint a birtok fenti határosai. Erre ők, a királynéi és konventi emberek jelenlétében, kizár-
va előbb a Karol-iakat a tölgyesek, szántók és halastavak birtokából, a panaszosokat újra
be­vezették abba és azokat a részükre iktatták. (D. in Thwnyog, f. V. p. 8. diem Pasche.)
Szakadozott papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 55201. (Kállay cs. lt.)

378
1444. aug. 27. Csenger.
Philpes-i Tamás szatmári alispán és a négy szolgabíró meg a négy választott (esküdt,
quatuor electi) emlékezetül adják, hogy megjelent előttük Zantho-i Bekch Péter (nob.) és
minden általa mások ellen, vagy mások által őellene egy éven belül indított perben ügy-
védjének vallja Kawas-i Fábián fiát, Jánost, Zantho-i Tamás fiát, Jánost, Hathwani (dictus)
Jánost, Zantho-i Zabo Márton, Kide-i Mihályt és Balázst, kötelezve magát, hogy bármit
is végezzenek a nevében, ő azt érvényesnek fogadja el. (D. in Chenger, f. V. a. Decoll.
Jo­hannis.)
Szakadt papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 65061. (Becsky cs. lt.)

379
1444. nov. 26. Csenger.
Themeskez-i Nagy (Magnus) Mihály és Erdeli-i László szatmári alispánok, Mikola-i
[László], Chomakaz-i Pál, Thatharfalwa-i Thatar Pál és a négy szolgabíró emlékezetül ad-
ják,1 hogy mikor a mai napon törvényszéket tartottak, Ders-i Kantor Benedek fia: László,
Bar­nabás/Barla fiai: László és István, Antal fia: Gergely és Kantorjanusi-i István fia: Mihály
tiltakoztak előttük, hogy osztályos atyafiaik (fratres condivisionales), Kantorjanusi-i
Mihály fiai: László és Péter az új dekrétum létrehozása után (post constitucionem novi
decreti) elfoglalták az ő Baglya nevű erdőrészüket, és annak jövedelmeiből nekik semmit
sem adtak, jobbágyaiknak pedig nem engedélyezték a makk gyűjtését (de glandinibus
colligere), Benedek fia: László egyik kanászát (subulcum) pedig Mihály fia: László meg-
sebesítette. Kérték őket, hogy küldjenek ki maguk közül a fentiek kivizsgálására választott
esküdtek (iuratos electos). Ők kiküldték maguk közül M[ikola-i] László, Chamakaz-i Pál
és [Thata]r Pál esküdteket és Patyond-i János szolgabírót, akik visszatérve jelentették,
hogy Kantorjanusi birtokra mentek, ahol összehívva a feleket, a szomszédokat és határo-
sokat eskü alatt kikérdezték, és a következőket tudták meg: Armi(!)-i Péter határos azt val-
lotta, hogy László és Mihály az erdőt az új dekrétum létrehozása után foglalták el erőszak-
kal, Benedek fia: László kanászát László saját kezével sebesítette meg, a makk gyűjtését
nem engedélyezték és az erdő jövedelmeiből sem adtak semmit a másik félnek. – Armi-i
Péter fia: Benedek, Armi-i S[..]i Tamás határos, Armi-i Mihály fia: László, Mihály fia:
György határos, Armi-i Miklós fia: Miklós, Armi-i Tamás fia: János, Thwniug-i Ábrahám
(aki Laskod felől határos), Iklod-i István, Ewry-i János határos, Bator-i Szaniszló fia: Ist­
ván fia: László, Bator-i Szaniszló fia: István határosok ugyanezt vallották. – Az alperesek
részére tett vallomások: Laskod-i Vaya István határos azt vallotta, hogy az alperes saját
szájából hallotta, hogy a sertéstizedet többször meg akarták adni, és hallotta, hogy azt
a kanászt nem verte meg. – Ugyanezt vallotta Laskod-i Vaya István fia: György is. –
Armi-i Balázs fia: András azt vallotta, hogy a sertéstizedet a felperesekkel meg akarták
osztani, noha valóban ő (az alperes) szedte be, a kanászt el akarták ugyan fogni, de nem

151
verték meg, a sertések megverése miatt (pro quadam percussione porcorum). – Rohod-i
Ist­ván várnagy alhatáros (Stephanus castellanus de Rohod vicecommetaneus) és Rohodi
Be­nedek fia: Mátyás alhatáros ugyanezt vallotta. – Ders fia: András Dobos-i alhatáros
azt vallotta, hogy a sertéstizedet ő (az alperes) hajtotta be és őket (a felpereseket) abból
részeltetni kívánta, a disznókat az erdőből valamilyen szándékkal (ex quadam intencione)
elhajtotta (a kanász), hogy őt (az alpereseket) megkárosíthassa, de a kanászt nem verték
vagy verették el. – Dobus-i Sandrinus fia: György ugyanígy vallott. – Dobus-i Sandrinus
fia: Mátyás alhatáros azt vallotta, hogy a sertéstizedet meg kívánták osztani. – Dobus-i
Pé­ter (fiai): Ágoston és Ders alhatárosok ugyanígy vallottak. – Ők a felek kívánságára,
a dekrétum rendelkezése szerint (iuxta constitucionem decreti) a király ítélkezése, a fő­
papok és a bárók tárgyalása elé utalja a pert. (D. in Chenger, f. V. p. Katherine.) – A dátum
után, a hátlapra is átcsúszva, kihúzott szöveg: Ők ülnökeikkel együtt úgy ítéltek, hogy
Kantorjanusi-i Mihály fiai: László és Péter alperesek huszadmagukkal, nemesekkel te­
gye­nek esküt a felperesek ellenében, de ezzel az alperesek nem voltak elégedettek, és
fel­lebbeztek, így a pert áttették a király elé vízkereszt nyolcadára.
Szakadt papíron, hat zárópecsét nyomával. DL 39557. (Petróczy cs. lt. C–101. Chenger.) – A
külzeten: Pro Ladislao filio Benedicti de Ders et aliis fratribus eorum(!) intrascriptis modo
intrascripto facta inquisitoria ad octavas Epiphaniarum Domini proxime venturas transmissio
cause. – Mellette 18. századi egyszerű másolat. – Levt. Közl. 9. (1931) 87.
1
Jóllehet az oklevél memorialis, a királyra mindenhol vestra maiestas-ként utal.

380
1444 körül.1
[..]ew-i […] szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy […]-i Cantor
if­jabb László], az ugyanonnan való Cantor [Antal, István] és Hadas-i Bálint [tiltakoztak
előttük], hogy Ianusy-i idősebb Cantor László a Janusy [birtokban] lévő részükhöz tarto-
zó, Boglya nevű [tölgyerdő]-t ([silvam glandi]nosam) és nem kevés Ders birtokon belüli
szántóföldjüket az új dekrétum [rendelkezései] ellenére (contra novum decretum [… …]) a
maga részére elfoglalta, azokból kizárva őket, kérve őket, hogy küldjék ki a részükre meg-
bízható embereiket. Erre ők kiküldték […] Mihályt és Kelche-i Farkas (dictus) [Jakab] vá-
lasztott esküdteket (electos iuratos), Rohod-i Simont [… …] szolgabírót, hogy a nevükben
in­tézkedjenek a dekrétum előírásának megfelelően (iuxta decretum [… …]). Ők vissza-
térve jelentették, hogy kifejezetten az említett erdőhöz és szántóföldekhez mentek, ahol a
szomszédoktól és határosoktól, akitől illő volt és lehetett, kérdezősködve meggyőződtek a
pa­naszosok által elmondottak igazságáról, előbb intézkedtek a károk megtérítéséről, amit
az­tán ők is bíróilag megerősítettek (prius [… …]dem Ladislaum et ipsis altero Ladislao,
Anthonio, Stephano et Vallentino [… …] commisissent, ymmo et nos committimus et
adiudicavimus iuxta [… …]tum, dampnum eciam iobagionum in eisdem occupacionibus
facta fl(orenos) [… …] ac ipsorum exponencium adiudicavimus, de quibus dampnys […
…] ipsorum meram impendi[…] satisfaccionem).
Papíron, melynek egyharmada hiányzik, alja pedig rongált. DL 39553. (Petróczy cs. lt. C–97.)
– Levt. Közl. 9. (1931) 91.
1
Az oklevélben szereplő megyei esküdtek intézményét az 1444. évi 10. törvénycikk hozta
létre.

152
 381
1445. jan. 12. Buda.
Hédervári Lőrinc nádor Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Ders-i Benedek fia:
László, Barla fiai: István és László, Antal fia: Gergely és Janusi-i Kantor (dictus) István
fia: Mihály nevében, hogy Janusi-i Mihály fiai: László és Péter Mihály-nap (1444. szept.
29.) körül a panaszosok Janusi birtok határain belüli Baglya nevű, a feleket közösen illető
er­dejét minden jövedelmével együtt elfoglalták és mind a mai napig használják, Benedek
fia: László sertéseit onnan elhajtották, szolgájukat, Andrást, aki a sertéseket terelgette,
megverték, István fia: Mihály anyósát (socrum), aki az erdőben makkot gyűjtögetett, illet-
len szavakkal illették. Kéri ezért őket, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt,
akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek neki jelentést. (D. Bude, f. III. p. Epiph.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1445. febr. 4-én kelt jelentésében: 382. DL 39559. (Petróczy cs.
lt. C–103. Chenger.) – Levt. Közl. 9. (1931) 89.

382
1445. febr. 4. Csenger.
Erdel-i László szatmári alispán és a négy szolgabíró Hédervári Lőrinc nádornak.1 Meg­
kap­ták 1445. jan. 12-én kelt levelét (381), amelynek értelmében kiküldték Kyde-i Pál szol­
ga­bírót a levélben foglaltak végrehajtására. Ő visszatérve jelentette, hogy Kantorjanusi
birtokra ment, ahol mindenkitől, akitől illő volt és lehetett, azt tudta meg, hogy az onnan
való Mihály fiai: László és Péter az említett erdőt elfoglalták, a szolgálót vagy kanászt
megverték, a sertéseket pedig az erdőből elhajtották, és Mihály erdőben makkot gyűjtő
anyó­sát, nemes asszonyt illetlen szavakkal illették. (D. in Chenger, f. V. p. Purif. virg.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 39559. (Petróczy cs. lt. C–103. Chenger.) – A külzeten:
Mag­nifico viro Laurencio de Hederwar regni Hungarie palatino et iudici Comanorum, domino
ipsorum plurimum honorando pro Ladislao filio Benedicti de Ders et aliis fratribus ipsius
intrascriptis introductoria cause. – Levt. Közl. 9. (1931) 89.
1
Az oklevél missilis-formájú, a kibocsátók nevei a szöveg alatt jobbra, aláírásként, míg a cím-
zetté a külzeten szerepelnek.

383
[1446.?] ápr. 28. Csenger.
Roskovan-i Antal és [Istv]and-i Bornemyza János szatmári alispánok és a négy szolgabíró
[emlékezetül adják], hogy mikor a mai napon [törvényszéket tartottak], Ders-i Barla fia:
László – Janusi-i [Benedek fia:] László és István fia: [Mihály nevében is] – eltiltotta Ja­nu­
si, Hadaz és Ders birtokaik minden nemes és nem nemes szomszédját és határosát, illetve
min­den megyebelit e birtokok haszonvételeinek a további beszedésétől, és mindennek
el­lent is mond. (D. in Chenger, f. V. p. Georgii.)
Papíron, amelynek harmada vízfolt miatt olvashatatlan, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL
39589. (Petróczy cs. lt. C–130. Chenger.) – Levt. Közl. 9. (1931) 86.

384
1447. okt. 12. Csenger.
Kelche-i Bornemyza János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy
em­berük, Dobrach-i György a mai napra megidézte Berwey-i Márk fiát, Gellértet a tör-
vényszékre Karol-i Lancz özvegye ellen, és bár ez volt az ötödik idézés, az özvegyet az
ő levelükkel képviselő Kyde-i Balázs hiába várt rá, nem jött el és nem is küldött maga

153
helyett senkit, ezért a szokott, megkettőzött bírságban (in iudiciis duplarum) marasztalják
el, ha nem tudná magát ésszerű okokkal kimenteni. (D. in Chenger, f. V. p. Dionisii.)
Papíron, négy zárópecsét nyomával. DL 98984. (Károly cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A kül-
zeten: Pro relicta Lancz de Karol contra Gerardum Marci de Berwey modo intrascripto facta
iudicialis quinto duplarum. Non solvit. – Károlyi II. 260.

385
1447. nov. 9. Buda.
Garai László nádor Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Kallo-i Lewkes Miklós
fia: János és fiai: Pál és László nevében, hogy Philpes-i Bálint az elmúlt időszakban, azaz
Si­mon és Júdás-napon (okt. 28.) elküldte fegyveresen Nabrad-on lakó familiárisait, Nagy
(Magnus) Jánost, Nyakas Pétert és Bálint scolaris fiát, Mátyást a panaszosok Szatmár
me­gye Panyala birtokára, Chwchak András jobbágyuk házához, ahonnan összes disznaját
elhajtották. Kéri ezért őket, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsa-
nak vizsgálatot, majd tegyenek neki jelentést. (D. Bude, f. V. a. Martini.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1448. jan. 11-én kelt jelentésében: 386. DL 55366. (Kállay cs.
lt.)

386
1448. jan. 11. Csenger.
Kelchew-i Bornemiza János szatmári alispán és a négy szolgabíró Garai László nádornak.1
Meg­kapták 1447. nov. 9-i levelét (385), amelynek értelmében kiküldték maguk közül az
egyik szolgabírót a levélben foglaltak végrehajtására. Ő visszatérve azt a jelentést tette,
hogy a megyébe menve mindenkitől, akitől lehetett, kérdezősködve azt tudta meg, hogy
noha Kállo-i Lewkes Miklós fia: János Philpes-i Bálinttal közösen egy tölgyerdő haszná-
latát megtiltotta azzal, hogy az ott talált disznókat el kell hajtani, ennek megfelelően Bálint
familiárisai el akartak hajtani néhány ott lelt disznót, de az az ember [Chwchak András
jobbágy] a disznók közül hetet magához vett és egy telekre hajtotta őket; Bálint familiárisai
ezeket vették el, de nem Bálint akaratából (licet prefatus Iohannes filius Nicolai Lewkes de
Kallo quandam silvam glandinosam communiter cum Vallentino de Philpes prohibuissent
ita, quod quorumibet hominum porcos in dicta silva repertos inpelliri[!] deberet, quidam
fa­miliares Vallentini de Philpes quosdam porcos in dicta silva reperiendo inpelli voluisset,
tunc ille homo ab eisdem VII recipiendo et ad quandam curiam compellisset, quos tandem
familiares Vallentini de dicta Philpes excepissent, sed non ex voluntate eiusdem Vallentini).
(D. in Chenger, f. V. p. Epiph.)
Papíron, négy zárópecsét nyomával. DL 55366. (Kállay cs. lt.) – A külzeten: Magnifico Ladislao
de Gara regni Hungarie palatino pro Iohanne Lewkes de Kallo, Paulo et Ladislao filiis eiusdem
de eadem contra Vallentinum de Philpes modo intrascripto facta relatoria.
1
A címzett neve csak a külzeten.

387
1448. júl. 25. Csenger.
Kewlche-i Bornemiza János szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy
Kallo-i Lewkes Miklós fiai: János és Lőrinc kérésére az alábbi vizsgálat elvégzésére ki-
küldték embereiket, Sarolyan-i Márton fiát, Györgyöt és Gál fiát, Györgyöt pecsétjükkel
(testimonio sigili nostri). Ők visszatérve jelentették, hogy mindenkitől, akitől lehetett,
kér­dezősködve azt tudták meg, hogy Mathuchyna-i György elküldte Gyarmath-on lévő
bir­tokrészéről ottani familiárisait és jobbágyait az ő Remethe nevű prédiumukra, ahol a

154
gyümölcsfákról lerázatta az almát és körtet (de arboribus poma, pira infra percuciendo),
amelyeket elszállíttatott és önkényesen felhasznált. (D. in Chenger, f. V., in Jacobi ap.)
Lyukas papíron, zárópecsét nyomával. DL 55391. (Kállay cs. lt.) – A külzeten: Pro Iohanne
et Laurencio filiis Nicolai Lewkes de Kallo contra Georgium de Mathwchyna, familiares et
iobagiones in Gyarmath commorantes modo intrascripto facta. Inquisitoria.

388
1449. márc. 6. Csenger.
Kelche-i Farkas Jakab és Bagos-i László szatmári alispánok és a négy szolgabíró emléke-
zetül adják, hogy Kallo-i János (egr.) kérésére kiküldték embereiket, Saralyan-i Márton
fiát, Györgyöt és Mand-i Ferencet pecsétjükkel (sigilli nostri testimonio) az alábbi vizsgá­
lat elvégzésére. Ők visszatérve, mikor erről megkérdezték őket, jelentették, hogy minden­
ki­től, akitől lehetett, kérdezősködve azt tudták meg, hogy noha Kallo-i János (egr.) Szatmár
megyei Panywla nevű birtokának egy része Philpes-i Bálint és János kezére került zálog-
jogon, Kallo-i János azt az összeget, amelyért zálogosításra került, már elhelyezte a leleszi
konventnél, és hallották, hogy a pénz lehelyezését követően Mihály és Bálint özvegyei,
il­letve Philpes-i András és Lőrinc a Panywla birtokon jelen évben esedékes sertéstizedet
ma­guknak szedték be. (D. in Chenger, f. V. a. Gregorii.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 55420. (Kállay cs. lt.) – A külzeten: Pro Iohanne de Kallo
contra relictas Michaelis, Valentini, necnon Andream et Laurencium de Philpes racione re­cep­
cionis decimarum scrofarum in Panywla modo intrascripto facta. Inquisitoria. Non solvit.

389
1449. márc. 6. Csenger.
Kelche-i Farkas Jakab és Bagos-i László szatmári alispánok és a négy szolgabíró emléke­
ze­tül adják, hogy törvényszékük előtt megjelent Mand-i Ferenc, aki a maga és testvérei
(fratrum), Ambrus és Benedek, továbbá Gechchen-i Máté, Chegy Tamás fia: Albert, Danch
Mihály leánya: Ilona és leányai: Anna és Dorottya nevében eltiltotta Borzoway Pétert,
Má­tyást, János fiát, Balázst1 meg összes fiaikat és atyafiaikat – Mátyást szemtől szemben
– Balasmandya birtokrészük, a szántóföldek, erdők, rétek, halastavak, halászóhelyek to­
váb­bi használatától és haszonélvezetétől, valamint e Mand-i birtokrészen (in facie dicte
possessionis porcionis possessionarie Mand) házak építésétől, mindennek ellent is mond-
va. (D. in Chenger, f. V. a. Gregorii.)
Papíron, a hátlapon négy pecsét nyomával. DL 69821. (Kende cs. lt.)
1
Eredetileg Ambrus, de kihúzva, és fölé írva a Balázs név.

390
1449. szept. 25. Kálló.
Hunyadi János kormányzó Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Kallow-i Lewkes
Miklós fiai: János és Lőrinc nevében, hogy Szentháromság-vasárnap (jún. 8.) után a Za­
moszeg-i polgárok és falubeliek (cives et villani) egy fogott bírói döntésre Vithka falu-
ba mentek, és mikor onnan hazafelé tartottak, Olchowa és Apathy birtokok név szerint
fel­sorolt lakói (villani et inhabitatores) uraik, Karol-i Bertalan, Demeter özvegye, János
öz­vegye, Lanch fia: László özvegye és Nadab-i János utasítására a Zamoszeg-iek között
megtalált Ong-i István nevű jobbágyukat elfogták és, noha ártatlan volt, a helyszínen meg-
ölték, lefejezték, sőt ezzel sem megelégedve, karóba is húzták (captivando absque culpa
eiusdem ibidem interemissent et interfectum ibidem decollassent, eo non contenti in palum

155
traxissent). Könyörögtek, hogy biztosítson számukra jogorvoslatot. Mivel ő az ilyetén
új hatalmaskodások, különösen emberölések mellett nem kíván elmenni, megparancsolja
nekik, hogy hívják össze Olchowa birtok valamennyi szomszédját és határosát, valamint a
Szatmár megyei nemeseket egy közeli törvényszéki időpontra kikiáltott közgyűlés módjá-
ra, akiket eskü alatt kérdezzenek ki egyik kijelölt embere és a leleszi konvent tanúbizony-
sága jelenlétében, akinek a kiküldését e soraival rendeli el, és értesítsék a feleket az egyik
szol­gabíró útján legalább nyolc nappal korábban, hogy jelenjenek meg személyesen vagy
küldjék el ügyvédeiket. Ha meggyőződtek a panasz igazságáról, a kormányzói ember a
konventi tanúbizonyság jelenlétében idézze meg Karol-i Lászlót (helyesen Bertalant),
János és Demeter özvegyeit, Nadab-i Jánost, a Karol-i és Apathy-i nemeseket vízkereszt
nyol­cadára, nem véve figyelembe, ha a felek között már per zajlana, és elrendelve a fel-
sorolt jobbágyok előállítását, majd a címzettek és a konvent tegyen minderről jelentést.
Másként ne tegyenek, a levelet pedig elolvasás után adják vissza a felmutatójának. Kijelölt
kormányzói emberek: Waya-i György, Rapolth-i László, Waya-i István, Gergely és János,
Rowhod-i Antal, András, Benedek, Mátyás. (D. in Kallow, f. V. a. Cozme et Damiani.)
Jobbágynévsor: Petrus Kedwes unacum Demetrio filio suo, Iohannes et Georgius dicti Pethphy,
Ste­phanus sartor, Georgius Iudas, Anthonius Chonthos, Dominicus Wgocha, Iohannes Fabiani, Georgius
et Ladislaus, necnon Bartholomeus Balog dicti in dicta Apathy commorantes, item Ladislaus Parvus,
Petrus Dampma, Anthonius Wythez, Blasius Philipi, Franciscus Gywre, Iohannes Pogan, Michael
Kenthes, Paulus et Benedictus dicti Feldes, Petrus, Emericus, necnon Bartholomeus Magnus, Mathias et
Barnabas Wekas, Ladislaus faber, Andreas Thalas, Georgius Kwthes, Matheus Fodor, Thomas Posa, Ni­
colaus et Ladislaus Karwl, Emericus Parvus, Lucas Thalas, Paulus sartor, Stephanus litteratus, Iohannes
et Sebastianus Thowhathy, Thomas et Iohannes sutor, Thomas Chyka, Emericus Paysus, Andreas Chykek,
Nicolaus Thonka, Iohannes de Gywre, Andreas Santha, Petrus Pap, Mathias Warro, Benedictus Pelsewch,
Stephanus sartor, Georgius filius Clementis, Benedictus Hayas, Stephanus Santha, Albertus Molnar, Fa­
bianus Helges, Iohannes Banya, Benedictus Fekethe, Petrus de Hand, Mathias Parvus, Iacobus filius
Stephani, Andreas Parvus, Nicolaus Zewke, Iacobus Iog, Georgius filius Petri filii Ladislai, Stephanus
Erdely, Emericus Zewkeres, Iohannes Veronica, Michael sartor, Nicolaus Thalas, Vallentinus Feyes,
Michael Parvus, Anthonius Santha, Georgius Baba, Mathias similiter Baba, Thomas filius Mathei Weg,
Val­lentinus Parvus, Iohannes filius Fabiani, Iohannes Sarkan, Ladislaus Rewzeg, Petrus de Gyarmath,
Iohannes Wythez, Ladislaus David, Nicolaus Erdely, Sebastianus Magnus in dicta Olchowa possessionibus
commorantes.
Átírta Szatmár megye hatósága 1449. dec. 11-én kelt jelentésében: 391. DL 55436. (Kállay cs.
lt.)

391
1449. dec. 11. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró Hunyadi János kormányzónak.1 Meg­kap­
ták 1449. szept. 25-én kelt levelét (390), amelynek értelmében a mai napra összehívták
Ol­chowa birtok valamennyi szomszédját és határosát, illetve Szatmár megye nemeseit
a törvényszékre, kikiáltott közgyűlés módjára, akiket a megyei hatóság, illetve Waya-i
György királyi ember, a leleszi konvent tanúbizonysága, valamint – miután legalább nyolc
nap­pal korábban a feleket elhívták Olchowa birtokukról, illetve Nadab-i Jánost Apathy
nevű birtokáról – Karol-i Bertalan és több embere jelenlétében kikérdezték őket eskü alatt
és a következő tudták meg: Dobos-i Mátyás határos azt vallotta tudomásból (ex scitu),
hogy az Olchowa-n és Apathy-n élő összes jobbágy Kallow-i János és Lőrinc jobbágyát,
Wngy Istvánt uraik segítségével, törvénytelenül ölték meg, fejezték le és húzták karóba.
– Dobos-i Márk és István határosok ugyanezt vallották. – Gwlach-i Pelbárt határos is

156
tudomásból ezt vallotta, de azt nem tudta, hogy ezt a jobbágyok uraik beleegyezésével
és segítségével tették-e. – Thwnyog-i Ábrahám (Abraam) és János határosok tudomás-
ból ugyanígy vallottak. – Jarmy-i Miklós és László ugyanígy, Tamás, András, György
és László alhatárosok (vicecommetanei) tudomásból ugyanígy vallottak, de nem tudták,
hogy mindez a jobbágyok urainak az akaratából történt. – Thwkod-i János megyebeli ne-
mes tudomásból ugyanígy vallott, Thwkod-i András ugyanígy, Wra-i János megyebeli ne-
mes hallomásból (ex auditu) ugyanígy, Pathyod-i Benedek megyebeli nemes tudomásból,
Sa­melhaza-i Wolah György megyebeli nemes tudomásból ugyanígy vallott. – Saralyan-i
Nagy (Magnus) Péter megyebeli nemes azt vallotta, hogy ő látta: mindez a Karol-i és
Nadab-i urak segítségével és akaratából történt. – Wra-i Imre megyebeli nemes ugyan-
így, Pathyod-i László megyebeli nemes ugyanígy vallott. – Saralyan-i Samel Péter és Kis
(Parvus) János megyebeli nemesek tudomásból ugyanígy vallottak, de nem tudták, hogy
mind­ez a jobbágyok urainak az akaratából és segítségével történt. – Samelhaza-i Péter me­
gyebeli nemes tudomásból ugyanígy vallott. – Ezért a királyi ember a konvent tanúbi­zony­
sá­ga mellett Karol-i Bertalant személyesen, László, János és Demeter özvegyeit, Nadab-i
Jánost, Karol-i és Apathy-i nemeseket megidézte vízkereszt nyolcadára. (D. in Chenger,
f. V. p. Nicolai.)
 apíron, négy zárópecsét nyomával, a szöveg vége átcsúszik a hátlapra. DL 55436. (Kállay cs.
P
lt.) – A külzeten: Magnifico Iohanni de Hwnyad regni Hungarie gubernatori, domino ipsorum
me­tuendo pro Iohanni et Laurencio Lewkes dictis de Kallow contra Bartholomeum de Karol ac
relictas dominas Ladislai, Iohannis et Demetrii de eadem ac Iohannem de Nadab ad octavas fes­
ti Epiphaniarum Domini nunc venturas modo interius expresso. Inquisitoria cum evocatoria.
1
A címzett neve csak a külzeten.

392
1450. ápr. 9. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Jarmi-i Benedek
tör­vényszékükön Janosy-i idősebb Cantor László és ugyanonnan való többi atyafia nevé­
ben eltiltotta Chazar-i Balázst, Istvánt és Lászlót a Ders birtokaikhoz(!) tartozó erdő, szán­
tó­földek és egyéb tartozékok további használatától és haszonélvezetétől, mindennek ellent
is mondva. (D. in Chenger, f. V. p. Pasce.)
Papíron, a hátlapon négy pecsét nyomával. DL 39573. (Petróczy cs. lt. C–114. Chenger.) –
Levt. Közl. 9. (1931) 93.

393
1450. ápr. 9. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Ders-i ifjabb
Can­tor László kérésére kiküldték emberüket, Jarmy-i Benedeket az alábbi vizsgálat elvég-
zésére pecsétjük tanúbizonyságával (testimonio sigili nostri). Ő visszatérve, mikor erről
meg­kérdezték őt, azt a jelentést tette, hogy ő mindenkitől, akitől lehetett, kérdezősködve
azt tudta meg, hogy az elmúlt időszakban Bator-i István fia: András a panaszos Kontus
Ist­ván nevű jobbágyát – engedélye, illetve a földbér és a rá kirótt két aranyforint cenzus,
va­lamint más tartozások lefizetése nélkül – minden holmijával és vagyonával együtt az éj­
szaka csendjében Bator-ra költöztette, és mikor Andrástól visszakérte a jobbágyot, ígéretet
tett a kérés teljesítésére, a kijelölt időpontban mégsem adta vissza. (D. in Chenger, f. V.
p. Pasce.)

157
 Papíron, a hátlapon négy pecsét nyomával. DL 39574. (Petróczy cs. lt. C–115. Chenger.) – A kül­
ze­ten: Pro Ladislao Cantor de Ders contra Andream de Bathor racione cuiusdam deduccionis
iobagionem modo intrascripto facta. Inquisitoria. – Levt. Közl. 9. (1931) 93.

394
1450. ápr. 9. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy azt a pert, ame-
lyet Ders-i ifjabb László korábbi halasztó levelük értelmében a mai napon folytat előttük
Ba­tor-i András ellen, végső válaszadásra a 15. napra halasztják. (D. in Chenger, f. V. p.
Pasce.)
Papíron, három zárópecsét nyomával. DL 39575. (Petróczy cs. lt. C–116. Chenger.) – A külze-
ten: Pro Ladislao Cantor iuniori de Ders contra Andream de Bathor modo intrascripto facta
pro­rogatoria peremtoria. – Levt. Közl. 9. (1931) 93.

395
1451. szept. 18. Pest.
Hunyadi János kormányzó Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Domanhyda-i
And­rás, János, Balázs és István nevében, hogy Karol-i János, László, Mihály, Simon és
András, valamint Lancz fia: László és Demeter fia: László kisasszony-nap előtti vasárnap
(szept. 5.) – familiárisaikkal, Gench-i Jánossal, Tamással, Mihállyal, Bálinttal, Lászlóval,
Já­nossal, Kyde-i Mihállyal, Györggyel, Pállal, Balázzsal és Tamással, illetve név szerint
fel­sorolt jobbágyaikkal – az ő Domanhyda birtokukra törtek, ahonnan saját és jobbágyaik
minden itt talált dolgát és nyáját magukhoz vették, elhajtottak 150 ökröt és 200 más ál­
la­tot (pecudes et pecora), és elvitték a birtokaikra vonatkozó okleveleket és iratokat is.
Ki­kiáltott közgyűlést rendel el. (D. in Pesth, sab. p. Exalt. Crucis.)
Károlyi, börvelyi, fényi, mezőpetri és csanáldosi jobbágynévsor: iobagionibus eorum Benedicto
Zylagy, Demetrio fabro, Valentino Zylagy, Bartholomeo Parvo, Gregorio Buda, Demetrio Zwlga, Stanislao
Parvo, Iohanne Ungy, Paulo Nemes, Thoma Thakus, Ladislao Bekesy, Emerico litterato, Nicolao Contra,
Petro Parvo, Francisco Zeel, Francisco Zeel, Iohanne Magno, Valentino Zeel, Stephano Bende, Sebastiano
Fekethew, Michaele Balogh, Matheo Olwbwch, Blasio Thar, Paulo Sarosy, Stephano Oluboch, Georgio
Alch, Georgio Vytez, Stephano Safar, Sebastiano Graga, Stephano Ferench, Stephano Warga, Benedicto
Penzes, Stephano Wayda, Ambrosio Thewrsek, Bartholomeo, Francisco Magno, item Francisco Magno,
Paulo Fodor, Clemente Toth, Stephano Cantor, Iohanne Warga, Benedicto Baranya et Benedicto Farkas
aliisque universis iobagionibus in predicta Karol commorantibus, item in possessione Berwey Nicolao
Magno, Thoma Fodor, Bartholomeo Cantor, Valentino Theme, Benedicto Aprod, Adriano Albo, Barnaba
Warga, Demetrio Dorongh, Alberto Dorongh, Blasio litterato, Blasio Fodor, Benedicto Thyn, Thoma
Pether, Iohanne Magno, Clemente Parvo, Michaele, Nicolao Thwborcz, Clemente Wardi, Benedicto
Gaspar, Georgio Zabo, Nicolao Segly, Francisco Zylagy, Matheo Warga, Bartholomeo Alch, Stephano
Cantor, Stephano Farkas, Michaele Magno, Valentino Zabo, Benedicto, item in Fyn1 Dominico Weres,
Matheo Molnar, Clemente litterato, Michaele Balogh, Nicolao Oldalas, item in Mezewpethry Anthonio,
Thoma Zaz, Valentino Zaz, item in Wadyda Petro Okos, Thoma Dyenes, Nicolao Bathory, Paulo Bathory,
Iohanne Okos, Matheo Mathyka, Martino Okos, Stephano, Clemente Zabo, item in de Chalanws Da­mi­ano
Zabas, Valentino Wyd, Ladislao Wayda aliisque iobagionibus in predictis eorum possessionibus com­mo­
ran­tibus.
 tírta Szatmár megye hatósága 1451. okt. 12-én kelt jelentésében (tartalmi kivonat): 396, amely
Á
Má­tyás király 1466. szept. 24-én kelt oklevelében maradt fenn. DL 99027. (Károlyi cs. nemzet-
ségi lt., Károlyi cs.) – Ennek 18. századi másolata: DL 99028. (Uo.) – Károlyi II. 377–379.
1
Az eredetiben tévesen: Syn.

158
 396
1451. okt. 12. Csenger.
Szatmár megye hatósága jelentést tesz a Hunyadi János kormányzó 1451. szept. 18-án kelt
pa­rancslevelére (395) elvégzett kikiáltott közgyűlésről. A Chenger mezővárosba, a tör­
vény­székre összehívott szomszédok, határosok és megyebeli nemesek – a megyei hatóság,
a királyi ember és a leleszi konvent tanúbizonysága jelenlétében tett – tanúvallomásaikkal
igazolták, hogy a (Dománhidaiak elleni) hatalmaskodást Karol-i János, illetve az ő és
atya­fiai jobbágyai valóban elkövették. (D. in oppido Chenger, 7. die f. IV. p. Francisci.)
Tartalmi átírás Mátyás király 1466. szept. 24-én kelt oklevelében. DL 99027. (Károlyi cs. nem-
zetségi lt., Károlyi cs.) – Ennek 18. századi másolata: DL 99028. (Uo.) – Károlyi II. 377–379.

397
1452. ápr. 13. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Chahol-i László
fia: György kérésére kiküldték pecsétjük tanúságával (sigili nostri testimonio) embereiket,
Pa­tyod-i Pétert és Thwnyg-i Ábrahámot az alábbi vizsgálat elvégzésére. Ők visszatérve,
miután megkérdezték őket, eskü alatt azt a jelentést tették, hogy ők mindenkitől, akitől
lehetett, kérdezősködve azt tudták meg, hogy Philyp-i Sapi Péter özvegye a panaszos egy
job­bágyát, Thasnady Antalt — aki bizonyos ügyben az asszony, illetve Wolyas András,
Márk és János nevű jobbágyainak a kezese volt — engedélye és a földbér lefizetése nélkül,
minden jószágával és holmijával elköltöztette saját Philipp-i jobbágyaival Debrecen vá­ro­
sá­ba. (D. in Chenger, f. V. p. Pasce.)
Papíron, három vagy négy zárópecsét nyomával. DL 44627. (Múz. Ta. 1910–55.) – A külze-
ten: Pro Georgio filio Ladislai de Chahol contra relictam Petri Sapy dicti de Philyp et alios
intrascriptos modo interius expresso inquisitoria; solvisset.

398
1452. máj. 20. Buda.
Hunyadi János kormányzó Szatmár megye hatóságához. Előadták neki Callo-i Lokos Já­
nos és fia: Pál, illetve előbbi testvére, Lőrinc nevében, hogy Chahol-i László fiai: Máté
(Mathyus), Pál, György és Sebestyén őket bizonyos ügyekben a címzettek előtt perbe von-
ták, amelyben őket gyanús bíráknak tekintik. Mivel gyanús bírák előtt nem biztonságos
pe­reskedni, megparancsolja nekik, hogy az előttük a felek között támadt perben hozzanak
íté­letet, és ha a felek valamelyike ezzel nem lenne elégedett, tegyék át azt ítéletük leírásá­
val együtt a királyi kúriába, az országbíró elé, bármiféle bírságolás nélkül, levelükkel pe­
dig jelöljenek ki ottani megjelenésre egy időpontot. Másképp ne cselekedjenek. (D. Bude,
sab. p. Asc. Dom.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1452. jún. 1-én kelt oklevelében: 399. DL 55515. (Kállay cs.
lt.)

399
1452. jún. 1. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy mikor pünkösd
utá­ni csütörtökön (jún. 1.) törvényszéket tartottak, Pathyud-i János Chahol-i Pál nevé-
ben az ő levelükkel előadta Callo-i Lokos János és fia: Pál, valamint Lokos Lőrinc ellen,
hogy ezek elküldve familiárisaikat Pál Philip nevű birtokára, itt három jobbágyát kemé-
nyen elverették. Ezt hallva Tunyg-i János az alperesek nevében ugyancsak az ő levelükkel

159
mindezt tagadta. Mivel Patyod-i János keresetét elegendő bizonyítékkal igazolta (cum
suffi­cientibus litteris et aquisicionibus sedis nostre iudiciarie aprobavit), ezért ülnökeikkel
együtt úgy ítéltek, hogy az alperesek egyenként hatodmagukkal két hét múlva tegyenek
esküt. Tunyg-i János ezzel nem volt elégedett, ezért bemutatta uruk, Hunyadi János kor-
mányzó 1452. máj. 20-án kelt peráthelyező (introductionales) levelét (398). A pert ezért
át­tették a királyi kúriába, az országbíró elé, a feleknek ottani megjelenésre Mihály-nap
nyol­cadát (okt. 6.) jelölve ki. (D. in Chenger, f. V. p. Pent.)
Papíron, négy zárópecsét nyomával. DL 55515. (Kállay cs. lt.) – A külzeten: Domino iudici
curie regie. Pro Iohanne Lewkus de Kallo et Paulo filio eiusdem, necnon Laurencio similiter
Lew­cus de eadem contra Paulum de Chahol ad octavas festi Beati Michaelis archangeli
proxime venturas modo interius expresso. Transmissio cause; non solvit. – Vö. 403.

400
1452. júl. 19. A derencsényi erősség alatt.
Hunyadi János kormányzó Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Callo-i Lewkus
Já­nos nevében, hogy Chahol-i János karácsony (1451. dec. 25.) körül elküldte Thwnyg,
Gertheleke és Nagkochord birtokokon lakó, név szerint felsorolt jobbágyait a panaszos
Szatmár megyei Ker és Chonwyla(!) birtokaira, az előbbiről Fodor István és fia: Benedek,
míg Panoyla-ról Wuche Mihály és Tamás jobbágyokat a rájuk a panaszos által kivetett
rend­kívüli adóval (cum censu sew taxa extraordinaria) és minden holmijukkal együtt, a
föld­bér és tartozásaik kifizetése nélkül elköltöztették János Gerthelke és Zalka birtokaira.
Ezért megparancsolja, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak
vizs­gálatot, és ha valóban minden így történt, a négy jobbágyot költöztessék vissza régi
lak­helyeikre minden holmijukkal együtt, az ilyen esetekben megszokott bírság mellett,
majd a vizsgálatról tegyenek jelentést a nádornak. (D. sub fortalicio nostro Drechen, f. IV.
p. Div. ap.)
Tunyogi, győrteleki és nagykocsordi jobbágynévsor: Anthonio litterato, Martino Pug, altero
Mar­tino Chnis, Andrea Fekethe, Callo Zekeres, Iohane Rosas, Blasio Kazdag, Symone Theglas, Paulo
Gachal, Martino Veg, Georgio Magno, Paulo Fodor, Dyonisio similiter Fodor, altero Dyonisio Ketheles,
Paulo Fabiani, Andrea Fabiani, Laurencio Hydy, Andrea Pethin, Valentino Magno, Laurencio Thot, Blasio
Eles, Mathya similiter Eles, Gregorio, Iohane similiter Eles iobagionibus suis in possessionibus Thwnyg,
Gertheleke et Nagkochord commorantibus.
Átírta Szatmár megye hatósága 1452. aug. 17-i oklevelében: 401. DL 55519. (Kállay cs. lt.)

401
1452. aug. 17. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró Garai László nádornak. Uruk, Hunyadi Já­
nos kormányzó 1452. júl. 19-i oklevele (400) értelmében kiküldték maguk közül Mand-i
Mihály szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy ő elment Chaahol-i Jánoshoz és kérte,
hogy a négy jobbágyot küldje vissza korábbi lakhelyére, amire János azt válaszolta, hogy
a Ker birtokról elköltöztetett Fodor Istvánt és fiát: Benedeket nem adja vissza, mivel en-
gedéllyel, a földbér lefizetését követően hozatta őket, és atyafia: Chahol-i Pál kérésére
elengedte őket, de a Zalka-n letelepült Vinche Mihályt és Tamást, akiket nem az ő akaratá­
ból és engedélyéből költöztettek el, visszaengedte régi lakhelyére. (D. in Chenger, f. V. p.
Laurencii.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 55519. (Kállay cs. lt.) – A külzeten: Pro egregio Iohanne
de Kallo contra Iohannem de Chahol modo interius expressato. Inquisitoria relacio; non
solvit.

160
 402
1452. okt. 25. Káta.
Hunyadi János kormányzó Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Kallow-i Lewkes
fiai: János és Lőrinc, valamint Kallow-i Szaniszló fia: János (egr.) nevében keserves pa-
nasszal, hogy e napokban, kisasszony-nap (szept. 8.) körül Bathor-i István néhai országbí-
ró (comes) fiai: András, István, Péter, Pál és László – familiárisaikkal, Chazar-i Lászlóval,
Mikola-i Ferenccel, Pylis-i Bálinttal, Jánossal és Bekével, Ker-i Lőrinc deákkal, Besenyed-i
Ist­vánnal és Pethenyehaza-i Péterrel, valamint név szerint felsorolt Gyarmath-i jobbágya-
ikkal –, továbbá Nabrad-i Mihállyal, Bálint fiaival, Jánossal, Péterrel és Alberttel meg
ugyane Bálint özvegyével, Anasztáziával és név szerint felsorolt Nabrad-i jobbágyaikkal
együtt a panaszosok Nagwelg és Thwr között fekvő, a Szatmár megyei Kyssymien és
Panayla birtokaikhoz tartozó és ezek határain belül fekvő nagy tölgyerdejét a kezükből
jog­talanul elfoglalták, majd Gyarmath és Nabrad birtokaikhoz csatolták, őket onnan telje-
sen kizárva, jobbágyaikat pedig nyíllövésekkel elűzték. Jogorvoslatért könyörögtek. Mivel
egy országlakos hasonló tettei mellett sem kíván elmenni, megparancsolja, hogy Symen
és Panyala birtokok valamennyi szomszédját és határosát és a megye többi nemesét hív-
ják össze egy közeli időpontra, a törvényszék idejére, és a tölgyerdőhöz menve kikiáltott
köz­gyűlés formájában eskü alatt tartsanak körükben tanúvallatást, a címzettek, valamint
Kyrch-i János, Máté, Miklós, Pál, Balázs, Perked-i Bálint, War-i Imre, Waya-i György,
Zennyes-i Péter vagy Ambrus királyi kúriából kifejezetten erre kiküldött kormányzói em-
berek egyike és a leleszi konvent tanúbizonysága – akit e levéllel utasít a megjelenésre
–, továbbá a felek vagy ügyvédeik jelenlétében, akiket legalább nyolc nappal korábban
az egyik szolgabírónak bármelyik birtokukon vagy birtokrészükön értesítenie kell, és ha
a tanúvallomások alapján a panasz igaznak bizonyul, a foglalókat zárják ki az erdőből, a
pa­naszosokat iktassák vissza és védjék meg bárkivel, különösen a foglalókkal szemben,
majd a kormányzói ember a konventi kiküldött jelenlétében idézzék meg Bathor-iékat és
társaikat a nádori jelenlét elé vízkereszt (1453. jan. 6.) nyolcadára, nem véve figyelembe,
ha a felek között már per zajlik, elrendelve jobbágyaik előállítását, valamint biztosítva
őket arról, hogy távolmaradásuk esetén is a jog rendje szerint fog eljárni, végül a címzet-
tek és a konvent egyaránt tegyenek jelentést minderről. Az oklevél elolvasása után vissza-
adandó felmutatójának. (D. in villa Katha, f. IV. p. Undecim milia virginum.)
Gyarmati jobbágynévsor: Blasio Pap, Georgio Parvo, Mathia Erdeli, Martino Katha, Matheo
Cozma, Nicolao Lachk, Mathia Thwser, Thoma Molnos, Iohanne, Andrea, Ladislao filiis Francisci, La­
dislao fabro, Georgio Kyde, Thoma Fodor, Nicolao Zewres, Matheo Pereny, Iohanne Molnos, Iacobo
Mag­no, Francisco Kondor, Iohanne filio Andree, Laurencio Bartha, Iohanne Kochordi, Georgio Thwser,
Petro sartore, Luca Kyde, Stephano Kondor, Vallentino Feyer, altero Vallentino Ethwes, Blasio fabro,
Michaele fabro, Iacobo Andoch, Andrea similiter Andoch, Mathia Fodor, Petro Zewdi, Iohanne Hamar,
Paulo Kabath, Stephano Magno, Andrea filio Laurenti, Thoma Kormos, Andrea et Stephano Weres,
Michaele filio Laurenti, Thoma Pethew, Demetrio Olvazthow, Vallentino Thwzes, Demetrio Kewer,
Iohanne Sos, Francisco, Alberto Ker, Stephano Iolowas, Emerico Kondor, Nicolao Kozma, Sebastiano
Katha, Andrea Chegey, Matheo Leukes, Iohanne Zanthow, Thoma Danch, Damiano arcupare, Michaele
Orozlan, Anthonio Philippi, Ambrosio et Benedicto Petrich, Gallo Francisci, Iohanne litterato, Sebastiano
Erdely, Petro Pogan, Ladislao Zanthow, Mathia Kepes, Nicolao Sos, Stephano Parvo, iobagionibus scilicet
ipsorum in possessione ipsorum Gyarmath commorantibus.
Nábrádi jobbágynévsor: Demetrio Marcy, Matheo litterato, Andrea Marcy, Benedicto Konch,
Thoma Konch, Ladislao Zeremy, Blasio Ambrosi, Mathia Marcy, Stanizlao, Andrea Kathona, Iohanne
Balog, Vallentino Marcy, Anthonio Farkas, Andrea Nyakas, Clemente Thar, Nicolao Kathona, Thoma Pap,
Vallentino Olchoway, Iohanne Zeremy, Iohanne Kathkow, Iacobo Thapazthow, Laurentio Kathona, altero

161
Iohanne Solom, Stephano Olchoway, Nicolao Nyakas, Matheo Parvo, Anthonio Zakalas, Georgio Balog,
Petro Marcy, Emerico Pap, Barloch Lowas dicto, Iohanne, Ambrosio, Mathia filio Pauli, Martino Cozma,
Benedicto Nemeth, Michaele Wegh, Martino Egydi, Paulo Thoth, Iohanne Thoth similiter iobagionibus
ipsorum in possessione ipsorum Nabrad commorantibus.
 tírta Szatmár megye hatósága 1452. nov. 23-án kelt jelentésében: 404. DL 55527. (Kállay cs.
Á
lt.)

403
1452. okt. 26. Csenger.
Szatmár megye ispánjának és szolgabíráinak vizsgálatról, tanúvallatásokról és idézésről
szó­ló levele Garai László nádorhoz. Hunyadi János kormányzó parancsára kikiáltott álta-
lános közgyűlést (proclamata congregacio generalis) tartottak a következő ügy kivizsgá-
lására: ez év György-napja (ápr. 24.) körül Kallo-i Lewkes János fia: Pál – familiárisaival,
Kerchy Mátéval, Pilys-i Péterrel, Bessenyewd-i Györggyel, Thwry Benedekkel és Zakol-i
Jánossal együtt, apja, János és testvére, Lőrinc beleegyezésével – fegyveresen Chahol-i
Pál Fylep nevű birtokára tört, és itt Pál három jobbágyát, kirángatva házaikból, keményen
el­verték, félholtan hagyva őket hátra, ami miatt a birtok teljesen elnéptelenedett (ipsa
pos­sessio omnino esset desolata). A Fylep birtok szomszédai, határosai és a Szatmár me-
gyei nemesek körében tartott eskü alatti tanúvallatás igazolta a vádat. (D. in possessione
Chenger, f. V., in Demetrii.)
Tartalmi átírás Bátori István országbíró 1476. jún. 11-i okleveléből. DL 56009. (Kállay cs. lt.)

404
1452. nov. 23. Csenger.
Parlag-i Pál szatmári ispán és a négy szolgabíró Garai László nádornak. Megkapták Hu­
nyadi János kormányzó 1452. okt. 25-i oklevelét (402), amelynek értelmében a kormányzó
ki­fejezetten erre kiküldött emberével, Kerch-i Balázzsal és a leleszi konvent tanúbizony-
ságával, András pap konventi szerzetessel kiküldték maguk közül Kysperyche-i Mihály
szolgabírót mindenszentek előtti kedden (okt. 31.), azaz legalább nyolc nappal a közgyű-
lés és vizsgálat előtt, akik Bathor-i István néhai országbíró (comes) fiait: Andrást, Istvánt,
Pétert, Pált és Lászlót Gichench birtokon lévő részeikről elhívták az említett tölgyerdők-
höz, hogy személyesen vagy képviselőik útján meghallgassák a szomszédok, a határosok
és a megyebeli nemesek tanúvallomását. Ezt követően ők és a kormányzó embere a leleszi
konvent tanúbizonyságával Márton-nap előtti csütörtökön (nov. 9.), a törvényszék napján
a Kyssimien és Panyala közötti tölgyerdőkhöz mentek, ahol a felperesek, Kallou-i Lewkes
János és Lőrinc meg Kallou-i János fia: János felperesek, illetve Bathor néhai István or­
szág­bíró fiai: András és István – a maguk, valamint testvéreik: Péter, Pál és László nevé-
ben levél nélkül – alperesek jelenlétében összehívták Kyssymien és Panala birtokok vala-
mennyi szomszédját, határosát és a megyebeli nemeseket kikiáltott közgyűlés formájában,
és őket eskü alatt kikérdezték a fenti panaszokról: Domanheda-i György és fiai: Mihály
és András, akik Ker birtok felől a két birtok határosai (commetanei), Domanheda-i László
fia: István határos, Iarmy-i András, Iarmy-i Mihály fia: László, Mand-i Mátyás, Ferenc
és Mihály alhatárosok (vicecommetanei) tudomásból (ex scitu) azt vallották, hogy a két
birtok közötti tölgyerdőt mindig Kallow-i mindkét János és Lőrinc birtokolták és hasz-
nálták, most viszont kisasszony naptól (szept. 8.) Bathor-i István országbíró fiai Nabrad-i
Mihállyal, a többi Nabrad-i nemessel, illetve Gyarmath-i és Nabrad-i jobbágyaikkal
együtt, a Bathor-iak familiárisai, Chazar-i László, Mykola-i Ferenc, Pylis-i Bálint, János

162
és Beke, Ker-i Lőrinc deák, Besenyed-i István és Pethenyehaza-i Péter beleegyezésével és
akaratából elfoglalták a panaszosoktól, majd Gyarmath és Nabrad birtokokhoz csatolták. –
Thwnyog-i János és László fia: János határosok, Kelchew-i Myko Péter, Dénes fia: András
és Farkas Tamás, akik Chegen birtokuk révén Kyssymien és Panyala birtokok alhatárosai,
Zennyes-i Bálint és Péter, illetve Pathyod-i Benedek és András megyebeli nemesek tudo-
másból ugyanúgy vallották, mint Domanheda-i György, fiai és mások, de azt nem tudták,
hogy Bathor-i András, István és atyafiaik e hatalmaskodásokat a fent megnevezett fami-
liárisaik egyetértésével és akaratából cselekedték meg. – Samelhaza-i Samel Tamás és
Fodor Lőrinc, Vaya-i György, Makra-i István, Ders-i Kanthor István, Rohod-i Ferenc és
Peryche-i Jakab megyebeli nemesek egybehangzóan, tudomásból ugyanazt vallották, amit
Do­­manheda-i György és fiai. – A tanúvallatást követően, még ugyanazon a napon kizárták
Bathor-i Andrást, Istvánt, Pétert, Pált és Lászlót, valamint az említett Nabrad-i nemeseket
a makkos erdőkből és ismét bevezették ezekbe Kallo-i mindkét Jánost és Lőrincet és vis�-
szaiktatták részükre a kormányzó és a leleszi konvent emberei jelenlétében, akik ezután
szom­baton, Márton-napon (nov. 11.) Bathor-i István országbíró (comes) fiait: Andrást,
Ist­vánt, Pétert, Pált és Lászlót Mathos nevű birtokukon, Chazar-i Lászlót és Mykola-i
Ferencet ugyanitt, tiszti hivatalukban (officiolatibus scilicet suis), majd Nabrad-i Mihályt
és néhai Bálint fiait: Jánost, Pétert és Albert, e Bálint özvegyét: Anasztáziát Nabrad birto-
kon, Márton-nap utáni kedden (nov. 14.) pedig Pylis-i Bálintot, Jánost és Bekét Pylis-en,
Pethinyehaza-i Pétert Pethenyehaza-n, Besenyed-i Istvánt Besenyed-ön, mindenkit saját
birtokrészéről, továbbá Ker-i Lőrinc deákot Levelek birtokon, tiszti hivatalában meg-
idézték Kallow-i Lewkes János és Lőrinc meg Kallow-i János fia: János ellen vízkereszt
nyolcadára a nádor elé, hogy okát adják cselekedeteiknek, nem véve figyelembe a felek
között már zajló pert, a megnevezett jobbágyok előállítását meghagyva, és biztosították
őket arról, hogy a címzett távolmaradásuk esetén is a jog rendje szerint fog eljárni. (D. in
Chenger, f. V. p. Elyzabet.)
Papírlap két oldalán, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 55527. (Kállay cs. lt.)

405
1455. okt. 9. Óvári.
Vethes-i János és Ewr-i János szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlékezetül adják,
hogy azt a pert, amelyet Chahol-i László fia: Pál a mai napon Gachal-i Tamás fia: Tamás
ellen folytat előttük, a korai időpont miatt (racione termini prioritatis) 15. napra halaszt-
ják. (D. in Owar, f. V., in Dionisii.)
Papíron, három zárópecsét nyomával. DL 64374. (Kapy cs. lt.)

406
1457. márc. 24. Csenger.
Szatmár megye nemeseinek közönsége emlékezetül adja, hogy jóllehet a megye alispánjai
és szolgabírái az 1456. évi, királyi kincstárnak járó kamarahaszna egy aranyforintjának ki
nem fizetése miatt Chahol-i László fia Pál Chenger nevű birtokrésze ellenében bírságleve­
let állíttattak ki, ők mégis megvizsgálva Pál igazságát, mivel Doboz-i János, a kamarahasz­
na adószedője, mielőtt az adó ügyét lezárták volna, (lefoglalta) Pál egyik jobbágyának az
egy szekérnyi, 10 aranyforint értékű zabját, amelyet 6 aranyforint értékben Pál adójára
for­dított, egy forinttal azonban adós maradt, úgy ítélnek, hogy mivel az adószedő a za-
bot jogtalanul foglalta le, ezért bírságot nem kellett kivetni, következésképpen nyugtatják
Chahol-i Pált és bárhol élő jobbágyait. (D. in Chenger, f. V., in vig. Annunc. Marie.)

163
 Papíron, a hátlapon négy pecsét nyomával, nehezen értelmezhető szöveggel. DL 44826. (Múz.
Ta. 1910-55.)
Az oklevél szövege: Universitas nobilium comitatus Zathmariensis memorie commendamus,
quod licet vicecomites et iudices nobilium comitatus predicti Zathmariensis propter non solucionem unius
floreni auri lucri camare in anno Domini Mo CCCC Lo sexto regio fisco provenire debentis ad porcionem
eg­regi Pauli fili Ladislai de Chahol Chenger vocatam litteras birsagiales emanari fecissent, et quia nos
visa et percepta iusticia ipsius Pauli, quia Iohannes de Doboz dicator et exactor predicti lucri camare ante
tempus determitacionis et difinicionis ipsius dica(!) avenam cuiusdam iobagionis prefati Pauli de Chahol
unum currum oneratum valentem decem florenos auri, pro quo sex florenos auri ad racionem dicarum
ipsius Pauli acomodasset, et taxtam1 cum uno floreno auri debitor extitisset, adiu(di)cando commisimus,
ut quia avenam iobagionis ipsius minus iuste et indebite recepit, pro eo birsagia ad eum poni non debuisset,
ideo nos prefatum Paulum de Chahol unacum suis iobagionibus ubilibet commorantibus racione previa
misimus expeditum. Datum in Chenger, feria quinta, in vigilia annunciacionis Beate Marie virginis, anno
Do­mini Mo CCCC Lo septimo.
1
Bizonytalan olvasat.

407
1460. dec. 4. Csenger.
Charnawoda-i Domokos, Gachal-i Elek és Wethes-i István szatmári alispánok és a négy
szol­gabíró emlékezetül adják, hogy Gyge-i Antal a mai napon bírói intézkedésüknek és
utasításuknak megfelelően harmadmagával letette az esküt Charnawoda-i Domokos (egr.)
jobbágya, Gaspar János ellen arról, hogy amikor ő Sarkez-ben vámos (telloniator) volt,
nem vette el sem erőszakkal, sem máshogy János szekerét lovakkal és ökrökkel, illetve
más, 10 forint értékű holmiját, és János keresetében teljesen ártatlan, ezért ők Antalt az
es­kü és a 10 forint ügyében nyugtatják. (D. in Chenger, f. V. a. Nicolai.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 81416. (Zichy cs. zsélyi lt. 214–B–96.) – Zichy
X. 131.

408
1461. máj. 29. Buda.1
Mátyás király Szatmár megye hatóságának. Elpanaszolták neki Kallo-i ifjabb János nevé-
ben, hogy Gwth-i Orzag Mihály nádor (magn.), Orzag Sebestyén (egr.), Gwth-i Imre fia:
Zsig­mond, András fiai: Mihály, János és Imre, János özvegye és Atya-i István Jakab-napon
(júl. 25.) elküldték a nádor és Sebestyén Gwth-i officiálisát, Pecudele(?)-i Domokost, va­
la­mint felsorolt Gwth-i, Aba-i és Kerthwelws-i jobbágyaikat a panaszosnak ugyancsak a
Szat­már megyei Kerthwelws birtokon lévő részére, ahol jobbágyai házait úgy lerombol-
tatták, hogy azokban többet tartózkodni és lakni nem lehet. Megparancsolja ezért, hogy
küld­jenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek
je­lentést a személyes jelenlétnek. (D. Bude, f. VI. a. Trinitatis.)
Jobbágynévsor: Valentino Zyle, Andrea Gwba, altero Andrea Kwcz, Matheo Pecz, Georgio
Bedes, Thoma Zalasy, Petro Komor, Iacobo Magno, Matheo Parvo, Sebastiano Parus, Dominico Olayos,
Cle­mente Mathe, Elia Pastor, Sebastiano Genczy, Martino Gal, Stephano Athia, Elia Parvo, Demetrio
Athyay, Iohanne Holy, Gregorio Chwr, Mathia Toth, Symone Varga, Andrea Somogy, Dionisio Balog,
Valentino Toth, Valentino Holy, altero Valentino Hozyw, Matheo Vozytha, Paulo Saas, [Ma]rtino Komor,
Pawkus similiter Komor, Blasio Wayda, Gregorio Mehes, Michaele Kechke, Petro Karos, Dominico
Gerge, Valentino Parvo, Iohanne Pastor, Paulo similiter Pastor, Ladislao Toth, Iohanne Beke, Alberto
Be­rend, Stephano Deyak, Georgio Toth, Dominico Ketheus, Martino Santa, altero Martino Gerede, Be­
nedicto Zonyw, […] Zekel, Mathia [similer] Zekel, Benedicto Perchy, Stephano Tar, Matheo Hozyw,
And­rea Heres, altero Andrea Iacocha, Martino Keral, Emerico Abai, Iohanne Iachacha, Michaele Zeuke,
Bar­naba Andree, Dominico Pastor, Clemente Boryw, Nicolao Miche, Iacobo Abai, Elia Orzag, Emerico
File, Stephano Cozma, Gregorio Tar, Matheo Sombor, Gregorio Istenfya, Andrea Chama, Iohanne Posa,

164
Thoma Garay, Andrea Koncz, Valentino Zabo, Benedicto Bana, Iohanne Parvo, Nicolao Olach, Demetrio
Varga, Iohanne Bedes, Petro Varga, Stephano Bedes, Iohanne Moch, Luca Tar, Clemente Ekles, Paulo
Rathko, Francisco Pap, Valentino Pathko, Vallentino Daday, Martino, Blasio, Francisco et Thoma Sovago,
altero Thoma Varga, Petro Mochy, Iohanne Koncz, Georgio Santha, Dominico Toth iobagionibus ipsorum
in predictis possessionibus ipsorum Gwth predicte, Aba et Kerthwelws vocatis commorantibus.
Átírta Szatmár megye hatósága 1461. jún. 25-én kelt jelentésében: 409. DL 17017. (NRA
344–4.)
1
Bár a dátumban szereplő római szám első pillantásra 1470-nek (CCCCLXX) tűnik (vö. az
adat­bázis feloldásával), a benne szereplő tisztségviselők alapján 1461-nek (CCCCLXI) kell
len­nie. Ezt az is igazolja, hogy az átíró megyei oklevél keltezésével egy napon, azonos dá­tum­
mal egy másik megyei oklevél is kelt.

409
1461. jún. 25. Szatmár.
Charnavada-i Domokos, Magnus László és Byzo Simon szatmári várnagyok és a négy
szol­gabíró Mátyás királynak. Megkapták 1470. jún. 15-i levelét (408), amelynek értelmé­
ben kiküldték maguk közül Gencz-i Mihály szolgabírót a parancs végrehajtására. Ő vis�-
szatérve jelentette, hogy a megyébe ment, ahol mindenkitől, akitől lehetett, kérdezősköd­
ve mindazt igaznak találta, ami a parancslevélben olvasható. (D. in Zathmar, f. V. a.
Ladislai.)
Szakadt, foltos papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 17017. (NRA 344–4.) – A külzeten: Pro
egregio Iohanne Iuniori de Kallo contra magnificum Michaelem Orzag regni Hungarie pa­
latinum ac alios intrascriptos modo interius expresso. Relatoria.

410
1461. jún. 25. Szatmár.
Charnavoda-i Domokos, Mag[nus] László és Byzo Simon szatmári várnagyok és alispán-
ok meg a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy [Kallo-i] Lewk[us] János (egr.) kérésé-
re kiküldték emberüket, [… …]-t pecsétjük tanúságával (sigili nostri testimonio) az alábbi
vizs­gálat elvégzésére, aki visszatérve, mikor erről megkérdezték őt, azt a jelentést tette,
hogy ő Szatmár megyében vizsgálatot tartva azt tudta meg, hogy a panaszos Kallo-i János
megkért (amicabiliter rogasset) egy jobbágyot, Byro Balázst, hogy költözzön a birtokára,
akit Ders-i Kantor Gergely el is engedett és az ilyenkor szokásos földbért is felvette, és
bár minden holmijával és jószágával együtt adott engedélyt távozására, gabonáját (fruges)
erőszakkal visszatartotta. (D. in Zathmar, f. V. a. Ladislai regis.)
Lyukas, foltos papíron, a hátlapon öt pecsét nyomával. DL 55700. (Kállay cs. lt.) – A hátlapon:
Pro egregio Iohanne Le[kws] de Kallo contra Gregorium Kanthor de Ders racione recepcionis
fru­gum eiusdem Iohannis modo intrascripto facte inquisitoria.

411
1461. dec. 8. Buda.
Pálóci László országbíró (Szatmár megye hatóságának)1. Előadták neki Buthka-i András
(egr.), Raska-i Miklós fia: János és Buthka-i Péter fia: György nevében keserves panas�-
szal, hogy Jakab-nap (júl. 25.) körül Philys-i Bálint, egykori Kalmand-i officiális – urai,
Bathor-i néhai István fiai: András, István, László és Miklós (egr.) beleegyezésével és aka-
ratából – az ő Berwe nevű birtokuk jobbágyaitól 200 kepe búzát rabolt el, majd elfog-
ta egyik jobbágyukat, akit addig fogságban tartott, amíg nem kapott tőle egy bizonyos
pénzösszeget. Zewles-i György mostani Kalmand-i officiális, az említett Bathor-i András,
László és Miklós(!) familiárisa elfogta Chama (dictus) Ferenc Berwe-i jobbágyukat, majd

165
később elengedte. Kéri ezért őket, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik
tart­sanak vizsgálatot, majd tegyenek a királynak jelentést. (D. Bude, in Concepc. Marie.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1462. febr. 4-i jelentésében: 412. DL 66975. (Dessewffy cs.
margonyai lt.)
1
A címzettek megnevezése tollban maradt.

412
1462. febr. 4. Csenger.
Chornavoda-i Domokos, Nag Miklós és Debrecen-i Fodor János szatmári alispánok és a
négy szolgabíró Mátyás királynak. Pálóci László országbíró 1461. dec. 8-i levele (411) ér­
tel­mében kiküldték maguk közül Gencz-i Mihályt, aki visszatérve jelentette, hogy ő min-
denkitől, akitől lehetett, kérdezősködve azt tudta meg: Pylys-i Bálint és Zelews-i György
valóban elkövették az országbíró levelében olvasható hatalmaskodásokat. (D. in Chenger,
f. V. p. Purif. Marie.)
Papíron, három zárópecsét nyomával. DL 66975. (Dessewffy cs. margonyai lt.) – A külze-
ten: Domino regi. Pro Andrea et aliis intrascriptis de Butka contra Valentinum de Pylys ac
Georgio(!) de Zewles modo interius expresso. Relatoria.

413
1462. márc. 4. Csenger.
Charnavoda-i Domokos, Nag Miklós és Debrecen-i Fodor János szatmári alispánok és a
négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy megjelent előttük Zwdwrw-i András ura, Zantho-i
Bekch Péter (egr.) és Chahol-i László fia: András nevében és tiltakozást jelentett be arról,
hogy noha Chahol-i László fia: György András valamennyi birtokrészét, birtokát és jogát
– azaz Chahol, Zalka, Chenger, Gebe, Megges, Kochord, másik Kochord, Gerytheke(!),
San­dor, Remethezeg, Paraznya, Elky, Laskod, Somkad, Palad, Magasligeth, Zarazberek,
Wyfalw, Janosy, Angalus, Saly – eddig használta, jogait élvezte, a malmok és vámok jö-
vedelmeit beszedte, ezt követően ezt András nem engedélyezi. Ezért eltiltotta mindettől
Györ­gyöt, mindennek ellent is mondva. (D. in Chenger, f. V. p. diem Cinerum.)
Szakadozott papíron, a hátlapon három pecsét nyomával. DL 65084. (Becsky cs. lt.)

414
1464. jún. 28. Csenger.
Philpes-i János, Nag Miklós és Debrechen-i Zekel Tamás szatmári alispánok és a négy
szol­gabíró emlékezetül adják, hogy a mai napon Chahol-i Pál (egr.) kérte, hogy küldjék
ki emberüket Kallo-i Vitez János özvegyének (egr.) a megidézésére. Ők ezért kiküldték
Gencz-i Jánost, aki visszatérve jelentette, hogy Pál kérésére megidézte az özvegyet, aki
azon­ban az idézési időpontra nem jött el és nem is küldte el képviselőjét, ezért a szokott
bír­ságban marasztalták el, ha nem tudná magát ésszerű okkal kimenteni. (D. in Chenger,
f. V. p. Nat. Iohannis Bapt.)
Papíron, három zárópecsét nyomával. Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltára, Kolozsvár:
Ke­mény József gyűjt. 106 (72). (DF 253513.)

415
1466. júl. 31. Csenger.
[Fülpös]-i János és Salank-i János szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlékezetül
ad­ja, hogy Deers-i Cantor [László] eléjük jőve kérte, hogy küldjék ki emberüket Deers-i
Can­tor Gergely és László másodszori megidézésére az ügyben, hogy fizessék meg [azon

166
bírságokat], és hogy familiárisukat, […] Jánost kötelesek [… …]. Ők kiküldték Rohod-i
Ferencet pecsétjükkel (mediante nostro sigillo), aki visszatérve jelentette, hogy Deers bir-
tokra ment, ahol [Gergelyt és] Lászlót megidézte a mai napra [a törvényszékre] a bírságok
kifizetésére. Ezen a napon azonban nem jelentek meg és nem is küldtek senkit, bár László
várta őket, [ezért megbírságolták őket]. (D. [in Ch]enger, f. V. a. Ad vincula Petri.)
Csonka papíron, a megmaradt részen három zárópecsét nyomával. DL 39600. (Petróczy cs. lt.
C–139. Chenger.) – A hátlapon: Pro Ladislao Cantor de Ders con[tra] Gregorium et Ladislaum
de eadem a[d] quindenas, iudicialis. – Levt. Közl. 9. (1931) 101., júl. 30-i dátummal.

416
1469. ápr. 27. Csenger.
Philpes-i János szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Pathiod-i
László (nob.) előttük azt a bevallást tette, hogy jóllehet közte, illetve Beken-i Pál és min-
den jobbágya között perlekedés és gyűlölködés támadt, fogott bírák közvetítésével úgy
ál­lapodtak meg, hogy Pál a saját és jobbágyai nevében számára 3 aranyforint kárpótlást
fizet. Pál ezt meg is tette, ezért e levéllel nyugtatja őt és jobbágyait. (D. in Chenger, f. V.
p. Georgii.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 38358. (Ujhelyi cs. lt.) – A hátlapon: Pro Paulo
de Beken contra Ladislaum de Pathiod super rixam expeditoria.

417
1469. júl. 6. Buda.
Mátyás király Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Dengeleg-i Bernát (egr.)
és fiai: László, Imre és Miklós, valamint Zantho-i Bekch László özvegye, Erzsébet és
Vethes-i János nevében, hogy karácsony (1468. dec. 25.) körül Zepes-i Péter, felesége,
Mar­git és fia: Tamás elküldték Warga Antal nevű és más familiárisaikat Bernát és fiai
Szatmár megyei Dengelegh nevű birtokára, ahol Nagy (Magnus) Mátyás familiárisu-
kat keményen elverték. Ugyanők a mostani télen Thoth Tamás és Nagh Imre nevű és
szám­talan más familiárisaikkal meg jobbágyaikkal az éjszaka csendjében kivágatták a
Dengelegh nevű birtokukhoz tartozó, Besenyew nevű erdejüket és az így nyert faanyagot
elvitették. Miklós-nap (1468. dec. 6.) körül Szatmár királyi város polgárai (cives civitatis
nostre Zathmariensis) – Ádám bíró, Gebel Tamás, Paksy Péter, Lakathos Antal, Feyer
Miklós, Zabo János, Magyar András, Thaligas Simon, Thewrek Osvát, Ewthwes Simon,
Thanczas(?) Miklós, Nagh István és sokan mások – a város teljes közösségének megha-
gyásából Bernát házára támadtak és az ott talált valamennyi szénát, bort és más dolgokat
elhordták. Öt évvel ezelőtt ugyanezen Ádám bíró és mások, ugyancsak a közösség meg-
bízásából ugyanerre a házra és telekre törtek ellenséges szándékkal (hostiliter veniendo),
ahol betörve a kapukat, nem csekély mennyiségű zabot vittek el, majdnem 37 aranyforint
értékben. Négy évvel ezelőtt Zantho-i Bekch Péter elküldte Zodoro-i János és András,
Kezy-i Balázs, Kawas-i Dénes familiárisait, valamint Hodosi Kelemen és sok más, Peliske
és Zantho birtokain lakó jobbágyait Erzsébet panaszosnak a Szatmár megyei Nagpeliske
és Kyspeliske birtokaira, ahonnan Erzsébet hét ökrét elhajtotta és ezekkel tetszése szerint
cse­lekedett. György-nap (1469. ápr. 24.) körül az ugyanezen Dengeleg-ről való Pongracz
János (magn.) itteni udvarbírája (provisor curie), Saphar Tamás – familiárisaival, Zekeres
Andrással, Cheh Lászlóval és Péterrel együtt – Vethes-i János Mezewzenthpeter nevű bir-
tokára törtek, ahonnan itteni jobbágyai 36 ökrét elhajtották és kedvük szerint cselekedtek
ezekkel. Megparancsolja ezért, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik

167
tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek a személyes jelenlétnek jelentést. (D. Bude, f. V. p.
Visit. Marie.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1469. aug. 31-én kelt jelentésében: 420. DL 65096. (Becsky cs.
lt.)

418
1469. júl. 17. Buda.
Pálóci László országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i János ne-
vében, hogy noha négy éve, Olajbafőtt János ünnepe (1465. máj. 6.) körül valamennyi
ok­levelét, iratát és pereslevelét, amelyek részint az ő és a vele egy rokonsági ágon vagy
osztályban lévő osztályos atyafiai (unacum fratribus suis condivisionalibus et proximis in
una linea seu divisione existentibus) bárhol lévő valamennyi birtokjogát érintik, részint az
anyjától, Kelche-i Miklosy néhai György leányától, Krisztinától örökölt – a Bereg megyei
Musay és Belzalka birtokokban, a Szabolcs megyei Gemse birtokban és Chakalteleke
prédiumban lévő – saját birtokjogaira vonatkoznak, továbbá zálogos leveleket a vidéket
pusztítóktól való félelemben (ob metum quorundam partes illas devastancium), osztályos
atyafiai közös akaratából a biztonságosabb megőrzés érdekében a Karol mezővárosukban,
Min­denszentek tiszteletére épült plébániaegyházukban helyezték el saját pecséteikkel le-
zárva, de rögtön ezután Karol-i Lancz (dictus) László – anyja, Katalin, felesége, Anna és
nővére, Ilona egyetértésével és ösztönzésére – bement a templomba a panaszos távollé­
tében és az összes oklevelet és iratot a tárolásukra szolgáló eszközökkel (simul cum scrinio
seu cista et conservatorio) együtt elszállította és mindmáig maguknál tartják az ő nagy
kárukra. Kéri ezért őket, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak
vizs­gálatot, majd tegyenek a királynak jelentést. (D. Bude, f. II. p. Div. ap.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1469. nov. 23-án kelt jelentésében: 421. DL 99048. (Károlyi cs.
nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Említése: Károlyi II. 397. – A váradi káptalanhoz küldött azonos
szövegű mandátumot lásd Károlyi II. 395–396.

419
1469. júl. 17. Buda.
Pálóci László országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i János nevé-
ben, hogy noha Budán, 1466. Ferenc-nap utáni vasárnapon (okt. 5.) Egyed-i Fodor Simon
– Karol-i Lancz fia: László és Bertalan fiai: Mihály és András ügyvédje a leleszi konvent
levelével –megbízói teljes Szatmár megyei Olchowa birtokban lévő részeit 19 aranyfo-
rintért, szavatossági záradékkal, az ekkor kelt zálogosító oklevélben olvasható okokból
zá­logba bocsátotta, ezt követően László – anyja, Katalin, felesége, Anna és nővére, Ilona
beleegyezésével – mégsem engedte, hogy az Olchowa birtokon lévő részébe bemenjen, és
a pénzt sem adta vissza mind a mai napig, Mihály és András pedig visszafoglalták ottani,
a panaszosnak zálogba bocsátott részeiket és Lászlónak adták át zálog és valamilyen más
jogcímen, azzal érvelve, hogy rendelkeznek már a panaszostól nyugtalevéllel, holott ő
nem emlékszik arra, hogy ilyet adott volna nekik. Kéri ezért, hogy küldjenek ki maguk
közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek jelentést a királynak.
(D. Bude, f. II. p. Div. ap.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1469. nov. 23-án kelt jelentésében: 422. DL 99049. (Károlyi cs.
nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi II. 400–401.

168
 420
1469. aug. 31. Csenger.
Philpes-i János szatmári alispán és a négy szolgabíró Mátyás királynak. Megkapták 1469.
júl. 6-án kelt levelét (417), amely értelmében kiküldték maguk közül Kyde-i Pál szolga-
bírót a parancs teljesítésére. Ő visszatérve jelentette, hogy a megyébe menve mindenkitől,
aki­től illő volt és lehetett, kérdezősködve mindent igaznak talált, ami a parancslevélben
ol­vasható. (D. in Chenger, f. V. p. Decoll. Iohannis Bapt.)
Szakadt, lyukas papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 65096. (Becsky cs. lt.) – A külzeten:
Personali presencie domini regis. Pro Bernaldo de Dengelegh et aliis intrascriptis actori cont­
ra Petrum de Zepes et alios intrascriptos modo interius expresso. Inquisitoria.

421
1469. nov. 23. Csenger.
Philpes-i János szatmári alispán és a négy szolgabíró Mátyás királynak. Megkapták Pálóci
László országbíró 1469. júl. 17-i levelét (418), amelynek értelmében kiküldték maguk kö-
zül Hodos-i István szolgabírót a levélben foglaltak végrehajtására. Ő visszatérve jelentet-
te, hogy a megyébe ment és mindenkitől, akitől lehetett, kérdezősködve mindent igaznak
talált, ami a levélben olvasható. (D. in Chenger, f. V. a. Katherine.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 99048. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A kül-
zeten: In presenciam regie maiestatis. Pro Iohanne de Karol contra Ladislaum Lancz et aliis
intrascriptis(!) super factis intranominatis modo interius expresso. Inquisitoria. – Közöttük
közel egykorú kézzel: quod Ladislaus Lanc litteras privilegiales acceperat dudum. – Említése:
Károlyi II. 397.

422
1469. nov. 23. Csenger.
Philpes-i János szatmári alispán és a négy szolgabíró Mátyás királynak. Megkapták Pálóci
László országbíró 1469. júl. 17-i levelét (419), amelynek értelmében kiküldték maguk
közül Kyde-i Pál szolgabírót a levélben foglaltak végrehajtására. Ő visszatérve jelentette,
hogy a megyébe menve mindenkitől, akitől illő volt és lehetett, kérdezősködve mindent
igaz­nak talált, ami a levélben olvasható. (D. in Chenger, f. V. a. Katherine.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 99049. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A külze-
ten: In presenciam regie maiestatis. Pro Iohanne de Karol contra Ladislaum de Karol predicta
et aliis intrascriptis(!) modo interius expressato. Inquisitoria. – Károlyi II. 400–402.

423
1475. nov. 11. Buda.
Bátori István országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Chahol-i Pál (egr.) és
fia: Imre nevében, hogy három éve Chahol-i László – testvére (fratris sui), Péter tanácsá-
ra, Thwkod-i Mihály, János, Tamás, Gergely és László, Sirma-i Miklós és Wra(-i) Péter
ne­mes, illetve Mihály deák és Kis (Parvus) Tamás nem nemes familiárisokkal együtt – a
pa­naszosok Szatmár megyei Megges birtokon lévő részére, Thoth Kelemen jobbágyuk
há­zára törtek, ahol Kelement saját kertjében megtalálva, noha ártatlan volt, keményen
el­verték, ahogyan feleségét is, innen-onnan verve őt. A veréstől megfélemlítve Kelemen
másnak a birtokára költözött, amiből neki 300 aranyforint kára származott. Ugyanebben
az időben László Megges birtok határából a panaszosok 400 juhát fenti familiárisaival
elhajtatta Chahol-i telkére és kedve szerinti ideig magánál tartotta, majd önkényesen

169
százat (megtartott).1 Kéri ezért őket, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt,
akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek a királynak jelentést. (D. Bude, in Martini.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1475. dec. 14-i, fogalmazványnak tűnő jelentésében: 424. DL
45629. (Múz. Ta. 1898–25.)
1
A mondatrész igéje – talán másolási hibából – hiányzik.

424
1475. dec. 14. Csenger.1
Kanthor Imre és Gyarmathy Benedek szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlékezetül
ad­ják, hogy mikor Luca-nap utáni csütörtökön (dec. 14.) törvényszéket tartottak, meg-
jelent előttük Thwkod-i Miklós2 és bemutatta Bátori István országbíró 1475. nov. 11-én
kelt levelét (423), kérve, hogy írják át azt Chahol-i Pál és fia: Imre (egr. dom.) részére. A
le­vélnek megfelelően kiküldték maguk közül Thwkod-i Miklóst (nob.), aki visszatérve
je­lentette, hogy Chahol-i László (egr.) valóban Megges birtokra ment és itt Toth Kelement
– nem saját kertjében, hanem máshol – keményen elverette, feleségét viszont nem is látta
(uxoremque eiusdem neque vidisset), a 400 juhot pedig valóban elhajtotta, de hamarosan
visszaadta kevés kárral (cum aliquibus dampnis), de egyet sem tartott meg magának. Thot
Ke­lemen viszont tényleg mások birtokára költözött. Mindezt megírták a királynak.
Szakadt papíron, pecsételés látható nyoma nélkül, vélhetően fogalmazvány vagy közel egykorú
má­solat. DL 45629. (Múz. Ta. 1898-25.) – A hátlapon: Obsequium famulatus.
1
Az oklevél Obsequium famulatus cum perpetua fidelitate szöveggel kezdődik, és a megszokott
je­lentésektől eltérően damus pro memoria áll az első mondat végén. (E formára lásd még:
426.) Az oklevél végén a dátum helyén csupán annyi áll, hogy die, azaz a keltezés minden bi-
zonnyal azonos az oklevélben szereplő dátummal. 2 Eredetileg Ladislaus Amade, de kihúzva,
és Nicolaus föléírva.

425
1479. szept. 13. Buda.
Bátori István országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i Lancz László
és Mihály, illetve Davidhaza-i Gergely nevében, hogy noha egykor László és Mihály per-
be vonták Karol-i Jánost (egr.) a hármukat közösen illető Apathi birtok elfoglalása miatt,
amely perben János csalárd módon győzelmet aratott és a birtokot a királytól újadomány-
ba is kérte, majd Jakab-nap (1479. júl. 25.) körül Bere-i János királyi ember és a szentjobbi
kon­vent tanúbizonysága útján a birtokot a maga részére is iktattatta, végül kisasszony-nap
(szept. 8.) körül János Fen-i jobbágya, Bodo László ura utasítására elszállított három sze­
kér­nyi, László Gencz birtokon belüli zálogos rétjén általa lekaszáltatott szénát, amivel
ked­ve szerint cselekedett. 1466 László-napja (jún. 27.) körül Karol-i János ismeretlen
okból – maga mellé véve Bere-i János nemes, Nagh Kelemen és Kys Bereck nem nemes
fa­miliárisait – fegyveresen Gechew Tamás nevű, Karol-on lakó jobbágya házára és telkére
támadt, ahol Davidhaza-i Jánost, Gergely panaszos atyafiát (fratrem), noha ártatlan volt,
meg­ölte. Kéri ezért, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizs-
gálatot, majd tegyenek jelentést a királynak. (D. Bude, f. II. a. Exalt. Crucis.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1479. okt. 7-én kelt jelentésében: 426. DL 99107. (Károlyi cs.
nem­zetségi lt., Károlyi cs.)

170
 426
1479. okt. 7. Csenger.
Domanhida-i György és Gyarmathi Benedek szatmári alispánok és a négy szolgabíró Bá­
to­ri István országbírónak. Emlékezetül adják,1 hogy mikor törvényszéket tartottak, Gencz-i
Mi­hály szolgabíró bemutatta a címzett 1479. szept. 13-án kelt levelét (425), kérve, hogy
írják azt át Karol-i Lancz László, Karol-i Mihály és Davidhaza-i Gergely (egr.) részére.
A levél értelmében kiküldték maguk közül Gencz-i Mihály szolgabírót, aki visszatérve
jelentette, hogy ő Karol és Apathy birtokokra ment, ahol mindenkitől, akitől lehetett, kér-
dezősködve mindent igaznak talált, ami a vizsgálati levélben olvasható. (D. in Chenger,
f. V. p. Francisci.)
Szakadt papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 99107. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
– A külzeten: Pro egregiis Ladislao Lancz et Michael(e) de Karol contra Iohannem de eadem.
Inquisitoria.
1
Az oklevél a jelentések megszokott formájától eltérően damus pro memoria formulát használ.
Vö. 424.

427
1483. márc. 20. Csenger.
Sarolian-i Zoldus Balázs szatmári alispán és a négy szolgabíró előtt Bagos-i Dávid (egr.)
azt a bevallást tette, hogy bizonyos szükségei elhárítására egy Bagos birtokon lévő job­
bágy­telket, amelyen Bodrogy Kelemen (prov.) lakik, Mykola-i Andrásnak (nob.) négy
tisz­ta aranyból való forintért zálogba bocsátotta minden haszonvételével és tartozékával,
azaz szántóföldekkel, erdőkkel, rétekkel, vizekkel, halastavakkal és vízfolyásokkal együtt,
azzal a feltétellel, hogy ugyennyiért – a dolgok bármiféle becsüjét kizárva – bármikor vis�-
szaválthatja. Dávid szavatosságot vállal. (D. in Chenger, f. V. a. Benedicti.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1505. jún. 11-én kelt oklevelében: 451. DL 70573. (Kölcsey cs.
lt.) – Levt. Közl. 24. (1946) 66/24.

428
1485. szept. 2. Buda.
Mátyás király Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Chahol-i néhai János fia Péter
(egr.) nevében, hogy jóllehet ő 1478-ban Karol-i Lancz Lászlót (egr.) szemtől szemben,
tör­vényesen eltiltotta a Szatmár megyei, őt örökség jogán illető Thoh vagy más néven
Zenpal prédium elfoglalásától, birtoklásától, zálogba vételétől vagy bármilyen jogcímen
tör­ténő elbitorlásától, iktatásától és haszonélvezetétől, László ezzel nem törődve azóta
is birtokolja azt, amivel neki 700 aranyforint kárt okozott. Megparancsolja ezért, hogy
küld­jenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek a
sze­mélyes jelenlétnek jelentést. (D. Bude, 2. die Egidii.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1485. nov. 17-én kelt jelentésében: 429. DL 99127. (Károlyi cs.
nemzetségi lt., Károlyi cs.) – Károlyi II. 521–522.

429
1485. nov. 17. Csenger.
Elewelg-i János és Kerezthwr-i Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlékeze-
tül adják, hogy Peryche-i Tamás szolgabíró bemutatta Mátyás király 1485. szept. 2-án kelt
vizs­gálati levelét (428). Ennek értelmében kiküldték maguk közül az említett Tamás szol-
gabírót, aki visszatérve jelentette, hogy Thoh vagy Zenthpal prédiumra és határosaihoz

171
ment, ahol vizsgálatot tartva megbizonyosodott a királyi levélben foglaltak igazságáról.
(D. in Chenger, f. V. a. Elizabet.)
Papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 99127. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A hátla­
pon: Personali presencie regie maiestatis. Pro egregio Petro de Chahol contra Ladislaum
Lancz de Karol. – Károlyi II. 521–522.

430
1490-es évek, aug. 28. után.
Ulászló király1 Szatmár megye hatóságának. [Előadták] Karol-i Lancz néhai László […
…], hogy […] éve, Jakab-nap (júl. 25.) körül Karol-i Lőrinc és Selend-i János nemesek
– [… …] Ambrus és […] nemesek utasítására – familiárisaikkal és cinkosaikkal a pa­
naszos […]-ban lévő nemesi házára és telkére törtek, ahol az említett Lancz László öz­
ve­gyét, Anna nemes asszonyt és a vele a házban tartózkodó hajadonokat és asszonyokat
[… …] az asszonyi nem szégyenére illették és egy bizonyos Gergelyt [… …] megvertek.
Ugyaninnen 28 szántáshoz használt ökröt (boves arabiles) vittek el. Ugyanez a Karol-i
Lő­rinc Keresztelő Szent János ünnepe (jún. 24.) körül Selend-i János utasítására a pana-
szos Szatmár megyei [… …] lévő részére tört az éjszaka csendjében, és itt betörve a kapu-
kat bizonyos jobbágyasszonyokat illetlen szavakkal [illettett]. Ugyanekkor Karol-i Lőrinc
Chonth Albert, […] Benedek [… …] jobbágyokat engedély és a földbér, valamint adós-
ságaik kifizetése nélkül [… …]-ra költöztette. Öt éve, mikor a panaszos Feyes [András]
nevű familiárisát a [Szatmár] megyei Chomokaz birtokon lévő [részére] küldte [bizonyos
ügyei elintézésére], [… …] familiárisaival és embereivel [… …] megverette, ami miatt
Feyes András [… …]. […] éve ugyanezen Chomokaz-i Mihály a Kyschomokaz birtok
ha­táraiban [… …] hat [… …] és mind a mai napig a kezén tartja. Megparancsolja, hogy
[küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt], akik tartsanak vizsgálatot, [majd tegyenek
neki jelentést]. (D. […], f. IV. p. Augustini.)
 tírta Szatmár megye hatósága ismeretlen időpontban, rendkívül csonkán fennmaradt oklevelé­
Á
ben: 431. DL 99357. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
1
Azt, hogy itt nem I. Ulászlóról van szó (lásd a MOL adatbázisát, illetve Engel: Archontológia
I. 191.), az íráskép mellett az igazolja, hogy az uralkodó neve után a magyar és cseh királyi
cí­met tüntették fel.

431
1490-es évek.1
Phylpes-i Péter szatmári [alispán és a négy szolgabíró] Ulászló királynak. Megkapták […]
aug. 28. u. kelt levelét (430), amelynek megfelelően kiküldték […]-t, aki visszatérve je­
len­tette, hogy [... ...] éve Karol-i Lőrinc és [... ...] nemesek [... ...] a panaszos jobbágyai-
nak néhány ökrét [...] és az ügyben semmi mást nem tudott meg. Továbbá [... …] Lőrinc
ma­ga mellé véve jobbágyait [... ...] a panaszos [...]-ára rátörve bizonyos Gergelyt [... ...]
ugyanebben az időben Karol-i Lőrinc a Wezend birtokon lakó [... ...] jobbágyokat (prov.)
az ország szokásával ellentétben (non iuxta regni [... ...]) a Wezend-en lévő [... ...]-ra köl-
töztette [... ...].
Rendkívül csonka papíron. DL 99357. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
1
Az oklevél keltezésére lásd az átírt oklevélnél tett megjegyzést, illetve azt a körülményt, hogy
a szatmári alispánok sora leginkább az 1490-es években foghíjas.

172
 432
1490–1515., nov. 5. Buda.
Ulászló király [Szatmár megye] hatóságának. Előadták neki Waya-i Bertalan (nob.) nevé-
ben, hogy [… …] Waya-i [Mihály] bizonyos ügyekben a címzettek elé idéztette őt, [… …]
fo­gott bírák ítéletére bízták, Mihály mégsem [… …] a fogott bírói rendelkezést és választ
sem [… …] az ő nagy kárára. Ez ügyben [igazságot] szeretne. Mivel az igazság senkitől
sem tagadható meg, megparancsolja nekik, hogy a pert tárgyalják egy közeli törvényszéki
időpontban, ahol a bizonyítékok alapján hozzanak ítéletet. Ha ezzel a panaszos nem len­
ne elégedett, íteletük teljes leírásával tegyék át a pert a királyi kúriába, az ő személyes
je­lenléte elé, levelükkel kijelölve egy időpontot az ottani megjelenésre. Másként ne tegye-
nek, levelét pedig elolvasás után adják vissza felmutatójának. (D. Bude, in translacionis
Eme­rici.)
Átírta Szatmár megye hatósága rendkívül csonka oklevelében: 433. DL 97741. (Vay cs. berkeszi
lt.)

433
1490–1516.
Szatmár megye [alispánja és szolgabírái] emlékezetül adják, hogy szerdán, […] vigiliáján
[… …] bemutatta Waya-i Mihály részére [Ulászló király] parancslevelét (432), mire Mi­
hály kérte, hogy írják át azt részére, amit szóról szóra meg is tettek. (D. f. IV., in […].)
Csonka papíron. DL 97741. (Vay cs. berkeszi lt.)

434
1492. ápr. 28.
A váradi káptalan emlékezetül adja, hogy Chahol-i Bertalan (egr.) különleges érdemeire
te­kintettel (propter singularem complacenciam), amelyeket velük gyakran, teljes jóaka-
rattal cselekedett és ugyanerre a jövőt illetően is ajánlkozott, ama 12 aranyforintot, ame-
lyet a Közép-Szolnok megyei Panyth, Kyschahol, Naghchahol és Olachahol birtokoknak
Chahol-i András (nob.) részére az előző időszakban történt iktatásáról szóló privilégiális
ok­levelük megpecsételéséért és kiállításáért kellett volna kapniuk Andrástól, Bertalannak
el­engedi; Bertalan az összeget tetszése szerint elengedheti vagy felveheti Andrástól. (D.
sab. a. dom. Quasi modo.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1499. dec. 4-én kelt oklevelében: 445, amely II. Ulászló király
1499. dec. 22-i kelt oklevelében maradt fenn. DL 22514. (NRA 934–59.)

435
1494. okt. 29. Csenger.
Chegeld-i Fodor […] és Bozzas-i András szatmári alispánok és [a négy szolgabíró] em­
lékezetül adják, hogy Mykola-i András (egr.) előttük a következő bevallást tette: egyik
jobbágya titokban Sarazberek-i Simay [… birtokrészére] szökött a rendes cenzus meg­
fi­zetése nélkül. Kérte a [megye …]-t, hogy igazolja panaszát (quidam iobagio suus […
…] Simay de Sarazberek de ipso cum censu ordinario [… …]s cum medio clandestine et
sur­reptive recessisset, [… …]m egregius Andreas de Mykola nobilem peciit […] nostri, uti
suas protestaciones approbaret.) Kiküldték erre maguk közül Samel Lőrincet a tiltakozás
ellenőrzésére, aki visszatérve [jelentette], hogy az András által előadottak teljesen igazak.
(D. ex Chenger, [f. quar]ta p. Simonis et Iude.)

173
 Csonka papíron, amelynek baloldali egyharmada hiányzik, a megmaradt részen négy pecsét
nyomával. DL 72425. (Mándy cs. lt.)

436
1496. nov. 29.
A váradi káptalan emlékezetül adja, hogy a király parancslevele értelmében megjelent
előttük Albews-i Zolyomi Dávid özvegye, Anna (gen.) és Dyozegh-i Nagy (Magnus) Pál
és eskü alatt azt vallották, hogy ők a Pheeleghaz-i Balázs felesége, Porthelek-i néhai Imre
le­ánya: Ilona, ugyanezen Imre leányának, néhai Erzsébetnek Mykolay néhai Tamástól szü­
letett fia: Benedek mint felperesek között egyfelől, illetve szintén eme Imre fia: Demeter
alperes között másfelől ezen Imre és Pharkas László özvegye, Katalin Szatmár megyei
Porthelek birtokban lévő, a feleket egyenlő örökségi jogon megillető teljes részei és más
nézeteltérések ügyében támadt és a tasnádi helynök törvényszékén hosszú ideig zajló
perben előző év Judica vasárnap előtti szombaton (1495. ápr. 4.) Feeleghazy Balázs Bihar
megyei Tharcha birtokon lévő nemesi házában és telkén a következő megegyést hozták
létre: Imre és Katalin asszony Porthelek birtokban lévő, a női jogot is megillető részeinek
a felét Demeter átadja Ilonának és Imrének és az általuk ellene indított perek eljárási költ­
ségei fejében pünkösdkor (jún. 7.) és Mihály-napon (szept. 29.) vagy ezen ünnepek 3. nap­
ján kifizet 26,5–26,5 aranyforintot Balázs említett nemesi házában. Ha Demeter ezen idő­
pon­tokban a kifizetésre nem lenne képes, akkor Ilona és Benedek elfoglalhatják az összeg
megtérítéséig a birtokrészek másik felerészét is. Demeter egyúttal Judica vasárnapon
(ápr. 5.) köteles átadni a másik félnek 8 ökröt és 15 ménesbeli lovat (equos equaciales).
Döntésüket a felek elfogadták, a tasnádi vikárius előtt egymás ellen kieszközölt és a fenti
pe­rekben, illetve Demeter Porthelek-i nemesi háza és telke ügyében kelt okleveleket ér­
vény­telenítették. Ha Demeter ezt az egyezséget megsértené, akkor legyen érvényes rá
is­mét az a kiközösítési határozat, amelyet a tasnádi helynök hozott ellene, és a másik fél
is­mét kezdhessen pert vele szemben. Anna kijelentette, hogy ő csak úgy volt hajlandó el­
menni a fenti békéltetésre, hogy előtte Demeter háromszor is megesküdött: az általa és a
töb­bi fogott bíró által hozott rendelkezést végrehajtja. (D. in vig. Andree.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1512. szept. 15-én kelt oklevelében: 466. DL 20505. (NRA
938–12.)

437
1497. márc. 27. Buda.
Szapolyai István nádor Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i [István] és
László (egr.) nevében, hogy […] éve Karol-i Lancz […] maga mellé véve Nagh [Já]nos,
Fo­dor Péter, […] Péter és […]yen […] Karol-i jobbágyokat és számtalan más emberét és
familiárisát, fegyveresen az ő és […]os (dictus) Ferenc bírájuk Szatmár megyei Karol bir­
tokon lévő házára törtek, ahol [István] saját, ott őrzött juhait, mintha gabona lettek volna,
csép­hadarókkal csépeltette (cum tritulatoriis veluti fruges tritulari et poten[… …]erenti
fecisset), amitől közülük igen sok elpusztult, sőt a bíró Illés nevű familiárisát keményen
el­verték, és Ferencet is megölték volna, ha nem tud elmenekülni. Ferenc bíró házban talált
ter­hes feleségét oly kegyetlenül verette el, hogy elvetélt és egy halott leánycsecsemőt ho­
zott világra (hincinde … trucidari et trudi fecisset, quod exinde infantem sexus feminei
pe­perisset abortivum). A most elmúlt időszakban Therem-i Wethesy Ambrus (nob.) is­
me­retlen okokból István saját, Szatmár megyei Wezend birtokon lévő részén elterülő
5 ka­szaalja rétjét lekaszáltatta, a szénát boglyákba rakatta, majd tetszése szerint elhordatta.

174
Hét évvel ezelőtt, Mátyás király halála után Karol-i Waydafy Lőrinc (egr.) – maga mellé
véve Bathor-i András (magn.) katonáit és embereit (gentibus et hominibus), fegyveresen
Ka­rol birtokra, azon belül pedig István részére szállt (condescendo), ahol István Gergely
nevű jobbágyának két hordó borát megitták, és sok más, 200 forintnál is nagyobb összeget
kitevő kárt okoztak neki és jobbágyainak.1 Ugyanebben az időben [Karol-i …] ismeretlen
okból maga mellé gyűjtve saját és Bathor-i [András] embereit, rátámadt Karol-i [László]
(egr.) [Karol-i] nemesi házára és telkére, ahonnan elvitetett egy lovát, majd neki és itteni
jobbágyainak igen sok – több mint […] aranyforintot kitevő – kárt okozott. Hat évvel ez­
előtt, mikor István Szatmár megyei Apathy birtokon lakó jobbágya, […] Benedek ügyei
intézésére István Olc[hwa] birtokon lévő részére ment, Kyswarsaan-i Kenderessi Péter
(egr.) ismeretlen okokból rátámadt Benedekre és foglyul ejtette, noha ártatlan volt, és
mind­addig fogságban tartotta, amíg Benedektől 28 aranyforintot nem csikart ki. Meg­pa­
rancsolja ezért, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak vizs­gá­
latot, majd tegyenek neki jelentést. (D. Bu[de], 2. die [Pas]ce Domini.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1497. ápr. 9. körüli, csonka jelentésében: 438. DL 99178.
(Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
1
A sok más kárra vonatkozó mondatrész, vélhetően tévedésből, kétszer szerepel.

438
1497. ápr. 9. körül. Csenger.
[Szatmár megye hatósága1 jelenti Szapolyai István nádornak], hogy megkapták 1497.
márc. 27-i vizsgálati levelét (437), amelynek értelmében kiküldték maguk közül [P]
athyod-i János [szolgabíró]t, aki Misericordia vasárnapot (ápr. 9.) [… …] visszatérve je­
lentette nekik, hogy vizsgálatot tartva megbizonyosodott a vizsgálati levélben lévő pa­na­
szok igazságáról. (D. [in Ch]enger, [… … …].)
Rendkívül hiányos, csonka papíron, egy zárópecsét nyomával, a többi az oklevél leszakadt ré­
szén volt. DL 99178. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) – A külzeten: [Domino pal]atino.
Pro egregio Stephano de Karol, aliis infrascriptis inquisicionis [relacio].
1
Az oklevél kibocsátói sorából a következő néhány betű olvasható: [B]athor magn.

439
1497. jún. 7. Csenger.
Zemere Kelemen és Unga-i Hayas Tamás szatmári alispánok meg a négy szolgabíró em­lé­
kezetül adják, hogy korábbi idézőlevelük értelmében György-nap előtti szerdán (ápr. 19.)
Berwey birtok lakosaitól be akartak hajtani egy vérdíjat a következő okból: Bathor-i And­
rás (magn.) familiárisa, Kalnay György (nob.) Berwey birtokon elfogott két rablót, akik
kö­zül az egyiket törvényesen karóba húzatta, a másikat viszont Berwey birtokon Wethes-i
ifjabb Máté bírája, Kewer János kiszabadította. Mivel a rablót a birtokról engedték el, a
vérdíjat Berwey lakóitól követelték. Ők viszont szavahihető bizonyítékokkal igazolták,
hogy a rablót Kewer János engedte el, akiért Wethes-i ifjabb Máté kezességet vállalt. Ezért
Mátét mint kezest elmarasztalták az elengedett rabló vérdíjában. Másodszor: amikor Máté
a Berwey-i lakosokkal a törvényszéken pereskedett(?), és a szolgabírák a felek kérésére
ép­pen az ügy kivizsgálását végezték, Máté a következő illetlen és mocskolódó szavakat
vág­ta ellenfeleihez a szolgabírák előtt: Weh beecz kurwa were agbey(?) és más hasonlókat.
Ezért elmarasztalták őt a törvényszék megsértéséért 100 forintban. Harmadszor: Máté
cinkosaival együtt fegyveresen rárontott Berwey birtokon Bwthka-i Péter (egr.) egyik

175
jobbágyára, elvéve tőle minden holmiját és vagyonát. E hatalmaskodásért 100 forintban
és az elvett holmi értékében marasztalták el. (D. in oppido Chenger, f. IV. a. Barnabe.)
 zakadozott papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 67143. (Dessewffy cs. margonyai
S
lt.) – A hátlapon: Iudicia[li]s pro popularibus de Berwe[y] contra Matheum de Wethes. A jobb
al­só sarokban egykorú kéztől: Berwe Wethes.
Az oklevél szövege: Nos, Clemens Zemere ac Thomas Hayas de Unga v[ic]ecomites, necnon
quatuor iudices [nobili]um comitatus Zathmariensis damus pro memoria, quod cum secundum continenciam
priorum cita[ci]onum feria quarta proxima ante [f]estum Beati Georgii martiris unum humagium super
populares possessionis Berwey ex eo, quod nobilis Georgius Kalnay, familiaris magnifici Andree de Bathor
quosdam predones in facie possessionis prefate Berwey captari, unum in palum trahi iure mediante fecisset,
alium vero predonem similiter captum in eadem possessione Berwey quidam Iohannes Kewer iudex et
iobagio nobilis Mathei iunioris de Wethes eliberasset, recipere voluissemus, cuius predonis eliberati, ut
pre­fertur, per populares predicte possessionis recipere voluissemus, ex quo ex illa possessione predo ille
emissus fuisset, sed annotati populares ipsius possessionis dictum Iohannes Kewer iudicem et iobagionem
nobilis Mathei iunioris emisisse et eliberasse sufficientibus probabilis(!) documentis comprobarunt, pro
quo quidem Iohanne Kewer prefatus Matheus iunior de Wethes pro suo iudice et iobagione fideiussor
extitit coram nobis. His peractis annotatum Matheum de Wethes pro suo iobagione in humagium illius
predonis emissi et eliberati in iudicio convictum fore decrevimus et aggravatum, secunda, cum eciam cum
prefatis popularibus in tempore fuisset, iudices nobilium testes parcium expeticione et cause extirpacionis
veritate examinare habuissent, tunc nobilis Matheus iunior de Wethes ipsos predictos populares et iuratos
verbis illicitis et vituperiis differtis(?) coram iudicibus nobilium dicendo, weh bovaz kurwa vere ragebey
ac alya verba inepta et indicibilia dicendo, nos igitur eundem Matheum exinde violatorem sedis iudiciarie
nostro iudicio fore convictum comperivimus, centum florenis persolvendis aggravatum, tercia quod quia
idem Matheus de Wethes annotatus cum suis complicibus manu armata irruisset in quendam iobagionem
egregii Petri de Bwthka in eadem possessione Berwey, res et bona omnia ipsius iobagionis dicti Petri
de Buthka afferendo potencia sua mediante, unde nos eundem Matheum de Wethes pro actu potenciario
perpetrato in florenis centum, insuper rerum ablatarum cunctarum ipsi iobagioni egregii Petri de Bwthka
persolvendis fore convictum commisimus et aggravatum vigore et testimonio presencium nostrarum
mediante. Datum in oppido Chenger, loco sedis iudiciarie, feria quarta proxima ante festum Beati Barnabe
apostoli, anno Domini millesimo quadringentesimo nonagesimo septimo.

440
1497. aug. 30. Csenger.
Zemere Kelemen és Unga-i [Hayas] Tamás szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlé­
ke­zetül adják, hogy Vasas Szent Péter ünnepe utáni szerdán (aug. 2.), Chenger mezőváros-
ban tartott törvényszéken Wra-i Tamás (nob.) tiltakozott, hogy Iano[sy]-i Renes Antal és
István (prov.) az ő tiltásai ellenére lekaszálták saját rétjét és onnan a szénát tetszésük sze-
rinti helyre szállították. Ezt Tamás Pothyod-i Nagy (Magnus) Istvánnal (nob.) a jog rendje
szerint (ordine iuris processu) igazolta előttük. Ezért ők Renes Antalt és Istvánt, mivel
nem törődtek a tiltással, hat márka bírságban marasztalják el, amely összegből három a
til­tás figyelmen kívül hagyása, míg a másik három azért jár, hogy engedelmeskedjenek a
til­tásnak (ita, quod tribus marchis birsagiorum ipsi prohibicioni non consenserunt et aliis
tri­bus consentire debeant et teneantur [!]). (D. in Chenger, f. IV. p. Decoll. Iohannis.)
Szakadt papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 69878. (Kende cs. lt.) – A külzeten: Pro
no­bile Thoma de Wra [contra] populos de Ianosi etc. birsagium inibicionis.

441
1498. febr. 21. Csenger.
Philpes-i Ferenc és Banhaza-i János szatmári alispánok, illetve Egri Imre, Egri-i László,
Mand-i Bernát és Macra-i Lőrinc szolgabírák emlékezetül adják, hogy mikor Dorottya-
nap utáni szerdán (febr. 7.), Chenger mezővárosban Szatmár megye nemeseivel együtt

176
törvényszéket tartottak, Karol-i Lőrinc (nob.) mint felperes előadta Karol-i Lancz László
özvegye, Anna (gen.) ellen, hogy az előző napokban Anna az ő Karol birtokon lévő részén
lakó két jobbágyát, Balathon Jánost és Szakács (Cocum) Barnabást saját, ugyanitt lévő
részére költöztette az új dekrétum ez irányú rendelkezése ellenére (contra vim et formam
novi decreti). Ezt hallva Chompaz Máté (nob.) Anna nevében megyei levéllel a vádat
ta­gadta. Ekkor a felek kijelentéseik igazolására szolgabírákat kértek (iudices nobilium
expostulando), mire ők, mivel senkinek az igazságát sem kívánják elrejteni, hanem az
igaz­ságot mindenkinek egyenlő mértékkel szeretnék mérni, miként kérték, szolgabírákat
en­gedélyeztek nekik (partibus, ut postularunt, concessimus iudices nobilium). Ezt követő-
en Karol-i Lőrinc kijelentéseit a törvényszék gyakorlata és a jog rendje szerint (iuxta ritum
sedis et processum iuris) az általa erre felkért Macra-i Lőrinc szolgabíróval, illetve más
szavahihető bizonyítékokkal és tanúkkal igazolta. Anna viszont semmit nem tudott iga­
zolni a fenti hatalmaskodás tárgyában, ezért őt két jobbágy elköltöztetéséért 12 bírság­már­
ká­ban (duodecim marcharum birsagyalium, ita quod quemlibet ipsorum seorsum tribus
birsagiis abducere fecit et aliis tribus modo consimili reddere debeat et teneatur), a hatal-
maskodásért pedig 100 forintban marasztalták el. Minderről Lőrinc kérésére kibocsátják
bírói intézkedésüket, amelyet a megye által használt pecsétekkel erősítenek meg. (D. in
Chenger, f. IV. a. Kath. Petri.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 99180. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)
– Károlyi III. 27–29.

442
1499. máj. 17. Buda.
Ulászló király Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i Lancz László (egr.) ne-
vében, hogy két éve, Keresztelő Szent János ünnepe (1497. jún. 24.) körül Bathor-i András
(magn.) özvegye, Julianna (gen.) és András fiai: György, István és András elküldték Kwrcz
Ambrus, Vezendi János, Agosthon Gergely, Olah Bálint, Olah János, Cipa Mihály, Cheh
János, Barla Benedek, Keeth Mihály, Domorad János, Zewke Mihály, Kyral Antal, Zolga
Tamás, Vezendi Pál és Marczel Ambrus nevű, a Szatmár megyei Kamand birtokukon lakó
job­bágyaikat (prov.) az ő Kaplyan birtokának a határába, ahol ezek rátámadtak az ő bizo-
nyos ügyek elintézésére ugyanide szekérrel és ökrökkel elküldött béreseire (mercinarios)
és familiárisaira, közülük sokat kegyetlenül elvertek, másokat pedig megöltek volna, ha
nem tudnak gyors futással elmenekülni, elsősorban helyi jobbágya, Fekethe János házában
menedéket találva. György-nap körül (1499. ápr. 24.) Bathor-i György, István és András
fent felsorolt jobbágyai urai különleges utasítására az ő Szatmár megyei Pethe nevű birto-
kára támadtak, ahol a birtok körül szántókat felszántották, bevetették és maguknak foglal-
ták el. Áldozócsütörtök (máj. 9.) körül Julianna és fiai: György, István és András1 elküldték
a Szatmár megyei Zanizlo birtokon lakó jobbágyaikat, Kompaz Albertet, Haznos Mártont,
Kozar Pált, György deákot, Alcz Istvánt és Orzagh Istvánt fegyveresen az ő Embel nevű
birtokára, ahonnan Nagh Ferenc nevű jobbágyát a földbér kifizetése és tartozásai rendezé-
se nélkül éjszaka minden holmijával és vagyonával együtt Zanislo birtokra költöztették.
Meg­parancsolja ezért, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, akik tartsanak
minderről vizsgálatot, majd tegyenek jelentést a személyes jelenlétnek. (D. Bude, f. VI.
a. Pent.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1499. júl. 31-én kelt jelentésében: 443. DL 99201. (Károlyi cs.
nem­zetségi lt., Károlyi cs.)
1
A „Julianna fiai” kitétel vélhetően csak a két fiatalabb fiúra vonatkozik, Györgyre nem.

177
 443
1499. júl. 31. Csenger.
Szatmár megye közönsége és a négy szolgabíró jelenti Ulászló királynak, hogy 1499.
máj. 17-én, Karol-i Lancz László (egr.) részére kelt vizsgálati oklevele (442) értelmében
ki­küldték Egri-i Imre szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy vizsgálatot tartva meg­
győ­ződött az oklevélben szereplő panaszok igazságáról. (D. in Chenger, f. IV. a. Ad vinc.
Petri.)
Szakadt papíron, négy zárópecsét nyomával. DL 99201. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.
10–17.) – A külzeten: Personali presencie domini regis. Pro parte egregii Ladislai Lancz de
Ka­rol etc. relacio inquisicionis.
Az oklevél szövege: Serenissimo principi et domino, domino Wladislao Dei gracia Hungarie,
Bohemie etc. regi, domino eorum naturali universitas ac quatuor iudices nobilium comitatus Zathmariensis
obsequium perpetua cum fidelitate. Vestra noverit maiestas litteras eiusdem maiestatis vestre inquisitorias
pro parte egregii Ladislai Lancz de Karol nobis preceptorie loquentes porrectas omni cum honore et obe­
diencia, ut tenemur, recepisse, quarum tenor per omnia hic est: (Kivonatát lásd a 442. szám alatt). Nos
igitur mandatis maiestatis vestre in omnibus, ut tenemur, sat[isfa]cere cupientes, unum ex nobis, nobilem
Emericus de Egri iudicem nobilium, consocium scilicet nostrum nostro pro test[im]onio ad premissa
peragenda transmisimus fidedignum, qui exinde reversus nobis retulit eo modo, quod ipse ab [omni]
bus, quibus decens et oportunum fuisset, diligenti inquisicione palam et oculte, nobilibus videlicet et
ignobil[ibus] talem de premissis rescrivisset certitudinis veritatem, quod omnia premissa et quevis pre­
mis­sorum [singu]la sic et suo modo facta fuisse(n)t et illata, prout et quemadmodum tenor litterarum
maiestatis vestre […] contineret predictarum. Datum in Cheng[e]r, loco scilicet sedis nostre iudiciarie,
feria quarta [proxim]a ante festum Ad vincula Beati Petri apostoli, anno iam scripto, videlicet millesimo
[quadringentesimo nonage]simo nono.

444
1499. nov. 13. Buda.
Ulászló király Szatmár megye hatóságának. Előadták Chahol-i András özvegye, Veronika
(nob.) nevében, hogy közte, illetve Chahol-i Bertalan és Péter (egr.), Chahol-i Pál özve-
gye, Margit és Zabo János között bizonyos ügyekben per támadt a címzettek előtt, amely
so­rán ismeretlen okból a megyei hatóság az ítélethozatalt (iudicium et iusticiam facere)
fo­lyamatosan halasztgatja az ő kárára. Mivel az ítélethozatal senkitől sem tagadható meg,
meg­parancsolja, hogy a perben – beszüntetve a halasztgatásokat – hozzanak ítéletet,
amellyel ha Veronika nem lenne megelégedve, tegyék át a pert a királyi kúriába, a szemé-
lyes jelenlét elé, kitűzve a feleknek egy időpontot a megjelenésre. Másképpen ne tegyenek
és az oklevelet elolvasás után adják vissza felmutatójának. (D. Bude, in Bricci.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1499. dec. 4-én kelt oklevelében: 445, amely II. Ulászló király
1499. dec. 22-én kelt oklevelében maradt fenn. DL 22514. (NRA 934–59.)

445
1499. dec. 4. Csenger.
Rohod-i Péter és Ibran-i László szatmári alispánok és a négy szolgabíró jelenti Ulászló
ki­rálynak, hogy megkapták 1499. nov. 13-án kelt parancslevelét (444). Az előttük támadt
és már befejezett per a következő: mikor Dénes-napon, szerdán (okt. 9.), Chenger me-
zővárosban törvényszéket tartottak, Chenger-i Zabo János (prov.), Chahol-i Bertalan és
Péter (egr.) ügyvédje a megye levelével előadta Chahol-i András (egr.) özvegye, Veronika
ellen, utóbbi ügyvédje, Chenger-i Thoth Máté (prov.) füle hallatára, hogy Veronika tarto-
zik nekik 12 aranyforinttal egy bizonyos privilégiális oklevél váradi káptalan által történt
kiállításáért, mivel a káptalan baráti kedvezésből és más okokból úgy adta át az oklevelet

178
Bertalannak, hogy a 12 forintot felveheti Andrástól vagy el is engedheti neki. És noha Ve­
ro­nika azon javakat, amelyek tárgyában a privilégiális oklevél kelt, most nem birtokolja,
András minden más vagyonát azonban kormányozza és irányítja (gubernat et regit), ezért
szeretnék tőle megkapni a pénzösszeget. Erre sem Veronika, sem ügyvédje nem válaszolt
semmit, majd Zabo János az általa előadottakat a váradi káptalan 1492. ápr. 28-án kelt,
pecsétes oklevelével (434) igazolta. Ekkor úgy ítéltek, hogy Veronika a 15. napon (okt.
23.) fizesse meg a bíróságon az összeget. Később Veronika ügyvédje a királyi kúriába fel-
lebbezett, mire ők az ottani megjelenésre a 32. napot jelölték ki, amikor azonban Veronika
a pert nem folytatta. – A fenti napon Owaly-i Kewer András (prov.), Chahol-i Pál özvegye,
Margit (nob.) ügyvédje megyei levéllel ugyancsak Veronika ellenében, egy korábbi, me­
gyei hatóság pecsétjével (sigillo nostro) elvégzett felszólítás értelmében előadta, hogy
Ve­ronika Margit Kochordy Ágota nevű Chenger-i jobbágyát elfoglalta és mindmáig elfog­
lal­va tartja. Veronika vagy ügyvédje erre sem válaszolt semmit, ezért elmarasztalták őt a
ha­talmaskodásért 100 forint bírságban. Veronika e perben szintén a királyi kúriába felleb-
bezett, bármiféle parancslevél bemutatása nélkül. Ők a pert az új dekrétum értelmében
(iuxta continenciam novi decreti) áttették a királyi kúriába a Dénes-naptól számított 32.
nap­ra (nov. 9.). Veronika azonban a per folytatásáról a kijelölt időpontban nem gondosko-
dott. Végül Erzsébet-nap után csütörtökön (nov. 21.) bemutatta előttük a király parancsle­
ve­lét, amellyel minden perében a kúriába fellebbezett. Ezért a parancslevél értelmében e
pe­reket bírói intézkedésükkel, ítéleteik teljes szövegével együtt a király bíráinak a vizs-
gálata elé teszik át a fellebbezéstől számított 32. napra (dec. 22.). (D. in oppido Chenger,
f. IV., in Barbare)
Átírta II. Ulászló király 1499. dec. 22-én kelt oklevelében. DL 22514. (NRA 934–59.)

446
1500. okt. 31. Bács.
Ulászló király Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Papos-i Erdwg Miklós és
Nyry Benedek, illetve Mykay-i Beregy Benedek, László és Gergely (nob.) nevében,
hogy hét évvel ezelőtt Peren-i Gábor (magn.) – Dobos birtok élére állított officiálisával:
Therewk Imrével és Paly birtokon élő jobbágyaival: Kowacz Györggyel, Benedekkel,
Palotas Sebestyénnel és Nagh Balázzsal – az ő Szatmár megyei Papos birtokához tarto-
zó, a Borsohegh, Rawazlukhegh, Ewzeshege és Kewkrathoheg1 nevű földek melletti 200
hol­das szántóföldjüket jogtalanul elfoglaltatta és Paly birtokához csatolta és jelenleg is
elfoglalva tartja. A mostani Havas Boldogasszony ünnepe (aug. 5.) körül, amikor Erdwgh
Miklós bizonyos ügyei intézésére szekéren a Szatmár megyei Dobos birtokra utazott, és a
szekér mögött jött Beregy Gergely egyik lova is Dobosig, Peren-i Gábor e lovat Therewk
Imrével elhajtatta, és Gergely gyakori kérése ellenére sem hajlandó azóta sem visszaadni
ne­ki. Megparancsolja ezért, hogy küldjenek ki maguk közül egyet vagy kettőt, aki tartson
ez ügyben vizsgálatot, majd tegyenek jelentést a személyes jelenlétnek. (D. Bachie, vig.
omn. sanct.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1501. jan. 13-i jelentésében: 447. DL 82173. (Zichy cs. zsélyi
lt. 217–BB–79.)
1
E szó bizonytalan olvasat.

179
 447
1501. jan. 13. Csenger.
Komorocz-i Péter szatmári alispán és a négy szolgabíró Ulászló királynak. Megkapták
1500. okt. 31-én kelt parancslevelét (446), amelynek értelmében kiküldték maguk közül
Iarmi-i István szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy vizsgálatot tartva meggyőződött
arról, hogy minden úgy történt, ahogy az a parancslevélben olvasható. (D. in Chenger, f.
IV. p. Epiph. Dom.)
 zakadozott papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 82173. (Zichy cs. zsélyi lt. 217–BB–79.) – A
S
külzeten: Personali presencie domini regis. Pro nobilibus Nicolao Erdewg, Benedicto Nyry,
aliis intrascriptis contra magnificum Gabrielem de Peren relacio inquisicionis.

448
1502. máj. 25. Csenger.
Komorocz-i Péter szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy húsvét
utá­ni szerdán (márc. 30.) az először megidézett Thywkod-i Am[ode] Fülöp (nob.) nem
jelent meg és nem is küldött senkit maga helyett a jelenlévő Gachal-i György (egr.) ellené-
ben, ezért három márka perbelépés előtt fizetendő bírságban marasztalják el, ha nem tudná
magát ésszerű okokkal kimenteni. (D. in Chenger, f. IV., in Urbani.)
Szakadt, csonka papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával, hátlapja a restaurálás következté-
ben takarásban van. DL 95130. (Komoróczy cs. lt.)

449
1505. jan. 8. Csenger.
Chahol-i Miklós szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy mikor
Mihály-nap utáni szerdán (1504. okt. 2.) Chenger mezővárosban a megye nemeseinek
tör­vényszéket tartottak, Wra-i Tamás (nob.) a jelenlévő Chepe-i Zolthan János (nob.) ellen
til­takozással előadta, hogy az ő egyik, Pothyod-on lakó jobbágyának, Warga Mátyásnak öt
hol­don termett gabonáját teljesen, az egyházi tizeden túlmenően (ultra decimas episcopales)
Já­nos jogtalanul elhordatta a mezőről, amivel kedve szerint cselekedett. Másodszor: János
ugyanettől a jobbágytól jogtalanul elhordatta a mezőről a Tamást illető gabonakilencedet
(proventus nonales frugum), amit ugyancsak tetszése szerint használt fel. Harmadszor:
János az ő Pothiad-on lakó jobbágyainak néhány hold szántóföldjét elfoglalta és mindmá-
ig elfoglalva tartja. János ekkor kijelentette, hogy az első keresetre nem válaszol, mivel
a tizedek ügye nem a világi, hanem az egyházi bíróság elé tartozik. Ekkor ők kijelentet-
ték, hogy Jánosnak válaszolnia kell (sed nos ipsum [cogentes hiis verbis, uti opus] sit,
ut respondeat). Erre azt felelte, hogy való igaz: Warga Mátyás gabonáját elhordatta, de
[ezt a jog rendje szerint tette] a neki bérbe adott egyházi tizedek fejében. Tamás második
ke­resetére azt válaszolta, hogy ő kész megmutatni Warga Mátyás kertjében a Tamásnak
járó kilencedet, és ennek igazolására szolgabíró kiküldését kérte. A harmadik keresetre
azt válaszolta, hogy abban teljesen ártatlan, aminek az igazolására ugyancsak szolgabíró
ki­küldését kérte. Ekkor Tamás valamennyi keresetét János hitére (ad propryam fidem)
bocsátotta oly módon, hogy a három hatalmaskodásért tegyen hármas esküt (triplicem
iuramentalem deposicionem), amire János késznek is mutatkozott. Ezért úgy határoztak,
hogy János a következő törvényszéken tegyen esküt Tamás ellenében, amelyet ha elmu-
lasztana, 300 forintban bűnhődjön Tamással szemben. Mikor eljött az eskütevés ideje,
azaz szerdán, Gál-napon (okt. 16.) megjelent János és Tamás nevében [Chazay] András,
aki késznek mutatkozott meghallgatni János esküjét. A felek között eljáró derék férfiak

180
(egr. et nob.) közbenjárására azonban az eskütételt a következő, a Mihály-napi nyolcad
(okt. 13.)1 utáni törvényszékre halasztották. Ekkor, azaz Tamás apostol ünnepe előtti szer-
dán (dec. 18.), a Mihály-napi nyolcad utáni első törvényszéken János a megítélt esküt nem
tette le, ezért bírói döntésük értelmében elmarasztalták 300 aranyforintban. (D. in oppido
Chenger, f. IV. p. Epiph.)
Szakadt papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 69889. (Kende cs. lt.) – A hátlapon:
Pro nobili Thome de Wra contra nobilem Iohannem Zolthan de Chepe iuramentalis. – A ki­egé­
szí­tesek az ugyanezen per során kibocsátott, de nem teljesen azonos szövegű 1505. febr. 12-i
ok­levélből (lásd a következő kivonatot) származnak.
1
Itt a kúria nyolcados törvényszékéről van szó, amely decemberig is eltarhatott.

450
1505. febr. 12. Csenger.
Chahol-i Miklós szatmári alispán és a négy szolgabíró jelentik Ulászló királynak, hogy
az Wra-i Tamás (nob.) és Chepe-i Zolthan János (nob.) között előttük támadt per a követ­
ke­ző: mikor Mihály-nap utáni szerdán (1504. okt. 2.) Chenger mezővárosban a megye
ne­meseinek törvényszéket tartottak, Tamás mint felperes a jelenlévő János ellen tiltako-
zással előadta, hogy az ő egyik, Pathyod-on lakó jobbágyának, Warga Mátyásnak öt hol-
don termett gabonáját teljesen, az egyházi tizeden túlmenően (ultra decimas episcopales)
János jogtalanul elhordatta a mezőről, amivel kedve szerint cselekedett. Másodszor: János
ugyanettől a jobbágytól jogtalanul elhordatta a mezőről a Tamást illető gabonakilencedet
(proventus nonales frugum), amit ugyancsak tetszése szerint használt fel. Harmadszor:
János az ő Pathyod-on lakó jobbágyainak néhány hold szántóföldjét elfoglalta és mindmá-
ig elfoglalva tartja. János ekkor kijelentette, hogy az első keresetre nem válaszol, mivel a
tizedek ügye nem a világi, hanem az egyházi bíróság elé tartozik. Ekkor ők kijelentették,
hogy Jánosnak válaszolnia kell (sed nos ipsum cogentes hiis verbis, uti opus sit, ut res­
pondeat). Erre azt felelte, hogy való igaz: Warga Mátyás gabonáját elhordatta, de ezt a jog
rendje szerint tette a neki bérbe adott egyházi tizedek fejében. Tamás második keresetére
azt válaszolta, hogy ő kész megmutatni saját jobbágya kertjében a Tamásnak járó kilence-
det, ám ha ez nem illetné meg Tamást (sin autem cum illis fructibus ipsum Thomam non
perveniret), saját gabonájából kárpótolja őt, amire szolgabíró kiküldését kérte. A harmadik
ke­resetre azt válaszolta, hogy abban teljesen ártatlan. Ekkor Tamás valamennyi keresetét
ki­zárólag János hitére (ad propryam solam fidem) bocsátotta oly módon, hogy a három
ha­talmaskodásért tegyen hármas esküt (triplicem iuramentalem deposicionem), amire
János késznek is mutatkozott. Jóllehet ekkor Thywkod-i András szolgabírót és Thykod-i
Mihály deákot, a törvényszék jegyzőjét János kérésének megfelelően kiküldték maguk
kö­zül, akik a feleknek kijelölt törvényszéki napon a János részére, Tamás ellenében az
ál­taluk felvett bevallásról jelentést kívántak tenni, azt érvénytelennek tekintették, hiszen
a kereseteket kizárólag János esküjére bocsátották. Ezért úgy határoztak, hogy János a
kö­vetkező törvényszéken tegyen esküt Tamás ellenében, amelyet ha elmulasztana, 300
fo­rintban bűnhődjön Tamással szemben. Mikor eljött az eskütevés ideje, azaz szerdán,
Gál-napon (okt. 16.) megjelent János és Tamás nevében ügyvédje, Chazay András, aki
késznek mutatkozott meghallgatni János esküjét. A felek között eljáró derék férfiak (egr.
et [nob.]) közbenjárására azonban az eskütételt Tamás megérkezéséig, azaz a következő, a
Mihály-napi nyolcad (okt. 13.)1 utáni törvényszékre halasztották. Ekkor, azaz Tamás apos-
tol ünnepe előtti szerdán (dec. 18.), a Mihály-napi nyolcad utáni első törvényszéken János
a megítélt eskü letételét visszautasította, és a nekik bemutatott tiltakozó levéllel a perben

181
a király bírái elé fellebbezett, ezért a pert bírói intézkedésükkel elhalasztották, a feleknek
meg­jelenésre a 32. napot (márc. 15.) kijelölve. (D. in oppido Chenger, f. IV. a. Valentini.)
Átírta Perényi Imre nádor csonka, dátumsort nem tartalmazó oklevelében. DL 69923. (Kende
cs. lt.) – Vö. az előző kivonattal.
1
Itt a kúria nyolcados törvényszékéről van szó, amely decemberig is eltarhatott.

451
1505. jún. 11. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy a mai
na­pon Mykola-i András (nob.) bemutatta előttük a bíróságon Szatmár megye 1483. márc.
20-án kelt, egy Bagos birtokon lévő részre vonatkozó zálogosító oklevelét (427), mire
Bagos-i János (nob.) kérte, hogy az oklevélről állítsanak ki a részére másolatot jogai
vé­delmére, amit nyílt oklevelükkel szóra szóra meg is tettek. (D. in Chenger, f. IV., in
Barnabe.)
Szakadt papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 70573. (Kölcsey cs. lt.) – A hátlapon:
Pro nobili Iohanne de Bagos contra nobilem Andream de Mykola paria litterarum im­pig­no­ra­
toriarum. – Levt. Közl. 24. (1946) 69/32.

452
1505. jún. 25. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Ma­
lomvyz-i Kenderes Péter (nob.) szerdán, Barnabás-napon (jún. 11.) köteles lett volna
meg­jelenni előttük a negyedik időpontban (quarto scilicet in termino) a jelenlévő Karol-i
Lancz László (nob.) ellen, de nem jött el és nem is küldött maga helyett senkit, ezért 24
már­ka perbelépés előtt fizetendő bírságban marasztalják el, ha nem tudná magát ésszerű
okokkal kimenteni. (D. in Chenger, 15. die f. IV., Barnabe.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 99227. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi
cs.) – A hátlapon: Petrus Kenderes contra Lancz de Karol convictus m(arcis) 24. – Károlyi III.
58–59.

453
1506. ápr. 22. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy mikor Már­
ton-nap utáni szerdán (1505. nov. 12.) a megye nemeseinek törvényszéket tartottak, Wra-i
Tamás (nob.) mint felperes az idézés törvényes módját betartva a jelenlévő Kewlche-i
Bozzasi András (nob.) alperes ellen előadta, hogy az ő részére a Szatmár megyei Berwey
bir­tok lakosai (populares) ellen kelt, a megye által kibocsátott bírságoló oklevelet András,
abban az időben, amikor a megye Belthewk-i Dragphy Bertalan által kinevezett alispán-
ja volt, törvénytelenül magához vette és sokszori kérésére sem adta neki vissza, amely
ok­levél hatályával a birtokot elnéptelenítette (possessionis Berwey populares et incolas
depopulasset), amivel neki több, mint 25 forint kárt okozott. Ezt hallva András, nem tagad-
va, hogy az oklevelet magához vette, azt válaszolta, hogy az ügyben már döntés született,
és ezért Tamást a bíróságon nyilvánosan patvarkodónak nevezte (in eo ipsum calumniosum
vulgo pathwaros coram nobis in iudicio alta et intelligibili voce pronunciavit). Mindezt
And­rás egyedül Tamás hitére (ad propryam solam fidem) bocsátotta. A törvényszékük szo­
kása szerint történő eskütételt Tamás elfogadta, majd tőlük ítéletet kért. Ők tehát, kikér­
ve a velük együtt ülésező Szatmár megyei nemesek tanácsát, úgy ítéltek, hogy Tamás a
15. napon (nov. 26.) jelenlétükben egyedül tegyen esküt, amelyet ha letesz, Andrást 100

182
forintban el kell marasztalni, mivel ellenfelét patvarosnak nevezte (vulgo pathwarasnak
dixisset). A kitűzött időpontban, azaz Katalin-nap utáni szerdán Tamás az esküt letette,
majd jogai védelmére jelen oklevél kiállítását kérte. (D. in Chenger, f. IV. a. Georgii.)
Lyukas papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 69892. (Kende cs. lt.) – A hátlapon: Pro
nobili Thoma de Wra contra nobilem Andream Bozzasi de Kewlche adiudicatoria etc.

453a
1[5]06. dec. 17. Csenger.
Gachal-i György [szatmári] alispán és a [négy] szolgabíró emlékezetül adja, hogy Isth­
wandy-i Gáspár presbiter ([venerab]ilis Gaspar presbiter de Isthwandy) Mihály-nap
utáni szerdán (szept. 30.) Mand-i Benedek ellenében köteles volt megjelenni előttük, ő
azonban nem jött és nem is küldött maga helyett senkit, ezért ők perbelépés előtt fizetendő
12 márka bírságban elmarasztalják Benedekkel szemben, hacsak ésszerű okot nem ad
távolmaradására. (D. in Chenger, loco videlicet et die sedis nostre iudiciarie, f. [quin]ta
p. Lucie.)
Szakadt, hiányos, foltos papíron, a szöveg alatt két pecsét darabjával és három nyomával. DL
72404. (Mándy cs. lt.) – A hátlapon [Gaspar] contra Benedictum de [Man]d 3o citatus convictus
3; alatta: m. 12. – Alatta: Processum Jacobus Mokos de Sarolyan fecit.

454
1507. jún. 23. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Zelemeri
János, Wgray/Wgra-i Gergely, Jako/Jako-i János özvegye, Paly Jakab özvegye, Illey Ta­
más és Wethes-i István (nob.) húsvét utáni szerdán (ápr. 7.), bár már harmadszorra idéz-
ték meg őket, nem jelentek meg bíróságuk előtt és nem is küldtek maguk helyett senkit
Mykola-i András (nob.) ellenében, ezért elmarasztalják őket a perbelépés előtt egyenként
fi­zetendő 6 márka bírságban, ha nem tudnák magukat ésszerű okokkal kimenteni. (D. in
Chenger, f. IV., in vig. Nat. Iohannis Bapt.)
Kettészakadt, foltos papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 72426. (Mándy cs. lt.) – A
kül­zet tetején olvashatatlanul halovány felirat (olvasható: possessionis).

455
1507. jún. 23. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Den­ge­
legh-i Bertalan (nob.) tiltakozott előttük, hogy Bogath-i Bogathi Miklós (nob.) az ő nő­
ro­konát, atyafia: Dengelegh-i néhai Dávid leányát, Katalin hajadont (ancillam[!]) – akit
ne­ki kellene magánál tartania és nevelnie – akarata ellenére elvitte, amit ő egyáltalán nem
en­gedélyezett, majd kérte, hogy döntsék el: őneki vagy Miklósnak kell Katalint (ancilam
dominam) felnevelnie. A velük ítélkező nemesi ülnökök tanácsát kikérve úgy határoznak,
hogy mivel a Katalin és Bertalan közötti rokoni kapcsolat (genelogia) számukra nyilván-
való, Bertalan nevelje fel nőrokonát. (D. in Chenger, in vig. Nat. Iohannis Bapt.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. Esztergomi káptalan orsz. lt., 42–10–23. (DF
208927.)

456
1508. febr. 23. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Ulászló királynak, hogy a
Karol-i Waydafy néhai László fia Lőrinc és Karol-i néhai Mihály fia János (nob.) közötti

183
per a következő: mikor Mihály-nap utáni szerdán (1507. okt. 6.) a megye nemeseinek
tör­vényszéket tartottak, Lőrinc felperesként – a törvényes idézés módját betartva – a je-
lenlévő János ellenében előadta, hogy korábban János testvéreivel (fratribus carnalibus),
Bertalannal és Mátyással együtt a törvényszéken felszólította, hogy váltsa magához azt
a Karol birtokban lévő, Wywcha nevű birtokrészt, amelyet még apja, Waydafy László
bo­csátott annak idején zálogba bizonyos pénzösszegért Jánosék apjának, Mihálynak.
Miután János és testvérei megígérték neki, hogy a birtokrészt visszaadják, ő kijelentette,
hogy kész a részt visszaváltani és a zálogosító oklevél megtekintése után a pénzt kifizetni,
majd Jánosékat eltiltotta a haszonvételek további beszedésétől és bármilyen pusztítástól
(devastaciones). János azonban e tiltással nem törődve, azon a napon, amikor Lőrinc a zá­
logösszeget a törvényszéken közhitelű személyeknél (erga manus communes) elhelyezte,
az ama részen élő Zylagy Illést (prov.) tetszése szerinti helyre költöztette. – Ezt hallva
Já­nos azt válaszolta, hogy bár való igaz, hogy a jobbágyot elköltöztette, de a neki zálogba
bo­csátott részről mint örökölt tulajdonát, amely nagyapjáról szállt rá (sed de porcione sibi
impignorata tamquam proprium suum hereditarium ipsum concernentem et ab avo suo ad
ipsum condescendentem). Ekkor a velük együtt ülésező nemesi ülnökökkel tanácskozva
úgy ítélkeztek, hogy Jánost a jobbágy elvitelével elkövetett hatalmaskodásért 100 forint-
ban marasztalják el, majd a pert az alperes fellebbezésére a király bíráinak a kivizsgálására
el­halasztották jelen bírói intézkedéssel, az ottani megjelenésre a 32. napot (márc. 25.) je­
lölve ki. (D. in Chenger, f. IV. p. Kath. Petri.)
 apíron, öt zárópecsét nyomával. DL 84596. (Lónyay cs. lt.) – A külzeten: Personali presencie
P
domini nostri regis etc. Pro nobili Iohanni de Karol contra nobilem Laurencium de eadem Karol
transmissio cause. A hátlap bal oldalán bírósági feljegyzés: I(n causam attractus) personaliter,
A(ctor) non venit, ideo I(n causam attractus) absoluta est ab impeticione a(ctoris). (Az alperes
sze­mélyesen jelent meg, a felperes nem jött el, ezért az alperest felmentették a felperes keresete
alól.) – Átírta Perényi Imre nádor 1508. júl. 10-én kelt oklevelével, amely az előző bírósági fel­
jegyzésben szereplő felmentést tartalmazza. DL 84598. (Uo.)

457
1509. febr. 14. Csenger.
Gaczal-i György szatmári alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy mikor Gyer­
tya­szentelő Boldogasszony ünnepe előtti szerdán (jan. 31.) Chenger mezővárosban az es-
küdt ülnökökkel együtt törvényszéket tartottak, Dengelegh-i Bertalan és Ferenc (nob.) a
ma­guk és atyafiaik nevében tiltakoztak, hogy Thelegd-i István (egr.), miként értesültek ró­
la, Dengelegh birtokuk felől bizonyos határjeleket lopva és titokban a királyi és káptalani
em­berekkel megjáratott az ő kárukra. Eltiltják ezért a határok megjárásától, emelésétől és
meg­újításától, ha tett ilyet. Az ügy tanúságára jelen eltiltó és tiltakozó oklevelet bocsátják
ki a részükre. (D. in Chenger, f. IV. p. Scolastice.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. Esztergomi kápt. orsz. lt. 42–9–29. (DF 208922.) –
A hátlap alján egykorú írással: Protestatoria dominorum Dengeldi.

458
1509. okt. 24. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán, a négy szolgabíró és a 12 esküdt ülnök emlékezetül
adják, hogy mikor Mihály-nap előtti szerdán (szept. 26.) Chenger mezővárosban Szatmár
és a környező megyék nemeseivel együtt (unacum nobilibus tum dicti nostri comitatus
Zathmariensis, tum et ceterorum comprovincialibus) törvényszéket tartottak, Owari-i
Kewer András (nob.) Chahol-i Pál özvegye, Margit (gen.) nevében megyei levéllel

184
Chahol-i Miklós (egr.) ellen előadta, hogy Miklós ismeretlen okokból Margit Szatmár
me­gyei Zalka mezővárosban lakó jobbágyát, Erdely Dénest saját, ugyanitt lévő birtokré-
szére költöztette, anélkül, hogy Dénes erre engedélyt kapott volna tőle, illetve földbérét és
tartozásait rendezte volna. Miklós erre azt válaszolta, hogy a felperes keresetében teljesen
ártatlan, és közölte, hogy kész a kereset igazolását egyedül a felperes asszony esküjére
bízni, mivel nem szállította vagy szállíttatta el Dénest. Ekkor a felek végső ítéletet kér-
tek. Mivel úgy tűnt nekik és a velük együtt ítélkező nemeseknek, hogy jobb ítéletet nem
tud­nak hozni, mint amit Miklós felvetett, úgy döntenek, hogy Margit a 15. napon, azaz
Gál-nap előtti szerdán (okt. 10.) a törvényszéken egyedül, saját esküjével igazolja, hogy
Miklós Dénest engedély nélkül, erőszakkal költöztette el. A kitűzött időpontban Margit le-
tette az esküt, ezért kibocsátották számára ezt a bírói intézkedésről szóló oklevelet (litteras
nostras adiudicatorias), amelyben bizonyos törvénycikkelyeknek megfelelően (iuxta
certa articula[!] decretalia) Miklóst elmarasztalták hatalmaskodásért 100 aranyforintot
kitevő 25 márkában, amely felerészt a megyei hatóságot, felerészt a felperest illeti meg, és
a jobbágyot Margitnak ítélték. (D. in Chenger, f. IV. a. Demetrii.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1509. nov. 7-én kelt oklevelében: 459. Leleszi konvent orsz. lt.,
Acta anni 1509–40. (DF 224695.)

459
1509. nov. 7. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán, a négy szolgabíró és a 12 esküdt ülnök emlékezetül adja,
hogy mikor a Chahol-i Pál özvegye, Margit (gen.) felperes és Chahol-i Miklós (egr.) alpe-
res között Demeter-nap előtti szerdán (okt. 24.), Chenger mezővárosban, a törvényszéken
zaj­ló perben a felperes részére szóló bírói intézkedésüket (litteras nostras adiudicatorias)
meg akarták pecsételni és ki akarták bocsátani, megjelent előttük Iarmi-i Imre (nob.) az
al­peres nevében megyei levéllel és kérte, hogy az oklevél másolatát adják ki megbízója
ré­szére jogai védelmére. Ezt nyílt levelükben meg is tették szóról szóra Miklós részére (az
okt. 24-i oklevelet lásd a 458. szám alatt). (D. in oppido Chenger, f. IV. a. Martini.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. Leleszi konvent orsz. lt., Acta anni 1509–40. (DF
224695.) – A hátlapon egykorú kézzel: Pro egregio Nicolao de Chahol contra generosam
do­minam Margaretham, relictam condam egregii Pauli de Chahol predicta causarum intra­
scripta­rum paria. A hátlap alján: Paria Chaholy.

460
1509. dec. 5. Csenger.
[Gachal-i] György szatmári alispán, a négy szolgabíró és a 12 esküdt ülnök emlékezetül ad­
ják, hogy Syma-i Mykolay András (nob.) Márton-nap előtti szerdán (nov. 7.) a törvényszé­
ken a kellő ideig (congruis diebus et horis sedis nostre iudiciarie) várt Sarallyan-i Marthon
Pé­terre (nob.), aki azonban nem jelent meg és nem is küldött maga helyett senkit, ezért a
má­sodik idézési határidő és a meg nem jelenés miatt (pro secundario citacionis termino
et non veniencia) 6 márka bírságban marasztalják el, ha nem tudná majd magát ésszerűen
ki­menteni. (D. in Chenger, f. IV. a. Nicolai ep.)
 sonka papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 72428. (Mándy cs. lt.) – A hátlapon
C
egy­korú írással: Pro nobili Andrea Myko[lay de] Syma contra nobilem Petrum Marthon de Sa­
rallyan iudicialis secunda.

185
 461
1510. ápr. 3. Dománhida.
Szatmár megye négy szolgabírája, 12 esküdt ülnöke és teljes közönsége emlékezetül adja,
hogy Phylppes-i [Ferenc] (nob.) szükségei elhárítására zálogba bocsátja öt Szatmár me-
gyei Puzthadaroch birtokon lévő jobbágytelkét – amelyeken jelenleg Kepes Pál, Kathy
Bá­lint, Ylyes Gergely és István, valamint Warga Péter laknak – minden haszonvétellel és
tartozékkal együtt 25 magyar forintért Gachal-i Györgynek (egr.). Ha ő, utódai vagy atya­
fiai ugyanennyiért a telkeket vissza tudják váltani, György köteles azokat azonnal vissza-
adni. A zálog idejére szavatosságot vállal. (D. in Damahyda, f. IV. p. Pasce.)
Szakadt, restaurált papíron, a szöveg alatt három pecsét nyomával. DL 22015. (NRA 836–5.)
Szövege: Nos, quatuor iudices nobilium et duodecim iuratique(!) assessores, necnon [tota
un]iversitas nobilium comitatus Zathmariensis memorie commendamus, quod nobilis [Franciscus] de
Phylppes coram nobis personaliter constitutus sponte et libere est confess[us i]n hunc modum, quomodo
ipse ad presens quibusdam magnis et arduis necessitatibus sublevandis compulsus quasdam quinque
ses­siones iobagionales, in quibus ad presen[s] residencias facerent providi Paulus Kepes, Valentinus
Kathy, Gregorius et Stephanus Ylyes, necnon Petrus Warga, in porcione possessionaria in possessione
Puzthadaroch in dicto comitatu Zathmariensi existenti simul cum cunctis earundem utilitatibus et
pertinenciis, terris utputa arabilibus cultis et in[cultis], agris, pratis, nemoribus, silvis, rubetis, aquis,
stagnis aquarumque decursibus et aliis omnibus utilitatibus et pertinenciis ad dictas sessiones ab antiquo
de iure pertinentibus quovis nomine vocabuli vocitatis in et pro florenis vigintiquinque Ungaricalibus
plene ablatis et sublevatis tituli pignoris obligasset et impignorasset egregio Georgio de Gachal, immo
coram nobis obligavit et impignoravit, sic tamen, ut dum et quando dictus Franciscus de Phylppes aut sui
posteri vel fratres redimere vellent et redimere possint, dictusque Georgius de Gachal remittere debeat et
teneatur, assumendo nichilominus eundem Georgium de Gachal infra tem[pus] redempcionis in pacifico
dominio dictarum sessionum contra quosque im[petit]ores tueri et conservari propriis suis laboribus et
expensis harum nostrarum litterarum testimonio mediante. Datum in Damahyda, feria quarta proxima post
festum Pasce Domini, anno eiusdem millesimo quingentesimo decimo.

462
1511. júl. 9. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy noha
Gersin László (nob.) részére (ezt az) időpontot jelölték ki a Yaka-i Ferenc (nob.) elleni
vá­laszadásra, ő – mikor szokás szerint a bíróságon szólították (in iudicio proclamatus,
ut debebat) – nem jelent meg és nem is küldött senkit, hogy helyette válaszoljon, ezért
3 márka perbe lépés előtt fizetendő bírságban marasztalták el, ha nem tudná majd magát
ésszerűen kimenteni. (D. ex Chenger, f. IV. p. Visit. Marie.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 62391. (Ibrányi cs. lt.) – A hátlapon egykorú
írással: Pro nobili Francisco Yakay contra presbiterum Ladislaum Gersin de Bere [iudicialis]
trium markarum. Alul: Processus Mathei Posa.

463
1511. júl. 16. Csenger.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy Rohod-i
János (egr.), megidéztetve Pethenyehaza-i Tamással (egr.) szemben első alkalommal, nem
je­lent meg előttük és nem is küldött senkit, hogy helyette válaszoljon, ezért 3 márka perbe
lé­pés előtt fizetendő bírságban marasztalták el, ha nem tudná majd magát ésszerűen ki­
men­teni. (D. ex Chenger, f. IV. p. Margarethe.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 62392. (Ibrányi cs. lt.) – A hátlapon egykorú
írás­sal: Pro egregio Thoma de Pethenyehaza contra egregium Iohannem de Rohod iudicialis
prima. Alatta: Processus Iohannis de Beree. A hátlap alján 17. századi tartalmi összefoglaló.

186
 464
1512. aug. 11. Dománhida.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy megje-
lentek előttük Kanthorianosi-i Kanthor Benedek és Ewr-i András (nob.), és előbbi azt a
be­vallást tette, hogy szükségei elhárítására, keresztény hitére felvett Andrástól 50 tiszta
aranyból való magyar forintot azzal a feltétellel, hogy ha a pénzt bármilyen okból nem
akarná visszaadni, András egyházi törvényszéken (in foro spirituali) eljárhat ellene és a
Szatmár megyei Kanthorianosi birtokban lévő, kizárólag őt illető teljes részét minden ha-
szonvételével és tartozékával együtt elfoglalhatja és addig birtokolhatja, amíg Benedektől,
utódaitól vagy atyafiaitól a teljes pénzösszeget meg nem kapja, bármiféle becsü kizárásá-
val. (D. in possessione Domanhyda, f. IV. a. Ass. Marie.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 97846. (Ujhelyi cs. lt.) – A hátlap alján egykorú
írással: Kanthor.

465
1512. szept. 2. Buda.
Szentgyörgyi Péter országbíró Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i néhai
András fia: István mester, krasznai főesperes és erdélyi kanonok (vener. et egr.) és [Sym]
onffy [Bertalan] fia: néhai János fia: László (egr.) nevében, hogy Nagyboldogasszony ün-
nepe (aug. 15.) körül [Bath]or-i [András] (magn.) ismeretlen okokból fegyveresen elküldte
Ka­mand birtokára állított [officiálisát], Arthanhaza-i Bornemyza Lászlót (nob.) és számta-
lan familiárisát s jobbágyát atyafiuk, az említett néhai Symonfy Bertalan fia: néhai Mihály
(egr.) fogyatékos fia: Mátyás (nobilis Mathie infatuati stolidique et […]arentis) Szatmár
me­gyei Karol mezővárosban lévő nemesi házához és telkéhez, akikkel ezt Mátyás Karol,
Kapplyan, Bobald, Wezend, Mezewp[etri, …], Feen, Wada, Chanalos, Embel, Olchowa és
Apathy birtokokban és Zenthpal, Chazar és Bodway prédiumokban lévő részeivel együtt
törvénytelenül elfoglaltatta és mindmáig elfoglalva tartja, holott ezek a rokonság miatt
(racione eiuscemodi linee consanguineitatis) és más jogcímeken is az ország törvénye
és szokása szerint őrájuk kell, hogy szálljanak. Kéri a megyét, hogy küldjenek ki maguk
kö­zül egy vagy két szolgabírát, akik tartsanak vizsgálatot, majd tegyenek jelentést erről a
ki­rálynak. (D. Bwde, f. V. a. Nat. virg.)
Átírta Szatmár megye hatósága 1513. máj. 4-én kelt jelentésében: 467. HML 941. Egri kápt.
hiteleshelyi lt. AB–43. (DF 210843.)

466
1512. szept. 15. Dománhida.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy
Pheeleghaz-i Balázs (nob.) Bertalan-nap utáni szerdán (aug. 25.), Domanhyda birtokon
meg­jelent előttük a törvényszéken és Porthelek-i Benedek (nob.) ellenében bemutatta a
vá­radi káptalan 1496. nov. 29-én kelt oklevelét (436). Ezt látva Benedek azonnal kérte
őket, hogy az oklevelet adják ki neki másolatban jogai védelmére. Mivel kérése jogosnak
tűnt, az oklevelet szóról szóra átírták és kibocsátották másolatban Benedek részére. (D. in
possessione Domanhyda, f. IV. p. Exalt. crucis.)
Szakadt, lyukas papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 20505. (NRA 938–12.)

187
 467
1513. máj. 4. Porcsalma.
Gachal-i György szatmári alispán és a négy szolgabíró jelenti Ulászló királynak, hogy
meg­kapták Szentgyörgyi Péter országbíró 1512. szept. 2-án kelt vizsgálati levelét (465),
amelynek megfelelően kiküldték maguk közül Thywkod-i András és Iklod-i […] Albert
szolgabírákat, akik hozzájuk visszatérve jelentették, hogy a Szent Kereszt felmagaszta-
lásának ünnepe utáni vasárnapon (1512. szept. 19.) vizsgálatot tartottak, amely igazol-
ta az országbíró levelében foglaltakat. (D. ex possessione Porchalma, f. IV. p. Fylipi et
Iacobi.)
Csonka papíron, öt zárópecsét nyomával. HML 941. Egri kápt. hiteleshelyi lt. AB–43. (DF
210843.) – A külzeten: Domino nostro regi. Pro venerabili et egregio Stephano de Karol archi­
diachono de Crazna ac canonico ecclesie Albensis Transsilvane et alio intrascripto inquisitoria
relacio.

468
1515. dec. 26. Dománhida.
Ewr-i András és Hodaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró emléke­
ze­tül adják, hogy jelenlétük elé jött Zanyzlo-i Lwkachy László özvegye, Erzsébet asszony,
majd Karoly Lőrinc (egr.) Szatmár megyei Embel nevű birtokrészét avagy prédiumát min-
den haszonvétellel és tartozékkal együtt 40 forintért zálogba bocsátotta Bathor-i Andrásnak
(magn.). (D. in Domanhyda, f. IV. inter oct. Christi[!].)
Lyukas papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 99269. (Károlyi cs. nemzetségi lt.,
Károlyi cs.)

469
1516. jan. 9. Dománhida.
Ewor-i András és Hodaaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok, a négy szolgabíró és a
12 esküdt emlékezetül adják, hogy miután a király, a főpapok, a bárók és az ország vala-
mennyi nemese határozatából kimentek Szatmár megye minden urának és nemesének a
há­zaihoz, hogy felmérjék és kiigazítsák a zavaros időkben a jobbágyok és keresztes go-
nosztevők által nekik okozott károkat, ezek ügyében számtalan tanút hallgattak meg, akik-
nek a vallomását írásba is foglalták, végül az ügy befejezésére a megye uraival, báróival
és nemességének közösségével törvényszéket tartottak, más megkárosult nemes testvéreik
mel­lett Ders-i László (egr.) is kérte őket, hogy a keresztes gonosztevők által neki okozott
károkról és elnyomatásáról felvett tanúvallomások alapján szolgáltassanak neki igazságot.
Ők felolvastatva a tanúvallomásokat és megtekintve a Lászlótól elvitt és eltűnt tárgyak lel-
tárát, azok értékét megbecsülték és a tanúvallomások alapján Bathor mezőváros lakóit 12
fo­rintban, Hodaaz-t 150, valamint 49 és fél, Chazar-t 13, Bathor-i Dal Jánost 7 forintban
marasztalták el Lászlóval szemben bűnös hatalmakodásaikért. Az oklevelet a bíróságon
használt pecséteikkel erősítették meg és László részére bocsátották ki. Elolvasása után az
oklevél visszaadandó felmutatójának. – A szöveg alatt jobbra: Kallo-i János jegyző. (D. in
Domahyda, f. IV. p. Epiph.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. A jegyző aláírása alatt a sarokban: solvisset. – Mel­
let­te két papírcetli: 1. Hodaz birtok Szatmár megye két esküdtje felmérése alapján a házrombo­
lás­ért fizessen Dersy László nemesnek 25 forintot (Item possessio Hodaz pro destruccione
domus iuxta limitacionem duorum iuratorum comitatus Zatmariensis nobili Ladislao Dersy
solvat flor(enos) XXV). – 2. Chazar birtok a zavaros időszakban a jobbágyok és keresztes go-
nosztevők által okozott károk megtérítése fejében Szatmár megye két esküdtje felmérése alap-

188
 ján fizessen Dersy László nemesnek 6 és fél forintot (Item possessio Chazar pro refusione
damnorum tempore disturbii per rusticos et male cruciatos illatorum iuxta limitacionem
duorum iuratorum comitatus Zatmariensis nobili Ladislao Dersy solvat florenos VIj). – DL
39613. (Petróczy cs. lt. C-153. Domahyda.) – Kiadása: Mon. rust. 379/278. – Regesztája: Levt.
Közl. 9. (1931) 105. – Magyar fordítása: Szakály Ferenc: Az 1514-es parasztháború szabolcs-
szatmári „oklevéltára” In Szabolcs-Szatmári Szemle 1972. 77-84.; 79.
Az oklevél szövege: Nos, Andreas de Ewor, Michael Kanthor de Hodaaz vicecomites, necnon
quatuor iudices nobilium ac duodecim electi et iurati comitatus Zathmariensis damus pro memoria, quod
cum nos iuxta disposicionem et ordinacionem domini nostri regis, necnon dominorum prelatorum et
baronum ac totius regni Hungarie nobilium ad revidenda et rectificanda damna dominorum et nobilium
dicti comitatus Zathmariensis tempore disturbii per rusticos et male cruciatos illata et perpetrata1 ad
domos cunctorum dominorum et nobilium predictorum accessissemus, cumque nos ad singulorum
dominorum et nobilium iamdictorum damna quamplures testes sacratiss[imo] iuramento mediante
exami­nassemus, quorum testium fassiones seorsum et singillatim conscribi fecissemus, et tandem post
predictorum damnorum revisionem testiumque fassionum accepcionem ad determinandum et finaliter
concludendum unacum dominis et baronibus ac universitate2 nobilium iamdicti comitatus Zathmariensis
in locum sedis iudiciarie comitatus eiusdem convenissemus, inter alios nobiles fratres nostros damnipassos
egregius Ladislaus de Ders debita cum instancia petens sibi iuxta testium ipsius attestacionis de damnis
et oppressionibus suis per predictos rusticos et male cruciatos sceleratissimos eidem illatis iudicium et
iusticiam impartiri. Quibus sic habitis nos unamini et concordi voluntate, ut tenemur, attestaciones eiusdem
Ladislai de Ders coram nobis recipientes, quas de verbo ad verbum perlegi fecissem[us, res] eciam suas
per predictos malefactores ablatas deperditasque in registro presentatas cora[m n]obis recepissemus,
quas nos in [...] bene ponderantes et estimando limitassemus, ex quorum testium attestacionibus fas­
sionibusque supradictis iuxta limitacionem et estimacionem nostram incolas oppidi Bathor in florenis
duodecim, Hodaaz in centum et quinquaginta ac quadraginta novem cum medio, Chazar in tredecim,
Iohannem Dal de Bathor in septem florenis contra iamdictum Ladislaum Dersy reperimus et agnovimus
esse condemnandos. Quare nos prescriptos incolas contra et adversus3 annotatum Ladislaum de Ders pro
eorum sceleratissimis actibus et depredacionibus eidem illatis ex matura nostra deliberacione finaliter
concludentes in predictis summis pecuniarum iudicialiter commisimus fore condemnatos et aggravatos.
In cuius rei testimonium presentes litteras nostras sigillis, quibus in iudiciis utimur, consignatas eidem
duximus concedendas communi iusticia suadente, uberiorem sui iuris ad [cau]telam, presentibus perlectis
exhibenti restitutis. Datum in Domahyda, feria quarta post festum Epiphaniarum Domini, anno eiusdem
millesimo quingentesimo decimo sexto.
Johannes de Kallo notarius. – Alatta: solvisset.
1
Az eredetiben hibásan: illatorum et perpetratorum.
2
Az eredetiben: universitati.
3
Az eredetiben: adverssus.

470
1516. máj. 19. Buda.
Perényi Imre nádor Szatmár megye hatóságának. Előadták neki Karol-i néhai András
(egr.) fia: István mester, Ardo mezőváros plébánosa (ven.) nevében, hogy négy éve, Jakab-
nap (júl. 25.) körül Arthanhaza-i Bornemizza László (nob.), Bathor-i Andrásnak (magn.)
a Szatmár megyei Kalmand birtok élére állított officiálisa – ura utasításából – maga mellé
vette ura felsorolt Kalmand-i jobbágyait, akikkel fegyveresen az ő [Karol] mezővárosban
lévő részére jött, és az itteni szántóföldeken a gabonát keresztekbe tétette, majd 1450
ke­reszt búzát és más, azon évben termett [gabonát] (de terris arabilibus eiusdem [… …]
paratis gelimis numeratis mille quadringentos et quinquaginta gelimas frugum et alia
nonnulla v[… …]eum genera ipsius anni) szekerekre rakatott és elszállíttatott, amivel neki
– nem számítva a hatalmaskodást – több, mint hatszáz aranyforint kárt okozott. Kéri ezért
a címzetteket, hogy küldjenek ki maguk közül egy vagy két szolgabírót, akik tartsanak a
fen­tiekben vizsgálatot, majd tegyenek neki jelentést. (Bude, f. II. p. Trinitatis.)

189
 A jobbágynévsor: providis Ambrosio Kwrch, Michaele similiter Kwrch, Ambrosio Zabo,
Benedicto, Ladislao, Fabiano et Iohanne Barna, Petro et Thoma Gardo, Martino et Matheo Bwday, Eme­ri­
co Kadar, Anthonio Nag, Gregorio Paztor, Iohanne et Martino Swlko, Gregorio Hymvarro, Petro Marws,
Iohanne Magda, Ladislao Wegh, Anthonio Syro, Paulo et Blasio Vakarch, altero Blasio Hamar, Dyonisio
similiter Hamar, Petro Ferenczy, Benedicto Marws, Francisco Syketh, Stephano Becher, Francisco Matika,
Be­nedicto similiter Mathika, Blasio Zemes, Iohanne Bernery, Paulo Vezendy, Iohanne Zanyzlo, altero
Iohanne, Nicolao et Paulo Domorody, Demetrio Farkas, Anthonio Kyral, Gregorio Santha, Ambrosio
Mathika alio nomine Tholway, Anthonio Bogdan, Iohanne Bayko, Paulo Marczel, Benedicto, Andrea et
Matheo Bews, Nicolao Vezendy, Gregorio similiter Vezendy, Blasio et Demetrio Kowach, Martino Parus,
Nicolao Thalas, Thoma et Michaele Zolga, Iohanne Mayor, Ambrosio et Benedicto Santha, Ambrosio
Zekeres, Gregorio et Petro Bwday, Ambrosio Katho, Thoma, Ambrosio et Laurencio PereczSythew, Geor­
gio, Blasio et Paulo Zabo, Nicolao Vas, Blasio Pazthor, Anthonio Nemeth, Cyriaco Nemeth, Laurencio
Kalara, Math[..] Balathor, Anthonio Vargha, Valentino Syther, Iohanne Vakarch, Andrea ac Michaele
Sythe et alt[… …]har, populis videlicet et iobagionibus ipsius Andree de Bathor in possessione eiusdem
Kal­mand predicta com[morantibus].
Átírta Szatmár megye hatósága ugyanez évben kelt csonka jelentésében: 471. DL 99276.
(Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.)

471
1516. máj. 19. után. Dománhida.
Ewr-i András és Hodaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró Perényi
Imre nádornak. 1516. máj. 19-én kelt levele (470) értelmében kiküldték Bere-i Chughy
Ger­gely szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy Szatmár megyébe menve megtudta,
hogy Bornemisza László a fenti cinkosaival együtt, ura, Bathor-i András utasítására való-
ban rátört Karol-i István részére, és onnan valóban elszállított gabonát, de [ennek mennyi-
ségét nem sikerült megtudnia]. (D. in Domanhyda, [… …].)
Szakadt, csonka papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 99276. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi
cs.) – A külzeten: domino palatino. Pro venerabili magistro Stephano de Karol [plebano] de
Ardo etc. contra nobilem Ladislaum [Bornemi]sza [de Arthanhaza] officialem [… … …] Bathor
[… … …].

472
1516. júl. 9. Dománhida.
Hodaz-i Kanthor Mihály és Ewr-i András szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlé­
ke­zetül adja, hogy Waya-i Wayay néhai János fia: Waya-i Benedek (nob.) előttük azt a
be­vallást tette, hogy bizonyos szükségei elhárítására egy Szatmár megyei Vaya birtokon
lé­vő jobbágytelket, amelyen most Mathe Balázs lakik, szántóföldekkel, rétekkel, vizekkel,
ha­lastavakkal, folyókkal és malomhelyekkel, továbbá minden más haszonvétellel együtt
Vaya-i Mihálynak (egr. dom.) két forintért zálogba bocsátotta. (D. in Domanhida, f. IV. a.
Margarethe.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 97651. (Vay cs. berkeszi lt.)

473
1517. dec. 23. Dománhida.
Ewr-i András és Hodaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró emlé­
ke­zetül adják, hogy jelenlétük elé jött Hodaz-i Kanthor Péter (nob.) és azt a bevallást
tette, hogy bizonyos szükségei elhárítására Kanthorjanosy birtokon három jobbágytelket,
ame­lyeken Manko Miklós, Manko Albert és Boros András laknak, minden haszonvétellel

190
együtt zálogba bocsátotta Kanthor Benedeknek 17 forintért. (D. in Domanhyda, f. IV. a.
Thome martiris.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 56409. (Kállay cs. lt.) – A hátlap közepén: Im­
pig­noraticia, alján: Benedicti Kanthor.

474
1518. márc. 10. Dománhida.
Ewr-i András és Hodaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró jelen-
ti Lajos királynak, hogy mikor Miklós-nap előtti szerdán (1517. dec. 2.) törvényszéket
tar­tottak, Waya-i Bertalan (nob.) – törvényes idézést követően – előadta Waya-i Ibrany
Miklós (nob.) ellen, hogy jobbágyát, Bandoch Mártont az általános dekrétum szerint szol-
gabíró útján visszakérte Miklóstól, aki azonban a kérés teljesítését visszautasította; az
ügyben ítéletet kért. Ezt hallva Ibrany Miklós azt válaszolta, hogy a jobbágy törvényesen
van nála, mivel sohasem volt jobbágyként Bertalannál, csak béresként, mert ez a jobbá­
gya Beregzaz mezővárosból érkezett hozzá saját szekerén 25 vagy még több éve, és az-
óta mindig az ő jobbágyaként lakott nála (iobagio ipse aput eundem iure legittimo foret
et haberetur, quia nunquam iobagionaliter aput eundem Bartholomeum extitisset, sed
tanquam mercenarium eundem habuisset, nam iobagio ipsius Nicolai ex oppido Beregzaz
super currum suum conduxisset et ab eo tempore, cuius iam vigintiquinque vel citra
preterisse annualis revolucio, semper sub nomine suo iobagionaliter resedisset). Ennek
igazolására a felek szolgabírót kértek, mire ők kiküldték Ewry Benedek szolgabírót, aki
visszatérve hozzájuk beszámolt egy tanúvallatásról (quasdam attestaciones verbotenus
pro­duxit), amit ők szóról szóra megvizsgáltak, és ülnökeikkel együtt úgy látták, hogy a
job­bágy Bertalant illeti meg. Úgy ítéltek tehát, hogy a jobbágyot Bertalan birtokolja. Ekkor
Mik­lós kijelentette, hogy az ítélettel nem elégedett, mivel csak egy tanú vallott úgy, hogy a
perben Bertalannak van igaza, másrészt Ewry András alispánt gyanús bírónak tartja, mivel
[…] atyafia: [… …] szintén gyanús, mivel […] Dersy Lászlóval és Kanthor Benedekkel
kü­lönböző peres ügyei vannak (quod unus testis solum fassus fuisset eidem Bartholomeo
causam[?] tetigisse, alia racione, quia Andream Ewry vicecomitem suspectum haberet, eo
quod esset frater [… … …] similiter suspectum haberet, eo quod cum suis […] Ladislao
Dersy et Benedicto Kanthor cum eodem diversi modo causarentes[!]), majd kérte, hogy a
pert a biztosabb kivizsgálás érdekében tegyék át a király elé. Ezt meg is tették, a feleknek
az ottani megjelenésre a 32. napot (ápr. 10.) jelölve ki. (D. in Domahyda, f. IV. a. Gre­
gorii.)
Hajtásainál szakadozott papíron, négy zárópecsét nyomával. DL 62418. (Ibrányi cs. lt.) – A kül-
zeten: Domino regi. Pro nobili Nicolao Ibrany de Vaya contra nobilem Bartholomeum Vayay
cause introscripte transmissionis par.

475
1518. jún. 30. Dománhida.
Ewr-i András és Hodaz-i Kanthor Mihály szatmári alispánok és a négy szolgabíró Lajos
ki­rálynak. Mikor Miklós-nap előtti szerdán (1517. dec. 2.) Domanhyda birtokon törvény-
széket tartottak, […]ary […] Waya-i Ibrany Miklós nevében levelükkel, korábbi idézésük
ér­telmében megjelent előttük és előadott [Waya]-i Dáviddal szemben egy panaszt két job-
bágy költöztetésével, illetve költözésének engedélyeztetésével kapcsolatban. Az ügyben a
felek szolgabíró kiküldését kérték tőlük, végül úgy döntenek az ülnökökkel együtt, hogy
a jobbágyok […] és Bertalant egyenlő jogon illetik meg. Mivel az ítélettel Waya-i Dávid

191
és Mihály nem voltak megelégedve, kérték a per áttételét a király elé. Ezt meg is tették, a
meg­jelenésre a 32. napot jelölve ki. (A csonka oklevélről nem készíthető összefüggő kivo­
nat). (D. [f. IV.] p. Petri et Pauli.)
Az ügy leírásából olvasható részek: nobilis Michael de Waya, filius Blasii minoris de Waya,
fratris condivisionalis eiusdem exponentis, qui e medio ipsorum per certa tempora periclitatus fuisset,
itaque in persona eiusdem pericl[… … …] medio eorum venisset, in cuius manus bona iamdicti periclitati
frat­ris iamfati exponentis possidenda transivissent, licet eundem semper dubitatum habuissent, quibus
sic existentibus prefatus prefatus Da[… … …]ones Paulum et Clementem Mochar in possessione
Waya residentes a condam Bartholomeo Chaholy cum fraterna limitacione optinuisset, cui scilicet
Bartholomeo ipsa persona fra[… … …] nos eciam quadraginta denarios, quos iudices nobilium in talibus
exigi consueverunt, in domo Bartholomei de Waya […]erunt, idem iudex nobilium pro licenciacione
sublevasset, cui Bartholomeo de [… … …] causa ipsa sic, ut premittitur, verteretur, persona ipsa falsa ab­
hinc discedendo et in locum ipsius [… …] deindeque cum negocium sic habitum ad noticiam [… … …]
atos nondum asportatos in loco proprio reperisset, ne discederent, prohibuissent, quoniam iam dicta […]
falsa non habuisset potestatem dimittendi, ipse Dav[… … …]am possessionariam in possessione Waya in
co­mitatu Zathmariensi existenti abduxisset moraturos et […] erga se eciam de presenti, in quibus eidem
[… … …].
 tírta Lajos király 1519. febr. 7-i, rendkívül csonka oklevelében, amelyen viszont alul öt pecsét
Á
ta­lálható! A hátlapon: Super deliberacione cause intrascripte. [Pro] Nicolao Ibrany de Waya
contra nobiles [David et Mi]chaelem de Waya in presenciam vicecomitum et [iudicum nobilium
comitatus] Zathmariensis. Remissio ex parte Mochar. 16. századi kézzel: Nem zwksegek semire
kellö. DL 73365. (Mérey cs. kaposmérei lt.) – Vö. a következő oklevéllel.

476
1519. dec. 19. (Dománhida.)
Philpes-i Máté és Ewr-i András szatmári alispánok és a szolgabírák Lajos királynak. Mi­
kor Ferenc-nap utáni szerdán (okt. 5.) a megye nemeseivel törvényszéket tartottak, Waya-i
Mi­hály (nob.) megidéztette Waya-i Dávidot (nob.) és a Waya-n lakó Mochar Pált fiával
együtt (prov.). Az alperes ekkor megkérdezte tőlük és a megyétől, hogy kell-e válaszol-
nia a felperes keresetére, mivel Mochar Pált, aki miatt Mihály őt megidéztette, Ibrany
Miklósnak (nob.) ítélték, aki noha még nem foglalta le a jobbágyot, de bírói úton már
meg­szerezte tőle. Ők Bathor-i Andrástól, ispánjuktól (magn.) és a megyétől azt kapták
vá­laszul, hogy az alperesnek bíróság elé kell állnia és igazságot kell szolgáltatnia a job-
bágy ügyében addig, amíg nem foglalják le tőle, illetve amíg az ő földjén él. Ekkor Waya
birtokon több nemessel együtt megkezdték az ügy megvitatását. A felperes Pált és fiát
lopással vádolta meg: egyik jobbágyától aratás idején 6 kereszt (gelima) rozst loptak el az
éj­szaka csendjében, amit mindmáig maguknál tartanak. Pál erre azt válaszolta, hogy a lo-
pás a tudtán kívül történt, a fia háborodottságból (ex demencia) követte el, majd magának
és fiának egyaránt kegyelmet kért. Ezt a jelenlévő nemesektől és nem nemesektől meg is
kap­ta, azzal a feltétellel, hogy kifizeti a felperesnek a perköltséget és kártalanítja a rozstól
megfosztott jobbágyot. Majd [az alperes] az ügy felülvizsgálatát kérte, és megkérdezte,
hogy a fenti kegyelem őt kötelezi, vagy a jobbágy jövőbeni urát, Ibrany Miklóst, akinél
homijával együtt lakni fog. Erre a nemesek nem válaszoltak, hanem a kérdés eldöntését a
megye döntése elé utalták. Miklós-nap utáni szerdán (dec. 7.), mikor törvényszéket tar­tot­
tak, Waya-i István, az alperes fia az ügyet újra felvetette [több sor olvashatatlan], mivel
Ibrany Miklós a jobbágy ügyében kelt, a per megye elé történő visszatételéről szóló bí-
rói intézkedést Way Dávid igazságszolgáltatása előtt adta át az ispánoknak, az alispánok
ugyan­akkor nem tettek ez ügyben intézkedéseket, ezért jogaiban el lett nyomva (oppressus
esset), mivel ugyanakkor az említett bírói intézkedést Dénes-nap utáni szerdán (okt. 12.)

192
bemutatták az alispánoknak, és Dávid az oklevél párját rögtön e törvényszékről a Mihály-
na­pi nyolcadra vitte, a nyolcad napjainak a lejártával pedig, Ferenc-nap utáni szerdán (okt.
5.) törvényszéket tartottak, ezért az oklevél végrehajtását az alispánok [… …], ezért ők a
pert – felülvizsgálatának és ítéletüknek a leírásával együtt – a felek megkárosítása nél­kül
átteszik a királyi kúriába, a személyes jelenlét elé vízkereszt nyolcadára. (D. in loco pre­
scrip­to sedis nostre iudiciarie1, f. IV. p. Lucie.)
Szakadt, olvashatatlanul halovány papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 97682. (Vay cs. ber­
keszi lt.)
1
Az oklevél korábban sem említi a törvényszék helyét, de Dománhidáról van szó.

477
1520. jan. 18. Dománhida.
Philpes-i Máté és Ewr-i András szatmári alispánok és a szolgabírák Lajos királynak. Mikor
újév utáni szerdán (jan. 4.) Domanhyda birtokon törvényszéket tartottak, és Gachal-i
György özvegye, Katalin ügyvédje útján bemutatta a király parancslevelét – miszerint
a felperes özvegy és az alperes Philpes-i Ferenc (nob.) között a levélben leírt ügyekben
tá­madt perben ítéletüket vizsgálják felül –, Philpessy Ferencet jelenlétük elé szólították
(proclamari fecissemus), aki úgy érvelt, hogy nem kell ítéletet hozniuk a parancslevélben
foglalt ügyekben addig, amíg [… … …], mivel néhány régi ügye már idézést követő­
en folyamatban van, [… …] a megye nemességének közösségével felül nem vizsgál-
ják, hogy a király parancslevelét más idézésekhez hasonló módon kell-e betartani vagy
nem (prius, quam series ad easdem preceptorias, quoniam nonnulla negocia sua vetera
essent in citacionibus ventilla[… … …] cum universitate nobilium revideamus, litterarum
preceptoriarum serenitatis vestre in sede nostra iudiciaria debeat series instar aliarum
citacionum observari, nec ne).1 Ők úgy látták, hogy mivel a király nekik azt parancsolta:
ha­lasztás nélkül vizsgálják felül és tárgyalják az ügyet, márpedig parancsainak mindig
en­gedelmeskedniük kell, a király parancslevelét nem parancsaival ellentétesen kell betar-
tani (series litteris preceptoriis[!] serenitatis vestre non debeat contra precepta eiusdem
observari). Ezért mikor kimondták az ügy felülvizsgálatát, Philpessy Ferenc kérte a per
át­tételét a királyi kúriába, úgy érvelve, hogy valamennyi ügyet a kúriában [… … …]. Ők
ezért a pert ítéletükkel együtt, a felek megbírságolása nélkül áttették a személyes jelenlét elé
víz­kereszt nyolcadára. (D. in possessione Domanhyda, 15. die f. IV. p. Circumcisionis.)
Szakadt, halovány, több helyen olvashatatlan papíron, talán öt zárópecsét nyomával. DL 72436.
(Mándy cs. lt.) – A külzeten: Personali presencie. Pro nobili domina Katherina relicta condam
Georgii de Gachal contra nobilem Franciscum de Philpes transmissio cause.
1
Mivel a szöveg egy része nem olvasható, értelmezése bizonytalan.

478
1520. máj. 2. Dománhida.
Ewr-i András és Philpes Máté szatmári alispánok és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy
Palfalwa-i Bwryan Pál (nob.) jelenlétük elé jőve eltiltotta a távol lévő Thywkod-i Dombay
Mi­hály özvegyét, Erzsébetet és leányát, Margitot (nob.) a Szatmár megyei Thywkod birto-
kon lévő részük eladásától, elörökítésétől, ráírásától, örökbe vallásától és bármilyen elide-
genítésétől, a szintén távol lévő Bathor-i Andrást (magn.) és mindenki mást e rész megvé­
te­létől, magukhoz váltásától, ráíratásától és örökbe vallatásától, haszonélvezetétől, a rész
bir­tokába bármilyen módon történő bekerüléstől, iktatástól, elfoglalástól, elbirtoklástól, és
min­dennek ellent is mond. (D. in possessione Domanhyda, f. IV. p. Philipi et Iacobi.)

193
 Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomától. DL 72188. (Rákóczi-Aspremont cs. lt.) – A hátlap
jobb alsó sarkában: Prohibicio Burian.

479
1521. máj. 15. Dománhida.
Fylpes-i Máté szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy megjelent
előttük Owary-i Kewer András (prov.) Wethes-i Márton (egr.) özvegye, Zsófia asszony
(nob.) nevében megyei levéllel és ünnepélyes tiltakozással előadta, hogy kész a néhai
fér­jének (nob.) zálogba bocsátott valamennyi birtokrészt visszaadni, ha megkapja érte a
zá­logösszeget, továbbá minden nála lévő privilégiális oklevelet kész átadni férje nemzet-
ségi atyafiainak (fratribus generacionalibus), ha [… …]. Mindezekről jogai védelmében
oklevél kiállítását kérte, mire kibocsátották jelen oklevelet. (D. in Domanhyda, f. IV. p.
Stanislai.)
Szakadt papíron, öt zárópecsét nyomával. DL 97687. (Vay cs. berkeszi lt.)

480
1523. ápr. 15. Dománhida.
Bathor-i András szatmári ispán, Fylpes-i Máté és Olazy-i Móric alispánok meg a négy
szol­gabíró emlékezetül adják, hogy mikor a mai napon törvényszéket tartottak, megjelent
előttük Czegen-i Kende Mihály (nob.) és előadta, hogy atyafia: Isthwandy-i Gáspár pap
(venerabilis Gaspar presbiter de Isthwandy, frater eiusdem) 60 forintért megváltott egy
Szatmár megyei Kewlche birtokban lévő részt apja, Czegen-i Kende Lőrinc özvegyé­től,
most Korod-i Tamás (nob.) feleségétől, Zsófiától, mivel azonban e javak örökség jogán
(iure hereditario) őt, illetve zálogjogon őt és atyafiait az özveggyel egyenlő mértékben
illetik meg, számukra és a megye velük együtt ülésező nemesei számára úgy tűnt, hogy
a Gáspár pap által megváltott javak, bár Zsófiánál voltak mint mostohánál (tanquam no­
ver­cam), de mivel Mihályt illetik jog szerint és zálog címén egyaránt, ezért úgy ítélnek,
hogy Gáspár kérje vissza Zsófiától azon pénznek, amelyet átadott neki, a nyolc részét, és
ha akarja, a kilencedik, valóban Zsófiának jutó birtokrészt is visszaadhatja. Ha ezt nem
tenné meg, akkor a javakat addig birtokolhatja, amíg Mihály és atyafiai meg nem váltják
tőle. (D. in Domanhyda, f. IV. p. dom. Quasi modo.)
Papíron, a szöveg alatt három pecsét nyomával. DL 69911. (Kende cs. lt.)

481
1524. aug. 31. Dománhida.
Fylpes-i Máté szatmári alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy megjelent
előt­tük Vaya-i Wayay Mihály (nob.) egyfelől, másfelől Wayay István és Pál, majd azt a be­
val­lást tették, hogy fogott bírák közbenjárására arra az egyezségre jutottak, hogy minden,
bármilyen ügyben és bárhol eddig támadt perüket beszüntetik. (D. in Domanhyda, f. IV.
p. Decoll. Iohannis Bapt.)
Papíron, a szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 97706. (Vay cs. berkeszi lt.)

194
 Hely-, név- és tárgymutató

A mutató felépítésében a Zsigmondkori Oklevéltár XI. kötetének mutatóját követi.

Személynevek. Ha a személy neve egyedül áll, sem rangja, sem tisztsége nem is­mert,
ak­kor „családneve” cs. jelzéssel, a keresztnév elhagyásával szerepel. Ugyanez a helyzet
azoknál a birtokpereknél és birtokosztályoknál, ahol egy család több tagja for­dul elő.
A „családneveket” az adott oklevélben előforduló alakjukban, mai helyesírással
vagy fonetikusan szerepelnek.
A ragadványnevekről utalás történik a birtoklást jelölő „előnév”-re. Ugyancsak uta­
lás jelzi a mutatóban azt, ha a család több néven fordul elő.
A később „előnévként” szereplő birtoknevek minden esetben nagybetűvel kez­
dődnek.
A rangok és tisztségek is mutatózva vannak, ezeknél utalás történik viselőjük ne­
vé­re. A királyi és megyei emberek, ügyvédek és más (pl. káptalani, konventi ki­küldött)
társadalmi funkciót betöltők neve mellett megbízatásuk szintén olvasható, de a funkciónál
csak az érintett kivonatok/regeszták száma található.
A méltóságot vagy tisztséget viseltek neve után azok a méltóságok vagy tiszt­sé­
gek szerepelnek, melyeket az illető viselt, vagy amelyekről a kötetben idézett ok­le­vél­szö­
vegekben említés történik; az utóbbi esetben az évszám vagy évkör meg­jelölésével. (Ezek
meg­állapításánál az 1457-ig terjedő időszakra Engel Pál Archontológiája és Genealógiája
volt segítségünkre.)
Az összetett birtoknevekből képzett családnevek előfordulási alakjukban sze­re­
pelnek.
Helynevek. Az oklevelekben lévő összes helynév megtalálható a mutatóban. Ezek
azo­nosításában Németh Péter Szatmár megye című munkája volt segítségünkre.
A mutató a helynevek középkori névalakját adja meg mai helyesírással/fonetikusan.
Azokban az esetekben, ha a mai névalak eltér ettől, utalás segít.
A helynevek után zárójelben az a középkori megye szerepel, amelyben található volt,
továbbá a helység mai neve és az ország, amelyben taláható. A ma is létező, or­szág határon
kívülre eső román és ukrán helységek neveiről az egyszerűbb keresést elő­segítendő külön
utaló található a mutató után.
Amennyiben a régi név nem volt azonosítható, úgy dőlt betűkkel szedve szerepel a
helység.
Az összetett helynevek mindenkor előfordulási alakjukban szerepelnek, de az alap­
szónál ennek minden alakjára utalás történik.
Földrajzi nevek. Folyók, patakok, hegyek, völgyek, rétek stb. esetében szóval vagy
rövidítéssel kapunk tájékoztatást, hogy milyen földrajzi névről van szó, ha ez ma­gá­ból
a névből nem derül ki. Zárójelben a név előfordulási helység nevét adjuk. Azo­no­sít­
hatatlanság esetén csak a fn. rövidítés jelzi a név mibenlétét.
Tárgyszavak. A tárgyak és fogalmak közül adózásra, a foglalkozásra, mesterségre,
tiszt­ségre, továbbá a megye működését jobban megvilágító intézményekre vonatkozó
sza­­vak lettek mutatózva. Alapvetően nem törekedtünk, hogy az indexben minden egyes

195
tárgyszó megtalálható legyen. Ellenben megtalálhatóak az oklevelekben elő­forduló vul­ga­
ris szavak, szükség esetén eredeti helyesírásukkal.
Egyes latin kifejezések a mutatóban az oklevélben szereplő alakjukban és a ma­gyar
jelentésüknél is előfordulnak.
A betűrendbe sorolás. A szabványtól eltértem oly módon, hogy a többjegyű kez­dőbetűt
(cs, zs) kiemeltük a szigorú betűrendből, amely más esetben érvényesül. Ugyanakkor a
gépi rendezés érdekében – főként az ismétlést jelentő gondolatjelet követően – elhagytuk
az írásjeleket és névelőket. Az áttekinthetőség érdekében az azonos kezdőszavaknál elő­
ször a nagybetűvel, azután a kisbetűvel kezdődőek kö­vet­keznek. Dőlt betűvel jelzi a mu­
tató az eredeti helyesírással, betűhíven szedett cím­szavakat.

A mutatóban alkalmazott rövidítések

cs. = családnév
f. = folyó
h. = helység
hh. = hiteleshely
id. = idősebb
ifj. = ifjabb
kh. = keltezési hely
ker. = kerület
m. = megye
nb. = nembeli
opp. = oppidum
p. = patak
pr., pred. = prédium
Ro. = Románia
Szl. = Szlovákia
U. = Ukrajna
v. = város (civitas vagy egyéb)

196
Utaló a kötetben szereplő, ma nem Magyarországon fekvő
helységek mai nevéről a középkori nevére

Románia
Agriş vide Eger
Amaţi vide Amac
Andrid vide Endréd
Ardud vide Erdőd
Baia Mare vide Asszonypataka
Baia Sprie vide Középhegy
Beltiug vide Béltek
Bercu vide Szárazberek
Berea vide Bere
Berveni vide Börvely
Boghiş vide Bagos
Cămin vide Kálmánd
Căplen vide Kaplony
Carei vide Károly
Chegea vide Kegye
Ciumeşti vide Csomaköz
Corod vide Kóród
Culciu Mare vide Kolcs
Curtuiuşeni vide Körtvélyes
Dindeşti vide Dengeleg
Doba vide Dob
Domăneşti vide Dománhida
Foieni vide Fény
Ghenci vide Gencs
Hotoan vide Hatvan
Hrip vide Hirip
Irina vide Iriny
Lipova vide Lippa
Livada vide Sárköz
Medieşu Aurit vide Meggyes (Aranyosmeggyes)
Micula vide Mikola
Mineu vide Menyő
Moftinu Mare vide Majtény
Oar vide Óvári
Odoreu vide Udvari
Oradea vide Várad
Oraşu-Nou vide Újváros

197
Oşvarău vide Vasvári
Pănet vide Panyit
Peleşul Mare vide Peleske
Petea vide Pete
Petreşti vide Mezőpetri
Pişcari vide Piskárkos
Portiţa vide Portelek
Resighea vide Reszege
Româneşti vide Görbed
Săcăşeni vide Szakácsi
Sanislău vide Szaniszló
Satu Mare vide Szatmár és Németi
Suplacu de Barcau vide Széplak
Tarcea vide Tarcsa
Turulung vide Túrterebes
Urziceni vide Csalános
Valea lui Mihai vide Nagymihály
Văşad vide Vasad
Vetiş vide Vetés
Vezendiu vide Vezend

Szerbia

Bač vide Bács

Szlovákia

Driencany vide Derencsény

Krupina vide Korpona
Spišská Bela vide Szepesbéla

Ukrajna

Берегове vide Beregszász

Дротинці vide Szirma
Чорпотисів vide Ardó

198
[...] Mihály szatmári esküdt (1444 körül)
380
[...] Tamás megyei ember 359
A – (Mike fia) lásd Olcsvai cs.
Aba szatmári alispán lásd Szennyesi Aba
abai (Szabolcs m.) jobbágynévsor 408
– jn. 408
Abath cs. 200
abaúji ispán: Drugeth Fülöp
Abraam Zekerese lásd Ábrahámszekerese
Ábrahám (Pósa fia) lásd Laskodi cs.
Ábrahámszekerese h. (Szatmár m.) 64
Ács jn. 395, 442
Adfi cs. lásd Balogi Adfi
adónem, cenzus 393, 435
–, földbér 393, 397, 400–401, 430, 442,
458
–, kamarahaszna 257, 406
–, kilenced 449–450
–, rendkívüli, cenzus vagy taxa 400
–, sertéstized 379, 388
–, tized 449-450
adószedő lásd tisztség, adószedő
Agathlan cs. lásd Óvári Agyatlan
Agman jn. 323
Agosthon jn. 442
Albeni János zágrábi püspök (1420–1433),
királyi (1420–1433) és királyné
(1409–1433) főkancellár 322
Albert jánki officiális 200
– király (1438–1439) 373–376
Albisi Zólyomi cs. 436
Albus lásd Fehér
Alch/Alcz lásd Ács
Alexander h. lásd Sándor
Almás h. (Szatmár m.) 68
Almási cs. 68, 71
Álmosdi cs. 300
Amac h. (Szatmár m.) 120
Amadé cs. lásd Tyukodi Amadé
Andoch jn. 299, 323, 402
András (Chyzer fia) 30
199
– (Emuch fia) lásd Tyukodi cs.
– (Gothárd fia) lásd Gothárdteleki cs.
– (III.) magyar király (1290–1301) 4
– (Iván fia) lásd Kállói
– leleszi konventi kiküldött 148
– mester (Dénes fia) békési ispán lásd
Kölcsei András
– – (Lack fia) lásd Lackfi András
Angalus lásd Angyalos
Angyalos h. (Szatmár m.) 413; kh. 151
Antal ügyvéd 272
Apajkeresztúri cs. 89, 97; Nagy cs. 89, 97
Apáti h. (Szatmár m.) 147, 151, 198,
242–243, 256–257, 318, 323, 332,
390–391, 425–426, 437, 465
– (Szatmár m.) jobbágynévsor 390
Apaykerestur/Apeykerezthura
lásd Apajkeresztúr
Apród cs. lásd Bazani Apród cs.
– jn. 395
Ardó opp. (Ugocsa m.) plébánosa:
Károlyi István
Ardói cs. 342
Armi-i lásd Jármi
Ártanházi cs. 218–219
– Bornemissza László kálmándi officiális
465, 470–471
Arteusteleki cs. 54-55
Asszonypataka v. (Szatmár m.) 224
asszonypatakai plébános: Tibai Péter 238
Athia jn. 408
Athyay lásd Atyai
Atyai cs. 408
– jn. 408
– Péter (Tiba fia) megyei esküdt ülnök 148
– Tiba megyei ember 216
B
Baba jn. 376, 390
Bacna lásd Bagda
Baczkafayathaya föld
(Jánosi h., Szatmár m.) 366
Bács v. (Bács m.) kh. 446
Bagda h. (Szatmár m.) 38
Bagdan lásd Bogdány
Baglya erdő (Jánosi h., Szatmár m.)
379–381
Bagos h. (Szatmár m.) 116, 427, 451; kh.
30, 101
Bagosi cs. 34, 300, 327–328, 368–369,
427, 451
– László szatmári alispán (1449) 388–389
– Nagy cs. 75, 101
– – Simon megyei esküdt ülnök 148
– Péter fogott bíró 263; megyei ember
234, 244
Bahod jn. 360
Baka jn. 299
Báka h. (Szabolcs m.) 231
Bákai cs. 231, 268
Baktai cs. 258
– Balázs (Gergely fia) 366
– Gergely (beregi alispán 1420–1426) 334
Balathon jn. 441
Balathor jn. 470
Balázs (Domokos fia) lásd Arteusteleki cs.
Balázsmándja birtokrész (Mánd h.,
Szatmár m.) 389
Balk lásd Bélteki Balk
Balog jn. 360, 390, 402, 408
– nb. Pál (Miklós fia) seregvezér 12
Balogh jn. 376, 395
Balogi Adfi Domokos szatmári alispán
(1376) 201–203
Balogsemjén nb. Mihály (Ubul fia)
szabolcsi és szatmári szolgabíró 1–3
– – Pál (Mihály fia) szatmári, bihari
és krasznai ispán (1299. k.) 4
Bana jn. 408
Bandoch jn. 474
Bánházi János szatmári alispán (1498) 441
Banya jn. 390
Baranya jn. 395
Baranyai (Gyarmati, Matucsinai) cs. 259,
261
200
Barla jn. 274, 442
Barna jn. 470
bárók 155; lásd még főpapok és bárók
Baromlak pr. (Szatmár m.) 370–371
Bartha jn. 402
Barthos jn. 360
Batha jn. 299
Bathior lásd Bátor
Bathory lásd Bátori
Batizvasvári lásd Vasvári
Bátor h./opp. (Szatmár m.) 6, 127, 140,
143, 148, 160, 162, 169–170, 196,
200, 218, 250, 393, 469; kh. 58, 80,
91
Bátori cs. 140, 143, 160, 162, 169–170,
188, 196, 200, 259, 295, 338, 375,
379, 393–394, 402, 404, 411, 442
– András (András fia) 439, 465, 468,
470–471, 478; szatmári ispán
(1503–1526) 476, 480
– – (István fia) szatmári ispán (1457–1458,
1469–1494) 437
– Barla (György fia) 338
– Bereck comes szatmári szolgabíró 6
– György (János fia) megyei esküdt ülnök
148
– István (István fia) országbíró
(1471–1493) 423, 425–426
– – (János fia) 321, 340, 363; országbíró
(1435–1440) 372–373
– – (Szaniszló fia) 338
– János (Bereck fia) bihari (1318)
és szat­mári ispán (1333–1345) 18,
54–55, 58, 71, 73-75, 80, 84-86,
90-92
– – (György fia) szatmári alispán (1402)
250-251
– – (Péter fia) 250, 258–259, 261, 298
– jn. 321, 395
– Vörös cs.12
Bayko jn. 470
Bazan h. (Szatmár m.) 120
Bazani Apród cs. 9, 102–103
Bebek Detre nádor (1397–1402) 244
– István országbíró (1360–1369) 194
– László (István fia) szatmári ispán (1376)
205–206
Bech lásd Becs
Becher jn. 470
Becs h. (Szamosbecs h., Szatmár m.)
95–96, 121
becsi várnagyok: János (Pál fia) és Márton
(János fia) 95–96
Bedes jn. 408
Bekcs cs. lásd Szántói Bekcs
Beke jn. 408
Bekech jn. 360
Beken-i lásd Bökényi
békési ispán: Kölcsei András
– jn. 395
Bekesy lásd Békési
Béltek h. (Szatmár m.) 99, 233
Bélteki Drág szatmári ispán (1377–1389)
220, 224
– Drágfi Bertalan szatmári ispán
(1494–1498) 453
– György (Drág fia) 283, 296, 300, 318
– János szatmári ispán (1385–1386) 224
– László (Oláh János fia) 318
– Sándor (Balk fia) 283, 300
– – (Drág fia) 296, 318
Beltewk lásd Béltek
Belzalka lásd Szalka h. (Bereg m.)
Bende jn. 395
Benedek (Belenych fia) lásd Szaklyáni cs.
– (Lökös fia) lásd Besztereci cs.
Bere h. (Szatmár m.) 279
Berei cs. 279, 369, 371, 425
– Csögi Gergely szatmári szolgabíró 471
– Farkas cs. 369, 371
– – János szatmári szolgabíró 366
– Gersin cs. 462
– János királyi ember 425; szatmári
szolgabíró 463
– Miklós megyei ember 311
– Nagy cs. 369, 371
201
Berech-i jn. 334
beregi alispán: Baktai Gergely
– cs. lásd Mikaji Bereg
Beregszász opp. (Bereg m.) 474; lásd még
Lampertszásza
Berencsi cs. 89, 97
Berend jn. 408
béres lásd foglalkozás, béres
Bernery jn. 470
Bertalan (Domokos fia) lásd Arteusteleki
cs.
– (Miklós fia) lásd Gacsályi Bertalan
Berue/Beruey/Bervel/Bervey/Berwe lásd
Börvely
Besenyew lásd Besenyő
Besenyő erdő (Dengeleg h., Szatmár m.)
417
Besenyőd h. (Szabolcs m.) 404
Besenyődi cs. 366, 402-404; Nagy cs. 366
Besztereci cs. 4
– monostor (Szabolcs m.) 4
Betleni Gergely szatmári alispán (1370)
195, 198
Bews jn. 470
Bezgero jn. 360
Bhech lásd Becs
bihari ispán: Balogsemjén nb. Pál, Bátori
János (Bereck fia)
Bika jn. 299
Biri cs. 5-6, 42, 46, 61-63, 67, 109, 128,
148
– Tamás királyi ember 76
Bíró jn. 360, 410
bíró lásd fogott és gyanús bírák
bírói közgyűlés, Bihar m. (1436) 370
– –, Szabolcs és Bereg m. (1393) 231, 268
– –, Szatmár m. 31-32, 47, 50, 58, 105,
180, 196-197, 217, 263-264
– – – és Ugocsa m. (1409) 269
Biztrich lásd Beszterec
Bobád h. (Szatmár m.) 465
Bodnar lásd Bognár
Bodó jn. 425
Bodor cs. lásd Vajai Bodor 374, 376, 381, 385, 398, 408, 411,
Bodortelek pr. (Szatmár m.) 334 417–419, 423, 425, 428, 432, 437,
Bodow lásd Bodó 442, 444, 465, 470
Bodrogi jn. 427 Budai jn. 470
Bodrogy lásd Bodrogi Burján cs. lásd Pálfalvi Burján
Bodur lásd Bodor Butkai cs. 69, 87–88, 411–412, 439
Bodvaj pr. (Szatmár m.) 465 Bwday lásd Budai
Bogáti Bogáti cs. 455 Byr-i lásd Biri
– Miklós szatmári alispán (1438) 375 Byro lásd Bíró
Bogdán jn. 470 Byzo Simon szatmári várnagy és alispán
Bogdányi cs. 58, 322; Kis és Pap cs. 322 (1461) 409–410
Boglas jn. 38
Boglya erdő lásd Baglya C
Bognár jn. 299 Callo lásd Kálló
Bohod jn. 376 Cantor/Cantur lásd Kántor
Bolchay-i cs. 264 Cap jn. 299
Bonch/Bunch János (Bunch fia) királyi Caplon lásd Kaplony
ember 119–122 Capolcz-i lásd Nagypiricsei
Bonga jn. 376 Cassa jn. lásd Kassa
Borjú jn. 408 Cégény h. (Szatmár m.) 236, 404
Bornemissza cs. lásd Ártánházi és Kölcsei Cégényi Kende cs. 480
Bornemissza Ceke lásd Cséke
Boros jn. 473 Cenger lásd Csenger
Borsa nb. Beke (Tamás fia) szatmári ispán Chaak lásd Csák
(1312–1316) 11 Chaakch-i lásd Csáki
Borsohegh fn. (Papos h., Szatmár m.) 446 Chahal/Chahaly/Chahol/Chahul lásd
Boryw lásd Borjú Csaholy
Borzovai cs. 300, 389 Chak lásd Csák
Bozjási lásd Kölcsei Bozjási Chakal lásd Csokaly
Bozyas jn. 231 Chakaltheleke pr. (Szabolcs m.) 418
Bozzan lásd Bazan Chalanusuad/Chalanusuada/
Bökényi cs. 416 Chalanuswada lásd Csalánosvada
Börvely h. (Szatmár m.) 196, 338, 411, Chama jn. 408, 411
439, 453, 373; kh. 37-38, 47, 371, 375 Champo jn. 299
börvelyi (Szatmár m.) jobbágynévsor 395 Chapi lásd Csapi
– cs. 384 Charachon lásd Karácsony
brassói ispán: Lackfi András Charachundy lásd Karácsondi
Bubek lásd Bebek Chasoni lásd Kászonyi
Buda jn. 395 Chazar lásd Császári
– v. (Pilis m.) kh. 102, 112, 117, 119, 124, Chazay András ügyvéd 449–450
132, 136, 215, 222–223, 229, 259, Cheged-i lásd Csegöldi
261, 279, 293, 299, 303–305, 317, Chegey lásd Csegei
327, 329, 336, 339, 348, 360, 368, Cheh lásd Cseh

202
Cheke lásd Cséke CS
Chemek jn. 360 Csaholy h. (Szatmár m.) 105, 114,
Chench jn. 323 413, 423; lásd még Kis-, Nagy-,
Chenger/Chengur lásd Csenger Oláhcsaholy
Chenkes (dictus) Jakab királyi ember 119 Csaholyi cs. 3, 5, 26, 78, 220, 229, 237,
Cheter-i (Csetényi?) jn. 323 281–282, 284–285, 287–290, 297,
Cheth jn. 323 321, 362, 365, 397–401, 403,
Chetheny lásd Csetényi 405–406, 413–414, 423–424,
Cheyke lásd Cséke 428–429, 434, 444–445, 458–459,
Chiba cs. 22 475
Chichach cs. 191 – Miklós szatmári alispán (1505) 449–450
Chintalan lásd Csintalan – – – ispán (1303, hamis oklevél) 7
Chnis jn. 400 – Nagy cs. 20, 30, 34, 69, 85, 87–88,
Chod jn. 323 112–115, 123, 134
Chohol/Chohul lásd Csaholy – – Péter (János fia) megyei esküdt ülnök
Choma lásd Csoma 148
Chomakuz lásd Csomaköz Csák cs., Komlódi 297
Chompaz Máté ügyvéd 441; lásd még – jn. 299
Kompaz Csáki Ferenc (György fia) szatmári ispán
Chonth lásd Csont (1435–1449, 1453–1456) 366, 370
Chonthos lásd Csontos – György (István fia) székely
Chughy lásd Berei Csögi (1402–1403), szatmári és ugocsai
Chuma lásd Csoma ispán (1402–1403, 1419–1428) 248,
Chumakuz lásd Csomaköz 250–251, 340
Chun jn. 259 – István (István fia) 318
Chutur jn. 261 – László (Miklós vajda fia) szatmári ispán
Chwchak jn. 385–386 (1429–1437) 366
Chwr jn. 408 Csalános h. (Szatmár m.) 338, 465
Chyka jn. 376, 390 csalánosi (Szatmár m.) jobbágynévsor 395
Chykek jn. 390 Csalánosvada h. (Szatmár m.) 148; lásd
Chyryk jn. 247 még Vada
Cipa jn. 442 Csalánosvadai cs. 93–94
Condor jn. 299 csanádi káptalani kiküldött 198
Contra jn. 395 Csányi Jakab szamosszegi officiális 243
Cozma lásd Kozma Csapi jn. 323
Crispus lásd Fodor Csarnavodai cs. 263, 300
Cudar cs., Ónodi 233, 243, 251, 299, 323, – Domokos szatmári várnagy és alispán
344, 349, 358, 366 (1460–1462) 407, 409–410, 412–413
– Péter szlavón bán (1373–1380) 203–204, – György, István és Péter ügyvédek 272
206–207 Császári h. (Szatmár m.) 469; pr.
Custos cs., Vajai 271 (Szatmár m.) 465
– cs. 8, 12, 214, 219, 258, 392, 402, 404

203
– György szatmári szolgabíró 319, 337,
341, 350
– László matolcsi officiális 404
– Miklós (Tivadar fia) megyei ember 214,
219
– Szele István szatmári szolgabíró 250,
294
– – Jakab megyei ember 166
– Tivadar (Miklós fia) szatmári szolgabíró
19, 26
Csebi Orosz cs. 292
Csegei jn. 402
Csegöldi Fodor […] szatmári alispán
(1494) 435
– Mátyás (Péter fia) szatmári alispán
(1421–1423) 320–321, 324–326, 328,
330–333
Cseh jn. 417, 442
Cséke h. (Szatmár m.) 194; kh. 141–145,
193, 195
Csenger h./opp. (Szatmár m.) 34, 112, 396,
406, 413, 440–441, 445, 449–450,
457–459; kh. 26, 55, 71-72, 77,
148–150, 152-155, 157, 160-162,
165–166, 170–173, 181–184,
186–191, 198–199, 225–227, 230,
232, 234–238, 240–242, 244, 246,
248–249, 251, 253, 255–256, 258,
260, 262, 264–265, 267, 270–273,
275–276, 278, 280–292, 294–298,
300–302, 306–311, 313–316,
318–321, 324–326, 328, 330–335,
337–338, 340–347, 350–353, 355,
358–359, 361–362, 365–367, 378,
382–384, 386–389, 391–394,
396–397, 399, 401, 403–404,
406–407, 412–416, 420–422, 424,
426–427, 435, 438–439, 441, 443,
445, 447–460, 462–463; mellett kh.
217, 264, 269
csengeri plébános és esperes: Gál 264
– Szabó János 444; ügyvéd 445
– Tót Máté ügyvéd 445
204
Csepei Zoltán cs. 449–450
Csetényi jn. 299
Csintalan jn. 261
Csokaly pr. (Szatmár, majd Szabolcs m.)
65, 301
Csomaköz h. (Szatmár m.) 430
Csomaközi cs. 137,156, 208, 217, 311,
327–328, 368–369, 372, 430; lásd
még Vadai és Vetési cs.
– Pál szatmári esküdt (1444) 379
Csont jn. 430
Csontos jn. 390
Csögi cs. lásd Berei és Gecsei Csögi
D
Dadai jn. 408
Daday lásd Dadai
Dal jn. 469
Dampma jn. 390
Danch lásd Dancs
Dancs cs. lásd Gecsei Dancs
– jn. 402
Dara h. (Szatmár m.) 318, 332; kh. 24
Darai cs. 136, 274, 297, 300, 318, 326,
332, 343
– Damján és Gergely fogott bírák 255
– Máté megyei ember 232
– Miklós (András fia) megyei ember 113
Darnó h. (Szatmár m.) 108
Darnói cs. 188
Darnow lásd Darnó
Dausa/Dawsa lásd Debreceni Dózsa
Dávid jn. 360, 376, 390
Dávidházi cs. 425-426
Debrecen v. (Bihar m.) 28, 397
Debreceni Dózsa nádor (1322), erdélyi
vajda és szolnoki ispán (1318–1321),
szatmári ispán (1322) 18, 24, 110
– Fodor János szatmári alispán (1462)
412-413
– Székely Tamás szatmári alispán (1464)
414
decretum 277, 379-380, 441, 445, 458,
469, 474
Deers-i lásd Derzsi
Demberk hospesnév 236
Demeter (Demeter fia) megyei ember 44
– királyi tárnokmester lásd Nekcsei
Demeter
dénárvető lásd mesterség, dénárvető
Dénes comes (Simon fia) lásd Telekesi cs.
– pap, leleszi konventi kiküldött 366
Dengeleg h. (Szatmár m.) 417, 457
Dengelegi cs. 269, 273, 369, 417, 420,
455, 457
– Pongrác János 417
– udvarbíró: Sáfár Tamás
Derencsény h. (Gömör m.) kh. 400
Ders cs. lásd Petri Ders
Ders h. lásd Derzs
Derzs h. (Szatmár m.) 86, 111, 239, 342,
380, 383, 392, 415
Derzsi cs. 1–2, 239, 267, 351–356, 366,
381–383, 394, 469, 474
– Kántor cs. 124–127, 129, 138, 155, 158,
163–166, 168, 180, 201, 218–219,
235, 342, 379, 393, 404, 410, 415
– – Lóránt (Miklós fia) ügyvéd 180
despota lásd Lazarevics István
Deyak lásd Diák
Diák jn. 95, 408
Dienes jn. 395
Diószegi Nagy cs. 436
Disznós jn. 299
Dob h. (Szatmár m.) kh. 35, 48–49
Doba lásd Dob
Dobos cs. 117
– h. (Szatmár m.) 177, 292, 344, 446; kh.
323; lásd még Nagydobos
– jn. 117
Dobosi cs. 379, 391
Dobozi János adószedő (1456) 406
Dobrácsi cs. 264-265, 300, 318, 357
– Benedek megyei ember 241
– György megyei ember 384; ügyvéd 357
205
Dobus lásd Dobos
Dolhai Szaniszló szatmári alispán (1404)
253–254
Domahida lásd Dománhida
Dománhida h. (Szatmár m.) 56, 101, 148,
365, 395, 466, 475; kh. 461, 464, 466,
468–469, 471–472, 474–481; kh.
60–64, 66–67, 69, 87, 96
Dománhidai cs. 189–190, 300, 365, 377,
395–396, 404
– György szatmári alispán (1479) 426
– István (Miklós fia) szatmári alispán
(1336–1345) 60–67, 69, 71–73, 75,
78–79, 81–83, 87–88, 94, 96
– Miklós megyei ember 244
– Szőke cs. 47
Dombai cs. lásd Tyukodi Dombai
Dombói Demeter megyei ember 343
– István megyei ember 260
Domokos (Batiz fia) lásd Piricsei cs.
– (Oth fia) szatmári alispán lásd Balogi
Adfi Domokos
– erdélyi püspök lásd Szécsi Domokos
Domorad jn. 299, 442
Domorody jn. 470
Dorongh jn. 395
Dousa lásd Debreceni Dózsa
Drág(fi) lásd Bélteki Drág(fi)
Drechen lásd Derencsény
Drugeth Fülöp nádor (1323–1327), szepesi
(1315–1327) és abaúji (1317–1327)
ispán 30–32, 45, 47
– Miklós (János nádor fia) 70
– Vilmos (János nádor fia) nádor
(1334–1342) 56–59, 64
Dub lásd Dob
Dubus lásd Dobos
Dyde-i lásd Kidei
Dyenes lásd Dienes
E
Eeur lásd Őr
Egedes jn. 299
Eger erdő (Szatmár m.) 338
Eger lásd Egri
Egri cs. 105, 300
– Elek megyei ember 254
– Imre szatmári szolgabíró 441, 443
– István megyei ember 260
– László szatmári szolgabíró 441
– Lökös megyei ember 172
– Péter (Petrych fia) szatmári szolgabíró
101
– Tamás szatmári szolgabíró 306–308
Egyed (Imre fia) megyei ember 161
Egyedi Fodor Simon ügyvéd 419
Ekles jn. 408
Eles jn. 400
Elky h. lásd Telek
Elleus szatmári alispán lásd Gacsályi
Ehellős
Ellyevölgyi János szatmári alispán (1485)
429
Embel/Embul lásd Ömböly
Encsencs h. (Szatmár m.) 404
Endréd h. (Szatmár m.) 331
Endrédi cs. 369
– Tamás (Zovárd fia) fogott bíró 263
– Zovárd cs. 331, 369
– – András király által kijelölt bíró
370–371
Erdel Jakab szatmári alispán lásd Szakácsi
Erdélyi Jakab
Erdel/Erdeli/Erdely lásd Erdélyi
Erdélyi cs. lásd Szakácsi Erdélyi
– jn. 360, 376, 390, 402, 458
– László szatmári alispán (1444–1445)
379, 382
– püspök: Szécs Domokos
– sókamara ispán: Mihály mester 147
– vajda: Debreceni Dózsa
Erdeud lásd Erdőd
Erdőd h. (Szatmár m.) 53
Erdődi cs. 191
– ispán: Szántói Pető
Erdwg lásd Paposi Ördög
206
Erge Pál apáti jobbágy ügyvéd 332
Érsek jn. 334
Erzsébet királyné, Albert király özvegye
376–377
esküdt lásd megyei esküdt
– ülnök lásd megyei esküdt ülnök
Estephand lásd Istvándi
Esze Kelemen apáti jobbágy, ügyvéd 332
Esztergom v. (Esztergom m.) kh. 243
esztergomi érsek: Kanizsai János
Ethwes lásd Ötvös
Eur/Evri/Ewr lásd Őr
Ewry-i lásd Őri
Ewthwes lásd Ötvös
Ewzeshege fn. (Papos h., Szatmár m.) 446
Eze lásd Esze
F
Faltus jn. 299
familiáris 122, 215, 227, 238, 247, 264,
276, 279, 293, 299, 304, 322, 332,
336, 339, 342, 358, 374, 385-387,
395, 399, 402–404, 413, 415, 417,
423, 425, 430, 437, 439, 442, 465
famulus 51, 74, 79, 85, 93, 102, 109, 112,
117, 132, 144, 170, 172, 215, 218,
374–375, 381
Fancsikai Lázár szatmári alispán
(1423–1426) 334–335, 337–338,
340–347, 349
Farkas cs. 436; lásd még Berei és Kölcsei
Farkas
– jn. 247, 395, 470
Fees lásd Fejes
Fehér jn. 395
fegyverzet 17, 72, 363
Fejér jn. 259, 261, 402
– pn. 417
fejéri ispán: Ilsvai Leusták
Fejértó h. (Szabolcs m.) 200
Fejértói cs. 258
Fejes jn. 132, 299, 323, 376, 390, 430
Fekete cs., Tyukodi 368
– –, Vadai 134 Füleházi cs. 21
– jn. 334, 360 Fülöp (Péter fia) lásd Bagosi cs.
Feketeerdő erdő (Szatmár m.) 224, 267 – h. (Szatmár m.) 110, 128, 130, 153, 174,
Fekethe/Fekethew jn. 376, 390, 395, 400, 399, 403
442 Fülöpi Sápi cs. 397
Feldes lásd Földes Fülpös h. (Szatmár m.) 356
Félegyházi cs. 436, 466 Fülpösi cs. 278, 351–356, 366, 376–377,
Fény h. (Szatmár m.) 425, 465 385–386, 388, 461, 477
fényi (Szatmár m.) jobbágynévsor 395 – Ferenc szatmári alispán (1498) 441
– László és Kis Pál ügyvédek 272 – János szatmári alispán (1464–1469)
Ferench jn. 395 414–416, 420–422
Ferenczy jn. 470 – László (Lőrinc fia) szatmári alispán
Feyer lásd Fejér (1406) 260, 263–265
Feyes lásd Fejes – Lőrinc (Péter fia) megyei esküdt ülnök
Feyrthou lásd Fehértó 148; megyei ember 219, 228
File jn. 408 – Máté szatmári alispán (1519–1524)
Filpus lásd Fülpös 476–481
Fodor cs. lásd Debreceni, Egyedi, Gencsi, – Péter szatmári alispán (1490-es évek)
Majtényi és Sámelyházi Fodor 431
– jn. 132, 146, 149, 292, 299, 390, 395, – Tamás szatmári alispán (1444) 378
400–402, 437 Fyn lásd Fény
foglalkozás, béres 442, 474
–, kalmár (institor) 140, 236 G
–, kanász 379 Gachal lásd Gacsály
–, pásztor 296 Gacsály h. (Szatmár m.) 232
–, vámos 407 – jn. 400
fogott bírák 153, 255, 263, 390, 416, 432, Gacsályi cs. 188, 232, 300, 333, 338, 405,
449–450, 481 448, 477
Fonyak jn. 299 – Bertalan (Ehellős fia) szatmári alispán
Fozlanch cs. 91 (1378–1380, 1382) 208–209,
Földes jn. 390 211–212, 219–221
Földesi András szatmári alispán – Ehellős (Miklós fia) szatmári alispán
(1405–1406) 257–258 (1322–1323) 24–25, 27–29
– Nagy Benedek szatmári alispán – Elek szatmári alispán (1460) 407
(1405–1406) 256–258 – Gergely és Miklós (László fiai) fogott
– Tamás szatmári alispán (1405–1406) bírák 255
256–258 – György szatmári alispán (1505–1513)
főpapok és bárók 376–377, 469; lásd még 451–464, 466–467
bárók, országnagyok – Imre (Bertalan fia) szatmári alispán
– – – döntése 379 (1402) 248–251
– – – ítélethozatala 375 – László (Ehellős fia) szatmári alispán
Fudur lásd Fodor (1362) 170–173
Fuzthew jn. 247 Gál csengeri plébános és esperes 264

207
– jn. 408 Georbed lásd Görbed
Gal lásd Gál Gerede jn. 408
Gálocsi László királyi ember 368 Géresi cs. 191
Garai jn. 408 Gerge jn. 408
– László (ifj. Miklós nádor fia) nádor Gergely (Benchench fia) lásd Naményi
(1447–1458) 385–386, 401, 403–404 – szatmári alispán lásd Betleni Gergely
– Miklós (id. Miklós nádor fia) nádor Gersin cs. lásd Berei Gersin
(1402–1433) 356 Geulden cs. lásd Rohodi Geulden
– Miklós (id.) nádor (1375–1385) 217 Gewberdh-i lásd Görbedi
Garani cs. 120 Gewn lásd Gyón
Gardo jn. 470 Ghebe lásd Gebe
Garmath lásd Gyarmat Ghelyanus lásd Gelénes
Gáspár jn. 395, 407 Ghych lásd Géc
Gatha jn. 299 Ghylyanus lásd Gelénes
Gathyal lásd Gacsály Gichench lásd Encsencs
Gazdag jn. 400 Gombos jn. 259, 261
Gebe h. (Szatmár m.) 114, 413 Gombus/Gumbus lásd Gombos
Gebel pn. 417 Gothárdteleki cs. 16
Géc h. (Szatmár m.) 54–55, 318; kh. Görbed h. (Szatmár m.) 373
12–13, 16, 34 Görbedi cs. 7
Géci cs. 54–55, 104 – Mihály (Márk fia) szamosszegi officiális
– Péter megyei ember 206, 211 és bíró 66, 70, 72, 77
Gech/Geech lásd Géc Graga jn. 395
Gechew jn. 425 Gubás jn. 299
Gecsei cs., Csögi és Dancs cs. 389 Guge lásd Gyügye
Gelénes h. (Szatmár m.) 159, 238; kh. Gulácsi cs. 377, 391
56–58, 76, 78, 84–85, 90, 92, Gulvez lásd Gyülvész
104–105, 179–180 Gurbed-i lásd Görbedi
– jn. 360 Guth lásd Gut
Gelénesi cs. 178 guti (Szabolcs m.) jobbágynévsor 408
Gellienus lásd Gelénes – cs. 374-375, 408
Gelyenes/Gelyenus lásd Gelénes – János (Mihály fia) megyei ember 187
Gemzse h. (Szabolcs m.) 418 – – (Salamon fia) fogott bíró 153
Genczy lásd Gencsi – Ország cs. 408
Gencs h. (Szatmár m.) 425 – – Mihály nádor (1458–1484) 408–409
Gencsi cs. 300, 357, 369, 371, 375, 395 – Pál szatmári alispán (1398–1401, 1411)
– Fodor László királyi ember 368–370 236–238, 240–242, 244, 246, 278
– János szatmári szolgabíró vagy megyei Gutkeled nb. Hodos szabolcsi és szatmári
ember 414 szolgabíró 1–3
– Mihály szatmári szolgabíró 409, 412, – – Jakab (Lotárd fia) 6
426 – – Lotárd szatmári szolgabíró 6
– Pál megyei ember 283 Gych lásd Géc
– jn. 408 Gyge lásd Gyügye

208
Gylianus lásd Gelénes Hajas cs. lásd Ongai Hajas
Gylianusveig lásd Gelénes – jn. 390
Gyres lásd Géres Hamar jn. 402, 470
Gwba jn. 408 hamis oklevél 7
Gwre jn. 376 Hand-i jn. 390
Hasznos jn. 442
GY Hatvan h. (Közép-Szolnok m.) 9, 85
Gyakfalvi László (Ábrahám fia) szatmári Hatvani cs. 369, 371
alispán (1347–1352) 98, 103, – János ügyvéd 378
106–108, 111, 113–116, 118, Hayas lásd Hajas
120–121, 123, 125 Hédervári Lőrinc nádor (1437–1447) 377,
gyanús bírák 398 381–382
Gyarmat h. (Szatmár m.) 259, 387, 402, Hegiedes jn. 299
404 Helges jn. 376, 390
Gyarmatalja h. (Szatmár m.) 259, 261 Heres jn. 408
gyarmati (Szatmár m.) jobbágynévsor 402 Hethsegew jn. 299
– Benedek szatmári alispán (1475–1479) Hewlges jn. 360
424, 426 Hewth jn. 360
– János (János fia) megyei esküdt ülnök Hirip h. (Szatmár m.) 197
148 Hodász h. (Szatmár m.) 86, 155, 158, 161,
– jn. 376, 390 201, 205, 239, 383, 469
Gyelyenes lásd Gelénes Hodászi cs. 380; Kántor cs. 473
Gyón h. (Pest m.) 7 – Kántor Mihály szatmári alispán
Györe jn. 360 (1515–1518) 468–469, 471–475
György (Endus fia) lásd Vadai cs. Hodaz lásd Hodász
– apáti jobbágy, ügyvéd 332 Hodosi cs. 300
Győrtelek h. (Szatmár m.) 400, 413 – András szatmári szolgabíró 324–325,
győrteleki (Szatmár m.) jobbágynévsor 328, 330
400 – István szatmári szolgabíró 421
Gyulaji cs. 258 – jn. 417
Gyuluez lásd Gyülvész Holy jn. 408
Gyügye h. (Szatmár m.) 236 Homok jn. 342
Gyügyei cs. 210–211, 236, 377 Hormos Pál szamosszegi officiális 243
– Antal sárközi vámos 407 hospes 53, 150, 199, 202-203, 224, 236,
– János megyei ember 254 238, 310
Gyülvész h. (Szatmár m.) 86 Hosszú jn. 408
Gyüre h. (Szabolcs m.) 342 Hothoun/Hothuan/Hotoan/Hotwan lásd
Gyüre(i) jn. 390 Hatvan
Gywre lásd Gyüre Houdus szolgabíró lásd Gutkeled nb.
Hodos
H Hozyw lásd Hosszú
Hadaz lásd Hodász Hrip lásd Hirip
hadoszlás 1–2, 12, 26, 28, 170, 173, 230 Hudas/Hudaz lásd Hodász

209
Hudus lásd Hodász – Bornemissza lásd Kölcsei Bornemissza
Hugucha-i lásd ugocsai – Gáspár pap 453a, 480
Hunyadi János kormányzó (1446–1452), Iuanossy/Iuanusy lásd Jánosi
szatmári ispán (1445–1456) 390–391, Iudas lásd Judás
395–396, 398, 400–404 Iurgo jn. 376
Hydy jn. 400 Ivánkabán h. (Szatmár m.) 99
Hyged jn. 299 Ivanusy lásd Jánosi
Hymvarro jn. 470 Iwankaban lásd Ivánkabán
Hyos jn. 376 Iwanusy lásd Jánosi
Hyryp-i lásd hiripi
J
I Jakab (Fodor fia) lásd Rohodi cs.
Iachacha jn. 408 – (Joachim fia) 13
Iacios jn. 376 – (Lothárd fia) lásd Gutkeled nb. Jakab
Iacocha jn. 408 – (Medve fia, István apja) lásd Vajai cs.
Ianusi/Ianusy lásd Jánosi Jakabszege föld (Kér h., Szatmár m.) 364
Ibrányi cs. lásd még Vajai Ibrányi Jakch lásd Jakcs
– László szatmári alispán (1499) 445 Jakcs cs. lásd Kusalyi Jakcs
íjkészítő lásd mesterség, íjkészítő Jákói cs. 454, 462
Ikladi cs. 366 Jándi jn. 360, 376
Iklódi cs. 278, 300, 379 Jánk h. (Szatmár m.) 200; kh. 99–100
– [...] (Pál fia) megyei ember 235 Jánki Tamás ugocsai ispán (1315–1324)
– [...] Albert szatmári szolgabíró 467 18, 32, 33, 35
Illey lásd Illői János (Ábrahám fia) lásd Laskodi cs.
Illői cs. 454 – (Bencench fia) lásd Naményi cs.
Ilsvai Leusták fejéri ispán, nádor – (Dénes fia) lásd Kölcsei cs.
(1392–1397) 231, 268 – (Domokos fia) lásd Arteusteleki cs.
Imre nádor lásd Lackfi Imre – (Egyed fia) királyi ember lásd Pályi
Iog jn. 376, 390 János
Iolowas lásd Jólovas – (Gergely fia) lásd Biri cs.
Iriny h. (Szatmár m.) 269 – (Miklós fia) lásd Vetési cs.
Irinyi cs. 269, 273 – (Pál fia) becsi várnagy (1345)
Iryen-i lásd Irinyi és officiális 95–96
Iso jn. 299, 323 – (Salamon fia) lásd Guti János
Istenfya jn. 408 – (Zakariás fia) 22
István (Amadé fia) lásd Tyukodi István – esztergomi érsek lásd Kanizsai János
(Amadé fia) – leleszi custos 250
– (Miklós fia) szatmári alispán lásd – mester (Ábrahám fia) lásd Laskodi cs.
Dománhidai István – mester (Simon bán fia) lásd Meggyesi
– (Perche fia: Pál fia) lásd Piricsei cs. (Mórichidai) János
– (Tamás fia) megyei ember 43 – vajai plébános 309
–, a váradelőhegyi konvent prépostja 122 – zágrábi püspök lásd Albeni János
Istvándi cs. 148, 236, 300, 314

210
Jánosi h. (Szatmár m.) 51, 86, 112,
117–118, 183, 253, 316, 366, 413,
440; lásd még Kis- és Kántorjánosi
– cs. 17, 239, 276, 366, 383; lásd még
Kisjánosi cs.
– Kántor cs. 58, 76, 78, 81–82, 86, 93–94,
100, 111, 114, 117–118, 124–127,
129, 138–139, 141, 184, 186, 205,
207, 253, 258, 270, 276, 278, 300,
366, 377, 380–381, 392
– – Domokos megyei ember 346
– – Imre szatmári alispán (1475) 424
– – István megyei ember 51
– – János (Miklós fia) szatmári szolgabíró
127
– – László szatmári alispán (1427–1436)
350, 354, 356–359, 361–365, 367,
369
– – Mihály megyei ember 193
Janusy lásd Jánosi
járás (processus) 453a, 462–463
Jármi h. (Szatmár m.) 171
– cs. 213–214, 258, 300, 366, 377, 379,
391, 404
– András nádori ember 356
– Benedek ügyvéd 392; megyei ember 393
– György megyei ember 253
– Imre ügyvéd 459
– István szatmári szolgabíró 447
– László nádori ember 356
Jaromy-i lásd Jármi
Jeges jn. 299
Joachim (Ábrahám fia) 23
jobbágynévsor, Aba (Szabolcs m.) 408
–, Apáti (Szatmár m.) 390
–, Börvely (Szatmár m.) 395
–, Csalános (Szatmár m.) 395
–, Fény (Szatmár m.) 395
–, Gut (Szabolcs m.) 408
–, Gyarmat (Szatmár m.) 402
–, Győrtelek (Szatmár m.) 400
–, Kálmánd (Szatmár m.) 442, 470
–, Károly (Szatmár m.) 395
211
–, Körtvélyes (Szatmár m.) 408
–, Mezőpetri (Szatmár m.) 395
–, Nábrád (Szatmár m.) 402
–, Nagykocsord (Szatmár m.) 400
–, Olcsva (Szatmár m.) 376, 390
–, Tunyog (Szatmár m.) 400
–, Vada (Szatmár m.) 395
Jog jn. 237
Jólovas jn. 402
Judás jn. 360, 390
K
Kabath jn. 402
Kádár jn. 299, 470
Kakas jn. 247, 299
Kalara jn. 470
Kálló h. (Szabolcs m.) 18, 99, 109, 139,
148; kh. 390
Kállói cs. 15, 20, 24, 33, 45, 47, 99,
126–127, 136, 139, 146, 149, 155,
163–166, 168, 202, 222–223,
225–226; 274, 321–322, 334, 344;
388, 391, 401–402, 404, 408–409;
lásd még Meggyesi, Nagysemjéni,
Radalfi és Semjéni cs.
– Iván (Egyed fia) szabolcsi ispán
(1318–1321) 18
– János szatmári jegyző (1516) 469
– Lökös cs. 360–362, 376–377, 385–387,
390–391, 398–400, 402–404, 410
– Miklós (Lökös fia) 259, 261, 264–265,
281–282, 284–285, 287–290, 293,
311, 321–322, 324, 334, 344,
358–360, 362–364; lásd még Semjéni
Miklós
– Vitéz cs. 414
Kállósemjén lásd Semjén
Kallou/Kallov/Kallow lásd Kálló
Kálmánd h. (Szatmár m.) 338, 340, 465,
470
kálmándi (Szatmár m.) jobbágynévsor
442, 470
Kalmár hospesnév 236 245, 247, 256–257, 268, 272, 279,
– lásd foglalkozás, kalmár 283, 286, 295, 298, 323, 325,
Kálnai cs. 439 327–328, 338, 349, 357, 359–360,
Kaloch-i lásd Gálocsi 368–371, 375–377, 384, 390–391,
kancelláriai jegyzet, főpapok és bárók 395–396, 418–419, 421–422,
döntése 377 425–426, 430–431, 437–438, 441,
– –, királyné saját utasítására 377 456, 468; lásd még Olcsvai cs.
Kanizsai János esztergomi érsek – István (András fia) ardói plébános
(1387–1418), királyi főkancellár 470–471; krasznai főesperes, erdélyi
(1387–1403) 245 kanonok 465, 467
Kantha jn. 247 – János megyei ember 365
Kántor cs. 474 – Lánc megyei ember 365
– András mester tizedszedő 171 – – cs. 340, 368–371, 418, 421, 425–426,
– cs. lásd még Derzsi, Hodászi, Jánosi, 428–430, 437, 441–443, 452
Kántorjánosi és Rohodi Kántor – László (Marhard fia) fogott bíró 263
– jn. 299, 363, 395 – Ördög cs. 3, 10, 107
Kántorjánosi h. (Szatmár m.) 379–380, – Simonfi cs. 465
382–383, 464, 473; lásd még Jánosi – Vajdafi cs. 437, 456
– cs. 379, 381–382; Kántor cs. 464 Karos jn. 231, 408
Kapi András lásd Tétényi András Karul lásd Károly
Kaplony h. (Szatmár m.) 217, 442, 465 Karus lásd Karos
– nb. András (Mike fia) 10 Karwl jn. 390
– – Mike (Mihály fia) szatmári szolgabíró Kassa jn. 299
3 Kasuch jn. 326
Kapolcsi lásd Nagypiricsei Kászonyi jn. 259, 261
Karácsondi jn. 259, 261 Káta h. (Pest m.) kh. 402
Karácsony jn. 259, 261 – jn. 299, 402
Karász h. (Szabolcs m.) 110, 122; mellett – nb. Gábor (János fia) 9
kh. 231, 268 – – Lukács (Gábor fia) 81, 83
– jn. 331 – – Tamás (Gábor fia) szatmári szolgabíró
Karaz lásd Karász 3, 6
Karazna lásd krasznai Katha lásd Káta
kard lásd fegyverzet Kathkow jn. 402
Károly (I.) magyar király (1308–1342) 14, Katho jn. 470
33, 48, 51, 54–55, 68, 70–72, 76–77, Kathy jn. 461
85–86 Katona jn. 402
– h./opp. (Szatmár m.) 107, 194–196, 208, Kávási cs. 369, 417
217, 418, 425–426, 437, 441, 456, – János (Fábián fia) ügyvéd 378
465, 470 Kazdag lásd Gazdag
károlyi (Szatmár m.) jobbágynévsor 395 Kazuni lásd Kászonyi
– – Mindenszentek-plébániatemplom 418 Kechke lásd Kecske
Károlyi cs. 107, 148, 194–196, 198, 208, Kecske jn. 408
217, 231, 233–234, 237, 242–243, Kedves jn. 390

212
Keer lásd Kér Kewer lásd Kövér
Keeth jn. 442 Kewkrathoheg fn. (Papos, Szatmár m.) 446
Kege lásd Kegye Kewlche-i lásd Kölcsei
Kegye h. (Szatmár m.) 132 kezes 397
Keheus jn. 408 Kidei cs. 327, 369, 371, 395
Kelche lásd Kölcse – Albert szatmári szolgabíró 250
Kemer lásd Kémer – Balázs ügyvéd 378, 384
Kemere-i lásd Kömörői – János szatmári szolgabíró 313
Kende cs. lásd Cégényi Kende – László szatmári szolgabíró 369, 371 373,
Kenderes cs. lásd Malomvízi Kenderes 375, 377
Kenderesi cs. lásd Kisvarsányi Kenderesi – Mihály ügyvéd 378
Kenthes jn. 360, 376, 390 – Pál szatmári szolgabíró 382, 420, 422
kepe lásd mint mértékegység, kepe kikiáltott közgyűlés 277–278, 299–300,
Kepes jn. 402, 461 366, 368–371, 374–377, 390–391,
Kér h. (Szatmár m.) 141, 150, 202, 204, 395–396, 402–404
206, 293, 321, 334, 358, 364, király: Albert, András (III.), Károly (I.)
400–401, 404 Lajos (I.), Lajos (II.), László (IV.),
– jn. 402 Mátyás (I.), Ulászló (II.), Zsigmond
Kéri cs. 402, 404 – jn. 334, 408, 442, 470
– András és Antal szamosszegi officiálisok királyi aula ifja: László (Kulus fia)
323 – – jegyzője: Mihály mester 220
– Lőrinc deák leveleki officiális 404 – ember, királyi kúriából kiküldött 220
Ker lásd Kér – – – – külön kirendelt 229–230
Keral lásd Király – –, Szatmár m. 119–122, 130–131,
Kércsi cs. 366, 403 134–136, 148, 150, 177, 366,
– Balázs kormányzói ember 402, 404 368–371, 374–375, 425, 457
– István, Miklós és Pál kormányzói – főkancellár: Albeni János, Kanizsai
emberek 402 János
Kerekes jn. 299, 360 – specialis notarius: Őri István mester 51
Kereskez-i lásd Körösközi – tárnokmester: Nekcsei Demeter
Keresztes jn. 299 királyné: Erzsébet (Albert király özvegye)
keresztesek 469 királynéi ember, Szatmár m. 376–377
Keresztúri Mihály szatmári alispán (1485) – kancellár: Albeni János
429 – udvarbíró: Paksi Olivér
Kernyche halastó (Panyola h., Szatmár m.) királynő: Mária
376-377 Kis (Kys, Parvus) jn. 259, 261, 336, 376,
Kérsemjén lásd Kissemjén és Semjén 390, 395, 402, 408, 423, 425
Keszi cs. 417 – cs., Bogdányi 322
– Nagy Albert szamosszegi officiális 349 – –, Pátyódi 356
Ketheles lásd Köteles – – lásd még Zsarolyáni Kis
Keuche-i lásd Kölcsei Kiscsaholy h. (Közép-Szolnok m.) 434
Keulden lásd Geulden Kiscsomaköz h. (Szatmár m.) 430
Keuncheus jn. 299 Kisianusi lásd Kisjánosi

213
Kisjánosi h. (Szatmár m.) 180, 205; lásd
még Jánosi
– cs. 16, 180, 205, 276; Kántor cs. 300
Kispeleske h. (Szatmár m.) 417
Kispiricse h. (Szatmár m.) 374–375
Kispiricsei cs. és ~ Mándi cs. 374–375
– Antal szolgabíró lásd Piricsei Antal
– István megyei ember 315
– Mihály szatmári szolgabíró 404
– Saraliay (Zsarolyáni?) cs. 375
Kissemien lásd Kissemjén
Kissemjén h. (Szatmár m.) 120, 145, 175,
402, 404
Kisvárda lásd Várda
Kisvárdai cs. 291; lásd még Várdai cs.
Kisvarsányi Kenderesi cs. 437
Kiszsadány h. (Szatmár m.) 172; lásd még
Nagyzsadány
Kisszekeres lásd Szekeres
Kochord lásd Kocsord
Kocsord h. (Szatmár m.) 14, 413; lásd még
Nagykocsord
Kocsordi cs. 123
– jn. 259, 261, 402, 445
Kolcs h. (Szatmár m.) 372–373
Kolcsszeg fn. (Kolcs h., Szatmár m.) 372
Komlód h. (Szatmár m.) 136
Komlódi Csák cs. 297
– – László ügyvéd 332
– László megyei ember 241
– Vörös cs. 136-137
Komor jn. 408
Komoróci Péter szatmári alispán
(1501–1502) 447–448
Kompaz jn. 442; lásd még Chompaz
Konch jn. 247, 293, 299, 402
Koncz jn. 408
Kondor jn. 323, 402
Kont Miklós nádor (1356–1367) 180, 185,
187
Kontár jn. 231
Kontus jn. 393
Kopach jn. 336
214
Kopasz jn. 38
Kopoz lásd Kopasz
kormányzó lásd Hunyadi János
kormányzói ember, Szatmár m. 390, 402,
404
Kormos jn. 402
Kóród h. (Szatmár m.) 314
Kóródi cs. 300, 318, 371, 480
Korog-i lásd Kóródi
Korpona v. (Hont m.) kh. 252
kovács lásd mesterség, kovács
– jn. 446, 470
Kowach/Kowacz lásd Kovács
Kozar jn. 442
Kozma jn. 402, 408
Köbli Miklós szatmári alispán (1359) 158
köböl lásd mint mértékegység, köböl
Kölcse h. (Szatmár m.) 148, 480
Kölcsei cs. 37, 39, 148, 236, 333
– András (Dénes fia) békési (1349–1356),
szatmári (1373–1375) ispán 136
– Bornemissza János szatmári alispán
(1445–1448) 383–384, 386; mint
ispán (1448) 387
– Bozjási András szatmári alispán (1494)
435, 453
– Farkas cs. 404
– – Jakab szatmári alispán (1427–1430,
1449) 350, 354, 356–359, 388–389;
szatmári esküdt (1444 körül) 380
– Miklós megyei ember 366
– Miklósi cs. 418
– Mikó cs. 371, 404
– lásd még Cégényi és Istvándi cs.
Kömörői cs. 18, 375
– János szatmári alispán (1440) 377
Körösközi György (Egyed fia), György
(másik) és Szombat Lukács ügyvédek
332
Körtvélyes h. (Szatmár m.) 408
körtvélyesi (Szatmár m.) jobbágynévsor
408
Köteles jn. 299, 400
Kövér jn. 402, 439, 445 89–90, 93–97, 99, 102–103, 112–113,
Középhegy h. (Szatmár m.) 224 117–122, 124–125, 130–137, 139,
közgyűlés lásd bírói, kikiáltott és megyei 141, 146–151, 156–157, 163–166,
közgyűlés 168–170, 173–177, 192–194, 204,
krasznai főesperes: Vince 206, 210–211, 213–216, 218–220
– ispán: Balogsemjén nb. Pál (Mihály fia), – (II.) király (1516–1526) 474–476
Meggyesi Simon (Móric fia) Lakatos pn. 417
Kubly lásd Köbli Lampertszásza v. (Bereg m.) 135; lásd
Kuchwrd lásd Kocsord még Beregszász
Kukus lásd Lökös Lanc/Lánc cs. lásd Károlyi Lánc
Kulch lásd Kolcs Lascud lásd Laskod
Kulchzegh lásd Kolcsszeg Laskod h. (Szatmár m.) 76, 85, 379, 413;
Kumld lásd Komlód (Szabolcs m.) 177, 366
Kunch jn. 299 Laskodi cs. 11, 17, 27–29, 31, 36, 40,
Kunth lásd Kont 43–44, 47–49, 51–52, 57, 59, 64–65,
Kusalyi Jakcs cs. 177 76, 81–83
– Miklós királyi ember 177 – János (Ábrahám fia) szatmári szolgabíró
külső-szolnoki szolgabíró: Parlagi Sinka 60, 81
(Pete fia) – Nagy Ábrahám lásd Vajai Nagy
Kwcz jn. 408 Ábrahám
Kwngh jn. 360 – Vaja(i) cs. 379
Kwrch jn. 470 Laskud lásd Laskod
Kwrcz jn. 442 László (Ábrahám fia) szatmári alispán lásd
Kwthes jn. 390 Gyakfalvi László
Kwthus jn. 376 – (Derzs fia) szatmári szolgabíró lásd Petri
KwthwsZeuthw jn. 366 László
Kyde jn. 402 – (IV.) magyar király (1272–1290) 3
Kyral lásd Király – (Kulus fia), a királyi aula ifja, királyi
Kyrch-i lásd Kércsi ember 134–135
Kys lásd Kis – opuliai herceg, nádor (1367–1372)
Kysianusy lásd Kisjánosi 196–198
Kyssemyen lásd Kissemjén –, a váradi Szent Zsigmond-oltár rektora,
káptalani kiküldött 371
L Lazarevics István rác despota (1389–1427)
Lachk jn. 402 296
Lackfi András székely (1347–1350), Lazy jn. 360
brassói (1344–1349), szatmári Lelei Márk szatmári helyettes alispán
(1346–1354) és máramarosi (1321) 22–23
(1346–1353) és ugocsai (1347–1353) Lelesz jn. 342
ispán 99–100, 109–110, 119, 122 leleszi custos: János
– Imre nádor (1372–1375) 200 – konvent mint hh. 64, 148, 150, 169, 180,
Ladanus hospesnév 236 275, 299–300, 309, 316, 356–357,
Lajos (I.) magyar király (1342–1382) 363, 366, 374, 376, 388, 390, 402, 419

215
– konventi kiküldött 396 Magasliget h. (Szatmár m.) 413
– – –: András 148 Magasmarti Pató János megyei ember 296
– – –: – pap 404 Magda jn. 470
– – –: Bálint pap 375 magna Sadan lásd Nagyzsadány
– – –: Dénes pap 366 Magnus lásd Nagy
– – –: György pap 377 Magyar pn. 417
– jn. 102 Majtény h. (Szatmár m.) kh. 53, 59,
Lengel/Lengen lásd Lengyel 73–75, 88, 94, 98, 103, 106–111,
Lengyelország 223 113–114, 116, 118, 120–121, 123,
Leszteméri Botos Márton szamosszegi 125–127, 129–131, 134–135, 148,
officiális 299 158, 167–168, 174–178, 205–207
– Zsigmond szatmári alispán (1436) 369 Majtényi cs. 60; Fodor cs. 53
Leukes lásd Lökös Majtisi cs. 315, 377
Levelek h. (Szabolcs m.) 404 – Mihály megyei ember 108
levelesítés 198 Makrai cs. 404
Liget erdő 267 – Benedek és István királyi emberek 374
lippai (Arad m.) kamara ispánja: Mihály – Lőrinc szatmári szolgabíró 441
mester 147 malom 180, 236, 349, 356, 413, 472
Logo jn. 360 Malomvízi Kenderes cs. 452
Lórándházi cs. 258 Mánd h. (Szatmár m.) 389
Loscud/Loskod/Loskud lásd Laskod Mándi cs. 367, 375, 389, 404, 453a; lásd
Lotárd mester szatmári szolgabíró lásd még Kispiricsei Mándi
Gutkeled nb. Lotárd – Bernát szatmári szolgabíró 441
Lovász jn. 402 – Ferenc megyei ember 388
Lowas lásd Lovász – György szatmári szolgabíró 369, 371,
Lökös h. (Szatmár m.) kh. 43–46 375
– jn. 402 – Mihály szatmári szolgabíró 401
Lőrinc (Domokos fia) lásd Arteusteleki cs. – Péter (szatmári alispán 1452) megyei
– (Péter fia) szatmári alispán lásd Vetési ember 349; szatmári szolgabíró 377
Lőrinc Mankó jn. 473
Lukács (Gábor fia) lásd Káta nb. Lukács máramarosi ispán: Lackfi András,
Lukácsi cs. lásd Szaniszlói Lukácsi Meggyesi Simon, Munkácsi Tódor
Lumperthzaza lásd Lampertszásza herceg, Perényi Péter
Luskud lásd Laskod Marcali Dénes (István fia) székely és
Lyppa-i lásd lippai szatmári ispán (1402–1403) 248, 250
Marczel jn. 442, 470
M Mária királynő (1382–1395) 222–226,
Macsi jn. 408 229–230
Mada h. (Szatmár m.) 291 Márk comes, szatmári alispán lásd Lelei
Madai cs. 65, 300, 345–348, 350, 366 Márk
– Tamás (szabolcsi alispán 1435–1440) Markrete jn. 334
366
Madarászi cs. 185

216
Márton cs. lásd Zsarolyáni Márton
– (János fia) becsi várnagy (1345)
és officiális 95–96
Martoni/Martonos h./pr. (Szatmár m.) 271,
301
Martoni Pál (Beke fia) megyei ember
143–144
Marws jn. 470
Masa cs. 18
Máté comes, majtényi officiális 148
– jn. 408, 472
– kamarás (Tétényi András sókamarás
familiárisa) 257
Mathen lásd Majtény
Mathos lásd Matolcs
Mathyka/Matika/Mathika lásd Matyika
Matolcs h. (Szatmár m.) 404
Matucsinai cs. 261, 387
Mátyás (I.) király (1458–1490) 408, 417,
420–422, 424, 428–429, 437
– szatmári alispán (1380–1381) 214, 216
Matyika jn. 395, 470
Mayor jn. 470
Meddyes lásd Meggyes
Medius Mons lásd Középhegy
Medve cs. lásd Vajai Medve cs.
Medyes/Meges lásd Meggyes
Megestheleke lásd Meggyes
Megleg jn. 299
megyei esküdt (1444) 378–379
– – ülnök 148, 231, 269, 370, 457–461,
469
– közgyűlés 55, 71, 76–77, 80, 84–86, 90,
94, 96, 99–101, 103, 109–110, 113,
115, 119–121, 125, 130–131,
134–137, 141–142, 148–150, 169,
174–178, 181, 194, 206
– ülnök 363–365, 379, 399, 474–475
Megyes lásd Meggyes
Meggyes h. (Szatmár m., ma
Aranyosmeggyes) 220; kerület 215
– – (Szatmár m., ma Nyírmeggyes) 111,
124, 222–223, 413, 423–424
217
Meggyesi cs. 270, 275, 311, 344, 372–373;
lásd még Kállói cs.
– (Mórichidai) István (Simon bán fia) 227,
229–230
– – János (Simon bán fia) 215–216, 220
– – Simon (Móric fia) szatmári,
máramarosi, ugocsai (1362–1364,
1367–1369) és krasznai ispán
(1362–1364) 174–178, 197
Méhes jn. 408
Mehes lásd Méhes
Meleg jn. 299, 323
Mendzenth lásd Mindszent
Menieu-i lásd Menyői
Menyői cs. 57, 59
mértékegység, kepe 195, 411
–, köböl 195, 229
–, öl 209
–, szekér 173, 221, 334, 406, 425
–, tunella 74
Mesi cs. 258
mesterség, dénárvető 167
–, íjkészítő (arcupar) 402
–, kovács 299, 334, 376, 390, 395, 402
–, mészáros 299, 365
–, molnár 349
–, szabó 261, 310, 360, 376, 390, 402
–, szűcs 334
–, varga 376, 390
Mezőpetri h. (Szatmár m.) 465; lásd még
Mezőszentpéter, Petri
– (Szatmár m.) jobbágynévsor 395
Mezőszentpéter h. (Szatmár m.) 417
Miche jn. 408
Micola/Micula lásd Mikola
Mihály comes (Ubul fia) szabolcsi és
szatmári szolgabíró lásd Balogsemjén
nb. Mihály
– mester, a királyi aula jegyzője, királyi
ember 220
– –, a lippai királyi kamara és erdélyi sók
ispánja 147
– –, a váradelőhegyi konvent familiárisa
122
– pap 309
– –, a váradi Szentlélek-oltár mester,
káptalani kiküldött 369
Mikaji Beregi cs. 446
Mike (Mihály fia) szatmári szolgabíró lásd
Kaplony nb. Mike
Miklós (Albert fia) szatmári alispán lásd
Tagyi Miklós
– (Jakcs fivére) lásd Kusalyi
– (Mihály fia) 91
– (Tivadar fia) lásd Császári Miklós
– (Zonga Péter fia) lásd Vetési cs.
– nádor lásd Zsámboki (Gilétfi) Miklós
– nádori bírságszedő 198
Miklósi cs. lásd Kölcsei Miklósi
Mikó (Ete fia) comes szatmári szolgabíró
lásd Szentemágocs nb. Mikó
– cs. lásd Kölcsei Mikó
– jn. 299
Mikola h. (Szatmár m.) 227, 252, 255
Mikolai cs. 50, 182, 209, 212, 227–228,
232, 241, 252, 254–255, 263, 300,
335, 402, 404, 427, 435–436, 451,
454; lásd még Simai Mikolai
– Benedek ügyvéd 332
– Domokos szatmári szolgabíró 241
– Ferenc matolcsi officiális 404
– László szatmári esküdt (1444) 379
Mindszenti cs. 369
– Péter (János fia) szatmári alispán (1360)
165, 167–168
Mineu-i lásd Menyői
Moch jn. 408
Mochar lásd Mocsár
Mochy lásd Macsi
Mocsár jn. 299, 475-476
Mohten/Mohthen lásd Majtény
Mohtyn lásd Majtény
Mokos cs., Zsarolyáni 453a
molnár lásd mesterség, molnár
– hospesnév 53
218
– jn. 299, 323, 360, 376, 390, 395, 402
Molnos/Molnus lásd Molnár
Monyo jn. 359
Morthuni lásd Martoni
Munkácsi Tódor herceg máramarosi és
szatmári ispán (1404–1406) 255
Muzsaj h. (Bereg m.) 418
Mycola lásd Mikola
Myhoch jn. 360
Mytes-i lásd Majtis
N
Nábrád h. (Szatmár m.) 358, 385, 402, 404
nábrádi (Szatmár m.) jobbágynévsor 402
– cs. 25, 66, 145, 212, 358–359, 364, 377,
402, 404
– János [Apsa fia] megyei ember 61
– – [Apsa fia: János fia] megyei ember 203
– – [Apsa fia: János fia: György fia: János
fia] megyei ember 236; szamosszegi
officiális 323; nádori ember 356
– Miklós [Apsa fia] megyei ember 25, 66
– – [Apsa fia: János fia] megyei ember
203, 212
Nabrag-i lásd Nábrádi
Nabrat lásd Nábrádi
Nadabi cs. 390–391
nádor 251; lásd még Bebek Detre,
Debreceni Dózsa, Drugeth Fülöp,
Drugeth Vilmos, Garai László, Garai
Miklós (id.), Garai Miklós (ifj.), Guti
Ország Mihály, Hédervári Lőrinc,
Ilsvai Leusták, Kont Miklós, Lackfi
Imre, László opuliai herceg, Pálóci
Máté, Perényi Imre, Szapolyai István,
Zsámboki (Gilétfi) Miklós
nádori ember, Szatmár m. 10, 356
Nag/Nagh lásd Nagy
Nagwelg lásd Nagyvölgy
Nagy (Nag/Nagh/Magnus) jn. 299, 360,
376, 390, 395, 400, 402, 408, 417,
425, 437, 442, 446, 470
– cs., Besenyődi 366
– –, Keszi 349
– – lásd még Apajkeresztúri, Bagosi,
Berei, Csaholyi, Diószegi, Pátyódi,
Piricsei, Rohodi, Terecsei és
Zsarolyáni Nagy
– Gergely szatmári alispán (1405) 255
– László szatmári várnagy és alispán
(1461) 409-410
– Miklós szatmári alispán (1462–1464)
412–414
– pn. 417
Nagybánya lásd Asszonypataka
Nagycsaholy h. (Közép-Szolnok m.) 434
Nagydobos h. (Szatmár m.) 267
Nagykálló lásd Kálló
Nagykocsord h. (Szatmár m.) 400
nagykocsordi (Szatmár m.) jobbágynévsor
400
Nagyléta h. (Bihar m.) kh. 218
Nagymihály h. (Bihar m.) 99, 174
Nagymihályi cs. 159
– István (András fia) szatmári alispán
(1367) 193
– Jakab (Péter fia) királyi ember 130–131
Nagypacali László (Benedek fia) szatmári
alispán (1419) 314
Nagypeleske h. (Szatmár m.) 417
Nagypiricse h. (Szatmár m.) 336, 375
Nagypiricsei cs. 336–337, 374; vagy
Kapolcsi cs. 375
Nagysemjén h. (Szabolcs m.) 42, 47, 74;
lásd még Kissemjén és Semjén
Nagysemjéni cs. 42, 46–47, 61–63, 84, 93,
98, 100, 104, 110, 116, 120, 124–125,
129–131, 138, 140–143, 145–147,
149–151, 153–154, 174–175, 179;
lásd még Kállói, Radalfi és Semjéni
cs.
– Lengyel cs. 20, 38, 45, 67, 73–75, 79,
93, 104–105, 174–175, 177, 200, 202,
204, 206
Nagytárkányi cs. 366
219
Nagyvölgy fn. (Kissemjén és Panyola
körül, Szatmár m.) 402
Nagyzsadány h. (Szatmár m.) 172; lásd
még Kiszsadány és Piskárkosi cs.
Nagyzsadányi cs. 300
Namény h. (Szatmár m.) 122, 310
Naményi cs. 122, 250
– János (Bencench fia) megyei esküdt
ülnök 148
– László (Jakab fia) megyei esküdt ülnök
148; fogott bíró 153
Napkor h. (Szabolcs m.) 146
Napkur lásd Napkor
Nekcsei Demeter királyi tárnokmester
(1316–1338) 50
Nelves lásd Nyelves
Nemes jn. 395
Német jn. 402, 470
Németi v. (Szatmár m.) 8, 24, 31, 148
Nempthy/Nempty/Nemty lásd Németi
nemzetség lásd Balog, Balogsemjén,
Borsa, Gutkeled, Kaplony, Káta és
Szentemágocs
Nethech halastó (Panyola h., Szatmár m.)
376–377
Niger lásd Fekete
Nogbatur lásd Bátor
Nogdubus lásd Nagydobos
Nogmihal/Nogmyhal lásd Nagymihály
NogZekeres lásd Szekeres
Nomen lásd Namény
Nova civitas lásd Újváros
Nyakas jn. 402
Nyakkuthl jn. 231
Nyelves jn. 227
Nyilas cs. lásd Radalfi Nyilas cs.
Nyíregyháza h. (Szabolcs m.) kh. 372
Nyíri cs. lásd Paposi Nyíri
Nylas lásd Nyilas
O
Oar lásd Óvári
officiális lásd tisztség, officiális
Okos jn. 395
Olach/Olah lásd Oláh
Oláh jn. 408, 442
Oláhcsaholy h. (Közép-Szolnok m.) 434
oláhok 145, 148, 215, 220
Olajos jn. 408
Olaszi cs. 102–103
– Móric szatmári alispán (1523) 480
Olayos lásd Olajos
Olazy lásd Olaszi
Olchina/Olchova lásd Olcsva
Olchoway lásd Olcsvai
Olchua/Olchwa lásd Olcsva
Olcsva h. (Szatmár m.) 175–176, 231, 233,
237, 242–243, 323, 349, 359–360,
376–377, 390–391, 419, 437, 465
Olcsvaapáti lásd Apáti
olcsvai (Szatmár m.) jobbágynévsor 376,
390
– cs. 10, 198; lásd még Károlyi cs.
– jn. 402
Oldalas jn. 395
Olivér szatmári ispán lásd Paksi Olivér
Oluboch, Olwbwch jn. 395
Olvasztó jn. 402
Olvazthow lásd Olvasztó
Ongai Hajas Tamás szatmári alispán
(1497) 439–440
Ongi lásd Ungi
Oproud lásd Apród
Oros h. (Szabolcs m.) 93
Orosi jn. 322
Orosz cs. lásd Csebi Orosz
– jn. 299
Orozlan jn. 402
Ország cs. lásd Guti Ország
– jn. 408, 442
országbíró: Bátori István (István fia),
Bátori István (János fia), Bebek
István, Pálóci László, Perényi Péter,
Szécsi Miklós, Szentgyörgyi Péter
országnagyok 243–244
Orzag/Orzagh lásd Ország
220
Ouar/Ouari/Ouary lásd Óvári
Óvári h. (Szatmár m.) 343; kh. 51–52, 115,
208–209, 211–212, 214, 216, 219,
221, 228, 405
– cs. 137, 195
– Agyatlan cs. 275
– János megyei ember 274
– Kövér András ügyvéd 445, 458, 479
– Pál darai jobbágy ügyvéd 332
– plébános 343
Owaly-i lásd Óvári
Owar/Owary lásd Óvári
Ö
öl lásd mint mértékegység, öl
Ömböly h./pr. (Szatmár m.) 233, 442, 465,
468
Őr h. (Szatmár m.) 11, 43–44, 48–49, 51,
122, 349, 366
Őri cs. 17, 44, 48–49, 122, 144, 198, 258,
277–278, 379, 464
– András szatmári alispán (1515–1520)
468–469, 471–478
– Bálint megyei ember 253, 302
– Benedek szatmári szolgabíró 474
– István mester, királyi specialis notarius
51
– János szatmári alispán (1455) 405
– jn. 299
Ördög cs. lásd Károlyi és Paposi Ördög
Ötvös jn. 402
– pn. 417
P
P. (Gek fia) szatmári alispán lásd Pál
(Gekmin fia)
Pachud-i lásd Pátyódi
Pagyud lásd Pátyod
pajzs lásd fegyverzet
Pajzsos jn. 360, 376, 390
Paksi Olivér királynéi udvarbíró
(1336–1360), szatmári ispán
(1355–1360) 134–135, 148
Paksy pn. 417
Pál (Beke fia) megyei ember lásd Martoni
Pál
– (Belenych fia) lásd Szaklyáni cs.
– (Gekmin fia) szatmári alispán (1316)
12–13
– (Lökös fia) lásd Besztereci cs.
– (Medve fia) lásd Vajai cs.
– mester, seregvezér lásd Balog nb. Pál
(Miklós fia)
– –, szatmári, bihari és krasznai ispán lásd
Balogsemjén nb. Pál
Palád h. (Szatmár m.) 68, 115, 413
Paládi cs. 68
Pálfalvi Burján cs. 300, 478
Pálóci László országbíró (1446–1470) 411,
418–419, 421–422
– Máté nádor (1435–1437) 370
Palotás jn. 299, 323, 446
Pályi h. (Szatmár m.) 207, 299, 323, 344,
349, 446
pályi (Szatmár m.) jobbágyok 446
– cs. 454
– János (Egyed fia) királyi ember 136
Panala/Panula/Panyala/Panyla lásd
Panyola
Panyit h. (Közép-Szolnok m.) 434
Panyola h. (Szatmár m.) 67, 176, 189,
192, 245, 247, 256, 329, 344, 359,
376–377, 385, 388, 400, 402, 404
Panyolai cs. 13, 37, 39, 66–67, 80, 176,
189, 192–193, 202–203, 242,
245–247, 251, 256, 311, 329–330, 344
– Lökös szatmári alispán (1366–1367)
182–184, 187–188, 190–191; hiripi
officiális (1370) 197
Panyula lásd Panyola
Pap cs., Bogdányi 322
Pap jn. 259, 261, 360, 376, 390, 402, 408
Papos h. (Szatmár m.) 153, 446
Paposi Gergely megyei ember 129
– Miklós (Iván fia) megyei ember 143
– Nyíri cs. 446–447
221
– Ördög cs. 277–278, 446–447
Parasznya h. (Szatmár m.) 413
Parázna jn. 299, 323
Parhida lásd Pelbárthida
Parlagi Pál szatmári ispán (1449–1453)
391–394, 397, 399, 401, 404
– Sinka (Pete fia) (külső-)szolnoki
szolgabíró 132
Parus jn. 408, 470
parva Sadan lásd Kiszsadány
Parvus lásd Kis
Pásztor jn. 299, 408, 470
Pathko jn. 408
Pathow lásd Pató
Pathyud lásd Pátyod
Patkós jn. 299
Pató János lásd Magasmarti Pató János
Patócs jn. 299
Pátyod h. (Szatmár m.) 101, 449–450; kh.
81–83
Pátyodi cs. 101, 300, 391, 404, 416;
Székely cs. 101
– Balázs megyei ember 232
– Bálint megyei ember 358
– Benedek királyi ember 374–375
– István szatmári alispán (1384) 225–226;
megyei ember 262
– János szatmári szolgabíró (1430, 1444)
361, 379; ügyvéd 399
– – szatmári szolgabíró (1497) 438
– Kis Bálint nádori ember 356
– Nagy István megyei ember 440
– Péter megyei ember 397
Patyud lásd Pátyod
Paysos/Paysus/Payzus lásd Pajzsos
Pázmán h. (Szatmár m.) 99, 128
Paznan lásd Pázmán
Pazonyi cs. 278, 291, 300
– Mátyás szatmári alispán (1411–1412)
278, 280
Pazthor lásd Pásztor
Pecudele(?)-i Domokos guti officiális 408
Pecz jn. 408
Peeth jn. 349 – Miklós 122
Pelbárthidai János (Ivánka fia) királyi – Péter székely (1397–1401), szatmári és
ember 148, 150 ugocsai (1397–1401, 1406–1419),
Pelbarthyda lásd Pelbárthida máramarosi (1404–1410) ispán,
Peleske h. (Szatmár m.) 417 országbíró (1415–1423) 263–264,
Peleskei cs. 182, 221 269, 273, 323, 325
– István megyei esküdt ülnök 148 Perkedi Bálint kormányzói ember 402
Pelselchy lásd Pelsőci Peryche lásd Piricse
Pelsewch lásd Pelsőc Pest v. (Pest m.) kh. 395
Pelsőc jn. 390 Pete h. (Szatmár m.) 442
Pelsőci Bebek lásd Bebek Petenye lásd Terecsei Petenye
– jn. 376 Péter (Ábrahám mester fia) lásd Csaholyi
Péntek jn. 299 cs.
Pentes jn. 299 – (Ferenc fia) 95-96
Pénzes János ügyvéd 272 – (Lökös fia) lásd Besztereci cs.
– jn. 395 – (Mihály fia) lásd Sámsoni cs.
pénznem, aranyforint 231, 323, 393, 406, – (Petrych fia) szatmári szolgabíró lásd
416–417, 419, 423, 427–428, 434, Egri Péter
436–437, 449, 458, 464, 470 – asszonypatakai plébános lásd Tibai Péter
–, dénár 6, 13, 19, 26, 56, 74–75, 92, 95, – szatmári plébános 10
117, 167, 181, 256, 328; új 333 Peterman hospesnév 236
–, ezüstmárka 263 Pether jn. 395
–, forint 148, 179, 182, 191–192, 200, 209, Pethew lásd Pető
215, 265, 380, 407, 439, 441, 445, Pethin jn. 400
453, 456, 461, 468-469, 472–473, 480 Pethphy jn. 390
– –, 100 újdénáros 263 Petneháza h. (Szatmár m.) 404
– –, szatmári 251 Petneházi cs. 300, 366, 402, 404, 463
– –, új 297, 309, 316 Pető jn. 402
–, garas 41, 98, 100, 186 Petri h. (Szatmár m.) 99, 327; lásd még
–, márka 70, 72, 132, 137; 10 pensa-s 198 Mezőpetri és Mezőszentpéter
Peökri Pál szatmári ispán (1303; hamis – cs. 32, 35, 56, 77; Ders cs. 77, 81, 83,
oklevél) 7 366
Perchy lásd Pércsi – László (Ders fia) szatmári szolgabíró 87
Pércsi jn. 408 Petrich jn. 402
Pereczsythew lásd Perecsütő Pheeleghaz-i lásd Félegyházi
Perecsütő jn. 470 Philep/Philip lásd Fülöp
Perény jn. 299 Philpus lásd Fülpös
Pereny lásd Perényi Philup/Philuph/Philyp(-i) lásd Fülöp(i)
Perényi Gábor 446-447 Phylehazay lásd Füleházi
– Gergely 267, 292 Phylpes-i lásd Fülpösi
– Imre nádor (1503–1519) 470–471 Piles jn. 299
– János 344 Pilis h. (Szatmár m.) 404
– jn. 299, 402 Pilisi cs. 375, 402–404

222
– Bálint kálmándi officiális 411–412
Piricsei cs. 106–107, 334, 404, 429;
Nagy cs. 106-107; lásd még Kis-
és Nagypiricsei
– Antal szatmári szolgabíró 366, 369, 371
– Tamás szatmári szolgabíró 429
Piscarcos/Piscarkas/Piscarkos lásd
Piskárkos
Piskárkos h. (Szatmár m.) 45, 172
Piskárkosi cs. 45, 53, 173, 300; lásd még
Nagyzsadányi
Pogány jn. 299, 390, 402
Polonus lásd Lengyel
Ponila/Poniula lásd Panyola
Ponola lásd Panyola
Pop lásd Pap
Popus lásd Papos
Porcsalma h. (Szatmár m.) kh. 467
Portelek h. (Szatmár m.) 436
Porteleki cs. 286, 300, 371, 436, 466;
Szénás cs. 371
– Miklós megyei ember 331
Pos jn. 360
Pósa jn. 390, 408
– Máté szatmári szolgabíró 462
processus (járás) 453a, 462–463
Pug jn. 400
Punyula lásd Panyola
Purbardhyda lásd Pelbárthida
Pusztadaróc h. (Szatmár m.) 461
Pyliske-i lásd Peleskei
Pyruhtos Mihály királyi ember 119
R 300–301, 303–305, 309, 366, 379,
Raach-i lásd Ráti
Radalf h. (Szatmár m.) 41, 124, 129, 131,
138, 158, 167, 213
Radalfi cs. 158, 161, 167, 201, 204–206,
212–214, 222–223, 225–226; lásd
még Kállói, Nagysemjéni és Semjéni
cs.
– Nyilas cs. 41, 223, 225
Radalph lásd Radalf
223
Rafael (Pál fia) lásd Derzsi cs.
Rakamaz h. (Szabolcs m.) kh. 11
Rápolti cs. 278
– András királyi ember 370
– László kormányzói ember 390
Ráskai cs. 411
– Lukács és Vid (Lóránt fiai) szatmári
alispánok (1393) 230
Raskud lásd Laskod h. (Szabolcs m.)
Rathko jn. 408
Ráti cs. 322
Rawazlukhegh fn. (Papos h., Szatmár m.)
446
Rechege lásd Recsege
Recsege h. (Szatmár m.) 116
Regech jn. 376
Remete pr. (Szatmár m.) 387
Remeteszeg h. (Szatmár m.) 413
Renes jn. 440
Renka jn. 360
Rescege lásd Reszege
Reszege h. (Szatmár m.) 331, 371
Reszegei cs. 331, 337, 339, 368–371
– György megyei ember 249
– Miclosazon nemesasszony 336
– Péter (Pál fia) megyei ember 225–226
– Sándor szatmári szolgabíró 101
Rewzeg jn. 390
Rezege lásd Reszege
Rimaszécs lásd Szécs
Rivulus Dominarum lásd Asszonypataka
Rodolf lásd Radalf
Rohodi cs. 40, 52, 65, 81, 83, 179, 278,
404, 463
– András megyei ember 207
– –, Antal és Mátyás kormányzói emberek
390
– Benedek királynéi ember 376–377;
kormányzói ember 390
– Ferenc megyei ember 415
– Geulden cs. 301, 303–305
– István királynéi ember 376–377;
„várnagy” 379
– János (Sándor fia) megyei ember 140,
165
– Kántor cs. 303–305, 309
– László megyei ember 155
– Mátyás megyei ember 235, 237
– Miklós (Sándor fia) megyei ember 168
– Nagy cs. 305, 366
– Péter szatmári alispán (1499) 445
– Simon szatmári szolgabíró 377, 380;
megyei ember 347; királynéi ember
376
– Török cs. 303–305, 309
– – Mihály megyei ember 345
Rohud lásd Rohod
Rokomoz lásd Rakamaz
Rompus jn. 298
Rosas jn. 400
Roskoványi Antal őri officiális 366;
szatmári alispán (1445–1446) 383
Rozsály h. (Szatmár m.) 32, 35
Rozsályi cs. 32, 35, 56, 115
– György (Gergely fia) szatmári alispán
(1357–1358, 1360) 140, 145,
148–155, 157, 160–162
– Kun cs. 259, 261, 321, 338
– Kun Miklós fogott bíró 255
Rufoyn lásd Rafael
Rufus lásd Vörös
Ruhud lásd Rohod
Ruphus lásd Vörös
Rusal lásd Rozsály
S – Lengyel cs. 104
Saas jn. 408
Sáfár jn. 395
– Tamás dengelegi udvarbíró 417
Salánki János szatmári alispán (1466) 415
Sályi h. (Szatmár m.) 365, 413
Sámely cs. lásd még Zsarolyáni Sámely
Sámelyházi cs. 300, 315, 377, 391
– Balázs és Benedek nádori emberek 356
224
– Fodor cs. 404
– György megyei ember 367
– Sámely cs. 404
– – Lőrinc szatmári szolgabíró 435
– Wolah cs. 391
Sámelyi cs. 375
– László királyi ember 374
– Márk megyei ember 228
Sámsoni cs. 21
Samuszeg lásd Szamosszeg
Sándor h. (Szatmár m.) 237, 413
Sánta hospesnév 236
– jn. 305, 309, 376, 390, 408, 470
Sápi cs. lásd Fülöpi Sápi
Saralian/Saralyan-i lásd Zsarolyáni
Sarkan lásd Sárkány
Sárkány jn. 376, 390
Sárköz h. (Szatmár m.) 407
Sárosi jn. 395
Sarosy lásd Sárosi
Sarwad-i lásd Szarvadi
Scalmad-i lásd Szalmadi
scolaris 385
Segly jn. 395
Selend-i lásd Selindi
Selindi cs. 430
Semjén h. (Kérsemjén, Szatmár m.) 6, 46,
61, 245, 247, 259, 261, 274, 321–322,
334, 344
– – (Nagysemjén; Szabolcs m.) kh. 1–2,
42,
Semjéni cs. 14–15, 19, 22, 25, 46–47, 50,
61–62, 116, 179; lásd még Kállói,
Nagysemjéni és Radalfi cs.
– Miklós (Lökös fia) 242, 245–247; lásd
még Kállói
– Ubul (László fia) szatmári alispán (1364)
181; ispán (1365–1366) 182-184
Semmyen/Semyen lásd Semjén
seregvezér lásd tisztség, seregvezér
Serelian lásd Zsarolyán
serviens 20, 25, 44, 51, 81, 83, 85, 91, Swlko jn. 470
100, 192, 200 Sydo-i lásd Zsidói
Siculus lásd Székely Syketeluke lásd Sigeteleke
Sigeteleke h. (Szatmár m.) 110 Syketh lásd Siket
Siket jn. 470 Syma lásd Sima
silva nigra lásd Feketeerdő Symen lásd Kissemjén
Sima h. (Szatmár m.) 241, 335 Symian/Symien lásd Semjén
Simai cs. 40, 50, 121; lásd még Synka lásd Sinka
Szárazbereki Simai Syrma lásd Szirma
– János ügyvéd 272 Syro jn. 470
– Mihály (Dezső fia) megyei esküdt ülnök Syrtha/Syntha jn. 259, 261
148 Sythe jn. 470
– Mikolai cs. 460 Syther jn. 470
Simon (Emuch fia) lásd Tunyogi cs. Sywegh lásd Süveg
– mester (Móric fia) lásd Meggyesi
(Mórichidai) Simon SZ
Simonfi cs. lásd Károlyi Simonfi szabó lásd mesterség, szabó
Sinka (Pete fia) (külső-)szolnoki – jn. 117, 299, 395, 408, 417, 444–445,
szolgabíró lásd Parlagi Sinka 470
– dobosi officiális 177 – lásd Csengeri Szabó
– jn. 299 Szabolcs megye hatósága 231
Sis jn. 231 szabolcsi alispán: Madai Tamás
sókamarás: Tétényi András 257 szabolcsi ispán: Kállói Iván
Solmus lásd Solymos – szolgabíró: Balogsemjén nb. Mihály
Solom lásd Sólyom (Ubul fia), Gutkeled nb. Hodos
Solumku lásd Sólyomkő Szakács jn. 441
Solymos h. (Szatmár m.) 148 Szakácsi h. (Közép-Szolnok m.) 132
Solymosi cs. 137, 148, 209 – Erdélyi Jakab szatmári alispán
Sólyom jn. 402 (1353–1354) 126–133
Sólyomkő h. (Bihar m.) 148 Szakállas jn. 402
Sombor jn. 408 – Mihály dománhidai vámszedő 101
Somogyi jn. 408 Szaklyáni cs. 24
Somusseg lásd Szamosszeg Szakolyi cs. 403
Somuzeg lásd Szamosszeg Szalka h. (Bereg m.) 418; (Szatmár m.)
Sonkád h. (Szatmár m.) 3, 413 400–401, 413, 458; kh. 3
Sorolan lásd Zsarolyán – jn. 299
Sós jn. 299, 402 Szalmadi György megyei ember 246, 249,
Sóskút h. (Szatmár m.) 296 251
Soumoszeg lásd Szamosszeg – János megyei ember 246
Sóvágó jn. 299, 408 Szamos f. (Szatmár m.) 42, 147, 242, 322,
Sphandi/Stephandi/Stfandy-i lásd Istvándi 356, 358, 373
Sunkad lásd Sonkád Szamosszeg h. (Szatmár m.) 14, 38, 66,
Süveg jn. 323 70, 72, 77, 142, 147, 150–151,

225
 175–176, 202–204, 206, 243, 251,
299, 323, 344, 349, 390
Szamosszegi Lőrinc becsi officiális 121
Szaniszló h. (Szatmár m.) 99, 442
– jn. 470
Szaniszlói cs. 156-157, 169; Lukácsi cs.
468
Szántó h. (Közép-Szolnok m.) 417
– jn. 402
Szántói Bekcs cs. 378, 413, 417
– János (Pető fia) 152, 172–173, 220;
királyi kúriából külön kirendelt királyi
ember 229–230
– – (Tamás fia) ügyvéd 378
– Pető szatmári (1317–1321, 1323–1330)
és erdődi (1323–1330) ispán 14,
16–18, 21, 33, 36, 38, 40, 42–46,
51–53
– Szabó Márton ügyvéd 378
Szapolyai István nádor (1492–1499)
437–438
Szárazberek h. (Szatmár m.) 413
Szárazbereki Simai cs. 435
Szarka Miklós szatmári alispán
(1355–1357) 134–135, 137–138,
140–144
Szarvadi cs. 300, 335, 371
Szász jn. 395
Szatmár megye közössége 227, 406
– v. (Szatmár m.) 24, 98, 120, 238, 296,
417; kh. 22, 50, 196–197, 409–410
szatmári alispán: Bagosi László, Balogi
Adfi Domokos, Bánházi János, Bátori
János (György fia), Betleni Gergely,
Bogáti Miklós, Byzo Simon, Csaholyi
Miklós, Csarnavodai Domokos,
Csegöldi Mátyás és Fodor […],
Debreceni Fodor János, Debreceni
Székely Tamás, Dolhai Szaniszló,
Dománhidai György és István,
Ellyevölgyi János, Erdélyi László,
Fancsikai Lázár, Földesi András és
Tamás meg Nagy Benedek, Fülpösi
226
Ferenc, János, Máté, Péter és Tamás,
Gacsályi Bertalan, Ehellős, Elek,
György és Imre, Gyakfalvi László,
Gyarmati Benedek, Hodászi Kántor
Mihály, Ibrányi László, Jánosi Kántor
Imre és László, Keresztúri Mihály,
Komoróci Péter, Köbli Miklós,
Kölcsei Bornemissza János, Bozjási
András és Farkas Jakab, Kömörői
János, Leszteméri Zsigmond, Mándi
Péter, Mátyás, Mindszenti Péter,
Nagy Gergely, Nagy László,
Nagy Miklós, Nagymihályi István,
Nagypacali László, Olaszi Móric,
Ongai Hajas Tamás, Őri András és
János, Pál (Gekmin fia), Panyolai
Lökös, Pátyódi István, Pazonyi
Mátyás, Ráskai Lukács és Vid,
Rohodi Péter, Roskoványi Antal,
Rozsályi György, Salánki János,
Semjéni Ubul, Szakácsi Erdélyi
Jakab, Szarka Miklós, Szemerei
Szemere Kelemen, Tagyi Miklós,
Temesközi Nagy Mihály, Téti Gábor
és János, Újhelyi György, Vetési
István, János és Lőrinc, Zsarolyáni
Zsoldos Balázs
– dénárverők kamarása 167
– esküdt: […] Mihály, Csomaközi Pál,
Kölcsei Farkas Jakab, Mikolai László,
Tatárfalvi Tatár Pál
– helyettes alispán: Lelei Márk
– ispán: Balogsemjén nb. Pál, Bátori
András (István fia), András (András
fia) és János (Bereck fia), Bebek
László, Bélteki Balk, Drág és János,
Bélteki Drágfi Bertalan, Borsa nb.
Beke, Csáki Ferenc, György és
László, Debreceni Dózsa, Hunyadi
János, Kölcsei Bornemissza János,
Lackfi András, Marcali Dénes,
Meggyesi (Mórichidai) Simon,
Munkácsi Tódor herceg, Paksi Olivér,
 Parlagi Pál, Perényi Péter, Semjéni
Ubul, Szántói Pető
– jegyző: Kállói János, Tyukodi Mihály
– plébános: Péter 10
– polgárok 417
– szolgabíró: Balogsemjén nb. Mihály
(Ubul fia), Bátori Bereck, Berei
János, Csögi Gergely és Farkas
János, Császári György, Tivadar és
Szele István, Egri Imre, László, Péter
és Tamás, Gencsi János és Mihály,
Gutkeled nb. Hodos és Lotárd, Hodosi
András és István, Iklódi [...] Albert,
Jánosi Kántor János, Jármi István,
Kaplony nb. Mike, Káta nb. Tamás,
Kidei Albert, János, László és Pál,
Kispiricsei Mihály, Laskodi János
(Ábrahám fia), Makrai Lőrinc, Mándi
Bernát, György, Mihály és Péter,
Mikolai Domokos, Őri Benedek,
Pátyodi János, Pátyódi másik János,
Piricsei Antal és Tamás, Petri László
(Ders fia), Pósa Máté, Reszegei
Sándor, Rohodi Simon, Sámelyházi
Sámely Lőrinc, Szentemágocs nb.
Mikó (Ete fia), Terecsei Miklós,
Tyukodi András, Elek, István és
Miklós, Urai Tamás, Vajai Nagy
Ábrahám, Vitkai András, Vizsolyi
Csák, Zsarolyáni Mokos Jakab és
Zsoldos János
– várnagyok: Byzo Simon, Csarnavodai
Domokos, Nagy László
Szatmárnémeti lásd Németi és Szatmár
Szécsi Domokos erdélyi püspök
(1357–1368) 171
– Miklós országbíró, turóci ispán
(1355–1358) 136
Székely cs. 54-55; Pátyódi 101
– – lásd még Debreceni Székely
– hospesnév 236
– ispán: Csáki György, Lackfi András,
Marcali Dénes, Perényi Péter
227
– jn. 408
szekér 43, 222, 229, 277, 293, 299, 318,
354, 363, 407, 442, 446, 470, 474;
lásd még mint mértékegység, szekér
Szekeres h. (Szatmár m.) 8; lásd még
Ábrahámszekerese
– jn. 376, 390, 400, 417, 470
Szekeresi cs. 64, 84, 108, 135, 160, 162,
170, 227
– Tompus cs. 192–193
Szél jn. 395
Szele cs. lásd Császári Szele
Szemerei Szemere Kelemen szatmári
alispán (1497) 439–440
Szemes jn. 470
Szénás cs., Porteleki 371
Szent István-egyház konventje lásd
váradelőhegyi konvent
– Mihály-egyház, Vada 32
– Zsigmond-oltár, Várad 371
Szentemágocs nb. Mikó (Ete fia) szatmári
szolgabíró 3, 6
Szentgyörgyi Péter országbíró
(1500–1517) 465, 467
szentjobbi apát 369, 371
– konvent mint hh. 425
Szentlélek-oltár, Várad 369
Szentmárton h. (?) 204
Szentpál pr. (Szatmár m.) 465; lásd még
Toh
Szennyesi cs. 153-154, 185, 339, 375, 404
– Aba szatmári alispán (1290–1300 között)
5
– Ambrus királyi ember 374; kormányzói
ember 402
– Jakab megyei ember 187, 193
– Péter kormányzói ember 402
Szép jn. 336, 360
Szepesbéla h. (Szepes m.) kh. 277
Szepesi cs. 417, 420
– ispán: Drugeth Fülöp
– László, a király által kijelölt bíró 370
Széplak h. (Bihar m.) 187
Széplaki cs. 185, 187 Tarcha lásd Tarcsa
Szeredi cs. 230 Tarcsa h. (Bihar m.) 174, 436
Szilágyi jn. 395, 456 Tarján jn. 299
Szirma h. (Ugocsa m.) 132 Tarkan lásd Tárkány
Szirmai cs. 423 Tárkány h. (Szatmár m.) 111, 163–164
szlavón bán lásd Cudar Péter Tarpa jn. 299
Szodorói cs. 413, 417 Tasnádi cs. 101
szóláti (Bihar m.) monostor 89, 97 – helynök 436
Szolga jn. 395, 442, 470 – jn. 397
szolnoki ispán: Debreceni Dózsa Tatár h. (Szatmár m.) 50; kh. 25, 27
– lásd még külső-szolnoki – cs. lásd Tatárfalvi Tatár
Szombat cs., Körösközi 332 – Miklós (Gutkeled nb.) királyi ember 136
Szopsa h. (Szatmár m.) 108 Tatárfalvi Tatár Pál megyei ember 358;
Szovát cs., Endrédi 331 szatmári esküdt (1444) 379
Szováti András (Miklós fia) szatmári Téglás jn. 400
alispán (1394–1395) 232, 234 Telegdi cs. 457
Sződi jn. 402 Telek h. (Szatmár m.) 413
Szőke cs., Dománhidai 47 Telekesi cs. 41
– jn. 376, 390, 408, 442 Temesközi Nagy Mihály szatmári alispán
Szőlősi György kálmándi officiális (1444) 379
411–412 temető 215
Szőrös jn. 402 Tereche lásd Terecse
szűcs lásd mesterség, szűcs Terecse pr. (Szatmár m.) 366
Terecsei Miklós (Petenye fia) szatmári
T szolgabíró 72
Tagyi Miklós (Albert fia) szatmári alispán – Nagy Jakab megyei ember 140, 167–168
(1320–1321) 16, 20–21, 34, 42 – Petenye megyei ember 17
Tákosi László (Sándor fia) megyei ember Teremi Vetési cs. 437
155 Tétényi András mester, sókamarás
Takus lásd Tákos (1405–1416) 257
Tálas jn. 360, 376, 390, 470 Téti Gábor szatmári alispán (1406) 262
Taligás pn. 417 – János (János fia) szatmári alispán (1410,
Tamás (Szilveszter fia) lásd Kisjánosi cs. 1412–1417) 271, 283, 286, 291,
– (Zovárd fia) lásd Endrédi Tamás 294–298, 300–302, 306–311, 313
– mester, szatmári szolgabíró lásd Káta nb. Thakus jn. 395
Tamás Thalas lásd Tálas
– –, ugocsai ispán lásd Jánki Tamás Thaligas lásd Taligás
Táncos pn. 417 Thanczas lásd Táncos
tanúvallatás 375, 377, 379, 391, 396, Thapazthow lásd Tapasztó
403–404, 469, 474 Thar lásd Tar
Tapasztó jn. 402 Thas cs. 374
Tar hospesnév 236 Thas jn. 239
– jn. 395, 408 Thasnad-i lásd Tasnádi

228
Theglas lásd Téglás tizedszedő lásd tisztség, tizedszedő
Theme jn. 395 Tiztaberek lásd Tisztaberek
Theodor lásd Tivadar Tódor herceg lásd Munkácsi Tódor
Thereche lásd Terecse Toh vagy Szentpál pr. (Szatmár m.)
Therewk lásd Török 428–429
Theth jn. 299 Tohi (Tahi) cs. 134
Theureuk lásd Török Tóhát jn. 376
Thewrsek jn. 395 Tóháti jn. 390
Thoh lásd Toh Tolvaj jn. 470
Thohath lásd Tóhát Tompus cs., Szekeresi 192–193
Tholway lásd Tolvaj Tooh lásd Toh
Thonka jn. 390 Tót hospesnév 236
Thot lásd Tót – jn. 299, 327, 360, 376, 395, 400, 402,
Thot/Thoth lásd Tót 408, 417, 423–424, 445
Thowhathy lásd Tóháti Tótfalu h. (Szatmár m.) 318
Thwborcz lásd Tiborc Toth lásd Tót
Thwr fn. lásd Túr Touodor lásd Tivadar
Thwser lásd Tőzsér Török cs. lásd Rohodi Török
Thwzes jn. 402 – Imre dobosi officiális 446
Thycod-i lásd Tyukodi – jn. 299, 343
Thyn jn. 395 – pn. 417
Thyugod-i lásd Tyukodi Tövisi cs. 111
Tibai cs. 369 Tőzsér jn. 402
– Péter asszonypatakai plébános Tunugh-i lásd Tunyogi
(1397–1419) 238 Tunyog h. (Szatmár m.) 400; kh. 354,
Tibateleki cs. 371 356–357, 377
Tiborc jn. 395 tunyogi (Szatmár m.) jobbágynévsor 400
Tikud-i lásd Tyukodi – cs. 26, 293, 300, 321, 366, 379, 391, 404
Timoteus h. (Szatmár m.) 210–211 – Ábrahám megyei ember 397
Tisza f. (Szatmár m.) 242 – András (Imre fia) megyei ember 344,
Tisztaberek h. (Szatmár m.) kh. 220 354
tisztség, adószedő 406 – Imre megyei ember 334, 344
–, officiális 66, 70, 77, 95–96, 121, 148, – János ügyvéd 399
177, 200, 243, 299, 323, 349, 366, – Tamás (Bertalan fia) megyei ember 364
404, 408, 411, 446, 465, 470 Túr f. (Kissemjén és Panyola körül) 402
–, seregvezér 12 – halastó (Szatmár m.) 251
–, tizedszedő 171 Túri cs. 403
–, vámszedő 101 turóci ispán: Szécsi Miklós
–, várnagy 95–96, 379, 407, 409–410, Túrterebes h. (Szatmár m.) 200
412–413 Tymatius lásd Timoteus
Tivadar (Miklós fia) szatmári szolgabíró Tyodor lásd Tivadar
lásd Császári Tivadar Tyuis-i lásd tövisi
– jn. 299

229
TY
Tyukod h. (Szatmár m.) 95, 338, 478
Tyukodi cs. 26, 95-96, 278, 300, 371, 375,
391, 423
– Albert megyei ember 362
– Amadé cs. 424, 448
– András szatmári szolgabíró 450, 467
– Bálint nádori ember 356
– Dombai cs. 478
– Elek szatmári szolgabíró (1440) 377
– Fekete László királyi ember 368
– István megyei ember 286
– – (Amadé fia) szatmári szolgabíró 101;
ügyvéd 98
– István nádori ember 356
– Lökös megyei ember 168
– Mihály királyi ember 370
– – diák, szatmári jegyző (1505) 450
– – (Domokos fia) megyei ember 165
– Miklós szatmári szolgabíró 424
– Péter királyi ember 368, 370
Tyukud lásd Tyukod
Tywk jn. 231
U – cs. 10; lásd még Csomaközi cs.
Ubul (László fia) szatmári alispán és ispán
lásd Semjéni/Kállói Ubul
Udvari h. (Szatmár m.) 215
Ugocsa jn. 390
ugocsai ispán: Csáki György, Jánki
Tamás, Lackfi András, Marcali Dénes,
Meggyesi (Mórichidai) Simon,
Perényi Péter
Ugrai cs. 454
Új utca (Károly h., Szatmár m.) 456
Újfalu h. (Csenger-, Szatmár m.) 413
Újhelyi György (Márton fia) szatmári
alispán (1407–1410) 267–268, 270,
272–276
Újlaki cs. 258
Újváros h. (Szatmár m.) 197
Ulászló (II.) király (1490–1516) 430–433,
436, 442–447, 450, 456, 467
230
Ungi jn. 390–391, 395
universitas lásd Szatmár megye közössége
Ura h. (Szatmár m.) 338
Urai cs. 112–113, 371, 377, 391, 423, 440,
449–450, 453
– Balázs megyei ember 206
– György ügyvéd 332
– Imre királyi ember 368, 370
– István királyi ember 374
– Tamás megyei ember 251; szatmári
szolgabíró 280, 331
Urlundi jn. 360
utca 456
út 72, 183, 218, 229, 304, 335
Ü
ügyvéd 98, 180, 272, 316, 332, 357,
363–364
ügyvédvallás 272, 332, 378
ülnök lásd megyei ülnök
V
Vada h. (Szatmár m.) 338, 465
vadai (Szatmár m.) jobbágynévsor 395
– Fekete cs. 134
– Márton (Péter fia) megyei ember 32, 35
– Szent Mihály-egyház 32
Vaja h. (Szatmár, majd 1417/1419-től
Szabolcs m.) 11, 17, 40, 43, 48–49,
51, 186, 199, 207, 248, 277–278, 299,
301–303, 305, 310, 312, 317, 472,
475–476
Vajai cs. 1–2, 27–29, 31, 36, 92, 102–103,
144, 183–184, 186, 188, 207, 235,
248, 253, 271, 277, 299–305, 309,
312–317, 320, 345–348, 350, 366,
377, 404, 432–433, 474–476; lásd
még Laskodi cs.
– András (Jolad fia) megyei ember 114,
118
– Antal (János fia) megyei ember 138
– Bodor János megyei ember 183
– Custos cs. 271
– Domokos (András fia) megyei ember
184
– Gergely megyei ember 253
– –, István és János kormányzói emberek
390
– György királynéi ember 376; királyi
ember 391; kormányzói ember 390,
402
– Ibrányi cs. 474–475
– Medve cs. 27–29, 36
– Nagy Ábrahám (Mihály fia) szatmári
szolgabíró 118, 127, 151, 155, 158,
166–167; megyei ember 127, 129;
fogott bíró 153
– Tamás megyei ember 248; ügyvéd 316
– Vajai cs. 472, 481
– plébános: János 309
Vajda jn. 395, 408
Vak jn. 231
Vakarch jn. 470
Vállaj h. (Szatmár m.) 295, 338
vám 413
vámos lásd foglalkozás, vámos
– jn. 299
vámszedő lásd tisztség, vámszedő
Várad v. (Bihar m.) kh. 147, 156
váradelőhegyi konvent familiárisa mint
konventi kiküldött 122
– – mint hh. 8, 76, 119–122
– – prépostja: István 122
váradi káptalan 434
– – mint hh. 10, 92, 130–131, 134–136,
176–177, 357, 368–371, 436, 445,
457
– káptalani kiküldött: László, a Szent
Zsigmond-oltár rektora 371
– – –: Mihály pap, a váradi Szentlélek-
oltár mestere 369
– Szent Zsigmond-oltár rektora: László
371
– Szentlélek-oltár mestere: Mihály pap
369
231
Várasdobosi cs. 300
Várdai cs. 70, 72
varga lásd mesterség, varga
– jn. 247, 395, 408, 417, 449–450, 461,
470
Vári Imre kormányzói ember 402
– jn. 299
Varjú jn. 376
várnagy lásd tisztség, várnagy
Varró jn. 299, 323, 329, 360, 390
Varsány h. (Szatmár m.) 69, 87–88, 292
Vas jn. 470
Vasad h. (Szatmár m.) 99, 174
Vassan lásd Varsány
Vasvári h. (Szatmár m.) és egyház
temetője 215
– cs. 215–216, 220
– Tamás megyei esküdt ülnök 148
Vathy lásd Vátyi
Vátyi jn. 299
Vaya lásd Vaja
Vbul lásd Ubul
Vég jn. 360, 376, 390, 400, 402, 470
Vékás jn. 360, 376, 390
Vér jn. 299
Veronica jn. 390
Veteis lásd Vetés
Vetés h. (Szatmár m.) kh. 19, 21, 31, 33,
39–42, 201–203
– jn. 327
Vetési cs. 10, 68, 71, 115, 157, 178, 300,
327–328, 368–371, 417, 439, 454,
479; lásd még Csomaközi cs.
– Ambrus fogott bíró 255
– György megyei ember 365
– István szatmári alispán (1460) 407
– Jakab (László fia) szatmári alispán
(1420) 315–316, 318–319
– János szatmári alispán (1455) 405
– lásd még Teremi Vetési
– László (Pál fia) megyei ember 225–226
– Lőrinc (Péter fia) szatmári alispán (1389,
1396) 227, 235; megyei ember 234
– Miklós (Pál fia) megyei ember 214 Vysul lásd Vizsoly
– Zonga cs. 178 Vytez/Vythez lásd Vitéz
Vethes/Vethys lásd Vetés Vythka lásd Vitka
Vetys lásd Vetés
Vezend h. (Szatmár m.) 368–369, 431, W
437, 465; kh. 369 Wadyda lásd Vada
Vezendi jn. 442, 470 Warada lásd Várda
Vile jn. 336 Wardi jn. 395
Vince krasznai főesperes 101 Warga lásd Varga
Vinche jn. 401 Warro lásd Varró
Visegrád v. (Pilis m.) kh. 54, 68, 70, 89, Waryw lásd Varjú
93, 95, 139, 146, 163–164, 185, 192, Wassad lásd Vasad
194, 200, 210, 213, 239, 245, 247 Waswar lásd Vasvári
Visul lásd Vizsoly Waya lásd Vaja
Vita-i Nagy Tamás megyei ember 237 Wayda lásd Vajda
Vitéz jn. 360, 376, 390, 395 Wbul lásd Ubul
Vitka h. (Szatmár m.) 31, 390 Wduari lásd Udvari
Vitkai cs. 194, 300, 366 Wegh lásd Vég
– András szatmári szolgabíró 101; megyei Wekas lásd Vékás
ember 69, 151; fogott bíró 153 Weres lásd Vörös
– – megyei ember 240 Wernyka jn. 376
– Jakab megyei ember 256 Wethes lásd Vetés
– László fogott bíró 153 Wethesy lásd Vetési és Teremi Vetési
– – megyei ember 240, 256 Wezend lásd Vezend
– Zsigmond királyi ember 366 Wgocha/Wgucha lásd Ugocsa
Vizsoly h. (Szatmár m.) 318 Wlczw lásd Olcsva
Vizsolyi cs. 102-103, 152 Wngy lásd Ungi
– Csák (Mihály fia) szatmári szolgabíró Wolah cs. lásd Sámelházi Wolah
158; megyei ember 113 Wolyas jn. 397
Voda lásd Vada Wosuary lásd Vasvári
Vosuari/Vosuary lásd Vasvári Woya lásd Vaja
Vosyan lásd Varsány Wra lásd Ura
Voya lásd Vaja Wrdung lásd Ördög
Vozytha jn. 408 Wuche jn. 400
Vörös cs., Komlódi 136-137 Wyd jn. 395
– Benedek comes lásd Bátori Vörös cs. Wydka lásd Vitka
– jn. 148, 228, 299, 334, 395, 402 Wyssegrad lásd Visegrád
– László ügyvéd 363-364 Wythez lásd Vitéz
Vra/Vray lásd Ura Wywcha lásd Új utca
Vrus lásd Oros
Vsad lásd Vasad
Vykas lásd Vékás
Vyssegrad lásd Visegrád

232
Y Zenyes lásd Szennyes
Yaka-i lásd Jákói Zepes-i lásd Szepesi
Ylyes jn. 461 Zeph lásd Szép
Yuanusi/Yvanusy lásd Jánosi Zeplak lásd Széplak
Zered-i lásd Szeredi
Z Zeremi Pál ügyvéd 272
Zabas jn. 395 Zeremy jn. 402
Zabo lásd Szabó Zernes lásd Szennyes
zágrábi püspök: Albeni János Zeuke lásd Szőke
Zajtai László (Tamás fia) megyei ember Zewdi lásd Sződi
216 Zewke lásd Szőke
Zakachy lásd Szakácsi Zewkeres lásd Szekeres
Zakalas/Zakalus lásd Szakállas Zewres lásd Szőrös
Zakol-i lásd Szakolyi Zolad-i lásd szóláti
Zalaka lásd Szalka Zolga lásd Szolga
Zalasy jn. 408 Zoltán cs. lásd Csepei Zoltán
Zalka lásd Szalka Zólyomi cs. lásd Albisi Zólyomi
Zambo jn. 299 Zombok jn. 299, 323
Zamossceg lásd Szamosszeg Zomossceg lásd Szamosszeg
Zamuzzeg lásd Szamosszeg Zomus lásd Szamos
Zanizlo/Zanizlow lásd Szaniszló Zomussceg/Zomusscyg/Zomusseg/Zomzeg
Zantho/Zanthov/Zanthow/Zanto lásd lásd Szamosszeg
Szántó Zonga cs., Vetési 178
Zanyzlo/Zanyzlow lásd Szaniszló Zonyw jn. 408
Zarka lásd Szarka Zovath-i lásd Szováti
Zarraz jn. 241 Zudor lásd Cudar
Zarvad-i lásd Szarvadi Zunga lásd Zonga
Zathondy jn. 376 Zupsa lásd Szopsa
Zavath-i lásd Szováti Zwlga lásd Szolga
Zaz lásd Szász Zylagy lásd Szilágyi
Zeech lásd Szécs Zyle jn. 408
Zeel lásd Szél Zyrma lásd Szirma
Zegy lásd Szamosszegi
Zekel lásd Székely ZS
Zekeres lásd Szekeres Zsadány lásd még Kis- és Nagyzsadány
Zekul lásd Székely Zsámboki (Gilétfi) Miklós nádor
Zele lásd Szele (1342–1356) 105
Zeleméri cs. 454 Zsarolyán h. (Szatmár m.) 8, 210–211
Zemes lásd Szemes Zsarolyáni cs. 278, 375, 377
Zenas lásd Szénás – Gergely megyei ember 349; királyi
Zenies lásd Szennyes ember 370
Zenthiog-i lásd szentjobbi – György megyei ember 367
Zenthmartun lásd Szentmárton – – (Gál fia) megyei ember 387

233
– – (Márton fia) megyei ember 387–388 Zsidói cs. 221
– Kis cs. 391 Zsigmond király (1387–1437) 227, 230,
– Márton cs. 460 233–234, 239–240, 245–247, 249,
– Mihály megyei ember 262 252, 254, 259–262, 268, 273,
– Mokos Jakab szatmári szolgabíró 453a 277–280, 293–294, 299–300,
– Nagy cs. 391 303–308, 312–313, 317, 319, 322,
– Péter királyi ember 374 324–325, 327–330, 336–337, 339,
– Sámely cs. 391 341, 348, 350, 357, 360–361, 363,
– Zsoldos Balázs szatmári alispán (1483) 368–371
427 Zsoldos cs. lásd Zsarolyáni Zsoldos
– – János szatmári szolgabíró 369, 371,
375

234
 Levéltári jelzetek mutatója
(A félkövér DL- és DF-számok után a kötet tételszámai következnek.)

DL

3219: 77; 4766: 152; 17017: 408–409; 20505: 436, 466; 22015: 461; 22514: 434, 444–445;
31262: 111; 38358: 416; 38596: 315; 39465: 117–118; 39476: 180; 39479: 201; 39482:
218–219; 39487: 239–240; 39490: 258; 39503: 276; 39511: 342; 39519: 354; 39520: 356;
39521, 39525: 351-355; 39553: 380; 39557: 379; 39559: 381–382; 39573: 392; 39574:
393; 39575: 394; 39589: 383; 39600: 415; 39613: 469; 40391: 20; 41074: 106; 41076:
107; 41113: 112–113; 41128: 114; 41261: 134; 42022: 205; 43259: 297; 43592: 336–337;
44627: 397; 44826: 406; 45629: 423-424; 47843: 33; 47922: 5; 47941: 34; 47950: 26;
50640: 6; 50652: 13; 50654: 14; 50655: 15; 50675: 19; 50709: 24; 50715: 25; 50732: 35;
50747: 32; 50753: 38; 50761: 39; 50787: 42; 50820: 45; 50821: 46; 50830: 47; 50846: 50;
50975: 56; 51050: 61; 51051: 62; 51058: 63; 51079: 66; 51080: 67; 51089: 73; 51090:
74; 51091: 75; 51102: 79; 51103: 80; 51233: 91; 51335: 93–94; 51401: 98; 51405: 100;
51436: 104; 51438: 105; 51455: 109; 51496: 110; 51530: 94; 51566: 116; 51580: 120;
51617: 124–125; 51633: 126; 51634: 127; 51635: 128; 51636: 129; 51637: 130; 51639:
157; 51700: 138; 51729: 140; 51732: 139, 141; 51737: 142; 51742: 143; 51763: 145;
51772: 148; 51773: 146, 149; 51774: 150; 51778: 147, 151; 51810: 154; 51811: 153;
51816: 155; 51826: 156–157; 51859: 158; 51877: 161; 51880: 163, 165; 51881: 166;
51890: 167; 51891: 164, 168; 51968: 171; 51969: 172; 51970: 173; 51992: 174; 51993:
175; 51994: 176; 51995: 177; 52047: 179; 52082: 169; 52095: 185, 187; 52097: 189;
52098: 190; 52112: 192–193; 52160: 197; 52214: 200; 52238: 202; 52239: 203; 52242:
204, 206; 52316: 212; 52353: 213–214; 52473: 223, 225; 52474: 222, 226; 53126: 242;
53140: 245–246; 53144: 247, 249; 53173: 251; 53250: 256; 53287: 259–260; 53309:
261–262; 53334: 264; 53349: 265; 53504: 270; 53524: 274; 53654: 293-294; 53679: 296;
53710: 281–282, 284–285, 287–290; 53933: 311; 54177: 321; 54192: 322, 324; 54257:
329–330; 54319: 334; 54484: 344; 54691: 358; 54692: 359; 54705: 360–361; 54743:
362; 54841: 363; 54842: 364; 55201: 376–377; 55366: 385–386; 55391: 387; 55420:
388; 55436: 390–391; 55515: 398–399; 55519: 400–401; 55527: 404; 55700: 410; 56009:
403; 56409: 473; 56542: 131; 56543: 37; 56544: 16; 56557: 4; 62181–62182: 86; 62265:
366; 62391: 462; 62392: 463; 62418: 474; 64020: 69; 64023: 87; 64024: 88; 64115: 237;
64283: 365; 64374: 405; 64967: 221; 65061: 378; 65084: 413; 65096: 417, 420; 66975:
411–412; 67143: 439; 68060: 374–375; 69811: 367; 69821: 389; 69878: 440; 69889: 449;
69892: 453; 69911: 480; 69923: 450; 70573: 427, 451; 71420: 182; 72092: 224; 72188:
478; 72389: 209; 72390: 215–216; 72392, 72396: 220; 72397: 232; 72398: 241; 72400:
252, 254; 72401: 255; 72402: 263; 72404: 453a; 72408: 318; 72409: 326; 72410: 331;
72411: 332; 72412: 333; 72413: 335; 72416: 343; 72425: 435; 72426: 454; 72428: 460;
72436: 477; 72452: 227; 73365: 475; 75401: 267; 76227: 9; 76291: 21; 76512: 58; 76585:
70, 72; 76609: 84; 76818: 99; 76889: 108; 77085: 132–133; 77141: 136–137; 77270:

235
160; 77272: 162; 77302: 170; 77716: 210–211; 78002: 228; 78257: 236; 79111: 291;
81416: 407; 82173: 446–447; 84596, 84598: 456; 85334: 159; 85348: 178; 85548: 238;
90873: 339, 341; 95130: 448; 95142: 338; 96057: 11; 96091: 27; 96094: 28; 96096: 29;
96105: 31; 96112: 36; 96117: 40; 96121: 41; 96128: 43; 96129: 44; 96138: 48; 96139:
49; 96155: 51; 96157: 52; 96167: 54–55; 96183: 57; 96185: 59; 96190: 60; 96196: 64;
96199: 65; 96205: 76; 96207: 78; 96213: 81; 96214: 82; 96215: 83; 96230: 89–90; 96240:
92; 96283: 102–103; 96321: 119, 122; 96328: 123; 96350: 135; 96356: 144; 96392: 181;
96397: 97; 96401: 183; 96402: 184; 96408: 186; 96410: 188; 96422: 191; 96473: 199;
96508: 207; 96686: 235; 96727: 248; 96744: 253; 96787: 271; 96803: 277–278; 96890:
299–300; 96907: 301; 96908: 302; 96915: 305–306; 96916: 303, 307; 96917: 304, 308;
96919: 309; 96929: 310; 96940: 312–313; 96968: 314; 96984: 316; 96986: 317, 319;
96989: 320; 97042: 345; 97046: 346; 97048: 347; 97053: 348, 350; 97651: 472; 97682:
476; 97687: 479; 97706: 481; 97741: 432–433; 97742: 12; 97743: 17; 97744: 121; 97752:
2; 97753: 1; 97821: 95–96; 97822: 101; 97846: 464; 98513: 10; 98531: 53; 98563: 196;
98604: 194; 98609: 195; 98613, 98623: 198; 98625: 208; 98636: 217; 98671: 233–234;
98729: 243–244; 98741: 231, 268; 98748: 257; 98768: 272; 98781: 279–280; 98782: 283;
98783: 286; 98788: 295; 98792: 292; 98797: 298; 98852: 327–328; 98853: 323, 325;
98866: 340; 98872: 368; 98875: 349; 98887: 357; 98934: 368–369; 98984: 384; 99027–
99028: 395–396; 99048: 418, 421; 99049: 419, 422; 99107: 426; 99127: 428–429; 99178:
437–438; 99180: 441; 99201: 442–443; 99227: 452; 99269: 468; 99276: 471; 99357:
430–431; 99358: 370–371.

DF

208922: 457; 208927: 455; 209644: 372–373; 210843: 465, 467; 224695: 458–459;
250417: 3; 251725: 18; 253428: 68, 71; 253431: 85; 253440: 115; 253478: 229–230;
253513: 414; 280550: 269, 273; 285120: 250; 285865: 275.

236