Mia Cou​to

AZ OROSZ​LÁN VAL​LO​MÁ​SA

Mia Cou​to: A Con​fissão da Leoa

Co​py​right © Mia Cou​to, 2012

For​dí​tot​ta: Pál Fe​renc

Bo​rí​tó​ter​ve​ző: Ta​bák Mik​lós

 ELÖLJÁRÓBAN
2008-ban az a vál​la​lat, ahol dol​go​zom, ti​zen​öt fi​a​tal​em​bert kül​dött ki, hogy te​le​pí​tett kör​nye​zet​-
vé​del​mi fel​ügye​lő​ként dol​goz​zon az észak-mo​zam​bi​ki Cabo Del​ga​do sze​iz​mi​kus tö​rés​vo​na​la​i​nak
geo​ló​gi​ai fel​tá​rá​sa so​rán. Ezen a vi​dé​ken ak​ko​ri​ban az orosz​lá​nok mind gyak​rab​ban tá​mad​tak em​-
ber​re. Ezek​nek a vég​ze​tes tá​ma​dá​sok​nak a szá​ma né​hány hét alatt a tu​cat​nyit is meg​ha​lad​ta. Négy
hó​nap alatt pe​dig húsz​ra nőtt.
Fi​a​tal mun​ka​tár​sa​ink az ős​er​dő​ben dol​goz​tak, sá​tor​ban alud​tak, és gya​log men​tek egyik fa​lu​ból
a má​sik​ba. En​nél​fog​va könnyű cél​pon​tot je​len​tet​tek az orosz​lá​nok​nak. Mi​nél ha​ma​rabb va​dá​szo​kat
kel​lett kül​de​ni a te​rep​re, akik meg​vé​dik őket. Azt ja​va​sol​tuk az olaj​vál​la​lat​nak, hogy fog​lal​koz​zon
en​nek a ve​szély​for​rás​nak a vég​le​ges el​há​rí​tá​sá​val: tisz​tít​sa meg a te​re​pet az em​ber​evő orosz​lá​nok​-
tól. Szer​ződ​tet​tek is két ta​pasz​talt va​dászt, akik Ma​pu​to-ból el​utaz​tak Vila de Pal​ma-ba, ahol a
leg​több orosz​lán​tá​ma​dás tör​tént. A te​le​pü​lé​sen né​hány he​lyi va​dászt is fel​fo​gad​tak, hogy ve​lük
együtt ve​gye​nek részt a haj​tó​va​dá​szat​ban. A ha​lot​tak szá​ma köz​ben hu​szon​hat​ra emel​ke​dett.
A va​dá​szok két hó​na​pon át ku​dar​cot ku​darc​ra hal​moz​tak, ál​lan​dó ret​te​gés​ben él​tek, és na​pon​ta
kö​nyö​rög​tek se​gít​sé​gért, amíg vég​re si​ke​rült meg​öl​ni​ük a gyil​kos orosz​lá​no​kat. De nem csak ezek​-
kel a ne​héz​sé​gek​kel kel​lett szem​be​néz​ni​ük. Fo​lya​ma​to​san ér​zé​kel​ték, hogy az iga​zi bű​nö​sök egy
lát​ha​tat​lan vi​lág la​kói, akik​kel szem​ben a pus​ka és a go​lyó sem​mit sem ér. A va​dá​szok vé​gül meg​-
ér​tet​ték, hogy a mun​ká​ju​kat aka​dá​lyo​zó ti​tok​za​tos je​len​sé​gek olyan tár​sa​dal​mi fe​szült​sé​gek kö​vet​-
kez​mé​nyei, ame​lyek​nek a meg​ol​dá​sá​ra ők sem​mi​kép​pen nem al​kal​ma​sak.
Kö​zel​ről él​tem meg ezt a hely​ze​tet. Nem​egy​szer meg​for​dul​tam azon a vi​dé​ken, ahol ezek a tra​gi​-
kus ese​mé​nyek tör​tén​tek, és az ott ta​pasz​tal​tak nyo​mán ír​tam meg ezt a tör​té​ne​tet, ame​lyet va​ló​sá​-
gos ese​mé​nyek és sze​mé​lyek ih​let​tek.
Amíg az orosz​lá​nok el nem mond​ják a sa​ját tör​té​ne​te​i​ket, ad​dig a va​dá​szok lesz​nek a va​dász​tör​-
té​ne​tek hő​sei.
Af​ri​kai köz​mon​dás
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(1)
A hír
Bol​dog az orosz​lán, ame​lyet az em​ber meg​eszik, és az orosz​lán em​ber​ré fog vál​ni; és át​ko​zott
az em​ber, akit az orosz​lán meg​eszik, és az orosz​lán em​ber​ré fog vál​ni.
Az Evan​gé​li​um Ta​más sze​rint

Is​ten va​la​mi​kor asszony volt. Még mi​előtt messzi​re ke​rült vol​na mind​at​tól, amit te​rem​tett, és ami​-
kor még nem hív​ták Nun​gunak, a Min​den​ség Ura ép​pen olyan volt, mint a vi​lág va​la​mennyi asszo​nya.
Azok​ban az idők​ben még ugyan​azon a nyel​ven be​szél​tünk, mint a ten​ge​rek, a föld és az egek. A nagy​-
apám azt mond​ja, hogy ez a bi​ro​da​lom már rég ha​lott. De va​la​hol, a lé​nyünk mé​lyén még él en​nek a
tá​vo​li idő​nek az em​lé​ke. Fenn​ma​rad​tak azok a káp​rá​za​tok és bi​zo​nyos​sá​gok, ame​lyek Ku​lu​ma​ni​ban, a
mi fa​lunk​ban nem​ze​dék​ről nem​ze​dék​re száll​nak. Az​zal pél​dá​ul mind​annyi​an tisz​tá​ban vol​tunk, hogy az
ég​bolt még nem ké​szült el. Pe​dig az asszo​nyok már ez​red​évek óta szö​vik vég​te​len fá​tyol​szö​ve​tét.
Ami​kor ki​göm​bö​lyö​dik a ha​suk, az ég is meg​nő egy ki​csit. De ha el​ve​szí​tik egy gyer​me​kü​ket, a
menny​bolt​nak ez a da​rab​ká​ja újra el​enyé​szik.
Ta​lán ezért is tör​tént, hogy anyám, Ha​ni​fa As​su​lua le nem vet​te sze​mét a fel​hők​ről a leg​idő​sebb lá​-
nya te​me​té​sén. A nő​vé​rem, Silên​cia volt a leg​utób​bi ál​do​za​ta az orosz​lá​nok​nak, akik he​tek óta ret​te​-
gés​ben tar​tot​ták a fa​lun​kat.
Alig ma​radt be​lő​le va​la​mi, ezért a tes​tét a bal ol​da​lá​ra fek​tet​ték, ke​let felé for​dít​va az ar​cát és dél
felé a lá​bát. A szer​tar​tás alatt anyám mint​ha tán​cot járt vol​na: újra meg újra oda​ha​jolt a kor​só​hoz,
ame​lyet a sa​ját ke​zé​vel ké​szí​tett. Vi​zet hin​tett maga köré a föld​re, ame​lyen olyan​for​mán ta​po​dott a két
lá​bá​val, mint a mag​ve​tő.
A te​me​tés​ről vissza​té​rő anyám sze​mé​ből majd ki​csor​dult az ég. A házun​kig alig né​hány lé​pés volt
csak az út; a csa​lád te​me​tő​je ott hú​zó​dott a falu ha​tá​rá​ban. Ha​ni​fa útba ej​tet​te a Li​deia fo​lyót, hogy
tisz​tí​tó für​dőt ve​gyen, én pe​dig jócs​kán le​ma​rad​va mö​göt​te, el​tün​tet​tem a sír​hoz ve​ze​tő nyo​mo​kat.
– Ráz​zá​tok le a lá​ba​to​kat, mert a por​sze​mek szí​ve​sen utaz​nak.
Te​me​tőnk meg​szen​telt föld​jé​ben több ke​reszt is állt, ez mu​tat​ta, hogy má​sok va​gyunk, mint a muzul​-
má​nok és a po​gá​nyok. Ma már tu​dom: nem a tisz​te​let ve​zé​rel ab​ban, hogy kő​la​pot he​lye​zünk a ha​lot​ta​-
ink fölé. Ha​nem a fé​le​lem. Ret​te​günk at​tól, hogy vissza​tér​nek. És ez a fé​le​lem idő​vel még az irán​tuk
ér​zett vá​gya​ko​zást is le​győ​zi.
A csa​lád min​den tag​ja be​tar​tot​ta a pa​ran​cso​la​tot: vissza​fe​lé nem jö​het​tünk azon az úton, ame​lyen
oda​fe​lé men​tünk. A fe​jem​ben ma​ka​csul meg​ma​radt egy kép: a Silên​cia tes​tét be​bo​rí​tó fe​hér lep​lek úgy
ver​des​tek, mint tö​rött ma​dár​szár​nyak, mi​köz​ben ma​gas​ba emel​ve vit​ték őt.
A házunk kü​szö​bé​hez érve anyám úgy né​zett kör​be, mint​ha za​var​ná, hogy a ház még áll, kor​ta​la​nul
és múl​ha​tat​la​nul. A házunk ki​rítt a szal​ma​fe​de​les kuny​hók kö​zül. Be​ton​ház volt, hor​gany​le​mez​ből ké​-
szült a te​te​je, vol​tak ben​ne szo​bák, ebéd​lő és kony​ha. A pad​lót sző​nye​gek bo​rí​tot​ták, és az ab​la​ko​kon
por​lep​te füg​gö​nyök lóg​tak. Mi ma​gunk is kü​lön​böz​tünk Ku​lu​ma​ni töb​bi la​kó​já​tól. Leg​in​kább az
anyám, Ha​ni​fa As​su​lua, aki egy mű​vel​tebb nép​osz​tály​hoz tar​to​zó csa​lád​ból szár​ma​zott, és maga is ta​-
nult asszony volt. Ami​kor vissza​tér​tünk a te​me​tés​ről, csak bá​mul​tam, mi​lyen szép asszony: bár a
gyász mi​att le​bo​rot​vál​ta a ha​ját, az ar​cán nem ha​gyott nyo​mot a bá​nat. Hosszan né​zett rám, mint​ha
azon töp​ren​ge​ne, mit kezd​jen ve​lem. Úgy gon​dol​tam, anyai gyön​géd​ség tük​rö​ző​dik a te​kin​te​té​ben. De
nem. A sza​vai más ér​ze​lem​ről val​lot​tak:
– Soha nem érez​he​ted át egy anya szo​mo​rú​sá​gát.
– Ké​rem, mama, most vesz​tet​tem el a test​vé​re​met – mond​tam.
– De te soha nem fogsz egy gye​re​ket el​ve​szí​te​ni. Is​ten akar​ta így.
Az​zal há​tat for​dí​tott ne​kem. Már me​zít​láb volt, be​lé​pett az aj​tón, és le​fe​küdt az ágy​ra. Igen, van, aki
el​te​met​he​ti egy gye​re​két. Vele ez már meg​tör​tént. De ez a bú​csú​zás soha nem is​mét​lőd​het meg. Egy
ha​lott gyer​mek​nél na​gyobb le​mon​dást sen​ki nem kí​ván​hat meg egy anyá​tól.
Ez​u​tán az apám arra kér​te a si​ra​tó​asszo​nyo​kat, hogy hagy​ja​nak ma​gunk​ra. Be​lé​pett a fél​ho​má​lyos
ház​ba, és a fe​le​sé​ge fölé ha​jol​va azt kér​dez​te:
– Mi​ért bo​rot​vál​tad le a ha​jad? Hát nem va​gyunk ke​resz​té​nyek?
Ha​ni​fa meg​von​ta a vál​lát. Ab​ban a pil​la​nat​ban ő ép​pen se​ho​vá sem tar​to​zott. Ab​ba​ma​radt a ha​lott​-
si​ra​tók sí​rá​sa-rí​vá​sa, és nem tu​dott mit kez​de​ni a be​ál​ló nagy csön​des​ség​gel.
– És most mi lesz, nt​wan​gu?
Mint a Ku​lu​ma​ni​ban élő asszo​nyok, ő is nt​wan​gu-nak szó​lí​tot​ta a fér​jét. A fér​fit, aki Ge​ni​to Se​ra​-
fim Mpe​pe név​re hall​ga​tott. De az asszony tisz​te​let​ből soha nem mond​ta ki a ne​vét. A mű​vel​tebb nép​-
osz​tály​hoz tar​toz​tunk, de itt él​tünk Ku​lu​ma​ni​ban. A je​le​nünk min​den da​rab​ká​ja a múlt​ból épült fel.
Oda​ku​co​ro​dott a fér​je mel​lé, és olyan ked​ve​sen be​szélt hoz​zá, mint még soha, min​den sza​va egy fel​hő
volt, amely be​fol​doz​ta az eget.
– Hogy most mi lesz? Nos, most...most élünk to​vább, nem, asszony?
– Én már nem va​gyok al​kal​mas az élet​re, nt​wan​gu.
– Sen​ki nem al​kal​mas rá. De a lá​nyunk azt kéri tő​lünk: él​jünk.
– Ne be​szél​jen ne​kem ar​ról, hogy mit kér tő​lünk a lá​nyunk. Soha meg nem hall​gat​ta őt.
– Ne kezdd! Most ne, asszony.
– Fo​gal​ma sincs róla, mit kér​dez​tem: mit csi​ná​lunk a lá​nyunk​nak az​zal a ré​szé​vel, ame​lyet nem
te​met​tünk el?
– Nem aka​rok er​ről be​szél​ni. Alud​junk.
Az asszony fel​kö​nyö​költ. A sze​me rés​nyi​re szű​kült, mint egy víz​be​fúlt​nak.
– De a mi Silên​cia-nk...
– Hall​gass, asszony! El​fe​lej​tet​ted, hogy soha töb​bé nem mond​hat​juk ki a lá​nyunk ne​vét!
– Tud​nom kell, hogy mit te​met​tünk el a tes​té​ből!
– Mond​tam már, asszony, hall​gass.
Le​ve​lek resz​ke​té​se volt a hang​já​ban: apám a sa​ját bel​ső pok​la​i​val vi​as​ko​dott. A lá​nya ma​rad​vá​nya​-
it tar​tal​ma​zó át​vér​zett, csö​pö​gő zsák még ott lük​te​tett az em​lé​ke​ze​té​ben. Újra meg​ro​han​ta őt ez az el
nem te​met​he​tő em​lék​kép: a fel​tor​ló​dó han​gok és a ré​mü​let, amely​re az elő​ző nap haj​na​lán éb​redt. Ge​-
ni​to Mpe​pe a tra​gé​dia elő​ér​ze​té​vel ment át az ud​va​ron. Né​hány pil​la​nat​tal ko​ráb​ban hal​lot​ta, hogy az
orosz​lá​nok a ház kö​rül ólál​kod​nak. Az​tán egy​szer csak sem​mi​be tűnt a mor​gás, ki​ál​tás és jaj​szó lé​pett
a he​lyé​be, és a vi​lág da​ra​bok​ra hull​va el​süllyedt: sem​mi nem ma​radt ben​ne. Ezt csak az fe​lejt​he​ti el,
aki soha nem élt.
– A szí​vét? – erős​kö​dött Ha​ni​fa.
– Megint kez​ded? Nem azt mond​tam, hogy hall​gass?
 – El​te​met​tük a szí​vét? Maga na​gyon jól tud​ja, mit csi​nál​nak a szív​vel...
Apám mé​lyet só​haj​tott, a tető alá akasz​tott el​nyűtt ru​há​kat néz​te. Úgy érez​te, ő is olyan, mint ezek a
ru​ha​da​ra​bok, ame​lyek alak​ta​la​nul és lé​lek nél​kül le​beg​nek a sem​mi​ben. Sze​lí​den ezt mond​ta:
– Gon​dold csak meg, asszony: nincs olyan sír​gö​dör, amely​ben ez a gyer​mek nyu​god​hat​na.
– Nem aka​rom hal​la​ni, in​kább el​me​gyek.
– El​mégy?
– El, és meg​ke​re​sem az ős​er​dő​ben, ami még meg​ma​radt a lá​nyunk​ból...
– Nem mégy. Eb​ből a ház​ból ki nem mégy.
– Sen​ki nem tart​hat vissza.
Ki​ment vol​na a ház​ból, el​bók​lá​szott vol​na az em​ber nem jár​ta vi​dé​ke​ken, a lá​bá​ból vér fa​kadt vol​-
na, a sze​mét éget​te vol​na a tűző nap, de csak ke​res​te vol​na, mi ma​radt Silên​cia-ból, im​már az örök​ké​-
va​ló​ság​ba köl​tö​zött lá​nyá​ból. A fér​je el​áll​ta az út​ját, és meg​fe​nye​get​te:
– Meg​köt​lek egy kö​tél​lel, aho​gyan az ál​la​to​kat szo​kás.
– Kös​sön csak meg. Jó ide​je ál​la​ti sor​ban va​gyok már. Jó ide​je egy ál​lat​tal fek​szik össze az
ágyá​ban...
Ez​zel pont ke​rült az ügy vé​gé​re; Ha​ni​fa két kar​já​val kör​be​fon​ta a lá​bát, és el​csen​de​se​dett, mint​ha
alud​ni ké​szül​ne.
– A föl​dön akarsz alud​ni? – kér​dez​te Ge​ni​to.
Az asszony el​nyúj​tó​zott a föl​dön, feje a pad​ló kö​vén nyu​go​dott. Sze​ret​te vol​na ki​hall​gat​ni a föld
mé​lyét. A Ku​lu​ma​ni​ban élő asszo​nyok tit​kok tu​dói. Tud​ják azt is, hogy az any​juk szí​ve alatt nö​ve​ke​dő
mag​za​tok oly​kor meg​vál​toz​tat​ják a fek​vé​sü​ket. A vi​lá​gon min​de​nütt meg​for​dul​nak ma​guk kö​rül, en​ge​-
del​mes​ked​ve a föld mé​lyé​ből föl​tö​rő han​gok​nak. A hol​tak​kal is ugyan​ez tör​té​nik: egy éj​sza​ka – és ez
csak ezen az éj​sza​kán tör​tén​het meg – pa​ran​csot kap​nak arra, hogy meg​for​dul​ja​nak a föld mé​lyé​ben.
És ek​kor a sír​kö​vek fö​lött vil​ló​zó fé​nyek gyúl​nak, mint​ha ezüs​tös por ka​va​rog​na. Aki úgy al​szik, hogy
a föld​re ta​paszt​ja a fü​lét, hall​ja, hogy for​go​lód​nak a ha​lot​tak. Ge​ni​to nem tud​ta, hogy Ha​ni​fa ezért
hagy​ta ott az ágyat és a pár​nát. A föld​höz si​mul​va hall​gat​ta a mély​ből jövő han​go​kat. Ha​ma​ro​san hall​-
ja majd a lá​nyát. Ta​lán még az ik​rek, a rég el​holt Umin​ha és Igu​a​li​ta is üzen​nek a túl​vi​lág​ról?
A fér​fi nem fe​küdt le: tud​ta, hogy hosszú éj​sza​ka vár rá. Lá​nya szét​mar​can​golt tes​té​nek em​lé​ke szer​-
te​szag​gat​ta az ál​mát. Az orosz​lán böm​bö​lé​se vissz​han​go​kat vert a ben​ső​jé​ben, szi​lán​kos​ra ha​so​ga​tott
min​den órát. El​áll​do​gált a ve​ran​dán, be​le​bá​mult a sö​tét​ség​be. Ta​lán le​csil​la​pít​ja a lel​két ez a nyu​ga​-
lom. De a csend olyan, akár egy ki​for​dí​tott főtt to​jás, má​so​ké a héja, de mi tö​rünk össze ben​ne.
Két​sé​gek gyö​tör​ték: hogy tör​tén​he​tett meg ez a tra​gé​dia? A lá​nya az éj​sza​ka kö​ze​pén ki​ment vol​na a
ház​ból? És ha ki​ment, azért ment-e ki, hogy koc​káz​tas​sa az éle​tét? Vagy ép​pen el​len​ke​ző​leg, az orosz​-
lán tört be a ház​ba, rab​ló – és nem vad​ál​lat – mód​já​ra cse​le​ked​ve?
Hir​te​len az egész vi​lág da​ra​bok​ra tört: reb​be​nő lép​tek hor​zsol​ták fel az ős​er​dő csend​jét. Ge​ni​to
szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből. Meg​tör​tént, ami min​dig meg​tör​té​nik: az orosz​lá​nok vissza​jöt​tek, hogy
fel​fal​ják az elő​ző nap ma​ra​dé​kát.
A fér​fi vá​rat​la​nul, mint​ha ör​dög száll​ta vol​na meg, or​dí​ta​ni kez​dett, és csak ro​hant kör​be-kör​be:
– Tu​dom, hogy ott vagy​tok, ör​dög​fattyak! Gyer​tek elő az er​dő​ből, hadd lás​sa​lak ben​ne​te​ket, van​-
tu​mi va vanu!
Az ab​lak​ból lát​tam őt, ahogy té​bo​lyult dü​hé​ben ki​kel az orosz​lán​em​be​rek, a van​tu​mi va vanu-k el​-
len. Az​u​tán egy​szer csak a föld​re zu​hant, olyan esen​dő​en, mint​ha va​la​ki ki​rán​tot​ta vol​na aló​la a lá​bát.
Las​san fel​né​zett, és lát​ta, hogy sö​tét de​ne​vér​szár​nyak bo​rul​nak fölé. Nesz nem hal​lat​szott, le​vél vagy
szárny nem rez​zent a feje fö​lött. Ge​ni​to Mpe​pe nyom​ke​re​ső volt, ol​va​sott a sza​van​na leg​ap​róbb je​le​i​-
ből is. Sok​szor mond​ta ne​kem: a csön​det csak az em​be​ri lé​nyek is​me​rik. A töb​bi élő​lény szá​má​ra a
vi​lág soha nem néma, mert jól hall​ha​tó​an zsi​bog még a sar​ja​dó fű és a ki​bom​ló rügy is. Az ős​er​dő​ben
az ál​la​tok a hal​lá​suk​kal tá​jé​ko​zód​nak. Apám ab​ban a pil​la​nat​ban leg​in​kább egy ál​lat sze​re​tett vol​na
len​ni. Hogy az em​be​rek​től tá​vol vissza​hú​zód​has​son a vac​ká​ba, s szo​mo​rú​ság és bűn​tu​dat nél​kül álom​-
ba me​rül​hes​sen.
– Tu​dom, hogy ott vagy​tok!
De a sza​va​i​ban már nyo​ma sem volt a ha​rag​nak. Csak a re​kedt​ség​től mor​zsá​ló​dott szét a hang​ja.
Szit​ko​kat szór​va jött vissza a ház​ba, hogy me​ne​dék​re lel​jen a szo​bá​ban. A fe​le​sé​ge to​vább​ra is úgy
fe​küdt, össze​göm​bö​lyöd​ve és a föld​be si​mul​va, ahogy ott​hagy​ta őt. Ami​kor meg​iga​zí​tot​ta raj​ta a ta​ka​-
rót, Ha​ni​fa As​su​lua fél​álom​ban he​ve​sen át​ölel​te a fér​je tes​tét, és fel​ki​ál​tott:
– Te​gyen ma​gá​é​vá!
– Most?
– Igen. Most!
– El​vesz​tet​ted a jó​zan eszed, Ha​ni​fa? Nem tu​dod, mit be​szélsz.
– El​uta​sít, férj​uram? Nem akar egy ki​csit sem hoz​zám búj​ni?
– Na​gyon jól tu​dod, hogy nem te​het​jük. Gyá​szo​lunk, és ez​zel az egész fa​lut be​szennyez​nénk.
– Ezt sze​ret​ném: be​szennyez​ni a fa​lut, be​szennyez​ni a vi​lá​got.
– Ha​ni​fa, fi​gyelj rám: az em​ber idő​vel min​dent el​fe​lejt. Még azt is, hogy va​la​ha élt.
– Én már jó ide​je nem élek. És már nem is va​gyok em​be​ri lény.
Apám cso​dál​koz​va né​zett rá, mint egy is​me​ret​len​re. A fe​le​sé​ge soha nem be​szélt így. Mi több, ál​ta​-
lá​ban alig le​he​tett a sza​vát ven​ni. Min​dig bá​na​tos hall​ga​tás​ba bur​ko​ló​zott. Mi​után az ik​rei meg​hal​tak,
mint​ha meg​né​mult vol​na. A fér​je nem​egy​szer meg is kér​dez​te tőle:
– Élet​ben vagy még, Ha​ni​fa As​su​lua?
Nem le​he​tett tud​ni, de be​szél​ni alig be​szélt. Mint​ha ide​gen nyelv lett vol​na szá​má​ra az élet. A fe​le​-
sé​ge megint arra ké​szül, hogy be​zár​kóz​zon ma​gá​ba, gon​dol​ta Ge​ni​to, és nem vet​te ész​re, hogy Ha​ni​fa
a sö​tét​ség lep​le alatt ki​bújt a ru​há​já​ból. Tel​je​sen mez​te​le​nül ölel​te át há​tul​ról a fér​jét, és Ge​ni​to Mpe​-
pe nem tu​dott el​len​áll​ni a kí​gyó​ként rá​fo​nó​dó test​nek. Már-már meg​ad​ta ma​gát, de az​tán hir​te​len moz​-
du​lat​tal ki​bon​ta​ko​zott az asszony öle​lé​sé​ből, és si​e​tős lép​tek​kel meg​in​dult a kül​ső ud​var felé. És el​-
tűnt a sö​tét​ben.
A szo​ba mé​lyén ci​ró​ga​tó ke​zek szán​tot​tak vé​gig anyám tes​tén, mint​ha az em​be​re si​mo​gat​ná. Most az
ő ke​zé​ben volt az irá​nyí​tás, hány​ta-ve​tet​te a csí​pő​jét, meg​lo​va​gol​va az ágyé​ká​ban fel​iz​zó tü​zet. El​ön​-
töt​te a ve​rej​ték, fel-fel​nyö​gött:
– Ne, Ge​ni​to! Ne hagy​ja abba!
Ab​ban a pil​la​nat​ban or​rá​ba csa​pott a ve​rej​ték bűze. Maró, erős szag, mint egy ál​la​té. Az​u​tán az a
hor​kan​tás. Anyám eszé​be vil​lant, hogy nem is a fér​je fek​szik raj​ta, ha​nem egy ős​er​dei vad​ál​lat, aki a
vé​ré​re szom​ja​zik. Sze​ret​ke​zés köz​ben Ge​ni​to Mpe​pe dú​vad​dá vál​to​zott, va​ló​ság​gal szét​mar​can​gol​ta
őt. Fel​ol​dó​dott eb​ben a tel​he​tet​len vágy​ban, és moz​du​lat​lan​ná der​med​ve adta át ma​gát a fe​ne​vad mo​-
hó​sá​gá​nak.
El​ment az eszem, gon​dol​ta, mi​köz​ben le​huny​ta a sze​mét, és zi​hál​va vet​te a le​ve​gőt. De ami​kor a
kar​mok be​le​mé​lyed​tek a nya​ká​ba, Ha​ni​fa úgy üvöl​tött, aho​gyan a tor​kán ki​fért, maga sem tud​ta, hogy a
fáj​da​lom​tól-e vagy a gyö​nyör​től. Az apám meg​je​lent, fo​gal​ma sem volt róla, hogy mi tör​té​nik. Az aj​-
tó​ban szem​be​jött vele a fe​le​sé​ge, és kép​te​len volt vissza​fog​ni, olyan té​bo​lyul​tan ro​hant ki​fe​lé az ud​-
var​ra.
Ha a maga ura lett vol​na, anyám messze fut, meg sem le​he​tett vol​na ál​lí​ta​ni. De Ku​lu​ma​ni szűk
szem​ha​tá​rú vi​lág volt, be​szo​rult a táj​ba, és meg​bé​ní​tot​ta a fé​le​lem. Ha​ni​fa As​su​lua egy​szer​re meg​tor​-
pant a tüs​kés élő sö​vény​nél, amely az ős​er​dő​től vé​dett ben​nün​ket. Fe​jé​hez ka​pott a két ke​zé​vel, majd
vé​gig​si​mí​tott az ar​cán, mint​ha egy pók​há​lót akart vol​na róla le​tö​röl​ni:
– Meg​öl​tem ezt a fa​lut! Meg​öl​tem Ku​lu​ma​nit!
Ezt be​szé​lik majd fa​lu​szer​te: Ge​ni​to Se​ra​fim Mpe​pe fe​le​sé​ge nem hagy​ta, hogy ki​hűl​jön a föld.
Sze​ret​ke​zett a gyász nap​ján, ami​kor a falu még pa​rázs​lott, és ez​zel min​dent be​szennye​zett. Az​zal, hogy
sze​rel​mes​ke​dett ezen a na​pon – rá​adá​sul sa​ját ma​gá​val –, Ha​ni​fa As​su​lua meg​sér​tet​te az ősö​ket.
Az​u​tán sze​gény anyám vissza​fe​küdt az ágyá​ba, és ma​gán érez​ve az éj​sza​ka sú​lyát csak bó​dor​gott az
álom és az éb​ren​lét kö​zött. Már vir​radt, ami​kor fel​ne​szelt Ge​ni​to Mpe​pe ál​mos lép​te​i​re.
– Ilyen ko​rán fel​kelt, férj​uram?
Az anyám haj​na​lon​ta meg​előz​te a na​pot: elő​ké​szí​tet​te a tű​zi​fát, ví​zért ment, tü​zet gyúj​tott, reg​ge​lit
ké​szí​tett, dol​go​zott egy ke​ve​set a ve​te​mé​nyes​ben, friss sa​rat gyúrt, és mind​ezt egye​dül. És erre most a
fér​je, min​den lát​ha​tó ok nél​kül, meg​oszt​ja vele a va​ló​ság ter​hét?
– Hí​re​im van​nak – kö​zöl​te je​len​tő​ség​tel​je​sen Ge​ni​to Mpe​pe.
– Hí​rek? Tud​ja jól, nt​wan​gu, hogy Ku​li​ma​ni​ban min​den hír ba​goly​ri​kol​tás.
– Em​be​rek jön​nek. Ide​gen em​be​rek.
– Em​be​rek? Va​ló​ban, ide?
– A fő​vá​ros​ból jön​nek.
Az anyám el​ké​ped​ten hall​ga​tott. A fér​je ér​te​ni vél​te őt. Időt​len idők óta nem ér​kez​tek sem hí​rek,
sem ide​ge​nek ar​ra​fe​lé...
– Mi​óta tud er​ről?
– Né​hány nap​ja.
– Tud​ja, hogy ez bűn.
– Mi?
– Ve​szé​lyes do​log hí​re​ket hor​doz​ni ma​gunk​kal, bű​nös do​log az új hí​re​ket ter​jesz​te​ni. Gon​dol​ja,
hogy Is​ten ezt meg​bo​csát​ja ne​künk?
Ha​ni​fa vá​lasz​ra sem várt, csap​ko​dott a két kar​já​val, mint​ha szel​le​me​ket űzne el ma​gá​tól, és be​le​-
akadt a kö​rü​löt​te me​re​de​ző ág​bo​gak​ba. Ke​zé​vel vé​gig​si​mí​tott a vál​lán, érez​te, hogy ki​csor​dult a vére.
– Mi volt ez, nt​wan​gu? Ki kar​molt meg?
– Sen​ki. A tüs​kék, az akác​fa tüs​kéi. Meg kell nyes​nem azt a fát.
– Nem a fa volt. Va​la​ki más kar​molt meg. Néz​ze csak meg a vál​la​mat, ezek ka​rom​nyo​mok, va​la​ki
be​lém váj​ta a kar​ma​it.
Ezen el​vi​tat​koz​tak egy da​ra​big. De mind a ket​tő​jük​nek iga​za volt. Eb​ben a fa​lu​ban még a nö​vé​nyek
is kar​mot nö​vesz​tet​tek. Ku​lu​ma​ni​ban min​den, ami élt, fe​ne​ke​dett a töb​bi​re. A ma​da​rak az égbe váj​ták
a cső​rü​ket, az ágak fel​ha​so​gat​ták a fel​hő​ket, az eső be​le​mart a föld​be, a ha​lot​tak a fo​guk​kal vet​tek
elég​té​telt a sor​su​kon. Ha​ni​fa me​redt te​kin​tet​tel für​kész​te az er​dőt. Egy ré​mült ga​zel​la arc​ki​fe​je​zé​sé​-
vel.
– Va​la​ki rej​tő​zik a sö​tét​ben, nt​wan​gu.
– Nyu​godj meg, asszony.
– Va​la​ki fi​gyel ben​nün​ket. Men​jünk be a ház​ba.
Szét​te​rül​tek a haj​nal első fé​nyei: nem​so​ká​ra már lám​pa nél​kül is le​he​tett jár​ni a ház​ban. A fi​ó​kos
szek​rény te​te​jén a pet​ró​le​um​lám​pa, a xi​pe​fu még ott pis​lá​kolt. Ha​ni​fat megint el​töl​töt​te az a kel​le​mes
ér​zés, hogy egy hol​dat őriz a kony​há​ban. Mi​vel a nap amúgy sem fért vol​na be, leg​alább a mennye​ze​-
tet be​von​ta a hold​fény. Fel​bá​to​ro​dott, és arra gon​dolt, most majd vi​lá​go​san és ért​he​tő​en meg​mond​ja a
ma​gá​ét a fér​jé​nek.
– Nem sze​ret​ném, ha ide​jön​ne a ro​kon​sá​ga. Ma még csak a rész​vé​tü​ket nyil​vá​nít​ják, de hol​nap,
ami​kor meg​öz​ve​gyü​lök, be​ve​szik ide ma​gu​kat, és egy​ket​tő​re ki​for​gat​nak min​de​nem​ből.
De sem​mit nem mon​dott. Már most is öz​vegy​nek érez​te ma​gát. Még csak az kel​le​ne, hogy Ge​ni​to
Mpe​pe​ben is tu​da​to​sul​jon, mennyi​re nem lé​te​zik.
– Férj​uram: ezek, akik jön​nek, va​ló​sá​gos em​be​rek?
– Igen, azok.
– Biz​tos ben​ne?
– Elő, ele​ven em​be​rek a szü​le​té​sük​től fog​va. Jön ve​lük egy va​dász is.
Az asszony bal ke​zé​ből ki​esett a vö​dör, és a víz vé​gig​folyt az ud​va​ron. Ha​ni​fa ke​zé​ben a söp​rű
kard​dá vál​to​zott, ez​zel űzte el a dé​mo​no​kat.
– Egy va​dász? – kér​dez​te sut​tog​va.
– Igen, ép​pen az, aki​re gon​dolsz: az a fél​vér va​dász.
Az asszony egy pil​la​nat​ra kővé der​medt. Az​u​tán hir​te​len el​ha​tá​ro​zás​sal meg​igaz​gat​ta a lá​bát a pa​pu​-
csá​ban, a fe​jé​re ken​dőt te​rí​tett, és bú​csúz​ko​dás​ba fo​gott:
– Hova igyek​szel, asszony?
– Nem tu​dom, de meg​te​szem azt, amit még soha. Ki​me​gyek az útra, csap​dát ál​lí​tok, és meg​ölöm
ezt a va​dászt. Ez az em​ber be nem te​he​ti a lá​bát Ku​lu​ma​ni​ba.
– Ész​nél légy, asszony. Szük​sé​günk van rá, meg kell ölje va​la​ki eze​ket az át​ko​zott orosz​lá​no​kat.
– Nem érti, nt​wan​gu? Ez az em​ber el​vi​szi ma​gá​val Ma​ri​a​mart, el​vi​szi az utol​só lá​nyo​mat is a vá​-
ros​ba.
– Azt sze​ret​néd, hogy Ma​ri​a​mart is meg​öl​jék az orosz​lá​nok?
Az asszony nem vá​la​szolt. A sze​ret​ni igét nem neki ta​lál​ták ki. Aki​ben soha nem volt ér​ze​lem, hogy
tud​hat​na sze​ret​ni?
– Ha most nem en​ged el, férj​uram, ak​kor, es​kü​szöm, meg​szö​köm.
A fér​fi meg​ra​gad​ta az asszony csuk​ló​ját, és oda​lök​te a fi​ó​kos szek​rény​hez, ahon​nan le​esett a pet​ró​-
le​um​lám​pa. Ha​ni​fa lát​ta, ahogy ap​rócs​ka hold​ja ké​kes láng​nyel​vek​re hull szét, ame​lyek szer​te​fut​nak a
kony​ha pad​ló​ján.
– El kell bán​nom ez​zel a fél​vér​rel – nyög​te meg​hu​nyász​kod​va.
Ak​kor úgy érez​tem, köz​be kell lép​nem, hogy meg​véd​jem az anyá​mat. Ami​kor meg​lát​ta, hogy ki​lé​-
pek a fél​ho​mály​ból, az apám még job​ban fel​bő​szült: fel​emel​te a kar​ját, hogy meg​mu​tas​sa, ki az úr a
ház​nál.
– Meg​üt, apám?
El​bi​zony​ta​la​nod​va bá​mult rám: ami​kor fel​mér​ge​se​dem, a sze​mem fe​hé​ren iz​zik. Ge​ni​to Mpe​pe le​-
haj​tot​ta a fe​jét, nem áll​ta a te​kin​te​te​met.
– Tud​ja, ki hív​ta a va​dászt? – kér​dez​tem.
– Min​den​ki tud​ja: a ku​ta​tók, a vál​la​lat em​be​rei – fe​lel​te az apám.
– Ha​zug​ság. Az orosz​lá​nok hív​ták ide a va​dászt. És tud​ja, ki hív​ta az orosz​lá​no​kat?
– Nem vá​la​szo​lok.
– Én vol​tam. Én hív​tam az orosz​lá​no​kat.
 – Mon​dok én va​la​mit, jól fi​gyelj! – mond​ta dü​hö​sen az apám. – Ne nézz a sze​mem​be, mi​köz​ben
be​szé​lek! Vagy nem tu​dod már, hogy mi a tisz​te​let?
Le​sü​töt​tem a sze​mem, ahogy Ku​lu​ma​ni​ban az asszo​nyok. Et​től újra a lá​nya let​tem, és Ge​ni​to vissza​-
sze​rez​te a ha​tal​mát, amely né​hány pil​la​nat​ra a sem​mi​be fosz​lott.
– Azt aka​rom, hogy ki ne moz​dulj in​nen, amíg itt van ez a va​dász. Meg​ér​tet​ted?
– Meg.
– Amíg ezek az em​be​rek itt van​nak Ku​lu​ma​ni​ban, az or​rod sem dug​ha​tod ki a ház​ból.
A szo​bát újra csend töl​töt​te be. Az anyám meg én úgy ül​tünk a föl​dön, mint​ha csak ez ma​radt vol​na
meg a vi​lág​ból. Bi​zony​ta​lan moz​du​lat​tal meg​érin​tet​tem az anyám vál​lát. El​hú​zó​dott. Egy pil​lan​tás​nyi
idő alatt hely​re​állt a vi​lág rend​je: mi, asszo​nyok a föl​dön; az apánk ki-be sé​tált a kony​há​ba, fen​nen fi​-
tog​tat​va, hogy övé az egész ház. Vissza​tér​tünk azok​hoz a tör​vé​nyek​hez, ame​lye​ket nem Is​ten ta​nít, és
az em​ber nem ma​gya​ráz​hat meg. Ge​ni​to Mpe​pe vá​rat​la​nul meg​állt a he​lyi​ség kö​ze​pén, és két kar​ját
szét​tár​va ki​nyi​lat​koz​tat​ta:
– Már tu​dom, mi a meg​ol​dás: ez a fél​vér el​jö​het ide kö​zénk, meg​öl​he​ti az orosz​lá​no​kat. De az​u​-
tán nem en​ged​jük őt el in​nen.
– Meg akar​ja ölni? – kér​dez​tem ijed​ten.
– Ki​né​zed be​lő​lem, hogy em​bert öl​nék? Te fo​god meg​öl​ni.
– Én?
– Azok az orosz​lá​nok fog​ják meg​öl​ni, aki​ket te hív​tál.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(1)
A hirdetés
Csak egy mó​don sza​ba​dul​ha​tunk meg va​la​hon​nan: ha ki​lé​pünk ma​gunk​ból. Csak egy mó​don
lép​he​tünk ki ma​gunk​ból: ha sze​re​tünk va​la​kit.
Az író jegy​zet​fü​ze​té​ből el​or​zott gon​do​la​tok

Haj​na​li ket​tő​re jár, és nem jön álom a sze​mem​re. Né​hány óra múl​va ki​hir​de​tik a pá​lyá​zat ered​mé​-
nyét. Ak​kor meg​tu​dom, en​gem vá​lasz​tot​tak-e, hogy be​cser​késszem a Ku​lu​ma​ni kör​nyé​ki orosz​lá​no​kat.
Soha nem gon​dol​tam vol​na, hogy ez a vá​lo​ga​tás ennyi​re fel​ka​var. Pe​dig alud​nom kel​le​ne! De nem a
pi​he​nés mi​att. Ha​nem mert sze​ret​nék ki​lép​ni ma​gam​ból. Azért aka​rok alud​ni, hogy ne lé​tez​zem.

***
Mind​járt itt a reg​gel, és én még min​dig hány​ko​ló​dom a le​pe​dők kö​zött. Sem​mi más ba​jom nincs,
csak ez az ál​mat​lan​ság, ame​lyet néha-néha meg​sza​kít a rö​vid, álom​ta​lan álom. Vé​gül is, úgy al​szom,
mint azok az ál​la​tok, ame​lyek​re hi​va​tás​sze​rű​en va​dá​szom: va​la​mi​fé​le fé​lé​ber ál​la​pot​ban, tud​ván tud​-
va, hogy a túl​sá​gos el​la​zu​lás vég​ze​tes le​het.
Hogy álom jöj​jön a sze​mem​re, ah​hoz az esz​köz​höz fo​lya​mo​dok, amellyel anyám al​ta​tott el ben​nün​-
ket. Fel​idé​zem ma​gam​ban ked​ves tör​té​ne​tét, szü​lő​föld​jé​nek egyik le​gen​dá​ját. Ilyen​for​mán hang​zott:

A régi idők​ben min​dig éj​sza​ka volt. És az égen a Jó​sá​gos Is​ten te​rel​get​te a csil​la​gok nyá​ját.
Ami​kor töb​bet adott ne​kik enni, a csil​la​gok meg​híz​tak, és a po​cak​juk meg​telt fénnyel. Ak​kor​tájt
min​den csil​lag bő​ség​gel evett, és bol​do​gan ra​gyo​gott mind​egyik. A na​pok még nem szü​let​tek
meg, ezért az Idő még csak fél láb​bal jár​ta az út​ját. Min​den na​gyon las​sú volt még a vég​te​len
ég​bol​to​za​ton! Egy nap a pász​tor nyá​já​ban meg​szü​le​tett egy csil​lag, amely jó​val na​gyobb volt a
tár​sa​i​nál. Ezt a csil​la​got Nap​nak hív​ták, és úgy el​ter​pesz​ke​dett az égi me​ző​kön, hogy messzi​re
űzte a töb​bi csil​la​got, ame​lyek las​san egy​re ki​seb​bek let​tek. Elő​ször tör​tént meg, hogy egyik-má​-
sik csil​lag annyi​ra le​gyen​gült, hogy ap​ró​ra zsu​go​ro​dott, és el​ve​szett a sö​tét​ség​ben. A Nap egy​re
job​ban el​ter​pesz​ke​dett, csak úgy da​gadt a büsz​ke​ség​től, hogy egy​re na​gyobb bir​to​ka és fér​fi​a​san
hang​zó neve van. Ki​ne​vez​te ma​gát az összes töb​bi csil​lag gaz​dá​já​nak, és azt ál​lí​tot​ta, hogy ő a
vi​lág​min​den​ség kö​zép​pont​ja. Az​u​tán ki​je​len​tet​te, hogy ő te​rem​tet​te meg az Is​tent. Pe​dig va​ló​já​-
ban a ba​sás​ko​dó és egy​re ha​tal​ma​sabb Nap a Nap​palt te​rem​tet​te meg. Az Éj​sza​ka csak ak​kor
mert elő​búj​ni, ami​kor a Nap el​fá​radt és el​nyu​go​dott. A Nap​pal meg​szü​le​té​sé​vel az em​be​rek el​fe​-
led​kez​tek ar​ról a vég​te​len idő​ről, ami​kor min​den csil​lag ugyan​olyan bol​do​gan ra​gyo​gott. És el​-
fe​lej​tet​ték, hogy az Éj​sza​ka úgy volt min​den​nek az ura, hogy soha sen​kin nem ural​ko​dott.

Így szólt a le​gen​da. De negy​ven év​vel ké​sőbb hi​á​ba idéz​tem fel az anyai sza​va​kat, sem​mi​lyen ha​tá​-
suk nem volt. Nem​so​ká​ra meg​tu​dom, vissza​tér​he​tek-e az ős​er​dő​be, ahol az em​be​rek el​fe​lej​tet​ték az
ősi le​gen​dák ta​ní​tá​sát. Ez lesz az utol​só utam. És újra vissz​hang​za​nak ben​nem azok a ré​gen hal​lott
sza​vak: Min​den na​gyon las​sú volt még a vég​te​len ég​bol​to​za​ton!

***
Ko​rán reg​gel ki​al​vat​la​nul ké​szü​lő​döm, hogy el​men​jek az új​ság szer​kesz​tő​sé​gé​be, amely két sa​rok​ra
van a la​ká​som​tól. De még mi​előtt el​in​dul​nék, elő​ve​szem a szek​rény​ből a régi pus​ká​mat. Ke​reszt​be
fek​te​tem a tér​de​men, és úgy ci​ró​ga​tom, mint he​ge​dűs a hang​sze​rét. A ne​vem bele van vés​ve a tu​sá​ba:
Ar​can​jo Ba​le​i​ro – va​dász. Az apám büsz​ke vol​na rá, hogy foly​ta​tó​ja va​gyok a régi csa​lá​di ha​gyo​-
mány​nak. An​nak a ha​gyo​mány​nak, amely​nek a ne​vün​ket kö​szön​het​jük: a Ba​le​i​ro arra a tö​mér​dek go​-
lyó​ra utal, ame​lyet ki​lőt​tünk.

***
Va​dász va​gyok, úgy​hogy tu​dom, mit je​lent a va​da​kat űzni. De ed​di​gi éle​tem​ben in​kább én vol​tam az
űzött vad. Egy pus​ka​lö​vés elől me​ne​kü​lök gyer​mek​ko​rom óta. Ez a lö​vés negy​ven év​vel ez​előtt egy​-
szer s min​den​kor​ra tönk​re​tet​te az éj​sza​kai ál​mo​mat. Kis​gye​rek vol​tam még, és olyan mé​lyen alud​tam,
aho​gyan csak a gye​re​kek tud​nak alud​ni. A dör​re​nés da​ra​bok​ra szag​gat​ta az éj​sza​kát és a vi​lá​got. Nem
tu​dom, hogy vol​tam ké​pes vé​gig​men​ni a hosszú fo​lyo​són ap​rócs​ka, bot​la​do​zó lá​bam​mal. Az ebéd​lő​-
ben ott fe​küdt apám szét​ron​csolt mell​kas​sal, a két kar​ja be​le​me​rült a ten​ger​nyi vér​be, mint​ha egy
olyan part felé úsz​na, ame​lyet csak ő lát. Eb​ben a sar​ká​ból ki​for​dult vi​lág​ban a bá​tyám, Ro​lan​do ott
ült a szo​bá​ban, ölé​ben tart​va a pus​kát.
– Hoz​zám ne érj – pa​ran​csol​ta kü​lö​nös nyu​ga​lom​mal. – Soha töb​bé ne érj hoz​zám. El fogsz ham​-
vad​ni.
Moz​du​lat​la​nul ült, mi​köz​ben a csa​lád tag​jai és a szom​szé​dok be​töl​töt​ték a há​zat a ré​mü​le​tük​kel és a
ki​ál​to​zá​suk​kal. Az ab​lak​ból lát​tam, ahogy a bá​tyá​mat el​vi​szik a rend​őrök. Két​ség sem fért hoz​zá: ő
lőt​te le apán​kat, a hí​res va​dászt, Hen​ri​que Ba​le​i​ro-t. Anyám már elő​re meg​sej​tet​te a tra​gé​di​át:
– Egy lő​fegy​ver csak bajt hoz a ház​ra.
Ez volt Mar​ti​na Ba​le​i​ro sza​va​já​rá​sa. De azon a na​pon, ami​kor az apám meg​halt, már nem volt ve​-
lünk, hogy meg​lás​sa jós​la​ta be​tel​je​sü​lé​sét. Né​hány hét​tel ko​ráb​ban meg​halt. Kü​lö​nös be​teg​ség vég​zett
vele egy szem​pil​lan​tás alatt. Még csak tíz​éves vol​tam, és egy hó​nap le​for​gá​sa alatt apát​lan, anyát​lan
árva let​tem. A bá​tyá​mat, Ro​lan​do-t pe​dig örök​re el​vá​lasz​tot​ták tő​lem. Ka​masz volt még, ezért nem in​-
dí​tot​tak el​já​rást el​le​ne. A fegy​vert tisz​tí​tot​ta, ahogy más​kor is meg​tet​te, ha az apám rá​pa​ran​csolt. Úgy
dön​töt​tek, hogy be​zár​ják egy pszi​chi​át​ri​ai kli​ni​ká​ra. Azt be​szé​lik, hogy töb​bé egy szót sem szólt, nem
vol​tak em​be​ri meg​nyi​lat​ko​zá​sai. Ro​lan​do maga volt a meg​tes​te​sült jó​ság: lel​ke meg​ad​ta ma​gát a gyöt​-
rő bűn​tu​dat​nak. Anyánk le​gen​dá​já​nak éj​sö​tét egén a bá​tyám csat​la​ko​zott azok​hoz a csil​la​gok​hoz, ame​-
lye​ket fel​falt a sö​tét​ség.

***
Az apám olyan em​ber volt, aki be​töl​töt​te a vi​lá​got, csak be​lé​pett a ház​ba, és rög​tön meg​bil​lent alat​-
tunk a föld, mint​ha csó​nak​ban ül​nénk. Mun​ká​ja jó​val több volt, mint egy​sze​rű hi​va​tás: apánk, a ne​ve​-
ze​tes Hen​ri​que Ba​le​i​ro messze föl​dön ke​re​sett va​dász volt, és ha el​ment ott​hon​ról, a há​zat só​haj​to​zás
és ti​tok jár​ta át. Ma​gas, zord fér​fi volt, aki​nek alig le​he​tett a sza​vát ven​ni. Ha csak ő ne​velt vol​na, ta​-
lán soha nem ta​nu​lok meg be​szél​ni. Anyánk va​la​mennyi​re el​len​sú​lyoz​ta azt a zord​sá​got, amit a fér​je
Ma​ni​ca he​gyei kö​zül ho​zott erre a föld​re, mert apánk szik​lák és csu​pasz hegy​or​mok kö​zött nőtt fel.
Nem​egy​szer el​me​reng​ve mond​ta:
– Ott, ahol fel​nőt​tem, több a föld, mint az ég!
Hen​ri​que Ba​le​i​ro ta​lán azért vá​lasz​tott ma​gá​nak fél​vér nőt fe​le​sé​gül, mert más törzs​ből szár​ma​zott.
Ab​ban az idő​ben még nem volt szo​kás​ban, hogy egy né​ger fér​fi más bőr​szí​nű asszonyt vá​lasszon ma​-
gá​nak. Há​zas​em​ber​ként még ma​gá​nyo​sabb lett, a né​ge​rek ke​rül​ték, a fél​vé​rek és a fe​hé​rek pe​dig ki​re​-
kesz​tet​ték ma​guk kö​zül. Iga​zá​ból csak ak​kor ér​tet​tem meg az öre​ge​met, ami​kor én is va​dász let​tem. Az
apám​nak ide​gen volt az egész vi​lág.

***
Az új​ság re​cep​ci​ó​sa egy las​sú sza​vú, lom​hán moz​du​ló, kö​vér asszony​ság. Le​het, hogy ilyen​nek szü​-
le​tett, és ahogy ül, a hát​só fele olyan, mint egy égi​test, amely ver​seny​re kel a Föld​del.
– A pá​lyá​zat ered​mé​nye fe​lől sze​ret​nék ér​dek​lőd​ni.
A kis​ab​lak üveg​lap​ja előtt meg​lo​bog​ta​tom a ki​vá​gott hir​de​tést. A re​cep​ci​ós bár​so​nyos hang​ja aka​-
dály​ta​la​nul sik​lik át a tö​rött üveg​táb​la ré​se​in:
– Maga a va​dász, sze​mé​lye​sen?
– Én va​gyok az utol​só va​dász. És ez lesz az utol​só va​dá​sza​tom.
Az al​kal​ma​zott úgy néz fel a mennye​zet​re, ahogy egy csil​lag​jós szem​lé​li fé​nyes dél​ben az eget. Ott
előt​tem kezd el bon​to​gat​ni egy bo​rí​té​kot, mi​köz​ben én má​mo​ros szó​nok​lat​ba kez​dek, ta​lán azért, hogy
elo​dáz​zam a vég​ze​tes pil​la​na​tot:
– Nem tu​dom, mi​ért ad​tak fel hir​de​tést. Ma​nap​ság már nin​cse​nek va​dá​szok. Csak olya​nok, akik
össze​vissza lö​völ​döz​nek. De ezek nem iga​zi va​dá​szok. Mert csak gyil​kol​ni tud​nak. Raj​tam kí​vül ma
már nincs va​dász.
– Ar​can​jo Ba​le​i​ro? Így hív​ják ma​gát?
Raj​tam kí​vül ma már nincs va​dász, is​mét​lem meg, de nem vá​la​szo​lok a kér​dés​re. És meg​ré​sze​gül​-
ten szó​no​ko​lok to​vább. Már nincs sok hát​ra, és ki​pusz​tul min​den ál​lat, mon​dom meg​győ​ző​dés​sel. Mert
ezek az ál​va​dá​szok nem kí​mé​lik sem az ál​la​tok köly​ke​it, sem a vem​hes nős​té​nye​ket, nem ve​szik fi​gye​-
lem​be a ti​lal​mi idő​sza​ko​kat, el​özön​lik a nem​ze​ti par​ko​kat és a re​zer​vá​tu​mo​kat. Be​fo​lyá​sos em​be​rek
ad​nak a ke​zük​be fegy​vert, így ezek​nek a gyil​ko​sok​nak csak a fegy​ver, pénz és ha​ta​lom meg​szen​telt há​-
rom​sá​ga szá​mít.
– Csak a hús kell ne​kik, csak a nha​ma – só​haj​tok le​mon​dó​an.
Csak ez​u​tán né​zek rá a kö​vér nőre, aki ki​fe​je​zés​te​len te​kin​tet​tel vár​ja, hogy be​fe​jez​zem a szó​nok​la​-
to​mat.
– Szó​val maga az az Ar​can​jo Ba​le​i​ro? Ak​kor va​dász​hat ked​vé​re, mert maga nyer​te meg a pá​lyá​-
za​tot.
– Be​me​he​tek ma​gá​hoz? Sze​ret​ném meg​csó​kol​ni.
A nő meg​le​pő für​ge​ség​gel ha​jol át a pul​ton, és le​hunyt szem​mel vár, mint​ha az én csó​kom vol​na az
egyet​len ju​ta​lom, ame​lyet az élet​től kap​hat.

***
Si​e​tő​sen jö​vök el az új​ság​tól, át​ve​rek​szem ma​gam az ut​cai áru​sok tö​me​gén. El​me​gyek az In​fu​le​nei
Pszi​chi​át​ri​ai Kli​ni​ká​ra, hogy meg​lá​to​gas​sam a bá​tyá​mat, Ro​lan​do-t. Az​óta ott van, hogy meg​tör​tént az
a bal​eset, amely​ben éle​tét vesz​tet​te az apánk. Csak​nem egy éve nem vol​tam már nála. Na​gyon sze​ret​-
ném meg​osz​ta​ni vele a pá​lyá​zat ered​mé​nyét. Leg​in​kább azért, mert nincs más, aki​vel meg​oszt​hat​nám a
jó hírt.
Hosszú, bu​szon meg​tett út vár rám. A kli​ni​ka a fá​ból és bá​dog​le​me​zek​ből össze​tá​kolt nyo​mor​te​le​-
pe​ken is túl van. Az ab​lak​üveg​nek tá​masz​tom a fe​jem, el​né​zem az ut​cá​kon és a jár​dá​kon nyüzs​gő em​-
ber​ára​da​tot. El​fér-e ennyi em​ber a Föl​dön? És hal​la​ni vé​lem az öre​gem mé​la​bús sza​va​it: Ott, ahol
fel​nőt​tem, több a föld, mint az ég! Le​hu​nyom a sze​mem, és egy pil​la​nat​ra el​kép​ze​lem, hogy egy olyan
vi​dék​ről jöt​tem, ahol van bő​ven föld is meg ég is.
Néha meg​kér​de​zem ma​gam​ban, nem len​ne-e jobb, ha en​gem is kór​ház​ba zár​ná​nak. A bá​tyám ked​ve​-
se, akit Lu​zi​lia-nak hív​nak, és ápo​ló​nő, meg van róla győ​ződ​ve, hogy őrült va​gyok. Le​het, hogy meg​-
őrül​tem, nem tu​dom. De fel​te​szem a kér​dést: le​het-e jó​zan esze an​nak, aki már ki​lé​pett az élet​ből? Az
igaz​ság​hoz tar​to​zik, hogy en​nek a lány​nak, Lu​zi​lia-nak kö​szön​he​tem, hogy el​tá​vo​lod​tam a sa​ját lel​-
kem​től. Mi​at​ta írom ezt a nap​lót, hi​á​ba​va​ló​an azt re​mél​ve, hogy egy na​pon ta​lán el​ol​vas​sa pa​pír​ra ve​-
tett sza​va​i​mat. Nem ez az első al​ka​lom, hogy igyek​szem vá​lasz​té​ko​sab​ban írni, ha Lu​zi​lia-nak írok.
Egy​szer már ír​tam neki egy rö​vid​ke, vég​ze​tes le​ve​let. Ak​kor hív​tam vol​na őt ma​gam​mal. Most egy
bú​csú​le​ve​let kör​mö​lök. Ez a ha​mis is​ten​hoz​zád, mint egy va​dász éle​té​ben min​den, csak lég​ből ka​pott
fan​tá​zi​á​lás. Má​sok​nak em​lé​ke​ik van​nak, ne​kem csak ha​zug​sá​ga​im és hiú áb​ránd​ja​im.

***
Lu​zi​lia-nak iga​za van: at​tól a nap​tól fog​va el​ha​tal​ma​so​dott raj​tam az őrü​let, ame​lyen egy lö​vés fél​-
be​sza​kí​tot​ta az ál​mo​mat, és meg​lát​tam az ebéd​lő​ben a sa​ját vé​ré​ben úszó apá​mat. Mi​előtt ár​va​ság​ra
ju​tot​tam, min​den a he​lyén volt az éle​tem​ben: a házunk, az idő, az ég, ahol úgy mond​ták, az anyám te​-
rel​ge​ti a csil​la​go​kat. Az​u​tán vá​rat​la​nul szem​be​sül​tem az Élet​tel, és meg​ré​mül​tem: az Élet olyan ha​tal​-
mas volt, én pe​dig olyan ki​csi és annyi​ra ma​gá​nyos. Hir​te​len két láb​bal kel​lett a föl​dön áll​nom, és ri​-
ad​tan lát​tam, mi​lyen ki​csi a lá​bam. Egy​szer csak nem volt más, mint a múlt: a ha​lál sö​té​tebb és las​-
sabb tó volt, mint az ég​bolt. Az anyám a túl​par​ton volt, ott írta a le​ve​le​it, az apám pe​dig úszott, de
soha nem ju​tott el a vég​te​len tó túl​part​já​ra.

***
A régi kli​ni​kán sem​mi nem vál​to​zott. A nagy vá​ró​te​rem​ben Lu​zi​lia vár rám. Most is na​gyon szép,
ka​cér a pil​lan​tá​sa, és a nyel​ve he​gyé​vel ugyan​úgy ned​ve​sí​ti meg az aj​kát. Lu​zi​lia ápo​ló​nő a kli​ni​kán,
ahol min​den és min​den​ki is​me​rős.
– Ré​gen jár​tál erre...
– Sok dol​gom volt – ha​zu​dom.
– Én és a bá​tyád össze​há​za​sod​tunk.
Úgy te​szek, mint​ha örül​nék. Lu​zi​lia be​szél, de csak tá​vol​ról hal​lom a hang​ját. El​mond​ja, hogy az
es​kü​vő nap​ján Ro​lan​do-t ki​en​ged​ték a kór​ház​ból, az​u​tán meg​pró​bál​tak együtt élni az asszony la​ká​sá​-
ban. De nem ment. Ro​lan​do csak a be​teg​sé​gé​vel ké​pes együtt élni. Újra be​fe​küdt a kli​ni​ká​ra.

***
Egy​re ke​vés​bé hal​lom, amit új​don​sült ro​ko​nom mond. Ta​lán kép​te​len le​szek rá, hogy só​gor​ként vi​-
sel​ked​jem az​zal, akit a ked​ve​sem​nek sze​ret​tem vol​na. El​tá​vo​lo​dom a je​len​től, vissza​té​rek az egy év​-
vel ko​ráb​bi ese​mé​nyek​hez. Ugyan​eb​ben a he​lyi​ség​ben val​lot​tam meg Lu​zi​lia-nak, hogy mi​lyen szen​-
ve​dé​lye​sen sze​re​tem. Ese​mény​te​len dél​után volt, ame​lyen az idő olyan las​san ván​szor​gott, mint egy
fer​tő​ző be​teg​ség. Nem néz​tem az ar​cá​ba az ijedt Lu​zi​lia-nak, csak mély lé​leg​ze​tet véve sze​rel​met val​-
lot​tam neki. Mi​vel sem​mit nem mon​dott, így foly​tat​tam:
– El kell mon​da​nom ne​ked va​la​mit, Lu​zi​lia: csak azért já​rok ide a kór​ház​ba, hogy té​ged lás​sa​-
lak.
– Ez nem igaz. Itt van a bá​tyád.
– Mi​at​tad já​rok ide.
Az​u​tán át​ad​tam neki a le​ve​let. Uj​jacs​kái moz​du​lat​lan​ná der​med​tek, mi​köz​ben hosszan néz​te a so​ro​-
kat. A keze meg​re​me​gett. Majd alig hall​ha​tó​an ol​vas​ni kez​dett:
– Ami​óta sze​ret​lek, az egész vi​lág a tiéd. Ezért nem ad​hat​tam ne​ked sem​mit. Min​dent csak
vissza​ad​tam. Nem vár​tam érte cse​ré​be sem​mit. De erre a le​vél​re vá​laszt vá​rok. Úgy, aho​gyan ré​-
gen​te tet​ték, ha ér​zel va​la​mit irán​tam, ha vi​szon​zod az ér​zel​me​i​met, hajtsd be a le​vél sar​kát, és így
add vissza ne​kem hol​nap.
Lu​zi​lia más​nap úgy tett, mint​ha mi sem tör​tént vol​na. Nem ho​zott ma​gá​val le​ve​let, egy szót sem
szólt. El sem kép​zel​het​te, mennyi​re bán​tott a kö​zöm​bös​sé​ge. Nem kel​lett vol​na, még​is meg​kér​dez​tem:
– Nincs be​hajt​va a le​vél sar​ka?
Meg​ráz​ta a fe​jét. Ma​gam​ba rej​tet​tem, hogy mennyi​re el​ke​se​rí​tett a vissza​uta​sí​tás. Mennyi hely van
ben​nünk, hogy el​te​mes​sük ap​rócs​ka ha​lá​la​in​kat! Men​tünk egy​más mel​lett a fo​lyo​són, a kli​ni​ka fa​gyos
csend​je te​le​pe​dett kö​zénk. A ki​já​rat​hoz érve Lu​zi​lia arra kért:
– Kér​lek, járj ide to​vább​ra is. A bá​tyád​nak raj​tad kí​vül nin​csen sen​ki​je.
– El kell dob​nod a le​ve​le​met.
– Ki​do​bom.
– Mi​lyen os​to​ba vol​tam, hogy be​val​lot​tam ne​ked az ér​zé​se​i​met. Nem lett vol​na sza​bad. Add
vissza a le​ve​let.
– Az enyém. Nem az enyém-e min​den?
Most, egy év​vel ké​sőbb Lu​zi​lia ott lép​del előt​tem, bi​zony​sá​gát adva an​nak, hogy nem​csak a lel​kem
fe​lett ural​ko​dik, ha​nem az egész vi​lág fe​lett is.

***
A bá​tyám, Ro​lan​do a kór​te​rem er​ké​lyén ül, és mint min​dig, két moz​du​lat​lan ke​zét nézi. Mint​ha meg​-
állt vol​na az idő: ugyan​úgy a sor​sá​ba be​le​ros​kad​va ve​ge​tál.
– Hol​nap in​du​lok az ős​er​dő​be – mon​dom neki.
Csak ül, moz​du​lat​la​nul. Két ha​lott ke​zét bá​mul​ja.
– Ez lesz az utol​só va​dá​sza​tom – foly​ta​tom.
Eb​ben a pil​la​nat​ban egész tes​te he​ve​sen össze​ráz​kó​dik. Fi​vé​rem vá​rat​la​nul ki​lép rég​óta tar​tó le​tar​-
gi​kus ál​la​po​tá​ból. Egy ful​dok​ló két​ség​be​esé​sé​vel kap Lu​zi​lia kar​ja után, hogy kö​ze​lebb ha​jol​has​son
hoz​zám. Be​szél​ne, de nem jön ki szó a szá​ján, csak erőt​len só​ha​jok so​ro​za​ta, mint​ha pat​ta​ná​sig fe​szü​-
lő tü​de​jé​be pró​bál​na még egy ke​vés le​ve​gőt be​le​pré​sel​ni. Lu​zi​lia ér​te​ni véli, mit mond, bó​lo​gat. Sza​-
vak nél​kül is ér​tik egy​mást. Az​u​tán a bá​tyám vissza​ül a szé​ké​be, és újra ma​gá​ba süp​ped. Több mon​-
dan​dónk nincs egy​más​nak, Lu​zi​lia el​kí​sér a be​já​ra​tig. Én tö​röm meg a kí​nos​sá váló csön​det.
– Mit mon​dott Ro​lan​do?
– Arra kért, hogy kí​sér​je​lek el erre a va​dá​szat​ra.
 – Nem hi​szem!
Lu​zi​lia a föl​det bá​mul​va bi​zony​ta​lan moz​du​la​tot tesz, mint​ha egy li​dérc​nyo​mást akar​na el​hes​sen​te​-
ni.
– Tud va​la​mit?
– Mit?
– Hát, hogy mit ér​zek irán​tad?
– Már rég​óta tud​ja. Ro​lan​do el​ol​vas​ta a le​ve​led, amit hoz​zám ír​tál. Meg​ta​lál​ta a tás​kám​ban.
– Hogy​hogy?
– Nem volt szí​vem ki​dob​ni.
Ro​lan​do meg​ér​zett va​la​mit: ez​zel az utol​só va​dá​szat​tal akar​tam el​bú​csúz​ni az élet​től. Még ha épen
és egész​sé​ge​sen tér​nék is vissza a vá​ros​ba, ak​kor sem ta​lál​nék már soha töb​bé ön​ma​gam​ra. Az őrü​let
nem múló baj, ha​nem a csa​lá​dun​kat súj​tó átok. A rám váró vég​zet​től csak a va​dá​szat sza​ba​dít​hat meg.
Ro​lan​do er​ről az elő​ér​ze​té​ről be​szélt Lu​zi​lia-nak. A bá​tyám két​ség​be​esé​sé​ben adni akart ne​kem va​-
la​mit, ami az élet​hez köt. Az egyet​len nőt, akit éle​té​ben sze​re​tett. Si​e​tő​sen meg​for​dul​tam, hogy mi​nél
ha​ma​rabb el​men​jek on​nan, de Lu​zi​lia hang​ja vissza​tar​tott:
– Ar​can​jo? Az nem is ér​de​kel, hogy én mit sze​ret​nék?
– Nem. Már nem ér​de​kel. Mert nem aka​rom, hogy el​gye​re ve​lem. A te he​lyed itt van, Ro​lan​do
mel​lett. Hisz őt vá​lasz​tot​tad, nem?
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(2)
Visszatérés a folyóról
Az asszony iga​zi neve „Igen”. Azt pa​ran​csol​ják neki: „Ne menj el.” Ami​re azt mond​ja: „Ma​-
ra​dok.” Azt pa​ran​csol​ják neki: „Ne be​szélj.” És ő egy szót sem szól. Azt pa​ran​csol​ják neki:
„Meg ne tedd.” Ami​re így vá​la​szol: „Nem te​szem meg.”
Sze​ne​gá​li köz​mon​dás

Az elő​ző éj​sza​ka meg​szü​le​tett a dön​tés: mi, asszo​nyok nem moz​dul​ha​tunk ki a ház​ból, hogy tá​vol
ma​rad​junk az ér​ke​zők​től. Megint min​ket kö​zö​sí​tet​tek ki, zár​tak el, tet​tek le​he​tet​len​né.
Más​nap reg​gel se​gí​tet​tem a há​zi​mun​ká​ban. Sze​ret​tem vol​na kí​mél​ni az anyá​mat, aki kora haj​nal​tól
fog​va ma​gá​ba ros​kad​va ült az ud​var be​já​ra​tá​nál. Az​u​tán az​zal a szent el​ha​tá​ro​zás​sal te​le​ped​tem le
mel​lé, hogy osz​to​zom a bá​na​tá​ban. Elő​ször ész​re sem vett. Az​u​tán a fo​gai közt szűr​ve a szót, azt mor​-
mol​ta:
– Ez a falu meg​öl​te a nő​vé​re​det. Meg​ölt en​gem. De töb​bé nem öl meg sen​kit.
– Anyám, ké​rem. Hi​szen csak most te​met​tük el egy ro​ko​nun​kat.
– Min​ket, asszo​nyo​kat már ré​gen el​te​met​tek. Apád el​te​me​tett en​gem, ahogy a nagy​any​ját és a
déd​any​ját is még az éle​té​ben el​te​met​ték.
Ha​ni​fa As​su​lu​a​nak iga​za volt: le​het, hogy már en​gem is el​te​met​tek, csak nem tu​dok róla. Az egész
falu te​me​tő volt, ame​lyet csak az ott élők lá​to​gat​tak. El​néz​tem a völgy​ben hú​zó​dó há​zak so​rát. A szín​-
te​len, mé​la​bús há​zak mint​ha meg​bán​ták vol​na, hogy ki​búj​tak a föld​ből. Sze​gény Ku​lu​ma​ni, soha nem
akart fa​lu​vá föl​nő​ni. Ahogy saj​ná​la​to​san én sem akar​tam soha ma​gam​nál több len​ni.
Anyám szám​ta​lan​szor kö​nyör​gött, hogy köl​tözzünk be a vá​ros​ba.
– Ké​rem, férj​uram, mind​ar​ra, ami szent: men​jünk el in​nen.
– Ha el akarsz men​ni, menj csak.
– Itt ha​gyunk va​la​kit, aki gond​ját vi​se​li a sí​rok​nak.
– Nem így van az, asszony, ha el​me​gyünk, a mi gon​dun​kat nem vi​se​lik töb​bé a sí​rok.

***
El​hes​se​get​tem az em​lé​ke​ket. Mi ér​tel​me van fel​idéz​ni eze​ket a rég​múlt ke​se​rű​sé​ge​ket? Ha be​le​fe​-
led​ke​zünk a múlt​ba, ho​gyan vol​na ké​pes Silên​cia, aki szin​te még meg sem halt, a mi sze​münk​kel sír​-
ni?
– Apám el​pa​na​szol​ta, hogy anyám teg​nap sem​mi​be vet​te, amit a gyász dik​tál. Tény​leg meg​sér​tet​-
te a szel​le​me​ket?
– Adok ne​ked egy ta​ná​csot, lá​nyom: ha sze​rel​mes​ked​ni akarsz, menj le a fo​lyó​hoz, és a víz​be le​-
me​rül​ve sze​rel​mes​kedj, mint a ha​lak.
– Az is​ten sze​rel​mé​re, ilyet egy anya nem mond​hat!
– Pe​dig azt mon​dom: jobb a víz​ben sze​rel​mes​ked​ni, mint az ágy​ban.
 – Hon​nan ve​szi?
– Lá​tom a szom​széd​asszonyt.
– A szom​széd​asszonyt? Az le​he​tet​len, évek óta öz​vegy.
Go​no​szul mo​soly​gott, és el​mond​ta, hogy a par​ton el​búj​va több​ször meg​les​te a ma​gá​nyo​san für​dő
szom​széd​asszonyt. Az asszony keze las​san​ként át​ala​kult más​va​la​ki ke​zé​vé, amely ko​ráb​ban soha nem
ta​pasz​talt édes​ség​gel sik​lik vé​gig a tes​tén.
– A szom​széd​asszony meg​ta​ní​tott arra, ho​gyan áll​junk bosszút a fér​fi​a​kon...
Va​jon ér​tet​tem-e, mire utalt ez a val​lo​más? A szom​széd​asszony csak a hol​tak​kal sze​rel​mes​ke​dett.
Ezt hoz​ta a tu​do​má​som​ra Ha​ni​fa. Ha​lot​tak nem​ze​dé​kei száll​ták meg a szom​széd​asszo​nyunk ke​zét.
Messzi​ről jött em​be​rek, hoz​zánk ha​son​ló em​be​rek, em​be​rek, akik soha nem je​len​tek meg em​be​ri alak​-
ban: ezek mind meg​jár​ták fo​lyó​mé​lyi ágyát. Ennyi maga vá​lasz​tot​ta öle​lés​ből sem​mi kára nem szár​-
ma​zott az asszony​nak: nem kel​lett tar​ta​nia a be​teg​sé​gek​től, a csa​ló​dás​tól, a ter​hes​ség​től. Csak leg​tisz​-
tább em​lé​kük ma​radt meg, sa​lak és hor​da​lék nél​kül. Ku​lu​ma​ni asszo​nyai csak az élők​től el​sza​kad​va
ta​lál​tak rá a vi​szon​zott sze​re​lem​re: erre akart meg​ta​ní​ta​ni az anyám.
– Az apád vi​lá​go​san meg​mond​ta. Má​tól fog​va ki nem lépsz a ház​ból.
Egy​ál​ta​lán nem le​pett meg, hogy az apám így ren​del​ke​zett. De meg​le​pett, hogy az anyám mi​lyen lel​-
ke​sen tá​mo​gat​ta az apám dön​té​sét.
– Igen, Ma​ri​a​mar: itt ma​radsz, hét la​kat alatt be​zár​va!
Az​u​tán job​ban be​le​gon​dol​tam: ta​lán még​is ért​he​tő volt, hogy el​zár​tak a hoz​zánk ér​ke​zők elől. Az
anyám nem is​mer​te a sze​rel​met. A szom​széd​asszony bol​dog volt, mert fo​lyó​mé​lyi ágyá​ban sze​re​tett és
vi​szont​sze​ret​ték. Ha​ni​fa As​su​lua vi​szont az or​szág​út, az uta​zás és a vá​ros után vá​gya​ko​zott. Nem at​tól
félt, hogy el​me​gyek. Az gyö​tör​te, hogy őt nem akar​ja sen​ki el​vin​ni ma​gá​val. Má​sutt, más anyák azt kí​-
ván​ták vol​na, hogy a lá​nya​ik ki​tel​je​sed​je​nek a vi​lág​ban. Az én csa​lá​do​mat vi​szont meg​fer​tőz​te a kis​-
sze​rű​ség, amely át​jár​ta az egész fa​lut, ahol él​tünk.
Aki a kül​vi​lág​ból jön el hoz​zánk, mint ezek, akik nem​so​ká​ra meg​ér​kez​nek, azt hi​szi, hogy a falu la​-
kói tisz​tes​sé​ge​sek és jó​sá​go​sak. Mi​lyen té​ve​dés. Ku​lu​ma​ni la​kói csak azok​kal ven​dég​sze​re​tő​ek, akik
messzi ide​gen​ből ér​kez​nek. De egy​más kö​zött iri​gyek és rossz​in​du​la​tú​ak. Nem​hi​á​ba mond​ta min​dig a
nagy​apám:
– Nincs szük​sé​günk el​len​ség​re. Mi ma​gunk is ele​gen va​gyunk ah​hoz, hogy vé​gezzünk ma​gunk​kal.

***
Mi​nél üre​sebb egy élet, an​nál in​kább be​né​pe​sí​tik azok, akik már nin​cse​nek itt: a szám​ki​ve​tet​tek, az
esze​men​tek, a hol​tak. Ku​lu​ma​ni​ban mind​annyi​an kü​lö​nös becs​ben tart​juk a ha​lot​ta​in​kat, mert be​lő​lük
sar​jad​nak az ál​ma​ink. Az én leg​ked​ve​sebb ha​lot​tam Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro. Ő anyám leg​idő​sebb fi​vé​re.
Er​re​fe​lé nagy​apánk​nak ne​vezzük összes anyai nagy​bá​tyán​kat. Adj​i​ru az egyet​len nagy​apám, akit is​-
mer​tem. Ott​hon csak ana​ku​lu-nak mond​juk őt, ami annyit tesz, hogy „a leg​öre​gebb kö​zü​lünk”. Sen​ki
nem tud​ta, mi​lyen idős le​het, és ő sem tud​ta meg​mon​da​ni, mi​kor szü​le​tett. Iga​zá​ból olyan kor​ta​lan​nak
hit​te ma​gát, hogy azt hir​det​te, tőle szár​ma​zik a fo​lyó, ame​lyik át​sze​li a fa​lun​kat.
– A két ke​zem​mel ve​zet​tem erre a fo​lyót, a Lun​di Li​dei​at – hir​det​te fen​nen.
De ez​zel még nem ért vé​get cso​dá​la​tos tet​te​i​nek a sora: nem​csak a fo​lyó szár​ma​zott a nagy​apa ke​zé​-
től, ha​nem a szik​lák, a sza​ka​dé​kok és az eső is. Mind​eb​ben sze​re​pe le​he​tett a min​den​ha​tó min​te​lá-
knak, a va​rázs​lók cso​da​sze​re​i​nek és amu​lett​je​i​nek is. De ő vál​tig ta​gad​ta:
– Nem va​gyok va​rázs​ló, csak egy vén​em​ber. Még a gyar​ma​ti idők​ben az apja, a köz​tisz​te​let​ben álló
Mu​a​ri​mi volt a fő​ka​pi​tány. Be​szed​te az adó​kat, és a te​le​pe​sek ja​vá​ra dön​tött a vi​tás ügyek​ben. Déd​-
apám te​vé​keny​sé​gét vá​das​ko​dás, irigy​ség, hosszan tar​tó el​len​sé​ges​ke​dés kí​sér​te. Csa​lá​dunk vi​szont
[1]
máig kér​ke​dik a Fő​ka​pi​tány név​vel: Ka​pi​ta​mo​ro . Egy olyan föl​dön, ahol nin​cse​nek di​a​dal​mi jel​vé​-
nyek, úgy büsz​kél​ke​dünk ez​zel a ránk ra​gadt név​vel, mint​ha év​szá​za​dok óta ter​mé​sze​tes jo​gunk vol​na
hoz​zá.
A csa​lá​di ha​gyo​mányt meg​tör​ve, Adj​i​ru nagy​apa kü​lön​le​ges fog​la​la​tos​sá​got vá​lasz​tott ma​gá​nak: a
va​dá​sza​tot. Tes​tes​tül-lel​kes​tül va​dász​nak te​rem​tet​te őt a sors. A fegy​ver az én lel​kem, mon​do​gat​ta.
Egy​szer vé​let​le​nül meg​ölt egy em​bert, mi​köz​ben egy le​o​pár​dot ül​dö​zött va​la​hol a Qui​on​ga vi​dé​kén.
Hogy meg​tisz​tul​jon a vé​ré​től, be kel​lett vol​na ma​gát dör​zsöl​nie fa​ha​mu​val. De nem vé​gez​te el a szer​-
tar​tást. Egy mű​vel​tebb nép​osz​tály​hoz tar​to​zó va​la​ki szá​má​ra ez el​vi​sel​he​tet​len meg​aláz​ta​tás lett vol​na.
Nem va​dász​ha​tott töb​bet, ezért nyom​ke​re​ső​ként dol​go​zott. Egy ki​rály mél​tó​sá​gá​val fo​gad​ta, hogy le​fo​-
koz​ták. Büsz​ke tar​tá​sát ha​lá​lá​ig meg​őriz​te. Be​teg​sé​ge​ket el​űző va​rázs​lás​sal is fog​lal​ko​zott, így je​len​-
lé​te egész Ku​lu​ma​ni​ban érez​he​tő volt. Ez a ter​mé​szet​fe​let​ti vé​de​lem most, hogy orosz​lá​nok fe​nye​get​-
ték a fa​lut, min​den​ki​nek na​gyon hi​ány​zott.
Apám​ból, Ge​ni​to Se​ra​fim Mpe​pe​ből is le​he​tett vol​na va​ló​di va​dász. De kö​zös​sé​get vál​lalt va​la​mi​-
ko​ri ta​ní​tó​mes​te​ré​vel, és meg​ma​radt nyom​ke​re​ső​nek. Ahogy az egyi​ket le​fo​koz​ták, úgy lé​pett vele
vissza a má​sik is. Ge​ni​to min​den​ben kö​vet​ni akar​ta a trón​fosz​tott va​dászt. De a nagy​apá​val sen​ki nem
ve​het​te fel a ver​senyt. Adj​i​ru több volt, mint egy​sze​rű mwe​ni​e​ka​ya, azaz csa​lád​fő. A szom​széd​ság​ban
min​den​ki fel​tét​len tisz​te​let​tel adó​zott neki. Be​fo​lyá​sát csen​de​sen, nagy sza​vak nél​kül ér​vé​nye​sí​tet​te,
mint aki​nek nin​csen szük​sé​ge hang​za​tos ki​je​len​té​sek​re a nagy​sá​gá​nak bi​zo​nyí​tá​sá​hoz. De én, Ma​ri​a​-
mar kü​lön​le​ges lény vol​tam a sze​mé​ben. Csa​lá​dunk leg​öre​gebb tag​ja ve​lem kap​cso​lat​ban ilyen ti​tok​-
za​tos ki​je​len​té​se​ket tett:
– Ma​ri​a​mar; te a fo​lyó​ból jöt​tél. És egy na​pon még nagy meg​le​pe​tés​sel szol​gálsz mind​annyi​unk​-
nak: el​mégy a fo​lyó​val oda, aho​vá a fo​lyó megy – jö​ven​döl​te.

***
Nő va​gyok, és egy nő sor​sa soha nem le​het az uta​zás. De Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro​nak még​is iga​za volt.
Mert alig telt el két nap Silên​cia te​me​té​se óta, és én már egy ké​reg​ke​nu​ban csor​gok le​fe​lé a fo​lyón.
Me​ne​kü​lök csa​lá​dunk bör​tön​őre, Ge​ni​to Mpe​pe elől, aki fog​ság​ban akar tar​ta​ni. Ku​lu​ma​ni​ból sem or​-
szág​úton, sem az ős​er​dőn át nem le​het el​szök​ni. Az úton ott áll az apám. Az ős​er​dő​ben pe​dig ott van​-
nak az em​ber​evő orosz​lá​nok. Min​den​fe​lé csap​dá​ba fut​nék. Az egyet​len le​he​tő​ség a fo​lyó. Ezt a víz​fo​-
lyást Li​dei​a​nak ke​resz​tel​tük el, azok után a ger​lék után, ame​lyek az esős év​szak​ban lá​to​gat​nak el erre
a vi​dék​re. Ne​ve​sincs fo​lyócs​ka​ként is el​foly​do​gál​na, de mi fél​tünk at​tól, hogy ha nincs neve, mind​-
örök​re el​tű​nik. Úgy mond​ják, a nagy​apa, Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro adott neki ne​vet. Mi pe​dig úgy tet​tünk,
mint​ha el​hin​nénk.
Így hát mind​ket​ten me​gyünk a ma​gunk út​ján: a ma​dár​ne​vet vi​se​lő Li​deia fo​lyó és én, Ma​ri​a​mar, akit
a víz​ről ke​resz​tel​tek el. A sor​som​mal szem​ben, de a sod​rás​sal egy irány​ban ha​la​dok. A kenu mind​ed​-
dig en​ge​del​me​sen vi​sel​ke​dett. Nem az én ka​rom irá​nyít​ja. Ha​nem olyan erők, ame​lyek​ről jobb, ha
nem tu​dok. No​vem​ber az esőt hozó imák ide​je. Én egy olyan föl​dért imád​ko​zom, ame​lyen meg​pi​hen​-
he​tek, súly​ta​la​nul és tes​tet​le​nül, mint az eső.

***
 Azt be​szé​lik, hogy ez a fo​lyó va​la​hol a tá​vol​ban át​szel egy vá​rost. Nem iga​zán hi​szem. Ezt a fo​lyót,
az én fo​lyó​mat, amely még por​tu​gá​lul sem tud, és tele van olyan ha​lak​kal, akik csak shi​ma​kon​dé​ul tud​-
ják a ne​vü​ket, ezt a fo​lyót nem hi​szem, hogy be​en​ged​nék a vá​ros​ba. Még én sem me​het​nék be, ha egy
na​pon be​zör​get​nék a fő​vá​ros ka​pu​ján.

***
En​ge​del​mes​kedj min​den​nek, ki​vé​ve a sze​rel​met, mon​do​gat​ta ne​kem sze​gény nő​vé​rem, Silên​cia. A
sze​re​lem mi​att kell el​jön​nöm Ku​lu​ma​ni​ból, hogy egy​re tá​vo​labb ke​rül​jek ma​gam​tól, mos​ta​ni fé​lel​me​-
im​től és jö​vő​be​li li​dérc​nyo​má​sa​im​tól. Iga​zá​ból nem azért lá​za​dok, mert a kö​te​lé​ke​im​től sze​ret​nék
meg​sza​ba​dul​ni. Ha​nem sok​kal in​kább ami​att, hogy be​je​len​tet​ték a lá​to​ga​tók ér​ke​zé​sét. Mert ott van
kö​zöt​tük va​la​ki: Ar​can​jo Ba​le​i​ro, a va​dász. Ez a fér​fi haj​da​nán zsák​má​nyul ej​tett en​gem. Az​óta nem
ta​lá​lom a he​lyem. Az​zal, hogy me​ne​kü​lünk egy sze​re​lem elől, tel​je​sen ki​szol​gál​tat​juk ma​gun​kat. Mi​nél
in​kább a ma​gam urá​nak gon​do​lom ma​gam, an​nál in​kább rab​lánc​ra fűz ez a sze​re​lem. Nin​csen olyan
fo​lyó ezen a vi​lá​gon, amely ki​sza​ba​dí​ta​na eb​ből a csap​dá​ból.

***
Ar​can​jo Ba​le​i​ro-t ti​zen​hat éve is​mer​tem meg. Ép​pen ti​zen​hat éves vol​tam, ami​kor ke​resz​tez​ték egy​-
mást az út​ja​ink. Kis​lány​nak szá​mí​tot​tam még, de az ál​ma​im gyor​sab​ban fel​nőt​tek, mint a tes​tem. Csak
az járt az eszem​ben, hogy mi​nél tá​vo​labb ke​rül​jek Ku​lu​ma​ni​tól. Va​sár​nap dél​utá​non​ként meg​dézs​mál​-
tam a Ka​to​li​kus Misszió ba​rom​fi​ud​va​rát, hogy a tyú​ko​kat el​ad​has​sam az út mel​lett. Sze​ret​tem vol​na
egy kis pénzt gyűj​te​ni, hogy el​me​hes​sek a vá​ros​ba. De az úton szin​te sen​ki nem járt, csak né​ha​nap​ján
tűnt föl egy-egy uta​zó. A há​bo​rú ab​ban az év​ben, 1992-ben ért vé​get, de nyo​masz​tó em​lé​ke még so​ká​-
ig kí​sér​tett er​re​fe​lé.
Soha nem ér​tet​tem, mi​ért áll annyi árus emel​lett a pusz​ta or​szág​út mel​lett. Ta​lán va​la​mi​fé​le ve​zek​-
lés volt ez, es​dek​lés a sor​sunk előtt. Vagy ta​lán az il​le​gá​lis fa​ki​ter​me​lők ko​ron​ként fel​tű​nő te​her​au​tó​i​-
ra vár​tunk. Ez az üz​let azok​nak a be​fo​lyá​sos em​be​rek​nek a ke​zé​ben volt, aki​ket „a föld urai”-nak ne​-
vez​tünk. Ha va​la​ki el​ha​ladt arra, ma​gas​ba emel​tem a tyúk​ja​i​mat, ame​lyek a re​pü​lés múló ígé​re​té​ben
vak​tá​ban ver​des​tek a szár​nya​ik​kal. Soha sen​ki nem állt meg, és soha sen​ki nem vett tő​lem sem​mit. A
csir​kék os​to​ba ko​dá​cso​lás​sal kó​ka​doz​tak a ke​zem​ben, mint​ha el​fá​rad​tak vol​na at​tól, hogy pil​la​na​tok​ra
ma​gas​ban szár​nya​ló ma​da​rak vol​tak.
Oly​kor oda​jött hoz​zám Ma​li​que​to Pró​prio, a rend​őr, aki Ku​lu​ma​ni​ban egy​ma​ga kép​vi​sel​te a ha​tal​-
mat, és fon​tos​kod​va azt tu​da​kol​ta tő​lem, hogy hon​nan sze​rez​tem az áru​mat. A tyú​kok​ra mu​ta​tott mint
bűn​jel​re. Biz​to​san lop​tam, mond​ta vád​ló han​gon. Kö​ves​sem őt, mond​ta az​u​tán.
– A rend​őr​őrs​re? – kér​dez​tem meg​bor​zong​va.
– Tu​dod jól, hogy Ku​lu​ma​ni​ban nincs rend​őr​őrs. De van, aho​vá vi​gye​lek.
Ma​li​que​to túl​ka​pá​sa​i​ról min​den​ki tu​dott. Ab​ban a pil​la​nat​ban za​va​ros te​kin​te​té​ből ki​ol​vas​ha​tó volt
min​den al​jas szán​dé​ka. A sze​mem előtt össze​folyt a vi​lág, a lá​bam majd ki​sza​ladt aló​lam. A pus​ka há​-
tam​ba nyo​mó​dó csö​ve meg​tör​te az el​len​ál​lá​so​mat.
– Ké​rem, ne bánt​son!
Eb​ben a pil​la​nat​ban je​lent meg Ar​can​jo Ba​le​i​ro, mint egy ég​ből alá​szál​ló lo​vag. Le​fé​ke​zett mel​let​-
tem: úgy ült a mo​tor​ke​rék​pár​ján, mint a vi​lág ura, egy mél​tó​ság​tel​jes és fenn​költ csá​szár. A rend​őr
oda​for​dult az ide​gen​hez, és ala​po​san meg​néz​te ma​gá​nak. Csen​des mér​le​ge​lés után úgy dön​tött, vissza​-
vo​nul. Nem tu​dom, a va​dász fel​fog​ta-e, mit je​len​tett a fel​buk​ka​ná​sa, de mo​so​lyog​va szó​lí​tott meg:
– El​vi​he​tek ma​gam​mal egy tyú​kot?
Én azt sze​ret​tem vol​na, ha en​gem visz ma​gá​val. A fér​fi szem​mel lát​ha​tó​an meg​igéz​ve bá​mult rám.
Vá​rat​la​nul el​fo​gott a szé​gyen​ke​zés: soha sen​ki nem né​zett még így. Olyan ér​zé​sem volt, mint​ha ab​ban
a pil​la​nat​ban szü​le​tett vol​na meg vég​le​ge​sen a tes​tem.
– Mi​cso​da sze​mek – só​haj​tot​ta a fér​fi. – Jaj, mi​cso​da sze​mek!
Le​haj​tot​tam a fe​jem, ma​dár​nak érez​tem ma​gam, amely csak im​bo​lyog a le​ve​gő​ben, de szár​nyal​ni,
da​lol​ni kép​te​len.
– Egé​szen jó alak​ja van – mor​mol​ta az ide​gen.
A sza​vai mez​te​len​re vet​kőz​tet​ték a tes​te​met és a lel​ke​met. Hogy va​la​mennyi​re fel​ráz​zam ma​gam ab​-
ból a ká​bu​lat​ból, be​hú​zód​tam a fo​lyó​part​ra ve​tü​lő ár​nyék​ba. A fér​fi a mo​tor​ját tol​va jött utá​nam.
– El​jön ve​lem Pal​ma-ba?
– A vá​ros​ba? Nem me​he​tek.
– El​vi​szem mo​to​ron, és vissza is ho​zom. A fo​lyó​par​ti ös​vé​nyen me​gyünk, sen​ki nem lát​hat meg
min​ket.
– Nem me​he​tek, mond​tam már.
– Té​vét is né​zünk, na, el​jön?
Rá​érő​sen néz​tem a tá​jat kö​rü​löt​tünk. Mi​lyen nagy, mi​lyen vég​te​len nagy a vi​lág! En​nek a ha​tal​mas
min​den​ség​nek a kö​ze​pén az ide​gen vá​laszt várt. Mennyi min​den át​fu​tott a fe​je​men! Eszem​be ju​tott pél​-
dá​ul, hogy meg​kér​het​ném a va​dászt, hogy a mo​tor​já​val se​gít​sen vi​zet hor​da​ni az anyám​nak. Vagy se​-
gít​sen a Ku​lu​ma​ni​ban élő asszo​nyok​nak tűz​re​va​lót ke​res​ni, agya​got gyűj​te​ni, be​hor​da​ni a ter​mést a
föld​ről. De leg​in​kább az járt a fe​jem​ben, hogy tő​lem ne kér​jen sem​mit.
Csend​ben néz​tem a Li​deia hab​ja​it. A hosszas vá​ra​ko​zás​ra rá​un​va Ar​can​jo meg​kér​dez​te, hogy hív​ják
azt a fo​lyót. Azért jött ide, hogy le​lő​je azt az el​va​dult kro​ko​dilt, aki min​den​kit ret​te​gés​ben tar​tott. De
ad​dig nem lövi le, amed​dig nem tud​ja, mi a fo​lyó neve.
Fel​só​haj​tot​tam. Az ide​gen nem volt kí​ván​csi a ne​vem​re. Úgy lát​szik, csak a táj ér​de​kel​te.
– Lun​di Li​deia a tel​jes neve – fe​lel​tem jól​ne​vel​ten. – De mi csak Li​dei​a​nak hív​juk.
– Ez mit je​lent?
– Li​dei​a​nak egy ger​le​faj​tát ne​ve​zünk er​re​fe​lé.
– Egy ger​lét? – kér​dez​te Ar​can​jo. Az​u​tán fel​ne​ve​tett, mert biz​tos vic​ces​nek ta​lált va​la​mit, ami​re én
nem fi​gyel​tem. – Nos, jól van, van​nak fo​lyók, ame​lyek szár​nya​kat ad​nak ne​künk.
Ezt mond​ta a va​dász. Az​u​tán el​bú​csúz​tunk, mi​köz​ben a fo​lyót néz​tük, ezt a fo​lyót, amely most se​gít
ne​kem ab​ban, hogy mi​nél messzebb ke​rül​jek Ku​lu​ma​ni​tól, el​me​ne​kül​jek a csa​lá​dom​tól, és ki​lép​jek az
éle​tem​ből.

***
Ami​kor haj​nal​ban el​szán​tam ma​gam erre az útra, az járt a fe​jem​ben, hogy ér​te​sí​tem a va​dászt ar​ról
a csap​dá​ról, ame​lyet neki ál​lí​tot​tak. Egy​sze​rű ter​vet gon​dol​tam ki: a híd tö​vé​ben ki​ug​rom a ke​nu​ból,
ki​fu​tok az or​szág​út​ra, és ott vá​rok, amíg az ide​ge​nek meg​ér​kez​nek. Ti​zen​hat év​vel ez​előtt Ar​can​jo
meg​men​tett az ön​ké​nyes​ke​dő rend​őr fe​nye​ge​té​se​i​től. Most pe​dig én men​tem meg őt. Már lát​tam, ahogy
kint ál​lok az úton, és in​te​ge​tek a két ke​zem​mel, mint két fá​rad​ha​tat​lan zász​ló​val. Az is le​het, hogy a
va​dász meg​ölel, és szé​dí​tő se​bes​ség​gel fel​re​pül ve​lem az egek​be.
De ahogy egy​re lej​jebb ju​tot​tam a fo​lyón, egé​szen más ér​zés tá​madt föl ben​nem. Nem is azért in​dul​-
tam út​nak, hogy ta​lál​koz​zam a va​dásszal. In​kább me​ne​kül​ni igyek​szem elő​le. De mi​ért fu​tok meg az
egyet​len lény elől, aki sze​re​tett en​gem? Nem tu​dom rá a vá​laszt. Az anyám min​dig azt mond​ja, hogy a
víz úgy csi​szol​ja le a kö​ve​ket, ahogy a nő ala​kít​ja a fér​fi​ak lel​két. Ez ve​lem is meg​tör​tén​he​tett vol​na.
De nem tör​tént meg. Nem volt ed​dig az éle​tem​ben sem sze​re​lem, sem fér​fi, sem lé​lek. Idő​vel fel​ad​tam
a re​ményt. Aki pe​dig fel​ad​ja a re​ményt, az már nem is él. Ezért is me​ne​kü​lök: fé​lek at​tól, hogy be​le​-
pusz​tu​lok. De nem a vá​gya​ko​zás​ba, amely ben​nem ég. Ha​nem a sze​re​lem hi​á​nyá​ba. Be​le​pusz​tu​lok a
vágy​ba, hogy va​la​ki sze​res​sen.

***
Az​u​tán a kenu be​sod​ró​dik egy át​tet​sző vizű holt​ág​ba. Ezt a holt​ágat szent hely​nek tart​ják, aho​vá
csak a va​rázs​lók mer​nek be​evez​ni. A fa​lu​ban úgy mond​ják, ez a vi​zek ős​for​rá​sa. A leg​öre​geb​bek ezt a
he​lyet lya​li wa​ka​ti-nak „idő to​já​sá​nak” ne​ve​zik. Az itt ural​ko​dó pa​ra​di​cso​mi bé​kes​ség​ben meg​nyu​-
god​hat​tam vol​na, de még​sem így tör​tént. A csó​nak meg​fe​nek​lett, és bár​hogy is igye​kez​tem, nem moz​-
dult áll​tó he​lyé​ből. Nem volt sem sod​rás, sem ör​vény. A ke​nut mint​ha oda​sze​gez​ték vol​na a Li​deia
med​ré​be. Úgy lát​szik, mint​ha be​tel​je​sült vol​na a régi mon​dás: min​den ap​rócs​ka föld​da​rab​nak erős
kar​ja van. Bár​mennyi​re is igyek​szünk el​men​ni, soha nem tu​dunk el​sza​kad​ni tőle. Át​ko​zott vi​dék ez,
ahol még annyi ég sincs, hogy a fel​hő​ket is a föld​ből kell ki​ás​ni, mor​go​ló​dott Adj​i​ru nagy​apa. Én is
ép​pen így át​ko​zom most el a szü​lő​föl​de​met.
Egész tes​te​met át​jár​ja a re​me​gés, a szí​vem a tor​kom​ban do​bog, ami​kor az im​boly​gó ke​nu​ban fel​áll​-
va meg​sej​tek egy par​ton óva​ko​dó ár​nyat. Bár nő va​gyok, örö​köl​tem a csa​lá​dom va​dász​ösz​tö​nét. Ér​zé​-
ke​lem a fél​ho​mály​ban to​va​oso​nó ár​nya​kat, ér​zé​ke​lem a sza​go​kat és azo​kat a je​le​ket, ame​lye​ket sen​ki
más nem ér​zé​kel. Most is bi​zo​nyos va​gyok ben​ne, hogy egy ál​lat set​ten​ke​dik a par​ton! Egy óva​to​san
moz​gó lény, aki meg​bújt a víz​part le​ve​lei kö​zött.
Az​u​tán vá​rat​la​nul meg​pil​lan​tom a nős​tény orosz​lánt. Azért jött le a fo​lyó lan​kás part​já​ra, hogy
igyon. Fé​le​lem nél​kül, nyu​god​tan bá​mul rám. Mint​ha már ré​gen várt vol​na en​gem, fel​eme​li a fe​jét, és
hosszan rám sze​ge​zi für​ké​sző te​kin​te​tét. Szin​te ter​mé​sze​te​sen vi​sel​ke​dik. Mint​ha már jó ide​je is​mer​ne.
Vagy még in​kább: mint​ha a test​vé​rét kö​szön​te​né. Egy da​ra​big el​nézzük egy​mást, és las​san a bé​kes​ség
val​lá​sos ér​zé​se töl​ti be a lel​kem.
Mi​után szom​ját ol​tot​ta, a nős​tény orosz​lán úgy nyúj​tóz​ko​dik, mint​ha ki akar​na búj​ni a bő​ré​ből. Az​u​-
tán las​san el​vo​nul, a far​ka úgy leng erre-arra, mint egy boly​hos inga, min​den lé​pé​sé​nél vé​gig​söp​ri a
föl​det. Alig lep​le​zett hi​ú​ság​gal mo​soly​gok. Min​den​ki azt hi​szi, hogy a hím orosz​lá​nok fe​nye​ge​tik a fa​-
lut. De nem. Ez a nős​tény orosz​lán, aki ke​cses és nő​i​es, mint egy ba​le​ri​na, mél​tó​ság​tel​jes és fenn​költ,
mint egy is​ten​nő, ez a nős​tény orosz​lán tart​ja ret​te​gés​ben az egész kör​nyé​ket. Erő​től duz​za​dó fér​fi​ak,
mo​dern fegy​ve​rek​kel ren​del​ke​ző par​ti​zá​nok bé​nul​tak meg lát​tán a fé​le​lem​től, le​tag​lóz​ta őket sa​ját te​-
he​tet​len​sé​gük.
A nős​tény orosz​lán még egy​szer hosszan rám eme​li a te​kin​te​tét, az​u​tán leír egy kört, és el​tű​nik. Ek​-
kor egy ér​zés, amit soha nem fo​gok tud​ni meg​ma​gya​ráz​ni, hir​te​len fel​sza​ba​dít ben​nem va​la​mit, és a
tor​kom​ból ki​ál​tás tör elő:
– Nő​vé​rem! Nő​vér​kém!
A ke​zem két​ség​be​eset​ten rá​kul​cso​ló​dik az eve​ző​re, és si​et​ve a part felé irá​nyí​tom a ke​nut:
– Silên​cia! Umin​ha! Igu​a​li​ta!
Ha​lott test​vé​re​im neve kör​be​jár a pá​rás ho​mály​ban. Egész tes​tem​ben el​fog a re​me​gés: meg​sér​tet​tem
a szent pa​ran​cso​la​tot, és ki​ej​tet​tem az el​hal​tak ne​vét. A hí​vás​nak en​ge​del​mes​ked​ve a ha​lot​tak újra
meg​je​len​het​nek ezen a vi​lá​gon.
Le​het, hogy a lel​kem mé​lyén ezt sze​ret​tem vol​na. A fel​lán​go​ló két​ség​be​esés​től hajt​va újra át​há​gom
a pa​ran​cso​la​to​kat:
– Én va​gyok az, nő​vé​rem, én, Ma​ri​a​mar!
El​cso​dál​koz​tam a kép​te​len hely​ze​ten: én, aki soha fel nem eme​lem a han​gom, itt ki​a​bá​lok, ahol sen​-
ki meg nem hall​ja. Iga​zuk le​het azok​nak, akik azt be​szé​lik: el​ment az eszem, nem va​gyok a ma​gam ura.
Zo​ko​gás​ban tö​rök ki, úgy sí​rok, mint​ha be akar​nám pó​tol​ni, hogy nem sír​tam fel, ami​kor meg​szü​let​-
tem. Adj​i​ru​nak iga​za volt: nem az a szo​mo​rú​ság, ha va​la​ki sír. Az a szo​mo​rú​ság, ha nincs ki​nek sír​nia.
– Ne hagy​ja​tok itt, kér​lek, vi​gye​tek ma​ga​tok​kal!
A ki​ál​tá​som vissz​hang​zik az er​dő​ben, és egy pil​la​nat​ra úgy rém​lik, mint​ha más han​gok is hí​vo​gat​-
nák Silên​cia-t. De a nö​vény​zet sű​rűn és moz​du​lat​la​nul be​zá​rul. Ott, ahol a nős​tény orosz​lán az előbb
még ivott, most egy vö​rös folt lát​szik, amely gyor​san to​va​ter​jed a víz fel​szí​nén. Hir​te​len az egész fo​-
lyó szí​ne vö​rös​re vál​to​zik, vér​ben le​beg a csó​na​kom. Az a vér, amely a két com​bom kö​zül fel​fa​kadt,
va​la​hány​szor ar​ról ál​mod​tam, hogy gyer​me​ket ho​zok a vi​lág​ra, most ott sod​ró​dik a fo​lyó​víz​ben. Adj​i​-
ru Ka​pi​ta​mo​ro​nak, a nagy​apám​nak iga​za volt: ez a fo​lyó a két ke​zé​ből szü​le​tett, ép​pen úgy, ahogy én
meg​szü​let​tem a sze​re​te​té​ből. És ak​kor meg​ér​tet​tem: nem a föld volt az én rab​tar​tóm, ha​nem iga​zá​ból
Adj​i​ru nagy​apa. Ő ál​lí​tot​ta meg a ke​nut, és ő ve​ze​tett be a Li​deia fo​lyó szent holt​ágá​ba.
– Ké​rem, nagy​apa – fo​gom kö​nyör​gő​re. – Hadd men​jek to​vább, amer​re visz a fo​lyó.
Össze​ku​po​ro​dom a kenu al​já​ban, alud​ni ké​szü​lök, hogy meg​lás​sam azok​nak az ál​ma​it, akik még
meg sem szü​let​tek. Hir​te​len egy má​sik kenu úszik át a csön​dön, és ijed​ten lá​tom, hogy úgy kö​ze​le​dik
fe​lém, mint egy ál​nok kro​ko​dil. Biz​to​san Adj​i​ru az, és meg akar men​te​ni. El​szo​ru​ló to​rok​kal hí​vo​ga​-
tom:
– Nagy​apa?
A két csó​nak egy​más​hoz si​mul, és egy árny ma​ga​so​dik fö​lém, ahogy kö​te​let bo​goz az eve​ző vil​lá​já​-
ra. Az ide​gen el​len​fény​ben van, csak sö​tét kör​vo​na​la​it lá​tom. Nem aka​rok egy per​cet sem ve​szí​te​ni, a
part felé mu​ta​tok, és mon​dom:
– Ott volt! Ott volt a nős​tény orosz​lán. Gye​rünk, nagy​apa, még itt le​het a kö​zel​ben.
– Ülj föl, Ma​ri​a​mar!
Meg​ré​mü​lök: ez nem Adj​i​ru. Ha​nem Ma​li​que​to Pró​prio, a falu szám​ki​ve​tett hó​hé​ra. Nem szól sem​-
mit, csak visz ma​gá​val vissza Ku​lu​ma​ni​ba. Az út fe​lé​nél be​húz​za az eve​ző​ket, és me​rőn néz rám, mi​-
köz​ben a sor​sá​ra ha​gyott csó​nak újra meg​in​dul le​fe​lé a fo​lyón, amer​re a víz so​dor​ja.
– Tar​to​zol ne​kem va​la​mi​vel, Ma​ri​a​mar. Nem em​lék​szel? Ez ép​pen al​kal​mas hely arra, hogy meg​-
kap​jam, ami jár ne​kem.
Le​hány​ja ma​gá​ról a ru​hát, és óva​tos​kod​va, epe​de​zőn kö​ze​lít. Kü​lö​nös mó​don nem fé​lek tőle. A leg​-
na​gyobb meg​le​pe​té​sem​re ma​gam​ból ki​vet​kőz​ve, böm​böl​ve, köp​köd​ve, kör​me​i​met a hú​sá​ba váj​va ne​-
ki​tá​ma​dok Ma​li​que​to-nak. A meg​ret​tent, cso​dál​ko​zó rend​őr vissza​hő​köl, és el​bor​zad​va nézi a kar​ján
ej​tett mély kar​mo​lá​so​kat.
– Te át​ko​zott szu​ka, meg akarsz ölni?
A vál​lá​ra te​rí​ti az in​gét, hogy el​rejt​se a se​be​it, és gyor​san újra evez​ni kezd Ku​lu​ma​ni felé. Mi​köz​-
ben az eve​zőt for​gat​ja, ma​gá​ban ezt mo​rog​ja:
– Bo​lond, ez a nő​sze​mély tel​je​sen bo​lond.
A par​ton már ott vár ránk Flo​rin​do Mak​wa​la, a he​lyi elöl​já​ró, és az apám, Ge​ni​to Mpe​pe. Meg​elő​-
zöm őket, és az iz​ga​lom​tól el​fú​ló han​gon mon​dom:
 – Lát​tam, lát​tam őt, apám! A nős​tény orosz​lánt! Iga​zán lát​tam. Hús-vér va​ló​já​ban.
– Ha​zug​ság. Ne hordj ne​kem itt össze min​dent, mert meg​ka​pod a ma​ga​dét.
– Lát​tam, apám. A holt​ág​ban ott volt a nős​tény orosz​lán. Egé​szen biz​tos.
Ma​li​que​to, csak hogy el​lent​mond​jon ne​kem, bi​zony​gat​ja, hogy nem volt ott sem​mi. És még ha lát​tam
vol​na is, hogy le​he​tek biz​tos ab​ban, hogy nős​tény volt? Mi​fe​lénk a hím orosz​lá​nok ki​csik, és alig van
sö​ré​nyük.
A ha​ta​lom he​lyi kép​vi​se​lő​je óva​to​san lép​del, ne​hogy vi​zes le​gyen a lába, és biz​ton​sá​gos tá​vol​ból
pa​ran​csol rá az apám​ra:
– Nem sze​ret​ném, ha ez a lány kap​cso​lat​ba ke​rül​ne a kül​dött​ség​gel.
– Nem lép​het ki ott​hon​ról, fő​nök elv​társ, nyu​godt le​het. Ki​kö​töm a kert​be.
– Tart​sa tá​vol a lá​to​ga​tó​ink​tól.
– Ma​gá​val meg mi tör​tént, Ma​li​que​to? Fo​lyik a vére?
– Fel​hor​zsol​tam ma​gam a kö​tél​lel. De ha már így együtt va​gyunk, mond​ha​tok va​la​mit, fő​nök?
– Mond​ja csak.
– A lá​nya fe​jé​vel min​dig is volt va​la​mi baj, Mpe​pe elv​társ, de ez már ijesz​tő. Hogy mert egye​dül
el​men​ni arra a szent hely​re?
– Iga​za van, Ma​li​que​to. Fo​gal​ma sincs ar​ról, mi tör​tént Tan​di​val, aki olyan hely​re me​rész​ke​dett,
aho​vá nem kel​lett vol​na.
A há​rom fér​fi igyek​szik ki​köt​ni a csó​na​ko​kat. A par​ton ülök, és el​tű​nő​döm azon, hogy egy kenu
mennyi​re ha​son​lít egy ko​por​só​hoz. Ugyan​úgy ki​öb​lö​sö​dik, és ugyan​olyan időt​len uta​kat jár be. A fo​-
lyó nem vitt el utam vég​cél​já​ig. De az uta​zás so​rán rá​ta​lál​tam arra, aki ad​dig tá​vol volt tő​lem: a nős​-
tény orosz​lán​ra, hi​ány​zó nő​vé​rem​re.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(2)
Az utazás
A lep​ke​há​lóm ma​gas​ba emel​ke​dik, és csak arra vá​rok, hogy a kel​lő pil​la​nat​ban le​csap​has​sak
az ide-oda lib​be​nő, meg-meg​tor​pa​nó pil​lan​gó​ra. Mi​lyen bol​dog vol​nék, ha fénnyé és le​ve​gő​vé
ol​dód​hat​nék fel, hogy így kö​ze​lít​hes​sem meg és ve​hes​sem bir​to​kom​ba őt. En​gem és a zsák​má​-
nyo​mat már össze​fűz a va​dá​szat ré​ges-régi tör​vé​nye: ahogy az egész lé​nyem​mel al​kal​maz​ko​-
dom az ál​lat​hoz, úgy lé​nye​gü​lök át tes​ti​leg és lel​ki​leg pil​lan​gó​vá. Mi​nél kö​ze​lebb va​gyok ah​-
hoz, hogy si​ke​res le​gyen a va​dá​szat, an​nál in​kább em​be​ri aka​rat for​má​ját ölti a lep​ke. Vé​gül
úgy lát​szik, mint​ha az ál​lat zsák​má​nyul ej​té​se len​ne an​nak az ára, hogy vissza​sze​rez​zem em​-
be​ri va​ló​mat. [...] A va​dá​szat​ról vissza​té​rő​ben az el​ej​tett te​remt​mény lel​ke ha​tal​má​ba ke​rí​ti a
va​dászt.
Wal​ter Ben​ja​min A lep​ke​va​dá​szat
egy rész​le​té​nek sza​bad for​dí​tá​sa

Soha nem sze​ret​tem a re​pü​lő​te​re​ket. Tö​me​gek tor​lód​nak fel ben​nük, még​is nép​te​len​nek hat mind​-
egyik. Job​ban sze​re​tem a pá​lya​ud​va​ro​kat, ahol van idő a könnyek​re és a meg​leb​be​nő zseb​ken​dők​re. A
vo​na​tok las​san, só​haj​toz​va in​dul​nak el, mint​ha ma​guk is bán​nák, hogy fel​ke​re​ked​tek. A re​pü​lő vi​szont
olyan gyors, hogy em​be​ri mér​ték​kel nem mér​he​tő. Az édes​anyám​tól hal​lott le​gen​da ér​tel​mét vesz​ti,
ami​kor el​né​zem a to​vas​üví​tő re​pü​lő​ket. Vé​gül is a vég​te​len ég​bol​ton sem olyan las​sú min​den. A ma​-
pu​to-i re​pü​lő​té​ren va​gyok, de úgy ér​zem, mint​ha se​hol sem len​nék. Va​la​ki an​go​lul be​szél, et​től vissza​-
té​rek a va​ló​ság ta​la​já​ra.
– Be​mu​ta​tom az írót. Ő megy el ma​gá​val erre az útra.
Az író fe​hér bőrű, ala​csony, sza​kál​las fér​fi. Ér​tel​mi​sé​gi kö​rök​ben jól cseng a neve, töb​ben is oda​-
men​nek hoz​zá au​tog​ra​mot kér​ni. Fel​egye​ne​se​dik, meg​szo​rít​ja a ke​zem:
– Gus​ta​vo. Gus​ta​vo Reg​alo.
Lát​ha​tó él​ve​zet​tel mond​ja ki a ne​vét. Na​gyon re​mé​li, hogy fel​is​me​rem. De én úgy te​szek, mint​ha
soha nem is hal​lot​tam vol​na róla.
– Ri​por​tot írok a va​dá​szat​ról, ugyan​az a vál​la​lat szer​ző​dött ve​lem, ame​lyik ma​gá​val is.
– Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy él​vez​ni fog​ja az utat. És az orosz​lá​nok is elé​ge​det​tek lesz​nek, ha
meg​tud​ják, hogy a ha​lá​luk ben​ne lesz egy ri​port​ban.
– Elő​ször ve​szek részt va​dá​sza​ton. Ne ve​gye rossz né​ven, ha azt mon​dom, hogy el​len​zem.
– Mit el​le​nez?
– A va​dá​sza​tot. Azt meg kü​lö​nö​sen, ha orosz​lán​ra va​dász​nak.
– Az a gond ez​zel, ked​ves ba​rá​tom, hogy soha nem lá​tott még orosz​lánt.
– Hogy​hogy soha nem lát​tam?
– Fo​tós sza​fa​ri​kon lá​tott orosz​lá​no​kat, de nem tud​ja, hogy a va​ló​ság​ban mi​lyen egy orosz​lán. Az
orosz​lán csak ott mu​tat​ja meg iga​zi ar​cát, ahol ő az úr. Jöj​jön csak el ve​lem gya​log​szer​rel az ős​er​-
dő​be, és ak​kor meg​tud​ja, mi​lyen is egy orosz​lán.
 ***
Az a négy óra, ame​lyet a re​pü​lő​ben egy​más mel​lett ülve töl​töt​tünk, ele​gen​dő volt ah​hoz, hogy fel​-
mér​jem, mi​lyen ha​tal​mas sza​ka​dék vá​laszt el ben​nün​ket. Ér​tel​mi​sé​gi meg​nyi​lat​ko​zá​sa​i​val, ál​lan​dó​an
nyi​tott jegy​zet​fü​ze​té​vel, meg​ál​lít​ha​tat​lan szó​ára​da​tá​val elég​gé fel​bosszan​tott. De ab​ból, ahogy mé​re​-
ge​tett, rá​jöt​tem, hogy én is őt. Va​la​mi em​lé​kez​te​tett ben​ne Ro​lan​do-ra, ta​lán az, ahogy a bá​tyám né​zett
rám. Mint​ha vá​dol​na va​la​mi​vel.

***
A toll​pi​he súly​ta​lan, ahogy a ma​dár is. De az a könnyebb ket​te​jük kö​zül, ame​lyik re​pül​ni ké​pes. Így
hang​zott az a köz​mon​dás, ame​lyet meg​bol​do​gult édes​anyám​tól, Dona Mar​ti​na​tól hal​lot​tam. Ez a két​-
sze​res súly​ta​lan​ság sú​lyo​san ne​he​ze​dik rám, és ezért éj​sza​ka, ál​mom​ban soha nem re​pü​lök. A ben​nem
lévő ál​lan​dó fe​szült​ség mi​att csak tán​tor​gok álom​ból álom​ba, mint egy ré​szeg, té​boly​gok erre-arra,
mint egy ha​jó​tö​rött. At​tól a vég​ze​tes éj​sza​ká​tól fog​va nem sza​ba​dul​ha​tok et​től, ami​kor Ro​lan​do le​lőt​te
az apá​mat. Az ál​mat​lan​ság fel​idé​zi azo​kat az em​lé​ke​ket, ame​lye​ket el​fe​lej​te​nék, az al​vás ki​tör​li em​lé​-
ke​ze​tem​ből azo​kat, ame​lye​ket sze​ret​nék meg​őriz​ni. Az al​vás meg​be​te​gít, őrü​let​be ker​get.

***
Uta​zás köz​ben min​dig rám tör az álom. El​nyug​szom, mint​ha alud​nék, de az​u​tán fel​ri​a​dok egy szét​té​-
pett pa​pír​lap reccse​né​sé​re. Gus​ta​vo fé​lénk mo​sollyal men​te​ge​tő​zik:
– Le​ve​let írok a ked​ve​sem​nek. Ahogy ré​gen​te volt szo​kás​ban. De még​sem lesz iga​zi le​vél, csak
azért írom, hogy va​la​mi​vel el​üs​sem az időt, és ne érez​zem annyi​ra a ked​ve​sem hi​á​nyát.
Nem iga​zi le​vél? Van olyan le​vél, ami iga​zi? Em​lék​szem azok​ra a sze​rel​mes le​ve​lek​re, ami​ket az
apám dik​tált az anyám​nak. Va​la​mi​fé​le szer​tar​tás volt ez, amely​re a kora esti órák​ban ke​rült sor, ami​-
kor a bé​kák ku​ruttyo​lá​sa fel​hang​zott a kö​ze​li ta​vak fe​lől. Né​ge​rek vol​tunk, né​ger​ek​ként ke​zelt fél​vé​-
rek. Ki​szo​rul​tunk a vá​ros szé​lé​re, ahol már nem volt más, csak az eső és a be​teg​sé​gek. Az anyám,
Mar​ti​na Ba​le​i​ro igen szé​pen tu​dott fo​gal​maz​ni. Csak ilyen​kor hal​lott szép sza​va​kat at​tól a fér​fi​tól,
aki​vel élt. Ezek vol​tak azok a pil​la​na​tok, ami​kor a fér​fi jám​bo​ran, szin​te alá​za​to​san szólt hoz​zá, mint​-
ha a bo​csá​na​tá​ért ese​dez​ne. Moz​du​lat​lan, pa​pír fölé haj​ló anyám ha​son​la​tos volt egy régi, vá​szon​ra
fes​tett kép​hez. Ro​lan​do, aki mel​let​te ült, az örö​kös házi fel​ada​ta​it kör​möl​te. Eb​ben a pil​la​nat​ban idő​-
sebb volt anyánk​nál. Még ma is a fü​lem​be cseng az apám hang​ja, ahogy toll​ba mond​ja az egyik szót a
má​sik után:
– Ked​ves Hen​ri​que-m, drá​ga fér​jem, éle​tem egyet​len sze​rel​me... írod, Mar​ti​na?
Hosszú és min​dig ugyan​úgy hang​zó le​ve​le​ket ren​delt, úgy mor​zsol​ta a sza​va​kat, mint​ha ré​szeg vol​-
na. Apám​nak meg kel​lett küz​de​nie min​den egyes szó​val! Ezt örö​köl​tem tőle, mert én is ha​di​lá​bon áll​-
tam az írás​sal, el​len​tét​ben Ro​lan​do-val, aki ját​sza​do​zott a be​tűk​kel. Ta​lán ezért bosszant, hogy az úti​-
tár​sam olyan könnye​dén írja tele a pa​pír​la​pot. Vagy meg​le​het, za​var, hogy nincs ki​nek sze​rel​mes le​ve​-
let ír​jak?

***
Az író be​fe​je​zi kép​ze​let​be​li le​ve​lét, ak​ku​rá​tu​san össze​hajt​ja a pa​pír​la​pot, és be​le​csúsz​tat​ja egy bo​-
rí​ték​ba. El​húz​za tás​ká​já​nak cip​zár​ját, és a töb​bi, ha​son​ló bo​rí​ték mel​lé te​szi ezt is. Le​het, hogy a le​vél
csak por​hin​tés, de a szín​já​ték meg​győ​ző. Újabb em​lék to​lul fel ben​nem. Va​la​mi​kor az el​múlt idők​ben
Hen​ri​que Ba​le​i​ro is el​ját​szot​ta ezt a szer​tar​tást: a le​ve​let min​dig be​le​tet​te egy bo​rí​ték​ba, ame​lyet
meg​ned​ve​sí​tett a nyel​vé​vel, hogy le​zár​ja, majd az úti​tás​ká​já​nak mé​lyé​re rej​tet​te. Ha hosszú va​dá​szat​-
ra in​dult, min​dig ma​gá​val vit​te eze​ket a le​ve​le​ket. Meg Mar​ti​na egy élet​len fény​ké​pét.
– Azért ilyen ho​má​lyos, hogy a töb​bi​ek lás​sák, de ne néz​zék meg na​gyon.
Fél​té​keny volt az öreg Hen​ri​que! Ki​on​tott vér és gyász kí​sér​te fél​té​keny​sé​gét.

***
A re​pü​lő​gép ab​la​ká​ból lá​tom, hogy az utol​só fény is szét​ol​vad a fel​hő​ben. Eszem​be ju​tott anyám
me​sé​je, amely pál​cát tört az ön​telt Nap fö​lött, ahogy az is, hogy ta​lán en​nek a le​gen​dá​nak a ha​tá​sá​ra
én is min​dig fel​élén​kü​lök, va​la​hány​szor al​ko​nyo​dik. Nem va​gyok nap​pa​li em​ber, de éj​sza​kai ba​goly
sem. Min​dig nap​nyug​ta táj​ban men​tem haza, fá​rad​tan a sok já​ték​tól a kö​ze​li ud​va​rok​ban, ame​lyek úgy
nyíl​tak meg előt​tem, mint a vég​te​len sza​van​nák, ahol kép​ze​let​be​li va​dász​ka​land​ra in​dul​tam. Ro​lan​do
ilyen​kor fel​pil​lan​tott, iri​gyel​te, hogy olyan jól meg​ta​lá​lom a he​lyem a kül​vi​lág​ban. Ro​lan​do ott​hon
töl​töt​te min​den ide​jét. Én pe​dig az ut​cán.
– Anya, ké​rem, nem aka​rok még für​de​ni. Hadd ma​rad​jak még egy ki​csit ilyen ko​szos.
Iz​zad​tan és po​ro​san még egy da​ra​big el​töl​tött az a má​mo​ros ér​zés, hogy ott va​gyok az ős​er​dő​ben,
ame​lyet a ker​tek​be ál​mod​tam ma​gam​nak. Mi​vel az apám szin​te min​dig tá​vol volt, Mar​ti​na Ba​le​i​ro
sza​ba​don, kor​lá​to​zás nél​kül ki​él​het​te anyai en​ge​dé​keny​sé​gét. Ami szá​munk​ra könnyebb​ség volt, azt ő
fáj​dal​mas vá​gya​ko​zás​ként élte meg. A ma​gány hosszú​ra nyú​ló idő​sza​ka​i​ban anyám to​vább​ra is szer​-
tar​tá​so​san tel​je​sí​tet​te a meg​kí​vánt fo​gal​maz​vá​nyo​kat: fel​vet​te leg​ele​gán​sabb ru​há​ját – va​ló​já​ban csak
ez az egy ru​há​ja volt –, és úgy tett, mint​ha a tá​vol lévő Hen​ri​que Ba​le​i​ro sza​va​it hall​gat​ná. Olyan
szen​ve​déllyel adta át ma​gát az írás​nak, hogy hal​la​ni vél​tük apánk las​san csor​do​gá​ló sza​va​i​nak vissz​-
hang​ját a ház fo​lyo​só​in.

***
– Mi​ért me​gyünk ilyen gyor​san?
Az író nem vá​la​szol. Ami​kor a re​pü​lőnk föl​det ért Pem​ba​ban, hosszú au​tó​út​ra in​dul​tunk egé​szen
Pal​ma kör​ze​té​ig. Ki​lenc​órás au​tó​zás vár ránk az igen rossz mi​nő​sé​gű ho​mo​kos uta​kon.
A te​rep​já​ró​ban né​gyen ülünk: elöl jó​ma​gam és Gus​ta​vo, az író, a hát​só ülé​sen Flo​rin​do Mak​wa​la, a
he​lyi elöl​já​ró, és el​hí​zott fe​le​sé​ge, Naf​ta​lin​da asszony. A nagy​asszony, ahogy ezt az elöl​já​ró hang​sú​-
lyoz​za is, mél​tó a ne​vé​hez: olyan sú​lyos, hogy a jár​mű ijesz​tő​en fél​ol​dal​ra dől, ami​kor be​pré​se​li ma​-
gát a ko​csi​ba.
Gus​ta​vo ül a vo​lán​nál. Át​en​ged​tem neki a ve​ze​tést, hogy el​néz​hes​sem a kes​keny út két ol​da​lán hú​-
zó​dó er​dőt. Két órá​ja mást sem lá​tunk, mint el​fu​tó, cse​ne​vész fá​kat, ame​lye​ken egy le​vél sincs.
– Hová si​e​tünk ennyi​re? – kér​de​zem meg megint.
Ez a kér​dés akár pa​rancs​nak is fel​fog​ha​tó. Nem árt, ha Gus​ta​vo tisz​tá​ban van az​zal, ki en​nek az ex​-
pe​dí​ci​ó​nak a ve​ze​tő​je. Mi ket​ten szem​ben ál​lunk egy​más​sal. Ő fe​hér és ala​csony. Én fél​vér va​gyok és
ma​gas. Az író​ból csak úgy öm​lik a szó, és min​den​ki​nek be​le​néz a sze​mé​be. Ne​kem vi​szont az em​be​-
rek sze​me el​lop​ja a lel​ke​met, mi​nél em​be​ribb egy te​kin​tet, an​nál in​kább ál​la​ti sor​ba süllyeszt.
– Messze va​gyunk még? – kér​de​zi Gus​ta​vo olyan hal​kan, hogy sen​ki sem hall​ja.
Vé​gül még​is​csak be​ad​ja a de​re​kát: a ko​csi las​sít, én pe​dig alig lep​le​zett meg​ve​tés​sel mo​soly​gok.
Hát​ra​for​du​lok:
 – Al​szik, Naf​ta​lin​da asszony?
Az asszony hall​gat, akár​csak a kö​rü​löt​tünk lévő ter​mé​szet: a vi​lág még csak most éb​re​de​zik. A ko​-
csi​ban még ün​ne​pé​lye​sebb nyu​ga​lom ho​nol. Jól is​me​rem ezt a csön​des​sé​get, és azt is, ho​gyan ivó​dik
be​lénk a rek​ke​nő na​po​kon. Még a szü​le​tő​ben levő sza​va​kat is el​tik​kaszt​ja. Az​u​tán már arra sem em​-
lék​szünk, mit akar​tunk mon​da​ni. Nem​so​ká​ra a pusz​ta lé​leg​zet​vé​tel is óri​á​si erő​fe​szí​té​sünk​be ke​rül.
– Ar​can​jo-nak iga​za van, men​jen már las​sab​ban – mél​tat​lan​ko​dik Naf​ta​lin​da asszony. – Az út na​-
gyon rossz ál​la​pot​ban van, itt há​tul bor​zasz​tó​an ráz.
Naf​ta​lin​da asszony hang​já​ból ki​csen​dül tár​sa​dal​mi hely​ze​te: nyá​ja​san szól, mert annyi​ra tud​ja, mit
akar, hogy pa​ran​csol​nia sem kell. Pil​lan​tá​som úgy fut vé​gig a tá​jon, mint a szá​raz fűbe be​le​ka​pó tűz.
Ahol az író fá​kat lát, én ár​nyék​ba bur​ko​ló​zó rej​tek​he​lye​ket. Va​la​hol a ho​mály​ban ott pi​hen​nek az éhes
orosz​lá​nok, akik fel​fal​ják az em​be​re​ket és az ál​mo​kat. Olyan el​mé​lyül​ten für​ké​szem az ár​nyé​ko​kat,
hogy meg sem hal​lom a hát​só ülés fe​lől föl​hang​zó szen​ve​dé​lyes mo​no​ló​got. Az elöl​já​ró kis​elő​adást
tart a gép​ko​csik​ról, az au​tó​már​kák​ról, a kü​lön​bö​ző mo​del​lek​ről és ked​venc au​tó​i​nak gyár​tá​si éve​i​ről.
Meg hogy mennyi​re jól jön​ne neki egy ilyen ko​csi, ame​lyet a min​ket szer​ződ​te​tő tár​sa​ság bo​csá​tott a
ren​del​ke​zé​sünk​re.
– Messze va​gyunk még? – tu​da​ko​lom, csak hogy va​la​mi más​ról be​szél​jünk.
Az elöl​já​ró meg​is​mét​li, amit már vagy tíz​szer el​mon​dott: nem​so​ká​ra ott va​gyunk. Meg hogy gya​kor​-
la​ti​lag meg​ér​kez​tünk. Az író meg​kér​de​zi:
– Kü​lö​nös, hogy egy em​bert sem lát​tunk. Er​re​fe​lé nem él sen​ki?
Flo​rin​do Mak​wa​la sér​tet​ten ki​húz​za ma​gát. Ta​lán arra akar utal​ni ez az ide​gen, hogy ő csak kö​ve​ket
és por​ten​gert igaz​gat.
– Majd lát még. Em​be​re​ket is. Töb​bet is, mint kel​le​ne.

***
– Áll​jon meg, áll​jon már meg! – ki​ál​tom, és a ko​csi aj​ta​ját ki​nyit​va már ug​rom is ki az útra. A kö​-
vet​ke​ző pil​la​nat​ban óva​to​san lép​ked​ve be​né​zek né​hány út​szé​li bo​kor alá. A ma​gas​ban ke​se​lyűk kö​-
röz​nek. Le​het, hogy rot​ha​dó ál​la​ti te​tem van a kö​zel​ben. De té​ved​tem. Oda​in​tek a töb​bi​ek​nek, hogy
száll​ja​nak ki a ko​csi​ból.
– Pi​he​nőt tar​tunk.
Naf​ta​lin​da asszony ki​fe​le ká​szá​ló​dik az au​tó​ból. A dzsip ru​gó​za​ta fáj​dal​ma​san fel​nyög. Az elöl​já​ró
ré​mül​ten ki​a​bál​ja:
– Se​gít​se​nek neki ki​száll​ni. Ne​hogy el​es​sen, az is​ten sze​rel​mé​re, vi​gyáz​za​nak rá, ne​hogy el​es​sen.
– Maga egy uj​jal se ér​jen hoz​zám, uram. Ne fe​lejt​se el, hogy bün​te​tés​ben van.
Se​gí​tő ka​rok nyúl​nak a nagy​asszony felé, hogy ki​ká​szá​lód​has​son az au​tó​ból. Bi​zony​ta​lan​ko​dom,
nem tu​dom, hol ta​lá​lok raj​ta fo​gást. At​tól fé​lek, hogy a ka​rom el​me​rül a pár​nás háj​tö​meg​ben. Az előt​-
tem meg​je​le​nő ir​dat​lan hát​só sö​tét​be bo​rít min​dent, mint egy vá​rat​lan nap​fo​gyat​ko​zás.
– Ha ezt tu​dom, ho​zok ma​gam​mal egy da​rut – súg​ja a fü​lem​be az író.
Naf​ta​lin​da már a föl​dön áll, és va​la​mit sug​dos a fér​je fü​lé​be. Az elöl​já​ró fe​szeng​ve szű​ri a szót a
foga kö​zött:
– A fe​le​sé​gem​nek be kel​le​ne men​nie az er​dő​be.
– Be​me​het – fe​le​lem szűk​sza​vú​an.
– De fél.
– Ak​kor men​jen vele.
 – De azt sze​ret​né, ha maga vi​gyáz​na rá.
– Ezek​ben és a ha​son​ló ügyek​ben a férj az il​le​té​kes.
– Nem mint​ha kü​lö​nö​seb​ben fél​nék – je​len​ti ki Naf​ta​lin​da ki​rály​női mél​tó​ság​gal –, de azt hal​lot​-
tam, hogy az orosz​lá​nok csak nők​re va​dász​nak. Nem tu​dom, hogy mint nagy​asszony én is sze​re​pe​-
lek-e ezek​nek a vad​ál​la​tok​nak az ét​lap​ján.
– Biz​tos le​het ben​ne, hogy igen – jegy​zi meg az író.
– Ott biz​ton​ság​ban lesz – bi​zony​ga​tom, és né​hány előt​tünk álló szik​la felé mu​ta​tok. – Me​het, Naf​-
ta​lin​da asszony, majd in​nen vi​gyázunk ma​gá​ra.
Mi​köz​ben fe​szeng​ve vá​ra​kozunk, az író, hogy el​üs​se va​la​mi​vel az időt, ér​dek​lőd​ve nézi a pus​ká​-
mat, és meg​szó​lal:
– Egy idő​ben én is ar​ról ál​mo​doz​tam, hogy lesz fegy​ve​rem, ge​ril​la sze​ret​tem vol​na len​ni. Ak​kor​-
tájt az a mon​dás jár​ta, hogy a sza​bad​ság a pus​kák csö​vé​ből szü​le​tik.
– És​össze​jött?
– A sza​bad​ság?
– Nem. Az ér​de​kel​ne, hogy lett-e ge​ril​la ma​gá​ból.
– Töb​bé-ke​vés​bé.
– Nincs töb​bé vagy ke​vés​bé, ha fegy​ve​rek​ről és sza​bad​ság​ról van szó. Lá​tott már kö​zel​ről ha​lot​-
tat?
– Soha. És maga? Ölt már em​bert, vagy csak ál​la​to​kat?
Vá​rat​la​nul fel​to​lul ben​nem az apám em​lé​ke, ahogy vér​ben úszik, amely nem​csak az ő vére, ha​nem
az összes Ba​le​i​ro-é. El​ko​mo​rul a han​gom. Azok, aki​ket meg​ölünk, örök​re hoz​zánk tar​toz​nak, még ha
ide​ge​nek és a leg​ádá​zabb el​len​sé​ge​ink vol​tak is. Soha nem hagy​nak el ben​nün​ket, job​ban érezzük a
je​len​lé​tü​ket, mint az élő​két.

***
Naf​ta​lin​da asszony vissza​tért hoz​zánk, és jó​ked​vű​en mo​so​lyog​va fi​gye​li, ahogy az író olyan moz​du​-
la​tok​kal sza​ba​dul meg a por​tól, mint​ha kor​báccsal ver​né ma​gát.
– Ugye mennyi​vel jobb egy orosz​lán​nak? Egy orosz​lán soha nem ko​szol​ja össze ma​gát – nyil​vá​-
nít​ja ki Naf​ta​lin​da asszony.
– Meg kel​le​ne für​de​nem. Több raj​tam a por, mint a ruha – mo​rog Gus​ta​vo, mi​köz​ben he​ve​sen
söp​ri ma​gá​ról a port.
– Jobb, ha túl​te​szi ma​gát raj​ta – ta​ná​cso​lom gú​nyo​san. – Jobb, ha túl​te​szi ma​gát raj​ta, és a tes​te
las​san meg​szok​ja a föl​det. Hoz​zá​szo​kik ah​hoz, hogy föld​ből let​tünk, en​nek a föld​nek a föld​jé​ből.
– Én eb​ből a föld​ből va​gyok.
– Ezt csak a föld mond​hat​ja meg.
Meg​for​du​lok, és már in​dul​nék, de még hal​lom a há​tam mö​gül az író dü​hödt sut​to​gá​sát:
– Erő​sza​kos frá​ter!

***
Vissza​me​gyünk az au​tó​hoz, az elöl​já​ró el​len​őr​zi a ra​ko​mányt: tu​cat​nyi kis​kecs​ke zsú​fo​ló​dik a rak​-
tér​ben. Az ál​la​tok nyu​god​tak, a ké​rő​dzők os​to​ba jám​bor​sá​gá​val tűr​nek.
– Nem kel​le​ne meg​köt​ni őket? – kér​de​zi Naf​ta​lin​da asszony.
 A kis​kecs​kék az egész úton áll​tak, és egy tán​cos ügyes​sé​gé​vel egyen​sú​lyoz​tak. Flo​rin​do büsz​kén
jegy​zi meg: a kecs​ke arra szü​le​tett, hogy ko​csin utaz​zon, mert még a mély​sé​gek fö​lött is ké​pes meg​tar​-
ta​ni az egyen​sú​lyát, ahol már ta​laj sincs a lába alatt. Ez​u​tán az elöl​já​ró ba​rá​ti moz​du​lat​tal szét​tár​ja a
két kar​ját:
– Tud​ja, va​dász elv​társ: az egyik ál​lat ezek kö​zül csa​li lesz az orosz​lán​nak. Vá​lassza ki, ame​lyi​-
ket akar​ja.
– Té​ved, ked​ves elöl​já​ró úr. Több do​log​ban is. Elő​ször is, nem va​gyok az elv​tár​sa. Má​sod​szor, és
ez sok​kal sú​lyo​sabb, nem va​dá​szok csa​li​val. Va​dász va​gyok és nem hor​gász.
– Tő​lem csi​nál​hat​ja, ahogy akar​ja. De a cél ugyan​az: akár hor​gá​szik, akár va​dá​szik, vé​gez​nie
kell ezek​kel az orosz​lá​nok​kal. Ez szá​mom​ra po​li​ti​kai kér​dés.
Az em​ber​evő orosz​lánt ez a jó​em​ber po​li​ti​kai kér​dés​nek te​kin​ti.
– A föl​jebb​va​ló​im – foly​tat​ja meg​győ​ző​dés​sel – egy​ér​tel​mű uta​sí​tá​so​kat ad​tak: az em​be​rek sza​-
vaz​nak, ezek az ál​la​tok nem. Mi​nél előbb vé​gez​ni kell ezek​kel a kö​zös​ség nyu​gal​mát meg​za​va​ró
ele​mek​kel – majd ha​tá​ro​zot​tan ki​je​len​ti: – Le kell öl​nie őket.
– Nem fo​gom le​öl​ni őket. Eb​ben biz​tos le​het – fe​le​lem.
– Mit be​szél?
– Va​dász va​gyok. Én nem le​ölök, ha​nem el​ej​tek egy va​dat.
– Mért, az nem ugyan​az?
– Ma​gá​nak ta​lán igen. De ne​kem ég és föld kü​lönb​ség. És hadd mond​jak még va​la​mit, mi​előtt
oda​érünk a fa​lu​ba. Nem az elöl​já​ró​ság fo​ga​dott fel. Csak an​nak tar​to​zom en​ge​del​mes​ség​gel, aki
fi​zet.

***
To​vább​in​du​lunk, a nyo​munk​ban ke​re​ke​dő por​fel​leg szét​zi​lál​ja a sza​van​na év​ez​re​des nyu​gal​mát. Az
elöl​já​ró ér​zé​ke​li, hogy vissza​vo​nu​lót kell fúj​nia. A hí​res író je​len​lé​te ki​vá​ló al​ka​lom arra, hogy mi​nél
jobb szín​ben tün​tes​se föl ma​gát. Rossz​ked​vű​en, mint​ha csak han​go​san gon​dol​kod​na, ezt mond​ja:
– Le​öl​ni vagy el​ej​te​ni egy​re megy, csak az a fon​tos, hogy az em​be​rek éle​te vissza​tér​hes​sen a
min​den​na​pi ke​rék​vá​gás​ba. Hogy har​col​has​sa​nak a nyo​masz​tó sze​gény​ség el​len.
A jó​em​ber már nem be​szél. Be​szé​det mond. Ki​nyil​vá​nít​ja, hogy ez az ex​pe​dí​ció a párt irá​nyí​tá​sa
alatt meg​men​ti az em​be​re​ket a nyo​mor​tól. Elő​vet​te a min​den​ha​tó meg​ment igét is. A ko​csi vissza​pil​-
lan​tó tük​ré​ben lá​tom a fel​ka​vart port, és édes fél​álom​ba süp​pe​dek: mennyi​re sze​ret​ném, ha en​gem is
meg​men​te​ne va​la​ki! Ha el​en​ged​het​ném ma​gam meg​men​tőm kar​ja​i​ban, mint egy ful​dok​ló. A leg​jobb
per​sze az vol​na, ha a meg​men​tőm Lu​zi​lia len​ne.

***
– Ha el​in​dul va​dász​ni, el​kí​sé​rem, Ar​can​jo elv​társ – je​len​ti ki az elöl​já​ró.
– A va​dá​sza​ton sen​ki nem kí​sér sen​kit – fe​le​lem. – A va​dá​sza​ton csak két lény van: aki öl, és aki
meg​hal.
– Szük​sé​gem van arra, hogy a nép lás​son, lás​sa, ahogy a va​dász​zsák​mánnyal a ke​zem​ben té​rek
vissza a fa​lu​ba.
Vég​re fel​tűn​nek a há​zak.
– Mind​járt meg​lát​ja – mond​ja Naf​ta​lin​da az író​nak –, hogy az em​be​rek csa​pa​tos​tul tó​dul​nak ki​fe​-
lé a há​zak​ból az útra.
– Ezek​ben a há​zak​ban nem em​be​rek él​nek – jegy​zi meg az elöl​já​ró.
– Nem em​be​rek? – cso​dál​ko​zik Gus​ta​vo. – Hát ak​kor ki​cso​da?
– Most a fé​le​lem él ben​nük – hang​zik a vá​lasz.

***
Ki​lenc órá​val az​u​tán, hogy el​in​dul​tunk Pem​ba​ból, a tar​to​mány szék​he​lyé​ről, kis csa​pa​tunk meg​ér​ke​-
zett a fa​lu​ba. Az elöl​já​ró​nak iga​za volt. Nem pusz​tán a fé​le​lem la​kik Ku​lu​ma​ni​ban. Ré​mü​let ül a ben​-
nün​ket kö​rül​ve​vő em​be​rek ar​cán.
– Ne az út kö​ze​pén áll​jon meg a ko​csi​val – ren​del​ke​zik Mak​wa​la.
El​mo​so​lyo​dom. Az út olyan kes​keny, hogy nin​csen kö​ze​pe. És szé​le sin​csen: kör​ben min​dent por
bo​rít. En​gem is annyi​ra be​le​pett a por, hogy nem tu​dom, hol vég​ző​dik, és hol kez​dő​dik a tes​tem. Meg​-
rá​zom ma​gam, a két ke​zem fel​hő​be bur​ko​ló​zik, mint​ha nem is tar​toz​na a tes​tem​hez. Kö​hö​gés ráz​za a
mell​ka​so​mat. Las​san min​de​nes​tül át​ala​ku​lok egy köd​be ve​sző lénnyé.

***
Mire össze​szed​jük ma​gun​kat, lát​juk, hogy tö​mér​dek em​ber se​reg​lik kö​rénk. Az elöl​já​ró fe​le​sé​ge
ma​gya​rá​zat​kép​pen azt sut​tog​ja a fü​lem​be: moz​gó​sí​tot​ták a kör​nyék​be​li fal​vak la​kó​it is a fo​ga​dá​sunk​ra.
A biz​ton​sá​gi elő​írá​sok​nak fittyet hány​va ezek az em​be​rek éj​sza​ka men​nek vissza a fa​lu​juk​ba, min​den
óv​in​téz​ke​dés nél​kül. De sem​mit nem le​het ten​ni el​le​ne: egy ve​ze​tő ha​tal​mát a fo​ga​dá​si ce​re​mó​nia mé​-
re​tei mu​tat​ják. Flo​rin​do Mak​wa​la pe​dig él az al​ka​lom​mal, hogy el​káp​ráz​tas​son ben​nün​ket. Ma​ga​biz​-
to​san jár-kel, mi​köz​ben így biz​tat​ja Gus​ta​vo Reg​alo-t:
– Lát​ja, ked​ves író úr? Az em​be​rek sze​ret​nek min​ket. En​gem is és a pár​tot is. Er​ről ír​jon, ezt
fény​ké​pez​ze le.
A tö​meg​ben va​la​ki meg​érin​ti a ka​ro​mat. Vá​la​szul si​e​tő​sen ke​zet rá​zok vele. Ak​kor ve​szem csak
ész​re, hogy egy vak állt meg mel​let​tem. Té​to​ván moz​gó ke​zé​vel be​lém ka​pasz​kod​va fog vissza. Te​rep​-
szí​nű egyen​ru​há​ja el​len​tét​ben áll mez​te​len lá​bá​val.
– Vég​re itt van​nak! – ki​ált fel a vak, mint​ha a sors kül​dött​jei len​nénk. Az​u​tán ki​je​len​ti: – Azért jöt​-
tek, hogy a vé​rü​ket ont​sák Ku​lu​ma​ni​ért.
Egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra, va​la​mi rej​té​lyes ösz​tön​zés​nek en​ged​ve, in​te​get​ni kez​dek a tö​meg​nek.
Eszem​be jut, hogy hány​szor fo​gad​tak meg​men​tő​ként. De az it​te​ni em​be​rek gya​na​kod​va szem​lél​nek. A
vak ra​ga​csos ke​zé​vel újra meg​érin​ti a ka​rom:
– Pus​kát is ho​zott ma​gá​val? Ugyan mi​nek? Eze​ket az orosz​lá​no​kat pus​ka​go​lyó​val nem le​het
meg​öl​ni.
Olyan cél​tu​da​to​san jár a nyo​mom​ban, hogy ké​tel​ked​ni kez​dek ben​ne, tény​leg vak-e. A gya​núm csak
meg​erő​sö​dik, ami​kor egy víz​be fúló mo​hó​sá​gá​val csim​pasz​ko​dik be​lém, és meg​kér​de​zi:
– Lát en​gem?
– Mi​ért kér​de​zi?
– Mert min​ket, akik itt Ku​lu​ma​ni​ban élünk, sen​ki nem vesz ész​re, csak a mu​wa​vi-k, a va​rázs​lók
fi​gyel​nek ránk.
Az elöl​já​ró üggyel-baj​jal meg​sza​ba​dít az erő​sza​kos vak​tól. A te​rep​já​ró elé von​szol, ahol a fény​-
szó​rók utat vág​nak a sö​tét​ség​be, és bi​zal​ma​san oda​súg​ja:
 – Le​szállt az este, mire meg​ér​kez​tünk. Ezért so​kan azt gon​dol​ják, hogy vas​hi​lo-k va​gyunk.
– Mi​cso​dák?
– Vas​hi​lo-k az éj​sza​ka kül​dött​jei. Ilyen​kor csak mi jár​juk a fal​va​kat.
Az​u​tán az elöl​já​ró fenn​szó​val in​téz​ke​dik:
– Áll​ja​nak fél​re! Azért jöt​tünk, hogy meg​ment​sük ma​gu​kat, hoz​tunk va​la​kit, aki meg​öli az orosz​-
lá​no​kat.
A vak tisz​te​leg, az​u​tán megint meg​ra​gad​ja a ka​ro​mat, hogy be​fe​jez​ze a mon​dan​dó​ját:
– Ki hal meg és ki öl? Ma​guk a ha​lált hoz​zák el kö​zénk.
Kör​be​né​zek. Két nap​ja, éj​sza​ka meg​halt itt egy fi​a​tal asszony. Előt​te már vagy húsz nőt fel​fal​tak a
vad​ál​la​tok. Nem messze in​nen, a ma​gas fú kö​zött még ott van​nak a vér​nyo​mok, a ször​nyű rém​tet​tek ki​-
tö​röl​he​tet​len em​lé​kei. El​gon​dol​ko​dom, mennyi fáj​da​lom​ban és fé​le​lem​ben van ré​szük ezek​nek az em​-
be​rek​nek. El​gon​dol​ko​dom, mennyi​re véd​te​len ez a vi​lág​tól és Is​ten​től el​fe​le​dett falu. Ku​lu​ma​ni sok​kal
ár​vább, mint én.
Le​szállt az éj​sza​ka, már nin​cse​nek ár​nyé​kok a vi​lá​gon.
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(3)
Elmondhatatlan emlék
A ga​zel​la min​den reg​gel úgy éb​red, hogy tud​ja, vagy gyor​sab​ban fut, mint az orosz​lán, vagy
meg​hal. Az orosz​lán min​den reg​gel úgy éb​red, hogy tud​ja, vagy gyor​sab​ban fut, mint a ga​zel​-
la, vagy éhen hal. Nem szá​mít, hogy orosz​lán vagy-e vagy ga​zel​la: ami​kor a nap fel​kel, ak​kor
nem te​hetsz mást, fut​nod kell.
Af​ri​kai köz​mon​dás

Az el​múlt éj​sza​ka, ami​kor az ide​ge​nek meg​ér​kez​tek Ku​lu​ma​ni​ba, nem kér​tem, hogy ott le​hes​sek a
fo​ga​dá​su​kon az elöl​já​ró​ság előtt. Pe​dig né​hány pil​la​nat​ra el​sza​ba​dul​hat​tam vol​na a be​zárt​ság​ból. De
nem men​tem el. Hosszú éve​ken át az tar​tott élet​ben, hogy vi​szont​lát​ha​tom Ar​can​jo Ba​le​i​ro-t. Most ott
volt, alig né​hány lé​pés​nyi​re tő​lem, én pe​dig ide​gen​ként, tá​vol​ról néz​tem csak a tö​me​get, amely ott to​-
lon​gott a kis csa​pat kö​rül. Mint a ke​se​lyűk. A ma​ra​dé​kot csó​csál​ták. A mi ma​ra​dé​ka​in​kat. Meg is
mond​tam anyám​nak: olya​nok, mint a ke​se​lyűk. Ezek a dög​evő ma​da​rak, a he​lyi böl​cses​ség sze​rint,
még ha​lá​luk után sem va​kul​nak meg.
Ha​ni​fa As​su​lua ha​tá​ro​zott hang​ja vissza​té​rít a va​ló​ság​ba:
– Ne aludj itt ne​kem nyi​tott szem​mel, Ma​ri​a​mar! Vágj le egy tyú​kot!
Nagy va​cso​ra ké​szül az ide​ge​nek tisz​te​le​té​re. Mi, nők ár​nyék​ban ma​ra​dunk. Mo​so​ga​tunk, ta​ka​rí​-
tunk, fő​zünk, de az asz​tal​hoz egyi​künk sem ül oda. Anyám​mal tud​juk a dol​gun​kat, nincs szük​sé​günk
sza​vak​ra. Az én dol​gom, hogy a ba​rom​fi​ud​var​ban el​kap​jak egy tyú​kot, le​vág​jam és meg​ko​passzam.
Mi​köz​ben a han​go​san kot​ko​dá​cso​ló ál​lat után fu​tok, lép​te​ket hal​lok a há​tam mö​gött, va​la​ki be​kap​cso​-
ló​dik a va​dá​szat​ba. Meg​ál​lok, vissza​foj​tom a lé​leg​ze​tem, és szo​rong​va kör​be​né​zek. Nem lá​tok sen​kit,
bá​na​tos só​haj​tás sza​kad föl be​lő​lem:
– Te vagy az, nő​vér​kém?
Vég​re be​le​tö​rő​döm abba, hogy ma​gam va​gyok, ülök a tyúk​lét​rán, ahol a csir​kék al​sza​nak, hogy a
ki​sebb ra​ga​do​zók ne ér​jék el őket.
Va​la​hol itt van a kö​zel​ben Ar​can​jo Ba​le​i​ro szál​lá​sa. Én pe​dig a ba​rom​fi​ud​var ma​gá​nyá​ban tép​de​-
sem a fog​lyul ej​tett, két tér​dem közé szo​rí​tott csir​ke tol​la​it. A tol​la​kat fel​kap​ja a kó​bor szel​lő. Az el​-
len​fény​ben hir​te​len meg​pil​lan​tom Silên​cia-t, aki két ke​zé​vel el​kap​dos​sa a le​be​gő tol​la​kat. Két ke​zét
egy​be​kul​csol​ja, hogy sem​mi ne hull​jon ki az uj​jai kö​zül, és fe​lém nyújt​ja a pi​hés gom​bo​lya​got. Át​ve​-
szem tőle ezt az aján​dé​kot, és hal​lom az is​me​rős han​got:
– Nézd csak, nő​vér​kém, ez a szí​vem. Az orosz​lá​nok nem ra​gad​ták el. Tu​dod, ki​nek kell oda​ad​nod.
Lá​tom, hogy vér fo​lyik a ka​ro​mon, a ru​há​mon, a lá​ba​mon. Ta​lán a tyúk vére, igen, biz​to​san az, de
el​ho​má​lyo​sul a sze​mem előtt a vi​lág. A mel​lem​ből vissza​fog​ha​tat​la​nul tör föl a düh, mint vul​kán​ból a
láva. Anyám hang​ja hal​lat​szik a ház fe​lől:
– Mi lesz, Ma​ri​a​mar, még nem vé​gez​tél a tyúk​kal? Vagy már megint az eget tol​lá​szod?
Vá​la​szol​ni sze​ret​nék, de nem ta​lá​lom a sza​va​kat. Egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra nem tu​dok be​szél​ni,
csak za​va​ros, re​kedt han​gok ára​da​ta sza​kad ki a mel​lem​ből. Ijed​ten fel​ug​rok, két ke​zem​mel vé​gig​si​mí​-
tok a nya​ka​mon, a szá​mon, az ar​co​mon. Se​gít​sé​gért ki​ál​ta​nék, de csak va​la​mi foj​tott bő​gés tör elő a
tor​kom​ból. Ak​kor el​fog az is​me​rős ér​zés: a száj​pad​lá​so​mat ho​mok​szem​csék ka​ris​tol​ják, mint​ha egy
macs​ka nyel​vét dug​ták vol​na a szám​ba. Ha​ni​fa As​su​lua meg​je​le​nik az aj​tó​ban, csí​pő​re tett kéz​zel nézi,
mit csi​ná​lok:
– Már megint a szo​ká​sos ro​ham, Ma​ri​a​mar?
Anyám je​len​lé​te el​ijesz​ti Silên​cia-t. Hal​lom, ahogy si​e​tős lép​tek​kel tá​vo​lo​dik, mi​köz​ben a tyú​kok
bá​na​tos pi​tye​gé​sé​ből meg​sej​tem, hogy ők is érez​ték a je​len​lé​tét. Azt ész​re sem vet​ték, hogy egyik tár​-
suk dög​löt​ten fek​szik a két tér​de​men. De ér​zé​kel​ték a né​hai lá​to​ga​tó sej​tel​mes moz​gá​sát. Ha va​ló​ban
őrült va​gyok, ak​kor őrü​le​tem​ben ezek az ál​la​tok is osz​toz​nak.
Az anyám in​ge​rül​ten kö​ze​le​dik fe​lém. A két ke​zem las​san az ar​com elé eme​lem, mint​ha vé​del​met
ke​res​nék mö​göt​tük. Anyám el​ké​ped​ten meg​áll két lé​pés​re tő​lem:
– Mit csi​nál​tál ez​zel a tyúk​kal, lá​nyom? Mi​ért nem vet​tél elő egy kést?
Ha​ni​fa ma​gá​ból ki​kel​ve meg​for​dul, és be​me​ne​kül a ház​ba. Bá​mu​lom a ca​fa​tok​ra té​pett tyúk szer​te​-
hul​lott da​rab​ja​it. Eb​ben a pil​la​nat​ban lá​tom, hogy egy ke​se​lyű te​le​pe​dik a lá​bam​hoz.

***
Most egy em​lék tá​mad fel ben​nem: at​tól fog​va, hogy a há​bo​rú kel​lős kö​ze​pén a szer​ze​te​sek el​me​ne​-
kül​tek Ku​lu​ma​ni​ból, sen​ki nem vi​sel​te gond​ját a Misszió ba​rom​fi​ud​va​rá​nak. Az ál​la​tok ma​guk​ra ma​-
rad​tak a tyúk​ó​lak​ban, ame​lyek sor​ban össze​dől​tek. A szár​nya​sok las​san​ként el​va​dul​tak, re​mény​te​le​nül
ka​pir​gál​tak az üres föld​da​ra​bo​kon, és csak este men​tek vissza a he​lyük​re. Az ólak​ból nem ma​radt
sem​mi, desz​ká​i​kat fel​fal​ták a ter​me​szek. Ez már an​nak a jele volt, hogy a rend és a zűr​za​var kö​zöt​ti
ha​tár fo​ko​za​to​san el​tűnt. Az egy​ko​ri sza​van​na vissza​kö​ve​tel​te, amit el​ra​bol​tak tőle.
Ké​sőbb a tyú​kok is egy​más után el​tűn​tek: fel​fal​ták őket a ke​se​lyűk. A dög​evő ma​da​rak meg​száll​ták
a há​zi​ál​la​tok ál​tal ko​ráb​ban el​fog​lalt he​lyet, és olyan​nyi​ra ott​ho​no​san érez​ték ma​gu​kat, hogy már tő​-
lünk sem tar​tot​tak. Né​há​nyat si​ke​rült ma​gá​hoz édes​get​nie Adj​i​ru nagy​apá​nak, aki zsí​ros hús​da​ra​bo​kat
do​bált ne​kik.
Egy​szer fény​űző va​cso​rá​hoz ké​szü​lőd​tünk a ház​ban.
– Mit ün​nep​lünk, hogy ma csir​ke lesz? – tu​da​kol​ta Silên​cia.
Gya​na​kod​va néz​tük az asz​tal​ra ke​rült ha​tal​mas sül​tet. Én mer​tem egye​dül meg​kér​dez​ni:
– Ke​se​lyűt eszünk?
– Ésha azt en​nénk? – vá​gott vissza az apám. – Soha nem hal​lot​tál ar​ról, hogy a va​dá​szok meg​-
eszik a ke​se​lyű sze​mét, mert sze​ret​né​nek olyan éle​sen lát​ni?
Soha nem tud​tam meg, mit et​tem. De az az igaz​ság, hogy at​tól a va​cso​rá​tól fog​va töb​bé nem volt
nyu​godt az ál​mom. Li​dérc​nyo​má​sok há​ló​já​ban ver​gőd​tem, és min​dig va​la​mi olyan kü​lö​nös só​vár​gás​-
ra, el​mond​ha​tat​lan ehet​nék​re ri​ad​tam fel, amely fel​őröl​te a lé​nye​met. Sem​mi em​be​ri nem volt ab​ban,
ahogy ez a far​kas​éh​ség rám tört. Va​ló​já​ban nem éhes vol​tam. Ha​nem én ma​gam vol​tam az éh​ség, te​tő​-
től tal​pig, ra​ga​csos nyál csor​rant az ál​lam​ra.
– Mind​járt itt a reg​gel, és még min​dig eszed, ami va​cso​rá​ról ma​radt? Ennyi​re éhes vol​nál? –
cso​dál​ko​zott rám a nagy​apa, aki min​dig kora haj​nal​ban kelt.
El​vit​tek Pal​ma-ba, hogy ki​vizs​gál​ja​nak a kór​ház​ban. Le​het, hogy di​a​bé​tesz, ta​lál​gat​ta az ápo​ló.
Egy le​let sem utalt arra, hogy be​teg vol​nék, és úgy tér​tem vissza Ku​lu​ma​ni​ba, hogy nem ta​lál​ták meg
az okát ti​tok​za​tos ro​ha​ma​im​nak.
 ***
Haj​na​lon​ta a nagy​apa to​vább​ra is ott ta​lált a ve​ran​dán, ahogy a nchem​ba ma​ra​dé​kát ed​deg​élem, és
csir​ke​cson​tok után ku​ta​tok a ma​ni​ó​ka​liszt​ben. Adj​i​ru a haj​na​li fél​ho​mály​ban má​sik szen​ve​dé​lyé​nek
hó​dolt: masz​ko​kat fa​ra​gott. Az ősi elő​írá​sok​nak meg​fe​le​lő​en gya​ko​rol​ta ezt a til​tott mes​ter​sé​get, és
sen​ki nem sej​tet​te, hogy ezek a masz​kok az ő ke​zé​ből ke​rül​nek ki. A fa​rag​vá​nyok ki​vé​tel nél​kül nő​ket
áb​rá​zol​tak: az is​ten​nők, akik va​la​mi​kor vol​tunk, nem akar​ták, hogy fe​le​dés​be me​rül​je​nek. A fér​fi​ak
ke​zé​vel üzen​ték meg, amit ma​guk nem mer​tek ki​mon​da​ni.
– Csi​nál​hat​nék én is egy masz​kot? – kér​dez​tem.
A maszk, mond​ta nagy​apa, több an​nál, hogy el​fe​di az ar​cát an​nak, aki tán​col. A tán​cos, a ko​reo​grá​-
fia, a tes​tét moz​gás​ba hozó zene együtt al​kot​ja meg a masz​kot.
– Ak​kor, ha ki​fa​rag​ta, hord​ha​tom-e én is?
– Ez nem maszk lesz. Ha​nem egy nt​e​la, vagy ne​vez​he​ted amu​lett​nek is.
– Az is​ten sze​rel​mé​re, nagy​apa! Maga tény​leg hisz ezek​ben a dol​gok​ban?
– Az nem szá​mít, hogy én mit gon​do​lok. Csak az szá​mít, mit gon​dol​nak a hol​tak. E nél​kül – és
meg​for​gat​ta a fa​da​ra​bot a ke​zé​ben – az ősök nem jön​nek vissza Ku​lu​ma​ni​ba. Ak​kor pe​dig messzi​re
ke​rü​lünk a vi​lág​tól.
– Már meg​bo​csás​son, nagy​apa, de ma​gá​nak, aki ta​nult em​ber, nem vol​na sza​bad hin​ni ezek​ben a
ba​bo​nák​ban...
Bi​zony​ta​lan, jó​sá​gos mo​soly te​rült szét az ar​cán. Az​u​tán meg​pi​ron​ga​tott. Nem vol​na sza​bad ki​szór​-
nom az en​ni​va​ló ma​ra​dé​kát az ud​var​ra.
– Ide​jön​nek rá az ál​la​tok...
Pe​dig le​het, hogy ti​tok​ban ezt akar​tam: oda​cső​dí​te​ni az ál​la​to​kat a ház köré, hogy vissza​tér​jen az
ős​er​dő zűr​za​va​ra, és a tyúk​ó​lak​ból ke​se​lyűk fész​ke le​gyen.

***
Idő​vel ezek az éj​sza​kai ro​ha​mok egy​re sú​lyo​sab​bá vál​tak: szét​ha​so​gat​tam a le​pe​dő​ket, min​dent
szer​te​szór​tam a szo​bám pad​ló​ján.
– Ez már nem az éh​ség, be​teg va​gyok. Nagy​apa, mi van ve​lem? – es​de​kel​tem könnyek kö​zött.
En​nek a baj​nak a gyö​ke​re mind​örök​re rejt​ve ma​rad, mond​ta egy al​ka​lom​mal Adj​i​ru. Olyan mé​lyen
rej​tő​zik, hogy még ő is ré​gen el​fe​lej​tet​te.
– Nem ér​tem, nagy​apa. Meg​ijeszt az​zal, amit mond.
Be​teg vol​tam, na​gyon be​teg. De ez a be​teg​ség volt az egyet​len do​log, ami meg​vé​dett a múl​tam​tól.
– Nem ve​led van baj, ki​su​no​kám. A baj ez​zel a ház​zal, ez​zel a fa​lu​val van. Ku​lu​ma​ni már nem te​-
le​pü​lés, ha​nem be​teg​ség.
Ku​lu​ma​ni be​teg volt, akár​csak én. Ami​kor ti​zen​hat év​vel ez​előtt be​le​sze​ret​tem a va​dász​ba, ez a fel​-
tá​ma​dó szen​ve​dély iga​zá​ból jaj​ki​ál​tás volt. Se​gít​sé​get kér​tem, csend​ben azért es​de​kel​tem, hogy sza​-
ba​dít​son meg et​től a be​teg​ség​től. Ahogy ko​ráb​ban az írás meg​men​tett az őrü​let​től. A köny​vek​ből han​-
gok száll​tak fe​lém, mint​ha a pusz​tá​ban boly​gó ár​nyak szól​ná​nak.

***
Mi​után annyi év​vel ez​előtt Ar​can​jo el​ment, elő​ször arra gon​dol​tam, hogy írok neki. Vég​te​le​nül sok
le​ve​let ír​hat​tam vol​na, ha en​ge​del​mes​ke​dem en​nek a mély​ről fa​ka​dó vágy​nak. Az​tán még​sem ír​tam.
Pe​dig ná​lam job​ban sen​ki nem sze​ret​te a sza​va​kat. De fél​tem az írás​tól, fél​tem at​tól, hogy más le​gyek,
és utá​na ne ta​lál​jak vissza ma​gam​hoz. Akár​csak a nagy​apám, aki ti​tok​ban fa​rag​ta a fát, én is mé​lyen
ma​gam​ba zár​tam ezt a kész​te​tést. A pa​pír​ra ve​tett szó volt az én masz​kom, az amu​let​tem, a vi​gasz​ta​lá​-
som.

***
Ma már tu​dom, hogy jól tet​tem, ami​kor meg​őriz​tem ma​gam​nak eze​ket a le​ve​le​ket. Ar​can​jo Ba​le​i​ro
meg​sej​tet​te vol​na, hogy tő​lem kap​ja őket. Ku​lu​ma​ni​ban so​kan ámul​nak azon, mi​lyen jól írok. Egy
olyan vi​dé​ken, ahol az em​be​rek leg​na​gyobb ré​sze írás​tu​dat​lan, kü​lö​nös​nek tart​ják, hogy egy nő tud így
írni. Azt hi​szik, hogy a Misszi​ó​ban ta​nul​tam meg a por​tu​gál szer​ze​te​sek​től. De én már ko​ráb​ban ki​jár​-
tam az is​ko​lát: az ál​la​tok se​gít​sé​gé​vel ta​nul​tam meg írni és ol​vas​ni. Az első tör​té​ne​te​ket a va​don élő
ál​la​tok​tól hal​lot​tam. Az ál​la​tok me​séi ta​ní​tot​tak meg arra, hogy egész éle​tem​ben meg tud​jam kü​lön​-
böz​tet​ni a he​lye​set a hely​te​len​től, el tud​jam vá​lasz​ta​ni a jót a rossz​tól. Vagy​is az ál​la​tok​nak kö​szön​he​-
tem, hogy em​ber let​tem.
Eb​ben a ta​nu​lás​ban nem volt rend​szer, csak el​ha​tá​ro​zás. A nagy​apám és az apám a va​dá​szat​ból ha​-
za​tér​ve húst ho​zott, amit meg​et​tünk, meg bő​rö​ket, amit el​ad​tunk. De a nagy​apám​tól még va​la​mi mást is
kap​tam. Ho​zott ne​kem az ős​er​dő​ből ap​rócs​ka em​lék​tár​gya​kat: kör​mö​ket, pa​tá​kat, tol​la​kat. Eze​ket min​-
dig ki​rak​ta egy asz​tal​ra, amely ott állt a ház be​já​ra​tá​nál. Mind​egyik tárgy mel​lett volt egy el​sár​gult pa​-
pír​lap, amely​re Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro egy be​tűt írt. Egy „s”-t a sas tol​la mel​lé, egy „p”-t a vad​kecs​ke
pa​tá​ja mel​lé, egy „m”-et a mun​da mel​lé, mert ez a nyíl neve az er​re​fe​lé ho​nos nyel​ven. Így az egész
ábé​cé fel​so​ra​ko​zott a sze​mem előtt. Min​den egyes betű egy új szín volt, amellyel a vi​lág​ra te​kint​het​-
tem.
Egy al​ka​lom​mal a pa​pír​la​pon egy orosz​lán kar​ma he​vert. A nagy​apám le​ku​po​ro​dott mel​lém, a szá​-
já​val csü​csö​rít​ve ki​mond​ta az „O”-t, majd az utá​na kö​vet​ke​ző „r”-t ala​po​san meg​per​dí​tet​te. Ha​tal​mas
ke​zé​vel ve​zet​te az enyé​met, mi​köz​ben a be​tűt a pa​pír​ra le​ír​tam. Ami​kor be​fe​jez​tem, di​a​dal​ma​san mo​-
so​lyog​tam. Elő​ször ke​rül​tem szem​től szem​be egy orosz​lán​nal. Ott fe​küdt előt​tem, en​ge​del​me​sen a pa​-
pír​ra si​mul​va.
– Csak óva​to​san, ki​su​no​kám. Az írás ve​szé​lyes hi​val​ko​dás. Fé​lel​met éb​reszt az em​be​rek​ben...
Az em​be​rek és va​dá​szok vi​lá​gá​ban a szó volt az első fegy​ve​rem.

***
Az ud​va​ron álló gu​a​já​va​fa te​te​jé​ről né​zem a falu fő​te​rét. Soha nem lát​tam még, hogy a shi​ta​la-t
ennyi​re meg​töl​töt​ték vol​na az em​be​rek. Te​le​et​ték, te​le​it​ták ma​gu​kat, és egy​re nőtt a hang​za​var. De nem
lát​tam azo​kat a meg​hí​vot​ta​kat, akik a szár​nyék alatt vol​tak. Hogy a vá​ra​ko​zás unal​mát el​üs​sem, oda​si​-
mu​lok a bár​so​nyos fa​törzs​höz és mé​lyen be​szí​vom az érett gu​a​ja​vák il​la​tát. Hir​te​len meg​pil​lan​tom Ar​-
can​jo-t, aki ép​pen ab​ban a pil​la​nat​ban lép ki a szár​nyék alól a tér​re, hogy le​ve​gőz​zön. Nem so​kat vál​-
to​zott: egy ki​csit el​ne​he​ze​dett, de to​vább​ra is úgy néz ki, mint egy ki​rály​fi. A szí​vem meg​dob​ban. A fa
te​te​jén ku​po​rog​va az az ér​zé​sem, mint​ha té​ren és időn kí​vül ke​rül​tem vol​na.
Vá​rat​la​nul meg​je​le​nik Naf​ta​lin​da, ha​tá​ro​zott lép​tek​kel gya​lo​gol át a té​ren. Va​jon mi ke​res​ni​va​ló​ja
van a nők szá​má​ra ti​los te​rü​le​ten? Kis​lány kora óta is​me​rem, sok időt töl​töt​tünk együtt a Misszió
temp​lo​má​nak ma​gá​nyá​ban. Van, aki azt ál​lít​ja, hogy be​le​bo​lon​dult a kö​vér​sé​gé​be. Sze​rin​tem is bo​lond
le​het. Csak az apró őrü​le​tek ment​het​nek meg at​tól va​la​kit, hogy tény​le​ge​sen meg​őrül​jön.
 ***
Az em​be​rek​kel teli tér lát​vá​nya vissza​visz az idő​ben. Fel​idé​zem ma​gam​ban azo​kat az al​kal​ma​kat,
ami​kor Adj​i​ru nagy​apám el​jött ér​tem, hogy meg​sé​tál​tas​son a fa​lu​ban. Meg​fog​ta a ke​zem, és el​men​tünk
a shi​ta​la-ra, a szár​nyé​kig, ahol a „nagy em​be​rek” ül​dö​gél​nek. A je​len​lé​tem szent​ség​tö​rés​nek szá​mí​-
tott, csak a nagy​apám mi​att le​het​tem ott. Az em​be​rek a va​dász​ka​land​ja​i​ról kér​dez​get​ték Adj​i​ru nagy​-
apát. Ele​in​te ké​ret​te ma​gát. Be​lök​dö​sött kö​zép​re, és ki​je​len​tet​te:
– Ma​ri​a​mar, ne​ked kell me​sél​ned.
– De én még kis​lány va​gyok, soha nem va​dász​tam, és soha nem is fo​gok va​dász​ni...
– Nincs olyan kö​zöt​tünk, aki ne va​dá​szott vol​na, vagy ne va​dász​tak vol​na rá – fe​lel​te erre.
Ez​zel el​ér​te, hogy egy idő után ő ke​rült a fi​gye​lem kö​zép​pont​já​ba. Az​u​tán min​den​kit ámu​lat​ba ejt​ve
fel​állt, szin​te kor​ta​la​nul, és szár​nya​ló sza​vai kör​be​jár​ták a szo​bát. Egy adott pil​la​nat​ban az​u​tán meg​-
állt, mély le​ve​gőt vett, és a sze​me kör​be​járt, mint​ha fo​gó​dzót ke​res​ne, ez​zel is érez​tet​ve, hogy az el​be​-
szé​lé​sé​nek egy​ha​mar nem lesz vége. Ve​rej​ték​ben úsz​va ült le. De nem tám​pon​tot ke​re​sett. Ha​nem egy
trónt. Mert at​tól a pil​la​nat​tól fog​va Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro ural​ko​dott min​den​kin. Jó​sze​ré​vel nem is fel​-
idéz​te a va​dá​sza​tot: újra va​dá​szott. Ott, ab​ban a he​lyi​ség​ben és ab​ban a pil​la​nat​ban a hall​ga​tó​ság ré​-
mült pil​lan​tá​sa​i​tól kí​sér​ve a nagy​apa el​ej​tet​te a va​dat. A kö​zön​ség pe​dig fe​szült csend​ben ret​te​gett at​-
tól, hogy el​ijesz​ti, ha nem is a va​dász em​lé​ke​it, de azo​kat az ál​la​to​kat, ame​lyek​nek a nyo​má​ban jár.
– Me​sél​jen még, Adj​i​ru. Me​sél​jen ar​ról, ami​kor egy​szer...
A nagy​apa meg​ro​vó​an fel​emel​te a ke​zét. Nem tett ele​get a ké​rés​nek, mert a va​dász el​be​szé​lé​sé​ben
nem lé​te​zik az „egy​szer volt, hol nem volt”. Min​den ott, hely​ben szü​le​tik, a hang​ja nyo​mán. Egy tör​té​-
ne​tet el​be​szél​ni olyan, mint ami​kor ár​nyék ve​tül a fény​re. Amit a sza​vak meg​te​rem​te​nek, azt a kö​vet​-
ke​ző pil​la​nat​ban ma​gá​ba te​me​ti a csend. Csak az tud​ja, hogy mi​lyen a fel​szál​ló sza​vak alá​hul​lá​sa a
mély​be, aki tel​jes lel​ké​vel át​ad​ja ma​gát az imád​ság​nak.

***
Egy este, ami​kor hosszú​ra nyúlt az el​be​szé​lés, és már jócs​kán a po​hár fe​ne​ké​re né​zett min​den​ki,
Ge​ni​to Mpe​pe ra​ga​csos han​gon köz​be​ki​a​bált:
– De Adj​i​ru! Mit össze nem hord itt!
Több se kel​lett. Adj​i​ru el​ké​pedt pil​lan​tá​sa olyan volt, mint egy fel​nyí​ló seb. Ked​ve​sze​get​ten, mu​ta​-
tó​uj​ját fel​emel​ve így szólt:
– Ge​ni​to, ez​zel fel​tet​ted rám a száj​ko​sa​rat.
A nagy​apa meg​tör​ve lé​pett ki a shi​ta​la-ból, és be​le​ve​szett az éj​sza​ká​ba. Csak én men​tem el vele.
Le​ku​po​rod​tam a sö​tét​ben, és vár​tam, hogy meg​szó​lal​jon. Vé​gül, hosszú hall​ga​tás után, ame​lyet csak
egy-egy só​haj​tás tört meg, így ke​ser​gett:
– Mi​ért? Mi​ért tet​te ezt ve​lem Ge​ni​to?
– Az apám túl​sá​go​san fel​ön​tött a ga​rat​ra.
– Há​lát​lan. Egy​től egyig há​lát​la​nok mind. Amit ők ha​zug​ság​nak hív​nak, azt én föl​aján​lás​nak hí​-
vom.
Pil​lan​tá​sa a tá​vol​ba ve​szett. Ezer​nyi gon​do​lat, ezer​nyi em​lék ka​var​gott Adj​i​ru​ban. A ha​rag las​san
le​csil​la​po​dott ben​ne.
– Tu​dod, Ma​ri​a​mar? Az a leg​szo​mo​rúbb, hogy Ge​ni​to ré​szeg ugyan, még​is iga​za van. Az a sok
di​cső​sé​ges ka​land, ami​ről be​szél​tem, csak olyan, mint a füst tűz nél​kül.
 Nem sza​bad hin​ni a va​dász​nak, tet​te még hoz​zá. Nem azért, mint​ha a va​dász ha​zud​na. Ha​nem azért,
mert a va​dá​szat ép​pen olyan, mint a tánc: a tes​tek meg​ha​zud​tol​ják sa​ját va​ló​ju​kat. Leg​alább​is Adj​i​ru
így gon​dol​ta.
Va​ló​já​ban, mond​ta to​vább, a va​dász élet​út​ja tele van ku​darc​cal és fe​lej​tés​sel. Le​het bár​mi​lyen jó
cél​lö​vő, a va​dász​em​ber még​is sze​ren​csét​len fi​gu​ra. Min​den di​a​dal​hoz ezer ve​re​sé​gen át ve​zet az útja.
Ezért min​den​ki, aki va​dá​szik, tele van ki​ta​lált hős​tet​tek​kel: maga sem hisz ma​gá​ban, job​ban fél a sa​ját
esen​dő​sé​gé​től, mint a leg​ke​gyet​le​nebb vad​ál​lat​tól.
– Jobb vol​na, ha ha​zug​sá​gok​ból él​nék. Mert iga​zá​ból nem va​gyok sem​mi. Soha nem csi​nál​tam
sem​mit.
– Ne mond​ja ezt, nagy​apa. Annyit va​dá​szott.
– Jobb, ha tu​dod, ki​su​no​kám. Va​dá​szat köz​ben a zsák​mány sok​kal töb​bet töri ma​gát, mint az, aki
el​ej​ti.
Ez nem pa​nasz​ként hang​zott. A nagy​apa a lel​ke leg​mé​lyén azt sze​ret​te vol​na, ha sem​mi nem köti őt.
Ahogy gyak​ran mond​ta, az a bol​dog​ság, ha va​la​ki nem csi​nál sem​mit: nem kell hoz​zá más, mint Is​ten​re
hagy​ni min​dent. El​hall​ga​tott, a két keze ide​ge​sen meg-meg​rán​dult a tér​dén. Hir​te​len fel​állt, olyan el​-
szán​tan, mint​ha új lé​lek köl​tö​zött vol​na belé. Ha​tá​ro​zott lép​tek​kel el​in​dult vissza​fe​lé a szár​nyék​hoz,
le​zöttyent egy szék​be, a tü​de​jét te​le​szív​ta le​ve​gő​vel, és szem​be​for​dult az em​be​rek​kel.
– Igaz tör​té​net kell nek​tek? Hát ak​kor el​mon​dok nek​tek egy tör​té​ne​tet. A sa​ját tör​té​ne​te​te​ket.
– Na, már megint kez​di – zú​go​lód​tak né​há​nyan.
– El​fe​lej​tet​té​tek, hogy rab​szol​gák vol​ta​tok? – foly​tat​ta Adj​i​ru.
– Már csak ez kel​lett – mo​rog​tak má​sok.
– El​fe​lej​tet​té​tek, hogy el​hur​col​tak ben​nün​ket a ten​ge​ren túl​ra? Sen​ki nem tért vissza. Vagy el​fe​-
lej​tet​té​tek az apá​mat, Mu​a​ri​mi Ka​pi​ta​mo​rot? El​vit​ték São To​mé​ra, nem em​lé​kez​tek?
– El​me​gyünk – mond​ták kó​rus​ban az em​be​rek. Az​u​tán oda​for​dul​tak hoz​zám: – Gye​re te is ve​lünk,
mert mind​járt ma​guk alá te​met​nek a sza​vak.
Egy​más után el​vo​nul​tak, míg csak én ma​rad​tam a szín​ben, és ra​jong​va bá​mul​tam a bil​le​gő szé​ken
ülő nagy​apát, aki szen​ve​dé​lye​sen szó​no​kolt to​vább. Meg​pró​bál​tam sza​vak nél​kül vissza​té​rí​te​ni őt a
va​ló​ság​ba. De ezek​ben a per​cek​ben tu​do​mást sem vett ró​lam. Örega​pám láz​ban égő pró​fé​tá​vá vál​to​-
zott.
– A rab​szol​gák​ra sen​ki nem em​lék​szik, és tud​já​tok, mi​ért? Mert nem bo​rul sír​domb fö​lé​jük. Ha​-
ma​ro​san el​jön a nap, ami​kor Ku​lu​ma​ni​ban nem lesz több sír​hant. És sen​ki nem fog em​lé​kez​ni arra,
hogy itt va​la​mi​kor em​be​rek él​tek...
– Nagy​apa, men​jünk haza...
– Már nincs szük​ség arra, hogy a ha​jók​ra te​rel​je​nek ben​nün​ket. São Tomé itt van Ku​lu​ma​ni​ban.
Együtt élünk mind​annyi​an, a rab​szol​gák és a rab​szol​ga​tar​tók, a sze​gé​nyek és a nép​nyú​zók.

***
Ab​ban a pil​la​nat​ban úgy néz​tem ab​ban az üres szár​nyék​ban Adj​i​ru nagy​apá​ra, mint​ha egy má​sik,
ná​lam is ma​gá​nyo​sabb és véd​te​le​nebb gyer​mek vol​na. Oda​lép​tem a szék​hez, amely​ről mint egy do​bo​-
gó​ról szó​no​kolt, és fel​emel​tem a ke​zem, hogy meg​érint​sem a kar​ját.
– Men​jünk, nagy​apa. Men​jünk haza.
Egy​más​ba ka​rol​va lép​del​tünk le​fe​lé a fo​lyó​par​ti ös​vé​nyen.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(3)
Egy hosszú, befejezetlen levél
A fér​fi a kö​döt lát​ja, az asszony az esőt.
Ku​lu​ma​ni köz​mon​dás

Az​nap éj​sza​ká​ra, a leg​na​gyobb ven​dég​sze​re​tet​ről téve ta​nú​bi​zony​sá​got, az elöl​já​ró​ság épü​le​té​ben

szál​lá​sol​tak el min​ket. Azt ja​va​sol​ták, hogy tol​juk fél​re az irat​tár ha​lom​ba tor​nyo​zott ak​tá​it, és he​-
lyezzük ma​gun​kat ké​nye​lem​be az ott mál​la​do​zó ko​pott he​ve​rő​kön. Így lett asz​ta​lunk és ágyunk.
Az elöl​já​ró már az aj​tó​ban áll​va, túl​ára​dó szí​vé​lyes​ség​gel, szé​les mo​sollyal vesz bú​csút tő​lünk:
– Hol​nap majd jön egy asszony a fa​lu​ból, hogy ki​ta​ka​rít​son, és ké​szít​sen va​la​mi ha​rap​ni​va​lót.
– Tan​di​nak, a ta​ka​rí​tó​nőnk​nek kel​le​ne ide​jön​nie – jegy​zi meg a nagy​asszony. – Csak az a baj,
hogy...
– Kor​nya​do​zik – vág köz​be si​et​ve Flo​rin​do.
– Kor​nya​do​zik? Mi​lyen sza​va​kat hasz​nál, férj​uram? Kor​nya​do​zik?
Mak​wa​la fi​nom erő​szak​kal tol​ja ki​fe​lé az ud​var​ra a fe​le​sé​gét. Oda​kint to​vább vi​tat​koz​nak.
Az​u​tán las​san el​csen​de​se​dik a hang​juk. Azt hin​nénk, el​men​tek, de fel​hang​za​nak a vissza​té​rő Naf​ta​-
lin​da ide​ges lép​tei, aki ra​gasz​ko​dik ah​hoz, hogy az övé le​gyen az utol​só szó:
– Csak hogy min​den vi​lá​gos le​gyen: a kor​nya​do​zik azt je​len​ti, hogy bán​tal​maz​ták, csak​nem be​-
le​halt. De nem az orosz​lá​nok. Ku​lu​ma​ni​ban a leg​na​gyobb ve​szélyt nem az ős​er​dő vad​jai je​len​tik.
Vi​gyáz​za​nak ma​guk​ra, ba​rá​ta​im, na​gyon vi​gyáz​za​nak ma​guk​ra.
Az asszony meg​in​dul ki​fe​lé, én pe​dig el​ké​ped​ve bá​mu​lom a cso​dát, hogy ki​fér az aj​tón. Az uj​ja​mat
vé​gig​hú​zom az író​asz​tal lap​ján, és el​mo​so​lyo​dom: az idő pora és a holt be​tűk​kel teli ak​ták tár​sa​sá​gá​-
ban kell ír​nom a nap​ló​mat. Amit írni fo​gok, hosszú és be​fe​je​zet​len le​vél lesz Lu​zi​lia-nak.

***
In​do​ko​lat​lan buz​ga​lom​mal pró​bá​lom fel​éb​resz​te​ni az írót. Nem​ré​gen aludt csak el, és most egy
mély kút al​já​ról kell föl​jön​nie.
– Se​gí​te​nie kell. Jöj​jön a nyo​mom​ban a ko​csi​val, hogy meg​vi​lá​gít​sa az utat...
– Mi tör​tént?
– Ezek a jó​em​be​rek te​le​rak​ták az utat csap​dá​val.
– Na és?
– Va​dász va​gyok, nem hasz​ná​lok csap​dát.
Gya​log​szer​rel me​gyek, az ál​mos​ság​tól kó​tya​gos író las​san gör​dül a nyo​mom​ban a ko​csi​val. Össze​-
sze​dem a fel​tü​ne​de​ző csap​dá​kat, és be​ra​kom őket a ko​csi cso​mag​tar​tó​já​ba. Tá​vo​labb fel​fe​de​zek egy
fa​tör​zsek​ből össze​tá​kolt, em​ber​nél ma​ga​sabb, szal​ma​te​tő​vel el​lá​tott épít​ményt.
– Olyan, mint egy kuny​hó – jegy​zi meg az író.
– Ez egy ute​gu, arra szol​gál, hogy csap​dá​ba ejt​sék az orosz​lá​no​kat.
 Át​ve​tek egy kö​te​let a fa​tör​zse​ken, és oda​kö​töm a ko​csi​hoz, mi​köz​ben uta​sí​tom Gus​ta​vo-t, hogy hát​-
ra​me​net​be kap​csol​va ránt​sa a föld​re a te​tőt és az össze​rótt rön​kö​ket.
– Ad​jon gázt, gye​rünk.
A fel​ber​re​gő mo​tor és tü​rel​met​len ki​ál​tá​sa​im vissza​visz​nek a gyer​mek​ko​rom ide​jé​be. Eszem​be jut,
hogy az apám egy​szer úgy dön​tött, kí​sér​jem őt el az ős​er​dő​be. Az anyám hal​la​ni sem akart róla: nem​-
csak a va​dá​szat ve​szé​lyei mi​att, ha​nem azért sem, mert há​bo​rú volt. A ház aj​ta​já​ban vi​tat​koz​tak, és az
anyám ki​ál​to​zá​sá​ra fel​éb​redt a szom​széd​ság is. Az öreg Ba​le​i​ro az​zal ve​tett vé​get a vi​tá​nak, hogy be​-
pen​de​rí​tett a dzsip​be, és rám zár​ta a ko​csi​aj​tót. A ko​csi olyan se​be​sen in​dult meg hát​ra​me​net​ben, hogy
a fe​jem ne​ki​csa​pó​dott a szél​vé​dő​nek, amely da​ra​bok​ra tört. A me​leg vér el​bo​rí​tot​ta az ar​co​mat. Em​-
lék​szem, aho​gyan az anyám csen​de​sen sír​do​gál​va vitt az ölé​ben. Ami​kor be​fek​te​tett az ágy​ba, mi​köz​-
ben a vé​rem vé​gig​folyt a kar​ján, rej​tel​mes nyu​ga​lom​mal azt mond​ta:
– Tud​ja meg, férj​uram, eb​ből a gye​rek​ből soha nem lesz va​dász.

***
Mi​után össze​gyűj​töt​tem a csap​dá​kat, vissza​té​rek a szál​lá​sunk​ra, és egy pet​ró​le​um​lám​pa fé​nyé​nél ki​-
nyi​tom a jegy​zet​fü​ze​te​met. Ked​vet​le​nül összeg​zem a napi be​nyo​má​sa​i​mat.
– No​csak, maga bal​ke​zes? – kér​de​zi az író, mel​lém lép​ve.
– Igen. De ha pus​kát fo​gok, a jobb ke​ze​met hasz​ná​lom.
A bal kéz, mon​dom vá​rat​lan ih​let​tel, tart​ja az öl​ben ülő gyer​me​ket. Ez​zel a kéz​zel nem sza​bad ölni.
– Kü​lö​nös – mond​ja Gus​ta​vo. – A leg​több kul​tú​rá​ban a bal ké​zen átok ül. Me​lyik törzs​nél ta​lál​-
ko​zott ez​zel a fel​fo​gás​sal?
– A csa​lá​dom tör​zsé​nél, a Ba​le​i​ro-k tör​zsé​nél. Mára csak egy tag​ja ma​radt en​nek a törzs​nek: én.
– És​mit ír, ha nem ve​szi to​la​ko​dás​nak?
– Le​írom ezt a tör​té​ne​tet.
– Mi​lyen tör​té​ne​tet?
– En​nek a va​dá​szat​nak a tör​té​ne​tét. Könyv lesz be​lő​le.
Gus​ta​vo nem lep​le​zi az ar​cá​ra ki​ülő ide​ges mo​solyt. A be​je​len​té​sem úgy érte, mint​ha gyom​ron vág​-
ták vol​na. Csak úgy zá​po​roz​nak a kér​dé​sei: Könyv?... És me​lyik ki​adó adja majd ki ne​kem?... Mi​lyen
for​má​ban írom meg: re​gény lesz, do​ku​men​tum​re​gény? Nem ha​gyom, hogy vé​gé​re ér​jen a két​sé​ge​i​nek
és a kér​dé​se​i​nek. Hogy meg​nyug​tas​sam, csak annyit mon​dok:
– Azt hi​szem, nem le​szek rá ké​pes.
– És​mi​ért ne len​ne?
– Az írás más, mint a va​dá​szat. Sok​kal több bá​tor​ság kell hoz​zá. Az em​ber csak úgy meg​nyi​lat​ko​-
zik, fegy​ver és ol​ta​lom nél​kül...
Gus​ta​vo ér​zé​ke​li a sza​va​im​ban meg​bú​vó iró​ni​át. A sa​ját te​rü​le​te​men pró​bál tá​ma​dás​ba len​dül​ni:
– Már mond​tam, hogy gyű​lö​löm a va​dá​sza​tot.
– Ak​kor mi​ért van itt?
– Eb​ben az eset​ben nincs rá mód, hogy más​kép​pen véd​jünk meg em​be​ri éle​te​ket.
– Tud​ja, mit mon​dok én ma​gá​nak? Fé​le​lem.
– Tes​sék?
– Maga fél.
– Én?
– Igen, fél sa​ját ma​gá​tól. Fél at​tól, hogy a ben​ső​jé​ben meg​bú​vó ál​lat vé​gez ma​gá​val.
 Gus​ta​vo há​tat for​dít, de én nem ha​gyom annyi​ban: még ha mo​dern, vá​ro​si kö​zeg​ben mo​zog is, az
ős​er​dő to​vább​ra is ott él ben​ne. A lel​ké​nek egyik fele to​vább​ra is vad ma​radt, tele le​bír​ha​tat​lan ször​-
nyek​kel.
– Jöj​jön csak el ve​lem az ős​er​dő​be, és meg​lát​ja, vad​em​ber lesz ma​gá​ból, ked​ves író ba​rá​tom.
– Ne​vez​zen, ami​nek csak akar, ak​kor sem gon​do​lom úgy, hogy nagy hő​si​es​ség kel​le​ne a véd​te​len
ál​la​tok le​lö​vé​sé​hez. Ilyen egyen​lőt​len küz​de​lem​ben nem nagy di​cső​ség győz​ni.
Csend​ben elő​ve​szek a va​dász​tás​kám​ból egy orosz​lán​kar​mot meg egy – fo​gat, és le​te​szem őket az
asz​tal​ra.
– Mit gon​dol, mi ez?
– Egy orosz​lán ma​rad​vá​nyai.
– Ma​rad​vá​nyai? A fegy​ve​rei. Ezek az orosz​lán pus​kái. Lát​hat​ja, hogy az orosz​lán​nak job​bak a
fegy​ve​rei, mint ne​kem. Nos, ak​kor ki a va​dász? Ő vagy én?
– Ez a be​szél​ge​tés nem ve​zet se​ho​vá.
– Hadd je​gyez​zem meg, hogy elég rosszul sze​re​pelt ed​dig mint ri​por​ter.
– Mi​ért?
– Nem fog​ta fel, mi​ért tet​tem tönk​re a csap​dá​kat.
– Maga pe​dig még en​nél is rosszab​bul sze​re​pelt: eszé​ben sem volt be​szél​ni az em​be​rek​kel, mi​-
előtt tönk​re​tet​te azt, amit olyan gon​do​san el​ké​szí​tet​tek.
– Tud​ja, író ba​rá​tom: jobb lett vol​na, ha nem orosz​lá​nok​ra jö​vök va​dász​ni, ha​nem vám​pí​rok​ra. A
vám​pí​ro​kat job​ban el le​het adni, és biz​to​san best​sel​ler len​ne az írá​sá​ból.
El​fú​jom a lán​got, a szo​ba sö​tét​be bo​rul. A kint vi​lág​ló te​li​hold vad​ál​la​ti nyug​ta​lan​ság​gal tölt el. A
szem​hé​jam füg​gö​nye mö​gött megint fel​idé​zem Lu​zi​lia-t. De vá​rat​la​nul egy má​sik kép to​lak​szik elé.
Egy szép, fi​a​tal né​ger nő. Egy he​lyi le​ány, aki egy fo​lyó mel​lett mo​so​lyog. De nin​csen arca, bár​me​lyik
nő le​het a fa​lu​ból. Ma éj​sza​ka Ku​lu​ma​ni összes nő​jé​vel al​szom.

***
Alig​hogy álom​ba me​rü​lök, böm​bö​lést hal​lok. A vi​lág meg​der​med. Az orosz​lán bő​gé​se után nem tér
vissza a csend.
– Hall​ja? – kér​de​zi iz​ga​tot​tan az író.
– Egy nős​tény orosz​lán. De még messze van.
A bő​gés las​san el​hal. A sö​tét​ség el​csen​de​se​dik. Az​u​tán meg​kez​dem a har​co​mat az éj​sza​ká​val.

***
Egy Ha​ni​fa As​su​lua nevű asszony kora reg​gel​től fog​va se​per, fel​mos, tisz​to​gat, vi​zet for​ral, de köz​-
ben egy szó sem hagy​ja el a szá​ját. Olyan csen​de​sen jár erre-arra, mint egy ár​nyék. Csak ki​fe​le me​net
szó​lít meg, de sze​mét vé​gig a föld​re sze​ge​zi.
– Em​lék​szik rám? – kér​de​zi.
Nem em​lék​szem. El​mon​dom neki egy​ko​ri rö​vid lá​to​ga​tá​som okát. Na​gyon sok idő el​telt az​óta, hogy
erre jár​tam, mert egy kro​ko​dilt kel​lett el​ej​te​nem. Alig né​hány na​pig vol​tam csak itt, és az​óta sem jöt​-
tem vissza. El​né​zé​sét akar​tam kér​ni aka​rat​lan ud​va​ri​at​lan​sá​go​mért. De úgy lát​tam, meg​könnyeb​bült
at​tól, hogy nem em​lék​szem sem​mi​re.
– Mond​ja meg ne​kem: csak azért jött ide, hogy va​dásszon? Vagy ke​res va​la​kit itt, Ku​lu​ma​ni​ban.
 – Még​is ki​cso​dát? Sen​kit nem is​me​rek.
– Jó, hogy így van. Nincs is itt sen​ki.
Töb​bet nem szólt hoz​zám, sem az​nap, sem a kö​vet​ke​ző na​po​kon. Tes​tet​le​nül, hang​ta​la​nul, ész​re​vét​-
le​nül járt kö​zöt​tünk. Az író meg​érez​te, hogy az a nő se​gít​het ab​ban, hogy kap​cso​lat​ba ke​rül​jön a falu
kö​zös​sé​gé​vel. An​nál is in​kább, mert ő volt orosz​lá​nok utol​só ál​do​za​tá​nak az any​ja. Ezért az​tán Gus​ta​-
vo ár​nyék​ként jár a ta​ka​rí​tó​nő nyo​má​ban. Ha​ni​fa ép​pen egy kan​ná​ba tölt vi​zet, ami​kor az író meg​kér​-
de​zi tőle, ho​gyan halt meg a lá​nya.
– Mi tör​tént az​nap éj​sza​ka? A lá​nya olyan ké​sőn ki​ment a ház​ból?
– Az orosz​lán bent volt.
– A ház​ban?
– Bent volt – is​mét​li az asszony, alig hall​ha​tó​an su​sog​va.
A mel​lé​re mu​tat, mint​ha va​la​mi olyan​ra utal​na, ami még bel​jebb van. Az​u​tán ke​zé​be fog​ja a kan​nát,
és a se​gí​tő ke​zet el​uta​sít​va fel​te​szi a fe​jé​re.
– Haza kell men​nem, mert még főz​nöm kell a ma​guk tisz​te​le​té​re ren​de​zett ün​nep​ség​re.
Úgy egye​ne​se​dik fel, mint​ha a víz​zel teli kan​na egy​be​forrt vol​na a tes​té​vel, és a víz vin​né ma​gá​val
őt.

***
Az elöl​já​ró késő dél​előtt ke​rül csak elő, és ma​gá​val hoz​za a nyom​ke​re​sőt, aki majd kí​sér ben​nün​ket
a va​dá​sza​ton. Ge​ni​to Mpe​pe​nek hív​ják, és an​nak az asszony​nak, Ha​ni​fa​nak a fér​je, aki ta​ka​rít ná​lunk.
Flo​rin​do be​mu​tat​ja ne​künk. Majd hang​ját le​hal​kít​va hoz​zá​fű​zi:
– Az ő lá​nya volt... az a lány, aki meg​halt...
Ki​te​rí​tem az asz​tal​ra a tér​ké​pet, és meg​ké​rem a fér​fit, hogy mond​jon ne​kem va​la​mit azok​ról a he​-
lyek​ről, ahol az ál​do​za​to​kat meg​tá​mad​ták.
– Csak a föld​ből ol​va​sok. A tér​kép nyel​vén nem ér​tek.
A nyom​ke​re​ső csak ennyit mond. Dur​va, már szin​te nyers a vi​sel​ke​dé​se. Is​me​rem ezt az em​ber​faj​-
tát. Vi​sel​ked​ni nem tud, de ki​vá​ló​an ért a va​dá​szat​hoz. Va​la​mi még​is azt súg​ja, hogy Ge​ni​to va​la​mi​fé​-
le sér​tett​sé​get, el​len​ér​zést táp​lál ve​lem szem​ben.
– Én is ka​pok fegy​vert?
Nem. A vá​la​sza​im ugyan​olyan szűk​sza​vú​ak. Az elöl​já​ró meg​pró​bál​ja fel​ol​da​ni a fa​gyos han​gu​la​tot,
ezért el​túl​zott lel​ke​se​dés​sel ki​ált fel:
– A va​dász elv​tár​sunk tud​ni véli, mi​ért tá​mad​nak az orosz​lá​nok. Mond​ja el Ge​ni​to elv​társ​nak,
hogy ő is tisz​tá​ban le​gyen vele...
Szá​mom​ra egy​ér​tel​mű volt: a he​lyi​ek ki​ir​tot​ták az ap​róbb ál​la​to​kat, ame​lyek a na​gyobb ra​ga​do​zók
táp​lá​lé​ká​ul szol​gál​tak. Ezek pe​dig két​ség​be​esé​sük​ben meg​tá​mad​ták a fal​va​kat. Az em​ber könnyű zsák​-
mányt je​lent az orosz​lán szá​má​ra. Ez a táp​lá​lék​lánc​ban – mond​tam némi nagy​ké​pű​ség​gel – je​lent​ke​ző
tö​rés ma​gya​ráz​za meg az orosz​lá​nok szo​kat​lan vi​sel​ke​dé​sét.
– Disz​nók – mor​dul fel a nyom​ke​re​ső, ránk pil​lant​va.
Az első pil​la​nat​ban azt hit​tem, hogy sér​te​get ben​nün​ket.
– A disz​nók az okai! – is​mét​li.
Az író már nyit​ná a szá​ját, hogy azt mond​ja, nem érti. De az​u​tán még​sem szó​lal meg: mi​óta Ku​lu​ma​-
ni​ba ér​ke​zett, egye​dül ab​ban je​les​ke​dett, hogy az ég​vi​lá​gon sem​mit sem ért. Ge​ni​to Mpe​pe azon​ban
bő​veb​ben is ki​fej​ti:
 – A disz​nók mu​tat​ták meg az utat az orosz​lá​nok​nak.
A vad​disz​nók be-be​jár​tak a kony​ha​ker​tek​be, hogy meg​dézs​mál​ják a ter​mést. Az orosz​lá​nok men​tek
utá​nuk, és be​ju​tot​tak egy olyan te​rü​let​re, ame​lyet ko​ráb​ban meg sem mer​tek kö​ze​lí​te​ni.

***
Ké​sőbb, ami​kor a dol​ga​i​mat ren​dez​ge​tem, lá​tom, hogy az író a nap​ló​mat ol​vas​sa. Nem szó​lok neki.
Ha​gyom, hogy mo​hón bele-be​le​ka​pó uj​ja​i​val vé​gig​pör​ges​se a kis fü​zet lap​ja​it. Egy​ál​ta​lán nem
bosszan​ko​dom, mi több, vá​rat​lan büsz​ke​ség​gel tölt el az ér​dek​lő​dé​se. Le​het, hogy a mű​vész úr vé​gül
még​is el​is​me​ri az én mes​ter​sé​gem ér​té​ke​it.
Nem tu​dom – és soha nem is fo​gom meg​tud​ni –, hogy Gus​ta​vo mit gon​dol ar​ról, amit ol​vas. De azt
lá​tom, hogy egy​szer csak meg​re​meg a keze, és fény gyúl a sze​mé​ben.
A Gus​ta​vo ke​zé​ben meg​re​me​gő pa​pír​la​pok vissza​visz​nek a gyer​mek​ko​rom​ba. Újra előt​tem van az a
nap, ame​lyen Ro​lan​do-nak el​len​őriz​nie kel​lett, mit is tar​tal​maz​nak va​ló​já​ban azok a le​ve​lek, ame​lye​-
ket az anyám foly​to​no​san pa​pír​ra ve​tett. Az apám, kar​ba tett kéz​zel, úgy állt, mint egy vizs​gá​ló​bí​ró.
Iga​zá​ból en​gem is iz​ga​tott, hogy azok a le​ve​lek, ame​lye​ket Mar​ti​na írt, ugyan​azok vol​tak-e, mint ami​-
ket az apám dik​tált?
Egy​szer az​tán az apám vá​rat​la​nul ab​ba​hagy​ta a dik​tá​lást, és egy ide​ig hall​ga​tott.
– Nos? – kér​dez​te az asszony, ami​kor lát​ta, hogy el​gon​dol​ko​dik.
– Azt hi​szem, nem azt írod, amit dik​tá​lok – mond​ta a fér​fi, és fe​nye​ge​tő​en kö​ze​le​dett az asszony
felé.
Hen​ri​que Ba​le​i​ro ha​tá​ro​zott moz​du​lat​tal ki​tép​te a le​ve​let a fe​le​sé​ge ke​zé​ből. Ide-oda for​gat​ta a sze​-
me előtt a pa​pír​la​pot, mint​ha a mé​lyé​re akar​na ha​tol​ni. Be​iga​zo​ló​dott, amit már rég​óta sej​tet​tem: az
apám nem tu​dott ol​vas​ni.
– Ro​lan​do, fiam, gye​re ide.
A fi​vé​rem fel​állt, tes​tét-lel​két át​jár​ta a re​me​gés. Az öre​günk a ke​zé​be nyom​ta a fü​ze​tet, sze​mét az
el​ső​szü​lött​jé​re sze​gez​te.
– Ol​vasd fel, mi van ide​ír​va.
Ro​lan​do sze​me ki​me​redt, azt sem tud​ta, mit néz​zen. Re​me​gő ke​zé​ben tán​col​tak a so​rok.
A hang​ja, mint egy gom​bo​lyag, ame​lyet nem le​het fel​fej​te​ni.
– Ol​vasd!
– Hon​nan, apa?
– Mind​egy, hon​nan. Csak ol​vasd.
Anyám sze​me kö​nyör​gés​sel telt meg. Ro​lan​do ijedt ret​te​net​tel me​red rám. Az​u​tán mély lé​leg​ze​tet
vett, és ide​ge​nül csen​gő hang​ja vé​gig​bor​zon​gott a szo​bán:
– Ked​ves Hen​ri​que-m, drá​ga fér​jem...
– Ol​vasd csak, ol​vasd...
– ...éle​tem egyet​len sze​rel​me...
Anyám ar​cát fi​gyel​tem, és szo​mo​rú​sá​got lát​tam raj​ta, az egész em​be​ri​ség szo​mo​rú​sá​gát.

***
Nem​so​ká​ra kez​dő​dik a fo​ga​dá​sunk​ra ren​de​zett ün​nep​ség, ame​lyet a falu kö​ze​pén tar​ta​nak. Az író
sze​ret​ne időt nyer​ni, ki akar​ja hasz​nál​ni a még sza​bad órát, hogy be​szél​jen a szem​ta​núk​kal, és fel​je​-
gyez​ze a sza​va​i​kat. Vele tar​tok. Me​gyünk, amer​re lá​tunk Ku​lu​ma​ni kis ut​cá​i​ban. Ka​to​nás lép​tek​kel ha​-
la​dok előt​te, vál​la​mon vi​szem a pus​kám. Az író nem érti, mi​nek a fegy​ver fé​nyes nap​pal, a falu kö​ze​-
pén.
– Az ál​la​tok nem tesz​nek kü​lönb​sé​get nap​pal és éj​sza​ka, az ős​er​dő és a falu kö​zött.
Fel​mé​rem a te​le​pü​lés nagy​sá​gát. A szal​ma​fe​de​les kuny​hók már a fo​lyó túl​só part​ján is ott van​nak,
fel​ka​pasz​kod​tak a hegy​ol​dal​ra. A falu igen​csak meg​nőtt az​óta, hogy utol​já​ra itt jár​tam. Va​ló​szí​nű​leg a
há​bo​rú elől me​ne​kü​lők te​le​ped​tek meg a Li​deia part​ján.
A fa​lu​be​li​ek elő​re kö​szön​nek, és utat en​ged​nek ne​künk a szűk ut​cács​kák​ban. Né​há​nyan még em​lé​-
kez​nek rám. Én ba​rát​sá​go​san kö​szön​tök min​den​kit:
– Umu​mi?
– Ni​mu​mi – fe​lel​nek vi​dá​man, meg​le​pőd​ve at​tól, hogy a sa​ját nyel​vü​kön szó​lok hoz​zá​juk.
Mo​so​lyog​nak. De a mo​so​lyu​kon át​szű​rő​dik az ag​go​da​lom. Eze​ket az em​be​re​ket össze​kö​ti kö​zös
esen​dő​sé​gük: ha​lál​ra ítél​ve él​nek, és vár​ják, mi​kor jön el a vég. Év​szá​za​do​kon át a vi​lág​tól el​szi​ge​-
tel​ve lé​tez​tek. Ezért most gya​nak​vás​sal fo​gad​ják ezt a hir​te​len ér​dek​lő​dést a szen​ve​dé​se​ik iránt. Ez a
gya​nak​vás ma​gya​ráz​za az egyik hely​bé​li vá​la​szát is, ami​kor Gus​ta​vo el​mond​ja neki a lá​to​ga​tá​sunk
cél​ját:
– Azt akar​ják tud​ni, hogy ha​lunk meg? De az soha nem ér​de​kelt sen​kit, ho​gyan élünk.
Csont és bőr ku​tyák ke​resz​te​zik az utun​kat, olya​nok, mint az im​boly​gó ár​nyak. Ezek a ter​mé​sze​tük​-
nél fog​va bi​zal​mat​lan ku​tya​köly​kök azon​ban meg​ad​ják ma​gu​kat ci​ró​ga​tó ke​zünk​nek, úgy búj​nak hoz​-
zánk, mint​ha min​dig is sze​ret​ték vol​na, hogy em​ber​szám​ba ve​gyék őket. Az író oda​hív​ja ma​gá​hoz,
meg​si​mo​gat​ja őket. Az em​be​rek fur​csáll​va né​zik: er​re​fe​lé nem szo​kás si​mo​gat​ni a ku​tyá​kat, sem pe​dig
be​szél​ni hoz​zá​juk. Ezek a há​zi​ál​la​tok sem jó szót, sem étel​ma​ra​dé​kot nem kap​nak: csak azt eszik, amit
va​dász​nak ma​guk​nak, ne​hogy úgy érez​zék, hogy a csa​lád​hoz tar​toz​nak.

***
A man​gó​fa tö​vé​ben egy szem​pil​lan​tás alatt tu​cat​nyi kí​ván​csis​ko​dó gyűlt össze. Hi​he​tet​len, hogy egy
pusz​ta tér​ség hir​te​len meg​te​lik em​be​rek​kel, akik mint​ha a ho​mo​kos föld​ből nőt​tek vol​na ki. Ci​ni​kus
pil​lan​tá​sok​kal fi​gye​lem ezt a vá​rat​lan per​zsa​vá​sárt. Az író, mint egy ra​ga​do​zó ma​dár: a há​bo​rús em​lé​-
kek​re kí​ván​csi. A he​lyi​ek cse​ré​be va​la​mi aján​dé​kot vár​nak. Ahogy er​re​fe​lé mond​ják, ado​mányt. Az
le​het, hogy va​la​ki nem nézi jó szem​mel a fog​lal​ko​zá​so​mat. Azt, hogy gya​kor​ló va​dász va​gyok. Az író
vi​szont egy dög​evő. Azért jött el erre az útra, hogy rá​jár​jon a néma gyász​ba te​met​ke​ző túl​élők fáj​dal​-
má​ra.
Gus​ta​vo fel​té​pi a múlt se​be​it: váj​kál a pol​gár​há​bo​rú em​lé​kei kö​zött.
– Mire em​lé​kez​nek még a há​bo​rús idők​ből?
– Nincs mire em​lé​kez​nünk, uram – mond​ja az egyik hely​bé​li.
– Hogy​hogy nincs?
– Mind​annyi​an be​le​hal​tunk ebbe a há​bo​rú​ba.
El​for​dí​tom az ar​com. Nem sze​ret​ném, ha lát​nák a mo​so​lyo​mon át​tet​sző elég​té​telt. Egy há​bo​rú sem
el​me​sél​he​tő. A vér​be be​le​ful​lad​nak a sza​vak. Az író azt kéri a ha​lot​tak​tól, hogy fed​jék fel a se​be​i​ket.
Eb​ben a pil​la​nat​ban fel​rém​lik ben​nem, hogy ezért sze​re​tek va​dász​ni: mert vissza​me​he​tek az éle​ten
túl​ra, ki​lép​he​tek a sze​mé​lyi​sé​gem​ből.

***
 Az a vak is ott van a meg​szó​lí​tot​tak kö​zött, aki meg​ér​ke​zé​sünk éj​sza​ká​ján ál​lan​dó​an a sar​kunk​ban
járt. Egy​szer csak meg​tá​masz​ko​dik az előt​te álló vál​lán, és lát​vá​nyos tisz​tel​gés​sel üd​vö​zöl ben​nün​ket.
Most is me​zít​láb van, és ugyan​azt a te​rep​szí​nű egyen​ru​hát vi​se​li.
– Me​lyik se​reg​ben szol​gált? – kér​de​zi az író.
– Mind​egyik​ben – mond​ja ha​bo​zás nél​kül. Majd fe​lém mu​tat, és foly​tat​ja: – Jól em​lék​szem en​nek
az úr​nak a hang​já​ra.
– Az én han​gom​ra? Az nem le​het.
– Már meg​bo​csás​sa​nak, nem sze​ret​nék sen​kit meg​sér​te​ni, de hadd kér​dez​zem meg: mi​nek hív​tak
ide egy va​dászt? En​gem kel​lett vol​na fel​kér​ni, mert ka​to​na va​gyok.
– Nem ér​tem – ok​ve​tet​len​ke​dik az író. – Mi köze van en​nek az ügy​nek a ka​to​nák​hoz?
– Nem lát​ja? Ez, drá​ga uram, nem va​dá​szat. Ez há​bo​rú.
Ku​lu​ma​ni tra​gé​di​á​ját a há​bo​rú okoz​ta. Azok az orosz​lá​nok nem az er​dő​ből jöt​tek elő. Ha​nem az
utol​só fegy​ve​res össze​csa​pás​ból szü​let​tek. Megint meg​is​mét​lő​dött az a fel​for​du​lás, amely min​den há​-
bo​rú ve​le​já​ró​ja: az em​be​rek​ből ál​lat lett, az ál​la​tok​ból pe​dig em​ber. A har​cok után a ha​lot​tak ott ma​-
rad​tak a me​ző​kön, az uta​kon. Az orosz​lá​nok meg​et​ték őket. És ez​zel meg​tör​tek egy ta​but: at​tól fog​va
úgy néz​tek az em​ber​re mint le​het​sé​ges zsák​mány​ra. A vak vé​gül így zár​ta le hosszú​ra nyú​ló szó​nok​la​-
tát:
– Már nem mi, em​be​rek pa​ran​cso​lunk. Most ők ural​kod​nak a fé​lel​me​ink fe​lett.
Az​u​tán ékes​szó​ló​an és szü​ne​tet sem hagy​va így foly​tat​ta:
– Ugyan​ez tör​tént a gyar​ma​ti idők​ben is. Az orosz​lá​nok a por​tu​gál had​se​reg ka​to​ná​i​ra em​lé​kez​-
tet​nek en​gem. Ezek a por​tu​gá​lok a kép​ze​le​tünk​ben egy idő után ha​tal​mas​sá nö​ve​ked​tek. De a por​-
tu​gá​lok​nak nem volt elég ere​jük, hogy le​győz​ze​nek min​ket. Ezért úgy in​téz​ték, hogy az ál​do​za​ta​ik
ön​ma​gu​kat öl​jék meg. Mi, fe​ke​ték pe​dig el​kezd​tük gyű​löl​ni ön​ma​gun​kat.
Az öreg olyan ma​ga​biz​to​san be​szélt, mint​ha szó​nok​la​tot tar​ta​na. Ab​ban a pil​la​nat​ban ka​to​na volt. A
lel​ke kép​ze​let​be​li egyen​ru​hát öl​tött ma​gá​ra.

***
Az író tud​ja, hogy az iga​zi be​szél​ge​tés​re az ebéd​idő​ben ren​de​zen​dő fo​ga​dás alatt ke​rül sor, ame​lyet
a shi​ta​la fél​te​te​je alatt tar​ta​nak, a falu kö​ze​pén. Rend​sze​rint itt, az ár​nyék​ban gyűl​nek össze fér​fi​ak.
Az asszo​nyok nem jö​het​nek ide. Még csak meg sem kö​ze​lít​he​tik ezt a fe​dett tér​sé​get. Flo​rin​do Mak​-
wa​la sze​re​tett vol​na má​sik he​lyet ta​lál​ni, ame​lyik mo​der​nebb, nem kö​tő​dik annyi​ra a ha​gyo​má​nyok​-
hoz. De az író ra​gasz​ko​dott hoz​zá: ki​vá​ló hely​szín lesz arra, hogy egy​szer​re el​han​goz​za​nak a leg​kü​-
lön​bö​zőbb fel​té​te​le​zé​sek az orosz​lá​nok tá​ma​dá​sá​val kap​cso​lat​ban.
Ami​kor el​he​lyez​ked​tünk a vé​dő​te​tő alatt, az elöl​já​ró még nem volt ott. Be​tar​tot​ta a rang​já​hoz illő
pro​to​kollt: vá​ra​tott ma​gá​ra. A leg​öre​gebb em​be​rek fel​áll​tak, hogy kö​szönt​se​nek ben​nün​ket. Ami​kor
en​gem üd​vö​zöl​nek, bal ke​zük​kel meg​tá​maszt​ják a jobb kö​nyö​kü​ket. Ez a leg​na​gyobb tisz​te​let, és a
meg​be​csü​lés ki​fe​je​zé​se. Azt akar​ják érez​tet​ni, hogy „sú​lyos” a ka​rom.
Vé​gül meg​je​le​nik Flo​rin​do Mak​wa​la a test​őre és egy tit​ká​ra kí​sé​re​té​ben, aki ak​ta​tás​kát tart a ke​zé​-
ben. Egy idős hely​bé​li em​ber meg​fon​tolt tisz​te​let​tel fel​áll, és ezek​kel a sza​vak​kal fo​gad​ja az elöl​já​rót:
– Még soha nem lá​to​ga​tott el hoz​zánk ide, a shi​ta​la-ba. Üd​vö​zöl​jük a falu köl​dö​ké​ben. Fog​lal​jon
he​lyet a kö​rünk​ben, de tart​sa tisz​te​let​ben, hogy itt mi​énk az első szó...
– Rend​ben van – fe​le​li az elöl​já​ró. – De mi​énk az utol​só...
Az ag​gas​tyán meg​vár​ja, amíg Flo​rin​do el​he​lyez​ke​dik, az​u​tán rög​tön fe​lém meg Gus​ta​vo felé for​dul,
és ke​zét a csí​pő​jé​re téve azt kér​de​zi:
– Mi​ért lá​to​gat​tak el hoz​zánk?
– Nem tá​jé​koz​tat​ták ma​gu​kat? – cso​dál​ko​zik az író.
– Tud​ni sze​ret​nénk, mi​ért min​ket vá​lasz​tot​tak.
– Mi​ért, va​la​mi gond van ez​zel?
– A töb​bi​ek, akik azok​ban a fal​vak​ban lak​nak, ame​lye​ket nem lá​to​gat​tak meg, pa​nasz​kod​ni fog​-
nak. Mi pe​dig ál​do​za​tai le​szünk az irigy​sé​gük​nek: már most ha​ló​dunk, és ma​guk mi​att még gyor​-
sab​ban elér min​ket a ha​lál.
– Nem lá​to​gat​ha​tunk el min​den​ho​vá – mon​dom, Gus​ta​vo se​gít​sé​gé​re si​et​ve. – Nem is ér​tem, mit
be​szél. Az em​be​rek sor​ra hal​nak, min​den hét​re jut egy újabb ál​do​zat.
– Az idő nem fut el. Az idő lá​bai ben​nünk van​nak. De mos​tan​tól fog​va még töb​ben fog​nak meg​-
hal​ni. Ide​lá​to​gat​tak Ku​lu​ma​ni​ba, és ez​zel ide​csa​lo​gat​ják az em​ber​evő orosz​lá​no​kat.
– Ha nem lát​nak szí​ve​sen, ak​kor el​me​gyek – mon​dom, és fel​ál​lok a szék​ből. – Még ma vissza​me​-
gyek a fő​vá​ros​ba.
Az elöl​já​ró ked​ve​sze​get​ten fel​eme​li a kar​ját, és min​den​ki​re rá​pa​ran​csol, hogy ül​jön vissza a he​lyé​-
re. Az​u​tán shi​ma​kon​de nyel​ven szól a fa​lu​gyű​lés​hez. Ki​érez​ni a hang​já​ból, hogy tisz​táz​ni akar bi​zo​-
nyos fél​re​ér​té​se​ket. Min​den​ki el​csen​de​se​dik. A fel​dúlt ag​gas​tyán arca mo​soly​ra hú​zó​dik, és por​tu​gá​-
lul szól hoz​zánk:
– Rend​ben van. Elő​ször együnk. Majd utá​na be​szél​ge​tünk, mert teli has​sal könnyeb​ben megy a
tár​sal​gás.
Fel​tá​lal​ják a főtt ku​ko​ri​ca​lisz​tet, ame​lyet er​re​fe​lé shi​ma-nak ne​vez​nek. A kö​zé​pen álló ha​tal​mas fa​-
ze​kat meg​töl​ti a da​ra​bok​ra vá​gott kecs​ke​hús. Az ál​la​tok feje, lába, húsa, de még a szar​va is ott van. A
ku​ko​ri​ca​lisz​tet vá​lasz​tom, meg​ön​tö​zöm va​la​mi szósszal, ami​nek az össze​té​te​lét ta​lán jobb, ha nem tu​-
dom.
– Ve​gyen nyu​god​tan – biz​tat Mak​wa​la –, ezt a gö​dö​lyét ma​guk hoz​ták a fa​lu​nak.
Lipa-val és ug​wal​wa-val kí​nál​nak, mind a ket​tő va​la​mi er​jesz​tett ital, ud​va​ri​a​san el​fo​ga​dom, de
csak az aj​kam ned​ve​sí​tem meg ve​lük. Ebéd előtt lan​gyos víz​zel teli tál​kát ad​tak kör​be, hogy meg​mos​-
suk a ke​zün​ket. Mi​vel tö​rül​kö​zőt nem kap​tunk, ezért hagy​tam, hogy a víz vé​gig​cso​rog​jon a ka​ro​mon.
Csend​ben eszünk. Hal​la​ni, ahogy min​den​ki szen​ve​dé​lye​sen rág​ja a húst. Ami​kor az​u​tán a le​csu​pa​szí​-
tott cson​tok vissza​ke​rül​nek a fa​zék​ba, a fa​lu​be​li​ek hoz​zánk for​dul​nak. Az ag​gas​tyán​nak iga​za volt: a
han​gu​lat fel​ol​dó​dott, ne​vet​gé​lés, vic​ce​lő​dés hal​lat​szik. Meg​kér​de​zik tő​lünk, tő​lem és Gus​ta​vo-tól,
hogy van-e fe​le​sé​günk. Ami​kor azt mond​juk, nincs, egy​más​ra néz​nek.
– Egyi​kük sem há​zas em​ber?
Egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra megint gya​na​kod​va mé​re​get​nek: meg​lett em​ber lé​tük​re még nőt​le​nek?
Le​het, hogy va​rázs​lók va​gyunk, mert csak azok élik le egye​dül az éle​tü​ket.
– Már meg​bo​csás​sa​nak a kér​dé​sért, de is​te​nes em​be​rek ma​guk?
Az ag​gas​tyán újra tá​ma​dás​ba len​dül. Fel​hány​tor​gat​ja, hogy nem vet​tünk a nagy fa​zék​ból. Ki az, aki
ezen a vi​lá​gon nem élne ha​son​ló le​he​tő​ség​gel.
– Fél​re​ve​zet​nek ben​nün​ket, test​vé​re​im. Ezek a fe​hé​rek min​den​nap húst esz​nek. Ez a mo​hó​ság vé​-
gez a vi​lág​gal.
– Nem az a gond – te​szi hoz​zá egy má​sik hely​bé​li –hogy mit esz​nek, ha​nem az, hogy ho​gyan esz​-
nek.
– Mit akar ez​zel mon​da​ni? – kér​de​zi Gus​ta​vo.
 – Ma​guk egy szál ma​guk​ban esz​nek. Ez csak a va​rázs​lók szo​ká​sa.
A fér​fi össze​gyúr egy da​rab shi​ma-t, meg​for​gat​ja a főtt zöld​sé​gek kö​zött, majd hagy​ja le​csö​pög​ni,
mi​előtt a szá​já​ba be​le​ten​né.
– Akik egy​ma​guk​ban esz​nek, azok tit​kol​nak va​la​mit. Ab​ban biz​tos le​het, va​dász úr, hogy nem mi
fo​gad​juk ma​gu​kat el​len​sé​ge​sen. Ma​guk ér​kez​tek el​len​sé​ge​sen.
– Fe​lejt​sük el – je​len​ti ki bé​kü​lé​ke​nyen az író. – A kö​vet​ke​zőt sze​ret​ném kér​dez​ni: azok az orosz​-
lá​nok, akik itt jár​tak, va​ló​sá​go​sak vol​tak-e?
– Hogy​hogy va​ló​sá​go​sak? – kér​de​zik kó​rus​ban a je​len​lé​vők.
Az​u​tán okát ad​ják a cso​dál​ko​zá​suk​nak, mert van​nak az ős​er​dő​ben élő orosz​lá​nok, aki​ket er​re​fe​lé
ntu​mi va ku​va​pi​la-nak ne​vez​nek, a csi​nált orosz​lá​nok, ame​lye​ket ntu​mi ku lam​bidy​an​ga-nak hív​nak,
és az em​be​ri orosz​lá​nok, akik​nek a neve ntu​mi va vanu.
– És​mind​egyik va​ló​sá​gos – ál​lít​ják egy​be​hang​zó​an.
Vá​rat​la​nul, szent​ség​tö​rő és meg​le​pő mó​don fel​hang​zik egy női hang:
– Más​ra kel​le​ne va​dász​ni​uk. Ku​lu​ma​ni el​len​sé​gei itt van​nak, eb​ben a fa​lu​gyű​lés​ben.
A köz​be​ki​a​bá​lás fel​boly​dít​ja a je​len​lé​vő​ket. A meg​le​pett fér​fi​ak a be​to​la​ko​dó felé for​dul​nak. Naf​-
ta​lin​da az, az elöl​já​ró fe​le​sé​ge. Át​hág​ta a leg​ősibb til​tást: nő nem lép​het be a shi​ta​la-ba. Még ke​vés​-
bé te​he​ti meg, hogy ilyen sú​lyú kér​dés​ben vé​le​ményt nyil​vá​nít​son. Az elöl​já​ró meg​pró​bál​ja or​vo​sol​ni
a tör​tén​te​ket:
– Nagy​asszony elv​társ​nő, le​gyen szí​ves, ez egy zárt körű ren​dez​vény...
– Zárt körű ren​dez​vény? Nem lá​tom, mi​ért len​ne zárt körű. Ne bá​mul​ja​nak már így rám, nem fé​-
lek ma​guk​tól. Olyan va​gyok, mint a ránk tá​ma​dó orosz​lá​nok: nem tar​tok az em​be​rek​től.
– Naf​ta​lin​da, kér​lek, ez az ősi ha​gyo​má​nyok​nak meg​fe​le​lő ta​nács​ko​zás – eseng Mak​wa​la.
– Egy asszonyt meg​erő​sza​kol​tak és majd​nem meg​öl​tek eb​ben a fa​lu​ban. Ezt nem az orosz​lá​nok
tet​ték. Nincs olyan hely, aho​vá én ne me​het​nék oda.
Erő​sza​ko​san tör utat ma​gá​nak az ag​gas​tyá​nok kö​zött, meg​ve​tő mo​sollyal néz az elöl​já​ró​ra, majd
meg​áll előt​tem:
– Maga ugye má​sod​szor jár itt Ku​lu​ma​ni​ban, Ar​can​jo Ba​le​i​ro? Hát va​dásszon azok​ra, akik meg​-
erő​sza​kol​ják a nő​ket.
– Ma​mus​ka, szót kell kér​ni – fi​gyel​mez​te​ti Flo​rin​do Mak​wa​la.
– Ná​lam van a szó, nem ké​rem én azt sen​ki​től. Ma​gá​hoz be​szé​lek, Ar​can​jo Ba​le​i​ro. Ke​res​sen más
cél​pon​tot a pus​ká​já​nak.
– Mi​cso​da be​széd ez, asszony?
– Úgy tesz​nek, mint​ha a leg​na​gyobb bajt az orosz​lá​nok je​len​te​nék, akik el​ve​szik az éle​tün​ket. Én
mint nő, azt kér​de​zem: van-e éle​tünk még, amit el​ve​het​nek tő​lünk?
– Naf​ta​lin​da, anyu​kám, az is​ten sze​rel​mé​re. Nem ez a mai ta​nács​ko​zás tár​gya.
– Tud​ják, mi​ért nem hagy​ják be​szél​ni a nő​ket? Mert már mind ha​lot​tak. Ezek a mai urak, akik
ha​tal​mon van​nak a kor​mány​ban, csak arra hasz​nál​nak ben​nün​ket, hogy rab​szol​ga​mun​kát vé​gez​tes​-
se​nek ve​lünk a föld​je​i​ken.
– Ma​li​que​to, le​gyen szí​ves, ve​zes​se el in​nen a nagy​asszonyt. Za​var​ja a work​shop-un​kat.
– Né​há​nyan meg​gaz​da​god​tak. A ha​lot​tak éj​jel-nap​pal dol​goz​nak, hogy ezek né​há​nyan még gaz​-
da​gab​bak le​gye​nek.
Óri​á​si hang​za​var tá​mad a fél​te​tő alatt. Már sen​ki sem por​tu​gá​lul be​szél. Ez a fel​for​du​lás egy má​sik
vi​lág​ban tör​té​nik. Egy olyan vi​lág​ban, ahol az élők​nek és a hol​tak​nak nincs szük​sé​gük tol​mács​ra ah​-
hoz, hogy meg​ért​sék egy​mást.
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(4)
A semmibe vesző út
A száj​ban ma​radt szó​ból egy idő múl​va mér​ge​ző nyál lesz.
Af​ri​kai köz​mon​dás

Ma az anyám el​mond​ta, hogy ta​ka​rí​tó​nő​ként dol​go​zik az elöl​já​ró há​zá​ban, aho​vá Ar​can​jo Ba​le​i​ro-t
szál​lá​sol​ták. Min​den​nap ta​lál​ko​zik a va​dásszal. Ta​lán szán​dé​ko​san te​szi, hogy meg​aláz​zon en​gem.
Mi​vel nem kér​de​zek sem​mit, az anyám így foly​tat​ja:
– Ez az Ar​can​jo be​teg em​ber, a va​dá​szok be​teg​sé​ge köl​tö​zött bele a tes​té​be.
Ha az a cél​ja ez​zel, hogy el​szo​mo​rít​son, ak​kor in​kább úgy te​szek, mint​ha nem is ér​de​kel​ne. Nem
aka​rom tud​ni. Az én ha​zám nem ez a falu, még csak nem is ez a ház: csak ez a ma​gá​nyos szög​let. A ve​-
te​mé​nyes​kert, ahol szám​űzött​ként élek.
El​né​zem a két lá​bam, és arra gon​do​lok, nincs is rá​juk szük​sé​gem. Csak​nem vissza​vá​gyom abba az
idő​be, ami​kor évek​kel ez​előtt meg​bé​nul​tam, mint​ha az alsó vég​tag​ja​im más nyel​vet be​szél​tek vol​na,
mint a tes​tem töb​bi ré​sze. Ezt sze​ret​ném most a leg​job​ban: ha olyan nyel​ven be​szél​het​nék, ame​lyet a
tes​tem nem ért, és csak az ál​mom​ban jön elő.

***
A lá​bak a fej​ben ered​nek, az egész test a fej​ből nő ki, aho​gyan a fo​lyók az ég​ből hul​la​nak alá.
Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro, az én min​den​nél ked​ve​sebb nagy​apám mond​ta ezt, és még ma is úgy gon​do​lom,
hogy iga​za volt. A lá​bam el​szen​de​re​dett, ami​kor a fe​jem fel​éb​redt. Egy na​pon, úgy ti​zen​két éves le​het​-
tem, üres zsák​ként nyak​lot​tam az ágy lá​bá​hoz. Min​den ro​kon össze​gyűlt, Adj​i​ru meg​ra​gad​ta apám ka​-
bát​ját:
– Te mí​vel​ted ezt a lá​nyod​dal, Ge​ni​to?
Si​et​tem a vá​lasszal, hogy meg​véd​jem az öre​ge​met. Sen​ki nem hi​bás, nincs szük​ség sem​mi​fé​le ma​-
gya​rá​zat​ra. Rém​ál​ma​im vol​tak az éj​sza​ka, olyan lá​to​má​sok, ame​lye​ket fél​nék fel​idéz​ni. Fel​emel​ték a
csuk​ló​mat, de le​ha​nyat​lott, mert nem volt, ami meg​tart​sa be​lül​ről.
– Már csak ez kel​lett, a há​bo​rú kel​lős kö​ze​pén – ke​ser​gett az apám. – Újabb nyűg sza​kadt ránk.
– Mi​óta nyűg egy le​ány​gye​rek? – kér​dez​te Adj​i​ru.
Gyer​mek​kor​ban a test​nek csak egy dol​ga van: hogy játsszon. De nem Ku​lu​ma​ni​ban. A fa​lunk​bé​li
gye​re​kek azt kér​ték a lá​buk​tól, hogy ha fel​hang​za​nak a pus​ka​lö​vé​sek, fus​sa​nak gyor​sab​ban, és így el​-
me​ne​kül​hes​se​nek a go​lyók elől. Ak​ko​ri​ban a fegy​ve​rek tüze vé​gig-vé​gig​sö​pört a te​le​pü​lé​se​in​ken.
Min​den dél​után meg​is​mét​lő​dött a szer​tar​tás: össze​szed​tük a hol​min​kat, és el​rej​tőz​tünk az er​dő​ben.
Szá​mom​ra ez csak já​ték volt, mu​lat​ság, amely​ben min​den gye​rek részt vett. Eb​ben a pus​ka​por​ral és
vér​rel át​ita​tott vi​lág​ban csen​des já​té​ka​ink vol​tak. Az éj​sza​kai rej​tek​he​lyün​kön meg​ta​nul​tam be​fe​lé ne​-
vet​ni, hang nél​kül ki​a​bál​ni és álom​ta​la​nul ál​mod​ni. Egé​szen ad​dig, amíg a tes​tem alsó fele meg nem
ta​ga​dott. És oda nem nyak​lot​tam az ágy lá​bá​hoz.
 ***
At​tól fog​va, hogy meg​bé​nul​tam, Adj​i​ru nagy​apa jött ér​tem dél​utá​non​ként, és a kar​já​ban vitt az ős​er​-
dő​ben lévő rej​tek​hely​re. Már min​den​ki el​fu​tott, csak én ma​rad​tam meg a ház pad​ló​ján szer​te​szó​ró​dott
ér​ték​te​len hol​mik. Mi​köz​ben a nagy​apa ol​tal​ma​zó kar​já​ra vár​tam, a szo​ba ma​gá​nyá​ban egy​re in​kább a
meg​győ​ző​dé​sem​mé vált, hogy csak egy dib​dáb va​la​mi va​gyok, és úgy ka​par​nak majd el Ku​lu​ma​ni po​-
rá​ba, mint egy ha​szon​ta​lan tár​gyat.
Én, Ma​ri​a​mar Mpe​pe két​sze​re​sen is kár​ho​zott vol​tam: nem moz​dul​hat​tam el ültő he​lyem​ből, és nem
hor​doz​hat​tam ma​gam​ban egy má​sik éle​tet. A med​dő asszony Ku​lu​ma​ni​ban ke​ve​seb​bet ér, mint egy lé​-
lek​te​len tárgy. Csak pusz​ta lé​te​zés. Azt mond​ják, az anyám mi​att let​tem ilyen. Ha​ni​fa As​su​lu​at meg​át​-
koz​ták. A ka​to​li​kus pa​pok nyo​má​sá​ra a csa​lád​ja nem en​ged​te, hogy alá​ves​sék a be​ava​tá​si szer​tar​tás​-
nak. Az anyám egy na​ma​ku volt, olyan lány, aki​ből nem lett asszony. A temp​lom​ban meg​ke​resz​tel​ték,
de nem ment át az in​go​ma szer​tar​tá​sán, amely ál​tal fel​nőtt lesz va​la​ki. Ha​ni​fat ez​zel örö​kös gyer​me​ki
lét​re ítél​ték.

***
Apám​nak iga​za volt: mi​után a vég​tag​ja​im el​sor​vad​tak, csak kö​lönc vol​tam a nya​ku​kon. De azt nem
tud​ta, hogy a bé​nu​lás​nál sú​lyo​sabb do​log is tör​tént ve​lem. Az igaz, hogy egy​re rit​káb​ban jött elő a
vad​ál​la​ti éh​ség. Vi​szont kü​lö​nös ro​ha​ma​im vol​tak. Es​te​fe​lé tör​tek rám, mi​előtt in​dul​nunk kel​lett vol​na
az er​dei rej​tek​hely​re. Csak Silên​cia tud​ta, mi megy vég​be a szo​bánk​ban. A ro​ha​mok alatt, ahogy a nő​-
vé​rem is szem​ta​nú​ja volt, ki​vet​kőz​tem em​be​ri mi​vol​tom​ból: négy​kéz​láb jár​tam, olyan für​gén, mint egy
vad​ál​lat, kör​möm​mel a fa​lat ka​par​tam, és meg​ál​lás nél​kül for​gott a sze​mem. Üvöl​töt​tem és taj​ték​zot​-
tam az éh​ség​től és a szom​jú​ság​tól. Silên​cia, hogy düh​ro​ha​ma​i​mat le​csil​la​pít​sa, en​ni​va​ló​val teli tá​la​-
kat és víz​zel teli szil​ké​ket tett a pad​ló​ra. És nő​vé​rem egy sa​rok​ba be​ku​co​rod​va, ré​mül​ten, könnyek
kö​zött imád​ko​zott, hogy ne kell​jen töb​bet lát​nia azt, ahogy le​fe​tye​lem a vi​zet és be​le​kot​rok a tá​nyé​rok​-
ba.
– Va​rázs​lat. Ez csak va​rázs​lat le​het – só​haj​to​zott.
Silên​cia két​ség​be​esé​sé​ben a házunk fa​la​in be​lül föl​ele​ve​ní​tet​te tör​zsünk ala​pí​tá​sá​nak mí​to​szát: a
kony​ha​kert​ben el​ásott egy szob​rocs​kát, ame​lyet a nagy​apám ti​tok​ban fa​ra​gott ki. A le​gen​da úgy szólt,
hogy a leg​el​ső em​ber ál​tal a sza​van​na föld​jé​be te​me​tett fa​szob​rocs​ká​ból lett az első nő. Ez a cso​da a
vi​lág kez​de​tén tör​tént meg, de Silên​cia éj​sza​ká​kon át imád​ko​zott, hogy a ker​tünk​ben lévő fa​da​rab is
meg​éled​jen.
A kis szo​bor soha nem kelt élet​re, de Silên​cia va​la​hány​szor úgy érez​te, hogy kö​ze​le​dik egy ro​ham,
fu​tott, és oda​hoz​ta ne​kem a fá​ból ké​szült kis vé​dő​szel​le​met. Én pe​dig rin​gat​tam a kis szob​rot, mint​ha a
kis​lá​nyom vol​na, és eköz​ben el​töl​tött az anya​ság nyu​gal​ma. Az​u​tán négy​kéz​láb​ra áll​va, mint a macs​-
kák, a fo​gam közé ha​rap​va vit​tem erre-arra a kis bu​bát, mint​ha az édes​lá​nyom vol​na.

***
Le​het, hogy ina​sza​kadt volt a lá​bam, még​sem érez​tem, hogy ön​ma​gam rab​ja vol​nék. Reg​ge​len​ként a
töb​bi gye​rek hang​ja be​töl​töt​te a ker​tün​ket.
– Ülj fel, Ma​ri​a​mar, ülj fel a há​tunk​ra!
A fiúk fel​vált​va ci​pel​tek a há​tu​kon, és bol​do​gan nyar​ga​lász​va jó messzi​re el​vit​tek a házunk​tól. A
nya​kuk​ban lo​va​gol​va, mint egy öl​bé​li kis​gyer​mek, min​den mu​lat​ság​ban részt vet​tem. Ma már el​mond​-
ha​tom: a töb​bi gye​rek jó​vol​tá​ból él​tem meg a gyer​mek​ko​ro​mat. Va​la​ki​nek a nya​ká​ban lóg​va, egy is​-
me​ret​len há​ton lo​va​gol​va szin​te ész​re sem vet​tem, hogy a mel​lem mennyi​szer oda​si​mult a fiúk iz​zadt
bő​ré​hez.
– Így soha nem nő meg a mel​led – fi​gyel​mez​te​tett Silên​cia.
Ku​lu​ma​ni​ban a mell​nek fon​tos sze​re​pe van: a nagy​sá​gá​ból kö​vet​kez​tet​nek az anyák arra, hogy mi​-
kor kell a lá​nyu​kat alá​vet​ni a be​ava​tá​si szer​tar​tás​nak. Ami szá​mom​ra ár​tat​lan já​ték volt csak, az a fa​-
lut mély​sé​ge​sen fel​há​bo​rí​tot​ta. Ami​kor az asszo​nyok meg​lát​tak a fiúk há​tán füg​gesz​ked​ni, ijed​ten el​-
for​dí​tot​ták a te​kin​te​tü​ket. Eb​ben a test​hely​zet​ben, ahogy mond​ták, lo​vag​ló ülés​ben vit​ték a ko​ma​asszo​-
nyok, a mb​wa​na-k a lá​nyo​kat arra a szer​tar​tás​ra, amely​nek so​rán asszonnyá vál​nak. Soha nem bo​csá​-
tot​ták meg ne​kem, hogy idő​nap előtt és sza​ba​do​san él​tem meg egy ma​gasz​tos és át​szel​le​mült pil​la​na​-
tot. A mű​vel​tebb nép​osz​tály​hoz tar​to​zó em​be​rek uno​ká​ja​ként és lá​nya​ként nem volt he​lyem egy olyan
vi​lág​ban, ame​lyet ősi tör​vé​nyek irá​nyí​tot​tak. A bű​nö​met még in​kább sú​lyos​bí​tot​ta az a vál​sá​gos idő​-
szak, amely​ben él​tünk. Ahogy a há​bo​rú egy​re job​ban el​bi​zony​ta​la​ní​tott min​den​kit, úgy érez​tük egy​re
in​kább a szük​sé​gét an​nak, hogy egy ren​den és en​ge​del​mes​sé​gen ala​pu​ló múlt biz​ton​sá​ga vissza​tér​jen.

***
Egy na​pon a fiúk csa​pa​ta el​ment Vila de Pal​ma-ba, és el​lo​pott egy üres ko​por​sót. Éj​sza​ka hoz​ták el
ne​kem, és azt mond​ták:
– Ez lesz a hord​szé​ked.
At​tól fog​va min​den​fe​lé eb​ben a ko​por​só​ban vit​tek. Úgy ül​tem ben​ne, mint egy gya​log​hin​tó​ban, és
csak azt lát​tam, hogy az em​be​rek meg​áll​nak, és olyan tisz​te​let​tel kö​szön​te​nek, ahogy ad​dig még soha
sen​ki nem tet​te. Annyi​ra ked​vem​re volt ez a min​den​fe​lől fe​lém ára​dó hó​do​lat, hogy ki​je​len​tet​tem:
– Mama, min​dig egy ko​por​só​ban sze​ret​nék élni.
Úgy el​va​kí​tott ez a bál​vá​nyo​zás, hogy nem fog​tam fel, mi​lyen tal​mi di​cső​ség​ben volt ré​szem: bú​-
csút kel​lett mon​da​nom a lé​te​zé​sem​nek, mert csak így vet​ték ész​re, hogy va​gyok egy​ál​ta​lán. Vissza kel​-
lett vol​na kí​ván​koz​nom abba az élet​tel teli boly​ba, ahol részt vet​tem min​den já​ték​ban: a töb​bi gye​rek
kar​ja​i​ba. De nem. Mi​köz​ben ott him​bá​lóz​tam he​ve​nyé​szett tró​nu​so​mon, egy ki​rály​nő büsz​ke​sé​ge he​ví​-
tett be​lül​ről:
– Most már biz​tos meg​nő​nek a mel​le​im!
– Ne akarj fel​nő​ni, hú​gocs​kám, ne akarj fel​nőtt nő len​ni – óvott Silên​cia.

***
Egy reg​gel a ko​por​só da​ra​bok​ban he​vert. Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro nagy​apa tör​te össze. A csa​lád leg​öre​-
gebb tag​ja egy​szer csak fel​tűnt az ud​var​ban, és szét​ver​te a fa​ko​por​sót. Máig hal​lom, hogy üvöl​tö​zött a
szü​le​im​mel:
– Hogy en​ged​het​tek meg egy ilyen já​té​kot? Az is​ten sze​rel​mé​re, egy gye​rek...
Em​lék​szem, hogy zo​kog​tam a szét​tört desz​kák fö​lött. Ami​kor Silên​cia ész​re​vet​te, hogy dü​höd​ten ka​-
pa​rom a föl​det, azt hit​te, hogy azt a szob​rocs​kát ke​re​sem, ame​lyet el​ásott a kert​ben. De en​nek a gö​dör​-
nek más cél​ja volt:
– El​föl​de​lem a ko​por​só​mat.

***
 Mind​ez még az előtt a fe​led​he​tet​len reg​gel előtt tör​tént, ami​kor a nagy​apám, a lá​bát ci​pő​be búj​tat​va
és a ha​ját meg​igaz​gat​va, el​vitt ma​gá​val. Nem mond​ta meg, hová me​gyünk. Ti​tok​za​to​san csak annyit
kö​zölt: meg​me​rülsz Is​ten vi​zé​ben.
Hoz​zá​szok​tam már a kü​lönc​sé​ge​i​hez. Tőle kap​tam, még sül​dő lány ko​rom​ban, ezt a ne​vet is, ame​-
lyet máig vi​se​lek: Ma​ri​a​mar.
– Nem csak ne​vet adok ne​ked – mond​ta. – Ha​jót kapsz tő​lem a ten​ger​től a sze​re​le​mig.
Ezek​kel a sza​vak​kal ke​resz​telt meg má​sod​szor is. És még hoz​zá​tet​te: nincs szük​sé​gem sem​mi​fé​le
szer​tar​tás​ra ah​hoz, hogy asszony le​gyen be​lő​lem. Az az asszony, aki majd le​szek, már ott rej​tő​zik ben​-
nem.

***
Az​nap reg​gel, ami​kor Adj​i​ru ér​tem jött, olyan nap​ra vir​rad​tunk, amely meg​for​dít​hat​ta a vi​lág me​ne​-
tét. Egy szem​pil​lan​tás alatt fel​ké​szül​tem az útra: a fa​fé​sű vé​gig​szán​tott kó​cos ha​jam​ban, és a lá​ba​mat
erő​sza​ko​san ci​pő​be szu​sza​kol​tam egy al​kal​mi ci​pő​ka​nál​lal.
– Fel​vet​ted már a ci​pőd? – tu​da​kol​ta a nagy​apa.
Ci​pőt ven​ni, de mi​nek? Jó ide​je csak fe​les​le​ges dísz volt raj​tam a cipő.
– A szü​le​im tud​ják, hová me​gyünk?
– Ne félj, az első nagy​apád va​gyok.
Ilyen​for​mán tár​sal​gott ve​lem, mi​köz​ben a ha​ja​mat igaz​gat​tam:
– Ál​dott légy, ki​su​no​kám. Cso​dá​ban lesz ré​szed.
– Mi​fé​le cso​dá​ban, nagy​apa?
– Újra jár​ni fogsz.
Akár be​teg​ség volt, akár átok, a nagy​apám nem bír​ta el​vi​sel​ni, hogy a csú​szó​má​szók szint​jé​re
süllyed​tem. Mély le​ve​gőt vett, mi​előtt ki​je​len​tet​te:
– Van egy köz​mon​dá​sunk, ame​lyik így szól: „Ha tudsz be​szél​ni, éne​kel​ni is tudsz; ha tudsz men​-
ni, tán​col​ni is tudsz. „Éne​kel​ni fogsz és tán​col​ni, ki​su​no​kám.
Úgy néz​tem öle​lő kar​já​ra, mint​ha a tes​tem ré​sze vol​na. És va​ló​ban az volt. Hogy fo​gom egy​szer
majd el​vág​ni ezt a má​so​dik köl​dök​zsi​nórt? Mi​köz​ben a gon​do​la​ta​im​ba me​rül​tem, Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro
egy ké​zi​ko​csi​ban át​hú​zott a fa​lun, olyan büsz​kén, mint​ha a fő​tér ava​tá​sá​ra igye​kez​ne.
A temp​lom aj​ta​já​ban meg​hú​zód​va várt min​ket Ma​nu​el Amo​ro​so atya. A por​tu​gál misszi​o​ná​ri​us volt
az egyet​len fe​hér em​ber, akit is​mer​tünk. De nem a bőre szí​ne, nem az ál​ta​la be​szélt nyelv, és még csak
nem is a ru​há​ja mi​att volt más​mi​lyen. Az kü​lön​böz​tet​te őt meg, hogy nem volt asszony, aki kö​zel ke​-
rült vol​na hoz​zá. Sem gyer​me​kei, akik a nyo​má​ban jár​tak vol​na.
– Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro! – ki​ál​tott fel a pap, úgy íz​lel​get​ve min​den szó​ta​got, mint​ha vi​dám éne​ket dú​-
dol​na.
– Én va​gyok az, atyám.
A nagy​apa hang​ját elő​ször hal​lot​tam erőt​len​nek, mint​ha tá​masz​ra len​ne szük​sé​ge. El​néz​tem a háta
mö​gül tűző fény​ben, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jam tel​jes va​ló​já​ról. Mé​lyet só​haj​tot​tam: ott ma​ga​so​dott mö​-
göt​te, mél​tó​ság​tel​je​sen, a temp​lom tor​nya. In​nen in​dult föl​fe​lé min​den út az ege​kig. Úgy érez​tem, mint​-
ha egy he​gyet kel​le​ne meg​mász​ni ah​hoz, hogy el​jut​has​sunk Is​ten​hez. A meg​nyí​ló temp​lom nem be​fe​lé,
ha​nem föl​fe​lé hí​vo​ga​tott.
Las​san szok​tam csak meg a ben​ti de​ren​gést. Az​u​tán meg​ad​tam ma​gam: soha nem lát​tam ennyi fa​lat.
Az Amo​ro​so atya mel​lén füg​gő ke​reszt ha​son​má​sa állt óri​á​si​ra nö​ve​ked​ve az épü​let kö​zép​pont​já​ban.
A ke​reszt​fán ott volt a vi​lá​gunk​ban meg​is​mert má​so​dik fe​hér em​ber: sza​kál​las, fé​lig mez​te​len, se​bek​-
kel bo​rí​tott tes​tű fér​fi.
– Tér​delj le Krisz​tus előtt! – pa​ran​csol​ta Amo​ro​so.
– Nem ké​pes rá, atyám. El​fe​lej​tet​te, mi​ért jött ide, a Misszi​ó​ba?
– Se​gít​sünk neki. Le kell tér​del​nie.
A két fér​fi a ka​rom​nál fog​va tar​tott, majd el​en​ged​tek. Úgy es​tem össze, mint egy vi​zes rongy​da​rab.
A kő​pad​lón el​te​rül​ve fel​néz​tem Amo​ro​so-ra és Krisz​tus​ra. A két fe​hér em​ber szin​te ugyan​úgy né​zett
ki: bá​na​tos és bús​ko​mor volt mind a ket​tő, mint​ha az élet min​dig más​hol, va​la​hol el​ér​he​tet​len tá​vol​-
ban vol​na tő​lük. Krisz​tus tele volt se​bek​kel, Amo​ro​so te​kin​te​té​ből sü​tött a ma​gány. Mind a ket​ten a
szen​ve​dők nagy csa​lád​já​ba hív​tak. Azok​nak a csa​lád​já​ba, akik csak a szen​ve​dés​ben ér​zik kö​zel ma​gu​-
kat Is​ten​hez.

***
– Ak​kor hát dön​tött a le​á​nyom fe​lől? – tu​da​kol​ta a pap.
Ez a le​á​nyom fel​bosszan​tot​ta a nagy​apát. Le​á​nyom?
– A ki​su​no​kám min​dig az enyém ma​rad, csak arra az idő​re ha​gyom itt, amíg újra ké​pes lesz jár​ni
– mond​ta bosszú​san. – Ma​gam jö​vök érte, hogy vissza​vi​gyem őt a sa​ját lá​bán a házunk​ba – fo​gad​-
ko​zott ha​tá​ro​zot​tan a nagy​apa.
A por​tu​gál szer​ze​tes mint​ha nem is hal​lot​ta vol​na. El​mé​lyül​ten bá​mul​ta a temp​lom mennye​ze​tét,
mint​ha azon túl len​ne, amit lát. Moz​du​lat​la​nul állt, azt sem vet​te ész​re, hogy Adj​i​ru el​ment. Elé​ge​dett
volt: egy fő​leg muzul​má​nok​ból álló kö​zeg​ben vég​be​me​nő cso​da hí​vő​ket és hi​te​les​sé​get je​lent​het. Mo​-
so​lyog​va for​dult fe​lém:
– A nagy​apád egye​ne​sen az égbe jut, ha meg​hal.
– Az én nagy​apám soha nem hal meg!
Szá​mom​ra Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro olyan volt, mint egy fa: még itt a föl​dön élt, de már fel​ért az égig.

***
Az alatt a két év alatt, ame​lyet a Misszi​ó​ban töl​töt​tem, a nagy​apám lá​to​ga​tá​sai je​len​tet​ték szá​mom​ra
a nap​fényt. Volt, ami​kor csak hall​ga​tott, és a szem​ha​tárt für​kész​te. Más​kor ar​ról fag​ga​tott, hogy Is​ten
oda​fi​gyelt-e rám.
– És hogy állsz a be​tűk​kel? – kér​dez​te.
– So​kat írok, nagy​apa. El akar​ja ol​vas​ni?
– Nem, kis​lá​nyom. Tu​dod, mi lesz, ha én ol​vas​ni kez​dek? Nem lá​tom töb​bé a vi​lá​got. Ol​vasd el
ne​kem Egyip​tom ki​rály​nő​jé​nek a tör​té​ne​tét.
Ez volt a ked​venc ol​vas​má​nya. Én már kí​vül​ről tud​tam az egé​szet. A nagy​apa le​huny​ta a sze​mét, én
pe​dig mond​tam, min​dig ugyan​úgy:

Úgy be​szé​lik, hogy Rá, az ősi Egyip​tom Nap​is​te​ne, meg​elé​gel​ve az em​be​rek bű​ne​it, meg​te​rem​tet​-
te Sekhmet is​ten​nőt, hogy meg​bün​tes​se azo​kat, akik ki​ér​de​mel​ték a bün​te​tést. És az is​ten​nő meg is
tet​te ezt, még​pe​dig, ahogy mond​ják, kü​lö​nös szi​go​rú​ság​gal. De Sekhmet is​ten​nő bosszú​ja ár​tat​lan
em​be​re​ket is el​ért. Rá két​ség​be​esett hí​vei is​te​nük se​gít​sé​gét kér​ték, de ő nem se​gít​he​tett. Ak​kor
Egyip​tom la​kói ki​gon​dol​ták, hogy ké​szí​te​nek egy vér​szí​nű italt, és az​zal meg​itat​ták az is​ten​nőt. Az
is​ten​nő le​ré​sze​ge​dett, és álom​ba me​rült, Rá pe​dig vissza​fo​gad​ta őt ma​gá​ba.

Ami​kor be​fe​jez​tem a tör​té​ne​tet, nagy​apa egy da​ra​big csu​kott szem​mel ült. Az​u​tán meg​csó​kol​ta a ke​-
zem, és azt mond​ta: ki​su​no​kám, te vagy az én is​ten​nőm.

***
Adj​i​ru gya​ko​ri je​len​lé​te a Misszi​ó​ban meg​nyug​ta​tott ugyan, de an​nál in​kább érez​tem a töb​bi​ek hi​á​-
nyát. Egy​szer az​tán min​den bá​tor​sá​go​mat össze​szed​tem:
– Nagy​apa, mond​ja már meg: hi​ány​zom a szü​le​im​nek?
– A há​bo​rú már min​den​ho​vá el​ju​tott. Ezért nem lá​to​gat​nak meg. Min​den​ki el​ment, csak én ma​-
rad​tam, és még né​há​nyan a hoz​zám ha​son​lók kö​zül, akik már sem​mit nem ér​nek.
– Nem fél at​tól, hogy meg​hal?
– Olyan so​vány va​gyok, hogy egy go​lyó sem ta​lál el.
Oda​kint tény​leg egy​re több lö​vés és rob​ba​nás hal​lat​szott. Amo​ro​so atyát egy​re gyak​rab​ban és egy​re
tá​vo​lab​bi he​lyek​re hív​ták te​met​ni. Ku​lu​ma​ni la​kói, és ve​lük a szü​le​im is, hó​na​pok​kal ez​előtt át​köl​töz​-
tek Pal​ma-ba. Csak Adj​i​ru és öt fi​vé​re ma​radt itt. Meg​győ​ző​dé​sük volt, hogy meg​kí​mé​lik az éle​tü​ket,
mert öre​gek. De nem az élet​ko​ruk mi​att ma​rad​tak élet​ben: meg​fi​zet​tek a biz​ton​sá​gu​kért. Amit va​dász​-
tak, azt oda​ad​ták az egyik vagy a má​sik se​reg ka​to​ná​i​nak.
– Így van ez, Ma​ri​a​mar – me​ren​gett Adj​i​ru. – A há​bo​rú​ban a sze​gé​nyek ha​lál​ra van​nak ítél​ve. A
bé​ké​ben a sze​gé​nyek meg​hal​nak.

***
Egy al​ka​lom​mal a Ka​pi​ta​mo​rok atya​fi​sá​ga be​hoz​ta a temp​lom​ba a leg​idő​sebb test​vért. Vi​cen​te-nek
hív​ták, meg​se​be​sült, alig volt már ben​ne élet, a lába erőt​le​nül meg-meg​bi​csak​lott a föl​dön. A töb​bi​ek
tá​mo​gat​ták be az Is​ten há​zá​ba, ahol a sű​rű​sö​dő fél​ho​mály​ban Vi​cen​te sem​mit sem lá​tott. Vak volt.
Még​is ő ve​zet​te a test​vé​re​it. Úgy is​mer​te a temp​lo​mot, mint a te​nye​rét. Va​la​mi​kor ő húz​ta fel azo​kat a
fa​la​kat, ame​lyek most vé​del​met ad​tak neki.
Le​ül​tek egy​más mel​lé a hosszú pad​ra, és egy​más​nak ve​tet​ték a vál​lu​kat. Adj​i​ru oda​lé​pett a pap​hoz,
és kö​nyör​gő, még​is fe​nye​ge​tő hang​súllyal mond​ta neki:
– Ez Is​ten háza, itt sen​ki nem hal​hat meg. Hal​lot​ta, ugye, Amo​ro​so atya?
– Imád​kozzunk, gyer​me​kem, imád​kozzunk.
A Ka​pi​ta​mo​rok tor​kuk sza​kad​tá​ból imád​koz​tak, ennyi kép​te​len​ség még nem hang​zott el ima köz​ben
egy ol​tár előtt. A té​bo​lyult test​vé​rek zsi​vaj​gá​sa ijesz​tő​vé fo​ko​zó​dott: meg​néz​he​tik ma​gu​kat az égi​ek,
ha nem tör​té​nik cso​da.
Ele​in​te még hal​la​ni le​he​tett a meg​se​be​sült fi​vér nyög​dé​cse​lé​sét. De ép​pen az el​len​ke​ző​jét kér​te,
mint amit a test​vé​rei: hagy​ja őt el​men​ni a Te​rem​tő, ele​get szen​ve​dett már. Ez ha​ma​ro​san meg is tör​-
tént, an​nak bi​zo​nyí​té​ká​ul, hogy Is​ten nem azo​kat hall​gat​ja meg, akik han​go​sab​ban ki​a​bál​nak. Vi​cen​te
Ka​pi​ta​mo​ro úgy le​hel​te ki a lel​két, hogy a töb​bi​ek ész​re sem vet​ték, hívő uj​ja​it imá​ra kul​csol​va, tér​-
dé​re csuk​ló fej​jel.
Ez a tra​gi​kus for​du​lat meg​ren​dí​tet​te Adj​i​ru hi​tét. At​tól fog​va nem járt mi​sé​re. Meg​állt a temp​lom
ka​pu​já​ban, és azt kér​te a test​vé​re​i​től, hogy men​je​nek be, és imád​koz​za​nak az ő ne​vé​ben is. Kép​vi​sel​-
jék őt, vi​gyék ma​guk​kal egy idő​re a ne​vét és a lel​két, mond​ta ne​kik.
 – Ha​son​lí​tunk egy​más​ra. Is​ten ész​re sem ve​szi.
Az elé​ge​det​len Amo​ro​so atya fi​gyel​mét mind​ez nem ke​rül​te el. El​ke​se​rí​tet​te Ka​pi​ta​mo​ro vi​sel​ke​dé​-
se. De nem száll​ha​tott szem​be a falu köz​tisz​te​let​ben álló sze​mé​lyi​sé​gé​vel. Bí​zott ben​ne, hogy az idő
majd el​hoz​za a meg​ol​dást. És az idő el​hoz​ta a bé​két. Ku​lu​ma​ni​ba las​san​ként vissza​tért az élet, amely
már mind​örök​re el​vesz​ni lát​szott. Be​gyó​gyul​tak a tör​té​ne​lem ütöt​te se​bek, és vissza​állt az egy​ko​ri
har​mó​nia. A misszi​o​ná​ri​us úgy gon​dol​ta, a maga ja​vá​ra is fel​hasz​nál​hat​ja a meg​bé​ké​lés hul​lá​mát, és
üzent Adj​i​ru​nak, hogy ta​lál​koz​za​nak a temp​lom ud​va​rán, mert em​lé​kez​tet​ni akar​ta őt hit​bé​li kö​te​les​sé​-
gé​re.
– Hol​nap mi​sét mon​dok a fi​vé​re, Vi​cen​te lel​ki üd​vé​ért.
– Ked​ves tisz​te​len​dő úr, vég​te​le​nül saj​ná​lom, de nem me​gyek.
– És​mi​ért nem jön?
– Mert részt ve​szek a ma​tan​ga-n, a ha​lot​ta​ink​nak ren​de​zett ün​nep​sé​gen.
– És​hogy szá​mol el ez​zel Is​ten előtt?
– Majd el​ren​de​zem a dol​go​kat Nun​gu-val, a mi Is​te​nünk​kel. Már meg​bo​csás​son.
Éve​ken ke​resz​tül meg​szól​ták azért, mert kap​cso​lat​ba lé​pett a Misszi​ó​val, és át​tért a ka​to​li​kus hit​re,
azaz a Ku​lu​ma​ni​ban élők sze​rint va​mis​sau lett be​lő​le. Ma​gya​rá​za​tul min​dig úgy ér​velt: Ami má​sok​-
[2]
nak a ba​tu​que , az ne​kem a Bib​lia. Adj​i​ru ele​in​te az​zal in​do​kol​ta ezt a lát​szó​la​gos át​té​rést, hogy Is​-
ten ke​zé​hez iga​zít​ja a do​bo​kat, és tánc​ra per​dí​ti a szent köny​vet. Ezért ta​ní​tot​ta meg Ma​ri​a​mart is tán​-
col​ni. De mára már meg​fe​led​ke​zett er​ről.
Az is​te​ni su​gal​lat​ra hi​vat​koz​va Amo​ro​so hosszú ró​zsa​fü​zér​ként mor​zsol​ta az ér​ve​it. Is​ten keze,
mond​ta, ve​ze​ti a té​vely​gő​ket. És arra ösz​tö​nöz, hogy meg​ta​lál​juk a he​lyes utat. De min​den út olyan,
mint a csil​la​gok: ami​kor meg​lát​juk őket, már ré​ges-ré​gen nem lé​tez​nek.
– Ezek csak pusz​ta sza​vak. Is​ten mi​ért je​löl​te ki ne​künk a ke​zé​vel a há​bo​rú út​ját, Amo​ro​so úr?
– Mi​ért ne​vez en​gem úr​nak? Mi​ért nem mond​ja, mint ré​gen, atyám?
– Mert az úr be​zár​kóz​va él. Ész​re kel​le​ne ven​nie, mi fo​lyik a vi​lág​ban. És ak​kor lát​ná, hogy
néha az is​te​nek is meg​hal​nak a há​bo​rú​ban...
– Hogy me​ré​szel így be​szél​ni Is​ten há​zá​ban?
– Ezt a temp​lo​mot én épí​tet​tem. A fi​vé​re​im​mel együtt. Ak​kor kezd​tük épí​te​ni, ami​kor még rab​-
szol​gák vol​tunk.
Szü​ne​tet tar​tott, fon​tol​gat​ta, mit mond​jon, majd hig​gad​tan így szólt:
– Az lett vol​na a leg​jobb, ha an​nak ide​jén a fo​lyó​ba lök​jük az egész temp​lo​mot.
– Az is​ten sze​rel​mé​re! Mi​cso​da be​széd ez!
A láb​ujj​he​gyen bil​le​gő pap iz​ga​tott​ság​tól re​me​gő hang​ja éles el​len​tét​ben állt a nagy​apa nyu​gal​má​-
val:
– Cso​dát akar lát​ni, Adj​i​ru! Ak​kor néz​ze meg az uno​ká​ját – és fe​lém for​dul​va így szólt: – Mu​tasd
meg neki, Ma​ri​a​mar, mu​tasd meg neki...
Fel​áll​tam, és meg​in​dul​tam Adj​i​ru felé. Meg-meg​roggya​nó láb​bal, de ha​tá​ro​zott lép​tek​kel. A nagy​-
apán nem lát​szott a meg​le​pe​tés.
– Ma​ri​a​mar jár, és en​nek na​gyon örü​lök. De hadd kér​dez​zem meg: az atya meg​ta​ní​tot​ta őt arra,
hogy rúg​ni is tud​jon?
– Rúg​ni? Hát egy lányt erre is meg kell ta​ní​ta​ni?
– Meg bi​zony, atyám. Ép​pen azért, mert lány, meg kell ta​nul​nia oda​csap​ni, ha​rap​ni, rúg​ni...
– Ilyen sza​vak​kal nem él egy hívő em​ber. Mi itt azt ta​nít​juk, hogy sze​resd a fe​le​ba​rá​to​dat.
 – De ne​künk leg​in​kább azt kell meg​ta​nul​nunk, hogy véd​jük meg ma​gun​kat a leg​kö​ze​leb​bi fe​le​ba​-
rá​ta​ink​tól.
Fel​állt, meg​ke​rült, a ke​zé​vel üte​me​sen ver​te a mell​ka​sát, mint​ha dob vol​na, és a két kar​ját moz​gat​ta
a le​ve​gő​ben. A nagy​apa tud​ta, hogy nem tán​col​ha​tunk, mert a pap meg​til​tot​ta.
– Tudsz még tán​col​ni, Ma​ri​a​mar? Mu​tasd hát meg ne​kem, hogy per​dülsz tánc​ra.
Amo​ro​so ár​gus te​kin​te​te meg​bé​ní​tott, nem mer​tem erre-arra haj​la​doz​ni. Tet​tem né​hány té​to​va lé​pést
a te​rem​ben, de a nagy​apa fel​emelt kar​já​val meg​ál​lí​tot​ta a szá​nal​mas be​mu​ta​tót. Ki​mér​ten csak annyit
mon​dott:
– Ké​szítsd össze a hol​mi​dat, hol​nap ér​ted jö​vök.
Más​nap el​jött ér​tem, egy ta​lyi​gát hú​zott maga után. Em​lé​kez​tet​tem, hogy már tu​dok a ma​gam lá​bán
jár​ni. El​lent​mon​dást nem tű​rő​en mu​ta​tott rá az or​mót​lan ké​zi​ko​csi​ra, majd meg​kér​dez​te:
– Le​á​nyom, ugye tu​dod, mi​lyen nap van ma?
– Ma?
– Ma vagy ti​zen​hat éves. Jo​god van arra, hogy vi​gyen va​la​ki.
A ko​csin ülve men​tem vé​gig a fa​lun, mi​köz​ben a há​tam mö​gött hal​lot​tam a misszi​o​ná​ri​us vi​gasz​ta​-
lan ki​ál​to​zá​sát:
– Ma​ri​a​mar jár, Is​ten cso​dát tett, iga​zi cso​dát! Ko​csin vi​szik, de tö​ké​le​te​sen jár. Jer​tek, néz​zé​-
tek, iga​zi cso​da tör​tént!
Cso​dál​koz​va fi​gyel​tem a kör​nye​ző vi​lá​got. Hó​na​pok óta nem moz​dul​tam ki a Misszi​ó​ból. Ku​lu​ma​-
ni​ra rá sem le​he​tett is​mer​ni. A há​bo​rú vé​get ért, és az em​be​rek vissza​tér​tek a fa​lu​ba. A csa​lá​dom is
újra a régi házunk​ban la​kott. És mint​ha meg​sza​po​rod​tak vol​na a falu la​kói. Áru​sok hada lep​te el az or​-
szág​utat, amely Pal​ma-ba ve​ze​tett.
Ott​hon csak Silên​cia örült an​nak, hogy vissza​tér​tem. Az anyám rizst vá​lo​ga​tott, és kö​zöm​bö​sen né​-
zett fel. Vé​gül hosszú hall​ga​tás után én tör​tem meg a csön​det:
– A nagy​apa azt mond​ja, ma szü​le​tés​na​pom van.
– A nagy​apád sa​ját nap​tá​ra sze​rint éli a vi​lá​gát. Ezért is nem halt még meg ed​dig.
– Mind​egy, mi​lyen nap van, jó, hogy újra itt le​he​tek. Itt le​he​tek most, hogy béke van...
Ha​ni​fa As​su​lua a rizs​hal​mot bá​mul​ta, mi​köz​ben hal​kan dünnyö​gött. Béke, azt mon​dod? Mi​fé​le
béke?
– Ta​lán a fér​fi​ak​nak, ne​kik igen – foly​tat​ta. – Mert mi nők min​den reg​gel ugyan​ar​ra a régi és
soha vé​get nem érő há​bo​rú​ra éb​re​dünk.
Ha​ni​fa As​su​lua na​gyon is tisz​tá​ban volt a Ku​lu​ma​ni​ban élő nők hely​ze​té​vel. Haj​na​lon​ta mint ál​mos
ka​to​nák éb​red​tünk, és az egész nap az​zal telt, hogy az élet​tel ha​da​koz​tunk. Es​te​fe​lé pe​dig úgy tér​tünk
nyu​go​vó​ra, hogy sen​ki és sem​mi nem szol​gált vi​ga​szul a meg​ví​vott csa​tá​kért. A pa​nasz​sza​vak ró​zsa​fü​-
zé​re úgy per​gett ki egy szusz​ra az anyám szá​já​ból, mint​ha már jó ide​je ké​szült vol​na ki​mon​da​ni mind​-
ezt.
– Ezért, lá​nyom, hagyd a Misszi​ó​ra, hogy a bé​ké​ről szó​no​kol​jon. Amíg te ott él​tél, ne​künk itt kel​-
lett va​la​hogy élet​ben ma​rad​nunk.
Vád​ként ér​tek a sza​vai. Mint​ha én let​tem vol​na a bű​nös ab​ban, hogy ma​gá​nyos, és hogy a nők bol​-
dog​ta​la​nok. Óva​tos lép​tek​kel men​tem vé​gig a fo​lyo​són, mint a rab, aki vissza​tér a cel​lá​já​ba.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(4)
Szertartások és kelepcék
Ahol az em​be​rek​ből is​ten le​het, ott az ál​la​tok​ból em​ber lesz.
Az író jegy​zet​fü​ze​té​ből el​or​zott gon​do​la​tok

Késő éj​jel​re jár, ami​kor Ha​ni​fa fel​ver ál​mom​ból. Annyi​ra két​ség​be van esve, hogy fel sem öl​tö​-
zöm, már​is in​du​lok a nyo​má​ban. Há​ló​in​gem a tér​de​mig ér, úgy fes​tek ben​ne, mint egy idét​len kí​sér​tet.
– Az orosz​lá​nok be​tör​tek a házunk​ba.
Szür​kü​let óta ólál​kod​tak a falu kö​rül. Ha​ni​fa már messzi​ről hal​lot​ta őket.
– Én nem hal​lot​tam sem​mit – val​lom meg.
Az asszony nem ké​tel​ke​dik az iga​zá​ban. Há​rom ál​lat​ról be​szél, akik el​in​dul​tak a falu felé. Nem fog​-
juk hal​la​ni a hang​ju​kat. Ahogy kö​ze​led​nek, egy​re óva​to​sab​ban mo​zog​nak. Cső​re töl​töm a fegy​vert, és
ki​me​gyek az ud​var​ra, fü​le​lek, a sze​mem me​resz​tem a sö​tét​be. Ha​ni​fa szo​ro​san a nyo​mom​ban jár. A hi​-
deg ve​rej​ték​ben für​dő író zár​ja a me​ne​tet. Egy perc, és már ott is va​gyunk a Mpe​pe csa​lád kert​jé​ben.
– Ne gyújt​sa meg a zseb​lám​pát, író úr – kéri hal​kan az asszony.
– Ak​kor hogy lá​tom, hova lé​pek? – kér​de​zi Gus​ta​vo.
– Hall​gas​sa​nak már! Ha​ni​fa, maga pe​dig azon​nal hív​ja ide Ge​ni​to-t! – pa​ran​cso​lom.
– Al​szik.
Ha​ni​fa hir​te​len oda​mu​tat a meg​rez​ze​nő bok​rok​ra, és fel​ki​ált:
– Lő​jön, ott van​nak az orosz​lá​nok. Lő​jön!
A ra​va​szon nyug​vó mu​ta​tó​uj​jam meg​fe​szül. Azok​nak a cson​tok​nak és ide​gek​nek az ívét ott az is​te​-
nek aka​ra​ta irá​nyít​ja: egy vil​la​nás​nyi idő alatt ké​pe​sek ki​ol​ta​ni egy éle​tet. De most az uj​ja​mon re​me​-
gés fut át, té​to​vá​zom. A gond​vi​se​lés dik​tál​ja a kés​le​ke​dést: egy alak sű​rű​sö​dik össze a fél​ho​mály​ban,
a két keze a ma​gas​ban, mint egy ré​szeg ma​dár​ijesz​tő​nek.
– Ne lő​jön, én va​gyok az, Ge​ni​to.
A nyom​ke​re​ső át​ment pá​lin​ká​ért a szom​széd te​le​pü​lés​re. Bi​zo​nyí​ték​ként ma​gas​ba eme​li az üve​get.
– Azon​nal menj be a ház​ba, Ha​ni​fa. Tu​dod jól, hogy nem sze​re​tem, ha éj​sza​ka kint mász​kálsz.
– A fe​le​sé​ge ri​asz​tott ben​nün​ket – ma​gya​ráz​ko​dik az író –, úgy tűnt neki, hogy er​re​fe​lé jár​nak az
orosz​lá​nok.
A nyom​ke​re​ső vissza​néz az er​dő​re, ahon​nan az imént lé​pett ki. A fe​jét csó​vál​ja, a szá​já​hoz eme​li az
üve​get, és jól meg​húz​za. Lát​ja, hogy a fe​le​sé​ge vissza​ment a ház​ba. Leül a föld​re, és oda​kí​nál​ja ne​-
künk az üve​get. Egyi​künk sem fo​gad​ja el a kí​ná​lást. A csil​la​go​kat nézzük, amíg Ge​ni​to meg nem töri a
csön​det:
– Ha​ni​fa tud​ta, hogy én va​gyok az. Tud​ta, hogy jö​vök.
– Nem ér​tem – mond​ja Gus​ta​vo.
– Ugye tud​ja, mi volt ez? Ke​lep​ce. Ha​ni​fa sze​ret​ne hol​tan lát​ni.
– Mi​cso​da os​to​ba​ság...
– Azt hi​szi, hogy ször​nyű dol​go​kat kö​vet​tem el.
 – Mi​fé​le dol​go​kat?
– Ez csak ránk tar​to​zik. Tud​ják, er​re​fe​lé nincs rend​őr​ség, nincs kor​mány, és Is​ten is csak rit​kán
jár ezen a vi​dé​ken.

***
Ha​za​ér​ve ki​ve​szem a go​lyó​kat a tár​ból, és több​ször meg​hú​zom a ra​vaszt. Még min​dig tart a bel​ső
re​me​gés, de a tes​tem amúgy a meg​szo​kott mó​don en​ge​del​mes​ke​dik. Mint min​dig, most is jó ide​ig tart,
amíg álom​ba me​rü​lök. A mennye​zet​re füg​gesz​tem a te​kin​te​te​met, és újra vé​gig​élem utol​só lá​to​ga​tá​so​-
mat a pszi​chi​át​ri​ai kli​ni​kán. Nem tu​dom el​fe​lej​te​ni azt, ahogy Ro​lan​do-val el​bú​csúz​tunk: két hosszú
kar​já​ból szár​nyat nö​veszt​ve va​kon kö​rö​zött a szo​bá​ban. Így ülök egy jó da​ra​big. Ahogy Ku​lu​ma​ni​ban
mond​ják, az éj​sza​ka ak​kor ér vé​get, ami​kor el​csen​de​sed​nek a bag​lyok. Nél​kü​lük part​ta​lan​ná vál​na az
éj​jel. Az​u​tán meg​je​len​nek, noha ma​guk sem tud​nak róla, azok a lé​nyek, ame​lyek el​űzik eze​ket a bal​jós
ma​da​ra​kat. A bag​lyok el​ül​dö​ző​i​nek kö​szön​het​jük, hogy fel​vir​rad az új nap. Ro​lan​do keze szö​vi ál​mat​-
lan​sá​gom szö​ve​tét, va​la​hol a messze​ség​ben.

***
Az elöl​já​ró kora reg​gel gyors lép​tek​kel, alat​tom​ban, mint​ha az orosz​lá​nok ül​döz​nék, be​ó​va​ko​dik a
szál​lá​sunk​ra. Mi​előtt be​húz​ná az aj​tót, ki​les az ut​cá​ra, a hom​lo​kát meg​tör​li egy ken​dő​vel, utá​na le​ros​-
kad a fe​ke​te nap​pa​bőr pam​lag​ra.
– A fe​le​sé​gem lát​ni sem bír. El​vi​sel​he​tet​len ez a nő​sze​mély!
Ha​mar​já​ban el​mond​ja, mi bánt​ja. Az az ér​zé​se, hogy hely​te​len kö​vet​kez​te​té​se​ket von​ha​tunk le ab​-
ból, ami a shi​ta​la-ban ren​de​zett ta​lál​ko​zó so​rán tör​tént. Ott tel​jes va​ló​já​ban meg​mu​tat​ko​zott az irigy​-
ség. A tár​sa​dal​mun​kat fel​fa​ló rá​kos fo​lya​mat, hogy az ő sza​va​it idéz​zem. En​nek a rá​kos fo​lya​mat​nak
kö​szön​he​tő egyik elöl​já​ró​sá​gi mun​ka​tár​sá​nak a le​vál​tá​sa is. Ami​vel vég​le​ge​sen tönk​re​tet​ték egy
Simão Mu​tapa nevű ve​te​rán párt​tag kar​ri​er​jét.
– Ne kap​csol​juk be a ven​ti​lá​tort? Be​in​dí​tot​tam az áram​fej​lesz​tőt, a tár​sa​ság kül​dött üzem​anya​-
got...
Egy zör​gő ven​ti​lá​tort irá​nyít fe​lénk. Egy da​ra​big csak ülünk, nézzük egy​mást, vár​juk, hogy az elöl​-
já​ró össze​szed​je ma​gát. Az​u​tán újra be​szél​ni kezd, és el​mond​ja, hogy a hely​bé​li​ek már a meg​ér​ke​zé​-
sünk előtt ki​böl​csel​ték a szo​mo​rú ese​mé​nyek fe​le​lő​se​it.
– Simão Mu​ta​pat ki​ál​tot​ták ki bű​nös​nek a rá​juk sza​kadt átokért.
A fa​lu​ban az a hír ter​jedt el, hogy a Mu​tapa csa​lád ter​mé​szet​fe​let​ti erő​vel bír. Azt be​szél​ték, hogy
Simão há​zá​ban ké​szül​tek az orosz​lá​nok. Hi​á​ba​va​ló volt a fel​vi​lá​go​sí​tó mun​ka, hi​á​ba küld​tek ki a me​-
gyei ve​ze​tők vizs​gá​ló​bi​zott​sá​got. Pe​dig Mu​tapa min​den​kit be​en​ge​dett a há​zá​ba, sar​kig tárt min​den aj​-
tót, hogy bi​zo​nyít​sa az ár​tat​lan​sá​gát. Át​ku​tat​ták a há​zát, a ve​te​mé​nyes​kert​jét, a szer​szá​mos​kam​rá​ját.
Egyet​len mint​e​la-t sem ta​lál​tak, sem​mit, ami​ből orosz​lánt le​het​ne ké​szí​te​ni. De min​den​ki meg volt
róla győ​ződ​ve, hogy ő ké​szí​ti az orosz​lá​no​kat.
– Mi a fene az a mint​e​la? – tu​da​kol​ja az író.
Ré​geb​ben a mint​e​la le​he​tett egy gyö​kér, egy mag​héj vagy egy csont. Ma​nap​ság a va​rázs​ere​jű tár​-
gyak le​het​nek a mo​dern vá​ro​si élet mel​lék​ter​mé​kei is: ak​ku​mu​lá​tor​sav, mo​bil​te​le​fo​nok do​bo​za, szá​-
mí​tó​gé​pes bil​len​tyű​zet.
– De va​la​mi oka csak volt en​nek a gya​nú​nak – kö​töt​te az ebet a ka​ró​hoz Gus​ta​vo.
 Az egész gya​nú​sí​tás​nak az volt az alap​ja, hogy a Mu​tapa csa​lád egy​re job​ban gya​ra​po​dott. Szá​-
munk​ra ez a fel​emel​ke​dés alig volt ér​zé​kel​he​tő, szin​te lát​ha​tat​lan ma​radt. Né​hány tő cu​kor​nád, egy-két
ba​nán​pál​ma, egy le​pár​ló​ké​szü​lék, amely​ben a lá​nyai lipa-t ké​szí​tet​tek. De a fa​lu​be​li​ek sze​mé​ben ez
ha​tal​mas és meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan gaz​da​go​dás​nak szá​mí​tott. Egy olyan he​lyen, ahol sen​ki nem tud egy​-
ről ket​tő​re jut​ni, Simão Mu​ta​pat a nyel​vük​re vet​ték az em​be​rek. A szom​szé​dok pe​dig meg​ha​ra​gud​tak
rá. A szom​széd​ság olyan, mint a gyógy​szer, ész​re sem ven​ni ad​dig, amíg baj nin​csen. Az orosz​lá​nok
ké​szí​té​sé​vel meg​vá​dolt Simão-t meg​ver​ték és ha​lá​lo​san meg​fe​nye​get​ték. Más​nap a csa​lád​já​val együtt
nyo​ma ve​szett az or​szág​úton.

***
Naf​ta​lin​da Mak​wa​la es​te​fe​lé be​jön hoz​zánk, és fi​gyel​mez​tet, hogy va​la​mi ké​szü​lő​dik a fa​lu​ban. Le​-
gyünk ré​sen, de ne men​jünk ki a ház​ból, és ne is mu​tat​kozzunk. Fi​gyel​jünk, de meg ne lás​sa​nak ben​-
nün​ket.
– Ha ki​me​rész​ked​nek, ha​lá​los ve​szély​be ke​rül​nek!
– Mi tör​tént? – kér​di csüg​ged​ten az író, és el​leb​ben​ti az ab​lak​füg​gönyt.
– Író úr! Azon​nal jöj​jön el on​nan!
A nagy​asszony be​von​szol egy sa​rok​ba és elém áll, ne​kem fe​szü​lő te​re​bé​lyes tom​po​rá​val tel​je​sen
el​ta​kar. Eb​ből a fe​de​zék​ből ve​het​jük szem​ügy​re a tér előt​tünk hú​zó​dó da​rab​ká​ját.
– Már jön​nek a fér​fi​ak. Ma​rad​jon itt mel​let​tem – mond​ja.
A ku​yo​la liu-t, azaz kö​zös va​dá​sza​tot meg​elő​ző szer​tar​tás mind​járt kez​dő​dik. A té​ren min​den ké​-
szen áll an​nak a két tu​cat fér​fi​nak a fo​ga​dá​sá​ra, akik haj​nal​ban az orosz​lá​nok ül​dö​zé​sé​re in​dul​nak. Mit
nem ad​nék, ha ott le​het​nék kö​zöt​tük, részt ve​het​nék a szer​tar​tás​ban! Naf​ta​lin​da meg​ér​tő​en mond​ja:
– Maga ugyan​ab​ban a hely​zet​ben van, mint én: mert nő va​gyok, ki​ma​ra​dok min​den​ből. Itt ma​ra​-
dok ma​gá​val. Jó lesz itt ne​künk az ár​nyék​ban.
Ár​nyék​ban? A ház​ban csak​nem sö​tét van. Oda​kint las​san le​száll az este. A szer​tar​tást az utol​só pil​-
la​nat​ban ren​dez​ték meg. A hely​bé​li csa​lád​fők ma​guk akar​ják el​há​rí​ta​ni azt a ve​szélyt, amely a fa​lut
nyo​maszt​ja. Nem sze​ret​nék át​en​ged​ni ne​kem, egy ide​gen​nek a ha​tal​mas, lát​ha​tat​lan erők el​len ví​vott
harc di​cső​sé​gét.
Össze​gyűl​tek a ku​lu​ma​ni​be​li fér​fi​ak, akik​hez csat​la​koz​tak még né​há​nyan a kör​nye​ző fal​vak​ból.
Mind​egyi​kük​nél volt íj, pus​ka, bo​zót​vá​gó kés és háló. El​lát​ták ma​gu​kat víz​zel és éle​lem​mel, amit a
ná​luk lévő ku​la​csok​ban és ta​risz​nyá​ban hoz​tak ma​guk​kal. A shi​ta​la-t kö​rül​ve​vő sza​bad tér​sé​gen gyü​-
le​kez​nek, és lát​ha​tó​lag nincs meg​ha​tá​ro​zott szer​tar​tás​rend​je az ese​mény​nek, és nem is ér​vé​nye​sül
sem​mi​fé​le hi​e​rar​chia. A nyüzs​gés​től egy​re iz​ga​tot​tabb ku​tyá​kat el​hajt​ják a kö​ze​lük​ből. Az​zal a fi​a​tal​-
em​ber​rel, aki sze​ret​ne csat​la​koz​ni a cso​port​hoz, szó​ba sem áll​nak. Nem vett még részt be​ava​tá​si szer​-
tar​tá​son. Az​u​tán, mint​ha egy rej​tő​ző szer​tar​tás​mes​ter sza​vá​nak en​ge​del​mes​ked​né​nek, rá​érő​sen fel​-
hang​zik egy-egy ének, és óva​tos lép​tek​kel tán​col​ni kez​de​nek. Naf​ta​lin​da sem tud el​len​áll​ni, moz​dul a
tes​te, ráz​za a fe​ne​két, amely egy​re job​ban hoz​zám pré​se​lő​dik. Meg​szé​dü​lök. Mi lesz, ha az elöl​já​ró
raj​ta​kap, mi​köz​ben ilyen él​ve​te​gen rin​ga​tó​zom a fe​le​sé​gé​vel? Az egyik tán​cos hir​te​len fel​ki​ált:
– Tuke ku​lum​ba!
El​hang​zott a lel​ke​sí​tő ki​ál​tás. Hal​la​tá​ra, mint​ha lát​ha​tat​lan hul​lám ra​gad​ná ma​gá​val a fér​fi​a​kat, üte​-
me​sen a föld​höz ve​rik a lá​bu​kat, mi​köz​ben a tes​tük por​fel​hő​be bur​ko​ló​zik.
– Nagy​sze​rű, már száll a por! – su​sog​ja a nagy​asszony, mi​köz​ben az arca az enyém​hez si​mul.
Ha ezt lá​tom, mond​ja, el​tölt a düh, és nem va​gyok ké​pes ural​kod​ni ma​ga​mon. Az​u​tán el​in​dul a
ház hát​só trak​tu​sá​ba, Ha​ni​fa​hoz, aki már ké​szí​ti ne​künk az en​ni​va​lót.

***
Mak​wa​la, az elöl​já​ró vá​rat​la​nul meg​je​le​nik a té​ren. A he​lyi rend​őr kí​sé​ri. Ki​a​bál, mi​köz​ben söp​ri
ma​gá​ról a port.
– Mi fo​lyik itt? Tün​te​tést szer​vez​nek? Hi​va​ta​los en​ge​dé​lyük van rá?
Ki​hasz​ná​lom, hogy a nagy​asszony el​ment, és ti​tok​ban ki​óva​ko​dom a ház​ból, nem tö​rőd​ve a szi​go​rú
uta​sí​tás​sal, hogy el ne moz​dul​jak on​nan, ahol va​gyok, és jól rej​tőz​zek el. Az író a nyo​mom​ban jár,
fény​ké​pe​ző​gép​pel a nya​ká​ban. Oda​me​gyünk a tér kö​ze​pén álló Flo​rin​do Mak​wa​la​hoz. A hely​bé​li​ek
ab​ba​hagy​ják a szer​tar​tást, és né​mán, el​len​sé​ge​sen mé​re​get​nek ben​nün​ket. A te​kin​te​tük​ből vi​lá​go​san
ki​ol​vas​ha​tó, hogy be​to​la​ko​dók va​gyunk, akik meg​mér​ge​zik a pil​la​na​tot. Az író azon​nal meg​ér​ti, hogy
most nem fény​ké​pez​het. És ele​gen​dő egy shi​ma​kon​de nyel​ven ki​mon​dott szó, hogy az elöl​já​ró meg​hát​-
rál​jon, és at​tól fog​va ne kér​dez​zen töb​bet.
Az egyik va​dász ki​vá​lik a cso​port​ból, oda​lép hoz​zám, és ki​vesz egy go​lyót a nya​kam​ban lógó töl​-
tény​tás​ká​ból. Az uj​jai kö​zött for​gat​va szem​ügy​re ve​szi a lö​ve​dé​ket. Az​u​tán meg​kér​de​zi:
– Tud​ja, ki ké​szí​tet​te?
– Ki ké​szí​tet​te a go​lyót?
– Igen.
– Azt nem le​het tud​ni...
A fér​fi fö​lé​nye​sen mo​so​lyog. A lán​dzsá​ját az or​rom alá dug​ja, far​kas​sze​met néz ve​lem, és ki​je​len​ti:
– Én vi​szont tu​dom, hogy ki ké​szí​tet​te a fegy​ve​re​met.
Az​u​tán ak​ro​ba​ti​kus moz​du​la​tok​kal fo​rog​ni kezd a ten​ge​lye kö​rül, és min​den for​du​lat​nál meg​érin​ti az
uj​jai vé​gé​vel a föl​det. Föl​kap egy ököl nagy​sá​gú kö​vet, a feje fölé eme​li, és meg​in​dul vele az elöl​já​-
ró, Mak​wa​la felé. Shi​ma​kon​de nyel​ven szól hoz​zá. A rend​őr for​dít​ja ne​kem a sza​va​it:
– El​ad​hat​tok itt min​dent, az eget, a föl​det és a vi​ze​ket. El​ad​hat​tok min​ket is. De a szel​le​me​ket
nem le​het pén​zen meg​ven​ni.
Né​hány pör​dü​lés után a va​dász újra be​szél​ni kezd:
– A vi​lág kö​vei kö​zött van olyan is, ame​lyik nem kö​tő​dik a föld​höz. Ez a re​pü​lő kő.
Nagy len​dü​let​tel el​ha​jít​ja a kö​vet, amely olyan erő​vel száll a le​ve​gő​ben, hogy el​tű​nik a fák ko​ro​ná​-
ja mö​gött. Mind​annyi​an biz​to​sak ben​ne, hogy az a kő​da​rab soha töb​bé nem ér föl​det. Ma​dár​rá át​vál​-
toz​va ve​ze​ti majd a fa​lu​be​li​e​ket a vad​ál​la​tok nyo​má​ra. Rö​vid szü​net után új​ra​kez​dő​dik a tánc. A rend​-
őr óva​to​san meg​szó​lal:
– Nem tu​dom, ér​de​mes-e to​vább is itt ma​rad​nunk...
A fér​fi​ak le​do​bál​ják a ru​há​i​kat. Az​u​tán mez​te​len tes​tü​ket meg​hin​tik a fák kér​gé​ből ké​szült fő​zet​tel.
Ez a va​rázs​szer meg​óv​ja őket min​den bal​eset​től.
Be​né​zek a ház hát​só trak​tu​sá​ba. Ha​ni​fa hát​tal áll ne​kem, és ép​pen az​zal fog​la​la​tos​ko​dik, hogy ki​olt​-
sa a kony​há​ban a tü​zet. Se​hol nem ég​het tűz, mi​köz​ben ez a ri​tu​á​lis meg​tisz​tu​lás zaj​lik. Csak mi​után
vé​get ért, ak​kor szít​hat​ja fel újra Ha​ni​fa és a töb​bi asszony a lán​got.
A fér​fi​ak már egy ide​je tán​col​nak, és ahogy fo​rog​nak meg ug​rál​nak, egy​re job​ban ki​vet​kőz​nek ma​-
guk​ból, ha​ma​ro​san már csak böm​böl​nek, mo​rog​nak, a szá​juk​ból hab tör elő, és a nyál​lal együtt le​cso​-
rog az ál​luk​ra. Eb​ben a pil​la​nat​ban meg​ér​tem, hogy ezek a va​dá​szok már nem em​be​rek. Ha​nem orosz​-
lá​nok. Ezek a fér​fi​ak ugyan​azok az orosz​lá​nok, akik​re va​dász​ni in​dul​nak. A tér volt a bi​zony​ság arra,
hogy a va​dá​szat nem más, mint va​rázs​lás, az utol​só va​rázs​lás, amit még en​ge​dé​lyez​tek az em​be​rek​nek.
 Vé​gül a fér​fi​ak csend​ben el​in​dul​nak, és né​mán, szin​te ka​to​nás rend​ben na​po​kon ke​resz​tül, fo​gyat​ko​-
zó vi​zük​kel és éte​lük​kel, pi​he​nés nél​kül jár​ják az ős​er​dőt. Kü​lö​nös nyu​ga​lom száll​ja meg Ku​lu​ma​nit.
A szal​ma​fe​de​les kuny​hók​ban egy​más után ki​gyúl​nak a tü​zek.

***
Az író lel​ke​sül​ten ma​gya​ráz:
– Mi​cso​da lát​vá​nyos​ság. Tel​lu​ri​kus je​le​ne​tek, mi​lyen kár, hogy nem fény​ké​pez​het​tem le.
– Tet​szett? – kér​de​zi Naf​ta​lin​da. Rej​tel​me​sen, szin​te meg​adó​an mo​so​lyog. Az​u​tán újabb kér​dést
tesz fel: – Hány em​ber vett részt a szer​tar​tás​ban?
– Ta​lán húsz.
– Azok ti​zen​ket​ten vol​tak.
– Azok? Kik?
– Azok, akik meg​gyil​kol​ták Tan​dit, a cse​léd​lá​nyo​mat. Ti​zen​ket​ten vol​tak. Né​há​nyan kö​zü​lük ott
tán​col​tak ma​guk előtt.
– Meg​öl​ték?
– Meg​öl​ték a lel​két, csak a tes​te ma​radt meg. Egy meg​seb​zett test, egy em​be​ri roncs.
El​me​sél​te, mi tör​tént: a szol​gá​ló vé​let​le​nül át​ment a mve​ra-n, azon a te​rü​le​ten, ahol a fiúk be​ava​tá​-
si szer​tar​tá​sát tart​ják. Ez egy szent föld​da​rab, az asszo​nyok a kö​ze​lé​be sem me​het​nek. Tan​di meg​szeg​-
te a til​tást, ezért meg​bün​tet​ték: a fér​fi​ak egy​től egyig át​men​tek raj​ta. Mind meg​erő​sza​kol​ták. Az el​ső​-
se​gély​he​lyen az ápo​ló hoz​zá sem nyúlt. Félt a bosszú​tól. A he​lyi hi​va​ta​los szer​vek​hez is el​ju​tott a be​-
je​len​tés, de nem tet​tek sem​mit. Ki mer​ne szem​be​száll​ni Ku​lu​ma​ni​ban a ha​gyo​má​nyok​kal?
– A fér​jem is csak la​pult. Hi​á​ba fe​nye​get​tem meg, sem​mit nem tett.
Nem tud​tam, mit vá​la​szol​jak. Naf​ta​lin​da asszony fel​áll, és nézi az utat, ame​lyen a va​dá​szok men​-
nek. Mi​köz​ben fel​szít​ja a tü​zet, így be​szél:
– Nem tu​dom, mit ta​lál​nak majd az er​dő​ben. Ez az orosz​lán itt van, a fa​lu​ban.

***
Nap​száll​ta után be​ko​pog hoz​zánk az elöl​já​ró. Iz​ga​tott, va​la​mi meg​ijeszt​het​te a va​dá​szok szer​tar​tá​sa
so​rán. Azt sze​ret​né, ha most rög​tön meg​szer​vez​nénk a va​dá​sza​tot. Sür​get, hogy mi​ha​ma​rabb in​dul​junk
út​nak, és mi öl​jük meg az orosz​lá​no​kat.
– Nem en​ged​het​jük meg, hogy ezek az em​be​rek, akik a régi vi​lág​hoz tar​toz​nak, fö​lénk ke​re​ked​je​-
nek.
Flo​rin​do Mak​wa​la arra vár, hogy meg​nyi​lat​koz​zak, igen gyor​san el​ha​tá​roz​zam ma​gam. De csak az
után dön​tök, ami​kor már el​ment. A pet​ro​max im​boly​gó fé​nyé​nél át​vizs​gá​lom a fel​sze​re​lé​se​met, az írót
pe​dig meg​ké​rem, hogy néz​zen utá​na az au​tó​nak, az üzem​anyag​nak és a ref​lek​to​rok​nak. Rö​vid, szin​te
ka​to​nás pa​rancs​sza​vak​kal uta​sí​tom Gus​ta​vo-t. Ami​kor le​fek​szünk, hogy né​mi​képp old​jam ka​to​nás ri​-
deg​sé​ge​met, így szó​lok:
– Gyor​san kell cse​le​ked​nünk. Nem tet​szik ne​kem ez a lég​kör, amely​be be​le​csöp​pen​tünk.

***
Kora haj​nal​ban, ami​kor még alig pir​kad, út​ta​lan uta​kon ha​la​dunk az au​tó​val.
– Mi​ért nem hoz​tuk ma​gunk​kal a nyom​ke​re​sőt? – kér​de​zi ag​go​dal​ma​san az író.
 – Ge​ni​to le​it​ta ma​gát. Más​fe​lől sze​ret​ném, ha mi is meg​is​mer​het​nénk ezt a vi​dé​ket. Úgy​hogy
most fel​fe​de​ző​út​ra in​du​lunk.
– És vissza is ta​lá​lunk? – szó​lal meg megint Gus​ta​vo.
A hát​só ülé​sen he​lyet fog​la​ló elöl​já​ró​nak nin​cse​nek két​sé​gei: min​den ne​héz​ség nél​kül meg​ta​lál​juk a
vissza​fe​lé ve​ze​tő utat. Ő ugyan nem Ku​lu​ma​ni​ban szü​le​tett, de is​me​ri az egész kör​nyé​ket. A fe​le​sé​ge,
Naf​ta​lin​da az​zal vá​dol​ja, hogy be​zár​kó​zik az elöl​já​ró​ság​ba, úgy kor​má​nyoz. De ez nem igaz.
Alig hal​lom, mit mond, a fel​tü​ne​de​ző nyo​mo​kat fi​gye​lem.
– Ha​ni​fa​nak iga​za volt, orosz​lá​nok jár​tak er​re​fe​lé.
Né​hány ki​lo​mé​ter​rel tá​vo​labb ki​ju​tunk az egyik olyan ir​tás​ra, ahon​nan rá​lát​ni a ter​mő​föl​dek​re. A
sza​bad tér​ség kö​ze​pén egy dús lom​bú fa emel​ke​dik, vas​tag tör​zsé​hez két fi​a​tal​em​ber van oda​kö​töz​ve,
mez​te​len fel​ső​tes​tü​kön üté​sek nyo​mai lát​sza​nak. Meg​ál​lunk, ki​szál​lunk a ko​csi​ból, hogy meg​tud​juk, mi
tör​tént.
– Mi tör​tént ve​le​tek? – kér​de​zi Flo​rin​do Mak​wa​la por​tu​gá​lul.
A fi​a​tal​em​be​rek csak néz​nek ránk né​mán, mint​ha va​la​mi mi​att nem be​szél​het​né​nek. Az elöl​já​ró shi​-
ma​kon​de nyel​ven pró​bál​ko​zik, hát​ha szó​ra bír​ja őket. De hi​á​ba. Egy​re csak hall​gat​nak. Flo​rin​do tü​-
rel​me​sen fag​gat​ja őket. Csak bó​lo​gat​nak, de sza​vu​kat se le​het ven​ni. Mak​wa​la vé​gül így össze​ge​zi,
fe​lénk for​dul​va, amit ki​de​rí​tett:
– Eze​ket a sze​ren​csét​le​ne​ket az​zal vá​dol​ják, hogy orosz​lá​no​kat ké​szí​tet​tek. A va​dá​szok meg​kö​-
töz​ték őket, ami​kor az éj​jel erre jár​tak. Ké​sőbb, ami​kor majd vissza​fe​lé jön​nek, tör​vényt ül​nek fe​-
let​tük.
Ki​bont​juk a csuk​ló​juk​ra cso​mó​zott kö​te​let, de a két le​gény nem moz​dul, a fá​nak dől​ve áll​nak.
– El​me​het​tek – mond​juk ne​kik.
– Ugyan hová? – szó​lal meg vé​gül az egyik.
– Aho​vá akar​tok, sza​ba​dok vagy​tok.
Nem moz​dul​nak. Mint​ha össze​nőt​tek vol​na a fa​törz​zsel. To​vább​in​du​lunk, a két el​ítélt pe​dig ott ma​-
rad a fé​le​lem bék​lyó​i​ban. Vár​ják, hogy vissza​tér​je​nek a hó​hé​ra​ik.

***
Fű​vel be​nőtt csa​pá​so​kon ve​ze​tem a ko​csit. Mint​ha ke​nun utaz​nánk, zöld hul​lá​mok kö​zött, ame​lyek
egé​szen a szem​ha​tá​rig fod​ro​zód​nak. A dzsip olyan las​san ha​lad, hogy gya​log​szer​rel ha​ma​rabb el​ér​-
nénk bár​ho​vá.
Egy domb te​te​jén le​ál​lí​tom az au​tót, le​ve​szem a fe​jem​ről a ka​la​pot, és úgy te​szek, mint​ha az eget
bá​mul​nám.
– El​té​ved​tünk? – kér​de​zi ijed​ten Gus​ta​vo.
– Jó do​log, ha az em​ber el​té​ved. Azt je​len​ti, hogy van út, ame​lyen me​het​ne. De en​nél sú​lyo​sabb,
ha már se​hol nin​csen út.
– Hadd kér​dez​zem meg, ta​lá​lunk még utat?
– Itt, az ős​er​dő​ben az utak ta​lál​nak meg ben​nün​ket.
Hal​lom, hogy Flo​rin​do Mak​wa​la fel​ne​vet a há​tam mö​gött. Az író ar​cán lát​szik, mennyi​re meg​aláz​-
tam. Min​den sza​vam, min​den hall​ga​tá​som meg​szé​gye​ní​ti őt: vá​ro​si em​ber, aki még az​zal a föld​da​rab​-
bal sem ké​pes el​bán​ni, ame​lyen ta​pos. Az az igaz​ság, hogy eb​ben a vi​lág​ban Gus​ta​vo a ta​ní​tó​mes​te​ré​-
nek kel​le​ne te​kint​sen en​gem, még ab​ban is, hogy mi​kép​pen jár​jon a föl​dön.
 ***
Mi​köz​ben vissza​fe​lé igyek​szünk a ko​csi​hoz, a nap de​le​lő​re ér, és a rek​ke​nő hő​ség dé​li​bá​bot va​rá​-
zsol a fü​ves pusz​ta fölé.
– Jó​les​ne egy whis​ky jég​gel – szel​le​mes​ke​dik Flo​rin​do.
Ízet​len vic​cek​kel tart​ják ma​guk​ban a lel​ket. Hir​te​len rá​juk szó​lok, hogy hall​gas​sa​nak már el. Mint​ha
hal​lot​tam vol​na va​la​mit, amit ők nem. Ko​mor han​gom​tól meg​ijed​nek.
– Ma​rad​ja​nak nyug​ton, és ki ne jöj​je​nek a ko​csi​ból! Tör​tén​jen bár​mi, hal​lot​ták?
Meg​gör​nyed​ve, lö​vés​re kész fegy​ver​rel, olyan hal​kan jár​va, amennyi​re csak tu​dok, las​san be​ve​-
szem ma​gam a bok​rok közé. Az​u​tán min​dent be​tölt a csönd, és ijesz​tő ma​gány bo​rul arra a két em​ber​-
re, aki a ko​csi​ban vár rám, bé​nul​tan a fé​le​lem​től. Hal​lom, ahogy hal​kan be​szél​get​nek.
– Va​jon so​ká​ig el​ma​rad még? – kér​de​zi Flo​rin​do.
A halk be​szél​ge​tés, amely csak arra szol​gál, hogy old​ja a szo​ron​gá​su​kat, egy​szer​re fél​be​sza​kad.
Mert hir​te​len öt​let​től ve​zé​rel​ve el​sü​töt​tem a pus​kám. Hogy még job​ban rá​juk ijesszek, fut​va kö​ze​le​-
dek fe​lé​jük, át-át​szök​ke​nek a bok​ro​kon, és azt ki​a​bá​lom, me​ne​kül​jünk. Az író ott te​rem a vo​lán​nál, és
a dzsip egy​szer​re va​la​mi hi​he​tet​len se​bes​ség​gel meg​in​dul.
– Mi tör​tént, Ar​can​jo? – kér​de​zi re​meg​ve az író.
– Nem tu​dom el​mon​da​ni.
Az elöl​já​ró hall​gat. Ha nem tu​dom el​mon​da​ni, mi​től ijed​tem meg, ak​kor az, ami tör​tént, em​be​ri
ésszel fel​fog​ha​tat​lan. Ami​kor meg​ér​ke​zünk a fa​lu​ba, egy szó nél​kül el​vo​nu​lok. A szo​bám​ból hal​lom,
ahogy Flo​rin​do és Gus​ta​vo be​szél​get:
– Mi a fene tör​tén​he​tett?
– Hon​nan tud​jam?
– Las​san én is hin​ni kez​dek ezek​nek a sze​gény ör​dö​gök​nek a ba​bo​ná​i​ban. Ki tud​ja, hát​ba va​la​mi
olyas​mit lá​tott...
– Olyas​mit, mi​cso​dát?...
– Hát, pél​dá​ul egy sán​ta kí​gyót.
Az elöl​já​ró nem ilyen szűk​sza​vú: van a fa​lu​ban va​la​hol egy kí​gyó, ame​lyik a hall​ga​tag te​tők alatt és
az el​nyú​ló uta​kon buk​kan fel. Ez a mér​get fecs​ken​de​ző csú​szó-má​szó meg​ta​lál​ja a bol​dog em​be​re​ket,
meg​mar​ja és meg​mér​ge​zi őket, úgy, hogy ész​re sem ve​szik. Ezért ilyen bol​dog​ta​lan min​den​ki Ku​lu​ma​-
ni​ban. Min​den​ki egy​for​mán fél, fél az élet​től, fél a sze​re​lem​től, fél még a ba​rá​ta​i​tól is. Van, aki „ör​-
dög​nek” ne​ve​zi ezt a ször​nye​te​get. Má​sok she​ta​ni-nak hív​ják. A leg​töb​ben csak „sán​ta kí​gyó” né​ven
em​le​ge​tik. Az író azon​ban fél​be​sza​kí​tot​ta a hosszú​ra nyú​ló el​be​szé​lést:
– Bo​csás​son meg, drá​ga elöl​já​ró úr, de sze​rin​tem ez a kí​gyó mi ma​gunk va​gyunk.
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(5)
Mézszínű szemek
Egy szép le​ány su​so​gá​sát előbb meg​hal​la​ni, mint az orosz​lán bő​gé​sét.
Arab köz​mon​dás

Az én mézszí​nű sze​mem ej​tet​te ra​bul Ar​can​jo Ba​le​i​ro-t, ami​kor ti​zen​hat év​vel ez​előtt elő​ször lá​to​-
ga​tott el hoz​zánk. A va​dász az or​szág​út szé​lén pil​lan​tott meg, és aka​rat​la​nul is meg​men​tett a rend​őr,
Ma​li​que​to Pró​prio alan​tas pró​bál​ko​zá​sa​i​tól. De er​ről már be​szél​tem. Azt vi​szont nem mond​tam el,
hogy Ar​can​jo né​hány nap múl​va vissza​tért, hí​vott ma​gá​val, és min​dent meg​ígért ne​kem. El​vin​ne a vá​-
ros​ba. Olyan bol​do​gok len​nénk, hogy el​fe​led​kez​nénk min​den​ről, ami az​előtt tör​tént ve​lünk.
– Gye​re ve​lem – erős​kö​dött a va​dász. – Mi ket​ten bol​do​gok le​szünk.
Ré​mül​ten uta​sí​tot​tam vissza. Amit ígért, az a leg​me​ré​szebb ál​mo​mat is fe​lül​múl​ta. Kör​be​pil​lan​tot​-
tam, hal​lott-e ben​nün​ket va​la​ki. A kony​ha mel​lett be​szél​get​tünk, ott, ahol a nők leg​in​kább el​fe​led​kez​-
nek az élet​ről. Néz​tem az örö​kö​sen pis​lá​ko​ló tü​zet, a ha​lom​ba ra​kott tű​zi​fát, a szá​juk​kal le​fe​lé for​dí​-
tott lá​ba​so​kat. Úgy néz​tem mind​ezt, mint​ha tel​je​sen ide​gen vol​na tő​lem. Mint​ha nem mi sö​pör​nénk
egy​be a kony​hánk​ban a pa​ra​zsat, hogy va​la​me​lyik szom​széd tü​zet gyújt​has​son. Mint​ha nem a női ke​zek
ten​nék örök éle​tű​vé a lán​got.
– Nem mon​dasz sem​mit, Ma​ri​a​mar?
Hall​gat​ni va​la​kit olyan, mint​ha be​szél​nénk.
A va​dász olyan dol​gok​ról be​szélt, ame​lyek tel​je​sen is​me​ret​le​nek vol​tak szá​mom​ra: vá​ros, bol​dog​-
ság, sze​re​lem. Mennyi​re jól​esett a be​szé​de, mennyi​re rosszat tet​tek ve​lem a sza​vai! De nem en​ged​tem
hívó sza​vá​nak. Vé​gül is a bol​dog​ság és a sze​re​lem igen ha​son​la​to​sak. Az em​ber nem pró​bál bol​dog
len​ni, nem ha​tá​roz​za el, hogy sze​rel​mes lesz. Ha bol​dog, ak​kor sze​rel​mes is.
– Bol​do​gok le​szünk, Ma​ri​a​mar.
– Ki mond​ta ma​gá​nak, hogy bol​dog aka​rok len​ni?
Úgy né​zett rám, mint​ha va​la​mi szá​má​ra ért​he​tet​len nyel​ven be​szél​nék.

***
Az​nap este dob​szó​val kí​sért tánc​mu​lat​ság volt. Ele​in​te moz​du​lat​la​nul áll​tam, és el​néz​tem a töb​bi​e​-
ket, akik iz​ga​tó​an haj​la​doz​tak, mi​köz​ben a föld meg​re​me​gett, mint​ha a do​bok va​la​hol a mély​ben szól​-
ná​nak. Egé​szen ad​dig ural​kod​ni tud​tam ma​ga​mon, amíg a lá​ba​mat át nem jár​ta a tűz. Hogy meg​sza​ba​-
dul​jak et​től a per​zse​lő ér​zés​től, fo​ko​za​to​san át​ad​tam ma​gam a zene rit​mu​sá​nak, és fo​rog​ni kezd​tem a
hold​fé​nyes ud​va​ron. Ar​can​jo, amint meg​lát​ta, hogy haj​la​do​zom, oda​lé​pett hoz​zám, és a de​re​ka​mat át​-
ka​rol​va tánc​ba akart vin​ni.
– En​ged​jen el, va​dász úr, er​re​fe​lé a tán​co​lok nem érin​tik meg egy​mást.
– Nem ér​de​kel, én úgy tán​co​lok, ahogy meg​ta​nul​tam.
Eszem​be ju​tott a Ku​lu​ma​ni​ban élő fér​fi​ak sza​va​já​rá​sa: min​den​ki egy​ma​gá​ban va​dá​szik. Tán​col​ni
ép​pen olyan, mint va​dász​ni. Aki tán​col, az az egész vi​lág​min​den​sé​get ve​szi bir​tok​ba. Meg​pör​dül​tem,
és utá​na szem​be​for​dul​tam vele:
– Én nem ma​gá​val tán​co​lok. Én ma​gá​nak tán​co​lok. Ül​jön le, és csak néz​ze, ahogy ki​rály​nő lesz
be​lő​lem.
En​ge​del​me​sen le​ült. Kö​rü​löt​tem meg​szűnt a va​ló​ság. Lát​tam ma​gam, ahogy mez​te​le​nül tán​co​lok az
ud​va​ron, meg​hem​pe​re​dem a föl​dön, és las​san​ként ki​lé​pek em​be​ri mi​vol​tom​ból. Ar​can​jo meg​ba​bo​náz​-
va se szól​ni, se moz​dul​ni nem tu​dott. At​tól, hogy ilyen esen​dő​nek és véd​te​len​nek lát​tam, egy​re in​kább
nő​nek érez​tem ma​gam. Be​cé​ző sza​va​kat su​sog​tam a fü​lé​be, ő pe​dig tel​je​sen fel​ol​dó​dott az ágyé​kom​-
ban. Ész​re sem vet​tük, hogy ki​aludt a tűz: más​fé​le láng per​zsel​te a ben​sőn​ket.
Mi​köz​ben fel​öl​töz​tem, ki​mond​tam, ami​re Ar​can​jo olyan ré​gen várt:
– Hol​nap haj​nal​ban gye​re ér​tem. El​me​gyek ve​led.
– El​jö​vök. Mi​előtt a falu fel​éb​red​ne, ott va​gyok ná​lad.
Az​nap éj​jel meg​él​tem min​den ál​mot, amit csak ál​mod​hat va​la​ki. Haj​na​lig vár​tam a szo​bám aj​ta​já​-
ban, két ke​zem​mel át​ölel​tem az ölem​ben lévő cso​ma​got. Eb​ben a cso​mag​ban volt a jö​vőm. Be​le​rak​-
tam, össze​hajt​va és el​ren​dez​ve, mint a ru​há​i​mat, min​den vá​gya​mat és re​mé​nye​met.

***
Soha nem cso​ma​gol​tam ki eb​ből a tás​ká​ból. Mert a va​dász más​nap haj​nal​ban nem jött ér​tem. El​fe​-
lej​tet​te, gon​dol​tam, hogy fel​old​jam va​la​hogy a szo​mo​rú​sá​go​mat. Pil​la​nat​nyi em​lé​ke​zet​ki​esés, ame​lyet
Ar​can​jo ha​ma​ro​san jó​vá​tesz majd: vissza​jön ér​tem Ku​lu​ma​ni​ba, ahol az uta​zó​tás​kám érin​tet​le​nül vár​-
ja, hogy azon​nal in​dul​has​sak.
Las​san​ként, mint aki vég​el​gyen​gü​lés​ben hal meg, meg​ad​tam ma​gam a bi​zo​nyos​ság​nak: Ar​can​jo bú​-
csú nél​kül ott​ha​gyott. Min​den ál​mom vissza​té​rő li​dérc​nyo​más​sá vál​to​zott: ví​zi​ó​im​ban za​va​ros han​gok
kí​sér​tet​tek:
– Dom​be! Dom​be!
Va​la​hol a tá​vol​ban, a kö​dön túl em​be​rek ki​a​bál​tak. Azt hit​ték, fe​hér em​be​rek va​gyunk. Ezért ne​vez​-
tek min​ket dom​be-nak, ahogy a ha​la​kat. Ahogy a por​tu​gá​lo​kat hív​ják szá​za​dok óta, at​tól fog​va, hogy itt
ki​kö​töt​tek. A ten​ger​ből lép​tek elő, és az el​köd​lő szem​ha​tár fe​lől ér​kez​tek: csak a ten​ger​ben szü​let​het​-
tek. On​nan, ahon​nan mi is, Ar​can​jo meg én szár​ma​zunk.
A va​dász ön​tu​dat​la​nul he​vert mel​let​tem, mint aki​ből ki​szállt az élet. Ez kí​sér​tett vissza​té​rő rém​ál​-
ma​im​ban: én meg Ar​can​jo ha​jó​tö​rést szen​ve​dünk, mi​köz​ben egy ke​nun me​ne​kü​lünk le​fe​lé a fo​lyón. A
víz a fo​lyó​tor​ko​la​ton túl so​dort ben​nün​ket, és a fel​tor​ló​dó hul​lá​mok ki​ve​tet​tek ben​nün​ket a part​ra, a
ho​mo​kon szer​te​szó​ró​dott tör​me​lék közé.
Nem​so​ká​ra ár​nyak tűn​tek föl a dű​nék fe​lől, és szi​la​jul moz​gó em​be​ri ala​kok fu​tot​tak fe​lénk. Meg​-
men​te​nek min​ket, fu​tott át az agya​mon. De ami​kor oda​ér​tek hoz​zánk, el​vet​ték a ru​há​in​kat, meg amink
csak volt. A dü​hödt em​ber​csa​pat üte​me​sen gaj​dol​ta, egy​re job​ban be​le​lo​val​va ma​gát:
– Dom​be, dom​be!
– Ne öl​je​nek meg, ké​rem, ne öl​je​nek meg! – kö​nyö​rög​tem sír​va.
– Ha​lak vagy​tok, és ki​be​le​zünk ben​ne​te​ket!
– Em​ber va​gyok! Né​ger lány, néz​ze​nek rám!
Eb​ben a pil​la​nat​ban rá​döb​ben​tem, mi​lyen ne​vet​sé​ges ez a hely​zet. Mi​ért kell bi​zony​gat​nia va​la​ki​-
nek, hogy me​lyik faj​hoz tar​to​zik? Shi​ma​kon​de nyel​ven sze​ret​tem vol​na be​szél​ni, de egy szó sem ju​tott
az eszem​be. Az​u​tán megint fel​hang​zott az üte​mes gaj​do​lás, mint​ha ki​vég​zé​si szer​tar​tá​son len​nénk. Vá​-
rat​la​nul egy szel​lem​alak lé​pett elő a kö​dös ho​mály​ból: Ge​ni​to Mpe​pe bo​zót​vá​gó kés​sel a ke​zé​ben irá​-
nyí​tot​ta a ri​kol​to​zó em​ber​tö​me​get:
– Dom​be! Dom​be!
El​jött a vég. Az apám meg akar​ja ölni a ked​ve​se​met. Ar​can​jo-nak, aki ájul​tan fek​szik mel​let​tem, fo​-
gal​ma sincs a kö​zel​gő ve​szély​ről. A bo​zót​vá​gó kés vil​lám​se​be​sen sze​li át a le​ve​gőt, de nem éri el ál​-
do​za​tát. A va​dász tes​te vá​rat​la​nul csepp​fo​lyós​sá vá​lik a part​ra csa​pó​dó hul​lá​mok​ban, ame​lyek ma​-
guk​kal so​dor​ják a ten​ger​be, amíg ő is min​de​nes​tül ten​ger​ré nem vál​to​zik. Ar​can​jo az utol​só pil​la​nat​-
ban, víz​zé át​lé​nye​gül​ve, meg​me​ne​kül. Ál​mom​ban én is ezt a vég​ső me​ne​dé​ket vá​lasz​tot​tam, és így
egy​be​ol​vad​tam a ked​ve​sem​mel. Mi​vel se​gít​sé​get sen​ki​től sem vár​hat​tam, in​kább át​ala​kul​tam va​la​mi
más​sá.
Az ál​mom meg​erő​sí​tet​te ben​nem az el​ha​tá​ro​zást, hogy víz​be aka​rok ful​lad​ni. Még soha nem vágy​-
tam en​nél job​ban sem​mi​re. A víz​be ful​la​dás vissza​té​rés. Ezt érez​tem ak​kor is, ami​kor elő​ször meg​pil​-
lan​tot​tam a ten​gert: vissza​vágy​tam ebbe az anya​öl​be, aho​vá ab​ban a pil​la​nat​ban meg​tér​tem. Vágy​tam
erre az édes ha​lál​ra, erre a ket​tős szív​ve​rés​re, erre a víz​re, amely​ből a tes​tünk vé​te​tett.
Anyám, Ha​ni​fa As​su​lua min​dig ar​ról pa​nasz​ko​dott, hogy el​te​met​kez​tünk itt, Ku​lu​ma​ni​ban: a föld
alá. Pe​dig nem így volt. A víz​be vesz​tünk, igen, a víz​be. Be​le​ful​lad​tunk jó​val a szü​le​té​sünk előtt. A
fény, ame​lyet erre a vi​lág​ra szü​let​ve meg​pil​lan​tot​tunk, az a fo​lyó​part volt, aho​vá elő​ször ki​ve​tett a
víz.

***
Ma este az apám be​zör​ge​tett a szo​bám aj​ta​ján. Kí​ván​csi​an rés​nyi​re nyi​tot​tam az aj​tót.
– El​me​gyek az ide​ge​nek​kel az ős​er​dő​be. Hol​nap orosz​lá​nok​ra va​dá​szunk.
Az apám ed​dig még soha nem bú​csú​zott el. Min​dig haj​nal​ban in​dult út​nak, és sen​ki nem vet​te ész​re,
hogy el​ment. Most azon​ban üres te​kin​tet​tel né​zett rám, és ke​zét a nya​kam​ra tet​te, mint kis​lány​ko​rom​-
ban.
– Ne nyúl​jon hoz​zám! – szól​tam rá in​ge​rül​ten.
– Csak el akar​tam bú​csúz​ni – mor​mol​ta alá​za​to​san.
Cso​dál​koz​tam, hogy oda​jött el​bú​csúz​ni tő​lem. Ku​lu​ma​ni​ban az apák ész​re sem ve​szik a lá​nya​i​kat,
alig be​szél​nek ve​lük, és soha nem si​mo​gat​ják meg őket, kü​lö​nö​sen má​sok sze​me lát​tá​ra. A si​mo​ga​tás
az anyák dol​ga. Va​jon mi​nek kö​szön​het​tem Ge​ni​to Mpe​pe vá​rat​lan és kü​lö​nös fi​gyel​mét? Egy​szer csak
rá​döb​ben​tem, hogy ez nem pusz​ta bú​csú​zás. Ha​nem bo​csá​nat​ké​rés. Ge​ni​to Mpe​pe tud​ta, hogy nem tér
vissza er​ről az út​ról. Azért jött oda hoz​zám, hogy bo​csá​na​tot kér​jen. Fel​ol​do​zást sze​re​tett vol​na kap​ni,
ami​ért soha nem vi​sel​ke​dett úgy, mint​ha az apám len​ne. Vagy ami még sú​lyo​sabb: csak annyi​ban volt
az apám, amennyi​ben meg​aka​dá​lyoz​ta, hogy tel​jes ér​té​kű, sza​bad és bol​dog em​ber le​gyek.
Kü​lö​nös, mennyi he​lyet kö​ve​tel ma​gá​nak a szív a fe​jünk​ben. Éve​ken át kí​ván​tam és el​kép​zel​tem a
ha​lá​lát. Meg​szál​lot​tan imád​koz​tam, hogy fal​ja fel egy vad​ál​lat, aho​gyan Silên​cia-t. De most, lát​va alá​-
za​tos kö​ze​le​dé​sét, vá​rat​la​nul fel​to​lult ben​nem a lel​ki​fur​da​lás, és meg​tör​tem.
– Apám, ké​rem, ne men​jen el erre a va​dá​szat​ra!
Döb​ben​ten né​zett rám, de a meg​üt​kö​zés las​san​ként fáj​dal​mas szo​mo​rú​ság​gá vál​to​zott.
– Mi​ért ké​red ezt tő​lem, Ma​ri​a​mar?
– Mert ál​mot lát​tam, apám. A ten​ger​rel ál​mod​tam.
Ge​ni​to Mpe​pe bí​zott a meg​ér​zé​sek​ben. Az elő​ér​ze​te​i​nek kö​szön​he​tő​en volt olyan ki​vá​ló nyom​ke​re​-
ső. A jövő min​dig utat ta​lált hoz​zá az ál​ma​in ke​resz​tül, és ezért a fel​vir​ra​dó más​na​pon soha nem érte
meg​le​pe​tés. Mi​kép​pen hagy​hat​ja most fi​gyel​men kí​vül azt, ami szá​mom​ra egy​ér​tel​mű jel​zés volt?
– Csak azért ké​red ezt tő​lem, Ma​ri​a​mar, mert félsz, hogy meg​ölöm a kis va​dá​szo​dat. Nem en​gem
fél​tesz.
– Ne men​jen, kö​nyör​gök.
– El kell men​nem. Nem mond​ha​tok ne​met. Ezek az em​be​rek már ki​fi​zet​tek.
Meg​for​dult, és ne​héz​kes, las​sú, kel​let​len lép​tek​kel el​in​dult. Meg​tor​pant, és hosszan néz​te a ta​ma​rin​-
dusz​fa tör​zsét. Meg​tör​tem a csen​det:
– Na​gyon szo​mo​rú vol​tam, ami​kor ez a fa ki​szá​radt.
Ak​kor az apám el​árul​ta, hogy ami​kor meg​be​te​ge​dett a lá​bam, az anyám gyó​gyí​tott meg. Nem a
Misszió, és nem is Amo​ro​so atya. Az anyám meg​pró​bál​ko​zott a ta​ka​tu​ka-val. A ta​ka​tu​ka azt je​len​ti,
hogy va​la​ki​nek a ba​ját va​la​mi más​ra át kell vin​ni. Ez tör​tént az én ese​tem​ben is: Ha​ni​fa As​su​lua a lel​-
kem se​be​i​vel el​pusz​tí​tot​ta a ta​ma​rin​dusz​fát. Ezt árul​ta el ne​kem az apám, ami​kor bú​csút vett tő​lem.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(5)
A halott hiéna élő csontja
Egy bir​ka​nyáj, ame​lyet egy orosz​lán ve​zet, ké​pes le​győz​ni egy orosz​lán​csa​pa​tot, ame​lyet egy
bir​ka ve​zet.
Af​ri​kai köz​mon​dás

Az elöl​já​ró tü​rel​met​len. Az „Orosz​lán-had​mű​ve​let”, ahogy a va​dá​sza​tot el​ke​resz​tel​te, ed​dig nem

sok si​ker​rel járt. Idő​köz​ben pe​dig ul​ti​má​tu​mot ka​pott a párt​bé​li fe​let​te​se​i​től. A ré​gi​ó​ba irá​nyu​ló kül​ső
be​fek​te​té​se​ket koc​káz​tat​ják, ha nem tud​ják fel​szá​mol​ni ezt a fe​szült​ség​gó​cot.
– Az is eszem​be ju​tott: írok egy je​len​tést ar​ról, hogy min​den rend​ben van.
– Egy va​lót​lan je​len​tést?
– A be​osz​tot​tak ál​ta​lá​ban ezt a gya​kor​la​tot kö​ve​tik. Soha nem vall​juk be, hogy va​la​mi ne​héz​ség​-
gel szem​be​sül​tünk. Ha le​ír​juk, hogy va​la​mi ne​héz​ség​gel szem​be​sül​tünk, ak​kor az újabb ne​héz​sé​ge​-
ket szül a fe​let​te​se​ink​nél. De Naf​ta​lin​da el​ol​vas​ta ezt a je​len​tést, és meg​fe​nye​ge​tett, hogy nyil​vá​-
no​san el​mond​ja az igaz​sá​got. Úgy​hogy, ked​ves va​dász úr, csak egy meg​ol​dás van: igye​kez​zen mi​-
ha​ma​rabb el​ej​te​ni eze​ket az orosz​lá​no​kat.
Nem sok​kal az​u​tán, hogy Flo​rin​do el​vo​nult, be​ko​pog hoz​zánk az előbb em​lí​tett fe​le​ség, a ter​me​tes
Naf​ta​lin​da. Meg akar győ​ződ​ni ar​ról, hogy ott járt az elöl​já​ró. Mi​után ez meg​tör​tént, fél​re​hív, és azt
súg​ja a fü​lem​be:
– Flo​rin​do-t sür​ge​ti az idő. Ered​ményt akar fel​mu​tat​ni. Fegy​ve​re​ket kért, hogy szét​ossza őket.
Vi​gyáz​zon ma​gá​ra, ba​rá​tom. Az it​te​ni​ek kö​zül so​kan vé​gez​né​nek ma​gá​val.
Dél​után egye​dül in​du​lok út​nak. Be​ve​szem ma​gam az er​dő​be, amely a Pal​ma-ba ve​ze​tő or​szág​utat
sze​gé​lye​zi. Az elő​ér​ze​tem azt súg​ja, hogy ez al​ka​lom​mal si​ker​rel já​rok.

***
Az elő​ér​ze​tem be​iga​zo​ló​dik. Fél​órás gya​log​lás után egy ki​szá​radt pa​tak túl​part​ján a há​tul​ról rá​eső
fény​ben fel​tű​nik a nős​tény orosz​lán alak​ja. Az ál​lat nem ne​szül meg, mint​ha várt vol​na a ta​lál​ko​zás​ra.
Azon​mód tá​ma​dás​ba len​dül, és egy szem​pil​lan​tás alatt ott te​rem előt​tem. A ne​kem ron​tó orosz​lán​nál
is job​ban meg​lep a tor​kom​ból fel​sza​ka​dó ki​ál​tás:
– Is​te​nem, se​gíts!
Csak erre a két​ség​be​esett se​gély​ki​ál​tás​ra te​lik tő​lem, mi​köz​ben a pus​ka ra​va​sza hi​á​ba vár​ja, hogy
az uj​jam rá​fe​szül​jön. Mi​lyen átok ne​he​ze​dik rám, hogy nem sü​töm el a pus​ká​mat, ha​nem se​gít​sé​gért
fo​hász​ko​dom. Anyám jós​la​ta és apám örök​ré​sze kel harc​ra ben​nem.
De a nős​tény orosz​lán vá​rat​la​nul meg​tor​pan. Meg​le​het, az bá​tor​ta​la​nít​ja el, hogy nem ere​dek két​-
ség​be​eset​ten fu​tás​nak. Ott áll előt​tem, far​kas​sze​met né​zünk egy​más​sal. Fur​csáll​va bá​mul rám. Mint​ha
nem en​gem várt vol​na. Eb​ben a pil​la​nat​ban el​enyé​szik ben​ne a nős​tény orosz​lán. Ami​kor meg​for​dul
és el​megy, már a lé​te​zés egy má​sik szint​jén mo​zog. Ta​lán már nem is élő, föl​di lény.
 ***
Olyan ki​me​rül​ten és ki​üre​se​dett lé​lek​kel ér​ke​zem a tá​bor​hely​re, hogy azon​nal le​fek​szem a ve​ran​-
dán, hogy ott alud​jak a sza​bad ég alatt. A pus​kám csö​ve előtt állt a nős​tény orosz​lán, és én, mint egy
tej​fe​les​szá​jú kez​dő, nem vol​tam ké​pes le​lő​ni. Azt sem ér​dem​lem meg, hogy tető le​gyen a fe​jem fö​lött.
Az is​te​nek ta​lán ha​ma​rabb meg​bo​csá​ta​nak, ha ilyen alá​za​tos​nak és véd​te​len​nek mu​tat​ko​zom.
Nem tar​to​zom azok közé, akik el​ke​se​re​dé​sük​ben az egek​hez fo​hász​kod​nak. Imád​koz​ni is csak ak​kor
imád​ko​zom, ha al​szom. Az ál​mok az imá​im. Re​mé​lem, Is​ten ezt nem ve​szi zo​kon tő​lem. Lel​kem​ből
már csak egy mú​lan​dó da​rab​ka ma​radt. Csak éj​sza​kán​ként éled föl, halk sut​to​gás​sal, hogy sen​ki más
ne hall​ja meg. Bo​csá​na​tot ké​rek azért, hogy ál​la​ti szint​re süllyesz​tem ma​gam. De az, hogy lel​kem van,
olyan súly raj​tam, ame​lyet csak hol​tom​ban va​gyok ké​pes el​vi​sel​ni. Ezért sze​ret​tem annyit, csa​ló​ka
sze​re​lem​mel. Ezért va​dá​szom. Hogy üres le​gyen a lel​kem. Hogy ki​lép​jek em​be​ri mi​vol​tom​ból.

***
Ma​ka​csul kí​sért en​nek a pá​rat​lan le​he​tő​ség​nek az em​lé​ke, ame​lyet bű​nö​sen el​sza​lasz​tot​tam. A nős​-
tény orosz​lán ott áll előt​tem, és a lel​ke​met fi​gye​li. Is​te​ni fény vil​lan a sze​mé​ben. Kü​lö​nös gon​do​lat fut
át a fe​je​men: va​la​hol már lát​tam ezt a szem​párt, amely még egy va​kot is ké​pes vol​na hip​no​ti​zál​ni.
Bá​gyasz​tó fá​radt​ság jár​ja át a tes​tem, ugyan​az az er​nyedt te​he​tet​len​ség, amely​től a lep​kék os​to​bán
kö​röz​nek a pet​ro​max láng​ja kö​rül. El​szunnya​dok. Ál​mo​dom. De más​kép​pen, mint a ha​gyo​má​nyos va​-
dász, aki éj​sza​ka az​zal az ál​lat​tal ál​mo​dik, ame​lyet más​nap el fog ej​te​ni. Én sa​ját ma​gam​mal ál​mo​-
dom: csak ak​kor ke​lek élet​re, ha majd az ős​er​dei te​remt​mé​nyek meg​öl​nek. Ezek a vad​ál​la​tok most az
én sa​ját ször​nye​im, aki​ket kedv​tel​ve al​kot​tam meg ma​gam​nak. Mind​örök​re az enyé​mek ma​rad​nak,
min​dig ott kí​sér​te​nek az éj​sza​ká​im​ban. Mert iga​zá​ból én va​gyok az ő meg​sze​lí​dí​tett fog​lyuk.

***
Ku​lu​ma​ni öreg temp​lo​mát lá​tom ál​mom​ban. Ami​kor ki​nyi​tom a rozs​dás aj​tó​kat, egy fe​hér bőrű pa​-
pot pil​lan​tok meg. Por​tu​gál, is​me​rős az arca. Ne​héz el​kép​zel​ni, hogy papi sze​mély. Bog​lyas ha​já​val,
el​nyűtt és mocs​kos re​ve​ren​dá​já​val in​kább egy kol​dus​ra em​lé​kez​tet.
– Lépj be, édes fiam – hí​vo​gat. – A nyá​jam már rég​óta na​gyon vár. Ar​can​jo a ne​ved, és Is​ten kül​-
döt​te vagy.
A sze​mem al​kal​maz​ko​dik a fél​ho​mály​hoz: azok, aki​ket a pap a „nyá​já​nak” ne​ve​zett, hím és nős​tény
orosz​lá​nok. A nagy​macs​kák tisz​te​let​tu​dó​an ül​nek, és szin​te em​ber mód​já​ra, fi​gyel​me​sen hall​gat​ják,
amit a pap a szó​szék​ről pré​di​kál. És a pap​pal együtt imád​koz​nak azért, hogy si​ker​rel vég​hez​vi​gyem a
kül​de​té​se​met: vé​gez​zek azok​kal a bru​tá​lis em​be​ri lé​nyek​kel, akik va​dász​nak az ár​tat​lan orosz​lá​nok​ra.
A pap fel​eme​li a kely​het, és fenn​han​gon így szól: Ez a te vé​red. Az orosz​lá​nok csak ne​he​zen ural​kod​-
nak ma​gu​kon, nyá​luk le​csu​rog a temp​lom pad​ja​i​ra. A misszi​o​ná​ri​us ki​tárt kar​ral, har​so​gó hang​já​val
el​nyom​va az orosz​lá​nok mor​gá​sát, így szó​no​kol:
– Nem azért jöt​tél, hogy orosz​lá​nok​ra va​dássz. Azért jöt​tél, hogy egy em​bert öl​jél meg!

***
Mi​cso​da álom, gon​do​lom, ami​kor fel​éb​re​dek. El​mon​dom az író​nak, mi​lyen li​dér​cek nyo​masz​tot​tak
éj​sza​ka. Gus​ta​vo mo​so​lyog, és meg​jegy​zi: – Kü​lö​nös, hogy min​dig ugyan​azok​kal a lé​nyek​kel ál​mo​-
dunk: orosz​lá​nok​kal, tig​ri​sek​kel, sa​sok​kal, kí​gyók​kal. A lel​künk mé​lyén azo​no​sul​ni aka​runk azok​-
kal, akik fel​fal​hat​nak ben​nün​ket.

***
Jó​kor reg​gel az író és Mpe​pe, a nyom​ke​re​ső kí​sé​re​té​ben el​in​du​lok a fa​lu​tól észak​ra hú​zó​dó ter​mé​-
ket​len pusz​ta​ság​ba. Ar​ra​fe​lé jár​tak az el​múlt éj​sza​ka az orosz​lá​nok. Na​gyon bí​zom ben​ne, hogy
könnyen a nyo​muk​ra aka​dunk: a ho​mo​kos pusz​ta​ság​ban jól lát​ha​tó, mer​re vo​nul​tak. Kuva Vi​la​nak hív​-
ják azt a vi​dé​ket. Az el​ne​ve​zés ta​lá​ló, mert shi​ma​kon​de nyel​ven azt je​len​ti, üres. Ezen a ki​et​len vi​dé​-
ken átok ül. Azt mond​ják, soha nem esik ar​ra​fe​lé az eső, csak rit​kán hull egy-egy kó​bor víz​csepp.
Még az utunk ele​jén já​runk, ami​kor a tá​vol​ban fel​tű​nik egy ma​gá​nyos hi​é​na. Mint​ha dé​li​báb ve​tül​ne
az égre, úgy ha​lad a pusz​ta​ság ki​et​len hát​te​re előtt. Az író csak nagy ne​he​zen fe​de​zi fel, olyan messze
van. De ami​kor már lát​ja, az arca azon​nal fel​de​rül, jól tük​rö​ződ​nek raj​ta az ér​zel​mei. Csak annyit
mon​dok erre: ez már bű​nös vágy. A gyil​ko​lás szá​mom​ra nem él​ve​zet. Szá​mom​ra ta​lál​ko​zás a to​va​tű​nő
cso​dá​val, a tü​né​keny és meg​is​mé​tel​he​tet​len pil​la​nat​tal. Vá​rat​la​nul össze​rán​du​lok, mert meg​hal​lom
Ge​ni​to Mpe​pe ha​tá​ro​zott pa​ran​csát:
– Lő​jön, ölje meg!
– Egy hi​é​nát?
– Nem lát​ja? Va​la​mit visz a szá​já​ban, mint​ha egy em​be​ri láb da​rab​ja vol​na.
At​tól fé​lek, hogy az uj​ja​im megint meg​ma​ka​csol​ják ma​gu​kat. De a pus​ka ez al​ka​lom​mal be​tel​je​sí​ti
ha​lált osz​tó kül​de​té​sét. Cél​zok és lö​vök: az ál​lat élet​te​le​nül föl​buk​fen​ce​zik. Mi​lyen kü​lö​nös, gon​do​-
lom. Most mi​ért tud​tam pa​ran​csol​ni az uj​ja​im​nak? Fel​rém​lik az anyám alak​ja, ott van raj​ta a vé​rem,
mint​ha má​sod​szor is meg​szült vol​na. Újra hal​lom jö​ven​dő​mon​dó sza​va​it: nem az a sor​som, hogy va​-
dász le​gyek. De mi​ért ép​pen most jön​nek elő ezek a lát​no​ki sza​vak?
– Mi​cso​da lö​vés, te​li​be ta​lál​ta! – ki​ált föl a nyom​ke​re​ső.
Pe​dig az az igaz​ság, hogy elő​ször lőt​tem hi​deg​vér​rel és lé​lek​te​le​nül: a lö​vés úgy ha​sí​tott bele a le​-
ve​gő​be, hogy fo​gal​mam sem volt ar​ról, mi​kor húz​tam meg a ra​vaszt.
Ami​kor a le​lőtt ál​lat fölé ha​jo​lok, lá​tom, hogy egy cson​tot tart a po​fá​já​ban. Nem egy​sze​rű szét​fe​szí​-
te​ni erős áll​kap​csát. Két​ség nem fér hoz​zá: egy em​be​ri comb​cson​tot ci​pelt. Ki​ka​par​ta va​la​hol, fel​túr​ta
érte a gyá​szos ho​mo​kot.
– Tud​ja, mit je​lent ez? – kér​de​zi Ge​ni​to. – Azt je​len​ti, hogy az orosz​lá​nok még va​la​kit meg​öl​tek.
Ami​kor meg​ér​ke​zünk Ku​lu​ma​ni​ba, már ha​tal​mas tö​meg gyü​le​ke​zik az elöl​já​ró​ság előtt. Hal​lot​ták a
lö​vést, és re​mél​ték, hogy jó hír​rel ér​ke​zünk. De amint meg​pil​lant​ják a ko​csi cso​mag​tar​tó​já​ban he​ve​rő
ál​do​za​tot, el​pá​ro​log a jó​ked​vük.
– Ez a hi​é​na va​la​ki​nek a kül​döt​te – sut​tog​ja a fü​lem​be a ka​to​nai egyen​ru​hát vi​se​lő vak.
A je​len​lé​vők azon​nal meg​egyez​nek ab​ban, hogy ez az ál​lat nem az ösz​tö​ne​i​nek en​ge​del​mes​ke​dett.
Ha​nem rá​bí​zott fel​ada​tot tel​je​sí​tett. Sen​ki, még egy ál​lat sem túr​ja föl Kuva Vila el​át​ko​zott föld​jét.
Köz​tu​dott, hogy ott időt​len idők óta csak az egy​ko​ri har​co​sok tes​tét föl​del​ték el. Azo​két, akik az idők
so​rán egy​mást kö​ve​tő há​bo​rúk​ban es​tek el: a ngu​ni-k el​len ví​vott csa​ták​ban, a né​me​tek üt​kö​ze​te​i​ben,
a por​tu​gál had​se​reg el​le​ni harc​ban, a pol​gár​há​bo​rú​ban és a név​te​len, he​lyi cse​te​pa​ték​ban.

***
Min​den​ki egyet​ér​tett ab​ban, hogy a vég​ze​tes cson​tot el​vi​szik egy öreg va​já​kos asszony​hoz, Apia
Nwa​pa-hoz. Egy csont nem ke​rül csak úgy elő a sem​mi​ből. Még sú​lyo​sabb a hely​zet ak​kor, mint eb​-
ben az eset​ben, ha a csont tény​leg a sem​mi​ből ke​rült elő. Nem aka​rok részt ven​ni eb​ben a szel​le​mek​-
kel foly​ta​tott tár​sal​gás​ban. Nem en​ge​dem meg ma​gam​nak az ilyes​fé​le idő​töl​tést. De az író erős​kö​dik,
hogy ez a lá​to​ga​tás min​den​nél fon​to​sabb, és fel​tét​le​nül el kell kí​sér​nem a szer​tar​tás​ban részt ve​vő​ket.
Így meg​kap​ha​tok min​den szük​sé​ges ál​dást a kül​de​té​sem si​ke​ré​hez.

***
– Meg​kér​de​zem a fo​lyót.
A va​já​kos az ar​cá​ba húz​za a ka​lap​ját, és eb​ben a pil​la​nat​ban maga is árnnyá vál​to​zik. Apia Nwa​pat
el​töl​ti a büsz​ke​ség: messzi​ről jött em​be​rek (kö​zöt​tük ma​gá​nak az elöl​já​ró​nak a kép​vi​se​lő​je) ülik őt
kör​be.
Az asszony ne​héz​ke​sen ne​ki​dől a ma​jom​ke​nyér​fa tör​zsé​nek. Két össze​zárt lá​bát ki​nyújt​ja, és el​he​-
lyez​ke​dik, mint​ha a sa​ját kü​lön temp​lo​má​ban vol​na. Hosszan nézi az írót, en​gem, Ma​li​que​to Pró​prio-t.
Az​u​tán újra szó​ra nyit​ja a szá​ját:
– Csak úgy ha​tal​maz​hat​lak fel ben​ne​te​ket arra, hogy va​dássza​tok, ha előbb meg​kér​de​zem er​ről
a fo​lyót.
– A fo​lyót? – kér​de​zem tü​rel​met​le​nül.
– A fo​lyó ural​ko​dik mind​annyi​unk fö​lött. A Li​deia​ban la​kik a leg​na​gyobb ng​we​na. Te, fiam, jól
is​me​red ezt a kro​ko​dilt...
– Is​me​rem?
– Ő ugyan​az a kro​ko​dil, akit sok év​vel ez​előtt meg​öl​tél.
Nem tu​dom vissza​foj​ta​ni a mo​soly​gá​so​mat. Ng​we​na egy kro​ko​dil? Meg​kap​tam a fegy​ver​vi​se​lé​si
en​ge​délyt, fel​ha​tal​maz​tak arra, hogy meg​öl​jem a gyil​kos orosz​lá​no​kat. Most pe​dig egy kép​ze​let​be​li
kro​ko​dil dön​té​sé​re kell vár​nom? Óva​to​san, hi​tet​len​ked​ve meg is kér​de​zem. Apia tür​tőz​te​ti ma​gát, de
már nem vá​lo​gat​ja meg a sza​va​it:
– Kép​ze​let​be​li? Nem hi​szel a kro​ko​dil​ban? Mi​lyen af​ri​kai vagy te?
– Ne ve​lem fog​lal​kozzunk. Azért jöt​tünk ide, hogy azo​no​sít​son egy cson​tot, ame​lyet a hi​é​na po​fá​-
já​ban ta​lál​tunk.
Oda​te​szik elé a cson​tot. Meg sem moz​dul, messzi​ről nézi csak a csont​váz ma​rad​vá​nyát. Le​huny​ja a
sze​mét, mé​lyen be​szív​ja a le​ve​gőt, mint​ha a sza​go​kat für​kész​né.
– Ez a csont még tele van élet​tel. Ezt a ha​lált va​la​ki meg​ren​del​te.
A csont​ja​ink örök éle​tű​ek. El​por​lad a test, el​múl​nak az em​lé​kek. De a cson​tok mind​örök​re meg​ma​-
rad​nak. Ezek Apia Nwa​pa sza​vai: nem csak egy comb​csont van ott előt​te. Ha​nem egy va​la​ki éle​té​nek
élő bi​zo​nyí​té​ka.
– Igen, de kié?
– Azt az én szám nem mond​hat​ja meg. Ti tud​hat​já​tok, ki​ről van szó.
– Ezért kel​lett ide​jön​nünk, hogy ezt meg​tud​juk? – kér​de​zem ki​hí​vó​an.
– Annyit el​árul​ha​tok, ami​ből te, fiam, aki va​dász vagy, rá​jö​hetsz arra, mi rej​tő​zik a sza​va​im mö​-
gött – szü​ne​tet tar​tott, majd le​hunyt szem​mel így foly​tat​ta: – Egy asszony le​hul​lott a por​ba, és a föld
a mé​lyé​be zár​ta. Egy csont​váz va​la​ki​től gyer​me​ket fo​ga​dott.
Az üze​net​nek lát​szó​lag sem​mi ér​tel​me nem volt, de Ma​li​que​to tö​ké​le​te​sen meg​ér​tet​te a je​len​té​sét.
Ami​kor már jócs​kán el​tá​vo​lod​tunk a va​já​kos asszony há​zá​tól, meg​állt ve​lünk szem​ben az út szé​lén, és
min​dent meg​ma​gya​rá​zott:
– Ez az elöl​já​ró szol​gá​ló​já​nak, Tan​di​nak a csont​ja, akit meg​erő​sza​kol​tak...
 ***
A fa​lu​ban újra fel​hang​zik a gyá​szo​lók ki​ál​to​zá​sa: fa​lu​szer​te el​ter​jedt a híre, hogy ki a gyil​kos
orosz​lá​nok új ál​do​za​ta. Sen​kit nem lep meg, hogy Tan​di az. A meg​erő​sza​kolt lány​ból vas​hi​lo lett,
olyan al​va​já​ró lény, aki az éj​sza​ká​ban bo​ly​ong. Ma​gá​nyos és ki​ta​szí​tott szer​zet​ként ál​do​za​tul esett az
orosz​lá​nok mo​hó​sá​gá​nak. Tan​di maga ke​res​te a vesz​tét.
Ami​kor le​fek​szem, az ut​cá​ról még be​hal​lat​szik az asszo​nyok sí​rá​sa. A hol​tat si​rat​ják. De a ha​lott​nál
is job​ban gyá​szol​ják sa​ját rö​vid​re sza​bott, szür​ke és si​vár éle​tü​ket. A va​já​kos asszony utol​só sza​vai
még ott vissz​han​goz​nak ben​nem:
– Vésd az eszed​be, va​dász, hogy nem te hú​zod meg a ra​vaszt: a lö​vés an​nak az aka​ra​tá​ból tör​té​-
nik, aki ab​ban a pil​la​nat​ban be​töl​ti a lé​nye​det.
Úgy hi​szem, Apia Nwa​pa​nak eb​ben az egy​ben iga​za volt.

***
Más​nap reg​gel el​lá​to​ga​tok Ge​ni​to Mpe​pe​hez. A kert be​já​ra​tá​nál össze​ve​rem a két te​nye​re​met.
A fe​le​sé​ge, Ha​ni​fa jön ki a ka​pu​hoz. A nyom​ke​re​ső, mond​ja, még nem tért ma​gá​hoz.
– A fér​jem egy kwam​bal​wa – je​len​ti ki. – Mond​hat​nám azt is, hogy ré​sze​ges. De iga​zá​ból csak a
sa​ját nyel​vün​kön van rá jó szó: kwam​bal​wa.
– Lá​tom, hogy a kert​ben min​den​fe​lé ita​los​üve​gek he​ver​nek...
– Ne cso​dál​koz​zon ezen, uram: én adom a ke​zé​be eze​ket az üve​ge​ket, én ita​tom őt.
A Ku​lu​ma​ni​ban élő asszo​nyok job​ban sze​re​tik a ré​sze​ge​ket, mint a fér​je​ket. Vá​laszt​hat​nak a kí​gyó
nyá​la és az ör​dög le​he​le​te kö​zött. A jó​zan Ge​ni​to erő​sza​kos​sá​ga job​ban fáj, mint a ré​szeg fér​fi ke​gyet​-
len​sé​ge.
– Jöj​jön csak – mond​ja, és meg​in​dul előt​tem az ös​vé​nyek szö​ve​vé​nyét kö​vet​ve –, néz​ze meg, hogy
el​nyom​ta az álom.
Ge​ni​to össze​göm​bö​lyöd​ve fek​szik a kút mel​lett egy gyé​kény​sző​nye​gen.
– Mint egy fé​reg – ma​gya​ráz Ha​ni​fa. – Néha azért fo​hász​ko​dom Is​ten​hez, hogy ne éb​red​jen föl
soha töb​bé – tör fel be​lő​le az őszin​te​ség.
Kény​sze​re​det​ten mo​soly​gok. Meg​rá​zom a fe​jem, hogy va​la​hogy ki​szel​lőz​tes​sem be​lő​le eze​ket a sú​-
lyos ki​je​len​té​se​ket. De a há​zi​asszony egy​re nö​vek​vő ke​se​rű​ség​gel foly​tat​ja:
– Ha nem éb​red​ne fel, nem kel​le​ne őt meg​öl​nöm.
– Mit be​szél, Ha​ni​fa?
– Et​től az em​ber​től négy lá​nyom szü​le​tett, de mind a né​gyet el​vesz​tet​tem mi​at​ta.
– Azt mond​ták ne​kem, hogy a leg​idő​seb​bet az orosz​lá​nok öl​ték meg.
– Nem, Ge​ni​to ölte meg őt...
Azon a vég​ze​tes haj​na​lon Silên​cia meg akart szök​ni Ku​lu​ma​ni​ból, hogy meg​sza​ba​dul​jon Ge​ni​to
Mpe​pe zsar​no​ki ural​má​tól.
– Jöj​jön ve​lem, néz​ze meg a lá​nyom sír​ját. Itt van, csak né​hány lé​pés.
Ko​pár föld​da​ra​bon igyek​szünk a kö​ze​li erdő felé. A sír fö​lött egy fa​ke​reszt és egy jó​ko​ra grá​nit​lap.
A he​ve​nyé​szett sír​kö​vön er​dei vi​rá​gok. Egyik-má​sik még friss.
– Szép vi​rá​gok. Ma​guk hoz​zák ide őket?
– Még hogy mi? Maga hoz​za ide a vi​rá​got.
– Én?
 – Igen, maga min​den haj​nal​ban itt tér​del, és be​szél​get a ha​lot​tal.

***
Ha​ni​fa nyo​má​ban me​gyek a ház felé, köz​ben két​ség​be​eset​ten gon​dol​ko​dom: mi ok​ból vet​te a fe​jé​be,
hogy én vi​szek vi​rá​got Silên​cia sír​já​ra? Ez a nő meg​bo​lon​dult, fut át a fe​je​men.
Az ud​var​ra érve hal​lom, hogy va​la​ki kö​hög a nád​fo​na​tos ke​rí​tés mö​gött. Ami​kor oda​néz​nék, Ha​ni​fa
a ka​rom​nál fog​va el​húz on​nan, és le​ül​tet az egyet​len hasz​nál​ha​tó szék​re.
– Nincs ott sen​ki, csak a ku​tyák. Már ame​lyi​ket még nem fal​ták fel az orosz​lá​nok.
A há​zi​asszony té​rül-for​dul, ki​hoz a kony​há​ból egy fa​zék főtt édes​bur​go​nyát, és ki​tesz né​há​nyat egy
cse​rép​tál​ba. Nem va​gyok éhes, de nem uta​sít​ha​tom vissza. Csend​ben fa​la​tozunk.
– Azt mond​tam, meg​öl​ném Ge​ni​to-t, de iga​zá​ból egész Ku​lu​ma​nit sze​ret​ném el​tö​röl​ni a föld szí​-
né​ről.
– Mire ha​rag​szik ennyi​re, Ha​ni​fa?
– Itt ülünk mi ket​ten, és eszünk. Ku​lu​ma​ni​ban ez szi​go​rú​an ti​los. Hogy egy fér​fi egy nő​vel
egyen? Ez csak ak​kor tör​tén​het meg, ha a fér​fit el​va​rá​zsol​ták.
– Ki tud​ja, nem va​rá​zsol​tak-e el en​gem is?
Egy​szer csak hal​lom, hogy a te​tő​re szá​rad​ni ki​tett edé​nyek hul​la​nak le​fe​lé, és meg​pil​lan​tok egy női
ala​kot, aki fut, hogy el​rej​tőz​zön a ház mö​gött.
– Ki ez?
– Sen​ki.
– De lát​tam, hogy egy nő el​bú​jik.
– Úgy van, ahogy mond​tam: nin​csen itt sen​ki, sem​mi​fé​le nő...
Fel​áll, és kur​tán-fur​csán ki​ve​zet az első ud​var​ra. Mint​ha azt akar​ná a tu​do​má​som​ra hoz​ni, hogy
vége a lá​to​ga​tás​nak. Meg akar aján​dé​koz​ni né​hány tő ma​ni​ó​ká​val. Ud​va​ri​a​san vissza​uta​sí​tom. Mi​előtt
el​in​dul​nék, ke​zé​be fog​ja a ke​zem, és meg​kér​de​zi:
– Na​gyon-na​gyon szo​mo​rú​nak lá​tom. Mi az oka?
– Sem​mi. Nin​csen sem​mi oka. Mi​ért kér​de​zi?
– Mi​ért be​szél​get egy ilyen ma​gá​nyos né​ger öreg​asszonnyal, mint én?
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(6)
Folyó tenger nélkül
Bölcs a fé​nyes​bo​gár, mert csak ak​kor vi​lá​gít, ami​kor sö​tét van.
Ku​lu​ma​ni köz​mon​dás

Az​nap éj​sza​ka, ami​kor Ar​can​jo meg​ér​ke​zett, azt ál​mod​tam, hogy tyúk va​gyok, ame​lyik Ge​ni​to Mpe​-
pe ba​rom​fi​ud​va​rá​ban kor​nya​do​zik. Együtt a töb​bi tyúk​kal, akik a test​vé​re​im. A re​pül​ni kép​te​len szár​-
nya​sok múlt nél​kü​li hét​köz​nap​ja​i​ban él​tünk. Eköz​ben el​ju​tott a fü​lünk​be a hír, hogy más ba​rom​fi​ud​va​-
rok​ban a tyú​kok át​vál​toz​tak ke​se​lyűk​ké. Imád​koz​tunk, hogy ez az át​ala​ku​lás ve​lünk is meg​tör​tén​jen.
Mert ha ke​se​lyűk vol​nánk, fel​emel​ked​het​nénk az ég​bolt sza​bad vi​lá​gá​ba, a szé​dí​tő ma​gas​sá​gok​ba. De
a cso​da csak nem akart meg​tör​tén​ni.
Egy na​pon Adj​i​ru nagy​apa, mi​köz​ben egy ke​vés ku​ko​ri​cát ve​tett ne​künk, el​ma​gya​ráz​ta, hogy nem a
tyúk​ket​rec drót​szö​ve​te vá​laszt el ben​nün​ket a sza​bad​ság​tól. Szol​ga​sor​sunk oka más, ma​gunk​ban kell
ke​res​nünk: Ge​ni​to Mpe​pe min​den reg​gel hip​no​ti​zál ben​nün​ket. Ele​gen​dő volt az uj​ját meg​bil​leg​tet​ni,
mint egy in​gát a cső​rünk előtt, és rög​tön moz​du​lat​lan​ság​ba der​med​tünk, el​süllyedt kö​rü​löt​tünk a vi​lág.
Ami​kor va​la​me​lyi​künk rá​cso​dál​ko​zott vol​na az élet​re, a gaz​dánk be​nyom​ta a fe​jét a szár​nya alá, ami​-
től újra vissza​süp​pedt az örö​kös fá​sult​ság​ba.

***
Ez az álom a kö​vet​ke​ző éj​sza​ká​kon újra meg újra vissza​tért. Mint​ha va​la​mi​re fi​gyel​mez​tet​ni akart
vol​na. Most már tu​dom, hogy ez a va​la​mi a fé​le​lem volt. És et​től min​den vi​lá​gos​sá vált: Ar​can​jo nem
azért ha​gyott el bú​csú​zás nél​kül, mert szél​hord​ta volt. Ha​nem azért, mert félt. Az az ősi fé​le​lem dol​-
go​zott ben​ne, hogy a tó fel​szí​ne alatt ször​nyek rej​tőz​het​nek. Az a ret​te​net, hogy ár​tat​lan kül​ső meg​je​le​-
né​sem mö​gött egy vad​ál​lat bú​jik meg, amely fel​fal​ja őt. Et​től ijedt meg Ar​can​jo.
Az az igaz​ság, hogy Ar​can​jo nem arra szü​le​tett, hogy bár​ki​vel is meg​ossza az éle​tét. A va​dász nagy​-
sá​gát a ma​gány szol​gál​ja. Ami​kor két​ség​be​esé​sé​nek és el​gyá​vu​lá​sá​nak nin​cse​nek ta​núi. Csak az ál​do​-
za​ta is​me​ri a gyön​ge​sé​ge​it. Ezért is vé​gez a va​dász min​dig si​e​tő​sen a zsák​má​nyá​val.

***
Ti​zen​hat év​vel ez​előtt, ami​kor Ar​can​jo Ba​le​i​ro néz​te, hogy tán​co​lok a fa​lu​ban ren​de​zett ün​nep​sé​-
gen, már ott volt ben​ne a bi​zony​ta​lan​ság. A va​dász meg​ret​tent at​tól, amit a tes​tem mon​dott, meg​ret​tent
at​tól a va​la​ki​től, aki a tes​tem​mel üzent, mi​köz​ben dü​bög​tek a do​bok. Szá​má​ra, aki nem is​mer​te ezt a
nyel​vet, ezek sö​tét erők vol​tak. A go​nosz szel​le​mek be​szél​nek így, sza​vak nél​kül, min​dent a test ér​zé​-
ki​sé​gé​vel mond​va el. Et​től ijedt meg annyi​ra. De nem a go​nosz szel​le​mek moz​gat​ták a tes​tem. Ha​nem
az is​te​nek, akik ben​nünk, nők​ben be​szél​nek és hall​gat​nak. Ar​can​jo ugyan​at​tól ijedt meg, ami​től a töb​bi
fér​fi is. Hogy vissza​tér az az idő, ami​kor mi, nők még is​ten​sé​gek vol​tunk. Ami​kor Ar​can​jo a szel​lő
pu​ha​sá​gá​val át​járt en​gem, ak​kor ezek​nek a lé​nyek​nek az ol​tal​mát és jó​in​du​la​tát ke​res​te ná​lam. De nem
ugyan​azok vol​tak az is​te​ne​ink. Az övéi a köny​vek​ben szunnyad​tak. Az enyé​im fel​ser​ken​tek a ze​né​re. A
va​dász ezt nem ér​tet​te meg. Én nem tán​col​tam. Ha​nem va​la​mi egé​szen mást tet​tem: le​szá​mol​tam az
idő​vel és a bék​lyók​kal, ugyan​úgy, mint a kí​gyó, ami​kor le​ved​li régi bő​rét.

***
Ami most tör​té​nik ve​lem eb​ben a kény​sze​rű be​zárt​ság​ban, az va​la​mi​kor már meg​tör​tént.
Ti​zen​hat év​vel ez​előtt, ami​kor Ar​can​jo Ba​le​i​ro el​ment a fa​lu​ból, csak ül​tem a ve​ran​dán, és néz​tem,
hogy múl​nak a na​pok. Ugyan​úgy be​gu​bóz​tam, ahogy éle​tük egy bi​zo​nyos sza​ka​szá​ban a lep​kék. Egy
se​lyem​gu​bó​ba zár​kóz​tam, az idő​ből font szá​lak fo​na​dé​ká​nak mé​lyé​be, és vár​tam, hogy más alak​ban
szü​les​sek újjá. Ami​kor lát​ták, hogy mi​lyen meg​tör​ten és bá​na​to​san ül​dö​gé​lek a házunk tor​ná​cán, min​-
den​ki azt hit​te, hogy újra meg​bé​nul​tam. De csak kí​vül​ről lát​szott úgy, hogy pusz​ta lé​te​zés​sé vál​to​zott
az éle​tem. Mert tud​tam, hogy Ar​can​jo Ba​le​i​ro sze​rel​me, még ha ő to​va​tűnt is, meg​hoz​za a gyü​möl​csét.
Meg​vár​tam, amíg a ha​sam ki​ke​re​ke​dik, és azon a na​pon, ami​kor be​töl​töt​tem a ti​zen​ha​to​dik éle​té​ve​met,
di​a​dal​ma​san oda​áll​tam az anyám elé:
– Azt hit​te, hogy nem va​gyok nő? Te​gye ide a ke​zét, és ta​pint​sa ki, mit hor​do​zok ma​gam​ban.
Meg​fog​tam vo​na​ko​dó ke​zét, de anyám vissza​kap​ta, még mi​előtt meg​érin​tet​te vol​na a ha​sam.
– Ég​zen​gést hal​lot​tál, és most azt hi​szed, eső lesz, Ma​ri​a​mar? Sok cso​mó hi​ány​zik még az idő
zsi​nór​ján.
– Nem ér​tem, anyám.
Ha​zud​tam. Na​gyon is ér​tet​tem, mire utal. Ku​lu​ma​ni​ban az asszo​nyok a ter​hes​ség min​den hó​nap​já​-
ban cso​mót köt​nek egy zsi​nór​ra, amely nem​ze​dék​ről nem​ze​dék​re ván​do​rol.
– Asszo​nyok va​gyunk – mond​ta. – Arra szü​le​tünk, hogy úrrá le​gyünk a szen​ve​dé​sen.
Töb​bet nem mon​dott, csak rej​tel​me​sen és már-már meg​ve​tő​en mo​soly​gott. Anyám sza​vak nél​kül is
fel​sza​kí​tott egy régi se​bet: med​dő vol​tam, és ter​mé​ket​len​sé​gem​re nem volt gyógy​ír.
– Ne nézz így rám, lá​nyom. Na​gyon jól tu​dod, ki a bű​nös eb​ben.
Nem fért két​ség hoz​zá: az apám​tól ka​pott ve​rés mi​att nem le​het​tem anya. A be​teg​ápo​ló is meg​erő​sí​-
tet​te a rú​gá​sok sú​lyos kö​vet​kez​mé​nye​it.
– Van​nak gyer​me​kek, akik meg​szü​let​nek és meg​hal​nak ben​nünk – je​len​tet​te ki Ha​ni​fa, és ez​zel be​-
fe​jez​te a be​szél​ge​tést.
Van​nak sza​vak, ame​lyek bele van​nak írva a sor​sunk​ba. Mert még az​nap éj​sza​ka li​dérc​nyo​más tör​te
da​ra​bok​ra az ál​mom: a ben​sőm​ben egy hús​evő vad​ál​lat mar​can​gol​ta szét a fi​a​mat. Az én fél​vér kis​de​-
de​met, az én tisz​tá​ta​lan gyer​me​ke​met, aki az or​szág​úton fo​gant, és úgy tűnt a sem​mi​be, mint egy sö​tét​-
ség mé​lyé​be ve​sző álom​kép. Ká​bul​tan éb​red​tem, a le​pe​dőm csu​pa lu​csok volt: vér csor​gott be​lő​lem,
vö​rös​re fes​tet​te a com​bom. Jaj​ve​szé​kel​tem, min​den​nek el​mond​tam az anyá​mat, egy​re csak azt ki​a​bál​-
tam, hogy szül​ni fo​gok. Az ágy​ra ki​öm​lő vér va​ló​ban egy gyer​mek volt, egy élő vér​al​va​dék, egy vér​-
em​ber.
– Ez itt az én fiam, ez a maga uno​ká​ja – ki​ál​tot​tam, és a két ke​zem​ről csö​pö​gött a sűrű vö​rös​ség,
mi​köz​ben be​lép​tem Ha​ni​fa As​su​lua szo​bá​já​ba.

***
Ma már tu​dom: a gyer​mek​ko​rom tör​té​ne​te csak fé​lig igaz. Egy fél​igaz​ság meg​cá​fo​lá​sá​hoz több kell,
mint a tel​jes igaz​ság. Ez a ha​tal​mas igaz​ság, ez az olyan nagy igaz​ság, ame​lyet nem lát​hat​tam át, csak
annyi volt, hogy nem a fi​zi​kai bán​tal​ma​zás​tól vál​tam med​dő​vé. Ezt a meg​sze​lí​dí​tett vál​to​za​tot az
anyám ta​lál​ta ki. Az iga​zi bűn az volt, hogy az apám, Ge​ni​to Mpe​pe meg​ron​tot​ta a lá​nya​it. Elő​ször
Silên​cia ke​rült sor​ra. A nő​vé​rem csend​ben szen​ve​dett, sen​ki​vel nem osz​tot​ta meg ezt a ször​nyű​sé​ges
tit​kot. Amint ki​üt​kö​zött a mel​lem, én let​tem a kö​vet​ke​ző ál​do​zat. Es​te​fe​lé Ge​ni​to a pál​ma​pá​lin​ká​tól, a
lipa-tól tel​je​sen ki​vet​kő​zött ma​gá​ból. Ami​kor már ala​po​san fel​ön​tött a ga​rat​ra, be​jött a szo​bánk​ba, és
el​kez​dő​dött a rém​álom. Az erő​szak pil​la​na​tá​ban tel​je​sen va​ló​szí​nűt​le​nül ki​lép​tem ma​gam​ból, mert
nem vol​tam ké​pes arra, hogy azo​nos le​gyek az​zal a va​la​ki​vel, aki ott fek​szik az apja ve​rej​té​kes tes​te
alatt. Az​u​tán, egy pil​la​nat​tal ké​sőbb va​la​mi kü​lö​nös fo​lya​mat kö​vet​kez​té​ben el is fe​lej​tet​tem, mit él​-
tem át. A meg​le​pő em​lé​ke​zet​ki​esés an​nak volt kö​szön​he​tő, hogy nem akar​tam árva len​ni. Ami meg​tör​-
tént, az mint​ha meg sem tör​tént vol​na: Ge​ni​to Mpe​pe át​lé​pett egy má​sik lé​te​zés​be, én pe​dig egy el​ér​-
he​tet​len, nem lé​te​ző te​remt​ménnyé vál​toz​tam.
Ha​ni​fa As​su​lua, az anyám min​dig úgy tett, mint​ha sem​mi​ről sem tud​na. Mint​ha min​dent csak a
szom​szé​dok ta​lál​tak vol​na ki, akik esze​lő​sen el akar​ták te​rel​ni a fi​gyel​met a sa​ját vét​ke​ik​ről. Ami​kor
az​u​tán a té​nyek sú​lya alatt össze​rop​pant, oda​hí​vott ma​gá​hoz, és re​me​gő han​gon meg​kér​dez​te:
– Igaz ez?
Nem fe​lel​tem, me​re​ven a föld​re bá​mul​tam. A hall​ga​tá​so​mat be​is​me​rés​nek vet​te.
– Át​ko​zott!
Meg sem moz​dul​tam, csak tűr​tem, ahogy rám veti ma​gát, po​foz és rug​dos, el​mond min​den​nek az
anya​nyel​vén. Hab​zó száj​jal, frö​csög​ve azt bi​zony​gat​ta, hogy én va​gyok a bű​nös. Csak​is én. Silên​cia
már ré​gen fi​gyel​mez​tet​te, hogy ki​hí​vó​an vi​sel​ke​dem az em​be​ré​vel. Nem úgy em​le​get​te Ge​ni​to-t, mint
az apá​mat. Ha​nem mint az „em​be​rét”.
– Ki​fe​lé eb​ből a ház​ból! Nem akar​lak töb​bé itt lát​ni!

***
Vé​gül is nem men​tem el. Ép​pen el​len​ke​ző​leg, be​vet​tem ma​gam a fa​lak közé: még soha sen​ki nem
la​kott be ennyi​re egy há​zat. Ha​ni​fa As​su​lua el​hí​vott egy va​rázs​lót, és ez az uwa​vi va​la​mi ke​se​rű
löttyöt ita​tott ve​lem. Egész nap hor​doz​tam ma​gam​mal a kis cse​rép​kan​csót. Más​nap​ra a mé​reg meg​tet​te
a ha​tá​sát. Lé​lek​te​len test​té vál​toz​tam. Vér he​lyett mér​ge​ző ned​vek ke​ring​tek az ere​im​ben.
Az anyám bosszút állt: ko​ráb​ban az én be​teg​sé​gem​mel mé​te​lyez​te meg az ud​va​runk​ban álló fát.
Most vi​szont el​len​ke​ző irány​ban vé​gez​te el a ta​ka​tu​ka-t: a ben​nem lévő élet​erőt vit​te át a fára. A ta​-
ma​rin​dusz egy szem​pil​lan​tás alatt új​já​szü​le​tett: ki​haj​tott és zöld​be bo​rult. Én vi​szont moz​gás​kép​te​len
lénnyé vál​toz​tam. Csak egy ér​zé​kem mű​kö​dött: a hal​lás. Mert újra kör​be​vett a régi, éle​te​met el​kí​sé​rő
ho​mály.
Ha​ni​fa As​su​lua töb​bet sze​re​tett vol​na an​nál, hogy fi​zi​ka​i​lag meg​sem​mi​sít​sen. A ha​lált ke​vés​nek
érez​te. Sze​ret​te vol​na a szü​le​té​se​met is meg nem tör​tént​té ten​ni. A ha​lot​tak nem tűn​nek el nyom​ta​la​nul:
to​vább él​nek, be​szél​nek hoz​zánk ál​munk​ban, nyo​maszt​ják a tu​da​tun​kat. A tel​jes ki​űze​tés​sel sze​re​tett
vol​na bün​tet​ni. Nem Ku​lu​ma​ni​ból akart szám​űz​ni, ha​nem a jó​zan ész​ből és a nyelv​ből. Azt ter​jesz​tet​te
ró​lam, hogy meg​őrül​tem. Az őrü​let a leg​tel​je​sebb el​szi​ge​telt​ség. Mint há​bo​ro​dott lát​ha​tó vol​tam
ugyan, de be vol​tam zár​va ön​ma​gam​ba, sé​rült vol​tam, de nem vol​tak se​be​im, be​teg vol​tam, de nem
vol​tak fáj​dal​ma​im.
Adj​i​ru nagy​apa pró​bált meg​men​te​ni, elő​vet​te a sa​ját mint​e​la-t. De sem​mi nem ért vele. El​hív​ták
Amo​ro​so atyát. De ez al​ka​lom​mal a por​tu​gál szer​ze​tes nem tett cso​dát. Vi​gyék már el a kór​ház​ba,
csak ennyit mon​dott. El​vit​tek Pal​ma-ba, és az ápo​ló szin​te rám sem pil​lant​va meg​ál​la​pí​tot​ta: az ilyen
baj​ra nincs gyógy​szer.
– Ha sze​ren​csé​je van, újra tud majd jár​ni.
Jó ide​ig fe​küd​tem a be​teg​ház​ban, de nem lát​szott sem​mi ja​vu​lás. Az or​vos​tu​do​mány nem tu​dott mit
kez​de​ni ve​lem, ezért vissza​hoz​tak Ku​lu​ma​ni​ba. A pal​ma-i kór​ház​ban csak rosszab​bo​dott az ál​la​po​-
tom, és még in​kább egye​dül ma​rad​tam. Csak ké​sőbb ér​tet​tem meg, mi​ért nem si​et​tek az​zal, hogy
vissza​vi​gye​nek. Adj​i​ru nagy​apa azok​ban a na​pok​ban halt meg. Nem akar​ták, hogy én is ott le​gyek.
Nem azért, hogy meg​kí​mél​je​nek a bú​csú​zás​tól. Ha​nem azért, hogy ez a bú​csú​zás ad​dig tart​son, amíg
élek.
Nagy​apa ha​lá​lá​nak első év​for​du​ló​ján el​vit​tek a sír​já​hoz. Ha​lá​la előtt ha​tá​ro​zot​tan meg​hagy​ta, hogy
én is le​gyek ott a te​me​té​sen. Ak​kor már ott​hon vol​tam, de az ál​la​po​tom nem vál​to​zott. Ilyen​for​mán
sen​ki nem me​rész​ke​dett ki ve​lem az or​szág​út​ra. Ne​hogy ron​tást hoz​zak a jár​mű​re, amin szál​lí​ta​nak.
Úgy dön​töt​tek, hogy csó​na​kon visz​nek le a fo​lyón, egé​szen a szent er​dő​ig, ahol Adj​i​ru és a déd​nagy​-
apa, Mu​a​ri​mi volt el​te​met​ve.
Öl​ben vit​tek a csó​nak​hoz. De a tes​tem meg​si​kam​lott, és be​le​csú​szott a Li​deia vi​zé​be. Azt mond​ják,
hogy el​tűn​tem a fo​lyó mé​lyén, és vég​te​le​nül hosszú ide​ig vol​tam a víz​ben. Ami​kor vég​re ki​emel​tek,
sze​mem​ben az új​szü​löt​tek cso​dál​ko​zó ki​fe​je​zé​se tük​rö​ző​dött. Csak las​san vet​tem tu​do​mást a kö​rü​löt​-
tem lévő vi​lág​ról. Tet​tem né​hány bi​zony​ta​lan lé​pést elő​re-hát​ra, majd meg​ráz​tam ma​gam, mint​ha egy
lát​ha​tat​lan ter​het vet​nék le a vál​lam​ról. Min​den úgy volt, ahogy a ro​ko​nok kó​ru​sa ki​nyi​lat​koz​tat​ta:
– Ma​ri​a​mar vissza​tért! Ma​ri​a​mar vissza​tért!
Cso​dál​ko​zó pil​lan​tá​sok​kal mé​re​get​tek. Én vol​tam a vi​lág​min​den​ség köz​pont​ja. Csend tá​madt, a ro​-
kon​ság fe​szül​ten vár​ta, mi kö​vet​ke​zik.
– Hol van​nak a test​vé​re​im? – szó​lal​tam meg.
Oda​hoz​ták elém Silên​cia-t, a nő​vé​re​met és a két kis ik​ret, Umin​ha-t és Igu​a​li​ta-t. Szót​la​nul meg​csó​-
kol​tam Silên​cia-t, és le​tér​del​tem, hogy meg​néz​zem a hú​ga​i​mat. Alig pár hó​na​po​sak vol​tak. De el​ke​se​-
rí​tő​en öreg​nek lát​szot​tak. Min​dig azt kér​dez​tem ma​gam​tól, van​nak-e gye​re​kek Ku​lu​ma​ni​ban. Le​het-e
gye​rek​nek ne​vez​ni egy olyan em​ber​pa​lán​tát, aki föl​det mű​vel, fát vág, vi​zet hord, és a nap vé​gén már
ját​sza​ni sincs ked​ve?
Apám vá​rat​la​nul meg​tör​te a csön​det, vé​get ve​tett a hosszú​ra nyú​ló ölel​ke​zé​sek​nek, és azt mond​ta:
– Nézzük meg a ten​gert.
– A ten​gert? – cso​dál​ko​zott az anyám.
– Az egész csa​lád megy – je​len​tet​te ki, el​lent​mon​dást nem tűrő han​gon Ge​ni​to Mpe​pe. – Ezt ígér​-
tem a nagy​apá​nak.
Nem akar​tam, hogy el​vi​gye​nek a ten​ger​hez. In​kább az anyám ölé​be kí​ván​koz​tam, hogy el​rin​gas​son,
és újra kis​lány le​hes​sek. Ez volt az egyet​len ten​ger, amely után vá​gya​koz​tam. Ak​kor meg​ér​tet​tem, mi​-
ért be​szélt annyit Amo​ro​so atya a vi​lá​got el​pusz​tí​tó özön​víz​ről. Én is azt sze​ret​tem vol​na, ha egy víz​-
özön el​so​dor​ja ezt a vi​lá​got. Ezt a vi​lá​got, amely Ha​ni​fat arra kény​sze​rí​tet​te, hogy gye​re​ke​ket szül​jön,
de nem hagy​ta, hogy anya le​gyen; amely arra kény​sze​rí​tet​te, hogy férj​hez men​jen, de nem tet​te le​he​tő​-
vé, hogy meg​is​mer​je a sze​rel​met.

***
Az egész csa​lá​dot le​nyű​göz​te a ha​tár​ta​lan óce​án: az örök​ké moz​gó vég​te​len​ség, ez a sem​mi​be ve​sző
szem​ha​tár, amely mint​ha be​lő​lünk szü​le​tett vol​na. A meg​le​pe​tés​től moz​du​lat​lan​ná der​medt test​vé​re​im
szá​já​ra nem jött szó, meg​ba​bo​náz​ta őket ez a tá​gas tér​ség. Csak én in​dul​tam meg a par​ton meg​tö​rő hul​-
lá​mok felé. El​len​áll​ha​tat​la​nul ma​gá​val ra​ga​dott ez a be​lát​ha​tat​lan vég​te​len​ség. Meg​igé​zett a fel​csa​pó
taj​ték, a hul​lám​ta​ré​jok​ról le​sza​ka​dó hab​pa​ma​tok. Ezek a hab​fosz​lá​nyok mint tes​tet​len, szár​nya​sze​gett
fe​hér ma​da​rak té​to​ván fel​röp​pen​tek, és szer​te​szét szó​ród​tak a le​ve​gő​ben. A szám​mal ezer​szer for​mál​-
tam meg és ej​tet​tem ki a „taj​ték” szót. Ha egy na​pon gyer​me​kem lesz, Taj​ték​nak fo​gom ne​vez​ni.
A leg​jobb ne​vet ta​lál​tam meg soha meg nem szü​le​tő gyer​me​kem szá​má​ra. Mert az utó​da​im olya​nok
lesz​nek, mint a hul​lá​mok​ból fel​csa​pó hab, amely sem​mi​vé hull szét. Soha nem lesz​nek gyer​me​ke​im,
soha nem lesz sen​kim, aki​nek én ad​hat​nék ne​vet.
És még​is, va​la​hány​szor el​jön az új​hold, rám tör​nek a gör​csök, és ma​gá​nyo​san va​jú​dok az ágya​mon.
Tu​cat​nyi gyer​me​kem volt, tu​cat​nyi gyer​me​kem volt már: egy asszony sem szült még ennyi fiat. Szá​mo​-
lat​la​nul jöt​tek vi​lág​ra az új​szü​löt​tek, és amint meg​szü​let​tek, el is tűn​tek a sem​mi​be, mint az eget át​sze​-
lő, fel​iz​zó hul​ló​csil​la​gok. Va​ló​szí​nűt​len fi​a​im ele​nyész​tek, de ezek​nek a kép​ze​let​be​li szü​lé​sek​nek va​-
ló​sá​gos gyöt​rel​mei egész éle​te​men ke​resz​tül el​kí​sér​nek.
Anyám, Ha​ni​fa As​su​lua, aki so​kat tud a szen​ve​dés​ről, fi​gyel​mez​te​tett: a fáj​da​lom el​mú​lik, de nem
tű​nik el vég​leg. Mé​lyen be​lénk ivó​dik, be​ágya​zó​dik va​la​ho​vá a tes​tünk​be, egy tó mély​sé​ges mé​lyé​re
me​rül​ve.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(6)
A viszontlátás
Csak ad​dig va​gyok bol​dog, amíg még nem él​tem. Csak ar​ról van​nak em​lé​ke​im, amit ál​mod​-
tam. Ezért írok.
Az író jegy​zet​fü​ze​té​ből el​or​zott gon​do​la​tok

Tan​dit kora reg​gel te​me​tik. Ke​ve​sen van​nak a gyász​szer​tar​tá​son. Azok is fő​leg asszo​nyok. Az elöl​-
já​ró a fe​le​sé​ge kí​sé​re​té​ben je​le​nik meg. Vé​gül is az el​hunyt mind​vé​gig az ő al​kal​ma​zott​juk volt. A
mun​ka​adó tá​vol​ma​ra​dá​sa gya​nús vol​na a fa​lu​be​li​ek sze​mé​ben. A fér​jé​vel el​len​tét​ben Naf​ta​lin​da tel​je​-
sen össze​rop​pant. Ké​szül mon​da​ni va​la​mit. De a sí​rás​tól egy szó sem jön ki a tor​kán. Össze​sze​di ma​-
gát, le​tör​li a könnye​it, és a fel​in​dult​ság ma​gasz​tos pó​zá​ba he​lyez​ke​dik:
– Orosz​lá​nok kö​röz​nek a falu kö​rül, és a fér​fi​ak to​vább​ra is ki​kül​dik az asszo​nya​i​kat a föl​dek​re,
to​vább​ra is ki​kül​dik a le​á​nya​i​kat és a fe​le​sé​gü​ket reg​ge​len​te tű​zi​fá​ért és ví​zért. Mi​kor ta​gad​juk
már meg az en​ge​del​mes​sé​get? Ami​kor már mind oda​ve​szünk?
Azt vár​ja, hogy a töb​bi asszony csat​la​ko​zik lá​zí​tó fel​hí​vá​sá​hoz. De azok csak meg​von​ják a vál​lu​kat,
és egy​más után el​ol​da​log​nak. A nagy​asszony utol​só​nak ma​rad a gyász​szer​tar​tá​son. Ma​gá​ban úgy érzi,
hogy min​den asszony​nál alább való. Én is így ér​zem ma​gam a va​dá​szok kö​zött.

***
A vég​tisz​tes​ség után Flo​rin​do oda​jön hoz​zám, és köz​li ve​lem, hogy más​nap ér​kez​nek a pus​kák.
– Erő​sí​tést kap.
– Nincs rá szük​sé​gem. Csak ma​gam​ban bí​zom. Te​gye fél​re eze​ket a pus​ká​kat egy má​sik al​ka​lom​-
ra. Pél​dá​ul hogy fel​ve​gye a har​cot az orv​va​dá​szok​kal.
– Ma​li​que​to-nak és Ge​ni​to-nak is adok pus​kát, és a maga pa​rancs​nok​sá​ga alá ren​de​lem őket.
– Én nem fo​gok itt pa​ran​csol​gat​ni sen​ki​nek. Ha akar, szer​vez​zen egy má​sik cso​por​tot. De az én
fel​ada​to​mat én egye​dül fo​gom el​vé​gez​ni.
A vita egy​re éle​se​dik. A je​len​lé​vők mor​go​lód​va el​szál​lin​góz​nak. Sem a hely, sem az idő nem al​kal​-
mas a vi​tá​ra. Az elöl​já​ró azon​ban egy​re job​ban be​le​lo​val​ja ma​gát:
– Tud​ja, hogy po​li​ti​ka​i​lag mennyit koc​káz​ta​tok? Hogy mi​lyen so​kat szá​mít ez a va​dá​szat az elő​-
lép​te​té​sem szem​pont​já​ból?Mond​ja meg, mit akar, más mód​sze​re​ket al​kal​maz​zak?
Az író fél​re​von ben​nün​ket. Az​u​tán át​ve​szi a szót:
– Nem ér​tem, Mak​wa​la úr. Mit akar az​zal mon​da​ni, hogy „más mód​sze​rek’?
– Őszin​tén szól​va – fe​le​li a kor​mány​zó –, las​san ké​tel​ked​ni kez​dek ezek​nek az orosz​lá​nok​nak a
lé​te​zé​sé​ben. Mert már nap​pal is meg​je​len​nek a fa​lu​ban, és szin​te em​ber​ként cse​lek​sze​nek...
Az író fel​ne​vet, de Flo​rin​do nem adja fel: ezek az ál​la​tok ke​res​nek va​la​kit, szag​lász​nak az aj​tók kö​-
rül, tud​ják, kit akar​nak meg​öl​ni. Biz​tos, hogy eze​ket az orosz​lá​no​kat va​la​ki ké​szí​tet​te: kü​lön​ben hogy​-
hogy nem eszik meg a csal​étek​nek ki​tett mér​ge​zett húst? És mi​ért szag​gat​ják szét a szá​rad​ni ki​te​re​ge​-
tett ru​hát?
– Biz​tos le​het ab​ban, hogy egyet​len iga​zi orosz​lán sem vi​sel​ke​dik így – fe​je​zi be fel​leng​ző​sen az
elöl​já​ró.

***
Ott​hon va​gyunk, ebé​det ké​szí​tek. Az író a nap​pa​li​ban dol​go​zik. Lá​tom, hogy bele-be​les​an​dít szét​-
szórt pa​pír​ja​im​ba. De már nem ér​de​kel. Én is be​le​ol​va​sok a jegy​zet​fü​ze​te​i​be, sőt oly​kor egy-egy
mon​da​tot el is oro​zok tőle. Ha ké​sőn is, de las​san rá​ér​zek az írás ízé​re. A le​írt szó, kü​lö​nös mó​don,
ugyan​olyan gyö​nyö​rű​sé​get éb​reszt ben​nem, mint a va​dá​szat: az üres pa​pír​lap vég​te​len sok meg​le​pe​tést
és buk​ta​tót tar​to​gat.
Fel​szol​gá​lom Gus​ta​vo-nak az ételt, te​le​töl​töm a po​ha​rát. Az író kez​di ké​nyel​met​le​nül érez​ni ma​gát,
hogy ilyen ki​szol​gá​lás​ban van ré​sze. Evés köz​ben egyi​künk sem szól egy szót sem. Ami​kor végzünk,
be​me​gyek a szo​bám​ba, és ki​jö​vet gyors moz​du​lat​tal a ke​zé​be nyo​mom a pus​kám.
– Mit csi​nál, Ar​can​jo?
– Ma​gá​nak adom. Oda​adom ma​gá​nak a pus​kát.
– Ar​can​jo, az is​ten sze​rel​mé​re, mi a fran​cot kezd​jek én egy ilyen nya​va​lyás fegy​ver​rel?
Fel​eme​lem a ke​zem, nyi​tott te​nye​rem​mel jel​zem, hogy hall​gas​son vé​gig, ne szól​jon köz​be.
– Em​lék​szik, mi tör​tént, ami​kor Ha​ni​fa oda​hí​vott ben​nün​ket ma​gá​hoz? Em​lék​szik, hogy nem tud​-
tam el​süt​ni a pus​kát?
Az író vég​te​le​nül óva​to​san, mint​ha bom​ba vol​na a ke​zé​ben, le​te​szi a pus​kát a föld​re. Ki​vá​rom,
amíg be​fe​je​zi ezt a kö​rül​mé​nyes mű​ve​le​tet, és csak az​u​tán foly​ta​tom:
– Gus​ta​vo, né​hány nap​ja azt akar​ta tud​ni, hogy me​lyik kéz​zel hú​zom meg a ra​vaszt. Hát sem a
jobb, sem a bal ke​zem​mel. Már nem va​gyok ké​pes lőni.
– Nem ér​tem.
– Az uj​ja​im nem en​ge​del​mes​ked​nek, meg​hal​tak. Az az igaz​ság, hogy már nem va​gyok ké​pes va​-
dász​ni.
Jó ma​gas​ra fel​eme​lem a ke​zem, és meg​mu​ta​tom az uj​ja​i​mat, ame​lyek úgy be​gör​bül​tek, mint hol​mi
kam​pók. Az író azt sem tud​ja, mit mond​jon. Olyan őszin​té​nek, olyan meg​tört​nek lát​szom, és ne​he​zé​re
esik el​fo​gad​nia, hogy a ró​lam ki​ala​kí​tott kép így széj​jel​fosz​lik.
– Nin​csen ke​zem – je​len​tem ki re​mény​vesz​tet​ten.
Úgy né​zek a két ke​zem​re, mint​ha soha nem lát​tam vol​na, mint​ha tel​je​sen ide​gen vol​na szá​mom​ra.
Ugyan​úgy, ahogy a fi​vé​rem, Ro​lan​do néz​te a kór​ház​ban hasz​na​ve​he​tet​len tes​tét.
– Ne mond​ja meg sen​ki​nek – ké​rem hal​kan.
– Sen​ki nem fog​ja meg​tud​ni – nyug​tat meg Gus​ta​vo. Az​u​tán meg​kér​de​zi: – De bo​csás​son meg, nem
len​ne jobb még​is el​fo​gad​ni az elöl​já​ró aján​la​tát, hogy Ge​ni​to és Ma​li​que​to a se​gít​sé​gé​re le​gyen a
va​dá​szat​ban?
– Soha.
– Nem ér​tem. Ak​kor ki​fog​ja meg​öl​ni az orosz​lá​no​kat?
– Maga.
– Hogy?
– Maga fog​ja meg​öl​ni őket.
– Maga meg​bo​lon​dult!
– Min​dent el​ren​de​zek, ne ag​gód​jon. A meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban csak meg kell húz​nia a ra​vaszt.
 Azt vár​tam, hogy a jó​em​ber he​ve​seb​ben til​ta​ko​zik, hal​la​ni sem akar róla. De Gus​ta​vo Reg​alo el​-
gon​dol​ko​dik. Le​het, hogy va​la​mi ed​dig el​foj​tott vágy sza​ba​dult föl ben​ne. Megint kéz​be ve​szi a fegy​-
vert, meg​be​csü​li a sú​lyát, és úgy tesz, mint​ha meg​cé​loz​na va​la​mit.
– Gon​dol​ja, hogy el​ta​lál​nám az ál​la​tot? – kér​de​zi.
Új ér​zé​sek kel​nek élet​re az író lel​ké​ben. Csak​nem gyer​me​ki lel​ke​se​dés lát​szik raj​ta. Át​fut a fe​je​-
men: mind​az, amit év​szá​za​do​kon ke​resz​tül olyan gon​do​san fel​épí​tet​tünk, hogy el​tá​vo​lod​junk lé​nyünk
ál​la​ti fe​lé​től, mind​az, amit a nyelv me​ta​fo​rák​kal és eu​fe​miz​mu​sok​kal (a ke​bel, az arc, a csí​pő) bo​rí​tott
be, egy szem​pil​lan​tás alatt fel​fe​di ke​gyet​len és csu​pasz va​ló​ját: a hús, a vér, a csont. Az orosz​lán nem
csak em​be​re​ket fal fel. Ha​nem fel​fal​ja em​be​ri lé​nye​gün​ket is.
– Ésha el​vé​tem? – bi​zony​ta​lan​ko​dik Gus​ta​vo.
– Ne ag​gód​jon emi​att, író úr. Meg​le​het, nem is azért adom oda ma​gá​nak a pus​kát, hogy meg​öl​je
az orosz​lánt. Ha​nem azért, hogy meg​véd​jem ma​ga​mat ön​ma​gam​tól.

***
Re​mé​lem, hogy az író meg​véd. Ha jól lá​tom, már fel​lé​pett va​la​ki​nek a vé​del​mé​ben: el​kül​dött a
köz​pon​ti kor​mány​zat​nak egy be​szá​mo​lót, amely​ben le​ír​ja, hogy Flo​rin​do mi​lyen lagy​ma​ta​gon vi​sel​ke​-
dett Tan​di meg​erő​sza​ko​lá​sá​nak ügyé​ben.
– Be​szélt Naf​ta​lin​da-val? – kér​de​zem.
– Ő maga kér​te, hogy szá​mol​jak be er​ről a bűn​tény​ről. Ha​ni​fa, a ta​ka​rí​tó​nőnk is oda​jött hoz​-
zám: el​mond​ta, hogy a fér​je, Ge​ni​to Mpe​pe ve​zet​te az erő​szak​te​vők cso​port​ját.
– Az után az éj​sza​kai eset után még hisz Ha​ni​fa​nak?
– Maga Ge​ni​to Mpe​pe is be​val​lot​ta, hogy ott volt a mve​ra-nál, és ő ve​zet​te eze​ket a vad​ál​la​to​-
kat.
Eszem​be jut az ál​mom, amely​ben orosz​lá​no​kat lát​tam a temp​lom​ban. És a fü​lem​be cseng Amo​ro​so
atya kü​lö​nös jós​la​ta: Nem azért jöt​tél, hogy orosz​lá​nok​ra va​dássz. Azért jöt​tél, hogy egy em​bert öl​-
jél meg!

***
Tan​di egy​sze​rű te​me​té​si szer​tar​tá​sa, ame​lyen csak né​há​nyan vet​tek részt, job​ban fel​ka​vart, mint
gon​dol​tam vol​na. Nem le​het​tem ott sem az anyám, sem az apám te​me​té​sén. Túl fi​a​tal vol​tam még hoz​-
zá. Nem tu​dom, hogy med​dig túl fi​a​tal va​la​ki ah​hoz, hogy szem​be​sül​jön a ha​lál​lal. Tan​di el​tű​né​se
olyan volt szá​mom​ra, mint​ha ki​sza​kí​tot​tak vol​na be​lő​lem egy da​ra​bot. A ke​zem​ben tar​tot​tam en​nek a
nő​nek egy csont​ját. Tu​dok-e ez​u​tán úgy alud​ni, hogy ne kí​sért​se​nek a szel​le​mek?
A mennye​zet sú​lyo​san rám ne​he​ze​dik, és szo​kat​la​nul édes álom​ba me​rü​lök. Az éb​ren​lét és álom ha​-
tá​rán meg​lá​tom a szo​bá​ban a só​gor​nő​met, aki egy ár​nyék alá​za​tos​sá​gá​val kö​ze​le​dik. Ál​mo​dom, és
nem sze​ret​nék ki​lép​ni eb​ből az álom​ból. Lu​zi​lia elő​tű​nik a köd​ből, Lu​zi​lia be​lép a ház​ba, Lu​zi​lia be​-
oson a há​ló​szo​bám​ba. Szép, il​la​tos és kí​vá​na​tos. Át​öle​li a pus​kát, és tán​col​ni kezd vele. Úgy ci​ró​gat​-
ja a fegy​vert, mint​ha éle​tet le​hel​ne bele. Moz​du​lat​la​nul ülök, és né​zem kí​gyó​zó moz​du​la​ta​it. A nő
meg​si​mo​gat​ja az ar​cát a pus​ka csö​vé​vel, és köz​ben rám néz, a te​kin​te​tét a sze​mem​be fúr​ja.
– Óva​to​san, meg van tölt​ve – fi​gyel​mez​te​tem.
– Tu​dom, azért tán​co​lok vele.
– Nin​csen eh​hez ha​son​ló​an ve​szé​lyes, csak​nem vég​ze​tes tánc – mond​ja az​u​tán az ápo​ló​nő. – Elő​-
ször az élet vesz a kar​ja​i​ba min​ket, de vé​gül a ha​lál​lal tán​co​lunk.
A szá​já​val kör​be​csó​kol​ja a ra​vaszt, majd ké​je​sen rá​ta​pad a pus​ka​cső​re. A sze​mé​vel mind​vé​gig en​-
gem fi​gyel. De ér​zé​ket​len ma​ra​dok, mint​ha ott sem len​nék. Tu​dom, hogy van ide​je a sze​re​lem​nek, és
van ide​je a va​dá​szat​nak. De soha nem esik egy​be. Ha most le​het​ne, meg​tör​ném a régi ha​gyo​mányt: va​-
dá​szat köz​ben nem le​het sze​rel​mes​ked​ni.
– Nem lá​tod, Ar​can​jo? Én va​gyok a sán​ta kí​gyó...
Eb​ben a pil​la​nat​ban rá​döb​be​nek: a nő sze​ret​te vol​na meg​sze​rez​ni a lel​ke​met. Leg​na​gyobb meg​döb​-
be​né​sem​re Lu​zi​lia vet​kőz​ni kezd, las​sú, ké​jes moz​du​la​tok​kal sza​ba​dul meg a ru​há​já​tól. A rá hul​ló
hold​fény​től va​ló​szí​nűt​len​né vá​lik az alak​ja. Kö​ze​lebb lép, meg​for​dul és le​ha​jol, hogy ki​raj​zo​lód​ja​nak
előt​tem tes​té​nek for​mái. A mell​ka​som​ban fel​forr a jég: szer​te​szét hul​lok, fel​tár​va leg​ben​sőbb mé​lye​-
met, a han​gom el​fúl az izzó lo​bo​gás​tól.
– Nem mon​dasz sem​mit, Ar​can​jo, ki​csim? – kér​de​zi a nő.
Túl​sá​go​san so​kat kér tő​lem, meg​bék​lyóz a kí​sér​tés: ha szó​ra nyi​tom a szám, el​szo​rul a tor​kom, ha
meg aka​rom érin​te​ni, nem moz​dul​nak az uj​ja​im. Akár​csak va​dá​szat köz​ben, a sze​re​lem​ben sem le​he​-
tek ura a tes​tem​nek. Csak egy szin​te ért​he​tet​len só​haj​tás​ra te​lik:
– Mit mond​hat​nék?
Hir​te​len elém per​dül. A szá​ja, a foga, a nyel​ve ké​szen áll arra, hogy ki​szív​ja a lel​ke​met. Én pe​dig
az álom mé​lyé​re hull​va vég​ér​vé​nye​sen meg​ha​lok.
Ká​bul​tan éb​re​dek, és ami​kor ki​lé​pek a fo​lyo​só​ra, már fel​szik​ráz​nak a haj​nal első fé​nyei. Szem​be
ta​lá​lom ma​gam az író​val, aki min​den be​ve​ze​tés nél​kül köz​li:
– Most ment el in​nen egy nő.
– Egy nő? Mi​fé​le nő?
– Nem tu​dom, nem is​me​rem őt. Ma​pu​to-ból jött, és ma​gát ke​res​te. Azt mond​ja, Lu​zi​lia-nak hív​-
ják.
– Lu​zi​lia?
Kí​vül​ről ren​dít​he​tet​len, be​lül​ről ki​tör​ni ké​szü​lő tűz​há​nyó va​gyok: vá​rat​la​nul csap​tak le rám, mint
egy les​ben álló ál​lat​ra. Moz​du​lat​lan​nak lát​szom, de be​lül szer​te​len fu​tás​nak ere​dek, mint egy ka​masz,
akit el​ra​gad a kí​sér​tés. Már ér​zem is Lu​zi​lia hoz​zám si​mu​ló tes​tét, meg​ré​sze​gü​lök nyög​de​lé​sé​től és
só​ha​ja​i​tól. Nem​csak az ál​mom be​tel​je​sü​lé​sét haj​szo​lom, ha​nem az el​uta​sí​tás nyo​mán fel​sza​kadt seb
gyó​gyu​lá​sát is.
Lu​zi​lia egy órá​val ké​sőbb vissza​tér. Üd​vöz​lés​kép​pen ar​con csó​kol, szin​te sú​rol​ja a szám. Az ar​cán
nyo​ma sem ma​rad ki​üt​kö​ző szak​ál​lam dur​va hor​zso​lá​sá​nak. Ér​zem, ahogy hoz​zám nyo​mó​dik a mel​le,
mi​köz​ben fu​tó​lag egy​más​hoz si​mu​lunk.
– Tud​tam, hogy el​jössz.
– Ha​zug​ság. Még én ma​gam sem tud​tam.
– Hogy van a bá​tyám?
– Ép​pen emi​att va​gyok itt. A bá​tyád... nem is tu​dom, hogy mond​jam el...
– Meg​halt?
– Nem, még nem.
– Még?
– Ro​lan​do azt sze​ret​né, ha mi​nél ha​ma​rabb vissza​jön​nél Ma​pu​to-ba. Né​hány dol​got el sze​ret​ne
ne​ked mon​da​ni, mi​előtt meg​hal.
– Még egy na​pig itt kell ma​rad​nom. Az​u​tán együtt vissza​me​gyünk.
 – Ak​kor vissza​me​gyek Pal​ma-ba. Ott száll​tam meg egy pan​zi​ó​ban. Hol​nap ta​lál​kozunk.
– Ne menj még, Lu​zi​lia. Meg aka​rom mu​tat​ni ne​ked a fo​lyót. Az​u​tán au​tó​val el​visz​lek Pal​ma-ba.

***
A Li​deia ma​ga​sab​bik part​já​ról csönd​be bur​ko​lóz​va nézzük a fo​lyó​völ​gyet. Az ápo​ló​nő csak az​u​tán
kezd el be​szél​ni, mi​után le​ül​tünk a grá​nit​kö​vek​re:
– Né​hány dol​got el kell mon​da​nom ne​ked. Elő​ször az anyád​dal, a ha​lá​lá​val kap​cso​lat​ban.
– Tu​dom, mi tör​tént. Be​teg volt.
– Az édes​anyád ku​sun​ga​ban​ga-ban halt meg.
– Ez egy be​teg​ség neve?
– Mond​juk azt, igen. Egy olyan be​teg​ség, amely​be azok hal​nak bele, akik nem be​te​gek.
Nem ér​tem. De Lu​zi​lia el​ma​gya​ráz​za: ma​ni​ca nyel​ven a ku​sun​ga​ban​ga azt je​len​ti, ‘kés​sel be​zár​ni’.
Van​nak olyan fér​fi​ak, akik mi​előtt el​men​né​nek messze föld​re dol​goz​ni, tű​vel és cér​ná​val be​varr​ják a
nők va​gi​ná​ját. Et​től na​gyon sok nő​nél fer​tő​zés lép fel. Mar​ti​na Ba​le​i​ro ese​té​ben ez a fer​tő​zés ha​lá​los
volt.
– Ro​lan​do tu​dott er​ről. Ezért ölte meg az ap​ját. Nem vé​let​len bal​eset volt. Bosszút állt az any​ja
ha​lá​lá​ért.

***
A düh majd szét​fe​szí​ti a mel​le​met: a fi​vé​rem meg​öl​te az apá​mat. És úgy is​mé​tel​ge​tem ma​gam​ban
azt „az apám”-at, mint​ha in​kább vol​na az enyém, mint Ro​lan​do-é. De a fel​há​bo​ro​dás ha​ma​ro​san át​ad​-
ja a he​lyét egy má​sik, az irigy​ség​hez ha​son​la​tos ér​zés​nek:
– Mondd csak, Lu​zi​lia, a bá​tyám tud alud​ni?
Ro​lan​do ren​de​sen al​szik, mond​ja a fe​le​sé​ge. Le​he​tek-e kö​zöm​bös ezt hall​va? A bá​tyám el​ju​tott a
tel​jes kí​vül​ál​lás​hoz, amely​re én min​dig csak vá​gya​koz​tam. Iri​gyel​tem Ro​lan​do-tól az őrü​le​tét és nyu​-
godt ál​ma​it. Iri​gyel​tem tőle az asszo​nyát, vi​szon​zott sze​rel​mét, amely​ben ne​kem soha nem volt ré​szem.
El​lé​pek Lu​zi​lia mel​lől, és kö​ze​lebb me​gyek a ré​zsű​höz, hogy job​ban lás​sam a fo​lyó​völ​gyet. Ami​óta
itt va​gyok Ku​lu​ma​ni​ban, a víz szint​je meg​emel​ke​dett. A nap​ke​le​ten ma​ga​so​dó tá​vo​li he​gyek​ben már
biz​tos meg​eredt az eső. A fo​lyó soha nem al​szik. Ennyi​ben ép​pen olyan, mint én.
– Itt, a fo​lyó mel​lett tet​tem a szé​pet egy lány​nak...
Úgy hasz​ná​lom ezt a fosz​la​do​zó em​lé​ket, mint egy fegy​vert, az a kép​te​len vágy moz​gat, hogy fáj​dal​-
mat okoz​zak Lu​zi​lia-nak. Az​tán így foly​ta​tom:
– Volt erre két nő​vér, de nem em​lék​szem sem a ne​vük​re, sem az ar​cuk​ra. Az egyi​kü​ket meg​csó​kol​-
tam. De nem em​lék​szem rá, me​lyi​kü​ket. Ta​lán ha újra lát​hat​nám őket...
– Fér​fi​ak, fér​fi​ak! Egy nő ilyet soha nem fe​lejt el. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ők em​lé​kez​nek rád.
– Be​val​lom, hogy so​kat it​tam előt​te, sőt ki​pró​bál​tam azo​kat a pá​lin​ká​kat is, ami​ket er​re​fe​lé ké​-
szí​te​nek.
– És mit ke​res​tél itt, a vi​lág vé​gén?
– Egy ve​szé​lyes kro​ko​dil​ra va​dász​tam.
– És​meg​öl​ted?
– Ké​tel​kedsz ab​ban, hogy jó va​dász va​gyok?
– Nem min​dig ej​tet​ted el, aki​re va​dász​tál.
 Ezt el​en​ge​dem a fü​lem mel​lett. Úgy te​szek, mint a nagy​macs​kák, ame​lyek mint​ha más​fe​lé fi​gyel​né​-
nek, mi​előtt rá​ve​tik ma​gu​kat az ál​do​za​tuk​ra. Már Lu​zi​lia-hoz is úgy vi​szo​nyu​lok, mint egy va​dász.
– Va​la​mit nem ér​tek. Hogy vagy ké​pes meg​ér​te​ni azt, amit Ro​lan​do mond a maga ku​sza nyel​vén?
Hir​te​len úgy ér​zem, majd​nem olyan bi​zal​mat​lan va​gyok, mint az apám, ami​kor meg​kér​dő​je​lez​te
anyám le​ve​le​i​nek a hű​sé​gét. Is​te​nem, mennyi​re ha​son​lí​tok Hen​ri​que Ba​le​i​ro-ra! Lu​zi​lia-nak fo​gal​ma
sincs róla, mi jár a fe​jem​ben, ami​kor vá​la​szol:
– Ne fe​lejtsd el, hogy ápo​ló​nő va​gyok. És mennyi ide​je gon​dos​ko​dom már róla! Ami​kor hall​ga​-
tom a bá​tyá​dat, olyan, mint​ha a te​nye​ré​nek a vo​na​la​i​ból ol​vas​nék.
És azt se fe​lejt​sem el, hogy Ro​lan​do-nak gya​kor​la​ta volt az írás​ban is. Min​dig ez volt a fegy​ve​re és
a me​ne​dé​ke. Lu​zi​lia a nad​rág​ja zse​bé​ből elő​húz két pa​pír​la​pot. A gyű​röt​teb​bet át​nyújt​ja ne​kem. Ro​-
lan​do egy le​ve​le, meg​is​me​rem az örök jól ne​velt gye​rek be​tű​it. Nem sze​re​tek han​go​san ol​vas​ni. Se​-
bez​he​tő​nek, ne​vet​sé​ges​nek, mez​te​len​nek ér​zem ma​gam. Ezért ma​gam​ban ol​va​som.

Sze​re​tett öcsém!
El​kép​ze​lem, mennyi​re meg​vi​sel az ál​la​po​tom. De hadd mond​jam meg ne​ked, nem szen​ve​dek.
El​len​ke​ző​leg, bol​dog va​gyok, mert töb​bé már nem va​gyok egy a Ba​le​i​ro-k kö​zül. Ugyan​olyan
gyö​nyö​rű​ség​gel hagy​tam el örö​kül ka​pott ne​ve​met, ahogy né​me​lyik öz​vegy ége​ti el a fö​löt​te
zsar​no​kos​ko​dó férj ru​há​it. At​tól a lö​vés​től fog​va nem ér​zek fé​lel​met, nem fé​lek at​tól, aki vol​-
tam. Több bűn​tett nem vár rám. Annyi​ra tisz​ta a lel​kem, mint egy szent​nek. Em​lék​szel, hogy
hí​vott min​ket az édes​anyánk? An​gyal​ká​im, mond​ta ne​künk. Itt, ahol va​gyok, ezen a men​he​lyen
nem kel​le​nek sem dé​mo​nok, se szen​tek. Ele​gek va​gyunk ma​gunk​nak. Igen, én öl​tem meg az
apán​kat. Meg​öl​tem őt, és újra meg​ölöm, va​la​hány​szor újra meg​szü​le​tik. Pa​rancs​nak en​ge​del​-
mes​ke​dem. De nem pa​rancs​sza​vak​kal uta​sí​tot​tak. Csak rá​néz​tem édes​anyám bá​na​tos sze​mé​re.
Ne saj​nálj en​gem, öcsém. Az őrü​let elő​ször csak ali​bi volt szá​mom​ra. Az​u​tán fel​men​tés. Édes​-
anyánk min​dig fi​gyel​mez​te​tett: a go​lyó két irány​ban gyil​kol. Ami​kor meg​öl​tem az öreg Ba​le​i​-
ro-t, ma​ga​mat is meg​gyil​kol​tam. Mi​után édes​anyánk meg​halt, egy​szer azt mond​tad: bár​csak
meg​hal​nék. Most én mon​dom ezt ne​ked. A ha​lál nem jár együtt az el​tá​vo​zás​sal. A ha​lott még
je​len van: az egész múl​tat bir​to​kol​ja. Csak egy mó​don szün​tet​het​jük meg a lé​te​zést: az őrü​let​-
tel. Csak az őrült tá​vo​zik el.

Ezek a so​rok be​iga​zol​ták régi gya​nú​mat: a bá​tyám csak el​ját​szot​ta az őrül​tet. Iga​zá​ból egye​dül én
vol​tam be​teg, gyöt​rel​mes éj​sza​ká​im​mal, ke​ser​ves múl​tam ke​gyet​len em​lé​ke​i​vel.
– Kér​dez​he​tek még va​la​mit? Te és a bá​tyám sze​rel​mes​ked​te​tek egy​szer is?
Lu​zi​lia nem vá​la​szol. Csak szo​mo​rú​an mo​so​lyog. Las​san szét​haj​to​gat​ja a má​sik pa​pír​la​pot, és meg​-
lib​ben​ti a sze​mem előtt.
– Em​lék​szel?
Az én va​la​mi​ko​ri le​ve​lem, az a sze​ren​csét​len fel​tá​rul​ko​zás, amely​ben évek​kel ez​előtt be​val​lot​tam,
hogy sze​rel​mes va​gyok belé. Lu​zi​lia egy szót sem szól, oda​lép hoz​zám, és bá​na​tos mo​so​lya ti​tok​za​to​-
san fel​fény​lik. Meg​csó​kol.
– Men​jünk Ku​lu​ma​ni​ba, men​jünk a szo​bád​ba.
– Nem me​he​tünk. Az író​val egy szo​bá​ban la​kom.
– Men​jünk Pal​ma-ba, ott sen​ki nem za​var.
Be​szál​lunk az au​tó​ba. A keze vissza​fog​ja az in​dí​tó​kulcs felé nyú​ló ka​ro​mat. Azt súg​ja a fü​lem​be:
 – Iga​zad volt, ez az utol​só va​dá​sza​tod. Mert én azért jöt​tem utá​nad...
Csend​ben in​du​lunk, Lu​zi​lia keze még min​dig a ka​ro​mon pi​hen.
– Ma este... – nem foly​tat​ja, ke​re​si a sza​va​kat.
– Igen?
– Ma este fél​ni fo​gok ma​gam​tól.
Né​zem az előt​tünk meg​nyí​ló ho​mo​kos or​szág​utat, ame​lyen töb​bet ka​ny​ar​gunk, mint amennyit me​-
gyünk, és arra gon​do​lok: az élet vá​ra​ko​zás a meg​él​he​tő dol​gok​ra.
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(7)
A kelepce
Légy óva​tos az orosz​lá​nok​kal. De még óva​to​sabb légy az​zal a kecs​ké​vel, ame​lyik az orosz​lá​-
nok bar​lang​já​ban él.
Af​ri​kai köz​mon​dás

At​tól fog​va, hogy meg​ér​ke​zett a va​dász, min​den nap olyan sűrű és még​is olyan üres volt, mint té​len
a fel​hők. Egész idő alatt fo​goly​ként él​tem a sa​ját házunk​ban, és nyo​mon kö​vet​tem a va​dá​szat​ra in​du​ló
ex​pe​dí​ci​ók med​dő ké​szü​lő​dé​sét. Haj​na​lon​ta hal​lot​tam apám dön​gő lép​te​it, és a dzsip ber​re​gé​se oda​-
csalt az ab​lak​hoz, hogy meg​pil​lant​sam Ar​can​jo Ba​le​i​ro-t.
De las​san-las​san szer​te​fosz​lott min​den ér​dek​lő​dé​sem a sze​re​tett fér​fi iránt. Mi​ért nem adta va​la​mi​-
fé​le je​lét an​nak, hogy sze​ret​ne vi​szont​lát​ni? En​nek csak az le​he​tett a ma​gya​rá​za​ta, hogy meg​hal​tam
szá​má​ra. Nem ámít​hat​tam to​vább ma​gam. Et​től a mély​sé​ges csa​ló​dás​tól úrrá lett raj​tam a ki​áb​rán​dult​-
ság. Már nem akar​tam el​szök​ni ott​hon​ról, nem akar​tam ta​lál​koz​ni a va​dásszal. Nem ér​de​kelt töb​bé a
fo​lyó, az uta​zás és az ál​mok.
De Ar​can​jo Ba​le​i​ro nem csak ne​kem oko​zott csa​ló​dást. A falu öre​gei egy​re tü​rel​met​le​neb​bül gyűl​-
tek össze a shi​ta​la-ban, és mint​ha egész Ku​lu​ma​ni össze​es​kü​vés​re ké​szült vol​na. Az elöl​já​ró, Flo​rin​-
do Mak​wa​la meg​je​lent az öre​gek ta​ná​csá​ban. Ilyen​re ed​dig még nem volt pél​da a fa​lu​ban. Mak​wa​la
min​dig el​ha​tá​rol​ta ma​gát et​től az ál​ta​la „ha​gyo​má​nyos”-nak ne​ve​zett vi​lág​tól, ahogy soha nem volt
haj​lan​dó fog​lal​koz​ni a lát​ha​tat​lan dol​gok​kal sem. Ezért min​den​ki cso​dál​ko​zott ezen a kü​lö​nös for​du​la​-
ton.

***
Ma dél​után vá​rat​lan do​log tör​tént. Az elöl​já​ró, Flo​rin​do Mak​wa​la el​lá​to​ga​tott hoz​zánk. Ed​dig nem
volt szo​kás, hogy az elöl​já​rók sa​ját hi​va​ta​lu​kon kí​vül in​téz​zék a ve​ze​tés​sel kap​cso​la​tos ügye​ket. De
most Mak​wa​la se​gít​sé​get kér​ni jött. Az ebéd​lő​be be​zár​kóz​va hosszú ide​ig ta​nács​ko​zik az apám​mal.
Az az ér​zé​sem, hogy ró​lam fo​lyik a szó. A gya​núm be​iga​zo​ló​dik, ami​kor egy idő múl​va azt a za​var​ba
ejtő pa​ran​csot ka​pom:
– Ma este el​mégy az elöl​já​ró​val! – je​len​ti ki Ge​ni​to Mpe​pe.
– De hát nem va​gyok szo​ba​fog​ság​ban? – kér​de​zem.
– Ott fogsz alud​ni a há​zá​ban – hang​sú​lyoz​za kény​sze​re​det​ten az apám.
A lá​to​ga​tó je​len​lé​té​ben tür​tőz​te​tem ma​gam, nem mu​ta​tom, mennyi​re két​ség​be​esett va​gyok. De amint
Flo​rin​do el​megy tő​lünk, ki​tör be​lő​lem a zo​ko​gás:
– Apám, ne te​gye ezt ve​lem. Az is​ten sze​rel​mé​re, nem aka​rok...
– Azt nem te mon​dod meg, hogy mit akarsz.
– De nt​wan​ga, ké​rem, gon​dol​ja meg – szól köz​be az anyám, aki vá​rat​la​nul a vé​del​mem​re kel. – Ez
a Flo​rin​do egy al​jas fé​reg...
 Mpe​pe​re nem hat​nak az ér​vek. Fog​juk be a szán​kat. Tud​tuk-e, hogy az éj​sza​ka csönd​jé​ben össze​es​-
kü​vést szőt​tek el​le​ne? Fel​fog​tuk-e, hogy mennyi​re ma​gá​nyos és véd​te​len volt? Ha most szí​ves​sé​get
tesz az elöl​já​ró​nak, az​zal nagy​sze​rű le​he​tő​sé​get kap arra, hogy vissza​sze​rez​ze a ke​gye​it és a párt​fo​gá​-
sát.
Anyám csend​ben für​dőt ké​szít ne​kem, fel​öl​töz​tet és meg​fé​sül. A nap már le​nyug​vó​ban van, ami​kor
el​kí​sér Flo​rin​do Mak​wa​la há​zá​hoz. Moz​du​lat​la​nul áll az úton, nézi, ahogy be​me​gyek az ud​var​ra, de
még utá​nam szól:
– A ken​dőd, lá​nyom...
Meg​si​mo​gat​ja az ar​com, de csak úgy, mint​ha a ha​ja​mat igaz​gat​ná. Az​u​tán fél​be​sza​kad a moz​du​lat,
és meg​áll a keze. Hosszan néz rám, mi​előtt ki​mon​da​ná:
– Ne ag​gódj, lá​nyom, na​gyon szép vagy.
Az​u​tán meg​in​dul ha​za​fe​lé. Ott ma​ra​dok egye​dül, té​to​ván ál​lok a ka​pu​ban, az elöl​já​ró háza előtt,
ame​lyet elő​sze​re​tet​tel ne​vez re​zi​den​ci​á​nak. De bi​zony​ta​lan​sá​gom nem tart so​ká​ig: az elöl​já​ró a ka​pu​-
ban vár, és be​hív az iro​dá​já​ba. A nagy ke​re​ve​tet azon nyom​ban el​fog​lal​ja, én pe​dig csak né​zem a fa​la​-
kat, ahol rög​tön föl​tű​nik egy ha​tal​mas nap​tár, raj​ta egy kí​nai nő, aki ké​je​sen el​nyú​lik egy autó cso​mag​-
tar​tó​ján.
– Hi​ány​zik az el​nök úr képe, mert az édes​any​ja, Ha​ni​fa ta​ka​rí​tás köz​ben el​tör​te az üve​gét. Most
vá​rom a pénzt, ami​ből új​ra​ke​re​tez​tet​he​tem.
Egyik lá​bam​ról a má​sik​ra ál​lok, mi​köz​ben ő ma​gá​ba ros​kad​va a tér​dé​re hajt​ja a fe​jét.
– Olyan sze​ren​csét​len va​gyok, Ma​ri​a​mar!
Át​fut a fe​je​men, hogy mind​járt el​sír​ja ma​gát.
Anyás​ko​dó moz​du​lás​sal oda​ülök mel​lé, de csak ülök moz​du​lat​la​nul, ahogy il​len​dő az én hely​ze​tem​-
ben.
– Add ide a ke​zed – kér​lel Flo​rin​do.
Eset​le​nül és os​to​bán nyúj​tom felé a ke​zem, fé​lig szét​nyi​tom az uj​ja​i​mat. Így ma​ra​dok egy da​ra​big,
de ő hoz​zám sem ér.
– Tu​dod, mi​ért vagy itt?
Ha​zu​dok, ami​kor a fe​je​met rá​zom, óva​tos ta​ga​dás​sal. Va​la​mi sa​va​nyú szag​tól ki​hagy a lé​leg​ze​tem.
Flo​rin​do Mak​wa​la meg​ra​gad​ja a ke​ze​met, és át​ve​zet a szo​bán, ahogy az öreg há​za​sok te​szik, mi​köz​-
ben a há​ló​szo​bá​ba igye​kez​nek. Vé​gig​von​szol egy sö​tét fo​lyo​són, és a vé​gén nyí​ló ajtó előtt oda​nyom​ja
az ar​cát az enyém​hez. Hir​te​len moz​du​lat​tal el​rán​tom a fe​jem, de ő nem tá​gít, azt su​sog​ja a fü​lem​be:
– Va​la​mi baj van a fe​le​sé​gem​mel, Naf​ta​lin​da-val.
Az​u​tán min​dent rész​le​te​sen el​mond. Egy​ál​ta​lán nem azért va​gyok itt, ami​re elő​ször gon​dol​tam. Va​-
ló​já​ban Flo​rin​do-t egé​szen más ag​gaszt​ja. A fe​le​sé​ge úgy dön​tött, hogy ő lesz a csa​li az orosz​lá​nok​-
nak. A fér​je meg​pró​bál​ta le​be​szél​ni. De hi​á​ba. A nagy​asszony úgy dön​tött, hogy éj​sza​kán​ként mez​te​le​-
nül ki​fek​szik a sza​bad​ba, amíg oda nem csal​ja az orosz​lá​no​kat, hogy fel​fal​ják őt. Sem​mi sem té​rít​he​ti
el a szán​dé​ká​tól. Ha​csak a fér​je nem áll fér​fi​ként a sar​ká​ra, és nem lép fel ha​tá​ro​zot​tan Tan​di ügyé​-
ben, és a töb​bi más ügy​ben.
– Fe​le​sé​gem, én drá​ga kis fe​le​sé​gem...
Naf​ta​lin​da mint​ha meg sem hal​lot​ta vol​na.
Az elöl​já​ró két​ség​be​esett. Min​den​kép​pen le kel​le​ne be​szél​ni Naf​ta​lin​da-t er​ről az ön​gyil​kos terv​-
ről. A nagy​asszony csak olyan va​la​ki​re hall​gat​na, mint én, aki ugyan​olyan ma​gá​nyos, akár​csak ő, és
ugyan​azt a nyel​vet be​szé​li.
 – Biz​tos ben​ne, hogy én va​gyok erre a leg​al​kal​ma​sabb, elöl​já​ró úri Ott​hon még ab​ban is ké​tel​-
ked​nek, hogy em​ber va​gyok...
Az elöl​já​ró meg van róla győ​ződ​ve. Ben​nem és Naf​ta​lin​da-ban na​gyon-na​gyon sok kö​zös van:
ugyan​ab​ban az év​ben szü​let​tünk, mind a ket​ten a Misszi​ó​ban ta​nul​tunk, mind a ket​tőnk​nek az a sor​sa,
hogy ne le​gyen gyer​me​künk, így arra ítél​tet​tünk, hogy soha ne le​gyen asszony be​lő​lünk.
– Menj be ebbe a szo​bá​ba, és be​szélj vele. És még egy do​log, soha ne em​lítsd a régi ne​vét. Mos​-
ta​ná​ban nem sze​re​ti...
Ku​lu​ma​ni​ban az em​be​rek neve az idő​vel és az élet​ko​ruk​kal együtt vál​to​zik. Naf​ta​lin​da első neve,
még ka​ron ülő kis​lány ko​rá​ban, Oce​a​ni​ta volt, annyit sírt. Ha sír​va fa​kadt, az fel​ért egy ten​ger​ár​ral.
Le​hul​ló könnyei óri​á​si víz​to​já​sok​ként puk​kan​tak szét a föl​dön.
A ka​ma​szo​dó kis​lány tes​te egy​re te​re​bé​lye​se​dett. Az ag​gó​dó csa​lád Amo​ro​so atya gond​ja​i​ra bíz​ta
őt: ek​ko​ra test​nek több lé​lek​re van szük​sé​ges. Mi ket​ten a Misszi​ó​ban ta​lál​koz​tunk. Én azért vol​tam
ott, hogy a bé​na​ság​ból ki​gyó​gyul​jak. Ő pe​dig, hogy ve​szít​sen a sú​lyá​ból. Én újra ké​pes vol​tam jár​ni.
Ő vi​szont soha nem tu​dott le​fogy​ni. Bár meg​vál​toz​tat​ta a ne​vét, ugyan​olyan kö​vér ma​radt. Ami​kor a
Misszió ka​pu​já​ban bú​csút vet​tünk egy​más​tól, ak​kor lát​tam elő​ször szo​mo​rú​sá​got a sze​mé​ben, és hal​-
lot​tam ke​se​rű​sé​get a hang​já​ban:
– Ne hívj töb​bet Oce​a​ni​ta-nak. Mos​tan​tól fog​va Naf​ta​lin​da va​gyok.
El​vit​ték őt a vá​ros​ba, és egé​szen ad​dig nem tud​tunk róla, amíg né​hány nap​pal ez​előtt vissza nem
tért a fér​je és az én orosz​lán​va​dá​szom kí​sé​re​té​ben Ku​lu​ma​ni​ba. Az​óta csak tá​vol​ról lát​tam: ami​kor
di​a​dal​ma​san be​tört a fér​fi​ak közé a shi​ta​la-ba. Szá​mom​ra még min​dig Oce​a​ni​ta volt. De a töb​bi​e​ket
nem ér​de​kel​te, mi a neve. Csak egy fe​le​ség volt, bár elég kü​lön​le​ges hely​zet​ben levő fe​le​ség. Ő volt a
nagy​asszony egy olyan fa​lu​ban, amely még soha nem lá​tott nagy​asszonyt.

***
A fő​nök te​re​bé​lyes fe​le​sé​ge meg akart hal​ni. Arra gon​dol​tam, hogy ön​gyil​kos haj​lan​dó​sá​ga pusz​ta
nagy​lel​kű​ség​ből táp​lál​ko​zik. Annyi hús van raj​ta, hogy a vad​ál​la​tok jó idő​re el​len​né​nek vele, és egy
hold​for​du​lón át bé​kén hagy​nák a fa​lut. És meg​le​het az is, hogy a va​dá​szok él​né​nek a le​he​tő​ség​gel, és
csap​dá​ba csal​nák a go​nosz va​da​kat...
Az elöl​já​ró igen óva​to​san meg​nyit​ja az aj​tót, és jelt ad ne​kem, hogy egye​dül men​jek be. Ta​po​ga​tóz​-
va me​gyek a sö​tét​ben egy zi​há​ló lé​leg​zet irá​nyá​ba. A té​res mell​kas​ból olyan bá​gyad​tan száll ki​fe​lé a
le​ve​gő, ahogy a seb​zett ma​da​rak hul​la​nak le a domb​ol​dal​ra.
Las​san-las​san el​iga​zo​dom az ár​nyé​kok kö​zött, és rá​ta​lá​lok a nagy​asszony​ra. Egy vén ka​ros​szék​ben
ül, mint va​la​mi Budd​ha, és az uj​ja​it egy-egy ecet​tel teli po​hár​ba ló​gat​ja.
– Meg aka​rom pu​hí​ta​ni a kör​me​i​met – mond​ja üd​vöz​lés he​lyett.
A hang​ja úgy csi​ko​rog, mint az üve​gen meg​csú​szó kö​röm. Ész​re sem ve​szi, hogy meg​bor​zon​gok. A
te​kin​te​tét me​re​ven a ke​zé​re sze​ge​zi.
– Imá​dom a kör​me​i​met – je​len​ti ki, mi​köz​ben az uj​ja​it fú​vo​gat​ja. – Ez az egyet​len olyan ré​sze a
tes​tem​nek, ame​lyik nem kö​vér.
Az ecet sza​ga va​la​mi meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan ret​te​gést éb​reszt ben​nem, ame​lyet az​óta ér​zek, hogy be​-
lép​tem ebbe a ház​ba. Csap​dát ál​lí​tott ne​kem, gon​do​lom resz​ket​ve. En​gem akar fog​lyul ej​te​ni, nem az
orosz​lánt. A há​zi​gaz​da fe​le​sé​gé​nek ide-oda reb​be​nő te​kin​te​te vé​gül meg​ál​la​po​dik raj​tam.
– Már meg​bo​csá​tot​tam ne​ked, ba​rát​ném.
Hosszú évek után be​vall​ja, hogy min​dig irigy volt rám, a kar​csú​sá​gom​ra, a nagy sze​mem​re. És ez
az irigy​ség az el​vi​sel​he​tet​len​sé​gig fo​ko​zó​dott, va​la​hány​szor a fiúk fel​vet​tek a há​tuk​ra, és ad​dig fu​tot​-
tak ve​lem össze​si​mul​va, amíg egy​más​ba ga​ba​lyo​dó test​tel és ne​ve​tés​sel el nem es​tünk.
– Hogy gyű​löl​te​lek, Ma​ri​a​mar! Hány​szor kér​tem Is​tent, hogy szó​lít​son ma​gá​hoz.
Job​ban hoz​zá​szok​va a fél​ho​mály​hoz, olyan ala​po​san szem​ügy​re ve​szem őt, aho​gyan a mó​lón álló
ra​ko​dó​mun​kás mé​re​ge​ti a bá​lá​kat. A te​kin​te​tem té​to​ván im​bo​lyog, mint a vak em​ber. Né​zem Oce​a​ni​ta-
t, de lát​ni nem lá​tom. Azok a lap​pan​gó kö​nyö​kök, göd​röcs​kék, re​dők és ba​ráz​dák: egy háj​tö​meg. Az​-
tán rá​esz​mé​lek: bosszant​ja, hogy így né​zem. Ami​kor ne​ki​ké​szü​lő​dik, hogy fel​áll​jon, mint​ha egy csil​lag
vál​na ki a vi​lág​min​den​ség​ből.
– Se​gí​tek – tüs​tén​ke​dem.
– Nem kell – uta​sít el ha​tá​ro​zot​tan.
De az​u​tán le​ros​kad, mint​ha ki​sza​lad​na aló​la a lába. Meg​tá​masz​ko​dik raj​tam, ahogy egy hajó si​mul
oda a mó​ló​hoz. Lát​ha​tó​lag gyö​nyö​rű​ség​gel töl​ti el ez a be​vac​ko​ló​dás. Óva​to​san el​to​lom ma​gam​tól, te​-
szek né​hány lé​pést hát​ra​fe​lé, hogy to​vább szem​lél​hes​sem. Ami​kor né​hány nap​pal ko​ráb​ban tá​vol​ból
meg​pil​lan​tot​tam őt, nem al​kot​hat​tam fo​gal​mat a mé​re​te​i​ről. De most itt van tel​jes va​ló​sá​gá​ban: Naf​ta​-
lin​da olyan kö​vér, hogy hi​á​ba áll fel, olyan, mint​ha to​vább​ra is ülne.
Hir​te​len fel​leb​ben​ti a szok​nyá​ját, és lát​ni en​ge​di a sze​mér​mét, én pe​dig ami​lyen gyor​san csak tu​-
dom, el​ka​pom a te​kin​te​tem. De a nagy​asszony úgy áll ott, mint egy kő​szo​bor, sze​mér​met​le​nül elém
tár​va min​de​nét.
– Nézz csak rám! Nézz nyu​god​tan, mind a ket​ten nők va​gyunk. Hát von​zó ez egy fér​fi szá​má​ra?
Hogy kí​ván​hat​na így meg Flo​rin​do, mondd meg ne​kem!
– Ne tedd ezt ve​lem! – fo​gom kö​nyör​gő​re.
– Mit mon​dott ne​ked Flo​rin​do? Azt mond​ta, hogy oda aka​rom dob​ni ma​gam az orosz​lá​nok​nak?
De ar​ról fo​gal​ma sincs, hogy mi​ért. Igen, oda aka​rom dob​ni ma​gam, de nem azért, hogy fel​fal​ja​-
nak, ha​nem hogy ka​ma​tyol​ja​nak ve​lem. Gye​re​ket aka​rok egy orosz​lán​tól.
Egy orosz​lán ké​pes len​ne a leg​mé​lyé​re ha​tol​ni, mint egy bá​nyász. Ezt a gon​do​la​tot dé​del​ge​ti ma​gá​-
ban. Rá​né​zek. Csi​nos arca van és mé​lyen ülő, ál​mo​do​zó sze​me.
– Tu​dod, Ma​ri​a​mar? Min​dig szí​ve​sen em​lék​szem arra az idő​re, ame​lyet ott töl​töt​tünk a Misszi​ó​-
ban. A Misszió több volt, mint egy val​lá​si köz​pont: egy má​sik or​szág volt. Ér​ted? Mi ket​ten mint​ha
kül​föl​dön él​tünk vol​na. A mi bő​rünk vi​lá​go​sabb, mint en​nek az Ar​can​jo-nak.
Se​gí​tek neki, hogy vissza tud​jon ülni a ka​ros​szé​ké​be, és el​mon​dom, hogy itt ma​ra​dok vele éj​sza​ká​-
ra, egy szo​bá​ban le​szünk, mint a Misszi​ó​ban.
– Naf​ta​lin​da?
– Szó​líts csak Oce​a​ni​ta-nak...
– Ide​fek​he​tek ebbe a sa​rok​ba?
– Aho​vá akarsz, de előbb se​gíts ne​kem, hogy ki​me​hes​sek, és meg​te​gyem, ami​ről ál​mo​dok.
– Nem se​gí​tek. Meg​ígér​tem, hogy nem en​ged​lek ki.
– Csak ki​me​gyek és be​jö​vök.
– Men​jünk, de csak egy kis idő​re. És itt ma​ra​dunk a ház mel​lett.
Meg​fog​ja a ke​zem, és ki​ve​zet az elöl​já​ró​ság előt​ti üres tér​ség​re. A fa​lu​ban már min​den​ki al​szik, az
ős​er​dő​ből csak a rozs​dás​nya​kú lap​pan​tyúk bá​na​tos pir​re​gé​se hal​lat​szik. Naf​ta​lin​da el​né​zi a sö​tét há​-
za​kat, és így aba​jog:
– Saj​ná​lom Flo​rin​do-t. Egy bo​hóc. Azt hi​szi, hogy ezek az em​be​rek tisz​te​lik. De sen​ki nem be​csü​-
li sem​mi​re, és nem is sze​re​ti sen​ki.
 Tesz né​hány lé​pést a ker​tet sze​gé​lye​ző bok​rok felé, ki​vá​laszt ma​gá​nak egy vén fa​tör​zset, le​te​lep​szik
rá, és olyan test​tar​tás​ban ül raj​ta, mint​ha imád​koz​na. Naf​ta​lin​da el​szun​dít, én pe​dig kis​sé tá​vo​labb​ról
ébe​ren fi​gye​lek. Las​san-las​san en​gem is el​nyom az álom, míg​nem egy má​sod​perc alatt fe​ne​kes​tül fel​-
for​dul min​den: meg​ziz​zen a fű, tom​pa mor​du​lás hal​lat​szik, és egy árny iram​lik, mint va​la​mi tűz​go​lyó,
Naf​ta​lin​da felé. Vil​la​nás​nyi ide​ig lá​tom, ahogy egy nős​tény orosz​lán rá​ve​ti ma​gát a vas​kos test​re, és
el​vá​laszt​ha​tat​la​nul össze​fo​nó​dik vele vég​ze​tes kör​tán​cuk​ban.
– Se​gít​ség, itt a nős​tény orosz​lán! Se​gít​se​nek!
Ki​ál​toz​va si​e​tek társ​nőm se​gít​sé​gé​re. A nős​tény orosz​lánt meg​le​pi ez a tá​ma​dás. Úgy el​ra​gad az in​-
du​lat, ami​re soha nem gon​dol​tam vol​na ké​pes​nek ma​gam, hogy meg​sok​szo​ro​zó​dó erőm​mel és fel​lé​pé​-
sem​mel vissza​vo​nu​lás​ra kész​te​tem a nős​tény orosz​lánt. Naf​ta​lin​da-nak most le​he​tő​sé​ge nyíl​na a me​-
ne​kü​lés​re. De tu​do​mást sem vesz róla, hogy a se​gít​sé​gé​re si​et​tem, és újra oda​adó​an a vad​ál​lat felé
fut. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban új​ra​kez​dő​dik a hár​mas kör​tánc kör​mök és kar​mok, nyál​ca​fa​tok, böm​bö​lés
és ki​ál​tá​sok ör​vény​lő kör​for​gá​sá​ban. A düh​től meg​sok​szo​ro​zó​dik az erőm, ha​ra​pok, kar​mo​lok, rú​gok.
A meg​le​pett nős​tény orosz​lán meg​ad​ja ma​gát. Egy trón​fosz​tott ki​rály​nő mél​tó​sá​gá​val vissza​vo​nul. El​-
tű​nik az or​szág​út túl​fe​lén tá​ton​gó sö​tét​ség​ben.
Né​hány pil​la​na​tig még ott fek​szem Naf​ta​lin​da tes​tén, ami​kor hir​te​len rám sza​kad az ég​bolt. Ha​tal​-
mas fáj​da​lom ha​sít be​lém, két​ség​be​eset​ten fel​üvöl​tök, ol​dal​ra gör​dü​lök, és ak​kor meg​lá​tom Flo​rin​do-
t, aki egy csa​var​kul​csot emel a feje fölé, hogy ha​lá​los csa​pást mér​jen rám.
– Én va​gyok az! Én, Ma​ri​a​mar!
Ki​ál​tá​sok ha​sí​ta​nak a le​ve​gő​be: Öld meg, Flo​rin​do! Ez a nő maga a nős​tény orosz​lán! Kö​rü​löt​-
tünk ott to​long az egész falu, hogy igaz​sá​got szol​gál​tas​son. Mel​let​tem a vér​ben úszó Naf​ta​lin​da. Fel​-
tér​del, vé​del​me​ző​en szét​tár​ja a két kar​ját, és úgy ri​kolt​ja:
– Sen​ki ne bánt​sa ezt a nőt. Sen​ki!
Flo​rin​do za​var​tan, a csa​var​kul​csot mar​kol​va el​pa​ran​csol​ja on​nan a tö​me​get. Le​tér​del mel​lém, hogy
meg​néz​ze, hogy va​gyok. A hang​ja is tér​det hajt, ami​kor azt mor​mol​ja:
– Ne ha​ra​gudj, Ma​ri​a​mar, a sö​tét​ben nem lát​tam, hogy te vagy az.
Az imént még vissza​hú​zó​dó em​be​rek meg​áll​nak. És hir​te​len az előb​bi szen​ve​déllyel, egy​ként azt
kö​ve​te​lik, hogy azon​nal vé​gez​ze​nek ve​lem. El​kez​dő​dik a dü​hödt le​szá​mo​lás. Fel​idé​ző​dik régi ál​mom:
úgy ha​lok meg, ahogy min​dig is lát​tam az ál​ma​im​ban, egy té​res par​ton el​te​rül​ve, és a fö​löt​tem ke​se​-
lyű​ként le​be​gő szel​lem​ala​kok fal​ják fel a lel​kem. Már nem fáj​nak az ököl​csa​pá​sok, a rú​gá​sok, nem
hal​lom a dü​hödt át​ko​zó​dást, és azt sem ér​zé​ke​lem, hogy a tö​meg szer​te​fröccsen, mint a ten​ger hul​lá​-
mai. Az óri​ás​ként fel​ma​ga​so​dó Flo​rin​do Mak​wa​la böm​bö​lé​se osz​lat​ja szét az eszét vesz​tett so​ka​sá​-
got. In​nen a föld​ről hegy​nek lát​szik, és a sza​va​it mint​ha egy ha​rag​vó is​ten mon​da​ná:
– Tá​gul​ja​tok. Tá​gul​ja​tok, vagy a sa​ját ke​zem​mel vég​zek ve​le​tek.
Naf​ta​lin​da cso​dál​ko​zó sze​me​ket me​reszt a fér​jé​re, mint​ha nem is​mer​ne rá. Az​u​tán fel​sza​ka​dó, nagy
só​haj​jal:
– Vissza​kap​tam, vissza​kap​tam az én em​be​re​met!
Az elöl​já​ró fe​nye​ge​tő szo​bor​ként áll, míg​nem vá​rat​la​nul lö​vé​sek dör​dül​nek. Elő​ször csak a tá​vol​-
ban. Az em​be​rek hosszú per​ce​kig meg​ret​ten​ve és vá​ra​ko​zón, só​bál​vánnyá der​med​ve áll​nak. Az​u​tán
újabb lö​vé​sek dör​dül​nek, már kö​ze​lebb​ről. A bá​mész​ko​dók fut​va in​dul​nak az or​szág​út felé. Nem​so​ká​-
ra iz​ga​tott, de za​va​ros ki​ál​to​zás hal​lat​szik. Meg​ér​ke​zett Ar​can​jo, fut át a fe​je​men. El​jött ér​tem a va​-
dász, hogy meg​ment​sen, vég​re itt áll majd meg​fá​radt szí​vem előtt. Egy​re tisz​táb​ban hal​la​ni, mint ki​a​-
bál​nak:
 – Meg​öl​ték az orosz​lá​no​kat! Meg​öl​ték az orosz​lá​no​kat!
Nagy kín​nal-ke​serv​vel fel​tá​pász​ko​dom, és im​bo​lyog​va meg​in​du​lok az or​szág​út felé. Ott áll ő, a
meg​men​tőm! A vál​lá​ra ve​tett fegy​ver​rel elő​lép a sö​tét​ség​ből, és meg​in​dul fe​lém. De ahogy egy​re job​-
ban ki​raj​zo​ló​dik az alak​ja, lá​tom, hogy nem Ar​can​jo Ba​le​i​ro az. Ha​nem Ma​ni​que​to, a rend​őr. Az ün​-
nep​lő so​ka​ság kö​ze​pén áll​va jobb ke​zé​vel fel​mu​tat​ja a le​te​rí​tett orosz​lán vé​res fü​lét.
– Ezt az orosz​lánt az er​dő​ben öl​tem meg.
– De in​nen a kö​zel​ből hal​lot​tunk lö​vé​se​ket...
– A má​sik, a nős​tény orosz​lán itt vé​gez​te az or​szág​úton.
El​ra​gad​ta​tott ki​ál​tá​sok​kal ün​ne​pük. Arra sen​ki nem fi​gyel, hogy Flo​rin​do egye​dül tá​mo​gat​ja se​be​-
sült fe​le​sé​gét be a ház​ba. Ne​kem vi​szont nincs hová men​nem. Ma​gá​nyo​san sí​rok Ku​lu​ma​ni sö​tét​be bo​-
rult föld​jén.
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(7)
A szent démon
Cson​tok​ból és a Nap​ból, nem pe​dig az élet​ből jön lét​re az Idő. Mert az Élet el​len​té​tes az Idő​-
vel. Nincs mér​té​ke, vég​te​le​nül ki​csiny vég​te​le​nek​ből áll össze.
Az író jegy​zet​fü​ze​té​ből el​or​zott gon​do​la​tok

Lö​vé​se​ket hal​lok az éj​sza​ka kö​ze​pén. A leg​szí​ve​seb​ben út​nak ered​nék in​nen, Pal​ma-ból, meg​in​dul​-
nék az or​szág​úton, hogy ki​de​rít​sem ezek​nek a lö​vé​sek​nek az okát, ame​lyek mint​ha Ku​lu​ma​ni fe​lől jön​-
né​nek. De fo​goly va​gyok, lán​cok köt​nek ide, ahol úgy sze​ret​tem az imént, ahogy még soha nem sze​ret​-
tem. Mel​let​tem szen​de​reg a vi​lág​min​den​ség egyet​len asszo​nya. Lu​zi​lia úgy fek​szik, fé​lig mez​te​le​nül
az ágyon, mint​ha ez a pe​né​szes pan​zió a pa​lo​tá​ja vol​na.

***
– Mennyi​re sze​ret​tem vol​na már fel​éb​red​ni!
Lu​zi​lia úgy nyúj​tóz​ko​dik, mint​ha most szü​let​ne erre a vi​lág​ra. Órák óta csak őt né​zem a pal​ma-i
pan​zió szo​bá​já​nak fél​ho​má​lyá​ban.
– Rég​óta né​zel?
– A vi​lág kez​de​te óta.
– Én pe​dig úgy éb​red​tem, mint​ha a vi​lág kez​de​te óta alud​nék. És te?
– Nem​ré​gen lö​vé​se​ket hal​lot​tam. Ku​lu​ma​ni fe​lől jöt​tek. In​dul​nom kell.
Lu​zi​lia mint​ha meg sem hal​lot​ta vol​na. Olyan las​san öl​töz​kö​dik, aho​gyan csak a bol​dog em​be​rek
ké​pe​sek. Az​u​tán leül, és a pár​nát át​ölel​ve be​szél​ni kezd.
– Az ál​mom​ban meg​je​lent az a bo​lond nő, akit a kór​házunk​ban ápol​tak. Tu​dod, mi volt a má​ni​á​-
ja?
Lep​ké​ket gyűj​tött, le​tép​des​te a szár​nyu​kat, és be​le​tet​te egy üveg​csé​be. Mire kel​lett neki a raj​tuk
lévő hím​por? Meg​töl​töt​te vele a pár​ná​ját. Azt mond​ta, hogy így al​vás köz​ben re​pül.
– Ez a pár​na is tele le​het hím​por​ral.
Az uj​ja​mon már ott hin​tá​zik az in​dí​tó​kulcs. Lu​zi​lia el​ér​ti az üze​ne​tet. Azt mond​ja, hogy men​jek csak
el Ku​lu​ma​ni​ba, de utá​na jöj​jek el érte. Sze​ret​ne még egy ke​ve​set alud​ni, hogy lep​ke​ként újra szárny​ra
kap​has​son.

***
Pal​ma kis te​le​pü​lés. Nem fér el két autó egy​más mel​lett az ut​cá​in. Csak​nem koc​ca​nok a ko​csi​val,
ame​lyik​ben Flo​rin​do Mak​wa​la ül. Le​te​ke​ri az ab​la​kot, és ki sem száll​va a dzsip​ből azt fir​tat​ja, mit
ke​re​sek ott, messze a fa​lu​tól.
– Er​re​fe​lé va​dász​tam. De lö​vé​se​ket hal​lot​tam a falu fe​lől.
– Meg​öl​ték az orosz​lá​no​kat. Az én em​be​re​im öl​ték meg őket.
 – És mit ke​res er​re​fe​lé Ku​lu​ma​ni elöl​já​ró​ja? Nem kel​le​ne együtt ün​ne​pel​nie az em​be​re​i​vel, hű​sé​-
ges né​pé​vel?
– Naf​ta​lin​da meg​se​be​sült, el​hoz​tam a kór​ház​ba. Nem sú​lyo​sak a se​bei, de itt tar​tot​ták.
– Más​va​la​ki is meg​se​be​sült?
– Ge​ni​to meg​halt.
Ge​ni​to ölte meg a nős​tény orosz​lánt, Ma​li​que​to pe​dig a hí​met. Ne​kem, a vi​lág utol​só va​dá​szá​nak
már nem volt más dol​gom, mint az, hogy tu​do​má​sul ve​gyem ezek​nek a bot​csi​nál​ta va​dá​szok​nak a si​ke​-
rét. Ne​kem, Ar​can​jo Ba​le​i​ro​nak, aki sok​kal job​ban ér​tet​tem a pus​ka​go​lyók​hoz, mint az írás​hoz, vé​gül
az ju​tott, hogy meg​ír​jam a be​szá​mo​lót a tör​tén​tek​ről.
Az elöl​já​ró vi​szont nem akar​ja, hogy már​is in​dul​jak a fa​lu​ba. Arra kér, hogy néz​zek be né​hány
perc​re a be​teg​ház​ba. Naf​ta​lin​da na​gyon bol​dog len​ne, ha lát​hat​na. Az​u​tán majd együtt me​gyünk vissza
Ku​lu​ma​ni​ba.

***
A nagy​asszony kü​lön szo​bá​ban fek​szik. A ta​ka​rók gon​do​san be​bur​kol​ják ha​tal​mas tes​tét. Naf​ta​lin​da
vál​lát jó​ko​ra kö​tés bo​rít​ja, de a tes​té​hez ké​pest csak ap​rócs​ka géz​da​rab​nak lát​szik. Az asszony meg​-
fog​ja a ke​zem, és anyai sze​re​tet​tel néz rám:
– Sze​ret​nék kér​ni ma​gá​tól va​la​mit. Vi​gye ma​gá​val Ma​ri​a​mart Ma​pu​to-ba.
– Ma​ri​a​mart?
– Ha​ni​fa leg​ki​sebb lá​nyát. A jövő hé​ten én is oda​me​gyek, és majd a gond​ja​im​ba ve​szem.
– Le​gyen nyu​godt, tel​je​sí​tem a kí​ván​sá​gát.
– Maga jó em​ber, olyan, mint Ra​i​mun​do, a falu vak​ja. Van ma​guk kö​zött va​la​mi ha​son​ló​ság, va​-
la​mi kü​lö​nös egy​be​esés...
– Kü​lö​nös egy​be​esés?
– Ez a vak fel​kel, és erre-arra bo​ly​ong éj​sza​kán​ként, kint al​szik a sza​bad ég alatt, és még soha
nem tá​mad​ták meg az orosz​lá​nok. Tud​ja, mi​ért nem tá​mad​ták meg még soha?
– Csak nem azt akar​ja mon​da​ni, hogy ő az egyi​ke az orosz​lán​em​be​rek​nek?
– Ép​pen el​len​ke​ző​leg. A fa​lu​be​li​ek kö​zül ő az egyet​len, aki​ben csak em​be​ri vo​ná​sok van​nak, aki
tel​je​sen em​ber. Ép​pen úgy, mint maga, va​dász úr...
– És már én is – vág köz​be Mak​wa​la.
– Igen, te is. Újra az én em​be​rem let​tél, az én Flo​rin​do-m – az​u​tán is​mét fe​lém for​dul​va. – Ha lát​-
ta vol​na őt teg​nap éj​sza​ka...
– Men​nem kell, Naf​ta​lin​da asszony – nó​ga​tom fi​no​man.
– Hadd néz​zem meg ma​gam​nak. Bol​dog​nak lá​tom, mint​ha ki​cse​rél​ték vol​na.
– Ma éj​sza​ka jó tár​sa​ság​ban alud​tam.
– Én is. Ma éj​sza​ka hosszú idő óta elő​ször vol​tam bol​dog. Fájt min​de​nem, de jót sze​rel​mes​ked​-
tem, jót alud​tam és szé​pe​ket ál​mod​tam.
Naf​ta​lin​da azt ál​mod​ta, hogy az édes​any​ja újra a kar​já​ban tart​ja és rin​gat​ja. De por​tu​gá​lul éne​kel
neki, ami a való élet​ben soha nem tör​tént meg. Min​den al​ta​tó​dalt shi​ma​kon​de nyel​ven hal​lott.
– Teg​na​pig – mond​ta – az ál​ma​im​ban nem je​len​tek meg az em​lé​ke​im. Ma éj​sza​ka vég​re igen. Ma
éj​sza​ka öle​lő kar​ja​i​ba vett az idő.

***
 Ki​fe​lé jö​vet Flo​rin​do be​je​len​ti, hogy le​mond a tiszt​sé​gé​ről. Vissza​megy ta​nár​nak. Ez nem vá​lasz​tás,
ha​nem vissza​uta​sí​tás.
– A po​li​ti​ka job​ban tet​szik. De Naf​ta​lin​da mel​lett nem megy – kis szü​net után így foly​tat​ja: –
Maga el​ké​szí​ti a be​szá​mo​lót a va​dá​szat​ról, én pe​dig a fel​je​len​tést azok​ról, akik Tan​dit meg​erő​sza​-
kol​ták.
– Me​sél​je el, mi tör​tént Ge​ni​to-val.
A tör​té​net egy​sze​rű, bár rej​té​lyes, mint min​den, ami Ku​lu​ma​ni​ban tör​té​nik. Mi​után meg​öl​te a nős​-
tény orosz​lánt, meg​halt, ott, az or​szág​út szé​lén. A nős​tény orosz​lán ugyan​az volt, aki meg​tá​mad​ta Naf​-
ta​lin​da-t és Ma​ri​a​mart.
– Ge​ni​to vá​rat​la​nul ta​lál​ko​zott az orosz​lán​nal?
Az elöl​já​ró nem tu​dott rész​le​tek​kel szol​gál​ni.
Csak annyit tu​dott, hogy a nyom​ke​re​ső és a nős​tény orosz​lán egy​mást át​ka​rol​va halt meg, mint​ha kö​-
ze​li ro​ko​nok len​né​nek, akik is​me​rik egy​mást.
– Alig tud​tuk el​vá​lasz​ta​ni a két tes​tet. Mint​ha egy for​dí​tott vi​lág​ra​jö​ve​tel lett vol​na. Azt mond​-
ják, hogy az író még sírt is. Fény​ké​pez​ni sem tu​dott.

***
El​kép​ze​lem az írót és a könnye​it. Bi​zo​nyo​san eze​ket a könnye​ket is csak ki​ötöl​te, aho​gyan min​den
le​írt sza​vát. Arra gon​do​lok, hogy szá​má​ra vé​gül is hasz​nos volt ez az uta​zás. Gus​ta​vo Reg​alo leg​-
alább már tud​ja, mi​lyen egy orosz​lán. És még en​nél is job​ban tud​ja, mi​lyen egy em​ber. Soha töb​bé
nem fog​ja fel​ten​ni azt a kér​dést, mi az ér​tel​me a va​dá​szat​nak. Mert nincs rá vá​lasz. A va​dá​szat az ér​-
tel​met meg​ke​rül​ve tör​té​nik meg: szen​ve​dély, eu​fó​ri​kus szé​dü​let.
– Szo​mo​rú, hogy nem maga ölte meg az orosz​lá​no​kat? – sze​ge​zi ne​kem a kér​dést Gus​ta​vo.
– Szo​mo​rú, mi​ért?
– Tu​dom, mit fog vá​la​szol​ni. Hogy maga nem öl, ha​nem va​dá​szik.
Ezt az éj​sza​kát ál​ma​im asszo​nyá​val töl​töt​tem. Mi​ért len​nék szo​mo​rú? Ta​lán azért, mert most már
min​den éj​sza​ká​ra szük​sé​gem vol​na, míg vi​lág a vi​lág. A va​dász olyan va​la​ki, aki meg​szál​lot​tam hisz a
cso​dá​ban. A va​dász a szent dé​mon.
 MARIAMAR ELBESZÉLÉSE
(8)
Vadállat vére, asszony könnyei
Az egy​be​szö​vő​dő pók​há​lók még egy orosz​lánt is ké​pe​sek vissza​fog​ni.
Af​ri​kai köz​mon​dás

Most be​val​lom, amit rög​tön az ele​jén el kel​lett vol​na mon​da​nom: én soha nem szü​let​tem meg. Vagy
még in​kább: hol​tan szü​let​tem. Az anyám még min​dig vár arra, hogy vi​lág​ra jőve föl​sír​jak. Csak az
asszo​nyok tud​ják, hogy a szü​lés pil​la​na​tát mennyi ha​lál és mennyi új​já​szü​le​tés kí​sé​ri. Mert nem két
test vá​lik el egy​más​tól: ha​nem egy test sza​kad ket​té, egy test, amely két éle​tet fog​lalt ma​gá​ban. Nem is
a fi​zi​kai fáj​da​lom​tól szen​ved leg​in​kább a nő ab​ban a pil​la​nat​ban. Ha​nem egy más​faj​ta fáj​da​lom​tól.
Egy da​rab​ja sza​kad ki be​lő​le, kü​lön​vá​lik be​lő​le egy út, amely las​san​ként egy​más után el​emész​ti a
gyer​me​ke​it.
Ezért nincs an​nál na​gyobb fáj​da​lom, mint​ha va​la​ki egy élet​te​len tes​tet hoz vi​lág​ra. Az anyám kar​já​-
ba oda​tet​ték azt az er​nyedt te​rem​tést, és ma​gá​ra hagy​ták a szo​bá​ban. Azt me​sé​lik, el​kez​dett éne​kel​ni,
hogy el​al​tas​son, ugyan​azt az al​ta​tó​dalt dú​dol​ta, ame​lyet az elő​ző gyer​me​kei szü​le​té​se után. Órák múl​-
va az apám ke​zé​be vet​te súly​ta​lan tes​te​met, és azt mond​ta:
– A fo​lyó part​ján te​met​jük el.
A víz​par​ton te​me​tik el azo​kat, akik​nek nincs ne​vük. Ott hagy​tak, hogy min​dig em​lé​kez​zem arra, soha
nem szü​let​tem meg. A nyir​kos föld ugyan​olyan ked​ve​sen ölelt ma​gá​ba, ahogy anyám ölelt el​gyen​gült
kar​ja​i​val. Őr​zöm en​nek a sö​tét öl​nek az em​lé​két, és be​val​lom, hogy ugyan​úgy vá​gya​ko​zom utá​na,
ahogy egy tá​vo​li nagy​anya után.
Más​nap vi​szont lát​ták, hogy a sí​rom he​lyén meg​moz​dult a fölt. Egy föld alatt élő ál​lat ko​tort ta​lán a
föl​di ma​rad​vá​nya​im kö​zött? Apám fog​ta a bo​zót​vá​gó kést, hogy az​zal vé​de​kez​zen a föld​ből ki​bú​jó
lény el​len. De nem kel​lett hasz​nál​nia a fegy​ve​rét. Egy apró láb bújt elő a ho​mok​ból, és úgy moz​gott
erre-arra, mint egy el​sza​ba​dult vi​tor​la​rúd. Az​u​tán meg​je​lent a törzs, a váll, a fej. Meg​szü​let​tem.
Ugyan​olyan gör​csös re​me​gés​sel, ugyan​olyan re​mény​te​len si​val​ko​dás​sal, mint min​den új​szü​lött. Ab​ból
az anya​méh​ből szü​let​tem meg, amely​ből a kö​vek, a he​gyek és a fo​lyók.
Azt me​sé​lik, hogy az anyám ab​ban a pil​la​nat​ban olyan öreg lett, ami​lyen öreg csak le​he​tett. Az öre​-
gek​re már csak a ba​jok vár​nak. Ab​ban a pil​la​nat​ban Ha​ni​fa As​su​lua maga volt a meg​tes​te​sült be​teg​-
ség. Az apám el​néz​te anyám gond​ter​helt ar​cát, és meg​kér​dez​te:
– Egy va​kon​dot szül​tél ne​kem?
Ab​ban a pil​la​nat​ban kü​lö​nös fény öm​lött szét apró ar​co​mon. Lát​ni le​he​tett mé​lyen ülő sze​me​i​met,
ame​lyek olyan mé​lyek vol​tak, mint a fo​lyó vize. Akik ott vol​tak, csak néz​ték az ar​co​mat, de nem bír​ták
el​vi​sel​ni a sze​mem​ben égő tü​zet. Az öre​gem ijed​ten ha​bo​gott:
– A sze​mei, ezek a sze​mek...
Min​den​ki​ben fel​tá​madt a két​ség: ta​lán nem is va​gyok em​be​ri lény. De szól​ni sen​ki nem mert. Az
anyám nem​so​ká​ra fel​fi​gyelt rá: vi​lá​gos szí​nű sze​mem​ben egy má​sik, tá​vo​li lé​lek tük​rö​ző​dik. Ma​gá​ban
sír​do​gál​va kér​dez​te, mi​ért ilyen sár​ga, szin​te nap​fény​ra​gyo​gá​sú a sze​mem. Volt-e va​la​ha ilyen sze​me
fe​ke​te bőrű em​ber​nek? Ta​lán azért töl​ti meg ennyi fény a sze​mem, mert annyit me​reszt​get​tem őket a
föld alat​ti sö​tét​ben.
Úgy mond​ják, a ho​mály a hol​tak bi​ro​dal​ma. Ez nem igaz. Aho​gyan a fényt, úgy a sö​tét​sé​get is csak
az élők lát​hat​ják. A hol​tak la​kó​he​lye a szür​kü​let, a nap​pal és az éj​sza​ka át​me​ne​te, ahol az idő ön​ma​gá​-
ba csa​va​ro​dik.
Aki a sö​tét​ség​ben él, fé​nye​ket ta​lál ki ma​gá​nak. Ezek a fé​nyek em​be​ri lé​nyek, az idő​nél is ré​geb​bi
han​gok. Az én fé​nyem​nek neve is volt: Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro. A nagy​apám meg​ta​ní​tott arra, hogy ne fél​-
jek a sö​tét​ség​től. Mert ott rá​ta​lá​lok éj​sza​kai lel​kem​re. Va​ló​já​ban a sö​tét​ség fed​te fel előt​tem, hogy
ere​de​ti​leg mi va​gyok: egy nős​tény orosz​lán. Igen, ez va​gyok: egy em​be​ri test​be zárt nős​tény orosz​lán.
Em​be​ri ala​kom volt, de az éle​tem so​rán las​san át​vál​toz​tam: a lá​bam manccsá, a kör​möm ka​rom​má, a
ha​jam sö​rénnyé, az ál​lam pe​dig áll​ka​poccsá ala​kult át. Egé​szen idá​ig el​tar​tott ez a vál​to​zás. Meg​tör​-
tén​he​tett vol​na gyor​sab​ban is. De kö​tőd​tem az ere​de​tem​hez. Volt anyám, aki csak ne​kem éne​kelt. En​-
nek az al​ta​tó​dal​nak az ár​nyé​ká​ban telt a gyer​mek​ko​rom, és emi​att várt a ben​nem levő vad​ál​lat.
De las​san​ként va​la​mi meg​vál​to​zott a csa​lá​dunk​ban. Ahogy a nős​tény orosz​lá​nok​kal tör​té​nik, en​gem
is sor​som​ra hagy​tak. Ha​ni​fa As​su​lua fo​ko​za​to​san ma​gam​ra ha​gyott, bűn​te​le​nül, vi​gasz​ta​ló sza​vak nél​-
kül. Mint​ha meg​ér​tet​te vol​na, hogy csak vé​let​le​nül ke​rül​tem a mé​hé​be és az éle​té​be.

***
Mi​után meg​vív​tam a nős​tény orosz​lán​nal, meg​in​du​lok ha​za​fe​lé, a há​tam fáj, a ka​rom csu​pa seb.
Nem mu​tat​ko​zom anyám előtt. Úgy​sem vár​hat​nék tőle se​gít​sé​get. Csak sa​ját ma​gam​ban lel​he​tek me​ne​-
dék​re. Mint a se​be​sült vad​ál​la​tok, mag​za​ti póz​ba göm​bö​lyö​döm. Ami​kor már az álom és az éb​ren​lét
ha​tá​rán já​rok, meg​je​le​nik előt​tem Adj​i​ru nagy​apa. Nem lá​to​más. Ha​nem ő az, a maga va​ló​já​ban. A
ve​ran​dán ül egy gyé​kény​sző​nye​gen. Va​la​mi​kor ez volt a tró​nu​sa.
– Nem akar bel​jebb ke​rül​ni? – kér​de​zem.
– Itt a ve​ran​dán szo​kás vá​ra​koz​ni – fe​le​li.
Meg aka​rom fog​ni a ke​zét, de el​húz​za. Van már más kéz, amely​re tá​masz​kod​hat, mond​ja. Arra kér,
hogy hall​gas​sam meg. Meg kell tud​nom az igaz​sá​got a lé​te​zé​sem​ről. Mély lé​leg​ze​tet vesz, mint​ha tud​-
ná, hogy csak egy per​ce van, és utá​na se​be​sen be​szél​ni kezd. Ezek Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro sza​vai:

Ta​lán azt gon​do​lod, ki​su​no​kám, hogy nem vagy em​be​ri lény. Lá​to​má​sa​id van​nak, foly​to​no​san
rém​ál​mok gyö​tör​nek. De ne adj hi​telt ezek​nek a han​gok​nak. Az élet vet​kőz​te​tett ki em​be​ri mi​vol​-
tod​ból: min​dig úgy ke​zel​tek, mint va​la​mi ál​la​tot, ezért gon​do​lod úgy, hogy vad​ál​lat vagy. Pe​dig
te nő vagy, Ma​ri​a​mar. Nő, tes​tes​tül-lel​kes​tül. Sőt en​nél is több: anya is le​hetsz, Ma​ri​a​mar. Én
ta​lál​tam ki, hogy ter​mé​ket​len, med​dő nő vagy. Azért ta​lál​tam ki ezt a ha​zug​sá​got, hogy Ku​lu​ma​-
ni egyet​len fér​fi​ja se ér​dek​lőd​jön irán​tad. Ha​ja​don​ként me​hetsz el in​nen, és új gyö​ke​re​ket
ereszt​hetsz va​la​hol a tá​vol​ban, gye​re​ked le​het va​la​ki​től, aki mint nőre te​kint rád. Ezt az em​bert
már meg​ta​lál​tad. Ez az em​ber vissza​jött ér​ted. Én ma​gam hív​tam vissza őt Ku​lu​ma​ni​ba.
Hogy hív​tam vissza? Hát hogy le​het egy va​dászt hív​ni? Orosz​lá​no​kat ké​szí​tet​tem, és ezek​nek
az orosz​lá​nok​nak a híre be​jár​ta az egész or​szá​got. Ez az én tit​kom: nem ál​ar​co​kat fa​ra​gok,
ahogy min​den​ki hi​szi ró​lam. Orosz​lá​no​kat ké​szí​tek. Nem azért, mert va​rázs​ló va​gyok, ha​nem
mert az​óta, hogy meg​hal​tam, egy va​gyok az is​te​nek kö​zül. Ezért is is​me​rem a múlt ha​zug​sá​ga​it
és a jövő áb​ránd​ké​pe​it. Ki​su​no​kám, le​gyél újra az én Ma​ri​a​mar Mpe​pem. Tá​vol Ku​lu​ma​ni​tól,
tá​vol a múlt​tól, tá​vol a fé​le​lem​től. Tá​vol sa​ját ma​gad​tól.
 Le​hunyt szem​mel hall​ga​tom Adj​i​ru hosszú​ra nyú​ló el​be​szé​lé​sét, és meg​ér​tem, mi a szán​dé​ka vele.
Nem akar​ja el​ve​szí​te​ni a tár​sa​sá​go​mat. Az egyet​len is​ten​nek, aki meg​ma​radt ne​kem, na​gyobb szük​sé​-
ge van rám, mint ne​kem őrá. Ezért ál​lít​ja ilyen ha​tá​ro​zot​tan, hogy min​den a leg​na​gyobb rend​ben van
ve​lem. Va​la​mi​kor em​be​ri lény vol​tam, em​be​ri lé​nyek gyer​me​ke. Csak a gyer​mek​ko​rom​ban el​szen​ve​-
dett bán​tal​ma​zá​sok mi​att let​tem ilyen ma​gá​nyos és vissza​hú​zó​dó.
Újra ki​nyi​tom a sze​mem, hogy meg​győ​ződ​jek róla, Adj​i​ru már nincs itt. Mé​lyen be​szí​vom a le​ve​-
gőt, és hall​ga​tom a ben​sőm​ben meg​szó​la​ló má​sik han​got. Ez a hang is be​töl​ti a fe​je​met: nincs Adj​i​ru,
nin​cse​nek össze​esz​ká​bált orosz​lá​nok, nin​cse​nek is​te​nek, ame​lyek meg​vál​toz​tat​ják a múl​tat. Az igaz​ság
egé​szen más: nem az élet ala​kí​tott ilyen​né. A szü​le​té​sem​től fog​va nem vol​tam nő. Csak azért jöt​tem az
em​be​rek vi​lá​gá​ba, hogy könnyű pré​dá​juk le​gyek. Nem vé​let​le​nül bé​nult meg a lá​bam. A ben​nem élő
ál​lat kí​ván​ta úgy, hogy meg​vál​toz​zon a tar​tá​som, mint​ha négy lá​bam len​ne, és kö​ze​lebb le​gyek a föld​-
höz, a sza​gok​hoz. Nem vé​let​len az sem, hogy med​dő va​gyok. A mé​hem más anyag​ból van, vál​tott gye​-
rek va​gyok.

***
Adj​i​ru em​lék​ké​pe már el​hal​vá​nyult, ami​kor haj​nal​ban meg​pil​lan​tom a ha​lott nős​tény orosz​lánt. A
Pal​ma-ba ve​ze​tő or​szág​út mel​lett, az út​szé​li vö​rös ho​mok​ban úgy fek​szik a nős​tény orosz​lán, mint​ha
csak pi​hen​ne. Ugyan​az, ame​lyik meg​tá​mad​ta Naf​ta​lin​da-t, ugyan​az, ame​lyik​kel én is bir​kóz​tam. Ha a
la​poc​ká​ja alatt nem len​ne az a vé​res folt, sen​ki nem mon​da​ná, hogy ha​lott. Ott áll mel​let​te Ma​li​que​to,
a rend​őr, és őrzi a va​dász​zsák​mányt. Hogy a va​rázs​lók el ne vi​hes​sék a hú​sát. Csak a va​rázs​lók, a hi​é​-
nák és a ke​se​lyűk esz​nek orosz​lán​húst. A kí​ván​csis​ko​dók már szét​szé​led​tek, csak Ma​li​que​to áll őrt az
ál​lat föl​di ma​rad​vá​nyai mel​lett.
Ügyet sem ve​tek a rend​őr​re, le​te​lep​szem szem​ben a vad​ál​lat​tal. Né​zem nyit​va ma​radt sze​mét, ki​ló​-
gó nyel​vét, olyan, mint​ha csak szom​jas és fá​radt vol​na. Le​ve​tem a ru​há​i​mat, és mez​te​le​nül el​nyú​lok a
nős​tény orosz​lán mel​lett, fe​je​met a moz​du​lat​lan test​re fek​te​tem. Ta​lán még meg​hal​lom, hogy do​bog a
szí​ve. De már késő: csak a sa​ját szív​dob​ba​ná​sa​i​mat hal​lom.
Ma​li​que​to gya​nak​vó​an, cso​dál​koz​va néz rám. Az​u​tán megint a föl​det nézi, és meg​jegy​zi:
– Még csak most vit​ték el in​nen az apád holt​tes​tét.
– Az apá​mét?
– Igen. Ge​ni​to Mpe​pe meg​halt. A nős​tény orosz​lán meg​öl​te. Nem tud​tad?
Nem szó​lok sem​mit. Nem iga​zán tu​dom, mit is ér​zek. Ta​lán nem ér​zek sem​mit. Ta​lán ez a ha​lál már
na​gyon ré​gen meg​tör​tént ben​nem.
– Na​gyon kü​lö​nös az egész – foly​tat​ja a rend​őr. – Az apád mint​ha nem érez​te vol​na a ve​szélyt.
Fegy​ver nél​kül kö​ze​le​dett az orosz​lán​hoz, azt mond​ják, még be​szélt is vele.
Ge​ni​to be​szélt az orosz​lán​nal? Va​la​mi hi​bá​dzott eb​ben az el​be​szé​lés​ben. De már jó ide​je fel​hagy​-
tam az​zal, hogy meg​pró​bál​jam meg​ta​lál​ni az igaz​sá​got ezen a vi​lá​gon. Mon​da​ni ké​szü​lök va​la​mit. De
csak va​la​mi re​kedt és ért​he​tet​len hang tör föl a tor​ko​mon. Ma​li​que​to ijed​ten kér​de​zi:
– Mit mon​dasz?
Nem mond​tam sem​mit. Ami​kor azon​ban meg aka​rom is​mé​tel​ni, ért​he​tőb​ben, ak​kor rá​döb​be​nek:
megint nem tu​dok be​szél​ni. De most más a hely​zet: töb​bé egy szót sem tu​dok ki​mon​da​ni. Ezek az utol​-
só sza​va​im, ezek az utol​só pa​pír​la​pok. Le​írom ál​la​ti vér​rel és asszo​nyi könnyek​kel: én öl​tem meg
eze​ket az asszo​nyo​kat, egyi​ket a má​sik után. Én va​gyok a bosszú​ra éhes nős​tény orosz​lán. Szü​net nél​-
kül, és fá​rad​ha​tat​la​nul dol​go​zom az es​küm be​tel​je​sí​té​sén: pusz​tí​tom a még meg​ma​radt nő​ket, mind​ad​-
dig, amíg csak fér​fi​ak ma​rad​nak ezen a meg​fá​radt vi​lá​gon, amely ma​gá​nyos ma​csók pusz​ta​sá​gá​vá vá​-
lik. Nők és gyer​me​kek nél​kül el​enyé​szik az em​be​ri faj.
A jövő az én sze​mem​ben olyan, mint a tűz​ben el​ham​va​dó gyu​fa. Az ég is kö​ve​ti az em​be​ri​ség sor​-
sát: ugyan​olyan ter​mé​ket​len​né sor​vad, mint ami​lyen én va​gyok. Egy fo​lyó part​ján sem te​me​tik töb​bé el
a meg​halt gyer​me​kek tes​tét. Mert nem szü​le​tik több kis​gye​rek. Amíg az is​te​nek egy​től egyig át nem
vál​toz​nak nők​ké, ad​dig nem szü​le​tik sen​ki erre a vi​lág​ra.
Ma este csat​la​ko​zom az orosz​lá​nok​hoz. És at​tól fog​va a fal​vak be​le​re​meg​nek re​kedt üvöl​té​sem​be,
és a ret​te​gő bag​lyok​ból nap​pa​li ma​da​rak lesz​nek.
Ez a jós​lat a Ku​lu​ma​ni​ban élő​ket meg​erő​sí​ti ab​ban a hi​tük​ben, hogy bo​lond va​gyok. Ezt pe​dig an​-
nak kö​szön​he​tem, hogy na​gyon el​tá​vo​lod​tam azok​tól az is​te​ne​ink​től, akik fel​hő​ket hoz​nak, és eső​jük​-
kel áz​tat​ják a föl​det. Azért ha​gyott cser​ben a jó​zan ész, mert há​tat for​dí​tot​tam a ha​gyo​má​nyok​nak és
azok​nak az ősök​nek, akik a fa​lunk nyu​gal​má​nak őr​zői. De én csak a vég​zet​nek en​ge​del​mes​ke​dem:
egye​sü​lök a má​sik lel​kem​mel. Soha töb​bé nem ér​zem majd úgy a bűn sú​lyát, mint ami​kor elő​ször öl​-
tem. Ak​ko​ri​ban még túl sok em​be​ri vo​nás volt ben​nem. Szen​ved​tem at​tól az em​be​ri fo​gya​té​kos​ság​tól,
amit lel​ki​is​me​ret​nek hív​nak. De most már nem ér​zek lel​ki​fur​da​lást. Mert va​ló​já​ban nem is öl​tem meg
sen​kit. Ezek az asszo​nyok már mind ha​lot​tak vol​tak. Nem be​szél​tek, nem gon​dol​kod​tak, nem sze​ret​tek,
nem ál​mod​tak. Mi​nek is él​tek, ha nem le​het​tek bol​do​gok.
Ezért is öl​tem meg, évek​kel ez​előtt, a hú​ga​i​mat. Én foj​tot​tam meg a kis ik​re​ket. Min​den​ki úgy gon​-
dol​ta, hogy bal​eset volt, de iga​zá​ból én ron​gál​tam meg a csó​na​kot, ame​lyet az​u​tán el​ra​gad​tak a ten​ger
hul​lá​mai. Jobb volt így a lá​nyok​nak, hogy nem kel​lett fel​nő​ni​ük. Mert csak fáj​da​lom, vér és könny lett
vol​na az osz​tály​ré​szük. Egé​szen ad​dig, amíg egy na​pon tér​den áll​va ri​mán​kod​nak majd a kín​zó​juk​hoz
bo​csá​nat​ért.
Ahogy én tet​tem ezek​ben az évek​ben Ge​ni​to Mpep​evel.
Én ve​zet​tem a ha​lál​ba Silên​cia-t azon a vég​ze​tes haj​na​lon. A nő​vé​rem volt, a ba​rát​nőm. Még több
is en​nél, a lé​nyem má​sik fele. De a fél​té​keny​sé​gén nem tu​dott fe​lül​emel​ked​ni. Silên​cia min​dig sze​re​-
tett vol​na a he​lyem​ben len​ni, meg​él​ni azt, amit én meg​él​tem, sze​ret​ni azt, akit én sze​ret​tem. A nő​vé​rem
min​dig el​vet​te az ál​ma​i​mat. Ahogy a Ba​le​i​ro nevű va​dásszal is tör​tént. Meg is bán​tam, amint el​mond​-
tam neki, hogy ta​lál​koz​tam ez​zel az ide​gen​nel. Mert meg​vá​dolt, hogy el​fer​dí​tem a tör​tén​te​ket, ho​lott
mind​ez őve​le esett meg. Mar​dos​ta a fél​té​keny​ség. Mert nem volt elég lel​ki​ere​je ah​hoz, hogy ki​mó​dol​-
jon ma​gá​nak egy má​sik éle​tet. A fé​le​lem vit​te ha​lál​ba. Ezért ami​kor vé​get ért az éle​te, már rég ha​lott
volt.

***
Be​vé​gez​tem. Min​den vég egy​ben kez​det is, szok​ta volt mon​da​ni Adj​i​ru Ka​pi​ta​mo​ro. De ez nem
olyan vég. Ez a tel​jes össze​om​lás, ami​kor az ég le​sza​kad a föld​re. Csak egy kí​ván​sá​gom nem tel​je​-
sült: nem lát​tam meg még egy​szer a ten​gert. Ta​lán ezért is lá​tom újra ezt az álom​bé​lit, ami​kor utol​só
em​be​ri ál​mom​ba szen​de​re​dem. A ten​ger ki​csap a part​ra, taj​ték​ma​da​rak száll​nak a le​ve​gő​ben, és a víz​-
be​fúl​tak ál​má​ból fel​ser​ke​nő Ar​can​jo Ba​le​i​ro most messzi​re visz Ku​lu​ma​ni​tól, el​visz arra a hely​re,
ahol az ál​mok lak​nak és a tá​vo​li utak fo​gan​nak.40246336
 A VADÁSZ NAPLÓJA
(8)
Virágok az élőknek
Ha​tal​mas szár​nyé​ko​kat jár​tam vé​gig. De ár​nyé​kot nem ta​lál​tam, csak a sza​vak​ban.
Az író jegy​zet​fü​ze​té​ből

Flo​rin​do Mak​wa​la úgy ve​zet el a ha​lott orosz​lán​hoz, mint​ha a tu​laj​don meg​szé​gye​nü​lé​sem​hez ten​-
nénk ki​rán​du​lást. Nem ej​tet​tem el egy orosz​lánt sem. A fi​vé​rem, Ro​lan​do meg​nyu​god​hat: nem ez volt
az utol​só va​dá​sza​tom. Még csak va​dá​szat sem volt. Az anyám pe​dig, bár​hol is van, büsz​ke le​het a jós​-
la​tá​ra: én és a va​dá​szat kü​lön uta​kon já​runk.

***
Út​köz​ben be​ug​runk Gus​ta​vo Reg​alo-ért. Ha​tal​mas pa​pír​ha​lom kö​ze​pén ta​lá​lunk rá.
– Hagy​ja most a mun​kát, men​jünk, nézzük meg a le​lőtt orosz​lánt.
– Ez nem az én mun​kám, a maga nap​ló​ját ren​dez​ge​tem.
– Sem​mi ér​tel​me.
– Fi​gyel​jen ide, én író va​gyok, meg tu​dom ítél​ni: aki így tud írni, an​nak nem kell va​dász​nia.
Gom​bó​cot ér​zek a tor​kom​ban. Gus​ta​vo el​kép​zel​ni sem tud​ja, mit je​lent szá​mom​ra ez az el​is​me​rés.
Egy le​vél​ké​vel kez​dő​dött a kap​cso​la​tom Lu​zi​lia-val. Azok​nak a le​ve​lek​nek volt kö​szön​he​tő, hogy az
apám tér​det haj​tott a fe​le​sé​ge előtt, akit nem sze​re​tett. Mennyi​re iri​gyel​tem Ro​lan​do-t, hogy ott​hon ül​-
het, mint egy ki​rály, a köny​vek tár​sa​sá​gá​ban. Én min​dig az ut​cán és az er​dő​ben töl​töt​tem az idő​met.
Gus​ta​vo egy új ott​ho​nom aj​ta​ját nyi​tot​ta meg előt​tem. Ta​lán ezért is nyúj​tom oda neki jó öreg pus​ká​-
mat. Gus​ta​vo til​ta​ko​zik. Én pe​dig meg​kér​de​zem:
– Hát nem cse​ré​lünk? Maga va​dá​szik, én írok.
– Ma​gá​tól meg​ta​nul​tam, hogy van a pus​ká​nál fon​to​sabb do​log is a va​dá​szat​ban.

***
Ne​ki​in​du​lunk, hogy meg​nézzük az orosz​lánt, en​nek a gyöt​rel​mes há​bo​rú​ság​nak az ál​do​za​tát. A ko​csi
las​san gör​dül, és ha​ma​ro​san meg​áll egy kis buc​ka mel​lett. Egy hang nél​kül ki​szál​lunk a dzsip​ből, és
gya​log meg​in​du​lunk a fo​lyó mel​lett futó ös​vé​nyen. Kora reg​gel van, a köd har​mat​csepp​jei még gyön​-
gyök​ként csil​log​nak a fű​szá​la​kon és a pók​há​ló​kon. Az író mö​göt​tem gya​lo​gol, a fény​ké​pe​ző​gép erre-
arra leng a nya​ká​ban. Tüs​kék kar​col​ják fel a lá​ba​mat és a ka​ro​mat. Vér​csep​pek ma​rad​nak a nyo​mom​-
ban. Olyan va​dász va​gyok, ame​lyik több vért ve​szít, mint az ál​do​za​ta.
– Ki ölte meg ezt az orosz​lánt? – tu​da​kol​ja Gus​ta​vo.
– Ma​li​que​to – fe​le​li Flo​rin​do Mak​wa​la, aki előt​tünk jár. – Ge​ni​to Mpe​pe pe​dig azt a nős​tény
orosz​lánt ölte meg, aki meg​tá​mad​ta Naf​ta​lin​da-t.
A nős​tény orosz​lán az or​szág​út mel​lett dög​lött meg. De a te​te​mét már be​ci​pel​ték a fa​lu​ba, és köz​-
szem​lé​re tet​ték a si​ke​res va​dá​szat bi​zo​nyí​té​ká​ul. A ha​tal​mas hím orosz​lán volt csak ott. Az elöl​já​ró
azt kér​te, hogy in​kább a hí​met fény​ké​pezzük le, ne a nős​tényt: job​ban mu​tat majd az or​szá​gos la​pok​-
ban.

***
Va​la​mi​vel tá​vo​labb, egy bo​kor​cso​port mel​lett fek​szik a vad​ál​lat. El​nyúl​va, aho​gyan csak egy nagy​-
macs​ka ké​pes. Már nincs ben​ne sem​mi ki​rá​lyi mél​tó​ság. Az or​rá​ban csim​pasz​ko​dó kul​lan​cso​kon akad
meg a sze​mem. Ahogy meg​ér​zik a ha​lál ke​se​rű ízét, úgy hul​la​nak le egy​más után a föld​re, mint szál​lin​-
gó​zó szür​ke bor​só​sze​mek.
Ide​jöt​tem, hogy meg​néz​zem az orosz​lánt, az ős​er​dő urát, és eze​ket az apró élős​kö​dő​ket bá​mu​lom.
El​kép​ze​lem, hogy az egyik ilyen kul​lancs ha​tal​mas​ra nő, és mint egy vér​grá​nát fel​rob​ban, vö​rös​re
fest​ve min​dent maga kö​rül.
– Fény​ké​pez​zen le a le​lőtt ál​lat mel​lett – kéri az elöl​já​ró, és gan​go​san oda​áll, egyik lá​bát az ál​lat
ol​da​lán nyug​tat​va. Nem áb​rán​dí​tom ki: nem egy orosz​lán fek​szik ott. Csak egy üres báb. Egy el​do​bott
héj, egy ál​lat​bőr, ame​lyet a sem​mi tölt ki.

***
Meg​lá​to​ga​tom Ha​ni​fa As​su​lu​at. Nem vá​rom meg Ge​ni​to te​me​té​sét. Sze​ret​ném neki leg​alább a rész​-
vé​te​met ki​fe​jez​ni. Azonkívül ma​gam​mal kell vin​nem a lá​nyát, az utol​só, élet​ben ma​radt lá​nyát.
Mi​előtt be​me​gyek az ud​var​ra, sze​dek né​hány vad​vi​rá​got. Nem aka​rok üres kéz​zel be​ál​lí​ta​ni. Mi​-
köz​ben le​tér​de​lek, és a fű​ben mo​to​zok, fel​csat​tan Ha​ni​fa hang​ja:
– Már megint ezek a vi​rá​gok?
Sze​ret​ném meg​ma​gya​ráz​ni neki, hogy Ge​ni​to-nak sze​dem a vi​rá​got. De az öz​vegy si​e​tő​sen lép​del
előt​tem, esze ágá​ban sincs meg​hall​gat​ni. Az ár​nyé​kos ve​ran​dán le​ül​tet egy szék​re, ő pe​dig a gyé​kény​-
sző​nyeg​re te​lep​szik. A fe​ke​té​be öl​tö​zött szom​széd​asszo​nyok né​mán kö​ré​je se​reg​le​nek. Aki meg​halt,
ar​ról már nincs mit mon​da​ni. Ezért csend​ben át​adom neki a vi​rá​go​kat, és ma​gya​rá​zat​kép​pen ezt mon​-
dom:
– Ge​ni​to-nak hoz​tam. Vi​rá​got sza​vak he​lyett.
– Mit te​he​tünk. Az em​ber nem kéri, hogy él​jen, és nem kell kü​lön en​ge​dély ah​hoz, hogy meg​hal​-
jon.
– Saj​ná​lom, hogy így vég​ző​dött ez az egész.
– Az öz​vegy​ség​gel sem​mi ba​jom. Már jó ide​je öz​vegy​nek érez​tem ma​gam.
A lá​nya, Ma​ri​a​mar mi​att ag​gó​dott. Be​teg volt, és Ku​lu​ma​ni​ban sen​ki nem gyó​gyít​hat​ta meg.
– Itt van​nak a kór​há​zi pa​pí​rok, ame​lyek​ben az áll, hogy ál​lan​dó ápo​lás​ra szo​rul. A lá​nyom meg​-
bo​lon​dult.
– Be​szél​tem az elöl​já​ró​val. El​vi​szem ma​gam​mal. De maga ak​kor egye​dül ma​rad?
– Van elég sír, ami​nek a gond​ját vi​sel​he​tem.
– A lá​nya majd el​jön lá​to​ga​tó​ba.
– Ma​ri​a​mar nem jö​het ide vissza. Soha töb​bé. Az élők meg​öl​nék, a ha​lot​tak pe​dig ál​lan​dó​an a
nyo​má​ban jár​ná​nak.

***
Ha​ni​fa be​megy a ház​ba, majd ami​kor né​hány perc múl​va vissza​tér, egy fi​a​tal lányt ve​zet a kar​já​nál
fog​va.
– Ő a lá​nyom.
A lány tes​tét le​pel fedi, amely az arca egy ré​szét is el​ta​kar​ja. Im​bo​lyog​va jár, olyan, mint egy ma​-
dár​ijesz​tő. A ke​zé​ben fü​ze​tet tart, amely​nek a fe​dő​lap​ján ez ol​vas​ha​tó: Ma​ri​a​mar nap​ló​ja. Ami​kor a
pil​lan​tá​sa ta​lál​ko​zik az enyém​mel, mint​ha vil​lám​csa​pás érne. Az a mézszí​nű szem​pár vissza​visz egy
olyan múlt​ba, amely​ről már azt hit​tem, hogy vég​leg le​me​rült. El​for​dí​tom az ar​com, va​dász va​gyok, tu​-
dom, ho​gyan kell el​ke​rül​ni a csap​dát. Azok​tól a fénnyel teli sze​mek​től sö​tét​ség bo​rul a vi​lág​ra. Ez a
jó​té​kony sö​tét​ség vissza​visz a gyer​mek​kor puha zsib​badt​sá​gá​ba. Ma​ri​a​mar vi​lá​gos fény​lő sze​me
vissza​adott ne​kem va​la​mit, amit már ré​gen el​ve​szí​tet​tem. Úgy for​du​lok oda hoz​zá, mint​ha egy fél​be​-
sza​kí​tott be​szél​ge​tést foly​tat​nék, de alig jön ki hang a tor​ko​mon, ami​kor meg​kér​de​zem:
– Csak ezt a fü​ze​tet ho​zod, ru​hát nem is ho​zol ma​gad​dal?
– Nem be​szél – szól köz​be az any​ja – Teg​nap óta sza​vát sem le​het ven​ni.
Ma​ri​a​mar a fü​zet​re mu​tat. Ez a né​ma​já​ték eszem​be jut​tat​ja Ro​lan​do-t, sze​gény fi​vé​re​met, aki egész
éle​té​ben olyan bi​zal​mas vi​szony​ban volt a sza​vak​kal, most pe​dig már a leg​alap​ve​tőbb dol​gok sem jut​-
nak az eszé​be. A méz​sze​mű lány gesz​ti​ku​lál, a le​pel fel​nyí​lik, úgy leb​ben, mint két szárny, az any​ja pe​-
dig for​dít:
– Azt mond​ja, hogy ez a fü​zet az egyet​len ru​há​ja.

***
Nyu​god​tan vá​rok, ha​gyok rá időt, hogy Ha​ni​fa és Ma​ri​a​mar bú​csút ve​hes​sen egy​más​tól. De nem
bú​csúz​nak. A kéz​be hosszan be​le​si​mu​ló kéz be​szél csak anya és lá​nya kö​zött. A hosszú​ra nyú​ló kéz​fo​-
gás alatt csak​nem el​ke​rü​li a fi​gyel​me​met, hogy az anya szin​te ész​re​vét​le​nül egy nyak​lánc​fé​lét csúsz​tat
a lá​nya ke​zé​be.
– Én is szí​ve​sen aján​dé​ko​zok nyak​lán​cot – jegy​zem meg.
– Ez nem nyak​lánc – ja​vít ki Ha​ni​fa. – Egy régi idő​mé​rő zsi​nórt ad​tam Ma​ri​a​mar​nak. A csa​lád
összes nő​tag​ja ezen a hosszú zsi​nó​ron szá​mol​ta a ter​hes​ség hó​nap​ja​it.
Ma​ri​a​mar el​ér​zé​ke​nyül az aján​dék​tól. A te​kin​te​te el​fel​hő​sö​dik, és ki​ej​ti a ke​zé​ből a fü​ze​tet. Fel​-
nyíl​va he​ver a föl​dön, így el​ol​vas​ha​tom az első ol​dalt. Az áll raj​ta: „Is​ten va​la​mi​kor nő volt...” El​mo​-
so​lyo​dom. Ab​ban a pil​la​nat​ban is​ten​nők kö​zött va​gyok. Eb​ben a ket​té​ha​sadt vi​lág​ban a bú​csú​zás köz​-
ben két ol​da​lon álló asszo​nyok fér​ce​lik össze sza​ka​do​zott tör​té​ne​te​met. El​né​zem a fel​le​ge​ket, ame​lyek
az ál​dott ál​la​pot​ban lévő nők sú​lyos, meg-meg​bil​le​nő já​rá​sá​val ha​lad​nak tova. Nem​so​ká​ra el​ered az
eső. Pal​ma-ban vár rám az a nő, aki​re egész éle​tem​ben vár​tam.

***
Már a ko​csi​ban ülök, mel​let​tem Ma​ri​a​mar, ami​kor sort ke​rí​tek a kur​ta-fur​csa bú​csú​zás​ra.
– Is​ten vele, Ha​ni​fa.
– Meg​szá​mol​ta az orosz​lá​no​kat?
– Az első nap​tól fog​va tu​dom, há​nyan van​nak.
– Azt tud​ja, há​nyan van​nak. De azt nem, hogy kik.
– Iga​za van. Ez min​dig ti​tok​ban ma​rad előt​tem.
– Na​gyon jól tud​ja, hogy há​rom orosz​lán volt. Még egy hi​ány​zik.
Kör​be​né​zek, mint​ha a tá​jat für​kész​ném. Most lá​tom utol​já​ra Ku​lu​ma​nit. Le​het, hogy utol​já​ra hal​lom
ezt az asszonyt. A vég​ső dol​gok iránt ér​zett tisz​te​let​től Ha​ni​fa As​su​lua így su​sog:
– Én va​gyok a har​ma​dik orosz​lán. Ezt a tit​kot csak maga is​me​ri, Ar​can​jo Ba​le​i​ro.
– Mi​ért mond​ja ezt el ne​kem, Ha​ni​fa asszony?
– Ez az én gyó​ná​som. Az idő​nek az a zsi​nór​ja, ame​lyet most a ke​zé​be adok.
 JEGYZETEK

[1]
Por​tu​gá​lul a fő​ka​pi​tány Ca​pitão-mor, eb​ből lett a nagy​apa neve Ka​pi​ta​mo​ro (a ford.)
[2]
Dob​szó​val kí​sért af​ri​kai val​lá​si szer​tar​tás (a ford.)
TARTALOM
ELÖLJÁRÓBAN
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (1) A hír
A VADÁSZ NAPLÓJA (1) A hirdetés
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (2) Visszatérés a folyóról
A VADÁSZ NAPLÓJA (2) Az utazás
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (3) Elmondhatatlan emlék
A VADÁSZ NAPLÓJA (3) Egy hosszú, befejezetlen levél
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (4) A semmibe vesző út
A VADÁSZ NAPLÓJA (4) Szertartások és kelepcék
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (5) Mézszínű szemek
A VADÁSZ NAPLÓJA (5) A halott hiéna élő csontja
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (6) Folyó tenger nélkül
A VADÁSZ NAPLÓJA (6) A viszontlátás
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (7) A kelepce
A VADÁSZ NAPLÓJA (7) A szent démon
MARIAMAR ELBESZÉLÉSE (8) Vadállat vére, asszony könnyei
A VADÁSZ NAPLÓJA (8) Virágok az élőknek
JEGYZETEK