Pelzo

Az igaz hit útja

az életfa által

2000-2001
© Pelzo 2003, 2008

Kiadja: Könyv-e.hu Elektronikus Könyvtár

Felelős kiadó: Péli Zoltán Gábor
Szakmai lektor: Ráma Anna
Elektronikus könyv Adobe-PDF formátumban

(Első kiadás: ISBN 963 210 919 8)

Második, javított, elektronikus kiadás. 2008.

 Szerzői megjegyzés: Jelen könyv a 2000-2001-ben írt, és 2003-ban
először megjelent könyv 2008-as elektronikus újraszerkesztése. Mivel
a szöveg megértésének néhol igen fontos eleme a képi környezet,
ezért a könyv végén elhelyezkedő 28 oldalnyi képmellékletet ezen
kiadás további 10 oldallal megtoldja. Bár ez volt az első komoly
próbálkozás, mely népünk évezredes történetét hitelt érdemlően tag-
lalja, de meglepően találtam hét év elteltével, hogy immár nagyobb
tudással rendelkezve, ez a mű még mindig ősforrás a dolgok meg-
értéséhez, és sajnos e témában más sem írt jobbat, összefüggőbbet,
pedig kellett, lehetett volna. Szörnyű, hogy a mai emberekben még
mindig nem tudatosul, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, és mivégre
vagyunk e világon.

Pelzo


 Ami engem ide hozott
______________________

Semmi vagyok
egy vízcsepp csupán
melyben a mélykék óceán elmerül

Magam vagyok
s mégsem egyedül
mert bennem az élet maga egyesül

Élettelen vagyok
s mégis élek
mert van egy nagy kincsem a lélek

(Pelzo - Semmi vagyok..)

"Tanulj fiam, mert a tudást nem veheti el tőled senki !"

- mondta gyermekkoromban apai 'kun' nagyapám.


 E könyvben elfeledett múltunk tárulkozik elő. Mindenki figyelmébe
ajánlom.
A 972-edik esztendőben láttam meg a napvilágot. Századunk elején
minden bizonnyal így mondták volna, s evvel kapcsolatban egy gyer-
mekkori történés jut eszembe. Nyolc éves voltam, amikor a szünidő
egy részét az apai nagyszülőknél töltöttük bátyámmal egyetemben.
Levelet hozott a postás, rajta egy szép bélyeggel. Mindjárt föléledt
bennem a színekben játszó kép megszerzésének vágya. 'Ezt még nem
adhatom oda, de hozok másikat' - szólt a nagymama. Régi leveleket
hozott elő, s megengedte, hogy a borítékok sarkairól leáztassuk a
bélyegeket. Meg is született jövőbeni gyűjteményem első két darabja,
de nem akármilyenek voltak ezek. Az EGYIKEN otthon a pecsétre
lettem figyelmes, ami a 918-as évszámot hordozta. 'Micsoda értékre
leltem : több, mint ezer éves bélyeg' - lelkendeztem magamban. A
'kincs' később, csak egy filléres darabra süllyedt vissza, amikor pár
évvel később már volt bélyegárjegyzékem a másik nagymamának
köszönhetően. S ekkor lettem figyelmes az idősek beszédére is, hát
tényleg az ezrest az évszámok kimondásakor minduntalan elhagyják.
A MÁSIK Szent István királyunkat ábrázolta, azonban a bélyeg
jobb fele le volt vágva. Amikor komolyabb gyűjtővé váltam, akkor
olvastam a 'felezett' bélyegekről. Ezek a bélyegvilág hajnalán kelet-
keztek. Amikor például a postáskisasszony 1 filléres bélyeggel nem
tudott szolgálni, akkor a 2 fillérest kettévágta és csinált belőle egy-
egy darabot. Mivel erre a műveletre ritkán volt szükség, így ezek a
darabok ritkaságnak számítanak. Sőt, a filatéliai irodalom az én 1938-
as 'Szent István'-omra, nem ismer ilyen példát. Micsoda érték, ez lett
volna az egyetlen darab ! Igen 'volna', mivel a levélről való leáztatás
elvette az értékét, mivel az bizonyította volna, hogy tényleg ilyen volt
eredetileg, és nem utólag lett hamisításként levágva. E két bélyegben
példát láthatunk arra, hogy a hiányos tudás miként tulajdonít értéket


egy semmiségnek, és a valódi érték miként veszik el a tudatlanság
keze által. A további gondolatiság megpróbál kísérletet tenni, hogy
ne egy 'nyolc éves fejével' lássuk a világot !
Mindig is élt bennem a kíváncsiság, mellyel a tudást magamba
szippantsam. Azonban buta és ügyetlen kisfiú voltam, de mindig
volt bennem egy apró pont, amely a többiektől megkülönböztetett.
Nem igazán értettem ezt a világot. Az értékek pusztulása mindig is
megrendített. Segítő szándék honolt lelkemben, azonban ezt az em-
berek hatalomvágyával és önzésével nem igazán tudtam egyeztetni.
Elveszettnek éreztem magam, amely otthont keres magának. A mind-
enhol jelenlévő Isteni valóságra magam jöttem rá tizenévesen, lelkem
vergődése közti kényszerű útkeresése közti állandó gondolatiság által.
Magamat ezentúl már nem hagytam elveszni. Továbbra is minden
érdekelt. És hogy jobban megértsek mindent, a sorok közt próbáltam
olvasni. Az érdekességeket megjegyeztem magamnak, ahol pedig
logikai kapcsolatot nem láttam a dolgok közt, ott kérdést tettem fel
magamnak. Több ezer kérdés született így, s születik ma is. Türelmes
tanulója vagyok az életnek, s legtöbbször az évek rengetegje múlik
el, míg egy kis kérdésre meg nem találom a választ. A valóság kibon-
totta előttem szárnyait : nem csak a nézeteinkkel, hanem a tárgyi
tudásunkkal is baj van !
Valahogy mindig is vonzott belülről a magyarság régmúltja. De
érdekes módon nem minden. Voltak dolgok, amik megmagyarázhatat-
lan módon 'magukhoz vonzottak', az első közvetett (pl. fénykép) vagy
közvetlen kapcsolat során ekkor mélységes harmónia és nyugalom
ülte meg lényemet, bár ismeretlen volt az a dolog, de mégis oly
ismerős. Általában azonban a dolgok többsége - ami kívülről szem-
lélve ugyanavval a témával kapcsolatos - hidegen hagyott, és a mások
által közvetített ismereteket egyszerűen tudomásul vettem. Később
rájöttem, hogy a számomra 'isteni harmóniát' közvetítő dolgok, ame-
lyek látszólag egymástól távol állnak - mint pl. egy távoli hegység
képe, egy dallamtöredék, egy 'apró' motívum -, mind ugyanarra a
valóságtartalomra mutatnak : ismeretlen régmúltunk világára. De
nem a 'közeli' múltra, hanem arra a távolira, amely honunk foglalása

10
előtt 'lehetett'. És érdekes módon a 'későbbiekből' általában 'az fogott
meg', amely az idők szelét átvészelte.
Létezett egy gazdag kulturális érzületű, számítógépen olvasható
magazin. Ebben az egyik téma az esztergomi vár királyi palo-
ta-együttesének felújítása kapcsán az ott található látnivalókkal,
érdekességekkel foglalkozott. Nagyra tartottam azt az elhatározást,
ahogy a 'semmiből' vissza próbálják építeni a régmúlt kor egy
töredékét, ha nem is a teljes eredeti formában. Szóval megfogott a
dolog. De igazán nagyot akkor döbbentem, mikor a téma közepén
járva, egyet 'lapoztam'. "Ez az !"-kiáltottam fel. Azon ritka és különös
kellemes érzés fogott el, amelyről már írtam. Egy teljesen ismeretlen
kép állt előttem, egy falfestés töredék, mely egy életfát ábrázolt az
előtte lépő oroszlánnal. Ismeretlen, de mégis a tudatalattimból valami
előre tört. Érdekes módon népünk honfoglalás előtti korát láttam
benne, azt a valóságot amely újabban és régebben bennem lako-
zott. Más részről eme archaikusságot kicsit korábban 'Szent István
szarkofágjában' is felismerni véltem. Két, illetve három különböző
dolog, melyet tudatommal sehogy se tudtam összekapcsolni, de
mégis bizonyítékát láttam szemeim előtt annak, ami gondolatiságo-
mat kezdte áthatni : MÁSHOGYAN ISMEREM MÚLTUNKAT.
De mivel a felújítások még javában tartottak, arra gondoltam,
érdemes még várnom, hogy a királyi-várból többet lássak. Majd egy
év elteltével, reggelre kelvén hirtelen fogtam magam, hogy utamat
Esztergomba vigyem. Az építkezés még mindig folyt. Majd bemen-
tem a vármúzeumba. Itt, a második esztergomi székesegyházból meg-
maradt dísz-kapu (Porta Speciosa) töredékére (Dániel próféta) lettem
figyelmes. Utamat a további termekben folytattam. Egy lépcsőn
feljőve balra akartam fordulni (később kiderülve itt lett volna, amit
kerestem), de egy idős teremőr néni megszólított, jobbra haladjak,
mert a termek számozása is arra fut, majd később megkérdezte:
'Láttam-e a gyönyörű freskókat ?'. Láttam persze, 'de hol találhatom
meg az életfát tartalmazó freskótöredéket ?' - kérdeztem. Felcsillant
a szeme. Pillantásom ekkor egy kétteremnyi távolságra lévő képre
mutatott az átjárónyílásokon keresztül :

11
 'Ott van, ami engem ide hozott !' - s nem is kellett mondania sem-
mit. Nem sokkal később eme körbe foglalt freskórészlet előtt álltam.
Figyelmem a kör peremén végigfutó 'fejeknek' nézett ábrázolá-
sokra figyelt. Itt a királyi kápolnában egy a falfestés iránt mélyen
érdeklődő esztergomi nénivel találkoztam. 'Valaki, azt mondja
róla : sumér eredetű' - jegyezte meg. 'Ez egyértelmű' - válaszoltam
rá. Ekkor röviden elmondtam nézetemet. Szent meggyőződésem,
hogy amikor honunkat foglaltuk, akkor Urunkat, Istenünket ismerő,
tisztelő emberek voltunk. A másik, ami nem veszett el : nyelvünk
csodás szerkezete. A régmúlt világunkra vonatkozó tudások tévesek.
Távozásakor még mondott valamit : 'a helynek csodálatos varázsa
van', próbáljam ki.
Az oltárkő mögé mentem és elképzeltem magam a szert adó szemé-
lyében - manapság ezt papnak nevezzük -, azonban nem éreztem
magam ott harmonikusnak. Így hát a kő elé léptem és mindjárt meg-
változott a helyzet. Az atyai kéz alatt (ez van ott a hely fölé vésve)
lelki nyugalmat árasztva elképzeltem, hogy az oldalakon ülve hall-
gassák a tisztelet szavait. Majd amikor mindenki lelki nyugalmat
lelt, a szert adó a kő mögé léphetett, hogy helyébe lépve mások is
feltöltődhessenek ('járuljatok az Úr asztalához'), és eme békéjük a
valós életet is irányíthassa egy darabig. Valóban, eme harmonikus
nyugalmam a távozás után is megmaradt két-három hétig.
Visszatérve egy apró bizonyíték a magyar hitre vonatkozólag, mi
el nem veszik soha, azaz a nyelv köréből maga az ISTEN szó. Ha
jelentéstartalmában értelmezzük a következőkből áll : IS+TE+éN. És
nem-e éppen az az igazi felismerés, hogy ÉN IS meg TE IS egy közös
egységet alkot, egymás ellen nem tehet, és közösen építi minden a
mindennel a mindenséget. A mai keresztények csak egy személyként
tudják elképzelni. Holott mindenben ott van (ezért is "mindenható"),
egy apró része az egészet tükrözi, s az egészben ott van a rész. A szó
eredetén nem kell rágódni, bár nagyon érdekes, hogy talán csak a
magyar nevezi ugyanúgy e szót, mint hajdanán a sumér; sőt még a
szó belsejében lakozó alkotóelemek logikája is ugyanaz : azaz TE és
ÉN-nek való viszonya mindennek (IS) az alapja (TEN).

12
 A kápolnából való távozásom után vettem egy képeslapot, mely
rekonstrukciós rajzként ábrázolta a nevezetes freskót. A téma tanul-
mányozása és eme kép által kiderült : eredetileg hét oroszlánkettős
díszítette a falakat, mára már csak ez az egy maradt meg; ennél a
baloldalt futó alsó növényi inda az oroszlán alatt véget ér, ami hibásan
szerepel a mai rajzon. Bár az esztergomi oroszlánokról készült rekon-
strukciók közül ez a Harkay képeslap a legpontosabb, azonban a
legapróbb részleteiben a még megmaradt falfestés sokhelyen mást
ábrázol, ahogy ez a falfestéstől távol, a képeslapot szemlélve rögtön
a szemembe tűnt.
Egy TÁBLÁCSKA SZERINT a kápolna III. Béla (1172-1196) és
II. András királyunk idejében készült. És ez az a kor, amikor keresztes
lovagok mennek a Szentföld felszabadítására. A hit megújul ekkor,
a művészet tovább fejlődik. Megjelenik a román művészet alapjaira
épülő gótika, ami olyan, mint a bejárat fölött elhelyezkedő tizenkettes
osztatú ablak, valamint a kápolna másik végén a szentély falazatának
nyolc-íves tartó-szerkezete.
Így hát érdemes megismernünk a megértés szempontjából azt a kort,
ami a hit lovagjait vezérelte.

13
 A hit lovagjai
________________

Az út, mely szavakkal kimondható,

nem az örök út.
A név, mely megnevezhető,
nem az örök név.
Minek neve nincs, ég és föld kezdete.
Minek neve van, minden dolog szülője.
Ezért :
csodás titkát az ismerheti,
ki vágytalanul él,
ki vággyal teli,
az csak véges formát szemlél.
Lényeg és jelenség kettősségének közös a forrása,
csak a nevük mond másat.
Együttes nevük csodálatos,
s egyik csodálatostól a másikig vezető útja :
minden titok nyitja.

(Lao-Ce : Tao 1.versszaka

magyar versbe ültetésem által)

15
 Gyermekkoromban gyakran jártam hittanra és néha templomba is.
A szertartások alkalmával azonban felfigyeltem valamire : Jézus így,
Jézus úgy - másról se folyt a szó. Kérdem én magamtól akkor : Hol
van a valódi Isten, róla miért nem beszélnek ?
A keresztény vallásúak gyakran képesek elhinni, Istenimádatuk
Jézustól ered, előtte mindenki hitetlen, pogány volt, pedig ha föl-
lapoznák az Ószövetségi írásokat, rájöhetnének, Isten létének tudata
történelmünk homályába lép.
Nézzük a valódi történteket ! A vízözön (amit mi összefoglaló néven
így ismerünk, de nem a Mezopotámiában Leonard Woolley által
megtalált vízözön árjára gondolok, hanem arra, ami sokkal korábban
történt és az emberiség tudatának változásában zajlott le) után néhány
különleges ember azon volt, hogy az elveszett szent tudást tovább-
örökítse, az emberiség szellemi magasságokba való visszaemelése
érdekében. Ezek a föld távoli helyein hasonlóképpen történtek. Az
egyik Egyiptom földje volt. A kezdeti tanítók mondanivalóját később
már nem értették meg, így kialakult az ősök egyszerű tisztelete
helyett, azok bálványként való imádása, az addigi egyetlen istenkép
helyett így már isteneket 'tiszteltek'. Majd a XIII. dinasztia egyik
fáraója, Ehnaton kijelentette : 'egy az Isten'. E nézet saját dinasztiáján
belül tartotta is magát, azonban tudták e tudás 'jelenleg' halálra van
ítélve. Így hát egy maroknyi csoportként kivonultak innen, hogy a
tudás egy későbbi kornak fentmaradhasson. Tevékenységük össze-
kapcsolódott egy ugyanazon, de másik irányból jövő tanítással. Őket
a jelenleg Kumrán-i, vagy Holt-tengeri tekercseknek nevezett írásaik
által is ismerjük, melyek nyelvezete jellemzően kopt (egyiptomi),
arám (mezopotámiai nyelv) és görög. Ők voltak az az 'ősközösség',
amely Jézus eljövetelét 'előkészítette'. Majd a, ama bizonyos történ-
tek után, aminek a feltételezett időpontja később a jelenlegi (nyugati)
időszámításunk lett, Jézus és társai tanítását a jeruzsálemi egyház

17
folytatta (Jakab). Azonban mi az ebből eredő vallásosságot nem
tőlük, hanem egy kívülálló csoporttól vettük át. A jeruzsálemi egyház
a történelem ottani viharában kénytelen volt iratait a hitetlenek elől
elrejteni 'Salamon' templomában.
Az egyiptomi misztika is oly jelképes, hogy azokat csak a beavatot-
tak ismerték. Hasonlóképpen a keresztény ősi irataink is jelképekben
beszélnek. A tudást azonban el kellett rejteni. A szavak hiába marad-
tak fönnt, ha valódi jelentését már nem tudták. A kezdeti keresztények
egy része és utódaik képesek voltak mindent szó szerint venni. Mivel
a hozzáértők többek között a jeruzsálemi egyház személyeiben
eltűntek, a bibliafordítók nem ismerve az eredeti szavak és jelentések
kapcsolatát, önhibájukon kívül gyakran félre fordítottak. A vallás
később egyre inkább a politika színterévé vált. Ha már politika, akkor
a vallás elveszti eredeti jellegét, a hatalom érdekében tesznek hozzá,
s vesznek el belőle. Sokan fölismertek ebből valamit, vagy továbbra
sem értették a szavakat, így az egyetlen keresztény vallás több tucat-
ra szakadt. Mind ugyanazt az Istent próbálja hirdetni, de máshogy.
De csak egy közös valóság van, így mindenkinek nem lehet igaza.
Ezekből a részigazságokból manapság kezd felépülni az az eredeti
valóság, ami valaha lehetett, amikor még EGY-ben hittek.
Mindig birodalmak emelkedtek fel és tűntek el. A kereszténység egy
olyan időpontban szerezte legnagyobb térhódítását, amikor a Római
birodalom esett darabjaira. Ezekben a hanyatló fázisokban a társada-
lom az alapjaiból kezd építkezni, jószerivel mindent a földművelés
ural. A tárgyi tudás elenyész. Majd fejlődésnek, virágzásnak indul
minden. De hiába a 'gazdagság', ha a korábban elveszett tudások újból
megszerzésre várnak. A középkorban a vallás uralni akart, a kialakí-
tott nézeteknek ellentmondani nem lehetett. Galileo Galileinek - akit
életfogytiglani börtönre ítéltek - 1992-ig 'várnia kellett', hogy a pápai
bizottság elismerje azon állítását, miszerint a Föld forog. S mások is
hasonlóképpen, vagy rosszabbul jártak. A mai élet könnyebb fizikai
voltát tulajdonképpen, ezeknek az életüket is feláldozó személyeknek
köszönhetjük.
Tehát az emberek növekvő tudása észre vette, az a valóság, amit a

18
vallás akkor hirdetett nem egészen igaz. És ekkor választás elé áll-
tak az emberek : Akkor Isten sincsen ? Sokan elvesztették hitüket,
s a földi valóság kietlen talaján érezték magukat. Elveszett minden.
Üresek lettek. A költők, filozófusok kilátástalanságról írnak. Utat
mutatni senki nem tud. Megjelenik az utópisztikus gondolkodás,
melyből jelenleg két nézet vált valósággá, a nácizmus és a kommu-
nizmus, de már itt kopogtat egy harmadik. Azt hiszem ezekből újból
nem kérünk kenyeret. De hiszen a dolgok létének gyökerén ott van
az a valóság, amit mindannyian 'szívünkben' fel kéne ismernünk :
egyetlen 'közös' valóság van, IS+TE+ÉN.
A jó dolgokat nem lehet megszüntetni, azok valamilyen formában
nyomot hagynak, továbböröklődnek. A jeruzsálemi egyház képviselői
európai országokba menekültek, magukkal nem vittek semmit, csak
javarészt azt a tudást, hogy ott egy bizonyos helyen az elrejtett írások-
ban megtalálható létünknek alapjai. Az információ apáról fiúra szállt
ezen családok körében. Mígnem elérkezett a cselekvés napja.
Közös gyökerekből származó három világvallás (a zsidó, a keresz-
tény és az iszlám) szent városa mind a mai napig Jeruzsálem. Így a
város az eltérő szemléletek miatt nem csak manapság, hanem régeb-
ben is a konfliktusok gyökerét adta. Jeruzsálem a VII. század óta a
muzulmánok fennhatósága alá tartozott, s ők a zsidóknak és a keresz-
tényeknek is szabad bejárást biztosítottak. A XI. század vége felé a
szeldzsuk-törökök vették át a hatalmat Jeruzsálemben, s kitiltották a
városból a keresztény zarándokokat. A kereszténységnek ez azonban
nem volt ínyére, így keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföld 'fel-
szabadítására'. A 'szent cél' érdekében 1099-ben elindulnak az első
hadak, amelyek valójában véres csatákat eredményeznek.
A Jeruzsálem elfoglalását követő években Európa minden tájáról
zarándokolni kezdtek a keresztények a Szent Városba. A keresztes
lovagok egyik célkitűzése lehetett ekkor már, a védtelen zarán-
dokok megvédése. 1118-ban egy francia nemes, Hugues de Payen
nyolc lovagtársával együtt megalapította a Krisztus és Salamon
Templomának Szegény Lovagjai elnevezésű rendet. A rend később
az egyik legismertebb és legbefolyásosabb keresztes lovagrend lett,

19
amelyet manapság röviden templomos lovagoknak is nevezzük. A
'templomosok' a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem a zarán-
dokok megvédésére szerveződtek, hanem mint alapítási elnevezésük
is mutatja, mást akartak, mivel tudhattak már ekkor is valamit. 1118-
1120 környékén ásatásokat folytattak a jeruzsálemi templom romjai
alatt, ahol meglepő felfedezésekre tettek szert. Megtalálták a rég el-
rejtett dolgokat, s minden világossá vált számukra.
Gondolkodásuk a ma gótikusnak nevezett művészeti stílusban
fejeződött ki. A 'szent tudás', Isten és a való-világ ismerete alkotó
munkájukat teljesen áthatotta. Gyakorlatilag több hatalmas templom-
ot építettek, mint az azóta eltelt korok bármelyikében. Az embert is
megbecsülő értékrendjük megteremtette a humanista gondolkodást.
Nagy előrelépést adtak az emberiségnek. Azonban mint általában
minden előremutató gondolatnak, úgy ennek is, az emberi gonoszság
súlya alatt vesznie kellett. Gondolatviláguk, azonban most is min-
denütt ott van.
A cselekmények mindig több szálon futnak, maguk is hatnak dol-
gokra, de rájuk is számtalan dolog hat számtalanszor. Az emberiség
történetének volt egy meghatározó része, maga az ember 'teremtése',
amely kezdetben az 'édenben' lakozott (Károli Gáspár bibliafordítása
alapján):
"És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba
helyezteté az embert, a kit formált vala" (1 Móz. 2.8)
"És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedveset és
eledelre jót, az ÉLET FÁJÁT is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz
tudásának fáját." (1. Móz. 2.9)
"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe,
hogy mívelje és őrizze azt." (1 Móz. 2.15)
"És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden
fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne
egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz." (1 Móz
2.16-17)
Azonban a tilalom ellenére az emberek ettek a tiltott fa gyümöl-
cséből, majd : "Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje

20
a földet, a melyből vétetett vala." (1 Móz. 3.23)
"És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala
felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet
fájának útját." (Mózes I. könyve 3.24. rész)
E történetben sokminden meg van fogalmazva, s arról is szól, hogy
az emberiség a Tudásra ébredve, a tudását rosszra használta, mivel
nem az Isten-elvének megfelelően cselekedett, s ezért kiesett az Isteni
harmónia világából. Az élet fájának gyümölcse nem volt tiltott! De
az emberiség ezt már egységesen nem ismerte, csak önmaga volt
immár fontos. Az ÉN-IS, az ÉN-IS elv vette át a TE-IS a TE-IS
hangsúlyozók táborának fontosságát. (Egyébként ennek megfelelően
az ős-nyelvünk TEIS alapja közös hangzó-tőből ered a latin DEUS,
azaz Isten fogalomértékkel.) S ha CSAK az ÉN létezik, a TE nélkül,
akkor az katasztrófához vezet: embertársak kihasználása, a természet
pusztítása. S mindez abból a butaságból ered, hogy tévesen sokan
úgy gondolják, hogy anyagi és tartalmi szinten sem nem létezünk
tovább. Pedig minden ÖRÖK. S ha csak az Ön-érdek létezik, akkor
az az EGYSÉGES világot megbontja, s úgy ossza ketté, hogy
számára pillanatnyilag mit vél JÓNAK, hasznosnak, illetve károsnak,
ROSSZNAK. Ez a "jó és rossz tudásának fája", a tiltott gyümölcs,
amit nem szabad választanunk. Pedig a világban minden dolognak
van értelme, ha nem létezne, mi sem léteznénk!
Az élet fája az Isteni tanítás szerint az örök életet jelenti. Táltosaink
egyik legfontosabb feladata a LÉLEK LÉTEZÉSÉNEK bebizonyítá-
sa volt. Később jöttem rá, hogy ezt teszem hát én is. Az ősöktől meg-
örökölt kövek és falak segítenek EMLÉKEZNI. Az ősök emlékezete
hát tovább ÉL..

21
 Elfeledett történelem
_______________________

Óh Istenem, segíts rajtunk

nyújts vigaszt a szenvedőknek
Tartsd a gonoszt távol tőlünk
bocsáss meg a vétkezőknek
Légy az igaz, megértő Isten
hisz végtelen a bölcsességed
Hozz mireánk békességet
népeinknek világosságot.

Óh Istenem, nézd el nekünk

hogy nem vagyunk még hozzád méltók
Légy az igaz megértő Isten
hisz itt a földön oly sok még a gond.

( RÉKA, Koppány lányának imája

Szörényi Levente és Bródy János
István a király című rockoperája szerint )

23
 Népünket honunk foglalásakor, mindenre képes pogánynak, Istent
nem ismerőnek ismertették a régmúlt és mai töredékek. Akiket a
később szentté avatott I. István királyunk vezetett az igaz élet keresz-
tény ösvényére. De mindez valóban így volt-e ? A válasz mindenkép-
pen : Nem. Mivel az ebben a korban történtek merőben ellentétes
dolgokra utalnak. Hogyan felelhet meg egyáltalán valaki a keresztény
erkölcsök legteljesebbikéhez, ha saját kezéhez rengeteg vér tapad ?
Államiságunkat is az ő személyéhez kötjük, mintha korábban előtte
105 éven át e honban vezető nélküli barmokként kódorogtunk volna
a Kárpátok gyűrűjében. István királyunkat mindig is tiszteltem,
azonban tény : ha egy legenda túlontúl növi magát, akkor ott sok a
hazugság.
Nyers húst evésünkről. Az idegen krónikás mit láthatott, húst a nyereg
alatt, s az gondolta mily nép lehet az olyan, aki nyerge alatt puhítja a
húst, hogy azt majd megegye. A valóság azonban mi volt : őseink a
lovak felsebzett bőrét véres hússzelettel gyógyították, teszem hozzá
sikeresen. És talán ez volt az első egyik olyan kép, amelytől minket
ezentől fogva elvetemültnek tartanak.
Isten szavunkról már megemlékeztem. Ha nem lett volna ilyen
jelentéstartalmú szavunk, akkor minden bizonnyal most vagy a német
'Gott' vagy a latin 'Deus' kifejezést használnánk. Márpedig volt ilyen,
és nemis akármilyen hitbéli tartalommal !
Nézzük azt az időszakot, amikor még 'nem ismertük' úgymond a
kereszténységet a maga közelségében. Ekkor egy misszionárius
testvérpár tevékenykedett többek közt Pannóniában is : Cirill és
Metód. Kik is voltak ők valójában ? Rasztiszláv morva fejedelem
szláv nyelven beszélő papokat kért III. Mihály konstantinápolyi
császártól. Phótiosz bizánci pátriárka két görög szerzetest küldött,
akik Macedóniában szláv telepek közelében nőttek fel, és beszéltek
szlávul : Konsztantinoszt (kolostori nevén Kürilloszt vagy Cirillt) és

25
Metódot. Még mielőtt morva földre léptek volna, kidolgoztak egy a
görög betűkön alapuló szláv ábécét az addig írásbeliség nélküli nyelvre.
Mai napig a fiatalabb szerzetes testvérről cirill írásnak nevezzük a
Kelet és Délkelet-Európában használatos írást (pl. Oroszországban).
A két szerzetes lefordította a ma úgynevezett óegyházi szláv nyelvre
a Bibliát és a liturgiát. A szláv népek tehát a nyugati népektől eltérően
anyanyelvükön ismerték meg a kereszténységet.
És ezen időszakban a Honfoglalás (896) körüli magyar nép találkozá-
sa a később szenté avatott testvérpárral meglepő eseményeket
produkált.
A Cirill-legenda egy részlete :
"(VIII.) És amikor az első óra imáit mondta, megtámadták őt a ma-
gyarok, farkasok módjára üvöltve, meg akarták őt ölni. Ő azonban
nem ijedt meg, nem szakította meg imáját sem, csak egy Kyrie
eleisont mondott, mert már befejezte imáját. Ők pedig látván őt, isteni
rendelés folytán megszelídültek, és kezdtek előtte hajlongani. És
meghallgatván a Mester szavait, elengedték őt az egész kíséretével."
(Fordította : Kniezsa István)
A Metód-legenda egy részlete :
"(XVI.) Megérkezve pedig a Duna tájékára egy magyar király, akarta
őt látni. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem élik túl kínszenvedések
nélkül, ő elment hozzá. A király pedig, mint főpapot illik, tisztelettel,
ünnepélyesen és örömmel fogadta. És beszélgetve vele, ahogy ilyen
méltóságú emberekkel illik beszélgetni, megölelvén, megcsókolván
őt, és megajándékozván értékes ajándékokkal, elbocsátotta ezekkel a
szavakkal: tisztelendő atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent
imáidban." (Fordította : Kniezsa István)
Bár a hitnek nagy ereje van, de mégse várjuk azt, hogy csupán egy
ima mindig elég ahhoz, hogy a fejeket megmentse a porba hullástól.
Itt inkább arról szólnak a történetek : a magyaroknak sikerült rátalál-
niuk ezen a vidéken két olyan emberre, akikkel a hitükhöz hasonló
dolgokról mélyen el tudtak beszélgetni, és ekképpen a legmélyebb
tiszteletet kiérdemelték.
'Gyula' erdőelvi (erdélyi) törzsfő a 10. század közepén Bizáncban

26
megkeresztelkedik, majd az ő lánya, 'Sarolt' férjhez ment Géza
fejedelemhez. Géza mai ismert neve egyébként egy latin forrás-
ban (forrásból) történt elírás eredménye, mostanság már mondják
Gécsa-nak, vagy Gyécsa-nak is, azonban figyelembe véve az akkori
nyelvünk zártabbnak tűnő kiejtési jellegét imigyen kellene ejtenünk:
GÉCSÖ.
Géza fejedelem 972 tavaszán (uralkodása legelején) elküldte követeit
I. Ottó császárhoz, többek között azért, hogy megtudja, támogatja-
e a magyarok keresztény hitre térítését. A császár igent mondott, s
a választ hozó magyar követekkel együtt érkezett Magyarországra
Brúnó szentgelléni szerzetes is. 972 őszén Brúnó társaival együtt
megkezdte a magyarok térítését, ő keresztelte meg Géza fejedelmet
is. Géza a keresztségben az István nevet veszi fel, kinek névadója
vértanú Szent István, az 1. században élő őskeresztény térítő. A
fejedelem feleségét, Saroltot már nem kellett megkeresztelni, mert
már kislánykorában az apjával érkezett Hierotheos püspök már meg-
keresztelte. Brúnó azokkal a szerzetesekkel együtt, akiket Piligrim
passaui püspök bo-csátott a rendelkezésére, rövid idő alatt a magya-
rok nagy tömegeit térítette meg. Egy 973-974 táján VI. Benedek
'pápának' küldött levélből kiderül, hogy már ötezer jeles számú nő
és férfi lett keresztény, de "az egész magyar nép hajlandó a szent hit
felvételére". E levélben szó esik arról is, hogy Magyarországon meg-
indult a templomépítés. (A történteket jelenleg így ismerjük.)
Érdekes kérdés vetül fel. Géza fejedelem idejében nincs ellenvetés
az új hit befogadására, majd hirtelen egyik évről a másikra, fia - I.
István király - idején ezek a 'pogányok' úgymond fellázadnak a hit
ellen. Nagyon érdekes. Vajon valójában mi történhetett ? Ha a hittel
nem volt semmi baj, nem-e lehet, hogy a nép haragját valami más
váltotta ki ?
Nézzük azokat az alapvető tényeket, amelyeket jelenleg minden
magyar ismer. És itt érdekes dolgokat láthatunk. Géza fejedelem
halála után, a jogos utód Koppány. És ha Koppány a jogos utód, akkor
hogyan lehet, hogy ő egy percig sem láthatta el kötelességét, hanem
helyette Géza fia Vajk (István) uralkodott ! István-Vajk hogyan kerül-

27
hetett a trónra ?
Ha körbenézünk a téma kapcsán, számos más megmagyarázhatatlan
kérdés is vetül fel. Próbáljuk hát meg rekonstruálni a dolgokat. És ha a
kérdésekre logikus válaszokat kapunk, közel járhatunk a valósághoz.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy e fejezet következő bekezdéseit nem
én, hanem inkább az élet írta ! Mindenesetre valami volt, ami nagyon
megváltoztatta a történelmünket ! Hiszen azt is tudjuk, hogy egy régi
világ veszett akkor teljesen oda ! Gyökerestől megváltozott minden,
olyannyira, hogy kétszáz év múlva sokan azt sem tudták, honnan jött
ide a népünk. Elvesztettük tudásunkat.
Nem akarok kitalációkra építkezni, ezért számtalan tényt egyeztet-
tem a tudatomban, és egy mindenki által nagyra tartott mű foglalja el
a 'történeti váz' központi fonalát.
Kálti Márk műve az 1358-ban elkezdett úgynevezett 'Képes Krónika'
a magyar történelemtudomány egyik legfontosabb dokumentuma. Le
van benne írva a magyarok története a magyarok újbóli bejövetelétől
(Honfoglalástól) - és annak előzményeitől - a mű keltezési idejéig. A
történészek többnyire hitelesnek találják a benne foglaltakat, olyan-
nyira hogy sokmindent innen tudunk ma.
Kálti Márk őrkanonok volt, aki ősi királyok holttesteinek, dekrétu-
mainak, okleveleinek és gesztáinak hivatalos őre akkor a székesfe-
hérvári bazilikában, amely helyet 'Szent' István királyunk alapított.
Királyaink jórészt az elődöktől örökölt 'szavak' útján ismerhették
a régi dolgokat. Bizonyos értelemben, a mai nap is úgy tudunk
'tényeket' hivatalosan, hogy azt mondjuk 'ez mondta, az mondta'.
Az őrkanonoknak viszont akkor lehetősége volt, hogy ne csak az
átörökített szavak révén értesüljön, hanem saját szemével is tanul-
mányozhatta az ősi dokumentumokat. A 'Képes Krónika' írása szintén
arra késztette, hogy mástól alaposabban vizsgálódjon, és erre meg is
volt a lehetősége.
Mindenesetre meglepő tényekre bukkanhatott. Mert olyan dolgokat
ír, amelyekhez a mai szemmel nézve nagy merészség kell. Szent
István királyunkat nagyra tartották a későbbi hagyományok, ezért
feleségét, Gizella királynét is szentnek tartották. Hozzáteszem, hogy

28
az egyház részéről sosem avatták szentté a királynét, csupán a "bol-
dog" megnevezést kapta. Egy 'szentről' viszont a Krónika akképpen
tudósít, hogy Gizella királyné István király akarata ellen cselekszik :
"... az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cse-
lekedhessék, és Magyarország - szabadságát elvesztvén - akadályta-
lanul a németek alá rendeltessék." ( Kálti Márk - Képes Krónika 44.
fejezet - Geréb László fordításaiban )
A Képes Krónika egy kézzel írt és rajzolt kódex, egy egész élet
munkája. A király, azaz Nagy Lajos (1342-1382) közvetlen szolgája-
ként Kálti Márk ilyen meglepő dolgot nem írhatott volna le hivatalos
történelmünkként, ha azokat nem tudta volna igazolni. Ekképpen ha
akkor hivatalosnak kellett lennie, akkor nagy benne az igazságtarta-
lom ma is.
A Krónika első lapján három 'öt-kör-keret' van kettő 'összefogás'
szimbólummal egyetemben. És én is szeretném, ha művem kapcsán
az 'összefogás', megértés valóban megtörténne.
[Egy kis kitérő erejéig : az általam öt-kör-keret-nek nevezett dolog
megtalálható az esztergomi szentély második vakolatrétegén is (a
'szentek' képeit szegélyezi), s ugyanúgy látható például a gótikus
stílusú chartres-i katedrális üvegablakán egy másfajta vonatkozásban,
de e jelképiség tartalom ismerete mégsem kizárólag a gótikus meste-
remberek sajátja, mert a forma már látható kétszáz-háromszáz évvel
előtte is, a Géza fejedelem által a népnek építtetett fehérvári templom
falvonulataként !]
A 37. fejezetben a krónika írója kitér István király legendájára, majd
azt mondja, hogy nem is ez a lényeg, hanem amit most én is fontosnak
tartok : "Röviden és sommásan, mi csak azt akarjuk inkább megírni,
amit más írók mellőztek." (Kálti Márk - Képes Krónika 37. fejezet)
Kezdjünk hát bele, és írjuk le azt, amit mások a téma 'kényessége'
miatt nem mertek leírni, nehogy egy legenda porba hulljon.
Népünk a tiszta hittel élt. Ezért könnyűszerrel befogadta a későbbi
dolgokat, amit mi most kereszténységnek ismerünk, ami szintén
azokra az elgondolásbéli alapokra építkezik, amelyekre régi hitünk.
Géza fejedelmünk idején, akár az egész nép hajlandó volt az 'új'

29
befogadására. Azonban ismertük régi értékeinket is. És a kettőből a
jót megtartva egy újat akartunk építeni. Azonban az álom nem vál-
hatott valóra, mivel Vajknak, Géza fiának idején minden megromlott.
Mi hozta a romlást a régi, vagy az új ?
Vajk a keresztségben szintén István lett. Vajknak a bajor Gizella
volt a jegyese, majd hamarosan a felesége is. Az idegen (németajkú)
Gizella azonban teljességgel nem érthette, hogy nálunk mi van. Eltérő
rendszereket látott : nálunk választott fejedelem volt, náluk öröklött
királyság. Gizella ezért bogarat ültetett férjeura, István fülébe : kirá-
lyság.
A fejedelemség rendszerét talán legjobban a fejedelmi korból megma-
radt, és ma a koránázási jelvényeink közt is megtalálható jogar kapc-
sán értjük meg. Eme jogarunk tetejét díszítő elemek jelképiségének
megértésében van a kulcs. A fejedelem, amikor olyan tanácsolást
hívott össze, akkor ez volt a kezében. A jogar legtetején tíz levélforma
éri egymást, mutatva azt hogy a tanácsoláson tíz személy vett részt,
mégpedig a hét törzsnek olyan feje, az egyik közülük a fejedelem,
három másik személlyel karöltve (arad, kende és korkos). Hogy ez
így volt (7+3 fő) ahhoz gondolkozzunk el azon, hét törzsünk volt hét
vezetővel és egy közös fejedelemmel. A hét törzsnek a vezetője biz-
tosan nem ismert volna el maguk fölött egy személyt, ha ez a személy
önkényuralomra törekedne, mivel akkor a 'tisztségük' szűnne meg.
De mivel nem így történt, a hét törzsnek lehetett egy közös vezetője,
ki fontos kérdésekben kikérte a 'többiek' véleményét is. És volt más
fontos tisztséget betöltő személyek is. A tíz levél közt közrefogva
található egy összefogás szimbólum, amely azt mutatja, hogy eme
tíz személy mindenben egyetértve döntött. Az összefogás helyett ma
inkább széthúzás van a vezetők közt. Ha nem lett volna tehát össze-
fogás, nem is lehetett volna közös fejedelem. Egy fejedelmet pedig,
hirtelen el lehet veszejteni, például egy váratlan csata folytán, ekkor
pedig szószerint a nép 'fejetlen' marad. Gondolni kellett tehát erre is.
Lehetett tehát a fejedelemnek egy kijelölt utódja még éltében, de eme
utódoknak is mindenki által elfogadottnak kellett lenni.
S most vizsgáljuk meg a választott fejedelem intézménye ellenébe

30
a nyugati királyság intézményét. Tegyük fel, hogy egy kiérdemelt
és jó király uralkodik, ki a népének jót akar. A királynak a saját
vére az utódja. Neki senki nem dirigál, azt csinál amit akar, bár ez
keretek közé van szorítva. S saját belátásán múlik, hogy a népének
jót hoz vagy rosszat. A jó mindenkinek jó. A rosszat hozó pedig
nem billenthető ki a hatalmából : hiszen Ő a király. Mindent meg-
tehetett egy király, még a nép pénzét is szórhatta, s erre a legjobb
példa a francia királyok sora: mikor 1285-ben a tizenhét éves IV.
Fülöp a trónra lépett, kiszámolta, ahhoz, hogy összegyűjtse apja
adósságainak kamatok nélküli összegét, röpke háromszáz évre lenne
szüksége, még akkor is, ha minden tiszta bevételt erre fordít ! De
természetesen ő sem akart szűkölködni. IV. (Szép) Fülöp (1285-
1314) az Anjou-dinasztia francia ágához tartozott. Az Anjou család
viszont hajdanán a Szentföldre küldött csapatok egyik elindítója,
így közvetve-közvetlenül a Templomos lovagrend életre hívója is.
A kapcsolat révén a templomosok a francia Anjou-uralkodók egyik
támogatója-hitelezője volt. Szép Fülöpnek azonban nem kellett a
'kölcsön', élésmódjához további pénzre volt szüksége. Ezért 1307.
október 13.-án, pénteken Fülöp erőszakkal feloszlatja a templomo-
sok rendjét, majd elveszi a templomos lovagrend birtokait, amelyek
korábban önkéntes adományként jöttek létre. Másik 'műve' a pápák
úgynevezett Avignon-i fogsága. Bár a történetbe ágyazva itt csak egy
királyt emeltem ki, s ez a fajta királyi mentalitás, gondolkodás nem
a néptiszteleten alapult, hanem a diktatúra, az országpusztítás által a
kényszerrel elfogadott első ember, s a későbbi korok máig ívelő szo-
morú sorsának előrevetítője. Nem csoda hát, hogy sokszor eme fajta
királyokat a népnek erőszakkal kellett a hatalomból kibillenteni.
Gizella tehát királyságot akart, hiszen kinek kellett az, hogy a ha-
talom mellett élve, még valaki (valakik) 'dirigáljon' is neki. Istvánt
Gizella állandóan zaklatta : 'csinálj királyságot, s megvalósíthatod
álmodat'. A leendő terv azonban Géza fülébe is eljutott. A fejedelem
országáért és népéért élt. A régi jót, a választott fejedelem intézményét
nem válthatja fel egy önkényuralomra törekvő öröklött királyság ! S
Géza fejedelem arra kényszerült, hogy saját vére helyett a régi jog

31
nyomán mást jelöljön ki utódjául.
Ki legyen az, ha a sajátja nem ? Ha lehet, mindenképpen olyan,
aki egy valamikori fejedelem leszármazottja. Árpád fejedelem után
uralkodó Zsolt (másnéven Zoltán, Solt, ZSULÉ) fejedelem leszárma-
zottja volt Koppány, ki akkor a Somogyi rész ura volt. Hozzá ment
hát Géza fejedelem és meg is egyeztek, hogy Koppány illetve - Géza
nemlátható halálának ideje miatt - Koppány fia a kijelölt örökös.
S így történhetett, hogy István helyett Koppány lett az utód.
István azonban nem lett kegyvesztett, Géza fia volt ezek után is,
csak nem ő a kijelölt utód. Minden bizonnyal Istvánnak sem esett
ez jól, de apja akarata nagyobb volt, mint ő. A Gizellával jött ide-
gen németeknek azonban ez nagy melléfogás volt. Gizellával mind
papok, mind testőrök-katonák is érkeztek annak idején. A papoknak
talán eleve nem tetszett az itteni rendszer, mivel itt gyakorlatilag nem
kellett igazán téríteni, s így a lakosságon nem lehetett hatalmasságot
gyakorolni. Máshová kerülve ebben a korban a papok nagyobb világi
hatalmat szerezhettek volna. Gizellának a felfegyverzett emberei a
történtek után egy kicsit hoppon maradtak, lételemük a fegyver volt.
Istvánt így állandó unszolások érték az idegen emberek részéről, ami
termékeny talajra hullott a későbbi gonoszságok tükrében.
Általános ismereteink szerint később, István 'Vazul'-nak a szemé-
lyén szörnyű tetteket hajtott végre, s mindezt a pogányság ellen. Itt
a Képes Krónikában merőben ellentétes kép áll erről, itt a pogány
ellenség - mint Vazul - Istvánnak az utódja, és nem István tette vele
a szörnyű tettet, hanem Gizella tanácsára Gizella emberei. S ez az a
pont, amelytől Kálti Márknak a történetek szövevényébe bele kellett
szőni az igazságot.
Kálti Márk Képes Krónikájának 43. fejezetéből valók az alábbi
idézetek. "... István királyt .. gyötörte a lábfájás, szomorúság, jaj
gyötörte.." S hogy miért 'gyötörte a szomorúság' ? Olvassuk egy-két
sorral lentebb :
".. nagybátyja fiát, Vazult .. vezesse hozzá, hogy mielőtt meghal ki-
rállyá tehesse .."
'Nagybátyja fia' szókapcsolat jelzi, hogy vele (Istvánnal) rokon, tehát

32
valamikori fejedelem vére és nem egy egyszerű pogánynak titulált
lázadó. Istvánt ma Magyarországon a kereszténység egyik legszen-
tebb harcosának tartanak, tehát egy 'pogány' utódot biztosan nem
nevezne ki magának. A 'mielőtt meghal királlyá tehesse', tehát Géza
fejedelemre vonatkozik. Géza így halála előtt kijelölt egy utódot,
mégpedig fejedelmi vért. Így már teljesen érthető, hogy Istvánt miért
gyötörte a szomorúság, mert a Vazulnak nevezett személy tényleg
szószerint az utódja lett (mármint Istvánnak).
A történet folytatódik :
".. Meghallotta ezt Gizella .."
Gizella és István 'királyságának' tervéből így nem lehetett semmi, de
a többi idegen is melléfogott. Istvánt így állandóan rosszra buzdítot-
ták. Egy kicsit rosszul esett Vajknak a trónról való lecsúszás ezért is
benne volt egy gaztettben, ami az egyik kijelölt utód ellen szólt. Saját
kegyetlenségi szándékától azonban több történt :
" Gizella királyné, tanácsot tartott .., evvel az alávaló emberrel, és
nagy hamarságban elküldte követét .. [aki] tehát megelőzte a király
küldöttét, kitolta Vazul szemét, és ólmot öntött fülének üregébe.."
Más források szerint még a nyelvét is kitépték. S hogy mindez
mire volt jó, hogy az 'utód' ne legyen alkalmas a kormányzásra.
Majd azt olvashatjuk, hogy eme szerencsétlenül járt személy három
testvér-gyermeke elmenekül az országból (az úgynevezett Árpád-
házi királyaink tőlük származnak). Ez mindenképp nem közvetlenül
ekkor, hanem egy kicsit később történhetett, mert hiszen se nem
Gizella se nem az emberei az urak, hanem az, aki az ország élén áll,
tehát félniük, menekülniük a gyermekeknek ekkor nem kell, majd
csak később.
Félnivalójuk, inkább másoknak volt. Mégpedig a szörnyű tett
elkövetőinek. Géza fejedelem ezen embereket minden bizonnyal
rögtön magához hívatta. Ezen emberek félésükben ott álltak a
fejedelem előtt. A korábbi gaz tett elkövetőjének nem sok maradt,
tört rántott s a tőle nem messze álló fejedelembe szúrta, megelőzve a
fejedelem testőrének védő mozdulatát. S ez egy kulcsfontosságú cse-
lekmény a dolgok megértéséhez. Mégpedig ahhoz a biztos ponthoz,

33
amit tudunk, miszerint nem István volt az utód, s az utód nem igazán
irányíthatta az ország szekerét. Félnivalója ezek után már István-
Vajknak is volt, s hogy megmutassa Gizellának, hogy erős-bátor és
képes véghezvinni a 'királyság' ördögi tervét, Koppány ellen indul:
"Szent István király .. összegyűjtötte seregét és az ellenség elébe
indult .. az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig a NÉMET szár-
mazású VENDÉGET, Vencellint tette meg. .. Szent István vezér nyert
dicső diadalt. Ebben a harcban Vencellin ispán megölte Koppány
vezért" (Kálti Márk - Képes Krónika 38. fejezet) Nekünk úgy tanítják
ma, hogy Koppány indul István ellen, mint a legnagyobb pogánylá-
zadó, s István ekkor uralkodó. Mint olvastuk a 38. fejezet egészen
mást ír. Ha István uralkodó volt, miért nem a magyarjaival csatázott?
Nem volt uralkodó ekkor ! Nézzük megint csak a Képes Krónikát,
de most az ábrákat. Az említett 38. fejezet miniatúráján, Koppány
lefejezésekor, Istvánt korona nélkül ábrázolják ! Más azt vélheti, 'hát
biztos harcba nem vitte eme fejfedőt'. De ez nem is a valóság, hanem
egy képi ábrázolás. A 40. és 41.-ik lapokon viszont harc közben
koronával ábrázolják ! Tehát Koppány élésekor még nem volt király!
De fejedelem sem lehetett, ha tudjuk azt a biztos pontot, hogy nem ő
volt a fejedelmi utód ! Ekképpen hát a magyarokra nem számíthatott,
s nem számíthatott másra csak a vendég németjeire. Neki kellett hát
mennie Koppány ellen. S egy maréknyi német, hogyan képes az
egész 'pogány hadtest' ellen harcot nyerni ? 'Magyar' hadtest nem
volt, a támadás meglepetésszerűen érte Koppányt, a jogos fejedelmi
utódot.
Nézzük mit mutat a régészet Koppány hadára vonatkozólag. Ha
lett volna egy nagy had és egy nagy csata Koppány és István között,
rengeteg halott is van, ami rengeteg sírt eredményez egy helyen, s a
nagy sereg felkészülésének is valahol nyoma kell hogy legyen. Mit
mutatnak az eddigi régészeti eredmények ? Had támaszkodjak az
egyik legismertebb régész, Révész László munkájára, kinek a kutatási
területe a magyar honfoglalás és államalapítás kora. Sok ásatáson
aktívan résztvett. Legnagyobb visszhangot kiváltó munkája a Karos
melletti 'honfoglaláskori' temetők kutatása volt, melynek során 1986-

34
1990 között a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb, e korszak-
ból származó temetőit tárta fel. Munkáját és ismereteit Révész László
'Emlékezzetek utatok kezdetére ...' című könyvében foglalja össze. E
könyv 200-adik oldalán olvashatjuk :
"Szent István ellenlábasai közül már név szerint is ismerjük a történeti
hagyomány által a somogyi területek birtokosának tartott Koppányt,
(csak éppen az említett vidéken alig van régészeti nyoma olyan
jelentős népességnek, amelyre támaszkodhatott volna).."
S éppen e zárójelben van a lényeg. Eleddig nem találtak, mert nem
is igazán találhattak.
István tehát erőszakkal jutott hatalomra, "Koppányt pedig Szent
István néggyé vágatta" (K.M. - K.K. 38. fejezet) elrettentésül mind-
enkinek, hogy Ő az úr. A négy felé vágatás azt a célt szolgálta, hogy
a fejedelmi szék várának, Veszprémnek a négy bejárata fölé kerüljön
egy-egy holt-testdarab, hogy ezt lássa mindenki, aki az 'uralkodni'
vágyó felé közelít : 'így járhatsz te is, ha a legkisebb ellenállást is
mutatod'. Kegyetlen terror; amelyet semmilyen körülmények közt
sem tarthatunk szentnek. A történeti hagyományok, azt mondják,
hogy jelentős ellenlábasa jószerivel csak Koppány volt. Más miért
nem ? Az egész népnek zúgolódnia kellett volna ! Igen, egy részük
meg is próbált tenni valamit, de a többség tehetetlen volt. Miért ?
Miért ? Mert ilyen még nem volt ! Minden nép egy meghatározott
rendszer szerint viszi át a hatalmat. Nálunk volt egy fejedelem, s
gyakran még éltében egy utódja. De ilyen még nem volt sosem a
fejedelmeink történetében : szinte egyszerre meghal az ország 'feje', s
annak két 'testőre' (utódja). Fejetlenül maradtunk, ki mondja meg hát
hogy merre haladjunk ? Az hát, ki a hatalom közelében van.
Istvánt tehát kénytelenül el kellett fogadni a népnek. Megcsinálhatta
tehát a királyságát. A réginek pusztulnia kellett István uralma során, ki
mindenben megújító akart lenni. A változások hírtelen olymértékűek
voltak, hogy egy nép teljességgel elvesztette múltját. Ebből az egyik
törzsünk nem kért, a kunok kivonultak. S most már értjük azt is, hogy
a fejedelemmel rokon testvéreknek, mégpedig : Andrásnak, Bélának
és Leventének 'Vazul' halála után miért kellett elhagyniuk az országot

35
(K.M.- K.K. 43. fejezet) életük megmentése érdekében. De ki mások
lehettek eme gyermekek, ha nem Koppány fiának életben maradt
apróságai ?! Csak rájuk jelentett igazán veszélyt István.
Megint csak azt próbálják tanítani ma, hogy a keresztényi István
a pápától kért koronát. Ez teljességgel lehetetlen. Kérdezzünk csak
meg egy komoly művészet-történészt ! Mivel a mai Szent Koronánk
ismert formája nem teszi ezt lehetővé. Ha a fenti vonulatot elfogad-
juk, akkor azt gondolhatjuk, hogy ilyen zavaros időben István nem
is kérhetett és nem is kaphatott koronát. Egyébként ezt a pápai
koronát csak később, mi próbáltuk hirdetni, a másik oldal pedig
erről sohasem tudott ! Illetve a pápaság csak akkor kapott vérszemet
a Koronára, amikor bizonyossá vált, hogy szentsége nagyobb, mint
'őfőméltósága'. Ha adott volna a pápa, azt nekik tudniuk kellett volna
a hűbéri jelentése miatt, amire sem itt sem ott egyetlen dokumentum
sem létezik. Egyébként a logikai buktató abban rejlik, hogy a 'pápa'
biztosan nem adhatott, mivel akkor azt úgy hívták : Róma püspöke.
S ennek a püspöknek ekkor még igen kicsiny világi (és egyházi)
hatalma volt. István csupán jelentette Róma püspökének a koronás
történteket.
De nézzük, mit mutat maga a Szent Korona. Ha nem kapott, és nem
is kért, akkor csináltatnia kellett Istvánnak azt. S ez 'gyorsan' kel-
lett neki. Mi kell hát egy koronához egy hozzáértő ötvösön kívül,
mint az anyag. Az ötvös biztosan megvolt, ha a honfoglalás kora
utáni gazdag ötvös-remekeinket szemléljük. Az anyagot a fejedelmi
értékek szolgáltatták, s minden bizonnyal a korábbi hasonló feladatot
ellátó fejedelmi kupakot szétverette és más tárgyakkal egyetemben
felhasználta. Megmutassam, hogy eme bontott anyag hol van ?
Nézzünk a Szent Koronánk keresztpántjára, azaz hivatalosan a latin
koronának nevezett részre ! Nem tűnt föl, hogy a foglalatba rakott
díszítő gyöngyök mindegyike át van fúrva, s az átfúrás belseje, széle
meg van kopva ? Tehát korábban a gyöngyök használatban voltak !
Ez kettő dolgot is bizonyít egyben. Gyorsan kellett ez a korona, így
korábbi tárgyakat kellett behasználni az új létrehozása mellett; az
arany újraalakítható nyom nélkül, az ékköveket is újra lehet foglalni,

36
de egy gyöngysor gyöngyeinek korábbi lukait nem lehet betömni !
A korona sem a pápától és mástól sem kerülhetett ide ajándékként,
mivel az tiszteletlenségnek tűnik, ha látszik rajta hogy amolyan bon-
tott, 'szedett-vedett' ! Összehasonlítani ezt úgy tudnám, hogy valaki-
nek egy nagyon nemes ajándékot szeretnénk adni, de a csomagolásra
nem ügyelünk, s így egy sokadszor felhasznált - más ajándékról leté-
pett -, gyűrött papírba csomagolnánk. S az elsődleges látvány elrontja
a benne rejtező tartalmat. Nagy megbecstelenítés, ha a valóságban így
teszünk. A Korona tehát sajátunk, ne vegye el azt senki ! (Félre ne
értse senki, a Korona maga nem 'szedett-vedett', csupán azt akarták
vele kifejezni, hogy itt készült, és nem ajándékként kapott. Mert ha
'idegen', akkor senkit nem érdekel itt a jelképiség olvasata, de ha
saját, ha 'közeli', akkor a jelképiség rólunk szól, azaz nekünk szól !)
A korona egy olyan jelképiség, amely a régi királyról az új királyra
hagyományozódik át. István létrehozta, pontosabban létrehozatta a
koronát, s kinek adhatta volna át, ha nem fiának, Imre hercegnek. De
sikerült-e neki a trónt és a megváltozott gondolatiságot átadni ? Nem.
Imre herceg ugyanis fiatalon egy vadászbaleset során meghalt. Kié
lett hát a trón ? S e fiatal herceg halálában fedezhető fel-e szándékos-
ság ? Ez utóbbi két kérdés összefügg. Gizellának és Istvánnak nem
volt több leszármazottja, Imre hercegnek sem volt még gyermeke,
hisz oly fiatalon halt. Az idő azonban halad, a vég mindenkit utolér,
István király 1038-ban meghalt. Új királyt kellett választani.
A Képes Krónika a 46. fejezetében ezt olvashatjuk :
"a magyar főemberek .. gondosan kutatták, kit találhatnak az ország-
ban a királyi nemzetségből, aki alkalmas az ország kormányzására ..
Az országban azonban senki ilyet nem találtak .." Mégegyszer mond-
va a lényeget : SENKI ILYET NEM TALÁLTAK. Megdöbbentő
szavak azoknak, akik tudják, hogy mire vonatkozik. A fejedelmi-
királyi nemzetségből senki olyat nem találtak, AKI ALKALMAS lett
volna. Hogy mire kellett alkalmas lenni, amit nem találtak meg senki
személyében ? Egyszerű. Az ország vezetője, a fejedelmek korában
tágabb értelemben bárki lehetett, aki önnön lénye által alkalmas volt
a megtisztelő címre, Árpád honfoglaló fejedelem idején azonban a

37
nép megfogadta, hogy MINDENKORON ÁRPÁD UTÓDAIBÓL
VÁLASZTANAK MAGUKNAK VEZETŐT. E fogadalom még
a közelmúlt magyarjának is általánosan ismert. Tehát, akkor olyan
embert nem találtak, aki Árpád férfiági leszármazottja lett volna, és
ekképpen senki nem volt ALKALMAS a tisztség betöltésére ! Hogy
mindenképpen így volt, arról a történelem győz meg minket.
István halála után a velencei Orseolo Péter került hirtelen hata-
lomra. Ez az, ami nagyon különös, hogy miért nem magyar és
miért idegen került a trónra ? A Képes Krónika 45. fejezete szörnyű
kegyetlenkedéseiről és a németek és az olaszok által való elnyo-
matásáról ír. A továbbiak megértéséhez teljesen idézem a 'Péter
király kegyetlenkedéséről' szóló részt, s elébe helyezem az előtte leírt
'Gizella-tervet' :
"… Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával,
hogy a királyné atyjafiát, a német - helyesebben: velencei - Pétert
teszik királlyá…"
"Miután Pétert királlyá tették, a királyi felség kegyes hajlandóságát
mindenestül elvetette, és német dühösséggel kegyetlenkedett:
Magyarország nemeseit megvetette, gőgös szemmel és tehetetlen
szívvel falta a föld javát, vadállati módon ordító németjeivel és fecske
módjára fecsegő olaszaival. Az erősségeket, őrhelyeket és várakat
németek és olaszok őrizetére bízta. Péter király felette kicsapongó
volt; a király csatlósainak erőszakoskodása miatt abban az időben
senki sem lehetett biztos feleségének tisztasága, leányának vagy
húgának szüzessége felől, mert büntetlen tettek rajtuk erőszakot.
Látván tehát Magyarország főemberei nemzetük baját, amit Isten
ellen való módon cselekedtek rajtuk, tanácsot tartottak, és megkérték
a királyt, parancsolja meg embereinek, hagyjanak fel az ilyen alávaló
cselekedetekkel. A király azonban dölyfös kevélységében felfuvalko-
dott, magában forralt undok mérgének dögvészes undokságát így tette
nyilvánosságra, mondván: "Ha valameddig még élek, Magyarországon
mind a bírákat, a méltóságos és tekintetes, valamint az alsóbb rendű
embereket, a századosokat, falunagyokat és mind a főembereket, a
hatalomviselőket a németekből rendelem, idegenekkel töltöm meg

38
ezt a földet, és teljességgel a németek hatalmába adom." És mondá:
"Ez a név Magyarország, abból származik: Nyomorország, hát hadd
nyomorogjanak." Ez volt a viszálykodás melegágya Péter király és a
magyarok között."
Orseolo Péter szó szerint Magyarországot "nyomorországgá" akarta
tenni. És abban is biztosak lehetünk, hogy nem egészen tisztes úton
jutott a hatalomra. De miért kellett mégis tűrni ? Mert ő ALKALMAS
volt a trónra ! De nem az uralkodása jótettei által, hanem egy fogada-
lom végett. Árpád fejedelem férfiági leszármazottjai kihaltak, de
ilyenkor mindig a 'megoldást a történelemben' a legközelebbi női ág
adja. I. Istvánnak volt három leánytestvére, s az egyik leány a velen-
cei doge (dózse) Orseolo Ottó felesége lett. Orseolo Péter Orseolo
Ottó fia volt, de egyben Árpád leszármazottja is, így az 'erőszakos'
hatalomrajutása ellen senki nem szólhatott. És ha figyelembe vesz-
szük a kegyetlenkedései által a gondolkodását, akkor egy véletlen
'balesetben' szándékosságot is láthatunk : hatalomra csak úgy juthat,
ha az egyetlen riválist, Imre herceget 'eltünteti'. A balesetnek színlelt
gaztett azért is hihető, mivel ezt a formát a magyar történelemben
még számtalanszor alkalmazták.
Egyszer azonban minden rosszból sok lesz; a nép, a nemesek, a val-
lás emberei föllázadnak és egy másik ALKALMAST jutattak a magy-
ar királyi trónra, Aba Sámuel (1041-1044) személyében. És érdekes,
hogy itt sem egy 'férfiágat' választottak, hanem egy fogadalomnak
akartak megfelelni. I. István egy másik leánytestvére ugyanis egy
törzsfőhöz ment feleségül, s tőle született Aba Sámuel. A magyarok
akarata azonban nem sokáig tartott.
A bukott királynak, Péternek (1038-1041) és családjának sikerült III.
Henrik német császár oltalmába menekülnie. A német császár, azon-
ban talán nem véletlen adott oltalmat. III. Henrik ugyanis 1044-ben
a Ménfőnél megvívott csatában Sámuel seregét vereségre kényszerít-
tette, a királyt megölték. A német fegyverek győzelme Pétert a ma-
gyar trónra ültette, ám ennek nagy ára volt : 1045-ben Péter (1044-
1046) hűbéresküt tett a német uralkodónak, miszerint Magyarország
a német birodalomhoz tartozó tartomány, királya pedig a császár

39
vazullusa lett. Az ország teljes mértékben el lett adva. Senkinek nem
kell olyan király ki a népéért egyetlen jót sem tesz !
Belegondolva tulajdonképpen az az út maradt megoldásként, amit
Géza fejedelem jelölt ki. Leventének, Bélának és Andrásnak gyer-
mekkorukban külföldre kellett menekülniük. Ők a fejedelmi család
leszármazottai voltak, apjukat (Vazul) azonban a németek kegyetlen-
séggel ölték meg. A magyaroknak már csak e három testvérben
lehetett hite, de hogy korábban miért nem fordultak értük segít-
ségért, magyarázatot ad az, hogy ők sem voltak ALKALMASAK,
noha fejedelmi vér folyt az ereikben. Manapság őket illetve leszár-
mazottaikat is Árpád-házi királyoknak mondjuk, de tulajdonképpen
a történtekre az adja meg az értelmet, ha elfogadjuk, hogy ők nem
Árpádnak, hanem Árpád testvérének a leszármazottai.
Hogy ki kinek a kije volt, arról megint csak a Képes Krónika ad
felvilágosítást. A kulcsszót megtalálhatjuk, ha a 46. fejezetet olvas-
suk: ".. úgy akarta Isten, hogy sok idő múltán a boldogságos István
király unokája a szentséges László király fejezze be a munkát.."
Istvánnak a halála után nem maradt fenn élő utódja, az említett I.
(Szent) László (1077-1095) tudvalevőleg egy másik 'ágból' szárma-
zott. Az 'unokája' szó tehát arra utal, hogy a trónon később, tehát nem
közvetlen ő követte nagy elődjét. A szerző szóhasználatát így ne csak
az utódokra nézzük, hanem vetítjük vissza az elődökre is ! A Képes
Krónika 40. fejezetében meg van, ami 'kell' nekünk :
".. [István] egyik dédapját, név szerint Zoltánt, aki utóbb ama erdélyi
részeket, ama örökös tartományként bírta, ezért köznyelven erdőelvi
[erdélyi] Zoltánnak nevezték. Elért a szent király idejéig, és igen
öreg ember volt.." S valóban István 'dédapja' Zoltán volt. Zoltán
Árpád halála után volt fejedelem. A 'dédapaságot' azonban a 46.
fejezet szerint ne a közvetlen vérségre, hanem az uralkodásra értsük!
Valóban István előtt visszafele a harmadik vezető Zoltán volt, akit
Zsolt-nak, Solt-nak és ZSULÉ-nak is mondunk. (Megjegyzendő,
hogy e sok nyelvi változatot az idegen-nyelvű latinnak 'köszön-
hetjük'.) De ha 'Zoltán' Istvánnak nem a vérségi elődje, akkor abba az
ellentmondásba ütközünk, hogy csak Árpád leszármazottai lehetnek

40
ALKALMASAK. Árpád fejedelem után rögtön megszegték volna a
fogadalmat ? Nem hiszem. Csupán a népnek akartak jót. Ha Árpád
fiai még éltében csatában haltak, akkor utána csak fiainak gyermekei
maradnak. Árpád halála után, azonban az országot nem lehet gyerme-
kekre bízva fej nélkül hagyni. S addig, amíg a gyermekek nem érettek
egy nép vezetésére, a tisztséget ki más láthatná el ideiglenesen, mint
Árpád öccse. Zoltán (ZSULÉ) tehát Árpád fejedelmünk öccse volt.
A 46. fejezet 'dédapja' szava után tulajdonképpen ez van leírva. Mert
általában egy fejedelem a haláláig uralkodott, de hogy élhetett volna
Zoltán fejedelem a "szent király idejéig", azaz Istvánig, ha nem ideig-
lenesen látta volna el a tisztségét ? És így természetesen erre a korra
már "igen öreg ember volt". Aki előbb István "dédapja", majd a sorok
szerint "aki utóbb ama erdélyi részeket örökös tartományként bírta".
Persze, előbb egy egész ország, majd UTÓBB csak egy terület ura. A
három idegenbe menekült testvér (Levente, Béla, András) korábban
nem volt ALKALMAS, de a fogadalom szerinti vérhez már csak ők
álltak a legközelebb, és egyben apjuk egy kijelölt utód volt, így most
már csak ők voltak ALKALMASAK. És így nem lehettek mások,
mint Árpád öccsének, Zoltánnak a leszármazottai. Géza fejedelemnek
is olyat kellett István helyett választania, aki a legközelebb áll ehhez
a 'vonalhoz'. Koppányt illetve annak fiát jelölte utódjául. Koppány
'Zoltán-Zsolt' fejedelem leszármazottja. Koppány meggyilkolt fia,
pedig nem volt más, mint eme három testvér édes apja. Már csak a
három árvában élhetett a remény.
Bennük bízhatott már csak a nép. 1046-ban Levente, majd András
uralmával a nép visszakapta elvesztett függetlenségét.
Manapság avval butítanak, hogy eme két esemény (1041-es és 1046-
os) egyszerű pogánylázadás volt. De hogy ez mennyire nem így
volt, azt magunk is érthetjük. A pogány szó azt jelenti : "Istent nem
ismerő". S hogy mennyire 'ismerők' voltak azt mutatja, hogy az ekkor
hatalomra került királyainknak nevéhez jónéhány templom építése
járul, sőt : Aba Sámuel (1041-1044) az Abasári bencés monostor, I.
András (1046-1060) a Tihanyi bencés apátság alapításáért a 'felelős'.
A hamis képekért viszont az azóta eltelt ezer év a 'felelős'. Őket a

41
nép ültette a hatalomra, ezért hitükben a nép ellen nem cselekedhet-
tek. S nem is cselekedtek, mert ez a hit már oly rég óta a múltunkban
gyökerezett.
Más lehet hogy azt mondja : ez csak egy történeti váz. Én pedig azt
mondom, hogy olyannyira logikus, hogy igen közel jár a valósághoz.
Bárki is lehetett azonban személyesen ott, akinek a tényközlését
ismernénk, bizonyos értelemben nem tudnánk 'többet'. Értem ezt úgy,
hogy egy adott pillanatot nem csak a maga pillanatnyi eseményképe
határoz meg, hanem az oka a múltba nyúlik, a következménye viszont
a jövőre gyakorol hatást. A pillanatot tehát úgy értjük meg, ha tudjuk,
hogy mi volt előtte és mi volt mögötte. És épp ez az, hogy mi ma-
gyarok még ezt sem tudjuk. És részben azért nem, mert a történelem
egy darabja akkor veszett el István királyunk idejében.
Ha egy nép a múltját felejti el, a jövőjét veszti el.
Az emberi emlékezet tompa és feledékeny, ezért szükséges neki a
gondolatok és szavak följegyzése, hogy akkor is visszaemlékezzen az
egyén a dolgokra, amikor azokat ködfátyol borítja. A fennmaradó írás
pedig az utódoknak is mesél az elődökről.
Annak idején tudtunk a régiek felől. De arról akartak később minket
meggyőzni, hogy nem volt saját írásunk. Pedig, miért ne lett volna ?
Ismereteink szerint, akkor mindent az egyházi latin-nyelvűség
jellemzett. Vegyük elő hát a legrégebbi ilyen emlékünket : a
Pannonhalmi apátság alapítólevelét. Pannonhalmának neve a XIX.
századi 'nyelvújítás' eredménye. Előtte Szent Márton hegyének hívták
s Kazinczy adta a halomnak költőien azt a nevet : Pannon-halma. Az
apátságot még Géza fejedelem alapította feltehetőleg 996-ban ! S eme
alapításról, illetve az alapítás megújításáról szól egy István király
névjelével ellátott, 1001-ben keltezett latin nyelvű dokumentum.
Szokás volt hogy az okmányokat írnokok készítsék el; a királynak
természetesen ezt a saját keze írásával hitelesítenie kellett : egy
bejegyzett sorral, illetve e sorban névjellel, ami tulajdonképpen az
egyedi aláírásnak tekinthető. István király névjele talán minden ma-
gyar számára ismerős, ha nem, hát akkor nézzen a 'Szörényi-Bródy:
István a király' című rockopera lemezének borítójára, melyen az ere-

42
deti formaalak továbbrajzolata látható.
Talán még senki nem vette észre, de a névjel latin sora elüt a többi
latin nyelvű szövegtől. Hogy miben ? Hát a szavak közt megbúvó
részben. Úgy mi a szavakat kihagyással, a köztük lévő nagyobb
távolsággal, azaz a szóközzel választjuk el. A névjel hitelesítő
sorában viszont a szavak közt minduntalan három pont található ! Az
elválasztó pontok jellege viszont a székelyek rovásírására is jellemző!
A sor bejegyzőjébe tehát annyira belerögzült a régi emlék, hogy A
SZAVAKAT VALAMIVEL EL KELL VÁLASZTANI, hogy itt is az
írást úgy alkalmazta, annak ellenére, hogy a betűk más formát vettek
fel. A legelső magyar latin-nyelvű emlékük tehát arra is bizonyíték,
hogy előtte is volt írásunk !
Nézzük hát akkor közelebbről a magyar székely-hun rovásírást. Az
'írásjelek' felvitele fába történt, ezeket tehát egy éles bicskával be
kellett metszeni, beróni, ezért is nevezzük rovásírásnak. A fa idővel
elporlad, s ezért sem maradhatott fenn távoli időkből ilyen emlékünk.
Ezen írásra vonatkozólag az egyik legrégibb nyom a csíkszentmár-
toni római katolikus templom felirata 1501-ből. Itt a szóközöket
a rovó négy ponttal jelöli ! Nem egy rovásírást tanító ember meg-
jegyzi : "a szavakat függőleges pontokkal választjuk el egymástól"
(ami általában három pont) ! Ma már sokan ezt elfelejtik, s nem így
tanítják; s talán ez miatt sem szúrtak szemet a 'pannonhalmi' pontok.
Magam is meglepődtem, hogy mekkora logika és milyen gazdagság
húzódik meg a székely rovásírás jeleiben. Megtanulásuk számomra
szinte a pillanat műve volt. A magyar nyelv hangzóit legjobban ezen
jelek tudják a 'néma' formában megőrizni. Régen csak latin-betűs
szövegeket alkottak itt a keresztényi hatásra. A latin betűk latin
nyelvet hordoztak, de megpróbálták vele később a magyar nyelvet is
leírni. Kevés sikerrel. Senki se higgye azt, hogy az akkori 'latinbetűs'
magyarnyelvű 'nyelvemlékeinket' úgy is kell kiejteni, ahogy rájuk
vagyon írva ! Az akkori nyelv nem igazán tért el a maitól ! Kevésnek
bizonyult tehát a 'betűhangzó', s ezért a mai formájáig sok elemmel
bővült, s köztük van olyan is, ami csak nálunk, magyaroknál található
meg. A magánhangzók kérdése tehát megoldódott, de eme latinbetű-

43
eredet nemegy mássalhangzónkat körülírva fejezi ki. Bár egy hangzó,
de két betű fejezi ki a 'gy', 'ly', 'ty', 'ny', 'sz', 'zs' 'betűinket'. Ezek
tulajdonképpen egy hangok, s ekképpen egy jellel is rögzíti a székely
rovásírásunk ! A régi forma ellenére még mindig több azon régi, mint
a mai új. Hová mutat eme 'tökéletes' eredet ?
Nézzük hát miképpen vélekednek erről az 'írás' értői :
"... olyan nemzeti kultúrkincsünk van, amellyel kevés nép dicseked-
het. Ősi írásunkról műkedvelő és hivatásos kutatók kisebb-nagyobb
tanulmányokban írtak ugyan, ennek ellenére alig volt tudomásunk
róla. Pedig fokozottabb érdeklődésre tartana számot, mivel kimutat-
ható, hogy szinte valamennyi rovásírással kapcsolata van." (Forrai
Sándor)
"... a székely-magyar rovásírás olyan több ezer éves elemet tar-
talmaz, amely más rovásírásokra nem jellemző. Valóságos rejtély,
hogyan tudtuk ezeket tudatunkban évezredeken át megőrizni." (Forrai
Sándor)
"A felkelő Nap jelének székely-magyar változata azonban írástörténeti-
leg és általában történetileg máris sok mindent új megvilágításba
helyez. Fényénél majdan újra kell írni a magyar őstörténetet, s rész-
ben az ókori Kelet népeinek a történetét is." (Simon Péter)
"A sztyeppén több részre szakadt nép vándorlásait ma már nehéz
rekonstruálni. Az írásjelek elemzésével azonban a nyelvi kapcso-
latokon keresztül a magyarság egyik-másik tartózkodási helye is
azonosítható. Ehhez a munkához a bevett történelmi kutatási ered-
ményeken kívül álló eszközöket is alkalmazni kell - igazodva a
nehéz feladathoz. Népünk történelme a világ népei között sajátos,
egyedülálló." (Szekeres István)
"A székely írás - az általában elfogadott elméletekkel ellentétben
- nem vezethető le az ótürk írásból, mert olyan (az ótürknél ősibb)
írásjel-kövületeket őriz, amelyek az ótürk írásból hiányoznak...
Ennek az írásnak a puszta létezése is alapjaiban kérdőjelezi meg a
nyelvészeti hipotézisekre épített északi őshaza-elképzeléseket. Ez
magyarázhatja, hogy a hazai tudományosság jó néhány képviselője
a székely rovásírással való foglalkozást eleve bizonyos gyanakvással

44
fogadja." (Varga Géza)
Ha volt írásunk akkor is, akkor miért kellett pusztulnia akkor ? S
miért nem ez maradt fennt ? Vagy legalább ez is. Mások büszkék let-
tek volna arra, hogy már volt írásuk.
Biztosra veszem azt, hogy az írást ismerő 'bölcsekre' halál várt az
új rendszerben. S ha volt írás, akkor a rovóbotokon volt egy régebbi
történet népünkről. Vajknak is minden bizonnyal kellett ez a régi fel-
jegyzett múlt. De ŐK ezt nem adták, csak az életüket. Elfelejtődött
hát minden. S ekképpen múltnélkülivé váltunk. Megjelenhetett a
gonoszságok után a kitalált hazugságok sora.
S azt is biztosra veszem, hogy ez egy másik 'magyar' írás volt, amely
a székely rovásírásra bár hasonlíthatott, de különbözött is. Az egyik
írás meghalt a király közelségében. A másik írás pedig úgy marad-
hatott fenn és azért volt különböző, mert a székelyek magukat a
hunok leszármazottainak tartották. A hunoknak pedig egy kicsit más
múltja volt, mint a többi magyarnak. S eme 'különállás' megmaradt
részben később is, s ez volt a mentsvára az 'írásnak' is és a népnek is,
s a székelyek földje, Erdély így gazdagíthatta később az egész magyar
földet.
S ha egy nép a múltját felejti el, a jövőjét veszti el.

Milyen volt hát a távoli múlt, s mit hoz a közeli jövő ?

45
 Utunk
_______

Urunk Istenünk rendelése szerint óhajtok tenni mindeneket.

Országnak meg népemnek éljek.
Minden óhajtásom tényleg utolsó lehellésig országnak meg
népemnek töménytelen jókat tenni.
Törvényeinket úgyott, aképen tisztelem,
olyanokat másokkal is tiszteltessem.
Olyan urunk Istenünk színe elejébe esküvésemet
mostan ország meg népem halja.
Attól soha el nem téríthessék engemet senki meg semmi.

(Úr esküvése UPUR aba szerje szerint

- azaz a fejedelmi eskü szövege)

47
 A magyar nép művészetének csodálatos tárháza bontakozik ki
az érdeklődő szeme előtt. Mindez a történelem során nemegyszer
gyakorolt nagy hatást a 'nyugat' emberének. Mi pedig itt az értékek
közelében gyakran elhisszük : semmik vagyunk. Pedig ha egy apró
pontjára rátalálunk, biztosan nem állhatjuk ki, hogy mélységeiben mi
is meg ne mártózzunk. Honnan táplálkozik ez a gazdagság ?
Sokmindent elvesztettünk, de egy valami mindig ott van min-
denki közelségében. Nyelvünket soha le nem vethetjük, azt mindig
magunkkal hordjuk, bárhova is vetődjünk a világban. A magyar nyelv
- mint minden más nyelv is - jelenlegi felépítésében, szókészletében
mutatja az eddig bejárt útját. S átadja minduntalan e rejtett tudást az
anyja a gyermekének.
Az összehasonlító nyelvelemzések kimutatták, hogy a magyar nyelv
a ma finnugornak neveztetett nyelvek családjába tartozik. S mivel a
szamojéd nyelvek is hasonlatosak a finnugor nyelvekhez, így mind-
ezeket közösen már uráli nyelveknek nevezzük. Az egymással rokon
nyelvet beszélő népek valaha egymás közelségében éltek. Az egykori
lakóterületük, a közös haza meghatározásához az uráli nyelvekben
meglévő úgynevezett életföldrajzi szavak állnak a rendelkezésre.
Ezek alapján megállapították, hogy az uráli népek közössége a
névadó Urál hegység környékén, annak főleg a keleti oldalán élhetett.
A régészeti leletekből tudható, hogy az uráliaknak a nagy kiterjedésű
hegység középső és déli szakaszán, annak is a keleti lejtőin volt a
lakóhelyük. Ez a közösség i.e. 4000 környékén szétvált.
De mivel nem ismerjük a múltunkat, népünket nem tudták hova
tenni, ezért azt mondják ma, az uráli 'őshazában' további 3000 évet
töltöttünk, ahol lassan csak magunk maradtunk ! Majd a későbbi
magyarok őshazájából 600 körül átköltöztünk Levédiába, majd onnan
840 körül Etelközbe, ahonnan történt majd a Honfoglalás. De ezeket
a területeket már nem tudják behatárolni, mivel régészeti leletek

49
ezeket nem bizonyítják. De mit írnak a történelmi források mondjuk
Levédiáról ?
'Bíborbanszületett' Konstantin bizánci császár (913-959) 950 körül
született műve, 'A birodalom kormányzása' (De administrando impe-
rio) 38. 'részéből' : ".. A türkök népe [magyarok] régen Kazáriához
közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első
vajdájuk nevéről Levédiának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén
Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is,
vajdának hívtak... A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem
idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák
voltak közöttük, akik közül az első vajda volt az előbb említett Levedi.
Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban
együtt harcoltak a kazárokkal... Amikor a türkök és az akkor kan-
garnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege
vereséget szenvedett.. vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra
ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre.." (Fordította : Moravcsik
Gyula)
Mégegyszer mondva Levédiában 'együtt laktak a kazárokkal HÁROM
esztendeig', s nem kb. 240 évig, amit a fentiekben olvashatóan taní-
tottak az iskolákban. Biztos ez ? Bizonyára az, mert a forrás szerint
ugyanavval a Levédivel települtek be a Levédiai területre, akivel
továbbköltöztek Etelközbe. Szóval csak három év. Ez a leggyakrab-
ban idézett forrás Levédiára és Etelközre, mivel lényegileg csak ez
az egy forrás létezik. De ha már rábukkantunk valamire, nézzük meg,
nem-e találunk valami más érdekest is a továbbiakban :
"Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék hoz-
zájuk első vajdájukat, Levedit", aki a kagán kérésére így válaszol :
"..azonban van rajtam kívül egy másik vajda.. akinek fia is van, név
szerint Árpád ..[s az apa vagy a fia] legyen inkább fejedelem..".
Szóval már Levédiában is ott van Árpád, aki 896 körül fejedelem-
ként népünket vezette a Kárpátok gyűrűjébe (Honfoglalás). Szóval
a Levédia után következett Etelköz is csak egy futó kaland lehetett.
Mert ezek szerint a lényeg az, hogy Árpád urunk éltében nem csak
a Kárpát-medencében, hanem 'Etelközben', 'Levédiában', de mivel

50
ekkor sem volt már gyermek, egy sokkal korábbi őshazában is
létezett! Akkor hol volt ez az őshaza ?
Akkor hol voltunk addig ? Megint csak az Uráli-őshazában egy-
helyben ? Az nem lehet hogy hozzávetőlegesen 4850 év alatt az uráli
őshazából alig mozdultunk délnek és nyugatnak, holott a kelet-nyu-
gati irányú népvándorlások útjában voltunk mindvégig !!!
Nézzük mégegyszer az uráli nyelvekhez való viszonyunkat. A
rokonság néhány száz alapszónál vizsgálódva egyértelmű. Azonban
a hasonulási mértéket nem igazán 'vizsgálták', csupán a 'rokonságot'
hangoztatták. Hozzánk nyelvileg a legközelebb a vogulok (saját
nyelvükön manysik) és az osztjákok (mantik) állnak. Azonban a
mi nyelvünk és a vogulok (vagy az osztjákok) közt messzemenőleg
nagyobb a szavak hangzásbéli különbsége, mint a nyelvcsalád bár-
mely két távol álló tagja közt. Zsirai Miklós Finnugor rokonságunk
című, s mindmáig alapműnek tekintett mű tanulmányozása is azt
mutatja, amire már a gimnáziumi nyelvtan könyv példái által rájöt-
tem: a nyelvcsalád bármely tagjától a magyar nyelv üt el a legjobban.
Ez azt jelenti, hogy mi váltunk le leghamarabb az uráli közösségtől.
Hozzávetőlegesen tehát i.e. 4000 körül.
A kulturális kapcsolatokat tekintve : az Urál hegy barlangjaiban
található ábrázolás előtűnik egy délebbi képi-írás rendszerében. Ezért
vizsgáljuk meg azt a területet, amelyet folyóköznek vagy ismertebb
nevén Mezopotámiának nevezünk.
A leletek tanúsága szerint a Tigris és az Eufrátesz folyóközének
kultúrája az idők homályába vész; i.e. 8000-ben már biztosan
termesztették az ősbúzát és ismerték pl. a fémfeldolgozás valami-
lyen formáját. Az első bevándorolt nép sumér néven ismeretes, kik a
terület déli részére telepedtek le i.e. 3800 táján.
Az egyik legkorábban termesztett gabonaféle az ősbúza volt. Róla
jegyzem meg az alábbiakat. A gabonafélék a táplálkozásunkban a
legfontosabb szerepet játsszák mind a mai napig. Egy szervezett
társadalom megindulásának és létének alapját a gabonafélék adták. S
mind a mai napig sok helyen él az a fogalom : 'csak kenyér legyen'.
Ezért a XX. század elején olyan búzafajtákat állítottak elő, amelyek

51
bő termést adtak, azonban valódi tápértékük csak tizede-huszada a
hajdani ősbúzáénak. Az üres lisztet manapság vitaminokkal és nyom-
elemekkel mesterségesen erősítik meg. De hiába, amit a természet
ad, azt nem lehet teljes mértékben pótolni. És gondolkozzunk el
azon is, hogy régen a mostoha körülmények ellenére is miért éltek
egészségesebben az emberek, mint most !
A gabonafélék termesztése létrehozta azok följegyzését, tehát meg-
született az írás mindennapi szükségszerűsége. Az első formája a
képírás volt (i.e. 3500), ami tulajdonképpen a dolgok egyszerűsített
lerajzolása volt. Ezen írás további fejlődése a képek egyszerűsödéséhez
vezetett, amely már gyorsabb írást tett lehetővé. Az egyszerűsödés
abban is megmutatkozott, hogy már egyes jelek több jelentésben
is éltek, így lett kb. 2000 szimbólum, ami mégkésőbb kb. 600-ra
csökkent a további logikai összevonás által.
Példaként had említsem csak azt a két szimbólumot, amelyet a
nemzetközi kiadást megélt, 'Az emberiség krónikája' című vaskos mű
is említ (hogy ne legyek elfogult a jelek kiválasztása kapcsán). Az
egyik a nap-szimbólum, ami itt 'fényt' azaz égitestet (magyarul NAP)
és 'időt' is jelölte (magyarul NAP). E két fogalmat más nyelvekben
két különböző szóalak jelöl, de érdekes módon a magyarban erre
az írásképre csak egy szóalak van. Más nyelvekben talán szintén
logikátlannak tűnne a nyíl-szimbólum és az élet szó 'összekapcsolá-
sa', a 'magyarázat' pedig egyszerű : nyíl, ami a jellegzetessége által
tulajdonképpen ÉL, és az ÉLet, amely szó tulajdonképpen azt jelenti,
ha a test él-et kap, akkor elveszti önmagát, ami ugye 'élet'.
A sumér képjeleket tehát ha a magyar nyelvből olvassuk, akkor
sokszor arra eszmélünk, hogy a különböző fogalmakat jelölő azonos
képjeleket más nyelvektől eltérően ezen eltérőnek látszó fogalmakra
azonos kiejtési hangalakot ad. A magyar nyelvet már régóta vizs-
gálom abból a szempontból, amikor és ahogy a szavak a semmiből
alakultak ki, teremtődtek meg. És rengeteg olyan szókettőst tartal-
maz, amely azonos hangalakot hordoz - látszólag - eltérő jelentéssel,
de eme jelentések közt egy logikai történeti szál húzható minden eset-
ben, amely megmutatja, hogy a létező fogalomból hogy született meg

52
egy másik fogalom a hangalak megtartása mellett. És ha ezt az elvet
megértjük, akkor azt is érthetjük, hogy a sumérok a csupán hatszáz
fogalomjelet hogy nem tudták félreolvasni.
A 'nap' fogalmára visszatérve. Az idő mindig halad előre, s az emberek
egy ciklikusságot figyelhetnek meg benne, ezt az idő-egységet el-
nevezték napnak. Ez a 'nap', mint 'időegység', azonban, egy fénylő
égitest ciklikusságával, 'mozgásával' összefügg, tehát logikus, hogy
a 'fénylő égitest' neve is 'nap'. Bár talán az is logikusnak tűnik, hogy
akik idejekorán ezt felismerték, azoknak a nyelve ezt tükrözi. Nagyon
érdekes, hogy kutakodásom által eddig csak három olyan nyelvet
tudok felmutatni, amely e kettő fogalomra azt 'mondja', mégis egy:
az ősi sumér, az ősi egyiptomi és a mai magyar ! Felettébb meglepő,
hogy Anton Deimel által a 129-es számozást kapott sumér jelet, mi
ugyanúgy mondjuk, mint ők akkor : NAP.
A jelenlegi magyar nyelv vizsgálata közben a következő meg-
állapításokat tettem az eredendően magyar szavakra és nyelvre
vonatkozóan:
- minden szó egy, kettő, de legfeljebb három hangértékű önálló
jelentéstartalmú tőre bontható (négy illetve attól több hangzót tartal-
mazó tőszó nem létezik; hibás az a nyelvelemzés, amely azt mondja,
hogy a szótő pl. tíz hangból áll, mert ezek is a belsejükben hordozzák
az 1-2-3-as hosszúságú alapszavakat, és ezért:)
- (a szavak illetve a nyelv nem egy bizonyos szókészletből és rájuk
akaszkodó, ragaszkodó ragokból, toldalékokból áll, hanem) az úgy-
nevezett ragok is valamikor önálló szavak voltak és az állandósult
szókapcsolatok révén nyerték el a ma betöltött szerepüket,
- (és mindezek kapcsán) a nyelv valaha egy élő szó-közeg volt és
minden összetevőnek értették a mély jelentését is (és éppen ezért:)
- a nyelvet sokkal hamarabb tanulták meg a csöppségek, mint ma !
( ma már a hangalak mellé szinte meg kell tanulni a jelentést is; akkor
a nyelv olyannyira érthető és logikus volt, hogy a nyelv szinte leírta
önmagát; egy újonnan megalkotott szóegyüttes értelmét a magyarázó
összetétel miatt minden 'új fül' értette, és épp ez utóbbi miatt bírták a
gyermekek a számukra még ismeretlen dolgokat felfogni, hiszen elég

53
volt a néhány száz 'szó'-tagot megismerniük ahhoz, hogy a nyelv ne
mondjon idegent.)
Ezen megállapításokra úgy jutottam, hogy a nyelv útját vizsgáltam.
A mai szemlélet bizonyos értelemben téves, mert úgy vizsgálja a
nyelvet, mint kész közeg, holott a nyelv egy állandóan változó élő
forma. És épp ezért nem is értik maguk a 'nyelvtani'-tanárok sem
a dolgokat. Egy kész és merev szabályrendszert próbálnak húzni a
nyelv elemzése során. És sokszor nem, hogy tanítanak, hanem a ma-
gyar nyelvtől idegen beidegződéseket akarnak a tanulókra erőltetni.
Egy sokat mondó példa kisiskolás koromból:
A gyermek azt mondja : 'Érti az.' A tanár erre : 'Nem AZ, hanem
Ő, mert nem állat AZ, hanem ember Ő !!!' Tulajdonképpen pont a
gyermek AZ, aki ÉRTI a dolgokat. A 'tanárszemlélet' az ember 'maga-
sabbrendű' voltát akarja itt hangsúlyozni. De a nyelv egyáltalán nem
így építkezik. Mert a szó mögött itt a MUTATÓ A (illetve AZ) rejtezik
önálló tartalommal. És ez a jellegzetesség nyelvünk útját mindvégig
végigkísérte, és ezért végződik oly sok szavunk A-ra (vagy éppen-
séggel ezért A-val kezdődik), mert bennük a 'mutató a' volt az, ami
leírta a szó-összetétel rámutató, és ekképpen elmagyarázó jellegét.
Közvetlen őseinkről azt mondják, hogy a kerek formájú jurtában
(is) éltek. Ebben az életmódban, a jurtában azonban ismeretlen a
mai fogalmaink szerinti négylábú asztal. Más nyelvben az asztal, az
'sztul'. Az ASZTAL ide keveredésekor megkérdezték, hogy mi ez; a
magyar válasz : ez A SZTUL. A-SZTUL, tehát ASZTAL. De mi is
tulajdonképpen a JURTA ? Egy fa vázból áll, melybe a készítője a
nemezt bele GYURTA (vagy éppenséggel növényi anyaggal befűzte
a vázat; bele-gyurta, bele-gyürte). A J-GY azonosság megvan például
a népies JER IDE, röviden JERE, azaz GYERE szavainknál is. A
JURTA tehát a mai GYURTA, ahol az alapszó nem öthangzós, hanem
három, ez a GYUR tő, ami a cselekvő folyamatot adja, a hozzá kap-
csolódó T a cselekvés tárgyiasultságát mutatja (és ma is a tárgyrag a
T), tehát GYUR-T, s ezt véghezvivő, azaz 'mutató' jelleggel létrejött
az eredmény, azaz GYUR-T-A (JURTA). A mai GYURTA szavunk
vonzza, hogy ezt Ő csinálta, tehát az egyes szám harmadik személy

54
gyurt-A. Szerencsére a 'tanárszemlélet' ebbe már nem tud belekötni,
hogy ne azt mondjuk, hogy 'gyurt a, gyurt az, gyurta az, hanem Ő
GYURT' (azaz "Fiacskám a jurta helyesen: őjurt !"), mert ez felet-
tébb érdekes volna; tulajdonképpen más vonatkozásban, de ugyanezt
teszi. [Ezt erősíti meg az is, hogy a 'jurtát' sokhelyen eredetileg így
nevezik: JURT.]
Még szerencsére, hogy a gyermekek a nagyapjuktól és a nagyanyjuk-
tól tanulják a nyelvet nemzedékeken át. És én sem az elkorcsosuló
változatból, hanem őseim nyelvéből értettem meg nyelvünk csodála-
tos szerkezetét. Mindez azért is maradhatott így, mert a magyar nyelv
őse sokáig csak önmagát fejleszthette idegen idiómák nélkül.
A nyelv bejárt útja végtelen. Sokszor sikerült a szavainkat felépítő
mélyebb jelentéstartalmat hordozó 1-2-3-as hangzatokat megtalál-
nom, majd ezek egy részét a semmiből eredeztetnem (amikor még
nem volt nyelv) a hangutánzás révén. Sokszor azonban hiányzott
a megoldás kulcsa. És ezt a kapcsot megtaláltam a ma sumérnak
nevezett nyelvben. Logikai mélységeiben e két változat hihetetlenül
rokon.
Csak most kezdek eme archaikus nyelv mélységeiben megmártózni.
Mindazonáltal nem kívánok 'egyértelmű' példákat felhozni. Csupán
egy minap felfedezett érdekességet.
Az általam ma beszélt nyelvet gyermekkoromban a környezetemből
szívtam magamba. Ezt sokan népies változatnak is mondják, de
szerintem a nyelv egy azon szelete, amely az ősibb változatot mutatja.
Azonban hogy a dolgok mennyire ivódtak belém, nem tudom. De
sokszor előfordult gyermekkoromtól máig, hogy mintha ezen régies
dolgokon túlmenően is : félrebeszélnék. Hülyének kellett éreznem
magamat. A szavak az emberből mélyről jönnek, miért mondom csak
ÉN úgy ?
Következzen hát egy nevezett példa. Többen is dolgoztunk szak-
munkát egy bizonyos helyen. A háziak az egyik napon megkérdezik:
'Mi lesz evvel meg avval ?'. 'Majd megcsináljuk MA' - válaszolom.
'HOLNAP. Nem ?' - reagál erre az egyik munkatársam. 'De !'- mon-
dom én. És ekkor hülyének érzem magam. Mert én sem a mai napra

55
gondoltam, hanem a holnapira. Tudom, hogy MA nincs már erre idő,
csak azt akartam mélyen kifejezni : legyenek nyugodtak, az a munka
is meg lesz csinálva, nem marad el. Hiába, hogy belülről úgy gondo-
lom, de akkor miért mondom amúgy ? Hibásak az agytekervényeim?
Nem. És erről a sumér nyelv megismerése nyugtat meg. Az egyes
szám első személyű birtokos névmás a sumérban a MA (ill. MU is).
Ez a tágabb értelemben 'enyéM'-et jelölő szó MA alakja a magyarban
'M' ragra rövidült. Más azt mondaná eme két nyelv eme azonossága -
mármint a MA és a rövidült M - lehet a véletlen műve. De nem, ha ott
van a MA is ! Ha belegondolunk, akkor a jelenlegi magyarban a MA
időkifejező szó egy állandósult szókapcsolat rövidüléséből született.
A 'ma' eredeti kapcsolatában 'mai nap', de ha a 'ma' időkifejező eleve
'az adott pillanatnyi napot' jelenti, akkor mi az a 'nap' szó mögötte,
miért van rá szükség ?! A sumérnek nevezett nyelv rávilágít a MA
és az M kapcsolatára. A 'MAi nap'-ot tehát úgy is kifejezhetjük,
hogy 'napoM'. Tehát addig van napoM (egyéM a nap), amíg a nap
végigjárja az égen a keléstől a nyugtáig az útját, tehát az én birtokom
a MAi nap, amit ma röviden MA-nak mondunk. Az eredetileg egyes
számú birtokkifejező egy másik jelentés alá vándorolt. Tehát, amikor
én azt mondtam, hogy MA, akkor vele nyomatékosan azt akartam
kifejezni, a munkafolyamatban én is résztveszek (enyéM), és a meg-
bízhatóságom által úgymond kezességet vállaltam, mert biztosan
megcsináljuk, legyenek nyugodtak.
Ha már a mai napot említettem, akkor a magyarból már korábban
megfejtett HOLNAP-ot is elmagyarázom. Tehát ha az adott napon
már lement a nap, akkor az elkövetkező napot úgy mondjuk : 'HOL
NAP lesz' (tehát újból fölkel a nap), azaz HOLNAP.
Ki merem állítani, hogy a mai magyar nyelv a sumér továbbélő válto-
zata. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy azóta eltelt 5800-2300
év. Tehát a nyelv nagy változásokon ment keresztül, de ugyanolyan,
mint egy ősi fa mely ifjonti ágait vénségére is továbbhordozza, holott
az egész már rég megváltozott.
Nagyon érdekes, hogy a sumérok a semmiből tűntek elő i.e. 3800
táján. Múltjukat a történészek nem tudják. S nagyon érdekes, hogy

56
hozzávetőlegesen pont ebben az időben az Urál mellől eltűnik egy
nép hosszú időre, s nem tudni hová, majd e nép 4895 év múlva a
semmiből megjelenik. A továbbiakban így, nem csak a nyelvi múltat,
hanem a történelmet is közösnek vehetjük, s mint a későbbiekben
egyre jobban látjuk, e feltételezésünkben nem tévedünk.
Az első, amit meg kell vizsgálnunk az a 'Sumer' népelnevezés.
Sumer azonban a folyóköz déli részének elnevezése is volt, a nép
önmagát UJGUR-oknak nevezte (egy hozzánk közelebbi korban
ez az elnevezés-párosítás biztos alapokon áll). Egyébként a 'sumér'
GUR tő országot illetve hegyet jelent. A sumér kultúrával kapcso-
latba kerülő sémi népeknél is megtalálható GUR tő 'betérés', 'szállás',
'lakás' jelentésben él, de 'fiatal oroszlán' jelentésben is ismeretes. Az
UJ-GUR tehát "új lakhelyet" jelent. Az oroszlán pedig később vissza-
köszön ránk az életfa mellől.
Az írást ugye az elméletek szerint a számolás tette szükségessé.
Nálunk az 'olvasd meg' népies kifejezés számolást jelent, abban az
időben viszont, ha valakinek tulajdonképpen meg kellett számolni
valamit, elég volt, ha az agyagtáblára nézett és 'elolvasta' azt, amit
már korábban rájelöltek, rájelölt. A számok nyelvbéli viszonyáról
más is eszembe jut. Erre egy hétköznapi viccelődés irányította a
figyelmemet.
A szituáció leegyszerűsítve :
- Hány darab is van ? Számold meg !
- Hat van.
- Hatvan ?? (viccesen kérdezve)
Hát persze ! A számolás nem úgy történt, hogy mindig húztunk egy
strigulát, hanem voltak nagyobb egységek is ! A nagyobb egység a
tízes volt, és a szó azt mondta, hogy ebből az egységből hány VAN.
Négy van (negyven), öt van (ötven), hat van (hatvan), hét van (het-
ven), nyolc van (nyolcvan), kilenc van (kilencven). De kérdezhetné
valaki : miért nem találunk ilyet akkor a tíznél, húsznál, harmincnál?
Mert ott harmincas számrendszer is volt, tehát megkülönböztető neve
kellett, hogy legyen. És hogy mire jó a harmincas ? Ennyi nap van
egy hónapban (tulajdonképpen hold-nap, ami pontosan 29,x nap és

57
a hold föld-megkerülésének idejére utal). És tizenkét ilyen hónap
van egy évben, ami ugye 30*12 azaz 360. És kerekítve 360 nap alatt
kerüli meg a föld a napot, tehát a föld egy teljes kört tesz meg, ami
a KŐR 360 fokra való beosztását eredményezi. Sokan keresték már
eddig, hogy miért van ilyen fokbeosztás, és pontosan miből is eredhet.
(Megjegyzés : További érdekesség, hogy néhány nyelv nem a 30-ast,
hanem a 12-esig szóló megkülönböztető elnevezést vitte tovább.)
A körről pedig a kerék jut eszembe. Az emberiség egyik legnagyobb
találmányát innen eredeztetik. I.e. 3500 táján a fazekasok feltalálták
a fazekaskorongot. Majd a forgó korong megadta az ötletet a kerékre,
ezek i.e. 3200 óta fából készültek. Az első kocsikerekek két vagy
három lekerekített lapból álltak, melyeket csapokkal erősítettek a
tengelyhez. Tulajdonképpen a csap másik magyar szava az ék, tehát
ha van egy KÖR és ha van hozzá egy ÉK, akkor megvan a KÖR-ÉK
(a kerék eredeti szóösszetételében a magyarból).
A sumér városállamok sokáig virágoztak saját fennhatóságuk alatt.
Azonban idővel idegen népelemek is beszivárogtak a területre, pl. az
Arab-félsziget sivatagos tájairól érkező sémi (sémita) népcsoport. A
sémi származású Szargon (Sarrukín) Kis város királyának lett a pohár-
noka. A hatalom közelében levő Szargon azonban úgynevezett 'palo-
taforradalmat' hajtott végre és i.e. 2350 körül átvette a hatalmat. De
nem elégedett meg ennyivel, a sémiták segítségével az egész Sumer
fölött átvette az irányítást. Birodalma Akkád néven vált ismerté.
A történetbe belemélyedve megtudtam, hogy a 'palotaforradalom'
kifejezés a maga valóságában mit is takar. A folyóköz területe sík
vidék, s melynek áradmányos déli területe teli van mocsaras, nádas
területtel. A királyi család egyik nő tagja a nádas közt egy kosárkában
talált egy semita fiúcskát. Majd megsajnálta és magához vevén föl-
nevelte. A királyi palotában fölnevelkedő gyermek később a király
pohárnoka lett, ami hatalmas rangot jelentett annak idején. De nem
elégedett meg az őtet körülvevő jósággal, a hatalom közelségét
kihasználva saját magát juttatta az őtet meg nem illető helyre azáltal,
hogy 'szüleit' megölte. Ugye mintha egy kicsit ismerős volna a kosa-
ras-történet ? A régi képírások mindenről mesélnek, csak az a baj,

58
hogy ezt a történetet egészen máshogy ismerjük, egy másik történet-
tel összevegyítve és önhatalmúlag kisajátítva, átírva.
Sarrukín unokája, Narám-Szín uralkodása alatt a hódító hadseregeket
még Mezopotámia határain túlra is kiterjesztették. Ez nem tetszhetett
mindenkinek. Egy északról szomszédos lovas nép, a gutik ellentá-
madást indítottak, minek hatására az akkád birodalom meggyengült
és összeomlott. A gutik vették át a hatalmat.
Sarrukín dinasztiájának (kb. i.e. 2350-2150) bukása után Sumer
politikai hatalma rövid időre újjáéledt. Az akkád uralom alatt is
elégetlenkedő Lagas városállama visszanyerte elveszett független-
sége egy részét. I.e. 2140 körül Lagas uralkodója, Gudea hozzálátott
a templomok újjáépítéséhez. Húsz évvel később Uruk város királya
Utuhegál uralkodása alatt a gutik teljesen eltűntek Sumerból, azaz a
folyóköz déli részéről. Utuhegál által i.e. 2112-ben Ur helytartójává
kinevezett Ur-Nammu került a trónra, aki megalapította a III. Uri
dinasztiát. Ur-Nammunak számos 'műve' maradt ránk, de talán a
legfontosabb a világ legkorábbinak ismert törvénykönyve. A rövid
ideig tartó felvirágzás után i.e. 2000 körül Sumér politikai egységét és
hatalmát kezdte elveszíteni. A hatalmat megint idegenek vették át.
Nagy birodalmak nőttek itt, mint például Babilónia és Asszíria.
A sumérok elkeseredetten küzdöttek szabadságukért. A sumérok
'elvetett' tudása azonban mindvégig ott volt, s oly nagy hatást gyako-
roltak, hogy szinte háromezer évig ugyanaz a tudás és ábrázolásvilág
határozott meg mindent. Összehasonlításként itt Európában az utóbbi
ezer év alatt közel tíz építészeti és kifejező stílus követte egymást
ugyanazon népek alatt. Mezopotámiában viszont egy nagyon mély
gyökerű kifejező erő adta át szinte változatlanul magát még az
egymástól eltérő népek alatt is. A sumér nyelv ott egy olyan meg-
határozó szerepet kapott, mint itt Európában a latin. A nép már nem
volt 'ott', de a tudás még mindig. S nem csak ott volt, hanem az egész
világra hatást gyakorolt. A ma létező és a valaha létezett írásrend-
szereket mind-mind a sumér képírásból vezeti le mindenki. Írásaikat
áthatja a világbéke és a harmóniára való törekvés. De sajnos ezeket
nem értette meg mindenki, és sokmindent csorbán adtak tovább

59
mások. Óva intek mindenkit attól, hogy a sumér és a más mezo-
potámiai kultúrákat összetévessze !
Szomorú, hogy ma sok könyv a sumér írást összetéveszti a belőle
kifejlődött akkád-babiloni ékírással. A sumér írás jobban képszerű
volt, míg az 'akkád' háromszögű ékjelekben semmit sem lehet látni.
De örülök, amikor egy-egy Gudea szobron újra látom a sumérok
időlegesen eltűnt írását.
Sumer találmány volt a vályogtégla is, amely tulajdonképpen a
benedvesített agyag törekkel való (ma leggyakrabban szalma) ke-
verése során előállt képlékeny anyag, formákba való vetése után a
napon szárított végterméke.
Ettől függetlenül jegyzem meg, hogy a magyar épületállomány több
mint harmada ebből a több ezer éves hagyományokra visszatekintő
anyagból készült. S jelenleg is vidéken az új családi házak közel
negyedét imígyen építik. Az indokok közt nem csak az olcsósága,
hanem a természetessége is megemlítendő.
A világban a természetesség az a kincs, amelyre a legjobban ügyel-
nünk kell. Mert ha a valóságtól (természet) a legkevésbé rugasz-
kodunk el (természetesség), akkor a világtól cserébe a legtöbbet
kaphatjuk (természetesen).
Hogyan működik ez akkor a jelen esetben ? A kézi erővel előállított
vályogtermék század annyi energia felhasználásával készül, mint
egyéb építőipari társa. S az így épült házban a legegészségeseb-
ben élhetünk. Mert egyrészt ezen természetes anyag 'lélegzik', s így
egyrészt magába szívja a fölös párát, másrészt viszont megakadá-
lyozza fűtések idején a lakás levegőjének kiszáradását. Újabban a
technikai társadalmakban az allergia egy népbetegség, aminek az
oka a száraz levegő miatt kiszáradt nyálkahártya. Másik kedvező
tulajdonsága a hihetetlen hőtároló képessége, télen két-három napig
sem hűl le annyira, nyáron pedig legalább kéthetes kánikulának kell
lenni, hogy a lakás átforrósodjon. Az égetett téglából készült házak
evvel szemben 'tüzesek', így olyanok mint egy kő, nyáron melegek,
télen hidegek.
A folyóközben nemcsak egyszerű, hanem monumentális épületek

60
is épültek vályogból, úgy hogy cserépmázzal-téglával, kőkúpokkal
vagy színes 'agyagszögekkel' borították-díszítették azt. Épültek így
templomok vagy éppenséggel olyan városfal, melynek tetején a kocsi
is végigrobogott.
A vályog kemény, és akár évezredekig is eláll, ha nem éri víz, mert
akkor sárrá változik ! A víz a születés, az élet hordozója, de hor-
dozhassa a véget is, amely egy új kezdetet jelent. Ott akkor az eled-
dig életet hordozó folyók elképesztően megáradtak a népet kényszerű
távozásra ítélve. Nem volt mit tenni, mint a természet adta javakat
hátrahagyni, és a természet jóságára bízni sorsunkat. Egy vadász-
alkatú madár jelent meg az égen, amely utat mutatott északra, a folyó
folyásirányának kezdete felé. De nem ez volt az első útvezetése ezen
madárnak. A nép vezetője korábban, TÚR úr volt, aki a folyóközbe
való betelepülésekor hallgatott az égi szóra, s róla ígyen elnevez-
ték a madarat Turuj-nak, amit most csak mindenki által Turul-nak
ismerünk.
Érdekes az is, hogy az Urál-Altáji kultúrát régebben és ma Turáninak
nevezik. S egyértelműen a TURÁN-i népekhez a magyart mindig is
hozzásorolták. S a fejedelmeink és királyaink koponyaformáját tura-
noid típusúnak tartják, de a folyóközbe betelepült sumér lakosságot is
turáni népnek határozták meg. A Túr név, mint a Tisza folyónk egyik
mellékfolyója a mai napig fenntmaradt, de egyben a Túr az Aranyos
baloldali mellékvize is, s létezik még Túr, Túrkeve, Túrterebes,
Mezőtúr elnevezésű településeink is, stb. Ha a TUR-AN szót a
sumérból nézzük, akkor láthatjuk, hogy az AN (Labat No.13.), mint
egy 'égi' jelzőt kifejező szó, hozzákapcsolódik TÚR személyéhez.
Az 'égi' kapcsolat pedig a Turul madara volt. Egy mezopotámiai pe-
cséthenger például azt mutatja, hogy ahogy a tudás ura, azaz Isten egy
oroszlános trónuson ülve az égi tudást átadja földi képviselőjének,
akkor egy fényt magasba emelő madár képe látható közöttük. Eme
'fénymadár' sumér olvasata pedig : TUR-UL-LU, minek jelentése :
TÚR nemzetség fénye. (Szószerint a TUR-UL-LU, az Túr-fényű-
ember, azaz Túr-hoz hasonuló lelkületű embert jelent.) S ezek a 'Túr
ivadékok' voltak a sumér uralkodóink, majd újgur-magyar fejedel-

61
meink, akik mindenkoron arra törekedtek, hogy megfeleljenek annak a
belső tartásnak (elhivatottság) és tartalomnak (Isten rendelése szerinti
élés), amit az első Uraink egyikétől Túr abától kaptak örökül. Nagyon
érdekes, hogy régvolt magyar fejedelmeinkkel kapcsolatban mindig
megemlítjük a TURUL madarát, amit a sumér írások szerint pontosan
ugyanúgy ejtettek ki, mint ahogy a fenti példában is láthatjuk ezt, ha
az emberre (sumér LU) vontakó ragot elhagyjuk : TUR-UL.
A TUR-UL szószerinti fordításában 'kis fény'-t jelent, de valójában
a 'megújuló életerő' kifejezője. S eme TUR-UL, mint kis fény az égi
vonatkozásában a téli napfordulót jelezte, mely időszak után a Nap
egyre magasabbra emelkedett, hogy életet adó fényessége megújulva
áthasson mindenkit. A TUR-UL így a 'megújuló életerő', s a Nap
(Isteni fényesség) felé emelkedő, s benne újjászülető madár kifeje-
zője, melyet a nyugati kultúrkör a Tűzmadár, azaz a Főnix néven
ismer. Aki egy kicsit is utánanéz, az tudhatja, hogy a római seregek
élére tűzött Főnix-sas képét etruszk-főniciai közvetítéssel innen vette,
majd tovább adta a német-római birodalomnak is. (Bár az említett
példában a TUR és a TUR [TÚR] képjel logikája összefügg, azon-
ban mégsem szabad őket összetéveszteni az azonos hangalakjuk
ellenére a képjelek szintjén. A 'TÚR' egy hajdanvolt személy, s annak
lelkületi tartalmát, 'fényét' is jelöli egyben, a 'TUR' pedig ennek a
hajdani személynek, illetve annak nevének jelentése; ami tehát a 'KIS'
szó fogalomkörét is magában rejti. És valóban a magyar átörökített
föld-rajzi elnevezések világában, a TÚR például sosem egy hatalmas
folyót jelent, hanem a Tisza vagy az Aranyos egy-egy KIS vízho-
zamú, tisztavizű táplálója. "... ott ahol a kis Túr siet beléje ...")
De térjünk vissza a TURUL madár sumér életterében történő egyik
megújító, s 'hamvaiból' újjászülető röptére.
Mai ismereteink szerint valaha az egész vidéket néhol két és fél
méteres (!) iszapréteg fedte be megközelítőleg 1000 négyzetkilomé-
teres (!) területen. Leonard Woolley-t, a sumer világának régészét
megdöbbentette az a tény, amikor 1929-ben az Ur város kezdeteinek
tisztázása érdekében végzett vizsgálata közben két és fél méteres
folyami hordalékra bukkant a leletrétegek között. A kiváló régész

62
akkori meglátásai a valóságot tükrözik : "Ez nem a világot elöntő
Özönvíz volt - írta Woolley -, hanem egy Tigris és Eufrátesz völgyében
lezajlott hatalmas árvíz, amely elöntött a hegyek és a sivatagok között
minden lakható területet. Az ott élő emberek számára természetesen
ez volt az egész világ."
Igen, az ott élők számára ez volt az egész világ. Átérezni a szavak
lényegét és a természet adta helyzetet, ez a fontos a megértéshez. Ez
a hatalmas áradás az i.e. 4000 körül volt és jószerivel az úgynevezett
el-obeidi kultúrának vetett véget. Utána a sumérok telepedtek meg
a vidéken. A későbbi nemzetek emlékezetében azonban még élt a
valamikori hatalmas ár. A természet azonban néha újból el próbálja
játszani, amit már egyszer megtett. I.e. 330 körül (+234 K.M.) az
Eufrátesz árja közeledett. Korábbi történtekre emlékeztek, a saját
halálukat nem akarhatták. A kivezető utat a Turul madár mutatta, a
folyam felső végénél egy hegyekkel körbevett tó szomszédságában
telepedett meg. (Egy TURkológus közlése is megerősíti ebbéli sza-
vaimat, mert a türk népeknél, a TURUL többek közt azt jelenti :
MARADJ OTT, ne menj tovább !) Ez a mai Van-tó, ami a Kaukázustól
délre található. A Turul madár tisztelete még sokáig élt a nép körében.
Életeket köszönhettek neki.
Fejedelmeink választásának rendszere ebben az új országban szüle-
tett meg. Fejedelmeinktől a mai kornak a jogart örököltük, amely
hatalmi jelvény a királyaink alatt tovább élt. A fejedelmeink alatt
született tárgynak mindenképpen mesélnie kell az ottani történtekről.
És mesél is.
A ma már nem létező, valamikori fejedelmi ruházaton hét oroszlán
volt. De hét oroszlán-pár van a régi esztergomi falfestésen is az utolsó
fejedelem korából. A fejedelem alatt hét törzs volt, így hát logikus,
hogy a hét oroszlán a hét törzset is jelenti. A fejedelmeink korából
származó jogarunk hegyikristályába három oroszlán van vésve,
jelképezve azt a három helyet amelyből kivonultak az új országba.
Míg egy-egy törzsünk elkülönült, de azonos népességet takart a töb-
bivel, úgy ott a hajdani sumér városállamok is elkülönülve, de azonos
népességet takartak. Melyik lehetett ez a három város ? Az Eufrátesz

63
folyótól nyugatra csak három városállam volt : Ur, Eridu és egy har-
madik, melynek ősi nevét nem ismerjük, ez a mai El-Ubaid mellett
van. Ha figyelembe vesszük, hogy a Sumer terület fölött uralkodó
idegenek mindig ettől a területtől északra az Eufrátesz és a Tigris
között éltek, akkor megérthetjük, hogy az Eufrátesz egy hatalmas árja
a folyóköz külső oldalán lévő népességnek szabad utat enged, míg a
folyóközt élő néptöredék ott reked. Az Eufrátesz nyugati oldaláról
sokszor elnyomó hatalmasságok érkeztek Mezopotámiába. Keletre
maga az áradó folyó van. Délre a tenger. Egy út van hát északra, az
Eufrátesz forrásvidéke felé, ami pontosan a Van-tóra mutat. Ez tehát
az újabb haza helye.
Az azonos városokból származó lakosok azonos múltat hoztak
magukkal, így a jövőbeni összetartozásuk vágya nyilvánvaló. A
három városból tehát három törzs lett, de hol van még a többi, hogy
hetet alkossanak ?
A folyóköz közepén megülő birodalmak mindig is kettészakítottak
egy régi kulturális területet. Források vannak arra is, hogy az ide-
genek által elnyomatott sumér lakosság egy része északra menekül,
vagy eleve már északon is élt. A délről jövő három város lakossága
tehát északon 'rokon lelkekre' talált. Ezen a rokon lelkek lehettek
teljesen azonos népelemek is, de olyanok is, amelyek a 'déliek' gon-
dolatvilágával teljesen azonosulni tudtak. S később már azt mondták:
'velünk egy nép'.
A történelem folyamán ebben az időben (i.e. X. század) feltűnik itt
egy olyan népelem, amely jelentős befolyást gyakorol, de egyben
kultúrát is hoz magával. A népet MÉDeknek, az országukat Médiának
nevezzük, amely közvetlen szomszédságban volt a fenti 'három város
népével'. A közös kapocs pedig maga az Istenben való hit.
Érdekes időpontnak találom i.e. 1200-at is. Ezen időszak előtt egy
bizonyos időre ismét megjelenik a sumér nyelvbeliség a folyóközben
a sémita helyett. Ezen időszak után rendeződik át Mezopotámia poli-
tikai térképe, és emberségben mélypontra zuhan. Megalakul az Asszír
birodalom, amely ezek után közel hatszáz évig állt fenn. Azonban
mintha a sumérok elnyomatásával egy időben meghalt volna a terület

64
hite is. Az asszír uralmi módszer jellemzője a terror : ha ellenállással
találkoznak, az asszírok tömeges kivégzésekkel és tömeges áttel-
epítéssel válaszolnak. A 'művészet' emlékei közt számos dombormű
ábrázol nyúzást, karóba húzást, asszonyok elhajtását és városok
lerombolását. Az asszírok fővárosa Ninive volt. Bizonyára emlék-
szünk magunk is arra, hogy az 'ószövetségi' próféták megjósolták a
bűnös Ninive pusztulását (Náhum, Jónás). I.e. 614-ben a médek véget
vetnek a kegyetlenkedésnek és asszíria lakosságát 'felszabadítják'. A
médek szövetségese a 'babiloniak' voltak, azonban érdekes módon
a babilóniak lekésték a csatát. A felbomló asszíria a babiloniak és
a médek között oszlott meg, az égész folyóköz (Mezopotámia) és a
tőle keletre eső rész a babiloniaké, az ettől északra eső területek a
médeké. Újbabilónia a sumér tradíciók felé egy kicsit visszatekintett,
pl. Nabonid Ur városában újraépíti UR-NAMMU zikkurátját, és ő
szervezi meg az első múzeumot, amelyben a sumér ősöktől megma-
radt értékeket közszemlére teszi. A modern korban Woolley volt az,
aki megtalálta ezen múzeumot, és csodálattal mesélt róla.
Újbabilonia tehát megpróbált a régi értékek felé tekinteni, azonban az
asszír terror az emberekben hatalmas űrt keltett. És ismét a médeknek
köszönhető, hogy ezen területen az Istenre találás felé vezető utat
láthattak az emberek. Méd majd Perzsa uralom következett. A méd
anyától származó Cyrus (Kürosz) folytatja a templomok újjáépítését,
s ami a történetünkben fontos a korábban lerombolt jeruzsálemi
Salamon templomát újra építik. Majd i.e. 263-ban megszületik a
MÉD és SUMÉR tradíciókat is felhasználó PÁRTUS birodalom.
Majd ötszáz év elmúltával, 226-ban ismét a perzsák veszik át a hatal-
mat.
Hosszú távon a folyóköz kultúrája nagyon érdekes. De mégérdekesebb
az, amikor a terület nyelvűségét Mezopotámia történelmével egy
lapon ábrázolják. Így megfigyelhető, hogy a sumér nyelvű korsza-
kokban építkezés, demokrácia, Istenre találás figyelhető meg; a
sémita nyelvű korszakokban általában a templomok lerombolása,
a terror és öldöklés jogerőre emelése (lásd például HAMMURAPI
törvénykönyvét), s természetesen a sumérok kegyetlen elnyomatása

65
figyelhető meg. Ezek után egy különös helyzetet mutat a Pártusok
birodalma, avagy másképpen Párthia. A Pártus birodalom korára esik
Jézus eljövetele is, s erről a területről származik az a nyelv, amelyet
aráminak nevezünk. Mindamellett, hogy Jézus apostolainak java-
része arámi volt (sőt maga Jézus utolsó szavai is a keresztfán arámi
nyelven hangzottak el), Jézus halála után javarészt erre térítettek.
Az őskereszténység itteni létezését a keresztényüldöző Saulból Pállá
változott, s Jézust személyesen nem ismerő, de mégis apostolnak 'ki-
nevezett', s tanait hirdető Nyugati egyház megpróbálja elhallgatni. S
talán így nem meglepő, hogy a sémita-zsidó Saul által mennyi olyan
téveszme kerülhetett bele a keresztényi igehirdetésbe, ami ellen pont
Jézus szólalt fel. A másik nagy csapást a Kelet szolgáltatta, amikor
a perzsák ismételt térhódításával 360 templomot leromboltak. Az
igazság ki nem derülése, még manapság is sokaknak érdekében
állhat, így talán nem meglepő az, hogy Irak 'amerikaiak' által való
bombázásakor többezeréves, még épségben lévő templomokat sem-
misítettek meg a lakott területektől távol.
Az újgurok hét törzse a Pártus birodalomba beletartozott, azonban
a Perzsák korábbi és későbbi uralma a fejedelmi törzsek területét
teljesen elfoglalni sosem tudták. A továbbiak megértéséhez meg-
jegyzem, hogy a folyóköz déli területét Kálda-nak nevezték, a sumér
lakosai a káldok, káldeaiak voltak. A sumerológus Bobula Ida talált
egy érdekes forrást az északi Káld-királyságról az ógörög Xenophon
írásaiban :
"... látta a káldokat, mint az örmények szomszédait... szabad és
bátor népek ... a nagy perzsa királynak nem alattvalói." (The Greek
Historians. Xenophon, IV. és V. könyve) Még a mai Örményország
is pontosan határos evvel a bizonyos északi vidékkel, a Van-tó
környékével. A déli Káldeaiak tehát megjelentek északon is, s ez az
i.e. 1200-tól kezdődő asszír terror és az i.e. '330-as' elköltözés ered-
ménye.
Visszatérve a folyóköz nyelviségének gondolatára. Az első sumér
nyelvű virágzást a semita akkádok után a második sumér virágzás
követte, amit a történészek PAX SUMERI-nak neveznek. Ez a

66
sumér béke és gazdagság (emberségben) korszaka. UR-NAMMU
törvénykönyve olyan igazságrendszert tartalmaz, amelyre még a ma
emberének sokra tartott valósága is csak felnézni tud. Evvel merőben
ellentétes az újabb semita alásüllyedés (Babilónia) törvénykönyve,
amelyet HAMURAPI nevét viseli. Ha valaki ismeri ezen második
törvénykönyv szövegét, akkor joggal helyes az a gondolata, amely-
lyel a régebbi társadalmak gondolkodását megveti. A történetben
itt megállunk. Eleddig csak azt hittem, hogy a magyarnak nevezett
történelem egy olyan, ami elveszett. S gyakran olyan apróságokat
olvastam a magyar történelemből, aminek az ellentétét többszáz-több-
száz, múzeumokban kiállított tárgy bizonyította. Hogy valami nincs
rendjén, azt már nagyon régóta tudom. Hamissággal teli állítások
mindenhol. De ez talán nem is érdekel senkit. S amikor a folyóköz
évezredeket átívelő kultúráját kezdtem el kutatni, ugyanevvel a
megdöbbentő valóságtartalommal kezdtem el találkozni. Mintha
valakinek az lenne az érdeke, hogy az igazság ne derüljön ki, s itt is
hamissághirdetések, s gondolati szálak összekuszálásával találkozhat.
Két semita korszak a Babiloni és az Asszíriai közt, tudtam hogy van
egy újabb sumérnyelvűség, de egyszerűen egy bizonyos könyv mezo-
potámiai kronológiájában szó szerint ki volt pontozva ezen időszak,
hogy semmit se tudhassunk meg róla ! Más könyvekben egyszerűen
két sumér kort is kihagyva rögtön a babilonival kezdik ! Vagy az ókori
történetből létrehozott könyvsorozatból egyszerűen a mezopotámiai
hiányzik ! Az akkád ékírás képe alá azt írják, hogy sumér ! Sokan
egyszerűen bokorban legelésző kecske (KOS) szobrának tüntetik
fel azt, amikor eme alkotásban ott van AN azaz a Mindenható Isten
képjele, s a kos tulajdonképpen ennek a tartalmi érték megélésére és
befogadására vágyik.
A sémiták állandóan a sumérok tudását akarták megszerezni; azok a
sumér nyelvű könyvtárak amelyeket manapság megtaláltak, nekik is
rendelkezésükre álltak, s ők is eltudták olvasni ezeket, vagy éppen-
séggel a sumér lakosokat - a megmaradt ékiratok tanulsága szerint-,
ezek elolvasására kényszeríttették. De úgy tűnik nagyrészüket még
sem értették. Hogy miért nem, azt megtudhatjuk abból, hogy a

67
lelkületiség és a gondolatiság összefügg.
A sémita Babilont elfoglalja, sumér lakosságát (KÁL-DA) fel-sza-
badítja egy északról jövő, sumér nyelvet használó (KÚS) embertömeg.
A kusiták ugyanúgy meghagyják Babilon városát székhelyül, de
át-nevezik : GUR-TEN-IZ azaz "Isten hegye". A GUR tő a sumér-
ban nem csak hegyet, hanem országot is jelent. S a GUR-TEN-IZ
uralkodója tényleg azon volt, hogy a lelkekben megvalósítsa: 'Isten
országát'. De ténylegesen a hajdani Uralkodóink azon voltak, hogy
értsük Urunk, Istenünk 'fogalmának' valódiságát.
Gondolkodásukban az egyetlen Isten foglalta el a helyet. S ahogy
bennük ez a mindenséget átható Istenkép élt, ugyanúgy megértették
a mindenséget átható valóságot. Tudásuk tehát a hitükből ered. Ma
sokan a valódi Istent tagadják, de nem tesznek mást, mint ekképpen
a mindenségtől elzáratva magukat, énjük, egójuk köré egy elképzelt
világot építenek, s így a mindenség valósága és a saját világuk közé
egy FAL kerül. A ma anyagias szemléletű tudósának gyakran egy
csúcstechnikájú tárgyra van szüksége ahhoz, hogy ezen a falon átlát-
va a valóságot meg tudja fogalmazni. A ma technikáját büszkeséggel
mutató ember, azt hiszi, hogy ő a világ ura, de pont a technika által
a gondolkodás sok esetben visszafejlődik. Majd megcsinálja a gép
ugye, de szégyen, hogy az általános iskolát elvégzettnek a gépből kell
megtudnia, hogy mennyi is 3+2. A technika célja az volna, hogy előre
vigyen, s nem az hogy vissza. Ha a világ lenyomata nem jelenik meg
az emberben, akkor nem is értheti azt.
Aki a későbbi korok magyar ötvösmunkáit vizsgálja, az néha párhu-
zamot mutat fel az úgynevezett 'iráni' stíluselemekkel. De ha azt is
tudjuk, hogy az iráni alatt leginkább a médet értik, akkor már köny-
nyebben érthető a méd-magyar kapcsolat is. Ez a népelem egész
Indiáig egy Istenhívő kultúrát teremtett, bár sajnos később néha ezen
tanokat nem értették meg, s más irányba fejlődött mindenkinél. A
médek azonban ezen északabbra települt suméroknál megtalálták az
összhangot. A későbbiekben minden bizonnyal egy részük vagy majd
az egészük a hét törzs egyikét alkották.
Egyébként ha jobban szétnézünk az ókori írók, vagy akár a Biblia

68
lapjain, akkor mindenhol a médek hét törzséről írnak felmagasz-
taló sorokat. A médek lakhelye pontosan ismert, a 'médek' lakta
terület ettől mégis jóval nagyobb volt, s ebből nyilvánvaló, hogy hét
törzsről van szó, melynek egyike a méd. S érdekes módon a később
megalakuló Pártus birodalom magját a Bibliai Lexikon majd pont
oda teszi, ahol korábban a médek hét törzsét 'helyezte'. A Bibliai
nevek és fogalmak lexikona egyébként megpróbálja a szavak eredeti
jelentését is feltüntetni, a 'Pártusok' után a "kivándoroltak" értelmet
társítja. Az errefelé lakó népet a görögök 'Szkítáknak' nevezték. A
görögök gyakran vettek fel idegenből szavakat, melyeket egy 'SZ'
hanggal egészítettek ki. A Szkíta tehát eredendően lehet SZ-KI-TA.
A sumérban a KI földet jelent, a TA egy TÁ-volodást kifejező tő, a
KI-TA, illetve a SZ-KI-TA így egy 'hátrahagyott földet' jelent, tehát
ugyanazt, mint a 'kivándoroltak' szó rejt magában. S legmeglepőbb
az, amikor a görögök a Szkíták eredtére vonatkozóan azt állítják,
hogy Mezopotámiából vándoroltak ki. A történethez még az is hoz-
zátartozik, hogy manapság találtak olyan kétnyelvű táblákat, melyek
a 'sumér' valamint a görög nyelvet hordozzák magukon. Az ettől
a területtől északra és keletre lakó népek viszont nem a médek hét
törzsét helyezik ide, hanem a hunok hét törzsét emlegetik, de itt is
arról van szó, hogy egyazon népet emlegetnek, csak ők éppen a Hun
törzzsel kerültek kapcsolatba. (A szkíta szó nyelvi értelmezésének
alapját átvettem Badinytól és megjegyzendő az is, hogy a KI tő meg-
található a KI-es, KI-etlen szavainkban.)
A ló, mint ember. Érdekes képzettársítás, de történetünkben ez nem
egy hitetlen kultuszt, hanem a legnagyobb megbecsülést mutatja.
A Labat 330-as számon nyilvántartott sumér képírás jelének alakja
pontosan továbbél a székely (magyar) rovásírás jelében. A közvetlen
származást mutatja az is, hogy előbb LU kiejtéssel élt, majd amikor
a jelek már csak betűket-hangokat jelentettek, akkor a rovásírás meg-
tartotta a kezdő 'L' hangját. A íráskutatók számára a közvetlen kapcso-
latot, nem maga az írásjel továbbélése, hanem emellett a kezdő hang
megtartása is mutatja. Például ha egy másik nép átveszi a kezdeti 'LU'
'sumér jelet', akkor magát a jelentést lefordítja a saját nyelvére, ami

69
például 'H...', tehát az írásukban a 'H' hangot mutatja, jelöli majd. A
LU a sumérban 'embert' jelent, a magyarban a LU a 'ló' régies alakja.
De hogyan alakulhatott az ember lóvá, illetve a ló emberré ?
Hajdanán a folyóközt élő nép, kit az idegenek suméroknak neveznek,
'békésen' élt, idegen nép és föld birtoklására nem hajlott. Az akká-
dok és a későbbi népek megjelenésével alakult ki a folyóközben a
területszerző politika. Ez a politika azonban a kezdeti civilizáció
népének függetlenségét is minduntalan veszélyeztette. A déli területről
az északra költözés által alaposabban megismertek egy állatfajtát,
mely nagyban hozzájárult ahhoz hogy önmagukat meg tudják védeni.
A mai magyarok is egy lovasnép leszármazottai. S a két történet ott
kapcsolódik egybe, amikor a ló emberré alakult. Mindent ennek az
állatnak köszönhettek, amikor az idegenek rájuk támadtak, akkor a
csatában egyként a legjobb társukra a lóra számíthattak. Nem tudták
őket már amolyan földönfutóként lekaszabolni, a fürge mozgású ló
az életük megmentője volt. Kinek nem volt lova az a 'földön futva'
harcolt; a 'földönfutó' szavunk az jelenti, hogy 'nincstelen', így
tényleg már csak a nincsteleneknek nem volt lovuk. Kinek pedig volt
lova, az élését a lónak köszönhette, s akképpen maradhatott továbbra
is ember. A ló tehát egyet jelentett az emberrel!
A honfoglalás korának magyar emberét igazán félreismerték. Néha
a sírokban az ember mellett ott fekszik lova is. Ezért tévesen arra a
következtetésre jutottak, hogy az ember halála után, lovának is halnia
kellett. Pedig nem így volt, mert akkor minden sírban ezt kellene
találnunk. Ha a csatában nem csak a lovas, hanem a ló is meghalt,
akkor megbecsülésük jeleként a lovat is az ember mellé temették.
Ki élésében a legjobb társa volt, most haláluk után is egymás mel-
lett pihenhetett. Ha viszont csak a lovának gazdája halt meg, akkor
ezekben a honfoglaláskori sírokban az ember mellé lovának szerszá-
mait helyezték. Természetesen megtartották az eredeti jelentést is. A
székely 'ló-fő' (LUFU) fő-embert jelent.
Természetesen a lovas társadalmat a Káldeaiak szemszögéből néztem,
de már előtte is voltak olyan 'sumér' nyelvű 'törzsek', néptöredékek,
akik a lovat jóval korábban ismerték. Ilyenek voltak a már említett

70
Kusiták is (Kos népe), akik a Babilon név helyett új nevet adtak a
központnak (GUR-TEN-IZ) és a birodalomnak is (KAR-DU-NI-AS).
A birodalom új nevének jelentése : "lovas sereggel megvédett" (lovas
védőKAR). De nem ez volt az első, hogy a ló jelentette a sumér
lakosság felszabadítását és az értékek megőrzését. Az Akkád uralom
alól egy északi lovas törzs a GUTI-k adták a szabadságot. A LU tehát
tényleg, annyit jelentett, hogy az 'emberség' megmaradhatott a sumér
lakosság körében. ( A terület ahol a Gutik laktak a GUTIUM. És én
épp ebben a Gutiumban látom azt, ahonnan az egyik Honfoglaló
törzsünk, a KUN-ok kivonultak. Ha mindez igaz, akkor az is érthető,
hogy a sumér-magyar vonalból ők rendelkeztek a legrégebben ilyen
ismerettel, s így a mai nap a magyarságban miért náluk a legerősebb
ez a gyökér.)
A magyarok egy igazi lovas nép, kik a lovon ülve hátrafelé is tudtak
nyilazni. Európában hozzájuk korábban a hun nép volt hasonlatos. A
magyarok egy része (a székelyek) viszont a hunok leszármazottainak
tartják magukat. Jól gondolják.
Mifelénk azt mondjuk, ha valakit keresünk, akiről tudjuk, hogy a
közelben van : 'hun vagy ?'. S ekkor viccesen válaszolunk rá : 'Hun
vagyok'. De a vicc mindig igazat mond. Egyébként 'ezt' a magyar
nyelvészet nem tájszólásnak tartja. Egyszerűen a 'hol' helyett mindig
is az előszóban 'hun'-t használunk. Aki 'szótárból' tanul, az csak a
'hol'-lal találkozhat az 'első esetben'. Nevükhöz méltóan ez a nép
'hun itt, hun ott' szeretett lenni, így könnyűszerrel elválhatott az
anyanéptől.
A hunok legismertebb fejedelme Atilla volt, ki a Duna-melléki
székhelyen 430-tól 445-ig uralkodott. Atilla eredeti nevén : ETELE.
Mesélni róluk nem akarok, inkább számunkra az az érdekes, hogy
tőlük függetlenül, ekkor Ázsiában is volt egy Hun birodalom. Akkor
most itt vagy ott voltak ? Egy nép e voltak ? Mi kapcsolat található
köztük ? A hunok tényleg kapcsolatba hozhatók a magyarokkal ?
Talán a székelykapu a közös pont a 'két' hun és a magyar talányra.
A székelykapu egy igen nagy jellegzetessége az erdélyi magyarság-
nak. Egyedi. Láttam belőlük egypárat és nem egy kaptafára ké-

71
szülnek, hanem mindegyik hordoz magában egyedi jelleget. Azonban
az egyik 'fajtája', amely egy lécet hordozott tetejének sarkaiban
emlékeimben a kínai kapukra emlékeztetett. Ilyen azonosságok néha
megkevernek, és már akkor jó, ha értem rájuk a végleges választ.
Ugye a hunok, hun itt szerettek lenni, hun ott. Tehát nem csak itt
lehettek nálunk a Duna medencéjében, hanem az időszelet egy másik
oldalán ott is. Egyébként is az első hun birodalmat Ázsiába teszik,
ahonnan hajdan kettévált. Ha megnézzük az ázsiai hunok utódait,
akkor azok magukat ujguroknak nevezik. Pontosabban az ujgurokat,
a hunok egyik népének a hiungnu nemzetnek tartanak. És nem-e azt
mondtam korábban, hogy a népünk annakidején az UJGUR névvel
élt? Hát megvannak. Az eredeti ujgurok (nyugati hunok) tehát keletre
vándoroltak, de az ott maradt birodalom lakóin rajtaragadt az ujgur
név.
Több magyar utazó volt hajdanán, akik az őseink hazáját kutatta.
Mintha olyan kép alakult volna róluk ki, hogy nem találtak sem-
mit, és ezért bolondoknak nézhetné őket akárki. Pedig elég sok
mindent találtak. Csak akkor még nem egészen érthették mások
őket. Az egyik legnagyobb magyar utazó Kőrösi Csoma Sándor.
A végállomást nem élhette meg, az egyik legfontosabb munkája
az angol-tibeti szótár megalkotása volt. Tibetben a régi iratok közt
minden bizonnyal rátalált a lényegre. Csoma, miközben már Indiában
tartózkodott, értesüléseket szerzett azokról az ujgurokról, akik a kínai
Kanszu tartományban jugar néven a mai napig fenntmaradtak, és
őket akarta felkeresni. Ezt a népcsoportot annyira fontosnak tartotta,
hogy még a halála előtti napokban is erről beszélt az angol kormány
szóvivőjének. "Hosszú és fáradalmas kutatásainak végcélját illetően
minden reménye abban összpontosult, ha a jugarok országát felkeresi.
- írta Campbell. Korábban, 1821. március 1-én így írt levelet Kőrösi:
"Kedves Hazámfiai ! Nemzetünk eredetének és régibb történetének
felkeresése végett... indulok a'mi Elejink legrégíbb Hazájába... de ha
én, Isten őrizzen, ollyan szerentsés nem lehetnék, hogy ezen utamat
végre hajtsam, imé ezennel meghagyom, hogy a'ki ezen tzélban én
utánnam megindul... egyenest az említett országokba menjen, és

72
onnan kezdje további vis'gálódásait."
Kőrösi Csoma Sándor álma a XX. század végén valósulhatott meg.
A második gyűjtőúton többek közt Kiszely István is gazdag anyag-
gal tért haza. De mit találtak ? A mindössze kilencezres lélekszámú
jugarok (vagy JOGUR-ok) közt szinte mindent. Kan-Lao-ban egy
12 éves fiúgyermek Kiszelynek 43 generációra visszamenően - 641-
ig, a jugaroknak az ujguroktól való elválásáig - el tudta mondani
minden ősének nevét és pontosan ismert minden fontos eseményt. A
hímzések a népdalok megdöbbentő hasonlóságot adtak. És találtak
olyan kapukat is, amelyet idehaza mindenki könnyűszerrel székely-
kapunak is nézhet.
Arra vonatkozólag, hogy az egyik hajdani törzsünk annak idején ott
járhatott azt az úgynevezett Marker-gén vizsgálatok is megerősítik.
A módszert Hideo Matsumoto oszakai orvosprofesszor dolgozta ki,
amely az emberi szervezetben az ellenanyag tulajdonsággal bíró
fehérjéket hasonlítja össze az összetartozó, rokonítható embercsopo-
rtok kimutatása végett. A vizsgálatok alapján megcsinálták a 'Marker
világtérképet', amelyen látható : a Kelet-Ázsiában megtalálható jel-
leg Európában egyedül csak a magyaroknál fordul elő. (Kiemelve
a székelyeknél.) (Egy másik megjegyzés : Európában a magyarság
egyik megkülönböztető jegye az ún. 'mongolredő'.)
Atilla hunjainak birodalma az idegen emberek által való merénylet
során felbomlott. És javarészt visszatértek övéikhez, ahonnan már
régóta leszakadtak. Amikor a magyarok a Kárpát-medencébe be-
vonultak, a hunok leszármazottai adtak útmutatót. Itt lehetséges, sőt
több mint valószínű, hogy a hunok megtalálták itten maradt társaikat.
Mert érdekes, hogy Erdély egy részét régen Székelyföldnek nevezték,
de székelyek éltek elszórva az országban máshol is. A székely szó
lehet hogy arra mutat, ők már rég óta itt SZÉKEL-tek. A hét törzs
valószínűleg ugyanolyan rendszer szerint helyezkedett el, mint az
előző országban, központban természetesen a fejedelmi NYÉK törzs.
A nyék, jelentése NYAK, mely ezek szerint a fő, fejedelmi törzset
tartalmazza, TARTJA. És érdekes, mert két törzs a honfoglalás után
kicsivel később helyet cserélt, valószínűleg azért, hogy a hunok

73
ugyanoda kerüljenek, mint a székelyek. Érdekes, mert a székelyföld
mellett az egyik megyét úgy hívják: HUNyad. A hunok tehát igen
nagy területet jártak be, írásukat mindenhol szétszórták, mert csak
így lehetséges, hogy a székely-hun rovásírás az összes rovásírással
rokonságot mutat.
A HUN-MAGYAR rokonság több szálon is fenntmaradt. Az egyik
egy rege, amely arról szól, hogy HUNOR és MAGOR mint két
testvér egy szarvast űzve hogyan talál új hazára. Természetesen ez
egy középkorban született rege és vajmi kevés valóságalapja van
a Honfoglalás tényeire vonatkozóan, mert másról szól. Azonban
nagyon érdekes, hogy ez a Hun-Magor testvériség jóval korábban
az ősi Indiában is feljegyződött. Visszanézve viszont az időben a
suméroknak és a szanszkrit nyelvű Indiának van egy közös pontja. A
méd és a sumér tradíciókra épülő Pártus birodalom, amely élvezte a
Hunok támogatását és pártolását is, a folyóköztől egészen Indiáig ter-
jedt. Csupán egy gond van, 'magyar'-nak a sumérok sosem nevezték
magukat, s így az indiaiaknál a Hunok mellett ki is az a testvérnép ?
A sumérok önmagukat sosem nevezték suméroknak, az akkád nyelvű
ékiratok nevezik ezt a népet így, azaz SU-ME-RI, amely jelek sumér
kiejtése : ..-MAH-GAR. Ez a szanszkrit MAHGAR változat volt így
az, ami feljegyződött a Hunok mellett. A GAR tő mint népet jelent
a sumérban (pontosabban a GÁR tő az ÁRadat, nép szavaknak a
kifejezője), s így a Hun népet HUN-GAR-nak kell írni. S nagyon
érdekes, mert a magyarokat Európában való megjelenésük után pont
így nevezték, s a mai napig is a világban népünket a legtöbben így,
vagy ehhez hasonlóan nevezik: HUNGAR.
Hogy a Hunok tényleg 'hun itt, hun ott' szerettek lenni arról a
régészek is megbizonyosodtak, mivel a sok 'hely' közül az egyik
sumér városban, URUK-ban gazdag leleteket találtak a 'fehér Hunok'-
ra vonatkozóan.
Mielőtt a történetben továbblépnénk, vizsgáljuk meg a sumér-
magyar kérdést. Mégegyszer hangsúlyozom a nép önmagát sohasem
hívta SUMER-nak, hanem legelőszőr az első idegen népelem
az akkádok írásának olvasatában fordul ez elő. Csupán mégis

74
azért használom a 'sumér' kifejezést, mert a mai írásokban ehhez
hasonló kifejezéssel, szóalakkal illetik e népet. Amikor e 'történet'
hozzávetőlegesen már bennem élt, egy hölgy felhívta a figyelmemet
az Argentínában élő magyar származású, sumerológus professzor,
Badiny Jós Ferenc munkájára [2000-ben]. Végülis azt állítjuk, hogy
a sumér és a magyar nyelvileg rokon, de tulajdonképpen azt szeret-
nénk bebizonyítani, hogy nem csupán egyszerű kapcsolatról van szó,
hanem a mai magyar nyelv, az akkori sumér nyelvnek továbbélő vál-
tozata. Tehát mégegyszer mondva, nem 'az', hogy egy bizonyos nyelv
hatott egy másik nyelvre, s így kerültek bele elemek, hanem az hogy a
sumér nyelv történetének teljes egésze meglegyen a mai magyarban.
Támaszkodjunk tehát arra 'is', hogy mit 'mond' a származása révén
magyarul is tudó sumerológus professzor.
Amikor az akkádok a másnyelvű sumérok írásait akarták elolvasni,
akkor egy érdekes helyzet állt elő. (Megjegyzés : a szakirodalom
akkádnak nevezi a nyelv szempontjából nemcsak az akkád nép
nyelvét, hanem a többi folyóközi semita népnyelvet is.) Akkor ugye
egy képírás volt s azt tetszőlegesen lehet átültetni egy másik nyelvbe,
nem úgy, mint a mai írásoknál, azonban a két nyelv nemcsak idegen
volt, hanem egészen más logika szerint építkezett, s ez mondjuk meg-
mutatkozott a szavak sorrendjében. Először tehát a jeleket sumérul
'nézték' majd akkádul is 'kimondták'. Tehát a szavaknál egyenként
következett a sumér, majd az akkád 'kiejtés'. A babiloni korban ezek
alapján létezett egy közös szókincs. Nézzünk néhány Badiny által
felsorolt példát :
- nyílás, átjáró, száj sumérul : KA , akkád nyelven : PU ,
a babiloni szó : KAPU , magyarul szintén KAPU;
- épület sumérul : É , ugyanez akkád nyelven PIT , Babilonban így
mondták : ÉPIT , magyarban az ÉPIT-mény tulajdonképpen épület.
S a sumér-magyar szótőazonosságot pedig szinte lehetetlen volna
felsorolni. S nem is az egyértelmű szótőazonosságok ragadnak meg,
hanem az érdekességek. A hajdani képírás olvasata nem minden
esetben az élőbeszédet tükrözte, például a mondatot alkotó szavak
alkotóelemeit egymás után leírták, majd következett a szavakhoz

75
kapcsolódó, végleges jelentést kifejező ragok-toldalékok csoportja,
s az a legérdekesebb, hogy Badiny talált a régi magyar nyelvünkben
olyan példát, amikor ezeket a népi hagyomány ugyanúgy egyszerre
'dalolja el' a jelentéstartalmat hordozó szavaktól függetlenül.
Badiny könyve egy rövid megjegyzés formájában egy anekdotának
is beváló történetet említ, amely Sorbonne-on a XXIX. Nemzetközi
Orientalista Kongresszus Keleti Szakosztályának megnyitó ülésén
történt 1973-ban. Dr. Novotny Elemér egy infarktus miatt jelen
lenni, nem tudott, így dolgozatát Badiny említi. S ahogy a Tihanyi
Apátság Alapítólevelének latin szövegét a kongresszusra összegyűlt
150 magyarul nem tudó sumerológus a falitáblákra írva meglátta,
rögtön mindenki a benne rejlő magyar szövegrészleteket sumér nyel-
ven olvasta és rögtön ismételték angolul és franciául ! Maga Labat,
a legteljesebb sumér szótár megalkotója is ! Hát ilyen nincs ! Pedig
megtörtént.
Egyébként a történtekhez hozzátartozik, hogy amikor a modern
korunkban a régi sumér írásokat megtalálták, az egész világ lázban
élt. A vallás meg akarta találni eredetét, mivel a legrégibb bibliai
történetek ősi formájukban itt a cseréptáblákon olvashatók voltak. Az
indoeurópai nyelvet birtoklók pedig azt akarták bebizonyítani, hogy
kultúrájukat ők maguk innen hozták. De hamar tévedtek, mivel az
indoeurópai és a sumér már a legalapvetőbb nyelvi formájában külön-
bözik. A sumér egy ragozó nyelv, s már akkor is nem egy szakértő
felvetette, hogy a kapcsolatot talán a magyar nyelvben megtalálhatjuk
(pl. Oppert és Lenormant). De mégis nagy hallgatás történt azóta.
S akkora, hogy jószerivel ezen könyv szinte azon ismeret nélkül
született meg, hogy tudtam volna : vannak akik a sumér-magyar
nyelvazonosságot be akarják bizonyítani. De az igazság akkora, ha
elhallgatják, akkor is szóhoz jut. Én egészen más útról indultam, de
én is ide jutottam. Egyébként mégsem ez a lényeg, hanem egészen
más. Ami közte lapul.
Dr. Novotny Elemér dolgozata, a 'Latin fonetikával írt SUMIR
mondatok a XI.-XIII. századbeli magyar nyelvemlékekben' kiváló
munka. Evvel kapcsolatban két dolog jut eszembe. A latinbetűs ma-

76
gyar nyelvemlékeink hibásak, mert nem tartalmaznak ékezetet, ugy-
anúgy hibásak a sumér olvasatok is, mert egy olyan nyelvre akarják
átültetni, ahol szintén nincsenek 'ékezetek' és egyebek. A modern kor
magyar embere ezt valahogy úgy érzékelhetné, mint amikor hajdanán
a számítógépek angol billentyűzetével nem voltak képesek a magyar
ékezeteket megszólaltatni. Az nem biztos, hogy az akkor előforduló
(ezer évvel ezelőtti) bizonyos szavainkat, pl. egyes település-elnevezé-
seinket mindenki értette, mármint a mélyebb jelentése szerint, mert
ma a magyarból néha nem érthető, viszont a sumérból érthető! Ezt
avval magyarázom, hogy a nyelv állandóan változik az élőbeszédben,
írásunk viszont a kezdetek-kezdetén volt, s így a régen feljegyzett
emlékeinket érteni kellett, a régi írás nem változik, s így egy bizonyos
műveltségi körben megmaradt egy régebbi nyelvi változat is!
Más. A Van-tó környékén fellelhető romokban a mai napig megtalál-
ható az 'ékírás'. Az ékírásos leletek alapján ez a terület egynyelvű
a tőle keletebbre és délebbre található résszel. René Labat olvasata
szerint e terület elnevezése SUBAR-TU. Labat egyébként az egyike
azoknak, akik a sumér írásjeleket rendszerezte és azokat a könnyebb
hivatkozás érdekében számozással látta el. Például a Labat No. 330.
a LU azaz az 'ember' fogalomjele, mint ahogy már említettem.
Visszatérve a fejezet elején szereplő Konstantin idézethez, aki meg-
írta a levédiai három évünket. Ugyanott azt írja, hogy régi nevünk,
országunk : 'sabartoi asphaloi' volt ! A SUBAR-TU és egy más
nyelven leírt SABARTOI között messzemenően nagy a hasonlóság!
Az Uráltól való 'eredet' nyilvánvaló volt, de hogy e terület és a
Honfoglalás közt hol voltunk, nyíltan megmutatja akár csak ez az
egy szó is. A Konstantin féle 'sabartoi'-t mi szabiroknak vagy szavár-
doknak 'olvastuk', de eleddig nem igazán tudtuk a 'finn-ugor nyelvi
vo-nalba' beilleszteni. Remélem e könyv is mindenkinek megoldást
mutat.
Nem tudom hogy ki jött rá arra, hogy ezt a SUBAR-TU-t a 'szibéria'
elnevezésével összekapcsolja, de amikor ilyeneket olvasok, a ma-
gyarázat is egy pillanat alatt megszületik bennem. (Egyébként ezt az
elnevezéspárosítást a hivatalos szakirodalom már régóta elfogadva

77
ismeri, mivel pl. a századeleji Zsirai-féle finnugorista könyvben
is szerepel !) A magyarok a fejedelmeink korában, mint ismeretes,
a régi országunkba kalandoztak vissza. Valószínű, hogy emez a
szokás ebben a korábbi országban is élt. A történelmi elnevezés tehát
Szubartu. A Mezopotámiába való emilyen kirándulásokat nem biztos,
hogy jó szemmel néztek ekkor. De volt egy még korábbi haza, ami
most már nem volt olyan messze itt északabbra, mint azelőtt. Ez a
vidék az Urál keleti oldalán volt. Egyébként az Urált tekintjük Európa
végének, hogy miért ? Az Urál egy észak-déli vonulatú hegység, az
Ázsiából átvándorló népek nem a hegyen keresztül, hanem a hegy
alatt (tőle délre) keltek át. Ázsia egy más világ. És egyes népek azt
vehették észre, hogy a Szubartuiak mindig ebbe a másik világba
tesznek utat, tehát róluk Szibériának nevezték el az Urál mögött
elhelyezkedő észak-Ázsiát.
Nyelvi mélységeiben : ama bizonyos északi-területre a mezopotámiai
elnevezések SUBAR-TU és SUBIR-KI, ahol a TU és a KI földet,
területet jelent; az 'IA' ma mindenhol egy nagyobb vidéket jelent;
tehát, a 'SZUBAR', 'SZUBIR' alapján lett 'SZIBER'-IA. (Pontosabban
a sumér és a magyar nyelvben is az I egy származásjelölő, SZUBIR-
I, azaz SZUBIR-ból jövő, az A egy mutató, amely azt jelképezi itt,
hogy olyan emberek csoportjának területe, akik Szubirból jöttek :
SZUBIR-I-A.)
A sumér nyelvet, mint kihalt nyelvet kezelik, de mégis tovább élt az
ottani népek későbbi kultúrájában, mint Európában a latin. Ennek az
eltűntnek nyilvánított népnek a nyelvét összehasonlították más élő
nyelvekkel. Gosztony Kálmán (a Sorbonne akadémikusa) 53 sumér
nyelvtani sajátosságot vizsgált, majd az alábbiakat állapította meg
1975-ben :
Északi finnugor nyelvek - 21 egyezés,
Török nyelvek - 29 egyezés,
Magyar - 51 egyezés + 2 részleges egyezés,
Kaukázusi nyelvek - 24 egyezés,
Baszk nyelv - 4 egyezés,
Indo-európai nyelvek - 4 egyezés,

78
 Szanszkrit - 5 egyezés,
Akkád (sémita) nyelv - 5 egyezés,
Hamita nyelvek - 3 egyezés,
Kelet-afrikai nyelvek - 1 egyezés,
Bantu - 2 egyezés,
Dravida nyelvek - 5 egyezés,
Munda-kól nyelvek - 9 egyezés,
Tibet-burmai nyelvek - 12 egyezés,
Kínai nyelvek - 5 egyezés,
Japán - 3 egyezés,
Tunguz - 1 egyezés,
Paleo-szibériai - 8 egyezés,
Eszkimó - 3 egyezés,
Óceániai nyelvek - 7 egyezés,
Maléziai nyelvek - 2 egyezés,
Amerikai nyelvek - 2 egyezés.
Bár véletlen egyezések lehetnek, azonban az biztosan nem véletlen,
hogy az 53 nyelvtani sajátosságból 51 megtalálható a magyarban.
Mert a magyar tulajdonképpen a sumér továbbélő változata. De
nézzük a további bizonyítékokat. A következő három legnagyobb
egyezést a török (29), kaukázusi (24) és a finnugor (21) adta. S ezek
sem véletlenek. Ugye : a 'finnugor' alapnyelvet hoztuk a sumér terü-
letre, majd vittük tovább a Kaukázus alá, s kulturális és területi kap-
csolatba kerültünk a törökökkel-türkökkel is (ezért neveztek minket
mások sokszor türköknek).
Későbben azt gondolták rólunk mily buták voltunk, s Istentagadók.
Ezt a kettős állítást csupán egyetlen szóval had tagadjam. Minden
napunknak megvolt a maga társadalmi beosztása, a harmadik nap
eredeti jelentése : szer adó, s e napon táltosaink e szer alkalmával
tiszteletet adtak Urunknak, Istenünknek az egybegyűlt nép előtt. Ma:
szer-tartás. A 'szer-adó' most 'szerda', de a nyelvi átmenetet jobban
megértjük, ha a székely 'szereda' szó kerül a figyelmünkbe. (A szerda
nemhogy nem másoktól átvett szó, hanem gazdag tartalmat rejt.)
Nézzük a bejárt utunkat ! Hajdanán egy népcsoport az Urál hegység

79
déli részének keleti lejtőin élt. (Az ettől régebbi múltba jelen könyv-
ben nem akarok belemélyedni, mert mi végre az, ha az azóta eltelt
időt sem ismerjük.) Azonban más népek vándorlásai minduntalan
ezen hegység déli részét érintették, s így ezen a vidéken kezdett
megszűkülni a hely. A közrefogott népek szorongatták a régen élt
eleinket, így új lakhelyet kellett maguknak keresni.
Más népek által elnevezve sumérok néven megtelepedtek a Tigris
és az Eufrátesz folyók vidékén i.e. 3800-ban. Itt magukba szívtak
egy régebbi kultúrát, de maguk is jelentős tudással rendelkeztek, így
néhány száz év alatt virágzásnak indult minden. Olyan jelentős 'alko-
tások' születtek, amely az emberiség történetét a legmesszebbmenőkig
befolyásolta a mai napig. Majd kezdett ugyanaz lejátszódni, mint az
azt megelőző országukban, azonban avval a különbséggel, hogy itt a
hatalmat már át tudták venni az idegenek.
I.e. 330-ban a folyamok rendkívül megáradtak, emlékeztek egy
korábban itt hasonló körülmények közt elpusztult kultúrára, így
kényszerű távozásra voltak ítélve. Az elköltöző sumérok északabbra,
a Van-tó környékén találtak maguknak új lakhelyet, így nem meglepő,
hogy magukat UJGUR-oknak nevezték, mivel az ujgur : új országot,
új hazát, új lakhelyet jelent. Ezek az ujgurok itt testvér népekre leltek,
s így megszületett a hét törzs egy közös fejedelemmel.
Elkövetkezett GÓG haragja. A mai értelmezéseink szerint hatalmas
rengés rázta meg, az amúgy is földrengésekben gazdag vidéket. A
fejedelem ha népét életben akarta tudni, elfogadta a HUN törzs azon
rovásainak emlékét, mely szerint nyugaton (ahol korábban jártak a
hunok) van egy természeti kincseiben gazdag ország, s ez lehet a
menekülés útja, a kényszerű útrakelés végpontja. Nem volt hát mit
tenni egy nép újból útra kelt. A két-három évig tartó vándorlás azon-
ban nem volt olyan meseszerű. A hét törzs megfogyva és megfáradva
pihent meg az Al-Duna folyásánál, ahonnan történt honunknak
foglalása. Rosszat senkinek nem akartunk, ezért engedélyt kértünk
a népektől a továbbvonulásra, áthaladásra. De sokan nem értették
ezt az ártani nem akaró szándékunkat. Árpád fejedelem fia - kinek
MÉDGYŐR neve olyan MÉD népnek ERŐSSÉGÉT jelentse -, orszá-

80
gunk szerzésekor férfiúhoz méltón, hősként haljék. Médgyőr éltében
a méd törzsünknek volt a vezetője.
Olyan élésébe kemény, olyan derék, olyan férfiúhoz méltón haljék
MÉDGYŐR neve után akkor olyan ujgur nevünk helyébe úgyott,
akkor médgyőr lett egész népünknek neve.
És azóta vagyunk mi médgyőrök magyarok.
Az új honban sem várt sok jó ránk. Minket nem igazán értettek meg
az idegen népek. Egyszer egy jövőt lássék ember Géza fejedelem ide-
jén mondta, olyan legféltettebb írások meg egyebek rejtéséhez készít-
senek helyet. Géza fejedelem halálával közel egy időben, meghaltak a
kijelölt utódok is, Koppány illetve annak fia személyében. Az ország
fej nélkül maradt. Elfelejtődött a régi szent hit.
És igaza volt annak, aki akkor azt mondta : rejteni kell a dolgokat egy
jobb kornak. És ugyanerről mesél az oroszlános életfa is. Rejtezve
utat mutat NEKÜNK. Megmutatja az ÉLETET.

81
 Vissza az életfához
_____________________

Turul madár helyét nem találja

(ezért) nagyon fáj a szárnya.

(Pelzo)

Túl sok idő nem köllessék,

olyan madarunk megin úgyott, aképen országunkra száljék.

(Ősapáink üzenete)

83
 Térjünk vissza hát az oroszlános életfához, ami engem ide hozott. S
ami most a történeti szál központi témáját adja.
Géza fejedelem (972-997) székhelyét Fehérvárról (Veszprémből)
Esztergomba helyezi át. A Duna mellett egy domborulaton várat
s templomot emeltet. Majd megmagyarázhatatlan módon a hely
'feledésbe' merül. Mígnem III. Béla királyunk (1172-1196) a várpalo-
ta együttesét felújíttatja, hogy királyi lakhelyéül szolgáljon. A törökök
Esztergomot 1543-ban igen rövid ideig tartó ostrom során elfoglalják.
Az 1593-95. évi visszafoglalást követő erődítési munkálatok során a
súlyosan megrongálódott kápolna és palota boltozatait lerombolták,
s a helyiségeket földdel temették be. Ezek után Esztergom vára tíz
évig magyar kézben volt, majd az 1604-1605-ös ostrom után egészen
1683-ig ismét török kézen. A hely ismét feledésbe merült, elfeledték
e hely szentségének puszta létét is. S csak az 1930-as években a
meggyengült külső várfalak állagmegóvása során kerültek elő az
első festett falmaradványok, és emiatt kezdődtek meg a módszeres
kutatások. A kápolnát és a palotát az 1934-36. években ásták ki a
romos falak közé és fölé rakott feltöltés alól, s a talált töredékeket
kiegészítve állították helyre a boltozatokat. A vakolat megtisztítá-
sakor kiderült, hogy a szentek képeit tartalmazó festett képek alatt
egy mégrégibb vakolatréteg van, felületén felbecsülhetetlen értékű
ábrázolással. Ezt követően sokhelyen eltávolították a felső vakolatot
a 'freskókkal' együtt, s alóla kibontakozott a régebbi történetünket is
megvilágító, páratlan értékű oroszlános képek sora. Eredetileg hét
egymással szembenéző oroszlán páros díszítette a szentély szentjének
falazatát. A rákövetkező korban azonban az ábrázolás megbecsülést
nem kapott, valaki a történelmi viharokat átélt megmaradt értékeket
tovább rongálta, így mára már csak az első oroszlános kör van félig-
meddig épségben.
Mint már korábban mondottam egy táblácska szerint az esztergomi

85
királyi kápolnát III. Béla királynak (1172-1196) tulajdonítják. Ki
is volt tehát akkor III. Béla ? II. Géza második fiaként született
1148-ban. 1161 körül horvát-dalmát herceg lett, majd 1163-ban egy
magyar-bizánci egyezmény értelmében került Konstantinápolyba,
Mánuél császár lányának jegyeseként. Mánuél anyja, I. László kirá-
lyunk leánya, a Bizáncban szentként tisztelt Piroska (Eiréne). S a
császárnak komoly tervei voltak a Bizáncban 'Alexiosz deszpotész'
néven ismert Bélával. Mivel a császárnak nem született fia, megtette
örökösévé, s gondoskodott ennek megfelelő neveltetéséről. Utóbb
azonban Mánuélnak fia született, ezért 'ejtette' Bélával kapcsolatos
terveit, ám amikor küldöttség érkezett Magyarországról Béláért,
támogatta rokona magyar királyságának tervét.
1172-ben Béla a magyarok királya lett. Székhelyét Esztergomba
helyezte és felújíttatta és kibővítette Géza fejedelem által épített
várpalotát. A most úgynevezett királyi kápolnában található érdekes
eredeti falfestést neki tulajdonítják. III. Béla bizánci kapcsolatai
alapján úgy gondolták, hogy biztosan ő hivatott egy bizánci mestert a
szent hely 'kifestésére', s így lett idegen a vonalvezetés. Az már más
kérdés, hogy az ábrázolás nem a bizánci világot tükrözi vissza, hanem
egy mégkeletebbi hatásról árulkodik. De így legalább nem kell ma-
gyarázkodni, hogy hogyan is került oda.
Első ottlétemkor, az esztergomi várkápolnában elhangzott 'szent
meggyőződéses' szavaim után kimentem a belőle nyíló fenti teraszra.
Egy nagyon jóleső kellemes érzés fogott el. Átjárt az akkori múlt
hangulata. Az őrtorony társaságában tényleg egy olyan hatás kerített
uralmába, amit az ide vonzó kép is korábban adott. Eme bástya-
kémlelő mint később megtudtam, már akkor is a föld betemetett színe
fölött állt, amikor a szentély feltárása elkezdődött.
Ezek után a várpalota együttese mögött épült XIX. századi székes-
egyház altemplomába is eljutottam. Ott egy 1848-as temetkezési
emléktáblát láttam a 'családi' címerrel. A magyar címer fő témája nem
volt más, mint egy fa valamint egy oroszlán és ennek fás-oroszlános
tükörképe ! Mennyire dőreség tehát a királyi kápolna oroszlános élet-
fáját a magyar ábrázolásvilágtól idegennek venni !

86
 Bár népünk történeti útját olyan részletességgel még nem ismertem,
mint most tudom, de már ekkor is volt néhány olyan pont, amiben
nagyon is biztos lehettem. Legfontosabbnak tartottam azt a tiszta
belső tartalmat, ami a nép közt élhetett még az utolsó fejedelmeink
idején. Ennek tudását nem hagyhattam veszni. Tudtam, cselekedtem,
de mégis ki hinne a 'semmi' emberének ?
A lépcsőn feljőve arra gondoltam, mi lenne ha valamelyik fényképen
láthatóvá válna egy olyan dolog, amit a szabad szem nem látott ott.
Ilyen érdekes fényhatások tudomásom szerint néha előfordultak már
kizárólag fekete-fehér filmes gépen. Magyarán mondva megerősítést
kértem, hogy jó úton járok és nem vagyok bolond. A filmet előhívatva,
nagyíttatva egy kép hiányzott, az a kép, amely a könyv borítójául
szegődött most. A kép persze nekem is hiányzott, és hamarosan ren-
deltem is belőle. A különös dolgokba bár hiszek, de mégis meglepett,
hogy ilyen történt : a képbe akkor nem villant be semmilyen zavaró
fényforrás, most pedig az ábrázolás ékességéül megmutatkozott egy
aranyló fénykettős ! A fény optikai tulajdonságait ismerve, ha mégis
valamilyen bevillanás történt volna, akkor a fénycsík végigfutott
volna a képen - kivéve, ha a fénycsík kezdete a fényforrás kezdetét
jelenti! Kettő 'ilyen' is van és ugyanott végződnek (illetve kezdődnek)!
A felső fénysáv középvonala és az alsó fénysáv alsó egyenese egy
szent pontban merőlegesen metszi egymást ! A 'szent pont' helye
pedig nem más, mint egy FAtipli (az egyetlen ÉLŐ anyag a kőfalon),
s annak a négynek az egyike, amely egy üveglapot hordozott magán
az ábrázolást védelmezve a 'kiállítás' alatt. Már régóta nincs meg
ez az üveglap. A 'szent pont' mintha egy fölfelé törekvő háromszög
sarkán helyezkedne el, s érdekes az aranyló fénysávok megszűnése és
kiszélesedése is. S mekkora 'hit' erősítheti most is azt a faldarabot a
falhoz, hogy tágabb környezetében pont csak 'ő' maradt meg.
Szükséges volt fennmaradni a faldarabnak, szükséges volt fenntar-
tanom ezen életemben ezen hitemet is. Két-három hétig éjjelemben
és nappalomban szüntelen másra se gondoltam, mint a dolgok régi
alakulására. Olvasásaim közt ébrenlétem fáradalmain megpihenve
elbóbiskoltam, majd felébredve a más állapotú tudat homályában az

87
egyik könyvet lapozva megtaláltam a dolgok kulcsát egy honfogla-
láskorabeli hajfonatkorongban. Magyarabb nem is lehet a falfestés,
mint ahogyan az. S azóta napról-napra egy új világ tárulkozik elém,
szinte minden mesél, megszólal.
A legfontosabb kérdés bebizonyítása tehát az volt, hogy eme ábrá-
zolást igenis a magyarok alkották. Figyelmemet legelőszőr a kör
mentén végigfutó ismétlődő díszítéssor keltette fel. Ezekbe egyesek
szerint úgymond bele lehet nézni egy szarvakkal rendelkező állati
fejet. De szerintem mégsem az, hát akkor mi ? Amikor ezek után
megláttam az anarcsi hajfonatkorongot, megláttam benne a 'fejet' is.
Megvan tehát mindennek a kulcsa ! A díszítőelem tehát maga is egy
életfa. És mivel ez a díszítési mód legkésőbb a XI. század közepén
lelhető fel (később már teljesen elveszett, de már ekkor is szórványos,
fogyatkozó számú) a falak kifestését nem III. Béla, hanem GÉZA
FEJEDELEM végeztette. Az életfák ábrázolása a honfoglaláskori
ötvösművészetünk egyedüli sajátossága. Legyen az hajfonatkorong,
tarsolylemez, kardmarkolat mindent ez hat át ismétlődően. De az
anarcsi hajfonatkorongban láttam eleddig a legnagyobb hasonlóságot.
A földből 'kiszélesedő' tő, a bekunkorodó levél, a kicsúcsosodó levél-
vég, az ezeket átívelő forma a korongnak és a falfestésbeli ábrázolás-
nak mind sajátja.
Ezek után a régmúlt ötvösremekeinket mégjobban megszemléltem,
de egyvalamit furcsának találtam : a növények leveleinek főere meg-
található, de a mellékerek kívülről befelé csak egy darabig vannak
ábrázolva. Az életfák ábrázolása mellett néha fel-feltűnik a szent
madarunkat, a Turult hordozó alkotás. A Rakamaz mellett 1956
tavaszán talált Turult ábrázoló hajfonatkorong a legismertebb. Ennek
a madárábrázolásnak a tollbóbitája meglepő módon hasonlóságot
mutat az életfák leveleihez. Hát persze ! Tollak esetén ugyanúgy meg-
van az 'erezet', de itt mivel a tollak egymást fedik, csak a külső toll
'vonalai' ábrázolhatók. Az életfás alkotások közt fel-feltűnt az olyan
amikor, levélmotívumként rejtve volt a madár kiterjesztett szárnya,
vagy a lefelé irányuló faroktollazat. Az életfák az ötvösműveken tehát
minduntalan magukban rejtik a szent madarat, a Turult; a rakamazi

88
turulos ábrázolást viszont jobban szemlélve benne láthatjuk az élet-
fát! És eme mély gondolatiságot jobban megértjük, ha ismerjük a
tényt : a TURUL már nemegyszer további ÉLETET adott e népnek !
Ne feledjük mi se !
Az életfa ott van a lépő oroszlán mellett is, de e kettő együttes ábrá-
zolása mintha a sumér világot tükrözné. Hogy lehet egyszerre sumér
és magyar ? 'Ezek' különbözők, vagy mégis egyek ? Egyek, ha a sumér
világból is találunk egy ábrázolásmódot, ami az ő sajátjuk. Az orosz-
lán hátán (oldalán) viszont ott van a sumér képírás egy jele (GUR),
amit mi most úgy mondunk : a hármashalom. És nem is egy, hanem
négy ! A jel egyik jelentése : ország. És mivel négy van, mutatja, hogy
négy ország, illetve NEGYEDIK ORSZÁG. Ez itt tehát az ábrázolás
színhelyén a negyedik ország, a magyar. Volt előtte tehát három. Az
egyiknek ezek szerint a Sumer területén élőknek kellett lenniük, róluk
tudjuk, hogy valahonnan jöttek és valahova eltűntek. A sumér (ujgur)
és magyar szálakat összefűzve a korábbi fejezet értelmet kap. Az
első ország az uráli 'őshaza', a második az idegenek által sumérnak
nevezett nép földje, a harmadik a Kaukázus alatti hegyekkel körbe-
vett tó vidéke, a negyedik pedig szerény hazám földje.
Tehát egy képjelet találtunk. De ha jobban megnézzük az egész
alkotást, rájöhetünk : nem egy általános templomi ábrázolással van
dolgunk, amúgy a maga szépsége érdekében, hanem egy egyszerűbb
vonalas ábrázolást szemlélhetünk, s a vonulatok maguk is amolyan
'képjeleket' alkotnak, ami tehát mondani akar valamit. De mit ?
Az oroszlán testén van egy nyolcszirmú virág. Sajnos mára már
elfelejtettük a számok jelentését és jelentőségét. Nyolc, mit mondhat
ez a ma emberének ?
Rohanó világban élünk. Hétfőn kezdődik minden, majd követi a
kedd, a szerda, a csütörtök, a péntek, a szombat, a vasárnap. A hét hét
napból áll, hogy végigjárja a minden napnak tulajdonított megszokott
útját, majd nyolcadik napként ismét hétfő következik, hogy az egész
megújulva újra kezdődjön. A normál zenei hangsor is hét hangból
áll, s oktávnak nevezzük a nyolcadik hangot, ami ugyanaz mint az
'elődje', csak magasabb frekvencián szól. A nyolc tehát ugyanaz mind

89
elődje, csak egy magasabb szintre hozva, ekképp válhatott a megúju-
lás jelképévé.
Megújulás. Mit újított meg hát Géza fejedelem ? Mint tudjuk a régi
hitet és értékeket is meg akarta tartani, és ötvözni akarta az itteni
világgal. Ugyanazt akarta tehát mint előtte volt, csak egy magasabb
szintű megújult formában.
A dolgok ábrázolásánál mi tükrözi ezt a megújult gondolkodás-
formát, magyarul mi a MÁS mi előtte nem olyan volt ? Az egyik az
oroszlán színe, ami most arany, de tudható, hogy korábban a fejedel-
mi ruhán hét kék oroszlán volt ábrázolva. Hogy a dolognak nagyobb
hitelt adjak, nézzünk rá a Szent Koronára. Rajta is ott van az orosz-
lánkettős Szent Péter és Szent Jakab oldalain a maguk kékségében.
Nézzük tehát meg jobban eme zománcképi ábrázolásokat. A nyakon
lévő hullámzó forma mutatja a sörényt, tehát oroszlán. Valaki azon-
ban szárnyas oroszlánoknak is nézheti őket. A hát fölött elhelyezkedő
valami azonban nem szárny, mivel kicsi és nem a hát közepén van.
Tulajdonképpen ez a farok vége és annak bojtja; a teljes 'S' formájú
farok teljes vonulatát a kép kicsinysége miatt nem lehetett megraj-
zolni. Lépő oroszlánt, vagy mancsát felemelő oroszlánt látunk, s
eme ábrázolásmódra csak az esztergomi 'testvéreinél' látunk példát.
Érdemes még eme kettő rokonításánál azt is figyelembe venni, hogy
a felemelt láb testben való folytatása ugyanúgy ki van emelve. Mivel
mind a kettő ugyanabból a célból készült, hogy majdan meséljen az
elfeledett múltunkról.
De szerencsére az emlegetett fejedelmi oroszlánok képe is megvan! A
fejedelmi köpeny megmaradt részének oroszlánjai ott vannak 'István
koronázási palástjának' senki nem figyelje részén, azaz a palásttól
elkülönülő gallér belső felén. Ezek négy testű, de egy fejű oroszlánok.
A négy oroszlán egy életfában egyesül !
És miért is volt az oroszlánnak korábban világoskék színe ? Más
útról jutottam az értelemhez, de ezúttal inkább legjobban kifejezve
ezt úgy fejtem ki utólag, hogy egyben láthatóvá váljék a történetben
az oroszlán, az emberi belső tartalom, Esztergom színhelye és régen
volt történelmünk egy képként. III. Béla nemcsak a palotaegyüt-

90
test bővíteti, hanem újjáépíti az esztergomi székesegyházat is. Az
akkori díszkapuról számomra kiemelkedik Dániel próféta alakja.
Természetszerűleg ezen kapu-ábrázoláson a szenteknek gondolt
személyeket glóriával (sugárzó fénysávval) vették körül, Dánielnél
azonban még valami más is látható a glórián belül a fej fölött.
Tulajdonképpen ez egyben az Élet-tengely, amely összekapcsolódik
a 'Salamon' templomának építőmesterei és a Templomosok 'gótikus'
mestereinek egyik 'titkos' kézmozdulatával is (ami látható a jáki tem-
plomban is), de e könyvbéli tömörség miatt sem a részletekre kitérni
nem tudok. A lényeg az - a lelket elvető lelketlen világunkban -, hogy
az ESZTERGOMI második székesegyház ábrázolásán kizárólag
DÁNIEL alakjánál látható a fejen elhelyezkedő zöldes gyűrűs henger,
minek legfőbb mondanivalója, maga a LÉLEK LÉTEZÉSE és a Lélek
létezésében való legnagyobb hit. Miért látható csak Dánielnél? Mi
lehet ennek a mondanivalója ? A Dániel próféta története fény deríthet
erre. Dániel a Folyóközben ifjú korában elsajátította a KÁLDEUSOK
minden tudományát. Története kezdetben álomfejtőként indul, ami
az utolsó időkre vonatkozó látomásaiban teljesedik ki. Több ízben is
az OROSZLÁNOK ELÉ VETIK, DE HITE ÁLTAL MEGMARAD,
míg másokat (akik kitalálták az oroszlán-elévetés ötletét) ugyanaz
az oroszlán széttép. Milyen különbséget lát az oroszlán ember és
ember között ? Az igazakat nem bántja, a gaz gondolatú elkövetőket
szétmarcangolja. Mi volt az, amivel az ember az állat fölött uralkodó
tudott lenni ? A lényünk legmélyén lakozó tiszta gondolat. S eme
ártatlanságot, a belső kisugárzó erőt az állat is megérezte (UR-MAH,
nagyúr-oroszlán), mintahogy sokszor még a kutya (sumérul UR) is
képes a lélekrezdüléseink, érzéseink fölfogására. A minket körülvevő
'elektromágneses' mezőnek, másképpen mondva aurának a rezgései
alapján színe van. A beteg testrészek fölött a vörös dívik. S ugyanúgy
ahogy a szivárványban a vöröstől kezdve a narancson, a sárgán, a
zöldön, a kéken át eljutunk az ibolyaszínig a magasabb rezgések
sorrendjében, ugyanúgy az aura színe jelzi az emberi belső egységes-
ebb voltjának szintjét. Abban a korban a legmagasabb szint a KÉK
lehetett, volt (hiszen a magasabb rezdülésű indigó-kék gyerekek csak

91
manapság születnek). Ha a kék oroszlánt összekacsoljuk az életfával,
rájöhetünk hogy az oroszlán maga döntött az ÉLET felett, aki 'kék'
volt azt nem bántotta, aki viszont nem, annak magát az életet kellett
adni neki, ha a közelébe férkőzött. Kéksége a Lélekbe és a Létezőbe
vetett örökkévalóság hite, s ezáltal NYUGALMA. Az elkövetőknek
viszont ott volt a pusztulásba vetett gondolatisága, az Örökkévalót
nem ismerő nyugalmatlan idegessége az oroszlán előtt, mely előtte
véres halált osztott és véres halált várt. A kék oroszlán mindenképpen
a tiszta lelkületiséget jelenti.
Aki 'kék oroszlán' módjára gondolkodik, az bizton uralkodhat a nép
fölött is, mert az tőle rosszat nem kaphat. A fejedelmi ruházat kék
oroszlánjai az Életfában (örök élet) a fényesség szimbólum mód-
jára egyesülnek. Az UR megszólítás a sumér-magyar vonalban az
URalkodót illette, s eme szót az oroszlán két régebbi alakja is takarja:
a sumér UR-MAH (azaz jelentése szerint 'nagy ÚR') és a régies ma-
gyar URszlán.
Érdekes az is, ha magát az oroszlánt vizsgáljuk meg a sumér
kultúrkörben. Gilgames egy oroszlánkölyköt emel a keblére. A sumér
Inana (INANNA) az ábrázolásokon gyakran az oroszlán testén áll.
Vagy éppenséggel ott van az oroszlános trónus. S egyéb példák alap-
ján is a sumér kultúrában az oroszlán-ember közelsége figyelhető
meg. Evvel a világgal teljesen szembeszáll Assur-nászir-apli (i.e. 883-
859) asszír király nimrúdi palotájából származó domborművek, ahol
a legnagyobb realizmussal ábrázolták az oroszlánok legyilkolásának
kegyetlenségeit és a sebesült állatok szenvedéseit. Ezen utóbbiban
sokkal többet vélek felismerni, az asszírok uralma alatt a sumér lakos-
ságnak is pusztulnia kellett, s minthogy az oroszlán a sumérokhoz
volt kapcsolható : nekik is pusztulniuk kellett. A véres realizmus
például a sebzett állat kegyvesztett menekülését mutatja, amelyen a
lóvontatta harcos kocsija diadalmaskodik, üzenve : dögöljetek meg,
legyőztünk benneteket. De miért ekkora az oroszlánok és a sumérok
ellen irányuló ellenszenv az asszírok körében ? Bármelyik lexikont
fellapozva, azt a kijelentést találhatjuk, hogy egyedülálló módon
Mezopotámiában nem a leigázó nép hozta magával a 'kultúrát',

92
hanem mindvégig a leigázott sumér lakosság szolgáltatta a tudást.
Többek közt az asszírok is azon voltak, hogy a sumérokat leigázva,
tudásukat megszerezve el kellett tüntetni a sumérokat és azok eredeti
kultúráját, templomait mindazért, hogy nehogy a büszkeség okán
kiderüljön : tudásátvételről van szó. A hatalmaskodás érdekében meg-
történt az ősi iratok átírása is, s ez a kisajátító politika Jézus születése
után is továbbgyűrűzött. De egyvalamit sohasem lehet letagadni : az
igazságot. Egy nép sokat szenvedett ezért a szóért, s a megmaradt
szent magjának pont az oroszlán adja vissza azt a tartalmat, amelyet
sohasem feledett.
A színek világában mi az ami más, ami a megújult változást mutatja
még az esztergomi oroszlánok környezetében ? A falfestési ábrá-
zolás legnagyobb részét a vörös és a fehérbe nyúló világos szín adja.
Érdekes módon a későbbi nemzeti jelképiségben ez a színkettős do-
minál. Színsávonként jelenik meg a zászlón és a címeren, azonban
az eredetét nem tudjuk pontosan időponthoz kötni. Géza fejedelem
idején él a szín, és a forma is kezd testet ölteni. 'István királynak'
(Stephanus Rex) van egy ezüstpénze egy lándzsás kézzel. Istvánról
azt mondják a történészek ezen érme alapján, hogy a lándzsa volt
a jelképe. Ezt azonban nagyon furcsállottam, ugyan miért volna a
lándzsa a jelképe ? Egyébként is eme lándzsa ábrázolásilag össze
van kuszálva. Valami más lehet akkor a háttérben. A lándzsából ol-
dalra kiindulnak vonalak, sávokat fogva közre. Megszámoltam hány
van egy gondolat reményében. Nyolc. Telitalálat. Ugyanis a ma ún.
Árpád-házi királyi zászló négy vörös és négy fehér sávot tartalmaz.
Egy kéz fogja eme tárgyat, de belőle mintha kiállna két hullámforma,
akkor ezek mik ? Csak később jöttem rá, a korabeli zászlók két sza-
laggá keskenyülnek el. Ez tehát a zászló lobogó vége, és azért került
az átellenes oldalra, mert ábrázolásilag a lényegi tárgy így kerülhetett
középre. Egyébként ha logikusan átgondoljuk a dolgokat, rájöhetünk
a lándzsa és a zászló kettősségének mikéntjére. Ugye belénk rögzült,
hogy a harcok során a zászló fontosságát mennyire hangsúlyoz-
zák. Azonban, ha egy méretes zászlót lobogtatunk, védekezni alig
tudunk, tehát könnyen lekaszabolnak. Valódi csatákban azonban egy

93
lándzsa szolgálhatott erre a célra egy kisebb lobogó szalaggal a rajta
megkülönböztethető jelképiséggel. Az örökséget még ma is gyakran
a zászlótartó rudaink csúcsos vége mutatja.
A 'LANCEA REGIS' (a király lándzsája) felirat mutatja, illetve annak
pénzrekerülési szükségessége jelzi, az új jelképet emígyen felismer-
hetik. A nyolcas sáv sem véletlen, hiszen István mindenben nagy
megújítónak tartotta magát. Korábban, világoskék alapon lévő Turul
madár hordozta a népi megkülönböztető jelet. (A kék itt az ég kékjét
jelentette.)
Kálti Márk írja a 30. fejezetben - ahol Atilláról olvashatunk -, hogy
eme madár egészen "Géza fejedelem idejéig" a megkülönböztető jel.
A Képes Krónika ekképpen is ábrázolja a miniatúráiban, azonban
amikor az Istvánt, mint királyt látjuk meg a 39. lapon, akkor a ruhá-
zaton először és utoljára jelenik meg a piros és fehér sávozások sora,
tehát egyértelműen személyéhez köthető az újítás.
Tehát a piros és fehér, azaz a vörös és a világos szín volt, ami
tovább-élt. De volt-e még-e a sokat mondó ábrázolásnak olyan
vonulata, ami befolyásoló tényezővel bírt ? István király után a hely
gyakorlatilag feledésbe merült. III. Béla királyunk franciaföldről 'gót'
építőmestereket hivatott a palota-együttes felújítására Esztergomba,
és azt is tudjuk, hogy a Szentföldre induló keresztes had ebben az
időben érintette a királyi várost. Mindenesetre bárki is volt az a
hozzáértő idegen, aki először látta e szent helyet : megdöbbenést
keltett benne.
Az építőmestereknek tulajdonított tizenkettes osztatú ablak (a
főbejárat fölött) közrefog egy szimbólumot. És eme szimbólum
megtalálható ismétlődően az eredeti falfestés (tehát az oroszlános-
sal egyidős) ábrázolás-világában ! Kérdezhetné valaki : egy csupán
gótikusnak gondolt jel, hogyan jelenhetett meg korábban ? Bizony
megjelent, hiszen az István király által készíttetett korona kereszt-
pánti részén (latin korona) is megtalálható ! Mindezek tehát nem egy
korhoz, korszakhoz kapcsolhatóak, hanem a jelet jelképező mondani-
való gondolati azonosságára utalnak.
E jelet a fényesség vagy tágabb értelemben a Nap szimbólumaként

94
ismerjük. És ha valaki azt képzeli, hogy a jel és a jelentés kapcsolata
egy belemagyarázás eredménye, az nagyot téved. A jel tulajdonképpen
négy felé domborodik ki (négy kör eredetileg). És ha e négyes szá-
mot ugye a fényességgel (többek közt a világító Nappal) kapcsoljuk
össze, akkor megdöbbenéssel tölthet el minket, hogy ennek eredetét,
fönnmaradt formáját megtalálhatjuk a Biblia első lapján : "Teremté
tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy
uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel;
és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy
világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjsza-
kán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy
jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap." (Mózes I. könyve 1.16-
19. Károli G. ford.)
A jel falra és ablakra történő ültetése egy olyan hozzáértő keze
nyomán alakulhatott ki, aki valójában értette az Isten-i világot. III.
Béla korában már 'senki' sem értette itt e jelet, de csodálattal töltötte
el a francia mestereket, hogy egy olyan jelre bukkantak, amelyet ők
mélyen értenek. De nemcsak ezt, hanem rengeteg mást is találtak, a
legfontosabb ezek közül : a felemelt oroszlánmancs az oroszlános
falfestéseken ! Ezen utóbbi megértéséhez térjünk vissza az időben.
Salamon király jeruzsálemi templomának építőmestere Hiram
Abif volt. Hiram a templom építésénél 'segédekkel', 'kőfejtőkkel' és
'építőmesterekkel' dolgozott. Az egyes kategóriába tartozók külön jel-
szót és jelet használtak. Három kőfejtő azonban egy napon elhatároz-
ta, hogy rákényszerítik Hiramot, árulja el nekik a mesterek jelszavát.
A mester épp elhagyni készült a templomot a három kapu egyikén,
de mindegyik kapuban egy-egy kőfejtő állt egy-egy szerszámmal
felvértezve (mérőszerszám, szögmérő, fakalapács). Egyiküknek sem
sikerült a jelszót kicsalni, így a szerszámokkal egy-egy ütést mértek
mindegyik kapuban Hiram testére, a harmadik ütésre azonban a mester
összerogyott. A testet elásták, később ezen gonosztevőket elfogták és
kivégezték. Salamom emberei nyomban megkeresték a sírt, és kiásták
Hiram testét. A segédek és a kőfejtők nem tudtak életet lehelni bele,
ám az egyik építőmesternek az "orosz-lánmancs-szorítással" siker-

95
ült felélesztenie. A felemelt manccsal ábrázolt oroszlán így lett a
templomosok (Krisztus és SALAMON TEMPLOMÁNAK Szegény
Lovagjai) és a szabadkőművesség egyik legszentebb, legfontosabb
szimbólumává.
A később gótikusnak nevezett építészet a templomosok eszme-
rendszere által fejlődött ki. Valószínű, hogy az itteni (esztergomi)
építőmestereknek úgymond leesett az álla mikor a szent jelképüket
meglátták itt. Szóhoz nem igazán jutottak. Azonban mindenest-
re megtudták, a magyarok az ábrázolással kapcsolatos múltukról
nem sokat tudnak. Annyit azért a mesterek elárulhattak, hogy ők a
megvilágosodásra a Szentföldi útjuk során jutottak. E régi rendnek
különleges színe volt a zöld vagy az arany, az 'aranyos' oroszlán,
amely most kissé zöldes színben játszik a felemelt mancsot tovább
erősítette.
Gyakorlatilag ez a jelkép védte meg az oroszlános ábrázolásokat a
mai napnak. Ellenkező esetben (ha nem mondott volna nekik sem-
mit e kép) minden bizonnyal leverték volna a vakolatot egy újjal ki-
cserélve. Azonban tudjuk, hogy az ábrázolásokat úgy hagyták, mivel
a felső, mindezeket elfedő vakolatréteg egy sokkal régebbi keltezésű
(a mai hivatalos álláspont szerint is a XIV. század közepéből való).
Tehát az eredetit úgy hagyták teljes szépségében.
Történelmünkben meglepő az, hogy a ma Szent Koronának nevezett
tárgynak kezdetben nem tulajdonítottak akkora jelentőséget, értem ez
alatt azt, hogy bár a korona jelképezte a hatalmat, de az ábrázolás-
világára a kezdeti királyok nem igazán figyeltek fel. Az érdekesség
abban van, hogy pont III. Béla királyunk állítja fel a koronaőrséget.
A koronát csak maguk a koronaőrök vehetik ki a ládájából, s csak
jeles alkalmakkor tehetik ezt. A királyok jószerivel hozzá sem nyúl-
hattak, a koronázások alkalmával szinte csak a koronaőr tehette a
megkoronázandó fejére. A hirtelen változásban én azt látom, hogy
a templomosok által a korona jelképiségének értelmeit felismerték,
s ezáltal kapta a nagyobb megbecsülését. Ez egyrészt jelentett jót
is, másrészt a múlt még mindig ködös volt, s mivel a koronát István
csináltatta, így szentsége tovább növekedett. A kutya ott van elásva,

96
hogy maga István sem értette, hogy teljességgel mit rejt a korona. Az
érdem minden valószínűség szerint Géza fejedelem korából 'megma-
radt' tudást birtokló rétegé.
Mert nézzünk csak a koronára, s vele együtt figyeljük a vallásos
múltunkat. A szerzetesrendek közül igen sok könnyűszerrel meg-
telepedett hazánk földjén. Az egyetlen magyar alapítású rend a
Pálosoké, amelyet Róma is elismert. Gondoltam annak idején ma-
gamba, na ezek a magyarok a névválasztással jól beletrafáltak, hogy
pont a vallásüldöző Saul-Pált tűzték zászlajukra. De nem, mert ebben
én tévedtem, s másnak is minden valószínűség szerint ez a 'vallá-
sos' név ugrik be legelőszőr. A Pálnak nevezett Saul sosem ismerte
Jézust. Előtte volt egy másik Pál, aki valóban Jézus tanítványa volt,
mégpedig Simon néven. S mivel két Simon nevezetű tanítvány volt
az egyik Simonból lett Péter, a másikból Pál. A Saul-Páli indíttatású
egyház, minden Simon-Pálra utaló nyomot megpróbált eltüntetni,
azonban nem sikerült neki, mivel az idők folyamán sokan ismerték
a valódi Pált. Ha valóban így van, akkor a Pálosok hivatalosan nem
választhattak volna nevük eredeteképpen Simon-Pált, de pont a
Saul-Páli egyházi vonaltól akarták magukat megkülönböztetni, ezért
a néveredetbe minden bizonnyal ezért lép be egy ezektől független
semleges harmadik, 'kopt' Pál, mégpedig 'remete szent Pál'. (A kérdés
azonban ettől összetettebb, mivel szerintem amikor a Pálosok nevet
választottak maguknak, akkor nem egy nevet tűztek zászlajukra,
hanem egy TARTALMAT, mely tartalmat a PÁL szó jelentése fejez
ki, s ez alapján a rend PÁL-OS. S remete szent Pált a holló etette, a
Holló a fénygyűrűjével viszont az 'idők végezetének' madara, a sumér
'Pál' szó Tartalmának világi eljövetele.) Badinynak a Jézus életéről
szóló könyvében félreérthetetlen módon bebizonyítja, hogy a Szent
Koronánk Pál ábrázolása Simon-Pál. A templomosok is tisztában
voltak a ma kétezer éve történt valósággal, s III. Béla alatt így lehe-
tett a Koronának nagyobb becsülete. A magyarok közt az elfeledett
Pálos történet újból erőre kapott, mivel nem sokkal ez után eszter-
gomi segédlettel 1263-ban megalapítják a Pálos rendet. Az igazság
tudóira a hamisságot hirdető világban mindig is megpróbáltatások

97
várnak, így nem csodálkoztam azon, hogy 1786-ban a pálosok va-
gyonát elkobozzák, rendjüket hazánkban felszámoltatják. S igen fon-
tos az, ami a pálosok lelkületét jellemezte. Mindenki előtt ismeretes
az 'Amerika' 'felfedezése' utáni kép (egyébként ami régóta tudottan
létezik, azt hogy lehet felfedezni?). Amerika szerte a bennszülött
lakosságot szinte kiirtják, kultúrájukat semmissé próbálják tenni, s
a nagy kegyetlenkedések mögött a leggyakrabban a keresztény egy-
ház emberei álltak. Eme 'keresztényi térítés' más kultúrák számára
is ismert. A pálosok is ott voltak, s ők voltak azok, akik meg-álljt
parancsoltak. Hogy a pálosok egymás közti levelezéséből más papok
számára ne derüljön ki semmi, egy különleges rendszert alkalmaztak.
Nem a latin betűket használták, hanem elővették a régi rovásírásunk
betűkészletét, s ezt kombinálva a sokak által ismeretlen magyar
nyelvvel egy hatásos rendszert adott. Egyébként ezek a jelek nem
egészen a mai székely rovásírásunk jelei voltak, de sajnos eme
betűkészletet jelenleg részleteiben nem ismerem. A magyar múltnak
és a pálosok lelkületének így sok ottani ember köszönhette életét.
Másoldalról III. Béla idején a történtek után megmutatkozott az igény
a magyar nép valódi múltjára vonatkozóan. Bélát az építőmesterek
által áthatotta a valódi Isteni-teremtő harmónia. Nevét annyi alko-
tótevékenység jellemzi, hogy valódi szentként is tisztelhetnénk.
Feltételezések szerint ebben a korban születik a P. mester által íródott
Gesta Hungarorum, melyből megtudhatjuk ma, a régebbi világunkból
továbbra sem tudnak igazán sokat. De tudni akarták az igazságot,
ezért Béla megígértet valamit fiával, Andrással és másokkal is…
Hogy mi lehetett ez az ígéret ? Múltunkat nem találtuk sehol,
de hátha ott meglelhetünk valamit, ahol megtalálták azt a forrást,
amelyekből mások értették a jelet. III Béla fia II. András (1205-1235)
önálló keresztes hadjáratot indított a Szentföldre 1217-18 között ! Ez
az önállóság meglepő azért is, mert mivel az idők folyamán ugyan
volt több keresztes hadjárat is, de gyakorlatilag mindig ugyanazok a
családok voltak a hadak elindítói ! Egy kívülálló, önállóan úgymond
mit kereshetett itt ? András a magyar nép elveszett múltját kereste, de
nem találta meg igazából ott. De mégis sokmindent tett (Bizáncban

98
és a Szentföldön), és sokmindenre rájött, ebben biztos is vagyok, de
most nem térek ki rá.
Van-e mindennek az elgondolásnak tárgyi bizonyítéka is ? Van.
Mégpedig a II. András által 1222-ben kiadott Aranybullájának pe-
csétje. Ennek előlapján maga az uralkodó áll ősi szimbólumokkal
együttesen ábrázolva : jobbján a napunk balján a holdunk. Ennek a
'párja' megtalálható a magyar Szent Koronán is, de a köztes időszakban
erre az ábrázolásra nincs példa. 'István királyunk' értette a régi világot
is, így a 'latin' koronarészen a trónoló Krisztus mellett ugyanúgy meg-
található a nap és a hold jele, a 'görög' koronarészen viszont a trónoló
Krisztus társaságában már csak az ún. 'IC' 'XC' van, mint mindenhol
a keresztény ábrázolásban. Szóval az 'építőmesterek' hatására újból
előtérbe került egy régi jel. És visszatérve a 'tett színhelyére' az
oroszlános életfa indavégi 'tulipánja' megjelenik András uralkodói
pálcájának végén. De ha 'mindössze' csak ennyi volna az egész, nem
is hinne nekem senki. A legfontosabb, mindennek a kiváltó okát maga
az oroszlán adta, az esztergomi oroszlános ábrázolás. Ez indította
útjára Andrást. És ott is van az aranypecsét (Aranybulla) hátoldalán
ábrázolt címerpajzson a HÉT OROSZLÁN! Esztergomban is csak hét
oroszlán van (a többi csak tükörkép). És azért kerülhetett a korábban
ismertetett nyolc sáv 'mellé' a hét oroszlán az uralkodói jelvényen,
mert őtet (Andrást) tettében ez a hét oroszlán vezérelte. Előtte sem és
utána sem látunk ilyen ábrázolást !
Illetve a hét oroszlán a sávokban már látható András bátyjának,
Imrének (1196-1204) a címerpajzsán is. Tulajdonképpen már III.
Béla szeretett volna keresztes hadat vezetni, de halála miatt fiaira,
Imrére és Andrásra várt a meg nem valósított terv beváltása, s a két
testvér címerképe ezért lehet azonos.
III. Béla krónikása, P. mester sem jutott eredményre a régi történelem
megírása kapcsán, II. András is 'hiába' keresett. De az igény még
mindig ott honolt a szívekben : tudni az elveszett múltunkat. IV. Béla
királyunkban (1235-1270) - aki II. András legidősebb fiaként szüle-
tett 1206-ban -, élt az ősök által átadott gondolat, ezért követeket
bocsátott keletre. Az útról készített jelentés szerint :

99
 "A keresztény Magyarok Történeté-ben azt találták, hogy van egy
másik, nagyobb Magyarország, ahonnan a hét vezér népével együtt
kiköltözött, hogy lakóhelyet keressen magának...
A domonkos barátok, miután ezeket a Magyarok Történeté-ben
megtalálták, megszánták a magyarokat, akiktől származtak, hogy
mind az ideig hitetlenségben tévelyegtek. Elküldtek hát négy barátot
keresésükre, hogy Isten segedelmével megtalálják őket, ahol csak
tudják. Annyit tudtak a régiek írásaiból, hogy keleten laknak, de hogy
hol vannak, nem is sejtették...
.. az utak sok veszedelme miatt nem tudtak nyomukra akadni,
kivéve közülük egy papot, Ottó nevűt, aki csak úgy utazhatott, hogy
kereskedőnek adta ki magát. Ő egy pogány országban talált néhány
azon nyelvet beszélőt, akik révén megbizonyosodott afelől, hogy
mely vidéken laknak, de tartományukba nem jutott el. Visszatért hát
Magyarországra, hogy több barátot vegyen maga mellé, akik vele
visszamenve, a keresztény hitet hirdessék közöttük. De sok fárad-
ságban eltörődve, visszaérkezése után nyolcadnapra, miután meg-
keresésük minden útját-módját elmagyarázta, Krisztushoz költözött.
A domonkos barátok pedig, óhajtván a hitetleneket megtéríteni, ismét
négy barátot küldtek az említett nép felkutatására..." (Györffy György
fordítása)
A második utat Juliánusz barát, magyarországi domonkos szerzetes
vezette, kinek beszámolója szerint : az ottani 'pogány' magyarokat
a kelet felől jövő tatárok pusztítják. Tehát két dolog volt ami az út
során fontossá vált : 1. megtalálták az ottani magyarokat (és ezeknek
is a védelme a 2. pont miatt), 2. a tatárok közelgő veszedelme. És
IV. Béla zseniálisan oldotta meg a kettőt : behívta a Kunokat. S hogy
miért is?
A Kunok a XI. század elején, közepén tűntek fel hirtelen a semmiből,
és az Al-Duna és az Ural folyó közötti síkságot uralták (elég nagy
terület egy 'kis' néptől). Az akkori Magyarország közvetlen ke-
leti szomszéda volt Kunország, de később a tőle mégkeletebbre
elhelyezkedő rész is kunuralmi terület volt. A krónikáink elég rész-
letesen kitérnek a kunokra, melyből kiderül, a magyarok és a kunok

100
kölcsönösen állandóan egymást piszkálják. A kunok be-betörnek a
magyar területekre, a magyarok viszont a kunokat mindvégig meg-
vetett pogányoknak tartja. Állandóan élcelődtek egymással. De mi
végre ez ? Egyébként érdekes, más néppel nem volt ilyen szórakoz-
gatás. Nemcsak ez, hanem számos történészeti nyitott kérdés válik
világossá, ha elfogadjuk : a Kun, a hét törzs egyike volt és akkor
vonult ki az országból, amikor István király változtatásaiból nem kért.
Magyaráznom sokkal könnyebb ebből a kiindulási alapból a lényegre
törés miatt.
Amikor általános iskola felsőbb osztályában tanultam ezt, akkor
valahogy nem volt érthető az egész. A kunokat behívatta IV. Béla,
akik a kérésre be is jöttek. Az elv az volt hogy együttes erővel (a
kunok lovasnomád nép) jobban meg tudjuk védeni magunkat a
tatároktól. Azonban a magyar főurak megölték Kötönyt, a kunok
vezetőjét. A kunok erre válaszként feldúlták az egész országot, majd
kivonultak. A tatároknak tulajdonképpen már könnyebb dolguk volt
a belülről vérző országgal. És minden bizonnyal meg tudtuk volna
magunkat védeni a több ezer kilométerről érkező tatárokkal szemben,
hiszen harcászatilag erős nép voltunk akkor. Tulajdonképpen nem-
csak tatárjárás (1241-1242) volt, hanem kun-dúlás. De magunknak
köszönhetjük. Mindezek után, mintha a kunokra nem haragudtunk
volna eléggé, IV. Béla újból behívja a kunokat, és azóta is itt élnek
közöttünk. A tatárjárás a magyar történelem egyik sorsmeghatáro-
zójává vált. Amikor ezt tanultam fájdalom borította el a szívemet,
és nem értettem az egészet ! Sok kérdés tornyosult bennem. Miért
hív be a király 'idegeneket' egy nagy veszedelem előtt ? Egyébként
is miért volnának ők idegenek, hiszen én is a Kiskunságon -, illetve
annak szomszédságában - élek ? Ha már itt vannak, miért haragítjuk
magunkra a vezetőjüket ? A király miért hívatja vissza őket újból ?
Ma már szerencsére tudom a válaszokat is rá, mert a NAGY kérdés
nem hagyott nyugodni.
Először is, a kunok nem voltak idegenek, hanem velünk egy nép.
Kötönyt azért ölték meg, mert amikor bejöttek a kunok, akkor kiderült
a dolgok régi menete, tehát a magyarok valamiféle bűnösséget érez-

101
tek maguk közt, s épp ezért egyeseknek könnyű volt uszítani az
'idegenek' ellen, ami a vezetőjük halálához és ebből fakadó jogos
természetszerűséggel az ország földúlásához vezetett. [Megjegyzés
a második kiadáshoz: Azóta már részletesebben tudva, gyakorlatilag
egy német herceg vetett szemet a magyarok földjére, s ezért generált
ellentétet mesterségesen a magyar főurak és a kunok közt, ugyanis egy
belső ellentét kapcsán már nem tudjuk kivédeni a tatárok támadását,
s egy legyöngülő és uralkodóját elvesztő országban már semmiség
lett volna Neki átvenni a hatalmat egész Magyarország fölött. A terve
nem sikerült. Bár a belső ellentét megtörtént, s ennek következtében
valóban már nem tudtuk kivédeni a tatárok támadását. De az ország
megmaradt. A tatárok gyors terjeszkedésének legfőbb eszköze volt,
hogy az adott terület, uralkodóját királyát megöljék, Magyarországon
ez nem sikerült nekik. Minden bizonnyal a német bitorló is ismer-
hette ezt a taktikájukat, és a magyar király ilyen formán történő
megöletésével akart volna sereggel betörni az országba.] Mi a magya-
rázat arra, hogy a kunok korábban miért törnek folyamatosan be az
országba 'a sajátjaik' közé ? Nem tetszett a mi elferdült gondolkodás-
módunk nekik, s ezért is vonultak korábban ki. Ennek ellenütemeként
pogánynak tartották itt őket, és annyira ellenszenvesnek festették őket
le, nehogy kiderüljön az arany igazság. A Kunország a történelmi
térképeken érdekes módon pont István király uralkodása alatt jelenik
meg, és az is sokat mond, hogy tőlünk pontosan keletre és szomszé-
dosan helyezkedik el. Beszélni nyíltan nem lehetett a dologról, ezért
a 'Julianus-i' beszámolók is, amolyan kunok térítésének, és másik
magyarok felkutatásának írja le a dolgot. A domonkos barátok egyéb-
ként sem a Kunországgal próbálkoztak, hanem tőle mégkeletebbre
kutakodtak. De ott is éltek kunok egészen az Urál folyóig (László
királynak 'köszönhetően'), kik természetszerűleg beszélték a magyar
nyelvet és pogánynak tartatottak. A beszámolók szerint az ottani 'mag-
yarokat' már pusztították a tatárok, IV. Bélának már csak egy módja
volt a védelmükben : az összes kunt behívja az országba. A kunokra
azonban a tatárjárás után sem haragudhattunk, hiszen testvéreink
voltak, ezért a dolgok csitulása után a király újból visszahívhatta

102
őket. A betelepülő kunok önhatalmat kaptak. Bár tévesen pogánynak
mondták őket, de mégis náluk továbbélt az-az igaz Istenszemlélet,
amit a magyarokból megpróbáltak kiirtani. És hogy ez több volt,
mint az általános vallásszemlélet, mutatja a későbbi királyaink sora.
Több mint érdekes, hogy fenti történtek után IV. Béla fia V. István
(1270-1272) kun nőt vesz feleségül. Majd V. István fia, IV. László
(1272-1290) annyira szerette a kunokat, hogy közéjük költözött és
őket minduntalan meg próbálta védeni a hatalmaskodó főuraktól,
valószínűleg azért hasonult hozzájuk, mert megértette azt 'A' világot.
És végre a történelem is világosabb színekben mutatkozott.
A kunok élésükhöz önhatalmat kaptak az ország szívében, mely
szinte csak a közeli múltban szűnt meg. Magyar beolvasztó politika
egyáltalán nem élt fölöttük. A kunoknak a magyartól lényegileg eltérő
beszéde nincs, az eltérésre való nyom sehol sincs, illetve nem is lehe-
tett, s mindezt a magyar nyelven ugyanúgy érthető településneveik
is mutatják. Épp ezért a kunok magukat sohasem különböztették
meg, mint amolyan etnikum. A leglényegesebb azonosság egyike a
mai valóság. A külföldieknek minduntalan mutatott magyarságunk,
melyre a legbüszkébbek vagyunk. A puszták, legelők világát mutatjuk
nekik, s egy kis ízelítőt adunk, hogy ilyen volt a lovas magyar. De
hiszen ez mind kun terület ! S vannak olyan magyar tenyésztett állat-
fajok, amelyek ma csak itt élnek. Megkülönböztető jelző tehát nincs,
és nem is volt sose lényegi. Mindenesetre a régi lovaséletből mára is
sok hagyományozódott. Nem tudom, hogy az olvasó hallott-e a pusz-
ta-tizenkettesről ? Én nem csak hallottam, hanem láttam is. A csikós
két ló hátán áll s további tíz lovat hajt egyszerre, tizenkét gyeplőjüket
egy kézben fogva úgy irányítja a lovakat, ahogyan akarja. Szálltak,
mint a szélvész, fordultak, mint a villám, lélegzetelállító volt, amikor
láttam e csodát 1999-ben. S nem lepődik talán meg az olvasó, de e
személy családneve szószerint Kun volt.
S most következik két perdöntő bizonyíték. Ha ott voltak 240 évig
a kunok, ahol mondottam (Kunország) és velünk egy nép volt, akkor
kellett hagyniuk úgymond 'magyar' nyomot is. Mondok két olyan
dolgot, amelyeket a tudományos emberek sem értettek manapság.

103
 Az egyik. Láttam a magyarok úgynevezett honfoglaláskori leleteinek
térképét, s ezen azt vettem észre, hogy a feltüntetett települések
jelentős része az akkori 'Magyarországon' kívül, s tőle keleten van !
S eme 'idegen' föld a feltételezett előző hazától, Etelköztől nyugatra
van. Tehát sehogy sem vág össze az elméletekkel a leletek helye.
Jó, tételezzük fel, hogy onnan történt a 'honfoglalás' átvonulása, s
azért van ott valami. De mégis hogyan lehetséges az, hogy egy röpke
idő alatt (néhány hét, néhány hónap) oly jelentőségű leletek lettek
'ott', mint 'itt' 150 év alatt ? Úgy, hogy a Kun törzs a magyaroktól
kivonulva élt 240 évig, s ez az időszak már tudott adni 'leletet'. A
lelettérképen ez a terület a Kárpátok vonalától keletre az Al-Dunától
egészen a lengyel földig ível, s ezen terület pontosan egybevág a
történeti térképeken szereplő Kunország kiterjedésével.
A másik. A csángók. Nagy kérdés, hogy hogyan kerülhetett a
Kárpátokon túlra, ahol 'magyar föld' sosem volt, egy olyan hatalmas
embertömeg, akik a mi nyelvünket beszélik ? Manapság nem tudtak
feleletként még csak közelítő választ sem adni. Néha a csángókat,
moldvai csángóknak is mondjuk a lakóhelyük szerint. Moldva pon-
tosan a Kunország területén alakult meg, amikor IV. Béla behívta a
kunokat, ugyanis e terület emiatt részben lakatlanná ill. fennhatóság
nélkülivé vált. Mindenesetre azt is tudjuk, hogy amikor már Béla
kérésére másodszor jöttek be a kunok, akkor a nép egy része KINT
MARADT, s meg is értjük őket ha belegondolunk, mi lett velük itt
'először'. S eme kinnmaradt, nyelvünket ismerő rész a : csángók.
A csángó név léte s annak megfejtése adja a végső pontot a kun-
kérdésre. Miért nevezik ők magukat csángó-nak és nem magyar-
nak? Emlékszem még egy tévéadásra, amikor a főtéma ők voltak.
Egyébként akkor : olyan tiszta ősimagyar beszédet sehol nem hallot-
tam azóta se, mint ott, még itten magyarföldön sem. S valahogy így
hangzott a riporter kérdései, s a kapott válaszok :
- Magyar ?
- Nem, Csángó. - erre a válasz.
- De, magyar ugye ?
- Nem, Csángó.

104
 - Dehát beszéli a magyar nyelvet ?
- Beszílöm.
- Magyar akkor ?
- Csángó.
- Csángó-magyar ?
- Csángó magyar.
Tehát igen nehéz volt rávenni a riporternek a csángót, hogy ma-
gyarnak mondja magát, akkor is csak csángó-magyar-nak mondta
magát. Manapság már eme ráeröltetések révén néha már magyarnak
is mondja magát a csángó. S hogy miért csángó ? A magyar név - mint
mondottam korábban - nem olyan ősi eredetű. Honunk foglalásakor
lettünk 'magyarrá', előtte a nevünk 'ujgur' volt. (A honfoglalás előtti
idegen krónikákban ezért sehol nem található 'magyar' vagy hozzá
megfelelően hasonló népelnevezés.) A Kun törzs amikor kivonult,
illetve amikor másodszor kinntmaradt, visszavette a nemolyrégi
magyar (médgyőr) elnevezés helyett az eredeti sémát. Kunoknak
természetesen nem nevezték magukat, mert a 'kun' a törzs neve volt
s nem egy népé. De meg akarták magukat különböztetni a 'rossz útra'
tért magyaroktól is. Az "ujgur"-ban természetesen mindig is a GUR
tövön volt a hangsúly. Tehát megtartották a GUR tövet és elé (mint
máshol is volt rá példa - JO-GUR, utrigur, kutrigur) egy bizonyos
jelentésű megkülönböztető szavat raktak. A szavak természetesen
változnak az idők folyamán : a médgyőr-ből magyar lett, a ...GUR-
ból csángó. Tehát pont pont GUR a csángó. A GUR a GÓ-ban van
jelenleg akkor jelen. Lehetséges ez ? Szerencsére én nem szótárak-
ból tanultam magyarul, hanem úgy beszélek ahogy nagyapám is
beszélt. Ez az énáltalam beszélt régies változat közel van a csángók
beszédéhez is. Következzen hát ebből a nem csak énáltalam beszélt
formából :
- Miko' vo'tá a luvakná' ?
Ahogy majd írott szövegként leírom ugyanezt, azt kevesen mondják
is pontosan úgy, de mégis a maga teljességében ez így hangzana ma:
- Mikor voltál a lovaknál ?
Tehát 4 'l' és 1 'r' tűnt el, az 'o' pedig 'u'-vá alakult az előbeszédben.

105
Más példák alapján is megfigyelhető, hogy az úgynevezett népies
változatban a szóközi és a szóvégi 'l' lenyelődik, de a szóvégi 'r' is
gyakran eltűnik. Írott források alapján is tudható, hogy a 'ló' régen
tulajdonképpen 'lu' volt. Ez csak egy példa arra, hogy az 'u' miként
alakult 'ó'-vá. Akkor tehát a ...GUR-ból lekopással ...GU lett, majd
később átalakulva ...GÓ. Ekképpen érthető, hogy a csángó is 'ma-
gyar' !
És talán az is tudható, hogy mi lehetett nevüknek első töve. A
csángók már így 'senkik' voltak a többi kun nélkül, akik vezető
nélkül magukra maradtak, elhagyatottak voltak. A magyarban a
'Ki?' kérdésre így is felelhetünk 'Senki', a 'ki' tehát egy 'SEN' tővel
gazdagodott (ami gyakorlatilag a SEM szó). Az ott magára maradt
néptömeg tehát már nem volt : SEM magyar, SEM kun és ujGUR-
ok SEM, ők már csak SEN-GUR-ok maradtak, SENGUR-ok lettek.
A második tőben később egy hangzóváltozás történt, nyelvészetileg
viszont tudott, egy ilyen változás gyakran az első tő magánhangzó-
változását is magával hozza (Sángó). Akár magunk is mondogat-
hatjuk a változatokat, míg könnyen 'Sengur' szavát a Csángó szóvá
alakítva mondjuk. Egyébként maguk a csángók a nevüket és vele a
történelmüket úgy értelmezik, mint egy magára hagyatott néptömeg,
akit mindenki elfelejtett, ami a fentiek szavát szintén megerősíti.
Ugye semmi sem biztos, de arra a kérdésre, hogy 'Kik', bánatosan így
felelhettek : 'SEMKUN SEMGUR' - minek dallama a második szó
változását igen közel helyezi a 'CSÁNGÓ'-hoz.
Visszatérve egy kicsit a kunokra. Tatárjárás után sokhelyen gyéren
lakott területek maradtak. Az egyik ilyen volt a Mezőföld. A Duna-
Tisza-közi kunok a Dunán átkeltek hogy ezen területet benépesítsék. A
folyón átkelve az 'első' település ahol 'megszálltak' és megtelepedtek,
hogy innen a Mezőföld többi részére is letelepedjenek: Előszállás.
Az 'Előszállás' szó önmaga, járulékos szavak nélkül mutatja, hogy mi
történt akkor itt. Hogy a 'kun' 'elő-szállás' szó a 'magyarból' ne lehetne
érthető, az nevetséges feltételezés volna. Ez is mutatja, hogy régóta
'egy nép, egy nyelv' volt velünk.
A figyelem középpontjába állítom azt a tényt is, hogy a KUR-nak is

106
mondott GUR ténylegesen nem állt távol a Kun lakosságtól, mivel
ma a településeik közelébe emelt halmokat KURGÁN-nak, avagy
Kunhalmoknak nevezzük.
Érdekesnek találtam, amit legelőszőr a Pallas lexikonából a 'Kun-
címer'-re vonatkozóan olvastam. Amely a király koronázásakor
vitetni szokott címerek között szerepelt. A Kun-címer leírása : egy
koronázott s ragadozásra kész oroszlán, kék mezőben, melynek
felső részén egy csillag, alsón növekvő hold látszik. Ha a hét törzs
- hét oroszlán elképzelést elfogadjuk, akkor nagyon érdekes, hogy
a 'kivonuló' Kun törzs EGY oroszlánt jelképez a címerében. Az
oroszlánon szereplő koronáról egyébként az jut eszembe, ez valaha
talán nem is lehetett korona, hanem csak az oroszlán fejének teteje.
Általában a korona jellegzetessége a háromszögesedő csúcs, s ha az
Esztergomi oroszlánokat megnézzük, akkor azokon négy ilyen csúcs
van : egy fül, kettő felfelé kunkorodó sörénygöndör, valamint még-
egy fül (ezen utóbbi a falról már le van verődve). Az oroszlán mellé
párosított 'növekvő' hold a fejedelmi 'köpenynek' is a sajátja volt (lásd
most a koronázási palást gallérján).
Az 'oroszlánmancs' által 'kavart' történeti 'elgondolás' után mik
lehetnek még azok az esztergomi ábrázoláson, amelyek lényegi
információt hordoznak ? Rengeteg dolog van még a képen. Mi lehe-
tett az alapvető szándék a dolgok képrevitele kapcsán ?
Induljunk ki abból, hogy az egyik szándék az volt, hogy a
dolgok megújulásának vágya, a dolgok jövőbeni jobb hitének igénye
vezérelte a megalkotókat. Az életfa maga a mindenséget átható Isten
a világba életet lehellő megjelenése bizonyos értelemben. Jelenleg
'teljességében' az oroszlán-párok első darabja maradt meg, ahol az
életfa baloldalán futó alsó növényi indája az oroszlán teste alatt véget
ér, a képeslapként ábrázolt rekonstrukciós rajzon viszont ez az inda
följebb fut, jobban átfonva, áthatva mindent. Azért lehetett ez utóbbi
így, mert ezt a jobban 'átfonódó' képet a mostani megrajzolója a nem-
régiben még ép, további oroszlánrajzolatokból vehette. (?) A szentély-
ben kelet felé állva eredetileg a következő kép tárulkozhatott elénk :
az első, baloldali életfa teljessége kisebb volt, majd ha a tekintetünket

107
balról jobbra vetettük, az életfa egyre jobban áthatott mindent. És bal-
ról jobbra haladva teszi meg az égi útját a Nap, mely megtett út során
az idő telik. Az idő múlásával tehát nekünk egy olyan utat kívántak,
mely az életfa növekedése, virágzása kapcsán, s mindezek által ezt a
mindenségbe vetett Isteni világot megértjük, s általa egyre nagyobb
lelki-testi gazdagságra teszünk szert. És nem csak az egyén, hanem
az egész társadalom szintjén.
A körökben szereplő dolgok tükörképi ábrázolása is talán azt szem-
léltette, hogy ama elképzelés, amely a körön belül foglaltatik, ne
csak elképzelt legyen, hanem váljon valósággá. A magyarázat erre
az, ha mi magunk egy tükörbe nézünk. Ekkor ott van egy szinte élő,
mélységeiben létezőnek látszó világ, de tudjuk, hogy a tükör mögött
nincs semmi. Az elképzelt világ valódi párja itt van a tükör innenső
oldalán. Ha tehát a tükör túloldalára egy álomképet festünk, akkor
nagy az igényünk arra, hogy ama elképzelés a valóság innenső ol-
dalán is jelenjen meg, váljon valóvá.
Egy érdekes kérdés eme képi jelekként való gondolkodás kapcsán :
az életfa a névében hordozza az életet, de mi a helyzet a képi ábrá-
zolás kapcsán, az életfa jele ugye ott van, de hol van akkor maga az
élet jele ? Egy történeti munkában találtam egy rajzot, melyről az volt
olvasható a szarmaták által ábrázolt életfa. Nagyon furcsállottam az
ábrázolás életfaként való feltüntetését, mivel az ábra olyan egyszerű
volt, és első ránéztére se fa, se növény kinézete nem volt. Négy nyíl
egy vonulatként ábrázolva a négy irányból mutatott a középpontra.
Később leesett a tantusz. Mint már korábban is írtam a sumér (ujgur)
'nyíl' képjel magában hordozza egyik olvasataként az 'élet' kifejezést.
Tehát ekképpen a nyilak által tényleg a szarmata ábrázolás : életfa. Ha
viszont ott, mint lényegre törő ábrázolás, a négy nyíl a középpontba
mutat, akkor minden életfában benne kell lennie eme négy nyílnak. És
ha megnézzük ott is van a négy nyíl (élet) az oroszlános életfában is:
az egyik az életfa tövénél, a másik kettő a középső kinövések későbbi
szétágazásánál, majd az életfa tetején, és az ábrázolás közepébe
mutat mind. Azóta már benne látom ugyanezt a honfoglalás-kori
ötvösmunkák életfáiban ugyanúgy mind a későbbi népi ábrázolású

108
tulipános-életfák mindegyikében. Sőt még a szarmata életfa 'bütyke'
is ('világköldöke') látható az esztergomi testvér-párjánál !
De térjünk vissza az esztergomi oroszlán életfájához. Most inkább
a rekonstrukciós rajzot nézzük, mindazonáltal azért, hogy az alkotás
egészét egyben szemléljük. A középpontban az oroszlán és a fő életfa
van a lényegi információkat hordozva. Mindezeket körbeveszi egy
kettős gyűrű további életfákkal társítva, majd a szélső körön túl apró
valamicskék serege a központi magra irányulva.
Hogy mik lehetnek ezek az apró valamik ? Talán a középpontra
mutató nyilak, nyílvégek serege ? Nem, mert nem háromszögesek,
nem látszik az élük. Talán ugyanolyan indák végei, mint ami a
központi életfán van ? Nem, mert ezek nem rendelkeznek, ugyanolyan
hármas tagozódással. Hát akkor milyenek ? Az eredeti fali ábrázolást
megnézve ezek egy ovális fejjel rendelkeznek, miből egy vékonyabb
hosszanti nyúlvány indul hátrafelé. És ezek serege rendeződve kör-
beveszik a hatalmas kört. Egyértelmű : ezek hímivarsejtek !
A hímivarsejtek nagyon aprók, szinte mikroszkopikus lények és
alakjuk pontosan olyan, mint ahogy itt is láthatók. A petesejt ettől
jóval nagyobb gömbforma, szinte szabad szemmel látható. Mindkét
ivari alkotóelem csak egy-egy sejt, de méretbeli különbségük akkora,
amit az ábrázolás is mutat. Tehát ez a megtermékenyítés előtti pil-
lanat.
Milyen elgondolásunk van erről ? A hímivarsejtek aprók, s ezen pil-
lanatban milliónyi, milliárdnyi számmal kerülnek a csupán egyetlen
beérett petesejt közelébe. Eleddig olyan elgondolásunk lehetett, hogy
itt örült harc folyik, hiszen a leggyorsabb, legügyesebb sejtnek van
módja, hogy a petesejthez érjen, majd annak sejtfalán áthatolva a
központi maggal egyesüljön. A több millió sejtnek, ekkor viszont már
nincs mit tennie. Mindegyik hímivarsejt egyedi tulajdonságot hordoz,
valamelyest hasonlítanak is, de el is térnek a társak egymástól. S
annak az egyedi tulajdonsága, marad meg, öröklődik, amelyik a si-
keres volt.
De nem eszerint az őrült harc szerint megy az utódlás kérdése. A
petesejt sejtfala kettős, s azon az áthatolás nem könnyű, 'aki' ilyen

109
egyedi akciókba bocsátkozik az már rég elveszett. Egyébként az ábrá-
zoláson ez a kettős külső fal szintén látható.
A Time magazin is megírta hajdanán, hogy a hagyományos elgon-
dolásunk téves. Eddig azt hittük, hogy a fogantatáshoz mindössze
egyetlen spermium szükséges. A legtöbb tankönyv még mindig
kitart a régi elmélet mellett. Azonban felismerték, hogy a petesejtnek
hímivarsejtek százaival kell telítettnek lennie, ellenkező esetben még
csak esély sincs a fogantatásra. S a leglényegesebb : abból a 'százból'
tizenkettőnek (vagy legalább tizenegynek vagy tíznek) valamiféle
mintázatot alkotva össze kell kapcsolódnia a felszínen, ami lehetővé
teszi, hogy a tizenharmadik (vagy a tizenkettedik vagy tizenegyedik)
spermium behatoljon a petesejtbe. A kutatók ebbéli felismerése nem
olyan régi, de érdekes hogy az esztergomi ábrázolás szerint ennek a
tudásnak ők is a birtokában voltak.
Az esztergomi 'petesejtet' pontosan körülölelik a 'hímivar-sejtek',
de a legmeglepőbb az, hogy csoportjaik pontosan tizenkettesével
alkotnak egységet. Ha belegondolunk, hajdanán Jézus tanítása is
elveszett volna, ha nem gyűjt maga köré tizenkét apostolt. A tizenkét
apostol tette lehetővé, hogy annak az egynek a tanítása tovább éljen.
Hasonlóan a megtermékenyüléskor tizenkét sejtnek kell munkál-
kodni, hogy egy másik tovább tudjon élni. Ez egy olyan világunkat
átható törvény, ami ellen nem tehetünk. A későbbiekben bemutatom
az 'Isteni teremtést' és, aki jól figyel az észreveheti, hogy a tizenkettő
hogyan alkotja meg a tizenharmadikat.
Hasonlóképpen nekem sem jött volna létre ezen munkám, ha ezen
'segédek' valamikori tevékenysége nem hatott volna rám, vagy nem
tevékenykedtek volna máshogy, s nem készítették volna elő előttem
az utat. Tényleg sok köszönet illeti azokat a láthatatlan kezeket kik
mindvégig 'mellettem' (a kimondandó szó mellett) voltak. A valóság-
ban úgy tűnik, mintha egymagam tettem volna meg e nagy munkát,
de aki képes a világ dolgait megérteni az mindenben láthat valami
tanító jelleget, segédkező erőt felfedezni.
Köszönet illeti mindazokat, akik valamilyen részesei lehettek alko-
tásomnak. S az olvasó sem marad ki, mert ha megérti, akkor ő is

110
RÉSZESE lesz.
A megtermékenyülés vágya azt jelenti, hogy valami új szülessen
meg. Az esztergomi ábrázolás azonban nem csak a fennt említett első
fázist mutatja, hanem már azt is, amikor a két ivarsejt már együvé
lett, hogy egy újat alkosson. A megtermékenyült petesejt következő
fázisa az amikor elkezd osztódni. Ekkor ez a két új sejt továbbra sem
elkülönülve van, hanem olyan egységet alkot mint két összeragadt
szappanbuborék. Ha egy ilyen kettős 'szappanbuborékba' belenézünk,
akkor azt láthatjuk, hogy az egy-egy gömbfelület a belsejükben egy
körlap mentén érintkezik. És ha nem szemből, hanem oldalról nézzük
ezt, akkor látjuk az egyik gömb szélső íveit mutató körét, valamint
ebben a két alkotórész alkotta közös, kisebb kört. Ugyanígy az orosz-
lánok körül két vastag falú kör van.
A külső kör által közrefogott terület csak az 'egyikben' van jelen, a
belső kör által közrefogott terület 'mindkettőben' benne van. S ami
mind a kettőben benne van, az a közös, tehát a megjelenő új tulaj-
donság. Az egész ábrázolás lényegi mondanivalóját tehát a belső kör
hordozza. A külső körben húsz életfa van, a belsőben is egy, tehát a
húsz életfa avégre van, hogy megalkossa a huszonegyediket, hogy az
éljen és viruljon.
A 21-es számról mindenképpen az egyedi magyar kártyajáték jut
eszembe : a huszonegyes. Egyébként ez a magyar kártyával ját-
szott legismertebb játék. Huszonegy értéket kell a kártyalapokkal
összegyűjteni, akinek ennek megközelítése, de nem túlhaladá-
sa a legjobban sikerül, illetve a verhetetlen huszonegyet sikerül
összegyűjtenie, az a nyerő. Valamely fontosságra irányuló hagyo-
mány itt is fenntmaradhatott. Egy később ismertetett szimbólumban,
az élet virágában szintén 21 kör játssza a főszerepet.
Ahogy a témával haladtam előre, az ábrázolásban említett tükörkép
valódi jelentése is világossá vált. A korábbi értelmezésemben a
tükörképi ábrázolást úgy magyaráztam, hogy azért alkalmazták : a
rajta foglaltak valóságot alkossanak. De hiszen ez nem arra a korra
vonatkozik amikor az ábrázolást a falra vitték ! A rajta foglalt tudás
rég elfelejtődött ! Az ábrázolás nekünk szól, mármint a múltból nézve

111
a jövőnek ! Mert mi is a tükörkép valódi jelentése ? A kioltás. Kioltani,
megszüntetni csak nem akarták, amit más oldalról annyira szerettek
volna megszülettetni ! Ha a keleti harcművészetekre gondolok, akkor
a mester mit is mond a tanítványának arra vonatkozólag, hogy hogyan
cselekedjen, ha egy ellenséges lelkületű, de nagy tudású egyénnel kell
megküzdenie ? Másolja le a mozdulatait, legyen tükörképe, s ekkép-
pen összezavarja és megszünteti, kioltja a támadás erejét ! Sokat gon-
dolkoztak a technikában azon is, hogy hogyan lehet a zajt megszün-
tetni. Ha a hangszóróinkat nézzük, akkor látjuk, hogy az valamelyest
ki- és befelévaló mozgásukkal lökik a levegőt. Majd rájöttek, hogy
mivolna, ha ezt ellentétes mozgással csinálnák, amennyit ki mozdul,
annyit mozduljon be és fordítva. Ha van egy normál zene anyagunk
és van, amit ugyanekkor ellentétesen hallgatunk, akkor a szobában
nem hallunk semmit, hiába szól 'mindakét' hangszóró ! Kulcsoljuk
össze a kezünket, s nyomjuk ugyanakkora erővel az egyik, mint a
másikat, a kezünk nem mozdul, vagy húzzuk ugyanakkora erővel
az egyiket, mint a másikat, a kezünk szintén nem mozdul. A tükörbe
nézve azt jelenti, ami itt jobbra van, az ott balra, ami itt előre van, az
ott hátra. A tükörkép tehát teljes kioltást jelent.
Egyszerre megtartja azt az erőt, ami benne van, más részről nem
hagyja magát láthatóvá tenni, avagy lerombolni ! A 'megtartva
megőrizni' gondolattal az volt a céljuk, hogy a régvolt világ tudása
megmaradhasson a mának. S amikor megszólalhat, a benne foglaltak
új életet teremtsenek !
Az egész ábrázolás egy ősi pecsét volt, amely védte a régi tudást.
Rajta semmilyen hatalom, avagy gonosz tudás nem tudott ártani.
Amikor tehát a pecsétet feltörik, a benne foglaltak akkor kezdenek
valóságot alkotni.
A tükörképes oroszlánpárok majd ezer éven keresztül 'épek' voltak.
Hamarosan azonban megjelent a kultúr-romboló politika. Az úgy-
nevezett előző rendszerünkben elhagyatottságukban hagyták pusztul-
ni a 'főúri' értékeket, kastélyokat, s a vallás 'részéről' a templomokat.
Nem meglepő, hogy itt Esztergomban is a még épebb oroszlánokat,
valaki 'leverhette' a falról a XX. századunk közepe tájékán, míg 'keze'

112
meg nem állt az utolsónál. Az elhanyagoltság, nemérdekeltség nem
oly régi képe még mindig ott van a szentélyben, hiszen az 'utolsó
körön' még mindig látszik a modern korunkra jellemző aluljárói vagy
WC-s bekarcolások stílusjegyei. (Számomra utóbb kiderülve, de a
régebbi szakirodalomban is megfogalmazva : a falfestés más helyén
történő bekarcolások jelentős részét a török alól vár-felszabadító
keresztényi seregének császári hadtest emberei okozták; "Itt jártam
..." mai előmintájára !) Hivatalosan nem igazán lehet tudni, hogy
mi történt ekkor itt. Magánkutatók sora viszont a forrásokat feltárva
azt találták, az ábrázolások jelentősen sérültek ekkor. Meg kell
jegyeznem, hogy némely magánkutatónak túlzó az az elképzelése,
hogy a 'feltáráskor' még mind a hét oroszlán-pár ép volt. Az úgy-
nevezett 'utolsó körnél' (ami szemben helyezkedik el a még látható
oroszlánképpel) az e századra jellemző antikultúra romboló nyomai
nyilvánvalóak, de a feltáráskor a teljes kép már nem létezhetett.
Az 1934-38-ban Gerevich Tibor vezetésével folytatott esztergomi
ásatás és helyreállítás a maga korában modern műemlékvédelmi
munkálatnak számított Magyarországon. Ekkor vezették be azt az
elvet, hogy a hiányzó, de rekonstruálható építészeti formákat az ere-
deti részektől elütő anyagokkal pótolták, például a követ téglával. Az
esztergomi várkápolna oroszlános-félkörének jelentős része viszont
téglás, így 1947 után csak ott lehetett rongálás, ahol az eredeti kövek
találhatók. Mindenesetre az biztos, hogy a század közepe felé, az
ismeretlenségből láthatóvá vált az 'oroszlán', s ezen egyetlen darab
létezett csak tovább. Így a tükörképi hatás megszűnt, az oroszlán
láthatósága mellett.
A pecsétet tehát valaki nemolyrég feltörte. S már nemcsak
védelmezőleg hatott, hanem a benne alkotott valóság a világunkat
gyarapíthatja, erősítheti. Mert mi is történt azóta ? Egyre jobban
kezd kibontakozni az a valóság, amellyel a régi idők igazságát meg-
érthetjük. S azok után történt az is, hogy egy sokat törődjék és tegyék
ember a régi világunk gondolatiságával kapcsolatot tartva gazdagí-
totta jelenünket. Éltében sokat tevő volt akkor is és most is. SÚR
emlékére átveszem majd azokat a botokat amelyet ő alkotott és ame-

113
lyen régen jártunk. A dolgok hamarosan ÖNMAGUKRÓL beszélnek
majd. Közel az idő, de addig is sok tevésem lőn még. Legyen minden
Urunk, Istenünk rendelése szerint !
Az esztergomi oroszlán életfája növekedésnek indult. Hamarosan
az a gazdagság áthatja gondolatunkat, amelyet képesek voltunk
időlegesen elveszteni.
A 'népben' régen még éltek a dolgok. De amikor eme negyedik hon-
unkat foglaltuk, lassan romlásnak indult minden. A hosszú út meg-
viselte a népünket, sokan meg is haltak. S ekkor egy idegen szomszéd
nép ránk támadt, majd később színlelve segítségünket kérte, hogy
visszaéljenek jószándékunkkal. Külső s belső erők folyamatos rom-
lást okoztak. Az a madár melynek megújító röptében éltünk elhagyott,
mert nem volt természetes életkörülménye e 'terület'. A sok rossz után
is töretlen hittel ebben a madárban bíztak, melynek neve : Turul.
Az oly annyira jellegzetes honfoglaláskori ötvös-ábrázolásvilág csak
itt létezett. Ha létezett volna máshol is pontilyen, akkor már rég meg-
találták volna a régészek azt a területet, ahonnan közvetlen bevonul-
tunk. Az úgynevezett bécsi szablya ábrázolásvilága annyira hasonla-
tos hozzá, hogy régen bárki meglátva azt mondta volna, 'olyan kard
miénk'. Egy valami azonban hiányzik róla, mégpedig az átfonódó
növényzet madártollakká terebélyesedő volta.
A bécsi császári kincstárban őrzött szablyát a korabeli feljegyzések
szerint 1063-ban adományozta az akkor még gyermek Salamon kirá-
lyunk édesanyja Nordheimi Ottó bajor hercegnek, hogy támogassa fia
trónra kerülését unokatestvérei, Géza, László és Lampert hercegek-
kel szemben. Az évszázadok során az ajándékozás ténye feledésbe
merült. A szablya azonban nem mindennapi : a míves ábrázolás
mellett nemcsak a markolatát, keresztvasát, hüvelyét díszítik arany-
lemezek, hanem a penge vércsatornájába is aranyozott vörösréz sza-
lagot illesztettek. Ezért nem meglepő, hogy a középkorban hosszú
évszázadokig a német-római császárok koronázásakor használták, s a
mai napig a koronázási jelvényeikkel együtt őrzik. A díszes szablyát
valószínűleg már megalkotásakor sem valódi használatra szántak, s
ezért is maradhatott fennt ilyen sokáig.

114
 Minden csatába induló embernek nem telhetett ilyenre. A
Magyarországon az úgynevezett vezéri sírokban talált darabok
ezüstből vannak méghozzá bearanyozott résszel. Minden halott mellé
odarakták a kardját. S ez utóbbi mondatban van a lényeg. Tehát az
elhunyt mellett lévő kard még az éltében készült, mert mástól azt így
nem örökölhette. A bécsi szablya nem volt egy személyes használatú
kard, ezért nem temették senki mellé, s így nem kerülhetett földbe.
Sok, a bécsi szablyához hasonló fegyver került elő a honfoglaló ma-
gyarok sírjaiból, azonban bizonyos különbség is rejlik benne, ez pedig
maga a Turul. A 'bécsi szablya' minden bizonnyal a honfoglalás előtti.
A természetes életkörnyezete a Turul nevű madárnak e honban nem
volt. Régen ez a madár sok jót hozott a népre. Itt az új helyen azonban
romlásnak kezdett indulni minden. Visszakívánták hát a madarat, s
máshol már nem, csak az ötvösremekeken tisztelhették. Az ég helyett
már csak a földet nézhették. (A bécsi szablya után e honban készült
ötvösremekeink életfalevelei kiterebélyesedtek, 'turulossá' váltak.)
Bajorföldön Vajk sok olyat tett, mely hazatérve apjának nem tetsz-
hetett. István romlása a későbbiekben előrehaladt. Egyértelműen
tettes volt, s neki 'köszönhető' egynémely dolog. De tettessége mel-
lett egyben áldozat is. Lelkének mivoltát hosszú évszázadokig senki
sem értette meg. Bánta a történteket, bánta apja halálát. S az áldozat
tettében magára maradt, a néptől nem kaphatott vigaszt. Mindenki
pusztítóként értékelte, a későbbi királyok benne a nagy és erős ki-
rályt látták. Lelkének fájdalmát senki sem érthette meg. Egy út volt
előtte, ami a régi és az új világban is az igazat jelentette : Isten közel-
ségének megteremtése itt a földön. Azonban van egy nagy különbség:
erőszakkal hitet téríteni nem lehet.
A régit visszahozni nem lehetett, egy nagy része odaveszett, egy
másik része viszont a máig él. István a régi helyébe új jelképet alko-
tott : vörös és fehér sávok sorát. Most már ez az új jelkép vezette
az utat, megtisztulni ez által lehetett. Piros és fehér, avagy vörös és
világos szín. A vörös a véres szóból alakult ki, a vér színe mutatja a
vörös szín mivoltát. A népi világban mindenki a vörös szót használja
és nem a pirosat, mert 'pir'-ja a Napnak van. A fehér színt, nem lehet

115
mindig olyan színtelennek ábrázolni, ezért minden világosabb szín
alatt fehéret értünk. Világos viszont jelenti azt is, hogy értjük-e már,
avagy : 'Világos' ? A jelképiségben vörös színek sora váltja egymást, a
valóságban vérek sorozatának kellett hullania, hogy minden világos,
minden érthető legyen mindenki számára.
István hatalomrajutása és halála után mintha mindvégig két párt
versengett volna a hatalomért. A véres vagy kegyetlen történtek a
királyi családban :
- Imre herceg halálos balesete István életében;
- Orseolo Péter erőszakkal hatalomra jut 1038-ban;
- a nép által választott Aba Sámuelt a németek Ménfőnél 1044-ben
menekülés közben megölik, hogy ismét Péter hatalmaskodjon;
- a nép újbóli felkelésével 1046-ban Pétert letaszítják a trónról,
a felkelés vet véget életének;
- a 'három árva' közül Levente a legidősebb és ő a trónvárományos,
valakinek azonban ez nem tetszhetett,
mert 1046-ban hirtelen meghal;
- András (1046-1060) Béla testvérének szánja a hatalmat átadni,
mert gyermektelen, majd mégis gyermeke születik, s választ kér
Bélától a koronát vagy kardot - bármit is választott volna Béla,
megölték volna András emberei,
s mindez 1060 előtt, de nem sikerült a terv;
- az elmenekülő, majd visszatérő Béla serege András serüléseit,
majd halálát okozza 1060-ban;
- Béla halála után nem fiai, hanem a német segítséggel Salamon
kerül a trónra 1063-ban;
- Salamont a Béla-fiak a mogyoródi csata során elűzik 1074-ben;
- I. László halálakor 1095-ben I. Géza fiai Kálmán és Álmos közt
belharc folyik, majd Kálmán foglalja el a trónt;
- Álmos azonban továbbra is hatalomra akar jutni, így 1115-ben
Kálmán megvakíttatja Álmos kiskorú fiát, Bélát;
- III. Istvánt (1162-1172) uralkodása legelején nagybátyjai
elűzik a trónról 1163-ban;
- utána II. László alig fél évig uralkodott 1163-ban;

116
 - majd IV. István néhány hónapig uralkodott 1163-ban;
- s tőlük III. Istvánnak (1162-1172) 1163-ban sikerült
visszaszerezni a hatalmat;
- III. Béla trónját idősebb fiára, Imrére (1196-1204) hagyta,
azonban a másik testvér, András is uralkodni vágyik, Imre után
a kiskorú fia lett a király (1204-1205), de csak névleg, mivel
a gyámja, II. András tartotta a kezében a hatalmat, aki elől
hívei Ausztriába menekítették Lászlót,
ahol a gyermek kisvártatva meghal;
- IV. Lászlót 1290-ben, álmában meggyilkolják,
mert a kunokkal szimpatizált;
S ezért talán nem meglepő az sem, hogy a ma úgynevezett Árpád-
ház III. András halálával 1301. január 14.-én férfiágon kihalt. S a
sikertelen próbálkozásokat még nem is írtam. A fejedelem korában
ilyenek nem történhettek meg. Gézának teljesen igaza volt, hogy meg
akarta hagyni a választott rendet az önkényuralomra és véres hata-
lomra törekvő királyságtól. István halála után (1038) az uralkodóház
kihalásáig (1301), az eltelt 263 év alatt 23 tróncsere volt, s ezeket
még a jogos utód megölése tarkította, akik 'épphogy' nem juthattak
hatalomra, s amiket nem számoltam bele.
Egyébként a mai napig nem tudom felfogni azt a világunkban máig
jelenlévő politikát, hogy a vezető ne az országáért és a népéért éljen
(ma úgy is mondhatnám, a világért). Bár ez igen nehéz feladat, s lehet
hogy ezért nem vállalja magára senki. De akkor sem tudom megér-
teni, ahogy gondolkodnak ma az emberek.
Még valami, ami a fejedelemség mellett van. A királyság intéz-
ményével megkaptuk a feudális államberendezést is. A főurak
semmilyen adóval, szolgálattal nem tartoztak a király felé, csupán
a 'baj' esetén a had kiállításával tartoztak. A király, ha bármilyen
kis szolgálatot kért a főuraktól, cserébe hatalmas birtokokat kellett
adományozni. A király egy emberként, saját erejére támaszkodva nem
tudhat minden jót megvalósítani, így tágabb értelemben a 'nép' azaz
a főurak segítségére is szüksége volt. Ez állandó adományozással
járt. Mígnem a király fennhatósága alatti terület annyira megcsappan,

117
hogy valódi hatalmát fokozatosan elveszti. Voltak olyan királyaink,
akik tényleg jót akartak, de azért nem tudták megvalósítani álmaikat,
mert a területekkel meggazdagodó főurak akartak amolyan kiskirá-
lyokként hatalmaskodni. II. András idejére (1205-1235) illetve
általa a birtokok eladományozása hatalmas méreteket öltött. IV. Béla
(1235-1270) a feleslegesen odaadott örökadományokat vissza akarta
szerezni, ez a jogos lépése, azonban főurak és őközte ellentéteket
szült, és vezethetett odáig, hogy a tatárok közelgő veszedelme ellen,
a főurak a hadi szolgálatukkal nem akartak adózni! Az 1241-es
Muhi csatánál, majd az azt követő német támadás ellen az ország
vezetője csak a saját seregére számíthatott. Ez a vész mindenkinek
(az országnak, a királynak, a főuraknak, a nép fiainak) rosszat hozott.
IV. Béla érdeme, hogy a tatárjárás után az országot mégis újjá tudta
építeni. Milyen berendezkedés az, ha az ország, az azokat vezetők
és a nép külön-külön és közös érdekei nem tudnak érvényesülni ? A
fejedelemség rendszere alatt, ilyen nem történhetett. Választott rend-
szerben jutott hatalomra a fejedelem, ki a népe érdekeit képviselte, s a
fontos kérdésekben a hét törzs vezetőjével közösen döntött. Mindenki
érdeke megvalósulhatott külön is, de a közös érdek is fontos volt. Az
ország csak egységben élhet, s nem a széthúzások által.
Olyan 'úr' szavunkról : népünk EGYETLEN EMBERT, olyan
választott fejedelmet ÚR megszólítással tisztelte. Ma már ez más-
hogy van. Amikor még a fejedelmeink választások útján jutottak el
e 'tisztségükig', akkor ők azon voltak, hogy ez a név 'tisztességet' is
jelentsen, s mivel eként gondolkodtak a 'tiszteletet' is megkapták a
népük minden tagjától. E három szónak közös töve van : TISZTA.
Sajnos ma már nem minden vezető pozíciójú ember 'tiszta' gon-
dolkodású, de a tiszteletet akkor is magának akarja kicsikarni, s azt
mondja őneki a megszólítása : Úr. A fejedelmeink a választott rend-
szer útján érvényesültek, a királyainknál viszont az öröklött jogrend
élt, s így a királyi család tagjainál is dukált az Úr megszólítás. Később
a hatalmaskodó földesurak lettek a kiskirályok, s azt mondták most
már ők az Úr. Amikor pedig az ipari termékek többet hoztak, mint a
mezőgazdasági termények, ismét új Urak születtek. Ma már ott tar-

118
tunk, ha az utolsó csavargót is kell megszólítania a hatóság emberének,
akkor neki humanitárius alapon az 'Úr' megszólítás kijár, sőt elkerül-
hetetlen ! Nincs ez rendjén emberek ! Egy sokat jelentő szavunk így
süllyedt a romlásnak indult gondolkodás által a mocsokba.
A nép közt azonban nálunk mindvégig továbbhagyományozódott
valami. Gazdagságunkat ez jelenti. A világ sokat megvetett és sa-
nyargatott népe vagyunk. Bárhogyan is történtek a dolgok, mi mindig
adtunk, még akkor is, amikor nem kaptunk érte semmi jót. S elfeledte
mindenki ezt az utolsó szemig. A tatárok serege végig próbálta dúlni
Európát, itt azonban megálltak 1242-ben. Később a törökök veszély-
eztették Európát, s 150 éven át egy negyedországként megmaradva
feltartóztattuk hadukat. A déli harangszó értünk is szól. Utána két
nép hatalmasságának gyűrűje nem engedte létrehozni igazi szabad-
ságunkat. Egy másik barát nép, viszont elfelejtette azt a gondolati
kapcsot, amely régen összefűzött minket, hogy később a világ egyik
legnagyobb igazságtalanságának okozója legyen. A vallás és a hit
ezekben a régmúlt időkben mintha nem azt jelentette volna a nagy-
világban, mint amit hirdet. Hitevesztett lett sokmindenki. S ma sem
sejti alig valaki, hogy a nagyvilágban mennyi ismeretlen magyar kéz
munkálkodott azon, hogy megtörténjen a hitre találás, a rossz dolgok
abbahagyása. A tudomány és a technika terén szintén annyit alkottak
ennek a nemzetnek a fiai úgy, hogy hovatartozásukat a nagyvilág alig
ismeri...
A régmúlt világunkból az egyik legnagyobb kincsünk a nyelv.
S erre már sok nem magyarnak született gondolkodó is rájött. S
véleményem szerint olyan határtalan logika lakozik benne, amellyel
közelebb kerülhetünk ahhoz a valóságtartalomhoz, amely a minden-
séget áthatja.
Egyébként ez a könyv sokkalta több ismeretet közöl, mint ami leírva
vagyon. Más nyelvre lefordítva a gondolati fonál bár megmarad, de
számos járulékos információ tűnik el. Magam is sokat csodálkozok
azon, hogy néha egy-egy leírt mondatomnak két-három vagy négy
mondanivalója is van a mű kapcsolati szálai alapján; ezek eltérő mon-
danivalók, de mégis mind igazak. A nyelvektől függetlenül mindenki

119
tapasztalhatja azt, hogy nem tudja elégszer elolvasni e művet ahhoz,
hogy minduntalan ne mondana valami újat. Ha az olvasó a felis-
merések útjára kerül, akkor jól halad.
Bár tévedni a legkönnyebb, azonban a téma fontossága miatt keveset
hibázhatok, nagyon is biztosnak kellett lennem oly sok dologban. A
fő mondanivalókban mindenképp. Ezer éve is hasonló helyzet állt elő,
nagyon is biztosan kellett cselekedniük, hogy a nép veszélyeztetett
tudása fenntmaradjon. Az esztergomi oroszlán azt üzeni, az ábrázolást
nem maguknak, hanem nekünk csinálták. Egy elrejtett tudás lakozik
benne a rég volt dolgok igazságáról. S ha tudták, hogy veszniük kell,
óvó helyet máshol is csináltak a történtek tisztázásához.
István uralma alatt is a tudás birtoklói megpróbáltak üzeneteket
hagyni. Egyébként ha az esztergomi oroszlán testére nézünk, akkor
egy közönséges halandó az általam hármashalmoknak mondott
ábrázolásban bordákat láthat. Aki viszont tudja, hogy a képjeleket
különböző irányba elforgatva és a miénktől más irányba olvasva
használták, az többet tudhat. Ez a nagyon fontos lényegi képjel a mi
szemszögünkből kilencven fokkal elforgatva látszik. Egyébként az
a csodálatos benne, hogy tulajdonképpen nincs is elforgatva, mert
így hordozza a most nem ismertetett lényegi lényegét, de egyben
megfelel annak a funkciójának is, hogy az idegen szem előtt rejtve
maradjon. Az elrejtett tudások csak annak tárják fel magukat, akik
akképpen gondolkodnak, ahogy ők tették.
A 'Pannonhalmi' apátság alapítólevelébe, valószínű, hogy a hitelesítő
Domokos nevezetű barát tette a hármas pontokat, hogy ez is beszéljen
régi írásunkról. S a Korona ötvöse is képes lett volna úgy belefoglal-
tatni a gyöngyöket, hogy azok átfúrása ne látszódjon - de nem tette !
Az esztergomi oroszlánok mellett volt egy másik tárgy is, amiben
ugyanazon archaikusságot láttam. Mégpedig ma ez az úgynevezett
Szent István szarkofágja. Szent István volt az az egyetlen történelmi
személy, aki a régi világunkat is ismerte valamelyest, de evvel az új
világgal is tisztában volt. Ő volt talán az az átmenet, aki sem ide, sem
oda nem tartozott. Mindenben megújító akart lenni, de értett abból
is valamit, ami régen volt. Szent István koronájának tetején meg-

120
jelenik a trónoló krisztus, de nem úgy ábrázolták ahogy a 'későbbi'
koronarészen is, és mindenhol ekkor a keresztényi világban látható,
hanem ősi szimbólumunkkal a nappal és a holddal egyetemben. Az
úgynevezett Szent István szarkofágján is ez a kettősség figyelhető,
az 'új világból az angyalok' és a régi világból sokminden más. A
kereszténység előrehaladtával a régi jelképek elvesztek. Igen ez Szent
István szarkofágja, de nem ő feküdt benne, hanem ő készítette édes-
apja, Géza fejedelem számára ! [Akkor még ezt gondoltam, de ma
már tudom, hogy Imre herceg számára készült, mert csak ő volt képes
Géza fejedelem örökségét továbbvinni, ahogy a róla szóló legendák-
ban nagyon szépen meg van ez fogalmazva. - megjegyzés a második
kiadás kapcsán]
Az első kapocs, ami szememben összekapcsolódott, az nem volt más,
mint az esztergomi oroszlán testén levő nyolcszirmú virág, amelyet itt
kifaragva láthatunk. A kőkoporsón összesen hat darab nyolc-szirmú
virág van, s a baloldalt elhelyezkedő két szélső tökéletesen olyan ívű,
mint az esztergomi, s a virágszirmokon lévő 'pontok' is megtalálhatók
itt.
A kőkoporsó leírása : jobboldalt - középen az Isten seregének angy-
alával, mellette egy-egy nyolcas virág összefonódó szimbólumokban,
két szélén egy-egy életfa; baloldalt - középen az Isten seregének az
angyalával, két-két nyolcas virágszimbólummal, összefonódott jele-
kkel, tulipánokkal; fejrész - díszetlen; lábrész - egy pólyás csecsemőt
vivő angyal; a kőfedél összetört.
A szarkofág a székesfehérvári királyi bazilika területén került
elő a XVIII-XIX. század fordulóján. A szarkofág megalkotásának
időpontja és a benne elhelyezett személy kilétével kapcsolatban
több lehetőség is felmerült. [Géza, István, Imre] A legelfogadottabb
szemlélet szerint, amikor 1083-ban I. László királyunk a keresztény
egyház szentjei sorába emelte első királyunkat, Istvánt és annak fiát,
Imre herceget, akkor született a kőalkotás. Hogy ez mégsem lehetett
így arról maga a kőkoporsó mesél.
Azt senki sem állította eddig, hogy Szent István király halálakor
készült volna. Mert ha belegondolunk, akkor tényleg a halála után

121
zavaros időszak következett, egy míves munkára nem volt idő. A
későbbi tisztelet lehetséges, azonban olyan ábrázolási dolgokat tartal-
maz, ami teljesen ellentétes a későbbi világ szemléletével.
Az élet fája bár nem pogány alkotás, de a 'kereszténység' mégsem
érti, holott a bibliájában mégis hirdeti. A Biblia a jövőre vonatkozóan
az élet fáját, mint az örök élet jelképét ígéri. E mű megalkotása
során természetesen a sumér világ rejtelmeiben is megmártóztam. A
kőkoporsó életfája visszaköszönt rám az igazságos törvényeket meg-
alkotó UR-NAMMU sztéljén (i.e. 2110 körül) ! Az ábrázolás persze
nem pont ugyanaz, de hozzá hasonlót máshol nem látni. Ugyanaz
a földbe szélesedő váz, ugyanaz a kétoldalt lehajló levél, méreteit
tekintve ugyanaz a fejrész. Ez tehát egy Magyarországon született
életfa. De hozzá hasonlót itt sehol nem látni. A népművészetben máig
fenntmaradt életfa tulipános, ezer éve az életfa viszont 'Turulos' volt.
Ez itt most egyikre sem hasonlít, mert itt egy még régebbi formát
látunk.
Hogy miért nem tudunk sokmindent, arról a Fehérváron történtek is
tehetnek. A székesfehérvári bazilikát István építette, amely koronázó
hely lett és sok régi iratot is itt tartottak. 1543-ban a török foglalta el
a várost, kifosztotta a bazilikát, majd 1556-tól kezdve megszüntette
benne a keresztény szertartásokat. A török lőszerraktárnak használta
a bazilikát, amely az 1601. évi ostromkor felrobbant, és ezt követően
megindult a hatalmas épület köveinek a széthordása.
Sajnos ez történt. De nézzünk inkább vissza az épület létre-
hozásához. A királyi bazilika a korabeli Európa egyik leghatalmasabb
épülete volt : a főhajó belső szélessége 16 méter, az oldalhajóké 7-7
méter, összesen tehát 30 méter; a főfalak vastagsága közel 150 cm;
a templom becsülhető belső hossza 55 és 78 méter között lehetett;
magassága 50-55 méterre valószínűsíthető. Ha a Géza fejedelem
által épített templomokkal hasonlítjuk össze, akkor jelentős méretbeli
különbségeket kapunk. Egy hatalmas épülethez viszont sok kő kell.
Ezért az építkezéshez a közelben lévő római kori település, Gorsium
romjait is felhasználták. És meglepő, mert a "kőkoporsó" mai formáját
az általánosan elfogadott vélemény (Nagy Emese) szerint római kori

122
szarkofág átfaragásával nyerték el, mivel a díszítő plasztika külső
felületén itt-ott még láthatók a római kori felirat betűinek nyomai. S
a bazilika, mint a kőkoporsó anyagát egyszerre találták, legalábbis
mindezekből ez valószínűsíthető. Az azonban nem valószínű, hogy
találtak volna egy római szarkofágot és azt mondták volna, 'na majd
átfaragva ez jó lesz száz év múlva az egyik szent királyunknak'.
Tehát egyértleműen a kőkoporsót István király faragtatta. [Még az
életében meghalt fiának, Imrének.] Majd a későbbi királyainkat is
évszázadokon keresztül, kevés kivétellel mind ebbe a bazilikába
temették.
Térjünk vissza az Istváni Szent Korona latin szövegű keresztpánt-
jára. Mint mondottam, az egyik amire itt figyelnünk kell, az a nap
és a hold jele. A hold itt egy fekvő alakjában van ábrázolva. A mai
világban a holdsarlót általában 'állva' ábrázolják. Szóval nem igazán
különítettem neki jelentősebb tudomást, hogy állva vagy fekve van.
Egy elismert egyiptológus, David Rohl könyvét olvastam - aki azt
akarja bebizonyítani, hogy az egyiptomi kultúra a sumér hatásra
kezdte meg első útját -, amikor a Sumertől délre levő szigeten készült
felvételre lettem figyelmes : a hold itt is fekszik az égbolton !
Eleddig azt hittem, hogy a sarlóját, a földön ugyanabban az
időpillanatban ugyanúgy látjuk. De nem ! Mert nálunk, a hold
sohasem fekszik és inkább az álló alakjához áll a legközelebb, pon-
tosabban inkább az oldalán fekszik. Hogy is van ez ? Hiszen az
észak-déli távolság töredéke a föld-hold távolságának, így hát mi ad
okot, hogy reánézve nem ugyanúgy, hanem elfordulva látjuk ? A hold
felszíne a rávetülő nap fényét veri vissza. Tételezzük fel, hogy a föld-
höz viszonyítva a nap és a hold úgy áll, hogy az egyenlítő közelében
a hold alsó sarlóját látjuk fényvisszaverő állapotban. Gyakorlatilag az
is igaz, hogy az egyenlítőtől északra is ugyanezt látjuk. A különbséget
a föld gömbszerűségéből adódó fennt és a lent viszonya adja. A lent
mindig a föld középpontja felé mutat, a fent ennek az ellentétes irá-
nya, az egyenlítőnél kitüntetett irány a sarkok felé haladva elfordul, s
a sarkon az eltérés már 90 fokos. A hold tehát ugyanúgy áll, csak mi
emberek a föld egy másik pontján lévő emberhez képest elfordulva

123
állunk, s ezért látjuk máshogyan a holdat. Az egyenlítőhöz képest
az elfordulás szöge megegyezik az északi, illetve déli szélesség fok-
mértékével.
Hogy miért van ennek olyan nagy jelentősége ? Hát az, hogy a
koronán fekvő hold van, ami itt nálunk nem figyelhető meg. Ha az
Uráltól jöttünk volna közvetlen, akkor az ábrázolásvilágnak egy álló
holdat kellett volna hagyományoznia, hiszen ez tőlünk északabbra
van, s a hold így ott mégjobban közelít az álló alakjához. Egyébként
ez a 'koronás hold' nincs egymagában, mert népi hitbéli ábrázolásvilá-
gunk mindenütt ezt adta tovább. [S mind ilyen fekvő holdsarlón áll-
nak az Istenya-ábrázolásaink is, sőt még az esztergomi bazilika előtt
álló 1905-ben készült szobor is ilyen holdsarlón ábrázola Szűzanya-
Máriát! S ez magyar sajátosság.]
Sumérban a holdat ugyanúgy fekve ábrázolták mindenhol. Akkor
nézzük meg a koronán található napot is : egy körből kiálló nyolc ág
jelképezi a fénylő égitestet, s pontosan ugyanez a jellegzetessége a
sumér ábrázolásvilágnak is.
Egyre több jel mutat arra, hogy az esztergomi oroszlánok a székes-
fehérvári kőkoporsó és a Szent Korona nagyrésze ugyanavval a
tudatossággal készült. Mégegy van, amit eleddig nem említettem, s
amit a Magyar Nemzeti Múzeumban a 2000. évben 'Európa közepe
1000 körül' című nemzetközi kiállításon láttam : az úgynevezett Szent
István szarkofág fedelének megmaradt része. A kőkoporsó megma-
radt tetején pontosan az az egyedi növényi ábrázolás látható, mint ami
az esztergomi oroszlánok tükörképes körei közt alul látható ! Mind
a Géza fejedelem nyughelyén, mind az István koronáján láthatók
olyan dolgokat tartalmaznak, amiket ezeken kívül csak az esztergomi
oroszlánok őriztek meg nekünk ! Ha belegondolunk, e három tárgy
megalkotása közt a valóságban talán néhány évtized sem telt el, s
ezért a hasonlóságok nem lehetnek meglepőek.
A hét oroszlános fejedelmi ruházat István alatt megszűnt, egy része
azonban a koronázási paláston még ma is ott van. A hét oroszlán így
láthatólag az uralkodó öltözetén így megszűnt, de újat alkottak, hogy
ismét hét legyen : három már ott volt a jogaron, az új koronához vi-

124
szont négyet raktak, a királyi jelképek viselésekor tehát ismét élt a
hét. Mégpontosabban hét plusz hét oroszlán volt ez a 'viseleten' !
A hét oroszlán-pár viszont az esztergomi ábrázolás sajátja is.
Rengeteg dolog van itt ábrázolva. Ha valaki figyelmes az élet-ten-
gelyt is pontossággal észreveheti vagy az írásrendszerekbe rejtett
mélyebb értelmet is megkaphatja. Mindenesetre rengeteg dologról
lehetne még beszélni, de azt sem akarom, hogy az eredeti mondan-
dóm elvesszen a sok szó között. Ha valaki figyelmes volt, észreve-
hette, hogy a jelképrendszer feltárásakor a 'terület' mindig szűkült
s már csak pár dolog van miről egy szót sem ejtettünk. Bizonyos
dolgokhoz az olvasónak is több tudásra van szüksége, hogy megértse
- jelen könyv e régi világba tett első lépés -, s ha már többet tud
mindenki, könnyebben ad értéket annak a mondanivalónak, aminek
magát az ábrázolást szánták.
S majd elkövetkezik az az idő, amikor én egyetlen szót sem szólok,
csak maga az ábrázolás elevenedik meg : minden kétséget eloszlatóan
hatalmas bizonyítékot ad múltunkról. Ez a végső célja. S a Géza-Imre
fejedelem kőkoporsójának angyalai is hihetetlen mondanivalót közöl-
nek a mának.
Itt a magyarföldet bejárva, világvégi falukba eljutva, az ember a
korhadó régi haranglábakról is gazdag ismertetőkkel térhet haza.
Ismert világunk másik végén, a valamikori ország székhelyébe
eljutva viszont azt mondják : 'semmiféle ismertetőt nem árulnak az
Esztergomi vár-együttesről'. Hát hogy van ez ?
Mit kell takarni vagy tagadni ? Talán azt, hogy megbecsülést nem
kapott ? Vagy azt, nehogy az értékek pusztulásának okai kiderüljenek?
Vagy azért, hogy nehogy kiderüljön, a magyarság legbecsesebb
értéke itt van, mi ha megszólalna, a világ téves tudását helyezné maga
mögé? Érték az a szentély, érték az a megmaradt faldarab, de a leg-
nagyobb érték, ha magunkba továbbvíve új értelmet nyer.
Mintha eddig senki sem fedezett volna fel semmiből semmit. A
felújítási munkálatok tulajdonképpen István ezeréves tiszteletére
szóltak most. Kicserélték azt a tizenkét osztatú fény-kaput, mely
előtte eredeti volt ! Gyönyörű ez a mostani vörösmárvány ablak

125
is, csak mintha nem itt volna a helye. 1934-38-ban a megmaradt
darabokat kiegészítve helyezték el, s úgy nézett ki, mint az ere-
deti ! Értem én, hogy javítani kell, de miért nem lehet ugyanolyan
szürkésfehér kőzet, most is mint akkor ?! A lehetőség meglenne, hogy
ugyanolyan anyaggal pótolnánk a régit. Mert, ha ekkora változtatá-
sokat megengednénk az egész 'királyi-kápolnán' a felújítások során,
akkor idővel egyetlen darab sem volna belőle, ami régen megvolt,
sőt még csak nem is úgy nézne ki ! A turistáknak lehetne mutatni 'ez
volt a..'. Igen, így csak volt. Ne tegyük ! A másik, amit nem értettem:
'gézkötöző' anyagok ragasztása a kápolnában a szentek képei fölé.
Ezen időszak alatt háromszor jártam a kápolnában, s szomorúan lát-
tam, hogy gézszalagok letépésével a festékréteg is levált. Gondoltam,
hogy ezekkel a felragasztott gézdarabokkal az volt a cél, hogy a
freskóknál megszokottan a füst, por azaz 'korróziós' réteg letépődjék
vele együtt, s a vakolat mélyebb rétegei tündököljön az eredetihez
közeli színeiben. (De tulajdonképpen később megtudtam, hogy ez a
'második restauráció' káros anyagának eltüntetése miatt történik.) Itt
nem ez történt ! A gézdarabokat mikor letépték az eredeti festékréteg
megsérült, s sok helyen oly módon, hogy a vakolatrétegig teljesen
eltűnt ! (Gyakran maguk a turisták tépték tovább eme lifegővé vált
gézdarabokat.) Ezeket nem csak én tapasztaltam. Jobb lett volna, ha
senki nem nyúl hozzájuk, legalábbis nem ilyen módon ! Nesze neked
Millennium. Bár szerintem hajdanán az utolsó kör oroszlánjánál is
valami hasonló történhetett. S a bekarcolások nem csak itt, hanem
a szentek képeinél is láthatók, az egyikbe például hatalmas betűkkel
bekarcolva olvashatjuk a szabadon garázdálkodó elkövető nevét:
Rudolf Petz.
Az olvasó láthatta, hogy általában kerülöm a freskó szó használatát
és inkább helyette a falfestés kifejezést használom, mert így látom
helyesebbnek. Az 'al fresco' tulajdonképpen a nedves vakolatrétegre
történő festés, s ilyenkor a festékszínek elmosódnak és a falban mély-
ebben átitatódnak, az 'al secco' viszont a megszáradt vakolatra történő
festés, s gyakran tévesen minden falfestést freskónak nevezünk.
Az első, azaz az oroszlános vakolatréteg nem freskó, rajta 'éles' s

126
egymáson elhelyezkedő festékrétegek vannak. A második, azaz a
szentek képeit tartalmazó vakolatréteg már inkább az, mert itt látható
a 'nedves elmosódás' a felszínen, azonban itt sem található meg a
mélyebb beszívódás. S valószínű, hogy ezen utóbbi az oka annak,
hogy a freskóknál megszokott módon a külső réteg eltávolítása után
ott nem maradt semmi - csak maga a sima festék nélküli fal -, ahol a
festék-fal kapcsolat gyöngébb volt, mint a 'géz' letépő ereje. S nehogy
mindenki azt higgye, hogy a restaurálás minden esetben állagjavítást
is eredményez. Ez amolyan 'kísérletező tudomány', s egy újabban
kitett ismertető szerint pontosan a korábbi tévedéseket akarják itt
korrigálni, az újabb módszerek eddig láthatóan nem javítottak, na de
majd meglátjuk. (És nem is a 'korróziós' réteg eltüntetése volt a cél,
hanem a korábbi restaurálás 'fixáló' rétegét akarták eltüntetni, de nem
értem hogy mire jó, ha vele együtt az eredeti festékréteg is leválik
sok helyen ? Mert átpingálva már sosem lesz az, ami volt. Tisztában
vagyok, hogy tulajdonképpen szükséges valamifajta újabb restaurálás
- azaz magyarul állagmegóvás - mivel a 'második restaurálás' elne-
vezése során a festett felületet olyan anyaggal kenték be, ami alatt az
egész hihetetlen gyorsasággal, de mégis láthatatlanul módon pusztul.
Bárki utánanézhet : a hatvanas években a szentek képeiről készült
fotók tűéles részletességet és képélességet mutatnak, míg negyven év
múltával, manapság már csak elmosódni látszódó színfoltokat látunk
helyette.) Mindezek ellenére mégis köszönet illeti azokat, akik eme
értékek megmaradásán fáradoztak, fáradoznak, ha valóban ezt teszik,
és nem az ellentéte a céljuk.. Újabban megbarátkoztam a kicserélt
fény-kapuval, mert legalább itt a forma megmaradt. (Ez ma már tet-
szik, s jellegével a jövőbe mutat.)
Így utólag látva a tudományos közvélemény igen nagy jelentőséget
tulajdonított az esztergomi oroszlánoknak, mindamellett nem tudták
ők sem hova tenni. Maradt a többé-kevésbe magánkutatók sora, de
sajnos az elmélkedéseikkel nagyrészt belemagyarázásokat ered-
ményeztek. Megcáfolni őket nem akarom - mármint nem a tényköz-
léseket, ráérzéseket, hanem a látható belemagyarázásokat -, mivel
javarészt önmagukat cáfolják meg, s ennek köszönhető, hogy igazi

127
áttörést nem hoztak.
Az esztergomi és a fehérvári virágkörök is mind-mind nyolcas
sziromzatúak, s így nem értem, hogy miért szükséges az oroszlán
hátsó felét például egy olyan rajzon feltüntetni, amelyen tíz szirom
helyezkedik el, s párhuzamba vonni egy olyan vázával amelyen
tizenkét szirom van. Vagy vannak olyan átrajzolatok is, amelyeken a
látható hármashalom-bordák helyett ékek vannak, vagy az életfa-kör
helyett egyszerű behajló kunkorok. Ezeket a rajzokat ne is vegyük
figyelembe, mert elütnek az eredetitől.
Igen nagy jelentősége van a még meglévő darabokból rajzolt rekon-
strukciónak. Ez Harkay István munkája. S talán e nélkül én sem
jutottam volna el a könyvben nem említett végállomásig. És tudom,
hogy a megmaradt falfestésdarabokból, nehéz volt megrajzolnia azt a
képet, ami eredetileg létezhetett. (Minden bizonnyal ehhez felhasznált
egy korábbi rekonstrukciós ábrázolást is, mivel teljes mértékben úgy
tűnik, hogy a 'feltárás' után készült Magasi Németh Gábor rekon-
strukciós-festményének a folytatása, pontosítása jelenik meg Harkai
munkájaként.) Ezúton köszönetemet fejezem ki az oroszlános rekon-
strukció megalkotójának, Harkay Istvánnak. E rekonstrukció során
igen pontos képet kaphatunk az egészről, azonban sok helyen, a leg-
apróbb részleteiben nézve az 'egészen' nem úgy látható. (De magában
a nagy felületben is van rögtön szembetűnő eltérés, a falfestés véres-
bordószíne a papíron egyszerű pirossá változott.)
Ez talán nem is lényeges, ha minden esetben az eredeti falfestést is
megnéznénk, mielőtt állítanánk valamit. (Például az oroszlán válla
fölötti két pont egyike véletlenül kisebb lett, holott az eredetin azonos
pontok; a farok és a hát pontvonala különválik akár a rajzon, akár az
eredetin, de vannak akik ezt sem veszik figyelembe s 'egybe szerkesz-
tik'.) Sokan ezt nem tették meg, s ez újabb belemagyarázásokat
születtetett. De miért nem nézzük mindig az eredetit is ?
A tudományos részről is, mintha azonos kútba estek volna. Egyszerűen
nehéz elhinni, hogy egy ötéves gyereknek elmagyarázva megérti,
hogy mit tartalmaz az 'István királyi' pénzdarab, s a téma szakértői
erre nem jönnek rá. Gyakran akadémikusok szabadkézzel átrajzolták,

128
amit rajta vélni láttak, s 'szárnyas lándzsának' nevezték azt el (időnként
felhők közt). Hiába magyaráznak az olvasónak, ha az eredeti kép
nincs ott, s leellenőrzés így a téma befogadójában nem történhet
meg. Nézzük mindig az eredetit is ! A megoldás gyakorlatilag olyan
egyszerű, hogy ebben az esetben nincs szükség a tudományterületek
mélyebb összefogására. Azért nem jöttek rá, mert sosem az eredetit
nézték, és.. De ha továbblapoztak volna a történelmünkben párszáz
évet, akkor meglepődve vették volna észre, hogy a tarsolylemezeink
formája a huszároknál az iszákban tovább él, s a 'szárnyas' lándzsa is
él, az eredeti formájában, mint az embert jóval meghaladó zászlótartó
(kétágú itt is) lándzsa képében (szintén a huszároknál).
A tudományos élet hibája, hogy a tudományágak egymástól elkülönült
részekre vannak bontva, átfedések, átjárások szinte nincsenek. Egy
adott 'kép' kapcsán függetlenül vizsgálódnak, mindenki a maga szája
íze szerint, s senki sem akar kimerészkedni a saját területén túlra.
Hajdanán azt a 'képet' egy kéz alkotta, s az tudja hogy mi is valójában
az, ha egynek látjuk az alkotást is. A lényeget had magyarázzam el
egy senkit sérteni nem akaró viccel. Az őserdőben a majmok egy
csoportja egy rég elhagyott város romjaira bukkannak. Egy hengeres
oszlop kelti fel érdeklődésüket, s köréje csoportosulnak. Az egyik
felmászik a tetejére, s azt mondja, 'ez egy kör'. A másik oldalról szem-
léli, 'téglatestet' vél felismerni benne. A harmadik az őserdő hangja
felé fordul, s kijelenti : 'gyerekek, itt nincs is semmi' !
Észrevenni, hogy van valami, és a berögzült látásirányokat egybevet-
ni, adja meg az egységes látásmódot. Meglepődve fogják tapasztalni
sokan, hogy a nem is olyan rég felismert dolgok 'darabonként' milyen
pontosan illeszkednek majd a könyv vonulatába. Eleddig egymásnak
ellentmondó elméletek születtek. S azok érdekességei ellentmondás
nélkül illeszthetők egymásba. Vegyük elő bármelyik könyvet s kezd-
jük el olvasni, s lassan egyre többet kezdünk tudni az itten leírt szavak
igazáról. Minden érthetővé, minden világossá válik.
Révész László a 'Honfoglalás és Államalapítás korának' régésze a
'karosi II. temető 52. sírjában' egy felajzott íj tárolására szolgáló tegez
övvereteit találta meg (tehát nem egy normál íjtegezt), majd erről a

129
rekonstrukció során így ír : ".. a díszes bőrtok egy olyan íjtartó tegez
volt, amelyben az íjat felajzott állapotban, lövésre készen tartották. Az
elgondolás ötletes, talán még logikus is, csak egyetlen szépséghibája
van. Mégpedig az, hogy a magyar és a nemzetközi régészettudomány
egységesen azt tartotta, hogy ilyesfajta íjtegezt a szkíták használtak
utoljára, s majd csak jó másfélezer év múlva, a kunok fegyverzetében
tűnt fel újra." A rekonstrukció végeredménye természetesen a felaj-
zott íj tárolására szolgáló, aranyozott ezüstveretekkel ékesített íjtegez
lett, s az elgondoltakat később a karosi III. temető további sírja is
megerősítette. S az elgondolásnak nincs 'szépséghibája', ha tudatosul:
a 'szkíta', a magyar és a kun bár időben és térben egymástól távol
áll, de egy népet takar ! S így természetes, hogy azonos volt a fegy-
verviselet is.
Olvassunk csak bátran bármerre, s arra eszmélünk, hogy az egyszerű
tények megtalálva helyüket, mekkora értelmet is kapnak. De ne
csak a ma korának írásait, hanem a régmúlt írásokat is vonjuk a
figyelmünk alá. Az 1893-1896 közt készült 16 kötetes Pallas Nagy
Lexikona-ban a 'Szumériak' címszó alatt az alábbiakat olvashatjuk:
"ősrégi turáni származású nép az Eufrát völgyéből, Babilonia
területén, amely nemcsak azáltal nevezetes, hogy a legrégibb eddig
ismert kultúrának megalapítója, henem egyúttal az által is, hogy
nyelvének gyökszói feltünően megegyeznek különösen a török és
a magyar nyelv gyökeivel, valamint nyelvtana is a turáni nyelvek
sajátságait mutatja...". Az akkori általános tudás tehát azt mondja,
hogy 'származásilag' és 'nyelvileg' a 'magyarnak' igen sok köze van
a 'szumérihoz'. A szumériai ékiratokat Rawlinson fedezte fel, s ezek
után a Magyar Tudományos Akadémia akkor tagjai közé is hívta ezt
a személyt. A legmegdöbbentőbb nem az akkor is ismert 'tartalom',
hanem az, hogy a ma magyarja erről a 'rokonításról' egyáltalán nem
is halott. Mind a mai napig több, nem magyar származású orientalista
(keletkutató) azt javasolta, hogy a sumér nyelv vizsgálódásának tár-
gyául válasszák alapnyelvnek a magyart. Azóta itt idehaza az MTA
megpróbálja a nyomokat eltüntetni, s a kinti tudományosság is erről
megpróbál hallgatni. Az eredmény az, hogy a ragozó sumér nyelvet

130
megpróbálják egy ragozó jelleget nem ismerő nyelvbe átírni. Aki
valamit is tesz az, egyrészről talán az emigráns magyarság, de ők
sem tehetnek igazán sokat, a másik rész a kinti eredményektől elzárt
magyar kutató. A kintiek ismerik a sumerológia eredményeit, azon-
ban attól a közegtől, amely a magyar népi kultúrában fenntmaradt,
el vannak zárva. Az itteniek legtöbbje a népi értékeket nem figyelik,
de bármely kultúrnép közelségétől is el vannak zárva, mivel csak azt
hirdethetik, hogy vallásilag és tudásilag István király alatt kellet hogy
megvilágosodjunk, és a 'külföldnek' is ez az érdeke.
Általában sokmindenről sokan tudjuk, hogy 'így meg így történt,
ez meg ez miatt', s mégis sokhelyen egyszerűen semmi magyarázat
nélkül a 'szakíró' egészen mást ír. István királyunk sokmindent tett és
sokmindent befolyásolt, az azonban túlontúl sok, hogy magyarázatok
nélkül neki tulajdonítanak szinte mindent. De aki más könyveket is
olvas, az rájöhet, 'ezt' nem is ő tette. Szinte a bálványként felma-
gasztalt istenként imádják, az azonban már egy kicsit túl sok, hogy
'háromszáz év eseményét' akarják emígyen neki tulajdonítani.
Elég csak a tízezer forintosunkra ránézni. Az egyiken Esztergom
várának képe a Duna felől, a másik oldalon egy koronát viselő sze-
mély, István király felirattal. Nagyon nem érthető az egész. Géza
fejedelem székhelyet alapít Esztergomban, ez mindenki által elfoga-
dott. De ugye nem ő van a pénzen. Na akkor ne a várat nézzük, hanem
a bazilikát. István nem szeretett Esztergomban lenni, hatalmának
központját visszahelyeztette a korábbi téli székhelyre, Fehérvárra.
Meg is értjük, hogy miért történt így, ha tudjuk, Esztergomban
maradva mindig emlékeztette volna valami a szomorú történtekre.
Fehérváron egy hatalmas templom építésébe kezd, s tulajdonkép-
pen EZ LESZ a hatalmi központ. Eleinket, majd az utána következő
királyokat mind ide temették. Itt volt a régi iratok tára is. Sőt még a
trónszék is itt helyezkedett el. Ha tehát maradunk az István képénél,
akkor a fehérvári bazilikának kell az eszünkbe jutni. De Esztergom
van a papírpénzen. A pénzverés és a vallási központ itt maradt, így
hát itt is épült egy székesegyház (az első). Ha már az esztergomi
várat-bazilikát nézzük, akkor III. Béla is eszünkbe juthat, akár a

131
várfelújítás, akár az esztergomi második bazilika (ez a mai épület,
a harmadik alapja) építése miatt, s megfordítva a papírlapot ebbéli
elgoldolásunkban megerősítést is kapunk : a rajta szereplő király
képe III. Béla koronáját viseli a fején ! Amikor III. Béla porhüvelyét
megtalálták Fehérváron, akkor ő volt az egyetlen királyunk, akit
a legnagyobb valószínűséggel azonosítottak. Megtántoríthatatlan
bizonyítékok sora állt amellett, hogy tényleg őt találták meg. Béla
koporsójában találtak egy koronát is, s eme koronát viseli a fején a
papírábra ! Hozzáteszem, hogy ez másoknak is szemet szúrt. Szóval
Esztergom helye és a másik oldalon a 'Béla-koronás' uralkodó képe
mellett nem III. Béla neve, hanem István király felirat olvasható !
[Érdekességként jegyzem meg, hogy az esztergomi székesegyház-
tól nem messze az Esztergomi Vármúzeumban kiállított ismertetők
közt egy latin nyelvű szövegrészlet illetve annak magyar fordítása
olvasható, mely tulajdonképpen ilyenformán azt állítja, hogy az esz-
tergomi egyházat Géza alapította (!):
".. DICTAM ECCLESIAM esse fundatum ante tempora beati regis
Stephani scilicet per dominum GEYSAM regem patem ejusdum QUI
CONSTRUXIT ECIAM CASTRUM STRIGONIENSE"=
= "A NEVEZETT EGYHÁZAT a boldog István király ideje előtt
annak apja, Géza (király) alapította, aki AZ ESZTERGOMI VÁRAT
IS ÉPÍTETTE."]
Mindent mindenkivel elhitetni nem lehet. Ne fűzzük tehát háromszáz
év örömteli eseményét egyetlen személyhez. A túlzott felmagasztalás,
bálványokat szül. S miért hirdetik ezt a mai keresztények, holott a
bibliájukban a bálványképek ellen vannak ?
Megjegyzendőnek tartom Badiny Jós Ferenc sumerológus profesz-
szor munkájának néhány eredményét röviden, ki maga a 'Deimel-
iskola' tanítványa volt. Anton Deimel volt René Labat mellett az egyik
olyan személy, aki a sumér-akkád képjeleket-ékjeleket rendszerezte
és összefoglalta. Badiny az oroszlános szentély sumér vonatkozásait
a XXVII. Nemzetközi orientalista kongresszuson 1967-ben bebi-
zonyította. Az oroszlánok azt mutatják : ez az uralkodási hatalom
központja. De az oldalbejáratokon megtalálható nyolcágú Isztár-csil-

132
lag is ide köthető, mely az élet vizének forrását jelképezi. A Káld-
Pártus történelem egyik legjobb tudója az eredeti oszlopfőkön felis-
merte a Hun dinasztiából származó Nagy Arszák szoborképét, aki a
Pártus Birodalomnak volt a megalapítója.
Az ember hajlandó lebecsülni a dolgokat és nem megérteni a lényeget.
Néhány ezer éve előkerült cserépkorsót például háromszögesedő
vonulat díszít. Nem csak az egyiket is, hanem a másikat is. Az
ember hajlandó azt hinni, hogy csak idáig terjedt a tudásuk, ábrá-
zolásvilágukban többet megmutatni nem tudtak volna. Pedig, miért
ne tudtak volna ? Ugyanolyan emberek voltak, mint mi, ugyanolyan
agytérfogattal. Az ottani pásztor ugyanúgy lehetne a mi világunkban
akadémikus, s az itteni akadémikus az ottani világban egy világot
megértő, bölcselkedő pásztortól többre nem vinné. S gyakorlatilag
a régi eleink tudása alapozta meg s építette fel a mi könnyebb meg-
élhetésünket. Aki le akarja becsülni a régi világok emberét, annak
hamar rá kell jönnie, hogy az a régi világ embere talán több volt,
mint ő maga. A modern ember magára hagyatva éltét aligha tudja
fenntartani, a mai világban másokra van utalva. Hiába tudná, hogy
melyik a föld legbővizűbb folyója, ha iható vizet nem tudna magának
találni. A régi világ embere összhangban élt a természettel. Tudta,
hogy ez életének forrása, mely tiszteletet érdemel. A ma embere ezen
tiszteletet nem adja meg, mert azt hiszi, hogy ez pogány hitbuzgóság
volna, így mindent kizsákmányolva elpusztít. S mikor már nagy a
baj, a nagyvárosok betonrengetegében kérlelve az égre néz, de nem
láthat ott semmit, számára megszűnt az Isten, mivel a fényszennyezés
által nem láthatja a csillagokat. Üres világot teremtett magának, mely
nem oly rég még teli volt. Vidékre vetődve eltölti a csillagos egünk
csodája, s valamit megért, mit rég elvesztett. Érti már azt is, hogy
a régiek világában az ÉG szava, miért jelentett egyet az ISTENnel.
Régen az egyszerű ember az ég s föld jeleiből tudta, hogy mit hozhat
a holnap. Olyan tunya nem lehetett, mert az életének vége lett volna.
A földből a saját keze által házat formált magának. A föld ugyanazon
porát kiégetve pedig edényt alkotott. S hogy miért formálta rá mindig
ugyanazokat a díszítéseket ? Mert valamiért az jelentette számára

133
a 'világot', a lényegi mondanivalója forrása volt. Ezekből a korai
képjelekből alakult az írás. Sok tudós talán nem foglakozik ezekkel a
semmibe vett jelekkel, vagy azt mondja, milyen jó volna, ha értenénk
milyen szót jelent ez. De ha a mai írással rá volna írva az akkori
képjel mai olvasata, akkor sem tudnánk talán többet. Mert ez többet
jelentett, mint egy egyszerű szó. Lekezelően, lealacsonyítva kezeljük
ezeket az ősi embereket, pedig bennük is volt valami, ugyanúgy,
mint bennünk. Ha más megközelítéssel közeledünk feléjük, nem
eltaszítóan, hanem megértően, befogadóan, akkor arra eszmélhetünk,
hogy egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megértjük gondolataikat,
sorsukat, bánatukat, s az eleddig ismeretlen jel megadja jelentését.
Ráeszmélünk, hogy mennyi mindent is jelent, újfajta kapcsola-
tok tárulkoznak elő, megértjük, múltjukat, jövőjüket, történetüket.
Mindent befogadva azonosulni tudunk a mindenséggel. Az ember
nem önmagában való, hanem azért teremtetett, hogy azonosulni tud-
jon a mindenséggel, a mindent átható Istennel.
Jelen írás tulajdonképpen nem egy sorfolytonos alkotásként született,
hanem megvolt egy elvi váz, amit később próbáltam kitölteni, hol ide,
hol oda írva. Egy bizonyos pontra azonban minduntalan kénytelen
voltam visszatérni, s a téma kényessége miatt háromszor vagy
négyszer is átírtam. S mi lehet ez más, mint ami a fordulópontot hozta
népünk történetében, nevezetesen István királyunk idején történtek.
Leírtam tömören a meglátásomat és a történteket, de tulajdonkép-
pen kevés közvetlen bizonyíték nélkül. S nem is akartam igazán
bizonyítani, hiszen a többi leírás mind azt mutatta, valahol valamikor
valami nagyon elveszett, s mint amúgy is nyilvánvaló volt mindenki
számára: akkor egy régi világunk veszett oda.
Rengeteg könyvet olvastam el a jelen írás megszületése alatti év
alatt. S egyike volt ezeknek, régi emlékünk : a Kálti Márk féle Képes
Krónika. S néztem is egyet, hiszen a sorok közt pont ugyanazt írta le,
mint amiket én is megfogalmaztam egy történeti váz során. Ilyen nem
lehet, hiszen én ennek ismerete nélkül fogalmaztam meg gondolatai-
mat s ugyanazokat a tényeket találtam benne is ?! Meg is született
így hát a bővebb történeti váz Kálti Márk segedelmével István korára

134
vonatkozóan.
Gondolataim közt az esztergomi falfestés is meghúzódik. S egyben
örültem, hogy a Képes Krónika is támogatást nyújt. De egyben nem
csak az írás, hanem a benne lakozó képek is rengeteg információt
hordoztak. Így az utóbbi időben rengeteget volt a kezemben a mű,
illetve annak modern másolata. Eleddig a mű bizonyos részeire kon-
centráltam, majd ahogy újra lapoztam megakadt a szemem a második
oldalon (a számozást későbbi korban nyerte el) egy olyan képen, amit
jól ismertem, de eleddig nem érthettem csak most : a mű szerzője
önmagát ábrázolja, a háttérben viszont ott az eszergomi királyi kápol-
na második kifestésének díszítő sorai !
Ez a miniatúra tulajdonképpen egyben 'A' legismertebb az összes
kódexbéli ábrázolások közül a magyarok számára. Így visszaem-
lékezve az általános iskola 2. vagy 4. osztályos olvasókönyvén is rajta
volt. S már akkor is az egészoldalassá kinagyított képet szemléltem.
Pontosabban az alkotó mögött meghúzódó érdekes díszítésre lettem
figyelmes. Ez az egyedi és érdekes 'forma' miért van rajta ábrázolva?
A Képes Krónika valahogy később is vonzott. Eme értéket egyszer
megláttam egy könyvesboltban üvegek mögé kulcsra bezárva, illetve
nem ez volt, hanem az eredetinek a hasonmás kiadása. 1991-ben
a Helikon Kiadó az Országos Széchenyi Könyvtárban Clmae 404.
jelzeten őrzött Képes Krónikának (Chronica Picta) hasonmását a
Kner Nyomda segedelmével több példányban kiadta. Eme kiadás,
mint oly sok más valódi érték már messziről mindig a szememben
volt. Természetesen iskolás lévén annyi pénzem nem volt, hogy meg-
vegyem, de gyakran tértem vissza, hogy az üvegvitrint megcsodál-
jam. Az értéket úgy látszik mások nem vették észre, mivel az eredeti
2580 Ft-os árat egy újabb (1781-es, majd az ÁFA bevezetésével)
1852 Ft-os címke takar, csak hogy valaki már egyszer elvigye. Hát én
lettem az a 'valaki'. [1991-e és azt követő árak.]
És ennek a valakinek ez igen sokba került. Mégpedig az életébe.
Mások, lehet hogy ezeket a dolgokat hülyeségnek tartják. De EZ
nekem maga az ÉLET. Értékes életet láttam sok mindenben. S eme
elanyagiasult világunkban eme ÉLETért életet kell adni. Méghozzá

135
hogyan ? Úgy éreztem meg kell vennem eme krónikát mindenképpen.
Hozzáteszem, hogy akkor egy átlagos színes képek nélküli könyv 120
Ft volt. [2008-ban ez úgy 3900,-] Így el lehet képzelni, hogy egy
pénznélküli iskolásnak akkor eme krónika megszerzése mekkora
áldozatába kerülhetett. Más irányú anyagi lehetőségeimet mindig is
korlátozták eme könyves kiadások, hiszen az idők folyamán rengeteg
könyvet vásároltam, de már csak ezek tartották bennem a lelket.
Önmagamnak a nagyvilágban helyet nem találtam. Miért érdekel
engem a világ sorsa, jobb élése? - lapult gondolataim közt egy kérdés.
Élt bennem valami belül, amit nem árulhattam el. Mindenképpen
jobb és boldogabb életem lett volna, ha másképp gondolkodok és
cselekszek, de úgy éreztem, ez csak úgy valósulhat meg, ha a bennem
lakozó lényeget teljesen feláldozom. Tehát mindig a nehezebb utat
kellett választanom. De úgy láttam, hogy ennek van értelme, mert így
maradhat meg csak az, ami vagyok. Hiába a látszólagos boldogság,
ha már legbelül nem én vagyok az. S csak ez az egy a lényeg, a többi
nem számít, mert az pillanatnyi látszat. Életünk egy soha meg nem
szűnő vég nélküli folyam, belőle egy darab életet igazán a többieknek
is szánhatunk. Igazán nagyjaink csak azok voltak, akik saját életük
helyébe mások jobb jövőbeli életét helyezték. Életemet erre tettem..
nincs mit veszítenem. S egyszer majd nekem nyújt jót a múltba vetett
ebbéli gondolkodás. Legyen minden aszerint, ahogy lennie kell.
Lelkünk ellen, sorsunk ellen nem cselekedhetünk.
Mi volt hát Kálti Márk sorsa ? Latinul nem tudtam, ezért műve a
szekrényem mélyén lapult sok könyvvel egyetemben. A számítógépes
kiadás során nemrégiben az egész mű magyarul is megvolt. S mint
mondottam, Kálti Márk sokmindent hasonlóan látott, mint én. S a 'háta
mögött' saját maga ábrázolt egyedi képi világ egyedi díszítőeleme
egyedül csak az esztergomi kápolnában lelhető fel. Azt akarta hát
közölni, hogy mély köze van 'Esztergomhoz'. Mint nekem is. S az
önmagamban elinduló gondolatok ott teljesedhettek ki. Művének első
bekezdésében azt írja : "mindenképpen megcáfoltam, ami hamisság".
Majd eme gondolatot a 37. fejezetben a következőképpen folytatta:
"Röviden és sommásan mi csak azt akarjuk inkább megírni, amit

136
más írók mellőztek". Sorsunk, célunk ugyanaz, amit az esztergomi
ábrázolás megerősít. Kálti Márkot tehát teljes mértékben elődömnek
tekintem.
Mit tudott tehát az elődöm ? Tudta-e a magyarok származását,
szenvedéssel teli sorsát ? A hunokat az első honfoglalónak tekinti,
kik Etele halála után visszatértek az övéikhez a többi magyarhoz:
"a hagyomány szerint tizenötezer hunnal [Etele fia] .. visszatért
Szittyaországba [Szkítiába] ősei székébe, hogy ott maradjon". (Kálti
Márk - Képes Krónika 12. fejezet) A hunok egy másik része vi-
szont: "bementek hát Erdőelvébe [Erdélybe], s nem hívták magukat
magyaroknak, hanem más névvel székelynek .. A székelyek tehát a
hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett
mezőn tartózkodtak." (Kálti Márk - Képes Krónika 12. fejezet)
Tudta e hát, hogy eme Szkítia mit rejt ? Olvassuk el a rávonatkozó
ismereteket a 4. fejezetben ! Vagy egy egész oldalon át ezt taglalja,
de olyan zavaros dolgokat ír, amelyből a történészek sem tudtak
semmi pontosat kihámozni az egy oldal ellenére, csupán annyit, hogy
tőlünk messze és egy szó által talán északabbra volt. De ennek a
leírásnak rögtön ellentmond két szóval, mikor azt írja ugyanitt, hogy
Szkítia "Perzsaországgal határos". (Kálti Márk - Képes Krónika 4.
fejezet) Perzsaország egészen máshol van, amire (a szomszédságra)
megerősítést is kapunk az előző fejezetben.
A bibliai tanítás szerint mindannyian a vízözönt túlélt Noé leszárma-
zottai vagyunk. Ekképpen e műben is meg kell jelenni eme gondolat-
nak. Noé fiai : Sém, Kám és Jáfet. A magyarokat a krónika először Jáfet
leszármazottainak tartja. Azonban továbbolvasva ezt találjuk: "..Kám
fiai : Kus .. Kus nemzette továbbá Nimródot .. [akinek] Országa kez-
detben Babilon volt, maradékainak földje az óceán tengeréig terjed.
Nyilvánvaló ebből mindenkinek, hogy Hunor és Magor, a magyarok
ősei Nimród fiai voltak, aki Kus fia, aki Kám fia .." (Kálti Márk
- Képes Krónika 3. fejezet) Meglepő kijelentés, amely folytatódik
is, de először elemezzük az eddigieket. A Babilon név egy területet
jelöl, mely terület a krónikaíró szavaival élve : "Nyilvánvaló ebből
mindenkinek", hogy "Perzsa-országgal határos", ahogy a valóságban

137
is az. A két fejezet látszólagos félrbeszélései közös pontra mutatnak.
S mindez az énáltalam közölt gondolatnak is megfelel. Most már
csak a későbbi terület elnevezést, azaz Szkítiát kell tisztázni: "Szkítia
ugyan egy nevezet, ámde fejedelemség dolgában, három országra
oszlik.." (Kálti Márk - Képes Krónika 4. fejezet) Szkíták tehát nem
voltak, mivel az egy terület elnevezése volt, amin több nép is élt.
Az ókori görög történetírók ugyanúgy, mint a ma történelemtudósai
a szkítákat Mezopotámiával határos területre teszik, majd a velük
kultúr-rokon népeket is szkítáknak nevezik ("maradékainak földje az
óceán tengeréig terjed"). Mint láthatjuk, mások ezt a területet, azaz
Szkítiát megpróbálták kizárólag az oroszországi sztyeppék világába
helyezni, hogy miért, arra hamarosan fény derül.
A Nimródi 'Babilon' sort továbbolvasva : "..mert akkor a magyarok
nem Jáfet nemzetségből származnának, miképpen pedig Szent
Jeromos mondja. "(Kálti Márk - képes Krónika 3. fejezet) Ez lát-
szólag tagadni próbálja az előtte leírtakat, és úgy kéne értelmezni,
mintha ott a 'Nimródi gondolatban' is egy 'nem' szócska volna, de
nincs ! Ekképpen eleget tesz annak is amit leírhat, és amit le kell
írnia, és értelmet nyernek a bevezetőben olvasott szavai "mindenkép-
pen megcáfoltam, ami hamisság" ! És miért kell mégis a hamisságot
hirdetni ? Az egészből azt kell hirdetnie (mert ezt mondja a vallási
vezetőség), hogy 'Jáfettől' származunk. Igen, mert ha nyilvánvalóvá
válna, hogy nem így volt és kapcsolatba hozhatnának bennünket
pl. a 'Kus' és a 'Nimród' szavakkal, akkor a hamisságot keltők nagy
bajba kerülnének. Ez a két szó ugyanis a 'sumér kultúrára' mutat,
mind vallási, mind kulturális szempontból. Nem lehetünk 'többek',
mint ők, s ekképpen el kell nyomniuk bennünket ! Ez határozott meg
mindent. Szkítiát ezért helyezték fel északabbra. És az idegenek az
őshazánkat, ezen az északi területen próbálták meg keresni. Ott talál-
tak később egy elhagyatottabb életmódot élő népcsoportot, s nagyon
örültek annak is, hogy véletlen nyelvi rokonságban vannak velünk.
Aki utánanéz a témának, az tapasztalhatja, hogy nem a tudósaink
találták ezt meg, hanem a vallás emberei keresték ezt nekünk szövet-
ségben a politikai elnyomatókkal. Idegenhonból egy őshazát kaptunk.

138
És nagyon örültek neki ezek az emberek, hiszen nem kell 'félniük
tőlünk', hanem ezek alapján lenézhettek minket, mint egy elmaradott
nép továbbélőire.
Ezekhez én azt teszem hozzá, az Uráli őshaza valamelyest igaz
volt. Azonban sokmindenben mégis tévednek. Akkor sem voltunk
elmaradottak. Az esztergomi oroszlán kapcsán ugyanis megismertem
egy olyan 'jelet', amely a népünk gondolkodására a legmesszebbre
menőkig visszahatott, arra a legnagyobb befolyást gyakorolt. S ez
megtalálható jelenlegi hazánkban ugyanúgy, mint a Van-tó melletti
országunkban, s előtte a két folyam közt is, de még a Déli-Urál mel-
lett is fellelhető, sőt még ettől korábbi időből is. Vissza az időben
tehát legalább 7000 éve már létezett ez a 'gondolat', amely a nép
viszontagságos útja ellenére mindenhol fennmaradt. Mekkora tudás
kell egy népnek, hogy egy 7000 éves gondolatiság fennmaradhas-
son változás nélkül, és 1000 év után is e jelet átadni tudják nekem ?
Biztosra veszem, hogy Kálti Márk is felismerte a jelet.
Kinek hiányzik hát, hogy a tanítani akarótól többet tudjon a tanuló ?
Senkinek. Így hát a tanuló aláásása megtörtént. S mindez azért, hogy
nehogy kiderüljön, hogy a nevezett tanuló a tulajdonképpeni tanár.
A meséket ma már mindenki elhiszi, csak egy baj van velük : nincs
bennük logika.
A megoldás mindig folyamatosan tárulkozik elém. Kálti Márktól
egy sor elmémbe villant : Nimrúd .. kinek országa kezdetben Babilon
volt. Hát persze ! Hogy nem is vettem észre, hogy ez a pár szó meny-
nyi mindent is mond. Kálti Márktól is tudjuk, hogy előző országunkat
(ahonnan közvetlen vonultunk ide) arra a területre rakja, amit a
görögök Szkítiának neveznek. De a Szkítia előtti országunkat is leírja!
"Kinek országa kezdetben", tehát "Szkitia" (ami az én értelmezésem-
ben Észak-Mezopotámia illetve a vele határos rész) előtti országra
utal. A Babilon egy általános kifejezés a folyóközre, s ha a tudásunk
széles alapon nyugszik, még azt is megtudhatjuk, hogy itt valójában
mit rejt. Nem a babiloniakat. A babiloniak a Nimrúddal kapcsolatos
történeteket átvették, és Nimrúdot átnevezték-átformálták, s az ere-
deti 'szót' megpróbálták bemocskolni azért, hogy nehogy kiderüljön,

139
hogy átvételről van szó. Csak egyetlen nép tekintette NIMRUD-ot
'ősapjának', amelyet mások suméroknak neveztek. Kálti Márk tehát
pontosan ugyanazt a két országot tudja időben visszafelé felmutatni,
amelyet ezen írással én is megteszek. (A Babilon egy semleges
kifejezés egy területre, mert a valláskutatók számára csak mintegy
hozzávetőlegesen száz éve lett világos az, hogy a Bibliai Sineár földje
azonos a régészeti leletek által megismert történelmi Sumer földdel.)
Kálti Márktól még van egy érdekes idézetem a 3. fejezetből : ".. az
Ister folyamnál, melynek német neve Duna.." Érdekes, mert mi a
folyóra eme 'német' nevet használjuk (Duna), de ha volt 'magyar' neve
is (Iszter), akkor miért nem azt használjuk ? Mert, ha a Duna helyett
Isztert mondanánk és rájönnénk az Esztergom valódi jelentésére,
akkor eme egy szó is sokat elárulna a valódi múltunkról ! Prof.
Badinyitól ismerem az Esztergom jelentését, mégpedig a sumérból
olvasva ! Az 'Esztergom' szókapcsolat eredetileg ISTER-GAM. A
GAM a sumérban hajlatot, görbületet, kanyarulatot jelent, de ne
higgye senki, hogy ez csak sumér, mert a magyarban is fennmaradt a
GAM a 'gamó' szavunkban, ami egy 'görbületet' tartalmazó 'hajlított'
tárgyat jelent. Az Iszter-Gam tehát az Iszter folyó útjának megtörését,
kanyarulatát jelzi. Ha a szavakat egy kicsit kicseréljük, akkor tula-
jdonképpen Duna-kanyart kapunk. S ez nem egy elméleti, hanem
nagyon is létező fogalom ! Esztergomtól kezdve ugyanis a folyó útja
olymértékben megtör, hogy azt még egy kicsire rajzolt világtérképen
is látni lehet. A Duna (Ister) kanyarulata akkora, hogy míg előtte kelet
felé folyt, e helytől kezdve elkanyarodik, s dél felé veszi az útját ! Az
Esztergom-má alakult Iszter-Gam teljesen leírja, ami itten történik.
De ha az Iszter helyett Dunát használunk, akkor senki nem jön rá
erre a kapcsolatra (azaz rejtve marad) ! Bárki is találta is ki e nevet
a sumér nyelvre utaló kapcsolata miatt, (ugyanúgy ahogy e helyet is)
az sokat gondoló volt.
Mert tulajdonképpen az ISTER-GAM azt jelenti, hogy az 'élet vizének
áradása megtörik', s pontosan ez történt Esztergomban az-által, hogy
kénytelenek voltak a Tudás őrzői értékeiket másképpen továb-
börökíteni. Számomra az ISTER szó magyarból vett szóelemzése

140
azt mutatja : 'mindenséget átölelő'. A sumérban az ISTER (a semiták
előtti korban a neve INANA) szó anyaistennőt jelképez, s mélyebb
jelentésében az EGY ISTEN-ben jelen lévő isteni, női teremtő erő
megszemélyesítője, kisugárzója s a bennünk lakozó lélek ('Én lelkem'
a sumérban ÉN-LIL) táplálója - ugyanúgy, mint ahogy az anya (ANA)
táplálja, s egyben körbeöleli gyermekét.
Eme bizonyítékok csak rejtve maradhattak fenn, ha valami nyil-
vánosságra került, akkor azt üldözte szinte minden idegen. Kálti
Márk is, mint láttuk, beszélhetett is, meg nem is. Hiába élt Nagy
Lajos humanista szellemet hirdető udvarában, az igazság túl nagy
volt ahhoz, hogy bárki is megeméssze. Rejteni kell tehát a tudást és
átörökíteni annak, aki valamikoron majd megérti azt. Így kerülhetett
az esztergomi oroszlánokra egy újabb vakolatréteg. Az új festés jel-
lege jelezte, érték lapul a felszín alatt. S hogy ki volt ez az ember,
s mely csoporthoz tartozott, s mit akart, s mit tett, mind-mind ott
árulkodik a legismertebb miniatúránkon.
Azt mondják szabad világban élünk. Nem hiszem. Mert addig nincs
szabadság míg a valódi értékek a lepel alól elő nem kerülhetnek :
megmutatva igazi mivoltukat.
Azért bízom mindenkiben, mert rajtunk mindannyionkon múlik,
hogy mit hoz a jövő.
Gondoljunk az esztergomi életfára és az életfa valódi jelentésére:
négy nyíl (élet) egy pontra mutat. Láthattuk egy nép régi életét,
útját. Láthattuk egy gondolatiságban mindent átható, rég elfeledett
hitet, mely életet próbál lehelni minden létezőbe. Láthatták a magam
életének útját, mellyel fényt próbálok gyújtani a lelkekben. Eme
három dolog, az élete során egy pontra mutat, már csak egy nyíl
hiányzik. Ha az olvasó megérti az itt leírtak valódiságát, megvalósul-
hat a régiek álma, s életével bekapcsolódva negyedikként a négy nyíl
egy pontra mutat : az életfa életre kel és növekedésnek indul.
S nem is lehet mindenkinek más vágya, mint megtalálni a régelvesz-
tett boldogságát. Becsüljük meg értékeinket. Becsüljük meg egymást.
Gondoljunk a holnap gyermekére.
Gondolkozzunk el mindenen ...

141
 Sosem volt célom, hogy a magyar népnek egy szebb múltat álmod-
jak. Csupán az általam látott értékek mások által való semmibevétele
rendített meg. A gaztengerben mégis igazat találtam. S célom most se
megmondani, hogy mi több, s mi kevesebb. A tények azonban min-
denkinek mesélnek. S mindenki a maga tudásának a kovácsa.
Minden népnek lehetett múltja és önbecsülése, csak a magyarnak
nem. Idegenek sokszor megpróbálták sárba tiporni e népet. De ezek
ellenére a magyarság a magától telhető legtöbbet adta a világnak.
Ez volt a sorsunk, ez volt a múltunk. S a dolgok helyrekerülése után
sem lehet más a sorsunk, mint előtte volt : tudásunkkal gazdagítani a
népeket. (A sumérokat régen úgy hívták : a tudás népe.)
Leo (oroszlán) bizánci császár írja egyik művében, hogy a magyar
nép fiainak a kincsszerzéshez nincs hajlama, inkább a műveltségben
akarja túlszárnyalni a szomszédos népeket.
S az igazi kincs a tudásban van, melyből mindenki gazdagodhat.
Egy olyan világban élünk, amikor a nép fiainak kell a tudásuk által
megmutatni a vezetőknek az utat, régen a tisztségükre érdemes
fejedelmek mutatták meg az embereknek az utat. Az utat mára
benőtte a gaz, s feladatunk nem lehet más, mint kigyomlálni azt, hogy
láthatóvá váljon az út is és a cél is.
Sajnálom, hogy nem tudtam oly tisztán leírni a dolgokat, ahogyan
megjelenve bennem élnek. Megtörve és megfáradva kell e sorokat
írnom, sokszor akkor nincs időm a betűvetésre, amikor a mélyrőlható
gondolatok áthatnak. De tudom hogy sokat fáradozva is meg kell
tennem, amit csinálok. Valójában világossá vált előttem, hogy egész
életemet erre tettem. Minden amit csináltam, azért volt hogy az igaz
szó majdan felszínre kerüljön. Sokan nem értették meg érző volto-
mat. És talán olyan apró dolgokat sem, hogy az iskolai tízórai helyett
miért vettem könyveket. A testi táplálék helyett sokkal fontosabb a
lelki-szellemi táplálék. És az egész világ éhezik. És valójában nem
tudja, hogy mi szükséges neki. Én tudok egyet s mást, mert nem csak
ebben a pillanatban létezem. Csak átadni a tudást, az anyagi világ
vergődésein, az nehéz.
Bármerre nézek is, mindenhol azt a MÁST látom, amelynek egy

142
apró töredékét itten közöltem. Ezért szükségesnek tartom ismereteim
megosztását, bár tudom, hogy az élet evvel nagy feladatot ró rám. A
dolgok alapvetően megváltoznak, a világ minden táján a rég elfele-
dett igaz szó felszínre kerül, hogy kiérdemelje azt a jutalmát, amiért
egyesek oly rég óta áldozatosan tevékenykednek.
Az ember természetesen az ismeretlentől fél, ezért inkább továbbra
is abban a rossz világban gondolkodik, mely szenvedésének kínjait
adja. Fél a változástól, pedig az állandó változás viszi előre a világot.
A változás nyomán új dolgok születnek, mások pedig megszűnnek.
S épp ez utóbbi tölti el a legnagyobb keserűséggel : Mert tudni véli,
hogy létének egyszer vége szakad.
De mekkorát tévednek..

143
 Őseink emlékére
_________________

Életemet erre tettem

Boldogságom elvesztettem
Mégsem bánom élet gondját
Megtaláltam világ dolgát

(Pelzo)

Halálunk nem olyan megsemmisülésünk,

csak átmenés olyan egyik létezésünkből olyan másikba.

(Nagy Sándor Kászon)

145
 Születünk s meghalunk. Őseink elhunyt porhüvelyére halmokat
emelünk. S akár egy elhullott kutya helyét is egy apró bottal
megjelöljük. Vissza-visszatérünk e helyekre, hogy elménk rájuk
emlékezzen. Néha oldozva azt a köteléket, amely őket e földi
valósághoz ragasztja. Néha pedig mi leszünk az elképzelt világ rabjai.
Mélységesen megrendít minket az elhunytak megszűnése, s még job-
ban megrendít minket az a tudat, hogy egyszer nekünk is távoznunk
kell.
S ha már egyszer minket is utolér a sors, mi értelme van az áldoza-
tos küzdelemnek ? Inkább a könnyebb utat választjuk : amíg élek,
addig éljek, más nem számít. Az én kerül előtérbe, mondván amíg
lehet, addig élvezze az életet. Megjelenik a hazugság, a színlelt
jóság, mások becsapása, kihasználása. A világunkban jelenlévő rossz
tulajdonképpen a mi érdemünk. S ha már amúgy is rossz, miért ne
szakítson ki az 'én' önmagának mégtöbbet ?
Inkább pusztuljon minden, egy csöppnyi jóért ? Sajnos ekképpen
gondolkodunk. [Értsd, gondokodnak mások.] S aki egy kicsit is
gondol másra, azt gyakran megvetik. Pedig ha mindenki nem csak
önmagára gondolna, megszűnne az oda-vissza járó állandó pofonok
volta az élettől, s megvalósulhatna a földi paradicsom.
S mindezt az a hitetlen elképzelés táplálja, hogy létünknek vége
szakad. Ekképpen üres az életünk, mert egy olyan dolog után futunk,
amit soha el nem érhetünk, a valódi értékeket pedig a lábunk alatt
tapossuk ekkor össze.
De hogy szűnhetne meg valami, ami állandóan létezik ! A dolgok
tulajdonképpen nem szűnnek meg, csak átalakulnak. S a szüntelen
változás viszi előre a világot. Gondoljunk csak bele, a változás szük-
séges. Ha nem menne végbe soha a legkisebb változás sem, akkor
mindig ugyanolyan volna mind előtte volt, ekképpen nem létezne
semmi. Namármost tudjuk, hogy létezünk. Az idő legkisebb egysége

147
tulajdonképpen a változás legkisebb jele. Ekképpen minden viszony-
lagos, még az idő is (nincs amolyan külső óra), s minden egymáshoz
viszonyított arányokban létezik. De térjünk vissza a dolgok továb-
béléséhez.
Már mondottam, gyermekkoromban mélységesen megrendített a
valódi értékek pusztulása. Állandóan azon gondolkodtam : vajon a jó
fenn e tud maradni a rosszal folytatott küzdelmében ? Természetesen
igen. Mert a 'rossz' amolyan élősködő, amely a 'jó' nyakán él. Önmaga
tehát elpusztulna, mert önmagán nem tudna élősködni, ekképpen a jó
mindenkoron fenn kell hogy maradjon. A rossz tulajdonképpen a jó
hiánya. Ekképpen a rossz teljességgel megszüntethető a jóból.
És mi van, ha jónak tartott dolog a szemünk láttára veszít valóságából?
Tiszta szívvel gondolkozva akkor azon voltam, hogy fenn kell hogy
maradjon a jó ! De hogyan ? Nézzünk szét a világban, mert minden
ugyanabból a valóságtartalomról mesél !
Az egyszerűség kedvéért figyelmünket fordítsuk egy virágra, amely
oly sok gyönyörűséget okoz nekünk. Egyszer elhervad, s létének lát-
szólagosan vége szakad. De hoz új magokat, hogy a következő évben
újból megörvendeztessen minket. Emlékezetünkben is mindig ott
van, ha reá gondolunk. De tegyük fel, hogy megjelenik a rossz, mely
ártani próbál nekünk : kitépi majd meggyújtja azt. Látszólag teljesen
megsemmisítette, de a virág fizikai alkotóelemei továbbra is léteznek,
ekképpen füstté és hamuvá válik, egy másik növény a semmiből nem
fejlődhet, ekképpen annak hamuját a talajból magába szívja, füstjét
pedig magába lélegzi, hogy immár az ő alkotóelemeiként éljen tovább.
A növény érez, tekintetét a nap felé fordítja, s belsejében ugyanúgy
érzékeny a külvilág dolgaira mind mi. S nemcsak teste porlad szét,
s alakul újjá, hanem belső lénye is tovább él hogy egy új formában
gazdagítja világunkat. Íme tehát négy példát is felsoroltam arra, hogy
egy egyszerű virág miképpen hordozza örökkévaló létét.
Ne féljünk tehát attól, hogy létünknek vége szakad, mert átalakult
formákban lényünk mindig a világot gazdagítja. Az örök körforgás-
ban minden létező részt vesz, és egymásra befolyásoló hatásokat
gyakorol. Ha valakinek valamikor valamit ártunk, tulajdonképpen

148
magunknak teszünk keresztbe. Közvetlen vagy közvetett formában
cselekedetünk mindig visszahat ránk. Ekképpen a rossz szembesül
saját hibáinak következményével. S ez a mozgatórugó nem csak az
egyén, hanem a világ minden szintjén érvényesül.
Példaként ekképpen nézzük a népek történetét a dolgok visszahatása
szempontjából. 1917. október 30.-án (illetve november 7.-én) győzött
a kommunista forradalom Oroszországban. Ismeretes, hogy Lenin
ezen időszak előtt nyugaton járt. Az azonban dokumentumok alapján
csak nemrégiben vált ismertté, hogy Lenint a németek pénzügyileg
támogatták. Azt gondolták ugyan a németek, hogyha evvel az anyagi
támogatással egy kis felfordulást keltenek az oroszok közt, akkor a
saját hatalmi elképzeléseik véghezvitelekor pillanatnyilag evvel a
térséggel nem kell foglalkozniuk. Azt azonban nem gondolták, hogy
a felfordulást keltő emberek hatalomra is juthatnak. Evvel egy olyan
utópisztikus elképzelés vált valósággá, amely nem igazán érlelte ki
magát, hamis elképzelésekre alapozott. A kommunizmus az egész
világot átalakította, sokaknak szenvedést okozva. Az anyagi hatalmi
vágy reményében tehát a németek hibát okoztak, s ezen cselekede-
tük vissza is hatott rájuk, mert nézzük a további történteket. A II.
világháború végén a háborút kiváltó németeket nyugati és keleti
oldalról kebelezték be. Az oroszok magukénak akarták az általuk
'felszabadított' területeket. És ezek után negyven évre Németországot
pont az a hamis elképzelés osztotta ketté (NSZK-ra és NDK-ra),
amelyet anyagilag korábban ő pénzelt. Saját bűnükért ekképpen saját
maguknak kiosztott büntetés is járt.
Tehát ekképpen a világban mindenért nem egy felső hatalmasság
szolgáltat kényekedvére igazságosságot (mint Isten), hanem maga a
mindenség összekapcsolódó világa (IS+TE+éN azaz tulajdonképpen
Isten) adja meg mindenre önmagának a visszaható választ.
Hibákat természetesen mindenkor teszünk illetve tettünk. De ha
rájövünk erre, akkor azon vagyunk, hogy gondolkodásunkat, csele-
kedetünket megváltoztassuk a csorbák kiküszöbölése érdekében. A
megváltozott körülmények folytán a korábbi folyamatos bűnünket
magunk szüntetjük meg. S egy korábbi bűnért a végtelenségig ön-

149
magunknak nem tehetünk szemrehányást. A saját és mások hibáiért,
bűneiért így érthetjük, hogy miért kell megbocsátanunk a jövőben.
A jót hordozva magunkban így azért kell cselekednünk, hogy mások
hibáit feloldjuk, tudatukat a fény valóságának felismerése felé
fordítjuk. És világossá válik Jézus tanítása is :
"Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel."
Az általunk keltett folyamatokért, a világ dolgaiért mindannyian
felelőséggel tartozunk. Az adott pillanat nem csak akkor van, hanem
mindenkoron.
A mindent kizsákmányoló gondolkodás a földet folyamatosan
szinte lakhatatlanná tette, teszi. A jövőben, felismerve saját sorsunk
irányításának lehetőségét, azon kell tevékenykednünk, hogy ezen kék
bolygó csodálatos világát visszaállítsuk. A Föld így felismerésünk
csodáját a világba sugározza, feloldva azt az űrt, amelyet korábban
keltettünk itt.
A világ törvényei ily egyszerűen megmagyarázhatók. Érteni a világot
nem is olyan nehéz. Talán egy dolgot felejtettünk el, mégpedig gon-
dolkozni, ami a dolgok felidézését és evvel azok megoldását adja.
Értelmes lényként tehát használjuk ki a bennünk rejlő lehetőségeket!
Ez így van, így volt. De hogy az örökkévalóság világának valamikori
hitére és máig létező bizonyítékára egy kopjafás temetőben bukkan-
hatok rá, engem is megdöbbentett.
Amikor képeken először láttam a telkibányai kopjafákat, megfogott
a valóság. Másodszor már tudatosan kerestem e korábbi képeket. S
mikor megláttam őket, az mondtam : 'Ilyen nincs' ! Ekkor már értet-
tem a fejfák tetején minduntalan meghúzódó ábrázolások lényegét :
múltunk nem olyan megsemmisülésünket, hanem az igaz Isteni világ
valóságába vetett örök életünket hirdette ! Nem akkor, s nem most,
hanem egy olyan világból született e lényegiség, amely az utódjainak
a kopjafaformát átadta ! Őseink értették a világot melyben éltek.
Hamarosan magam is ellátogattam a múltunkat a jelenünkben hordó
világ e páratlan helyére. Telkibánya a Nagy-Kerek-hegy és a Gyepű-
hegy közötti medencében fekszik. A táj ott a múltbéli szépségét
megőrizte a mának. E helyen régen nemesfémbányászattal foglalkoz-

150
tak, de jelentős volt a környék fáinak kitermelése is. A 'hét településből'
mára már csak összeolvadva egy létezik : 'Arany' Telkibánya. A régi
'Arany' jelző már eltűnt, de van egy sokkal csodálatosabb és fénylőbb
aranya a helynek : a református temető máig 'élő' kopjafái.
A kopjafák ezer évünket megelőző réges-régi világunkból szár-
maznak. Ezek amolyan faragott fejfák az elhunytak emlékére és
lelkük gyógyulására. Itt nem találunk a keresztény világ adta keresz-
teket. A tisztelet itt a 'kereszttől' talán sokkalta nagyobb. Nem csak
az Istennek állított emlék, hanem a benne lakozó valóságának, mint
embereknek a nyughelyei ezek a fák.
Minden sír a mai napig a telkibányai református temetőben ekképpen
van jelölve. A régi most már néhol keveredik az újjal, megjelentek a
faragott sírkövek, de akkor is : a sírkő elejébe, végébe vagy éppen
beléje helyeztetve ott áll az ősi formájú fejfa.
Bele faragott írása, és bele mélyített jelei is vannak a 'fáknak', mely
így nem csak az olvasni tudónak mesél, hanem az egyszerű, de mély
érzületű látogatónak is. Az írás mutatja, hogy itt nyugszik 'ez meg ez'
a személy, alatta élésének éveivel. De régen nem mindenki ismerte
a betűvetést, így a további jelek is útba igazítják a lélek tisztulására
vágyó látogatót. Tehát az is olvas belőlük, akinek nem a betűk világa
az otthona.
A hátrafelé lemetszett tetejű fatömb mutatja, hogy házas férfi a
'gazdája'. Az előrefelé lejtő tetejű fa mutatja a férjes asszony nyughe-
lyét. Egymás mellé állított házaspár sírhelye mutatja, mindkét kopjafa
legmagasabb pontja ugyanolyan magosan áll a föld színétől, de az
írás felől szemlélve a férfié magosabb, mint élésükben is a férfiak
tekintélye nagyobb (akár a termete), a hátrafelé magasodó női 'pár'
viszont a kontyként való hajviseletére utal. A házaspár élése egybe-
forr, mint gyakran a nekik állított fejfák is : egy tömbből metszett, s
ilyenkor már kétfelé lejtető közös emlékalkotások.
A házaspároknak gyermekeik is születnek, de mily szomorú, ha ezen
ártatlan teremtéseket kell a sírba engedni. A halott gyermek fejét a
szülője magához, a szívéhez öleli : 'Istenem, miért kellett ennek len-
nem' !? Ekképpen a fejfákba faragott fej-forma mutatja : fiatal fiú

151
vagy legény annak a síremléknek hordozója, ki éltét teljességgel még
nem élhette.
S fiúnak lány a párja. De mily szomorú az is, ha egy lány a földet látja.
Hajadoné vagy fiatal leányé az a kopjafa melynek tetejébe tulipánt
faragtak. A leány testében az élet hordozója. S életet adhat annak,
ki további életeket adhat. A tulipán megtermékenyülő magjából egy
újabb tulipán fejlődhet. Ekképpen a tulipán az élet magját magában
hordozó leányi csoda jelképezője itt.
S a leány nevének összetevője is mutatja eme világunknak csodája
majdan benne lakozik (LE-ANY). Kinek pedig gyermeke van, most
részese 'a' csodának (ANY-A). Nagyanyáink pedig már régóta tudják
mindezt (ANY-Ó). (Magyarázat : majdan, leendően - LE, 'benne' -
AN vagy ANY, mutató 'a' - A, régi - Ó.) (Kiegészítés : a sumérban a
Labat 13-as jel, mint AN 'égi', 'isteni' jelentéssel bír, az 'A' egy 'meg-
határozó rag' a mai határozott névelő azonosa, az AN-A így teljesen
azt jelenti, mint amikor a gyermekvárást 'égi áldásnak' nevezték.)
Tehát egyben a tulipán mutatja a fiatal leány virágzó szépségét az élet
befogadására felkészülve.
Díszes befaragások tovább ékesítik eme kopjafa-alkotásokat. Az
emlékek tovább élnek. Az idő múlik, az írás tűnik. A forma marad,
mutatva ki volt az, ki az emlékeket adja. S az évtizedek is a díszítések
közt berovátkolt formában is mutatják még sokáig, mennyi éltet hor-
dozott köztünk a megboldogult.
Az ábrázolati írások közt egyet nem említettünk : 'Béke poraira'. De
a régebbi kopjafák közt sokszor ehelyett egy másikat is olvashatunk:
'Áldás poraira'. S ez az, ami az igazi lényegiséget hordozza. Áldás
s békesség. Áldás egy másfajta kiejtetben : 'oldás'. 'Áldozó' tüzeket
mindannyian égettünk már halottaink lelkéért, ha más nem hát halot-
tak napján. Ekkor tulajdonképpen az elhunyt lelkének megtisztulását,
'oldását' kérjük. Imánk ad erőt a földi valóságból való kiszakadásra.
A lélek oldódik, s megtisztul, hogy Urunk, Istenünk színe elejébe
járulhasson. S ott áll elő : a béke.
Ekképpen van Áldás után Békesség. Ne feledjük ! Ezt régi
népünk megítélésekor is elfeledték most : az 'áldozót' 'feláldozóként'

152
értelmezték. Pedig sosem voltak állat-áldozatok. Csupán egyszerű
oldozó-tüzek.
Mint annyiszor említettem Istent, más azt mondhatná, 'hiszen nincs
is ott a kopjafán (!)', pedig OTT VAN ! Mégpedig a 'teremtés' szim-
bólumának jeleként, ami engem ide hozott.
A dolgok megértéséhez vegyünk elő egy papírlapot és egy körzőt.
Rajzoljunk egy kört, majd a körzőnket szúrjuk a körív egy pontjára
új kört rajzolva. A két kör által két metszéspont helyezkedik el, s
most innen kiindulva rajzoljunk egy-egy kört. Munkánkat fejezzük
be akképpen, hogy a legelső körön kimetszett pontokba helyezzük
a körzőnket. Meglepődve fogjuk találni, hogy a legelső körre rajzolt
hat kör teljesen körbeéri egymást. Térjünk vissza az eredeti kiin-
dulási körre, s tekintetünket pihentessük meg rajta. Majd nyissuk ki
a Bibliát Mózes első könyvénél, pontosabban a Teremtés könyvénél
és olvassuk el, hogy Isten a teremtés hat napja után, hogyan pihent
meg a hetedik napon (a magyar fordítások közül jelenleg a Katolikus
a leglényegretörőbb és a legkifejezőbb) : ".. Isten látta, hogy nagyon
jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap... Isten a
hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon meg-
pihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte
a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után."
(Teremtés könyve 1.31, 2.2, 2.3)
A körzővel vett munkánk során ugyanerre jutottunk, a hat kör
után megpihentünk a hetediken. A tudásunk ekkor még csak ben-
nünk lakozik, s ahhoz hogy eme tudásunkból mindenki gazdagod-
jon, a tudásunk átadására, tehát egy új teremtésre van szükségünk.
Cselekedjünk hát ekképpen. Az új metszéspontokba újból hat kört
rajzolunk, majd visszatérünk hetedikként a kiindulási körre. A megpi-
hent körön így kirajzolódik a teremtés szimbóluma. És ha a teremtés
szimbóluma áthatja az egész világot, akkor megszületik az : élet
virága.
A teremtés szimbóluma ekképpen Istennek, mint a Teremtőnek is a
jele. S e jel rajta van a telkibányai kopjafás temető mindegyik fejfáján,
mégpedig kétszer ! S hogy miért kétszer, azt pont a hely jellege árulja

153
el. Születünk s meghalunk, s ezek a kopjafák ennek szentelt emlékek.
Születünk. S gyakran a magyar a születendő csöppségről azt mondja:
édes teremtés. Teremtés, mert teremtődött erre a világra. S földi
éltünk után meghalunk. De nem ér véget minden ! Egy új világba
születünk, utunkat tovább folytatjuk. Egy új világba teremtődünk
tehát. Létünknek nem szakad vége, a világ örök, mint benne minden,
s ezt fejezi ki a kettős teremtés-szimbólum.
A 'teremtés köreinek' ősi szimbolikáját természetesen a sumér
kultúrában is értették. Elég csak az i.e. 2100 körül készült UR-
NAMMU domborművére néznünk, amely nem ábrázol mást, mint
egyben magát a teremtést, s azt mutatja, hogy a Teremtő Isten Képe
hogyan hatja át a világot. A központi kör hat ágba terjed ki, mely a
kisugárzása által áthatja az egész világot, a központi mag így nem
csak önmagában létezik, hanem az egész világ részét képezi, s pon-
tosan ez az, ami az Isten valóságát jellemzi. Érdemes megjegyeznünk
azt, hogy a jelképegyüttes egyik összetevője később a Jézusi-keresz-
ténység egyik legszentebb szimbólumává is vált, de megtalálható
némely segélyszervezet mai jelképeként is.
A teremtő Isten áthatja a világot, mindenhol ott van. Aki érti az a
teremtés szimbólumába és az élet virágának jelébe belerajzolhatja az
egész világot, úgy mint például rájuk rajzolható az atomok, a kristá-
lyok szerkezete... stb. Aki tehát ekképpen hitte Istent, az értette a
világot is. S ekképpen valóban Isten is mindenhol ott van.
Az élet virágának egyik legjobb értője ma Drunvalo Melchizedek.
S szerinte olyan népeknél jelent meg, akik valóban értették Istent.
A magyar nép közt fennmaradt eme régi jel. De nemcsak a teremtés
szimbóluma, hanem az élet virágából kivont rengeteg szimbólum
is mind-mind fennmaradt sokat szenvedett hazám földjén. Ezekre a
következő könyvemben, mint 'A nép nyelvén szólva' kitérek.
Telkibányáról való távozás után, a temetőket egészen máshogyan
kezdtem érzékelni. Eleddig a temetők, mintha egy lehangolt világ
képei lettek volna. Azonban sokkal inkább ezek nem a halál színterei,
hanem az életé. Máshol a természetes életet nélkülöző sírköveket
alkalmaznak, s a sírok közt még az utolsó élő növényt is eltüntetik.

154
Tényleg ekkor olyan sivár, olyan puszta, olyan rideg, olyan természet-
nélküli kép fogad minket. De nem véletlen ez az általános temetőkép,
mert a többség jelenleg ekképpen is gondolkozik. Telkibányán a
természet ölelésében éltek ezek a kopjafák, hirdetve a véggel induló
megújult kezdetet. A sírhalmokon, sírutakon a természet és az ember
által gondozott növényzet élt, vadvirágaival, pillangóival, madaraival.
Az életet kell hirdetnünk, s nem a halálunkat. Az elhunytaknak nem
azt kell mutatni, hogy velük együtt mi is meghaltunk !
Ez a sokat idézett temető, az országnak olyan részén van, ahol
a legfontosabb 'honfoglaláskori' leleteink is előkerültek : Anarcs,
Karos, Rakamaz nem is olyan messze vannak innen. S a földbe rakott
emlékek is ugyanazt hirdették akkor, mint most e temető.
Jelen korunkban, a nagyvilágban szétnézve a nacionalizmus és a
nemzetgyűlölet háborúit láthatjuk mindenhol. Akik így cseleked-
nek és gondolkodnak, azoknak kivezető utat mutathat az, amit itt
régen láthattak. Régi sírjainkban néha eltérő koponya és ember-
tani vázak nyugszanak; a meglepő az, hogy egymás mellett, de az
ötvösmunkák azonos díszítőelemekkel voltak felvértezve ! Ez min-
daz azt jelenti, hogy egyként gondolkodtak, testvérként viselkedtek.
Összetartozásukat a díszítőelem maga mutatja, ami nem volt más,
mint : az Életfa. Magyarnak lenni annyit jelentett, hogy a világot
megértve és befogadva gondolkodtak, s ez volt az összetartozásuk
alapja. Ekképpen legyünk 'magyarok' a világban, mindenki által
mindenkoron.
De mit mondanak a telkibányai kopjafák ? Evvel a gondolattal is tér-
tem be a kopjafák jelenlegi készítőjéhez : Kerekes Istvánhoz. A kop-
jafák típusairól és rovátkák értelmezéséről sokmindent megtudtam,
ami itt a saját tudásommal kiegészítve volt olvasható. Egyvalaminek
a jelentését nem tudta megmondani, ezek pedig az élet körei, a ter-
emtés szimbólumok. Minduntalan ez volt korábban mindegyiken,
így hát a jövőbeni kopjafákra is rámásolták a nemzedékek. Saját
maga ezek készítését senkitől nem tanulta, egyszerűen látott amit
mindenütt láthatott, és a fa szeretetével életet adott ezeknek a fáknak.
Magam is láthattam, hogy mily egyszerű kézi szerszámokkal lehet

155
formát adni ezeknek 20-szor 20-as (cm) 2 méter hosszú tömböknek.
Mindenkoron szépen ívelt, míves betűket használ csupán a kéz meg-
rajzolásával. Nem is olyan rég még ketten voltak itt, akik értették
ezen elmúlást mutató, de mégis életet hordozó fák megalkotását.
A korábbi készítőjük tevékenységét a kopjafák alsó sarkába rakott
D.M.A. névrövidítés mutatja. Kerekes István 'ilyet' nem csinál, mivel
mindenki tudja, már csak ő van, aki ismeri ezen mesterséget, így a
megalkotott fa névtelenül is már csak az ő kezét dicsérheti. Sajnos
utódja nincs. Még mindig fiatalos életerővel teszi ezen megtisztelő
tevékenységét, holott a saját kopjafája már a kilencedik évtize-
drovátkát rejtené. De volna-e valaki, aki ennek a jövőbeni megalko-
tására képes volna ?
Mindig a huszonnegyedik órában cselekszünk. Ezer éven át meg
tudtak maradni ezek a fák, az idők kezdetét hirdetve, most pedig azon
kell félnünk, hogy nem lesz több ilyen. Pedig ha értenénk őket, akkor
nem csak az idők kezdetét mutathatná, hanem az idők végezetéig
fenntmaradhatna a szent tudás.
Értenünk kell, mi mindent áthatva oly érthető. Ezek a fák az
újjászületés és az örök élet szimbólumit hordozzák magukon. Az
esztergomi oroszlánok is ugyanezt hirdetik, mert mekkora hitből szár-
mazó tudás kell ahhoz, hogy a gonosz emberiségnek átadva magukat
egy faldarabból tudnak majdan újjászületni. Az újjászületés és az élet
fája, mint az örök élet hordozója.
Az esztergomi oroszlánnal való személyes találkozás után fokoza-
tosan megértettem azt a voltomat, amely helyet itt ebben az eltéve-
lyedett világban nem talált. Vissza-vissza villant bennem egy-egy
gyermekkori emlék, amely a magamra találás pillanatai voltak akkor.
Fel-fel néztem az olyan házra, mely lelkemből fakadóan különös
csodát látott rajta. Megálltam és mutattam, de más nem nézett rá,
mert más egy régi és omladozó házat látott szemeivel. Ma már tudom,
hogy a legősibb és Istent a legjobban kifejező szimbólum volt az,
amely megállított, reá nézve. Egy másik például egy Veneziai mai
pénzérme csodája volt. Mikor egy kirándulás során megláttam a
használatos pénzérmét, a külvilág romboló hatása nem tudott rajtam

156
érvényt szerezni, lelkemet megülte az isteni harmónia. A korong a
fémes csillogásában magában foglalt egy kisebb kört a réz aranyló
csillogásával. Semmi emléket nem is vettem ott magamnak, mivel ez
a személyes élmény mindennél többet jelentett. S csak ma értettem
meg, hogy mit láttam akkor benne, amely a különös hatást okozta
bennem. Az anarcsi hajfonatkorongot bemutattam. A régi világunk-
ban ezen korongok mind ilyenek voltak : kívül az ezüstkorong fénye,
s a belső körben az aranyhártya borította az élet fáját körülölelve.
Gyerekként ezeket még nem ismertem, de a legelső tárgy amely
kettős fényével erre emlékeztetett : a Venezia-i pénzkorong volt.
Az élet fája az örök élet hordozója.
Ma már tudom, hogy azért volt sokminden olyan ismerős, mert
egyszer már láttam a lényegiségüket. A tudatalattim az ismertséget a
felszínre hozta. De hiába volt mégis sokminden oly ismerős, ha nem
érthettem őket. A másik, amit nem értettem : a bennem meghúzódó
lelkület, mi teret magának sosem kaphatott, nem nyilvánulhatott
meg, hisz mindenki oly máshogyan gondolkodik. Amikor még az
élet fája volt a korongokon, akkor még értették az igaz Isteni szót,
s ez az amit kaptam örökül. Tudom hogy azért van mindez bennem,
mert én akkor ott voltam. Múltból vetett emlékeimmel azon vagyok,
hogy a világot és a benne foglalt valóságot mindjobban felismerve
a jövőnket építsem. Az igaz dolgok újjászületnek, hogy örökkévaló
létüket hordozhassák.
Az élőt megölni nem lehet, csak a holt vész el. A pillanat örök, az idő
végtelen. S munkálkodásom azért is történik, "hogy aki hisz benne, az
el ne vesszen, hanem örökké éljen". (János evangéliuma 3.15)
Egyébként érdekes, hogy akik az újgur-magyarok Istenbe és a Lélek
létezésébe vetett hitét el akarták pusztítani, azok a bibliama-gyará-
zatukban azt hirdetik, hogy Keresztelő Szent János nem más, mint
Illés próféta megtestesülése. De az egész Újszövetségi írások az
újjászületések gondolatával van tele. Jézus így válaszol evvel kap-
csolatban Nikodémus kérdésére :
"Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem lát-
hatja meg az Isten országát. Nikodémus megkérdezte: Hogy szület-

157
het valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe
azért, hogy újra szülessék? Erre Jézus azt mondta: Bizony, bizony
mondom neked: Aki nem vízből és lélekből születik, az nem megy
be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam, újjá kell
születnetek. A szél ott fúj ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod,
honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből
született." (János evangéliuma 3.3-3.8 - Katolikus fordítás) Minthogy
az anyagias világszemlélet gyakran a lélek létezését is tagadja, nem
elégséges a testi újjászületés, így a lélekben kell újjászületnie mind-
enkinek ! A víz a lélek megtisztulását is jelképezi.
Nézzük csak meg mégegyszer az esztergomi oroszlánokat ! A Jézusi
megváltó jelképe, mint tudható : az oroszlán. S az oroszlán mögött
nem láthatunk mást, mint a jövőbeni 'ígéretet'. Az élet fája a biblia
szerint az örök élet jele. Az esztergomi oroszlánok sem hirdetnek
mást, mint amit Jézus a jövőre vonatkozóan ígért : az örök életet, és
Isten országának megvalósulását itt a földön önmagunk újjászületése
által. Természetesen a készítők nem Jézus személyét akarták egy-
szerűen ide rejteni. Az ábrázolás avégből született, hogy elindítója,
megőrzője és tanítója legyen annak az igaz hitű igazságtartalomnak,
ami valaha létezett, s majdan belőle újjá születhessen. Az Isteni
fényesség akkor a legnagyobb, amikor a Napfény az Oroszlánban
lakozik. Az esztergomi oroszlán maga a Napba öltözött Isteni kisu-
gárzás, a sörénye maga a NAP-SU-GÁR, aranyló színe a belőle áradó
fény. Mert mi lehet fényesebb, mint a mindenség valósága alapján
megszülető élet. A valóságban ez az oroszlán annyi mindennek volt
és lesz a TANÍTÓJA, hogy a Lélek-létezésébe vetett igaz Isten-hit
már nem hit lesz, hanem TUDÁS, s a lelkek megtisztulása által
tényleg létrejön az, amit Jézus a lelkek ekképpen való újjászületése
által megvalósuló Isten országának nevez.
Talán valaki azt hiszi, hogyha a sumér-magyar világot Jézus ké-
pével összekötöm, akkor valamit nem értek. Pedig nem csak én értem
ezt, hanem azok is értették, akik Jézus eljövetelét életre hívták. Ezek
több nemzet fiai voltak.

158
 A csillagászati világkép olyan kifejlett volt Sumérban, hogy azoknak
a kapcsolatrendszerét még a ma tudományos világképe sem tudja
teljesen megérteni, s a szakirodalom szerint a babiloni asztronómu-
sok is csak a töredék tudás birtokában voltak. Többezrével kerültek
elő ilyen cseréptáblák. Ezek alapján látható, hogy tudták a mi 1999-
es augusztus 11.-ei Napfogyatkozásunkat. S háromezer évvel Jézus
megszületése előtt már tisztában voltak a ma 'Betlehemi Csillagnak'
nevezett csillagászati együttállás bekövetkeztével.
Időszámításunk előtti hetedik évben egy nagyon ritka csillagászati
kép állt elő. A Jupiter és a Szaturnusz a Földről nézve tartósan egy
vonalban állt, s a sumér feljegyzések szerint ezt a kettősséget egy
különleges és hatalmas bolygó a NIBIRU egy hármas együttállásra
változtatja. A NIBIRU egy más naprendszerből jövő bolygó, mely az
útját a 3600 év alatt itt keresztezi. S Jézus születésének pillanatában,
nemhogy áthaladt, hanem együtt is állt több bolygónkkal. A csillagos
égre nézve ekkor egy pontban több csillag együttes ragyogása volt
látható, s együttes fényük így minden csillagtól erősebb volt. Ezt
ma 'Betlehemi csillagnak' ismerjük, mely így csak időlegesen állt
együtt.
Jézus születésének napjára megjelentek a 'Napkeleti bölcsek'. A
születés helyétől Keletre csak egyetlen ország létezett : a Pártus
birodalom. A méd, majd Pártus máguspapok tisztában voltak a sumér
tradíciókkal. A régi írások ezt a három megjelenő embert, mágusoknak
nevezi, sőt még Jézust is így nevezték. (A MAG-I-A eredeti jelentése:
'Isteni' tudásból való.) Tudniuk kellett a 'Fény-fia' eljöveteléről nagy
pontossággal, mivel az útjuk több hetes volt, így nem értek volna oda
időben az égi csillag megjelenésének napjára. Odaérkezve pedig azt
is tudták, hogy kit köszöntöttek, holott az általános lakosság erről
semmit sem tudott.
Az égi csoda várása már nagyon régi volt. Sokan voltak a nagyvilág-
ban ekkor is, akik a mindenség átható rendszerét nagyon is ismerték, s
azon munkálkodtak, hogy emberiség szellemi magasságokba történő
emelkedése megtörténjen. Sok embert tudtak az idők folyamán meg-
értetni, azonban az emberi gondolkodás többsége olyan alantas volt,

159
hogy az egész emberiség léte forgott kockán. Egy megoldás volt már
csak hátra : a különleges és soha vissza nem térő együttállás idejére,
az isteni világból egy magasabb tudatosságú személy életre hívása.
Jézus eljött, s hirdette az Isten igéjét. Ő nem mondta magát Istennek,
mert az egyetlen Istent úgy mondta : Atyám. A 'Fény-fia' pedig igen
sokat tett azért, hogy az emberiség tudatváltozása megtörténjen.
Megmutatta a valódi Istent. Mégegyszer mondva : Jézus sosem
mondta magát Istennek (hiszen a valódi Isten EGY és MINDENBEN
ott lakozik), csupán az Istenhez vezető utat mutatta meg.
A szeretet szavát hirdette, ami sehogy sem fér össze a zsidóktól átvett
bosszúálló Istenképpel. De mégis, hogy hirdethetik ez utóbbit mana-
pság ? Az igaz szó kimondójára mindig is nehéz sors várt. Az eredeti
evangéliumok szava [értelme] nem maradhatott fent. S ezt legjob-
ban ma tudjuk, amikor a kétezer éves eredeti evangéliumtöredékek
előkerülnek kopt valamint arámi nyelven. Sok részt eltüntettek, sok
részt átírtak (de méginkább átmagyaráztak) az idők folyamán, hogy
ne érthessük a valóságot. (S a középkori könyvégetések miértjére is
így fény derül.)
A keresztényi bibliamagyarázatok is elfogadják a Betlehemi csil-
lagnak azt az együttállást, amit a középkorban Kepler felfed-
ezett, miszerint időszámításunk előtti hetedik évben a Jupiter és a
Szaturnusz tartósan együttállt a Halak csillagképben, de ennek rögtön
ellentmond az, hogy ugyanez a judeai indíttatású kereszténység a
'születést' december végén tartja. Az ok mintha a római birodalomból
átvett örökség volna.
A római birodalomban a sokistenkép mellett az egyik a Nap kultusza
volt. Mindenki előtt ismeretes, hogy a nap nyáron hosszabb, télen
rövidebb égi pályán teszi meg az útját (a földről nézve). A nyártól a
tél felé tartva egyre rövidül a nap. S a pogány hitben azon voltak, neh-
ogy a Nap a nappali rövidülése által egyszer eltűnjön. December 22.-
e a legrövidebb nap. Utána hosszabbodást fedeztek fel, s azt mondták
a Nap ismét újjászületett. S e Nap születését összekapcsolták Jézus
megszületésével, s így mindkét 'vallás' máig fenntmaradt. De mikor is
született valójában Jézus ? A nagy együttállás i.e. 7. év 8. hónapjának

160
közepén volt. (A zsidó Talmud szerint is.)
Kérdezhetné valaki, ha már a sumér-újgurok ennyire várták Jézust,
náluk ill. nálunk magyaroknál miért nem volt Jézus-kultusz ? Bizonyos
értelemben volt, de szerencsére nem a mai 'nyugati' értelemben. A
megértéshez egy csöppnyi múltvilágba nyúlunk.
Sokak szerint a sumér eredetű Tammúz-Istár mítosz és misz-
térium egyike a leghatalmasabbaknak, melyek a Földön léteztek.
Évezredeken át virágzott és lombosodott, befonva az egész Közel-
Kelet és a Mediterrán térség vallási gondolatvilágát. Az ősforrás sok-
szor csodálatos erejű és szépséges, olykor viszont vad és riasztó kul-
tuszokat teremtett. Tammúz eredeti sumér neve DUMU-ZI. Dumuzi
(Tammúz) túlságosan szerette Isztert (Istárt), az 'Esthajnalcsillagot'
(avagy pontosabban a napot az éjszakával egyesítő csillag 'istennőjét'),
s EZÉRT meg kellett halnia. [2008-as bejegyzés: értsd az analógiát
az Istenanyát-Isztert tisztelő Szent Imrére is!] Az egész ország siratja,
s fölzendül az emberiség legrégibb s legnagyobb befolyást nyert
éneke:
"A-dan dub-ba en dingir Dumuzi...
Sirám kél a távoli Fiúért...
Az anyajuh és a bárány le van ölve,
a kecske és a gödölye le van ölve.
Sirám kél a távoli Tammúzért,
sirám kél a távoli Fiúért...
..."
Mint látható ez a Tammúz 'sirám' meghagyja az eredeti ének első
néhány sorát sumér nyelvezeten, tehát a kezdősor nem fordítódik le,
hiszen ez egy ének, amit 'énekelni' kell. A görögök Tammúzt Adonisz
néven tisztelik, s náluk hét napig tartanak a feltámadást megelőző
sirató ünnepek. S nemcsak a görög mitológiavilágba kerül egy
korábbi kultusz, hanem maga az ADONISZ elnevezése is innen ered,
hiszen az első sort úgy kell énekelni, hogy "A-DAN dub-ba en dingir
dumuzi...". Ami alapján a misztériumjáték az A-DAN szavából egy
leíró kapcsolattal neveződik el, kezdetben AD-AN-OSZ vagy AD-
AN-ISZ, majd legvégül ADONISZ alakot vesz fel.

161
 Várkonyi Nándor (aki 1896-ban született) 'Az elveszett paradicsom'
című művének idevonatkozó része, mintha kifejezetten e könyv gon-
dolatsorának beleillő eleme volna :

"A babiloni Bel Marduk birodalmi főistenként való tiszteletét

Hamurapi vezette be i.e. 1700 körül. Sok újítást hoztak ekkor, de a
legfőbb régi hagyományokat érintetlenül belefoglalták az új rendsz-
erbe. Ezek közé tartozott a Tammúz-mítosz s a velejáró misztérium-
dráma, melyben Tammúz alakját természetesen Bel Marduk váltja
fel. A tavasz-újév ünnep volt, a mi naptárunkban Húsvét, jó ideig a
keresztények is ekkor, a feltámadás ünnepével, kezdték az évet. A
Marduk-misztérium Babilonban a "szent hegyen", a zikkuraton és a
borszippai szent negyedben folyt le. D.H. Zimmern összeállította rész-
leteit, s az ünnep liturgikus drámájával, Jézus szenvedés-történetével
párhuzamba állította. Az összehasonlítás ezt az eredményt hozta:

Babilon:
Bel Marduk elfogatása.
Evangélium:
Jézus elfogatása.

Babilon:
Bel kihallgatása a "hegy" lábánál (a törvényhegyen).
Evangélium:
Jézus kihallgatása a főpap házában és Pilátusnál.

Babilon:
Bel megveretik (megsebesíttetik).
Evangélium:
Jézus megostorozása.

Babilon:
Belt a "hegyre" vezetik.
Evangélium:

162
Jézus útja a Golgotára.

Babilon:
Bellel együtt egy gonosztevőt is elvezetnek s azután megölik. Egy
másik (?), szintén gonosztettekkel vádoltat szabadon bocsájtanak, s
ezért nem viszik el Bellel együtt.
Evangélium:
Jézussal együtt két latort is elvezetnek és megfeszítenek. Egy har-
madik gonosztevőt, Barabbas nevűt Pilátus a nép kívánságára szaba-
don bocsájt, s ezért nem viszik el Jézussal együtt.

Babilon:
Miután Bel a "hegybe" ment, a városban zavargás támad emiatt, és
harcok folynak.
Evangélium:
Jézus halálakor a templom kárpitja kettészakad, a föld megrendül, a
sziklák meghasadnak, a sírok felnyílnak, és a halottak a városba jön-
nek.

Babilon:
Bel ruháit elviszik.
Evangélium:
Jézus ruháin megosztoznak a katonák.

Babilon: Egy asszony lemossa (Bel?) szíve vérét, amely úgy látszik
egy kivont (dárda?) nyomában szivárgott.
Evangélium:
Jézus oldalába dárdát döfnek, a sebből vér és víz szivárog.
Mária-Magdolna és két másik asszony elhatározza Jézus testének
bebalzsamozását.

Babilon:
Belnek le kell szállnia a "hegy" mélyébe, távol a Naptól és a fénytől;
eltűnik az életből is, és fogva tartatik a "hegyben", mint valami

163
börtönben.
Evangélium:
Jézus a sziklasírban; alászállása a pokol tornácába, a limusba.

Babilon:
Őrök vigyázzák a hegybezárt Belt.
Evangélium:
Őrök Jézus sírjánál.

Babilon:
Egy istennő, talán a felesége, virraszt Bel mellett; azért jött, hogy
megtalálja férjét.
Evangélium:
Mária és Mária-Magdolna a sír átellenében ülnek.

Babilon:
Többen keresik Belt fogvatartása helyén, különösen egy sírva
könyörgő asszony, talán a felesége, keresi a "temetés kapujánál".
Ugyancsak Bel asszonyáról Belit-Babiliről mondják, hogy amikor
Belt a "hegybe" vitték, ezekben a panasz-szavakban tört ki: "Ó
testvérem! Ó testvérem!"
Evangélium:
Asszonyok jönnek Jézus sírjához, és keresik a kő (ajtó) mögött.
Mária-Magdolna sírva állt ott, mert Urát elvitték.

Babilon:
Bel visszatér az életbe, (mint a tavaszi Nap) kijön a "hegyből".
Főünnepét, a babiloni újévet, vagyis a tavaszi nap-éjegyenlőség nap-
ját Niszan hónapjában tartották, ez egyúttal győzelmi ünnep is volt a
sötétség hatalmai fölött. Az Enuma elis c. teremtéseposz az újévnap
ünnepi éneke volt.
Evangélium:
Jézus feltámadása és feljövetele sírjából vasárnapon. A tavaszi nap-
éjegyenlőség idejére eső ünnepe (a régi újév) egyúttal győzelmi

164
ünnep is a sötétség hatalma fölött. (Húsvét)"

[A fenti összehasonlítást avval egészíteném ki, hogy DUMU-ZI

(Tammúz eredeti hangalakja) jelentése az ÉLET-FIA, s minthogy
ez a személyelnevezés a ZI alakra végződik, ugyanúgy ugyanevvel
a jelentéstővel kezdődik a mesterségesen az Istennek emelt, s
ÉLETET hordozó 'szent hegy' magasulata, a ZI-KUR-AT; Dumuzi
tulajdonképpen a Zikurát 'istenének' fia, gyermeke, s ez a FIÚ, mint
Jézus valóban a hegyekbe ment fel imádkozni, amit a semita zsidóság
'pogánynak' tartott !]
Jézus előtt kétezer évvel létező misztériumjáték, mintha tényleges-
en tudná azt az eseménysort, mely sokat jelentően az emberiség
történetében bekövetkezett ! De mégsem ezmiatt került ide a fenti
idézet. Hanem csöppségében olyan jelentős dolgokat tartalmaz,
amely szinte minden eddig érthetetlen történést az emberiség számára
megmagyaráz. Mi lett a BÉL tiszteletének további útja ? BÉL, BAÁL
szinte mindenki szemében egy szent alak, de kizárólag egy bizonyos
nép számára BÁLványt jelent. Jézus keresztfán történő utolsó szavai
az ISTENT, ÉL illetve az ÉLI hangalakkal nevezi. A kereszténység
történetének Jézust megelőző szentírásaiban szintén az ÉL elnevezés
honos. Majd egy bizonyos nép, azt állítja magáról, hogy "feltalálta"
az egyistenhitet, s mindmáig fejadó fejében 'szabadalmaztatja' a világ
egy része számára. Majd azt mondja erre az ÉL-re (ami eredetileg
is 'egyistent' jelentett), JÓHAVAn, de jobb HA nincs. Melyik ez
a bizonyos nép ? Az, amelyik JÉZUS testét a keresztfára küldi, s
belőle mégsem a JEHOVA, hanem az ÉLI hangzósort csikarja ki; az,
amelyik egyedüliként nem fogadja el BÉL személyét, Jézus szemé-
lyét, s amellyel a 'misztériumjáték' siralmas imáit okozza. Érthetően
Európa szerte, s a közeli Keleten is ellenállás nélkül fogadták be a
népek a Jézusi-kereszténységét. Egy bizonyos nép mindmáig várja a
MEGVÁLTÓT. S jogosan, hiszen ők még mindég HALOTTAK, s ez
az egész misztériumjáték tulajdonképpen értük szól, s mindaddig tart,
míg az ÉLŐ ISTENT el nem fogadják, el nem fogatják !
Jézus megismertette a világot Istennel, minálunk ez a szó már régebb

165
óta létezett. A ma Jézushívői csak azt az egy pillanatnyi képet látják
(általában a keresztrefeszítést). A suméroknál a történéseket sokkal
nagyobb egységekben látták, emlékükben Jézus előtt is és utána is
sokminden létezett még. Maguk előtt Jézust így nem emelték bál-
vánnyá. A sumér korban egyébként még jóval ezen idő előtt voltak.
De hogy várták a pillanatot, a 'Fény-fiát', ÉNLIL-t, az mutatja
az, hogy a kenyérben tisztelték a leendő Jézus személyét. A nagy
együtt-állás, ÉN-LIL-nek az eljövetelét a csillagászaik a nyolcadik
hónap (ma augusztus) közepére várták. Ebben az időszakban a
mező új kalászt érlelt, s elkészülhetett az új kenyér, s az 'Eljövendőt'
is olyannak találták, akiből majd mindenki táplálkozhat. A 'Fény
fiát' természetesen így a kenyérben tisztelték. Ezt az örökséget az
eleink, a magyarok tovább vitték, azonban ők is, továbbra is az
egyetlen Istent tisztelték. Európában azonban ezen időszakban min-
dazon nép támadásokat szenvedett mindaddig, amíg nem vette fel
a 'kereszténységet'. Sok apró nép önállósága így megszűnt és beol-
vadt más népek alá. Géza fejedelem alatt gyakorlatilag ugyanazt az
Istenképet kellett 'felvenni', amit már régóta ismertünk. A térítők így
tényleg azt írhatták a 'pápának' : "az egész magyar nép hajlandó a
szent hit felvételére". A magyar egyház kalendáriumában egyébként
olyan személyek és elnevezések, és népi hagyományok találhatók
a kétezer évvel ezelőtti történtekből, ami csak itt nálunk van jelen.
Például a NagyBoldogasszonyt azaz SzűzAnyát augusztus 15-én
kapcsolja össze a születés szentségével, s az időben visszanézve így
ez Jézus születését jelenti. S ezt a pápák is tudták, amikor a mag-
yarokat 'meg-nevezték'. De sajnos ezen ismeret volt ezen népnek
veszte, mert mindenki előtt üldözötté váltak ugyanúgy, mint a hajdani
evangéliumok tanítói. [Jézusnak az APOSTOLOKHOZ (!) intézett
szavaival: "TITEKET üldözni fognak, és hamis próféciák szavait
hirdetik majd."]
A régi ünnepeink közül az egyik legjelentősebb, ami a mai napig
fenntmaradt : az új kenyér ünnepe (eredetileg augusztus 15-én). A
magyar népi világban, a kenyér egyik neve : élet. S a 'kenyércipót'
még az őseim is mindaddig nem szelték meg, míg rajta a késsel

166
a hátoldalán : keresztet nem vetettek (rótak) rajta. A sumérok az
eljövendő 'Fény-fiát' szintén a kenyérben tisztelték. GUDEA tanítása
szerint : a kenyér az Isten maga.
Jézus eljőve látta azt, hogy őt mennyire várták, tisztelettel fogadták,
így a kenyérről ezt mondta :
"Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik."
Minden által, még a kenyér által is az életet hirdette. A ma jézushívői
általában bánkódnak Jézus kereszthalálán, s mintha tényleg nem
értenének semmit : nyakukban a megfeszített képét viselik. Jézus
viszont tanúbizonyságot tett a 'feltámadása' által az örök életről:
így a jelképe az üres kereszt kellene hogy legyen. A temetőket
járva, s nem az ősi magyar, hanem inkább a keresztényi ábrázolá-
sokat szemlélve észrevettem valamit : gyakran az üres keresztet
ábrázolják, amelyet négy apró nyíl közrefog, s ez gyakorlatilag így
nem más, mint AZ ÉLET FÁJA. Jézus tanítványainak megmondta,
a világ világosságának hirdetőit üldözni fogják majd, s sok helyen
hamis próféták igéit hirdetik. Az élet fája ábrázolásvilágunkban azért
maradhatott UR-NAMMU-tól kezdve a mai fafaragóinkig fenn, mert
mások ezt nem értették.
Időszámításunk előtt, azaz Jézus előtt 2100 évvel a GUDEA szob-
rokat úgy ábrázolták, hogy a kezében lévő kehelyből az ÉLET VIZE
áradt. Gudea kortársa volt UR-NAMMU, melynek 'törvénytábláján'
az élet vizével öntözik az ÉLET FÁJÁT. Gudea szobrainak felirata
így tanít : "A te szíved a SZERETET kelyhe, melyből úgy kell kiárad-
ni annak, mint a kezemben lévő pohárból az élet vize árad." A szeretet
szavait hirdető Jézus szintén ezt mondja : "Aki ebből a vízből iszik,
ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok
neki, soha többé meg nem szomjazik, mert ÖRÖK ÉLETRE BUZGÓ
VÍZ FORRÁSÁVÁ LESZ BENNE". (János evangéliuma 4.13, 4.14
- Református fordítás)
Ekképpen együnk hát a kenyérből, és igyunk hát a vízből !
Lelkünk gazdagsága mindennél többet jelent, ez a valódi értékek
tárháza.
[Egy 2003-ban kelt megjegyzés következik. A hozzávetőlegesen két

167
kerek éve megfogalmazott soraimban "kenyeret és vizet" (a víz itt
tulajdonképpen az élet-vizére vonatkozik) hirdetek, annak ellenére,
hogy nem a megszokott 'kenyeret és bort' hangoztatnák. Egyszerűen
így találtam helyesnek, és semmilyen tényező miatt sem akarom ezt
megváltoztatni. Majd két év elmúltával szavaim magam számára is
nagyobb értelmet nyertek, amikor D. SZ. Meresovszkij : Kelet titkai
című könyvének magyar kiadását (127. oldal) olvastam, amely-
nek egy részlete a sumér képírás jelösszetételeinek olvasatával és
jelentésével foglalkozott:
"... Sumer nyelven az oroszlán: "nagy kutya"; a ló: "a nyugat sza-
mara"; A BOR: "AZ ÉLET VIZE" (gis-tin); a pálma pedig: "az egye-
nesen felfelé álló"."]
Amikor Telkibányán jártam, sokan megkérdezték tőlem, meddig
maradok még itten. Erre minduntalan azt válaszoltam akaratlanul :
'Nem tudom még meddig maradok itthon.' (Mert gyakorlatilag az
autóm idáig bírta szusszal. És köszönöm annak a kuplungtárcsa-
kopásnak, hogy többet maradhattam itten - itthon.) 'Itthon (?)', miket
mondok (!) - hiszen nekem az otthon az ott van, ahonnan jöttem ide.
De mégis nekem akkor ez az itthon világa volt az otthonom. S hogy
végleg itthon érezzem magam mindenhol, egy olyan világban szeret-
nék élni, ahol : A dolgok egymásért történnek, nem egymás ellen.
Egymásért, értsd akár úgy is : egy másért.
Had búcsúzzam egy régi magyar köszönéssel :
Isten velünk !
S ha felismerjük, hogy mindannyian egy nagy egység szerves részei
vagyunk, már értjük :
Isten velünk, mint mindig is.

168
 A teremtés hetedik köre
_________________________

Jézus Urunk szavai :

".. az igazság szabaddá tesz benneteket."
(János evangéliuma 8.32)

".. Eszter ez a folyó,

akit a király feleségül vett és királynévá tett."
(Eszter könyve 10.c)

169
 Eredetileg hat fejezetre terveztem a könyvet. De olyan csodálatos
dolgok vannak ennek a történetnek a hátterében, hogy kénytelen
vagyok a még félkész művet szemlélve és mintegy a hetediken meg-
pihenve újabbakkal kiegészíteni.
A képeket és grafikákat a könyvhöz magam készítettem. Azon vol-
tam, hogy magamnak az összetartozó dolgokat egy lapra rakjam.
Gondolatiságban az oroszlános falfestést a 'Stephanus Rex' lándzsás
pénzével majd II. András Aranybullás pecsétjével folytatva eljutot-
tam a mai címerünkig. Bár a leírtakat mélyen ismerem, azonban eme
tények egyre nagyobb teret öltő valódisága engem is minduntalan
megdöbbent.
'Hoppá !' - mondottam a mai címerünket és a falfestéstöredéket egy
'lapon' látva : A címerünk minden jelképisége megtalálható ama életfa
előtt lépő oroszlános ábrázoláson !
A piros-fehér szín egyértelmű (a körbe foglalt életfáknak ez a vál-
takozó színe), és a 'Lancea Regis'-es pénzérme segítségével kapta a
nyolcas sávozását. A nyolcas szám, mint láttuk szintén nagy szerepet
játszott, és ez is rajta van az oroszlán testén a nyolcszirmú virág
képében. Ez volt címerünk szemből nézeti bal fele. Lássuk hát a job-
bat !
Hármashalom ábrázolás egy koronával és egy belőle növő kétágú
kereszttel. A hármashalom is megtalálható az oroszlán testén. A
kétágú keresztet megtalálhatjuk az életfa képében, ha megnézzük a
rekonstrukciós rajzot : az életfa 'szárán' rá merőlegesen két helyen
vannak kinövések, az alsó pár szélesebb, a felső viszont keskenyebb,
leegyszerűsítve tehát ama bizonyos kettős kereszt.
A címerünk tetején ott a 'Szent Korona', aminek egy kinagyított rész-
lete tartalmazza a fő motívumot, a mancsát felemelő lépő oroszlánt.
De más koronás 'apróságok' is párhuzamba vonhatók.
A hármashalmon nyugvó, életfa tövénél húzódó korona, viszont

171
egy másik 'magyar' korona. Az Árpád-ház után uralkodó Anjou-ház
koronája ez. Az Anjouk voltak azok a családok egyike, akik hajdanán
a Szentföldi útjuk kapcsán a Templomosok rendjét akarva-akarat-
lanul életre hívták... [Megjegyzés: az eredeti szöveg törölve, és egy
2008-as bejegyzéssel kiegészítve. Tulajdonképpen ez egy liliomos
korona, s azért lett az elnevezésben ANJOU-korona, kínai nyelven
ugyanis az "anjou" liliomot jelent! S egyetlen nép élt a kínaiak szom-
szédságában a hun-magyarok, akik magukkal hozták, hozhatták ide a
szó jelentsét. Később mindenki itt Európában az Árpád-házzal akart
rokonságba kerülni, a később eképp elnevezett "Anjouk" is. A lili-
omos korona tehát innen van, de nem innen ered ! Ez egy magyar
címer ! Egy hármas halomon elhelyezkedő liliomos koronából NŐ
KI a kettős kereszt, ami tulajdonképpen nem más mint a LILIOMOS
IMRE HERCEG KORONÁJA, ugyanis amikor István király nem
tudja fiának átadni a trónt, akkor fölajánja neki (mint "isten fiának")
és Szűzanya-Máriának a koronáját és vele együtt az országát, s így
lesz Magyarország az Isten Országa. A hármashalom-kettőskereszt
'sumer' képjelek jelentése az "isten országa", ami pont Szent Imre
herceg liliomos története ÁLTAL lesz az; örök élete által (életfa)
belőle nő ki!]
Mindezek után, aki az 'esztergomi oroszlán' vérbeli magyar eredetét
tagadja, az olyan mintha azt állítaná, hogy nemzeti címerünk nem is
a miénk. Márpedig biztosan az. Az életfás oroszlán egy hihetetlen
kisugárzó erővel rendelkezik, nemcsak a megszületése előtti múl-
tunkat, hanem az azóta eltelt időt is mutatja, s benne a közeli jövőnket
is : az ég legfényesebb akaratával történő elvesztett igazságtartalom
földi újjászületését, az eget a földel összekötő életfa által. Mindezek
alapján is az életfás oroszlán a múltunkra, a jelenünkre és ezek után
a jövőnkre is az egyik legszentebb emlékünk ! És a legnagyobb meg-
becsülést érdemli !
Valaki még azért megkérdezheti, hol van hát a Hármashalom és a
belőle nyert zöld szín ? A hármashalom mindvégig végigkísért min-
ket, mert benne volt régi népünknek nevében, és az oroszlán teste
is a jelenlegi hont negyediknek ábrázolja a hármashalom szimbo-

172
likájával. Mennyire fontos hát ez az apró jel ! Újból visszatértem e
szent helyhez, és annak teraszára menve tekintetem kelet felé fordult:
És nem látott mást, mint a dombok hármashalom vonulatát a maguk
zöld pompájában ! Jobb és baloldalt két kisebb domborulat magához
ölelt egy nagyobb és magasabb dombot úgy, ahogy a hármashalom
rajzjele is mutatja. Korábban ezt nem vettem észre, de most már azt
is értettem, hogy őseink valójában miért nevezték úgy e jelet : "az Úr
hegye".
Az 'Úr', amely a fejedelmeink megszólítása volt, jelképezte azt a
belső tartalmat és elhivatottságot, amellyel létrehozták, és fenntartot-
ták népük közt azt a hitbéli tartalmat, melyben az egyén nem veszett
el, hanem megtalálta önmagát, hogy mindenfelé értse az 'Úr', azaz
a mindenható Urunk, Istenünk szavát. Az életfa mutatta, hogy a
világnak, mint Istennek az örök részesei vagyunk, s ezáltal a kiáradó
Isteni-szeretet-jóságnak magunk is a tartalmi és teremtő részesei
vagyunk. Ez a belső tartalom legalább TÚR abától kezdve Géza
fejedelemig élt. Az 5800 éve született TÚR képjelünk rajzolati alakja
mindezt tartalmazza : a vízszintes vonalon, azaz a földi horizonton
álló félkör, azaz az égbolt, mely alatt van az egyenlő szárú és egyenlő
oldalú háromszög, mint az Isten felé törekvő TUDÁS kifejezője,
mely a HEGYÉBŐL INDULÓ KETTŐS KERESZT képében áttöri
az égboltot, hogy a felső világ valóságát is lássa és közvetítse a
háromszög talpazata, azaz a föld felé. [Ekkép valóban "Túr ivadék"
volt Imre is, hiszen ő valóban a felső világ valóságát közvetítette népe
megmaradása érdekében, megértheti ezt az, aki olvasta a 2005-ös
Imre-herceges könyvemet.]
Népünk közt ez a belső tartalom-harmónia ezer éve megszűnt
[Isváni véres hatalomátvétel] s egy új jelképiség bontakozott ki,
mely igazságot és tartalmat véres öldöklések által akart hirdetni, s azt
hitte, hogy a vér által tisztaságot adhat. [Mindaddig tart ez a 'véres
küzdelem', míg a Lélek (vörös) vissza nem nyeri Tisztaságát.] Ezt
mutatja a véres és világos, azaz a vörös és fehér sávok sora. [2008.
ill. ez a jelképegyüttes is az "Isten országára" utal, ami még koráb-
ban volt itt a Kárpát-medencében, de elfelejtődött ennek tudása a

173
testvérnépek egymást öldöklő megjelenésével...]
De eleink közül ebben az időben sokan voltak olyanok, akik nem
akarták elveszejteni régi korunk hitből tudássá erősödő igazságtar-
talmát. Kálti Márk már István korában feltüntet a sávos zászló mellett
egy másikat, a hármashalomból (hegyből) növő kettős keresztet, mely
gyakran a miniatúrákon pont a sávos zászló ellen (mellett) 'harcol'.
De kérdezhetné valaki : ha ők akkor egy 4800 éve létező képjel-
tartalomhoz nyúltak vissza a zászlóra tűzött jelképiségük végett, s
valamely módon akarták hirdetni és fenntartani a régi korunk tartalmi
valóságát, miért nem hagyták meg az addig létező Turulos zászlót
maguk közt ?
Mert a TUR-UL egyben magát a fejedelmet is jelképezte, jelentette.
A kiterjesztett szárnyú Turul (régi ejtetben Turuj) fejdíszként való
viselete magát a fejedelem személyét takarta. A 'Turult' és annak
utódait megölték, így a vezető nélkül maradt nép között már csak egy
elfelejtődő Tartalom (TÚR) élhetett tovább.
A régi világ azonban holtából megszólal, az esztergomi életfa új
életre kelt mindenkit. "Semmi sem marad beteljesületlenül", a kis
forrás bővizű folyóvá dagad, az élet vize ez. A megtört életútu Turul
madár visszaszáll országára, hogy az Isteni rendelése folytán tovább
gazdagítsa népét s vele együtt az egész világot.
Magyarnak lenni nem büszkeség, de vallani a belőle származó el-
hivatottságot : nagy dolog.

174
 Az igaz hit útja az életfa által
című könyv Tartalomjegyzéke :

- Ami engem ide hozott -7-

- A hit lovagjai -15-
- Elfeledett történelem -23-
- Utunk -47-
- Vissza az életfához -83-
- Őseink emlékére -145-
- A teremtés hetedik köre -169-

- Tartalomjegyzék -175-

Színes képmelléklet 28+10 oldalon

175
 177

Minden itt kezdődött

( Géza fejedelem esztergomi szentélyébe lépve )
178

Az oroszlános életfa
( Ami engem ide hozott )
 179

Téma az asztalon
( Harkay-képeslap )
180

Felújítások az esztergomi várpalotán

( A háttérben a XIX. századi klasszicista bazilika )
 181

Egy sokatmondó címer

az esztergomi bazilika altemplomából (1848)
 182

Kapu a múltra
( A székely írás elválasztó hármas pontjai az ISTVAN névjel sorában )
 183

Béke a bemenőnek
( A székelykapu csodás díszítései )
Erdőtelek
184

A Napfény házának őrzője megszólal

185
186
 187

Az alsó vakolat előbukkanó fényesség szimbólumai

valamint a lépő oroszlános Szent Korona kapcsolata
188
189
190
 191

‘Szent István király’ szarkofágja :

Géza fejedelem örökébe lépő Imre herceg nyughelye
192

Kálti Márk és a Tudás ami mögötte van

kapcsolatban áll a Eszter-GAM-i oroszlánnal
 193

Egy sokat mondó sarok

( Kétféle fényesség szimbólum, ötkőr-keret, Kálti Márk jele )
194

A telkibányai református temető egyik mai kopjafája

( Készítette Kerekes István )
 195

Kopjafák típusai
( Kerekes István - Telkibánya 2000 )
196

Béke poraira
( Emlék a múltból )
 197

Megtörve
( D.M.A. által faragott régi kopjafa Telkibányán )
198
199
200
201
202

A magamra találás pillanatainak egyike

( Más szemében egy parasztház senki nem figyelje része )
 203

A kőr átalakul
( Nemzeti jelképeink )
204

Őrtorony a múlt védelmében

( A háttérben az esztergomi GUR középső halmával )
 205

A Gudea szobor képírásának tanítása :

“A te szíved a szeretet kelyhe, melyből úgy kell kiáradnia annak,
mint a kezemben lévő korsóból az élet víze árad.”
 206

Sumér harci ábrázolás Ur városában i.e. 2500 körül.

(Az ábrán jól látható a régies ‘körék’ megalkotása : két fa lapból
KÖR alakot formáztak, amit egy ÉK alakú csappal erősítettek egybe.
 207

A “Géza fejedelem Esztergoma” című könyv számára készült

illusztráció a kultúrális azonosság érzékeltetésére:
azaz magyar stilisztikájú életfák az esztergomi falfestésen!
 208

Az oroszlán testén ott van a sumér képírás egyik jele, a GUR négyszer.
Ma ezt a ‘hegyet’ (országot) jelentő képjelet minden magyar
HÁRMASHALOM-ként ismeri.
209
 210

Az egyetemeken
néhány év óta már így tanítják a megtermékenyülés folyamatát.
(Az illusztráció Drunvalo Melchizidek könyvéből való, kinek azt
köszönheten, hogy eme ‘képet’ az esztergomi társánál felismertem.)
 211

A ‘kettős’ falú petesejt (fekete vonulat benne kis köröcskékkel)

és a fejjel és nyúlvánnyal rendelkező 12-es ivarsejt csoportok.
(Megjegyzés: a Harkay rekonstrukcós rajz sokkal régebbi keletű,
mint az ‘egyetemi tanítók’ ‘felismerése’.)
 212

A székesfehérvári kőkoporsó összetört fedele egy régi felvételen.

Az esztergomi kettős körgyűrűk közt alúl elhelyezkedő növényi hajtás.
Egyszerűen kimondva : formaazonosság.
 213

Az eredeti oszlopfők egyike a hun dinasztiából származó Arszák jelleg-

zetes fejformájával, aki a Pártus birodalomnak volt a megalapítója.
A falfestés díszítő sora a Képes Krónika írójának ‘hátterét’ rejti.
214