versmondó

XXVI. ÉVFOLYAM 2018. ŐSZ

Fiatal nő vízöntővel
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja


TARTALOM
TANULMÁNY
Dörömbözi János
„Befonnak egyszer téged is / valami
pompás koszorúba”������������������������������������3
Kányádi Sándor
Hajnali intermezz������������������������������������3
Krónikás ének���������������������������������������������4
Pantomim����������������������������������������������������6
Harmat a csillagon��������������������������������������9
A bujdosni se tudó
szegénylegény éneke��������������������������������12
Intermezzó a sugáruton�����������������������������20
Fekete-piros����������������������������������������������21
Két makáma����������������������������������������������27
IRODALMI MORZSA
Varga István
Fekete-piros morzsák��������������������������������28
KÖSZÖNTŐK
Lutter Imre arany
érdemkeresztje������������������������������������������30
Turczi István
Memento���������������������������������������������������34
Torma Mária
Debreczeni Tibor 90 éves�������������������������37
Nagy László
Adjon az Isten�������������������������������������������37
Udvarhelyi András
Szép beszélgetés a szépkorú Debreczeni
Tibor drámapedagógussal�������������������������39
Weöres Sándor
Akik megtalálnak��������������������������������������39
Basity Gréta....... ������������������������������������������52
Horváth Emma – az egyszemélyes intéz-
mény���������������������������������������������������������52
Ebben a számunkban Jan Vermeer Van Delft munkáiból közlünk műveket. A borító első oldalán
a Leány fehér fülbevelóval, a hátsó oldalon a Krisztus Mária és Márta házában című festményei láthatók.
TANULMÁNY
Dörömbözi János
„BEFONNAK EGYSZER TÉGED IS /
BÚCSÚ VALAMI POMPÁS KOSZORÚBA”
KÁNYÁDI SÁNDOR
Kiss László
Búcsú Jobák Mártától�������������������������������55 „Mert a legárvább akinek
Ratkó József még halottai sincsenek”
(Halottak napja Bécsben)
Zsoltár�������������������������������������������������������56
„A Hargita körül olyan a decemberi hajnal, mintha a megfagyott igazság töltené be az űrt.
BUJTOR FILMFESZTIVÁL A hold, mint vértelen szűz, fehér erdőbe száll, s mellette tündérek suhannak el legénymeleg
után. A Küküllő jegén, a merengetőnél, csillanva buggyan a víz, mint folyó ezüst: idegyűl a
Wiegmann Alfréd csillagok fénye, és látni lehet, hogy átfúrja magát
Bujtor-fesztivál, Balatonszemes, 2018�����57 a földön, s végtelen mélységeken úgy halad át, Kányádi Sándor
mint az Isten szeme-tüze. […] S már csak azt HAJNALI INTERMEZZÓ
Arany János
érezte a falu, hogy jó és áldott az élet. Mert szent
Híd-avatás�������������������������������������������������59
az öröm, a kedv, a vígság és minden, ami élet. És Hajnal volt, jaj, csoda-hajnal:
József Attila a halál? Az ijesztő, mert titok, ami túl van minden fönn a hold,
Talán eltűnök hirtelen…���������������������������63 örömökön, és él az örökkön túl mint az egyetlen lenn a föld,
Dsida Jenő tökéletes beteljesülés. Az félelmetes, mert hideg, középen a hajnalcsillag
Itt feledtek�������������������������������������������������65 mint a fekete virágból font koszorú, amelyik áll tündökölt.
az élet fején. S mert erővel is felejtjük a halált, s - Ha akarnád, fűzfa lennék,
MŰHELY illatos és véres játékokkal ülünk egy ünnepet, mindig itt a parton állnék.
ami Élet, s aminek az ablakában csak lobogó - Akarom, csak most ne menj el.
gyertyák vagyunk a szélben.”1 Farkaslaka neves - Jaj, ki az ott:
Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
szülöttjének, halottjának, alkotójának, Tamási - Csak egy árnyék.
„Felébeszélünk”? Nem! Mellébeszélünk!73 Áronnak az emlékezete Hargita megye másik ne- - Ha akarnád, folyó lennék.
vezetes irodalmárának, Kányádi Sándornak több - Gát lennék, hogy ne mehess el.
KÖNYVAJÁNLÓ írásában felidéződik, illetve alkotó módon kap- - Fűzfa leszek, folyó leszek,
csolódott az erdélyi előd hagyatékához.2 „»Meg- csak most, csak most még eressz el.
nyugodtam, / mint ősszel a fa. Tamási Áron, / - Nem lát senki, csak a hold lát,
Novák Imre
nagy írótól való«, s utána biggyeszti / az oldal- meg az az egy árva csillag.
Tisztelet Kiss Lászlónak���������������������������76
számot is. / – Találó mondás, alkalomadtán be- - Jaj, a hold, a holdtól félek.
Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
szédbe / vegyítem – vallja meg szemérmesen,” – - Ne félj tőle, mindjárt itthagy.
Hozzászólásom Kiss Laci írja Kányádi az El-elcsukló ének című, a sokat - De ne hagyjon, jaj, ne hagyjon,
könyvbemutatóján �����������������������������������79 olvasó és „újságszegélyre” jegyzetelő édesapjá- ne hagyjon a hold el engem,
Novák Imre nak emléket állító versében. Az 1966. május 26- fűzfád leszek, folyód leszek,
Királyi vizsgálódás án Budapesten elhunyt, az év június 10-én szülő- csak most, most eressz el engem.
a könyvek világában ��������������������������������81 falujában örök nyugalomra tért Tamási Áron - Fűzfám vagy már, folyóm vagy már,
(1972-ben felavatott) síremlékének felirata: partod vagyok, őrző gátad,
„Törzsében székely volt, fia Hunniának / Hűsé- ne félj, ne félj, csak egy árnyék,
JAN VERMEER VAN DELFT
ges szolgája bomlott századának.” Kányádi Sán- a virágok még nem látnak.
dor: T. Á. sírjára (1966) - Ne félj, ne félj, csak a harmat.
Jan Vermeer van Delft������������������������������84
versmondó 3
TANULMÁNY TANULMÁNY

A Hargita megye Barangolás a Székelyföldön 1 útikönyv mottója Kányádi Sándor Foly- ha a könyvek oszlopát is s a lombtalan sírkert
tonosság című verse. Kányádi a Székelyföld szülötte, költője. A Görgényi-havasokban ere- kiverik alóla öléből felölel
dő Nagy-Küküllő (vö. Nagyküküllő, 1956; Küküllő-kalendárium, Vágy, 1974) menti kicsiny Szenczi Molnár Albert
település, Nagygalambfalva születésének (1929. május 10.) és öröklétre érkezésének, örök Fűzzük a kötelet eresztünk a sírba
nyugalomra helyezésének (2018. július 7.) helyszíne. (A költőt Budapesten érte a halál ez megcsikordul a mennyei Messziről szólnak a szatmári harangok
év június 20-án.) A legendák szerint ezen a környéken (a Várfele dombon) épített várat és vár fölvonóhídja Gellért Sándor gallérjára
telepítette le népét a legendás Csaba királyfi (Csaba kútja és dombja őrzi emlékét). Reformá- Balassi kupát tölt fölvarrták a tiszti rangot
tus és ortodox temploma egyaránt műemlékvédelem alatt áll, s nem elhanyagolható a falut
övező természetvédelmi terület. Iskolájáról az első írásos emlék 1566. május 11-én keltezett, Beszédes archív felvétel: menekülők vonata Erdélyben, 1916. augusztus. 1918. október 30-
Kányádi Sándor személyes „mitológiájának” szerves része lett. Ugyanis a május 10-én szüle- án megalakult a magyarországi és erdélyi Román Nemzeti Tanács. 1918. december 1-jén az
tett költő születési dátumát a román nyelvű anyakönyvi kivonat egy nappal későbbre datálta, erdélyi románok gyulafehérvári nagygyűlésén Erdély és Kelet-Magyarország „örök időkre”
mivel valódi világra jöttének napja román nemzeti ünnep volt – 1877. május 10-re, Románia szóló Romániához való csatlakozását deklarálták. Közeleg a 100. évforduló: román ünnep –
függetlenségének kikiáltására emlékezve. magyar gyász! December 22-én az erdélyi magyarok Kolozsváron tartott gyűlésükön Erdély
A románok ügyes diplomáciai manővereiről érdemes megemlékeznünk. Az előbb emlí- és Magyarország állami közösségéről foglaltak állást. December 24-én a román csapatok
tett eseményt segítette, hogy az orosz–török háborúban a győztes orosz felet támogatták, bevonultak Kolozsvárra, december 26-án Bukarestben deklarálták Erdély csatlakozását
magyarjaink érthetően (l. pl. a bujdosó II. Rákóczi Ferenc és kísérete, a bujdosó Kossuth Romániához. Trianon – 1920. június 4! A II. világháború időszaka: második bécsi döntés –
Lajos, Széchenyi Ödön pasa, vagy korábban az erdélyi fejedelmek feledtették a távolabbi Észak-Erdély visszacsatolása (1940. augusztus 30., a magyar csapatok bevonulása). 1944.
múlt törökök és az általuk vezérelt tatárok pusztításait) a török oldalt. 1916. augusztus 27-én augusztus 23.: román királypárti államcsíny, Románia fegyverszünetet kér/köt, szeptember
Románia az antant oldalán belépett a háborúba, hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiá- 7-én hadat üzen Magyarországnak, a magyar lakosok baltával/fejszével való gyilkolászása
nak, a korábbi bukaresti titkos – területeket ígérő – egyezmény (augusztus 17.) értelmében. is folyik.3 Kányádi Körömversek: „A bárd s a tőke / eltűnt a múzeumból. / Itt járt a tettes.”
A szocializmus évtizedei, váltakozó intenzitású terrorral a Szovjetunió uralta uniformizált
Kányádi Sándor országokban, a magyarságot kiváltképpen sújtva a párizsi magyar békeszerződéssel (1947.
KRÓNIKÁS ÉNEK február 10.) megerősített trianoni határokon belül és kívül a „baráti népi demokratikus”
ezerkilencszáznyolcvannyolc januárjából országokban. Nemzetiségi kérdés: a mindenkori múltban, mában, jövőben.4 A fent vázolt
események által alakított élethelyzetre vö. például Kányádi Sándor Vannak vidékek versciklusát,
Szatmárnémetiben zúgnak a harangok ágyútalpra futja a Hatalom (1983), a Könyvjelző (1984) című versét és néhány háromsoros, tizenhét szótagos
Gellért Sándor gallérjára a négy vivő-férfit remeklését. „Húzd meg, ereszd meg! / Pórázon a pacsirta: / Énekén hallom.” „Lesz-e majd
most varrják a tiszti rangot négy keréknek hinnéd torok / elüvölteni, amit / most elhallgatunk?!” „Túszként kezelnek? / Hovátartozásod el / nem
mintha magát a boldogult vitatható.” „Ne légy kishitű! / Volt idő, hogy emberhúst / mértek Enyeden.” (Körömversek,
Filep Margit patyolatban Toldi Miklóst vinnék 1983)
Bán Anna fehérben
Magoss Juliánna Kezük-lábuk lefagy a tisztelgő szóknak A költő születése körülményeit ecsetelő visszaemlékezéseiben elmaradhatatlan utalás, hogy
talpig feketében mint hajdan a hómezőn az egy ugyanazon a napon született lovat és egy kutyát kapott ajándékba. Megfogalmazása japán
elmaradozóknak (haiku) versformában: „a ló a kutya / a könyv sírigtartóan / hozzánk szegődtek” (Lerágott
Fújja az öregek kórusa a zsoltárt kettőbe tört penna körmökre, 2001). A közel kilencven évet felölelő életút állomásai:
olyanformán mintha fújná szikkadt kalamáris Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte, majd Székelyudvarhelyen folytatott
áradón a holtág zsandárszemek vizslatják a tanulmányokat 1941–1950 között: 1944-ig a Református Kollégium, 1944–45 a Római
az a szép ukrán nő koporsódeszkád is Katolikus Főgimnázium magántanulója, 1946-tól a Fémipari Középiskola diákja, ahol érettségi
tán az égi sztyeppén vizsgát tett. 1950-től fél évig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd
fésülgeti hosszú haját Vajon kitől félnek tőled-e vagy tőlünk a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben. Első verse
katonája közeledtén akik még itt valahogyan 1950-ben az Ifjúmunkás folyóiratban jelent meg (Páskándi Géza fedezte fel egy iskolai
valameddig élünk faliújságon, és tette közzé). 1951–53 segédszerkesztő az Irodalmi Almanachnál, 1953-ban az
Vesszük a koporsód két petrencerúdra beomlik a tető Utunk szerkesztőségében is dolgozik. 1955–60 között a Dolgozó Nő munkatársa, 1960–1990
szegény talpasoknak ilyen a szürke ég boltja között nyugdíjazásáig a kolozsvári Napsugár című magyar nyelvű gyermeklap szerkesztője,

4 versmondó versmondó 5
TANULMÁNY TANULMÁNY

szerzője (1957-től). A Kolozsváron eltöltött évtizedeket (1950-től kezdve) követően Kísérteties. „lesz, ami lesz!”
Budapesten (is) lakott és alkotott. A költő életútját összegezve, azt a címet is adhatnánk, Senki és semmi más, az ajtónak ugrik, de csak
hogy „Két országban egy hazában”. Ez értelmezésre szorul: hazája a magyarsága. csak macskanyávogás. kiles.
Nem szükséges az 1929–2018 közötti időszak minden mozzanatát kronológiailag kö-
Belép s az ajtót kulcsra zárja, Szíve torkában, lélegzet-fojtva
vetni. Ez vonatkozik az életrajz tényeire, a megjelent versek, kötetek, fordítások, közéleti
és vetkőzni kezd dudorászva. a kilincset lenyomja,
szereplések sokaságára is. Megfontolandó szempont viszont, hogy Kányádi Sándor mun-
„Akkor gyere, mikor mondom, és mellét a sötétnek vetve
kásságát mind Romániában, mind Magyarországon elismerték, sőt annak kibontakozását
csizmád sarka ne kopogjon.” úgy áll be az ajtókeretbe,
segítették. Nem mondjuk, hogy „oly korban”, a szocializmus tomboló éveiben, hiszen mind
mint a mártírok a filmen.
1945 előtt, mind 1990 után bőséges példatárat tudunk szerkeszteni mind a trianoni határa- Kop, kop, kop.
inkon belül, mind azokon kívül akadályoztatott, ellehetetlenített, belső és külső száműze- Odakint senki sincsen.
„Mi ez?
tésbe kényszerített, sok esetben időnap előtti halálba hajszolt alkotókról. Az ifjú Kányádi A lépcsőház üres.
Ki az?”
szocializmus iránti lelkesedését (költészetét, közéletben való aktív részvételét) általában a Kong.
Kinéz.
jövőbe vetett hittel, az új rendszer iránti lelkesedéssel szokták magyarázni. Fáradhatatlanul Kísérteties.
S kezdődik újra az egész.
agitált az új hatalom mellett mezőgazdasági munkáknál, ipari létesítményekben (épülő és „Pattogó indulók, parancsszavak,
már működő gyárakban, üzemekben), „művészetben” (pl. Zászlóhajtás című verse, Virágzik A lépcsőház üres. szögesdrót – barakk.”
a cseresznyefa kötet – 1955 – egyes költeményei). Az Ifjúmunkás Szövetség aktivistájaként Kong.
Áll, mint a feszület, olyanformán,
járta a vidéket, érzékelve azt is, hogy a „párt” kiszemelte őt a „feladatra”. E tevékenységét Kísérteties.
két keze a két ajtófélfán;
idősen sem tagadta, a szocializmus eszméjében mindvégig hitt; vallotta: egyetlen értelmes Senki és semmi más,
aztán, mint a fogoly,
dolog van, építeni. Ezzel kapcsolatos érdekes okfejtése arról, hogy száz év múlva miként csak a nyávogás
magasba tartott kézzel,
fogják Románia történelmét tanítani, kinek az irányítása idején épült ez és ez (utak, gyá- elhaló visszhangja: sicc!
majd átkulcsolja tarkóját
rak, lakóházak, városok, víz-és villamosvezetékek...), miként javultak az életkörülmények Sicc! Sicc! Sicc! s letérdel.
(putrikból, tömegnyomorból kiemelkedések), ennek mellékága: a szenvedőkre senki sem
fog emlékezni. Egyik interjújában megfogalmazta, nem az ateizmussal kellett volna „híve- Fehér, akár a fal. A lépcsőház üres.
ket” szerezni, hanem „Jézus Krisztussal kellett volna kollaborálni”.5 Nem járunk messze az „Csak nincs valami baj? Kong.
igazságtól, ha úgy véljük, hogy az ifjonti „rendpártiságban”, „rendszerhűségben” szerepet az eszem... Kísérteties.
játszott a primum vivere deinde philosophari – „előbb élni, aztán filozofálni” Hobbesnak a szívem... Senki és semmi más,
tulajdonított, sokak, például Babits által citált életbölcselete. Évtizedekkel később a biztos Úgy megszárad bennem a szű, csak újabb macskanyávogás.
megélhetés jelentőségét Kányádi versbe szedte (Dísztelen dal, 1982). mint mezőben ősszel a fű...”
Betámolyog.
Legyint.
Az ajtót kulcsra zárja.
Tovább vetkőzik.
Kányádi Sándor Remeg, akár a nyárfa.
S megint:
PANTOMIM Kop, kop, kop.
-- A fasizmus életben maradt áldozatainak -- Kop, kop, kop.
Nézi a karikára-fűzött kulcscsomót:
Belép a férfi az előszobába, Kop, kop, kop. Dermedten áll.
ing-leng a zárban.
az ajtót kulcsra zárja. Nyakában még a sál
Akárcsak az elébb. Nézi halálra-váltan.
Kettőt se lép: és félig még rajta a nagykabát.
Megfordul. Kitekint. Nézi megalázottan.
Kop, kop, kop. Senki sincs odakint. Kop, kop, kop. Kipróbálja és koppan:
Kilép. Mint aki elszánja magát: Kop, kop, kop.
„Mintha kopogást hallanék.”
Megfordul. Kitekint „Ki lehet,
Senki sincs odakint. csak nem a szellemek?” Kányádi Sándor 1956 október–novemberében a Romániai Írószövetség hivatalos
„Hallucinálok?” delegáltjaként a Szovjetunióban (Moszkva, Leningrád, Örményország) tett látogatást. 1967-
A lépcsőház üres. ben utazhatott először nyugatra, Ausztriában a Líránkról, Bécsben (Szubjektív gondolatok
Becsukja a kémlelő-rácsot.
Kong. a romániai magyar költészetről) címmel tartott előadást. Ennek az útnak az élményanyaga
Csóválja a fejét.

6 versmondó versmondó 7
TANULMÁNY TANULMÁNY
művészetében maradandó nyomot hagyott. A teljesség igénye nélkül: már „a szocializmus
Kányádi Sándor
építésének idején” járt a Bolzanói Szabadegyetemen (1973), Rómában, Svédországban és
HARMAT A CSILLAGON
Norvégiában (1971), Észak-Amerikában (az Egyesült Államokban és Kanadában, 1973,
1984), Dél-Amerikában (Argentínában és Brazíliában, 1984). 1987-ben a rotterdami Megjártam bár a történelmet,
költőtalálkozóra nem kapott útlevelet, tiltakozásul kilépett a Romániai Írószövetségből. konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
Természetesen a (belső, külső) cenzúra a személyét is érintette, a munkahelyén, a kinek apja hiába magyarázza,
szerkesztőségben, a hatalom által kijelölt szervek által, és az alkotásban egyaránt. hogy nem labda a hold,
Kányádi Sándor tevékenységét számtalan díjjal, kitüntetéssel ismerték el Romániában és konok, ki ha százszor meglakolt,
Magyarországon. Mindez minden méltatásban, különféle életrajzaiban, a nyomtatott sajtóban százegyedszer is a könyörtelen
és a világhálón megtalálható. Néhány jelesebb mutatóba: Kossuth-díj (1993), Herder- igazat keresem.
díj (1995), Magyar Örökség díj (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje Ez a kenyerem.
a csillaggal (2004), Hazám díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
(2009), Bethlen Gábor-díj (2010), Nemzet Művésze (2014), Stephanus-díj (2015), Prima A boldogság tört szárnyú madara
Primissima díj (2017). Említést érdemel az Utunk díj (1968), a Romániai Írószövetség Díja vergődik a tenyeremen;
(1971, a Fától fáig és 1978, a Szürkület kötetért), Románia Csillaga érdemrend (2000). Az a boldogság tört szárnyú madarát,
MMA immár (néhai) rendes tagja. Budapest I. kerület és Nagygalambafalva díszpolgára mely évezredek óta
(2009). Nem a hivatalos elismerések, hanem az olvasóközönség által kinyilvánított szeretet, röppen fel s hull alá,
megbecsülés az alkotó ember sikerének fokmérője. Érdemes emlékezetünkbe idéznünk a nekem kell fölrepítenem.
Kányádi által is példaképnek (vö. Arany János kalapja, 1955, Arany Jánosra gondolva,
Vergődtem, vergődöm magam is,
1976, Hiúság Tagoló vers Sándor fiamnak 20. születésnapjára, 1983) tekintett Arany János
– megviseltek a hosszú századok –;
ezzel kapcsolatos gondolatait (A csillag-hulláskor 1–11). Kányádi közvetlen kisugárzása,
szétosztom minden örömöm,
az érdeklődőkkel (életkortól függetlenül) való állandó személyes kapcsolattartása (író–
a bánatomon is osztozzatok.
olvasó találkozók, előadó körutak, iskolai rendezvényeken való részvétel, interjúk adása
irodalmároknak, pályatársaknak, sok esetben tanulóknak, rádiós, tévés szereplések, színházi Ó, szép szavak barokkos balzsama, –
fellépések), verseinek-dalainak megzenésítése és ezek folyamatos műsoron tartása (pl. ne hosszabbítsd a kínjaim!
Kaláka együttes), AV-eszközökön (lemezek, kazetták, cédék,) való terjesztése és a költő által A féligazság:
is nélkülözhetetlennek tartott internet nagy népszerűséget szereztek neki. Ez megmutatkozott múló novokain.
mindenkori köteteinek nagy példányszámában is. Életműve legszorgosabb elemzőjének Az egyenes beszéd,
megállapítása: a nyolcvanas, kilencvenes években a Kárpát-medence legnépszerűbb magyar nekem csak az a szép.
nyelvű költője.6 Az egyszerűségre, az élőbeszédszerű megfogalmazásra való törekvése a
közérthetőség költőjévé avatta. Ezzel kapcsolatban több helyen hangoztatta, hogy mindig Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
szeme előtt lebegett, hogy édesapjához, az egykori falusi környezete embereihez is szóljon. Ezért tart engem a társadalom.
Vallotta: „vidéki költő vagyok, ennek a provinciának a fia”. Alapelve: „nincsen felnőttvers Labda a hold! S ha netán el nem érném,
és gyerekvers, csak vers és nem vers”, szintén segítette széles körű népszerűségét. Nem harmat leszek, harmat e csillagon,
csak azt. Azt is, hogy igényesen foglalkozzon az irodalommal, a költészettel, s védelmezze hogy fényemtől is fényesebbnek
az általa megalkotottat (vö. Két körömre: Féltékenység, Atyafiság, 1983). Jeles elődeihez lássák a földet a
hasonlóan – Petőfi, Arany, Tompa, József Attila – kíméletlenül kritizálta a rossz költőket szomszédos égitestek.
és a rossz verseket. (Vö. Arany János kalapja, 10. vsz., Versek a vers körül Bori Imrének,
1974–77, Egy pályatársra, 1984.) S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

8 versmondó versmondó 9
TANULMÁNY
A Kányádi-kutatók a költő több indulásáról értekeznek (indulás csak egy van), alkotói
periódusokra osztják az életművet. A Sirálytánc (1957), de még inkább a Harmat a csillagon
(1964) kötetet a népi líra jegyében fogant művekként értelmezik. Megjelennek az egész
költészetén végigvonuló motívumok: bárány, ló, kutya, farkas, fa, nyárfa, erdő, folyó, tenger,
óceán, nap, hold, csillag, harmat, harang, csengő. Példázat, látomás, életkép, portré, tájlíra,
pátosz, irónia, tragikus hangütés – sorolják a versjellemzőket. Később a bibliás-zsoltáros
versvonulat, az istenkérdés, a kereszténység, a lét metafizikai értelmezésének motívumköre
kapcsolódik Kányádi költészetébe. Petőfi és Arany hatása, közösségiség, közteherviselés, a
szó és a tett egysége: Bot és furulya (1975), Üzenet a pásztortűzhöz estéli szállásra (1956).
Petőfi: A kutyák dala (1847. január), a Farkasok dala (1847. január) összevetése Kányádi:
Kóbor kutya (1955) és Ellenvers avagy folytatás (1974–77) című versével. A Harmat a
csillagon kötet idilli képei, a szülőfalu emlékezete, az öregedés, az elmúlás érzékeltetése:
A mi utcánk (1965), Öreg kút az utca szádán… (1956), Megrozzant az öreg malom… (1958),
Hajnaltájt hazaballagóban (1957), Nyárfa (1963), Belvárosi udvar (1958), Téli alkony
(1963). A hatvanas évek lírai modernizmusa: Kikapcsolódás (1966), Függőleges lovak
(1968), Fától fáig (1970). Az első alkotói periódus vége: 1969.7
A továbbiakban nem kötetenként, alkotói periódusonként, hanem mintegy egységes
egészként követjük Kányádi költészetének üzenetét. Az egyén a történelemben, a személy
az egyetemes és a magyar történelemben. A költő történelemfelfogása: „a történelmet
próbáltam / magyarázni a köveknek / hallgattak // próbáltam a fáknak / bólogattak // próbáltam
a kertnek / szelíden rámmosolygott // a történelem négy / évszakból áll mondta / tavaszból
nyárból / őszből és télből // most éppen tél jön” (Történelemóra, 1985, vö. Ige-idők, 1964,
Emlékezetem, 1965). „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni,
mert nincs semmi új a nap alatt.” (Préd 1, 9; protestáns fordításban.) Ez az ószövetségi
bölcselet visszaköszön Hegelnél a természetre korlátozva: „A természet újraéledése csak
egy és ugyanazon dolog ismétlődése; unalmas történet mindig ugyanazzal a körforgással.
Nem történik semmi új a nap alatt. De a szellem napjával másként áll a dolog. E nap
menete, mozgása nem ismétlődés, hanem az a váltakozó külső, amelyet a szellem midig más
alakulatokban ölt fel, lényegileg továbbhaladás.”8 Schopenhauer történetfilozófiájában az
individuum a természet számára nem bír értékkel, az élet folytonos meghalás, a történelem
az individuumok szüntelen hajszája. Ezt hitelesíti kedvenc ószövetségi könyvének
gondolataival, kiemelve annak kezdő sorait: „Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor
– igen nagy hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik
a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.” (Préd
1, 2–4)9 Létezik olyan történelem definíció is, miszerint a történelem összefüggő folyamat a
történész és tényei, dialógus jelen és múlt között. Érdemes felidéznünk, hogy jelen esetben a
költő mit válogatott ki a történelem tényeiből, miként vívódott a történelem immanens vagy
transzcendens, avagy mindkettő vagy egyik sem céljával. Elsősorban a magyarság múltja,
mindenkori megmaradása foglalkoztatta. Számára kiválasztott nép a magyar. Mindezt
megmagyarázta: a magyar nemzet célja „az Úristen által a csak számára kiválasztott nyelvet
az emberiség életének legvégső határáig továbbvigye, gazdagítsa, éljen vele és benne, Isten
nagyobb dicsőségére, mindannyiunk örömére”.10
História Sámán körmökre (1983), kezdetek, Koppány vagy Vajk dilemmája, Magyar
históriai pillanatokra 1 (1983). Jeles alkotók megidézése a magyar művelődéstörténet
10 versmondó
TANULMÁNY
évszázadaiból: Mikor Janus elhagyta Páduát (1972), Két epigramma Janus Pannonius
emlékének (1974–1975). Az előbbihez kapcsolódik Kányádi hasonlatos hazaélménye: Mikor
szülőföldje határát megpillantja (1975), Portya után (1974). Kányádi: „követjük mint diákjai
annakidején gyulafehérvárról / kolozsvárra jövet egyetlen batyunk botunk fegyverünk / az
anyanyelv (Apáczai, 1975; vö.: „A nyelv ma néktek végső menedéktek”, Reményik Sándor:
Az ige, 3. sor). Rövid vers, szerteágazó asszociációs lehetőséget felkínálva, a székely
származású, a gyulafehérvári, majd a kolozsvári református kollégiumban oktató, neves
XVII. századi karteziánus gondolkodó, teológus, nevelő munkásságának előtérbe állítására.
Igen fontos a mindkét intézményben tartott beköszöntő beszéde, „a gyulafehérvári beszéd
központjában a történelemformáló bölcsesség állt, a kolozsváriban a bölcsességformáló
iskolák”.11 Fő műve a Magyar Encyclopaedia (1655), melynek mottója, címlapon elhelyezett
latin nyelvű ajánlása Seneca 64. leveléből való: „Ha a régiek mindent fel is fedeztek volna:
mindenkor új lesz mégis a mások által felfedezettek használata, tudása és rendszerezése.”
Az 1659. december 31-én elhunyt Apáczait 1660. január 9-én helyezték örök nyugalomra a
Kányádi által is oly sokszor megidézett Házsongárdi temetőben. A szintén e kultikus helyen
1634 januárjában örök nyugalomra helyezett Szenczi Molnár Albert, református lelkész,
teológus emléke is megörökítést nyert Kányádinál (Egy csokor orgona mellé, 1975, ajánlása:
Jékely Zoltánnak szeretettel; a költőtárs A marosszentimrei templomban, 1936, című versére
emlékeztetve; Krónikás ének ezerkilencszáznyolcvannyolc januárjából, Kőkoporsó, 1991:
Apáczaival egy helyen említve). Az egykori székely származású, világutazó egyházi író
indulási helye („Szentzen lettem ez világra”) Szenc (egykor Pozsony vármegye, Szenci
járás), öröklétre érkezése Kolozsvár, közte külföld, de magyar lélekkel és szívvel. Kányádi
személyes mitológiájába is beépíthette az egykor szintén 11 évesen édesanyját elvesztett
későbbi neves bölcselőt. Maradandó munkássága (Magyar–latin szótár, Latin nyelvű
magyar nyelvtan), különösen a Szenci által „jobbította” Károli-biblia (1608, a Hanaui biblia
újszerű tagolása, az apokrif könyvek és toldalékok beillesztése), a felekezetektől függetlenül
használt, a környező népekre (románok, szlovákok) is hatást gyakorolt zsoltárfordításai,
zsoltárköltései Kányádi gondolatvilágában, nyelvezetében is nyomon követhető.12 A XC.
zsoltár (1965) mottója („...Az embereket Te meg hagyod halni”). Az ószövetségi 90.
zsoltárnál érdemes elidőznünk, Kányádi Sándor költészetének egységén elmélkedve, szóról
szóra felidéznünk. A katolikus Biblia „Az ember mulandósága”, a protestáns fordítás Az
örökkévaló Isten és a mulandó ember, a ma is használatos Szenczi-féle változat „Isten az
örökkévaló hajlék”, Farkasfalvy Dénes Zsoltároskönyve „Mint a sóhaj, szállnak éveink”
címen közli e zsoltárt.13 Ez utóbbi bevezetője: „ez a zsoltár az emberi élet halandó és
tűnő voltáról elmélkedik. A végkövetkeztetés mégsem lemondó borúlátás, hanem buzgó
könyörgés, hogy Isten áldása biztosítsa az emberi munka és törekvés sikerét, értelmét.”
Mózesnek, Isten emberének imája.
Közösségmegtartó és formáló erő az iskola, a templom és a temető. (Vö. Reményik
Sándor: Templom és iskola, 1925) Kányádi Sándor Öreg iskola ünnepére (1981): „halálunkig
halljuk a csengőt / nyelvünk magányos / márvány-tenger-partján / milliom rodostóban /
zágont” (4–8. sor, vö. 23–26. sor). Dicht (sűrű, sűrűn), Dichte (sűrűség, tömörség), dichten
(költ, verset ír); a költő/költőnő (Dichter/Dichterin), a költészet (Dichtkunst), költői mű
(Dichtwerk) feladata a „sűrítés”, „tömörítés”. Nézzük, bontsuk ki a fent említett néhány
sort, szót! Rodostó a Márvány-tenger partján 1720. április 20-tól II. Rákóczi Ferenc
versmondó 11
TANULMÁNY TANULMÁNY

(Kányádi számára), a fejedelem, és a száműzetésben őt követők kijelölt lakhelye. Zágon Ady Endre: Bujdosó kuruc rigmusa (Szeretném, ha szeretnének, 1909) és Kányádi Sándor:
ma falu Romániában, Kovászna megyében, egykor Erdélyben Háromszék vármegye Orbai A bujdosni se tudó szegénylegény éneke (Ad notam Ady Endre D. G. barátomnak mondom,
járásához tartozott (Trianonig). Itt született 1690-ben Mikes Kelemen (emlékét a Mikes- 1985). E helyen érdemes megemlékeznünk az egykor a nép ajkán (különféle változatokban
kertben a Mikes-tölgyek őrzik), a fejedelem hűséges kísérője (Kolozsvártól követője), is) elterjedt bujdosóénekekről, a Balassival kezdődő igényes bujdosó költészetről, a kuruc
a bujdosás hiteles megörökítője (Törökországi levelek), a törökországi kuruc magyar kor népi költészetéről, s nem utolsósorban a Kányádi által is (a harsona társaságában)
menekültek utolsó életben maradt tagja (meghalt 1761. október 2-án). Beszámolt II. Rákóczi megidézett „kuruc” hangszerről, a tárogatóról.16 Témánk szempontjából kiemelten: Rákóczi
Ferenc 1735. április 8-án, nagypénteken bekövetkezett haláláról is. Szorosan nem tartozik Ferenc buzgó éneke, Rákóczi Ferenc éneke, Rákóczi Ferenc bús éneke, Rákóczi-nóta,
ide, vagy mégis, e sorok írása közben és máskor sem, ezen eseményeken tűnődve mindig Magyar nemzetnek az Úristenhez való könyörgése, Szegénylegény éneke. A kuruc kor
felrémlik egy 125 évvel később bekövetkezett magyar tragikus vég. 1860. április 8-án keretein túllépve fontos hangsúlyoznunk, hogy Hymnusunk keletkezése előtt más fohászt,
Döblingben gróf Széchenyi István agyonlőtte magát. Utolsó naplóbejegyzései: „március könyörgést tartalmazó himnikus énekek hangzottak fel a magyar nép ajakán. Boldogasszony
30-án Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem. 31-én El vagyok veszve! Széchenyi Anyánk – „a katolikus magyarság néphimnusza”. (Vö. Kányádi: Invokáció, 1983) Tragikus
Imre látogatott meg este. április 1-én – Nem tudom megmenteni magam!”14 Egy erdélyi író hangvételű könyörgés. „Jézus Fiad előtt hajts térdet / érettünk, / Mert ha nem cselekszel
„levele”, elbeszélése ígéretének teljesítése, hogy valami szépről ír édesanyjának. „S nem is egy lábig / elveszünk.” Refrén: „Magyarországról, / Édes hazánkról, / Ne felejtkezzél el
kitalált dolog, amiről szólok, hanem Ember, és annak az embernek valóságos története. S a / Szegény magyarokról!” „’Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga” – a XVI. századból
tetejében még székely ember is; igaz, hogy nem udvarhelyszéki, hanem csak háromszéki, de eredeztethető Szent István királyhoz énekelt himnusz. (Vö. Kodály Zoltán: Ének Szent István
abban azután a legjobbféle, mondhatnám: példakép.”15 királyhoz, 1938.) Tónusa fájdalmas: „Virágos kert vala híres Pannónia / Mely kertet öntözé
híven Szűz Mária. / Kertésze e kertnek István király vala: / Behomályosodott örvendetes
Kányádi Sándor napja.” A protestánsok körében Théodore de Béza (1519–1605) francia szerző 90. genfi
A BUJDOSNI SE TUDÓ SZEGÉNYLEGÉNY ÉNEKE zsoltára, a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű éneke terjedt el, Loys Bourgeois (1510–
1569) zenéjével. Hazánkban 1607-től Szenczi Molnár Albert (1574–1634) fordításában a
Ad notam Ady Endre reformátusok, majd az evangélikusok (vö. 339. ének) énekeskönyveiben is helyet kapott.
D. G. barátomnak mondom A XVIII. század közepétől egyre népszerűbbé vált a fent említett Rákóczi-nóta – a nép
ajkán, költőink tollán, tárogatón. Kesergés és könyörgés költőinknél kortól függetlenül,
kelendő a burkus akkor még a világ évszázadokon át, évezredet átívelőn a változatlan mindenkori magyar sorsban.
minket még egy rongyos gyönyörűnek látszott E helyen hivatkozom egy korábbi, II. Rákóczi Ferenc „hazatérését” is megörökítő
forintra se taksál írásomra: „A dajkanóták emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.” Emlékezés a
senki emberboltos lejárt testvér lejárt
trianoni békediktátum 95. évfordulóján.17 „Hamvainak hazahozatala 1906. október 27-én,
rosszul tarisznyáltak
felravatalozása Budapesten, október 28-án, majd örök nyugalomba helyezése 1906. október
nem kellünk mi múltnak felezőideje
29-én – magyar földön, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban, a kassai dómban. Košice –
nem kellünk mi mának a vén ideáknak
ma ismét »idegenben«”. 1906. november 21-én bemutató a Király Színházban, Kacsoh
kivált jövendőnek
kiszikkadt a nádas Pongrác daljátéka: Rákóczi.18 Az idők folyamán önállósult dalbetétje: „Rákóczi megtérése”.
minket itt utálnak
kigyérült az erdő Refrénje: „Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, / Szebb ott az álom, szebben dalol a
nem kellünk mi testvér nem bujdosó lenne madár.” (Vö. 2. és 4. vsz.) Múltunk, mindenkori jelenünk aktualitása. Miként a következő
sem itten sem ottan a nevünk tekergő is: „Fülembe csendül egy nóta még, / Ott szunnyadott már a szívembe’ rég. / A dajkanóták
a nemkellésekbe emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.” (1. vsz.)
beleszomorodtam sem inde sem unde
semerre az utunk Halottak napja Bécsben (1976): Sors- és létfilozófiai költemény. A létezés egzisztenciális
hitted volna-e hogy egy-két ezer évet és ontikus lehetőségének összegzése. A versszimfónia „utolérhetetlen virtuozitása”,
nyelvpecérnek álljon vissza kell butulnunk „kultúrhistóriai jelentőségű alkotás”. Reprezentativitásban a Sörény és koponya (2002-ben
a valamikori befejezett változata), lírai teljességben A folyók közt szonettfüzér, valamint a Valaki jár a
kenyerespajtásom kelendő a burkus fák hegyén létfilozófiai költemény mérhető hozzá.19 Az egyetemes magyar irodalom valaha
hát vigyék ha adják született legnagyobb darabjainak egyike. A Mozart-zenemű (Rekviem) szerkezeti modelljét
kivel együtt víttunk várjuk mint a holtak leképező lírai rekviem koncepciójában és kompozíciójában is a hiánytalanság (létteljesség)
vettük meg a sáncot az ítélet napját benyomását kelti. Mívesen megmunkált, reprezentatív darabja a költőnek. Kultúrhistóriai

12 versmondó versmondó 13
TANULMÁNY
jelentőségű alkotás. Hasonló alkotások: József Attila: Eszmélet, Kosztolányi Dezső:
Hajnali részegség, Nagy László: Menyegző, Pilinszky János: Apokrif. Az oratóriumszerű
vers ontogenezisét távolabbról vizsgálva: Sárga kankalin (1963), Öreg ének (1968), Végül
(1965), Félvén se félve (1968), Palackposta (Albert Camus emlékének, 1967), közelebbről
Mondóka (1975), Kaland (1975), Bartók (1974), Halott delfin (1972), Vezényelt eskü (1978,
ez később keletkezett az itt tárgyalt versnél, többen ezt a dátumot írták tévesen a Halottak
napja Bécsben keltezéséhez is) említhető. Motívumvilága a 80-as, 90-es évek verseiben is
továbbél: Örmény sírkövek (1982), Sörény és koponya (2002, a teljes, befejezett változat),
Tömegsír-vers (1988), Visszafojtott szavak a Házsongárdban (1984), Valaki jár a fák
hegyén (1994). A folyók közt (1984, 1985 karácsony itthoni változat) szonettfüzér e rekviem
klasszicizált ikerdarabja. Motívumösszegző, szinoptikus líraalakzat, vö. Fekete-piros
(1972), Fától fáig (1968).20 A 376 soros poéma „az eszkatológia következetesen végigvitt
kánonja. Sorsidéző fátumos nagyvers (hosszúvers) […] a létről és a versről való tudás”
kanonizált darabja. „A polifonikus, kontrapunktos szerkezetben a műfaji, hangnembeli,
stílusbeli összetettség érvényesül: népdal, szabadvers, kötött metrika, konkrétvers, epikus
leírás, regösének, ráolvasás, szaggatott drámaiság, látomás, személytelen tárgyiasság,
vallomás, történelem és fikció, zene és élőszó […] ima, könyörgés, áldáskérő-zsoltáros
fohász, panasz-zsoltár, biblikus lamentáció, himnikus hálaének, hitvalló konfesszió, de oda
soroljuk a ráolvasást – rontást, regölést, átok-verset, hiszen ezek is szakrálisak.”21
Amerikai kiadója T. S. Eliot The Waste Land (1922, Átokföldje, Vas István fordításában)
434 soros verséhez méri, közép-európai párdarabjának látja. Természetesen témájában ide
idézhető Eliot 98 soros The Hollow Men (1925, Az üresek, Vas István magyarításában) vagy
a Little Gidding című, a kezdetet és a véget összekötő, több száz soros „hosszúverse” is.
Emlegették még Kányádi inspirálójaként a svájci kalandor költő, Blaise Cendrars Húsvét
New Yorkban (1912) című költeményét. (Kassák Lajos személyes ismeretségben állt a
szerzővel, az imént említettet és több terjedelmes versét lefordította.) Kányádi a vers
keletkezésének körülményeiről: „Ha nem hangzana túl patetikusan, azt kellene mondanom,
hogy ez a vers 1967-ben nyilallt belém. Ekkor jártam először nyugaton, pontosabban
Bécsben, a PEN Club meghívására. Éppen halottak napja volt, teljesen egyedül voltam.
Ilyenkor mindenki a családjával van, a halottjaira emlékezik. Én meg a kihalt bécsi utcákat
jártam. Vártam az estét. Egy Erdélyből elszármazott kedves asszony meghívott az Ágoston-
rendiek templomába, ahol minden halottak napján Mozart Rekviemjét adják elő. Ahogy
mentem az utcán, belém nyilallt: Halottak napja Bécsben. […] Leírták később, hogy ez
a vers Blaise Cendrars Húsvét New Yorkban című versének a mintájára íródott, de nem, a
motívumait én ott a bécsi utcán szedtem össze, meg magamban találtam, az emlékezetemben,
amely egy kicsi részben a nemzet emlékezete is.”22 Egy másik beszámolójában Kányádi
említi, hogy a bécsi utcákat járva, a virágkereskedésekben a koszorúkat szemlélve
megfogant benne egy verssor: Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba. Majd
az erdélyi fiatalasszonnyal (néven nevezve, aki akkor még nem volt asszony) elment a
templomba, Mozart hallgatása közben bevillant egy sor: „Mert a legárvább, akinek / még
halottai sincsenek.” A vers hosszú érlelődési folyamat eredménye a költő részletekbe menő
(a Gyimesekben járva Kallós Zoltánnal, majd Szamosfalván jött az ihlet a folytatáshoz)
elbeszélése szerint. Közép-európai-erdélyi-magyar vers. A vers a magyar kultúrát,
történelmet, hagyományt jól ismerők számára nyújthat teljes élményt.23 A költő értékelése:
14 versmondó
TANULMÁNY
egyetemes a mondanivalója, visszamegy történelmünkben „Szabófalvától San Franciscóig”,
kegyelmi állapotban fogant, csakúgy, mint a Sörény és koponya költeménye. Szabófalva
északi moldvai csángó falu, költője, Lakatos Demeter (1911–1974) szülőfaluja, életének,
elhunytának helyszíne, a „szegény, de lélekben tündökletes csángó világ Atlantiszát tárja
elénk lét- és sorsmélységű költészetében”. Az Ómagyar Mária-siralom hangján szólt.
Csángó sors: kiszolgáltatottság, gyámoltalanság. (Vö. Kányádi: Oki Asalcsi balladája,
1982, Csángó passió, 1987; egyetemessé szélesítve: Csángó sirató Apokrif, 1987.)
A mű megszületését mégsem a költő által bejárt helyszínek hatásának, ismert vidékek
varázsának vélem. A belsővé vált külső mozzanatok elé helyezem a Kányádi által elsajátított
irodalmi, nyelvi, történelmi, összevontan: a hazája talaján is kibontakozó bölcseleti
műveltséget. A költő érvelése: „porában is áldott kiért / és ezerszer áldott ki által / akár a szív
fölött a vért / szembefeszült a másvilággal // meg akkor váltódott e nép / és küldetését akkor
kapta / mikor a röggel az igék / magyarul hulltak a halottra // hazánkká akkor lett örökre / ez
a sokszor ege-se-földje / töredékes nyelvünk-honunk // s a jövendőbe glóriával / léptünk a
nyitott síron által / mondván por és hamu vagyunk (Magyar históriai pillanatokra, Lőrincze
Lajos emlékének, 1993). A többször említett 2006-os interjújában utalt e versre, megemlítve,
hogy a halott koporsója fölött olyan nyelven kell beszédet mondani, amit megértenek
a gyászolók. Ez a felismerés vezetett oda szerinte, hogy a Rómából hazatért papok
lefordítottak egy búcsúztatót, s így keletkezett a Halotti Beszéd. Első összefüggő magyar
nyelvű nyelvemlékünk 1192–1195 közé datálható. A Halotti Beszéd (26 sor) és Könyörgés
(6 sor) az 1192–1203 között készült latin nyelvű Pray-kódexben található, „Sermo super
sepulchrum” (Beszéd a sír fölött) cím alatt, Pray György ismertette 1770-ben, az évben
Sajnovics János tette közzé. A kézen-közön kallódó kódexet Schier Xystus Ágoston-rendi
szerzetes fedezte fel. A Halotti Beszéd berekesztése: „És kiáltsátok urunkhoz háromszor:
Kyrie eleison!” (Azaz: Uram, irgalmazz!) A Könyörgés (kötött, a latin fordítás liturgikus,
szó szerinti) szövege: „Szeretett felebarátaim! Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, akit
az úr ezen a napon e csalárd világ börtönéből kimentett, akinek ezen a napon csak a testét
temetjük: hogy az úr őt kegyelemben részesítve Ábrahám, Izsák, Jákob bensőséges körében
helyezze el, hogy amikor az ítéletnap elérkezik, valamennyi szentje és kiválasztottja között
jobb felől való odaállítás végett keltse életre őt! És titeket is. Clamate ter: kyrie eleison!”
(Vagyis kiáltsátok háromszor: Uram, irgalmazz! Katolikus változat: „Szerelmes testvéreim!
Imádjunk e szegény ember lelkéért, / kit Úr ez napon ez hamis világ tömlöcéből mente, /
kinek ez napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével / Ábrahám, Izsák, Jákob keblében
helyezze, hogy bírságnap / jutva mind Ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia
élessze fel őt. És tibennetek. Clamate ter: kyrie eleison!”)24 „Temetési beszédről van szó,
a temetési szertartás pedig – a Pray-kódex ismertetése szerint is – a következőképpen
ment végbe. A koporsónak a sírba való lebocsátása és szentelt vízzel történő meghintése
után beszédet kell mondani a néphez; a beszéd után a pap földet hint a sírba (háromszor, a
szentháromság nevében), elmond egy zsoltárt (latinul), majd könyörgésre hívja fel a népet
(ez a monitio – emlékeztetés, figyelmeztetés, intés, vagyis a könyörgés), aztán különböző
imádságokat mond, ugyancsak latinul.” Idézet a Halotti Beszédből: „Ahogy ti is látjátok
saját szemetekkel: íme egyetlen ember sem kerülheti el a sírgödröt. Íme, mindnyájan a felé
tartók vagyunk.” A Halotti Beszéd (a latin szöveg szabad fordítása) „igazi kompozíció”,
„közvetlen, természetes hangnem jellemzi”, ezt „erősíti az élőbeszédjelleg […] hangos
versmondó 15
TANULMÁNY
elmondásra, felolvasásra vagy recitálásra, sőt esetleg éneklésre szánták”. Jellemzője a „formai
arányosság”, „azonos felépítésű és még szótagszámra is megegyező mondategységek és
azokon belül tagmondatok követik egymást”. A beszélt nyelvben való gyakori rámutatások
alkalmazása. Szabolcsi Bence megállapítása szerint „a vers (persze a rím nélküli vers)
határán járó ritmikus próza”. Alliterációk alkalmazása, szinonimahalmozás. Két szállóige:
„halálnak halálával halsz”, „mindnyájan ahhoz járók vagyunk” (tudniillik: a sírhoz). Hatása
irodalmunkban: „egyenes az út első szövegemlékünktől a Karthauzi Névtelenhez, Balassi
Bálinthoz, a Szenczi Molnár-zsoltárokhoz, a Károli-bibliához, Mikeshez, Petőfihez és
Aranyhoz, Máraihoz és Sütő Andráshoz”.25
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.), örök
nyughelye Házsongárdban, sírfelirata: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. Halottak napja
(Kolozsvár, 1920. november 1.) Halotti beszéd a hulló leveleknek: „Látjátok feleim, hogy
mik vagyunk? / Bizony bíbor és bronz és arany / És örökkévaló szent szépség vagyunk.”
(1–3. sor) „És árvaság csak egy van, feleim: / Az erdőn kívül lenni. / Otthontalannak,
hazátlannak lenni. / Nagyvárosok rideg utcakövén / A széltől sepertetni. / Sok más szeméttel
összekevertetni.” (21–26. sor) A vers keltezése: Kolozsvár, Hója-erdő, 1923 október. Örök
béke című versének záró két sora: „Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt: / Örök békének
ezt hívják, csak ezt.”
Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.), eltemetve
a Házsongárdi temetőben, Márton Áron kanonok-plébános által. Psalmus Hungaricus,
„hosszúvers”, nagyvers. Témája az összmagyar gondolat, a VI. rész a világban szétszóródott
magyarságot idézi meg: „ó, népem, árva népem! / dalolj velem,” – az egész költeményt
értelmezhetjük Kányádi munkásságának tükrében is. (Nagycsütörtök című versét vö. Kányádi:
Éjfél utáni nyelv, 1982.) Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (1933), kezdő sora: „Látjátok
feleim, egyszerre meghalt”. Az ember, az egyed, a személy megismételhetetlenségét állítja
középpontba. „Ilyen az ember. Egyedüli példány. […] Hol volt, hol nem volt a világon,
egyszer.” (Vö. Halottak, 1934?, koncepciójához Kányádi közelít.)
Márai Sándor (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) „Látjátok feleim,
szem’tekkel mik vagyunk. / Por és hamu vagyunk. / Emlékeink szétesnek, mint a régi
szövetek. / Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...” (Halotti beszéd, Posillipo, 1951,
1–4. sor.) Az emigrációban írt vers a magyar kötődéseket eleveníti fel: Toldi, Babits, Krúdy,
Ady, Arany, Bartók említése, vendégszövegek, Vörösmarty (Szózat), Tompa (A gólyához)
idézése, utalás József Attilára. Említendő, hogy a vers Magyarországon megjelent Tamási
Áron nyílt válaszlevelének, vitaüzenetének kíséretében. (Művelt Nép, 1954. május 1.)
E rövid körkép után térjünk vissza Kányádi költeményéhez. Angara: Oroszország, a Dél-
kelet- szibériai térség Bajkál tóból eredő folyója. A Jenyiszejbe ömlik, torkolata áttétellel a
Jeges-tenger (Északi-sarki-óceán). Küküllő, Erdély folyója, a Marosba ömlik, majd a Tisza,
a Duna révén a Fekete-tengerbe torkollik. Mississippi az USA leghosszabb folyója, észak-
déli irányban az ország majdnem egész területét átszeli, a Missurival együtt Észak-Amerika
leghosszabb folyamrendszere. Maros a Kárpát-medence Gyergyói havasokban (Hargita
megye, Erdély) eredő, a Tiszába torkolló folyója; nevezetes magyar történelmi helyszínek,
települések találhatók a Maros mentén. A versben e párhuzamok, szembeállítások funkciója
az idegen (hatalmas folyamok) és a hazai (a mi magyar, méreteiben kisebb, de lelkünkhöz-
szívünkhöz közelálló folyóink) különbségének hangsúlyozása. Az emigrációba kényszerült
16 versmondó
TANULMÁNY
hazatérésében már maga sem hisz, de mégis… (vö. 179–182. sor) Bartók, vagy Márai:
„Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni.” A Kányádi-vers folytatása:
„szóródik, folyton porlódik / él pedig folyton porlódik” (183–184. sor). Asszociáció: Székely
himnusz (1921, Csanády György szövege, Mihalik Kálmán zenéje, első előadása: 1922. V.
22. Aquincum.) „Maroknyi székely porlik, mint a szikla / Népek harcától zajló tengeren.”
A szövegváltozatok vitájában egy mozzanatra érdemes felhívni a figyelmet. A „Ne hagyd
el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!” eredeti fohász, könyörgés nyomatékosítja, hogy évezreden
át bármily keserves Erdély, a magyarság, a székelység sorsa, Isten jelen van. („Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk!” – Ezt a szerzők és sokan pesszimista szövegnek vélték, ugyanis
azt sugallja, hogy Isten távol van.) Ezt érdemes átgondolnunk a Kányádi-költemény kapcsán
is. Irodalmáraink, nyelvészeink utalnak a rejtőzködő Istenre, „goldmanni Isten”, „Goldmanni
istenkép” kifejezést is alkalmazva, így hivatkozva Pascalra. Pascalt érdemes idéznünk: „az
emberek homályban élnek, Istentől távol, aki elrejtőzködött megismerésük elől, és aki így
nevezi” magát a Szentírásban: Deus absconditus”26 A bibliai helyeket (például Jób 13, 24,
Zsolt 88, 15; Ézs 45, 15 stb.), Aquinói Szent Tamás, Cusanus, Luther, Kálvin, Pascal ezzel
kapcsolatos fejtegetéseit hasznos tanulmányoznunk. Míves megfogalmazás: „Uram, miért
vetsz el engem, Miért rejted el szemeidet?” (Zsolt 88, 15, Szenci-fordítás.)
Dies irae. Zofóniás próféta könyve: „Harag napja lesz az a nap, / nyomorúság és ínség
napja, / pusztítás és pusztulás napja, / sötétség és ború napja, / felhő és homály napja” (Zof
1, 15; „A harag napja”, 1, 1–18; a katolikus Bibliában Szofoniás könyve: „Az Úr napja
Judában”, 1, 1–18). „Mert közel van az Úr napja / amikor áldozatot rendez az Úr” (Zof 1, 7;
vö. 1, 14; 2, 2). A Kányádi-költemény végkicsengésének értelmében is érdemes kiemelnünk,
hogy a „próféta felvillantja a menekülés lehetőségét is, de csak a megtérés feltételével” (Zof
2, 3; 3, 11–13). A próféta Jahve napjának közeli eljövetelét, az egész kozmosz feletti ítéletet
hirdeti: „az Úr haragjának napján, / amikor felindulásának tüzében / elpusztítja az egész
földet. Bizony, hamarosan végezni fog / a föld összes lakójával!” (Zof 1, 18; vö. 1, 2–3) Az
ítélet-üdvösség két pólusa. Vö. Halottak napja Bécsben (352–359. és 372–376. sorok)27.
Celanói Tamás Éneke az utolsó ítéletről: Háromsoros, három soronként azonos rímű
versszakokból, soronként nyolc szótagból álló tizenhét versszakos költemény. Ádvent első
vasárnapján énekelték Lukács evangéliuma (21, 25–33, „Az Emberfia eljövetele”) előtt.
(Vö. Mt 24, 29–36; Mk 13, 24–32.) A két kolduló rend, a dominikánusok és a ferencesek
liturgiája révén terjedt el. A II. vatikáni zsinatig a temetési misékben és a halottak napján
a szertartás kötelező része volt. Dies irae, dies illa / solvet saeclum in favilla, / teste
David cum Sybilla. „Ama nap, a harag napja, / e világot lángba dobja: / Dávid és Szibilla
mondja.” (Babits Mihály fordítása.) Kányádi versében: „Dies irae dies illa / szórhat szikrát
a favilla / festve divat a szempilla” (107–109. sor). A vonatkozó teljes szövegmondatot,
szövegszegmentumot (107–133. sor) érdemes felidéznünk, benne a háromszor ismétlődő
háromsoros azonos szövegrészt, „megásni tűz elföldelni” (110–112., 119–121., 128–130.
sorok). Ezt értelmezték katonai vezényszóként, regölésre (vö. a „hej regö rejtem” négyszeri
ismétlése a 78., 81., 84., 87. sorban), székely népballadai jellegre is emlékeztettek az
elemzők, de az eddig elmondottak tükrében más interpretálási lehetőséget is felkínálunk.
Kányádi elbeszélése szerint Babits fordítását hasznosította, többen Sík Sándor szöveghűbb
átültetését vették alapul.28 Amennyiben a favilla magyarázatra szorul, latin szó, jelentése:
„parázs, izzó hamu, pernye, zsarátnok”. Saeclum (saeculum): „emberöltő, emberélet, kor,
versmondó 17
TANULMÁNY
korszak, idő, nemzedék; nemzett nemzedék, faj.”
„Az Zsuzsánna egy szép német leán, / Bécsben lakik Tiefengrab utcáján, / Piros rózsa
tündöklik orcáján, / Szép kaláris tetszik az ajakán, / Kit sok vitéz kíván / Szép voltát
csudálván, / De csak heában szeretik sokan.” (Balassi Bálint: „A Nagyciklus. Hatvanadik.
Bécsi Zsuzsánnáról s Anna-Máriáról szerzette”, 1–7. sor; Kányádinál vendégszöveg: 212–
220. sorok, közbeékelve a német nyelvű 215–216. sor, a 4 évszázaddal korábbi Balassira,
1589-ben kelt versére utalva. Továbbá: „Többet szólnom dolgunkról nem szükség” Balassi-
sor a Kányádi-költemény 223. sora.) A katolikus Bibliában, Dániel könyvének függelékében
található Zsuzsánna története, sok feldolgozást megélt, művészek ihletője volt. E helyen
nem részletezzük, csupán a Dávid és Betsabé történetének (2Sám 11, 1–27) párhuzamos
voltát feldolgozó, Mozart Davidde penitente („A bűnbánó Dávid”, 1785, Bécs) című
kantátáját említjük, „amelyet egy korábban szerzett c-moll mise átdolgozása/kiegészítése
révén véglegesített. A c-moll misének ugyanazok a részei, mint a Rekviemnek – azaz, mint
minden misének: Kyrie, Gloria, Sanctus, Benedictus.”29 Zsuzsanna történetét a protestáns
Biblia nem kanonizálta.30
A Halottak napja Bécsben kapcsán – bár új szempontokat felvető további elemzés tárgya
lehetne (például Mozart, Kossuth, Kányádi apjának személye, szenvedése, magaláztatása,
Mozart és Kossuth temetése) – csupán néhány megjegyzés. Kolozsvár: Mátyás király
szülőhelye, Bécs: halálának helyszíne (1490. április 6.). Kolozsvár Kányádi városa is.
„Én királyom nagy királyom / ki születtél kolozsváron / gyertyámat most érted gyújtom /
szál virágom néked nyújtom // mennyben s pokolban szószóló / légy érettünk közbenjáró”
(157–162. sor). E szövegrész tipikus példája, hogy a magyar befogadó számára (ma már
nem mindenkinek) nyújt a szöveg teljes értelmet, a név említése nélkül is tudjuk, hogy
Mátyás királyról van szó. A románul jól tudó (Romániában élt és oktatott) Murvai Olga
kismonográfiájában kiemelte Paul Drumaru „kitűnő és míves” román fordítása kapcsán,
mely „mind archaikus nyelvezetében, mind verstani szempontból mestermunka: szó szerint
visszaadva »az igazság/igazságosság szobrának/jelképének kikiáltott felséges király«-t
invokálja, [….] Egyetlen információ marad ki: ez a felséges király kolozsvári születésű.”
A román sor magyarul: „Felséges király, aki az igazságosság jelképe vagy.”31 Bármely nép
kollektív memóriája nehezen vihető át egy fordításba, a királyból lett egy király. „Azaz a
magyar történelem nem jön át a fordításba.” Kányádi Sándor felidézte a román költőtárs,
Arghezi megállapítását: „A vers egy olyan lakat a nyelven, hogy nem biztos, hogy egy
másik nyelven kulcsot lehet találni hozzá.” Az édesapjának végítéletével kapcsolatban:
„Róla is majd emlékezzél / akiért a földre jöttél / jézus meg ne feledkezzél // adjad hogy jó
véget érjen // de szándékod felől kérdezd meg / mielőtt harsonád megfúvatnád” (292–297.
sorok).32
E versben, és másutt is szerepel Kányádinál az ecet. Ehhez egy-két megjegyzés. „Ecettel
itatnak engem” (Zsolt 69, 22: „Ételembe epét kevertek, / szomjúságomban ecettel itattak.”).
Beteljesedett a Golgotán (Mk 15, 36; Mt 27, 48; Jn 19, 28). „Jézus tudta, hogy már minden
beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: »Szomjazom!« Volt ott egy
ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint
Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: »Beteljesedett!« Aztán lehajtotta fejét és kilehelte
lelkét.” (Jn 19, 28–30; vö. Jézus hét szava a kereszten: τετέλεσται, protestáns fordításban:
18 versmondó
TANULMÁNY
„Elvégeztetett!” 6. szó; Jn 19, 30; alludáció: Zsolt, 22, 32; vö. Jn 17, 4.) „Nem meglepő, hogy
a kereszt közelében »egy borecettel töltött edény« volt, mert a borecet (latin neve: posca)
vagy másként »savanyú bor« volt a római katonák frissítő itala. »Valakik« (többes szám)
ebből adtak a szomjúságát említő Jézusnak inni. A szinoptikusoknál ez az inni adás vagy a
katonák gúnyolódásának (Lk 23, 36–37), vagy – Illés próféta esetleges közbeavatkozásáig
– a haldokló élethosszabbítását célzó gesztusnak (Mt 27, 47–49; Mk 15, 35–36) tekinthető.
János evangéliuma nem foglalkozik az inni adó indulatával. Érdekes azonban, hogy nála
az italba mártott szivacsot nem nádszálra tűzték, hanem izsópra, ami lágy szárú volt, és
alkalmatlan arra, hogy valamit azzal a magasabban lévő megfeszítettek szájához emeljenek.
(Valaminek folyadékkal való meghintésére használták.) János evangéliuma itt valószínűleg
a páskaliturgiára gondol, mely szerint a leölt páskabárány vérébe mártott izsóppal kellett az
ajtófélfát meghinteni, hogy az ott lakók megmeneküljenek a halál angyalától (Ex 12, 22).
Jézust János evangéliuma Isten bárányának tekinti (1, 29). Halála időpontja is egybeesik a
páskabárány levágásával. Az izsópmotívum azt a gondolatot erősíti, hogy itt Isten Báránya
hal meg a világ bűneiért.”33
A folyók közt (Entre rios) „úgy állok itt e dél-barokk / éjszakában mint akinek már /
halottai sincsenek” (12–14. sor). Ennek cáfolata: Sárga kankalin (1963), Holtomig ismeretlen
Édesanyám emlékének (1964), Levéltöredékek (2000), Sörény és koponya (1975–2002), és
az életmű számtalan, közeli ismerősöket, pályatársakat, egykorvolt jeles személyiségeket
nekrológszerűen, vagy „beszélgetős” formában megidézett „odaátra” küldött költeménye,
Krónikás éneke.
„Elkészültem. Várok. Mikor ír le, / akiről általam ekképpen szóla Rilke: A lombok hullnak,
hullnak, mintha fönt / a messzi égnek kertje hervadozna; / nemet-legyintve hullnak mind
halomba. // S a csillagok köréből elbolyongva / magányba hull a súlyos éji föld. // Mi mind
lehullunk. Nézd emitt a kart. / S amott a másik hullva hull le minden. // De egyvalaki végtelen
szelíden / minden lehullást a kezében tart.” (Krónikás ének Jékely Zoltánnak – odaátra,
1983) Vö. „valaki jár a fák hegyén / ki gyújtja s oltja csillagod” (Valaki jár a fák hegyén,
1994). Bajor András kései elsiratása Homéroszba kapaszkodva (Kolozsvár, 1991–2001).
Ha terünk engedné, értelmeznénk „a hét város szülöttje”: Homérosz, Szolón, Szophoklész
(a Babits fordította Oedipus Kolonosban), Vörösmarty és a Házsongárdi temető e versbéli
megidézését.
Helyhiány okán nem térhettünk ki az idő fogalmának filozófiai/teológiai elemzésére
(Biblia, apokalipszisek, eszkatológia – ezen belül például Dániel könyvének tanítására,
a nem kanonizált iratok végítélet várására; Platón, Szent Ágoston, Kant, Schopenhauer,
Spengler, Heidegger stb. tanaira). Az irodalomtörténészek Bergson, Proust (esetleg Joyce)
említésénél megállnak, holott a Kányádi életmű kapcsán is – már csak a tévedések elkerülése
végett – érdemes lenne más bölcseleti teljesítményeket előtérbe állítani, a költő különböző
ez irányú utalásaival párhuzamot vonni.
versmondó 19
TANULMÁNY
Kányádi Sándor
INTERMEZZÓ A SUGÁRUTON
Egyszer egy fényes sugárúton
mentem egy kicsit spiccesen,
suhogtatták az ostorlámpák
fénycsapóik a flaszteren.
Éjfél után volt, magam voltam,
néztem a négyes lámpasort,
olykor egy-egy portyázó taxi
csábosan mellém lassított.
Tovább engedtem, mint egy herceg:
„a lámpáimat nem hagyom!”
És beszélgetni kezdtem velük,
hol hangosan, hol szótlanul.
becéztem őket, simogattam,
és káromkodtam is nekik,
s éreztem, hogy a szemem lassan
forróvá homályosodik.
– A barátomat megettétek,
mikor a csille leszakadt! –
Jött, hogy fényestől kitekerjem
finoman ívelt nyakukat.
Megbillent a járda alattam,
hirtelen megalvadt a fény,
kivágódott a barakkajtó,
s az ajtóban ott álltam én,
halála váltan és mögöttem
ott álltak mind a többiek,
félöltözötten, szál gatyában,
mint mikor híre érkezett.
Fordult velem egyet a járda,
s a bulvár, mint egy nagy tutaj,
hánykolódva küzdött az emlék
fölcsapó hullámaival.
S járni kezdtem a lakodalmast,
kegyetlen lámpáim alatt,
jártam, míg jött a józanító,
a lámpaoltó virradat.
20 versmondó
TANULMÁNY
Ars poetica – Kányádi Sándor sok verséről írták értő kritikusok, hogy ars poetica.
Természetesen egy valódi költőnek több, talán minden költeménye lehet ars poetica, sőt
egy-egy rövid vers, vagy néhány, vagy akár egy sor is kifejezheti „lírai énjét”. „Vershitet nem
cseréltem soha.” „A vers az, amit mondani kell.” „Dérverte május. / Riadt pillámra halott
/ szirmok havaznak.” (Körömversek) Szent Mihály hava „hóharmat-verte / krizantémok –
idén is / fekete lovon // kocogott velünk / a reménytelenségbe / szent mihály hava” (Két
körömre). „Az egyenes beszéd, / nekem csak az a szép. // Kenyéren és vízen is csak azt
vallhatom. / Ezért tart engem a társadalom.” (Harmat a csillagon, 1963) Hosszabb vallomás:
Pergamentekercsekre (1985). Áthallásos mű, van aki az áthallásokra helyezi a hangsúlyt,
a szocializmus sújtotta Romániára, a benne szolgaként élő, időnként menekülő népre. Mi
a mögöttes tartalmat emeljük ki, a hivatását gyakorló, de a „vályogból sziklát hazudni”
nem akaró írnokot. A piramis és a maradandó mű szembeállítása régi keletű.34 Horatius:
Carmen III., XXX. Ad Musam Melpomenen; Melpomenéhez (A múzsához, ki a költőt a
halhatatlanságba emeli): „Áll ércnél maradóbb, művem, emelkedett / emlékem, s magasabb,
mint a királyi sír, / és sem kapzsi vihar, sem dühös északi / szél nem döntheti már földre,
se számtalan // évek hosszu sora, sem rohanó idő.” (Ódák, 3, 30, 1–5, Devecseri Gábor
fordítása.) Horatius „Exegi monumentum...” költői képe visszavezethető az egyiptomi
írnokok korára, akik: „Nem készítettek ércből való piramisokat és vasból való sírtáblákat.
[…] Irataikat, tanításaikat tették meg örököseikké, a (papirusztekercset) halotti papjukká,
az írótáblát szerető fiukká. Tanításaik az ő piramisaik, az írónád a gyermekük, a kő felülete
a feleség(ük) […] Hasznosabb a könyv a kivésett emlékkőnél, a tartósan megépített
kápolna falánál. Ez szolgál sírépítményként és piramisként, hogy kimondják nevüket. […]
Ők eltávoztak, nevüket is elfeledték (volna), a könyv azonban fenntartja emlékezetüket...”
(Egyiptomi papirusz, Kákosy László fordítása.) Horatius szerteágazó hatása közül egyet
említek – Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művének peroratiója (záróbeszéde;
„Berekesztése”).
Vajon Kányádi Sándor belenőtt/belenő Arany János kalapjába?
Kányádi Sándor
FEKETE-PIROS
leíró költemény, melyet szereztem a
kolozsvári Malomárok és Telefonpalota
közti járdaszigetről az ezerkilencszáz-
hatvanas-hetvenes esztendőkben csütörtök
és vasárnap délutánonként.
Fekete-piros csütörtök Zeneszó, énekszó nélkül.
és vasárnap délután Egy pár lány, két pár lány
– amikor kimenős a lány –, fekete-piros fekete
fekete-piros fekete táncot jár.
táncot jár Kolozsvári telefonház,
a járda szöglete. száz az ablak, egyen sincs rács,
Akár a kéz, ha ökölbe kékül. ki-bejár a világ rajta,
versmondó 21
TANULMÁNY
de azt senki sem láthatja.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
A magnó surrog így,
amikor hangtalan másol.
Sír a csizma, sír
a szédítő tánctól:
tatár öröm, magyar bánat,
megszöktették a rózsámat.
Ha megnyerte, hadd vigye!
Fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Mintha tutajon, billegőn,
járnák süllyedő háztetőn,
alámerülő szigeten,
úszó koporsófödelen.
Fejük fölött neon-ág,
csupa világ a világ!
Ecet ég a lámpában,
ecet ég a lám-pá-ban.
Anyám, anyám, édesanyám,
gondot mért nem viselsz reám.
Föl-föllobban
egy-egy dallam,
– amit talán csak én
a botfülű hallhatok,
akiben kézzel-lábbal
mutogatnak a dallamok, -
föl-föllobban
egy-egy dallam,
s mint a gyertya a huzatban
kialszik.
Szamos partján mandulafa
virágzik;
fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
22 versmondó
Körbe-körbe
majd pörögve
majd verődve
le a földre
föl az égre
szembenézve
sose félre:
egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot kár.
Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?
Szétlőtt várak piacáról,
csűrföldjéről, még a sátor
vagy a jurta
tüze mellől, röptette föl
a csípők, a csuklók, térdek
katapultja?
Vagy régebbről, húszezerből?
Még a nyelv előtti ködből
teremti újra - az ösztön?
Akár a szemek mandula-
metszését az anyaméh
szent laboratóriuma?
Honnan járják, honnan hozták?
Honnan e mozdulat-ország?
S milyen titkos adó-vevők
fogják, folyton sugározván,
az egyazon vér és velő
hullámhosszán?
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros-fekete
táncot jár.
A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol.
TANULMÁNY
Jegyzetek
1. Tamási Áron: Gyertyaláng a szélben. In: Tamási Áron összes novellái. I–II. k. Szépirodalmi,
Bp., 1982, I. k. 108., 123. o.
2. Gyökér és vadvirág, Tamási Áron elbeszélésének tévéfilm-forgatókönyve, 1987; Ábel a
rengetegben, Tamási Áron regényének filmforgatókönyve, 1989; mindkettő elnyerte az év
legjobb forgatókönyve díjat.
3. Szárazajta kicsiny magyar falva, az 1944. augusztus 26-i vérengzés örök mementója,
kezdete volt a más magyar településéken is folytatott gyilkosságsorozatnak, a lakosok
elhurcolásának, kényszermunkára kötelezésének, kifosztásának.
4. E tanulmány készítőjének személyes emléke hogy mily kényes kérdés volt hajdan
a határainkon kívül rekedt magyarság ügye. Az 1980–81-es tanévben az ELTE BTK
Tudományos Szocializmus Tanszék keretében meghirdetett Csatári Dániel „Marxizmus–
leninizmus és a nemzetiségi kérdés” óráit látogattam. Természetesen a tanszék és a tárgy
megnevezése valójában a tényleges tartalmat fedezte, nagyon korrekt, konkrét ismereteket
szerezhettünk, zárolt, nyilvánosságra nem hozhatott dokumentumok tükrében is a
Forgószélben (Magyar–román viszony 1940–1945. Akadémiai, Bp., 1968) kötet hajdani
szerzőjétől. Ugyanez vonatkozik Szokolay Katalin Lengyelország történelmének és
népének tragikus eseményeit elemző, a „Reformizmus és forradalmiság” címen meghirdetett
egyetemi kurzusaira. (Például Katyń esetében nem kellett megvárnunk a „rendszerváltást”.)
Mindezt abban a vonatkozásban is írom, hogy mind az egyetemi oktatók, mind a hallgatók
megnyilatkozásai az „illetékes szervek” előtt sem maradtak titokban. A fenyegetettség érzése
nem csak az erdélyi magyarság kiváltsága volt, miként a Kányádi Sándor életművét és más
erdélyi értelmiségiek élethelyzetét elemző tanulmányok többsége erre helyezi a hangsúlyt.
5. Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka – Kányádi Sándor. Vershitet nem cseréltem soha.
Ferenczes István beszélgetése Kányádi Sándorral. Székelyföld, internetes hozzáférés: 2006.
július 10. E részletes visszaemlékezés érdekes adalékokkal szolgál a költő személyes
kapcsolatrendszeréről, az 1957. május 10-én írt Májusi kétségbeesés című versének
jelentőségéről – ennek köszönhette, hogy „igen” választ kapott a lánykérésre –, felesége
letartóztatásáról, házkutatásról, a Securitate egyes magas rangú hivatalnokaival való
ismeretségéről, külföldi útjairól, a Márton Áron püspök celebrálta egyházi esküvőjéről,
egyes költemények keletkezésének hátteréről stb. Ugyanebben az interjúban tett bölcs
megállapítása: „minden emlékírónak maga felé hajlik az emlékezete”, ezért nem ír
emlékiratot; tehetjük hozzá, mely műfajnak Erdélyben is évszázadokra visszanyúló nagy
hagyománya van. A „börtönviselt” Márton Áron püspökkel való kapcsolata Kányádi
költészetében is nyomot hagyott, megbízta a szertartáskönyv átnézésével, nyelvi
ellenőrzésével, felhatalmazta a javítások, jobbítások megtételére, akár protestáns szövegek
beemelésére, a Halotti Beszédtől kezdve tanulmányozott „nyelvemlékeket”, a XVI. századi,
a latin változatnál jobb magyar „gyönyörű szöveget” megtartották. A II. Vatikáni Zsinat
(1962–65) tette lehetővé, szükségessé e tevékenység elvégzését.
6. Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor. Kalligram, Pozsony, 2003. A továbbiakban több helyen
hivatkozom a szerző megállapításaira.
7. Ködöböcz Gábor: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében. A poétikai
módosulások természete a daloktól a szövegekig. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002.
versmondó 23
TANULMÁNY
8. G. W. F. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Akadémiai, Bp., 1979, 47. o.,
vö. 112. o.
9. A. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál – Életbölcsesség. Szerkesztette és az előszót írta
Dörömbözi János. Göncöl, Bp., 1989.
10. Vö. 5. j. Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka – Kányádi Sándor.
11. Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Sajtó alá
rendezte, a bevezető tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József. Az idézet (i.
m. 57. o.) egykori tanszékvezetőm bevezetőjéből való.
12. Vö. Szathmári István: „Szenczi Molnár Albert nyelvi hatása”. In: Szathmári István:
A szűkebb és tágabb haza nyelve. Népnyelvi és irodalmi nyelvi tanulmányok. ELTE BTK
Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Bp., 2005, 91–103. o. E sorok íróját 1977-ben Szathmári
István dékán avatta gólyává, egyetemi polgárrá.
13. Farkasfalvy Dénes: Zsoltároskönyv. Szent István Társulat, Bp., 2006, 3. átdolgozott
kiadás.
14. Széchenyi István: Napló. Gondolat, 1978, 1355. o.
15. Tamási Áron: Mikes Kelemen. 1935. In: Tamási Áron összes novellái. I. k. 587–600. o.
16. „A bujdosó költészet úgy él a köztudatban, mint a kuruc–labanc harcok terméke, kb.
a XVII. század 70-es éveitől a XVIII. század 30-as éveiig tartó mintegy 60-70 esztendő
sajátos hangú énekcsoportja. Kétségtelen pedig, hogy a bujdosó szólamok már a XVI.
század második felében gazdagon virágoztak a magyar nyelvű írásokban. Már ekkor gyakran
bujdosónak neveztek mindenkit, aki nem volt otthon, ezzel a szóval illették legtöbbször a
lakóhelyétől a legkülönfélébb okok miatt távol levő személyt, a bujdosással fejezték ki a
távollét különböző állapotát. A Biblia- és zsoltárfordítások, a bibliai históriák, jeremiádok,
zsoltárparafrázisok, históriás énekek és széphistóriák egyik sűrűn előforduló szava a
bujdosás, melynek konkrét alapjelentésén kívül igen gazdag tartalma (az országban, idegen
földön való járás-kelés, hazulról való menekülés, futás, bolyongás, lappangás, bujkálás,
zarándoklás, vándorlás, csavargás, úton állóskodás stb.), változatos hangulati és érzelmi
velejárója van.” Varga Imre: Szegénylegény dolga. In: A régi magyar vers. Akadémiai, Bp.,
1979. Szerkesztette Komlovszki Tibor. (Idézet, i. m. 334. o. A tanulmányt vö. 331–350.
o. A szerző a bujdosó szólamok gazdag tárházát vonultatja fel.) Vö. pöngését koboznak
gyakran ha te hallod. Versszerzés Bocskaitól Rákócziig. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,
1988. Válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Gábor Csilla.
17. PoLíSz online, 2015. június 10.
E tanulmányomba, melyben idéztem egy mai szerző „modern” szövegfolyamából, a legtel-
jesebb egyetértésemmel egy szerkesztőségi jegyzet került Turcsány Péter részéről. „Az idé-
zett szövegrészletek kisbetűs országfelsorolásával nem érthetünk egyet, a magyar helyesírás
éppoly szent, mint nyelvhelyességünk fenntartása.”
Mivel másutt nem részletezem, e helyen emlékezem meg Kányádi Sándor időnkénti „szö-
vegalkotói” gyakorlatáról. Idézem a költőt: „A központozás / rabságából próbáltál, / lega-
lább abból… // s vélt bilincseid: / kérdő-, felkiáltójel / és a megvetett // hármaspont maradt
(zárójelek rácsa közt) / végső fegyvered.” (Három körömre, 1983) Kányádi interjúk sokasá-
gában védelmezte álláspontját, hogy nem a modern költészeti technikának akart megfelelni,
hanem éppen a hagyományt őrizte, hiszen hajdan egybefüggően, írásjelek nélkül írtak, az
élőbeszédet mintegy leképezve, s egyébként is a befogadóra bízza a tagolás elvégzését.
24 versmondó
TANULMÁNY
Mégis: nem von le a vers értékéből, élvezetéből, ha a Duna, Kossuth Lajos, Mozart neve he-
lyesen írva, nagybetűvel szerepel. Miként az sem növeli a költemény értékét, ha egy szó el-
választójel nélkül megszakad ott, ahol nem lehet elválasztani. Sajnos az alkalmanként tény-
leges, jeles költők által is követett gyakorlat („izmusok”, „szabadvers”) azt eredményezte,
hogy hazánkban is gombamód szaporodnak a pszeudoköltők, akik a leghétköznapibb, saját
maguknak is érdektelen élményeiket, teendőiket hömpölygetik mindenféle mondanivaló, a
tanultság legkisebb látszata nélkül. Az „ihlet” hangsúlyozásával, a szó, a fogalom jelentése
ismeretének hiányában. Kányádi Sándor igen képzett, tanult költő, ezt egész életműve, de a
legrövidebb verse is igazolja.
18. Társszerzők: Bakonyi Károly, Pásztor Árpád, Endrődi Sándor, Sassy Csaba.
19. Vö. Pécsi Györgyi: i. m.
20. Vö. Ködöböcz Gábor: i. m.
21. Vö. Murvai Olga: Vers-rekviem. Kismonográfia Kányádi Sándor Halottak napja Bécs-
ben című poémájáról. Kriterion, Kolozsvár (Cluj-Napoca), 2005. Idézet, i. m.: 12., 16. o.
22. Oláh János: A washingtoni Ekhóhoz. Beszélgetés Kányádi Sándorral. (Magyar Napló)
E tanulmányban is igazoljuk, hogy a magyar költőnek ehhez a verséhez sem volt szüksége
XX. századi „idegen tollakra”.
23. Vö. Pécsi Györgyi: i. m.
24. Vö. Magyar Katolikus Lexikon. IV. k. Szent István Társulat, Bp., 1998. 554. o.
25. Szathmári István: „A Halotti Beszéd mint nyelvi teljesítmény.” I. m.: 41–50. o. A hos�-
szabban idézett gondolatmenet, és a Könyörgés szövegének elsőként közölt változata e
helyről való. Vö. Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó,
Bp., 1977.2 A Halotti beszéd és könyörgés. 26–33. o.
26. B. Pascal: Gondolatok. Gondolat, Bp., 1978. III. szakasz, 194. pont. (I. m.: 79–86. o.)
Lucien Goldmann: A rejtőzködő isten. Gondolat, Bp., 1977. (A címben a kisbetű nem elírás.)
Kányádi költészetének elemzésekor gyakori hivatkozás történik e műre, azt a benyomást
keltve, hogy nem olvasták ezt a könyvet.
27. Vö. Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. II. k. Szent István Társulat, Bp., 1996. 2.
átdolgozott kiadás. („Szofoniás”, i. m.: 141–147. o.)
28. Amor Sanctus. Középkori himnuszok latinul és magyarul. Fordította és magyarázta
Babits Mihály. Officina, Bp., 1948. (Bevezetés, 5–36. o., hivatkozott vers, 160–165. o.)
Babits Mihály a bilingvis kötet bevezetőjében maga is utalt arra, hogy fordítása „elsősorban
költői s nem filologikus hűségre pályázik”, a zenei igényt vette figyelembe.
29. Vö. Murvai Olga, i. m.: 58–63. o.
30. Vö. Deuterokanonikus bibliai könyvek a Septuaginta alapján a Magyarországi Református
Egyház Kálvin János Kiadója, 1998, „Zsuzsanna és a vének”, 173–178. o. Érdekességként
említem, hogy Tamási fent hivatkozott „Mikes Kelemen” című elbeszélésében, „elbeszélte”,
hogy mikor a „vén Bercsényi” megözvegyült, a bujdosó közösség egyetlen (Zsuzsi nevű)
hölgytagját, kire Kelemen is vágyakozott, feleségül vette (1723), majd Bercsényi halála (1725)
után Mikes ismét hoppon maradt, a hölgy az özvegységgel járó grófi titulust tartotta meg.
31. Vö. Murvai Olga: i. m.: 78–80. o.
32. Vö. Tamási Áron: Rendes feltámadás. In: i. m.: 474–488. o.
33. Bolyki János: „Igaz tanúvallomás” Kommentár János evangéliumához. Osiris, Bp.,
2001, 492. o.
versmondó 25
TANULMÁNY
34. Az egyiptomi halottkultusz, halhatatlansághit jelentőségét érdemes említenünk,
vélhetőleg ennek hatása is érződik Kányádi Sándor gondolatvilágában, e vers
szövegalkotásában. „Az ókori és modern vallások tanulmányozása egyaránt azt mutatja,
hogy egyetlen nép sem foglalkozott olyan intenzíven a halál utáni léttel, az örök élet
gondolatával, mint az egyiptomiak. A sírról való gondoskodás az élet egyik fő programja
volt számukra.” (Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris, Bp.,
1998, 350. o.)
(Budapest, 2018. november 2-án, halottak napján )
26 versmondó
TANULMÁNY
Kányádi Sándor
KÉT MAKÁMA
HA
ha a régiók ból ha zavagonírozott légiók akiket otthon nemhogy otthon
de még egy hideg-rideg kivénhedt sivár vén kaszár nya se vár akiket nem
véd sem isten sem király ha a régiók ból ha zavagonírozott légiók egyszer
csak azt mondják elég volt a beszéd ből és föl kerekednek útnak indulnak
császárt vagy akár cárt keríteni maguknak s ha a zéppen másnapos elnök
zsebében netán egy kapitány egy százados vagy ha egy napóleonosra
sikeredett hadnagyocska vagy isten ments ilyen is volt már egy furcsa
bajszú káplár a zéppen másnapos elnök zsebében megtalálja rálel arra a
bizonyos kulcsra s ha felhők fölé szabadítja mind a kurta mind a közepes
mind a hosszú hatósugarúakat s ha alattuk a nagy keleti fagy rászakad 
rázúdul a keleti tél erre a hervatag mégis-mégis gyönyörű szép fél közép-
kelet-dél-nyugat európára ha majd asszonyod leányod unokád testének
esnek krisztus öt vérző sebére kérve kérdlek mielőtt megölnének testvé-
rem lősz-e ölsz-e
CIVIL
most civil van civil a társ civiltárs civil a dal civildal civil a lom civiltársa-
dalom és benne persze másság nem egyenlők és egyenlőbbek egyének és
egyénebbek ássák egymásnak a jól kitervelt kifundált vermet hát ne le-
gyen egyen csak forma a mundért ne hordja senki fia-borja ha nem akarja
nem muszál hacsak be nem zupál civil szanitéced leszek nem vitézed az
ám hazám közös lónak túros volt a marja aki bírja marja az a fontos
eresszen a búza de a szegény embert még az ág is húzza nahát legalább
lesz amire felkötnie magát a terhek irgalmat nem ismernek nehéz mond-
ja akinek gondja is összkomfortos nehéz nehéz akadjon fel midőn a fára
néz ez csak afféle idézet-átok ilyet én senkinek sem kívánok mert önnön
szegény fejemre visszaállhat s előbb mint e század végső pontjára hág
és az sem biztos hogy megújul a világ mert hihetsz-e annak ki fűtve
lakhat öt szobát egy most éppen kihülőfélben lévő hegyiházban akárcsak
én hattyúdalát zümmögő s fáradt őszi légyre vadászgat szarvasbőgésnek
idején
versmondó 27
IRODALMI MORZSA IRODALMI MORZSA

Varga István lálkozóra hívtuk, számos más íróval, költővel együtt. Mikor összetalálkoztunk, már mes�-
FEKETE-PIROS MORZSÁK sziről üdvözölt, és azzal fogadott: hoztam neked valamit. És elővette Kenyérmadár című,
gyermekmeséket tartalmazó kötetét. – Dedikáltam, és az utolsó lapra odakörmöltem egy
Örökre emlékezetes marad számomra az 1979-es könyvhét. Utólag talán – kissé hivatalosan Rilke-verset. Az éjjel fordítottam.
– azt mondhatnánk: jelentős művek sora látott napvilágot azon a nyáron. Esterházy Péter
Termelési-regénye mellett Hajnóczy Pétertől A halál kilovagol Perzsiából, és Cseres Tibor S csakugyan ott volt kézírásával Rilke Iniciálé című verse:
Parázna szobrok című műve is ott volt a kínálatban. Ráadásul magam – éppen államvizsga
előtt – ott állhattam a standon, nem is akárhol, a pult mögött, és igyekeztem irodalomban Oszd a szépséget, pazarold,
való viszonylagos jártasságomat kereskedelmi célokra hasznosítani. Odáig persze nem me- szótlanul, számolatlan.
részkedtem, hogy Hajnóczy hangzatos című kötetét krimiként adjam el, miként szomszé- Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok.
dom tette, inkább ez az egy héten át tartó állás arra volt jó, hogy „első kézből” szerezzem S végül mindenből rádragyog,
meg magamnak a legjobb könyveket. ezernyi árnyalatban.
Valószínű máskülönben nem jutottam volna hozzá Kányádi Sándor összegyűjtött verseihez. Mondanom sem kell, nagyon örültem,
A Fekete-piros versek című kötetből azon a könyvhéten mindössze két darab érkezett a mi hogy nem feledkezett meg rólam, és igazi
kis városunkba. Vártam, nagyon vártam már ezt, s határtalan volt az örömöm, mikor az első kárpótlásnak tekintettem az ajándékot.
nap délelőttjén értesítettek a könyvesboltból, ahol „alkalmazásban” álltunk, hogy megérke- A történet aztán úgy vett igazán boldog
zett, és küldik a délutáni szállítmánnyal. véget, hogy az internet megjelenésével,
Nagy volt az én boldogságom. Végre-végre Kányádi-kötethez jutottam! Addig ugyanis csak amikor már használtkönyv-kínálatból
meglehetősen hézagosan, alkalomszerűen találkoztam Kányádi-alkotással, javarészt folyó- is lehetett böngészni, az elsők között
iratokban. És most egy egész kötet! sikerült megszereznem a Fekete-piros
verseket.
Rögtön a gyűjteményem féltett és védett kincsévé vált. Ez azt jelentette a gyakorlatban, Aztán az évek során többször adódott
hogy nem volt kölcsönözhető, még a legjobb barátok számára sem. lehetőségem, hogy a vele rendezett
író-olvasó találkozókon moderátor
Talán tíznél is több év telt el, amikor a történelmi változások úgy hozták: a mi városunkba
legyek. Ez a feladat megtisztelő, szép,
író-olvasó találkozóra érkezett az erdélyi költő. Akkor már újságíróként dolgoztam, és ter-
olykor azonban nehéz, kudarccal teli
mészetesnek találtam, hogy interjút kérek tőle. Kányádi Sándor nagyon készségesen vála-
is tud lenne. Kányádi Sándor esetében
szolt is kérdéseimre. Emlékszem, hogy kamerán kívül is hosszan beszélgettünk. Végezetül
természetesen öröm ott ülni a pulpituson,
arra kértem, dedikálja nekem a könyvét, s vettem is elő az én féltett Kányádi-kötetemet.
a színpadon, és közelről látni, hallani,
– Jaj de jó, hogy végre látok egyet ebből – kiáltott föl, s azzal el is vette tőlem. – Add ezt amint árad belőle a szép magyar szó.
nekem, mert valakinek megígértem, hogy szerzek egyet. Hozok majd helyette neked valami Talán ő az egyetlen költő, aki hatalmas életművét fejből képes elmondani. Igen, elmondani,
mást. nem szavalni. Ezáltal több, esetenként más lesz a vers. Vele kapcsolatban örök élmény az
is, amikor – a változás évei után ismét felénk járt – a tévéstúdiónkban elmondta a Kuplé
Azt, hogy milyen ábrázatot vágtam, nem tudom. De belül nagyon vívódtam. Aztán végül a vörös villamosról című akkoriban megjelent versét. Minden bizonnyal kevesen írtak e
odaadtam. Bizony nem szívesen. Úgy éreztem, hogy hűtlen lettem ezzel a könyvben sze- „történelmi helyreigazításról” annyira finom, áttetsző szerkezetű, csipkefinomságú és igaz
replő versekhez. Néha meg az jutott eszembe: milyen szerencsés vagyok, hogy éppen én verset, mint ő.
segíthetem ki szívességemmel a költőt. Természetesen arra nem gondoltam, hogy egyszer
majd kapok tőle cserébe egy másik kötetet. Utoljára Juhász Ferenc temetésén láttam a gyászolók menetében egy pillanatra. Ott lépdelt,
előre dőlve az időben, nyolcvanhét nehéz évvel a vállán. Szerettem volna átvágni magam a
Pedig kaptam. tömegen, és odasúgni néki: nagyon jó egészséget, Sándor bácsi!

Talán öt esztendő is eltelt, amikor – már a Berzsenyi Társaság szervezésében – egy ta-

28 versmondó versmondó 29
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
LUTTER IMRE ARANY ÉRDEMKERESZTJE
A magyar nyelv és kultúra megőrzését szolgáló sokoldalú művészi, irodalomszervezői, pe-
dagógiai és publicisztikai munkája elismeréseként Áder János köztársasági elnök a Magyar
Arany Érdemkereszttel tüntette ki Lutter Imrét, a Magyar Versmondók Egyesületének el-
nökét.
Az államalapítás ünnepe alkalmából Áder János köztársasági elnök több kiemelkedő mun-
kásságú személyiségnek adományozott magas rangú állami kitüntetést. A díjazottak az
ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes
emberi értékek gyarapításában végzett tevékenységek elismeréseként kapták elismerésüket.
Dr. Lutter Imre – előadóművész, drámapedagógus, médiaszakember, a Magyar Versmondók
Egyesületének ügyvezető elnöke – kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany
Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. A díjat Rétvári Bence, az Emberi Erő-
források Minisztériumának parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes adta át ünnepélyes
keretek között. A díjátadást a Duna Televízió augusztus 20-án műsorra tűzte.
Dr. Lutter Imre sokoldalú művész. Munkássága a magyar kultúra legitim képviseletét, a
kultúraközvetítést, a magyar nyelv gazdagságának fönntartását, a költészet, valamint an-
nak nyomán innovatív műfajok – a versmondás, a versszínház és a versfilmes művészeti
ágak – kreatív gondozását, fórumainak megteremtését, képviselőinek és az új nemzedék-
nek a tehetséggondozását jelentik, miközben a médiában vállalt tevékenységei révén is az
értékalkotást és az innovációt tekinti elsődleges feladatának. Példaképei és tanítómesterei
között tartja számon  Kiss László  rendezőt, a Magyar Versmondók Egyesületének alapító
elnökét, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnökét; Pregitzer Fruzsina színmű-
vészt;  Friderikusz Sándor  médiaszakembert;  Bánhidiné Maróti Magdi  énekesnőt, a ZIG
Singers egykori vezetőjét. Gyakran hangoztatja, hogy a családja mellett sokat köszönhet
egykori magyartanárainak: Csáki Katalinnak, Cservenyák Lászlónénak, Virág Máriának és
Gönczy Ágnesnek is.
Lutter Imre a Miskolci Egyetem jogi karán, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem drá-
mapedagógia szakán végzett művész, szakember, aki számos területen szerzett diplomát,
képesítést. Jogi és drámapedagógiai diplomája mellett televíziós újságíróként, valamint
vers- és prózamondó előadóművészként is végzett. Közel két évtizede maghatározó szerep-
lőjévé vált a magyar előadó-művészetnek, nem utolsósorban a magyar nyelvű versmondást
összefogó és koordináló Magyar Versmondók Egyesületének. Tevékenysége révén új, kor-
szerű dimenziókkal gazdagodott a magyar nyelvű amatőr és professzionális versmondás,
a vers előadó-művészete, és ezzel párhuzamosan a kultúra közvetítése és az anyanyelvápo-
lás.
Nevéhez fűződik a  Kaleidoszkóp VersFesztivál megálmodása, amelyet 1998-ban indí-
tott útjára az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület – amelynek ő
az egyik alapító-elnöke – és a Miskolci Egyetem. A fesztivál folyamatos megrendezése ti-
zennyolc éve Lutter Imre áldozatos munkájának eredménye. A minden évben megújuló te-
30 versmondó
matikával és ötletekkel megrendezett, vándorló VersFesztivál napjainkra összekötő kapoc�-
csá vált a hazai és határon túli magyarok között, akik a vers valamennyi megjelenési módját
felsorakoztatják – kezdve a versmondástól a versszínházig, a megzenésített versektől a
versfilmekig, a verskiállításoktól a slam poetry műfajáig –, s ebben egyedülálló nemzetközi
szinten is. Mindezt több száz hivatásos és amatőr művész, társulat, zenekar, valamint alkotó
részvételével, több ezer néző előtt. 2008-ban a fesztiválon felállította a versmondás világre-
kordját, és ezzel a versmondás műfaja bekerült a Guinness Rekordok könyvébe.
A Nemzeti Színházat és a Magyar Versmondók Egyesületét összefogva megalapította és
hagyományteremtő jelleggel szervezi a  Nemzeti VERSenyt – a Kárpát-medencét felölelő,
felmenő rendszerű, rendhagyó versmondó és versklip versenyt – nem hivatásos versmon-
dóknak, valamennyi korosztályban.
Zsűrielnöke és fesztiváligazgatója a Balaton legnagyobb filmes seregszemléjének, a Bujtor
István Filmfesztiválnak, zsűritagja a Latinovits versmondó találkozónak, gondozója a Regö-
sök húrján... több ezer általános iskolás diákot összefogó versmondó versenynek.
Publicisztikai, szerkesztői, irodalomszervező tevékenysége  is példamutató. Még miskol-
ci egyetemista korában – ahol első diplomáját szerezte az Állam- és Jogtudományi Karon
– teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a tehetséges egyetemisták és főiskolások saját
műveikkel mutatkozzanak be a nyilvánosság előtt. Létrehozta a Kaleidoszkóp Könyvsoro-
zatot, amelynek égisze alatt tíz kötet jelent meg eddig. Segíti, patronálja az egri Esterházy
Főiskola és a Hé-Bé Juventos Egyesület kezdeményezésére létrejött, azóta országossá duz-
zadt  Kortárs hangon  versíró pályázatot és az abból évente létrejövő kötetet. Nagy sikert
aratott szubjektív regénye, a Nők a volán mögött is.
Szerkesztője, szerzője volt a Játékos társ, a Mondd ki bátran!, a Tanuld és tanítsd a jobbat
és a Társas játék című művészetpedagógiai módszertani könyveknek; producere és egyik
előadója a Mementó (téma: Holokauszt), a Bíbor parázson (téma: Radnóti), a Forr a dalom
és az Ócska keringő című hangoskönyveknek. 2018-ban három újabb hangoskönyv valósult
meg a közreműködésével: a Három fő, a Légyott és A világ legjobb akciófilmje – mindhárom
a Spanyolnátha című irodalmi folyóirat gondozásában. Társszerkesztésével és ajánlásával
jelent meg a Gyémánttengelyen című művészeti interjúkötet 2018 februárjában.
Európai uniós pályázatok több konstrukciójában segítette és segíti az intézményen kívüli
non-formális oktatást, szervez és tart kulturális, művészetpedagógiai és drámapedagógiai
foglalkozásokat, érzékenyítő tréningeket gyerekeknek és felnőtteknek, köztük sok halmo-
zottan hátrányos helyzetű fiatalnak, illetve továbbképzéseket pedagógusoknak. Szerve-
zésében 2018-tól több mint kétszáz anyaországi és határon túli magyar iskola diákjainak
kompetencia fejlesztése és identitásának erősítése valósul meg neves művészek, zenekarok,
sportolók és szakemberek részvételével. Részt vesz a 2018-ban nyíló hazai NépmesePon-
tok szakmai munkájának előkészítésében és szervezésében is.
versmondó 31
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK

Televíziós és filmes munkái emlékezetesek. Több csatornánál is dolgozott az elmúlt évek- változást hozó embereknek nevezve kijelentette: ők nemcsak sodródtak az áramlattal, ha-
ben, a Mokka száguldó riportereként az egész ország megismerhette. Forgatott Ausztráliá- nem változást hoztak, megváltoztatták környezetük életét. A kitüntetettek „egy olyanfaj-
ban, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Thaiföldön, Malajziában, Nagy Britanniában és ta pluszt képviselnek”, amely nélkül Magyarország nem gazdagodott volna, ezért a díjak
számos más európai országban. Jó értelemben vett rutinnal használja a rendezői-szerkesztői odaítélésével minden magyar ember elismerését fejezi ki a magyar állam. Az elismerésnek
és produceri tapasztalatait, és minden alkalommal irodalmi érzékenységéről tesz tanúbizo- van egy olyan üzenete, hogy minél többen vegyenek példát a díjazottakról, minél többen
nyosságot. érezzék magukat ösztönözve: ha én magam is elköteleződök, „kicsit többet teszek oda ma-
Megújítója és szerkesztője a Magyar Versmondók Egyesülete internetes portáljának, a vers. gamból”, akkor az mások számára példaértékű.
hu oldalnak, amelynek látogatottsága folyamatosan nő, jelenleg is meghaladja az évi 300
ezer egyedi látogatót. Lutter Imre kreativitását mutatja az online Versrádió megalkotása is,
amelynek műsorán több száz költő, neves amatőr és hivatásos előadó több ezer verse hall-
ható és látható. Ez a honlap 2010-ben elnyerte a  Magyar Marketing Szövetség – Az Év
Honlapja – különdíját.

Rendszeresen szerepel önálló és társas estjeivel, versszínházi előadásaival különböző fó-

rumokon, illetve kap narrátor és szinkron szerepeket televíziós műsorokban. Emlékezetes
előadóestjei  közül is kiemelkednek – a közelmúltban több hónapos amerikai és kanadai
turné után – itthon, a Váci Dunakanyar Színházban is bemutatott  Szabadnak születtem...
és az Egy pesti srác története című versszínházi előadás, az Egyesült Államokban ugyan-
csak bemutatott Boldog, szomorú dal című társas estje. De az Ócska keringő című önálló
verselőadása, a Ki viszi át a Szerelmet? és a Nézd mama, jaj, kész ez a vers is!, vagy a Verse-
im szirmokká nyílnak és a Kávészünet Lutter Imrével című műsorai egyaránt.

Szinkronizál; a hangját kölcsönzi több dokumentum- és ismeretterjesztő filmnek, nem-

csak magyar, hanem angol és orosz nyelven is. 2017-től hetente jelentkezik költészeti ro-
vata a Bonum Televízió Délelőtt című műsorában. 2018-tól az ATV csatorna hangjaként is
tevékenykedik.

Munkája elismeréseként 2004-ben megkapta a Magyar Versmondók Egyesülete által ala-

pított „Ki viszi át a Szerelmet” emlékplakettet, 2007-ben a Wlassics Gyula-díjat, majd a
kuratórium egyhangú döntése alapján 2012-ben Radnóti-díjban részesült. Az 1971-ben ala-
pított szakmai díj rangját a korábbi kitüntetettek neve is jelzi. Mások mellett Nagy László,
Juhász Ferenc, Ratkó József, Nagy Gáspár, Kormos István és Szécsi Margit kapta meg, és
Lutter Imre, mint az addigi legfiatalabb díjazott, maga adhatta át a kitüntetést a legidősebb
díjazottnak, a költő özvegyének és irodalmi életműve gondozójának, Gyarmati Fanninak,
XIII. kerületi lakásán. 2018-ban „A kortárs irodalom és olvasás fejlesztéséért” a Falvak
Kultúrájáért Alapítvány díszünnepségén a  Magyar Kultúra Lovagjává  avatták. 2018. au-
gusztus 20-a alkalmából a köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat
kitüntetésben részesítette.
Rétvári Bence miniszterhelyettes a kitüntetés átadásán kiemelte: Szent István király a ke-
resztény Európa részévé tette a magyar államot ezer  évvel ezelőtt. Ahhoz azonban, hogy
az ország még ezer évig fennmaradjon, nagyon sok ember hitére, elkötelezettségére, telje-
sítményére, munkájára és hazafiságára volt szükség. Közölte: ebben a munkában részesek a
díjazottak is, akiknek tehetségét és szorgalmát ismerik most el. Az államtitkár a díjazottakat

32 versmondó versmondó 33
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK

Turczi István
MEMENTO
„E nemzetségből csak egy fénykép marad.”
Mordechay Avi-Shaul
(Petri György fordítása)

Emlékezzél!
A bölcsek szerint
Akár a rongyos ködhegyek a fosztó virradatban,
kilencszázhárom halált teremtett az úr,
némaság virágzik,
Azután még egyet,
s elnyílik az utolsó utáni füstös pillanatban.
ha a mózesi nép újkori figyelme netán lazul.
Két sorban vonulnak
A módszer velejét
felfelé a kaptatón; siet mind, mintha imára menne.
listák, jegyzőkönyvek őrzik, fotók és fonográf.
Mintha a síneken túl
Recsegő hangon szólt
szidur-lapok közt bújtatott remény teremne.
a végső megoldáshoz illő Arierparagmph.
Hátrahagyott
Hatvan év a hatmillióhoz...
kegytárgyaik fölött a reggeli nap kábán áthajol.
Ha kérdeznéd, fiam, hogy kiért vagy ki ellen
Üres a gyülekezet háza.
porlad az Idő a tenyeremben
Szombat királynő, mondd, merre bujdosol?!
– nincs válasz; az emlékezet engesztelhetetlen.
Kifosztva a táj is,
De számláld meg őket,
ábrázattalan, szürke massza ez a szép vidék.
mert egytől egyig mind megszámlálhatók.
Nem méri önmagát,
Vedd számba őket,
hisz többé már nem otthon: valahavolt menedék.
kik emberként járták meg a nem-járhatót.
Nekik nem maradt
Tartsd számon őket:
más, csak a lezárt szemhéj mögött izzó szégyen
a szív nem archívumban őrzött üres kartoték.
és a kimondatlan szavak
Kérd számon őket!
értelmét egymástól elsáncoló tudat: íberleben!
Kevés a két gyertya saját sorsodért...
Belzec, Treblinka,
Ha néha megroppan is
Sobibor, Dachau, Chelmno és Oswiecim...
az irgalom száraz, gyönge ága,
Imbolygó árnyak
csak így lesz létednek
a rettegés ködön és dallamon átszűrt éjein.
újra gyökere, lombja, Magyarországa.
Kemencemélyi csend –
milliók sorsát jelölő rövidke héber szó: SOA.
Szín- és tetthelyek közt
korbácsként hajt előre, hogy többé soha, soha.

34 versmondó versmondó 35
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK

Torma Mária
DEBRECZENI TIBOR 90 ÉVES

Nagy László:
ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten 
szerencsét, 
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra hevernem, 
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne dűljön, 
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett 
életet – 
nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon úgyis, ha 
nem kérem. 

Micsoda 90 év!

Tanár, népművelő, előadóművész, rendező, drámapedagógus – ez mind Debreczeni Tibor!

Az 1960-as és ’70-es évek virágzó amatőr művészeti mozgalmai összefonódnak Debrecze-
ni Tibor nevével. 1957–67 között debreceni tanárként a József Attila Irodalmi Színpad
szerkesztő-rendezője volt. A színpad új korszakot nyitott Debrecen verskultúrájában. Az
amatőrök őszinte lelkesültsége, irodalomszeretete szakmai tudással, művészi fegyelemmel
társult. A Magyar Rádió kilenc műsorukról készített felvételt.

Eredményes munkája elismeréseként 1966-ben meghívják a Népművelési Intézet munka-

társának. Feladata az amatőr művészetek (irodalmi színpad, zene, tánc, báb, versmondás)
gondozása.
Animátor, szervező, előadó. Fórumokat, színjátszó fesztiválokat, találkozókat szervez.

36 versmondó versmondó 37
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK

Szaklapokban cikkek, tanulmányok, könyvek szerzője. Fáradhatatlan energiával járja az or- Udvarhelyi András
szágot, kultúrpolitikai konfliktusokat vállal fel. SZÉP BESZÉLGETÉS A SZÉPKORÚ DEBRECZENI TIBOR
DRÁMAPEDAGÓGUSSAL
1968–85 között amatőr rendezői tevékenységét a Budapesti Műszaki Egyetem kollégiumában  Lehet még itt valami!
folytatja. Megalakítja mérnök hallgatókból a Vári Irodalmi Színpadot, mely rövid idő alatt
országos hírű lesz. Négy műsorukról a rádió, egyről a Magyar Televízió készített felvételt. Weöres Sándor:
AKIK MEGTALÁLNAK
1988-ban megalakítja a Magyar Drámapedagógiai Társaságot. Felismeri a drámapedagó-
gia reformpedagógiai jelentőségét, azaz hogyan lehet élőbbé formálni az iskolai oktató-ne- Én keresem célomat:
velő munkát. Megjelenteti a Drámapedagógiai Magazint, majd 1995-ben létrehozza az célom engem majd megtalál.
Academia Ludi et Artist civil szervezetet, és kiadványukat, a Kútbanézőket.
Én keresem a hitemet,
1989–2013 között a Károli Egyetem Tanítóképző Főiskoláján drámapedagógiát tanított, és hitem is majd megtalál.
létrehozta a Nagykőrösi Főiskolai Karácsony Sándor Színpadot. Az ott bemutatott előadá-
sokkal 23 éven át járták a Kárpát-medence magyarlakta településeit. Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.
Négy önálló előadóestjével is sikeresen mutatkozott be. Fiatalokat meghazudtoló energia,
alkotó kedv jellemzi. 2000-től működteti a Játszó Ember névre hallgató ötvenfős társaságot, Én keresem azt, aki engem,
amely egyszerre műhely és agora. ő is keres. Megtalál.

Isten éltesse a 90 éves Debreczeni Tibort! Én önmagamat keresem,

egyetlen lesz ki nem talál.

Fontosabb szakmai könyvei: Ez a Weöres-vers járt eszemben, amikor másodszor mentem interjút készíteni Debreczeni
Tiborral, hiszen ő még 90 évesen is önmagát kereső ember, aki közben másokat is megta-
Drámapedagógiai órák alsóban, felsőben és főiskolán, 1994 lált. Első kerület, Jégverem utca 8., 54-es kapucsengő. A hívásra hamarosan jön a felelet:
Perlő ének (9 színjáték), 1994 Mindjárt jövök. Az ajtóban néhány perc múlva megjelenik vendéglátóm: öregségében is
Művészet és nevelés, 2000 erős, tagbaszakadt, gondoktól és örömöktől barázdált, barátságos arcú, kortalan férfi, akinek
Merítő (Újabb színjátékok), 2004
udvariassága nem valami külső manír. Úgy örül, mint a barátkereső Kisherceg mesében a
És élmény és vers és próza (Irodalmi elemzések), 2009
Egy tanár naplójából, 2010 földrajztudós – végre jött egy kutató kolléga! Ezt az 1928-ban született nemzedéket még
Fontosabb életrajzi kötetei: Visszanéztem, 2006 megtanították az udvariasságra. Ahogy Márai tartja, nem kell szeretni valakit, de udvarias-
Különbéke Debrecenben (1957–1966), 2008 nak kell lenni vele. Szabadkozom a késés miatt, és Máraira hivatkozom, aki úgy gondolta,
Történt pedig (Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966–1989), 2012 hogy ha valaki megbeszél valakivel egy találkozót, akkor tíz perccel az adott idő előtt ott
A kőrösi huszonhárom (A főiskolai tanári éveimről), 2015 kell lennie a helyszín közelében. Aztán amikor eljön az idő, ott kell lennie a megbeszélt
A kürti harminc (személyes hangú falusi szociográfia), 2015 helyen, és tíz percet várni; ha a partner nem jön, el kell menni, mert méltóságunk így köve-
teli. – Ó, de jó, hogy Márai Sándort emlegeted! – mondja mosolyogva vendéglátóm. – Az
Kitüntetései: ő naplója az esti, alvás előtti olvasmányom, meg Kosztolányi Dezső. Ő volt egyik kedvelt
Karácsony Sándor-díj, 2001 magyar írója az emigrációban, meg persze Krúdy Gyula.
Csokonai Vitéz Mihály-díj, 2003 Alig két perc alatt valami megmagyarázhatatlan barátságféle alakul ki közöttünk, és már
Károli-emlékérem, 2010 el is kezdődött az interjú. Megyünk fel a lépcsőn, ő fürgén, fiatalosan, én, a fiatalabb, kissé
Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2015
öregesen, nehézkesen, lihegve. Két öreg, sokat megélt túlélő, grafomán irodalmár, akik úgy
csevegünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nem csoda, egy kultúrkörből valók va-
gyunk, az „Irodalom Köztársaságá”-nak földi követei. Közös a nyelvünk, közös hobbink az
írás. Mi fél szavakból is megértjük egymást, pedig ő 1928-as, én meg 1944-es, de összeköt

38 versmondó versmondó 39
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
bennünket a könyvek, a versek, az irodalom szeretete. És nincs az a számító politikus, aki
össze tudna bennünket veszejteni.   közben is, sok minden fontos dolgot cselekedtem. Hogy miért lett idővel munkálkodásom
– Tudod, a tegnapi előbeszélgetés után úgy gondoltam, hogy közös interjúnk címe Szép
Beszélgetés lesz – javaslom menet közben, és ő beleegyezően bólint. Thomas Manntól oroz-
tam a gondolatot, aki Jákob, az atya és József, a fiú beszélgetését nevezi így a József és
testvérei című regényében, utalva arra, hogy Szép Beszélgetésről akkor lehet szó, ha az élet
fontos dolgairól ejtünk szót: a múltról, őseinkről, Istenről, hitről, az életről, az élet céljáról.
Márpedig a tegnapi előzetes beszélgetésünk is ilyen volt, és joggal feltételezem, a mai is
ilyen lesz.
– Ó, persze – feleli. – Tudod-e, hogy Márai egyik nagyra becsült írója Thomas Mann volt,
de azt írta róla, hogy túlírja a dolgokat. Viszont a kisregényeit szerette, és én is szeretem.
Azok, mint például a Halál Velencében, a Tonió Kröger, remekművek.
– Igen, de a 20. század elején, a lassúbb életritmus miatt – és mert akkor még nem volt
tévé – az embereknek volt idejük és türelmük az ilyen aprólékosan leírt, több ezer oldalas
nagyregények olvasására. No meg bibliai műveltségük is volt. Ma már!… Én nagy élvezettel
olvasom újra a József és testvéreit.
– Amikor fiatal voltam, nagy családregényeket, több ezer oldalas könyveket olvastunk.
Egyébként Márai elsősorban azokról írt naplóiban, akiket becsült. Naplói estéli olvasmá-
nyaim.
– Naplójegyzetei, mint miniesszék, pontosan fogalmazottak, egy mondatot sem lehet húzni
belőlük. Bárhol felnyitod, lényeges gondolatokkal találkozol; a XX. század precíz irodalom-
történeti, történelmi, művészettörténeti leltárkönyve.
Nem lesz nehéz dolgom, gondolom magamban. Tiborból ömlik a szó, én sem vagyok
szűkszavú. Két exhibicionista. Közben felérünk a Kuckóba, ami azért neveztetik így, mert
egy darabig a tanár úr tanítványai és baráti köre itt gyűlt össze Szép Beszélgetésekre. Két
szobát azért nyitottak össze, hogy a nagyszámú vendégsereg elférjen. Az összevissza szé-
kek erről üzennek; most elárvultak. Művészi képek a falon. A nagy díványon népi hímzéses
párnák.
– Foglalj helyet – mutat házigazdám egy kis asztalka melletti kényelmes karosszékre. –
Várj egy pillanatra, máris hozom a kávét. Feleségem megtanított, hogyan kell főzni – azzal
eltűnik. Közben kipakolom fegyvereimet: a magnót, a jegyzetfüzetemet és a Tibortól aján-
dékozott, dedikált, egyik legkedvesebbnek mondott könyvét. Címe: És élmény és vers és
próza. Kis idő után kezében tálcával tér vissza a tanár úr. Kortyolgatjuk a finom kávét.
– Nu, pagagyí, kiáltotta az öreg muzsik, amikor elindult, és a lovak közé csapott. Dolgoz-
zunk! – javaslom.
– Ha a beszélgetést munkának tartod, kezdjünk neki. Én egész életemben tanítottam, s
boldog voltam, ha az oktatásból párbeszéd lett, illetve beszélgetés.
– Az jó, mert én is nagy dumás vagyok. Tegnap a „mi az, ami a munkásságodban a legfonto-
sabb” kérdésemre azt válaszoltad: a drámapedagógia, illetve annak magyarországi honosítá-
sa, az azzal való módszertani kísérletezés. Nos, kezdjük ezzel, emeljük ki ezt, hiszen lehetetlen
90 év élményeit beszuszakolni egy interjúba. Ehhez olyan szorgalmas naplóíró kell, amilyen
te vagy. Miért határoztad el, hogy ezzel foglalkozol? Mi a lényege a drámapedagógiának?
40 versmondó
– Életemnek a második szakaszában fedeztem fel a drámapedagógiát. Azt megelőzően, s
legfontosabb területe a drámapedagógiával való foglalkozás, s mért gondolom most is, hogy
az volt, csak akkor érthető, ha arról is beszélünk, mi történt velem addig, mígnem eljutottam
a nagy felismeréshez.
Tulajdonképpen szerencsésnek gondolom magam, hogy az élet a pedagógus pályára sodort,
noha irodalomtörténésznek készültem. Rájöttem ugyanis, hogy nekem ez a legerősebb ké-
pességem; át tudom adni élményszerűen ismereteimet azoknak, akik kíváncsiak rá. Szeret-
tem tanítani, szerettem közönség elé állni.  
– Vagyis egy kissé exhibicionista vagy, mint én?
– Többen mondják rólam, hogy exhibicionista volnék. Nem is tiltakozom ellene. Mert ki
az a művész alkatú ember, aki ne akarná magát megmutatni? Ady, a kedvenc költőm írta:
„Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak.”
– Honnan ered ez a közlésvágy? Nem szeretem a nagy szavakat, de a te esetedben nyu-
godtan beszélhetünk küldetéstudatról. Te nem tanár voltál, hanem nevelő. Kitől tanultad?
Tegnap többször említetted Karácsony Sándort, de gondolom, nem csak ő volt az elindítód.
– Róla is beszélek, de előbb hadd mondjam el. Nagyapámtól, édesapámtól, egy-két kiváló
nevelőtől, egyházi férfiútól kaptam, kaphattam a késztetést, amelynek következtében elju-
tottam Karácsony Sándorhoz, s az ő segítségével később a drámapedagógiához. Az ősök
génjei meghatározóak. Egyébként már a dédapám, Háda Sándor is pedagógus volt Bereg
megyében, mégpedig jeles pedagógus. Lapot is szerkesztett. Sárospatakon végezte a tanító-
képzőt, miként Debreczeni nagyapám és édesapám is. Nagyapámat nagyon-nagyon szeret-
tem. A Monarchiában kezdte pályafutását, és meghalt a Szovjetunióban.
– És Karácsony Sándor mennyire határozta meg világlátásodat?
– Ne ugorj olyan nagyot! Ha nem beszélhetek a gyermekkorom élményeiről, az sem ért-
hető, mért hatott rám Karácsony Sándor. A következőket mindenképpen tudnod kell. Az én
édesapám Váriból, azaz Csehszlovákiából 1930-ban áttelepült velünk, a családjával, a Sza-
bolcs megyei Anarcsra. Itt kapott református tanítói állást. S itt éltünk 1945-ig. Apánkon kí-
vül a Szepességből származó cipszer édesanyám, meg mi, gyerekek: három fiú. Ami fontos:
harmonikus, szerető családban nevelkedtem. S ez lehetett a minta számomra. Elmondhatom,
hogy 68 éve élek együtt a feleségemmel, s együtt örvendezhetünk a nyolc dédunokánknak.
Tudjad azt is, hogy Anarcson, az első és második elemiben engem édesapám tanított. Erre és
az utána következő három iskolai évre úgy gondolok, hogy a tanítóink mind követeltek, de
igazságosak voltak és szerettek minket, gyerekeket. Később, amikor már olvastam is Kará-
csony Sándor könyveit, rájöttem, hogy az ő pedagógiai elvei meg az én anarcsi élményeim
szinkronban vannak egymással. A lényeg, amit tanított: szeretni kell a tanulót. Édesapám
vette észre először, hogy jó előadó-képességem van, verset is jól mondok, és szépen éneke-
lek. Amikor vendégek jöttek, a környékbeli notabilitások, mindig azt mondta: Na, Tibikém,
gyere, s énekeld el a Rákóczi megtérését. Apukám kísért hegedűn.
– Többek között így tanultál hazafiságot otthon.
– A hazafiságot nem kellett tanulnom. Ha az iskolába beléptünk, ott volt az ajtón: „Csonka
Magyarország nem ország, Egész-Magyarország mennyország.” És ott volt a térkép meg a
felirat: „Maradhat ez így? Nem, nem soha!”
versmondó 41
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
– Illyés Gyula azt írta, hogy neki gyerekkorában nagy csalódás volt, hogy Nagy-Magyar-
ország, amelynek alakja egy zsömléhez hasonlított, kifli Magyarország lett.
– A veszteséget, ami Trianonnal kezdődött, élményszerűen is érzékeltem. Édesanyám,
mint mondtam, a Szepességből jött Szabolcsba. S ha Felkára utaztunk a rokonokhoz, mindig
vámoltak a határon. Ha Váriba, akkor is. Hogy az milyen megalázó volt! Gyerekkoromtól
kezdve a határőrök tortúráját kellett végigszenvedni. Ki kellett pakolnunk csomagjainkat, és
ők beletúrtak. És én tudtam, hogy ennek oka Trianon. Ha nincs Trianon, akkor én szabadon
járhatok nagyapámhoz és cipszer rokonságomhoz.
–Térjünk vissza Karácsony Sándor hatására és a drámapedagógiára!
– Rátérünk persze, csak amit még előtte mondandó vagyok, a nélkül nincs Karácsony-ha-
tás. A kisvárdai gimnáziumi élményeimről mindenképpen szólni kell. Nehezen viseltem
ugyanis a gimnázium drilljét. Az oktatás szigorú, ostobán fegyelmező, poroszos jellegű volt.
A tanár ült a katedrán, lapozgatta a noteszát, majd kiszólította az áldozatát. Ettől neurotikus
lettem.
– Ez a megfélemlítés pedagógiája volt. Én 26 évvel fiatalabb vagyok nálad, de ne hidd,
hogy az én időmben másként volt. Így okítottak az ötvenes, hatvanas, s még a 70-es, 80-as
években is. Fiaim is megízlelték a gyerekellenes iskola gyötrelmeit. Nem sokat változott az
iskolarendszerünk, amely – s így nem csoda, hogy – kevés hatékonysággal működik.
– 1943–44-ben új igazgató került az iskola élére. Ha szünetben végigment a folyosón,
soha nem felejtem el, válogatás nélkül pofozta a diákokat, ha nem álltak a fal mellett. Én
is kaptam. Ezzel jelezte, hogy ő a hatalom. Az erőszakos, az állampolgárt semmibe vevő,
háborús politikát az iskolában is megéreztük. Azóta utálok mindenféle diktatúrát, és minden
önjelölt, buta basáskodót.
– Gondolom, ez téged frusztrált.
– Valószínű, hogy kamaszkorom kisvárdai iskolai történései is hozzájárultak ahhoz, hogy
később pedagógusként egyetértsek Karácsony Sándorral. Ő írta, hogy a gyerek, a kamasz,
az ifjú, ha nem is egyenrangú, de mindenképpen egyenjogú a felnőttel, történetesen a tanár-
ral is.
– No, végre, csak megérkeztünk Sándorodhoz, a pedagógiai példaképedhez!
– Áttételesen igen. Róla beszélek, amikor az élményeimet mesélem. Ugyanis az élménye-
im igazolták az ő pedagógiai szemléletét. S mikor ráleltem a drámapedagógiára, őt fedeztem
fel abban is.
Úgy tudom, hogy ez az interjú, amit készítesz velem, a Versmondó című folyóiratnak ké-
szül. Akkor azt is meg kell tudnod, hogy én jó versmondó voltam, s éppen a versmondásnak
köszönhetem, hogy felfigyeltek rám a gimnáziumban, s ezzel sikerült megszüntetni alatt-
valói érzésemet, amely kialakulni látszott bennem a kisvárdai évek alatt. Úgy emlékszem,
4.-es vagy 5.-es gimnazista voltam, amikor az önképzőkör elnöke, Barla Gyula felfedezte
előadói képességemet, s az iskolai március 15-i ünnepségén velem szavaltatta el Petőfi Res-
publika című költeményét. S noha megalázó módon az igazgató levétette rövidlátós sze-
memről a szemüvegemet, s én megalázottsági érzéssel álltam a díszterem közönsége elé, a
versmondásomnak sikere lett.
42 versmondó
Respublika, szabadság gyermeke,
S szabadság anyja, világ jótevője,
Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
Köztetek a távolból előre!
Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes, átkozott neved van.
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban!
– A nagy, a fontos versek mindig érvényesek, aktuálisak, éppen ez a lényegük. Soha talán
a magyar történelemben nem beszéltek, szónokoltak annyit a szabadságról, mint 1945 után.
Miközben sorra vették el a szabadságjogainkat.
– Petőfi verse ekkor is aktuális volt. De mennyire! Képzeld, kiálltam félig vakon a füg-
göny elé, azt hittem, hogy röhögni fognak a társaim, de nem. Megszólaltam, és csend lett.
Éreztem, hogy a fiúk a nézőtéren velem együtt élik meg a verset. Nagy taps. Siker. És
rádöbbentem, én most váltam ki. Tudok valamit, amit csak kevesen. Ez számomra óriási
élmény volt.
– Valami ilyesmit fejez ki Weöres Sándor, amikor ezt írja: „Én keresem célomat: / célom
engem majd megtalál.”
– Felnőttem. Öntudatra ébredtem. Elismertettem magam. És ugyanebben az időben tör-
tént, hogy az anarcsi református templom lelkésze felfedezte bennem, hogy ennek a fiúnak
van karizmája. Lehetővé tette, hogy mint egy legátus, valamely vasárnap délután prédikál-
jak a templomban. Apám elővette egy Sárospatakon tartott legációs beszédét, én megtanul-
tam a prédikációt, apámmal meg gyakoroltuk, miként is szóljak a szószékből, hogy hatást
érjek el. Még a tükör előtt is próbáltunk. Tanította, mikor és hogyan kell megrezegtetni a
hangomat, mikor, milyen gesztusokkal kísérjem a szöveget, hogyan kell hatásosan, érzel-
mekre hatóan beszélni. Tudtam azt is, mikor kell kihajolni a szószékből, hogy az öregek el
ne bóbiskoljanak. Mert mindig figyeltem a lelkészt, ő hogy csinálja.
– Te most, beszélgetés közben is sikerrel manipulálsz engem.
– Manipulállak? Ha csak azzal nem, hogy őszintén szólok, és átélem, amit mondok.
Többnyire azonosulok a mondandómmal. Akkor is azonosultam, amikor verset mondtam,
szószékről beszéltem, vagy tanítottam. Rólam lehetett tudni, hogy nem vizet prédikálok,
miközben bort iszom. Hogy az üzenettel azonosulok. Nekem, amikor Budapestre kerül-
tem a Népművelési Intézetbe, s gazdája lettem az amatőr színjátszásnak és versmondásnak,
táborom lett. Csapatot tudtam kiépíteni a jó ügy érdekében. Mivel elhitték nekem, hogy
igazat szólok, és jót akarok.
– Menjünk még egy rövid időre vissza a gyerekkorodba! Sikerült a prédikáció?
– Emlékezetes élmény maradt. Amikor a lelkész társaságában kiléptem a templomból, a
kijárati ajtónál félkörben álltak a fekete ruhába öltözött presbiterek, az egyház előjárói, és
sorban kezet fogtak velem, mintha legátus lettem volna, akit Sárospatakról vagy Debre-
cenből szokott volt küldeni az egyházi előjáróság ünnepek idején. Úgy kezeltek, mint aki
felnőtt, s aki tud közvetíteni.
versmondó 43
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
– Míg te tanultad az életet és kerested a célodat, bizony zajlott a háború, sőt be is fe-
jeződött. Ahogy a könyveidből tudom, édesapád Nyíregyházára került tanítónak, és balra
tájékozódott, te pedig háború utáni szegénységben, de élvezted a városi létet meg a diákos-
kodást a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnáziumban.
– 1946 vagy 1947-ben történt, hogy levelet írtam Debreczeni nagyapámnak, aki még min-
dig Váriban élt, de Vári akkor már a Szovjetúnióé volt. A következőt írtam neki: „Nagyapa,
megtaláltam az igaz utat. Minden az isteni elrendelés szerint történik a világban. Boldog
vagyok, hogy a pályám hogyanja felől nem kell aggódnom, mert az Isten, aki mindig jól cse-
lekszik, majd elvezérel.” Nagyapám válaszolt. A lényegét mondom. Óvott a szélsőségektől,
s a latinokat idézte, miszerint ne felejtsem, hogy legjobb az arany középút. Akkor engem
bosszantott, hogy nagyapa nem ért meg, csak jóval később jöttem rá, milyen igaza volt.
Akkor még nem ismertem Cromwell mondását, hogy „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a
puskaport!”   utálni.
– 1946-ban, a háború szörnyűségei után, gondoltad, hogy mindez isteni elrendelésre tör-
tént?   – De én ezen belül is lázadtam. Például nem jártam templomba, ha békepap prédikált, s
– Ezzel a kérdéseddel némileg eltérünk a drámapedagógiától, de legyen. Nem hiszem,
hogy ezen akkor gondolkoztam volna, de akár ez is eszembe juthatott. Az ószövetségi prófé-
ták a zsidók babilóniai fogságát isteni elrendeléssel magyarázták. A háború után én, az akkor
18 éves, sokkal inkább gondoltam, hogy az úgynevezett felszabadulással itt a lehetőség a
társadalmi változásra, amelynek részese akarok lenni. Itt mondom el – áttételesen kapcso-
lódik Karácsony Sándorhoz –, már korábban is, de akkor főként nagy hatással volt rám a
protestáns egyháznak egy megújulási mozgalma, a Betánia és a Soli deo Gloria. A latin
kifejezés Kálvin János jelmondata, s annyit jelent: „Egyedül Istené a dicsőség”. Kiscso-
portos összejöveteleken, mintegy közvetlenül megszólítva minket, tudtak hozzánk szólni,
hozzánk, kamaszokhoz, leendő férfiakhoz. Beszéltünk etikai kérdésekről, az élet hogyanjá-
ról – a Biblia alapján –, hogy mért is élünk. Mintha megint kezdődne valamiféle protestáns
megújulás. Szükség is volna rá.
– Amikor könyvedet, az És élmény, és vers és prózát olvastam, az járt az eszemben, hogy
ez erkölcstankönyv is. És a többi műved is erkölcstan. Miközben verset, prózát igyekszel kö-
zel hozni a tanítványokhoz, a drámapedagógia módszereivel, erkölcsöt közvetítesz: miként
is kellene élni.
– Örülök, hogy észrevetted. Az én etikám benne van a könyveimben, a pedagógiai gya-
korlatomban. Ne felejtsd, mi még kaptunk polgári és valláserkölcsi nevelést! Ez nyilván
alakított gondolkodásomon.
– Most már beszélhetünk Karácsony Sándorról, a közvetlen hatásról?
– El nem érkeztünk még hozzá, de közelítünk. Jó megfogalmaznom, hogy az iskolai ag-
resszió igazságérzetet alakított ki bennem, ami később sem hagyott el. Ez köszönhető an-
nak is, hogy egy kiváló lelkész, Szüle Miklós lett a lelki vezetőnk. Ő reformer volt, s mint
kiderült, Karácsony Sándor híve. Megjegyzem, hogy a Soli deo Glória alátámasztotta a
mellérendelésre épülő „karácsonysándori” elveket. A Betánia még azt is hirdette, hogy az
egyház nem függhet az államtól, nem lehet annak szócsöve. Nem véletlen, hogy 1948 után,
amikor az egyház megkötötte a paktumot az állammal, s létrehozta a békepapságot, a betá-
nista lelkészeket félreállították, egyeseket el is söpörtek az útból. Karácsony Sándor nem-
csak reformer pedagógus volt, de reformer református is. Talán az egyetlen hívő pedagógiai
44 versmondó
gondolkodó, aki a rendszerébe beépítette hívőségét is. S ne feledjük, a református egyház
demokratikus szerkezetű volt. Itt még a papokat is a hívek választották, s a legfőbb testülete
az ugyancsak választott tagokból álló presbitérium volt.
Én református vagyok, ráadásul SDG-s voltam, kinyitottam magam minden olyan szerve-
zeti, pedagógiai változási szándékra, amely demokratikus alapon kívánt szerveződni. Isten
előtt mindenki egyenlő, s az általam elfogadható emberi kapcsolat sem épülhetett másra,
mint a mellérendelő kapcsolatra. Hogy is írja József Attila? „Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat.” A dolgok nagyon érdekesen érnek össze.
– Mennyire határozta meg a vallás magatartásodat, gondolkodásodat?
– Ennek ki kellett derülnie az eddigi beszélgetésből. Az mindazonáltal biztos, hogy én
nem szívesen tagolódtam be semmiféle nyájba. Lázadó alkat voltam, öregkoromra lettem
csak kompromisszumra kész, de tegyem hozzá rögtön, ezért mód felett tudtam magamat
– De hát a református eleve lázadó, reformáló.
megtaláltam a Bibliában is azokat a részeket, melyekben ellentmondást véltem felfedezni.
De most nem erről akarok szólni. Nyíregyházán vagyunk, s én a Kossuth-gimnáziumban
nagyon-nagyon jól érzem magam. Kedvelt tárgyaimat kiváló tanárok tanítják. Egyikőjük
a lakására is meghív, s kezembe adja Horváth János irodalomtörténetét. Szárnyakat kapok.
Az iskolán kívül is mondok verseket. Adyt főként, meg Majakovszkijt. Megválasztanak az
önképzőkör titkárának. Iskolai pályázaton első leszek. Adriányi tanár úr megismertet Ady
prózájával is, s ez számomra reveláció. 1946–47-ben csodálatosnak tartom a világot. Ady a
szellemi vezetőm, s máig őt tartom a legfontosabbnak.
–Netán ezeket a sorokat is?
Kunfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték…
– Megmondom őszintén, akkor a lázadó verseit kedveltem. A Dózsa-verseket, a kuruc
verseket, A Hadak útjánt, a Csák Máté földjént. És ami fontos, Ady aktuális volt, miként
ma is az. Igaz, Ady lázadó versei nem értek váratlanul. Én már ’45 előtt olvastam népi író-
kat: Veres Pétert, Sinka Istvánt és Erdélyi Józsefet. S a Soli Deo Glória is érzékennyé tett
bennünket a szociális kérdések befogadására, és nem könyvből tanultam, mi az a feudál-
kapitalizmus. Én láttam, hogy az anarcsi nagybirtokosok cselédei hogy élnek, milyen sze-
génységben. Népszámláláskor megfordultam a lakásaikban is. Azok bizony olyanok voltak,
amilyeneknek később Váci Mihály le is írta.
– Tehát, amikor Karácsony Sándorral találkoztál, akkor már volt benned fogékonyság az
ő megértéséhez. Erről beszélj!
versmondó 45
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
– Karácsony Sándor azt tanította: Ezt a világot meg kell változtatni. Igaz, ő egy demok-
ratikus rendszerű Magyarországban reménykedett. És akkor, talán 1947-ben Karácsony
Sándor és néhány társa jött Nyíregyházára, s a református gyülekezeti házban egy héten át
tartották felvilágosító előadásaikat. Szüle Miklós, a reformer lelkész hívta fel a figyelmün-
ket a lehetőségre. Remek előadásokat hallgathattam Újfalussy Józseftől, a zenetörténésztől,
Varga Balázstól és Domokostól, s más kiválóságoktól. S a hét utolsó napján végre ott állt a
pódiumon maga Karácsony Sándor.
Hát elérkeztünk idáig, s remélem, meggyőztelek, hogy mindaz, amiről eleddig beszéltünk,
szükséges volt.
– Boldog vagyok.
– Ez alkalommal KS mester előadásában a pedagógia csak a szemléletében jelent meg.
Bírálta a fasizmust, a háborúvesztést törvényszerűnek ítélte, és szólt a társadalmi és egyéni
önvizsgálat szükségéről. Anélkül, hogy ne éreznénk bűntudatot – mondta –, s ne számol-
nánk hibáinkkal, nem építhetünk új rendszert. Ő a társadalmi megbékélést hirdette, az osz-
tályharcot elvetette. S úgy fejezte be előadását, hogy ő a békés társadalmi életért az életét is
feláldozná. Engem megrendített. Egyébként karizmatikus előadó volt.
Miután megtudtam, hogy ő a debreceni Kossuth Egyetem pedagógiai tanszékének a veze-
tője, megerősödtem a döntésem helyességében, hogy egyetemi tanulmányaimat Debrecen-
ben kezdem el. S mondok valamit, amit minden bizonnyal meglepőnek fogsz találni. Deb-
recenben, miután népi kollégista lettem, azaz nékoszos, kiderült, hogy egy olyan önigaz-
gató kollégium lakója vagyok, mely jelesül Karácsony Sándor pedagógiai elveire épült.
A lakószobánk szövetkezet volt, és mi választottuk a vezetőinket, s a lényegi kérdésekről
közgyűlésen döntöttünk. Én a népi kollégiumból még legációba is jártam. Igaz, ekként csak
1949-ig működtünk. Ahogy a Rajk perrel kiteljesedett a Rákosi-diktatúra, úgy változott meg
a kollégiumi demokrácia is.
Amit most mondok, talán nincs is köze KS mesterhez. De lehet, hogy igen. Hallgasd! Én
itt a népi kollégiumban megszerettem egy lányt, aki egy évvel alattam járt. Ő is megsze-
retett engem. S miután kiderítették róla, hogy kuláklány, arra akarták kényszeríteni, hogy
nyilvánosan tagadja meg a szüleit. Úgy védekeztünk, hogy összeházasodtunk, s eljöttünk
a kollégiumból. Albérletbe költöztünk. A lányt ismered. Máig ő a feleségem, Kósa Vilma.
A házasság miatt engem, az irodalmi tanszék tanársegédi várományosát meg kiraktak az
egyetemről. Mondták a vezérlő elvtársak, váljak el, és nyitva az utam. Nem vállaltam. Ak-
kor én ezen nem gondolkoztam, de a döntésemben ott volt a már emlegetett valláserkölcsi
nevelés és az önvizsgálatra késztető „karácsonysándori” pedagógia.
– Karácsony Sándort hallgattad két éven át az egyetemen, vizsgáztál is nála, s nyilván
olvastad a könyveit. Mit raktároztál el a tanításából; mi olyat, amit tanári pályádon s a
rendezéseid során hasznosítani tudtál?
– Mielőtt válaszolnék a kérdésedre, el kell mondanom, hogy amikor minket negligált
a diktatórikus hatalom, tehát 1949-ben, Karácsony Sándort is eltávolította az egyetemről, s
a műveit indexre tette. Karácsony Sándorra még csak hivatkozni sem lehetett. Én az ő szel-
lemében tanítottam, miután az egyetemről való kiűzetésem után középiskolákba kerültem,
de a nevét nem emlegettem. Majd csak a hatvanas években nyílt erre lehetőségem, amikor
egy külföldi utam során felfedezhettem a magam számára a drámapedagógiát.
46 versmondó
– Kérlek, beszélj erről! Hogyan találkoztál a drámapedagógiával, s ennek kapcsán mint
kerül a képbe Karácsony Sándor?
– Már túlvagyunk az ötvenhatos forradalmon, amelynek szelíd módon részese vagyok
Debrecenben. Akkor egy régi típusú tanítónőképzőben tanítottam. Négyéves volt a fiam.
Együtt laktunk a Szamosszegről elüldözött, kuláknak nyilvánított apósommal, anyósom-
mal, akiket a Hortobágyra vittek volna, ha nem osztjuk meg velük komfort nélküli lakásun-
kat. Már megkaptam Debrecen tanácsától a fegyelmit, amiért vállaltam az iskolai forradal-
mi bizottmány elnökségét, és szerveztem az iskolai sztrájkot a forradalom leverése után.
Büntetésből áthelyeztek a Tóth Árpád Gimnáziumba. Ott aztán tíz éven át taníthattam a
„karácsonysándori” szemlélet alapján. Már mögöttem volt a meghatározó élmény: megala-
kítottam a városi József Attila Irodalmi színpadot, amely ezres bérletes közönséggel rendel-
kezett. Szakmai körökben már országosan ismert voltam, s akkor meglepetésszerűen ért egy
ajánlat. Menjünk Budapestre, s legyek a Népművelési Intézet metodikusa, irányítsam szak-
mailag az amatőr színjátszó mozgalmat, s ami ehhez kapcsolódik, a versmondó mozgalmat.
– Tibor, amit itt egy szuszra elmondtál, erről külön kellene beszélgetni.
– Önéletrajzi könyvsorozatomban erről szól a második kötet. El lehet olvasni. Címe: Kü-
lönbéke Debrecenben.
De folytatom a lényeggel, az eredeti kérdéseddel. Nagy energiával és nagy kedvvel, s
tegyem hozzá, nagy hatásfokkal dolgoztam. 1969-ben eljutottam egy cseh színjátszó feszti-
válra, ahol is láttam egy előadást, melyben több generáció játszott együtt – lazán, önfeled-
ten. Ez megfogott, ilyennel itthon még nem találkoztam. Beszéltem a vezetőjükkel meg a
prágai Népművelési Intézet előadójával, s megtudtam, amire kíváncsi voltam. A felkészítés
hogyanjában van a titok, s hogy ennek módszertana is van, s ők ezt egy neves angol mester-
től tanulták, Peter Sladetől, akinél jártak Birminghamben.
Itt elmondom, hadd tudják az olvasók, én írtam egy könyvet az 1990-es évek elején drá-
mapedagógiai munkásságomról, a könyvben számtalan foglalkozásleírással. Nos, aki ezt
olvasgatja, minden lényegeset megtudhat a drámapedagógia alkalmazásának hogyanjáról,
annak nevelési hasznáról, számtalan előnyéről. Neked is ajánlom, András, ha a téma tényle-
gesen érdekel. Ennek a könyvnek – Drámapedagógiai órák alsóban, felsőben és főiskolán
– a bevezetőjében olvashatni a következőket:
„Mikor a szerző először került kapcsolatba a drámapedagógiával – ez Csehszlovákiában
történt – deja vu élményt élt át, mintha már találkozott volna azzal a nyitottsággal, toleran-
ciával, a másik megértésére irányuló vággyal, azzal tehát, ami ebben az újfajta szemlélet-
ben őt annyira izgatta. És arra gondolt, hogy amiként ő tanított középiskolában hajdanán, a
módszer, amivel tanított, ugyan nem a drámapedagógiáé volt, de mintha rokona lett volna
ennek. S aztán beugrott a látószögbe Sándor bácsi, ahogy a kiváló pedagógus professzort,
Karácsony Sándort hívták. Belépett a nagy hatású egyetemi tanár a képbe, s látta magát
az óráin, a szemináriumain, nyári kurzusán, vizsga alkalmából, s rájött, hogy Karácsony
Sándor tanított hasonlóképpen, az ő előadásaiból sugárzott az a pedagógiai szemléletmód,
ami hatott rá, aminek az igézetében ő maga is tanított, s amelyet most hasonlónak vél a
drámapedagógiához. Napjainkban, hogy műveit újra kiadják, jött rá, hogy ami megragadta
annak idején – a tanár és a tanuló viszonyával kapcsolatos fejtegetése –, az egy részét képez-
te annak a keresztyén szemléletű magyar pedagógiának, amelynek forrásvidéke ugyanaz a
személyiségközpontú reformpedagógia, ahonnan a drámapedagógia is táplálkozik.
versmondó 47
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
Aki nevelni akar, annak el kell távolodnia a katedrától, tanította Karácsony Sándor. A
drámapedagógus formailag is ezt cselekszi. Körbe ülteti a gyerekeket az osztályban. Azt is
mondta, írta, hogy a hagyományos osztályszerkezetben a tanár az aktív, s a tanuló a passzív
helyzetű. Ezt az egészségtelen állapotot meg kell szüntetni, ám kezdeményezni csak a tanár-
nak van módjában. A pedagógusi munka szolgálat – vallotta a kitűnő professzor –, a tanuló
érdekeinek szolgálata. Az alárendeltség helyett partneri viszonyt kell kiépíteni. Serkenteni
a tanulót kezdeményezésre, önkormányzat és életközösség kialakítására. A drámapedagógia
is ezt sugallja. E módszer eszközeinek alkalmazása ezt a szemléletet testesíti meg.”
– Ahogy a könyvedben olvastam, 1972-ben számolsz be az említett külhoni élményről
egy pécsi országos találkozón, és ekkor kezdődik a drámapedagógiával való kísérletezés.
Tanfolyamok indulnak, szakirodalomhoz juthatnak az érdeklődők, pedagógusok tanulják a
módszert. Mi történt ezután?
– Nézd, minden meg van írva. Az érdeklődő informálódhat. Említem csak a könyvemet,
a Történt pediget. Azért elmondom, miután engem 1988-ban nyugdíjaztak, kezdeményez-
tem a Magyar Drámapedagógiai Társaság megalapítását. A Népművelési Intézet ugyanis
lemondott annak gondozásáról. Megalapítom a folyóiratot is, a Drámapedagógiai Magazint,
s szerkesztem négy évig. Utánam egy fiatalabb generáció veszi át a mozgalom és a folyó-
irat irányítását. Mindazonáltal a lényeg, hogy a drámapedagógia él. Nem úgy, nem olyan
módon, ahogy én szerettem volna, de él. A felelősség pedig már nem az enyém. Lassan, de
biztosan, kikopok az időből.
– Mielőtt elszontyolodnál, szólj arról, miként hasznosíthatja a versmondó-felkészítő, tehát
a versmondó a drámapedagógiát? Olvastam a tegnap nekem adott könyvedben, az Egy
amatőr emlékezésében, hogy a hetvenes években országos versmondó találkozókat szervez-
tetek a rádió és a televízió részvételével, és hogy a versenyeket egyenes adásban hallgathat-
ta-láthatta a hallgató és a néző, s hogy azok milyen sikeresek voltak.
– Jól olvastál. De én a kérdésedre válaszolok. A versmondónak azonosulnia kell a vers
mondandójával. A verset csak akkor tudhatja jól elmondani. A felkészítő dolga tehát, hogy
segítse a versmondót megtalálni magát a költeményben, hogy aztán úgy szóljon a pódium-
ról, mint ki a költőn kívül a maga érzéseit és a maga gondolatait is közli. A drámapedagógus
a hagyománytól eltérő módon elemez. Igyekszik a közlőben élményt felszabadítani. Van
egy könyvem, neked is tetszik. A címe: És élmény és vers és próza. Abból kiolvasható, hogy
én miként tettem a dolgomat.
A nyugdíjazásom után 23 évig tanítottam a Károli Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző
Főiskoláján. Eszerint készítettem fel a tanítványaimat a szereplésre, egyéni vagy színpadi
bemutatókra készülvén. Egyébként ajánlom magyar szakos kollégáimnak is, ha a könyv a
kezükbe kerül, próbálják ki az élményszerű műelemzést.
– Az elemzésről mindig az jut eszembe, hogy olyan az, mint amikor egy szép nőt felbon-
colunk, hogy megkeressük benne a szépet, és kiderül, hogy csak véres húscafatokat látunk.
Az igazán jó elemzés nem trancsírozás, hanem a „miért szép?”-nek a szép leírása. Sokszor
szebb, mint a mű, amelyről szó van.
– Hát én nem trancsírozok. Valójában játszom a hallgatóval. Ő jöjjön rá, mi neki a műben
a szép, és ami nekem ennél is fontosabb, mi az igaz.
– Te gyakran olvasol verset. Kik a kedvenc költőid?
– Egyre kevesebb verset olvasok. Két sor után eldöntöm, érdekel-e vagy sem. Egyébként
48 versmondó
is romlik a szemem, az apróbb betűket alig látom. A régieket kedvelem. Ady változatlanul a
kedvencem. Ugyanez vonatkozik József Attilára is. Annak idején nem szerettem, mivel csak
az úgynevezett osztályharcos verseivel kellett foglalkozni. Most már kedvelném ezeket is,
de valahogyan eltűntek az antológiákból, meg a médiából. Ki tudja, miért? Pedig ha valami-
ért, valamikor fontos, ma igen. Módfelett aktuális ugyanis. Az említett kötetben elemzem a
Vigasz című versét, s ajánlom is a versmondóknak.
Ne hagyd el magad öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen,
s a földön telket vesz belőle.
Ezt csak úgy idéztem belőle. Szabó Lőrinchez is vissza-visszatérek. S szeretem Weöres
Sándort, akinek a műveiből a 70-es években, a nevezetes Vári színpadomon olyan előadást
rendeztem, hogy színházkritikusok elemezték.
– Közelítettél a hatvanadik életévedhez, amikor úgy döntöttél, egymagad állsz közönség
elé egy önálló, kétórás előadóesttel. Ez volt a címe: Az öreg ácsot palira vették. Több mint
százszor mutattad be.
– A siker engem is meglepett. Azt akartam az egyszemélyes színjátékommal elmondani,
miként is vert át minket az a hatalom, amely szocialistának mondta magát. A közönségem –
a főként egyetemistákból álló közönségem – úgy tűnt, egyetértett azzal, hogy palira lettünk
véve. S ha már ezt emlegetjük, hadd szóljak arról is, hogy létezik egy monodrámám, amely-
re több mint tíz éve kíváncsi a közönség, s melyet most is játszom. Pál apostolról beszélek,
de hozzánk szól. És ki az a Pál? a címe, ám ha az est sikeres, a néző magának teszi fel a
kérdést: ki vagyok én?
Azt is el kell mondanom, hogy egyre kevesebb a meghívás, kevesebb a tanítási lehetőség.
Ady írta: „Öregek domb alján, fiatalok dombon.” Az embernek hovatovább magának kell
kitalálnia, mi legyen a feladata. Talán ezért is írok többet. Egy idő óta pl. naplót az interne-
ten.
– Pedig a hosszú élet egyik titka, hogy van célja az életednek. Felkelsz reggel, és tudod,
valami hasznosat csinálsz napközben.
– És tudod, mi lehet még? Az, hogy van békességben élő nagy családom, feleség és leszár-
mazottak, akiket lehet szeretni. És vannak barátok, barátaim. Közösség körülöttünk régi ta-
nítványokból és azok holdudvarából. Ha nem nevelve tanítok, s ez vonatkozik a pedagógus
feleségemre is, vajon válhatik a tanítványból barát? A Kuckóban, amit húsz évvel ezelőtt
alapítottunk – s ahol havonta látjuk egymást –, vannak 60-70 éves tanítvány-barátok is. A
Kuckó egyszerre jelent programot is, meg feltöltődést is.
– Elégedett vagy azzal, amit elértél?
– Azt kellene mondanom, hogy igen. De ha arra gondolok, hogy fő munkálkodási területe-
men – a nevelés hogyanján – nem úgy alakultak a dolgok, ahogy annak idején elképzeltem,
vonatkozik a megjegyzésem a drámapedagógiára is, a „karácsonysándori” reformpedagógi-
ára is, akkor bizony csalódottnak is mondhatom magam. Azt hittem, ahogy korábban java-
soltam, hogy a drámapedagógia módszerét minden egyetemen és főiskolán, ahol emberek-
versmondó 49
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK

kel foglalkoznak, kötelezően tanítják legalább egy éven át. Nem történt meg. S minthogy irányítókat magas óradíjban, tiszteletdíjban igyekszem részesíteni. Az ifjúsági szervezete-
én már nem vagyok abban a helyzetben, hogy közvetlenül beszélgethetnék illetékesekkel, ket, mint a cserkészet, kiváló vezetők képzésével is támogatom.
szóban is indokolva elképzelésemet, nem oly rég készítettem egy pedagógiai memorandum- – Hangsúlyt helyezek arra, hogy a nevelési, oktatási intézmények vezetői csak empatikus,
félét, s elküldtem sokaknak. Még Áder köztársasági elnöknek is. A Facebookon több százan szakmailag kiváló személyiségek közül kerülhessenek ki.
visszaigazoltak, hogy igazam van, de illetékesektől, olyanoktól, akik döntési helyzetben – A pedagógus kar női túlsúlyának csökkentése halaszthatatlan. A férfi tanárok az iskolai
vannak, semmi választ nem kaptam. tantestületekben nélkülözhetetlenek.
Én most megkérlek, András, iktasd az említett szövegemet az interjú végére.
– Csatolom – különleges fontossága miatt – Debreczeni Tibor memorandumát. Hátha egy- A végén, szkeptikusan:
két döntéshozó elolvassa és intézkedik. Gondolom, ennek az írásnak is az lesz a sorsa, mint annyi másnak. Félretétetik.
S a legvégén, optimistán:
Az iskolai nevelés és a jövő Hátha lesznek néhányan, akik elolvassák a fentieket, s találnak benne termékenyítő gon-
– avagy utópisztikus volnék? dolatot. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy majd egyszer, ha a nyolc dédunokánk valame-
lyikének a kezébe kerül ez az írás, mint amolyan pedagógiai végrendelet, csettint egyet az
65 éven át – nem tévedés – tanítottam. Több korszak több iskolájában. Hívévé váltam ujjával, felforrósodik az agya, s azt mondja – Vajda Jánost idézve –: „Lehet még itt valami!”
Karácsony Sándor pedagógiájának és a mellérendelésen alapuló drámapedagógiának. Az
utolsó 25 évben tanítóképző főiskolásaimat próbáltam meggyőzni pedagógiai szemléletem
és módszerem eredményességéről, s arról, hogy a drámapedagógia otthonos a tantárgyi ne-
velésben és a színháziban is.
A magyar jövő és az iskolai nevelés kapcsolatáról, véltem, leírom, mit is gondolok. Most,
hogy lassan kikopok az életből. (Újabb kerek szám közelébe kerültem.) Fogalmazhatnék
ekként is: Ha én kerülök döntési helyzetbe valamikor a rendszerváltás után (szólok egyes
szám első személyben):
– Tudatosítom minden módon, hogy nemzeti alapon álló, demokratikus, polgári társadal-
mat akarunk létrehozni, melynek eléréséhez és tartósításához nevelési-oktatási reformot – a
sorrend fontos – kezdeményezek.
– A nevelés-oktatás legfontosabb terepe a család és az iskola. Éppen ezért ezek anyagi és
erkölcsi támogatását minden más politikai cél elé helyezem.
– Az egyetemi és főiskolai pedagógusképzés szakmai színvonalának növelése mellett – a
természettudományos szakoknál is – hangsúlyos szerepet szánok az emberi lélek megis-
merését segítő ismereteknek, valamint a személyiség- és élményközpontú metodikáknak.
A posztgraduális továbbképzéseknél ugyanúgy.
– Tudomásul veszem, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy nevelve tanítson. Alkal-
massági vizsga nélkül tehát senkit nem bocsátanék a pályára. Pedagógus csak a legkvalifi-
káltabb, a legrátermettebb jelölt lehet.
– A nevelőpályát azzal is vonzóvá igyekszem tenni, hogy az ott, hivatásszerűen dolgozó-
kat más értelmiségi pályákhoz hasonló magas fizetési kategóriába helyezem. Meg is fogal-
mazom: semmi nem lehet fontosabb az embernevelésnél.
– A heti órák számát csökkentem, 18-20 órában maximálom. Leterhelt pedagógustól nem
várható minőségi munka.
– Az osztály létszámának felső határát 20 főben jelölöm meg. Nevelés nagyobb létszámú
osztályban elképzelhetetlen.
– Az órán kívüli közösségi összejövetelek, művészeti, sport és más szakkörök – mint ne-
velés szempontjából kivételes lehetőségek – megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Az

50 versmondó versmondó 51
KÖSZÖNTŐK KÖSZÖNTŐK
Basity Gréta
HORVÁTH EMMA – AZ EGYSZEMÉLYES INTÉZMÉNY
Horváth Emma tanárnő egyszemélyes intézmény Vajdaságban. Kereken ötven éve tanít
versmondást. Soha ki nem fogyó üzemanyag hajtja legendás kerékpárját. Küldetése: örömet
szerezni másoknak, és rámutatni a körülöttünk lévő csodákra. Rendíthetetlen elszántságát
Szent István napján a Külhoni Magyarságért díjjal jutalmazták Budapesten. Ez alkalomból
beszélgettem vele.
– Aki ismeri a tanárnőt, tudja, hogy nem tartja számon a díjait, nem kér pénzt a tanításért,
nem vágyik arra, hogy tömjénezzék. Mégis mi az a motiváló erő, ami ötven éve hajtja?
– Ezen már magam is gondolkodtam, mert kaptam hasonló kérdéseket. Én az örömszerzést
– magamnak és másoknak is – rendkívül fontosnak tartom. Ez olyan foglalatosság számom-
ra, amelyre édesapám azt mondta, hogy „megy a kezétől a munka”. A tanítást is ilyen tevé-
kenységként élem meg; nagyon szeretek tanítani. A siker azt jelenti, hogy az ember talán
hozzájárul egy kicsit ahhoz, hogy egy mű népszerűbbé vagy tetszetősebbé váljon.
Egészen fiatal korom óta érzem, hogy a költészet, egyáltalán a művészet, nem tartozik a
nagy tömegek által favorizált szórakozási formák vagy akár értékelt tevékenységek közé.
Borzasztóan sajnálom azokat az embereket, akik csodálatos dolgokat csinálnak – lett légyen
az szobrászat, festészet, grafika, költészet –, mások mégis csak úgy elmennek mellettük.
Van Nagy Lászlónak egy gyönyörű szövege, A föltámadás szomorúsága, amelyben többek
között ez a gondolat is megnyilvánul. Az emberek finomkodnak, válogatnak, de az egészet,
jobb szó híján, nem élik át.
Mondok egy példát: én imádom a Betlehemi királyokat. Ezért tűztem ki célul, hogy amíg
van karácsonyi műsorunk, addig ennek a versnek el kell hangzania. Igenis, a tagságból min-
denki mondja el a maga módján! Lehet, hogy túlzok, de én egy csodának tartom ezt a verset.
Olyan egyszerű, mint amikor valaki kézbe vesz egy darab fát, és addig faragja, amíg szobor
lesz belőle. Valahogy mégis a legtöbb szavaló félvállról veszi, elrontja a verset. Számomra
ez is egyfajta motor, az igazságérzetem lázad az ellen, hogy egy ilyen csodát ne szeressenek.
Ez a vers és a költője megérdemli, hogy leboruljunk előtte. Én nem szégyellném megtenni.
– Soha nem bánta, hogy ez a rengeteg munka, a sokszor hónapokig tartó próbafolyamat egy
egyszeri bemutatást követően egyszeriben szinte semmivé válik?
– A versmondásnak hatása van. Nemcsak arra, aki mondja, de azokra is, akik hallgatják.
Nem azonnali, és nem is valami hirtelen szikrázó hatás, mint az északi fény. Magában az
emberben, a lelkében érik be a vers azáltal, hogy olvassa, hallgatja, mondja. Soha nem
fájlaltam azt, hogy, akár egy szappanbuborék, megszületik, majd elszáll, eltűnik a vers,
mert maga a látvány megmarad. Persze jó az, ha készül egy-egy rádiófelvétel, lemez. Talán
nem is a hallgatóság miatt, hanem az elkövetkező versmondó generációk miatt nagyon jó
visszahallgatni egy-egy jó megoldást. Ezt franciául úgy mondják, hogy trouvaille. Én soha
nem szégyelltem átemelni az ilyen jó ötleteket a magam előadásába. Olyan ez, mint amikor
aranyat talál az ember. Vannak verssorok, amelyek évtizedek távlatából is könnyeket csal-
nak a szemembe, ha visszagondolok az előadó eltalált modulációjára, odaillő hangsúlyára.
52 versmondó
– Eszébe sem jutott abbahagyni a versmondást?
– Soha, de ebben talán az is megerősített, amit Gáti József mondott azon a nyáron, amikor
tanítványának fogadott Budapesten. Az első mondata, miután elfogadott tanítványának, Jó-
zsef Attila Levegőt! című versének elmondása után: „De nincs kegyelem!” Én pedig voltam
olyan szemtelen, hogy szinte azonnal rávágtam: nem is kell. Azt hiszem, egy kicsit elállt a
lélegzete, hogy mit képzel ez a taknyos, habár akkor már tanítottam, és azt mondta: „Nem is
lesz!”. Soha nem felejtem el ezt a jelenetet, meg azt sem, hogy a vers után közölte, hogy nem
volt ízléstelen a produkcióm. Amikor pedig már a munka vége felé jártunk, akkor a maga
érdes hangján így förmedt rám: „Remélem, hogy nem fogja ötvenéves korában abbahagyni
a versmondást!” Számomra nagyon sokat jelentett ez a pár emlékezetes mondat, ami dicsé-
retnek távolról sem mondható, de őszinte. Bizonyára nem akarta, hogy elkapassa magát a
vidéki tanárnőcske, mégis fontosnak tartotta, hogy a maga módján megerősítsen abban, amit
szeretek. Az ilyen útravalót az ember attól fogadja el, akit ő maga is nagyra becsül. Azóta
mondhat nekem ki mit akar, eszemben sincs abbahagyni a versmondást.
– Gondolkodott azon, hogy összegezze a módszereit, vagy mindig az adott versmondó és
vers határozta meg a műhelymunkák folyamatát?
– Arra soha nem volt elég idő, hogy leírjam mindazt, amire rájöttem a versmondás tanítá-
sa alatt. Én hiszek abban, hogy mindenki megtanulhat verset mondani. Itt Kodály szavait
idézem, aki úgy tartotta, hogy énekelni mindenki tud; ebben szerényen mellé állok. Szerin-
tem mindenki megtanulhat verset mondani, egyesek könnyebben, mások kicsit nehezebben.
Rettentően fontos, hogy a tanár szeresse és ismerje is a gyermeket, fiatalt vagy éppen fel-
nőttet, akit tanít; föl tudja mérni, hogy milyen szövegek elmondására alkalmas azért, hogy
sikerélménye legyen a pódiumon.
– Vannak olyan versmondók, akik ma már az unokájukat kísérik el a próbára. Számos ge-
neráció, több ezer „életjeles” fordult meg a műhelyben. Augusztus 30-án került sor a Ritka
vendég című műsorra, ahová olyan versmondók kapnak meghívást, akik akár húsz-harminc
éve nem álltak közönség elé. Mi a titka a folytonos megújulásnak?
– Állandóan új szövegen, műfajon, témán töröm a fejem. Hosszú ideje nem tanítok, ezért a
forrás itt elapadt, viszont a Majsai Úti Általános Iskola gyermekcsoportja és egy-egy egyéni
versmondó megjelenése folyamatosan frissíti a tagságot. A közönség a kör egyik legfonto-
sabb oszlopa. Arra törekszünk, hogy mindig valami újat nyújtsunk, hogy a közönség meg
legyen velünk elégedve, szívesen jöjjön az estjeinkre. A szavalók arzenáljának megújulása
és feltöltése mellett olyan előadásokat rendezünk, amelyek felcsigázzák a közönség érdek-
lődését. Ilyenek például az élővilágunk megmentésével, vagy a manapság népszerű életve-
zetési tanácsadással kapcsolatos műsoraink.
– Melyik produkcióra emlékszik vissza a legszívesebben a Csáth-körben készült előadások
közül?
– Azokra a produkciókra emlékszem, amelyek a legkomplexebbek voltak, ilyenek a pódi-
umjátékok. Például most is előttem van Kákonyi Tibor és Binszki Teréz előadásában Kosz-
tolányi Dezső Őszi koncertje. Vannak jelenetek, kellékek, mint az a romokban heverő fogas,
egy fehér selyemsál, amelyek megmaradtak bennem. Vagy például arra is szívesen gondolok
vissza, amikor Kopeczky Lászlónak megjelent egy kötete, a Spenót a falon, amit mi kosz-
versmondó 53
KÖSZÖNTŐK BÚCSÚ
tümöztünk és mutattunk be. Némedi Imre úgy jött fel a színpadra, hogy közben Boccherini
menüettjét fütyülte. De a legszebb előadások közé tartozik az is, amikor Füst Milán Őszi
sötétségét játszottátok Miskolcon. Éjfél után került sorra a társulat, már attól féltem, hogy
nem lesz semmi a produkcióból, és akkor minthogyha megnyílt volna az ég – ahogy később
a zsűri elnöke, Müller Péter Sziámi mondta. Az évkönyveket lapozva biztosan sorra ugra-
nának be a szebbnél szebb estek és a jobbnál jobb előadások, sorolni sem volna érdemes.
A pódiumjáték viszont olyan, mintha a balett-táncosok nem balettzenére, hanem mondjuk
szimfonikus zenére táncolnának: nincs cselekménye, hanem az előadó álmodik bele valamit
a műbe. Ez egy nagyon szép feladat.
– A versmondók és a tanárnő is tömérdek különféle díjat kapott. Augusztus 20-án vette át a
Külhoni Magyarságért díjat. A saját vagy a versmondók sikereinek örül jobban?
– Fontosnak tartom a díjakat; megerősít bennünket abban, amit csinálunk. Ha szabad ezt itt
megtennem, akkor arra inteném a díjak átadóit és odaítélőit, hogy ne bagatellizálják az ilyen
alkalmakat. Erre a mostani díjra ez semmiképpen sem mondható, de sajnos sok helyen lá-
tom, hogy a díjátadó vagy a laudáció nem méltó ahhoz, amit vagy akit kitüntetnek. Minden
díjnak örülök, de persze a diákjaiméra vagyok büszkébb.
– Ez az év különösen fontos a Csáth Géza Művészetbaráti Kör életében, hiszen ősszel ün-
nepeljük ez egyesület fennállásának 50. évfordulóját. 1968-ban jött létre az Életjel Irodalmi
Élőújságon belül a tanárnő által vezetett versmondó műhely. Elgondolni is sok, hogy fél
évszázad – a tanárnő életének a java – azzal telt, hogy hetente legalább kétszer, de volt
úgy, hogy ötször is elbiciklizett a próbaterembe. Havonta rendezett egy újabb egész estés
irodalmi műsort, emellett vendégszereplésekre, versenyekre készítette fel a kör tagjait. Vol-
tak időszakok, amikor nem volt állandó próbatermünk, egyik helyről a másikra jártunk,
hátha valahol befogadnak bennünket, máskor a tanárnő verandáján gyűltünk össze. Hóban,
fagyban, de még a háborús viharokban is töretlenül működött a Csáth-kör. A most kapott díj
valóban fontos, mégsem mérhető egyetlen vagy akár minden eddigi elismeréssel az eddig
elvégzett munka. Mit kívánna a tanárnő a Csáth-kör születésnapjára? Milyen jövője lesz a
körnek? Eljön-e az a pillanat, amikor saját próbahelyiségben, valódi közösségi támogatás
mellett folyhat a művészetbaráti kör tevékenysége Szabadkán?
– Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz válaszolni. Ami az utódlást illeti, azzal, úgy látom, nem
lesz gond. Vannak olyan oszlopos tagjai a körnek, akik fel tudják vállalni, egymás között
meg tudják osztani ezt a feladatcsomagot. Van olyan, aki az adminisztrációs feladatokat
oldja meg, más a művészeti oldalát vállalná a munkának. Egy tapasztalt versmondókból
álló, összetartó, toleráns csoportra van szükség, akár van terem, akár nincs. Azt kívánom,
hogy maradjanak együtt azok, akik zászlóvivők lesznek, akik folytatják a munkát – ebben
muszáj hinnem. Ami az állandó otthont illeti, nagyon jó volna, ha a szerény kelléktárunk,
a kis könyvtárunk, az a néhány kosztüm és plakát mind egy helyen lehetne. És kellene ter-
mészetesen egy tágas terem, ahol próbálni tudunk. Hogy mikor következik be mindez, vagy
az illetékesek mennyire látják ennek a tevékenységnek a jelentőségét, azt nem tudom, de
harcolni kell tovább, ha meg akarunk maradni. Mindaddig, amíg be nem bizonyítjuk, hogy
talán érünk valamit.
 (Forrás: Vajdaság Ma, 2018. augusztus 27.)
54 versmondó
Kiss László
BÚCSÚ JOBÁK MÁRTÁTÓL
Drága Márta!
Te világ életedben humanista és megértő ember voltál; talán erről szólt az egész életed.
Gondolom, megbocsátod nekem, hogy nem lehetek jelen utolsó utadon, de mentségemre
legyen mondva, most is a magyar kultúrát, a versmondást, a Magyar Versmondók Egyesü-
letét képviselem vidéken, ezért nem lehetek személyesen jelen, de gondolatban ott vagyok
veled, veletek!
Drága Márta!
Alig vártam, hogy találkozzunk a III. Nemzeti VERSenyen, ahova megint egy nagyszerű
alkotást nyújtottál be, és csodálatosan tolmácsoltad. Sajnos már nem találkozhatunk, nem
lehetsz velünk. Pedig milyen jó lett volna látni mosolygós arcodat, kedvességedet, és azt
a határtalan szeretetet, amellyel a versmondókhoz fordultál, és amit sok-sok versmondó
barátod megsokszorozva adott vissza neked. Gondolom, te ezt érezted és tudtad, hiszen a
hatalmas tapsok, a sok-sok gratuláció mind azt igazolta, hogy őszintén szeretnek és tisztel-
nek téged.
Hiányozni fogsz! Többé nem szoríthatom meg a kezed, és nem súghatom a füledbe a biztató
szavakat. Hiányozni fog az a letisztult és egyszerű versmondásod, amely példa lehet min-
denki számára. Ez volt a te titkod: letisztultság és egyszerűség – mégis érzelemteli gazdag-
sággal mondtad a verseket! 
Drága Márta!
Hosszú életed során a munkásságodat, a gondolataidat, az érzéseidet a Versmondó olvasói is
megismerhették azokból az elbeszélésekből, életrajzi ihletésű írásaidból, amiket közöltünk.
Izgalommal teli életpályát láthattunk a sorok közt. Tehetséges voltál ebben is: megismer-
hettük íráskészségedet és humorodat, amely mint tudjuk, az emberi élet nagy ajándéka – és
talán meghosszabbítója is.
Sok-sok versmondó verseny és találkozás jut az eszembe most, hogy búcsúzni kényszerü-
lünk tőled. A Latinovits Zoltán vers- és prózamondó versenyek, a Nemzeti VERSeny, az
Illyés-, a Szabó Lőrinc-találkozók, mind-mind, ahol jelen voltál, ahol valamilyen módon
kitűntél. Nem csupán a koroddal – persze azt is nagyon tiszteltük. Csak ámultunk, hogy va-
laki ilyen idősen még vállalkozik arra a szent izgalomra, hogy verseket tanul és mond, költői
gondolatokat közvetít. Ilyen emberek nagyon kevesen voltak és vannak.
Azt külön tiszteltük benned, és tiszteljük ma is, hogy minden versenyre új verset hoztál.
Nem elégedtél meg azzal, hogy a gazdag repertoárodból előveszel valamit, és azt elmondod
a közönségnek és a zsűrinek. Mindig megtisztelted a költészet ünnepeit azzal, hogy újat
hoztál, új verset tanultál, új élethelyzetet, nemes gondolatokat közvetítettél, még ha egyre
nehezebb is volt a feladat.
Drága Márta! Kissé irigykedünk, mert tartalmas és szép életed volt, és ezt a gazdagságot te
teremtetted meg magadnak.
versmondó 55
BÚCSÚ BUJTOR FILMFESZTIVÁL

Drága Márta! Wiegmann Alfréd

Odaát már vár téged Kiss Marianna, aki szintén nagyon szeretett és tisztelt. Biztos vagyok BUJTOR-FESZTIVÁL – BALATONSZEMES, 2018
abban, hogy Marianna büszke arra, hogy a Szabó Lőrinc versmondó versenyen a róla elne-
vezett „Kiss Marianna-díjat” neked ítélte oda a zsűri első alkalommal.  Több mint kétezren látogattak el a IX. Bujtor István Filmfesztivál három napján Balatonsze-
mesre, ahol a 25 versenyfilm megtekintése mellett a közönség beszélgethetett az alkotókkal.
Te írtad egyszer a kórházi naplódban, engem idézve: „Kelj fel, Márta, és mondj verset!” Ezt Megkoszorúzták Bujtor és Latinovits sírját, retró filmzenei koncert és Ötvös Csöpi filmjei
többé nem mondhatom neked. De a hangod, a szellemiséged velünk marad… várták a rajongókat.
Király Erika írta a Versmondó nyári számában, amit még olvashattál: „Márta nénit ismer-
ni és a kezét fogni hatalmas ajándék az élettől. … Márta néni a verstől ragyog, és talán Igazi közönségfesztivállá alakult a Bujtor István Filmfesztivál, ahol a filmvetítéseken túl
nem sértek meg határokat azzal, ha ide leírom, hogy amikor a félelemről beszélgettünk, azt számos programmal kapcsolódtak a szervezők Bujtor István – Balázs Béla-díjas producer,
mondta: »Amikor veletek vagyok, nem félek.«” rendező – színművészhez és munkásságához. 
A nézők újra láthatták a legismertebb Ötvös Csöpi filmeket, Bujtor és Latinovits közös alko-
Itt vagyunk veled, ne félj! tásait. Fellépett Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház művésze és Molnár Ferenc Caramel.
Isten veled, Márta! Legyen neked könnyű a föld, és dalolj, verselj a túlvilágon is, az ott Filmes workshopot tartottak fiatal tehetségeknek, az alkotókkal pedig közönségtalálkozót
várakozó közönségnek. szerveztek. Újra nézhette a publikum Sokolowski András Váróterem című, tavalyelőtti, és
Aracsi Norbert Remember me/Emlékezz rám! című, angol nyelven forgatott, múlt évi győz-
(Elhangzott dr. Szabó Józsefné Jobák Márta temetésén,
tes kisjátékfilmjét.
a Farkasréti temetőben 2018. október 2-án.)
 
A szervezők – Lutter Imre fesztiváligazgató vezetésével – gondoskodtak a hangulatos kül-
Ratkó József sőségekről. A bejáratnál a lépcsőkre helyezett piros szőnyeg, a szép korlát, a színpad hatásos
ZSOLTÁR dekorációja is emelte a fesztivál hangulatát, no meg az a figyelmes ötlet, hogy a meleg nyári
napon a nézőtér hűtéséről külön is gondoskodtak.
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot Minden eddiginél több nevezés érkezett a versenyprogramba, s a zsűri hatvankét film közül
váltanak; egyetlen halott végül huszonöt alkotást válogatott be a legnagyobb balatoni filmes seregszemle nyilvános
sincs közülük; fiatalok, vetítéseibe. Az augusztus 18-án indult három napos fesztiválon a vidámság, a könnyed-
mint az idő. ség és a humor, valamint a rejtély és a titokzatosság jegyében készült alkotásokat mutat-
Újra születnek tak be. Számos film debütált. Itt láthatták először a nézők az Engedj el! című magyar–
minden gyerekkel; megöletnek francia koprodukciót, a Központi ügyelet című Rejtő Jenő filmadaptációt, a Bagázs című
minden halottal dokumentumfilmet, A tolvaj, a Láng és a Meg kell dögleni című animációs alkotásokat, vagy
– harmadnapra az Olvadáskor című versklipet. 
föltámadnak, mire virradna. Érdemes az alkotásokról egyenként is, a hosszabb esztétikai elemzést kerülve, röviden
szólni.

VERSFILMEK, VERSKLIPEK

A MACSKA
Versfilm – Weöres Sándor versére
Alkotó: Szalay Tímea

A szombathelyi diákévek Weöres Sándor számára kudarcot, lelki szenvedést hoztak, ám

a versírás, az olvasás pótolta a tanári elismerést. A macska című vers egy cica monológja,
gazdája áhítatos dicsérete. A refrén – „Kilenc mély bók a nevének” – tréfás köszönési fordu-
lattá vált az irodalmárok körében. A kedves költeményt filmesítette meg az alkotó, ráérezve

56 versmondó versmondó 57
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL

a vers finom erotikus lehetőségére. A szövegmondás alkalmazkodik a titokzatos macskaság

képzetéhez. A filmi megjelenítés jó próbálkozás, de nem épül szervesen a vers egészéhez,
az indító játékfilmes elem megszakad, eltűnik a végére. A helyszín különös hangulata segíti REZILIENCIA
a befogadást. A versmondó picit rá is tesz a sejtelemre és a szerelmes vonatkozásra. A zene Versklip
kellemes. Szívesen néztük a filmet. Rendezte, operatőr és vágó: Chilton Flóra

Remek a film által felvillantott egzisztenciális helyzetkép, életérzés. A dal szövegét a Bárka
Kőbányai Családsegítő Szolgálat Otthonában élő fiatalok Horváth Kristóf (Színész Bob)
Weöres Sándor mentor segítségével írták meg és énekelték fel. Hitelessége innen adódik. A klip műfaját
MACSKA biztos kézzel alkalmazza az alkotó. A zenei alap, Oláh Edmond Mizzo munkája is nagyon
jó. Erre mondjuk, hogy telitalálat.
Arany János
Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók  HÍD-AVATÁS
a nevének.
Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a És kártya perdül, kártya mén;
 selymen, Bedobta... késő visszavenni:
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs
ki ilyenkor zavarni merjen. Ez az utolsó tétemény:
Dél papja zsarátnok-szinű ruhát hord, a bojtok a földig érnek, „Egy fiatal élet-remény.”
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének. A kártya nem „fest”, – a fiúnak
Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között, Vérgyöngy izzad ki homlokán.
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és Tét elveszett!... ő vándorútnak
sások ezrébe öltözött. – Most már remény nélkül, magán –
Indúl a késő éjtszakán.
Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének. Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és
Ma szentelé föl a komoly hit,
megkínált a kehellyel,
S vidám zenével körmenet:
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.
kaláccsal és elefántcsont-szinű tejjel.
Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének, Halad középig, hova záros
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, Kapcsát ereszték mesteri;
kilenc mély bók a nevének. Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; –
Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak, Lenn, csillagok száz-ezeri.
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.
De két csukott szemhéjam alatt, mint fehér bél a töretlen dióban, S amint az óra, csengve, bongva,
ragyogóbb mécsesek égnek, Ki véknyan üt, ki vastagon,
dél-papja értük, és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, S ő néz a visszás csillagokba:
kilenc mély bók a nevének. Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

58 versmondó versmondó 59
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”
„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, – mint egykor igazán.
Taps várja. – „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” –
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, – pedig
Viseltem négy évtizedig.”
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” –
Fogadd be, nyilt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
60 versmondó
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! –”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.
„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! –”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. –”
Igy, s már nem egyenkint, – seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, –
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. –
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, – csend mindenütt.
versmondó 61
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL

HÍD-AVATÁS A film talán a viszonzatlan érzelmekről szól: szenvedélyről, szenvedésről, szerelemről.

Versfilm Olyan kapcsolatról, amiből jó ideje ki kellene lépni. Dönteni kéne. Nemet mondani. Annak,
Alkotók: Molnár Gyöngyi és Zámbori Soma akit a világon a legjobban szeretsz. A dramatikusan bemutatott jelenetek talán kissé leegy-
szerűsítik a vers gondolati anyagát. A körfolyosó helyszíne nem rossz, az emlékekben sze-
A sztori horroros thrilleri magaslatokba emelt, 21. századi megközelítése Arany János replő fiú és lány játéka lehetne hitelesebb. Szépen, talán túl szépen is van operálva az etűd.
egyik – 140 éve megírt – legtitokzatosabb balladájának. A híd, amely elválasztja, de össze
is köti az álmot a valósággal, az életet a halállal – mindezt egyetlen csók röpke ideje alatt.
TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN
Versfilm – József Attila versének feldolgozása
Az alkotás a vers szép, lefilmezett megszólaltatása – érdekes, néha vitaható mai élethelyzeteket Alkotó: Kiss Martin
felvillantó, ám érzelmileg sokszor erős hangulatú illusztrációkkal; izgalmas, különleges, ér-
zékletes képekkel. Ilyenek a modern ívű híd, az éjszakai képek, a vad orgia, a csobbanások. A vers szövege saját történetként, lírai mondandóként jelenik meg az alkotónál. A természetbe
A filmben kitetszik az előzetes műhelymunka, amelyet a színészi felkészítés során végeztek. beágyazott helyszín szép keretet ad a gondolati folyamathoz. Persze nehéz számon kérni
Érdekes az ezekből az etűdökből átemelt figurák egyéni megformálása, a drámai helyzetre a vers eredeti drámáját, a József Attila-i mélységet. Ott egy egész elfuserált élet emléke
talán nem egészen hajazó villanások: a milliós narkózása, a lázadó fiú ordítása, s az ugrás áll a vers mögött, itt egy elfuserált szerelem. Maga az előadás hiteles, a maga kamasz-
szürreális szimbolizálása a halacskával. Fura, de működik az úrinő megidézése az „ah, kínos panasz voltában meglehetősen szuggesztív. Még a „könnyezve hallgatom” könnyeit is
élet” bugyija a vízben. Merész a kliptechnikát alkalmazó részletek, közelképek használata. megbocsájtjuk a szimpatikus előadónak. Mindez szépen lefilmezve, jó kameramozgásokkal,
kellemes zenei aláfestéssel.
Valamiféle működő eklektikáról beszélhetünk. Az agg ábrázolása talán kissé necces. Érde- József Attila
kes a halálcsónak visszatérő szimbóluma. Charon ladikja(?) Kár, hogy első megjelenésében TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN…
nincs jól letakarva a csónak a fekete lepellel. (Apró alkotói pongyolaság, filmes szemléleti
hiba, nem tudjuk, de…!) Ez, és a film néhány más jelenete már továbblép az eredeti mű Talán eltűnök hirtelen,
világán, de nem idegen attól. Az egész értékes, gondolatokban gazdag munka. S az eredeti akár az erdőben a vadnyom.
Arany-szöveg is nagyon szépen szólal meg. Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
SZÓLJ RÁM!
Már bimbós gyermek-testemet
Versklip
szem-maró füstön száritottam.
Előadó: Intimfazonok
Bánat szedi szét eszemet,
Alkotó: Engelmann Péter
ha megtudom, mire jutottam.
„Nincsen már visszaút, csak a szívem, ami visszahúz még hozzád.” S a férfiú útnak in-
Korán vájta belém fogát
dul a végtelenbe, a nőért, aki az egyetlen reményt, a fényt jelenti a tébolyult világban.
a vágy, mely idegenbe tévedt.
„Elhagyott minden reményem, csak a farzsebemben a képed őrzöm. Igen, őrzöm. Ám a
Most rezge megbánás fog át:
tébolyult világ alakot ölt...” – szól a dal szövege. S ezt az érzést a jól ismert és alkalmazott
várhattam volna még tiz évet.
kliptechnika és látásmód eszköztárával jeleníti meg a film. A főhős imádottja képét keresi,
s megtalálja a fákon az erdőben. Különösség, érdekesség; kivégzett ember; a szörny világ Dacból se fogtam föl soha
szörnyei; álarc és sárga füst… Mindez egy profin előadott – zene, képtechnika, vágások értelmét az anyai szónak.
tekintetében egyaránt – filmben. Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
TÖREDÉK
Versfilm – Illés Gábor versének feldolgozása Ifjúságom, e zöld vadont
Alkotó: Bókkon Tímea szabadnak hittem és öröknek
A vers a széplány előadásában hatásosan éled fel, a bejátszott illusztrációk érzelmes húrokat és most könnyezve hallgatom,
pengetnek. A szöveg alatti „szőnyegmuzsika” ugyancsak ennek jegyében csendül fel – bi- a száraz ágak hogy zörögnek.
zonyára további közönséget hódítva a műnek, mely egyáltalán nem lebecsülendő erény.

62 versmondó versmondó 63
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL

HANDCUFFS/A BILINCS ITT FELEDTEK

Versfilm – Petőfi Sándor versére
Alkotók: Farkas Bianka, Szűcs Sándor
Gyártó: Auróra Film
A 2017-ben forgatott A bilincs c. versfilm Petőfi Sándor azonos című – 1846 szeptemberé-
ben született – költeményét dolgozza fel, melyben a börtönbe vetett ifjú szabadságharcost
szólítja meg az őt rabságban tartó bilincs. A filmet a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum egy
– ma használaton kívüli – korábban tömlöcként szolgált pincehelyiségében forgatták.
A film a Petőfi-vers igényes leképezése – kicsit elfogódott szövegmondással, szép, profi
világítású képi illusztrációval, jól alkalmazott zenével. Nem igazán önérvényű film, de jó
propagátora az eredeti Petőfi-versnek.
Versfilm – Dsida Jenő versének feldolgozása
Alkotó: Ledő Attila
Különös egybeesés, hogy egy múlt századi költő sorai mennyire találnak egy mai kamasz
életérzésébe, élethelyzetébe. Egy fiatalember. Egy mobiltelefon. És a sötét. A borzasztóan
sötét…
Lebilincselő munka, még akkor is, ha Ledő Attila szövegmondását, hangsúlyait egy-két he-
lyen korrigálnánk. Jó a képi megformálás, a mértékkel alkalmazott zene, az éjszaka hangjai,
a ciripelés, s elfogadjuk a drámai felcsattanást. Talán egy rendezői apróság: hibának tűnik a
mobiltelefont tartó kéz belelógása a képbe. Ilyesfajta hiteles filmi megjelenítésért érdemes
versfilmet készíteni.

A BUJDOSÓ Dsida Jenő

Versklip – Arany János költeményére ITT FELEDTEK
Előadja: a Katáng zenekar  
Rendezte: Chilton Flóra Jaj, milyen szánandó lehetek így, 
sírásra görbült szájjal, 
Szépen megkomponált klip, szimpatikus főszereplővel, nemes szöveggel. Szívesen nézzük. magamra húzva az est köpenyegét, 
Egy fiatal legény elindul otthonról, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Arany János szö- lelógó karokkal a rózsafa mellett. 
vegének hangulatát, a Katáng zenekar zenéjével hűen adja vissza a klip. Talán a bécsi képek Dehát egyedül vagyok, 
lehetnének karakteresebbek. felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, 
OLVADÁSKOR senki se láthat. 
Versfilm – Csepregi János verse Christian Morgenstern költeményére  
Rendező, operatőr: Markó Dániel A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak, 
Utómunka, zene: Tanka Balázs nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra. 
A verset előadja: Csepregi János Először csöndesen nyöszörgök, 
aztán hangosabban sírok, 
A film Csepregi János frissen megjelent Morgensternt tiszta papírra (1942) című verseskö- aztán az egyedüllét iszonyú félelmében 
tetének egyik költeményéhez készült. A szöveg központi témája a családi, a generációs, a felszökök és rekedten kiabálok: 
természeti rétegek egymásra rakódása, a rétegek eróziója. A film a vers mondanivalójának,  
hangulatának audiovizuális megjelenítésére, feldolgozására tett érdekes kísérletet. A kis- – Emberek, halló, emberek! 
sé reszelős, valószínűleg szándékosan nem búgó hangú színészre bízott szöveg szikársága ldegyertek, itt állok a kertben, 
némileg néha szembemegy a képi anyaggal, amelynek válogatása vitatható. A költemény ember vagyok, kétkezű, kétlábú, mint ti, 
rétegeit nem tudja igazán megjeleníteni. Néha talál, néha elvonja a figyelmet a szövegről. pirosszívű, vonagló életű, 
Hangulatos a zene, de a vers gondolati anyagával nem egyívású. A film azért figyelemre azonfelül költő, aki szépeket akar írni 
méltó munka. s felétek tárja karjait. 
Gyertek ide, vegyetek körül, lármázzatok, 
kérjetek verseket, tegyétek a lapokba, 
adjatok sok pénzt, jó meleg ételt, 
kínáljatok borral és szerelemmel, 
csókoljatok meg, szeressetek!! 

64 versmondó versmondó 65
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL

Hiszen tudom, hogy nem egyedül vagyok  APÁRÓL FIÚRA

a földön, él még valaki.  Kisjátékfilm
Jó emberek, ne hagyjatok elesni  Rendezte: Zsigmond Géza
gyöngén, reszkető ínnal, 
átokkal piros, fiatal ajkamon –  A film egy apáról és a fiáról szól, akik álmokat kergetve próbálják megtalálni Istent – mond-
Emberek! Emberek!  ja az előzetes ajánlás. Nos, ez a szándék kevéssé derül ki a filmből. A film – a rendezői
  szándéktól függően vagy függetlenül – inkább az apa és fiú kapcsolatának ürességéről, a
Kiáltásomra fülledt sötét a válasz,  szeretet hiányáról szól, az apa végső vallomásával ellentétben. A kínos kirándulás, a vidéki
senki sem felel.  látogatás, a vérző Krisztus a temetőben – inkább ezt idézi. A nőnél tett látogatás, végül a bar-
Messziről ropogós muzsika olvadt foszlányai  langban nem tudni mit lelő apa eltűnése a film végén, eléggé talányos. A fiú jelenléte hiteles,
folynak csiklandozva fülembe  az apa figurája már kevésbé. A forgatókönyv a „hisziapiszi” logikája mentén szövődött. A
s kétségbeesésemet végighengereli  fiú a végén vadul evez a semmibe. Sajnos a film is ide tendál.
a táncdobogás hömpölygő, zavaros gurulása. 
Lakodalom van valahol az ezredik házban,  HÉTKÖZNAPI PAD
a nagy ucca végén. Oda mentek,  Kisjátékfilm
mindenki oda ment, az egész világ.  Rendezte: Berkes Bence
  Egy parkban lévő pad „történeteit” villantja fel a film, ezzel is szemléltetve, mennyiféle
Engem itt feledtek. érzelmi akció és reakció játszódhat le egy pad terének színpadán. Titkok, élmények, in-
dulatok, hangulatok... A végiggondolt forgatókönyv jó vezérfonál az egyszerű, hétköznapi
KISJÁTÉKFILMEK életesemények bemutatásához. Hiteles jelenléttel, szimpatikus színészek közreműködésé-
vel, jó ritmusú jelenetezéssel, egyszerű, célra törő képi világgal – kellemes mozi, a maga
MESSZE AZ OTTHON klasszikus értelmében.
Kisjátékfilm
Rendezte: Gál Sándor ÁDÁM FULLAD
Gyártó: I’m Film, Werk Film Akadémia Kisjátékfilm
Rendezte: Füzes Dániel
A militarizálódás jeleinek felbukkanásakor fontos témát pendít meg a film a háborús pszi-
chózis vonatkozásában. Kitűnően sikerült kisjátékfilm. Főhőse Albert, egy fiatal katona, A valamennyire szimbolikus történet logikus forgatókönyv segítségével bontakozik ki. Ha
akit a háború messze sodort az otthonától. A rengeteg gyötrelem már felemésztette. Hátat egy apa, akit alig látsz, a 14. születésnapodon beállít, s elhív kenutúrára a nagybácsikkal,
fordítva a harctérnek, csak egyetlen célja maradt: bármi áron haza jutni a frontról. akik férfiként emlegetnek téged – igen, téged, az örök kisfiút –, akkor mész. Hiába nem
tudsz úszni, evezni, olykor levegőt sem venni, te akkor is mész. Mert meg kell fejtened a
Következetes rendezői koncepció, hiteles színészi játék, pontos operatőri munka, remek titkot, hogy mit jelen férfinak lenni. Ilyesmi a tartalma a kisjátékfilmek, ami jó figurákkal,
hanghatások, egységes, hatásos mű. kellemes színészi játékkal, jól játszó és hitelesen mozgatott gyerekszereplőkkel, szép képek-
kel mutatja be a történetet. Szimpatikus, végiggondolt film, egy-egy pillanatban talán kissé
LES RECHERCHES CONTINUENT – Magyar cím: ENGEDJ EL! kimódolt jelenetekkel – a vidám társaság képe, a papa és nagybácsik macsós fellépése ilyen
Játékfilm –, de egészében élvezetes előadásban. A film történetében persze szép a kissé leegyszerűsí-
Rendezte: Clayton Burkhart tett üzenet: a test legyőzhető a lélek által.
Gyártó: JONA FILMS PARIS
Főszerepben: Goztola Krisztina KÖZPONTI ÜGYELET
Kisjátékfilm
Pontos forgatókönyv, gondosan megválasztott és tökéletes szereplőgárda, tiszta képi világ, Rendezte: Szakcsi Ákos
pontos hangulatfestés. És mi még? Kitűnő film. Egy fiatal nő berohan a rendőrségre, miután
rájön, hogy négyéves kislányát autójának hátsó üléséről elrabolták. A nő feljelentést tesz, de Az alkotó nem könnyű feladatra vállalkozik, amikor egy kisjátékfilm lehetőségeivel kíván
hamarosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik... elbeszélni egy ép és kerek történetet, ráadásul humorosat. Rejtő Jenő nem könnyen adja

66 versmondó versmondó 67
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL
magát a modernizálásnak, a filmműfaj realitáson alapuló világának. A film Bakonyi ügyvéd
lakásán kezdődik. Az ügyvéd egy nagyon fontos találkozóra készülődik. Kilép otthonából,
majd elindul a megbeszélt helyre. Leül egy padra. Nem sokkal később megérkezik a talál-
kozóra Kerekes (simlis), és kezdetét veszi egy különös, a jövőben sok titkot tartogató be-
szélgetés. Bakonyi megbízza Kerekest egy feladattal, amiért 60 ezer forintot kap, ha sikerül
elvégeznie. A történet azonban túlnyúlik a szakmai szálakon, s egy nő megszerzése kerül a
középpontba. A felvezetés hosszadalmassága, a kibontakozás körülményessége, s a párbe-
szédek humorosnak szánt mondatai nem igazán kötik le a nézőt. Hogy a vígjáték mennyire
nehéz műfaj mind a rendező, mind a színész számára, az kiderül, amikor a fikció teljesen
elrugaszkodik a valóságtól, de a dolog mélyén, hogy hasson, mégis mindent el kellene hi-
tetni a nézővel. Nos, ez az elhitetés sokszor kevéssé sikerül, talán csak néhány jó színészi
pillanatban, s akkor felcsillan a humor is. Mindennek a tanulsága a rendező számára talán
egy következő hasonló próbálkozásban lesz gyümölcsöztethető. Kissé csalódottan nézzük
a vége főcím képsorait. Kár, mert a befektetett komoly munka, s a fel-fel bukkanó tehetséges
pillanatok figyelemre méltó alkotókat sejtetnek. Külön elemzést érdemelne, hogy az eredeti
Rejtő Jenő kabaréjelenetet lehet-e, és hogyan, mai környezetbe helyezni; nyelvi áttételek-
kel, s vonatkozásokkal élővé és hatásosabbá tenni; s mint már említettük, az adekvát filmi
kifejezésmódot megkeresni.
KÍSÉRLETI FIKCIÓS ÉS ANIMÁCIÓS FILMEK
LÉLEKSZAKADVA (HOTFOOT)
Kísérleti fikciós kisjátékfilm
Rendezte: Körtési András
Szellemes alapötletre építő, a Bartók-zenét sajátos dramaturgiai ellenpontként használó film,
groteszkbe hajló előadásban, amely a képzeletbeli valóság különös világában játszódik. A
képi világ jól alkalmazkodik a zene karakteres feszültségéhez, például a hídon a viharfelhők
megjelenése. Érdekesek a sajátos dramaturgiai pillanatban alkalmazott szuper közelik, és
azok gyors vágása. Jó a végén a „rátett” poén. Talán a színészi játék egy-egy ponton vitatha-
tó, de ez tartozhat a groteszk műfajához. Kitűnő a trükk alkalmazása; a legjobb értelemben
szórakoztató, figyelemre méltó alkotás.
A TOLVAJ
Animációs film
Rendezte: Mészáros T. László
Főhőse, a címszereplő, miután a címet is ellopja, a bőgő húrjára áhítozik, de nehézségekbe
ütközik, amikor azt is meglovasítaná. A körülötte lévő bábok ugyanis zenélni kezdenek, és
a történet váratlan fordulatot vesz – mondja az ismertető szöveg, s hozzátehetjük: igen ked-
vesen, szellemesen történik mindez, ügyes bábtechnikával, jó ritmusú vágásokkal. Kedves
szimbolikája van az indító jelenetnek: a tolvaj a holdról mászik át a hangszerre. Egészében
véve értékes munka a maga műfajában.
68 versmondó
LÁNG
Animációs film
Rendezte: Mészáros T. László
A filmben életre kelnek a gyertyák, és saját kis közösségükben hajbókolnak vezérüknek,
mígnem megjelennek az elégedetlenek, akikkel különös párbeszéd kezdődik. Érdekes ötlet-
re épülő film, a gyertyák animálása egyáltalán nem könnyű feladat, ám így is sikerült egy
önérvényű alkotást létrehozni, ami még jó poénnal is zárul. A zene jól segíti életre kelteni
a gyertyákat.
MEG KELL DÖGLENI
Animációs film
Rendezte: Helstáb Martin
Egy absztrakt világban dögevő lények viaskodnak a túlélésért. E világ titokzatos működésé-
be, s a kapcsolatok létrejöttébe és változásaiba enged bepillantást a film. Torz figurái külö-
nös rettenetet, szorongást keltenek a nézőben, van valami megemészthetetlen a látványban.
Mindez fantasztikusan korrelál külső világunkkal. Jó film.
HIÁBA IS HISZTIZEL
Kísérleti film/versklip
Rendezte, operatőr és vágó: Chilton Flóra
A film különös betekintést enged egy nemzedék vágyaiba, szemléletébe, világába. A vi-
deoklip az Életrevaló Egyesület és az Északi Támpont Egyesület filmkészítő műhelyében
készült. A dal szövegét a BMSZKI Családok Átmeneti Otthonában élő fiatalok – Paszik
Christopher mentor segítségével – írták meg és énekelték fel. A zenei alapot Oláh Edmond
Mizzo készítette. A rapklip behúzza világába a nézőt, és csak ámul a trükkös szerkezeten, a
gyerekek laza és hiteles jelenlétén. Kitűnő munka.
AZ ELVESZETT
Misztikus horror film
Rendezte: Szántó Bálint
Egy átlagosnak tűnő reggelen egy férfi arra ébred, hogy a kisváros, ahol él, kísértetiesen
kihalt. Nyugtalanságában felkerekedik, hogy felderítse a jelenség okát...
Sikerült egy valóban érdekfeszítő, kísérleti filmet létrehozni, amelyben a néző nem azt
mondja, hogy: nem értem, nekem ebből elég!; hanem: nem értem, de mégis mi lehet mögöt-
te? Ezt a film főhősével együtt mondja, s ez a pozitív hatás titka. Az ébresztőóra valóságos
jelzéséből a gázrezsó hangján át lassan helyezkedünk a horrorisztikus világba, egyfajta fura
ürességbe, a „horror vacui”, a mondhatatlan űr érzetébe. S így kap a film fikciós története
valóságos vonatkozást, az elmúlás borzalmas élményét, a saját sírral való találkozásig.
A képi játékok, a kimerevítések, közben a folyamatos hanghatások, a fekete-fehér film –
mind jól szolgálják a különös hangulat megteremtését. Tehetséges munka.
versmondó 69
BUJTOR FILMFESZTIVÁL BUJTOR FILMFESZTIVÁL

DOKUMENTUM- ÉS ISMERETTERJESZTŐ FILMEK Kútvölgyi Erzsébet színművész, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Prima díjas, érdemes mű-
BAGÁZS vész
Dokumentumfilm  Kalász József rendező, a Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) dunántúli
küldötte
A BAGázs Közhasznú Egyesület tevékenységét bemutató dokumentumfilm a bagi roma Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, filmes és televíziós szakember, az Első Magyar
közösség és a szociális munkások mindennapjait, céljait, és az elért eredményeket igyekszik Versszínház művészeti vezetője
bemutatni – elsősorban Both Emőke, az egyesület elnökének beszámolója alapján, illetve
néhány helyi lakos, aktivista megszólaltatásával. Világosan szerkesztett, jó munka. Igen ör-
vendetesek az elért eredmények. Sok hasonló beszámoló kellene a társadalom érdeklődésé- FŐDÍJAK
nek és az ügyben való aktivitásának felkeltésére. A képek szépek, tárgyilagosak.  
Kisjátékfilm kategóriában:
MÉHEK KÖZÖTT Les recherches continuent – Engedj el! című játékfilm (rendezte: Clayton Burkhart, stú-
Ismeretterjesztő film dió: Jona Films Paris), Goztola Krisztina főszereplésével, aki első ízben mutatkozott be
Alkotók: Poroszka Magyar Zsolt, Jurkovics Milán producerként. A film meghívást nyert a Los Angelesben megrendezésre kerülő Magyar Fil-
mek Fesztiváljára. 
Az elmúlt években világszerte megcsappan a méhállomány. Mi lehet a jelenség oka? A
probléma emberi eredetű? A méhészekre hárul a feladat, hogy felderítsék az okokat, és meg- Kísérleti fikciós és animációs kategóriában:
óvják a veszélyeztetett fajokat. A 24. órában vagyunk. Megakadályozható egy beláthatatlan Lélekszakadva (Hotfoot) – Körtési András rendezésében
következményű láncreakció? Szenzációs film a téma minuciózus feltérképezésével és be-
mutatásával. Remek képeket látunk, okos szerkezetben és dramaturgiával. Apróság: a jól Dokumentum- és ismeretterjesztő filmek mezőnyében:
megírt narrátor szöveget talán valamivel változatosabb zeneiséggel lehetne mondani, netán Méhek között – Jurkovics Milán és Poroszka Magyar Zsolt filmje
két hangot használva. Igen fontos film, mert nemcsak a méhekről, hanem a gyarló emberről Versfilm/versklip kategóriában:
is szól. Híd-avatás – Zámbori Soma filmje, Molnár Gyöngyi főszereplésével (operatőr, vágó: Pető
Illés). A film néhány hónapja a Kaleidoszkóp VersFesztivál filmes fődíját is elnyerte.
IKARUSZ DOKTOR/WELCOME TO CSIRKETELEP  
Dokumentumfilm
Rendezte: Halász Gábor KIEMELT KÜLÖNDÍJAK
 
Különös témát talált a rendező: Béke Antal Tóninál és csapatánál járt Polgáron. A magyar
Messze az otthon – Gál Sándor rendezésében az I’m Film és a Werk Film Akadémia kisjá-
pusztában támasztják fel a rozsdás, szinte reménytelen állapotú, ám legendás magyar bu-
tékfilmje
szokat, régi járműveket. A kisfilmben az elhíresült csirketelepi járműszentélyt ismerhetjük
Itt feledtek – Ledő Barnabás versklipje, Dsida Jenő versének feldolgozásával
meg. Valóban különös szenvedély bemutatásáról van szó, ám a feldolgozás lehetne pergőbb,
Bagázs – Chilton Flóra dokumentumfilmje
érdekesebb, motiváltabb. Igaz, a film főhőse nem show-man, de szenvedélye így is lenyűgö-
Meg kell dögleni – Helstáb Martin tavalyi kategóriagyőztes animációs filmje
ző az adott ügyben, s talán ennek érzékeltetése is lehetne gazdagabb, látványosabb. Például
nehezen derül ki, hogy a szakmáján keresztül lett szenvedélyévé a régi kocsikkal való fogla-
latosság. Hogyan tudja barátait belevonni a szenvedélyébe, hogyan élnek együtt, van-e vala-
miféle egyéb összetartozás is? A megmutatott anyag azért érdekes, s összességében érdemes
a figyelmünkre.
A FESZTIVÁL VERSENYPROGRAMJÁNAK ZSŰRITAGJAI VOLTAK:

Lutter Imre zsűrielnök, fesztiváligazgató, Wlassics- és Radnóti-díjas előadóművész, produ-

cer, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke
Kiss László Csokonai- és Bessenyei-díjas rendező, a fesztivál alapítója, a Latinovits Emlék-
mű Alapítvány kuratóriumi elnöke

70 versmondó versmondó 71
BUJTOR FILMFESZTIVÁL MŰHELY
KÜLÖNDÍJAK
Reziliencia – Chilton Flóra rendezése, versklip
Hiába is hisztizel – Chilton Flóra rendezése, kísérleti film
A bujdosó – Katáng zenekar előadása, versklip
Handcuffs/A bilincs – Farkas Bianka, Szűcs Sándor alkotása, versfilm
Olvadáskor – Csepregi János versfilmje
Töredék – Bókkon Tímea versfilmje
Ádám fullad – Füzes Dániel kisjátékfilmje
A tolvaj – Mészáros T. László animációs filmje
Az elveszett – Szántó Bálint kísérleti fikciós alkotása
A Bujtor István Filmfesztivált a Latinovits Emlékmű Alapítvány, a Balatonszemesi Lati-
novits Zoltán Művelődési Ház és a Magyar Versmondók Egyesülete, valamint a Balaton-
szemesi Önkormányzat szervezte. Házigazdája Farkas Zsuzsanna, a Latinovits Művelődési
Ház igazgatója, támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia
volt.
72 versmondó
Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
„FELÉBESZÉLÜNK”? NEM! MELLÉBESZÉLÜNK!
A felé szavunk – népiesen: fele – a kettős szófajúak nem kisszámú családjába tartozik. Épp-
úgy, mint az egyszerű puszta kifejezés. Petőfi Sándor nagyon jó érzékkel alkalmazza kétféle
jelentését A puszta télen című tájleíró költeményében: „Hej, mostan puszta ám igazán a
puszta!” Vagyis: télen kopár, kietlen, sivár, üres, kihalt a róna, a síkság, az alföld. Az első
puszta melléknévként, míg a második főnévi értelemben szerepel.
Miben rejlik a felé kettőssége? Lássuk csak! 1. Este, úgy hét felé várlak. 2. Édesanyám
hétfelé osztotta a levest. Az első mondat időhatározós szerkezetében névutó (hét óra felé,
tájban, körül), míg a másodikban – a hét részre/adagra értelemben – összetételi utótag. Még
egy példa: Négy felé már világosodik. De: Négyen négyfelé futottak. Itt tehát az egybe-
vagy különírás is szerepet játszik, mintegy megerősítve a kétféle jelentést. A határozói jelleg
jobban érződik pl. a kifelé, errefelé, hazafelé, mindenfelé, estefelé összetételekben. Mi is
foglalkoztatja gondolatban Petőfi Sándort „Egész uton – hazafelé” 1847-ben? (Füstbement
terv) Elárulja: „Miként fogom szólítani / Rég nem látott anyám?”
Ám maradjunk a névutónál! Bródy János énekli az azonos című dalban: Földvár felé fél-
úton... Illyés Gyula az anyaságot vállaló nőket csodálja Szekszárd felé című versében. Ady
Endre írja Párizsban 1907-ben, amikor szeretett városába is „beszökött az Ősz”: „Ballagtam
éppen a Szajna felé, / S égtek lelkemben kis rőzse-dalok…”. Kosztolányi Dezső Esti Kor-
néljában olvashatjuk: „Emlékszem, egy őszi alkonyon, úgy hat felé, kihívatott a kapunk elé,
s ott titokzatosan-jelentősen újságolta, hogy varázsolni is tud.” (Az elé is névutó.) Ugyan-
csak tőle, a Szeptemberi áhítatból idézem: „Isten felé fülel egy agg süket.”
Korábbi időkbe visszagondolva nagy klasszikusunk, Arany János rettenthetetlen ere-
jű hőse jut eszembe. Nagyepikai műve, a Toldi-trilógia énekei elé Ilosvai Selymes Péter
(1520–1580) vándor lantos históriás énekéből választotta a mottót. (Az híres neves Tholdi
Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való historia, Debrecen, 1574) Az
első ének elé ezt: „Nyomó rúdat félkezével kapta vala, Buda felé azzal útat mutatja vala.”
Ugyancsak a 16. században született – a nép ajkán – a falba épített asszony babonás hie-
delmen alapuló története, a Kőműves Kelemenné. A ballada áldozata és kocsisa „Mönnek,
möndögélnek Déva vára felé”, miután az asszony megparancsolta: „Hadd mönjünk, hadd
mönjünk Déva vár felé.” A végén pedig Kőműves Kelemenné „Sírva haladt magos Déva
vára felé”.
A tökéletes magyarsággal megírt költői-írói mondatok mellett sorakozzon most néhány
– igencsak kerülendő, már-már fülsértő – a mindennapi élőbeszédből!
Indítványoztuk a tagság felé javaslatunkat. Beadták a kérvényt a bíróság felé. Ezt jelez-
zük a kamera felé is! Empátiával fordul a sportolók felé. Elküldték minden illetékes felé a
meghívót. Egyre nagyobb a szállítás a külföld felé. Ráadásul ebben a mondatban fölösleges
a külföld előtti névelő. Ajánlásokat tesz a termelők felé. De akadnak „szebbek” is. Meghaj-
tom fejemet az egészségügyi dolgozók felé. El van kötelezve felém. Bizalmukat adták felénk.
versmondó 73
MŰHELY MŰHELY

Hadd ne folytassam a (nem kitalált, hanem a saját fülemmel hallott) felsorolást! S azért is, hogy elinduljanak a teljesség felé vezető úton – ezen a Tíz lépcsőn!

Mi a bántó ez ősi, finnugor tőből származó szó használatában? Talán óvatoskodó, kö- Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
rülményes, túl hivatalos is, de leginkább pongyolának vélem. Nyelvi igénytelenségre vall Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
a megnyilatkozó részéről. És persze kérdések merülnek fel bennem. Ezek a cselekedetek Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
vajon elérték céljukat, az írott anyagok eljutottak a címzetthez? A javaslat, a kérvény, a Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
meghívó, az ajánlás, a főhajtás, a szállítmány stb.? Vagy ez nem is lényeges? De bizony az! Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
A tagság, a bíróság, a kamera, a sportolók, az illetékes, a külföld, a termelők, a dolgozók, Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
de az én (felém) és a mi (felénk) is egyaránt konkrét célpont, pontos megnevezés. A felé né- Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
vutó viszont – látható a költők mondataiban – csak hozzávetőlegesen, körülbelül határozza Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
meg a cselekvés hely- vagy időkörülményét; illetve azt érzékelteti, hogy haladásról van szó Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
valamilyen irányba (ha helyre utal a névutó). Tehát irányt ugyan jelöl, ám nem utal a cél Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
elérésére. Más példákkal megerősítve: Folyton a Duna felé néz (hová? = hely). A tanév vége
felé egyre fáradtabb a pedagógus (mikor? = idő).
Hogyan hangoznak tehát helyesen az úgynevezett közéleti zsargon – az ötödik bekezdés-
ben dőlten szedett – mondatai? Így:

Javasoltuk a tagságnak…
Beadták a kérvényt a bíróságnak.
Ezt jelezzük a kamerának is!
Empátiával fordul a sportolókhoz.
Minden illetékesnek elküldték a meghívót.
Egyre nagyobb a szállítás külföldre.
Ajánl(ja) a termelőknek.
Meghajtom fejemet az egészségügyi dolgozók előtt.
Elkötelezett irántam.
Bíznak bennünk.

Az ilyen megfogalmazás nem érezteti velünk, hogy mellébeszél a közlő. Merthogy a sok
„felébeszéléssel” azt teszi.
Javaslom minden megszólalónak (írásban talán nem terjed ennyire ez a nyelvi igényte-
lenség, hiszen van idő – ha van! – újra átnézni, amit megfogalmaztunk), hogy a konkrét ese-
tekre vonatkozóan – a felé névutó helyett – használjon egyszerű és pontos helyet, valamint
időt jelölő határozóragokat. Bródy János sem a lány felé mondta – Földvár felé félúton –,
hogy: „ha eljön, elviszem”, hanem a lánynak.

A végére hagytam még egy – hadd higgyem! – jó példát. Minden kedves olvasónknak
jószívvel ajánlom elolvasásra Weöres Sándor: A teljesség felé című kötetét. Miért? Hogy
megismerjék a teljességet! Hogyan? A költő válasza: „Ha a teljességet ismerni akarod, ne
kérdezz semmit, … hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol
minden mindennel azonos: ez a teljesség.”

74 versmondó versmondó 75
KÖNYVAJÁNLÓ
Novák Imre
TISZTELET KISS LÁSZLÓNAK
„Szerelmet, életet, egzisztenciát köszönhetek a versnek”– így foglalja össze életét, mun-
kásságát Kiss László a most megjelent kötetében, amely Gyémánttengelyen címmel került
az olvasók kezébe a Hungarovox és a Magyar Versmondók Egyesülete közös kiadásában.
Könyvével párbeszédet alakít ki velünk, verskedvelőkkel, költészettel kacérkodókkal és hi-
vatásos irodalmárokkal, tanárokkal. A világ elmúlt hetven évébe kalauzol vissza minket.
Kiss László bensőséges módon tárulkozik ki. A vers, a színház, az irodalom világában él.
Hol alázatos szolgája, hol őszinte ítésze a műveknek és előadóknak. Ő is olyan ember, aki
az anyagi kéjek helyett a szellem és a lélek gyönyöreit keresi; inkább az utóbbit szomjazók
közé sorolhatjuk.
A neves közművelődési szakember jelentős alakja a magyar kultúrának. Én még nem ta-
lálkoztam olyan tanárral, művészet iránt érdeklődővel, aki a Kiss László nevet ne ismerné,
ne hallotta volna. Vagy részt vett rendezvényén, vagy értékelte őt, vagy a tanára volt. Az
alakuló amatőr színjátszó, versmondó mozgalom jeles művésze, tanára, mestere volt. Szám-
talan szerző, diákcsoport, üzemi színjátszó kör köszönheti neki megalakulását, támogatását.
Az élet legalább ötven árnyalatát láthatjuk, olvashatjuk a róla szóló könyvben – melynek
bevezetőjét Lutter Imre, a kollégája, a munka- és harcostársa jegyzi –, legyen bár szó tanul-
mányokról, elemzésekről, megnyitók ihletett pillanatairól, vagy a lelkét boncoló interjúkról.
Izgalmas gondolatokat találunk a kötetben, melyeket kedvenc verseivel egészített ki. Egy-
két kiváló beszélgetés mellett korszakokat mutat be. A kultúra útjának, jellemzőinek elmúlt
jó fél évszázada olvasható ki belőle. Ha valaki tanácsot kérne tőlem, milyen legyen egy
életutat bemutató kötet, ezt ajánlanám neki kiindulási pontnak.
Életútja részletesen kiolvasható a kötetből, s megtudjuk, mi motiválta, mi hajtotta, mi be-
folyásolta tetteit. Kiss László szolgál. A kultúra képviselője már kora ifjúságában. Amikor
a sorsa úgy hozta, hogy ipari tanuló lett, a gyárban targoncáról osztott könyveket a lakato-
soknak, műszerészeknek, marósoknak, esztergályosoknak, akik – az akkori szokás szerint
– félretaposott cipőben, rossz, szakadt nadrágban olvasták a könyveket. Aztán hivatalosan
is népművelő lett, sőt ennek miniszteriális szintű képviselőjévé, művelőjévé vált. Ezért is
gondolom, hogy maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában, az amatőr színház világá-
ban, és legfőképpen a versmondó mozgalomban. Otthonosan mozog a rendszerkritikus un-
derground művészet területén, jól érzi magát az alternatív szinteken is. Jó szívvel adja közre
a munkájáról szóló tudósításokat, értekezéseket, ne féljünk a szótól: vallomásait. Adyval
vallja: a kultúra a jövő zenéje.
Slágvortokban ismételjük át pályája kiemelkedő mérföldköveit! Kiss László 1947-ben szü-
letett. A Magyar Versmondók Egyesülete alapító elnöke, a Versmondó folyóirat főszerkesz-
tője. Nyugállományba vonulásáig a „Kulturális Minisztériumnak” (OKM, NKÖM vezető
főtanácsosa – közművelődési szakember, közművelődési szakértő.
1964-ben kezdett a Danuvia Központi Szerszámgépgyárban, majd pályát váltott. A gyári
munka helyett az emberekkel való kapcsolat jobban vonzotta. Kaposváron lett népművelő,
76 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ
majd közművelődési csoportvezető. 1978-tól Pesten találjuk, előbb Kőbányán, aztán a VIII.
ker. Tanács VB Művelődési Osztályán. 1982-től a Művelődési Minisztériumban főelőadó.
1988–1993 között az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Művelődési Önálló Osztály
vezetője. 1993–2009: az OKM, NKÖM vezető főtanácsosa. 2009–2012: a Magyar Művelő-
dési Intézet Képzőművészeti Lektorátusán szaktanácsadó.
Fontos szakmai elismerésekkel tüntették ki. Kétszer Miniszteri Dicséretet kapott. Besse-
nyei-, Csokonai- és Radnóti-díjjal is elismerték munkáját. A Magyar Kultúra Lovagja.
Fontosabb tanulmányai közül kiemelendő Az amatőr művészeti csoportok helyzete című
írás, ,illetve a Kiss László–Tóth Zsóka–Tóth Zsuzsanna: Keltsd életre! I-II. című kötet
2010-ből, valamint az Amatőr – amatőrség címmel megjelent munkája. Egy egész kor-
szakot ölel át Az amatőr művészetek szerepe és jelenléte a főváros közművelődésében című
dolgozata. A felsoroltakból is látszik, folyamatosan jelen van a magyar kultúrában, és akkor
még nem beszéltünk hivatali tevékenységéről, előterjesztéseiről, részvételéről a közműve-
lődési törvény előkészítésében.
Hogy teljes legyen a sor, nevezzük meg főbb szerkesztői munkáit! Ezek közé tartozik a
Versmondó című folyóirat, melynek 1992-től ő a fő- és felelős szerkesztője, illetve a Játé-
kos, melynek 1996-tól a főszerkesztője. Az első kiadója a Magyar Versmondók Egyesülete,
a másodiké a Magyar Szín-Játékos Szövetség. Ebből is láthatjuk, Kiss László számára vers
és színház az egész világ.
Társadalmi elfoglaltságai is ezekhez a szervezetekhez kötődnek. Fontos tevékenységekre
bukkanunk. Ő a Magyar Versmondók Egyesületének vezetője, a Magyar Szín-Játékos Szö-
vetség alapító-elnöke, a Pestszentlőrinc–Pestszentimre Kulturális és Sport Közalapítvány
első embere 2010-ig, de ő a Latinovits Emlékmű Alapítvány elnöke is, ami már önmagában
borzongató, ha a zseniális művész versmondását és életét felidézzük.
Közösségi ember, humanista, aki tudja, hogy csak a művészet segít, az együttműködés az
egyetlen utunk, mert a háború abszurd világhelyzetet szül. Pedig tudjuk, különös a világ, és
errefelé úgy élnek az emberek, mintha mindjárt itt lenne a világvége.
Ha szabad – Józsefváros ismerőjének, kultúrájának nagy tisztelőjeként is – szólni, ne felejt-
sük, hogy az avantgarde festőművészek kiállításai nem jöhettek volna létre a Józsefvárosi
Galériában Kiss Laci pátyolgatása nélkül.
Igazi mediterrán ember is. A víz szerelmese, aki bármikor elcsábítható egy kis evezésre,
kenuzásra, vízitúrára. Ezt őszintén irigylem benne; én csak kísérleteztem kenuzással, de
engem másképp vonzott a víz, behúzott.
De nem csak a vizek hullámzását ismeri. Százfelé járt a világban, megismerve a kultúrákat.
Itthon nincs olyan versmondó verseny, ahol ne találnánk meg őt vagy szervezőként, vagy
vendégként, zsűritagként és értékelőként. Tudja, melyik költő érdemes arra, hogy a műveit
versértékelő lencsénk alá tegyük, és elmélyedjünk apró részeiben, eljussunk a pórusaiig.
Hivatalnokként és művelődésszervezőként átélte országunk hatalmas technikai, gazdasá-
gi és strukturális átalakulását. Színi előadások rendezőjeként a társadalom kérdéseinek hű
versmondó 77
KÖNYVAJÁNLÓ
megjelenítője, a visszásságok leleplezője. Az igazat keresi, nem a valót. Tudja, hogy környe-
zetünkről csak szabadelvűen gondolkodhatunk, és megveti, ha a restség buta gőggel, téves
világfelfogással társul.
Sok ember megfogadhatná véleményét, követhetné világlátását: ne fogjon senki könnyel-
műen a húrok pengetésihez, mielőtt nem tanulmányozta a költészet szabályait, sokféleségét,
mert az nem elég, ha megállunk egy szép erdő alján, egy folyó szélén, és ottani jó érzése-
inket szavakba foglaljuk. Az igazi költészet, vers több, és több komolyságot, fáradozást
érdemel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy le kellene beszélni több százezer honfitársunkat a
versfaragásról, de azért álljon meg a menet!
Hitem szerint könyve művelődéstörténeti összefoglaló, és számtalan fontos tanácsot adó
szövegek gyűjteménye. Megtudhatjuk belőle, hogyan kell verseket elemezni és versmondó
versenyt szervezni, lebonyolítani. Bevezet minket abba, hogy mi a különbség a versolvasás
és a versmondás között; a hangzó vers születésének módját, technikáját sorolja.
Kosztolányi Dezső szerint a verset ketten írják, a költő és olvasója – ebben Kiss László a
társa. Talán ez fejezi ki leginkább, hogy miért kell a versolvasást komolyan venni; mert csak
utána jöhet a versmondás, és így érvényesül, hogy a kultúra élő organizmus. Hiába minden
szándék, nem lehet megölni, végtelen és áradó, és minden bajra, sebre gyógyír.
Szerencsés embernek mondhatja magát, azzal foglalkozik, amit szeret, és amihez ért. Simo-
gathatja naponta Petőfi, József Attila köteteit, belelapozhat, mert ez az ő munkája. Verset
elemző tanárként érti a versek, szövegek mondatmechanizmusának hatását, s érti, milyen
titkos szenvedély, üzenet lapul a sorok között. Otthon van az irodalomban.
A táncházmozgalom kialakulása is élete fontos szakaszára esik, bár ez nem művészet, ha-
nem olyan szórakozási forma, amely a legősibb gyökerekre visszanyúlva anyanyelvi szinten
fogalmazza meg a mozgást, közösségi kultúrát. És a mindennapok – tehát nem a piedesz-
tálra emelt – művészeteként éljük meg, ezért fantasztikus dolog. Ezért szinte egyedülálló a
világban.
Sokat zsűrizik, rengeteg verset hallgatott végig. A kötetből megtudhatjuk, hogy kik a ked-
vencei. A sor József Attilával kezdődik. Az Eszmélet az abszolút csúcs, meg az Óda, amit ő
maga soha nem mert elmondani. Aztán jönnek a klasszikusok. Nagy László is, aki mélyen
megérinti mindig. Legismertebb nagy versei mellett a Rege a tűzről és jácintról című cso-
dálatos poéma tartozik a kedvencei közé. Az elmúlt években fedezte fel Sinka István költé-
szetét, s már ő is fontos számára.
Sajnálja, hogy a mai versmondásnak az élő magyar költészettel már nem olyan szoros a
kapcsolata, mint régebben, amikor Weöres Sándor vagy Juhász Ferenc egy-egy új verse
miatt elkapkodták a folyóiratokat, és a villamoson is ezeket olvasták. Egyre kevesebb olyan
költő van – mint Ágh István, Bella István –, akik úgy gondolják-írják verseiket, hogy azok
a pódiumon is megszólalhassanak.
Megtanulhatjuk írásaiból, mennyire fontos, hogy a versmondó lássa a vers képeit. De a
versekben jelenlévő költői képeket nem elég csupán a közvetítőnek, a versmondónak látnia;
azt olyan színesen, plasztikusan és élménydúsan kell megjelenítenie, hogy a hallgató képze-
78 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ
letében is megjelenjen egy kép, vagy leperegjen egy cselekményekkel teli film. Azt tapasz-
taljuk, hogy a felkészült versmondók ezeket a varázslatos pillanatokat meg tudják teremteni.
Ez a kötet is bizonyíték arra, hogy léteztünk már korábban is, hiába halad az idő roham-
léptekkel, láthatjuk, milyenek voltunk egykor, mert rólunk van szó, a kultúrát tisztelőkről.
Közben századainknak nincsenek hősei, mártírjai, mert néhány évtizedenként felássuk a
temetőinket.
A kötet címe József Attilához kötődik. „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik,
szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.”
A könyv borítóján Gonda Zoltán festőművész Az éjszaka és a hajnal találkozása című képe
látható. Szép és izgalmas alkotás. Kifejezi a sokszínűséget.
Megható, hogy Kiss László nemrég elvesztett felesége, társa emlékének ajánlja kötetét. Ne-
vében is köszönjük meg!
Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
HOZZÁSZÓLÁSOM KISS LACI KÖNYVBEMUTATÓJÁN
BP., 2018. FEBRUÁR 28.
Életrajznak talán nem, ám életműnek annál inkább nevezhetjük ezt a szép kötetet. Mégis,
már az egyes írások külön-külön elolvasását követően is sok titok tárult fel előttem Kiss
László magánéletéről – a gyermekkori megpróbáltatásoktól kezdve az egyre boldogabb fel-
nőtt korig. Míg az első négy osztályt négy különböző településen végezte, a felső tagozatos
évek egy helyszínhez, a tiszakürti Bolza kastélyban működő nevelőotthonhoz kötötték. Ál-
lami gondozottként ott szerette meg a közösséget, a közösségi életet. No meg a Tiszát, a vi-
zet. A víz szeretete, mely később a Dunára is irányult, végigkíséri életét. Csodálattal beszél
az interjúkban ezekről az élményeiről, így pl. a tiszavirágzásról.
Szakmunkásképzőben folytatta tanulmányait, s már mint géplakatos végezte el estin a
gimnáziumot. Nem sorolom fel (a könyvben megtalálják), hogyan jutott el a legmagasabb
iskolai végzettsége megszerzéséig (népművelés szak az ELTE-n), de hangsúlyozom: min-
den lépcsőfokot munka mellett és autodidakta módon ért el. Ahogyan fiának is útravalóul
adta az élethez, úgy ért el ő is mindent: összeszorított fogakkal. Megtapasztalva, hogy az
élet kemény, mindenért meg kell küzdeni, és nagyon sokat kell dolgozni.
S miért vállalta Kiss Laci a megpróbáltatásokat? Ő, aki azóta tartja értelmiséginek ma-
gát, amikor először játszott ipari tanulóként a Danuviában pl. Örkényt? Így vallja az egyik
riportban: ahogy 16 éves koromban beleszagoltam a szellemi élet levegőjébe, elhatároztam,
hogy magam is alkotok valamit. Nagyon sokszor a dac inspirált, hogy mélyről jött ember-
versmondó 79
KÖNYVAJÁNLÓ
ként megmutassam: a saját erőmből is tudok létrehozni értékeket. Tudott, valóban! Íme
a bizonyíték. Minden általa megteremtett érték szerepel ebben a könyvben – a két nagy
szerelem: a versmondás és a színjátszás. És ne feledkezzünk meg a képzőművészetekről
sem! Számtalan kiállításmegnyitón bizonyította, mennyire szereti a festészetet. Az utolsó
fejezetben olvasható megnyitó beszédek a hozzáértésről is meggyőznek minket.
Tessenek bátran válogatni a tartalomjegyzékből, mely eligazít a sokaságban. A sokaság
pedig: 7 interjú; 7 tanulmány, illetve esszé; 10 elmélkedés, szösszenet, búcsúzás; 17 ünne-
pi, illetve megnyitó beszéd; 17 vers; az előszó és a szakmai életrajz – 61 írás. Továbbá 24,
többségében színes illusztráció gazdagítja a tartalmat.
A könyv, illetve az életmű kulcsszava szerintem a közösség. A népművelő–könyvtár
szakos közművelődési szakember minden értékteremtéssel a közösséget kívánja szolgálni.
És minden értékes tett mögött ott látja a közösségteremtés erejét. Büszkén mesél – országos,
sőt határon túli tapasztalataira építve – a rendszerváltást megelőző két évtized sokoldalú, tö-
megeket megmozgató kulturális életéről, az amatőr mozgalmak sikereiről. S amikor mindez
visszaesik – hadd ne soroljam az okokat! –, fiatalos lendülettel, újult energiával teszi a dol-
gát: olyan fórumokat kezdeményez és/vagy valósít meg (egyesületek, szaklapok, táborok,
országos versenyek stb.), amelyek ismét közösségekbe csalogatják a szépre, jóra, s az alko-
tásra vágyó embereket. Csak úgy, belső sugallatra; kedvvel és lelkesedéssel. Közvetlen egy-
szerűségével – ám kissé rámenősen – mindig megnyerte ügyéhez a támogatókat, s vonzotta
a célközönséget. Önálló kezdeményezésein túl csatlakozott más hasonló közösségteremtő
alkotókhoz, csoportokhoz, s empátiával törekedett az együttműködésre.
Sok érdekes tény napfényre derül a kötetből. Pl., hogy Kiss Laci – hála munkájának és a
magánéleti szenvedélyének – világutazónak tudhatja magát. Több földrész számos országá-
ba jutott el tapasztalatcserére, ismeretgyűjtésre. Érdemes megkérdezni tőle, hogyan érttette
meg magát Japánban vagy Spanyolországban, holott nem beszél egy idegen nyelvet sem.
Ezt tartja egyébként élete egyik nagy hiányosságának. A másik a sport, a mozgás. Megtud-
juk továbbá, hogy 20 évvel ezelőtt kedvenc költője József Attila, őt követi Nagy László,
majd Sinka István. Legkedvesebb versei pedig az Eszmélet és az Óda mellett a Rege a tűzről
és jácintról.
Ez a szép kivitelű, igényes munka jobban megismertetett a sokoldalú Kiss Lacival. Ér-
zelmekben, szellemiekben gazdagabb, kultúrtörténetben, művészetekben okosabb lettem a
többnyire szórakoztató, élményt nyújtó, élvezetes stílusú írások által.
80 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ
Novák Imre
KIRÁLYI VIZSGÁLÓDÁS A KÖNYVEK VILÁGÁBAN
Kaiser László szövegkönyvéről
2017-ben az Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Hungarovox Kiadónál Kaiser László Mátyás
király Budapesten című szövegkönyve Rózsa Pál operájához. Két nagyon komoly és
szerteágazó, ellentmondásokkal teli témát ötvöztek a szerzők a darabban. Közös művük
alapjául egyrészt Mátyást, a királyt, a magyar könyvkiadás egyik megteremtőjét – mondjuk
ki: szponzorát – választották, másrészt a dráma másik szála: napjaink könyvkiadása, olvasási
kultúrája, népünk műveltségének alapja, a könyvterjesztés, pontosabban annak neuralgikus
pontja, a könyvek eladása, valamint a szerzők, kiadók kifizetése. A librettóban az Úr Mátyás
királyt csapodár feleségével együtt az égből Budapestre küldi, hogy az igazságos uralkodó
vizsgálja meg a könyvesek világát, és keresse meg, mi a baj, mi az elégedetlenség oka.
Szatirikus időutazás Kaiser László kötete, amelyben szóba kerülnek a magyar olvasói
szokások, a könyvterjesztők fukarsága és a könyvkiadás körüli nehézségek. A Pereszlényi
Helga által tervezett borító kollázsáról a nagy király szobra tekint ránk, aztán egy könyvesbolt
polcsora következik, végül pedig egy légi felvétel Budapestről. Sűrítve találjuk itt mindazt,
amiről a szövegkönyv szól.
Kaiser László legnagyobbrészt verses szövege az emberi érzékenység és a szavak idilli
találkozása egy elképzelt, ám egyben valóságosan létező valósággal. Az öt jelenetből
álló darab Rózsa Pál operájának librettója, de egyfelvonásos színműnek, vígjátéknak is
tekinthető.
A szerző – színházi dramaturg végzettsége és múltja alapján – hozzáértőként, szakértelemmel
nyúlt a témához. Úgy, mint aki ismeri: mi fán terem egy színdarab. Keretes szerkezetű a
mű. A nyitó és a záró jelenetnek ugyanaz a színhelye. Találunk benne kórust is, mely itt is
a mondandó megerősítésére szolgál, hisz ez a nép hangja, akár az ókori görög drámákban,
azaz a közösség érzelmeinek s gondolatainak megtestesítője (Lehetne itt minden rendben, /
adott szó, ha lenne egyben…).
Könyves összejövetellel indul a mű, ahol panasz panasz hátán szól arról, hogy miért nem
működik a könyvkiadás és -eladás. Itt tényleg csak az igazságos Mátyás tud segíteni,
ahogy ezt történelmi és irodalmi emlékezetünk súgja. Az Úr le is küldi a földre, ahol annyi
dicsőséget jegyzett. Hátha most is sikeresen vívja meg csatáját. A szerző képes arra, hogy
kibogozza, kinek mi a bánata. Mindenki lamentál.
Mátyás munkához is lát. Találkozik a kiadókkal, írókkal, terjesztőkkel. Olyan ő, mint
amilyen a népmesékben, neki első a magyar becsülete. A köztudatban élő igazságos Mátyás
király képét írja meg a történetben Kaiser László. A műben Mátyás józan gondolkodású,
bár nem érti, nem értheti pontosan, mi a baj, miért nem teljesülnek az írók, kiadók és
terjesztők vágyai. A mikszáthi összefonódások és társadalmi, pénzügyi csapdák világába
csöppenünk: mindenki csalódott, és meglopottnak érzi magát. Ehhez kapcsolódik az írók,
kiadók, terjesztők meghökkentő verse, amely előhívja Friedrich Nietzsche sokat vitatott
versmondó 81
KÖNYVAJÁNLÓ
kijelentését, miszerint Isten meghalt; talán az emberrel való együtt-szenvedése ölte meg. Az
Úr válasza is ismert: Nietzsche halott. Ez a rész – az utolsó megnyilatkozást kivéve, amely
kétütemű felező négyes – mindvégig követi az ősi nyolcasok verselési hagyományait.
A 2. jelenet helyszíne a Könyves egyesület székháza. Itt megjelenik egy női olvasó és a
kórus is, mert a magyar átok összefonódik a könyves átokkal, s mert a piacgazdaság sokféle
játékszabályt elbír, ami túllép az írók kulturális jámborságán. Nincs mese: szerelmes, izgató
szöveg kell, ahogy Beatrix mondja.
A 3. jelenet a Kiadók összejövetele egy kiadóban címet viseli. Ebben a megjelenítés eszközei
– az akció és a színházi beszéd – nyíltan, a napi politikai történéseknek megfelelően
sűrítetten, s annál inkább érthetően jelennek meg: Jogi útra jogállamban, / meglehet, /
nemcsak pénzünk, vagyonunk sincs, / ne feledd! (Kiadók). S ez az a szöveghely, melyhez a
továbbiakban a legtöbbször visszatér az értelmező, újabb és újabb szempontokkal gazdagítva
a szegénység, az egykor virágzó ország tönkremenetelének metaforikus értelmezéseit („Te
meg, asszony, / ne nézegesd az írókat, / nincs nekik semmijük! / Csak bajuk!” – Mátyás).
A 4. jelenet egy Könyvtárban játszódik. Könyvek között sok olvasó, / nem lehet itt senki
tahó! A jelenetben kacéran ölelkeznek kettősségek. A mű eléri a végpontját: Jöjjön, aki látni
akar, / nem csalás, nem ámítás, / hogy egy király, magyar király, / elvágyik a magyar földről,
/ nem is kérdés, nem vitás…
Az 5. jelenetben Beatrix marad a földön, Mátyás visszakéredzkedik az égbe. De arra a
kérdésre sok lehet a válasz: Mit szólsz, mi az oka annak, / nem kell könyv az olvasónak? A
látszólagos rendteremtés vége, hogy mindenki annak örül, hogy él. John Lennon is a túlélést
tartotta a legfőbb dolgunknak…
Kaiser írása intellektuális merészséggel a jelenről szóló tanúságtétel, poétikai eszközökben
gazdagon. Jól bánik a nyelvvel, megtanulta a mesterség szabályait, és ehhez társul nála a
tehetség és az érzékenység. Itt arról szól, amit a legjobban ismer, amiben él. Tudja, mit
gondoljunk a körülöttünk lévő helyzetről, különféle alakokról, csapdákról.
Külön érdemes megemlítenünk Beatrix alakját, akit időnként csak oldalbordának hív a
nagy király. Korántsem volt egyszerű asszony. Korában az első nők közé tartozott, akik
jól sakkoztak, és az édesszájúak is szeretettel gondolhatnak rá, mert ő hozta be Nápolyból
a marcipánt. Itt felvilágosodott nő, a szerelmes könyveket szereti, és vállalja a modern
életformát, mert itt marad a földi világban.
Ha visszalapozunk Kaiser László interjúiban, akkor találhatunk ezzel kapcsolatos
nyilatkozatot. Így fogalmazott: Sajnálatos tény, de világszerte az a tapasztalat, hogy az
emberek egyre kevesebbet olvasnak. Ezt támasztják alá a statisztikák is. Ez elsősorban a
vizuális kultúra előretörésére vezethető vissza. Van televízió, van számítógép. A legtöbben
úgy gondolják, hogy szellemi igényüket mindez kielégíti. Egy átlagember naponta három
órát televíziózik, és mindössze 10-15 percet olvas. Az arányok ilyen mértékű eltolódásának
azonban lesznek következményei. Pedig az irodalom segít teljes értékű emberré válni.
82 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ
Hiszen az olvasás nem csak arról szól, hogy felütünk egy könyvet, és végigolvasunk egy
történetet. A könyvek tanítanak minket. Tanítanak arra, hogy lehet eligazodni a világban,
miként kell konfliktusokat kezelni. A legtöbb könyv alakít élet- és világszemléletünkön.
Könnyen belátható, ha bárkinek az életéből ez kimarad, szegényebb lesz a személyisége.
Megragad – a kizárólag materiális értékrend világában – kereskedelmi szempontból könnyen
manipulálható, fogyasztói embernek. Ennek a veszélynek a szarkasztikus megfogalmazása
ez a mű.
Végezetül említsük meg a két szerző életrajzát!
A zeneszerző Rózsa Pál 1946. március 14-én született Szombathelyen. 1986-tól
szabadfoglalkozású zeneszerző. A zeneszerzést – magánúton – Szokolay Sándor és Durkó
Zsolt irányításával tanulta. Első sikerét 1982-ben egy dániai, illetve venezuelai pályázat
megnyerésével érte el, ezt követően számos pályázaton vett részt, melynek során összesen
11 alkalommal ért el előkelő helyezést. Művei felölelik a zeneirodalom széles területeit. Öt
opera, számos zenekari mű, kamaraművek, szólóhangszerekre írott darabok, dalok egy vagy
több hangszer kíséretével, kórusok, egyházzenei kompozíciók mellett fúvószenekari művek
kerültek ki keze alól. Műveit előadták többek között Németországban, Olaszországban,
Svédországban, Dániában, Franciaországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Kanadában,
az USA-ban és Hongkongban is. Kerüli az operett-világot, a sanzon ízű dalokat. Nem
szórakoztató-andalító lírát művel, hiába van éppen erre a legnagyobb igény. Idegpályáira
engedi a világ tényeit, átfut rajta sorsa.
A szövegíró Kaiser László Budapesten született 1953-ban az Újlipótvárosban. Sokoldalú
alakja a magyar kultúrának, irodalomnak. Költő, író, szerkesztő, dramaturg, és manapság
legfőképpen kiadóvezető. A kultúra napszámosa. A Széchenyi István Gimnáziumban
érettségizett 1971-ben. Első diplomáját Szegeden szerezte magyar–történelem szakon
1977-ben, majd az ELTE-n folytatta tanulmányait magyar szakon, illetve a Színház- és
Filmművészeti Főiskolán dramaturg szakon.
Dolgozott segédmunkásként, majd könyvtárosként, aztán a veszprémi Petőfi Színház
dramaturgja lett, innen került a Pannónia Filmstúdióba szinkronlektornak. 1995 óta az
általa létrehozott Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője, tanára. Különféle lapok
szerkesztője, 21 könyv (versek, novellák, esszék, tanulmányok, életinterjúk) szerzője.
Munkásságának elismeréseképpen több ösztöndíjat kapott. Kétszer is oklevéllel ismerték
el verseit a Salvatore Quasimodo költőversenyen. 2006-ban Petőfi Sándor Sajtószabadság-
díjban részesült, Olaszországban Brianza-díjjal tüntették ki verseiért. 2017-ben Kassák
Lajos-díjjal jutalmazták.
versmondó 83
JAN VERMEER VAN DELFT JAN VERMEER VAN DELFT
JAN VERMEER VAN DELFT
(1632. október 31. – 1675. december 15.)
Jan Vermeer van Delft Rembrandt mellett a holland aranykor másik legnagyobb festője.
„Észak Mona Lisájának” alkotója. Műveit sokáig csak kortársai ismerték el, majd évszá-
zadokig névtelenség kísérte. Csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezte fel őt Théophile
Thoré-Bürger (1807–1869) neves francia művészettörténész. A hosszú ismeretlenség miatt
nem tudni pontosan, hány képet is festett: ma 32-ről állítják biztosan, hogy az ő műve,
további öt kérdéses. Történelmi, allegorikus (városáról), táj-, de leginkább zsánerképeket
festett – utóbbiakon legtöbbször a középosztály életének jeleneteit megörökítve. Lassan
dolgozott; élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Élete nagy
részét Delftben és Hágában töltötte. Bár fénykorában el tudta tartani népes családját, élete
végére teljesen elszegényedett.
Életéről kevés adatunk van, életrajzához nagyrészt közjegyzői archívumokból kutatta fel és
publikálta Abraham Bredius mindazt, amit ma róla tudunk.
Apja, Reynier Jansz(oon) (van der Meer) kocsmáros, selyemszövő és műkereskedő, 1591-
ben született Antwerpenben, Flandriában. 1611-ben költözött Amszterdamba, ahol szö-
vött-hurkolt textíliákkal foglalkozott. 1615-ben vette feleségül Digna Baltenst, és a család
hamarosan Delftbe költözött, ahol a Baltens család is élt. A van der Meer-család eredeti neve
Vos („Róka”) volt, az apa 1625 és 1629 között ilyen néven (de Vliegende Vos – „A Repülő
Róka”) működtetett Delftben fogadót. A fogadó és kocsma üzemeltetése mellett a textilke-
reskedelemmel sem hagyott fel, de 1631-ben, amikor felvették a delfti Szent Lukács Céhbe,
foglalkozását műkereskedőnek jelölte meg. Az Újtemplom évkönyveiben az apa 1625-ben
már a Vermeer családnévvel jelenik meg. 1641-ben 2700 guldenért megvásárolta a Meche-
len („Malom”) fogadót. Ennek törzsvendégei a gazdagabb delfti polgárok közül kerültek ki,
és ezek a társadalmi kapcsolatok valószínűleg Vermeerre is hatottak.
Egy 1640-es iratból kiderült, hogy az apa olyan művészekkel állt kapcsolatban, mint Baltha-
sar van der Ast, Pieter Steenwyck és Pieter Groenewegen. Valószínű, hogy ők keltették fel
az ifjú Vermeer érdeklődését a művészetek iránt.
Nem maradtak fenn adatok arról, hogy részesült-e festői oktatásban. Csak azt lehet tudni
bizonyosan, hogy 1653. december 29-én, 21 évesen már mint mestert vették fel a Szent
Lukács Céhbe. A céh szabályzata alapján feltételezni lehet, hogy hat évig tanonc volt a céh
egyik mesterének kezei alatt. Egyesek szerint mestere Leonaert Bramer (1594–1674) lehe-
tett, bár a két művész stílusa között jelentős eltérések találhatók.
Vermeer, apjához hasonlóan, műkereskedelemmel is foglalkozott, így több pénzhez jutott,
mint ha csupán a saját alkotásaival kereskedett volna, de hivatalosan csak festő volt. Cé-
hében kétszer is ő volt annak „hoofdman”-ja (céhmestere): 1662 és 1663 között, valamint
1670 és 1671 között.
Házassága, gyerekei
1653. április 20-án egy Delft közeli faluban, Schipluyban, Vermeer feleségül vette Cathari-
na Bolnest, egy gazdag nő, Maria Thins lányát.
84 versmondó
A család a Mechelen fogadóban lakott, majd 1672-ben az úgynevezett pápista negyedbe
költöztek, anyósa házába. A családnak nem lehettek anyagi nehézségei, mert Vermeer el
tudta tartani népes családját. Tizenöt gyerekük született, közülük négy nem élte túl a kis-
gyermekkort. 1675-ben, Vermeer halálakor tizenegy gyermeke volt életben, közülük nyolc
még otthon lakott.
Vermeer átlagosan évi két képet festett, és azok árából tudta eltartani családját. Utolsó éve-
iben azonban vagyoni helyzete drasztikusan romlani kezdett.
Az 1672-ben kirobbant holland-francia háború miatt Vermeer nem tudott hozzájutni a csa-
ládi jövedelem jelentős részét kitevő bérleti díjhoz, ráadásul a következő évtől már egyetlen
képét sem tudta eladni. Kölcsönökre szorult és eladósodott. 1675-ben Amszterdamba
utazott, és 1000 gulden kölcsönt vett fel egy Jacob Rombouts nevű kereskedőtől (viszonyí-
tásképpen: a halála utáni árverésen a Delft látképe 200, míg a Gyöngymérő nő 150 gulden
áron kelt el.
Művészete
Guarnieri szerint könnyen elképzelhető, hogy Vermeer magányosan töltött gyermekkorában
fordult a rajz felé, mivel apja olyan szövet készítésével is foglalkozott, ami nagy rajzügyes-
séget kívánt. Apja testvére, Anthoine kőfaragó volt, innen örökölhette Vermeer a tehetségét.
Vermeer pályája során számos témával foglalkozott. Eleinte történelmi tárgyú képeket
festett, majd erkölcsi témákat érintett, közben egyet-egyet készített Delft városáról és
utcáiról, amiken kívül más kültéri képet nem is festett. Vermeer leginkább női alakjait ábrá-
zoló zsánerképeiről híres. Utolsó képei között főképp allegorikus képek találhatók.
Nagy figyelmet fordított a perspektívára. A képek alapozása után egy tűt szúrt a kép enyész-
pontjába, majd a tűre kötött és bekrétázott zsinórral jelölte ki pontosan az összefutó, egye-
nes vonalakat. A hit allegóriája című festményén szabad szemmel még mindig látható a tű
helye. Igyekezett a látvány által megteremteni a tapinthatatlan, irracionális világot, ezért
törekedett a tökéletességre.
Képei közül, melyek alá ritkán írta a nevét, mindössze csak hármat látott el dátummal:
A kerítőnő (1656), Az asztronómus (1668) és A geográfus (1669). A kerítőnő című kép azért
is fontos, mert a háttérben látható egyik alak állítólag maga Vermeer.
Képeit legtöbbször gazdag megrendelőknek festette, ezért engedhette meg magának, hogy
olyan kevés festményt készítsen.
Vermeer főbb stílusjegyei és témái
Vermeer művészetére számos olyan jegy jellemző, ami megkülönbözteti őt a többi festőtől.
Az egyik ilyen fontos alkotóelem Vermeer képein a színek tökéletes összhangja, azon belül
is az ultramarinkék és a sárga együttes használata. A másik tipikusan Vermeerre jellemző
jegy a háttér kitöltése. Vermeer számtalan tárgyat használt a képein, de a későbbiek fő jel-
lemzője a kidolgozott háttér: egy térkép, egy festmény, egy tükör tette a képet tökéletesebbé.
A térképeket különösen szerette, így a zsánerképek olyan hatást keltettek, mintha a modell-
jei módosak lennének, mivel egy térkép akkoriban még drága dolog volt. A háttérben látható
versmondó 85
JAN VERMEER VAN DELFT JAN VERMEER VAN DELFT
térképeket annyira kidolgozta, hogy A festészet allegóriája (vagy Műterem) című képen lábánál egy 1618-as földgömb, ezt a kártusa árulja el, melynek felirata Nassau-Orániai Ma-
még a hágai holland udvar (az Orániai-ház rezidenciája) is felismerhető. urits herceget dicsőíti.
Vermeer leginkább zsánerképeiről volt ismert, ennek ellenére pályája elején – 1654 és 1656 Vermeer másik allegorikus képe A festőművészet, amelyet számos művészettörténész művé-
között – festett három történelmi témájú képet is. Valószínűleg a céhben elvárták a fiatal szi hitvallásnak tekint. A kép címével ellentétben úgy tűnik, hogy a képen lévő hölgy nem a
festőtől, hogy rendelkezzen a „tanult festő” képességeivel. festőművészet allegóriája, sokkal inkább Klió, a történelem múzsája és patrónája. Az előbbi
képhez hasonlóan itt is van jelkép, ezúttal csupán egy, de az hangsúlyos: a térkép a háttér-
Első történelmi munkája a Krisztus Mária és Márta házában volt, amit 1654–1655 táján
ben. Az előbbi földgömbön túl ezzel a térképpel is az Orániai-ház előtt tiszteleg a festő.
festett. Későbbi műveivel összehasonlítva viszonylag nagyméretű képnek számít. A Bib-
liának ezen része a 16. századi flamand festészetben népszerű témának számított. Azt  (Forrás: Wikipédia)
jelképezte, hogy az emberek a jócselekedetekkel foglalkozzanak, vagyis azokkal, amelyeket
a reformáció felületesnek tartott és elutasított. Már ezen az első munkáján feltűnnek az élénk
színek kontrasztjai.
Vermeer két képet festett városáról, Delftről. Az egyik egy utcarészlet, a címe Delfti utca,
a másik pedig Delft látképe. Ez utóbbi képen jól látszik, hogy a festmény elkészítéséhez
camera obscurát használt, s már érvényesül rajta az erősen architektonikus szerkezet és az
egységes színhatás,  amelyek későbbi zsánerképein is uralkodónak számítanak.
Leány gyöngy fülbevalóval vagy Turbános nő
Vermeer nőket ábrázoló képeivel a németalföldi zsánerfestészet legfőbb vonalát követte,
azaz a bűnt bírálta. Egy másik fontos téma a hivatalos magatartásminták ábrázolása volt.
Ebből a szempontból Vermeer csak három ilyen képet készített: a Tejet öntő nőt (1658–
1660), a Csipkeverőnőt (1669–1670) és a Nő vizeskancsóval (1664–1665) című képet. Ver-
meer a fiatal nőket valamilyen narratív összefüggésben ábrázolta. Ezekhez a képekhez álta-
lában csak egy-két kelléket festett, mint például a hangszerek vagy a mérleg. Három olyan
festménye van, ahol még ezek is hiányoznak; ezeket hajlamosak az emberek portréknak
tekinteni, tévesen. Az egyik leghíresebb ilyen képe a Leány gyöngy fülbevalóval. Másik két
portrészerű képe a Leány portréja (1666–1667) és a Fuvolás lány (1666–1667), amelyek
viszont azok közé a festmények közé tartoznak, amelyek kérdésesek az alkotójuk tekinte-
tében.
Allegorikus képei
A főleg az ’50-es években született úgynevezett moralizáló alkotások után, 1671 körül Ver-
meer újból eltért az addig megszokott stílusától. Két képet festett az 1670-es évek elején,
mindkettőn allegorikus elemek találhatók. Az első A hit allegóriája volt, ami 1671 és 1674
között készült, a másik A festőművészet (vagy más néven Műterem vagy A festészet allegó-
riája) volt, 1673-ból. Az első képen a Hitet megszemélyesítő hölgyalak merengve ül, jobb
kezében serleget tart, bal keze egy könyvön nyugszik, ami viszont egy szilárd sarokkövön
található. Ez Krisztus jelképe. A világ, amit egy földgömb jelképez, a lába alatt hever. A kép
egyéb jelképeket is tartalmaz: a kőtömb alatt egy kígyó van, mögötte törött nyilaival a Halál,
a közelben egy alma, mely a bűnt jelképezi. Bár sokan nem újtestamentumi vonatkozású
képként tartják számon, Vermeer itt valójában Jézus megfeszítését ábrázolja. A festményt,
jezsuita ikonográfia szimbólumai miatt, a delfti jezsuita misszió megrendelésének tartják.
A képen, több alkotásához hasonlóan, politikai vonulat is felfedezhető: a földgömb az alak

86 versmondó versmondó 87
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
a KulturA(l)RT Bt.
gondozásában.
A szerkesztőség címe:
1011 Budapest, Huszár u. 8.
Elektronikus cím: elnok@vers.hu
Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
www.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: MVE kabinetje

Főszerkesztő: Kiss László
Telefon: 06 30 9223 573
Korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.

88 versmondó
A geográfus