ÖTÖDIK FEJEZET

Az 1610-ik évnek legelső és legutolsó napjait Bá

thory a Barczaságon tölté. De január 1. és 31-étől vég
telen ür választá el. Akkor csak élvezetre és vigasságra
gondolt, lelke nem ismerte sem a gyanút, sem a gyűlö
letet. Akkor örömmel tekintett trónra léptére, mely az
országnak nyugalmat, békét, szabadságot adott. Akkor
feledve voltak elődjeinek viszontagságai s az árulások,
melyek azokat megbuktaták. Azóta sok történt, mi lel
kében forradalmat idézett elő, s egész valóját kicserélte.
Sokan hivei közől árulókká lettek, sőt egy épen trónjára
nyujtá kezét. Megint felmerült a politika, mely őseit meg
buktatá; megint előtérbe vonultak a tervek, melyek Er
dély közjogi viszonyait átalakitandók voltak.
Mindez megrendité. Most már egészen más ember
volt. Nem mulató kisérettel jött ide, hanem harczfiakkal,
nem lakomákat tartott, hanem hadi-tanácsokat. Eszébe
jutott jelszava, mely oly találóan festi jellemét: „jobb az
erős férfiunak egy napon vitézül meghalni, mint ezer
évig rettegés közt élni."") S valóban ehhez képest csele
kedett. Két nagyhatalmu császár közt kevés kilátása volt
függetlenségre. A török magának tartja Erdélyt, a német
magáénak követeli. Az első lépést erre nézve meg is tette

1) Bojti, Engel Monumentaiban 278. l.

 – 117 –

ez: s nem sokára megteendi a többieket. De hogyan fogja

magát fedezhetni, hogyan fog súlylyal fölléphetni ellene,
hacsak nem akarja magát végképen a másiknak karjaiba
vetni?

A XVII. század elején közép- és keleti Európában

divatba jött az állam-szövetkezések eszméje. Mert mi egyéb
volt a katholikusok ligája s a protestansok uniója Német
országon, mint két egymás ellen intézett államszövet
kezés? S nem hasonló volt-e az, melyet a Habsburgok
örökös tartományai s Magyarország kötöttek egymással,
s mely Mátyásnak trónt adott? S nem fog-e Erdély ha
talma és ereje is megnevekedni, ha a két Oláhországgal,
s a lengyel tartományokkal állam-szövetséggé alakúlhat,
s e confoederatiónak ő, Báthory lesz a feje? hisz ezen
confoederatio már is készül, csakhogy most épen az ő
megbuktatására akar alakulni ez államok és a zendülő
urak közt.

Ugy hivé, hogy csak gyors és elhatározott cselek

véssel segíthet magán. Deczember 31-én, „Törcsváron –
irja Mikó – hó-hátán hált", s 1611-én január 1-jén oláh
földre lépett"). Ezalatt hatezer emberből álló előcsapata
már bevégzé az ország meghóditását. E sereg feladata
lett volna meglepni és elfogni Radult. „De már – mondja
Mikó – résen levén a vajdának a füle, nem érhették."
Radul, ki kilencz év alatt békén birá az országot, s kor
látlan hatalommal rendelkezett annak másfél milliót tevő

!) Hogy melyik napon ment át Báthory a törcsvári szoroson,

egyik évkönyviró sem emliti. Bánffi Péter (Fundgruben neue Folge
253 l.) azt mondja: deczember 27-én indult el. Nössner (u. o. 66.)
deczember 26-át emlit. Weiss (u. o. 219.) emliti, hogy a Barczaságon
öt napot töltött. De Oláhország megtámadását Mikó, Krauss, Weiss Con
signatio stb. mind uj év elejére teszik. Ha 26-án indult el Brassóból s
öt napot töltött még a Barczaságban: január 1-ső napján lépte át a
szorost.