Az iszlám

Területét az Arab-félsziget, Afrika és a valamikori Mezopotámia

határolja. Az Arábiában lakó nomád beduin törzsek folyamatosan harcoltak
a vízért, az oázisok legelőiért és az állatállományért. Mivel egy részük
kereskedéssel foglakozott, ők bekapcsolódtak a nagy közel-keleti
közvetítő kereskedelembe. Ennek következményeképpen már a Kr. előtti
első században fejlett városok alakultak ki, mint például Medina és Mekka.
Ezen városokban eleinte törzsi vallások voltak, később elterjedtek a zsidó
és keresztény vallások is.
Mekka szívében található a Kába-kő, amit szent kőként tisztelnek, és
ami eredetileg egy meteorit darab. E miatt a kő miatt lett zarándokhely a
város, ahol amúgy főleg kereskedéssel foglalkoznak. A másik ókori város,
Medina, oázisai miatt egyaránt alkalmas földművelésre és
kertgazdálkodásra is.
Az iszlám fő tiszteltje, Mohamed 570-ben született, szegény
családban. Egy kereskedőnél dolgozott Mekkában, de ő meghalt, ezért
Mohamed elvette annak feleségét, így vagyona is rászállt. A ráhagyott
pénzből beutazta Arábiát, melynek során megismerkedett a zsidó és a
keresztény vallással. 40 éves kora körül látomásai lettek, és új tanokat
kezdett el hirdetni ezek alapján. 610 táján kezdett el szónokolni, főleg a
szegények köréből lelt támogatókra. Mivel gyakran beszélt rosszat a
gazdag kereskedőkről, összetűzésbe került velük, és ők meg akarták ölni.
622-ben végül kénytelen volt a gonosz ítélkezések elől Medinába
menekülni. Ezt az időpontot nevezzük hidzsrának, vagyis az arab
időszámítás kezdetének. Medinában örömmel fogadták, itt végre sikerült
megerősödnie az új hitnek. 630-ban sereget küldtek Mekkába, azóta ott is
jelen van az új hit. Mohamed 632-ban halt meg.

A vallás 5 alappillére:
1. „Egy az isten: Allah, és Mohamed az ő prófétája”
2. A napi ötszöri ima Mekka felé fordulva
3. A böjt, mely a ramadán havában van, napkeltétől napnyugtáig
tilos enni
4. Az alamizsnálkodás: aki teheti, annak adakoznia kell
5. Minden iszlám-hívő férfinak életében egyszer el kell
zarándokolnia a Kába-kőhöz
 Az iszlám jelentése: teljes odaadás Istennek (az egyetlen istennek –
monoteizmus). Az iszlám alapjait a keresztény és a zsidó vallásra építette,
Mohamed elfogadta és tisztelte Ábrahámot, Jézust, sőt, még Máriát is. A
vallás szerint Allah a világ végén eldönti, hogy kik kerülnek a pokolba, és
kik a paradicsomba. Az iszlám tiltja a disznó (mint tisztátalan állat) és az
alkohol fogyasztását. Az egykori törzsi vallás jelenléte az iszlámban
például a Kába-kő tisztelete.
Az iszlámon belül nem alakult ki erős, hierarchikus papság. Bár voltak
szerzetesek, dervisek (a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan
szegénységben, aszkétaéletet élnek) és imám (szó szerinti jelentése:
vezető), de egyik sem számított a „legmagasabb tisztség”-nek. Világi
vezető továbbá az emír, aki az egyes tartományok élén áll, valamint a kádi,
vagyis a bíró, aki a Korán alapján ítélkezett az emberekről (neki eléggé
nagy hatalma volt). Legfőbb vezetőik a kalifák, akik vallási és világi
vezetők is egyben, a hagyomány szerint Mohamed utódai.
Szent könyvük a Korán, melyben kifejtésre kerül a vallás
gondolatvilága. Ez tartalmazza a fent említett szabályokat is, valamint a
dzsihádot, a szent háborút (e szabály szerint a muszlimok feladata hitük
védelme bármi áron, de csak ha védekezésről van szó). A könyv szurákból,
vagyis fejezetekből áll, mely nem mindig egyezik a szunnával (külön írás),
amely Mohamed tanítását tartalmazza. A különbségek miatt válik ketté a
vallás. Iránban az államvallás síita, ez csak a Koránra támaszkodik, a
szunniták pedig a szunnát is elfogadják.
Az iszlám egyesítette a korábban egymással harcoló arab törzseket.
A 7. században hozzáláttak hódításokhoz [az Ommajád és az Abbaszida
dinasztia (kiemelkedő alakja Harún al-Rasid, a kultúra pártfogója) ideje
alatt]. A század végére keleten már az Indus völgyében jártak az uralkodó
hadai, nyugaton pedig 711-ben Tarik vezér irányításával keltek át a
Gibraltári-szoroson (egészen 730-ig hódítottak Európában, a további
előretöréseket Martell Károly állította meg 732-ben Poitiersnél). Az
Ibériai-félszigeten Cordoba központtal hozták létre birodalmukat. Az
Abbaszidák uralkodása alatt a damaszkuszi központot áthelyezték
Bagdadba. Ebből a korból származik – a fent említett kalifa uralkodása
idejéből – az arab világ legszebb mesegyűjteménye, Az ezeregy éjszaka
meséi.
A bizánci mintára megszervezett arab államban fellendült a
kereskedelem, fejlődött a kézműipar, a bőr- és gyapjúkészítés. Európa
nekik köszönheti, hogy megmaradtak az ókori műveltség, többek között
Arisztotelész tanításai is. Emellett a tudományokban is jeleskedtek, mint
pl. alkímia, csillagászat, orvostudomány, kémia, matematika („arab”
számok), földrajz (az utóbbi képviselői pl. Gardizi, Ibn Ruszta, Dzajháni,
akik a magyarok életmódjáról, vándorlásáról írtak). Az arabok később az
elsők között alapítottak egyetemet. A keresztes hadjáratok idején tőlük
került Európába a szélmalom, valamint különböző gyümölcsök és egyéb
mezőgazdasági termények (rizs, alma- és körtefajták, citrom, meggy).