Értékpapír-piacok I.

Tananyag

● előadások anyaga
● ajánlott irodalom:
Bakonyi – Décsy – Lauf – Tasnádi (2008): Tőke- és pénzpiacok (Perfekt, Bp.)
Bodie – Kane – Marcus (2005): Befektetések (Aula, Bp.)
Pénzügytan (1994) I. és III. kötet vonatkozó fejezetei (Saldo, Bp.)
Sági J. (2009): Értékpapír-piacok gyakorlati ismeretei (Saldo, Bp.)
Száz J. (1989): Hitel, pénz, tőke (KJK, Bp.)

Mivel foglalkozunk a tantárgy keretében?

● A legáltalánosabban: a pénzügyi piacokkal (azaz a pénz időbeli átváltásának

intézményeivel), tágabban: a pénzügyi közvetítő rendszerrel
● A pénzügyi közvetítő rendszer olyan piacok, egyének, intézmények, jogszabályok és
egyéb szabályok, szokványok, mechanizmusok, technikák összessége, melyek
biztosítják a gazdaság pénz- és tőkekapcsolatait
● Feladata (szűkebb értelemben): biztosítani a gazdaságban létrejövő megtakarítások és
a beruházási szükségletek találkozását (intertemporális allokáció)
● A pénzügyi közvetítő rendszer (általában) segíti a reálfolyamatok megvalósítását és
jelzőszerepével orientálja a a döntéshozatalt vállalkozói és nemzetgazdasági szinten

A megtakarítások és a beruházások találkozása

● A gazdasági körforgás során (általában) a háztartások nem költik el jövedelmük egészét

fogyasztásra, így megtakarítások keletkeznek (=olyan jövedelem, amely nem csapódik
ki a gazdaság vérkeringéséből fogyasztás formájában)
● A kormányzat és a vállalatok is képezhetnek megtakarítást, de makrogazdasági szinten
a háztartási szféra általában az egyetlen nettó megtakarító (a megtakarítások
meghaladják a hitelfelvételek összegét)
● Ha a megtakarítást a jövőben pénzformában kívánják felhasználni, akkor valamilyen
formában jövőbeli pénzre kell váltani: a megtakarítónak a megtakarítását el kell
cserélnie valaki más (vagy önmaga) jövőbeli megtakarításával
● A pénzügyi piacok feladata ennek a cserének a közvetítése: a tőkeáramlás
lebonyolítása, és ezen pénzügyi szolgáltató iparágnak legfontosabb intézményei: a
bankrendszer az értékpapír-piacok és az egyéb pénzügyi intézmények.

Miként válik a megtakarítás az anyagi felhalmozás forrásává?

A megtakarítás három alapvető formája:
1. A megtakarítás a beruházónál képződik = önfinanszírozás
2. A megtakarító pénze újraelosztással a beruházóhoz kerül:
○ végleges újraelosztással (többnyire a költségvetésen keresztül)
○ közvetlen ideiglenes újraelosztással (értékpapírok útján)
○ közvetett ideiglenes újraelosztással (valamilyen pénzintézeten keresztül)
3. Pénzkészlet-tartással a kereskedelmi bankok révén pótlólagos pénzteremtés megy
végbe, ami szintén implicit újraelosztást jelent a pénzkészletet tartók és a beruházók
között

A megtakarítási formák

A különböző megtakarítási formák teljesen fokozatos átmenetet biztosítanak a

készpénztartástól egészen a közvetlen anyagi felhalmozásig:
készpénz – átutalási betétszámla – látra szóló takarékbetétkönyv – határidős
takarékbetétkönyv – fix kamatozású kötvény állami garanciával – fix kamatozású
kötvény garancia nélkül – változó kamatozású kötvény – elsőbbségi részvény –
részvény – közvetlen anyagi felhalmozás
A felsorolás egyre hosszabb lejáratot és egyre magasabb hozamot tükröz, illetve a hozamok
(kockázatok) egyre jobban kötődnek a megtakarításból finanszírozott beruházás hozamához.
A jelenbeli és jövőbeli pénzek átváltási formái:
● pénzkészlettartás esetén: az egységnyi árfolyamon végbemenő passzív átváltással
(átváltozással) állunk szemben
● pénzre szóló követelés felhalmozása esetén jövőbeli pénzt vásárolunk jelenbeli
pénzért valamilyen árfolyamon (kamatláb)
● anyagi felhalmozás esetén olyan javakat vásárolunk a jelenbeli pénzért, amelyeket
jövőbeli pénzre (esetleg fogyasztásra) kívánunk majd váltani

A jelen- és jövőbeli pénzek cseréje

A pénzügyi piacokon különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát: a megtakarító jelenbeli

pénzét jövőbeli pénzre váltja pl. bankbetét elhelyezésével vagy értékpapírok vásárlásával.
Tehát az átváltás során csupán fizetési ígéretet: pénzügyi követelést kap a vásárló. Ezek
vagy egy bank könyvelésében vagy valamilyen értékpapírban öltenek testet és összefoglalóan
pénzügyi eszközöknek hívjuk őket.
Az ígéretet valamilyen dokumentum vagy értékpapír bizonyítja, ezért különösen fontosak
esetükben a jogszabályi előírások és az alakiság.
Az itt és most rendelkezésünkre álló pénzt ígéretre cserélve, kockázatot vállalunk és
(jellemzően) valamilyen mértékű likviditásról lemondunk.

Az időbeli átváltás intézményi közvetítésének jellemzői

A pénzügyi követeléseknek sem a kínálata, sem a kereslete nem tekinthető homogénnek,
és ezért a megfelelő keresletnek a megfelelő kínálattal kell találkoznia, hogy a közvetítés
létrejöhessen.
Eltérések a kereslet és kínálat között:
● milyen nagyságrendű pénzt kínálnak -> névérték
● milyen időpontbeli pénzre vonatkozik -> lejárat
● mekkora a valószínűsége, hogy a ténylegesen kapott jövőbeli pénz eltér (nemfizetés
miatt vagy a kifizetés feltételes) a kapni várttól -> kockázat
● milyen könnyen lehet a megvásárolt jövőbeli pénzt a későbbiek során jelenbeli (akkori)
pénzre cserélni -> likviditás (v. mobilizálhatóság)

Mi segítheti a kereslet és a kínálat egymásra találását?

● a pénzügyi követelések „szabványosítása”: azaz különböző szabványos megtakarítási

formák kialakítása
● az adásvétel általános szabályainak kialakítása és a jogi háttér biztosítása
● a kereslet és kínálat összetalálkozásának, a piacnak a megszervezése:
○ a közvetítés intézményeinek megteremtése (pl. transzformáció)
○ a szükséges információk áramlásának elősegítése

A megtakarítások ideiglenes újraelosztásának főbb csatornái

Feladata: a pénzügyi intézményrendszer feladata, hogy segítse a felek egymásra találását és

összehangolja a legkülönfélébb elvárásokat, és mindezt gyorsan és hatékonyan tegye.
● Közvetlen tőkeáramlás: A megtakarító és a megtakarítás végső felhasználójának
igényei megfelelnek egymásnak, csak összetalálkozásukat kell gyorsabbá és
biztonságosabbá tenni. A megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó
jövőbeli pénzével ill. a fizetési ígéretet megtestesítő értékpapírral. Itt csak az adásvételt
meggyorsító, megkönnyítő közvetítők tevékenykednek
● Közvetett tőkeáramlás: A megtakarításokat egy közbenső intézménynek össze kell
gyűjteni, és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva
(transzformálva) továbbadni az anyagi felhalmozást végző végső felhasználónak.
Az első esetben a megtakarító közvetlen követelést megtestesítő ép-t kap (elsődleges ép.), a
másodikban közvetett követelést megtestesítőt (másodlagos ép.). Közvetlen finanszírozásnál a
döntés és a végső kockázat a megtakarítót terheli.

A közvetlen és közvetett tőkeáramlás intézményei

A pénzügyi közvetítők szolgáltatásai
 A pénzügyi piacok csoportosítása lejárat szerint

A pénzügyi piacokat két nagy csoportba szokták osztani :

● tőkepiacnak általában a hosszú (=1 évnél hosszabb) lejáratú pénzügyi eszközök (pl.
kölcsönök, részvények) piacát szokás nevezni
● a pénzpiacon a rövid lejáratú (pl. néhány órás v. napos kölcsönöktől az 1 éves lejáratig)
pénzek forognak
Mindkét piacon pénzt cserélnek pénzért: a pénzpiacnál a csere tárgyai időben közel esnek
egymáshoz, a tőkepiacnál távolabb. A néhány napos kölcsönnyújtásnál mintha nem is
használtuk volna fel a pénzünket, hamarosan újra rendelkezhetünk fölötte. A tőkepiaci
befektetéseknél ez ahhoz közelít, mintha végleg elköltöttük volna.
Mindkét piacon a pénzügyi eszközök egy része értékpapírformát ölt. A pénzpiacon
kibocsátóként legnagyobb volumenben az állam jelenik meg, és a pénzpiac legfontosabb
elemei a bankok. A tőkepiacot hosszú lejáratú hitelek piacára és értékpapírpiacra bonthatjuk,
főbb eszközei: részvények, kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek.

A pénzügyi piacok csoportosítása a kibocsátás módja alapján

A nyílt és zárt piac megkülönböztetés alapja, hogy a pénzügyi eszköz értékesítése nyilvános
kibocsátással vagy zártkörű értékesítéssel történik-e.
 ● nyilvános kibocsátás alatt azt értjük, hogy a megtakarítók, a befektetők széles köréhez
intézünk felhívást; többnyire hirdetés útján toborozzák a potenciális befektetőket
● a zártkörű kibocsátás esetében már előre ismert kiválasztott befektetői kört céloz meg
a felhasználó
Más-más szabályok vonatkoznak a két kibocsátásra pl. az információnyújtást illetően.

A pénzügyi piacok csoportosítása a piac funkciója szerint

Az elsődleges és másodlagos piac abban különbözik, hogy a pénzügyi termék közvetlenül a

felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül-e a megtakarítóhoz, avagy másodkézből: egy
olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá.
Az elsődleges piacnak tehát az a funkciója, hogy összegyűjtse a hosszú lejáratú tőkéket és
eljuttassa a beruházókhoz. Az elsődleges piac a kibocsátás, a forrásszerzés színtere.
Aktív elsődleges piac viszont csakis hatékony másodlagos piac esetén létezhet. A
másodlagos piac alapvető funkciója, hogy biztosítsa a megtakarítások likviditását, illetve a
folyamatos és hatékony információszolgáltatást. A másodlagos piac csúcsintézménye a
tőzsde: az a koncentrált piac, ahol találkoznak a vevők és az eladók.

A pénzügyi piacok csoportosítása az ügylet esedékessége szerint

Az azonnali vagy prompt piac jellemzője, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg (vagy közel
egyidejűleg) megtörténik a teljesítés is.
A határidős vagy termin piac olyan ügyletek lebonyolításának színtere, amelyeknél a
szerződéskötéstől időben különválik a teljesítés. Azaz: a jelenben történik a megállapodás az
árban, volumenben, minőségben, a teljesítés helyében és időpontjában, de a teljesítés (=az
adásvétel lebonyolítása) egy előre meghatározott jövőbeli időpontban történik.

A pénzügyi piacok csoportosítása a pénzügyi eszköz jellege szerint

Az értékpapírpiac az értékpapírok adás-vételének helyszíne. Az értékpapírpiac mind a

pénzpiacnak, mind a tőkepiacnak részpiaca. Vannak azonban olyan értékpapírok is, amelyek
valamely áruval kapcsolatosak (pl. közraktárjegy, hajóraklevél), ezek nem számítanak pénzügyi
piaci kategóriának, hanem árupiaci instrumentumként kezeljük őket. Ilyen értelemben az
értékpapírpiac fogalma tágabb a pénzügyi piacokénál. Az értékpapírok tehát, amennyiben
pénzkövetelést testesítenek meg, pénzügyi eszközök.
Az értékpapír-piacokat az értékpapír által megtestesített vagyoni jog szerint vagy a
kibocsátók szerint szokás kategorizálni.

A tőzsde fogalma

Az értékpapírpiac legkoncentráltabb formája a tőzsde, feladata, hogy nagy forgalmat

gyorsan és hatékonyan bonyolítson le.
A tőzsde fogalma két oldalról is megragadható:
A tőzsde egy különlegesen szervezett, koncentrált és nyilvános piac, ahol helyettesítő
tömegáruk adásvétele történik és a kereskedelem meghatározott szokványok szerint történik
A tőzsde az általa képviselt gazdasági szféra folyamatait és a tőzsdére bevezetett termékekkel
kapcsolatos folyamatokat leíró nyilvános, információs központ

Az értékpapír-kereskedelem fő színterei: tőzsdék

1. Jegyzett értékpapírok piaca: a jéghegy csillogó csúcsa, a legjobb papírok

○ Nem jegyzett, de jegyzésre készülő vállalatok papírjai, a tőzsde
előszobája

2. OTC piac: olyan papírok kereskedelme, amik nem felelnek meg a tőzsdei
követelményeknek
3. Harmadik piac: korlátozott közvetítés
4. Negyedik piac: nincs közvetítés

A részpiacok kölcsönös összefüggései

Minden részpiacban közös, hogy különböző időpontbeli pénzeket közvetít, eltérés a

technikákban, mechanizmusokban és eszközökben tapasztalható.
A részpiacok között különféle kapcsolatok, kölcsönös összefüggések vannak: nem izoláltan
működnek.
Egyes műveletek lehetővé teszik a különböző piacok közötti „átjárást” (pl. összeilleszthetjük a
deviza- és a hitelpiacokat), és ennek árazási következményei is vannak.
Az egyik részpiac változása kihat a másik piacra.

Általános követelmények a pénzügyi piacokkal szemben

● legyen elérhető minden gazdasági szektor számára (mindenki részt vehessen)

● sokféle eszköz legyen megtalálható (az 1 napostól a leghosszabb lejáratig, az
azonnalitól a határidősig), és ezek a piacok ne mereven szétválasztottak, hanem
egységesek legyenek
 ● piaci hatékonyság:
○ ügyletek sokasága, verseny
○ homogenitás és választék
○ rugalmasság: szabad kilépés és belépés
○ áttekinthetőség: hatékony információáramlás

Az értékpapírpiacok gazdaságban betöltött súlya

Az országok három nagy csoportja különíthető el:

1. Az értékpapír-kibocsátásnak nagy hagyományai vannak, a tőkepiac szervezett, annak
műveleteivel specializálódott szervezetek foglalkoznak. Szigorúan szabályozott
pénzügyi intézményrendszer (pl. USA, UK, Kanada)
2. Az értékpapírpiacok súlya relatíve jóval kisebb, mert a gazdaság finanszírozása
alapvetően a bankrendszeren keresztül történik, univerzális bankrendszer jellemző (pl.
Németország, Ausztria, Svájc, Hollandia, Magyarország)
3. Időben változó az értékpapírpiac súlya: az átmenet országai (pl. 2.->1. Franciaország,
Japán)

Nemzetközi tőkepiaci tendenciák az 1970-es évektől a pénzügyi válságig

● dezintermediáció (kikerülni a közvetítőket): nőtt a közvetlen hitelműveletek aránya, nő

az értékpapírpiacok volumene és jelentősége, új piacok jelentek meg; terjed az
értékpapírosítás (securization) és a hitelközreműködés (egy hitelre éhes vállalat
megegyezhet hitelközreműködésben, azaz szerződést köt pl. egy biztosítótársasággal,
amelyik bizonyos díj ellenében a rendelkezésére bocsátja a hitelképességét, így a cég
kötvényt bocsáthat ki)
● pénzügyi innovációk elterjedése: pénzügyi konstrukció tervezés (összecsomagolás –
hibrid értékpapírok, szétdarabolás) , azaz az egyéni kívánságok szerint hoznak létre új
termékeket
● dereguláció: a pénzügyi piacok fokozódó liberalizálása
● a számítástechnika fejlődése katalizálja a folyamatot
● globalizáció: a kommunikációs technológia ugrásszerű fejlődése és a szabályozási
korlátok megszüntetése következtében a határokat átlépő tőkeáramlás hatalmas
méreteket ölt, a befektetők nemzetközi méretekben diverzifikálnak (a piacok
összekapcsolódása másrészről csökkenti a kockázatcsökkentés lehetőségét)

Feladatok

1. A 12,25%-os kamatláb hány alapponttal vagy bázisponttal nagyobb, mint a 11,9%-os

kamatláb?
2. Egy bankbetét az első évben 5%, a második évben 6%, a harmadik évben 7%, a
negyedik évben 8% és az ötödik évben 9% kamatot fizet. Mekkora a betét átlagos éves
növekedési üteme (átlagos hozama) hagyományos és logaritmikus kamatozás esetén?
3. Mennyi a kamatnapok száma, ha a betétet január 27-én helyezzük el, és február 4-én
vesszük ki?
4. 2008. január 7-én beteszünk a bankba 1 MFt-ot. Február 7-én szükségünk van a
pénzünkre. Mennyi kamatot kapunk a pontos/angol/francia/német módszer szerint, ha
az éves névleges kamatláb 6%, és a kamatozási periódus 1 év?
5. A bank a francia kamatszámítást alkalmazza, és ennek alapján a betétekre évi 6%-os
kamatlábat ígér. Mekkora a betét EBKM-je?
6. A bank 3 hónapos hitelt nyújt, melynek névleges kamatlába évi 12%. A kamatot és a
tőketörlesztést lejáratkor egyösszegben kell törleszteni. A hitel összege 1 MFt,
folyósításkor 30eFt jutalékot kell fizetni. Mekkora a hitel THM-je?
7. Egy váltó birtokosának 2010. augusztus 28-án pénzre van szüksége, ezért a váltót a
számlavezető bankjánál leszámítoltatja. A váltó lejárata 2010. november 28. Az
alkalmazott diszkontláb évi 22%. Mekkora összegért vásárolja meg a bank a váltót?
8. Egy 240 napos váltó diszkontlába évi 8%. Ez hány százalék éves névleges kamatlábnak
fel meg?
9. Egy 180 napos hitelre 10% kamatot kellett fizetni. Ez hány százalékos éves
diszkontlábnak felel meg?