I b N F A D LAN

B es zámoló
A VOLGÁI BOLGÁROK F ÖL DJ ÉN

TETT U T A ZÁ S RÓ L
S orozatszerk esztők
Puskás Mdikó
S im on R óbert
F K

0 I B N
E
F A D LÁ N
N
L

T
E
E
T
S B E S Z Á M O L Ó

I
A V O L G Á I B O L G Á R O K

F Ö L D JÉ N T E T T
o

U T A Z Á S R Ó L
R F

I 0

E Arab er ed etib ő l ford ította,

a je g y z e te k e t és az u tó szó t irta R
Sim on R óbert
N
R
T
Á
A
S
L

0
E
C o r v i n a
S K
 A magyar fordítás
Czeglédy K. (1950-1) és A.P. Kovalevszkij (1956)
facsimile kiadásai,
továbbá
A. Zeki Validi Tógán (1939) és Sz. ad-Dahhán (1959, 19872)
szövegkiadásai alapján készült

Fordította, a kommentárokat és az utószót írta

© Simon Róbert

Szerkesztette
Puskás Ildikó

Borítóterv, tipográfia: Tóth Péter

A címlapon szereplő kép

a Kitáb al-aghání 17. kötetéhez készült miniatúra
(„uralkodó a trónján, kíséretétől övezve”),
készült Eszak-Iráqban, Moszulban 1218-9 körül
(Isztambul, Millet Kütüphanesi, Feyzullah Efendi 1566, folio 1 recto)

Kiadja a Corvina Kiadó Kft,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.
UJLJ

1086 Budapest, Dankó utca 4-8.

E-mail: corvina@lira.hu

Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben,

sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással,
ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést
vagy adatbankban való felhasználást is!

Felelős kiadó: Kunos László, a Corvina igazgatója

Felelős szerkesztő: Gspann Veronika
Műszaki vezető: Illyés Éva
 Ez Ahmad ibn Fadián ibn aI-cAbbász .ibn Rásid ibn Hammád-
nak^ Muhammad ibn Szulajmán2 kliensének (mawld), al-Muqtadir*
- a szaqlalxy]^ {szaqáhba) királyához küldött - követének a könyve,

1 Fzr a nevet faláljuk a meshedi kéziratban, ám D 37sq joggal utal arra, hogy a szerzőnek -
egyebek mclletr még a ne ver sem tudjuk pontosan (Y időnként Rásid helyett Aszadot írt.
s a szövegben egy helyen kiderül, bog}' IF iszmje vagyis előneve: Muhammad volt), A to­
vábbiakban használt rövidítések: C (Canard),Cz (Czeglédy Károlyt D (Számi ad-Dahhán);
IF (Ibn Fndlán); K (A.P. Kovalevszkjj); R (H. Ritter) ZV (Zeki Validi Tógán); Y (Yáqúl).
2 így nevezték azt a katonai parancsnokot (kátib nl-dzsays), aki az cAbbászidák számára
904-ben visszafoglalta a Túlúnidáktól Egyiptomot és meghalt Iránban, Rayy fa Inin ál
919-ben. Nem tudni azonban biztosan, hogy róla van e szó.
3 al-Muqtadir (Dzsalfar ibn al-Muctadid) 295-320/908-932 között volt kalifa (közben kér
ellen ka) ifa is jelentkezett tróni<génnvel: 908-ban Ibn ai Muctazz, majd 929-ben
Muhammad al-Qáhir). Az LAbbászidák meggyöngüléséhez és hanyatlásához vezető órai-
mának a kérdéséhez lei. M A Sbábán, íslamic History. A Nrw Ivterprrlatim 2. A.fi 750-1 OS5.
(Cambridge, CUP, 1981), 137-158; El2, VJL541-2 (K.V. Zccrcrstécn - CE. Bosworrh).
A szaqlab (tsz. szaqáliba) közönségesen „sziavöt” jelent, ám az arab források nagy
részében mindenféle északnyugat európai ncpct jelöl (ld. részletesen ZV 104 és
Anhnng über „Saqál&a". 295 -331 és K 15, 159, n.9; s.v. niháíibti, ÍV:872-8 - PB.
Goldcn, 1V;878-881 - P. Cuichard - M. Mcoiiav; Nazmi 1998:74-11 3), így finneket,
bolgárokat, bunászokat, törköket, stb. IF beszámolójában a volgai bolgárokat jelöli.
A fordításban meghagytuk az eredeti tenni mist. A volgai bolgárokhoz ld. Markwart,
„Fin arabischer Bericht” 266-277; El, s.v. Bulghnr, 1:780-791 (\V. Barthold - igen ala­
pos összefoglaló); EJ2, s.v. Hulghár, francia verzió, 1:1344-1348 (L Hrbek); N’azrni
1998:101-113; a volgai bolgárokkal kapcsolatos nyelvészeti vonatkozásokhoz ld.
Németh G y , HMK 127-149 kimerírő vizsgálódásait; a régi török - csuvasos - jőve
venyszavnink problémájához fontos Ligeti 1986: 9-12; ld továbbá: CHEIA 234 242,
261-3; KMTK, s.v. bolgár törökök, 118sq (Zimonyi I.); PhHTE 284-293, 306 9.

y
amelyben beszámol arról, hogy a türkök {at-turk), a kazárok, a rúszok
(,ar-Ráíz), a .rz^W ok, a baskírok {al-básghirttfi és mások földjén mit
figyelt m eg a saját szemével eltérő vallásaikból, a királyaikra vonat­
kozó híradásaikból és sokféle dolgukban megnyilvánuló állapotukról,
Ahmad ibn Fadlán ezeket közölte benne:
Mintán Almisnak6, Silkí7 fiának, Yiltavv árnak8, a szaqlabok kirá­
lyának a levele m egérkezett al-Muqtadirhoz, az iga/hí vök am idé­
hez, amelybe íj azt kérte tőle, hogy küldjön hozzá valakit, aki oktatná
a vallásban, tanítaná őt az iszlám törvényeiben, építene számára
mecsetet, s em elne neki egy szószéket (minhar), hogy az istentiszte­
letet az ő nevében lehessen elvégezni az országában és birodalma

* A különböző névalakokhoz (az i helyett a és u is) ld. K I 60, n.J2; „a külső1’ és „a belső
has kurt” (az utóbbin a musziim forrósok Abú’l-Háinií] al-Gl lámádig i\ magyarokat értet­
ték) kérdéshez ld. Manyii art, ,S'rrctfzügc, 65-69; Némerh Ciy. IfMK, főleg 292-301 és pás-
sím; El2, s.v. basbdjírtxfrancia verzió, 1:11079 (Z.V. Tógán); ld. még Goiden 1992: 262-4,
397-9; KM7 7,, s'.vv. baskír-magyar kapcsolatok 84sq (Ziinonyi I.), baskírok, 85sq (Berta A. -
ő „jiépetiintjlógiá.s színezetűnek” tartja a népnév „Fő- Farkas” ere rlez teresét).
A név nyilvánvalóim egyezik Árpiid apjának.. Almosnak a nevével, ld. Marquurt.
S/mfzügc, 25,497, Németh, IIMK 276sq {Gomhocz és Mclich korábbi azonosítását
helyesnek tartja); 7,\ 107 elfogadja Némerh Gy. azonosítását; Ligeti 1986;456sq (ő is
lényegéi len elfogadja az azonosítást); KAiTI. *10sq (Krisr.ó Ciy. - a név x török ul-
„veszwige -inis igenévképző'vei ellátott alakja, am. „vett").
7 A név olvasata bizonytalan, annyi bizonyos, hogy éppen űgv, mint az A1misnél. az
utóbbi cselében is személynévről van szó. 7.V l és K)7sq Salkay-r olvas: ural arra, hogy
a mai esuvasoknál a név még használatos és a név második ragja (kay) kicsinyítő
képző. K 121 és C 27 Síi kit olvasnak. Ligeti 1986:457 elveti ZV olvasatát, szerinte „a
névnek ez idő szerint nincs kielégítő magyarázata”.
8 K mólró.sá gnévvel kapcsol atban szerteágazó viták folytak a kutatáshan, ld. Manyi art,
Shrifziige 1Msq (ő az örmény Moses Ka lankajtváci alapján a szót egy Aip-iletver mlakra ve­
zeti vissza); I tudati265, 461 (Minorsky elfogadja Marquart javaslatát); Dunlop 59, 95, ere;
Czeglédy K.. „Kgy bolgár-török j/Vtoivirmóltóságnév (a volgai-bolgárok és szlávok X. szá­
zadi kapcsolatainak kérd és él uv/)”: „Magyar Nyelv XL (1944), 179-186; Ligeti 1986: 457sq.
A legalaposabban Czeglédy K. elemezte a névvel kapcsolatos feltevéseket és problémákat
a különböző források alapján: a méltóságnév legvalószínűbb eredeti alakja az r/rrííT (utal
Pa is Dezső értelmezésére, amennyiben magyarázhatjuk azt a török d —„nép” és a teher —
„vas” szavakból). A méltóságnév több népnél előfordul (tokuzoguzoknál, kazároknál,
ujguroknál, kari ukoknát, stb), s a sajátos az, hogy „nem az uralkodó nép egy löm él tós ágát
jelöli, hanem egy meghódolt népét, hiszen a roknzoguzok és ujgorok viszonya nagyjából
megfelel a kazárok és a bolgár-törő kök viszonyának” í p.l 86 j, hasonlóan Ligeti („a tötök
régiségben ezt a címet függő helyzetben levő ‘nagy vazallusok’ viselték”).
*' nd-daHeala-hk'wz 3 dacwa a kimtha szinonimája (vagyis ZV 2 a „LJekehrnngsmissinn”-
ual nem jói értelmezi a kifejezést, helyesen K 121 és C 28, 95, t>. 5). A péntek déli
istentisztelet során a khutlta második részében a kbatíb kért Allahoc az éppen uralkodó
kalifa megsegítésére, ld. a kifejezés értelmezéséhez Dozy, RuppUme-nt, L445 A kbufbu
hoz ld. EI2Xs.v. kbutba, francia verzió, V:76sq (AJ. Wensinck).

6
minden vidékén^ kérte továbbá, hogy építsen egy erődöt, amelyben
védekezhetne az ellenséges királyokkal szemben; mindenre, amit
kért kedvező válasz adatott.
A király számára a közvetítő (asz-szafír) Nadzír al-l laram í^ lett.
Engem arra jelöltek ki11, hogy felolvassam a (kalifa) levelét a király
előtt, átadjam a neki szánt ajándékokat, s felügyeljem a vallásjogul-
dókat és a vallástudókat. A korábban em lített (erőd) építésére, továb­
bá a vallásjogtudók és vallástudósok fizetésére egy hozzá eljuttatandó
összeg lett kiutalva12 a Khwárizmban található Arthakhusmíthan1^
néven ismert birtok terhére, amely Ibn al-Furát14 birtokaihoz tarto­
zott.

10 A kalifa háremének és udvarának mindenható cvmuchja (Id. a rá vonatkozó för-

ráshelyekcr C 95, n. 7). O szervezte meg a küldöttségbe, amelynek vezetője az ő szaba­
dosa lerr.
11 A kézirat n.d.t olvasata természetesen tímendaiióra szorul. 7.V Text 3 és Ubers. 2,
Anm. 5 javaslatát (nudítu— „hivattam” „fölszólít rnrram") K 121és 161. n. 22 és Ritter
105 és D joggal elvetették a nudibtu {natfaba. ~ „delegálni”, „egy feladatra kine­
vezni1’) javára.
l - A szahbaba lu-bú ilyen értelméhez (ritkán fordul így elő) Id. Dnzy, Supplément, 1.622
(nála üú vonzarral); Id. a kifejezés értei mezes éh ez K 102, n. 25 (utal de Cioeje
glosszáriumára Tabaríhoz - ott caíá vonzaual a vnnzatok különbözősége is utal a
kifejezés ritkaságára). Vagyis, a kalifa nem készpénzt adott, hanem egy elkonfiskált
kluvárizmi birtok terhére behajtandó összeget. A jelentés későbbi szövegéből tudjuk,
hogy az összeg behajtása sikertelen volt, s ebből nem kis problémák adódtak a volgai
bolgár királynál.
15 E khwánzmi helységhez Id. Asztak hrí 299; Y, 1:141 sq (vő. l3arthokJ, Turkestan 148sq;
7 ,\ 108. Exk. § le; K. 163, n. 26). A 10. században jelentéktelen település, a 13. század
elején viszont Y leírása szerint (Niszíhínhez hasonlított) nagy és virágzó város,
Kluvárizm akkori fővárosa. Katii és Dzsurdzsánijja között található egy fontos keres­
kedelmi út mentén (Khivától északkeletre, a Dzsajhun vagyis az Üxus bal partján).
Yáqút 616/1219-ben járt ott, egy esztendővel a tatárok jövetele előtt. Panaszkodott
a borzasztó hideg időre, a hajójuk is befagyott a tó Ivóba, alig tudtak kikecmeregni a
partra (a vendégfogadó falára egy vershen meg is örükitette viszontagságait). A név
természetesen iráni összetétel: az első tag az ói ránt arrakbsiufmhíÁ ered (ez több király
neve volt. Id. Chr. Barlholomae, Altimmsches Wötterbuch, Berlin. W altér de Gniyter,
196K 191), a második ragban az avesztai maéfbana ő,a tartózkodás helye emberek és
istenek számára, lakás, ház”) szót lehet felismerni (ld. baribólomac, op. cit. 1106).
A név jelentése tehát: „Araiakhs v. Arcakhsathra lakhelye”,
14 A Ban'LÍ’1-Furát család egyik legjelentősebb tagja, aki háromszor is al-Muqtadir
kalifa teljhatalmú w/z/rja volt (Id. hozzá: Ibn Khallikán. 10:421-429; Mez 87-89; £ /2,
francia verzió, ni:79(!sq D. Sourdel). A család a 9. század végén kezdett fontosabb
adminisztratív tisztségeket betölteni (először a sícica Iszmá^íl ibn Bulbul iDazír kor
nyezeréhen). Ahú’l-Haszant (855-924) először 908 decemberében - Ibn al-Muctazz
Összeesküvésének bukása után - tette meg a fiatal al-Muqtadir kalifa uvtónak. Mér
tókrden visszaélései és sikkasztásai miatt két évre rá visszahívták. Második ’saazírátusa

7
 A szaqlabok részéről al-Muqtadirhoz küldött követ egy férfi volt,
akit cAbd Allah ibn Basáinak, a kazárnak15 neveztek. A szultán
részéről16 a követ Szawszan ar-Rasszí17, Nadzír al-Haramí kliense
volt, akit Talon at-Turkí18 és Bánsz as2-Szaqlábi19 kísért, s ahogy
ezt em lítettem , én is velük voltam. N ekem adták át2^ a királynak, a
feleségének, a gyermekeinek, fivéreinek és katonai vezetőinek szóló

csak egy bő évig tartott (917. június - 918. november), Ezután több évre bebörtö­
nözték. 923-ban szabadult az előző wazlr bukásával, s lesz harmadszor is wazir) -
ismét csak egy évig. Ugyanis rendkívüli kegyetlenséggel bánt el ellenségeivel, s ez
és mértéktelen vagyonelkobzásai újra ellene fordították a kalifa környezetének
befolyásos tagjait. Ekkor már a fejét követelték, s 924. júliusában kivégezték. Ahú’-
ílaszan ü>n al-Furát nagyformátumú politikus, kitűnő gazdasági koponya, s nagy
műveltségű államférfi volt, aki, ha kellett, hallatlanul bőkezű volt és pártfogolta a
szellem embereit. A 'tizenkettes j/V 'e g y szélsőséges irányzatához tartozott. Thn
Khallikán adatai szerint tízmillió dinár vagyon a volt, és birtokaiból évente kér mil­
lió dinár folyt be.
15 A baslü (éppenúgy, mint pl. a yahgbú) vég alift\al van írva ZV és K szövegében,
amit azonban nem kell kiejteni (D 68 föltehetően emiatt elhagyta az ahjin).
Figyelemre méltó, hogy a volgai bolgár király egy kazár rmiszlimot küldött a kali­
fához követ gyanánt. Az utóbbi nyilvánvalóan kazár „emigráns” volt a volgai bol­
gár királynál. ZV 108, Exk. § l f utal arra, hogy a kalifa udvarában is fontos szereper
járszotcak a kazár muszlimok: volt olyan, aki Egyiptom kormányzója volt, egy
másik buszra kormányzója, s tudunk egy kazár katonai egységről is Bagdadban
16 Min dzsihat asz-szukán. Sajátos itt a szukán szó használata. V.V. barthold elemzé­
seiből tudjuk (Id. különösen: „Kalif i szultán”: M ir iszlamay l, I9l2, 202-226, 345-
400, vő, C.íí. 3ecker, „barthold’s Stúdión über Kalif und Sultan”: Dér Islumx VI,
] 9 ló, 350-412; K 163sq, n. 31), hogy a szaklzsiK| kortól alakult ki a szultán és a hbali-
fu ellentéte, az előbbi a világi hatalom, az utóbbi a vallási auktoritás értelmében. Ez
az ellentét a 10. században niég nem alakult ki, ezért 1F megfogalmazását barthold
úgy fim) írja, hogy kormány zár részéről” („by tlie go vern ment", A/, s.v. Bulgbár>I:
787). K azonban az úrijelentés többi helye alapján is arra a következtetésre jut, hogy
a szó jel en tése: „u ra 1kod ó".
]7 A kiíratásban kér Szawszan meriilr föl e személy azonosírására (KI. ’/ V 3, Anrn. 6,
K 164, n.32; 1) 69, n.2). Az egyik Szawszan al-Iládzsib, al-Miikrafí (902-8) és al-
jMuqtadir kamarása, őt azonban még 296/90H-9-hcn megöltek, ami kizárja ezt a
lehetőséget. A másik Jhn al-Dzsasszász, lhn al-Muctazz cllenkalifa hívének (aki azon­
ban elárulta az urát) a szolgája vök. Kiválasztását gazdag és befolyásos gazdája
pozíciója biztosíthatta Második nevének többféle olvasata van: ar-Rúszí, ar-Raszí,
ar-Rasszí. Amennyiben az utóbbiról van szó, akkor az Araxész folyóval ( ar-Rassz)
kapcsolatos niszbásíA lehet szó, ami 3 H u d ú d ll szerint az örmény hegyekben veszi
kezdetét és Azerbajdzsán, Arménia és Arrán határain áthaladva a Kazár-tengerhe
folyik, ld. még Efi, s.v. ar-Rasst V1II:453 - C.E. Bosworth).
A tahinitvkm (valójában: tegin) eredetileg a türk kagán (kháqán) fiait vagy fivére­
it jelölte (jelentése: „bátor férfi", „hős”); ld. ZV 4, Anm.l; C 96, n .ll; Hoerfcr,
TMEN, 11:533-541 (§922); Németh Gy., /AMA" 246. Eredeti jelentése Doerfér sze­
rint: „a kán helyettese, a trónörökös". Ez a jelentés későhb devalválódik, a kuli fa

8
ajándékokat, továbbá azokat a gyógyszereket, amelyeket a N á d o r­
nak írt levelében kért.

a.H. 309. ízafar hó 11. napján, csütörtökön21 indultunk útnak „a Bé­

ke városából” (Bagdadból). Egy napig tartózkodtunk Nahrawánban22,
majd sietve föl kerekedtünk, amíg el nem érkeztünk ad-Das/karába2*,

török testőrcégében számosán viselték ezt a nevet - mutatva, hogy ebben az időben
már egyáltalán nem volt szó előkelő származásról. Később valóban megtudjuk,
hogy ez a Takin korábban Khwárizmban kovács volt, s mesterségét a hitedének
földjén sajátította el. Kiderül, hogy a volgai holgár udvarban is tartózkodott már,
A bagdadi udvarban sem játszi]atotr jelentéktelen szerepec. Mellékneve, az at-
Turkí arra utal, hogy nem volgai bolgár volt (hiszen akkor IF asz-Szaqlábít mon­
dana), hanem az utóbbiakhoz közelálló valamely török törzshöz tartozhatott.
iy Krről a személyről sem tudunk semmit. Mellékneve egyáltalán nem jelenti azt,
hogy szláv lenne, valószínűbb, hogy volgai bolgár volt eredetileg (ld. ZV 4, Alim.
2; K 164, n. 34, C 96, n,l 1), s az előbbivel együtt a kalifa ghnUimja („apródja”) volt.
A Bárisz/Bársz (utóbbit fogadja el ZV4) név eredete vitatott (ld. K 164; C 96, ü l i) :
fölmerülhet a szláv Borisz (ami valójában a türk BoghorAxA alakult bolgár Boriszra
megy vissza, ld. Moravcsik, Byzantimturcica, 11:96, egyik első fontos hordozója:
Borisz-Michacl bolgár fejedelem /H52-889/); fölmerült a török bnrsz („párduc’'
vagy „leopárd”), amely két marniuk szultán, így Bajharsz nevéhen is szerepelt (e szár­
maztatásnál azonban a hosszú á okoz gondot).
20 A kéziratban sJ.w.t itay-bí áll, amelyet többféleképpen lehet értelmezni. ZV 5 szul-
Imat itay-bk olvas, amit úgy fordít, hogy az ajándékok a király követének kitek átad­
va. Tudjuk azonban, hogy később maga IF adta át ezeket a királynak, K 164sq, n.35
a szövegösszefüggések alapján joggal javítja ki a szöveget szullimat ilajja vagyis „ne­
kem adták át”, „rám bízták” (D 69 nem foglal állást, C 28 K javaslatát fogadja el).
21 921. június 21.
22 Bagdadról északkeletre található város és csatornarendszer a Tigristől keletre, a
főváros és Wászit között, sokan Nahirwánnak ejtették (ld. Hudúd 139; Y, V:324-7;
részletes jellemzését ld. Fe Strangé, Eastem Ctdiphate 61; A72. VTI;9l2sq M.
Mornny). Már a szászam da Khuszraw Anúsirwán (531-539) egy nagyszabású
csatornarendszert hozott létre itt. Itt zajlott le a nevezetes csata cAli és az ellene
fellázadt khavsándzs között 658. július 17-én. A 10. század második harmadától a
csatornarendszert és a vízduzzasztót több károsodás érte, s a szaldzsúq kor pusztítá­
sai után a 13. századtól a csatornarendszer nem működötc.
23 Négy ciráqi helység neve, itt a Diyálá folyó melletri, Bagdadtól északkeletre
fekvő településről van szó. A név a pehlevi dasztakurta szóból ered (modern perzsa:
Dasztadzsird), ami falut, várost vagy egyszerűen kiegyengetett talajt jelentett.
A szászánida korban postaállomásból jelentős város lett: Khuszraw Panvéz (590-
628) állandó székhelyévé tette (neve ezért: Daszkara al-malik), majd Mérakleiosz
bizánci császár 628-ban földig rombolta. A muszlint korban egy körzet központja
volt. A 10. század első felében ott járt rmiszlim földrajzírók (pl. Isztakhn 87) még
virágzó városnak írják le, aFMuqaddaszí 10H azonban 985-ben már kisvárosnak
jellemzi (ld. Le Strange, tátsteret Calipbatc 62; £72 s.v. Dtukarat francia verzió, í 1:171
- A.A. Duri).

9
ahol három napot töltöttünk* Ezután tovább folytattuk utunkat,
ügyet sem vetve semmire24, amíg elértünk Ilulwánba2^, ahol két
napot tartózkodtunk.
Innen Qirmíszin26 felé vettük utunkat, ahol két napot időztünk.
Ezután fölkerekedtünk és mentünk, amíg el nem érkeztünk Hamad-
zánba27, ahol három napot állomásoztunk. Továbbindultunk ezután,

^ A kéziratban: iá nakúnu caiá say'in, a helyes olvasat: iá tialm ctthí say m (Id. K. 165, n.
43, U 73; C 96, n. 14).
^ A Diyálá folyó egy mellékfolyója partján, az un. Dzsihál határán lévő helység, a
Ihidúd 139 rnegfogalma zás a szerint: „Nagyon kellemes város, amit egy folyó szel
keresztül. Füge terem ott, amit mindenfelé exportálnak". Ld. hozzá: Le Strange,
testem Caíiphatc 191; AY~, s.v. Ifuíwdti, francia verzió, 111:591 (L. Lockhartj. Már az
ókorhan ismert település (asszír neve: Kbaimanu\ amely Babilónia és Média határán
feküdt. A muszlim hódítás után nyolc kapuval tagolt fal vette körül. A nagy mecset
a város közepében lévő régi palota belsejébe került. Zsidó zsinagógáról is rudunk a
városban. 1046-ban a szaldzsúqok hódították meg és fülgyiijroiták, majd három évvel
késöhb egy földrengés pusztította el a megmaradt részeket. A mai - jelentéktelenebb
- helység neve: Szar-i P u li Dhtibáh.
26 Dinawartól dél-nyugatra, az Liráqi Dzsibáíhan található helység, mai neve
Kirmánsáh. Az arab loldrajzírók l 1ráqot két részre osztották: „az arab clráqra" {Kháq
til-carubf) és „a perzsa clráqra>' {L!r/iq /d- (adzstnm vagy Dz.nbtíl). Dzsibáte] jelölték a
Khurászán, Fúrsz, Kbúzisztán, Alsó-Mezopotámia, Azerbajdzsán és az Flborz határol­
ta területet, ld. hozzá: /:'/, s.v. al-fnik, 11:513-519 (M. I lartmann); A72 s.v. Djí /mI, francia
verzió, ll:547sq (L Lockhartj. Qirniíszinhez/Qarmíszínhez (egyéb névváltozatok:
Kirniászin, <}armász.in, (}ai rnasín) 1d. Vr IV:33()sq, Le Strange, testem ('atipbaie 18ösq;
fi!2, s.v. Kirmánsháh, francia verzió, V: 165-169 - A.K.S. Lanihton.
27 Az előbb jellemzett Dzsihál székhelye, az ókori Lkhatana (I la ingni atán a formában
clöiórdul már Dareiosz egyik feliratán; F-Zránál /6 .2 / Abmetá alakban találjuk,
óperzsa alakjának - bamgmtti jelentése: „a gyülekezés helye11), ld. hozzá: Le Strange,
testem ('.(tiipbatc 194.6; 227-230; A72, s.v. Uamadlxm, francia verzió, lll:K)7sq (R.N.
Fryei; A7rt s.v. hxhitnm^ VII 1:80-84 (Stuart C Brownj; s.v Hnmadtm, X1595-627 (tizen­
egy részből álló hallatlanul gazdag feldolgozás).
Y, lll:178sq leírásában Rajj és Uamadzán között fekvő szép város, óriási könyvtár
ral, amit a tarárok 617/1220-ban elpusztítottak, s minden lakóját megölték. Alapos
jellemzését ld. Le Strange, testem Caliphate 210-2; 228-230: KI2, s.v. Sáva, IX: 85-87
(V. Minorsky - C.E. Rnsworrli). Jólétét korábban a jelentős mezőgazdasági kukéra
mellett a várost éríniö virágzó átmenő kereskedelem és a klmrás/áni zarándokét (ld.
{■tudná 133) biztos írorra.
2i} A / ládád 132 leírása szerint: „kirerjedr és virágzó város, nagy gazdagsággal, sok lakos­
sal és kereskedővel. Ez a Ozsiixtlkirályának a székhelye... Vizet fnldalmti csatornákból
nyeri. Gyapotból készült anyagokat, ruhaféléket, gyapotor, porccbínámt, olajat és horr
állítanak elő." Y, 711:116-122 fontosságához méltó részletes leírást ad róla. Ókori neve:
Raglxry ennek az ókori inéd városnak a romjai Teherántól 5 mérföldre dél-délkeletre
cahíIhatok (már az Avesztabán / Wtdézi'dát, 1.15/ az Abura Mazda által terem re tr 12 szenr
hely egyike). Az óperzsa feliratokon és az Ószövetségben is többször előfordul. Az arab
földrajzírók gazdag és virágzó városnak jellemzik (ísztakhrí 207 szerint másfélszer más-

10
amíg el nem érkeztünk Száwáha28, ahol kct napot időztünk. Onnan
Rajjba29 (mentünk), ahol 11 napig maradtunk, hogy megvárjuk Ahmad
ibn cAlít, Szuclúk fivérét3^, mivel ő Khuwár ar-Rajjban31 tartózkodott.
Aztán Khuwár ar-Rajjba vonultunk és ott tartózkodtunk három napot
Aztán föl kerekedtünk Szimnánba32, onnan pedig ad-Dámghán-
ba33, ahol véletlenül összetalálkoztunk a d^/val szövetséges {min

fel farszakb területet foglak cl, öt nagy városkapuja volt és nyolc nagy piaca); nagy
könyvtára is híres volt (ld. Le Strangc, Rastem Catipbare 214-7; 227-9; meg El2, s.v. nt-
Rayy, VIII: 471-473 - V. Minorsky - C.E. Bosworrh).
Rajjt a Számánidák 902-beii foglalták cl c$ Naszr ibn Ahmad (914-943) a dajhmiita
Muhammad ibn cAli Szuclúkot iicvczrc ki kormányzónak, ám már 916-ban elűzte őt
Ádzarbajdzsán ura, Júszuf jbn Abí'sz-Szádzs. Az utóbbi ellen föllépő - al-Muqtadírtól
küldött - hadsereg parancsnokát támogarra SzuMúk fivére, Ahmad, aki a megfelelő pil­
lanatban átállt a kalifa oldalára, A győzelem után az utóbbi lett először Iszfahán és
Qumm kormányzója, majd Rajj városáé is (először önkényesen elfoglalta, s a kalifa
ellene küldött csapatát legyőzte, ám 921-ben követséget küldött Bagdadba és kibekük
al-Muqtadirral), vagyis a kövérség idején ő volt Rajj kormányzója 311/923-ig, amikor
Ibn Abí’sz-Szádzs megtámadta és megölte őt (ld. K 166sq, n.49; C 96sq, n,20). A kutatás
M. Defrémery 1847-ben megjcleac tanulmányától (//J, t. IX, 409-446, t. X, 396-436) óta
foglalkozott a két testvér uralmával és a Sznclúk névvel, ami lehet kunja (patronymikon)
vagy %/?á(ragadványvév, csúfnév vagy dísz név). K utal B.N. Zahoder 1940-ben megje­
lent - a qannnta mozgalommal foglalkozó - munkájára, amely a SzucJtikot nem arab
(eredetileg a törzséből kitaszított mavHrick, később koldus, rabló, stb ld. nehezen megra­
gadható alakuláshoz; El2, IX:863-8 - A. Arazi), hanem iráni szóként értelmezi (szálúk,
pasrú: szálú), aminek a jelentése „vörös ruházatú, fátyolé" lenne, s nyilvánvalóan egy
szektához való tartozásra utal. Ismeretes, hogy a két testvér közül Almiad valóban kap­
csolatban álU a qnrmurÁkkal (az utóbbi mozgalomhoz ld. Samud M. Siem, „ísiridcílis and
Qarmatians”, in; Élahorahon de listám. Colloque de Strasbourg 12-13-14 ju h 1959. Paris,
PUE, 1961, 99-108; M A Shahan, op.dt. 128-135, 152-4, 165-8; El2, s.v, harmati, francia
verzió, JV; 687-692 - W. Madelung, további bibliográfiával).
Ld. Y, 11;394; Rajj szomszédságában lévő nagy város, Rajjtól kb, 24 km-re, ld. Le
Strangc, Rostcm ('.uhphair 367; Barthold, Gcvgrapby, I2isq.
*2 Rajj és ad-Damghán között fekszik (ld Y, 111:25lsq); a iíudúd 135 szerint: „virágzó
és termékeny város, ahol jobb gyümölcs terem, mint bárhol máshol”, ld. Le Strange,
Eusttm Caiipbate 366; EJ2, s.v, Simuátt, lX:ól 3sq (C.L, fiosworth) és Barthold, Geograpby
87, 119sq. A 10. század első évtizedeiben a Raszpi-tenger mellcki fejedelmek és a
Számánidák hatalmi küzdelmének a terepe volt.
A mai Teherántól 344 km-re lévő város a Mashad felé vivő úton (ld. Le Stiange,
Rastem Cahpbate 364sq, Barthold, Geography#7, 112, 119sq; Chahriyar Adle,
„Contribution a la géographie du Damghau”: Le monde mimen et listáin l (1971), 69-
104; EJ2, francia verzió, 11:109 - D.N, Wilbcr, RJr, VT632-638 - Chahryar AdJe, igen
gazdag bibliográfiával). Egy 1931-ben végzecr amerikai ásatás iszlámelötti, szászámda
emlékeket tárt föl. A legrégibb iráni mecset (a kilencedik századból) itt található.
Rossz volt a vízellátás, ezérr mezőgazdasága jelentéktelen, de híres volt textíliái ex­
portjáról. A földnijzírúk külön kiemelik rendkívül szeles időjárását. Már a 10. század
vége előtt huny ati ani kezdett.

ii
dzsihat ad-dá£f) Ibii Qárinnal. Elrejtőztünk a karavánban és eről­
tetett menetben haladtunk tovább, amíg Niszábúrba nem értünk3^
ahol Lajlá ibn N u cniánt35 nemrégen ölték meg. Találkoztunk ott
Hammiíja/Hammawajhí Kuszával, a khurászáni sereg parancsno­
kával30.

34 E nem éppen részletezett epizód rriiTcnclini háttere a következő: e területet (űz

ókori Káiniszáict, az arabok által QtmisznaY nevezett vidékei Dámghánnal és Szim-
nánnal, ld. Barthold, GeograpbyÜl) a sFita cAMHák ellenőrizték (akik természetesen a
kalifa hatalma ellen lázadtak), s a küldöttség könnyen a fogságukba eshetett volna.
Ezért sietnek Nís/.áhúrba, ami már a kalifa fensőségét elismerő Számánidák -uralma
alatt volt (Id. 7 \ 5sq, Anni. 8; C 97, u. 21). Az cAlídák a 9. század második feléről ve­
tették meg a lábukat a Kaszpi-tengcr déli részén Hajiamban és Tabarisztánbűn
Vezetőjük ekkor először al-11ászán ibn 7ajd (őt nevezik ad-dácial kabímzk, megölték
270/884-ben), majd fivére, Mu hamm ad (az ad-dáfí a dáH ilal-haqq / “aki az
igazsághoz, i.e az igaz hitre hív”/ elliptikus rövidítése és a szélsőséges síHta mozgal­
mak vezető misszionáriusait jelölte). Az utóbbit is megölték 287/900-ban, amikor a
Számánidák elfoglalták e területüket. 301/914-ben azonban egy másik Lalída, al-
Ilaszan ibn (Ali {taqahjai: an-Nászir a I-káli ír vagy aí-lhrús — „a süket”) a dajlamiták
segítségével visszafoglalta a reriileter, s szüversegre lépett Eirríin iszpabbadfyöxaX
(„katonai parancsnok”), Ibn Qárinnal. al-Mnszail ibn cAli 304/917-ben meghalt, s
utódja veje, nl-l laszan ibn Qászim lert (ő szerepel a szövegben ad-dáci gyanánt), Id.
mindehhez: FJ, s.v. al-Urrúib, Vili: 1060sq (K. Strothinann); s.v. Takarist/m , VIT:579sq
(Cl. líuart)- FI-, s.v. Manfdwidj, Vl:539 (C.E. Bosworth). Níszábúr/Nísápúr volt
Khurászán négy nagy városa (Marw, lícrát, Bnlkh és Nisápúr) között a középkori
Irán egyik legjelentősebb városa (Id. Y, IV: 331-3; Hudúd 102; Le Strange, Eastem
Calipbatc 382-8; Barthold, Gcogrtipby, 95-103; Vili: 62-64 - E. I Jonigmann - C.E.
Bosworth) A név a perzsa Nthü-Sdbpúrrn (J ó Sápúr”) megy vissza, mutatva, hogy a
második Szászánida uralkodó, I. Sápúr (241-272) alapírorra (neve arabul: Najszábúr
vagy Ni szálúi r, Jáqúr idején: Nisáwiír, a mai új perzsában: Ni sáp űr). A Hudúd
jellemzése szerint: „Nísápúr Khurászán legnagyohh és leggazdagabb városa. Egy
farszttkh területet foglal el és számos lakója van. A kereskedők kedvenc helye és a
katonai parancsnokok székhelye. Van egy citadellája, egy külvárosa és a szorosan
vett városrésze. Vizének nagy része forrásokból ered és a föld alatt vezetik.
Különböző textíliákat, selymet és gyapotot állítanak elő. Egy külön tartomány tar­
tozik hozzá négy körzettel és négy területtel.”
- Lajlá l). aj]-Nu(-iiián: al-Utrús al-cAlawí fiainak egyik katonai parancsnoka volt, akit
al-1 laszan ihn al Qászim nevezett ki 308/920-1 -ben Dzsurdzsán kormányzójának, s
ebben a minőségében elfoglalta urának Dámghánt, sőt Nisápúrt is Kövérségünk
megérkezése előtt, 921. julius-augusztusában a számánida katonai parancsnok Túsz­
nál legyőzte, fogságba ejtette és Nísápűrban kivégezte (ld. Zv 5sq, Anni.8; C 97, n.22;
D 75, n.2).
Szamarqand kormányzója és a khurászáni hadseregparancsnok (az arab kifejezés a
perzsa szipűbszMútt adja vissza).
?7 Észak-khurászáni város Nísápúr és Marw között, a Köpet Dagh hegylánc keleti
végétől északra (ld. hozzá: Hudúd 104; Y, 111: 208sq, Le Strange, Fairem C.aliphate 395sq;
Barrhold, Oeo^rapby, 41-45, 62; £/-, s.v. Sarakbs, IX: 34 - C.E. Bosworth). A fíudüd
jellemzése szerint: ,.A steppe (Injábtin) közepén fekvő város. Egy száraz folyóágy halad

12
 Aztán Szarakhszba37, onnan Marwba^8, majd Qiismahánba39 vo­
nultunk, amely az Amuli40 sivatag szélén található. Itt időztünk három
napig, hogy pihentessük a tevéket, mielőtt behatolunk a sivatagba.
Ezután átvágtunk a sivatagon Anniiig, majd átkeltünk a Dzsaj-
húnon41 és elérkeztünk Áfríbarhoz42, Táhir ibn cAlí ntójához.

át a piacán, a víz csak áradások idején folyik benne. Virágzó mezőgazdasági művelése
van, lakói erős felépítésűek (qam-rarkth) és harcra késze le. Gazdagságukat a tevék ad­
ják.” A 10, században jelentős és népes város egészséges éghajlattal Híres volt kendő
és fátyol kiviteléről.
Khu rászán négy jelentős városának egyike (ld. Hndúd 105; Le Strange, liastmi
Caliphate 397-403, El2, s.v, Marx- al-Sháhidj4nt VI: 618-621 - A. Yu. Yakubovskii -
C.E. Bosworth). A Hudúd jellemzése szerint: „Tágas város. A régi időkben a
khúr ásza ni amir székhelye, de ő most Bük hátában él. Kellemes és virágzó hely egy
citadellával, amit Tafműmth épített vSzáinos vár található benne. K szászaiddá
királyok otthona volt. Egész Khurászánban nincs még egy kedvezőbb fekvésű város.
Piaca jó. A földadót az öntözés mértékében vetik ki." Híresek voltak selyemből és
gyapotból készült textíliái, amelyeket II' is emleget a későbbiekben.
?g Többféle orthugráltával (Y, ÍV: Kusmajhan) írt - Marwhoz tartozó - nagyobb falu
a sivatag szélén, amit a homok temetett be később. A f Indád 105 közlése szerint (nála:
Kusmíhan) a fold megművelése a Marw folyó vízállásától függött, ld. Le Strange,
Rastem Caliphate400. Itt volt al-Ma’műn kalifa nagy palotája, amikor Bagdad vissza­
foglalása előtt Marw bán rendezte be udvartartását.
40 Az Ámű Darjá (Oxus) hal partjától üt km-rc fekvő város (ki. Le Strange, fiastem
Caliphate 403sq; Bankóid, 't'urkestan 81; Barthold, (Jcogmphy1 238-242; EJ2, s.v, Ámult
francia verzió, l:472sq- .Ví. Streck; Elr s.v. /lmot, T:982sq - C.E. Bosworth). A közép­
korban Khutászán része, ma Türkmenisztánban található, s neve (a thmírida kortól)
(Isárdzsúj. A középkorban - a Khurászánból Transzoxániába vivő úton elfoglalt
fontos földrajzi helyzete miatt, noha kisebb település volt, a folyó róla kapta nevét.
A középkori karavánok egyik különösen látogatott helye.
41 Ez az Amú Darjá, ami az ókortól különböző nevekkel szereped a forrásokban: görög
alak: Oxusz (ritkábban; Oxosz), latin: Oxus, a szászaiddá korban neve: Wcli-rodb vagy
Beh-iodh; mai perzsa neve: Anni Darjá (az Anni az Amul rövidebb alakja); kínai alak­
ja: Kui-sui, Wu-hu vagy Po-tcu, arab alakja (a 13 századig): Dzsayhún. A görög alakot
W. Gcigcr és J. Markwart az irán i"vakbs- („gyarapítani”) igéből eredeztetik (ld. hozzá:
Le Strange, EusTertt Caliphate 433-445; A/-, s.v. Amá Dary/í, francia verzió, 1:467-470 - B.
Spuler; Eír, s,v. Amá Daryá, I:99ósq - B. Spillér). A 2500 km hosszú folyón ak számos
folyóága van (Pandzs, Morgháb, Kúláb Darjá, stb). Amul városánál haladt át a folyón a
Khu rá szán hói Transzoxániába ( - Má ivara au-uabr - „ami a folyón ni l van") vezető út.
42 A kéziratban: Áfrín. A helység valódi neve különbözőképpen szerepel a források­
ban: Faríhar, Fáráb, Áfrír (ezt adja D 76, vö. n i ), Afirabr fezt java,solja K 122 ésC 29)
és Afrihar (ezt találjuk ZV 6 szövegében). A Dzs aj hunhoz közel, Amul után következő
helység (ld. Barthold, Tarkítstan 81). Ezt a vidéket tekintették a törökök elleni
határvidéknek, ahol számos erődítményt emeltek (Yacqúbí 292 adata szerint 700 hiszn
baszína volt errefelé a i örök ők elleni támadásra ;iva dzáhka anna-btm yagbzúnat-
turk/). Erre utal a Táhir ibn cAlí rtfi/ja elnevezés, amelynek másik neve: qarija£AU(\á.
Thn Khurdádzbeh 203): a ríhat erődített kolostort jelen tér r a dár al-iszlám határain
{thaghr)y ahonnan a murdbito k ( = „marabout”) időn kint harcra indultak. T ab arí,

13
 Aztán Pajkandba4* vettük utunkat, majd Bukh árába44 vonultunk
bet ahol fölkerestük al-Dzsajhánít, a khurászáni amír titkárát (káríb),
akit Khurászánbau as-sajkh al-camüfnak neveznek45. Intézkedett, hogy
egy házat kerítsenek a számunkra, s kijelölt egy embert arra, hogy
szükségleteinkben eljárjon és mindennemű kívánságunkat teljesítse.
Több napig időztünk így, amikor (Dzsajhání) kieszközölt számunkra
egy kihallgatást Naszr ibn Aluliadnál46. Amikor beléptünk hozzá, egy
szakáll tálán fiatalembert {ghuldm amrad) (láttunk). Amimé k kijáró mó-
dón (irnra) üdvözöltük őt, ő pedig hellyel kínált minket. A beszél­

n ie 279 beszél a 295/908 év eseményei kapcsán egy Táhir ibn cAIi ibn Wazírrúl. akit
al-Muktail kalifa küldött Khurászán kormányzójához Ahmad ibn ISzíriáéihoz (vö.
’/ V 6, Anni.4 - ü rosszul írta a nevet).
4] Város Bukhárá és a Dzsajlnin folyó között. A Hudúd 113 szerint: „ezer nbáitál
rendelkező város, ]ó talajjal.” Yáqűt idején (Y, 1:533) romokban volt, ld. Le Strange,
iwstem Calipbatv 463,
44 \ mai Üzbegisztán területén, a Zarafsán folyó alsó folyásánál található nagy múltú
rranszoxániai város (ld. Hudúd, 112-4; Y, 1:353-356; Le Scrangc, Lantem Qdiphatc 460-
3; EJ2, s.v. Bükbáni\ francia verzió, 1: 1333-6 - W. Barrhnld R.N Fryc; Elr, s.v. Bukbarrt,
IV:510-545 - nyolc részből álló hallatlanul gazdag földrajzi-történeti-régészeti-nyelvé­
szen-művészettörténeti összefoglalás; Richard N. Fryc, Rukixira, The Medieval Achicve-
mvt, Costa Mcsa, Cal., Mazda Publishers, 1996). A Hudúd 112 jellemzése szerint „nagy
város, Transzoxánia legvirágzóbb városa Itt található Kelcr királyának a székhelye. A
hely nedves, sok gyümölcsöt terem és folyóvízzel rendelkezik. Az emberek ott íjászok és
a hit tevékeny harcosai. Jó minőségű gyapjú szőnyegeket és salétromot {sűre) állítanak
elő, amiket különböző helyekre exportálnak. Bukhárá területe 12x 12 farszakb és olyan
falat építettek körülötte, ami sehol nem szakad meg, minden nbátés falu a falon belül
van ” Legrégibb írásos cm ütése az i.sz. 7. századi kínai forrásokban található, de a város
eredeti neve, a ptpgb'rérméken sokkal korábbi lehet. Frye lehetségesnek tartja a névnek
a szanszkrir vihám („kolostor”) szóból eredeztetését, mert a város elődjében, Numidzs-
kathban vnlr ilyen.. A városban a imiszlim uralom voltaképpen csak a H. század elején,
Qutuyba ibn Muszlint révén .szilárdult meg.
45 ő Abú LAbd Allah Vfuliammad ibn Ahmad ibn Naszr al-Dzsajhání, a Szárnánidák
magas-rangú hivatalnoka, a híres foldrajziró (ld. an-Nadíio, aí-Fibruzt; ed. Ridzá
Tadzsatklud, Bej rár, Dár al-Maszíra, 1988, 153; Abú Hajján at-Tawhídí, al-hntiF
mtt'áfMfza, ed. A. Aoiín A. az.-7.ajn, Bejrut, Dár Maktaba al-Haját, é.n. I: 78-89;
Muqaddaszí 19sq; Jáqút, Middzsam al-t*dubú\ Bejrut, Dár al-kutub al-cilmijja,
1411 / 1991, V: 107 sq; Marquart, Strrif&iige 466-47 3; ö arthold, Turkestatt 12; GÁL, 1:262,
GALS, J: 407sq; Minor.sky, Mnrvazi 6-11; Miquel, í: XXIIÍ-XXV, EP, Suppiémeur,
Livraison 5-6: 264-6, s.v. aí-Djayhám Ch. Pellat; KMTL: I77sq, s.v. Dziajhánt -
Ziinonyi J. ). Alapvető és nagyhatású munkája, a Kitáb al-maszdlik n>aÍ-mnmdltk („Az
utak és országok könyve*1) elveszett, de számos jelentős muszlim foldrajziró (egyebek
között Ibn Ruszta, al öakrí, Marvazí, a Unciád szerzője, Gardczí, Awfi, stb) fölhasznál
rn Különleges jelentőségét számunkra az adja, hogy több kelet-európai népről
(besenyőkről, kazárokról, burtászókról, magyarokról, volgai bolgárokról, stb.) értékes
információkat adott. Nuha korábbi írott munkákat is fölhasznált (elsősorban Ibn

14
gctósünket azzal kezdte, hogy megkérdezte: „Hogy hagytátok Uramat,
az igazhívők amítjét? Ilosszabítsa meg Allah az életét és az egészségét
neki, a testőreinek47 és a hozzá közelállóknak (aívlijá)]” J ó egészség­
ben” - feleltük. Ő pedig igy válaszolt: „Öregbítse Allah a boldogulását!”
Ezután felolvasták neki (a kalifa) levelét azzal a meghagyással,
hogy az artakhusmíthani birtokot Ibn al-Furát intézője, al-Fadl ibn
Músza, a keresztény48 adja át a khwárizmi Ahmad ibn Múszának,
indítson útnak minket a Khwárizmban székelő vazallusához4^ írt
levél kíséretében, hogy ne gördítsen akadályt az utunkba, s a „tÖrők-

Khurdádzbih anyagát), különlegességét az adja, hogy pozícióját fölhasználva élő be­

számolókat kért és használt fűi (Id, különösen Muqaddaszí közlését). így - Minorsky
hipotézise sz e rin t-a küldetéséből hazatérő IF beszámolóját is meghallgathatta és fel­
dolgozhatta, de a számánida atní/ok párt fogottja, Abú Dulaf is talán neki ajánlotta -
másik pártfogója mellett - két riszálújót (miijük, a meshedi kéziratban e két utóbbit IF
kéziratával együtt másolták le). Nemcsak az anyag rekonstruálása, hanem a személy
azonosítása és a munka megírásának a darálása is számos, mindmáig megoldatlan
problémát vet fel, amikre a tanulmányunkban még visszatérünk. Dzsajháni attribú­
tumából, az as sajkbal-catnt<fo<)\ az derül ki, hogy ekkor már idős ember lehetett, más­
részt, noha IF megfogalmazása szerint nem v&zir, hanem Jea'nb volt, az 'amid (szó sze­
rint „támasz") azonban a Számáiiidák (majd a Zijáridák, a Bújidák és a Szaldzsúqok)
kancelláriájában a magasrangú hivatalnokok jelölésére szolgált (Id El2, s.v. camíd,
francia verzió, l: 446 - C l Cflhcn).
16 Transzuxánia és Khurászán szárnánida dw/qa (301-331/914-943). Nyolc évesen ke
rülr a trónra, amikor atvjár a sereg rorok gbutám\a\ megölték. A régens szerepet a gyer­
mek uralkodó mellett Dzsajháni játszotta. Voltaképpen egészen a követség jöveteléig
számos felkelés nehezíretre az uralkodó életét, amelyek a Dzsajhánít fölváltó Bülcami
izuzirátusít idején csillapodtak (910-hen újahb lázadás tört ki, amely Naszr egyik fivérét
rövid időre még trón rn is emelte). Uralkodása utolsó éveiben Dzsajháni fia lett a wazír.
Naszr ibn Ahmad uralkodása idején a klasszikus új perzsa költészet első virágkora
(ROdakí, Maradi, síb; bonrakozott ki (Id. FA2, s.v. Naszr b. Ahmad, Vll: 1015 - C.L.
Bosworch). Amikor IF és társai találkoznak vele 921 őszén, akkor 16-17 éves lehetett,
4; i'iiyúv, ami irr (lcf. K 169, n. 72; C 96, n. 29) a gbümáti (e.sz.: ghtdám) szinonimája lehet
(„a kalifa testőrségének a tagja, tisztje”).
4Í1 K 169, n. 73 szerint nesztoriánus keresztény (ak Bíróm 288 közlése szerint azonban
Khwárizmhan melleiták éltek volna), mutatva, hogy ibn al-Furát hozzáértésük szerinr
választotta ki bizalmi embereit. ZV 110, $5a utal Massignon ndnrara (/AMÍG 92, 381),
hogy Ibn al-Furát egyfajta „állami bankot” hozott létre Bagdadban, s annak irányításával
egy ahwázi zsidó „vállalkozót” bizutt meg. Ibn al-Furát kitűnő gazdasági képességei ma­
gyarázzák, hogy perzsabarát magatartása, szélsőséges síLira nézetei cs egyéb kifogásolható
tettei ellenére többször visszahívta Őt al-Muqcadir miniszterének. al-Fadl ihn Múszá
esete pedig mutatja, hogy emberei kegyvesztettsége idején is kírarrorrnk mellette.
’w llá száhibi-hí bi-Kbuwáriznr, a szdbib itt használt jelentése a források szerint (ZV 7,
xAnm. 4 idézi Ibn Aliszkawajhít „tartományi kormányzó" értelemben) olyan uralkodó,
aki sokrétű hierarchikus viszonyban áll sajár Területének vezetőivel és egy szomszé­
dos birodalom, ország urával ÍZV, l.c. „Fcudalherrschef’nek nevezi) A Hudúd 121 az

is
kapu”50 (parancsnokához) írt levéllel, hogy lásson el kísérettel51
minket és ne akadályozzon bennünket. „De hol van ez az Ahmad ibn
Múszá?” - kérdezte (az amír). „Hátrahagytuk a Béke városában”,
feleltük, „hogy öt nap múlva kövessen minket.” „Hallom és engedel­
meskedem annak, amit Uram, az igazhívők ami?ja megparancsolt,
Allah Öregbítse az életét!”, mondta erre (az amír).
(Ibn Fadián) így folytatta:
Közben eljutott a hír a keresztény al-Fadl ibn Múszához, Ibn al-Fu-
rát intézőjéhez és cselt szőtt Ahmad ibn Múszá ellen. Irt a khurászáni úton
található rendőrfőnököknek*2 Dzsund-Szarakhsztól Pajkandig, hogy
„küldjétek ki kémeket5* a karavánszerájokba és az űrállomásokhoz/
vámházakhoz (marásúd) Ahmad ibn Múszá megfigyelésére, aki egy ilyen
és ilyen kinézetű és viselkedésű férfiú. Aki rá tudja tenni a kezét, az
tartóztassa le őt54, amíg meg nem érkezik a leveliink, amelynek tartozik
engedelmeskedni55!” Valóban, elfogták őt Marwban és börtönbe vetették.

muiák-i atrájnzk nevezi („one of the margraves”). Tudvalevőén a khwárizmsáhok (a

káthi Afrighidák az iszlám előtti időktől kezdve örökletes és önálló urai voltak c
területnek; aJ-tiirúní j.sz. 305-re rcs/i a dinasztia kezdetei rés ki hnl isiikig, 385/995-ig
12 uralkodót sorol fői, vü. ttosworth, N!D 178sq) csak névleges függésben álltak a
Számánidaktól és a bagdadi kalifától. A későbbiekben kiderül, hogy a küldöttség
külön levelet is vitt a khwárizmi uralkodónak, de a Számánida arfifniak fenn akarták
tartani azt a fikciót, bogy az előbbi az ő vazallusa.
Bdb aí-turk. Khwárizm határán az uszt-urtí (helyesen: iiszt-jurt) fennsík határál­
lomása. A Rtultid 121 Kárhnr nevezi „A Ghúz Turkesztán kapujának”, mert, mint foly­
tatja: „ez a törökök, Turkesztán, Transzoxánia és a kazárok empóriuma” (A szomszé­
dos Gurgandzs neve is: „Turkesztán kapuja”, Hudúd 122). Az ott állomásozó garnizon
parancsnoka tehát a Számámdák alárendeltje volt.
51 Badzraqu = „kíséret”, Id. Dozy, Sttpplémcni, 1:60 és különösen ZV 9sq, §7 (utal arra,
hogy' T úr kész tanban, az őzbe kéknél a szó alakja: )mdirgay szerinte talán török eredetű
és i\ biiihruq - bayraq szóra mehet vissza, s jelentése eredetileg: egy sereg kis. „zász-
lónyi” egysége).
52 cUmrtuH ai-mtfawi/r. az ''úmiljszainb al-macima ~ qa'td as-surtaj al-amn, vagyis
„rendőrfőnök” (Kairóban a dárol-mt/úna - a rendőrfőnök háza, egyúttal a börtön), Id.
Dozy, Supplénient, 11:192; ZV 8, Anm.3.
53 Adzküí-ct4jűncatá: ebhez a jelentéshez Id. Lane, pt. 3:971 (így értelmezi K 122, D 78,
n. 2 cs C. 30; 7.V, helytelenül, szószerínt fordítja).
A kézirat fa'l-yaftaliq-bű alakja helyett a helyes olvasat: fai-yaítaqil-b^ ahogyan ez
a köveikező mondatban visszaigazolódik. A cselvetés valóban sikerült, hiszen a bir­
toktranzakció nem jörr létre, s a küldöttség nem kapta meg a várt összeget.
^ A kézirat bán értei mezh éterien szó áll (f.l.m.t.tb.b), amelyet D 78 bií-ntaszala („a
kérdéssel kapcsolatban*) emendál, mígK 170, n. 83 a. és R 105 helyesen faí-yamtaM -
bú-ra javítanak.
56 A kézirat w -m á bi-ná olvasata helyett ira-fnta-m (R 105; D 78).
A kéziratban: ma.f.l.n.a, aminek nincs értelme, javítása (Id. D 78): iváfá ná, ami vi

16
 Mi Bukliárában maradniuk 28 napig. Közben al-Fadl ibn Abmad
egyezségre jutott c:Abd Alláh ibn Bastúval és néhány társunkkal, akik
így szóltak; „Ha itt maradunk továbbra is Bukhárában, rauktor a tél,
s eímulasztjuk56 a kedvező időt arra, hogy behatoljunk (a törkök
földjére). Ha Almiad ibn Mtíszá ideérkezik5 ', akkor csatlakozik majd
hozzánk.”
(Ibn Fadián) így folytatta;
Bukhárában különböző fajta dirbamokax. láttam, ezek között van­
nak a gbirrífinek nevezett dirbamok^^ amelyeket rézből, sárga- és
vörösrézből vernek; ezekből, mérés nélkül, száz darab ér egy ezüst
ilirhamat. Asszonyaik jegypénzének a megállapításakor a következő
feltételeket rögzítik:)„Valaki, ennek és ennek a fia feleségül vesz
valakit, ennek és ennek a lányát azzal, hogy fizet ennyi és ennyi ezer
ghürífi dirhamotÁ Hasonlóan szerződnek ingatlanaik és rabszolgáik
megvásárlásánál, és nem említenek a gbitrífm kívül más dirhaimi.

szonr nem egyértelmű: a isáfá ige jelentései („kifizet1/ teljesíti vki kérését” „oda­
megy") nem egyértelműek. K 122 és 170, n. 83b fordítási): „ha teljesítette körclczcrr-
5égéit irányunkban11, Ez esetben miért csatlakozna rnég hoz zajok?
^ isztakhrí 314 így ír a bukhárái pénzhasznáiairól: „pénzük a dirhwn cs egymás
között nem élnek a dínánal, az olyan, mintha ingó jószág if-ard) lenne. A dirhamikut
ghtrrífmek nevezik, s ezeket a dirhamnkax vasból, rézhői és ólomból (amik) verik, s
ezenkívül különböző drágakövekből ötvözik. Ez a dirham csaV Rukhárá tartomány­
ban van forgalomban." (ld. szó szerint: Y, 1:354). E sajátos pénznem történetéhez ld.
Uarthold, Turkestan 205-8, ZV 111sq. Exk. 5 <$a. Korábban az Abű Bakr idején -
I3ukhár-Khudát Káná uralkodójuktól - vert ezüstdirham volt forgalomban. Ezek a 8.
század végére eltűntek és helyi érmék kerültek forgalomba. Ezekkel a bukhárai dk
elégedetlenek voltak, s megkérték akkori kormányzójukat (ez Mánín ar-Rasid ide­
jén volt: 786-809), Ghirríf ibn cArá’-t, hogy verjen nekik olyan dirhamor, ami hason­
ló a Bukhár-Khndát felékkel, ám nem vihetők ki Bukh árából. Mivel az ezüst nagyon
drága volt ekkor, a város képviselőivel egyetértésben bar fémből {arany, ezüst,
ólom, ón cs réz) verte az űj érmet. Először ez a „fekete dirham7' keveset ért (bar ilyen
érme ért egy tiszta ezüst dirhamot, s ennek megfelelően alakították a bukhárái dk
adózását is), ám az idő múlásával egvre többet ért, először egy ghiirij) dirham
ugyanannyit ért, mint egy ezüst dirham, majd 220/8 35-ben már 100/85 lett az arány
az előbbi javára. Vagyis, amikor TF arról beszél, hogy 100 darab ér egy ezüst
dirhamcít, akkor valójában az előbbi 100 falsz,árol hesz él (ld. ZV 112). A gfntrifi dirham
mellett TF még kér, kevert anyagokból vert érméről, a szamarqaudt vagy’ muhammadí
és a muszájjabí dinárrá] beszél (ez utóbbiaknak fontos, néha kizárólagos szerepük
volt a tűr kökkel, ogbuzokkal és volgai bolgárokkal folytatott kereskedelemben). ZV
113 ma a fontos megáll;)pírást részi, hogy ezek egyrcszi az iszlám előtti hagyo­
mányokat folytatják, másrészt kimutatható az összefüggés a kelci-ázsiai (a rendszeri
a mongolok is átvették) és a bizánci súiyrendszcrekkel, s ennek révén a iranszoxá-
niai terület bizonyos pénzügyi kapcsolatban állt a tiensani terű létén keresztül a
bzung-kori Kínával is.

77
Vannak nekik más dirbamjuik, csupán sárgarézből {szu fr)^ } amelyből
negyven ér egy dánaqofó. Vannak nekik más, sárgarézből készült
dirham\íi\Y is, amelyeket szamarqandm<\k neveznek. Ebből hat ér egy
dánaqot.

Amikor cAbd Allah Bastú és a többiek beszédet meghallottam,

am ellyel óva intettek engem a tél váratlan rohamától, akkor útnak
indultunk Bukhárából, hogy visszatérjünk a folyóhoz (az Ámú Cár­
jához). Béreltünk ott egy hajót Khwárizmig61. A távolság onnan,
ahol a hajót béreltük Khwárizmig több, mint kétszáz farszakh62 volt.
Csak a nap egy részében tudtunk előrehaladni, az erős hideg miatt
nem mehettünk egész nap. Tgv volt ez addig, amíg megérkeztünk
Khwárizmba,
Bebocsátást nyertünk az amír\éi\\ozy M uhammad ibn cIrácj
Khwárizmsáhhoz^A aki megtisztelt és közel engedett magához
(<qarraba-ná), s elszállásolt minket egy házban.
Három nap múlva magához hivatott minket és megvizsgálta
velünk a tülkök földjére történő bemenetel kérdését. Ezeket mond­
ta: „Nem adhatok nektek engedélyt erre. N em hagyhatom azt, hogy
kockára tegyétek az életeteket. Tudom , hogy ez valami fondorlat,

A kéziratban hibásan: darábm ttkbidza szufr (K 122 ezt fogadja el). 7.V 6 olvasata:
ákbartt sznfrnu nui-badda-hú {fordítása: „van más rc/v/r>lv/wpik is, amelynek az árfolya­
m a...”); K 165 javaslata: ukbara sznfrun - ezt fogadja el D79 is (ezt támasztja alá Y,
1:154 megfogalmazása is). D 79, n.4-hen jelzi, hogy a helyes a mina’s-szufri Tzabda-hÁ
lenne. A mi fordításunk ezt követi.
f'11 Daug vagy a rab osan (iáw«jf dduuj {„Hatás”) súly- és pén/egység: 1/6 dirbam vagy 1/6
dh'bam -mithqdL
<A Kbwárixm itt nem a tartományt, híméin a fővárost (Kárh) jelöli fid. ZV 10, Anm. 1;
C 99 7n.40), az Anni Darjá (l)xsujhim, Ovns) alsó folyásán, a jobb parton (ld. hozzá: Le
Srrange, Hasterv Cdipbak- El2, s.v. Kátb, francia verzió,. IV: 7S4-C .lv Bnswortli).
/V utal arra, hogy nem voltak ritkák a dupla nevű városok: Nisápúr-íránsabr, Bal kli­
báim, Khwánzin-K.áth. .seb.
{'2 Perzsa eredetű távolságmérrék ( a parrhu$fraizakfÁKÚ, örmény alakja: hrasz-dkh, szírül:
purszrbá, arabban és modern perzsában: A modern perzsában megtalálható nfar-
alak is (középperzsa:frászaiig óperzsa: paratlmnga). Ezzel van összefüggésben a Hé­
rodotosznál és Xcnop hónnál található paraszangész alak. Eredetileg akkora távolság volr,
amit egy óra alarr lehetett megtenni. Az óperzsa párátbanga 5940 in távolság volt. Az
iszlámban három arab mérföld {mii) távolságot jelölt, vagyis 5985m-1 (ld. EP, s,v. far-
rzukb, francia verzió, 11:852 - W. Hinz). Vagyis a távolság több, mint 1200 km volt.
^ Ez a klnvárizmsáh a korábban említett (r>. 49; Afríghidák egyik utolsó uralkodója
1921-944; unokájával szűnik meg a dinasztia 995-bcii). Az n unokaöccse, Abú Nászt
Manszűr ibn cAlí ibn cIráq volt a nagy tudós, al-Bírúní egyik tanára (ld. al-Bírúní 184).

18
amit ez a ghulám főzött ki (ezen Takínt értette), m ivel ő kovács volt
nálunk, aki megtanulta (waqafa calá) a vassal való kereskedést a
hitetlenek földjén*54; ö az, aki becsapta Nadhírt, s rávette, hogy be­
széljen a kalifával és eljuttatta a szaqlabok levelét hozzá. A magassá-
gos am im ak (ezen a khurászáni amin értette) sokkal több joga van
arra, hogy Ő mondassa a khutháx az igazhívŐk amitja számára abban az
országban - ha ezt ő hasznosnak találná*55. Ezenkívül, közterek és az
általatok em lített ország között ezernyi hitetlen törzs található. Ez (a
vállalkozásotok tehát) csapán valami csalárd fondorlat a szultán
ellen. Adok nektek egy tanácsot: mindenképpen levelet kell írni a
magasságos amimak (Naszr ibn Ah madnak), hogy ő írásban a
szultániioz forduljon (erősítse meg őt Allah!). Amíg a válasz meg nem
érkezik, addig maradjatok itt!”*5*5
Azon a napim eltávoztunk tőle. Aztán újra fölkerestük őt, s nem
győztünk kedveskedni neki és a kedvében járni, s ezeket mondtuk:
„Íme, itt van az igazhívők dw/Vjának a parancsa és a levele. Mi értel­
me van annak, hogy újra hozzá forduljunk ebben a dologban?” Végül
engedélyt adott (utunk folytatására).
Ekkor Khwárizmból lefelé mentünk (mhadamá) Dzsurdzsánijjá-
ba67. Közte és Khwárizm között vízi úton ötven farszakh a távolság.

ír41E itt nem pontosítja a megfelelő népeket és helyeket, de tudjuk (ld. pl. Muqaddaszí
255)., hogy a szlávoktól cs a volgoi bolgároktól szerezték be a kardokat és a páncélokat
{d u ríf). T aleín nyilván a volga i bolgároknál vagy :i baskíroknál tanulói a vassal való)
kereskedést (ki. 7.V 1\ , Anm. I A ’xuqafu €ul<h törd írhatjuk úgy is, hogy „foglalkozott”
(vő. K 172, n. 10(1).
f'- tárj tna/h.mda mnbírztiu: a fordulat nem egyénei mii. A m/ibísz. a Áw/Y<Mhíiii is előfor­
duló) szó (4:1 21), jelen rése: „a menekvés ónja vagy módja”. Fordítható úgy is, hogy „ha
ez lehetséges” (ld. egyéb javaslatot: K 172, n. 103)
^ A kluvárizmsáh (ld. ZV 11, Anm. 4) szavai ügyesen elterelik a figyelmera valósá­
gos helyzetről, arról, hogy ő maga akarta kézben tartani a környező török népekkel a
poliriltai és a gazdasági kapcsolatokat, 'bakin és a vnlgai bolgár király pedig közvetle­
nül, a kalifával akarták a kapcsolatokat bonyolítani. A kalifa levele láttán mégis vál­
toztat álláspontján föltehetően a volgai bolgár királlyal sem akar konfliktust, akivel
kereskedelmi kapcsolatban állhatott (vö. C V9, n. 46).
^ Iráni neve: Gurgandzs (600/1200 után: Kliwárizmnak is nevezik): az Arnú Darjá
alsó folyásánál fekvő város hosszú ideig a khwáriznii régió gazdasági és politikai
központja (ld. hozzá: Y, 11:122sq; Hudúd 122, Le Strange, Kítxtem Cahphnte 446-9, El2,
s.v. Gurgandj, francia verzió, II: ll68sq - 15. Spuler). Az arabok csak 9 3 /7 12-ben
foglalták el. A határvidék őrizete érdekében a helyi dinasztia, az Afríghidák az északi
területet őrizhették tneg (Káth székhellyel), Gurgandzsot az arabok közvetlenül
ellenőrizték. Ez 585/995 ig tartott, amikor Mamiin ibn Mii hamm ad megfosztotta a
khwárizmsáhokat hatalmuktól és az egész területet uralta (ekkor Káth lesz a terület

19
 A khwárízmi dirbamoV&t hamisnak (muzafjafa) találtam: ezek
vagy ólommal vagy rézzel kevertek vagy súlycsökkentek {zujúfan),
A dirhamoi rdzdzfdnak nevezik: a súlya 4.5 dánacf^. A pénzváltóik
kockákat, búgócsigákat (du w ám át) és dirbainókzx. árusítanak.
A khwárizmiak nyelvüket és természetüket illetően a legvadabb
emberek.A beszédük hasonlít a seregély (znrárír) kiáltásához^.
Egynapi járásra (Dzsurdzsánijjától) található egy falu, amit Ardaku-
wának/0 neveznek, amelynek a lakóit Kardalijánsk nevezik; nyelvük
leginkább a békakuruttyoláshoz hasonlít. Minden istentiszteletük
végén [fi dubur) megtagadják az igazhívők amír)éty cAlí ibn Abí Táli-
bot - Allah leljen benne tetszést!
Több napig tartózkodtunk Dzsurdzsáníjjában. A Dzsajhún folyó
a forrásától a folyó torkolatáig (min awivali-hí üá ákhin-ht) befagyott.
A jég vastagsága 17 arasz (sibr){ K A lovak, az öszvérek, a szamarak és

legfontosabb varasa). A Ma’inúnidák ural in ár a Szaldzsúqok sziin rétik meg 434/1043-

ban, s ozmán Cíurgandzs visszanyerte fontosságát (az oghuzokkal és más északi török
törzsekkel való ke rés kodé lein ben is, ld. Isztakhrí 299sq; Ibii Ilawqal 350sq). IF túlsá­
gosan nagy távolságot ad meg a két hely között K 172, n. 109: 150 km-t ad meg (Ibn
Rúszta 9] is 24 farsznkímA beszél).
^ ZV 11 3sq, Rx'k. §H)a hangsúlyozza, hogy itt a dónak nem a dirbam-érém, hanem a
dirbtm-s\\\y egybatodát jelenti, Ezt mondja Muqaddaszí 265 is.
r>1) Y, 11397 IF szövegét idézve „békakuruttyolá.st" {naqiq ad-dafűdf) említ. Érdekes
lenne össze gyűjteni és összehasonlítani a mások nyelvéről elhangzott - általában
negatív - toposzokat (ehhez érdekes adalékokat gyűjtő ti össze Marin Pei színesen
megírt, ám mégis alapos könyvének, a Szabálytalan nyelvtörténet /lord. Fabricius F,,
Gondolat, 1966/ „Nyelv és türelmetlenség" c. fejezetében / 245-2 54/). M ára 6. száza­
di an-Náhigha adz-Dziibjání a nem arabok/perzsák [cudzum) nyelvét a sercgélykiál-
tásboz hasonlította (Id. O 82, n.6).
70 13 H2, n. 7 azonos íthat iitlarmak tartja a helyet, ZV 12, Anni. 4 szerint a mai khűdzsa-
Köl közelében lenne, s lakni a Tubán, 11:1525 által is említett kardayvk lennének, egy
kluvárizmi és tilrk keverék nép, akiknek a nyomai még a kirgiz kerden törzsben is
fellelhetők lennének. G 100, n.5() szerint az Ardakú vagy Ardakuwá (vö. Muqaddaszí
215, ahol azonban Urdii alakot találunk) a kara-kmn sivatagon áthaladó \iton talál­
ható, Niszá félé. C megkérdőjelezi a kardalija = Kardar azonosítását is, mivel az
utóbbiak káth-tól északra, az Anni Darjá jobb partján élnek.
yl Ebben a vonatkozásban TF nyilvánvalóan túlzással ét, amit Y, lí:397sq kellően meg
is bírál: „Ez hazugság tőle, mivel legfeljebb öt arasznyit fagy be, s ez is ritkán esik meg.
A szokásos, az csak kér vagy három arasznyi. En magam is szemtanúja voltam [ssbad-
tu) és kikérdeztem efelől a helyieket iuhl nlhj’l-htiád) Talán úgy gondolta, hogy a
folyó teljesen befagy, ám ez nem így van: csupán a folyó felső része fagy be, alatta
tovább folyik a víz. A khwáriziniak pedig áttörik a jeget, cs úgy jutnak hozzá az
ivóvízhez, a lég pedig nem haladja meg a bárom araszt, csak ritkán.” Jellemző, hogy
í l ’ adatát tovább túlozva, az ö verziója 19 araszt ad meg 1F szövegeként (ld. még 11:197
- a Dzsajhún címszónál: itt öt araszról beszél).

20
a szekerek i°adzsal) úgy haladtak át rajta, mint az utakon, A jég pedig
szilárd, meg sem moccan {iá jatakhalkbalu), s így marad három hóna­
pon keresztül
így egy olyan vidéket láttunk, amelyről azt gondoltuk, hogy az ka­
pu a zamharifhox1’ , amely kinyílt ránk itt, A hó ott viharos és heves szél
kíséretében hullik7*. Ha valaki földijei közül egy barátját meg akarja
tisztelni és nagylelkű akar lenni hozzá, akkor azt mondja neki: „Gyere
hozzám, beszélgessünk egyet, mert nálam barátságos tűz van!” Ez akkor
van, ha az illető különleges kegyet és nagylelkűséget akar tanúsítani
(bálagbafi). A magasságos Allah azonban kegyes volt hozzájuk a fával és
azt olcsón bocsátotta a rendelkezésükre: egy szekérrakomány tágb-fa74
mintegy háromezer ratP5 súlyban két dirhant]ukba kerül76.
A koldulásban az a szokás járja náluk, hogy a koldus nem áll meg
az ajtónál, hanem belép valakinek a házába és letelepszik a füzénél

72 A zamharir a Korán álra! használt szó (76:13, ott Ilóidnak keltett fordítani, amely a
hidegséget jelképezte) Jelentése „szörnyű hidegség”, „zimankó”, metaforikusán: a Po­
kol (ld. a szó értelmezéséhez: T ab arí, Dzsámi al-bnján fi tafszír al-Qurán, al-Qáhira,
Dár al-IIadíth, 1407/1987, XXIX: 132).
Y, 11:398 eze a megfigyelést is kritikával illeti: „Ez is hazugság, hiszen ha a levegő
nem lenne mozdulatlan (lato-lá ruhád al-hawá) télen az ő vidékükön, akkor nem
élhcnic ott senki.”
74 A tágb (variáns:/1 /??) perzsa elnevezése a haioxyhn ammodvnáronuak, a Burbán-i qáu\
1:455 és 460 jellemzése szerint „olyan fa, amelyet tűzifának használnak, s a tüze hosz-
szasan megmarad; arab neve: ghadbd." (Y, J1:398 is ezt a nyelvi glosszát adja). ZV,
ll5sq, Exk. § 13a hosszasan foglalkozik vele (ld még ClOO, n.54). Idézi cÁszim
Effcndí meghatározását, amely így hangzik: „gbadbá, perzsa tágb, török daghdagan vagy
szükszük agbadzsí, nagyon kemény fa, a belőle rakott tűz több napig kitart. "ZV utal
arra, hogy a kirgizeknél és az özbekeknél a szó hangzása: szckszeul vagy szükszdit
(esetleg: sziikszegül is). ZV fontos történeti ökológiai m égj egy zése szeri ntjáqút koráig
Gutgandzs környékén a 10-13. század között a népesség gyarapodása (és rablógazdál­
kodása) következtében a szekszeuíerdők fokozatos kiirtása következett be, s a steppei
erdők megfogyatkozása elősegítette a futóhomok megjelenését Khwárizm nyugati és
középső területén. A korai fabőségre utal Khwárizm nevének népetimológiáj3 is,
amely a „halból” (kbwár) és a „fából” (mzm) származtatta a nevet (ld. Y, 11:395).
75 A ráfi (a görög liironbói, a középkori Európában mint rotoló) a leginkább használt
arab súlyinérték (Ld. hozzá: Hinz 27-33), a különböző helyeken és időben elrérő
súllyal. Mekkában a korai időkben 1.5 kg, ám a 16 században már csak 40ó,25g,
ugyanakkor Medinában: 609,375g, Egyiptomban az ^abbászida korban: 300g, ám a
Fátimidák korában: 437,20g. 7,V szerint az IF által említett m l 306g-ot nyomott.
76 Y, 11:398 szerint: „Ez is hazugság, mivel a legtöbb, amit elszállíthat egy kocsi, az ezer
rád, ahogyan azt magam is megtapasztaltam, amikor az én holmimat {qumns) vittem
rajta, mivel a kocsijaikat cgycrlen egy teherhordó állat (ra'sz wdhid), egy tehén, egy sza­
már vagy egy ló húzza csak. Ami azonban a fa olcsóságát illeti, lehetséges, hogy az ő
idejében ilyen olcsó volt. Amikor én ott voltam, száz mami fa került három mknídinár-

21
egy órányit, hogy melegedjen. Aztán így szól: pekená77 vagyis
„kenyér”. Ha adnak neki valamit, elveszi, ha nem, akkor eltávozik78.

Hosszára nyúlt a tartózkodásunk Dzsurdzsáoijjában, ugyanis ott

időztünk radzsab hónap néhány napján és végig a s^bán, ramadán és
sawivdlhónapokban79. Az erős hideg miatt húzódott el ennyire az ottlé­
tünk. Tudomásomra jutott, hogy (két ember) tizenkét tevét (vezetett)8^
az egyik erdőbe, hogy fát hozzanak, ám elfelejtettek magukkal vinni tűz-
szerszámot és taplót. így az éjszakát tűz nélkül töltötték el. Amikor föl­
virradt rájuk a reggel, a tevék a nagy hideg miatt már nem éltek81. Való­
ban, láttam, hogy a hideg levegő miatt a piac és utcák kihaltak. Az ember
végigjárhatja a legtöbb utat és piacot, anélkül, hogy egy leiekre bukkan­
na vagy szembejönne vele valaki. Egyszer is, ahogy elhagytam a fürdőt
és beléptem a házba, ahogy a pillantásom ráesett a szakállamra, láttam,
hogy az egyetlen jégdarab, úgyhogy a tűznél kellett felolvasztanom82.

ba.” A mttmi súlymérrékhez (a görög nttuAnA) ki. llinz tó 23. Különböző időkben és
helyeken eltérő súlyr jelölr, nlapkcplecc: egyenlő volt két nttHal (c 450 és 2x130
dtrbammd\). Arábiában n középkorban 81 2,5g (ugyanígy Űgyiptomban). Sziriáhan: 819 g,
Iránban (ahol máig n legfontosabb súly mérték) jószerével városonként és vidékenként
különböző, a 10. századi földrajzitok szerint 833 és 332Bg között ingadozott ZV 117
bonyolult számításin szerint a khwárizmi rukui dinár — 3()32g lenne.
^ Khwárizmi nyelven: „kenyér”. ü kelet-iráni nyelvhez Id. Mark J. Dresden, Khwtrez-
wien, in: Thomas A. Sebeok (etl.), Cumin Trrnds w Liuguisius, Tbc Hagne - Paris,
Monton, 1970, VI.56-58; L).N. Macken/.ie, „Khwari/.mian Languagc and Lite ram re, in:
ü. Yarsbater (ed.), The Cambridge litsíory of hímt Cambridge, CUP, 1983, IV: 1244-1249.
Tudjuk, a klasszikus iszlám egyik legnagyobb, talán a Icgegvctemesebb tudósának, al-
Rímoínak (973-1048) a kbwánzmi volt az anyanyelve. üzen a nyelven egy tudós vagy
egy kölrő természetesen nem írhatott, űrről ő maga így írt Pbarmakognószta c munká­
jában: khwárizmi nyelven írni „éppen olyan furcsán venné ki magát, mintegy teve az
ereszen vagy egy zsiráf a csatornában. Üzért váltottam át az arabra és a perzsára, mind­
kettőhöz csak kívülről közeledtem, s ezeket csak úgy tanultam. Ám jobhan szeretem, ha
arabul hec.smcrelnck, minrha perzsául dicsérnének” (Das Vorwort zűr Drogcnkundcdes
Bérúní, brsg. úrid über.s, V. M Meyerhol, in: Quellén und Studien zűr Geschichte dér
Naturuíirsemcabaften und dér M ediz in 3 /1 1c ft 3/, Be r1in 1932:13).
7H fiz a mondat Y, 11:398 kiegészítése, l'zután még a következőket fűzi hozzá a
szöveghez: „űz valóban a szokásuknak Tekinthető, de inkább faluhelyen, semmint a
városban, én is szemtanúja voltam, üzman (ÍR) jellemezte a náluk uralkodó hideg
erősségét, amit én is megtapasztaltanv Akkora a hideg náluk, hogy az utaik a maguk
sáros állapotukban befagynak, s ha valaki rajtuk jár, a por felszáll róluk. Ha befeU
hősödik és valamelyest melegebb lesz, visszatér a sár és a lábasjószág térdig süpped
benne. l£n próbáltam írni valamit ebben a hideghen, ám képtelen voltam erre, mert a
(intatartó befagyott, ezért közel vittem a tűzhöz és felolvasztottam. Amikor az italt a
számhoz vittem, fagyossága mi3tt odatapadt az ajkamra cs a lcíckzer hője nem tudta
a fagyást megakadályozni.'’

22
 Én egy „helyiségben”(fo?/f) aludtam a házon belül53: volt ugyanis
ott egy török nemezjurta {qubba lábúd). Én különböző ruhákba és
prémekbe burkolóztam, mégis az arcom a párnához tapadt. Láttam,
hogy a ciszternákat (al-dzsibáb) ott báránybőr bundákkal (búszttnáf)
födik be, nehogy széthasadjanak vagy széttörjenek, ám ez nem
használ sem m it Szemtanúja voltam, hogy a fold meghasad és a nagy
hideg miatt hatalmas vízmosások {útdíja) támadnak rajta, s egy nagy
és hatalmas padija) fa is kettéhasadt emiatt.
309. sawwal hó közepén /922. február ló-án az idő változni
kezdett, s a Dzsajhún folyó (jege) elolvadt. M i ekkor nekiláttunk,
hogy beszerezzük azt, amire szükségünk lehetett az utazáshoz:
vásároltunk török tevéket5*3 és tevebőrből készíttettünk úti tarisz­
nyákat {szufar) azokon a folyókon való áthaladásra, amelyeken a
törökök földjén át kell kelnünk85 Kiláttuk magunkat három hónapra
m ég kenyérrel, kölessel56 és szárított, sózott hússal57.

79 A’l a, H. 309. év radzsah hónapja november ötödikén kezdődött, a sawivál hónap pedig
február másodikan. A küldöttség így 921. november végétöl 922. februárig tarrózkodnrt nci.
m A zárójelben szereplő szavak arab eredetijét úgy kellett kiegészíteni (ld. ZV 8; D K4).
W 1 A szöveget úgy is lehet fordítani (vo. C 34), hogy a két ember is meghalt a tevékkel együtt
A kéziratban ugyan inkább uáni-há áll (vagyis a tűzhöz kellett „közelítenem") (ezr fogad­
ra cl D US), ZV 8 azonban valószínűleg jogosan - ld. K ! 76, n,129a - ndz\hu-Mra javítja.
8Í Nehezen értelmezhető mondat. A kéziratban található ajjám („napok” ezt adja ZV
S) helyett helyesen (már Kracskovszíj ezt javasolta /K 176, n. 130/, majd Cz 2 37 is):
auámu („alszom). Az első halt '.szó pedig valószínűleg „jurtát” jelent (ld. K 176, n. I 31),
ahogy azt a mondat következő tagja értelmezi. ZV 14, Anni. ! .szerint a második kait
„udvart” jelent és megjegyzi, hogy a múlt század elejei özbekek és türkmének Kliívá-
han télvíz idején nemezjurtát vertek fel az udvarukban. R 106 szerint az első /w/r el ha­
gyandó (G 34 ennek megfelelően fordítja a mondatot: „Egy házban aludtam, amely­
ben egy nemezből készült török sátor volt”).
Ezek apró lábú, vastag nyakú, hosszú szőrzerií tevék voltak (ld. Ihn Faqíh 295; ZV 15,
Anm. 3 utal a szkícha tevékre, amdyckcr I lippokratész említett volna a Peri &erónt büdatón
km topón c. munkájának XXVI. fejezetében, a probléma az, hogy e munkának csak 24
fejezete van, és a szkítháknál nincs szó revekről, ld. Kádár Z., szerk, Válogatások a bippokra-
részigyűjteményből Budapest, Gondolat, 1991, s ezen belül Ritoók Zs. fordítását, 165-185).
's ■ A kéziratban több elírás is található; a dzs ultid („bőrök”) és az cubúr („átkelés”)
emenclaiiók a Jjihás buíu és cujún helyett (ld. R 106; k 177, u, 136b; D 87 és n. 2). A
szufru (tsz. szufar) értelme (ld. kané, pt. 4; 1371) eredetileg „úti elemózsia", ill. kerek
alakú, zsineggel körbe bírta tort „hátizsák" az elemózsia számára, amit térítőnek is
lehetett használni. Ahogy IF szövegéből később kiderül, az úti bőriszákot összehajt­
ható hajónak is használták (erre később mi is visszatérünk).
86 OzsáiDnrsz, a perzsa kavarsz ból (ld. Ste ingass 1010, gá-wirsz alakban is).
87 Namakszádz: perzsa szó (ld. Burhán-i qátv 2170, Steiugass 1427): szeletekre vágott,
sózott, napon kiszárított (hirka)hús (ld. még Üozy, Snpplément 734). Muqaddaszí 128
adata szerint cTráq és Dzsibál vidékének a terméke.

23
 A helybéliek közül azok, akikkel összebarátkoztunk, ajánlották
nekünk, hogy tegyük meg az óvintézkedéseinket (isztizbár)^ a
ruházatot illetően és vigyünk minél többet belőlük. Vállalkozásun­
kat rémisztő színben tüntették föl, és ugyancsak nehéznek jellem ez­
ték azt Miután saját szemünkkel is láttuk mindezt, kétszeresének
bizonyult annak, amit jellemeztek nekünk. így aztán m indegyikün­
kön volt egy tunika^9, fölötte egy kaftán9^ azon egy suba (buszún),
rajta egy nemezkabát (labáda) és egy humusz9 amiből csak a kér
szem látszott ki. Mindegyikünknek volt egy egyszerű [táq) és egy
bélelt (mubattan) nadrágja, egy lábszárvédője (Vitt), finom bőrből92
készük csizmája, s a csizma fölött egy másik csizma. £la valame­
lyikünk föl szállt a tevére, akkor a rajta lévő ruhák miatt meg sem
tudott mozdulni
A vallásjogtudó, a vallástudó és a két akik elindultak v e­
lünk a Béke városából, hátra maradtak, mivel megijedtek attól, hogy
behatoljanak arra a vidékre93. így aztán csak én, a kövér, a sógora
s a két ghuliim, Takín és Bársz/Bárisz indultunk útnak.

Ehhez az értelemhez Id. Lnne, pt. 5: 1927, Dozy, Sitpplément, IÍ H7)

Qurtaq a perzsa kurta arab átvételt; (oroszban is kö leső aszóként: kurrk//)[ ld. hozzá:
Dozy, Nomt da vetemmTs 362 („rövid, derékig érő ing, könyökig érő ingujjal”).
1,11 Itt: kbiftán (a 16. századtól: qaftán vagy qujtíUr. hosszú ujjú külső ruha, elől nyirorr és
övvel biztosított), ld. részletesen Dozy, op.cit. 162-168 A szó a magyarban is megho­
nosodott (ahogy a legtöbb balkáni és egyéb európai nyelvben is), ld Kakuk Zs. 270-
2. ő így definiálja; „hosszú, elöl nyitott köpeny, amelynek ujja a csuklónál fel volr
hasítva” Ural arra, hogy „Ma elsősorban a keleti népek bokáig érő, bő, fekete kabarját
nevezzük kapúmvAk. A 19. században kényelmes házikabátot, köntöst is jelentett.”
^ Itt: török szőrme fejfedő (kirgiz: tímiq, hjAír/juIat/szín, Is. ZA 16, Anni.7), ld. hozzá:
Dozy, Nomsdet velemmts 73-80.
^ Kimukht. Perzsa szó (ld. Burbún-i qótic 1759: „a ló vagy szamár hátsó részének a bőréből
készítik, s különlegesen cserzik ki”; Steingass 1070: lónak, kecskének vagy szamárnak a
bőre), vö. Dozy, Supplmmt, 11:514. Ld. alaposan ZV 122-124, Exk. § 15b- A szó arabul:
zxirgbob (ld. IÁszán, III: 1826), törökül: szagbri vagy szavr^ jelentése: „szemcsés bor, chag-
rin". ZV idézi M. KásgLark; „Az ember chagrinböre az arca, mert a hőség és a hideg
elviselésében ez a legszívósabb cs a legdrágább hőre" - a mai kirgizben ezért a szagbri
„nemest” is jelent. Tudjuk (ld. Muqaddaszí 255), hogy a Khwári'/mból exportált szaghrit
a volgai bolgárok importálták. Ez a bolgár bőrBograli camut” néven Marco Pólónál is
felbukkan, amikor Kuhilaj, a nagy kán a nagy ünnepen 12.000 foembernek tizenhárom
vékásra való ruhát ad, ld. Yulc, Marta Pda, Í394, cs n.2); a név mögött nyilvánvalóan a
bolgár kajmukbtjkmukht mutatható ki. lhn Rarmránál is deformált alakban fordul elő a
burghálí amikor Konstantinápolvhól a Volgáig utazik, elmondja, hogy „Ez a tel derekán
volt, és én három prémkabátot és két pár harisnyát szoktam fölvenni, az egyiket kipár­
názva, továbbá a lábomra ne mezes izma kar, azokra még egy lenszövcricl belelt másik pár
csizmát, s ezekre még egy hurgimlmak nevezetr másik pár csizmát húzok; az utóbbi farkas-

24
 Amikor eljött a nap, am elyet kijelöltünk az indulásra, így szóltam
hozzájuk: „Emberek! Veletek van a (szaqlabok) királyának a ghulám-
ja, akinek minden ügyetekről tudomása van. Nálatok vannak a szul­
tán levelei és semmi kétségem afelől, hogy em lítés van bennük a
(királynak) elküldött négyezer muszajjabí dinártól.^ T i egy idegen
(acdzsámi) királyhoz mentek, aki követelni fogja ezt tőletek.” „N e félj
e t t ő lf e le lt é k , „Nem fogja ő követelni tőlünk.” Én figyelmeztettem
őket, s azt mondtam: „Én tudom jól, hogy követelni fogja." Ok azon­
ban nem hallgattak rám.
N agyon jól alakult [isztadaffd) a karaván előkészítése. Fölfogad­
tunk egy Falúsz nevű96 dzsurdzsánijjai embert vezetőnek. Aztán
Allahra hagyatkoztunk (magasztaltassék és dicsőítessék), és reábíz-
tűk az ügyünket.
A 309. év, dzuí-qacada havának második napján, hétfőn (922.
március 4.) kerekedtünk föl Dzsurdzsánijjából. (Aznap) a Zamdzsán-
nak nevezett ribáibán szálltunk meg, amely a törökök kapuja97. A
következő nap reggelén továbbindultunk és egy D zsím ek98 nevezett

bőrrel bélelt lóbőr”, Ibn Bartúta I9fi0: 35ó, vö. Gibb, ibn Bartuta 515 - a további leírása is
egybevág JF jellemzésével a nagy hidegről). ZV megjegyzése szerinr Marco Pnlo utalása
is bizonyítja, hogy ezr a bőrterméket a közép-ázsiai iráni kereskedők a perzsa nevével
expón álrák Kelet-Ázsiába, míg liurópába maguk a bolgárok szállírorrák a török elneve­
zéssel, hiszen az európai nyelvekben került cbagrin különböző alakjaival a török szaghri-
ból ered (ld. Loknrsch, no 1760; liobsou-fobson 818). Yule utal Fr. Dicz etimológiai
javaslatára {Rymologiscbts Wörtcrbitch der roimniscben Spntcbm^ Bonn, 1861-22. 11:240),
amely a francia cimgnn - „bánat” szót kapcsolatba hozza a „bőr” jelentésű chagrimtzV
Tudnivaló, bog)- a durva bőrt régen reszelőnek is használták, s a durva bori ab beli komoly
kínokar okozhatott. Ilyen figuratív jelentésátvitelnek cckínrhcrő az olasz ima („reszelő” és
„mardosö gond”, „titkos betegség”), de Yule szerinr idevehető az angol mhutanm is,
amely végsősoron a latin tero 3 igére megy vissza = „dörzsöl” „csépel”, „el köp tat”).
9- K 178, n.144 szerint az igazi ok az lehetett, hogy az ő ellátásukra sem érkezett meg
a pénz. A két ghuláw fiatal szolgák és katonai kísérők lehettek. Tudjuk, a későbbiek­
ben a számánida határterületen kaptak katonai kíséretet
94 Jelentése: a feleség nővérének a férje (ld. t.iszáu 2070).
9-s Transzoxániában vert érem, amir Ghitríf fivéréről neveztek el, ld. Isztakhrí 314
(vő. ZV 11 lsq, Lxk, 6a).
96 ZV 17, Anm. 5 szerint a nevet qultimtz.nak (török: qilanMz „ = magyar „kalauz”) kel­
lene olvasni.
97 Ld. az 50. jegyzetet,
98 Khwánzm határállomása az oghuznk földje felé (ld. Isztakhrí 302). A kézirat
olvasatát (D 89, n. 2: dz.s n.h-, ZV 18, Anm. 1: h.bk K. 179, n. 154: kb.bb- leginkábh az
utóbbiról lehet szó) ZV Dzsitve. emendálja, ld. hozzá: öarthold, Turkestan 15lsq.
Muqaddaszí 230 szerinr „Nagy falu a sivatagban, megerősített határállomás (thagbr
mukasszana) az oghuznk földje felé, ahonnan be lehet menni oda”

25
állomáson (manzit) vertünk szállást. Itt akkora hó esett ránk, hogy a
tevék térdig gázoltak benne. Két napig tartózkodtunk ezen az állo­
máson.
Ezután behatoltunk a türkök földjére, nem törődve immár sem ­
mi mással, s nem találkoztunk senkivel ezen a hegy nélküli, kihalt
pusztaságban. T íz napig haladtunk előre, és sok kellem etlenséget s
vesződséget szenvedtünk a csikorgó hidegtől és a szakadatlan hó­
eséstől, am elyhez képest a khwárizmí hideg nyáridőnek tetszett. így
aztán mindazt elfelejtettük, ami korábban történt velünk és közel
voltunk ahhoz, hogy kiadjuk a lelkünket.
Egyik nap, amikor a farkasordító hidegtől szenvedtünk, Takín
éppen mellettem haladt, oldalán egy törökkel, akivel törökül beszél­
getett. Takín egyszercsak fölnevetett és így szólt hozzám: „Ez a
török azt mondja neked: ‘mit akar az Urad tőlünk? El akar pusztítani
minket a hideg által? 11a tudnánk, hogy mit akar, szívesen megad­
nánk^^ azt neki.”’ En erre így feleltem: „Mondd neki: azt akarja

w A kóz irat bán- rtifahiá-hű, Ritrer 106 javas! ara: dafacvá-bú. Az utóbbi olvasat nem
jobb, ld. K 179sq, n. 15N.
K 1H0, n, 159 alighanem joggal javasolja - JF egy későbbi helyére hivatkozva - az
olvasatot. A beszélgetés magyarázatához tudni kell, hogy a szövegben hasz­
nált mhh („Úr”) itt a kalifát jelenti, de jelentheti (már a Koránban is) Allahor is, ahogy
a Belső-Ázsiában használt perzsa kbudAmzó is (pehlevi: xivt'y - xwaday) a párthus kor-
lián képzerr alak, eredetileg a görög autokratőríordítása, s csak a 10. században szorí­
totta ki az addig használatos ^zz/ot és a bayi „isren" értelemben (ld. R..M. Shayegan,
The Kvolurion ot che Concept of Xvvadáv lGodT”: AOH5J, 1998, 31-54).
11)1 Surrant-hí, a jelentéshez ld. Liszáu 2232.
102 A romlott szöveg miatt a mondat valószínűleg nem értelmezhető bizonyosan.
A kéziratban a fl-b i€ttján után két szó olvasharatlan, mivel nincsenek pontozva. R 107
tftbjht*t („aláássa") vagy inkább takhriqitt („áthatol") javasol. K korábbi munkájában
(97, 169) tmihbariqu reiyuuni ad; ZV arab szövegében rauhanfu can-bia találunk, amit ö
„von (lenen (den Felsőn) herabfliessen'-nel fordít.; Cz 238:yambazzaq gltudirolvasatot
ad („Dió Wildbnche ziehen sich in Tűinpeln zusammen,und dasWasser bleibtin den
Vertiefungen stehen”); C 102, n. 76 verziója: im-fi-hi riiyán tankhanqu gbair (munqan-
ca).. .(vagyis: ott állandóan folyó források törnek keresztül...”); D 90 olvasata: wa-fl-
hí cuyümm tandzuinfu rabva-bú vxi-b'ú-kufrati (tasztaqirru) aí-ma. Ez utóbbi látszik a
legközelebb az eredeti szöveghez, A szöveget talán ZV 19, Anni 3 magyarázata segít
megértem (ö 1920 szeptemberében volt ezen a helyen). A sziklákról ö patakokat látott
lefolyni, amelyek vizének lent a síkságon nincs elvezetése, így először vízfelületet
képeznek, amely gyorsan kiszárad.
10J Az oghuzok (ghuzzok) története és ecmkai/földrajzi/nyelví jellemzése éppen olyan
nehézségeket vet föl, mint a belső-ázsiai nomád történelem legtöbb szereplöéc, akiknek
a története több évszázadig tartott, több helyre lehet őket lokalizálni, és számos egyéb
néppel érintkezve, azokkal keveredtek, nevüket megváltoztatták, stb. A probléma

26
tőletek, hogy mondjátok: ‘N incs más isten, csuk A llah/” A (török)
el nevette magát, és azt mondta: „Ha megtanítottak volna erre min-
k et1(K), akkor így is tennénk/’
Ezután folytattuk utunkat egy helyhez, amelyben óriási m ennyi­
ségű tágh fa volt. Itt szállást vertünk. A karaván tüzet rakott, am ely­
nél ki-ki megm elegedett. Levetették a ruhájukat és kiterítették,
hogy megszáradjanak^1. Fölkerekedriink utána, s minden éjjel, éj­
féltől másnap délig róttuk az utat, amilyen gyorsan és amilyen nagy
távolságokat csak tudtunk. Aztán szállást vertünk.
Amikor már tizenöt éjszaka ütőn voltunk, elérkeztünk egy nagy
hegyhez, amelyet igen sok kő borított. Források voltak ott, amelyek
keresztülfolytak rajta (a hegyen), s (lent) a gödörben megállapod­
tak^)102.
Amikor áthaladtunk ezen a hegyen, elérkeztünk egy türk törzs­
höz, amelyet o g h u z o k n a k {gbuzzijja) neveznek. Nomádok (abl
hadija) ők, akiknek gyapjúból (sacr) készült sátraik vannak. (Egy ideig)

egyrészt íi nomád birodalmak természetéből adódik, amelyeknek a felépítése, össze­

tétele rendkívül gyorsan változik fid. a kérdéshez: DccrJ.. Pogány magyarítí& keresztény
magyarság Budapesti Magyar Egyetemi Nynmda, 1938; Czeglédy K., Nomád népek ván­
dorlása Napkelettel Napnyugatig, Körösi Csorna Kiskönyvtár 8, Budapest, Akadémia
Kiadó, 1969; Pustorai Pmduetion und Society! Production pástoraié et sortété. Proccedings of
the International Meermg on Nomndic Pastoralism, Paris 1-3 Dec 1976, Cambridge,
CUP, Paris, Fd. De la Maison des Sciences de l’llomine, 1979; Nomád társadalmak és
államalakulatok, szerk. Tökei F., Körösi Csorna Könyvtár IS, Budapest, Akadémiai
Kiadó, 1983; ifixtory of Civilizations of Central Asia, I-lV, Delhi, Mntilal Banarsidass,
1999-2003 /az ötödik kötet megjelenőben/; Htstory of tbe Turkie Ptoples in tbe Pre-Jslamtc
Perlőd/ His/ttirt des Peupies 7 üres a PEpoque Pré-lsl/tmique, cd by R. Rncmer, Berlin, K
Sdiwarz, 2000). A másik probléma abból adódik, hogy e nomád népek ritkán, vagy soha
nem hagytak hátra írott forrásokat, s a régészeti anyag is ritkán segít (ez utóbbihoz
mégis Id. legutóhb: 7 'he Arcbcology of the Stvppcs. Metbvds and Stratcgies. Papers from the
internarional .Symposium held in NapJcs 9-12 November 1992, ed. by 13. benito,
Napoli, Jsr. Univ. Orientáló, 1994 - jellemző, hogy a negyven előadásból voltaképpen
igen kevés épül igazán régészeti kutatásra), vagyis a rájuk vonarkozó anyag túlnyo­
mórészt a letelepedett birodalmak (kínai, bizánci, muszlim, orosz, stb) meglehetősen
egyoldalú közléseiből olvasható ki. Lcgnróbb a Volga és a Duna között nomadizáló
sreppei népekre vonatkozó régészeti anyag korszerű összefoglalását adta Bálint Cérnád:
Dte Arcbiiologu7 dér Stcppe. Sttppmvvlfar ztuisebat Volga und Domtt vöm 6. bis zuw 10.
Jabrbundcn, Wien-Köln, Böhlau Vcrlag, 1988 (a régészed anyag felhasználhatóságának
korlátáit egy rendkívül fontos kérdés, az. erhnogenezis kapcsán ugyancsak Ő jellemezte
mélyreható módon, Id. „Az. ethnosz a kora középkorban /A kutatás lehetősége is korlá­
t á i 2006/ 2, 277-347, különösen: 309-321). Az oguzok legtágabb elhelyezhe­
tőségét pl. Czeglédv 1969:145.sq jellemzésében az ogur címszónál olvassuk ekképpen:
„Számos törzsből álló nomád nép, amelynek egyes csoportjai i.sz. 463-ban jöttek Euró­
pába. xAz onogurókát a kettős, onognr-hnlgár néven is említik a források, Az. ogurok a

27
letelepednek, (aztán) továbbvomiltiak. Látni lehet egyesek házait egy
helyen, majd ugyanazokat egy másik helyen,104 a nomádok szokásá­
nak és vándorlásának m egfelelően Siralmas állapotban (fíyaqá) élnek,
ennek ellenére olyanok, mint a tévelygő szamarak: nem vallják Allah
vallását és nem folyamodnak az értelem hez10^ s nem imádnak sem ­
mit. Ok a főnökeiket nevezik Uraiknak106 (arbdban). Ila tanácsot kér
valamelyikük a főnökétől egy ügyben, akkor így szól hozzá: ,,0 Uram,
m it107 tegyek ebben es ebben az ügyben?” Ügyeiket egymás között
tanácskozzák m eg108. Előfordul azonban, hogy megegyeznek valami­
ben, s elhatározzák, hogy véghezviszik azt, ám ekkor előlép a leghit­
ványabb és a legnyomorultabb közülük, és semmissé teszi azt, amiben
egyezségre jutottak. Hallottam őket, amint mondják: „Nincs más isten
csak Allah és Mohamed Allah küldötte”, ám ezt nem meggyőződés­
ből mondták, csak közelebb akartak kerülni a náluk elhaladó muszii-
mokhoz. I la valakit igazságtalanság ér vagy olyasvalami esik meg
vele, ami ellenére van, akkor arcát az ég felé fordítja, és azt mondja:
hirtengrí, ami törökül azt jelenti: „Allah(ra), az egyed üli (re)”, mivel bir

kínai forrásokból ítélve ahhoz a nagy rörzscsoporthoz tartoztak, amelynek tidö volt a
neve. E törzsszövetség keleti törzsei az Alfajról n Bajkál-tóig és Mandzsúriáig helyez­
kedtek el :iz orlioni türk birodalomtól északra. Az i.sz. 600 táján készült kínai törzs-
jegyzék szer in r a /idők középső csoportjai Szogd intól észak™, tehát a Szír-Darja köze­
lében, nyugati csoportjaik pedig a bizánci birodalom fekete-tengeri tartom anyainak
keleti szomszédságában, a Kaukázustól északra helyezkedtek el A keleti tielii csopor­
tok közül a légión msnbb szerepet a rohuz-oguz és a kilenc törzsből álló torz s z ö ­
vetség játszotta. A //t'/ük nyugati törzscsoportjai a kinai és bizánci források egybevetése
alapján, az ogvir törzsekké] azonosíthatók. Az ognz és az ngur törzsek eszerint egy
nagyon régi és igen nagy területen elhelyezkedő törzscsoport keleti és nyugati ágát
alkották/ Az oguznkhoz ld. / ladúd § 19, 3llsq; \íoravcsik, Byzantinoturciai, 1:90-94;
C.E. bosworth, The (',btizmvid<. 7 bar Empire m Ajghanistan and Eastem India V94-UHÜ,
Edinburgh Univ. Press, 1963, C hapter VII, 206-226 (az oguzokhoz tartozó
szaldzsúqokkal kapcsolatban kitünően vázolja az oguzok korábbi történelmét), Efi,
s.v. Gbuzz, francia verzió, Ií:L132-1136 - Cl. Cahen (gazdag bibliográfiával). Ligeti
1986: 333-339; Golden 205-211; CHfJA, ld. Index (p 509sq); fCMTL 503 (Márton
A1íród). Érdemes lefordítanunk itt cxttuso Marvazí 1120 körűI kelcrkezett szövegét,
márcsak az Ib szövegével való összehasonlítás kedvéért is: „A (riirkök) nagy törzsei
közé tartoznak az ogluizok akik 12 törzset foglalnak magukba: ezek
köziil egyeseket togbttzgbuziAnzV, másokat ujghumknak megint másokat
liCigbvxyknak ( Uh.r.rí) neveznek. Királyukat 7 oghuz-kbáqánna k n ev ezi k, aki iic k számos
seregc/kíironája (dzsnnúd) van. A regi időkben a királyuknak ezer testőre (sáktrf) és
négyszáz női szolgája (dzsárija) volt.. A testőrök naponta háromszor vele szoktak crmi
és evés után, háromszor szolgáltak fel nekik italt. A királyuk csak egyszer murntkozik
az emberek előtt egy hosszabb időszakban ifí’l-binl). A kormányzásban jó szokásaik
(mszúm) vannak. Közülük egyesek városokban, mások a steppéken és a pusztaságokon
törökül „egy”, tengrípedig: „isten” a törökök nyelvén. N em mosakod­
nak a szckelés és a vizelés után, s nem végzik el a (rituális) tisztálko­
dást a nagyobb rituális tisztátalanság állapotában109 vagy azon kívül.
A vízhez nincsen semmi közük, különösen tél víz idején. Az asszo­
nyaik nem fedik el magukat sem a saját férfiaik, sem mások előtt.
HasSonlóképpen a nő nem takar el semmit a testéből senki elől.
Egy nap az egyiküknél tartózkodtunk, s helyet foglaltunk. Az
asszonya is velünk volt, s miközben hozzánk beszélt, kitárta a sze­
mérmét és megvakarta azt, mi pedig éppen ránéztünk. Ekkor elta­
kartuk az arcunkat és azt mondtuk: „Allah bocsánatát kérjük!” A férje
el nevette magát és így szólt a tolmácshoz: „Mondd nekik: ‘ő fölfedi
(a szemérmét) a ti jelenlétetekben, s ti láthatjátok azt, de gondosan
őrzi azt, és nem lehet hozzáférni. Ez jobb annál, hogy valaki ugyan
eltakarja azt, ám mégis megszerezhető.1”
Ok nem ismerik a házasságtörést110 Am ha kiderül számukra,
hogy valaki effélét cselekedett, akkor azt kétfelé hasítják. Ez úgy
történik, hogy két fa ágait összeillesztik, a házasságtörőt az ágakra

laknak sátorok bán és jurtákban {khurkákat). A steppéik határosak Má iv/ira att-nahr

(Transzoxánia) cs Kluvárizm területeivel. Amikor kapcsolatba kerültek az iszlám
országaival, akkor ügyesek közülük áttértek az iszlámra: ezeker nevezték
tiirkománoknak/üirkméneknek {at-turhuáttijpi). Háborúskodás törr ki közöttük és
azok között, akik nem verték föl az iszlámot; ám megsokasodtak a rmi szí írnok, a hitük
megizmosodott (hutzuttü), s legyőzték a hitetleneket és elűzték őket. Az utóbbiak
elhagyták Khwárizmnt és elvándoroltak a besenyők {al-ba/itsttutíkijja) területeire. A
türkménck szétszéledtek a muszlimok földién, igen derekasan viselték ott magukat,
olyannyira, hogy c területek nagy részét uralmuk alá vonták, s királyok és szultánok
lettek” (arai) szöveg X1H, Vtinorsky fordítása: p.29j. Az JV által leírt oguzok a mai
Kazahsztán reriilétén laktak, a kazárok és a Volgái bolgárok szomszédságában.
,()4 A fordításhoz Id. K 12? és 18 1, n. [ 69 (a mlblu-hü szó szerinti fordításának ui. nincs
ércei me).
lí)<5 Az caqt(a ráció) és a naqi(a kinyilatkoztatott írás] a muszlint theológia szerint az
emberi gondolkodást és magatartást meghatározó kér forrás. Aki egyikkel sem cl, az
állati sorhan van.
100 Ld a 100. jegyzetet.
107 A kéziratban itt a ma is használt ér vulgáris formát találjuk.
108 Vö Korán, 42:38.
lP9 Dzsanábtt: a menses, a coitus, a szülés, a pallutio mcumia és a halottal való evinrkezés
révén kerül valaki a tisztátalanság állapotába.
1 in Ez valóban inár-már toposzként csapódott le a muszlint és a nyugati forrásokban (ld.
ZV 127, Exk. §2la). Gardízí 256 így fogalmazta meg velősen: m élím -am ke zanáti-i
ttirkán szakht pákize básand („Ismeretes, hogy a törkök asszonyai nagyon ti sz rák/szemé r-
mesek"). Piano Carpim jellemzése így hangzik: „Asszonyaik tiszták, nem hallani, hogy
valamiféle szemérme ti enséger kövemének el, némelyikük azonban tréfálkozás közben

29
kötözik, s aztán a fákat elengedik, így, akit a két fához kötöztek, az
kettéhasad111.
Amikor az egyikük hallotta, hogy (recitálom) a Koránt, megtetszett
neki a Korán és a következő szavakkal fordult a tolmácshoz: „Mondd ne­
ki, hogy ‘ne hagyja abba!’” Ugyanez az ember egy nap azt mondta nekem
a tolmács által: „Mondd ennek az arabnak: Vajon Urunknak (magasztal-
tassék és dicsőittessék!) van felesége?”* En elszörnyedtem ettől és ki-
mondtam a szubbán Allah („Dicsőség A 11aÍrnak’)) és az asztaghfír Allah
(„kérem Allahot, b elásson meg”) szólásokat. Erre föl ő is dicsőítette
Allahot és kérte n bocsánatát, ahogyan én tettem. Ez a törkök szokása,
valahányszor meghallja a muszlimot, hogy az szubbán /illához vagy tablik
(„nincs más isten, csak Allah”) mond, akkor ő is utánamondja aze
l lázassági szokásaik a következőképpen festenek. I la valaki közülük
feleségül kér valakit a társától annak a családjából**2, legyen az a lánya,
a húga, vagy akárki más, akivel ő rendelkezik, ennyi és ennyi khwáriz-

igen csúfos trágár szavukat használ. Csetepaté, úgy látszik, ritkán vagy talán sohasem
rám ad közöttük, lis jóllehet sokat részeges ködnek, berúgva .se szoktak veszekedni vagy
verekedni'1(Napkckf Jidfedczérv Mi). Ismeretes Nlarco Polo dicsérő jellemzése és ősszel] a-
són lírása a nyugati asszony ok kul (í. könyv, 52. fej.):,,Nagyon ügyelnek arra, hogy egy­
más asszonyaira szemet ne vessenek, cs semmi kincsért nem tennének így, mivel ezt
gonosz és utálatos dolognak tartják. Az. asszonyok is igen jók és hűségesek férjükhöz, cs
híres háziasszonyok. Tíz vagy tizenkét feleség lakik együtt kedves békességben cs
egyetértésben, és soha egy csúf szót nem hallotok szájukból.. {Morca Pola IIV; vö. Yulc,
I: 252 - ő lerövidíti a szöveget).
111 Piano Carpininél ezt olvassuk: „Az a törvény, illetve szokás uralkodik náluk, hogy
a házjsságcöréscn nyilvánosan rajtakapott férfinak cs asszonynak halállal kell lakol-
níii; hasonlóképpen, ha egy szüzleány paráználkodott, no és férfi egyaránt háláltál
bűnhődik” {Napkdei fdftdezdi' 68).
J12 Bt?Ja fatrami-bi a családja nötagjai közlil.
A kéziratban: vá[(dbű\ ZV 11 (fordítás: 22 és Anm, 2) és D Ö3 olvasata szerint:
•xtifittfti-bn — „megegyeznek abban”. R 107 szerint nem szükséges azemendatio, K 183,
n.lrHa idézi Kracskovszkijt ugyanebben az. értelemben), mivel a vaja második és har­
madik törzse egyaránr annyit jelent: „a jegy pénzt teljesen kifizetni11.
1,4 /.V 22 és Anm 2 ezt valószínűleg nem jól érti Az ö fordítása szerint u kérő viszi el
a jegypénzt az atyához. A pron. rcfl. (b/t) azonban nyilvánvalóan a menyasszonyra
utal, előtte a rbtnvb hímnemü. ( z 238st) meg akar valamit menteni ZV értelmezéséből,
szerinte az atya viszi el a menyasszonyt a kérőhöz. Ez azonban a következő monda­
tokkal ellentétes (a vőlegény jogait tanúsító megjegyzés C 103, n. 87 figyelemre méltó
megjegyzése szerint utal a hajdani nőrablásí szokásokra).
115 A Mabr értelmezéséhez Id. megjegyzéseinket ín: Simon R , Mcccan Trade and Main.
PrafdefM of Origin and Structttre (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989), 99sq cs 171, n.20.
ddífba, ami lehet ló, szamár vagy öszvér, itt és a továbbiakban nyilvánvalóiul ló.
117 A feleségnek ez az erőszakos „megszerzése” egyértelműen utal a hajdani nőrablás­
ra. ZV (128, Exk. § 23b) több adatot idéz a cürkoknél és mongoloknál dívó szokásokra,

30
mi ruháért, amennyiben kifizeti azt11^, akkor elviheti őt magához114.
A jegypénz/menyasszonyváltság115 lehet teve, hátasállat116 vagy más
egyéb. Senki nem szerezhet feleséget, csak úgy, ha megfizette a jegy­
ajándékot (szidáq), amiben megegyezett a (menyasszony) gyámjával
(íwi//). Ha azonban megfizette azt teljesen (wajfá-hú), akkor minden
restellkedés nélkül {gbajr mubtasimin) jöhet, beléphet abba házba, ahol a
menyasszony él és ráteheti arra a kezét apja, anyja és fivérei jelen­
létében. Azok pedig nem akadályozzák meg Őt ebben117. Ha egy olyan
ember hal meg, akinek felesége és gyermekei vannak, akkor a legna­
gyobb gyermek veszi őt féleségül, amennyiben nem ő az anyja118,
A (muszlimok közül) egyetlen kereskedő vág}'' más valaki nem
tisztálkodhat meg a nagyobb rituális tisztátalanságtól (dzsandba) a jelen­
létükben. Ezt csak éjszaka teheti meg, amikor ők nem látják. Különben
megdühödnek és így szólnak: „Ez az ember el akar minket varázsolni,
mivel rá mered a vízre1 s ezért pénzbüntetéssel sújtják

amelyek még a qalm (mabr, sztdáq) megfizetése urán is elvárták a vőlegénytől, hogy a
lányt keresse meg és (látszólag) erőszakkal vigye haza.
Ez a szokás jellemezte a törköket és a mongolokat történetük során (ld. számos
példával ZV 129-131, Exk. § 23c). Piano Carpini így ír erről: „Általában minden
rokonnal házasságra léphetnek, kivéve nz anyát, a leányt és az egyazon anyától szár­
mazó nővén. A csak apáról való nő testveit, sor az apa halála esetén annak féleségeit
is elvehetik, a meghalt fivér feleségét is elveheri a fiatalabbik fiú, vagy másvalaki a
fiatalabb rokonság kóréból tartozik elvenni. . Férjük halála esetén a nők nem egy­
könnyen lépnek át második házasságba, hacsak nem mostohafiuk akarja őket feleségül
venni" {biapkdet felfedezése 60). Ruháik így számol be erről: „Egyetlen özvegy sem
megy férjhez náluk, mégpedig azért nem, mert hitük szerint mindenki, aki az evilági
életben szolgál nekik, az eljövendőben is szolgálni fog, így az özvegyről mindig
feltételezik, hogy halála után első férjéhez fog visszatérni. Innen ered az a csúf szoká­
suk, hogy tudniillik a fiú néha apja összes feleségét elveszi, az anyát kivéve. Az apa és
anya udvara ugyanis mindig a legkisebb fiúra száll, azért neki kell gondoskodnia apja
valamennyi asszonyáról, aki az apai udvarral együtt reámarad. Amennyiben tehát
akarja, úgy cl velük, mim feleséggel szokás, mert nem érzi sérelemnek, ha azok halála
után atyjához visszatérnek” (op.cit. 1311). Mareo Pólónál is hasonló adatokat találunk:
„Nőül vehetik unokatestvéreiket, és ami a legfurcsább, ha az apa meghal, n fiú apja
összes feleségét elveheti, kivéve saját anyját; de azt is meg kell mondanom, hogy erre
csak a legidősebb fiúnak van joga, senki másnak, feleségül vehetik inég fivéreik
asszonya ír is, azok halála után” {Marca Pow 120, vö. Vulc. i Pdat 1:253). A mos­
tohaanya feleségül vétele a szkítáknál us szokásban volt (ld. Hérodotosz, ÍV, 7K:
„Szkülész örökölte az apai királyságot, valamint apja feleségét, Opoiár”) ZV 131
megjegyzése szerint ez a szokás a polüandnával függött össze, s kimutatható volt az
agathürszoszoknál, a masszagétáknál, az ún. „fehér hunoknál'1és a kazároknál is.
! lQ A kézirat két problematikus olvasatát (R 107, Cz 239, K KS'3, n. 20(1 és 13 04
javaslatai után) sikerült kijavítani {li-atma-hii qadtafarrasza jl'l-mtí). A szöveg tehát azt
jelend, hogy az illető a mosakodásával hidromatiriár, vagyis vízzel való varázslatot

31
 Egyetlen muszlim sem haladhat át az országukon, csak úgy, ha
valakit közülük vendégbarátjává tesz, nála száll meg, hoz neki az
iszlám földjéről egy ruhát, a felesége számára pedig egy fátyolt120,
egy kevés borsot, kölest, mazsolát és diót. Ha (a muszlint) a vendég­
barátjához érkezik, akkor az sátrat ver fel neki és tehetőssége szerint
juhokat visz neki, hogy a muszlim dolga legyen az állat lerágása,
mert a türkök nem vágják el az állat torkát; náluk rácsapnak a juh
fejére, amíg az kiadja a páráját121.
1 la {c muszlimok közül) valaki el akar utazni, ám néhány tevéje
vagy lova (min da-üáhbi-hí) használhatatlanná válik122 vagy szüksége
vau pénzre, akkor otthagyja (ezeket az állatokat) török vendég-
barátjánál, s elveszi a tevéi, a lovai közül és a pénzéből azt, amire
szüksége van, 1 la pedig visszatér tervezett utazásáról, akkor vissza­
fizeti neki a pénzét és visszaadja neki a tevéit és a lovait.
Hasonlóképpen, ha elhalad valaki egy török mellett, akit nem
ismer, és azt mondja a töröknek, hogy „En a vendégbarátod vagyok,
és szükségem van valamennyi tevédre, lovadra és dirhamoá.ra*\
akkor az odaadja neki azt, amit kér. Ha az illető kereskedő meghal­
na azon az utazáson, akkor, ha a karaván visszatérőben van, a török
fölkeresi őket és megkérdezi: „1 Lol a vendégbarátom?” I la azt felelik,

akar végezni. 7N 131sq, Exk. § 24a-ban figyelemre: méltó adatokat gyűjtött össze a
mongolok vízzel kapcsolatos negatív vagy ambivalens magatartására, Idézi a lég
nagyobb ílkhánida történeti ró, Rasid ad-díu (ca. 1247-1 30*; jellemzését; „A mon­
golok törvénye és szokása az, hogy ravasszal és nyáron senki nem ül bele a vízbe, nein
mossa meg a kezét folyóvízben, arany és ezüstödé nyék hon nem visz vizet és nem
tereget ki ki mosott ruhát a szabadban, mert ez a*/ ő fel fogásuk szerint nagy menny­
dörgéseket és villámlásokat- okoz, amelyekről rendkívüli módon félnek.” Piano
Garpininál is hasonlót ralálunk: „Ruháikat nem mossák és nem is engedik mosni,
főképp akkortól nem, mikor az első mennydörgések felhangzanak. amíg csak a vihar
el nem nmük” {Napkelet felfedezése ó8). Ezc Ruhnik is megérő síri: „Ruhái kar sohasem
mossák, mert azt Tartják, hogy Isten akkor megharagszik, és mennydörgés rámad, ha
száradni kiteregetik; ezért a mosókat elverik, és elveszik tőlük a holmit. A menny­
dörgéstől szerfelett félnek... Amikor kezüket vagy fejüket meg akarják mosni,
szájukat megtöltik vízzel és apránként eresztik ki szájukból a tenyerükbe, megned­
vesítik vele hajukat és megmossák” (op.cir. 129sq).
i -n Maqmfa, Id. ehhez a jelentéshez Dozy, Soms des vétements 377. Úgy látszik, az iszlá­
mot felvevő rürk népek igyekeztek átvenni bizonyos ruházati szokásokat is.
121 ZV 133, Exk. §25a idézi a mongolok szokásaként Rasid ad-dín szövegét: „Senki nem
vághatja el annak a juhnak vagy más állatnak a torkát, amit megeszik, hanem fa mon­
golok) szokása szerint a mellét és a válksontjait kell széttörni (színe n^sánc be-sekáfmd)?
Ibn I'adJ Allah al °Uinari (Maszülik 220) általa idézett helye részletesen jellemzi az ál
táluk végzett műveletet: „Az állat levágásánál úgy járnak el, hogy szorosan megkötözik

32
hogy „Meghalt”, akkor lerakatja a karaván (szállítmányát), majd oda­
m egy ahhoz, akit a legtekintélyesebbnek gondol közöttük, kibontja
a holmiját az illető tekintete előtt, s a Mirháméiból annyit vesz el,
amennyit az elhunyt kereskedőnek kölcsönzött - egy szem ernyivel
sem többet1112-*. Ugyanígy elvesz néhányat a kereskedő tevéi és lovai
közül, és azt mondja: „ 0 a te unokatestvéred [ibn cammi-ka) volt, te
vagy a legilletékesebb arra, hogy megfizesd az adósságát;' Ha az
illető elm enekült volna, akkor is (a török) ugyanígy jár el és így szól
(a tekintélyes kereskedőhöz):. „O ugyanolyan muszlim, mint te,
legyél te a felelős érte (khudzantamin-huf.” Ha nem találkozik m usz­
lin! testvórbarátjával a (karaván Jutón1 akkor kérdezősködik a
m enekülése125 felől: „Hol van ő?” Ha útbaigazítást kap, akkor a ke­
resésére indul akár több napig is, amig el nem ér hozzá. Ekkor
visszaadja a nála lévő javait, s azt is, amit neki ajándékozott12^.
A tiirkök viselkedéséhez {szabit) tartozik a következő is. Amikor
valamelyikük Dzsurdzsánijjába megy, akkor a vendégbarátja után
kérdezősködik és megszáll nála egészen addig, amíg el nem távozik
onnan. Ha azonban a türk meghal muszlim vendégbarátjánál, s
később áthalad a muszlim karavánja (a meghalt türk területén), s a
karavánban ott van a türk muszlim vendégbarátja, akkor megölik őt,

11 lábait, felhaskják a bensőjét {dzmnjfa-bú)>valaki belenyúl a kezével a szívéig és az

öklében addig szorítja, amíg (az iíllnr) meghal vagy kiveszik a szivét: ha valaki a musz-
limok szokása szerint elvágja a torkát, akkor annak ugyanúgy elvágják a torkát.”
l2- Wa-qad qáma t:aiay-bi satun miir. a közkézen forgó szótáruk nem segítenek eligazí­
tani, a fordítás (Id. ZV 23, C 40) csak az összefüggés alapján kikövetkeztetett.
12 ■Qi-ghajr ziyádaiibabba (szó .szerint: „Egy mago atkával sem többet”). A belső-ázsiai
nomádok már az ókorban is közmondásosak voltak becsületességükről, Id. Sztrabón.
X18.7 a in assz ágé tűkról szólva: „Mindezeknek az ilyen fele népeknek valamilyen
közös életmódjuk van...temetési és egyéb szokásaik is hasonlók, és az egész életük
egyszerű, gyámoltalan, vad és harcias, de a kereskedelmi életben becsületesek és nem
csalnak,” {vö, Hérodotosz. IV.23 az agrippaioszokrol, akik a kök-törökök ősei len
nénekjd. XV 133, Lxk. §25b).
(hiúddá (XV 12, K 184, n. 212; D 96). Egyedül R 107 olvasata: fi indzsázi-hí („a
megegyezés/megállapodás teljesítésében”, tehát: ha a muszlim nem teljesíti a megál­
lapodást).
125 A kézirat nyilván valóan rossz adata: rh.l.thM, amit 7.V 24, Amn. 2 - megkérdő­
jelezve - tháhtbwak („egy harmadiktól") vagy száwanak („a szolgájától”) olvas, R 107
pedig naik\\ (M n képviselőjétől”) olvas, D 96 bilddot javasol („az országa felől”).
Valószínűleg C.z 239 cmciidatiója a legkevésbé rossz: ran falati-bí vagyis „a
menekülése felől” (ezr fogadja el K 184, n. 213 és C 104, n. 97 is).
12fS Vagyis a nála hagyott, néni használható tevéket, stb, továbbá - a vendégbarátság
fölbontásakor funkcióját vesztett - ajándékokat.

33
s azt mondják: „Te ölted m eg őt azzal, hogy fogva tartottad őt; ha
nem tanod őt fogva, akkor nem halt volna m eg.” Ugyanígy, ha a
muszlim borral itatja őt, s a türk leesik a falról (és meghal), akkor is
m egölik őt em iatt Ha a muszlim nincs a karavánban, akkor meg­
fogják a karavánban levő legelőkelőbb embert és megölik.
A pederasztia (liv/át) igen nagy bűnnek számít náluk32 \ Egy Ízben
egy khwárizmi férfi megszállt a kúdzarkín128 nemzetségénél (bajj) - e z
utóbbi a tülkök királyának a helyettese. Ott, a vendégbarátjánál tar­
tózkodott egy ideig azért, hogy juhokat vegyen. A türknek volt egy-
egy s/akál Italan fia. A khwárizmi addig-addig sustorgott a fii lébe, s
próbálta őt levenni a lábáról, hogy a fiú engedett neki és a kedvére
tett. Felbukkant ekkor a türk és tettenerte őket, amint fujtalankodtak
{fi binjdni-hmá). A türk az ügyet a kúdzarkín elé tárta és azt mondta
neki: „Hívd össze a tűr köket!” Az egybehívta azokat. Amikor össze­
gyűl lekeztek, így szólt a tűrknek: „Mit szereméi? igazságos vagy igaz­
ságtalan ítéletet hozzak?” „Igazságosat”, felelte az. „Hozd ide a fiadat!”,
rendelkezett az. (Az apa) odahozta őt. Ekkor a {kúdzarkín) így szólt:
„Ügy illik, hogy mind a fiú mind a kereskedő halállal lakóijának.” A
türk zokon vette ezt {imtefdá) és azt felelte: „Néni adom át a fiamat.”
„Akkor a kereskedő is megválthatja magát”, mondta erre a kúdzarkín.
Az így is tett és visszaadta a türknek a juhokat kárpótlásul azért, amit
a fiával tett. A kúdzarkhmvk pedig négyszáz juhot fizetett azért, hogy
fölmentette őt a (büntetés alól), aztán elhagyta a tülkök földjét.

t27 ZV 134, Kxk. § 27a szerint a pederasztiát Belső-Ázsíában j graeco-bactriaiak

tejes'z tették volna e! (Id. Paulv-Wissrowa Rtalmzyzlopaedic, XI, 897-900). A közép-ázsiai
iráni népeknél a források alapián valóban igen elterjedt, Id. Muqiitklaszi 43: „minden
olyan városban, amely határos a tengerrel vagy valamely folyóval, ott erősen dívik a
házasságtöréü és a pederasztiii.’’ (Síráznál is utal erre, p.328). figyelemre méltó al-
Híruuí, (d-Atbár al-búqya 208 közlése, hogy mivel Mání elítélte a gyermeknem zést,
egyes - nyilvánvalóim ellenséges beállítottságú - közlések szerint megengedte volna
a p ed érász ti át; erre abból következtettek, hogy a „kiválasztottuk’1mellett egy-egy sza­
kái Itala ti szolga lett volna, al-Bt róni ezt a maga részéről elveti, mint mondja, egész
életmódjuk ennek az ellenkezőjét tanúsította. Valóban egyetlen manicheista szöveg
sem utal a pederasztiara. A mongolok a térkőkkel együtt a pcderasztiát halálbün­
tetéssel sújtották (Id, al-Maqrízí, 111:358 vonatkozó rendelkezését Dzsingiz kán
jwwsdajából). Az iszlámon belüli pederasztiához Id. Mez (különösen: 336-339); £ /2 s.v.
//uvírr, francia verzió, V:7b2-5 - szerk. cikk.
128 Nem személynév, hanem méltóságnév, noha itt nyilvánvalóan egy meghatározott
személyre utal (Id. K 185, n. 220). C 104, n. 100 ural Jbn al-Athír gJosszájára, amely
szerint a Qúdarkháu. malik at-tttrk bi-Má vará'an-nahr („a riirkök királya Transzoxá-
niában'1}.

34
 Uralkodóik (muíúk) és főnökeik (ru aszá) közül az első, akivel
találkoztunk, a kis Inál129 vo lt Ő áttért az iszlámra, (Ekkor) azt
mondták neki: „Ha felveszed az iszlámot, akkor nem lehetsz a
főnökünk,” Ő pedig megtagadta az iszlámját Amikor mi odaértünk
ahhoz a helyhez, ahol ő volt, azt mondta nekünk: „Nem hagyom,
hogy áthaladjatok itt, ez olyasvalami, amiről m ég soha nem hallot­
tunk, s nem is hittük, hogy valaha megtörténik.” Mi addig ked­
veskedtünk neki, amíg elfogadott egy dzsurdzsáni kaftánt, ami tíz
dirhamoi ért, egy darab pdj-bdfo t 130, néhány kenyéri epén yt, egy
maréknyi mazsolát és száz diót. Amikor mindezt átadtuk neki, akkor
leborult előttünk. Ez az ő szokásuk: ha valaki meg akar tisztelni egy
másikat, akkor leborul elő tte1*1. „Ha nem lennének távol a sátraim
az úttól”, mondta, „akkor hoznék nektek juhokat és ajándékokat (frir-
r u n Ezzel elm ent tőlünk, mi pedig folytattuk utunkat.
A következő reggel összetalálkoztunk egy rút alkatú, hitvány
küllemű, jelentéktelen kinézetű, nyomorúságos jellegű tiirk ember­
rel, miközben heves zápor zúdult ránk. Ő ránkrivallt: „Álljatok meg!”
Ekkor a mintegy háromezer lóból és ötezer emberből álló karaván,
úgy ahogy volt, m egállt1*2. Ekkor így szólt: „Senki közületek nem
haladhat tovább!” Mi pedig álltunk, engedelm eskedve a parancsá­
nak. „Mi a kudzarkín barátai vagyunk”, mondtuk neki, O nevetni
kezdett és így felelt: „Ki az a kúdzarkin? Szarok (akbra'u) a kúdzarkin
szakállára!” Aztán azt mondta: „Pekend’\ vagyis „kenyér” khwárizmi12

12‘; Khwárizmi, Mafútíh lló szerint az hiúi a dzsabhúja, az oghuzok királyának a trón­
örököse {'íoali cahdt/, később a törkök főnökeit is így nevezik (ld.pl. Hüdád 99: itt a
tuht6ok - a tiirgis törzs sző vétség maradéka - egy főnökét nevezik Yinál-beg-teginnek).
A kézirat frijját nyilvánvalóan kifnnk kell olvasni (a szó perzsa összetétel: pá/jj és
a báfltm praesens töve, vagyis lábbal hajtott szövőszéken szőtt kelme). Muqaddaszí 253
ni sápúri termékként sorolja íol a kijkíjoi.
]-n Ld. Hudúd 100:,.Bármi jót vagy csodálatost a gluizzok és kereskedőik birtokolnak,
az a tiszteletük tárgya” {mmáz kirund- ezr ZV 136, £xk, $ 28b eltúlozza és Jeboruí-
va imadják11-nnk fordítja). Nagyra becsülik a meduhu'-mítuckcii (iahikíu), és ha meg­
látják őket, tiszteletűkor fejezik ki irántuk {namáz hamud).7' 7.V, loc.cii. idézi Kásgharít
is: „tt'ngri istent jelent (a riirkük) hitetlenjei így nevezik az éger, ahogy minden nagy
rárgyat is, ami a .szemükben nagynak látszik, így pl egy nagy begyet vág}' egy magas
fát; ők Ichnmlnak előrtiik”
H1- ZV 1.36, F.\'k. § 29a fölveti, hogy a megadott számokat talán fordítva kell érteni; a
dábba IF nyelvhasználata szerint, ezúttal is csak a lovakat jelenti, vagyis a tevék,
öszvérek, stb ezen kívül értendők még. A tekintélyes számok mutatják, bog}' milyen
méretűek lehettek az iszlám világ határai és az Eszakkelet-Európa közötti kereske­
delmet lehonvolító karavánok!

35
nyelven. Adtunk neki néhány lepényt. Ö elvette és így szólt: „Men­
jetek tovább! M egkönyörülök rajtatok,7’
(TF) így folytatta:
I. la valaki megbetegszik közülük, de vannak neki szolgálói és
rabszolgái, azok kiszolgálják őt, ám a családtagjai közül senki nem
közeledik hozzá. Fölvernek neki egy sátort lakhelyeiktől bizonyos
távolságra, s abban kell tartózkodnia, amíg meghal vagy m eggyó­
gyul. Ha rabszolga volt vagy szegény ember, akkor kihajítják a pusz­
taságban és elmennek onnan133.
Ha valaki meghal közülük, akkor egy házhoz hasonló hatalmas
gödröt ásnak neki. Odamennek a halotthoz, föladják rá a tunikáját
{qurtaq) az övével és az íjával134 Belehelyeznek a kezébe egy borosku­
pát, benne nabídz]3-\ otthagynak előtte egy faedényt, amelyben nabídz
van, majd odahozzák a javait136 és otthagyják vele ebben a házban.
Aztán felültetik; a házat befedik és fölé agyagból egy kupolaszerű épít­
ményt helyeznek. Aztán odavezetik a lovait, s a számuktól függően
megölnek közülük százat, kétszázat vagy egyet13 majd megeszik a
búsát, kivéve a fejét, □ lábát, a bőrét és a farkát, amiket fakarókra fiig-

Piano Carpini így szánmi be erről: „Amikor hozzátartozóik közül valaki halálosan
megbetegszik, egy póznál szórónk le, és fekete nemezzel körűiteken k; ettől kezdve
senki idegen nem meri a beteg jurtáinak körzetét átlépni. Mikor pedig haldokolni
kezd, csaknem mindenki otthagyja, mivel annak, aki halálánál jelen van, a legközeleb­
bi újholdig nem szabad sem valamely vezér, sem a kán ordájába belépni.” [Napkelet
felfedezése 64). Rubrnk hasonlóképpen számol erről be: „Ha valaki megbetegszik,
ágyba fekszik, és jurtája föle jelet tűz, hogy ott beteg van, s hogy' senki be ne lepjen,
így hát nem lárogarjn más a heteget, csak aki gondozza. Mikor egy nagy udvarban esik
ágynak valaki, már messzi körzetben örökkel veszik körül a szállási; ezek senkit se
bocsátanak a kijelölt határnál beljebb. Attól félnek ugyanis, hogy valami ártó szellem
vagy fuvallat hatol he a belépőkkel. Sámánjaikat hívják cl, azok az ő papjaik’1(op.cit.
131). A mongol szokásokról a betegség esetén ld. Spnlcr, Aivngden !45sq.
^ Ezután -a kezirathan egy szó kimaradt.
135 A mthtdz minden részegítő ital összefoglaló elnevezése (ld. lif, s.v. nahidh, VIHHO -
P. Heine); már az iszlám előtti Arab-félszigeten is számos fajtája volt: mizr (árpából), bif
(mezből), firdíih (különböző fajta datolyából). Ebbe gyakran különböző hallucinogén
anyagokat (mint pl. kannabisz) kevertek (a szeszes iralok és a drogok közel-keleti
használatához van egy figyelemre méltó, noha vi tarolt munka: R. Cielpke, Vöm Rauscb
im Oricnr mid Okzideut, Stuttgart. Ernst Klen Vcrlag, 1966). Itt nyilvánvalóan a
kumiszról van szó. A kumisz készítéséhez ld, Rnbmk in: Napkelet felfedezése 12ósq.
mála-hü, ami IF-nál úgyszólván mindig „pénzt” jelent ( ZV 27 így is fordítja), K
187, n. 249 ezért md + la-bú olvasatot javasol („ami az övé”).
A sajátos megfogalmazás értelmezéséhez, ld. K 128 és 187, n. 251.
E temetkezési szokáshoz ld. Piano Carpini: „F.gyik jurtájával temetik el, annak közepén
ülve, elébe egy asztalt tesznek, egy hó sokkal teli rálát meg egy kancsóhan kanca tejet. Vele

36
gesztének föl, és azt mondják: „ezek az 6 lovai, amelyeken a Paradi­
csomba lovagol”1 Ha embert ölt és bátor volt, akkor annyi faszobrot
faragnak ki, ahányat megölt és ráhelyezik azokat a sírjára, s azt mond­
ják: „ezek az ö szolgái, akik szolgálják őt a Paradicsomban”119.
N éha m egfeledkeznek (tagháfalü) egy-két napig a lovak m egölé­
sérő l Ekkor a nemzetségfők közül egy .idős ember (sajk/j min kibári-
him) nógatni kezdi őket140 és azt mondja: „Láttam álmomban ezt és
ezt, vagyis a halottat, aki így szók hozzá; ‘a társaim már megelőztek,
s a lábaimon fekélyek támadtak141 attól, hogy próbáltam őket követ­
ni. N em tudom elérni őket, s egyedül maradtam’”. Ekkor az emberek
veszik a lov akat, megölik őket és a sírra függesztik azokat. Egy-két
nap múlva ugyanaz az öreg odajön hozzájuk és azt mondja: „Láttam
(álmomban) ezt és ezt, s így szólt hozzám: 'tudasd a családommal és
a társaimmal, hogy utolértem azokat, akik megelőztek engem és
megkörmyebültem a fáradtságtól’”
(J.F) így folytatja:
A tűr kök mindannyian kitépik a szakái In kát, a bajuszukat azon­
ban nem 142. Láttam egyszer egy öreg emberüket, aki kitépte a sza-

temetnek egy kancát a csikajával meg egy felkantározott és felnyergelt lovat, egy másik
lovat pedig megesznek, bőrét szalmával kitömik és két vagy négy cölöpre állítják fel, hogy
legyen a halottnak a más világon hajléka, ahol meghúzódjék, kancája, mely ellássa tejjel,
tudjon-lovakat tenyészteni és legyenek hátaslovai... Aranyát és ezüstjét ugyanúgy dteme-
11k a halottal; a kocsit, amelyen kiviszik, széttörik, jurtáját lerombolják, nevét pedig három
emberöltőn keresztül nem meri senki kiejteni* {Napkelet, felfedezés ó4sq). A temetkezési
szokásokhoz ld, £V 138, Exk. § 31a egyéb példáit. A szkíthák sokban hasonló rém érkezési
szokásaihoz ld. Hérodotosz, IV.72 („a király megmaradt szolgai közül... ötvenet megfoj­
tanak Úgyszintén megölik az ötven legszebb lovat, hasukat felvágják, kiüririk, megtöltik
pelyvával és összevarrják...1’). Ld. még Marco Polo, Első könyv, 51 fejezet.
I-9 A regi török sírépítményekhez cs a rájuk helyezett szobrokról (oroszul: kamemraja
haha) gazdag orosz szakirodalom van (ld. ZV 139sq, Exk. §, 31b). A kök-törököknél is
megfigyelhető jelenségről már a kínai forrásokban is találunk utalást, a magyar szak­
iroda lomhán Vámhéry A. értelmezte helyesen a szobrokat (mint a megölt ellenség
figuráit), ld. Noteit zu deti alniirkiseben Inschriften dér Mongoléi und Sibirien, Helsíngfórs,
Mémoires de la Société Fitmo-Ougrietme 12t 1898: J.00).
li?0 A kézirat értelmezhetetlen szavát (j.h.t.hum) K először ft-jadzsi’u-ht4tnr± (és odajött
hozzájuk’’) javította (ezt fogadta el R 108), ám Kracskovszkij javaslatára a fa-jahutthu-
humot fogadta el (D H)l) olvasata is ez).
141 A kéziratban található s.f.q.t (első törzsben: „megszán", második törzsben: „szánalmat
kelt, szánalomra indít”) nem fogadható el. A különböző javaslatok között Cz 239sq
lectiója {saifat- „sebes, tályogos lett a talpa”) látszik a legjobbnak (ezt fogadta el K 128
és 188, n. 255 is). D 100 olvasata {suqqiqat- „fölrepedezett”) sem elvetendő teljesen.
H- ZV 140, Exk. § 32a megjegyzi, hogy a szakáll kitépcsc (a7 áll alatt egy keskeny csík
meghagyásával) a türkméneknél és a délkelet baskíroknál <\ legújabb időkig megfi-

37
kállát, de m eghagyott valamit az álla alatt, s egy (kccskcbörből ké­
szített) subát {búsztín) helyezett rá. Ha az ember távolról nézte őt,
nem volt kétsége, hogy egy kecskét lát.
Az oghuzriirkok királyát jabghúnzk nevezik143: ez az uralkodó
(amír) neve. Mindenkit így neveznek, aki ezen a törzsön uralkodik.
A helyettesét (kbaitfa) szólítják kndzarkínnak, s mindazoknak a neve
kúdzarkín, aki egy fönök [ m ’ísz) helyettese.
Miután föl kerekedtünk e türkök vidékéről, megszálltunk a had­
sereg parancsnoknál144, akinek a neve Qataghán fia Étrek145 volt.
Nagy török sátrakat {qibáb) vert föl a számunkra, és oda szállásolt el
m inket Cseléd népe (dubna), kísérete [hasija) és hatalmas jurtái voltak.
Juhokat hajtott hozzánk, hogy mi vágjuk le azokat és lovakat hozott,
hogy lovagoljunk rajtuk. Számos családtagját és atyjafiát14^ meghívta
és rengeteg birkát ölt a számukra. Mi ajándékokat nyújtottunk át neki:
ruhákat, mazsolát, diót, borsot és kölest. Megfigyeltem a feleségét, aki
az atyja asszonya volt, hogy magához vett húst, tejet és egy keveset
abból, amit ajándék gyanánt hoztunk, kiment a jurtáktól a pusztaság*
ba, ott egy lyukat ásott és eltemette abban, ami vele volt, s közben
néhány szót mondott. Én megkérdeztem a tolmácstól, hogy „Vajon
mit mondhatott?’’ „Azt mondja”, felek az, „hogy ez ajándék Qataghán-

gyelherő volt. Az oszmán-tőrüknél a szakáll ki tépését és a bajusz meghagyását a

muszliin szerzők korán megfigyelték.
^ A jabgbn sokféle alakban és az idők során némileg változó jelentésben szereplő
türk méltóságnév. Legrágabb megközelítését láthatjuk Németh Gyula megfogal­
mazásában: 3,A tnhsiralom a keleti törkök uralkodójának, a kagánnak a kezéhen volt,
de a nyugati törkök uralkodója, a jabgu, sokszor teljesen függetlenül uralkodott”
[UMK 157). így nevezik a khúqdn fait, fivéreit és rokonait is. A különböző források
elnevezéseihez Id. /.V 140, Kxk. § 33a, 1d. még Dunlop 30-32, C 105, n.113. Dunlop
szerint a méltóságnév a hmng-mk\\iy7. (hunokhoz) nyúlik vissza és az avarok között is
megtalálható, a kazároknál azonban nem (ő íi bizánci források Z?V/v/jét /ehhez )d.
Mór avésik. Byzmmmturcica, 11:130/ és az az örmény jebut azonosítja a jnhghúwd\ fid.
még Dunlop 1947-1 *>50:311), az uróbbilioz id. Marquart, Strcifzugc 394, 401). A mél-
cóságnév elterjedéséhez és funkcióihoz Id. még HTP 35, 65, 89sq, Jí7sq, I9lsq. Az
arab forrásokban is különböző alakokhan fordul elő: Ilin Klmrdádzbih 16: dzsabghújn
(„a türkök, tibetiek és a kha zárok királyát mind kbáqámv\ k nevezik, kivéve a kbar-
hikbük királyát, akit dzsabgbújánaV hívnak'’, vő. Ifit (lúd 288); Khwárizmí, Mafátíh 116:
dzxabbája (u a méltóságokat □ következő sorrendhen adja meg; khdqáu / ”Ő a khán khán
vagyis a főnökök főnöke, ahogy a perzsák mondják n sdbáwáhm™j y utána: dzsabbújtt,
majd inul iákív y aki a -zsalí cahd, vagyis a trónörökös, majd tzuhásí, aki a száhib al-dzsajs
vagyis i\ hadsereg parancsnoka és végül: tarkháti, aki saríf vagyis főember).
1+4 A szábih ul-dzsays az oghuzuk rzübasí\o. (Id. ZV 140sq, Exk. § 34a, egyéb névváltoza­
tok: szűkíti és szübek ttdtin). A beszámolóból kiderül, hogy a követség nem találkozott a

38
nak, Etrek atyjának, amit az arabok ajándékoztak neki.” Amikor
leszállt az éj, a tolmáccsal együtt beleptem Etrekhcz, aki a jurtájában
ült. Velünk volt Nadzír al-Haramí hozzáintézett levele, amelyben
hívta őt az iszlám felvételére és buzdította arra. Küldött neki még
ötven dinárt, köztük számos muszajjabí dinárt, továbbá három
miíbqál147 mósuszt, finoman cserzett bőrdarabokat (dzsulúd adím) és
két rend marwi ruhát, amelyekhez kiszabtunk neki két zekét (qunaq),
egy finoman cserzett bőrcsizmát, egy brokát öltözéket és öt selyem -
ruhát. Átnyújtottuk neki továbbá az ajándékát148, s átnyújtottunk a
feleségének egy fátylat és egy gyűrűt. Ekkor felolvastam a levelet. Ő
így szólt a tolmácshoz: „Én nem mondok most nektek semmit mind­
addig, amíg vissza nem jöttök; akkor majd írok a szultánnak, hogy
mire határoztam el magamat” Ezzel levetette magáról a brokátkön­
töst, s felöltötte az előbb említett díszruhákat. Ekkor megláttam a
zekét, ami a (köntöse) alatt volt, s az a piszoktól már szétfoszlott. Az a
szokás járja ugyanis náluk, hogy senki nem veszi le a testén lévő ru­
hadarabokat, amíg azok darabokra nem mállanak149. Ö kitépte a sza­
kái lát és bajuszát is, és egy eumikhhoz {kbádhn) hasonlított.
M egfigyeltem, hogy a türkök a legjobb lovasuknak emlegetik őt,
s valóban egy nap láttam, hogy amint elkísért bennünket a lován,

)abbgt(Xt\\ és helyettesével, ugyanakkor a szüímsi játszhat ni ax lityin rezesben a döntő

szerepet (/V utal a magyar fü hatalom megosztására a kauki kiindii és a gyula között).
145 Az etrek az oglur/ok nyelvében azt jelentette: „rnkavörös ember” {ld. 7.V 142, Exk.
$ 34b); a qutaghán eredetileg kasait-kirgiz törzs név volr, amit a mongolok is átvettek
Almis sógoraként fontos szerepet játszhatott a követség úrjáhan, amit a hozzá küldött
levél is murai.
14fi Szó .szeri nt: font i ctm mi-bi = „u iu >karés i véré irn.
,4/ A klasszikus arab súlyrcnds/.cr - a görög ilmkhmahói származó - dirbtvmz és :i -
római-bizánci stíltdttn folyiaró - mitbqálxz épült A raríca, a vallásjog szerint az
arányuk: K):7, a gyakorlatban azonban arányuk 3:2. Az összes többi súly e két alap­
súly mérték arán várói függött. Ez utóbbi azonban helytől és időtől függően igen vál
tozó volt. Egyiptomban a „gyakorlati mithqáF —4/>8g, Szíriában a damaszkuszi mithqál
-4.fí2, Iránban (átlagosan): 4.6g (ld. részletesen Hinz, 1-8).
148 C. K)4, n.122 szerint az utóbbi a követség ajándéka volt, külön Nadzír al Haraini
ajándékától.
149 A hunokkal kapcsolatban Ammiamis Marcellinus (XXXI. 22.6) is ezeket írta:
„Nincs külön ruhájuk a házi és a házon kívüli használatra, hanem ha egyszer belebúj-
nak egy fákószínű ingbe, nem vetik le és nem váltják addig, amig a hosszú használat­
tól el nem rongyolódik és szét nem szakad” (Szepesy Gy. fúrd.). £V 142, Exk, § 34d
idézi Dzsingiz kán já rtjá n a k idevonatkozó rendelkezését: „O (Dzsingiz kán) megtil­
totta (a mongoloknak), hogy a ruháikat mossák; viselniük kell (ruháikat) mindaddig,
amíg .szét nem fosztanak!”

39
egy liba repült fölöttünk, ő kifeszítette az íját, a lovát alá ugratta,
m egcélozta őt, s foldreterítette azt.
Egy nap elküldött az alatta szolgáló katonai parancsnokokért
(qu'&'usád). Ezek: a tarkhán, az inát.. . 150 és a baghliz (r)1 A tarkbún a
legelőkelőbb és legtekintélyesebb közöttük. O itt sánta, vak és béna
kezű volt. (A seregparancsnok) így szólt hozzájuk: „Ezek itt az ara­
bok királyának a követei a sógorom hoz^ 2, Salkáj/Salkí fia Almís-
hoz. N em tartottam helyénvalónak {iám jukhajjarlí) elengedni őket,
csak azután, hogy megtanácskoztam azt veletek;’ A tarkhán ekkor
így szólt: „Ez olyasvalami, amit még soha nem láttunk és nem hal­
lottunk. N em haladt el még mellettünk egyetlen szultán követe sem,
amióta csak mi és apáink itt vagyunk. N em gondolhatok mást,
minthogy a szultán valami ármányt forralt ki és elküldte ezeket itt a
kazárokhoz, hogy mozgósítsa őket ellenünk A leghelyesebb az {al~
ii'aJzrb), ha ezeket a követeket kétfelé hasítjuk és elvesszük tőlük azt,
ami náluk van,” Egy másikuk ekképpen szólt: „Nemi Inkább vegyük
el azt, amijük van, s hagyjuk őket meztelenül, hadd térjenek vissza
oda, ahonnan jöttek.” Ismét másvalaki ezt mondta: „Nemi Vannak
nekünk foglyaink1*3 a kazár királynál; küldjük el ezeket, s váltsuk ki
velük a foglyainkat.” Ekképpen hányták-vetették m eg egymás

fit egy olvashatatlan szó áll (ibn és még valami), amit D 1U3 ibn akbí-bimiínnk olvas
(..fivéreik fia'*), aminek nincs értelme, ZV 30, Anni. 5 szerint esetleg vM-huva tbn
kbuiam-hi állhatott itt, ami az ittál appoziuója lenne („és ó sógora fia”) és idézi
Kásgharí glos száját az /W/hoz: „az inál minden íljú (fatan) neve, akinek az anyja kirá­
lyi származási! (khátún), ám apja a köznépből (szútj) ered. Ez a (szó) eredeti jelentése”
l - 1 A szó és jelentése érteiiiic/h erőtlen, D 103 ÜghazrwxV. olvassa, az eredeti hetük föl­
öse telesével. A szókezdő h helyett persze ; és / is olvasható,
152 A s z ih r jelent „vejet11, sógort” és „apóst” is, vagyis házasság révén alakult rokonsá­
got. K 25 szerint nem lehel „após”, mert a imiszliui bolgár király nem adta volna lá­
nyára pogány Kiteknek Mindenesetre, szoros kapcsolat állt fenn azog'huzok és a vol
gai bolgárok közörr, lévén mind kerten a kazárok ellenie lei, A kalifa ezért is szeretné
Ktrck megtérését, hogy még szorosabbra fonja a kazárok elleni szövetséget.
1<;-' ZV I42sq, P'xk. § 3óa helyesen hívta fel a figyelmet, hogy az aj-ztr „túszt” is jelent.
A steppei birodalmak urai gyakran így biztos írottak be a vazallus rnrzsck. népek
hűségét.
^ A mai Cságán-rúd, az Arai-tótól észak nyugatra, amely a Kaszpi-tenger felé halad,
de nem ömlik bele (Id. Barthold, Turkestan 72). 7.V 32, Anm. 3 szerint a mai Zsajindí
lenne, a Dzsim (Emha) melléfolyója.
b*5 A hajózás e módjáról Piano Carpini így írt: „Ha folyóhoz érnek, a következőképpen
kelnek át rajta, bármilyen széles legyen is: Az előkelőbbeknek van egy kör alakú, köny-
nyü bőrük, melynek peremére sűrűn hurkokat csinálnak, egy kötelet átbújtainak rajta és
összehúzzák úgy, hogy körben öblöt képezzen, ezt megtöltik ruháikkal és más holmi-

40
között ezeket a dolgokat hét teljes napon át, miközben mi halálféle­
lemben voltunk. Végül m egegyeztek abban, hogy urunkra bocsá­
tanak, s mehetünk tovább. Mi pedig megajándékoztuk a tarkbánx. egy
marwi kaftánnal és két darab paj-báfial s a társait is egy-egy qunaq-
kal. Ugyanilyen ajándékokat adtunk az inainak is. Adtunk nekik
(még) borsot, kölest és kenyériepényeket. Ok pedig eltávoztak
tőlünk.
Mi tovább folytattuk utunkat, amíg el nem értük a Jagandí
folyót1^ Ott az emberek elővették a tevebőrből készült (összehajt­
ható hajóként szolgáló) úti zsákjaikat [szufar) és kiterítették azo-
kat.15:) Aztán fogták a török tevékről a holmikat1 s mivel (a hajó­
nak szolgáló zsákok) kerek alakúak voltak, a közepükbe helyeztek
azokat, hogy kifeszüljenck. Aztán kitömték azt ruhákkal és külön­
böző ingóságokkal (m a i Ha (a hajó) már tele volt, akkor m ind­
egyikbe öt, hat vagy négy - ennél több vagy kevesebb - ember ült,
akik a kezükben khadankból.1-*’7 készült rudat fogtak, amit evezők
gyanánt használtak. N em győztek evezni ezután, a víz pedig hajtot­
ta azokat, körbeforogva yma-bija tadüru), amíg át nem értünk. A lo­
vakat és a tevéket közben hangos kiáltásokkal szólongatták, s azok
úszva keltek át. Elengedhetetlen, hogy először egy csapat harcos

jutck.ll. és nigyon erősen bdepróselik, Ezután a közepére helyezik a nyergeket és más

keményebb tárgyaikat. Maguk az emberek is a közepére ülnek, és az így elkészített csó­
nakot egy ló farkához kötik. Egyik emberüknek, aki a Invar irányítja, avval együtt clöl kell
úsznia, vagy olykor kér lapátra! eveznek ár a túlsó partra, s így kelnek ál a folyón. Kovái­
kat pedig behajtják a vízbe, egy ember az egyik lovar vezetve clöl úszik, s a többi ló mind
követi, így kelnek ár a vizeken és a nagy folyamokon1’ {Napkeletfdfctifizéye81), Ld. D'/singiz
kán hasonló gyakorlatát Ibn al-Athír, X:40ó (az a.II. ól 7/1220 évben). A mongolok
gyakorlatához ld. Spuler, Mmoplm 353st] (ClDó, n.l 29 rosszul adja meg az adatot).
A mondatnak ez a része Önmagában értelmezhetetlen. A kézirat olvasata: bií-inátb
iű-dziimáí. ami nőstény tevéket jelent (külön problémát jelent az tnótb előtti névelő,
ami status constr. esetében nem megengedett). 7.V 31, Anna. 3 az előbbi helyett atháth-x
olvas és kiegészíti a szöveget a jwí«nd. Ekkor viszont a mudwiDara („kerek") szó értel­
mezése jelent problémát, mert, ahogy R 108 jogosan mondja, az messze áll a xzufarxcA.
C lOó. n. 130 ezért valószínűleg joggal feltételezi, hogy az at-turkijja és a ii-anna-há
között valami kieshetett. C joggal feltételezi (ZV nyomán), hogy akár a tevék kötnfé-
keit {rászán, t.sz, arszán) vagy nyeregtáskáit {qté vagy qatab) vehették le. hiszen a te­
vék később maguk is úsznak a vízben. K. 130 és 190, n.295 (amit R is feltételesen elfo­
gad) olvasata (tehát, hogy magukat a nőstény tévé két helyezték a hajóba, csak azért,
mert kerek alakúak) aligha elfogadható. Az is igaz, hogy ZV olvasata végett erősen át
kell alakítani a kézirat szövegét.
157 E fafajtához ld. ZV 210-215, Exk. § 73c; K 191, n. 297; C lOósq, n. 131. ZV nyírfá­
nak, K erdei fenyőnek értelmezi. A perzsa szótárak (S te ingass 450, ő „fehér nyárfát”

41
keljen át a fegyvereikkel, mielőtt a karavánból bármi is átjutna, bogy
ők szolgáljanak előőrs gyanánt, tartva a baskíroktól, nehogy azok
meglepetésszerűen megtámadják az embereket átkelés közben.
Aztán az em lített m ódon átkeltünk a Jaghindín, majd áthalad­
tunk - ugyanezeken a hajókon (szufiir) - a Dzsámon]5Íi, a Dzsákh-
son159, az Udzilon166, az Lrdenen161, aztán a Wársou162, az Akhtín165,
majd a VVabnán164. Ezek mind nagy folyók105.
Ezután elérkeztünk a besenyőkhöz166, akik egy tengerhez
[hahr\}(ii hasonló állóvíznél táboroztak. Ők sötétbarna színűek, lebo­
rotválják a szak állukat, s az oghuzokkal szemben szegények1^ .
Láttam ugyanis az oghuzoknál olyanokat, akik tízezer lovat és száz­
ezer juhot birtokolnak. Itt a legtöbb, amit ezek a juhok legelnek, az a

mórul; Burbdn-t qátf 719 definíciója: „igen erős la neve, amelyből lándzsát, nyilat és
lónyerget készítenek”) kiejtése: Ííbudaiig. ZV szerint a kiejtése kbadinh, árui a török
qajitfTQ mehet vissza. A szót (és a hit} össze .szokták keverni a kbatandzj j kbuiavdzyfával,
amely mindenfajta göcsöriös, csomoros fát jelent.
^ A mai l>/sím (Kínba), ami a Kaszpi -tengerbe ömlik.
^ A mai .Szaghíz folyó. 7V 32, Anin. 5 .szerint régi oghuz kiejtése ftejajix lehetett.
l6t> A mai Ujil vagy Ojil, korábban (Id. ZV 32, Anni. 6) Odtl vagy Ödöí JeJierett a
kiejtése
161 Tolán a mai Zsnqszihnj,
l6i' Talán a mai Qiiklagajli,
7A' 33, Alim. 2 szerint talán n mai Buldurtí vagy annak mellékfolyója az Assí-Szaj,
K 192, n. 305 szerint a nagy Ankatí, amely a Cselkar-tóba ömlik.
Ez a mai kis Ankatí.
16'' A küldöttség ezeken a folyókon áprilisban, áradáskor kelt át, ezért gondolta azokat
IF nagyoknak.
]6r' Badzstidk. A magyar herntyí) név (ld. Németh, HMK 85) a bolgár-török xfa'xemdzs
alakból .származik, amely a 8. században került hozzánk egy Itazáriai hoIgái-török
nyelvjárásból. Alapszava n riirök harsa/hecsc. „sógor (és népe)”. ü k is török eredetű ncp,
„de a türökségnek nem abból az ágából eredtek, mint a tiírkök, ognzok, ujgnrok, vagy
éppen a bolgárok és a kazárok, legközelebbi atyafiságban a később színre lépő lap­
osatokkal, köztük a kunokkal állrak kapcsol atban1' (ld. Ligeti 1986: 362-4). 8H9 után a
kazárokkal szövetkezett ogJvuzok elűzik őket korábbi lakhelyükről (ekkor mennek
Lcvódiába és űzik el onnan a magyarokat, ld. Const Pophyr. § 37: „Eredetileg a
besenyők lakhelye az Atil folyónál volt, továbbá a Geckh/Dzsaikh folvónál. s közös
haláraik voltak a kazárokkal és az ún. úzokkal. Am ötvenöt évvel ezelőtt az úztik a
kazárokkal szövetségben háborút folynunk a besenyőkkel, legyőzték azokat és
elűztek Őket az országukból, amelyet az ózok foglalnak el a rnai napig. A besenyők
elmenekültek és körbevőnuIcák / piriérkbtínioj\ hogy letelepedésre való helyet keres­
senek maguknak.; amikor elérték azt a földet, amit most birtokolnak, és ott tiirkóket
[roífíz tfiurkoutzf találtak, legyőzték őket egy csatában, s elűzték és elkergették őket, s
letelepedtek ott. megszerezvén a földet, ahogy emlírerrük, ötvenöt évvel ezelőtt57).
Vagyis a 920-as években Baskíriától délre és délkeletre igen kevés besenyővel
ralálkozharou IF. Ld. hozzájuk: .Ylarquart, Stmfzüge, ld. Index; £1, s.v. Pecmcgs, 111:

42
hó alatti fii, amit a karmukkal kaparnak ki, 1la nem találnak ilyet,
akkor a havat rágcsálják, s rendkívüli módon meghíznak. Amikor
azonban eljön a nyár, akkor fii vet esznek és lesoványodnak109. A be­
senyőknél egy napot maradtunk.
Fölkerekedtünk aztán és megálltunk a Dzsaikh föl vonal170. Ez a leg­
nagyobb és a leghatalmasabb folyó, amit csak láttunk, s ennek van a leg­
hevesebb folyása. Láttam ott egy szufm.yamely fölborult benne, s minden,
ami rajta volt, elmerült. Számos emberünk odaveszett, s több tevénk és
lovunk elmerült. Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk átkelni e folyón. Aztán
napokig haladtunk és átkeltünk a Dzsákhá (Csaghan), utána az lrkhiz
(Irgiz), majd a Bátcságh, ezt követően a Szamár, majd a Kin ál, utána a
Szúkh és Kondzsulú folyókon1'’1, és egy türk nép földjére vetődtünk1/2,

1036sq (F. Bajraktevic), IItufád 312-4; Moravcsik, Byznr.rifioturaca, 1:87-90: Rásonyi

81-90; Czegiédy 1985: 230sq, 246-279; KMTL 99sq (Zimonyi 1), (iolden 1992: 264-
270; El2, s.v. Pec'cncgs, V1J 1:289-291 (1M3. Golden - gazdag bibliográfiával); CHEÍA
270-5; HTP 303-309 (L. Rásonyi).
lí7 Ez n mai Csalqar-köl, amit a helybéliek még a múlt század közepén is „tengernek"
neveztek (ld. K 192, n. 308.
líl:*Ez érthető, hiszen ők legyőz été sük után ottmaradtuk légi helyükön yataq, tehát idegen
igát elszenvedő mar üdék népként (Id. az utóbbihoz ZV 145sq, Exk. § 38b). Az ottmara-
dókról Const. Porphyr. $37, is tudósit: „Abban az időben, amikor a besenyőket elűzték a
saját földjeikről {apó tész idiasz khérosz excdiókbtbészafi\ egyesek közülük saját akaratukból
és elhatározásukból ottmaradtak és együtt laktak {sziiuékészan) az úgynevezett úzokkal, és
megkülönböztető jeleket viselnek, amelyek elkülönítik őket, elárulják az eredetüket, s azt,
hogyan alakult az, hogy népüktől leváltak: tunikájuk {himaüa) ugyanis rövid, csak a térdű
kigér, s ruhau jjuk el van vágva a válluknál." ZV megjegyzi, hogy a visszamaradt besenyők
a továbbiakban sem hagyták el az Ural vidékét, mert még azö idejében is a keleti baskírok
között hírnek néven ott éltek és egy tatár és baskír közötti dialektust beszéltek.
ZV 33. Anm. 6 idézi Alimad Túszí perzsa nyelvű munkáját (ezt, tudjuk, a szaldzsúq
Togbrnl ibn Arszlan ibn Toghrulnak f \ 173-1193/ írta). Mint ismeretes, ebben a
írniukájában fölhasználta 1E beszámolóját, de a mi verziónknál részletesebb szöveg volt
a kezében. Ezúrtal is idéz tőle olyasvalamii, ami a mi kéziratunkban nem szerepel. A
szövege így hangzik: „A besenyők: cörök nép, amelynek sok juha van és (ott laknak:,
ahol sok hó esik. Mondják, hogy al-Mnqtadir bi’lláh egy követe (raxzúlfi odament és
elmesélte, hogy ott a juhok havac esznek és a farkukat a földön húzzák {doubál-há k -
znmín m-kemad'” itt az utolsó mondarrag nem szerepel IF meshedi kézi farában.
170 Ptolemaiosznál: Daix, Menandrnsznál: Daikh, Consr. Popbyr.-nál az előbb idézerr
Gcékh, a baskírban:yayíq (Id. 7.V 34, Anm. I). Ez az Ural folyó (Id. K 192, n. 311).
171 Ezek az Ura! és a Volga közötti folyóvizek. A Csaghan az lírai jobb partján talál­
ható, míg a többi a Volga bal parrjának mellék folyója: Rátcságh (Mocsa), Számú r
(Szamara), Kínál (Kinél), Szákh (Szokh), Kondzsulú (Kundurtsa), ld. ZV 34, Anm. 2-
8; K 97. 192, nos. 313-319; C 107, n.138.
172 A kéziratban fa-^aqafhd áll („és megálltunk'"1), s ez .szerepel ZV 18 és D 107
szüvegeíhen. Yáqút (1:322) olvasata azonban: va-wa/j^nd, s ez tűnik jobbnak (ld. K192,
n.320). IE ugyanis, ha azt akarja mondani, hogy „megáll'1, megszáll”, akkor a wazaía

43
akiket baskíroknak neveznek173. M i a legnagyobb óvatossággal őriz­
kedtünk tőlük>mivel ők a leggonoszabb és a legpiszkosabb riirkök, s
a leginkább hajlamosak az ölesre. 1la valaki közülük találkozik egy
másikkal, akkor levágja (jufazziru) annak a fejér, azt magához veszi,
(a testét) pedig otthagyja. Leborotválják a szakállukat és megeszik a
teáit. (Látni lehetett), ahogy valamelyikük kutakodik a tunikája
varrataiban, majd elropogtatja a tetőt. Volt velünk közülük valaki,
aki áttért az iszlámra és bennünket szolgáit. (Egy nap) láttam őt,
hogy talált egy teáit a ruhájában és miután összeroppantocta a kör­
mével, behabzsolta azt (lahasza-há). Miután meglátott, azt mondta:
„pompás volt".
Mindegyikük kifarag magának egy phalloszméretű botocskát
ikbasaha) és magára aggatja azt. Ha útnak indul vagy egy ellenséggel
találkozik, akkor megcsókolja azt, leborul előtte és így fohászkodik: „O
Uram, tedd meg nekem ezt és ezt!” Én így szóltam a tolmácshoz: „Kér­
dezd meg valamelyiküket, mivel támasztják alá ezt és miért tekinti ezt
a tárgyat az Urának?” Az így felelt: „Azért, mert én is valami hason­
lóból jöttem elő, és nem ni dók elképzelni magamnak más Terem tőt.”
Van, aki úgy képzeli, hogy tizenkét Uruk van: egy a télnek, egy
a nyárnak, egy az csőnek, egy a szelnek, egy a fáknak, egy az em be­
reknek, egy a lovaknak, egy a víznek, egy az éjszakának, egy a nap­
palnak, egy a halálnak és egy földnek. Az égben található Úr a leg ­
nagyobb, ám ü (közös) m egegyezésben egységben van a többiekkel,

vagy nqi’m u igekor használja. Ezt a látogatási azonban láthatóan nem terveitek, s
valóban csak rövid ideig tartózkodnak itt.
4 BásgbirJ (egyéb alakok: basdzsírd, haxgbirt, báxgbird, basqirdjhasqurd'f. a baskírok és a
magyarok arab nőve. A haskírokhoz Id. Marquart, Srrctjzuge 68 és passim; El, S.v. basd-
jiri, í: 6ó9sq; liúriad 318sq, 7.V I47sq, Exk. § 40 a; Dunlop, 40, 98, 202, ». 170; El2, s.v.
haxhdjin, francia verzió, 1:1107-9 (Z.V. Tógán); Ligeti 1986: 375-379; Nem a b , HMK
173-181; K M T I s.v. baskír-magyar kapcsolatok, 84sq (Zimonyi l.\ baskírok 85sq (Berta
A ). A muszlint íorrások baskírokra vonatkozó adatainak nagy része bizonyosan a
magyarokra vonatkozik. A két nép kapcsolata máig lezáratlan viták fonása. A baskí­
rok bizonyosan a kipcsak törökökhöz tartoztak. Nevüket Némeih Gy. rorcmiszrikus
névként értelmezi, régi alakja a ^basqurt jelentése „fŐ-farkas, vezető farkas” lenne. A
10-14. századi muszlint földrajzírók azonosnak tekintették a baskírokat a magyarokkal
(még a 12. században hazánkban járt AbtTl Hánnd al-Gbarnárí is). Ugyanakkor
közvetlen rokonságról nem lehet beszélni, isztakhrí 225 a baskírok kér csoportját
(szín f) különbözteti rneg, az egyik az oghuzok országának a végén található {fi dkbír
al-ghuzzijja), a bolgárok mögött [calá zahr Bulgbár), a másik a hesen vők szomszéd­
ságában. 1E nyilván az előbbiekről beszél.
17,1 vö. Korán 17:43; 21:22. A 12 - sáinániszdkos hiedelmekre uraló - isten valószínű­
leg utal a baskírok 12 törzsére (magúkat oniki kardi haxqurtv\ak, „a rizenkéttörzsű

44
és mindegyikük helyesli azt, amit a társa tesz. Mennyire fölötte áll
Allah annak, amit a vétkesek mondanak1/4!
Láttunk közöttük egy csoportot (laifa), amely a kígyókat imádja, egy
másik a halakat, s megint egy másik a darvakat Ez utóbbi csoport tagjai
tudatták velem, hogy egy alkalommal háborúztak valamelyik ellenségük
ellen, akik megfutamították őket. Ekkor a dárvák harsány kiáltásokat hal­
lattak mögöttük, mire (az ellenségen) félelem vett erőt, s megfutamodtak.
Emiatt imádják a darvakat, és azt mondják: „Ők a mi Urunk, mivel ők
megfutamították az ellenségeinket”, s ezért imádják őket,
(1F) így folytatta:
Tovább folytattuk utunkat ezektől (a baskíroktól), s átkeltünk a
Üzsaramszán, majd az Urán, utána az Uram, ezt követően a Bájnákh,
majd a VVatigb, a Nijásznah, végül a Dzsáwsiz folyókon17y. Az előbb
em lített folyók között két-három vagy négy napi járóföld van, eset­
leg ennél kevesebb vagy több.
Amikor úticélunktól, a szaqlakyV királyától már csak egy nap és egy
éjszaka távolságra voltunk, elküldött a fogadásunkra négy királyt17^,
akik az uralma alatt álltak, továbbá a fivéreit és a fiait Ök kenyérrel,
hússal és kölessel fogadtak, s együtt folytattuk utunkat Amikor (a ki­
rálytól) két farszakh távolságra voltunk, kivonult, hogy személyesen
találkozzon velünk. Amikor meglátott, leszállt és a tőidre borult, hálál­
kodva Állatinak {dicsértessék és magasztahassék!). Ruhaujjában
dirhnmok voltak, amelyeket reánk szórt1n . Sátrakat [qií/áh) vert fel

baskíroknak” nevezik, Id. ZV 153sq, Exk- 42a). Ami az előző közlési, n phalloszméretű
botocska imádását illeti, az ZV 148-153, Exk. § 41a alapos elemzése urán úgy látszik,
hogy itt ÍF valamit félreérthetett, a toruk népeknél ni. semmiféle phal loszkul túsz nem
mutatható ki (még az elkülönülten megmaradt, ősi vonásokat megőrző jakiunknál
sem), s valószínűleg valamilyen öskuhúszra vonatkozó tiszteletadásról lebet szó.
]7--‘ Ezek a folyók a Jaiktól északra vannak, s a Volga bal partjának mellékfolyói.
Dzsaramszán = a mai Csinmszen (a név ZV 37, Anm. I szerint összefügghet a
baskírok és a bolgárok között élő cseremiszek elnevezésével); Urán — a mai L'ren,
Szimhirszkkel szemben; Bájnákh —a mai Majna; Watígh = a mai Utka; Xijászna = a
mai Nijaszla, a partján épült Szpaszk városa; Dz.snwsíz = talán a mai Aqtaj, a Káma
mellékfolyója, Kazántól dél-kclctrc (lő. 7.V 37sq, Anm. l-ó; K 194, nos. 339-345; C
108, n. 145). A fölsorolás nem az utazás időbeli sorrendje szerint történt.
11■' A négy király elve tiirk és mongol eredetű, amely négy törzset vagy/és a biro­
dalom négy részét képviselte, s összefüggőit a négy égtájjal és a világuralom elképze­
léssel (ld. hozzá ZV 155-8, Exk. $ 44a részletes összehasonlító anyagát).
177 Ez az ún. vübár {ld. hozzá: Rí2, s.v. niihár, VIIl:ó4 - J . Burton-Page), amely a pre-
modern Kozd-Keleten pénz, ékszer és egych értékes tárgyak szórása vidám alkalmakkor
(crónralcpcs, hadjáratból történő győztes visszatérés, menyegző, jelentős diplomáciai
küldöttség fogadása, betegségből való felépülés, srh). Voltaképpen a redisztribúció egy

45
nekünk178, amelyekben megszálltunk, A.H. 310, muharram 12-én, vasár­
nap érkeztünk hozzá179. Dzsurdzsánijjától hozzá az út hetven napig tar­
tott.
Vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán ott tartózkodtunk a sátrak­
ban, am elyeket számunkra vertek fel, várva, hogy összehívják a kirá­
lyokat, a katonai parancsnokokat és országa népét a levél felolvasá­
sának a meghallgatása miatt. Csütörtökön aztán, amikor összegyüle­
keztek, kibontottuk a két zászlót (mitradajm), amelyek velünk voltak,
fólnyergeltük a lovat a nyereggel, amelyet (a királynak) küldtek
ajándékba, majd felöltöztettük őt (a királyt) a szakáik)a 180, s feléke­
sítésü k a turbánnal {£avtniamm-hú). Ekkor elővettem a kalifa levelét
és azt mondtam neki: „N em illik az, hogy a levél olvasása közben
ülve maradunk.” A király ekkor felállt, noha igen testes és pocakos
volt. V ele együtt népe előkelői felemelkedtek. N eki kezdtem hát és
felolvastam a levél kezdetét Amikor ahhoz a részhez értem, hogy
„Béke legyen veled és dicsőítem *- a te számodra - Allahot, akin kí­
vül nincs más isten, csak ő ” így szóltam; „Viszonozd az igazhívők
s/m/Vjának az üdvözleted” 0 viszonozta azt, s a többiek is, mindany-
nyián, így cselekedtek. A tolmács pedig serényen fordította szóról

sajátos Tormájának is rekinrhető. Az indiai iszlámban, különösen a Mnghal-korban igen

elterjedt vök (külön erre a célra használt és nitbátwdk nevezett pénzt vertek).
[7ii Fz a törököknél és a mongoloknál szokás, lel. Piano Carpini: „Amikor megér­
keztünk, Ciüjük rendeletére sátrat és ellátást adtak, már olyat, amilyet a tatárok adni
szoktak, de nekünk azért jobbár adtak, mint más követeknek” (Napkelet felfedezése 100).
I7t; 922. május 12.
1HÍ1 A fekete ruházatnak {asz-szaWid), mint az cAbbászuiák hivatalos viseletének az
eredete az, hogy a Próféta családja röhli tagjának mártíromsága miatt mint a Próféta
nagybátyjának a leszármazottai, az cAbbászidák a gyász színe gyanánt választották a
feketét, Ezt kővetően az /tsz-szavád jelentette azt a ruhát, amit ok és tisztviselőik
hordtak, sőt átvitt értelemben a hivatalnoki címer is. A waziix, aki valóságos haralom
nélkül volt: szarnád hüá wazimaV (sza’iuitdá'd igen, de hatalommal nem rendelkező
T^/zfrnak), s azt, aki a valóságban intézte az ügyeket: imzír bilá sza'H'ádn'A. nevezték
(ki. Dozy, Snppiémen^ 1:099, vö. azonban K 195, n.358).
lfit Eredetileg vízhordó és gránátalma árus, majd rühh kalifa (al-Muwaffaqtól al-
Miu|tadirig) kíméletlen és agyafúrt pénzügyi embere és adóbehajtőja (223/8.17 -
311/923). 918 novemberében Ibn al-Furáror követte a %uzín poszton, de mintán nem
bizonyult megfelelőnek e tisztségben, a kalifa kinevezte az ügyeket valóságosan in
rező helyettesének cAlí ibn l’lszá al-Dzsarráhot (az előbbi jegyzetben idézett mondás
eredetileg rájuk vonatkozott). Pénzügypolitikája miarr leválrótták, verély társa, Ibn al
Furát fia meg kín ózza, bebörtönzik és ott megmérgezik. Ld. hozzá: cAríb, Szila Ta'rihb
at-l'abarí (al-Qábira, Dár al- Macárif, 1990, 73-110); Ibn Tabátihá, l'a'ríkb ad-Ju'walaí-
iszlámijjii, Bejrut, Dár Szádir, 1380/1960, 2ó8sq, FJ2Xs.v. Jiámid ihu al-€Átfutsz, francia
verzió, ITT: 136 - L. Massignon.

46
szóra (a levél szövegét). Amikor befejeztük a levél felolvasását olyan
hangos „Allah akbart” kiáltottak, hogy belerendiilt ahha a föld is.
Aztán fölolvastam Iiám id ibn al-cAbbász w azír[Si levelét,
miközben ő továbbra is állva maradt. Ezután kértem, hogy üljön 1c,
s ő ülve hallgatta végig Nadzír al-Haramí levelének felolvasását.
Miután befejeztem azt, kíséretének tagjai102 számos dirhamot szór­
tak rá. Aztán elővettem a neki és a feleségének szóló ajándékokat:
parfümöket, ruhákat és gyöngyöket, cs megszakítás nélkül átnyúj­
tottam azokat egyiket a másik után neki és a feleségének, amíg
végére nem értünk ennek. Ekkor díszruhát adtam a feleségére m in­
denki jelenlétében. Ő a (király) mellett ült, mert ez az ő szokásuk és
gyakorlatuk. Amikor a díszruhát ráadtam, a nők dirbamokat szórtak
rá, mi pedig visszatértünk (a sátrainkba).
Egy óra múlva értünk küldött, s mi beléptünk hozzá. O a sátrában
volt, s a fejedelmek (mulúk) a jobbján foglaltak helyet. Megparancsol­
ta, hogy foglaljunk helyet a bal oldalán. A fiai előtte ü l t e k O
egyedül ült egy bizánci brokátcal182*184 fedett trónuson (szarír)1^ .
Megparancsolta, hogy asztalt hozzanak elő, amit teljesítettek is.
Azon egyedül sült hús volt. A király nekiállt, kést vett elő, levágott

182 Szó szerint: aszbáhti-hű — „társai*, de Id. K 196, n. 362.

Az TK által leire ii lés rend (a törzsek főnökei a király jobb oldalán, u király fiai előtte,
a külföldi vendégek és az előkelő asszony a bal oldalán) a törköknél és a mongoloknál
a korai időktől kim-utaiható. Ld. pl. Piano Carpini (Báninál tett látogatásakor): „Kima­
gasló helyen ül, mint valami trónuson, vele egyik felesége; többi asszonya, va la mint
fivérei, fiai és más kisebb rangúak lejjebb, középen ülnek pádon, a többiek meg mögöt­
tük a földön helyezkednek el, de a férfiak jobbról, az asszonyok balról” {Napkelet
felfedezése 97). Hasonló Ruhruk leírása Batu udvaráról és fogadásáról: „Batu trónuson
ült, mely olyan hosszú és széles volt, mint egy kerevet, az egészet aranyozás borította
és három lépcsőfok vezetett fel rá; egyik felesége volt mellette. Jobbról elszórtan ülrck
a férfiak, balról az úrnők, és amely helyet az asszonyok nem töltöttek meg a maguk
részén, tekintve, hogy csak Batu feleségei voltak jelen, azr a férfiak foglalták cl” (op.rit.
148). Hasonló ülésrend szerepel Marco Pólónál is (Kubilaj újévkor tarrott nagy
ünnepe alkalmából): „A Nagy Kán az emelvényen lil asztalánál a te re in északi részén,
arccal dél felé, úgyhogy végignézhet az egész vendégseregen. Balján első felesége, és
senki más. Majd a többiek, ahogy leírtam: jobbról a férfiak, balról az asszonyok”
(1963:165, vö. Yule, Marco Poh 1:277). Ld. egyéb példákat 7,V I59sq, Tíxk. 46a.
184 Ibn al-b'aqíh 270 Ravy jellemzésénél számol be a hallatlan széles körű kereskedel­
mi kapcsolatokról (amelyek egy jelentős részét a táhdánita/rádzánira zsidó kereske­
dők bonyolítják, akik, ahogy mondja, „beszélnek perzsául, görögül, arabul és
frankul”), amelynek keretében többek között a bizánci brokát h eljut Iránba, s mint
látjuk onnan még a volgai bolgárokhoz is
Érdemes az előbbiekben jellemzett ülésrend kiegészítése gyanánt is idéznünk Ibn
Batcúta szöveget rwwíAwrö Muharom ad Úzbak kán (ő Muhammad Ozbek, Möngke unokája,

47
eg y falatot cs m egette. így tett egy második és egy harmadik falat­
tal is. Aztán levágott egy darabot és odanyújtotta Szauszannak, a
követnek. Amikor az megfogta azt, hoztak neki egy kis asztalt, és
elébe helyezték. Ez a szokás járja náluk, hogy senki nem nyúl az
ételhez, csak akkor, ha a király nyújt neki egy falatot. M ihelyt
megkapta azt, máris hozzák neki az asztalt. Ekkor (a király) nekem
nyújtott egy falatot, s máris hozták az asztalt Ezután levágott egy
darabot, s a jobbján ülő fejedelemnek nyújtotta, akinek hozták is az
asztalt. Ekkor a második fejedelemnek nyújtotta, s neki is elébe
helyezték az asztalt. Majd a negyediknek adott, s ő is megkapta az
asztalt. Aztán a fiainak osztott, s nekik is hozták az asztalokat186.
így ettünk mindannyian a magunk asztaláról és senki nem társult
vele, s nem vett el a másik asztaláról semmit. Ha az evést befejezték,
akkor ki-ki hazavitte azt, ami az asztalán maradt. Miután már ettünk, a
király mézből készült italt hozatott, amit ők szudzstmuk neveznek,
mivel csak egy nap és éjszaka (erjesztették)187. A király ivott egy kupá­
val. Aztán felállt és azt mondta: „Ez az én örömöm (tanúsága) Uramnak,
az igazhívők amír\z számára - Allah hosszabbítsa meg a létezését!”
Amint fölemelkedett, a négy király és a fiai is felálltak, s mi is így tet­
tünk, amíg ez háromszor megismétlődött. Ezután eltávoztunk tőle.

Batu dédunokája: 1313-1340, Id. Bosworth, .\TO 252) pénteki istentisztelet utáni foga­
dásáról, s ezen bel ül a trónusáról: „Szokása az, hogy a pénteki isten ti szedet után helyűt
foglal egy aranypavilonnak nevezett .sátorban (tjabba), ami csodálatosan van feldíszítve. Ez
a pavilon aranylemezekkel borított faoszlopokon áll, s a közepén fából készült trónus {xz.a-
rir'} áll, amelyet aranyozott ezüstlemezek borítanak. A lábai tiszta aranyból vannak, a terű­
jük pedig drágakövekkel vannak berakva. A .szultán ül a trónuson, johbján Tajmghlí khárúv,
mellette Kábák kbdtún, a szultán balján Bajaién kbáttm, az utóhbi mellett pedig Urriúdzsá
kfmlún. A trónus alján, jobbra áll a szultán fia Tín3 bek, balra pedig második fia Dzsáni bek.
Előlié fii a lánya, lt Kudzsudzsuk. Amikor valamelyik hiúim megjelenik, akkor a szultán
feláll a számára és kézenfogja öt, amíg felmegy a trónusig. Ami Tajtughlít illeti, aki a király­
nő és minden khálün között ó a kedvenc, öt a szultán a pavilon bejáratánál fogadja, köszön­
ti öt, kézen fogja, s csak miután föl megy a trónushoz és helyet foglal, csupán akkor ül le a
szultán maga is. Mindez a jeleid evők szeme láttára történik, mindenféle elfálvolozás nél­
kül" /Ibn Kamim 332; ld. Gihb, fim ttttUulü, 11:483; a nők - egy muszlim számára különösen
meglepő szabadságához cs megbecsüléséhez ld. Dunn, Hm BattJfta 168). A türk és a mon­
gol uralkodók kérféle (nagyobb és kisebb) trónusához ld. ZV lóOsq, Exk. § 46c.
156 TF irt egy általános török étkezési szokást ír le (ld. ZV 42sq, Anm. 3 és lólsq, Ekx. §
4ód), ami a régi rürköknél, de a bolgároknál is elterjedi cs a mai kirgizeknél és baskírok
nál is föl lelhető: ez az ún. asatu (ez a kirgiz rcc.hn. terminusa), amelynek során a
vendéglátó a vendég szájáha teszi a falatot mcgiiszichetes gyanánt. Idézi Kásghaií tér
mimisait (asamaq — „az evés" és asutmaq - „"enni adni”), amelyek megfelelnek íh
szövegében a ná™ala és tanáiLala igéknek. al-Maqrízí, 111:358 így adja vissza a Dzsingiz

48
 Az én jövetelen] előtt a kbutbát a következőképpen mondták szá­
mára a szószéken (minbar): „Magasságom Allah, add, hogy boldoguljon
{aszlib) a király, a Yiltavár, a bolgárok király a!” Én azt mondtam neki:
„Allah egyedül a király és nem lehet a szószéken senkit rajta kívül így
nevezni - dicsértessék és magasztaltassék! A te Urad, az igazhívők
ámítja beéri a maga számára avval, hogy a szószékeken Keleten és
Nyugaton a következő hangzik föl: ‘Magasságos Allah! Add, hogy
boldoguljon a te szolgád és helyettesed, DzsaLfar, imám al-Muqtadir
bi’lláh, az igazhívők amitja! így volt ez őelőtte is atyáival, a kalifákkal.
A.Próféta is - Allah áldja és őrizze meg őt - ekképpen mondta volt:
'No halmozzatok el dicséretekkel, ahogyan a keresztények teszik Jé­
zussal, Mária fiával, mert én csupán (szolga vagyok, mondjátok hát,
hogy} Allah szolgája és küldötte’”1 A király ekkor így szólt hozzám:
„Hogyan lehetséges hát, hogy khutbáx mondjanak a számomra?” Én így
feleltein: „A te és apád nevében.”Apám azonban hitetlen volt”, felelte,
„és én nem szeretném az ő nevét említeni a szószéken, és azt sem aka­
rom, hogy az én nevem et említsék, mivel, aki így nevezett el engem,
az hitetlen volt. De mi az én Uram, az igazhívők rfwzVjának a neve?”
„Dzsacfar”, feleltem. „Lehetséges, hogy az ő nevével nevezzenek
engem is?”, kérdezte. „Igen”, válaszoltam. Ő ekkor így szólt: „így hát

kánnak tulajdonított yasza vonatkozó renddkezésér „Dzsingiz kán kötelezte a népét,

hogy nem eszik senki a másik kezéből, mindaddig, amíg {az érdt nyújtó) nem eszik
abból először, még akkoris,haaz utóbbi teje delem lenne és akinek nyújtják, az fogoly.”
A tatár és a mongol étkezési szokásokhoz ld. Rnhruk: „Midőn a juh lmon felszolgálnák,
a ház ura legelsőnek maga kiveszi belőle azt, ami neki terszík, cs ha valakinek külön
adaggal kedveskedik, annak egyedül kell megennicés nem szabad mással megosztania;
ha azonban nem tudja az egészet megenni, vigye magával” (Napkelet felfedeze m 125).
1S; A föltdictő kiejtés szücíü lehetett (ld. ZV 117, Anni. 2; egyeli riirk nedvekben: szurf-
zjuk, szöcxö; szücsuk. szüdzsih, stb). llf külön hangsúlyozza, hogy egy nap, cgv éjjel erjedt,
vagyis nem rcszeaitő, tehát nem tilalmas. Ismeretes, hogy' a Jfo*róhan a borrildoin töbh
fázison ment keresztül, amig minden \vA, ami részegít, tilalmas {barám) letr. A mekkni ere­
dem 16:67 a pálma- és szőlőbort a „jó táplálékokkal” együtt Allah adományának tekinti.
Egy röviddel Radr (624) elolt keletkezett vers (2:219) még nem egyértelműen tiltó: „Kér­
deznek téged a horról és a szerencsejátékról. Mondd: ‘Súlyos vétek van henniik, és néha
valamelyes hasznára is vannak az embereknek. A belőlük fakadó vétek azonban nagyobb
a hasznuknál”’ A 4:43 is csupán azi tiltja, hogy valaki ittasan jelenjen meg az istentiszte­
leten. Az 5:91 íréli végül d fenntartás nélkül a borivást, s nevezi „a Sátán förtelmes
művének” (ndzxszun min a:máí'ix-mjtáni). A volgai bolgárok az áttérés után is megenged­
hetőnek tartották a bori vast. A meshedi kéziratban csak a király és kísérete isznak, ám V,
1:486 verziójában a fa-sanha után ti\a-mnhná is szerepel („a király ivott és mi is ittunk”).
Szahíh al-Bukhárí, ed. L. Krehl (Lcydcn, 1862-8), 11:399. A zárójelben szereplő
szavak IF szövegében nem szerepdnek.

49
a Dzsacfar nevet adom magamnak, apámé pedig legyen cAbd Alláh.
Utasítsd ennek megfelelően a kbatíkit!” Én így is tettem, s ezentúl így
hangzott a khutba a számára: „Magasságos Allah! Add, hogy
boldoguljon a te szolgád, Dzsacfar ibn cAbd Alláh, a bolgárok amírja,
az igazhívők amitjának a kliense!”
Miután három nap eltelt a levél felolvasása és az ajándékok át­
adása titán, a király értem küldött. Tudom ást szerzett a négyezer
dinár dolgáról, s arról, hogy a keresztény189 fondorlata miatt hogyan
szenvedett az késedelm et (Az összegről való) híradás benne volt a
levélben.
Amikor beléptem hozzá, megparancsolta, hogy üljek le. Én he­
lyet foglaltam. Ekkor odadobta elém az igazhív ők amír\imV. a levelét
és megkérdezte: „Ki hozta ezt a levelet?7’ „Én”, feleltem. Ekkor elém
hajította a w azír levelét, és tovább kérdezte: „És ezt is?” „Azt is én ”,
válaszoltam. „Es mi történt a pénzzel, amiről szó esik bennük?”,
tudakolta. „Lehetetlen volt összegyűjteni”, feleltem, „szűk volt hoz-

1>flí A korábban említett Fádl ibn Músza, Hm al-Furát ivazír intézöje.

lyl) Természetesen n zsidó kazárokról van szó. akik közölt a király és az arisztokrácia
tért át i\ judaizmusra, ennek idejéhez 1d. Dunlop V-VL fejezeteit (89-170). Az egyik
legfontosabb forrásanyagot (ÍTaszdáj ibn Saprútésjószéf kazár király levélváltását) ld.
legújabban: ShlomnJ. Spirzer - • Komoróczy Ci. (szerk.), Héber kút fórrmok Magyarország
és a mugyarorszAgi zsidóság történetéhez a kezdetektől /tftfri-igíBudapest, M1’AJ udaisztikai
Kutíiróesnrpon - Osiris, 2003), 68-103 - alapos bibliográfiával: (ld. a szövegűkei
angolul; Jet»itb ’l'ravdlers itt the Middle Agcs, ed. by E.X. Adler, New York, Dover,
1987, 22-36). Rendkívül gazdag anyagot találunk in: Marquart, StreifzMge^ ld. Rcgistcr.
Fontom - a magyar nyelvű kutatást is feldolgozó -áttekintést találunk in: Zi7^, s.v. kba-
zar.; francia verzió, IV: 1205-1214 (P.B. Goidén - igen alapos bibliográfiával). P.R.
Ciüldcn további tanulmány okát szentelt a kazároknak: A'.hazar Studies. An hiftnrieo-
pbilúlogicdi inquiry intő the ongius ofthe Khazars, 1-II. BOH XXV (Budapest, Akadémiai
Kiadó, 198(1); ld hozzá: (is. Bálint, „Somé Archaeologicol Addenda to P. (iolden’s
Khaz.nr .SWief’: AOH 35, 1981, 397-412. Ugyancsak P.B. Golden írt a kazárokról a
CHFJA köretben is (263-270). Még mindig érdemes Barlliold áttekintését is elővenni
(E f s.v. khazar, IÍ:935-7). A vizsgák kérdéshez figyelemre méltó munka Telegdi Zs.
tamiiniánya (‘A kazárok és a zsidóság”: Évkönyv. Kiadja az Tzr. Magyar írod. Társulat
1940: 247-287). amely lelkiismeretesen száiubavcszi a forrásokat (ö csak a 864 körüli
időkre teszi a zsidó vallás megszilárdulás ár). A koráhbi kiíratásból a kutatás és a szak­
irodalom leggazdagabb áttekintése: Móra vésik Gy., Byzanrimturcica, 81-86. Kitűnő
áttekintést találunk J. H. Kramers, szokása szerint Incidus és jól tájékozott, írásában:
„Les Khazars” in.Anakcta Orieuialia. Posthumeas Writittgs and Sdected Mmor Works
(Leiden, E.|. Brill, 1954), 130-143. Fontos megjegyzéseket tesznek: Németh Gy.,
HMK 162-171 (a kazárok nyelvéhez), Ligeti 1986:353-360, 366-370 (fontos történeti
megjegyzések). A viszonylag gazdag régészeti anyag (köIonosén a „szaltovo-majazkij
kultúra”) hasznosítására épül S A. Plctnjowa színvonalas monográfiája: Die Chttzaren.

50
zá az idő, s attól féltünk, hogy elszalasztjuk a kedvező időt az id e­
jövetelhez; így aztán hátrahagytuk azt, hogy majd utánunk küldjék.”
„Ha ti mindannyian idejöttetek, s az én Uram annyit költött rátok,
ezt csak azért tette, hogy elhozzátok hozzám ezt a pénzt, s fölépít-
hessek belőle egy erődítményt, amely megvédhetne engem ezektől
a zsidóktól190, akik rabigába döntöttek engem. Ami az ajándékokat
illeti, azokat a ghulámomm annak rendje és módja szerint elhozhat­
ta volna.” „Ez így van”, feleltem, „de mi mindent elkövettünk.” A ki­
rály ekkor így szólt a tolmácshoz: „Mondd m eg neki, hogy éti nem
ismterem ezeket az embereket192, én csak téged ismerlek, és ez azért
van, mert a többiek nem arabok (qawm cadz.\'am )^. Ha a M ester194
- Allah erősítse meg őt - úgy vélte volna, hogy ők is be tudnak szá­
molni arról, amiről te beszámoltál, nem küldött volna el téged is,
hogy megőrizd számomra és felolvadd a hozzám címzett levelet és
meghallgasd a válaszomat. Egyetlen dirbamot sem követelek mástól,
csak tőled. Add elő hát a pénzt, ez lesz a legjobb neked!”

MittclalterHcbes Retcb an Dou und IValga, übersetzt v, A. Hiiusler (Leípzig, Koehlcr und
Amelang, 1978 - további fontos főleg orosz - bibliográfiával: 164-6). Az orosz ré­
gészek (főleg M.f. Artamonov, Cí. Mahomedov és Sz. A. Pletneva) ásatásai alapján
figyelemre méltó cikket találunk az Anh. of Stoppá- kötetben (1994:331-345) Tbomas
S. Noonan tollából („What Lan Archoeology toll us about the Economv of Khíizaria’7),
amely .lényegesen módosítja a „ni 1szakosodott” non iád gazdaságról kialakított egy­
oldalú képet. Rövid, világos összefoglalás in: AMTL, s.v. kazár birodalmi (335sq -
Zunonyi L); kazár-magyar kapcsolatok (336 -■ Zimonyi L). Czeglédy K. számos dolgo­
zatának megjelenési adatait Id. Czeglédy 1985 hihliogvá fiájában (361 5). ezek közül
néhány fontosabb dolgozat: „A korai kazár történelem forrásainak kritikájához1: AÍT'/i
J. Osztály Közleményei XIV (1959), 11)7-128; „Khazar rnid.s in Traiiscaucasiu in A.D. 762-
411: AOH Xl{19ó0), 75-88; „Bemerkungen zűr Cieschidue der Chazarcn71: AOH
XTTÍ(l96Ijs 239 25h ,.Ogurok és törkök Kazáriában", in: A'atiuhiányvk a bolgár-magyar
kapcsolátok köréből {13uda pest, 1981), 53-57. Czegíédy Károly tervezte a kazár történe­
lem szintézisét, de ezt a tervét mát nem tudta megvalósítani. Fontosak P.B. Cokién
kazárokra vonatkozó tanulmányai: Kbazar Studics, 1-71 (Budapest, Akadémiai Kiadó.
1980); „Nnmads of the Western Elírási an Steppes: Ogurs, Onogurs and Khszars”, in:
11TP 291-8.
lg] CAbd Allah ihn Bastú, a király követe al-Muqtadirhoz.
jg' Ezen a követség többi tagját érti. Fordítható úgy is: ,.nem ismerem el öker.’7
Ez azt jelentene, hogy a küldöttségben egyedül IF lenne arab. A kutatás egy része
azonban föltételezi, hogy ö maga nem arab mmalá, esetleg görög eredetű (ld. 7A7 67.
Anm. 6; D 119, n. 4).
iy4 al-Usztádz. 0 0 9 . n.163 szerint nem a kalifa, hanem a u'azír megszólítása (a külön­
böző források gyakran emlegetik valóban c szót az utóbbival kapcsolatban, ám az
egyes dhsáttok főnökeit is így nevezték). /V 47 és K 199, n. 40G is azonban joggal
„kalifának” értelmezik, ami a kontexiusból és annak megfogalmazásából egyértelmű.

sí
 Rémülten cs gondbamerülten távoztam el tőle. T ekintélyes, fé­
lelm et gerjesztő, testes és terjedelmes ember volt, aki, ha megszólalt,
mintha hordóból beszélt volna. Összegyűjtöttem a társaimat és
közöltem velük, hogy mi zajlott köztem és közte, „Ez az, amitől óva
intettelek benneteket”, mondtam nekik,
A müezzinje az istentiszteletre szólítás alkalmával kétszer szokta el­
mondani az iqám át^. „Urad, az igazhivők árnnyá, mondtam a királynak,
„az iqánukcsak egyszer mondatja az országában {fidári-ht)" Ő ekkor így
szólt a miiezzinhez: „Fogadd el azt, amit mond, és ne ellenkezz!”
A müezzin pedig ezután néhány napig így végezte az iqámát,
miközben a király folyton kérdezgetett a pénz felől, s perlekedett
velem ez ügyben. En azonban kénytelen voltam kiábrándítani, s
különböző mentségeket hoztam föl. Miután föladta a reményt,
utasította a müezzint, hogy kettőzze m eg ismét az iqámá formuláit.
Az így is tett. A király ezzel csak alkalmat keresett arra, hogy vitá­
ba szálljon velem. Miután rneghállottáin azt, hogy a müezzin m eg-
kettőzi az iqánuk, megtiltottam neki és hangosan kiabáltam vele, A
király tudomást szerzett erről és magához hívatott engem és a tár­
saimat, Miután összegyűltünk, így szólt a tolmácshoz: „Kérdezd
m eg tőle - ezen engem értett ”, hogy mi lenne a vélem énye arról a
két müezzinről, akik közül az egyik az iqámát egyszer mondja, a
másik pedig m egismétli azt, aztán pedig mindegyikük együtt im ád­
kozik az emberekkel. Vajon érvényes az ilyen istentisztelet vagy
nem?” „Az istentisztelet érvényes”, feleltem. „Vélem énykülönbség­
gel vagy egyhangú egyetértéssel {bi~idzsmác)?n, kérdezte. „Egy­
hangú egyetértésseT, feleltem én. (A tolmácsnak) ekkor ezt m ond­
ta: „Kérdezd meg tőle, hogy mi a vélem énye arról az emberről, aki
másoknak adta át azt a pénzt, ami nincstelen, ostromzár alatt lévő és

fíK A szaiaÚMYi, a napi őt istentisztelethez való második hívás, az <&fei#ntán. Ez akkor tör­
ténik, amikor az imádkozás kezdetét veszi. Az iqáma formulái ugyanazok, mint az adháné,
kivéve, hogy a bayya ‘'akií-jhiáb (,,induIjalók a boldogulás felé”) után a tjadqámatasz-szalút
(„eljött az istentisztelet ideje”) formulát kell mondani. A batiafita rítus szerint a különböző
formulákat kétszer mondják el, míg a többi három rítusban az iqámát csak egyszer mond
jak - kivéve az Aliábu iában (Id. hozzá: FJ2, s.v. ikdma, francia verzió, 111:1083 (T.W.
Juynholl); C l lOsq, n. 165 {a különbségek rendkívül alapos elemzése). A fölmerülő kon­
fliktus háttere természetesen politikai-hatalmi kérdés: a bagdadi sáfi'ita gyakorlat elfo­
gadása azt jelentené, hogy a bolgár király ehhen a kérdésben is aláveri magát a kalifának;
a banafita gyakorlat fenntartása egyfajta függetlenség kinyilvánítása volt. A hanaüra gya­
korlat egyébként is, a maga tolcránsabb előírásaival jobban illett a tiirkük életmódjához
(ld. ZV 49, Anm. 1). A király nyilván a maga vall ásjogaidéival is megbeszélhette a dolgot.

52
rabszolgasorba vetett embereknek járt volna, és az előbbiek elárul­
ták őt?” Én így feleltem: „Ez nem m egengedett, ezek gonosz em be­
rek lehetnek.” „Vélem énykülönbséggel vagy egyhangú egyetértés­
sel?”, kérdezte. „Egyhangú vélem énnyel”, válaszoltam. „Mondd
neki”, fordult ismét a tolmácshoz, „mit gondolsz, hogyha a kalifa -
Allah hosszabbítsa m eg a létezését - sereget küldene ellenem , erőt
tudna-e venni rajtam?” „N em ”, feleltem. „És a khurászáni amír?\
kérdezte. „N em ”, volt a válaszom. „Ez vajon a nagy távolság és a
köztünk lévő számtalan pogány törzs miatt lenne?”, kérdezte,
„Igen”, feleltem . „Mondd neki”, fordult ism ét (a tolmácshoz),
„Allahra mondom, hogy noha, ahogy te is látod azt, egy távoli lak­
helyen élek, mégis félelem van bennem Uramtól, az igazhívők amír-
jától; félek, hogy a fülébe jut rólam olyasvalami, amit ő rossznéven
vesz, s akkor megátkoz engem, s én, noha ő a maga országában van,
elpusztulok itt ezen a helyen, pedig köztem és közte egymástól
távollévő országok vannak. D e ti, akik az ő kenyerét eszitek és az ő
ruháját viselitek, s mindenkor láthatjátok őt, mégis elárultátok őt e
küldetésben, amelynek során titeket hozzám küldött, egy nincstelen
néphez; ezzel a muszlimokat árultátok el! N em fogadok el tőletek
sem m iféle utasítást a vallásom dolgában, amíg nem jön olyasvalaki,
aki őszintének bizonyul az ő beszédében. Ha egy ilyesfajta ember
jön hozzám, akkor (az ő utasítását) elfogadom tőle.” (A király beszé­
de) belénk rekesztette a szót, s képtelenek voltunk bármiféle vá­
laszra, Ezután eltávoztunk tőle.
(IF) így folytatta:
E beszélgetés után a király mégis kegyével tüntetett ki, s a köze­
lébe engedett, mig társaimat távol tartotta magától. Abú Bakr asz-
Sziddíqn ek 1^6 nevezett.

]<>f>Ebből talán arra lehet következtetni, hogy IF kunjaja Abú Bakr lehetett. A sziddiq
(„aki mindig igazmondó, megbízható, igaz”) Liqnb, mint ismeretes, egyedül az első
kalifát, Abú tíakrut (632-634) illette meg. Ö volt Kluidídzsa, a Próféta felesége után a
második, aki követte Mohamedet, s ő volt a Próféta társa a bidzsra elvégzésekor (erre
utal a Korán 9:40 verse: „Ha ti nem segítetek neki, Allah segíteni fog - hiszen Allah
már akkor segített neki, amikor a hitetlenek elűzték őt Mekkából másodmagával.
Emlékezzetek arra, amikor ők ketten a barlangban voltak, és amikor azt mondta a
társának: ‘N e csüggedj cl! Allah velünk van.’") ő állt legközelebb Mohamedhez, s ő
helyettesítette a Prófétát mim imám annak végső betegsége idején. cA’isa atyjaként a
Próféta apósa is volt A történetből persze azt a tanulságot lehet levonni, hogy a bol­
gár király jó taktikusként nem akart a kalifával szakítani. Ugyanakkor nem alaptalan
az a feltevés, hogy a küldöttséget egyfajta háziőrizet alá helyezte ezután.
 Az országában annyi csudálatos dolgot láttam, hogy azokat le­
hetetlen előszám olni19'7 Ezek közé tartozik a következő:
Az első éjszaka, amit ezen a vidéken töltöttünk, naplemente előtt
a (maghrih istentisztelet) rendes órájában198 láttam a horizontot,
amint sötétvörös színt öltött, s a levegőben átható hangokat és han­
gos háborgást hallottam. Felem eltem a fejemet, s íme, egy tűzhöz
hasonló vörös felhő volt látható hozzám közel, s a hangok és a hábor­
gás belőle hallatszottak, s mintha emberekhez és lovakhoz hasonló
lények lettek volna benne. Az emberekhez hasonló jelenések (asbáh)
kezében lándzsákat és kardokat vettem ki világosan vagy legalábbis
olybá tűntek a számomra. Ekkor váratlanul az előbbihez hasonló
másik csapat199 tűnt föl, amelyben szintén embereket, lovakat és

1<?' F. atpiruiv bmcvolmtine-^iú. mondat már-már toposzkent fogalmazódik meg llr-

nál, ld. egy háromnegyed évszázaddal korábban Tbn Khnrdádzbih beszámolójában
Szarandíbbal (Ceylonnal) kapcsolarhíin: „wa-fí b&dzibi’T dzsazím cadzsa)b katbíra iá
tuhszi? (p/>5). A megfigyelt esemény aligha történhetett 2 küldöttség május 12-i
megérkezése után, hiszen, mint később a müezzin közléséből megtudjuk, a rövid
éjszakák ekkor már elmúltak.
1<>fJ Qabia magbíb as-samsz. ki-suTa qijáxz.tjja. Az értelmezésben K 201, n. 436 javaslatát
követtem (vő. még C. 58).
1W Q ifa (szószerint: „darab”) értei mezeséhez ilyen értelemben ld. ZV 52; K 202. n.
444. Voltaképpen qaüc vagy qaiFa alak kellene (ld. Dozy, Supplémmr, f:38l)sq).
Az arab népi hiedelemvilág jó vagy rossz szelleme (ld. H.W. J.anc, M am im and
Ciuíoms vf/be Modem Jígyprians, London, J.M. Dent —New York. E P. Dntton, 1954,
Chapter X.; ua., Arabian Society in tbc Middk Ages. Sludies [rom tbc Timisemé and One
Nigbrs, Xew York, Barncs and Noble, 1883, 25 46, W. Robertson Siiiíth, Lectareson tbc
Reíigion of Sémiiét, London, A,C, Black, 1927, 119-131, 538-541, Cioldziher I., Az iszlám
kidrúníjá Budapest, Gondolat, 1981: 621-9, 988-696; francia verzió, lf: SóO.sq -
D.B. Maedoimld - 11. Maisé; K. He n cseh el, Geisrcr, Magtér imd Maxiimé. Oumwarjxlt
und Geshesaustreibuuginí islam, München, L. Diederichs Veri ag, 1997) Az iszlám előt­
ti kor cs a kora iszlám dé mono légi áj a sok tekintetben homályos, mivel a Próféta
dciiioiifolfugtisti - részben zsidó-keresztény hatásra - jelentős változásokon ment át, s
ez befolyásolta a korábbiak átsző re sót is. A dzsinn (kollektív névszó, esz.: dzsámi) a
„démon” összefoglaló kifejezése ( a latin gmiu&ói való származtatása hamis ezt már
Nöldekc és Wcllhauscn bizonyították). Eredetileg az emberivel [irtsz, basar) alkotott
párr (ld. a Korán 55.31 aih-thaqahin kifejezését), s (a héber frászAr „luis” jelentéséből és
a dzsmti-m*\ etimológiailag összefüggő dzsanán = „belső rész” „rejtett lényeg” jelen­
téseiből követkézről ve) a hús-vér anyagi világ rejtett szellemi ellentétpárját alkotja. A
törzsi társadalomnak megfelelően egyéniséget nélkülöző, csoportos lény, morálisan
közömbös, s az isteni és az emberi közötti átmenetet képviseli. Számos dzsinnfc)tárói
találunk említést, ezek neve néha állatot, időjárási jelenséget vagy általában szeren­
csétlenséget jelent, továbbá egyeseknek férfi, másoknak női természetet tulajdoni'
tanak (így pl. női természetű a gbíd a szi(lát vagy az amlaq, férfi természetű az cifnt
vagy az azabb- ez utóbbinak több névváltozata van). A későbbi tmiszlim démonoló-

54
fegyvereket láttam; ez utóbbi előrenyom ult és megtámadta az előb­
bit, ahogy egy lovascsapat {kaűba) megrohamoz egy másikat.
Rettegés vett erőt rajtunk és elkezdtünk esdekelni és fohászkodni
Allahhoz, miközben a helybéliek nevettek rajtunk és csodálkoztak a
viselkedésünkön.
(IF) így folytatta:
F igyeltük, ahogy az egyik csapat ráront a másikra. M in d ­
annyian összek everedtek egy ideig, majd ism ét szétváltak. íg y
tartott ez az éjszaka egy óráján keresztül. Aztán m indkét csapat
a sem m ib e tűnt. M egkérdeztük a királyt e d olog felől. Állítása
szerint az ősei gyakran m ondogatták, h ogy ezek h ívő és h ite t­
len clzsinntk200, akik m inden este csatáznak egym ással2^1,

gia bizonyos hierarchiát konstruált az egyes k ö rn e k között, amelyben maga a dzsinn

lerr a legalacsonyabb rangú démon (szinonimája: a cajnlu), ham!masabb az Apit s még
Ivarul masabb a marid.
1F itt az aurara borealix jelenségét írja le (!d. ZV 166, Exk. § 49a; C 111 sq, n. 174; leg­
újabban J.E. MontgOfticry, „Ibii Fadián and ihc Rnlghár” 13-17, 29-31 vizsgálta alaposaik
a kérdést; a jelenségnek tekintélyes szakirodalma van, utaljunk csak néhányra: Wilíiam
Pccrie, Ktoeeií. The Story aj fhe Aurora Htn'talis, Oxford, Pergamon Press, 1963; Róbert H.
Eafhcr, Majettie l.igbts. 'f'ht.■Aurora m Science,Hixrory und Árts, American Geographical
Union, ] 980; II araid Falk-Yrrer, Aurora: The Nurtbem f.igbts in Aiythology, Hi.thny and
Science, Edinbnrgh, Amhropnsophic Press, I98S; Gandace Savage, Aurora: The Mysienouj;
Northern Ligbts, San Francisco, Sicrra Club Books, 1994; Ncil Davíds, 'The Aurora
Watcher's HandbnoL Fairbanks, Univ. of Alaska Press, 1992; Asgeir Brekkc - Alv Egoi and,
The Nurtbem I.ights: Tbeir f len tagé und Science, rransl. hy J. Andersen, Oslo, Grondahl
Dreycr, 1W4; ’i ’he Ne® Encyclopaedia HnTanmcu, I >T'Módúinn, Chicago, 19H9, 1:707), amir
az északi (itt neve: autóra tmreahí), ill. a déli (ne\re: auroni australis) .sarkvidéki területeken
egészen a 40° szélességi körig megfigyeltek, s lényegében a légkörön kívüli energia-
részecskék (elektronok és protonok) és a felső légkör atomjainak az összeütközéséből
adódik, pontosabban a Föld mágneses tere és a Napból kiáramló szolár is részecskékből
alakuló szél találkozásakor jön létre, úgy, hogy az ekkor létrejövő elektromos energia
különböző részecskéket küld a Föld légkörébe. A jedenség mechanizmusa rudo-
mánvo.san még ma is bizonyos problémákat ver fel; érthető, hogy korábban mindenféle
mitológiai, stb. magyarázatok próbálták értelmezni e természeti tüneményt. A korábbi
kutatás (k 202, nos. 437-8) is fölfigyelt arra, hogy az Ezeregyéjszaka egyik meséjében
{Bulúqijá kalandjai% a 491. éjszaka történetében fülbukkan ez a motívum (K 203, n. 456
egyenesen föltételezi, hogy az északi mondakörre utaló JF beszámoló hathatott az
Ezeregyéjszakám). Az utóbbiban Buiúqijáaz tittrora borealú jelenségét a legendás Sadd ad
ibn <f\d országában látja meg: „Tíz álló napig csak ment és ment, s miközben hegyeken,
homoksivatagokon át tört előre, egyszereseik meglátott egy porfeJleget a levegőben.
Megindult annak irányába, s nemsokára kiabálás, dobogás, nagy lárma ütötte meg a
fölér. Amint továbbment a homokfelbő leié, cgv folyóvölgyből ért, amely kéthavi járás­
nyi hosszúságban nyúlt cl. M eresztette a szemét a lárma felé, s embereket pilláméit
meg lovon ülve, egymással hadakozva, s úgy patakzott körülöttük a vér, hogy folvónak

5.)
s nem hagynak föl ezzel, m ióta csak léteznek, eg yetlen éjszaka
scm 202
Egy nap beléptem a sátramba a király egy szabójával, aki bagdadi
ember volt. Azért bukkant föl ezen a vidéken, hogy erről-arról szót
ejtsünk. Beszélgettünk is annyi ideig, amennyi alatt valaki a Korán
hetedrésze2^ felénél kevesebbet el recitál, miközben vártuk az éjsza­
kai2^4 istentiszteletre szólító adzám. Amikor az föl hangzott, kimen­
tünk a sátorból, $ íme, már föl virradt a hajnal. „Melyik istentiszteletre
szólítottál?”, kérdeztem a miiezzint. „A hajnali ifadzsr) istentisztelet­
re" felelte az. „És mi van az utolsó esti istentisztelettel”, kérdeztem. O
így felelt: „Azt együtt imádkozzak a naplementekor (maghrib) elvég­
zendő istentisztelettel." „És mi van éjszaka?”, kérdeztem. „Amint lá­
tod”, válaszolt, „korábban még rövidebb volt, mint most, de most már
elkezdett hosszabbodni.” És elmondta, hogy egy hónapja nem hunyta
le a szemét, atról félve, hogy elszalasztja a reggeli (ghadát) isten-
tiszteletet. Mert úgy fest a helyzet, hogy ha valaki naplementekor fel­
teszi az üst ót a tűzre, aztán elvégzi a reggeli istentiszteletet, akkor az
idő a két időpont között nem volt elegendő a forráshoz21*5.

is beillett volna. Hangjuk mint a mennydörgés, kezükben lándzsák, kardok, vasrudak,

íjak és nyilak, ádáz módra msakodtak. Bulúqiiát rettentő félelem fogta el” (Az
Ezeregyéjszaka mcséit ford. Prileszky Csilla, Budapest, Atlantisz, 2000, lV:80sq). A kérdés
nek nem jelen féktelen ókori előzményei vannak, ld, ennek feldolgozását: S. Günther,
„Das Polarlichr im A1re mim": íhdtragr zűr Qeaphysih. '/Atsr.hrijt fúr physikalische Erdktmdc
6(1904), 98-107. A jelenség első megfogalmazását Arisztotelész, Meieórolojfika, 1.5-ben
fogalmazódik meg: „Néha derük éjszaka válrozaros jelenségeket láthatunk, amelyek az
égen megjelennek: szakadékokat {khasz.matd) és árkokat íhotbümi) és vérvörös színeket
{haimntódé khrúmind). Kzeknek ugyanaz az oka. kálink már, hogy a felső Jégkör gyúlékony
állapotba sűrűsödik és hogy az égés néha égő láng, néha pedig mozgó fáklyák és esi!
lagok látszatát ölei. így tehát nem meglepő, hogy ugyanez a légkör, össze sűrűsöd ve, vál­
tozatos színeket ölt.” Ismeretes Tacirus, Gtmumia 45 nevezercs helye, amclyci sokan az
anrora hormlií leírásának értelmeztek: „A sn ion októl északra más a tenger, lomha cs
csaknem mozdulatlan; azt hiszik, hogy ez Övezi és zárja körül a föld kerekségét, mivel a
már lenyugvó nap utolsó fénye napkeltéig annyira világos (extremux cadenm iám xoluful-
gvr hí vrtuffi edurat adeo darus), hogy el homály ősi eja a csillagokat (ur sidera hehetet). A
babonás meggyőződés azt is hozzáteszi, hogy ezenfelül még a felkelő napnak a hangját
is hallani, s a lovak alakját és fejük sugarait látni (sonum insuper emergenus audiri fmnusqut
e.qwmm el rádiós capitis adspia pirsuasio aduit) „ (Borzsák I. ford.). Montgomery 15 jelzi,
hogy nem annyira Arisztotelész szövege maga, hanem három vele kapcsolatos szöveg
gyakorolr a nuiszjiin elképzelésekre hatást (Yahyá ibn Bitríq parafrázisa, Hunayn ibn
Iszháq kompendiuma és különösen Olümpiodórosz - Iszháq ibn Hunayn által lefordí­
to tt- kom ment árja).
202 Az utolsó mond Átlagnak Almiad Túszánál (idézi ZY 52sq, Anni. 7j nem a dzsin-
«ek, hanem az ősök az alanya: nui hamisébamcsonin díde-hn („mi örökké így láttuk ezt1’).

56
 (TF) így folytatta:
Láttam, hogy a nappal rendkívül hosszú náluk, s ez így marad az
év egy jelentős részéhen, ugyanakknr az éjszakák rövidek. Aztán
pedig az éjszakák hosszabbodnak m eg cs a nappal lesz rövid.
(Megérkezésünk utáni) második éjszak a2^ letelepedtem a jurtán
kívül és szemügyre vettem az égboltot. Csupán néhány csillagot lát­
tam, azt hiszem, ügy tizenötöt, (szétszórva az égen. A vöröslő al­
konypír (as-safaq aí-ahmar) azonban, amit a naplementekor elvég*
zendő istentisztelet előtt lehet látni, nem tűnt el egyáltalában Az
éjszaka p ed ig )^ 7 oly kevéssé volt sötét, hogy az ember felismerte a
másikat egy nyíl lövésnél is nagyobb távolságból {gbal'wd)^^.
(lh ) így folytatta:
M egfigyeltem, hogy a Hold nem éri el az égbolt közepét, hanem
egy bizonyos idő után annak szélére hág; aztán pitymallik, s a Ilold
eltűnik. A király elm esélte nekem, hogy bárom hónapnyi távolság­
ban az országától egy nép él, amelynek W íszú209 a neve. Az éjszaka
egy óránál is rövidebb náluk.
(ll?) így folytatta:

2ÍI *Szttlf: u hét napjainak megfelelő beosztása a Korán szárúinak. ZV 168, Exk § 5Űa utal
arra, hogy a belső-ázsiai nruszlimok számára különösen az utolsó „heted15 (a 48-114
szűrük) volt népszerű, s ezt nyomtatták leggyakrabban oktatási célra (ezt nevezték
baftijaknak). Az ő becslése szerint (53, Anm.2) ez kh. kétórás beszélgetést jelentett.
2ÍI4 Lntama\ az éjszaka első harmada.
Erről más muszlim szerzők is beszámolnak, Id. pl. al-Maszcúdí, 1:200: „Az éjszaka
a bolgároknál (a használt kiadásban: al-burghuz) az év egy részében rendkívül rövid;
egyesek közülük úgy vélik, hogy lehetetlen fülforralni az üstöt, mielőtt fülvimidna a
reggel.” ZV 169, Exk. § 50b idézi Awfi szövegét perzsául (Marquart, Urai 263, 277,
vE iii arabiseher öc delit11 263) alapján: „Az éjszaka annyira rövid, hogyha valaki az
nlkcmypír idején egy üstöt helyez a tűzre, hogy (valami) ételt főzzön (tá
ta?űm pazad), az étel még nem főtt meg, s a hajnal máris fölvirradí (j z M (Jumdt búsad)”
A megfogalmazások annyira hasonlóak., hogy joggal népies toposzra gyanakodhatunk
(vő. C 1 12, ti. 180). A probléma természetesen vitatott téma volt a vallásjogúid ók
között az isrenri.sztélét elmaradása vagy helyes időzítése miatt. ZV meg a 19. század­
ból is hoz példákar erre a Volga vidékéről. A rövid éjszakák jelenségéhez ld. Mark-
wart, ,.Ein arahischer Berichr” 277-282, 331-334 (pontos csillagászati számításokat
ad), uca! egy kínai államférfi (Jc-lu »hi-ts:ni) 1219-ben leírr hasonló megfigyelésére,
amelyet a kipcsakok {K'o-fu cd) földjén tett.
20í 922. május 13-ról 14-re virradó éjszaka.
207 A zárójelben lévő rész hiányzik a kéziratban, az Y, J:487 szövegében szerepel.
2ÜWA gbalvja 300-400 „könyök” {dztrűc) távolság, vagyis kb. 200m.
2Ü<) Ld. Y, V:38íj: „Bulghámn/bolgárokon túli vidék, közöttük három hónapi út van.
Az éjszakák egyre rövidülnek náluk, amíg aztán nem látnak sötétséget, majd a másik
évszakban hosszabbodnak, amíg aztán nem látnak világosságot.55 Ld. hozzájuk:

sí
 M egfigyeltem , begy az országukban napfelkelte idején minden
vörös színt ölt: a fold, a hegyek, s minden, amire csak ránéz az ember.
A Nap úgy kél fel, mintha egy nagy felhő lenne, s a vörös pir m eg­
marad, amíg a Nap nem hág a zenitre {tata kabbad asz-szarná). A h ely­
béliek közölték velem, hogy télvíz idején az éjszaka eléri a (nyári)
nappal hosszúságát, a nappal pedig a (nyári) éjjel rövidségét,, úgy­
hogy, ha egy ember hajnalhasadtakor folkerckedik az 4/f/nak
nevezett helyre21Q - ami tőlünk egy farszakh távolságra van - r akkor
azt csak az éjszaka beálltakor Matatna) éri el, amikor már minden csil­
lag fölkelt és beborították az égboltot. Mi akkor hagytuk el az orszá­
got, amikor az éjszakák megnyúltak és a nappalok m egrövidültek21 L.
M egfigyeltem, hogy a kutyaugatást nagyon jó előjelnek tartják
(yataharmküna)1^1. Örvendeznek neki, és azt mondják, hogy az a
bőség, az áldás és az üdv esztendejét (jósolja).
Szemtanúja voltam annak is, hogy rengeteg kígyó van náluk,
olyannyira, hogy egv-egv faágra tíz vagy még több is rárekeredik. Az
emberek azonban nem ölik meg azokat, s a kígyók sem bántják őket.

Mnrkwai'1..„Kin arabischer Bericht” 282 -8; ZV 55, Anm. 3, 170-3, Exk. § 50c; K 205.
n. 475;C !! 3, n.183: Naxitii 1998:1 58-160. Az orosz évkönyvekben: Vesz, Vmssü,
Vcpsza, Wcpxzeti. A Lad oga-tótól keletre a Bjelo ozero környéken lakó nép. ZV idézi
ti I- Bí nt 11í jel 1c mzését kézi ratos 7 'ahdul Hibáját al -attuikifi imin k áj áhó 1(az álta la haszná11
kézirathoz - SuJrán Fátih 3386 al-Bírúní autográf kézirata, amit Ghaznában készített
- lrl. A. Saecd Khan, A Bibliograpby of tbc Works of Ahúí-RaUuiu ut-ftírími, New Delhi,
indián Natúrnál Science Acadeiny, 1982: 14-16 - kimerítő bibliográfiával, a kézirat
egy részér kiadta bevezetéssel és fordítással 1'. Krenkow, ,. Béni ni and the VIS. Sül tan
Fárih No. 3386”, in: Al-Bírúní CommmonUion Volume AJí. 362-A. fi. 1.362, (Calcutta, Irán
Socierv, 195-20K, ld. még', ti. Stroli maiét. al-Bírúní: In den ilárteti dér Wissmschaft.
AusgwpahlTt' Texte aui dm Werkm dcs uluvüsihm L 'n ivtrxa lg d e b rre ti, Leipzig, Verlag Ph
Reclam jun., 1088, 66sq): „Ennek a (hetedik klíma közepén lévő) területen túl élő
népnek a .száma igen csekély, és úgyszólván vadak. Keguávolibb és legismertebb
helyük a Yúrának nevezett terület (város?), Ixz.úról addig tizenkét napra van szükség.
Búig Kártól tsz;/íig pedig húsz nap kell szánon, amit fából készítenek. Ezeket a szánokat
vagy maguk vagy a kutyáik húzzák a havon. Ezeken szállítják az élelmüket. Különben
egy másik (alkalmatosságon) utaznak, nmir csontból készítenek, s ezt n lábukra erő­
sítik: ez utóbbiakkal rövid idő alatt nagy távolságokat tesznek meg. Yúrn lakóinak a
kereskedelme úgy zajlik, hogy az dm kát egy megbatározott helyen halmozzák föl,
majd eltávolodnak onnan, mivel távol tartják magukat (a többi embertől), s kerülik
azokat. Kereskedelmük hasonló a (Sn)Lanká vidék lakóihoz, akik az (indiai) tengeren
fűszerek kel kereskednek.* 7.V utal arra, hogy e nép maradékai (kb. 25.000 ember)
Karéliábati eltek az n idején is. Yúra népéhez ld. Markvvart, „Ein arahischcr Berichr'
288; Naziui 1998:158<if). Markwart 304 szerint valószínű, hogy Yúra lakói vogulok,
osztjákokok, esetleg szamojédok voltak. A csontból készült sítalphoz ld. Markwart,
í.m. 304-309 (idézi Rasid ad-Dín perzsa szövegét 305sq).
Egy helyen egy terebélyes fát láttam, a földön heverve, amely száz
könyöknél is magasabb lehetett. A törzse igen vastag volt. M eg­
álltam, hogy megszemlélj cm, s ekkor a fa megmozdult. Én megret­
tentem, majd figyelmesen szem ügyre vettem, s ím e egy akkora
kígyó volt rajta, amelynek hossza és vastagsága m egközelítette a fát.
Amikor észrevett engem, lesi klórt róla és eltűnt a fák között. Én
rémültem indultam (a jutákhoz), s beszámoltam róla a királynak és a
kíséretének. Ők azonban ügyet sem vetettek erre. A király azt mond­
ta: „N e ijedj meg. nem bántanak téged”21 \
, Egy alkalommal m egszálltunk a királlyal egy állom áshelyen.
A társaimmal, Takinnal, Szawszannal, öarsszal és valakivel a
király társai közül bem entünk a fák közé. Láttunk214 ott eg y kicsi,
zöld fatörzset/ágat (ctidan)T am ely olyan vékony volt, mint egy
orsó (migfjzal), csak hosszabb, am elyen egy zöld hajtás {firq) volt,
annak a végén pedig egy széles levél volt látható, am ely lehajolt
a földre; ezt friss hajtások {ndbii) borították, am elyekben bogyók
voltak. Aki m egkóstolta azokat, nem kételkedett benne, hogy

Tct a Volga partján levő vásárról és révről vari szó, arnir a folyó nevéről neve/tek d (ki.
K 2()5sq, n. 479; C 113, n. 184). V, 1:487 a matsdf helyeit nabr („folyó”) lectióc ad. A folyóncv
igen válrozaros kiejtéséhez ld. /V I73sq, Rxk § 5()d és különösen Moravcsik, Byzunlinotur-
cica^ TI:7Ksq. IF-nál köverlcezcrésén a csnvaso.s Arii alak fordul elő (ld. K 206, n.48 és külö­
nösen f hutád? 5, 161-3, 2Ifi). Az Z/iValak, mondja ZV, a kazáni orientalisták, főleg Fralin
használata alapján terjed r cl, akik a kazáni tatár ki ej rést áll alános lötök ki ej lésnek vélték.
A Hildád 75 így határozza meg: „Fgy másik folyó az Atilt amely ugyanabból a (Kínnak és
Khirkhíz határán lévő) hegyből ered, az Amisről (Trtisz?) északra. Nagy és szeles folyó,
amely áthalad a Kimák országon Dzsúbín faluig, aztán nyugat felé folyik az nghuzok és a
Kíniák közti határ mentén, amíg keresztül nem halad fiulghárnn; majd délidé fordul a riirfc
besenyők és a hurtászok között haladva, áthalad Ari Lvárosán, ami a kh azárok hoz tartozik és
bdefolyok a Kazár-tengerhe.’! Ld. még Isztakhrí 222 és Minorsky korrekciójár (p. 216).
211 Vagyis IF és a küldöttség őszig maradt a Volga vidékén (ld. ZV 56, Alim. 3).
212 ZV 56, Anm.4 megjegyzi, hogy II1’ összetéveszthette a kutyaugatást a fnrkasiivöl-
téssel; az utóbbit a kazáni tatárok bonum m térnek tartják.
21M lasonló történetet a Buzurg ibn Sahnjár neve alatt fennmaradt India c>uddlaroffdg<nhim
találunk. Itt a 26. történetben cAlláma kapitány meséli el, hogy Bak ham vidékén árbocnak
való fiit keresvén, egy „sima, tetszetős, tökéletesen egyenes és vastag törzset'" talált, amely,
amikor le akart belőle fűrészelni, megmozdult, s kiderült, hogy egy hatalmas kígyó volt.
A hajósok persze hanyatt homlok menekültek (ki. índia csudálatoyságai, ford. Simon R..
Budapest, Corvina, 2006:34). £V 57, Anni. í megjegyzi, hogy a későbbi beszámolók szerint
is 1K közlése egyáltalában nem látszik túlzásnak fa tör lenéihez ld. ínég; Montgomcry, „Ibn
Fadián and rhe Rnlghár” 13), ugyanis ezen a területen valóban rengeteg a kígyó.
214 A kéziratban fa-idz4 und („és akkor c ifl, aminek nincs értelme. R 112 fa ar/t ná
olvasatni javasol („és itiegmumrorr nekünk”, ic//, a király7embere). D 128 olvasata hit
szik jobbnak: fa-m'ajnd.

59
im tíszfi^ gránátalmát evett. Megkóstoltuk azt, s rendkívül ízletes­
nek találtuk, annyira, hogy nem győztük utána keresni és enni.
Láttam azt is, hogy igen élénk zöld színű almáik vannak, ame­
lyek még a borecetnél is savanyúbbak. Ezt □ lányok eszik, s a nevü­
ket (az almák) a savanyú ízükről kapták21^.
Az országukban a leggyakrabban a mogyorócserjét (sadzsar al-
bunduq) láttam21526217, (V alóságos) erdők találhatók belőle, egy-egy ilyen
erdő negyven farszakh hosszú és ugyanannyi széles.
Olyan fákat is láttam, amelyek ismeretlenek voltam a számomra:
ezek rendkívül magasak, a törzsük csupasz, a csúcsuk a pálmafáké­
hoz hasonlít; (finom) levelek találhatók ott, ám ezek szorosan egy­
más m ellett vannak ( niudzstamac). (A helybéliek) odam ennek
(yadzsíYma} a fa egy helyéhez, amit jól ismernek, végeznek henne
egy fúrást, majd egy edényt helyeznek alá, s a lyukból a méznél is
édesebb nedv folyik ki. I la valaki a kelleténél többet iszik belőle,
akkor megrészegíti őt, ahogy azt a bor teszi21*.
l o eleségük a köles és a lóhús, de a búza és az árpa is bőségesen
megtalálható náluk. Bárki, aki vet valamit, a maga számára aratja le,
s a királynak nincsen sem m iféle jogcíme arra. Mindazonáltal éven­
ként minden ház ad neki egy cobolyprém et219. I la a király azt

215 Dozy, Supplément, 11:620 szerint: „une varieté de carrains fniits, de grenades” (a
malist jelentése: „keserédes”); Lane 2736: „mag nélküli, legfinomabb gránátalma” R
112 szerint valami tek- vagy fóldieperszciű növényre kell gondolnunk, amely kacso­
kat növeszt, ezek meggyökeresednek. s önálló növényeknek látszanak. A nmimán
azonban egyértelműen „gránátalmát11 jelenr.
216 A kéziratban egyértelműen: fa-yu számmá calay-hí („annak alapján nevezik”); Y,
1:488 olvasata: fa-yaszmanm (ezt veszi át D 128 is és ezt javasolja R 112 is), amivel
kapcsolatban a képtelen jelentésen kívül („és kövér lesz tőle”, így fordította annak
idején Frahn) az a probléma, hogy a x&amitta igének nincs IX. alakja fid. Liszán 2104
és Lánc 1432, nem beszélve arról, hogy nőnemben kellene állma. Az ige nyilván­
valóan az almára utal vissza, s az élenkzöld vagy a keserű ízére, aminek alapján elne­
vezték, ZV 59, Anm. 1 az alma elnevezését a lányokkal hozza kapcsolatba, s szerinte
talán az óbolgár khír olmaszí(„lányalma71) lenne, ami az eredeti szövegben is szerepelt
volna. K 208-210, n. 500 igen alapos kommentárjában elveti elődei javaslatait cs végül
fa-yuszamminu cs ügy fordítja: / szootszvenno etomu (jib) naznvajut.
217 K 210, n. 501 utal arra (ezt már a korábbi kutatók is megjegyezték), hogy a Volga
vidékéről származó mogyorónak a neve „bolgár” volt,
210 ÍF valószínűleg a nyírfa egy fajtájáról beszél (ld. K. 211, n. 510; C 113, n. 193). A
fafajta azonosítási problémáihoz ld. ZV 60, Anm. Utal Ticscnhausenre, aki szerint
falán a betűidpubesceusröX, betűid albáról lehet szó (oroszul:plakti csaja berjoza). Rzr a részt
Ahmad Túszí is idézi ÍF-ról (ld. ZV, loc.cit. j: „Khwárizm vidékén van egy fa, amelybe
ha lyukat fúrnak (j zúrákbí dar dn konmid)^ akkor méz folyik onnan; ha az ember egy

60
indítványozza220, hogy egy csapat (szarijja) portyázzon valamelyik
országban, s ott zsákmányra tesznek szert, akkor a királyt velük
együtt rész illeti meg.
Ha valamelyikük m enyegzői lakomát ad22í vagy egy lakomára
hív meg, akkor a királynak jár egy rész a lakom a/m enyegző (zilla)
nagyságának megfelelően, (adni kell neki) a mézből készült nuhídz-
ból egy szdkhrak/joi222 és valamennyi romlott biizát22^ - mivel a
földjük fekete és büdös224. N incsenek nekik olyan helyeik, ahol
összegyűjthetnék az élelmiszerüket, hanem kutakat ásnak a földben,
és-oda helyezik az eledelüket, ám néhány nap elteltével az megrom­
lik, hűzleni kezd és már semmire nem lehet fölhasználni.
N incs nekik sem olívaolajuk, sem szezámolajuk (ríradzs) és sem ­
m iféle zsiradékuk225.
\i zsírfélcscgeket ők halolajjal helyettesítik, így aztán, minden,
amiben fölhasználják azt, kellemetlen szagot áraszt (zajiran).
Az árpából valami levesfélcscget (baszádn) készítenek, amit a
lányok és a fiúk szűrésűinek. N éha az árpát a hússal együtt főzik
meg. Ekkor a húst az urak {al-mawálí) eszik meg, az árpát pedig a
rabszolganőkkel etetik meg. Ha azonban (a hús) a kecskebak226 feje,
akkor a húst (a nők) ehetik meg.

rarfo r iszik belőle, akkor részeg lesz {maszí gárdád)n Vagyis ő a helyet fölcserélte.
A raü (a görög ó/m/ból) voltaképpen súlymérték, a különböző helyeken és. időkben
kh. 300-600g között.
A kéziratban egyértelműen dzsüd szám már áll, míg Y, 1:488 olvasata: dzsild dmisir
(„bikabör”) - ez nyilvánvalóan tévedés. A dzsiíd{„bőr*) jelentése itt nyilvánvalóan az
állat „préme” és nem a bőre.
Az amam jelentéséhez ÍF szövegében 1d. K 21 1, n. 512.
2i] A kéziratban egyértelműen: yai:Umszu, a probléma csak az, hogy Vlfl. alakot a
szótárak nem adnak (ebben az értelemben a IV. alak használatos).
212 A kéziratban: szákhradzs, ZV 27 és D 130 olvasata: szákhrakk folyadékmérték (Id.
ZV 60, Anm. 3); eredeti alak: szaghráq. ZV idézi Káshgharít (1:392): „Szagbráq edény
vagy kupa, amelyből isznak. Közmondás: szavm szagbraqqa tzkirKazaz valaki míves
beszéddel hozzájut a fejedelem borosedényéhez a lakománál, vagyis megtisztelik őr."
12i ZV 61, Anm. 1 szerint IF itt nem magát a búzát, hanem a belőle készített italt, a
búzát, vagyis sört értette. K 211, n. 511 viszont joggal utal arra, hogy nyelvtanilag
nubídz nem érthető a hinta radí'aho'á is.
224 Ugyanezt a toposzt találjuk Szaliám „tolmács” beszámolójában in: lhn Khnrdádz-
h ih 163 (fa ntíibaynú ilá ard száddá' muutntatu r-ra iha, a m i c 1le n cc e rtel véde kez ne k).
2- A duhn éppúgy jelent olajat, mint zsírr cs hajat
226 A kéziratban érrel mezhete rlen alak áll, ami helyett (jegyzetben és kérdőjellel) már
7.V 28, ne. (vő. R 112 és D 130 - ez utóbbi a jegyzerhen jelzi, hogy az emendatiónak
sincs sok értelme) íaysz.or javasol. A fordítás valóban csak fclrércles és ideiglenes.

61
 Mindannyian sapkát227 hordanak. Amikor a király lóra száll,
egyedül lovagol, ghulám nélkül és nincs vele senki. Ha áthalad egy
piacon, mindenki felemelkedik, leveszi a sapkát a fejéről és a hóna
alá teszi. Ila a király már továbbhaladt, akkor visszahelyezik a sap­
kát a fejükre. Érvényes ez mindenkire, aki belép hozzá, legyen az
kicsi vagy nagy, beleértve a gyermekeit és fivéreit is: m ihelyt m eg­
pillantják őt, leveszik a sapkájukat és hónuk alá helyezik, biccen''
tenek a fejükkel a király felé és leülnek, ám nyomban utána felkel­
nek, amíg nem kínálja m eg őket hellyel. Mindenki, aki előtte ül le,
az a sarkára guggolva teszi ezt, s nem veszi elő a sapkáját a hóna alól,
és nem mutatja azt (senkinek), amíg el nem távozik a színe elől, s
csak akkor veszi föl ism ét228.
Mindannyian sátrakban/jurtákban {jqihtib) élnek, A királyé azon­
ban igen nagy, ezer vagy még több ember is elfér benne, és örmény

121 QalanszuvM (tsz. qaláuisz). A különböző európai értelmezések, ahogy ez számos

arub ruhadarabbal így van, legfeljebb megközelítő értelmet sugallnak. ü.W. Lane, a
nagy lexikográfus, e szóval kapcsolatban így ír az Ezeregyéjszaka fordítása jegyzetében
(London, Kast-West PubL Carro, Livrcs de Francé, 1979, 1:201, n. 69): „Ezt a szór
olyan homályosan írják le az arab lexikográfusok, hogy nincs határozott elképzelésem
arról, hogyan is néz be tett ki"). Dozy, Vétemeun 365-371 bosszú jegyzetében arra a
következtetésre jut, hogy az „a turbán alarr hordott sapkát jelenti, s a mai tarbúsuak
felel meg”. A (fatausztrwa lehetett eu korsüveghez hason latos magas süveg (Id. Dozy,
Suppíáneut, 11.409). amit a források szerint ni- Manszúr vezetett be az udvarban, I [árún
ar-Raskl elvetett, majd al-Mu^caszim ismer divatba hozott (ld. Mez 367). Ez a - fá­
tyollal körített - fejfedő mint női ruhadarab került nyugatra a keresztes hadjáratok
idején. Később a lapos qalaiiszuivn terjedt el. 7.V 174-8, Exk 60a hosszú jegyzetben
jellemzi a rürök népeknél előforduló fejfedőket, s utal arra, hogy az arab forrásokban
igen sokféle sapkát/síi veget/kai aplélesé get neveztek ezzel a szóval (érdemes megje­
gyezni, hogy a dervisek is magas (yalafuztmát viseltek, ami csak színében különbözött
az ujgar jnauiehcista hívők magas, fehér süvegétől). A szó etimológiája niucs meg-
nyugratóao Tisztázva, Tudjuk, már llunfalvy Pál megfogalmazón egy származtatást
(ld. MugyartirszágcriMtigniphiájtt. Budapest, A M. Tud. Akadémia Könyvki adó-1íiva-
tála, 1876:390, 62.j.), amely szerint a „szó világosan ugor, mert ktileng k&Utng kulan az
oszt jakban rén, sah, s»uxsu pedig csuklyás bőrruha*, jelentése tehát: „rénbőr csuklyás
ruha”. Vámbérv A. a maga minden nyelvészeti akribeiát nélkülöző eljárással (elvetve
I Lmfalvy javaslatát) a baskir knhwcsik vagy hulansik szóból származtatja azr (ld. A ma­
gyarok eredete. Etimológiai tanulmány, Budapest, A Magyar Tud. Ak. Könyvkiadó-Hiva­
tala, 1882: 431sq). A (baskír eredetűi 7.V 174 elveti ezt a származtatást.
ZV 63, Anni. 5 idézi Ahm ad Túszj vonatkozó perzsa szövegét: „A Bolgáron ni I
számos hitetlen ember található, akik ha meglátják a királyt, a fejfedőjüket {koláh-há1
a hónuk alá teszik {darbaghaígirand)" A mongol uralkodóknak járó - némely vonat­
kozásban hasonló - tiszteletadáshoz ld. 7.V j 78sq. Exk, § 60b, vö. még C 114, n. 202.
l l *} Ld. a 184-185. jegyzeteket. 11/ leírásából kiderül, hogy a korabeli bolgárok fél­
nomádok lehettek; nincsenek még varosaik cs sátrakban/jurtákban laktak ;ld. ZV

62
szőnyegek borítják. Középen egy trónus található, amelyet bizánci
brokát takar229.
A szokásaik közé tartozik az, hogyha v alaki fiának születik egy
fiúgyermeke, akkor nem az apa, hanem a nagyapa veszi őt magához
e szavak kíséretében: „Nekem több jogom van az apjánál arra, hogy
gondjaimba vegyem őt, amíg férfi nem lesz belőle’'250. Ha meghal
közöttük egy férfi, akkor nem a fia, hanem a fivére örököl utána251.
En megmagyaráztam a királynak, hogy ez helytelen, s ismertettem
vele az örökösödés szabályait, amíg m egértette azokat.
á Sehol nem láttam több villámcsapást, mint az ő országukban. Ha
a villám belecsap egy sátorba, akkor nem mennek közel hozzá, úgy
hagyják ott. ahogy van, minden benne lé vő vei: emberrel, javakkal és
minden mással, amíg csak az idő el nem emészti, s azt mondják:
„Olyan sátor ez, am elyet (az isten) haragvása sújtott”252.

] 80-2, Ekx, § 61 a; C 114, n. 204). A szövegben szereplő (ftéba minden bizonnyal kerek,
kupola alakú ne mer.jurtát jelent. A forrásokban azonban még legtöbbször megkülön-
hömucs nélkül szerepel a bayt és a <jnhba. Az utóbbiak méretét IF adata is kellően
érzékelteti, ám a különböző források ennél sokkal nagyobbakról is beszámolnak.
Rtibnik {Napkeletfelfedezése \22) a következőképpen jellemzi: „A jurta, amelyben al­
szanak, alul kör alakú vessző rács; teteje ugyancsak vesszőkből van, és felül egy kicsiny
kerékbe fúr össze, ahonnan egy kéménybe ni nyak mered felfelé; az egészet fehér
nemezzel horírják, és gyakran mésszel vagy fehér földdel és porrá őrölt csonttal kenik
be, hogy ragyogóbb feli érvé tegyék; néha viszont feketével borítják be. Fent a nyak
körül a nemeze szép és változatos festéssel díszítik. A bejárat fölé szintén nemezt
függesztenek, ezt rá rét munkával tarkítják, ugyanis színes nemezt varrnak rá a másik
nemezre, szőlőtövet, fác, madarat, állatot ábrázolva. Ezeket a jurtákat olyan nagyra
készítik, hogy némelyik 30 láb is megvan keresztben.”
/V 184, Exk. § 62a utal arr3, hogy ez a szokás a törkök között általánosan elter­
jedt. A kirgizeknél és a baskíroknál még az ő idejében is a nagyszülők mindem
elkövettek, hogy unokáik ne ismerjék a szüleiket (az igazi apát *testvérnek", az anyát
„sógo m ön e k” szí) lít t attá k).
2*] Ez a hatalom átörökítésére is vonatkozik és C 115, n. 206 szerint matriarchális
örökséget tükröz. A seniorátus helyett (Id. ZV 184sq, Exk, $ 62l>) a mongoloknál (Id.
Spuler, Mongolén 322sq) a legfiatalabb fiú örökölt az apa után, a legidősebb fiú csak
valami díszes rangot örökölt.
232 A mongolok is távoltartották magukat a viliámsújtort javakról és emberektől, Id.
ZV 185, Exk. § 63a; Spuler, Mvngolen 144. Dzsuwajnt (1226-1283), I lülcgü és Aháqá
magas rangú hivatalnoka (1997: 204sq) részletesen cs plasztikusan számol be a mon­
golok villámcsapással kapcsolatos féléméiről: „Megfogalmazást nyert a jm ziban és a
mongolok szokásában, hogy tavasszal és nyáron senki nem ülhet napközben a vízben,
nem moshatja meg a kezet folyóvízben, nem önrher vizet arany vagy ezüst edénybe
és nem teríthet ki mosoit mii ár. mivel az a hiedelmük, hogy efféle cselekedetek meg
növelik a mennydörgése és a villámlást. Abban az országban ugyanis, ahol ök Jaknak,
a ravasz kezdetétől a nyár végéig az idő nagy részében esik az eső és a mennydörgések

63
 Ha egy ember szándékosan m egöl egy másik embert, a megtor­
lás elvet alkalmazzák vele szem ben233. Ha vigyázatlanságból g y il­
kolta meg őt, akkor a gyilkos számára készítenek khadank-ikhol egy*
ládát, azt rászögezik, min tán mcl lehelyeztek bárom cip őt/lep én yt
(,argbifa) és egy korsó vizet. Emelnek neki három - a tevenyereg rúd-
jához234 hasonló - husángot és fölfüggesztik őt ezek közé, e szavak
kíséretében: „Az ég és a föld közé helyezzük őt, az cső cs a Nap mar­
talékául, talán az Isten irgalmas lesz hozzá/7így marad felfüggesztve,
amíg csak az időtől el nem enyészik, s a szelek szerteszórják.
Jla föl ügyelnek valakire, akit szellemi mozgékonyság és a dol­
gok (melyebb) ismerete jellemez, akkor azt mondják: „Ez az ember
megérdemli, hogy az Urunkat szolgálja” Azzal megragadják, a nya­
kába kötelet vetnek és felfüggesztik egy fára, amíg darabokra nem
esik. A király tolmácsa elm esélte nekem, hogy egy alkalommal egy
Szindből származó ember vetődött a földjükre Egy ideig a király
m ellett maradt, s őt szolgálta, Edénk szellem és gyors felfogás jelle­
mezte. Egy csapat emberük azt tervezte, hogy útra kelnek kereske­
delmi ügyeikben235, s a szindi ember engedélyt kért a királytól,
hogy velük tarthasson. A király megtiltotta ezt, a szindi azonban
addig erőskotlött, amíg a király beleegyezett. így hát velük ment egy

akkorákat csattannak, hogy azok elöl „halál féld mii khen ujjúkkal hetapasztják a fülü­
ket” (Áww«, 2:1 V) és a villám vakító fénye olyan, hogy az „már-már megfosztja okét
látásuktól” (2:20). Megfigyelték őket, hogy amikor villámlik és dörög, akkor olyan
némák, mint a halak. Mifidéit esztendőben, ha valakibe villám csap bele, akkor
nemzetségét és házanéper kihajtják a rörzs'ek közül három évre - ez alatt az idő alatt
nem léphetnek he a fejedelmek <jttfajáha. Hasonlóan, ha nyájukból vagy csordájukból
egy állatba belecsnp a mennykn, ugyanígy járnak el több hónapnyi időre, lía egy
ilyen esemény történik, akkor a hónap további részében nem esznek (a saját élelmi
szerükből), és mi kém a gyász idejében, a hónap végén ünnepélyes ceremóniát (szüjur
mus) tartanak." Ruhruk így jellemzi félelmüket: „Ruháikat sohasem mossák, mert azt
tartják, hogy Isten akkor megharagszik és mennydörgés támad, ha száradni kittre
getik; ezért a mosókat elverik és elveszik tőlük a holmit. A mennydörgéstől szerfelett
félnek. Ilyenkor minden idegent kiküldenek jurtáikból, fekete nemezbe burkolóznak,
és abban bújnak meg, mígcsak el nem múlik” {Napkelet frlfrdezéw 129). Piano Cár piti i
így ír ezzel kapcsolatban: „Ha pedig valakit mennykő sújt agyon, a jurta valamennyi
lakójának a leírt módon két diz között kell átmennie; a szcrciicscücmil járt jurrájár,
fekhelyet, szekereit, nemezét, ruháit és bármilyen más holmiját senki nem érinti,
hanem mim tisztátalan dolgot, mindenki eltaszítja magától” (op.eit. 66). A Dzsmvajní
által emlírett szüjürmtis talán erre a tűz által történő megtisztulásra utal.
- - 3 A kézirat alapján nem eldönthető, hogy ott aqádü-bű bi-bí (ezr fogadja cl ZV 29 és
D 132) vagy afádn-bú bi-hi („elpusztították, megölték őr érte”, ezt fogadta el K 212, n.
537)). Az előbbi jobban illik a kontextusba.

64
hajón. Azok pedig mozgékonynak és éles eszűnek látva őt, egymás
kozott megtanácskozták a dolgot cs így szóltak: „Ez az ember alkal­
mas arra. hogy Urunkat szolgálja, elküldjük hát őt hozzá." Amikor
egy erdő m ellett haladtak el, odavitték őt, a nyakába kötetet vetet­
tek és odakötözték egy magas fa csúcsára. Azzal otthagyták őt és
mentek az útjukra^6.
Amikor úton vannak és valamelyiküknek vizclhctncke támad, s
úgy végzi el a dolgát, hogy a fegyverzete rajta van, akkor m egfoszt­
ják őt a dolgaitól: elveszik tőle (a fegyvereit,) a ruháit, s mindent, ami
nála van Ez az ő szokásuk. Ha azonban valaki úgy vizel, hogy leveszi
magáról a fegyvereit és félreteszi azokat, akkor nem éri semmi bán-
tódás.
A férfiak és a nők közösen mennek le a folyóhoz, s együtt fürde-
nek m eg meztelenül, nem takarva el a testüket egymás előtt. Sem­
milyen körülmények között és semm ilyen okból nem követnek el
pará/naságot. Ha valaki, bárki legyen is az, paráználkodik, akkor
négy vaskarót vernek a földbe, a kezét és a lábát rákötözik, és egy
bárddal kettéhasítják a nyakától a combjáig. így járnak el a (vétkes)
nővel is Aztán mindegyikük tagjait fölfüggesztik egy fára. Én mind­
egyre buzgólkodtam, hogy a nők eltakarják magukat (úszás közben)

A kéziratban szabmükb áll, aminek semmi értelme; K eredetileg (1919:567) a

perzsa xz.tfmndzs („ekegerendely”) szótári lag nem igazuk arab többes számát javasol­
ta, de leésnbh (215, n. 541) ő is erőltetettnek tartotta és elfogadta a fordításában (p.137)
ZV 29 cmendaiióját: xubuikh, nini a teve málhásnyergét rögzítő rudat jelenti (ld. így R
111 és D 132 is). Megjegyzendő, hogy a sabíkhu is igen ritka alak ésstilisztíkailag min­
denképpen ügyetlen az, lm egy magyarázandó valamit még kevésbé ismerttel ma­
gyarázunk.
2J> A kéziratban: tnaijúzáí, amit a / V 29 és 65, Anni. 6 madzsdzdrm javít, amit a „nomá­
dok vándorlási területeineV" értelmez. R 114 helyes olvasata; tidzsárát (megjegyzi,
hogy a továbbiakban hajódrrél van szó, nem szárazfúldi vándorlásról), lizt fogadta el
K. 215, n. 545, D 133 és C 115. n. 212 is.
2-6 12 sajátos szokás föltehetően valamilyen korábbi cmbcráldozat maradványait
őrizte meg. ZV 188. Fxk. $ 65a joggal utal cmcllcrr a tradicionális társadalmak ide •
gonkedésére a szellemileg „izgága”, újításokra törekvő ragjaival szemben (valószínű­
leg helyesen interpretálja a szkítha Anakharszisz megölését is a királyuk részéről - ld.
Hérodotosz, IV.76 -, hiszen idegen szokásokat akart volna meghonosítani, s túlsá­
gosan nyitott volt a „másra” és az „idegenre71). F. jelenséget voltaképpen a „Szókra­
tész-szm (Iróniánaknevezhetjük, az o pere e gyér tel miien meg testesítette, bog)7 az
emberek nem szeretik, ha valaki mást akar tőlük, mint amiben addig jól érezték
magukat (ahogy az Apológia XVIIÍ-ban mondja:„'Valósággal a városotokra ülreierr az
isten, mint valami nagy, nemesvérű lóra, amely nagysága miatt kissé lomha és sarkan­
tyú zásra szorul. így rendelt engem is az isten véleményem szerint a ri városotok
a férfiak elöl, de nem jártam sikerrel A tolvajt ugyanúgy megölik,
mint a házavsságtörőt.
Az erdeikben sok a méz a méhkaptárakban (maszákin an-nahl),
ameíveknek ismerik a helyét. Fölkerekednek, hogy megkeressék
azokat, ám néha ellenségeik egy csapata rájuk támad és m egöli őket.
Közöttük számos kereskedő található, akik fölkeresik a türkök
földjét-*” és juhokat hoznak onnan, s elmennek a Whzúw^k nevezett
országba2*8, ahonnan coboly- és fekete mka(prémet) szállítanak.
Láttunk közöttük egy nem zetséget/nagycsaládot, amely ötezer
lelket - asszonyokat, férfiakat elegyest - számolt2*9, s akik mindany-
nyian áttértek az iszlámra. al-Barandzsár néven24tt ismerték ő k et A

számára: hal egyiktekec, Jio] inásikrokat folyvást éhreszrgetem, bíztathatom, sut ócsá­
rolom s egész nap szüntelen a nyakatokban ülök” —Gyomjai Gy. fordítása). A rituális
fel áld ozás végrehajtói valószínűleg a törzsek) sámánjai lehettek, ahogy ez Ibii R úszta
146 oroszokkal kapcsolatos - adatából kiderül: „Nekik wedtcine-mariydiV [aübbáj van­
nak, akik még a királyuk fölött is ítélkeznek, hasonlóak az Uraikhoz (isteneikhez), akik
megparancsolják nekik, hogy a férfiak, n nők és a lovak/öszvérek (at-kurác) közül tet­
szésük szerint áldozzanak. Ha így rendelkeznek a medicine-manvk, akkor végre kell haj­
tani az utasításukat. A medicim-tnan pedig fogja az embert és az állatot, kötelet vet a
nyakába, s egy karóra [klmmbti) függeszti azt, amíg ki nem adja a lelkét (luftdu m fizu ­
im), s ekkor azt mondja, hogy ‘ez áldozat volt isten nek.’” I lasonlóan számol be az oghu-
zok gyakorlatáról a Hudád 100: „(Az oghuzok) nagy becsben tartják az orvosokat/w4/‘-
ciue-mamkát ; tahiban) és valahányszor meglátják őket, megadják a tiszteidet nekik
(mmáz hamud) és ezek az orvosok {ptzakáti) rendelkeznek életük és javaik fölött,”
Minorsky 312 megjegyzi az utóbbiak esetében a török qam varázslókról van szó.
- ?7 II*' a volgai bolgárokat szaqfoboknak tekinti és megkülönbözteti őket a törköktől
(Id. hasonlóan al-Bakrí 490, $024). Ezzel szemben al-Maszciidí, 1:204 „türkfajca31 nép­
nek fixa-bum nrtvf min at-lurk) nevezi őket. ZV 67, Anm. 3 szerint IF a törkökön a
későbbi kirgiz és baskír területen élő törzseket érti.
Ld. a 210. jegyzoter.
2}l} Az arab forrásokban igen eltérő adatokat találunk a Volgái bolgárok lélekszámára.
ezért 1E - autopsziára épülő adata igen értékes e vonatkozásban. al-Bakrí 449. §755
azt írta, hogy „számuk csekély, mintegy 500 nemzetség/család” fixa-bum qaiílul-(atind
mihwa kbamznm'uii ahlbajt). Tsztakhn 225 (vö. még Ibn llawqal 335) adata szerinr„az
emberek száma ebben a két városban (í.e. Bulghárban és Szuwárban) minregy tízezer
férfi” (mqdár {ndad au-nász hi-bátajni 'l-wndUuitapn nalnsa ca.irata áláfi radzsulm). A
Hudíid 163 a Btdg/sár címszónál közli, hogy csak ebben az egy városban 20.000 lovas
{ntard-i sza-xár) talál ha tó, amiből ZV 190, Exk, § 67a arra köverkeztet, hogy a két je­
lentős városban negyvenezer harcos lehetett. ZV 50.000 sátorra történő becslése
szerint kb- 250.000 lenne a lélekszátnuk. Ez lehet, hogy egy kicsit eltúlzott becslés,
különösen, ha összehasonlítjuk azokkal az adatokkal, amelyeket H. Pirenne idéz a
szaké ni betek tői a Makómét et Cbarkmugne c. úttörő könyvében fid. szakszerű német
fördításár P.E. Hübingertök Gtburi da síbendlat/dt% Pantheon, Akademische Verlangs-
ansralr. 1940:j4sq). Eszerint pl. a nyugati górok 416 táján kb. százezer lelket számol­
hattak; a vandálok Észak-A Inkába vonulásuk idején szövetségeseikkel együtt nem

66
(bolgárok) égy mecsetet építettek számukra fából, hogy ott végezzék
el az istentiszteletet. Ok azonban nem tudták recitálni (a Koránt) ,
ezért én megtanítottam egy csoportjuknak, hogyan imádkozzanak.
Az én közreműködésemmel egy T álűt241 nevezetű férfi áttért az
iszlámra, s az cAbd Allah nevet adtam neki. O azonban így szólt hoz­
zám: „Azt szeretném, ha a te neved után242 Muhammadnak nevez­
nél.” Én eleget tettem a kérésének. Ezután a felesége, az anyja és a
gyerm ekei is fölvették az iszlámot, s mindannyiuk neve Muhammad
lett. Megtanítottam neki a „Dicsőség Allahnak”24:í és a „Mondd: ‘o
Allah, az Egyedül való’”244 (szikrákat). Jobban örült annak, hogy
megismerte ezt a két szárát, mintha a szaqlabok királya lett volna.

haladták meg a nyolcvanezer fór (az ott talált népesség százszor meghaladta őket!); a
burgimdok mintegy 25.000-ren lehetrck (köztük ötezer harcos); a keleti gólok számát
százezerre becsülik (húszezer harcossal). Pircime mindezek alapján a hódító germán
törzsekéi a meghódított népesség ör százalékára teszi. Ezek után érthető, hogy
véleménye szerint az előbbiek romanizálódrak el, s a folyamat nem fordítón volt. Eh­
hez képest viszonylag nagynak látszik a honfoglaláskori magyarság 400,000-re
történő becslése, ld. GyörfFy Civ., „Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV.
század közepéig”, in: KovacsicsJ., szerk,, Budapest, I9ó3:46sq; ua., István király és mivé,
Budapest, Gondolat, 1977:38; KMT1. 491 (sv. népsűrűség — Eügedi Erik). Ld. hozzá
MakkayJ. aggályait [A magyarság keltezése, a szerző kiadása, Budapest, 1993:30-33);
szerinte: „A közel félmilliós lélekszámú Árpád népére vonatkozó számításoknál, lát­
szólagos objektivitásuk ellenére, az öttel való osztás indokolt, és az Árpáddal bejövök
számár legfeljebb százezerre tehetjük1’ (p.32).
240A név a kazár Bálándzsar város és törzs névvel azonos, ld. Hudúd ló2és452 (Darial
és Szamanílar között a Kaukázus vidékén található, az arab források Marwán 119/737.
évi hadjárata alkalmával említik; Taharí, 1:H95 mini törzsnevet említi, a forrásokban
található egy nabr Bahmüzsar is, vagyis egy ilyen nevű iölyó is); ld. még: Y l:4«S9sq.
Vagyis ez a nemzetség eredetileg kazár erederií le heteit, amely I X 191-3. Exk. § 70b
hipotézise szerint akkor hagyhatta d lakhelyét, amikor egy arab támadás 722-ben
lerombolta a várost. Különböző nyelvi megfontolásokból ZV még azt a lehetőséger
som zárja ki, hogy a Hitmndzmr c réti c ti lég avar népcsoport lehetett.
241 Zsidó név, s viselője eredetileg valószínűleg judaizált kazár volt.
242 lE az ör idéző források szerint is Alim ad volt, ugyanakkor a muszlimok
számára az Ahmad és a Muhammad ugyanazt jelentették, Tudjuk a kordáin a
Muharnmad név mellett (3:144; 33:40; 47:2; 48:29) az Almád is előfordult (61:6í; ld.
kommentárjaimat ad 3:144 és ól:ó in A Korán világa 9R-10U. 363sq,
’4i al-Hanutu liiíáhv. ez az I. szánra, a Iádba kezdete. A szúr a nemcsak a koránban,
hanem a imiszlim közösség él erében is különleges helyet foglal el, amit nemcsak a ka­
nonikus istentisztiszteletek során, hanem házasságkötéskor, temetéskor, stb. is recitál­
nak, az timin klauzulával, ld. hozzá a kommentáromat in: A Korán világa 13-1 5 A 112.
szárává/ együtt a Fótibat kívülről kell rudni recitálni arabul (ezt tekinrtk minimális
ismeretnek) a rnuszlimoknak.
244 Qul ImvxtUábu almi. ez 112. szóra, a szára Suí-ikhlász („Az őszinre hit”), ld, kom­
mentáromat; A Korán világa 41 5sq.

61
 Amikor elérkeztünk a királyhoz24^, egy Khaldzsának/Khallad-
zsának/Khellecsónek nevezett vízfolyásnál-46 táborozva találtuk
m eg őt: ez bárom tó, amelyek között kettő nagy, egy pedig kicsi, ám
egyiküknek sem lehet elérni a fenekét247, E hely és az országukban
lévő - Atilnek nevezett - nagy folyójuk kozott, ami a kazárok orszá­
ga felé folyik, talán egy farszakh távolság van, \l folyó partján talál­
ható egy piachely, amely rövid időközön kint ifi kulli mudajdatin) igen
élénk forgalmat bonyolít le248, ahol számos értékes portékát lehet
megvenni.
Takín mesélte el nekem, hogy a király országában található egy
hatalmas termetű ember. Amikor m egérkeztem az országba, kér­
dezősködtem a királynál felőle, „igen”, felelte ő, „itt volt valamikor
az országunkban, de már meghalt. Ö nem tartozott sem az ország
népéhez, sem a (közönséges) emberekhez. A története úgy hangzik,
hogy valamelyik nap a kereskedők, szokásuk szerint, fölkeresték az
Átil folyót, amely éppen m egem elkedett imáddá) és kiáradt249. Egy

245 IK itt nyilvánvalóan a kezded, május 10-i megérkezésükre utal vissza.

24r’ k 218, n. 564 hipotézise szerint a névben a csuvas kbd, kbdle{„tél") szó található.
Ma a három tavat Ctisztije, Krüxevxzkiijc és Atnumszkvje (sdI. oztro) tavaknak nevezik.
247 t/z utóbbi mond átrágnák igen pongyola a megfogalmazása {különösen a mi'un
okoz problémát), Id, hozzá K 218, n. 565 (szerinte az előbbi szó a „tóra” utal vissza).
-4Í< A száq tuqnmu értelmezéséhez ld. V/l 222.
249 A kéziratban: tafá, D 136 olvasata (Y, 1:87 alapján): f/tgpei, vö. R I14sq. Cz 221sq
meggyőző érvelése szerint ezen a helyen épült fel a későbbiekben Bulghár, a főváros,
vö. W, Bankóid megjegyzéseit in: AY, s.v. Bnlghür, 1:788.
fa-Iaw uftir jattomon illa.. .a mondat értelmezéséhez ld. Cz 241
251 A kéziratban és ZV 31 olvasatában (ugyanígy: D 1 yijqad qafá cala't-má\ amit ZV
71 úgy fordít, hogy ,,a víz folyását követve idejött” R 115 (előtte már Kosén és
Knvalevszkij is) (jad tafd olvasatot ad, és úgy értelmezi, hogy „a víz felszínén megje­
lent'1, s úgy értelmezi, hogy az áradás hozta oda az idegent még élve. Valóban Almiad
'Púszí perzsa szövege (idézi ZV 69, Anni. 3) ezt az értelmezést erősíti: sakbszí bar szar-e
áb záber sód („valaki megjelent a víz felszínén").
252 Dzir/P: a „könyök” hosszmérték igen változatos az iszlám világában (ld. I linz 55-
6 1, /{/-, s.v dhiráf\, francia verzió, 11:2 38sq W. Hinz). Kiindulópontnak tekinthető a
nílusi ar-Rawda sziget Nílusmérőjének 861-ből származó adata, amit először N apó­
leon egyiptomi hadjárata idején mettek meg pontosan, ez 54,04 cm vak. A további­
akban a „könyök” nem maradt egységes. Néhány példa: az egyiptomi „praktikus kö­
nyök” 66,5 cm, a „közhasznú könyök”: 54,04 cm, 'a kendő könyök”:, a legelter­
jedtebb mértékegység a középkorban, különösen a levantci kereskedelemben, ami
azonban városonként különbözött (pl. Kairóban: 58,187 cm, Damnszkuszbanr 63,035
cm, Jeruzsálemben: 64»77cm, Indiában: Ölem). ZV 71, Annin. 6 joggal megjegyzi,
hogy itt nyílván nem a király saját „könyökéről” volt szó, hanem az országában
használatos hosszm értekről, amelynek pontos mértékét azonban nem ismerjük.

68
nap váratlanul250 fölkeresett engem egy csapat kereskedő, és azt
mondták: ‘Ó király, egy olyan ember úszik a víz felszínén251, aki, ha
hozzánk közelálló néphez (untma) tartozik, akkor nincs maradásunk
ezen a vidéken és nem marad más hátra, mint kivándorolni ( tabvííi).
Eri pedig kilovagoltam velük együtt, amíg a folyóhoz nem értem,
ahol szembetalálkoztam az emberrel. Az én könyököm252 szerint (a
hossza) tizenkét könyök volt. A feje akkora volt, mint a lehető leg­
nagyobb üst, az orra pedig egy arasznál (stbr) is hosszabb volt. Két
nagy szeme volt és mindegyik ujja hosszabb volt egy arasznál.
M egrém ített ennek az embernek a m egjelenése (amr), s ugyanolyan
félelem fogott el, mint a többieket. Mi beszélni kezdtünk hozzá, ám
ő egy szót sem szólt hozzánk, csak nézett bennünket. Elvittem őt a
székhelyem re és írtam a díszü l embereknek2^ akik három hónapra
laknak tőlünk, és felvilágosítást kértem tőlük felőle. Ők visszaírtak
nekem, s tudatták velem , hogy ez az ember Ja dzsúdzs és M adzstídzs
népéhez254 tartozik, akik tőlünk három hónapnyi távolságra vannak.

Mindenesetre az alsó harárral számolva is, az óriás hossza a történet szerint legalább
bar méter lehetett.
^ T öMiűm (ld. pl. J. Víarqunrt, „Kin arahischer Bcrichr uber die arktisr.hcn (uralis-
ch e n) L ánd e r au s d e m 10.J ahrím ndc rt” Ungn rítt ke yfakrbücber 4, 1V24, 3 19) úgy ve 1te k,
hogy „mivel a bolgárok és Wiszú csak cserekereskedelem réven c rí nrk ezrek egymás­
sal, így szégyentelen felvágás c teológus í i.e. TF) részéről”, hogy c két nép között írá­
sos érintkezésről beszél. 7.V 193-6, Exk 72a megvédi 1F közlését és (főleg a magyar
kutatásra, leginkább Németh Gy. Die Instbrifteu Jet Scba/zes von Nngy-Szevt-Miklós,
Budapest, 1932 c. munkájára Támaszkodva) a hesenyők, ill. a székelyek által használt
rovásírás valószínű voigaí bolgár eredetére hívta fel a figyelmet, amit valószínűsít az
is, hogy ír szavunk csuvasns jellegű ótörök jövevényszó, ld. MNyteS2, ll-227sq).
254 A Góg és Magóg népéhez fűződő apokaliptikus elképzelések a népies hiedel­
meken helül az Utolsó ítélet előtti időkre vonatkozó képzetek gazdag szövevényét
hívták életre, s attól Biggöen, hogy a judaizmus, a kereszténység, a (szír) Nagy' Sándor
legenda, a koránra, épülő muszlim hagyomány vagy a középkori Európa képzet­
világáról van szó, különböző elemek, színek merülnek fül, amelyek mind külön elem­
zést igényelnének, s emiatt (tudomásom szerint) az összes terület - vallási, történeti,
kultúrtörténeti, néprajzi, stb. - összehasonlító vizsgálata még várat magára. Az
Ószövetségen Góg eredetileg az ismeretlen kisázsiaí népek, Mesek és Tubái királya,
s Magógnak nevezték az uralma alá tartozó területet. A későbbi hiedelmeket Ezékiel
38-39. fejezeteinek apokaliptikus jellegű látomásai termékenyítik meg (38.15sq: „Es
eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülők mindnyájan, nagy
sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népein, Izrael ellen, mint a felleg, hogy
beborítsd a földet, az utolsó időkben lcszeii e z ...”). A János Jelenések 20.7-10-bcn Góg
és Magóg már két király, akik a gonosz lelkek szövetségeseiként meg akarják sem-
misíieni Isten népét, de az Armagcddoimak nevezett helyen (ld. 16,16) vereséget
szenvednek. Az apnkalipiikus motívum egyértelműen az északi (vő. Jeremiás
látomásával 1.13: „És másodszor is szóla hozzá in a2 űr, mondván: Mit látsz te? És

69
Ők meztel erek, A tenger választ el bennünket, s ők annak a másik
partján élnek. Ügy kőzösülnek egymással, mint a barmok. Allah -
dicsértessék és magasztaltassék - minden nap kihoz nekik a tenger­
ből egy halat. Ki-ki akkor közülük odamegy, késsel a kezében és
levág belőle annyit, amennyi neki és családjának elegendő. Ha töb­
bet vesz el, mint a szükséglete, akkor a gyomra megfájdul, s ugyan­
így a családjának is gyomorpanaszai vannak. Előfordul, hogy

felelek: forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felöl van"), illetve a belső-ázsiai
steppel népekhez kötői lőtt, ki. Re rli í. Meserve, „lnner Asian Keligions", in: M.
Fiiadé, ed, The Eneydopaedia of Relírom„ New York, Macmillan, 1995, Vlí:240).
Űrnél eréhez jelentősen hozzá j ái-ult, hogy összefonódott a Nagy Sándor regen nyel,
ami az ezékieli gonosz erőket jelképező - hely- és időtlen „népeket* kényszerűen
megpróbálja konkretizálni. Ez mindinkább összefonódik az európai földrajzi és
népismeretek bővülésével, n ennek során (íóg és Magóg népe először a szkíthákkal
lesz azonos (KI. pl. Tnszéplmsz, hadaiké arkhaif}togtai 1.V1.1: Ma gégész de tousz apaulvu
Magógass. tmunmszThentafz ákiszcn, Szkütbasz de hiip'autón proszagoreuvinmou, vagyis
„Mngóg alapította a magógíakat, akiket őutána neveztek így, árn akiket a görögök
szk irháknak neveztek”), akiket Jeromos korában már a Kaukázuson túlra helyeztek
(Ad EztrM. 38.2: „Mtigogesse gentes Scythicas immanes et intmmerabiles quue tranx Cunsaxutn
inontom et Ahvtidem patitdt'm et prtipe Caxpium maré ad Indiám nsque fendfin túr”— „Magóg
hatalmas és megszámlálhatatlan szkítha törzsek, amelyek a Kaukázus hegyen túl és
:i Meórisz mocsarán rúl a Kaszpi-tengerhez közel egészen Indiáig sátoroznak”);
később az alánok, majd a hunok és a kazárok lesznek Góg és Magóg népe, majd a 10.
század urán mindinkább az északi népek jelennek meg így a forrásokban (ZV I9ú-
200, l-’xk. § 72b az általában zy/^w^iknak nevezett norvégekre gondol; al-Bírúní,
Áthúr ■11 a keleti riir köket említi az ötödik és a hatodik ki ima elején Góg és Magóg
népe gyanánt). A <ióg és Magóg motívum igazi elterjedését cs népszerűségét két­
ségkívül az biztositocta, hogy belekerült a Nagy Sándor regénybe, amely pszeudo-
Kal liszt ben ész pittoreszk megfogalmazása terjesztett cl a különböző egyéb irodal­
makban (lel. hozzá: Dér kteine Pauly, München, DTV, 1979, lTI: 8úsq W. Spoerri -
alapvető bibliográfiával; R. M erkelluch kutatásaiból / Die Qjndleu des gneebiscben
Alcxanderroman.\\ 1954/ tudjuk, hogy a regény szerzője egy i.sz. 3. századi nem túl
müveit alexandriai volt). A regény szír verziójánnk vonatkozó részei magyarul is
olvashatók (Id. Krnoskó M, Szír Írók a stoppé népeiről szerk. Felföldi Sz., Budapest,
Balassi Kiadó, 2004:72 81; a szír Nagy Sándor-legcndához ld. Czeglédy K.. „A szír
Nagy Sándor-legenda”: M l ‘A i Osztály Közteményei XIII? 1958 /Horváth János
Emlékkönyv/, 3-20). lit Góg és Magóg népe már a hunok, és „pontos” leírást kapunk
róluk: „Cserzett bőröket viselnek, nyers húst esznek, mindabból, ami nekik
megdöglik; ember- cs ál Int vért isznak. Városok és erődök ellen harcolva nem
telepednek le... Sebesebbek a szél hívásánál és mire híre hallatszik, hogy harcba
vonulnak, megelőzik a teremterr világot, mert varázslók ők, s az ég és föld között
rohannak. Szekereik, kardjaik, 1ándzsáilc félelmes villámok gyanánt villognak”
(p.77). Ezeket hallva, Nagy Sándor „csodadolgot’1 csinál: „háromezer vasmunkás
kovácsot és háromezer rézműves embert hozatott; ezek rezet és vasat öntöttek össze
s összegyúr rák, ahogy az ember agyagot szokott csinálni; elhozták és kaput csinál­
tak (belője). Kgvik hegytől a másik begyig küszöböt csináltatott; tizenkét könyök

70
meghal, s vele együtt a családja is, ahányán csak vannak. Ha annyit
vesznek el, amennyire szükségük van, akkor a hal megfordul, és a
tengerbe veti magát. Ők pedig minden nap így élnek.
Köztünk és köztük egyik oldalról ott van a tenger^55, a többi
oldalról pedig a hegyek veszik őket köríik és egy fal választja el őket
a kaputól, amelyen ki szoktak jönni2 Amikor Allah - dicsértessék
és magasztaltassék - azt akarja, hogy kijöjjenek a lakott vidékekre

volt a hossza; a hegy szikláiba verette bele rézbe és vasba foglalta... azután a szik­
lákba vasszegeket csináltatott és tizenkét fokkal bíró vaskulcsot kovácsoltatok és
réz laka tót furgattatott rá" (p.78sq). Kilencsznz esztendő múlva azonban a gonoszság
erői kiszabadulnak cs elpusztítják a birodalmakat („A birodalmak egymásnak esnek,
s a fold büdös lesz az emberek veretni cs finiilékétől”). Tudjuk, a Korán révén (18:92-
98) az iszlámban is elrepedt és tovább h oviik Cíóg és Magóg Története (Id.
M a rk jait, „Ein arabischer Bericht” >14-320; Fi, s.v. Yádjűdj wa-Mádjudj, VITT: 1142
- AJ. Wensinck; llorovitz, Koraniscbr Untersucitungeu, Bérli n-Leipzig, W. de
Grnytcr, 1926; 15Qsq; D. Sidersky, f.es nrigiuei des légendes musídmanes dans le Coran el
dans les vies desprophefes, Paris, í .ibr. Őrient. Paul (ieudiner, 1933:1 32-4; A Korán vilá­
ga 268sq). A Korán elbeszélésében félreismerhetetlen a szír Nagy Sándor legenda
hatása. A Nagy Sándor által készíttetett híres kapu hollétét és állapotát ismeretes
módon Száll ám tolmács - fantasztikus elemekben bővelkedő —842-4 közötti 28
hónapos utazása próbáira kinyomozni, amelyet al-Wáthiq kalifa (842-7) felszólí­
tására végzett (a kalifa álmában azt látra, bog}' a fal kinyílt, s a gonoszság seregei
elölt szabad az út). A kalifa számára készített beszámolót Szallám Ibn
Klmrdádzhihnek sznh.ni elmondta, s az utóbbi munkájában azt megőrizte (BGA,
VI; 124-131. ld. hozzá: K. Zicby, „Le voyage de Sallám, lTinterprerer a la murai]le de
Gog ct Magog’’: Körösi Csorna Archívum, I, 1921 -1925:19Q-2(M /véleményét, mely
Szallám utazását a Kaukázus és az Ural közé teszi, bírálja: Hudúd 225, n..l /, ZV 198,
Anm.l elfogadja Szallám utazásának tényét és néhány közlését, hasonlóan Miquel,
1:90, n.l; a kutatás nagy részéhez képest Kmoskó jMohamedán írók a sreppe fiépeiről.
Fóhlntp. i irodalom, Bu d a pes f, Ba1assi K i ad<>, 1997, l /1:12 4 1én y egét) e n me gké rd öj e 1ezi
az utazás történetiségét, ld. a szöveg magyar fordítását op. cit. 125-133). Végül, nem
érdektelen megjegyezni, hogy a magyarság eredettörténete szempontjából
Anonymusná! fontos szerepet játszik Magóg és a szkítha eredet: „Szdtia tehát igen
nagy föld, melyet Dcntü-mogyemak hívnak...A Szcitiával szomszédos keleti
tájon., .ott voltak tióg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A
szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közön­
ségesen d entü-mogyoróknak nevezik... Szcitián ak első királya Mágóg volt, a Jáfet
fia, és jz a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az
ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király” (Anonymus,
Gest/i Hungarorum, ford. Pais Dezső, duda pest, Helikon, 1977:78), Ennek alapján
érthető Ady Endre híres, az Új versek*.t megnyitó versének kezdete: „Cóg és Magóg
fia vagyok én, Hiába döngetek kapui, falar.”
ZV 72, Anni. 6 szerint vagy a Fchcr-rcngcrről vagy’ a Fi mi-öbölről lehet szó, a
hegyek pedig talán a norvég hegységek lehetnék, vagyis, mondja, az északi germá­
nokról szól a történet.
25rt Ez a mondat hiányzik Y 88 szövegében és nem egészen világos.

77
(al-€imdrdt), akkor m egengedi, hogy a fal megnyíljon nekik, a tenger
kiszárad és megszűnnek számukra a halak25'".
(IF) így folytatta:
Tovább kérdezősködtem a királynál erről az emberről. O így fe­
lelt: „ 0 nálam maradt egy ideig, s eközben ha egy gyermek ránézett,
akkor meghalt, ha pedig egy várandós asszony tekintett rá, akkor
elvetélt. 11a megkaparintott egy embert, akkor addig szorította a
kezével, amíg m egölte őt. Amikor mindezt láttam, megparancsol­
tam, hogy akasszák föl egy magas fára, ahol ki is adta a páráját. Ha
meg szeretnéd nézni a csontjait és a fejét, akkor veled megyek, hogy
mindezt szem ügyre vehesd ” „Allahra”, feleltem, „nagyon szeretném

257 V 88 szövege: „Amikor Allah - dicscrtc&sck és magasztal tassék - azt akarja, hogy
kijöjjenek, akkor a halak megszűnnek, a tenger kiszárad és kinyílik a fal, amely
köztünk és köztük van." A mesés Imi motívumának összekapcsolása velük töbh for­
rásban is előfordul. így pl. Taharí a 18:91-93 versekhez adott egyik kommentárjában
{infszír, XVI: 16) így ír: „ravaszidön a tiuuítt nevű hal táplálja őket és ha eljön a
megfelelő idő. úgy kérik az el jövetelér. ahogyan a bőséges eső eljövetelét kérik a maga
idejében. Ls minden cszrendőhen egy ilyen hal vetődik ki hozzájuk, s egész évben azt
eszik, ahogyan a következő évben is és ez elegendő nekik sokaságuk és gyarapodásuk
ellenére.” Lényegéhen ugyanezt a megfogalmazást találjuk Ibn Faqíh 299 szövegében.
al-M aszódinál sajátos módon (1:219) a csodálatos balevés motívuma a legendás
„oszlopos” Imin népével (ki. Korán 89:7 és kommentárunkat in: 4 Korán világa 394)
kötődik össze („ennek a tengerparti vidéknek tetszetős jzá riff története van, még­
pedig az, hogy egy haralmas bal jön hozzájuk minden esztendőben, s ők vesznek
belőle, majd visszatér hozzájuk egy másik irányból má.sodszor, s megint vesznek
belőle; a busa pedig visszatért ugyanarra ti helyre, ahonnan először vettek belőle’’).
A mór ívűm n legbővebben kiszínezve Y, 1IT: 198-ban található a Yadzsúdzs és
Ma'dzsúdzs falu dkkszóban {ebben találjuk a szír Nagy Sándor-regény muszlim vál
tozafát, majd Szál lám úrijelentését is rövidítve). Itt a tiun'm megjelenését hét felhő
kíséri. Rrdemes néhány szór szólni e mesebeli balról. A únnin (héber: umnin, jrameus:
tütminá) az arab folklór érdekes hiedelme (Id. hozzá: IÁszán, 1:451; Lane, 1:318).
idézzük Lane meghatározását: "sárkány, nagy tengeri szörny; nagytestű, szörnyű a
külleme, bosszú és széles testű, nagy fejű, csillogó szemű, széles szája és számtalan foga
van, számos állatot nyel el; a főid és a tenger állatai telnek tőle, amikor helyet változ­
tat, a tenger nagy hullámokat vet óriási ereje miatt, élete első szakaszában igen
rosszindulatú illat, mert minden szeme elé kerülő állatot felfal; amikor el ve remii lt-
sége túlságosan nagy, akkor Allah elküldi egy angyalát, aki elviszi őt Góg és Magóg
földjére; valaki beszámolt, hogy amikor ott leesőben volt. akkor két mérföld széles
volt, színe, mint a leopárdé, pikkely fedi, mint a halakat, két nagy uszonya van; hatal­
mas dobhoz hasonló feje hasonlít az emberéhez; két nagy füle és szeme van; a
nyakából további hat nyak ágazik cl, mindegyik végén kígyóhoz hasonló fej ül ” Lane
szerint a hiedelmek mögött a tengeren megjelenő vízoszlnp természeti jelensége áll­
hat. Az Ószövetség számos helyéből arra lehet köverkezretni, hogy a héber tattnín az
ős vízzel kapcsolatban álló káoszt tcs re sí térte meg. A vele kapcsolatos fogalomkör
továbbá felidézi a babiíóni Ti árnál és az iráni Azsi-Daháka alakját is. A szó összefügg-

72
m egtekinteni.” Ő pedig kilo vágóit velem egy nagy erdőbe, ahol
hatalmas fák nőttek. Ő odavezetett258 engem (egy magas) fához259;
(a csontjai) és a feje (leestek) a fa alá A fejét olyannak találtam, mint
egy, hatalmas méhkap tár260, a bordái pedig nagyobbak voltak a
száraz pálmaágaknál261. Ugyanilyen nagyok voltak a lábszár- és
karcsontjai. Ezek láttán csodálkozás fogott el, majd eltávoztam.
(1F) így folytatta:
A király elvonult a Khalladzsa/Khaldzsa nevezetű víztől egy
folyóhoz, amelynek Dzsáwsíz262 volt a neve. Itt tartózkodott két hó­
napig, Aztán tovább akart vonulni innen és (küldöncöt) m enesztett
egy szuwáz26* nevű néphez, s megparancsolta nekik, hogy vonul-

hét a görög tbümm'z hal név vei. Érdemes nl-Qazwiní vonatkozó szövegét lefordítani
in ex-tensv. „Emiitettek, hogy a nagy timiin felemelkedik 3 tengerből fekete felhőkhöz
hasonlatosan, s ha az emberek ránéznek, azt hiszik, hogy valami hátasállat [dákba),
amely a tenger állatainak a kárára van, s Allah felhőket küld hozzá, hogy kihozza őt a
tengerből és elvigye. Alakra nézvést olyan, mint egy fekete kígyó, amely, ha valami­
lyen fa vagy építmény mellért elhalad, azt elpusztítja {haddat-hú)\ ha párát bocsát ki
magából, akkor elhamvasztja a fákat. (Allah parancsa révén) el vetődik Yadzsúdzs és
Ma’dzsüdzs (népéhez) cs táplálékul szolgál számukra.’' Ezután pedig a fal építésének
azt a verzióját mondja el, amely Khuszraw Anósirwánhoz (531-578), a nagv szászári
da uralkodóhoz kapcsolódik (cAdzsaib 156sq).
255 A kézirat erre lm érien qadzafa-ni („oda hajított engem”) lectíőját R 116 fit-qáda-m-
ra javítja. Dl 39 olvasata: fa-taqaddama-ni („előttem odament”). K. 221, n. 591 - V.l.
ftel jajév javaslata r elfogadva a qaddnma-m olvasatot fogadja el („odavezetett engem”
„előreeiigedeii engem1’).
2Í9 Ezután a kéziratban üresség van. R 1 ló szerint legalább 4-5 szó eshetett ki; az első
szó talán a kakira („nagy”) lehetett. ZV 33, n. a. lácott a kézirathoz csatolt lapot, ame ­
lyen elmosódott írással állt még valami, amit Ahmad Túszí szövege alapján szaqatat
cizáma-bának olvasott; ezt vette át D 139 is.
Qafír. egyes szótárak szerint: „dézsa”, K 1 39 így is fordítja és ural (222, n. 593) a
király koráhbi szavaira, amikor a fejet „üsthöz” hasonlította.
,261 t arádzsm (e.sz. ^urdzsún), a szó a Kovánkan is előfordul: ,.És a Hold: állomásokat
határoztunk meg neki, migcsak olyan nem lesz, mint a /lcvelc-huJloct/ öreg pál­
maág'1 (3ó:39). A szó jelentéseihez (szinommája: vidzq) id. I .ane 1997 (vö. D 140, n. 2).
2^2 A Káma mellékfolyója. Kazántól dél keletre.
2l^ A kéziratban: szuu'áth ami ZV 74, Anni. 2 és 200, Exk § 73a szerint nem elírás,
hanem a szu'H'ázzú együtt a szmvár - txuzuax z-s. hangmegfclelésü kiejtése (hasonló
variáns a Dzsarxsir — Dzsawsíz folyónévben, ld. K 223, ti. 599). A .tzavx/z. a csuvxis
legrégibb formája lehet. Németh Cy., HAÍK 131 szerint: „A etimológiája világos:
ez egy nőmén verbale a surnát/, sur- ‘engedelmeskedni’ igéből. A törzsnév elsődleges
jelentése: ‘az engedelmesek törzse 1”.'(Tudjuk, a munka első kiadásában még a szu'war
népnevet a szakír— +savir/x.ravav népnévhez, részint a Szavává/Szovárd névhez kap­
csolta - ezt az új kiadásban törölte, ld. meg 17, n.8). A Szuindr nevű város ZV adatai
szerint 40 km-rc lehetett délre Szpaszkról és 50km-re délkeletre a régi Bulghár
(fő)várostól, nyugati oldaláti az Urka folyó határolta (vö. [futtád 4ól és 435: 12.

73
janak vele. Ök azonban megtagadták ezt és két csoportra oszlottak.
Az egyik a söpredék egy em berével264 tartott, aki királynak nyil­
vánította magát fölöttük {tárnáikká calay-him), s akit W íraghnak/
W íynghnek265 neveztek, A király a következő üzenetet küldte nekik:
„Allah - dicsértessék és magasztaltassék - kegyesen megajándéko­
zott engem az iszlámmal és az igazhívők amí?]é.nak legfőbb hatal­
mával, iin az ő rabszolgája vagyok. Olyan ügy266 ez, amelynek elin­
tézését Allah rám bízta, és aki szembeszáll velem , annak karddal
felelek ” A másik csoport egy törzs fejedelmét {malik) követte, akit

vérkép, Id rés/1eresen Markwart, „Kin iU'iibischcr ficridit” 266-277), A város llr idején
még nem lérczerr, l'sztalchrí 225 leírása szerint meg később is csak télen találhatók ott
faházak {aktija khusah), nyáron jurtákban {kharkábát), szétszóródva (jafiarisúna) élnek
(vő. lhn Uawqal 335). Nyelvükre vonatkozóan al-lijrúní, Atkáról azt az érdekes ada­
tot közli, hogy a bul^hámk és a szuiván>k „nem arabul beszélnek, hanem egy türk és
kazár keverék nyel ven" (mtm/nzid?..xa min al-iurkiyya wa ’í-hbazunyya). Isztakhrí és íbn
líawqal, Inéi drati szerim „a hah/hánA nyelve olyan mim a kazároké” [im Hszán al-
ttakbár ka-tiszJn d-khuzar). A város későbbi neve Szuqxzm vagy Szakhszín (Id. hozzá
és a város későbbi sorsához / V 203-2 10, Exk. § 73b; El2, s.v. Sahin, V'U1:895898 - VT.
Biielmer - P.R Golden. igen alapos bibliográfiával). /A 205 idézi Ahmad Tuszí
perzsa szövegét n városhoz: „Sz.aqsz.in olyan város, amelynél nagyobb nem található
Tnrkeszránhan. Hatszor Jiar fanzahb a területe, (K rartomány vagy a város) többi
város(része): Szagharkand, Yfirkáiul és Badzskand, amelyek e tartományban pros
perálnak. Az írnak és a Qipcsak lovasnépc sanyargatja őket {n-randzs bástmd). Ebben
a tartományban nincs több vízfolyás, csak az Attl, amelynek a partján noinadizál
nak/sátort vernek (kbarkab nesin básandf*.
A kézirat értelmezhetetlen szavát /.V 33 és 75 feltételesen khaUtiwnV olvassa cs
„sógornak” fordítja; ezt fogadja cl R I lő és I") 140 is. Valószínűleg azonban K 223sq,
n. 603 kbisszn olvasata a helyesebb, amit JK korábbi - oghuzoknál említett —megfo­
galmazása is alátámaszt.
7 V 75, Anni. 2 szerint a név a korai türk rang, a buyruq/baytug volgai bolgár, K 224,
n. 604a szerint viszont személynév.
2(^ A kéziratban a hddzá („ez” hímnemben) utáni szó olvashatatlan. ZV 33 olvasata:
hádzihí'l-ummam tjad qalladatní (D H l-n él is ez szerepel; férd írása: „ez a közösség
teljhatalmat ruházott rám”). K nyelvi, tartalmi szempontból kevéssé elfogadható
hipotézis helyett R 117 olvasata: hddzá’l-amr ffad qdindaní-hUfa-man (ezt fogadja el K
224, ii. 605 és C 68 is. Meg kell jegyezni, hogy csak a rossz és kevésbé rossz között
választhatunk.
lhl Korábban már szú volt róla, mint a négy fejedelem egyike (Id. ZV 220-226, Exk. 78a
hosszú excursusát). Tudjuk, a későbbiekben a király, miután a kazár király 3 második
lányát is feleségül kéri, azt gyorsan e fejedelemhez adja (annak ellenére, hogy a lány
rmiszlim volt, ám inkább hozzá adta feleségül, semmint a zsidó kazár királynak -
ismeretes, hogy az utóbbinak joga volt bárkit feleségül venni alattvalói közül). Ebből
7A7 azt a tanulságot vonja le, hogy az utóbbi földje elég messze lehetett a kazároktól,
hogy ne kelljen félnie tőle. Cz (in; MÉH 279, ».Í52) szerint: „vitatott torzsnév, amelyet
még nem sikerült meggyőzően azonosítani.’1 lbn Ruszta 142 földrajzi meghatározása

74
eszkel/aszgil267 fejedelemnek neveztek. Ez utóbbi a királynak enge­
delmeskedett. noha nem fért át a / iszlámra.
Amikor a király elküldte hozzájuk268 az üzenetét, akkor azok
megijedtek a szándókától269 cs mindnyájan270 dtra keltek vele a
Dzsáivsíz folyóhoz, amely egy különösen széles vízfolyás: a széles­
sége öt könyöknyi. A vize a köldökig ér, de vannak helyek, ahol
egész a kulcsosomig ér, ám a legtöbb helyen akkora, mint egy ember
magassága (qámd). Fák (szegélyezik) körösköriil271. Sok khadank-212
és egyéb fa található ott.

szerint: „A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó L'S.á./.-ck országa között van a
magyarok határai közül az első (szélső) határ." Ld. hozzájuk még Hudúd 162 jel leni zését
a bolgárokról: „"Tőlük (i.e. a kazárokról) kclcrre és délre vannak az oghűzok; tőlük nyu­
gatra az Atil folyó; északra pedig a besenyők országa. Ok muszlimok és rájuk jellemző
(Ihásszá) nyelvük van. A királyt Musznak (?) hívják. Sátraik és jurtáik vannak és három
csoportra [gorúb) oszlanak, ezek a xBorebála (ejtsd: B.bd'xla), isk.il (Asgtí, stb) és B.lkúr. ők
harcban állnak egymással, de ha megjelenik valamely ellenség, akkor kiegyeznek." A
forrásokban különböző írásmóddal jelennek meg, ld Hudúd 461 (Hudúd Mi/-Ibii Ruszta:
Isghil, Gardízt: Iszkil: Almiad Túszí pedig Asz.il alakot ad; a hetedik századi kínai elne­
vezéshez ld. Ligeti L. 1986:330). A névhez, amely a bizánci forrásokban is előfordul
(már 565 körül) ld. Marquarc, Streifzüge 35*1; Mór avésik, Byzuntinmurdeu, 11:75.
Lakhelyük a Volga jobb partján volt (itt megtalálták egy város nyomait, amelynek Ősei,
Osil vagy Asil volt a neve - ezt ZV az Aszghil névvel hozza kapcsolatija. íd, hasonlóan
K. 225, n. 608); ők nem voltak ninszlimok. ZV 224 szerint az Aszgil azonos lehetett a
nyugat-turkesztáni csigilnéppel és nem tartja kizarmnk a korábbi szerzők azonosítását
a székelyekkel (ez nyelvészetileg azonban nem el fogad ham, ld. K M 'fi 199, s.v. eszkilek
- /.imonyi L, 623-625, s.v. székelyek - Kordé 7..). Valóhan a kutarás egy jelenrős része
(így Györfly Gv., Kristó Gy., Maklcai L.. Fodor l, seb) török eredetűnek tekinti a széke­
lyeket, akik még a honfoglalás előtt csatlakoztak volna a magyarokhoz. A szó törökből
való származtatását (lel. a valószínűtlen etimológiákat: „udvari emberek" és „nagyváros"
jelentésben) ZV 225 elveti, és valószínűnek tarcjn a nem törők eredetet (az idegen ere­
detű névadás ne in volt ritka a tiirküknék ld. Ligeti 1986: 329: „Meg kell állapítanunk,
hogy 11 nyugati türk nevek jó része ismeretlen nyelvből származik”). Nem látszik
lóhere elemiek hipotézise, amely szerint egy nagy korai tíirk vezértörzs maradékairól
van szó, akik sokfele szétszóródtak.
266 K 139 az ifoy-bitnoi\ az első csoportot érti.
269 Kbáfit náhiyata-bü. 7.V 76 félreértette a kifejezést („féltek attól, hogy elváljanak
tőle1’); a náhiya jelentése irt: „szándék” (ld. Dozy: Supplhnatí, 11:655).
270 K 225, n. 612 és na. Csuvasi i bulgarü 44 szerint, noha a szöveg „mindenkire” [bi-
adzsmidi-him) utal, föltehetően csak a a törzsi arisztokráciáról volt szó.
271 A kézi tarban itt egy szó nz utolsó betű kivételével - elmosódott. ZV 33 javaslata:
yanbutu („növekszik”); R 117 léc rí ója: mdtaff (j&r\\\) nőtt"); K225, n. 614 kiegészítése:
yakúnu („van"). A kontextus alapján mindegyük elképzelhető, de egyik sem bizonyos.
272 Ld. korábban, a 157. jegyzetet. A források gyakran összekevőrerik a khidtmdzsfával
(az utóbbit K 225, n. 614a „nyírfának”, a khadmkot pedig „fenyőnek" értelmezi.) A
szótárak alapján nem lehet eldönteni pontosan milyen fáról van szó, ráadásul nem

75
 E folyó közelében kiterjedt steppe található. (A helybéliek)
mesélik, hogy egy olyan állat található ott, amely kisebb a tevénél,
ám nagyobb a bikánál. A feje a tevéé, a farka pedig a bikáé, a teste az
öszvéré, a patája hasonlít a bika hasított körméhez (azláj), A feje
közepén pedig egy testes, kerek szarv van, amely fölfelé haladva
egyre keskenyebbé válik, amíg olyan nem lesz, mint a lándzsahegy.
Egyeseknek a hossza öttől, három könyök, másoké ennél több vagy
kevesebb27 A különlegesen zöld (khalandzs)274 fák levelét legeli,
I la meglát egy lovast, akkor ráront, s az még akkor is csak üggyel-

csak a iát, hanem a belőle készült terméket is így nevezik (ld, pl. (ászán 1254:
„Arabizált perzsa fafajra, amelynek a fájáhól edényeket készítenek,, .azt mondják,
hogy (így neveznek) mindenfele tálat. fatányért és edényt, amit csíkos, erezett és
foltos fából készítenek.” Dozy, .9applétnent, 1:355 szerint a khadank „nyárfa”, a kbalandz.x
pedig (p.400) : „erős és kellemes illatú fa, amely bői rózsafiűzórr készítenek”
(Andakisziában „erikáin” de ennek semmi köze a volgai bolgároknál található fához,
amely Ibn al-Eaqíh 297 szerint sűrű erdőkben nő Bardzacatól Kazáriáig cs Khwáriz-
mig, és csodálatos dolgokat készítenek belőle. C 117, n. 243 összegzésképpen megál­
lapítja, hogy a khakit dzstcA csak annyi mondható el, hogy „foltos vagy crezcrr fa”. 7.V
211-215, Exk. 73c hosszú jegyzetet szentel a fának és néhány fontos forráshelyer idéz,
amelyek között a legfontosabb a I-Bírónk Kirab /ti dzsámthir von ark ózó szövege
(p.214). Ebből kiderül, hogy a perzsák a szót eredetileg az onüxrc használják, majd
mindenféle színes, erezett és vonalakat felmutató dologra alkalmazták, így a macs­
kákra, rókákra, zsiráfokra, stb. Az ilyen jellegű csíkos és erezeti, iából „a törökök föld­
jén asztalokat, kupákat, ivóedény eket és egyebeket készítenek. Amikor az erezés
nagyon finom, akkor kés- és tőrmarkolatot készítenek belőle, amit a bolgárok
RÍ ríván zm ha és Khurászánba exportálnak.”
2?* Vagyis inigyjáhól két és három méter közöttiek.
274 A kiegészítéshez ld. K. 226, n.. 619.
225 JF, ahogy a beszámoló lezárásaképpen nevén is nevezi, egyértelműén az
orrszarvúról beszél. Ez az állat megszelidíthetlenségé és sajátos kinézete miatt az
ókorról kezdve a legendák állatvilágához tartozott (ld. Tasnádi Kuhacska A., A mondák
állatvilága, Budapest, Bibliotheca, 1958, 225-276; Farkas II., Legendák állatvilága,
Budapest, Natura, L982, 95-99), noha a valóságnak megfelelő megfigyelése és leírása
már a rómaiaktól kezdve elkezdődött (ld. pontos zoológiái jellemzését A. Brehm, Az
állatok világa, Budapest, Kassák Kiadó, 1993,111:221-250; az indiai, javai és a kétszarvú
ázsiai rhinocéroszhoz ld. S,H. Práter, Indian Animált, Calcutta-Chennai Delhi-
Mumhai, Bombay Natural Mist. Socicry, Oxford Univ. Press, 1998:228-233). A rá
vonatkozó legendás közlések zöme már az ókorban kialakul (ld. Dér kláné Pauly, s.v.
K'ashom, 111:1580 - W. Bír liter). Görög neve: rbittokerósz (ez pontosan „orrszarvút"
jelent), ritkábban tnomkerúsz („egyszarvú”}; külön latin neve nincsen, az uniformis (az
indiai rhinoccros uniaimis, az afrikai diceros boeomis és a cemtotherium simufft közös elne­
vezése) az utóbbi hí kör fordít ás a. A későbbieket jelentősen befolyásoló korai beszá­
molónk a knidoszi K részi asz, aki i.c. 405-ről Szuszában élve Parüszatisz királynő és 1T.
Artaxerxész Mncmcm házi orvosaként az aumpsziát a legendás közlésekkel keverve,
hazatérése mán Pttrszika cs hidika c.. munkáiban (ennek töredékeit Photiosz őrizte

76
bújjál menekszik meg tőle, ha egy jó paripa van alatta. I la utoléri,
akkor a szarvával megragadja a lova hátán, majd fö)hajítja a levegő­
be, elkapja őt a szarvával, s így folytatja egészen addig, amig megöli
őt.. A lóban azonban nem tesz kárt semmi szín alatt. (A helyiek)
nyomon követik őt a steppén és az erdőkben, amíg meg nem ölik Ez
úgy történik, hogy felmásznak a magas fákra, amelyek között cl.
E célból számos Íjász gyűl össze mérgezett nyilakkal, s amikor az
állat közöttük van, akkor kilövik rá a nyilaikat, s így súlyosan meg­
sebesítik és megölik őt275.

meg az i.sz. 9. században Hibltothéké c. igen hasznos munkájában) beszámolt az ázsiai

mt/ftíkról és wirahüiákxcA (Id. hozzá: Dér klán? Pauíy, $,v. Ktesias, lí l:366sq - G. Wiirb).
Az íuJikd 25-26-ban így számol he az orrszarvúról: „(Ktésziasz mondja), hogy
léteznek Indiában vad szamarak [omor agrioi). hasonlók a lovakhoz és nagyobbak
azoknál. Testük fehér, a fejük híborszínű. a szemük pedig sötétkék {küam'Ojiyz),
A homlokuk közepén szarvuk ikerasz) van, ami egy konyüknyi [pékbtmz tv wtgethosz).
A szarv alja, a homlok felé, két tenyérnyire [cpi düopalaisztász\ teljesen fehér. A felső
rész, n szarv hegye híhnrsztnű. teljesen vörös: a közbenső rész pedig fekete. Akik ezek­
ből a szarvakból ittak (mert ivóedényeket készítenek belőlük), azokon, ügy tartják,
nem vt'S'/. erőr a görcs [szpaszmá ou lamf/anoHfátt), a nyavalyatörés (té hierá mszó) és a
méreg sem árt nekik, feltéve, ha a méreg felszívódása előtt vagy mán bort, vizet vagy
bármi más folyadékot ittak ezekből az ivó ed én vekből. A többi szamár, legyenek
szelídek vagy vadak és a többi egykörmű állat hnónükha Ibéria) nern rendelkeznek sem
ugró csonttal {usztragaíoasz) sem epével a májban {kholén epi tou bvpatosz), Ezeknek
azonban van ugró csőn tűk is és epéjük a májban. Az ő tigró osontuk a legszebb, amit
csak láttam; vastagsága és formája az ököré, súlya az ólomé, sv.íne pedig teljes vastag­
ságában cinóbcr [koszper kimiabari). Ez az állat gyorsabb és erősebb a mhhí állatnál.
Nincsen senki, sem ló vagy más, amely az üldözés során utolérhetné őt. Az elindulása
nehézkesebb {hradiitermi), de amilyen mértékben a futása elnyúlik, ereje csodálatos
módon megnövekszik, és mind tovább és gyorsabban ínr. Nem fogba ró cl ő máskép­
pen, csak a kővetkezőképpen: amikor kivezetik kicsinyeiket [tekua mikrn) a legelőre
{*pi réti botanén). és számos lovas keríti őr körül, akkor ők nem akarnak elmenekülni
úgy, hogy hátrahagyják kicsinyeiket ípúhitvz.), hanem fölveszik a harcot a szarvukkal,
kirúgnak a patájukkal {Itiktiszvuiszi) és harapnak (dégmaszi), s számos lovat és embert
elpusztít amik, Rajtuk csak a nyilak és a lándzsák csapásai vehetnek erőt íbaíiszkonrai),
mert élve nem foghatod cl azokat. A húsuk, igen keserű lévén, ehetetlen, a szarvuk és
az ugrúcsontuk miatt vadásszák őket’1 (kiadás: R. Henry, ed., Ctésias, La Perse, L'inde.
Les Somntuirtrs de Pbviinx, Rruvcllcs, Office de Puhlieité, 19-17, tfOsq). Ktésziasz leírásá­
nak motívumai köszönnek vissza aztán több ókori szerzőnél {Arisztotelész, füst. An,
■2,*499 b 19; Part, Art. 3,663 a I 8sqq; Megaszthenész, frg. 13; Sztrabón 15,710 C; Plinios,
Nfit bisf. 8,76; Áilianosz, Peri dzóón idiotératosz, 4,52). Az utóbbi (i.sz. c. 170-240)
munkai (a Púikilé bisztaritbsn 1, „A tarka történetekked” együtt) a középkorban is nép­
szerűek voltak, s továbbhagyományozták □ tudásanyagukat és szemléletűkor. O,
Arisztotelész urán, „indiai vadszamárnak” {amosz indihsz) nevezi az orrszarvút, és egy
másik történetében (17,44) érdekesen számol be az orrszarvú és az elefánt harcáról,
amelyből mbhnyirc az előbbi keni) ki győztesen. A mérgezés elleni apotropaikns

77
 Láttam a királynál három kivájt, mély nagy tálat27*5, amelyek a je­
meni onyxhoz (dzsazc) hasonlítottak. A király elmagyarázta nekem,
hogy ezek a rálak ennek az állatnak a szarvából, annak gyökeréből ké­
szültek. A helybéliek említették nekem, hogy ez az állat az orrszarvú.

hatása, s emiatti vadászára állandó toposz lesz. Tudjuk, a budapesti Kelet-ázsiai Mú­
zeumban több, orrszarvúriilökhől készített ivókupa található. Több közülük japán
eredetű, s íi hosszú élet faja, a fenyő larható rajtük (ld. Tusnádi Kubacska, op.cir. 2 34
és a XXVIII táblát). IF beszámolójáig az arab íoklrajzirodalomban és az adab-mwwVók-
ban több részletes beszámolót olvashatunk az orrszarvúról, amelyek egyfelől az antik
istnererek továbbéléséről tanúskodnak, másrészt újabb adalékok is felbukkannak
(különösen a földrajzi elterjedésükről). Ezek ismerete azonban nem mutatható ki 1F
leírásában (Id. hozzá Mnntgomcry, „Ibii Fadián and the Bulghár” 10- 13; na., „lhn
Fadián as Eyewitness" óó-70, az orrszarv úval kapcsolatos muszlim nézetekről ld. £/-,
s.v. karktiíidmy francia verzió, IV:ó73-676 - F. Viré alapos cikkét; az iszlám viszonyét
az állatokhoz legújabban Ricliard C. J/oltz elemezte sokoldalúan a mai helyzetre is
kitérő munkájában: Animál$ in íshnnic Trádision and Muslim Cultures, Oxford,
Oneworld, 2006 részieres bibliográfiával; 174-179), aki csak a volgai bolgárok beszá­
molójából {ytfdzkurána) értesül az állatról, s csupán a szarvából készített ivóedónyeker
látta. Az egyik első és alapos beszámolót az udab- írod alom talán legszínesebb és leg­
sokoldalúbb alakjának, al-Dzsáhiznak ( 160k-255/77ók-868) kimeríthetetlenül gazdag
munkájában, a Kitáb al~haytwxhkm\ találjuk (ed. cAbd asz-Szalúm Muh. líárún, al-
Qáhira, Maktaba Muszcafá’l-Baln’l-í lahibí, 1965, 120-129), amelyben sok érdekes
részlet mellen elmondja (az indiaiakra hivatkozva, hogy a nőstény orrszarvú éppen
olyan lassan hordja ki kicsinyét, ititnt az elefánt; a kicsi születésekor már teljesen
kialakult, s meg tudja védeni magár, s úgy táplálkozik, hogy az anyja méhéhől kidug­
ja a fejét és a faleveleket majszolja. al-Dzsáhiz ezt éppúgy mesének {kburáfa) tartja,
mint azt, hogy cgv elefántot a szarvára emel, majd elfeledkezik erről és a felbomlott
test miatt hal meg. Beszámol arról, hogy Raszrábó] exportálják Kínába, s ha felvágják
a szarvát, csodálatos képeket Lámi abban. IIasOTdó>an gazdag és józan leírást találunk
a 851-bon összeállított Altbhár asz-Szíts v>aí-UiutAw\\ (a korabeli kereskedők e lenyű­
gözően pontos és megbízható vndnncettmÜMyr. az Indiai-óceánon zajló kereskede­
lemhez ld. Simon R., „A csodás és az idegen. Indián innen és túl a 10. századi muszlim
hajt)sü)rténete kbe 11 in: Buzu rg ihn Sah rijár, India csadák fosságai, 13u dapest. Corvina,
2006, 142sq}: „(Az indiai Dhunná/Rahmá nevű király) országában található a jelekkel
ellátott (r/tr/kni) 'wis/hr. amely nem más, mint a rhinocérosz (karkaddaúy. homloka elül­
ső részében egyetlen szarv van, s ebben a szarvban egy jel {c(fUbna) van, vagyis egy te­
remtmény képmása {sznrn\, mint például egy emberhez hasonlatos kép. A szarv tel­
jesen fekete, a középen lévő kép pedig fehér. Ez az orrszarvú kisebb termetű, mint az
elefánt, s a színe a feketébe játszik; hasonlít a bivalyhoz és nagyon erős, egyedcn állat
ereje sem lógható az övéhez. Nincs ízülete (mafszil) a térdében és a bokájában: a
lábáról a hónaljáig egyetlen darabból áll. Az elefánt menekül előle. Ugyanúgy
kérődzik, mint a marhák és a tevék; a húsa (fogyasztása) megengedett; mi is ettünk
belőle Sok van belőlük ehhen az országban az erdőkben; India minden vidékén meg
találhatóik, de az itteniek szarvai a legkiválóbbak. Előfordul, hogy a szarvban egy
ember, egy páva, egy hal vagy más képek találhatók. A kínaiak övékét készítenek
belőle, s ezeknek az övéknek az ára Kínában, a kép szépségétől függően, elérheti n
két- háromezer dinárt vagy ennél is többet. Mindezt Dharmá/Rahmá országában

78
 (TF) így folytatta:
Xem láttam náluk egyetlen pirospozsgás (yabmarm) embert sem, a
legtöbben betegesek (méláim). A legtöbben leginkább277 kólikában (bi%
qa-wlandzs) halnak meg, ami még a csecsszopó gyermekeknél is előfordul.

vásárolják ksutiért (bVl-wad1), amely ennek az országnak a pénze" [Abbár a$-Sin usaí-
ffmd. Relamn de la Chinc et de l'lnde texte établi, íratjuk et commenté pár J. Sauvaget,
Paris, Société d’Edition „Les Belles Lettres” 1948, §28). A „képmás" motívumon
kívül a közlés, a mü jellegének megfelelően, pontos és gyakorlatias: az elején szereplő
iHegen állat megjelölés a szanszkrit 'xisána („szarv”), mint ahogyan a harhaddan egy
szanszkrit khadgadanta összetételt ad vissza, amelynek a jelentése „kardfogú” (ld.
Sanvaget, op.cir. 5 3, n.8). Ez utóbbihoz áll közel a perzsa alak, a kargadan (ld. hozzá:
Rarbdn-i qáúc 1622sq - ez utóbbi is elmondja az ötéves terhességet, s azt, hogy az
újszülött amilyen gyorsan csak lehet, iszkol az anyjától, elkerülendő azt. hogy az
borzasztóan érdes nyelvével megnyalogassa őt). A 9-10. századi arab földrajzitok al-
Dzsáliiz és az Akbbár asz-Szm vtaí-Hind valós ág köz éli megközelítését folytatják. Így
pl. Thn Klmrdádzbih <í7 így ír az orrszarvúról: „Aztán jön Qámrún (Kámrup =
Asszam) királya. A királysága érintkezik Kínával. Az országa bővelkedik aranyban és
rinocéroszban. Ennek az állatnak egy szarva van a homlokán, amely egy könyök
hosszú és két arasz a vastagsága. Belül rendszerint egy képet talál az ember a szarv
egyik végétől a másikig. Ha felvágják, akkor egy fehér képet láthatsz koromfekete
háttéren, ami vagy emberi lényt vagy állatot vagy halat vagy pávát vagy valami más
madarat formáz. A kínaiak öveket készítenek belőle, amelyek ára háromszáz dinárt (A
háromezer vagy négyezer dinárig rúghat.” Még tömörebb Ibn al-Faqíh 77 jellemzése:
„(Núhiában) található az orrszarvú, amely a borjúhoz {‘idzst1, hasonló; a homlokán
szán- van, amellyel harcol. Van egy másik kisebb lejjebb annál, a kér szeme közötr,
amivel kitépi a füvet Ami pedig a homlokán van, azzal döfi meg az oroszlánt és öli
meg. A marhához hasonló patája van. Menekül tőle az oroszlán is és az elefánt is.”
A későbbiekben a mesés elemek elszaporodnak, noha még mindig megőriznek sok
reáliát. Az állat megjelenik az Ezeregyéjszaka második Szindhárl utazásában, ebben
többek között azt olvassuk, hogy „ez a rí nocé tosznak nevezett vadállat képes egy ki­
fejlett elefántot a szarván hordozni, úgy legelészik a sziget partjain s ügyet sem ver rá,
az elefánt meg ott pusztul el a szarván, aztán zsírja a nap hevétől megolvadva lefolyik
a rinocérosz fején, belemegy a szemébe és megvakirja. Az ilyen rinoccrosz aztán
lefekszik a tengerpartra, s ott hever, mígnem jön a rokkh-madár, s karmaiba ragadva
elviszi a bókáinak, s odaadja nekik azzal egyiirr, ami a szarván van" (Tengerjáró
Szimtbád utazása i, fij rd. Eri 1e szk v Cs i 11a, Arl anr isz Kö nyv ki ad ó, 1W 8:9 5). Qazw í ní í c.
1203-83), cAdzsaib 398sq már olyasmiről számol he, hogy 700 éver él és a szexuális
vágy 50 éves kora urán ébred fel benne. Már-mar megható viszont a gerlicéhez való
gyengéd viszonya: „Szereti a gcrlicéc ifákhita), odamegy az alá a fa alá, amelyen a ger
bee fészkel, alááll és hallgatja a turbékolásót és örvendezik annak (yntíhu uafizn-bá bi-
bítdiri-hí). Ha a gcrlir.c rászáll a szarvára, nem mozgatja a fejét, nehogy elriassza a ger
licct." A terjedelmes és népszerű „paraznológíai” mű szerzője ad-Damírí (1341-1405,
m magyar származású Somogyi József munkássága javát neki szentelte!) is hosszú
cikket szentel az orrszarvúnak (11:242-4), amelyben ő is részletezi sajátos kihordását
és a szülés utáni menekülését anyja gyengédsége elől.
-1?ó Tayfítrtyyái, jelentéséhez és egyéh alakokhoz ld. Dozy, Suppléwent, 11:48.
277 ZV 34 (ugyanígy R 117), ehelyett Cz 242 olvasata helyesen: ntbbrtmá (D l43 is).

79
 Ila meghal náluk egy piuszlim vagy/és khwárizmi felesége
volt2^ , akkor megmoSsSák őt, ahogyan a muszlírnok teszik, majd
ráhelyezik egy kocsira, amely elhúzza őt, $ előtte (haladnak) zászló­
val279, amíg el nem érnek vele arra a helyre, ahol eltemetik őt. Ha
odaérnek, akkor leveszik a holttestet a kocsiról, a földre helyezik, és
egy vonalat húznak köré. Ekkor eltávolítják2^ onnan a holttestet,
majd a vonalon belül megássák a sírját, egy oldalsó ííilkét2^ ké­
szítenek neki és eltemetik. Ugyanígy járnak el Ők is (a helyiek) a
halottaikkal282.

2 A kézirat szövege (-isa-idzá mraa tü-ktn$árizffliyya) értelmezhetetlen. ZV 35 az utol­

só szót névelő nélkül olvassa és úgy fordítja, hogy „és egy khwárizmi nő van ott”, és úgy
érti (78, Anm. 2), hogy esetleg khwán'zmi asszony a felesége; R 117 „a nő” elé is névelőt
javasol; 1) 134 olvasata: av? zmodzsiil mar'ati'l kh'wárizmiyyati („vagy a khwárizmi asszony
férje") C 118, n. 249 mint kérdést fogalmazza meg, hogy vajon idegen muszlimról van e
szó, akinek khwárizmi felesége volt? A különböző értelmezések kritikájához Id. K 230, n.
633. A lényeg az lehet, hogy magok a völgyi bolgárok nem mosták meg a halottaikat, de
a írni sztornókkal kivételt tettek. A khwárizmi feleség szerepeltetése ugyanakkor egy
fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, amit egyéb forrásokból is jól tudunk, nevezetesen
arra, hogy KJiwárizmból rengetegen vándoroltak el és különösen a törkök között pró­
báltak szerencsét. al-Mas/.cúdí, fciurúdz^ I:200sq így ír a kazárokkal való együuólé­
sükről: „Uhben az országban a döntő szerepet n mu sztornók játsszák, mi ve] ők alkotják a
király seregét \dzstwd a!-műik): őket ezen a vidéken lárhziyyáixaY nevezik; fcvhwárizm
területéről költöztek {mr/iia) ide, s a korábbi időkben az iszlám megjelenése mán ahogy'
országukban felütötte a fejét a (háború okozta) szárazság {dzwáb) és a pestis
elköltöztek a kazár királyhoz. Ok igen vitézek és erősek, s a kazár király rájuk támaszko­
dik 11ábt >iTiiI>a11. 0 k küIcsönöse n megá 11ap<>do rt fc Iré re Ic kke 1 rarrózko dnak az n rszágá ba n.
Az első az, hogy a va1begyakorlás, a mecset és az tíJzdn nyilvános .számukra; a második
az, hogy a király melletti w tzm méltóság az övék korunkhan a igazira közriik való
Ahmad ilui fiúvá; a harmadik fehérei pedig az, hogyha a kazár király a muszlinunkkal
háborúzik, akkor ők külön vonulnak a seregében a Többiektől és nem há honi znak a hir-
smmsailekül {dbl mUhtti-bm\ a többi pogány népséggel azonban hadakoznak. Ez idő rajr
a királlyal hétezer vérttel, páncéllal és sisakokkal fel fegyverzete • íjász száll lóra vele.
í.ándzsások is vannak köztük a muszlimoknál szokásos fegyverekkel ellátva. Muszlim
^Vtjaik is vannak. A kazárok székhelyének a szokása az, hogy hét qddt van ott: kettő
közülük muszlim, kettő a kazároké, akik a 7 ow törvénye szerint ítélkeznek, kettő pedig
n keresztényeké, akik a kereszténység törvénye szerint ítélkeznek; egy a szaqlakiYh, az
oroszoké és a többi pogánvé, aki a pogányság törvénye szerint hoz ítéletet- ez utóbbi­
ak racionális ügyek {qad&yii^uqUyya)!* Természetesen a volgai bolgárok között is számos
khwárizmi lehetett, akár mint kereskedő, akár (mint esetünkben) feleség, vagy katona.
A sok más néppel történő keveredésükre utal nevük sokféle alakja (ld. ZV, 217-220, §
76a.; Moiavcsik, Byzuntinvturcica, 11:347; Gyurffy 1990:51; Czeglédy, „Az Árpád kori
mohamedánokról és neveikről", in: /HŐT99-104; Ligeti L. 1986:2ó9sif; KMTL 314, s.v.
kálizok —Harmatta J.): iráni, arab: kbwArizftií-, bizánci: kbouutisz, orosz: hvulisz-i} régi kínai:
k/jzuárzm, mongol: qorrmsi - kborrtmi, Piano Carpjniricl: corrcma, Corettja; magyar: káliz.
A korai magyar történelemből ismeretes, hogy az iráni nyelven beszélő muszlim

80
 A nők nem siratják m eg a halottakat; itt a férfiak siratják el őket:
m ég azon a napon odajönnek, amikor meghalt, megállnak jurtája
bejáratánál és a lehető legtaszítóbb és legvadabb hangos jajveszéke­
lésben törnek ki. Mindez a szabadokra vonatkozik. Ha a sírásuk
véget ér, akkor megjelennek a rabszolgák fonott bőrszíjakkal, s mi­
közben jajveszékelnek, folyamatosan csapkodják ezekkel a szíjakkal
a / oldalukat, s a fedetlen testrészeiket, amíg a szíjcsapások ott nem
hagyják a nyomaikat a testükön. Kötelező a jurta előtt föl von ni egy
kis zászlót. Előhozzák a halott fegyvereit és elhelyezik azokat a sír

khwárizmiak káliz, böszörmény, esetleg izmáé Hm néven mint katonák és a közi gazga fás
fontos bonyolítói nem jelentéktelen szerepet játszottak a honfoglalás utáni é.s az Árpád­
kor] történelmünkben (a káliz névforma alakulásához lel. Harmatra J. magyarázatát, aki
a böszörményt pedig a biszermm, biiszarmer. alakokon át a khwárizmi mi.rürmmihol szár­
maztatja. A szó természetesen a murzlim iráni töhhes számú alakja eredetileg (ld. a
MnyTcSz, I:3ó5sq; a káliz hoz ld. uo,II:32ó). Magyarországra Anonymus közlése szerint
már Taksony nagy fejedelem ideién többen jöttek a volgai bolgárok földjéről (op.cir. 132:
„Kegyességének hallatára pedig sok \rendég özönlött hozzá különféle nemzetekből.
Ugyanis Bulárfoldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa
meg Baks”). A káhzok részint hacarörszolgálntnt teljesítettek (egy nagyobb csoportjuk a
Szeré ínségben telepedett le), egy másik részük (koatiz, raliz néven) a királyi jövedel­
meket kezelte és a pénzverésben tevékenykedtek.
A kéziratban ebben a mondatban több probléma van. A tadzsurru-hú után ZV 34 isa-
bqym buym (?) olvasatot ad, amire 6 is azt mondja 878. Anm. 3, hogy érthetetlen (ő K.
Prokopjev kutatása alapján utal arra, hogy a csuvasok a holttestet egy egytől hét lő által
hú/ott kocsira vagy szánra helyezik; az elülső lóra egy legényt ültetnek, ő vezeti a mene­
tet, a kocsi rúd hoz kötött ló váll hámjára pedig egy kendőt kötnek /ez lenne irt a „zászló’1/,
amit a temetés végén a legénynek adnak;, K 231, n. 635 elfogadja Kracskovszkij emen-
da ti óját; bayna yaday-hx í„előtte*) - ezt fogadja el C 118, n, 250 é.s D 143 is; R 117 olvasata:
tu.dz;umi-hn (vagy inkább: - ha) famszaynl bi mitradíu, vagyis „a kocsit két ló húzza zászló­
val” ami értelmileg elfogadható, de a kézirat olvasatát túlságosan megváltoztatja.
280 y\r 34 olvasata: tiabzaa-fm (amit ő ,.iind dergleichen" nek fordít), ám 78, Anm. 1-
ben ő is az igei alakot tartja valószínűbbnek. R 117, K 231, n. 636 és D 143 termé­
szetesen a aabhitv-há olvasatot adják, Arról van szó tehát, hogy a halott köré azért
húznak körr, hogy a sír méretét megállapítsák, a halottat utána oldalra teszik és
megássák a sírr.
251 l.ahdim. a lakd a közönséges „sír” jelentés mellen „fülkével ellátott kripta boltozat
a holttest számára a sír oldalsó falában71. Ide helyezték ülő helyzetben a holttestei,
mivel a hiedelem szerint két angyal jött őr kikérdezni, s neki felelnie kellett. K 231. 11.
637 hosszabb jegyzetben kitér arra (A.P. Szmirnov kutatásaira is rá maszkodva), hogy
az itt leírt temetkezési mód különbözött a helyiek koráhhi temetkezéséről. A muszlim
*■ szokásokat csak rövid ideje vehették át.
:s2 Ez valószínűleg az iszlámot felveti bolgárokra vonatkozhat. ZV 79, Anm. 2. ural
arra, hogy a szuwári ásatások tanúsága szerint a pogány bolgárok, az oghnzokhoz
hasonlóan ülve temették el halottaikat (a burrdszok viszont a Ifudúd §51 tanúsága
szerint elhamvasztották halottaikat, ld. még 463. n.2)

81
köré, A siratást pedig nem hagyják abba kór esztendeig. Ha a két év
eltelt, akkor leeresztik a zászlót, levágják a hajukat és a halott roko­
nai (vendégségre) hívnak; ebből tudni lehet, hogy a gyásznak vége
szakad. Ha az elhunytnak felesége volt, az most mar férjhez mehet.
Ezek a (temetési szokások) a vezető embereikre vonatkoznak. A köz­
emberek halottáíkkai csak ennek egy részét végzik el.
A szaqlabok királyát adófizetési kötelezettség terheli, am elyet a
kazárok királyának kell lerónia. Királysága minden háza mán egy
cobolyprémet tartozik adni neki.
Amikor a kazárok országából egy hajó283 érkezik a szaqlahok
országába, akkor a király odalovagol, számba veszi mindazt, ami
rajta található és mindennek elveszi a tizedrészét. Ha az oroszok
vagy más népfajták284 jönnek oda rabszolgákkal, akkor a királynak
joga van minden tíz rabszolgából kiválasztani egyet28<\
A szaqlahok királyának a fiát túszként tartja magánál a kazárok
királya. Tudom ást szerzett korábban a kazárok királya arról, hogy
a szaqlal/u>k királyának a leánya szép, s követe útján feleségül kérte
őt {fa -'waddzsahayakhtnhu-há). A király külön böző ilrilgyeke 1 11ozo 11
fel és vissza utasította őt. A kazár király (csapatokat) küldött28^ és
erőszakkal elragadta a lányt, noha ő zsidó, a lány pedig muszlím.
Az utóbbi aztán m eghalt nála. A kazár király ekkor követe útján

A kéziratban határozó ti névelővel, ami <r/t jelentené, hogy egy meghatározott hajó
jön onnan, amiről azonban nincs szó.
K 2 33, n. 652 helyesen jegyzi meg', hogy a 9-10. századi arab szerzők az északi és
az afrikai népeket a dzsinsz szóval jelölik („féle”, „iáim”, törzsről szólva pedig nem
annak szervezetét, hanem megkülöhöztetós né)küli tömegét jelöli); a hozzájuk közel
álló nomád törzsek technicus terminusa a qahila.
^ Hűi Ruszin H l is említi a tized szokását, de 5 a mii szí im kereskedőkkel hozza azt
kapcsolatba („ha odajönnek a irinsztirnok hajói kereskedni, akkor tízedet szednek
fölük'1).
-8<i Az elliptikus ige használatához ld helyes K 233. nos. 655-6 (C 61 hasonlóan
értelmezi;. Z,V 80 helytelenül fordítja: „küldöttet küldött'1.
A további szöveg megtalál ha ró V, 111:79-83.
A szövegben felváltva szerepel az ar-Rúsz alakkal. Az orosz ethnogenezis
kialakulása, egyáltalában a 9-10. századi orosz történelem és a kijevi fejedelemség
kezdetei máig lezáratlan problémákat tartalmaznak. IF közlései értékes adalékokkal
egészítik ki a muszliiti geográfusok közléseit. Az utóbbiak között a légiontosabbak: Ibii
Khurdádzbih .1Hsq (vö. Kmoskó, T/l:l 22, ld. O. Pntsak, „An Arahic Text on ihc Trade
Route of tbc Corporation ar-Rus in the seeund Mali üf tbc Nmth Ccnmry”: Fólia
Orientálta 12. /1970/, 242-257): Thn Ruszta 145sq (vö. Kmoskó, 1/1:211-3); Isziakhrí
225sq (vö. Kmoskó, 1/2: 32), Ihn Hawqal 336 (vö. Kmoskó, 1/2:80); al-Maszódi,
Murüdzs, I: 142, 184 és főleg 205-208 (vö. Kmoskó, 1/2: 174-7); Hndüd. § 44; a1-Bak rí,

82
egy másik lányát kérte feleségül. M ihelyt értesült a szaqlabok
királya erről a kérésről, azon nyomban sietett hozzáadni a lányát az
eszkelj aszgil királyhoz, aki az ő hatalma alatt állt, mert félt, hogy
erőszakkal elragadja őt, ahogyan a nővérével tette. A kazár király­
tól való félelem indította a szaqlalxA királyát arra, hogy írjon a
szultánnak (kalifának), s kérje tőle azt, hogy építsen neki egy
erődöt.
(IF) így folytatta:
Egy nap így szóltam hozzá, föltéve neki a következő kérdést:
„Tágas királyságod van, számosak a te javaid és bőséges adót gyűj-
tesz be. Miért kérted hát a szultánt, hogy építsen neked egy erődöt
az ő pénzén, ami nála szám Iái ad an van?” 0 így felelt erre: „En úgy
gondoltam, hogy az iszlám hatalma szerencsét hoz, s a (kalifák) javai
törvényes forrásból származnak [min hilli-bd). Emiatt kértem ezt. Ila
úgy tetszett volna nekem, hogy a saját eszközeimből, legyen az
arany vagy ezüst, építsek egy erődöt, bizony az nem okozott volna
semmi nehézséget nekem. Ám én az igazhívők ami*)* pénzéből áradó
barakat („ áki ást”) ó h aj to cta m, $ ez é rt kértem tőle.”
(IF) így folytatta:287
Láttam az oroszokat {ar-rúsziyya)1^ > amint kereskedelmi útjaik
során eljutottak ide és tábort vertek az ItilM til folyó mellett. Soha

§$396, 549„ 556 és főleg § 825 (vő. Kinnskú, 1/2:258). A orosz történelem kezdeteinek
óriási szakirodalma van, az egyik legrészletesebb [külön tartalmazza a bibliográfiákat, a
kérdés historiográfiáját, a szintéziseket cs a források mindenre kiterjedő részié rezesé 0
Vfaftfrcd Ilelhnann kitűnő elemzésében „Oscslawen und Kiewer Rnjf" található (in;
Theodor Schieder, 1ig., Havdhttch dér európais eben Gcschicht^ Bd. I. F.uropű an Wuu/kl dtr
Antikcz-im MiUtialtcr, hg V. Theodor Sebieflfcr, Stuttgart, Lrnst Klen: Verlag. J976, 9 18-
922; néhány újabb hasznos összefoglaló: D, Wilson, Tbc Vikiugs and their Ongitis.
Scnttdiuavifi m tbc. tin i MiUamium (London, Thamcs and Hudson, 1976, 102- 112- M.
Hell maiin, ,.f)ie Kié ver Peruidé”, in: C Goehrkc - M. llellmann - R. Lorenz - P.
Scheibert fi lg-), Rtusiunk Mseher Weltgesehichtc, Bd. 31, Frankfurt am Main. FLschcr
Tas ebenhueh Veri ag, 1981, 30-75;, Pont M., „Az óorosz évkönyvek első szerkesztése és
forrásai”, in: Kovács F, - Veszpréiny L. (szerit.), A honfagletfaxkor íróit forrásai, Budapest,
Balassi Kiadó, 1996, II9-J29; KMTL 510, s.v. omrsak (Font Mária). Az ar-Rászva.
vtinatkozó nmszlim beszámolókhoz és a belőlük levonható történeti tanúságokhoz
néhány fontosabb elemzés: Marquart, Streifzüge, 95-160 :Maszcúdí - szlávokra
vonatkozó közléseinek - az elemzése), 188-206, 466-473 (Dzsayhání szlávokkal kap­
csolatos közlései); FJ, s.v. Rút, 111:1180-3 (V. Minorsky): Sfam, IV:467sq (W. BartholdV,
Minorsky in Hildád, 427-432 :1 'be Sfavs), 432-8 (The Rád); ZV, Exk Saqátiba 295-327; na,
,.Die Nordvöfker bei Bín]ní',v ZDMG 90(1936), 38-51: R. Fryc. „Rcmarks on somé new
Is lan ne sources ou che Rús”: Hyzantim XV111( 1946-8). 1 I9sq; K 234-6, n. 675,1. Hrbek,
„Dér dritte Stamm derRiis r>ach arabischen Quellén”: Archív Őriemuim 25{19F7), 628sq-

83
nem láttam náluk tökéletesebb testű embereket2**9. Olyan (magasak),
akár a pálmafa, szőkék és vörös színűek. Sem qurtaqox^ sem kaftánt
nem hordanak, hanem a férfiak egy olyan ruhaféleséget291 viselnek,
ami a testük egyik felét fedi be, s szabadon hagyja egyik karjukat.

C 118sq, a. 256; Miquel, IB32-342; F A s.v. Rás, Vll!:6l8-Ö29 (P.B. Goldctt - kimerítő
bibliográfiával) J.Ii. Montgomcry, „Ibn Fadián and the Rúsiyyah”: Journal ofArahk and
Isíamic StuJks 3 (2000), 1-25; Font M. „A kijevi Rusz", in: Font M, - Kraosz T. -
Niederhauser E., Oroszonzsig története, Budapest, Msecenas, 1997 (különösen 7-22).
Legalább két évszázada zajlik a „norma nn isták” és „anti- normann isták” közön a vita a
kijevi Oroszország kialakulását illetően, s ezen helül a skandináv ílJ. a szláv elem
meghatározó voltáról. Nyomában a rúsz elnevezés is máig le nem zárt viták forrása;
tudjuk, egy-egv szerző nemcsak skandináv, hanem délorosz, finn, balti szláv, góc, kazár,
litván, sőt szarmata származtatással is előállr. A leginkább elfogadott hipotézis az, hogy
a szó a svédek balti finnek által használt elnevezése, a rrntszi lenne, amely az ónorvég
rodher, rod/xmenti („evezősök'1, „tengeri emberek”) szóra menne vissza, s a szó megtalál­
ható lenne a svéd tengerparti vidéket jelölő „Roslagen" szóban. *Annyi bizonyos, hogy
a skandináv (normann, varég) elem viszonylag kisszámú lehetett (az uralkodó, állam­
szervező elem tagjai), akiket a keleti szláv szubsztrátum egy évszázad során asszimilált
magához nyelvileg, kulturálisan és - a keresztházasságok révén - genetikailag is. A
keleti szláv „törzsek” (helyesebb néhány családból álló csoportról beszólni) a 6-7.
század során telepedtek le a Dnyeper középső folyásánál, a Desz na és a Szejtn folyók
környékén; más csoportjaik a nyugati Búg felé valószínű lég csak a 10. század körül
jutottak el. Ez idő tájt számos ilyen szláv „törzsről’' tudunk (nevüket gyakran a folyókról
és a településekről kapták): buzsátiok „Búg mentén lakók”), poljatmk (ők lakták Kijcv
környékét), sztrvtrjanok (Devzna folyó mentén), uUcsuV, tivertxk, tfregavksoV, radttsirszle,
szlovének (Novgorod kornyékén), stb. A keleti szlávok megtelepedésük során számos
néppel kerültek kapcsolatba: finnugor népekkel (merják, murowúhy mrdvhwk, cseremiszek,
stl> ), majd különböző steppei népekkel (így a kazár birodalommal, magyarok kkal*
besenyőkkel* azokkal, stb), ám különösen fontosnak bizonyult a vikingekkel vagy nor­
mannokkal való kapcsolatuk, akiket ezen a területen végoknak neveztek (a szót vagy
az óskandináv vaerivgar vagy a görög mratigpsz szavakból származtatják, tudjuk, A.A
Sakhniiitov azt is lölvcccfte, hogy a szó a frank elnevezésből származna, ld, Minorsky in:
Htítlüd, 432, n.3). Ezek a harcos kereskedők a 9. század kezdetétől jelentek meg a vízi
utak inemén (a mai Lengyelország és Oroszország között), és sajátos fegyveres
kereskedő csoportokként hol kereskedőként* hol hódítóként, hol a kettőt kombinálva
léptek fel vagy/és telepedtek le a keleti szlávok vidékén elsősorban a Dnyeper és a
Volga menten (a földműves szláv népességet gyakran adófizetésre kötelezve), amit a
régészeti emlékek meggyőzően tanúsítanak (ld, M. Vasmer, „Wikingerspuren in Russ-
land”: Sttz.ungsbenchte Pröttss. Ak.} phil-hist. Kiás se 1931, 649-674). A hagyományos
történet szerint 862 után négy békétlenkedő törzs (mellesleg két finn és két szláv)
hívrák meg a rácnak nevezett iwógokat, akik Butik ixífme>?kr) vezetésével fölépítet­
ték Ladoga városát, s elfoglalták a környező vidéket. 882-hen Rurik utódja Gleg ixHtígí)
foglalta el a Dnyeper fő városát, Folianéc, s Xovgorodhól a folyón lehajózva elfoglalta
volna Kijevet, s ő lett volna a Kijevi Rósz igazi megalapítója (az államalapítás elméleti-
gyakorlati nehézségeihez azonban ld. Font M. 1997:16sq). A muszlim források
fontosságát az adja, hogy beszámolóik éppen az „államalakulás" meghatározó évti­
zedeire vonatkoznak. Ibn Khurdádzbih még összekeveri a r/lszt és a számlából cs nem

84
Mindegyiküknél van fejsze, kard és kés, s ezek közül egyiktől sem vál­
nak meg292.
Kardjuknak rovátkákkal barázdált (musattaba) pengéje van, ami
hasonlatos a frankok szablyájához^5.

tuti a kijevi Rászvól. Ezt követően azonban Ibn Ruszta, a Hudúd, Gardízí és cAwfít
megkülönböztetik őket egymástól (Ibn Ruszra 145: „A rúszíyya egy tó által körülvett -
három napi járásnyi - szigeren telepedtek le, amely miazmás és nedves ... van egy
bháqáti rásznak nevezett királyuk. Po nyakat intéznek n szaqlabok ellen; hajókra szállnak,
és-úgy mennek hozzájuk, foglyul ejtik, 5 elviszik őket Khazaránba, s Bulghárba és elad
ják őket. Nincsenek szántóföldjeik, azt es2ik meg, amit a szaqíaboY földjéről hoznak1’).
Ez nyilvánvalóan meg a kijevi állam előtti viszonyokat tükrözi. Lényeges, hogy Gardízí
adata szerint a viszonylag kis kiterjedés ellenére 100.000 emberük van (1967:277: ^v?-
andar m dztazín mtqdár- 't szád hazár martfow búsad). Az ún. Balkhí hagyomány ílsztakhrí
és Ibn Mawq.il) a (nyugati) szlávok és a volgai bolgárok közé helyezi a Rúizt. s beszá­
molóik már a kijevi korszakra vonatkoznak (ok három csoportjukat /szinfi külön­
böztetik meg). IF rósz.ai a Volga vidékéről jöhettek, ám pontos lakhelyüket nehéz
lokalizálni. A leírás szerint minden hizcmnyal skandinávok lehettek (ld. ZV in: ZDAÍG
90, 48s(\ és C 119, n 256)
vö. Ibn Ruszra 146 megjegyzését {'m-htbum ridzsta ,/jiikább.- mázsáid! wa-basznia).
Ld. Marco Polo 371 megjegyzéseit is: „férfiak cs nők egyaránt csinosak, mindenki
magas, fehér honi, és hosszú, szőke hajuk van.’:
2W Ez egyfajta ujjas (kamizól), ami Tszrak hrí 226 közlése szerint rövidebb, mint a
kazároké, bolgároké és a besenyőké. Kz. bélelt vagy béleletlen ujjas vagy zubbony,
amit az ing fölött hordtak (ld. 7A' 226sq, Kvk. § 80a).
2l)] Arahul: kiszií\ „köpeny”, voltaképpen a burda szinonimája, ld. Dozy, Vetmmts, 383-6.
-l)2 A kézirat mondatzáró ragja (áztam?a má dzakamá) nem szerepel V, 111:79 szövegé­
ben - az stilisztikailag teljesen fölösleges.
2‘^ A Hudúd 159 a rajzok harmadik vámsával (Vrtáb?) kapcsolatban megeitilíri, hogy „ott
igen értékes pengéket és kardokat állítanak elő, amelyeket kérrccrc lehet hajlítani (ú-rá
dtt tá tanán kardan), ám, ha a kezünket elvesszük onnan, az újra visszatér korábbi állapo­
tába.” Igen érdekes a frankokra történő utalás (a fogalomhoz ld. El-, s.v, Ifrttud], francia
verzió. 111:1070-3 - B. Lewis -J.F.P. í lopkins). Természetesen ez a renmmis, noha más
felhangokkal, ismeretes volt a kereszte.s hadjáratok előtt is. A szór valószínűleg a bizán­
ciak közvetítettek és eredetileg Nagy Károly alattvalóit jelölte (később is más szó jelölre
az andulúsziai keresztényeket, a szlávokat és a vikingeket). Az arab földrajzi ismcrcrek
voltaképpen igen keveset tettek hozzá Ptolemaiosz (az i.sz. 2. századi görög matematikus
munkáját, a Mtgalc vagy Megisztc sziinraxiszt al-Khwárizmí, a nagy muszlint matema­
tikus fordította le és dolgozta át a 9. században arabra) Európa-képéhez. A muszlim föld­
rajzírók általában igen szűkszavúak Európát illetően, s számos toposzt ismételgetnek,
ami murát ja, hogy igen kevés a közvetlen ismeret (ld. az iszlám Európa-képéhez:
Miquel, 11/2:343-380; ld. a kivételnek számitó zsidó Ibrahim ibn Yacqúh al-lszrá’ílí at-
Tnrrúsí 965 tájt megtett hosszabb európai útjának beszámolóját Miquel, Du mondeetde
l'étranger. Qrient, au 1000, Arlcs, Sindbad, 2001,103 113). Ibn Khurdádzbíh a 9. század
közepén 89sq, 92 még csak annyit tud róluk, hogy politheisták és néhány áru (rabszolga
és korall) jön onnan. Ibn Ruszra 85 közvetlenül 1E előtt (903-913 között) valamivel már
többet mond (12 angol szigerrnl rod cs Rómát is bővebben jellemzi). Voltaképpen 1E fia-
talahh kortársa: a nyirorrszemú, mindenre kiváncsi és 1E -hoz hasonlóan az autopsziát

85
 A körmük végétől a nyakukig zöld rajzokkal (tetoválják ma­
gukat), amelyek fákat, alakokat és egyebeket ábrázolnak294.
Közöttük minden nő odaerősít a keblére egy kis dobozt2í)\ amely
lehet vasból, ezüstből, rézből vagy aranyból, térje gazdagságától és rang­
járól függően. Minden kör alakú dobozkában egy boglár található, amely­
nél fogva egy kést erősítenek a keblükre. A nyakukban arany vagy ezüst
nyakláncot hordanak, mivel a férfiak, ha van tízezer dirhamjiik29^ akkor
készíttetnek a feleségüknek egy nyakláncot, 11a húszezer dtrbamot bir­
tokol, akkor kettőt csináltat neki, és így tovább: minden újabb tízezer
dirham gyarapodásával egy újabbal gyarapítja felesége nyakláncait így
aztán néha egy asszony nyakán számos nyaklánc tál álható.
A legértékesebb ékszer náluk a zöld üveggyöngy (kharaz), amit
abból a kerámiából (khazaf) készítenek, amely a hajóikon megtalál­
ható. Magas árat fizetnek érte297, mert egy ilyen üveggyöngyöt egy
dirhamert vásárolnak meg. A gyöngyöket aztán nyakláncba fűzik fel
asszonyaik számára.
Ok az isten legpiszkosabb teremtményei, akik nem tisztálkod­
nak29^1 a székletük és a vizeletük után, és nem mosakodnak meg a

fontos módszertani szemponttá tevő al-Maszl'údi ad pontosabb és bővebb információkat

a frankokról (ld. különösen Murúdzs, 11:5-b), amelyben egy 939-ben készített könyv
alapján (ezt egy püspök írta j jövendő kordovai kalifának, al-Hakamnak) még a frank
királyok listáját is megadja Clovisról IV. Lajosig. Természetesen a szövegben szereplő
ifmndzsiyya nem jelenti azt, hogy valóban frank kardokról lenne szó, inkább olyan ükről,
amelyek hasonlítottak azokhoz.
A kéziratban szereplő szöveg megfogalmazása a sadzmr előtti szó miatt nem
egy ér te Imii. ZV 36 muhhutldart olvas („zöldre festett”, ó „dunkelgrüne J.,,ürbimg"-nak
fordítja). Y, 111:79 olvasata: rt;<thd<iry amit H.L. i/leisehe.r (ld. R 118) „összeillesztésnek”,
„egybogyöltésnek” értelmez (ezt fogadja el K 141 /'Vzobranyije”/ és 238, n, 690). A
tetoválás egyébként régés/enleg jól kimutatható az északi germánoknál (ki. ZV227sq,
Fxk. §81 b). Az iráni és a tiirk népeknél (a T fa»g kori - Jenyiszej mellett élő - kir­
gizeken kívül) egyáltalában nem volt szokásban. A finneknél és különösen a briteknél
annál inkább dívott. IF leírásában a rácoknál a kj.rza azért hagyja egyik karjukat
fedetlenül, hogy az általuk nagyra tartott tetoválás annál jobban lácszodjék.
A kéziratban: haltja („gyű 1*0”, „boglár”), ám Y, TITiHO olvasata: haqqa, ám a követke­
ző mondatban már IF is így utal vissza helyesen. K 2 3K, n. 692 hosszabb jegyzet végén
mindkór értelmezést lehetségesnek tartja. 7.V 228, F.xk. $ K2a a huqqár gyűrűvel ellá­
tott boglárnak értelmezi, amelyet a régészeti feltárások kisebb mértékben a Ladoga-
fó mentén lévő skandináv településeken, nagyobb mértékben pedig a Balti-tengeri
(iotlandon hoztak felszínre - mégpedig mind 3 négy - IF által említett - fémből.
Almiad Túszí és Amin Rází verzióiban fából készült huqqa is szerepel. Az utóbbi
szövegében (ld. ZV 84, Anni. 1) találunk egy érdekes közlést, ami a meshedi IF kéz­
iratban nem szerepel: „A nők ezeket (a huqqákát) gyermekkoruktól kezdve a keblük­
höz kötik, hogy (a keblük) ugyanolyan maradjon és ne legyen nagy.”
szexuális érintkezés299 után sem. N em mossák m eg a kezüket az
evés után sem. Olyanok ők, mint a tévelygő sza m a ra k ^
Ha megérkeznek az országukból, akkor hajóikkal lehorgonyoz­
nak az Trilliói/Atilnél, amely egy nagy folyó és tágas faházakat épí­
tenek annak partján. Egyetlen ilyen házban összegyűlnek tízen,
húszán, s van úgy, hogy kevesebben vagy még többen. M indegyi­
küknek van egy pihenő padja (szarír), amelyre letelepszik. Szép rab­
szolgalányok vannak velük, akiket a (rabszolga)keresködöknek szán­
nak. Van úgy, hogy valamelyikük a társa szeme láttára szeretkezik a
rabszolgalányával. Néha pedig egy egész csoportjuk közösül ilyen
módon, egymással szemben. Előfordul, hogy ha egy kereskedő tér be
hozzájuk, hogy valamelyiküktől egy rabszolgalányt vásároljon, ak­
kor ügy adódhat, hogy az éppen azzal közösül, s nem engedi azt el,
amíg nem elégítette ki a vágyát.
Mindennap meg kell mosniuk az arcukat és a fejüket, ám ezt a leg-
piszkosabh és legmocskosabb módon^ teszik. Hz úgy zajlik, hogy
minden reggel megjelenik a rabszolgalány, aki egy nagy tálat (qaszca)
hoz vízzel. Odanyújtja azt az urának, aki megmossa benne a kezét, az

Nyilvánvalóan a muszlim teriiletekről származó pénzről van szó, húszén nekik még
nem volt saját pénzük. ZV H3sq. Anm. Idézi Amin Rází szövegét: „Az arany (vagyis a
pénz} helyett náluk a eobolybőr járja, úgyhogy ők a kereskedelmet e borok segítségé­
vel bonyolítják. Általános mértékegységgel sem rendelkeznek. Adásvételeiket egy űr-
mércék segítségével bonyolítják.1’ Ibn Ruszta 142 így jellemzi a volgai bolgárok
„pénzét": „nincsen pénzük iam'xá!sz/mtt/r)\ a dirhamyA. a menyét ydalatj) bőre, egy ilytm
menyétbőr náluk két és fél dirbamot ér.” Marco Polo 375 is így ít „Rosszia” pénzhnsz-
nálatáról: „Nagy pénz gyanánt az itt lakók fél láb hosszú arany rudat használnak,
melynek darabja hat ezüstöt ér. Aprópénzül a görény feje szolgál."
-Cy' A kézirat yubáyrútia szövegét Y, 111:80 helyesen yubálighima fi-hí-iv javította.
Jelentéséhez ebben a szovegösszefügésben ld. R 119 : „magas (nem racionális) árat
fizetni érte".
A kéziratban: Iá yasztabyibin („nem szégyenkeznek”), ezt fogadja el ZV 36; Y, 111:80
olvasata azonban: hl yasz-Umdzsima („nem tisztálkodnak") - ez utóbbi jobban illik a
szőv ego ssze fii ggés be.
A fhsanáhu voltaképpen a szexuális érintkezés, ill. a magömlés miatti rituális
risztáralanság ál Inpora (ld. Lánc 467), amely után a Korán, 4:43 szigorú rituális mosa-
kndásr írt elő: „Ti bivők! Ne közelítsetek az istentisztelethez ittasan, (hanem várja­
tok), amíg tudjátok, hogy mit mondrok! És (tic közelítsetek) a magömléstől cisztái il­
lanni sem (dzsmubtiti), amíg meg nem mosakodtok..." A Lisz-án 693 szerint a szó
magát a sperma ger.italm. (mi*/a*r) is jelenti.
Ezt a kifejezést az oghuzokkal kapcsolatban is használja.
?Cl1 l) 152 az aqdzarés ayaktínu közé beilleszti a máin szót („a legpiszkosabb vízben"),
ám ezt sem a kézirat, sem Y nem támasztják alá, noha a továbbiakban kétségkívül
erről van szó.

87
arcát (és a haját; megmosván azt)-^2, ki fésüli azt egy fésűvel a tálban.
Aztán kifújja az orrát, bclcköp a tálba és (ami piszkos dolgot csak
lehet, azt mind beleteszi)3 ebbe a vízbe. Amikor a szükségleteit be-
végezce, a rabszolgalány odavitte a tálat a szomszédjához. Az ugyan­
úgy cselekedett, mint a társa. A rabszolgalány pedig így adja tovább a
tálat egyiknek a másik után, amíg nem járt az körben mindenkinél, aki
a házban tartózkodik. Azok pedig mindannyian kifújják az orrukat és
belcköpnek, s így mossák meg az arcukat és a hajukat benne 3(H
M ihelyt a hajóik odaérnek a kikötőbe, elhagyják mindannyian
azokat, s magukkal visznek kenyeret, húst, hagymát, tejet és
m b íd z t^ y s addig mennek, amíg oda nem érnek egy magas, fölállí­
tott póznához, amelynek emberarchoz hasonlatos ábrázatja van.
Körülötte kis figurák/bálványok (szuwar), s e bálványok mögött
hosszú póznák, amelyeket a földön állítottak föl Mindegyikük oda-
járul ehhez a nagy bálványhoz és földrebonil előtte, majd így szól
hozzá: „Uram! Távoli országból jöttem ide, velem van ennyi és
ennyi rabszolgalány, s ennyi meg ennyi cobolybőr” és így tovább,
amíg föl nem sorolja mindazt a portékát, amit magával hozott
eladásra. Aztán így folytatja: „Ezt az ajándékot hoztam neked”, s
ezzel otthagyja a bálvány előtt azt, ami vele van, és azt mondja: „Azt
szeretném, ha egy olyan kereskedővel jutalmaznál meg engem

sü2 A záró jelben lévő néhány .szó kitörlödött u kéziratban, az Y, ÍIÍ:8Í) szövegében
található.
A zárójelben lévő részt ismét Y szövegéből kel len ki ege szí re ni (Id. D 152).
-'tl4 A korabeli hajviselet és hajmosás érdekesen alakult a ciirk ós az északi népeknél
(Id. ZV 231-5, ICxk. § K4:i): a hosszé hajviselet voh a jellemző a germán népeknél; a
törköknél vagy a vállig érd haj (így az ón. „kök-törököknél”), vagy a leborotvált fej
volt szokásban egy copf meghagyásával (az utóbbi az oghuzoknál, szaldzsúqoknál. ko-
inánoknál, özbekeknéí, továbbá az avaroknál, mongoloknál és a korai magyaroknál).
A szlávok a kereszténység felvétele előtt nem viseltek hosszú hajat (a kijevi Rész
fej ed dinéről, Szvjatoszláwól tudjuk, hogy lehorotválta a lejét, s csak az egyik oldalon
lógott le egy tincs). A szolgáló lány ok kai elvégzett hajmosás elterjedt szokás volt az
északi germánoknál. A faszát kubíra a mosásra szolgáló nagy és mély tálat jelentette
(ilyet Cothmdon bronzból cs fáhól töhbec találtak). II' jellemzését ki kell egészíteni
Ibn R úszta 145 közlésével, miszerint ,.tisztán tartják a ruháikat” {la butit nazáfa fi
hbászí-hint). IF mélyen elítélő véleményét a vállásjogtudó álláspontja motiválja,
hiszen a sari£u megtiltja az egyszer fölhasznált viz újrahasznál atát rituális célokra
(ezért kell folyó vízben elvégezni a rituális cisz tál kodást). Ugyanakkor az arabok csak
a fürdőben mosták meg a bajukat.
•°5 A mtbúlz eredetileg datolyából, szőlőből, stb. készített bor (ld. lilzy s v. nahídh,
VII: 153 - P. Heine). IF szövegében valószínűleg nem borról, bariéin sörről van szó,
amit maguk n jövevények erjesztettek, s aminek bizonyos rituális funkciói is lehettek
(tarzuqa-ni), akinek számosak a dinárai cs dirbatriyú, s mindazt meg­
veszi, amit csak akarok, s nem mondana ellent annak, amit én mon­
dok.” Aztán megy az útjára.
Ha nehézségei támadnak az eladás során, és egyre csak telnek a
napjai, akkor visszatér egy újabb ajándékkal másodszor és harmad­
szor is. Ha sehogyan sem boldogul abban, amit szeretett volna, akkor
m indegyik kis bálványnak is visz ajándékokat, és a közbenjárásáért
folyamodik ezekkel a szavakkal: „Ezek a mi Ltunk asszonyai, lányai
és fiai”, és így kérleli folyamatosan egyik bálványt a másik után,
közbenjárásukat kérve, s alázatosan könyörög előttük. Alkalomadtán
könnyen túlad a portékáján, s ha ez megtörtént, akkor így szól: „Az
Utam teljesítette azt, amire szükségem volt, úgy illik hát, hogy vi­
szonozzam ezt neki.” Fog hát néhány birkát és marhát és megöli
azokat; a hús egy részét alamizsna gyanánt szétosztja, a többi részét
pedig oda viszi, és a nagy bálvány s a körülötte lévő kis bálványok306
elé helyezi, a marhák és a juhok fejét pedig fölfüggeszti a földön
fölállított póznákra. Ila leszáll az éjszaka, akkor odajönnek a kutyák,
és mindezt föl falják. Az áldozattevő ekkor így szól: „Az Uram
elégedett velem és elfogyasztotta az ajándékomat.”
Ha valaki megbetegszik közülük, akkor (egy sátrat vernek föl
neki)307, tőlük távolabb3^ , s a beteget oda helyezik, ligy kevés ke-

(ld. ZV 86, Anm. 2, 233. Exk. $ 85a). A germánok a 13. század elöli nem ismertek a
bort. Az TF korabeli muszlim boriváshoz Id. Mez 375-7 (néhány hely kivételével isz-
lámszerte nem verették meg a bort, különösen az udvarban és az előkelőbb körökben;
a gazdag családoknál a szakács mellett tartottuk pincemestert, xardhfc is).
Az eredetiben d-khaniba al-kabira laa'sz-szigfjár. „a nagy és a körülötte lévő kis
póznákra”; IF nyilván ironikusan használja a bálvány helyett íkl. ZV 87, Atmi.2).
-^J? A kéziratban üresség, amit V, 111:80-ból lehetett pótolni.
les Ugyanerről számolt be az oghuzokkal kapcsolatban. Amin Rází szövege így
hangzik (ld. ZV 88, Anin.l ): „Ha valaki megbetegszik közülük, úgy a lakott helyről
távol viszik öt, s valamennyi kenyeret és vizet hagynak vele. IIa meggyógyul, akkor
visszatér a körükbe, ha meghűl, akkor felfalják a ragadozó madarak. Amennyiben
jelentős személyről van szó, akinek barátai é.s szolgái vannak, akkor bizonyos napokon
fölkeresik őr és érdeklődnek hogy lé te felől, s ha meghal, akkor el égetik” (Az utolsó
mondat nem szerepel ü 1’ szövegében)- A beteg, majd a halott el Távolításának az oka
nyilvánvalóan az leheteti, hogy féltek, megfertőzi őket. Piano Carpini így ír a tatárok
hasonló viselkedéséről; /A m ikor hozzátartozóik közül valaki halálosan megbeteg­
szik, egy póznát szúrnak le, és fekete nemezzel körül te kérik; ettől kezdve senki ide­
gen nem meri a beteg juctáinak körzetét átlépni. Mikor pedig haldokolni kezd,
csaknem mindenki őri hagyja, mivel annak, aki halálánál jelen van, a legközelebbi
líjholdig nem szabad sem valamely vezér, sem a kán orcájába belépni” [Napkelet
fdfrdezdí! (54).

89
nyeret és vizet tesznek mellé, s nem közelednek hozzá és nem beszél­
nek vele. (Nem is látogatják öt)509 betegsége minden napján, különö­
sen, ha szegény emberről vagy rabszolgáról van szó. Ha meggyógyult
és lábraáll. akkor visszatérhet hozzájuk. Ha meghal, akkor elégetik-^.
Amennyiben a beteg egy rabszolga volt, akkor ügy hagyják őt, ahogy
éppen van, hadd falják föl őt a kutyák és a ragadozó madarak.
Ha egy tolvajt vagy rablót érnek tetten, akkor egy terebélyes
fához viszik, a nyakába erős kötelet erősítenek, s fölakasztják (a fára;
ott marad fölakasztva), amíg (az idő múlásával) részekre esik szer a
szelek és az esők hatására311.
Ki mond rák nekem (már korábban), hogy miképpen járnak cl a
főnökeikkel, ha azok meghalnak, amik között a legcsekélyebb dolog
az elhamvasztás, fingom hajtott a kíváncsiság, hogy közelebbről
megismerjem ezt. Végül eljutott hozzám egy tekintélyes emberük
halálának a híre. Elhelyezték őt a sírjába, és tetővel fedték be azt
(wa-szaqqafu 1uluy-bí), otthagyva őt tíz napig, amíg végeztek ruhái
kiszabásával és meg varrásával.

?í,fJ Ezt is Y szövegéből kellett kiegészíteni.

■1(1 A hamv ászt ásos temetés a germánoknál igen elterjedt volt a 9-10. században (ld.
ZV 235, Exk. § 87b és C 121, n. 281 hivatkozásait). Számos riirk népnél is elterjedt a
hantolás és a vízbehelyezés mellett. A pogány szlávoknál az első évezredben □ ham­
vasz tás és az ellő Idei és egymás mellett volt szokásban (R. Frye korábban idózert
cikkében {Byzemtion, XVI 11:119-125/ egy 13. századi perzsa forrásra utal, amely
elmondja, hogy egyesek elhamvasztják halottaikat, míg másuk állva temetik el a sír­
jukban). A inon goluk iilve temették el halottaikat (ld. Spuler, Mongolén, 146-8 - C
hibásan adja meg).
A zárójelben szereplő részek itt is Y, 111:81 szövegében szerepelnek. Korábban a
bolgárokkal kapcsolatban is elhangzott a büntetésnek ez e neme.
^ AbL Amin Rázínál: .,a leányaié és az asszonyaié”. ZV 236, Exk. § 87c idézi Muh.
( Awíí vonatkozó szövegét: „Ha valaki (a Mezok közöl) meghal, s egy fia és egy lánya
marad, akkor minden vagyonát a lánya kapja meg. a liának csak egy kardot adnak e
szavak kíséretében: az. atyád a vagyonát karddal szerezte ftégy te is így)!” Valóban,
hasonlóról számol be Ibii Ruszta 140 is: „Ha közöttük egy férfinak fiúgyermeke
születik, akkor az atya egy Itivonr kardot ad ái az ójsziilöiinek; odadobja eléje, s azt
mondja neki: 'nem hagyok örökbe neked javakat, nem lesz semmid sem, csak amit
megszerzői magadnak ezzel a karddal.'”
A nők élve eltemetéséhez ld. egyéb adalékokat: Marquarr, Stmfz.ügt 111 sq; Z,V
236sq, Exk, $ 8?d.
A főrangú tatár temetkezésénél a legkedvesebb szolgát a halott alá hclyezrék. s a már
haldoklónak három lehetőséget adtak, hogy magához térjen, ld. Piano O rp im beszá­
molóját érről (Napkelet, felfedezése 65, vö. Spuler, Mongolén Hósq).
Marco Polo 374.sq igen szemléletesen számol be az oroszok dorbézolássá fajuló
közös italozásásáról: „Mézből és árpából igen jő italt készítenek, amelynek a neve

90
 Ha a halott szegény ember, akkor egy kis hajót készítenek neki, ab­
ba helyezik el, és elégetik azt. I la gazdag emberről van szó, összegyűj­
tik a javait, és három harmadra osztják: egyharmad lesz a családjáé31-,
a másik harmadból szabják ki a ruháit, a harmadik részből erjesztik
(yanUdzúna) meg a nabtdzx, amelyet megisznak azon a napon, amikor a
rabszolgalánya megöli magát és elhamvad az urával együtt313.
N yakló nélkül átadják magukat (musztahtirúná) a nabídz élveze­
tének, amit éjjel-nappal nyakainak, el annyira, hogy néha valaki
közülük kupával a kezében hal m eg314.
Amikor tehát meghal egy főnökük, akkor a családja így szól a
rabszolgalányaihoz és rabszolgáihoz-*1-h „Ki fog meghalni közületek
vele?” „Én”, válaszolja valamelyikük316. I la a szót kimondta, akkor
ez már kötelező ránézve és nern lehetséges visszaút számára, $ ha
akarná is ezt, nem hagynák. Az esetek nagy részében a rabszolgalá­
nyok áldozzák föl magukat317.
Miután az előbb em lített férfi elhunyt, így szóltak a rabszolga-
lányaihoz: „Ki fog meghalni vele?” „Én”, felelte az egyik. Ekkor két

méh sör; ezzel a mellsőnél nagy dorbézolásókat rendeznek, mint mindjárt elmondom:
jókora társaság gyűl össze, férfiak, nők vegyesen, főként nemesek és mágnások,
harmincával, negyvenével, sőt ütvén év el, férjek, teles égek, gyermekek. Minden tár­
saság kapitányt választ, aki vigyáz a szabályokra; például, ha valaki illetlen szót mond,
vagy helytelen dolgot cselekszik, a kapitány megbünteti. Aztán ott vannak a méh.ser
eladni, aki kér hízvásr nevezhetünk kocsin árosoknak. A társaság lemegy a pincébe, és
az egész napot dorbézolással tölti, amit ők str avizának neveznek. Este a kocsmáros
bemn tarja a megivou mébsörrőj a számlát, és mindenki kifizeti a reá, valamint a
feleségére és gyermekeire eső részt. Dorbézolásaik alkalmával gyakran előleget vesz­
nek fel gyermekeikre a jelenlévő kazávloldi vagy szóldaiai meg környékbeli kereske
dóktól. A pénzt diaszak, és így gyermekeikor eladták.”. Figyelemre méltó az asszo
nyok pisilésének a megoldása. Amin ar-Rází verziójában a következő szöveget
találjuk itt, ami némiképpen eltér TF meshedi szövegéről (ld. / V H9sq, Amn. 4; K 143,
C 77): „Ók c tíz nap során isznak, közösülnck a nőkkel és a száz hangszeren játszanak.
Az a rabszolga lány, akinek el kell égetnie magár a halorral, e tíz nap ni au iszik és átad­
ja magár a szórakozásoknak; feldíszíti a fejér és mindenét mindenféle dísszel és ruha­
félével és, így feldíszítve, odaadja magát a férfiaknak."
51> Wa-gbilmáni-bv. itt valószínűleg a ghutdm „rabszolga” értelemben szerepel, nem
úgy, mint a többi passzusban; említésük azonban az előbbieket és a későbbieket te­
kintve fölösleges (ld. K 24ó, n. 758).
A következő néhány mondat alanya hímnemben áll {yaqáht, qálay srb). Utána
(majdnem szó szerint megismételve a felvezető szöveget) már megint csak rabszol­
ga lányról van szó.
11' A fiat ni nők (legtöbbször labszolgalányok) és feleségek (ritkábban a rabszolgák)
feláldozására uruk/férj ük baki la után számos forrásadatunk van. Az egyik korai leírást
Hérodotosznál találjuk a szkithákkal kapcsolatban (IV.72-72): „A halottat a sírban

91
fiatal lány0 *1* gondjára bízták öt, hogy őrizzek őt, s m ellette legye­
nek, bárhová is megy, el annyira, hogy még a lábát is a saját kezükkel
mossák meg, (A halott hozzátartozói) pedig foglalatoskodnak a
(halott) dolgaival: a ruhák kiszabásával, s mindannak előkészítésével,
amire szüksége lehet, A rabszolgalány m eg mindennap iszik és
énekel vidáman és örvendezve-*19.
Amikor eljött a nap, amikor elhamvasztják a halottat a rabszol­
galánnyal együtt, megjelentem én is a hajónál, ahol a hajója volt.
Látni lehetett, hogy azt már kivontatták a partra és négy —khadank-
ból és más fából készült - cölöpöt állítottak föl a szamára és az utób­
biak köré valami - nagy állványokhoz/dobogókhoz^20 hasonló -

lombokból rakott ágyra fektetik, kétoldalt lándzsákat szúrnak mellé a földbe, azokra
ágakat raknak keresetbe, végül az egészet befödik náddal. A nagy sirüreg másik
részébe helyezik a király egyik ágyasát {judlukcm te mim), továbbá pohárnokát
(uhuúbcuni), 6tű kt*>gójáí i, magrirva), lovászi n ej?tere r (bippnktmum), p njz.sho rd ózó jár, h ír-
rlókét - mindezt persze megfejrva -, nemkülönben levakar. a remié?? zsengéjét és
aranykupákat... 11a mindezzel végeztek, óriási földhalmor emelnek a sír föle, s azon
versengenek, begy minél magasabb legyen. Ivgy év múltán aztán még a következőt
csinálják. A király 111egn ]a r ad t szu 1g ái közü l... öiven ei megfi >jta n ak." (VI u ra közy G y.
törd). A sreppei népek jelenrős részénél a Továbbiakban is kimutatható az egy vagy
több iiu (rabszolganő, feleség, ágyas) feláldozása. A mongolok gyakorlatához Id. Spil­
lér, Mnngalcti Hóstj. lírdemes uralni Marén Polo 118 közlésére is: ^1 focid mondjak el
egy különös dolgot! Mikor az uralkodó holttestét elhúzzák ide a többi mellé, a récé­
mét vivő menet kardélrc hány mindenkit, akivel az áron találkoznak, mondván: ‘Tíredj
és szolgáld u radar a inás világon1/ Meri szilárdan hiszik, hogy mindazok, kikec ilyen
módon leölrek, szolgálni fogják az elkölrőzörret a másvilágon.” (Id. még Piano Carpini
adatár a 314. jegyzetben). A muszlint szerzők, érthető módon, fölfigyeltek erre a
szokásra, s hosszabban-rövidebben beszámoltak róla. Jhn R liszt a kétszer is említi a
jelenséget. ÍCIőször a xzuijlak'íkivíV „11a meghal egy férfi, elhamvasztják őt. A félesé­
ge ik, ha meghal a férjük, egy késsel meg vagdossák a kezüket és az arcuk ac. Amikor az
embert elhamvasztották, odamennek hozzá másnap reggel, és hamut vesznek arról a
helyről, (ahol elhamvasztották) és belehelyezik egy kis agyagé (lénybe {barmyya) és
elhelyezik azt egy halomra (t/iíí). Amikor egy év eltelt, akkor vesznek húsz - ennél
több vagy kevesebb - korsó mézet és elmennek vele ehhez a halomhoz. A halott
családja összegyűlik ott, esznek-isznak, majd eltávoznak, lía a halottnak három
félesége volt és az egyik azt állítja, hogy ő különösen szerette őt. akkor elvisz a halott­
hoz két rudat/karót (kbasubatnyni) és felállítja azokat a földön. Aztán egy másik rudat
helyez keresztbe azok végén, j közepére egy kötelet függeszt, s ennek egyik végét a
nyakára erősíti. Aztán föláll egy székre. Amikor ezzel megvan, akkor kiveszik alóla a
széket, ő pedig ott marad felakasztva, amíg megfullad és meghal” (143sq). A másik
alkalommal a rúsziyya kapcsán ír a feleség élve eltemetéséről (I46sq): „ Ila egy jelen­
tős ember hal meg, akkor cg)7 tágas házhoz hasonló sírt ásnak neki, amelybe belehe­
lyezik., s vele együtt a testi ruháit, <vz általa viseli arany karperecét (swwúr), nagy
mennyiségű cicimet, ivó korsó kát, s aranyat és cziisrör {Maian .tzámimu). Vele cgyiirr
beleteszik a sírba kedvenc feleségét is, aki niég él (v>a-biyu bacdu buyyd), rázárják a sír

92
építményt emeltek. Ezután kihúzták a hajót addig, hogy ráhelyez­
hessék erre az állványra. Ezután elkezdtek le és föl jönni-menni és
olyan (szavakat mondani, amiket nem értettem, miközben a halottat
még nem vették ki a sírjából)321.
Aztán hoztak egy pihenőpadot/ágyat {szarír), felállították a
hajón, s beborították azt bizánci brokátból készült matracokkal322 és
párnákkal. Jött aztán egy (vénasszony), akit a halál angyalának (ne­
veznek)323. 0 terítette rá a pihenőpadra az előbb em lített ágyneműt,
O irányította azok megvárrását és elkészítését, s Ő az, aki megöli a
rabszolga lányokat. Én gawán-pírm.ok)-* láttam őt, terebélyesnek és
komor kinézetűnek {műkfahirra).

fedelűt, s az asszony ott hal meg.” Ugyanezt erősítik meg, ha rövid ebben is, a f indád
] 58sq adatai is és Mas7.ciidí, 1201 közlése: „(a szaqáliba és a rúsz) elégelik balorraikat,
halottink lovait, eszközeit cs ékszereit. I la meghal egy férfi, akkor vele együtt elégetik
a még élő feleségéi is.” Még a 13. századi J. de Joinville (1225-1317), Szent T.ajos társa
és történe író ja is beszámol egy gazdag klímán „lovag11 („chcvalicr") temetéséről,
akinek egy nagy cs széles sírt ástak, s ott egy íilüalkaliuacasságra íiltcrrók a minden­
nel feldíszített halottal, a legjobb lovával és a legjobb szolgájával, aki még élt („sergenr
tour v if\ lel. Hűtőire de Suht Louis, ed. N.de Wailly, 1881:272, vö. C 122, n,J88).
^ A dzsáriya itt K 246, n. 762 és 255, n. 827 szerint nem lehetnek rahszolgalányok,
hanem a „halál angyalai”.
31'/Muyztah iratán, Ar isztabsara voltaképpen azt jelenti, liogy „örvendezni valami bus-
ranak, jó hímek, kedvező ómennek”, vagyis értelmezhető úgy is, hogy örvendezve
annak, ami vár rá a jövőben.
Mitblaí-unábtru*1-kibár. az arabizált perzsa anhár vagy </»^/>-,,hajóhidat” jelent alap­
vetően; itt nyilván valami {mithb} olyan építményről van szó, ami egyfelől megtá­
masztja a bajor, másfelől egyféle hujóhídként fel lehet rajra menni a hajóra. A lényeg
az, hogy a hajón kívül van {hmvlu-há) és nem rajta, ahogy 7 V 90 értelmezi („hojöfedél-
zctekhez / ’Schifísverdcck1/ hasonló építmény").
-*-1 A záró jel ben lévő szavak a kéziratban eltörlődtck, a szöveget V, 111:81 szövegéből
lehetett kiegészíteni. Az IK számára érthcretlen szavak nyilvánvalóan rituális szöve­
gek lehettek. Az ezután következő szövegben az Amin ar-Rázínál szereplő szöveg
némiképp cl tér a kézirat verziójától: „A tizedik nap, mintán ki vontatták a hajót, szem­
mel rart fák azt. E hajó közepén felállítanak egy kupolával [gonbudz) ellátott - fából
készült pavilont, amit különböző szövet feles égek kel borítanak be” (ki. K. 144, C 78).
Mifdarr:ibÁt, „matrac1* értelméhez ld. Dozy, Stipplémeut, 11:7 (egyéb jelentések:
„párna", „takaró”). A mondat egy részét irt is Y, 10:81 szövegéből kellett kiegészíteni.
A zárójelben lévő szavak itt is Y szövegében Találhatók.
*21 A kéziratban arubos írással: dzsvwdit-bírc, ami így két perzsa szó: dzsaisán - „fiatál”.
f>ir = „öreg". ZV 91, Anni. 4. az első szór ga%4)mak értelmezi (ezt R 122 igen merésznek
.nevezi), ami „bajnokot”, „atlétát” jelent (eredetileg ugyan többes számban). Ennek
megfelelően ZV 91 „Iliin ín "-nek („óriás nő71), K 144 (aki elfogadja ZV olvasatát) „sztá­
rul! a-bogcUÜrka” nak ;„hős öregasszony”: fordítja. Magyarul talán az „öreg boszorkány”
adja vissza. Voltaképpen ő „a halálisten angyala” (ld. ZV 239, Lxk. § 89bj. A germánok
és a skandinávok halálistcne közismerten Wodan/Wotan/Wuűtaii, dl. skandináv

93
 Amikor odaérkeztek a halott sírjához, eltávolítják a homokot a
fáróP2>, majd a fát is elmozdítják és kiemelik a halottat abban a
takaróban ( í z á r f 26, amelyben meghalt. Láttam, hogy a hideg miatt
egészen megfeketedett, A halottal együtt korábban nahídzt, gyüm öl­
csöt és egy tamburát^27 helyeztek. M indezt kivették a sírból. A ha­
lott nem bíízlött és semmi nem változott rajta, kivéve a színe.
Felöltöztették ekkor salavárivaP28, lábszárvédöv'el {rán\ csizmával,
qtmaqkü\ és aranygombokkal ellátott brokátkaftánnal. A fejére
cobolyprémmel fedett brokátsapkát tettek, s elvitték őt, amíg a hajón
lévő pavilonba helyezték. Ott felültették őt a matracra és megtá­
masztották a párnák segítségével Aztán nahídzt, gyümölcsöt, illatos
növényeket {rayhán) hoztak oda, cs odahelyezték melléje. Hoztak

megfeleli)je OdttmjOám (Id. hozzá lf.K. K] lis Davidson, Gods andMyths of'Northern Europe,
llarmndsworth, Middlesex, Pengni n Unok, 1976, 140-153, Mitológiai cnciklnpédia,
Budapest, Gondolat. 11:596-8 Je Melctyinszkij; M. Dijadé, ed., Lncyclopacdtíi a/Rdigúm,
New York, Macmillan, 1995, XI: 56-K - E.C. Palomé), aki vagy .személyesen vagy a
Wal kiírok által hozza birodalmába a hol takar. JF öregasszonya inkál>l> n Sztrabón VII, 2.3
által leírt kimbroszi ősz papnőkhöz hasonlít: „A kinihroszoknak egy szokását így beszé­
lik el. A velük együtt liarcha induló asszonyokat őszhajű, fehér öltözetű, csatra, finom
gyolcsruhát viselő, éreövü és mezítlábas jövendőmnndó papnők követték; ezek kivont
karddal mentek a táborban a foglyokhoz, azokat megkoszorúzták s egy kh. 20 amphnrás
ércüsthöz vezették; ut volt egy állvány, erre ment fel az egyik jósnö s az üst fölé hajol­
va mindegyik fogolynak, amint felemelték, elvágta a torkát. Az üstbe lecsorgó vérhői
aztán valahogy jósoltak, mások meg a teremek fel vágása után a belső részekből jövendöl­
tek, győzelmet hirdetve övéiknek. A csaták alkalmával a szekérkasokra kifeszített
bőrökre vertek s ezzel rendkívüli lármát csaptak71(Földi J. förd,).
Korábbiul valóban arról volt szó, hogy befedik a sírt (.rz.aqqafü}, hogy arra még ho­
mokot tesznek, arról nem esett szó.
A szó értelemszerű fordításához ld. k 249sq, n. 786.
~2 7 uTibiir. 11osszli nyakú, mandőlinhoz husonlLtó hi'íros hangszcr (1d. 1)ozzá: £/, Suppiemcnr,
s.v. ittffhúr, 251-33 - 1I.G. Farmer). Megtalálható volt már az ókori Egyiptomban, Asszí­
riában és Irán ha n. Egyiptomi elnevezése: mfer, erre megy vissza az észak-afrikai gimbti
(kies alak: gum brf). Arab neve: tuulmr, tinbár, uim búr fáz európai nyelvekben is elterjedt,
lat in-görög: pu?rdt<rtt;nlasz: pnmhru, paffáura, francia: jmtdore, a magyarba a tarnbum a szerb
horv árból került', ahová az oszmán-törökből kerű le, ld. MN’yTeSz, 111:835, vö. Ka kuk Zs.
1996:325) Az araboknál a legkorábbi említés a 7. századból származik. A 9. sz. végén és a
10. század elején annyira népszerű volt, hogy in ár-már kiszorította a lantot (r«/j.
-2X SzaráiDÍl (e.sz. ssánív//): ez a szó is az arabból délszláv közvetítéssel kcriilr hozzánk
(ld. Kakuk Z,s. 1996:338): „huggyos felső férfinadrág7’.
■2'} Szó szerint: „aki azt akarta, hogy megöljék”. Y, 11J:81 lectíója: ttl-dzsiínyaruílati tuq-
tfiíu\ „a rabszolgalány, akit megölnek”. Qazwfní olvasata (ld. R 123): tundu bi-qaü naf-
szi-há — „meg akarta ölni magát1’.
'M) Qtébntan qMatan min qiháhi-him: TF a korábbiakban nem említette a baj ón a
halott számára felállírott - pavilonon kívül a többi, hasonló alakú pavilont. Ez csak
Amin ar-Rází szövegében szerepeIr.

94
m ég kenyeret, húst, hagymát, s mindezt elébe helyezték. Oda vittek
aztán egy kutyát, amelyet kettélje vágtak, és a hajóm dobtak E'/r
követően odahozták az összes fegyverét, és az oldalára helyezték
azokat. Fogtak ezután két lovat, s megfuttatták azokat, amíg izzad­
ság nem borította őket, aztán kardjukkal darabokra vágták, s húsukat
a hajóra hajították. Ezután két tehenet hoztak, amelyeket ugyancsak
darabokra vágtak, s a hajóra dobtak. Majd hoztak egy kakast és egy
tyúkot, levágták őket, s ugyanoda hajították.
Közben a rabszolgalány, aki fel akarta áldozni rnagát-^2^, jött-
ment és minden egyes pavilonba^0 belépett, ahol annak gazdája
közösült vele, majd azt mondta neki: „Mondd m eg az uradnak, hogy
ezt csupán az iránta való szeretethől tettem ”^ 1.

* Amin ar-Rází itt a következő szöveget adja fid. ZV 92sq, Anm. 8; K 144; C 79sq):
„A tizedik napon kihúzzák a halottat (a sírból), elhelyezik ennek a pavilonnak a
közepébe, s különböző virágokat és illatos növényeket szórnak szét körülötte. Számos
férfi é.s nő gyűlik össze, zenélnek [százba mnan'ázmd) cs cnckeinek, és a halott mind
egyik rokona készít egy pavilont a halottól bizonyos távolságra. Mintán a rabszol­
galány fel díszítene magát, odamegy a halott rokonainak a pavilonjaihoz. Minden
pavilon gazdája közösül vele egy alkalommal, s miután befejezte, hangos szóval azt
mondja: ‘Mondd meg az uradnak, hogy teljesítettem a szeretet és barátság kötelessé­
get.’ A lány így keresi fel az összes pavilont, s a többiek is közöseinek vele. Amikor uil
vannak ezen, akkor kétfelé vágnak egy kutyát és a hajó belsejébe dobják, majd letépik
egy kakas fejér, s a (kakas részeit) a hajó jobb és hal oldalára hajítják." ZV 243, 243.
Exk. § H9h a Temetésnek ehhez a módjához idézi az 520/1126-ból származó anonim
Mudzxmal tíl-tümíríkh zsa’l-qiiz.it.v'z. perzsa szövegér (az egyetlen kéziratban megmaradt
és a párizsi Ríhlinrhcquc Xatinnale-ban őrzött munkához Id. Rarthold, T urfom ulfaf,
/.V, Anhattg uber Saqálibii I6K): A szövegből megtudjuk, hogy a kazárok hogyan vál­
toztatták meg a re m érkézé süket: „Úgy esett, hogy volt egy fia Kh azárnak (a kazárok
ősének), aki meghalt, s nem tudták, hogy mit kezdjenek vele, mert amikor apja. Yáfctli
és fivére, Mészak (az oghnzok őse) elkölrözrek az élők sorából, akkor n Dzsayhónba
süllyesztették őket. (K bezár) azonban így szólt: ‘én a Dzsay bún vize helyett a fiam
számára mást gondolok ki7, s ezzel megparancsolta, hogy gyűjtsenek fát, majd minden
gyermekét és az embereket oda hí vatta. Készítettek egy nyolchúni tnmhurát, s azon
játszottak, énekeltek és vigadozeak folyamatosan. Aztán a fiát a tűzben elégette, s ez a
szokás maradt meg náluk most is. A Mamáltk ‘vxi-maszálikn. munkában olvastam, hogy
ő ilyen módon járt el.” E munka föltehetően Ibn Khurdádzbih műve lehetett, abban
azonban a kazárok temetkezéséről nem esik szó. Amin ar-Rázi szövegében a „halott
*nvkitnahP ZV 92, Anm. 8 „a halott társainak” fordítja, K 144 és C 123, n. 306 a perzsa
kbisx. értelemszerűen „rokonnak” értelmezik, C loc.rit. pedig helyesen a halott helyett
a rokonok által elvégzett posztumusz házasságnak értelmezi az 1F által jellemzett
helyzetet. Már MaszLűdí einliű a rüsznÁi ezt a házasságot [Mnríidzs, 1:201: uw-/» mára
min-him <ázdbn zuw idzsu bacM vjapíti-bí - „ha közülük egy nőtlen férfi hal meg.
akkor halála után inegliázasírják”). Erről számol be M ártó Polo 119 is a mongolok
cselében (Id. Yulc, Maav Pofo, 1:253 cs 256, n. 5). K 252, n. 808 feltételezi, hogy koráb­
bi csoportházasság nyomairól lehet szó. C, loccit. hozzáteszi, hogy ebhen az esetben

95
 Amikor e/,en a pénteki napon elérkezett az caszr istentiszteletének
az ideje33% a rabszolgalányt oda vitték valamihez, amit az ajtófélfá­
hoz333 hasonlóra készítettek. Belehelyezte a lábát a férfiak tenyerébe,
(azok fölemelték a levegőbe) és az ajtókeret fölé hajolt {asrafat). Mon­
dott néhány szót, majd leengedték őt. Aztán másodszot is felemelték, s
Ő ugyanúgy cselekedett, mint az első alkalommal, majd leeresztették.
Felemelték harmadszorra is, s ő úgy tett, ahogy már előtte két ízben.
Ekkor odaadtak neki egy tyúkot, amelynek levágta a fejét és elhajítot­
ta azt. Ok pedig fogták a tyúk testét, és a hajóra dobták,
Kn m egkérdeztem a tolmácstól a lány cselekedetének (az
értelmét). Ő így felelt nekem: „Amikor első alkalommal felemelték
őt, így szólt: ‘(íme, látom apámat és anyámat)7334. Másodszorra azt
mondta: £íme (látom) minden halott rokonomat ülve.7 Harmadik
alkalommal pedig azt mondta: ‘íme, látom az uramat, a Paradicsom­
ban ülve. (A Paradicsom szép és zöldéi lő)335. Férfiak és ifjú szol­
gálók (ghilmán) vannak ott, és ő hív engem. Vigyetek hozzá!’”
Ok ekkor elindultak vele a hajóhoz. A lány pedig lehúzott a karjá­
ról két karperecét, és odaadta azokat az (öreg)asszonynak, akit a halál
suigyahínsik neveznek, s aki meg fogja őt ölni. Ezután levett magáról két
hokaperccet, s odaadta azokat azoknak a lányoknak, akik kiszolgálták őt
- e két lány a halál angyalának ismert (öregasszony lányai voltak.

a livéri poKiundria egy tormáját láthatjuk itt. A „hangos szóval” elmondott üzenet ami
utal, hogy hitük szerint így a hajón lévő halott hallja .szavukat. Az arab szövegben
„irántW való .szeretet” szerepel, tehát a rokon közvetlenül szólítja mega halottal.
A délutánt szálúi ideje, a szálút az-zubr és a szálúi <d-maghrih közötti idő; az isren-
tiNZLeletet még naplemente előtt kell elvégezni, vagy amikor a napfény már sárgába
játszik.
1-* Aí(dh(W íd-húbyjelentéséhez ld. Dozv, Supplótunt, 11:523 (ural de Sncy érrelmczcsére:
„le háti d'une porté, .són cudre, $a rnimiure11 és AbiVI-Walídra („posris iaruiae por-
tae<|iie, in tpio audiiics eius movenuir” i. Itt, a temetés rituáléjában nyilvánvalóan
valami olyan szakrális „kaput’1jelem (R í 23 „nuigiscbes l’enster'-nek nevezi), ami az
élok világát elválasztja a holtak birodalmáról. C 124. n. 310 valószínűleg joggal hason­
lítja az egyiptomi sírok halotti kápolnájának a sztéléjéhez, ami az örök hajlék külső
homlokzatát ábrázolja, és egy kapuhoz hasonlít. Sajátos, hogy irt fel kell emelni a
lányr. aki így néz keresztül ezen „a mágikus ah lakon71 vagy ajtón. A jelenet minden­
esetre jictu magán a hajón, hanem még az odavezető emelvényen zajlik.
A kéziratban üresség, Y, TIT 82 szövegéből kiegészítve.
Az elmosódott szavak kiegészítése Y, l.c. alapján. A továbbiakban mind több inon-
damt kell kiegészíteni V-hól a kézirat sérült jellege miatt. Ezeket D minden esetben
közli; mi D szövegét követjük. A Paradicsom elképzelése, mint zöldellő rét, tipikusan
germán képzet (ld. ZV 245, Exk. ö()a: C 124, n. 313). Egy V kézirat tartalmaz még
egy mondat ragot (ld. R 124, K 254sq. n. 821): -isa-tahta-bű khaszfatn khadra« — „alatta

96
 Ezután fölemelték őt a hajóra, ám még nem nem vitték be őt a
pavilonba. Jöttek a férfiak, pajzsokkal és botokkal fölszerelve, s egy
kupa n abídzi nyújtottak neki. O énekkel felelt erre és megitta azt. A
tolmács ekkor így szólt hozzám: „Ezzel a társnőitől búcsúzik.”
Ezután újabb kupát nyújtottak neki. 0 elvette azt és hosszasan
énekelt. Az öregasszony azonban nógatta őt, hogy igya már meg és
induljon a pavilonba, ahol az ura volt. Én láttam, hogy a lányon
zavarodottság vett erőt: akart is már bemenni a pavilonba, ám a fejét
visszafordította onnan a hajó felé. Ekkor az öregasszony megragadta
a fejét és bevitte őt a pavilonba, s ő is belépett oda vele együtt.
A férfiak pedig elkezdték verni a botjaikkal a pajzsokat, hogy ne
hallatszék a kiáltozása, nehogy a többi rabszolgalány megrémüljön,
és ne akarjon meghalni majd az urukkal. Ezután hat férfi lépett be a
pavilonba, s mindannyian közösültek a lánnyal, Üdafektették aztán
az ura oldalára. Ketten a lábát, ketten pedig a kezét ragadták meg. A
halál angyalának nevezett öregasszony ekkor egy kétfelé elágazó
(:mukbáíifan ) kötelet kötött a nyakába, s (a két végét) odaadta a két
férfinak, hogy húzzák azt meg. Aztán a lányhoz lépett, kezében
szeles pengéjű tőrrel, amit a bordái közé merített hol ide, hol oda
(marná?an mavMlPan), miközben a férfiak fojtogatták őt a kötéllel,
amíg csak meg nem halt33*5.

lágy (.sima), zöld föld”, amit Ríctcr fontosnál' tart, Kovalcvszkij azonban kevésbé,
annál is inkább, mert a khaszfa rendkivül ritka szó ilyen értelemben fid- l-ane 739a: az
akhászíf asz).
Amin at-Rází szíj vege némely ponton eltér ÍF-tól (Id. ZV 95, Anm. 2; ( ' 82): „Ek­
kor a férfiaknak az a csoportja, akik közösültek a lánnyal, kinyújtják a kezüket, s ő
lábát a tenyerükre helyezve, fellép a hajóra. Ekkor a kezébe egy tyúkot helyeznek,
amelynek a fejét letépi, s a hajóra dobja. Ezután egy kupa italt (sardb) iszik és néhány
szót szól. Majd háromszor lejön, és - mindannyiszor a íéfialt tenyerén állva - fellép
ismét a hajóra és néhány dolgot énekel., majd a pavilonba megy, ahol a férjét
helyezték el. Ekkor a férje {scvharcs) rokonai közül hat férfi belép a pavilonba és mind
a hatan kozösiilnek vele a halott jelenlétében. Miután ok a szeretet kötelezettségét
teljesítették, az öregasszony, akit a halál angyalának neveznek, megérkezik, és oda­
teheti öt a férje melle, hogy ott aludjon el. A hat férfi közül ketten megragadják a rab­
szolga lány (kanizuf?) lábát, másik kettő pedig a kezét, az öregasszony pedig letek éri a
falviái, a nyakára teszi és (végeit) odaadja a másik két férfi kezébe, hogy hózzák meg
azt, amíg a lélek ki nem száll a testéből." IF-nál kötélről volt szó, itt azonban csúdur-
ről C, loc.cit. felveti, hogy az orosz nők fej kejidőiéről lehet tahiti szó (a lányok fedet­
len fővel járnak). A rabszolga!,íny teli ár, mint újdonsült feleség kendőt vett föl. A fel­
áldozott ember megfőj fásához a különböző példákat a szk Iraknál (ld. Ilérod orosz, IV,
72), a mongoloknál (Yule, /Wtiten Pohy T:250st|, n. 4) cs a riirk népeknél ld. 7.V 24ó-8,
Exk. $ 90d.

97
 Miután a fiatal lányt megölték és ura oldalára helyezték, a halott
legközelebbi rokona teljesen meztelenül odajött, fogott egy darab
fát, amit meggyújtott a tűznék majd hátrálni kezdett (maya a l-
qabqarí ), tarkójával a hajó fele, arcával pedig a többiek felé fordulva,
miközben egyik kezében az égő botot tartotta, a másikat pedig a
feneke lyukára {báb is zti-h í) helyezte és meggyújtotta a fát, amit
előkészítettek a bajó alatt Ezután jöttek az emberek fahasábokkal és
egyéb fadarabokkal, mindegyiküknél egy-egy fahasáb volt, amely­
nek meggyéjtotta a véget, és odadobta (a hajó alatt felhalmozott)
farakásra. A tűz pedig belekapott a fába, majd a hajóba és a pavilon­
ba, a férfiba, a lányba és mindenbe, ami csak ott volt. Ekkor erős és
ijesztő szél támadt, a lángok mind magasabbra csaptak, s a tűz heves­
sége egyre fokozódott-5/.
Mellettem volt egy ember, aki a rúsziyá hoz tartott, s hallottam,
hogy mond valamit a velem lévő tolmácsnak. Megkérdeztem tőle,
hogy mit mondott? „Azt mondja”, felelte, „hogy ti arabok bolondok
vagytok.” „Miért?”, kérdeztem tőle. Ő így felelt: „Azért, mert ti fogjá­
tok azt, aki az emberek között a legkedvesebb nektek, s akit a legjob­
ban tiszteltek és a földbe vetitek, ahol felfalja őt a fold, a férgek és a
bogarak. Mi viszont egy szempillantás alatt elégetjük őt a tűzben, ő
pedig azon nyomban, késlekedés nélkül a Paradicsomba léphet be.”
Ezután harsány nevetésben tört ki. Amikor megkérdeztem őt er-

7 Röviddel ezután a tolmács szavaiból kiderül, hogy a rúsz szerint a halott istene
küldte az erős szelet, meggyorsítandó az elhunyt Paradicsomba kerülései. Amin ar-Rází
verziójából ez jobban kiviláglik, mint ll1' sző vege búi; „íla ebben a pillanatban olyan szél
támad, amely a tüzet felszítja és szétszórja a hamva kát, akkor c/i a férfit úgy tekintik,
mint aki a Púra dicső nihoz tartozik. lía nem ez következik be, akkor a halottat olyannak
tartják, mint aki nem kívánatos a boldogság küszöbénél” (ZV 96, Amit 4; C 125, n. 529).
Vagyis, a máglya magasba szálló füstje mutatja, hogy az elhunyt a Paradicsomba jut.
' A kérdés nem teljesen világos (ld. K. 262,0.868-9). Azt hihetnénk, hogy a nevetésre
vonatkozik, ám a válasz nem erre felel (valóban ZV 97, Anni. 1 szerint a kérdés az
okát firtatná, hogy mién: jut be olyan gyorsan a Paradicsomba?). A harsány nevetés
okára valóban nem kapunk választ.
Uimádan rinididaK a szép és ritka kifejezéshez ld. Lane 1154c („ashes perishing, or
comíng ro noughr, or reduced to the fin est, or most minute, state’?).
Érdekes párhuzama ennek a szokásnak, amit Buzurg ihn Sahrijár India ciudáíatQsságai
64. tőrrénerében találunk indiai sajátosságként elmesélve, az ún. halandzsámkról, akik, „ha
(a király) meghal, akkor megölik magukat. Ha elégetik a királyt, akkor velük is ez tör
ténik. Ha megbetegszik, akkor valamivel kínozzák magukat. Akár ö visel háborút, akár Öt
támadják meg, ők az oldalán harcolnak. BaiaudzsarcwV előkelő család sarja lehet, aki ret­
tenthetetlen, bácor, nemes gondolkodású és tetszetős a külleme’’ (ld. India csudálaíosságau
ferd. Simon R , Corvina 2006, HOsq). Hasonlóan számol be az Indiában lévő „Mábár tar-

98
ről-*8, így felelt: „Az Ura iránta való szeretetből szelet küldött, hogy
egy óra alatt elragadja öt.” Valóban, nem telt el egy óra sem, s a hajó,
a fa, a rabszolgalány és az ura parányi porrá vált porrá3*9 lettek.
Ezután a folyóból kivontatott hajó helyén emeltek valamit, ami
leginkább egy kerek dombhoz volt hasonló, annak közepén egy nagy
oszlopot emeltek khadank-i'iból, s ráírták a férfi és a rú sz királyának
a nevét és indultak tovább,
(IF) így folytatta:
R úsz királyának egyik szokása az, hogy a palotájában kísérete
legbátrabb tagjai (m in sz a n á d íd aszhábi-ht) és megbízható emberei
közül négyszázan vele vannak. Ők azok, akik vele együtt halnak és
megöletik magukat érte**0. Mindegyiküknek van egy rabszolgalá­
nya, aki szolgálja őt, megmossa a fejét és elkészíti étkét és italát, s van
egy másik rabszolgalánya, akivel együtt hál3*1. Ez a négyszáz ember
a király trónja alatt foglal helyet. Ez a trónus hatalmas nagy, és a
legértékesebb drágakövekkel van kirakva, A király mellett negyven
- az ágya számára rendelt - rabszolgalány ül. Előfordul, hogy társai
jelenlétében közösül valamelyikükkel, anélkül, hogy leszáll na a
trónusáról*42. Ha el akarta végezni a szükségletét, akkor azt egy
mosdótálban {tart) tette. Ila lóra akart szállni, akkor odavezették a
lovát egészen a trónhoz és onnan ült rá. Ha pedig le akart szállni a
lóról, akkor odairányította az állatot, hogy egyenesen a trónra száll-

tomány” kapcsán Marco Polo 306 is: „Elmesélek még egy érdekes dolgor a királyról,
amin eléggé csodálkozhattok. Számos ható áll a szolgálatában. Ezek vele együtt lovagol­
nak ki, mindig közelében vannak, bárhova megy, mindig vele mennek, és nagy a tekinté­
lyük a királyságban. A Király Hűséges Hűbéresei címet viselik, cs meg is van erre nz
okuk. Mert tudnotok kell, hogy ha a király meghal, és testét máglyára teszik, ezek a
hűbéresek szintén belevetik magukat a tűzbe, és vele együtt elégettetik magukat. Azt
mondják, ha már bajtársai voltak ebben a világban, bajtársai és szolgái akarnak maradni a
túlvilágon is" (Id. hozzá egyéb párhuzamokkal Yule, Marco Pok, ÍI:347.sq). l.d. még: K 264,
h. 880; C 125,11.333. Az utóbbi a varé gok rfí7«j/>wjára gondol velük kapcsolatban.
341 Amin ar-Kází verziója: „Mind a négyszáz férfinak van egy-egy rabszolganője, s
amennyiben bármelyiküknek kedve támad együtt hálni vele, akkora király jelenlété­
ben közösül vele. A királynak is van négyszáz rabszolga! anyu, akik az ágyasai” (a
Szöveget ld. K 155, C 12 Ssq, n. 3341,
J42 Amin nr-Rnzí sző vege ben ez jgy* szerepel: „Trónja nagy és a legértékesebb drága­
kövek díszítik; orr ül negyven kedvenc (ágyasával, csehi nmbbúbe%$ idejét a társasá­
gukban rölri. ITn váratlanul elfogja őt a gerjedd cm, akkor közösül velük társai jelen
létében. Öle ezt egyáltalában nem rekinrik szégyenletesnek" (ld. ZA 98. Amn. 3; K 155;
C 126, n. 3.35). C joggal urnl arra, hogy az arab mázok, föld rajzi ró k, stb. mindig nagy
érdeklődést árultak el más népek általuk legtöbbször helytelennek tekintett -
szexuális élere iránt, s azt kcdvtclvc ábrázolták (vö, 7.V 251, Exk, § 93b).

99
hasson le róla343, Van egy helyettese, aki irányítja a csapatokat,
megütközik az ellenséggel és helyettesíti őt az alattvalók színe
előtt344.

Amin ar-Rázi így folytatja ezután ( ez a néhány mondat nem szerepel IF szövegé­
ben): „Nincs semmi más teendője, csak az, hogy (az ágyasaival) háljon, bon igyon és
szórakozzon. Az előkelő férfiakban közöttük megvan a hajlandóság arra, hogy
tímárkodjanak és nem ódzkodnak ettől az alantas foglalkozástól” (ZV 98, Anm. 3), C
126, n. 337 megjegyzi, hogy a király sajátos funkciója éppenséggel nem normann,
hanem kazár hatásra alakulhatott így. K sajátos lóraszállás motívuma több nép kirá­
lyával kapcsolatban előfordul (1d. C, loc c it)
-*44 Fz a szakirodalomban sokat vitatott un. „kettős királyság” vagy „szakrális kettős
fejedelemség” intézménye (az utóbbi voltaképpen nem helyes elnevezés, hiszen a
„helyettes” nem tartozik a szakrális szférához, Czeglédy K. 214 találó terminológiájá­
val: ő csak holmi „ügyvezető” király, aki a profán szférához tartozik), ami egyáltalán
nem jellemző a germánokra, ám annál inkább a kazárokra és a törkökre. A kérdéskör
máig alapvető gyűjteményes munkája az a kötet, amely a Nemzetközi Vallástörténeti
Társaság 1955. évi római konferenciáján e témakörben elhangzott több mint száz
előadásából válogatta anyagát [La nyalna sacrn: Coutnbuti al téma deil'ViU Congresso
htemaziomlc dl Storia déllé Religroni. Roma, 1955, The SacrM Kingship. Studies in tbc History
ofReliguins. Suffph'mtMt ta „Numeu", nn 4. Leiden, FJ. Brill, 1958). Ld. továbbá: Köbeim CL,
„A kazár nagyfeje delem és a turulmonda”: Ethnographia XXVIII, 1917, 58-98 (újra meg­
jelent: A bűvös tükör. Válogatás Róheim G tanulmányaiból, Budapest, Magvető,
1984:127-252), Czeglédy K,, „Das sakrale Köiiigtum bei den Steppenvölkern”: Nuwtv
XIII( ]%<>), 14-26), u;u „A szakrális királyság a steppei népeknél (a kazároknál és a ma­
gyaroknál)”: MNy LXX(1974), 11-17 (újranyomva: Czeglédy 1986: 210-6 - ebből
idézünk), Kristó (iy, f.eirdi törzsszövetségétől Szent István államáig Budapest, Magvető
Könyvkiadó, 1980: 82-86, 217-228, Németh Gy. 1991: 236-8, KM7 L 6 14sq, s.v. szakrális
kettes fejedelemség (Márton Alfréd - további magyar nyelvű bibliográfiával). A szakrális
királyság különböző (orrnálró 1egy hat részbő! álló igen alapos áttekintés található a M.
Fiiadé által szerkesztett 7 'beEncydopaedia ofReligionbim, New York, Simon and Schustcr
Macmíllan, 1995 (s.v, Kingship, V111:312-336), amely kimerítően elemzi (részletes bibli-
gráíiával) az ókori Mediterráncimiban, a sub-szab arai Afrikában, a Mezoa meri kában cs
Dél-Ameri kában, Kelet-Azsiában és Dél kelet Ázsiában található formákat. F sokat
vitatott kérdés kapcsán itt Czeglédy K. alapján csak néhány jellegzetes vonásra utalunk.
Az ideális szakrális királyság cserében négy jegynek kellene cgyütrésen meglenni: „1 a
király trónra lépése után lÖltlönjáró istenségnek számít; 2, népét isteni hatalommal kor­
mányozza; 3. ahol a király felelős a kozmikus rendért, 4. ahol éppen ezérr a király
életének és halálának kozmikus jelentősege is van” (1985:211). Ez az intézmény
leginkább az úu. „fel ül rétegezett társadalmakban” jötr létre, ahol „egy tnrzscsoport
hódítással cs erőszakkal kényszerítene ural már egy vagy töhh másikra Ezekben az
esetekben tchár mindig egyfajta nagyfejedelemségről, vagy mondhatjuk úgy is, harbár
„császárságáról van szó” (uo). Lényeges lovábbá, hogy bizonyos népeknél (így a
kazároknál és a magyaroknál is] „□ királyt mágikus varázserejének megóvása végett
annyi tahu-előír ássál vették körül, hogy uralma végül is teljes mértékben szakrálissá
vált, s így a király mindennapi teendőivel egy ügyvezető királynak kellett foglalkoznia.
Létrejött rehát a szakrális kettős királyság intézménye” (1985:214).
345 ÍF minden átmenet nélkül tér át a kazárokra. A prohléma az, hogy a meshedi kéz-
irarhan (föl. 2 !2b) csupán három sor maradt meg olvashatóan, utána még két sor

wo
 A kazárok királya345, akit k b á q á n n d k ^ hívnak, csupán minden
négy hónapban egyszer jelenik meg, távol tartva magát a néptől34c
Ő a nagy kháqán , a helyettesét pedig kháqán fognék348 nevezik Ő az,

nyomai látszanak, a rrihhi rész megrongálódott Szerencsénkre Y, s.v, kbazar {W\^61 -

39) tartalmazza IF szövegét Itt is azonban nehézségek adódtak, mivel, noha Y közlése
szerint, Ibn Fndlántót idézi a szöveget („Fs mondta Ahmad ibn Fadián, al-Muqtadir
küldötte a xzuqldboV^o?., jelen réséhen, megemlékezve arról, amit látott ezekben az
országokban: a kazár egy vidék neve...1*), Y anyagának csak második része származik
IF-tól. M ár de Goejc fölfigyelt arra (ezr F Wüstenfeld említi Y, AiiCdzsam
kiadásában, V;173), hogy Y szócikkének első része Isztakbrínál 220-224 is fol-
Jelhető, s amit aztán természetesen Ibn Ilawqíil is árvesz tőle (3 30sq). A második rész
(11:368b a 20. sortól) aztán éppen ott és éppen úgy folyratódik, ahogy a a meshedi
kézirat töredéke kezdődik. A magyar kutatásban Kmoskó M. vizsgálta meg Isztakhrí
és IF szövegeinek a viszonyát egy 85 évvel korábban írt dolgozatában: ,.l)ie Quellén
lstachns in seinem Berichtc óbor dic Chasarcn”: Kiírási Csorna-Archívum l (1921-25),
141 8. A korábbiakban, abból kiindulva, hogy IF írta korábban a jelentését, a kutatás
egy rcsze (Fráhn cs Kuun G.) úgy vélte, hogy Isztakhrí forrása TF volt. Kmoskó ezt
elveti, az Ő felrevese az volt (S. 145), hogy kettejüknek egy közös forrása lehetett.
Mimán azonban a meshedi kéziratot felfedezték és kiadták (Kmoskó erről természe­
tesen nem tudort), nyilvánvaló letr, hogy azuróhbi szövegének semmi köze Isztakhrí-
hoz (ld. a kérdéshez Dnnlop 101). A kazárokhoz alapvető bihliográliaként Id. a 190.
jegyzetet. Tudnivaló, hogy IF nem járt a kazároknál, a rájuk vonatkozó információkat
vngy a tolmácsról vagy valamilyen másik informátortól kapta. C 126, n.3 38 megjegyzi,
hogy esetleg a kazár király és az orosz király közötti közeledés politikai motivációja
lehetetr a kazárokkal való foglalkozás közvetlen oka.
346 Tiirk mél lóságnév (jelentése: „uralkodó”), amit a zsuan-zsuamAx.b\ (avaroktól)
kölcsönöztek, egyes feltételezések szerint hozzájuk u korábbi szicnpi törzsektől került.
Kiirnológiailag valószínűleg összefügg a kbáu, qán névvel (késöhh az utóbbi már csak
„aláverete uralkodót" jelentett). A törkök és a róluk szóló középkori beszámolók nem­
csak a riirk törzsszövetségek, birodalmak vezetőire, hanem más - nem muszlint -
uralkodókra is használták. Qa'an formában Dzsingiz kán utódainak a méltós ágii eve. A
nyugari forrásokban a következő alakokat találjuk: cagan, chagau, tagamat, kaganus,
eaeanus (Id. Gomhocz alapján Németh Gy., HMK 121). Ld. hozzá: Múravcsik,
Byzanrinoturcica, lí:148sq, 332-4 (itt találjuk a legbővebb névváltozatokat); G. Doerfcr,
Türkisebe und mongoltiebe Eiememe m bleupersischen, III (Wiesbaden, O. 1larrassowirz,
1967), 141-179 (n° 1161); FJ2„ s.v. khakiig francia verzió, 1V:948 (J.A. Boyle); KMTI.
.312, s.v. kagán (x\íirton A.).
mutanazziban\ a tauazzahajelentései: „fölötte (távol) lenne viliiről1"; „kimenni sétálni”;
„szórakozni, örvendezni vminek”. Vagyis jelenthetné, hogy négyhónaponkenr menr ki a
palotájából sétálni. A fordításban választott jelcntcsr azonban alátámasztják Isztakhrí 224
(ld. Kmoskó, l/2:30sq) és Maszcúdí, l:202sq (ld. Kmoskó, 1/2:172) közlései.
^ Az arab írásban: b.bA méltóságnév kutatástörténetéhez cs a különböző források alak­
jaihoz ld. ZV 256-259, Exk. § 94a; Moravcsik, Byzantmotuntaz, II:250.sq; C 126sq, n.340
Const. Porpb., Dr adminisírandó Imperio 42, 178 adata szerint: bo garkbaganosz ekeinoiz kai
bo pekk Kbadzariasz (ld. Meg Thcophancs Cont 122). Marquart [IVZKM, XII, 194)
szerint a bizánci görög alak, a pe.kh a riirk bek nyugati örmény kiejtése (ld. ZV 256).
Isztakhrí 224 szerint, noha a kháqán áll rangban az első helyen, a bek iktatja be őt, míg Ibn
Hawqal 334 ezt fordítva tudja. A Dzsaybáníról függő földrajzíróknál a helyettes neve: ha

101
aki vezeti és irányítja a csapatokat, o irányítja az ország ügyeit, s tart­
ja kézben azokat. O jelenik meg nyilvánosan, s ő irányítja a hadjára­
tokat, Neki cngetldmesekednek a szomszédos királyok. Mindennap
alázatosan megjelenik a nagy kbáqán előtt, s (az istennek kijáró)
tiszteletet és (az istentől eredő) megnyugvást54^ mutatja iránta.
Csupán mezítláb léphet be hozzá, s kezében egy fadarabot tart.
Miután üdvözölte öt, meggyújtja előtte ezt a fát. Ha pedig végzett a
fa meggyújtásával, akkor odaül o király melle a trónusára, annak
jobb oldalán. Van neki egy helyettese, akit kundur*50 kbdqdmvak
neveznek, s az utóbbinak is van egy helyettese, akinek Ozsáwsig&r*51
a neve.

vagy Ímd{ld, pl. Ibii Rusztil 139: „Van egy királyuk, akinek a neve /.<vr, de n nagy király,
az a khorjtr kháqán- áru ez utóbbinak csak nominális 3 hatalma a kazárokra, a parancsolás
hatalma az tiá kezében van. mert a a katonai vezetés és a csapatok terén olyan
helyzetben van. hogy senkinek nem kell számot adnia, aki fölötte van”).. Kz utóbbi elne­
vezés etimológiája máig vitatott (Mari]unit. Stmfzüpc 24: Aj-sad — Al-sad\ Munkácsi B.:
ab-sad, ZV 257 szerint az utóbbi lehet a helyes, vagyis az első tag IF M-jévcí leher
azonos; további hipotézisek: Dunlop, Tbcjnatsb Khaznrs 106, n. 67).
^ Szakiul A szó a Koránbtm is előfordul hat alkalommal (2:248, 9:26,40; 18:26;
48:4,26). A i-z.ukina eredeti iszlám előtti arab szó. a Korán fogalomhasználatát azonban
befolyásolta a héber fkíná („az. /isten/ lakhelye”), „az /isten / jelen léte”, „az istentől
származó belső nyugalom”), ld. a szó eredetéhez, jelentésváltozásaihoz a különböző
sémi nyelvekben cs a Koránhxu. /■'/-. s.v. xakíwt, VUI:888sq (T. Ralid: Simon R., A Korán
vilttga 70 (ári 2:248 - további bibliográfiával). A különböző - néha nehezen vissza­
adható jelencésároyalatok között leginkább uz isteni „jelenlét* a fontos, továbbá az
Istenről küldött benső „nyugalom". A posztWwwi értelmezésekben (Eahd szerint) a
morális viselkedés és erények pozitív halmazát jelentheti (higgadtság, türelem,
szerénység, méltóság, kitarrás, nagylelkűség, könyörületesség. stb), az iszlám misz­
tikában pedig „belső megvilágosodást” (nűr jíl-qdb). ÍR szövegében nehéz eldönteni,
mit is értett ő ezen pontosan (ezt a bizonytalanságot fejezik ki az egyes értelmezése
is: ZV 99: „Bescheidenheit”; K 146: „szpnkojtszvije”; C 84 „douceur”), Annyi bizonyos,
hogy a profán szféra ügyeivel szemben, a király jelen Iccében a szakrális szféra nyu­
galma fejeződhetett ki.
L niéltóságnévvel különösen sokar foglalkozni! a magyar őstörténettel kapcsolatos
kutatás, hiszen a honfoglalás előtri magyarságnál is fellelhető volt a kettős királyság
intézménye és a szakrális király a kündá vagy a kende nevet visel re (ld. Minorsky in:
/•W/íc,/323sq; ZV 260. Exk. § 94b, Gzeglédy, „Dassakralc Kőnigtum bei den Stcppcn-
völker”: Nut/tcn XIU(1966), 21-23; ua. „A szakrális királyság a steppej népeknél (a
kazároknál és a magyaroknál)*, Czeglédy, MoT 2 )(y, PB. Goldűn, Kbaz.ar diudies. A
ttimnco-Philologicd Inqniry intő tbc Qvigim ofthe Kbazarx (Budapest, Akadémiai Kiadó.
1980), 200-204; Ligeti 1986: 254, 368, 4b2: Németh Gyula 83, 236sq, 271, 282, 284;
I1MK. 389, s.v. kimde (Márton A.). A muszlin! forrásokban a kiindc mélróságnéy a
Dzsvhání hagyományt folytató szerzőknél (Ibn Ruszta, Ciardézí, al-Bakrí) mellen (f-
nál fordul elő, Ibn Ruszta 142 szövege tömören jellemzi a kettős királyság kér
méltóságár a magyaroknál: „A főnüköt {nr-raísz) kándének nevezik. Ez a ncv királyuk

102
 A nagy király szokása az, hogy soha nem ad audienciát az embe­
reknek (Iá y a d z d is z u li'n -n á szi ), nem intéz hozzájuk beszédet, és
csupán az járul elébe, akit említettünk. Az ügyek teljhatalmú intézé­
se352, a büntetések kiszabása, s az ország kormányzása a helyettese,
a kháqán //^kezében van.
Ha a király meghal, az a szokás járja, hogy egy nagy udvart
építenek neki, amelyben húsz ház353 található, és mindegyik házban
egy sírt ásnak a számára. A követ összetörik, amíg olyan nem lesz,
mint az antimon (al-kuhl)y amit szétterítenek (a földön), s efölé mc-
szet vetnek. Az udvar alatt egy folyó található, amely nagy és (gyors)
folyású354. A folyót átfolyatják a síron355, és azt mondják (ezt azért

megkülönböztető címe (n £dr), mert dzsula annak az embernek a neve, aki uralkodik
rajtuk.” (A .1ictir szó értelmét Lánc 1561 bőséges adatai ellenére sem mdjnk
kielégítően értelmezni, ezt mutatta, hogy Czeglédv többször is próbálkozorr. először
bizonyosan rosszul //fA-ÍÁ'Hó: „névleges címe királyuknak”/, később valamivel johhan
jM Q T l 14: „királyuk megkülönböztető címe”/; korábban Kmoskó, í / 1207 fordítása:
„királyuk címe", ami talán a legkevésbé rossz. A problémát voltaképpen az okhatáro­
zói li-imuu kötőszó jelenti, ami a dzxulánx vonatkozó mondandó fontosságát hivatott
kiemelni. Ám nem világos, hogy az egyik méltóságnév miért sicárt a másik meg - fon­
tossága ellenére „csak” ixzm?). Tudjuk, később az Árpád-korban a kiiude személyne­
vekben helynevekben és családnevekben maradt fenn, ahogy már a 9. század második
leiének híres hadvezérének, Iszháq ibn Kindádzsíq al-Khazarí nevében is (Id. hozzá
Czcglédy, M ŐV 216). Fontos tehát, hogy IE névalakja, a kandúr {az arab rá'és iímy
igen hasonló írásformája miatt) kündének értendő. Lényeges megfigyelése volt Ligeti
Lajosnak cs Ném eth Gyulának, hogy <i méltóságú óv később devalválódik
(Kashghárinál a kiindi már „lezüllött”, „régi értekét veszrerr” jelentéshen jelenik meg,
Id. Németh Gy. 284), s ezt mutatja, hogy a magyar „kend” a küttdü mélcó.ságnévre
megy vissza (Id. Németh Gy. 83). A szó etimológiája egyébként ismereden. Vica
folyik továbbá arról is, hogy a honfoglalás idején ki visel re ezt a méltóságnevet (a
jelöltek között egyaránt szerepel Kurszán, Almos, sőt Árpád is).
E nyilvánvalóan összetett szó etimológiája máig bizonyralan (Id. ZV 260-3. Exk. §
94c; Dunlop 38, n.33. Az első tag föltehetően a török cxániís, ami a exag- csaiD - csau
„kiáltani11szóból ered (a csaits tehát „ki ki álró’1, egy fejedelmi parancs kihirdetöje", ld.
Lokotsch, n. 404, ami a román cs több szláv nyelvben elrerjedt, ld. még Kakuk Zs. 127-
9 a magyar csauxz szavunkhoz),
^ 2 Al-u'iláyátfíí hall vMÍ-cuqd. szószerinti ra hatalmi jogosítványok az oldásban cs a
kötésben”.
f ^ A dárés a bayi értelmezéséhez ld. K 269, nos. 915-6 (C 85 és Dunlop 111 „ház” és
„szoba” értelmezése nyilvánvalóan hibás).
Ez a mondat Y, 11:369 szövegében értelmetlen {wa tahi ad-dár im'-nahr nukr kahír
yadzsrf), amit ZV 44 és D 170 megfelelően émendál: ziw tahi ad-dár nahr wan-uahr
nahr kabiryadzxrí. (Id. még Dunlop 111. n. 94).
^ Itt egy téves szöveg alapján D 170 rossz szöveget ad („a sírt folyatják ár a folyón”,
vagyis nála elöl áll a qabré* utána a tmhi), az én Y kiadásomban helyesen (ld. hasonlóan
ZV 44 is). IF leírása arról szól, hogy az Atilu/Itilt eltérítették, hogy az ágyába re mer hess ék

103
teszik), nehogy sátán, ember, bogár vagy féreg (a király holttestéhez)
hozzáférhessen.
Amikor eltemették (a királyt), levágják a fejét azoknak, akik a te­
metést végeztek, hogy ne tudja senki, melyik házban található a sírja.
A sírját Paradicsomnak nevezik, és azt mondják; „Belépett a Para­
dicsomba/' Minden házat arannyal átszőtt brokáttal borítanak be.
Az a szokás is járja náluk, hogy a kazár királynak huszonöt felesé­
ge van és mindegyikük egy szomszédos^ király leánya, akit önként
vagy kényszerrel vesz féleségül^?. Van neki hatvan ágyas rabszolga­
nője is, akik mindannyian különlegesen szépek. Ezeknek a nőknek,
legyenek ők szabadok vagy rabszolgák, külön palotájuk van, amelyek­
ben egy - tíkfával (szd d zs ) fedett - kupola található, és minden kupolát
egy sátor ( m d r a l t ) ^ vesz körül. Mindegyikük mellett van egy szol-
ga/eunukh (kbádim ), aki őrzi őt [yahdzsubu-hay Ha a kagán közösülni
akar valamelyikükkel, akkor elküld az eunukhhoz, aki őrzi őt, az pedig
a szempillantásnál is gyorsabban ott terem vele, s az ágyra helyezi őt.
Azrán az eunukh megáll a király pavilonjának az ajtajánál. Ha a király
túl van a szeretkezésen, akkor az eunukh megfogja a nő kezét, s vissza­
térnek, anélkül hogy pillanatra is magára hagyná.
Ha ez a nagykirály kilovagol, akkor az egész sereg kilovagol a
kíséretében, s közte és a lovas kíséret között egy mérföld távolság

a kagánr, majd újra visszafeji yatták a folyó ágyába. Számos történelmi példát ismerünk erre
a temetkezésre (kt. ZV 264-7, Exk. § 96a; C 127, n. 345). Részletes leírást olvashatunk pl.
Jordanész, Hetim 30-ban a wisigótok királyának, Alariknak a remerc.séről: „Meggyászolták
öt az övét, mivel igen szerették. A Busón tus folyót Eonsentia városánál elterelték az
ágyából, s annak közepén egy csapat rabszolgával sírt ásattak és annak ölébe sül vesztették
Alii rí kot róni érdek kinccsel. Aztán a hu Ibimokát ismét 3 régi ágyba vezették, .s hogy1se oki
ne lelje meg a helyér, mindazokat megölték, akik megásták azt.” V7. feltevése szerint a
temetkezési módot (mivel a germánoknál az nem volt szokásos), a nyugati gőték a hu nők­
től kölcsönözhették. Attila temetése közismerten hasonló volt (ld. Jordanész 49) C fölhív­
ja a figyelmet az ellentmondásra a kazár kogán temetésénél a folyóba temetés (ez clrcjii a
sírt a kíváncsiskodók elöl) és a sokházns sír között (ami nyilván látható). Talán kétféle te­
metkezési mód vegyítéséről volt szó. a1-Bírón j (India., ed. by li.C, Sachau, Delhi, Lnw Pricc
Eubl, 1989, lL)68sc|) számol he az oghuzok folyóvízbe történő temetkezéséről.
^ Y’uhúdzúna-hú, szós/.erínr „vele szemben lévő” (kJ. Lane 537), így értei mezre
Martfű art, Strcifzügc XL1T, Anni. 2 („dic ilim gegenüber sind”) Dunlop 112 („who con-
front hun”) és első könyvében K is (1939:85: „szopernyicsaiuscsih sz nyim”), ám később
(K 147) ő is „vele szomszédosának förd írorra („szoszedj ás csili sz nyim") és utalt (270,
n.926) a nem sokkal korábbi yuszáqihúna-hü fordul arra. 7.V 100 (?>ihm unterstehende
Kön ige”) és C 85 („'’rois des pays voisins”) is az viróbbi éri elme zést követik.
^ 7 Emlékszünk korábban a volgai bolgár király szavaira a kényszerre] feleségül vett
leányáról.

104
van. Alattvalói kö^ül senki nem láthatja meg öt anélkül, hogy ne
boruljon arcával a földre, és csak akkor emeli fel a fejét, ha a király
már elhaladt mellette.
Királyainak uralkodási ideje negyven esztendő. Ha akárcsak egy
nappal is meghaladja ezt az időt, akkor az alattvalói és a kísérete
megölik őt, mondván: „Az értelme megfogyatkozott és az ítélőké­
pessége odavan”3^.
Ha egy csapatot küld valahová, akkor az semmi okból és semmi
körülmények között nem fordíthat hátat360. Ila vereséget szenved­
nének, akkor mindazokat megölik, aki visszatérnek hozzá. Ami pedig
a hadsereg parancsnokait {quw'wád) és a helyettesét illeti, amennyi­
ben ők szenvednének vereséget, akkor a király magához hívatja őket
a feleségeikkel és a gyermekeikkel együtt, s az ő jelenlétükben és
szemük láttára odaajándékozza őket másoknak. Hasonlóan jár el
lovaikkal, javaikkal, fegyvereikkel és házaikkal. Előfordul néha az is,
hogy mindegyiküket kétfelé vágják vagy keresztre feszítik, néha a
nyakuknál fogva fára akasztják őket, ám megesik az is, hogy irántuk
gyakorolt kegyből, egyszerű lovászokká {szá sza ) teszi őket361.
A kazárok királyának van egy nagy városa az Atil folyó partján.
Ennek két fele van362. Az egyik felét lakják a muszlimok, a másik félét
pedig a király és a kísérete363. A muszlimok élén a király egyik apród-

A rrÁdrab éppúgy jelent „nagy sátort”, mint ,. pavilont” (Dun lop 112 így is fordít
ja}. Egyik jelentés sem megnyugtató azonban (Id. K 271, n.930), ezért pl. K 147 „leta
posou révnek” fordítja („utopt<umojc proszminsztvo”), C 127, n. 350 pedig fölveti,
hogy nihilt valami sátorhoz, hasonló bekéri tett területről lehet szó.
Ld. a bhatján khitzar uralkodási idejéhez és unnak letelte után megöléséhez:
ísziaklirí 224 (lordírása: Kmoskó, í/2:30); íbn Hawqnl 334 (fordítása: Kmoskó, 1/2:
78sq), vő. még al-Maszcúdí, Murtídzs, l:2Ö2sq (fordítása: Kmoskó, 1/2:172).
560 Ez a Koránból vert kifejezés (54:45).
^ ZV 271-295, F.xk. IDOn egy hosszéi és gondolatgazdag exairsusban részletesen
elemzi a kazárok és egyéh riirk népek szakrális királya inak a törzsszövetséget vagy
bírodalmar összetartó szerepét, s azt a sajátos jelenséget, hogy általában, ahogy ő
mondja, egy meghatározott „kasztban” öröklődött a méltóságtik (erre Tsztakhrí 224 és
Ibn Háwqal 354 is utalnak). A muszlim források kozott Tsztakhrí és IF említik hang­
súlyosan a kagán bírói szerepét, al-Maszciídí nem.
162 Vagy ahogy C 87 fordítja: „a folyó két partján”. Ld. hozzá pl. Tsztakhrí 220: >:Ari 1
két részből áll: egy része az Ariinak nevezett folyó nyugati oldalán fekszik, s ez a kettő
közül a nagyobbik; a másik a keleti oldalon van. A király a nyugati oldalon székel”
(Kmoskó, l/2:27sq).
^ A kazár fővároshoz ld. Isztakhrí 220; Ibn Hawqal 330; Ibn Rnszta 139; al-
Maszfudí, Muríidzi, I:200sq (nála Amult találunk); a szakirodalomból ld.: Marquart.
Strcifzüge, 1-5; Minorskv in ífa//w4'452sq, Dunlop 50, 106,187, n. 85, 205; E l s.v. Arii,

105
ja (m d zsu l m m ghiímán al-maUk) áll, akinek a neve k h a z 364. Ő imiszlim.
A kazárok földjén lakó muszlirnok és a kereskedelmi célból oda láto­
gatók jogi ügyeit e imiszlim apród elé terjesztik; senki más rtem vizs­
gálja meg az ügyeiket, és nem ítélkezik ezekben rajta kívül305.
A muszlimoknak van ebben a városban egy nagymecsetük
{n ia szd zn d dzsám i c), ahol elvégzik az istentiszteletet és összegyülekez­
nek péntekenként. Van ott egy magas minaret és több müemn366
Miután a kazárok királya értesült arról, hogy 310-ben367 a muszlimok

francia verzió, 1:760. A Volga alsó folyásán épült kettős város, amelynek pontos
fekvése ma ismeretlen, hztakhrí 220 leírásából kiderül, hogy a nyugati, nagyobb város
(ezt nevezték Khazaránnnk) egy több km-re kiterjedő - fallal körülkerített agglo­
meráció volt, ami főleg nemuzsátrakhől és - döngölt földből épült néhány házból
állt. A jmiszlimok (ezek számát mintegy tízezerre becsülték) a keleti városrészben (ezt
nevezték Atilnak) éltek. Jelentős keresztény népessége is volr. s mell értük a szaqlahn k
és a n h z pogány települése. A két város különböző elnevezéseihez Id. ZV 102, Anni.
1. Jelentős kereskedelmi csomópont volt, a prém- és rabszolgakereskedelem egyik
fontos átmenő központja {a kijevi Oroszország és Khwárizm között). A 10. század hat­
vanas éveiben a kijevi Húsz lerombolta a fővárost, s ezután a város nem szerepel a for­
rások lum.
*r>4 Ismeretlen eredetű szó (Id. C 129, n. 357). A leningrádi kéziratban khazmai 11 (Id.
K 273, n.952), amit Erűim hhulmawak („szolgálat”) értelmez (ld. ZV 102, Anni. 2). ZV
ithítti (>Ivasütő t jav as<ü, ami kbíwt j e Ici iten e.
^ I) 172 csak eddig közli a szöveget, véleménye szerint (172, n. -4.) Y, 11:369 utolsó
néhány mondata i\ kazároktról már nem llf tói származik. ZV 45 fenntartás nélkül
közli a szöveget és K 147sq, továbbá C 87 sem emel kifogást ll; szerzősége ellen.
.vw> |^rr(:;| ;1 rö|>bi muszlint forrás is megemlékezik, ld. pl. Hm Hawqul 330, aki szerint
harminc mecset volr ott, Jhn Ruszra 140 szerint in u tttio k cs kutU tb ck (muszlim K orm i-
iskolák) is voltak orr.
-67 A.TI. 310: i.sz. 922. május !-én kezdődön, tudjuk 1b' küldöttsége a volgai bolgár
királyhoz 922. május 12-én, vagyis orr értesülhetett ezekről az eseményekről.
Kaniiza, ami ugyan éppúgy jelent keresztény templomot, mim zsinagógát, ám a
korabeli szóhasználaihan leginkább az uróhbit. jelöli, ld. pl. Tbt> Ilawqal 333: tut-kámt
bi-Sznmandar maszadzúd iva-biyac vta-kanáísz.
E hely azonosítása néhány kutató erőfeszítései ellenére (ld. Marquarr, Strtifeüge,
477-9; ZV I02sq, Anm. -1: K 273sq. n. 959: Dunlop 11 3, n. 101; C 129. n. 357) sikerte-

106
lerombolták a zsinagógát368 D á r al-B dim nadzsb& n*^y megparancsolta,
hogy rombolják le a minaretet és öljék meg a müe/'/ineket, „Ha nem
tartanék attól, hogy nem marad az iszlám országaiban egyetlen zsi­
nagóga sem érintetlen, akkor bizony lerombolnám a mecsetet”,
mondta. A kazárok és királyuk mindannyian zsidók370. A szaqlabö k cs
a szomszédos népek mind nekik engedelmeskednek. A király úgy
szólítja meg őket, mint a szolganépet, ők pedig engedelmességgel
vetik alá magukat neki371.

len maradt. A szó eredeti jelen rései („Dozv, Suppicmeutt 1:47: „kis edény, amelybe 0,271
folyadék belefér” Lane 145: „kamilla”'! nyilvánvalóan használhatatlanok. M. J. de
Goeje helyezte eredetileg Spanyolországba. Marqnart a számba jöhető helyszínek és
szereplők alapos számbavétele után (az adott helyeken vagy nem voltak zsinagógák
vagy pl. 111. cAbd ar-Rahmán, a szúbajöhető córdobai uralkodó a lehető legbarátsá­
gosabban bánt a zsidókkal, gondoljunk llaszday ibn Saprótra, az ottani zsidók
nászíykr*, s két kalifa magasrangú hivatalnokára és diplomatájára, aki a kazár királlyal
levelezést folytatott). Knnek ellenére ZV továbbra is az előbbi kalifa dél-andaluszíai
hadjáratával köti össze Ibn Hafszűn ellen és a szót Alphons vagy Adalphuns reziden­
ciájának olvassa - amit a kutatás nem fogadott el. K egy iráni város zsidó negyedére
gondol, míg C fölveti azt a lehetőséget, hogy Babilónia vagy Pumbedita, a híres zsidó
„akadémia” kazár elferdítéséről lehet szó. A kazárok zsidó vallásához (Id. hozzá főleg:
Dunlop, eh ap tors V-V'l, 89-170) tudni való. hogy lényegében csak a legfelső réteg
judaizálódnu, <v/ is felületesen - ahogy az „n kazár levelezésből” egyértelműen ki
derül. Tbn Ruszin 139 tömören így jellemzi a vallási helyzetet: „A legfelsőbb vezetőjük
ul-^zam) a zsidó hiten van. ugyanígy az fsa, továbbá az, aki a katonai
parancsnokok és a?, előkelők közölt erre hajlik; a többi a törkökhöz hasonló vallást
vallja.'’ Ibn Tlawqal 33(1 jellemzése részletesebb: „Mindkét város részi ej >vannak musz­
lint ok, ke rés zté nye k, há1v ányi m ádó k {cabadat al-a^thán) \ a 1c gk is ebb va 11ás fe 1c.kezc t a
zsidóké, a legnépcschh a muszlimokc, a király azonban és kísérete zsidó. (Az ott élők)
túlnyomó része megőrizte a hálványimádnk szokásait, ezek lcbomlnak egymás el őrt,
amikor találkoznak és érvényben lévő ítélkezéseiket {a&kdm) a regi szokások szerinr
hozzák, amelyek ellentétesek az iszlám, a zsidók és a keresztények vallásával.”
370 Mint láttuk, ez természetesen nem igaz. Jellemző, hogy' 7.V 45 el is hagyta a
szövegéből a kutlu-buw szavakat.
?/1 Ezután található még egy mondat Y, TTT:'3ó9-hen („Egyesek aze hiszik, hogy Cióg
és Magóg a kazárok”), ami bizonyosan nem IF-tól származik.

107
 IBN FADLÁN ÚTI BESZÁMOLÓJA
MINT 10. SZÁZAD ELEJEI
ÉSZAK- ÉS KELET-EURÓPAI
NÉPISME

Ibn Fadián és útibeszámolója

íbn Fadián útibeszámol ója a volgai bolgároknál tett utazásáról a

10. századi arab tudományosság sok szempontból egyedülálló emlé­
ke, amely több - később kihalt vagy különleges történelmi körülmé­
nyek miatt a mai napig megmaradt - európai nép korai történetéhez
nyújtott felbecsülhetetlen - nagyrészt autopszián alapuló - közlése
miatt több tudomány máig lankadatlan érdeklődését váltotta ki, s
különösen a meshedi kézirat 1923. évi felfedezése után újabb és újahh
értelmezési kísérletekre ösztönözte a muszlint földrajztudomány,
történelem és gazdaságtörténet szakemberein kívül a korabeli
steppel népek (törkök, kazárok, besenyők, volgai bolgárok, baskírok)
történetének kutatóit - nem utolsósorban a magyar „őstörténészeket”
is1. Közismert, hogy a meshedi kézirat felfedezéséig (ez a sors

1 A mes'hedí kézirat előtti kutatáshoz Id. GÁL, I:227sq (13rockéi mán n véleménye
szerint: „Bagdadba visszatérve, utazásáról egy rtszáiábán számolt be, amely - jó meg­
figyel ők észséggel és rúlzó híresztelésekkel csak ritkán meghamisított objektivitással -
nyújtja az első megbízható közléseket az általa beutazott területekről”); GALS, 1:406
(ezek között a legjelentősebbek a Rostockból származó, 1804-ben alapított kazanyi
egyetem professzora, Christiím Martin Fráhn / I 782-1850/ munkái, amelyek a
Aícmoiri’s del’Académie des Sciences deRussie 1822, 1830 és 1832 évfolyamaiban jcIcmck
meg német és latin nyelven; szerzőjükhöz Id. Fück, 1955:155); ld. továbbá M a rb a n ,
Strcifzuge25,8 2 ,11 (a rneshedi kézirat felfedezéséig ő gyanúperrel kezelte Ibn Fadián
közléseit); El, s.v. Ibn Fadlan, ül: 375 (W. 13art hold); Henriig, Terrae inatgnkíu\ T1:238-
244 (§97. mivel az írás először 1937-ben jelent meg, Heimig még Frálin anyagát

109
használta): 7,V 1939 (A. /.eki Validi Tógán könyve továbbra is az IF kutatás egyik
alapműve; a baskír születésű ZV, a meshedi kézirat felfedezője, a török népek és
nyelvek ma már alig elképzelhető ismerője nemcsak átírásban - Yáqút szövegével
összevetve - adta ki és fordította le a kéziratot, hanem a lapalji jegyzeteken kívül
közel 200 oldalnyi cxcursussal /$. 104 -295/ és a szaqáliba kérdésnek szén Leli terjedel­
mes - S. 295-331 - Függelékkel látta el a szöveget, kommentárjai a török népek szo­
kásainak, életmódjának és érintkezéseinek kimeríthetetlen tárháza, ahogy R 102
megjegyzi: „Kevés arab szövegnek jutott osztályrészéül annyi heh aró és tárgyszerű
kommentár, mint ahogy ez itt IF-val történik*; kommentárjai érre két növeli, hogy
1920 bán maga is végigjárta IF útvonalát (cf* 19, Anm. 3); a problémák időnkim abból
adódnak, hogy a l(h századi viszonyokhoz gyakran 19. századi - 20. század elejei
párhuzamokat találunk - ez persze a néprajzi-antropológiai leírások szokásos prob
léniája; további nehézség az index hiánya. Ismeretes módon ZV volt az októberi for­
radalom után a baskír kormány elnöke, aki közvetlen kapcsolatban állt Leninnel,
majd a russzifikálás és a bolsevízdlás miatt, kísérletei kudarcát látva, az utolsó percben
tudott csak elmenekülni - tudjuk, a tatár vezetőt Mírsznid II. Szuhán-Cialijevet
röviddel utána. 1923. május 4-én már letartóztatták, Id. IN akkori szerepéhez, O.
Caroe, Saviét Empire. The T m h of Central Ária and Stalini.m, New York, Macmillun,
1967:111 -3; Kalpane Sahní, Crucijying tbe Oricttt. Russit/rt Őrien talisM and tbe CvlonLwrion
of Cmtcasus and Central Ariat Oslo, White Orchid Press, The lust. fór Co in páni tive
Research in Humán Culture, 1997:117, 125, 142. Ugyanebben az évben, 1939
tavaszán jelent meg 1J. Kracskovszkij szerkesztésében a meshedi szöveg facsimiléje,
fordítása és kommentárja {Putyescsztvije fbn hajlana na Volga. Perovod i kommentarij,
Moszkva--Leningrád, (zdatyetvelsztvo Akad. Xank SzSzSzR. amelynek valójában -
neve megnevezése nélkül - A.P. Kovalevszkij volr a szerzője. A következő évtizedben
három munka is kapcsolódott a két kommentált kiadáshoz: az első, talán a legfon­
tosabb, I [. Ritter gazdag szövegkritikai megjegyzései voltak 1942-ből (ebben mind K,
mind ZV kiadásait tartalmilag is bemutatta, az előbbi különösen hasznos volr, mert a
háborús viszonyok miatt nem sok példány jutottéi külföldre); n másik dolgozar DAL
Dunlopnak, a kazár történelem későbbi jeles kutatójának a megjegyzései voltak / V
munkájához: „Zeki ValidFs Jbn Padlan1’: Die Wdt ács Orients 1(1947-1950), 307-312;
ugyanő The llistmy of tbc Jevrixb Khazars c. munkájában részletesen foglalkozik IF
kazárokkal kapcsolatos közléseivel (l954:LÜLsqq) és kommentált fordítását adni a
kazár fejezetnek (1954:111 4), Id. még ua., The Arab Civilization to AD 1500 (London.
Longmnn Őrient - Librairie du Libán, 1971), I69sq; \régül 1949-ben jelent meg R.P.
fiiaké és KW Frye munkája, amely a két kiadás és H. Rítter szövegkritikai megjegy­
zései alapján az úri beszámoló egy részének (az indulástól a volgai bolgárok országá­
ba való megérkezésig) jegyzetelt fordítását adta: „Notes on the Rí sala of Ibn F ad lan":
IlyZíintma - Méta hyziwtina 1(1949), 7-37 (a dolgozat elemzését és bírálatát ld. K 86). Két
esztendővel később jeleni ette meg c sorok szerzőjének a tanára, a magyar őstörténet
és a steppel népek korai történetének nemzetközi hírű kutatója, Czeglédy K. az AÖU
első kötetében (1950-1:218-200 (részletes elemzését ld. K 82 86) a szöveg facsimile
szövegét (244-260), fontos történ éri fold rajzi, etnográfiai és szövegkritikai megjegy­
zésekkel (218-242). A szöveg fomkópiájár Ligeti Lajos készíttette el afganisztáni útja
során a meshedi kéziratból még 1936-ban. Czeglédy a dolgozat korai változatát még
1943-ban vetette papírra (S. 21K Anni. 7). Az ötvenes években aztán több fontos
kiadás, kommentár és fordítás foglalkozott IF úri beszámolójával. 1956-ban jelent meg
A.P. Kovalevszkij - az 1939. évi első könyvre építő, de azt javító és meghaladó -
munkája (Knyiga Ahmada ibn-fadlana i egoputyewztvti na Volga v 921-922 gQ, ainclv egy
rendkívül informatív bevezető tanulmányból (5-71), a meshedi szöveg alapos vizs­
gálatából és szövegértelmezési elemzésekből (72-1 17), a fordításból, amelyhez föl-

no
használta Y, továbbá Nadzsíb Hamadání és Amin Rází szövegcir is (í 21-148), az utób­
bi két perzsa szerző szövegeinek a fordításából (150-6), hallatlan gazdag kommen­
tárokból (159-274), a perzsa fordítások szövcgvariánsaibóJ és azok értelmezéseiből
(275-2H9), az eredeti arab szöveges a perzsa redakció tartalmi elemzéséből (290- 7) és
a meshedi kézirat facsimiléjéből áll (311-34.5). '/.V munkája mellett kétségkívül K
1956. évi könyve az 1F kiíratás másik alapműve, amelyet egyetlen további komoly
elemzés sem hagyhat figyelmen kívül. Az évtized végén, 1959 ben jelent meg Számi
ad-Dalihán - bizonyos megszorításokkal kritikainak nevezhető szövegkiadása (D
1959. 19872) egy számunkra érdekes bevezetéssel (7 10) és figyelemre méltó kísérő-
iam.ilHiánnyal (12-59). Az előszóból megtudjuk, hogy a kiadás előzményei 1951-re
nyúlnak vissza, amikor Mnhammad Kurd cAlí (1876-1953), a damaszkuszi T udo­
mányos Akadémia alapítója és haláláig elnöke, aki lenyűgöző életműve mellett még
idős korában is fáradhatatlan olvasó volt. a magyar Acta Oráwfti/wban fölfedezte
Czeglédy említett tanulmányát és szövegkiadását IF-ról és kedves szigorral fölszólí­
totta az őt időnként fölkereső Számi ad Dahhánt. hogy az arab világ számára is tegye
közzé ezt a rendkívül becses forrást, amelynek felbecsülhetetlen értékét Európában
már egy évszázada ismerik, s közléseit felhasználják Európa történetéhez, ugyanakkor
az arab világban a szerző úgyszólván ismeretlen. Sz. ad-Dahhán örömmel vállalta a
feladatot, ám a kézirat nehézségei miatt először le akart tenni a kiadásról („amikor a
facsimilét kézbevettem, hogy elolvassam, s alaposan szemügyre vettem a szövegét,
hosszú ideig nem értettem semmit és sokáig képtelen voltam értelmezni azt, majd
i'öhh nekirugaszkodás után lemondtam arról, hogy megértsem és közzé te gyem, s
megértettem, hogy az arab kiadók miért óvakodnak a vele való foglalkozástól, hiszen
egyedüli, egymagában álló kéziratról van szó, tele nyelvtani hibával, számos kife­
jezése hiányos, ugyanakkor hemzseg az /idegen/ ruha-, személy- és helynevektől;
majdnem minden szava bizonyra lan és kétséges, amelyeket ellenőrizni, verifikálni és
magyarázni kell, ezért már-már lemondtam, hogy foglalkozzam vele* p. 8sq). Végül
hosszas muri kával (a kezdetektől nyolc esztendő telt el) sikerült egy - Y szövegével
egyhevererr c.s javított - kiadást sajtó alá rendeznie (az európai munkák között külön
dicséri a K munkájától kapott ösztönzéseket). Végül az évtized végén jelent meg \1.
C'.anard — minden korábbi munkát fölhasználó — megbízható, kommentált francia
fordítása (eredeti megjelenés: „T.a rclárion du voyage d’íbu Fadlan chcz les Bulgares
de la Volga11: Annales del’lmtitut d’Ftudes Orieniaie.^ AIgor, 16. 1958, 31 146, újabb, job
bán hozzáférhető kiadása könyvalakban: Paris, Sindbad, 1988). ÍF-ra vonatkozó egyéb
írások: Ffi, s.v. ihu Fadlön, francia verzió, 111:782 (M. Canard); 1. J. Kracskovszkij,
Arahszkajagtograficseszkaja lityerutura. ízbrannüjeszotsinymyiju IV. Moszkva-Leningrád,
Ak.nauk SzSzSzR, 1957: 184-6; M iqud. 1(1967), XXV; 132-139; 0(1975), 277-9, MA.
Shaban, Isltmic ílistory, a Nex hiterpretation 2. A.f). 150-1Q5S (Cambridge, CCP,
1976:148-151); FIr, s.v. Ahmad Hm Fadlan. 1:640 (CE. Rnsworfh); KMTL 277 (/.immiyi
l.); LM. s.v. Ibn Fadián, V:3M (P. Thoran); Xazrni l99H:3<Ssq. Végül, illik megemlíteni,
hogy Kuún (iéza, A Magyar Honfoglalás Kútfőiben (Budapest, MTA, 1900:197-220)
több részletet lefordított Frühn szövege alapján, majd Czeglédy K. A magyarok elődeiről
és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai c. kötetben (sajtó alá rendezte
Gvürffy Gy., Budapest, Gondolat, l975*:96-99) a kazárokról szóló részt ültette át
magyarra. Amíg az utóbbi fordítás szakszerű és megbízható, addig Kuún Cí. kísér­
letéről ez nem mondható el. Az ő esetében, érchető módon, mind az arab szöveg,
mind annak értelmezése számos kívánnivalót hagy maga után. Végül, külön érdemes
fölhívni a figyelmet, hogy a legutóbbi időben James E. Montgomerv Cambridge-i
arab ista szentelt különleges figyelmet a 10. századi földrajzi irodalmon belül ÍF-nak:
„ibn Fadlan and the Rüsiyyah": 'Journal of Arah'c and Islamic Studies 3(2000), 1-25:
„Pyrrhic Scepticism and the Conquest of Disorder”: Prolegomena to the Scudy of Ibn

i n
különös véletlene folytan éppen a követség után ezer esztendővel
később történt) csak Yáqút al-Hamawí (1179-1229. aug, 10}- nél­
kül őzbetétlen földrajzi enciklopédiájának különböző szócikkeiben
volt ÍÖllelhető IF üti beszámolójának egy jelentős része, mégpedig
az Itd/Aril, Basghird, Bulghár, Khazar, Khwárizm cs Rusz cikkek­
ben-*, továbbá két perzsa szerző is idézett a beszámolóból. Az égtük
Alimad Túszí (= Nadzsíb Ilamadám), aki cA d z s a ib al-m akhlűqát („A
teremtmények csudálatosságai”) c. munkáját TI. Toghrul .ibn Arszlán
(1177-1194) szaldzsüq uralkodónak írta. O TF több leírását idézi4,
mégpedig 1F egy bővebb kéziratából - ezért is fontosak az ő idézetei.
\ másik szerző, a Rayyból származó Amin ar-Rází, aki 1593 körül
fejezte be hatévi munka után földrajzi és életrajzi enciklopédiáját
(R á fi iqlím — „Hét égöv") valószínűleg Akbar, „a nagy mughal”
(1556-1605) udvarában5. Az ő idézetei is a meshedi kézirat szövegé­
hez képest egy részletesebb verzió anyagát adják vissza. IF beszá­
molójából merített még Zakarjyya ibn Mullammad al-Qazwíní6 (c.
1203-1283), aki A th ár id-ín lád w a-akbbdr a l-cibdd („Az országok
nyomai és Allah szolgáiról szóló híradások"), a későbbiekben rend­
kívül népszerű kozmográfiai munkájában már egyáltalában nem az
autopsziára, hanem széles körű - fizikai, asztronómiai, ásványtani,

Fadlan", in: Problvnis in Arabic Uhrntturc (Ríliscsaha, The Avicém iá In.st. <>f Middle
Lastecn Srudics, 2004), 43-89; „Travelliug Auropsics: Ibn F ad lan and the Bulghár":
M iddlc Hasion /. i/oa tarts 7/1 (2 ()04), 3- 32; „Spect r aI Amii es, Snukes, and Ciánt író in
Gog and Magog; ]lm Fndlán as F.yewitncss Amongthe Volga Bulgh5rs,í: TheMedicvul
Uistnry Journal New Delhi, 9/1(2006), 63-87.
Érdekes kuriózumként megemlírhetjük, hogy egy nemrég készült történelminek
maszkírozni! amerikai kabindíilmhen, a John M l Tiernon által rendezett A 13. harcos-
han a főszereplő (a szerepet Antón in ILindcras játszotta) Almiad ibn Fád Ián volt. A
film rermészcfe.sen csak caateur inadé gyanánt tartalmazott keleti elemeket - ahogyan
ezt az Ez enyyéjszahfa ó1 készült JhmaxyV. és kai and filmek teszik, példázva, hogy ma­
napság a műit és a korábbi korok kultúrája csupán képlékeny, mindenre felhasznál­
ható nyersanyaga lett a mának.
: Ld. hozzá: Ibn Kballikán, Ví:l27-1 39; GÁL, l:479sq; GAI.S, 1:880; A/, VÍJÍ:I I 53sq (R.
Blachére): FAL, ÍÍ:H11 ;I).S. Ríchards).
* Y, I:87sq: F:322sq; 1:486-8; ll:368sq; 111:79-83. Y-nál találjuk azt a fonros közlést, hogy:
„tf története {qissza) és küldetése A Muqtadirtól Bulghárba írásba foglalt
(muJti'uivana), ismert is az emberek között, széítében elterjedt, s számos példányt lát­
tam belőle (raaytu min-há €iáda mtszakb)", 1:88.
4 Ahmad Tűszíhoz ld. ZV IX-XÍ; K 93-95; az általa idézett részek orosz fordítását ld.
K 151-4.
5 Ld. hozzá: ZV XI-X1I1, K 95 (az idézetek orosz fordírása: K 154-0). Mindkét szerző
szövegét K. részletesen kommentálta is (K 275-300).

112
botanikai, zoológiái, történeti, földrajzi - olvasmányaira épített, / V
föltételezte67*, hogy al-Qazwíni IF esetében nemcsak \-ból merített,
hanem esetleg közvetlenül IF valamelyik kéziratából, de kiderült,
hogy a Qazwmí-utalások rendkívül önkényes parafrázisok, ame­
lyeknek nincs önálló értékük.
Mindez fölveti azt a kérdést, hogy IF mennyire volt ismert a
korabeli és a későbbi szerzők számára, és voltaképpen kik használták
őt fel? Ezzel kapcsolatban számos bizonyítatlan feltevés fogalmazó­
dott meg, s továbbra is bizonytalanságban vagyunk a beszámoló
elterjedcttségét és olvasóközönségét illetően. Sz. ad-Dahhán példá­
ul, IF szövegének gondos arab kiadója hajlamos eltúlozni IF hatását
a 10, századi arab földrajzírókra, s véleménye szerint Isztakhrí, Ihn
Ruszta és al-Maszcúdí fölhasználták volna őt, „de nem rögzítették
könyveikben, hogy idéztek tőle és összekeveredett náluk az, amit
mástól gyűjtöttek össze azzal, amit tőle idézteké” 13,N. Zahoder
szerint pl. al-Muszciklí nemcsak használta IF úti beszámolóját, ha­
nem találkozott is vele<;. al-Maszcúdí olvasottsága valóban már-már
lenyűgöző volt10, A találkozásra azonban semmiféle adatunk nin­
csen11. Azt, hogy vajon ismerte-e IF írását, nem lehet bizonyítani
sem, de, érthető módon, cáfolni sem tudjuk12, YV. Barthold sokkal

6 Ld Fd\ s.v, id-kuzivinL IV:898-900 (T. Lewickí), EAL, Ií;637sq (L. Richter-Bern-
burg). Forrásait M. Kowalska vizsgálta meg alaposan („The Sourccs of al-Qazwíni’s
Athár al-bilád”: Fólia Orimtaliu, V111, 1966, 41-88), s kiderült, hogy i\ munkában talál­
kám mintegy 600 cikkből 360-ban legfőbb forrása Yáqúr, A\acdzmin albnldán\&, s a
360-ból 157 cikkben kizárólag tőle idéz
7 ZV XUJ
s ü 41
„Ibn Fadlan i al-Miusc'dí”: Krulkup szoobscsmyija hisztyituta Vovztofavt'gyrnyija 38
(1960), 15-18.
m Ld. T. Khalídi, hlamic Ilistoriography. 'tbc hiistorics of Ma? dl {Albany, State Univ.
of New York Press, 1975), 4 (átfogta a közismert muszlint mrténeti, földrajzi, asztro­
nómiai, filozófiai és teológiai irodalmat, de emellett keresztény, perzsa, mauiclicista,
qarmata forrásokat is használt, sőt az állami levéltár anyagából is merírcrr), ld. meg
Duiilop, Arab Civilizationty)-] 14 gazdag leltárát.
11 Ld, Ahmad M.H. Shhoul, al-Ma? üdí and hu World. A Mitdim Umnamst and bis
Internt in Non-Muslims (London, Ithaca Press, 1979). 20ósq, n. 120.
12 al-Maszcúdi törkökre, kazárokra, a w a a cs a szaqálibára vonatkozó közléseinek
elemzését ld. Marquart. Strcifziige, 95-16(1. 330-353; Sliboul, op.cit. 163-189. Marquart
nem zárja ki IF in unkájának ismeretét (ld. az északi népeknél a nyári éjszakák rövid­
ségének párhuzamát S.155sqTvö. Masz^'údí, 11:205). Voltaképpen ilyen közös híradás­
nak tekinthető a túsz sajátos temetkezési szokása is (ld. Maszcúdi, 11:205), ám az utób­
binál ezek rövid, egymondatos említések, amelyek voltaképpen toposz módjára
óvatosabb, amikor IF és Ibn Ruszta, Isztakhrí, al-Bakrí és Gardízí
esetleges kapcsolatáról beszélEzek lehetséges viszonya azonban
legalábbis bizonytalan, ám semmiképpen nem bizonyítható. Isme­
retesek pl. az aggályok azzal kapcsolatban, hogy Ibn Ruszta munká­
ja, a K itdb a l-a cláq a n -n a fh za („Az értékes csecsebecsék könyve”)
mikor is keletkezhetett14. A leginkább elfogadott vélemények
szerint a munka közvetlenül 903 után keletkezhetett (esetleg 903 és
91 3 között), ugyanakkor egy másik vélemény szerint1* a bolgárokról
és a kazárokról szóló beszámoló (al-Bakrí és Garclízí ezzel egyező
közléseivel együtt) al-Dzsayhání nevezetes és később elveszett
munkájára1^ menne vissza, ami azonban (legalábbis a vonatkozó ré­
szek) csak IF 310/922. évben történt visszatérése után készült volna
el. Ekképpen vagy jelentősen módosítani kellene Ibn Ruszta
munkájának keletkezési idejét, vagy föl kellene tételeznünk, hogy
későbbi intepolációról van szó, vagy pedig (és ez a legvalószínűbb)
föl kell tennünk, hogy a kérdéses közlés Ibn Khurdádzbih munkájára
megy vissza, amit Dzsayhání is részletesen felhasznált. Az utóbbi
esetben azonban az IF-nal való kapcsolat elesik1^.

vesznek számba egy föltehetően többek által említetr szokást vagy sajátos földrajzi
sajátosságot.
1? Ld. EJ, s.v. ftulgbür, 11:787 Il'-ról szóló cikkében (AY, 111:375) azonban feltételezi,
hogy Jsztakhrí c\s al-Masz'-údí használhatták a riszálát.
14 llm Rus/iához és munkájához ld. GÁL. 1:227; Barthold in: EJ, I:7K7; E f t s.v. IbnRuxta^
francia verzió, Tll:944sq (S. Maqbul Aliit) ad); Miquel, 1:192-202; Eb,; s.v. Ebn Rostig
VIIHÓsq C.K Bosworth).
15 Mnrquarr, Sireifziige, 25sq; Kiuoskó, 1/1 6&sq; S. Maqbul Ah mád, loc.cit. Fz utóbbi
még azt is felrérelczi, hogy Ibn Ruszta találkozhatott al-Dzsayhánívjl.
[f- A kutatás mai állása szerint (ld. főleg El2, Suppl. Livr. 5-0:20-+-6, s.v. Djayháni/Ch.
lJollar/; Miqud, IXXIU-XXV - résziére* bibliográfiával, 92-95; KMTL l'2?sq -
'/imonyi I-) szániánida •mzbxik neve, akik közül ralán egy, talán (és ez a valószínűbb)
többen (apa, fia és unokája) írták a tizedik század egyik legjelentősebb földrajzi mun­
káját, a valószínűleg hétkotetes Kifák al-ma.r2.áiik vaí-mamálikot, amely azonban mint
ön ál ló munka elveszett. s csak az őr kivon amin földrajzírók (Ibn Ruszta, al-Bakrí, nl-
Marwazi, az anonim Rudiul ul-£álam, Cíardízí. LAwtf és a török Sok ml láb; munkáiból
ismerjük. A kelet-európai népek (besenyők, kazárok, volgai bolgárok, magyarok, stb.)
korai történetéhez Dzsayhání munkája alapvető fontosságú. ÍR a volgai bolgárokhoz
menet, 921-ben Dzsayhání vendégbarátságát élvezte - az utóbbi ekkor nem wazír,
hanem kátih volt. A beszámolóban nem esik szó „szakmai* kérdésekről közöttük,
föltételezhető, hogy falán visszafelé (a visszaút leírása, tudjuk, nem szerepel a meshe
di kéziratban) IF részletesen beszámolt az útjáról, hiszen al-Muqaddaszí munkájából
tudjuk, (1987;19sq), hogy az udvarnál megjelenő idegeneket aprólékosan kikérdezte
hazájuk viszonyairól, s az ismereteket fölhasználta munkájában (vö. Barthold,
Tnrkcstan 12).

114
 Az ún. Balkhí-iskolához tartozó Isztakhrít (megli. 951 után)1* az
esetleges tartalmi párhuzamok mellett két körülmény miatt is kap­
csolatba hozzák egyesek TF szövegével. Az egyik az, hogy Isztakhrí,
bolgárokról tájékoztató informátora egy, a fővárosban, Ihilghárban
elő muszlim vallásaidó volt, aki ott a khuthát tartotta1*19. 7 Egyesek
erről a kbatíhóX ügy vélték, hogy ő IF. Az útibeszámol óban azonban
soha nem említi IF, hogy bármikor is ő lett volna a pénteki isten-
tisztelet buzdító beszédének (khutba ) az el mondója Vagyis Isztakhrí
informátora nem lehetett IF. A másik megtévesztő körülmény
Yáqútr-kazárokról szóló - beszámolója volt. Itt, ismeretes módon, IF
szerepel az egész szócikk elején, holott - s ezt most már a meshedi
kéziratból pontosan tudjuk-, az ő szövege a w a -a m r n m a lik a l-k h a z-
a r fa -in n a -h ü khaqán („A kazárok királya, akit khdqán nak hívnak”)
mondattal kezdődik. Ennek alapján Fráhn, majd Kuún Géza is
feltételezték, hogy Isztakhrí forrása IF szövege volt A magyar
kutatásban Kmoskó M. - a korai magyar történelemmel kapcsolatba
hozható arab szövegek érdemes, de szakmai szempontból igen
vitatható munkája - foglalkozott Isztakhrí és IF - kazárokra vonat­

17 Még egy lehetőséggel kell számolnunk, mégpedig azzal (cf ZV XVI), hogy a?
egyes föl d rajzitoknak lehettek külön informátorai, hiszen, ahogy al-M aszódi, 1:204
közlése fogalmaz: „a karavánok a bolgárok városa [muilínat al-burgbuz) ... és
Khwárizm között folyamatosan közlekednek”.
Ih Ld. J. de Gocje, ,,Dic (stakhri-Balkhi Frage'1: XXV( 1871), 42-58; J.H.
Rramers, „La question Balkhi-Istakhri-íhn [lankai ct TAtlas de l1lslam*: Actti
Qricntalia 10(1932), 9-30; Miquel, 1:XXX1T292-299, FJ'\ francia verzió, IV:232sq (A,
Miquel), Elr, V!TT:64ósq (O.G. Bolshakov), E/lf., 14ÜI (L.L Conrad). Tudjuk, íbn
ilawqal, aki 340/951-2-ben találkozott vele (ld. BOA, 11:329sq). felhatalmazást kapott
tűle munkája kijavítására, ami azonban úgy alakult, hogy Tlwi Uawqal - kétségkívül
jobb szöveget produkálva - Isztakhrí szövege nagy részér átvette azzal a megjegyzés­
sel, hogy „több helyen javításokat végeztem és az ö neve alarr akartam közzétenni, ám
jónak láttam, hogy csak az én nevem szerepeljen a mű megszerkesztésén*}, al-
Muqaddaszi is, a 10. század második felének talán legeredetibb föld rajz írója (ld.
Miqucl, 1:313-331: ö is az al-mamáUk <iüa’l-maszálik irodalom csúcsának tekinti
munkásságát), noha éles kritikával illeti elődeit (ld. 1987:19-21), számos alkalommal
fölhasználta Isztakhrí szövegét.
19 Ld. BCA, 1:225 (a szövegben khatíb helyett khálib áll): ő tájékozni tea a két város
(Rulghár és Suwár) lakóinak számáról, s a nappalok és az éjszakák eltolódásáról. Tudjuk,
már A. Ilarkavi (a szlávokról szóló muszlim szerzők jeles kutatója) felfedezte a hibát
még 1870-ben, majd ZV XVI el különítette a kél szöveget, jelezve, hogy az Y-nál így
zavaros és ellentmondásos, míg IF szövege világos és egyértelmű. Fontos körül meny,
hog\r Bulghár és Suivár csak IF látogatása urán épültek fok Valóban, a Y szöveg első
része Tszeakh rínál lelhető föl (220-4) - ezc Ibn Ilawqal is átvette (33(>sq). Kuún G. a
MHK-ben (212sq<f a szöveg első részét is terme szeresen lF-nak tulajdonítva közli
kozó - szövegének a kérdésével20, Kmoskó elvetette azt az álláspon­
tot, hogy Isztakhrí átvette volna 1F szövegét Véleménye szerint (ezt
még a meshedi kézirat felfedezése előtt írta) a két beszámolónak
közös lehetett a forrása, A két szövegnek azonban természetesen
semmi köze egymáshoz.
Anélkül, hogy a többi földrajzi ró hasonló elemzésére sort kerít­
hetnénk, óvatosan azt a véleményt fogalmazhatjuk meg, hogy IF úti
beszámolója a 10, században igen szűk körben lehetett ismert, s
voltaképpen nem ismerjük az okokat, hogy a 12. század végén
(Ahmad Túszí), majd a 13. században (Y és Qazwíní) miért fedezték
őt föl, s használták érdeme szerint elsőrangú forrásként. Tizedik szá­
zadi (viszonylagos) ismeretlenségét támasztja alá az az argumentum ex
silentio , hogy an-Nádim az a i-F ih riszt ben, az arab irodalom felülmúl­
hatatlan inventáriumában21 nem említi őt, ám nem szerepel a ké­
sőbbi életrajzi lexikonokban sem (Yaqiit, M u cdzsam al-u dabd\ Ibn
Khallikán, W afayát a l-rfy á n - ez 855 életrajzot tartalmaz, vagy
í íáddzsí KKalifa, K a s f a z-ztm ú n can a s z á m í’l-kuxub 'wa't-funún, amely
14.500 arab, török és perzsa műről számol be).
Az úti beszámoló ismertségének a kérdése több, nem elhanyagolha­
tó problémával függ össze. Az egyik fontos kérdés az, hogy mi lehetett
valójában a küldöttség valóságos célja? A beszámolóban megfogalmazott
kérdések (az iszlám és annak törvényeinek az oktatása, mecsetépítés, to­
vábbá „az ellenséges királyok ellen” egy erőd létrehozása) érthető okok-

2Í) „Die Quellén htakhri’s in seincm Berichte über díe Chasaren”: Körösi Csorna
Archívum 1 (1921-5), 141-8. A kérdéshez és Kmoskó álláspontjához Id. Dunlop löl.
21 Ld. Rizá Tadzsaddudi kiadását (Kitúb al-hihrisztt Bayrút, Dár al-Maszíra, 1988) és
példamutató, kommentált fordítását B. Dodge-tól [The Fibrist of al-Nudim. A Tmth
Ccntury Sitrvey of Muslim Culfun', 1-11, New York, Columbia Univ. Press, 1970), cf. El2,
francia verzió, 111:919s<| (J.W, Fück - ő további fontos munkákat is írt an-Nadímról,
ld. ua., Arabischo Kultur und hlam itn Mtnelaker. Aüsgcwablte Schriftm, hg, V. M.
Fleischhainmer, Weimar, II. Böhlaus Nachf, 1981, 17-26, 31-92). an-Nadim ter­
mészetesen kiilón nem írt a földrajztudományról (ez összefüggött az utóbbi bizonyta­
lan helyével a muszlint nidományo.sztályo záson belül, ld. a Fibriszt két recenziójának
beosztását Fück 18),
22 ZV XX-XXVII; Shaban, op.cit. 147-9. Ld. a nézetek mérlegelését: C 22;
Mónegomerv 2004-76.
2Í Ld. hozzá: E l VJI:54lsq (K.V. Zetrerstéen - C.E. Boswortb); Shaban, op. cit.
137-158.
24 A 9, század második felének hosszan elnyúló rabszolga lázadás a, amely jelentősen
hozzá járult az cAhhászidák meggyengüléséhez. A 9. században nagyszámú zandzs
(kelet-afrikai néger törzsekből származó) rabszolgát (kasszábtm) alkalmaztak dél-
cIráqba» a salétromos területek kiszárítására (az iszlámban a mezőgazdaságban, szem-

116
ból néhány kutatót nem elégítettek ki, és olyan mögöttes motivációkat
kerestek, amelyek közvetlenül nem nyernek megfogalmazást ÍF
szövegében - legalábbis abban, amely Y szövegében áll, ilk a meshedi
kéziratban megfogalmazódott (az előbbi különben meglepően pontosan
adja vissza az utóbbi megfelelő részeit, nem úgy, mint Ahmad Túszí és
Amin ar-Rází perzsa fordításai). Különösen két kutató, ZV és MA
Shaban próbálták a a küldöttség valóságos motivációit egy tágabb össze­
függésbe elhelyezni, s merőben más feladatokat föltételezni, mint ami az
útijclentés elején megfogalmazódott22. Kétségtelen tény, hogy az cab-
bászida kalifátus meggyengülésének és hanyatlásának fontos időszaka
volt al-Muqtadir kalifa ideje (908-932)23, amely a különböző tarto­
mányok kormányzóinak (ídríszidák, Rusztamidák, AghJabidák Eszak-
Afrikában, Túlúnidák F.gyiptomban, Táhiridák, Szaffáridák, majd Szá-
mánidák Iránban) 9. századi önállósodásával, az óriási anyagi és
emberáldozatokat követelő za n d z s felkeléssel24 és a qarnata 2>~pusztí­
tások után a 10, század első felében politikailag már jelentéktelen lett, s
a daylamita Búyidák 945. évi bagdadi bevonulása már csak a pontot tette
föl erre a dezintegrációs folyamatra. ZV utalt a 913-ban újtakezdödő qar-
utuita támadásokra, Tabarisztánban a sícita hatalomátvételi kísérletekre,
továbbá a zoroasztriánusok körében széliében elterjedt próféciára, mi­
szerint a zoroasztriánus időszámítás 1500. évében (ez megfelelt a Sze-
leukida éra 1242 és a keresztény számítás 931. évének) a muszlim
uralom megdől és a „mágus-hívők”jutnak újra hatalomra. Már al-Bírúní

ben a római, majs a 18-19, századi amerikai gyakorlattal, csupán itt és ekkor - haljós
következményekkel - alkalmaztak tömeges rabszolga munkaerőt). Az embértélen
körülményeket használta ki a qarmata propaganda egy 15 évig tartó (868-883) véres
felkelés kirobbantására. Korábban, egyebek között Th. Nöldeke hatására (ld. „A
Scrvilc War in the Kast”, in: Sketcbes from Ejuícth liistory, transl. hy J.S. Black,
Edinburgh 1892, repróit fieirut, Khayats, 1963, 146-175), a felkelést alapvetően rab­
szolgalázadásnak értelmeztek; újabban M.A. Shaban, op. cit. 100-7 meggyőzően érvelt
amcllerr, hogy a rabszolga elem jelentéktelen volt a felkelésben, valójában az afrikai
kereskedelemben meghatározó szerepet játszó Perzsa-öböl menti kereskedelmi
érdekek voltak alapvető fontossági!ak.
25 A szélsőséges sióira isznu?üiyya szekta radikális kominiinisztikus mozgalma a 9.
századtól a l l . század közepéig, amely eredetileg az Arab-félszigettel határos ciráqi
arameus erederíí paraszti közösségekre és felrtornádókra támaszkodott. clráqban és
Szíriáhan rohhant ki a felkelés a 9. század végén, majd e területekről kiszorulva a
Perzsa-öböl nyugati partvidékén, Bahraynban alapírorrak önálló államot. A qarmaia-
fugalom (arab: qirmiü, t.sz.: qarámita) éppúgy, mint a zindíq vagy ráfidita, a későbbiek­
ben az eredeti jelentés bővülésével, egyáltalában „ercrnckekcr” jelentért (ld hozzájuk:
El2, s.v harmad, francia verzió, IV 687-692 - W Madclung, kitűnő bibliográfiával;
líliade, ER, XlT:l2ó-8 - í K. Pnonawala).

117
utalt az iráni mozgolódások kapcsán a híres ai-ilalládzs perére, akit
felforgató nézetei miatt 922, március 26-án végeztek ki ritka elrettentő
módon, amikor 1F küldetése során az oghuzok földjén járt2*. Shaban
különösen a 914. évi tabarisztáni sFita lázadást hangsúlyozta, amelynek
során Ahmad ibn Iszmácíl számánida emírt megölték. A felkelést azonban
leverték és kiskorú fia, az akkor nyolc esztendős II. Naszr került a trónra,
aki 921-ben IF-ék küldöttségét is fogadta mint ghuldm omrad\ vagyis még
„szakadtakul fiatalember’. Az ő megközelítésében a számánídák és a bag­
dadi üzleti körök: „a két főváros, Bukhárá és Bagdad együttműködése az
északi kereskedelem érdekében”jelölte ki a küldöttség feladatait. Ő egye­
nesen „a full-íledged trade mission”-nak, „egy minden szempontból be­
érett kereskedelmi missziónak” nevezi a követséget, s véleménye szerint
„e meglehetősen szokatlan utazás minden vonatkozása, időzitésc, indulási
helye, útvonala, úti célja és a résztvevő személyek hovatartozása figy el­
münket ellenállhatatlanul az összes félnek az északt kereskedelemmel
kapcsolatos érdekeltségére összpontosítja.”A missziót, Shaban szerint, al-
Dzsayhání (az ő kezében volt a számánida udvarban a döntés) és a bolgár
uralkodó együttesen eszelték ki - ezt tükrözné a követség felkérése és a
küldöttség összetétele. Kétségtelenül mindegyik érdekeltiéinek (bagdadi
udvar, számánidák, volgai bolgárok) érdekében állott a kazár birodalom
meggyengítése és az északi kereskedelemből való kikapcsolása27. A prob­
léma azonban az, hogy minderre csak a történelmi körülmények
ismeretében, ex post ergopropter hoc szemlélettel következtethetünk, magá­
ban az útijelentésben minderről nem esik szó - azon kívül, hogy a kül­
döttség egy óriási kereskedelmi karaván részeként teszi meg az út egy ré­
szét, s ha érintőlegesen, de szó esik a szőrméről, mint a bolgár királynak
fizetett adóról (amit az nyilván kereskedelmi cikk gyanánt értékesített).
Érdemben tudnánk válaszolni az előbbi problémára, ha kielégítően
felelhetnénk arra kérdésre, hogy7 voltaképpen kinek, milyen közön-

ZV XXI. Ld. hozzá: L. Massignon alapvető művét: La passión d'al-Halldj, martyrmys-

tiquc de líslam (Parts. P. Geuthner, 1922, akkor még 2 kötet, majd 4 kötetben: Paris,
Ga 11imard, 1973, amerikai fordítása: The Passión ofal-Haliaj. Mysticand Alartyr ofíslam,
4 vuls, tr. by H. Mason, Pri nettón, PÚP, 1982, 1982, rövidített kiadás 1 kötetben: uo,
PÚP, Bollingen Series XCV111, 1994). Rövid bevezetést ad hozzá; h l2, francia verzió,
111:102-106 (L. Massignon - L. Gardet); H. Mason, al-Hallat Ri eh mond, Surray,
Curzon Press, 1995. Valóban kapcsolatba leheteti hozni kei pere sor au az udv átel­
lenes hanbalita és szüli megmozdulásokkal, továbbá a ^/r>w//íkkal, ld. Icgnrnhh (2003-
ban); Eír, Xl;5S9-592 (J. Mojaddidi).
C 1lsq is úgy értelmezi a küldöttség feladatát:, hogy az iszlám rcrjcszrcsc jószerivel
csak liríigy volt, valóságos célja a kazár közvetítés cihán lás a leheteti (a bolgárok

118
ségnek írta 1F az útijelentest, ami egyúttal a műfaj pontosabb értel­
mezését is lehetővé tenné. Az előbbi kérdés másképpen megfogalmazva
ügy hangzik, hogy mi is lehetett vajon az írás célja? A kutatásban többek
véleménye szerint az útijelentés eredetije (vagy az, ami a kezünkben
van) a kalifának, ill, a bagdadi kancelláriának készült hivatalos jelentés
lenne20. A meshedi kézirat szövege azonban nyilvánvalóan nem te­
kinthető hivatalos jelentésnek, hiszen annak sokkal inkább ki kellett
volna térnie a különböző kudarcokra és sikertelenségekre (így pl. az
oghuzok nem tértek át az iszlámra, a bolgár király maradt a hanafita
rítusnál, ami a belső-ázsiai és a számánida gyakorlat volt; gyanítani
lehet, hogy miután az erődítésre kért összeget, az arthakhusmíthani bir­
tokból származó 3000 dinárt nem vitték magukkal, a küldöttséget a ki­
rály voltaképpen túszként tartotta magánál, s a követség tagjai közül
csak IF-val tárgyalt, stb.) s ezekből bizonyos tanulságokat kellett volna
levonni. Az írás tehát nem az udvarnak, s nem a kancelláriának készült,
hanem sokkal inkább egy művelt, irodalmi közönségnek, amely
igényelte az addig ismeretlen vagy legalábbis kevéssé ismert népekről
és vidékekről szóló híradásokat, a még csudálatosSágoknak i^ádzsaib)
számító furcsaságok megfelelő módon történő előadását. Ezt fejezi ki a
munka műfaja, amely a már bizonyos hagyományokkal rendelkező
n szá la , ám ennek teljesen egyedülálló és minden szempontból sikerült
példájával állunk szembe. Mi i.s a riszála és miért ilyen különleges IF
sajátos útleírása, amely egyedi módon ötvözi az útleírást a figyelmes
külső megfigyelő tudományos igényű, de mindenképpen objektivitásra
törekvő leírásával, s az eseményekben részt vevő - egyéni hangvételű -
beszámolóját a krónikás pontos időleltárával
Az arab irodalomban az európai műfaji fogalmak nem alkalmaz­
hatók, s ez különösen így van a prózai közlések esetében29. Ebből
adódik az is, hogy ha az európai irodalmakra vonatkozó mélyenszán-

hároni fo kereskedelmi terméke: a prém, a fa és a rabszolga addig a Volgán keresztül

a Kaszpi -tenger torkolatáig haladt, ahol a kazárok (a nagy ellenfél, Bizánc szövetsé­
gese) fölözték azt le. A cél tehát az volt, úgymond, hogy a holgárok ezentúl a
szárazföldi utat választva, 13első-Ázsia és az Arai-tó partvidéke felé vigyék a ter­
mékeiket a muszlim kereskedőkkel együttműködve.
2S Ld. E h 1:6+0 (C.E. Bosworth), uö. in: EALX1:322; El2, III.482 (M. Canard). Az utób­
bi azonban úgy finomítja ezt az áll áspo utót, hogy n meshedi kézirat nem lehet a kan­
celláriának címzett eredeti, s nem is a teljes példány, hiszen hiányzik a visszaút leírása
(amiről Y tesz említést).
A továbbiakhoz ld. Simon R., „Mimézis-problémák-, a művészi visszariikrözés
határai a klasszikus arab művészetben":

119
ró es elfogadható mii faji elemzések száma meglehetősen csekély, ak­
kor ez a körülmény az arab, de egyáltalában a keleti irodalmakra néz­
vést fokozottan érvényes. Az európai műfajelméletek az arisztotelészi
Poétikát a cs az azt módosítva felhasználó reneszánsz kori, majd újkori
megközelítésekre épülnek. Ezek az elméletek az ókortól kezdve az
epika, a dráma és a líra szétválasztásán és mind szigorúbb megkülön­
böztetésén buzgóIkodtak, vagyis a fo szempont a mind elemibb részek
analízise volt. Az arab irodalomban és művészetben a különböző, lát­
szólag heterogén elemek nagyon is megfértek egymással, s ez a s z in ­
tetikus látásmódot segítette elő Ez utóbbi szemlélet szerint a külön­
böző - csak később elkülönülő - műfajok kontúrjai egybemosódtak,
továbbá a tudományos, vallási és művészi tükrözést nem választották
el egymástól szigorú határok. A riszála a maga tekintélyes pályát
bejáró útján™ meggyőzően tanúsítja az előbbieket. Ezt fejezi ki a
„műfaji” elnevezések szinonima-gazdagsága31. A riszála eredetileg
szóbeli üzenetet jelentett, amire az elnevezés szinonimái is utalnak,

T.d. hozzá: Míqucl, 1:132-4; G. Endrcss, ,.Die wissenschaftliche Literatur”, ín: H.

íiiifjc (í íirandrUx dór arablseken Pbüologu, Bd. 11: L iteratív {W íe sb aden. L. Re ieh ért
Veilag, 1987), 465sq; s.v. ri.xtda, Vr111:532-9 (A. Arazi-Ii. Ben Shammay).
így Találjuk a különböző dinekben: a maqámaxa kitáby a khüáb, az animeusból kölcsön­
zött és a filozófiai rrak falusokban basznak mmur, a miqála, a hszán. a halma és a maia­
kn (aí/ika - „üzenetet továbbít”) szavakat. Az utóbbi hat terminus egyértelműen ütni a
rifzála eredeti „szóbeli üzenet”, „közlés” értelmére. Ezek legtöbbjét a különböző mun­
kákról szólván, fel is cserélik. így TF beszámolója is a ineshedi kézirat első íólióján
(196b) hirdh gyanánt szerepel (hádzá kiláb Ahmad tbn kádján... ugyanakkor Y szövegé­
ben a legtöbbször (1:486,11:367, 397) riszála szerepel, egyszer (1:87) kiták>t találunk, sőt
egy ízben még a ({issza is előfordul (1:88), ami cg)'értelműén fiktív történetet jelent - ezt
azonban Y a Cióg és Magóg történcr elbeszélése után használja, amely tői (és a has un
lókról; ö maga el határolódik és annak hitelességét nem garantálja {hádzá wa-amihála hú
hu'usaVtidzi qaddamtul-bamiita miv-hú wa-iani adman szihham-hü).
u í:Abd al-Malik kéri Fii cUrwa ibn Zuhayrr, a kora iszlám néhány kulcs fontos ságó
szereplőjének a leszármazottját (Alni Baltr unokája, apja Khadídzsa, a Próféta felesé­
gének az unokaöccse; ^Á'Lsa. a Proféra kedvenc felesége volt a nagynénje, fivére
pedig, rAbd Allah ibn Zubayr a korai „polgárháború” egyik főszereplője volt), hogy
számoljon be neki az iszlám korai eseményiről, amit ő - a kalifához címzett levelek,
nszálák formájában - meg is tett. Ezek T ab arí munkájában meg is őrződtek {Annales,
l:118()sq, 1284-Ó, 1634-6, 1770), s legfontosabb és legmegbízhatóbb forrásaink közé
tartoznak) ki. hozzá: El, Vili: 1047 - V\ Vacca). A medinai birtokán tanulmányainak
élő cUrwáról elmondták, hogy minden éjjel elrecitálta a Korán egynegyedét, s amikor
rákos lábát levágták, egy jajszót sem bal látott.
Az udab (formailag a da'h - „szokás” szó t.sz. alakjából jádábj visszaképzett e.sz.
alak) az iszlám előtti korban és a kora iszlámban voltaképpen a szumm („mos maio-
szinonimája. A* omajjáda kortól kezdve mindinkább az államiság szférájának
kulturális kategóriája lett: a vallástudományokkal szemben a világi kultúrát jelentette.

120
voltaképpen Misám ibn cAbd al-Malik kalifa (724-743) idején
történik zv. átmenet az írott üzenet felé, noha már cAbd ai-Malik kali­
fa (685-705) uralkodása alatt elkezdődik az a folyamat, amikor a
riszála elindul azon az úton, amelyen a személyesen elmondott közlés
esszéisztíkusan megírt monográfiává vagy inkább traktátussá alakul32.
A lényeg tehát a vallásnidományokból, s egyáltalában a muszlim tu­
dományszemléletből olyannyira hiányzó személyesség, a sokszor oly
nehezen megragadható egyéniségnek a kifejeződése, ami még az
adah- munkákban33 is oly gyakran hiányolható, hiszen a n szá lá bán a
szerző legtöbbször a saját megfigyeléseit, tapasztalatait és élményeit
próbálja a saját szavaival elmondani és nem „hagyománylánccar {s z il-
szila vagy isznád) ellátott, hagyomány-szentesítette idézeteket ad
tovább. Az eredetiség bélyegét viselő „üzenetek”/beszámolók tehát
mindinkább ebben a formában fogalmazódtak meg, mégpedig tárgyi
korlátozás nélkül: így a korabeli „policikarudományban” Tbn al-
Muqaffac híres Küáb asz-szakába c. memorandumában34, al-Dzsáhiz

amelynek révén valaki pallérozom urbánus 1eh ereit. Ebben a kevéssé differenciáló­
dott ada\>- kultúrában (a konfuciánus mandarin-műveltséggel rokonkhatóan) éppen-
úgy helyet kapott a régi költészet, a genealógia, a rhetorika és a gramm ári ka ismerete,
mint nz állami bürokrácia kiszolgálóinak vademecumokkal való ellátása. A klasszikus
arab kultúra adah-irodalmán belül - e kulimra természetéből következve - nem is
találunk műfaji elhatárolódásokat, csupán funkció szerinti katalogizálásokat •(tortokok,
í/rtí/ík, ivazírok, sth részére). Az adah szó csak a IV. századi nakdátói (kulturális, sfb.
„reformkortól”) kapta az európai irodalmakban használatos „irodalom’1 jelentést. A
fogalom fejlődéséhez Id. C. Nallino, La httératurc ariée des onoine.r a í'épnque de la dyuas-
lu\ trad. franAaise parCh. Pellat d’aprés la version italienne de M. Nallino (Paris, YA.
G.P. Maisonneuve, 1950), 7-26, El1, s.v. adah, francia verzió, T:18()sq (F. Gahrieli), M.
Páhndrich, „Dér 13egriff híd ab’ und sóin literarischer Niederschlag", in: W. ITeinrich
(líg.), OrientalischeiMittdalter(Wlesbaden, Aula Verlag, 1990), 326-345, F.A1„ s.v. adah,
1:54-56 - íi, Kilpatnck; Lír, s.v. adah, 1:431-444 {„adah in Irán”, 1:432-9 - Khaleghi-
Motlagh; jtdabin Arabic Literuture”, 1:439-444 —Ch. Pellat. .Az /?d»í>-i tudatom leg­
nagyobb képviselőjétől, al-Dzsáhiztól gazdag anyag olvasható Ch. Pellat gondozásá­
ban: Arabiu;ht‘ Gfhltswdl. Ánsgc-wablte und übersetzte Tcxte von al-Giibiz (111-H69). Unter
Zugrnndclegvmg dér arabisdieu Originaltexte, aus dem franz, übertt. V. Walter W.
Müller (Zürich-Srurrgart, Artemis Verlag, 1967). Sajátos, hogy e rendkívül fontos
kulturális jelenségről még nem készük önálló monográfia.
Az arab irodalmi nyelv és próza megteremtés ében jelentős szerepet játszó íbn al
Muqaftat (megh. 7.59), a föltehetően a mameheizrítusról az iszlámra áttért inavJd
(„kliens”) ehben a 754-9 között keletkezett - a második Labbászida kalifának, al •
Manszúrnak címzett memorandumban (in: Athár Ihn al-Muqaffu\ Jöayrúl, Maiisórát
Dár iMaktaba al-Hayát, 197H, 345-361) vázolta föl az erősen centralizált - szilárdan
kézben tartott hadseregre és hozzáértő bürokráciára Támaszkodó - államiság
követelményeit az achaimenida és főleg a szászán Ida iráni gyakorin r alapján, az iszlám
ekkor alakuló hegemén elvével szemben. A munka nem kis mércékben hozzájárult

121
számos “ irodalmi, politikai és teológiai - mz/f/eíjában^, de ilyennek
tekinthetők egy Ab\Vl-cAlá* al-Macarrí (973-1058) R iszála al-ghuf-
r á n ] ^ vagy Ibn Suhayd (992-1035) R iszála a t-ta w á b ic TL'a'z-zawábic-
ja^ —mindkettő mélyen egyéni és szubjektív irodalmi számvetés a
hajdanvolt és kortárs költők teljesítményeirők Mivel tehát a riszá la
sajátossága a hogyanban fejeződött ki és nem a wzben, ezért, aki nagy
ritkán mert egyéni lenni, az a riszá la t választotta kifejezési forma
gyanánt. Valóban, ezt követhetjük nyomon a filozófiában (lel. al-
Kindí, az Ikfrwán a s z -S z a fá \ Ibn Bádd/sa és íbo Rnsd „értekezéseit”),
a teológiában (gondoljunk al-Ascarí vagy Ibn Taymiyya r a s z a il-
jaíra), de tudományos témákban is találunk riszá lá kát. A hogyan
meghatározó volta persze megkövetelte a stílus finomságát, gyakran
keresett voltát, hiszen a 9. és különösen a 10 században számos iro­
dalmi „szalonról” tudunk, ahol a sikerült ris z á lá k z t a vájrfiilüek
yn adzsliszú n , irodalmi összejövetelein felolvasták és megvitatták.
Nem szorul tehát különösebb magyarázatra az, hogy a n s z á la a tá­
voli népek és helyek szokásainak, jellegzetességeinek a leírását külö­
nösképpen felvállalta, és sajátos jellege revén nagyon is föl használ -

rendkívül kegyetlenül kitervelt és végrehajtott erőszakos halálához (ld. e rendkívül

fontos és fölöttébb személyes memorandumhoz: S D Goi tóin. „A Turning Poinr in
the iiistory of the Musliin State”: Ishwtic Cudaré 23, 1949, 120-135; Simon R..
Gotdziher Ignác. Vázlatok az rmberrvi és a tudósról, Budapest, Osiris, 2000, 1ú7sq).
^ Ld. legutóbb három kötetben: cAlí Abii Múl Ilim (cd.), Rassza il al-ftzsáhvz (al-
Qáhira. Űár wa-Maktdtó al-Hilál, 19H7-1991).
:ífi Kritikai kiadása. c Á'isa cAbd ar-Rahmánról (al-Qáhim, Dór al-Macárif. é.n.).
A gyilkos szatírának és a pedáns filológiai leltárnak e sajátos és egyedülálló elegye is
megfelelően kifejezi a korán megvakult, pesszimista költő és író világlátását.
Megjelent: Bayriit. Dár Szádir. 1400/1980 (kiadra Rumisz al-Busztání hosszú és
értékes tanulmánnyal: 7-83). Kortdrsai rendkívül szabados, semituevő, csípős nyelvű,
vallásilag gyanús, egoista, a fejét könnyen elvesztő, ugyanakkor rendkívül nagylelkű
természetnek jellemzik (ld. FAL í:372 - L. Alvares).
^ Ld. D 28; N 135, .136, n.4. Valóban, nincs nyoma annak, hogy ismerte volna a
korában már felhasználható földrajzírókar: ibn Khurdáclzbihot vagy akár ibn Rusztát,
esetleg az általa személyesen ugyan ismert al-Dzsayhání munkáját. De nyilvánvalóan
nem ismerte a korábhan elküldött - ai ő küldöttségükhöz hasonló - követségek jelen­
téseit sem (ld. azokat M, T:XV-XXXVl és Montgomery 2004:80).: ilyen volt 1. a 814-
hen meghalr cUmar ibn Hainza, al-Manszúr kalifa kliense, aki küldöttként Bizáncban
járt (később elveszett jelentését Ibn al-Faqíh még felhasználta); 2.Yahyá ibn al-Hakam
al-Cihazál, akit TI. cAbd ar-Rahmán (822-852) küldött Bizáncba és ralán a jürlandi
skandinávokhoz. 3 Mtihammad ibn Abí Muszlint al-Dzsarmí, akir al-Wárhiq kalifa
(842-7) küldött Bizáncba, továbbá az avarok, bolgárok, szaqkbok és kazárok földjére.
Az ő jelentése sem maradt fent, de forrásként szolgák Ibn Khurdádzhib számára ( pp.
105-108, talán 113), ld hozzá: Marquart, Streifzüge,, 28-30; tíudúd 319sq, 419, 422sq,

122
háttá ezeket az adab határvidékéről jövő egyéni beszámolókat a
kialakuló foldrajzirodalom, ahogyan majd a később megszülető
utazási beszámolókat, a nitókat is. IF riszű la\z ebben az értelemben
előírnám egy Ibn Dzsubayr (1145-1217) vagy egy Ibii Batníta
(megh, 1368-9 vagy 1377) útleírásainak. Ez azt is jelenti, hogy IF úti
beszámolója nem a fold rajzírók száraz, katalógusszerű módján dol­
gozta fel anyagát, hanem a korabeli műpróza stiláris eszközeivel, s
emellett a folyamatos narratióval végig lebilincseli az olvasó figyel­
mét^8. Igen sajátos, már-már egyedülálló a csodáshoz való viszonya,
ami jótékonyan elüt legtöbb elődjétőlam i leginkább abból fakad,
hogy az autopszia nála különleges fontosságra tesz szert (a 10. száza­
di szerzők közül talán al-Yacqúbí, valamennyire al-MaszHídí és
főleg al-Muqaddaszí hasonlíthatók ilyen szempontból hozzá). Már
maga a beszámoló stílusa és a szerző hozzáállása a legtöbbször
közömbösíti a csodásnak azt a felfogását, amelyben a mimlrilia nem
különböztethető meg a reáliától, s a legtöbb esetben (így pl Góg és
Magőg történeténél) IF feltűnően nem foglal állást, vagy úgy számol
be a csodás jelenségekről (így pl. a rhinocérosz említésénél), mint

430; Dunlop, Arab Civilizatim W>7; M, liXVIJI; 4. Szallám, ,.a tolmács” akit ugyancsak
al-Wáthiq kalifa kii[dörr egy 28 hónapig tartó expedícióra Belső-Ázsiába, Góg és
Magóg falának kikém lelencre. Jelen rcse ugyan elveszett, de Ibn Khurdádzbihnak
beszámolt utazásáról élőszóban (íd. pp. 162-1701, s utána Ibn al Faqíh (p.301), Ihn
Rusztfi (pp. M9sq) cs al-Muqaddaszi (pp.277-9) is felhasználta (lel. hozzá: Dunlop,
Arab Civihzanou 313, n. 122, .szerinte nincs kizárva, hogy kazár eredetű volt; magyarul
Id. Kmoskó, 1/1:123-133; Id meg: Bcndcfy I Sálláru tolmács küldetése Nagy Sándor
falához, Budapest, Aquincum Irodalmi és Könyvkiadó Re J941); 5. Muhammad ibn
jVluszá, aki - ugyancsak al-Wárhiq kalifa megbízásából - két utazást tett volna (Id.
hozzá: M, Í:XÍX, később összeró vesz térték a csillagász és Ttiíiremnrikus Muhammad
ibn Műszá al-Kluvárrzmíval): az elsőt Kis-Ázsiába, a lléralvók barlangjának felku­
tatására végezte volna (az utóbbiakhoz Id. Korán, I 8:9-26, r í /•>( s.v axhiib al-hahf
francia verzió, 1:712 sq - R. Párét; Simon R, A Korán világa 263$q. az utazás beszá­
molójához Id. Ibn Khurdádzbih 106sq). a másikat pedig a kazárokhoz rcrie; 6. Hátún
ibn Vahyá (háborús fogoly volt Bizáncban), aki heszámolr Konstantinápolyban,
Szalonikiben és Rómában tett útjáról, amelyet Ibn Ruszta 119sq felhasznált (Id. liozzá:
Marquart, Streijzuge 20ó$qq; X, IrXXll). Ezeket a beszámolókat IF láthatóan nem
ismerte, s az, amit ismerünk tőlük, mutatja, hogy IF beszámolója alapvetően külön­
bözik az ő jelentéseiktől.
A kérdéshez Id. M, 1:136-8. A csodás problematikájához a klasszikus iszlámban ld.
).'étrange et k mervéUeux dans l’lslam máiéval Colloque organisé pár l’Association pour
ravancemcnr dcs Erudcs Islamiques en mars 1974, | Paris (Paris, EditionsJA. 197H)
és tanulmányunkat: „A csodás cs az idegen Indián innen és Indián túl a 10. századi
muszlim bajósrörrénefckbcii"1, in: Bxr/.urg ibn Sahrijár, India t,sudálatosságat {Budapest,
Corvina, 2006), 169-182,

123
ami a helyiek hagyományaihoz tartozik, úgyszólván az antropoló­
giailag bemutatott népek folklórjának a része (megfogalmazása
szerint: „a helybéliek mesélik”, s 6 maga nem tesz hozzá semmit).
Rendkívül jellemző ilyen szempontból az aurora bortalis bemutatása,
amelynek során bámulatosan érzékelted egyfelől a valóságos jelen­
séget, másfelől gondosan megkülönbözteti annak szubjektív érzé­
kelését, s az egymással csatázó emberek és lovak látszatáról beszél
(„mintha emberekhez es lovakhoz hasonló lények lettek volna”; „az
emberekhez hasonló jelenségek”; „vagy legalábbis olybá tűntek a
számomra”, stb), tehát gondosan különbséget tesz a tapasztalatilag
verifikálható jelenségek és az érzékek csalóka látszata között, Miqucl
utal arra, hogy a riszálth an nem is annyira a csodás jelenségről van szó,
hanem a kíváncsi és fürkésző elme csodálkozásáról, s e téren \V nem
az adidi-próza - a hallottat mechanikusan és kritikátlanul továbbadó
- közlésmódját követi, hanem a kritikus elme módszerével él, amely
fenntartja magának a jogot a kételkedésre és a távolságtartásra40. Ez
nemcsak a nála különleges szerepet játszó atitopszia fontosságából
fakad (ez utóbbi az adab szerzőknél elhanyagolható, de még a föld­
rajzitok egy részénél - Id, al-Muqadtlaszí kemény bírálatát41 - sem
merült föl követelményként), hanem határtalan kíváncsiságéból és
abból, hogy mar a korábban a fülébe jutott dolgokról megpróbált
tájékozódni42.
Visszatérve és egyúttal lezárva a wsfftóval kapcsolatos műfaji
problémákat, mi is4* fölhívjuk a figyelmet arra, hogy J. Carey, az
Oxfordi Egyetem angol irodalom professzora a sokak által olvasott
The Fahcr Book o f Reportage c. antológiájában44 az elmúlt kétezer esz­
tendő legsikerültebb „riportjai” közé beválogatta IF nevezetes

4(> M, 1:138 véleménye szerint az adab hatása csak formai, stiláris jegyekben imitiuliaió ki
(tudjuk, az északi népekkel foglalkozó korábbi beszámolók - főleg asz-Szallám ui-tard-
zsnmu és al-Dzsamií - az a M csoda-igén vét elégítették ki), s ekképpen, Miqucl szavai
szerint: „a személyes jelleg és az utazással kapcsolatban az állandó igazságra törekvés
révén, a riszála, szeri nKink, teljesen egyedi helyet foglal el az arab Írásbeliségen he lük1’
41 „Azok, akik elődeim voltak ebben a tudományban, nem azt a módszerr/urat {ar-
ttmq) választották, amit én tűztem ki magam elé és nem törekedtek azokra a hasznos
értesülésekre, amikre én” (1987:19). Elődeivel szemben fogalmazza meg a maga mód­
szerét, ami az autopszíára és a helybéliek gondos kikérdezésére épül: „Nem fejezhet­
tem be (müvem anyagának) az összegyűjtését csak azután, hogy bejártam az országokat
és felkerestem az iszlám iddékeit, találkoztam a vallástudósokkal (culamá\ szolgáltam
a királyokat, értekeztem a /jrá/tkkal és tanultam a vall ásjogtudósoknál; gyakorta fölke­
restem a betű embereit íudtibá), a Korámecitatotokat (qurrá), és a prófétai hagyomány

124
beszámolóját a rá sz ionok temetési szertartásáról. A magyarul ri­
portnak, angolul-franciául-németül reponage-\\?k nevezett - manap­
ság különösen népszerű - műfaj kritériumai között Carcy a
következőket emeli ki45: l. a riportot szemtanúnak kell Írnia (ez biz­
tosítja a hitelességet, s egyúttal ez adja a beszámoló közvetlenségét;
2, A beszámoló tárgyának pontos időmcgjclölcssel kell bírnia („A
riporter magánkopó /'priváté eye’/ egy közterületen, s riportja tár­
gya nem lehet befelé forduló cs képzeletszülte, hanem olyasvalami,
ami a világidő számlapjára van Rízve’'); 3. Végül a riportot úgy kell
megírni, hogy az ellenállhatatlanul megragadja a figyelmet. ÍF úti
beszámolójának számos részlete mindenképpen valóban a történe­
lem jelentős „riportjai” között foglalhat helyet, s ez a műfaji sajá­
tossága határolja el meggyőzően az ^/£-művektől éppeniígy, mint
az ak-m am álik rw a,l -m aszálik típusú földrajzi munkáktól is, IF n szá la ját
tehát még leginkább egy gondosan és érdekesen megírt riportnak
tekinthetjük, amely az autopszián alapuló személyességet utánozha­
tatlan módon egyesíti a terepen munkálkodó antropológus megfi­
gyelő éles szemű beszámolójával.
Végül érdemes összefoglalnunk azt a keveset, amit IF-ról tu­
dunk, s ami majdnem kizárólag a riszdláúó] hámozható ki. Ismerjük
a nevét (Ahmad ibn Fadián ibn al-cAbbász ibn Rásid itm Haminád)
Y szövegéből és magából a meshedi kézirat címlapjából, noha a
szövegben egy korábban Tálátnak nevezett volgai bolgár, akit
áttéri tett az iszlámra, az cAbd Allah nevet IF is z m f iic akarja változ­
tatni, ami is nem Ahmad, hanem Muhammad lenne (sajátos, hogy
ezek után az egész családot, a nőket is, Muhammadnak nevezik el).
Y egy helyen (1:322) úgy említi, hogy először a kalifa kliense volt

lejegyzőit (katahat al-bfídírt?)\ érintkeztem az aszkétákkal yzuhhiid', és a szófikkal; jelen

voltaití a rörténetmondók és az utcai prédikátoruk összejövetelein {madz-stUifz az.-
qusxzás'z wal-mudzakkirin), miközben a kereskedést űztem mindeme országokban és
mindenkivel közeli kapcsolatba kerültem” (1987:16).
4- Ld. pl. a rúiz temetkezési szukáéival kapcsolatban (D 155: 'wa-káuayuqálu lí...), vö.
7.V 88. Anni. 2.
45 A kutatásban Montgomery 2004:44sq utalt rá először.
44 London 1987, 19962. Az antológia 2500 év anyagából válogatott Xenophón
Anabarzijvától kezdve (amely az í.e. 401-ben vereséggel végződő kunaxai csata után a
görög zsoldoscsapac sikeresen megszervezem visszavonulását írja le) a Marcos házas­
pár 1986. évi manilai meneküléséig. Nincs kizárva, hogy az 1. jegyzet végén említett
film rendezője ebből a riportgyűj te menyből szerzett tudomást IF-ról
45 l996:XX!Xsq.

125
(ma'vclá a m ír al-m u m m ín ), majd Muhammad íhn S/ulaymán ma tdIÓ) a
lett7 másutt viszont csak az utóbbi klienseként emlegeti46.
Muharnmad ibn Szulaymán föltehetően az a katonai parancsnok
(kátib a l-d zsa ys) volt, aki al-Muktafl kalifa (902-8) megbízásából 904^
ben véget vetett a Túlúnidák uralmának Egyiptomban, majd 917-ig
(ekkor ölték meg) Rayy adóügyeit ellenőrizte47. Mindkét patrónus
személye azt bizonyítja számunkra, hogy IF netn volt jelentéktelen
személy, továbbá képességei és különösen gyakorlati érzéke jól
ismertek lehettek udvari körökben. Ez nyilván jelentős mértékben
hozzájárult ahhoz, hogy kiválasztották a küldöttség egyik tagjának.
M a islá -voltából fakadóan felmerült a gyanú, hogy nem lehetett arai)
eredetű4* Ugyanakkor a bolgár király egyedül őt tekinti arabnak, a
többieket jflTuw cadzsam nak („nem arab népségnek”) nevezi, (ami
igaz is, ld. a 17-19, jegyzeteket). Természetesen nem tudhatjuk, mit
én a király ezen, a tiszta arab nyelvet vagy az arab származást?
Bizonytalan a küldöttségben elfoglalt helye is. Y, őt idézve, gyakran
nevezi őt al-Muqtadir „küldöttének"’ (r a s z ú t}^ \ ami a kutatás egy
részét megtévesztette, s hol „írnoknak”, hol „követnek” nevezik őr, s
egyesek faqíh n ak („vallásjogcudónak”) tartották - ezek közül egyik
sem felel meg a valóságnak. Valójában a követ Szawszan ar~Rasszí
(Nadzír al-Haramí kliense) volt^, s a prooimionból egyértelműen
kiderül IF szerepe. A saját leírásából persze az derül ki, s ez fölte­
hetően nem jár messze a valóságtól, hogy végig vezető szerepet ját­
szott a küldöttségben, s ezt tükrözte a volgai bolgár király iránta
tanúsított különleges bánásmódja. Az eredeti ütijelentósben (ezt Y,
11:397 is említi) IF részletesen kitért a visszaútra is51. Arról sem­
miféle híradásunk nincsen, hogy mi lett IF-nal a visszatérése után.

Az előbbit ld. J:322, az utóbbit: 1:486; 11:^07. A incshedi kézirat címlapján is az utób­
bi szerepel.
47 Ld. hozzá: at-Tanúkhí, td-Faradzs ínFdas-ndda (al-Qáhira, Makóba al-Khánadzsí,
Bagdad, Makiaba al-Muthanná, 1955), 189; D 38, n.2; Shaban, op.cit. 134sq, 150,
Mnntgomcry 2Cl04:54.
48 J.d. El, 111:375 (W. Öarchuld); El2, francia verzió, III:7K2 (M. Canatd); cf. D 38 érveit
és el len érvei r. R. I leimig, Terme incognime, 11:241 (Fr. Nansenrc hivatkozva) bizánci­
nak tartotta.
v> Y, 1:87,480, 0:367, 397; 111:79.
Ld. hozzá: D 23sq (föltehetően szláv rabszolgából magas rangra emelkedett, és al-
iMuktafi kalifa kamarása jhádzsibf lett). A küldöttség többi tagja (Tegín at-Turkí és Bánsz
asz-Szaqlabí) vele együtt nem arab eredetű volt. ültet nyilván a terep ismeretéért és
nyel vtudásukérr választották ki. IF rmodig tolni ács segítségével érintkezik a helybéliekkel.

126
 A korforduló és a korai világrendszer problémája

1F tehát elsősorban utazóként szerzett nevet és rangot az iszlám

világában (noha ez a megállapítás csak rövid időre, a 11-12. századra
volt érvényes), majd a 19. század után az európai tudományosságban
a steppei népek kutatásában a kelet-európai népek - így a magyarok
- korai történetéhez ]ett fontos forrás, s végül a meshedi kézirat
felfedezése után elkészült több fontosabb európai munka néhány
arab kutató figyelmét is felkeltette klasszikus művelődésük eme -
számukra feledésbe merült - alakja iránt52.
A 10. században játszott kiemelkedő szerepe kapcsán néhány
fontos - nagyon is gyakorlati változásokkal szoros kapcsolatban álló
- elméleti kérdést fogalmazhatunk meg, amelyek a korszak jelen­
tőségét segítik jobban megvilágítani. E kérdések, illetve a rájuk
adandó válaszok szorosan összefüggenek egymással. Jeleznünk kell,
hogy a kutatásban nemcsak a válaszok, hanem a kérdések egy része
sem fogalmazódott még meg. A következőkben tehát nem az eddigi
kutatás leszűrt eredményeit foglaljuk össze, hanem valószínűnek
tetsző hipotéziseket fogalmazunk meg, amelyek bizonyítása (vagy
cáfolata) további kutatásokat és vaskos monográfiákat igényel.
A kérdéskört úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a 9. század második
felétől elindulóan és a 10. században kiteljesedően mintha egy sajá­
tos korforduló (Z eitw exde) zajlana le az iszlám világában, olyan korfor­
duló, amely számos vonatkozásban elképzelhetetlen az iszlám vi­
lágán kívüli régiókkal történő újszerű crinrke'/cs kialakítása nélkül,
amelynek révén - óvatosan megfogalmazva és számos fenntartással
- egyfajta korai (kereskedelmi) világrendszer körvonalait lehet*

*1 Ld. hozzá: ZV XIV; K 35sq; C 89: Kazáriát ismer kikerülve az oghuzok földjén ha­
ladtak keresztül, ahol a muszlint karavánok rendszeresen megfordultak; a beszámo­
lóból ráadásul tudjuk, hogy Etrek az áttérésre vonatkozó válaszár csak visszatéréskor
adta m eg Ezután vissza kellett menniük Khwárizmba az arraklvusmíthani birtok
ügyét rendezni, s itt vették meg fcí a küldöttség hárrjnmradt tagjait. Tudjuk még,
hogy a khwárizmi lovasság kisérte és védte ökör. Az is ismert, hngy a 3000-5000 főből
álló karaván tagjai loleg khwárizmi kereskedőkből állt, s azok nyilvánvalóan oda is
mentek vissza.
Igen sok példát lehetne felhozni arra a sajátos jelenségre, hogy az iszlám —a l l .
század után egyre szigorodó - értékrendje periférizált vagy feledésre ítélt ki­
emelkedő „másként gondolkodókat” vagy az uralkodó mércék által elvetett irodal­
mi jelenségeket, akik és amelyek aztán csak az európai felfedezés után nyertek
ismét (vagy először) polgárjogot n mai muszlint tudományosságban vagy kultúra-

127
fölfedezni* Ez a korforduló új szereplőket, új értékeket és új kultu­
rális formákat hoz létre, amelyek a korábbiakban nem vagy nem igy
léteztek, ám amelyek all , századtól visszaszorulnak és eljelentékte-
Icnednek, Ez a sajátos folyamat pedig szoros kapcsolatban áll a
nevezetes Pirenne-tézissel, legalábbis annak bizonyos meghosszab­
bítható vonatkozásaival, tehát a Mediterrán térség visszaszorulásá­
val, s az iszlám világ mint gazdasági rendszer újszerű kapcsolataival
Kelet- és Eszak-Európával, Végül, e sajátos korfotduló elválasztha­
tatlan kapcsolatban áll a további századokban önálló szerepet játszó
(és a mai napig fennmaradt) népek egy részének az etnogenezisével,
egy olyan folyamattal, amely alapvetően meghatározza a továbbiak­
ban Kelet- és Észak-Európa etnikai térképét, E nagy horderejű
kérdések bevezetése gyanánt érdemes a muszlim-bizánci diplomá­
cia egy önmagában nem túl jelentős, ám mégis szimptomatikus epi­
zódját felidéznünk a 10. század elejéről, négy évvel IF küldetése
előtt, aminek nyilvánvalóan ő is tanúja lehetett53,
A lenyűgözőre tervezett és sikeredett fogadás mai kifejezéssel élve
igazi PR fogás volt a kalifa, al-Muqtadir nagyformátumú és teljhatal­
mú minisztere, Ibn al-Furát részéről. Voltaképpen maguk a bizánci
követek lepődtek meg a leginkább a nem várt fényűzésen, hiszen
jövetelük célja a rutinnak számító fogolycsere volt, amilyen a korábbi­
akban számtalanszor és minden különösebb ceremónia nélkül zajlott
le. A fogadás ezúttal egyfelől a w a z ir palotájában, másfelől az ún,
Haszaní Palotában volt, amelyet al-Muctadid (892-902) és al-Muktafi
(902-908) uralkodása alatt jelentősen kibővítettek és egy új palota­
komplexumot, a q a szr at-tádzsoK. („koronapalota*) függesztettek hozzá,
amelyhez az égetett téglát a ktésziphóni szászánida paloták marad­
ványaiból hozták Bagdadba54. A politikai hatalmától nagyrészt meg­
fosztott kalifa mértéktelen pazarlása miatt (ebben nem kis szerepet ját­
szott nurc/ra, Ibn a1-Furát is) pénzügyileg is katasztrofális helyzetben

hűn. Elég, ha Omar Khajjámra utalunk, akit a perzsa irodalmi közvélemény E.

Fitzgerald átköltéséig egyáltalán nem tartott számon költőként, ám ilyen az
Ezeregyéjszaka is, amelyet az A. Cialland utáni három évszázad európai diadalútja
után sem vett be az arab magaskuJtiíra. De ilyennek tekinthető a legnagyobb musz-
lim társadalmi gondolkodó, Ibn Khaldiin (1332-1406) útja is, akit európai
felfedezése és méltán megérdemelt nagyrabecsülése segített visszavinni — a
felületes török intermezzót leszámítva - a teljes elfeledés után a muszlim tár-
sad alom tudományos gondolkodásba.
5:5 A hangsúlyozott látványossággal megszervezett fogadásnak több beszámolója is
fennmaradt: a legteljesebb leírást HiJál asz Szabi’, a búyida adminisztráció magas

128
volt, s a szemkápráztató fogadás, s a bizánci udvarral való jó kapcsola­
tok fölmutatása voltaképpen a belső bajokról volt hivatott elterelni az
alattvalók figyelmét (természetesen a bizánci követekre is nagy hatást
gyakoroltak a lenyűgöző látványusságok). Mivel az clőkésziiletek
hosszabb időt vettek igénybe, a két bizánci követet Tikrítbcn két hó­
napot várakoztatták. A fogadás napján az egész város kivonult az
utcára, s a látványossághoz közeleső helyeket óriási összegekért
lehetett kibérelni, A folyón rengeteg hajót és csónakot díszítettek fel.
A palotába vezető úton lovasok álltak sorban arany- és ezüstnyereggel,
teljes fegyverzetben. A palotában 38,000 függönyt cs kárpitot függesz­
tettek föl, amelyeket serlegekkel, elefántokkal, lovakkal, tevekkel,
oroszlánokkal és madarakkal díszítettek (a kárpitokat az ciráqi
Wászitból és az egyiptomi Bahnaszá’ból hozták). Ezenkívül 22.000 (a
khúzisztáni Dawraqban s a fárszi Dasztgírdban és Dzsahrumban ké­
szült) szőnyeget helyeztek el azokon a folyósokon, ahol a követeket
végigvezettek. A csarnokokat és az alkóvokat még több szemkápráz­
tató kárpit díszítette (ezek az arméniai Dabiqban és Tabarisztánban
készültek). A követeket először a nagy nyilvános kapun keresztül a
khán al-kh ayín zk („lófogadó”) nevezett palotába vezették, amely
valójában márvány oszlopokból álló, árkádokkal körülvett tágas udvar
volt. Itt arany- és ezüstnycrgckkel fölszerelt lovak álltak, amelyeket
lovasaik tartottak. Innen számos folyóson keresztül a vadállatok zárt
kertjébe (bayrd-TDabs) mentek, ahonnan az állatokat kivezették, közel
az emberekhez, akiknek a kezéből ettek. A következő udvarban négy
- brokáttal és szaténnal feldíszített - elefántot tekinthettek meg. Az
elefántokon nyolc-nyolc - Szindből való - ember ült, tűzfegyverhaji-
tokkal együtt, akiknek a látványa a követeket kellő rémületbe ejtette.
Ezután következett az oroszlánház, ahol jobboldalt is, baloldalt is
ötven-otven - szájkosárral ellátott - oroszlán volt, akiket a gondozójuk
fogott. Ezután következett a kertekkel körülvett Új Kioszk. Középen

rangú hivatalnoka és krónikása (969-1050) adta, aki azt al-Muqradir kalifa unokájá­
nak }rótt b esz áino lój ábó1ve tte át {1d. a l- K h at íh a1- Baghd ad í, Ta ’rikh Rugbdád, c d. M.A.
cAtá\ Bayríit, 1997,1:117-120); ugyanerről Id. al-Miszkawayhí, Tadzmrib ul-urnám, cd.
ll.F, Amedroz (al-Qáhini, 1915), idézi D 19-21 (a beszámolóhoz ld. H. Kennedy, The
Cotírt of iht Caliphs, 153-5).
54 II. Kennedy jellemzése szerint (op.dr. 152) az új - Tigrisre néző - palota valósá­
gos város volt a városban („a pekingi tiltott város muszlim megfelelője”), számos
udvarral, folyosóval, előcsarnokkal, kapukkal ellátott, megerősített falakkal körülvett
kertekkel. Maga a palota kisebb épületekből állt, 3 nők, a hereegek és a kamarások
számára dpi tett lakosztályokkal.

129
egy 15x10 méternyi mesterséges - fényezett ónból készített - tó volt,
amelyet ugyancsak ónból való kis folyó vett körül, ami az ezüstnél is
fényesebben ragyogott. A „tavon” négy remekbeszabott csónak volt,
amit dabíqi brokát, s arany és ezüst borított A környező kertben négy­
száz - 2,5 m magas - pálmafa állt - ezeket faragott tikfa borította, sár­
garéz gyűrűkkel odaerősítve. Az ágakról még érésben lévő datolyák
csüngtek. A kert falain különböző citrusfélék voltak láthatók: minden­
féle citromfajták és keserű narancs. Innen a Fa Házába jutottak (ezt
már al-Muqtadir kalifa hozta létre talán bizánci mintára), ahol egy tó
közepén egy mesterséges fa állott arany- és ezüstágakkal és azokon ülő
arany- és ezüstmadarakkal. Meghatározott időközönként a fa hajla­
dozni kezdett, a levelek suhogtak, a madarak pedig dalra fakadtak.
A fát drágakövekből készült, gyümölcs alakú korona övezte^5. A bizán­
ci követeket innen a Paradicsom Palotába vitték, amelyet számtalan
szőnyeg és díszítmény ékesített. Az előcsarnokban egy fegyvertárban
tízezer díszes mellvért függött a falakon Innen egy 150 méter hosszt!
folyosó vezetett tovább, amelynek a falain tízezer páncélfelszerelés
volt fel függesztve bőrpajzsokkal, sisakokkal, pán cél ingekkel, s díszes
puzdrákkal és íjakkal. Kétoldalt kétezer fehér és fekete eunuch állt.
Ekkor, 23 palota végigjárása után elértek a Kilencvenedik Udvarba,
ahol állig fel fegyverzett őrök álltak kamarásokkal és egyéb udvari
emberekkel, mindannyian az cAbbászádik fekete színébe öltözötten.
Ezután fogadta őket a kalifa a Korona Palotában, al-Muqtadir arannyal

íí. Kennedy 154 hívja fel a figyelmet arra, hogy a Tímárnál követségben járt Ruy
Gonzales de Clavijn ( megh. 1412, Id hozzá; VI, TT:2136 - U. Lindgren) híres és pon­
L ;

tos űrijeleütésében számolt be arról, hogy hasonlót látott Timur szamarqjndi

udvarában 1404- ben. Tudjuk, hogv Tbnúr a mesteremberekor a meghódított
területekről székhelyére vitte, ahol nagyszabású építkezéseket végzett, s a mesterem­
berek (éppúgy, mim az iszlám hódítása után az omajjádj korban) magukkal hozták az
országukban dívó szokásokat. ATimur-korabeli Szamarqandhoz ld. Vili: L034?q E fi,

- II I1. Schaeder - CT. Bosworth).

56 A császár, nidjuk. a kiskorú VIJ. Konsztantínosz Foi'phyrogennétosz, 13íborban-
született Konstantin volt, aki imiIlkájában, a (görögül ere­
D e a d m m s ir tin d ó iw p e r iih -a n

detileg;P ro sz to k u h o n b ű im „ Fiamhoz, Kiionionoszhoz”) a korai magvar

R h o n ta ttm t -

történelemhez is számos értékes adator őrzött meg (ezekhez ld. Harmattá J., „Kon­
stantinos Porphvrogennetos magyar vonatkozású müvei”, in: Kovács L. - Veszprém}'
L. (szcrk.f A h o n fo g la lá s Budapest, Balassi Kiadó. 1966, 105-11 - további
ír o d fo r r á s a i.

bibliográfiával; ld. még Olajos T- ,.Klöszavát” Aford.

B ir o d a lo m K o r m á n y z á s /jh o z ,

Mciravrsik Gy., Budapest, J.ucidus kiadó, 2003, V- XX). VT. Bölcs Leó (886- 912}
fiaként 905-ben született, s 913-ban hétéves korában került a trónra, s c követjárás
idején 12esztendős volt. 1íclyerrc ekkor valójában az örmény származású RJiómanosz
ISO
hímzett brokáttal fedett trónuson ük, magas süveggel a fején. Jobbján
kilenc, balján het füzér drágakő hevert. Előtte öt fia ült, a jobbján
három, a balján kettő. A szóbeli kihallgatás rövid ideig tartott, de a
gazdagon megajándékozott követek hosszú írásos üzenetet kaptak a
bizánci császárhoz5^.
A szemkápráztató és valóban nagyszabású követfogadás (amely
természetesen nem annyira a bizánci követeket akarta lenyűgözni,
noha az is fontos lehetett, hanem Bagdad népéneké' a figyelmét akar­
ta elterelni a központi hatalom meggyengüléséről és problémáiról) a
csalóka felszín alatt mégis érzékelt valami rendkívül fontosat, ami a
politikai mozzanatnál sokkal lényegesebb volt: ez pedig az, hogy o 10.
századra a muszlim birodalom egy reálisan működő sajátos világrend-
szer lett, amely természetesen nem olyan volt, mint a kapitalizmussal
létrejövő piiic-megbatározta világrendszer, hanem annál sokkal labili­
sabb és különböző vetélv társakkal számolni kénytelen kereskedelmi vi­
lágrendszer,; amely mindazonáltal kontinenseket fogott át, s a különbö­
ző kultúrákat egy hegemón kultúrával, az iszlámmal próbálta össze­
fogni. Ennek a korai világrendszernek nem a weberi vállalkozó volt a
főszereplője, hanem a kereskedő, aki sokkal sebezhetőbb, sokkal ki­
szolgáltatottabb volt a hatalomnak, mint az angol és a francia forra­
dalom után tényleges társadalmi hegemóniára szert tett európai vál­
lalkozó/tőkés. Immánuel Wallerstein, a világrendszer-paradigma
egyik nagy kezdeményezője58 a világrendszereken helül élesen

Lakíipénosz gyakorolta a tényleges hatalmat (aki apósa és társcsászara lesz). Bizánc

számára ekkor nem az arabok, hanem a bolgár Simeon (853-927) jelentette az igazi
veszed elmet, aki éppen az új, kiskorú császár megkoronázásának evében ostromolta
meg a fővárost, majd 91 7. augusztus 20-án (a követség évében) megsemmisítő vere­
séget mert a bizánci seregre, amit hamarosan egy másik vereség követett Kataszíirfai­
nál, nem messze a bizánci fuvarostól (Id. a történelmi helyzethez: Ci. Osrrogorsky, A
bizánci állam ivritnek. 229-231; a császárhoz ki. RJ. Jenkim bevezetését in; Cunst.
Porph. 5-15; AAÍ, V;1377sq - H. Hnngcr, alapvető bibliográfiával). Bizánc és az
cAbbászidák között tehát ekkor nem volt különösebben ellenséges a viszony.
í? Bagdad méreteihez és népességéhez ld. idézett tanulmányunkat (‘A csodást* az ide­
gen Indián innen és t ú l . 152), A.A üuri a főváros népességét a 10. század második
télében másfél millióra becsülte.
^ Ld. hozzá: C.h. Ragici - D. Chirot, „The World-System of Immánuel Wallerstein:
Sociology and Poiicics as History”, in: Th. Skncpol (cd.), i'iswn tmdMcthodin íhsiorual
Sofiology (Cambridge, CUP, 1991), 276-312 (kitűnő bibliográfiával Wallerstein
műveivel, tanítványai és követői munkáival és kritikai hozzászólásokkal: 311 sq); D.
Sinith, Tbc Rise of Históriád Sociology (Cambridge, Poliry Press. 1991), 95-104; D.
Kaesler (Mg.), H/nipnarkc dér Svziohgtt (Stuttgart, A. Kröner Vcrlag, 2000;, 439-443 -
P. Imbusch (további bibliográfiával).

131
megkülönböztetett „két strukturális variánst: az egyiket egyetlen
átívelő politikai struktúra fogja össze, ezek a világbirodalmak, a másik,
amely ilyennel nem rendelkezik, a világgazdaság”59. A lényeg tehát az,
hogy a wallersteini modell szerint a (neolitikus „agrár és városfor-
radalomtól” létező) „világbirodalmak” politikailag Y'oltak szervezve,
viszonylag jelentős bürokratikus apparátus működtette Őket, s az alap­
vető erőforrás az agrárközösségek adóztatása volt, amelyet a birodalmi
elit redisztribúciója egyfajta újraelosztásként kezelt. Ezzel szemben a
„világgazdaság” mint világrendszer egyetlen politikai struktúra nél­
küli munkamegosztásként, tehát gazdaság rendszerként működik, ahol
a rendszer működtetése és a javak újraelosztása a piac révén zajlik. Az
utóbbiban a termelés a cseréért történik {míg az előbbiben a termek
javak zöme a közvetlen fogyasztást szolgálja), vagyis marxi terminu­
sokkal, a világgazdaság rendező elve a csereérték, a világbirodalom elve
a használati érték, amelyen belül csak elenyésző rész veszi fól a csereér­
ték formáját (a két rendszer különbsége megmutatkozik az árak alaku­
lásában is: az utóbbiban általában a hatalomtól rögzített, szabott árak­
tól beszélhetünk /e z jellemezte még a szocialista árrendszert is/, a
kapitalista világgazdaságban az árakat a piac kereslet-kínálat törvénye
határozza m eg)^.

I. Wallerstein, Untbinkwg Sóéiul Sciences. The /ámíts ofNincteenth-Century Purudigms

(Cambridge, Polity Press, 1991), 231 Ed a gondolat'dinéiért kifejrésér na., l'he
Capitfilist World-lieounmy, eh 9: „A world-systom perspective on ihe socinl Sciences”
(Cambridge, GDP, 1979), 152-164, ua. The Pohties of Worid-Kcmuimy, ’l be States, tbc
Movmoits and the Civilizations (Cambridge, CUP, 1984), ch.4.
™I£ kérdésbe’/ lel. Polánvi Károly alapvető kutatásait: 'Arisztotelész felfedezi a gazda­
ságot", in; Az űri-hűikus társadalom és a gazdasági szemlélet, fórti, Kndrefíy Z. cs Kis J,
(liudapesr. Gondolat, 1976), 147-196; na., Kereskedelem, piacik az ókori Görögországban,
fbrd. fiudreffy 7. (Budapest, Gondolat, 1984) végkövetkezterése: „piaci módszerek
alkalmazásának nincs jele. Az antik világban nem fodulr elő, hogy a gazdasági
tevékenységeket -■ a kereskedelmet és a pénzhasználarot - komolyabb mértékben
szervezeti piacok közvetítették volna11, p.308.
61 Ed. a viták és a munkák rövid áttekintését: A. Gunder Frank - Barrv K (iills, „Pre
face", in: ua. (eds), The World System, b'ive humlrtd years or five thosaad? (London-New
York, Routledge, 1999), XV-XXII. Az egyik legjelentősebb kísértet éppen ez a gyűjte­
ményes kötet (a szerkesztők mellett a többi szerző: K. Ekholm, J. Friedman, D.
Wilkinson, bamir Amin, J. Abu-Lüghod), amelyben í. Wallerstein is felel az űt ért
bírálatokra („World System or world-svsrcms”. pp. 242-6). E kötet mellett különösen
fontos munkaként említhetjük megjanet E. Ahu-Lughod iól dokumentált és meggyőző
könyvét: Before F.urupetm tíegt.mony. The World System A.D. 1250-1350 (New York-Oxford,
OUP, 1989). Érdemes még két gyűjteménye!? kötetet megemlíteni, amelyek a korai tár­
sadalmakra próbálták alkalmazni a centrum-periféria viszonyt: M. Rowlands - M.

132
 Tudvalévőén a wallersteini világrendszer-elm élet széles körű és
elm életileg jelentős vitát indított cl, amely számos jelentős törté­
netelm életi munkát inspirált61 - ezek elem zése természetesen nem
ennek a tanulmánynak a feladata. Érdemes azonban összefoglalni a
különböző álláspontokat62, amelyek a viták során nem nagyon
közeledtek egymáshoz. Az egyik szerint csupán egy világrendszer
létezett, amely az ún. „hosszú században” (1450-1640) alapozódott
meg, hogy az ipari forradalommal irreverzibilissé válva, megszün­
tesse az egy időben létező egyéb rendszereket, s egyetlen globális
rendszert alakítson ki a földön. Ezt képvisSelte T. Wallerstein követ­
kezetesen63. A másik elképzelés azt a nézetet képviselte, hogy szá­
mos egymást követő világrendszer létezett, m indegyik más felépí­
téssel és más hegemén szereplőkkel. Ez a nézet jelenik m eg ja n et
Abu-Lughod impozáns anyagot felvonultató, 1989-ben megjelent
könyvében, amelyben egy európai hegemónia előtti - 1250-1350
között működő - világrendszert mutat be m eggyőzően. Végül, a
harmadik álláspont azt próbálta bizonyítani, hogy az elmúlt ötezer
évben egyetlen világrendszer jelent meg különböző szereplőkkel, s
más és más centrummal és perifériával. Ezt próbálta A. Gunder
Frank és Barry K. Gills bizonyítani 1993-ban megjelent kötetükben.

Larsun - K. Krisúansen (eds.j. CentreandPnphaj ni tbc Ancimt World {Cambridge, CUP,

1987), T. C. Champion (ed.), Centre and Pcnpboy, Qomparaúve Studics in Archaeology
(London, Unwin llyinnn, 1989). A korábbi kutatásból igen fontos tanulmányok találha­
tók ajerem y A. Sabloflf és C.C. Lamberg-Karlovsky által szerkesztett gyűjteményes
kötetben: Amim Civilization and Trade (Albuqucrque, L’niv. of Mexico Press, 1975).
Jelezni kell, hogy a hetvenes-nyolcvanas években igen fontos történeti műveket létre­
hozó tön éne ti-szociológiai irányzat nagy alakjainak (S.N. liiscnstadt, Reinhard Bendix,
Pcrry Andersen, KP. Thompson, Charles Ti Ily. h Wallerstein, Barrington Moore,
Thcdd .1 Skoo.pol, Michacl Maim, W.G. "Rímeimán, Erncst G diner, stb.) a munkásságá-
hól szokás szerinr semmi vagy csak töredékek jelentek meg magyarul, így Wallerstein
töhhkörcfes (1:1974,11:1980; 111:1989) The Modem World Syr/dwjcnek csak az első kötete
1983-ban és P. Andersen két részből álló munkájának csupán a második része {Az abszo­
lutista állam, 1989) jelent meg. Az egész irányzat termés/ercsen semmi nyomor nem
hagyott a magyar tudományosságban és a történeti irodalomban Közismert, hogy a
nem magyar történelemmel foglalkozó kutatás néha úgyszólván évszázados lemara­
dásban van. a lepusztult felsőoktatásban a leszakadás pedig már nem mérhető.
62 Cf Janet Abu-Lughod, „Discontinuiries and Persistence. One world system or a
succession of systems?", in: A. Ciunder Frank —Barry K. Ciills (eds.j, op.cit. 279.
{^ Ld. a különböző bírálatokra adott vála.szait: „The West, capitalism and the modern
world-system”: Revicw 15/4 (1992), 561-ó l9; „World-system versus world-systems”,
in: A. Gunder Frank - Barry K. Gills (eds.). op.cit. 291-6. Wallenstein szigorú diszkon­
tinuitásban tagolja a világtörténet szakaszait: 1. 8000-10.000 évvel ezelőtti „minirend-

m
A három nézet közöl kétségkívül a harmadikat lehet a legkevésbé
bizonyítani elm életileg és történetileg - noha tudjuk, hogy a jelen­
tős történészek között is voltak olyanok, mint Eduard M eyer vagy
M. Rostowtzeff, akik már az ókori keleti gazdaságokat, majd
különösen a hellenisztikus birodalmakat és Rómát a modern gaz­
dasághoz hasonlították64.
Term észetesen alapvető különbségek vannak a kapitalizmussal
m egjelenő társadalmi struktúra és az összes korábbi társadalmi szer­
vezet között. Az előbbivel lép önálló, struktúra-meghatározó hege­
mén szereplővé a gazdaság mozzanata (ezért mondja Marx, hogy a
kapitalizmus az első gazdasági társad alom alakulat), amelyben,
megint csak Marx kifejezésével, mint egy sajátos éterben, a társada­
lom minden többi mozzanata meg mártó zik, T eszi ezt a piac révén,
amely szükségtelenné teszi a politikum szükségképpen durva és kül­
sődleges szerepét - emiatt a tőkés világrendszernek valóban nincsen
szüksége egységes politikai vezetésre: a kereslet és kínálat kom­
podéi v piaci mechanizmusa a résztvevők szerepét (természetesen
állandó konfliktusokkal) hatékonyan kijelöli. Term észetesen a poli­
tikum nem tűnik el {gondoljunk a gyarmatbirodalmak létrehozására
a 16-19. századokban), ám szerepe a másodhegedűs szerepére korlá­
tozódik, A prekapitalista társadalomalakulatok leghatékonyabb for­
mája a birodalom volt, amelyeknek az íve az ókori keleti birodal­
maktól szívós és lelem ényes átalakulások révén egészen a szovjet és
kínai birodalmakig terjedt. A birodalmat olyan katonai-politikai
szervező elvnek tekinthetjük, amely a javak adó formájában történő
elsajátítására és a maga szempontjai szerinti redisztnbúciójám épül.
Lényeges tehát, hogy külsődlegesen-idegen ül viszony lik a termelés
szférájához, s emiatt a birodahniság - a kifejlett tőkés árutermelésen
kívül - bármilyen termelési módra rátelepedhet. Valóban, a
történelem során egy-egy birodalom a legkülönbözőbb termelési
módokat fogta át - gondoljunk csak az óperzsa, a római, a spanyol, a

szerek”, amelyek egymástól függetlenek voltak, s amelyek míílrn dós erői igen keveset
hidunk; 2, „a neolitikus forradalom tói” kb. i.sz. 1500-ig terjedő időszakban 1látom
variáns határozta meg a történelmet: a világbirodalmak, a világggazdaságok és a mini­
rendszerek:. amelyek nem összefüggő munkamegosztásra épültek és nem hoztak létre
folyamatos Tőkefelhalmozást, ugyanakkor sokszor igen fejlett hosszú távú kereskedel­
mi hálózatni alakítónak ki (nyíl van valóan ilyen volt a klasszikus iszlám általunk
jellemzett kereskedelmi világrendszere a 9. század második felétől a 13. század elejé­
ig); 5. A lcb. 1500 után kialakuló (tőkés) világrendszer, amelynek nincs egységes poli-

134
török vagy az orosz birodalmakra. A birodalmak alapvető típusait a
fogyatkozó adóalap állandó hódításokra ösztönzi, ám ennek határt
szab egy adott birodalom optimális nagyságának a törvénye65 (a tá­
vollévő és kevéssé ellenőrzött területek lojalitás hiányában könnyen
leszakadnak és önállósodnak), és a szükségképpen fellépő másik
birodalom. Szemben a tőkés világrendszerrel, amely a föllépő válsá­
gokat eddig sikeresen tudta megoldani, a birodalmaknak az előbbi
eszközei (állandó tudományos-technikai „haladás”, a piac önregu-
lá.ló szerepe, globalizációs folyamat kiterjesztése újabb termelők és
fogyasztók bevonásával, a fogyasztás bővülése, az antagonisztikus
osztályok marxi modelljének föl váltása a T ocqueville-i „közép­
osztályosodás” folyamatával, stb.) nem állnak rendelkezésre, s a bel­
ső kohézió m eggyengülése, a legitimáció m eggyengülése (az Ibn
Khaldún-i ‘csoportszolidaritás”, €aszabiyya eltűnése) és a külső, erő­
sebb rivális m egjelenése és győzelm e pontot tesz egy adott biro­
dalom idejének a végére66. Ezek a birodalmak azonban gyakran
rendkívüli teljesítményekre voltak képesek. M indenekelőtt a kis,
zárt, politikai/gazdasági/kul túrái is egységek (a wallersteini „mini­
rendszerek”) helyett nagy élettereket kapcsoltak Össze (ezeket jog­
gal nevezhetjük „világrendszereknek”), és többé-kevésbé m egvalósí­
tották a sokféleség egységét, amelynek a főszereplője (legalábbis az
eurázsiai steppeövezetben) a zárL, konzervatív és tradicionális pa­
raszt helyett a sokkal nyitottabb nomád és kereskedő volt, E két
elem nyitott volt a technikai innováció (az utóbbi alapvetően a
haditechnika, az utóbbi minden egyéb) elősegítésére és közvetítésé­
re. Ugyanez vonatkozott a kultúrák és az eszmék szabad mozgására
is. A politikai formák terén különös lelem ényességet tanúsítottak
ezek az alakulatok. E birodalmi „világrendszerekben” tehát
különösen fontos szerepet játszhattak a kereskedők, Max W ebet
szerint: „Az erős és centralizált patám oniális bürokrácia szempont­
jából . . - szemben a feudalizmussal - nagyon gyakran a kereskedelem

rikai vczcrlésc, ám a piac révén szorosan összekapcsolja a nemzetközi munkamegosz

tast a kialakuló centrum-félperiféria-periféria régiókban.
Ld. a korai vitákhoz tanulmányunkac: „A csodásé* az idegen Jnótán innen és tá l...”
1óósq.
05 Ld. ennek elsci zseniális megfogalmazását lbn khaldún, Bevezetés a történelembe törd.
Simon R óbert;Budapest. Osiris, 1995). III. fejezet. 7 9. alfejezetek (178-183),
66 Ld. e folyamat (a keletkezés-virágzás-hanyatlás) leiülmúlhatatlan elemzéséi Ibn
Khaldún, op. cit. ITT. fejezet, 11-12, 15, 36-49 aj fejezetei ben (185-191,195-7, 300-333).

135
játszott történelm ileg fontos szerepet, vagyis egy olyan tartós moz­
zanat, am elyet a tudomány mindeddig figyelm en kívül hagyott.” Az
ebből származó nemesfém kincsre „elsősorban a kíséret, a testőrség,
a patrimoniális hadsereg, a zsoldosok és m indenekelőtt a hivatal­
nokok eltartásához volt szükségük”67. Tudjuk, W ebcr után nagy­
hatású módon Polányi. Károly tette vizsgálat tárgyává munkatársai­
val e k érd ést^ és konkrétan az észak-afrikai fejlődésre vonatkozó­
an m érlegelte a kutatás a hosszú távú kereskedelem lehetséges sze­
repét6^. Ezt a szerepet természetesen az határozta meg, hogy az
adott társadalomban mi volt a (hegeli-lukácsi terminussal) „túlsú­
lyos mozzanat” {übergreifendes Moment), vagyis melyik társadalmi
mozzanat jelölte ki a többi szereplő mozgásterét, s használta föl
azokat a maga sajátos szempontjai szerint. Ez az ühtrgreifendes Móment
elsősorban természetesen az iszlám volt, amit azonban csak anakro­
nisztikus megközelítéssel nevezhetünk pusztán vallásnak vagy val­
lási rendező elvnek. Éppen a 10. században, az első ezredforduló
körül kialakult nagy változások segítik megérteni azt, hogy volta­
képpen hogyan is kell értelmeznünk az iszlámot '0.
Az első ezredfordulóig a hajdani egységes birodalom visszavon­
hatatlanul átadta helyét a sok kisebb-nagyobb politikai alakulatnak,
amelyekben egyre nagyobb szerepet játszottak a nem arabok: a
berberek, az irániak, s különösen a török népek. A 9. századtól ennek
megfelelően a különböző régiók autonómiája megnövekedett, s ha a
világrendszer-szemlélet ebben a vonatkozásban nagyon is elfogad-

Webet, 11/V I86sq. Ld. a kérdéshez meg Simon R., Ibtt Kbaldtm. Történelemtudomány
és hirodalmiság (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1999), 280-4.
68 K. Polányi - C.M. Arcusberg - IJ.W. Pearson (eds.), Trade and Markét in the Early
Empires (New York-London, The Frce Press-Collier, Mac mii lan. 1957). A teória
utóéletéhez ld. S.C. I íumphreys, „ Uisrory, economics and anthropology: tbc Work
of Kari Polányi*, in: na., Anikwpdagy and the Greeks (London, Routlcdgc aud Kcgan
Paul, 1978), 31-75; Jcan-Michcl Server - J Maucourant - A. Tárán (cds.), La moder­
nné de Kar! Polányi (Paris, I/Harmattan, 1998), ebben ld. még a három szerkesztő
tanulmányát Polányi recepciójáról a különböző országokban (pp. 384-398).
69 Ld. különösen Samir Amin munkáin La nation arabé. Nativnalisme et hites de dasses
(Paris, Les Lditions du Mimiit, 1970), különösen 13-30; L'accuwulatiott á lécheUe won-
dialc (Paris, Ld. Anchropos, 1970), különösen vei. 1:235-287, Le développement inégal:
Essai sár ks fonnis soctales du eapitalism périphérique (Paris, F.d. Du Miauit, 1973), külö­
nösen 24-48 (ld.nézeteihez: Simon R., Orientalista Kelet- Közép-Európában, Szombat­
hely, Savaria Univ. Press, 1996:149-153). Saruit Amin egyenesen „kereskedelmi for­
mációként” jellemezte a prekapitalista muszlint társadalmat, amely nem a parasztság
mezőgazdasági termelésére, hanem a távolsági kereskedelem hasznára épült volna, s

136
ható feltevését elfogadva - konstatáljuk, hogy a birodalmon belül az
cabbaszida ktflifátus L századában kialakultak bizonyos centrum-
periféria viszonyok, $ az utóbbiból valóban a megtermelt javak igen
nagy százalékát elvonta a központ, akkor a politikai szétesés, ami,
másképpen megfogalmazva, a regionalitás felértékelődését jelen­
tette, az utóbbi számára - s ez valóban több területen kimutatható —
az új helyzet nem hanyatlást, hanem éppenséggel gyarapodást jelen­
tett, hiszen az adó, ha nem is csökkent, de legalább helyben maradt,
s a helyi fogyasztást szolgálta. A lokális elitek mind nagyobb szerep­
hez jutottak, s ez a nyelvi-kulturális sokrétűséget nagymértékben
előmozdította (gondoljunk az újperzsa nyelv és irodalom csodálatos
szárba szökkenésére vagy a török irodalmak k e z d e te ir e 1. Hasonló
nagy teljesítményeket találunk a szorosan vett arab kultúrán belül
is72. M indezen teljesítmények azonban, mutassanak föl bármilyen
lokális különbségeket, félreérthetetlenül magukon viselik az iszlám
pecsétjét, s a bámulatos az, hogy mindezt a sokféleséget egységbe
tudta fogni. Mi tehát a magunk részéről a kor igazi nagyságát és
valóságos jellegzetességét abban látjuk, hogy tanúsította: minden
politikai széthullás, s a régiónál izmus előtérbe lépése ellenére vagy
azzal együtt, az iszlám immár szilárd, szerves egység lett, amely
nemcsak elviselte, hanem valósággal kialakította a maga sokfélesé­
gét, ám úgy, hogy a lényeges pontokon érvényesítette a maga érték­
rendjét, sajátos szűrőjét és közösségi szempontjait. Ekkor derült ki
(és itt jutunk vissza az eredeti kérdéshez), hogy az iszlám nem poli-

onnek hanyatlása „elegendő volt ahhoz, hogy ezek az államok az alapjukat képező
városokkal elpusztuljanak’’. A kutatás egyéb munkáihoz ld. Simon R., Ifm Khadún.
’L'önénrlmtudmány és birodalmiság, 281. n. 208.
7DA következő meghatározási kísérlethez ld. Simon R., „Az iszlám világ az első ezred­
fordulón11; Etetünk 2000/5:440sq (angolul: ua, fslam and Othcmcss, Szombathely,
Savaria Unix'. Press, 2003, 215 7).
71 Gondoljunk,egyebek között, az 1069-70-ben befejezett, s a qarakhánida fejedelem­
nek ajánlóit Kutadgu Hitig („A boldogító tudomány’1) 6645 párversből álló didaktikus
költeményre, anmeiver Firdawszí Sábnámé\c ihletett, vagy Mahmúd Kásgharí „Török
szótári gyűjtemény "-ere, nmei y a l l . századi török népekre vonatkozó ismeretek gaz­
dag tárháza (ld. hozzá: Ka kuk 7.s. /szerk,/, Örök köbe vésve. A régi török népek irodalmának
kistükre a VII-tál a XV. századig Budapest, Európa, 1985, 179-230).
77 Nem véletlenül választotta éppen ezr a kotr A. Mez klasszikussá vált munkájának
tárgyául, s adta jellegzetes címét: Die Rátáit.táncé des Islam.s (Heidelberg, C. Wincer,
1922, reprínt: Hildesheim. G. Olms, 1968, angolul: London, Luzac, 1937, iepiint:
Beirut, United Pub!., 1973; New York, AMS Press, 1975), ld. ebben a vonatkozásban
különösen 1968:225-268.

137
tikai törekvés, nem birodalmi elv, nem uralmi forma, hanem valami
olyan szellemi összetartó erő, amely könnyeden kibírja a centrifu­
gális erőket, és mint a só a tenger vizében, minden részben meg­
található. Olyan ez, mint az arab zenei kompozíció építkezési tech­
nikája, a maqám-zh-1^, amelynek lényege a főtéma mint kristályos
mag el rejtőzködése, ám a gazdagon kibontakozó melléktémák, noha
önállónak látszanak, mégis a rejtett főtémát szolgálják és bontják ki.
Az iszlám útja valóban más volt, mint az ókori vagy újkori birodal­
mak sorsa, amelyek a katonailag biztosított, politikai egység szétesé­
sével elem eikre hulltak szét (gondoljunk példák gyanánt a m ezopo­
támiai történelemre, az óperzsa birodalomra, de akár Rómára vagy
az újkor birodalmaira: a spanyol, angol, belga, portugál gyarmat­
birodalmakra vagy az osztrák-magyar monarchiának nevezett biro­
dalom utóéletére74). A 10. századi változások tanulsága röbbek
között az lehet a számunkra, hogy az iszlám megtartásához és tár­
sadalomintegráló szerepéhez már a kalifátus politikai egysége sem
kellett, az önállósult régiók (sőt az újonnan iszlamizálódott területek
is, mint pl. 1200 után a Delhi Szultanátus/ •'') a politikai központ bár­
miféle kényszerítő ereje nélkül is az iszlám kultúráját és értékrend-

7* Ld. e zenei jelenség mélyreható kifejtését: Szabolcsi Bence, ‘Mákám-elv a népi és

művészi zenében: típus és változat”: Etímograpbia LX(1949), 81-87 (legutóbb:
Szabolcsi B., Válogatott Írásai, Budapest, Typotext, 2003, 252-26L
74 Ld. az Alexander Demandt által kiadott - jeles történészek esettanulmányaiból álló
- gyűjteményes kötetet, amely 10 „világbirodalom" szétesését mutatja he: Dai Endc
ikr WHírekbe. Von den Versem bu zűr Sovjemnion (München, C l I. Reck, 1997). Érdemes
fölhívni a figyel mer még egy gyűjteményes kötetre, amely a birodalmi eszme megje­
lenési formált veszi szem ügy re angol és német perspektívában: F. Bosbach - H.
í íiety, Imperium/ Empire/ Reteb. Eui Konztpt politkcber Herrsebaft tm deumb-britischm
Vergletch (München, K.G. Saur, 1999). Ld. meg: Michacl W. Doyle. Empires {Ithaca
and London, Cornell Univ. Press, 1986).
75 Ld. ez utóbbihoz: A. Wink, al-Hmd. The Makin* oftbe hido-hlamic World, vol. II. The
Slave Kingí and tbc íslamic Comjuest í \ th-lV k Ontunee (New Delhi, OUlJ, Í999); P.
Jackson, The Delhi Sultmiate. A PolitizálandMilitar)- J-h.nory (Cambridge, CLP, 1999).
70 Van egy igen érdekes példánk, amely egy tájra negatív tanúságtétel gyanánt a felül­
ről jövő össztársadalmi szabályozás elvetését mutatja meg. Gondolok itt a híres mih-
»ára („inkvizíció”, „vizsgálat”), amelyet az iráni anyától származó al-Ma’míin kalifa
(813-833) rendek el 832-ben, s amit a teljes kudarc után al-Mutawakkil szüntetett be
848-9-ben. al-Ma’mún egyfajta államvallássá akarta tenni a dogmatikákig racionalis­
ta, politikailag az autokrata irányzatokkal rokonszenvező muUazilita teológiát, s
néhány (leginkább a Korún teremtettségét valló) dogma kötelezővé tételével az ideo­
lógia közvetlen állami meghatározását és ellenőrzését kísérelte meg. \i próbálkozás az
utolsó felvonása volt annak a drámai küzdelemnek, amely az iszlám társadalmi szere­
pét és súlyát volt hivatott eldönteni: a kora cahbászida korban ugyanis még nem dőlt
jét reprodukálták - sokszor persze nagyon is lényeges helyi sajá­
tosságokkal76. Ez az iszlám felfogás valóban kizár mindennemű le­
egyszerűsítést, amit a vallási megközelítés kényszeresen megkíván­
na - különösen a mai szekularizált európai megközelítésben. Va­
lójában az iszlám totalitásra törekvő társadalomintegráló rendszer­
nek tekinthető, amely alakulása során (építve különösen a muham-
madi iszlám medinai Korán-anyagának a szabályozásaira) a Koránhói
és a prófétai hagyományból mint alapból, továbbá az élő gyakorlat­
ból kinövő vallás jog (saríca) révén a társadalom minden mozzanatát
ig yek ezett szabályozni. Ez adta a klasszikus iszlám erejét és tette
(ehetővé másfél évezredes fennállását minden külső fclbomlasztási
kísérlet kivédése során, ám ebből fakad mai gyengesége is, hiszen
mélyreható reformokat nehéz elfogadtatni az iszlám társadalom in­
tegráló szerepének újragondolása nélkül 7 Ív/ magyarázza sokak
számára az iszlám világának kétségtelen mai gazdasági és tudo­
mányos lemaradását, s azt, hogy a politikum képtelen letérni az
iszlám által kijelölt útról78.
A klasszikus iszlámban azonban ez a társad alomintegráló szerep
(legalábbis a 11-12. századi neohanbalita fordulatig) még sokkal

el a cheokratikus közösség hegemóniájának a kérdése, s egy ideig (főleg az iranizált

arameus írnokréteg tevékeny közre mii köde se vei, amely a társadalmi hegemónia
szászánida gyakorlatát, nz „isrcinkirály” ókori keleti modelljét próbálta érvényesíteni)
a társadalom felülről történő, ad hoc szabály ozása még nem letiltott alternatíva volc.
Ennek a harcnak volt utolsó mozzanata az iin. mihna, amely, ha sikerül, akkor az
iszlám feltehetően a kereszténységhez vagy’ a bizánci cczarüpápizmushoz hasonló
fordulatot vett volna, s valószínűleg kihullott volna a történelem rostáján (!d. hozzá’
El2, sa\ mihna, VIT:2-6 - M. Hinds).
7/ Ld. a legutóbbi évtizedek néhány jelentős reformkísérletének számbavételét:
Abdou lrj 1ali Ansary, Reformer listám? Vne hitroducium aux déimiv contemporuins (Paris,
Ed. La Décou verte, 2003), jellemző fejezetcímekkel: „Mn hamm ad Ahmad
Khalafiülah: Peut-on pro po.se r des lecmres modernes du Coran?” (9-39); „Mnh. Abed
Jabri: Reformé religieux et renouvellement du savnir’: (127-145); „Aziz al-Azmeh:
laicité et culturahsme dans le monde arabe” (147-1 5H); „Yadh ben Adtom*; Peut-on
erre croyam et dcmocrate?” (159-166), „Muh. Talhi: Comment peur-on étre musol-
man anjou rd'bili?” (167-176); „Muh. Chahronr Peut-on reformer Pislám de Fin-
rcricnr?" (177-185); „Pasim Rahman: Entre fői profonde et lucidiré assnmée” (187-
201); „Ahdelmajid Cliarii: Le tcrnps de la réforme est-il venu?” (237-263); ld. továbbá
a Suha Taji-Farouki (ed.). Modem Muslim íntelkctuals and the Qaran (Oxford, 0 1 JP -
London, The Insr of Emaili Suidics, 2006) néhány tanulmányát.
78 Ezt a követelményt cAb cAbd ar-Ráziq (1888-1964) már 1925-ben megfogalmazta
(miután 1924-ben Kcmal Aituiirk eltörölte a kalifát üst) az al-1'szidni nsa-uszál al-bukm
(„Az iszlám és az uralom alapélvci”-bcn). amely szerint Mohamed pusztán vallási kül­
detéssel lépett föl, s egyáltalán nem egy birodalom vagy egy királyság megalapító-

139
rugalmasabb és nyitottabb volt, amihez hozzájárult az a körülmény
is, hogy éppen a 10-11. századtól (a buwayhida, majd különösen a
szaldzsúq kortól) megragadható az iszlám meghatározta teokratikus
társadalmiság szférájának az elkülönülése a patrimoníális uralom
szempontjait érvényesítő szultáni hatalomgyakorlástól. Ez különö­
sen kifejezésre jutott az intézményrendszer sajátos kettősségében: a
vallástudók és vallásjogtudók által képviselt teokratikus közösség
informális intézm ényeiben egyfelől (gondolunk itt a madraszák, a
mecsetek és a bazár szférájára), másfelől a patrimoníális uralom ka­
tonai és bürokratikus intézményeire"9, amelyeket az uralkodó köz­
vetlen és időleges megbízatása szabályozott. T udjuk, közép és
hosszabb távon az iszlám hegem ón elve nyomta rá a bélyegét a tör­
ténelmi mozgásra, ami nem zárta ki azt, hogy rövid távon (egy-egy
dinasztia hatalomrajutusakor) a weberi terminussal „szukanizmus­
nak” nevezett pőre királyi uralom számos újítást vezethetett be -
ezek legitimitását azonban hosszabb távon mindig az iszlám szabta
meg. E fontos sajátosság mellett még egy körülményre kell felhívni
a figyelmet, ez pedig az, hogy az iszlám másság-affinitása (bizonyos
„fundamentalista” közjátékokon kívül80) igen nagy, ami a születés
körülményeiből is fakadt, hiszen Mohamed eredetileg egy ősvallást
ismert el, s a maga küldetését a korábbi próféták „üdvterve” szerint
modellálta, A későbbiekben az iszlám elektív affinitása rendkívül
nagy volt (gondoljunk, egyebek között, a szászánida és a bizánci
örökségre az intézményrendszer, az adminisztráció és a kultúra
vonatkozásában, vagy arra a világtörténelemben párját ritkító folya-

jakénr. Szerinte tehát a politikai uralom gyakorlása i.íz!ám-közömbős szféra. Ismeretes,

hogy munkája heves felzúdulást és bírósági tárgyalást vont maga után, s elbocsátották
állásából (Id a munka egyik legutóbbi kiadását: al-Qihira, al Mu’asszasza al-carahiyyn
li'd-dirásza wa'ii-nasr, 1988, Muhammnd cAmmára alapos tanulmányával -
7-54- é s n koraheli, 24 vallástudósból álló bizottság vizsgálati dokumentumaival: 57-
11KJ. A 20. századi reformkísérletek e kiemelkedő alakjához Id. A. flouriim, Ambic
tbougbt in Tbc liberal agc 1798-1939, Cambridge, CUP, 1986, 183-1 92; az nr-Tali:a c.
folyóirat 1971. novemberi számát (90-160); E j. Koson thai, hiúm in tbe Modem Nútion
State (Cambridge, CXT, 1965), 85-102; A. 1/ihili. op.dt, 95-114; Simon P , Orientalista
Kelet-Közép-Európában 1996: 251 sq.
7q Ld. e nagy horderejű kérdéshez: Simon R., íbn Kbuldún. 'L'önéuenudomnny és inro-
dulmuág, 1999: 272sqq.
80 Az iszlámon belül jelentkező fűndamenralizmus természetesen nem korunk vagy a
közelmúlt jelensége, hanem voltaképpen a Proféra álra! inaugurált re kurrens jelenség,
amely a periodikusan jelentkező válságokra adott válasznak tekinthető. Ilyenkor
kialakul egy retradiciomlizádós vagy repristinatm folyamat, ami szándéka szerint az

140
matra, amelynek során az antik-késő antik filozófia, orvostudomány,
stb örökségét értő módon átvették a muszlim szellemiségbe).
Ez a mássággal legalábbis toleráns, sok esetben azt felhasználó,
szervesítő magatartás fejeződik ki nemcsak a kultúra és az intéz­
ményrendszer, hanem a gazdaság vonatkozásában is. E téren is m eg­
lepően nagy volt az iszlám befogadóképessége. Ezt elősegítette az a
körülmény, hogy az iszlám társadalma mint potenciális „világrend-
szer” nem gazdasági társadalomalakulat volt (ez, mint utaltunk rá,
első ízben a kapitalizmus lesz), hanem az iszlám által megbatározott
rendszer (aminek a mozgásterét az előbb jellemzett két erő jelölte ki:
a tcokratikus közösség hosszú távú hegemóniája a vallásjogon ke­
resztül és a patrimoniáiis birodalmiság politikai/katonai hatalom-
gyakorlása). Ez azt jelentette, hogy a gazdaság mozzanata - Polányi
Károly kifejezésével - mintegy „beágyazódott” az előbbi két alrend­
szerbe, s a gazdaság határait végső soron az előbbiek szempontjai
jelölték ki. A redisztribúciót szolgáló adóbevétel mint alapvető cél
biztosítása m ellett azonban a gazdaságnak időnként nagy
m ozgástere volt, s számos „termelési m ód” és tulajdonforma
ötvöződhetett egy-egy periódusban. Tudjuk, Max Weher a világ­
vallások gazdaságetikáját elem ző Írásaiban (az iszlámról ugyan nem
készült önálló munkája, de álláspontját egyértelm űen tudjuk rekon­
struálni81) az iszlámot (egyrészt a hódításra és annak haszonélveze­
tére berendezkedett katonai nem esség túlnyom ó szerepe, másrészt
az orgiasztikus, misztikus, ám mindenkeppen irracionális dervis val­
lásosság egyre nagyobb jelentősege miatt) olyan negatív jelenségnek

egyedül hitelesnek tekintett kezdetekhez (w/a/í/„fundamenta'’) való visszatérés, olyan

kezdetekhez, amelyek a történeti mozgás során jelentkező „újítások” (bitfa) miatt
veszélybe kerültek - ezeket az „újításokat’1ugyanezen szó másik jelentésével az auten­
tikus iszlámot veszélyeztető „eretnekségeknek” tekintették. Ezt a rekurrens modellt
már maga a Próféta teremtette meg a 623-4-ben elkezdett ún. „Abrahám-váltással”
(ennek eredeti üzenetét ugyanis a zsidók és a keresztények, úgymond, elferdítették és
meghamisították). Az eredeti üzenetre vissza menő tanítás lett a inohaincdi iszlám.
Ennek visszaállítását szolgálja, rcprisíinatiós kísérletként, egy-egy í und amén tál ista
mozgalom a 7. század közepén kitörő első „polgárháborútól” {fitmi) kezdve egészen a
legutóbbi néhány évtizeddel ezelőtti mozgalmakig. Hangsúlyozni kell, hogy az
Uszáma ibn Ládintól létrehozott nemzetközi al-Qtfid/t szervezet és a szeptember 1l-i
akció már nem eszerint a model szerint érrelmezherő-
Webcr nézeteit az iszlámról kririkailng elemzi B.S Tumor, Weber and lüam A
Criiiatl Siudy (london-öosion, Ronrlcdgc and Kcgnn Paul, 1974); W Sehlurbrer (Ilg ),
Max Webers's Sichi dex hi«im\ interpretaünn und Kritik (Frankfurt, Suhrkamp, 1987);
Simon Róberr, Ibn Khakim, ’lartánelemtudomány és birodalmiság !999: 267-2Só.

141
tartotta, amely kizárja az endogén kapitalizmus létrejöttét. N em
utolsósorban a weberi álláspont szakmai bírálatának szentelte M.
Rodinson fontos könyvének82 egy részét, ahol a patrimoniális biro-
dalmíság termelési mód-közömbös jellegének m egfelelően a gaz­
daságra vonatkozóan a következőket állapítja meg: „Az a gazdasági
rendszer, am elyen nyugodott a középkori nmszlim társadalom,
helytől és időtől függően változott. Azt mondhatnánk, hogy a külön­
böző termelési módok összehangolásában létezett. Vidéken falukö­
zösségeket találunk, amelyeket egyes személyek vagy az állam zsák­
mányolt ki - Marx hindu közösségeinek sémája, az „ázsiai termelési
mód” modellje szerint. Ám, egyrészt, éppenséggel nincs arról szó,
hogy ezek mind az ősi közösségek maradványai lennének, s számos
jel mutat arra, hogy sok közülük legalábbis friss alakulat. Másrészt
ezek - kortól és időtől függően - más-más irányban együtt léteztek
olyan jól körülhatárolt parcellákkal, am elyek tulajdona vagy
használata egyéni parasztok kezében volt. A kizsákmányolás ennél­
fogva ügy fest, hogy a többletterméket a különböző szabályozások
alapján behajtja egy adott tulajdonos, az állam vagy bármilyen jogo­
sult (néha egy közösség). A parasztmíívelőt és a bárminő jogú föld­
művest m egillető jogok is rendkívül változatosak voltak a paraszti
röghöz kötéstől, tehát a jobbágyságtól egészen - különösen bizonyos
föld fajták, így a kertek, szőlők esetében - a római joghoz viszony lag
közeli tulajdon fogalomig. Látnivaló, hogy nem osztályozhatjuk ezt
a rendszert sem ‘ázsiainak’ sem ‘feudálisnak’. Bizonyos földeket
egyes korokban rabszolgákkal m űveltének meg, mint A lsó-cIráqban
a 8-9. században, itt tört ki a híres zandzs rabszolgalázadás, amely
868-883 között m egrengette a kalifárust - ám ez kivételes eset volt.
A mezőgazdasági bérmunka mindig létezett, noha a kizárólag bér-

s- hhrni üt ctipitnhsmc (Paris, Ed. Du Seuil, !%ó, angolul; 1974, 1977, 1980; németül:
1971, 1986). Ld. hozza' Simon R., Orientalista Kelet- Közép-Európában 147-9.
8- Opcit. 8lsq.
8^ Ih11 K11a1d ún szer int (Bevez ütés a törtéveimbe 199 5: ? 75): „A fii1d mű ve lés, a ké zm ű ves­
ség és a kereskedelem a megélhetés természetes módjai." Az adózást a maga követke
zeres módján így jellemzi: „A mindennapi szükséglet megteremtése és megszervezése
történhet úgy, hogy az egyik ember elveszi azt a másikról, vagyis hatalma révén -
valamely ál talán osan elismert törvény alapján - megkaparintja azr tőle. Ezt kötele­
zettségnek és adónak nevezik’1{1995:374).
^ Le kell szögezni, hogy az iszlámnak nincsen gazdaságelmélete, s a klasszikus
iszlámban a gazdaságot érintő megjegyzések az adab~\rók, a vallásjogmrlnk vagy a
filozófusok részéről történtek érintőlegesen, a maguk meg közeli rését hangsúlyozva.

142
munkásokkal dolgoztató kapitalista mezőgazdasági vállalkozás típus
bizonyosan nagyon ritka volt, ha egyáltalán előfordult A különböző
jogokkal bírók egymással vagy az állammal kialakított kapcsolataik­
ban jelentkeznek olyan struktúrák, amelyek bizonyos időszakokban
hasonlítanak az európai feudalizm us vonásaihoz7’83. Rodinson
szöveget azért idéztük részletesebben, mert m eggyőzően mutatja,
hogy az iszlám mint társadalomiutegráló kategória nem gazdaság­
meghatározott, tehát ezekben a társadalmakban a gazdaság széles
spektruma alakulhat ki és működhet - legalábbis egy bizonyos fokig.
Marxi-weberi nyelvezettel úgy fogalmazhatnánk, hogy az iszlám
társadalmak esetében a társadalmi formáció lényegében uralm i/-
adóelsajátítási viszonyokban ölt testet, m égpedig az iszlám jogrend­
szer közegében, vagyis a társadalmi formáció ez esetben (s ez csak
látszólagos paradoxon) „felépítményi7’ jellegű kategória, amely a
maga részéről elősegíthet, megtörhet vagy ellenezhet vele nem gaz­
dasági viszonyban álló termelési módokat, adott esetben az iszlám­
ban mindig fontos szerepet játszó kereskedelmi-kézmű vés tevé­
kenységeket8^, Vagyis, Weber tézisére, miszerint az iszlám kizárja
az endogén kapitalizmus kialakulását, az lehet a válasz, hogy az isz­
lám nem segít elő egy meghatározott gazdasági fejlődést, ám nem is
teszi azt lehetetlenné; mindaddig gazdaság-közömbös85, amíg vala-
mi gazdasági jellegzetesség nem kérdőjelezi meg az iszlám társada­
lomintegráló szerepét (ez voltaképpen először a nyugati behatolás­
sal együtt jelentkező kapitalista viszonyokkal történt egyértelműen).
A kereskedelmet és a vele kapcsolatos pénzügyieteket az iszlám
története során soha nem tekintették iszlámcllenes cselekedetnek,
hiszen már az iszlám bölcsője Mekkában, a kereskedők városában,
egyfajta Port ofTradthen ringott86, s a Korán pozitív előjellel illette a

A klasszikus korhoz id. O. Akalav figyelemre méltó munkáját, amely úttörő módon
próbálja számba venni <iz előbbiek meg jegyzéseit és értékítéleteit (Misíoir? de la pén­
zéé économqut m hiúm du 8* au 12L'sieclcs (Páris-Montreal, L’i-Iamiattim, 1998). A ma­
gukat iszlám gazdasági teóriáknak nevező elméleti kísérletek éjkclctőck, s ezeket is
Tőképpen teológusok és vallásjogtudók fogalmazták meg (így AbűT Aclá: al-
Mawdúdí, M, Táletpiiii, Szayykl Qutb, M. Abdul Mauuan, M. Nejatullah Sziddiqí,
stb, ld. hozzájuk OlíMIli'\ s.v. Ecowmm Tbevry, 1:397-400- T. Kúrán, alapvető biblio­
gráfiával J.
^ T.d. hozzá: Simon R., Az indám keletkezése (BuHapcsr, Gondnlar, 1967), különösen
117-134; na., A mukkal kewkedekm kialakulása éx jellege (Budapest, Akadémiai Kiadó,
1975), különösen 121-156 (jdenrősen bővített angol kiadása: Meccati Vyade and hlnm.
S imaarei Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989).
Prokkms üf Örigln and <

143
kereskedelmi tevékenységet8'. Az Omajjáda kor (Ijednin értékren­
det tükröző) inkább negatív viszonyulása után az cAbbászida kor hoz
lényeges változást, s a 10. századot többen, valószínűleg jogosan, a
kereskedők századának nevezik8788. Valóban, az cAbbá$zidák uralom­
ra jutása és Bagdad felépülése után létrejöttek a feltételei egy új - ke­
reskedelmi és kézműves megalapozottságú - új „világrendszernek”
A 10 század második felében másfélmilliós Bagdad nagy tengeri
kikötőivel, Ubul Iával és Szíráffal igazi megapolisz volt, ami Távol -
Kelettől (Indiától, Kínától, C eylontól és a Maláj-félszigettől) Afri­
káig egy igazi világkereskedelmi hálózat központja lett, ahol évente
m integy 30 000 hajó fordult meg, s látta el a város lakóit, s különösen
a rendkívül népes udvartartást a kívánt árukkal. at-Tabarí (c. 839-
923) a klasszikus iszlám legnagyobb történésze ezeket a szavakat
adta már al-Manszúr kalifa (754-775), Bagdad megalapítója szájába:
„Ez itt a Tigris {Didzsldy. nincs köztünk és Kína között (akadály),
minden, ami a tengeren van, hozzánk jön rajta; ez pedig itt az
Eufratész (al-Furát/. Szíriából, ar-Raqqából és a környező helyekről
minden dolog idejön rajta”89. A tengeri kereskedelem lenyűgöző
m éreteihez a maguk pittoreszk és csodálatosan kihegyezett történe­
teikkel színes adalékokkal szolgálnak a Szindbád-történetek90 és az
India csudalatosságai*\ amelyek nem véletlenül ebben a századiján

87 F.zr tükrözik a nyelvhasználatát jelentősen meghatározó kereskedelmi rerrni-

nn.sok is, ld. C:h. Torrey, The Cúmmcrcial-Tbeologicai Termx in ihe Korán (Leiden, KJ.
Brill, 1892).
80 Ld Mez, op.cit. 444 („a 4/10. században a gazdag kereskedő egyenesen az immár
ipen igényessé vált muszlim kultúra hordozója lett1); S.D. Goitein, „The Rise of ihc
M iddl e En.srern Bou rgen isié in Early Isi a mit Times”, in: Studia in hUmk History (tud
Institumus (Leiden, KJ. Brill, 1966), 218 („Ez az osztály lassan fejlődőre az iszlám első
150 évében, a történelem színpadára lépett a második szárad vegén, társadalmilag
‘elfogadott’ lett a harmadikban és a 4/ ](). század folyamán a legjelenrösehh Társadal­
mi-gazdasági tényezővé a lakul t’’), ua., ,.The Mén rali ty of dió Midd 1c Cl áss ín Módié­
val Islam”, in: op.de. 243.
At-Tabarí, Annales, ed. MJ. de Goeject alii (T.ugduni Raravorum, EJ. Brill, 1979-
1901:, 111:272 (kairói kiadás: VI1:614). Ld. hasonlóan a1-Yacipíhí, Kitab ai-buldán, BGA,
VI 1:237.
<)(> Ld. A. Miquel, Sept vontes de? Miile el nm Sutit un il ny a pás de contes innoccnn (Paris,
Sindbad, 1981), 79-109; R. Simon. „Sindbad i'hc Survivor": AOU LIÍI(2CK)0l 107-120,
ü . Akalay, op.cit, 39-52; P.O. Scholz, Die SeJjn.mchi nach V'aurennndeinvr Sachi. Begeg
n ung von Őriént und Okz idmt (Sni rrga rt.J. T hőrbe c ke V e rl ag, 20 02), 57- 79, We n - C h in -
Ouyang, „Whose story is it2 Sindbad tbc sailor in literature and film”, in: Wen Chin
Ouyang - Gccrt Jan van Gclder (cds.), Sem Perspectives ot? Arabian Nigfrts. Ideológiád
Variadon? and Sárrá tive tíoriz on? (I^cmd nn N ew Yo rk, R ou ti ed ge, 200 5), 1 15.

144
jöttek létre. A 9. század második felétől fellendülő kereskedelemben
a tengeri kereskedelem m ellett92 mind nagyobb szerepet játszott az
északi területekkel bonyolódó szárazföldi karavánkereskedelem,
am elyhez éppen Ibn Fadián útijelentéséből nyerhetünk értékes
adalékokat. M ielőtt ennek részleteire kitérnénk, zárjuk le az eddigi
vázlatos megjegyzéseket az iszlám meghatározta „világrendszerről”,
s ezen belül a kereskedelem, s a vele kapcsolatos pénzvagyon lehe­
tőségeiről és korlátáiról. E sokat vitatott problémát úgy is megfogal­
mazhatjuk, hogy a kereskedelmet, s a vele szorosan összefonódó
uzsorátokét vajon a kapitalizmus előtörténetének tekinthetjük-e, s
vajon mire képes a kereskedelem a prekapiralista társadalmakban.
Mindkét kérdésre értékes fontos adalékokat adott a M. Dobb és P.
S w e e z y - a kapitalizmusra való átmenettel kapcsolatos - termékeny
eszmecseréjéből kinövő ún, tramitton-vksi, amelyben a múlt század
ötveneseiatvanas éveiben számos kiváló történész vett részt9■*. Az
elemzésekből számos országról (ld. különösen a Tokngawa soguná-
tns vizsgálatát) kiderült, hogy a kereskedelmi tőke túlnyomó szerepe
kifejezetten akadályt jelentett a kapitalizmus kialakulási folyama­
tában, m ivel konzerválta a korábbi munkamegosztást es tulajdonvi­
szonyokat, nem beszélve a mentalitásról és a társadalmak hangadó
részét átható értékrendszerről94. Ennek oka a kereskedelmi vagyon

<J1Buzurg ibn Sahrijár, India csudálatosságat, törd., stb Simon R. (Budapest, Corv ina, 2006},
a történelmi háttérhez ld. tanulmányunkat a kötetben, különösen 139-169.
()1 A tengeri kereskedelemben az Indiai-óceánon zajló kereskedelem volt a légiontosabb.
isiinek a kutatása az utóbbi években rendkívüli módon fellendült, alapvető bibliográfiát
ld. előbb említett tanulmányunkban (148sq, n. 38).
- A Tmnsitkm [rom Feudalism to Cupitaluni Í_M. Dobb, P. Sweezy, T. Kohachiro, R. Hilton
és C. Il ii vitaanyagával) először 1954- ben jelent meg. Számos új hozzászólással (az új
résztvevők: G. Procacci, G. Ldcbvre, A. Sebőul. E. Hobsbawm, H.M. Stahl és H.
Resendc) a 2. kiadás 1976-ban jött ki ismét (London, New Leit Books
Még Nyngai-Európában is a kora kapitalizmustól az ipari forradalomtól irreverzibilissé
válr szakaszig (az alsó határ vonatkozásában a viták máig folynak) vagyis a 16. századtól a 19.
század első évtizedeiig a társadalom különhöző mózzanarat még nem szervesültek. Ennek
oka az volt. hogy ez a három évszázadnyi idő, s az akkor kialakuló gyarniatfnrró birodalmak
(pornigál, holland, angol cs francia) alapvetően a ke rés kedd mi tőkére épültek. Ennek kö­
vetkezményei egészen a 19. századig kimutatharók (csupán ekkor lerr a gazdaság a társadal­
mi lét „túlsúlyos mozzanata”, s jelölte ki ettől kezdve az összes többi mozzanat helyét és
fajsúlyát a társadalmi anyagcserében), s valóban a 18-19. század fordulójáig az egyes - ab­
szolutista módon működő - birodalmakban a hegemón szerepet játszó politikum s kultúra
(a neveléssel együtt) nem polgáriak voltak. Ezzel kapcsolatban dég, ha P. Anderson kitűnő
köny vére utalunk, ami kivételesen magyarul is megjelent Az abszolutista állam elágazásai,
ford. Váradv G. (Budapest, Gondolat, 1989, az angol eredeti !974-ben jelent meg).

145
jellegében keresendő, amelynek lehetőségeit és természetet annak
idején Marx egyértelműen tisztázta. Eszerint a pénz vág von nem a
termelés szférájához, hanem a forgalomhoz tartozik95, s „a pénz mint
kereskedelmi vagyon - ahogy a legkülönbözőbb társadalmi formák­
ban a társadalmi erők fejlődésének legkülönbözőbb fokán megjelenik
- pusztán a köz veti tő mozgás olyan végpontok között, amelyeken
nem ő uralkodik, s olyan feltételek között, amelyeket nem ő te­
remt”9^, Marx és Weber ebben a vonatkozásban teljesen egyetérte­
nek, vagyis pusztán a kereskedelmi vagyonból a tőkévé feloldódás
nem történik magától értetődően97, sőt a kereskedelem esetlegesen
megnövekedett szerepe is csak ideig-óráig tarthat, hiszen azt más tár­
sadalmi mozzanatok uralják. Ezt a sajátos helyzetet találjuk a klasszi­
kus iszlámban is, ahol a kereskedelem és a kereskedők megnövekedett
szerepe (s az ebből fakadó kulturális aranykor) lényegében a 10.
századra korlátozódott, s á l i . századtól, a kedvező nemzetközi hely­
zet elmúltával (a Ghaznawidákkal és a Szaldzsúqokkal), a belső m.íli-
tarizálótlás fokozódásával, s ideológiai téren a neohanbalita ortodoxia
megerősödésével a korábbi nyitottság és a gazdaság szereplői iránti
nagyobb tolerancia megszűnt, s ez a rövid kereskedelmi „világrend-
szer” átadta helyét a kisebb térségeket átfogó regionális érintkezés­
nek, amelynek jellegét a kisszerű dinasztikus hatalomgyakorlás kato­
nai-politikai szempontjai határozták meg (ennek zseniális elemzését
legmélyebben Ibn Khaldiin Muqadclmíi^y^w találjuk).
A pénz vagyon tehát néha domináns szerepet játszhatott a preka-
pitalista „világrendszerben”, így a klasszikus iszlám bizonyos korsza­
kában, s ilyenkor a legkülönbözőbb régiók termékeinek a cseréje
alakulhatott ki, a kereskedelem és az azt szolgáló financiális háttér
meglepően fejlett formáival98, amelynek alapján eleven és gazdag
városi élet, sokrétű kézművesség és virágzó kulturális élet bontako­
zott ki. Hogy ez a hallatlanul színes és impozáns „kereskedelmi világ-

1 politikai gazdaság bírálatának alapvonalaid MÉM 46/2:3*6.

gfj Op. cit. 46/1:3*9.
g■' Ahogy Marx mondja: „De a pénzvagyon puszta létezést, vagy akár az, ha egyfajta
szop re maci ára tesz szert, semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy ez a tőkévéfeloldó­
dás megtörténjen. Különben a régi Róma, Bizánc, srh. szabad munkával és tökével
fejezte volna be történelmét, vagy jobban mondva kezdett volna új történelmet. A
régi tulajdonviszonyuk felbomlása ott is a pénzvagyon - kereskedelem, stb - fejlő­
désével kapcsolódott ö>»sze. De ez m felbomlás ipar helyett ténylegesen a falunak a
város feletti uralmára vezetett” (op.eit, 46/1:3*4).
^ Ld. pl. A.L. Udovitch, Purinersbip und Profit in Medieval fstam (Princeton, NJ, PÚP, 1970).

146
rendszer” mégsem tekinthető még csak kora kapitalista alakulatnak
sem, azt ennek az .időleges virágzásnak a hallatlan törékeny és kiszol­
gáltatott volta kellőképpen bizonyította. A kereskedelem alapvetően
az udvar, a hadsereg, s az udvart kiszolgáló adminisztráció fogyasz­
tását szolgálta, vagyis a kapitalista fejlődés szempontjából alapvető
termelés szféráját közömbösen hagyta (erre később még röviden a
Pirenne-tézis kapcsán visszatérünk). Másfelől, a forgalomnak ezt az
időlegesen megnövekedett szféráját is szoros gyeplővel irányította a
vallásjog. Ilajjim J. Cohen írt néhány évtizede egy figyelemre méltó
tanulm ányt^, amelyben 14.000 vallástudós és vallásjogtudós életraj­
zát vizsgálta meg, akiknek a túlnyomó része éppen a számunkra
fontos időszakban élt. Ezek közül 4200 foglalkozását lehetett
egyértelműen megái lapítani. Ezeknek több mint 7 5% -a kereskedő
vagy kézműves volt (a többiek, jelentéktelen százalékaránnyal, meg­
oszlottak az egyéb foglalkozások között). Tudjuk, hogy az iszlámban
a vallástudományokat és a vallásjogot a kenyérkereset m ellett űzték
hivatásból és elkötelezettségből, s ez természetesen ezeknek az infor­
mális, ám alapvető intézményeknek egyfelől sokkal nagyobb önál­
lóságot adott, másfelől elegendő távolságot biztosított a „szultáni”
formális intézményektől. Mindez azt jelentette, hogy a vall ásjogi
korlátozások és szabályok megfogalmazói ugyanazok voltak, akikre
nézvést a szabályozásokat megfogalmazták. Mondani sem kell hogy
a meghatározó szempont nem a gazdasági tevékenység szabadsága,
hanem az iszlám mint „túlsúlyos mozzanat” kötelező érvényű nor­
marendszere volt. Az erőviszonyokból következett, hogy, ahogyan
azt említettük, az iszlámban csak nyomokban találunk a gazdaságot
önállóan tárgyaló munkákat, a kereskedelem taglalása általában a
vallástndományokon kívül az tf^-m unkákban vagy a népi iro­
dalomban merül föl (a 10. századig sokszor pozitív, a l l . századtól
mindinkább negatív előjellel)

>>l>„ T h e E c o n o m i c f ía c k g r o u n d a n d t h e S e c u la r O c c u p a i io n s u f M u s lim J u r is p r u d e n ts
an d T r a d it i o n i s t s ín d ic C la s s ic a l P e r io d o f J sla m { n n t il tb c M i d d l e o í th e E le v e n t h
C en tu r y ) JESfÍO I 3 /1 {1 9 7 0 1 , 1 6 - 6 1 . A s z o k ar[a m i 1 g a z d a g a n y a g u t ti >l v (>miI ta ró
t a n u lm á n y a J e r u z s á l e m i 1 1óbor E g y e te m e n m e g v é d e tt P I L D . é r te k e z é s su m m á z a ta
ía z é r t e k e z é s ir á n y ító ja S .D . G o i t e i n v o lt ) .
lftl) Az előbbihez, a pozitív példákhoz (lbn al-MuqaftiaS al-Dzsábiz, al-MLszkawayhí,
a Szindbád-tőrténetek; ld. Akalay, op.cit. 21-1IX; a negatív megítéléshez (al-IIarírí
iMífúmáihim, al-Ghazálínál srb) ld, op.cit. 121-150. Tbn Khnldóriuál teljesedik ki az
utóbbi folyamat, aki a maga értékelméletének megfelelően igen negatívan ítéli meg a
kereskedelmet: „Tudnunk kell hogy a kereskedelem nem más, mint kísérlet a tőke

147
 E fejtegetések után visszatérve a kiinduló problémafelvetéshez,
vagyis a korforduió kérdéséhez, a következő - talán továbbgondo­
lásra érdemes - m egjegyzéseket fogalmazhatjuk meg. A korforduló
sok szálból, összetett {politikai, vallási, kulturális, kalendáriumhoz
köthető) várakozásokból álló k om idat101, amelynél gondosan meg
kell különböztetni a kortársak reményeit, utópiáit és bizonyos ese­
ményekre adott reagálásaikat102 a hosszabb távon {tehát szükség­
képpen a jövőben) bekövetkező, a társadalom m élyrétegeiben kitel­
jesedő esem ényektől, amelyek nem mindig igazolták a kor társak
szubjektív benyomásait és elvárásait. A nagy, korfordulós várakozá­
sok esetében voltaképpen kevésnél esett egybe a szubjektív érzület
és az objektív valóság. Kétségkívül ilyennek tekinthető az Augustus ko­
rához fűződő megújulás és az aurea aetas bekövetkezése ()d, Vergilius
negyedik eclogáját), ami egybeesett a kereszténység m egszületé­
sével és Jézus fellépésével105. A későbbi millenarista, messianisztikus
korfordulás várakozásokból úgyszólván semmi nem igazolódott104,
annál inkább azok, amelyek hosszabb és mélyreható társadalmi
folyamatok fordulópontjain fogalmazódtak meg (így pl. a reneszánsz
idején, a francia forradalom nemcsak francia, hanem német és egyéb
értelm ezéseiben, vagy az első világháború nyomán keletkezett
reagálásokban Spenglcrtől a különböző „izmusokig”). Sajátos módon
kevéssé foglalkoztatták a kutatást eddig az iszlámon belül jelentkező
lehetséges korszakváltás-elképzelések105. Ez érthető is, hiszen az
iszlámon belül a megújulás (tadzsdíd), ill. a reform (iszlak) kizárólag

gyarapításával elérendő haszonra, mégpedig az áruk olcsó vásárlása és drágán eladása

révén” (Bevezetcv n történelembe 384). Vagyis a kereskcdclcm nem hoz létre valóságos
értéket. Ibii Khakiéin, a putrimon iál is birodalom igazi természetét ismerve, annak
alapját az adózásban jelölte meg, op.cit. 300sq.
101 E voltaképpen igen tanulságos és fontos kérdéssel kapcsolatban leginkább
tudományon kívüli fejtegetések olvashatók, s nagyon kevés a megbízható elemzés.
Ezek köze tartozik a kiváló német történész, A. Demandt dolgozata, amely az ókori
fo 1fogás ok ar vizsgálja: „Zeitwendc iintcr Augustus. Zuiu L’rsprung einer ldec’\ ín: Zeit
und Vtizeit. Geschicbtjpbthsuphiscbe Essays (Kőin-Weimar-Wien, Böhlüii Vcrlag, 2002 ),
240-253. Voltaképpen a történelem vége és az Endzeit próféciák is c kérdéskör
elágazásainak tekinthetők. Ezekhez )d. A, Demandt, „Endzeit-Prophctics”, in: op.cit
230-239; P Andersent, „The End oí Ilistory”, in: ua., A Zonc of EngageimU (J„ondon-
New York, Verso, 1992), 279-375 (Hegel, Cournot, Kőjévé, A. Gchlcn, llabermas és
Fukuyama teóriáiról).
A. Demandt utal arra ( 2002:240), hogy a 2000 előtti evekben csak a német
könyvpiacon 237 könyv volt forgalomban, amelyek a második keresztény millennium
korszakhatárának lehetséges következményeivel foglalkoztak.

148
vallási megújulást jelentett (ihya ad-din, tadzsdídal-iszlám, iqámat ad-
dinj amelynek modelljét maga Mohamed inaugurálta a szeriálisan
jelentkező próféták tanával, amely a retradicionalizáció vagy repristi-
natio korábban már em litctt tanát jelentette (az eredeti igehirdetés
eltorzulását egy új próféta hozza helyre az eredeti tanítás „felébresz­
tésével”). Ez összekötődött később a százévenként történő megújulás
gondolatával10314*106107. Ennek m egfelelően a muszlim közvélem ény kü­
lönböző „megújítókat” fogadott el egyöntetű vagy kevésbé egyhan­
gú módon (az 1. század végére a jámbor Ti. c:Umar kalifát, a 2. szá­
zadra as-Sáficit, az ismert vallásjogi irányzat megalapítóját, az 5.
század „megújítója” a nagy teológus, al-Ghazálí; a mughal Indiában
különös jelentőségre tett szert, „a második millennium megújítója”
/ mudzsaddid-i alf-i tháníj, Sajkh Ahmad Szirhjndí10^ s legutóbb
sokan az 1905-ben meghalt nagy muszlim reformert, Muhammad
cAbciut és az 1989-ben elhunyt Khomeyní áyatolláht tekintették
mudzsaddid ad-dínnek - noha az utóbbiak nem nyerték cl az umma
conscnsusát; a siciták természetesen a Próféta leszármazottak tekin­
tették „a vallás megujítóinak”). Mindez azt jelenti, hogy az iszlámon
belül a megújulás voltaképpen az eredetekhez való visszatérés, s a reform
a fellépő új jelenségeknek a kezdetek idealizált modellje szerint
történő régi-új formázása (lényegében minden fundamentalista
mozgalom eszerint alakította programját). Amikor mi „korszak-
váltást” emlegetünk a 10. század kapcsán, akkor természetesen nem
erre a m odellre gondoltunk, hanem olyan lényeges társadalmi vál­

103 E valóságos korszakhatár korabeli kifejezéseihez A. Demandt sok és sokféle példát

sorakoztat fel („Zcicwcnde” 244-253).
104 Ezekhez ld. Norman Colm immár klasszikus könyvét: Tbc Parsait ofthe Millennium. Re-
voluncnary Mültmariatií and Mystual Anankists ofthe Middíc Age (London-Toronto-Dydney-
New York, Granada Pxibl., 1978, első megjelenés: 1957 - kimentő bibliográfiával: 372-399).
Ií}3 Ld.John O. Voll, JRenewal and Reform in Islamic History: Tajűid and Tslah” in:Jolin
L Esposito (ed.), Voices of Resurgtnf hktm (New York-Oxford, 1983), 32-47; El2, s.v.
Mnjaddid, Vll:290 - E. van Donzel; u o , s.v Tadjdid.\ X:62sq -J.J.G.Jansen, MIC, s.v. Rctiewal
(Tajdid), Il:678sq - A. Afsárud din.
U>6 \ vonatkozó baditb Abú Dá'úd Szunanjában található: „Minden (muszlim) évszá­
zad kezdetén eljő valaki, aki megújítja a hitet" (idézi MIC, 11:678).
107 Vele érdemben foglalkozott néhány munka, amelyek egyúttal elemezték a „megújulás­
sal” kapcsolatos elvárásokat is, ld. Aziz Ahmad, Studiet in Islamtc Culture inti# Indián Environ-
ment(New Delhi, OUP, 1999), 182-190; Y. Friedman, Sbaikh Ahmad Sirhindv An Oudine ofbis
Tbvugbi and a Stady of bis Image in tbc Eycs afPostenty (Montreal, McGill Univ. Jnst of Isi.
Stúdiós, 1971); S. Athar Abbas Rizvi, Mrnlim Revivalist Movmmts in Isortbem India in tbc
Sixfcenth andSentíetTitb Ccntury(Ncv/ Delhi, Munshiram Manoharlal Publ., 1995), 202-329.

149
tozásokra, amelyek valamilyen nyitást, valami új alternatívát fogal­
maztak meg. Tradicionális társadalmakban ritka a korforduló,
hiszen ezek fő jellemzője a hagyomány megőrzése, az ilyen társadal­
makban a változás általában kíviilről jön (természeti katasztrófa,
háború, hódítás). Voltaképpen ilyen kívülről jövő hatásnak tekint­
hetjük a kereskedelmet is, amelynek lényegéhez tartozik a haszná­
lati értéket előállító és önellátásra berendezkedő zárt rendszerek íöl-
bomlasztása. Ehhez járul az idegen népek, más' kultúrák, más szoká­
sok eltérő létformáinak, értékeinek a behozatala. A központilag irá­
nyított rendszerek (ez már a görög polisztól sem volt idegen) ezért
is igyekeztek a piaci kereskedelmet kézben tartani és államilag sza­
bályozni, s különösen a hosszú távú kereskedelmet elkülöníteni a
társadalmi anyagcsere szigorúan ellenőrzött folyamataitól. A klasz-
szikus iszlám nem ezt a gyakorlatot követte, itt a magánvállalko­
zásoknak jelentős tere volt, s nemcsak a kalifa tus óriási területeit
h ál ózta be a tengeri és a karaván kereskedelem, hanem az akkori óik-
oumené legnagyobb részét is bekapcsolta az iszlám társadalom gaz­
dasági és kulturális vérkeringésébe. Érdemes ezért az így létrejött
„világrendszer” kapcsán röviden érinteni az ún. „Pirenne-tézist” is,
hiszen az iszlám korabeli alakulása az európai fejlődés szempont­
jából sem volt közömbös,
A nagy belga történész, Henri Pircnne (1862-1935), akinek az
életm űve, s ez páratlan a maga nemében, évtizedekig befolyásolta
elsősorban az európai középkor kutatását, s akinek néhány zseniális
problémafelvetését úgyszólván ma sem lehet m egkerülni1^ , már az
1920-as évek elején néhány tanulmányában199 megfogalmazta radi­
kálisan új tézisét az ókor középkorba való átmenetéről, s ebben az
iszlám szerepéről, amit aztán posztumusz megjelent könyvében, a
Mabomet t t Charkmagne-h&v^ 19 fejtett ki részletesen, A látszólag egy­
szerű, ám mint a legtöbb - új paradigmát előlegező - tudományos

A magyar recepció szokás szerint jellemezhetlenül jelentéktelen, s hatásról nem na­

gyon beszéliícuink. Megjelenése úrin pontosan tél évszázaddal (!) jelent meg egyik jelen­
tős müve (/i középkori gazdaság és társadalom története^ ford. Gyáros E., Budapest, Gondolat,
1983), amihez Katus László írt méltó Pirenne-portrét (11-32). Más munkája nem jelent
meg magyarul, s nem tudok róla, hogy a magyar történeti kutatás érdemben reflektált
volna a munkák megjelenésekor a Pírén ne által megfogalmazott új gondolatokra. Talán
a legalaposabb munka Pirenne életéről és munkásságáról (több minc tízévi kutatómun
ka után) Brycc Lyon könyve (Henri Pirenne: A ühgrupbkal and hirelkctu&l Study. Ghent, E.
Story-Scicntic P.V.B.A. 1974). Érthetetlen módon Pirenne nem szerepel a V. Remhardt
által kiadott Hauprmtrke dér Geschicbtsschmbtmg kötélben (Stuttgart, Kröner, 1W )!

150
felfedezés számos korábbi, magától értetődőnek tetsző idolumoi kér­
dőjelezett meg. A „tézis” két részből áll. Az első radikálisan szakít az
ókor és a középkor addig szent és sérthetetlennek tekintett korsza­
kolásával és a germán népek inváziójának tulajdonított szereppel.
Pircnne állítása szerint az utóbbi nem pusztította el, és nem hasonl­
to m magához a római birodalmat: Romama továbbra gazdasági és
kulturális egység marad, a Mediterráneum addigi szerepe kereske­
delmi, nyelvi, jogi, stb. vonatkozásokban - ha csökkenő mértékben is
de megmarad. A majd kétezer esztendős Mediterráneumnak mint
központnak a kisugárzását a germán hódítók nem veszélyeztetik: a
kor jelentős esem ényei (szerzetesség, az angolszászok megtérése,
a kialakuló művészet, stb.) m ég ehhez a térséghez kötődnek Ezt a
folyamatosságot bizonyítja Gallia virágzó kereskedelme, amelyet
főleg a nyugaton működő szíriai kereskedők éltetnek (Ghazzából
hozzák a bort, Egyiptomból a papiruszt, az olajat és a luxusszövetet,
stb ). Kz a kereskedelem nagymennyiségű aranyat hoz az országba,
ami a királyi hatalom gyakorlásának bázisát adta, hiszen az utóbbi
legfőbb jövedelm ét a kereskedelemre kivetett adók jelentették. A
világi kultúra is (a klasszikus műveltség ápolása) lényegében érin­
tetlen maradt (ebben különösen fontos szerepet játszik Konstantiná­
poly, az akkori centrum székhelye). 600 körül, mondja Pirenne, a
világnak ez a meghatározó szerepet játszó része úgy festett, mint
400-ban, A „tézis” második része fogalmazza m eg az űj korszakhatár
jellegét és szereplőit. A Meroving-kor (c. 400-751) végéig tartó álla­
pot radikális határát ugyanis az iszlám hódításai jelentik, ezek vá­
lasztják el, úgymond, végzetesen és tartósan Keletet és Nyugatot, s
szüntetik m eg az addig - Egyiptom, Szíria, Fönícia, majd a görögök
és a rómaiak által tételezett és fenntartott - Mediterrán eum gaz­
dasági és kulturális egységét. Afrika és Spanyolország, amely addig
a N yugathoz tartozott, immár az iszlám világ része lesz. A Földközi-

„Makómét et Chariemagne1’: Rcvuc Bdge de Philokgie et dlIktnire 1(1922), 77-86 (új

rányomva: líübinger 1-9), „On contraste économicjue. Mérovingicns ct Carolingiens”:
ou. 2(1923), 223 235 (újranvomvsi: Hiibinger 10-22). Ezek az űj gondolatok jelennek
meg a princctom cl öad ás aiból kinövő Módiéval Cm*; (PÚP, 1925) első fejezeteiben is.
110 Paris, F. Álcán és Uruxelles, Nouvelle Société cTEdirions, 1937, 264 p.; az angol
fordítás 3939-ben, a német fordítás; 1940-ben jelent meg [Cchurt det Ahendlundev.
Untergang dér Anniiké a>n Mittelmeer und Aufstieg det genmmtehen Miminkért, iibert. v.
PEI. Hübinger, Pajulicon Verlag, 1940), ami a fasiszta Németországban politikai el­
lenérzéseket keltett, s az ellene írt denunciáló recenzió megjelenését a nagy történész,
C Erdmann akadályozta meg (ld. Hiibinger X).

isi
tenger, ami addig az eszméket és az árucikkeket magához vonzotta
és jótékonyan elosztotta, a továbbiakban musziim tenger lett, s
összekötő híd helyett két ellenséges kultúrát, két vallást, két civili­
zációt elválasztó sorompóvá vált; a keleti kereskedelem a 8. századra
m egszánt, s a Nyugatnak a továbbiakban magára kellett hagyatkoz­
nia, A városi élet lehanyatlott, a kereskedők eltűntek, a pénzgazdál­
kodás helyére a naturálgazdálkodás lépett, s a M erovingok királyi
hatalma összeom lóin Megtörténik a történelem súlypontjának egyik
nagy áttevődése, a Mediterráncum helyett Észak-Európa lesz az
európai történelem új centruma, a Földközi-tengerre épülő korábbi
világtörténelem helyett a kontinentális Európa zárt, szárazföldi
színtere lesz a Karolingok birodalmának a helye. A kultúra világi
helyett vallási lesz, a nevelés egy házi monopóliummá válik (e vál­
tozások még az írásban is lecsapódnak). Az iszlám terjeszkedése a
pápák hatalmát is korlátozza, ezentúl Konstantinápoly helyett a
frankokra hagyatkoznak. Ez a történelmi korszakváltás 800 körül
zárul le, A m ély társadalmi összefüggést Pirennc így fogalmazta
nagyhatású módon meg: „Sans Flslam , FEmpire franc n’aurait sans
doute existé, et Charlemagne, sans Mahomet, serait inconcevable”
(„Az iszlám nélkül a frank birodalom kétségkívül nem létezett volna,
és N agy Károly Mohamed nélkül elképzelhetetlen”, 1922:86).
Az antikvitást a középkortól elválasztó korszakhatár radikális
újragondolása nemcsak Pirenne-t foglalkoztatta, tudjuk, vele egy
időben, ám tőle függetlenül a jelentős osztrák történész, Alfbns
Dopsch (1868-1953) is amellett foglalt állást k étköretes- meg 1913-
18 között írt - munkájában11 hogy a germán hódítások egyáltalán
nem jelentik az ókor véget, vagyis mindketten elvetették a humanis­
ták „katasztrófaelméletét” (a barbár hódítók rombolják le az antik
kultúrát) A „tézis” előbb jellem zett első részében lényegében m eg­
egyezett a két történész: a germán hódítók nem hoznak lényeges vál­
tozásokat a késő római gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok­
ba, s abban is megegyeznek, hogy mindez lényegében a Meroving-
korban is folytatódik, Pirerme és Dopsch azonban teljesen más-

111 WirtscbafHichc und sóztuk Grundinge dér earapáischm Kulturentwicklung Aus dér 7,nt
von Caesar bis aufKari dm Groesen (Wien, Verlag von L.VV. Seidűl, 1918-20, 19232), ld.
hozzá: H. Vollroth, in: V. Reinhardr (Hg), op.cit. 135-8.
112 első t ami lrnáiiy köretet Alfréd F. Havighurst állította össze és adui ki meg. 1958-
ban - ez különböző módosításokkal két újabb kiadást ért meg 1969-ben és I97ú-han:
The Pirmne thesis. Andysis, Cnricism and Remsion (Lexington, Mass.. Toronto-London:
kcppcn ítélik meg a Karoling-kort. Dopsch szerint az utóbbi folytat­
ja a Mcroving-kort, s elveti azt, hogy a Karoling-korszakban a keres­
kedelem és a városi élet megszűnt volna, s az önellátó mezőgazdaság
jutott volna érvényre. N ézete szerint a kereskedelem egyenesen
növekedett is, míg Pirenne szerint, mint mondtuk, az elszigetelt,
önellátó mezőgazdaságra épülő középkori élet ebben az időben kez­
dődik el, s innen kezdődik a merkantil gazdaságra épülő ókorral való
radikális szakítás. N agy Károly aacheni palotája szimbolizálja a tör­
ténelem új súlypontját, s a bódítások is a továbbiakban Észak és
Kelet félé történnek, nem pedig Dél félé.
A Pirenne-tézis már a harmincas évek végétől heves vitákat vál­
tott ki, amelyek a negyvenes és az ötvenes években tetőztek, de a
későbbiekben is még megfogalmazódtak újabb szempontok és ellen­
vetések, s a korai bírálatok is jobban a helyükre kerültek, annál is
inkább, mert időközben két történész is vállalta, hogy az időtálló kri­
tikákat kötetbe gyűjtik112. Majdnem mindegyik hozzászóló - elis­
merve a Pirenne-tézis heurisztikus értékét - valamilyen lényeges
ponton bírálta azt (a római birodalom hanyatlása gazdasági és kul­
turális szempontból már a germán hódítások előtt alig szorul
bizonyításra; a kereskedelem már a Mcroving-kurban jelentéktelen;
a kereskedelem a Karoling-korban sem szűnik meg, stb.), s ha sum­
mázni akarnánk a vita tanulságait, akkor a következőket mondhat­
nánk: igazán termékeny közös kutatásokat a vita nem indított el a
medievalisztika és az iszlám gazdaságtörténetével foglalkozó ara­
bisták között (jelezni kell, hogy az iszlám gazdaság problémáinak a
kutatása jószerivel csak a hatvanas években kezdődött el, amikor a
Pirenne-rézis vitája már jószerivel lecsengett), s egyébként is az ara­
bistákat (pedig a tézis második részének a bizonyítása vagy cáfolata
az ö feladatuk lett volna) a vita alig érintette meg, elenyészően kevés
kutató szólt hozzá érdemben; mivel az írott források mennyisége
úgyszólván nem változott Pirenne korához képest, talán a kelleténél
nagyobb szerepre tett szert a régészet, amelynek a művelői között
közismerten kevés az elm életi kérdésekre fogékony történész, rá-

D.C. Heath and Ciomp., 1976*, ebben Pirenne két szövegén kívül - minden szöveg
amerikai fordításban szerepel - N.H. Baynes, H. Rt. L.B. Moss, R.S. Lopez, D anid C,
üennett, S. Bolin, R. Latouche, Howard L. Adelson, Ph. Grierson, P.C. Koberts, L.
White, W.C. Bark és B. Lyon tanulmányai szerepelnek; hasznos a kötet végén szerep­
lő „Suggestion fór Additional Reading”, 191 5). A másik - ralin meg nagyobb szakmai
kompetenciával összeállított - kötetet a AíabotHet et Charlmagm német fordítója, P.E.

153
adásul a régészeti leletek fölhasználása sokkal nagyobb óvatosságot
igényel, mint amilyen könnyen levonnak azokból bizonyos követ­
keztetéseket. Talán mindezekből következett az a sajnálatos tény,
hogy az ókor középkorra való átmenetének kronológiáján és prob­
lematikáján voltaképpen csak kevéssé változtatott a lezajlott vita,
amely ráadásul igen egyoldalii volt, hiszen Pirenne már nem vá­
laszolhatott az ellene felhozott ellenvetésekre. Anélkül, hogy bele-
mehetnénk a vita során felmerült problémák részletes ismertetésébe
(ezek zöm e ráadásul Nyugat-Európára vonatkozik), érdemes tár­
gyunk szempontjából néhány tanulságot megfogalmazni.
Voltaképpen, mint említettük, a vita majd m indegyik résztvevő­
je hangsúlyozta a bizonyító anyag elégtelen voltát (egy-egy forrást
sokszor hom lokegyenest ellentétes állításokra lehetett fölhasználni).
A vizsgálat során (Pirenne érvelésének m egfelelően) főleg két jelen­
ségre koncentráltak. Az egyik a kereskedelmi forgalomban levő áruk
elem zése volt, amelyek m egléte vagy eltűnése a Merővmg-korsza­
kot élesen elválasztotta volna a Karoling-kortól. E kérdésben Róbert
S. Lopez alapos elem zése valószínűsítette azt a feltevést, hogy a
négy - Pirenne által vizsgált - termék (papirusz, keleti luxuscikkek,
fit szerek, aranyérme) esetleges eltűnése sem az arabok jövetelével,
sem egymással nem egykorú113. A hiányos és jelentéktelen írásos
források miatt egyre fontosabb szerepet játszott a numizmatikai
kutatás. E téren egy ideig különösen Sture Bolin.11^ és Maurice
Lombard115 vizsgálatai játszottak fontos szerepet. S. Bolin igen ala­
posan szemügyre vette a M eroving- és a Karoling-kor pénzforgalmát,
bevonta a vizsgálatba az iszlám bimetallizmusának a problemati­
káját, s a következő eredményre jutott: „A Mohamed által elkezdett

1Kiülnier adta ki a kiváló dann.stadti IVege dér Forschung sorozat 202. köteteként a dol­
gozatok eredeti nyelvén: Bedcutung und Roiíe dcs Islam beim Übergang vöm Akenum zum
Mittdalter (Dnrmstadt. Wissenschaftliche Rudigesellschaft, 1968). A kötet tartalmazza
í í. Pirenne két korai (1922 1923) dolgozatát, s a puszthumuszan megjelent könyv utáni
két évtized során megjelent bírálatok közöl 11 fontos írást ( ezek szerzői: A. Coville, P.
Lambrechts, RE. Öuchner, Róbert S. Lopez, L. Gémcot, Dániel C. Dennett. M.
Lombard. A. Riising, S. Rolni, É. Perroy és Pr.-J. íiimly). A további reflektálások közöl
13 Lyon előbb említett fontos könyvén kívül még két munkát érdemes kiemelni: az
egyik a nmszKm gazdaságtörténet kiemelkedő kúra lójának. C. Cahcimek az eredetileg
1964-hen elhangzott előadása: „Quelqucs problcmes concernant l’expansion économi-
qne rnnsulmane au Moyen Age”: Seirimani di Spolefe. 1965, 391-432 fin: Le* ,peupk:x
musulmtina dans i'histmre médiévale, Damas, Insr. franca is de Damas, 1977, 323-357 - mi
ez utóbbit használtuk); a másik (talán ez a legfontosabb régészeti reflexió a Pirenne-

m
hódító háborúk következtében a világkultúra egysége megrendült, s
a civilizáció két, különálló régióra oszlott; ám ki is tágult, hiszen
messze keleten új országok, Khurászán és Transzoxánia — mindkét
terület ezüstben gazdag — került bele az iszlám hatáskörébe. Az
ezüsttermelés nagymértékben megnövekedett. Új korszak kezdő­
dött: a keleti ezüst időszaka. Erről az újonnan megszerzett területről
az ezüst hatalmas áradata özönlötte el az egész világot, m egtermé­
kenyítve a kereskedelmet és a gazdasági életet - éppen hétszáz évvel
később hasonló áradat özönlött be az akkor felfedezett más
területektől Ez az áradat nem állt m eg a kalifatus határainál, hanem
behatolt Nyugat-Kurópába, ahol a gazdasági életben változásokat
okozott: megfigyelhetjük, hogy az árakat maximalizálni, s a pénz-
rendszert módosítani kellett. A kereskedelmi élet éppen úgy virág­
zott a frank birodalomban, mint nemzetközi téren. Más szóval: a
Karoling-reneszánsznak nemcsak intellektuális, hanem anyagi elő­
feltételei is a kalifatusban találhatók. Ebben az értelemben megis­
mételhetjük Pirenne paradoxonét: Mohamed nélkül nincs Nagy
Károly, ám nem az ő nézeteivel egyetértőén, hanem éppen ellenke­
zőleg”116. S. Boltn, a maga álláspontja kifejtése során egy fontos és
nem valószínűtlen hipotézist fogalmazott m eg117. N éhány nyugati,
de főleg az arab földrajzirók tanúságára támaszkodva megállapítható,
hogy a Karó fing-korban sajátosan alakult a kereskedelmi egyenleg a
muszlim régiók és a frank birodalom között. Az Ibn Khurdádzbih
által felsorolt termékek1 között (eunuchok, férfi és női rabszolgák,
brokát, különböző prémek, kardok, a s z tó r a x fa és a mézgyanta kivo­
natai) az igazán fontos és a muszlim fél által nagyobb mennyiségben
igényelt importcikkek azonban a rabszolgák és a prémek voltak,

tézisre): R. Hodges - D. Whitehouse, Mnhtmmed. Ckarkmagne and the Őrigint of Eurupe

(London, Ducii worth, I99H, első megjelenés: 1983).
113 Ld. Havighurst 61-85 (különösen 62sqq); I Tiihinger 65-104 (különösen 67sqq).
1,4 „Mohammed, Charleinagne and Rurik”, in: Havighurst 112-131; TTiihinger 223-
265 A tanulmány egy 1939-ben elmondott előadasból nőtt ki és csak 1953-han jeleni meg:
^candinaisian Economic Studies\ (1953), 35-39. Ld hozzá Cl. (’ahen kritikáját: op.de. 32 5sqq.
„Mahomet et Charlemagne. Le probíeme économique”, in: Hübinger 160-177
Eredetileg 1948-ban jelent meg: Annales 3 (1948), 188-199. Nézeteit poszthumuszan
megjelent munkájában fejtette ki. Bővebben: L 'Istám dans sa premiere grandem (VIIF-X’Y
siéde)>Paris, Llammarion. 1971, ld. különösen a II-J1I fejezeteket (103-234).
1lfi Havighurst 118sq; Hübinger 247.
11; Havighurst Li9sqq; Hübinger 248sqq.
1lfi Lbn Khurdádzbih 92; ld még lbn al-Faqíh S3sq, cf.Jacob 1981:7.
am elyeket a frankok is kívülről, északról és a balti területekről sze­
reztek be az évszázadokkal korábban kialakított kereskedelmi
útvonalakon, vagyis a Karoling-fél csupán tranzit szerepet játszott e
területek cs a muszlint fé) között, Ezt a sajátos frank részvételt
bizonyítják az északi településeken (Rerik, Slesvig-H edeby, Ribe,
Birka) talált frank érmék, vagyis a 9. század első harmadáig (jámbor
Lajos uralkodásáig) a skandináv vikingek a fríz kereskedők által
odavitt frank érméket halmozták fel. Lz a helyzet 830 után változott
meg, amikor egyfelől a vikingek önálló háborús és kereskedelmi
tevékenysége megerősödik, másfelől a 8-9. század fordulójától (és ez
különösen fontos az általunk vizsgált korhoz) a muszlint kereske­
delem közvetítők nélkül maga igyekszik kézbe venni az északi ke­
reskedelmet, Ibn Fadián úti beszámolója ennek a folyamatnak már
előrehaladott fázisáról fest érzékletes képet.
M. Lombard tanulmányában azt próbálta bizonyítani, hogy az
aranypénz forgalma végig kimutatható „a sötét századokban” is. Sze­
rinte a 7. század elején a pénzforgalom szempontjából bárom övezetet
lehet megkülönböztetni: 1. Nyugati területek (itt a kereskedelem
passzív mérlege miatt pénzhiány mutatható ki); 2. Keled Mediterráné­
it m (itt nem jelentkeznek új pénzforrások, de a szíriai és egyiptomi
templomokban és kolostorokban jelentős tartalékok halmozódtak fél),
3 A szászánida Irán bő tartalékokat halmozott föl a Kelet-római Biro­
dalommal való kereskedelem réven, de azt tezaurálta, s helyette ezüst­
pénzt forgalmazott. Az arab hódítás után óriási felhalmozott aranypénz
került a muszlimok kezébe, amit tovább gyarapítóit a nyugat-afrikai és
núbiai aranybányák hozzájuk áramló aranya. Lombard szerint ez az
aranykészlet jelentősen hozzájárult a Nyugat gazdasági újjáéledéséhez.
Az iszlám világ kereskedelmi és gazdasági fénykorát ő a 9-11. századok
közé teszí, ami egybecseng az általunk korábban fölvázolt kereskedel­
mi világrendszer kialakulásával és virágzásával119,
E két szerző állításait egy ideig a kutatás kétségbe vonta (mind a
m us/lím dinár mind a dirham m ennyiségét kevésnek találták N yu-

1,y Ld. összefoglalóan az előbb idézett könyve összefoglalásában (1971:235-9). A 29.

számú ábráján (p. 23rt) igen plasztikusan vázolja föl az iszlám világ három fubb
régiójának (Egyipfom-Szíría-Nfezopotámia; Irán és BeLsö-Azsia, Maghrib) valóban
lenyűgöző kereskedelmi kapcsol árrendszerét: „Gyümölcsöző cserekapcsolatot ápol -
paritásos alapon Indiával, Kínával és Bizánccal. Ám közvetlen kapcsolatban, áll a
fiatal - nomád vagy erdős —régiókkal, amelyek barbárak vagy barbárokká váltak: a
uirk stoppok, az orosz folyók vidékei, a feketék világa, a keresztény Nyugat, amelyek

156
gat-Eu topában), az újabb régészeti ásatások azonban a viking kori
balti pénzleletek viszonylag nagy m ennyiségét mutatták ki, s ezzel
S. Bolin érvelését támasztották alá.
A két történészhez képest a kor .egyik vezető numizmatája,
Philip Grierson vetett föl - több m egszívlelendő megjegyzéssel
együtt - egy érdekes szempontot 1959-ben megjelent tanulmányá­
ban120. Abból indult ki, hogy a korábbi kutatás nem tett különbséget
kommerciális kereskedelem, nem piaci csere és különböző javak
kereskedelem nélküli forgalma között (p.148). Az ő vélem énye sze­
rint „a sötét kor” em e évszázadaiban Nyugaton voltaképpen az előb­
bi, a hivatásos kereskedőkkel bonyolított távolsági kereskedelem
(ettől gondosan megkülönbözteti először a lokális - kereskedőt nem
igénylő - termékforgalmat közvetlenül a fogyasztók között) sokkal
kisebb szerepet játszott a luxusjavak és a nemesfémtartalma miatt
fontos érmék felhalmozásában és forgalmában, mint azt a numizma-
ták, a régészek vagy a történészek föltételezték. Ezzel kapcsolatban
érdekes és megszívlelendő megjegyzést tesz a vikingek kereskedel­
méről (p. 150), am ely az ő álláspontja szerint (s ebben úgy tetszik,
igaza lehet), ugyancsak esetlegesen érintkezett csak az eladás céljá­
ból folytatott kereskedelemmel, mivel a régészeti leletek nagy meny-
nyiségű éremle]étéiből, s egy-egv (többféleképpen értelmezhető)
forráshely beszámolójából csupán arra lehet következtetni, hogy
bizonyos javak iránt igen nagy volt az igényük, s rablás, kalózkodás,
háború mellett, ha az látszott célravezetőnek, a békés kereskedelmet
sem zárták ki121. Ibn Fadián leírása a rajzokról ezt az utóbbit emeli
ki, de nagyon is jól tudjuk, hogy sokkal gyakrabban részesítették
előuybe a javak' erőszakos megszerzését. Grierson igazán fontos gon­
dolata ezek után úgy hangzik, hogy az írott forrásanyagban említett
és a régészeti leletek között talált értékes tárgyak túlnyomó része
voltaképpen nem kereskedelemből származik (ahogy addig azt
feltételezték), hanem számos egyéb (politikai, hatalmi jellegű vagy
presztízs szempontokat érvényesítő) tranzakcióból, így rablásokból,

télé érezteti hatását é.s magúnak kölcsönzi életerejüket. Hidal képez n periférikus vilá­
gok között” (p. 215).
120 „Com merve in the Dark Age: a Criuqiic of <he Fvtdcncc’’, in: Havighursr 146-159
(eredeti megjelenés: 'fransactions of ihe tioyat Mist. Socieiyy Fiíth Series, IX, 1959.
123-140).
121A normannok alternatív (rablás, kalózkodás, háhorú, kereskedelem) ténykedéseit a
javak megszerzésében márJUcob 1887:94-98 pontosan jellemezre.

157
váltságdíjból, kompenzálásokból, sarcból, jegypénzből, a zsoldosok
fizetéséből, s politikai szánnizöttek magukkal vitt értekeiből és
különösképpen az ajándékcseréböl (p. 15 3sqq). Grierson mindegyikre
igen m eggyőző példákat hoz föl, amelyekből kiderül, hogy időnként
óriási mennyiségű értékek cseréltek így gazdát, s kerültek eredeti
helyükről sokszor igen m esszire122. Ezt a gondolatát nyilvánvalóan
a korabeli antropológiai kutatásokból, B, Malinowski és M. Mauss
munkáiból12'* meríthette, s alkalmazhatta a kula és az ajándék - a
tradicionális társadalmakban elterjedt - gyakortatár a kora feudális
társadalmak érintkezésére. Grierson dolgozata fontos cavm t a
bizonytalan fórráshelyek és a többféleképpen értelm ezhető régésze­
ti leletek könnyelmű általánosíthatósága ellen.
A későbbi kutatásból különösen C l Cahen és H odges-W hite-
housc megjegyzése, ill. kutatása érdemelnek figyelmet. Cahen meg­
jegyzései a pénzhasználar módozatait mutatják be az arab gazdaság-
történet mélyreható ismerete alapján, továbbá alapjaiban érintik a
kereskedelmi alapú gazdasági érintkezés korlátáit. Ellenvetései,
szokása szerint, további kutatásra ösztönző problémákat fogalmaz­
nak meg, s az addigi kutatás sok vonatkozásban hipotetikus jellegét
hangsúlyozzák, ami abból fakad, hogy a 10-11. század kutatása m eg­
lehetősen mostoha az európai területekre nézve. Felveri pl. azt a
fontos kérdést, hogy mennyire beszélhetünk általában európai és
muszlim gazdasági érintkezésről, amikor számos régiót különböz­
tethetünk meg az iszlám világán belül, amelyek sokszor közelebbi
kapcsolatban álltak nem muszlim térségekkel, mint egymással (így
pl. az észak-európai területek Kclct-lránnal és Belső-Azsiával;

l -* Ismeretesek Bizánc óriási évi adóösszegei, amelyeket az 5. századtól a 7. századig

űzetett különösen a hunoknak (volt, amikor 6000 lontnyi aranypénzt fizetett 443-
hau!), a germánoknak és az avaroknak (Grierson 153). Ugyanígy jártak d a barbárok
is gyakran egymás között (Grierson 154 megjegyzi, hogy egyebek között a frankok
által az angolszászoknak fiz érett nagy mennyiségű cziistpénzéből in agyara zható az
utóbbi területeken található ezüstleletek megléte). Időnkéin nagy összegeket adtak a
lontosnak tartott követségeknek (Konst. Porph számol be Olga orosz hercegnő
Konsrnnrinápolyba jövetedéről 957-hen, s arról, hogy egymillió m liaraith kapott
ajándékba). A fógolyki váltása kért és a vámsok mcgkhnélésccrc isméi óriási összegek
cseréltek gazdát (Id. Grierson 155 példát K busz ró Amísirwáu és III szúrna nősz
háború in ál fizetett összegekről), A zsoldosoknak kiutalt fizetségek nchn igen távoli
vidékekre jutottak el - erre számos példánk van a Baltikumból, ld Grierson 156. A
jegy pénz nagyságát érzékelteti, hogy mikor egy frank hercegnő Reccnred
Andalúziában uralkodó vízigót királyhoz ment, akkor 55 kocsi arany, ezüst és egyéb
értéket vitt magával (Grierson 1>7).
Jemen és a Perzsa-öböl menti kikötővárosok inkább kereskedtek
Indiával, Kínával és Kelet-Afrikával, mint a Mediterráneummal,
továbbá Maghribnak, vagyis Észak-Afrikának és Andalúsziának is
több volt a kapcsolata az európai Nyugattal, mint a Masriq-kal).
Vagyis, a M. Lombard által föltételezett hárompólusú gazdasági
rendszer (iszlám-Bizánc-En rop a) valójában sokkal „regionalizál-
tabb”, ami a lokális viszonyok dominánsabb, meghatározóbb voltát
jelenti, s kizárja az álLalánosí(.hatóságot Európán belül meg kell
különböztetni Északkelet-Európát, Északnyugat-Eu.uópát cs a
Mediterráneumot; az iszlámon belül pedig Közép-Ázsiát Iránnak a
Masriq országait Egyiptommal és Szíriával, clráqor. a Perzsa-öböl
vidékével és a Maghribot. Ezek között Belső-Ázsia Kelet- és Észak-
Eu répával van kapcsolatban (ld. az 11 tijelentés tanulságait); Közel-
Kelet Bizánccal, a Maghrib Dél-Itáliával, Andalúszia pedig a francia
területekkel A régiók közötti kereskedelem fontos mozzanata
volt, hogy a muszlim kereskedők jól ismerték az egyes területeken
bevett, néha igen jelentős árfolyam különbségeket, s mivel a keres­
kedelem jelentős mértékben üzérkedésből állt, alaposan kihasznál­
ták ezeket az átszámítási különbségeket125. Általában óriásiak voltak
az árkülönbségek az egyes területek között, A 10. században rend­
kívüli módon virágzó - az Indiai-óceánon zajló - tengeri kereske­
delem és az akkor fellendülő, fölöttébb nagy nyereséggel kecsegtető
északi kereskedelem m ellett Nyugat-Európa nem gyakorolt nagy
vonzerőt a muszlim kereskedők számára, s Cahen hívja fel a figyel­
met arra, hogy 925-1120 között alig találunk muszlim pénzt a
területeken, s még a 12, században is csak maghribi érmék fordulnak

111 B. Maltnowski, Knlu: The Circuhtliug Exchange* of Valuables in tbc Arcbipeiagpa of

Editem Név* Guinea, Mtín, wo.51, 1920; na., Argonauty of tbc Western Meíanenan Ne-ta
Guinea, London, Routledgc and Kegtui Paul, 1922 (az utóbbi kt<kk<\ vonatkozó része
magyarul is olvasható: B. Mali nows ki, Halomi. Válogatott írások. ize ik. Bodrogi T , Bu­
dapest, Gondolat. 1972, 7-109, fnrd. Ecscdy Cs.); M- Mauss, „E m i sur le dón”: Vannée
socialogtqtte, n.s. í , 192 5:30-1 Hó (ez is olvasható magyarul; M. Ma üss. Szociológia és
amropológta, szerk. Fejős 7., Budapest. Osiris, 2000, 195-338, ford, Saly N.).
l-‘*Vagyis Európa és az iszlám világ helyett helyesebb lenne meghatározott régiókról
beszélni a továbbiakban (p.33ü).
Gondoljunk Ibn Khaldún kendőzetlen megfogalmazására (mivel a kereskedő nem
termel értéket, Ibn Khaldún a maga értékelmélete alapján szükséges rossznak tekin­
tette tevékenységüket): „Tudnunk kell, hogy a kereskedelem nem más, mint kísérlet
a töke gyár api tilsával elérendő haszonra, mégpedig az áruk olcsó vásárlása és drágán
eladása révén ... Ezt a több le térté két nevezik profitnak. Aki az efféle profitra törek­
szik. az vagy úgy jár el, hogy felhalmozza az árut és kivárja vele a piac flukwálását a*

159
ott e lő 126. Ezek a megjegyzések már összefüggenek Cahcn néhány
olyan lényeges m egfigyelésével, am elyeket a muszlint világ
kereskedelmi hanyatlásával foglalkozó egyik előadásában fogalma­
zott m eg az 1967-ben tartott Ann Arbor-i orientalista kong­
resszuson12'' Ebben két fontos okot nevezett meg, amelyek a musz-
Um kereskedelem gyen geségeként jelentősen hozzájárultak a
kereskedelcmközpontú gazdaság hanyatlásához. Az egyik ennek a
kereskedelemnek a passzív jellege, amelynél, mai kifejezésekkel, az
import m indig fontosabb volt, mint az export, s ennek hátrányai
hamar megmutatkoztak az olasz kereskedővárosokkal való verseny­
ben való lemaradásban. A másik, ezzel összefüggő, ám sokkal lénye­
gesebb jellegzetesség az volt, hogy e kereskedelem mögött nem állt
m egfelelő belső termelés, vagyis az előbbi nem az utóbbira épült,
nem „húzta” azt, az export nem volt igazi kihívás a belső kézműves­
ség számára. Paradox jelenségként a pénzgazdálkodás túl fejlett volt,

olcsóságról a drágulásig, s ekképpen gyarapszik a profitja, vagy pedig más vidékre

szállítja, almi kelendőbb az ö portékája, minr az ó vidékén, ahol vásárolta - így is
növekszik a profitja” {Bevezetés a történelmin fal-Muqaddtmaf. fúrd. Simon R.,
Budapest, Osins, 1995, 384).
Op. eit. 355. Voltaképpen c?A az „űrt” használhatták ki az ún. rádhánita vagy
ráJulíínira kereskedők, akiknek a tevékenységéről Ibn Khurdádzbih 153sq számok be
(más földrajzírók - Ihn a ll'a q íh 270 kivételével, aki összegzi elődje beszámolóját -
nem szóltak róluk), ismeretes módon a négy útvonalukról szóló beszámoló a közel
másfél évszázados kutatásban óriási vitákat váltott ki, amelyek máig nem jutottak
holtpontra (ki. ezek kitűnő elemzését Ch. Pellnt-tól in: /:72, s.v\ Rüdhüniyya, VIIJ:363-
7 a legfontosabb hozzászólások részletes bibliográfiájával; jól használható össze­
foglalást ad még Nazmi 199H;I2I-J29 is). A vita részleteibe természetesen nem
mehetünk bele, ám mivel a beszámoló tárgyunk több korábban említett kérdését érin­
ti, ezért néhány vonatkozását érintenünk kell. Ibn Khurradádzbih szövegének for­
dítása megtalálható Kmoskó munkájában (1/1:121sq). A szöveg pontosabb fordítását,
egyebek között, ld. Ch. Pellat idézett cikkében (p.363sq) vág)' Róbert $. Lopez és
Irving W. Raymoml könnyen hozzáférhető munkájában: Mediám Trade in tbc
Mcdüetrewetm World. UlitMrrtinve Documcntj, transi. with Inti', and Norcs (New York,
Columbia Univ. Press, 1955, 1990), 31-33. Kmoskó fordításával az a probléma, hogy
a fa-ammá maszlakn-bum Jií-barr („ami szárazföldi útinkat illeti”) részt az orosz
kereskedőkről szóló szöveg folytatásának értelmezi, holott í. Kh. szövege majdnem
biztosan visszatér n rádzámtiijmhdimita kereskedőkhöz, s azok harmadik és negyedik
útvonalát részletezi {ld. FF2, VII 1:364). Cahen előbbi cikk ében felvetette, hogy vajon
milyen nyelven érintkezhettek egymással a keresztény és a inuszlím kereskedők?
Ebből a beszámolóból kiderül, hogy a zsidó kereskedők tudnak arabul, perzsául, ró mi
(görög?, latin?), frank (ófrancia?), andaluszi és szláv nyelveken, s száraz föld ön és ten­
geren Kelet és Nyugat között négy útvonalat alakítottak ki a Mediterráné um és Kína
között. Mivel Nyugatról indulnak, valószínűleg (főleg) európai zsidók lehettek, bár
több kutató (Cl. Cahen, Ashtor, S. W. Báron, seb) valószínű hipotézise szerint több

160
s ez inkább hátránya, mint előnye volt a belső termelésnek. Óriási
monetáris tartalékjai voltak a klasszikus iszlám pénzvilágának, a
kereskedők könnyen jutottak pénzforráshoz (ehhez a kelet-iráni és
az afrikai nemcsfóm-bányák gazdag hozadéka nagyban hozzájárult),
s így könnyen tudtak fizetni az idegen országokban értékes pénzne­
mekkel, s alig volt szükség a határokon belül termelt áruféleségekre
(kicsit hasonlóan p l az ókori római-indiai kereskedelemhez!). Ezt
elősegítette az az előbb már em lített körülmény, hogy ez a kereske­
delem, ahogy Caheti mondja: „spekulációs és vásárlasközpontü gaz­
daság volt”128. Ezzel állt szemben az európai gyakorlat, amely
számára - a saját fizetőeszköz szűkössége miatt - a belső termelés
fejlesztése életszükséglet volt. Voltaképpen ez a jelenség ad mag­
yarázatot arra, hogy miért találunk nagy m ennyiségű muszlin] érmét
a Mediterráneumtól a fiain Iáimig és az orosz területekig, míg az
iszlám világ területein az európai éré ml el etek száma elenyésző.

helyről, akár Kazáréiból is származó, különböző nyelvű, srb. zsidó kereskedők társu
lásáról lehetett szó, s ezt fejezné ki nevük számos érrel mezese közül az a plauzibilis
származtatás (ezt először Reinaud javasolta, majd de Goejc is elfogadta és SAV. Báron
is megerősítette;, amely a perzsa ráb-dátk.iól interpretálja („aki ismeri az utakat”,
vagyis „ítinerant merchanc” = „vándorkereskedő”). J. Jacnbi („Dic Rádániyya1': Dér
íxlatn XLV1J, 1971:252-264) megfogalmazta azt a feltevést, hogy a név talán terminus
tcclmicus lehetett, voltaképpen kémeket, ügynököket jelentért (tudjuk, lbn Khur
dádzbih postafonökként egyfajta kémszolgálaror is irányíthatom, akik, zsidók lévén,
szabadon közlekedhettek különböző országok és vallási felekezetek közört, s a keres­
kedést csak fedőtevékenységnek használták A rendkívül érdekes, ám minden részle­
tében problematikus szöveg ellen külön megfontolandó Cahen számos el lm vetéséből
az, hogy egyetlen nyugati forrás sem említi őket, és Európa ekkor még semmit nem
tudort a Távol-Keletről (kk „Quelques questions sur les Rahdámrcs”: Dér hltm
XLVTTT/2, 1972, 33 3$q). Érdemes még utalni M. Gil konklúziójára („The Radhnnitc:
mcrchanra and tbc land of Rádium'’: JESHO XVII, 1974, 32 3: „Nem voltak sem
szövetség, sem rársnlás, sem csoport, egyetlen közös bennük csupán származási
helyük volt1’. Szerinte a helynév a Bagdad környéki Rddhtmayn lenne!. Rejtélyes elne­
vezésük, mdjuk, nem csak ezt és a fenti értelmezést sugallta: már .A. Sptenger IK44-
ben a szóhűn a Rajna folyó nevet látni (ezt újj tóttá fél D. Simonsen 1907-ben és B.
Dinur 1931-ben). Mások (Jacobs és Kar/,; a Dzsibtíl régióban lévő Rayy helynévből
eredeztetik (görög Thages, ld. hozzá Le Strange 2 14-7;. Egyéb, fantasztikusnak tetsző
javaslatok is jelzik, hogy velük kapcsolatban a legalapvetőbb kérdésekre sincs meg­
nyugtató válaszunk. Annyi bizonyos, hogy voltak ilyen nevű kereskedők, akik négy
útvonalon nagyértékű árukat forgalmaztak Xyűgat-Európától Kínáig. Lenyűgöző
lehetett a nyelvtudásuk (Bellát ehhez hozzáteszi, hogy lingua francaként valamilyen
kereskedői argot-t használhattak bizonyos héber alapokkal;.
]2 ; „Quelques mots sur le dédin cominerciái du monde mosnlmaii á la fin du moyen
ágé”, in: op.cit. (1977), 359-366.
128 1977:364.

161
 Ezen az összképen az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai sokat
árnyaltak - ahogyan ez leginkább a Ilodgcs-W hitehouse szerző­
páros két újranyomásban .is megjelent könyvéből egyértelműen
kiderül129. Mindkét szerző rendkívül nagyra értékeli a Pirenne-
tézis heurisztikus értekét, ám a m integy három évszázadot átfogó,
viszonylag folyamatos képet mutató régészeti (ezen belül továbbra
is főleg numizmatikai) leletek alapján voltaképpen kevés konkrét
megállapítás marad a pirenne-i okfejtésből, ugyanakkor a lényeg
(tehát a történelem súlypontjának áttevődése a Mcditerráneumból
Észak-Európába) megmarad és igazolható. Ebben a folyamatban
azonban az iszlám szerepe is átértékelődik, ami azt jelenti, hogy ok
helyett mindinkább következmény lett - N agy Károllyal együtt130.
Azt elfogadják Pirenne-től, hogy a barbárok nem pusztították el a
városokat és a megmaradt antik civilizációt, ám az 5. századtól a
visszafordíthatatlan hanyatlás felgyorsul, a városok - a királyi szék­
helyeken és a kolostorokon kívül - elsorvadnak, a népesség stagnál
vagy csökken, a korábbi manufaktúrák megszűnnek, s a kézmű­
vesség a falusi szintre fejlődik vissza. így fest Nyugat-Európa 600
körül, tehát m ég évtizedekkel az iszlám jelentkezése előtt. A
kialakuló „főnökségek” kereskedelmével kapcsolatban Ők is - Pb.
Grierson korábban em lített ötlete után - arról beszélnek, hogy a
„főnökök” a velük egyenlő és partneri kapcsolatban álló másik „fő­
nökkel” cserélnek - ajándékcserének tekinthető - presztízsjava­
kat131. Emellett - a M eroving- és a Karoling-korra jellemzően -

Ld. a 112. jegyzetet, Mindketten több ásatásban vettek részt, ám míg Hodges
alapvemen a nyugat-európai régészet és történelem specialistája (legtöbbet idézett
nmiikája: Dark Age Economks: 7'be Qrigim of 7\roms and Trade AD 600-1(XX), London,
1982), addig D. Whitehousc Itália mellett Iránban és Líbiában is ásatott és alaposan
foglalkozott a szászánida kor kereskedelmével.
J Ez már a Pirenne-tézisrc adott egyik első és mindjárt rendkívül alapo.s és mono­
grafikus méretű válaszból is kiderült, amit még 1934-ben írr a prágai Károly Egyetem
történésze, M. Paulová: i.'fdam er la nvtlimhon MétlitaTunti&me ÍV Praze, 1934; 188
oldalas külön lenyomat a Vesztnik Kral. Spolecimh Aw^-bóL Cl. I, T 1933;. Pavlov á
egyrészt hangsúlyozta, hogy a mediterrán térség hanyatlása és eljelenték télén ed esc
már az arab hódítás előtt lényegében befejeződött, vagyis az arab hódítás nem oka an­
nak, csupán meggy őrs korra c folyamatot, főleg azzal (ld. pp. I 59sqq), hogy Irántól és
Bizánctól átvette/örökölte a „világkereskedelmet1’, s annak súlypontját árhelyezte
egyéb területekre - főleg Ázsiába. Mellesleg azt is hangsúlyozta (p. 185), hogy ezr nem
egyik napról a másikra tette, hiszen a meghódítón rendeteken átvette a korábbi admi­
nisztrációt, pcnzhasználaiot (cAbd ül Malik pénzreformjáig), kereskedelmi gyakor­
latot, vagyis <vz iszlám jövetele az első időkben nem jelentett gyökeres változást.

162
hamarosan kialakultak az adminisztratíve irányi tort kereskedőhe­
lyek, amelyek között - az ószaki kereskedelem „kapuiként” - a
legjelentősebbek az Utrccht melletti Dorestad és a Conche folyó
torkolatánál lévő Quentovic - ezeket az utóbbi évtizedek régészeti
ásatásai alaposan feltárták. Ezekhez a 8-9 század fordulóján
Haithalm járult, aminek az alapítása és virágzása azt bizonyítja, hogy
a Karol ing-korban (Pirenne álláspontjává] szemben) a balti kereske­
delem (a muszlim kereskedőkkel szoros együttműködésben) virág­
zott. A skandináv kereskedők a Kas/pi-tengernél találkoztak a
muszlim partnerekkel (a prémekért, rabszolgákért, fémekért főleg
ezüstí/?rA?wma] fizettek, továbbá selymet, fűszereket és ritkább élel­
miszereket cseréltek). A Karoling birodalomnak (különösen N agy
Károly pénzreformja idején) nagy mennyiségű tzzyisidirhamr'i volt
szüksége, amit leginkább a frízek közvetítettek számukra. Noha
N agy Károly három küldöttséget is küldött Bagdadba (797-ben,
802-ben és 813-ban), onnan pedig két követség kereste föl N agy
Károly udvarát1-'2, ezek a küldöttségek azonban inkább csak udva­
riassági gesztusok voltak; az igazán fontos a muszlim kereskedőkkel
való érintkezés volt a Dnyeper, a Baltikum és az Északi-tenger
vidéken. Ez utóbbihoz kapunk néhány újabb adalékot a szerzőpáros
könyvéből, akik főleg Th. Noonan numizmatikai vizsgálata alap­
ján1^ végeznek kronológiai vizsgálatokat. Hetvenhét - 9. századi
európai orosz - lelőhely alapján négy korszakot különböztetnek
meg: 1. a 9. század első évtizede (számos új érem); 2. 820-840 (nincs

131 Op. cir. 92. Amennyiben e presztízs javakra szorítkozó ajándckcsere mellett meg­
jelennek a külföldi kereskedők, a fejedelmek igyekeznek, azokat is ellenőrzésük alatt
tartani, s általuk kom roll alatt tartható helyet jelölnek ki. A szerzőpáros az utóbbi
intézmény jellegér így körvonalazza: „így számos piac előtti társadalomban adrni-
nisztraiíve szervezett kereskedőtelepüléseket találunk, amelyek kolóniáknak néznek
ki, mivel leginkább idegen kereskedők lakják, jogi értelemhcn azonban városi közös­
ségekről van szó, amelyek a helyi elithez tartoznak. A történészek ezeket a helyeket
mporiun:*)knak ismerik, a foldrnjzirók 'kapu közösségeknek' {jraTt^dy-coryimwiiiw) ne­
vezik. néhány antropológus pedig zavaró módon port of trade-ként utalnak rá” (p.92).
n2 A követeseikhez ld. V.V. Barrold, „Kari Velikij i Hánin ar-Rasíd”, in: Szocűnytnyip, t.
VI (Moszkva, Izd. „Nauka”, ]%ó), 342-364; l'.VV. Buckler, Hartwif'l-Ra.tbid and Charles íhe
Grent (Cambridge, \íass , 1931); A. Klót, tíumn ai-Raschid. Kalifvon Bagdad, íibcrsetzt v.
S. Höfcr (Zürich, Artemis Verlag, 1986), 132-148, Hodges-Whitehouse, op.cir., I 2l.scj.
!3* T h Noonan, „Ninth-century dirhem huards from European Russia: a preliminary
analysis". 111: MAS. Black bum - D.M. Mcccalf (eds.). Vikmg-agc coinage in thr, Northern
Lalids (Oxford, B-A.R. International Scries 122, 1981), 47-1 18, cf Hodgcs-
Wbitchouse 124sq.

163
új érem); 3. a 890-es évekig terjedő időszak (néhány új erem, főleg
korábbiak); 4.890 utáni évtizedek (rengeteg új érem, a 10. század
közepéig nagy felfutás).
A kapcsolatok tehát a 8. szazad végén kezdődhettek, amikor a
transzkaukázusi utakat ellenőrző kazárok és a kalifatus között meg­
állapodások születtek. Ezután a kereskedelem a 9. század első két
évtizedéig virágzott, majd visszaszorult és csak a 10, század elején
lendült fel újra egy bő félévszázadig. A 9. századi visszaesés oka a
kalifárus belső viszályai miatt történt, továbbá Számárrá* építése
minden anyagi forrást elvont. Az északi kereskedelem megszűnése
komoly nemzetközi problémákat okozott1-^ (nem kis mértékben
emiatt indulnak el a viking rab ló portyák és hódítások, továbbá az
észak-afrikai kalózkodás), amelyeknek a 10. század eleji újabb fel­
lendülés vet véget.
M indebből a Pírén ne-tézist illetően több tanulság adódik:
Pirenne-nek igaza volt abban, hogy a barbárok nem rombolják le az
általuk m eghódított civilizációt, ugyanakkor már az arab hódítás
előtt, a 6. század végéig alapvetően megváltozott az, ami a római
birodalomból megmaradt (a korábbi világbirodalom számos fejede­
lemségnek adta át a helyét, amelyek immár nem igényelték a koráb­
biakhoz hasonló piaci rendszert, s mindinkább észak felé orien­
tálódtak). A Karoling-kort is át kell értékelni Pircrme-hez képest-
annyi bizonyos, hogy a 8-9, században sokkal nagyobb szerepet ját­
szott a hosszú távú kereskedelem, in int ahogyan azt ő gondolta (ezt
persze a királyi udvar és a kolostorok mozgatták, s az ezüst mellett a
presztízsjavakat igényelték). A „Karoling-reneszánszban” az iszlám
jelentős szerepet játszott (ezt egészítette ki az angolszász kereske-134567

134 Ld. Hodgcs-Whitehouse, oj>. c it 158-16*.

135 J.d. „A csodás és az idegm Indián innen és túl a 10, századi muszliin
h ajós törte nete kbe n” 148-160.
136 Elemi bibliográfiát adtam az előbb említett tanulmányban: I48sq, n. 38.
137 Még ma is jól használható (j. Jacoh bárom - egymást kiegészítő - munkája (1887,
1891b is) (a sokoldalú szerző - 1862-1937 - rokonszenves alakjához és az amisztikában,
turkológiában egyaránt jelentős munkásságához ld. hűek 1955:319-322); gazdag anyagot
találunk Marquart, Strcifzügc cs ua. „Ein arabischer Bencht" c. munkáiban (e rendkívül
sokoldalú, nagytudású, ám származása révén pályája nagy részében a szakma perifériáján,
nehéz körülmények között dolgozó, ellentmondásos kutatóhoz ld. V.V. Bartold, kiegyen­
súlyozott nekrológját: „Pamjacyi Joszifa Mark vám 1864-1930”, in: Szocshíjmytja, t X,
Moszkva, Izd. „Nauka", 1977, 779-788, a nekrológ német fordítását W.H. Sohaeder az álta­
la kiadott Wcbrot uml Arang 1938 kötethez mellékelte Mark varr bibliográfiájával együtt.

164
delem, s a saját mezőgazdaság és kézm űvesség). E rövid felfutás után
azonban 820 titán visszaesett, s a centrifugális erők vettek át a fo
szerepet.
Az iszlám számára természetesen a nyugat-európai érintkezés
alig esett a latba, a 10. században felfutó kereskedelmi világrend­
szerben a fő szerepet a T ávol-K elet (Tndia, Kína, Ceylon, stb.), az
afrikai országok és a mind fontosabb északi kereskedelem játszotta.
Ibn Fadlánék követsége ennek az utóbbinak volt fontos állomása. Az
Indiai-óceánon zajló kereskedelemről egy másik tanulmányomban
részletesen írtam1 az északi területekkel kialakított kereskede­
lemről itt az idő, hogy röviden beszámoljak. N oha az előbbi volum e­
ne és fontossága kétségkívül nagyobb volt, s ezt tükrözi az egyre
terebélyesedő Indiai-óceán kutatás lassan alig áttekinthető szakiro­
dalma1^6 (nagyobb része persze a 16 század utáni érintkezéssel fog­
lalkozik, amelyen belül a muszlin] kereskedők része mindig keve­
sebb lett), az északi kereskedelemmel - fontossága ellenére - m ég
mindig kevés önálló munka foglalkozik1^7. E kereskedelem jellegét
(a helyet a résztvevőkkel) és a termékek árát érzékeltetendő érde­
mes idézni Ibn Bamita (megh. 1369-9-ben vagy 1377-ben) szövegét,
amely ugyan néhány száz évvel később keletkezett, de jól jellemzi a
10. századi viszonyokat is. Ibn Battútár a volgai bolgárok fővárosában
az Ibn Fadián által is jellemzett nappalok és éjszakák extrém eltoló­
dása vonzotta (Bulghár városa virágzó kereskedelmi központ volt
annak ellenére, hogy a mongolok 1237-ben meghódították). A be­
számoló hitelessége vitatott1 ám ha korábbi forrásokat ad vissza, s
ő maga nem is járt északon, akkor is a közölt adatok az arabok - e
területekre vonatkozó - ismereteit és hiedelm eit adják vissza: „Szán-

Megjegyzendő, hogy a tudós 1922 után nevének Marquart írásforniá|át Markwarrra vál­
toztatta), R. Hennig, a földrajzi felfedezések szorgalmas történeti rój a több Írásában is
foglalkozott az arabok északi kercsikcd elmével; ílcnmg, Terme incoguwe, 11:238-244 („Eme
arabischc Gesandschaft in Bulgat an dér Volga”); 245-267 („Arabischc 1lándler in Nord-
russhnd und am nördlidien Eismeer”). G. jacob után az első önálló monográfiát az arabok
északi (nála alapvetően a szláv okkal folyrátört) kereskedelméről a Varsói Egyetem munka­
társa Ahmad Nazmi jelentette meg 1998-ban (jól használható térképekkel /263-5/ és bib­
liográfiával /266-283/Js külön értéke a könyvnek, bog)7 alaposan, fölhasználta a lengyel
orientál isrák - T. Kowalski, T. Lewicki, M. Kowalskí, A. és F. Kmierowicz, továbbá M.
Gzapkiewicz - az esetek nagy részében csak leng)-elül megjelent munkáit. A korabeli Kelet-
Európahoz cs népeihez, s a velük való érintkezéshez ld. Miqucl áttekintésér (11:257-342).
138 Ld. S. Janicsek, „Ibn Battüta'sjüurney to Bulghár: is it a fabri cárion.3" JRAS 1929,
791-800; cf. Markwart, „Ein arabíscher Berieht” 1924: 288-301,

165
dékomban állt fölkeresni ‘a sötétség földjét’ {ardaz-zulm á)] ^ , ahová
Bulgh árból lehet eljutni negyven napi járás mán. Am lemondtam
erről a nagy erőfeszítés/ráfordítás és a kevés haszon miatt. Odautaz­
ni csak termetes kutyák által húzott kis kocsikon {cadzaala) lehet,
mert ez a sivatag jeges és sem az ember lába, sem a hátas állat patá­
ja nem tapad meg rajta, míg a kutyáknak karmaik vannak, s emiatt
lábuk szilárdan a jégen marad. Csupán a tehetős kereskedők jutnak
el oda, akiknek külön-külön legalább száz kocsijuk van megrakva
étellel, itallal és tűzifával, mivel ott nincs se fa, se kő, se lakott hely
( ímadar). E vidéken a kalauz a kutya, amely már több ízben megjárta
az utat, s az értéke (ezért) legalább ezer dinár. A kocsit a nyakához
erősítik és három másik kutyát kötnek hozzá, Ő a vezető, s a többi
kutya őt követi a kocsikkal. Ha Ő megáll, azok is megállnak. Ezt a
kutyát nem üti meg a gazdája, s nem is szidja meg; ha elkészítik a
harapni valót, akkor, mielőtt az emberek ennének, őket etetik meg,
különben a kutya megdiihödik, elinal és otthagyja a gazdáját a pusz­
tulásra, I In az utazók negyven állomást megtettek ebben a sivatag­
ban, akkor eljutnak a sötétség (földjéhez). M indegyikük otthagyja az
árut, amit magával hozott, és visszatérnek a megszokott táborhelyük­
höz. A következő nap visszamennék, hogy megszemléljék áruikat, s
azok m ellett coboly-, hermelin- és menyétprémet találnak. Ha az
áru tulajdonosa elégedett azzal, amit a maga portékája mellett lel,
akkor elveszi azt. I la elégedetlen, akkor otthagyja azt, ők pedig hoz­
záteszi! ek még, néha azonban a sötétség népe elveszi a maga porté­
káját és otthagyják a kereskedő áruját. így fest az adásvételük. Azok,
akik fölkeresik ezt a helyet, nem tudják, kikkel zajlik az adásvétel,
vajon rfe.i7««ek-e ők vagy emberek, mivel nem látnak soha senkit140.
A hermelin a legjobb prémfajta Egy ebből készült öltözet ezer dinárr
ér Indiában, ami átszámítva kétszázötvenet ér a mi aranyunkban.
Ibinek rendkívül fehér a színe és egy arasznyi hosszú kis állat bőré­
ből van a hosszú farkával együtt, amit eredeti állapotában hagynak a

IF leírása szerint az éjszakák rövidek cs a nappalok hosszúak, Ibn Battúta az

ellenkezőjéről számul he, ami í leimig, 'iemie iucógtiitae. IM’őOsq szerint érthető, mén
a kereskedők nyilván tél végeken keresték föl, hiszen egyfelől tavasszal süppedő*? és
mocsaras volt a talaja, nem beszélve a sok szúnyogról, más felöl a cobolyvad ászár
október-december között zajlott, amikor a legvastagabb volt d bundájuk.
140 A néma kereskedelem leírását Id. hasonlóan al-13írúnináí (a fordítás 21U.
jegyzetében), továbbá Abú’l-Fida’, 2l0sq. Ez a „szokás csak a mongol hódítás urán
alakult kL előtte közvetlen volr az érintkezés, Id. Hennig. Tenne incogűtae, ll;2őlsq.

166
ruhán. A coboly kevésbé értékes: egy ebből készült öltözék négyszáz
dinárt vagy kevesebbet ér. Ezeknek a bőröknek az a sajátossága, hogy
nem m egy bele a tetű. A kínai amimk és méltóságok egyetlen bőr
gyanánt használják, amit a nyakuknál a prémruhájukhoz erősítenek.
Hasonlóan járnak el Fársz és a két L’íráq kereskedői”141
Az északi kereskedelemről csaknem kizárólag arab források
értesítenek (az északi sagiík em lítésein kívül jószerivel még N esztor
Krónikájában találhatunk adatokat, bizánci forrásanyagunk nincsen).
E kereskedelem kapcsán különösen három kérdéskört kell érinteni:
a kereskedelmi útvonalakat és központokat, a résztvevőket és az
olyannyira keresett portékákat.
Ami az első kérdéskört, a közlekedési útvonalakat (kiinduló­
pontjaikkal és végcéljaikkal) illeti142, az arab földrajzitok viszonylag
pontos felvilágosításokat adnak róluk. Három fő útvonalat külön­
böztethetünk meg, amelyek az északi területeket elsősorban a kalifa-
tus keleti régióival kötötték össze. Az első, talán a legfontosabb, a
Bagdadból kiinduló, majd ar-Raíyyból Dzsurdzsán kikötőjébe,
Abszkiínba vagy a tabarisztáni Amulba menő cengeri útvonal volt,
ami a Kaszpi-tengeren közeli tette meg Jtilt, a kazár fővárost, a nagy
átmenő kereskedelmi központot, s mentek tovább a voigai bolgárok
fővárosába, Bulghárba. Mivel a rósz kereskedők általában ellenőrzé­
sük alátt tartották a Volgát és mellékfolyóit, tovább északra már
veszélyes volt a továbbutazás, noha a muszlint források egy része,
így TF is, említik, hogy létezik egy szárazföldi út a Wíszú és Yúra
népéhez (az arab tudósításokban ez az utolsó állomás). Bulghártól
tovább északra két vízi út kínálkozott: az egyik nyugatra az Okán, a
másik északkeletre a Karna folyón14^. A másik fontos útvonal a
szárazföldön vezetett Transzoxániától Bulghárig (az út Dzsurdzsá-
niyyából indult, ahová számos fontos városból - ar-Raiyy,
Szamarqand, Bukhárá - lehetett eljutni). A karavánok - ahogy Í.F
beszámolójából is értesülünk - tavasszal indultak. Az út ugyan főleg

141 Ribia lbn Batrúta (Buyrút, Dár Szadi r, 1379/196(1), 33Ksq (cf The 7 'ravels of Ihn
Barr ra, transk by H.A.R. (iibb, New Delhi, Munshiram Manoharlal, 1993, IT:49Lsq).
14- Ld. ü kérdéshez Jacoh 1887:98-120; Tlennig, Terrac incognitae, 11:245-267; Vfiquel,
ll:272sqq: N3zmi 1998: 21 1-224 (ld. külön a kereskedelmi központokat és utakat
feltüntető két jól használható térképet: 264sq).
1,15 A távolságok a következőképpen festettek: Báb al-Abwábig tengeri úton egy hét
volt az. út, onnan az Itilig 12 nap; Dzsurdzsánbül a kazár khamlíkh városát nyolc nap
alatt lehetett elérni; Itiltöl a Volgán át Bulghárig két hónap volt az út, fordítva azon-

167
a szárazfölden vezetett, de számos kisebb Folyón kellett vagy lehetett
átkelni (erről ugyancsak IF számol be, aki majd 17 folyót említ, ame­
lyek az Emba, az Ural és a Volga mellékfolyói voltak) Az út hosszát
Dzsurdzsániyyától BulgháriglF alapján pontosan kiszámíthatjuk: 922.
március 3-án indult el és május 12-én érkezett meg, vagyis az utazás
hetven napig tartott. A harmadik út a trans/kaukázusi Ardabílból
ment északra Bard'/aca-ba, innen kettéágazott, az egyik út al-Muta-
wakkiliyyába és Tifliszbe, a másik északra Báb al-Ahwáhha (Der-
bendbe)144, ahonnan Kazáriába és a szláv területekre lehetett menni
az Itil folyón, A kereskedelmi utak legfontosabb kiindulópontja
Kelet-lránban Transzoxánia vagy arab nevén Md ivara an-nahr14\
Khurászánl4r’, továbbá különösen az Anni Daryá alsó folyásánál lévő
Khwárizm két városával, Káth-tal és Dzsurdzsániyyával147 - e terü­
letek és központjaik (Szamarqand, Bukbárá, Marw, balkh, Amol, stb.)
a Számánidák idején élték virágkorukat. Az innen elinduló és ide
visszatérő karavánok célja a Volga vidék (a kazárokkal, a burtászokkal
és a bolgárokkal), a Don és a Dnyeper vidéke, amit TF idején főleg a
ritsz vagyis a skandináv hajósok/kereskedők/kalózok ellenőriztek,
továbbá a Wíszú-föld és a Baltikum volt (a muszlim kereskedők jelen­
léte az utóbbiban, egyebek között Holmgardban, Trusóban, Jumne-
rában, Jlaedumban és Jütlandban mutatható k i14!S). Az északi
kereskedelmi központok között néhányat mindenképpen érdemes
megemlíteni. Az egyik legfontosabb a kazár főváros, Itil volt, amelyről
beszámolója végén IF is megemlékezik (a folyó két partján épült város
egyik felét csak a muszlim ok lakják, s az ott élő, továbbá a kereskedel-

ban csal: luis/ nap kellett. Szárazföldi útoji hiltől Rulghiírig több mint 45 nap kellett
Túl col a hurrá szolt földje húsz napi járásra volt; onnan a besenyők földjéig tíz nap
kelleti.
344 A H. századi kazár-nuiszliiii háborúk idején a kereskedelem visszaszorult, áru a
kialakuló békés kapcsolatok következtében Báb al-abwáb fontos kereskedelmi
csomópont lett (lel. hozzá: V, 1:303-6; Le Strange, Kustem Caíipbatt\ 180; El2, s.v. Hc/hH-
rtb-üMÍK francia verzió, 1:85Hsq - D.M. Dunlop; Elr, s.v. Durlmnd, VII: 13-19 - L.
Kettenbőién / kimerítő bibliográfiával/). al-\Váthiq kalifa (842-7) több missziói
szervezett az északi tcríilcrek felderítésére (utaljunk ai-Dzsarmi és Szállám itf-tnrdz-
.rimán útjaira), amelyek léginkábh kereskedelmi célokat szolgáltak.
145 Ld. hozzá: Y, V:45-47; Jacob, 1887: 98-103; Le Strange, up.cit. 433-473.
14fj Ld. Y, 11:350-4; Le Srrangé, op.cit. 382-432, öarthold, Geogr&phyy 87-111; El2, s.v.
KhnrűsÜH, francia verzió. V:57-6l - ( ’.L. Hosworth.
147 Ld. V, 11:395-8; Le Srrange, op.cit. 446-459;
148 Ld . j a c o b 1 8 8 7 : 1 1 0 - 1 1 4 .
14y Ezt al-Maszcúdí. Murádzs, T:2(JLsq említi.

168
mi célból odautazó muszlírnok ügyes-bajos dolgait a kazár király által
delegált gbulúm intézi, vagyis jelentős autonómiát élveztek). A kazár
fővárosba hosszabb időre letelepedett muszlimok legnagyobb része
khwárizmi eredetű volt (közülük kerültek ki a kazár király legfon­
tosabb zsoldos katonái .is, akiket ai-ldrrziyydnak neveztek149). Itil nagy
átmenő kereskedelmi állomás volt, ahonnan más városokba lehetett
menni. Ezek közé tartozott a volgai bolgár királyság fővárosa, Bulghár
is, amit két ütőn is meg lehetett közelíteni: egyrészt Itiltől szárazföldi
úton vagy Khwárizrnból és Transzoxániából azon az úton, amelyet TF
írt le. Már IF előtt Tbo Ruszta is említette, hogy nemcsak a kazár és a
rüsz kereskedők látogatják c helyet, ami a prémkereskedelem egyik
központja, hanem a muszlimok is, akiktől a király tizedvámot szed150.
Bulghárról húsz napi járásra található az előbbinél nagyobb Kűyába
(Kiev), amelyet al-ísztakhrí is, fbn líawqal is említenek, mint a
kereskedők egyik fontos állomását15 A íludúd jellemzése szerint:
„Kúyába Rúsz városa, am ely a legközelebb fekszik a mnszlim
területekhez. Kellemes hely és király székhelye Különböző prémeket
és értékes kardokat találni ott”*5A A források más „szláv” városokat is
megemlítenek (asz-Szaláwiyya, Artliá, sth), ám ezek pontos helyét és
szerepét a kutatás még nem tisztázta egyértelm űen1*^. Kelet-Európa
fő rabszolgapiaca Prágában volt, amelyről a zsidó kereskedő, lbráhím
ihn Yacqúb számolt be 965-ben megtett, egyedülálló útja kapcsán154-.
A résztvevők egy részéről, így a rddzániui zsidókról vagy a rúszok-
ról (a skandináv normannokról} a korábbiakban már szó esett. Az
utóbbiak értelm ezéséhez m ég kór tanulságos forráshelyet érdemes

Ibo Ruszra 1=4-1.

151 Isztakhrí 226; Ibn flawqa) 336 (cf. Nazmi 1998: 169). Const. I’ orph., cap 9-bciv
Ktoabavagy Kioba.
152 Uudűd\$V.
^ Ld főleg Minorsky, /W zií/434-8; Nazi(ú 1998: 168 172.
154 A beszámolói aj-Bak rí őriz re meg {Kiláb al-mtszálik ina’l-mawálik, ed. A.R. van
Leeuwen - A. Ferre, Tunisz, ad-Ddr al-carabtyya liTkiláb, 1992, §545 /p.3 32/, Id.
hozzá: 1 lenni g, Terme incognitae, 11:268-279 / "Tl>rcil)jru ibiijfaqxib au dér Mecklenbur-
gisehen Ostsee und in Micteldeutschland”/; Mtqucl, fXXXJl). A városról azt mond­
ja, hogy: „K.rsikuwból a rajzok és a szlávok hoznak ám kar; az iszlám vidékéről pétiig
muszlimok, zsidók és törökök jönnek hozzájuk portékáikkal és forgalomban lévő
érmékkel (? murbdqíí nwrqutiyya) és visznek onnan rabszolgákat, cint és különböző
prémeket.'’ A szöveg ezúttal is több. alig megoldható problémát vet föl (ilyen a mitbqdl
murqntí értelmezése, de problematikus az is, hogy honnan jönnefc a műszóin kcrcske
dők? Egyesek a szomszédos magyarokra gondoltak, akiket a források általában túr-
köknek neveznek, Id. Nazmi 1998:1 75sq, az utóbbi kérdéshez ld. p. 173, n,340).

169
idéznünk. al-Isztakhrí említi róluk azt, hogy „úgy szállnak vízre és
kereskednek, hogy nem avatnak he senkit dolgaikról és portékáikról,
nem hagyják, hogy bárki is cársukká szegődjék, és nem léphet be
senki az országukba”15\ A másik jellemző közlési al-Bakrí őrizte
meg: „A rüsz országa egy tó által körülvett szigeten található, am ely­
nek a hossza öt napi járófold, rajta erdős és bozótos területek vannak.
Királyuk neve: rúsz-kháqán, Ok m integy százezer embert számolnak
A szlávok {szaqáliba) ellen hajókon indítanak portyákat. A bolgárok
szomszédosak a rüsz-szál és jó kapcsolatban állnak velük. A ráznak
nincsenek szántóföldjeik, és amire szert tesznek, azt a kardjukkal
teszik”156. Vagyis a rüszmú. nevezett skandináv normannok nem a
saját portékáikkal kereskednek, hanem azzal, amit kardjukkal m eg­
szereznek1^7, Ezt egészíti ki a Hudúd közlése, amely a rüszt - nyil­
ván már toposzok gyanánt - a következőképpen jellemzi: „a szaqlab-
töl északra találhatók Észak lakatlan vidékei. Ez egv tágas ország,
amelynek lakói rossz term észetűek, kezelhetetlenek, arrogáns
kinézetűek, mindenbe belekötnek és harciasak. Háborúskodnak a
körülöttük lévő hitetlenekkel, és ők maradnak mindig léiül ... Zsák­
mányuk és kereskedelmük tizedét évenként leróják a vezetőjüknek
{szultán)”1 Term észetesen a rüsz kereskedőkre vonatkozóan a
leggazdagabb és a legsokrétűbb értesüléseket 1F úti beszámolójából
kapjuk. Amikor a korábbiakban 1F párját ritkító jelentését egyebek
között az autopsziáért dicsértük, akkor szerzőnk e ritka tulajdon­
ságát éppen ebben a részben bámulhatjuk leginkább. Mint egy film
kockái, ügy peregnek szemünk előtt a velük kapcsolatos jelenetek, s
cl tudjuk képzelni „az elkötelezett m egfigyelőt”, IF-t is, amint (főleg
a tisztaság elemi betartásának hiánya és a több mint szabados szexuális
szokásaik miatt) a megvetést bizonyos bámulattal elegyítve, figyelte
tevékenységüket, amely a nem mindennapi irodalmi érzékkel m eg­
írt tem etési jelenetben tetőzött. Eátjuk őket, ahogy megérkeznek

Isziakbrí 226 (Id. szó .szerint Ibn Hawqal 336).

]5í) Al-ftakrí, op.cit. §825 (p.49Üsc]j.
G.Jacob 1S87:97, Anni. 1-ben idézi Brémai Adó mór, aki Gcsm Ihmniaburgensit
ecclaiu potttificum c. művének, negyedik könyveben meghízható képet fest az észak-
Cürópai népek földrajzáról é.s történelméről: „Itaquc rci familiáris inopia tuaeti, tót uitt
imindmn circumeunt et piraticis rapiibus ampli.ssimani temirum faailtaicm rcpo*-
fanr domum, penunam s'uae regkmis mii modo mstinentes” = „Ekképpen javaik
hiányáról űzve, az egész világot bejárják és kalózkodó rablásaikkal a (távoli) loldok
gazdag vagyonát viszik haza, és .saját vidékük szükségét ilyen módon ellensúlyozzák’1.
'l58 (p.l 59).

170
Bulghárba, az fril partjára és tágas faházakat em elnek maguknak,
ahol ti zen-húszán laknak ezután rabszolgalányaikkal együtt. Ezután
(kenyérből, húsból, hagymából, tejből és sörből álló) ételáldozattal
fölkeresik emberarcú bálványukat, am elyet kisebb bálványok
vesznek körül. A do ut des elve szerint fohászkodnak bálványukhoz,
hogy a magukkal hozott rabszolgalányokat és cobolyprémet jól el
tudják adni („Azt szeretnem, ha egy olyan kereskedővel jutalmaznál
meg engem, akinek számosak a dinár\z\ és dirhaftt)'d\, s mindazt m eg­
veszi, amit csak akarok, s nem mond ellent annak, amit én mondok”).
Ha nehezen ad túl a portékáin, akkor újabb ajándékokat hoz a
bálvány közbenjárásáért, ám ha gyorsan túlad rajtuk, akkor néhány
birkát és marhát áldoz hálából Ebből a jellemzésből is kiderül, hogy
saját maguk előállított áruik nem voltak, azt értékesítették, amit
raboltak, zsákmányoltak, esetleg adó/sarc formájában kaptak.
Az északi kereskedelem jelentős résztvevői voltak a kazárok1
Fontosságuk birodalmuk nagy kiterjedéséből fakadt: a Fekete-ten­
ger és a Kaszpi-tenger közötti kereskedelmi útvonalakat ők ellenő­
rizték. Az arab források hangsúlyozták, hogy a kazár kereskedelem
alapvetően tranzitkercskedelem volt, az uralkodó különböző (hirk,
szláv, finnugor és kaukázusi) alattvalóira adót vetett ki, s be­
vételének túlnyom ó része ebből fakadt. Isztak hrí adata szerint: „Az
országos kincstár jövedelmi forrásait vámok (arszdd) és a kereske­
delmi cikkek dézsmúi {€usúr at-ndzsárái) képezik, sajátos szabályok
szerint (cald ruszúm la-hűm) minden út, tenger és folyó után. Vannak
aztán egyes szállások és vidékek népére kivetett és természetben
fizetett illetékek (ivazá'ifi, minden közszükségletet képező étel, ital­
nemű és egyebek után”16^, Noha a szovjet régészeti ásatások bizo­
nyos mértékben módosították ezt a képet (a kazár birodalom alap­
vetően adóztatásra berendezkedett nomád jellegét)161, továbbra is el
kell fogadnunk Dunlop értelm ezését a kazár birodalom alapvetően

A kereskedelemben elfoglak helyükhöz Id.Jacob 1887:181-189; Kaznii 1998:129-138.

16(1 Iszcakhrí 221 íKmoskó l./2:28 fordítása). Az arszád nem könnyű értelmezéséhez
ld, Doz.y, Supptáftent, 1:533: „katonai-vám ál lom ás, amelynek feladata ügyein/ az ál biz­
tonságára és híd -/ó t vámot beszedni” ennek al apján: „híd- vagy űrvám, fizetség az
áthaladásért." Dunlop 232 is ezt a véleményt osztja: „Khazária jóléte nyilvánvalóim
kevésbé niggötr az ország fonásaitól, mint inkább a fontos kereskedelmi útvonalakat
ellenőrző helyzete fői."
^ I.d. pl. Th.S. Noonan tanulmányát: „What tan Arthaeology teli us ahmir the ero-
norny of Khazarta.1", in: B, Gemto (ed.), 'l'hc Arcbacohgy of rbe Steppes Mctbods and Stra-
regit's- (Napolt, Isriu.no Umv, Őrientak, Series Minor XLIV, 1994), J3 1-345. Norman

171
nomád jellegéről, annak adózásra épülő működéséről, s arról, hogy
annak megfogyatkozása a zsoldoshadsereg hatékonyságát ellehetet­
lenítette, s a 965. évi orosz támadás titán az elem eire hullott biro­
dalomból szokás szerint a vezértörzs tűnt el a történelem süllyesz­
tőjében16-.
A muszlint kereskedőkről, az északi kereskedelem legfontosabb
szereplőiről röviden nem lehet, hosszan pedig természetesen nem
szabad írnunk, hiszen sokoldalú jellemzésük a 9-10. század kultúr-
és gazdaságtörténetének a jellem zését követelné meg. A klasszikus
iszlámban elfoglalt helyüket azonban korábban a tárgy fontosságá­
nak m egfelelően már jellemeztük. M ég a nem éppen poétikus Adam
Mez is a maga klasszikus munkájában e virágkor muszlim kereske­
dőjének a jellemzésekor már-már költői módon fogalmaz: „E kor
m erészsége és energiája részben a bazárokban és a hajózási vállalko­
zásokban foglalta el a helyét; ezekben nem kevés poézis is tenyészett
a romantikus lehetőségek és felbuzdulások révén. M ivel csaknem
minden kereskedő egyúttal utazó ks volt, a javak árai, s az ezerfajta
árfolyam kibogozhatatlanul összefonódott az egyes országokban
átélt kalandokkal, a világ mindenoldalú megtapasztalásával és az
emberismerettel. Bizony, csodálatos látvány volt a muszlim keres­
kedelem a 4/10, században! O lett az úr a saját házatáján, a hajók és
a karavánok minden irányban útnak indultak, átvette a vezetést a
világkereskedelemben, s Bagdad és Alexandria diktálták az árakat,

- a Szilit ovo Majaoknje kni ni fára vonatkozó szovjet régészeti felfedezéseket közzéte­
vő - Arkheo(ogie\eszkijf‘ otkniiyija I % 5 -19<S6 évi anyag a alapján módosítja azt a képet,
amit a korábbi lemarás (irt főleg Dunlop 1954 könyvére utal) alakított ki a kazár gaz­
daságról Az. újabb régészeti anyag ti nomadizmus és a letelepedett életmód sokkal
jelentősebb szimbiózisát mutatta ki (egyes településeken a letelepedett szláv népes­
ség aránya elérte a háromnegyed részt is), s nz állattenyésztést a földműveléssel és a
kézművességgel a korábban feltételezettnél nagyobb mértékben vegyítették. Sokkal
jelen msehh letr volna a kereskedelem révén behozott importcikkek aránya (muszlim
cziisr dirbum, selyem, kard hüvelyek, fibnlák - vagyis a muszlim régiókon kívül
Bizánccal és Kínával is kereskedelmi kapcsolatban álltak) Megfogalmazódott a belső
kereskedelmi forgalom létezése is. Végkövetkeztetése az. bogy „a nomádok nem
mindig tisztán 'numád gazdaságot' alakítottak ki” (p.344).
Ld. Dunlop J954:234sq.
I6? Mez 442
1,54 Gcschichtc ács Levantenhundeh im MiitéUilttr, 2 Bdc (Stuttgart, 1979; fifancia fordítás:
1885-Ó).
16<5 L d J. S au vaget, Intrvduetim h l'histmre de VOrient mumtman. Eíémctits de bibhograpbit,
éd. refondue et complétéc pár Cl. Cahcn (Paris, JJhr. d’Amérique et d'Orient Adrién
M ai so nne u ve. 19<51), 99.

172
legalábbis az akkori emberiség luxusa terén”163. Ennek ellenére a
korábban vázolt okok miatt a nmszlim kereskedelem története a
klasszikus korban még mindig viszonylag elhanyagolt terület. Cl.
Cahcn 1961-ben joggal állapíthatta meg, hogy míg európai
nézőpontból rendelkezünk W. lle y d klasszikus munkájával164 (ez is
eredetileg 1879-ben keletkezett!), ilyen munka azonban muszlint
oldalról nem készült16*, s noha készültek résztanulmányok166* és
egy-két rövid áttekintés161, az átfogó szintézisre meg valószínűleg
sokat kell várnunk.
Ami az északi kereskedelemben szereplő portékákat illeti, erre
vonatkozóan máig a legkimentőbb feldolgozást G, Jacob munkáiban
találjuk: már 1887. évi disszertációjában bőven kitért a forgalmazott
árukra168169,majd könyve két kísérő kötetében (1891 és Jacob, Waartn)
a források példamutató feldolgozásával kizárólag ezzel a kérdéssel
foglalkozott. Ezért az északi kereskedelem lezárásaképpen csak a
legfontosabb áruféleségeket érintjük. A sokféle importcikk között
kétségkívül a rabszolga- és a szőrmekereskedelem játszották a fő
szerepet. A 10. században a rabszolga kereskedelem bonyolítása és
közvetítése a számánidák virágzó gazdaságának egyik számottevő
része volt16^. Az arab forrásokban számtalan em lítést találunk a
kiterjedt - főleg türk és szláv - rabszolgakereskedelem résztvevőiről
és központjairól; tudjuk, ezek között szerepeltek a magyarok is, akik
szláv rabszolgáikat Tbn Ruszta közlése szerint a Fekete-tengeri

166 Ezek jól használható bibliográfiáját ld. J.-C. tiarcin et alii (eds). Ems, Soaété.s et cul-
tures du mondt musulmtm módiéval X,:-XlA' stkle, t.2 {Paris, PLT, 2000), LTV-LIX.
A korábbi áttekintések közül még mindig használható A. Mez, op.cit. 441-454 ésj.l [.
kr<imers („Geographv and Commotte>,l in: T. Arnold - A. Cxuillaume, eds, TbeLcgacyof
Isltim, Oxford, OUP, 1931, 79-107) összefoglalásai. Az újabbak között megemlítendő: MA.
Cook, ‘Econotnic Develop ments”, in: J. Schacht- CL. Bosworth (eds.), TbeLcgacy of Idám
(Oxford, OLP, 1979), 210-243; P. Feldbauer, Dicislamische W dt600-1250. EmErübfall von
Unkret}hoickluug'{W\^i\, Proinedia, 1995), 82-153; 13. Rosenberger, „La pratique du com-
mcrcc", in: J.-C. Garcin et alii (eds.), op.cit, 245-273. Jellemző, hogy a HdO megfelelő
köretében (6. Bd, (kscbkhte dér isi Lander, 6. Abschn. IVirtscbaftsgeschichte des vordéren
Orieurs in isi. Zeit, Leiden-Köln, EJ. Brill, 1977) nincs külön tanulmány a kereskedelem­
ről, ám hasznos információkat találhatunk II, MüJler („Die Sklaven”), A.S. Lhrenkreutz
(„"Moncy"), E Ashtor („The Dcvclopmcnt of Priccs in tbc Medicval East”) cs ö. SpuJer
(„Die wjrt. Emw, des iranischcn Raumcs und Mittelasiens itn Mittelalter”) dolgozataiban.
Ld még Cl. Cahen előbb említett cikkeit (kiegészítve meg eggyel: „A propos et autour
á'Em arabtschcs Handhucb dér HaudetsiBinmsebaft* in: op.cit. 91-104); Nazmi 1998; 164-182.
16S Importcikkek: 1887:127-134; exportcikkek: 1887:135-149,
169 Ld. hozzá: Barthold, Ttirkestan 2 34-241); Shaban, op.cit. 122-124, 149-151, 174-182,
FF-, s.v. Sámdmds. VTTT: 1025-9 (C.E. Bosworth).
Karkhba vitték, ahol „a bizánciak kijöttek hozzájuk, vásárt csaptak
(szayD'waqú): ők odaadták a rabszolgákat, s ezért bizánci brokátot,
gyapjútakarókat (az-zalliyyát) és egyéb bizánci portékát kaptak”1/0.
A szőrme volt tulajdonképpen az a különleges portéka, ami miatt a
mnszlim kereskedők vállalták a gyakran igen sok veszéllyel és meg­
próbáltatással járó utakat. El lehet gondolkodni azon, hogy az éghajlat
és az akkori divat mar akkor sem mindig esett egybe, hiszen a zömben
szubtropikus Közel-Kelet nem mindig igényelte a szőrméből készült
ruhafcleségeket, A különböző prémes állatokból egy kötetnyi Brehmet
lehetne összeállítani, hiszen minden, amit hasznosítani lehetett, szere­
pel az arab kereskedők árulistáján. Idézzünk csak egv-két jellegzetes
forráshelyet al-Maszciidi így irt a burtászok földjéről importált róka­
prémekről: „Az ő földjükről viszik a fekete- és vörös-rókák bőreit, ame­
lyek burtászíkénr is ismeretesek. Egy ilyen bőr száz dínán. vagy még
többet is ér, legalábbis a fekete, a vörös ára kevesebb. A feketét hordják
az arabok és a perzsák királyai és vetélkednek a viseletűkben. Ez
drágább náluk a cobolynál, a sivatagi rókánál {fiinak) és a hasonló szőr­
méknél A királyok fövegeket (qalánisz), lábbeliket (khifáfi és kabátokat

,79 Ibn Ruszca I42sq. Egyéb fontos forráshelyek: Ibn Kluirdádzbih 92, fbn al-Faqíli
Slsq: Isztakhií 45. Korábban idéztük JF-t a rúsz rabszolgakcrcskedelmchcz. I.d.
Liutprand, Antapoíhsis, VI, 6 figyelemre méltó helyét („Carzimasium aütem Greci
vocant amputatis virilibus et virga puerum eiinudiuni; quod Verdunenscs mcrca-
tores t>b ímmensuin Iiictuiii láccrc, ct in Hispániám dnccrc solcnt” - „Khwáriz-
minak nevezik a görögök a heréjüktől és vesszőjüktől megföszrocc cumidi fiukat,
akiket j verduni kereskedők mérhetetlen nagy haszonra szert reve Hispániába szok­
tak szállítani”. A fordítást Id. R Classcn - Cremoiiai Liudprand, A Nyugat és Bizánca
%-Hk században, ford. Baán 1. - öódogh j. - Süllő Sz., Budapest, Bizanrinológiai
Intézeti Alapítvány, 2005, 480). Liutprand 968-Íhki volr Bizáncban, s ott ajándéko­
zott négy khwárizrninak nevezett {térni esze cesen orr forgalmazott) rabszolgát a
császárnak.
171 Maszciídí, Murúdzs, 1:203; vö. u<v, Tanbtb, 1981:71; Qazwíní, Áthnv 580 („A burtá-
szoknak a lehető legszebb rókafajcájiik van: süni szőni, vörös színű; bőre a burtászi
prém”). A kbuff\\oz ld. í)ozy, Velments 155-159; a kbaftánhov ua., 164-8 és Kakük Zs.
270-2, a <iuivád2.s\\Q7, ld. Dozy, op.cit. I85sq. \ tanukhoz Id.Jacob I891:28sq (= fentem
Arabicus), ural rá, hogy időnként összetévesztik a nyuszttal vagy a hermelinnel, ez
azonban helyrelen {elterjedési területe a Kaszpi-cengertől Mongóliáig).
17:- Ld. Jncob 1891: 23-30. Xoha az előbb említett fekete rókaprém volt a legkelen­
dőbb. de forgalmaztak vörös, fehér és tarka rókabőröket is. A fehérróka csak a 60. szé­
lességi fokról északra fordult elő. A vörös róka hoz ld. Ibn ui-J/aqih 270; AbiVl-Fidá’
202. Jacob 21 megjegyzi az utóbbi forrashelyekhez, hugy ahol egyáltalán rókát emle­
getnek, ott leginkább vörös rókákról van szó.
37- íszuakhri 226; Ibn Hawqal 336; vö. Jacob l89í:Hhq; Lokotsch no.i820. A szó a
középperzsában is megtalálható szimár alakban, ld. Bnrbán i qáíi£ 875, n.l,

174
{da'üiá'iL'idzs) készítenek belőle. Alig találni királyt, akinek ne lenne
kaftánja és kabátja, amit ne ezzel a fekete burtászí rókabőrrel
bélelne*1'-1. Az északi kereskedelemről beszámoló tudósítások a róka­
fajták gazdag tárházát sorolják ío)1'2. A rókán kívül a források a hiúzt
[Tvasaq), a mcnyctféléket (mustelidae), amelyek közül a leggyakoribb a
coboly (.számmá/'ra); a ddaqnak nevezett állat1/4; a hermelin1/5, amely­
ről a korábban idézett Ibn Battúta szöveg megállapította, hogy különö­
sen Indiában a legkeresettebb szőrme fajta, A rágcsálók között keresett
volt a szürke mókus ijzmdzsdb)^ ^ cs a hód (qundusz, qundur] / / ). A pré­
me miatt importálták még a tarka nvillákat is {amab vagy perzsa szóval:
khargú.r mtda'wfwan)y amiről Ibn al-Baytar (megh. 1248), a jelentős bota­
nikus és farmakológus jegyzi meg. hogy „jó illata van és .idősebb embe­
rek ruházatául szolgál”1^ . A prémeken kívül a források még számos
portékát emlegetnek, ilyen a halzsír /halóiaj (ezt világításra használ­
ták), a méz és a viasz, a kbalandzs-h (különböző szerszámok, bútorok és
nyíl készítéséhez), a nyírfakereg (fáz), mogyoró (bunduq), borostyán
(kahmbá), különböző fémek, így az ólom, a fegyverek közül: kardok,
páncélok, nyilak, továbbá prémekből készült fejfedőket (qalanszu’UM)™.

1 Ld. hozzáJaeob 1891:35-8. Perzsából átvett arab szó (Id. Barbán-l/járati75: dalé, itr a szo-
ráríró qáqnm\\ik> „hermelinnek" értelmezi). Lane905, Dozy, Supplémenr, 1:658 „menyeinek”
interpretálják, mások (Cbwolson, Sontheimer) wny estnek" vagy „nvuiiztnak” magyarázzák.
Jaeob maga „coboiyszcní állatnak1' definiáljál (p 35). Ld. hozzá: Qazwíni, cAJzsá’ib 38Ksq.
I7-' Qáqum, ami majdnem bizonyosan török eredetű szó, ld. Jaeob 1891:89, Lukotsch,
no. 1020.
176 Ld. Jacoh 1891:39-42. A szó perzsa eredetű fid. Búrban i qátic 1171). Az arab zooló­
giái elképzelésekhez érdemes .idéznünk ad-Danii rí jellemzését: „A sivatagi ugró egér­
hez {yarhtf) hasonló, nagyohb mint a patkány. A szőre rendkívül lágy. A bőréből
prémet készítenek, amelyet a javakban dúskálók hordanak. Rendkívül cseles állat, ha
meglátja az embert, akkor fel kúszik egy magas fára, on keres menedéket és ott kere­
si a táplálékát. Igen sok található a szlávok cs a türkök földjén ... bőréből a legszebb
a sima kék Milyen szépen mondja a költő: Ahányszor csak kékbe játszik a bőröm
színe a hidegtől/ Azt képzelem, hogy olyan, minr a mókus" (1:575)
177 Ld.Jaeob 1891:42-48. Wís/.ú földjéről hozták Bulghárba, ahol Qazw'ini 613 közlése
szerint a mókus és a hód húsát megeszik (Jaeob 43 megjegyzi, hogy Zachariás pápa
megtiltotta a németeknek a hód és a nyúl hús evését). Az arabok nem tettek különb­
séget a hód és a vidra {kaíbal-mn) között:. A qundasz szinonimája a khuzz. Isziakhfí 221
cs Ibn líawqal 332 részletesen leírják a hód lelőhelyét, nini az északi folyóknál. Bul-
ghárnál, Kijévnél és a Rúsz földjén található. Sokat exportálnak ebből Khwárizmba.
A Ilód pézsmái a gyógyászatban is széles körűen fölhasználták.
178 Idézi Jaeob 1891:49.
179 Az utóbbihoz ld, Dozy, VUanvnfs 365 371; S. FraenkeJ, Die aramduchen Frentdwörttrr im
arabmben (Ili Idősbeim, G. Olms Verlagsbuchhwidlung, 1962), 53sq a görög Hwraból
(„kúp", „sisakforgó") származó arameus kölcsön szónak tartja (cf Jaeob 1891:68}.
 Vajon mit exportáltak a mus2lim kereskedők az előbb felsorolt
portékákért cserében? Korábban többször em lítettük, hogy a
cserepartnerek leginkább az iszlám ezüst^j>/wwját igényelték, s való­
ban óriási m ennyiségű dirhawot találunk a régészeti leletek kozott,
amelyek közel háromnegyede számánida eredetű, vagyis a 10.
században főleg Khwárizmon keresztül jutott el az északi területek­
re. Az egyéb konkrét áruféleségekkel kapcsolatban már G. Jacob
megállapította180, hogy az arab források ezekről szólván igen szűk­
szavúak, és sokkal nehezebben lehet vizsgálni ezeket, mint az
importcikkeket. Ennek ellenére nagyjából rekonstruálni lehet a for­
rások és a régészeti leletek alapján a legfontosabb portékákat. Ezek
között a legfontosabbak: különböző értékesebb anyagból (filc,
gyapjú, len, gyapot, selyem , brokát) készült szövetek181 - ez utóbbi­
ak eredetét mutatják a különböző európai nyelvekben megtalálható
keleti (főleg arai)) eredetű - ruha féleségekre vonatkozó - kölcsön -
szavak182. Megemlíthetjük még a toalett tárgyakat (főleg tükrök
díszítésekkel); különböző díszeket (üveggyöngyök, stb.), borfélesé-
gekec és a hajózást szolgáló eszközöket.

f f m int a z észa k - és kdét-európai népisme előfutára

A történelem színpadára ideig-óráig föllépő népek túlnyom ó

többségéről a nevükön, néhány harci esem ényen és eg y -eg y fur­
csaságon kívül (hiszen a külső érdeklődő kíváncsiságát csak az

l80[acoh, Wattra^ 12-14.

181 Jacob, Wattren 14-17.
102 1logy csak nchányar említsünk, ilyen az atlasz (ami az arab ttlsz / - „sima”/ cla-
tivusa: atlasz; eredetileg az alkalmatlan emberre mondták, hogy atlasz, a későbbiekben
a kevésbé értékes selyemre is, majd a jelző önálló főnév lett, mint a latin iecnr ficartim
/ = „Kigével töltött lúd mája7’/, amiből a fran c iáin 1/= „máj"/ lett vág)' a cascumfor-
mattcumbá\ a francia fromage f — „sajt”/, ld. Lokotsch, no. 1.31); ilyen a haldacbin
(„szövet Baldachbór vagyis Bagdadból); ilyen a harcbánt, ami az arab barrakánból ered
(= teve- vagy kecskeszőrből készült gyenge szövet, megtalálható a franciában: boura-
can vagy a spanyolban: barmkan}, később finomabb szövetekre is átvitték, ld. Dozy,
Supf&émmt) 1:76; ilyen a damaszr - „Damaszkuszból való (szövet)”, ld. Lokotsch,
no.476, ilyen a számos európai nyelvben (francia: jupc, jupon, olasz: giubím, stb),
„szoknya1', „zubbonv”, stb. értelemben szereplő szó, ami az arab dzsubbtíbői származik
(ld. Dozy, Vétements 107.117; Lokotsch, no. 737; ebből származik a magyar subais), a
qawfszhol {— „ing”) származik a latin caimna, olasz: camicia, francia: cbtmisc\ a- muszlin
és származékszavai a Mószul városnévből származnak (ld. Lokotsch, no. 1484), a tafota
és rácsai a perzsa td ftef- „szőtt”) szóból erednek (ld. Lokotsch, no. 1981).

176
utóbbi kelthette fel) alig tudunk többet, m ivel a népek zöm e
eltűnt, pontosabban felszívódott a néhány sikeresebb és ezáltal
„történetivé” vált népben, s írásbeliség híján nem állíthattak em ­
léket a maguk elsüllyedt „előtörténetének”, a régészeti em lékek
pedig az etnikai jegyeket illetően kevéssé beszédesek. Ilyenkor,
sajnos ritkán, olyan megfigyelőkre támaszkodhatunk, akik valamely
„magaskultúra” képviselőjeként kapcsolatba kerültek a maguk
kultúrájának a perifériáján fölbukkanó népekkel, s megbízható
leírásokat közöltek - m égpedig nem az interpretatio gracca szerint,
vagyis nem próbálták a „másikat” a maguk értékrendje, fogalmai
szerint „átértelm ezni”. Ilyen elfogulatlan m egfigyelő sajnos na­
gyon kevés volt az ókorban és a középkorban. Az ókori keleti
kulnírákban ennek csak a nyomaival találkozunk, a görögöknél
kétségkívül H érodotosz a „másság” iránti kíváncsiság csúcspontja,
m íg a rómaiaknál Tacitus Germaniá)z az antik „etnográfia” ma is
bámulatunkat kiváltó alkotása18*. Vitathatatlanul nagy földrajzi,
történeti, vallási és kultúrtörténeti anyagot találunk a kora közép­
kori kínai buddhista zarándokok, így Fa-hszien (c. 337-422) mun­
kájában184, aki 399-414 között m integy 30 különböző országot járt
be, s különösen fontos adatokat közölt az indiai buddhista közpon­
tokról (Benáresz, Gandhára, Bodh-G aya, M agadha, Patna),
H szüan-cang (600-664) beszámolójában18*, aki 16 évet (629-645)
töltött el zarándokúján, Nalandában tanult és m inden fontos
buddhista központot bejárt, továbbá 1-cing (635-71 3 ) útijelentésé-

,8? A gúrögök „mássághoz” való viszonyaim/. Id. A. Momigliano, Hochhukurm hn

Hellenismus. Die Begcgnmg dér Griecben mit Kelre,. Roméra, jfuden und Periem (München,
C.H. Beck, 1979); A. Dihlc, Die Gnecben and dieFremden (München, C li. 13eck, 1994);
az ókor egészéhez ld. D. Srotzinger, „Das Fremde und das Eigene", in: P. Dinzelbacher
(Mg.), Europaiscbe Mmtaliratcgescbtcbte (Stuttgart, A. Kröner Verlag, 199?), 400-415
(alapvető bibliográfiával), a középkorra vonatkozóan ugyanebben a kötetben H. Küh-
nel foglalta össze e fontos témát (S. 415-428, alaposabb bibliográfiával).
1^ A Record ofBuddbixt Kingdams, being au Account by tbe Cbinese Monk Fa-Hein ofTravds
in India and Ceylon (AD .399-414) in Searcb of tbc Buddbut Books of Disciplin^ transl. J.
Léggé (New Delhi, Mnnshiram Manoharlal, 1991. első kiadás: 1886).
1^ SFyu-ki. Butidbist Records of tbe Western World transl. írom the C hí ne se of Híven
Tsiang (A.D. 629) by S. Reál (Delhi - Varanasi - Patna, Motilal Banarsidnss, 1981,
első kiadása: 1884, a kötet elején rendkívül alapos és kimerítő tanulmány található a
kinai buddhisra zarándokokról és munkáikról: IX-CTVJII); ld. még: On Yuan Cbzoangt
Traveh in índiá (A.D. 629-645) hy Th. Wattéra, ed. after his death by T.W. Rhys
Davids and S.W Buchell (New Delhi, Munshiram Manoharlal, 197?, első kiadás:
1904-5).

177
ben186, aki 671-695 között több mint húsz esztendőt töltött
Indiában, ő is a nálandai kolostoregye te mén tanult, s hazatérése után
56 buddhista könyvet fordított*le 230 kötetben. E kínai buddhista
zarándokok beszámolóit (ezek alapvetően fontosak az általuk leírt
országok és népek történetéhez) annál inkább becsülhetjük, mert
kereskedelmi és diplomáciai célból ugyan gyakran utaztak már az
ókorban is, ám a tudás gyarapítása végett annál kevesebben (ez a
fajta peregrinatio majd a klasszikus iszlámban lesz az utazások egyik
legfőbb motivációja187.
Az etnológiai vagy „népismei”188 korai kalandozás nagy alakjait
Hérodotosztól kezdve a „másra” való „rácsodálkozás” jellemezte,
amit W útijelentését olvasva lépten-nyom on tapasztalunk. A bolgá­
rok országának „népismei” jellem zését ugyan ezzel a toposzszeríí -
a lehetséges olvasó kíváncsiságát fölkelteni akaró - mondattal kezdi,
hogy „az országában annyi csudálatos dolgot láttam, hogy azokat
lehetetlen előszám olni”, ám a csudálatos dolgok nagy része pusztán
a „másság” reáliái közé tartozik, ami lF-nak, ennek a nagyon is józa­
nul m egfigyelő szem lélőnek a „rácsodálkozását” váltja k i189. IF nép-
ismei jellem zéseit annál is inkább becsülhetjük, mert olyan népek
életmódját és szokásait mutatja be, akik etnogenezisüket még nem
teljesítették ki, nem váltak m ég önálló politikai, kulturális, stb. azo­
nosságukat a továbbiakban a többi néppel szemben megőrző etni­
kummá. E népek ugyan olyan jegyeket mutatnak föl, amelyek az
etnogenezis kohójába bekerülő ázsiai nomád népek nagy részét
jellem ezték (ezeket a kutatás a türk-m ongol jellegzetességek

A Record af the Buddhát Rdigion as Pntetwd in India and the Malay Arcbiptlagv (A.D.
611-6UÜ) l>y J-Tsing, transl. by J. Takakusu (New Delhi, Munshiram ManobarlaL
1982, első kiadás: 1896, kitűnő tanulmánnyal /XVTI-LXIV/, a könyv elején Max
Müller levelét találjuk a japán tudóshoz; IX-XVÍ).
187 Ld. H. Touari kitűnő könyvét: ísiam et vayage au moycnáge (Paris, Ld. du Scuil,
2000). Az ebből a motivációból fakadó legnagyobb munkára klasszikus iszlámon belül
kétségkívül al-liírúní (973-1048), a kor legegyetemesebb tudósa írta, aki Mahmúd al-
tihaznawí észak-indiai hadjáratait felhasználva hosszú időszakokat töltött el
Indiában, több indiai nyelvet (köztük a szanszkritot) megtanult, s olyan mélyen
megismerte Indiát, ahogyan előtte és utána hosszú ideig senki a nem indiaiak közötr.
Műve, az 1030-ban befejezett ’i'abqiq nuí lií-Hwd [aí-BírúnVs India. Őri gin al Arabic
Text by L. Sachau, London, Trühner, 1887, angol fordítás ugyanattól: London,
Trubner, 1888). A munka India vallásaihoz, történelméhez, stb. pótolhatatlan alapmű.
Ld. hozzá: Simon R., 'aJ-Bíníní mint az összehasonlító vallástörténet megalapítója”,
in: Simon R. (szerk.), A vallástörténet klasszikusai (Budapest, Osiris, 2003), 39-47 (rész­
letek magyarul uo.: 48-69).

178
általánosságával szokta illetni) - mégis számos egyéni vonatkozást és
sajátosságot különíthetünk már ekkor e l A népism ei jellemzésekből
kitetszik, hogy mennyi minden érdekelte ezt az éles szemű m egfi­
gyelőt: a társadalmi szerkezettől kezdve (törzsiség, királyság, birodal-
miság; alattvalói, függőségi viszonyok, az uralkodók és a főrangúak
jogköre; hadsereg, katonáskodás jellege), a mindennapi élet számta­
lan megnyilvánulása {kereskedelem, idegenek és helybéliek kapcso­
lata, jogrendszer a különböző büntetésekkel, étkezési szokások,
higiénia /e z különösképpen!/, az emberi nyavalyák és különböző
viszonyulások a betegekhez és a betegségekhez, szexuális szokások,
a nők helye a közösségükben, a házasság és formái, a gyermekek
helye a családban, stb.), s mindezek m ellett m ég az adott vidék
faunája és flórája, továbbá a különböző népek és törzsek hiedelem ­
rendszere. Különösen az utóbbi táplálta a „csudálatosságok” állandó­
an bővülő anyagát. M íg az előbbiek a bagdadi vagy a számánida
adminisztráció, továbbá az északi kereskedelemmel foglalkozók szá­
mára jelenthetett felbecsülhetetlen vadmecumoK. e távoli vidékek és
népek m egismeréséhez, addig az utóbbi történetek {ma úgy mond­
hatnánk: „jó kis sztorik”) az azfoMrodalom ínyenceinek mondott
újdonságokat, s kerülhetett bele az irodalmi madzsliszok anyagának
közkézen forgó példatárába.
M ivel kötetünk tartalmazza IF útibeszámolójának a fordítását -
összehasonlító etnológiai anyagot is tartalmazó - kommentárok
kíséretében, fölösleges aprólékosan fölsorolni a teljesség igényével
szerzőnk népismereti m egjegyzéseit, ezért inkább csak az igazán jel-

iíis £ rcgjs ixiár rég nem használatos, mindazonáltal pontos és veretes szóössze rétéi
(amely nem található az általam ismert értelmező szótárainkban) a nemet Völkerkunde
szót adja vissza pontosan, amely véleményem szerint éppen úgy ural az ókori
előzményekre visszamenő diszciplína kezdeteire, a korábban említett „alapító atyákra”,
mint a IV. században Önálló tudománnyá alakulás számos nagy alakjára (ld. a diszciplína
rövid történetét P Haidertől: „Vergleichende Völkerkunde" in: Vergleicbende
Cicschichtrmsscnschaft, hg. V F Hampl und I. Weiler, üarmstadt, Wiss. Buchgesellscbafr,
1978, 170-203). A tudomány mind a mai napig megőrizte sokoldalúságát, azt a nyitott­
ságot és kielégítetlen kíváncsiságot, azt a „rá csodá Ikozást", ami abhól fakad, hogy a
terepen lévő megfigyelőt az adott nép kultúrájának minden lényeges mozzanata érdek­
li. Ezt a sokoldalúságot a ma használatos etnológia vagy kulturális antropológia csak az
ógörögül tudóknak érzékelteti valamelyest.
159 Erre már Miquel, 11:278 fölhívta a figyelmet („en fait, c'est moins merveilleux qu’il fa­
ri drait dire, qüém érvéi Ilement”). Már háromnegyed évszázaddal korábban az ugyancsak va-
lóságközeli Ibn Khurdádzbihnál is hasonló captatio benevolcntiafi. találunk Szarandíbbal
(Ceylon) kapcsolatban: „ezen a szigeten mégszamlálhatatlan csudálatosság található” (p. 65).

119
legzetes m egfigyeléseket emeljük ki, amelyek az adott nép szokásai
mellett szerzőnk gondolkodását is megvilágítják.
Népism ereti beszámolóinak első állomása az oghuzok népe,
amely már hosszú és bonyolult, több évszázados vándorláson és po­
litikai kötődéseken ment keresztül, m ielőtt az Irtisz, a Volga, a
Kaszpi-tenger és Transzoxánia közti területekre érkezett190. Ahogy
korábban idéztük C zeglédy jellemzését: „az oguz és ogur törzsek egy
nagyon régi és igen nagy területen elhelyezkedő lörzscsoport keleti
és nyugati ágát képezték”: ezt a törzscsoportot valaha rielö néven
emlegették a kínai források, s szállásterületeik az Altájtól a Bajkál-
tó ig és Mandzsúriáig terjedtek. A steppei népmozgások során már az
iszlám előtt a 6. században kimutathatók a Kaszpi-rengertől dél­
keletre Transzoxánia és Khurászán irányában. N evü ket (Marwazi-
ról tudjuk, hugv egy részüket türkméneknek nevezték), talán
nyelvüket is, de szokásaikat is a velük együtt élő, ám a törzsi hier­
archiában fölöttük álló törzseknek m egfelelően nyilván hajlékonyán
alakították-módousícották. Ezekről az esem ényekről persze csak
azokban a ritka pillanatokban értesülünk, amikor valaki kívülről
érintkezik velük, s beszámol a látottakról. Egy ilyen ritka, rövid
látleletet kapunk lF-tól. Nála kizárólag nomadizáló törzsként jelen­
nek meg, akik „egy ideig letelepednek, aztán tovább vonulnak”, ük,
hogy ü . Lattimore találó megfogalmazásával éljünk, „pure nomádé­
ként igazi „poor nomad”-ok*91 (IF megfogalmazásában: „a nomádok
szokásának és vándorlásának m egfelelően siralmas állapotban
élnek”). Plasztikusan és ironikusan érzékelteti a törzsi demokrácia
fonákságait („ügyeiket egymás között tanácskozzak meg. Előfordul
azonban, hogy m egegyeznek valamiben, elhatározzák, hogy

1W Ld. a források nem éppen pontos közlése; miatt területük nehezen megragadható
jellegéhez Huilúd 311 sq. Az oghuzokhoz ld. a fordítás 103. jegyzetében mondottakat.
191 O. Lattimore, ínner Asiau Frontién of Cbina (Oxford, OCP, 1988), 522 („ít is the
poor uom»d whn is the pure nomád”).
Ld. a Karibi szabályozását az 5:6 versben. Az iszlám viszonyát a fürdőhöz és a
tisztálkodáshoz ld. U. Monneret de Villard, Introduziune atto studiu ddlarcheologta isL-m-
üa (Vcnezia-Roma, Istituto per la collaborazione culturalc, 1968), 137-146. 11.
Grorzfdd. Das Bad im arabtsch-islo miseken Mittdaítcr. Eme kulturgescbiehtliebe Studie
(Wícshnden, O. Harrassovvitz. 1970 - alapvető munka az iszlám fürdőéletéhez); a
mindenkire kötelező rituális tisztaságon túl persze a kifinomult fürdőélet c.sak a
nagyvárosok sajátossága lehetett, ld. Ibn Khaldún pontos megfogalmazását {Bevezetés
a történelembe 1995:366: „ezek csak a fejlett civilizációval rendelkező városokban talál­
hatók meg, mint olyan élvezet, amit a fényűzés és a gazdagság hív életre. Ennélfogva

180
véghezviszik azt, ám ekkor előlép a legbitványabb és a legnyom o­
rultabb közöttük és se minissé teszi azt. amiben egyezségre jutottak’7
- ezt a későbbiekben egy plasztikus jelenettel m ég tovább mélyíti).
Term észetesen náluk sem (mim majd a többi nomád népnél sem)
hagyja szó nélkül a higiénia árnyoldalait A hinduizmus mellett
közismerten az iszlám az, am ely nagy súlyt helyez a (rituális) tisz­
taságra192. A tisztátalanság mellett („nem mosakodnak a székelés és
a viselés után” vagy: „az a szokás járja náluk, hogy senki nem veszi
le a testén lévő ruhadarabokat, amíg azok darabokra nem m áiknak”)
különösen szemet szúrt neki a nők öltözékének lazasága („asszo­
nyaik nem fedik el magukat sem a saját férfiaik, sem mások előtt”).
Ám 1F m ellett szól, hogy a nyomban felmerülő szexuális szabados­
ság feltételezését éppen egy szemérmét kitakaró asszony férjétől cá­
fol tatja meg: („Ő felfedi a szemérmét a ti jelenlétetekben, s ti láthat­
játok azt, de gondosan őrzi, és nem lehet hozzáférni. Ez jobb annál,
hogy valaki ugyan eltakarja azt, ám mégis m egszerezhető7'). Az utób­
bi megjegyzés már-már rejtett bírálatnak is értelm ezhető a muszlim
nőkkel szem ben19-*. N em hallgatja el (ez más népekkel kapcsolatban
is elhangzik) a házasságtörés rendkívül szigorú büntetését (két fához
kötözve kettéhasítják őket). Ebhez tartozik a pederasztia rendkívül
szigorú elitélése is. Érdekes és fontos m egfigyeléseket tesz a házassá­
gi szokások terén a jegypénzzel, a hajdani nőrablásra utaló feleség­
szerzéssel és az asszonyok újraházasodásával kapcsolatban. Figye­
lemre méltó a (mongolokat is jellemző) vízzel kapcsolatos elhárító
magatartásuk, ami nyilvánvalóan összefügg a mosakodási tabukkal
is. Érdekesen és színesen jellemzi a muszlim kereskedőkkel kialakí­
tott - a kölcsönös bizalmon alapuló —vendégbarátság intézményét,

a közepes nagyságú városokban nein léteznek.”) Csak Bagdadban a 10. század első
felében a keleti parton ötezer, az egész városban tízezer fürdő volt (Id. Ya^qúbí, BGA,
V 11:254. cf. Mez, op. óit. 366). Ld. még El2, s.v. hammdm, francia verzió. Ili: 142-7 (J.
Sourdel Thomine); Eír, s.v. baibhouses, li 1:863 9 (W. J/ioor - W. KJeiss). Hamadzáni
(969-1007) maqdmai között találunk egy nagyon szellemes, jó típus ábrázoló és pergő
darabot a fürdőéletről és komikus viszontagságairól (ld. magyarul: „A hulváni borbé­
lyok”, in: Simon K. —Tótfalusi 1., A szűz és az asszony. Hamadáni és Haríri mabámdibéL
Budapest, Helikon, 1973, 29-32).
iy* Tudjuk, hogy a? arab népi irodalom egyik sajátos műfaja volt a kuytlwt-nisza?&
nők csalfaságáról" szóló történetek, amelyeknek a terminusa qunySt ugyan nem ismer­
jük (az fczerefryéjszttkifo'toi számos ilyen történetet ismerőnk már), de egy önálló törtc-
ncrfuzcit magyarul is olvashatunk „Csalafinta asszonyok” címmel: Guba a szószéken.
Egyiptomi népmesék, ford. Prilcszkv Cs. (Budapest, Európa Kiadó, 1971), 5-51.

181
ami tanúsítja, hogy milyen sokrétűek és mennyire „intézményesül­
tek” már ekkor a kereskedelmi érintkezések. Rendkívül érdekes szá­
munkra a mongol-türk közös hagyományokat tükröző viszonyulásuk
a beteghez és a betegséghez („Ha valaki megbetegszik közülük, de
vannak neki szolgálói és rabszolgái, azok kiszolgálják őt, ám a család­
tagjai közül senki nem közeledik hozzá”). IF különös figyelmet fordít
minden népnél a halálhoz való viszonyra, a temetkezés módjára és a
túlvilág-elképzelésekre. Az általa vizsgált hiedelmek és szokások nagy
része hasonlít egym áshoz, noha a részletekben igen érdekes
eltéréseket lehet megfigyelni. A pogány magyar hiedelmek és szoká­
sok jelentős része is erre a közös nomád eredetre megy vissza. Az
oghuzok tem etkezési szokásaiban minden lényeges - némely
vonatkozásában már a szkítáknál is megfigyelt - nomád elemet m eg­
találunk (a házhoz hasonló sírt, a halott mellé helyezett javait, ételt-
italt, a lóáldozatot, s az általa megöltek számával egyező faszobor
elkészítését, akik szolgálják őt a Paradicsomban). Érdekesek a vallási
hiedelmekkel kapcsolatos m egfigyelései is (a tiszteletadást a földre
bomlással fejezik ki, vagy pl. ahogy Etrck felesége a kapott ajándék
egy részét elássa volt férje - Etrek atyja - szellemének).
Az oghuzoktól tovább vonulva töredék besenyő népességgel talál­
kozik194, akik között csak egy napot tartózkodik, ezért részletesebb
tájékozódásra nincs ideje. Megfigyeli azonban, hogy az oghuzok hoz
képest sokkal szegényebbek és nincs igazán jó legelőjük (a juhok télvíz
idején fű helyett a havat rágcsálják, amitől föl fúvódnak, s csak nyáron,
ha rendes fii vet legelhetnek, fogynak vissza eredeti súlyukra).
Ezután vagy nyolc m ellékfolyón átkelve a baskírok földjére jut a
küldöttség. Tudjuk, hogy a 10-14. századi tnuszlim földrajzírók a
baskírokat azonosnak tekintették a magyarokkal. TF beszámolója
már csak ezért is bizonyos érdekkel bír számunkra. M egfigyelései
nem éppen hízelgőek a számunkra. A küldöttségnek is óvakodnia
kellett tőlük, „mivel ők a leggonoszabb és legpiszkosabb áírkök, s a
leginkább hajlamosak az ülésre” Ok is, a többi áirkökböz hasonlóan,
„leborotválják a szakállukat”, ám ezenfelül, teszi hozzá: „megeszik a
tetüt”, s el ropogtatván azt, egyikük m ég dicsérte is, mondván: „pom­

194 A 10. század elejei besenyők elhelyezkedéséről ld. a lörditá.s 166. jegyzetét
T.d. Miquel, 11:277-285. Momgojncry 2004 (..Tra vei ling Autopsics: Tbii Fadlan
aud the Bulghar”);. ua. 2006 („Spcctrnl Armies...").
l9í Montgotnerv 2004:6 két ilyesmit em lít az óriást és a nnocéroszt. Ezek esetében is

182
pás v olt” IF beszámol a baskíroknál egy sajátos, ráadásul meglepő
tudományos magyarázattal ellátott phalloszkulruszról („én is valami
hasonlóból jöttem elő”, feleli az egyikük a szokás eredetét firtató
kérdésre, „cs nem tudok elképzelni magamnak más Terem tőt”),
amit azonban a kutatás eddig nem támasztott alá. Vallási elképzelé­
seikről szólva egy érdekes istenvilág-elképzelésről ad hírt, ami
ugyancsak m eglepő realitásérzékről tesz tanúságot („Van, aki tígy
képzeli, hogy tizenkét Uruk van: egy a télnek, egy a nyárnak, egy az
esőnek, egy a szélnek, egy a fáknak, egy az embereknek, egy a lovak­
nak, egy a víznek, egy az éjszakának, egy a nappalnak, egy a halál­
nak és egy a földnek”), s ezek fölött állna az égi Űr, aki azonban
„egységben van a többiekkel és mindegyikük helyesli azt, amit a
társa tesz”. Ezenkívül persze egyéb isteneket is imádnak (kígyókat,
halakat és darukat - az utóbbi aitiológiai története megint csak józan
realitásérzékről árulkodik, ugyanis egy csata során azok rikoltása
futa mi tóttá m eg az ellenséget).
Ezután érkeznek el 922. május 12-ón a volgai bolgárok királysá­
gába, ami inkaképpen a küldöttség célja, az addigi út értelme, s ahol
aztán hosszú hónapokat töltenek el (hogy pontosan mennyit, azt
nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy csak 923-ban indulnak vissza). Itt
valójában az egész leírás egyétlen színpompás mozaik, benne külön,
önálló jelenetként a túsz főnök tem etésével, s az egyes mczaikele-
mekből összeállíthatjuk a volgai bolgárok társadalmi szervezetét, a
király és alattvalói kapcsolatát, a kereskedelmet, az adózást, a hiede­
lemrendszerüket a frissen felvett iszlám ugyancsak felületes jelle­
gével, a vidék faunájával és flórájával, s egy-egy csodás vagy annak
látszó jelenséggel. E rendkívül gazdag népismei beszámoló minden
részletét aprólékosan bemutatni fölösleges, egyrészt mert a fordítás
kommentárjaiban az egyes közléseket megpróbáltok elhelyezni a
maguk összehasonlító etnológiai kontextusába, másrészt a legújabb
kutatás IF bolgárokról adott képét megpróbálta már értékelni1^ .
Ehelyett néhány jellegzetességet érdemes kiemelnünk, ami tovább
m élyítheti IF eredetiségét. Ha megnézzük a bolgár részben (a beszá­
moló törzsanyagában) tárgyalt tematikát (M ontgomery 22 kérd es­

te nntartásokkal kell azonban cl mink: az utóbbival kapcso latos hiedelmekről a helyiek

számolnak he („a helyhéliek m esélik.,.”), IF pedig egyáltalában nem nyilvánít
véleményt a dologról Az óriásról pedig a király számol be neki,s IF csak nagyméretű
csontokat látott, amikről a helybéliek állították, hogy az az óriás csontjai.
19' A nem rokon (talán kazár, talán avar) Barandzsárral és a rokon Szuvvárral vagy
kört különböztet meg), akkor azt látjuk, hogy úgyszólván alig talá­
lunk közöttük £adzsáibot, a valóságot fölfüggesztő m i r a b i l i á d a
közlések túlnyom ó része az ismeretlen ország és az ott lakó ncp be­
mutatására szolgák Az Ezeregyéjszaka csodás történeteiben általában
semmi jelentősége nincsen annak, hogy hol is azok színhelye, itt a
hely és a szereplők, a bolgárok a fontosak, s a jelenségek a hely
szellem ét fejezik ki, s az előbbiek és az utóbbiak kölcsönösen eg y­
másra utalnak. Ennek m egfelelően pontosan meghatározza a királyi
székhelyet (a Volgától nem messze, a Kama egyik mellékfolyója, a
Dszáwsiz partján). A leírásban alapvető szerepet játszik az ország
politikai anatómiája, az uralmi viszonyok, s kapcsolata a nagy szom ­
szédhoz, a kazár birodalomhoz. IF jellemzéseiből kirajzolódik a Vol­
gái bolgár királyság sajátos struktúrája, amely figyelemre méltóan
egyesíti a korábbi nomád törzsszövetséget (az alattvaló négy ki­
rállyal)1^7, a már valamennyire centralizált uralommal (Bulghár és
Szuwár városok ugyan m ég nem épültek ekkor fel, de tekintélyes ki­
rályi székhely működik, ami egyúttal keresett kereskedelmi köz­
pont). A királyi hatalom szervezettségét mutatja az adó („évenként
minden ház ad neki egy cobolyprém et”), továbbá a királyság terü­
letén áthaladó árukra - a rabszolgákra is - kivetett tized. A királyi
etikettben egyes vonások a szilárd királyi hatalomra, mások még a
patriarchális viszonyokra utalnak („Amikor a király lóra száll, egye­
dül lovagol, ghuldm nélkül és nincs vele senki. Ha áthalad egy pia­
con, mindenki felemelkedik, leveszi a sapkáját és a hóna alá teszi”),
vagy gondoljunk a küldöttség fogadásánál a részletesen kidolgozott
szertartásos etikettre: az ülésrendre és az étkezésre). A nomadizálás
cs a letelepedettség még nem szerves egysége fejeződik ki a táplálko-
zásban is: ebben a gyűjtögetés (alma, mogyoró, méz), a nomádizmus
(húsfélék) és a kezdetleges földm űvelés (köles, búza, árpa) termékei
keverednek. Az utóbbi primitív módját mutatja, hogy a termést még
kutakban tárolják, ahol az gyorsan megrohadhat, A zsiradék mind
állati eredetű, egyedül a hal fél ék kínálata meglehetős. Valószínűleg
a táplálkozás hiányosságaiból következik IF érdekes megfigyelése
egészségi állapotukról: „Nem láttam náluk egyetlen pirospozsgás
embert sem, a legtöbben betegesek. Számosán leginkább kólikában
halnak meg, ami még a csecsszopó gyermekeknél is előfordul”.

Szuw ázzál („a csuvas nép régi elnevezésével”, ld. Miqncl, 11:280, cí Hildád4ó0sq és a
fordítás 264 Jegyzetér)

184
A szálláshelyek is még a nomád túlsúlyt mutatják: faépítmények
majd csak néhány évtizeddel később jelennek meg, s tnég mindig a
jurta a jellemző, ami viszont akkora lehet, hogy ezren is beleférnek,
A nevelés, a gyermekhez való jog (itt a nagyapának van joga a gyer­
mekhez, az apa kizárásával), továbbá az öröklés is (náluk a fivér
örököl és nem a fiúgyermek) természetes módon váltották ki 1F
furcsálkodását, A tem etkezésnél is számos régi szokás őrződött meg:
itt nem a nők, hanem a férfiak siratják el a halottat („meg azon a
napon odajönnek, amikor meghalt, megállnak jurtája bejáratánál és a
lehető legtaszítóbb és legvadabb hangon jajveszékelésbe törnek ki”,
a rabszolgák szíjjal csapkodják az oldalukat, s „kötelező a jurta előtt
felvonni egy kis zászlót”; odahozzák a halott fegyvereit is), A siratás
két esztendeig tart; azután leeresztik a zászlót, levágják a hajukat és
tort ülnek,
A különböző szokások plasztikus jellem zésénél kiderül, hogy az
iszlám felvétele mennyire külsődlegesen érint egy nomád társadal­
mat (hasonló volt a helyzet a későbbiekben az afrikai, indonéziai, de
akár az indiai iszlám esetében is). Sajátos hiedelm eik közé tartozik,
hogy a kutyaugatást jó előjelnek tartják („örvendenek neki, és azt
mondják, hogy az a bőség, áldás és az üdv esztendejét jósolja”). A
tabuk közé tartozik az, hogy ha úton vannak, és valakinek vizelnie
kell, nem tarthatja magán a fegyverzetét. Ha így tesz, mindenétől
megfosztják. A villámsújtóttá jurtát, minden bennelévővel (javakkal,
emberekkel) magára hagyják, mondván: „olyan sátor ez, amelyet az
isten haragvása sújtott”. IF náluk is (ahogy az oghuzoknál) m egfi­
gyeli a szemérem hiányát: férfiak és nők közösen fíirdenek együtt a
folyóban meztelenül, ugyanakkor a paráználkodás a lehető legrit­
kább náluk, s az ilyen büntetése az, hogy bárddal kettéhasítják (a
tolvaj büntetése is hasonló). Az emberölést is a lehető legszigorúb­
ban büntetik (a nem szándékosan gyilkolót fölfüggesztik három póz­
nára, s úgy hagyják, amíg elenyészik). Figyelem re méltó az egyik
szokásuk, am elyet a magunk részéről „Szókratész-szindromának”
nevezünk19**, ami azt jelenti, hogy a tradicionális társadalmak külö­
nösen nem szeretik azt, ha valaki „túl okos”, szellem ileg izgága, s
megkérdőjelezi a fennállót (már a szkítha Anakharszíszt is ezért
ölték m eg honfitársai): „I la fölfigyelnek valakire, akit szellem i

198 Ld. megjegyzéseinket a fordítás 237 jegyzetében.

185
m ozgékonyság és a dolgok mélyebb ismerete jellemez, akkor azt
mondják: ‘Ez az ember m egérdemli, hogy az Urunkat szolgálja’.
Azzal megragadják, nyakába kötelet vetnek és felfüggesztik egy fára,
amíg darabokra nem esik,”
Az ország flóráját és faunáját is hasonló gonddal és kitűnő m eg­
figyel ökészséggel mutatja be. A jellegzetességek között érthető
módon figyel fel a helyi sajátosságokra: a gránátalmához hasonló
gyüm ölcsöt adó fára, a borecetnél is savanyúbb almát termő fára,
aminek a gyüm ölcsét csak a lányok eszik, a nagy kiterjedésű m ogyo­
rócserjésekre s a méznél is édesebb és részegítő hatása nedvet adó
magas, csupasz törzsű - pálmához hasonló - fákra. Az állatvilágból
külön kitér az orrszarvúra („a feje a revéé, a farka pedig a bikáé, a
teste az öszvéré, a patája hasonlít a bika hasított körméhez, a feje
közepén pedig egy testes, kerek szarv van, am ely felfelé haladva
egyre keskenyebbé válik, amíg olyan nem lesz, mint egy lándzsa-
hegy”), am elyhez számos hiedelem kötődik. IF józanságát dicséri,
hogy noha beszámol ezekről, az elején jelzi, hogy mindezt a h ely­
béliek mesélték neki, ő maga nem látta. Hasonló „csudálatosságnak”
számít az aurora borealis jelenségének a művészi erejű leírása, amit
ugyan a saját szemével látott, ám ezzel kapcsolatban is többször
hangsúlyozza, hogy a lenyűgöző atmoszferikus jelenség káprázata,
amely egymással csatázó lovasok képét idézi nem valóságos, hiszen
csak „olybá tűntek számomra”.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a volgai bolgárok országa,
királyukkal („tekintélyes, félelemgerjesztő, testes és terjedelmes, aki,
ha m egszólalt, mintha hordóból beszélt volna”), alattvalóikkal,
szokásaikkal, hiedelmeikkel, az ország faunájával és flórájával, az
éghajlat szélsőséges jelenségeivel (az éjszaka és a nappal végletes
meghosszabbodásával és m egrövidülésével) épp olyan plasztikusan,
már-már filmszerűen rajzolódik ki előttünk, mint Hérodotosz
Szkiithiája vagy Tacitus Germániája. ÍF így lesz számunkra az
észak- és kelet-európai népisme immár ismerős, ám a maga nem é­
ben mégis egyedülálló búvára.

186
 R övidítések

AbiVl-Fidá? = Géographie d ’Ahoulféiia. T exte arabe publié d’apres les

manuserits de Paris ct de Leyde pár M. Reitiaud et B. Mac
C uckin de Slabe (Paris, rimprimerie Royale, 1840).
Arcb. ofthe Steppes - The Archaelogy of the Steppes. Methods and
Strategies. Papers from the Intern, Symp. H eld in Naples 9-12.
N ovem ber, 1992, ed by B. Genito (Napol i, Ist. Univ. Orientáló,
Series Minor XLIV, 1994)
Bakrí = Kitáb al-masálik wa-l-manutlik d ’Abou U'bayd al-Bakrí. Ed.
critíque pár A.P, van Leeuwen et A. Ferre (Tunisz, Dár al-
Gharb al-iszlámí, 1992).
Bálint, Cs, = Cs. Bálint, Dia Archdologie dér Steppenvölker zivischen
Volga ind Donau vöm 6. bis zum 10. Jahrhundért (W ien-Köln,
Böhlau Veriag, 1989).
Barthold, 7 urkesmn - W. Barthold, Turkestan, down tv the Mongol
Invasion. Third Edition witli an Addjdónál Ghapter hitherto
nnpnblished in English transl. by Mrs. T. Minorsky and ed. by
C.E. Bosworth (N ew Delhi, Munshiram Manoharlal, 1992}.
Barthold, Geograpby — YV Barthold, A Hisionéul Geograpby ofírany
transl. by S. Soucek, ed, with an Introduction by C.E. Bosworth
(Prineeton, PÚP, 1984).
BGA = Bibliotheca Geograpborum Ambicorumy ed. M. J. de Goeje,
8 vols, (Leiden, E.J. Brill, 1879-1939).
Bosworth, NfD = C.E. Bosworth, The New Islamic Dynasties,
A Ckronológiai! and Gcncalogical Manuel (Edinburgh, BUP, 2004).
Bnrhán-i qáüc —M. M ocin (ed.), Burhán-i qdtic {Tihrán, Arnír-i
kabír, 1357/1979).
Cz = Czegledy, K., „Zűr M eschheder Handschrift von Ibn FadláiVs
Rciscbcricht”: AOH 1(1950-1), 218-260.
C zegledy, M Ö T = C zegledy K., Magyar őstörténeti Tanulmányok,
szerk, Schiitz O., Budapest Orientál Reprints, Ser. A3 (Budapest,
Körösi Csorna Társaság - M TA Könyvtár, 1985).
C = M. Canard, Ibn Vadián, Voyage chez les Bulgares de la Volga, trad.
de l’arahe et présemé pár Marius Canard (Paris, Sindbad, 1988).
CHEÍA — The Cambridge Ilistoiy ofEarly Jnner Ária, ed. by D. Sinor
(Cambridge, CUP, 1994).

187
Const. Porph. = (Konstantiné Porphyro géni tus De administrando
imperio, Greek T ext ed. by Gy. Móra vésik, Eogl. Transl. by R JH .
jenkins (Budapest, Pázmány P. T u d Egy. Görög Fii. Tnt., 1949).
D = Számi ad-Dahhán (cd.), Riszdla Ihn Fadan (Baynit, Maktaba
ath-thaqáfa al-cálamiyya, 19872).
Dozy, Supplémeni — R. Dozy, Supplément aux eheti ormai rés arabet
(Beyrouth, Libr. du Libán, 1991, eredeti kiadás: Léidé, EJ. Brill,
1881).
Dozy, Vetcfnmts —R. Dozy, Dictionnaire détaillé det nomt det vetements
chez let Arabét-(Beirat, Libr. du Libán, é.n. eredeti kiadás:
Amsterdam, J. Müller, 1843).
Doerfer = G. Doerfer, Türkische und mongolische Elemente im
Neupersiscben, I-IV (Wiesbadcn, O. llarrassowitz, 1963-1975).
Dunlup 1947-1950 = D M. D un lop, „Zeki Validiks Ihn Fad Ián”:
Die Weli des Orients 1(1947-1950), 307-312.
Dunlop = D.M. DunJop, The History of tbe Jemish Khazars (N ew
York, Schocken Books, 1967, első kiadás: Princeton, PÚP, 1954).
Dunn, íbn Battuta — Ross E. Durm, The Advmiures oflbn Battuta.
A Muslim 7 raveler ofthe 14i2j Century (Berkeley-Los Angeles,
Uni.v, of Californiü Press, 1988).
El — Enzyzlopaedie des Islám. Geographisches, ethnographischet und
biographisebes Wörterbuch dér muhammedamseber VÖlker, I-IV
(Leiden-Leipzig, 191 3-1936, Ergánzungsband 1938,
az angol verzió reprintje: 1987, 9 kötet).
El2 ™ Encyclopaedui oflslam. N ew Edition (Leiden, EJ, Brill,
1960-2003),
Eh - Encyclopaedia Iranica, ed. E. Yarshater (London, Routlcdge,
majd az 5, kötettől: N ew York, Bibi. Persica Press, 2007-ig
13 kötet jelent meg).
Eliade, EK - Eli ade, M (ed.), Encyclopaedia ofReligion, 16 kötet
(London-N ew York, Simon and Schusrcr Macmillan, 1995,
eredeti megjelenés: 1986).
Fiick = J. Fuck, Die arabisehen Stúdiót in Európa bit in den Anfang des
20. Jahrhunderls (Le ip zi g, O. H arráss o wi tz, 1955).
Gardízí = Abú Szacíd cAbd al-H ayy b. az-Zahbák b. M ah műd
Gardízí, ’Aayn al-akhbár\ ed. er annot. ^Abd a l-llayy Habíbí
(Tihrán, Bunyád-i Farhang-i Irán, 1347/1969).
GyöríTy 1990 = Györffy Gy., A magyarság keleti elemei (Budapest,
Gondolat, 1990).

188
Havighurst = Alfréd R Havighurst (ed.), The Pirenne Tbesis.
Analysis, Criticism, and Revision (Lexington, Mass. —Toronto -
London, D.C. Heath, 19763).
Hennig, 7 'errae incognitae = R. Henriig, Terrae incognitae.
Eine Zusammenstellung und kritische Bewertung dér imchtigsten
vorcolumhiseben Enldeckungxreisen an Hand dér darüher vorliegenden
Onginalberichte, I-IV (Leiden, EJ. Brill, 1944).
Hinz = W. Hinz, fslantisebe Masse und Gemichte. HdO,
Ergánzungsband 1, Heft 1 (Leiden, EJ. Brill, 1955).
H odges-W hitehouse = R. Hodges - D, VVhitehouse, Mobammed,
ChaHemagne and rhe Origins a f Europe (London, Duckworth, 1998,
eredeti kiadás: 1983),
HTP — L. Bazin - Gy. Hazai (eds.), History ofTurkü Peoples in ibe
Pre-Islamic Period (Berlin, K. Schwarz Verlag, 2000).
tíüdúd = Hudúdd^álam, „Tbc Regions oflhe World” A Persian
Geography 372 A.ÍL - 982 A.D., transl. and cxplained by V.
Minorskv (Cambridge, OUP, Gibb Memória! Series.
N ew Scrics XI, 1982, első kiadás: 1937).
Hübner ™ P.E. Hübner (HgJ, Bedeutvng und Rolle des Jslatn beim
Uhergang vöm Altertum zum Mittelalter (Darmstadt, Wiss.
Bnchgesellschaft, 1968).
Ibii al-Athír = Ibn aKAthír, al-KamiifiTta'ríkh, ed. AbiVRFidá’
cAbd Allah al-Qádí (Bayrút, Dár al-kntub al-cilmíyya,
1407/1987),
Ibn Batróta = Rihla Ihn Ba/túta (Bayrut, Dár Szadir, 1379/1960)
Ibn al-Faqíh = Compendium libri Kitáb al-boldán auctore Ibn al-Fakíh
al-Hamadhání, BGA V, ed. MJ. de Goeje (Lugduni Baiavorum,
EJ, Brill, 1895),
Ibn Ilawqal = Abúd-Qászim Ibn Hawqal, Kitáb szárar al-ard
(Bayríit, Mansxirat Dár Maktaba aRHayát, 1992).
Ibn Khallikán = Ibn Khallikán, Wafayát al-acyá.n wa-atiba abna
az-zamdn, ed I. cAbbász (Bayrút, Dár Szádir, 1972).
Ibn Khurdádzbih = Ibn Khurdádzbih/Ibn Khurradádzbih, Kitáb
al-maszálik ^dl-mamálik, BGA, v, VI (.Leiden, EJ. Brill, 1889).
Ibn Rnszta = Abú cAlí Ahmed ibn cOmar Ibn Ibn Rosteh, Kitáb
al-AHáq an-nafisza, BGAy v. VII (Leiden, EJ. Brill, 1892).
lsztakhrí, Viae regnorum. Descriptio ditionis moslemicae auctore Abu íshák
al-Eáns al-lslükhrU BGAf pars príma (Lugduni Batavoram,
EJ. Brill, 1870, 19272).

189
Jacob 1887 = G. Jacob, D ér nordische Ilandel dér Araher im Aíittelalter
(Leipzig, Verlag von G eorg Böhme, 1887).
Jacob 1991 - G Jacob , Welche Handelsartikd bezogm die Araber des
Mittelalters aus dm nordiscb-baltiscben Lándtm? (Berlin, M aycr und
Müller, 18912).
Jacob, W aarm — G. Jacob, Die Waaren beim arahisch-nordischeti
Verkebr im Mittelalter. Supplementheft zűr zweiten Auflagc von
„Welche Handelsartikel bezogen die Araber des M ittelalters...”
(Berlin, Maycr und Müller, 1891).
juvaini = GengJns Khan. The Hist&ry of tbe World-Conqueror by
Ata-Malik Juvaini, transl. and ed. by J A. Boyle (Manchester,
Univ. Press, 1997, első kiadás: 1958).
Kakuk Zs. = Kakuk Zsuzsa, A torok kor emlékei a magyar szókincsben.
Körösi Csorna Kiskönyvtár 23 (Budapest, Akadémiai Kiadó,
1996).
K hw ám m í = ai-Khwárizmí, M afátíh aVcultim (Bayrüt, Dár
al-manáhil, 1411/1991).
Kmoskó 1/1, 1/2 = Kmoskó M., Mohamedán írók a steppe népeiről,
Földrajzi irodalom, szerk. Zimonyi 1. (Budapest, Balassi Kiadó,
1997-2000),
KÁVÉI. - Korai magyar történeti lexikon (9-14. század), főszerk. Krisró
Gy,, szerk, Kngel P. és Makk F. (Budapest, Akadémiai Kiadó),
K - A.P. Kovalevszkij, Knyiga Ahmeda Ibn-Fadlana o ego putyesesztvii
na Volga v 921-922 gg{ Harkov, Izd. I Iarkovszkogo orgyena
krasznogo zna menyi goszud. Unyiv,, 1956).
Lánc = E.W. La ne, An Arakic-English Lexicon, in eight parts
(London, W illiams and Norgatc, 1863-1893; reprint: Bayrút,
Libr, du Libán, 1980).
Le Strange = G uy Le Strangc, The J.ands of Eastem Calipbate
(Cambridge, at the Univ. Press 1905, reprint: Elibron Classics
Series, 2006).
) ageti 1986 - Ligeti L., A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás
előtt és a z Árpád korban (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986).
Fiszán = Ibn Manzúr, Liszán al^arab, hat kötet (al-Qáhira,
Dár al“M acárif, é.n,).
LM - Lexikon des Mittelalters, 9 kötet (München, dtv, 2002).
Lokotsch = K. Lokotsch, Etymologisebes Wörterbucb dér europáiseben
(gtrm.y rom. und s tavit seben) W'örter onentalischm Vrsprungs
(H eiddberg, C. Winter Universitátsbuchhandlung, 1927).

190
M aqdiszí/M uqaddaszí = al-M aqdiszí/al-M uqaddaszí (al-Bassárí
néven is ismert), Abszan at-taqászím fi mafrifat al-aqálím, ed. Mali.
Makhzúm (Bayrm, Dár ihyáTat-turáth al-carabí, 1409/1989).
Maqrízí, Kbitat — al-Maqrízí, Kitdb al-khitat al-maqriztyya, 4 kötet
(al-Qáhira, Maktabat al-ádáb, 1996),
Marco Polo = Marco Polo utazásait ford. Vajda K. (Budapest,
Gondolat, 1963).
Markwart, Ein arabischer Bericht = J. Markwart, „Kin arabischer
Bericht über die arktischen (uralischen) Lander aus dem 10.
Jahrhunderc”: Ungarische Jahrbücber 1V( 1924), 261 - 3 34.
Marquart, Streifzüge —j. Marquart, Osteuropáiscbe und ostasiatische
Streifzügc. Ethnologische und bis toriseb-topograpbisebe Studien zű r
Gcschichte des 9. und 10. Jahrhunderts (ca. 840-940% (Leipzig,
D ieterich’sche Verlagsbuchhandlung, Theodor Weicher. 1903).
M aszcúdí, M untdzs =• al-Maszcúdí, Murádzs adz-dzahab TDa-mafádm
id-dzsainhar, ed. Yúszuf Aszcad Dághir (Bayrút, Dár aLAndalusz,
1385/1965).
Maszcúdí, Tanbíh — al-Maszciidí, at- Tanbíb w a’/ - isráf\B ay ru t, Dár
wa-maktaba al-hilál, 1981).
M É H — A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások
híradásai, sajtó alá rendezte Györffy Gy. (Budapest, Gondolat,
1975).
M ez = A. Mez, Die Refiaissance des Islams (Heidelberg, C. Win tér,
1922, reprint: Hildesheim, G. Olms Verlagsbuchhandlting, 1968).
MIC - Josef W. Meri (ed.), Medieval Islamie Civilizadon.
An Encydopuedia (London-N ew York, Routledge, 2006).
Minorsky, M aroazí — Sharaf az-Zemáu Táhir M arvazí on China, the
Ttirks and India, Arabic T ext (eirca A.D. 1120), with an English
translarion and commentary by V. Minorsky (London, T he
Roval Asíatic Society, 1942).
Miquel = A. Miquel, La géograpbie humaine du monde musulman
jusquáu milieu du IIe siécle, Í-1V (Paris-La Haye, M onton et Co et
EPHE, 1967-1988, repróit: Paris, Éd. de LEHESS, 2001).
M ontgomery 2004a = James E. Montgomery, „Ibn Fadián and the
Bulghár”: MiddleEastem Literature 7/1(2004), 3-32.
M ontgomery 2004b = James E. Montgomery, „Pyrrhic Sccpticism
and the Conquest of Disorder. Prolegomenon to the Study o fíb n
Fadián”, in: Problems of Arabic Literature (Píliscsaba, T h e Aviecnna
Inst, o f M iddle Eastern Studies, 2004), 43-89.

191
Moravcsik, Byzantinoturcica - Gy, Moravcsik, Byzantinoturcica,
I: D ie byzantiniseben Quellén dér Geschichte dér Türkvölker,
íí Sprachreste dér 7 'ürkvölker m den byzantiniseben Quellén (Berlin,
Akadcmie Verlag, 19832).
M Ö T — Magyar Őstörténeti Tanulmányok, szerk. Bartha A. - C zeglédy
K. - R óna-Tas A. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977).
Napkelet felfedezése = Napkelet felfedezése. Julianus , Piano Carpini és
Tubruk útijelentései, közreadja Györflfy Gy.
(Budapest, Gondolat, 1965).
Nazmi 1998 = Ahmad Nazmi, Commercial Relations between Arabs and
Slavs (9ia- l l Ifi Centunes) (Warszawa, Wydawniestwo
Akademickie DIALÓG, 1998).
N ém eth, H M K - N ém eth Gy., A honfoglaló magyarság kialakulása ,
közzéteszi Berta A. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 19912),
O EM IW —J.L. Esposito (ed,), The Oxford Encyclopaedia o f the M odem
Islamic World \ I-IV (N ew York-Oxford, OUP, 1995).
Örök kőbe vésve - Kakuk Zs. (szerk,), Örök kőbe vésve. A régi török népek
irodalmának kistükre a VIl-tői a XV. századig (Budapest, Európa,
1985).
Qazwíní, Atbár — Zakariyya Muhammad Mahmikl al-Qazwíní,
Atbár aVbilád vua-akhbáv alj:ibád (Bayrút, Dár Szád Ír, é.n.).
Qazwíní, cA dzsá’ib — al-Qazwíní, cA d zsá ib al-makhlúqát wa-gbaraib
al-m aívdzsúdát (Baynit, Dár íbn Khaldún, á.n )
Rásonyi - Rásonyi L., Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál
(Budapest, Magvető, 1981),
Ritter = H. Ritter, „Zum T ext von Ibn Fadlan’s Reiscbericht”:
Z D M G 96(1942),98-12ó.
Spuler, Mongolén — B. Spuler, Die Mongolén in Irán. Politik,
Verwaltung und Kultur dér llchanzeit 1220-1350 (Berlin, Akademie
Verlag, 1985).
Szuyútí = Dzsalál ad-Dín asz-Szuyútí, al-hqán f i cillám al-Qurán
(al-Qáhira, Maktaba Muszt. ALBáni al-IIalabl, 1 370/1951).
SzücsJ. 1974 = SzücsJ., Nemzet és történelem. Tanulmányok
(Budapest, Gondolat, 1974).
SzücsJ. 1992 = SzücsJ., A magyar nemzeti tudat kialakulása. Magyar
őstörténeti Könyvtár 3, szerk. Zimonyi 1, (Szeged, A József Attila
Egy, kiadványai, 1992).
Tabari, Taríkh = at-Tabarí, Annales, auctore Abu Djafar
Mohammed Djarir at-Tabarí, quos ediderunt J. Barth, Th,

192
 N öldeke ... et M.J. de C oeje (Lugduni Batavorum, EJ, Brill,
1879-1901),
Taharí, T afszír - at-Tabari, Dzsá?nic al-bayán f tafszír al-Q urán
(al-Qáhira, Dár al-Hadíth, 1407/1987).
W cber = Max VVeber, Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia
alapvonalai, ford. Erdélyi Á. (Budapest, KJK, 1987-1999).
Yacqúbí = al-Yacqúbi, Kitáb al-boldán, in: Tbn Rosteh, EGA, v. VII,
232-360,
Y = Yáqút al-Hamawi, Muédzsam al-buJMn, 4 kötet (Bayrút,
Dár Szádir, é.n.).
ZV = A. Zeki Validi Tógán, fhn Vadlöns Reiseberic&t (Leipzig,
Abhandhmgen fiir dic Kunde des Morgenlandes XXÍV, 3, 1939,
reprint: Kraus Reprint, Nendeln, Liechtenstein, 1966),

193
 T artalomjegyzék

lbn Fadián útijelentése / 5 /

íbn Kadlán útiheszámolója mint 10. század eleji észak­

kelet-európai népisme (Simon Róbert)/109/

A korfordnló cs a korai világrendszer problémája /127/

TF mint az észak- és kelet európai népisme előf utára /176/

Rövidítések /1R7/
 Tördelés: Pixel Művek
Készült a Szekszárdi Nyomdában, 2007-ben
Felelős vezető: Vadász József