Olva sni sokféleképp e n l e h e t , d e m i n d i g k e l l !

Klasszikusok képregényben

Jack London A vadon szava

A
vadon
A
vadon
szava
Buck, a négyéves pásztorkutya, boldogan él egy hatalmas birtokon. Élete azonban
alaposan megváltozik, amikor a klondike-i aranyláz idején elrabolják és eladják.
Szánhúzó kutya lesz belőle a hófödte tájakon, és minden nap az életben
maradásért kell harcolnia. Új környezetében csakhamar felfedezi magában
szava Jack London
azokat az ősi ösztönöket, amelyek addig mélyen szunnyadtak. Miközben
a túlélést tanulja, bebizonyosodik, hogy éppen erre az életformára született.
Jack London A vadon szava című kalandregénye izgalmas, szívszorító
történet kutyákról, kutya és ember barátságáról, miközben az olvasó bepillantást
nyerhet az alaszkai szerencsevadász aranyásók mindennapjaiba.
Ventus Junior

1290 Ft

Átdolgozta loyd S Wagner

www.klasszikusokkepregenyben.hu Rajzolta Sachin Nagar
Ventus Libro Kiadó CAMPFIRE™

Borito_A-vadon-szava(4).indd 1 2011.03.04. 14:41:45

Name: Hajdu Balint
Order: 4091146

Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő

nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az
elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális
kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb
legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan
viszontlátjuk.
A
VADON
SZAVA JACK LONDON

VENTUS LIBRO KIADÓ

 Az eredeti kiadás munkatársai:
Átdolgozta : Lloyd S Wagner
Rajzolta : Sachin Nagar
Képszerkesztő : Jayshree Das
Színezés : Pradeep Sherawat
Borító : Jaya Krishnan K P (tervező/színező),
Sachin Nagar (rajzoló)

A magyar kiadás munkatársai:

Sorozatszerkesztő : Diószegi Endre
Fordította : Németh Dorottya és Diószegi Dorottya
Szerkesztette : Füzesiné Széll Szilvia

Az elektronikus változat elkészítésében közreműködött:

Grőb Krisztián, Pekó Zsolt

Projektvezető : Földes László

www.multimediaplaza.com
info@multimediaplaza.com

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Jack London: The Call of the Wild
Kalyani Navyug Media Pvt Ltd. www.campfire.co.in

ISBN 978-963-09-6930-7
ISSN 2062-2155

Minden jog fenntartva

© 2010 Kalyani Navyug Media Pvt Ltd

© Ventus Libro Kiadó 2011
© Hungarian translation Németh Dorottya 2011

Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadó

és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója
 A szerzőről
Jack London valódi neve John Griffith Chaney volt.
1876. január 12-én született San Franciscóban, az Egye-
sült Államokban.
A túlélésért folytatott harc visszatérő téma a műveiben.
London neveltetése és későbbi élményei jó alapokat
szolgáltattak egyéni stílusának kialakulásához.
Apja elhagyta őt, így spiritiszta anyja nevelte, aki hó-
bortjairól vált ismertté. 14 éves korában London kalan-
dokra vágyott, ezért kimaradt az iskolából, hogy egy halászhajón dolgozzon. Később
belépett a haditengerészethez, majd csavargóként, tehervonatokon rejtőzve utazta be
Amerika nagy részét.
Jack London 1897-ben Klondike-ba utazott azt remélve, hogy meggazdagszik Amerika
utolsó aranyláza idején. A hideg északi vadonban ugyan nem talált aranyat, de gaz-
dag anyagot gyűjtött két későbbi regényéhez, a Fehér Agyar és A vadon szava című
munkájához.
A vadon szava 1903-ban jelent meg. A könyvkiadás és a modern sajtó megerősödésé-
nek köszönhetően szinte azonnal rendkívül népszerű lett. Jack London karrierje felfelé
ívelt. Az elkövetkező években még számtalan művet írt. Később is gyakran merített
klondike-i élményeiből, akárcsak a Fehér Agyar esetében. A tengeren töltött évek em-
lékére írta meg a Tengeri farkas című művét.
 John Thornton

Spitz

Dave

Buck

Curly
 Buck nem olvasott újságot. Más-
különben tudta volna, hogy veszély fe-
nyegeti… és nemcsak őt, de minden erős
kutyát Amerika nyugati partvidékén…

ARANYAT TALÁLTAK A KLONDIKE FOLYÓNÁL

A GŐZHAJÓ MEGÉRKEZETT SEATTLE-BE
FEDÉLZETÉN RENGETEG ARANY VAN
Július 17-én, vasárnap reggel a Portland
nevű gőzhajó befutott Seattle-be. A parton
5000 fős lelkes tömeg ujjongott. A hajó
az alaszkai Saint Michaelből indult, és a
Klondike folyó mellett talált több mint
2000 tonna aranyat hozta el Seattle-be.
A hajónak és 700 000 dollárt érő rako-
mányának érkezéséről már több napja érte-
sültek a városban, köszönhetően a helyi la-
poknak, amelyek már hajnalban sietve terí-
tették különkiadásaikat.
Az újságok hírül adták, hogy Seattle belvá-
rosa reggel 9 óra 30 perckor már annyira
zsúfolt volt, hogy az autók sem közlekedtek.
Egyszerűen nem tudták kerülgetni az ember-
tömeget.

…azért volt ez így, mert a sötét északi

vidéken kutató férfiak aranyra buk-
kantak, és mert a gőzhajótársaságok
és a szállítási vállalatok óriási fel-
hajtást csaptak.
Több ezer ember sietett Kanadába. Ezek az
emberek kutyákat akartak, méghozzá erős,
izmos kutyákat, amelyek a nehéz terepen és
a farkasordító hidegben is állják a sarat.

5
 Buck egy hatalmas házban élt a Santa
Clara-völgy napsütötte dombjai között.
Miller bíró birtoka – így hívták a helyet.

És e pompás birodalmat
Buck uralta. Itt született, és élete
első négy évét is itt töltötte.

Igaz, hogy voltak ott más kutyák is, de azok

nem számítottak. Jöttek és mentek, egy Gyakran vetette bele magát
ideig a zsúfolt kennelekben laktak, vagy csak a medencébe, vagy a bíró fiaival
észrevétlenül éltek a ház különféle zugaiban. ment vadászni. A bíró unokáit
a hátán lovagoltatta.

Buck nem tartozott a kennelhez, és házi Téli éjszakákon gazdája lábainál

kedvenc sem volt. Ő volt a birtok ura. hevert a kandallóban ropogó tűz előtt.

A hosszú, alkonyati lovaglásokra

még a bíró lányait is elkísérte.

Ő volt a király, minden kétlábú és

négylábú állat ura – beleértve a
Miller bíró házánál élő embereket is.
6
 Ilyen volt Buck
élete 1897 őszén.

Buck még csak nem is sejtette,

hogy Manuel, a kertész egyik
segédje rosszban sántikál.

Manuelnek volt egy hibája

– szerette a szerencse-
játékokat.

A játékhoz mindenekelőtt pénz kel-

lett. A bére pedig arra sem volt elég,
hogy a családját eltartsa belőle.

A bíró a mazsolatermesztők
egyesületének gyűlésén volt…

…a fiúk pedig mással voltak elfog-

lalva Manuel árulásának emlékezetes
estéjén. Senki sem látta, amikor
ő és Buck a gyümölcsösbe mentek.

Senki sem látta őket, csak az az ember

a kis vasútállomáson. A férfi beszélt Oké.
Manuellel, és pénzt adott át neki.

Be is
csomagolhatná
az árut, mielőtt
elszállítja.
Ha bármi gond
lesz vele, csak húzza Buck engedelmesen
meg ezt a kötelet, és hagyta, hogy rátegyék
engedelmeskedni a kötelet a nyakára.
fog.
7
 Buck azt tanulta, hogy bízhat
azokban az emberekben, akiket
ismer. De amikor a kötél másik
végét az idegen vette a kezébe…

Meglepetésére a kötél egyre

jobban fojtogatta a nyakát.

ÚÚÚÚ!
Buckkal még soha életében
nem bántak így. És ő sem
volt még ilyen mérges soha.

U F FF F
Az ereje fogyóban volt, a szeme Amikor Buck felébredt, ismét feltámadt benne a
előtt elhomályosult a világ. Nem tudta, rettenetes harag, és nekiugrott az idegen embernek.
mikor indult el a vonat San Francisco P U
felé, és nem érezte azt sem, amikor P
F
bedobták az egyik vagonba.
F
PA

Jaj!

De Buck ismét szorítást ér-

zett, majd elsötétült minden.

A kutyát a San Franciscó-i

partra vitték. Én csak
ötvenet kapok
Mennyit a munkáért.
kapott érte a
másik fickó?

Százat.

Megéri
az árát,
istenemre
mondom.

8
 Másnap reggel négy ember
jött, és feltették Buck ketrecét
egy kocsira. Ezzel kezdetét
vette a hosszú utazás.

Két nap és két éjjel se nem evett,

se nem ivott. A szeme vérben forgott,
és dühödt vadállattá változott.

Annak viszont örült, hogy a kötél

nem volt már a nyakán. Azzal
könnyen sakkban tarthatták.
De most majd megmutatja nekik.

Csak nem
akarja most ki-
hozni onnan?

Dehogynem.
Majd elverem,
ha kell.

Na, te vörös
Buck nekitámadt a hasadó léceknek. Ha a balta odacsa- szemű ördög, most
pott kívülről, ő azonnal ott termett és belülről tépte majd elveszem
a fát. Mindenképpen ki akart jutni. Dühödten vicsorgott. a kedved a harcias-
kodástól!

9
 Buck hetven kilójával és összes Amikor az állkapcsait bele akarta
dühével rávetette magát a férfira. mélyeszteni a férfi húsába, akkora
ütést érzett, hogy a fogai össze-
koccantak, és egész teste belesajdult.

PUFF
Még soha nem ütötték
meg husánggal.

Ú Ú ÚÚ Ú Még vagy egy tucatszor

lejátszódott az előző jelenet.

Egy kivételesen elszánt támadás

után a férfi előrelépett, és szán-
dékosan nagyot sózott a kutya
orrára. Az új érzés mellett minden
korábbi fájdalom eltörpült.

Inkább betörök
Buck még egyszer utol- egy lovat minden nap, és
jára összeszedte magát. vasárnap kettőt is.
A férfi fondorlatos
módon ismét lecsapott rá.
Ő aztán ért
a kutyák
betöréséhez.

10
A férfi elolvasta a ketrec- Nos, Buck, öreg-
hez tartozó papírokat. fiú, megvolt a mi kis vitánk.
Most megtanultad a helyed, és
én is tudom, az enyém hol van.
„Buck névre Légy jó kutya, és minden
hallgat.” rendben lesz.

De ha rossz
kutya leszel,
addig verlek, amíg
jobb belátásra
nem térsz, meg-
értetted?
Buckot megverték, de nem törték meg.
Belátta, hogy egy husángos emberrel
szemben nem sok esélye van. Megtanulta Más kutyák is érkeztek, némelyik
a leckét, és soha többé nem felejtette el. csöndes volt, mások vadak
és fékevesztettek. De mindegyiket
ugyanúgy betörték, mint őt.

A husángos ember szava volt

a törvény, ő volt a gazda,
akinek engedelmeskedni kellett.

Nagy ritkán más emberek

is jöttek, és pénzt adtak
a gazdának. Aztán az
idegenek egy vagy két
kutyát elvittek magukkal.

Buck minden alkalommal

örült, hogy nem ő került sorra.

Szent ég! Három-

Ez aztán a hatal- száz, és csak
mas kutya. Mi magának
az ára? ennyi.

De eljött az ő ideje is. Perrault

a kanadai kormány futára volt.
Kutyákra volt szüksége, hogy a cso-
magok gyorsabban célba érjenek.

11
 Ilyen kutya
ezerből, ha egy akad. Sőt
tízezerből egy.

Buck látta, amint a pénz gazdát cse-

rél. Aztán elvezették egy Curly nevű
jó természetű újfundlandival együtt.

Buck ekkor látta utoljára a vörös

kabátos embert. Curlyvel az egyre Nézd,
távolodó Seattle-t nézték. François, jó áron
szereztem ezeket
a kutyákat.
Ez lett az utolsó kép az emlé-
kezetükben a „meleg délről”.

Perrault átadta a két kutyát

François-nak. Buck hamar rájött, hogy
jó emberek, és értenek a kutyákhoz.

Az alsó fedélzeten Buck és Curly két

másik kutyával került össze. Spitz
hófehér kutya volt a Spitzbergákról.

Dave magának való, morcos fickó

volt. Evett, aludt, néha-néha ásított
egyet, és semmi sem érdekelte.

12
 Világosan értésére adta Curlynek, hogy
nyugalmat akar, és aki ezt nem tiszteli,
annak könnyen meggyűlik vele a baja.

Spitz barátságosnak mutatkozott,

de valójában alamuszi volt. Szemtől
szembe mosolygott, de ha nem látták,
mindig valamilyen trükkel próbálkozott.
Első alkalommal például
ellopta Buck ételét.

CSA
TT
Buck ugrott is, hogy megbün-
tesse, de François ostora már
a levegőben suhogott. Először
a bűnösre csapott le.

Bucknak csak vissza

kellett vennie a csontját.

Buck úgy gondolta, François

igazságosan járt el, és ezzel
nagyot nőtt a szemében.

A hajó csak ment éjt

nappallá téve, és közben az
idő egyre hidegebb lett.
Aztán egy reggel a hajócsavar
leállt, csend lett, és érezhetően
változás készülődött.

13
 A fedélzeten Buck
lába valami puha
fehérségbe süppedt.

A fehér valami
fentről is esett.

A kutya beleszimatolt és
belenyalt a hóba.

Először égetett, mint a tűz,

aztán egy perc alatt eltűnt.

Ez meglepte Buckot. Újra megpróbálta,

de most is ugyanaz történt. Az emberek
figyelték és nevettek rajta. Buck szé-
gyellte magát, bár nem tudta, miért.
Ekkor látott életében először havat.
14
 Buck első napja a Dyea Beachen
maga volt a rémálom. Minden órában
történt valami rettenetes dolog.

Egy percre sem volt nyu-

galma. Az itt lévő kutyák
és emberek nem hasonlí-
tottak a városi népekhez.

Vadak és kegyetlenek voltak, törvényt csak

egyet ismertek: a husáng és az agyar törvényét.

Curlyvel történt
meg a dolog.

Barátságosan közeledett egy ha-

talmas huskyhoz, amely akkora volt,
mint egy jól megtermett farkas,
bár nem akkora, mint ő.
Buck még soha nem látott ilyen farkas-
szerű, vad kutyákat, és az első
élmény máris sok tanulsággal szolgált.

A támadásnak semmi előjele nem volt, csak

a szemfogak villanása, fogak fémes csatta-
nása, majd egy villámgyors ugrás előre.

A farkasok harcolnak így

– támadnak, majd elugranak.
De volt még valami más is.
15
Harminc vagy negyven husky rohant oda,
és vette körül a küzdő feleket. Buck nem
értette, miért figyelnek némán, és miért
nyalogatják olyan mohón a pofájukat.

Curly rárohant
a másikra, aki
ismét támadott.

A következő rohamot a husky

különös módon fogadta, és Curly A többi husky csak
valahogy az oldalára esett. erre a pillanatra várt.

Vicsorogva, sziszegve
zárták össze
körülötte a kört.

A támadókat perceken belül szét- Ez volt itt a szabály.

kergették, de Curly már élettelenül Nem volt éppen sportszerű.
hevert a vörösre festett hóban. Ha a földre kerülsz, véged van.
Szinte darabokra tépték.

Buck elhatározta,
hogy figyelni fog erre.

Spitz csak nevetett Curly

halálán, és Buck attól
a pillanattól kezdve gyűlölte.

16
Nem sokkal később Buck
ismét tanult valamit.

François valamiféle szíjakat és

csatokat tett rá. Egy heveder volt.

Ez volt az a pillanat, amikor

Buck munkába állt. Okosabb volt
annál, mint hogy fellázadjon.

François szigorú volt, és az

ostornak köszönhetően mindenki
engedelmeskedett neki.

Dave tapasztalt húzó volt, Az a Buck

és valahányszor Buck hibá- nagyszerűen húz.
zott, belemart a hátsójába. Gyorsan tanul.

Spitz tapasztalt
vezérnek számított.

Miután összegyűjtötték
a tüzelőt az erdőben,
visszatértek a táborba. Perrault minél hamarabb el akart
indulni a csomagokkal, ezért két
újabb kutyát hozott, Billie-t és Joe-t.

Estére újabb jövevény

érkezett, akit Sol-leksnek,
vagyis Dühödtnek hívtak.

Amikor Sol-leks bemasírozott

közéjük, még Spitz is békén hagyta.
17
 Aznap éjjel Buck új problémával találta
magát szembe. Kint kellett aludnia a
hidegben. A sátorban gyertya világított,
és hívogatóan melegnek tűnt odabent.

Amikor belépett, Perrault és

François káromkodva rátámad- Takarodj!
tak, és edényeket dobáltak
felé. Inkább kimenekült.

Takarodj
innen,
te dög!

Nyomorultul érezte magát. Innen-

onnan kutyák ugrottak felé, de
ő rájuk morgott, így békén hagyták.

VAU!

Vajon
hol vannak
a többiek…
Szóval
így csináljátok,
mi?

Megdöbbenve látta,
hogy a többi kutya eltűnt.

Egyszer csak a hó
besüppedt a mellső
lábai alatt.

HRR R R! A hó alatt Billie feküdt

összegömbölyödve.

Hátraugrott, mert nem Végül Buck is jót aludt egy

tudta, mi lehet az. maga ásta lyukba gömbölyödve.
18
Amikor felébredt, Ugye meg-
először azt sem mondtam, Perrault!
tudta, hol van. Buck nagyon gyor-
Igen.
san tanul.

Perrault figyelt arra, hogy

a legjobb kutyák jó állapot-
ban maradjanak, Bucknak
pedig különösen örült.

Három újabb husky került

a csapatba. Nemsokára
elindultak a Dyea-kanyonhoz.

Buck örült, hogy útra keltek.

Bár a munka nem volt könnyű,
úgy érezte, nincs ellenére a dolog.

Meglepte, hogy a csapat milyen

lelkes. Különösen Dave és Sol-leks.
Mintha kicserélték volna őket,
a hámban teljesen átalakultak.

Buck közéjük került, hogy tanuljon tőlük.

És legalább olyan kiváló diák volt,
mint amilyen kiválóak a tanárai voltak.

Egész nap keményen dolgoztak. Átkeltek

a Chilkoot-hegységen. Késő éjjel értek a
Bennett-tó melletti táborba, ahol több
ezer aranyásó készítette a csónakjait.
19
 Napokig szűz hóban haladtak,
Perrault pedig előttük gyalogolt. Buck
mindennap keményen dolgozott.

Mindig sötétben vertek

sátrat, megették a hal-
adagjaikat, majd beásták
magukat a hóba.

Hajnalhasadáskor
ismét útnak indultak.

Buck éhezett. Az alig több mint fél-

kilónyi szárított lazac nem volt elég,
és szinte mindig éhes volt.

Mivel lassan evett, hamarabb Nem lehetett Másnap észrevette, hogy

végző társai rendre elvették szembeszállni velük. Pike, az egyik új kutya elcsent
a maradék húst tőle. egy nagy darab szalonnát.

Buck megtanulta, hogy neki is ugyan-

olyan gyorsan kell ennie, mint a többiek- Buck nem lelte örömét a lopás-
nek. Azt is kifigyelte, hogyan szerezzen ban, de nagy volt a szükség.
meg olyasmit, ami nem az övé.
Nyíltan nem mert volna lopni,
mivel félt a husángtól és
a többiek szemfogaitól, de
titokban el-elcsent némi húst.

Az istenfáját
ezeknek a
kutyáknak!

Nagy volt a felháborodás, de

rá senki sem gyanakodott.
20
Dubot, a szerencsétlen balekot
büntették meg helyette.

Buck gyorsan fejlődött. Az izmai

megkeményedtek, szilaj lett,
és szinte már semmilyen
fájdalmat nem érzett. Bármit meg tudott enni,
és minden vérré vált benne.

Amikor vonyított, olyan

volt, mintha rég halott ősei
Az addig békésen szunnyadó ösz-
szólaltak volna meg általa.
tönei most életre keltek. Látása
és szaglása élesebb lett. A leg-
kisebb zajból is meg tudta állapí-
tani, hogy békés vagy veszélyt hoz.

AÚÚÚ
Ú Ú!
Buck ősi ösztönei igen erősen éltek és
egyre erősödtek benne. Túlságosan lefog-
lalta az alkalmazkodás, ezért feszült volt.

Elkerülte az összecsapásokat.
De ha Spitzről volt szó,
hamar elfogyott a türelme.
Spitz veszélyes ellenfelet
látott Buckban, és mindig
megpróbálta kiprovokálni
a harcot – életre-halálra.

Már korábban is megtör-

ténhetett volna, ha nem lett
volna egy véletlen baleset.
21
 Az egyik nap végén nyo-
morúságos tábort vertek
a Le Barge-tó mellett. Perrault és François tüzet
gyújtott, ami gyorsan elaludt
a jégen, ezért sötétben ettek.

Buck egy szélvédett

helyen telepedett le.

Olyan meleg és kényelmes volt, Amikor evés után visszatért, látta,

hogy a kutya nehezen hagyta ott, hogy valaki elfoglalta a helyét.
amikor François kiosztotta a halat.

R !
R RRR
EEEE
Üvöltve vetette rá magát Spitzre,
és olyan düh áradt belőle,
hogy még maga is meglepődött.

François is megdöbbent.
Ááá!
Adj neki, Buck!
Adj a mocskos
kis tolvajnak!

22
 Spitz is mindenképpen
harcolni akart Buckkal. Őrjöngve körözött a másik körül,
hogy előnyös pozícióba kerüljön.

Ekkor azonban valami

rendkívüli dolog történt
– valami, ami megakasz-
A tábor hirtelen megelevenedett, totta a két kutya
mindenütt settenkedő, szőrös alakok elsőségért vívott harcát.
jelentek meg. Éhező eszkimó kutyák,
akik rátaláltak a táborra.

Te jó ég!

CSA T
T

A kutyák egyre közelebb lopakodtak, A vad kutyákat meg-

miközben Spitz és Buck egymással volt őrjítette az étel szaga.
elfoglalva. Amikor az emberek a husán-
gokkal közéjük ugrottak, rájuk vicsorogtak.

Perrault észrevette, hogy

egyikük egészen bedugta a
fejét az élelmiszeres ládába.

23
 A husáng nagyot puffant
az állat bordáján, majd a láda
tartalma kiborult a földre.
Tucatnyi kutya vetette rá
magát azonnal a szétszóró-
dott kenyérre és szalonnára. Te jó ég!
Micsoda
vadállatok!

A falka tagjai szintén

előjöttek a kuckójuk-
ból, és rátámadtak
A rájuk zúduló ütések mit a betolakodókra.
sem számítottak már.

Az éhség szinte elvette Buck is

az eszüket. Semmi sem torkon raga-
állíthatta meg őket. dott egyet.

A vér íze még jobban

megvadította.

Ha nem
menekülök el azon-
nal, reményem sincs
a túlélésre.

Hirtelen észrevette, hogy

Spitz rohan felé. Nyilván- Spitz gyáván
valóan le akarta győzni. oldalról támadt.
24
 Buck gyorsan összeszedte …majd csatlakozott
magát a támadás után… a falkához, amely az erdő
felé vette az irányt.

Bár nem követték őket, nyomorúságos Hajnalban visszasántikáltak a

állapotban voltak. Egy sem volt köztük, táborba. A betolakodók elmentek,
aki ne lett volna négy-öt helyen megsebe- a két embernek rossz kedve volt.
sülve. Néhányan halálos sebet kaptak.

Az élelem fele odaveszett.

A vad kutyák szétrágták a szánok

hevederét és a vásznakat.

Tulajdonképpen mindent felfaltak,

ami egy kicsit is ehető volt.
25
 Mi van,
ha a kutyáink
megvesztek? Nem.
Remélem, nem. El kell
érnünk Dawsonba, ami
még négyszáz mér-
föld innen.

Két órán át káromkodtak és szitkozódtak,

de végül összeszerelték a hámokat.

A sebesült kutyák nehézkesen jutottak

csak túl az út legnehezebb részein.

A Harmincmérföldes folyó jege veszélye-

sen vékony volt. Hat nehéz nap kellett hozzá,
hogy megtegyék ezt a szakaszt.

Hat rettenetes nap.

Minden pillanatban azt kockáz-
tatták, hogy odavesznek.

Perrault egy tucatszor kelt át a jégen, és sokszor csak a kezében lévő

hosszú rúd mentette meg az életét. De semmi sem rettentette el.

Ááááá!

Éppen e bátorsága miatt

választotta ki a kormány
a futár posztjára.

Egyre elszántabban küzdött, és

hajnaltól késő estig dolgozott.
26
 Egy alkalommal éppen Spitz
kelt át a jégen, amikor… …a jég beszakadt alatta, és maga után
rántotta a többieket. Buck minden erejét
latba vetette, hogy ne csússzon a többiek
után. Recsegett-ropogott körülötte a jég.

A jég előttük és mögöttük is széthasadt, és csak

egyetlen menekülési útvonal maradt: felfelé a sziklán.

Perrault csodával határos

módon felmászott a sziklán,
François pedig hasonló
csodában reménykedett.

Ezután a hámokból összekötött

hosszú kötélen egyesével felhúzták
a kutyákat is a meredek sziklafalon.

A szán és a felsze-
relés után végül
François is feljutott.

Ezután kerestek egy helyet, ahol

visszaereszkedhettek a folyóra.

Végül a kötél segítségével

ez is sikerült.

27
Mire eljutottak a Teslin folyóhoz,
mindenki kimerült volt. Perrault
azonban hajszolta őket tovább.

Az első napon harmincöt mérföldet

tettek meg, a másodikon újabb harminc-
ötöt, a harmadikon pedig negyvenet.

Buck mancsai nem voltak olyan Bár éhes volt, nem volt haj-
kemények, mint a huskyké. landó felkelni az ételért, ezért
François-nak kellett odavinnie.

Amikor letáboroztak,
elnyúlt, mint akiben
már alig van élet.

A kutyahajcsár a saját mokaszinja Egyik reggel François elfelejtette ráadni

felső részét áldozta fel, hogy a mokaszint Buckra. A kutya a hátára feküdt,
mokaszint készítsen Bucknak. Ez nagy miközben lábaival a levegőben kalimpált.
megkönnyebbülés volt számára. Nem akart mozdulni a mokaszinja nélkül.

Később Buck mancsai hozzá-

edződtek az úthoz, és az elrongyo-
lódott mokaszint eldobhatták.

28
 Egy másik reggel éppen a hámokat
szerelték fel a kutyákra, amikor Minden kutya szőre felborzolódott a
Dolly, aki soha semmiben nem félelemtől, majd Dolly rávetette magát Buckra.
tűnt ki, hirtelen megvadult.

! Teljesen meg volt őrülve.

Ú ÚÚ
Ú ÚÚ
VA

Buck odaért François mellé, és ekkor

a balta lecsapott Dolly fejére.

Buck, gyere
ide, öregfiú!

Buck visszafordult, és
abban reménykedett,
hogy François megmenti.

Buck kimerülve
támolygott a szánhoz.

VUSSSS!

Ekkor jött el a lehetőség Spitz

számára. Rávetette magát Buckra,
Spitz annyit kapott
és belemélyesztette a fogait.
az ostorral, amennyit a
Marta és tépte, ahol érte.
falkában még soha senki.

Ez a Spitz
egy ördögfajzat!
Egy nap még megöli
Buckot.

De azért
Buckot se kell félteni!
Egyszer elkapja Spitzet,
megrágja és kiköpi a
hóra, meglátod!
29
 Kettőjük között háború folyt. A southlandi kutyák közül, Nyilvánvalóan hatalmi harcról
Spitz volt a falkavezér, és akiket Spitz ismert, egy sem volt szó. Buck győzni akart
veszélyben érezte a pozícióját. jelentett neki kihívást. ebben a küzdelemben.

Buck volt az egyetlen kivétel. Ő akart

Egyedül ő ért fel a huskyhoz erőben, a vezér lenni, ez
vadságban és ravaszságban. a vérében volt.

Egyik reggel Pike úgy tett, mint- Buck elszántan

ha beteg lenne, és nem került közéjük ugrott.
elő. Spitz tajtékzott a dühtől.

Amikor Pike végre megjelent, Spitz Amikor Spitz hátraugrott, Pike

rárontott, hogy megbüntesse. rávetette magát a legyőzött vezérre.

François igazságos volt, ezért

rácsapott Buckra az ostorával.

Buck,
takarodj onnan,
most rögtön!

Buck hátratántorodott, Spitz pedig

felkelt, és megbüntette Pike-ot.

30
 Az elkövetkező napokban
Buck továbbra is többször
összecsapott Spitzcel,
de csak akkor, ha François
nem volt a láthatáron.

De a megfelelő alkalom még

váratott magára. Végül
A konfliktusok mögött megérkeztek Dawsonba.
rendre Buck állt.

François tisztában volt azzal,

hogy mi folyik a két kutya között.

VAU VAU

Többször is arra ébredt éjszaka, Ez volt az arany-

hogy Buck és Spitz öli egymást. ásók központja.

Rengeteg ember és még több kutya volt ott.

Bucknak úgy tűnt, mind keményen dolgozik. Egy-
értelmű volt, hogy a kutyáknak dolgozniuk kell.

Ezek a kutyák minden este

kilenckor, éjfélkor és éjjel há-
romkor énekelni kezdtek. Va-
rázslatos, fülbemászó dallam
volt ez, és Buck szívesen
csatlakozott hozzájuk.

Régi dal volt, ami sok-

sok ősi generáció
fájdalmát hordozta.

31
 Hét nappal azután, hogy meg- A kutyák az egyhetes pihenő után Az első napon ötven mér-
érkeztek Dawsonba, elindultak jó erőben voltak. A rendőrség földet tettek meg. A másodikon
a Yukon felé vezető úton. Perrault gondoskodott az élelemről, már Pelly felé tartottak.
fontos küldeményeket szállított. így könnyű volt a szállítmány.

Ráadásul meg akarta dönteni

az évi rekordot. Sok minden
kedvezően alakult számára.

A nagyszerű futás persze

időnként bajjal is járt.

Buck lázadása megrontotta a csapat-

szellemet. A többiek is felbátorodtak Buck
viselkedésén, és piti kis trükköket vetettek be.

Spitz már nem volt az a félelmetes

falkavezér, mint korábban.

Buck védelme alatt Pike egyik éjjel el-

lopta a haladagja felét. Egy másik este
Dub és Joe szembeszállt Spitzcel, s így
megúszta a megérdemelt büntetést.

Buck mindig fenyege-

tően morgott, ha Spitz
mellett vitt el az útja.

Ráadásul kihívóan
parádézott fel-alá
Spitz orra előtt.

32
 Egyik nap Dub egy nyulat
üldözött, de ügyetlen volt,
és nem tudta elkapni.

Egy perc múlva

már az egész falka
csatlakozott hozzá.

Száz méterre volt az Északnyugati

Rendőrség tábora, és mind az ötven ott
lévő kutya csatlakozott az üldözéshez.

Buck vezette a hatvan kutyából álló

falkát, de nem tudták elkapni a nyulat.

Miközben Buck a falka élén

loholt, csodálatos érzések
kerítették hatalmukba.
Életöröm járta át, szabadnak
és féktelennek érezte magát.

A nyúl egyre csak ott

ugrált a szemük előtt.

33
 Spitz azonban hideg volt és számító, ezért
kivált a falkából. Buck erről nem tudott.

Amikor Buck élesen elka-

nyarodott, hirtelen egy
sejtelmes alak villant fel

I I I I IIIII! a szeme előtt, a nyúl elé

vágva. Spitz volt az.

Buck nekiment Spitznek,

de elvétette a harapást.

Spitz ismét lábra állt. Ahogy egymás körül topogtak,

Odakapott Buck vállá- vicsorítva és morogva, mindketten
hoz, majd elugrott. azt nézegették, hogy tudnának a
másik fölé kerekedni. Bucknak
ismerős volt ez a helyzet.

Tudta, hogy már átélte ezt egyszer,

emlékezett a havas erdőre, a földre,
a holdfényre és a harc izgalmára.

Egy szempillantás
alatt megértette,
hogy elérkezett
az idő.

A harc ezúttal
életre-halálra szólt.
34
 Semmi sem mozdult, A kutyák is némán
egyetlen ág sem rezdült. álltak körülöttük.
Síri csend ült a hófödte tájon.

Spitz tapasztalt harcos volt.

Dühös volt és keserű,

de nem elvakult.

Elszántan szeretett volna

győzni, de haragjában nem
felejtette el, hogy az ellenfelet
is ugyanezek az érzések vezérlik.

Bucknak azonban volt egy páratlanul értékes

Sosem siettette a támadást, tulajdonsága: volt képzelőereje. Ösztönösen harcolt,
amíg készen nem állt rá, és sosem de az eszét is használta közben. Nekirontott Spitznek,
támadott korábban, mint hogy képes miközben úgy tett, mintha a vállába akarna marni…
lenne kivédeni az ellentámadást.

Buck háromszor próbálta leteperni

…ehelyett azonban lekushadt, és bele- ellenfelét, és eltörte Spitz jobb mellső lábát.
harapott a másik kutya lábába. Az eltört
csont nagyot reccsent a csendben.

A fájdalom és a remény-
telenség ellenére Spitz
C S! kétségbeesetten próbált

R EC talpon maradni. De nem maradt számára remény.

Buckot nem lehetett megállítani.
35
 Spitz előre-hátra tá- Buck csak állt és figyelt. Érezte magában
molygott, vicsorgott, azt a kíméletlen vadat, aki ölni is tud, ha
mintha a közeledő halált kell, és jónak tartotta ezt az érzést.
akarta volna elijeszteni.
Aztán lassan eltűnt
a bezáruló körben.

Emlékszel,
mit mondtam?
Megmondtam, hogy
Buck rosszabb az
ördögnél. Az a Spitz
is kemény
harcos.

De Buck
még nála is keményebb.
Most már gyorsabban
mehetünk. Ha nincs
Spitz, nincs több
baj sem.

Buck visszasétált arra a

helyre, amit Spitz falkavezér
korában elfoglalt. De François
Sol-lekset kötötte be elsőnek.

Nézd Buckot!
Azt hiszi, azért, mert
megölte Spitzet, ő lesz
a vezérkutya.

Menj De Buck nem engedelmeskedett.

arrébb!

François Sol-lekset
állította a helyére.
Amikor François elfordult, Buck ismét
elfoglalta Sol-leks helyét, akinek nem
volt túlságosan ellenére a dolog.

Most
Buck emlékezett a vö-
móresre
rös kabátos emberre,
tanítalak!
és visszavonult.

Nem próbált újra támadni,

hanem nyíltan ellenszegült.
Ő akart a falkavezér lenni.

A vezérséghez joga volt.

Megharcolt érte, és nem
érte be kevesebbel.
36
 Az idő gyorsan el-
szállt. Már egy órával
korábban el kellett
volna indulniuk.

François visszatette
Sol-lekset a régi helyére.

Buck elfoglalta helyét a falka

élén. A szán csakhamar elindult,
és a két férfi vezette csapat
úton volt a folyó felé.
Buck szívesen végezte a vezetéssel járó feladatokat.
Ha ítélkezni kellett, gyors eszével és gyors mozdulataival
bebizonyította, hogy még Spitznél is előbbre való.

Buck kiválóan határoz-

ta meg a többiek
számára a szabályokat,
és be is tartatta őket.

A falkában ismét teljes

volt az összhang. A Rink Még sosem
vízesésnél két helyi eszkimó láttam olyan kutyát,
kutya csatlakozott hozzájuk. mint Buck.

Igen,
megér ezer
dollárt is.

Tartották a rekordidőt, A Harmincmérföldes

és napról napra közelebb folyót jégpáncél borította.
kerültek a céljukhoz. Egy nap alatt átkeltek rajta.

A második hét utolsó éjszakáján

leereszkedtek a part menti dombokon.
Előttük már Skagway fényei villództak.

37
 Sikerült új rekordot felállítaniuk.
Napi negyven mérföldet tettek meg.

Amikor megérkeztek Skagway-be, az

első három napban Perrault és François
büszkén sétálgattak fel-alá a főutcán.

Szinte elárasztották őket

az italmeghívások, a kutyások
hada pedig vég nélkül csodálta
a híres-nevezetes falkát.

Nemsokára megérkeztek
a hivatalos utasítások is.

Aztán jött pár

nyugati vandál, hogy
kifossza a várost. A munkánknak itt
vége, vissza kell
mennünk.

Buck ekkor látta Perrault-t

és François-t utoljára. Ahogy
a többi ember, ők is örökre
eltűntek a kutya életéből.

Egy félig skót származású emberhez kerültek.

A postát szállította azokhoz az emberekhez,
akik aranyat ástak. Kemény munka volt, és
mindennap súlyos rakományt kellett elhúzni.

Unalmas élet volt, gépiesen

ismétlődő napokkal.

Buck nem szerette

ezt az életet.
38
A szakácsok minden reg- Aztán néhányan
gel tüzet gyújtottak, és …és megetették a kutyákat.
összecsomagoltak,
elkészítették a reggelit. mások hámba fogták
a kutyákat, és elindultak.

Este felállították a sátrakat… A kutyáknak persze

ez volt a nap fénypontja.

Buck szeretett a tűz mellett

heverni. Néha eszébe jutott
Miller bíró hatalmas háza.

De gyakran felrémlett neki

a vörös kabátos ember is, Curly
halála és a nagy harc Spitzcel.

Ezek az emlékképek nem voltak rá

semmiféle hatással. Az ösztönök
viszont, amelyeket már elfelejtett,
s amelyek most újra feléledtek
benne, annál erősebbek voltak.

Néha, amikor összekuporodva hevert

a tűznél és álmosan pislogott, úgy tűnt,
mintha egy másik tüzet nézne. A szakács
helyén is egy másik ember képe jelent meg.
39
 Ez a férfi különös hangokat
hallatott, és úgy tűnt, nagyon fél
a sötétségtől, ami körülveszi.

És a tűzön túli sötétségben Buck

világító fénypontokat látott, megannyi
tüzes követ. Tudta, hogy ezek
hatalmas ragadozók szempárjai.
C C S!
RE

Buck hallotta, hogy lábuk

nyomán összeroppannak
a faágak a földön, hallotta
éjjeli lármájukat.

Buck lustán a tűzbe bámult, és álmo-

dozott. Aztán halkan nyüszített, morgott
egyet, és a szakács már szólította is.

Hé, Buck!
Ébredj fel!

Ekkor eltűnt a másik világ, és hirtelen a való-

ság vette körül. Ilyenkor ásított és nyújtóz-
kodott egyet, mintha tényleg aludt volna.

40
Ebben a valóságban a meg-
feszített munka nagyon
kimerítette az állatokat.

Mindennap esett a hó. Ez azt

jelentette, hogy nehezebb volt
húzni a szánt. A hajtók azonban
mindig igazságosan bántak velük.

Dave szenvedett a legtöbbet.

ÚÚ ÚÚ!
AÚ !
ÚÚ Ú
ÚÚ
A

Biztos, hogy van

valami baja, de nem
tudom, mi.
Néha felüvöltött a fájda-
lomtól. A hajtó megvizsgálta,
de semmit sem talált.
Minden hajtó Dave betegsé-
gével volt elfoglalva. Egy este
összegyűltek és tanácskoztak.

Mire megérkeztek Cassiar

Barba, Dave olyan gyenge volt,
hogy többször összeesett.
Dave hiába tiltakozott minden
erejével ellene, kivették a szán
elől. A csapás melletti friss hóban
forgolódott…

Ú ÚÚ ÚÚ!
AÚÚ

…nekirontott Sol-leksnek,
aztán kimerülten össze-
A szán nem mozdult. Dave esett és szomorúan nyüszít-
átharapta Sol-leks mindkét szíját. ve fekve maradt a hóban.

A szemével könyörgött, hogy hadd maradhas-

son, ahol van. Tudta, hogy el fog pusztulni,
és méltósággal akart meghalni, az út mellett.
41
A hajtó meghökkent.

!
AÚ
Ú ÚÚÚ Dave-et tehát újra bekötötték.
Büszkén húzott, ahogy mindig is. Igaz,
többször felüvöltött fájdalmában.

Másnap reggel nem AÚÚÚ

volt ereje továbbmenni. ÚÚÚÚ
!

Társai úgy látták utoljára, amint a hóban

feküdt. Hallották panaszos nyüszítését,
aztán bekanyarodtak a part menti fák mögé.

A szán megállt. A fél-skót lassan

!
visszasétált. A hajtók nem beszéltek.

UM M
B

A fél-skót
visszasietett.

Pattogni kezdtek az ostorok,

csilingeltek a csengők, és a szá-
nok megindultak a csapáson… de…

…minden kutya tudta,

mi történt a fák között.
42
 Harminc nap alatt jutottak el Dawsonból
Skagway-be. Rossz állapotban voltak,
kimerültek és testük-lelkük sajgott.

Minden kutyának sérült

volt a lába. Szinte már
alig vonszolták magukat.

Már csak az utolsó Gyerünk fájós

szakasz volt hátra. lábúak! Most jön az
utolsó. Aztán mind-
nyájan pihenünk egy
nagyot.

A helyükre új
kutyafalka került.
Három nap telt el. A negyedik nap reggelén két férfi
jött, Charles és Hal, és potom pénzért megvette Buck ismét végignézte, ahogy a pénz gaz-
az egész csapatot hámostól, mindenestől. dát cserél, és tudta, hogy a fél-skót és a
többi hajtó is örökre eltűnik az életéből, ahogy
korábban Perrault, François és a többiek.

Amikor őt és társait az új tulajdo-

nos táborhelyéhez vitték, Buck
hatalmas rendetlenséget látott.
Minden összevissza hevert a földön.

Egy nő is feltűnt. A férfiak

Mercédesznek hívták, Charles
felesége és Hal nővére volt.
43
 Buck aggódva figyelte, ahogy
összecsomagolták a sátrat,
és megpakolták a szánt.

Én a maga
helyében nem vinném
azt a sátrat.

Miért is
ne férne?

Gondolja,
hogy felfér?

Hát, én csak úgy

mondtam. Eléggé ne-
Gondolja, hogy héznek tűnik.
a kutyák egész úton
képesek lesznek ezt a ha-
talmas súlyt maguk
után húzni?

Hát, persze.
Gyerünk,
hozza ide!

A kutyák nekifeszültek a hatalmas

tehernek, de meg se tudták mozdítani.
Ki vannak
merülve. Csak
pihenniük kell
egy kicsit.
Lusta
disznók! Majd
én megmutatom Hal, nem
nektek! szabad!

Ugyan
már!

Szerencsétlen Ezek a kutyák

állatok! Meg kell ígérnie, egyszerűen lusták!
hogy nem bánik velük ilyen Jól meg kell ostorozni
kegyetlenül. Különben nem őket, hogy hasznukat
megyek magával. vehessük.

44
 Ne is törődjön Szegénykéim, Hal megfogadta a tanácsot, és
vele! Maga hajtja miért nem húztok kifeszítette a talpakat a jégből.
a kutyákat. Tegyen, erősebben? Akkor Nem volt könnyű feladat.
ahogy jónak nem vernének meg
látja. titeket!
?
S! ??
RECC
A túlterhelt szán végül
nagy nehezen meglódult,
de csakhamar felfordult.

A kutyák
érdekében rántsa ki
Hal ostora ismét le- a jégből azt a szánt!
csapott a kutyákra. A szán A talpai teljesen
meg sem mozdult, mintha odafagytak.
lehorgonyozták volna.

A verés és a rettenetesen meg- Buck tajtékzott

pakolt szán miatt feldühödött a dühtől.
állatok nem álltak meg.

Hé! Hóóó!

A felborult szán áthajtott

Halen, és a kutyák kiron-
tottak a városka utcájára.
A jó szándékú városlakók befog-
ták a kutyákat, és összeszedték
a szétszóródott holmit.
Csökkentse
a súlyt, és szerez-
zen több kutyát,
ha el akar jutni
Dawsonba.

45
 Így néhány felesleges holmitól
megszabadultak. De még így is
roppant nagy volt a teher.

Charles és Hal vásárolt még hat

kutyát. Összesen tizennégyen voltak.
Az újoncok azonban nem sokat értek.

A friss kutyák semmit se

tudtak erről a munkáról. Buck
azt meg tudta tanítani nekik,
hogy hol a helyük, és mit nem
szabad csinálniuk, de azt már
nem, hogy mi a dolguk.

A férfiak büszkék voltak a csapatra. Egy szánon azonban

Más, Dawsonból érkező vagy oda
tartó szánokat is láttak, de egy sem
büszkélkedhetett tizennégy kutyával.
Mercédesz titokban elcsent
néhány halat, és azzal etette őket.
nem fért el tizennégy
kutyának elegendő élelem.
Nyilvánvaló volt, hogy
előbb-utóbb nem lesz elég
ennivalójuk az állatoknak.

Csitt, kicsikéim!
Hozok még, de sen-
kinek sem árul-
hatjátok el!

Hal egy nap arra ébredt, hogy a kutyák ládája csak

félig van. Úgy döntött, megfelezi a napi fejadagot,
viszont felemeli az egy napra kiszabott út hosszát.

Bucknak és társainak azon-

ban elsősorban nem az étel
hiányzott, hanem a pihenés.

46
 A kutyák ennél gyorsabban már nem
tudtak menni. Elsőként Dub
merült ki. Hal egy revolverrel lőtte le.

Végül mind a hat új

kutya elpusztult.

Ekkor már az emberekből is

eltűnt minden korábbi kedvesség.
A sarki viszonyok mindnyájukat
alaposan megkeményítették.

Már Mercédesz
sem siratta és
becézte a kutyákat.
Többé már nem érdekelte őt a kutyák sorsa, és ragaszkodott hozzá, hogy
felüljön a szánra. Napokig utazott a szánon ülve, amíg a nyomvonalon haladtak.

Amikor elfogyott a kutyák élelme,

eladták Hal revolverét, és vettek
néhány kilogramm lóbőrt.

Kérem,
szálljon le, és
menjen gyalog,
Mercédesz!

Egy alkalommal erőszakkal

kellett leszállítani a szánról.

Soha többé nem

tettek ilyet vele.

A nő lecövekelt, és mint egy hisz-

tériás kisgyerek, nem mozdult. Három
mérföld után mentek vissza érte.
47
A lóbőr nem ért annyit, mint a hús,
mert olyan sovány volt, mintha
éhező lovakról nyúzták volna le.
 Buck is már csak támoly-
gott. Rosszabb volt a
legszörnyűbb rémálomnál.

Eljött az a nap, amikor Billie,

a legbékésebb kutya elesett
és többé nem tudott felkelni.

Amikor nem tudott többé húzni,

lefeküdt, és úgy is maradt, amíg
az ostor és a husáng jobb belátásra Másnap követte őt Koona,
nem bírta. Szívszorító látvány volt. egy másik husky is, és
De Buck szíve nem tört meg. már csak öten maradtak.

Szép tavaszi idő volt, de sem

a kutyák, sem az emberek nem
vettek észre belőle semmit.

Kanyar jött kanyar

után, ostorcsapás
ostorcsapás után.

És az ébredő, olvadó világban

a két férfi, a nő és a kutyák úgy
meneteltek, mint a halál utasai.

A roskatag kutyák húzta szán

megérkezett John Thornton Fehér- Ha olvad
folyó menti táborhelyére. a jég, én a maguk
helyében nem men-
nék tovább.

Azt
mondták, hogy fent,
a hegyeken túl már
olvad a jég.

48
 Azt mondták,
hogy nem jutunk el a
Fehér-folyóig, és most
tessék, itt vagyunk.

Az igazat
mondták. Maguk bolon-
dok! Csak a véletlennek
köszönhetik, hogy
ideértek.

Az mindegy.
Megyünk tovább
Dawsonba. Kelj fel,
Buck! Indulás!

Sol-leks állt lábra először.

Thornton tovább vágta a Utána sorban követte
fát. A falka azonban nem őt a másik három kutya is,
indult el a vezényszóra. Meglendült az ostor. miközben vonyítottak
a fájdalomtól.

ÚÚ!
Ú Ú

Buck meg sem mozdult. A szíj újra

Egyszerűen eltökélte,
és újra a húsába vágott, de a kutya
hogy nem mozdul.
nem vinnyogott és nem is küzdött.

Hal letette az ostort,

és felvette a husángot.

És ekkor hirtelen
minden előzetes figyel-
meztetés nélkül…

…John Thornton
rávetette magát Halre.

49
 Óhhhhh!

Ha még
egyszer megüti
ezt a kutyát,
megölöm!

Az az én kutyám!
Takarodjon az utamból, Thornton Hal és Buck között
vagy megbánja! Indulok állt, és látszott, hogy esze
Dawsonba! ágában sincs tágítani.

Hal előhúzta
hosszú vadászkését.

Jaj nekem!
Jaj
istenem!

Thornton rávágott
Hal kezére, és a kés
kiesett a férfi kezéből.

Amikor az megpróbálta felvenni

a kést a földről, Thornton ismét
hatalmasat ütött a kezére a bottal. …és két nyisszantással
Végül maga vette fel a kést… elvágta Buck hámját.

Hal nem tudott tovább

harcolni. Néhány perc múlva
elindultak a folyón lefelé.

Áááááá!

Szerencsétlen
flótások!
Hirtelen egy hatalmas jégdarab
szakadt be alattuk. A kutyák és az
emberek eltűntek a jeges vízben.

50
 Amikor az előző évben John Thornton
lábujjai elfagytak, a társai nélküle mentek
tovább, hogy rendesen felgyógyulhasson.

A folyón mentek felfelé, hogy egy

hajónyi fát szállítsanak Dawsonba.

Amikor Buckot megmentette, kissé még

mindig sántikált. Az idő egyre melegebbre
fordult, és a sántítás lassan elmaradt.

Lassan Buck is visszanyerte az

erejét. A hosszú tavaszi napokon
gyakran hevert órákig a folyóparton.

Ha valaki háromezer mérföldet utazik, na-

gyon jólesik a pihenés. Ahogy a sebei begyó-
gyultak, Buck is ellustult kicsit. Az izmai ismét
jól látszottak, és a teste is kikerekedett.

Skeet, a kis ír szetter hamar össze- Nig, a hatalmas fekete kutya, aki félig
barátkozott Buckkal. Úgy nyalogatta véreb, félig vadászkutya volt, szintén jó
és gyógyítgatta Buck sebeit, ahogy az szándékot mutatott Buck irányába.
anyamacska nyalogatja a kiscicáit.

Buck meglepődve látta, hogy ezek a kutyák

egyáltalán nem voltak rá féltékenyek.

Életében először érzett szeretetet,

igazi, szenvedélyes szeretetet.

Az érzést John Thornton

ébresztette fel benne.
51
 Ez az ember mentette meg az életét.
Ő volt az ideális gazda. Úgy bánt
a kutyáival, mintha a gyerekei lennének.

Buck számára semmi Buck azzal fejezte ki

sem volt nagyobb ragaszkodását, hogy
öröm annál, mint amikor gyengéden megharapta
a gazda megölelgette. Thornton karját.

Megmenekülése után még jó

ideig rosszul érezte magát, ha
hosszabb ideig nem látta Thorntont.
Attól félt, hogy a férfi is eltűnik az
életéből, ahogy a korábbi gazdái.

Még éjszaka sem tudott szabadulni ettől

a félelmétől. Ilyenkor lassan odakúszott a
sátor nyílásához, álldogált egy darabig,
és hallgatta, hogyan lélegzik Thornton.

Amikor Hans és Pete, Thornton társai vissza-

tértek, Buck nem volt hajlandó foglalkozni velük.
Később látta, hogy közel állnak Thorntonhoz.

Imádata Thornton iránt egyre nőtt. Min-

dent megtett, amit a férfi kért. Semmi
sem okozott neki nagyobb örömöt.
52
 Egyszer a férfiak és a kutyák egy szikla
peremén üldögéltek, amely alatt száz-
méteres köves szakadék tátongott.

Thornton hirtelen úgy

döntött, kipróbálja Buckot.

Ugorj, Buck!

A következő pillanatban már húzta

is vissza a kutyát a szikla pereméről.
Ez
hihetetlen! Ez csodála-
tos – de egyben ijesztő
is! Néha magam is
megijedek tőle.

Nem
emelek rád kezet,
amíg a közeled-
ben van!
Úristen!
Én sem!

Pete félelmei néhány héten belül be-

igazolódtak Circle City egyik bárjában. „Fekete” Burton, egy köte-
kedő, rosszindulatú ember
egy újonccal keveredett vitá-
ba, és Thornton közbelépett.

Buck egy sarokban hevert,

fejét a mancsán nyugtatta.

Burton figyelmezte-
tés nélkül lesújtott.
53
A körülöttük álló emberek csak egy morgást hallottak,
és Buck hatalmas teste már repült is Burton felé.

!
RR
RR
RR
GR

Burton hiába próbált védekezni, Buck e tettével hírnevet

a kutya átharapta a torkát. szerzett, és attól a naptól
kezdve minden alaszkai
táborban ismerték a nevét.
Később, még abban az évben ismét
megmentette Thornton életét. Egy örvénylő helyen a csónak
felborult, Thorntont pedig
elragadta a habzó áradat.
Hans és Pete egy
csónakot húzott
fel a folyón, melyben
Thornton állt.

Buck fuldoklott, ide-oda

csapódott a sziklák között, de
végül partra húzta Thorntont.

Pete és Hans egy kötelet erősített A férfi több helyen meg-

Buck nyakára és vállára, majd be- sebesült, és Bucknak is
küldte a kutyát Thorntonért. eltört három bordája.

Ezzel el is
dőlt. Itt letábo-
rozunk.

És úgy is lett. Ott maradtak,

amíg Buck bordái össze nem
forrtak, és ismét erős nem lett.
54
Egy téli napon a dawsoni Háromszáz
El Dorado kocsmában kilót! Az én Klondike
a férfiak kedvenc kutyáik Kingem háromszáz
hőstetteivel dicsekedtek. kilót is elhúz!

Az enyém
akár háromszáz-
ötvennel is
elbánik!
Ugyan!
Buck ötszáznál
kezdi!

És kitépi
a fagyott jégből is?
És el is húzza száz
méterre?

Az enyém
akár egy kétszázötven
kilós szánt is megmoz- Igen, kitépi,
dít, és vígan elfut és elhúzza száz
vele. méterre.
Hát erre
hajlandó vagyok ezer
dollárt feltenni!

Ezek az emberek Buck

hírnevét akarták kikezdeni. Senki sem szólalt meg. Thornton blöffölt,
de mindenki hallotta az ajánlatot.

Fél tonna! A hatalmas

szám elborzasztotta
Thorntont, ráadásul ezer
dollárja sem volt. Ahogy
Pete-nek és Hansnak sem.
Tud valaki
kölcsönadni ezer
dollárt?

Egy régi barát, Jim O’Brian

ránézett a férfira.

Hát persze.
Bár kötve hiszem,
John, hogy az a dög
meg tudja csinálni!

55
A kocsmában lévő emberek
kisiettek az utcára, hogy
lássák, mi történik.

Három az egy-
hez! És megtoldom
Az emberek kettő az egyhez fogadtak, még ezerrel,
hogy Buck nem tudja megcsinálni. Thornton!

RECCCCS! Buck nekifeszült a hámnak.

Rajta,
Buck! Húzd!
Húzd!
A köztünk lévő
szeretetre kérlek,
Buck!
Először jobbra,
aztán balra lendült.

Mozdítsd
meg!

A hatalmas súly meg-

remegett, majd a szán
kitört a jég fogságából.

Gyerünk,
Buck! Gyerünk,
öregfiú!
ÉL J E
N!
IG
E N!

IG
E N!

Amikor közeledett az út végé-

Buck előrelendült, bár kezdet- hez, az emberek egyre hangosab-
ben remegett a súly alatt. ban kiabáltak és éljeneztek.

Uramisten!
Adok érte ezret,
sőt ezerkétszázat,
uram!

Nem, uram!
Menjenek a fenébe!
Hagyjanak
békén!
Így Buck még híresebb
lett Alaszkában.
56
 Azzal a pénzzel, amit Buck öt perc alatt
keresett, Thornton rendezni tudta minden
adósságát, és elindulhatott keletre, hogy egy
elveszett, legendás bányát kutasson fel.

Így aztán Thornton, Pete, Hans, Buck

és még fél tucat másik kutya elindult
egy ismeretlen útvonalon kelet felé.

Thornton lassú tempóban haladt, mert tudta,

hogy előbb-utóbb célhoz ér.

Buck nagyon szeretett ezeken A következő télen Thornton rábukkant

a különös helyeken barangolni. egy elhagyatott vadászkunyhóra,
ahol egy hosszú csövű puskát talált.

Volt, hogy éheztek, máskor

bőven jutott ennivaló mindenki-
nek. Lassan teltek a hónapok.

Ennyi maradt az ott lakó ember

után, más nyomot nem találtak.

Ismét beköszöntött a tavasz. A hosszú út

végén rábukkantak az aranybányára – vagyis
inkább egy sekély, üledékes folyóra a völgy alján.

Az arany minden merítés után

fényesen csillogott a tálban.

Nem keresgéltek tovább.

57
 Minden munkával töltött na-
pon több ezer dollárt kerestek,
és minden nap dolgoztak.

Az aranyat jávorszarvas
bőréből készült zsákok-
ban tárolták. Hamarosan
egész halom volt belőlük.
A kutyáknak most nem volt munkájuk. Gyakran látta azt
Buck hosszú órákat töltött a tűz mellett. a különös embert
abból a másik világból.

Ebben a világban a leg-

erősebb dolog a félelem volt.

Bármit is tett, a szemé-

vel mindig a rá leselkedő
veszélyt kereste.

Mindig éberek voltak, hegyezték a

fülüket, orrlyukaik kitágultak. Egy
percre sem lanyhult a figyelmük.

A szőrös ember a fákra is fel tudott ugrani,

de a földön is nagyon gyorsan futott. Sosem
esett el, sosem vétette el az ugrást. Igazából
éppolyan ügyes volt a földön, mint a fákon.

Buckot nemcsak a szőrös ember

nyugtalanította, hanem a vadon szava
is. Az erdő mélyéről hangzott fel a
hívogató hang, és Buckban parancsoló,
különös vágyak ébredtek a nyomán.

58
Egyik éjjel felriadt álmából, fülelt, A kis erdei tisztáson megpillantott egy
az orrlyukai kitágultak, szimatolt ösztövér alakot – egy farkas volt.
és felborzolódott a szőre.

ÚÚÚ!
ÚÚ
ÚÚ

AÚ
Nem keltett zajt, a farkas
mégis abbahagyta
az üvöltést. Buck kilépett
a tisztásra.

Amikor a farkas
megpillantotta a
kutyát, elmenekült.

A hang az erdőből jött, olyan

élesen, mint még soha. És Buck tudta, Buck követte, és
hogy már hallotta ezt a hangot. megpróbálta utolérni.

A farkas nyugtalan volt, és ugyanez

a jelenet többször is megismétlődött.

Buck nem támadta meg, hanem barát-

ságos mozdulatokkal körözött körülötte.
A farkas csak azt nézte, mikor szökhet
el, és a hajsza folytatódott.

Végül a farkas összeérintette a pofáját

Buckéval. Egy idő után már csak sétált, és
megengedte, hogy a kutya csatlakozzon hozzá.

Buck tudta, hogy a vadon szava hívta.

Egyszer már megtette ugyanezt abban
a régi, ködösen felsejlő, másik világban.
59
 ÚÚ!
AÚÚÚ
Egy gyorsan futó patak
mellett megálltak, és Bucknak
eszébe jutott John Thornton.

Megfordult, és lassan vissza-

ballagott a saját nyomán.
Farkastestvére csaknem egy órán
át futott mellette. Aztán leült, feltar-
totta a fejét és vonyítani kezdett.

John Thornton éppen vacsorázott,

amikor Buck berontott a táborba, és
szeretetteljesen rávetette magát.

Te, bolond
kutya, te!

Buck két nap és két éjszaka nem hagyta el a tá-

bort, és nem tévesztette Thorntont szem elől.

Két nap elteltével azonban a vadon

szava sürgetőbben hívta, mint bármikor.

Folyton ott járt a fejében a

farkastestvérrel töltött éjszaka.

Ismét kószálni kezdett Ilyen

a fák között, de a farkas kutya nincs még
nem mutatkozott. egy, mint ez
a Buck!

Istenem,
én is azt
hiszem.
60
 Látták, ahogy kisétál a táborból,
de azt a titkos átalakulást már nem
látták, ami az erdőben ment végbe.

Buck vad lett, suhanó árnykép,

amely hol itt, hol ott tűnt fel.
Az éjszakákat is kint töltötte, néha
napokig nem is tért vissza a táborba.
De hiába kereste farkastestvérét.

Egy széles folyó partján lazacot fo-

gott. Ennél a folyónál ölt meg egy hatal-
mas fekete medvét, amely a szúnyoghad
miatt nem vette észre a kutyát.

Nem volt könnyű harc, és

Buck érezte, hogy rejtve
maradt vadsága utolsó
morzsái is életre kelnek.

Gyilkos volt, prédára vadászó

ragadozó. Élőlényekkel táplál-
kozott, fenntartotta magát
társ és segítség nélkül.

Buck elválasztott egy

Amikor beköszöntött az ősz, szarvast a csordától. Nem
elszaporodtak a jávorszarvasok, volt könnyű feladat.
amelyek télre az alacsonyabban
fekvő völgyekbe vonultak.

A jávorszarvas mérge-
sen himbálta hatalmas
agancsos fejét.
61
 Buck körbe-körbetáncolt a szarvas előtt,
miközben igyekezett a gyilkos agancsok
és paták hatókörén kívül maradni.

A jávorszarvas időnként
dühösen megindult.

Amikor alkonyodott, az öreg jávor látta,

Ez fél napig hogy a társai elindulnak. Nem tudott
így ment. velük menni, mert Buck közéjük állt.

Buck éjjel-nappal
követte a prédáját.

Egy pillanatra sem hagyta nyu-

godni, azt sem engedte neki, hogy
igyon, vagy hogy egyen valamit.

A hatalmas fej egyre gyakrabban

csuklott le, a félelmetes szarvak
meginogtak, és az öreg harcos
egyre gyengébb és gyengébb lett.

A negyedik nap végén aztán a kutya

leterítette a nagyszerű vadat.
62
Egy teljes napon és éjszakán át maradt
a zsákmány mellett. Csak evett és aludt.
Aztán pihenten, erősen és felfrissülve
elindult John Thornton táborhelye felé.

Többször is beleszagolt a levegőbe, hogy helyesen

Hirtelen feltűnt neki, hogy értelmezi-e az üzenetet. Még gyorsabban futott.
valami megváltozott.
Nyugtalanságot érzett.

Három mérföldre a tábortól friss nyomot talált,

ami felborzolta a hátán a szőrt. Az ismeret-
lenek John Thornton tábora felé tartottak.

A madarak erről csiripeltek,

a mókusok erről beszéltek, Észrevette, hogy az
a szellő erről suttogott. erdő elhallgatott.

A szag egy bozótosba veze-

tett, ahol megtalálta Niget.

Száz méterrel arrébb rábukkant az

egyik szánhúzó kutyára, amint halál-
tusáját vívta. Meg sem állt mellette.

63
 Az indiánok lemészárolták az
egész tábort. Éppen diadalittas
A tisztás széléhez táncot jártak a romok körül.
érve rátalált Hansra.

Buck egész testén végig-

futott az ádáz gyűlölet.

Elvesztette a fejét.

A legelső emberre rávetette magát. Egyet-

len mozdulattal átharapta a törzsfőnök
torkát. És nem állíthatta meg semmi.

Olyan gyorsan elintézte a többieket is, hogy

egyetlen nyílvesszőjük sem talált célba.
Ugrott, tépte a húst, és sokakat megölt.

Az indiánok olyan szorosan álltak, hogy

amikor az egyik fiatal vadász Buck felé
nyilazott, saját társát lőtte mellkason.

Az indiánok megrémültek, És igazuk is volt: Buck személyében

és bemenekültek az erdőbe. egy gonosz szellem kelt életre, aki ott
Azt kiabálták, hogy egy tajtékzott a nyomukban, és leva-
gonosz szellem tört rájuk. dászta őket, mint a jávorszarvasokat.

64
Buck kifáradt a hajszá- Követte Thornton nyomait.
ban, ezért visszatért Egy vízmosásban talált rá.
a felégetett táborba.

Buck egész nap a vízmosás mel- Hatalmas űr keletkezett benne, akár-

lett és a tábor körül téblábolt. csak az éhség. Ez azonban fájdalma-
Tudta, hogy John Thornton halott. sabb volt, és nem csillapította semmi.

Embert ölt, a husáng és

És ahogy korábban még sosem, most készen
az agyar törvénye sem
állt arra, hogy engedelmeskedjen a hívó
tartotta vissza. Nagyon
szónak. John Thornton meghalt. Az utolsó
gyorsan meghaltak.
szál is elszakadt. Az ember és az ember hívó
szava már nem kötötte ehhez a világhoz.

Amikor leszállt az este, Buck

érezte, hogy az erdőben új élet A farkasfalka átszelte Buck
elevenedik meg számára. völgyét. Megbámulták hatalmas tes-
tét. Egy pillanat múlva a legbátrabb
kiugrott, és szembefordult vele.

65
 Buck egy szempillantás alatt eltörte a farkas
nyakát. Gyors egymásutánban három másik is
szerencsét próbált, de mind visszavonult.

Ez már elég volt ahhoz,

hogy az egész falka a
zsákmányra vesse magát.

Buck nagy hasznát vette gyor-

saságának és ügyességének.

Nem akarta, hogy a háta mögé

kerüljenek, ezért kissé hátrált, és
egy magas part előtt állt meg.

Olyan ügyesen szembeszállt velük,

hogy a farkasok félóra elteltével
zavarodottan meghátráltak.

Az egyik farkas azonban óvatosan előre-

sétált. Buck felismerte benne farkas-
testvérét, akivel egy teljes napon
és éjszakán át együtt futott.
Buck nyüszített, majd
összedugták az orrukat.

Aztán egy öreg, sovány, harcedzett

farkas lépett előre. Buck már-már
vicsorítani kezdett, de inkább vele is
összeérintette az orrát.
AÚÚÚÚ
És ekkor a vadon szava mindennél
AÚÚÚÚÚ
ÚÚÚÚ! AÚÚÚÚ
erősebben hívta Buckot.
Ú! ÚÚÚÚ!

Ő is leült, és vonyítani kezdett.

66
 A falkavezérek egymás után beug-
rottak a sűrűbe. A többi farkas is
követte őket, és kórusban üvöltöttek.

Buck velük rohant, farkastestvére

oldalán. Futás közben ő is üvöltött.

Vannak olyan vadászok, akik nem térnek

Itt ér véget vissza a táborba. És vannak olyanok, akiket
Buck története. a társaik találnak meg átharapott torokkal.

És vannak asszonyok, akik szomorúan

mesélnek arról, hogyan választotta
a gonosz szellem lakhelyéül a völgyet.

Az indiánok egy kísértet-

kutyáról mesélnek, amely a falka
élén rohan. Mindenki fél tőle.

Minden nyáron érkezik egy látogató

a völgybe, ahol Thornton táborozott.
Erről az indiánok mit sem tudnak.

Hatalmas, pompás bundájú farkas, amely

egyetlen másik állathoz sem hasonlít.

67
Egy ideig álldogál ott, majd egyetlenegyszer
felüvölt, hosszan, elnyújtva. Ezután elindul.

De nincs mindig egyedül. AÚÚ

Ú

ÚÚ
Ú !
Ú!
ÚÚ
ÚÚ
AÚ

A hosszú téli éjszakákon a farkasok

behúzódnak a lenti völgyekbe, hogy
zsákmányt találjanak. Buck a sápadt
holdfényben loholó falka élén fut…

Ú!
Ú Ú
Ú
AÚÚ

Testvérei előtt suhan, és torkából

kísérteties dalok hangzanak fel.
Vége
68
 Aranyláz
A kaliforniai aranyláz a 19. század közepének egyik legfontosabb eseménye volt.
Az emberek egész Észak- és Dél-Amerikából, Ázsiából és Európából özönlöttek Kaliforniába a gyors
meggazdagodás reményében. Ha valaki a folyó medrében véletlenül aranyra bukkant, élete azonnal
megváltozott. Ez a nagy szabadság és vállalkozó kedv jellemzi ma is Kaliforniát.
Egyesek megcsinálták a szerencséjüket, mások mindenüket, néha az életüket is elvesztették.

Hogyan találtak rá az aranyra?

John Sutter svájci bevándorló 1839-ben érkezett Kalifor-
niába, és arról álmodozott, hogy egy mezőgazdasági nagy-
üzemet épít ki. James Marshall, aki Sutter fűrészmalmá-
ban dolgozott, 1847-ben megpillantott valamilyen csillogó
követ a malomzúgóban. A férfi megmutatta az anyagot
a tulajdonosnak, majd együtt elemezték a fémet. Kiderült,
hogy aranyat találtak. Sutter titokban tartotta a felfede-
zést. De sajnos a titok valahogy mégis kiszivárgott. Bárcsak
ne így történt volna!

Hogyan derült ki, hogy valaki

aranyat talált?
Egy Sam Brannan nevű ember egy üveg aranyporral
a kezében rohant végig San Francisco utcáin, miköz-
ben Marshall felfedezéséről beszélt. Végül emiatt tört ki
Amerikában az aranyláz. Miután Sam Brannan észlelte
az odaözönlő emberek áradatát, minden csákányt, mosó-
tálat és ásót felvásárolt a környéken, majd jóval drágáb-
ban adta el a reménykedő aranyásóknak. És mi történt?
Mindössze kilenc hónap alatt keresett harminchatezer
dollárt. Ő lett a leggazdagabb ember a környéken, pedig
soha nem is kutatott arany után!
De mások is feltörtek ebben az első időszakban. Ott
volt például John Studbaker, az automobil úttörője, vagy
Henry Wells és William Fargo, a két zseniális bankár,
hogy csak a legnevesebbeket említsük.
1849 elejére az aranyláz szinte már mindenkit meg-
fertőzött. Kitaláljátok, mi vonzotta az embereket Kalifor-
niába aranyat ásni? Az a tény, hogy a talált arannyal
mindenki szabadon gazdálkodhatott. Egy aranyásó 25–35
dollár értékű aranyat is kitermelhetett naponta. Ha a folyó-
meder mellett dolgozott, akkor ennél még többet is. Ugyan-
akkor csak nagyon keveseknek adatott meg az a szeren-
cse, hogy valóban meggazdagodhattak a meglelt aranyon.

Tudtad-e?
A ma is mindennapos használatban lévő Levi’s farmereket
az aranyláz idején találták fel. Levi Strauss sok panaszt hallott
az aranyásóktól, hogy a pamutnadrágok gyorsan tönkremennek
a nehéz munka során. Ezért cserélte le a ruhadarabokat
erős vászonból készült nadrágokra.
A klondike-i aranyláz
Klondike Kanada területén található, a Yukon folyó környékén. A legenda szerint itt bárki könnyen megcsinálhatta
a szerencséjét. Közel 100 000 ember jött erre a vidékre aranyat keresni. Az út veszélyes volt, és akik életben maradtak,
nagyot csalódtak. A helyi lakosok már birtokba vették az arannyal „terhes” patakokat, mielőtt a szerencsevadászok meg-
érkeztek volna. Így a klondike-i aranyláznak olyan hirtelen végeszakadt, amilyen gyorsan elkezdődött. A Klondike
folyó nevét néhány ekkor élt író örökítette meg az utókor számára. Ilyen író volt Jack London, A vadon szava
című regény szerzője, Robert Service (The Shooting of Dan McGrew) vagy Tappan Adney (The Klondike Stampede).
Charlie Chaplin híres filmje, Az aranyláz szintén ezen a vidéken játszódik.

Adnál száz dollárt egy pohár vízért? Elképzelhetetlen, nem igaz? A Kaliforniába tartó emberek azonban megtették. Szem-
füles üzletemberek hordókból árulták a vizet a Kaliforniába vezető út mentén, és a szomjas utazók akár száz dollárt is
hajlandók voltak fizetni érte.

Tudtad-e?
Mark Twain ismeretlen emberként érkezett Kaliforniába az aranyláz
idején, és a San Francisco Call nevű újságnál helyezkedett el.
Akkoriban még a Samuel Clemens nevet viselte.

Az aranyhoz vezető útvonal a száraz-

földön át vitt. A szükséges holmikat
és az önvédelmet biztosító fegyvereket
fedett szekereken szállították.