ELŐSZÓ

A szerző nem törekedhet Kosztolányi babérjaira, címvá-

lasztása, ami a Nyelv és lélekre utal, mégsem véletlen. Kosz-
tolányi arról tűnődik, hogy mit is tükröz a nyelv a beszélők
lelki alkatáról. Engem viszont az foglalkoztat, hogyan képe-
ződik le a nyelv a lelkünkben. Ez a programja a nevében is
meglehetősen új pszicholingvisztikának. Az 1960-as évektől
vált népszerűvé a nyelvészet határterületein, intellektuális
múltja azonban igen tekintélyes a magyar nyelvészetben is:
Gombocz Zoltán és Klemm Antal kezdtek először elmé-
leti pszicholingvisztikával foglalkozni a 20. század elején,
néhány évtizeddel később követte őket Karácsony Sándor.
A pszicholingvisztikai vizsgálódás is egy lényegileg klasz-
szikus kérdésfeltevéssel indít: hogyan képeződik le a nyelvi
rendszer – beleértve eredetét és kialakulását is – az egyéni
nyelvhasználók fejében, illetve milyen lelki jelenségek
(észlelés, figyelem, emlékezet) játszanak szerepet a nyelv
használata során? Legfontosabb kutatási témái a megértés,
a beszédprodukció és a nyelvelsajátítás vizsgálata.
A nyelvi rendszer legalapvetőbb összetevőivel szeretném
megmutatni, hogy a modern pszicholingvisztika legfon-
tosabb szemléleti kérdéseit hogyan lehet a nyelvnek azon
problémáira, fordulataira vonatkoztatni, amelyek minden-
napjainkat is keresztülszövik.
Ketten ülnek a zajos kávéházban:

A: Itt van már a halad.

B: De én sonkát kértem!
A: Nem halad, hanem a kalap, te már megint nem figyelsz.

Megértésünk tele van félreértésekkel, éppen azért, mert

állandón elébe megyünk a hallott dolgoknak, és a sorok
között kutakodunk. Mi a szerepe ebben az állandó építke-
zésben a hallásnak, az emlékezetnek, a nyelvtannak? Ilyen
kérdésekkel foglalkozik a megértés pszicholingvisztikája.
Eközben a fejünkben lévő szótárt is aktívan dolgoztatjuk.

6 7
Előszó Előszó

A: De most mi velünk a baja? Előszó Az írás során az egri Eszterházy Károly Főiskolán a TÁ-
B: Vagy talán Szeged. MOP program, Lyonban a Collegium Lyon vendégszeretete
támogatott. Mindkét intézménynek köszönöm a kiváló
A társalgás attól vicces, hogy B az első, szinte szólásszerű munkafeltételeket és a bizalmat.
mondatból kiemeli a baja szót, s annak egy másik, helynév A könyv a Társadalmi Megújulás Operatív Programja
vonatkozására asszociál. A humor itt egy átfogó szótári IKT a tudás és tanulás világában – humán teljesítmény-
jelentésen alapszik. technológiai (Human Performance Technology) kutatások és
Gondolatmenetem kitér a társalgást irányító elvek tár- képzésfejlesztés címet viselő, TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-
gyalására is. Azokra a rejtett szabályszerűségekre, amelyek 2012-0008 azonosítószámú projektjének keretében készült.
miatt az alábbi beszélgetés is fura: A projekt az Európai Unió támogatásával és az Európai
Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A: Tudja, merre van a városháza?
B: Én ne tudnám? Eger–Lyon, 2012. augusztus–november
Pléh Csaba
Miért tekintjük itt a tudja szót felszólításnak s nem igazi
kérdésnek?
Megnézzük azt is, hogyan bontakozik ki a nyelv a babák-
nál. Hogyan töri fel oly gyorsan a hangok, a szavak rejtélyét
a kisgyerek, milyen módon válik valóságos kis nyelvésszé,
amikor olyanokat mond, hogy Mikor lesz a kiaba? – a zaba-
zabál, kaja-kajál mintájára felbontva a kiabál szót is.
A nyelvet a pszicholingvisztika egy komplex biológiai
rendszerként mutatja be. Arra is kíváncsi, hogyan jött létre
ez a nyitott, rendkívül kreatív rendszer, szemben az állatok
zártabb közlési rendszerével, s milyen módon mozgósítja
az agyat az új feladatok ellátásához.

*
A könyv megírására az Akadémiai Kiadó, elsősorban
Vajda Lőrinc biztatott. Köszönöm a bizalmat. Köszönöm
annak a néhány ezer diákomnak az érdeklődését és visz-
szajelzéseit is, akik négy évtizeden át látogatták bevezető
pszicholingvisztikai kurzusaimat. A kéziratot két egykori
diákom, Ladányi Enikő és Schnell Zsuzsa is elolvasta. Ta-
nácsaikat az olvasók nevében is köszönöm.

8 9
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
A NYELVI MEGÉRTÉS. A HANGTÓL
A GONDOLATIG
A megértés fogalma
A megértési folyamatot a pszicholingvisztika kísérleti mód-
szerekkel vizsgálja. Legfontosabb kiinduló tézise az, hogy a
megértés során nem pusztán passzív ingerfelvétel folyik. A
modern nyelvészet Noam Chomsky által leírt gondolatme-
netének megfelelően hívjuk elő a fejünkben lévő (mentális)
nyelvtant, emellett pedig valamennyi meglévő ismeretün-
ket alkalmazva, a szövegösszefüggést és a partner feltehető
tudását is figyelembe véve jutunk el a szöveg által közve-
tített értelmi összefüggések feltárásáig, a közlési szándék
azonosításáig. Belső szótárunk és a szöveg már megértett
részéből folyamatosan kialakított kontextus elébe megy az
újabb és újabb elemek feldolgozásának.
A megértés folyamatának három fontos része is van. 1.
A mondatot összekapcsoljuk egy következő mondattal: A
kutya megharapta a vízilovat. Az sértetten leült. 2. A meg-
értés során a mondatokat rávetítjük a tárgyi világra: Vedd le
a fazekat a polcról!, halljuk, s máris a polcra nézünk. 3. A
partnert is állandóan bevonjuk, és a megértés eredményét
rá is vonatkoztatjuk: Sajnálom tőled ezt a kis flörtöt?, halljuk
a barátnőnktől, és a féltékenységére kezdünk gyanakodni.
A kísérleti pszicholingvisztikában próbálunk számot
adni a megértési folyamat gyorsaságáról, ami valóban
lenyűgöző. Egy szó felismeréséhez elég néhány száz ezred
másodperc (vagyis néhány tized másodperc), de azt is
tudjuk, hogy a mondatban lévő nyelvtani információknak,
például a főnévi csoport nyelvtani szerepének is szinte
azonnal, alig fél másodperces latencia után már hatása
van, ami csupán néhány szótagos késlekedést jelent. A mai
pszicholingvisztikában ennek a gyorsaságnak a kezelésére
két felfogástípus alakult ki: az egyik gyors, de szűk látókö-
rű összetevőkkel magyaráz (moduláris felfogás), a másik
viszont a háttértudás állandó és hatékony alkalmazásával
10
A megértés fogalma
(interakciós felfogás) oldja meg a gyorsaságot. Az első sze-
rint a megértés egymástól szigorúan elkülönült alrendsze-
rekben folyik, és a nem nyelvi tudásoknak csak az üzenet
elemzése utáni másodpercekben van hatásuk. A másik
felfogás szerint a szótár, a világ ismerete, a társas helyzet
és a problémamegoldás egyetlen közös rendszert alkotnak,
amely minden lépésben irányítja a megértést. Ugyanakkor
a különböző alrendszerek információs tekintetben nyitot-
tak egymás irányában is, a feldolgozás transzparens. Az
első felfogás lényegében egy kétciklusú folyamatot tételez
fel, ahol a formai alapú elemzést követné az értelemmel
dúsított szakasz. A második szerint viszont nincsen ilyen
kettősség: opportunisták vagyunk, és minden lépésben
egyszerre veszünk figyelembe mindent.
Az 1. ábra közepén az egy irányba mutató nyilakkal ösz-
szekötött dobozok képviselik a szigorúan rendezett, szek-
venciálisan működő modulokat hirdető felfogást, a jobb és
bal oldali nyilak pedig a különböző elemzési szintek, illetve
a világ és a nyelv leképezése közötti kölcsönhatásokat felté-
telező interakciós koncepciókat. Az elméleti viták a nyilak
szerepére és időzítésükre vonatkoznak. Egyes automatikus
folyamatok rövid, néhány tized másodperces idők alatt
végbemennek, ugyanakkor egy gép szempontjából magas
színvonalúnak, „intellektuálisnak” tűnhetnek, mert pél-
dául a ragok nyelvtani szerepét veszik tekintetbe. A lassú
folyamatok – azok, amelyek alapján eldöntjük, hogy Petőfi
Sándor nem léphetett be a metróba, mert akkor nem volt
metró – 800–1200 ezredmásodperc alatt mennek végbe,
abban az idősávban, amely egyébként a tudatosodás, a mér-
legelt, beszámolóképes esetek idejének felel meg általában
minden pszichológiai folyamatnál.
11
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig A megértés fogalma

ják, hogy az elhallások mindig hasonlítanak az elhangzott

hangfelismerés
anyag által lehetővé tett értelmezésekhez, és nem saláták,
hanem valóban értelmezések: mindig megpróbáljuk értel-
szófelismerés mes szavakhoz és mondatszerkezetekhez rendelni a hallani
vélt dolgokat. Ha kipróbáljuk számítógépünk vagy okoste-
morfológiai lefonunk beszédfeldolgozó rendszerét, azok is ilyen hibákat
elemzés
fognak véteni, csupán nehezebben javítják magukat, mint
mondatelemzés az ember.
1. táblázat. A jellegzetes félrehallások a megértés összetevőit mutatják
adott-új ismeret propozíciók cselekvésérték világismeret (Gósy 2005 és Pléh 2006 nyomán)

Meghallott
Szint Eredeti forma Értelmezés
jelentés forma
hangészlelés gőzös hajó közös hajó hanghasonlóság

összekapcsolás szófelismerés vélelem védelem gyakoribb szó

morfológia fejez fejes gyakoribb rag
1. ábra. A megértés különböző részfeladatai leszedték a leszedték az
morfológia hibás tagolás
zárakat árakat
A megértés folyamatát a bemenet és az elvárások, az ada- mondatelemzés kerget a lányod kergeti a lányodat egyértelműsítés
tok és a sémák közti együttműködés, a kompromisszumok jelentés hallod lám hallomás értelmezés
és időnként a versengések jellemzik. Találatok és tévedések csak egy pár
szövegösszefüggés csak egy játékszer ékszerboltban
kettősségével is jellemezhető ez a folyamat, ahol reméljük, ékszer
hogy a találatok dominálnak, s megértjük egymást. A nyel-
vi elemek tárolására, a nyelvtanra mint a két kommunikáló
fél által közösen használt rendszerre és a nyelv statisztikai A megértés közben célunk a beszélő – az üzenetet kül-
szerkezetére támaszkodva egész jó a találati arányunk. Gósy dő – szándékainak kikövetkeztetése, feltárása, hogy mit is
Mária (2005) magyar adatai szerint általában igaz, hogy a mondott. A megértés számos összetevőből álló folyamat.
szavakat önmagukban nehezebben ismerjük fel helyesen, Az összetevők egy részét a nyelven belüli tényezők alkotják,
mint szövegösszefüggésben. Lassú beszédnél az arány 89 és másik részük viszont a nyelv és a tények világa közötti kap-
99%. Gyors beszédben azonban 41 és 85%-ra változik az csolatra vonatkozik (igaz-e, amikor a beszélő azt mondja,
érték. Vagyis a találatokba a szövegösszefüggés – nyelvtan Esik az eső?), illetve a társas viszonyokra (miért mondta azt,
és világismeret – nagymértékben belejátszik. A tévedések hogy De cuki, tényleg tetszett neki, vagy inkább gúnyoló-
forrásai is sokfélék, minden elemzési szinten előfordulhat- dott?). A megértés nyelven belüli összetevői egyben meg-
nak, ahogy ezt az 1. táblázat összegzi. A kutató számára a mutatják, hogy milyen funkcionális alrendszerei vannak a
tévedések segítenek megérteni, milyen gyors eljárásokat nyelvhasználat alapját képező társas rendszernek: a nyelv-
használunk a helyes találatok fellelésére, s mi módon adap- nek. Másrészt ezeket az összetevőket felhasználva a meg-
tív az egész beszédmegértő rendszer. A példák azt is mutat- értési folyamat azt is tükrözi, hogy milyen kölcsönhatások

12 13
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
és alkudozások mennek végbe a világ (a minket körülvevő
tárgyak és az emberi viszonyok) ismerete és a nyelvismeret
között a hallott és olvasott szöveg értelmezése során.
A megértés szorosan vett folyamatának mintegy a beszé-
dészlelés és a felhasználás között van a helye. Ez a sorrendi
felfogás abból indul ki, miszerint a beérkező akusztikai
„zűrzavar” már szokványos fonetikai átiratot kapott. A ma-
gyarhoz hasonló, a nyelv valóságos hangtani mintázatait
meglehetősen jól követő írásrendszerű nyelvekben ez úgy
képzelhető el, mintha a megértést végző számítógép mű-
ködését megelőzné egy olyan gépé, amely bemenetként a
nyers hanganyagot kapja, és átiratot készít az egyébként
általa meg nem értett szövegről. Ez természetesen ideali-
záció. Jól tudjuk, ahhoz, hogy egyáltalán szegmentálni,
tagolni tudjuk az anyagot – például, hogy tudjuk, hol van-
nak a szóhatárok (kit akarok vagy kitakarok), hol vannak az
elkülönült beszédhangok és így tovább –, ismernünk kell a
nyelvet. Tehát már az első lépésben, a beszédészlelésben is
nyilvánvalóan vannak felülről lefelé érvényesülő hatások.
A másik végponton is idealizációval élünk: megkülön-
böztetjük a mondat nyelvtani értelemben vett megértését,
illetve ennek hozzákapcsolását az ismeretrendszerünkhöz.
Úgy teszünk, mintha a megértésnek lenne egy szigorúan
vett nyelvtani mozzanata, ezt vesszük megértésnek, továb-
bá egy megismerési, társas összetevője, ez utóbbit vesszük
felhasználásnak.
A megértés interaktív jellegét jól mutatja a hangkövetési
reakcióidők vizsgálata. Egy szókezdő hang felismerése sok
mindentől lelassulhat, mint a 2. táblázat példái mutatják.
Lelassul, ha a megelőző szó ritka (1), ha a megelőző szó
kétértelmű (2), ha a mondat szerkezete nehéz (3), vagy ha
a mondatban a kritikus helyet megelőzően értelmetlenség
van (4). De lelassul akkor is, ha maga a célszó ritka (5), két-
értelmű (6), s ha a megfelelő szótag hangsúlytalan. A táblá-
zatban mindig az aláhúzott szótagokban szerepel a célhang
a kísérleti személy számára. Vagyis mindig a b hangot kellett
felismerni.
14
Hangok a megértésben
2. táblázat. Néhány példa a hangfelismerési reakcióidők lelassulására
1. Nincs az asztagban Béla.
2. Mindig dob a bal kezével?
3. Adtam a fiúnak a barátjának egy kulcsot.
4. A triászt huzogatom balog mellett.
5. A sör erősségét baligánban mérjük.
6. A horvát bánt látogattuk meg tegnap.
Mindezek arra utalnak, hogy a megértésben az elemzés
szintjei között nemcsak párhuzamosságok vannak, hanem
kölcsönhatások is. A magasabb szint, például a szófelis-
merés befolyásolhatja az alacsonyabb szintet, például a
hangfelismerést. A mondatmegértés szerkezeti tényezőinek
részenkénti vizsgálata valójában idealizáció. A tudomány
itt is idealizációk segítségével halad.
Hangok a megértésben
A beszédészlelés helye a megértés folyamatában
A beszédmegértés és így a beszédészlelés kutatásának is
egyik alapvető kérdése az alulról felfelé és a felülről lefelé
érvényesülő hatások viszonya. Vajon az észlelés során,
amikor a hangfolyamot leképezzük hangosztályokba,
támaszkodunk-e magasabb szinteken zajló elemzésekre?
Hétköznapi tapasztalataink azt mutatják, hogy igen. Gon-
doljuk csak végig, hogy képesek vagyunk-e leírni egy olyan
nyelven hallott szöveget, amelyet nem ismerünk? Nyilván-
valóan nem. Ahhoz, hogy a hangokat mint beszédhangokat
halljuk, hogy azonosítani tudjuk őket mint a hangosztá-
lyok képviselőit, a szöveget szegmentálni (részekre tagolni)
kell tudnunk. Azonosítanunk kell a szóhatárokat, illetve a
szavakon belüli morfémahatárokat. E folyamatban a ma-
gyar nyelvben segít a nyomatékmegoszlás. A kabát bandi-
táké volt mondatban a ban- első szótag nyomatéka révén
15
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
nem halljuk úgy a kabát szót, hogy kabátban. Ismeretlen
nyelven hasonló tagolási tévedések gyakoriak, nagy nehé-
zségeink lesznek az „átírásban”, vagyis a nyelvi nyersanyag
azonosításában, s például a boys eat szekvenciát könnyen
hallhatjuk boy sit-ként. A nyelvek közti kölcsönhatás is mu-
tatja, hogy a beszédészlelés aktív folyamat. Az angol szó-
kezdő [th] hangokat mi, magyarok kezdőként vagy t-nek,
vagy sz-nek halljuk, így lesz a theatre ’tiétör’ vagy ’sziétör’
– vagy a képzés módját (sziszegő hang), vagy a képzés helyét
(a foggal kapcsolatos) emeljük ki. Nagy nyelvi tapasztalat-
ra és sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy az észlelés-
ben is a valódi kategóriának megfelelően halljuk az adott
hangot.
A beszédhangészlelés
A beszédhangok észlelése túlmegy az általában vett hangfel-
dolgozáson. A bal agyféltekében a halántéklebeny hallásra
specializálódott területein kialakult egy külön rész, az ún.
Wernicke-terület, amely kifejezetten a beszédhangészlelé-
sért – a gyorsan változó, 30–70 ms alatt hangspektrumot
váltó hangok osztályba sorolásáért – felelős. Ez az általában
(az emberek 95%-nál) a bal agyféltekében működő rend-
szer különleges evolúciós vívmányunk.
A beszédmegértés a specializálódott rendszer révén na-
gyon gyors, ami lehetővé teszi a gyors beszédet is. Percen-
ként 140–180 szót, másodperceként 3 szót, tucatnyi hangot
vagyunk képesek azonosítani. A mesterségesen felgyorsított
beszédet akár a normális sebesség kétszeresénél is megért-
jük. Vannak persze tévedések már a hangok azonosításában
is. A tévedések mintázata, mint G. A. Miller és P. E. Nicely
1955-ös kísérlete óta tudjuk, a hangtani megkülönböztető
jegyeknek felel meg. Erős zajban az orrhangok (m, n) a rés-
hangok (f, v) a zöngétlen zárhangok (p, t, k), illetve a zöngés
zárhangok (b, d, g) alkotnak jellegzetes összekeveredési
csoportokat. Gondoljuk csak meg, hogyan halljuk a náthás
beszédet, ahol egy belső zaj a zavaró tényező!
16
Hangok a megértésben
A beszédhangok felismerésében is megjelennek kontex-
tuális és statisztikai hatások. A statisztika alapján jóslásokba
bocsátkozhatunk beszédhallgatás közben. A leggyakrabban
használt 50 angol szó a beszélt szövegek 60%-át, az írottak
45%-át teszi ki. Ha a zajos bemenet alapján egyszerre lehet
a szó halat és halad, az étteremben inkább az elsőt, filozó-
fiaórán a másodikat halljuk meg. A hangok elvárt sorrendje
is fontos meghatározó, a magyarban például kizárt a kp
vagy a tv szókezdet, s nagyon ritka a kra vagy a pro. Ez a
tanult elvárás is segíti az észlelést, kizárja, hogy bizonyos
módon halljunk szavakat.
Kategorikus észlelés
Minden észlelésnek alapvető jellemzője, hogy invarian-
ciák jellemzik. A felhők árnyékolta citromot továbbra is
sárgának látjuk, barátnőnk arcát különböző szögekből és
megvilágítás mellett is felismerjük. Ezek az állandóságok
(konstanciák) a nyelvben nem egyszerűen a fizikai tárgy-
ra vonatkoznak, hanem a rendszerbeli szerepre. A fizikai
inger viszonylag széles határokon belüli változatosságai
leképeződnek egy aránylag szűk kategóriaosztályra.
Az invariancia egyik oldala a beszélők közötti invarian-
cia. Ha egy fiatal nő és egy érett férfi mondja ki a „bír” szót,
akkor az abszolút akusztikus események eltérőek lesznek.
Mégsem okoz többnyire gondot számunkra, hogy mindkét
beszélő esetén ugyanannak halljuk a szavakat. P. Ladefoged
és D. Broadbent (1957) a beszélők közötti invarianciát és
ennek fontos figyelembevételét szintetikus hangok segít-
ségével mutatták be. Képzeljük el, hogy a személyek egy
írásos listát kapnak arról, hogy a következőkben az (1) alatt
sorakozó szavak valamelyikét fogják hallani.
(1) bár
búr
bér
bír
17
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
A valóságban azonban a ténylegesen elhangzó szavak
szerkezete b¥r volt, ahol a ¥ egy közepes magasságú szin-
tetikus magánhangzó. A személyek ugyanakkor hol magas,
hol mély hangú felvezetést kaptak a kísérletekben. Egy
vékony női hang kérte, hogy mondják meg, mi a következő
hang, a másik esetben ugyanezt egy mély férfihang kérte.
A személyek nem tudták, hogy a felvezetés és a tesztszó nem
ugyanattól az embertől származik. Ilyen helyzetekben ma-
gas hangú felvezetés mellett ugyanazt a közepes magasságú
hangot mélyebbnek hallották (pl. bárnak vagy búrnak), míg
mély hangú felvezetés mellett magasabbnak (bérnek vagy
bírnek). Ez arra utal, hogy a beszédfolyamat során nagyon
hamar ráállunk a beszélő alaphang-magassági regiszterére,
és minden általa ejtett szegmentumot ennek megfelelően
értékelünk. Ezért nehéz követni az olyan rádióműsort, ahol
négy mély hangú férfi beszélget.
Ennek az a tanulsága, hogy beszédmegértő rendszerünk
szokványos körülmények között a tágabb kontextus hasz-
nálatával működik, illetve a beszédprodukciónk is támasz-
kodik a kontextusra, ezért tud kissé slamposabb, pontatlan
ejtésű, elharapottabb lenni. Ebben a kísérletben az alaphang
magasságával kapcsolatos ráhangolódás szerepét ismerhet-
jük fel. Eközben megmarad a benyomásunk a beszélőről, de
teljes hangképéből a rendszerre vonatkozó mozzanatokat
invariánsként kiemeljük. Feltehetően egy agyi munkameg-
osztás is működik. A bal oldali halántéklebeny felső része
végzi a nyelvi értékű elemzést, a jobb oldali pedig a személy
hangjának felismerését, szokványos esetben összekapcsolva
ezt az arcfelismeréssel.
Nem érdektelen megemlíteni, hogy a kezdeti beszéd-
felismerő rendszerek, amikor a számítási kapacitás még
nem volt megfelelő, éppen emiatt igényelték azt, hogy a
rendszer egy személyre hangolódjon rá. Egy adott személy
alaphangjának megfelelő templátokat építve a rendszer már
képes volt bizonyos szavak felismerésére, más személyre át-
térve azonban felmondta a szolgálatot. Sőt, a kereskedelmi
programokhoz kapcsolt hangfelismerő rendszerekben még
18
Hangok a megértésben
most is ez a helyzet: gyakoroltatni kell a gépet a „gazdi”
Mentsd! vagy Törölj! parancsára.
Az invariancia másik oldala a nyelvi kontextusokkal
kapcsolatos. Azok a támpontok, melyeket az ingerben
azonosítunk, viszonyjellegűek (relációs ingerek), a rend-
szerben a jelek megkülönböztetésére használt szerepük a
fontos (kör, kár, kér). Nézzünk erre egy jellegzetes példát.
A magyar [n] beszédhangnak három változata van három
különböző hangtani környezetben (2).
(2) léna
leng
lent
Ha ezeknek a szavaknak a kimondásakor megfigyeljük,
hogy az [n] ejtése során hová helyezzük a nyelvünket, észre
fogjuk venni a jellegzetes, mozgásparancsbeli eltéréseket az
akusztikai következményeikkel. Ugyanakkor az észlelésben
mindegyiket [n]-nek halljuk, s ebben az esetben ezt elég
következetesen le is képezi a magyar írásrendszer.
A hátrébb képzett [n] csak a [k] és a [g] hátul képzett
hangok előtt jelenik meg, az elöl képzett [n] csak a [t]
típusú hangok előtt. Vagyis az adott hangot követő moz-
gásesemények elővételező módon meghatározzák, hogy
milyen mozgásmintát követünk az [n] esetében. A nyelvé-
szeti leírás szerint: az egymással kiegészítő megoszlásban
lévő változatok (variánsok) egy fonémát alkotnak – ugyanis
a beszédpercepció során a hangeseményeket fonémákba,
hangosztályokba képezzük le. Ez a kategorikusság az invari-
ancia sajátos, szigorú esete: az osztályba sorolás után vagy
az osztályba sorolás mögött nem marad meg az elsődleges
akusztikai elemzés különbségtevése, s ennek megfelelően
a megkülönböztetési (diszkriminációs) teljesítmény nem
finomabb, mint a besorolási (kategorizációs) teljesítmény.
Ennek lényegét egy szemantikai példával érzékeltetjük.
Annak ellenére, hogy az alapkategorizáció szerint mind-
egyiket fának soroljuk be, továbbra is észleljük az eltérést
a fenyőfa, a bükkfa és a tölgyfa között. Vagyis a kategóriába
19
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
sorolás nem jár diszkriminációvesztéssel. Hasonló a helyzet
a színeknél. Gondoljunk csak arra, hogy következetesen
tíz-tizenöt szín kategórianevét használjuk, ugyanakkor sok
ezer színárnyalatot tudunk megkülönböztetni egymástól.
Csakhogy nem ez a helyzet a beszédészlelés során. Az ere-
detileg meglévő finom érzékelési diszkrimináció az észlelés
szintjén a kategorizáció hatására mintegy elvész. A kate-
góriába sorolás leegyszerűsítést eredményez. A. Liberman
(1967), valamint L. A. Csisztovics (1960) munkái nyomán
fél évszázada ismerjük ennek a kategóriába sorolásnak az
erejét. Mesterségesen előállított beszéd segítségével zár-
hang + magánhangzó hangkapcsolatok észlelését elemez-
ték. Olyan szótagok észlelésére kell itt gondolnunk, mint
ba, da, ga. Szisztematikusan változtatták a hangkép egyik
jellegzetességét, a folyamatos magánhangzós hangképet
megelőző hangátmeneteket (pl. a pa fokozatosan ba lesz).
A kísérletek általános eredménye szerint hirtelen szakadék-
szerű váltás lép fel abban, hogy ugyanazt a szótagot például
a [ba]-ként vagy [pa]-ként halljuk. A bizonytalanság, vagyis
a kétféle azonosítás közötti átfedés igen kicsi. Fontos mozza-
nat, hogy mindez a kategóriába sorolás a mássalhangzókra,
illetve mássalhangzó–magánhangzó kapcsolatokra igaz. A
nagyobb hangenergiájú és hosszabban ejtett magánhangzók
esetén a diszkrimináció finomabb marad, mint a kategóriába
sorolás. Attól, hogy egy adott hangot [a]-nak vagy [o]-nak
sorolunk be, lesznek még olyanok, amelyek perceptuálisan
jellegzetesebb [a]-k, illetve jellegzetesebb [o]-k annak meg-
felelően, hogy a magánhangzókra jellemző formális viszo-
nyok (a jellemző energiamaximumok) hogyan alakultak.
A kategorialitás úgy értelmezhető, hogy a beszédészlelés
szintjén meg kell különböztetnünk háromféle leképezést:
(a) elemi akusztikai leképezés,
(b) fonetikai leképezés,
(c) fonológiai leképezés.
Az elemi akusztikai leképezés szempontjából a beszéd-
hangok minden más hangeseményhez hasonló leképezést
20
Hangok a megértésben
kapnak. Ha azonban a beérkező eseményeket nyelvként
dolgozzuk fel, erre igen gyorsan és elkerülhetetlenül rá-
vetülnek a fonetikai leképezésre jellemző döntések, és a
továbbiakban már csak e döntések eredményét használjuk,
ezekre emlékezünk, ezekkel végzünk műveleteket. A fono-
lógiai leképezés ezt a leegyszerűsített és kategorikus jellegű
fonetikai leképezést használja fel, és ennek eredményeit
kezeli abból a szempontból, hogy milyen jellemzőknek van
megkülönböztető értékük az adott nyelvben. A háromféle
leképezés között sajátos időbeli viszony is van, két szem-
pontból is. Ahhoz, hogy a kategorikus jellegű fonetikai
leképezés fellépjen, kell valamilyen minimális ingerhosz-
szúság. 150–200 milliszekundum, vagyis tulajdonképpen
egy átlagos szótagnak megfelelő hosszúság az, ahol már az
elemi leképezés átalakul fonetikai leképezéssé. Másrészt
fennáll közöttük egy tárolási időbeli egymásutániság. Az
elemi akusztikai leképezés kategória előtti, és mint ilyen,
csak néhány tized másodpercig őrződik meg. A kategorikus
fonetikai leképezésnek viszont a nyelvi anyagként kezelt
nyersanyag képviseleteként néhány másodperc a megőrzési
értéke.
A beszédhangok észlelésének elméletei egymást kiegé-
szítő módon kezelik az alulról felfelé és a felülről lefelé ható
tényezőket, s magyarázzák a kategorikusságot.
1. Szűrőelméletek. Eszerint a beszédhangok észlelése ana-
litikusan áll össze az egyes beszédhangjegyeknek megfelelő
szűrőrendszerek működéseként. Egy-egy jegyre, például
a zöngésségre, a kerekítettségre és így tovább, jellegzetes
szűrőrendszerek állnának rendelkezésünkre.
2. Templátum- vagy illesztésiminta-elmélet. E felfogás
szerint egészleges mintákhoz illesztjük a beszédhangokat,
s egy adott akusztikus eseményt annak a hangnak megfe-
lelően hallanánk, amelyik templát a legjobban hasonlít az
általa feldolgozott inger izgalmi mintázatához. A templá-
tumelméletnek számos szótagváltozata van, melyek szerint
néhány ezer szótagból álló mintát használva tudunk igazá-
ból gyors és hatékony beszédhang-felismerést produkálni.
21
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
3. Az analízis szintézis révén koncepciók a szűrőelméle-
tekből kiindulva aktív észlelelési folyamatot hirdetnek. Az
elsődleges elemzésnél a rendszer becslést készít arra, hogy
mi is lehet az adott hang. A becslésnek megfelelő idegrend-
szeri izgalmi mintázatot vetné össze a ténylegesen beérkező
mintázattal, s ha az illeszkedés elég jó, akkor megelégszik,
és a megfelelő kategóriába sorolja a hangot, ha nem, akkor
tovább finomítaná a becslést. Minden „analízis szintézis ré-
vén” elmélet feltételez egy jó első becslést. Minél gazdagabb
a szűrőrendszer alapján az előzetes becslés, annál gyor-
sabban működik a rendszer. Az elmélet sajátos változata
a motoros beszédészlelési elmélet. Eszerint az invarianci-
áért a saját beszéd artikulációs mintázatainak aktiválása
lenne a felelős. Az elsődleges hangminta alapján mintegy
magamban kimondom a hangot.
A szótagnak kétségkívül kiemelkedő szerepe van a be-
szédészlelésben. Gyorsabban ismerjük fel a barát szóban a
ba szótagot, mint a b hangot. Az ábécéalapú fonetikus írás
hatására azonban tovább elemezzük a hangot. Gyorsított
felismerési helyzetekben viszont megmarad a szótag mint
alapegység..
Felülről lefelé érvényesülő hatások a beszédészlelésben:
a nyelvtan szerepe
A beszédészlelés kiemelése a megértés teljes folyamatából
természetesen idealizáció. Ezt már fentebb is láttuk. Nézzük
meg most kissé részletesebben, mit is tudunk arról, hogy a
beszédészlelést miként befolyásolják a magasabb szerveződé-
si szintek. Számos kísérlet mutatott rá arra, hogy nem ideális
laboratóriumi körülmények között készített beszédészlelése-
ket vizsgálva sokkal nagyobb kontextusra van szükségünk a
hangok felismeréséhez. Ha a (3) példát nézzük:
(3) A meleg kakaó ki(öm)lött a szobában
és a zárójelbe tett hangok felismerését vizsgáljuk, kide-
rül, ha csak elszigetelten ezt a részt kell felismerniük a sze-
mélyeknek, a helyes válaszok aránya mindössze 32 százalék
lesz. Meg kell növelnünk azt az ablakot, amelyet kivágunk a
22
Hangok a megértésben
spontán beszédből, hogy a hangokat egyáltalán felismerjék.
Ha ugyanezt nem spontán beszédben elhangzott szövegből
vágjuk ki, hanem igen gondosan felolvastatjuk, sokkal pon-
tosabb lesz a felismerés.
A kontextushatás egyik kiemelt esete a hangrestauráció,
ez az R. M. Warren (1970) által leírt jelenség. Képzeljük el,
hogy ebben a mondatban:
(4) Az elnök találkozott a kor(m)ányzókkal
az [m]-nek megfelelő bekeretezett részt köhögéssel,
tüsszentéssel, kulcscsörgéssel vagy egyéb, a beszédet szok-
ványosan kísérő zajjal helyettesítjük. Vagyis nem lefedjük,
hanem a zavaró hangot másoljuk be oda. Ilyenkor a sze-
mélyek figyelmeztetés nélkül hallgatva a szöveget nemcsak
hogy 92 százalékban azt hallják a kritikus helyen, hogy
kormányzókkal, hanem 70 százalékban meg sem tudják
mondani, hogy hol volt a köhögés. Tudják, hogy volt köhö-
gés, de fogalmuk sincs, hogy hol.
A hatás lényeges mozzanata, hogy észlelési jellegű. Nem
arról van szó, hogy kikövetkeztetjük, hogy ott [m]-nek
kellett lennie, hanem halljuk az [m] hangot. Tehát, ha a
mentális szótárban hiányos észlelési anyag alapján aktivá-
lódott egy szó belső akusztikus képe, akkor az egész szókép
aktiválódott, és nem nagyon tudjuk elkülöníteni, hogy eb-
ből mi az, ami felülről lefelé hatás, vagyis ami már a belső
szótárból származik, és nem a bemenetből.
Sokáig vitatott volt, hogy vannak-e ilyen hangrestauráci-
ós hatások a mondattani elemzéstől lefelé, egészen a hange-
lemzésig. Jerry Fodor (1983) és a feldolgozás moduláris fel-
fogása szerint a hangrestauráció – mint az erőteljes fölülről
lefelé irányuló hatások különleges példája – arra az esetre
korlátozódik, amikor hiányos bemenet mellett aktiválódik
a mentális szótárban a szó megfelelő hangalakja.
Magyar kísérletekben 2001-ben Dankovics Nataliával
(Pléh–Dankovics 2001) kimutattuk, hogy van nyelvtani
hatás is. Az 2. ábra azt mutatja, hogy jellegzetes köhögő
hanggal torzított szöveg esetében a személyek mit is hal-
23
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
lanak, láthatjuk továbbá a kiegészítés arányait a különböző
grammatikai elvárásoknál.
A majmot nézik a gyerekek.
2. ábra. Egy jellegzetes hang-helyreállítási kísérlet szóanyaga.
A szóban a szürkével jelölt helyen egy köhögés törli az ott eredetileg megjelenő
beszédhangot.
A 3. ábrán a (5)–(6) példáknak megfelelő mondatpárok
szembeállítása látható a rekonstrukciós százalékokkal.
A példákban a kitörölt részeket aláhúztuk. Az ige vonzatke-
retének (az ábra bal oldala), ami a mondatszintű megértési
folyamatok egyik vezető tényezője, nagy elváráskeltő hatása
van. (5a) esetén sokkal jellegzetesebb a rekonstrukció, mint
(5b)-nél, amelyben ugyanaz a szótag egy lexikai szó (ének)
része.
Igei vonzatkeret
(5a) Kati hitt Imrének Velencében.
(5b) Kati hitt az ének erejében.
Elhagyható esetragok
(6a) Hiányzik a papucsomnak a bojtja.
(6b) Hiányzik a motorcsónak a partról.
Ugyanakkor, mint a (6) példáknak megfelelő oszlopok
mutatják, a 3. ábra jobb oldalán, a lexikai alapú hanghely-
reállítás többnyire erősebb, mint a grammatikai alapú.
A grammatika nagyobb nyitott sávot hagy a rekonstrukciós
folyamatok számára, mint az egészlegesebb leképezésekkel
dolgozó szókincs.
24
A beszédhangészlelés biológiai alapjai
80
Rekonstrukciók
60
40 Lexikai
Nyelvtani
20
0
vonzat elhagyható rag
3. ábra. A hanghelyreállítás mértéke különböző szembeállított
mondatpároknál
A beszédhangészlelés biológiai alapjai
A beszédhangok feldolgozásának kategoriális észleléstelje-
sítményeit jó ideje megpróbálják összekapcsolni az emberi
agy nyelvre specializáltságával. Erről az egyik klasszikus
eljárás, a dichotikus hallgatási módszer segítségével tudunk
igen egyszerűen adatokat szerezni. A beszédészlelés kuta-
tására Doreen Kimura (1967) által kidolgozott módszer
lényege, hogy a személyek a bal és a jobb fülükre eltérő
bemeneteket kapnak. Egy átlagos felnőtt embernél a jobb
fül a bal agyféltekével, a bal fül a jobb agyféltekével van
szorosabb kapcsolatban.
Itt az érdekes számunkra, hogy az összesített eredmény
szerint az egészséges felnőtt személyek többnyire jobban
meghallják a jobb fülre érkezett nyelvi ingereket, mint a bal
fülre érkezetteket. Ezt a hatást szoktuk jobbfül-fölénynek ne-
vezni. D. Kimura, D. Shankweiler (1967) és mások részletesen
feltárták, milyen az a minimális nyelvi inger, amelyre még
érvényesül a jobbfül-fölény. Kiderült, hogy jobbfül-fölényt
kapunk szótagokra, 200 milliszekundum feletti hangszeg-
mentumokra, a gyorsan változó hangképű mássalhangzók-
ra – míg igen rövid nyelvi ingereknél és magánhangzóknál
eltűnik a jobbfül-fölény. Ugyanakkor mássalhangzóknál,
illetve mássalhangzó–magánhangzó kapcsolatoknál egyértel-
műen megjelenik. A jobb félteke viszont érzékenyebb a zenei
25
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig Ragok a fejünkben: az alaktan szerepe a megértésben

hangokra, a nyelven belül a magánhangzókra, a nyomatékra Hozzáférés Egészleges Elemző

és a hanglejtésre. Az utóbbi évtizedben a finomabb agyi (7) kabát kabát kabát
funkcionális képalkotó módszerek ugyanerre az eredményre (8) kabát-ok kabátok kabát
vezettek. (9) kabát-ja-i-nk-at kabátjainkat kabát
Az egészleges és elemző elméletek összevetésének ked-
Ragok a fejünkben: az alaktan szerepe venc próbája a szódöntés (10) és a modalitásközi előfeszítés
a megértésben (11) helyzete.
(10) Szódöntési helyzetek jellegzetes rontásokkal
A hangokból szavak lesznek (ezek felismerését a 2. fejezet
célszó: kabátjainkat
mutatja be), a szavak pedig bonyolult szóalakokat hoznak ingerek: rabátjainkat, kabátjankat, kabátgainkat,
létre. Ezekkel a szóalakokkal a magyarhoz hasonló gazdag kabátjainkar stb.
ragozású nyelvekben külön meg kell birkóznunk. A vég- feladat: van-e ilyen szó?
ződések a mondatmegértésben döntő szerepet játszanak.
Az alaktan pszichológiája önálló kutatási témává is vált, Vagyis a rontások különböző helyeken vannak, továbbá
mely szoros kapcsolatban áll a szótári hozzáférés kérdés- eltérő jellegűek, s arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyek a
körével. Két átfogó elképzelés fogalmazódott meg arról, legfontosabb döntési pontok, milyen sorrendi hatások van-
hogyan férünk hozzá a bonyolultabb szóalakokhoz. nak, mi a szerepe a rontott morféma típusának.

(11) Modalitásközi előfeszítési helyzetek jellegzetes párokkal

Egészleges hozzáférés
Minden szóalaknak egy teljes mentális minta felel meg,
amely a szóra vonatkozó minden információt tartalmaz
(jelentés, forma). Vagyis a (7)–(9) szóalakok mindegyiké-
nek külön alapalak felelne meg a fejünkben. Ez az út gyors
hozzáférést biztosít, ugyanakkor hatalmas tárolási igénye
van, s nem gazdaságos a forma–jelentés megfeleltetéseket
illetően sem. A magyarban minden főnévnek legalább 200
ragozott formája van, 10 000 szót véve ez 2 millió szóalak
tárolását jelenti. Nem lehetetlen, de nem is gazdaságos.
Elemző hozzáférés
Eszerint (7)–(9) szóalakok mindegyikét visszavezetjük
a kabát alapalakra, éppen ezt biztosítaná az alaktan nem
tudatos ismerete. Ezáltal körülményesebb, lassabb, de min-
den helyzetben minden szóalakra alkalmazható és ilyen
értelemben nyitott rendszert kapunk.
előfeszítés célszó
hallja olvassa
családos család
házassá ház
Itt a két példa azt mutatja, hogy milyen hatása lehet kép-
zett szavak feldolgozásánál a képzés áttetszőségének. Az el-
várás szerint, míg a családos szót a család tőre vonatkoztatva
értjük meg, s ezért van előfeszítési hatás, addig a házasság
szót a képzés nem áttetsző volta miatt nem vonatkoztatjuk a
házra, itt egészleges tárolás figyelhető meg. W. Marslen-Wil-
son és munkatársai (1994) ki is mutattak hasonló hatásokat:
áttetsző szóképzésnél (kiadvány) az analitikus, nem áttet-
sző jelentésűnél (járvány) pedig az egészleges modellnek
megfelelően működünk. A kérdés azonban nem teljesen
egyértelmű. Magyari Lilla (2008) magyar anyagon bizonyí-
totta, hogy például a virágos–virág és a tisztel–tiszt, vagyis
az áttetsző és nem áttetsző párok között is van előfeszítési

26 27
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
hatás, ami az általános, automatikus, minden összetett alak-
nál megjelenő alaktani elemzés mellett szól.
A 4. ábra mutatja, hogy a magyarban a szóelvetési idők
az általános analitikus modellre utalnak. A szó elején és a
végén, ha olyan rontás van, mely nem létező elemet tar-
talmaz (riolvasásában, kiolvasásábad), akkor felgyorsul a
döntés. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a személy felbontotta
a szót, s azután kereste az elemeket. Ezzel kapcsolatos az
is, hogy ha a szó belsejében van nem létező forma (kiol-
tagásában), akkor a döntési idő megnyúlik, hiszen most a
nagyszótárban kell keresni, van-e ilyen alak, s nem az ige-
kötők és ragok kicsiny listájában. A szó elején és a végén a
nem létező elem elvetése gyorsabb, mint a hibás használat
(szemantikai vagy fonológiai hiba) elutasítása, ami szintén
az analitikus modell visszatérő gondolata.
Az eredmények szerint tehát a magyarban van analitikus
hozzáférési folyamat. Megfigyelhető mind az igekötő, mind
a rag levágása, a keresési idők pedig nagymértékben a rele-
váns halmaz függvényei.
Ugyanakkor az elemző és egészleges modell között sajá-
tos kompromisszum érvényesül. Az alapmodell a szóelem-
zés, de számos tényező modulálja és engedi meg a gyorsabb
egészleges hozzáférést. Ahogy Prószéky Gábor (2000)
fogalmaz, amikor a számítógépes morfológia célkitűzéseit
tekintve állítja szembe a két folyamatot: „A két rendszernek
– a megtanult minta alapúnak [ez a pszicholingvisták egész-
leges hozzáférése – P. Cs.] és a produktív szabály alapúnak
[analitikusnak – P. Cs.] – az együttműködése mindig a ha-
tékonyság és a pontosság optimumát hozza.” Az egészleges
megoldások feltehetően akkor kerülnek előtérbe, amikor:
– a jelentés analitikusan nem megjósolható (pl. képlet),
– gyakori egy többmorfémás elem (pl. adót),
– formájában kivételes (pl. havat),
– beszédhallgatásnál egészlegesebbek vagyunk, olvasás-
nál elemzőbbek.
28
Alaktani elemzés mondatmegértés közben
2500
Elutasítási idő
2000
1500
buolvasásában bemerekül kitagadásakov
4. ábra. A fürdőkádhatás szavak elutasításában (Juhász–Pléh 2001 nyomán)
és a hatás nevének illusztrációja (Aitchison 1987x nyomán).
A szavak közepe nem jól észlelhető, akárcsak a kádba merülő törzs
Alaktani elemzés mondatmegértés közben
Gergely György és Pléh Csaba (1995) akusztikus anyagnál
menet közbeni mércékkel is kimutatták az elemző hozzáál-
lás használatát. A 5. ábra mutatja, hogy az irreleváns anyag,
azaz a mondat közben hallott rövid kattanás felismerési
ideje, aminek lelassulása a feldolgozási terhelés bevett mér-
céje, egy többmorfémás szó (csókjaidtól) hallgatása közben
– összehasonlítva a hosszú tőszóval (levendula) – nagyon
megnyúlik a szó belsejében. Ez arra utal, hogy analitikus
alaktani feldolgozás folyik, ami lelassítja a reakciókat.
Az eredmények szerint a magyarban a nyelvtani elemek
megnövelik a helyi feldolgozási terhelést. Ez arra utal, hogy
a bonyolult szavak feldolgozása közben alaktani elemzést
végzünk, melynek során a hallgató azonosítja és közvet-
lenül értelmezi a kötött morfémák hordozta nyelvtani
információkat, s ezt adja át a mondatelemző rendszernek.
Ez azt is sugallja, hogy míg a magyarban számos nyelvtani
döntés (ki az alany, mi a tárgy) helyileg, a ragok alapján
29
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig A kétértelműség értelmezése

410 egész délután mondatban a mellérendelés furcsaságát az

390
370
okozza, hogy a -val/vel rag társhatározói és eszközhatá-
350 több morféma rozói jelentését összekapcsoltuk. Hol szándékosan, hol
330 tőszó akaratlanul használjuk is a kétértelműséget, mint (12)
310
290
példái mutatják. A szóviccek lényege szerint az egyik be-
270 szélő „visszaél” azzal, hogy a másik fejében az első mondat
250 értelmezése alapján már csak az egyik, a releváns jelentés
csók ja id tól ~
van ott, illetve B beszélő az eleve ritkább s valószínűtlenebb
5. ábra. Irreleváns anyag (kattanások) felismerési ideje alaktanilag bonyolult
jelentésre reagál. A kétértelmű elemet és a rá utaló másik
és egyszerű szavak hallgatása közben
szót aláhúzással jelezzük.

zajlik, addig például az angolban a hosszabb szósorok sor- (12) fonológiai

rendi mintázatai alapján. Ennek megfelelően a megértés A: Add ide a sót!
B: Nincs csak Maugham.
során érvényesülő emlékezeti terhelés az angolban inkább
szótári
a szavak sorrendjének megjegyzéséhez kapcsolódik, míg a A: Én F2-t lépem.
magyarban inkább az alaktan feldolgozásához. B: Kacag a májam.
Németh Dezső és munkatársai azonnali visszaadást alaktani
igénylő emlékezeti helyzetekben is kimutatták az elkerül- A: Eljön-e vajon?
hetetlen alaktani elemzést. A 3. táblázaton látható, hogy B: Nem vajon, buszon jön.
az alaktanilag bonyolultabb szavak felidézése nehezebb. nyelvtani
A közvetlen emlékezeti rendszerben mintegy alaktanilag A: Megetettem az egeret a macskával.
elemezve őrződnek meg egy rövid ideig a szóalakok. B: Nem a macskát az egérrel?
szemantikai
3. táblázat. Példák két és három szótagos tőszavakra és ragozott szavakra, A: Józsi beadta a kulcsot.
felidézési százalékokkal (Németh és mtsai 2006 nyomán) B: S jó a zárba?
pragmatikai
Típus Példa Felidézés A: El tetszik jönni?
2 szótagos tő sziget, motor, terem, kakas 83% B: Nem tetszik, de muszáj.
3 szótagos tő viselet, magazin, daganat, köpönyeg 76% összetett: Megnő az áram ára, ha a folyó árad.
2 szótagos ragozott kapun, magot, tököt, sörök 74%
A vicces példák számos esetben csak újraértelmezést je-
3 szótagos ragozott poharat, lemezen, köretek 66%
lentenek. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon a megértés
elsődleges, természetes folyamatai során megjelenik-e a két-
értelműség, vagy pedig a szövegösszefüggés és a tudás, a világ
A kétértelműség értelmezése ismerete eleve kizárja a szükségtelen értelmezések megjele-
nését. Számos kísérlet szerint a megértés a kétértelműségnél
A nyelv tele van kétértelműségekkel. Sokszor még a ragok is kétciklusú folyamat. Először egy igen gyors, ugyanakkor
is kétértelműek. A Kati Julival és egy búgócsigával játszott tájékozatlan, nem okos, a szövegösszefüggést elhanyagoló au-

30 31
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig A kétértelműség értelmezése

tomatikus eljárást alkalmazunk, amelyben minden értelme-

(15) Ott van sarokban a dob.
zés aktiválódik. Ez a szakasz igen rövid ideig tart, mintegy fél (16) Holnap hozd el a dobot.
másodpercig, s nem áttekinthető a tudatosság számára. Csak
ezután, a tudatosulás során, 0,6–1 másodperc alatt megy vég- Kiderült, hogy a főnévi szerep facilitálódik akkor is, ha
be az a szűrés, amely mindössze a nyelvi inger éppen releváns ez a jelentés az irreleváns, és akkor is, ha ez a releváns, mint
értelmezését tartaná meg aktívan, s tenné hozzáférhetővé a a 6. ábra mutatja.
tudatosság számára. Ez a felfogás megfelel Anthony J. Marcel
(1983) gondolatmenetének, aki szavak felismerésekor kimu- 25
tatta, hogy a tudatosan nem látott, maszkolt, elfedett ingernek 20
vannak hatásai más szavak észlelésre anélkül, hogy ez tudato- 15
10
suló észlelést eredményezne. 5
főnév
Magyar anyagon szótári s alaktani kétértelműségek 0
–5 ige
kombinációjával kimutattuk, hogy ez a nem tudatos feldol-
–10
gozás összetett nyelvi elemzést is magában foglal. Gergely, –15
Pléh és Thuma (XXXX) felhívják a figyelmet arra, hogy –20
mondatmegértés közben – mialatt a tudatosság szintjén releváns irreleváns
teljesen triviálisan csak a releváns jelentéseket szűrjük ki 6. ábra. A főnévi jelentés aktiválódik akkor is, ha az adott mondatban éppen
a kétértelmű kifejezésekből – valójában kétciklusú munkát irreleváns (Thuma–Pléh 2001X nyomán)
végzünk. A tudat fókuszába kerülés előtt 200–400 milli-
szekundum ideig az irreleváns jelentések is aktiválódnak.
A kényszerű kétértelműség feldolgozásának mutatója az A kétértelműség hatása megmarad akkor is, ha a rag
volt, hogy van-e előfeszítés az irreleváns jelentésre is. A mondattanilag egyértelműsítette a szót (dobot, dobsz). Ez
(13) mondat hallása után például a személyek gyorsabban csak azzal magyarázható, ha a mondatmegértés és a szótári
olvassák el nemcsak a hajít, hanem a hegedű tesztszót is, hozzáférés során feltételezzük az alaktani elemzést.
szemben egy kontrollmondat után adott tesztszóval, mint A hatás érdekes módon nyelvek között is érvényesül.
amilyen a (14) példa. Magyar anyanyelvű, de angolt már 7-8 éve rendszeresen
használó személyekkel Thuma Orsolya és Pléh Csaba (1995)
(13) Te mindig jobb kézzel dobsz.
olyan kísérletet végeztek, ahol a mondatok felében a kulcsz-
(14) Te mindig a jobbik széken ülsz.
szó magyarul volt kétértelmű, egy részében viszont csak
A hatás magyarázatához azt kell feltételeznünk, hogy a az angol megfelelője, mint a (17) példában. A kísérletben
dobsz szó automatikus nyelvtani elemzése is végbemegy a kiolvasandó célszavak mindig angol nyelven szerepeltek.
a rövid idő alatt, hiszen csak a dob tő kétértelmű, maga a
dobsz alak nem. Thuma Orsolya és Pléh Csaba (2001) to- (17) Azt hittem, valaki csönget
vábbi kísérletei finomították az értelmezést. A fentiekhez releváns: phone, irreleváns: gold
kontroll: plant
hasonló kísérleti mondatokat – igei és főnévi olvasatot vagy
csönget = ring 1. fn. ’gyűrű’
kontextust – használtak. Vagyis olyanokat is, mint (15) és 2. ige ’csenget’
(16), ahol a kétértelmű szó az adott helyen éppen főnév.

32 33
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
Itt is csak a főneveknél volt hatása az előfeszítésnek, s ez
mindkét nyelvben egyaránt megjelent a releváns és irrele-
váns asszociátumoknál. Mindez érdekes kérdéseket vet fel
a két nyelv szókincsének viszonyáról, hiszen azt sugallja,
hogy ezeknél a személyeknél a szavak mindkét nyelven
aktiválódnak menet közben, így léphet fel kétértelműségi
hatás a két nyelv között.
A kétértelműségi hatás, miközben általában a tudato-
sodás folyamatát mutatja, összefügg a munkamemória-
rendszer egyéni különbségeivel. A (18) példához hasonló
becsali mondatok értelmezése során a kétértelműség csak
a mondat végére derül ki. Ezért egy ideig – leszoktam az
italról… – a helyi összefüggés alapján rövidre zárjuk a mon-
datot, s a továbbiak alapján kell újraértelmeznünk.
(18) Le szoktam az italról kaparni a zárjegyet.
M. A. Just és P. A. Carpenter (1996) eredményei szerint
a nagyobb munkamemória-kapacitású személyek ilyen
mondatok megértése során jobban teljesítenek (gyorsabb
a reakcióidejük), mert hosszabb ideig képesek fenntarta-
ni több lehetséges értelmezést, és párhuzamosan tudják
kezelni őket a mondatfeldolgozási folyamat során. Turi
Zsolt, Janacsek Karolina és Németh Dezső (2010)magyar
kísérleteiben (19) és (20) típusú, korai vagy kései jelentés-
előkészítésű mondatokat használtak.
(19a) korai, gyakori jelentés: A hatalmas szél ledöntötte az épü-
letet, és az emberekre dőlt a fal.
(19b) korai, ritka jelentés: Karcsi estére mindig farkaséhes, ezért
vacsorakor mindig fal.
(20a) kései, gyakori jelentés: Vagy a Kölcsey utcán megyek, vagy
a Bakain utamat állja egy fal.
(20b) kései, ritka jelentés: Gábornak vagy eldugják a vizét, vagy
valaki a szendvicsébe fal.
Egy negyed másodperccel a mondatok meghallgatása
után releváns és irreleváns szavakról (tégla, zabál) kellett
34
A mondatok megértése
eldönteniük a személyeknek, hogy létező szavak-e. A nagy
munkamemóriájú személyeknél (akik sok szót képesek meg-
jegyezni) mindkét jelentés elérhető maradt (vagyis a releváns
és irreleváns jelentés is előfeszítést mutatott), mivel elegendő
erőforrásuk van ahhoz, hogy mindkét jelentést aktívan tart-
sák. Kis munkamemóriájú személyeknél viszont elsődlege-
sen a gyakoribb jelentés maradt fent. Vagyis a kétértelműség
értelmezésének s talán humoros újraalkalmazásának is fon-
tos egyéni moduláló tényezője a munkamemória.
A mondatok megértése
A felismert szavak, a kielemzett ragok mind azt a célt
szolgálják, hogy az elemeket egymáshoz viszonyítsuk, és
kialakítsuk a mondat jelentését. A mondatok elemzésében
egymást kiegészítő s egymáshoz kapcsolt döntéseket is ho-
zunk. Eldöntjük a mondat logikai szerkezetét: ki mit csinált
kivel. Eldöntjük azt is, hogy mi a beszélő által kiemelt új
információ, s végül azt, hogy mit akart elérni azzal, amit
mondott: érvelt, ígért, fenyegetett stb.
A mondatelemzés
Mai felfogásunk szerint, melyet először Herbert és Eve Clark
(1977) tankönyve összegzett, egy mondat megértése során
háromféle elemzést végzünk, mint a 8. ábra mutatja. Nagy
kérdés, hogy ennek a három elemzésnek egymáshoz képest
milyen az információs viszonya és az időzítése. A cselekvési
elemzés biztosan használja a mondatszerkezeti elemzést, de
lehet, hogy pl. a felszólító hangsúly révén elébe is megy.
ADOTT–ÚJ TAGOLÓDÁS
BEMENET mondatszerkezet és kijelentés KIMENET
cselekvési elemzés
8. ábra. A mondatmegértés három összetevője
(Clark–Clark 1977 nyomán)
35
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
1. Propozicionális elemzés. A mondat hagyományos érte-
lemben vett mondattani szerkezetét feltárva egy állítmány-
függvényhez jutunk el, amikor összehasonlítjuk a (21) és a
(22) mondatot.
(21) A vörösingesek elkergették a Pál utcaiakat.
(22) A csősz elkergette a vörösingeseket.
Ugyanazt a függvényt vesszük (elkergette), a kiosztott
szerepek azonban eltérőek. A pszichológus arra kíváncsi,
hogy milyen tényezőket használunk az elemzésben, hogyan
rendelünk nyelvtani szerepeket (pl. az alanyt) az elemzés
révén előálló összetevőkhöz. A kijelentésbeli, propozicio-
nális elemzés kimenete egy kijelentésfüggvény. Az ehhez
vezető út azonban több részből áll, újabb dobozok tárhatók
fel, melyek megosztják egymás között a megértés propozi-
cionális oldalának feladatát.
2. Adott–új tagolás. Az adott–új tagolás kitüntetett sze-
repet játszik a mondat értelmezésében. Állítsuk szembe a
(23) mondat különböző változatait.
(23) Az elnök megcsókolta a titkárnőt.
(23a) Az elnök csókolta meg a titkárnőt.
(23b) Az elnök a titkárnőt csókolta meg.
(23c) Az elnök a titkárnőt megcsókolta.
A lényeges mozzanat ebben a feldolgozásban az, hogy az
adott információ azt a modellt tükrözi, amelyet a beszélő
arról alakít ki, hogy a partner mit tud a helyzet és a korábbi
szövegreprezentáció alapján. Vagyis a beszélő modelljét
tükrözi arról, hogy éppen mi van a hallgató munkaemlé-
kezetében. Az új információ viszont beszélő vezérelte kate-
gória, azt mutatja, hogy mit tart a beszélő kiemelendőnek.
Az egyes nyelvek eltérnek abban, hogy milyen szigorúan
szabályozottak az ezt a tagolást átvivő, közvetítő nyelvi
eszközök. Ezek azonosítására a megértésben a hallgató is
eltérő támpontokat használ, és felismerési idejük is eltérő
lehet, a folyamat azonban mindig végbemegy. É. Kiss Kata-
lin munkáiból (É. Kiss–Kiefer–Siptár 1998) ismerjük, hogy
36
Összetevő szerkezet és mondatmegértés
a magyar nyelvtanilag is jelöli ezt a használati tagolást: az
ige előtti hely kitüntetett szerepet játszik az új információ
hordozásában.
3. Cselekvésérték. Amikor egy mondatot megértünk,
egyben különbséget teszünk a mondatformák közt. Tudjuk,
hogy más-más értéket hordozó kijelentő, felszólító vagy
kérdő mondat, és általában azt is azonosítjuk, hogy milyen
értékkel mondta a beszélő a mondatot. Azonosítjuk az iró-
niát, különböző átkulcsolásokat végzünk, s ennek megfele-
lően a (24a) mondatot nem értelmezzük szó szerint, furcsa
is lenne rá a (24b) válasz.
(24a) Ezerszer hívtalak, s nem voltál otthon.
(24b) Elég lett volna kilencszázszor is.
Ezt a harmadik típusú elemzést azért nevezzük cselek-
vésszempontú értelmezésnek, mert az összehangolás nem
a mondatok, illetve kijelentések, hanem a mondatokkal
végzett cselekvések között folyik.
Összetevő szerkezet és mondatmegértés
A mondatok hagyományos nyelvtani értelemben vett meg-
értése három alfolyamatot foglal magában.
1. A szószerkezetek összecsomagolása. Ez egy viszonylag
kis látókörű, csak néhány szót figyelembe vevő folyamat,
amelynek révén olyan szószerkezetek jönnek létre, ame-
lyekhez majd rendelhető szerep. Gyors, elsődleges automa-
tikus folyamat ez, amelyben erősen támaszkodunk a nyelv-
tani elvárásokra. A magyarban például arra, hogy a főnévi
csoport ragokat hordozó feje mindig a csoport végén van.
Ennek megfelelőn rendezzük (25a)-t a szórend s a névelők
alapján világosan két csoportba, ahogy a (25b) zárójelzései
mutatják.
(25a) A félszemű sánta óriás eldobta a hatalmas korhadt rönköt.
(25b) (A (félszemű (sánta óriás))) eldobta (a (hatalmas (korhadt
rönköt))).
37
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
2. Az igei vonzatszerkezetek aktiválása. E folyamat során
az igék és elvárt vonzataik aktiválódnak. Felismerjük a betör
igét, s mozgósítjuk, hogy ahhoz milyen nyelvtani szereplők
tartoznak.
cselekvő
tárgy --------- betör eszköz
3. Az igei vonzatszerkezetek betöltése. Az utolsó lépésben
pedig az A pontban folytatott összecsomagolás és az ige
aktiválása alapján a főnévi fejekhez nyelvtani szerepeket
rendelünk. E folyamat nagyobb ablakokkal működik, s a
mondat teljes anyagát figyelembe veszi.
óriás ------- eldobta ------ rönkö-t
Természetesen ez a hozzárendelés az egyes nyelvekben
igen eltérő. A magyarban vagy a szláv nyelvekben lényeg-
ében a ragokon, míg az angolban a szórenden alapul.
A nyelvek eltérései a nyelvtani szerep
hozzárendelésében
Az egyes nyelvek számos eltérést mutatnak abban, hogy
milyen mozzanatok játszanak döntő szerepet a nyelvtani
információ átvitelében, a fenti B és C pontban. Az olyan
gazdag alaktanú nyelvekben, mint a magyar, a mondatmeg-
értés során kitüntetetett szerep jut az alaktani elemzésnek.
Az alaktani elemzésben a főneveknél éppen azért van jelen-
tősége az utolsó szóvégi elemnek – mint a fürdőkádhatás
kapcsán láttuk –, mert ez (a rag) adja meg a szó a mondat-
beli szerepét. Úgy tűnik, hogy a ragok azonosítása a tövek
azonosításával szinte egyszerre megy végbe. Nem minden
nyelvben azonos a különböző tényezők súlya a szerep-hozzá-
rendelésben. A 4. táblázat azt mutatja, hogy a gyermek- és
felnőttkorban mely tényezők játszanak szerepet a megér-
tésben. A ragozó nyelvekben a ragoknak van kiemelt szere-
38
A nyelvek eltérései a nyelvtani szerep hozzárendelésében
pük. A török nyelvben már a hároméveseknél is, mert ott a
tárgyrag könnyen észlelhető szóvégi szótag. A táblázat alsó
felében látható, hogy a ragozó nyelvekkel szemben a konfi-
gurációs, a nyelvtani viszonyokat sorrendi alapon közvetítő
nyelvekben elsősorban a szórendre támaszkodunk a meg-
értés során. Mindez azt is jelenti, hogy egy lépcsőzetesen
kialakuló, a nyelv szerkezeti statisztikáira érzékeny rend-
szerről van itt szó. A megértés során sajátos stratégiákat
használunk az egyes szavak nyelvtani szerepének (alany,
tárgy, eszköz, hely stb.) eldöntésére. Ez sokkal gyorsabb s
egyszerre több tényezőt felhasználó, valószínűségi jellegű
folyamat, mint a hagyományos nyelvtani elemzés.
4. táblázat. Néhány jellegzetes eltérés a cselekvő-hozzárendelésben
a különböző nyelvekben (MacWhinney–Bates 1989 nyomán). Felül vannak
az agglutináló, erősen ragozó nyelvek, a szerb ragozó-flektáló nyelv, és az alsó
három indoeurópai nyelvben ma egyre kisebb a névszói ragok szerepe
Nyelv Gyerek Felnőtt
rag > szórend > egyeztetés >
magyar élő > rag > szórend
élő
török rag > szórend ? élő ? rag > élő > szórend
warlpiri élő > rag > szórend rag > élő > szórend
élő > rag > szórend > egyez- rag > egyeztetés > élő >szó-
szerbhorvát
tetés rend
holland szórend > rag > élő rag > szórend > élő
angol szórend > élő > egyeztetés szórend > élő > egyeztetés
francia szórend > élő egyeztetés > élő > szórend
A mondatbeli szerep hordozója a magyarban tehát első-
sorban a ragok világa. Mint a 7. ábra mutatja, igen gyors
tanulási folyamat eredményeként jutnak el a gyerekek
oda, hogy a nyelvtanilag központi szerepű ragra támasz-
kodjanak. Eközben azonban háttérbe kell szorítaniuk egy
kiindulásként kínálkozó kognitív támpontot, az élő és nem
élő különbségét. Ebben természetesen nagy eltérések van-
nak az egyes nyelvek között: az angolban a szórend, a szláv
nyelvekben az élőség igen fontos tényező felnőttkorban is.
39
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0 példát arra, hogy mi történik, ha szimmetrikus viszonyt
3 éves 4 éves 6 éves felnőtt
7. ábra. A ragok és az élőség szerepe az életkorral megfordul a magyarban.
Az ábrán az összetartozó vonalak közti kontraszt jelzi az adott tényező
használatát (Pléh 1998 és B. MacWhinney kutatásai alapján)
A magyarban a ragok mellett a szórendre is építünk,
mint (26) mutatja.
(26) A barátom elcsábította a barátnőd.
Itt ki is csábított el kit?
A szabályok és a statisztika viszonya azonban egyenlőt-
len, éppen azért, mert spontán elemző munkánk egy rejtett
nyelvtant követ. Felnőtteknél a nyelvtant tükröző ragok sú-
lya a megértésben 50-szerese(!) a szórend statisztikai alapú
szerepének.
A mondatszerkezet felállításának elvei
A mondatelemzési dobozt felnyitva számos kifinomult,
menet közbeni (on-line) eljárást alkalmazunk annak feltá-
rására, hogy pontosan milyen lépésekben történik a szer-
kezet elemzése és a nyelvtani funkciók hozzárendelése a
szerkezetekhez. A módszerek az önütemezett, szavankénti
olvasástól a szemmozgásvizsgálaton át a mondat közbeni
köhögések helyreállításáig vagy a kattanások lokalizációs
idejének elemzéséig terjednek.
A szerep-hozzárendelésben kitüntetett helyük van az
igék keltette vonzatelvárásoknak. Számos olyan nyelvészeti
modell is van, amely alapvetően az igékből indul ki, és a
propozicionális szerkezet felállításában mintegy az igék
40
A mondatszerkezet felállításának elvei
vonzatfüggvényeit elemzi. A magyarban ez azt jelentené,
hogy az igék vonzatfüggvényeinek megfelelően próbáljuk a
rag 2. FN különböző ragos főnévi fejek alapján hozzárendelni a főnévi
rag 1. FN
csoportokat az igék üres helyeihez. Erre vonatkozóan érde-
élő 1.
kesek a kísérletek a kétértelmű vonzatokkal. Ilyen például
élő 2.
az instrumentális kétértelműség. A (27) és (28) mutatnak
jelző társhatározói szerepe, illetve ha aszimmetrikus, eszköz
jelentése van a -val, -vel ragnak.
(27) A lány tegeződött a fiúval.
(28) A lány kikezdett a fiúval.
(29) A lány bulizott a fiúval
Gervain Judit és Fekete István (Gervain–Pléh 2004; Feke-
te–Pléh 2011) vizsgálata kimutatta, hogy az ige után követ-
kező főnevet (fiúval) általában gyorsabban olvassuk akkor,
amikor az vonzat (kikezdett), mint amikor szabad határozó
(bulizott). Vagyis az igétől mintegy elvárást tartalmazó nyíl
mutat a vonzat felé. Ugyanakkor gyorsabban olvassuk magát
az egyirányú igét – mert itt világos a nyelvtani szerep elvá-
rása (kikezdett) –, mint a kölcsönöset (tegeződött). Mindez
összekapcsolódik a mondatok összefűzésével is. Olyan vizs-
gálatokat is végeztünk, ahol azt néztük, hogyan folytatódik
a (30) és (31) mondat az aszimmetriát tükröző egyes számú
utalással (a), vagy az együttesség teremtette többes számú (b)
visszautalással.
(30a) A fiú játszott a lánnyal, leült és elmosolyodott.
(30b) A fiú játszott a lánnyal, leültek és elmosolyodtak.
(31a) A fiú kitolt a lánnyal, leült és elmosolyodott.
(31b) A fiú kitolt a lánnyal, leültek és elmosolyodtak.
Nem meglepő módon (30) után a többes számú, (31)
után pedig az egyes számú utalás a természetesebb, ez dol-
gozódik fel gyorsabban.
A propozicionális elemzés két feltárt elvét illusztráljuk.
Ezek szerkezeti kétértelműségek feloldásának kifinomult
értelmezéséből származnak.
41
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
1. A rögzített struktúra elve: tehetetlenül ragaszkodunk a
már kiszámított struktúrákhoz. (32) esetén megnyitottunk
egy tárgyas szerkezetet az elolvasta állítmánnyal, s hajlunk
arra, hogy a hirdetést is az első ige tárgyának vegyük, majd
a második igéhez elérve újra kell értelmeznünk a jelentést.
Írásban vesszővel jelezhetjük a tagolást.
(32) Feri elolvasta az újságot, és a hirdetést kidobta.
A meglepetést az okozza, hogy ugyanoda igyekszem
kapcsolni a nem odatartozót: először a hirdetést is az elolvas
vonzataként kezelem.
2. A kései zárás elve: az éppen feldolgozott szót nyelvtani-
lag mindig oda próbáljuk kötni, amelyik szerkezettel éppen
foglalkozunk. Ennek megfelelően a (33a)-ban a távcsővelt
inkább a láttam predikátumhoz rendeljük, mint a rendőr-
höz tulajdonságként. (33b)-ben ez már nem megy.
(33a) Láttam a rendőrt a távcsővel.
(33b) Láttam a rendőrt a bottal.
Mi mindent teszünk hozzá a mondatokhoz
a megértés során?
A megértést tehát sokszor értelmezzük kétszakaszos folya-
matként.
1. A gyors, korai szakaszokra az alulinformáltság a jel-
lemző, a szűk kontextus használata, a néhány szó alapján
végbemenő döntések, és ekkor a háttértudás nem lép közbe.
2. A lassabb, kései szakaszokra szélesebb ablakok hasz-
nálata jellemző, a tágabb kontextus és a háttértudás figye-
lembevétele.
A második szakaszban mindenféle ismereten alapuló
és társas mozzanatot is hozzáteszünk ahhoz, amit hallunk
vagy olvasunk. (34) után számos kérdés merül fel bennünk
arra nézve, hogy általában késni szokott-e, miért nem ké-
42
Mi mindent teszünk hozzá a mondatokhoz a megértés során?
sett ma, és miért mondja ezt a partner? (35)-ből pedig ki-
következtetjük, hogy az ajtó még nyitva van, hogy be kellett
volna csukni, s így tovább.
(34) Feri ma nem késett.
(35) Mari elfelejtette becsukni az ajtót.
Az olvasás folyamatában tetten érhető, hogy állandó
kiegészítéseket teszünk, az ismereti és a szövegösszefüggés-
ből származó elvárások nagymértékben elébe mennek az
ingernek.
(36) Mari sört vett ki a kocsiból.
A sör meleg volt.
(37) Mari uzsonnát vett ki a kocsiból.
A sör meleg volt.
Herbert Clark (1997) kutatásai kimutatták, hogy (36)-
höz hasonló esetekben A sör meleg volt mondatra egy tized
másodperccel gyorsabb olvasási időt kapunk, mint (37)-
ban. Ennek oka az, hogy a sör a második változatban nem
szerepel az előzményben, az integrációhoz egy áthidaló kö-
vetkeztetést kell tenni (az uzsonnába beletartozott a sör is).
A megértésben tehát aktív hozzátételek is szerepet játszanak.
Az egymás után következő mondatok között jellegzetes
utalási viszonyokat teremtünk. Ennek nemcsak a névmá-
sok az eszközei, hanem számos logikai mozzanat is. A (38)
példák a második mondat határozott főnévi csoportjaival
azt mutatják, hogy ezek a kontextusépítések alapulhatnak
asszociáción, logikai hierarchián, nyelvtanon és tényszerű
ismereteken. Tényleges megjelenésük az olvasásban járhat
lassulással (amikor a mozgósítandó kapcsolat miatt integ-
rációs időre van szükség), de gyorsulással is, amikor telje-
sen automatikus ez a mobilizáció. Az aláhúzott kifejezések
között van automatikus aktiváció.
(38a) Kovácséknak van egy pulijuk.
A kutya minden reggel...
szótári hierarchia
43
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
(38b) Feri nem tudta kinyitni az ajtót.
Beragadt a kulcs.
grammatikai szerep
(38c) Vera belépett a szobába.
Az ablak nyitva volt.
világmodell
(38d) A doktor belépett az étterembe.
A pincér hozta a menüt.
forgatókönyv
Mitől nehéz megérteni egy mondatot?
Az életben nemcsak egyszerű, hanem összetett mondatok
is vannak. Ezek további sajátos elveket jelenítenek meg a
megértésben.
A mellérendelések világa
Nézzük először a mellérendelő szerkezeteket. Vajon ugyan-
azt jelenti-e (39) és (40)? Vajon érvényesül-e bennük a
klasszikus logika A és B = B és A elve ?
(39) Mari földhöz vágta a kutyát. A kutya nyüszíteni kezdett.
(40) A kutya nyüszíteni kezdett. Mari földhöz vágta a kutyát.
A (39) és (40) kijelentések nem egyenértékűek. Melléren-
delések során állandóan beleértjük az említési sorrendbe a
valós időt. (39)-ben előbb van a földhöz vágás, (40)-ban
a nyüszítés. A sorrendbe általában hajlamosak vagyunk
oksági viszonyokat is beleérteni. (39)-ben a nyüszítés a
következmény, (40)-ban pedig a földhöz vágás.
A mellérendelés alapkérdései pszichológiailag is azono-
síthatók.
A) Az és jellegű, ismétlésen alapuló mellérendelés egy-
szerűbb, mint a szembeállításon alapuló mellérendelés.
A (41) mondat érthetőbb, mint az (42) és (43).
(41) A fiú megcsókolta a lányt, és leszedte az almát.
44
Mitől nehéz megérteni egy mondatot?
(42) A fiú megcsókolta a lányt, de leszedte az almát.
(43) Bár a fiú megcsókolta a lányt, az almát nem szedte le.
B) A mellérendelés másik fajtáját, a pszicholingvisztikai
kísérletek alapján is szabályszerűen igazolható, puszta és
jellegű mellérendelést szokásosan időviszonyok tükrének
vesszük. Roman Jakobson is rámutatott Caesar híres kije-
lentésének rejtett időviszonyaira, Veni, vidi, vici – Jöttem,
láttam, győztem, ahol a szavakat nem mondhatjuk más
sorrendben, például úgy, hogy Győztem, láttam, jöttem. A
mellérendelésbe, ha nincs jelölve az ellentéte, mindig be-
leértjük az időt: a kimondás ideje megfelel az események
időrendjének.
C) A mellérendelés egy harmadik mozzanata: ha külön-
böző mondatok vagy részmondatok predikátumai között
valamilyen lehetséges okviszony van, akkor azt is bele-
értjük az adott szövegbe. Ha az (44) mondatot nézzük, ez
világossá válik.
(44) Feri törölte a vizsgát, és jól berúgott.
Értelmezési helyzetben az emberek úgy gondolják, hogy
az elhalasztott vizsga miatt következett be az intoxikáció,
míg (45)-ban fordítva értelmezik az okot.
(45) Feri jól berúgott, és törölte a vizsgát.
Az időviszonyokról és a kifinomultabb mellérendelé-
sekről magyarul Gergely György (1995) végzett alapos
vizsgálatokat.Ezeknek a vizsgálatoknak egy része a fókusz-
ba emelés és a szemantikai szembeállítás viszonyával kap-
csolatos. Ha az (46), (47)-höz hasonló mondatokat nézzük,
akkor észrevesszük, hogy újabb kötőszavak alkalmazásával
jellegzetes szembeállítási kontextus teremtődik.
(46) A tányérok a mosogatóban hevernek, bár Feri elmosta őket.
(47) A tányérok a mosogatóban hevernek, bár Feri mosta el
őket.
45
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
A reakcióidők vizsgálata szerint, amelyeket a 8. ábra
összegez, a megszorító típusú mellérendelés egy olyan
szemantikai elvárást hoz létre, amelynek révén a szemé-
lyek sokkal könnyebben ismerik fel az – ebben az esetben
a mosogatással – ellentétes tartalmakat, például azt, hogy
az edények koszosak, mint a koherens tartalmakat, például,
hogy az edények tiszták.
900
850
800
ugyan
750
700
650
tárgyfókusz igefókusz
8. ábra. Szavak felismerési ideje (a függőleges tengely a mondatszerkezet
keltette szemantikai elvárások függvénye). Kötőszóval indukált ellentét
(ugyan elmosta → koszosak, igefókusz) gyorsabban olvasható, mint amikor
a kontraszt nem a célszóra vonatkozott (ugyan a tányérokat → koszosak,
tárgyfókusz) (Gergely 1995 nyomán)
Alárendelés és a megértés nehézségei
Nyelvünk természetesen tele van alárendelt összetett
mondatokkal is. Az összetett mondatok kutatásának egyik
klasszikus kérdése a vonatkozó mondatok megértése. Gon-
doljunk olyan példákra, mint a (48) mondat.
(48) A katona, akit a kalauznő szeret, elment a moziba.
Nyilván vannak könnyebb változatai a mondatnak, pél-
dául (49) és (50).
(49) Elment a moziba a katona, akit szeret a kalauznő.
(50) Elment a moziba az a katona, akit szeret a kalauznő.
Az 1960-as évek közepe óta nyelvtan és megértés viszo-
nyában az egyik fő kérdés, hogy milyen tényezők teszik ne-
46
Alárendelés és a megértés nehézségei
hézzé a beágyazott mondatok megértését. Vajon érthető-e
egyáltalán (51)?
(51) A katona, akit a kalauznő, akit az ellenőr utál, szeret, el-
ment a moziba.
Chomskynál, ha egy beágyazás a grammatika elvei
szerint helyes, akkor a nyelvtan nem, csupán az emlékezet
mint nem nyelvi tényező korlátozhatja számukat. Tapaszta-
lataink szerint azonban roppant nehéz a mondat vége előtt
felhalmozott igékhez szerepviszonyokat rendelni a megelő-
ző főneveknél, és nemigen használunk ilyen mondatokat.
MacWinney és Pléh (Pléh 1998) a vonatkozó mellék-
mondatok megértése kapcsán a (52)–(57) mondatokban
vizsgálta a válaszadást (pl. Kit kerget a macska?) és a feldol-
gozási időt. A példák eltérnek abban, hogy ismétlődik-e a
nyelvtani szerep a mondatok között.
(52) Az elefánt, amely megijeszti a kutyát, kergeti a macskát.
(53) Az elefántot, amelyet megijeszt a kutya, kergeti a macska.
(54) Azt az elefántot, amelyet megijeszt a kutya, a macska kergeti.
(55) Kergeti a macska azt az elefántot, amelyet megijeszt a kutya.
(56) Azt az elefántot, amelyet megijeszt a kutya, kergeti a macska.
(57) Azt az elefántot, amelyet megijeszt a kutya, a macska kergeti.
Kiderült, hogy a magyar mondatértésben alapvetően
nagy szerepük van a szemantikai szerepelvárásoknak. Az
ismétlődő szerepviszonyt tartalmazó mondatokat, ahol
alanyból lesz alany, tárgyból tárgy, sokkal könnyebb meg-
érteni.
Az utalószó jelenléte szintén könnyíti a megértést, és a
főmondatbeli szórendnek nagy szerepe van. Így tehát köny-
nyebb megérteni a (58)-ot, mint a (59)-et, vagyis könnyebb,
ha a főmondatban az alany van elöl.
(58) A fiú, akit a lány szeret, elkergette a kanászt.
(59) A kanászt a fiú, akit a lány szeret, elkergette.
A klasszikus stilisztika is tudja, a pszicholingvisztika is
kimutatja, hogy milyen további meghatározói vannak a
47
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
mondatok nehézségének. A 5. táblázat néhány példát sorol
fel. A nehézségek egy része az összecsomagolást, egy része
viszont a szerep hozzárendelést nehezíti.
5. táblázat. A megértést nehezítő néhány tényező
Elv Rossz Jó
megszakítás A fiú, aki sántít, elesett. Elesett a fiú, aki sántít.
megfordítás Lajoshoz tartozik a pia. A pia Lajoshoz tartozik.
törlés Tudom, elmész. Tudom, hogy elmész.
törlés Látom, aki utál. Látom azt, aki utál.
A tudásalapú feldolgozás és a megértés összetevőinek
rendje
Kiindulásunkban az 1. ábrán oldalt látható tudáselemek
és az önálló komponenseken alapuló feldolgozás – a do-
bozok – közötti szembenállás a legélesebben a mondattan
esetében jelenik meg. A megértés interakciós elképzelései
szerint minden információt egy időben használunk fel, s
ezek az információk egymást is befolyásolják. A formai és
tartalmi alapú elemzés nem egymástól független folyama-
tok, hiszen az ember megátalkodottan opportunista lény.
Egyszerre igyekszik mindenre támaszkodni, mindent fel-
használni. Állandó áthallások vannak például a szemanti-
kai előzmény, a már feldolgozott tartalom s a forma között,
illetve a meglévő ismeretek rövidre zárhatják a pusztán
formai elemzést.
A legjellegzetesebb kísérleti példák Marslen-Wilson
(1975, 1984) munkásságából származnak. Három jellegze-
tes technikát alkalmazott annak bizonyítására, hogy a meg-
értés során a legkülönbözőbb összetevők között állandó
és folytonos kölcsönhatás van. Az egyik eljárás a kísérleti
pszichológiából jól ismert utánamondási helyzet egy válto-
zata. Ilyenkor a személyek azt az utasítást kapják, hogy több
párhuzamosan hallott szövegből az egyiket folyamatosan
ismételjék meg. Marslen-Wilson sajátos eljárása itt az volt,
hogy szisztematikusan hibázásokat vezetett be a szövegbe.
48
Alárendelés és a megértés nehézségei
A (60) és (61) mutat egy jellegzetes szemantikai, illetve
szintaktikai hibát. A kísérletben a célszó, a manipulált szó
ez volt: fegyverszüneti. A kritikus rontást pedig az ezt meg-
előző, a példáinkban aláhúzott szavakban lehetett látni.
(60) szemantikai rontás: Ennek lényege minden ellenséges erő
egyetemessége a fegyverszüneti vonalak mögé.
(61) szintaktikai rontás: Ezek lényege minden ellenséges erő visz-
szavonják a fegyverszüneti vonalak mögé.
Az igen gyorsan utánamondó személyek mintegy ne-
gyed másodperc, 250 ms után követik a szöveget, ha az
helyes (62).
(62) Ennek lényege minden ellenséges erő visszavonása a fegy-
verszüneti vonalak mögé.
Az érdekes az, hogy a hibás (60), (61) példákban rájuk is
jellemző volt, hogy ilyen rövid latencia alatt is önkéntelenül
kijavították a hibázásokat.
Ahhoz, hogy a szintaktikai és szemantikai hibákat
figyelembe vegyék, vagyis hogy ezek fennakadást eredmé-
nyezzenek a feldolgozásban, igen korán aktiválni kell a sze-
mantikai tényezőket is. Vagyis ez a kísérlet az interakciós
modellt támogatja.
Marslen-Wilson és L. K. Tyler (1980) másik jellegzetes
módszere az indukált hibajavítás. Ilyenkor a kísérleti sze-
mélyek feladata az, hogy javítsák ki a hibás szöveget. Tyler
kutatásai szerint az előzményben szereplő szemantikai
információ a különböző visszautalások – azonos szóval,
illetve névmással – igen gyors integrációját mutatja: szinte
azonos idő, mintegy 400 ms alatt észreveszik a legelet szó
hibásságát a (63) és (64) mondatsoroknál. Ehhez az kellett,
hogy aktiválják a helyes levelet szót.
(63) főnévi visszautalás: Anya már messziről meglátta a postást.
A postás legelet hozott a nagybácsitól.
(64) Anya már messziről meglátta a postást. Az legelet hozott a
nagybácsitól.
49
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
A legérdekesebb Marslen-Wilson harmadik kísérleti
eljárása, a szófelismerési idők vizsgálata különböző utasí-
tások mellett. Képzeljük el, hogy (65) esetében a személyek
egyik csoportja azt az utasítást kapja, hogy nyomjon le egy
gombot, ha azt a szót hallja, hogy kabát. Egy másik csoport
egy formai jegyet kap. Azt mondják nekik, nyomják le a
gombot, ha egy olyan szót hallanak, ami rímel arra, hogy
lapát. Végül a harmadiknak, a szemantikai vagy kategória-
csoportnak akkor kell lenyomnia a gombot, ha egy ruha-
darab nevét hallja. A (65) mondatban ténylegesen a kabát
szó szerepel.
(65) A tél lassan, de biztosan közeledett. Sok kabát felkerült a
didergő vállakra.
A kísérlet meglepő eredménye az volt, hogy a szemé-
lyek a kategóriadöntés, vagyis a szemantikai alapú feladat
esetén ugyanolyan – meglehetősen gyors – reakcióidőt
produkáltak, mint a rímelő feladat alapján (200–300 ms).
E jelenség részletes magyarázata összefügg a szófelismerés
általános elméleteivel, hiszen feltételezi, hogy a tél kicsit
előhangolja a hozzá kapcsolódó szavakat. Ami itt érdekes,
az az értelmezés alapja: a szokványos kontextusban a
szemantikai alapú értelmezés és feldolgozás ugyanolyan
gyorsan végbemegy, mint a formai alapú. Egy szó – ha
a kontextus megfelelően előhívja és előfeszíti – teljes je-
lentésével ugyanolyan gyorsan aktiválódhat, mint a szó
hangteste. Hogy itt a kontextusnak nagy szerepe van, azt
jól mutatja (66).
(66) Az egyetemeken meginult a doktori képzés. Sok kabát felke-
rült a didergő vállakra.
Ilyenkor, amikor az előmondat és a célmondat között
nincsen értelmes összefüggés, felbomlik a szokásos (oppor-
tunisztikus) interaktív megértés, és a személyek áttérnek egy
formaalapú megértési modellre, vagyis sokkal gyorsabban
ítélnek a szó hangalakja, mint jelentése alapján. Eszerint a
megértés kulcsa nem a forma, a nyelv szerkezete, hanem az
50
Az adott–új tagolás
emberre oly jellemző kölcsönös gondolatolvasás, magasabb
intencionalitás. Szélsőséges formájában ez a felfogás azt
hirdeti, hogy pusztán az általános együttműködési elvből
kiindulva, a tartalmi tudáson alapuló viszonyok azonosítá-
sával lehetséges a hallgatónál a beszélő reprezentációjának
rekonstruálása. Még az eziránt elkötelezett kutatók számára
is világos, hogy itt valójában a kutatási stratégia szempont-
jából olyan feszültség van a két álláspont között, ahol az
egyik igaza nem zárja ki a másik relevanciáját. Egy jól mű-
ködő, evolúciósan kialakult-barkácsolt rendszer, mint ami-
lyen feltehetően az emberi nyelv is, nem úgy dolgozik, hogy
elhanyagolja mindazokat az ismereti, tudásbeli támponto-
kat, amelyek a megértés folyamatát képesek elősegíteni.
De az is valószínű, hogy a nyelvi forma evolúciós előnye
éppenséggel az, hogy a nem plauzibilis, nem várt, furcsa
dolgokról is tudjunk kommunikálni. A formai eszközök
figyelembevétele alapvető és szükséges ahhoz a hajlékony
rendszerhez, ami az emberi nyelvet megkülönbözteti a más
emberi kommunikációs rendszerektől is – ami lehetővé
teszi, hogy a nyelv mint eszköz új gondolatok kifejezője is
lehessen.
Az adott–új tagolás
A mondatmegértés során a logikai-nyelvtani szerep-hozzá-
rendelés (alany, tárgy stb.) mellett azt is eldöntjük, hogy a
mondat milyen részeit kezeli új, s melyeket adott, ismert in-
formációként a partner. Ennek nagy jelentősége van, mert
a hallgató figyelmét mindig az új információra irányítjuk, s
ez számos tévedés alapja lehet. A (67) példái ilyen félreszer-
kesztéseket, tévedéseket mutatnak.
(67a) A fiú a nagymamát hívta fel, s nem meglátogatta.
(67b) A rendőr a tolvajt tartóztatta le, s nem az ügyészség.
Mi is furcsaság oka itt? A tévedés alapja a téves szervezés.
(67a)-ban a nyomaték alapján a nagymamát azonosítjuk mint
új információt, a szembeállított fókuszt. A magyarban ennek
51
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
a következők a nyelvtani jegyei: közvetlenül az ige előtt áll,
külön nyomatékot kap, s mögötte az igekötő elválik az igétől.
Itt azonban a vele szembeállított mondatrész nem egy másik
lehetséges tárgy (pl. nem az apját), hanem az állítmány, ami
nem volt szembeállítva a kiemelő részben. (67b)-ben pedig
a szembeállítás a tárgyra vonatkozik (tolvajt), miközben a
szembeállító mondat az alannyal operál (ügyészség).
Az adott–új tagolásnak kognitív, reprezentációs szerepe
is van. Pszichológiai mozzanatként értelmezve azért, mert
a hallgató reprezentálni próbálja a beszélő szövegmodelljét,
másrészt mert ez a tagolás segíti az integrációt a szövegmo-
dellben és az emlékezetben. Ha a (68a) mondatot egy olyan
felvillanó kép követi, ahol egy gyerek csókolja meg a titkár-
nőt, akkor észrevesszük a hibát, mert a kiemelt szereplőt, az
ágenst (elnök) keressük a képen, de ha az elnök éppen egy
takarítónőt csókol meg, gyakran nem vesszük észre az össze
nem illő szavakat, mert először a fókuszba emelt információt
ellenőrizzük. Menjünk vissza korábbi példánkhoz:
(68) Az elnök megcsókolta a titkárnőt.
(68a) Az elnök csókolta meg a titkárnőt.
(68b) Az elnök a titkárnőt csókolta meg.
(68c) Az elnök a titkárnőt megcsókolta.
A fókuszba emelés és az adott–új tagolás az emlékezeti
integrációt is befolyásolja. Általában igaz, hogy már 1
perc múlva sem emlékszünk arra, hogy a (69a) vagy (69b)
mondatot hallottuk-e, hiszen ezek ugyanazt a valós életbeli
információt tükrözik.
(69a) A festő eladta a festményt az üzletembernek.
(69b) A festményt megvette az üzletember a festőtől.
Sinkovics Balázzsal (Pléh–Sinkovics 2011) azonban a
(70) mondat különböző változataival kísérleteztünk, és
kimutattuk, hogy míg a semleges szórendi változást már
10 másodperc után elfelejtjük, a fókuszba emelésre (d) még
40 másodperc után is jól emlékszünk, ahogyan észrevesz-
szük a cselekvőváltást (c) is.
52
Cselekvésérték: példák az egyenértékűségre
(70) kiinduló mondat: A lusta házaló eladta a porszívót az
anyókának.
(70a) azonos: A lusta házaló eladta a porszívót az anyókának.
(70b) szórend: Eladta a lusta házaló a porszívót az anyókának.
(70c) cselekvőváltás: Az anyóka eladta a porszívót a lusta háza-
lónak.
(70d) fókuszba emelés: A lusta házaló az anyókának adta el a
porszívót.
Cselekvésérték: példák az egyenértékűségre
A beszéd során minden mondat kap egy cselekvésértéket is,
és a megértés során ezt is feltárjuk. Az Esik az eső közlés, a
Vidd le a szemetet! pedig utasítás. Ezt az értéket megadják
a mondatformák (kijelentő, kérdő, felszólító) és bizonyos
kitüntetett igék (ígérem, akarom, tudom stb.). A társalgás
során azonban jellegzetes átkulcsolások is fellépnek, ahol
a megértésben át kell értékelnünk a látszólagos cselekvés-
értéket, mint ezt a 3. fejezetben részletesebben látni fogjuk.
Kéréseink igen gyakran szerepelnek udvarias felszólító ér-
tékkel. Ettől fura a (71) példában a partner reakciója: ő szó
szerint veszi a kérdést, ami rejtett felszólítás volt.
(71) A: Ide tudnád adni a tollat?
B: Én ne tudnám!
A közvetlen felszólítást (Csukd be!) kiválthatjuk a szük-
ségletre kérdezéssel (Nem kellene becsukni az ajtót?) vagy a
szándékra kérdezéssel (Nem akarod becsukni az ajtót?).
A cselekvésérték hasonló átszámítása mutatja, hogy
a nyelvet összetett társas helyzetekben használjuk társas
célokra. Soklépéses kognitív működések társas szerepe
irányítja a tévedések kivédését: együtt akarunk működni,
ezért „kiszámítjuk”, mit is akarhat a partner. Ebben az ér-
telemben a nyelvet irányító szabályrendszer végső keretei
az együttműködés mikrokozmoszát teremtik meg, ahol a
találatok a társas együttműködés keretében és érdekében
múlják felül a tévedéseket.
53
A nyelvi megértés. A hangtól a gondolatig
Három tényező a nyelvfeldolgozásban
Mit jelenthet ezen a téren a szintézis? Valószínű, hogy
a megértés során háromféle folyamat együttesét kell el-
képzelnünk. Ezek egy része igen gyors, és párhuzamosan
zajlik. A szófelismerés és a mondatelemzés összes formai,
grammatikai trükkünkkel és automatizmusunkkal együtt
egy időben játszódik le. Az ezt követő értelmi koherencia-
teremtés viszont lassabb és lineáris. Ugyanakkor a két gyors
és automatikus folyamat közül a szótári hozzáférés kon-
textusérzékeny, míg a nyelvtani elemzés nem. Mindezek
együttesen adnák meg azt a kettősséget, hogy a megértés
igen gyorsnak s igen értelmesnek tűnik.
Az asszociatív típusú szerveződés állandóan és minden
szinten belejátszik a megértésbe. A gondolatok, a sémák
és minden egyéb szerveződési csomag szintjén is vannak
ostoba és automatikusan kialakuló asszociatív kapcsolatok.
Kritikus vitatéma, hogy az asszociatív szerveződés, illetve
a mindent interpretáló és minden kijelentéssel, gondolattal
vagy képzettel kapcsolatot kereső, relevancia- és összefüg-
gés-teremtő gondolati értelmezés között van-e egy harmadik
szint, a tulajdonképpeni nyelvi megértés szintje?
Ez a középső szint a nyelvészet hagyományos terepe,
a mondatok és a kijelentések szintje. Amit megértünk, azt
kijelentésekbe szervezzük. Ha nem tudtuk kijelentésekbe
szervezni, akkor nem tudtuk megérteni. Utána asszociatív
kapcsolatokat vagy koherenciát teremthetünk közöttük,
azonban a közbülső propozicionális szint lenne a legsajáto-
sabban emberi. Fodor ezt a koncepciót mint a reprezentáció
szintaktikai elméletét hirdeti. Szintaktikain azt érti, hogy
formafüggő és formaközpontú reprezentációk nélkül nem
lehet elképzelni az emberi típusú megértést. Az asszociatív
szint és az összefüggést kereső és teremtő hermeneutikus
értelmezés között van-e okunk, alapunk és jogunk, hogy
feltételezzünk egy propozicionális reprezentációt? Számos
filozófiai megfontolás mellett a kísérleti pszicholingvisztika
is emellett teszi le a voksát.
54
A mentális szótár és a szófelismerés
SZAVAK ÉS JELENTÉSEK
A mentális szótár és a szófelismerés
A nyelvet illetően a modern pszichológia egyik legfontosabb
felismerése – és ez szóhasználatát is alapvetően befolyásolja –,
hogy a nyelvi rendszerre vonatkozó fogalmakat befelé vetíti,
a fejünkben is elhelyezi. Feltételezi, legalábbis az 1950-es
évek második felétől, Chomsky fellépése óta, hogy mon-
datalkotó nyelvtani készségünk alapja az, hogy a nyelvtan
mindannyiunk fejében ott van, a grammatikát mindannyi-
an felépítjük, s azután beszédünket ez irányítja. Ugyanígy
feltételezi a pszichológia, hogy a szótár is a fejünkben van.
Erre a gondolatmenetre alapozva használja a mentális szótár
fogalmát. Hétköznapi szóhasználatunkban úgy gondoljuk
– és a pszichológus felfogása ettől némileg eltér –, hogy a
szótár az a könyv, amelyben elhelyezkedik a nyelv szókincse
egyfajta elrendezésben, többnyire formai alapon, ábécé-
rendben, de lehet fogalmi körök szerint is, mint a tematikus
segédletek esetében. Legtöbbünk számára azonban a szótár
a kétnyelvű szótárt jelenti, ahol az adott két nyelven megfe-
leltetik egymásnak a szavakat. Ehhez képest, a pszichológus
azt mondja, hogy a szavak eredetileg a fejünkben vannak, és
onnan kerülnek a szótárba. A nyelvfilozófus szerint pedig
a szavak eredetileg a nyelvi gyakorlatban léteznek, és on-
nan kerülnek a fejünkbe. A kiindulópont mindenesetre az,
hogy a fejünkben lévő szórendszer a nyelvhasználat alapja.
A szavak építőkövekként sorakoznak a fejünkben, és ezeket
az építőköveket aktiváljuk a tényleges beszéd során.
A szavak a nyelvi szerveződés legkiugróbb, legtermésze-
tesebbnek tűnő szintjét alkotják. Három okból is különleges
szerepet játszanak a pszicholingvisztikai kutatásban. A sza-
vak szintjén lehet a legkönnyebben kapcsolatot teremteni a
nyelv világa és a valóság között. Megyünk az utcán és az (1)
mondatot halljuk.
(1) Nézd a zebrát!
55
Szavak és jelentések
Azonnal az átkelőhely felé nézünk, s lassan észrevesszük,
hogy partnerünk egy valódi zebrára utalt a kirakatban.
A feleség odaszól (2):
(2) Ne a bögrét add, hanem a csészét!
S máris keresgélünk a polcon a lehetséges edények kö-
zött.
A mentális szótár biztosítja azt is, hogy az asszociatív
kapcsolatok révén a világról és a nyelvről elsajátított tudá-
sunk, illetve az adott szöveg leképezése között kölcsönhatások
alakuljanak ki. Ennek köszönhetően a szavak asszociatív
hálózatrendszere a tudásalapú feldolgozási modellek alap-
vető érintkezési helye, ahol állandóan mozgósítunk, mint
(3)-ban, de építkezünk is, mint (4)-ben. Az utóbbi példá-
ban Eleket egy sajátos, udvariatlan kategóriába soroljuk be
a nem túl hízelgő „díszítő” jelző használatával.
(3) Itt vannak a ruhák. A kabátot ne vidd el.
→ felismerését alapvetően befolyásolja a szógyakoriság és a
(4) Megjött Elek. Az a disznó még be sem köszönt.
→ szavak felismerési környezete, a kontextus.
Végül a szavak elsajátítása az emberi nyelv elsajátításá-
nak egyik különleges kérdése az állandó új szavak, a szó-
kincs rugalmassága és bővülése miatt.
Gyakoriság, elvárás és kontextus
a szófelismerésben
A szövegben szereplő szavak felismerése – a hallott és az
írott anyagnál egyaránt – számos tekintetben mutatja
a meglévő rendszer, az előzetes tapasztalatok hatását.
A szófelismerés a megértés már többször emlegetett aktív
természetének fontos megjelenítője. A szavak kutatására
a kísérleti pszichológusok több mint száz éve két alapve-
tő módszert használnak. Egyik módszerük, hogy nagyon
rövid ideig vetítenek egy-egy szót (olyan rövid ideig, hogy
szemmozgásokkal ne lehessen a szavakat letapogatni, csak
56
Gyakoriság, elvárás és kontextus a szófelismerésben
egyetlen villanás alatt lehessen felismerni őket). Ezek a
rövid idők 50–250 milliszekundum között váltakoznak.
Ilyenkor a személy feladata a szavak kiolvasása, a kísér-
letező pedig arra kíváncsi, hogy mennyi idő szükséges a
szó pontos felismeréséhez, vagy arra, hogy egy adott idő
mellett milyen hibákat vét a személy. Természetesen a mo-
dern eljárásokkal, például amikor a szavak számítógépes
képernyőn jelennek meg egy rövid ideig, variálni lehet a
kiolvashatóság helyi tényezőit, mint a képernyő és a szó
közötti kontrasztot, a betűk színét és így tovább. A másik
eljárás akusztikus bemutatást használ. A személyek szintén
valamilyen rontott bemenetet kapnak, de ez esetben nem
az időt variálják számukra, hanem az akusztikus hatást
befolyásolják, például sistergő zaj közepette kell a szavakat
felismerniük. Mindenképpen az a lényeges mozzanat, hogy
az optimális körülményekhez képest rontott körülmények
között elemzik a szófelismerés alapvető meghatározóit.
Mintegy 100 éves kutatás után kiderült, hogy a szavak
– Gyakoribb szavakat gyorsabban ismerünk fel. A gya-
koriság általában egy logaritmikus függvény szerint
csökkenti a felismerési küszöböt.
– A rontott bemenetet általában kijavítjuk, kiegészítjük.
Ezért olyan nehéz munka a korrektúra. A porbléma
helyén azt olvassuk, hogy probléma.
– Az érdeklődési körünkbe eső szavakat gyorsabban
ismerjük fel. A pszichológus gyorsabban felismeri
Freud nevét, a fizikus meg Planckét.
– Az éppen érvényes motivációs állapotunk szintén
segíti a felismerést. Miként éhesen az utcán is köny-
nyebben észrevesszük a büfét, húsvétra készülve az
újságban is jobban feltűnik a nyuszivásár szókép, mint
egy héttel később.
– Kellemetlen, negatív tartalmú szavakat (genny, fika)
nehezebben ismerünk fel.
57
Szavak és jelentések
– Gyorsabban ismerjük fel a szót, ha vele asszociatív
kapcsolatban lévő szó előzi meg (előfeszítési, priming
hatás). A kutya olvasása után könnyebben olvassuk ki
a macska, mint a kocka szót.
– A szavak jelentése elkerülhetelenül mozgósul. Ennek
bizonysága a híres Stroop-jelenség. Ha egy szín neve
egy tőle különböző színnel van írva, s a feladatunk
pusztán az, hogy nevezzük meg a színt, lelassulunk,
mert a szó jelentése és a betű színe ellentmond egy-
másnak, mint (5) esetében.
(5) fehér
fekete
A szófelismerés modelljei
Ezeknek a jelenségeknek a magyarázatára jöttek létre a
szófelismerés modelljei. A mentális szótárban az elemek
aktiválódása két úton megy végbe. Alulról felfelé hatásként
támaszkodik a hallási és vizuális bemenetre. A bemeneti
feldolgozást is befolyásolja a meglévő rendszer. Jól mutatja
ezt, hogy jóval gyorsabban ismerünk fel és olvasunk ki va-
lódi szavakat, mint velük azonos hangtani, fonetikai szer-
kezetű álszavakat (tabát kimondása lassabb, mint kabát).
A szótári aktiváció és a szótár szerveződésének újabb
elméletei a hálózati leképezésnek egy jellegzetes folyamat-
modellt is megfeleltetnek. A szótári hozzáférést úgy kép-
zelik el, hogy minden szónak megfelel egy idegrendszeri
minta, amely a beérkező érzékleti információk alapján ke-
58
A szófelismerés modelljei
rül izgalomba. Amikor aztán izgalomba jött (felismerjük a
szót), a szónak a nyelvészeti leírásban használt valamennyi
jellegzetessége (hangalakja, szófaja, jelentése, vonzatai stb.)
aktiválódik.
E folyamatmodellek szerint a hálózatok által leírt
viszonyok függvényében terjedne tovább egy szónak
megfelelő mentális egység izgalma során más egységekre
is az izgalom. Ennek a tovaterjedésnek és a kapcsolódó
felismerésnek sokat vizsgált elmélete J. Morton logogén
modellje. A logogén (értelmet képviselő) modell szerint
egy szó felismerését, mint a 9. ábra mutatja, a felismerési
küszöböt befolyásoló különböző tényezők irányítják. Ilyen
befolyásoló tényező a szó gyakorisága, továbbá az éppen
elhangzott szó keltette elvárás vagy a személyes küszöbmo-
duláló tényezők, mint például az érdeklődés. A kontextus
mind szintaktikailag (ugat → kutya), mind asszociatív
láncolatként (háború → katona) befolyásolja a felismerési
küszöböket. Morton (1979) logogén modellje az írásra
koncentrál. Ennek megfelelően a bemenetek között nem-
igen tesz különbséget, ez viszont leegyszerűsítés azzal a
további korláttal, hogy a szó elejéről és végéről származó
információk is szimmetrikusak az aktivációban, azaz nem
jósol nagyobb szerepet a szó elejének.
Kognitív rendszer
– Külön akusztikus és vizuális út
– Az elvárások és gyakorisági
Vizuális Hallási Kimeneti hatások érvényesek a küszö-
logogén logogén logogén bökre: könnyebb felismerni
– A kutya kergeti a … macskát
– A kutya kergeti a … majmot
Vizuális Hallási Válasz tár
elemzés elemzés – Nincs benne preferencia a
szókezdetekre
9. ábra. Morton logogén szófelismerési modelljének vázlata az ábrában
a keretes részek kisbetűvel; választár egybe
59
Szavak és jelentések A szófelismerés modelljei

Ezzel szemben Marslen-Wilson és Tyler (1980) szakasz- ka

modellje azt hangsúlyozza, hogy akusztikusan adott szavak
felismerése során egy balról jobbra haladó alternatívakiik-
tatási folyamatról van szó. Ennek köszönhető a rendkívül
gyors szófelismerés. A szakaszmodell működési elve a
nagyobb bemeneti jelölthalmaz és a fokozatos szelekció: a
szófelismerés folyamata során fokozatosan szűkül azoknak
az elemeknek a köre, amelyek összeilleszthetők a beérkező
hanganyaggal. A modell elnevezése a római katonák egysé-
geire utal: először viszonylag sok katona küzd, akik közül,
miközben előre haladnak, sok elesik. Végül egy bizonyos
pont után csak a legjobb, a célnak legmegfelelőbb marad
fenn (10. ábra).
malom
majom
maszat maszat
mankó
maszk
maszk
maszek
maszek
makacs
10. ábra. A szófelismerés szakaszmodellje
(Marslen-Wilson XXXX nyomán)
lap
pu
ró
tona
Ezek közül választódik ki a végső elem. Ha például egy
olyan mondatot hallunk, hogy Volt rajta egy fekete ma…,
akkor a ma szótag alapján aktiválódnak a majom, malom,
maszat, maszk hangalakok. Egy hanggal tovább már keve-
sebb jelölt áll, és a negyedik hangnál csak egy marad talpon.
Ez a pont az egyediségi pont, ahol a szó teljes azonosítása
megtörténik.
Az első becslések fontosságát a szófelismerésben és
összefüggésüket a szótár sűrűségével jól mutatja Németh
Kornélnak és munkatársainak (2013) ún. „gating”, kapuzási
kísérlete. Képzeljük el, hogy az utca vagy a tanár szavakból
egyre nagyobb hangrészleteket hall a személy, s ki kell ta-
lálnia, hogy mit hall. Az utca korai egyediségi pontú szó,
hiszen az utc után már nemigen jöhet más, míg a tanár kései
maszk egyediségi pontú, hiszen a taná még folytatódhat úgy, hogy
tanács. Mint a 11. ábra mutatja, gyakori szavaknál a korai
egyediségi pont pontosabb válaszadást eredményez. Részle-
tesebb elemzéssel azt is kimutattuk, hogy az egyediségi pont
valójában az a pont, ahol hirtelen csökken az adott helyen
a szótár egészéhez képest hordozott információérték; ahol
csökken a statisztikai bizonytalanság, ott ismerjük fel a szót.

60
A hallott szöveg első szótagja alapján egy jelöltlista (sza- 50
kasz) aktiválódik, azaz mindazok a szavak, amelyek ezzel 40
összeférnek. Az angolban és a magyarban is az első szótag gyakori
30
ritka
alapján átlagosan hat-hét lehetséges egység aktiválódhat, 20
mint (6) mutatja. 10
0
(6) ka korai kései
bát
11. ábra. Gyakori szavaknál a korai egyediségi pont segíti a felismerést.
ja

60 61
Szavak és jelentések
A kapcsolatelvű konnekcionista modellek még tovább
mennek ezen az úton. A konnekcionista gondolatmenet
nem korlátozott kapcsolatot, hanem teljes áthallást kép-
zel el a szintek között. A mentális szótárban a szavakat
egy címkézetlen, pusztán előfordulási gyakoriságon ala-
puló hálózatban képzeli el. E modellekben a különböző
elemzési szintek között állandó facilitációs, illetve gátló
viszonyok vannak. D. Rumelhart és J. McClelland (1986)
konnekcionista vizuális szófelismerés-modellje értelmezi
a szóelsőbbségi hatást (vagyis hogy egy adott betűt köny-
nyeb felismerni egy szóban, mint egy álszóban), és képes
figyelembe venni a kontextust is. A modell három réteg-
ében betűelemek, betűk és szavak egységei helyezkednek
el, egy réteg minden egysége a szomszédos réteg(ek)
minden egységével serkentő vagy gátló kapcsolatban van,
míg az egy rétegen belüli egységek egymással mindig gátló
kapcsolatban vannak. Ahogy egy egység aktiválódik, to-
vább aktiválja a neki megfelelő egységeket, és gátolja a nem
megfelelőeket a következő rétegben. A függőleges egyenes
betűelem például aktiválja a t, i, d stb. betűegységeket, de
gátolja az o, z, v-t. Amikor egy szókezdő t aktiválódik,
gátolni fogja az összes többi betűt ebben a pozícióban, és
serkenti a szavak rétegében az összes t-vel kezdődő szót.
Az aktiváció visszafelé áramlása következtében pedig a
szószint egységei visszafelé serkentik az őket felépítő be-
tűk egységeit (és gátolják a nem odatartozókat) a betűk
rétegében, ami megmagyarázza a szóelsőbbségi hatást.
A 12. ábra azt mutatja, hogy amikor például a tér szót fel-
ismerjük egy szövegben, a felismerés gyorsasága valójában
annak tulajdonítható, hogy a különböző ismertetőjegyek,
betűk és szavak szintje közt oda-vissza gátló és facilitáló
viszonyok alapján az ért, fért, tér szavak közül a térnek
megfelelő elem lesz a legaktívabb. Vagyis nincs valamiféle
egyértelmű, előre kijelölt út, hanem az elemek párhuzamos
aktiválása közepette a legnagyobb összegződő aktivációt az
az elem kapja, amelyik a legtöbb evidenciával rendelkezik
a beérkezőé érzékleti anyagból.
62
A szófelismerés modelljei
ÉRT FÉR KÉR TÉR
kétirányú facilitáció
kétirányú gátlás
É R T F K
egyirányú facilitáció
egyirányú gátlás
12. ábra. A vizuális szófelismerés konnekcionista modellje a tér szó
felismerésének példáján
A szótár szerveződése és a szójelentés
A fenti modelleknek megegyezik a két alapgondolata a
mentális szótár belső rendszeréről:
– a szavak izgalmi mintázatokként élnek az idegrend-
szerben,
– ezek az izgalmi mintázatcsoportok az érintkezési
asszociációnak megfelelően hálózatokat szerveznek
egymással.
A részhálózatok közti viszonyokat a tovaterjedő akti-
váció doktrínája fedi le. Amikor a teljes hálózat egy része
izgalomban van, ez az izgalom a szemantikai távolsággal
arányosan csökkenő erővel terjed tovább a vele kapcso-
latban lévő szavakra. Így aktiválja a kutyának megfelelő
izgalom az ugat vagy a macska szót. A hagyományos el-
járásokkal egy szóra adott asszociatív válaszok jellegzetes
sűrűsödési pontokat mutatnak. Az asszociáció jelenségtana
és a tovaterjedő aktivációs elméletek közti megfeleltetésnek
az elemzésére alakultak ki a strukturált hálózati felfogások
a szavak közötti jelentésviszonyok reprezentációjához.
Az előfeszítési kísérletek világosan rámutattak arra, hogy
egy szó aktiválásakor – amikor egy konkrét szót olvasunk
vagy hallunk – számtalan olyan szó izgalomba kerül, amely
63
Szavak és jelentések
a kiinduló szóval jelentésbeli vagy asszociatív kapcsolatban
van. A 13. ábra illusztrálja a doktor szó olvasásakor külön-
böző mértékben aktiválódó szavakat.
bölcső
baba ágy kórház
nővér állat
orvos doktor madár
folyó kanári
láz
lázálom hó
nap
zöld
hattyú
fű sárga
13. ábra. Egy kiinduló szó – doktor – aktiválása során különböző mértékben
izgalomba kerülnek a vele kapcsolatban lévő szavak.
Azt a folyamatot, ahogyan a doktor szó hatására aktivá-
lódik a fogorvos, a kórház, a láz, kicsit kevésbé az ágy és a
bölcső, a pszichológusok tovaterjedő aktivációnak nevezik.
Úgy képzelik el, mintha a szavak a fejünkben egy sajátos há-
lózatot alkotnának, amelyben a szavak jelentésbeli távolságát
a gráf ágainak hosszúsága tükrözné. Ezeket a hosszúságokat
persze nem csak úgy kitalálták. Annak megfelelően lesznek
hosszabbak vagy rövidebbek a vonalak, hogy a kísérleti
adatok szerint mekkora az asszociációs előfeszítés, illetve az
asszociatív előhívás az asszociációs kísérletekben – amikor a
feladat például az, hogy mondják ki azt a szót, ami először jut
eszükbe a doktor szó hallatán. Ebből számolják ki a mutatókat
annak alapján, hogy hány embernek és milyen gyorsan jut
eszébe az orvosról a doktor vagy a fogorvos szó és így tovább.
A szavak a mentális szótárban többféleképpen hozzáfér-
hetők. A fejünkből a elő tudjuk hívni őket jelentés alapján
(bunda → kabát) és hangzás alapján is (bunda → ronda).
A szótári szerveződés egyszerre tükrözi a szemantikai és
64
A szójelentés pszichológiája. Képek és prototípusok. Szavak és érzelmek
a formai, általánosabban fogalmazva, a fonetikai jellegű
kapcsolatokat. Ennek a kettős szerveződésnek legkézzel-
foghatóbb formája a „nyelvem hegyén van” jelenség, melyet
R. Brown és D. McNeill (1966) kísérletileg is vizsgáltak.
Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, amikor valamilyen
távolabbi ismerősünk nevét, egy város nevét, egy könyv
címét keressük, és a keresés közben hibákat vétünk. Brown
és McNeill kísérleti eljárásában a személyeknek definíció
emlős
alapján kellett megmondaniuk, hogy miről is van szó. Kide-
rült, hogy a keresés egyszerre alapszik szemantikai és a szó
formájával kapcsolatos megfontolásokon. Ha például azt a
definíciót kapják, hogy mi az a tárgy, amivel a nap állását
figyelembe véve navigálnak a tengereken, akkor a „nyelvem
hegyén van” állapotba került személyek beszámolnak olyan
szavakról, amelyek a célszóhoz (szextáns) hasonlóak, mint
szekáns, szektás, szervák, vagyis fonetikai hibákat, mások tar-
talmi hibákat vétenek, például iránytű, távcső és így tovább.
Mindez arra utal, hogy a lexikai keresés során a beszédpro-
dukcióban fonetikai és szemantikai információkat egyaránt
figyelembe vevő eljárásokat használunk, s úgy látszik,
hogy mindkét típusú hozzáférési út rendelkezésünkre áll.
A szójelentés pszichológiája.
Képek és prototípusok. Szavak és érzelmek
A pszichológusok a szavak hálózata mellett önmagukban is
vizsgálják az egyes szavak jelentésének pszichológiai követ-
kezményeit. Kiindulópontjuk is az, hogy a szavak jelentése
nem merül ki utalási értékükben, jelöletüket meg kell kü-
lönböztetni a jelentésüktől. A (7) példában mind a három
főnévi szerkezet ugyanarra utal, csak egészen másként – fo-
galmilag és érzelmileg egyaránt. Ugye világos, miként éri el
Napóleon Párizst?
(7) A korzikai szörnyeteg partra szállt Marseille-nél.
Bonaparte közeledik Lyonhoz.
Őfelsége Párizs kapujánál.
65
Szavak és jelentések A szójelentés pszichológiája. Képek és prototípusok. Szavak és érzelmek

A pszichológust a fogalmi jelentés és ennek kísérője, a személyek olyan feladatokat kapnak, ahol hétfokú skálán
a konnotatív jelentés is érdekli. Felfogásunk szerint egy kell elhelyezniük szavakat, még akkor is, ha az elhelyezés
szónak vagy kifejezésnek van valamilyen jelentésmagja – a nagyon metaforikusnak tűnik, például a szabadság szó el-
denotáció –, és emellett még számos dolog eszünkbe juthat helyezése az alábbi skálákon:
róla, mindezek együttesen képezik a szó konnotációját.
Nézzük meg ennek néhány vonatkozását. jó :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : rossz
1. A jelentésteliség a szó holdudvara, mindaz, ami eszünkbe
kemény :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : puha
jut róla. A kalap szóról például nyilván több szó jut eszünkbe,
mint a karátról, ezért nagyobb a jelentéstelisége. A módszeres hideg :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : :____ : meleg
vizsgálat során az egy perc alatt az adott szavakról (valójában
főnevekről) eszünkbe jutó szavak számát jegyezzük fel. A használt melléknevek rendszere a metaforikus érzelmi
2. Képkiváltó érték. Alan Paivio (2006) kettős kódolási jelentés három egyetemes dimenziója: az evaluáció (értéke-
elképzelése szerint a konkrét jelentésű szavakról nemcsak lés É), a potencia (erő, E) és az aktivitás (itt a magyar ábra az
más szavak jutnak eszünkbe, hanem mentális képek is. Az ellenpólust használja dimenziónévként: stabilitás, S), vagyis
asztal vagy a kert szónál a konnotatív kontextust szemléle- az EPA rendszer. Ezt illusztrálja konkrét fogalmakra a 14.
tes képzetek alkotják, míg az absztrakt jelentésű szavaknál ábra egy egykor volt világ érzelmi jelentésviszonyairól.
(szabadság, elmélet) a felidézett mentális képzettartalom, a
mozgósított kontextus csak verbális, asszociatív. É+3 1. nép
21 +3 2. nemzet
Fekete István1 ezzel a kutatási iránnyal összhangban 4 3. állam
vizsgálja a szavak képkiváltó értékét. Két szubjektív mércét 7 96
53 S 4. kormány
5. párt
alkalmazott: a Paivio-féle képkiváltási értéket és a szavak E–3
10
E+3 6. kormányfő
8
osztályozását definiálhatóság alapján: mennyire könnyen 7. képviselő
8. ellenzék
tudjuk az adott fogalmat csak nyelvi jelek segítségével kö- 11
9. politika
10. propaganda
rülírni. Eredményei szerint minél elvontabb egy szó jelen- 11. reakció
tése, annál kisebb a képkiváltó értéke, és annál nehezebben –3

definiálható nyelvileg. 14. ábra. Politikai fogalmak elhelyezkedése az érzelmi jelentéstérben

3. Érzelmi jelentés. Ch. Osgood hosszú időn át érlelt
konnotatív jelentéselméletének lényeges eleme, hogy a
szavak aspecifikus érzelmi konnotációt is előhívnak (Os-
good–May–Miron 1975). A szavak jelentése az értékelés,
az erő és az aktivitás háromdimenziós, egyetemes érzelmi
rendszerében értelmeződik. Osgood évtizedes munkával
kapcsolt az elmélethez egy mérőmódszert, a szemantikus
differenciálként emlegetett skálázási eljárást. Ennek során
1 Főnévi fogalmak konkrétsági, elképzelhetőségi és definiálhatósá-
gi értékeinek összefüggései (kézirat).
az 1970-es években (Pléh–Czigler 1979 nyomán)
Asszociációs eljárások
A konnotatív jelentés vizsgálatának sajátos módszere az
asszociációs mérés. Ennek egyszerű módszere a szabad asz-
szociáció: mondjon egy szót gyorsan, ami eszébe jut a puma
szóról. Sok tartalmi jellemzést kaphatunk így, megjelennek a
kategóriák (állat), a mellérendelések (oroszlán), a tulajdonsá-
gok (vad) és az állítások (támad). A jelentéstani szerveződést

66 67
Szavak és jelentések
elemezhetjük a válaszok struktúrájának, a szavak jelentéska-
tegóriájának és a kategóriák közötti váltásoknak a vizsgála-
tán keresztül. Készíthetünk azonban egyszerű statisztikai
mutatókat is. Ezekre mutat egy-egy példát a 6. táblázat: N
azt mutatja, hogy hány különböző választ adtak a résztve-
vők, fmax a leggyakrabban említett válasz előfordulásai, Ni a
csak egyszer említett szavak száma, H az entrópia. Egy szó
jelentése annál sztereotipikusabb, minél kisebb az entrópia,
a válaszok rendezetlensége. Látható, hogy az ágy asszociatív
köre sokkal egyértelműbb, sztereotipikusabb, mint a tér szóé.
6. táblázat. Két szó asszociátumainak statisztikai jellemzői a Magyar verbális
asszociációk tárából (Lengyel 2008 adatai alapján)
szó N fmax Ni H határai eszerint nem élesek, hanem bizonytalanok. Nem
tér 159 43 116 5,95
ágy 108 76 64 2,86
A denotatív jelentés és a prototípusok
A szavak valamilyen módon kategóriákra utalnak, amikor
jelentésüket mozgósítják. Amikor valamit báránynak neve-
zek, egyben sok kategorikus tulajdonságot is hozzásorolok,
azt például, hogy emlős, négylábú, gyapjas és hasonlókat.
Ezeket a kategóriákat a pszichológia is sokat vizsgálja. Két
fontos szempontot ismerünk fel. Az egyik, hogy jelentés-
kategóriáink hierarchikus rendszert alkotnak. Amikor egy
megjelenő látványt kalapácsnak nevezek, akkor szerszám-
nak és tárgynak is rendezem. A kategóriák kultúrák szerint
kicsit különböznek – gondoljunk csak a halnak gondolt bál-
nára –, a pszichológusok és antropológusok megfigyelései
szerint azonban naiv kategóriáink mindig legalább három
elvontsági szintet képviselnek. Ebben is eltérünk a főemlős
rokonoktól. Ők is használnak kategóriákat, de azokat nem
illesztik rendszerbe. Ebben a rendszerezésben kitüntetett
szerepe van a nyelvi címkék meglétének.
68
A denotatív jelentés és a prototípusok
A jelentés és a kategóriák viszonyáról a másik fontos
megfigyelés a kategóriák belső szervezettsége. Kétségte-
len, hogy a strucc és a veréb is madár, de ugyanolyan jó
madarak-e, mint a galamb? A filozófiában és a pszicho-
lógiában is sokáig élt a klasszikus arisztotelészi fogalom-
alkotás hagyománya. Eszerint egy kategória alá tartozás
a legközelebbi nem és a megkülönböztető jegyek elveinek
megfelelően halad, s a kategóriáknak világos „minden
vagy semmi” jegyeik vannak. A ponty állat, s mivel ko-
poltyúval lélegzik, ezen belül hal. Ahhoz, hogy valami
madár legyen, bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkez-
nie, és ha ezek megvannak, elkerülhetetlenül odatartozik.
A másik örökség a wittgensteini hagyomány: a kategóriák
lehet megadni, hogy melyik az az ismertetőjegy-halmaz,
amelyik kritériumszerűen eldönti, hogy valami a kategó-
ria alá tartozik-e. A kategória alá tartozást több szempont
határozhatja meg, ahogy azt Wittgenstein híres „családi
hasonlósága” kifejezi.
Ezeket a hasonlóságokat nem tudom jobb szóval jelle-
mezni, mint hogy ’családi hasonlóság’-ok; mert így fedik
át és keresztezik egymást azok a különböző hasonlóságok,
amelyek egy család tagjai között állnak fenn: termet, arcvo-
nások, a szem színe, a járás, a temperamentum stb. stb. És
azt állítom, a ’játékok’ egy családot alkotnak.2
Egy modernebb terminológiát kicsit lazán alkalmazva:
azok az osztályok, melyeket a valóságos életben haszná-
lunk, életlen halmazokat alkotnak.
Eleanor Rosch (2004)vezette be ezt a gondolatmenetet
a fogalmak és a szójelentés pszichológiai vizsgálatába. A
prototípuselmélet szerint a kategóriákat a való világ együtt
járásaihoz kell kapcsolni. A kategóriák között átmenetek
vannak, s a kategóriáknak belső szerkezetük is van. Rosch a
lazaságot nem a nyelvi konvenció esetlegességeivel magya-
2 Filozófiai vizsgálódások. Ford. Neumer Katalin. Budapest, Atlan-
tisz, 1992, 58.
69
Szavak és jelentések
rázza, hanem a (természeti és a társadalmi) világ sajátos laza
szervezettségével. Az egyes társadalmak eltéréseiből kiin-
dulva (abból, hogy mi zongoráról és pianínóról beszélünk,
az angolok pedig flat piano-ról és standing piano-ról, vagyis
kétféle zongoráról) általában föltételeztük, hogy az osztály-
ba sorolás önkényes. A világot úgy szabdaljuk föl, ahogy
szokásrendszerünk éppen kínálja. Rosch szerint azonban
mindez elhanyagolja a legfontosabb mozzanatot, azt, hogy a
valóságban a tulajdonságok nem függetlenek egymástól. Ha
csak a sokszor analógiaként tekintett és az antropológiában
ténylegesen is előtérben álló osztályba sorolásokat tekintjük:
a tollas lényeknek többnyire nagyobb esélyük van arra, hogy
szárnyuk legyen, mint a szőröseknek. Vagy: a tojást rakó
lényeknek szintén nagyobb esélyük van rá, hogy szárnyuk
legyen, mint hogy emlőjük. Vagyis a természetben nem igaz
az, hogy az ismertetőjegyek teljesen önkényes tulajdonság-
metszetekként alakítanának ki fogalmakat.
Rosch elképzelése ezekből a ténybeli együtt járásokból
kiindulva azt hangsúlyozza, hogy a valóságos kategóriák-
nak sajátos belső szerkezetük vagy szerveződésük van. A
prototípus azt jelenti, hogy miközben egy kategóriába sok
minden tartozhat, vannak azért legjobb esetek is. A kate-
góriákat belső szerkezet jellemzi: van egy magjuk, vannak
centrális elemeik (fókuszaik). Észlelési osztályoknál az
ember pszichofiziológiai apparátusának szerveződéséből
fakadó sűrűsödési pontok ezek (gondoljunk a „legjobb
pirosra” vagy a „legjobb háromszögre”), a szemantikai ka-
tegóriáknál viszont úgy képzelhetők el, mint ahol az összes
felmerülő ismertetőjegy (pl. tollas, tojásrakó, szárnya van
stb.) együtt áll elő, s bizonyos eseteket egyszerre jellemez.
Számos vizsgálat mutatta meg például, hogy a járművek
közt a legjellegzetesebb az autó, s az állatok között a kutya
jóval prototipikusabb, mint az ürge s így tovább.
A biológiai alapú prototípusok és a szemantikai proto-
típusok közül az elsőt tulajdonképpen emberi létünkből
meghatározottnak, a másikat inkább konvencionalizáltnak
tartjuk. Biológiai alapú prototípusok esetén nemcsak az
70
A denotatív jelentés és a prototípusok
osztályozás folyamata, hanem maga a kategóriák tartalma is
egyetemes. Ilyenek lennének például a színek, és az alapvető
formák is. Szemantikai kategóriák esetén számos elv kissé
alkalomszerű együttese adja meg a prototípusalakulás fo-
lyamatát. Ilyen elv például a formai hasonlóság, az azonos
funkció. Az alapkategorizációs szint kompromisszumot te-
remt két törekvésünk között. Az egyik törekvés az, hogy az
emlékezeti könnyítés érdekében próbáljunk kevés kategóri-
át használni. A másik tendencia az, hogy próbáljunk sok ka-
tegóriát használni, mert a kategórianév értékes információt
szolgáltat partnerünk számára. Ha azt mondom, hogy pohár,
korsó, bögre vagy csésze, sokkal több információt viszek át,
mintha azt mondanám, hogy ivóeszköz. Az alapkategóriák a
bizonyos dolgok leírására használt leggyakoribb kategóriák.
Ugyanazt a dolgot nevezhetjük növénynek, fának és tölgyfá-
nak, és mindig igazat mondunk róla.
Mégis mi határozza meg, hogy egy adott dolgot éppen
minek nevezünk? Melyek azok az alapkategorizációs szin-
tek, amelyeket legtöbbször használunk egy-egy tárgy beso-
rolására? Rosch három elvet emel ki.
Az alapkategorizációs szinthez tartoznak a következő
besorolások:
1. Maximális a közös tulajdonságok száma. Például város-
lakók számára a növény, fa, tölgyfa sorban a tölgyfa már nem
sok új tulajdonságot ad hozzá, mert nem nagyon tároltuk
emlékezeti rendszerünkben. Ez mutatja egyben az alapka-
tegorizáció viszonylagosságát. Hiszen egy erdész számára
éppenséggel a tölgyfa lenne az alapkategorizációs szint.
2. Közös a mozgásprogram. Például a szék mint alapka-
tegorizációs szint számunkra bizonyos bútorok neve, és
mindegyikre le lehet ülni. Hasonlít ez Piaget funkcionális
mozgásos kategóriaelméletéhez a fejlődéslélektanban.
3. Formai hasonlóság. Nagyobb hasonlósági ugrást talá-
lunk, ha a fölérendelés szempontjából egymáshoz tartozó
dolgok egymásra vetítéséről (ágy, szék) áttérünk az alapka-
tegóriákban egymáshoz tartozókra (kétféle szék), mint ha az
alapkategóriában azonosak (két szék) vetítéséről áttérünk az
71
Szavak és jelentések
alárendeltre (két különböző hokedli). Vagyis több az infor-
mációs nyereség, amikor a bútorról áttérünk a székre, mint
hogyha a székről áttérünk a karosszékre vagy a tonettre.
Gondolkodásunk fejlődésében a laza határú prototipikus
szerveződés lehet az elsődleges, de ezt viszonylag hamar, a
metakategóriák alakulásával összefüggésben kiegészíti egy
éles határú, konvenciókra törő fölfogás. A prototípus és a
„minden vagy semmi” jellegű besorolás érvényes kettős-
ségnek számít még a szigorúan definíciós fogalmak esetén
is. A nagymama például egy éles határú fogalom, mint
minden rokonsági elnevezés, mégis a szemüveges-kötényes
néni jobb nagymama, mint egy rockénekesnő.
Vagy nézzük meg a (8) alatti példákat. Melyik páros
számról tudjuk gyorsabban eldönteni, hogy páros? Nyilván
azokról, amelyek csupa páros számjegyből állnak, pedig
maga a páros–páratlan éles határú kategória. Gondolkodá-
sunk azonban ezekre is kiterjeszti a prototípus elv érvényét.
(8) 246
132
3574
8642
Szójelentés és az agy
Fontos kérdés, hogy a szavak hálójában tükröződő je-
lentésviszonyok kapcsolatban vannak-e valahogy az
idegrendszerrel is. Számos érdekes kísérlet mutat rá arra,
hogy ez többé-kevésbé így van. A szavak, amikor felis-
merjük őket, mindenképp aktiválják a halántéklebeny-
nek a mentális szótárban régóta ismert, jelentős szerepű,
szókinccsel kapcsolatos területét, a Wernicke-területet.
Aktiválnak azonban olyan területeket is, amelyek a szó
által jelölt életterülethez jobban kapcsolódnak, ahogy ezt
a 16. ábra mutatja. Amikor cselekvéssel, illetve a látással
kapcsolatos szavakat hallunk, akkor eltérő agyi részek is
aktiválódnak, miközben a halántéklebenyi terület mindig
aktiválódik.
72
Szójelentés és az agy
A szavak referenciális jelentésétől függ, hogy milyen
agykérgi területeket érint a nekik megfelelő hálózat. Ami-
kor a szavak elsősorban mozgást jelentenek (fut, emel, dob
stb.), akkor a homloklebeny mozgató részei aktiválódnak
a szó hallgatásakor, míg a látással kapcsolatos igék (néz,
lát, figyel) esetében nagyobb aktivitás jelenik meg a tarkó-
lebenyben. Ez megfeleltethető egy olyan jelentésreprezen-
tációs rendszernek, amely szerint a szavakhoz közösen és
kölcsönösen mindig a halántéklebeny mentális szótárában
lehet hozzáférni, itt kapcsolódnak össze a hangalakok és az
utalás a jelentésre. A speciális jelentéstartalomhoz azonban
már a szó tartalmának megfelelő speciális agyi részek izgal-
ma kapcsolódik.
Olyan ez, mintha az idegrendszer megvalósítaná a fi-
lozófiában a H. Putnam (1975) által hangsúlyozott nyelvi
munkamegosztási modellt. Eszerint a szavak alapjelentése,
az, hogy mit is jelent például az elektron és így tovább, a hét-
köznapi emberek világához, mindannyiunk világához kap-
csolódna, míg a szavak „tágabb jelentése” igazából már csak
a szakértőknél meglévő jelentés lenne. Valójában milyen
mértékig specifikáltak az egységek nyelvismerettárunkban?
A proton szó jelentése hétköznapjainkban: „valami atom-
rész”. Tudjuk azonban, hogy abban a világban, ahol a magas
szintű fizika létezik, tágabb tudásért is kutakodhatunk.
A szakemberek, a szótárak, a szakkönyvek egy másik fajta
tudást képviselnek. Náluk megtaláljuk, hogy valójában mi
a pontos jelentése ma ennek a kifejezésnek. Sokat spóro-
lunk így a mentális reprezentáció tekintetében, mert nem
kell mindennel teletömni a fejünket, csak utalásokra van
szükség arra nézve, hogy hol találjuk őket. Nyilván nagyon
eltérő lehet, hogy különböző embereknél mennyire specifi-
kált az egy-egy területre vonatkozó szókincs. A prototípus-
elméletnek itt is sajátos helye van. Mondhatjuk azt, hogy a
prototipikus jellegű szerveződés, amely a legjobb példányok
köré szervezi a szavak jelentésének mentális reprezentáció-
ját, az elsődleges szerveződés, amely mindannyiunk fejében
megvan, és amely a hétköznapi használatban működik és
73
Szavak és jelentések
elvárható. A fa fogalma nyilván sok minden mást is jelent
a fakitermelőnek vagy a botanikusnak, mint azt a hétköz-
napi prototipikus tölgyfaszerűséget, amivel szokványosan
összekapcsoljuk. Nála is megvan azonban ez az elsődleges
prototipikus reprezentáció.
LÁB
kar
KAR kéz láb
ARC
lábfej
arcizmok
karhoz lábhoz
kötődő kötődő
szavak szavak
15. ábra. A szavak felismerése során minden szónál aktiválódik
a Wernicke-terület, ugyanakkor az egyes szavak jelentésének megfeleltetett
agyterületek is (Pulvermüller 2003 nyomán)
Mindez Putnam számára a társadalmi konvenciók inga-
dozása és viszonylagossága – ő egyenesen megkérdőjelezi
azt, hogy a jelentéseket agyi állapotokkal lehetne azonosí-
tani. Mi megtehetjük ezt az analógiakeresést. Az idegtudo-
mányi értelmezésben ez azt jelentené, hogy a közös, köznapi
jelentés felelne meg a Wernicke-terület működésének a
halántéklebenyben, ez lenne a minimális szótári jelentés, s
az innen kiindulva aktivált variábilis hálózatok felelnének
meg a szakértői jelentés finom eltéréseinek. Valahogy úgy
kell ezt a viszonyt elképzelni, mint a hagyományos filológiá-
ban a szótár és az enciklopédia viszonyát. A mentális szótár
azokkal a hozzáférési utakkal kapcsolatos, amelyek az ideg-
rendszeren belül a szó tartalmához kapcsolják a szó hang-
alakját, ez a halántéklebenyben helyezkedik el, de nem telíti
meg teljesen tartalommal a szavakat. Inkább utasítás, amely
előkeresteti, mondjuk, a rúg, fog, lát és néz szavaknak meg-
74
Hogyan kerülnek a szavak a fejünkbe?
felelő tartalmakat, amelyek már szinte az agykéreg egészét
aktiválhatják. A hagyományos szótár a halántéklebenyhez,
az enciklopédia pedig az egész agykéreghez kapcsolódik.
A 15. ábra a karhoz és a lábhoz kapcsolódó mozgásigék
keltette agykérgi izgalmat (bal oldal) hasonlítja össze a való-
ságos mozgások agyi képviseletével (jobboldalt felül).
Hogyan kerülnek a szavak a fejünkbe?
Szókincsünk meglehetősen nyitott, egész életünkben alaku-
ló, formálódó rendszer. A mentális szótár folyamatos növe-
kedése és kibontakozása a gyermeknél rendkívül érdekes és
egyre terebélyesedő kutatási téma. Az iskolázott és olvasott
tizenéves gyerek szókincsét harminc-negyvenezer szóra
becsülve rádöbbenünk, hogy valójában itt egy igen jelentős
fejlődési folyamattal van dolgunk. Azt kell feltételeznünk,
ami persze idealizáció – hiszen bizonyos korszakokban
sokkal gyorsabb fejlődésről van szó –, hogy egy 1–15 éves
korú gyerek naponta átlagosan megtanul egy-egy új szót.
Gondoljuk csak végig, mennyivel hatékonyabb teljesítmény
ez, mint ahogyan iskolai körülmények között megküzdünk
egy idegen nyelv szókincsével! Egyszerre van jelen az ál-
landó növekedés, illetve a hirtelen, ugrásszerű változások
pillanata/mozzanata is.
A szótanulás és az olvasás
A szótanulás később is igen gyors. 10–15 éves korban a
gyerekek átlagosan napi két új szót tanulnak. Hogyan?
Elsősorban olvasás révén. Az olvasás nem pusztán az új
tudások elérésének királyi útja a már megismert elemeken
keresztül, hanem a mentális szótár bővítésének is a legfőbb
eszköze. Így már érthető, hogy az embergyermek másfél és
15 éves kora között néhány tízezer szót képes passzív szó-
kincsébe összegyűjteni. Naponta sok-sok szót kell ehhez
elsajátítania.
75
Szavak és jelentések
A szókincs alakulása az olvasással is hallatlanul gyorsan
megy végbe. Hasonló módon, mint ahogyan a két év kö-
rüli kisgyerek egy-két találkozás után megtanul egy új szót,
amit azután természetesen sokat gyakorol, de jelentése már
többé-kevésbé epizodikusan körvonalazódott a fejében. Az
iskolások, ha egyszer-kétszer találkoznak például egy olyan
szóval, amely valamilyen idegen, eddig nem ismert állatot
ír le, jó néhány hónap múlva is emlékezni fognak a szó
szemantikájához fűződő néhány dologra. Ezek passzív szó-
kincsük részévé válnak. Tudni fogják például, hogy dél-af-
rikai őserdei állat és ragadozó, ha másra nem is emlékeznek.
Vagyis a szókincs fejlődése sokkal dinamikusabb és sokkal
inkább a kontextusból merítő folyamat, mint ahogyan azt a
hagyományos iskolai szótárazás kapcsán el szoktuk képzelni.
H. Werner és B. Kaplan (1963) már évtizedekkel ezelőtt
rámutattak a szójelentés kontextusba ágyazottságára. Ha a
(9)–(11) mondatokat olvassuk, hamar rájövünk, hogy a mir
= nyúl.
(9) A mir répát eszik.
(10) A mir vidáman ugrál a fűben.
(11) A farkas kergeti a mirt.
Ebben az esetben egy meglévő elem felfedezéséről van
szó. Werner és Kaplan szerint azonban az új szavak jelenté-
se érettebb életkorokban is ily módon, a szövegösszefüggé-
sekből alakul ki.
Az egyéni szókincs nagysága
Mintegy tízéves korig a szókincs egyéni eltéréseinek leg-
fontosabb oka, hogy kinek milyen a rövid távú munkaem-
lékezete. Ennek logikája érthető: ha egy eddig ismeretlen
szót sokáig fejben tudok tartani, akkor könnyebben össze
tudom kapcsolni az új tárgyakkal.
A szókincs fejlődése az iskoláskorban is folytatódik. Ek-
kor fejlődésének a legjellegzetesebb forrása az olvasás lesz.
76
Az egyéni szókincs nagysága
Anyanyelvi szinten (Miller 1991) és az idegen nyelveknél
is (S. Krashen 1985) ki lehet mutatni két nagyon fontos
sajátosságot. Egyrészt, hogy az új szavak forrása ebben az
életkorban egyre inkább az olvasás. Az olvasás egyéni kü-
lönbségei – ki mennyit olvas az olvasás öröméért – válnak
a szókincs legfontosabb meghatározójává. Figyelmeztetés
ez egyben a jövőre nézve. Az olvasás az egyetlen médium,
mely menet közben reflexiót enged, s ezért segíti nemcsak a
szókincs fejlődését, hanem a kritikai gondolkodást is.
A szótár és a nyelvtan viszonya
A mai nyelvészet és pszicholingvisztika egyik határozott
felfogása szerint a nyelvtan és a szótár úgy, ahogy azt az
iskolai nyelvtanulásunkban is elképzeltük, sajátos kettős
rendszert alkot. Ezt a kettősséget oppozíciók rendszere-
ként lehet jellemezni. A nyelvtan viszonylag konzervatív,
lassan változó rendszer, amely történetileg is stabilabb. A
szótár viszont sokkal nyitottabb, sokkal gyorsabban válto-
zó rendszer. Naponta jelennek meg új szavak a mentális
szótárunkban és a nyelvi gyakorlatban is: floppy, szerver, a
neten van és így tovább. A nyelvtani rendszert a gyermek
már igen korán elsajátítja, az első 5 év során ez többé-ke-
vésbé rögzül. Ezzel szemben a szótári rendszer, akárcsak
az arcfelismerési rendszer, egész életünk során nyitott.
Mindig tanulunk új szavakat, sosem zárul le ez a rendsze-
rünk. E kettősség sokak, például Pinker (1999) szerint is
két olyan agyi területet érint, amelyeket már a 19. század-
ban is a nyelvhez kapcsoltak. Az egyik a Broca- terület,
amely a mozgatórendszer hátsó alsó része. Ez felelne meg
a nyelvtani működéseknek, a másik a Wernicke-terület,
a felső halántéklebenyi tekervény. Az elülső agysérültek
inkább a grammatikát érintő zavarokat mutatnak, a hátsó
agysérültek inkább szókeresési zavarokat. E felismeréstől a
szavak szerveződésének addigi rendszere bomlott fel. Ull-
man (2001) értelmezésében az elülső rendszer valójában
77
Szavak és jelentések
az emberi mozgásos készségek rendszeréhez kapcsolja a
nyelvtant, s így számos kéreg alatti működés is szerepet ját-
szik megvalósításában. Megannyi, hangsúlyukat tekintve
is eltérő értelmezés jött létre erről a kettősségről. Egyesek
szerint nem olyan radikális a szembenállás, mások állítják,
itt egy két részből álló együttműködő rendszerről van szó,
amely komplex módon valósítja meg a teljes nyelvet. Egy
harmadik nézet az – és ez a szótáríró szempontjából külö-
nösen fontos –, hogy a szókincs mind az elsajátítás, mind
a változás szempontjából elsődleges rendszer. A gyermeknél
a nyelvtani sémák, például a mondatalkotási modellek
először egy-egy szóhoz kapcsolódnak, és később foko-
zatosan rögzülnek, ahogy a gyermek egyre több szóval
találkozik. Hasonlóképpen a nyelvi rendszerben beálló
változások is eredetileg szigetszerűek. A mentális szótárat
tehát mindenképpen elsődleges fotosságúnak tartjuk a
nyelv mentális szerveződésében: akár egy kételemű modell
egyik elemeként, akár egy átfogó modell megkerülhetetlen
kiinduló pontjaként tekintjük.
78
Társalgásnak a többszereplős beszélgetéseket szoktuk nevezni
HOGYAN HANGOLJUK ÖSSZE, AMIT MONDUNK?
A TÁRSALGÁS PSZICHOLÓGUS SZEMMEL
A társalgás nyelvlélektanában a tulajdonképpeni pszicho-
lingvisztika, a nyelvszociológia és a pszichológia kompe-
tenciája együttműködik a filozófiával, hogy értelmezze a
komplex emberi interakciókat. Mit is értünk társalgás alatt?
Melyek a társalgás típusai? Amikor beszélgetünk, amikor
társalgunk, mi mindent kell közben összehangolnunk?
Hogyan teremtünk kapcsolatokat a társalgás során? Miben
áll a hatalom és a szolidaritás szerepe? Külön foglalkozunk
majd a kérdések világával – ugyanis vannak valódi infor-
mációhiányból fakadó kérdéseink, és nem valódiak, ame-
lyek csak a viselkedés irányítására törekednek.
Társalgásnak a többszereplős beszélgetéseket
szoktuk nevezni
A társalgás (angolul „discourse”, németül „diskursus”, fran-
ciául „discours”, s ezek alapján magyarul diskurzusnak is
szoktuk nevezni) kiindulópontja az, hogy a társalgásban
mozgósított szöveg több mint az elhangzott mondatok
összessége.
A társalgásban nemcsak a sorrendre figyelünk, hanem
arra is, hogy a másik mit tud, mire gondol. A társalgás eb-
ben az értelemben gondolatolvasási, tudatelméleti gyakorlat
is. Ahhoz, hogy társalogni tudjunk, rendelkeznünk kell
egyfajta koncepcióval arra nézve, hogy mi járhat a másik
fejében, például (1).
(1) A1: Tudod, mit álmodtam?
B: Nem.
A2: Az úgy volt…
A beszélő és a hallgató szerepe megkülönböztethető, s a
társalgás során a kontroll joga a beszélőnél van s többször
átadódik. A beszélő feltételezi, hogy a hallgató együttmű-
ködik vele. Tegyük fel, hogy A esemény, amit csak A tud; B,
79
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
amit csak B; és AB, amit mindketten tudnak. Ebben benne
van egy második szintű tudatelmélet: A-nak gondolatai
vannak B gondolatairól (1. szint), de A-nak gondolatai
vannak arról is, mit gondol B arról, hogy mit gondolt A. Itt
A egy eseményre kérdez, amire B válasza csak olyan lehet,
amely visszaadja a kontrollt A-nak, s (2) ezt elég gonoszul
érezteti is.
(2) A: Tudod, mit álmodtam?
B: Úgyis elmondod.
Miért gúnyos ez a megjegyzés? Mert már utal a bekövet-
kező cselekményre, azaz az elmesélésre. Ez már a harmadik
szintű tudatosság.
A társalgást több szempontból szoktuk osztályozni.
A legegyszerűbb szempont a résztvevők száma szerinti.
Vannak kétszereplős és többszereplős dialógusok. Izgalmas
kérdés, hogy van-e egyszereplős társalgás? Társalgás-e,
amikor például magunkban beszélünk? Több pszichológus
állítja, hogy a magunkban beszélés azokból az időkből
származik, amikor a szüleink még utasítások sorát adták
nekünk. Pistike! Menj, mossál fogat! A gyerek pedig morog
magában: Dehogy mosok! Utálok fogat mosni! Úgyis csak
azért mondja, hogy lefeküdjek. stb. Ez a belső beszéd igen
fontos lehet döntési helyzetekben, amikor például egy ne-
hezebb feladattal szembesülünk.
A társalgásnak van egy ismerősségi mozzanata is. Képzeljük
el, hogy valaki a Nyugati pályaudvaron odafordul egy isme-
retlen vasutashoz (itt fontos az, hogy ismeretlen), mert meg
akarja tudni, mikor megy a következő vonat Esztergomba.
(3a) Meg tudná mondani, mikor megy a vonat?
(3b) Mondd már meg, mikor megy a vonat!
Mi a különbség? A megszólítás magázó és tegező, a (b)
változat ismerősként fordul az ismeretlen vasutashoz.
A társalgásokat osztályozni lehet a szereprendezettség
szempontjából is. A szóbeli vizsgán folyó társalgás egy
szereprendezett helyzet, az udvarlás csak részben. A szerep-
80
Stratégiai lépések a társalgásban
rendezettség nemcsak a jogokat jelenti, hanem a tartalma-
kat is, nemcsak azt, hogy ki kérdezhet, hanem azt is, hogy
mit, mint (4) mutatja.
(4) A1: Jössz este moziba?
B1: Hol volt az első reformországgyűlés?
A2: Hagyd már abba a magolást!
Vannak teljesen merev, szerkesztett beszélgetések, van-
nak lazábbak és teljesen lazák. Ha a büfében beszélgetünk
a csoporttársainkkal, az teljesen laza társalgás lesz, nincs
előre megírva, hogy kié a szó, ki irányítja a társalgást.
A társalgást osztályozhatjuk műnemek szerint is. Egészen
más a helyzet, ha meg akarunk győzni valakit, hogy vegye
meg Austin Tetten ért szavak című könyvét, és más, amikor
udvarolunk, vagy a családunkkal veszekszünk. Mai vilá-
gunkban már egyértelmű a társalgási közeg szerepe. A szok-
ványos hangzó társalgástól, de még az e-mailtől is abban
tér el például a chat, hogy sokkal több rövidítés van benne
stb. Milyen lenne a (5) mondat, ha sms-ben küldenénk?
Olyasmi lenne, mint (6).
(5) Holnap 12-kor légy szíves, gyere el a Blaha Lujza térre
(6) Holnap 12 Blaha.
Ez az ötödik osztályozási szempont igen érdekes a jövőt
illetően. Hogyan fog változni a társalgási etikett az új köze-
gekben?
Stratégiai lépések a társalgásban
A társalgásnak stratégiai részmozzanatai vannak. Az egyik
ilyen a beszédjog elosztása. Egy másik a makro- és mikro-
szerkezet megléte és viszonya. A stratégiai lépések mellett
vannak apró, pici lépések. A makroszerkezet lépései pél-
dául a köszönés, a búcsúzás, a közbeszúrás. Ha fel akarok
csípni egy lányt, a folyamatnak van egy makroszerkezete.
Először is oda kell menni a lányhoz, felvenni a testtartást,
ártatlan dolgokról kell beszélni, s aztán lehet rátérni arra,
81
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
hogy nem akarsz inkább moziba jönni? Ezek nagy lépések.
Vannak azonban kis lépések. Az egyes mondatokat is össze
kell hangolni, ezt nevezzük mikroszerkezetnek.
A mikroszerkezet építőköveit szomszédsági pároknak ne-
vezzük (pl. „Jó napot–Szervusz”, „Hogy vagy?–Köszönöm
jól”, „Jó reggelt–Jó reggelt”, stb.). Ezeket a szomszédsági
párokat két szempontból elemezzük. Az egyik megközelítés
sok icipici szabályt képzel el, a másik szerint nagy és átfogó
rendben a relevancia elvével megmagyarázhatjuk a teljes
társalgási koherenciát.
A makroszerkezetnél először el kell döntenünk, hogy
egyáltalán milyen műfajban vagyunk. Felelünk, kérvényt
írunk, leírjuk, hogy milyen a lakásunk, vagy sztorikat me-
sélünk stb. A makroszerkezetben alapvető a fatikus elem,
az önmagáért való kapcsolatteremtés. Ennek részei a szem-
kontaktus felvétele, a köszönés stb. A nem szemtől szembe
folytatott társalgásnál (pl. telefonbeszélgetésben) sajátosan
szükségünk van közbeiktatott fatikus elemekre: Ott vagy
még? Hallasz? stb. A kapcsolati, vagy fatikus szabályozásnak
sok nem nyelvi mozzanata is van. Amikor találkozom va-
lakivel, már messziről elkezdem felvenni vele a kapcsolatot.
Keressük a szemkontaktust, aztán köszönünk, és létrejön a
kapcsolat. Természetesen függ az életkortól, hogy ki milyen
eszközökkel él. Megváltozott például a kézfogás szokása is.
Vagy az, hogy az egyes korosztályoknál ki kinek és mikor
ad puszit…
Az viszont nem változott, hogy általában kapcsolatot
akarunk teremteni. Természetesen próbáljuk fenntartani a
fatikus kapcsolatot, s eközben rendkívül fontos, ún. hori-
zontális összehangolások is zajlanak a különböző partnerek
között.
A nyelvi eszközök között is létezik összehangolás. A sza-
vakat, a mondatfűzést is hasonlóképpen próbáljuk kezelni.
A (7) koherens szövegnek tűnik:
(7) Ezt a ként betettük abba a cuccba és tök sistergés.
82
A megszólítási rendszerek
A (8) viszont furcsa mondat, mert nincs meg az össz-
hang a szóválasztásban.
(8) Ezt a ként betettük abba a cuccba és akkor a nátrium-klo-
rid katalizátoros reakcióba lépett a kénsavval.
Ha a nagybátyám a püspök, akkor mondhatom neki,
hogy Hogy ityeg a fityeg?, de akkor nem teszem hozzá
ugyanabban a mondatban – hacsak nem gúnyolódom –,
hogy excellenciás uram.
Elválhat a koherencia a test és a beszéd között is. Hiába
mondja Anyegin, hogy Szeretem Önt, Tatjána, ha közben
nem néz rá, még a szemkontaktust sem veszi fel vele. A
társalgásban tehát állandó koherenciaelvárások lépnek fel.
Ennek felrúgását használhatjuk ironikusan is, mint egy
középiskolai órán:
(9) Tanárnő: Zsuzsika! Ezt a marháskodást nem akceptálhatom!
A megszólítási rendszerek
A fatikus mozzanat egy különös oldala a T-V rendszer.
Az indoeurópai nyelvekből kiindulva nevezzük T-nek és
V-nek, tos és vos, tegezés (T) és magázás (V). A magázás
általában az indoeurópai nyelvekben, például a franciában
a V forma, amely a többes szám 2. személyét használja. Ez a
megkülönböztetés sokáig a hatalom eszköze volt. Még ma is
szerepel a fejedelmi többes például a doktori oklevelekben:
Nos, rector... Mi a... rektora. A V formák alulról felfelé érvé-
nyesültek, a T formák viszont felülről lefelé. Az úr tegezi a
parasztot, a paraszt magázza az urat.
Ezeknek a formáknak a használata 1700 és 2000 között
nagyon megváltozott a legtöbb európai nyelvben. Ott, ahol
mára nincs V és T rendszer, mint az angolban, a névhaszná-
lat módja változott meg. Ha azt mondom valakinek, Jimmy,
akkor valójában tegezem, ha viszont azt mondom, hogy Mr.
Cane!, akkor magázom. Általánosságban az európai nyelv-
közösségben és ennek megfelelően a magyar nyelvben is az
83
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
elmozdulás a hatalmi használattól a szolidaritás irányába
történt. A mai rendszerben a T formák többnyire az össze-
tartozás mutatói. Ha egy 20 év körüli lány bemegy a boltba,
ahol egy 20 év körüli lány az eladó, akkor majdnem biztos,
hogy tegeződni fognak. Ha az eladó fiú, valószínűleg akkor
is. Ha megnézzük a 40 év körüli egyetemi oktatókat, akkor
azt tapasztalhatjuk, hogy az azonos neműek tegeződnek, a
különböző neműek többnyire nem, kivéve, ha jobban isme-
rik egymást. A tegezés-magázás kérdését tehát befolyásolja
a kor, a nem és az ismeretség is.
Nézzük, mi befolyásolja ma a tegezés-magázást. Reményi
Andrea (2000) az 1990-es években egy több száz fős nagy-
vállalatnál végzett vizsgálatot arra nézve, hogyan alakul
a dolgozók között a tegezés-magázás. Kimutatta, hogy a
nemnek nagy hatása van. Az azonos neműek között nagyon
gyakori a tegeződés, különösen a nőknél. Befolyásoló té-
nyező a fizikai távolság is: tegezik egymást az egy szobában
dolgozók, de a másik épületben dolgozót már nem. Ahogy
nő a fizikai távolság, úgy csökken a tegeződők száma.
Sokáig fontos szabály volt, hogy a tegezést csak az idő-
sebb kezdheti, a rangban előbbre tartó, a nemek szerint
pedig a nő.
100
80
tegezés %
60
40
20
0 Az első elv a közvetlen kijelölés, például (10).
>55 35–55 18–35 <18 év
16. ábra. A szülők tegezésének aránya az életkor függvényében
az ezredforduló táján (Domonkosi 2002 nyomán)
Domonkosi Ágnes (2002) 2000 táján megvizsgálta, hogy
különböző helyekről jövő és különböző életkorú személyek
milyen mértékben tegezik a szüleiket. Az eredmény jól
84
A beszédjog elosztása
látható a 16. ábrán. Mindezek azt bizonyítják, hogy általá-
ban nagy szerepe volt a státusorientáció eltolódásának az
utóbbi 50–60 év magyar társadalmában. A drámai változás
1950–60 táján ment végbe azoknál, akik az ezredfordulón
40–50 év körüliek voltak.
A beszédjog elosztása
A társalgás fontos jellemzője a beszédjog elosztása (angolul
turn taking), vagyis annak eldöntése, hogy kinél van a szó,
ki uralja a terepet. Ebből a szempontból három társalgási
típust figyelhetünk meg. Vannak előre elosztott jogok, ahol
előre tudjuk, hogy ki és milyen dologról beszélhet (például
egy felelésnél). Vannak olyan helyzetek, ahol mindenki
beszélhet, de egy személy gyakorolja a kontrollt (például egy
bizottsági ülésen az elnök adja meg a szót a beszélőnek).
Végül vannak a teljesen szabad társalgások.
Ezek a szabad helyzetek azok, melyek különösen ér-
dekesek. Itt érvényesülnek a spontán átvételek, melyek
dinamikája sok mindent tükröz a résztvevők viszonyáról.
Elemzésüket már az 1960-as években elkezdték az ún.
etnometodológiai nyelvszociológiai irányzat képviselői: H.
Sacks és E. A. Schegloff (1974). Az etnometodológia olyan
irányzat a szociológiában, amely a társas viselkedésre vo-
natkozó naiv, népi (etno) elméleteket értelmezi – a „nép
módszertanának” (etnometod) visszaadója szeretne lenni.
Sok egyéb mellett az etnometodológusok a társalgást is
elemzik. A beszélőváltás első leírása az ő nevükhöz fűződik.
Szabad helyzetekben 3 szabály irányítja azt, hogy ki beszél.
(10) Laci! Hányadikos vagy?
Erre a kérdésre Lacinak muszáj válaszolnia, mert ő lett
megszólítva. Persze itt is vannak trükkös formák. Egy tízfős
társaságban az egyik fiú barátnője is megjelenik, és a fiú azt
szeretné, hogy csak a barátnője és ő beszéljenek, a többiek
nem. Ennek érdekében célzásokat tesz, például (11).
85
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel A nemek eltérései

(11) Emlékszel, amikor tegnap együtt voltunk a Római parton, mozzanat – a gesztikuláció ugyanis lehet a szó átvételének
és az a csónak elkezdett süllyedni? tiltása is. A 17. ábra mutatja Duncan eredményeit.

Ismerős a helyzet, amikor két összetartozó ember a töb- 60

50
biekkel szemben magánál tartja a szót azzal, hogy állandó-

szóátvétel %
40
an közös dolgaikra utalnak.
30
Ha az első szabály, azaz a közvetlen kijelölés nem érvé- 20
nyesül, akkor a csend után önkiválasztás van. Az alapszabály, 10
hogy az beszél, aki először megszólal. Ennek köszönhető, 0
hogy szabad társalgásban viszonylag kevés a közös beszéd. 0 1 2 3 4 5 6
Az átlagos közös beszédek hossza egy csoportmegbeszélé- átadási jelzések száma
sen 1,7 másodperc, vagyis nagyjából egy-egy fél mondat 17. ábra. A szóátvétel valószínűsége megnő az átadási jelzések számával
erejéig beszélnek együtt, egyszerre az emberek. (Duncan 1972 nyomán)
Ha ez az elv sem érvényesült a társalgásban, akkor általá-
ban a beszélőnek vissza kell vennie a szót. Minél több jelzés utal arra, hogy a szót át lehet venni,
Sok tisztázandó mozzanat van az elméletben. Azt meg- annál nagyobb az esély, hogy át is veszik.
mondja, hogy hol lehet átvenni a szót, de azt nem, hogy A fenti szabályokat persze sokszor megszegjük, vannak
ténylegesen átvesszük-e. A szóátadás lehetséges pozitív is szankciók, mint (12) mutatja.
jegyeit később fonetikai vizsgálatokkal próbálták tisztázni. (12) Nem engeded befejezni a mondatot!
Ha át akarjuk adni a szót, erre több lehetőség is van: kérdő Veled nem lehet beszélgetni, mert csak te beszélsz!
hangsúly, a hangsúly levitele, a szünet, illetve többszereplős
társalgásban ránézünk arra, akinek át szeretnénk adni a A nemek eltérései
szót, s ezt fej- és szemmozgásokkal kísérjük. Aki át szeretné
venni a szót, az általában izgatottan néz a beszélőre, nyi- Klasszikus kérdés, hogy minden együtt beszélés szóátvételi
togatja a száját, testhelyzetet változtat. Ha valaki mégsem kísérlet-e? A (13) esetei nem közbeszólások:
akarja átengedni a terepet, akkor megemeli a hangját, vagy (13)
úgy tesz, mintha levegőt sem akarna venni stb. elismerés: ühüm, na ja, tényleg;
S. D. Duncan (1972) vizsgálta részletesen az ún. átadási, részkérdés: Egert mondtál? Igen. Na, szóval, Egerben…;
illetve átvételt tiltó mozzanatokat a kétszemélyes párbe- együttműködő kiegészítés: A: Elindultunk hárman… B:
szédekben. A vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a mon- Istvánékkal a kocsmába…
datvég mint grammatikai hely, az ereszkedő intonáció, az
elnyúló szóvég alkalmas a szó átvételére. Amikor át akarom Ennek érdekes összefüggése van a nemek közötti eltéré-
adni a szót, akkor gyakoriak a kicsit üres, ún. szociocentri- sekkel. Köznapi sztereotípiáink és néhány kutatás szerint
kus szekvenciák. Például: Na, szóval tudod… Egyszóval, na a férfi-nő beszélgetésekben a férfiak közbeszólása jóval
érted… Ezek üres kifejezések, de azt jelzik, hogy a partner- gyakoribb, laboratóriumi helyzetben a közbeszólások 98%-
nek meg lehet szólalnia. Megáll a gesztikuláció, és elcsen- a férfiaktól származik. Ez a tendencia számos konfliktus
desedik a beszélő. A gesztikuláció leállása nagyon fontos forrása az életben. Éppen ezért érdekes, hogy részletesebb

86 87
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel A makroszerkezet kérdése

elemzés tisztázta a nemi eltérések függését a partnerek A makroszerkezet kérdése

pontosabb viszonyától. F. Bilous és R. M. Krauss (1988)
vizsgálata kimutatta, hogy kétnemű dialógusokban (18. Most ott tartunk, hogy felvettük a kapcsolatot. A társalgás
ábra) a nőknél nagyon lecsökken a közbeszólás, mintegy azonban számos más stratégiai lépest is tartalmaz. Bemuta-
adaptálódva a férfiak dominanciájához. Ugyanakkor nők tunk néhányat a makroszerkezeti lépések közül.
nőkkel beszélgetve sok közbeszólást produkálnak, míg fér-
fiaknál a közbeszólás nem függ a partner nemétől. Általában a társalgás kezdetén jönnek az üdvözlések,
megszólítások felhívások.
14 Vannak kényszerítő témaválasztások, mint (14) példái.
férfi
12
nő (14a) Milyen jó színe van a blúzának!
előfordulási szám

10
(14b) Te olyan ügyes vagy, nem tudnád...
8
6 A bókok, a hízelgések, ha valami szépet mondunk a
4 másik kinézetéről, viselkedéséről, múltjáról vagy tetteiről,
2 kihagyhatatlan társalgást kezdő tényezők, ahol a partner-
0 nek reagálnia kell, mint (15) mutatja.
azonos nemű eltérő nemű azonos nemű eltérő nemű
visszajelzés mosoly (15) Ugyan már, ócska tavalyi darab.
Na, ki vele, mit akarsz, angyalom…
18. ábra. A közbeszólások azonos és eltérő nemű dialógusokban
(Bilous–Krauss 1988 eredményei) Kényszerítő erejűek a kihívások is, mint (16) egy fiatal-
embernek.
Nőknél igen gyakoriak a nem szóátvétel igényű társas (16) Maga azért jár sapkában, mert nem jár fodrászhoz?
visszajelzések, a háttércsatorna használata szavakkal és mo-
sollyal is, mint a 19. ábra mutatja. A nők többet mosolyog- Ezt nyugodtan nevezhetjük provokációnak, amire vala-
nak a férfiakra, akik alkalmazkodnak is a másik nemhez, de hogy reagálnia kell a megszólítottnak.
a nők visszajelzéseit és mosolyait sosem érik el. A társalgásnak nemcsak az elejére, hanem a belsejére
vonatkozóan is szép számmal vannak elvárásaink. Ilyenek
10
a témafelvetések („Tudod, mi történt a szemináriumon?”
közbeszólások száma

8 stb), a kitérők (pl. A: Hánykor megy a vonat? B: Az IC Pest-

6 férfi re? A: Nem, a sima gyors. B: 8:40-kor.), a kezdeményezések
nő („Ne haragudj, meg tudnád mondani…”) stb. A társalgás
4
végén olyan stratégiai lépéseket találunk, amelyek lezárják a
2 beszélgetést, és nem egyszerűen a beszéd leállásával. Mind-
0
ezt finom szabályok irányítják. A befejezéskor, legyen az
azonos nemű eltérő nemű telefonbeszélgetés vagy valós társalgás, sajátos táncrendet
19. ábra. A visszajelzések és mosolyok azonos és különnemű követünk. Először megállapodunk abban, hogy befejezzük
dialógusokban (Bilous–Krauss 1988 eredményei) a beszélgetést, majd ténylegesen be is fejezzük. Valódi

88 89
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
társalgásnál a befejezésre utalást jelzi például, ha valaki
nézegeti az óráját. Akkor a másik bizonyára megkérdezi,
hogy mennie kell-e már. A másik azt válaszolja: Nem,
nem, csak azt nézem, hogy száll az idő! Ha diplomatikusan
akarunk befejezni egy szemtől szembe beszélgetést, akkor
szabadkozunk, külső körülményre hivatkozunk, például,
Bocs, de mennem kell, kezdődik az órám stb. Ez inkább a
nőknél gyakori, mert ők többnyire indirektek, míg a férfiak
direktek a megfogalmazásaikban. Náluk ez így hangzik: Na
jó, megyek, csaó! Jókívánságokkal is befejezhetjük a társal-
gást: Jó nyaralást, Jó szórakozást, Aztán nehogy ne rúgjatok
be! Utalással is véget vethetünk egy beszélgetésnek: Akkor
viszlát holnap ugyanitt. Valamiféleképpen azt a benyomást
szeretnénk kelteni mindketten, hogy ez nem szakítás, csak
szeretnénk elbúcsúzni.
E. A. Schegloff és H. Sacks (1973) részletesen elemeztek
telefonbeszélgetéseket a társalgás végét illetően. Ezek álta-
lában kétlépcsősek, mint (17).
(17) A: Jól van, csak ezért hívtalak.
B: Na, jó, azt azonban még hadd mondjam el, hogy ez a
Fellini-film tök jó volt.
Vagyis A lezárási javaslatára B reagálhat újrakezdéssel.
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akikkel nem
lehet befejezni a beszélgetést, mert mindig új és új témát
dobnak be.
A már folyamatban lévő kommunikációba való belé-
péssel kapcsolatosan is sajátos konvenciók alakulnak ki.
Ha ketten beszélgetnek, és egy harmadik csatlakozása nem
kívánatos, akkor azt a két beszélgető elforduló testtartás-
sal, a szemkontaktus kerülésével, úgy is mondhatjuk, ösz-
szezárással jelzi, valamint olyan témák felhozásával, ami
a harmadikat nem érinti. Ha azonban be akarják vonni
a harmadikat a beszélgetésbe, akkor pont ellenkezőleg,
odafordulással, a szemkontaktus keresésével és a megszó-
lítással élnek.
90
A mikroszerkezet
A mikroszerkezet
A társalgások belsejében lévő megnyilatkozások lehetnek
függők és függetlenek. A függők egyik része elvár valamit, a
másik része reakcióba lép.
A függő megnyilatkozások különböző mértékű elvárá-
sokat sugallnak. A legerősebb a felhívás–válasz szekvencia,
ahol azonnal reagálni kell. Aki reagál, csak annyit tehet,
hogy jelzi, hozzáférhető a kommunikáció számára. Ilyen
például a telefoncsörgés. Meghalljuk, felvesszük a telefont,
és beleszólunk: Halló! Mondhatnánk azt: Moziba megyek
12-kor? Nem, hiszen nem is tudjuk még, ki hívott. Kivételt
képez, ha előre megbeszélt dologról van szó. E példa még a
mobiltelefon megjelenése előttről való. A telefoncsörgés a
felhívó mozzanat, a válasz (Halló!) a kommunikációkészség
jelzése. Mobilhívásnál többnyire ismert a hívó, a kapcsolatot
jelző fatikus közösségteremtés elmaradhat, mint (18)-ben.
(18) A: BrBr
B: Mindjárt indulok haza.
Ha ráteszem a kezem valakinek a vállára, az valószínű-
leg felém fordul és megkérdezi: Mi van? Mert a kézrátétel
ugyanolyan jellegzetes kapcsolatfelvétel, mint a megszólí-
tás. Kicsit enyhébb társas vonatkozásokkal jellemezhető a
kérdések világa, mint a felhívás–válasz szekvencia.
A kérdések világa
A kérdések is reagálást várnak el, de lazábban, mint a felhí-
vások. Sokszor kitérhetünk, újrafogalmazhatjuk őket, mint
(19) mutatja.
(19) A: Van még a levesből?
B: Én nem kérek.
A: Nem azt kérdeztem, hogy kérsz-e, hanem, hogy van-e
még.
B: De tényleg nem kérek.
91
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
A kérdező feltételezte, hogy a másik, B még akar a leves-
ből. Trükkösek vagyunk, amikor visszatérünk a szó szerinti
jelentésre, holott nagyon sokszor közvetetten válaszolunk
(20).
(20) A: Jössz ma este moziba?
B: Esszét kell írnom. (Hivatkozik a kötelességére.)
B: A nagymamámnál leszek.
Egy egész naiv világértelmezés van amögött, hogy mi-
lyen közvetett válaszokkal élünk, melyeket a partnerek
elfogadnak (nem lehetek egyszerre két helyen).
A kérdésekre adott válasz sajátos lehetősége a viszontkér-
dés (21).
(21) A: Jössz holnap a buliba?
B: Hozhatok valakit?
A: Fiút vagy lányt?
B: Miért kérded?
A: Az arány miatt.
B: Lány.
A: Akkor jó.
B: Na jó, jövök.
Egy kérdésre 3-4 beágyazott kérdéssel is reagálhatunk.
Vajon lehet-e mindig viszontkérdezni? Például a (22) pár-
beszéd hogyan hangzik?
(22) A: Jössz az operába?
B: Ki volt az alaklélektan elindítója?
A: Hagyd már abba a tanulást, és gyere!
Ebben az esetben azt látjuk, hogy szinte két külön társal-
gás folyik. Lehet releváns a visszakérdezés arra a kérdésre,
hogy jön-e este moziba? Természetesen nem.
A társalgásban a kérdéseket igen gyakran használjuk
udvarias felszólításra is.
(23) Ki tudnád nyitni az ajtót?
Mitől felszólítás (23)? Vajon érvényes felszólítás, ha azt
mondom: Hozza már le nekem a Holdat! Nem érvényes,
mert lehetetlen. A valódi felszólításhoz az is kell, hogy ké-
92
A kérdések világa
pesek legyünk rá; hogy amit kérünk, az még nem teljesült;
és legyen lehetőség a felszólítás elvégzésére. A rákérdezés
ezekre a nyilvánvalóan fennálló lehetőségekre: udvariasság
(Ki tudnád...) – holott természetesen mindketten tudjuk,
hogy a megszólított képes rá. Rákérdezhetek a tényállások-
ra is (24).
(24) Nincs ez az ajtó becsukva?
Bocsánat, nincs nyitva az ablak?
Vagy a kívánatos helyzetre (25):
(25) Nyitva kell lennie annak az ablaknak?
Egyre rejtettebb célzásokkal haladunk a cél felé.
Ez megmagyarázza a közvetettséget. De miből származik
az udvariasság érzése? P. Brown és S. Levinson (1978) ele-
mezték részletesen, hogy a kérdések udvarias használatát
egy tágabb keret magyarázza. Az emberek állandóan arra
törekszenek, hogy megőrizzék homlokzatukat (face saving).
Mi, emberek szeretnénk azt hinni, hogy befolyásolhatatlan
objektív lények vagyunk. Eközben persze szeretnénk egy-
mást befolyásolni. Ebből egy sajátos játék alakul ki, hiszen
tudjuk, hogy a többiek is befolyásolni akarnak minket, ezért
megjátsszuk, hogy nem is olyan durván befolyásolunk.
Számos módszer áll a rendelkezésünkre. Hogyan lehetünk
udvariasak? Pozitív udvariasságnak nevezik azokat a for-
mákat, ahol úgy próbálunk elérni valamit a másiknál, hogy
egy kicsit fényezzük az önértékelését. Elérhetjük ezt azzal,
hogy közvetetten, személytelenül beszélünk. Például, ha
egy rendezvényen kapuőr vagyok, és valaki be akar menni,
vajon (26) vagy (27) az udvariasabb?
(26) A1: Elnézést, szeretnék bemenni.
B1: Maga itt nem mehet be.
(27) A2: Elnézést, a Kovács tanár urat keresem.
B2: Sajnálom, itt elnökségi ülés van, és senki nem mehet be.
A B2 mondat sokkal udvariasabb, hiszen általánosítot-
tunk és személytelenítettünk (senki).
93
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel A kérdések világa

Brown és Levinson elemzése szerint a másik alapvető válaszolunk. Például: Mikor volt utoljára 3 forint 60 fillér a
kategória a negatív udvariasság. Ebben az esetben úgy fehér kenyér?
teszek, mintha nem akarnék utasítgatni, az udvariasság A kérdések a társalgások mikroszerkezetének külön
abból fakad, hogy a homlokzatfenyegető aktust enyhítem. univerzumát alkotják. Illúzió az iskolás meghatározás, ami
Felkínálom a lehetőséget a partner számára, hogy nem is azt mondja, hogy nekem nincs a fejemben valami, ami a
olyan fenyegető a kérésem (Te nem dohányzol, nincs nálad másikéban benne van, és ezért megkérdezem tőle, amit
öngyújtó, igaz?). nem tudok. Sokszor van azonban valódi információkérés:
Ezeknek a lehetőségnek a használatát számos helyzeti té- Hol az olló? vagy Mikor lesz a zárthelyi? stb. A kérdéseket
nyező irányítja. Csató Valériával (Csató–1987/88) végeztünk igen gyakran használjuk egymás irányítására is. Például egy
egy kérdőíves vizsgálatot gimnazistákkal (tehát nem valós első osztályos gyerek matat a táskájában, és megkérdezik
utcai megfigyeléssel, hanem kérdőívek segítségével vizsgá- tőle: Hol a kezed Pistike? Ez nem információkérés, hanem
lódtunk). A feldolgozásban 3 kategóriát használtunk (28). rejtett felszólítás, hogy Csinálj már valamit a kezeddel! vagy
Tedd a kezedet a padra!
(28)
Vannak jellegzetes pedagógiai kérdések is. Hogyan
direkt: Add ide a tollat!
konvencionálisan indirekt: Ideadnád a tollat?
hangzik például (29) egy egyetemi órán?
indirekt: Nincs mivel írnom! (29) Tanár: Ki volt a behaviorizmus kezdeményezője?
Diák: A tanár úr úgyis tudja, miért kérdezi?
Információkéréseknél a direkt, cselekvések kérésénél az
indirekt forma a sokkal gyakoribb, mint a 20. ábra mutatja. Furcsa beszélgetés. Az iskolai helyzetekben a kérdés nem
úgy érvényesül, mint amikor egymástól kérdezünk valamit.
80
Az együtt nem működésnek is terepe a visszakérdezés, a
70
60
kukacoskodó kérdések feltevése.
direkt
50
konvencionális
% 40 indirekt A társalgás logikája
30 egyedi indirekt
20 A társalgás szabályai egy általános konvenciórendszert
10 alkotnak. Ezt a rendszert nevezzük Paul Grice (1975) nyo-
0
információkérés akciókérés mán a társalgás rejtett logikájának. A társalgás általános
20. ábra. A kéréstípusok megoszlása cselekvés és információ kérésénél irányító elve az együttműködési elv: feltételezzük, hogy a
másik kooperálni szeretne velünk, és ennek megfelelően
tervezi lépéseit. Az együttműködési elvet Grice 4 részelvre
Információkérés: Mondd már meg, hogy mikor volt a bontja fel.
rendszerváltás? 1. A mennyiség elve. Ez azt jelenti, hogy a hozzájárulás
Cselekvéskérés: Adj egy tollat! a társalgáshoz mindig legyen megfelelően informatív.
A szerepváltások igen gyakoriak a társalgásban. Láttuk 2. Minőség. Próbálj igazat mondani.
már, hogy felszólításaink sokszor válnak kérdésekké. De 3. Relevancia. Amit mondasz, kapcsolódjon a már el-
vannak szónoki kérdések is, amelyekre természetesen nem hangzottakhoz.

94 95
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel A társalgás további meghatározói: a beszéd és a test

4. Mód/modor. Légy világos. Természetesen nagyon sokszor megsértjük ezeket a ma-

Negatív példákkal mutatjuk meg, hogy mik is Grice ma- ximákat például úgy is, hogy túlzással jelezzük (35).
ximái, illetve hogyan sértjük meg azokat.
(36) A: Mártiék ezerrel nyomulnak a bulira!
Nézzük a (30) párbeszédet: B: Szerintem csak 900-zal. Még mindig nincs zenekar.
(30) A: Mikor lesz pszichológia-zárthelyi?
B: A vizsgaidőszakban.
Dan Sperber felfogása a négy elvet a relevancia elvének
általánossá tételével váltja fel. Nézzük meg egy példán, mi
Ez nem kellő mértékben informatív válasz, nem ad elég is a fontosabb, a mennyiség vagy a relevancia. (37) esetén
felvilágosítást, nem kooperatív. nyilvánvaló, hogy a mennyiség szigorú betartása túlzás (a),
és a releváns válasz (b) inkább hozzávetőleges.
(31) A: Nincs pénzem.
B: A sarkon van egy bankautomata. (37) Józsi: Mennyi idő ide Eger?
A: De hát arra rá van írva, hogy nem működik. (37a) Feri: Két óra 17 perc.
B: Mondtam én, hogy működik? (37b) Feri: Vagy 2 óra.

B szereplőtől A nyilván azt gondolja, hogy azért beszél a

pénzkiadóról, mert az a probléma szempontjából releváns A társalgás további meghatározói: a beszéd
is lehetne, B pedig csak az igazságot mondja, ami viszont és a test
nem releváns.
Több ilyen példát sorolhatunk (31–33). A társalgás kutatása szempontjából a testnyelv két tekintet-
ben is különösen érdekes. Az egyik, hogy milyen módon
(32) A: Hol lakik Kovács úr?
B: Valahol Szabolcs megyében.
teremtődik összhang, illetve minősítési viszony testi jelzé-
seink és szavaink között. Mi történik akkor, amikor unott
Nem túl informatív válasz, hiszen ennek alapján nem képpel közöljük, hogy „Ó, igen! Megyek.”, vagy amikor
találom meg, akit keresek. ironikus szemhunyorítás közben kérünk elnézést valakitől,
amiért nem tudunk részt venni egy kínos társadalmi esemé-
(33) A: Milyen volt a nyaralás?
nyen. Van egy másik oldala is ennek az összehangolásnak
B: Jó.
(34) A: Mi volt a suliban?
a testnyelv és a szavak között. A legtöbb kultúrában beszéd
B: Semmi. közben is gesztikulálunk, és ezeknek a gesztusoknak egy ré-
sze, az ún. ballisztikus gesztusok sajátos viszonyban vannak
Egyik esetben sem túl együttműködő B válasza. a társalgás és az egyéni beszéd ritmusával. A gesztus, mint
A mennyiség elvet sérti (34): egy egységes ritmizáló elem együtt terveződik a beszéddel.
A gesztusok és a beszélt társalgás viszonyának a mai
(35) A: Józsi egy nővel találkozik ma este.
világban kiemelt kérdése, hogy mi történik az új kommu-
B: S mit szól hozzá a felesége?
A: Semmit, ő a nő.
nikációs eszközök megjelenése óta. Változik-e társalgásunk
a telefonban, változik-e a skype során, amikor látjuk is a
A (35) párbeszéd azért furcsa, mert bár igazságot tartal- másikat stb. Csupa izgalmas kérdés, mert új módon kell
maz, de A nem ad elég információt a nőre vonatkozóan. vizsgálnunk, hogy milyen értelemben van természetes

96 97
Hogyan hangoljuk össze, amit mondunk? A társalgás pszichológus szemmel
viszony a gesztusok és a társalgás szerveződése között.
Gesztikulálunk-e például telefonálás vagy néma olvasás
közben? Függ-e mindez személyiségtől és kultúrától?
Társalgás és feszültségek
A társalgásban teljes emberi lényként veszünk részt. Ebből
sok minden következik a társalgás beállító rendszereire és
arra nézve, hogy mit is tükröz a társalgás arról, hogy
– milyen emberek is vagyunk (inkább feszültek vagy
lazák, körülményesek vagy rámenősek);
– mi fontos számunkra (milyen az általános értékren-
dünk és a pillanatnyi motivációs helyzetünk);
– milyen érzelmi állapotban vagyunk örömeink, gond-
jaink, a téma vagy éppen a partner(ek) miatt;
– milyen konfliktusok vannak a társaság egyes tagjai
között.
A társalgás, mint minden nyelvi megnyilvánulás,
szimptomatikus értékű. Tükröz valamit a partnerek sze-
mélyiségéből és pillanatnyi állapotából. Ez azért tartozik
közvetve a társalgás kérdéséhez, mert nemcsak a kutatók
vagy a hivatásos segítők veszik észre, hanem a partnerek is,
akik a közlés tartalmára és stílusára utaló megjegyzéseik-
kel (metakommentjeikkel) reagálnak (pl. Most mitől vagy
olyan zilált? Ne parázz már!). Ez adja az érzelemkifejező
érték sajátos társalgási relevanciáját. A partner reagál a
másik állapotára, a reakció pedig a társalgás részévé vá-
lik. Ugyanakkor a társalgás közben a beszéd elakadásai és
zavarai társas folyamatokat is bemutatnak. Tükrözik azt
az általános törekvést, ahogyan az egyéni beszédtervezés
közben megkíséreljük hatalmunkat éreztetni a másik felett,
meggyőzni, elcsábítani vagy éppen elriasztani őt.
98
A nyelvelsajátítás három modellje
BESZÉL A BABA
A baba még csak gagyog, aztán olyanokat mond, hogy ten-
te, lepe, bibi, s észre sem vesszük, már ragyogva mutatja azt,
amit K. Csukovszkij (1979) magyarul is megjelent könyv-
ében oly szerencsésen ad vissza a cím: Járni tanul a szó.
És valójában mérföldléptekkel jár – aki nemrég még csak
gügyögött, hamarost a legkülönbözőbb módokon elkezd
szavakat alkotni. Hirtelen olyanokat mond, amit nem is
hallhatott senkitől: megsimál (a simogatra), kocsmás, pillogó
(a szempillára), s mi nem győzünk csodálkozni. Honnan a
gyors tanulás, és honnan ez a kreativitás? Időtlen idők óta
izgat a gyermeki beszéd kialakulásának rejtélye.
Nem tudunk olyan mesterséges helyzetet teremteni, ahol
a gyermekek ne lennének valamilyen interakció közepette.
Többnyire a megfigyelésből kell kiindulnunk, s amikor
kísérleti módszereket alkalmazunk, nincsen módunk le-
hetetlen kísérletekre, nem tudjuk például megtervezett kí-
sérletben környezet nélkül nevelni a gyermekeket, ilyesmi
csak személyes drámák révén akad a kutató kezébe. Kerülő
utakon próbáljuk tisztázni a nagy kérdést: milyen értelem-
ben önfejlődő biológiai rendszer a nyelv a gyermeknél, és
milyen szerepet játszik a beszéd kibontakozásában a kör-
nyezet. E tekintetben máig három radikális felfogás küzd
egymással.
A nyelvelsajátítás három modellje
1. Önfejlődési felfogás
Az egyik klasszikus értelmezés a nyelv elsajátítását egy bio-
lógiai önfejlődő rendszernek tartja. Eszerint a gyermek aktív
szerepet játszik a nyelvtanulás folyamatában. Rendelkezik
egy veleszületett nyelvalkotó erővel, és a környezetnek cse-
kély szerep jut e folyamatban. A 20. század közepére ez a
felfogás feledésbe merült, majd az 1960-as években jelenik
meg Chomsky felfogása, amely újra ezt az aktív biológiai épít-
99
Beszél a baba
kezést állítja előtérbe, és jelentéktelennek tartja a környezet
szerepét. Chomsky szerint a nyelv egy velünk született rend-
szer kibontakozása. Középpontjában nem a szavak, hanem
a mondatok állnak. A nyelv a kibontakozás során biológiai
értelemben a kritikus periódusok fejlődési elvét követi. Bizo-
nyos életkorig kialakítható, egy életkor után már nem.
E felfogás szerint a nyelv elsajátítása ugyanolyan módon
történik, mint például a járás tanulása. A környezet szerepe
természetesen fontos, hiszen látjuk a felnőtteket járni, ők
biztatnak, segítenek, de a kutyámat hiába tanítgatom két
lábon járni, akármennyit is látja, hogy az emberek két lá-
bon járnak, s akármennyi segítséget kap, mégsem fog két
lábon járni. Van egy sajátos önfejlődése a járás, illetve a
nyelvelsajátítás folyamatának. Ennek a felfogásnak is meg
kell azonban magyaráznia, hogy a magyar gyermek magya-
rul, a kínai kínaiul, az angol meg angolul beszél. Nyilván
csak a rendszer keretei lehetnek biológiailag előre adottak,
a tartalmai nem.
2. Tanulási és kognitív elméletek
A 20. század közepén a behaviorista felfogás azt hangsú-
lyozta, hogy a gyermek valójában passzív, s a környezeté az
irányító szerep a nyelvelsajátítás folyamatában is. A nyelv
elsajátításának nincsenek külön működésmódjai, hanem a
tanuláselmélet általános elveit követi. Az 1950-es években
született meg a viselkedéselméleti felfogás, amely a nyelvi
rendszert szokások összességének képzeli el. Ha látok két
lovat a mezőn, azt mondom: lovak. A gyermek viszont azt
mondja: lók, s ez lassan alakul át a lovak alakra. A beha-
viorista Skinner azt mondaná, hogy emögött semmiféle
szabályszerűség nincs, a gyermeket édesanyja sokszor ki-
javítja, és attól kezdve tudni fogja, hogy nem lók, hanem
lovak a helyes alak. A nyelv bonyolult tanulási rendszer.
Az 1970-es évektől kialakult egy kiegyensúlyozottabb
felfogás, amely a tanuláselméletből átveszi az általános
mechanizmusokat, de a gyermeket nem passzív lénynek
képzeli el. A biológiai önfejlődést hirdető elméletek mellett
100
Elsajátítás és tanulás
megjelentek a különféle kognitív elméletek. Ezek szerint
a gyermek a világról s az emberekről meglévő tudásait is
alkalmazza a nyelv kialakítása közben. Vajon egy másfél
éves gyermek meg tudja-e különböztetni az élő és élettelen
dolgokat? Sok adat utal erre, s ezt a tudást a gyermek fel-
használja például a nyelvtani alany kialakításakor.
Az összetett kognitív elméletek mellett ma vannak sta-
tisztikai tanulási felfogások is. E. Bates B. MacWhinney
(Bates–MacWhinney 1989; Bates–Goodman 2001) vagy
J. R. Saffran, R. N. Aslin és E. L. Newport (1996) felfogása
részben visszatér a behavioristák átfogó tanulási elveihez.
E felfogás azt tartja, hogy a nyelv egy sajátos szokásrendszer
kibontakozása. Nem szabályokat tanulunk, ugyanekkor a
kapcsolatalakító tanulási elvek önfejlődő rendszert bonta-
koztatnak ki.
3. Társas elméletek
E felfogások szerint a gyermek nyelvi fejlődését is elsősorban
a társas (szocializációs) kapcsolatok irányítják, s a gyermek
magának a tanulásnak a tartalmában is felhasználja sajátos
társas kapcsolatait, azaz a társas szándékokra vonatkozó
tudását és hasonló ismereteket. A társas elméletek szerint
a nyelv elsajátításában nem a közvetlenül nyelvi aspektusok
játsszák a vezető szerepet, hanem a szándéktulajdonító
rendszer. A nyelv kulcsmozzanata annak a felismerése,
hogy a másik egy „szándékdédelgető lény”. Ez adná például
a gyors szótanulásnak, de a nyelvtani szerkezetek kibonta-
kozásának is a kulcsát.
Elsajátítás és tanulás
Általában úgy gondoljuk, hogy az a mód, ahogyan egy pici
gyerek elsajátítja anyanyelvét, számos szempontból eltér a
második nyelv tanulásától. A 7. táblázat mutatja az össze-
hasonlítás fő dimenzióit. Az első nyelv elsajátítása korán
történik, a tanulás viszont minden életkorban lehetséges.
101
Beszél a baba Elsajátítás és tanulás

Az első nyelv kialakulása kritikus periódusokhoz kötött. tudjuk, hogyan is kell. Átalakul a nyelvtanulás rendszere.
Ha valaki kora gyermekkorában lesz kétnyelvű, az mindkét A gyerek egyszerre több szinten tanul, a felnőtt egyszerre
nyelvét hasonló módon és hasonló szinten ismeri. Idősebb csak egy szinten.
(felnőtt-) korban a második nyelvet már csak nagyobb erő- A kisgyermeknél hatékony szociális szűrők vannak. Kép-
feszítéssel tanulhatjuk meg, s igen ritkán sikerül anyanyelvi zeljük el a helyzetet, hogy a lakásban szól a tévé, a nagyma-
szintre jutnunk. ma veszekszik a nagypapával, a kétéves gyermeknek pedig
ezt (2) mondja az anyukája.
7. táblázat. Az anyanyelv és az idegen nyelv elsajátításának jellegzetes
eltérései (2) Még egy kanállal!
Jellemző Első nyelv elsajátítása Második nyelv tanulása A tévé épp azt bömböli, hogy melyik párt hol tart nagy-
tanulás
saját hibákból tanul hibakivédés, metakontroll
gyűlést, a nagymama korholja a nagypapát, amiért nem
menete vitte le a szemetet, a gyerek számára azonban ez egyálta-
tanulás lán nem okoz problémát, mert társas alapon világosan ki
játékos, felfedező és hasznos verejtékes munka
motivációja
tudja szűrni, hogy mi szól hozzá. Felnőttkorban másképp
hibázás igazítás a saját változó hibakerülés és a nyelvek közti
meghatározói rendszerhez gátló interferencia
szűrjük az információt, sokkal nagyobb akusztikai zűrzavar
vesz körül minket.
nyelvi szintek tanulás egyszerre több szinten tanulás egy szinten
A kései tanulás sokkal inkább rendszerhangsúlyú, a gye-
hatékony bemeneti szűrők: affektív szűrők mint a tanulás
szűrés
arra figyel, amire kell akadályai reké kommunikációs hangsúlyú. A gyerek tanulása sokkal
kommunikációs hangsúly:
könnyedebb, a felnőtté nehézkesebb.
előtérben álló rendszerhangsúly: leírás, logi-
funkciók
kapcsolat és cselekvés
ka és igazság a középpontban
Lépések a beszéd előtt
a központban A nyelv bármily gyorsan is, de valójában 4-5 év alatt
szociális oldal társas könnyedség félelem a meg nem feleléstől bontakozik ki a gyermeknél. Ennek a szakaszait mutatja a
8. táblázat.
Nézzünk egy jellegzetes példát a nyelvtanulás egyik
mechanizmusára, a hibakerülésre. Egy angolórán a többes 8. táblázat. A nyelvelsajátítás fontosabb szakaszai
számot tanulják (1). Szakasz Kor Főbb jellemzők Másodlagos

(1) The child is sleeping. nyelv előtti beszédhallás, hangkész- társalgási

0–1
szakasz let gyakorlása, gügyögés szereplőváltás
Ezt a mondatot kell többes számba tenni. Ha a tanuló egyszavas kor 1–1,5 egyszavas közlések 200–300 szó
nem tudja a child többes számát (children), akkor azt a 2-3 szavas mondatok
távirati kor 1,5–2.0 szókincsrobbanás
szót ki fogja kerülni, nehogy rosszat mondjon. Azt mondja kevés raggal
például, hogy They are sleeping. A gyerek számára ez nem korai nyelvta-
2,0–2,5 nyelvtan sok hibával társas használat
ni szakasz
probléma. Ő nem szégyelli azt mondani, hogy Mama!
Ez a cipő nagyon hós! Ilyenkor visszajelzést kap a mamá- 5-6 ezer szó, árnyalt
fejlett nyelvtan 2,5–6 rögzülő mondattan
társas beszéd
jától, hogy ez így nem jó. A gyerek a saját hibájából tanul.
mondatok kapcsolása, kapcsolat
A kiskamasz kortól viszont már félünk attól, hogy nevetsé- szövegalkotás 6–12
monológ és párbeszéd az olvasással 1,5–2
gessé válunk. Nehezen merünk olyat mondani, amiről nem

102 103
Beszél a baba
Az első lépések a beszéd előtt
A hangrendszer korai alakulása
Már az első évben, még mielőtt a gyermek aktívan elkez-
dene beszélni, végbemegy hangrendszerének sajátos kiala-
kítása. A nyelv hangrendszeréhez adaptálás jóval korábbi
folyamat, mint az aktív beszéd. Megjelenik a gőgicsélés, a
gyerekek elkezdenek játszani a hangjukkal, majd ebben a
gőgicsélésben fokozatosan – gyakran kettőzve – felbuk-
kannak a valódi szótagok, amelyekkel a babák a környezeti
nyelv nyomatéki mintáját is gyakorolják. Számos olyan
vizsgálat van, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy van-e vala-
milyen hatása a magzati életben hallott nyelvnek. A magzati
élet utolsó három hónapjában már többé-kevésbé kialakul
a hallórendszer, s a csontvezetéses hallás működni kezd.
A magzatvíz közvetíti ehhez a rendszerhez az anya hangjának
alsó, mélyebb, éppen az anyanyelv dallamát tükröző frek-
venciáit. Ha az anyával anyanyelvi szövegeket olvastatunk
fel ebben az utolsó trimeszterben, majd a már megszületett
babának felolvastatjuk az anyával ugyanazt a szöveget, s
aztán egy más nyelvű szöveget olvastatunk vele, akkor a
következőt tapasztaljuk. Noha a baba természetesen nem
érti a szavakat, a két nyelv intonációs kontúrját felismeri,
és mivel a másik nyelv hangzását váratlannak, meglepőnek
találja, ilyenkor gyakoribb a szopómozgása. A magzatvíz-
ben, a csontvezetéses hallásban csak a mély hangok men-
nek át. Úgy tűnik tehát, hogy a gyermek az utolsó magzati
hetekben és a születés után az anya beszédének intonációs
mintázataihoz adaptálódik.
Két alapvető eljárással vizsgálják a csecsemő beszédhan-
gészlelését. Az egyik a váratlan ingerek meglepetésértékén
alapszik. Hozzászoktatjuk valamihez a babát, majd megvál-
tozatjuk az ingert, s ennek hatására a baba meglepődik, s
felgyorsul a szopása. A másik eljárás a tekintet irányát fi-
gyeli, feltételezve, hogy a baba ismerős arcokra és hangokra
inkább odafordul.
104
Az első lépések a beszéd előtt
A kutatások érdekes fejlődési vonásokra mutattak rá.
A gyermek biológiai adottságként sok hangelkülönítésre
érzékeny, s fokozatosan állítja be, hogy csak azt vegye figye-
lembe, ami fontos az anyanyelvében. Elsőként P. D. Eimas
laboratóriuma mutatta ki néhány hónapos csecsemőknél,
hogy bizonyos hangsajátosságok kategoriális észlelésére és
a nyelvben fontos ismertetőjegyek elkülönítésére már a cse-
csemők is képesek (Eimas és mtsai 1971). Eimas a habituá-
ciós eljárások egyik változatát alkalmazta. Képzeljük el, hogy
a csecsemő az alábbi elrendezésnek megfelelően hall han-
gokat. Először azt hallja, hogy ba, ba, ba, ba, majd egy idő
után azt, hogy pa, pa, pa, pa. Eközben azt vizsgáljuk, hogy
milyen gyakorisággal szop egy cumit. Amikor hozzászokik
egy ingerhez, a szopás gyakorisága lecsökken a habituációs
technika általános elve szerint. Ha az ingert megváltoztat-
juk, az általános izgalmi szint növekedésének megfelelően
újra megnő a szopásgyakoriság. Eimas kísérletei kimutat-
ták, hogy a gyermekek már igen korán képesek például a
ba és a pa szótag elkülönítésére, amit úgy értelmeztek, hogy
valójában a zöngés–zöngétlen megkülönböztetésre érzéke-
nyek. Az, hogy itt a zöngés–zöngétlen szembeállásról van
szó, csak a mi interpretációnk. Az akusztikai jegy, amelyre
a csecsemő épít, valójában a hangerő felfutása, az úgy-
nevezett „voice onset time” (VOT). Azt a mintegy 15–30
milliszekundumos különbséget észleli, amely a zöngés és a
zöngétlen hang energiafelfutása között van. További kuta-
tások tisztázták, hogy e tekintetben igen korán jellegzetes
aszimmetriák vannak; a csecsemők teljesítménye szorosan
összekapcsolódik a bal félteke hangfeldolgozó rendszerével.
Ha a habituációs szakasz után az ingert a jobb fülön változ-
tatjuk meg, a gyermek reakciója sokkal jellegzetesebb lesz,
mintha a bal fülön tettük volna ugyanezt, vagyis az igen
korai hangpercepciós teljesítmény azzal függ össze, hogy
képes igen korán felhasználni a bal félteke speciális percep-
ciós rendszerét. A modern képalkotó módszerek tanúsága
alapján bal halántéklebenyük élénkebben reagál a beszédre,
mint a jobb oldali.
105
Beszél a baba
J. Mehler és munkatársai számos vizsgálatban azt is tisz-
tázták, hogy e tekintetben jellegzetes adaptáció megy végbe a
saját nyelvi rendszerhez. Az első életév során a gyermek be-
szédészlelő rendszere ráhangolódik az anyanyelv hangjaira.
Már a kezdettől jobban figyel és odafordul az anya hangjára,
jobban figyel a beszédre, mint az egyéb hangokra, s az „előre
játszott” beszédet részesíti előnyben a fordítva lejátszottal
szemben. Biológiai előkészítettsége révén a csecsemő kezdet-
ben képes szinte minden nyelvi hangelkülönítésre reagálni,
arra is, amely a saját nyelvében nem fog szerepet játszani. Az
első életév során azonban erőteljes szelektív tanulás megy
végbe: a baba megtanulja, hogy csak arra figyeljen, ami lénye-
ges a környezet nyelvében. J. Mehler, E. Dupoux és Gervain
J. (2008) tankönyve szerint már két hónapos csecsemők is az
anyanyelvre figyelnek az idegen nyelvvel szemben. A szelek-
ciós tanulás révén tehát már az első hónapokban végbemegy
a kezdeti gazdag repertoár leszűkítése a környezeti nyelvben
érvényes mozzanatokra. A néhány hónapos csecsemők is
gyorsabban fordulnak például az anyanyelven szóló rövid,
három másodperces inger felé, mint ha az inger idegen
nyelven érkezne. S elsősorban a dallamra érzékenyek: a hatás
akkor is megmarad, ha a baba csak az alaphang változásait
tükröző alsó frekvenciákat hallja.
A gyermek gügyögése is fokozatosan igazodik az anya-
nyelv hangtani szerkezetéhez és intonációs mintázatához.
A korai perceptuális tanulás egy sajátos esetéről van itt szó.
Olyan esetről, ahol a tanulás az eleve meglévő biológiai
lehetőségek nagyon korai beállításával kapcsolatos, miköz-
ben zajlik a ráhangolódás a környezetben érvényes szem-
beállításokra. Kétnyelvű környezetben felnövő babáknál ez
a tanulás együtt jár a fokozott odafigyeléssel és két majdani
hangminta előkészítésével.
Az éréssel, az értelmi fejlődés előrehaladtával és a nyelvi-
interakciós tapasztalatok gyarapodásával a gyermek az első
életév második felében nagy felfedezést tesz: ráébred arra,
hogy szándékos jelzésekkel (mutogatással, hangadással)
maga is hatni tud környezetére, el tud érni bizonyos célokat.
106
Társalgás a nyelv előtt
Ha egy-egy dologra rámutat, maga is ki tudja jelölni a közös
figyelem tárgyát (a referenciát), gesztussal, vokalizálással
kérhet, kezdeményezhet vagy elutasíthat dolgokat, cselek-
véseket. A szándékos (intencionális) kommunikáció kezde-
te döntő fordulat a gyermek fejlődésében, innen egyenes út
vezet a nyelvhez, hiszen a nyelvi közlések is kommunikatív
szándékok kifejezésére szolgálnak. A különbség „csupán”
az, hogy a szándékos kommunikáció e korai formájának
eszközei a gyermek saját leleményei. Ebben a gesztusrend-
szer, főként az odanyúlás és a mutogatás elkülönülése is
fontos kiinduló mozzanat. Arról lehet felismerni a kezdeti
nyelvi közléseket, hogy bizonyos helyzetekben a baba rend-
szeresen és előreláthatóan ezeket használja. Ennek alapján
a környezet előbb-utóbb meg tudja fejteni a közlési szán-
dékokat. Az ilyen korai, önkényes jelek egyik jellegzetes
típusát képviselik az ún. előszavak: rendszeresen használt,
de felnőtt nyelvi mintára nem visszavezethető egyéni alko-
tások. A magyarban szokásos hangsortípusoktól idegen etn
„szót” egy 15 hónapos kisgyermek egyebek között egy sor
különböző cselekvés kezdeményezésére használt, például
’csináld/gyerünk/menjünk’ értelemben.
Társalgás a nyelv előtt
Az első életév fontos fejlődési előfoka az is, hogy a baba
kialakítja a szerepcserék rutinját, az oda-vissza hangicsálást.
A gyermekek, amikor már gagyogni kezdenek, jellegzetes
szerepváltó társalgásokat folytatnak a környezettel. Ezek
a szerepváltások biológiailag elővételezik a későbbi tagolt
nyelvű társalgást. A szerepcsere, az érzelmi tükrözés és a vál-
takozó hangadás jellemzi ezt a kiinduló feltételrendszert (3).
(3) Baba: Bubububu.
Mama: Ugye milyen jó ez a tiszta ruhácska!
Baba: Bubububu.
Mama: Mindjárt indulunk a mamihoz.
Baba: Bubububu.
Mama: Adom a Leót.
107
Beszél a baba
C. Trevarthen és K. Aitken (2003) kimutatta, hogy eb-
ben a korai társalgásban milyen fontos a ritmus, a sajátos
összehangoló időzítés. A gyermek a társas időzítést a társas
tartalomtól függetlenül is használja, a szerepcsere már ak-
kor is megvan, amikor nem világos, hogy mi is a szerep,
és témaadás még nincsen. A valódi társalgás kezdetén, 1–2
éves babáknál a beszéd összehangolódik a tekintettel. A baba
már 18 hónapos korában elsajátítja azt, hogy akkor néz az
anyjára, amikor mintegy átadja a szót.
Minden jel arra mutat tehát a prototársalgás világából,
hogy a gyermek evolúciósan tudja, hogy hangadás közben
szerepeket kell váltani, azaz a társas keret kiindulópontként
adott számára. Magát a szerepváltást nem kell megtanulnia,
csak annak eszközeit.
A korai aktív nyelv
A nyelvelsajátítás folyamatának számos részlete van, me-
lyeknek itt csak az elveit érintjük. Az első év során vég-
bemegy a motoros és a perceptuális hangtanulás, de mint
láttuk az intonációt illetően, ez már elkezdődik az utolsó
magzati hetekben. A tényleges nyelvelsajátítás, az anya-
nyelvi kód megfejtése, amit a környezet lenyűgözve figyel,
a 10 hónapos és a 4 éves kor között megy végbe. Lassan
megjelenik az első néhány tucat szó, aztán jönnek a kétsza-
vas kijelentések, majd az ún. távirati beszéd, és fokozatosan
grammatizálódik 2–4 éves kor között.
A korai szókincs és a szótanulás elvei
A gyermek mentális szótárának folyamatos növekedése
és kibontakozása igen termékeny kutatási téma. Az egyik
sajátos kérdés a gyermek első szavainak problémája. A korai
szókincset elemezve két érdekes sajátosságot figyelhetünk
meg. Az egyik a szókincs tartalmával kapcsolatos. A gyer-
mekek első szavai olyasmikre vonatkoznak, amelyek a napi
életükben központi szerepet játszanak: a szülők neve, jel-
108
A gyors leképezés irányítói
legzetes játékok neve, utalások a gondozással és táplálással
kapcsolatos cselekvésekre. Ezen belül azonban egy igen ha-
tározott főnévi torzítás figyelhető meg. Az első szakaszban
a főnevek száma sokszorosan felülmúlja az igék és a mellék-
nevek számát. Különösen igaz ez a második életév második
felében bekövetkező szókincsrobbanás után. Karl Bühler
1918-ban írta le először azt a meglepő fejlődési fordulatot,
amikor a gyermek felfedezi, hogy mindennek neve van, ek-
kor pedig sokszorosára nő a szókincs elsajátítási sebessége.
Hosszú időn keresztül napi több tucat új szó jelenik meg a
gyermekek beszédében.
A korai szókincs egy sajátos problémája az is, hogy vajon
megelőzi-e megértés az aktív szókincshasználatot. Tíz-
tizenkét hónapos gyermekeknél ismerős tárgyak esetében
határozottan ki lehet mutatni megértési teljesítményt, pél-
dául képek közötti választást vagy odafigyelést a televízió
képernyőjére – mindezt akkor, amikor a gyermek aktív
szókincse szerint még egyáltalán nem tud beszélni. Az első
szavak megjelenését igen komoly, a szavak és a tárgyak ösz-
szekapcsolására irányuló munka előzi meg.
A gyors leképezés irányítói
Számos kísérlet mutatja ki, hogy kisgyerekeknél milyen
gyors az az eljárásrendszer, amelynek segítségével szava-
kat rögzítenek mentális szótárukba. Passzív, a megértést
biztosító szótanuláshoz akár két-három találkozás is elég
a szavakkal. Ezt nevezzük gyors leképezésnek. E tekintet-
ben akár két nagyságrenddel gyorsabbak vagyunk, mint
a csimpánzok. A csimpánzok és egyéb főemlősök tanítási
kísérleteiben egy-egy szó rögzítéséhez, illetve a szónak
megfelelő mágnestáblaelem vagy gesztus rögzítéséhez sok
száz expozícióra van szükség, míg embergyermeknél ez né-
hány bemutatás alapján sikerül. A szótanulásra különlege-
sen előrehangolt idegrendszerünk van. Ennek köszönhető,
hogy 5-6 éves korra a gyermek szókincse több ezer szó, míg
az ugyanennyi évig gyakorló csimpánzé csak néhány száz.
109
Beszél a baba
Ezt a különleges teljesítményt két egymást kiegészítő
modell értelmezi.
Leképezési alapelvek
Az egyik modell szerint a szavak elsajátításánál – ahogy
összekapcsoljuk őket a tárgyak és cselekvések világával –
sajátos, öröklött szervező elveket követünk, így a gyermek
bizonyos preferenciákkal indul a nyelvelsajátítás folyamatá-
ban. Először Katherine Nelson (1973) fogalmazta meg azt az
elvet, hogy a gyerekek első hipotézise az, hogy a környezetből
hallott és főleg a gyakran ismételt szavak tárgyaknak felelnek
meg. Úgy kell ezt elképzelni, mintha valami világfelfogás-beli
kiindulópontjuk lenne. Ez az ontológiai kiindulópont, a tár-
gyak előtérbe kerülése eredményezné azt, hogy az első szavak
hosszú időn keresztül megszámlálható köznevek lesznek.
Ha például a gyermek egy új szót hall, mondjuk azt,
hogy zuvu – így ha semmi más nem mond neki ellent, ezt
automatikusan főnévként értelmezi.
Egy másik elv, hogy ha a gyermek egy új szót hall, azt
úgy értelmezi mint a látóterében lévő tárgyak közül az új,
az ismeretlen tárgy nevét, és nem úgy mint egy már ismert
nevű tárgy szinonimáját. Az új szót általában közepes álta-
lánosságú kategórianévként értelmezi.
A második év közepétől azonban a gyerekek kezdik
kiemelni a hangfolyamból a mellékneveket és az igéket
is. A nyelv szerkezete (például a melléknevek jellegzetes
pozíciója a főnevek előtt vagy után, vagy az, hogy számos
nyelvben a melléknevek nemben és számban egyeznek
a főnevekkel; hogy az igék sajátos ragokat vesznek fel a
főnevekhez képest stb.) segítséget nyújt a gyereknek a
nyelvi fejlődésben. A szavak formai sajátosságai segítséget
adnak a gyereknek, hogy fokozatosan elkülönítse egyrészt
a szófajokat, másrészt hogy észrevegye, a jel–tárgy megfe-
leltetés mellett jel–tulajdonság, jel–változás megfeleléseket
is ki kell emelnie (az első felel meg a mellékneveknek, a
második az igéknek).
110
Társas tanulás
Társas tanulás
A gyermek szótanulási eljárásainak a természete szociális.
A szavak tárgyi helyzetekhez kapcsolását az segíti, hogy a
gyermek követi az anya tekintetét, és feltételezései vannak
arról, hogy mi jár az anya fejében, amikor egy új szót mond
egy új tárgyra. A tekintet közös irányítása a szótanulás egyik
fontos segítő elve, miként M. Tomasello (2000), valamint
Csibra Gergely és Gergely György (2007) kiemelik. Vagyis ez
a tágabb elmélet magát a felvértezettséget is szociálisnak te-
kinti, s ebben a szótanulás gyorsaságát a kölcsönös tanítási és
tanulási stratégiák oldják fel. Ennek a társas tanulási elvnek
a jelentőségét drámaian mutatja, hogy az autizmuszavarral
felnövő gyermekek igen nehezen tudják használni a partner
tekintetét társas szótanulási helyzetekben. Nem segíti őket az
a tudás, hogy a másik arról beszél, ahová éppen néz.
A nyelvtan használatának lépései
A gyerek nemcsak hangokat és szavakat alakít ki, hanem
mondatépítési elveket is, és elsajátítási munkájának ez ké-
pezi a lényegét.
A távirati stílus
Az első lépés a mondatok felé az, ahogy az egyszavas kifeje-
zések után megjelennek a kétszavas kombinációk. Ezek egy
része két egyszavas kifejezés összeolvasztása lesz. Juj, szem!,
kiált fel a gyermek, amikor fürdetés közben belenyúlok a
szemébe. Egy másik részük viszont elemezetlen kombiná-
ció: Add ide!, Nem kell! stb., amelyek fokozatosan válnak
kétszavasakká. Ha elemezzük a kétszavas kifejezéseket, egy
mögöttes szemantikai rendszert találunk. A (4–10) példák
– jórészt Réger Zita gyűjtéséből – azokat a jelentésviszonyo-
kat mutatják, melyeket a gyermek még nyelvtani viszonyító
elemek nélkül szeretne kifejezni.
111
Beszél a baba
(4) Pápá nem. kb. ’Nem akarok sétálni menni!’
(5) Még csoki! ’Még kérek csokit!’
(6) Cica el. ’A cica elment.’
(7) Csacsi ott. ’A csacsi ott van.’
(8) Vauvau hol? ’Hol van a kutya?’
(9) Néze bácsi. Képe bácsi. ’Nézd a bácsi képét!’
(10) Hú pápá. Has. ’A hús lement a hasamba.’
A ragok megjelenése
A háromszavas korszak elején még ugyancsak jellemző a
nyelvtani viszonyító elemek hiánya vagy helytelen haszná-
lata. Vajon miért nem használ a gyerek nyelvtani elemeket,
nyelvtani kombinációkat? A kérdésnek több magyarázata
is van. Az egyik az, hogy feldolgozási nehézségei támad-
nak, nem tudja emlékezetben tartani az elemeket. A má-
sik magyarázat pragmatikai: minek használni a nyelvtani
elemeket, hiszen a felnőtt úgyis megérti, ha valamit mond.
Például, ha Pistike áll, és azt mondja, hogy Pitti ül, erről
tudjuk, hogy azt jelenti: Ültess le! Ha épp ül, és azt mondja:
Pitti ül!, akkor is tudjuk, hogy ez azt jelenti, Na, (látjátok)
leültem! A nyelvtani jelölés kezdeti használatának egyszerre
vannak kognitív és feldolgozási korlátai.
A megjelenő nyelvtani viszonyító elemek használata
rendszert követ. Például az angolban először az ing-es alak
jelenik meg, a segédigék csak később. MacWhinney (1976,
1978) a gyermeknyelvi naplóirodalom alapján mutatta ki,
hogy a magyarban is fokozatos a kibontakozás. A főnevek-
nél a tárgyrag, a többes szám jele, a kicsinyítő képző hasz-
nálata sokkal korábban megjelenik, mint például a -tól vagy
a -ból. A tárgyrag mellett az irányjelölés (-ba) is korán jelen
van a főnévi rendszerben, ennél bonyolultabbnak tűnik a
birtoklási rendszer jelölése, és különösen késeiek a forrás
típusú helykifejezések. Ez kísérleti helyzetekben is igaz:
a forrás-kifejezések nehezebben is érthetőek a gyerekek
számára, ami jellegzetes példa a nyelvi fejlődés kognitív
meghatározottságára.
112
Kognitív magyarázó elvek a végződések megjelenésére
Lengyel Zsolt (1981a, b) 2–3 éves gyermekeknél azt mu-
tatta meg, hogy az igei paradigma lassabban bontakozik ki,
többes számú alakok egyáltalán nem jelennek meg ebben a
korban, és a módjelek is igen kevéssé. Gósy Mária (1984)
30 hároméves gyermek megfigyelését összegezve a főnévi
paradigmát illetően igen korainak találta a tárgyragot, a
birtokos személyragozást, a birtokjelet és a többesjelet. Az
igéknél ő is a harmadik személy, az egyes szám és a jelen idő
dominanciáját figyelte meg.
A halmozott végződések sajátos kérdést jelentenek a
magyarban. Vajon milyen formáknál fedezi fel először a
gyermek az agglutináció nyitott rendszerét? Többszörös
végződések, kettős szuffixumú alakok birtokos személyra-
gos formákban jelennek meg először. A gyermek életében
világosan motivált birtoklási jelzés (olyan formákra kell itt
gondolni, mint zsebemben, szájamban, kezemben stb.) elő-
segíti, hogy mintegy feltörje az agglutinatív ragozási min-
tázatokat. A helyragos formák jó része olyan testrészekre
és ruhadarabokra utal, melyeket a gyermek kiindulásként
mint felbontatlan egységet tehetett rendszere részévé. A vég-
ződéseket összekapcsoló agglutinatív rendszer a magyar
gyermek számára eleinte nem „minden vagy semmi” kér-
dés, hanem lépcsőzetesen bontakozik ki. A birtokjelezés,
amit világos pszichológiai tényezők motiválnak, jó kiindu-
lópont ebben a folyamatban.
Kognitív magyarázó elvek a végződések
megjelenésére
Több elv összessége magyarázza a végződések megjelenési
sorrendjét. A kognitív elsőbbség elve szerint az jelenik meg
először, aminek világos támpontja van a tárgyi viszonyok-
ban és a gondolkodásban. Ez magyarázza nem csak a tárgy-
rag korai megjelenését, hanem azt is, hogy ez többnyire
céltárgy, és együtt jelenik meg a célhelyragokkal (-ba, -ra).
Mindkettő azt a beszéd kialakulása előtti tendenciát tük-
rözi, hogy a gyermek világképében kitüntetett szerepe van
113
Beszél a baba
az emberi célirányos cselekvésre kialakult korai gondolati
modelleknek (Csibra–Gergely 1998). Ennek a következmé-
nye az is, hogy a helyragok közül a forrástípusúak jóval las-
sabban alakulnak ki, mint a céltípusúak. D. Slobin (1980)
kidolgozott egy egész preferenciarendszert a végződések
kialakulási sorrendjének értelmezésére. Például: Figyelj a
szavak végére! Kerüld a kivételeket! Gondolj arra, hogy a
megkülönböztetésnek legyen szemantikai értelme!
Ezekkel az elvekkel lehet értelmezni az elsajátítás számos
jellemzőjét:
– az egyszerű és rövid megelőzi a hosszút és bonyolultat
– először a nagy és csak később a finom megkülönböz-
tetések
– először a perceptuálisan kiemelkedő (méret, szín stb.
tekintetében)
– a személyes a nem személyes előtt
– az itt és most megelőzi az időben és térben távolit
– a konkrét az absztrakt előtt
– a gyakori és ismerős a ritka és ismeretlen előtt
– a szabályos a kivételes előtt (de interakcióban a gya-
korisággal)
– először az elkülönült egységek, az összefüggések meg-
ragadása előtt
– először az egész, azután részenként elemezve, végül
érettebb egész.
A mondatszerkezet kibontakozása
A korai egyszavas mondatok korszakát követik a két-
szavas megnyilatkozások, melyek eleinte igen kevéssé
szerkesztettek, s később bontakozik ki a teljes szintaxis.
A generatív nyelvtan megfogalmazásában itt is egy szelekciós
elv érvényesül. Eszerint a gyerek az egyetemes nyelvtan el-
veiből kiválasztja, hogy abban a környezetben mi érvényes.
A Chomsky-követők fogalmait használva: beállítja a nyelv
paramétereit.
A magyarra nézve ez ilyen választásokat jelentene:
114
A mondatszerkezet kibontakozása
– ez egy olyan nyelv, ahol a szerkezetek feje a végükön
van – a fekete macska. Ebből a főnévi szerkezetekben
már számos szórendi szabályozás adódik.
– nem konfigurációs nyelv, ahol a nyelvtani szerepeket a
ragok adják meg, és nem a szórend. Nagyon kell figyel-
ni a szóvégekre.
– szatellitanyelv, az egyes szemantikai elkülönítéseknek
külön nyelvtani elemek felelnek meg.
Az utóbbi elvet hibázásokkal illusztráljuk. Fazakas Ágnes
(1988) gyermeke hibázásairól gyűjtött adatokat, melyek azt
mutatják, hogy a gyermek a szatellita elvnek megfelelően
a külön reprezentált igéket és igekötőket szabadon kom-
binálja egymással. Nem veszi figyelembe a kombinációt
korlátozó szemantikai megkötéseket, például hogy nem
kombinálható olyan ige, amiben kódolva van az irány a
neki ellentmondó irányt kifejező igekötővel. A jelentéskor-
látok csak később jelennek meg. A gyermeknek meg kell
tanulnia, hogy bizonyos kombinációk mégsem mennek.
Jellegzetes hibák: az igekötőtő ellentmondása az igében
kódolt iránynak. A huny a felnőtt nyelvben – szemre vonat-
koztatva – magában foglalja a le irányt, ezért nem engedi
meg a ki- igekötőt. A túláltalánosítás az ez alóli kivételek-
től – ahol az igető jelentése maga is tartalmaz irányt (emel,
ereszt, olt, gyújt, nyel) – tekint el, a gyermek a hibákat nem
az igekötők valamiféle véletlenszerű produktivitásának
megfelelően követi el. Jellegzetes példák erre (11)–(14).
(11) Beássa a gödröt.
(12) Csukd ki az ajtót!
(13) Öltöztessél le!
(14 Hunyd ki a szemed!
Egy példa az elsajátítás lépéseire: az igekötők
mozgatása
Az igekötő mint önálló, szabad forma kérdését érinti az,
hogy az igekötők jellegzetesen elmozdulhatnak preverbális
115
Beszél a baba
helyzetükből. Ennek hibázásai jól mutatják a gyerek nyelv-
tanépítő munkáját. Fazakas Ágnes két hibatípust emelt ki.
Mozgatáshiány: a gyerek az elvárt helyen nem mozgatja
el az igekötőt. Ennél a gyereknél a felszólítással kapcsolatos
hibák (15) tűntek el leghamarabb. Ez talán összefügg a fel-
szólításhoz kapcsolódó érzelmi nyomatékkal.
(15) felszólítás: Felébredjél!
megcélzott: Ébredjél fel!
(16) tagadás: Még nem elmentek!
megcélzott: Még nem mentek el!
(17) eldöntendő kérdés: Erre kimegyünk?
megcélzott: Erre megyünk ki?
(18) segédigék: Átmenni kell!
megcélzott: Át kell menni!
A túlmozgatás során viszont a gyermek ott is mozgat,
ahol nem kellene:
(19) nyomaték: Nézem meg!
megcélzott: Megnézem!
A gyerekek kezdetben minden nyomatékosítást igekötő-
elválasztással kísérnek, s csak lépcsőzetesen korlátozzák
ezt a nyelvi fókuszba emelésre. Az elválasztást különösen
nehéz ott megtanulni, ahol valami újabb elem (pl. tagadás,
segédige) integrálása is szükséges a mondatszerkezetbe.
Kezdetben az igekötő elmozdulása talán még nem a szintak-
tikai rendszer része, hanem pragmatikailag motivált; vagy
a probléma annak az általános mutatója, hogy a módosító
elemek lépcsőzetesen integrálódnak a mondatszerkezetbe,
s ennek kísérőjeként az igekötő-elmozdulást indukáló ele-
mek nehéz szemantikáját tükrözik.
Farrell Ackermannal és Komlósy Andrással kísérletek
során is igazoltuk, hogy az igekötők preverbális helyzeté-
nek kitüntetett szerepe van. Óvodás gyermekektől ige előtti
(20) és elválasztott (21) igekötőjű szerkezetek felidézését
kértük.
116
Az igei szigetek elve és a kognitív magyarázat
(20) A piros orrú kismalac reggel boldogan felmászott a hegyre.
(21) A gonosz törpe szedte a kertben a rózsákat le.
A gyerekek az elválasztott igekötőket gyakran úgy adták
vissza emlékezeti feladatokban, hogy az ige előtti pozíció-
ba helyezték őket vissza, és az elválasztott igekötő mellett
gyakrabban hagyták ki a módosító elemeket (21. ábra).
100
80
60
% ige előtt
40
ige után
20
0
4 5 6
Életkor
21. ábra. Az ige előtti és az elválasztott igekötőt tartalmazó mondatok
felidézése (Pléh–Ackerman–Komlósy 1985 nyomán)
A gyerekek számára könnyebben kezelhetők, és ezért
elsődlegesek a szintaktikailag jelöletlen igekötői pozíciók,
annak ellenére, hogy gyakran találkoznak magukban álló
igekötőkkel (fel, le, el).
Az igei szigetek elve és a kognitív magyarázat
Az említett felfogások mind a tiszta forma általános építke-
zését feltételezik. Tomasello (2003) értelmezésében azonban
ez a formai produktivitás csak a második lépés. A gyermek
elsődleges mondattana igei szigetekből indul. Nem a tárgyas
mondat általános sémáját (cselekvő – ige – tárgy + t rag) ala-
kítja ki először, hanem egy konkrét tárgyi cselekvést kapcsol
össze egy igével, s ehhez a cselekvési modellhez kapcsolja a
nyelvi formát. Először lesz ad maci-t, papi-t, könyv-et, puszi-
t alakoknak megfelelően egy ad + tárgy + t rag séma, és sok
ilyen sémából emelődik ki a tárgyas mondat.
117
Beszél a baba
Bár a tisztán kognitív tényezőkre építő nyelvfejlődési el-
képzelések radikális formában a gyermeknyelv legkorábbi
szakaszaira nézve fogalmazódtak meg, a későbbi – több-
nyire a 2,5–6 év közötti – nyelvi fejlődésben is számos té-
nyező mutat a kognitív fejlődés részleges vezető szerepére.
Az időtállónak bizonyult, eredetileg R. F. Cromer (1974)
megfogalmazta elvek a kognitív elsőbbség mellett a nyelvi
önfejlődést is feltételezik. A kognitív fejlődés megalapoz-
za a nyelvi fejlődést, s minden fejlődési fázisban lehetővé
teszi azt, hogy bizonyos felismert viszonyok hozzáférhe-
tővé váljanak a nyelvi kifejezés számára; a nyelvi fejlődés
magyarázatához azonban speciálisan nyelvi tényezőket és
folyamatokat is fel kell tételeznünk. Pinker csizmahúzó-
felfogása a nyelvi oldalon radikálisabb: nála a szemantikai
megkülönböztetések csak a veleszületett szintaktikai ki-
bontakozás támaszai.
1. A gyerekek nyelvében azok a formák jelennek meg
először, melyek szemantikailag-kognitívan már korábban
differenciálódtak. Brown szerint a még nem ragozott igei
alakokkal a gyerek ezeket a főbb szándékokat fejezi ki:
felszólítás, múlt, szándék vagy predikció, jóslás és folyama-
tosság. Ennek megfelelően az első formailag jelölt, ragozott,
illetve segédigével kifejezett igei formái az angolban az infi-
nitív, a folyamatos ige -ing alakja, a múlt idő és a szándékot
kifejező segédigék (gonna, wanna).
2. A már stabilizálódott formák gyakran terjednek ki új
szándékok kifejezésére. A tagadás legelőször megjelenő for-
mája, a nemlét (nincs) kifejezése gyakran kiterjed a később
fellépő tartalmakra (nem kell stb.) is.
3. Gyakran jelennek meg új eszközök egy kognitív terü-
letnek megfelelően egyszerre több nyelvi területen. A tagadás
(nem szabad értelmezéssel), a birtoklás (papa motor), szá-
mos ige és melléknév (forró, éles, hagyd stb.) látszólagos
eltéréseik ellenére először együttesen mind a szociális tiltás,
mind a megismerési kategória kifejezéseiként jelennek meg.
4. Közvetlen összefüggések is vannak a kognitív fejlődés
szakaszai és a nyelvi formák megjelenése között. A helyvi-
118
Az igei szigetek elve és a kognitív magyarázat
szony kifejezéseiben például a kognitívan egyszerűbb ele-
mek (-ban, -on) akár évekkel megelőzik a bonyolultabbakat
(mellett, között).
A nyelvi fejlődés és a nyelvi–formai bonyolultság vi-
szonylagos önállóságára jó példa a kétnyelvű gyerekek
vizsgálata. Mikes Melánia (1967) szerb–magyar kétnyelvű
gyerekeknél kimutatta, hogy a helyviszonyokat kifejező
nyelvtani eszközök eltérő időben jelentek meg a két nyelv-
ben. A gyerek ugyanazokat a helyviszonyokat (pl. -ban,
-ra stb.) jóval korábban fejezi ki magyarul, mint szerbül.
A helyesen használt magyar kifejezések alapján joggal felté-
telezhető, hogy a gyerek képes a megfelelő kognitív alapok
kezelésére, ebből következhet az is, hogy amikor szerbül
beszél, szintén megvannak azok a „szemantikai kifejezési
szándékok”, amelyek a helyviszonyokra vonatkoznak, csak
ezek nem jelennek meg a nyelvi formában. Ennek oka,
hogy a magyar esetragok egyértelműek (minden végződés-
nek egy alapjelentése van), s egyetlen elem – a szóvégi rag
– fejezi ki a helyviszonyt. A szerbben ugyanezen reláció ki-
fejezésének nyelvi eszközei formailag nehezebbek: 1. bonyo-
lultabbak, ugyanis a szóvégi rag és az elöljáró együtt fejezi
ki a helyviszonyt, 2. nem egyértelműek, mivel ugyanaz az
esetvégződés többféle helyviszonynak felelhet meg, s eltérő
ragozási paradigmák is vannak, tehát ugyanazon eset ragja
nem mindig azonos, 3. a prepozíció a szó előtt áll. Ennek
az a jelentősége, hogy a gyerekek általában könnyebben
tanulnak szóvégi jeleket. Vagyis a kétnyelvű gyerekeknél
a formai bonyolultság révén elválhat egymástól a kognitív
és a nyelvi fejlettségi szint. Ennek általános tanulsága az is,
hogy bár a kognitív fejlődés teremti meg a lehetőséget bizo-
nyos nyelvi formák megjelenésére, ezek sokszor csak nagy
késéssel tükrözik a kognitív fejlődést.
Számos vizsgálat arra kíváncsi, hogy egy adott nyelven,
például az angol nyelven belül mekkora szerepe van az
emlékezet fejlődésének. Az átlagos mondathossz növe-
kedése az emlékezet fejlődésének eredménye. Mekkora
szerepe van ezek szerint az emlékezetnek, és mekkora
119
Beszél a baba
az anyukának? Kiderült, ahogy nő a mondathosszúság,
egyre gyakrabban jelennek meg a nyelvtani viszonyító
elemek. (Például: Steve watch TV vagy I am watching the
TV.) Ez az első tény, és a kognitív fejlődésre utal. Léteznek
azonban olyan helyzetek, amikor az anyának van nagyobb
szerepe. Az angolban a sok segédigés bonyolultabb szerke-
zetek megjelenése az anya beszédétől függ. (Például: I keep
trying to tell you.)
Egyéni különbségek a nyelvtan szervezésében
A grammatika kibontakozásában jellegzetes egyéni különb-
ségek vannak, az egyik a szókinccsel kapcsolatos. A gram-
matizáció akkor indul el, mondja Bates, amikor a gyerek
szókincse eléri a kb. 300 szót. A másik különbség az átlagos
mondathosszt („mean length of utterance”) érinti. A mon-
datok hosszúságával arányosan nő a mondattani komple-
xitás, illetve a nyelvtani elemek száma. Katherine Nelson
(1973) ezt eltérő elsajátítási stratégiák következményeként
értelmezi. A beszélni viszonylag később kezdő gyermekek
inkább érzelemkifejező, társas céllal használják a nyelvet
(adj, le, fel, addidebilit), emiatt azután gyakran használnak
mondatszerű kifejezéseket is már egyszavas korszakuk-
ban. Később, 1–2,5 év között is jellemzőek rájuk bizonyos
minőségi jegyek: pl. több birtoklást kifejező szerkezetet
használnak (enyém, Pittié), sok névmást alkalmaznak rö-
vid mondatokban is, és több átélő szerepel mondataikban
mint ágens, cselekvő. A másik gyermekcsoportra a beszéd
korai kialakulása, a referenciális használat és a megnevezés
a jellemző. Ezek a gyerekek eleinte tárgyneveket hasz-
nálnak, ezért szókincsük egyenletesen nő. A két csoport
eltéréseinek legfőbb oka Nelson szerint az egyik csoportnál
a tárgyak és történések, a másiknál pedig az emberek és
interperszonális viszonyaik iránti érdeklődés dominanciája
– a szocializáció különbségeinek megfelelően.
120
Társas keretek az elsajátításban
Társas keretek az elsajátításban
Az utánzás szerepe
A modern gyermeknyelvi kutatás jelszószerűen azzal a
gondolattal indult, hogy sem a felnőtt visszajelzéseinek,
sem az utánzásnak nincsen döntő szerepe az elsajátításban.
A Chomsky által kifejtett elméleti fenntartások nyomán
az empirikus alaphangot R. Brown és U. Bellugi (1964)
egy munkája adta meg. Egyrészt rámutattak arra, hogy a
gyerekek utánzásai, ha a kontextusban figyeljük őket, több-
nyire nem pontosak, a gyerek mintegy a saját nyelvtani és
feldolgozási korlátainak megfelelően leegyszerűsítve adja
vissza az anyagot. Másrészt a felnőtt–gyerek kommuniká-
ció részletes elemzésével feltárták, hogy a szülő részéről az
utánzás még gyakoribb. Ez azonban nem akármilyen után-
zás, hanem tanító, illetve értelmező jellegű: a szülő a gyerek
szándékait próbálja kitalálni, kiterjesztve utánoz (22).
(22) Gyerek: Fel kesztyű.
Mama: Felvesszük a kesztyűt.
A szülői oldal felől azt igyekeztek tisztázni, mi a szerepe
a nyelv elsajátításában az említett kiterjesztésnek. Kiderült,
hogy nagy szerepe van, különösen, ha szervezett. A másik
kutatási vonal pontos kritériumok alapján próbálja feltárni,
hogy mit és mikor utánoz a gyerek. A vizsgálatokból egy
olyan összkép formálódik, mely szerint a gyerek az utánzást
mint nyelvtanulási mechanizmust használja, ez a használat
azonban rendkívül szelektív. Olyan elemeket utánoz, ame-
lyeket éppen tanul, illetve amelyek éppen meghaladják
tudását; nem próbál utánozni olyasmit, ami már biztos
része a nyelvi repertoárjának, sem olyasmit, ami azt nagyon
meghaladja.
Utánzásainak egyik legfőbb eleme a szótanulás. A gyere-
kek például azokat a „mondatokat” ismétlik meg szelektíven,
amelyek értelmetlen szót tartalmaztak; vagyis az ismétlés
fontos szelektív mechanizmus lehet új szavak tanulásában.
121
Beszél a baba
Réger Zita (1986) kimutatta, hogy a sokat utánzó gyerekek
olyan szavakat utánoztak, melyek ritkán voltak jelen nem
utánzó jellegű megnyilatkozásaikban, s az idő során, ahogyan
egy szó gyakoribbá vált a spontán beszédben, használata az
utánzásban csökkent. Az utánzás tehát nem valami végső
primitív magyarázó fogalom, hanem aktív gyakorlási eszköz
a rendszer, a szerkezeti elvek kiemelésére, a saját rendszer
bővítésére.
Az utánzási folyamatok részletes elemzése – különösen
ha az egyszerű megnyilatkozásokon túlmegyünk, és meg-
nézzük, milyen folytatása van az ismétlésnek a beszélgetés-
ben – rámutatott arra is, hogy sok esetben itt nem is szándé-
kolt utánzásról van szó: a felnőtt megnyilatkozásának teljes
vagy részleges megismétlése, akárcsak a felnőtt nyelvben,
sajátos kommunikációs funkciót tölt be, mint ahogy erre
Réger Zita felhívta a figyelmet. A nyelvben az utánzásnak
már viszonylag korán vannak olyan funkciói, amelyek nem
a nyelv elsajátítására s nem is a közvetlen kommunikációra
vonatkoznak: a gyerek a nyelvi utánzással társas szerepeket
és viszonyokat gyakorol. Gondoljunk a „telefonáló” gye-
rekre, a „doktor bácsis” beszédre a játékokban s így tovább,
ahol az utánzás a modellhez képest többnyire rendkívül
késleltetett. Már csak ezért sem tételezhető fel az utánzás
közvetlen nyelvtanulási szerepe, és a beszéd utánzása in-
kább más dolgok utánzásának, a szereptanulásnak az esz-
köze, mintsem a nyelv tanulásának.
A gyerekekhez szóló beszéd jellemzői
Az empirikus kutatások erősen megkérdőjelezték a Choms-
kytól kiinduló szemléletnek azt a dogmáját is, hogy a gyere-
kek rossz minőségű, hibázásokkal, bizonytalanságokkal teli,
nehezen elemezhető szöveget hallanak. A gyerekek valójá-
ban nem csak hallanak beszédet, hanem időnként hozzájuk
is beszélnek. Mai elképzeléseink szerint a gyerekekhez szóló
beszéd jellegzetességei a környezeti interakcióban segítik a
nyelvi forma tanulását A mai pszicholingvisztikai kutatás
122
Társas keretek az elsajátításban
ezen a területen túlmegy a dajkanyelv tényének puszta
megállapításán, és megpróbálja részletesebben feltárni
ennek a meglehetősen univerzális jelenségnek a részletes
jellemzőit s főként funkcióit.
A gyerekekhez szóló beszéd egyik fő megkülönbözte-
tője a hogyan. Itt nemcsak dajkanyelvi fordulatokról van
szó, hanem az egész kommunikációs helyzet, bármilyen
beszédkapcsolat megszervezéséről. A gyerekekkel kommu-
nikáló felnőtt első feladata ugyanis a gyerek figyelmének
felkeltése és fenntartása, annak világos éreztetése, hogy
hozzá beszélnek. Ezt nevezi Csibra és Gergely a tanulás–ta-
nítás természetes pedagógiai keretének. Számos nem nyelvi
beállító eszköz létezik: szemkontaktus, hanghordozás,
odafordulás. A legfőbb nyelvi eszközök a gyakori néven
szólítások (Peti! Ott a nyuszi!) vagy a felkiáltások (Nézd,
mi van ott!), melyeket nem egészen meglepő módon már
4 éves gyerekek is sűrűn és szelektíven használnak, amikor
kétévesekkel próbálnak beszélni.
A figyelemkeltés és kontaktusteremtés másik eszkö-
ze a speciális hangmoduláció használata. Ilyen a magas
hangfekvés, a suttogás, akárcsak az intonációs moduláció
sávjának mintegy kétszeresére szélesítése a felnőtt–felnőtt
kommunikációhoz képest, valamint az odafigyelést jelző,
választ váró kérdő jellegű, emelkedő intonáció a mondatvé-
geken. Ezeknek a modulációs eltéréseknek jó része azt szol-
gálja, hogy a gyermek világosan meg tudja különböztetni,
mikor beszélnek hozzá s mikor nem, ami nagy segítség a
beszédinput szűrésében.
A gyerek felé irányuló beszéd szerveződésének valószí-
nűleg sokkal nagyobb szerepe van a nyelvelsajátításban,
mint azt a Chomsky nevéhez köthető szigorú felfogás hir-
deti.
Feltehető, hogy a felnőtt világ rejtett, intuitív tanítási el-
veket használ, ennek megfelelően módosítja kommunikáci-
óját, s talán ez könnyíti meg a gyerek feladatát. Ezt a keretet
nevezzük ma a természetes pedagógiának. Olyan keret ez,
amelynek révén a beszélő és szemkontaktust létesítő felnőt-
123
Beszél a baba Társas keretek az elsajátításban

től a baba tanulni akar. Tanulni a nyelvet, az embereket és beszél, kérdés–válasz stb.) elsajátítását, a dolgok és a nyelv
a világot is. közti leképezést, valamint a nyelvi egységek szegmentálá-
A figyelemkeltés és kontaktusteremtés másik eszkö- sát, felbontását.
ze a speciális hangmoduláció használata. Ilyen a magas Mindezeket összefoglalóan mutatja a 9. táblázat.
hangfekvés, a suttogás, akárcsak az intonációs moduláció
sávjának mintegy kétszeresére szélesítése a felnőtt–felnőtt 9. táblázat. A gyerekhez szóló beszéd jellegzetességeinek funkciói
(H. Clark és E. Clark nyomán)
kommunikációhoz képest, valamint az odafigyelést jelző,
kérdő jellegű és választ váró, emelkedő intonáció a mon- Feltehető szerep a nyelvelsajátításban
datvégeken. Ezeknek a modulációs eltéréseknek jó része azt
Felnőtt beszéd Dolgok és nyelv Nyelvi egységek
szolgálja, hogy a gyerek világosan meg tudja különböztetni,
mikor beszélnek hozzá, és mikor nem, ami nagy segítség a gyerek neve x
beszédinput szűrésében. felkiáltás x
magas hang x
A kisgyerekekhez szóló beszéd másik kérdése a miről és suttogás x
a mit. Azon az általános elven túl, hogy a felnőttek a kisgye- erős intonáció x
dajkaszavak x
rekekhez általában az „itt és most” világában, a közvetlen szóválasztás x
jelenlevő tárgyakról és személyekről beszélnek (ami meg- ragkihagyás x
könnyíti a dolgok és jelek összekapcsolását), van még né- névmáskerülés x
kiszélesítés x x
hány alapelv, mely szóválasztásaikat irányíthatja. Herbert kényszerítő kérdés x
és Eve Clark (1977) három rendszerező elvet tár fel: igazságérték javítása x x
lassú beszéd x
1. Egyes szavak könnyebben ejthetők a gyerek számára. szünetek x
2. Egyes szavak hasznosabbak a gyerek számára. rövid mondatok x x
3. Egyes szavak nehezen érthetők, ezért kerülendők. mondatkeretek x x
ismétlések x x
Az első elv a tipikus dajkanyelvi szavakat bátorítja: vau-
vau, tente, pipi stb. A második, a hasznossági elv azt sugall-
ja, hogy a nem dajkanyelvi szavak közül a felnőtt olyanokat Vagyis feltehetően nem csak a gyerek használ elsajátítási
válasszon, melyeket a gyerek használni tud a saját megnyi- elveket a nyelv tanulása során, a felnőtt világ is alkalmaz
latkozásaiban. Végső soron a szó által jelölt dolgok eltérő implicit tanítási elveket, ezekkel módosítja kommunikáció-
kiemelhetősége okozza, hogy a szülő egyes esetekben az ját, s így megkönnyíti a gyerek feladatát.
általánosabb kifejezést használja, például kutya s nem puli
vagy dakszli, más esetekben viszont éppen a speciálisabb
neveket – alma, narancs és nem gyümölcs.
A harmadik elv nem csak a szóválasztásra vonatkozik,
hanem a nyelvtani egyszerűsítésre is. A felnőttek gyakran
hagynak el grammatikai elemeket beszédükből, amikor
a kisgyerekhez szólnak, gyakran használnak főneveket
névmások helyett (Mama mindjárt jön) stb. Ezzel három
dolgot segítenek elő: az alapvető társalgási szabályok (ki

124 125
A nyelv keletkezése és biológiája A nyelv keletkezésének nagy kérdései

A NYELV KELETKEZÉSE ÉS BIOLÓGIÁJA 10. táblázat. A szűken értelmezett nyelvkészség (NyKSZ) és a tágan értelmezett
nyelvkészség (NyKT) viszonya a nyelv keletkezésében
A nyelv keletkezésének nagy kérdései (Hauser–Chomsky–Fitch 2002nyomán)

Az emberi nyelvvel, mint minden biológiailag megalapo- Külső környezet Belső változások
változásai NyKT NyKSZ
zott rendszerrel kapcsolatban két biológiai kérdést teszünk
fel. Az első a proximális, a közeli tényezőkre kérdez. Mi- ökológiai – l légzési kontroll rekurzió: egy nyelvi egy-
– többféle hang képzésére ség (elvben) végtelenségig
lyen idegrendszeri működések teszik lehetővé a nyelvet, s fizikai alkalmas megnöveke- ismételhető beágyazása
ezek a működések milyen kapcsolatban vannak a rendszer dett szájüreg
kulturális – beszédhangok utánzásá-
felépítésével. A másik a disztális kérdés, a távoli mecha- nak fejlettebb képessége
nizmusok kérdése. Hogyan jött létre az emberi nyelv, mi – rugalmasabb hangképző
az, ami sajátosan az emberi evolúció jegye belőle, s mi az, szervek
társas – fogalomalkotás és
ami közös állati őseinkkel, illetve általánosabban az állati kategorizálás kifejlődése
kommunikáció rendszerével. Az evolúció a nyelvhez új – a másik ember szándé-
kainak értelmezése
idegrendszeri képleteket alakított ki – vagy egyszerűen egy
különösen gyors tanuló gépezetet, netán egy társas tanuló
rendszert? S vajon az idegrendszeri működéseknek van-e Az emberi nyelv többszörös tagoltsága egy többszintű
a nyelvre specifikus szerveződési módjuk, ami megmagya- rendszerben érvényesül: a néhány tucat hangból szavak és
rázná például a megértés gyorsaságát vagy a gyermeknyelv toldalékok épülnek, ezekből pedig végtelen számú mon-
kialakulásának kritikus periódusait. datot lehet létrehozni. (1) erre mutat egy nehéz, de nem
Darwin óta úgy tartjuk, a nyelvet az evolúció alakította teljességgel képtelen példát.
ki. A kutatókat azonban megosztja, hogy folytonosságot
(1) Eltűnt a szomszéd barátnőjének a kocsijának az ablakára
látnak-e rokonainkkal, vagy sajátosan az emberre jellem- tegnap reggel kitűzött üzenet.
ző fajspecifikus rendszert keresnek benne. S vajon megra-
gadható-e az emberi nyelv egyetlen központi mozzanattal, Ezt a jelenséget nevezzük rekurzivitásnak, amivel más
vagy sok kis tényező átalakulása vezetett a nyelv megje- kommunikációs rendszerek tudomásunk szerint nem ren-
lenéséhez? Kétségtelen, hogy a közlés formáit jelrendsze- delkeznek.
reknek tekintve ugrást látunk az állati kommunikációhoz A nyelv keletkezéséről szóló viták a diszkontinuitás
képest. Az emberi nyelvet alapvetően az önkényesség és a kontra folyamatosság kérdését is érintik: hogyan követik
többszörös tagoltság jellemzi. Egy korlátlan jelölő rend- egymást a nyelv felé vezető genetikai változások, s vannak-
szer birtokában vagyunk. Ezzel szemben még a rovarok e közöttük kitüntetett jelentőségűek? Noam Chomsky és
legkidolgozottabb jelrendszerére, például a méhek nyel- biológus kollégái a 10. táblázatban látható módon össze-
vére is az a jellemző, hogy a jelek nem önkényesek, hanem gezték a feltételezett tényezőket és kutatási hagyományokat.
ikonikusak és ingerfüggők (a fizikai környezet határozza Megkülönböztetik az emberi nyelv előfeltétel-rendszerét, a
meg őket). Ennek megfelelően csak korlátozott célokra tágan értelmezett nyelvkészséget (NyKT), mely szerint foly-
használhatóak. Ikonicitás ugyan megtalálható az emberi tonosság és fokozatosság figyelhető meg az emberi faj és az
nyelvben is (gondoljunk a hangutánzó szavakra), de ez előd fajok között, illetve a szűken értelmezett nyelvkészséget
nem általános. (NyKSZ), ez alapvetően elválasztó tényezőnek, fajspecifikus

126 127
A nyelv keletkezése és biológiája
vonásnak tűnik. A hangképzés, a kategóriák alakulása, az
emlékezet tekintetében folytonos a fejlődés az ember felé,
de a beszélt nyelv végtelenségét lehetővé tevő szerkesztés-
mód az ember megkülönböztető jegye.
A nyelv előfeltételeinek kialakulása
A hangképzés fejlődésében Philip Lieberman (2006) szerint
három sarkalatos pontja volt a nyelv kialakulásának:
1. megváltozik a gégefő, megnőnek a fej rezonátorüregei,
ez gazdagabb hangképzést tesz lehetővé,
2. megjelenik a légzés akaratlagos ellenőrzése,
3. akaratlagos ellenőrzés alá kerülnek a hangadó, artiku-
lációs mozgások.
A csatorna megnyúlása és a gégefő leszállása nem volt
kockázattól mentes. Emiatt oly nagy az esély az embernél a
félrenyelésre. A beszédhez szükséges levegő biztosításához
azonban szükség volt erre a lépésre. Beszédünk a kilélegzett
levegővel gazdálkodik. Beszéd közben a kilégzés négy-öt-
szöröse a belégzés időtartamának. Ahogy a tüdőben lévő
levegő mennyisége csökken, a tüdőből kilélegzett levegő
nyomása nem csökken egyenletesen, egy mondat kimon-
dása során mintegy 1,5 másodperecig marad egyenletes.
A többlet, a nyomáskiegyenlítés a kilégzés aktív visszatar-
tásából, izommunkából fakad. A szájlégzés kialakulásával,
a nyelés és légzés összehangolásával együtt ez a mozzanat
fontos lépés a nyelv kialakulásához vezető úton.
Lieberman szerint e tekintetben az utolsó elágazási pont
mintegy 400 ezer évvel ezelőtt volt. Ugyanis a Neander-
völgyi ágnak a mai emberéhez nem hasonlító felső légútjai
alakultak ki, de a mintegy 40 ezer évvel ezelőtti embere-
lődöké már a mainak megfelelő képet mutatják – itt nyílt
volna mód a hangcsatorna nagyobb modulációjára, ami
a Homo sapiensnél, 3–400 ezer évvel ezelőtt kapja meg a
modern formát. Valamikor 200 000–50 000 évvel ezelőtt
az emberelődök néhány magánhangzót – talán i, u, e – ki
tudtak már ejteni, azokat, amelyek leginkább észlelhetőek.
128
A nyelv előfeltételeinek kialakulása
Természetesen már a légzés ellenőrzése is nagyfokú
idegrendszeri átalakulást jelent: a légzés részben autonóm,
részben szándékos idegrendszeri ellenőrzés alá kerül. Ez az
elmozdulás a szándékos mozgásvezérlés felé még inkább jel-
lemző a hangadás átalakulásában az emberi nyelvhez veze-
tő úton. Rendkívüli mértékben fejlődik a finom mozgásokért
felelős mozgatókéreg. Ezen belül igen kifejlett a Broca-mező,
a bal alsó homloklebenyi rész, melyet a beszédmozgásokért
teszünk felelőssé. Megjelenik már az emberszabásúaknál is,
és kezdetben a finom mozgásokért, elsősorban a kéz moz-
gásaiért felelős egy motoros evolúció keretében: mozgás
→ kéz → gesztus → hangképző gesztusok; ezek a lépések a
NyKT motoros és agyi változásai során az utolsó szakaszt
jelentik a szintaxis megjelenéséhez. E változások mögött egy
FoxP2 elnevezésű gén többszörös mutációja állhat. A fejlő-
dés menete az lehetett, hogy a mozgások összerendezésért
felelős gén egy mutációval a fej mozgásaiért külön is felelt,
majd egy újabb mutáció vezetett a hangadásban szerepet
játszó változatig.
Az emberré válás során megnőtt az agy térfogata. A test-
hez képest a koponya mérete óriási lett két-három millió év
során, fejlődött az agykéreg, valamint a mozgásokért felelős
kisagy, továbbá bizonyos kéreg alatti mozgató területek
(bazális ganglionok), melyek alapvetőek a nyelvet meg-
alapozó finom mozgások, a „motoros szintaxis” szervező-
désében. Lényeges mozzanat, hogy akaratlagos ellenőrzés
alá kerülnek a hangadó, artikulációs mozgások, amelyek
főemlős rokonainknál erősen előre huzalozottak.
Kialakultak az agyi aszimmetriák is, melyek először
a cselekvésben jelennek meg (jobbkezesség), majd a bal
agyfélteke lesz felelős a finomodó hangadó mozgások szer-
veződéséért is.
129
A nyelv keletkezése és biológiája
A fogalmi rendszer fejlődését elősegítő
változások
Az agyi átalakulások az NyKT fogalomképzési feltételrend-
szerének kialakulásában is nagy szerepet játszottak.
1. Az asszociatív kérgi területek fejlődésével összekapcso-
lódik a látvány (tarkólebeny), a hangelemzés (halántékle-
beny) a beszédmozgások és a sajáttest-érzés (fali lebeny)
rendszere. Az érzékelő rendszerek közti kapcsolat az em-
berszabásúaknál kezdett fejlődni, szerepe a tapasztalatok
átvitele egyik modalitásból a másikba (pl. a tapintásról a
látásra). Az embernél ez lesz az érzékszervi tapasztalat han-
gokra átkódolásának feltétele.
2. A kiugróan fejlődő elülső homloki (prefrontális)
területek a nyelvhez kapcsolódó tudatelméleti teljesítmé-
nyekhez, a nyelv szociális megalapozásához igen fonto-
sak. A homloklebenyi területekhez tartozik a rövid távú
emlékezet fejlődése is. Ez teszi lehetővé a látványok és a
jelezés összekapcsolását, illetve a hosszú jelsorok kiala-
kítását is.
3. Megjelenik a tükörneuron rendszer. Olyan sejtcso-
portok ezek a majmok és az ember mozgatórendszerében,
melyek akkor is reagálnak, ha az állat maga végez célirá-
nyos mozgást, és akkor is, ha fajtárásnál látja ugyanezt
(Rizzolatti–Craighero 2004; Gallese–Keysers–Rizzolatti
2004). Ez a rendszer felelős az empátiáért és a nyelvel-
sajátítás könnyedségéért is, mivel a saját artikulációs
mozgásokat, illetve mimikát a gyerek a környezet vizuális
mintáihoz alakítja – mintegy tükörben látja saját magát az
anyja arcán.
A gesztusnyelvtől a hangzó nyelvig
Az emberszabású fajoknál a gesztusok alakultak ki először,
s hosszú időn át a gesztusnyelv volt az uralkodó. Később,
valamikor a Homo nem (genus) megjelenése után, talán
1 millió évvel ezelőtt kialakult egy ősnyelv, amely csupán
130
A gesztusnyelvtől a hangzó nyelvig
alapvető, kognitív alapú kategóriákat használt. Ilyen ka-
tegóriák például a cselekvő, cél, eszköz, fogadó vagy hely.
E feltételezett folyamatban a gesztusnyelv elsődlegessége
melletti komoly érv az, hogy miközben a hangadás nem
módosul a főemlősöknél, erősen előre huzalozott rend-
szernek tűnik, addig a gesztusok, melyeket mi afféle ösztö-
nösebb dolognak érzünk, viszonylag szabadon alakulnak
a tanulás során, mint Tomasello kiemeli (Pika és mtsai
2005). Az elmélet szerint a fejlődő mondattan keretei kö-
zött a valódi, mai értelemben vett nyelv csak mintegy 100
000 éve alakult ki.
Hasonló felfogást képvisel Merlin Donald (1993, 2001)
is a kulturális reprezentációs (gondolati megjelenítési)
rendszerek átalakulásáról az emberré válás során. Donald
felfogásában a főemlős tudatosság az epizodikus kultúra
szintjéig jut el, mely az átélt emlékeknek felel meg. Az első
emberi fordulatot a társas szemantika megjelenése hozza,
melyben megvalósul a közös tudás átadása. Gesztusok
formájában ez a mimetikus kultúra, mely mintegy másfél
millió évvel ezelőtt, a mai értelemben vett természetes nyel-
vet jóval megelőzve jöhetett létre. A saját test akaratlagos
reprezentációja egy nyitott rendszert képez, közlési szán-
dékú, tárgyakra utal (referenciális), és belülről előhívható
reprezentációkat használ. Közege vizuális és motoros, ezért
nem jellemzi a többszörös tagolás. A mimetikus kultúrá-
ban előtérbe kerül a szociális játékrendszer, megjelennek a
szervezett oktatási formák, a közös vadászat lehetősége és a
koordinációban zajló újítás is. A mimetikus kultúra ugyan-
akkor rendkívül lassan fejlődik és változik, hiszen tartalma-
it az epizodikus ismeretek, az éppen átélt dolgok adják meg.
Donald szerint a döntő idegrendszeri változások, amelyek a
hangzó nyelvet a gesztusnyelv után lehetővé teszik, átfogó,
nem nyelvspecifikus átalakulások.
A hangzó nyelv olyan új kultúrát is jelent, amelyben a
társadalmi változások rendkívül gyorsak. Ezt nevezi Donald
mitikus kultúrának. A nyelv kialakulásában Donald szá-
mára a grammatika levezetett jellegű. Maguk a nyelvtani
131
A nyelv keletkezése és biológiája Valóban különleges-e a mondattan?

kategóriák nem kiindulópontok, hanem a kognitív elemzés A mai felfogásban a formai különlegesség lényegi vonása
eredményei. Donald amellett áll ki, hogy az események a rekurzív szabályhasználat, mely igen új, humánspecifikus
elemzéséből alakul ki például a cselekvő kategóriája, ebből fejlemény. Részben értelmezhető exaptációként, részben
pedig az alany s így tovább. pedig átfogó strukturális elvek eredményeként, melyre nem
Számos elmélet szerint érdemes feltételeznünk egy irányult külön szelekció.
előnyelvet, mely szegényesebb szerkesztettségű, kisebb sze- J. S. Gould és E. S. Vrba (1982), valamint Chomsky érve-
mantikai specificitású, mint a mai nyelvek. E nézet egyik lését kiegészíti az a felfogás, amely szerint az emberi nyelv
képviselője Derek Bickerton (1990), aki szerint a legfonto- a kezdetekkor nem volt szükségszerűen adaptív rendszer,
sabb eltérések az előnyelv és a mai nyelv között a Chomsky- s lehet, hogy csak mellékterméke a másra irányuló evolú-
féle NyKSZ szerveződését mutatják: ciós-szelekciós nyomásoknak, melyek eredetileg nem ezt a
– a szerkezeti viszonyok formaivá válnak (formális komplex és talán felesleges rendszert hozták létre. A mon-
mondattan), dattani szerveződés részben exaptációként, részben pedig
– a nyelvtani műveletek produktívak (beágyazás, szer- átfogó szerveződési elvek eredményeként értelmezhető,
kezetismétlés), melyre nem irányult külön szelekció.
– nyelvtani morfémák (ragok, névelők stb.) jelennek A Chomsky és követői által kiemelt biológiai sajátos-
meg. ságok mai kritikusai nem valamiféle tudományos őskö-
vületek. A két tábor között számos részkérdésben igen
11. táblázat. Donald felfogása a nyelv megjelenésének kognitív fontos viták folynak, melyek a nyelvi-biológiai rendszer
előfeltételeiről
alapkérdéseit érintik. Pinker és Bloom kiemelik, hogy a
Kognitív változás Szerepe a nyelvben tagoltabb nyelv, például a feltételes állítások kifejezésének
munkamemória szótanulás, mondatfeldolgozás lehetősége elvezet a ravaszabb társas összehangoláshoz „…
többfelé figyelés szótanulás, kontextuális értelmezés egy olyan csoportban, mely a figyelemért és szimpátiáért
agyi plaszticitás tanulás egész élet során küzdő kommunikátorokkal van tele, további előnyökkel
hosszú távú emlékezet szavak tárolása
szolgál, ha valaki képes lefoglalni, felizgatni és meggyőzni a
hallgatóit. Ez természetesen segíti a retorikai képességek és
szemantikai agyterületek gazdagabb kontextuális jelentés
a beszédkészség fejlődését, azokkal a pragmatikai nyelvtani
eszközökkel együtt, melyek ezeket a képességeket támogat-
Valóban különleges-e a mondattan? ják.” (Pinker–Bloom 1990.)
G. Miller (2001) még tovább ment a Pinkerék elindí-
Amikor Chomsky és követői az emberi nyelv különleges- totta provokatív úton. Felfogása szerint nagy probléma a
ségét emelik ki, továbbra is a különleges emberi sajátossá- mentális képességek darwinista magyarázatában a kétféle
gokat hangsúlyozzák, és a NyKSZ rendszerét biológiailag is darwini modell, a természetes kiválasztódás és a nemi
humánspecifikusnak tartják. Fő kérdésük, hogy a nyelvben kiválasztódás viszonya a lelki jelenségek magyarázatában.
felfedezhető alapelvek mennyire térnek el az egyéb rendsze- A nyelvvel foglalkozva szokásosan csak a természetes kivá-
rektől. A mai kisgyerek elsajátítási mechanizmusait pedig lasztásról beszélnek; arról, hogy azok az embereleink, akik
egy biológiai tanulórendszer feltételezésével magyarázzák éppen a nyelv révén jobban tudtak megküzdeni a tervezés
(lásd 4. fejezet). vagy a kategorizáció problémáival, nagyobb túlélési eséllyel

132 133
A nyelv keletkezése és biológiája
rendelkeztek; mások – elsősorban az együttműködéssel és
versengéssel foglalkozók – a szexuális szelekciót tartják a
kizárólagos magyarázó elvnek. Miller felfogása szerint a
nyelv keletkezése sajátos fitneszjelzés szelekciójaként értel-
mezendő. Az ékesszóló nem csak dominánssá tudott válni,
hanem lenyűgözte a másik nemet, azt sugallva, hogy sok
erőforrása van, amit képes a beszédre is pazarolni.
Az ember számára a legfontosabb szelekciós környezet
nem a természetből, hanem a társakból származik. Az em-
ber azért vált okossá, szellemes tervezővé, az együttműkö-
dés és a becsapás mesterévé, mert elméjének kibontakozását
az irányította, hogy alkalmazkodnia kellett a társaihoz. Az
érzések eksztázisa és a szerelem világa körül tébolygó for-
dulatok ebben a felfogásban nem csupán áruszerű vetületei
elemi természeti erőknek, hanem maguk is e természeti
erők részei. Cselekkel, örömökkel, eksztázisokkal, kacérsá-
gokkal teli jelenetek alakították ki a mai embert, s ezek irá-
nyítják életét ma is. A szellem és a szerelem világa az öröm
ösztönző erején keresztül természetes kapcsolatot, ha nem
is mindig összhangot teremt a versengés és a boldogság-
keresés között. Csábítás, erkölcs, kreativitás olyan világban
jelennek itt meg, ahol felértékelődik a párválasztáshoz és
az udvarláshoz való jog. Miller könyve egész emberi mi-
voltunk és jelképvilágunk újraértelmezését, nők és férfiak
viszonyának újragondolását igényli. Híres jelképe a páva-
farokhatás. A másik nemű fajtársakért való versengésben
gyakran olyan haszontalan szervek (vagy magatartásfor-
mák) is kifejlődnek, mint amilyen a pávafarok (vagy ami-
lyen sokak értelmezésében az emberi nyelv). Ezek a pávafa-
rok-tényezők azért olyan vonzóak a másik nem képviselői
számára, mert azt sugallják, hogy mennyire rátermett ez a
fickó: miközben bonyolult egyensúlyozó műveletet végezve
halad át egy vékony pallón, még hangokat is képes kiadni.
A szépen beszélő rétor, a fütyörészve kötélmászó ifjú vonzó
számunkra, mert igen teherbírónak tűnnek.
Ősanyáink azokat a hímeket részesítették előnyben,
akik a beszéddel bizonyították, hogy fittek, tehát megannyi
134
Valóban különleges-e a mondattan?
egyéb dolguk mellett még hangokat is tudtak moduláltan
kiadni. Vagyis ez a felfogás, miközben szelekciós – mert
a szexuális szelekciót vonja be –, és a nyelvet eredendően
a pávafarok mintájára kezeli, nem klasszikusan haszonel-
vű; a nyelv nem az egyed túlélésének, hanem a szaporo-
dásnak az esélyét növeli meg. Mindez az eredendő nyelvi
funkciókról is sajátos képet sugall. A nyelv elsődlegesen
mint udvarlási és hatáskeltő eszköz alakult ki, Miller saját
kifejezésével, Cyrano és Seherezádé világaként.
Az exaptációs mozzanat egy új és finom megjelenítését
S. Dehaene a neurális újraverbuválás gondolataként fogal-
mazta meg. Ez a következőt jelenti:
1. Az ember agyi tevékenységeinek szerveződését az
evolúciótól örökölt erős anatómiai és kapcsolati korlátok
jellemzik. Csecsemőkorban már igen korán megjelennek
a rendezett neurális térképek, és ezek a későbbi tanulást
bizonyos irányban befolyásolják.
2. A kulturális elsajátításnak (pl. az olvasás elsajátítá-
sának) meg kell találnia a maga neurális fülkéjét, vagyis
azokat az idegrendszeri hálózatokat, amelyek elég közel
állnak a kívánt működéshez, és elég hajlékonyak ahhoz,
hogy neurális erőforrásaik jó részét erre az új használatra
irányítsák át.
3. Amikor az evolúciósan végbement működésekre de-
dikált kérgi területeket új kulturális tárgyak szállják meg,
ezek korábbi szerveződése nem teljesen törlődik ki. Vagy-
is a korábbi neurális korlátok jelentős hatást gyakorolnak
a kulturális elsajátításra és a felnőttkori szerveződésre
(Dehaene–Cohen 2007).
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy ezt a gondolatme-
netet kiterjesszük magára a nyelv folyamatára is. Ezzel azt
hirdetjük, hogy talán a természetes nyelv is egy más célra
kialakult finom mozgásszervező és akusztikai elemzőrend-
szer újrafelhasználása lenne.
135
A nyelv keletkezése és biológiája Nyelv és idegrendszer

Összkép tos érzéki és motoros képzetek összessége. Broca úgy vélte,

A 22. ábra a tárgyalt elméleteket egy időrendi összképbe
próbálja rendezni.
Átfogó kép
Főemlős indulás: mozgás, látás,
egyéni tanulás, kategóriák
agynövekedés, fokozatos gesztusnyelv,
első társas tanulás 2 m
Hangok gazdagodó világa.
Eszközök, átfogó kategóriák.
Előnyelv. 1m–100 e
Innovatív tárgyhasználat.
FOXP2 mutáció: formai nyelvtan 100–50 e
22. ábra. A nyelv keletkezésének spekulatív összképe
hogy nevezetes betegénél a beszédhez szükséges motoros
képzetekért felelős területet azonosította a bal homlokle-
beny hátsó alsó lebenyében. Az e terület sérülésekor fellé-
pett artikulációs zavart nevezi motoros afáziának. A közlési
lánc másik oldalán Wernicke a szenzoros képzeteket vélte
azonosítani, és azt is feltételezte, hogy a kétféle – a motoros
és akusztikus – képzettárnak az összekapcsolásáért is fele-
lős lehet egy idegrendszeri struktúra: a fasciculus arcuatus,
melynek sérülése okozza a vezetéses afáziát. Azóta is látjuk
e két tipikus zavar tünettanát, az értelmezések persze meg-
változtak.
A Broca-afáziásokra a kifejezés zavara és a nyelvtani
tagolás nehézsége a jellemző, a Wernicke-afáziásokra pedig
a beszédmegértési zavarok mellett a szókeresés nehézsége
és a különböző szavak hangalakján alapuló lexikai, illetve
jelentésen alapuló szemantikai parafáziák. A 12. táblázat
példái két mai magyar betegnél mutatják be a jellegzetes
tünettani képet.

12. táblázat. A Broca- és Wernicke-afázia tünettana (Mészáros Éva és Bánréti

Zoltán gyűjtése, személyes közlés)

Nyelv és idegrendszer BROCA-afázia WERNICKE-afázia

Volt egy ágy, amin fek… vagy nem fiatalember most féjjel helyezte
hanem…állt…hanem fek… feküdt és a tronokba most
Az afázia jelenségei egyszercsak ujjamban nézem, át helyezi úgy látom valamit
így mi fordult meg?…nem tudo, a a csánithoz oda jól
A nyelv és az idegrendszer kapcsolatát másfél évszázadon hogy mi van? kimodndani szépen és ő még
keresztül elsősorban a szerzett – baleset vagy agyi érka- És akko így néz… nézem jo… jo… nyársazik maganak
nem bírom mozdítani. Nem bírtam itt a fehér gornyo gornyo hogy
tasztrófa következtében kialakult – beszédprodukciós és egysz… akkor megmozdulok a kimondani szépen
beszédértési zavar, az afázia részletes tanulmányozásával kézzel… azt vá…vártam, a nem kor kornyofi ült egy fajaváza fiatal
vizsgálták. Mára ezt egészítik ki a sértetlen idegrendszer mozdulni a kezem meg a testem. ember amiő még
És nem tud, hogy mi van! én szerintem úgy nézem, hogy ő még
képalkotó és elektrofiziológiai vizsgálatával nyelvi feladatok csotolta is
közben. Az afázia klasszikus felfogását a 19. században Paul egy egy ilyen jányit férfi
Broca (1824–1880) és Karl Wernicke (1848–1905) jelleg-
zetes esetleírásai alapozták meg. Alapgondolatuk a korszak
képzettársítási, elementarista asszociációs pszichológiájá- Wernicke és Geschwind úgy képzelték el, hogy igazából
nak megfelelően az az elképzelés volt, hogy a nyelv is sajá- a nyelvi teljesítmény a 23. ábrán az 1–4-ig jelölt területek

136 137
A nyelv keletkezése és biológiája
sajátos együttműködése révén valósul meg. A 19. század-
ban, ha az agy a 4. területen sérült, a beteget motoros afá-
ziásnak tartották, a 2. helyen sérültet szenzoros afáziásnak.
Nem tud beszélni, illetve nem érti a beszédet.
Későbbi megfigyelés, hogy akinél a 4. terület sérül, az
akadozik, ahogy az előbbiekben bemutatott példán láttuk,
és ezt nevezzük nonfluensnek. A másik személy viszont,
akinél a halántéklebeny sérült, folyamatosan beszél, de
összefüggéstelenül, és szemantikailag nem jól koordinálja
a mondandóját. Ezért szoktuk azt mondani, hogy az elülső
terület sérülése vezet agrammatikus, nonfluens afáziához, a
hátsó terület sérülése viszont szótalálási zavarokhoz és fluens
afáziához. Mi a helyzet az 1., illetve a 3. területek sérülésé-
nél? Az 1. helyen jelölt rész sérülése esetén a hallóterület
károsodik, ez szósüketséghez vezet. Nagyon ritka, hogy
a személynek romlik a hallása, de a szavakat nem hallja.
A 3. hely a fasciculus arcuatus, az összekötő terület az
1. és a 3. között, ami azt jelenti, hogy amikor valaki beszél,
egyúttal saját magát is hallja, s amit mond, azt viszonyítja
ahhoz, amit hall. A 3. terület az állandó visszajelzést biz-
tosítja a saját beszédről. Ha ez megsérül, akkor dadogás és
egyéb időzítési zavarok lépnek fel, és azért mond ki valaki
többször egy szót vagy szótagot (valólóban), mert nem kap
visszajelzést a mozgástervezés arról, hogy már kimondta.
Mozgató kéreg
Fasciculus arcuatus
Broca- (a felszín alatt)
terület
5
3 ma különböző időfelbontású idegtudományi módszereket
4
1 ?
Elsődleges
2 az eseményekhez kapcsolódó kiváltott potenciálok haszná-
hallókéreg
Wernicke-terület
23. ábra. A nyelvi központok és az afázia klasszikus képe:
a Wernicke–Geschwind-modell
138
Nyelv és idegrendszer
Mindez a 20. században kifinomult módon összekapcso-
lódik a nyelv moduláris felfogásával, mellyel az 1. fejezet-
ben ismerkedtünk meg. Pszicholingvisztikailag az össze-
kapcsolás lényege az a gondolat, hogy a gyors feladatvégző
alrendszereknek agykérgi alrendszerek felelnek meg.
A 20. század közepén az orosz Lurija (1975) és az orosz
származású amerikai nyelvész-pszichológus Jakobson
(1972) a fluens–nonfluens kettősséget egy kicsit ravaszabb
kettősséggé szervezték át. E kettősség szerint az elülső agyi
területek elsősorban a sorrendezésért és a szintaktikai
szerveződésért felelősek, míg a hátsó területek, a halán-
téklebeny elsősorban a paradigmatikus szerveződésért, az
elemek közötti választásért, például a ragokért vagy a sza-
vak közötti szemantikai viszonyokért. Úgy gondolták, ha
ezt rávetítjük az idegrendszerre, akkor a bal agyféltekében
az elülső kéregrészek elsősorban a sorrendezéssel, a hátsó
részek elsősorban a szelekcióval kapcsolatosak. A nyelv két
különböző teljesítmény, a kombináció és a szelekció együt-
teseként valósul meg az idegrendszerben.
A 20. század közepére annyival lettünk okosabbak a
19. század végéhez képest, hogy nyelvészetileg finomabban
fogalmaztuk meg azt, hogy az agy modulárisan szerve-
ződött, s hogy mik is a különböző komponensei a nyelvi
rendszernek. Az utóbbi néhány évtizedben még finomabb
eljárásokat és többféle módszert kezdtünk használni. Követ-
kezésképpen újra megfogalmaztuk azokat a kettősségeket,
amelyek a 19. században motoros–szenzoros, a 20. század
közepén mint fluens–nem fluens és még később mint
szelekció–kombináció jelentek meg. A nyelv kutatásában
használunk. Az egyik kitüntett fontosságú módszer az EKP,
lata. Ezeknek a módszerknek a segitségével, mint pl. Angela
Friederici (2002) bemutatja, fel lehet tárni a megértés idő-
ben elkülnithető összetevőit. Vegyük azt a mondatot, hogy
Az inget kivasalták. Ez egy rendben lévő mondat. Vegyük,
hogy A vihart kivasalták. Ez a mondat nincs rendben.
139
A nyelv keletkezése és biológiája
Kiderült, hogy úgy 400 milliszekundum körül (ezt nevezzük
N400-nak) jelentős negativitás jelenik meg annak hatására,
hogy itt valamilyen furcsaság van. Ha részletesebben meg-
nézzük, ez a változás a bal oldalon, az ELAN (early left an-
terior negativity) már 200 milliszekundumnál is megjelenik.
Van egy pozitív, egy 600 milliszekundumos idő is, vagyis
200, 400, majd 600 milliszekundumos idő alatt is érezzük,
hogy valami furcsaság van a Vihart kivasalni körül, azaz az
agykéreg furcsállja, hogy milyen mondatot kapott.
Képalkotó eljárásokat is használnak az agy nyelvi tevé-
kenységének vizsgálatára. Az eljárást az 1990-es években
elsőként Michael Posner vezette be a nyelv vizsgálatába
(Posner–Raichle 1994). Posner megnézte, hogy mi törté-
nik az agyban, amikor valaki szavakat hallgat, ha szavakat
lát, ha szavakat mond, és ha önmaga kelt életre szavakat.
Kiderült többek között, hogy a szavak hallgatásakor más
területek aktívak, mint a szavak olvasásakor vagy a szavak
létrehozásánál. Mindenkinél ki lehet mutatni ezt a jellegze-
tes elülső-hátsó szerveződést.
Kettős rendszerek az agyban
Ezeknek a bonyolult módszereknek a használatával jött
létre mára egy olyan kép a nyelvről, amely kicsit Freud
álmát folytatja, vagyis amely egyszerre próbál meg fogalmi
és idegrendszeri modelleket rávetíteni a nyelvi teljesít-
ményekre. A rávetítések különleges formái az ún. kettős
rendszerek, ahogy már láthattunk kettősségeket Brocánál
és Wernickénél vagy Lurijánál is. A mai kettős rendszerek
közül Pinker azt képviseli, hogy az elülső agyterületek,
amelyeket hagyományosan a beszédmozgatáshoz és a szek-
vencialitáshoz kapcsolunk, valójában egy nyelvtani rend-
szert valósítanak meg. A hátsó területek viszont, amelyeket
a szókincshez kapcsolunk, egy sokfelé ágazó, asszociatív
ún. konnekcionista hálózatban valósulnak meg.
Pinker szerint ennek a kettősségnek van számos kísér-
leti pszichológiai oldala. Lényege, hogy az elülső agyrészek
140
Kettős rendszerek az agyban
működése szabályalapú, a hátsó részeké esetalapú. Normális
laboratóriumi körülmények között ki lehet mutatni, hogy
például a tanul szó felismerése függ a tanulok, tanulta,
tanulunk, tanuló stb. szólakok teljes gyakoriságától. Míg
például az eszik felismerése csak az egyes elemek, az eszik,
eszem, evett, evő, ettünk egyenkénti gyakoriságától függ.
Ha azt a szót olvasom, hogy tanult és utána azt, hogy ta-
nul, itt van előfeszítési hatás, az evett-eszik esetén nincs.
A kivételek külön vannak a fejünkben, a szabályos alakok
viszont együtt. Ugyanígy furcsán viselkednek az idiómák
is. Szabályos-e az (2) mondat?
(2) Józsiék feldobták a talpukat.
Nagyjából azt mondhatjuk, hogy igen, bár a mondat
alapformája a (3):
(3) Józsi feldobta a talpát.
Helyes-e a (4) mondat?
(4) Lovakat adott alá?
Ezt inkább érezzük helytelennek. Mi itt a különbség?
Az, hogy a feldobták a talpukat az idiómát többes számban
használó szabályos alak, a lovakat viszont szabálytalan.
A szabálytalan alakot nem lehet variálni az idiómán belül.
Ennek a törvényszerűségnek idegrendszeri vonatkozásai
is vannak. A szabályos alakok képzéséért a Broca-terület
felel, itt találunk aktivitást, akár kiváltott agyi elektromos
aktivitást, akár anyagcsere-vizsgálatokat alkalmazunk; míg
a szabálytalan alakok képzéséért a hátsó területek felelnek.
Ulmann ezt kitágítja egy olyan felfogássá, melyben a sza-
bályok a nyelvben a készségszerveződésnek felelnek meg,
s így a kéreg alatti mozgatórendszerrel is kapcsolatban
vannak.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mindez megfe-
leltethető a hagyományos afáziás képeknek, bizonyos érte-
lemben az emlékezeti zavaroknak is. A szabályalkalmazási
zavarok inkább jellemzők a Parkinson-kóros betegekre,
141
A nyelv keletkezése és biológiája
akiknek mozgászavaraik vannak. Az emlékezetzavaros,
az Alzheimer-kóros betegekre inkább a szabálytalan szó-
tári kereséssel, az egyedi elemekkel kapcsolatos zavarok
a jellemzők. Amit az elején úgy fogalmaztunk, hogy elöl
grammatika, hátul nyelvtan, most mint készség és explicit
tudás kettőssége jelenik meg.
Elsajátítás, fejlődés és lokalizáció
Szóljunk néhány szót arról, hogy mit tudunk ma az ideg-
rendszer és főleg az agykéreg nyelvre vonatkozó speciali-
zációjának beállítási kérdéseiről bizonyos helyzetekben.
Általában tudjuk, hogy ha kora gyerekkorban ér valakit
bal féltekei agysérülés, akkor kb. 6–7 éves koráig újra
képes lesz megtanulni tökéletesen beszélni. H. J. Neville
és D. Bavelier (1998) kutatásaiból azt is tudjuk, hogy ez
ugyanígy igaz a jelelésre is. Azok a siketnéma gyerekek,
akik anyanyelvként jelelést tanultak meg, és valamilyen
agysérülés éri őket – erről azonban tudni kell, hogy nagyon
ritka jelenség, talán 4-5 ilyen esetet ismerünk a szakiro-
dalomban – ugyancsak képesek lesznek újra megtanulni
jelelni. Lenneberg és mások arról számolnak be, hogy ha
valamilyen okból pici gyerekeknél agyműtétre van szük-
ség, akkor akár a bal félteke, akár a jobb sérült, nagyjából
ugyanolyan arányban fognak újra megtanulni beszélni.
A felnőtteknél ez másképp van. Ha a bal félteke valamilyen
okból teljesen eltávolítódik, akkor gyakorlatilag sosem
fog újra tökéletesen beszélni, míg ha a jobb félteke sérül,
akkor igen. Úgy tűnik, hogy van egy kritikus periódus,
amíg érzékenyen beállítódhatnak, visszarendeződhetnek
ezek a rendszerek. Ez a beállítódás a serdülőkor kezdeté-
vel kapcsolatos. Newport adatai a 24. ábrán azt mutatják,
hogy mennyire tudja valaki a grammatikát, aki második
nyelvként sajátít el egy nyelvet.
A függőleges tengely az ábrán azt mutatja, hogy mennyi-
re jó a nyelvtani megítélés. Ezek önkényes pontszámok.
A bevándorlók feladata az volt, hogy bizonyos mondatok-
142
Elsajátítás, fejlődés és lokalizáció
ról megállapítsák, lehet-e így mondani vagy nem. Például:
Feri a kutyát a kergeti. Nem jó. A következő: Feri a kutyát
kerget. Ez sem jó, de már többet kellett rajta gondolkodni.
Nos, ilyen feladatokat végeztettek a különböző korú beván-
dorlókkal és az anyanyelvűekkel. Látható, hogy valamikor
a serdülőkor elején drámaian romlik a teljesítmény, de nem
tudjuk, hogy miért. Számos okunk van feltételezni, hogy a
nemi érés zárja le a kritikus érzékenységet, s ez nemcsak a
nyelv szempontjából van így.
280
270
260
250
240
230
220
210
Anyanyelvi 3–7 év 8–10 év 11–15 év
24. ábra. A nyelvtani tudás a bevándorlási életkor függvénye
(Newport 1990 adatai)
Mindez összefügg az eredetileg Eric Lenneberg (1967,
1974) által felvetett kritikus nyelvi periódus fogalmával.
Lenneberg szerint a következő tényezők támasztják alá,
hogy a természetes nyelv elsajátítása a biológiából ismert
kritikus periódus elveknek felel meg.
1. A nyelvelsajátítás könnyen és gyorsan megy végbe a
korai életkorban (1–4. év).
2. Prepubertás kor előtt könnyű új nyelvet elsajátítani.
3. A korai, 5–9 év előtti agysérülések után könnyebben
tanuljuk meg újra a nyelvet.
A kritikus periódus itt használt fogalmával kapcsolatban
számos biológiai kétely merül fel: bizonytalanok az időab-
lakok, nem világosak a sérülés utáni újratanulás feltételei.
Vannak azonban gyakorlatias kételyek is, amelyek, bár
elismerik a korai elsajátítás különleges jellegét, nem tartják
„minden vagy semmi” jellegű folyamatnak, amely végér-
vényesen lezárulna. Mint saját tapasztalatunkból tudjuk,
143
A nyelv keletkezése és biológiája
képesek vagyunk később, prepubertás után is elsajátítani
nyelveket, még ha előfordul is további romlás. Ez komoly
érv a korai nyelvtanulás mellett.
S. Krashen (1975) alapvetően nem nyelvi és nem neuro-
lógiai értelmezést adott a kritikus periódusra. Véleménye
szerint az anyanyelvi szintű nyelvelsajátítás lehetősége azért
csökken radikálisan a prepubertás körül, mert a gyerek
tanulási stratégiát vált. A Piaget értelmében vett formális
gondolkodás kialakulásával nem lesz képes arra, hogy
egyszerre több szinten, globálisan tanulja a nyelvet (mint
a kisgyereknél láttuk a 4. fejezetben), hanem analitikusan,
elemzően áll hozzá a feladathoz, mindig csak egy nyelvi
szintre koncentrál. A serdüléssel együtt járó szociális-érzel-
mi változások is a tanulási stratégia váltását eredményezik:
a kisgyerekkel ellentétben a nyelvet tanuló személy nem
produkál olyan szerkezeteket, melyekre „még nem tudja
a szabályt”, a szociális nevetségesség miatti aggodalmától
előzetes önkorrekció lép fel. A kisgyermek bátran mondja
azt is, amiről nem tudja, hogyan kell mondani (innen a jel-
legzetes „jó hibázásai”). A kritikus periódus lezárulásának
két döntő mozzanata tartalmaz egy közös elemet: a meta-
kontrollt. Intellektuálisan ez megfelel a Karmiloff-Smith
(XXXX) hangsúlyozta reprezentációs újraírásnak, érzelmi-
leg pedig az elővételezett társadalmi reakciókból kiinduló
érzelmi szűrőnek. Kritikus fordulópont a nyelvelsajátítás-
ban: innentől a metanyelvi mozzanatok előtérbe kerülnek,
s megváltoztathatják az elsajátítás stratégiáját is.
144
Hivatkozások
HIVATKOZÁSOK
Bates, E.–Goodman, J. C. (2001) On the inseparability of grammar and
the lexicon: Evidence from acquisition. In Tomasello, M.–Bates, E.
(eds) Language development: the essential readings. Oxford, Black-
well, 134–163.
Bates, E.–MacWhinney, B., eds (1989) The crosslinguistic study of sen-
tence processing. Mahlah, Erlbaum.
Bickerton, D. (1990) Language and species. Chicago, University of
Chicago Press. (Magyarul: Nyelv és evolúció. Ford. Lukács Ágnes.
Budapest, Gondolat, 2005.)
Bilous, F.–Krauss, R. M. (1988) Dominance and accomodation in the
conversational behaviours of same-and mixed gender diads. Langu-
age and Communication 8, 183–194.
Brown, P.–Levinson, S. (1978) Universals in language usage: Politeness
phenomena. In E. Goody (ed.) Questions and politeness. Cambridge,
Cambridge University Press, 1978, XX–XX. (Magyarul: Univerzá-
liák a nyelvhasználatban: Az udvariasság jelenségei. In: Síklaki
I.(szerk.) Szóbeli befolyásolás II. Budapest, Typotex, 2008, 37–118.)
Brown, R.–Bellugi, U. (1964) Three processes in the child’s acquisition
of syntax. In Lenneberg, E. (ed.) New directions in the study of lan-
guage. Cambridge, MIT Press, 131–161.
Brown, R.–McNeill, D. l. (1966) The “tip of the tongue” phenomenon.
Journal of Verbal Learning & Verbal Behavior 5, 325–337.
Bühler, K. (1918) Die geistige Entwicklung des Kindes. Jena, Gustav
Fischer.
Chistovich, L. A. (1960) Classification of rapidly repeated speech so-
unds. Akustichneskii Zhurnal 6, 392–398.
Clark, H. (1997) Áthidalás. In Pléh Cs.–Síklaki I.–Terestyéni T. (szerk.)
Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest, Osiris, 389–400.
Clark, H.–Clark, E. (1977) Psychology and language: an introduction to
psycholinguistics. New York, Harcourt.
Cromer, R. F. (1974) The development of language and cognition. The
cognition hypothesis. In Foss, B. (ed.) New perspectives in child de-
velopment. Penguin, Harmondsworth, 184–252.
Csató V.–Pléh Cs. (1987/88) Indirekt felszólítások a magyar nyelvben.
Magyar Pszichológiai Szemle 44-45, 99-115.
Csibra G.–Gergely Gy. (2007) Ember és kultúra. A kulturális tudás ere-
dete és átadásának mechanizmusai. Budapest, Akadémiai K.
Csibra, G.–Gergely, Gy. (1998) The teleological origins of mentalistic
action explanations: A developmental hypothesis. Developmental
Science 1, 255–259. Hivatkozások
145
Hivatkozások
Csukovszkij, K. (1979) Járni tanul a szó. Budapest, Tömegkommuniká-
ciós Kutatóközpont.
Dehaene, S.–Cohen, L. (2007) Cultural recycling of cortical maps.
Neuron 56, 384–398.
Domonkosi Á. (2002) Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek
nyelvhasználatunkban. Debrecen, Debreceni Egyetem.
Donald, M. (1993) Origins of the modern mind. Cambridge, Harvard
University Press. (Magyarul: Az emberi gondolkodás eredete. Ford.
Kárpáti Eszter. Budapest, Osiris, 2001.)
Donald, M. (2001) A mind so rare. New York, Norton.
Duncan, S. D. (1972) Some signals and rules for taking speaking turns
in conversations. Journal of Personality and Social Psychology 23,
283–292.
É. Kiss K.–Kiefer F.–Siptár P. (1998) Új magyar nyelvtan. Budapest,
Osiris.
Eimas, P. D.–Siqueland, E. R.–Jusczyk, P. W.–Vigorito, J. (1971) Speech
perception in infants. Science 171, 303–306.
Fazakas, Á. (1988) Igekötők egy kétéves gyermek nyelvében. Szemináriu-
mi dolgozat, ELTE, Budapest.
Fekete I.–Pléh Cs. (2011) „ne viccelődj a rendőrökkel”: egy- és kétirá-
nyú társas viszonyok a nyelvben. Magyar Pszichológiai Szemle 66,
559–586.
Fodor, J. (1983) The modularity of mind. Cambridge, MIT Press.
Friederici, A. (2002) Towards a neural basis of auditory sentence pro-
cessing. Trends in Cogntive Sciences 6, 78–84.
Gallese, V.–Keysers, C.–Rizzolatti, G. (2004) A unifying view of the
basis of social cognition. Trends in Cognitive Sciences 8, 397–403.
Gergely Gy. (1995) Az aktuális tagolás szerepe a mondatmegértésben.
In Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVIII. Budapest, Akadémiai
K., 43–61.
Gergely Gy.–Pléh Cs. (1995) Az alaktani kétértelműségek a megértés
folyamatában: avagy „nyomok a hóban”. Magyar Pszichológiai Szem-
le 5–6, 269–294.
Gervain, J.–Pléh, Cs. (2004) Igevonzatok a magyar mondatmegértés-
ben. In Uők (szerk.) Láthatatlan megismerés. Budapest, Gondolat,
XX–XX.
Gósy M. (1984) Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek
nyelvében. Budapest, Akadémiai K.
Gósy M. (2005) Pszicholingvisztika. Budapest, Osiris.
Gould, J. S.–Vrba, E. S. (1982) Exaptation – a missing term in the scien-
ce of form. Paleobiology 8, 4–15.
Grice, H.P. (1975). Logic and conversation. In Cole, P.–Morgan, J. L. (eds)
Syntax and semantics 3. Speech acts. New York, Academic Press, 41–58.
146
Hivatkozások
Hauser, M. D.–Chomsky, N.–Fitch, W. T. (2002) The faculty of lan-
guage: What is it, who has it, and how did it evolve? Science 298,
1569–1576.
Jakobson, R. (1972) Hang, jel, vers. Ford. Barczán Endre et al. Budapest,
Gondolat.
Juhász L.–Pléh Cs. (2001) Többmorfémás szavak megértése a magyar-
ban. In Pléh Cs.–Lukács Á. (szerk.) A magyar morfológia pszicho-
lingvisztikája. Budapest, Osiris, 11–38.
Just, M. A.–Carpenter, P. A. (1996) The capacity theory of compre-
hension: New frontiers of evidence and arguments. Psychological
Review 103(4), 773–780.
Kimura, D. (1967) Functional asymmetry of the brain in dichotic liste-
ning. Cortex 3, 163–178.
Krashen, G. (1985) The input hypothesis: issues and implementations.
London, Longman.
Krashen, S. (1975) The critical period for language acquisition and its pos-
sible bases. Annals of the New York Academy of Sciences 263, 211–224.
Ladefoged, P.–Broadbent, D. (1957) Information conveyed by vo-
wels. Journal of the Acoustical Society of America 29, 98–104.
Lengyel Zs. (1981a) Tanulmányok a nyelvelsajátítás köréből. Budapest,
Akadémiai K.
Lengyel Zs. (1981b) A gyermeknyelv. Budapest, Gondolat.
Lengyel Zs. (2008) Magyar asszociációs normák enciklopédiája. Buda-
pest, Tinta.
Lenneberg, E. (1967) Biological foundations of language. New York, Wiley.
Lenneberg, E. (1974) A nyelv biológiai szempontból. In: Pap Mária
(szerk.) A nyelv keletkezése. Budapest, Kossuth, 111–128.
Liberman, A. M.–Cooper, F. S.–Shankweiler, D. P.–Studdert-Kennedy,
M. (1967) Perception of the speech code. Psychological Review 74,
431–461
Lieberman, P. (2006) Toward an evolutionary biology of language.
Cambridge, Harvard University Press.
Lurija, A. R. (1975) Válogatott tanulmányok. Ford. Erős Ferenc, Józsa
Péter. Budapest, Gondolat.
MacWhinney, B. (1976) Hungarian research on the acquisition of mor-
phology and syntax. Journal of Child Language 3, 397–410
MacWhinney, B. (1978) The acquisition of morphology. Monographs of
the Society for Research in Child Development 43.
MacWhinney, B.–Bates, E., eds (1989) The crosslinguistic study of sen-
tence processing. Cambridge, Cambridge University Press.
Magyari L. (2008) A mentális lexikon modelljei és a magyar nyelv. In
Gervain J.–Pléh Cs. (szerk.) A láthatatlan nyelv. Budapest, Gondo-
lat, XX–XX.
147
Hivatkozások
Marcel, A. J. (1983) Conscious and unconscious perception: Experi-
ments on visual masking and word recognition. Cognitive Psycho-
logy 15, 197–237, 238–300.
Marslen-Wilson, W. (1975) Sentence perception as an interactive pa-
rallel process. Science 189, 226–228.
Marslen-Wilson, W. (1984) Spoken word recognition: a tutorial review.
In Bouma, H.–Bouhwis, D. G. (eds) Attention and performance X.
Control of language processes. Hove, Lawrence Erlbaum Associates,
125–150.
Marslen-Wilson, W.–Komisarjevsky Tyler, L. (1980) The temporal
structure of spoken language understandin. Cognition 8, 1–71.
Marslen-Wilson, W.–Tyler, L. K.–Waksler, R.–Older, L. (1994) Mor-
phology and meaning in the English mental lexicon. Psychological
Review 101(1), 3–33.
Mehler, J., Dupoux, E. és Gervain, J. (2008) Ember születik. Budapest,
Gondolat.
Mikes, M. (1967) Acquisition des catégories grammaticales dans le
langage de l’enfant. Enfance 20, 289–298.
Miller, G. (2001) The mating mind. How sexual choice shaped the evo-
lution of human nature. New York, Anchor Books. (Magyarul: A
párválasztó agy. A párválasztás szerepe az emberi agy evolúciójában.
Ford. Vassy Zoltán. Budapest, Typotex, 2006.)
Miller, G. A. (1991) The science of words. New York, W. H. Freeman & Co.
Miller, G. A.–Nicely, P. E. (1955) An analysis of perceptual con-
fusions among some English consonats. Journal of the Acoustical
Society of America 27, 338–352.
Morton, J. (1979) Facilitation in word recognition: Experiments
causing change in the logogen models. In Kolers, P. A.–Wrolstad,
M. E.–Bouma, H. (eds) Processing of visible language 1. New York,
Plenum, 259–268.
Nelson, K. (1973) Structure and strategy in learning to talk. Chicago,
Chicago University Press.
Németh D. és mtsai (2006) A verbális munkamemória és morfológiai
komplexitás. Magyar Pszichológiai Szemle 61(2), 265–298.
Németh, K.–Pléh, Cs.–Varga, D.–Fazekas, J.–Várhelyi, K. (2013) Ent-
ropy measures and predictive recognition as mirrored in gating
and lexical decision over multimorphemic Hungarian noun forms.
Psichologia
Neville, H. J.–Bavelier, D. (1998) Neural organization and plasticity of
language. Current Opinion in Neurobiology 8, 254–258.
Newport, E. (1990) Maturational constraints on language learning.
Cognitive Science 14, 11–28.
148
Hivatkozások
Osgood, C. E.–May, W. H.–Miron, M. S. (1975) Cross-Cultural Uni-
versals of Affectire Meaning. Urbana, University of Illinois Press.
Paivio, A. (1971) Imagery and verbal processes. New York, Holt.
Paivio, A. (2006) Mind and its evolution: a dual coding theoretical ap-
proach. Mahlah, Erlbaum.
Pika, S.–Liebal, K.–Call, J.–Tomasello, M. (2005) Gestural communica-
tion of apes. Gesture 5, 41–56.
Pinker, S. (1999) A nyelvi ösztön. Budapest, Typotex.
Pinker, S.–Bloom, P. (1990) Natural language and natural selection.
Behavioral and Brain Sciences 13, 707–784.
Pléh Cs. (1998) A mondatmegértés a magyar nyelvben. Budapest, Osiris.
Pléh Cs. (2006) A megértés folyamatának pszicholingvisztikai elem-
zése. In Kovács I.–Szamarasz V. Z. (szerk.) Látás, nyelv, emlékezet.
Budapest, Typotex, XX–XX.
Pléh Cs.–Ackerman, F.–Komlósy A. (1985) Az igemódosítók pszicho-
lingvisztikájáról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVIII. Buda-
pest, Akadémiai K., 165–189.
Pléh Cs.–Dankovics N. (2001) Hangrestaurációs jelenségek és az alak-
tani feldolgozás a magyarban. Azt halljuk-e, amit várunk? In Pléh
Cs.–Lukács Á. (szerk.): A magyar morfológia pszicholingvisztikája.
Budapest, Osiris, 55–83.
Pléh Cs.–Sinkovics B. (2011) A szórend és a fókuszbaemelés hatása a
magyar mondatok emlékezeti leképezésében. Magyar Pszichológiai
Szemle 66, 321–333.
Pléh Csaba és Czigler István (1979) Kísérlet politikai kifejezések meg-
ítélésére alkalmas szemantikus differenciálskálák kialakítására és
alkalmazására. In Pszichológiai Tanulmányok XV. Budapest, Akadé-
miai K., 1979, 479–533.
Posner, M. I.–Raichle, M. E. (1994) Images of mind. New York, Scienti-
fic American Books.
Prószéky G. (2000) Számítógépes morfológia. In Kiefer F. (szerk.)
Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai
K., 1021–1063.
Pulvermüller, F. (2003) The neuroscience of language. Cambridge, MIT
Press.
Putman, H. (1975) Mind, language and reality. Philosophical papers 2.
Cambridge, Cambridge University Press.
Réger Z. (1986) A gyermeknyelvi utánzás kutatása a pszicholingviszti-
kában. Egy új szempont. Pszichológia 6, 93—134.
Reményi A. Á. (2000) Nyelvhasználat és hierarchia: munkahelyi cso-
portok megszólítási rendszerének diádikus elemzése. Szociológiai
Szemle 3, 41–59.
149
Hivatkozások Tájékoztató irodalom

Rizzolatti, G.–Craighero, L. (2004) The Mirror-Neuron System. Annual TÁJÉKOZTATÓ IRODALOM

Review of Neuroscience 27, 169—192.
Rosch. E. (2004) Egyetemes és kulturálisan specifikus jegyek az emberi Nyelvészeti bevezetés
kategorizációban. In Pléh Cs.–Boross O. (szerk) Bevezetés a pszicho-
Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek. Budapest, Akadémiai,
lógiába. Budapest, Osiris, 379–404.
2011.
Rumelhart, D.–McClelland, J., eds (1986) Parallel distributed proces-
Chomsky, Noam (2003) Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme. Buda-
sing. Explorations in the microstructure of Cognition. Cambridge,
pest, Osiris, 2003.
MIT Press.
Sacks, H.–Schegloff, E. A.–Jefferson, G. (1974) A simplest systematics
for the organization of turn-taking for conversation. Language 50 A pszicholingvisztika egészéhez
696–735. (Magyarul: A társalgás kezdetén… In Horányi Ö. (szerk.):
Pléh Csaba és Lukács Ágnes (szerk.): A magyar pszicholingvisztika
A kommunikáció 2. Budapest, Közgazdasági K., 1978, 143–172.)
kézikönyve. Budapest, Akadémiai, 2013. 30 fejezetben tárgyalja az
Saffran, J. R.–Aslin, R. N.–Newport, E. L. (1996) Statistical learning by
összes itt érintett kérdést.
8-month-old infants. Science 274, 1926–1928.
Kovács Ilona és Szamarasz Vera (szerk.): Látás, nyelv, emlékezet. Buda-
Schegloff, E. A.–Sacks, H. (1973) Opening up closings. Semiotica 8,
pest, Typotext, 2006.
289–327.
Shankweiler, D.–Studdert-Kennedy, M. (1967) Identification of conso-
nants and vowels presented to left and right ears. Quarterly Journal Megértés
of Experimental Psychology 19, 59–63.
Slobin, D. (1980) A nyelvelsajátitás kognitív előfeltételei. In Pléh Cs. Pléh Csaba: A mondatmegértés a magyar nyelvben. Budapest, Osiris,
(szerk.) Szöveggyűjtemeny a pszicholingvisztika tanulmányozásához. 1998.
Budapest, Tankönyvkiadó, XX–XX. Gósy Mária: Pszicholingvisztika. Budapest, Osiris, 2005.
Thuma O.–Pléh Cs. (1995) Kétértelműségek feldolgozása két nyelv
között. Magyar Pszichológiai Szemle 51, 28–40. A szavak világa
Thuma O.–Pléh Cs. (2001) Kétértelműség és dekompozíció a magyar
Grice, Paul: Tanulmányok a szavak életéről. Budapest, Gondolat, 2011.
nyelvben. In: Pléh Cs.–Lukács Á. (szerk.) A magyar morfológia pszi-
Navracsics Judit: A kétnyelvű mentális lexikon. Budapest, Balassi, 2007.
cholingvisztikája. Budapest, Osiris, XX–XX.
Pléh Csaba és Lukács Ágnes (szerk.): A magyar morfológia pszicholing-
Tomasello, M. (2000) The cultural origins of human cognition. Camb-
visztikája. Budapest, Osiris, 2001.
ridge, Harvard University Press. (Magyarul: Gondolkodás és kultúra.
Ford. Gervain Judit. Budapest, Osiris, 2002.)
Tomasello, M. (2003) Constructing a language: a usage-based theory of A társalgás
language acquisition. Cambridge, Harvard University Press.
Pléh Csaba: A társalgás pszichológiája. Budapest, Libri, 2012.
Trevarthen, C.–Aitken, K. (2003) Intersubjectivité chez le nourrisson:
Recherche, théorie et application clinique. Devenir 15, 309–428.
A gyermeknyelv
Turi Zs.–Janacsek K.–Németh D. (2010) A munkamemória, a szógya-
koriság és a kontextus szerepe a lexikális kétértelműség feldolgozá- Réger Zita: Utak a nyelvhez. Budapest, Akadémiai, 2004.
sában. Pszichológia 30(4), 295–315. Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Budapest, Osiris, 2003.
Ullman, M. T. (2001) A neurocognitive perspective on language: The A nyelv biológiája
declarative/procedural model. Nature Reviews Neuroscience 2, Bickerton, Derek: Nyelv és evolúció. Budapest, Gondolat, 2005.
717–726. Bánréti Zoltán (szerk.): Nyelv és agy. Budapest, Corvina, 1999.
Warren, R. M. (1970) Perceptual restoration of missing speech sounds.
Science 167, 392–393.
Werner, H.–Kaplan, B. (1963) Symbol formation. Oxford, Wiley.

150 151
152 153