Österreichische

Nationalbibliothek

29.086-A
Alt
 a31faa9$
*o**** B35

TÜNDÉRMŰ.

1RTA *

* 16oUor #ai09.

- KOLOZSVÁRTT,
özv. Barráné és ste** kereskedésébe**
Almus ... • ab almo, quem Unni
somnum dicunt, nomen accepit,
cujus longissimam prosapiam re
ferunt.
B0NFIN,
 MAGYAR P06ÁN HITREGÉK

Á L M 0 S.

___ ~_. –––––*~*~* <*-* ~

A KIR. LYCEUM BETÜIVEL,
faagpar pogán bitregék.

BEVEZETÉSÜL

Az eséiby2@3* GRETŰ TÜNDÉRETŰElőz,

*-*-*

1R"A

130U0r #ajog,

KOLOSVARTT,
özv. BARRÁNÉ És sTEIN KöNYvKERESKEDÉSÉBEN.
Si formicam grana trahentem in
terfeceris, erit sicut caecus, quem
tu illuminasti. Si murem interfe
ceris, certe erit, quasi quatuor
leones noxios interfecisses.

SAD•DER.
Magyarok hajdonkorát nem dicsőiti Pallas és
Apollon. Fa és sárváraik, árkaik, sátraik, rava
talaik nem vetekszenek Goth és Mór épitmé
nyekkel; a Hunvagy Kunhalmok nem sphynxek
és mausoleumok; s ha már a hitterjesztőknél,
mint Manó, Methodius, a rajzok főszerepet
játszanak, mitsem tudunk a föstészet tanosztá
lyai köztt kebelünkböl fölmutatni; igy midőn
Arthur királt s Asztalkörét skandinav Skal
dok tündérregékben örökiték, Etheléröl s Asz
talköréröl Priscus Rhetor és a Nibelungen ide
gen hangjai emlékszenek; igy Wodan-imádók
mythologiája Germanok eredeti jellemeül az Ed
da könyvekben fönmaradt, de őseink hit és
történetkönyveik, ha voltak is, elvesztek betüik
ismeretével együtt; s ez ó iralomban némi most
fölfödezett emlékböl kevesebbet mint az Égip
tomi hieroglyphiákbol okultunk. – Tudjuk,
hogy Ethele lehóditott népei fölött kormányát
a Hun nyelv kiterjesztése s müveletével meg
alapitni próbálta; de utána melyik fejdelmünk
nek jutott eszébe e nagyszerü nemzeti garan
tia? Szent István, e csodateljes politikai genie
az Árpádok közt! maga, leghatalmosb csapást
tőn e nemzeti vagyanunkon a keresztényhit
beótásával, midőn minden üdvös és helyes ért
hetlen mysticus igékbe szőve levén, a barbar
nyelv mint pogán hit létege, méltán gyanus
tilos és veszélyesnek látszott. Itt kezdve II-ik
Józsefig– királink, uraink, tudósaink s asszo
nyaink csodálatos hevennyel buzgolkodtak diá
kosodni, olaszosodni – soha nem magyarosod
ni. De ily fonákság indokát ha részint a kö
zépkor természetlen hangulatában, amaz Euró
pa minden országai fölött nehézkedő héber
diák szent rajongásban kereshetjük, bizan nagy
részint földtani bajos belyzetünkböl is magya
rázhatjuk. Népünk középázsia azon tájain ba
rangolt, melyeket Persa – Hindu – vagy Arab
civilisatio be nem ölelt és Sinátol várfalak re
keszték; más kóbor csoportok szerint a Kav
kasokon innen keresvén jobb sorsát, e föld
melyet jelenleg bir, vala küzd és gyülhelye
számtalan Slav, German, Mongol Tatár és Török
jövevényeknek; itt táboroztak Római legiók s
fölöttük Hunok fölépiték országukat, mely dellő
fényében összedölt; Avarok alatt lábra kapott
*
 » – 3 –

s másadszor a forrongó elemek martaléka lőn:

míg végre Álmos letevé talpköveit, Árpád ki
irta határait; és lőn e Magyarhon európa és
ázsia köztt fölemelt tüzfal, mely vésztelyes ál
lásában midőn egyfelöl minden nyugatiaktol kü
lönböző nyelve s jelleme miatt egyszer európa
statusai köztt igen kevés baráti viszonyak hasz
nainak örülhetett s mint atyafiatlan idegen, kü
lönszigetelve csak öneröjére támaszkodni szo
ritatott; más felöl hitvallása szintugy kezeske
dék ázsia minden hatalmaival nyilvános ellé
nyül szemköztt állnia kölleni :*) azért vívnia köl
lett egész kereszténységért, hogy maga tönkre
ne jusson, fölfognia a nyugatnak mért nyilzá
port saját közbevetett mellyével; és bizan, azon
nyugalomért, mely ez alatt aurópa népeinek
kereskedés, ipar, müvészet s tudalmok ágain
mind tovább haladni időt adott, azon kitüré
sért, melyel tatárok, törökök irtózatos dúlását
szenthöz-jóhoz–igazhoz csüggtelenül magasz
kodva utolsó halálverejtékeig föltartá, – azon
élet–vagyan–hitbátorságért, mely e soha kül
földiektöl eléggé nem méltánylott nemzet által
keserü inségben is minden bevándorlóknak leg
régibb idők óta oly különböztetve ajándékoz
tatott, e nemzet, melyröl Horner Ottokár ó da
la igy zeng:
*) Megbocsáss nyájas olvasóm, ha a köll (mütsen) és kell
(brauchen) különségre figyelmeztetlek.
 .... &#ngerit untertait
(#{picbIcicij möcbt ímerben
©baintem mannt auf GÉrben
oly földet, mely Romai legelőnek hivatott s
melynek vigasztalan pusztáji hős vére árjaiban
kövéredvék – bár mi slav, oláhgyarmatok ro
vására (kiknek tehetlen s félénk lelkületük bé
ketürést, de soha nem férfias erőt birt jellem
zeni) drága áron megérdemlé a népek istené
töl; s imádkozzanak ők hálát magukért, hogy
megérdemlé: míg a nagy Görög biralom mü
veltsége teljében II-ik Muhamed által tönkre
jut, Magyarhont nagy ázsia öszes sokszori or
kánai kiirtani nem képesek; Zulejman Világot
elnyelni fenekvő gőgje Zrínyi maroknyi népé
nek csúfja lesz; s a Mohácsi veszély igájábol
mint elhamvadt Phönix, egy század mulva is
újra szüli magát. – Ki fog álmélni e sanyaru
időkben, melyek jelszova mint Shakespearnél
Antonius fölkiált:
„Gyilok! öldöklet! és gyilok!"
ha ily időkben a német leventeség pompás pi
peréi, a hármos beigtató pofacsapás – a páva,
kócsag vagy fácán-eskü s ennek következté
ben vagy félszem-behunyás vagy a szeretett
tárgy ingében-küzdés vagy szőrruha-hordás s
t. e f. a szerelemszékek (minneböfc) – cif
ra lovag rendek – tournirok regényes, bohósá
gai nálunk oly ádázan nem üzettek, hogy a
 mitttttöäitgerek céhe–a provenci Jongleu
rek (ioculatores) és troubadourok (szer
zők a trouvére) *) fejdelmink s uraink nebel
gései által nem valának szentesitve, és már a
XI-ik században udvariságárol ugy, mint a Szép
nemen világszerte tett csábitásirol hires Vil
mos herceg kalandjai utánzására Mátyás kirá
lunk XV-ik században sem érkezett; hogy Don
Quixot, Gil Blas és Don Juánok hiján valánk,
s legfölebb egyegy bevetődő lovag mint Holu
bár üzte itt jétékát; hogy míg más nyugatiak
a mór – szerecsen – arab – török ellen
szent földre egyegy ereklyeért fecskék gya
mánt országosan kiköltözködtek eröjük tulbő
ségét tova lecsapolandók, nekünk csak egyet
len királunk juthatott Jeruzsálembe hadaival,
akkor is otthon szinte fölfordulánk, s Kálmán
komolyan kitiltani szükségesnek látta innetidege
nek keresztülbolyongásait; – hogy mint spanyo
lok mórokkal, inquisitorok auto dá féikkal,
Franszok hugenottákkal hitbeli hüségünkre oly
nagyszerü vérnászokat ülni időnk nem volt; a
regényest, kalandost mind tettben mind szel
lemileg passive fogadtuk. A sors mindnyájun
kat látszék eszköz és áldozatul rendelni euró
pa közjováért a történetek szinpadán: s bár
*) Toldi F. az * érintett joculatorest s a tru
fatores szót nem hiszi emezekböl eredendőnek; nekem
a trufa szó sem hangzik igaz magyarul.
1*
 – 10 –

az Ozman félhold végképp megfogyatkozott,

e nehéz drama telyesleg nincs végén, csak sze
repei másként kiosztvák; eléállt egy hatalmo
sabb sas, melynek fagyban edzett eröjét sem
puha hit sem folyár életrend miatt is korán el
vénhedni nem remélhetjük, sőt óriásléptekkel
fejlődni s minden eddigieknél szigorubbá ala
kulni bátran hihetjük. Mennyire borzasztó tusa
várhat ránk, némely előjelek, némely eddig
len hallatlan sympathiák napjainkban gerjedé
se kezdi mutogatni; oly sympathiák, melyek
nek bujtogatói nem csak országos elveink el
len bünösök midőn egy áltétel fogantyujába a
közügy dacára és analogiájára kapaszkodni me
részlenek, – de bünösök Europa fölállitott súly
egyene mint azon basis ellen, melynek ingadá
sa átkot von okvetlenül maga után.
A nélkül, hogy e tárgyba mélyebben eresz
kedném, világos lőn a szükség nemzeti nyel
vünk–ez egyedüli erkölcsi de mindenható véd
szer megalapitására, hogy e nyelv ügyében
nagylelkü Rendeinknek egyszer ébren működ
ni legfőbb idő vala, – látni azt hogy Nagy Szé
chenyinkként jovunkra saját és csak saját ke
belünkbe nyúlnunk szabad és lehet, hogy sem
kikobzandó Maxico aranya mint Spanyolhont,
sem praedestinatio opiumbalzama mint Török
országot, sem aristokatai „nem tetszik mint a
Lengyelt, sem temjén és egybekulcsolt kezecs
*
 – 11–

kék mint Romát – ki nem emelnek, csak egy

hon, egy szabadság egy értelem de kilenc pár
kéz és annak kilencven ujjai mind. Nyelvünk
hajnala együtt kel publico-politicus életünkel
s midőn amaz nem, constitutionk sem osztrák
abnormitasnak vetetik. – Nagy hiányinkat mé
lyen érezve – külvilág annyi ezer kecseitöl von
zatva – elkéshetés félelmétöl üzetve bontunk s
épitünk, ott tüzvizellenes födelet az esőmosott
alkatra, tul porphyralapfalt a roskadó oszlop
zat alá, itt méltányos hautreliefeket a suta hom
lokzatnak, s mint Athene hajdan, minden em
lékköveinket egy Párisivár fölvitelére szinte a
jálanók. Mert Pariskisasszony bűvös szárnyai ó
és új Világ fölött egyiránt kiterülve maradnak.
Sötét zárdában növelték, hullámzó keble feszes
vállba fűzve, szőke selymhaja dagály porával
fölverve volt, mégis számtalan szerencselova
gok – müvelt s müveletlen népek jövének pro
venci dalain, ékes courtoisieján finomulni; majd
gyónatyja Richelieu nyomán egész continent
nek szeszélyes papucsa alá kölle görnyednie
míg nem önjogositva reteszeinek hátot fordit
hatott, s leirhatlan a szenvedély-roham, mely
rögtön szabadságát erőszakosan Moskva deréig
ömleszté; s bár jelenleg kisé vénecske, men
nyi parfume és kendőzet nem frisiti föl szen
deségét foghatlan különféleséggel az ország
bölcs damának, hogy a lefojtott erők most lát
 – 13 –

szanak gyermeki angyaltisztaságra voltaképp

fesleni. Amott a zömök humoros John Bull, kit
ködös égőves elszigetelt észtörései olykor sple
enig komoritott, lángesze diadalával rombol ke
resztül hitfanatismuson, Cromwelli restauration,
s karjait a nagy Okeanon végig terjeszti, mű
termei a föld ritkaságival rakvák, de saját szel
leme terményei legdrágábbak; nyugattol kele
tig izzad falat kenyérért, de kincstárába kia
dott pénzével hű galambjai négyszeresen visz
szaröpülnek; ha tetszik, Tunnelében mintegy
paradicsomban amarantokon sétálhat, míg feje
fölött kelmerakott gályáival Themse habja csö
römpöl; vagy gyáraiban készült kirlapíve hosz
szával a Hellesponton végig nyúlhatik; ha tet
szik Pekingben issza reggeli theáját, s egy pud
dingra Jonathanhoz megy gőzösen vacsorálni.–
Tova számit ez milliókat milliókra e nagy sta
tusproblema – az emberiség és polgári jogok ki
vívott serpenyőjéböl – oly kereskedői pontos
sággal, de oly gépszerüleg, – oly jótékonyan,
de oly prosailag. Jonathan szülétlen gyermek
vala–egy új természet–mintegy az ó Világ ere
dendő bünét ,hogy csak vér és gyilok teremt
het országokat" – lemosni, tán amazt valaha
meg is váltani akarva, fogadá őt lelenckebe
hébe; fiatalteljében, gyöngéd csontait Mammuth
szerüekké növeszté-Titan erőre: és imé! lőn
a hihetlenség dacára ama politikai Pharos, mely
 – 18 –

nek határköre szabadabb a nagy tengernél -

áldástelyesb Guinea partjainál s Brasilia gyé
mánt-bányáinál, ipargyors mint Niagara kata
raktája; hol a madarak Grifje a Kondur te
nyész–Mily nagyszerü imola e tied Jonathán!
hol ezernemü oltáron ezerféle nyelven áldoz
nak háborítatlanul, kit a szükölködő emberi
ség tömérdek osztálya áld, hogy szolgálatodban
szent igényei birtokához juta! Hatalmos vagy
Jonathan! falánk és mérgetlen mint constricto
~rod; – már eddig elé Európa milliardévi ta
pasztalásai kivonatát, melyeket az oly sok ve
sződséggel égiptom mumiáin sőt a praeadami
tákon kezdve összekuporgatott– megemésztéd
a nélkül, hogy gyomrod terheléd, ezernyi hir
lapjaid élve egy reggelinek sem elég s kétszer
ehesben esel öreg megtagadó anyád gyáraibol
hordottiralmok egész kazalának–Mit nem fogsz
elnyelni majd – ha ennyit már elemészthetsz?
de én tartok, nem emészthetsz el s oly elhi
zottröst marad életszellemed, mint ama con
strictorod jóllakta után. – És te mindezeket
most látod édes Parlagim, oly dicsepedő, s
keserült önségedben oly örömest merengeni
szerető nemzetem; rád őseidröl vérrel szerzett
darab föld maradt vérrel oltalmazandó; több
virtualis örökség, de dédüköd kit tatárnak, kit
töröknek kit olasz és németnek elzálogitni kin
szerült, hogy fijait gyakori éhhaláltol megörzze;
szanak gyermeki angyaltisztaságra voltaképp
fesleni. Amott a zömök humoros John Bull, kit
ködös égőve s elszigetelt észtörései olykor sple
enig komoritott, lángesze diadalával rombol ke
resztül hitfanatismuson, Cromwelli restauration,
s karjait a nagy Okeanon végig terjeszti, mű
termei a föld ritkaságival rakvák, de saját szel
leme terményei legdrágábbak; nyugattol kele
tig izzad falat kenyérért, de kincstárába kia
dott pénzével hű galambjai négyszeresen visz
szaröpülnek; ha tetszik, Tunnelében mintegy
paradicsomban amarantokon sétálhat, míg feje
fölött kelmerakott gályáival Themse habja csö
römpöl; vagy gyáraiban készült kirlapíve hosz
szával a Hellesponton végig nyúlhatik; ha tet
szik Pekingben issza reggeli theáját, s egy pud
dingra Jonathanhoz megy gőzösen vacsorálni.–
Tova számit ez milliókat milliókra e nagy sta
tusproblema – az emberiség és polgári jogok ki
vívott serpenyőjéböl – oly kereskedői pontos
sággal, de oly gépszerüleg, – oly jótékonyan,
de oly prosailag. Jonathan szülétlen gyermek
vala–egy új természet–mintegy az ó Világ ere
dendő bünét ,hogy csak vér és gyilok teremt
het országokat" – lemosni, tán amazt valaha
meg is váltani akarva, fogadá őt lelenckebe
hébe; fiatalteljében, gyöngéd csontait Mammuth
szerüekké növeszté-Titan erőre: és imé! lőn
a hihetlenség dacára ama politikai Pharos, mely
 – 18 –

nek határköre szabadabb a nagy tengernél,

áldástelyesb Guinea partjainál s Brasilia gyé
mánt-bányáinál, ipargyors mint Niagara kata
raktája; hol a madarak Grifje a Kondur te
nyész–Mily nagyszerü imola e tied Jonathán!
hol ezernemü oltáron ezerféle nyelven áldoz
nak háboritatlanul, kit a szükölködő emberi
ség tömérdek osztálya áld, hogy szolgálatodban
szent igényei birtokához juta! Hatalmos vagy
Jonathan! falánk és mérgetlen mint constricto
~rod; – már eddig elé Európa milliardévi ta
pasztalásai kivonatát, melyeket az oly sok ve
sződséggel égiptom mumiáin sőt a praeadami
tákon kezdve összekuporgatott– megemésztéd
a nélkül, hogy gyomrod terheléd, ezernyi hir
lapjaid élve egy reggelinek sem elég s kétszer
ehesben esel öreg megtagadó anyád gyáraibol
hordott iralmok egész kazalának – Mit nem fogsz
elnyelni majd – ha ennyit már elemészthetsz?
de én tartok, nem emészthetsz el s oly elhi
zottröst marad életszellemed, mint ama con
strictorod jóllakta után. – És te mindezeket
most látod édes Parlagim, oly dicsepedő, s
keserült önségedben oly örömest merengeni
szerető nemzetem; rád őseidröl vérrel szerzett
darab föld maradt vérrel oltalmazandó; több
virtualis örökség, de dédüköd kit tatárnak, kit
töröknek kit olasz és németnek elzálogitni kin
szerült, hogy fijait gyakori éhhaláltol megörzze:
 – 14 –

maradtak hát pöreid nagy költségben járók,

melyeket század óta ide odanyikorgatsz; és te
szegény vagy, bár régi családbol származott;
a bölcseség nagy egyetemeibe ki nem igen jár
hatál, mert szakadozott jószágod kis jövedelme
mindjárt mindjárt haza szalasztott, s a zsidó
előre nem fizetni jónak látta. Igy csak némely
bevándorlott tanárok néha charlatanok adának
diák és görög leckéket neked hogy némi tu
dós színt válts, s elhiteték veled hogy nincs
üdv csak melyet dogmáik tartanak; te, hogy
vigasztalódj, állhatattal meg is győződtél be
ne, kiáltván: „Extra hungariam non est vita!"
De midőn közelebbröl marháidat vásárba haj
tád, a Bécsi mészáros betyárnak szólitott, s mi
dőn drága lovadot minap csupa nemes gőgböl
főbelövéd, John Bull kinevetett, s midőn oly
nagyszerü elszántsággal kikelél Paris impostu
rái ellen utolsó csöpedig hazádot oltalmazandó
a kisasszony újra jót nevetett: megbosszando
dál szörnyen s kacagányos mentédet, mert hi
hető ez cégéreze, félsarkantyudat, mely pedig
hagyományilag Árpád atyád hőscipőiröl maradt,
falba rugád, s bélyegző eredetiségedet megvet
ve legújabb journal des modes szerint hordád
chapeau-bád s peszteredet; az uralkodó tón
nebelgései közzé vad örömmel vetéd magad, s
meglehet vallani, nem kevés uradalmaid ára
röpült olykori serenadaidra, melyekkel hol tün
 – 15 –

dérnőd ballettáncait, hol Arlequino daljátékait,

hol Hanswurscht pincéri jelességeit megtapso
lád, hol John Bull ingerkedő fitymáival ujjat
húzni akarál. Édes Parlagim, soha el ne feledd
e nem igen régi kalandaidot: te galant lényed
del ugy léptél föl a romantika szinpadán, hogy
pincéred üte leventévé krétájával; Tobosoi Dul
cineád csak amugy vasgyuró hiredböl ismert,
Budai vörös borod tömlői valának, melyeken
oly kétségbeesetten vagdalkozál; egy örjöngő
Arlequino, kit az erdőben csímpolyán utáno
zál; s Philadelphi a szemfényvesztő, nem Phi
ladelphia, kin Jonathánban álmélkodál; és John
Bull csupa curiositasbol már kész volt légszesz
ben pácolva teged egy üvegbe mint ritka ma
darat, gyüjteménye idétleneihöz sorozni: de a
jó ég megmente! egy sürgöny érkezék, és te
sequestrálva vagy – most nyilik föl rémült sze
med! zsellérid egy része nyomorgását nem tür
hetve, rajtad üt gondatlan pazarlón; csak a
sequestrum őrkeze tart meg – és te magadba
szállsz s ha szüvedre teszed kezed, meg köll
vallanod hogy az élet ostoba szerepei köztt a
legegyügyübbet– a római umbrát játszád liba
tioid köztt. Mi természetesb, minthogy három
szegü kalapos oskolamesterednek rohanj, ki
legelső az átkozott umbra szóra tanitott, s flo
rilegiumit, chrestomathiáit máglyára csapd, mint
mojos rongyokat, melyek filisteiusi süveggé te
 - 16 –

vék tisztes kalpagodat; körültekintélházodban

látva havasioláh juhaidot, német és szásztol taj
kolt váraidot, rác örmény s görögtöl üzött ke
reskedésedet, svábtol müvelt hó kenyered, tót
tol drótozott fazakaid s Eperjesi ingeidet –
megborzadál oly undok egyvelegében társasá
godnak! A tömérdek munka és szorultság, mely
körmidre égett, szintoly nagyszerü rény terem
tője lőn – Nem vagy többé viszhang, de nem
is ódon: munkárol munkára, reformrol reform
ra járod körül megyéidet, országtermeidet.
Mintha ezer éves vagy tán ezred ótai passiv
voltodat egyszerre activisálni akarnád, nincs an
nyihajszálod, mennyi terved, annyi ízed mennyi
vállalatod,annyi szemed mennyi nézeted. De hajh,
mi parányi perceid jutnak a Muzák és Gra
tiáknak; az ismék számai mennyire elölik az
ige isteni foghatlanságát; az anyagi, kicsinded
mint aláás formák eszményiségének, mily amal
gamába kezd neutralizálódni classicus és diva
tos, regényes és polgári; mint görnyednek le
Muzák a piarc hegyke kufársátraihoz, melye
ken fölütve már a journalistika hármos kokár
dája, mint utánozgatják fölüleges trilleit, hogy
magukot közkegybe szineljék darab kenyérért
ők, kikkel hajdonta istenek nectara volt meg
osztva s csak az emberek jobbjait emelék di
csőitő csarnokaikba; a gőzösökkel mily meg
lábolhatlan gyárroham himbáltat kéjelmes lába
 – 13 –

idon menni röstelkedő emberinyom – mindto

vább, míg subjectivitasodat automatig levo
nád s objectivodat ama lassu teknős béka vi
zenyős héjai köztt concentráltad, hol egykor
Vishnu egész leendő teremtésével bezsugorul
ni képes volt.
De tán e panaszok méltatlanságod harag
ját keltik ellenem? – és tán igazod lehet;
mert hiszen elébb kér csecstejet az ember
mint Bibliát, s elébb köll magad emberré ten
ned, mint isteniekre föllengezned. Tán még
nagyabb kiirthatlan bibéd – fönvágyodnak a
bosszuság, hogy banquetek ragyogásában John
Bullal nem versenyezhetsz, hogy parlagi rózsá
id nem hasonlithatók a champs Elysées kie
séhöz, hogy mindég felejthetlen Páriskisasz
szonykád oly szüzies nyalkán nevetgél, Jonat
hán léghajóján begarol, Arlequino ha külön
ben nem, becsalja magát, és Hanswurschtigény
telen emberségében az oda vetett csontakon
szüvesen elrágcsál: de te büszkébb vagy mint
sem újra viszhang legy s hangadásra nincs mó
dod: azért inkáb a pompavilárok mögett –
honodban maradsz, s nemesre lángoló szüved
tappintván hidegen tekintesz rájok s Jonat
han szabadelmü mintájához méred intézkedé
seidet, mert imé balzamírt árasztasz – Sklavja
idot önként kebeledre vonván; zsidodat, ki sok
szor megcsalt emancipálván; s unio jelszovad,
 - 18 –

midőn érdemeivel annyira elégült John Bull

mérget árul Sinának haszonért, s annyi rimány
s fenyengés után is testverhonát örömest bilin
csein tartaná; te nemzetiséget sürgetsz a nél
kül hogy idegen fejdelmedtöl áldozatot köve
telnél, ő pedig a hiu dáma szabadság zörge
tése dacára zsarnoka porait triumphi ünnep
pel szenteli be holtalagába. De mind e mellett
nem vagy soha, nem is leszesz Jonathan! ő az
ideal resultatuma, ő az új természet első em
bere: te sötét századok viszontagságos evolu
tioinak utóda vagy: amaz ha a félgömb héza
gán kiterült, bevégzé teendőjét: neked zenithed
és nadirod a mult és jövendő-egésziti ki jele
nedet; alap, mit mindég tekintened köll és irány
melyhöz mindig csak közelítendesz. És midőn
amazt nyegleségeért Arlequinonak, ezt bárgyu
elégedékenységeért Hanswurschtnak örömest
gúnylod, mivel tán titkon irigy szemeid elött a
dicsőség asztalán ők is helyt fognak: gondold
meg, hogy ők a tudat s müvészet sanctuariu
mában tőled elérhetlen hősökkel válták meg
belépti jegyeiköt, és hogy messze bukdáncsolsz
te a Raphaelek, Angelok, Göthék s Beethove
nek mögött iszonyu parányi távolyban; ah gon
dold meg, hogy egy Franklinnek kölle elébb
lenni mintsem Jonothan születheték, s száza
dok ó moha fölverve, jegyek, hártyák és sor
vatag táblák kiásva, míg a történetek nyomán
 – 1 9 –

dönthetlen status maximák állithattak; gondold

meg, hogy a költészet idealja is viszadni törek
szik az embert magának, csak nem ama rőf
re mért modorban, melyben törvénycikeid
praeparált gyógyszertára; gondold meg, hogy
jelened szinte nincs, s a végetlenségig nyúló
mult az, mely voltaképp jövendődbe néz,
oly tőke melynek kamatjai ugyan nem pillana
ti hiányodra számitvák, de változhatlanul gya
rapulva s teremve porszemböl óriássá hág
hatnak kétségtelenül, és hogy Gorové J. jeles
szovaival rekesszem: „nem akarnám csökkente
teni a lelkesedést jövőnkért – magyarország
lesz, én is azt tartom: de nem mondom: ma
gyarország nem volt! mert megfosztanám a lel
kesedéstöl, meg az önbizalomtol: és a jövőnek
homályos szövevényei közül tudnék e oly bi
zonyos oly elemző képet alkatni: mint a mult
ban készen áll? tudnék é adni szinezeteiben,
árnyéklataiban annyi bajt annyi ingert, hogy
képzeteinket heveinket magával ragadja? a jö
vő bizonytalan – a mult lettdolog. Könnyebb
megóvnunk az ös szobrokat enyészettöl, mint
újakat alkatnunk. Azért őrizzük szüzen keble
inkben a történeti emlékeket, és gyakrabban
pillantsuk át e lapokat, hogy a néha csügge
dő kebel új meleget, a néha elkomolyodó új
örömet s vigasztalást és elragadott komoly ta
 nulságot – az egyet értés szükségét szihassa
föl rólok."
Ezek után forditsd, édes hon, szemeidet
ama korra vissza, mikor még keresztény nem
valál, mikor még rendszerezett dogma nem
köté le ábránderőd s szüvedet, mikor még vad
és szabad valál saját revelatioidtol ragadtatván;
mert hiszen nem viasznak higyed magad új
bol önthetőnek, de külrakodás – surlódás és
alakulásod végetlensége mellett elvitathatlan nö
vényi bellényed ama sajátságos jellemének és
kimutató jegyeinek ezred óta és bármint kop
tatva vagy bemázolva bened köll létezni
ök. Ezek azon rejtélyes vonalok, melyek ere
detiséged élő tanui lehetnek, azon typus, me
lyet nemzetiséged, historiád, politikád s hited
nek vezérfonalul elismernie köll; alak, mely
teged elemileg megkülönböztet éjszaki German
és Finnekröl nyugati Slavok és Gálaktol keleti
Mongol és Töröktöl, – mely most rajtad Ava
rok- Hunokon legsötétebb hagyományokig ke
resztülvonulni próbál játékos szárnyakon oly
különféleséggel, mint amaz idők valának. S va
lóban, mit nemes szüvüséged – szabadelmüséged
röl oly igen szeretsz hallani , édesen eshetik
ugyanez elemeket legvadabb koriglan vihet
ned, mentegy csalhatlan határdombá emelve
látnod és érzened, hogy kelet és nyugat my
thosainak sem regényes deliségre, sem mély
 – 21 –

nyomatu erkölcsiségre, sem vidor lebegésre

alábbvalót ellenébe nem állitandasz, s jogo
sitva vagy szemeikbe tekinteni.
Adja az ég, hogy Magyarok pogán hitre
génye tárgyában futó rajzaim mérhetlenül jár
tasb historicusid s philologid figyelmét föléb
resszék, s amit csak alig vagy fonákul érin
ték, értőbb kritika levéltárok, hagyományak és
ismeretlen könyvek hű nyomozata után bővit
ve, kiigazitva és honosítva jelelje ki. Mert vé
leményem szerint egy nemzet lélektani benső
élete a szent hajdon homályában (ha késő
utódnak e hálacimet hajdona igényelheti, me
lyen annyira tul van hogy rá sem emlékszik)
e lélektani kérdés, mondom, több figyelmét ér
demlené mint száraz chronikája s a szófércele
tek tömkelegén keresztülvívott törzsökfája.
Hogy e népfaj mint Kakerlaktol Hellenig min
den, szükségesképp Ádám vagy Praeadamiták
ivadéka, ezt csak olyas tagadná, ki Eldorado
földén gombaként vélne embert teremhetni:
de hogy azon személyek vagy népfajoknak,
kiket törzsökfánk ágbogaira ezavarékbol kihor
gásztunk, mai nyelvünk és életünkben nyomuk
– befolyásuk van vagy volt é – Itt ám a
göcs! -

-
 BARANGLÉT, TERMÉszET ÉS HIT.

Egy szép regével ad kezdetet Diodor S.

barangőseinknek. Tudva van hogy a Hellen,
hőskora férfias tökélyeit Heraklesben szemé
lyesité; terjedelmes és változatos e név alá
sorozott éjszaki, nyugati, déli és keleti mon
dák tömkelege. Midőn tehát ez bolyongási
köztt azon földön, mely utóbb Scythia nevet
nyert, utaznék, zápor és dér utoléri, hogy sze
kerét megállitni s lovait legelőre csapni kény
telen, maga átfázódván oroszlánkaczagányá-*
ba burkolózva lefekszik és elszunyad; de álmél
va néz körül midőn fölébred, mert szekere
s lovai eltüntek; átfütkész berket és ungot –
sikeretlenül; végre ama sivatag közepette kap
ja magát, melynek Hylea neve s egy csoda
telyes tündérnő hatalmában van, ki a földböl
szülemve félig kigyó, félig bájoló szüz kettős
természetével bir; Hesiod verseiben , honnat

T~–– ~-~－~-~* – _-* * ~~~ * * ~ ~ ~~ ~ ~ ~ ~ ~ ~_~*~*

 erege vetetett, neve: Echidna. Borzadozra bá
mul reá az érkező, tudakolván: lovairol nem
értett volna é valamit? A pusztai Syrena igen
mel felel s mosolya egy készantagos cselre
jelel, hogy e lovak csak kebele vágyai esz
közlete által viszszaremélhetők. A kalandor
tündérnöje szerelmeit nem utalja el; midőn
tehát ez terhéröl bizonyos lenne, imigy szólal
hozzá: „Lám, te szüved hagyád nálam zálogul
lovaidért s leendő három fiad fogana benem:
azért mint atya, mit parancsolsz a fölnöven
dőkkel cselekednem, itt lakjanak é biralmom
ban, vagy hőskalandokra szerinted oszolni bo
csássam ?” Herakles pedig felele, miközben
egyik íját vállárol levevén s ővét, melyröl
aranykulacsa függött leoldván, ezt újra föl
övezte, amazt fölfeszitette s átnyújtotta volna:
„ha melyik hozzám hasonlag ez íjat kifeszitni
birandja s kit ővem igy beér, azt tedd biral
mod örökösévé, többieket szerteküldvén." S
midőn már a három fiak ugy mint Agaihirsos,
Gelon és Scytha * fölserdültek, csak e kiseb
bik levén képes a meghagyást telyesitni, a
Hyleasívatag egyedüli ura lőn s ugy terült ki
* Óvakodom élettelen szócsigázatoktol: mégis ha a Scyt
hia szó y és th sajátlan hangjait sajátinkal magya
rázni szabad, ugy tetszik a Szék (Siek-Cik–Zaik-Sa
ca és Zichya) névben ma is fönlétezik. Lásd ©tro
kócsi * Origines hung.
 – 24 –

idővel gyözhetlen néppé az Okeanig, Mäotis,

Tanais (Atel) és Kavkasokig.
E Heraklest (Hercul) Tyrus és Karthago
Melkarthnak nevezé, égiptom Chom (Cham)-
nak, s tizenkét istenei egyike volt; e Cham,
mint Mongol-szittyák és Kunok istene is eléjö,
s tán még az ó latinoknál (Camma és Cama
nok), kinek a Római szüzek férhöz mentök
előtt áldozatot vittek – nem más mint ama Chom,
kinek fijai Chuz, Mizr, *) Kut és Kanaan meg
népesiték Égiptomot, Kanaant s egész Áfrikát.
Igy ad egy főnök népnek ugy mint regéknek
vezetéknevet. Innet kara-kán, csa-kán (sekin
kikin chagan,) ebböl csa-csata, kán-ap (kneph).
– Mi a Hylea pusztát illeti, annak Manó hit
rendszerében is nyoma van, s éppen nem er
dőt jelent, mint tolmácslói csikarni akarják, de
az élet, tökély és szellem ellentétét, kietlent
anyagot és űrt. Innet származott az éjszaki my
thosbeli sötély és halál angyala Hela, és inhet
nyelvünkben ma is a héla és hűle epitheton,
mi megérteti velünk ama chaost, melynek si
ket ürében természet édes anyánk fijai mink
barangok (nomad) vitézi szikrátol lelkesitve föl
növénk amaz ijat bátyaink előtt fölfeszitendők
s leventeség övét hordozandók; és a magyar

*) Mizr– merz– marz- matzur- massor- mazor- magor.

Horváth J,
királ koronázatása ünnepélyén ma is kardjával
mintegy kihivólag s fenyegetve a föld mind
négy lapjai felé vág. Megköll végre jegyeznünk
hogy a kigyó mindég a rejtélyes vagy örökős,
szelid és álnok jelképe volt. Zsidók szerint ez
a port rágja, Hinduk szerint szelet eszik; Egy
ptomban a tenyészerő symboluma volt; legföl
tünőbb az Ophitáknál kik ezt mint istenség el
lentétét az okosságot tisztelék.
De mikor barangőseidet, édes hon, emlé
kedbe hozod, ne képzelj hasonlót szanaszét
csatangoló barang cigányidhoz, kik sáska gya
mánt a légböl hol e rétre hol azon vetésre es
nek, s lerágván mindent megint légbe oszla
nak; vagy mint jégeső, mely pázmánként töri
be ablakaidot vagy veri el szőlőd reményét di
dergő hideget hagyván maga után. Páriák fa
ját természet anyánk mintha méhkórsága sarca
sticus humorábol szülte volna – ők nyomorgás
és folyárság, megvettetés és dévaj hegykeség,
bárgyu szendeség és bünförtelem szembetörő,
mégis egymást elszivamni (absorbere) nem tu
dó gagymatái az anyatejjel, melyet ezredóta zúz
ban fogkocogva beszopnak; a sátorban me
lyet mint valaha szintoly rongycölönkökböl sze
lek mögé egyetemük föllegváraul fölütnek; a
büzhödt zsarát körül, melyet meztelen kéjeik
oltártüzeül kivetett szemétből gerjesztenek; ma
kacs babona s hitetlen egykedvüség egyiránt
 torzitja sápatag arczaikot; telhetlen áhitat s
vidor elégültség egyiránt pislog üdvetlen kiülő
szemeikböl. – Mire úgy azon idők emlékeit in
káb Vandal kezekkel hamvá le nem égetned,
mintsem rájok pirulva kölljen viszgondolnod?
De fajod jelleme, bizvást higyed, égföldmesz
sze különzik emettöl: valami tiszta valódiság
komoly szabadelmüség s deli szilajság fonala
kisér barlangodig, melynek oroszlánát gátra e
lőtt leölted; sátrodig, melyet verőfényes dom
bon háborgó elemek dacára kitüztél; a szilaj
ménig, melyet vad csordájábol sörényén ragad
tál a róna szarvasát rohamodban kifogandó;
higyed, hogy atyáid elődei voltak az ó Világ
ban annyira elhirült Amazonok *) (azon osz
tály talán mely utóbb Szármatok neve alá ve
gyült), hogy mind azon érdemes és jeles, mit
- Scythák, Hunok, Avarok felöl egy száj beszél
igazabb, mind mit torzlénye s szörnyüségétöl
tíz kiáltoz mit Otrokócsi legrégibb homály
ban csak alig próbált a Saca, Aram, Jazo st.
e f. erekböl következtetni, e magyarrokonsá
gakot Horváth I. napjainkban mind bizonyosb
ra fejlő rendszerré alapitá számtalan hiteles
*) E Scytha némberek Amazon nevet kapták a fél emlő
leégetéséröl. Vallyon ez értelmet az „vev ras#" kife
jezi-e úgy mint em (emlő)- asszó (égető)? azt tar
tom, éppen nem; valamint az asz gyökszót sem hi
hetem görög eredetünek.
 – 23 –

kutfőkböl, ugy hogy azon ezredes változato

kon, melyek a Vas (Bess=Besnyő=Scytha) nagy
néptörzsököt Nubiátol Sináigs Finnektöl Fransz
honig hét elemző osztályaiban keresztülemelék,
nemzetünknek nem csak létét, de közbeműkö
dő létét is el nem ismerned már csak gyáva
együgyüség lehet; higyed hogy azon Makro
biusak s Hyperboräusak, ez égig tornyot eme
lő Titanok maradéki (vesd össze Nimrodot)kik
a görög földismereten a Riphäi hegysoron túl,
hol Boreas lakott, virágok mézharmatával bölcs
igazságban éltek s istenekkel társalgának, hol
Apollon leginkáb szerete mulatni, szüz kezek
töl onnat hozott egyszerü ajánakot Delosban
többször fogadván–a te elődeid; és Jumana
vagy Jumala, hová Hinduk Bramát helyzék,
mely becses fábol, arany és drága kövekböl é
pült, fényével a tájt körülsugározva, – barang
őseid imolája*)–a duzs természet. És valóban
tagadhatlan, hogy Ázsia magas éjszakán vala
ha sokkal vidámabb Világ volt, mint mostan.
Régi monda ez, hogy ha földünk vizböl táma
*) Ima (juh-ih, juhar-ihar analogiáján) könnyen egy ez
zel Juma, mi Csermiszek, Wottiákoknál isten neve,
(Sándor Ms) imádni annyi lehete mint istenleni;
gyök az im Nagy J. szrerint innet az arab iman
(fides), imam és imár (Priester) Imola (templom)
imolár (templarius). A Boldvai temetési beszédben
Uima (lma) Jorgat (irgat – irgalmaz.).
%-
dott föl, természetesen a tengerek e hegyes tá
jékrol korább lefolyának, mint Égiptom mély
tere, a Kaspi tenger vagy Kashmir kies sikjá
rol, mely utolsókra tudósak az éden kertet gon
dolják; vagy ha e föld tüz által tömült őssze,
ama hidegebb tájak bizonyosan hamarabb ki
hültek s termeni képesek valának, mint a tüz
őv, mely növényt és állatot vadit, törpit és fe
ketit; sőt azon körülmény, hogy éjszaki kőha
sábak vagy havasi ormokon annyi számtalan ma
már ismeretlen növény s állatok petrefactumi
találtatnak, melyek szerkezete csalhatlanul egyez
a már csak tüzőv alatt létezhetőkkel, eléggé
mutatja földgömbünk csodatelyes átváltozatát.
– Mikor még a feszület bús meditatioi, a szi
gor, mely anyagit és meleget a hideg szellem
ígéinek mind inkáb alájacsüggesztett, nem va
lának; lélek és test öszhangja mint egy csók
ká olvadt szerelmes ikrek, az öntudat kigyó
sugalma által megzavarva nem volt, s egymás
sal szemköztt fenekedő harczban ízongniok
rénynek nem tartatott; mikor az életvidor em
bert az uralkodó természet végetlen kegye hor
dozás a véges ész önfejü urává magát nem
pöffeszté, eszközzé majd általa jobbá dolgo
zandó crudummá nem alacsonitá istenek mun
káját; mikor a jót a fejthetlent fejtegetés nél
kül élveznie, a roszat gyanakodás nélkül ke
rülnie s mint igénytelen pára magát az elemek
karja közzé kétely nélkül vetnie – volt élete –
volt halála: o bizonyosan akkor a létegek ezer- -
nyi fokkal élesbek, az ösztönök hasonlithat
lanul egyszerübb és biztosbak valának, és ki
meri állitani, hogy a még fris szellemerő oly
magasztos érzéki működésben nem fejezte ki
magát, milyet már csak némely állatokban ta
pasztalunk s a magnetismus betegeinél hihet
lenséggel határosan. – Higyétök, voltak oly idők,
mikor rendszerezett moráltok s mathematikai
kabbalátokra oly kevés szükség volt, mint ru
gonyos pamlagra, hogy megnyughassatok; és
volt szellem és szüv azon torzonborz barangok
ban szintugy mint amaz édes dámában, kit fa
shion és mesterség Mimosa pudicánál érzéke
nyebbé finomitott; és volt egy ösztön – a hit,
melynek ihletei szorosb kötelekkel füztek sphä
rák harmoniájába mint pontig kimért astrono
miátok, melynek szóba nem öntönt revelatioi
istent és üdvet szinröl szinre látattak, miként
ti lesütött fejetök s mélyedő – hajszálrepesztő
metaphysikátokkal soha látni nem fogjátok.
Igy tekintsétök e nép vallás és erkölcs
alkatát. Van ugyan bizonyos modor, mely ezt
idegenek közzül ki ismerteti, bizonyos irány,
mely külön hajlik, és fonal mely saját dedősei
kijelentésén gyökerül, de ágaival anyaföldéhöz
érvén mint a mányafa meg új tővé csirázik:
Valamely tan szabatos rendszerét az átalány
ban ne keressétök; hol Kazul *) honnal lát
játok némelyik ágot szövetkezve, hol Baskir
ban Finnekkel; hol Hind szélein mulat másik,
vagy Mongoltatárok köztt vonul el, hol Halics
slavjaival áll frigyben, hol a görög császárral.
Ki fogná e számtalan gyarmatok megannyi sza
badra csapongó eszmejárását egy dogma kö
penyével beteritni, vagy még szükkeblüebben
jámbor elfogultsággal a keresztényhit maximái
bol kiindulva, amazt ezek sámjára csikarni vagy
visztükrözni? Például: hogy idegen népfajok
kal ösz- nem vegyültek, támogatható, mert min
den barang nép hűn ragaszkodik családja ere
detiségéhöz: de hogy nem csak egy nemzetség
a másikkal sőt merőben külön nyelvüekkel még
is igen gyakran összeszerződött, ázsiai euró
pai száz példa bizonyít. Ugy hogy jellemző vo
nalul vehetjük a Magyarnak inkáb minden ide
gen iránti előszeretetét. Ki nem tudja, mellőz
vén a régebbi s korábbiakat, csak Ethele tá
borában is mennyi faj vőn részt; Thwrócynk
kal egyezőleg emliti a Nibelungenlied–halha
tatlan német Detrét, s kétleni nem lehet hogy
ott sok Mongol-tatárok is valának, milyek ké
sőbb Magyarokkal a kunságban társulva szél
tére éltek. – Igy szokásaik, vallásaik a körül
*) A Caspi vagy helyesben Kasbi tenger gondolom e Ka
zul vagy Kazubi, mely nyelvünkben Persát jelent.
Lásd Ad itinera mundi, Hyde Th. jegyzékeit. -
 – 31 –

mény s kedélyek fogultlan játéka. Mig mink

mostaniak az elvek logikai békoit zörgetjük s
azok compromissioja nélkül törekszünk az ér
dekek salto-mortaléit beugrálni, míg mink resz
ketve nemzetiségünkért annyi rugót és emely
tyüt fűzni kénytelenek vagyunk a szembetörő
ár gátlására, addig azon emberi nyom egye
ben mint haragosán nem aggódván – derüs
homlokkal és nyilt szüvvel mint gyermek gyer
meknek terjeszté karjait a kinálkozó elébe, s
annyi századokon bár sokként alkalmozva ma
gát, még is keresztül jöve minden hajlamival,
a rigó gyanánt, mely különböző hanggépeken
különböző dalt eltanul kalitjában, de költöz
ködő ösztönének eresztve megint régi.pitypa
lattyát zengeti. Azért ne törődjünk a betün és
doctrinán hasonlag szent atyákhoz, kik Ma
nó virágos hitrajzát a tanoda bonckésével ízek
re metélve s carnatiot és perspectivát feledve,
egyes szinek tartós vagy tartótlanságábol ve
gye vagy tisztaságábol akarák az egészet kime
ritve látni. Tekintsük az átalányt saját központ
jábol költői szemekkel, mert csak költész az,
ki élvez ott hol a kritika ásit, s hol a histo
ricus kezében öszbomlanak a szálak, csak köl
tész követheti Ariadne fonalát. A Hellen és
utána Latin mythos jellemző öröme, a termé
szetnek inkáb plastikai mint föstészi nézelése,
inkáb Világpolgárias gratia, mint nemzeti vi
 rág, innet a mindenséget átölelő polytheismus
ellentétben a vonzat és irtózatra szakadó dua
lismussal; azért amaz mindig mustra ez csak
modor marad; uralkodó hajlama átfoly a ke
resztényhit monotheismusába is, mert bár éj
szaki dér a mindent eggyé fagylalta, ez meg
*nnyi emanatiok gyanánt angyalok, szentek cso
Portozatává oszlott ki, embereket saját érzéki
sokoldaluságokban üdvezitendő. Az éjszaki ger
*an néptörzsök társalgási s rendszerező ösztö
nével táncában is a magánykodó magyartol el
hajlik; az Edda könyvek mythosait gond, hi
deg-komoly erő és szorgalom bélyegzi s ösz
*zesen egy inkáb dramai mint eposi és tra
gicus egészet tesz: a Napot egy pajzsal (Sva
lin) boritni szükségesnek véli, hogy a föld el
ne égjen s vizek ki ne asszanak; Ymir (Mihr)
óriást leölik Bör (Barra) három fiai s húsá
bol lesz a föld, csontjaibol a sziklák, koponyá
jábol a menny s véréböl a vizek; hajábol nö
vének fák, agyvelöje a légben szerteszorva föl
hőket alakita: igy egész mindenség egy rop
pant cadaver. Majd a földön láttak istenek egy
kőris és egerfát s ezekböl lett az első pár em
ber: Oly növényi s érzelgő, oly mysticismusig
árnyékos de oly szilárd és kitürő, magas és
mély a german lelkülete mindmostanig. Mi a
slavot illeti, ez félénkebb, dolgosabb s nyugal
mosabb nép volt mintsem daliás barangoló ő
seinkel vagy a germannal párhuzamba jöhetne;
patriarchalis élet, melynek eleve örült tanitá
Bogban (Bili=Bjel- és Czerne-Bog) tisztelni
főurát: midőn nálunk aristokratia léteze ok
vetlenül a legyőzött ellény fölött mely szolga
lőn, a gyáva fölött ki fegyvert ragadni nem
jelent meg; s átalában egy nagy hóditórolhosz
szu időkböl leszármazhatni, hatalmosak kegyét
s különböztetését tiszteletben tartani szent hiu
ság vala. Az igaz keleti büszke arra, ha fejét
egy ragyogó érdem előtt porig hajtani s sor
sát mint szerelmes, intése rabjává tenni elég
bizalma s bátorsága van. Mit mondjak a Héber
eredetü Kabbalárol, melynek szelleme az Égip
tomi mysterionokkal egyez, s álmodozásokban
rakja ki érthetlen kelméit, egy mikrolog s ap
rólékokkal tőzsérkedést üző vajákor (Markt
schreyer), ki a volt famulus Wagner gyanánt
az embert lombikon főzi ki. A Sámánok (Sha
ma sanskritban szánat) Sibiriai vakhite vagy
is babonafüstgombolya alig érdemel említést.
Vigasztalan bú és tompa leveretség mind ez,
mind jövő élet vánszorgása, s a borzalmok
összezsugorult idétlene, mely követ és hamvat
bálványoz. Ily szivárványt alkatnak a boldog
egen külön alkatu szellemek ugy mint a földi
bolyongó gőzökön keresztültördelő napsugárok.

24
 ZERDUSHT,

És most, nyájas olvasóm, hágjunk egy

dombra föl, melyen Madsar, Neszterfejér, Et
hele és Hunivár, Zaarhely * omladéki köztt
némely kopját, kelevézt vagy pénzdarabot ősid
re viszemlékeztetőt lelhetsz; a Kuma, Átel,
Don, Neszter és Duna lefolyásit láthatod, s
a széles távolyon keresztül Kazulhon föstész
tájai fölynyilongnak szemeid előtt. E tájék az,
hová ó és új történetirók őseid fészkét egy
értelemmel kijegyzék. Lám, mi szagzatosan
feslik tova egy rózsabokor a keleti Apol
lon, mi édesden csattog a fülmile a keleti
Daphne; mi krisztaltisztán buzganak Ardui
zur (fényvizur) szennytöl örzött aranyfövenyü
forrásai; tova egy Grif úszik a magas légben;
amott a tisztelt keselyűk és solymok halattai
* Sarkel (fejérvár) Constantin Porphyr-nál. A Zaar
(kopasz) közelit a fejér értelemhöz; ezt Chazaroknak
épité Petronas *

~*
 – 35 -
*

kot elemeiknek visszaadók; és lám ott fönt

a légben hol Iranvigj (Iran beata) lenni mon
daték, tündöklik Nimrod(Orion) a Bibliai nagy
vadász és tán a Manói Nagy arató (a halál),
kit mink kaszásnak nevezünk; Kastor és Pol
lux, mely Kazulnak Dushiza (buza szüze)
Mizraimban Kánap; ott az Arab gyémánt ró
zsája (plejadok) a mink fias tyukunk *) meg
annyi védek és angyalok, kik az üdvetlen sö
télyre addig is míg Nap kelne, fölvigyáznak –
A nézelő barang mind érti ezek sugallatát, mit
etesiák körüle oly titoktelyesen lengetnek; és
nem csoda bár előttünk hihetlen , hogy fák s
füvek neki megszólalának, és a Hindu Lotos,
a Kazul Behram oly bájfüvek voltak, mik
-nek csak neveit ismerjük; és volt ital Csár
ma) mely a madarak nyelvét érthetővé tevé.
Lám tova már pitmallik *) – – már ele
ven pirány *) ömledez az égen – már
*) Ilyes csillágképeket J. Schiller (nem Fr. Schil
Mer!) pogán neveikböl ad majorem dei sanctaeque
ecclesiae gloriam, a mint mondá, átváltoztatta; például
az állatkör bestiáit tizenkét apostolakra ; Mihál
archangyalt a kismedve bőrébe bevatta; a nagyku
tyábol Davidkirált csinált. Bizonyok Weigl a Scor
Joiot ka r d i n a l s ü v e g n e k nézi. Azonban kegyes
újitásaik viszhangra nem találtuk.
**) Phirvad angyal az év kezdője s jelent pitvart is.
***) Behram (Mars planeta)– piros, tüzszinü. Gyökszó :
JPir (behr, innet Feuer). -
derűl – már virad – már minden ébred – a
hajnal hasad – már itt van a reg – Im, men
nyi nuancai nincsenek sokban szegény nyel
vünknek e potentiáig! A Nap föltünik s ez idő
szak elhunyt részét óvakodunk átalános szó
val kifejezni, mintegy a napot éjtöl metszőleg
elkülönzendők, s bizonyosan diesre Magyarnak
szova sem volt, valamint Világ (lua és mun
dus) csak egy szende értelmet adtak. Megint
a Napnak mennyi synonimoni: Vi (luctat, in
net vis, vita, Welt sat. virad, virág, vig és vid,
iA* **is* villám, és világ). Ra (Szármatok vize
Rhra=Wolga mely termi a Rhabarbarát; Rha
bán székely régi hivatal; Hra=erak=iran (par
thusak földe; Arám=Rám (öröm angyala)
Rhea (teremtők anyja)– innet: raj, ragya, ra
gyog és ragyiv * és radius; Fény Phőnix a
Nap képe égiptomban;) Tüz (Persaul tésh)
Láza tüz legrégibb Kazul neve Vá innet lát
(Latmos hegyen Joniában alvá csodás álmát
Endymion- láng- vultus); Lob egy ezzel Lo
he, Loder; ég (ardet és cölum – innet egész
a mesés aegis); bilègh Persaul láng, innet bi
lochus- (éppen nem biró-) hivatal régi tüzima
hivatalbol szármozhatott, ma is fönvan nyoma

*) Ragyiv nem rongy mint a Zsebsótárban van, Kresz

nericsnél ragyiva- anmuthig; ragyiv sajátlag tron
vagy diadaliv. -
a bélyeg (bilog) szóban (Suum projecit si
gillum az az a bilochos pörbe idézte); gyu (ol
vassuk e cimét hun királoknak „Tanjoo (tan
jou)“ mi nem egyéb, mint: Tán = föld (hon
nat: täm(ortus) turkestan–tabaristan) és gyu*)
(mithra, esta= láng és isten) tangyu = föld-is
ten; sü (arabul: száraszt) innet süt sat. – Mi
dőn az éjre térvén alig több szovunk sötély
és homálynál, melyek magok sem gyökszók.
Jele, hogy elődeink napimádók voltak és e
napima szerkesztője volt Zerdúsht.
Zerdüsht (Zoroastres) a rege szerint Platon
előtt 6000, Troja megvétele előtt 5000 évvel
született Hedanban; anyja a büvös Dodo ma
dár volt, nevetett első szólaltakor jövendő
nagysága jeleül. Midőn Gushtàsp. (Kyaxares)
királnak a gyermekröl sok álmélatos, a férfi
rol sok veszélyes jósoltatnék, egyszer kardját
ráemelvén keze elszáradt, azért bölcseit hiva
tá, megvizsgálata végett. Ezek vitatkozván ve
le „nram királ, mondának, ezen ember itéle
te helyes s véleménye igaz, sem szovaiban hi
ba nincs: de egy hiányzik, hogy hitalkató le
hessen: a csodatét rendkivülisége." Ezért két
mérték olvasztott ércet öntének fölkenett mez
telen testére, de az kebelét el nem égeté. Igy
a Zend könyv, a szikra melyért az égben
*) Ghiun Tatárul: Nap.
 - – 39 -

volt s poklokra leszállt, 12,000 bika bőrére

süttetett, hogy imárok terjesszék. Zerdüsht pe
dig a dicső királnak imolája elébe egy kup
reszt ültete, mely oly nagyra nőtt, hogy negy
ven ölnyi széles és hosszu terem férne el tör
zsökén , melynek födeme arany, padlata ezüst,
feneke ámbra, falai hyacinth és virágok, és
egy vas vár keritése. – A Shähnäma-nesr,
Gushtäsp életéböl még következő kedélyes e
seményt beszéli. Négy udvari bölcsek, a ke
gyencet megejteni akarva, Zerdúsht inasát, ki
nél szobakulcsa állt, megvesztegeték s alattom
lag bemenvén, Zend könyvét s tokját minden
tisztátlansággal u. m. eb és macska csont, ha
lottak fürte s körmeivel megtölték, s kimenvén
az ajtót hűn becsukva kulcsát az inasnak visz
adák. Ekkor a királhoz borulván fölkiáltá
nak: jaj neked, és vajákorság rabja szüved!
mert amaz ember gonosz és méregkeverő. A
királ testőreit töstént a ház megvizsgálatára
küldvén – az üdvetlen szerek – ime, fölfö
deztetnek. Elámul s ujjait fogaival rágva ezt
mondja Zerdsühtnak: o undok s legförtőzkö
dőbb emberke, nosza, mit tevél?! – „Mit sem
tudok e dolgok felől, felele Zerdústh és inasa
közbeszólal „szobád távollétedben szorosan
csukva volt, hogy még szellő sem mehet vala
oda." – Igy az ártatlan börtönbe senyved,
semmit nem éve és csak féllábon állva. Törté
 – 39 –

nik egy napon, hogy a királ legkedvesebb pa

ripája egy rohfekete, csodálatosképp összero
gyik; a lovászmester rémülve látja hogy mind
négy lába hasába zsugorult s a dolgot urának
hirül viszi. Minden bölcsek fölidéztetnek, ha
szontalan; és a királt búgond lepi meg. Ne
gyed napra Zerdüshthoz jö porkolábja, s kér
désére hol maradt volna ki oly soká, ez újsá
got elbeszéli. Zerdüsht pedig monda: menj
uradhoz s értesitsd, hogy tömlöcömböl kibo
csátatva némi jót fogok tehetni a lóval. Miért
is a királ gyorsan kihozatja s kedvenc paripá
jához vezeti. Pillantja Zerdűsht és csóválja fe
jét mondván: nem csekély munka ez! mégis
ha hited leend uram , s minden kételyt irán
tam elmédböl távolitandasz, tán segithetek.
A királ pedig tele szüvvel fogadta azt. Ekkor
a magus fölfohászkodván kezével a fekete lo
vat tappintja s féllába azon helytt hasábol mind
járt kiereszkedik. „Szükséges, ugymond, hogy
fiaid eléjáruljanak, kik egy lélekkel támadhas
sák mag, ha kell, ellényidet, hogy meggyőző
désed szabad és nyilvános legyen. Mire a két
herceg érkezvén, bene hűséget esküszik. Most
Zerdüsht érinti kezével a ló másik lábát, és
az kiegyenesül; hátra tekintvén pedig a kö
zelgő királnéra, fölkiált: o asszonyok asszo
nya, isten teged minden némberek és dolgok
legdicsőbbikévé tőn, midőn férjel ajándéko
 – 4© –

za meg és fiakkal, kikhöz nincs e földön ha

sonló, és a királok királa és a hercegek her
cegei isten hitében vallának: méltányos volna
hogy magad átöleld mindazt szeretettel, mi
házod körében fejledez. Ketäyun királné tehát
monda: valamit férjem s fiaim kegyelnek, ab
ban fejem és szemeim bizonyosak. Zerdúsht
tehát kezeivel a bűvölt lovat még egyszer érin
té s harmadik lába is erre kiépül. Ekkor a
királlal szót váltván, igy tanakozott: három
kellék már szerencsésen telyesült; az utolsó e
lőtt inasát kinszeritnie jó volna ártatlansága
közhirré tételére. Mely dolgokat hallván az
inas s a királi szigor előtt elsápadván, csábi
tóit a négy udvari bölcseket kiadta: a kese
rölt királt pedig Zerdúsht ennyi méltatlan szen
ve most panaszra ömleszté; s a fondor bölcsek
bitóra kárhoztattak. Most Zerdúsht hálákat a
dott s a ló negyedik beteg lábára tette kezét,
mire ez töstént talpra pattant mindenek nagy
örömére ; Gushtàsp királ is az isteni embert
aranyragyivére emelvén – szennytelen Zend
könyvét feje s szemeire nyomta. Zerdúsht
azonban a malaszt ily tündöklete köztt nem
maradt: mert dolgát végezvén, Elbur he
gyek magányába költözött. Pláton szerint kö
nyörgé hogy azon szikra, melyet oly buzgón
a föld népe köztt fönünnet szétgerjesztett, szá
litná küldőjéhöz szellemét; és ily villám csa
 – 41 -

pás szakasztotta volna halandóságát. Máglyán

hamvadt el, de hamva egy vas szekrénykében
mennyekbe ragadtatott.
Kétszázaddal azután Christus előtt, külö
nösen Makedoni Sándor táborozási által a ka
zul vallásba több újitások csusztak, és Arde
shit (Ahashverosh)királt gyanu háboritá; 80,000
nyi gyülekezetet hivat őssze s 40,000 értelmes
bet kiválaszt; e számot újra megvizsgálja s
4000-re szállítja; négy ezer közzül 40 legböl
csebbet kiszemel, sőt ezek közt is csak hetet
talál tökélyeseknek; s parancsolja nekik a val
lás kétségeit tisztába hozni. Ezek tehát talál
nak különösen egyet (Erdà-viräph), kinek tes
tét jól megmosván s új köntösbe öltvén, egy
tiszta takaróval födött asztalra fektetik, miu
tán három üveg bájnedvet vele megitatnak;
ekkor meg más tiszta lepelbe bonyálva lelkét
mennyekbe bocsátják; a hat őr böjtöl körüle
és fohászkodik, míg hét nap mulva a rejtező
vissza jő s el nem mondja a titkokat, miket
amazok hűn leirandanának. – -

A Zend (zene–hang) könyv s annak több

tanárai különböző fogalmot adnak e Világrol.
Zervaniták véleménye az: Minden lét előtt lé
tezett egy, (Zer-revan szerencse, sors), *) állt
*) Zer (mihr)- innet szer-elem, szerencse. Anonym sze
rint S z e r e n c s et nevezék ugy Árpád emberi, mivel
szerelmes hely vala. Emlékezz a Zer gyülésre.
 – 42 –

fön és imált (mussitatio = zèmzema=déndish)

999 évig eszével valami újan merengvén; vég
re gondolá magában hogy e Világ semmit ér
ne: és fogant Ahreman ily agálybol, és Hor
muz (Ormuzd)*) ily tudománybol, és mindket
ten igy egy hasban levén bár Ormuzd szüle
téshöz közelebb volt, gyorsitván magát Ahre
man, anyja méhében nem bizik, s elébb szület
ve, elfoglalja e Világot. Sháhristani eltér, s
Ormuzd (Yezdan) egyedül voltában alapul; ki
ekkor eszmél magában mondván: ha árny nem
lesz, mint fogok én kitünni, ha mű nem lesz,
mint fogok működni: szerinte e hiu gondolat
nemzé a sötélyt, elejénte finomat és tisztelet
telyest, mely a lángforrást jótékony enyhé, a
végtelent édesden közelithetővé szendité, de
utóbb fajulót, sűredőt s fenekedőt. Igy támadt
vetély köztük és harc.Ahrman teremté Divjeit,**
*) Nem értem Vajda P. mi jogon ir Uzmozdot s
még kevesbé, mi helye van, Ethele táborában a Gá
lok Druidáinak? E szó (Agv*, Derus=tölgy) honosi
tása az Aduridák által füst és pára,
**) Egy ó rege és historia is beszéli hogy Erdélybe ér
kező magyarok háromszor „deust" kiáltának, miről
emlékezetes váras, Dees, ma is áll. Hogy ez nem
a latin deus természetes, de hogy még sem csupa
mese, bizonyitja e Kazul hitbeli emlékezetes Diw
– Dey – Di – D e w (erőhatalom) név, mely külön
angyal is. Innet nem csak a magyar di (erő) d i c s,
d é v a j de számtalan más nyelvbeli szók származnak.
 – 43 –

Ormuzd viszont, s a két lázadt tábor öszütkö

ze, de Ahrman verve rogyott a győztös lábai
hoz; és e diadalérzet annyira gyönyörködteté
Ormuzdot, hogy azon percben a méltót sem
mivé nem tevé; ki nagy fogadalmokat vallott,
jó Divek számattelyesen közbe veték magokat;
és az ur békeszerződésre hajlott, irgalma az
alvilágot merőben Ahrman lakhelyeül rendelé
7000 évig, mely időszak bekövetkezvén tar
tozzék a hűbéres újra lábaihoz visszaborulni.
Ez isteni főneveket boncolgatni annyi ered
ményre vinne, mint a Magyar szót*) magbol
vagy isten tudja miböl kinöveszteni. Kedves
mulatság volt emberek köztt mindég a törzsök
fák aggatása; az Arabnak Abramot (Brahma)
atyjává s még lova származatát is odáig föl
vinnie nem sokba kerül. Igy látók Chomot*)
kinek egyik fia Chus, Bál (Bel=Beel) kit Chus
nak lenni mondanak, Babyloni, Chaldä, Phö
nik és Karthagoi főisten volt; a Héber Baal
zebulban legyek urának csufolja; s nyelvünk
ben ma is közönséges a bál és bálvány szó,
mely tilos imádatra mutat, (lásd alább Nimrod,
ki ezzel egy). Pilezer (jovimartius planeta) As
syr és Chaldäusnál = Bel-Azur, innet Beli
*) Kis B. M. Régirégek.
**) Csoma elvisz tájszó Erdélyben s annyi mint: ördög
elvisz.
 – 44 –

zár; igy a kanyargós Nabugodonozor (volta

képp Mercurjupitermars együtt),mit pädagogom
igy magyaritott: ne bolondozzon az ur=Nebo
(Nebrod vagy Bál) God (Gott, Wodd,és Wodan)*
Azur. Ez sokként iratik (Azar, Ezer), a Zend
könyvben mindég Adur, és Mars istent je
lenti; honnat a hó mely neki szentelve volt a
régibb fölosztás szerint, Marshó. A tüz eszme,
és hogy Esta(=isten, innet Vesta és Vestalis)
és Mithra gyanánt tekintessék, Chaldäusaktol
hozatott divatba, kik a hadistent tüzoszlopban
imádák; e tüzima azonban nem egyéb volt,
mint Naptisztelet. E szép nagy természet deri
tő, éltető koronájához, mint legszembetünőbb
látmányhoz buzgalommal fordulának; ott isten
ragyívét dicsőktöl körülragyogva hivék tekint
hetni; és e kéjt mindenkinek módja volt jele
nitnie, szegény kunyhójábol, gazdag sátrábol
kilépvén. Ily sugallatokban adának gyermekek.
nek tüzkeresztséget, örzék kialhatlanul a szent
lángot Napszüzei mint Vestát Vestalisak; s ez
látszott őket holtiglan vigyázva kisérni, mert
hold és csillagok csak távolléte helyettesei va
lának. Semmi egy hajnalnál tisztább s ez előtt
átihledni kegyes kedves kötelesség – Miként
Gőthe oly sok plastikai erővel szól. Ez Adur
volt, hajnal népe, Hadurad, kit Székely S.
nyomán Vörösmarty Zalanfutásában létreho
*) Arab és éjszaki Mythologia.
 – 45 –

zott puszta gondolatbol é vagy czélzattal? nem

tudom. Minden esetre, ha;Parthusak*) magyar
eredetiségét, mely a Sassanok alatt már Kazul
biralommal öszolvasztatván, jellemeit nyelvével
együtt elveszté, nem számitjuk, mi pedig leg
lehetségesb, csalhatlanul igaz az is, hogy Adur
legrégibb értelmét a had-ur legkimeritőbbleg
adja vissza. Maga ez Ur szótag, mely csak né
hány századdal elébb hercegi sőt királi cim
zet volt, honnat az ország (Parthus királcim
arsak) számazik, a chaldäus ur (tü* orszag,
királ) értelmére könnyen visszavihető. Maga
a latin uro s German ur sem külön eredetüek
Különben Adur helyett Azurt, Agjem helyett
Azjemet a Pehlaw nyelv, mely Kazulnál ural"
kodó lett, örömestebb ir. Tudva van hogy
Parthia neve volt Hyr = (Ara= Iregh=Irá=
Erak) kania, ma Tabaristān (toporhon=sec*-
rium regio, az erdőkért) innet Urania kit Szit
tyák tiszteltek, innet való Tábari kazul iró.
Mily sok átváltozatai a neveknek!
Fölebb emlitém a gyu gyökszót (tésh,
mihr, esta: Minden esetre bizonyos az, hogy
a mithra iratik még igy „Ghulāh" s éppen
ugy jelent egyszersmind Magus süveget is, mely
a szent láng fölvigyázója. Innetha Puszta Sze
*) Justin: Scythico sermone exules parthi -
ri Gyulásakrol vagy a Tihót*) Gylasai s a
Székely Gyulákrol olvasunk, sem Julius sem
gyü szóbol ne véljük eredendőknek. Áldozat
tevők s tüzőrök (qui ignes custodiunt) voltak
ezek. *) Továbbá a Mithrát irják latinosan
Tiara, de már Horváth I. megmondá hogy ez
a magyar taral (Phönikül: Atàra), s tán a Ké
za Simonnál érintett turulcsalád és madár nem
egyéb mint Tiarás család és phönix. És nyá
jas olvasóm, a Kazul nyelvböl mint forrásbol
vett jegyzékimen nem fogsz csodálkozni, ha
népeink szomszédos lakföldére gondolsz, mit
Constantin Porph. tisztán elmond; tudnod
köll, hogy ez anyanyelv ma többek egyvele
ge, s ha a német ennek telyes viszhangja, lel
hetünk Berekszászi N. P. ként magunk is,
nem kevés cikelyeket közötte: igy Ghebr=
ghabr és jámbor; Merzo-bán és Marcbán (ma
gnas inter laicos); Ispáhbad és ispán (dua,
gubernator); Chodá (isten) és csoda; Dindar
(buzgó) egy Erdélyi család neve; Watcher (hir
nök) és hacsér, Zerénd (barlangjárás, pokol) és
Zaránd; Minu(krisztalparadicsom)és menny***

*) Ti h ó t (Tuhutum) nevét viseli az egykori Ti h ó t

szállása (ma Tóthszállása) Erdélyben, és mellette
Tihó, régen T o h ó.
**) A Bécsi codexben eléjő Gy ha-gyujtsa.
") Lappoknál Mu enje - magasság,
 – 43 –

Mokànna (calantica galea indutus) és Mokán

királ (Dsabul); Zelenbür (ördög öt fiai egyike,
ki házasokat öszveszeszt) és Zeleburdi; az öst
veli kesergő ima Pituft és pityer; a reggeli
fölsohajtó könyör Ashim és ásit (áhit); Van és ven
(myrias) ezekben: hatvan, ötven ; * Ized
(védangyal) és ize. – Végre megjegyzendő itt a
Pristaldus régi hivatalnév is, melyet a köl
tött petestoldóval akartak magyarázni, s melyet
G y a r m a t i az orosz prisztawliwaju (ki tör
vényt szolgáltat) névböl fejt; kazulnál már lé
lez tésh-perest (tüz-őr,-imádó), Phrishta (an
gyal, osszó): igy pristáló Parthuskazul szó s
magyaroknál elejénte annyi lehete mint Gyulás
majd közszerüsödve: örző, osszó. Pilis ma is
divatozik, s hajnyiratot jelent, de az már tud
va van hogy e hajnyirat keleten uriast, igazit
és tisztát jellemze, sőt sok magyar főnökök üs
tökük körül hajukat beretválták (Vatha,tar-kun).
Igy a chazar Kankeli, a bernyő Cancar, mely
szókat historicusok nem értve följegyzének,
annyi mint taralos= pyrodula; Kánkal arabul
korona s tüzimdr. Innet kankalék. –
Kazulok szerint a teremtés ügye nem
volt oly könnyü dolog, mint Mozesnél. Egész
esztendöig foglalá el Ormuzdot az, t. i. a
mennyek 45, a vizek 60, föld 75, fák és nö
*=*=*

*) V on töröknél - tüz.
 – 48 –

vények 30, állatok 80, és ember 75 napok alatt

készülhettek el; igy osztatott föl az év hat fő
angyalai köztt. Hosszas s nem ide tartozó ez
angyali sergek szerkezetéröl értekezni; ugy az
évszámitásárol különféle keleti népeknél. Ha
mink új hónap neveket akarnánk divatba hoz
ni a togatus latin helyett, nem együgyü elő és
utó-ragokkal, de némi odábblátó alapokon
épitve újithatnánk, első modor oly könnyü hogy
szél is elfujja, másik tán nem volna oly nehéz
hogy föl ne gyökerüljön. Ugy mint:
1. Martius neve lenne Phirvad angyal
rol*) P i t m a l; ennek ünnepe a Fesslertöl
emlitett Pomada, valamint az Adina évszüle
tés ünnepéböl lett a Székely Radina. Ez an
gyal a paradicsom kincstárnoka.
2. Aprilis Érd angyal, e legtehetősb s a
gyógyászat és tudat feje; nála van a paradi
csom kulcsa. Egy óregében ez olvasható „Ér
den sokat ők (pogány magyarok) értenek.“
3. Majus nevét méltán válthatja Churdád
(világadó) helyett Hajna. E hó örz sóst és
édeset szennytöl, s ekkor jó házasodni, angya
loktol könyörgeni.
4. Junius régi magyar neve Kajsz (ae
statis pars prior) innen kajszi barack; e szó
is Kazul eredetü mint a barack. Ebben van

*) A megjovitott Kazul fölpsztás szerint,

 – 49 –

egy vizöntő ünnep, miszerint szokás rózsa s

más illatvizekkel öntözgetve egymást kelteget
ni; mely szokás hozzánk is leszármazott a ke
reszténységben; vesd hozzá az aratáskori ko
szorusak öntögetését, mi nem más volt, mint e
viz által a búza megszentelése.
5. Julius Kazulnál Murdad (haláladó =
fitörner; töröknél Azrael, Hebernél Sammael)
a fúlasztó vészekért s uralkodó ragályokért
melyek Azsiát e hónapban rendesen látogatják:
alább megfejtendő okokbol ennek megfelelőleg:
N e m e r.
6. Augustus, Kazulnál Sahrivar (fölséges),
tüz és ércek fejdelme, e szónak megfelel a R a
gyiva. Hinduban a Lotos más neve Rajiv a.
7. September, Mihr (any, méh, szerelem)
ki a földet gyümölcsözteti s fölszámitandja majd
holtak büneit és tényeit; tesz különösen Nap
lángot és büntetőt: annyi mint Gy u 1 a.
8. October Abän; ez angyal a vas feje, s
egy régi szokása magusoknak, hogy tornyokra
bizonyos méz és lisztpépet ekkor kitesznek,
hogy fűszerét hősök szellemei élvezzék. E szo
kás tőlünk nem lehete idegen s az Abän ne
vet is sok helység tartja fön.
9, November, Adur (a régi martius), ek
kor a szakálatlan lovaglás ünnepe esett (Kú
sagj); t. i. egy gyérszakálu és félszemü bohóc
(Kűsa, nálunk Kusza) szamaron a királi udvar
3
vig kiséretében kimegy, s markában legyezőt
hord egyre hűsitvén magát és egy hollót vagy
mások szerint valamely föstővizes edényt, a
jövő menők e legyezőst hóval hajigálják, de ő
is kit megszorithat s ha ez pénzel magát ki
nem válthatja, vizével jól összemázolja.*)
10. December, Di (Dey, Alds), melyröl már
volt szó; ekkor történt az, hogy a kazul királ
leszálván ragyivéröl, s fejér köntösbe öltözvén
és fejér lóra ülvén, körüllovagolt polgárai köztt
és minden örv nélkül szegény földész vagy te
hetős nemes – egyiránt ura asztalához ülhete,
ügyeik s bajaikrol vele devánkozván; ilyenkor
a királ mondogatni szokta „Magam oly vagyok
mint bárki köztetök, s a Világ folyama és tar
tósága áll épitgetésben s elégitésben; annyira
hogy nekem s nektök mindég egyes testvére
kül lennünk köll." E szertartás gyökerülhet po
gánok ama kegyes gondolatában, mit Th w
ro cy Leelnél ir, hogy t. i. kiket e földön
leöltek s rabbá tőnek , másvilágon azoknak
szolgálni tartozzanak. Innet Janus ünnepe**)
Továbbá oly ünnepélyes volt Kazulnál a fejér
*)E Kusza vagy Kósz a lehetne egy masquunk a pul
cinellők s a t. párhuzamában,
•*) Anonymnál „Fercula, pocula portabantur duci et
nobilibus in vasis aureis, servientibus et rusticis in

vasis argenteis." – Ethelvárbeli ünnepkor(Budán).Ek

kor több ajándékokat is oszta ki Árpád,
 – 51 -

szin, mint Muhamedannál az Emirek zölde. A

Napnak fejér lovai valának, ugy a Magyarok
áldomásakor is a fejér ló jellemzőleg egyez
Zerdúsht vallása szerinti rendeletekkel.
11. Januar: Bahman (őszintü, igaz lény)
J ó el (lásd alább) Hó el. Jó ekkor olajat üt
ni, új ruhát szabatni, s ölteni, körmöt és ha
jat vágni azaz tisztátlanságokat lemosni; épitni.
12. Februar: Sphendármaz(Sphinx: Sink?)
ez a föld szelleme, ki kegyes, jó és tiszta
némberekhöz. Erröl alább. Ezt a talitákért (ta
lisman) miket mérges állatok ellen ilyenkor osz
tani szoktak, nevezték talitás (T a l t o s) hó
nak is. -

A hónapok első napja Ormúzd, és igy egész

az utolsóig külön saját nevekkel. Némely nap
jainkra nézt, a vasárnapot nem emlitve, mely
a vas-árulásbol ragadt rá – Kidda: Hébernél a
fej könnyebb meghajlása, Muhamedannál ez a
Kibla (Mekka felé, fordulat, Hinduban Kedu
fogyatkozáskori nap. Serda, Kazulban dies ge
nerum. A Héber Sabbath Kazulban már Sam
bät (visio infausta), Sambút (lénytelen rémség).
Igy hát még sem oly kicsinált dolog, hogy
magyarok minden műszavokat csak nem slav
tol s kereszténység által tanultak volna el.
De hogy betüző szatócstáromat berekesz
szem, egy szende angyalkával van szerencsém
ismertetnelek, szépre jóra figyelmes olvasóm,
ki bizonyosan Shakespear Romeo és Julid
jábol Mab tündér eszmeihlő rajzát olvasád: ez
angyal, ki költészi álmokat sugall, ki néha mint
galamb nem csak Muhamednek röpült keblébe,
mint igénytelen Nympha, nem csak Numát ok
tatá életbölcseségben és hitben – Andá. Hyr
de Th.*) igy szól „A boldog látvány, midőn
tudnillik angyala megjelen, vagy azt jelen len
ni hiszik – Andá. Kitők (Kazulak) fiatal idom
ban angyaloktol jámbor férfiakhoz küldetni
képzelnek. Hogy e lény fiatal szépségben szo
kott megjelenni, mutatják azokis kik Abrhám
nak föltünének, utóbb Sodomába mentek, s
a kecses alak őket e förtősöknél veszélybe ho
zá." Nem szükség teged emlékeztetnelek ho
nunkban helyre és családra, ez Anda neven:
A nyelv maga, mit minden ért, ezen angyal
csalhatlan értelmét ma is tartja, s mélyedőt,
melancholiást bélyegez.
*) Veterum Persarum, Medorum et Parthorum religio
nis historia. Oxonii 1760.

~
 MANÓ.

A Kazul napima bellényét alig érintém, hogy

történetek folyamával közelgő nemzetemet
szem elöl el ne veszítsem. Némely téritőkröl
köll azonban előleg szólanom, kik azon rajos
időszak megannyi csillagai voltak maguk kö
rül nymbust és sajátságos ábrányokat messze
terjesztők. Mielőtt Magyarok régi anyaföldüket
elhagyák, többszeri szellemi mozgalmok futák
vihar és villám ként keresztül közép Ázsia
egét. Igy lépett föl Simon magus, egy keresz
tényzsidó secta szerzője, mindjárt az Aposto
lok korszakában; tőlük a Szentlelket megven
ni kivánta, miért is Péter őt jól lefalángatá.
Élete egy regényszövedék, varázskör, melyet
Helène bájvesszöje vont körüle; e hölgyet azon
ban szentatyák nem legtiszesebb helyröl mond
ják eredendőnek. Simont határtalan szerelem
mámor kapja meg, ihlangyalát érzi Helenében
karjai köztt, azon szépségidealt, ki valaha Fa
ustot classicai mysterionival mutattatá, ki sok
kal előbb Göröghon fiatallángját.Troja falai ellen
gyulasztá, s kiért annyi hős vérnek ömleni kölle.
Ez ábrányokban elfogult annyira, hogy ama jó
pásztort, ki elveszett bárányát keresni jött s
megmenteni, en személyében hitte újra élni;
e Heléna volt szemlődései első gyümölcse, de
az istenség maga is, ezt gondolá legelébb, s
Minerva vértezetében agyábol pattant e világot
átlelkesítendő. Nagy diadalérzettel hordozás
ragyogtatá tehát e szemfényét, mennyei paran
csok hozójának nevezvén (Param Paranka–
Prunice – Prunicos – Barbelo – Berberis*)
Nero alatt Romába jött s nagy tekintetet tá
masztott szép Parankája s Magiája, mely sö
tét tant azon korban csaknem egyedül kép
viselé. A mint regélik, egy levegői utazása kö
vetkeztében nyaka szakadt. E secta elenyész
az V-ik században.
Más egyén Vazul (Basilides) az egipto
mi gnosis alapitója. Nevezetes az abrazax (ab
ravas-Ogdoas=abacadabra) ciferröl, mellyel
istent czimezé. Azonban büvészcifere e három
sarkalatos igéböl áll. A Cab, apa), B (ben vagy

*) Huxdorf chald. lexikon. Parvanka, Parunka: num

cius.
 – 55 -

bél és bál:= fiu, ur) (Ra Rouah *= lélek és

sugár): együtt Ábra= atyafiulélek.
Marcu (Marcion, Markion) harmadik ; ki
a Mäotis bizonytalan környében született s fe
lőle T e r t u l i a n igy szól: „Duritia de coe
lo quoque: dies nunquam patens: sol nunquam
liber; unus aèr, nebula: totus annus, hybernum.
Omne quod flavescit, aquilo est: liquores igni
bus redeunt. Amnes glacie negantur, montes
pruina exagerantur. Omnia torpent. Omnia ri
gent. Nihil illic nisi feritas calet, illa scilicet,
quae fabulas scenis dedit de sacrificiis tauro
rum et amoribus colchorum et crucibus cau
casorum. – Sed nihil tam barbarum ac tri
ste apud Pontum, quam quod illic Marcion na
tus est, Scytha tetrior, hamaxabio instabilior,
massageta inhumanior, Amazona - audacior,
mubilo obscurior, hyeme frigidior, gelu fragi
lior, Istro fallacior, Caucaso abruptior." Ke
resztény pap volt elejénte s szüzen élt: egy
lányka mégis szerelmi lángot ébreszte szüvé
ben – feneketlen örvénybe rohant vele, miért
az egyház számüzte; – rajongás – bújdoklás
volt további élete s nyomtalan elenyész.
Még egy van, kit Manóval helytelenül ösz
zavarnak, megemlitendő: a Shahristäni által
fönhagyott Mazhdak (Mězdek - Mäzdek – Zen

*) Egy Hunkirál neve Rua.

 - 56 -

dik). Ez ugy tünik föl Kobäd királ alatt Nei

shábur várasban, mint gazdagok s hatalmasok
és szegények s tehetlenek köztti súlyegyen föl
állitója; különösen némberek szerinte (mint mi
nap némely némethoni Burschok szerint) min
den jó lélekkel közösek, azért házasodni an
nyi mintha levegő, napfény és viz közélveze
tétöl mást kirekeszteni akarnánk; ha szükölkö
dő vándor vagy kéjsovár jöne, a nincs válasz
szal eligazitni őt nem illenék. E szabadelmü
ségtöl csupasz tan tetszett, a mint emlékben
hagyák, ifjoncaknak, lánykáknak s e féle balga
népnek; a kincs és - nő - osztozást túlzó buzga
lommal kezdék üzni vonakodókon is; miért a
Kazul urak Kobädot letették, ki Hayâtilákhoz
szaladt, s Gjämasp királ lépvén ragyivére,
Mazhdakot leöletni parancsolá; mire ő igy fe.
lelt: „Isten teged fölemelt hogy tarts, nem hogy
veszessz." A királ pedig igy feddőzött: Nem
de kérted Kobädtol, engedné meg, hogy bár
egy éjjel anyámmal hálj! o szajhaivadék! S ki.
irtatá őt minden csatlosival. – E rajos kort
közelebbröl vizsgálgatva ne mosolgd meg
együgyü tévelyeiért illuminált olvasóm te tl
zenkilencedik század sarjadéká. Nem csak Si
mon és nejéröl volt e szó „én és te egy hús
vagyunk, egy lélek s Messias.“ volt keresztény
atyáid köztt is oly, ki erősité: én a Christus
Jesus vagyok (Paul de Samos); más igy vi"
 – 5? –

gasztalá magát: nincs semmi, mit irigyelnem a

Jesus istenségét, mert bene semmi nincs, mi
benem nem volna (Ibas); Harmadik éppen ab
ban győződött meg, hogy ő maga az Atyais
ten (Montan). Az istenitésig vitt malaszt kór
ja, mi önségünk gyarlóságin alapul, e sötét
időkben untig eléneklett Jupiterek s Aphro
ditákon megbosszulni akará magát új metamor
phosis által, s valamint annak, ugy ennek is
Napkelet volt méhe, s bölcsöje. -

A harmadik század kezdetén, a mint Cy

riII beszéli, Egiptomban föltünt egy ismeretlen
eredetü férfi mint egy meteor, kit diákosan
Scythiannak nevez; Judaismus és Christianis
mustol ez bizonyos különböző eszmét forralt,
s szemlődéseit egy könyv négy szakaiban: az
örömhirek, fejezetek, titkok titkai és kincsek
röl, tette le. Egy rabnőt feleségül vett Thebä
ban, s ez rábirta őt Egiptomot Arabia pusz
táival fölcserélnie, mit mint kereskedő, e né
zetekböl is megtett. – Mondják továbbat, hogy
kijelentéseivel Szittyák köztt nagy szakadást
csinált. Gazdag volt minden jovakban s volt
barátja is, ki majd Buddának*) majd Terpen
tinek iratik (Derbent=porta scythica). Hitra

*) Butme vagy Terpentin egy Syriai monostor. Buddha

Hind. myth, Mercur planeta. Pallasnak is volt mel
lékneve Budäa.
 - 58 -

jongók mint milyek valának, egy helytt nem

vesztegelhetve, amaz Judäaba ment tudósok
kal társalgani, s gugavészben ott hala; Terpenti,
ki barátja könyveit szorgalmosan lemásolta
volt, Bábel földére vándorolt, mely akkor Ka
zulak hűbérében állt, nevét Buddára visszacse
rélte, s egyedül látván magát a dicső tudo
mányban, kezde nagy csodákkal kérkedni,
hogy t. i. ő szüztöl születe, angyaltol növelte
ték rejtélyes havason. E gar azonban megcsök
kent, mert Kazul bölcsek, s Parcus és Labdac őt
meggáncsolák szigorun, miért is egy duzs öz
vegynél keresé. Pünkösdkiráli profetiája után
jobb szerencséjét, de a fatum üztön üldözé, s
egyszer midőn szellőzés végett háza födemére
menne, lebukik s meghal. Az özvegy eltemet
teti s magányra jutván, egy hét éves ifjoncra
kit sclavul vett vala föl, forditja gyöngéd gond
jait, Magusakkal tanitatja sok oldalulag. Költé
szet, hanga, gyógy és csillagászat oly dolgok,
melyekhöz keleti bölcsnek érteni köllis, szük
séges is. E gyermek született Karkoubban Szit
tya földön, innet Corbicus és Cubricusnak ir
ják; atyja Patek volt anyja Karósa. Föltünő
szellemerőt igen korán nyilvánita, ugy hogy
növelője Budda holta előtt már tulnyomó ész
hatalmának meghajolt, özvegye pedig fölsza
baditá s örökösévé fogadá. Fiatal ábránderő,
Ázsia kies égalja, hit és tudalmok melyek a
természet empirik nézelésében kezdődtek s
végződtek, minden fogalmait szükségesképp a
föstészet optikájába meriték; ez volt utóbbi
szemlődései szövetnöke, a tűkör, melyben va
lót és lehetőt hasonlitgata, látható, tapintható
vá tevé. Mint undulatio áll ő a keresztény e
manatiohoz. Ezért ő találta föl a Kopűzt is
(lengyelül kopza, nálunk koboz). Az idő te
lyesnek látszott arra, hogy az ó hit mindenhol
reformokat nyerjen. Jesus terjedező monothe
ismusa az élénkebb s könnyüdebb kazul lelkü
lethöz hideg, örömtelen, megfoghatlan volt; a
görög s latin csömörig s émelyig sok istenei
ben úszkált, s a Mantica, Hyeromantia ravasz
fegyvereivel ellátott papság, pro domo sua élet
halálra küzdött ama gyümölcstelen rendszer
megtelepedése ellen. Túlfelöl Scythian müvé
nek Budda általi előleges olvasása, Simon bü
vész élő hire s tettei, Vazul, Marcu elhatárazó
ösztön s ábra valának neki egy minden eddi
gieket befoglaló, látszékony s igy szerencsésb
sikerü hitrendszert teremtenie. Mihelytt tehát,
jótevői holtukkal, örökségét kezéhöz vette,
Manó (Mami, Mana) névvel föllépett; e szót
keleti nyelvekböl vagy vas, vagy rajz, vagy vi
gasztónak fejtik, a görög Manest a latin Ma
nichäust csinált belőle; és hitalkatmánya az
emlékezetes Manichäismus, mely elejénte csak
a Kazul biralomban és környező barang né
pek köztt, majd Europában Olasz, Fransz, An
gol, s Német honban kiágazott, maga szent
Ágoston is előbb hosszason manichäus volt. –
Hogy Scythiant atya, Buddát fiu, magát pedig
Szentléleknek adta volna ki, vagy e tétel, hogy
Zerdúsht, Scythian, Budda, ő és Adur egy
volt volna, többek tanusitása után csupa me
se; s ugy látszik Manó kalandor éltéböl, hogy
nála a Zerdúshti ügyesség önkitüntetésre igen
hiányzott. Föstészet levén keresete, békén mű
ködött azon házban, mely tulajdona lett; ti
zenhat éves korában forditá kazulra Scythian
könyveit költészképekkel bővitvén; tanitványi
közzül emlitik Tomot, Addát és Hermát, Adda
utóbb Szittyák közzé küldetett, kik Kazulhon
nal szomszédosak, tehát Kaspi tenger, Kuma
és Madsar tájaira. E közben Shábur (Sapor)
királ fia, kinek palotája vele éppen átellenben
volt, szörnyü beteg lesz, s nagy jutalom téte
tik közhirré ha ki osvosa találkoznék. Manót
balcsillaga oda viszi; Shábur hamar ráismer,
mutatja kedvesét nyavalyátol leveretve: „ha a
rosz, miként mondod, nem a jó isten eredmé
nye, s bened a jó győzhetlen szelleme van, üzd
ki amazt, add vissza fiam egészségét, s kettőz
ve legyen jutalmod; jaj neked ellenben, ha
védangyalod nem segitend." A szerencsétlen e
kényes vállalatra boldog remény s kinézetek
fejében kész volt, minden gyógytudalmát elő
 – G1 –,

vette, s a természet örök törvényei megbuk

taták, a herceg kezei köztt halt el; vasra ve
retett s csak a kigondolandó halálkínok tar
tóztaták a keserült atyát tösténti meg nem öle
tésétöl. Vesztőhelye már kinézetett, de baráti
Tom és Herma kieszközlik, porkolábját meg
vesztegetve, hogy hozzájutnak – megszabadul
s Arabion várba szalad, mely Hormuz (Hor
*misdas) Shábur kisebb fia mulatója volt, itt
menedéket talál. Ugy látszik ez titkos párto
lója volt, mert atyja bekövetkezett elhunytával
ragyivre ülvén, nem csak minden érdemmel
uralkodott, de Manó hitfogalmait is királi ha
talmával szentesité; magát Arabion kastélyt ne
ki adományozá; de esztendő s tiz hónapi kor
mánya után meghalt. Követé Behrám (Veranes),
ez is először pártján nyilatkozott, de magusak
s a mindég óhoz ragaszkodó többség kivána
tára egy zsinatot rendelt. A vitatér Cascar
(Casgar = Cassar)*) volt Turkestanban s a
Kaspi tenger körül. Itt elvádolák Sadducäus
nak, hitetlennek s elitélték. E veszélyböl egy
*) ***** Polo emlit utazásában egy Cassar tarto
mányt. Const• Porphyr. „Chazaris bellum in
ferre Uzi possunt utpote contermini." Máshutt „Jun
gitur Mari Caspio ex parte merid. Tabaristan ex parte
sept, regio Chozar. Abu1-Pharag.“ Hunnorum qui
Jazăi (Jász) nominantur, gens quaedam ex Hyrcania,
Charzäorum (Chazar) terra ad sept. sita exiit." -
 néposztály, melynek neve nincs, barangok föl
dére menté őt Mäotis és Kaspi tenger köztt;
föstett egy Tschingil*) és egy Ghalbita nevüimo
lát; ugyan ott emlittetik egy Ung kán : ott
vala végre ama titkos barlang krisztal forrásá
val, hol ő istenben esztendöig merengett s igé
rete szerint visszatért egy könyvel, mely ugyan
elveszett, de tudatik hogy képekkel vegyítve,
Manó kijelentéseit rajzolá; e könyvnek ő Er
tengh nevet adott, és e mysticus névböl lett
aztán a magyar Ördöng. A régi temetési be
szédbeli urnung s tehát hogy a Finn Wum
Urd (vizi ember) lett volna ördöng, erőtlen

gyanitás. Ugyan e beszédben eléjö zumtuchel

= szömtökel, terumteve = teremté, isem*e*t=
ősemököt, emdul = eendel, vermut= vermet,
num=nem, unuttei= önöttei: e és ő helyett
u; és ereme = öröme Szent Katarina le
gendájában, Ghereg=görög, mager = magyar,
sőt erdek= ördög máshutt ewrdeg s. t. ef Pi
ringer magyarázata őr és dögböl még együ
gyübb. Ugyancsak Ispahámhoz közzel volt egy

*) A Bizanci historicusak szerint, mi leghitelesb kut

főnk, Magyarok volt lakhelye a C h i n g y I u s (Chid
mas – Kuma?) folyó vidékeire jegyzetik. Igy ***
*
*
zulbiralom keleti része Singul S. ** ********
; * * Furgstall ugy vélekedik, hogy a ******* aspaxot
* magyarok lakta földet is keletfelé Kazulaktol, éjsza
ki Mesopotamiában köll keresni, hol Cascar lehete
Uz*) váras hol Manó tanitott; 1338Paschal
ir Armalechböl „in Wrganth deveni, quae est
civitas in fine imperii tatarorum et persarum,
quae civitas alio nomine Hus"; igy Hara régi
Medus váras, – önként gyanutatják, ha a Scytha
névre, melynek Manó lenni mondatik, nem is
épitünk, hogy azon üldetése alatti pártfogóinak,
kik okvetlenül nyelv és vérrokonai voltak,Uz,(Au
zon) Chazar*)s Haram (Horom)népfajoknak köl
le lenniök. Manó Behram királkiterengő hálóit
a papokat nem kerülheté el; végre megfoga
tott, eleven bőre lehuzatott, náddal kicsáváz
tatott s polyvával megtömetve soká tartatott;
teste pedig kétfelé szeletvén Ghond-Shábur
kapuira a nép diadalául kiakasztatott; e ka
pukra aztán Fölsőmanó s Alsómanó név ra
gadt. Ez volt bús vége a nagy téritőnek Chris
tus után 290 év táján. – Megmlitendők még
némely gyanitott munkái 1. Kijelentés. 2. Nagy
és kis kincs. 3. a cikek. 4. hit és 5. titkok
könyve. 6. Óriásakrol (talán ama fajrol, mely
Genesis szerint az angyaloknak földi némber
hözi tisztátlan szerelmeik ivadéka volt.) 7. é
gészet és csillagászatrol 8. levelei. 9. emléke
zetes szovai s tényei. De valamint Ertenghnek
*) Ehvaz - Ahovaz – Huzitida – Huzia – Uxia – Oxia
– Gozan. v

**) Akacir, – Agazzir, – Cäsar, – Chosrä, – Dscheser,

– Gadsar, – Charsa, – Chasa – Cosa – Kozár
 - G34 =

ugy ezeknek sincs nyomuk. – Szokott járni

szinehagyott kék kaputban, egy ebén bottal,
magas csizmában és könyvel hónyalatt hason
lag valami ó magushoz és hadvezérhöz. Faust
Doctor köpenye nem volt hiresebb mint övé,
melyet fölvett mihelytt láthatlan akart lenni; ez
vörös és zöld sáhos volt, viritó és ragyogó.
Kazulaknál a több színü ruha kitüntetés jele,
Igy Cosrov (Cyrus) királ tunikája fele piros
fele fejér volt. – Tanitványi mesterük emlé
kére évenként bánatünnepet (Bema) szoktak
tartani zsidó husvéttájtt. Lásd mindezekröl bő
vebben Beausobre: Hist. critique de Mani
chée et du Manicheisme, ki a Bema ismeret
len szót polcnak magyarázza, minthogy egy
gyásszal boritott üres karékot szoktak e napon
követői fölpolcolni.
 A TAN,

Álmélni lehet annyi idő, körülmény, tan,

háboru és viszály camöleoni elforgása köztt,
hogy miután Manó név csak mint Kobold, Er
tenghje mint ördög, de tudománya éppen nem
ismeretesek, műszovai is mint számtalan má
sok, külföldi irók által görög, latin, german,
s átalában keresztényi sámra húzattak, fér
celtettek s csavartattak, valami több mint le
hetőre nyelvünk ostromlott idiotismusábol épit
hetünk. – Mindazon tanárok kik vagy plato
nismus és pythagoreismushoz szítva inkáb spe
culativ modorban eszmélkedtek (Vazul s fia, Isi
dor, Ophiták, Karpokrat), vagy Hindu és Par
sismus elevenebb képeivel Jesus hitszabályait
öltözgették (Saturnin, Bardesan, Marc, Tatian,
Montan), vagy éppen tulvivék (mint Simon):
mindezek rövideden a gnosticismus tágos lep
lébe burkolva rég a sír álmát szunyadják, s ár
nyaik legfölebb némely philosoph (mint Leib
nitz, Schelling) éji laboratoriumát futják keresz
tül. Manó hitrendszerét nem csak ténylegesen
de természetéböl is következtetve, mint mely
sajátlag nemzeti eredetü s honi bölcsőben rin
gattaték, melyben nagy résztt őseink boldogul
sok időkig éltek és haltak, – emeljük ki szá
zados szuszékjábol ha bár csak töredékek
őgyelgő képekben, lefizetendők utódi tartozá
sunkat amazok hamvának.
Mikor tehát az őv evangeliumát hallod, az
apostolokét, mikor a taliták, ámuletek s cife
rekét, az egiptomit, mikor a feszületét, a sy
riait, és mikor hallod a színek, föstmények,
rózsák és tulipánok evangeliumát, értsed a Ma
nóét. Különben ez igen egyszerü elveken ala
pul: semmi nem lehet ok nélkül és ez az ok nem
semmi – isten; mivel minden létező eleve föl
tételes, következik hogy semmi dolog magára
fön nem állhat s minden egy kezdő substan
tia emanatioja – megint isten; mindenben egy
a lélek és minden lélek egyenlő következő
leg minden isteni rész maga. A Monotheisták
(Hindu, Keresztény) minden szenvedély észve
szetségeinek s minden bün csábultának egyiránt
mint jónak pártolói: Manó megveté e tant,
szerinte jó nem lehet a rosz indoka, mert ha
csupán isten lenne, a Világ sokkal jobb, ha
csupa ördög, sokkal roszabb volna; halál, bűn
vagy teremtve volt vagy nem; ha teremtetett,
bizan nem jó de rosz elv álta kölle teremtet
nie, mert róla roszat föltenni legnagyabb eret
nekség; ha nem teremteték, ugy is egy örök
hatalmot föltételez, ki jótol lényegesen külön
zik. Pythagor e viszonyt Monade és Dyade,
Empedokles szeretet és viszály által adá elé:
ő ily hatalmot Ormuzdés Áhrmannal bélyegez
jeléül annak, hogy tovább ne menjünk. Mint
sötély és világ ugy állnak ezen elvek egymás
hoz; egyenlők mind ketten, különben egy a
másikon annyi myriadok óta győzhete; miért
is Ormuzd háromság nem lehet a nélkül hogy
Ahrman is három Dit magában ne összesitsen;
aztán szüztöl isten nem születhetett, mert szüz
sem nem szülhet, sem gyarló testböl isten nem
származhatik: ő tehát Ain - Eon (Hébernél Ho
lam *) volt azaz határba nem szorítható lét,
Pythagorként számok száma, Platonként esz
mék eszméje , szépség végetlene, s a test
csak színül vala rajta; innet ostya és bor
vételkor nem betü szerint köll a megváltó tes
tét érteni; máshutt: eltemetése való, támadása
látszó, szenvei lélszenvek, vére tudománya. Or
muzd egy testetlen fény, kit azonban termé
szet fölött ihledt szemek láthatnak és látnak:

*) H o 1 régi magyar szó- aurora, innet holnap lásd Ré

gi M• nyelvemlékek.
 * - 68 -

de a monad és az ige (incarnatio) testet nem

csinálhat, bár az íge minden dolgok előtt lett
legyen=az örök igazság*). Hogy isten nem ép
pen testetlen, közbevetve, több atyák hitték,
mint Tertulian, Valentin, -

De istenröl szólani s őt angyalok köre

nélkül képzelni – puszta, vigasztalan; rény és
méltány-hiány, dics és magányban, érdem s
koszoruzatlanul– bús, nyomvasztó, csüggesztő
eszme volna. Kelet népének sok ura, de sok
udvarnoka is van; a rény alattvalókban, a dics
porig borulókban, az érdem jutalmokban fejti
ki magát. Igy a Kazul udvarban költészek ma
gok is céhot tettek; Mahmúd körül négy száz
költész gyült föl s rajtok egy költész királ vá
lasztatott; igy szentelé a jót azzá köréhözi
tényleges viszonya. Míg a Kanti elvek napi
rendre nem jöttek, a keresztény atyák is mé
lyen érzék e természet igényét, s Origen em
liti Hanaelt kegyangyalát; Cedren Urielt bánat
angyalát; Hermas Hegrint állatokénak mondja,-
Tyrit madarakénak; Adalbert szólitja Raguelt,
Tubuelt, Adimist; egy köven olvasható Micha
el a győztös, Gabriel a követ, Raphael az or
vos, Jehuriel a jutalmazó, Barrachiel a nyu
gasztó, Suhaltiel a szónok; Ophitáknál még

**) Magyarnak íge egy ezzel jog (s éppen nem jus szó
bol ered)- innet igaz és jogos. i
 többre torzul: Onoel szamár képü, Mihál orosz
lán, Ouriel bika, Raphael sárkány, Gábor sas,
Thauthabaoth medve, Erataoth kutya. Szint
ugy a gonoszak is: (Sermones sancti Vin
centii P.) Leviathan a kevélység, Mammon
fukarság, Asmode bujavágy, Beelzebub irigység,
Beelphegor torkosság, Bálberith harag, Asta
roth hiuság elve. Ilyen Sammael a némaság,
Chemősh (Ammonitáknál) s a t. Manó tehát
Ormuzdot, ki végetlen tökély levén csak vé
getlen lényeket teremthete, körülvevé -Jóelek
(Joel*- Eon) kara által; alkata egyet különöst
ki lándzsát tart jogában, balban pajzsot, egy
harcos angyalt, gyémánthőst (neve élőeszme,
Paran, tán inkáb Adur); a becsület angyalát
(Érd); Dicskirált (Sphaera vezér, tán Sirius,
v
ki kazulak szerint csillagok őre s elnöke =
Sphinx.); Badrant (ez Badaron kazulnál is)
szelek angyalát. Igy ül a királok királa csu
pa sugár és mosolyarcal éden (iran-vigj) ké
jei köztt angyalaitol virág diademmel koronáz

*) Joel Toulius szerint Joha-el; Isochart szova után

Beausobre ezt emliti: „de lá vient qu' ils (po
gánok) ont appelé le soleil Eleleus. C' est le nom
de El qui designe le dieu fort." A fönebbi temetési
beszédben eléjö Eleve isten helyett, mit magyarázó
ja Eleének olvas.
**) B ad a rbeszéd nyelvünkben szilált titkos beszéd
(Kauderwälsch) mellyel szelek fiai a zsiványok élnek
va, miként hymnosaik egyikében (Canticum ama
torium) melyek megannyi fénycikekre osztvák,
leiratik. E Jóelek kik Ormuzd első teremtmé
nyi voltak nők és himek egymással kölcsönös
vonzatot élvezők, s fogytalanul szaporulók;
e nászszövényt hitték Platonicusak is. – Ahri
man ellenben szintugy nem vala röst s teremt
ményei köztt első Zakla CSakla = Sakula =
ÁSacaubla = Saca), e fajulat s fesletség méhe
Phönikeknél Mót, Chaldäoknál Omoroca (mo
rotva). – Kazul hagyományakban emle van a
hegyröl, hol Noah lakott midőn belőle özön
viz a földön kiömlenék, és Zála-Cupha volt
azon banya, kinek kemencéjéböl e vizözön ki
áradt; tán innet Zakula (s innet zakol, zaka
tol, zaklat vagy zákla); második Nimrod
(Nebroth = Anobret, különben Nínus= Nini
ve=Nemroth) honnat a Székelföldön átsüvitő fú
lasztó szél Nemere. Ez ama nagy emberva
dász az ur elött, konok és támadó, mint az
irás beszél, kinek csillagárol (kaszás) már volt
szó, s kivel őseül kérkedett hajdonta Ethele
merész hagyományát késő utódiba is beótván.
Nincs keleten emlékezetesb név ennél. Nimrod
vagy Nemer Chus (Cűsh - Kűth – Bál) fia,
hatalmos vadász és óriás, a körülbe barangó
népeket, sőt Mediát, Persiát Baktriát a Hindu
ig lehóditván, megépité Ashurt (assyria) több
várasokkal mint Erech (Edessa) Ninneve (Ni
*~
 – 31 –

sibis), ez kezdé Babylont is épiteni, s a rege

szerint Ábrahmot itt a tüzbe hányta, végre Bál
(Bábel) omladéki közzé ütötte, vagy Abráhm
paloskasergeit küldvén rá, egyik fülén vagy
orrán áthatolt s megölte Tacharansár váras
ban. Rémszelleme azonban fönmaradt maiglan
s ez az mi a Kopt nyelven Moloch, Arabul
Mirrich (mirigy) és Malek (királ).
Ily emanatioi voltak Ormuzd és Ahrman
nak a tiz elemek; jók Augustin után a lég,
fény, meleg, harmat, lebel; roszak pedig: ha
rap, füst, fagy, senyv, vihar. Volt egy idő,
midőn az anyag (Zakla) és sötély (Nemer) fe
jedelmei szabálytalan termékenységgel nemzék
sarjelemeiköt mind odább tolakodván a jó és
tiszta tartományokhoz, a nélkül hogy ezeket
vetemült bűnfulánkoknak lehet vala gondolni;
ezért köztük s Jóelek köztt némi fogultlan tár
salgás vagyis ismerkedés keletkezett. – Történt
hogy egy rendkivül szép szüz időröl időre
láttatá magát a sötély hercegénél (Ahriman),
s kimondhatlan üdvös ámulat gyanánt el elröp
pent Héla (Hylea) borus sivatagain; ez a him
lényeknek mint szende lányka, nőnemüek előtt
mint deli fi tündelvén föl, ádáz szerelemkint
gyulaszta ezer kebelben; rohantak rá, de meg
nem foghaták s oda lett midőn rángó karjaik
éppen utána feszülnének. A sötély hercege
sokszor mélyedve és sejtvénytelyesen vizsgálá
őt sokszor megszólitá zenehangja szokatlan
ringatásán, átlátszó teste hajnaltisztaságán él
vezendő; midőn ajka bimboit fesleni hallá és
ambra illatnál kedvesb dal-atomok lényét elra
gadák, karcsu derekát beölelni egy végetlen
csókban elfojtani hitte; s midőn egy magya
rázhatlan éles sugár lángszemeiböl rávillant,
sziklaként kölle visszahökkennie; leborult vol
na előtte, s megszégyenült kevélységében, imád
ta volna s méregrohamok feketiték lobogó a
gyát: emésztő szenvedélye a csüggedet örvé
nyébe sujtá, meg a bosszu öntetsző dagályá
ra riasztá –imé, a lányka Ormuzd megtörhet
len vértével volt fegyverkezve, és ő boldog
alan, nyomorult örökön örökiglen! Az ádázó
redőkbe voná szemöldét s homlokát, és lőnek
kormos fölhők, füstgombalyok legelőszőr; va
dul néze körül s a borongó ürben villámak
cikáztak szanaszerte; nyögelt és sohajta és
lőn a mennydör – gugavész; verejték szakadt
le arcain e tusakvásban s megeredtek jégesők
s záporok. Ime azon zokogás, mely vérhüdt
szemeiböl csordula, lőn hévizek és zoványok
(savanyu viz) forrása edzett sziklák között s
azon dühtajték, mely csikorgó fogai köztt, ve
szett mellyéböl fölforrongott eleme az ökrön
dő lavináknak vulkánok titoktelyes gyomrában:
és a sors örök könyvébe igtatá nevét a Nagy
Arató örök mulandóság s örök romlandóság
 – 33 –

borzasztó kinézetével: (Át= Ate = Hades és

halál. ,
Ellátván ezeket Ormuzd , megtele szána
lommal az anyagherceg mind sűlyedőbb elfa
julásán; s bár több pártoskodó szellemeit, kik
vakmerészségükben változatlan ragyivét meg
ostromolni fölrohanának, látá meglepetve ela
lélva visszavonulni, vagy éppen bánatsirámmal
bebocsátatás, marasztás végett esengeni, rab
ságra hozzáajálkozni, s tehát hatalma csök
kentét nem féltheté: de ellátta mérhetlen böl
csesége azt, hogy a jövendőség örökléte igy
gyászosan elkedvetlenednék s lehetnének Jóe
lek atyai kormányátol nem mindig tévedhetle
nek, kiknek inség és nyomor ragályát látni
nagy fájdalom,– nem segitni, bajt nem vállalni
nagy gyötretés volna, s boldogtalan jóságuk
önként fűződnék kérelhetlen Áhrman bilincsei
be: ez vala oka keserves szánalmának. Mellőz
hetlen tehát, ugy itélé, az anyagherceg boldo
gulásán gondolkoznia, olymit saját fogyhatlan
ságábol megosztania, szörnyedőt kétségbeesőt
reményre élesztenie. Igy történt többszerü a
jándék és kegyküldemény: igy történt a szom
ju lihegő inségnek üdvetlen enyhe, s az izzó
Nap alatt süllögő homok nem issza föl harma
tok gyér csöpjeit mohóbban, a fagyban der
medő virányszirom nem fordul epekedvébb
hajnal áldott arculata felé, mint e nyomorultak
4
 – 24 –

szívták és szürcsölék a kegy és dicsőség ifjui

tó amritáját (ambrosia), s az üdvös élv min
den paránya telhetlenségük meg új szomját fa
kasztván föl, nem nyüzsg élénkebben nappor
zat a rezgeteg sugárban, mint nyüzsgének e
lényparányok a dicsőség erőségén és jó ele
mek tanyáin az ízelt édeset százszor ezresitniök.
Igy történt, hogy a Héla megnépesedett a sö
tély kéjt ivott, az anyag dicset, a harap fényt,
a füst léget, a fagy harmatot, senyv meleget
és vihar leblet–: minden elemek főlzöngtek és
buzgának eltelvén erővel, ragultsággal s törek
véssel – alakultak életduzsabb képek – vi
lágosb testek és Zakla hasonlitott a nedv urasz
szonyához és Nemer lángherceget ábrázolá;
Ahrman pedig szüvéböl kacagott e nagy át
változatnak s közel látta percét Ormuzd tönk
re silányultának. – Ormuzd azonban megsza
kasztá türelmét s mennyek kárpitait szilárd a
lapokra szögzé teremtvén a Sphynxet (Splendi
tenens= Sphendármoz= Isphendármaz) szám
talan csillagözönével; elinditván a valódi láng
herceget (Adur), és elbocsátván tizenkét havi
öltözettel a nedv urnöjét (hold). Zakla látva
ezt szóla Nemerhöz „te nem tudsz gyurni ha
sonlót, mely dacbol állana midőn ezek futkos
nak?“ melyre amaz pillantván a dagályt mivé
Zakla szétáradt, öszaszalá és süté gömbelyeg
tömeggé – mely a mink földünk, s midőn
 – 35 –

nem volna a roppant hézagban álladalma, alá

veté vállát pöffeszkedő gőggel. Most már Or
muzd érezteté hatalmát a dacossal félrelökvén
őt, és Arabok mondata után, egy erős óriást
teremte, hogy a föld terhét fölvállalja; ez az
Omophor (Mophor, Manó tolmácslói nem tud
ják magyarázni – azt tartom Magur, Magu
ra). Maghur engedett, de nem levén hová ves
se meg lábait, isten alkatott egy kárbunkolt
féllába alá, melynek beljében hétezer juk van,
de még kelle másik, melyet már a lég meg
nem birt volna; teremtett azért egy ökröt négy
ezer szemekkel, hason arányban levén fülei,
szájai, fogai, melyek egymástol ötszáz évnyi
ut távolyára estek; és e szörnynek kölle most
a fél kárbunkolt szarva köztt s hátán hordania.
Azonban ez idomtalan ökör szintugy fön nem
tarthatja terhét a lég ingékony hézagában, s
forgandó égi testek rohama ismertelen vete
mültségig ragadá, ha isten karjait kiterjesztvén
Nemer rémalakját oly roppant tengeri csodává
nem ígézte volna, mely fél orrjukába e föld
minden vizét fölszíhassa s mégis csak a körü
le elhúzódó föllegek és ködök legyenek táp
szerei, és hathatós lélekzése minden levegőt
körüle elfújon és torz képe szeme minden égi
testeket érintkezéstöl messze iszonyitson. –
Ahrmán rápislogott s mihelyt Ormuzd végzé
müvét oda ment s igy gunylódott: Terhed tö
34
 – ?G –

mérdekebb mint magad és egy mustárszem

vagy a kietlen közepette. Azért Nemer bosz
szusan e súlytol menekülni próbált, de Ormuzd
egy madarat bocsáta agyán keresztül, mely őt
a hagymáz düheig kinzá és csak e két eskü
fogadásakor hívta vissza ezt: hogy a rámérte
ket hordozandja s Ahrman csabjaira nem fi
gyelend.
Fortélyát hiusulni látva körmeit rágta Ahr
man mérgében, de egy eszme villant konok
lelkén keresztül, egy terv, mely egyszerre föl
derité s telyesitni indult. Büvhatalma oly rém
ségre segité őt, hogy mindazon fényparányo
kat mik Átszellemei által minap elnyelettek,
fölizgatá hogy himekböl a nők ébrényeivé vál
janak; e csirázó ébrényeket pedig nagy falánk
sággal elnyelé; ekkor Zakla fogadó ölébe för
tőzködött: és ime, méhéböl szülemle egy iva
dék, mely képére Ormuzd hasonlóságával birt,
belsöjében héla és borzasztó üres volt mint a
pokol maga, árny testével, elveszett sugár der
medtségben, bűn a tehetlenségben; és ez iva
dékot szándékszott fölnövelni arra, hogy Or
muzd nagy Világába szinelvén e számkivüli ma
gát, vérség jogán majd elförtőzni képes legyen
azt. Ormuzd pedig megelőzvén cseleit, Jóelei
szebbikét (Paran) elbocsátá életlélt adni az
anyagnak, fénymelegre ihletni a dermedtet, hit
és remény himporával takargatni a bűnt. És
 – 33 –

ez az első ember, Kadmon (Cabbalistáknál Se

phirot= Macrobius).
Már fejledezett az új emberi nyom, füvek
és csemeték virultak, madarkák hangicsáltak,
őzikék s bárányok szökeltek, mindeneket átle
helt működő Jóelek szüve, és a tavaszló terem
tést öröm volt nézni. Ahrman Átelei pedig a
mazok terményeit utánozandók, férgek és ku
kacok s fenevadok idomában fejték ki diaikot,
s mindazon csuszómászókban, melyek e föl
di pályán egyébért létezni nem látszanak, mint
megundokitni, akadály és bosszusággal meg
hinteni azt; Uruk pedig fölemelé ragyivét ot
tan, hová dellő Adur sugárai homlokegyenestt
ömlenek, s méregkovászát többszörösen érel
vén benük, a gugavész, ragályok és romboló
szélveszek átkait fuvalva, földrenditő mennydört
és vakitó villámokat koholva,– itt találta föl a
kétségbe esett bűnök feneségét, melyek nevet
ve köszöntsenek be, s innet szórá szerte a rot
hadat, vénség, haldoklat magvait már a szülő
anyaméhben, midőn szerelmesét gyermekét,
vajudása verejtekén vásárolja meg; ellenben
ott, hová Adur évente csak egyszer látogat, az
éjszak szugolyában halmokra hordá jég- zúz
és hóburkait ködét és szemfödelét, hogy soha
életszikra ennyi átokban meg ne foganjon. –
Midőn már az új ember legtisztább légböl hiu
vágyot szívna, legfrisebb harmatbol buja szen
 – 38 –

vet innék, éltető fény lappadó tüzzé, enyhítő

árny sötét botránnyá vált volna: nemzé a má
sodik embert, ki a viz tükrében planäták sphä
ráit hitte látni és vakszerelmes lőn magában
(Narkissos, Adam), és midőn már sokszor kö
rülfutotta volna mennyek tábora (0gdoad) e föl
tlet, és Magher óriást, ki vállain tartá azt, a
panaszok, sohajok sívitó csoportja terhelné,
kik, nem levén sehol maradásuk a földgömb
hézagában tétova bújdoklának – egy hangal
fölriadt a teremtés: „jaj nekünk, o jaj fiaidnak
atya! miért adád belénk életsugárodat feketül
ni, miért leheléd lélszikrádot kárhozni? Lám
serdülénk tavaszra hogy tél vénhesszen el; lám
e fonnyadt hölgy karjaink köztt hàjnalszüz vala,
és habzatag emlöi beestek, és szerelemfürtei
leőszültek, és ragyogó szemeit redők körülbo
rozdolák – lám a nyomor sepröje itt van, le
görbesztvén sudar gerincünket, elfásitván ru
gonyos idegzetünket, és kór mételyét érli az
életfa, melyet örömidben ültetél, végre is hogy
a Nagyarató szedje semmületre: Te fölsegitéd
Ahrmant hogy minket neki áldozz – egyezik é
az, igazságoddal?– „ E panaszra szerzé hát
Ormuzd ama megváltógépet, mely nem egyéb
mint nagyszerü láthatlan kerék, tengelyeivel
a mindenség öszhangjában, melyet Sphynx lá
baival változatlanul hajtana: a Nedvhercegnő
nek van tizenkét sugalló csolnaka, mely holtak
lelkeit fölvegye s világtovában megmosdatván
mihelytt megtelnék, amaz szintannyi légedé
nyeibe adja, hogy ezek Lángherceg udvarába,
melynek háromszáz hatvanöt gyémánt ablaka,
átragadják; Lángherceg megfogja tisztálni hat
hatós oltárán a szállitványt elanyira, hogy a di
csőség oszlopán (colonne) megjelenhetnek az
atyaeon (Ormuzd) körül, a lég oszhatlanul tö
kélyes elemét ragyogó nymbossá alakitandók.
Fölösleges volna e parabolákbol egiptomi
végzetek kerekét, holdfogytát, Helenei havi
számot, Zodiakot és Apostolokat – Áthert –
téjutat magyarázgatni, hogy a szellemi vonzat
Szentlélek s e gép Jesus működését képezné;
megint hogy e gondolat a Kazul és Islambeli
Tchinavar = Chunivar = –Tchinur pűl (sinor
palló) és Tsirat= Zirát-hidhoz hasonlit, mely
gjehenna fölött paradicsomba visz, de finomabb
egy hajszálnál s metczőbb egy beretvaélnél,
túlsó végén Rajihl (Mihr = Israfil a támasztó),
innensőn Nemer (Murdád=Azrael az öldök
lő) vigyázván s számitgatván be lelkeiköt e
gyenként.
Ide megy ki Manó virágos és Kelet jelle
méhöz mért dogmája, melynek én igen gyön
ge de hű vázlatát adám. Manó választottait te
lyeseknek (r****) nevezte; különben hallgatói
fölosztattak étetők és tisztákra,*) azok világi
*) **'Herbelot. (Bibl. orient.) szerint égiptomi 10151
 – 8Q –

hivatalokat viselve, kény és nász szabadjában

éltek, s utóbb sok előkelőket számitának; ezek
szigorubb élelme csupa földterményekre volt
szoritva, s bár mesterük apodiktice a nászt
nem tiltá, de jámbor buzgalmukban ők azt a
Microcosmos sötét lelke diadalának s szapo
rultának vevék, Szent Pál szovába is fogóz
kodva, ki ó és új embert talált emlitni (Sőt
Valentiniak három lelket: szellem – élem –
anyag – erősitének), szüzen és sanyarun böjtöl
tek. Mondják Syraiak legtökéltebb böjtösek,
365 napbol 165 böjtös a szerdai s péntekin
kivül – ezeké vasárnap és hétfő, Nap és hold
tiszteletére. *) Valamint Sabäok Levantha, Mu
hamedanok Mekka, Héberek Nap, keresztények
kelet felé, ugy ezek Nap és hold középpont
jához fordulva könyörgének. – Imola- oltár -
bálványállitás szigorun tiltva volt, ugy a te
remtmények ok nélküli bántása, ellenében Ma
gusak ádáz hevenyének, kik mérges férgeket
s kigyókat garmadra öldöstek ünnepeikön; ugy
a szentelt viz és keresztség hiu pompának nyil
*~*

nichäusaknál S a d e c o un – igaz, tiszta, S a m e c o

u n – étetős, két felekezet, kik köztt az elsők minden
állatit ölni és enni D h e b i h a t – tilosnak tartot
tak, emezek nem. Ugy látszik, ez az egiptomi K é b
l á bol (képle) jöhete divatba.
*
~ *) Hind myth. A d i ty a (Adur, dies solis). Ci
a n d r a (lunae.
 – 81 – *

vánitatott. Manó a dinnyét minden gyümölcs

fölött kedvelé, miért is követői legfalánkabb
dinnyeevők voltak csodálkozván, miért hogy Je
sus testét ostya helyett nem inkáb dinnyében
találják (igy Marcu), holott ez csupa isteni
fényszemekböl áll: innet urvacsorájukkor vagy
ezt, vagy a szó jelentéséböl gyanitva aszu figét
vettek: Ischa. Legrégibb Temetési beszédünk
ben eléjö e szó Ysa, és esküvőt, megszente
lőt jelent. Közbejött a fekete magia is, honnat
ezt némely Manó találmányának hivé; és csil
lagászat egyik lélek a kormányzó jó elemek,
másik a szükség, szenvedély s bősz csillagok
befolytának labdája: igy Nap=fönvágy, Hold
= hizás és fogyás, Mercur=cselszövény, Ve
nus = kéjcsábok, Mars=merény, Jupiter= fu
karság, Saturn= hitszegés inditiuma. Üdvösök
csak vasárnap és hétfő, többi öt nap gonosz,
és világvégének is egy vasárnapon 9000 évek
mulva köll lenni. Három signaculumaik: a száj
kéz és kebel, mint eszmélet, cselekvés, kéjel
gés létegei. Italuk csupa viz volt, s a bort
Ahrman epesárának tarták, mégis a Samecouk
(az étetők, világiak) fölszabaditvák bizonyos
gyümölcsnedvet facsarni: Carănum*).– Száza
dok, különféle égalj, szemlemód és körül
mény, e véttelen tant a szokott emberi gyar

*) Karapol táj szó s annyi mint öntöz, csordit.

4*
lóság rendi szerint, nevetségig vagy iszonyig
feszült szélsőségre torziták; e tanoda megúji
tott gyermeki a Patatenok (Katharok – Ga
zarok), kiknek fészke az akkori Magyar bira
lomban jelesen Bulgaria és Bosnia volt, böl
csöjük egykor Armenia. Ugy hogy a nő ébré
nye isten tömlöcének, s a sovárgóra engedő,
átkozott csábitónak kiáltaték; megint, hogy fá
kat, füveket, bányákat vagdalni nem volna sza
bad, mert ez fájna nekik szintugy mint nekünk
fájhatna – kik egyiránt lelkesek; erőset lé
lekzeni annyi mint Badar szélkirált bosszanta
ni, a földet taposni, mint Maghor óriást ver
ni s földingást okozni. És ha egy szánakozó
lélek a koldust, ki küszöbén eheze, darab ke
nyérrel fölsegité, ily áldást szokott ez rá mon
dani, mi közben kenyerét falatozá: „Átkozott
az, ki nemze, ki szült, jó asszony, s teged is
verjen meg isten miért adál kenyeret. O po
kolbeli szántóvető, ki Maghor hátát ekéddel
fölkarcolád, a magot Morotvába vetéd hogy
teremjen, s ki megaratád Nemerként, s ki meg
örléd Áhrmánként, megsütéd drága Adurral,
megfőzéd Arduizur tiszta vizében, és ki ne
kem adád, te pokolbeli jó asszony, hogy Zak
la hizzék véremben, – legy átkozott, igaz szü
vemböl kivánom; miért kinszeritél átos szitka
immal dicső Sphynxet rezzentenem, Badaránt
eltöltenem!" – Elvégre a botrányos szokás,
hogy imádkozni nők és férfiak lemezteleniték
s fitogatva hordák szeplőtlen tagjaikot, – hogy
emberáldozók, pederasták, s még iszonyubb
idétlenekké váltak – oly körülmények, mikröl
nyájas olvasóm, szüvesen hallgatást parancsolsz.
Éppen nem ok nélkül irják többen hogy ma
gyaroknál divatozó undok káromlások, terem
tésnek ördögre, ebre, disznóra ruházása e Ka
tharok elterjedt vallásábol eredendő; – mely
elfajulásra magyarok annyival inkáb hajlottak,
mivel mint fölebb sokként bizonyitám, Manó
alapelvei nemzetiségükben kezdet óta gyökerül
ve valának.
Alig említem, hogy Manó kövelelt hagyo
mányi mellett Pál és Thekla (az Ikani szép
szüz) irásik bevétetvék, kik először gerjeszték
a nőszés elleni fanatismust: „Ceux, qui condam
naient le mariage, étaient les mêmes, qui sou
tenaient que J. Christe n' a été homme qu' en
apparence." Szent János, ki pogánok mentő
je mig Jesus a holtaké. s a t. – Ada (Adda)
Manó fönebbi tanitványa irt valamit Modium
cimmel (nem tudni e szó értelmét) – Quid *
ultra ?
 HIND 0SCYTHA - HUN - AVAR S MAGYAR

EMLÉKEK.

Ha a nyelv hieroglyph, s a nyelvész tit

kait fejtegető imár, ugy mond egy német en
cyclopedista, ha a szóban eldermedt hajdon
ezer fejt foglalkoztathat a jelen oktatására s
intésére, ha átalában a nyelvek szellemi studiu
ma éltető eröje sajátlag a világosodatnak: ugy
bizonyosan amaz, mely eredeti jellemében cso
dálatos tökélyre alkatva néz előkorábol ránk
vissza, egy időszakot nyitván elénk, mikor
még a népek története hallgat, – legkivált fon
tos tárgy lehet egy nyelvbuvár előtt: és oly
nyelv a Hindu. Általa érthetjük meg sűlyedt
hiteredetiségünk előcsiráit s fontolhatjuk és
vizsgálhatjuk át voltaképp a mythologia varázs
szürkületét, a skandinav éjszak durva symbo
lismusát ugy, mint hellen s ó latin istenekéit;
valamint Hind iralma (a Sanskrit) tanit volta
képp minden idegen elemek kirekesztésével
 – 85 –

ismernünk amaz anyforrást melynek szent elő

fogalma szellemileg s erkölcsileg kiegészitve –
költészet, mű és tudományban classikai ábra
gyanánt tüzethetik nagy kifejlődésünk elébe.
Csak a jelen törekvőbb s nemesb korszellem föl
adata e nyelvet is, mely ezredek óta csak el
fátylazott talány volt, mint népek és nyel
vek történeti előrajzát mohos gőrpapirokbol
lényegesen kifejlesztgetnie. Annyival sajnosb
ránk Magyarokra néztt a vállalkozók szertelen
hiánya, s hogy egyetlen keleti utazónk Körö
si Csomát a Mogolsín telyesleg idegen elem
nek kölle elfoglalni mostanig inkáb, mint hin
doturkofinn nyelvtannak, mely a magyar volta
képpi létege volna. Különös a hindu hitregék
ben azon előitéletek rajátol még el nem fo
gult szende és fiatal lángerő,mi egy ismeretlen
de boldogabb emberi nyomot tesz föl, mely
ki tudja hány myriáddal emléink előtt létezhe
te; s hogy nézelő tisztasága, ábrándtelje ösz
hangulag azon egyetlen főokon alapul, három
szerüleg képezvén személyét, mely annyi vi
szontagságos ezredeink ma is hiányos resulta
tuma, s melynek Kéblája ma is varázskörében
kötve tartja legillumináltabb europa eszmesza
badságát: ez a hindu trimurli: Brahma, Vish
nu, Shiva (teremtő – tenyésztő- enyésztő).
Nem kétlem hogy terem szovunk és Brahma
(= Barra = Behra = Behram = Boreih =
Torom) rokonok, ugy Vishnu (= Jezdan =
Izid = Isis = Vesta) azonegy ezzel: isten;
és Shiva (= Sowa= Sieba= Sif) fönlétez e
szovainkban sivány sivatag és zsivány, zsib
(histrio), zsibaj, zivatar. Nem sikertelen kisér
let volna hát csak e fő eszmék után is a sans
krit iralomnak nem német tolmácslói után, de
a kutfőböl egyenesen nyelvünkre leendő al
kalmazása több talány megfejtésére, mi ugy
ködben mereng hogy a kérdés fokáig sem
birt még kitündökleni. Igy kedves helyett édes
(gyermekem, barátom, uram) mind Sanskritban
mind magyarban; Mokelan tünemények ügyel
nöke, Morkoláb nálunk = lidérc; Sitta, Vi
lágra bűnhozta nő és a Diodor S. regéjebeli
Zitha; Tanaiour kigyó tartomány hol a Chi
maira lakik, és Tanais – azon egy. Andia nem
tudás világa és Anda, Djiv és di, Bout és bu
ta, Patal s pokol. Houm, holtak lelkeérti ál
dozat, innet hamv. Igy a hold e mindennél
szendébb s szerelmetesb tünemény, azon büv
erőért, melyet hozzájárulhatlan Adur ellenében
gyakorla őseink szüvén, báj (hindunál Màja
= szerelem és hold) királnöje Ciomdarának
volt lakhelye (Ciandra, Sandra); innet a ka
zul magusi sudra (Nálunk suba, condra) egy
tizenkétbogas őv (olvasó) és tunika, imálatkor
mellőzhetlen; chüdra = liturgia; cydra vagy
cydaris Fabritiusként legrégibb pöspöki sü
*
veg; s Guilelm Rationale officiuma ezt jegyzi:
mithra pro cydari (= infula); és mivel a bü
báj inkáb vén némberek kedvenc - szakmá
ja, Sandra annyi mint banya. E tenyészet ke
dély és báj istennöjét Assyrok, Mylitta (Mithra)
Phönekek Astarte, Babylonok Astaroth, égipto
miak Isis, görögök Diana s Aphroditében kép
lék elő. A báj gyökböl eredni látszik vajákol
= incantat, és vajákor is. Miben állott ez, kü
lönösen pogán magyaroknál a bonc szóban
kimutatva látszik (harusper, hieromant) honnat
bonctan = anatomia. Boncok sajátképp Foohit
papjai, de ez maga is hindu eredetü. Ugyan
is isten létét személyében láthatni, – titkos je
leiböl szerencsét vagy balságot fejünkre kita
lálni, ott, hol az életerő még meleg rángá
sában működik egy önéltető állat magyaraz
hatlanul tökélyes szövetkezetü belsöjében –
szilajult szenvedély előtt leghihetöbb vala: igy
gar (kara) boncás= fekete magiás (nyegle). És
itt lesz hely a Báthori L. által már Taltos
nak forditott magusrol szólani, mi nem csak
a találatos észröl mondaték, de külünösen a
tala (talita = talisman) és azon hindu teknős
békáról (tajkos – talikos), melynek szeméböl
(varázsbékakő) pogán magusak babonáztak. Ily
talita hinduknál bizonyos tojás forma, melybe
a Lingamot ábrázoló titkos jegyek irvák, in
net Lingamo boszorkánnyomás eszmére vált,
 nyelvünkben Linkába (Alpdruck.) A bramin, es
ketéskor a vőlegénynek ad egy emlét (Tali), ez
pedig menyasszonya nyakába akasztja; erre a
vőlegény megesküszik a bramin és tüz előtt
hogy jegyese, hitveséröl gondoskodand. Pá
rizpápai és Cornides egyezőleg bizonyit
nak, hogy pogán magyarainknál is valamely
isten jegye (idol) kölcsönösen igy akasztaték
egy más nyakukba folytonos hordozás végett.
– E talismanok s amuletek becsben tartása
keresztény s nemkereszténynél egyiránt diva
tozott; ezek részint különféle constellatiokbol
cifra szertartással betüzött, kiöntött vegyes érc
darabok, gyűrük; részint különféle kövek, mint
lazur, karbunkol, szerelmet egéséget és más
bohóságot eszközölni: ilyen a bájfű (laurusale
xandrina), vasfü, fejérkigyó ma is a pórhie
lemben, s Párizpápai után Corvinus aranyárol
azon hit, hogy a szülés fájdalmit enyhitné; s
nem tudom, ha vallyon azon Székelyeknél di
vatozott rovatbot (Runen) miröl Oláh M. és
Thwrócy emlékszenek, inkáb Hun iralom
é mint ily ciferekkel jegyzett s firol fira őr
zött t „ita és kébla. Már Herodot a Szittyák
vagy Szármatokrol irja, hogy nyelvüken Vesta,
Tabiti. – Ugyan ő tovabbat felölük ugy mond:
Scythák kiváltlag amazt és a Napot tisztelik,
meg ezeket: Papäus, Apia, Oetosyrus, Ar
timpasa, Thamimasades. – Ha idegen nyelvek
 - 89 -

böl következtetni szabad, gondolom a latin

papae! (istenért!) más eredetre mutat; görög
ben: baromörző, de már legrégibb kazulaknál
– Zend – báph, Zend – háph, és Zend - váph
= Zend – követő és vá (mint emlitém) valaha
Adur (Wod) vesd hozzá Adelung véleményét,
a pap gyökröl. Az, ki Manó hitét először egi
ptomba vitte Papus, Paapis nevet kapott. –
Apia, ugy tartom, nem más mint Kán-ap Ser
apis (= Szerap) Zsidóknál Seraphim kigyó,
égiptomiaknal macska képében; Apis : pogán
papjainkrol iratik hogy bagoly és vadmacska
lett volna eledelük. Innet ordeh régi magyar
szó (ulula) miböl lett Ordas. Tedd hozzá A
pollon, Abars a t. – Oetosyrusnál Oeta hegyére
köllene szinte hágnunk, ha továbbat nem irat
nék:,, ünnepeikben létez az Eafir, mi a tüz
őrök által készitendő bizonyos öntés (füstölet)
neme. Ez Exfirt arab irja Ersir vagy Icsir,
közönséges kimondata pedig El-icsír: elixir,
egy vegytanároknál ismeretes quintessentia, mi
voltaképp kivonatot jelent Hyde Th. ként:
midőn t. i. négy elemböl egy ötödik huzatik
le = Ötöd-csir (mintha volna Ötucsir, mint
hetumoger = hét magyar) innet Ötucsiros an
nyi mint el-ixiros vagy elücsiros. Artimpasa
egynek látszik ezzel: Artemis (pretiosa) Árdi
vagy Érdi-behisht (kazulnál, kit mint Erdan
gyalt már emliték); a mesés félszemü Szittya
faj Arimasposok ide intenek: er, ere régi
gyökszó, s férfiast érdemest jelent. Végre Tha
mimasades emlékeztet Theodamasra, ki fö
nebb irt Hylea tündérnöje atyjának iratik."
Heltai chronikájában nevezi pogán magyarok
istenét: Damases; Székely I. Damasec; Da
na, Medus nyelven= tudós; Tatároknál Damü =
gjehenna; Zsidóknál Duma=halk fejdelme; Da
na verje meg! tájszó, isten verjel helyett ma
is, s ez lehete az elgörögösitett Thamimasades.
Anonymnál jö elé egy Tomiz – Oba, kiröl az
Obadi rév. – Tomisvár. Nem különböző tán
a_Tacitustol emlitett Tamfana (Tanfana) miböl
német nyelvbuvárok Tannenhaint, Hain der
Tant akarnak érteni.
Ha mily vastag köd borong is éjszaki Ázsia
e nemzedékén, melynek Scytha neve által már
régiek ismerhetlent képezének, melynek haj
dona annyival kétesb hogy utasitó iralmának
még lehetőségét sincs fogantyunk hieroglyph
vagy sanskrit vagy bármi rovat és emlékböl
remélni kiáshatnunk: ime a nyelv és eredeti
idiotismusunk, mit csak néhány évtized óta
tanulunk ismerni, képes jogositni Herodot e
régi adatai hasonlitgatására, s tapasztalnunk a
mit Hammer - Purgstall oly jól mond, hogy
igen sok valaha buzgón hitt majd a kritika ál
tal kétségbe hozott mondákot jelenleg a histo
ria maga állit meg, s mi a mondat anyagjában
 - 91 -

nem, alakjában mégis igaznak ismertetik el vi

szont. Ah valóban, ha utánnézünk, több ele
ve tulajdon szovainkal ugy találkozunk, mint
verejtekünk adta birkáink gyapjával sorsunk
keresetlen kereskedésében. Hűn mosatjuk, nyi
ratjuk ezt s szükségböl a külföldnek olcsón
eladjuk, mely posztót s egyéb kelmét sző be
löle s nagy harmincad mellett visszaküldi, mit
megint szükségböl fölosztunk s elnyövünk a
szeméthordó cselédig, ki aztán e rongydara
bokat zsidókufár nyakába veti; ez ugyancsak
nyúlánk nyakkal cammog odább podgyászát
kihajtván megint holmi gőzösgyárba, hol e
ringy, a rongyok eszményévé papirtömeggé zú
zatik, s lesznek bankjegyek aranyainkot kicse
rélők, hathatós statusacták archivumok moja
inak szentelendők, vagy makaokártyák számta
Ian selymgyermekinket selymetlenitők – utóbb
fidibus; vagy végre érzeményes lapok olyik öm
ledő szüv madrigalaival – utóbb borstakarók.
S ki tudná fölszámitni a kezeket, időt és pénz
öszveget, mely juhaink egyetlen fürte, vagy ken
derink egyetlen szála ártatlanságát elvégre bur
nótszelencévé vagy bitókötéllé átdolgozgatá?
Szemléljük át legaprólékosb nyelvsajátsá
ginkat léltanilag s egy nagy albumot lelünk
minden idő – körülmény s uralkodó eszme
symbolumival a késő utódnak irány s tanulsá
gul körülirva. Azon igen csekély nyomozatok
után is, miket teheték s tán jövendőség töké
lyesbre fejtegetni méltányoland, kitetszik, hogy
e nemzet és nyelv, mely a barbarismus sötét
chaosábol csak minap ébredve még szilaj nyer
sesége bélyegeit kitörleuenül hordja magán
valaha mégis több vala, mint hire, hogy esz
mevilága hajdonkor legmüveltebb anyanépei
nek nem egyet kölcsönzött, s miként azok,
egy utolérhetlen de valaha bizonyoson virág
zott müveltség aranykorábol veszi forrását,
mely chronikáink évsorán merőben kivül esik
s mint a teremtés első zsengéje tekinthető,
mely a végetlen, s megfoghatlanság eszközetlen
csókja által naiv föllobbantában istengondola
tok revelatioit gyermekileg fogadá, mint a Brah
baismus, majd saját emberi gyarlóságai érzeté
be sűlyedve Shívaismus és fatalismus tévelyei
köztt a természeterők titkait muló s megúju
landó anyagban keresé. Innet származott egy
különváló, s öntagadás szigor által csodálást
nyert felekezet, a Sámánismus, mely Hindiábol
majd egész Ázsiában kiterjedt. Igy bámulák
vad népek az ihledt, Jós (Javós), Taltos ideg
rángásait vonyarcait, sőt mint Baskiri sámánok
nál rémitő képmázaikot, *) álarcaikot, s ábrán
dos öltönyeiköt, kik magokat a fönebbi Er
tengh könyvröl, melynek eröjével kérkedtek,
ördöngösöknek, cudrájokrol Condráknak ne
*

(• Innet agymáz (vulgo hagymáz).

vezék, sorsot (valaha cink) vetének, innet cin
kos. Világosan ilyesek voltak már a hunoknál is.
A Catalauni mezőn Ethele boncai csata előtt

megkisértik a párolgó áldozat némely ereit,

megtörött csontjait és balságot jóslának; ugy
ama titoktelyes Zaránd merészen tün elé s har
sog fenyengő itéletet az isten ostora fejére. Igy
magyarok Ungvártt halhatlan isteneiknek nagy
áldozatokat tesznek; Ond, Rétel és Tarcal egy
magas hegytetőn, s mindég lóval, és sz. István
s 1. Endre tilalmaibol következtetni lehet, ma
gusak, pithok s pithonissák által. A ló áldozat,
mely maga is eleve hind szokás, kancatej ital
tanui a hyppomulgus (lófejő, ma lófő) scytha
név; a nyers hús evés, eleven vér ivás több
historicusok által kiáltatik, mintsem merőben
tagadhatnók; különösen hogy Hunok, e nap
éjtt lován ülő vad nemzedék, a húst félnyer
sen nyergeik alá veték s lovaglásikban poro
nyitva, melengetve evék, Ammian Marc.
tisztán megjegyzi, és Godefr. Viterb. beszéli
hogy magyar nemzetet még az ő korában is
oly fene s müveletlennek mondák, hogy nyers
hússal s emberi vérrel élnének. Különben igen
kevés, a mit még felölük találtam, szintoly ke
vésé foglalá el Avarok szorosb vizsgálata is az
akkori irók figyelmét, megelégelvén szokásai
kot csak kivülröl s ismeretesb tolmácsak mon
data szerint emlitni: az Ethele fölött nagy ün
 - 94 –

nepéllyel tartott tor, Streva tótosan, s Avarok

sárvárai neve németesen Ring (hring), holott
hunok s avarok bizan sem tót sem német faj
nem valának. Jegyezd meg mindazáltal ezek s
későbbi magyarok köztt a nagy különséget nöi
viszonyokra néztt. Tagadhatlan a Hunok poly
gamiája; Ethele női köztt említvék Reka (innet
Rika erdöje), Helke a Nibelungen szerint (Ker
ka), kiután Chriemhildet veszi (Thwrócynál
Kremheylch), Ildikó (Hildegunda, Mikolth), sőt
saját leánya Eska, nem tiltván ezt hunok tör
vénye; s oly határozottan mondja ezt Priscus
Rh. hogy Jesuita Pray jámbor ellenokos
kodásira mit sem épithetünk, s nem újság hogy
keletiek hugaik s leányaikkal összeházasultak:
ők e viszonyban erkölcsi szörnyüséget még
nem tanultak érteni. Az akkori fejlábság alatt
elasszonyosult európa torán dőzsölve, a győz
tös pogánnál mi volt természetesb, mint leg
korlátlanabb kicsapongás. Ily kéjmámorban köl
le Hunoknak szerencséjük fokán részegülniök,
hogy mondhatni egy perc fordulata őket po
rig súlythatá. Igy fajult s szilajult ki Avarok
Ázsiábol hozott nyers eröje, a rabiga s alacsony
hizelgés hálói köztt fötrengő nyugati biralmok
csábjai miatt, s Gizul özvegye, Romilda, midőn
férje gyilkosát titkos gerjeinek édesgetné, bu
ja vágyaiért iszonyu gúnynak lesz ugyan pél
dájává, de tobzódó népével amazt is utoléri
 – 95 –

nem soká büntetése. – E vonalokbol azonban

Manó előterjesztett hitrendszeréhöz, mely buja
nőszvágyot különösleg tilt , mi hasonlót sem
tapasztalsz; azért tudnod köll nyájas olvasóm,
hogy Hunok Európába jöttük előtt Manó tudo
mányát nem is hallhaták; ugy tünnek elé Mäo
tis tova tulfelén mint jövevények kik a helytt
fészkelő Alanok (innet a Hulan könnyü lovas
ság) és Chazarokon keresztül törvén, a Tanai
son e földre áthatolnak. Ammian. Marcellinus
szinte egykoru iró mondja hogy Shabur királ,
Alanok és Chion (Hun)okkal szövetségben volt.
Ez Manó első üldözője levén, nehezen hihető
hogy szövetségesei mégis oly tan pártolói let
tek volna. Igy a Manó korabeli Scytha népek
meghatározatában a Chazar és azon különbö
ző nyelvü és szokásu nemzetekben köll meg
nyugodnunk, mint a Jászok, kiket nagy terjel
mü Mäotis körül ugyan Ammian Marcell. em
lit. Igy egészen más jellemben tünik föl a Cha
zarok deli népfaja. Heraklius császárnak a fri
gyes chazarcsakán fényes kisérettel elébejövén,
midőn közel volna, lovárol leugrik s Kazul szo
kás szerint lábaihoz borul. A császár fölemeli
őt, saját diademjét leveszi s fejére teszi hű
szolgálatiért, egyszersmind asztalához intvén
mutatja leánya Eudoxia arcképét s nejeül el
jegyzi. Még tisztábban magyaroknál. „Nem vol
tak paráznák" e tétel egy elhatárazó erkölcsi
fogalmot tesz föl , mit a korlátlan barang
vagy hadias életzajbol nem magyarázhatunk.
Emő, Önd bajár lánya, Ügek egyetlen neje,
férje elhunytával végig özvegyen marad; s Ma
rót sok feleségeiért ménnek csufoltatik. Álmos
egy ismeretlen nemes hölgyet, Árpád, Zolta,
Takson mind csak egy feleséget vesznek. Sze
rencsen, Csepelen láthatni nőik iránt azon
gyöngéd gondosságot, mely csak monogamia
esetében létezhete. A szép Sarolta, mint Szent
Adalbert fönhagyá, Géza egész országát férfias
erővel kormányozá. Mindazáltal nem valótlan
az, hogy a házasság atyai szemlődőbb nézetek
böl köttetett, érdem és tettnek vala méltány
eredménye, nem idylli érzelgés- vagy szenve
délynek regénylapjaink gyanánt. Az eladó lány,
lányvásár szovak biztos alapra mutatnak. Igy
Árpád s Mén Marót köztt Zolta számára látunk
mászi alkudozásokat s csakugyan Zolta vesz
majd feleséget fia Taksonnak. Igy Sz. István
Othumnak adományozza Csanád várát s özve
gyét mint csupa fiscalitást, hogy e királával
patvarkodót megölte volt.
A magyar jelleme Fejér Gy. Parthus
atyafiságunkroli jeles értekezésében elkezdve
a kalpagon (csákó, pilea non densata) dolma
non, lobogós ingen és gatyán (tunicae manibus
auctae, femoralia circa crura, vestes fluctuantes
laxae), erkölcseik benső életeig sokoldalulag
 – 92 –

egyeztetve van. Igy egyez a Parthus {pártos)

és magyar, szórol szóra következőkben: mit
Justin. Tacitus és bölcs Leo ir,, E szám
talan vitézeivel virágzó nemzet tehát jeles és
szabad. Semmi gondja fényüzésre dúzsgazdag
ságra, egyedül arra törekedvén, hogy ellényeinek
lélekerővel feleljen meg. Fegyverei szablya,
vért, íj és dárda, miért sokan hadban kétsze
res fegyvert, u. m. vállaikon dárdát, kezükben
íjat hordanak, s ezt vagy amazt használják mi
ként a szükség kivánja; s pedig nem csak
maguk sőt lovaik is elöl vassal vagy szilárd
lebernyeggel borítvák; mint fegyvereik ugy
nyeregszerszámaik arany ezüstel vervék. Re
gino őket büszke, ingerékeny, ravasz és se
rényeknek mondja; nöiket oly szigorun tart
ják mint cselédeiket, és semmi bűn nem iszo
nyubb mint a házasságtörés; szótlanok, tettre
inkáb, mint beszélyre készek , bút és kéjt
hallgatásba rejtők; arany ezüstre sem oly áhito
zók mint más nemzetek. Továbbá: vadászat,
halászat örömük, lovag járnak és kelnek, gon
dolgoznak és pihennek, szólnak és tanácskoz
nak. De csak előkelők és nemesbek jogosit
vák ily lovagiságra, szolgáik örökös rab és
kelme gyanánt tekintetvén, ezek teszik gyarlag
sergeiköt (innet a gyarló szó); ezek a vajda
és bajár * neven (bohilad) ismeretes nagyok,
*) Bajár (baján) annyi mint Adelig vagy Patric us Faga
 – 95 –

kik Anonym szerint is fejdelmi tanács tagjai,

vezérek vagy bírák voltak. Ismeg bölcs Leo:,,
nagy szorgalom s iparral tanulnak nyeregböl
nyilazni. De távolyboli megrohanást, aztán cselt
vetni s az ellényt megkerülni inkáb szeretik;
midőn t. i. mind két tábor kiterül, most szár
nyékaik bekörítik, majd hátrálást tettetve hir
telen visszarobbannak vagy a szilált csapatok
egyvelegének esnek; s nem is szünnek meg a
harctol, mint más nemzetek, ha első csatában
meggyőzettek, hanem míg eröjük megtöretvén
merőben el nem vesztenék bátorságukat, csak
arra törekesznek hogy minden uton módon
ellényeiköt újratámadják. Azért legveszélyes
bek mikor éppen üldözöd; szaladnak hogy
annál bizonyosban árthassanak; nyilaikkal hát
ra is rád lövelnek, rögtön visszafordulnak s
győznek midőn éppen győzetni látszanak. Foly
tonosan küzdeni nem az ő szokásuk: ellenáll
hatlanok lennének, ha eröjük s kitartásuk ama
tüzzel párosulna, mellyel rajtatok teremnek."
Itt emlitendők ügyes kémeik kik a keleties ra
VaSZ népnél nem hiányzottak, mint Küsid, Opa

vagy Vén farkas, Ogmánd, Zoárd és Kadosa

s a t. És most azon tételre jövök, mit Theo
philact ir,, Szertelen dőreségig oltárolják a
ras vidékén az ugy nevezett truncusak ma is bajá
roknak mondátnak. Az egykor magyar korona alatt
volt Moldvai s Havasalföldi bojér cim innet ered.
tüzet, s tisztelik a léget és vizet, földhöz szo
losmákat szerzenek, de istenüknek nevezik s
imádják csak e minden dolgok teremtőjét, ki
nek lóval, barommal s juhval áldoznak." Ime
Árpád könyhullatva imádkozik. E melancholi
ával együtt jár az önállónál bizonyos szeszé
lyes eredetiség. Nincs furcsább mint a talá
nyos modor, mely által a koránörülő Zwa
toplugot Árpád követei Thwrócynál szép fe
jér lóval, aranyos fékkel és nyereggel ajándé
kozzák, fölvilágositván a szerződés codicillu
sában – hányot ötött az óra. S midőn marok
nyi füvet, földet és kulacsvizet táborukba visz
szahoznak, bizonyosan nem csak ezek jósága
hideg vizsgálataért, de áldozatszerül jövendő
szerencséjükért teszik azt. A Zabolchi zsinat
ban is éppen a kutak, források, fák vagy kö
veknél teendő áldozatok tilalmaztatnak. Igy Ár
pád fejdelmi teste egy kis csermely szerény
forrásához Ethele várasa mellett, – Rétel és
fia Duna partján, Botond közel Verőce pata
kához s Jornandesként legfényesb harács
szereik s kedvencfegyvereikben temettetének;
s ezt a keservesek gyásza követé, mi Calan
szerint szakáluk egy része levágásában vagy
meghagyásában, némbereknél szilált hajzatban
állott, s azon fekete öltözetben mit különösen
Jászok szoktak hordozni, honnat gyakran fe
kete nép és gyász nevük is van, Világos in
 – 1100D –

net az elemek iránti telyes elfogultságuk, a

merő pantheismus hindu és Manó szerint: a
természet isteni akaratnak nyilatkozása, mely
magát emésztve tenyészik; e Világ az egység
vitatása, és ez egy a minden. – Nevezetes
két ünnepeik a tor és szer: első had, másik
béke idöjén. Ily tor (honnat tán Wogulok is
tene Torom vagy Tor-nom = toristen) nyoma
Zemplénben Zomotor (szomoru tor), azon ün
nepröl mit Laborc fölakasztására tartának. A
szert ülték Árpád alatt (honnat Puszta-szer).
Ez országgyüléseink előképe, s ilyenkor több
intézetek köztt tétettek Gyulás, Harkán (nem
Karkán) nevü tiszteik; amazok főbbek az er
kölcsiek s vallásiakra ügyelők, ezek a pör és
viszongás ellátói. Har gyökszovunk ugyan is
vagy viszályt jelenthete Adelung szerint, innet
harap, harag, haram, harc, harács, vagy he
gyet mint a Hébernél, innet haraszt (mintha
igy lenne Har-2ft) vagy azon jelt, mit pogán
birák hegytetőkön itéletre adhattak, innet ha
rang, hars (lásd Nagy J. Tiszta m. gyökök).
Egy tüzinolát emlit Sharistāni Kumusban (tán
Kuma várasa Madsarban), melynek neve Harir
(= harur). A tetemre hivás vagy halálújítás,
mi a gyilok esetében a tetem több napokig
temetetlen tartásá s a gyanusok vagy szomszé
dok fölhivása s hitföladás melletti megesketé
se volt, hogy vallyon a gyilkolt az esküvő érin
 – 11Q [ →

tésére fölvérzik é, vagynem,– szintugy pogán

eredetü, atyafias az ordaliákkal, melyeket Zer
dúsht megprobáltatásakor Kazuloknál divatoz
mi láttuk; és Herodot szerint Szittyák halottai
kat negyven napig is carpentumaikon hordo
zák. – Az egek mennydör, villámok félelme
lelkismeretüknek szent kezese volt, innet eskü
szó ess mennykő! fölkiáltás eredménye; mint
az avar csakán esküdt kivont kardját fölemel
ve: (Wottyákok két kardot tartanak fejük fö
lött), ő és avar nemzete kardal vesszen el, a
magas ég s a tüzisten (isten nyila) essék reá"
Ily esküiket pecsétlé saját vérük kiontása s
talán megivása igaz szeretetük, hűségük másol
hatlan jeléül. Csak alig érintem itt azon szé
kely és a Sándor családot illető serleget, mely
sombori J.szerint firol fira szállva, székelyek
ily áldozópohara lehete. Igy Álmosnál; igy Ca
Ian.szerint Hunok Ethele tetemin kesergve,
ó szokásbol dicső királukat összesebzék s ma
gukat is tőreik által, a királi sebeket saját vé
rükkel öntözvén, hogy a nagy hős nem ném
beri siránkozás de férfias vérrel gyászoltatnék.
Már gyermekeik fölszaggaták karjaikat s meg
sebzék hadias jellemeik szilárditására; íj és
kard vala játékuk, vadászat mulatságuk, s a
járást lovaglással egyszerre tanulák; Hunok lo
vaikon alvának; a Jász nyilvessző, a görbe
szittya kard (acinaces= edzél vagy acél) ó Vi
lágban hiresek valának. Már Horodot mondja,
hogy Szittyák vagy Szármatok csupa Marsnak
emeltek imolát s ezt venyike nyalábokbol mely
alatt őrzetett a vas-acél, hadistenük bálványa;
ennek évi áldozatot tőnek s inkáb mint több
isteneiknek. Ez az miröl Pray körülményesen
értekezik Hunok s Avarokon keresztül s me
lyet Schaffenburgi szerint Solom Magyarkirál
atyja Bajor Ottónak adott, ennek fia Ded mar
chiónak – végre Merzeburgi Lupoldhoz ke
rült, s ezóta nines felöle emlékezet; ez az
mely mindég csatára szólitá őseinket Takso
nig, midőn véresen körülhordoztaték; s mily
lázadás és leverettség fogá el Ethele táborát
midőn halála előtt kevéssel e kard sátorábol
elveszett !
Nemzetünk harcos jellemeiböl egy szót
tenni nem fölösleges a középidőben annyira
terjedt lovagjátékokrol. Már a Nibelungendal
sok helytt emliti Hunok táborában ily sajátsá
gos játékok divatát, mi náluk oly szent köte
lesség lehete, mint az Olympi (tán Argonauták
által behozott) játékok a Hellennél; – igy mi
dőn Ethele teteme magas zsellyére közszem
le végett kitétetnék, a mezőt legválogatottabb
leventék lovagjátékaikkal körülfutkosák, hun
dalokban ez elhunyt hős tetteit magasztalák.
Anonym többi köztt így szól „Cottidie super
dextrarios suos-sedentes, cum clipeis et lan
 – 11Q8 –

ceis maximum tormentum (turnir) faciebant,

juvenes more paganismo cum arcubus et sa
gittis ludebant." Kollár ugy véli hogy e tur
nirok éppen nem fransz találmány s Dufres
ne után Hetényi J. állitja, hogy oly keleti
játék volt, mit magyarok hoztak volna divatbaEu
rópában. (helyesben Hunok). Eléjönek ezek Ka
zul, Arab, Töröknél. Régi kazulak, kik saját föl
düket Irän, minden egyebet Aniránnak neveztek,
a keleti Oxuson innetső tartományokat (a mai
Turkestant) Turannak mondák, és a turaniak
név átalányossa lőn (tur - komán = török-kun
= Thogorma), mely neven magyarok is szél
tére említvék; e turanbol lett a görög tyran és
a turanier Gőpielböl a Šurnirfpiel, mi a german
leventeség korában franszokközt is honosult
Igy a tur gyök, mely neven több család és falu
nálunk, fönlétez Boristhenes, Trul nevében,
s innet Árpád turul családa, a turul madár (tán.
sólyom) Atara, Tiara, tor, egy eredetre vi
het. – Lovagversenyeik köztt hiresztetik a dal
és lant és dalárok győztös érdemek magasz
tói; innet dalia= hős. Ilyek Skandinavoknál a
Skaldok, Celtáknál a Bárdok mint Ossian; ilyen
volt Ethele két dalára és követe a Nibelungen
ben németesen ${memmel és anaerbel; Igy Ár
pád nagy öröm ünnepét Ethele teremében ül
vén a zene, lantok és sipok minden édes hang
jait, dalárok minden énekeivel hallgatá; s ilyek
 – 11Q4 –

voltak ama hét Gyászok (Gyoz), kik német ál

tal csufosan fülvesztve elbocsátatván s hono
saiktol is szégyentelyesen visszaüzetvén, búj
doklának, s balságukat gyászversekbe foglalák
Istvánig, ki aztán kóbor ivadékikbol alapitá
Sz. Lázár szegényei rendét.
Mint egy keleti Bazaaron, hol különféle
tartományok kelméit s jövevényeit vegyesen
társalgani látod, itt eladó szerelmest, tul hű
rabszolgát vagy édeni moshuszt, ugy vezetélek
regéim tarkaságán keresztül, nyájas olvasóm,
ki a kalmártol rendszert szüves leendesz nem
követelni, megbocsátod áruim becse fejtegeté
sét, s ha mit eszméimnek nem hiszesz, Ano
nymunkként dalárok és köznép költeményes
hagyományainak tulajdonitod, melyek a tény
nagyságát mégis feledség ködéböl kiemelve ör
zik, vagy legrégibb kutfőkböl utánigazitni nem
irtózandasz. Zerdüsht és Manó tanrendszeréveli
történetes atyafiságát sok felé ágazó nemze
tünknek szorosabban meghatározni oly isme
reteknek mint Horváth I. van fölhagyva; s e
lég legyen nekem e Schellingben újra születő
Manichäismus philosophiájárol egy pár rövid
rajzot berekesztésül érinteni.
Kant kritikai modora a mint tudva van e
tételt alapitá meg: – mielőtt öntudatunk az ob
jectiv tudatot (külvilágot) vizsgálná, kérdés ha
vallyon az öntudat (in se et per se) erre ké
 – 105 –

pes é? és felelet lőn: nem. Igy a subjectiv ér

telem (to ego) a véges objectivitasra szoritat
va, e külvilág nem csak különszakad abstract
szellemi énjétöl, de öntudata semmiségét át
látván, ez által egyszersmind maga e modor
érvényessége alatt vágja le a fát. Éppen itt
gyökerül Schelling különböző fölfogása, mi
dőn sem to egot és egoismust, sem tárgyot
és puszta külvilágot, de egy értelmi nézelést
állit meg, mely az ént ugy mint a tárgyot is
merni saját isteneröje által tanulván, énjét igy
énje által fejleszti. És éppen ebböl, hogy a ter
mészet ismerhető s érdekes énünknek, követ
kezik, hogy ez nem elhagyott puszta és ronda
tárgy, de tökéletesen értelmes tünemény; csak
ez öszhangbol magyarázható több újabb em
pirik fölfödezés a természet mysterioniban =
oly erő és létez, melynek isten realéja = min
denség. Mi tehát énlegesen értelmi mézelés,
tárgylagosan absolut okosság = isten. Ez abso
lut okosság tehát szintugy objectiv lét mint
subjectiv eszme és értelem, s pedig absolute
együtt, ugy hogy az absolutum sajátlag csak
önmagát de magában a mindent ismeri, s mi
dőn ezt teszi, lesz tárgylagos énné. Ez az egye
düli igazság és valóság; s kivüle semmi lét; s
igy a mint mindent áthat s magáévá tesz, csak
fokozati végetlenig tartalomtelyes alak, de sem
* mi nemleges ellentéte nincs, és csak az, hogy
kétszerü természetét elismernünk köll, oka is
meretünk végességének, jóllehet e nézelésmód
csupa fölüleges. Igy mit sem jelentő kérdés
az is, mért teremté isten e Világot, vagy val
lyon lehető volt é ezt nem teremtenie? mert
hiszen ő lényénél fogva azonnal föltünő, ma
gát nyilvánitó s kijelentő; és minden különség
az anyagi és szellemi életben csak quantitativ,
és csak annyiban különböző mennyiben anyag
ban az objectiv lény, s a szellemben, midőn
öntudata által mind tovább halad, a subjectiv
lény praeponderal; hasonlag a magnestűhöz,
mely midőn két ellenkező) negativ és positiv)
irányhoz (pol) húzódik, indifferens központja
csak ráviteles, mert törjünk csak egy darabot
le positiv feléböl, ez indifferens pont töstént
változni fog, s az eddig indifferens vagy éppen
negativ pont positivvá válik egy uralkodó súly
egyen helyreütésére, és csak e súlyegyenben
él a magneserő. Igy ha e mindenséget is te
lyességében átpillanthatnók, az egészben csak
egy tökélyes quantitativ súlyegyent, az igaz
ént látnók, melynek kétféle iránya csak tetsző
és ama magnestű positiv vagy negativ felében
semmi igaz különség, csak hogy ott az, itt eme
módon praeponderal magneseröje. – E prae
ponderantia (túlsúly) Schellingnél potentia. Rea
lis potentiák 1. súly, anyag 2. Világ, mozgás,
3. élet, létegzet. Eszményiek 1. igaz, tudomány
 – 10? -

2. jóság, religio. 3. szépség müvészet. A ter

mészet mind e két nemü tüneményei tehát egy
indifferens pontra törekszenek; amannak vég
sőzete a létegzet, midőn mint alak a szellem
mel egygyé lesz, és emennek végsőzete a mü
vészet, midőn az eszmefogalom természetala
kot vesz, s a szabadság, mint a genie és ih
ledtség ösztönszerü szüksége, ugy tünik elé.
Ime Schelling magasztos mégis egyszerü
eszméje a mély igazságra, mit Manó anyagiabb
szemeknek durvább szinekben több mint tizenv
9 9

öt század előtt tanitott. E nagy mindenség nem

csupa Ormuzd (szellem) sőt inkáb Áhrman
teste és lelke; mink magunk ugy mint a kül
világ s halhatlanságunk, nem egyéb mint a min
denség dicsőségében - folytonos előhaladásunk
a nélkül hogy amaz indifferens pontot a bol
dogságot és igazságot csupa szellem vagy csu
pán anyag túlságában találhatnók valaha. Itt
végződik a hittömkeleg, melyet Szittyák és
Magyarokrol leltem, s gyűjtögettem, szükséges
magyarázatul is jelen müvem átalányos szem
pontja meghatározatára.

|
Á L M 0 S.
A kir. lyceum betüivel 1842.
 NAGY MÉLTÓSÁGU

BE" "HI LENI

1:31: * : 1 *15. N 1F" E R E NTC:

GRÓF UR

ő štáM©#34GÁST4\"$

EERÁS LE>4><s_ri_Hatlač#LE>

AJÁNLJA E MÜVET

a szerzô•
 -
- -
-

És Zakla támad e sors viadal,

Itt Síva mélye , túl az élet szomja,
Mely oly kínédes tömkelegbe fonja
O ember, üdvödet hivságival;
Midőn rideg sanyargást un az eszme,
S lent élvez inkáb mintsem tespedezne.
Köll tudnatok, hogy Cham leghajdonában,
Kit Maghorhon Hercul ként istenit,
A Héla homokon eltikkadtában
Véletlen ér Oaszt, de egy tündér diában
Ki őt rabbá teszi lovát, és mindenét.
Nagy ég! igy jajdul föl, ki ad kegyelmet?
„Győzhetlen hős, mi meggyőzött, – szerelmed.”
S Hélai tündér ölén soká ringatta
Oasza foglyát, s szült három fiat,
Kik legkisebbjét Zithát neki adta;
Ez ágonNimród a vadász, ki Bábelt is rakatta,
Hunor, s Magor herczegnek létet ad;
Nimródot Bábeltornya zuzza szét, -

A két herczeg zarándul űzi végzetét.

Történt, a mint egyszer soká téveszti
Egy gim szarvas, melly illan meg megáll,
S magát egyszerre erdők közepette veszti,
Hogy herczegek fülét új tünemény éleszti,
Egy zene édesb Napimárokéinál:
*
:
Szent Tuba ünnepét tarták ekkor seregben |
Barang női, s leányi ama rengetegben.
Két herczeg urfi intő sors kegyének
Hálás reménnyel áldozik,
 – 3 –

Ks végzi Tuba ünnepét nászének,

Békes partján Möotis tengerének
Igy Zithagyarmat elkiszármazik;
Két fő osztály e szellemi szövetség
Utóda lesz, a Hun, s Magyar nemzetség.
Mi vége lőn Hunoknak jól tudjátok,
Europa tartja még emlékeit, -

Azóta sulytol folyvást folyton átok,

Barangoló szittyák ah, nincs hazátok
Nesztertöl Irtis szélső széleig.
Tehát már a viszály néhol legyőztön,
S barátibb frigynek enged a vak ösztön.
Sok szó, tanács már volt nem sikerülve
– Ki fogná a Magyart megváltani?
Chazar megyék Csakána elvénülve, *
Palóc durvulva, Úz, Jász szétterülve, »

A Kun bérért jár rendet bontani, -

Székelynek jobb résztt nyoma sincs, hevernek

Hervadt babéri a Turul fegyvernek.
- Hajnalhasadtkor ismeretlen berket
Sokszor gyorsan fut egy levente át,
Mig egy odorhoz halk szendén közelget,
Zuhanyhoz, mely szirtrol csillogva serked
S harmatporral itatja rózsák illatát.
Itt szokta látogatni a merengőt
Egy édes nemtő is tanitván béket és csatát;
Lássátok bene Álmost a leendőt, -
Ki visszaszerzi boldog Huniát. -
1 *
 - 4 -

VARAZSLIGET.
Cum autem ipse • . • . pervenisset
• • • • spiritus . . . eo, licet paganus
• . • . potentior fuit, et sapientior
• • • • et omnia negotia regni eo
tempore faciebat consilio, et au
xilio ipsius•
ANONYMI, B, R• N•

Sziklákrol lecsörgő" zuhany, melynek porzatában a

kelő Nap sugári sokszinüleg tündöklenek.ANDA gyöp
re dölve, CSABA lábainál.
ANDA,
Tervet gondot
Szót cserélve
Megjött, mondod
Szüved élve;
S igy bocsátlak
Ha az óra
Értőt bátrat
Szólit jóra.
CSABA
Kedves, mióta boldogitasz éngem,
Ecset vagyok müvész ujjaid között,
Tőled szerelm, s tudat – bűv vegyitékben
Árny, és világ – szinekbe öltözött, –
Tőled szent dolgok fonala elmémben;
Ah! rég régóta szomjam üdvet szürcsöl
Ajkidrol, o kimondhatlan szemeidböl:
 - 5 -

És mégis ódon ősim sátorában –

Bölénhajszban – párductusában
Oly szenvedő önhitten nem valék; –
Megláttalak – im holdá sáppadék, –
S nem ismerlek – neveden sem tudlak imádni !
ANDA,
Ha köllene, s tudhatsz,
Mit érne, belátni?
Végest, mire juthatsz,
Mit érne imádni?
Akarsz telhetlen többet is ?
CSABA, -

Nevedet!
ANDA«
Elszántad értte szüvedet?
CSABA,
Elszántam.
ANDA•
S hát ha lenne áldozat?
CSABA,
Nem módositná semmi változat!
- ANDA,
Ismered é amaz édet,
A gondok sanyaru napjain?
Mely kéjben itat szüzeséget,
Szárnyat füz a bölcsroskodó vállain,
Ismered azt?
Kit retteg a pór, s ámulva maraszt,
Az ihlet, a hanga
 – G –

Mely sphära keringve ragyog,

Anda –
Emlénykoszoruja e Világtervnek
Magam vagyok
Amaz éde a keservnek.
CSABA,
Ah sejtém azt, lényed halandók üdve –
Foghatlan! immost megvagyok semmüdve!
Látom porszemnyi sors keltem s lefektem,
Most látom át, kegyetlen,
Az elnyelő tátványt, hová szovad csala,
Mit bűv szemed szerelemnek mond vala.
ANDA.
És árva fiu,
Légvára hiu,
Szüve fáj
Ugy – ugy!
Táj, hát te sereg,
Dics mult kora, táj!
Egy hős pityereg,
Kell több buta nyáj?
– Alugy!
CSABA
Nevess! ugy szoktatok velünk tik! – Nem árt
ANDA•
S mint szoktatok tik?
- CSABA.
Elnyögni a kárt.
 – 3. --

ANDA.
Mi lesz, ha mégis hűtlenedsz,
Nem ismersz rá e hallga völgyre,
Ragulva dölsz más kéjü hölgyre, –
Mi lesz, ha mégis elfeledsz?
- CSABA.
Soha!
ANDA«
(föláll)
A kényes vállra munka néz,
Magyar magyart galázol, öl,
Hol országot rendelni köll
Nem gerleként nyög a vitéz.
- CSABA, -
Van három hatalom, tőled tanultam,
Erő, tudat s erkölcs; de elfajultan,
Erő egy zsarnok fegyverét kiséri
S a törvényt irják zsoldba vett hohéri,
Tudást egy fekete szövetnök hordoz,
Ki nagy szent szín alatt ördögnek áldoz,
Az erkölcs végre érzeményhabot fejt,
De a hab zátonyt, és hinárhálót rejt,
Mutasd elém e népek állomásit,
Nevezz óvszert, mit semmi meg nem másit,
Adj módot a történhetőn dacolnom;
S nem késendem próbára tenni dolgom.
- ANDA•

Ily óvszert nem birok, de van

Három tündér erdő három udvarában
 - CSABA,
Es az?
ANDA,
Vas fű, fejér kigyó, arany alma.
CSABA, -

Hahogy kivivná utam fáradalma,

Többet halandónál kérhetnék é szüvedtől?
ANDA,
Remény, o ifju, tart teged föl!
CSABA•
Reményem, angyal, itt gyül lábaidhoz! –
ANDA,
Ah, érzem – oszlanom köll –
Állj szovaidhoz! *

Szólit nővérem rózsakeblü Hajna –

CSABA »
9, még maradj! maradje szüvszakadt sohajra!
- A távolyban Csabát meg sem leled! –
ANDA •
Figyelmem mindenütt veled.
CSABA«
Legédesb élveim közt tünni látnálak –
Hajh, keserü!
Mindannyiszor kesergnem holtodat!
Hová lész? átolvaszt hajnalderü –
Fénylő árnyá leszesz – istenmosoly –
ANDA•
(Mind kevésbé látható a zuhany fényporzata közt)
Csak legy erős
 Oly bátor, oly
Fönlángu hős,
Rénykoszorudfürtidre oly!
CSABA
Egy csókot!
Jótékony, egy utolsó búcsu csókot!
ANDA
(Illeti homlokát csak nem láthatlanul.)
Legy hű,
Legy hű,
Legy kész !
Egy szű,
Egy ész!
S mindent!
Szót, vért -
Mindent
A szent
Honért!
CSABA
- (maga.)
Ő oda van! – E hab temető ágya,
Nedvétől, mégis hűled a fej forró vágya,
S csak medre kövecsét aztán ha visszalátja.
O elemek di-váltó szövedéke,
Mi öszhang köztetök, mi béke ?!
Már a Nap fön van. Gyorsan lakomára!
Aztán hozzád te Ethele ó vára!
– Repkény – moh köztt bujkálnak titkaim –
. . Most el! – Jövök – jövök, bajtársaim!
-*-
 ADURKARD.
Tum isti .... „Ex hodierno die
te nobis, ducem , ac praecepto
rem eligimus ; et quo fortuna tua
te duxerit, illuc te sequimur
ANONYM B, R, N,

Távolt látszanak Hunváras romjai, Atel torkolata és

erdők. Most a szinteren fölütött sátor minden további
kilátást elrekeszt; közben ragyiv emelkedik, elől égő
gyultár - kiteritett szőnyegek,
HANGASZKAR ünnepélyesen jő (ódon szerekkel, mint,
koboz, csimpolya, tárogatókürt, tilinka, dob, csörgő.) DA
LAROK (virág) HŰLEK barcs füzérrel, kezében rovatbot s
hószin zekéjét olvasó szoritja, a gyultárhoz lát, s elü
csirral koronként öntözgeti. ELŐD (kacagánya párduc,
melyen arany vitézkötés, cipöje Hülekénél sokkal tör
pébb, fején kánkal.) NÉMBEREK, s NŐSZLÁNYOK
(amazokon fátyol, ezeken párta), kontyolva s gazdagon
fölékitve hozzák a Chazar menyasszonyt melléje ültetvén,
most a követek AVAR, NYÉK, MEGYER (mind föl
tarolt hajjal, s kánkallal) majd Atelközi bajárok: CHUND,
OND, HUBA, TIHÓT (sajátságos jász vagy abaszin sa t.
zekékben) külön félkörbe települnek.

Drága nap, kit rég ohajta

Szép Chazar meny és Előd
Ily derék nász létre jőtt:
 Rajta, rajta!
Hasson szüvet, és velőt!
Adjon tartós csókot ajka
Ép fiut melléd, Előd, -

Szittya hírért küzdelőt!

Rajta, Rajta! -

Reszkessen, ki szolga fajta!

9 KAR.

Éljenek szittya barangok!

veszszenek el a bitangok!
AvAR CNYÉK MEGYER).
Derék bajár, fogadd sátrodban
Legőszintébb üdvezletünket,
Csekély ajándékunk is ott van,
Mivel küldött urunk benünket. -
* HÜLEK.
Vén napjaimra viradt valahára
Hogy régi pusztult Hun-Ethelevárra
Zaarhely felől, Uráloktol – dandárul
A hős chazar mégis frigykötve járul;
Im a korlátlanok rokontüze
Mi szépen egyesül.
ELőD.
Barátság fűzze
Menyegzőmen vendégimet egymáshoz,
Ki tudja még, holnap mi ér? Trufáshoz!
zengő dalárt figyelve, borozáshoz!
Apósom a koros Csakán meglátott,
• Megszeretett, lányával tiket elbocsátott,
S Adur méltó gyulása szent sugárt vesz,
Hülek, kegyáldomásban részesitesz,
Serlegre hát! serlegre föl! Kivántok
Szegény sátromtol pompát? Duzs Csakántok,
Neki Bizánci bölcs Arszlán évente
Adót küld –
AVAR. MEGYERs
Élj soká aráddal.
NYÉK.
Soká levente!
ELőD.
(amazokhoz Pohárnok sorban jár).
Hát föl bajtársak!
CHUND,
Áldjon Ormuzd!
0ND
(s a többek).
Áldjon!
AVAR•
S hogy örvendezz, Előd, a többi tárgyon,
Értsd: a Csakán nem csak nőt külde, még több!
Kormányáról lemond, ki volna elsőbb?
Jer közzénk! nyocz megyén főnök te vagy már.
ELÖD.
Valóban oly kegy, mit nem érdemlek. Kár
Hogy népeken merengő Csaba nincs itt.
CHUND
(Hülekhöz),
Hol késik?
 – 13 –

49 HÜLEK.
Ünnepélyünkből csak ő hiányzik.
TÖBBEN.
Biz ünnepélyünkből csak ő hiányzik.
AVAR• -

Hallánk mik is, közhir felőle sok nagyot tart,

Tán többet is mint maga ér.
HÜLEK.
Tapasztald.
ELőD. \

Ő képtelen lények kincsére ásit,

Én gyűlölöm országok alkuvásit
AVAR•
Mit? megveted Chazarországot?
ELőD.
Unalom.
Független életem! a törvényt gunylom.
AVAR,
Avar sem szolga nép.
NYÉK. MEGYER.
Nem rab vagyunk.
ELőD.
Bajárak, sok dicsőt nektök hagyunk:
Éngem halászt Araltó sikja nemze;
Parancs, gond, fesz miatt nem fő agyunk.
Rögzött Chazar újat mindég ellenze,
De hol agát a kerecsen röptében,
Mely fördik a villámok föllegében?
Magyar e tiszta légből szivja életét,
 – 14 –

Ugy villan nyomtalan játéka szét

Az elláthatlan sors terhes ködében. .
TIHóT.
Könyelmü völegény! elégültséged :
Ha menthető, nem sik Araltó végett,
Hol Nemervész elől fejed homokba ásod:
Arád, kit ott ölelsz, üdviti rosz vallásod.
ELőD.
Kőll tudnatok, Tihót az ott, ki morgott
Székely lófő, sok érdemes csatákban forgott,
De tán anyjára egy medve roszkor vigyorgott. –
TIHóT.
S köll tudnatok, Előd ki játszik,
Kit szerencséje majomkéjjel fojtogatni látszik
Úsz nemzedék, mely haltol tanul élni,
Chazarhont hallá fogja elhenyélni.
- ELőD.
Bajárok nyolc gazdag megyéből,
Csakánul hivtok mászom érdekéből?
Leszek. Csatlósimat csak egy törvény kötözte,
Akarjátok tik ezt?
AVAR. NYÉK. MEGYER.
Mink meghajlunk
ELőD..
Síva örök fátylára, jó felek,
E törvény kellőbb, mint császári diszjelek.
Bár keltsen görög Arszlán hadsegédül,
Fülmilenyelvel tartson jól ebédül:
Mink csókoljuk rimáit, megigyuk borát,
 – 15 –

'S kacagányunkal hadd nevessük biborát,

Nyolc duzs megye, ugy birjatok, kit vártok,
Magam kilencedik, leszek kasznártok.
AVAR,

Hadd halljuk elved; Avar buta féken

Kullogna még, mi ugyis bosszant régen?
Mint ebek őrködnénk ravasz Bizáncra,
Biztatnók a buját dözsletre, táncra,
Szét nem csatangolnók, nem ejtenők rabláncra?
MEGYER »

Halljuk határzatod, kezes éltem, lovam.

ELőD.
- Szabálytapadók: jelszovam!
NYÉK.
Zaarhely kapuira mink ily cimet rovunk:
MIND, -

Szabálytapadók: jelszovunk!
ELőD.
Tik nem fogtok kezet? Hülek, derék Chund?
Tihót? Nemer szélvész elől nem szállunk
Föl havasok mögé. Tas, Zaarhely bérceit
Jászkürtöd nem harsogja be?
TIHóT.
Hordd feleid!
Mink maradunk.
TAS,

Madsar, hol népem fekszik,

Születföldöm, 's veszteglem ott. –
 – 16 –

ELÖD.
Mint tetszik,
És semmi bosszu most. Dalárom, éneked
Hadd hallanunk, viditson többeket. –
Kis ZoARD és KADUSA, (ugrálva föllépnek).
ZOÁRD.
Vigan, vigan,
Ki lelke van!
Zoárd táncol valódian. -

Előd bátya, menyasszonyodnak

Ajálom Kadusa öcsémet.
MENYAsszoNY.
Es én e csókot ajkatoknak
Hozzá ez íjat, és dezmémet.
(Zoárd íjat választ, Kadusa a dezméket köti föl)
KADUSA,
Köszönöm
Csinos dozméd
Sokra lész még
Ösztönöm.
(Kettős tánc, mig az ének tart).
VAS DALÁR.
(zeng).
Idegen, ha a Kavkasi bércet áthágod,
'S szét szorva miként levegői madár,
Látod kiterülten a szittya családot,
Próbáltra korán ne veszess hiu vádot,
Mint régen azon Nap egén ma is jár.
Tömhetne arannyal egész tovakat,
De pénz a fenés szemiben nem akad,
 – 13 –

Kedves csak a vas, mely erőt nem eszi:

Vasnépnek a szittya magát nevezi.
- ELőD.
Kérkedjetök tik untig alkotmányatokkal,
Néhány göröngy az, mit mindefelé forgattok,
Egy hód vetélg sürgő világatokkal,
Tik, félig földbe ásva, félig nyőtt galyokkal
Az egy helyen születtök, nőtök és rohadtok,
S fiu kacagva pislog duzs beteg atyjára,
S atya gyanus gunnyal néz születő fiára.
- - DALÁR.
A szittya barang, hova vágya ragadja,
Át jéghegyen tengeren és avaron.
Új honba röpül, örömét learatja,
Onnat tova, hol gyönyörübb hivogatja,
Száz életerőt csikar egy viharon;
s alkonyra keletre tekintsen elé,
Nincs semmie bár, de a minden övé,
S igy zeng, csak ép testü ép lelkü maradj,
Jég háta fölött is a föld ura vagy.
MIND.
S igy zeng, csak ép testü, ép lelkü maradj,
Jég háta fölött is a föld ura vagy.
ELőD.
Tik szint ehen vesződtök holnap, ugy a mint ma,
Bár fuldoklók ként egymást tolva kapkodjátok;
Ez szánt vet, sárvacokbol hajhásszák robotra,
Amaz aranycsináló, és jut koldusbotra,
Ezen bővsége égi földi jóknak – átok,
«)
•*
 Azt minttojást hiába rakja selymgyapotba kalmár,
A mennyi ördög mégis csontja közt jár.
DALÁR.
De szogzatos enyhe csalit közepében
Itt szembe folyammal emelve tanyánk,
Vadászva, halászva, gyümölcsfa tövében,
Édes feleink gyönyör ittas ölében
Örök tavasz áld, örök ifjati láng;
És lóra kelünk, robogunk tova el,
Hol ünnep enyelgve hiv, s gyönge kebel;
Egy kard, tegez háborus utra elég,
Él a magas isten a csillagos ég!
MIND«

Egy kard, tegez háborus utra elég,

"l a magas isten a csillagos ég!
ELőD.
Tik szóltok a meghittnek, ülj fejünk lágyára,
Hogy délig tespedőket majd veszély elől védj,
S a csalfa lefejeztet birákkal csonkára,
S kötöz széllabdát rátok kénymulatságára,
Istennél ember bölcsebb két fejjel ne hogy légy,
Eztán agyatlan ébredhettök! ők a fejnek,
Kifejlődött tartalmai, mert – fejnek.
- DALÁR.
De minket a sírba temetne gyalázat,
Ha vetne rosz szolga e gunynak alá,
Gyülőljük azért a pokolbeli vázat,
Ki önt idomára őristeni mázat,
Máglyára vele! Gyilok árja reá!
 – 19 –

Itt vonzolom áld, nemes unalom old,

Szilárd a hűség, közös érdek a zsold;
Ki lenni akar Nap, ahon! tegye azt,
Ragyogjon oly életet, s szent a malaszt.
MIND• •

Ki lenni akar Nap, ahon! tegye azt,

tagyogjon oly életet, s szent a malaszt.
- HÜLÉK. -

Hová enyésze szebb hajdonbol a nagy álom.

Mitől ragultan, ősők egy honná gyűlétek?
Im szabadságtakbol igazságbol néhány nyom,
Le hamvatok közzé szakadt irtózatos roni,
Mohán dözsölg a korcs utód, s a vétek;
Bujálgó serlegébe mérget szűrfösvénség,
Terem veszett anyméhben már a vénség,
(Az ének alatt Emő föllép. Zoárd és Kadusa rá csimpal
ganak.) -

KAbUsA. -

Beteg vagy nénikem? -

Szép östikém, - ***

4 Haragszol! - -

„ . zóÁRb.
Nem szól –
Tovább lép, „ -
Az tőle lám nemis szép.
Legy üdvez, Önd bajár, méltő leánya,
Gvászasszonyunk, imhol mászom viránya
 Áldott legyen.
AVAR.
Ily halkal, oly fürtökkel,
Vetélg tekintete Chazar fejdelmi nőkkel.
HŰLEK.
(fiait mosolgva nézelvén).
A kölköket fegyitsd meg, e vásottak
Teged csaknem hurcolnak –
EMő. -

- Erőszakolni szoktak.
Igaz ragaszkodásuk ugyis egyszeri ;
Csabám nagy, s már anyját nem ismeri.
• CHUND•
Ethelvárrom felé sok izben látom utját,
E helyt baglyon kül madarak is futják.
- ELőD.
Azt sem tudod, hogy jósnők, taltosak
Azt csemegélnek hogy oly okosak.
Szólj asszonyom, hol ő? bár merre ment,
Itt köllne lennie.
HÜLEK.
Igérte, s eljövend.
TIHóT.
Játsztársom volt, midőn még fölfeszitni
Nem birtuk atyja íját,
Midőn még kézlábbal küzdém ágra segitni,
Hogy egy kis pinty fizesse díját,
Midőn első csikót próbáltuk szeliditni
S eljött az ifjukor őt megidegenitni.
 – 21 –

- "EM0,

Hajh Ormuzd! őt kebledben elsülyesztéd,

S nézése széditő, -

Kérdezd a gondot hol terem, az eszmét,

Merre lakik? élelme ott terem, ott lakik ő.
| KADUSA.
Ne búsulj értte nénikém
Nem asszony ő, ő egy levente.
- z0ÁRD.
Hogy gyermek voltam, azt hivém,
Belőlem isten lányt teremte.
HÜLEK.
Nézzétök ezt, taltos botom rovásin
Főlirva százados tapasztalásim,
Ki fejti meg? Zerdusht könyvét ki érti,
Manó föstményeit? hanem ha ő? tanácsom kérdi,
S elnémulok, midőn kérdése már
Tudatlanságomnak tanács, kétségimnek sugár.
EMő.
Husz éve mult, még Ügek élt, egy álom
Tünt föl nekem, mit sok jósak csodálnak.
Egy ismeretlen szép hazának
Gyémánttermében fekvém himes köves ágyon,
És mintha emlőm szállaná családom
Cimere a turul, érzem terhét terülő szárnyának,
Emlőm dagad, büvös fénnyé áradni látom,
Imé ama turulban képét sok királnak;
S midőn egy perc sebes nyilallata
Fölébreszt: születik fiam Csaba.
 Igy születék Turulcsalád utóda
Rejtélyes jegy alatt, igy fölserdült azóta,
S mint egy bramin avagy fakir,
Mint szent Manó barlangja rejtekében,
Mig hozzá csillagokbol jöne hír,
Mereng a bőjt a szomj kietlenében;
Ugy jár Csaba, hol századok szunyadnak
Ethele, s Hunvár környén, társa fenevadnak,
Mig látszó s láthatlan ki nem nyilott előtte,
Fa és fű megszólalt, magát meg nem kötötte,
Porló kövekböl olvas olvashatlant . . .
Turulnemzetség bene elhanyatland.
KADUSA•

(főlrobban.)
Héjsza hó! Csaba bátya! . . Jősz –
Hadd fussunk elébe?
z0ÁRD.
(nyilját kilövi.)
Azért is nyilom megelőz,
Melyk fogja ki röptébe?
CSABA•
Én.. (fölkapván)
----- műLEK
váltsd ki már pajkos gyerek,
KapusA- |
* * * ** *

Egy csókot ajálni merek.

Csókom nem fiaké.
zoánn:

~
 CSABA

Fogd vissza hát!

(fölhajitja •
zoÁRD. -

E nyillal. -

(más nyilvesszővel e fönlebegőt keresztüllövi, s mindket

tő. egybeakadva, Csaba markába visszahull.)
CSABA•
Most férfiaké !
(megcsókolja).
EMő.
Epedve várunk másvilág buvára
Erdökből mily harácsot hozasz mára?
CSABA,
A párduc ismer már, csak ott ül veszteg,
A kigyó ellappang, a sakál reszket,
Mért bántsam e frigy halk szerkezetét?
Ki tudná fontosb dolgon ezredét?
Üdv nektek Chazar jövevények nálunk!
AvAR.
Levente üdvez legy, köszönt Csakánunk.
CSABAe

Emlékszem ősz hajára kis korombol,

S im szebb nő lett már a szép hajadonbol.
MENYAsszoNY.
Ha lánykának, bajár, hizelg a szép,
Férjem telyes maga most közbe lép.
ELőD.
Öcsém, terülj le, széles boldogságom:
 – 284 –

Menyegzőm alapul Chazarországon.

Bor, szerelem, mi kell egyébb? -

CSABA.

Valóban boldog, kit nyajos karokkal

Ölel szömérmes szüvszerette nő,
S nem sejtett élvek első habjain hal,
S nem eszmél mint csak erre, hogy oly boldog
Hős Ethelét hajdan szint annyi joggal
Mosolgá ama gyászosb menyegző,
Fejét ugy hajtá deli Ildikóra,
S halálszél fujt a fennyen ragulóra;
És im, e végzetes nász rövid éje
Vala győzhetlen Hunok végveszélye.
ELőD.
Vigabb tárgyakrol, s félre, gyáva bánat!
CSABA.

Vigadj! Ethele föl soha nem támad

S a nép, melyt egykor Nagy Sándor hiresztelt,
Mely bölcs Mokán alatt Sináiglan határt vert,
Dara Kazulin oly sok szép csatát nyert,
Melyt Császárok s Pápák imádata enyesztelt,
A nép kipusztult, s minden sarjadéka
Hajótörött forgács, zord viharok játéka?
Vigadj, s barátkozz álkodó göröggel,
Folytass csatát Haramok és Besnyőkkel
Urálokig s meg vissza szétbarangolj,
Hiu öröm, hol annyi árva vér foly
Hol a palóc, besnyő s a büszke kun
Rátok fenekszik, tik rá szigorun.
S mig a rokon rokont koncolni nyőg,
Hizik hátul cudar slav és görög. –
Vigadj, s nézd végig táborod inségét;
A Vampir, mely kiszopja alvók vérét,
Hamah, mely agyvelőn emészkedik,
Hiéna, mely sirbol halottakat eszik
Nem undokabb, mint e nép rőt alakja,
Ha ádáz körme a bőgő tigrist szaggatja,
Vacogó foga ehét meleg húsán lakatja;
Ha olykor egy büszhödt dögért hollókkal harcra
Ila ellenségvérben fötrengve hál; (száll,
Nem undokabb, mint látni e vad csordát,
Kinek eldédeit Királok hordák –
Pornak porában, vállán condorult bőr,
Combján görögrongy, markában zsiványtör,
Vángolt pofáin sanyaru borázda,
Elméje ronda, vak szüve garázna.
Vigadj! s tombolj a morzsán, mit csikarhatsz!
Ezren vesződtek egy ebédedért s te alhatsz:
E széles messzi föld parlagban és mocsárban
Télben fulaszt köd, izzó mirigy nyárban
S mink emberek rémségi, kényén üldetünk
Darázs, méges legyektöl, – pompás életünk!
Bár szomszédink megvetnek mint kutyákat,
Bár méltatják csak a munkás hangyákat, -
S a béke műhelyében szólnak csillagokkal,
A hindut, arabot köszöntik rakhajókkal,
Ösvény lesz földalv kincses hámoráig,
S a porbol éden termö kerte válik;
S, mint a Világrendszert Ormuzd örök kormánya,
Ugy fűzi polgárit ezer gép alkatmánya.
ELőD.
És én gyülöllek, ábrándos gyerkőce,
S minden gáncsod tökéletem kettőzze,
Inkáb népem világos vad szokásit,
Mint elmédet, mely kétes polcra vásik,
Inkáb hordok csatát e tar pusztákon,
Mint békejármot majmos palotákon.
CSABA•

Siess hát, s tudjad, Besnyők hada körzi:

Csatlósid fészkeit.
AVAR•
Avar magát megörzi.
CSABA• -

Neis fogadkozz; egy Avar oly esküt tőn,

S biralmatoknak is, megszegvén, vége lőn.
TIHóT. -

(Mi hegyke gőg e Chazar cinkosokban!

A násztüz még ma tor tüzére lobban.)
CSABA•

Nem Nesztervár, Zaarhely kunyhói

Sem holttenger, sem Sivahon lakói,
Más szebb Világ mosolg idézve rám,
Ott távol van hazám!
Hol rekkenő Adur huny östi nyoszolába,
S ringatva Jóelek keblén, halad
Nászéje vissza Hajna pitvarába,
Hol vadas kárpátok alatt
Kalászduzs országlap kiterül,
Hol egy fogoly bús sipszova
Emléktelen hantom Hun ősihöz merül,
Tova ! -

Ott, ott hazám egyedül!

Ott van hazám,
Hol ősz Avar bojtárra bolgár gulya s nyáj bejg,
Hol burján nő Világosvár tornyán és ablakán,
Hol Buda majorjában öreg Duna hömpelyg,
Hol hármos érckoporsóban magán "
Tilos berekben Ethele hamvai nyugszanak,
S havasi Székelyek köztt sok szent dalia
Kisértő árnyai kiáltanak
Ott, ott hazám 4 »

Elsirathatlanul rab Hunia!

HÜLEK.
Valóban elsírathatlan nagy átok
Dühöng Adur hét bomlott nemzetében!
- TIHóT.
Valóban vérzik kebelem hozzátok'
Székelyhunok jobágytok tömlöcében.
CSABA - - -
Lesz jobb idő, mert jobbnak lenni köll !
És Síva meg derül, és Zakla nyugva dől!
 És a Magyarnév szerteharsogtára
Megcsendül, megszakad a Horvát föllegvára,
S minden Slav vakhunyászva bukdosik arcára,
S minden német s oláh nyűgét vállaljaföl!
Lesz más idő, mert másnak lenni köll!
S a nemzetek legragyogóbb fokára
Magyar kivívja nyelvét, lelkét, jellemét elől.
(dördül, elsötétül.)
CHUND, OND, TAs » HUBA.
Mi az?
-
TIHóT
Mely tompa menydőr, mily rögtön homály!
-
EL00

Föld megrendül alattunk!

AVAR, NYÉK, MEGYER.
Borzadály!
HÜLEK
Áhrmányos éj Adur napját kioltja,
S e szerteömlő fényárban szárnyát verdesve –
Bagoly és vércse jóslatit sikoltja –
Imé! föld kérge poklokig repedve! -

Andalgó hold kibujdoklik már sápadtában,

Zúgó kormos foltok futkosnak tornyos udva
-
rában.
(dördül, egy némber föllép, a gyultár föllobog)
EMő. -

Csaba, "mily láz ráng arcidegzetedben!

Mért ül ki bámész lelked két szemedben?
Lobogó mellyeden érzéken elfagy,
 – 29 –

Éretted reszketek – o Csaba, mint vagy ?!

CSABA •

Nézd, nézd, tova egy némberalakot látsz.

EMő.
Üres léget mutatsz, látványod agyváz
CSABA.
Nézd, hosszu ősz haján imártaral sötétlik.
Égi jegyekkel irt öve lenyulva térdig –
Hindtalita függ meztelen nyakán –
Hah! erre néz ! Egy kardal inte rám! :
- - EMő - - | ||
Nagy ég! bősz ábrány gombolog fejéböll :
• CsABA * * * * ** *
Ki az? minő jósnő a boncok sírgödréből?
Némber, ha asszony szült, ha lélekzesz, s e hely
Jámbor sorompit érdeléd – felelj! * *
Ha Ormuzdban hiszesz, ha külde Áhrmán,
Felelj, ki vagy te? mond neved!
NÉMBER : : : : :
Barkiri Sámán.
CSABA *

Zord éjszakon tisztelnek, kik cetzsirral -

Áldoznak, kik szerint egy cet hátán e föld;"
Mink Napnak áldozunk szent elücsirral,
Szerintünk éjtdelet Moghor két karja ölt.
9 NÉMBER
Ügek fia, Csaba, Ed unokája –
Teged kereslek.
 CSABA
Mit kivánsz?
NÉMBRR
E kard rozsdája
Meg fogja fejteni –
CSABA *

Bizonnyal oly kard

Birásához Turul család jogot tart.
Mert ama vasról melyt leghajdanában
Adur viselt s a Trójai had tájban
Szittyák imárinak bulvul ajálott,
Ránk mindenütt Vas nevezet háramlott,
Midőn pedig Altaihegyek kettős biralma
Vesztére, Zakla pártolást sugalna,
Ereklyénk elveszvén sok századig –
Végtére Hunország kiszármazik: –
Ekkor Turulmem törzse Kadar Ethele
Csodálatképpen áldatik vele:
Sátrába egy román paraszt lép s ugy mond:
Uram, ma szántok, ekém egy rögöt bont,
Mely marhám lábát vérzi – e fegyvert találom,
Néked nyujtom dicső királom.
vizsgálja Ethefe, Adur neve van rajta,
E kard aztán, több győzelmet is hajta.
Igen! oly kardhoz van jogom: de hol van ez,
Nincs Ethele többé, s hozzá temetve lesz."
- - : NÉMBÉR
Csalódol. Véletlen kisebb fiánál megmaradt,
S nem tudva eröjét menté meg őt a kard"
Azért Báskirba jőtt, ott Sámánhitre tért
De búban elhala. Másik Mäotispart
S Átel környékén települvén öregséget ért,
Ez Ethel, s Hunvárast alapitá, s imitt van –
Rommaradéka mind mai napiglan.
CSABA,
Rejtélyes némber, többet tudsz felőlünk
Mint taltosink s magam; bálvot teszesz belölünk,
Szólj hát, e kard hová lett s most ki birja?
NÉMBER.
Ez az.
CSABA•

Hol tanuságod?
NÉMBER.
Meg van irva.
CSABA »

Hét nemzetség között mely'knek jut részül?

NÉMBER.
Turulvér, csak neked. Hordozd vitézül!
(adj, dördül, elsülyed, derül)
CSABA,
Hordozzam! Hah, Adur maga unszolna ?
O kard! ez, ősim hagyománya volna?
Te kard, harkán s gyulások-közben békebiró,
S midőn körülhordoztatál, csatára hivó,
Egyetlen és örök törvény, minek rényére
Esküdt a hitszegő Avar és mennyköveket kére,
Hát birlak újra s rozsdában talállak!
O irigy szennyből hajnallángba mártlak,
Ethel dicsére a nagy utra megtisztállak!
(a gyultárba mártott kard föllobog).
MIND,
Álmélat! #

HÜLEK,
Harapozva ég lapján a rozsda,
S egy percenet már szüztisztára mosta.
CsABA.
Látjátok majd fejér, majd vérszin, végre zöld
Zománc verseng a szólitó acélon,
Lám – most Adur fennyen kitündökölt,
Élő betükbe van avatva célom.

TIHóT (CHUND, oND, TAs, HUBA.)

Ez napságtol vagy választott vezérünk,
S szerencséd bár hová viend, teged kisérünk.
- csAnA. -

Ki tudja o Tihót, meg nem próbált erőmet, "

Ki járta meg teremtetlen mezőmet?
Ha balság vagy szerencse csábit
Köll tudnom, leszakitnom gyümölcse virágit.–
Sok század és nép sinlett e hazáért, -

S már Napsütött fejünk nem nézhet Napfelé,

Köll bérem tudnom mindenik csatáért,
Miként azt nem bolond eset, de Ormuzd rendelé,
Miként lesz, a mi nem volt, vérem omlásáért?
TIHóT. -

Mit végzesz hát csinálnunk?

 - 33 -

CSABA,
Gyüljetök föl,
O egyésüljetök, népek, minden megyéből
Mert porszemek darabban, együtt óriáserő,
S a ház koldus, hol Zakla ételkeverő;
És szőjetök zászlót e három égi szinböl:
Közben legyen hótiszta erkölcs jelleme,
Alatta vérpiros – haragtok bélyege,
És fönt jámbor remény enyhébe mártva
A szent föld, mely ne hagyjon nézni hátra. –
És oAnyám, kinek rajtam csügg szende lelked,
Ki csecsemőd édes tejen növelted, –
Isten hozzád! – áldj meg rövid időre;
Egy tömkelegjárás idéz előre, -

Ügek sirján soká nem gyászolandasz,

Majd barcsfüzérrel kéjjé olvadamdasz.
EMő.
Kalandor , merre visznek álmaid ?
CSABA,
Föltörni a természet zárait.
- EMő. -

Ormuzd sem lát keresztül Síva alkonyán.

- CSABA,

De működő lényeinek nyilt e tartomány..

- TÖBBEN. - "-" ,

Ne hagyjad őt.
- EMő.
Szabad vagy dolgaiddal,
3
 – 34 –

CSABA,
És ölelő karod –
- EMő
(öleli).
Menj csillagiddal!
HÜLEK.
Megvetve a mulót a végest
Fiatal láng tündéreit siet kergetni,
És a közelsőt a szükségest
Csak öregség nem röst hajlongva szedegetni.
Z0ARD,
Mi marad aztán nekünk,
Ha tik mindent elvégeztök?
KADUSA,

Megtartani ügykedünk
A mit szereztök!
CSABA,
Bajárak!
Sívahonban minden társat elvárak.
Multban terem jövő, halálban élet,
Terhben erő, harcban tökélet. (El)
TIHóT.
Mink lángokat gyujtsunk dombok tetőin,
Dandárok gyüljenek Apáink temetöin.
ELőD.
Tik csatlósim, fuvassunk tárogatókat,
Nászasrol indulunk szétverni a Besnyő lá
zadókat. –
-
 TALTOSFÉK.
Finitis his verbis.... impetravit
. . . . . istam terram cum equo
• • • • • herbam cum freno, aquam
cum sella,

DE THwRocz.
A

ROM és HARASZTOK.
(Egy roskadt csarnok vaskapukkal; CSABA érkeztére
szanaszét éji madarak föl-fölröpdesnek, kigyó, hiuz
egy szakadásból pislog reá. Atel halk moralya, s
olykori villámás.) -

CSABA •
(köpenyét levetvén).
Mogorva gátorod előtt vagyok o Síva! s
O váras egykor népes és ragyiva
Melyt Thorda Turkánnal küzdvén ledöntött,
Hármas karu folyód iszap s gazzal beöntött,
Itt vaskapuidnál vagyok fölhiva:
A hatalom nevében, mely örökben
E kardot adta, széthullasz előttem
Mint széthull aranylaprol torha vályog
Mint széthull halandó szemekröl – hályog!
kardjával a vaskapura csap, szárnyéki kettészakadnak,
egy mély üreg, Ethele állványát mutatja.)
Mily látvány! –Termete, királi homloka –
Nemes arcán a kegy – o ő az ! ő az!
×
 A kerecsen zászlóján, mellye cimes bádoga,
A fénytaral kiáltja: Ethele szobra az!
O teremtő müvészet nyomdoka,
Mig ősök elhunynak, te támasztasz, s föltámadasz!
(a szobor előtt leborul, azt átkarolván.)
Mikor, mikor
Jö el boldog országod?
S álnok bitor
Szenved méltó vabságot?!
Mikor terül
Délfény magyar hazára,
S nyelvén derül
Sok nép hálaimára?
Mikor nem túr -

Koldusboton és térdem
Idegen ur
Szemetdombján az érdem?!
Hallgass, hallgass meg, -

Nagy Ethele, erőiddel alkass meg!

Utódod dől mellyedre,
Szorong karod közzé forró-epedve,
Utódod könye áztat,
Kiszakadó lelkével átszikráztat:
Hallgass meg éngem!
Im! nemzeted kiált élénken
E kardra hűséget fogad,
E kardban hiszi voltodat,
9 áldd meg jó reménnyel kardodat!
Hah, szenveim bensődre hatnak,
Már a márványerek dagadnak –
A zsibbatag szüv dobban – éled –
Szemedböl rezge villany széled –
És lappadó eszméid zára
Lepattant unokád szovára!
Ethele , sívatag oroszlána,
Ha benem lobog győztelen szellemed
Utolsó paránya:
Telyesitsd tervemet.
Indultam Magura rézkirál,
Ezüstbiralom feje Bál,
És arany tündér teremébe;
Akarom isten után,
Szálljon a baj örökébe
Ha legyőzni tudám,
E három ereklye jutalma:
Vasfű, a fejér kigyo, és arany alma
Azért legyen gondom lovadra
Nyergelve készen bizd fiadra,
Mint menni illik oly urakhoz,
S királi szittya bajnokakhoz –
Meredt kezed egy féket vesz övedböl? ,
Felém nyujtod? ajálást értsek ebböl?
Ah köszönöm! most minden telyesitve.
Csak még egy motszanásod –
Áldásod -

Bájihletével legyek szentesitve!

O ég! zászlód felém vonaglik –
Vállomra két kezed sudamlik –
Hah, most ólom nehézség hűl agyomra –
Szédült szemeim előtt tátong a földalvgyomra–
És életidegimre sírfagy árad –
Elmém alél – eszméletem lefárad –
(A szobor, mely öt beboritja, elsűlyed vele, a vasszár
nyékok, viszszacsapódnak, s egész vadony éktelen sivatag
gá változik.)
 – ${} –

INDULÓ
Dort fängt die Strecke der Kar
paten an . . . . Altweiberbcrg,
Babia hora Baßstaog*l«.
BANDUR. Fesslernél.

BoszonKÁNRAJ.
(érkeznck különfélék.)
* KARDAL •

Hűhe huj, hohó, hahó!

Ádáz vadonc ez vagy bahó,
Hehő, 1

Boszorkánrajba veszni jö.

Menny, föld, pokol között
Kering egy pille kék,
Mig jól meg nem förtőzködött,
Zsirjában jól le nem fövött.
Fenyüként könyez, könye ég,
Perzsbűze csiklándozza még,
Hehő! hehő! hahó derék!
Majd huttyan suttyó keverék.
EGY BOSZORKÁN.
La néne honnat?

MÁSIK.
Kétszer bődült bányaérböl;
S ez a fonnyadt?
 – 4{} ~-

LINKÁBA.
Zardabeli denevérböl.
ELső.
Erre, erre!
Föl ne akadj a csipkeciherre.
Ah virgonc vendégem,
Mily cicét fut gyantás söppedéken.
VARANCSAG.
Mau, vau, vákvák!
Ne menj vetésre rák,
Vetésböl nő a mák,
Vet mák olajzáklyát,
Záklyát esznek fáklyák,
Fáklyán fogul a rák,
Azért ez ákombák,
Ne menj vetésre rák.
EGY TOPRONGYOS.
(érkezik).
Hovaz! hop szűzem,
Vasbocskorom!
Dudor! dider! hadd a tüzem *

Szikkasszam tomporom.
VARANCSAG,
Biz ugys' émelg gyomrom ragyácskám,
Kisült perjédben hamvpogácsám?
SÁRMAFőző.
(a tüznél).
Ebszőlő, kutyatej neki,
Hunyorral is beérheti,
Pih! békanyálos brekeki!
 – 411 –

LINKÁBA.
Szűzecske, szüzecske,
Mért hálsz puha pelyhem?
Mit szivsz, mire hivtál,
Mi mász föl a kelyhen?
Kis gőte, mit ittál,
Nyomása vadkecske.
S rád rángató csába
Súly érzete terjen,
És fojtogat, Kába,
És mellyed eltikkan,
És lelked elsikkan,
Linkába torkába
Haldokva megnyikkan.
RIKOLICS•
Böm, Böm, böm!
Erdőbutyka jön
Lány, szakála van,
Orra álla kan.
Fütyől mint egy rigó,
Hasán alol kigyó.
Utjában uttalan
Sok cselt vet, bonyolit,
Sok utast szontyolit
Megcsip, elundokit,
Kinek száját facsarja,
Kinek orrát lemarja,
Amazt főlgolyvásitja,
E nyelvét ficamitja,
Szemét megkancsalitja.
 – 42 | –

- MUMÁS.
En szürkületben
Lánykák után futok.
De siettemben
Egyikhöz sem jutok.
Ugy elijesztem,
Sodródnak mint pereszlen.
MORKOLÁB.
Zsombékos lápon,
Karingol égevény;
Vig Morkolábon
Megpezsdül sok legény;
Szentgyörgyre les,
Kincset keres.
A kincsveremböl
Milling parisztol
Sorvadt tetemből
Falangy evickol,
Legény mered,
S kangot vetett.
Arany burkonyban
Tüzes kalappal
Járok suttomban
Papnéhoz pappal,
Szájt falu tát, .
Pap mit se lát.
Minap babámért
Fonóba tértem,
Csókom hozzá ért
 – 4šÉ. –

S egy táncra kértem,

Közel tapaszt,
Megsimli azt.
ELső.
Jerünk riszálni
– Vicángani!
MIND•
Matolla, Matolla!
Hahóhehö holla!
UGORGYÁN
Frisen! Vigan!
Majd szerte foszlom,
Lég köztt higan
Hét szinre oszlom.
Vizet merek,
Mig nem pereg.
- MIND,
Himbálni,
Vicángani pukk!
Górálni
Pillángani,
Regelni, nyavítni
Vonítni,
Mi vedleteg –
Kergeteg
Förgeteg, kukk! guga kukk!
SÁRMAFőző.
Sármát, sárkanyát
Lefőztünk,
 /
- 44 -

Várjuk vasdanát,
Níncs köztünk.
TÖBBEN.
Juhé! juhé! hehő!
Ugorgyán, be szép lepedő
Az a lebegő.
Csereg a szarka, csit!
Brr! vasdana itt.
VASFOGUBÁBA
(a tajtékzó bográcsfüstből eléterem egy penetével),
Ki makkan?
Csitteg csattan!
Bedölt katlan
Kidölt oldalán?!
Buzog az öntés, hol a kalán?
Rostával kimerek özönvizet
Talán
Tüzesőt nem hiszed?
Szunyoghájat
Bolhamájat,
Lucaolmot,
Tajkoskormot,
Egy kis böngés:
S kész az öntés.
E palackot a fattyamnak
Ezt kilódult vasfogamnak.
Pitypalatty! egyenesre!
Tojás héjbol pattogjatok a lesre,
Változzatok,
 – 45 -

Parancsolom, rémfajzatok!
(a bogrács megmaradt buzgó levével körülöntözi őket, s
rézlevelü fák s bokrokká változnak át. – Maga bukfen
cet vet s eltünik. A tüzfészek elsűlyed s helyén CSABA
fekszik egy halmon, előtte TOMBOLl.)
CSABA …
.(eszmél), … "
Ah, hol vagyok! mily különös tájékon?
Itt ősz van é? hogy minden aluszékony?
És fák füvek rőt szine mint aludt vér,
Melyen a régi zöld csak beteg és gyér.
- T0MB0L[•
Rezen vagyunk.
CSABA,
A rezen!
T0MB01LI,
Nincs kőlönben.
CSABA,
Te ugy tész, mint ki részvékeny ügyömben.
TOMBOLI,
Természetes. Kötve vagyok.
CSABA,
4 Rám nézt szerencse.
Ha bár –
T0MB0LI,
Rim kedviért borsó vagy lencse.
Parancsolj édes gazdám, mit tegyek?
• CSABA,
Nem értem, gazdád mi jogon legyek?
A fék jogán kezedben.
 – 46 –

CSABA,

Ah, ki vagy baba?

- TOMBOLI.
Ejh, taltas Tombolid; szerelmes gazdácskám –
Csaba!
- CSABA«
S kié ez Erdő?
TOMBOLI
Rézkirálé.
CSABA,
Ismered?
TOMBOLI.
Bezzeg! hsz nevével dugja száját a siró gyerek.
CSABA.
Ugy hát vezess – vezess!
TG MB01LI,

| Hogyan ragadjalak,
Mint szél, vagy villám, vagy mint gondolat?
CSABA,

Mit? széllel bélett hintót adsz talán?

Vagy fölleghajtót teritesz alám?
T0MB0LI,

Kordé, Rajtam jösz, s egy nyomon.

* CSABA
Patvarban is! csak nem rajtad?
TOMBOLI. -

Nos hátamon.
CSABA • -

Felelj, ki látta lánykán lovagolni?

 - 4? -

T0MB0LI,
Csak vesd föl féked; szünj papolni.
CSABA,
Lelkemre, furfangos lovaglás módja,
Mit meg nem ér nagy Ethele utódja!
(miután a féket fejébe vetvén, TOMBOLI hófejér csikó
vá változék.)
No pszt! csak csinnyán! -

Ha féket vállalál, ne tedd oly finnyán,

Szép hó csikóm, ne hánykolódj,
Ne is farolj, ne vickolódj.
Jól látom női érdemed,
-

Legelső próbád is remek,

De lám én még újonc vagyok,
S az árkok átkozott nagyok.
(fölpattan.)
Most taltosam! völgyön hegyen, a
Röpted lebelszerü legyen,
Mely száz virágkelyhen cicál,
Majd játszian delibbre száll. –
 REZERDŐ.
Kik törvéntelenségel nyomorgat
* * * * tatnac vala á nap alat . . . imé -
ot valanac azoknac könywhula
C0L0SVÁRBA 1551.

CSARNOK.
CSABA, TOMBOLI (majd) PULYAK.
CSABA,

Roppant boltok tekervényutcákon keresztül

Csak lépteink rémes viszhangja rezdül.
E bárgyu ércfalak halmát nem birja már
A föld maga, s itt még madár sem jár.
Mily oktalan erösség! s kapuk tárva állnak,
Nines udvarnépe, őrhada e Rézkirálnak.
TOMBOLI, *

Sőt! – Lám e bástyák, oszlopok tömérd sora

Meg annyi ércé dermedt vasaskatona,
Minden gyámot s párkányt kémnek köll hinned,
Sok örvenyen jö be, ki senki nem jut innen –
CSABA, -

Tréfálsz, Beszélj, mint néz ki a nagy ur?

TOMBOLI, -

Hatalmas hüm; markával szirteket gyur,

Sudar fenyvekkel zápfogát piszkálja,
S tengert, ha borszesz volna, kizabálja:

*
 – 49 –

* CSABA,

E szertelen gödény miatt hát megeped

Egy jövevény itt szomjan is?
TOMR0LI.
1 Dejszen, csak csöngetek,
(csöndit s tápszerekkel rakott asztalt több pulyák fölhoz
nak.)
S töstént teremtve bővön ital étek,
Páratlan pincérek, e szemfüles cselédek.
CSABA,
Minő bozontos torzonborz ábrázak!
Nagy ég! mi zsugorult szikár csontvázak!
T0MBOLI,

Rézországban nem nőhet senki más,

Csak e törpék rovásán ő az óriás.
CSABA,
Földönfutó jobágyak szoljatok tük,
Oly urhoz vagytoké alázatos hűk.
EGY PULYA,
Nyau.
CSABA,

Nyalót mondasz?port nyalni sündör kutya dolga,

Jót nemeset lelkülve tesz a szolga.
MÁSIK.
Vau.
CSABA,

Vajul? hegyekként egeren vajudtok?

Számitni o ugyan mi jóra tudtok?
- HARMADIK,
Hau.
 – 50 –

CSABA •
Hamu? Por és hamv! gyászkilátás.
ELSÖ.
Nyau.
CSABA,
Csak ez egy szót gagyogod mint a mátyás?
MÁSIK s HARMADIK.
Vau– Jau–
CSABA,
Nyavalyát fércel már a harmadik.
Ha mindigy, elmétök még elficamodik.
T0MB0LI,
Együgyü bogarak ezek, agyaggal élnek,
Imádnak malacot, prücsköt herélnek;
Különben a beszélyt rég elfeledték,
E három hulladékot nem tom merre szedték.
CSABA.
Miként jutok regényesvasfüvemhöz?
Ah! néma minden, semmi életeszköz,
És tompa sírtitok, párák nyüzsgése,
Eszméknek semmi ébredő közlekedése
Hé pulyák, hol fészkel Királtok?
(bókolnak.)
Nem inthettök? remegve szájot táttok.
(csöndet jelelnek.)
Bár nincs vezérem s nyelvem nektök adnom
Még nincs idő – rá köll akadnom.
(el.)
T0MB0LI,

- (asztalhoz ül.)
Szolgáljatok föl már ide
 * 51 -

Ti borsszemek, szép mákvirágok!

Azt egy szakálveröt, mire
Lefosztom e fogolcubákot.
(hillérkednek.)
Nyalánkodhatnátok? Felejtem.
A mily ocsmánok oly orcátlanok ezek, jól sejtem.
Szakálveröt! és szaporán –
Ha! ha! fürgenckedik a vén torporján!
(nagy ugra.) -

Szent Vidre! tap! tap! héjja hujja!

(tapsol ádáz táncba bonyolodnak.)
Gézenguz lejt, Senkipál fujja.
Kakasverőt, szákálverőt!
Mi másra gyüjtnetök eröt?
Ez ám élet.
Hej gyöngyélet s
Mivé lett!
Cudar toborz, dinom, dánom,
Igadurvult szánom, bánom!
(csapodárkodnak.)
Igézet!
Majd szemedbe körmölészek!
Ne bánts, csuf állat
Kitépem szöszszakálod!
A förtelmes raj vérszemet kap
Elszaladok – még ölbe csap –
Még meg harap –
(el; pulyák ugrálva utána.)
*-

-
 – 52 –

BÖRTÖN.
Primumque locum, in quo con
- : sederat, Munkás (hodie Munkács)
a laboribus, quos isthuc veni
endo . . . . pertulerant, appellavit,
KATONA,

MAGURA (ragyivén bilincsezve) CSABA.

CSABA.
Ez egymásbol folyó kongó szobák
Legfenekén találok már élő csodát,
Ki szólni tud. Beszélj roskadt öreg
Hol a bitor, ki igy görbeszte meg,
A Rézkirál ragyíve hol ragyog?
MAGURA,
Imitt e tömlöcben magam vagyok.
CSABA,
Mit hallok? Rézkirál, győzhetlen óriás,
Magad, kinek lépted földindulás,
Egész folyót egy fördésben kimozsdol,
Markod sziklákat összemorzsol –
Magad vagy rab, és várod közepette,
Rád rettentő kezét, mi hatalom tehette ?
MÁGURA,
A legyek – udvarnokim.
CSABA•
Lehetlen!
 – 592 –

E némák, e pulyák saját termedben!

MAGURA.

Ragyívem zsámolyán fölcsimpalgának

Lábikráim kenék, vakarták talpomat,
Míg észrevétlenül elaltatának,
S polyphálóba szőtték minden izmomat.
4 CSABA

E hálót könnyen tépdesnéd szilagra.

MAGURA,
Nem vetemülhetek, hajh, erőszakra,
Asbestpalástom tűzben hamvadhatlan,
Ércmellyvértem átszurdalhatlan,
De mind nyakig mi rajtam szétterül,
Szálaival várasom méhében gyökerül,
S ha ily urokbol magam fölszakasztanám,
E tornyok, s boltokat fejemre ontanám,
Elzúzna önhatalmom alkatmánya; -

E pókháló Királok kalodája.

CSABA, -

Miben könnyithetek rajtad, tanits meg,

Adj jó választ egy kérdésemre ismeg,,
Hol a bűvös vasfü, mely zárokat nyit,
Mely leghalálosb sebet is kigyógyit,
Mely nemkülönben Vasnemzet sajáta,
Ki is föllelnem elbocsáta –
MAGURA,

Ha! ha! leventém, nem rosz helyt kapogtatsz;

Azonban jó tényért sok jót arathatsz,
Régóta leslek – Lám, itt kinzatom,
 ~ 54 –

Csak részegitő mákony s borszesz italom –

Elzsugorodtam – asztüdőm köhög –
Velőm forrong – fogam, nyelvem zörög –
Ama medencéből, isten nevében,
Csak egy pohár vizet nyujts o derék rendége
CSABA. - 4

Jó szüvvel szenvidért Királ,

Egészségedre ! Tiszta fris; igyál!
MAGURA
(iszik).
Ah! ah! be jól esett
(megrázkodik)
CSABA,
Ugy látszik,
Zord arcredőiden hajnalpir játszik,
Vörös szakálod tüzesül, és derekadrol
Amaz abroncs lepattan.
MAGURA,
Ne gondolj haragrol.
Jó tényért jót aratsz, bátor levente,
Adj még csak egy pohár vizet. *-

CSABA,
Nevetve,
Bár mind roszabb jósló puffaszkodásod,
Fogadd – féltemröl hiu gyanitásod.
MAGURA.
Ha! ha! ez ám esett jól!
(újra rázkodik.)
CSABA,
Veszem észre.
 – 55 –
Páratlan, vagy sebes hizásra nézve;
S abroncsok rólad cérnaként szakadnak.
MAGURA,

Mind semmi. Adj még egy pohár vizet csak,

Jó tényért jót aratsz.
CSABA.
Miattam. Vedd el –
Nehogy boltod kúpját kilökd fejeddel,
Lám alig érlek már; idomtalan nagy
Kezed köll nyujtóztatnod. Im szabad vagy.
MAGURA
(kiüritett poharát a padlatba dobja, ragyivéröl fölemel
kedik, előre lép, s fél markát egy dsidára csapja –).
Hah, vége utoljára!
Uralkodásom viszjut délfokára!
Kölök, borzadj az óriás királra!
Ki mennykövekkel labdázik, s egy orkán
Fütyöl ki kárhoztodra torkán;
Borzadj, s nézd e csuszómászókat
E moslékon gédelt szaglászkopókat
(Kiterjeszti karjait, mennydörög)
Föl! föl!
Legelvetemültebb üregből is föl.
Csendüljön meg rézerdő széle hossza,
Most rézkirál népét harmincadozza.
(Pulyák seregenként megjelennek s porba hullnak.)
Lám ott vergődnek kényem buborékai!...
Hát még te nem buktál meg, te sohonnai?
- CSABA. -

Megbukni? én? Elment talán eszed? -

Szederjes még békók miatt kezed,
Imént hebegtél jótény aratásrol
S most elmélkedsz csak buktatásrol?
Hálátlan, én nem korpádon születtem,
Add birnom azt, miért hozzád siettem –
MAGURA,
Hüm! E pulyákat szintoly daliává
Tehetné vasfüvem, mint teged egy kutyává,
De más, ha törpe nem, ki bámulandna óriáson?
Kin fogna ugy mint ehezőn utmutatásom?
Kit reszkettetne ugy mint némát hortyogásom?
Ők is garoltak finnyás deliségben,
Csutkóvá koptak húzamos inségben.
Hah, fölségárulók jármoljatok
Csontig ható bilincset magatok! -

(Minden pulya külön oszlop láncaiba fűződik.)

Bélyegpapirrá sajtoltassatok,
Szabadsajtó legyen, de rajtatok!
- (Sirás, rívás)
CSABA, -

Elég! több mint elég! Királ, ismerlek,

Gyűlöletes borzadlak, de megvetni merlek,
E vijongók testvérid, álnokul megejtéd,
Legázolád – teged fölépitett közös verejték;
Az óriásnemzet kifajult nyommá, -

Elostobult éhnyálon kérőző barommá.

Nem undorulsz, Nagyság, saját árnyadtol,
Nem dermedsz kővé bálványalakodtol?
Midőn a föld döng lépted dobajára
 – ** –

Porférgei számitnak tetemid torára –

MAGURA, **

Fattyu! túlontúl karcolódni kezdesz,

Nem fáj fejed, olvasztott ónom is lesz,
Nyomd tenyered buzgón füled s orrodra,
És fogd be szád, ha jó kell, menj dolgodra.
CSABA.
Balul hiszed, nem mozdit el dühed,
Míg nálam nincs bitangolt vasfüved.
MAGURA,
Kölök, mondom, takarodj szopni,
Anyád üngébe bújj, gyerek vagy lopni.
- CSABA,

Igényem olvashatd e kardrol innet,

Adur bocsát maga. Van ok most hinned?
MAGURA,
Kalandorkám, zsebembe duglak,
Térdemmel hold szarvába ruglak,
Ha fölmarkollak négybe szellek,
Vagy nyakig földbe cövekellek –
- - CSABA,
Dicsérd végével a napot. Hát ránts!
MAGURA.
Mit? hasra fekve vivjak én bogáncs?
- CSABA,
Kelletlen kénytelenségig ne is halaszd,
Nem első hórihorgos vagy, ki tette azt.
- MAGURA •

Hess dongó!
 -

- 58 –

(neki sulyt, csaba kiugrik előle s féllábszárát ketté metszi)

I', h, fene!
(Hadarász)
CSABA. -

- Jobb lesz, beéred

Egy csonka lábbal."
MAGURA •
Veszsz!
(csapása alól Csaba megint kiugrik s másik lábszárát is
lemetszi)
Jaj, körömméreg!
(két csonka lábán állva még erősebben hadarász, Csaba
fél könyökét levágja)
Uél odavagyok! Gyilkos megettél!
(ép kezével ketségbe esve kardoskodik)
CSABA •
(elszeli azt)
Legyőzve vagy!
MAGURA
(bőg) •

Oh vesznél meg, be csuffá tettél!

(lerogy)
Hogy darázsfészek váljék szemed gyökeréböl,
Varjak károgjanak ki agyod velöjéböl,
Mi átkozott kardod van ördög hámorábol,
Hogy ily torzsává aprit díszem nagy voltábol.
- • ,-CSABA.
Ahrmán, a vasfüvet! – Én akarom
Urad, mig lelkedet kifujnád!
MAGURA, -

Irgalom!
Ah, elpatakzik minden vérem látom,
Könyörülj! Jaj kezem, szép drága lábom!
Rakj egybe, forrassz meg hát vasfüvemmel.
Uél itt van la. Most rendelkezhetsz fejemmel.
- CSABA,
Tajtékzó szenyes véred érdemelné,
Hogy poklokat, szivárogván, keverné:
De élni hagylak, bár nem régi gőgben,
Sem volt fönségedben, csak a jelen törzsökben.
(vasfüvét átveszi, s illeti őt)
Kelj föl, s vigyázz rá népek óriása,
Magasság kis fejed legszéditőbb csapása,
s cselédhunyászkodás veszted leghűbb kovácsa.
Tik szánandók pedig, kikben kitompult
Minden méltó, nemes: órátok kondult!
Galádok, -

Királtokhoz hasonló deliek leendetök,

Halljátok -

Örvendjetök,
Ez oszlopokkal porlik szét igátok,
S a némaság -

E legpokolibb átok! –
Ragult hálát rebegjen nyelvetök,
Hogy mint madár versenyt kéjelgetök;
Hogy nem szakadhat rátok,
Többé az őlv a rabság,
Örökre őrz élet s lélekszabadság!
PULYÁK
(alakjok raboszlopaikkal e percben összerogy, s meg an
nyi életnagy Tündérek támadnak föl a rombol ragulva
fölkiáltók)
Szabadság!!
-*-*
- EZÜST-ERDÖ.
Rcgnum suum . . . . tacito proprio
nomine .... Albam vocant • • • • •
altarium ... • Conclave ... •. ar
genteorum.
CHARTUITIUS.

...Tenebris alte... mersa jacebat

. . • . libris et sine luce. -

GEORG, THURIUS,

(Könyv és természetcsoda tárház.)

CSABA. EGY GARDIÁK. VAJÁK0R. EGY VILLI. –

CSABA,
Barátom nem vagy durcás mint a rája, \

Szólj arról is, e hét arc mi isten csodája?

GARDIÁK.
Vak ablakokban? tán Lymbusbol érkezel,
S filléred Lethe partjánál vesztetted el?
Jól értsd, ezek Farao hét kalásza,
Vagy hét csapás – vagy hét plánéták háza,
Azon hét szarvu bárány, mely kinyitja
Hét kapcsu könyvünket s a hét boncot tanitja –
Permetempsychosin – Tanultad é
A lelkek vándorlását?
CSABA.
Itt váltig belé
Tanulok.
-
 GARDIÁK.
Magiát is vedd elé.
Lám a biborvörös kép Belphegor . . .
E sárgaság kovásza Bálberith,
Ki búza közzül is konkolyt kerit;
Amott látod ványoltan is Ashmodit,
Mily téjfejér, szüzlánytéjjel mosódik;
Rápislog zöld epedve tul
Tehetlenek dajkája Belzebul;
Itt végre Asteroth e laza kék,
Szárazban úszó s úsztató könnyelmüség,
És Leviathan fekete lángjában
Becsülik mint vadkant hirneves agyarában –
» * CSABA
Hisz', nincs is ablak látom semmi nyit,
E fényarcok nélkül laknék vakandok itt:
De ama legközépsőt mellőzéd, ki ez?
A hat különszinü fényár mind bene vesz,
És tűkör-álarcán e folyár tüz
Szivárványjátekot változva űz.
GARDIÁK.
Hüm, ez a hetedik a fejdelem,
Vegytestéböl telik meg voltaképp a műterem.
Kedélye mint Camöleon csapongó
Alakos, hálátlan vagy tulrajongó.
Baziliskuszkakastojást mivel
Szok enni, álarcort visel,
Nehogy őt megcsodálja. Ez az Antichristo,
Neve divatszellem, item Lucifer, vagy Mephisto
 CSABA,
Mint már sejtem, nyilván én a pokolba
Kerültem. -

* -

GARDIAK,
Mit?
VILLI,
Egek!
VAJÁKoft.
Pokolba?!
CSABA »
» Nos?

GARDIÁK.
Csit! egy szót se!
VILLI.
Becstelen!
VAJÁK0R.
Goromba!
GARDIÁK
- (sug)
Atyafi, kérlek, nem vagy udvaris,
9ly szót szádon kiejtned vétek is;
E ház tudalmok méhkasa (mily scandalum!)
Köztisztelt egyetemben ily oraculum.
- CSABA.
Mindegy, ha csak hon lesz Ezüstkiráltok.
VILLI.
Mit esdenél?
CSABA »
*
Egypár szót vele váltok.
 – G3B –

VAJÁK0R.
Ha holmit vásárolni jöttél –
Ifjutó tinctura – dejszen nem vénhüdtél –
Mágnesolaj – vagy tán észadagok –
E könyvecskével is szolgálhatok –
Szent Hamvpepely viszontagságai –
Madárnyelven – olcsó és angyali –
Nálam gazolcsó minden, o kivált még
Első vásár csufság, ajándék,
Ez országban én vagyok kiváltságos
Ezüstvajákor és zsibáros.
CS A BA •

Szüveskedésed lekötelező,
De tervem telyesleg különböző –
VILLI,
Kiváncsi volnék – -

CSABA. -
Megbocsáss – lehetne
Hozzád csekély tárgy, inkáb oktass szépnevedre.
VILLI,

Szakácsné ő Szentsége udvarában

Villi.
GARDIÁK.
Csit! hágog már odvában –
Fölébredt, lépjünk hátra.
- csABA.
Őstvelig szunyad,
S baglyokkal kel föl rendesen urad?
 – ß4 –

GARDIÁK.
Vándor, találtad; itt bagolyesztendő
Létez, s az éj munkákra szentelendö;
Halottat, beteget, lápot és bércet
Fölkutatunk, főzünk füvet vagy ércet,
- CSABA.
Tán csak nem ő, kit látni temetőkben –?
GARDIÁK.
Böngészet –
CSABA,
És ki katlanoz kürtőkben?
GARDIÁK.
Ejh, pakocsálsz.
CSABA, -

Lidércnek hívják nálunk –

- GARDIÁK.
Minden esetre lidércfaj királunk.
BÁL
(föllép).
Pih! idegen büzt érzek – ki van itt?
GARDIÁK.
Egy Szittyahoni jövevény o mester.
BÁL.
- Csit!
Azt mindjárt méggondoltam, emlegettek -
Csuklottam – Ez a haszna fedhetlen életnek:
Náthásan is o én mindent tudok. -

Nos? -

- vAJÁK0R.
Egy font új varázskőért borulok
 - - – G5 –

Uram, szinedbe, szerfölött kapós volt

Az emberek köztt; kasznárod, beszámolt
Kelméidért minden pénzt perselyimböl.
BAL«
Dicséretes sáfár; valál kicsinyböl
Hiv, többre bízlak meg. Gyárgépeimböl
Több száz mázsát küldöztem szanaszét már;
E béka-kő, vagy tajkos teknösbéka csontár
Azon csont, mellynek rétegében hajdan :
Tenyésztö Vishnu rejtezett tulajdan;
És csak chaos a Síva volt, s az íge,
E féle kővel t le még ::aszékim ,re ,ike.
Add kontingenként – drága! drága bölcskő,
És tengeren túl Lydiában termő,
Scilicet, Lydiába is csak általam jő.
ajákor el )
Mi baj? /
* - G A T DIÁK,
Nagy Mystagog! lényed fog.'mira
Epedve, rég mojoskodom, elannyira -

Hogy a szúett könyvek porábol senyvet

Kapék, lépem kóros, májon is enyved.
Búmban horoscopot nézvén, olvastam bene
Ciondara főgyógyásznő fölvenne,
Holdban lakik, s a téjút is jót tenne.
Éppen ma indul Göncöl, holnap östel
Fiastyukhoz száll. Esdem, ha nem röstel
Kegyed, méltasd reám keresztbe vetni bélyeged,
Nehogy Kaszás vámolja el e sinkót s rosz le
bernyeget –
* 1)
 BÁL.
Szerencsésen járj. Itt szabadjegyem maga
E hamv, melyt hullatott Sirius csillaga.
Ha a nagy üstököst találod utban;
Mondd neki, jövetét e sutban
Én jól tudám, és üljön veszteg,
Tüzes farkával éngem nem ijeszt meg
(Gardiák el.)
Mi újság?
- VILL,
Nagy büvész, tudalmod végtelen!
Oly mély ohaj jár kel velem:
Ha zenghetnék mint csalogány,
O hány
Szüv figyelne erdöidben rám!
Hát erintsd torkom, változtasd ezüstre.
BÁL.
Lány,
Tudod, hogy nőszemélyt én nem érintgetek?
VILLI »

Tündökletedre, Szentség, hinthetek

Homályt csekély fejem?
BÁL- -

Nem. *

Minthogy hermophrodit vagyok.

VILLI
(leborul.)
Esengem!
Ah, tudnék bár szüvedhöz eszközt,
Mint lejtenék halálra karjaid köztt.
 "~ G3 -

BÁL.
Bascanion prefiscine!... Hálószobámba menj,
Lesz ott ezüst ír, mit torkodra kenj.
(Villi el.)
Mi kell?
<* CSABA
Sok és kevés.
BÁL
(szipog).
Hogy? – Hogy?
CSABA,
Nekem sok,
Neked kevés..
BÁL.
(Faggatni akar ez?) Fejtsd meg talányod,
- CSABA, -

- Éppen fejtéseért szólitám tudományod.

BÁL•
(Miféle kölök ez?)
CSABA, -

Nemem legelső oktatója

Kigyó volt, és e föld minden kigyója
Természettárodban meglátható,
S tán ez majd meg is vásárolható.
BÁL"
Mi a természet?
CSABA,
Örök jóság álma,
BÁL.
Mi az élet? -

5 *
 -

CSABA.
Honvágy.
BÁL.
Mi a pálma?
"CSA #}A.
Győztös remény.
BÁL.
S az országok romlása?
CsABA.
Szerelm-hiány.
BÁL.
Mi a szerelm?
CSABA. -
. Rény ifjadása.
* * BÁL. - -

Miért hát éltedet áldozva veszteni? . .

CSABA. -

Mert édesebb szüvemnek tetszeni.

BÁL.
Miben bizol? -

CSABA,
Eltökélt fegyveremben,
S alattomost megfejtő vasfüvemben.
BÁL.
Előhasu bölcs, fonák elvid nézete,
Azt sem különzi jól mi fejér s fekete.
Halandó töri fejét, hogy csalódjon,
Fárad hogy vénüljön, megérik hogy rothadjon;
Bölcs megveti fogárd szüvét, használja
A félbolondokat, tőkéit uzsorálja.

*
Te nem fogod soha találni célod.
Mi haszna vasfüved, rövid acélod?
Csak testi tárgyak kulcsa félelem,
S erőszak egy szilárd vért mellyeden
Melyt nyil nem jár: de a tudat, kigyófulánk,
Mely e két tagbol áll fu – láng,
Mely minden porelemen átszűrődik,
Átfú, átlángol szűd veséd tüdődig.
(egy rckeszt fölnyit)
Nézz'amoda! Mit látsz?
CSABA.

Kigyók csimpalganak
Süvölgve egymáson, gombolgnak s bomlanak,
Testük lázad, nyelvünk cikázik,
S ádáz tajtékuk üvegként szikrázik.
Mily társaság!
- BÁL.
Most rajzanak,
Ama szemet csiklándozó fulánkok,
Ezüst taralomért kifujt gyémántok;
Ha mersz, nyúlj, nyúlj be mondom
Akár melyikhöz belöl a sorompon.
CSABA,

Vizsgálat nélkül vak szerencse választ,

Ha tudvágyom teged, Királ, nem fáraszt
Nevezd meg, mi az ott, mely farkhegyét
Harapván nyugton fekvé körül társait,
Mint egy varázsgyűrü? –
 BÁL.
Nézd tizenkét jegyét,
S ráismersz, rejti ez halandók napjait,
Csillagszemekböl áll, mely születik s lehull.
CSABA,
Itt egy, ott kettő, külön botra kanyarul? –
BÁL.
Ezen bot Eskulápé, táphoz mérget
Adván beteget sírig elkisérget,
Más Merkuré, melyen két kigyó csókolódik,
S mellyel adó-vevő-tekervény példázódik.
CSABA »
Amaz kinjában hátrál mint a rák
Izzó parázsba,holzomokkigyócskák nyüzsgenek?
BÁL.
Az scorpio, emezek viperák,
Benső biró, s bűnelemek.
CSABA.
Minden fölött csodálatos teremtmény
E szárnyos, hét fejéröl sárkánynak hihetném,
Egész csoport mind tagjain evődik,
Mégis híztom hízik s újbol fejlődik.
BÁL.
Már agrege, hogy számtalan fogábol
Ember terem s új sárkány feje szakadtábol.
Földalvi kincsem ül s égi vihar
Ugyét hordozza – Lám ez az ipar,
CSABA,
Még egyet o tudós tanár: közben lebeg
Egy asszonyi halottnézésü szörnyeteg,
Hajszálai nadályfejek fölötte
Fénykört sziszergők –Lelkem reng elötte.
BÁL.
Az értelem csábos szigoru váza
Medusa, mely kővé dermeszti, vagy forrázza
Ki hegyke szemeit rá fölsütötte.
CSABA,
Tudákos Bál, midön tisztába hoz
Szemléd, bizan még bonyoltabb kételyt okoz;
Mi föllengőbb mint egy égi varázskör,
Mely végzetünk s hitünk homályin áttör,
Mi hasznosb mint mely nyavalyánkban gyámol;
Vagy a mi társul, szerződik és számol;
S mi üdvösebb mint bűnférgek marása,
Visszavonónak tüzben tántorgása;
Vagy mint ipar hol oly kimerithetlen bánya;-
Hol szentség mint az ész szilárd kormánya –
Ah – mégis – elburkolva tartja
Kincstárod azt, mit kebelem ohajta.
- BÁL.
Prücsök, ki tud neked eleget tenni?
Tyuknál ma csürke okosb akar lenni.
És egy bolond, bölcsnek gőrdithetlen követ vet.
CSABA •

Melengő keblem egy ilyest sem rejthet.

Bocsáss – hallgass meg o ezüsttanár,
A csillagász hazám terétöl messze jár;
Gyógyásznak nincs szere sok gondom ellen,
Szent marconyak dühében semmi kcllem,
Fukar kincshajhászat gazdag szegénység,
Az észbálványozás kétélű rémség:
Bár éj virasztó taralod ragyogják
Gyémántaik, Napfényt kipótlani nem fogják;
Nyelvük lecsorgó nyála, lám ezüstöt
Elrág, leheltük támaszt barna füstöt,
S az édes anyaföld zsendülő szőnyegét.
Lábán aszalná el, megvesztené egét.
BÁL.
Hivatalom minden szükséges gyára,
Itt végződik a lehetség határa.
CSABA •

Van egy élvény, mint gyémánt oly átlátszó,

De mérgetlen s enyhén simulva játszó,
Láng, mely nem éget, magasztal, fölvidit,
Holtat támaszt, tevepátdot szelidit.
Viszonyok köztt engesztő éltető rend,
Minden nemes hon ennek örvend,
BÁL.
Melyk volt a gaz pribég, ki oktatott,
Hogy botrányt terjessz itt s kárhozatot?
Mi csak épületes, van itt kazallal,
Ingyen sincs miben intézetünk kárt vall, -

Mit szárazon vizen küldözzek, banka sem kér

S ha kér-is, káromlás csak a mit igér;
Menj hordd el irhád, -

Költ vala szednem zsák temjént és mirhát. –

*
 – 33 –

Most érzem, jól magam ki sem szunyadtam –...

Uáh! Mekkorát ásitottam.
CSABA, /

Ezüst ország fölött meddig szunyadsz?

O nyegleség s lidérc eszmék buvára!
Fejérkigyót kivánok, add meg azt,
S Adur fölviradand dohos vackod mohára.
- BÁL , .

Megbódulál túlszemtelen eretnek?

Sötétség anyja hitnek s tiszteletnek.
Mi lesz belölünk, ha eloszlik árnya,
Ha őrt nem áll a pokol kiterülő szárnya?
Hol lesz népek függése, rény, kegyesség,
Ha széttéped a százados szent mesét.
Midőn a szín mulattat és való ébredve lát
Semmit, mi lesz jövendő kéjelmed?
, CSABA.. ,
Világ! -

A HET FEJEK.
(elsápodnak ez igét visszazúgván)
Világ! k -

'_ * * _ * * •• • •• • •• •• • •
BAL• -

Nem igaz! -

Tetv, sáska s dögmirigy! mit ordita z?

Megrándul tétemestöl csarnokom belé.–
Tik hát ezüst Bál lappangó csodái – ~ * * • •

A zárda szertenyilt, mind, mind elé!

Tapadjatok húsán mint bosszu furiái,
Új vér után lihegnek a menny csatornái!
 – 24 –

(A Fejek újra fölgyulnak, buzgásuk kihallszik. Kigyók a te

rem recsegő oszlopira kirohannak.)
CSABA,
Oly hallatlan s rettentő íge nálad
A mit mondék? Ugy kész halálád.
S ha bár gjehenna égő kéntova fölserked,
S koromgomolyba fojt meg fene serged: :
Adurral ki idézett föl hajnalhonomban,
Hogy mennék merre ő megy s kardja vág,
Győzhetlenül itt fogok állni a romban,
S zeng Nap hold csillagon át
Csak ez íge az észbiralomban:
Világ! - *

A HETFEJEK,
Világ!!
(A földtalaj korom fölleget okád, s égő koponyák, sustor
gó kigyófejek tüzesőt képeznek; egész csarnok remeg.)
BÁL.
(mint égő mészkötelsápadtan).
Némulj! némulj el!
Vakság neked! -

És aklodban farkasok bejgjenek,

És a mézharmatot métely,
Szerelmidet megvesztegesse kétely!
O hogy villámim dörgő ostora,
Máglyáim kinszere, öröktüz zápora
És annyi jajveszéklet s áldozat
Kiirtani nem képes voltodat!
O hogy e bódult füstgömb lavinája
Ezres réteggé hamvadon nem ül,
 – 35 –

És bélpokol gyanánt en létegimre gyül, -

Magam leendek sphinxek mumiája !!

CSABA,

Ördöngös szólj, mi végkiványod?

BÁL. -

Átok!
CSABA,
Utolsó haldokló áldásod?–
BÁL.
Átok!
CSABA,

Végbúcsud mondd a föld népének:

- BÁL.
Átok!"
* CSABA.
Szálljon fejedre hörgésed tusája!
Lázként elzúg a siket bérceken,
S ott ébred első Napsugára.
BÁL.
(haldoklik.)
Mi az?
CSABA,
Világ!
A HÉT FEJ s A TEREM
(végsöt bődül).
Világ!!
(roskad halomba döl.)
BÁL.
(láthatlanul.)
Ugy jaj nekem!!!
 – 2GB –

(Sötét füsttömeg hajnallá derül; csarnok helyén liget vi

rul, közepén egy oltár, mclyre CSABA támaszkodva áll
róla egy fejérkigyó karjára füződik. Hátul várva néz
TOMBOLI).
CSABA
Virad! virad! •
Mindenható az égi szó!
Enyim vagy szép ezüstkigyó!
És ronda zsarnok, éji moh
Kürtöjéböl későn riad,
Későn huhol, későn sirat,
Kora lejárt, a Nap virad;
S ölel szépem, hazám az áldott,
Üdv, üdv neked s a ki megváltott! –
TOMBOLI.
Édes uram csodákat űzesz
Pályára még mi célot tűzesz?
CSABA
El innet! e büszhödt légböl előre!
Utópróbára föl! Aranyerdőre!
 ARANYERDő.

Biabolus transfigurat se
ín formam Chrifti.
• HIST. Q.A.P. AUREA LEG. S.

NÉVTELEN TÜNDÉRNő, VAsrocUBÁBA.

• A TÜNDÉRNő.
Idább anyó! idább tipegj!
Tenyeremböl új hirt sipegj!
Talányaknélkül hámozz, himezz,
Minden vonalt apróra cimezz. – -

vAsDANA,
Kedvetlenit, szép fattyam, valami?
- ** * *TÜNDÉRNő.
~ Fölém vészjósló förgeteg kezd torlani.
vAsDANA.
Tenyerem –
Kenyerem –
Lormun – Gandur. •
Zádor - -

Német – . :

Kandur
Tót.
Cserni
l}og.
 Szilaj kalandor, támadott,
Jő szittyahonbol gáttalan,
Rézerdő már megrablatott,
Ezüstkirál leverve van.
TÜNDÉRNő.
Hahaha! mentem,
Jer apró szentem!
Oroszlán is győzhetlen járdal,
De egy kakasszó megszalasztja,
Csörgő boa kis féreg által
Dühült fejét karón akasztja,
S Adurt, ki föld tekét haddal bevette,
Egy gyermek rokka mellé édesgette –
Nos megvetetted é az öntést?
Anyó, fölhagytad a gyököntést?
A mit parancsolék, Xi főzted,
Palackra szűrted, bekötözted?
VASDANA«
Üm, üm! jól esnék egy kortyacska,
Az éjjel fölnyalá a macska.
TÜNDÉRNő.
Hazudsz, banyó s a mily való
Hogy szültél s hordál karadon,
S véred kiszoptam, vén raló, –
Gereben táncol hátadon; –
Megperzseltetlek –
Forráztatlak –
Kutba vetlek,
S malomkővel lenyomtatlak.
<
 – 39 –

VASDANA,
Dér, dur,
Dér dur!
Te durcás bábabukra!
Mit adsz
Egy kukra?
Ingyért ingyet
Rongyért ringyet
Sem kapsz – -

- TÜNDÉRNő.
Legyen mind a hét széptevőm füle
A Gyászvitézeké tied; de meg hizz
Váznak ne lássalak, szüle!
VASD ANA,
Pitypalatty! itt az öntés az aranyviz.
TÜNDÉRNő.
Siessetök, kertem kéjt harmatozzék,
Virágok ezt kináljanak,
Madárkák csak ezt hangicsaljanak,
Leblek keringte csak kéjt illatozzék,
S a tündércsermely téj mézes vizében
Kéjhullák fördjenek várom tövében –
- VASDANÁ•

Ugy, ugy! lesz kelete vizemnek,

Erős borviz, de árt a szemnek.
Csak lassan, lassan;
Ne öljön, hassan,
Ne sujtson,
De bélpoklot lappangva bujtson.
 TÜNDÉRNő i

(maga; egy viaszszobrot a besütő toldvilágra tevé"),

Ah szép vagy, szép vagy -

Merengő Anda szeretője,

Olvadj!
Ah süssed őt te gerjeim nemtöje
Nászkeritőm Ciondara
Bájos teli hold!
Kit rozsavánkosán háló ara
Szendén imád,
Hogy szülés percén boldogul megoldd,
Aranyrimád
Hozzád eseng, segitsd meg őt, torold,
Köldd fényvesztő sugárod erre,
Hozd e kisérletet sikerre.
Olvadj, olvadj!
Szittya levente olvadj!
Miként viaszszobrod meglágyul,
Ugy válj szüvemnek mátkaágyul.
Olvadj!
Alaktalan römeggé sorvadj!
Munkámnak vége, a babona kész,
Alaktalan tömeggé sorvadt az egész.
(Egy aranykólyába ül, melyet pávák húznak.)
Most büszke pávák lejtsetök kertembe;
Erő kit nem tudott, csel ejtse azt verembe –
 "JTA LE&f"A..
Izajcs modi spectacula. «.. dcc"-
navi: . . . . . rcfesione ... Selizés
(Ara-jkert). -

HASÉLBACH,

1:acc cst illa memorabilis simtti- ,

e: : :scrabišs. •. clades, qù* **-
tigos n gentis nostrae doc"*.
fcremgae. • • • viridin • • • • • ***
eague funestissima d-mic*****
prostratula au*i****
- IS"H"...NYFW

ToMrozr (mint fia), FULLÁK:

ELső ITIL ** *
Nos, pajtikám, hogy* tetszünk neked?
ToMx3*3.
Igy, meg ugy. A válasz elost megreked,
HULLA
Ejh, ejb, -
Be kölönös..
TOMB0L1, -
Hej, hej;
Xsak közönyös.
HULLA- … »

(Kár zsengeségeért, hogy mint a fa nem érez)

* * * MÁS HULLA. -

Hát az a Szittyaország merre létez?

- - 6 -
 TOMBOLI.
Mondhatnám délre van, ha éjszakon nem esnék.
Keletre, ha nyugton nem azt keresnék.
HULLA,
Minő elvetemült hely az, uram fia!
Bizan csak nem az operencia?
T0MB0LI,
Sőt éppen.
HULLA.
(Nem akar a pimasz fönakadni a lépen.)
HARMADIK HULL A. -
Gazdácskád hercegvér, sárkánylovag, vagy bán?
T0MB0LI•
Tán. *

HULLA.
Dalár, ki lantjának örök nevet is szerze?
T0MB0LI
Persze. /

- HULLA«
S ha kell a szép nemért öngyilkot is tehe
T0MB0LI,
Lehet.
HULLA
(Csabához, ki föllép) .
Mivel merjek, fölséges, udvarolni?
Ah, tessél szólni - - .

Szájízed minket lelkelő rény,

Ohajtva ohajt meghajolni
Növény, madár és minden élvény
CSABA, -

Gyöngyöm, hagysz ámultambol kipihenni -

Mi gondolat, nagy öröm miatt - enni?
 ~ 999 →

T0MB0LI,
Édes uram örömöd nagy,
Zsibaj köztt is magadban vagy.
- CSABA,
Ah, szük magambol távol messze oszlom,
És minden lelkem egy pár mélyedő szem,
Ha egyszer sors szövényiböl kifoszlom,
Hol merre lesz vigasztóm,
Hogy végképp sz*remhöz kötözzem,
Csókban förösszem! . . .
Nézd, a gyöp bársonyán
Rubinpiros szamócák ezreit,
Virányszirmok szüz himporán
Nebelgő tarka lepkék sergeit,
Lombok holdsárga alkonyán
Nyár s ősz jácint- zaphir- smaragdgyümölcseit.
Nézd séta ösvenyek magok
Drágakövecs; s e gyöngyház pamlagok!
Fölhőtlen ég a krisztalér tűkrében,
Aranyhalacskák chrysolithmedrében,
O mily ország! mily duzs, mily mennyei!
Ily országot mi nagy tan érteni
Csak porbol fejteni!
HULLA
(jő)
Urnőm, ha méltatod becses szemlédre,
E lugasban már hí ebédre.
- CSABA, * *

Egy valakit bizan szeretnék, hajh, ide!

- 6 *
Lássuk ki a Hullák legszebbike?
(néhány lépést tesz, a lugas szárnyékít fölnyitja)
Ott ül, lantjával őgyelg mint a gyermek; ;
Nem éktelen; egy szőke s deli termet.
TÜNDÉRNő -

(dall).
Üres lég ölében földet,
Föld kérgén tart tünde völgyet,
Tünde völgy ah szenvedélyt;
Merre száll
Lelked, áhit nappal éjt,
Ah élvezd a lenge kéjt;
Im korán itt a halál,
S elhervaszt tavaszi zöldet,
S elhagyod az édes földet –
(föltekint.)
CSABA•

Maradj szép fülmile, dalod regényes.

TÜNDÉRNő.
Köszönet hogy nem vagy oly kényes,
Azonban még valék lepetve.
CSABA,
Ki kéjben ily duzs, mint ne dallna önfeledve.
TÜNDÉRNő.
Magad szegény vagy, pelyhes ifju,
Tavaszderüdben téli szél fú?
CSABA,
Tündérek sorsa csak ingyen vigadni,
Miénk némely előtusát ízadni.
 *
– '85 -

TÜNDÉRNő.
Tünődni szünj, a gond fárasztó
Terülj mellém, jobb egy nyájas szó,
Ízeld aranykertem termékit,
Ízeld e nedvet,
S hadd halljuk gondodat a régit,
Ad ez új kedvet.
- CSABAa

Engedj veszteg szépem, s ne halaványodj:

Elébb egy drága kegyre tartok.
- TÜNDÉRNő. -

Mi kiványod?
CSABA•.
Egy régi fényes nemzet gyászol.
Nagy átok alatt Ázsiában -

S jósolva van, hogy ki nem gázol

Míg nincs ama szent Tubafárol
Egy aranyalma birtokában,
Azért éngem vezért küldének
Vinném haza nyugtára ősöm Ethelének.
TÜNDÉRNő.
Hah, Ez öröm, és drága hir!
– CSABA.
Igényem teged várt örömre bir?
TÜNDÉRNő.
Eonok óta kérem szüntelen. –
Szintoly nagy végzet köz velem:
Fölöttünk is idő halad,
Erőnk is hézagban marad,
És tündérarcunk illatbája,
Redők szeplőzhető rimája.
Kertemben áll még éden halma,
Rajt Tubafa, fán aranyalma,
Ez hajh örök szépséget ad,
S nőnek szakitni nem szabad:
Mint köll örvendenem tehát
Hogy jösz három Világon át,
Gyümölcsét szedni tilalomnak,
Egyet neked egyet magamnak.
CSABA •
Ha kölcsön-kedved érdekimmel párul,
Miként feledkezném illő hálárul?
Szólj, ennyi ültetvény köztt melyik az.
- TÜNDÉRNő.
Megjelelem – imé!
Te jó, nem vagy ravasz,
Első tied, másik kérelmimé.
Az nemde?
CSABA,
Már fogadtam,
Használj, kecses hölgy, ezret is miattam.
TÜNDÉRNő.
Válassz.
CSABA,
Im e gyümölcs letörve már.
Ily olcsón jutni kincshöz szinte kár.
(Tubafa elváltozik) -

Mi az? Midőn másodszor megérinteném -

 – 83 , –

Egy villám csapta tőke áll elém.

Már egy fölött két jog hogy békül?
Nem lehet megtérnem e nélkül –
- TÜNDÉRNő.
Mi kinszerit távoznod innet,
Örök kéjt meddő honba vinned?
Aranyszigetben ámbraleblek,
Pálcám, s szebbnél szebb Hullakeblek,
Arany almánkat te megosztod,
Én épitek titkos kioszkot,
Mit vonz ember, néped a zordon,
Szerencséd karjain vagy otthon.
- CSABA. -

Kisértő, hallgass! nem tudod mint vérzek;

Kimondhatlan szerelmet én is érzek,
Egyhöz ragaszkodót, már úgy tanultam,
S parancsa küld ide.
TÜNDÉRNő.
Mily elfogultan!
Ki látta tréfát komoly okra vinni?
Ejh! ismeretlen vetélytársamért
Csak fogsz is inni?
» CSABA •
És önként engedéd e pályabért,
És semmi árt nem szabsz ajánidért?
O Isten népem méltánnyal fogad!
Ah mit nem birok oly becsest, sokat!
És ő is, ő is már enyim, enyim!

~>
 TÜNDÉRNő
- (serleget emel).
Hadd éljen honod rózsaösvenyin!
, CSABA
(sajátját fölveszi).
S aranykirálnő testvérként ölelje!
TÜNDÉRNő.
Szüvemben változatlan helye.
CSABA«
Mily túlfűszerezett ital – zamatja szédi: –
Villany szikrázza át kis buborékit –
Elvérhüdik, a mint föl földagad –
TÜNDÉRNő.
(Tudákos szemlét tart a balgatag)
Tündérek tündérborral élünk,
Félsz újonc, mitöl mik nem félünk?
Jösz haragünkal harczra kelni,
Kedvünknek nem birsz megfelelni?
CSABA.
Valóban borzalom fut rajtam át –
Keresd miben tetszik gyöngém okát.
TÜNDÉRNő.
Hahal kimondjam véleményem?
Nem lenne oly fi vőlegényem, }

S ágyába soha nem vezetne,

Ki érttem egy kinát megvetne,
Ha méregrosz is készitményem.
- CSABA- |
Add hát, teljék makacs szeszélyed!
(iszszá.)
 - 50 -

TÜNDÉRNő.
Mit? fenekig! nincs mit kiméljed.
CSABA
Borod velőt csontot ható.
"TÜNDÉRNő.
Mint csókom.
CSABA,
Hah, gyakorold hatását haldoklókon,
Nem rajtam, még kiben a vér fönten buzog;
Hol olyik üdvezülne én elkárhozok.
S bocsáss! Minden gonosz, nyomor, halál,
Keblünkben fegyvert csak az élet nem találj
Megbirni ezt halandó nincs teremtve.
Szabjárt e díjért, s veszve hagyj, vagy mentve
– E bor! e bor! hah, izzó csörgeteg
Mely szájomban lehem meggyújtja – reszketek!
O hol fejem... szüvem – hajh két szemem?
Mint röpdeső madár
Fölúszó bukdosó lángelemen!
fily gyönyörár!
Mily változatl
Oh jaj nekem! szivárványvegybe fogja
Vakult érzékimet a kárhozat!
*
- TÜNDÉRNő.
Bohóság; nem vagy bele szokva;
Mi készületlen meglepett
kíajd söpröig üritheted.
(Pálcájával a Tubatőkét megüti.)
Ez oktalan fábol most rajta!
 *

– 90 –

Fris tündérkék kerüljön cifra csajka.

Csajkázatnál mi vidorabb,
4
Támadjon árviz, habra hab!
(A szinen vizár hömpelg elébb elébb.)
CSABA,

Reményid életfáján könnyelméd csajkázik?

TÜNDÉRNő.
Gyökéböl majd szebb csemete csirázik.
Elmondom hát, addig velem mulatsz:
Egy éjszakát csak örömimnek adsz?
Viradtra Tubafa kisarjad
Más fris gyümölcsöt is terem
Barátacskám csak te akarjad,
Almámat én is elnyerem.
CSABA,
Vidám kedélyed e vizhöz hasonlit,
Mely berked szinén özönné halomlik,
Oly széditő nyilt ajkaid rózsája,
Oly lábolhatlan tested pongyolája.
(Csolnakba ülnek.)
TÜNDÉRNő
(dall).
Híg elemem lécdarab úsz,
Szüved szüved szólj hova húz?
Cira csak dagaszt, csak evez;
Varangy csunya révre kicsúsz, ~
„Szép lány velem hálj, hova futsz?
„ „Pih, nem kell nekem ez; -

Csunya csauz.” ”
 Hig elemen csak odább
Fon s dorombol a báb;
Érkezik pók, egy szunyogot nyúz,
„Szép lány velem hálsz szaporább?
„ „Pih, nem kell szunyogzúz,
Sem kaszaláb.” ”
Híg elemem cira mórikál,
Tengerszem belekandikál,
„Én vagyok Incubus,
Hullabajusz.”
„Mául kis cira mosdani megszáll,
Hap, vele hál . . . -

Mit? taps nélkül köll énekelnem?

CSABA »

Magam sem értem, merre járt figyelmem.

Ha így andalgok lazurszemeidbe,
Elrémithangod, hova voltam tévelyitve;
Ha így feslő kebled szüvembe dobban
Villámcikázatként mind jobban s jobban, –
Ah, egy kinédes kép fut végig rajtam
Valami soh' nem érzett, valami tiszta hajdan.
TÜNDÉRNő. **

Mit " oda bent mit "lasz:

,"","" kigyó
Mi önvörü picin kig az?4

CSABA,
Miért ne!
TÜNDÉRNő.
Nem mar?
Ejh, te sima fejér kigyócska,
 ~ [939 -

Te ártatlan bohócska.
Ő nem mar! -

(elrejti.)
CSARA.
(rajongva nézdeli a Hullákat az árban.)
Káprázat é? habok sík öbleit
O folyár alakok, o laza rejtezők,
Mint osztjátok csókdosva
Fölmosva,
Ti dévaj vetkezők
Egymás szűz testeit,
Lengetitök oly álnokul lopdosva,
Egymás hó válla hiu fürteit –!
TÜNDÉRNö.
Fordulj el csábuló! – nézz erre |
Nohát, mi rémit el egyszerre.?
- - CSABA.
Az égbolt rám szakad! Nézd nézd csak ott –
Az undok váztajtékbol mi fakad!
Ez Bál - a kisértő halott.
TÜNDÉRNő,
Ejh dőreség, ő nincs többé –
* CSABA« -

Tagadd!
Gunyos vonyarca tisztán látható.
A vakmerő! -

Hah, vissza! zúgd szilagba őt Mindenható!.

Semmülj meg poklos méregkeverő!!
 TÜNDÉRNő.
Nézz vissza létlem mámorodrol –-
Jégveriték csorg homlokodrol –
CSABA »
Áh érzem, ez a bor! vagy bájaid
Hősége tikkaszt, oda ittasit –
Legyőz végképp egy ádáz zsibbadat ---
TÜNDÉRNő.
Hogyan ne? Eveződ gyorsan halad,
S zekéd is válladon, bő fürted
Fölött csalmád, ugyan mint türted?
Apródul itt vagyok s feledlek,
Izassz, nem is szólsz, ejh nevetlek –
CSABA
O bűködő habok – hány légalak
Tündöklik lejtve köztetök – mint hajt el el
Titkos zenét a suttogó kebel – -

És most mily sűrü gombalag!

E zordon kép a szörnyek melyiké?
TÜNDÉRNő
(öltönyét levette),
Igy, s a csalmát föl ide – illik é*
CSABA,
Várj a füvet húzzam belőle ki.
TÜNDÉRNő.
Kár lenne, az jöl áll neki,
CSABA »

Királnõ, lám ott egy ködbástya tornyosul,

Árnyéka éjfélként reánk borul –

~"~ ~~"
 A Csajka ing – egy tátványt fal tátongva más,
S füvem féltős . ... Tova e rém az óriás!
- TÜNDÉRNő -

(dalát csapkodó habmorajs Hullák láthatlan kara követi).

Szabadon, szabadon!
Mit epedsz magadon,
Mikor én vigadom!
Csak evezz a habon
Csak evezz szabadon,
Ha dühöngne vadon,
Dühe rabom.

- . CsABA.
A tájékmezsgye evezőm után,
Hosszant mutatja hogy végig futám,
De ily viharban semmi rév sem part,
Nem értesit futásom merre tart.
TÜNDÉRNő.
Hajtsd, hajtsad.
Arany eveződ,
Mért sohajtsad
Porlepte mezőt?
Ing ingad
Csajkád, veled ül,
Elring ringat
Lánykád egyedül.
Hőn tart, tartod
Elhalsz bebelén,
Oly part partod
Hát köss ki belém.
 •= 95 –

CSABA,

Tudj isten, én csalódom,

Arany hajad nélkül hasonlitsz csodamódon
Ah egy angyalhoz távol messzi földön,
TÜNDÉRNő. ,
Az aranyemle földe
Kalászban áll,
Kalászok régi zölde
Aranyra vál;
Kit szenvedély betölte,
Nincs távol messzi földe
S bizvást talál.
(Hahota hallszik).
CsABA.
Fuj, gyáva Réz, ki a fölhőt hasítod,
Csúf fogad igen is visszásan vicsoritod.
Cudar mumás vagy mesés cintermekböl,
Bohót űző banya s utcagyerekböl;
Előttem méregetni hegykén árvizet
Idétlen tagjaidat hiszed?
Már csonkabénán rég hevernek !
Diadalhelyén e fegyvernek
Pulyáidhoz tehetlen förgeteg!
Parancsolom, oszolj! nem rettegek.
- TÜNDÉRNő.
Ég! hisz elhagy
Öntudatod, nem sejted mily beteg vagy:
Pihenj, - -

Ah dőlj ide, im ránk nevet a menny,

Te tévelgesz bódult sötély között.
De, kérlek, míg agyvázid üldözöd,
Szép almát hirtelen kiejtheted,…
Vigyáztalan! én örködjem neked?
ACSABA,
Nem! gyötrő lázom szünni kezd s nem messze már
Ugy tetszik, révet is mutat a láthatár;
O, e kisértetek tömkelege megöl!
Ég! mi az ott a sűvítő szelekben »
O ismerős te vagy! Igy látnom újra köll
Szilárd ábrádat szorva oszló elemekben?!
TÜNDÉRNő,
Levente, mint forog szemed!
Ne nézz merőn álelemet,
Nézd még csak egyszer fürtömet,
Ismerd rejtélyes szellemed,
Ismerj meg éngemet.
CSABA»
S ha oly gyönyörü vagy, mért mégsem az,
Mért nem vagy emlényem, ha lényed teljtavasz
O kéj, ha gyilkolsz, mért boldog neved?
Mért bűn tehát ha oly édes heved?
Elél elé! a part nem messze már,
TÜNDÉRNő.
Evezz, evezz!
Atel viránya vár,
Szeretsz, szeretsz
Most eszmétlen sovár? "
Reszketsz, mint nyárlevél?
 Hol van szüved?
A lény, ki bened él
Tied, tied!
(az almát kebléböl kiragadja)
Tekints föl, hitlen ingatag!
CSABA•
Hah Anda!
TÜNDÉRNő.
S enyim mi, csak nem rényidnek jutanda.
Almád, kigyód füved,
Nekem száná szüved;
O lanyha szüv, hát boldogitlak,
'Ölöm, csókomban ittasitlak.
El vissza harc, honvágy, dics, érdem!
Dicsed, harcod, honod csak élvem.
CSABA•
Nem értelek, hölgy; tréfálsz gondolom, »
Enyeled iszonyat! mosolyod borzalom!
Hajh, oszlasd szét e retély fátyolát,
Mondd, repeső szemem hűn, szinröl szinre lát;
Amaz üveghang, mely jós zengetében
Merenge édeni földi regében,
A ragyogó két szemek éjszakája,
A szűz kebel áldásim imolája,
A fogadó karok, a lenge lábak,
És minden iz és minden szende csábak –
Mondd, hogy ez az! -

Hogy bősz erekség nem tesz tébolultá,

Hogy nem pokolmámor tőn szilajultá;
7
Esküdj csak egy szóval, szép, jó, igaz,
Hogy te vagy az! -

Im én leomlom mint győzötted

Harácsimért imádandó előtted.
TÜNDÉRNő.
Ez az – nem az
Oly hőn, vadul
Mit áhitasz?
Kit szoritasz
Ágytársadul?
Ah ázz, elázz”
Szerelmi láz
Alatt, alatt
Nyugaszi a nász,
Hűs szende lak

Gyémánt-gyöngyház
Korálfalak,
S zöld ázalag
Körül poláz
Hullám alatt –
CSABA,
Nem! sűlyednem mélyebbre nem szabad!
Még egyszer szólj, mi terved rémalak?
Adur kardomra esküszöm halál,
Ha megcsalál.
De megbocsáss, --

Hiszen szerelmem lénye vagy magad,

Kisérteted kiállám – hűn lángolni láss
Mint valaha,
 – 99 –

Mikor legelső csókod lelkemen hala,

Mint hajdan,
Mikor még szép szemed először csügge rajtam
Oly szépre, nagyra készen
Egészen
Oly hűn esengni láss.
Vér ízadályimtol te meg nem foszthatsz,
Nem kis, szüvüleg nem orozhatsz,
Ah ints apályt – erőm kezd már alélni;
Add vissza hát – hagyj újra élni.
TÜNDÉRNő.
Vasfű terem hinárt,
Örvényhálot, kinárt,
Kigyó krokodilkönyet,
Alma sátánörömet
(vizbe szórja)
CSABA,
Boldogtalan, hajh, mit tevél?
Öngyilkosod levél!
TÜNDÉRNő.
Menekszel
Aráddal
Fenekszel
Csajkáddal,
Fölvigaszt
Bősz váddal
Emlöin
S meghigaszt,
Főrtöin
Eltikkaszt.
 *

\
- 1 100 -

CSABA,
Nagy ég! – alig birom e kardot!
O jaj nekem! – nem érhetek partot!
A csajka széttörik – már sűlyedek
Ádáz öblödbe, szörnyeteg!
Hah, pokoli erővel vonz rángó karod –
Te veszted akarod –
Megöljelek? – ne süsd rám büv szemed 2

Ne dermeszd addig össze lelkemet!

TÜNDÉRNő.
Ah, kardod meg nem öl –
Bosszudnak hülni köll.
Csabám! Csabám!
Tekints reám, -

Én Anda, én vagyok!
CSABA«

Ugy eskümet tudod!

TÜNDÉRNő.
És fölhagyok;
Odább,
Odább a mélybe
Tajtékhasáb
Hajt puha kéjbe;
Jer, köztte
Már mindened,
Ah jöszte,
Birj éngemet.
 – 101 -

CSÁBA.
Kiért szakadt eddig verejtekem?
TÜNDÉRNő.
S> » Hullámimért, nekem.
* CSABA,

Ah, levegőt! levegőt!

Adur, csak most adj erőt,
Áldozzam neked őt!
Tündérmő, halál szerelmid bére!
Együtt – mind ketten
Találkozunk e tengerfeneken!
TÜNDÉRNő.
Fenekére -

Szállhatsz, rajtad ül
Szép Anda vére
Moshatlan belyegül.
CSABA
Hahha! pokol!
\ TÜNDÉRNő.
Ah gyilkos, üdved haldokol.
CSABA •

Utó! utószor hát tapadjon

Csábtesteden életlángom
Hát egyszerre szakadjon
Veled csalárd!
Üritve fogytig üdvet, halált!
TÜNDÉRNő. •
Szüvem reped
Ah – itt!
 Adurkard! sebed
Kinait –
Dacodra rángom;
Kihuny életlángom
De a bosszu sikerült.
CSABA,
Oda vagyok! ő végképp lemerült.
(elfúl.)
 – 11Q3 –

HALÁLÚJITÁS.
(ZOMOTOR.)
Haraguvec isten, es veteve wt
ez munkas vilag bele, es evn ...
- hatalmec es puculnec feze: es
mend • • • w nemenec.
SERMO SUP SEPULC.

1ta ibi expectat is, denec subji

ciantur ipsi omnes inimici ejus,
ut ita regnum sibi promissum ha
beat, nihilque interea agit.
FRANC. DAVIDIS,

Corpus ... obrutum . . . move

bat... universos, puerilis äta
tis acerbitas, expers culpae ani
mus et . . imminens ultimum pa
triae exitium..
WOLF BETHLEN,

Ibis. Redibis. Nunquam, Per ar

ma. Peribis, ..

ORACULUMI,

HÉTTORONY.
Virányszeszböl, gyérfátyollal bevonva körösleg, a talaj
éggömb jegyeivel beirt szőnyeg. – Közben CIONDA
RA tündöklő ragyivén ül, körüle PARANK, ZAKLA,
JOEL, GYÉMÁNTHöS.
CI0NDARA•

Mosolytalan borus beszéllyel

*

~ ~ ~ ––––––T–– ---

"–~~~~~_~~~~
"
Látok papot, leventét, polgárt
Gyülöngni s gyászban minden oltárt
Holdvárasomban szanaszéllyel.
Hűbéres földi légkörünkön
Három tündér királlak pusztul,
Feledség holt iszapja buzdul
Áradva hosszant duzs terünkön. .
Hát szóljatok dicső jobágyak,
Oly rényekért, melyek sajátink,
Bünért, melyet gyujtnak barátink
'Mit nyerjenek emberi vágyak?
A hídon, mely föld s égiekkel
Örök cserét tart kezdet óta,
Egy vándor ballag, megfutotta
E harcokat oly érdemekkel.
~ PARANK•
A vándor, o Királnő, szenved
Igényekért, miket szerencse
S törvény a természetben elvet,
Hogy egy Nap áldássá teremtse;
Az élveket keresztülászta
És életuntság nyeresége,
Reménye nincs, kietlen puszta
És elfajult gyom üdvösége,
Az első embert anyaméhem
Más alk szerint adá diadba,
Minthogy boldog jövőre éhen
Rogyjék le csak nyomort aratva."
 – 11Q5 ––

ZAKI, A •

De mit jelent hát a fonák pör,

Éh ajkakon e boldogságkör?
Csirjában a silány kis morzsa
Majd dacra ellenünk növekszik,
Hányszor lesz átkos intő sorsa,
Ha a divatlan elfenekszik? –
Ha végtelen a kin félelme,
Vigaszt nyer bene véges elme, –
S ha ritka a csöp kéj sugára
Becses szövét sok éjszakára.
Botor bizan s hiusitandó
Rimányival a röst halandó! –
JOEL
Enyhitsd nemesre a szilárdot,
S nézd keggyel a kegyes törekvést,
A tévely csak magának ártott,
Agály büntöl kért csak menekvést;
Hagyj mind több Napfényt a sötélyben,
Több méltányt a csüggedt vetélyben,
Hadd boldoguljon földi pára,
S nem rohan többször nyomorára,
Hadd gyógyuljon sinlő beteg,
S ép, nem lesz többször gyönteteg.
CIONDA RA •
Szóltak kivüled valamenyen
O Gyémánthős, a sor te rajtad,
Legyen kiványod közohajtat,
Föld népinek végzést üzenjen.

"~– –~ "~ ~~~ * ~~~~~~~~~

*

"
* ~~
 – 103 –

- GYÉMÁNTHős,
Urasszonyom, sok dér vihar csap,
S nem fagylal össze zord enyészet,
Derüljön rá néhány tavasznap,
Virulva zeng a nagy természet.
Sanyar erőt, és jellemet jegyz,
S mi siralom völgyén mulandó
Belöle hervatlan babért metsz
Bukás köztt szoktatott halandó, a
Tévedni türd őt, lám ügyekszik,
De hajh, fejét átok ne fogja,
Részvét biztassa s megöregszik,
Családja szép számmá növekszik,
S malaszt tele körülragyogja,
S midőn sirjába rogyni kész,
Még egyszer vissza visszanéz.
CI0NDARA•
Igy szétbocsátlak, őstündérek,
Boritsa gyász a mult viszályit,
Sugalja kegy jövő ábráit. •

S ölelközzünk igaz testvérek;

Ha majd fölleng Nap udvarára
És életnaggyá tisztuland
Oly anda eszme, lassu hang,
Üljön dics, és telj oszlopára.
CSABA
(mint öreg és vak, tántorgva keres egy padot ledölnie).
Itt valahol -

Egy szögleten
 – a02 –

Hüs árny alatt

Kinyughatol
Élő halott
Szegény tetem. \

Oda erőd
Szép ifjusága,
Izmod, velőd,
Szemed világa;
Oda! oda
Minden csoda!
Most hát pihegj
Alélt kebel
Hüs árny alatt
Lihegj, lihegj
Álomdalat
Boldog lebel,
S álmodjunk hosszu
Jó éjszakát!
Forditsd el, ég!
Viszály, és bosszu,
Vad mardosó bú,
És testiség
Sok maszlagát!
Küldd mennyvidék
Mind angyalát,
S jó éjszakát!
Jó éjszakát!
ERD, DIS, SPHINX
(a légben).
Utánam előre!
 – 108 –

Malaszttelyesen ragyog
A szent nagy erősség!
ÉRD.
Én a becsűlet vagyok,
* DIS.
És én a dicsőség,
- EGYÜTT.
Határtalan ár –
Aduri taral –
Eoni vilár –
O kéj! diadal!
Mint lejt, ragul át
Hiresztve magát
Öröknek öröklét,
Mi mérheti röptét,
Viszfénye raját?
S zengése egekbô
Egekbe dicsőkig
Ömledve riad föl **

Meg visszaverődik –
Ezerszereződik –
O mily vegyület!
Mi nagy öszhang!
Avatott rang
Istenület! (el.)
CSABA,

Ugy tetszik, álmodám! magasztos képek

Szárnyalva látogattak itt. – Mily épek
Es tündöklők valának!
 – 109 –

De szétoszlának. –
Örülj csalódatodnak még tovább,
Szunyadj tovább is földi báb!
Már jertök, alszom újra, angyalnépek,
Jertök, jók, szépek!
GYoz (gyász) MAGYARKÁK
(jönek).
Irgalmazz
Inségben,
Siralmas
Szükségben:
Viz, kenyér
S bár egy ing!
Hét vezér
Valánk mink,
Hét dandár
Szemfényi,
Most Lázár
Szegényi,
Nyár és tél,
Ut, utfél, _/

Regényi!
Szánjátok
Barátok,
Báj erdőt
Hogy értük
Tündérnőt

Hogy kértük,
Hajh német
; – 1 11Q -

(Vegy példát)
Tesz rémet
Nagy prédát,
Rabbá vet,
És bélyeg
Sül rajtunk
Fül metszve
Álpávák,
Számvesztve
Mint gyávák
Abajgunk;
Ugy fekszünk
Hon nélkül
Hó alatt
Emlékül;
S egy falat
Nyers hallal,
Korty poshadt
Itallal,
S gyászdallal
Melegszünk
És roskadt
Gerincünk
Meztelen –
Utfelen
Ugy ázunk,
Didergünk,
S kesergünk.
Holdházunk
 – 111 –

Héttornya
Legy gyászunk
Vég sorja,
Irgalmazz
Inségben,
Siralmas
Szükségben!
(A kapu elött lehevernek).
KERESZTURAK
(pompás vértezetben.)
KERESZTURBÁN.
Megérkezénk leventék
Elvégre e hazában,
Egykor zsengés növendék
Tüzővben, zord csatában
Már izmos barna vendég;
Harácsok mázsa súlya,
Széles vasas vállán lóg,
De buzgó lelke harsog,
Ur, halleluja!
KAR•

Hurrah! halleluja!
KEREszTURBÁN
Legy Jeruzsálem áldva,
Libán cedrusa, Thábor
Krisztus hegye megváltva,
S olajás Galgothábol
Vad ázsiát kiáltva
Megtért fohász ezt fúja
/
 - 1113 –

Szittya Kereszturakkal -
A Baphomet alakkal
Ur halleluja!
KAR•
Hurráh halleluja!
KEREszTURBÁN.
Szólj Imolár, hol élet
Jobb mint e honi tájon?
Arany Gyaprend, hol éled
Szebb lány egész Világon?
Czukrosb gerezd borágon?
Méltán kérkedve ujja
Int százra, ki jö búsan,
S itt települve dúzsan,
Zeng: halleluja!
KAR
Harráh! halleluja. (el)
NÁNDOR.
S ti Kadarok újdon idomban
Harkánök, a szent Gyula tiszti, –
Járuljatok, hun iralomban
Jóslók; a tetemre fejünk hí.
Lábogva közelg a Rabanbán,
Duló, Perestáld, Megyeispán
És Vajda, Tavarnok,
Marc, és aba bán, s valamennyi udvarnok.
VÉRTANUK.
Eleizon kürie!
Te küldöd
 – 113

Az ürmöt
Fiadnak üritnie!
O szenvek!
O lángok!
Tövis fek
Helytt rángok,
Erőm nincs kitürnie.
Ha lehet
E kelyhet
Enyhitsed,
O intsd elszünnie,
De teljék
Ha szükség
Intésed,
Eleizon kürie!
SZÜZEK.
Zomotor, és sirám
Hamvazó gyász,
Elszün, mátkám, birám
Föltámadott, vigyáz,
Vár választottra rám
Egész édenvirány
Egész rend pompanász.
S lesz csengés, csillag rengés
Nagy ünnep végtelenben,
Tánclengés, sphärazengés
És semmi szük esengés
Fogyhatlan képtelenben.
El! el!
8
 Minden irány,
Minden elemben!
Már már lehel
Életpirány
Ihledve képzetemben! (el)
I - (jönek).

KAR,
Nosza! nyiljon a pince,
Kegyes áldozat asztalon!
Letamini Ince!
Vince !
Szent Pantalon! (el)
MARKALF és BECKÓ
(ölelközve),
Valánk madarász
A pogány mókusoknál,
Vagyunk csillagász
Agyafurt kakasoknál,
AS, AS,
Mindég aranyász.
Sok lenne pecér
De nincs több kutyavásár
Több lenne pincér
De hitelbe ma nem jár,
Cér. Cér.
Na, cérnakenyér.
Szerelmes a cour
Tevőbe szerencse,
 De kényes a húr,
Nehéz fövő lencse
Hurr – Kur –
va – bank! ez az ur!
VELENCÉSEK.
Hozunk boldog arabiábol
Fűszert, figét, narancsot, kávét;
Ügybajjal isten jóvoltábol
Vetünk sok rosz kalózra avét,
Hozunk damaszk handzsárt és mór kelméket,
Török schwalt, kazúl bibort, himesköves éket,
sín porcelánt, kerevetet fejért, pirost és kéket,
Hind talitát, ereklyét, s több féléket.
Válasszatok! - »

Ne alkugyatok!
Megjártuk szerecsen országot,
Kiültük a tatár rabságot,
Fizettünk iszonyu birságot,
Csak meg ne egyenek a Karakánok (el)
SÁRKÁNYLOVAGOK.
NAGYMESTER.

Zsigmond müveit ha ki hallá

A nemzeti kalpagot,
Kócsagot,
Délceg paripán daliás lovagot
Sárkány cime nélkül is egybe kivallá.
Tisztünk fölemelni a gyöngét,
Megvédni urunk honát,
8 *
 – 1116 –

Szent koronát,
Intézni hadelvet, testőrkatonát,
Igy törjük a nagyszerü pálya göröngyét.
TIZEDREND,
ZÁSZLósNAGY.
Követünk! ne feledjetök,
Vivtunk mik is értetök,
Balvégzetü dandár!
Ma nincs lobogós kapuszám,
Kiüvölge a vész e hazán,
És él magyar, all Buda már.
NAGYMESTER.
Csak bátran a polcra leventék,
Apróditok hajduitokkal,
István uri rendét
Hozzátok elénk deli joggal,
És minden aranykulcs
Sarkantyu vitéze
Ily ezred idős bulcs
Egy egy kelevéze. (el.)
L0YOLA,
E nagy Világ egy tücskös rücskös hinta,
De ha te csalafinta, -

Csak egyszer lábodat jól

Megvethetéd, könnyen lököd sarkábol ....
Mi a manó? mig itt philosophálok
A házbol tisztán künrekedten.
Se baj! nem tom mi dival sántikálok,
Kengyelfutó tiltul marad mögettem.
 – 117 -

ÖRDÖG MARTYRJAI
(jönck)
Majd ama nagynapon elbejövend
Az ur megidézni holtat s elevent!
FOGOLY, -

Földalvi börtön lánc, lakat szétmállhat,

Doh, dögpenész, éhség, kór jobbra válhat,
De semmi kéjek harsány lakomája
A zsarnok lassu furdalmit szét nem szilálja.
KAR,
Majd ama nagynapon elbejövend
Az ur, megidézni holtat s elevent.
GÁLYÁS.
Te pőrölyök agyzúzó vak ütése,
Mely nagy csatlókkal kin-deresre vert,
Te bélyeg csontig süllögő égése
Utódoknak tegy vértanut, hitelt!
Oly szenveket, mi díj egyenlítendhet?
Tényt nemletté egy isten sem teremthet.
- KAR,
Majd ama nagy napon elbejövend
Az ur, megidézni holtat s elevent.
L0Y0LA.
Ajálnám lelkem az ördögnek
Ha nem vitt volna rég pokolba,
Hogy bár mit visitnak röfögnek,
Kihízna mindenik egy olba.
ÉLVE TEMETETT.
A kincset rablók ellen földbe ássák,
De rozsda és idő meg nem eszi,
Nappal szeszt hajt, hogy emberek belássák,
És éjjel a lob köntösét veszi.
Vess a kis csörgetegnek sziklagátot,
Tulnőtt árjában hengeregni látod.
KAR.
Majd ama nagynapon elbcjövend
Az ur, megidézni holtat s elevent.
L –
Ti átkozott hajszálrepesztők,
Minden viz egy tengerbe fut, –
Ha már önként szemköztt eveztök,
Az ár még is csak oda jut.
MÁGLYÁzoTT.
Harcnépe jajveszékelt búfejünkön
Midőn varjak terén hurcoltatánk,
A hóhér sírt midőn szikár mellyünkön
Tápot keresve lézengett a láng –
Nap beborult, a föld repedt terhünkön,
Tik átkokat sziszergtetök reánk:
De hamvábol Phönix meg újra támadt,
Mink megbocsátunk, adjatok ti számat –
KAR•
Majd ama nagy napon elbejövend
Az ur megidézni holtat s elevent.
L -
Hüm, ez még galibába keveritne
Ha cél eszközt bölcsen nem szentesitnc,
Célunk igaz volt s lesz mig a Világ,
 A nemes önség, s hogy tő nem lesz soha ág,
Csak istennek gyújtnék gyertyát, ha félnem
Nem köllene, hogy a sátánt megsértem
(el).
GYÁSZAK.
Irgalmazz
Inségben,
Siralmas
Szükségben,
Víz, kenyér,
Vagy egy ing!
Hét vezér
Valánk mink.
AZ ÖRDÖG MARTYRJAI.
Ugyan ruhánd pénzünk rongygyal cserélték,
Nehogy rejtett vasfű velünk legyen;
S midőn a Sclávpiacot érték
Eladtak martalócnak árván, özvegyen,
De a pogány megszánt és elbocsátott,
Itt maradéktarisznyánk, használjátok.
(el.)
SZATÓCS.
Gyolcsot!
Drótot!
Áldj isten a tótot!
Rását
Orsót,
Asszonyom!
Kását!

– – –---

–~~~~~~~~~~~
-
"––~~~ - --
 Borsot!
E berzen,
Megnyomom,
Megszerzem,
Piskolcot

Asszonyom!
A hónyom
Alatt hozom Miskolcot.
Kukocsi,
Pakocsi,
Adjunk ide csak azt a gombócot.
Gyolcsot!
Drótot!
(el).
EGY VÉN KUFÁRNÉ.
Én adok egy vizet
(Persze, ki megfizet).
Hópuha bőrt csinál,
Édes ízet,
Kellemeket kínál
Szőke vagy vaksinál,
Fekete, bancsinál
Szemöldöt e veszt,
Fris hajt e növeszt,
Ráncokat űz:
E viz csupa tüz!
Beleszeret
Agfi, gyerek,
Ha a szűz

** *---*
" " -----
~~~~~_ ___
 – 112 # –

Kendeni megered: -

Erzsébet a regina készíti ezt,

(el.)
ALKÁR.
Szent Kabbala s Talmud, mily serteperte!
Csicsós Judácskám – Pénzt! – „Lódul te
- szettevette!”
Heh! ez már most a felelet,
Biz adnék jó nehéz girát – felet -
Csupa elenkes hiján,
Ha uzsorám beszedve volna Magog fián,
Bál papjain! -

Ah jó arany ezüstbányám! – räbachjaim!

öRMÉNY.
Pörelj Bécsig sógor, kerüld a házat,
Kőlts ezeret, nyerj százat,
Meg is vernek
Meg is nyernek;
Nesze neked gazembernek!
ANDA. (jó)
Ki vesz virágot?
Császna füzérkét,
Érzike ágot
Köztte s emelkét,
Patyolatrózsát,
Szép malozsát? -

Van mályvacsukor 4

Aranka,
Egy banga,
Egy hanga,
Van zsálya-bokor:
Magam ültettem, #

Én ótogattam,
Öntögettem,
Szakitottam, -

Ki vesz viránykát?
Ám nem a lánykát,
A lányra szükség van
Majd bent a szobában,
Majd künt a konyhában
Vegyit, keverget
Köt, var, söperget,
Fonalt tekerget,
Cserget és perget: –
Tesz egy serget!
Ah megkéstem,”
Bár mint szaladtam, a sok szedegetésben;
Az Urak a Rendek
Már úgy hiszem elmentek.
Cifra kastély ez ám,
Árva bogárt be nem vesz ám,
Szegény árvát az ág is húzza,
S minden lebelke éri:
Nem illik ám ha tiszta búza
Becsét árpához méri.
De mit tegyek?
Árummal vissza mért megyek?
Bajszos anyus, ne egy virágszál!

------ ~ ~ ~
 – 123 ---

Ne neked is, neked is.

Lám be ügyesen áll
Lám be fris.
Zanót köztt ne neked császárszakál,
Neked fejedre pilis,
Neked kopasznak kontyvirág,
Neked papucs, neked pünkösdi rózsaszál,
Neked gyökönke ág,
Mikor osztogatom ki?
Van még valaki? .
A jámbor párát szinte ott feledtem,
Mi mélyen alszik ott, mi csüggedetten!
Ti görnyedt izmok, szóljatok e zordon béke,
Mi földi harcnak vége?
Ez alig serkedő szakál hova,
Ez őszhaj, barnaszeg nem volt soha?
E fonnyadt arcak soha nem virultak,
E gondredők ki nem simultak?
Hová lőn roskadt inad lengesége,
Hová tartásod virgonc delisége,
Mi harc után e zordon béke?
Ah vesd föl hát szemed: egy villanása -
Tanut tesz, mint volt rényed hamvadása?
CSABA,

Részvékeny gyermekem,
Idő lejárt nekem.
Bárgyu világtalan!
Emlém, ház laktalan,
 – 124 –

ANDA,
Bárgyu világtalan
Emléd ház laktalan!
Ah kinos sivatag,
Ah vakság élhalál!
Te egykor rajzatag
Vig bönge méh valál.
CSABA.
Rokkant öregnek hosszu fáradságos
Beszély a mult, kelletlen gombalyag.
Hagyd veszteg. A mulandó mulatságos
Ha ószerét költé ifju ajak.
Hanem o lányka, ülj ide! ölödbe
Ankó fejem. Igy jó! ah, elvagyok törődve.
ANDA«
Nem tiszta vagy, kezeiden tétova
Gyanus foltcsöpek panganak –
CSABA,
Lehet; a folt vérkönyeim nyoma
Melyek szememböl omlanak.
ANDA,
Kora vénséged sok rosz szenvedély jele.
CSABA,
Csak évnek ősze az, egy ut hovas tele.
- ANDA,
Szólj hát mitől pecsétes, oly szederjes,
S hal el a szó ajkod fagyárol –
CSABA,
Mert egykor ízes volt, csók-élvre gerjes,
 – 125 –

Szép lányka szivta el - azért szederjes,

Te ajkod rozsa é hogy vádol?
ANDA •

Hangom bőszülve hagy?

Te sírsz öreg.!
CSABA,

Nem lány, én nem látom ki vagy,

A fájós szem csak ugy pöreg- -

TATÁROK
(berontanak).
Vesszük a várat
Krími tatárak,
Szembesen oldaltt
Törjük a mórfalt,
Döntjük a tornyot,
Ablakot, állványt,
Talpkövet, ornyot
Diszgula márványt –
• Mind le! szilagra!
Dibre darabra!
Kost ide! fáklyát!
Hágjuk a szirtot,
Gyujtsuk a máglyát. –
Mennyei birtok!
Keskeny az árok,
Kész is a palló,
Élesen károg
Varju s a holló!
Hahhaha, rajta!
 – 190 –

Dárda! nohajka!
Krími tatárak
Vesszük a várat!
(Elrombolnak).
TÖRÖKÖK
(berontanak).
Szaporán! szaporán!
Törökök feje vas,
Szeme gyik, roha sas,
Segitend a Korán
Magyarok bitorán,
Keze ont, ront, bont.
B0NCSOKOS,
Deli boncs! Minatet!
Urad int a Nagyur,
S rabigára mered,
Gyönyörü teli hold,
Hiteszegte feled
A Gyaur.
MIND•

S Muhamed örökül,
Nosza hát szaporán,
Törökül
Ki hacsér
Karakán!
Gyaur ér
Pilatust vacsorán!
Hah riong
A soromp, -
 -
– 19" –

S kaputér,
A harang kong, bong
(szerterohannak.)
ANDA•
Ah, istenem!
Nincs mód magam megmentenem!
A párák ott lépcsők küszöbén –
E vak mankós itt a piarc gyöpén -
Mit tenni?
Kétség kivül megfognak enni...
Egyet találtam, -

Nem vetnek össze

Ha e virányakot az őszre
S reám sziláltam.
' Hamar, hamar!
Viránykák, muló szármatok,
Hűn, hűn takarjatok.
GYÁSZAK
Rajtunk a tar;
Szaladj, galamb!
Romlás, vihar
Fönt és alant,
Füzéridért *
Áldás reád,
Leszünk mi vért
S oltalmu gát.
CSABA

Vajh, nemző, romboló fukar természet,

Csikarhat még mit árnyomon szélvészed?!
 – 128 –

JANICSÁR0K
(bésietnek.)
Cöveket
Tova hordd!
Tababort!
Kereket!
Nyílözönt –
Bakokat :
Tova fönt
Moho nyers
Gyant-deget
S fatekercs
Tüzet önt;
Boltokat
Íveket
Leöklönd
Csigahenyer; –
Haraptenger
Porkavar
Döbörgés, –
Harsona –
Dobpörgés –
Kardcsörgés, –
Marcona
Riadal,
Köz zavar:
Dics roma
Szép halál!
Janicsár
 - 129 -

Ostroma
Ma lejár:
Rogy a vár
(szétrohannak.
LABANC0K•
Utánam! utánunk!
Kapitánunk!
Mi volna kobozni?
Ragadni, orozni? –
Lanckenet élete
A pince, a kincsterem –
A gabna, hus, zsirverem –
Előre! ... mi az?
Kikirics pete!
Lányfajta kukac,
S ez egy pocremete!
Én kocperdem döföm e gubóba. –
Pipacs, velem jösz ványolóba.
ANDA,
Árva lány
Véttelen
Ügytelen
Kit magány
Rejteget
Kér teged, *

Ah szánj
Büntelen
Gyermeket;
Ne fűzz tabszijra,
 – 130 -

Ne árulj díjra!
KURUCAK
(beomlanak).
Kurucak ide jösztök!
Ezek itt a Lafancok,
Kire rég lesekeztök;
Ki! elé! ti rohancok!
Ez a lány a mienk!
Félre! – senki ne bántsa!
LABANC.
Fogad itt nem idend
A ki szented e láncsa!
KURUC,
Ki a harcra!
Kaszaboljuk apróra fikarcra!
LABANC.
S inatokban az ördögök!
Rajta! piarcra!
Ti packadi hörcsögök,
Vetemedjetök arcra!
M IND.

Rajta! rajta! rajta! ostort!

Hányjuk kardra, mint a pozdort!
GYÁSZAK
Szaladj! szaladj!
Állunk mik őrt!
Majd veszve vagy,
Most van időd!
 - 1381 -

ÁNDA.
Siess, jerünk –
Világtalan!
Reményerünk
Jelelve van.
CSABA«
Reményerünk
Vezet a sírnak.
Inaim nem birnak –
Szédülve nyiló torkába tartok –
ANDA•
Itt kardod
A roskatag
Lábhoz,
Utó adag
Sorvatag
Nyavalyádhoz!
Vezetlek
A romon

Szerény karámra,
Feketlek
Ágyamon
Remény-párnámra.
Ápollak is
Éditve
Inséged–
Mególak is
Békítve
Vénséged
 – 132 - -

Nyugodt vidámra.
GYÁSZAK.
Szabaduljatok!
A tusa rajtatok!
CSABA•

Menj, menj, szabadulj alagyár tünemény

Nem zord csatasik helyed o szüz erény;
Tántorgva követlek . . .
O semmület!
Ah újra meg visszarogyok -
Menedék nincs temetőmböl
Könyörület!
ANDA.
Vezetlek –
CSABA,
Kifogyok
Erőmböl – –
Lerozzanok a tiprott fűre vissza,
Mely harcok ronda vétit issza.
NEMBEREK
(Vegyescn motyoikkal szaladgálnak ki a várbol)
Jaj! jaj! jaj!
Ég a vár!
Fejünkön a tatár.
Jaj, jaj, jaj!
Mennydör g
Pacsékra vág
A Török,
A Kozák,
A Janicsár.
Nincs reggelünk
 - 1983 -

Nincs östvelünk –
A kuruc
Lekoncol,
Merre futsz
Labanctol?
Kit a had nem,
A rémség,
Kit a vad nem,
Az éhség -

Megeszen;
Kit a vas nem, a tüz
Beveszen!
Förtőzve a szüz,
Szétzúzva az oltár
Megrontva a zsoltár,
Örgyilok–fenékség -
Árulás – pribégség
Sáskák hada -
Döghalál –
Ezer csoda! –
. Oda már,
Minden oda!
(Szerte futnak)
ANDA•
Jer,
Jer velem,
Legy egyszer
Még ember,
Csüggtelen!
 – 134 -

Vár tova rám

Atyám
Az Ordas,
Nagy füvész
Orvas,
Szemedbe néz
Olvas –

Meggyógyit ám,
És idegid
Ha meredve,
És létegid
Ha renyhedve:
Egyszerre vége!
Fölmelegit
Bölcsesége,
• Hatalmos medve!
Jer,
Hát jer hamar!
Legy ember!
GYÁSZAK.
Menekülj! szakad egyre a tar!
Nincs több idő!
CSABA,
Jövök! nincs több idő!
Meneküljünk,
Föl! – föl – szila erő,
Össze!
Röpüljünk –
ANDA,
Nagy ég! tetemed reszket–
 - 135 -

Tova heversz akadozva veszteg –

Jöszte,
Nincs több idő!
CSABA,
A levegő széditő –
Dögmétely terjedez –
Eressz!
Maradok, ámitó!
Te a csalfa vagy
Az álmok bóditó.
Haladj!
El félre! vakságom vénségem ára!
Előtted nyilt a romlás fegyvertára.
ANDA•

Adáz, jaj neked,

Ábrándod tébolyítva gyul ellened!
CSABA,
Mért tetted azt, hogy vak levék örökre, s
És lelkem éj, – pokol lángzó sírgödre!
Hogy bú izzó szenében süllögő csigává
Levék, lelkem éjének bujdosó árnyává;
Hogy létegim kigyóvermében rángok,
Hogy álmaim nyüzsgő nadályfulánkok;
Hogy vérem főzöng, forr és süllög átkot. #
Hiszed vak lettem? – o de látok!
Látlak, mint bugyborog kezedben méreg,
A mámor, őrjület, buja kisérlet,
Roham – fuldoklat – marc s minden gyilok –
Hiszed? hogy zúzva gömbereg a féreg,
 – 1303 -

E csontokkal még állami birok;

S nem görbedem lábcsókért könyörökre,
Folyár szépség, megvetlek mind örökre!
ANDA •
Hallgass boldogtalan,
Im háborult eszed;
Im szüvedben rohan
Dobzódni vad kezed
Jer, jer velem!
GYÁSZAK.
Késő!
CSABA •
Késő" hahaha! öröm! – Jelen
A végső!
A mentség!
A halál! Elértük a várt szerencsét.
Igy hosszu kinom még is hát kienyhül,
Igy lényem semmület hamvába renyhül!
ANDA«
Hadd haljak itt
Melletted,
Hagy daljak itt
Föletted,
Hadd irnye ágot
Hintsed rád,
Szemvilágod
Angyalkád.
(A váras külfalai halomra dölnek, bástyáin a félholdak
kitünnek.)
 – * 18? –

FőBoNCsokos
- (az omorn).
Leszakadtak a külfalak,
Leölettek a védkarak,
Lobogó, te hét lófarok!
Ki a fokra akasztalak;
Diadal! vetemült harag!
Allah!
Allah!
Elevent s a halottakat,
Csecsemőt s. elagodtakat,
Minemüt letilózzatok
Miliárd fejet húzzatok
Ti karókba vad magzatok!
Allah!
Allah!
Folyam, a hegy, a róna tér
Kutyavérbe legyen kövér,
Kutyavért igyon a gyökér,
Növekedve míg eget ér,
S az eget pirositsa vér,
Vér! vér! Azrael! Allah!
KURUCVEZÉR,
- Ide győztös
Harácsra!
Mire öldöss
Rakásra? - -

Fölösleg. –
Le a várra,
 – 138 -

Körösleg
Gabonára.
Gulyára!
Együtt tegye
Kiki jovára,
Együtt egye
S igya atya fiára!
MIND,
Zsákmányra szét, zsákmányra hát,
Sajtoljuk lépét asztagát. (el)
GYÁSZAK.
O romlás
Förteje
Láb lesz más
Test feje:
Irgalmazz
Inségben,
Siralmas
Szükségben!
LABANCOK
(alol egy kaput fölnyitnak, s kijönek),
Osztozzunk itt barátilag,
Nem érnek ellényes nyilak,
Ez egy skárlát palást velencés bojtal;
Ez karmazsin szoknya skofium rojtal;
Ez billikom, mozaik müves öble;
Itt turk, gránát, topáz, agátkő tele köble;
Ez egy taral filegram ó zománcal;
Ez egy brillánt boglár – nyakláncal;
-
 – 139 -

Ez gyöngyös párta, amathyst szegélyü – 4

Ez handzsár – csat – perec –kösöntyü – #
A KAPITÁN.
Míg azok űzik a harcot, –

Mink kiszemeljük a sarcot: 4

Cimbora, vedd e keresztet – 4

Vedd e bibort, te e cifra gerezdet – *

|-
Itt neked csillag – arany kulcs – i
Itt e zaphirba rakott bulcs – 4 *
#
Most, vissza! kobozzatok,
t
Kijárt havi zsoldatok – *
*

EGYÜTT.
Éljen a párt, él a Labonc * *
Éljen a cinkos, hármas a konc!
Osztva marad,
De fosztva apad;
Gyüjtsük a hegyre meg –
Majd ide hengereg.
Párt!
Éljen a párt! (el) »

GYÁSZAK. ~

O bastyák!
Fénytermek –
Alázvák
Cimtermek!
O kincsek
Utolsók,
Bilincsek
Koporsók!

* ~~~~

– ^
 – 140 -

CSABA »

Mikor fogtok hát végsőt hörgeni?

Hah! gyilkos ellenem születve nincs?
Megálljatok harajmák, itt a kincs,
E testel is lehet gyönyörben fördeni!
Hah, jertök hát, egy tőrt e mellyen át!
Mi könnyü édes – isteni
E forbát!
Ez olvatag kebel
E gömbölyeg tag minden cukros kelyhivel!
Émelygve hagytok itt vakot mogorvát -?;
O én is ölvek körmivel
Én is vigan téphetem el.
Föl!
Föl a romra! A

Falakra falakroll ölömbe!

Kövekre kövekröl
Tetőre!
Előre
A bástya oromra!
Hol Grif fia fészkel,
Pelikán anya nézdel
Kebelét tépi ki
Fiait tömje ki –
Onnat hanyatthomlok le vakra,
Zúzatni szerte ezredes szilagra.
GYÁSZAK.
Mit akarsz,
*~ Tébolyult?
 - 1141 -

Várpiarc
Lángra gyult.
Lángokba
Ne lökd őt!
Fuldokva
Állunk őrt!
ANDA,
El onnat! fönünnet
Alvó vér csörgedez –
El félre! errünnet
Haldokló hörgedez! –.
Ah hömpergők –
Vijongók –
Szendergők –
Tagcsontok! –
A gátran
A láng köztt
Menj bátran,
Lelj eszközt...
Ah vége!
Sudámlok
A lángok
Köztt égve!!
CSABA
(egy omladékon)
Gyönyör! – üdv! – ropogó –
Repedő – harapó üszök, pompagerendek!
A ragyogó -

Te a boldogitó világ özöne,

 – 142 –.

Ti Napbeli szárnyatag rendek!

Te ihlő éden öröme!
O lángok! -

O lángok emésztők! 4
Hamvadó – tenyésztők!
Föl fölszabadulnak ezernyi parányak,
Szét – szét kioszolnak élvgazdag irányak –
Ama csillag, e villany, ez a laza mennyben –
Amaz ábra, ez harmat, amaz kegyeletben –
O lángok!
Lobatokban egy istenületre hullámlok!
GYÁSZAK.
Mentsétök!
Üldjétök!
Maradj!
Ne tovább, háborodott!
Galamb, oda vagy!
Hajh, sziklahasáb
Ránk szakadott!
ANDA•

Jaj éltetök,
Jaj vesztetök,
Gyászok!
Ah, fúladok,
Füstoszlopban vagyok –
CSABA,
Hah, várj! Iszonyubb meredekre mászok.
ANDA•
Egy hajszál éltemet!
 - 143 -

CSABA
Jaj neked!
(Elvesznek szem elöl.)
MoKÁNYAK
(a sZATÓCSOT közbe véve, betombolnak).
Hahaha! Kalugásak,
Top! letört rabláncunk!
Tomborásak,
Ti glugásak,
Vad toborzok táncunk!
Hörg a harcos, rogy a tábor,
Top! nincs mit veszitsünk,
Aranyhámor,
Uri mámor,
Zsellér, kit dühitsünk;
Semmi bántónk
Tánc a szántónk:
Nyakrafőre, hurráh!
Sirbol zsarnok –
Döglött barmok
Tora tegyen urrá.
- szATÓCS.
Lehem kirázva –
M0KÁNYAK.
Hahahaha!
SZATóCS.
Kancsukát a röstnek!
(Különnemü parasztok bevegyülnek.)
M0KÁNYAK.
Rajta Ruzsnyák
 – 144 –

Svábok rusnyák!
Körmink újra föstnek.
MIND,
Kéjádázva–Kancsukázva –
Tóka! pópa! átok!
Zúzva – törve –
Nyúzva – ölve –
Kárhozat ránk s rátok!
(VILLIK körtánca a romok közzé ragadja.)
VILLIKAR,
Mily gyönyör
Ingani
Lengeni
Rajjal!
Ihlemi
Láz-iram,
Ábrai
Bomla kör,
Üdv!
Sílleány
Sívedez,
Villi-boly
Ívedez,
Hím fogoly,
Üld!
Bája húz,
Egy sikám
Összezúz
Sír-rimám
 – 145 -

Álmira
Küld,
S ringadó
Lengedő
Forgadó
Rajjal!
Ott követ –
Ott szöved
Csókul ő
Rád szila
Hajjal.
(Piros fény ömlik szét a színen, VILLIK tétova távolyban
alig láthatólag még inganak a romon).
CSABA

- (a csúcson).
Igy hágva már a zordon véres pálya,
E rémzászló ormára fölsegit.
Hol a Turul hasitja léghazája
Surlódó villámterhes föllegit,
Igy födve már fönvágyom imolája,
S e csábangyal minden kéjt öszvegit.
O átkozott imádott mért hivélek,
Mennyországom lopád, hogy elvesztélek! –
Ti népeim csöndes Mäotisparton
Barátim, jó anyám, szeretteim,
Igy hajtja végre most bizottas kardom
A büntetést bünöm szentségen,
Igy megszakadt keblemben ölni tartom,
Kétszer nem győz csalteste rényein!
 - 146 -

Adur nevében mind áldás reátok,

Kudarcal nem térend Csaba hozzátok.
O vakság szörnyükin, o vénség kora szenve!
Mily édesen bujdosnám sírodat,
Csak ez, csak ennyim volna visszamentve
Hogy ő nem csalfa volt, ez öntudat:
Hurcoljatok poklabb marconyt teremtve,
Csak percig láthatnám viszont szép voltodat;
Halnék halált minden szüvdobbanásra,
Csak balzamát nyerném föltámadásra!
ANDA,
Ah vakság szörnyü kin!
Megölsz szerelmedet,
Ki váltsa könyein
Föl majd emlékedet?
És rezge holdsugár
Röghamton bűvölög,–
Halk minden, héla már -
Fagyos szél sűvölög.
CSABA

(leborul)
Beszélj csak egy szót, lény, szelid, borzasztó,
Hogy mind muló e ronda tömkeleg;
És eljövend a nagy Nap a virasztó,
Hogy, tiszta rényhullám, öleljelek,
Hogy Napleány, sötét árnyot hamvasztó,
Szerelmid árján hamvam kéjeleg
O mondd hogy az vagy, váltságom küldötte,
S hiu füst mind egyéb, őrjült álmom szülötte!
 - 14? -

ANDA•
Sötét – sötét
Vakság, kietlened,
Látnod ködét
Szörnyét nincs léteged;
Boldog, nem érted azt,
Mi hamvaszt, és csiraszt,
Hogy, ember, botorgásod
Árán sírodat ásod.
CSABA,

Hát veszve legy, és átkozott reményem,

És kába föllegvárom, gyáva rényem,
És Ethele magad, családom őse
Adur isten magad legy átkozott,
Ki jött hogy gyilkod oldalomra. kösse –
Az ördöngös dana, s ki első Napnak áldozott,
Atyám Ügek ki nemzél, és Anyám –
Anyám ki szültél félisten gyanánt őrködve rám
Legy átkozott, és mind Magyar Világa
Szent hajdona, jelen s jövendő urasága
Legyen cudar, utált, szidalmazott
Veszett és átkozott és kárhozott!!
(kardját s áldozatát fölragadja),
ANDA•

Ti mennyei árnyak
Védjétök a gyöngét,
O adjatok szárnyat
Égíven elöntvét,
 – 148 –

Osszó karok édét,

Testvérkebel írját,
Ne lássam esését
Gyászvégzetü sírját.
CSABA,
Karom roskad! Adur,érzem, nincs több hatalmod,
A renyhe karban, Áhrman, gyujts erőt!
O láthatnám még egyszer ag fájdalmod,
Csak egyszer színedet, mint ez előtt,
Midőn enyelgő oktató irgalmod
Szilaj barangot képesitni jött!
O átkozott tanácsod, hogy követtem!
O én mondhatlanul vakon szerettem!
ANDA •
Tied vagyok!
A Nap kohában
Nem hamvadok,
El nem fagyok
Halál fagyában –
Csaba, mint voltam,
Mint tettem, szóltam,
Tied vagyok!
CSABA,
Nem! hah, te nem szeretsz, hogy eltemettél
Oly fondorul – o én imádtalak!
O e pokoltudat, hogy nem szerettél,
Mi végtelen kietlen holtalag!
Vakon most látlak át a csüggedetnél –
Hah, későn! későn! mért hogy nem utáltalak!
 - 149 -

Rohanj alá! s veszett mondom tanácsod!

Semmülj meg! – Áhrmán: itt harácsod!
(letaszitja s kardját után löki.)
EGY szózAT
(a mélyből).
Csaba! Csaba!
H0URIK KARDALA
(mennyben)•
Lángelem – illatok
Langy lebel–harmatok
És raja ájtatok
Édeni
Érdemi
Jellemi
Szüzei, száljatok!
Mentsetök, tartsatok!
Ihleteg -

Rejleteg
Szenveteg
Társatok
Áldani, dallani fog.
CSABA.

A gyilkos zordul áll vad gőgje ormán

Oly borzatag melly – vacogó fogakkal,
Oly iszonyun, oly gyönyörü mogorván!
A lég nyüzsögni kezd metsző,csipős kisállatokkal;
Alunnat a pokolcsodák vicsorgván
Hemzsegnek már elé, vijongnak éh torokkal:
De minden tépdesett szilag parázsa
Leend megannyi bánat óriása,
 – 250D -

HOURIK KARA.
O kies ösvenyek,
Ritka viránynemek,
Drágagyümölcsszemek,
Krisztalok,
Ligetek,
Olvatag –
ratag
Rajzatag –
Szög kecses angyalok, 2

Ágyaik
Éjeteg
Hajnalok;
Csókjaik
Élveteg
Századok;
Ah ide jöjetek
Harcos, öreg, beteg
Reszketeg, senyveteg!
Tisztulat
Ifjulat –
Vidulat
Édene hí s mulat
El veletek!
CSABA,
Es ő kimult! – Áhrmán, hozzád kiáltok.
Kegyetlenebb nincs ördög senki több!
Fogadj s övezz táradbol ide bárdot,
És izre dől e Napvilági gömb,

~~ ~~~~_~* * * ~ ~
 - 151 -

És sirva ríni hallasz tevepárdot,

És mennyek hörgte poklodig ledöng,
És mind a Hélán förtővé szivárlok,
És hattyuvérböl neked imolát sikárlok.
(Zászlóval lerogy a mélybe.)
(A romfalak darabokra dölnek egy bolt belsöjét mutat
ván, ETHELE szobra közben áll, ANDA lábaihoz borul
va - CSABA egy omladékon hever eszmétlenül).
ANDA,
Neked kesergem –
Neked panaszlom
Nagy bánat sergem,
Küldőm, marasztóml
Vén Ordas atyám!
Füvek buvára,
Ércek olvára,
O szánj o éldelj,
O ints, o érdelj,
Legy isteni gyám.
Én őt szerettem
Buzgón oly tisztán,
Ne nézd szüvetlen
Rágalmit izmán,
Ne hagyjad el őt!
Lám porba csordul
Szét vére zordul,
Lám árva lelke
Nem érdemelne
Oly si temetőt.
 •= 152 –

Add vissza egyszer

Kardod fiadnak,
Repkényid e fegyver
Után fakadnak,
Add vissza szüved
S lesz majd Széphalom
E rom vánkosa,
S lesz majd szebb dalom
Éltő orvosa,
S végezve müved.
HOURIK
* láthatlanul.
Holtalag ó moha
Ronda ne legy soha,
Zaphirok kövecse –
Amaránt hímpora –
Mosusz-eszmék kecse –
Tubafa díszsora –
Hyacinth lisztpora –
Eonok szent becse –
Barmekidák kora
Gyászaid Zomotora.
ANDA,
(Adurkardot Csabához fekteté).
Támadj!
Helytt vagy.
Támadj!
Holt vagy.
ETHELE
(hozzá lépdel – hajlik, slobogóját rágörditvén, érdeli–)
Támadj!
 - 153 -

TÁMADAT.

*tekre vot ... vwyeknek virag*

*llenö senteknek oly nagh vígagaga.
G SZOL0SMA.

Miért vagy, szép Eccho,

Oly igen boszontó?
Eccho Ontó
Te vagy a vérontó
Én könyvem hullató
Eccho. Tó.

ZRINYI.
Tópartok, sziklák; a háttérben rónaság.
ÉBREDAL.
(Elemek láthatlan kara)
Hajna, Hajna, Rózsahajnal
Szünjön álmok hosszu sajna,
Kelj föl édes kedves drága,
Ébre föl szüzek virága!
Már bárlingot és iringót,
Ibolyát és pézsmabimbót,
S minden fűszálat csöperge
Éji nedvel Harma tünde,
Mily gyönyör nevetve csünge
Gyöngyeim föl Csilla serge,
Mily susogva csapodáran
10
*
 - 154 –

Bolyg a Szélfi lepkepáron,

Fecske nyilt von láthatáron,
Seregélyek kőrizslombon
Eszterág méz ott a dombon,
Őzfi bokrok köztt csorömpöl,
Bent a bölénbika bömböl,
De a róna távürében
Délibáb himbál hosszában
Dicsragyíven, vizruhában,
Víg pacsirta föllengtében;
És Gyulányka napporában
Fűskata zümmög rajában –
Mily zsibaj, mily zonga zenge!
Ébre föl sötét levente!
Hajna, Hajna, Rózsahajna!
Szünjön álmok hosszu sajna!
CSABA (egy hanton eszmél) TOMBOLI(mögötte legelész)
CSABA,
Elállt a zivatar, árviz fúlaszta,
Balságom mégis életben maraszta.
Hová jutottam? Élek é? Hah élek!
Pokoltusámra borzadozva most eszmélek.
Mi az? e kardot újra köll viselnem?
Hol vasfüvem, kigyóm, boldog szerelmém?
Almám aranyfáját ah hol találom?
VISZHANG,
Holtal álom.
CSABA »
Hajh holt tehát mindössze tüneményem,
 – 155 –

Csak füst és pára nyert veszett merényem,

Csak álom é? Én mondom azt?
VISZHANG,
Én mondom azt.
CSABA,
Csillagpályám – holdbeli veritékim tornya –
VISZHANG, -

Kintornya.
CSABA,

Honnat fecsegsz te pajkos?

VISZHANG•
Ajkos.
CSABA »
Sőt éppen nyelves –
VISZHANG,
Elves.
CSABA.

Ah, nem küzdél verejtve!

VISZHANG,
Élve rejtve.
CSABA •

Hallgass. Gondban vagyok s kétségbe ejtve..

VISZHANG•
Ejh, te?
CSABA•
O Anda! Anda, merre vagy? oktass!
VISZHANG,
Erre vagyok, Tas.
CSABA,
Nem Tast s teged sem hivlak. Ah bizan
Tas, Chund, Huba, Tihót mind messze van!
>t
 – 156 -

VISZHANG,
Esze van.
CSABA.

Hülek, szegény anyám érttem szét tébolyong. –

Chazar Előd sátrot ki tudja merre vont –
S hol nem keres egész világbol Ond bajár.
VISZHANG »

Világ bolondba jár.

CSABA »

Szovamnak mily ügyetlen visszámlása?

VISZHANG,
Ám, lássa.
CSABA.
Alaktalan, ki szólit?
VISZHANG •
Laktalan, ki szólit?
CSABA
Csak lakatot valaha
VISZHANG »
Aha!
CSABA,

Mozgékony szájacskádra nevetnél.

VISZHANG,
Nevetnél?
CSABA,
Mint szabaduljak ettöl, gúnyszova
Bosszantóbb minden kisértetnél, –
Ah taltos Tombolim, hol?!
VISZHANG,
Tombol – imhol!
 - 153 *

CSABA,
De hol itt?
VISZHANG,
Ehol, itt.
CSABA,
Valóban! igaz é? Te volnál?
Rám vársz, lovam, közelgesz, még se szólnál.
T0MB0LI,
Biz azt hivém szegény kis gazdám
Már holtra fekszel a kőszálon,
Fejed régóta elvirasztám.
Mi mély csodás húzamos álom!
CSABA,
Beszélj, azóta itt mi dolgok estek?
TOMBOLI,
Elésorolhatnám fölesleg,
Mennyit töprenkedtem miattad,
Midőn te becstelen Hulládot
Oly szörnyü árban rimálgattad,
Mig megtöré vihar csajkádot;
Bezzeg most látád sírod torkán,
Szép begyesed be csúf boszorkán.
CSABA,
Hagyd észrevétidet csöndesb napokra.
T0MB0LI,

No hát, hogy térjünk a dologra.

Teged ugyancsak vizre vittek,
Adurkardot nálad nem hittek: -

Igy a pokolfoganta Hulla :

 – 158 – –

Együtt veled az árba fúla;

Alig fösté kiömlő vére,
Im egy galamb száll fölszinére,
S a vasfüvet, mely mint kiszórva
Föntuszkált, fürgén kikuporja:
Mi történik? Alig nyelé le,
-

Egy eszterág válik belöle;

Kering, kerülget, végre látja
A szép kigyót nádhoz füződve,
E percben ornyát elkitátja,
Mohon faldossa s tündöködve,
Dúzadni látszik s alakulni,
Míg egy lánnyá kezd idomulni,
Igy nebeleg, csapong több ízben,
Valamit kémlel bent a vizben,
Lebuv, fölúsz s egyszerre partra,
Kezében aranyalmát tartva.
A lánykán semmi ing vagy fátyol, –
Szög haja, hátát szűz emlöit
Duzsan födi Adur lángjátol, –
Igy hagyja el Hullák fördöit,
Körültekint magas szömérrel –
Kényesden lépked gyönge lába
Puha pázsintig, hol fenyérrel
Benőtt odor hűsöng magába,
Itt bágyadtan ledől, tekinti
Szeplőtlen tomporát, leblecske
Szikkasztva mily vigan legyinti,
S mintegy pirulva rejti, hinti
 – 159 –

Fűvel kecseit a kezecske;

Most fölveszi az aranyalmát,
Kettérepeszti s im, belöle
Aranyruhát, czipőt és csalmát
Göngyölget s mindent a mi kölle;
Gyorsan fölöltözik, a héját
Egymásra csapja, s pillanattal
Teremni föl aranyhintót lát
Sárkánysebes taltos csapattal,
Igy ül hintóba, s messze hosszan
Elvágtat mint hercegkisasszony.
CSABA.
Almélatos beszélyed – Ah valóban,
Nem ismered, ki volt ez a hintóban?
T0MB0LI,
Nem én. Amugy eszméim jönek,
Ez lám, éppen jó lenne nőnek.
CSABA,

Ne űzd elméd igen mély gondolattal,

Beszélj, mi történt más ez áradattal?
T0MB0LI,

Dagálya nem soká letesped –

Hullát mély örvényébe rejté –
S kivetve tova dermedt tested, |
Hogy még fölélsz, senki nem sejté;
De lám erős a Nap sugára,
S te újra ébredsz valahára.
CSABA,

Szólj Tombolim mit tudsz atyámfiakrol?

 – 1GQ –

TOMBOLI.
Szellők hirlik keletéjszakrol,
Hogy messze Sívahonban járnak,
S teged naponta várva várnak;
Ijesztői Besnyő, Orosznak,
Most éppen Kévevártt lakoznak;
Előd ur is Chazar megyékkel
Zaarhelytt már nem sokáig székel;
Minden halad bened remélve,
Csak néha bús anyád Hűlekkel
Sohajg fontos szókat cserélve.
CSABA »
Igy én csak álmodám hát mind e szörnyet,
Igy túl sem léptem e bűbájos környet!
O hallatlan látványok! – minden – minden!
Igy hát már csak füstök nyomát tekintem.
Jerünk! jerünk!
Borostyán még ha nincs, viszonszenvet nyerünk,
Ha nincs semmink, maradt egy fegyverünk!
Pedig sziklák lakója te, ki oly vigan
Megvissza feleled
A vándor panaszát, beszélyünk vége van;
Isten veled! isten veled!
VISZHANG,
Isten veled!
 - 161 –

BARANGOK.

Natura taciti, ad faciendum quam

ad dicendum promiores
REGIN0•

Pacem simulantes, an bellum ge

rentes... ... in incerto habetur.
Dum igitur vasto impetu advo
lant, rursus verso equo instant.
| coNsTANT. PORPH.
Belli nuncius... vox • • • turpis et
diabolica hui, hui frequenter au
ditur
LUITPRAND »

zAARHELY ELőTT.
HARAMBASA, UZD
(csoportaikkal szembejönek).
HARAM.

Megállj! szót fogadj rabszíjadon.

UZD,

Kézlábra esel, ha állapodom.

HARAM,
Hátodra tán harácsom végett.
UZD,
Nyelved alatt van vitézséged?
HARAM (ránt)
Kérdezd emettöl.
 – 162 –

UZD •
Békóvá tekergetem
Kalózlábod körül! (ránt) Föl nemzetem!
HARAM,
Haj, Haj, föl! rajta, rá!
UZD,
Hullj, hullj, alá!
(egybecsapván mind kettöjük kardja kiszökik)
- UZD, ~

Ormuzd! mi volt ez?

HARAM,
Kezeim elzsibbadának!
9 UZD,
Uz főnök, mily kudarc cégérez!
HA RAM,
Örök gyalázat a Harambasának!
ELőD
(közbe jö scregével).
Harampalócak, Uzak szünjetök!
Besnyők és Oroszak közellenségetök!
HA RAM,
Hah, ez idétlen kölkei a télnek!
UZD,
Kimélendők, kik egy nyelven beszélnek.
9 HA RAM,
Palóc s Uz-ősök testvérek valának.
UZDs
Áldás apáink üdvezült porának!
HAR A Me
Béke közöttünk!
 UZD,
Béke közöttünk!
Dicsőség, szeretet fölöttünk!
ELőD.
Most hát keresztül,
Megrontónk lelkin is keresztül!
Szabálytapadók országa vége,
Zaarhely ostrommal földig ége,
Majd jobb napon sorsunk engesztül,
Ha szórt erő központra fölgyül; ~
Most korbács annak, a ki veszteg,
Sarkantyu rá, ki reszket,
Pellengér, a ki gáncsul áll,
Bitó, a ki pártot csinál,
S a legcsufabb halál!
 - 164 –

VÉGZET.

Per deserta loca:... quae Susu

dal (Sívahon) vocatur, .... Almus
... super equum suum sedendo
• • • stetit ante omnes
ANONYM• B• R• N•

Wand si so vil der vriunt verlurn

Unt den grozen schaden kurn,
Do griffens algemeine zuo:
Daz volc allenthalben duo
Muore striten durh di not.
Ezel bat untouch gebot
Daz man raeche im sin kint.

TNibelungenläI,

KEVEVÁR ALATT
(CHUND, OND, TAS, HUBA, TIHÓT körösleg ülnek
köveken; HÜLEK áldozik; EMŐ előtte)
HÜLEK.
Immár Urál s Kavkásokrol leköltöződtünk,
Aral s Mäotis, Kuma, Átel s Don mögöttünk
Már több irányban Kevevárig jöttünk,
Háromszinü zászlót is fölütöttünk.
Immár Előd s Chazarok szállitványa,
Trul és Denep köztt, Besnyők ragadmánya,
Sasok csapása kézügyünkbe hányja:
Mindent becsatland Adur hagyománya –
*-

* *-
 – 165 –

Idülj aggó hugom, fiad mennyek kegyence,

Ma harmat képpen elücsir leszemze,
Első sugártol gyult föl a medence,
Lángszíne s illata meg annyi jót jellemze.
- CHUND,
En őt a várban akarom bevárni ott,
Melyt Hunvezér Keve alapitott.
0ND,

Hol most Orosz hemzseg e vörös hangyaboly,

S garmadra gyűl bölén, nyest, hőgy, coboly,
TAS,

Ostromra! Lodomér, Halicsvár tág eléggé.

HUBA »

Vad méhek könnyen változnak herékké.

Jeges tengerre a halálzsir ivókat!
TIHóT.
Részemröl születföldöm bánom
Narancs helyett kapánk kökényt s kórókat
Ez istenvert dércsapta orgoványon –
Sehol sem látok Székely havasi lakókat.
EMő.
Míg föld kerekségén azon szugoly
S maroknyi nép elénk terem, lefoly
Sok viz, megőszül sok tavasz esztendöje!
HÜLEK.
Annak lehet, most éppen telyes idöje,
CSABA
9 (közbe lép),
Igen. Most idöje!
 – 166 -

FMő.
Adur! hah, ez fiam! Ihol van!
CSABA,
Áldott anyám! Bajárok! Bátyai mind!
EMő.
Szüvemhöz!
HÜLÉK.
Sorban!
S hozott szerencse!
MIND,
Jó szerencse!
HÜLEK.
Hah beszélj!
Idöje mondád, jó jel volt ez, vagy veszély?
Pályádrol mily eszmét hozasz tanácsul?
Hol merre jártál – tedd köztudomásul.
CSABA.
Hagyjátok a rajos multat pihenni,
Én itt vagyok, s örvendenünk elég!
Szélsőig kész zablátlanul röppenni
Hányszor fagyott rám véres veriték,
Hány szende ébrényt gyilkossá szülemni
Keblem vad ágyában nem homliték!
Én itt vagyok megmentve egy hajszálon,
S vigaszt bár keserün, hogy minden álom.
Nyilván tudom, midőn Barkiri Sámán
E kardot adta, merre ballagék,
Mint ihletődtem Ethele bálványán
Midőn a titkos holtalagra bukkanék:

*-- ---- -- ~~ ~~~

 – 163 –

De mint juték taltos lovam villámán

Tova alá arrol hiába szólanék.
Három rényböl soká kérdém, mi szármad,
S Adurkard megkisérté mind a hármat.
Most is zsibong boszorkányzaj fülömben
Az uton óriáskirálkastély felé,
Mindenható izmokkal vív különben,
De balcsapásit ferdén mérelé;
Legyőztem igy, vasfű is örökömben, –
Siettem Bál kigyójáért szelek szárnyán elé,
Föl is találtam nagy lélektöréssel
A poklos faggatott sok incselgő kérdéssel.
Itt banyolul legáhrmánosb kalandom,
Tuba leánya aranyalmához segit;
Remélve hogy szüvvel jutalmazandom, |

Ádáz szerekkel tengerébe részegit,

Szerelmem, ugy mond, bene gyilkolandom,
|
-

S látom vad kezemen föcsengő vére bélyegit:

Rémülve lerogyok – siker nélkül törekszem |

Ismerni őt – habokban elfenekszem. | -

Ki fösthetné letébolyultak álmát,

Vagy a halottak síva utait,
Láttam sok századok leventi szármát,
Méhében sok titok udvarló roncsait,
Kibomló martalócok büszke jármát,
Gyémánttornyok gyászomladékait:
Ekkor megkap egy ittas düh ragálya,
Vesztemmel végződjék e hiu pálya –
Midőn egyszerre fölpattan szemem s eszmélek
 – 1638 –

Egy szigetparton, Taltosom előmbe lép,

Mint gerle ágrol ágra visszatérek, –
Lemondok, oda minden boldog, drága, szép!
Imé! utközben zeng egy szittya ének,
Ujongva vesz körül ki árva nép,
Hun-Székelyek, kik jöttöm ünnepét toborzák,
Hogy egyesülend Erdély s Magyarország!
HÜLEK.
Isteniekben elvalál rejtezve,
Legy kedves újra, s igy neved elveszve
Nagy álmaid jeléül állitódik,
Neveztess Álmosnak késő utódig.
EMő
Legy kedves hát álmos Csabám mi köztünk!
MIND,
Üdvözlünk Álmos! Álmosunk üdvözlünk!
OLEG és KUNBAJÁROK.
- 0LEG.
Kóbor hadak, mi szándékkal legyünk?
Vihatlan várunk árkán tudakozzunk.
ÁLMOS.
Ne biztass várral, hogy próbát tegyünk.
0LEG,
Reszkessétök az Oroszbosszut!
Hét Kun nemzetséggel frigyes kegyünk
Hogy e bitang csordát szétostorozzuk!
CHUND,

Hah! Tar-kunok, jelt ütközetre!

TÖBBEN.
Ütközetre!
 – 169 -

ÁLMOS.'
Megálljatok! hallgass, bán, feleletre.
Hiszed, hogy ennyi ezred utját
Ijesztgető rimányid hiusitni tudják?
Hiszed, fészkedhöz járulánk azért,
Hogy csóvádnak köszönjön annyi térd?
Ha patkányraj lennénk is összefurnánk,
Ha sáskahad volnánk ugy is kiturnánk.
Tudod, hogy Szittya nép ez, kin fenyengesz,
Hogy ama vár mienk is, melyben tengesz?
De Olegbán, más tárgy köti szüvünket:
Hol Székely gyarmat híva hí benünket –
Az ország, melynek termett asztagán
Dőzsöl Gelu, a mén-Marót s Zalán,
Melyt Ethele szerzett hun, német, latinok ura,
Nimródnak ivadéka s isten ostora
Turulcsaládbol, mely benem virul most:
E jószág köti a barangot, Álmost.
És ti, szint Hunavarok nnokái –
Kunok, most idegen kegy cimborái,
Hová lőn régi dicsvágy kebletekböl?
Hová lőn édes viszhang nyelvetekböl?
Ti vagytok é velünk egy lélek, érdek?
Adur é kit dédösitök dicsértek?
Balamir volt é, kit tova kisértek?
Charaton, Rua, kikkel csatára tértek?
O szóljatok, mi zsold néz tegzetökre,
Hogy vérünk mocska fogja be örökre?
O szóljatok, Olegbán hány tevéje, ökre
 – 1?Q –

Méltóbb, hogy sem borulnátok testvéretökre?

Mért érdemlők, hogy lábunkal tiprassunk,
Hogy enkezeink által szétszaggatassunk,
Mért érdemlők, hogy követ olvaszthassunk,
De sorsosinktol kővel hajitassunk?!
ETE,
Álmos vezér, én Kun vagyok, nevünkön
Szenny nincs, s ha becsület forog fön,
Tied vagyok szüvemböl egy felölem,
S alig ha nem köz kedv szólal belölem.
BONGOR.
Mit meg nem hóditasz Adur kardjával
Ha birsz is így bölcsek szónoklatával?
KUN0K
(mind)
Tied vagyok s vesszen, ki verseng rokonával!
HÜLEK.
O áldott nap!
UZD.
Nem csak Kunok hét serge,
Bátor Haram nép is közénk keverge,
Sőt a Chazar megyék jutván bukásra,
Előd mindnyája itt van kézfogásra.
HÜLEK.
Hah! tán öreg szememböl köny pereg?
Hahha! az ember mily gyerek!
Hahha!KilencChazar megye,Harams hétKunsereg
O áldott nap!
ÁLMOS
(Megfordul). -

Bátyám vagy, s nem röpülsz szivemhőz?

/
 - 171 -

ELőD.
Tisztelve járulok most győztösemhöz,
Soha nem volt kormányügy szájízemre,
Épitsd belátóbb malmodat vizemre,
Adur kardjában bizalom és mentség –
Vezessen Álmos, csak szerencséd.
CHAZAROK, -

Csak szerencséd!
ÁLM0s.
Sok érdemesb előtt nem érdemem,
De a szilárd bizony,
Hogy nincs buzgalmomat rendithető viszony,
Erősit, megkisértenem. –
Minő cim rajtatok Chazarok.
ÁVAR.
Avar,
Gencs, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Kar,
Kas és Tarján – -

ALM0S,
\~ S kunság, a te dandáridon?
B0NG0R,
Éd, Ete, Bojta, Úzd, idom,
Rétel, s utolsó Bongor enmagam.
ELőD.
Velünk van még a Zychi és Palóc-haram.
ÁLMOS.
Igy hány csoport hármos zászlónk alatt?
HÜLEK.
Száznyolcat könnyü szerrel meghalad.
 - 133 -

ÁLMOS.
Kiválhat igy harminc ezer levente,
Elég ugy harcra mind szükséges rendre,
Olegbán, mit mondasz továbbat erre?
0LEG.
Dicsérem a bölcs békeség irányát.
Megosztja értte Lodomér gulyáját,
Halics gabnát, ménest küld, s minden telhetőt,
Jó utra havasok köztt biztos vezetőt.
ÁLMOS.
Jót állhatsz erröl mind, Oleg?
0LEG.

Im, zálogul
Két fiaim, s pénzes zacskók osztályodul. –
ALM0S.

Szüvességgel vissza nem él vendéged,

Bird csöndesen Kevevárt s a vidéket.
(Oleg el)
HÜLEK.
És most pecsételjük meg egyröl egyre mind
Szövetségünköt ó szokás szerint!
(egy edénybe kiki vérét bocsátja)
Gyulassza összes vérünköt szentelt tüzünk,
Adur kardjában, mely haladni int.
- TIHÓT.
Adur kard összesitse vérünköt, tüzünk
Gyulassza lángra, mely haladni int.
HÜLEK.
Eskügyetök mindnyájan!
MIND•
Esküszünk!
 – 138 –

HÜLEK
- (az összes vért gyultárba önti).
És most szabott elvinket végre hajtsuk;
Tudhassuk, magunk mihöz tartsuk,
Mit büntessünk, minek díját ohajtsuk.
TAS,
Jászok becsülvén a Turulcsaládot,
Fejdelmül ismerik csak e korcsatlan ágot,
S míg egy lesz ebböl századok értére,
Legyen tekintet ősünk Ethelére.
ÚZD.
Kunok közzéteendő fő törvénye,
Hogy bárkinek helytt álljon szerzeménye
S ha mely család ki hal, jószágát ne ragadja
Övéhöz Fejdelem, méltó fiaknak adja –
TIHóT.
Kiványom ez, soha el ne feledje
A Fejdelem, hogy mink s készantag tettük őt,
Kormánya tagjait tanácsunkban kifejtse,
De idegen ne csúszszék tisztei között.
ELőD.
Ki cudarul méltók után árulkodott,
Ontassék vére, mint mienk kiontatott –
ÁLMOS.
Parancsatok mindenkor szent előttem,
S fekügyék átok mint szentségtörötten
Rajtam s utódimon, kik türni tudnók
Sérelmeit, vagy éppen meghazudnók.
EM0,
Még egyet elkerült gyülésed,
 – 134 -

Anyád ki hallani van érkezésed?

ÁLM0s.
Mi eszme lebeg nyájos ajkodon?
EMő.
Egy fontos vágyhoz rég ragaszkodom,
Im nincs hová gondos fejed pihenjen,
Nem szívsz új életkedvet földi mennyen,
Nem boldogit egy édes ifju nő –
ÁLM0s.
O ég! elméd mi rémötletre jö!
EMő.
Nem volna még fogalmod szerelemröl?
ÁLMOS.
Ez az, mi tanusit lélekzetemröl –
EMő.
Már él egy rajz szüved hajlámiban?
- ÁLMOS.
Alom! számomra végképp oda van!
HÜLEK.
• Ki merné Magyarok fejétöl megtagadni?
ELőD.
Turulcsalád igy bene fog szakadni.
TAS
S helyén közttünk viszálymagok szülemnek.
TIHóT.
Szükség fiát látnunk a fejdelemnek.
ETE »
Kétes jövendőt biztositnia –
MIND,

Köll! esküjének köll hajolnia!

*
* **
 – 125 ~

ÁLMOS.
Legyen! mit érdekel tiket gyötrelmem?
Szovam adám, s az énelyt el köll nyelnem,
Ha szüvem is repedne, mit bánjátok?
Ne érzze embervoltát, a ki már szolgátok.
EM0.
Sátromba szállt egy szende szép galamb,
Tán tavaszteste majd vigasztaland,
Szeméböl tán új napod hajnaland?
ÁLM0s.
Soha! soha! – De mindegy! Add kezit,
Akár kit hitvesül – EM10»
ide!
Már érkezik.
Z0ARD és KADUSA. -

(egy befátyolozott lánykát NASZSZÜZEK vezetnek.)

z0ÁRD.
Bácsikám,
Párját hozzuk örömidnek.
KADUSA «
Vidor ám,
Nem mint gyöngye könyeidnek.
z0ÁRD.
Bácsikám, ejh isten adta,
Savanyu tekintet az!
KADUSA
Hol a bors terem, miatta
Ott lehetnénk az igaz.
NőSZLÁNYOK KARA.
Fördögetve
 - 136 –

Harmat hóval,
Törlögetve
S fölkenetve
Rózsa-olval,
S barna fürtén
Hattyutollal
Irnyepárta,
Kies fürgén
Jö a mátka,
Liljom mellye,
Bibor arca,
Emlény telje
Szüve harca;
Ízeld ajkát
Enyhed, dajkád,
S két szemében
Nap van éjben,
Szólj nevetve,
SzüV Szeretve
El nem bágyad –
Már megvetve
Puha ágyad.
ÁLMOS.
Ormuzd! o irgalmazz e léleksúlyra!
Emlékét kelti minden lépte újra.
EMő.
Mért nem sietsz tartózkodót ölelni?
ÁLMOS. -

Agályát mért siessek még növelni?

 -

EMő.
Kezét birod, s még kis ujját sem fogtad –
ÁLMOS.
Mód és idő majd menten egybe szoktat –
EMő.
Legalább fátyolát emeld föl egyszer.
ÁLM0s.
Szerencsém a titokban érdeket nyer.
-9 EMő.
Kit meg sem ismersz, szerencsédre mint vál?
- ÁLMos.
En férj vagyok – mi több? A fátyol jól áll –
MENYASSZONY,
Ugy nincs mit tenni –
Magamnak köll levenni –
ÁLMos.
Nagy ég! mily ismerős hang! meghalok – –
ANDA.
O azt ne tedd ily frisen és gyalog.
ÁLM0s.
Imádott! nem vagy álom? vagy tán most vagy az?
O ugy örök mennyországban marassz!
S ittas sohaj legyek, míg csak lehellek! |
- ANDA.
Nem. Elhagylak, hiszen nem kellek.
ÁLM0s.
Te mondod azt, elemim édes mindene?
ANDA.
Ha mégis Álmosam nöül veendene,
E nászfüzérkét jegyül adnám
z

– 13 8 -

Fejér kigyócskát betakarva.

Mindég zöld vasfű köztt mutatnám, |

S még volna tán egy aranyalma –

ÁLMOS.
O angyal! álmaim magasztos üdve!
- ANDA,
Az Ordas által minden meneküdve!
Mit érne a Világ rideg forgása,
Ha holtaknak nem volna támadása?
Mit érne álmaink előszerelme, » |

Ha némi mag valóban ki nem kelne?

ELőD.
Emeljük őket föl! Chazar szokása,
Pajzsunkra föll mindenki lássa!
(OLEG KEZESeivel arany zacskóit kiönti, ALMOS és
ANDA fölemelvék.)
9 - HÜLEK.
Éljen soká a boldog nász füzére,
Gyujtson hálát imáink áldomása!
Szép Anda éljen, s Álmos a nagy ut vezérel
MIND,

Fönt éljen Anda, s Álmos, Magyarok vezére!

 63* IMÁROK
(jőnek).
Országtanács, gyónsegrestyéböl,
sanyar-verem, arany miséböl,
– Léptünkre szent füst, viz, kemet
Duzs zárdurak, aláztos fesszel –
Viaszgyertyákkal - rásamezzel
Jövünk, szolosmás bulcsmenet:
KAR -

(a mint következik).

~~~~~~~~~~~
–––– *~
|
 Tetemesb vétségek
Az értekezésben.
lap. áll: olvasd:
7 magaszkodva ragaszkodva
- mütsen müssen
10 maxico mexico
12 kirlap hirlap
11 határköre hatásköre
19 bajt bájt
56 "/duos 'xxios
40 és ily villám és igy villám
52 mutattatá - mulattatá
67 álta által
A szinműben.
15 unalom unlom
16 lész még lesz még
24 boldog boldog ő
26 földalo földalv
27 nyugva nyugra
50 melyet melyt
40 zarda zárda
65 ifjutó ifjuitó
82 tehe tehet?
92 zúgd zúzd
96 tavas taVàSZ
99 kis, szüvüleg kisszüvüleg
115 schwalt shawlt
142 éltemet eltemet
144 S í l l e á n y s í l e á ny
166 Barkiri Baskiri

4 lehető többi betüvétségeket önként szüveskedj kijovieni.

:
│ │ │