TRANSZTEXTUALITÁS – 'szövegköziség': szövegtani-retorikai fogalom; tágabb értelemben

szövegközi kapcsolat, szűkebb értelmezésben a jelölt vagy jelöletlen idézetek beemelése egy
új szövegbe.

INTERTEXTUALITÁS – 'szövegköziség, szövegek közöttiség'

- a transztextualitás egyik fajtája
- különböző szövegek közötti kapcsolat megteremtése
- szövegalkotó, szövegátalakító eljárás: valamely szövegbe tudatosan, szó szerint vagy
célzásszerűen (allúzió) beépített másik szöveg – „szövegközi szöveg” – a mű más
alkotásokkal való párbeszéde, egymás közti „átjárhatóság” (Pl. „Már túljártam életem
felén…” – Dantét idézi.)
korlátozás nélkül él az idézés, átírás, parafrazeálás, ironikus megfordítás, szövegcsonkítás stb.
lehetőségeivel
- kezdettől fogva jelen van az irodalomban, pl.: a prédikációban a Szentírásból idéztek vagy
arra utaltak (pl. Halotti beszéd és könyörgés); Vergilius Aeneise – Homérosz eposzai
(toposzok kapcsán); ünnepi beszédekben idézetek, bölcs mondások, közmondások

Irodalomelméleti megközelítés
posztmodern irodalomban: az évezredek óta gyarapodó szövegvilág „telített”, már nem lehet
olyat írni, amit nem írtak meg előttünk; így a dolgok csak újraírhatóak;
ezért az irodalom nem teremtés és nem ábrázolás, hanem a már létező történetek, képek,
szimbólumok újrarendezése – ez pedig úgy valósul meg, hogy a szöveg a szöveggel
„párbeszédet” folytat, az irodalom a régi és mai szövegek közötti kölcsönhatás
eredményeképpen jön létre;
(Ennek a befogadás szempontjából is jelentősége van: hiszen műveltségünktől függően
ismerjük fel – vagy nem – a más szövegből származó elemeket; emiatt nagyobb olvasói
aktivitást kíván.)

Az intertextek fajtái
lehet:
 jelölt (tudomására hozzuk az olvasónak, hogy vendégszöveget alkalmazunk: idézőjel,
jegyzettel) és
jelöletlen: az olvasó kulturáltságától függ, hogy felismeri-e

 szó szerinti idézet (Pl.: Kosztolányi: Halotti beszéd: „látjátok feleim”) – mottó (irodalmi
szöveg elején álló, más szerzőtől való idézet)
nem szó szerinti, elferdített idézet, pl. József Attila: „Magamban bíztam elejétől
fogva”(Tebenned bíztunk… – protestáns népének)

 jellegzetes kulcsszavak alkalmazása (Nagy László: József Attila!)

 toposz: közismert, korokat átívelő költői kép, alkotói felfogás, klisé, séma, stb
közhely: idézett és bizonyító erejű szöveg, főleg a mitológia, az antikvitás és a Szentírás
alapműveiből
 embléma: valamilyen téma, motívum továbbélése a kultúrában, amely a szövegeken kívüli
ismétlésnek tekinthető

 evokáció (előhívás, felidézés)

 allúzió (rájátszás, utalás, célzás): közismert kifejezés, sejteti a kifejezendő tárgyat, eseményt,
fogalmat; egy mű elemeinek, fő vonásainak átvétele; pl.: Babits: Cigány a siralomházban –
Vörösmarty: A vén cigány. Szilágyi Domokos Lilla Vitézre emlékezik című alkotása Csokonai
stílusára; Ady: A magyar Messiások – Kovács András Ferenc: Új magyar Messiások

 parafrázis - átfogalmazás (palimpszeszt; átírás, felülírás): átírás a tartalom nagyjából

megmarad; Kovács András Ferenc: Elunja fészerét a tél, / Elunja hó levét az ág…

 paródia (Karinthy: Így írtok ti) – stilisztikai-tartalmi megidézés a túlzás eszközével (humoros)

Az intertextualitás a mindennapokban is jelen van:

- szállóigék
- közmondások
- közhelyek
- idézetek
- lábjegyzet