Fekete István: Karácsony éjjel

A konyháá boá l behállátszott á tűű z páttogáá sá, de áztáá n betetteá k áz ájtoá t s á kocsmáá bán csend lett. A
báá dog láá mpáernyoű kárimáá já neá máá n hájlongott á repedezett gerendáá n, eá s ámint á láá ng
megbillent, minthá váláki soá hájtott volná.
Az áblákok árcáá n csendesen sziváá rgott á cseppeá hűű lt páá rá, áz ájtoá kilincs ferdeá n áá llt, minthá
váláki be ákárná joö nni s á szeá kek űá gy áá llták áz ásztálok mellett, minthá fáá rádt kárjűkkál szíávesen
áz ásztálrá koö nyoö koö ltek volná.
A kilincs boá lintott, áz ájtoá oá vátosán kinyíált. Egy ember joö tt be, áztáá n egy ásszony. Váá llűkon hoá .
- Joá esteá t.
- Joá esteá t - boá lintott Zimáá nyi -, esik?
- Esik.
- Hováá ?
- Páláá nkrá. Odá váá rnák bennűö nket, káráá csonyrá.
Persze, káráá csony ván. Reá gi káráá csonyok villánták fel Zimáá nyi emleá kei koö zoö tt, de áztáá n hámár
elhámvádták, elfáá rádták...
A kocsmáá ros odááá llt á váá ndorok eleá .
- Mi kellene?
- Csák pihenneá nk, há szábád.
Az ásszony fáá rádtán felneá zett.
- Kenyeret keá rneá nk. Peá nzeá rt.
Zimáá nyi megfogtá á kocsmáá ros kábáá tjáá t.
- Adjon szálonnáá t is... káráá csony ván.
Gondolkodoá csend lett. A váá ndorok eloű tt egy kis voö roö s moá kűs űö lt áz ásztálon, eá s á kenyeá rheá ját
eszegette. Okos, fekete szemeá vel koö rűö lneá zett.
- Szelíád?
- Mint á gyerek.
Zimáá nyi felkelt, neheá zkesen odáment áz ásztálhoz, eá s megsimogáttá á moá kűst.
- Nem ádjá el?
- El nem ádom, csák űá gy odáádom. Jobb dolgá lesz...
Zimáá nyi peá nzt tett áz ásztálrá.
- Egyedűö l vágyok… eljáá tszogátok vele… ez lesz áz eá n káráá csonyom…
Dioá t hozátott á kocsmáá rossál, s á moá kűs eá szre sem vette, ámikor gázdáá i elkoö szoö ntek.
Zimáá nyi házáindűlt. Zsebre ráktá á dioá t eá s á moá kűst is.
- Ehetsz űá tkoö zben is, há ákársz.
Lássán leá pegetett házáfeleá . Az űá t, mint á báá rsony. Botjá nem koppánt, árcáá rá hoá pehely esett. A
fálű veá geá n kis erdoű s áz erdoű n tűá l Zimáá nyi háá zá. Joá lenne, há váá rákozoá láá mpáá s intene beloű le, de
nincs máá r senkije.
Nem nágy á hoá , meá gis neheá z á jáá ráá s, áz erdoű fáá i koö zoö tt áá lmos koö d űö l. Megáá llt, botjáá vál á hoá rá
űö toö tt.
- Milyen pűhá, ákáá r á páá rná. Hideg sincs.
Azzál leűö ltek áz áá rok mellett. Megcsoö rrentek á dioá k, á moá kűs kiűgrott á zsebboű l eá s felszáládt áz
oö regember váá lláá rá.
1
- Ne csiklándozz, te, csák egy kicsit pihenek.
A moá kűs leűgrott á foö ldre. A hoá nák szábádsáá g szágá volt. Az erdei csend sűsogni kezdett s áz
áá gák űgráá srá ingerelteá k. Az áá rokpárton bodzáfá áá llt eá s ijedten eá bredt fel, ámikor á moá kűs
veá gigszáládt rájtá.
- Mit ákársz?
- Száá lláá st keresek. Az ember elálűdt eá s eá n elszoö ktem... nem tűdod, hol táláá lneá k száá lláá st?
- Eredj á Bűö kkhoö z.
A moá kűs áá tlendűö lt áz oö reg bűö kk álsoá áá gáá rá.
- Azt mondtá á Bodzá, hogy te ádsz nekem száá lláá st.
- Nem ádok. Nincs, de há lenne, se ádneá k.
- Májd ád máá s.
De nem ádott á Koű ris se, á Cser se. Csák áz oö reg Toö lgy mondtá meg kereken.
- Nem szábád! Ne keá rdezd, mieá rt, nem szábád.
Zimáá nyi ekkor máá r meá lyen álűdt áz áá rokpárton. Azt áá lmodtá, hogy egy hideg keá z nyűá l á kábáá tjá
áláá , de nem á peá nztáá rcáá jáá t, á szíáveá t keresi.
Arcá sáá rgá lett, feje eloű rebűkott á kíánbán, hogy megmozdűljon, de nem tűdott.
A kis moá kűs ekkor eá rt odá. Felűgrott áz oö regember váá lláá rá eá s leráá ztá mágáá roá l á hávát, áz oö reg
nyákáá bá.
Erre máá r feleá bredt Zimáá nyi. Meá lyet leá legzett, áztáá n táá ntorogvá feláá llt. De mi ez á hideg á
nyákáá náá l? Odányűá lt eá s eszeá be jűtott á moá kűs.
- Háá t te eá bresztetteá l fel, te? Bizony joá , hogy feleá bresztetteá l...
Megkereste botjáá t eá s lássán leá pegetve elindűlt házáfeleá . Zsebeá ben megzoö rrentek á dioá k, s
ámikor otthon meggyűá jtottá á láá mpáá t, koö rűö lvetteá k á reá gi bűá torok.
A moá kűs áz áá gy kárfáá jáá rá űgrott, leűö lt elgondolkodvá, mert oű sem tűdtá, hogy meá rt nem kápott
száá lláá st á fáá ktoá l. Nem tűdtá, hogy Zimáá nyinák szíáve eá s zsebe mindig nyitvá volt szegeá nynek,
váá ndornák, mindenkinek, s áz ilyen embernek nem lehet elhágyátottán, áá rokpárton meghálni.
Neá zte egymáá st ember eá s moá kűs. A káá lyháá bán hálkán dűá dolt á szeá l, á felhoű ket elkergette, áztáá n
nágy csend eá s nágy beá kesseá g lett kint eá s bent.
Alűdt áz oö regember eá s álűdt á kis moá kűs káráá csony eá jszákáá jáá n.