Tartalom

Bevezetés
Mesék és mítoszok, álmok és filmek 13
A film az életben és az élet filmje 15
Gyakorlati játékfilm-terápia 16
A film mint gyógyír és segítség 17
A film mint meditáció 19
A való világ és a filmek világa 20
Képek, tudás, könyv és film 23
Mozi receptre 24
Gyógyító képsorok 27
Az élet forgatókönyve 29
A tizenkét életszínpad – életprincípium – a filmekben 30

A tizenkét életszínpad
A sors törvényei 33
Az életszínpadok játékszabályai 34
Hogyan nézzünk filmet? 35
Ráhangolódás 36
Hogyan juthatunk hozzá a filmekhez? 36
Az élet játéka az idővel 37

A tizenkét életszínpad és filmjei

1. életszínpad: Harci szellem és tetterő 57
Az 1. életszínpad filmjei 62
2. életszínpad: Belső és külső gazdagság, érték és önértékelés 79
A 2. életszínpad filmjei 84
3. életszínpad: Rugalmasság és kommunikáció 101
A 3. életszínpad filmjei 105

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 8 29/03/19 12:39

 4. életszínpad: Lelki gyökerek, érzések és család 117
A 4. életszínpad filmjei 121
5. életszínpad: Kreativitás és önmegvalósítás 151
Az 5. életszínpad filmjei 155
6. életszínpad: Alkalmazkodás; a belső és külső adottságok kihasználása 181
A 6. életszínpad filmjei 186
7. életszínpad: Szerelem, szeretet, párkapcsolat és harmónia 197
A 7. életszínpad filmjei 203
8. életszínpad: Mulandóság, változás és az élet felszólítása a fejlődésre 247
A 8. életszínpad filmjei 251
9. életszínpad: Az értelem megtalálása, belső fejlődés és kiteljesedés 275
A 9. életszínpad filmjei 279
10. életszínpad: Találkozás a sors törvényeivel 291
A 10. életszínpad filmjei 296
11. életszínpad: Belső lényünk felszabadítása 317
A 11. életszínpad filmjei 320
12. életszínpad: Ősbizalom és a sors feltétel nélküli elfogadása 343
A 12. életszínpad filmjei 347

Utószó
A végben benne van a kezdet 359
Az élet egy film 361

A könyvben megemlített filmek listája ábécérendben,

magyar címek szerint 363
A könyvben megemlített filmek listája ábécérendben,
eredeti címük szerint 365
A könyvben előforduló filmek listája életszínpadonként 368

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 9 29/03/19 12:39

 Bevezetés

Az élet igazolja Hérakleitosz mondását: panta rhei – minden folyik. Kettőnk

életére ez különösen érvényes. Sok változás során sok minden maradt áramlás-
ban. Mi más lenne a film, mint áramló képek sorozata, amelyek végigkísérték
az életünket és elvarázsoltak bennünket? A  filmek azok közé a dolgok közé
tartoznak, amelyek mindig összekötöttek és továbbra is összekötnek bennünket
Margittal, első feleségemmel. Harminc év elteltével ez vezetett e könyv meg-
születéséhez.
Bár már meglehetősen előrehaladtunk életünk második felében, hűek marad-
tunk a játékfilmekhez, és azok is hozzánk. Vörös fonalként húzódnak végig az
életünkön, és a közvetítésünk révén sok páciensnek és szemináriumi résztvevő-
nek is vezérfonalává váltak. A filmek szerepet játszottak életünk alakulásában
– néha befolyásolták és meg is változtatták. A sok szép óra mellett felismerése-
ket is köszönhetünk nekik, amelyek képekben gazdag, izgalmas és szép utakon
jutottak el hozzánk.
Egészen új tapasztalat volt sok évtizednyi siker és számos bestseller után,
hogy a német kiadó nem volt lelkes az életünk filmjeiről szóló könyv hallatán.
Megdöbbentünk és elcsodálkoztunk. Soha nem kutattunk még ennyire lelkesen
és hosszan egy könyv kapcsán, valóban gyakorlati megközelítéssel, egy egész
életen át. Ezért is van, hogy olyan szívesen írom ezt a bevezetőt, hiszen meg-
élhettem a közös munka során, hogy kettőnk értelmezései kiegészítik egymást,
és összekapcsolódnak. Van olyan rész, amelyet teljes egészében Margit írt, van
olyan, amelyet én, de a legtöbbet közösen.
Platón elképzelése, miszerint minden dolog mögött egy idea áll, egész éle-
tünket meghatározta. Az életprincípiumokat – amelyek mint mélyebb rend
minden történés hátterében megtalálhatók – ebben a könyvben életszínpadok-
nak hívjuk. A  filmek valóban különböző síkokat érintenek, és aki elég sokra
odafigyel, többet profitál a művekből. Lehet filmtankönyvként is használni a
könyvet az életprincípiumok, az archetípusok és az ősprincípiumok megisme-
réséhez. Még akinek nincs is ilyen szándéka, az sem fogja elkerülni, hogy –
mintegy mellékesen – bizonyos sejtései támadjanak a valóságnak e mélyebb és
ősibb síkjairól.
Hollywood ma a film szó szinonimája lett – jó és rossz filmeké egyaránt.
Ezért választottuk a Hollywood-terápia címet. Valójában a bemutatott filmek
közül több is van, amelyik máshonnan és más forrásból származik, de sok em-
ber számára, így nekünk is, személyes kapcsolatunk a filmekkel Hollywooddal

11

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 11 29/03/19 12:39

 Bevezetés

kezdődött. Én is úgy jártam, mint Harrison Ford: a Bambi* című Disney-film

már gyerekkoromban befolyásolta a világképemet. Messze ez volt a legszomo-
rúbb, amit egy polgári család féltett gyerekeként addig megéltem, és soha töb-
bé nem akartam átélni ilyen szörnyűséget. Bár a film mélyen felkavart, a mozi
mint olyan soha többé nem engedett el – egyébként az állatok és a társadalom
elesettjei iránti gondoskodás vágya sem. Moziba menni mindig fontos volt szá-
momra, és Margitnak is. A történetünk ebben az értelemben már sokkal régebben
elkezdődött, mint mielőtt találkoztunk. Ez a könyv ennek a közös vonzalomnak
a testet öltése.
Ha visszatekintek a történetünkre, Margitéra és az enyémre – amelynek inten-
zív szakasza egy negyed évszázadot ölelt fel –, a könyvek mindig is összekötöt-
tek bennünket. De sokkal többet beszélgettünk és vitatkoztunk filmekről, vagyis
az élő képeskönyvekről. Egy képregényen keresztül ismerkedtünk meg. Ez éle-
tem meséje volt: Habakukk és Hibbelig – amelyet inkább megálmodtam, mint
megírtam. Annak idején Margit lektorálta, és otthont is talált neki egy kiadónál.
A filmek a mi szemünkben az új mesék, amelyek ma a lelki minták és archetí-
pusok legfontosabb forrásai, miután a legtöbb ember elveszítette vagy legalábbis
elhanyagolta a kapcsolatot saját kultúrája mítoszaival és meséivel. Pszichoszo-
matikus munkánk megmutatta – minél idősebbek lettünk, annál világosabban –,
milyen égetően szükségünk van erre a lelki táplálékra. Számunkra a filmek tehát
sokkal többet jelentenek puszta szórakozásnál, bár nyilván felületes figyelem-
elterelésre is szolgálhatnak. De fel is tudnak emelni bennünket, és, akárcsak a
mesék, egyfajta magasabb pszichológiát ajándékozhatnak a lelkünknek. A  fil-
mek természetesen mélypszichológiát is közvetítenek, és tájékozódási pontot
jelenthetnek lelki zavarok esetén.
Ezért tartjuk fontosnak ezt a könyvet, és nagy örömmel nyújtjuk át. Teljes
egészében mi állítottuk össze, barátok segítségével, és ez új kihívás volt. Nagy-
szerű érzés, hogy átadhatjuk Önnek – a lélek képnyelvén neked –, és kísérőid
lehetünk életed forgatókönyvének keresésében.

* A
 z olvasó a filmek első előfordulásánál találja meg az eredeti címet, a továbbiakban
csak magyarul hivatkozunk rájuk. Kivétel ezalól a könyv 2. része, ahol az elemzések-
nél mind az eredeti, mind a magyar címet közöljük. Álló betűkkel a nem hivatalos
magyar címet jelöljük, azaz ha a filmnek nincs Magyarországon ismert, elfogadott
címe – a szerk.

12

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 12 29/03/19 12:39

 Mesék és mítoszok, álmok és filmek

Mesék és mítoszok, álmok és filmek

A legtöbb modern ember nemcsak a meséit és mítoszait vesztette el, hanem

már az álmaira sem igazán emlékszik. Így a filmeknek át kellett venniük az
álmok szerepét is. Régen az álmokat igaznak és fontosnak tartották, amelyek
megtermékenyítették az életet. Ez ma nagyon hiányzik. Valódi áldás, hogy a
filmek hasonlóan valóságossá váltak a számunkra, mint korábban az álmok.
Amíg álmodunk, az álom tűnik a valóságnak; miközben filmet nézünk, az is
valóságos, mert belemerülünk a képi világába, és a film is visszhangra talál
belső lélek-kép világunkban. A megfelelő film a megfelelő pillanatban segíthet
feldolgozni a múltat, és felismerni, kik voltunk, hogy ezzel sok problémás hely-
zetet megoldjunk.
A film abban is segíthet, hogy ismét élettel töltsük meg az álmainkat, és ve-
títővászonra fessük a jövőt: formát és szerkezetet adjunk neki, önmagunknak
pedig reményt, célt és értelmet. A film segítségével megélhetjük, hogy kik le-
hetnénk, ha mernénk követni az üzenetét, a szívünkbe fogadnánk, és engednénk,
hogy megérintse a lelkünket. Csodálatos mágiája révén az adott pillanatba he-
lyez bennünket, és segít abban, hogy élvezhessük a jelent.
Ahogy az álmok minden éjjel rendbehozzák és rendben tartják a lélek-kép
világot, esténként a filmek is hasonló feladatot tölthetnek be. Egy felemelő film
után kétségkívül szebb éjszakánk lehet, mint egy rossz hangulatú televíziós vita
vagy egy lealacsonyító tehetségkutató után. A filmek ezért nagyon fontos szere-
pet játszhatnak (és kell is játszaniuk) a lélek higiéniája területén.
Sigmund Freud felismerte, hogy az álom a tudattalan felé vezető királyi út.
Carl Gustav Jung az álmokban látta a mítoszhoz és a valláshoz vezető utat. A fil-
mek mindkettővel összeköthetnek. A modern világnak – amely fokozatosan el-
veszíti a kapcsolatot a vallással, és bár civilizációnak tartja magát, de már nem
ápolja a kultúrát – nagyobb szüksége van a filmekre, mint ahogy valaha álmodta.
Mindenekelőtt azért, mert a vallással együtt az élet értelme is elvész, ami olyan
betegségképekben nyilvánul meg, mint a kiégés, a depresszió vagy különféle
szorongásos szindrómák. Sokak számára a film ma az egyetlen lehetőség az élet
értelmének megtalálására.
A filmek élettörténeteket és életmintákat, archetípusokat és életprincípiumo-
kat mutatnak be. Egyáltalán nem volt nehéz mind a tizenkét nagy életszínpadhoz
néznivalót találni. Épp ellenkezőleg: ha ez a könyv sok szívet és lelket megérint,
már elegendő anyagunk és témánk van az újabbakhoz. Csak a betegségképekhez
és azok megoldásához ajánlott filmek megtöltenének egy egész kötetet. A me-

13

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 13 29/03/19 12:39

 Bevezetés

sékhez, mítoszokhoz és archetípusokhoz kapcsolódó filmek játszi könnyedség-

gel tennének ki egy harmadikat, a fejlődési krízisek és életfordulók egy negye-
diket és így tovább. Hogy elkészülnek-e a következő könyvek, arra a válasz az
olvasók, vagyis a ti kezetekben van.
Amikor összekapcsoljuk ezeket a mintákat a lelkünk világával, a lényünk
mélyén érintenek meg, és beindulhat a fejlődés, önismeretre tehetünk szert. A ki-
lencedik életszínpadon ismét megtalálhatjuk az élet értelmét, és közelebb jutha-
tunk egy teljesebb élethez, ahogy azt Krisztus a lelkünkre kötötte.
Itt kereshetjük az okát annak, hogyan hódította meg a film mint médium ilyen
könnyen a világot. Ebben az értelemben sokkal sikeresebb volt, mint az Egyesült
Államok hadserege, amely a hasonló próbálkozásoknál mindig jelentős ellenál-
lásba ütközik. Ám a mozitermekben Hollywoodnak könnyű dolga volt.
A filmek egyszerre sokféle síkon működnek. A  képek megszólítják a lel-
künket, a kimondott szó pedig az érzéseinkre hat. Sohasem hiányozhat a zene,
amely mozgásba hoz, a történet pedig a szellemünket köti le. A filmek, akárcsak
az álmok, képesek életteli képekké változtatni a fantáziát, így időben és térben
szabadon mozoghatunk. Nem mindig logikusak és néha nem is kronologikusak,
de alapvetően analitikusak, és az analógiákkal megérintik lelkünk legmélyebb
síkjait. Sokkal kevesebb határt és korlátot ismernek, mint a valóság, és inspi-
rációként szolgálnak valami magasabb, nagyobb, nemesebb és felemelőbb irá-
nyába. Emellett abban is segítenek, hogy szembenézzünk az „árnyékprincípiu­­
munkkal”, legkomolyabb tanulási feladatunkkal. Mondanivalójukkal gyakran
újra értelmet adnak az életünknek.
A film a művészet valamennyi formája közül a legsokrétűbb és legsokrétegűbb,
és a modern kultúra és jelképrendszer legfontosabb forrása. Megérinti a lelket,
a szellemet, és maga a test is megmozdul, filmnézés közben lovagol és szeret.
A filmek mintákat testesítenek meg, de lélekkel is eltöltenek, ha megértjük és
megszívleljük az üzenetüket.
Ez a könyv közelebb akar vinni bennünket a szimbólumok világához. A filmek
segítségével mind a tizenkét életszínpadot meghívja az életünkbe. A filmek világa
minden másnál alkalmasabb erre, mert sok rendező és színész számára a történet
fontosabb, mint a pénz, ami meglátszik a választási szempontjaikon és témáikon.
Robert Redford színészként szinte kizárólag a „nap hősét” játszotta, és az 5. élet-
színpadon élte le a karrierjét, amelynek kulcsszavai többek között a karizma és a
„sugárzó” önkifejezés. Csak élete végén szabadította ki magát e korlátok közül
rendezőként, és olyan nagyszerű filmeket forgatott, mint a Bagger Vance legen-
dája vagy a fiatalokról szóló dráma, A River Runs Through It (Folyó szeli ketté).

14

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 14 29/03/19 12:39

 A film az életben és az élet filmje

Clint Eastwoodnak is csak rendezőként sikerült kiszabadulnia az 1. életszínpad

Mars-hősének szerepéből, és olyan filmeket készíthetett, mint az ismert szerelmi
dráma, A szív hídjai. Mindketten akkor jutottak el az élettémák valódi áramlásá-
hoz és teljességéhez, amikor maguk is rendezni kezdtek. Nem kevés színész és
színésznő engedett ennek a csábításnak, például Barbra Streisand is, és karrierjük
későbbi időszakában rendezőként további életszínpadokat és témákat tártak fel.

A film az életben és az élet filmje

A régi bölcsesség és a modern halálkutatás ismeri az életfilmet, amely a halál pil-

lanatában pereg le előttünk. Pédául az indián hagyományban az eltávozók saját
maguk írják meg halotti dalukat. Életük végén eléneklik, ezzel emlékezetükbe
idézik életük legfontosabb állomásait. Különleges pillanatokban, például élet-
veszélyben a nyugati emberek is megélhetik, hogy végigvonul előttük az egész
életük a legfontosabb pillanatokkal. Az életet tehát tényleg meg lehet tapasztal-
ni filmként. Beethoven, Csajkovszkij, Van Gogh, Gauguin vagy Coco Chanel
életrajzi filmjei megpróbálják összefoglalni a főszereplő életét. Ezért segíthet a
filmekkel való foglalkozás, a képi világukba való belemerülés, és arra késztet-
het, hogy filmként éljük meg és új módon értsük meg az élettörténetünket. Sok
pszichoterapeuta kedveli az élettörténeteket a maguk végtelen teljességében: az
archetípusos mintákat és az egyéni színezetet. Ezzel nemcsak a páciensek, ha-
nem a saját fejlődésüket is segítik.
Mindig nagyon szerettük azokat a történeteket, amelyeket az élet írt, és való-
ságos emberek a szereplői. Ez igézett meg bennünket leginkább a filmekkel és a
páciensekkel folytatott munkánk során. Így először mindig a terápiájukhoz illő
filmeket ajánlottunk nekik.
Mivel mindketten gyerekkorunk óta szeretjük a filmeket, megtapasztalhattuk,
milyen növekedési potenciál rejlik bennük. Valójában ezeken a történeteken ke-
resztül váltunk felnőtté, és ez ma is így megy – és ezt kívánjuk olvasóinknak is.
Néhány film különösen a szívünkhöz nőtt, mert olyan világosan mutat be
lelkiállapotokat és lelki problémákat, hogy segíthet a feldolgozásukban; akár
gyó­­gyítani is képes. Így a filmek a pácienseknek és nekünk is időt és pénzt ta-
karítanak meg. Természetesen elsősorban ilyen filmeket fogunk a középpontba
állítani. E könyv keretei között nem tudjuk bemutatni az összeset, amely segített
minket – több száz vagy talán több ezer is volt. De reméljük, hogy sor kerül a
folytatásra, ha ti, olvasók, lehetővé teszitek.

15

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 15 29/03/19 12:39

 Bevezetés

Pszichoterapeutaként mindig azzal próbálkoztunk, hogy elmélyítsük a terá­­

piát, és közben támogató segítséget nyújtsunk – leginkább olyat, amit a pá­­cien­­
sek önállóan is használhatnak. A filmekkel bővíthetők és új fényben mutatkoz-
nak meg a tanácsadói és pszichoterápiás tapasztalatok. Segíthetnek a mindennapi
életben, a gyakorlatban alkalmazni a felismeréseket. Azok a filmek, amelyek
önállóan alkalmazható terápiára alkalmasak, csodálatos kísérői a hivatalos terá-
piának. Segíthetnek az utókezelésben és meghosszabbíthatják a terápia hatását.
Vezérelvünk kezdettől fogva az volt, hogy a végtelenül hosszú terápiák helyett
– amelyeket én magam is megéltem páciensként – belátható időtartamot jelöljünk
ki. A páciensek intenzív heteket töltenek el a johanniskircheni Heilkunde Köz-
pontban. Az utána következő időszakban könyv- és filmajánlásaink kísérik őket.
Mindaz, amit önállóan is el tudnak végezni, az ő kezükben van a legjobb helyen.
Ránk, terapeutákra ott van szükség, ahol valóban nélkülözhetetlenek vagyunk, és
nem megy másként. Gyakran csodálkozunk azon, hogy mi mindenre képesek a
páciensek egyedül, és azon is, hogy mennyi mindent ad az a pár lépés, amelyhez
szükség van a segítségünkre. E tapasztalatok alapján jöttek létre – mintegy mellé-
kesen – a könyvek és a vezetett meditációk, valamint a játékfilm-terápia.
Ez utóbbit itt adjuk közre első alkalommal, mert Erwin Polsterrel, a Gestalt-
terapeutával együtt mi is hisszük, hogy kár lenne, ha a pszichoterápia csak bete-
gek számára lenne fenntartva. Évtizedes tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy mit
eredményezhet a megfelelő időben elkezdett terápia, ezért a lehető legtöbb em-
ber számára elérhetővé szeretnénk tenni. A játékfilm-terápia csodálatos lehető-
ség arra, hogy megismerjük önmagunkat és a világot, növekedjünk és fejlődjünk.
Nem helyettesítheti a jó pszichoterápiát, de fokozatosan önálló, mindenki szá-
mára elérhető, az életet kísérő terápiaformává változott. A filmek vezérfonalként
húzódnak át az életen; segítségükkel könnyebben átjuthatunk a hegyszorosokon
és zuhatagokon. Manapság nagyon egyszerű a játékfilmeket kikölcsönözni vagy
beszerezni, az interneten is nagyon sok mindent megtalálhatunk vagy kedvező
áron megvásárolhatunk.

Gyakorlati játékfilm-terápia

Mi lehetne csábítóbb annál, mint nagyszerű rendezők mesterműveinek a segítsé-

gével önálló pszichoterápiás lépéseket tenni a filmek ügyes megválasztásával, a
filmélmény előkészítésével és feldolgozásával? Például az idő titka, amely döntő
szerepet játszik az életben, csodálatosan megélhető és átlátható a filmek segítsé-

16

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 16 29/03/19 12:39

 A film mint gyógyír és segítség

gével. Ebből egy szinte álomszerű, mennyei önterápia alakulhat ki. Nagyon sok
olyan pácienst ismerünk, aki átvette és osztja a filmek iránti szeretetünket, és
hagyja, hogy a filmek különböző életszínpadokon inspirálják.
Idővel egyre világosabban láttuk, hogy egyes rendezők a rezonancia törvénye
alapján hajlamosak a saját problémáikat feldolgozni a film eszközeivel. Ezt is
segítségként használhatjuk életünk megoldásához. Mert bár végtelenül sokféle
probléma létezik, mégis mindig ugyanazok az ősminták és ősprincípiumok állnak
mögöttük. Nevezhetjük ezeket archetípusnak, őstípusnak, ősprincípiumnak, élet-
princípiumnak vagy életszínpadnak – sokkal nagyobb hatást gyakorolnak ránk
és az életünkre, mint ahogy a legtöbben gondolják. „Minden egyes dolog mögött
ott rejlik az idea”, mondta Platón. „Minden múlandó csak hasonlat”, írta Goethe
a Faustban. Ebben az értelemben a filmek is hasonlatok, ezért hatásosak és jól
használhatók terápiás szempontból. Mint a hasonlatok minden fajtájánál, ezeket
is megfelelően kell értelmezni. Ebben akarunk olvasóink segítségére lenni.
Ehhez „a sors törvényei”, az „árnyékprincípium”, valamint a tizenkét „élet-
princípium” vagy – ahogy ebben a könyvben hívjuk – „életszínpad” adják a
keretet. Ezen belül természetesen mindenki megtalálhatja a rá érvényes jelen-
tést, de ez a keret biztonságot ad, és aki tartja magát hozzá, végül jó irányba
fog haladni. Vagy, ahogy ezt olyan szépen megfogalmazzák a The Best Exotic
Marigold Hotel (Keleti nyugalom – Marigold Hotel) című filmben: „A végén
minden jóra fordul. És ha nem jó, akkor nyilván még nincs itt a vége.” Vagy
egészen egyszerűen, de nem elcsépelten: Minden jó, ha jó a vége.

A film mint gyógyír és segítség

Jó néhány film szabályszerűen „táplálék”: táplálja a lelket és közelebb visz ben-

nünket a középpontunkhoz. A gyógyszernek, a remédiumnak – amelyet angolul
még mindig remedynek hívnak – ez volt az igazi célja: visszavezetni a középpont-
hoz. A megfelelő film a megfelelő pillanatban valóban el tudja érni ezt, mint ahogy
a megfelelő történetnek szintén gyógyító hatása van a megfelelő pillanatban. A jó
filmek történeteket mesélnek, segíthetnek, gyógyíthatnak. Hatékony eszközként
szolgálnak arra, hogy visszavezessenek bennünket a középpontunkba, gyakran
sokkal jobban és hatásosabban, mint az orvosi készítmények. Közben teljes mér-
tékben mentesek a testi, valamint az azon alapuló lelki mellékhatásoktól.
Egyre inkább úgy látjuk, hogy az orvosok és terapeuták valódi kincse gyógyí-
tó történeteikben rejlik. Aki tapasztalatai kincsestárából fel tud idézni egy törté-

17

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 17 29/03/19 12:39

 Bevezetés

netet arról, hogy egy hasonló problémával küzdő beteg a hagyományos orvostu-
domány várakozásai ellenére gyógyult meg, csodálatos hatást válthat ki. Számos
betegségtörténet nemcsak enyhíti a néha kíméletlenül közölt rossz hír következ-
ményeit, hanem tudat alatt reményt ad, és beindítja a gyógyulást. Itt a szó szoros
értelmében gyógyító történetekről beszélhetünk, amelyek a gyógyulás csodáját
közvetítik. Bert Hellinger már évtizedekkel ezelőtt olyan történeteket mesélt,
amelyek azáltal tesznek teljessé, hogy segítenek integrálni a hiányzó részeket.
Sok film története gyógyít vagy legalábbis segíti a lélek gyógyulását, ami
ideális esetben megelőzi a testét. A  legtöbb, akárcsak a mesék, happy enddel
zárul. Az ilyen filmek sok tekintetben hordozzák a mesék magaspszichológiáját,
amely a hős megváltásával végződik. A mítoszok mélypszichológiai tartalmakat
hordoznak és konfliktusokat ábrázolnak. Ebben az értelemben vannak mesesze-
rű és misztikus filmek, illetve sok olyan, amely egyesíti a kettőt: mitikus lelki
mélységekben kezdődik, és meseszerű, megváltó magasságokba emelkedik.
Életünk célja, hogy megvalósítsuk a tizenkét életszínpad teljességét, felsza-
baduljunk, megtaláljuk a megvilágosodást és eggyé váljunk mindennel. Vagyis
meg kell ismernünk önmagunkban minden életprincípiumot, és adott esetben
aktív, megváltott formává kell változtatnunk a megváltatlan, romboló megnyil-
vánulási formáit. Tehát nagyon sok tennivalónk – illetve a mi esetünkben néz-
nivalónk – van. A filmek nagy segítséget nyújthatnak ebben. A képek sok min-
denre fényt deríthetnek, leleplezik az illúziókat, felszabadítanak, és felemelik a
szellemünket az egykor elhagyott magasságokba.
De mindenekelőtt arra késztetnek, hogy belemerüljünk más életmintákba:
megéljük és kipróbáljuk ezeket, és tanuljunk belőlünk. Ezek a tapasztalatok ré-
szint ugyanúgy hatnak ránk, mint saját, ténylegesen megélt életünk. Ebben az
értelemben minden film játék az idő illúziójával, és meseszerűen gazdagítja ta-
pasztalataink tárházát. Nem kell minden tapasztalatot saját magunknak megsze-
reznünk, minden hibát magunknak elkövetnünk: tanulhatunk a filmek hőseitől.
Mint sokan mások, mi is szívesen nézünk meg egy filmet elalvás előtt. Más
életekbe merülünk bele, sajátunkként éljük meg a látottakat, vagy legalábbis
összehasonlítjuk az életünkkel. A külső képek belsővé válnak, és átvezetnek a
belső álomképek világába, amelyek így – mintegy mellékesen – könnyebben
emelkednek fel a tudat felszínére. Az álmok a rendezőket filmek készítésére
késztetik, a filmek pedig élettel töltik meg az álmainkat.
Ebben áll a nagy rendezőknek, korunk tényleges rendezőinek a művészete:
megragadni és összesűríteni a döntő pillanatokat, majd úgy ábrázolni őket, hogy
feloldódhassunk bennük és eggyé válhassunk velük.

18

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 18 29/03/19 12:39

 A film mint meditáció

A film mint meditáció

A mozi így a meditáció legegyszerűbb formája lesz: belemerülés a középpontba

egy hatékony orvosság segítségével – vagyis a film az orvosság egyik formája.
Nekünk, nyugati embereknek nem az a legegyszerűbb meditáció, hogy megpróbál-
junk elmerülni a gondolatnélküliség csendjében lényünk középpontjában, hanem
az, hogy vezetett meditációval gondolatokat vagy belső képeket kövessünk. Ezek
mindig jelen vannak bennünk, és mindig előhívhatók. Ott kell elkezdenünk a fejlő-
dést, ahol éppen állunk. Ha azzal próbálkozunk, hogy ott kezdjük, ahol lenni sze-
retnénk, kudarcot vallunk. Ott, ahol nem vagyunk, semmi sem sikerülhet. Ugyanez
a helyzet a belső és a külső képekkel. Az utóbbiak csodálatos módon megelevenít-
hetik az előbbieket, és érzelmileg beléjük merülhetünk. Karl Valentin nagyon szé-
pen fogalmazta meg ezt: „Ma elmerültem önmagamban. Ott sem történik semmi.”
A filmek képei azonban jó néhány dolgot mozgásba hozhatnak, és kapcsolatot te-
remthetnek lényünk mélyével, egészen a lélek-kép világ legmélyebb dimenzióiig.
Leülünk a filmvászon (az életszínpadok megtestesítője) elé, elcsendesedünk, és
megnyílunk a tudat kiszélesedése előtt. Átadjuk magunkat egy rendező látásmódjá-
nak, amely más, mint a miénk: tágabb és remélhetőleg mélyebb. Engedjük, hogy ma-
gával ragadjon, belemerülünk, és megváltozva lépünk ki belőle. Filmnézés közben
jobban elmerülünk az itt és most világában, mint egyébként. Beleolvadunk a filmbe,
anélkül hogy közben elveszítenénk önmagunkat. Eggyé válunk, együtt érzünk a fő-
szereplővel. Az egész filmet az ő lé­­nyén keresztül éljük át, vagy legalábbis mellette.
Ugyanazt a filmet másodszor is megnézhetjük egy nagyon fontos céllal: tu-
datosan belemerülhetünk az árnyékprincípium megtestesítőjének, a gonosznak a
lelkivilágába, és ezzel megkezdődik egyfajta árnyékterápia.
Ha harmadszor is megnéznénk a filmet, és a legfontosabb mellékszereplő-
vel azonosulnánk, a lelkünk további aspektusait érzékelhetnénk. Így a tudatunk
fokozatos kiszélesedésével felülemelkedhetünk saját, mindennapi azonosulási
mintáinkon. Végső soron mindannyiunknak az a célunk, hogy mind a tizenkét
életszínpadon táncoljunk, eggyé váljunk mind a tizenkét archetípussal, miközben
megéljük és megváltjuk őket önmagunkban. Kevés dolog segíthet jobban ebben,
mint a filmek. Egy film időtartamára (amely gyakran egy egész életet átfog) a
főszereplővel azonosulunk. És ha önként beleéljük magunkat a negatív szereplő
vagy néhány mellékszereplő helyzetébe, jobban meg tudjuk élni a teljességet.
A történelmi filmek segítségével bővíthetjük ismereteinket a múltról, hogy
jobban megérthessük szüleinket és nagyszüleinket. Talán az őseinkhez fűződő
kapcsolatainkat is megsejthetjük, így meggyógyíthatjuk a gyökereinket.

19

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 19 29/03/19 12:39

 Bevezetés

A történelmi filmek azért is tanulságosak, mert ezekben emberi arcot ölt

a  história, és egyéni sorsokat mutatnak be, eltávolodva a száraz kronológiától
és a politikai folyamatoktól. Ehhez természetesen beleérző képességre van szük-
ség. Ahogy Ingeborg Bachmann olyan találóan leírta: „A történelem folytonosan
tanít, de nem talál tanulókat.” Ez igaz az iskolában tanult történelemre, az évszá-
mok kavalkádjára. Ám azoknak a filmeknek, amelyek lelket megérintő képekből
állnak, lényegesen nagyobb esélyük van erre.
A tudományos-fantasztikus filmek, például azok, amelyeket Jules Verne vagy
Isaac Asimov inspirált, lehetőséget adnak arra, hogy elképzeljük a jövőt. E szer-
zők könyvei emellett azt is megmutatják, hogy a jelen milyen gyorsan beéri a
jövőt. Ma már senkinek nincs szüksége nyolcvan napra ahhoz, hogy körbeutazza
a Földet; még nyolc nap is soknak tűnik, az űrhajósoknak pedig pár óra alatt
sikerül.
Az olyan filmek, mint a Titanic, James Cameron Avatarja vagy a Heart of the
Sea (A tenger szívében) Ron Howardtól attól óvnak, hogy vakon bízzunk a jövő
csúcstechnológiájában, amely mindenáron le akarja igázni a természetet. E fil-
mek megmutatják, milyen rossz véget ér az ilyen elbizakodott próbálkozás. Az
elsüllyedt Titanicról vagy a szörnyűséges Moby Dickről szóló történetek hatásá-
ra megállunk, és elgondolkodunk azon, mit okozunk fejlődést sürgető megszál-
lottságunkkal a Földnek és teremtményeinek, illetve milyen következményekkel
kell számolnunk és együtt élnünk.
A dokumentumfilmek is felbecsülhetetlen tanulási programot kínálnak.
A Forks over Knives (Villák a kések felett) egészségesebb életmódra késztethet.
A Hope for All (Remény mindenki számára) rányithatja a szemünket egy kör-
nyezetkímélőbb életre. Az Am Anfang war das Licht (Kezdetben volt a fény)
fejlesztheti az anyagra és a valóságra irányuló érzékelésünket, és hidat ver a
transzcendens, megfoghatatlan dimenziók felé. A  Schicksalsgesetze (Sorstör-
vények) arra késztet bennünket, hogy megoldást találjunk a problémáinkra, és
mindenekelőtt keressük az élet értelmét és a belső rendet.

A való világ és a filmek világa

Mindig minden egyszerre itt van ezen a csodálatos Földön. A  történelem va-
lamennyi időszaka mindmáig elevenen él. A  filmek, akárcsak az utazás, lehe-
tőséget adnak arra, hogy ellátogassunk ezekbe a korokba, és belemerüljünk az
akkor történtekbe. Az utazáshoz képest a filmeket sokkal egyszerűbb megszerez-

20

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 20 29/03/19 12:39

 A való világ és a filmek világa

ni és megtapasztalni. Természetesen el is utazhatunk Pápua Új-Guineába, hogy

megismerjük a kőkorszakot és az utolsó emberevők világát. Ellátogathatunk
a Szunda-szigetekre, és megnézhetjük a komodói varánuszokat, az emberevő
óriás­­gyíkokat, a dinoszauruszok és a misztikus sárkányok utolsó leszármazott-
jait. De Steven Spielberg filmjével, a Jurassic parkkal ez sokkal egyszerűbb, és
az idegeinket legalább annyira próbára teszi. Sokkal izgalmasabb az utazás egy
filmmel, mint a gondosan védett és terelgetett turistacsoportokkal.
Alexander von Humboldt azt mondta: azoknak az embereknek a legrosszabb
a világképük, akik nem nézték meg a világot. A filmeken keresztül – bár csak
másodkézből – a legegyszerűbb megismerni a mindenséget. Közben pedig fej-
lődik a gondolkodásmódunk és a személyiségünk is. A filmek világa ebben az
értelemben a valóságok csodálatos panoptikumává válik. A történetek és a belső
képek síkjának kivételével egyetlen más sík sem áll közelebb a lélek világához,
annak csodálatos sokszínűségéhez és gazdagságához.
A filmekben az idő és a tér ugyanannyira relatív és ugyanannyira reális, mint a
lélek képvilágában. A filmek segítségével felülemelkedhetünk az idő és a tér ha-
tárain. Különféle szemléletmódok és beállítottságok játékán keresztül felismer-
jük, mennyire manipulatív lehet a film, de azt is, hogy mennyire jelentős hatást
gyakorolhat az életünkre szemléletmódunk és beállítottságunk megváltoztatása.
A filmekben a sors törvényeinek hatása is nagyon látványosan megmutatkozik.
A nő kétszer Gwyneth Paltrow-val például megmutatja, hogyan változtathatja
meg alapvetően az egész életet egy apróság – például a metró lekésése. A végén
azonban, amikor a két, egymástól igencsak különböző életvonal ugyanoda tor-
kollik, világossá válik, hogy az életnek és a sorsnak milyen sok lehetősége van
arra, hogy megmutassa, mi az igazán lényeges.
Az ördög ügyvédje című filmben Keanu Reevest, a fiatal ügyvédet a hatalom,
a siker és a gazdagság csábító ígéretével letéríti a helyes útról a testet öltött Go-
nosz (Al Pacino). A nézők felismerik, milyen sok lehetősége van az egónak arra,
hogy csapdába csaljon, zsákutcába vezessen, majd odaszegezzen bennünket.
Emellett ebben a filmben az árnyékprincípium is egyértelműen megmutatkozik.
Az idő jelenségéhez szokatlanul szórakoztató módon közelítő film például
az Idétlen időkig, a Benjamin Button különös élete, az Adaline varázslatos éle-
te vagy az Időről időre. A Bagger Vance legendája című golfdrámában Robert
Redford rendező megtanít bennünket arra, hogyan tudunk teljesen belemerülni
az itt és most világába és az élet mezőjébe.
A könyvtolvaj egy kilencéves kislány története, amelyet teljes egészében a ha-
lál szemszögéből láthatunk. A film segít abban, hogy ne csak kibéküljünk a halál

21

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 21 29/03/19 12:39

 Bevezetés

gondolatával, hanem valamiképp meg is barátkozzunk vele, mert látjuk, milyen

gondosan végzi a feladatát – úgy, hogy azzal a javunkat szolgálja. Az ilyen ins-
pirációk segíthetnek abban, hogy meghitt kapcsolatba kerüljünk a halállal, amire
természetesen a klasszikus színdarabok is alkalmasak, mint például az Akárki*
vagy a Der Brandner Kaspar.
Az ötvenes évek Sissi-trilógiája nem tudott és nem is akart megfelelni a törté-
nelmi igazságnak, sokkal inkább a lányok lelki szükségleteire alapozott. Például
a nővéreimére, akik ezeket a filmeket nézve rendszeresen könnyekben törtek ki.
A mozilátogatás után a lányok világa kissé kibillent, de közelebb jutottak életük
álmaihoz. Ők is, mint sokan mások, egész életükben a mesebeli herceget várták.
Ma már úgy gondolom, hogy a Sissi-filmek, amelyeket annak idején annyira
lenéztem, ugyanolyan módon érintették meg a nővéreimet, mint engem fiatal-
koromban Karl May regényeinek megfilmesítései. Winnetou és Old Shatterhand
például a Der Schatz im Silbersee-ben (Az Ezüst-tó kincse) álmokat ébresztett fel,
és mozgásba hozta a lelket. Karl May sohasem utazott, tehát saját tapasztalatokat
nem szerezhetett arról, amiről írt, de úgy tűnik, a lelke pontosan tudott mindent,
mert a fantáziaképeivel számos fiatal szívet megérintett. Ugyanezt sikerült elér-
nie Douglas Sirknek a melodrámáival (például All That Heaven Allows – Amit
megenged az ég) és újabban Rosamunde Pilcher regényeinek megfilmesítésé-
vel. A  léleknek nyilvánvalóan nemcsak magasröptű művészetre van szüksége,
hanem melodrámára és kevesebb művészetre is ahhoz, hogy újra és újra össze-
szedje a bátorságát egy nehéz világban, és ne veszítse el a reményt, hogy minden
jóra fordul, sikerrel küzd meg minden nehézséggel, és végül megtalálja a nagy
szerelmet.
Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a megfilmesítések, például Karl May re-
gényeinek az esetében naivnak tűnnek – de hát nem sokkal naivabb a lelkünk
annál, mint ahogy azt a modern számítógépes világ sugallja? A gyerekkor meséi
után ezek a filmek jelentették ifjúságunk lelki táplálékát. Még ma is élvezettel

* A
 középkori moralitások jellegzetes figurája, az Ember allegorikus alakja, aki a ha-
lálra és a túlvilági elszámoltatásra készülve segítséget vár élete kísérőitől, az ugyan-
csak allegorikusan ábrázolt Szépségtől, Erőtől, Gazdagságtól, Barátságtól, de egyik
sem hajlandó vele tartani, csakis a Jótettek, amelyeket a Bűnbánat erősít a hosszú
útra. A  műfaj legismertebb darabja a XV. századból fennmaradt angol Everyman,
amely egy németalföldi mű átdolgozása. Német megfelelője a Jedermann; ezt a címet
viseli Hofmannsthal drámája, amelyet hasonló német moralitások nyomán írt a salz-
burgi ünnepi játékok számára. Forrás: Arcanum.hu.

22

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 22 29/03/19 12:39

 Képek, tudás, könyv és film

tudok belemerülni a Downton Abbey vagy Az idegen végtelen epizódjaiba. A so-

rozatok és szappanoperák mögött valószínűleg az embernek az a vágya rejlik,
hogy teljesen más életekbe pillanthasson bele. Bizonyára az életünkből hiányzó
feszültség és élettapasztalat pótlékai is, miközben arra késztetik a nézőt, hogy
ne csak a kiutat keresse saját, alapvetően unalmas életéből, hanem ébredjen fel
benne az igény élete érdekesebbé és színesebbé tételére.
A filmek így az élettapasztalatok és életváltozatok folytonosan növekvő és
teljesen soha ki nem aknázható kincsestárát jelentik. Nyilvánvalóan sokkal jobb
személyes részvétel nélkül, filmekből megismerni az agresszió princípiumát,
az  1. életszínpad témáját, mint ha ténylegesen hadba vonulnánk. Gondoljunk
csak az idegenlégióra, a nemzetközi zsoldoscsapatok szerencselovagjaira, akiket
az egójuktól megszállott politikusok hatalmi játékokban használnak fel.
Nyilván sokkal jobb elmerülni egy horrorfilmben, és ott megtapasztalni, mi-
lyen sajátságos örömét leli a lelkünk a hátborzongató rettenetben, mint a plútói
csatamezőkön személyesen megélni és elszenvedni a tényleges horrort. Sokak
számára nehezen megmagyarázható, miért ébred késztetés fiatalemberekben
arra, hogy kilépjenek gazdag, rendezett világukból, és részt vegyenek ebben az
őrületben: például foglyokat fejezzenek le az Iszlám Állam szolgálatában, vagy
kínzásnak vessék alá magukat. Ez is az ősprincípiumokkal magyarázható, ebben
az esetben a 8. életszínpad témáival. Ez a princípium is hozzátartozik az élethez,
és ahol nem lehet építő módon megélni, ott az árnyéka fenyeget. Még mindig
jobb filmeken keresztül közelíteni ezekhez az élettémákhoz, mint a valóságban.

Képek, tudás, könyv és film

A filmek képeket és ezzel együtt gyakran tudást is visznek az időközben már

nemcsak a szabályos nyelvtant, hanem képzettséget is nélkülöző életiskolánk-
ba. Az, hogy a nyelv és az írás már nem a megszokott rend szerint alakul, talán
kellemetlenül érinti az idősebb generációt, de mindenképpen teret enged a kom-
munikációnak, még ha más formában is. De ha a gyerekek és a fiatalok képek
nélkül maradnak, mit őriznek meg lelkük képeskönyvében? Mi adhat nekik erőt
és útmutatást, hogyan találják meg életük vörös fonalát? Ez nagyon elszomorító
lenne, hiszen képek nélkül egyetlen lélek sem válhat teljessé.
A film megelőzte a könyvet a fontossági sorrendben, bár a filmek alapját
alkotó forgatókönyvek még elárulják az eredetüket. A könyvek szintén történe-
teket mesélnek el, de tág teret engednek az olvasó fantáziájának ahhoz, hogy ös�-

23

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 23 29/03/19 12:39

 Bevezetés

szefonja vele a saját történetét. A filmek forgatókönyveken alapuló történeteket

mesélnek el, lényegesen konkrétabb képek formájában. Ez korlátozhatja és be-
határolhatja a nézők fantáziáját. Amikor egy barátom kislánya, akinek felolvas-
ták Michael Ende könyvét, a Die unendliche Geschichte (A Végtelen Történet,
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996) címűt, és megnézte a belőle készült filmet,
nagyon elszomorodott. Nem tetszett neki, amit látott. Miközben hallgatta a me-
sét, a képzeletében egészen más, számára igazabbnak tűnő, saját képeket látott.
Ebben az értelemben a filmek nem helyettesíthetik a gyerekkorban felolvasott
meséket, de sokat segíthetnek azzal, hogy élénkítik a fantáziánkat és életre keltik
bennünk a belső gyermeket.
A nagy rendezők művészete pontosan abban áll, hogy a filmekben egyértel-
művé és jól észrevehetővé teszik az archetípusokat és életmintákat, hogy minden
néző megtalálhassa bennük a saját életszemléletét. Ebben az értelemben hatal-
mas áldás, ha a rendezők, mint például George Lucas (Star Wars – Csillagok
háborúja) ismerik ezeket az ősmintákat, mi pedig – legalább tudattalanul – érzé­­
kel­­hetjük ezt. Emellett a rendezők eszköztárához tartozik a zene is, amely érzel-
meket tud elővarázsolni a lélek billentyűzetével. Nagyszerű példák erre Hans
Zimmer és Vangelis filmzenéi.
A filmek végső soron abban is segíthetnek, hogy átlássuk életünk nagy káp-
rázatán. A film képei valójában nem mozognak, de a sebesség, amellyel egymást
követik, a mozgás illúzióját kelti. Az életünk hasonló, de fordított illúzió. Önálló
lénynek tartjuk magunkat, pedig valamennyien összeköttetésben állunk egy ele-
venen mozgó mintában, ahogy azt minden vallás hirdette és újabban a fizika is
elfogadja.

Mozi receptre

Az angolszász nyelvterületen a pszichoterapeuták már régóta alkalmazzák az

úgynevezett cinema therapy módszerét. John W. Hesley, egy texasi terapeuta azt
mondja: „A filmek szerepmodelleket mutatnak be, inspirációt és reményt adnak,
és új megoldásokat kínálnak a régi problémákra.” Bernie Wooder, egy londoni
terapeuta ezt így fogalmazza meg: „Azok a jelenetek, amelyek elvarázsolnak
vagy megbotránkoztatnak, kulcsot adhatnak rejtett traumákhoz és elfojtott vá-
gyakhoz.” Stuart Fischoff a Kaliforniai Állami Egyetemről ezt hangsúlyozza: „A
filmek gyakran olyan témákról szólnak, amelyekről a páciensek a terápia során
nem tudnak beszélni, mert túlságosan fájdalmasnak tűnnek. A filmek lebonthat-

24

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 24 29/03/19 12:39

 Mozi receptre

ják ezeket a korlátokat.” „Terápiának tekinthető minden, ami segít abban, hogy
fejlődjünk vagy jobban érezzük magunkat”, mondja a finn moziterapeuta, Pekka
Mäkipää.
A filmek erőteljes érzelmeket válthatnak ki, ami sem a hagyományos, az Egye-
sült Államokban még rendkívül elterjedt pszichoterápiára, sem a beszélgetésterá-
piára nem jellemző. A filmhősök fantáziákat élnek át helyettünk, így a film a való
élet gyakorlóterepévé válik. A  filmvászonra készült művek ezenfelül kollektív
álmok, lehetőségek és víziók játékterét is jelentik. Amikor a hősök gonoszok, és
rejtett árnyékfantáziánkat keltik életre, mint a horrorfilmekben, sokszor egyfajta
árnyékterápiává válhatnak. Miközben azonosulunk a szereplőkkel, bátorság éb-
red bennünk arra, hogy leszámoljunk a tabukkal, és kövessük a bibliai utalást:
legyünk „melegek vagy hidegek”, vállaljunk fel extrém helyzeteket. A sztárok,
vezérlő csillagaink, a legkülönbözőbb szerepekben nagyszerű filmélményekkel
ajándékoznak meg bennünket: van elég erejük, bátorságuk és eszük ahhoz, hogy
példamutatóan leküzdjék az élet súlyos sorscsapásait és minden létező nehéz-
ségét. A  legmegdöbbentőbb, sokszor nagy kihívásokat jelentő életmodellekkel
kísérleteznek, és lényegében minket helyettesítve tapasztalják meg ezeket, majd
elénk tárják az eredményt. A Captain Fantastic például olyan hibákra mutat rá,
amelyeket a gyereknevelésben nagyon egyszerűen elkerülhetünk.
A filmek tehát ötleteket adnak és példát mutatnak arra, hogy megtaláljuk
saját utunkat, és el is induljunk rajta. A  filmkészítők rendszerint kreatív, sza-
bad szellemű emberek, akiknek nagy elvárásaik vannak az élettel szemben. El
akarnak varázsolni, magyarázatot akarnak adni, ki akarnak békíteni vagy épp fel
akarnak tüzelni – de mindenképpen meg akarnak változtatni bennünket. Sokszor
bátorítanak szokatlan, kreatív megoldásokra és arra, hogy ne csak a tömeg által
kitaposott ösvényen járjunk, amelyet a hagyományos nevelés és szocializáció, a
polgári társadalom és annak különféle intézményei jelöltek ki számunkra. Ebben
az értelemben közelebb jutunk keresztény kultúránk tulajdonképpeni életfelada-
tához, mint a vallás mai „földi személyzete”. Hiszen Krisztus ezt mondta: „Így
mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” A fil-
mek gyakran arra is bátoríthatnak, hogy elszakadjunk a polgári világ kedvenc
jelmondatától: „Remélhetőleg nem történik semmi!”, és ehelyett színes, eleven
életet merjünk élni mind a tizenkét életszínpadon.
A filmek nemritkán kimondottan pszichoterápiákról szólnak. Miközben
azonosulunk a főszereplőkkel, akik a legkülönfélébb problémákkal küzdenek,
magunk is megélhetjük az emberi gyengeséget, félelmet, eltévelyedést és neu-
rózist. Például az As Good As It Gets (Lesz ez még így se!) című filmben Jack

25

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 25 29/03/19 12:39

 Bevezetés

Nicholsonnal teljesen életszerűen belemerülünk a kényszerességbe, vagy a

Birdyben (Madárka) (Matthew Modine és Nicolas Cage) a pszichózisba, vagy
valósággal belezuhanunk egyfajta mániába, mint Mr. Jones (Mr. Jones – Jogá-
ban áll meghalni) (Richard Gere).
Mivel a legtöbb film happy enddel zárul, a legkülönbözőbb kiutakat mutat-
ják összetett helyzetekből, nemritkán konkrét cselekvési tervekkel vagy terápiás
javaslatokkal. Ha pedig elmarad a happy end, legalább a kudarc oka világossá
válik a néző számára. De ez is segíthet, hiszen ha tudjuk valamiről, hogy kudar-
cot fog vallani, nem kell feltétlenül utánozni. Így a filmek egyfajta próbaéletre
invitálnak, és sokdimenziós játszóteret biztosítanak, amire a pszichoterápia vagy
a csoportterápia is törekszik. Ebben az értelemben a két módszer csodálatosan
kiegészíti egymást.
A filmeknek emellett megvan az a hatalmas előnyük, hogy minden pillanat-
ban lehetséges távolságot tartani és kívülről tekinteni a történetre és annak szá-
laira. A tanú lelkiállapota, a megfigyelő szerepe, amelyet a keleti filozófiák oly
szívesen hangsúlyoznak, filmnézés közben könnyebb, mint a valós életben, és
minden egyes filmnél újra és újra gyakorolható, leginkább akkor, ha nem első al-
kalommal nézzük meg. Ez a távolságtartás a folytatása lehet egyes filmélmény-
nek, és a visszatekintés még értékesebbé teszi a filmet. Ez ugyanolyan fontos,
mint egy pszichoterápia egy nap vagy akár az egész élet végén.
Aki megérti, miért olyan a vége, amilyen, és tanul belőle, a következő lépése-
ket már másként alakíthatja, megváltoztathatja a múltat, és végső soron mindent
jobban rendezhet el az életében. Ez egyben a gyógyuláshoz vezető út három
nagy lépése is, amelyeket Aaron Antonovsky írt le a szalutogenezis* fogalmával
a nyolcvanas években: 1. megérteni, 2. megcsinálni és 3. értelmet találni benne.
Nagyszerű lehetőség, ha ilyen célokra is használjuk a filmeket.
Ha nem visszük túlzásba a távolságtartás pillanatait, amikor idegen példákból
tanulunk a saját életünk tökéletesítése érdekében, az azonosulás és a megfigyelői
szerep váltakozása komoly lépéseket jelenthet a fejlődés útján.
Milyen gyakran gondoljuk például bizonyos jeleneteknél: „Miért nem mond-
ja már meg, hogy mi a helyzet?” A 3 coeurs (3 szív) című francia filmben két

* A
 szalutogenezis, azaz az egészség keletkezésének modelljét egy izraeli orvos, An­­to­­nov­­
sky (1923–1994) dolgozta ki. A patogenezis (betegségek keletkezése) helyett figyelmét
és kutatásainak fókuszát az egyének egészségére helyezte: azt vizsgálta, hogy hasonló
életkörülmények és hatások között élő emberek között kik azok, akik megbetegszenek,
és hogyan maradnak egészségesek mások. Forrás: Gyermekkorökológiája.com.

26

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 26 29/03/19 12:39

 Gyógyító képsorok

lánytestvér és egy adószakértő, anélkül hogy bármelyikük is oka lenne ennek,

szívszorító helyzetbe kerül, amelyet könnyedén el lehetett volna kerülni, ha meg-
felelő időben beszélnek róla. Körmünket rágva követjük a három ember előttünk
lejátszódó, a sors által rendezett tragédiáját. Amikor érezzük a fokozódó feszült-
séget, és később végiggondoljuk a filmet, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy
mikor teremtünk mi magunk is hasonló helyzeteket azzal, hogy falakat építünk,
nem mondunk ki dolgokat, és letagadjuk valódi érzéseinket. Azt is megtehetjük,
hogy képzeletben leforgatunk egy második részt, amelyben a főszereplő rámutat
a meglepő véletlenre, és ezzel lehetőséget ad arra, hogy a két hősnő és ő maga is
másként reagáljon. Ezt nemcsak filmek kapcsán tehetjük meg, hanem saját éle-
tünk bizonyos pillanataiban is. Így mélyebb értelmet kap ez a mondat: „Sohasem
késő, hogy boldog gyerekkorunk legyen.”
Három ember szereti egymást. A két testvér számára a másik a legfontosabb
ember a világon. A férfi szereti őket, és ők is szeretik őt. Ez akár happy enddel
is zárulhatna, és talán a drámák iránti tipikus, polgári vonzalom az oka annak,
hogy mégsem így lesz. Az ember meg akar felelni az elvárásoknak, és ennek
érdekében inkább tönkreteszi önmaga és a számára legkedvesebb emberek életét
is. A rendkívül valószínűtlen, véletlen történést 1. átlátni, 2. másként viselkedni,
majd 3. végül az egészet sorsszerű feladatnak tekinteni – ez lenne a megváltás
útja. E három lépés tökéletesen alkalmas arra, hogy problémákat, tüneteket vagy
akár egész betegségképeket is meggyógyítson. A  filmek tehát segíthetnek ab-
ban, hogy felismerjük, kiválasszuk és megvalósítsuk a gyógyulásnak ezt az útját.
A filmek vagy jelenetek ugyanúgy érzéseket váltanak ki belőlünk, mint életünk
bizonyos állomásai. Lehetséges, hogy egy bizonyos viselkedésmódra vagyunk
hajlamosak, vagy konkrét mintákat követünk. Ebből kialakulhat a bátorság arra,
hogy egyszer más módon próbálkozzunk, és merjük gyökeresen átalakítani az
életünket. A pszichoterapeuták és filmterapeuták feladata ehhez asszisztálni bi-
zonyos képek és képsorozatok kiválasztásával, filmek formájában.

Gyógyító képsorok

A jól elmesélt történetek terápiás hatása az emberi kultúra kezdete óta ismert.
A mítoszok és mesék mindig kollektív terápiát jelentettek, amely beindította a
tudatosulást és ezzel a gyógyító folyamatokat. Külső képeikkel belső lelki ké-
peket teremtettek, amivel hatást gyakoroltak az egész életre, mert az emberek
igaznak, komolynak és fontosnak tartották ezeket a képeket.

27

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 27 29/03/19 12:39

 Bevezetés

Az antik Görögország színháza mindenekelőtt ezt a célt szolgálta. Sokkal

több tragédiát mutattak be, mint komédiát, abból a jól érthető és okos gondo-
latból kiindulva, hogy az embereknek az előbbi élethelyzetben több segítségre
van szükségük, mint az utóbbiban. Ezt a mi tapasztalatunk is teljes mértékben
alátámasztja. Az emberek jellemzően nem azért jönnek el pszichoterápiára, mert
túláradnak a boldogságtól, sokkal inkább azért, mert nem képesek megküzdeni
életük drámájával, és nem ismerik fel, hogy milyen szerepet játszottak ők maguk
az adott helyzet kialakulásában. A  görög színház azonban még határozottan a
teológiára, vagyis az istenek logikájára támaszkodott.
Az úgynevezett kultuszfilmek jelentősége összehasonlítható a régi mesékkel
és mítoszokkal. Gyakran időtlenül aktuálisak maradnak, és minden generáció
újra felfedezi őket. A  jó filmek egyben kaput is nyitnak a tudatalatti felé, és
néha hidat vernek a kollektív tudatalattihoz is, amelyben minden egyes nép gyö-
kerezik. Az ősprincípiumokon keresztül minden nép a lelke legmélyén szoros
kapcsolatban áll egymással. Az, amivel a filmek megajándékoznak bennünket,
vagyis az önmagunk által irányított terápia lehetősége, népek vonatkozásában is
bizonyosan működhet. Pontosan akkor van ilyen hatásuk, amikor elterjednek az
egész világon, mint sok hollywoodi produkció.
Spielberg remekműve, a Schindler’s List (Schindler listája) sokkal többet tett
hozzá a holokauszt megértéséhez szükséges felvilágosító munkához, mint amire
a német történelemtanárok képesek lettek volna, már ha egyáltalán elő merték
volna hozni a témát. Amikor iskolába jártam, a gimnázium kilenc éve alatt a
tanároknak kétszer sem sikerült eljutniuk a legújabb kori történelemig. Szíveseb-
ben foglalkoztak a neolit korral, bennünk pedig kihunyt a történelem iránti ér-
deklődés. A filmek ezt ismét felébreszthetik. A történelmi ismereteket, amelyek
ilyenkor mintegy mellékesen és kényszer nélkül jutnak el hozzánk, azért tudjuk
befogadni, mert nem váltanak ki belőlünk elutasítást – például egy olyan film
esetében, mint A könyvtolvaj.
A szereplőkkel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy először a film tör-
ténetében, majd a saját fantáziánkban megéljük a legkülönbözőbb életstratégiá-
kat, azoknak minden következményével. A terápiás hatás szempontjából döntő
fontosságú, hogy mennyire érint meg bennünket lelkileg és érzelmileg a film,
vagyis hogy nemcsak semleges nézőként fogadjuk be. A történetnek közel kell
kerülnie hozzánk, el kell érnie, meg kell érintenie bennünket. Nagyon hasznos,
ha utána hosszú ideig visszhangzik még az álmainkban és a gondolatainkban,
és összefonódik a lelkünkkel, mert így tud terápiás értelemben megmozdítani
bennünk valamit. A tanuláspszichológusok már bebizonyították, hogy akkor ta-

28

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 28 29/03/19 12:39

 Az élet forgatókönyve

nulunk a legkönnyebben, amikor lelkesedünk. A  lelkesedést kiváltó filmekkel

tehát könnyebb a terápia.
A jó filmek hatására nagyító alá vesszük életünk forgatókönyvét, és nézőként,
megfigyelőként végigéljük a történetet annak minden lehetőségével és csapdá-
jával. Az ember kívülről általában könnyebben ismeri fel, milyen problémával
küzd a hős. Ez a filmterápiakönyv meg akarja könnyíteni azt az utat, amely oda
vezet, hogy először a hős szemében vesszük észre a szálkát, és ennek alapján a
saját szemünkben is a gerendát.
Miután csaknem mindannyian mindig is néztünk filmeket, ezért szinte együtt
élünk velük, következésképp ezt a terápiás módszert nagyon könnyű alkalmazni.
Aki tudatosan tágítja a látókörét, és önmagára vonatkoztatja, amit lát, nagyon
élvezetes pszichoterápiává varázsolhatja e könnyed szabadidős elfoglaltságot.
Így a terápia mintegy mellékesen, vagyis hatásosabban és szinte észrevétlenül
lép be az életünkbe.
Vagyis esténként megnézhetünk egy terápiás filmet, ahelyett hogy más, unal-
mas szórakozást választanánk. A  pusztán időtöltést jelentő televízióadások le-
húznak bennünket. A filmterápia azonban ugyanazon a helyen – a nappalink ka-
napéján – eltompító szórakozás helyett csodálatos órákat nyújthat, ami nemcsak
az élethez visz közelebb bennünket, hanem fordítva, mi magunk is mélyebben
belemerülhetünk az életbe.

Az élet forgatókönyve

A pszichoterápia lényege a felismerés és a megértés, de az a lehetőség is, hogy

átértelmezzük saját életünk forgatókönyvét. Végső soron az a legfontosabb,
hogy elinduljunk, és egészen addig egyengessük az utunkat, míg az teljesen a sa-
játunkká válik. A befejezett terápia végén mindennek egy nagy életösszefüggés-
sé kell alakulnia. Ezzel ismét csak teljesítettük a gyógyulás három kritériumát:
megértés, elvégzés, az értelem megtalálása.
A mintaszerű forgatókönyvek alapján készített játékfilmek lehetőséget adnak
arra, hogy jobban átlássuk és végül tudatosan átírjuk saját életünk forgatókönyvét.
A The Bucket List (A bakancslista) végén világossá válik, hogy nem kell ad-
dig várnunk a valódi, tartalmas élet megélésével, amíg egy rákdiagnózis romba
dönti az életünket, és a kemoterápia csődöt mond. A néző a film végén szabá-
lyosan megkönnyebbül, hogy ez nem vele történt meg, és késztetést érezhet arra,
hogy rögtön új életet kezdjen, és keressen egy jó barátot. Az Életrevalók végén

29

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 29 29/03/19 12:39

 Bevezetés

a legtöbb néző világosan látja, hogy súlyos bénulás nélkül is megélhetünk igazi
barátságokat, és erre olyan személy is alkalmas, aki eltérő társadalmi rétegből
vagy kultúrkörből származik – vagyis lényegében bárki.
Jellemző módon nem sikerül megírni és szabadon alakítani életünk forgató-
könyvét addig, amíg át nem láttuk és meg nem értettük. Jól mutatja ezt a Maggie’s
Plan (Maggie terve) (Julianne Moore és Ethan Hawke). Egy becsvágyó, önző
kutatónő férje beleszeret egy megértő, érzelmes nőbe, akinek az életéből eddig
hiányzott minden elkötelezettség. Sohasem bírta ki hat hónapnál hosszabb ideig
egy partnerrel, de most sürgősen gyereket szeretne. Ahelyett hogy kapcsolatot
kezdene egy szimpatikus, de számára idegen spermadonorral, a kutatónő férjétől
születik gyereke. A kis család három évig boldog, ekkor azonban kitör a válság.
Maggie megérzi, mennyire jelen van a korábbi feleség férje életében, és meg-
próbálja visszaadni őt neki – lényegében meg akar megszabadulni tőle. Ez nem
könnyű, de kisebb-nagyobb bonyodalmak után végül sikerül. Alighogy elválnak,
megjelenik a történet elején megismert spermadonor, akivel Maggie nem akart
kapcsolatba kerülni. De most, amikor ismét szabaddá vált, rögtön beleszeret. Mi,
nézők pedig sejtjük, hogy a spermadonáció mégis hatott, és a sors, megkésve
bár, de összehozza, ami összetartozik.
Időnként nyilvánvalóan éppen játékfilm-terápiára van szükség ahhoz, hogy
felismerjük: az élet egy játék, amelynek szabályait a „sors törvényei” jelentik.
Saját életmintáink pedig nemcsak hogy nem megdönthetetlenek, hanem meg-
változtathatók, hogy a történet végül happy enddel záruljon és értelmet kapjon.

A tizenkét életszínpad – életprincípium – a filmekben

A tizenkét archetípus vagy élettéma a filmvásznon élővé válik, és aki a való élet-
ben még nem mer közeledni bizonyos archetípusokhoz, a filmekkel elkezdheti
a gyakorlást. A  háborús filmek, mint a Saving Private Ryan (Ryan közlegény
megmentése) Tom Hanksszel, vagy a westernfilmek, mint a Dirty Harry (Piszkos
Harry) Clint Eastwooddal gyakran brutális módon ábrázolják az 1. életszínpad
agresszióprincípiumát. Megmutatják, hogyan válhat hőssé az ember, és hogyan
válhatunk mi is azzá a mindennapi élet küzdelmeiben. Csaknem mindenki át-
élte már, hogy egy hős helyébe képzelve magát túlnőtt önmagán, és megérezte
a benne rejlő bátorságot. Az ilyen háborús filmekben a rezonancia törvényé-
nek megfelelően rendszerint a szerelem is megjelenik. Ezek a filmek gyakran a
7. életszínpadon végződnek, amely nemcsak a szerelem, a béke és a megbékélés

30

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 30 29/03/19 12:39

 A tizenkét életszínpad – életprincípium – a filmekben

területe, de idetartozik a művészet és a kultúra, a szépség és az esztétika is, ame-

lyekre a kiharcolt béke után most már időt szánhatunk.
Az otthonról és a hazáról szóló filmek a 2. életszínpadon játszódnak, az ön-
értékelés területén. Idetartozik a hazaszeretet, az életöröm, a biztonság és a meg-
hittség vágya, illetve annak az öröme, amikor az ember jó földből jól táplálkozik,
és közben meggazdagodik. Ezek a filmek különösen a negyvenes évek közepétől
a hatvanas évek közepéig, vagyis a háború utáni újjáépítés időszakában voltak
népszerűek, amikor az emberek biztonságra, ép világra és az összetartozás ér-
zésére vágytak, és olyan alapértékekhez tértek vissza, mint a család. Ennek egy
végletes formája volt a menekülés a Peter Alexander- vagy Hans Moser-filmek
idilli világába. De idetartozik a Csokoládé című film is, amelynek fő témája a
szerelem és az érzéki élvezet.
A Kapj el, ha tudsz című film Leonardo DiCaprióval lényegében teljes egé-
szében a 3. életszínpadon játszódik. Itt van otthon a ravasz kommunikáció,
a megdöbbentő megtévesztés, de az értékek szabadsága és a semlegesség prin-
cípiuma is.
A családokról szóló filmek, mint a Mama, a 4. életszínpadot ábrázolják.
Az életrajzok, például a The Aviator (Aviátor), Howard Hughes élettörténete, az
5. színpadot. Az orvosokról szóló filmek, mint a Semmelweis Ignác – Az anyák
megmentője, Michael Verhoeven filmje a nagy orvos életművéről, a 6. életszín-
padon játszódnak.
Minden szerelemről vagy kultúráról szóló film a 7. életszínpadhoz tartozik.
Például a Pretty Woman (Micsoda nő!), amely nagyon egyértelműen mutat be
egy olyan archetípust, amelyen nem fog az idő: egy magas társadalmi státuszú
férfi beleszeret egy utcalányba, és felemeli magához. Évtizedekkel korábban a
The World of Suzie Wong (Suzie Wong világa) című filmben William Holden
játszotta Richard Gere szerepét, Julia Robertsét pedig a kínai Nancy Kwan. Ezt
a mintát ismerjük a Hamupipőke című meséből, de legmélyebb gyökerei való-
színűleg Jézus Krisztus és Mária Magdaléna biblikus szerelmi történetéig nyúl-
nak vissza. A modern világban ez az archetípus ismét megjelenik minden idők
legsikeresebb regényében, a Fifty Shades of Grey-ben (A szürke ötven árnyalata,
Ulpius-ház, Budapest, 2015), amelynek megfilmesítése sajnos nem igazán si-
került jól. Ilyen archetípusokkal vagy mintákkal újra és újra találkozni fogunk
úgy a filmekben, mint a lélek világában. Rajtuk keresztül szembesülünk az em-
beriség alaptémáival. Idetartozik például a Pygmalion-archetípus. Az Ovidius
által leírt mítoszban a hős, egy szobrász, negatív tapasztalatai miatt nőgyűlölővé
válik: egyetlen hús-vér nő sem elég jó neki. Arra kéri Vénuszt, a szerelem isten-

31

Hollywood_therapy_beliv_6.indd 31 29/03/19 12:39