Hegesztési költség kalkuláció

1. rész

Az előző cikkben a leolvasztott varratfém térfogatának és tömegének kiszámításáról volt szó, amik
segítségével számolható a hegesztés hozaganyag szükséglete.

Ez nyilvánvalóan az első lépés a hegesztett kötés elkészítési költségének kiszámításában, de természetesen

sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni, amiket ez a cikk nem részletez.

Ezek közül a költségek közül a legjelentősebb az üzemi általános költség, azaz a hegesztő műhely
kialakításának költsége és a szervezet üzemeltetésével, irányításával kapcsolatos költségek.

Ezek a költségek függnek a vállalat számviteli gyakorlatától. Meghatározó tényezők például a bérleti díjak,
az árak, a banki kamatok, az indirekt dolgozók költségei akik közvetlenül nem vesznek részt a gyártásban, az
üzem amortizációja, stb. Ezek a tényezők mind szerepet játszanak annak eldöntésébe, hogy melyik a
legköltséghatékonyabb kötési eljárás az adott feladatra.

Az egyik legmeghatározóbb költség a munkabér költsége, és ez óhatatlanul változik iparáganként és

országonként. A fent említett költségekre általában nincsenek hatással a hegesztőmérnök döntéseinek. Ez a
cikk ezért azokra a szempontokra koncentrál, amiket nem befolyásol a számviteli gyakorlat, az üzemi
általános költség, vagy a munkabér költsége.

A leolvasztott varratfém költségén felül több egyéb tényező is befolyásolja a hegesztett szerkezet bekerülési
költségét.

A hegesztett szerkezet tervezőjének komoly hatása van a hegesztés költségére azáltal, hogy a
legköltséghatékonyabb kötéstípussal, és a legelőnyösebb hegesztési pozícióval tervezi meg a kötést. Például
a varratok él előkészítésénél ha a tervező „V” él előkészítést ír elő, akkor azt el lehet készíteni lángvágással,
míg ha „J” előkészítést ír elő, azt forgácsolással kell kialakítani, aminek a költségei jóval nagyobbak.
Ugyanakkor egy forgácsolással kialakított „J” él előkészítés esetén – a vastagság függvényében – a
varratfém térfogata kisebb lehet mint az egy oldalról kialakított „V” kötés esetén, pontosabb lesz az él
előkészítés, így könnyebben összeállítható tűrésen belül ami alacsonyabb javítási költséget eredményez,
aminek hatására olcsóbb lehet az előállítási költsége mint a „V” varratnak.

Tehát azok a költségek, melyekre a hegesztőmérnök döntéseinek közvetlen hatása van, a ténylegesen
leolvasztott varratfém költségén felül: az él előkészítés, az összeállítási idő (ami tartalmazza a darabok
készülékben történő pozícionálását és fűzőhegesztését), a varrat tisztítása és utómunkálása, a darab
készülékből való eltávolítása, a hegesztés utáni hőkezelés, a roncsolásmentes vizsgálatok költségei és a
javítási költségek.

A leolvasztott varratfém mennyisége a legritkább esetben egyezik meg a beszerzett hozaganyag

mennyiségével. Ez a veszteségekből adódik. Fogyóelektródás védőgázos ívhegesztés esetén például amikor
lefut a huzal a huzaldobról, az áramátadó és a huzaldob közötti huzal selejt lesz.

Ezek a veszteségek általában elég kicsik, de nem ez a helyzet bevont elektróda használata esetén. A sérült
bevonat, a nem megfelelő módon tárolt elektróda, és az elektróda csonk amit a hegesztőnek ki kell dobnia,
mind hozzájárul ahhoz, hogy a bevont elektródás kézi ívhegesztéshez beszerzett bevont elektródák 1/3-át
selejtezni kell. Néhány elektróda gyártó katalógusa tartalmaz utalásokat arra vonatkozólag, hogy hogyan
változnak ezek a veszteségek az elektróda típusának és átmérőjének függvényében.

Az egyes hegesztési eljárásokhoz szükséges hegesztési hozaganyagok beszerzési mennyiségeinek

meghatározásához nyújt segítséget az 1. táblázat. A kötéshez szükséges varratfém súlyát kell megszorozni
www.weld-technology.com 1 2013.06.17.
ezekkel a szorzókkal, hogy megkapjuk a szükséges hegesztési hozaganyag mennyiségét. A táblázatban
szereplő értékek meghatározásakor feltételezték, hogy a gyártóüzem területén megfelelő tisztaság és
fegyelem uralkodik, és így nem keletkezik feleslegesen selejt, vagy hulladék.

Ívhegesztési eljárás Szorzó tényező

MMA (111) 1,5
AWI (141) 1,1
MIG/MAG (131/135) 1,05
SAW (121) 1,02
FCAW (portöltetű elektróda 114) 1,2
MCAW (Fekvő elektródás 115) 1,1
1. táblázat

A másik fontos tényező a költség kalkuláció szempontjából a védőgáz, vagy a fedőpor költsége.

A hagyományos vállig érő gázpalack nagyjából 10.000 liter védőgázt tartalmaz 200bar nyomáson. Abból
adódóan, hogy a gyártásban általánosan 12 – 15 liter/perc-es gázáramlási sebesség használatos, egy palack
védőgáz nagyjából 10 – 12 munkaórára elegendő, amiben már benne van az ívgyújtás előtti és utáni
gázveszteség is.

Fedett ívű hegesztés esetén, kb. 1kg fedőpor fogy el, 1kg varratfém leolvasztása során. Ez az arány
feltételezi, hogy a hegesztés körülményei megfelelőek, és hatékony fedőpor visszanyerő rendszert üzemeltet
a gyártó. Ezen hegesztési segédanyagok szükséges mennyisége (és így a költsége) ilyen módon viszonylag
egyszerűen kiszámítható.

A hegesztő idejének a költsége, - mialatt elkészíti a varratot - nem csak a hegesztési eljárás leolvasztási
sebességétől függ. A legfontosabb tényező az az idő, amit „üzemelési tényezőnek” szokás nevezni. Ez egy
százalékos érték, amit úgy kapunk meg, hogy elosztjuk azt az időt ami alatt az ív ég, és varratfém olvad le,
azzal az idővel amit a hegesztő munkával tölt.

A 2. táblázat tartalmazza néhány ívhegesztési eljárás üzemelési tényezőjét. Megjegyzendő, hogy ezek nem
tartalmazzák a beállítási időt, és egyéni körülmények növelhetik, vagy csökkenthetik ezeket az értékeket.

Ívhegesztési eljárás Üzemelési tényező %

MMA (111) 15 – 30
AWI (141) 25 – 40
Gépesített AWI 80 – 90
MIG/MAG (131/135) 30 – 45
Gépesített MIG/MAG 80 – 90
SAW (121) 80 – 95
FCAW (portöltetű elektróda 114) 25 – 45
Gépesített FCAW 70 – 85
MCAW (Fekvő elektródás 115) 30 - 45
2. táblázat

A veszteség idő tartalmaz minden más tevékenységet, amit a hegesztő a hegesztésen kívül végez. Bevont
elektródás kézi ívhegesztés (MMA - 111) esetén például ide tartozik a fűzővarratok készítése, a salak
eltávolítása és a varratsorok tisztítása, az elektródacsere, a hegesztési pozíció változtatása, és a darabok
készülékbe történő behelyezése és kivétele. Hasonló tevékenységeket kell végezni a többi hegesztési
eljárásnál is.

www.weld-technology.com 2 2013.06.17.
Az üzemelési tényező növelése ezért egy lehetséges módja a termelékenység növelésének, akár úgy, hogy a
munkát úgy szervezzük az üzemben, hogy nagyobb üzemelési tényezőt érjünk el, akár úgy, hogy nagyobb
üzemelési tényezőjű eljárást használunk. Azonban ne feledjük, hogy az az idő, amíg az ív ég, csak egy
nagyon kis része a teljes gyártási időnek, és a gyártás egyéb területein nagyobb termelékenység növekedést
tudunk elérni, mintha csak megnövelnénk az üzemelési tényezőt.

Az 1. táblázat azt sugallja, hogy a gépesítés egy jó módja az üzemelési tényező növelésének. Azonban
óvatosan kell eljárni egyedi vagy kis szériás termékek hegesztésének gépesítésekor, mert az átállási és
előkészítési idők miatt, a hegesztés több időt vehet igénybe mint kézi hegesztés esetén. Vegyük figyelembe
azt is, hogy gépesített rendszer használatakor az üzemelési tényező csökkenhet, hiszen a hegesztési sebesség
nagyobb lesz, és rövidebb idő alatt készül el a termék, habár a napi gyártott mennyiség nőni fog. Ezért
fontos, hogy a teljes gyártási ciklust vizsgáljuk, amikor a legköltséghatékonyabb megoldást keressük.

Az eredeti, angol nyelvű cikket írta: Gene Mathers

Fordította: Gaál András EWE/IWE

Az eredeti angol nyelvű cikk letölthető innen:

http://www.twi.co.uk/technical-knowledge/job-knowledge/welding-costs-096/

www.weld-technology.com 3 2013.06.17.