Faipszakrajz1 PDF

Faipari szerkezettan szakrajz
Ágfalvi Flóra
Fapari szerkezettan szakrajz
Pécs, 2001.
Írta és a rajzokat készítette:
Ágfalvi Flóra
faipari mérnök
Lektorálta:
Milasin István
mérnöktanár
© Ágfalvi Flóra, 2001

© Szerényi és Gazsó Bt. 2001
Kiadja a Szerényi és Gazsó Bt. 7636 Pécs, Szaturnusz u. 141.

A kiadásért felel: Szerényi István
A nyomdai előkészítő munkákat a Szerényi és Gazsó Bt végezte
Nyomta és kötötte a pécsi Bocz nyomda, 7630 Pécs,

Mohácsi u. 18. Ügyvezető igazgató: Bocz Emil
ISBN 963 00 7646-2

BEVEZETÉS
A szerkezettan-szakrajz tanításának célja a faipari technikusképzést folytató szakközépiskolákban:
• egyrészt a tanulók ismerjék meg a bútor- és épületasztalosiparban használt szerkezeteket,

• másrészt a termékek gyártásához szükséges műszaki dokumentációkat a faipari szakrajz szabálya-
inak megfelelően tudják elkészíteni.
A szerkezettan- szakrajz tanulását megelőzően a tanulók a műszaki szakközépiskolákban már szereznek
műszaki rajzi alapismereteket. Ismerik a képsíkrendszert, a vetületi ábrázolás alapjait, ismerik a nézet és
a metszet fogalmát. E tantárgy keretén belül tehát a szerkezeteken túlmenően a faipari szakrajz, illetve a
faipar műszaki gyakorlatában használt dokumentációk sajátosságait kell a tanulókkal megismertetni.
1. A FAIPARI SZAKRAJZ ALAPFOGALMAI
1.1. A FAIPARI SZAKRAJZBAN HASZNÁLT VONALVASTAGSÁGOK ÉS VONALFAJTÁK
A faipari szakrajzban háromféle vonalvastagságot használunk:
Azt, hogy melyik vonalvastagsági csoportot használjuk egy-egy rajz elkészítéséhez, azt mindig az adott
rajz mérete határozza meg. Kisméretű rajzokon csúnyák lennének, és ami legalább ilyen fontos, az
„olvashatóság” rovására mennének az összefolyó vastag (I. csoport) vonalak. Nagy rajzokon pedig az
egymástól csak tized milliméterrel eltérő vonalvastagságok (III. csoport) nehezítenék meg az ábra jó
olvashatóságát. A vastagságokhoz ajánlott értékeket elsősorban tusrajzoknál, vagy számítógépes rajz-
programokkal (CAD, Pro desktop) lehet érvényesíteni, ceruzával készített rajzokon nem csak a vastag-
ság, hanem a vonal tónusa is befolyásolja az olvashatóságot, a vastagabb vonalak értelemszerűen söté-
tebbek is.
Az egyes vonalvastagságokon belül a faipari szakrajz különféle vonaltípusokat is használ, folytonos,

szaggatott, és pontvonal, illetve kétpont-vonalakat, ezeknek az alkalmazási szabályait, és a leggyakoribb
kombinációit mutatja be az 1. sz. ábra.
5
SZAKRAJZ ALAPISMERETEK 1. FEJEZET
6
1. FEJEZET SZAKRAJZ ALAPISMERETEK
1.2. A MÉRETMEGADÁS ELEMEI, MÓDJAI A FAIPARI SZAKRAJZOKON
A rajz méretezése, és léptékének feltüntetése nélkül nem beszélhetünk szakrajzról. A rajzról

sosem mérünk, (kivétel az egyedi gyártás során használt műhely- vagy „lemezrajz”, amelynek
magyarázatára későbbiekben kerül sor), hanem leolvassuk a méreteket!
A méret megadásnak elemei:
• Méretvonal (vékony folytonos vonal), általában párhuzamos a megadni kívánt mérettel, kivétel
rádiusz, vagy átmérő esete, amikor is egybeesik a sugárral, vagy az átmérővel.
• Méret segédvonal (vékony folytonos vonal), általában merőleges a méretvonalakra, és 2-3 mm-rel
túlnyúlik rajta, de egyes esetekben a méretsegédvonal el is hagyható.
• Méretszám, az adott méret értéke mm-ben. A méret vonal fölé, vagy függőleges helyzetű méret-
vonal esetén annak bal oldalára írjuk, nem közvetlenül a vonalra, hanem attól 0,5- 3 mm távol-
ságra. Ezt a távolságot értelemszerűen a rajz nagysága határozza meg. A méretszámok mérete is 2,
5- 5 mm között változhat, ugyancsak a rajz méretének (általában léptékének is) függvényében. A
méretszámokat leggyakrabban a méretvonalak közepe táján szokás megadni. Kivétel, ha a méret
értéke kicsi, és nem fér el a méretszám a két mérethatároló elemen belül.
• Mérethatároló elem, a méretek rajzokról történő leolvasását könnyíti meg a sokszorosítás, kicsi-
nyítés nagyítás esetén is jól látható nyíl, pont, vagy 45o-os ferde vonás, amely egyértelművé teszi
az adott méret kiterjedését.
• A méreteket általában a vetületeken, vagy metszeteken kívül adjuk meg, de faipari szakrajzban
gyakori és fontos az elmetszett szelvényen belüli méret megadása (fakötések méretei a csomó-
ponti rajzokon), utóbbi esetben az anyag jelölés (a „sraffozás”) a méretszámot, és a mérethatá-
roló elemet ki kell, hogy kerülje! (A csomóponti rajz fogalmáról ugyancsak a későbbiekben lehet
részletesen olvasni.)
• A méretháló felépítésének elve: a rajzhoz közel a részméreteket adjuk meg, a nagyobb méretek a
vetülettől, vagy csomóponttól távolabb kerülnek, így a rajz áttekinthetőbb, és a méretsegédvona-
lak nem metszik a méretvonalakat. Fentiekre mutat be pár példát a 2. sz. ábra.
A lépték fogalma:
A faipari szakrajzok készülhetnek az ábrázolt termék valóságos méretében (alkatrészrajz, csomóponti

rajz, műhelyrajz), ezt a rajzon M=1:1 jelöléssel tüntetjük fel! Ha a csomóponti rajz nagyon terjedelmes
lenne, akkor M=1:2 arányban kicsinyítve rajzoljuk le az adott szerkezetet. (utóbbi jelölés azt jelenti,
hogy ami a valóságban 10 mm, az a rajzon 5 mm lesz. Természetesen azért kell feltüntetnünk a lépté-
ket, mert a rajzra a méretek valóságos értékeit írjuk fel méretszámként! Bútorok, épületasztalos termé-
kek esetén szükség van a termékek ennél nagyobb mértékben kicsinyített rajzaira is, M=1:5; M=1:10;
esetleg M=1:20 léptékű úgynevezett összeállítási, vagy jellegrajzaira is, hogy lássuk, milyen is a bútor,
vagy ajtó megjelenése, arányai. Kicsi alkatrészekről (pl. bútorfogantyú) készíthetünk nagyított, M=2:1
léptékű rajzot is, a jobb olvashatóság kedvéért. A képlet általánosítva:
Méretarány = valóságos méret : rajzméret
7
8
1.3. A VETÜLETI ÁBRÁZOLÁS ALAPFOGALMAI A FAIPARI SZAKRAJZBAN
A bútorok, vagy ajtók- ablakok térbeli testek. A háromdimenziós termékek torzulásmentes rajzait (doku-
mentációit), a kétdimenziós rajzpapíron csak a vetületi ábrázolás segítségével vagyunk képesek elkészí-
teni.
A 3. sz. ábrán egy redőnyös ajtajú kisbútor rajzát látjuk három nézetben. Elölnézet, oldalnézet, és felül-
nézet a három vetület neve. Könnyű belátni, hogy ha csak ilyen külső megjelenési rajzokat, úgyneve-
zett formaterveket készítenénk a bútorokról, akkor az ilyen rajzok alapján legyártott termékek „hason-
lítanának” ugyan egymásra, de szerkezetüket, és gyártásuk során használt anyagaikat illetően biztos,
hogy nagyon különbözőek lennének. Még abban az esetben is, ha a mi ábránktól eltérően, legalább a fő
(befoglaló) méreteket megadtuk volna.
Ahhoz, hogy a termék szerkezetére és a felhasznált anyagokra vonatkozóan a dokumentáció egy-

értelmű legyen a nézetek helyett, vagy egy részük helyett metszeteket kell rajzolnunk.
Azt, hogy hány metszősíkot veszünk fel, és hány metszetet készítünk azt termék térbeli tagoltsága, ösz-
szetettsége határozza meg. Minél bonyolultabb a bútor annál több metszet, vagy esetleg lépcsős metszet
elkészítése válik szükségessé.
A faipari szakrajzban használt metszetek megnevezése: az elölnézet síkjával párhuzamos metsze-

tet homlok-, az oldalnézetével párhuzamos metszetet függőleges, a felülnézet síkjával párhuzamos
metszetet pedig vízszintes metszetnek nevezzük.
Régi szakrajzokon a homlokmetszetet barna, a függőleges metszetet kék, a vízszintes metszetet pedig
piros színnel rajzolták. Ennek ma már csak az egyedi gyártás műhelyrajzánál (mintadarab készítés, új
termék kifejlesztése során) van jelentősége.
Amint a vetületek között megjelenik a metszet, a rajz jó olvashatósága érdekében a metszősík által
elmetszett szelvényeken fel kell tüntetnünk, hogy ott milyen anyagot metszettünk el.
9
Tekintettel arra, hogy a leggyakoribb alapanyagunk a faanyag, anizotróp és inhomogén anyag, a

faipari szakrajzban az elmetszett alkatrész anatómiai irányát is egyértelműen kell jelölnünk a rajzokon.
(Ezeket a fogalmakat az anyagismeret órákon ismertük meg, azt jelenti, hogy a természetes faanyag a
különböző anatómiai irányokban más-más műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, magyarul egy asztal
lábának, vagy egy ajtókeret alkatrésznek nem mindegy, hogy milyen a száliránya!)
Mint köztudott, a bútorok gyártása során régebben is használtak a fán kívül más anyagokat is, pl. üve-
gezett ajtók, és a kárpitos bútorok töltőanyagai, ma viszont az elsődleges faipar a bútorgyártóknak
bőséges kínálatot nyújt a lap- lemezféleségekből. Tekintettel arra, hogy ezek az anyagok sok tekintet-
ben nem rendelkeznek a természetes faanyagok tulajdonságaival, szerkezeti beépítésük módja többnyire
nem lehet azonos a faanyagéval!
A rajznak tehát egyértelműen utalni kell a szerkezetben alkalmazott anyagok fajtájára.
A faipari szakrajzban alkalmazott leggyakoribb anyagjelöléseket mutatja be a 4.sz. ábra
1.4. A FAIPARI SZAKRAJZOK FAJTÁI
A lépték fogalmánál már említést tettünk a faiparban használatos rajzfajtákról, álljon itt egy összefoglaló
táblázat a rajz (dokumentáció) fajták rendszerezésére:
10
11
A FAKÖTÉSEK 2. FEJEZET
2. A FAKÖTÉSEK
Mint az előző fejezetben említettük a bútor –és épületasztalosipari termékek legjellemzőbb alapanyaga
a természetes faanyag. Arról is volt szó, hogy a faipari szakrajzon belül döntő szerepe van az M=1:1
léptékű csomóponti rajzoknak, mert ezeknek a rajzoknak az elkészítése folyamán határozza meg a ter-
vező azokat a szerkezeti megoldásokat, amelyekkel a terméket felépítő alkatrészeket össze lehet épí-
teni. A faanyagról már azt is tudjuk, hogy inhomogén és anizotróp anyag. Tehát van neki:
• Bütü- azaz keresztmetszete, a rostokra merőleges irányban

• Sugár, és húrmetszete, a rostokkal párhuzamosan
Tudjuk továbbá azt is, hogy a fa a feldolgozása és használata során örökös kölcsönhatásban van a kör-
nyező levegő nedvességtartalmával. A régi asztalosok ezt úgy mondták, „a fa dolgozik”, és azt is tudták,
hogy az egyes anatómiai irányokban ez a „munka”, azaz méret és alakváltozás mértéke jelentősen
eltérő. A hosszirányú méretváltozás a legcsekélyebb, míg a húr irányú a legnagyobb mértékű. Különb-
ség van a geszt és a szíjács méretváltozása között is, a szíjács alakváltozása általában jelentősebb. Ezt
szemlélteti az 5. ábra.
12
2. FEJEZET A FAKÖTÉSEK
Mindennek tudatában tehát nem mindegy, hogy az egyes alkatrészeket - szálirányukat tekintve -
milyen módon építjük össze. Ez a magyarázata a különféle fakötések kialakulásának.
A fakötések lehetnek tehát:
2.1. SZÉLESBÍTŐ TOLDÁSOK
2.1.1. Szélesbítő toldás egyenes élillesztéssel.
Az egyenes élillesztés a legegyszerűbb szélesbítő toldás. Az „összeforgatott”, derékszögben kigya-

lult élű deszkák élét ragasztóval megkenik, megfelelő szorítóerővel összepréselik, és a ragasztó meg-
kötése után a deszkákból azok szélességi méretét meghaladó szélességi méretű lapot állítanak elő.
Az összeforgatás művelete határozza meg, hogy az anyagok jobb és baloldala, illetve a geszt, vagy
szíjács felőli éle kerül-e egymás mellé, és ennek következtében milyen várható alakváltozással kell
számolni.(6. sz. ábra)
13
Az egyenes élillesztés szakrajzi ábrázolását és axonometrikus képét a 7. sz. ábrán láthatjuk. Az anya-
gok összeforgatását a B-B-jelű bütümetszeten az egyes szelvények eltérő irányú (45o. ill. 135o) sraf-
fozása jelzi.
2.1.2. Szélesbítő toldás ferde élillesztéssel
Az egyenes élillesztéshez képest csupán annyi a változás, hogy az illeszteni kívánt éleket a laphoz
viszonyítva nem derékszögben (az ábrán látható 45o-os szög a leggyakoribb változat.) gyalulják meg,
ezzel növelik a ragasztási felületet. Szakrajzi ábrázolását és axonometrikus képét a 8. sz. ábrán
láthatjuk. Az összeforgatást a B-B bütümetszeten az egyes szelvények eltérő irányú sraffozása jelzi.
Ennek az illesztési módnak az az előnye, hogy ha valamilyen oknál fogva nem ragasztják össze az
elemeket (pl.: szögezett deszkaajtó, padló), a száradó anyagok között nem keletkeznek „átlátható
rések”.
2.1.3. Szélesbítő toldás egyenes lapolással
Vastagabb anyagok esetén a ragasztási felület növelése érdekében az összeillesztendő éleket aljaz-
zák. Az aljazás mélysége és szélessége általában az anyagvastagság fele. A fakötés szakrajzát a
9.sz. ábrán tanulmányozhatjuk.
2.1.4. Szélesbítő toldás ferde lapolással
A lapolás hossza általában az anyag vastagságával, ferdesége pedig a vastagság harmadával

azonos. A szerkezeti kötés rajzát a 10. sz. ábrán mutatjuk be. Általában „mozgó” kötésnél (nem
ragasztott) használják.
2.1.5. Szélesbítő toldás egyenes lapolással, párkányolással
Ezt a fakötést jellemzően akkor használjuk, ha az élillesztés művelete után a kialakított felület ega-
lizálása nem végezhető el. Leggyakoribb példája a falburkolat, vagy „lambéria”, ilyenkor az illesz-
kedéseket tagolt prol kialakításával, a fény-árnyék hatás növelésével hangsúlyozzuk is! A lapolás
(aljazás) hossza az anyagvastagságnak körülbelül háromnegyede, vastagsága pedig (mint az
egyes lapolásnál) az anyagvastagság fele. A fakötést a 11. sz. ábra mutatja be.
2.1.6. Szélesbítő toldás árokeresztékes illesztéssel, saját és idegen csappal, illetve párkányolással
Vastagabb anyagok szélességi toldása esetén a ragasztási felület növelése nemcsak aljazással, hanem
az alkatrészek egyik élén árok, a másik élén ereszték (csap) kialakításával is elérhető. Az árok
mélysége és bősége általában az anyagvastagság harmada körüli érték. A 12. sz. ábra mutatja be ezt
a fakötést. Látható, hogy minden egyes illesztésnél az ereszték hossza a kialakítandó lapméret szem-
pontjából, elvész. Meggyelhető az ábrán, hogy az árok mélysége meghaladja a csap hosszát. Ennek
az az egyszerű magyarázata, hogy az agyag alak- és méretváltozásából, valamint a megmunkálás
pontatlanságából adódó méretkülönbségek ílymódon nem a vállnál vezetnek hézag kialakulásához,
továbbá a ragasztóanyag fölöslege sem a lapfelületre fog kifolyni. Jobb az anyagkihozatal, és egy-
szerűbb a szelvények keresztmetszeti megmunkálása (mind egyforma)ha a szerkezetet idegen csap-
pal alakítjuk ki. A csap anyaga ez esetben többnyire rétegelt lemez, ha fűrészáru, akkor általában
14
15
16
17
18
keményfa, melynek száliránya az összeillesztendő élekre merőleges, ahogy azt a 13. sz. ábrán lát-
hatjuk. Ha például falburkolat (lambéria) szerkezeti kötése ez a szélesbítő toldás, akkor ugyanúgy,
ahogy a lapolásnál már megmagyaráztuk, nincs mód a felület egalizálására. Ezért az egyes anyagok
eltérő „mozgása” (méret és alakváltozása) miatt az illeszkedéseket kihangsúlyozzuk, a szelvényeket
prolozzuk más szóval: párkányoljuk, ennek révén a burkolt felületen kihangsúlyozzuk a szerkezet
kínálta fény-árnyék lehetőségeket. Természetesen párkányolás esetén is használható idegen csap,
sőt ezt a gazdagabban tagolt felület miatt általában előnyben részesített vastagabb anyagok a jobb
anyagkihozatal miatt még indokoltabbá is teszik. (14. sz. ábra).
2.1.7. Gépi szélesbítő toldás- „bigézés”
A 15. sz. ábrán bemutatott fakötés nagy pontossággal megmunkált felületek hézag nélküli illeszthe-
tőségét eredményezi. Ez a megmunkálási mód elsősorban a „táblásítás”-nak, mint lapképző műve-
letnek a jellemzője. A toldás prolját (méreteit) a marószerszám határozza meg. Ugyanez a szerke-
zeti kötés használható vastagító toldásként is. Leggyakoribb példa rá a mai épületasztalosiparban
széleskörűen elterjedt, úgynevezett hőszigetelő üvegezésű ablakok tok és szárny szelvényeinek
„tömbösítéssel” kialakított keresztmetszete. Ezt a rajzot láthatjuk az alábbi ábrán, (a rajzot most még
nem kell megértenünk, csak a szelvények vastagsági méretkialakítását akarjuk vele szemléltetni):
19
20
2.1.8. A szélesbítő toldások merevítő kötései
Az egyenes élillesztéssel kialakított lapok méret- és alakváltozásainak elsősorban abban az esetben,

ha lapot a bútor más alkatrésze „nem fogja meg”, (pl. a szekrényajtót, csak a pántok rögzítik a kor-
puszhoz, vagy az elfordítható lapú asztalok lapja szabadon mozog, nincs a kávához építve) valami-
lyen szerkezeti kötéssel elejét kell venni. Ezek a merevítő kötések, a hevederek és a fejelőlécek.
2.1.8.1. Hevederkötés
A heveder keresztmetszeti méreteinek kialakítása szerint lehet lap-, vagy élheveder. A lapheveder
egyik lapján, az élheveder egyik élén fecskefarkú csapot, beeresztést alakítunk ki. A beeresztés (a
hevederárok) mélysége nem haladja meg a merevített lap vastagsági méretének a felét, általában
azonban a vastagságnak csak egyharmada. A lap és a heveder száliránya merőleges, ennek követ-
keztében a heveder hosszának irányában a lap elemei húr, vagy sugárirányú, míg a heveder rostirányú
méretváltozást szenved. Mint tudjuk az egyes anatómiai irányokban a méretváltozások nagyságrend-
ben eltérőek, ezért a hevederlécet nem szabad az alaphoz ragasztással rögzíteni! A hevederárok
fecskefarkú kialakítása miatt a hevederlécet a lap egyik végéről tudjuk az árokba betolni.
21
A hevederárok betolás felőli végén a lapon az árkot a lap szálirányával megegyező rostirányú
ragasztott toldással tüntetjük el. Előfordul, hogy a hevedert a merevítendő lappal síkba gyalulják,
ilyenkor természetesen kevésbé tudja az alap vetemedését megakadályozni. Azt is tudnunk kell, hogy
a laphevederhez (16.sz. ábra) viszonyítva az élheveder (17.sz. ábra) hatásosabb merevítő szerkezet.
2.1.8.2. Fejelés, vagy fejelőléc
Leggyakoribb példa rá a rajztábla, vagy a gyúródeszka. Az egyenes élillesztésű lap bütüs végére
csapot marnak, egyenes – régebben, igényesebb munkáknál ferde - vállal, és erre középen pont-
enyvezéssel (az eltérő szálirány miatt ezesetben sem szabad végig ragasztani az alap és fejeleőléc
illeszkedését!) rögzítik az általában a hatásosabb merevítés érdekében keményfából kialakított
fejelőlécet. (19.sz. ábra) Még jobb a fejelőléc merevítő hatása, ha a csapot egy , vagy két helyen a
fejelőléc teljes szélességében áteresztik az anyagon, és ezeken a helyeken meg is ragasztják- esetleg
ékelik! (18.sz. ábra)
22
2.2. HOSSZABBÍTÓ TOLDÁSOK
Hosszabbító toldásokat a bútor, illetve épületasztalosiparban akkor alkalmazunk, ha a rendelkezésünkre

álló faanyag kereskedelmi méretei az alkatrész hosszát nem adnák ki ( ez viszonylag ritka eset), vagy
ha íves alkatrészeket kell kialakítani, (pl. egy ovális asztal kávája, vagy íves ablak tok, vagy szárny
alkatrésze), vagy a hosszabbító toldás révén sokkal jobb anyagkihozatallal állíthatjuk elő a terméket.
Az ívelt alkatrészek esetén a faanyag szerkezeti felépítése miatt nem szabad az ívelt darabokat egy
anyagból kialakítani, mert a rostok átvágásával a szerkezetek szilárdságilag nem lennének megfelelőek.
A jobb anyagkihozatalra a vastagító toldásoknál bemutatott hőszigetelő ablak rajza lehet a legjobb példa,
a vastagságban toldott anyagok rétegei hosszában is toldhatóak, természetesen ügyelve arra, hogy egy
szelvényen belül két réteg hossztoldása ne essen egymás fölé!
A hosszabbító toldások az alkatrészek bütüirányú meghosszabbítása céljából készülnek. Mint isme-

retes, a végfa ragasztási szilárdsága sokkal gyengébb, mint a rostokkal párhuzamos irányban tapasztal-
ható érték, ezért a hosszabbító toldásokat úgy kell kialakítani, hogy a ragasztott felület legalább részben
rostirányú legyen.
2.2.1. Hosszabbító toldás egyenes bütüillesztéssel
23
Ez a toldás aligha nevezhető fakötésnek. A toldás a bütüfelületen nem ragasztható, ezért is szüksé-
ges a toldott anyag alá helyezett a toldásra merőleges szálirányú párnafa alkalmazása. (20.sz. ábra) A
párnafához a hossztoldott elemeket csavarozással, esetleg szegezéssel rögzítjük. Leggyakoribb példa
az ilyen szerkezet alkalmazására a padlódeszkák rögzítése. Ennek szerkezetileg meg is felel, hiszen
húzó igénybevételnek nincs kitéve.
2.2.2. Hosszabbító toldás ferde bütüillesztéssel
Az előbbi fakötéshez viszonyítva az illeszkedő felületeket szög alatt (általában 45o) illesztik egymás-
hoz. Előnye nem az ábrán látható padlószerkezet esetében rejlik, hanem ha több rétegű íves alkat-
résznél alkalmazzuk, a szegmensek hossztoldására, és itt a ragasztási felületet is növeljük, és nem
bütüirányú lesz a ragasztás. (21.sz. ábra)
2.2.3.Hosszabbító toldás rálapolással
A toldandó anyagokat vastagságuknak felében lapoljuk, a lapolás hossza a vastagságnak körülbelül

másfélszerese. Rövidebb lapolás a rostirányú ragasztási felület csökkenése okán gyengébb kötést
eredményez, a hosszabb lapolás pedig az anyagveszteséget növeli. Ha a lapolás éle egyenes akkor
egyenes bütüillesztésű lapolásról (22.sz. ábra), ha ferde akkor ferde bütüillesztésű lapolásról
(23.sz. ábra) beszélünk. A bütü ferdeségének mértéke körülbelül a vastagság egynegyede. A ferdén
illesztett bütü előnye a jobb ragasztási szilárdság: nagyobb, és nem bütüirányú ragasztási felület! Ha
a kötés húzóigénybevételt is fel kell, hogy vegyen, lehetséges a lapolt felület egy vagy két faszög-
gel, esetleg csavarral történő megerősítése is! A csavarok furatainak tengelye a lapolás átlójában
legyen!
A nyergelt fecskefarkú rálapolással (24.sz. ábra) készített hosszabbító toldást abban az esetben cél-
szerű kialakítani, ha a hossztoldott alkatrészek a toldás irányában húzó igénybevételt is fel kell, hogy
vegyenek. Arányairól a következőket kell tudni: a fakötés teljes hossza megegyezik az anyagok szé-
lességi méretével. A fecskefarok hossza a szélesség 4/5-e, ferdesége: nyakban a szélesség harmada,
a fejénél a szélesség 3/5-e. A kötés kialakítható kettős kivitelben is. Az előzőekben ismertetett lapo-
lásokhoz hasonlóan faszegekkel erősíthető. A szerkezeti kötés kialakítása munkaigényes, mai bútor-
szerkezeteken már ritkán találkozunk vele.
2.2.4. Hosszabbító toldás ferde rálapolással
A ferde rálapolásoknak az előnye az egyenes rálapolásokkal szemben , hogy ez a szerkezeti kötés

hajlító igénybevételnek jobban ellenáll. A ferde rálapolások egyaránt kialakíthatóak egyenes (25.sz.
ábra) és ferde (26.sz. ábra) bütüillesztésekkel, a kötés kialakítása nagyon pontos szerkezeti megmun-
kálást igényel, ma már ritkán találkozunk vele. A szerkezeti kötések arányait az ábra méretei érzékel-
tetik.
2.2.5 Horogrovások
Az egyenes bütüillesztésű horogrovást mutatja be a 27. sz. ábra. A szerkezeti kötés faszegekkel erő-
síthető, a lapolásban kialakított lépcső: a „horog” a kötés húzó igénybevételre való megfelelőségét
van hivatott biztosítani. A méretek szemléltetik a fakötés anyagvastagsági és szélességi méretekhez
viszonyított arányait.
24
25
26
Végezetül a horogrovások közül nézzük még meg a lépcsős egyenes bütüillesztésű horogrovást
ékelve. Ez az éplületasztalosipar hajdani legelterjedtebb hosszabbító toldása volt, amelyet előszeretettel
használtak az íves tokok és szárnyak („rámák”) szerkezeti kialakításánál. Az íves alkatrészek illeszté-
sénél ügyelni kellett arra, hogy az illesztés – magyarán a horogrovás - az ív sugarába essen! A szer-
kezeti kötés elemei oldalról csúsztathatók egymásba, az ékelés kellő szilárdságot ad a fakötésnek, és
ez a szerkezet az eddig ismertetettek közül a legalkalmasabb húzóigénybevétel felvételére. Valaha ezt a
szerkezeti kötést „schaffhauseni zár”-ként is ismerték. A 28.sz. ábra méretkialakítása a szerkezeti kötés
arányainak megfelelő.
2.2.6 Hosszabbító toldások csapozással
A hosszabbító toldásoknál ugyanúgy, mint ahogy azt a szélesbítő toldásoknál már megismertük, az
egyes alkatrészeket összeépíthetjük saját, vagy idegen csappal is. De, mint azt már mondtuk, az
elemek toldása ebben az esetben hosszirányban történik, ezért a csapok, csaprések, az anyagok bütüs
végein vannak, tehát jóval hosszabb csapokat kell kialakítanunk, mint a szélesbítő toldások gya-
korlatában szokásos. Ezért ezeket nem is hívja a szakzsargon árokeresztéknek, „nút”-nak, „féder”-
nek, hanem csapoknak, csapréseknek. A hosszabbító toldások körében is megtalálhatóak a szimpla
és kettős, vagy dupla csapok, és az idegen csapok, ezek gyakran köldökcsapok, is. A következő
oldalakon ezekkel a szerkezetekkel ismerkedhetünk meg.
27
28
Az egyenes bütüillesztésű saját csapos hosszabbító toldásnál (29.sz. ábra) látjuk, hogy a toldás-
azaz a csap hossza, az anyagvastagságnak másfélszerese. Ugyanilyen arányú hosszkialakításban
készülnek a dupla csapok (30.sz. ábra), de ezeket nagyobb anyagvastagságok esetén célszerű ter-
vezni. A saját és idegen csap között elsősorban az anyagtakarékossági szempontok miatt kell
választani. (31.sz. ábra) Az idegen csap anyagának száliránya azonos a hossztoldott alkatrész-
ekével, vagy készülhet az idegen csap rétegelt lemezből is, de mert az ábrán a csap nézetben látszik,
és mint tudjuk csak a metszősík által elmetszett alkatrészeket sraffozzuk, természetesen ez az ábrán-
kon nem látható.
A csapolással kialakított hossztoldások közül húzásra igénybe vehető változatot fecskefarkú csa-
polásnak nevezzük (32.sz. ábra). A szerkezeti elemeket természetesen csak oldalirányból lehet ösz-
szetoldani .A fecskefarkú csap arányairól a következőket kell tudni: a csap hossza az anyagvastag-
ság másfélszerese, a csap fejrészének szélessége az anyagvastagság 3/5-e, és a csap ferdesége e
három-ötödrésznek az egyötöde. Az ábra méretei tükrözik ezen arányokat, továbbá a csap ferdesé-
gének szerkesztése az elölnézeten látható is.
A köldökcsapokkal kialakított hosszabbító toldást olyan szerkezetekhez tervezhetjük, ahol a fakö-

tést húzó igénybevétel nem éri. (33. sz. ábra.) A szerkezeti megmunkálás csoportfúrógépekkel köny-
nyen, és pontosan elvégezhető, azt azonban meg kell jegyezni, hogy egy darab köldökcsappal hosz-
szabbító toldás nem tervezhető, mert az alkatrészek a furat, ill. a csap tengelye körül ezesetben
elfordulhatnak. Figyeljük meg az ábra A-A METSZET-én a furattengelyek elhelyezkedését, a tol-
dott alkatrészek szelvényének az átlójában célszerű kialakítani őket. Figyeljük meg az ábrán a
köldökcsapok méretezésének módját: a furatok tengelyének a helyét, az átmérőt, az egyes alkat-
részekbe fúrandó zsákfuratok mélységét, és köldökcsap hosszát kell megadnunk. Ez utóbbi érték
mindig legalább 1 mm-rel rövidebb, mint a két zsákfurat hosszméretének összege. A köldökcsapok,
mint mindig, most sincsenek a metszősík nyomvonalában, tehát azokat sohasem rajzolhatjuk
kontúrvonallal, és nem sraffozzuk őket!
A hosszabbító toldások legpontosabbika a gépi hosszabbító toldás! (34. sz. ábra) Különösen íves alkat-
részek hossztoldásánál terjedt el széles körben, nagyon pontos, enyvrés nélküli illesztést biztosítanak
az e célra használt marószerszámok, az úgynevezett „bigézőkések”. A mai szintetikus ragasztóanyagok
segítségével annyira nagyszilárdságú kötést eredményeznek, hogy pl. íves széklábak, támlák (amelyek
pedig komoly dinamikus igénybevételnek kell , hogy megfeleljenek), alkatrészeinek hossztoldására
használható ez a fakötés. Komoly technológiai előnyt jelent e fakötés alkalmazása olyan anyagok ese-
tében, amelyek nem hajlíthatóak.
A itt felsoroltak korántsem jelentik azt, hogy valamennyi hosszabbító toldást megismertük, de a legfon-
tosabbakat, amelyekkel a tervezés során elindulhatunk, kijelenthetjük, hogy igen!
29
30
2.3. KERETKÖTÉSEK
Az asztalosipar által lapok kialakítására - a szélesbítő toldásokon kívül - legrégebben használt szerke-
zetek a keretszerkezetek. A kereteket vagy borítják (rendszerint mindkét oldalukon), vagy különféle
anyagokból készített betétekkel látják el, így alakíthatók ki belőlük a lapok. A keretszerkezet alkotó-
elemeinek (léceknek, „frízeknek”) a lapja (szélességi mérete) azonos síkban van a keret alkotta lap
síkjával. A keretek általában derékszögű négyszög alakúak. Sok esetben szilárdsági (pl. épületajtó),
vagy formai (üvegezett ajtajú könyvszekrény) okokból szükséges a keretet mezőkre osztani. Fentiekből
következik, hogy a kertszerkezeteknek vannak sarok, T, és keresztkötései. A sarokkötések magának a
keret alkotóelemeinek a szerkezeti kötései. A „T” kötéseket a keret alkotóelemei és a keret osztói alkot-
ják. Két keretosztó csatlakozását pedig keresztkötésnek nevezzük. (35.sz. ábra)
2.3.1 Keretsarokkötések
2.3.1.1. A sarokkötések közül a legegyszerűbb sarokkötés a rálapolással kialakított szerkezet.

Az egymással – általában 90o-os szöget bezáró keretdarabok mindegyikét fél anyagvastagságban
lapoljuk, és így illesztjük össze a négy keretdarabot. Ez a sarokkötés önállóan nem ad szilárd, a
szöget biztosan tartó keretszerkezetet. Kétoldalt lemezelt szerkezetek kereteit lehet ilyen szerkezettel
tervezeni.
31
32
2.3.1.2. Sarokkötés rálapolással sarkalva- vagy 45o-os illesztéssel (37.sz.ábra) Ez a szerkezet akkor
alkalmazható, ha a keretet nem teszzük ki túl nagy igénybevételnek, (például nem ajtószárny!)
és a keret frontfelületén esztétikai meggondolásokból el szeretnénk kerülni a derékszögű vállak
csatlakozásának látványát. Ugyanakkor a keret egyik élén, (ábránkon a felülnézeten) nem látunk
bütüfelületet. (Nem maga bütü látványa csúnya, mint tudjuk, de megmunkálása a kiszakadás veszély
miatt, pácolása, lakkozása a színeltérés miatt technológiai problémákat okozhat, melyeket sok eset-
ben egyszerűbb a szerkezet megfelelő kiválasztásával elkerülni.) A lapolás mértéke ebben az eset-
ben is az anyagvastagság fele.
2.3.1.3. Sarokkötés ollós csappal (38.sz. ábra) Vastagabb anyagoknál, a lapoláshoz viszonyítva
nagyobb, (dupla akkora) ragasztási felületet biztosíthatunk ezzel a szerkezeti kötéssel. A nagyobb
ragasztási felület szilárdabb (alaktartóbb) szerkezetet eredményez. Szintén a hossztoldásnál már
megismert saját csapos szerkezetet kell elképzelnünk, csak a két alkotóelemet jelen esetben derék-
szögben csatlakoztatjuk egymáshoz. A csap és váll aránya az anyagvastagság harmada. Az egyik
leggyakrabban alkalmazott keretkötés. A kész, összeépített szerkezeteknél általában a vízszintes
keretdarab szokott a csapos, a függőleges a réses lenni.
A 36-37-38. sz. ábrákon négy vetületben mutattuk be a sarokkötéseket- elölnézet, függőleges metszet, -
ez a szakrajzokon is gyakran előfordul- a felülnézet és oldalnézet ábrái csak szerkezet jobb megértése
érdekében voltak szükségesek.
A 36-37-38. sz. ábrákon vetületekben, a vetületi ábrázolás szabályai szerint látjuk a sarokkötéseket.
39.sz. ábrán az axonometrikus magyarázó rajzokat mutatjuk be, „robbantott” és összerakott állapotban.
Feladat: mely axonometriák tartoznak az egyes vetületekhez?
Mindhárom ábrán a keretsarokkötéseknek azokat a legegyszerűbb fajtáit láttuk, amely esetekben a keret-
alkatrészek szelvényén semmiféle tagolás, aljazás, árkolás nincs. Ez azonban „sajnos” a gyakorlatban
ritkán előforduló eset. A keretbetétes szerkezetek szebbek, funkcionálisan változatosabbak, és ahhoz,
hogy a betétet a keretbe valamilyen módon rögzíteni tudjuk, a keret alkatrészeinek belső élét tagolni -
a szerkezeti megmunkálás módját tekintve marni - kell. A marás lehet aljmarás, vagy árokmarás. Attól
függően, hogy milyen a betét anyagát, esetleg vastagságát tekintve az aljazások különböző mértéke
különféle szerkezeti megoldásokhoz vezet.
A következőkben ezeket a sarokkötéseket fogjuk megismerni.
2.3.1.4. Sarokkötés lapolással, aljazva. Ebben az esetben a lapolás vastagsági és az aljazás mélységi
mérete azonos kell, hogy legyen, ellenkező esetben nem tudjuk a vállakat hézagmentesen illeszteni. A
szerkezet jobb megértéséhez mindig annak tudatában kell lenni, hogy az esetek döntő többségében a
keresztmetszeti megmunkálást követi a szerkezeti megmunkálás! Ahol tehát aljat martunk, ott
eltűnt az anyag, azt a vállnak kell takarni! Ezt a szerkezeti kötést a 40. sz ábrán tanulmányozhatjuk
vetületi ábrázolásban.
33
34
35
36
Látható, hogy a keretalkatrészekbe mart aljazás valamilyen betétlap befogadásra, rögzítésére ad módot.
2.3.1.5. Sarokkötés ollós csappal, egyharmad anyagvastagságban aljazva (41. sz. ábra). Mivel
az ollós csapok kialakításának az az alapelve, hogy a váll az anyagvastagságának harmada, az alj
mélysége is egyharmad vastagságú, tehát ebben az esetben a csap szélességét az alj marása nem
csökkenti.
2.3.1.6. Sarokkötés ollós csappal, kétharmad anyagvastagságban aljazva (42.sz. ábra). Fentiek
alapján itt belátható, hogy a csap szélessége csökken, mert a kétharmad anyagvastagság mélységi
méretű alj kimarása után a csap szélessége az alj szélességével csökken! Ezt a fakötést akkor
szokták alkalmazni, ha a betét anyaga vastagabb, és rögzítése a kisebb mélységű aljba nem volna
megoldható.
Utóbbi három aljazott sarokkötés axonometrikus magyarázó rajzait a 43. sz. ábrán lehet megta-
lálni. A vetületi ábrák alapján remélhetően nem lesz nehéz beazonosítani a „robbantott”, illetve
összeállított ábrákat.
2.3.1.7. Sarokkötés ollós csappal, árkolva (44.sz. ábra) ezt a szerkezeti kötést akkor használhatjuk,
ha a keret kitöltő eleme, a betét nem sérülékeny, törékeny anyag, és az összeállított szerkezet felület-
kezelése technológiailag jó minőségben megoldható. (Pl.: mázolt kivitelű lemezbetétes keretszerke-
zetek). Mivel az árok a szelvény közepébe kell, hogy kerüljön, minimálisan az árok mélységével
csökkenteni kell a csap szélességét – azaz, ahogy a fások mondani szokták: „le kell szúrni a csapot”,
természetesen, abban az esetben is, ha az árok bősége alatta marad a csap vastagságának!
2.3.1.8. Sarokkötés szakállas vésett csappal, 1/3 anyagvastagságban aljazva (45. sz. ábra). Vala-
mennyi ollós csappal kialakított sarokkötésnél megemlíthettük volna, hogy könnyen kimozdul a
derékszögből, ennek a kellemetlen tulajdonságnak a kiküszöbölését biztosítják a szakállas vésett
csapok, amelyeket fészkes, és átvésett kivitelben egyaránt kialakíthatunk. A 45. sz. ábrán az átvésett
változatot láthatjuk. Épületajtóknál ebben az esetben meg is ékelik a csapot, így erős, önhordó keret-
szerkezetet lehet kialakítani. A csapszakáll kialakítása következtében a csap felfekszik a csaprés
élén, így a fakötés szögtartóvá válik. Figyeljük meg az ábra elölnézetén és felülnézetén a szakáll
és a számára kialakított rés közti mélységi méretkülönbséget. Ez általában 1-2 mm lehet. Ezt a rést
„enyvrésnek” nevezzük, szerepe egyrészt valóban a ragasztóanyag helyét biztosítani, de ennél fonto-
sabb, hogy a vállak pontos, hézagmentes illeszkedését biztosíthassuk. Ez majdnem minden eset-
ben a termék frontfelülete. Az ollós csapoknál enyvrésre nem volt szükség, mert a keret összeépí-
tésénél a vállakat hézagmentesen össze lehetett szorítani. A megmunkálás pontatlanságaira, és az
anyag esetleges méretváltozásaira tekintettel, ilyenkor a vállméreteket kell pontosan kialakítani, a
csapokat valamelyest hosszabbra hagyni és a keret összeépítése után kell a „túllógó” csapokat szintbe
marni. Természetesen a szakállas vésett csapokkal összeépített keretszerkezetek szelvényeit is lehet
2/3 anyagvastagságban aljazni, sőt árkolni is.
2.3.1.9. Sarokkötés szakállas fészkes csappal, 2/3 anyagvastagságban aljazva (46. sz. ábra) Ha
nem akarjuk, hogy a keret élén megjelenjen a csap bütüje, a csaprést nem véssük át a réses darab teljes
szélességében, így természetesen nemcsak a szakállnál, hanem a csapnál is kell hagynunk enyvrést,
a vállak pontos illeszkedése érdekében.
37
38
39
A 47.sz. ábrán az előző három ábrán bemutatott fakötések axonometrikus ábráin kívül még egy
szerkezet magyarázó ábráit is látjuk! Feladat: mi lehet a szerkezeti kötés neve, és készítsétek el a
vetületi rajzát! A szelvényméretek lehetnek a 46. sz. ábrán bemutatott keretalkatrészekkel azono-
sak!
2.3.2 Keretkötések „T” kötései
2.3.2.1. T kötés lapolással, fél anyagvastagságban aljazva (48.sz. ábra). A lapolással előállított
keretszerkezetek osztóinak fakötése. Ha összehasonlítjuk a fél anyagvastagságban aljazott lapolás-
sal kialakított sarokkötés, vetületeivel (40.sz.ábra), akkor azt láthatjuk, hogy nem lehet oldalnézetet
rajzolni, helyette két függőleges metszet jelenik meg az ábrán. A T kötés ugyanis mindig a keret bel-
sejében van, elölnézet és felülnézet az értelmezhető vetületei. A későbbi bútor, vagy épületasztalos
szerkezeteken ezzel a fakötéssel csak elölnézetben és metszetben fogunk tehát találkozni.
2.3.2.2. T kötés vésett csapolással, 1/3 anyagvastagságban aljazva (49.sz. ábra) A csapolással
előállított keretszerkezetek osztóinak fakötése. Készülhet az ábrán látható, vagy fészkes kivitelben
(utóbbinál a keret élén nem jelenik meg az osztó csapjának bütüje). Függetlenül attól, hogy az osztó
vízszintes, vagy függőleges elrendezésű, mindig az osztó a csapos darab, és keretbe kell csaprést
vésni (esetleg fúrni- hosszlyukfúró, vagy marni láncmaró géppel)! A vetületekről az előző ábra kap-
csán elmondottak itt is érvényesek. A csap szélességi mérete ugyanúgy, mint az 1/3-os sarokkötés
esetében megegyezik az anyag szélességi méretével!
2.3.2.3. T kötés vésett csapolással, 2/3 anyagvastagságban aljazva (50.sz. ábra) Az előző pontban
leírtakhoz viszonyítva látható az egyetlen különbség: a csap szélessége a kétoldali aljazás szélessé-
gével csökken!
2.3.2.4. T kötés vésett csapolással, árkolva (51.sz. ábra). Ebben az esetben az osztó csapja az eddig
tanultaknak megfelelően a kétoldali árkolás mélységének értékével csökken!
2.3.3. Keresztkötések
2.3.3.1. Keresztkötés vésett csapolással, 1/3 anyagvastagságban aljazva (52.sz. ábra). Keresztkö-
tések esetében a keret belső mezejét vízszintes és függőleges irányban is osztjuk. A csapos osztókat
ebben az esetben csak úgy tudjuk a réses osztóval hézagmentes vállakkal összeállítani, ha az illesz-
kedés belsejében a két csap bütüjénél 1-2 mm enyvrést hagyunk!
2.3.3.2. Keresztkötés vésett csapolással, 2/3 anyagvastagságban aljazva (53.sz. ábra). Sok újat
nem mondhatunk, (a csap szélessége csökken) és ugyanez a helyzet a
2.3.3.3. Keresztkötés vésett csapolással, árkolva fakötés esetében is, amely az 54.sz. ábrán látható.
2.3.3.4. Keresztkötés lapolással, fél anyagvastagságban aljazva (55. sz. ábra) az egyetlen olyan
keresztkötés, ahol mindkét osztó a keret hosszával, illetőleg szélességével megegyező hosszméretű.
40
41
42
43
Az eddig ismertetett keretkötések magyarázó, axonometrikus ábráit a következő oldalakon tanulmá-

nyozhatjuk.
Az 56. sz ábrán a 48-49-50. sz. ábrák- az aljazott lapolt, illetve csapolt T kötéseinek robbantott, és
összeépített rajzait láthatjuk! Ebben az esetben is ki kell találni, hogy melyik vetülethez, melyik tér-
beli rajz tartozik! Vigyázat! Van egy fakötés, amelynek az axonometrikus rajza a vetületi ábrához
viszonyítva egy másik változatban is szerepel!
Az 57. sz.ábra az árkolt, csapolt T kötést és az 1/3 anyagvastagságban aljazott csapolt keresztkötést
(51. és 52. ábrák) mutatja be.
Az 58. sz. ábra pedig az 53-54-55. sz. ábrák (három keresztkötés) magyarázó rajzait tartalmazza .
Talán ebben az esetben sem nehéz feladat a rajzok azonosítása.
44
45
46
47
2.4. KÁVAKÖTÉSEK
A kávakötések olyan szerkezetek fakötései, amelyekben az alkatelemek lapjaikkal (szélességi felü-

leteikkel) egymáshoz szög alatt csatlakoznak. Ez a szög az esetek nagy részében derékszög, de
bőven akadnak a faiparban ettől eltérő példák is, hogy csak az emberi élet első és utolsó stációinak
„bútordarabjait” említsem, a bölcsőt és a koporsót. Kávaszerkezetre legjellemzőbb példák a korpuszbú-
torok (szekrények, ládák, dobozok, ókok).
A kávakötés szerkezetének megválasztásánál gyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy amennyiben
természetes faanyagból dolgozunk, általában a csatlakozásnál az egyik elem szálirányú felülete csat-
lakozik a másik elem bütüjéhez! A két különböző anatómiai irányban az anyag alak és méretváltozása,
mint azt már többször hangsúlyoztuk nagyságrendileg eltérő, olyan szerkezetet kell tehát választanunk,
amelynél, ha be is következik a nedvességtartalom okozta méretváltozás, az nem vezet a szerkezet tönk-
remeneteléhez, nem okoz repedéseket, hézagokat! Számolni kell azzal is, hogy a bütüirányú felületen
sohasem lesz olyan a ragasztás szilárdsága, mint rostirányban.
A kávakötések esetében is beszélhetünk:
• sarokkötésekről
• T kötésekről és
• keresztkötésekről.
Leggyakrabban a káva sarokkötések fordulnak elő, nagyobb kávaszerkezetek esetén kell a kávamerev-
séget osztókkal növelni.(pl.: nagyméretű szekrények xen beépített polcai- vízszintes-, vagy függőleges
válaszfalai.)
2.4.1.Kávasarokkötés egyenes illesztéssel, szerelőléccel. Ez a legegyszerűbb kávasarokkötés. Az

59. sz. ábra mutatja be. Láthatjuk, hogy az eltérő szálirányú anyagok várhatóan különböző mértékű
méretváltozása miatt eleve nem terveztük szintbeállóra a szerkezetet! Tömörfából készült alkatrészek
esetében az élek elvétele is lehetséges! A kávaszerkezet merevségét a sarokba ragasztással és csava-
rozással rögzített szerelőlécekkel biztosíthatjuk!
2.4.2. Kávasarokkötés egyenes illesztéssel, köldökcsappal. Nem véletlen, hogy a kávaszerkezet
alapanyaga ebben az esetben (60.sz. ábra) faforgácslap. Ebből az agglomerált lapból készült búto-
roknál gyakorlatilag nem is lehet a köldökcsapon kívül más kávaszerkezeti kötést alkalmazni! A
sorozatfúrógépek egyszerre és mindkét csatlakozó felületbe (lapba, illetve élbe) garantáltan azonos
tengelytávolságú, és átmérőjű furatokat készítenek. Ez a sorozatgyártásnál a csereszabatos alkat-
részek előállításának alapfeltétele! Figyeljük meg, hogy a két zsákfurat mélysége eltérő! Lapról
maximum az anyagvastagság kétharmadáig lehet megfúrni a faforgácslapot, az élekbe kerülő furatok
a lapok lazább középrétegébe kerülnek, itt mélyebb furatra, nagyobb ragasztási felületre van szükség!
A manapság elterjedt „lamelló” erre a célra nem alkalmazható!
48
49
2.4.3. Kávasarokkötés sarkalással, szerelőléccel (61.sz.ábra), illetve lamellóval (62.sz. ábra). Nagy
igénybevételnek ezek a szerkezeti kötések nem tehetők, ki! Vagy a sarokba szerelt és ragasztott
léccel- esetleg „paknival”, magyarul dúccal, vagy idegen csappal erősíthető meg a kávaszerkezet.
Ilyen esetben alkalmazható a lamelló, amely egy olyan idegen csap, amelynek a helye speciális kézi
célgéppel gyorsan kialakítható.
2.4.4. Kávasarokkötés egyenes rálapolással, szerelőléccel (63.sz.ábra), csak igénytelen helyen, és

csak dúccal, szerelőléccel alkalmazható, gyenge fakötés! Pl. ládák gyártásánál használjuk.
2.4.5. Kávasarokkötés egyenes csapolással, vagy másképpen mondva beeresztéssel, az előbbinél

egy fokkal erősebb kávakötést nyerünk ezzel a szerkezettel (64.sz.ábra).
2.4.6 Kávasarokkötés kettős csapolással (65.sz. ábra). Kisebb dobozok szerkezeti kötéseként hasz-
nálhatjuk, ahol nagy igénybevételnek nincs kitéve a szerkezet, viszont a sarok illesztésénél nem sze-
retnénk, ha a bütüfelület látszana.
2.4.6. Kávasarokkötés fecskefarkú csapolással (66.sz. ábra) Egészen kicsi ókok szerkezeti köté-
seként lehet alkalmazni ezt a fakötést. Az egyenes beeresztéshez viszonyítva ez a szerkezet húzásra
jobban igénybevehető!
2.4.7. Kávasarokkötés nyílt egyenes fogazással (67.sz. ábra). Az eddig megismert kávasarokköté-
sek közül -könnyen beláthatjuk-, hogy ennél a szerkezeti kötésnél biztosítjuk a többihez viszonyítva a
legnagyobb ragasztási felületet. Így tehát ez egy viszonylag jó kávamerevséget adó, szilárd fakö-
tés. A kötés szilárdságát a pontos megmunkálás, és a ragasztás adja. Asztalos marógépen is nagy
pontossággal előállítható, nem szükséges hozzá fogazómarógép. A pontosan hézag nélkül illeszkedő
nyílt fogazott kávasarkak a mai bútoroknak mondhatni „díszeivé” léptek elő, mintegy hirdetve, hogy
a bútor természetes faanyagból készült! A 67. sz. ábrán látjuk, hogy a káva szélességét a tetszőleges
ferdeségű segédegyenesre felmért –szintén tetszőleges hosszúságú- szakaszok (mint látható három
fog esetén éppen 7, mert a három fog közt van két rés és a széleken két váll) párhuzamos átvetítésével
oszthatjuk egyenlő részekre. Ezt a szerkezeti kötést nagyon gyakran használjuk olyan helyen, ahol a
kávaszerkezet nincs komoly húzóigénybevételnek kitéve.
2.4.8. Kávasarokkötés nyílt fecskefarkú fogazással (68.sz. ábra).A legszilárdabb kávakötés!

Ez a szerkezet a fecskefarkú fogak irányában húzásra is igénybevehető! Fiókoknál szinte
„kötelező” szerkezet. A ók ugyanis mindig dinamikus igénybevételnek kitett, mozgatott bútorszer-
kezet! Fontos: a fogak fecskefark alakú ferdesége a ók mozgatásának síkjával párhuzamos!
A 68.számú ábrán látható, hogy a fogosztás szerkesztése az egyenes fogazásnál tanult módszerhez
hasonló. Azonban látjuk, hogy itt két fog esetén csak egy fogköz és két váll van, és mégis 7 részre
osztottuk fel a segédegyenesünket! Ennek az az oka, hogy ellentétben az egyenes fogazással, a rések
és fogak szélessége nem egyenlő! Logikus, hogy a húzó igénybevételt a fog veszi fel, ezért ennek
a szelvényét kell növelni. Általában a fog szélessége a rés szélességének duplája. Egy-egy dupla
szélességű fog tehát a segédegyenesünkön két-két egységet fog jelenteni, így kellet jelen esetben
2 fog =2x2, 1 köz, 2 váll eredményeként hét szakaszt felmérnünk. (Régi bútoroknál találkozha-
tunk ennél szélesebb fogakkal, 1:3 arányú rés és fogosztással).
50
Előfordulhat, hogy vállakat, a fogközöknél szélesebbre hagyják, ennek rendszerint az az oka, hogy
a fogazott káva még egyéb más szerkezeti egységeket is tartalmaz,(pl. egy ókoldalba mart fenékárok,
amely alatt még kell, hogy maradjon anyag, ellenkező esetben a ók teherbírása nem lenne megfelelő)!
Ez azonban az osztás szerkesztésének elvét nem változtatja. A fogak számának megfelelő számú sza-
kasz felmérése után a segédegyenesről a fogak hosszának (a réses darab anyagvastagságának) felénél
felvett segédvonalra vetítjük a fogak és rések kiszerkesztett helyét. A fogak ferdeségének megha-
tározására is van egy tapasztalati szabály: amilyen széles középen a fog szelvénye, annak a távolság-
nak a háromszorosát (az ábránkon éppen az alsó) fog közepénél húzott vízszintes szakaszra felmér-
jük. Ebből a pontból, a vastagság felénél húzott középvonalon a fog szélességének kijelölt helyéhez
húzott egyenes adja a trapéz alakú fog arányos ferdeségét. Ennél „laposabb fog” nem veszi fel kellően
a húzást, ha pedig túl hegyesek a fogak, a faanyag rostjainak átvágása miatt könnyen hasadnak. Az ábra
méretei természetesen ezeket az arányokat tükrözik A többi fogat, most már ennek a ferde szakasznak a
párhuzamos másolásával rajzolhatjuk meg.
51
2.4.9. Kávakötés féligtakart fecskefarkú fogazással (69. sz. ábra) Kevésbé erős fakötés, mint a
nyílt fecskefarkú fogazás, de azon a kávaalkatrészen - leggyakrabban ókelőn – amelyik a „taka-
rást” tartalmazza, nem látszik a faanyag bütüfelülete. Nagyon sok bútornál ez esztétikai követel-
mény, egyrészt a bütüfelület megmunkálása, felületkezelése nem egyszerű technológiai feladat, más-
részt sok bútor karaktere sem viselne el egy nyílt fogazást! A fogazás szerkesztése teljesen analóg
a nyílt fecskefarkú fogazásnál leírtakkal. Legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, mintha egy vékony
anyaggal vastagságban megtoldanánk a réses darabot. (A fogazott anyag ezért vékonyabb is!) A vas-
tagsági toldás, azaz a takarás a réses alkatrész anyagvastagságának 4/5, vagy 3⁄4 része közötti érték
lehet.
2.4.10. Kávakötés teljesen takart fecskefarkú fogazással (70. sz. ábra). Ha a bütüt a kávakötés
mindkét oldalán el kell takarnunk, akkor készíthetjük a bútorelemeket ezzel a fakötéssel. Felfogható,
vagy elképzelhető a teljesen takart fogazás úgy, hogy a nyílt fogazást mindkét káva külső felületén
vastagítjuk, és a vastagítást sarkalva – gérelve- illesztjük! A nyílt fecskefarkú fogazáshoz viszo-
nyítva gyengébb szerkezet, de lehetővé teszi pl. az élek elvételét, a lekerekítést is.
52
53
2.4.11. Kávakötés teknőfogazással (71. sz. ábra) Ez tulajdonképpen a nyílt fecskefarkú fogazásnak
az az esete, amikor a káva elemei a derékszögtől eltérő szöget zárnak be egymással, ez egyben
az elnevezésének is a magyarázata. Koporsófogazásnak is nevezik. A fogak felső éle a káva felső
élével párhuzamos. Így a réses darab első csapja egyenes, és többinél kissé gyengébbre alakul. A
fogak ferdesége ebből adódóan aszimmetrikus lesz. A 70. és 71. sz. ábrákat tanulmányozva meg-
gyelhetjük, hogy a teljesen takart fogazás elölnézetén bejelöltük a B jelű vízszintes metszet síkját
, míg a teknőfogazásnál felülnézet rajzoltunk meg e vetület helyett. A káva képsíkkal bezárt szöge
miatt ez az ábrázolásmód szemléletesebb! Ez a magyarázata annak, hogy a nézeti rajzon a szabá-
lyok értelmében nincs anyagjelölés- sraffozás. Azt, hogy egy szerkezet ábrázolásához metszetet, vagy
nézetet használunk, mindig abból a meggondolásból kell eldöntenünk, hogy melyik ábrázolásmód
mutat meg „többet” abból, amit az ábrával el akarunk mondani!
2.4.12. Kávakötés egyenes beeresztéssel teljes anyagvastagságban (72. sz. ábra) Kávák T köté-
seként , osztójaként használjuk. Ha teljes anyagvastagságban eresztjük be az osztót, akkor a kávát
anyagvastagságának 1/3-ig, maximum feléig árkolhatjuk ki.
2.4.13. Kávakötés egyenes beeresztéssel fél anyagvastagságban (73. sz. ábra) ezesetben a kávát
nem gyöngíti el az árkolás olyan mértékig , mintha a beeresztés teljes anyagvastagságú.
54
55
2.4.14. Kávakötés fecskefarkú beeresztéssel. (74.sz. ábra) A kávák osztóinak, azaz „T” kötéseinek
a legerősebb fajtája, a káva merevségét legjobban az ilyen osztó biztosítja. Ez a fakötés tulaj-
donképpen a szélesbítő oldások erősítéseként megismert élhevedernek (17.sz. ábra) az előnyeit rejti
magában. A lényeges különbség a hevederléc és a káva osztójának a szálirányában van. Hasonlítsuk
csak össze a 17. ábra A-A és 74. ábra A-A metszetét! A beeresztés mélysége ebben az esetben sem
haladhatja meg az anyagvastagság felét, de gyakoribb az 1/3 mélységű beeresztés! A fecskefar-
kat sem szabad túlságosan „kihegyezni”. Régebben ez a fakötést készítették féloldalas, azaz csak
egyik élén vállazott és ferdített kivitelben, de ma, amikor az árkot többnyire marógéppel készítjük - és
a forgó főmozgású szerszám csak szimmetrikus szelvényű árkot tud marni - a féloldalas fecskefarkú
beeresztés jelentősége csökken.
56
2.4.15. Kávakeresztkötés beékeléssel (75.sz. ábra). Túlságosan nem terhelhető keresztkötés, de

kisebb kávaszerkezetek pl. dobozok keresztosztóihoz használható. Arányait az ábra mutatja.
2.4.16. Kávakeresztkötés fecskefarkú beeresztéssel (76.sz. ábra). Az előzőnél szilárdabb kereszt-
kötés, mindkettőről tudni kell, hogy csak természetes faanyag esetén alkalmazható! Agglomerált
lapok kávakeresztkötése csak köldökcsap lehet. Ilyenkor természetesen ügyelni kell a furatok kiosz-
tására, hogy ne essenek egybe!
2.4.17. Kávakötés szakállas vésett csappal (77.sz. ábra). A szakállas vésett csapot már a keretköté-
sek sarokkötései között megismertük. A kávakötések közé tartozó szakállas vésett csapok, azon-
ban asztalok, vagy (általában oszlopszerkezetű) szekrények lábazati kötései. A csapszakáll révén
a káva válla teljes anyagszélességben felfekszik a vállon, a láb bütüfelületét mégsem kell a csapok
teljes hosszában kivésni, ennek a megmunkálási nehézségeitől is mentesülünk, a csap viszont a sza-
káll alatti részen mereven (szögtartóan!) feszül a csaprésbe!
57
2.4.18. Ékkötés (78. sz. ábra) Tulajdonképpen a szélesbítő toldások közé is be lehetett volna sorolni
ezt a szerkezeti kötést, de kávaszerkezetű szekrények, azaz, kávalapok oldható kötéseként is fel-
fogható. Látjuk, hogy az illesztésnél a lapok élein idegen csapos szélesbítő toldást is alkalmaztunk.
Az összeillesztendő élekre a lap teljes hosszában ragasztással és csavarozással felerősített léceken
átvésett összekötőbe „T”- alakú csapokat ütünk. A csapok réseibe keményfa ékeket verünk.
Az ékek számára úgy kell a csapokba a réseket bevésni, hogy a csapnak a lécen túlnyúló szárában a
rés a léc felületénél 1-2 mm-rel mélyebben kezdődjön, hogy az ék valóban húzhasson! Ugyanez
az oka annak, hogy a két lécet is kicsit beljebb ragasztjuk, az összehúzandó lapok széleihez képest.
2.4.19. Kávakötés ékelve (79.sz. ábra) Asztalok, padok, vagy nevezhetnénk őket inkább lócáknak
lábazatát szokták hasonló elven működő ékekkel összeerősíteni. Itt a csapot a lábazati összekötő
helyettesíti, amelyet átvésünk a lábon, és hasonló csaprés kialakítású ékkel feszítjük meg.
58
A FAKÖTÉSEK fejezetben korántsem ismertük meg a faipar által használt összes szerkezeti kötést,
de ahhoz, hogy a későbbiekben tárgyalandó szerkezeteket megérthessük az itt leírtak és lerajzoltak már
alapot adnak!
A fakötések, mint az elnevezés utal rá, elsősorban a természetes faanyagból kialakított termékek szerke-
zeti kötéseit jelentik. Ha pl. korpuszbútorokat döntően faforgácslapokból állítunk elő, (ráadásul szétsze-
relhető kivitelben), akkor a tervezés során nyilvánvalóan nem fogunk túllépni a köldökcsap-helyek és
szelvényhelyek kialakításának szerkezeti megmunkálásain, és a „szerkezet” fogalmát ezesetben kimeríti
a sorozatfúró, esetleg felsőmaró technikai lehetőségeinek gyelembevételével megtervezett furatok ten-
gelykiosztása, átmérőjének és a zsákfuratok mélységének megállapítása.
Egy nagyon fontos alapszabály: a fakötések kínálatából mindig azokat a szerkezeteket kell válasz-
tani, amelyet az adott termék gyártási körülményei- technikai, technológiai adottságok, rendelke-
zésre álló alapanyagok, a vevő igényei, pl. szétszerelhető kivitel, stb., stb. lehetővé, vagy inkább
optimálissá tesznek. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, megvalósítani nagyon nehéz! Tudni kell
hozzá sok mindent az alapanyagokról, a technológiákról, és még „úgy mellékesen” arról sem
szabad megfeledkezni, hogy a bútorok, de még az ajtó-ablak szerkezetek is, divat-érzékeny termé-
kek!
59
EGYSZERŰ BÚTOROK SZERKEZETEI 3. FEJEZET
3. EGYSZERŰ BÚTOROK SZERKEZETEI
Ábránkon egy kispad képies képét látjuk. Ahhoz, hogy ezt az egészen egyszerű bútort el tudják készí-
teni, a látványon kívül meg kell tervezni a méreteit, a szerkezetét. Az mindenki számára logikus, hogy
a lapját, és lábait szélességben toldanunk kell. A lap és egyben a láb alak- és méretváltozásait pedig oly
módon akadályozhatjuk meg, ha a lábakat fecskefarkú beeresztéssel építjük a lapokhoz.
A fecskefarkú árokba a betoldás irányából a lappal azonos szálirányú toldást kell készítenünk. A pad
állványa nem lenne elég szilárd, ha a lábakat nem merevítenénk a képen látható módon, azaz ékelt össze-
kötővel. A lábak alján kialakított íves díszítő marás nem öncélú, hanem azt érjük el vele, hogy használat
közben a lábnak kisebb felülete érintkezik a talajjal, kevéssé billegjen a pad, és a rostok kiszakadásának
veszélyét is csökkenthetjük ugyanezen a módon.
A tervezésnek, azaz a dokumentációkészítésnek tehát az első lépése ezek után, ha agyunkban, vagy egy
vázlatrajzon megszületik egy ilyen ötlet, akkor azt fogalmazzuk meg a faipari szakrajz nyelvén. Hasz-
náljuk fel eddigi ismereteinket, és készítsünk jellegrajzot. Ennek a léptéke a gyakorlatban általában M=
1:10. Padunkról, mint a 80. sz. ábrán látjuk, egy fél elölnézetet, fél homlokmetszettel, egy teljes függő-
leges metszetet, és egy fél felülnézetet, fél vízszintes metszettel készítettünk. Ez a három vetület arra
jó, hogy a bútor fő méreteit meghatározzuk, és a gyártásához szükséges csomópontokat azonosítsuk. A
vetületeken a metszősíkokat az ABC betűivel, a csomópontokat arab számokkal jelöltük.
60
3. FEJEZET EGYSZERŰ BÚTOROK SZERKEZETEI
61
A jellegrajz általában, mint már említettük, M=1:10-es, tehát A4-es (210x297 mm-es) lapon elfér.
Ennek a lapnak 5 mm a szabványos kerete. A mi ábránk egyúttal bemutatja az 5 mm-es keret megraj-
zolása után kialakítható 200 mm szélességű szövegmezőt, és a hozzá csatlakozó alkatrész- és szerel-
vényjegyzék egy lehetséges módozatát. A szövegmező tartalmazza a termék nevét, mellet balról a rajz
készítőjének a nevét, iskolában a tanuló, vállalatnál a tervező, vagy szerkesztő, az ellenőr, stb. Jobbra, a
dátum és méretarány felett a mi esetünkben az iskola, a gyakorlatban a vállalat neve szerepel. Az alkat-
rész és szerelvényjegyzék ad alapot ahhoz, hogy felsorolt (rajzokon mindig kész- azaz „tiszta” méretek
szerepelnek) darabszám, méret és anyagfajta alapján meg lehessen határozni a termék közvetlen anyag-
költségeit. Természetesen a rajzon feltüntethető anyagokon kívül használunk olyan anyagokat, amelyek
mennyisége csak a termék műszaki leírásából derülhet ki, pl. felületkezelő-, ragasztóanyagok, vagy
olyan anyagokat, amelyeket elhasználunk ugyan, de a termékbe nem épülnek be, pl. csiszolópapír. Tehát
a rajzok a termékek – gyártmányok - dokumentációinak csak egy részét képezik, de azt a részét,
amelyik a dokumentációkészítés első nagy lépése! Ezen a nagy lépésen belül pedig az első lépés a
formaterv, illetve a jellegrajz. Ezen a terven döntjük el a méreteket, arányokat, alapanyagokat.
A kivitelezéshez meg kell terveznünk az úgynevezett csomópontokat, azaz a bútor szerkezetét. A
szerkezettervezést valós (M=1:1) méretben célszerű végezni, hiszen így „érezhetjük” legjobban az
alkatrészek arányait, a szelvények méreteit, azokat az anyagvastagságokat, amelyeknek ki kell bírni a
bútor használata közben fellépő igénybevételt.
62
63
Az 1. és 2. számú csomópontok(81-82. sz. ábrák) a lap és láb összeépítését mutatják, két vetületben (1.
függőleges metszet, 2. homlokmetszet).
Látjuk, hogy a láb beeresztése a lap anyagvastagságának kb. egy harmada, a fecskefarok ferdesége
70-80o körüli érték.
A 3. és 4. sz. csomópontokon (83.-84.sz. ábrák) az ékelt összekötő két vetületét láthatjuk. Magán az ösz-
szekötőn keresztül nem veszünk fel metszősíkot, a lapszerű lábazatot metszettük el a vízszintes metszet
síkjával az összekötő felett (B metszet), valamint a homlokmetszet síkjával (C metszet) az összekötő
előtt. A 3. csomóponti rajzon látjuk, hogy az összekötő csapjában a rés a láb külső síkjához viszonyítva
minimum 1 mm-rel beljebb ér véget, hogy az ék feszülhessen! Ugyanezt az ékkötés felülnézetén is meg-
gyelhetjük. Az ék anyaga keményfa, vagy rétegelt lemez.
Feladat: A jellegrajzon ki nem jelölt függőleges metszeti csomópont ( az ékelt összekötő) elkészí-
tése, a 3. 4. számú csomópontok alapján!
64
3.1. KONYHAI ÜLŐKE
Ez az a bútordarab (85. sz. ábra), amelynek sem a gyakorlati kivitelezését, sem pedig szakrajzának elké-
szítését nem lehet a szakmai alapozás során kihagyni. A kávaszerkezetű állvány, lappal lefedve, össze-
kötőkkel merevítve klasszikus szerkezetnek mondható. Aki ezt megérti, annak később a bonyolultabb,
ókos asztalok szerkezetének megértése sem fog gondot okozni. A konyhai ülőke és egy egyszerű kávás
asztal között elsősorban a funkcionális méretek jelentenek különbséget! Szerkezeti kialakításuk nagyon
hasonló!
A lábakat és a kávákat szakállas vésett csappal építjük össze! Ezt a szerkezetet már a 77. ábrán bemu-
tatva megismertük! A láb lapjához viszonyítva a kávákat valamelyest (az ülőke esetében 5mm-rel), visz-
szaállítva tervezzük! Ha szintbeálló lenne a két alkatrész, akkor a csap hossza- a ragasztás felülete-
növekedne ugyan, de az eltérő anyag és méretváltozások miatt a kávák és lábak lapfelületeit „össze kel-
lene csiszolni”, ez a művelet pedig mindenesetben a két alkatrész egyikének harántcsiszolását jelentené!
A túlságosan nagy visszaállás pedig a ragasztási felületet, se ezzel az állvány stabilitását csökkentené.
Az állvány merevségét növelik az alsó összekötők, ezeknek a vésett csapjait hasonló meggondolásból
azonos visszaállással tervezzük, mint a kávákét. Az összekötőknek ezenkívül láb alátámasztó szerepük
is van, a cipősarok megtámasztható rajtuk, ha valaki kissé felhúzott térddel ül az ülőkén. Ezeket a mére-
teket az ülőke csomóponti rajzairól (86-89.sz. ábrák) olvashatjuk le.
65
66
A fakötések fejezetben már megtanultakhoz viszonyítva az egyetlen újdonság a csomóponti rajzokon

a tetőlapot a kávákhoz rögzítő dúcok megjelenése. A kávák belő lapján kagylós marással kialakított
árokba eresztjük be a dúcokat fél anyagvastagságban rövid csappal. A dúcokat süllyesztettfejű facsavar-
okkal rögzítjük a lapokhoz. Felső lapjuknak enyhe ferdesége biztosítja a csavarok húzását. Amit még a
csomóponti rajzokon meg kell gyelnünk, az a lap túlnyúlása a bútor állványszerkezetéhez képest!
Ennek funkcionális jelentősége van, egyrészt az ülőkét (vagy az asztalt) a lapjánál fogva emeljük meg,
mozdítjuk odébb, tehát az ujjainknak el kell férni a lap alatt! Másrészt a bútorok között közlekedve,
szemünk a lap méreteit érzékeli, ha a lap az ülőke, vagy asztal esetében túlnyúlik a lábakon, akkor bizo-
nyára nem fogunk a lábakba belebotlani. Ennek fokozott jelentősége van abban az esetben, ha a lábak
nem merőlegesek a padlóra! Ilyenkor a lábak ferdeségét úgy kell megtervezni, hogy semmi esetre se
érjenek túl felülnézetben az asztallapon!
3.2. KERETSZERKEZETŰ LERAKÓASZTAL
90. sz. ábra
A 90. sz. ábrán az asztal alkatrészeinek , illetőleg alkatelemeinek (a tetőlap, és a lapot a kávákhoz rög-
zítő szerelőlécek kivételével) az axonometrikus képét látjuk. Az asztal két rövid végén keretszerkezetű
lábazat van. A lábakba a felső (hosszabb) és az alsó összekötők saját (vésett) csappal csatlakoznak. A
vésett csapok csapréseit hosszlyukfúró gépen alakítottuk ki, ezért van szükség a csapok éleinek körbe-
marására. A két hosszúkáva és az alsó középső összekötő azonos méretű és szerkezeti kialakítású, vége-
67
68
iken 3-3 db köldökcsappal csatlakoznak a lábak, illetve az alsó összekötő belső lapjához. Az asztal lapja
egyenes élillesztéssel szélességben toldott, vagy, ahogy ma nevezik, „táblásított” fűrészáru. A 90. sz.
ábrán látható egy láb, egy felső és egy alsó keretösszekötő. Az ábra bemutatja az egyik összeállított
keretszerkezetű lábat is, látjuk a hosszú összekötők egyikét, és a belőlük összeállított állványt is! Ez
a magyarázó ábra nem mutatja be a 91. sz. ábrán szereplő és fél felülnézeten, valamint a metszeteken
látható szerelőléceket, és az asztallapot sem. A konyhai ülőkével azonos módon vettük fel a vetületeket,
a metszősíkok nyomvonalát, de több csomópontot jelöltünk ki. Ennek az az oka, hogy kissé bonyolul-
tabb gyártmánnyal állunk szemben. Ha eltekintünk a 90. sz. ábra „robbantott” alkatrészeinek szerkezeti
megoldásaitól (sajátcsapos keretelemek), akkor azt mondhatjuk, hogy a jellegrajz- a formaterv alapján
ezt a terméket elkészíthetjük úgy is, hogy részben szétszerelhető legyen, azaz a hosszú összekötőket
nem három-három darab beragasztott köldökcsappal, hanem mondjuk 2-2- db ragasztás nélküli, vezető,
vagy úgynevezett „száraz” köldökcsappal és 1-1 db (pl.tönkanyás) összehúzó vasalattal készítjük el. Az
ilyen bútornak ugyan az anyagköltsége megnő, mert egy köldökcsapot egy szerelvénnyel helyettesítünk,
de, ha elgondoljuk, hogy egy teherautóra, egy konténerbe, hány darab „lapraszerelt”, dobozolt, - ezáltal
a sérülésektől megóvott – terméket szállíthatunk ugyanolyan távolságra, ugyannyi üzemanyaggal, vagy
hány db. terméket tudunk azonos raktárterületen tárolni, akkor nem biztos, hogy a köldökcsap az olcsó!
69
Feladat:
a 91. sz. ábrán kijelölt csomópontok közül a 92-95. sz. ábrákon csak négyet rajzoltunk meg, az 5. és
esetleg további csomópontok megrajzolása.
3.3. KÁVASZERKEZETŰ FALISZEKRÉNY
A 96. sz. ábrán egy tömör fűrészáruból készült faliszekrény jellegrajzát látjuk. A rajz tartalmazza a bútor
alkatrészjegyzékét, valamint a csomópontok azonosítását is. A B (fél homlokmetszetről) leolvasható,
hogy a két vízszintes válaszfalat fecskefarkú beeresztéssel, az oldalnézetről és a fél felülnézetből pedig
kiderül, hogy a polc fenekét és tetejét az oldalakkal nyílt fecskefarkú fogazással építettük össze. A fél
vízszintes metszetről leolvasható az is, hogy a rátakaró ókelő és a ókoldalak a polchoz hasonlóan,
fecskefarkú beeresztéssel kapcsolódnak egymáshoz. A ókhátat a ókoldallal – tekintettel arra, hogy
kávasarok kötés -, célszerű nyílt fecskefarkú fogazással összeépíteni. A homlokmetszet elárulja azt is,
hogy csúszóókkal van dolgunk. Az ilyen kis méretű polcnál a korpusz merevségét szükségtelen hátfal-
lal fokozni, a bútor funkciója sem igényli a hátfalat, így ez esetünkben el is maradt.
A 97-98.sz. ábrákon a polc csomóponti rajzait tanulmányozhatjuk. Ezeken az ábrákon a jellegrajz-

zal ellentétben már a „szaggatott vonalakat”, azaz a szerkezeti kötéseket is megterveztük. Az 1. sz.
csomóponton, a függőleges metszet felső csomópontján a az oldal és tetőalkatrész nyílt fecskefarkú
fogazásának megszerkesztését látjuk. Azt is leolvashatjuk az ábráról, hogy az alkatrész prolját milyen
ívek mentén kell kialakítanunk , hogy hol helyezkedik el, és milyen vastag a felső vízszintes válasz, és
, hogy a bütüjén kiképzett fecskefarkú beeresztést, (hogy a fronton- a bútor élén- a heveder árok ne
látszódjon), az első éltől 15 mm távolságra „szúrtuk le”.
A függőleges metszet alsó, (2.sz.)csomópontja a fenék és oldal, valamint a ókhát és a ókoldal fogazá-
sának szerkesztéseit mutatja be.
A 3. sz – homlokmetszeti csomóponton a csúszóléc elhelyezése, és a ók feletti vízszintes válasz

fecskefarkú beeresztése tanulmányozható. A ók rétegelt lemezből készült fenekét a már összeállított
kávába utólag, a ókhát alatt tolják be, és ezért a homlokmetszeten az oldal teljes szelvényénél kisebb,
csak a ókhát 70 mm szélességű szakaszán jelennek meg a fogak szaggatott vonallal jelölt élei.
A 4.sz. vízszintes metszeti csomóponton ennek megfelelően a fenék és a fenékárok szaggatott vonalait
csak a ókoldal és ókelő alkatrészekben találjuk meg!
Figyeljük meg, hogy a ókelő külső élei lekerekítettek, és hosszmérete a vízszintes metszeten az oldal
külső lapjához képest, szélessége pedig a függőleges metszeten pedig a „ókház” vízszintes elemeinek
(fenék alsó- és vízszintes válasz felső) lapjaihoz viszonyítva, 3-3 mm –rel rövidebb, azaz visszaáll!
Ez nagyon fontos! Szintbeálló szerkezetet tervezni korpusz és frontalkatrész között „vétkes könnyel-
műség”, csak a papíron fog sikerülni! Minden alkatrésznek van egy gyártási pontatlansága, ráadásul a
faanyag a környező levegő relatív páratartalmának változásaira, az egyensúlyi fanedvesség tartalmának,
és ebből adódóan a méreteinek változtatásával reagál!
70
71
72
73
FIÓKOS ASZTALOK 4. FEJEZET
4. FIÓKOS ASZTALOK
4.1. EGYFIÓKOS ASZTAL KÖZÉCSÚSZÓ FIÓKKAL
A 99.számú ábrán egy egyszerű formai kialakítású, x összeépítésű, egy közécsúszó ókot tartalmazó
asztal jellegrajzát látjuk, három vetületben. Az elölnézet fele homlokmetszet, a felülnézet bal oldala lap
nélkül és ók nélkül mutatja az asztal kávaszerkezetét, a harmadik vetület, pedig egy teljes függőleges
metszet.
A vetületeken bejelöltük azokat a csomópontokat, amelyek szerkezeti megtervezése az alkatrészrajzok

elkészítésének, azaz a gyártás előkészítésének a feltétele.
A bútor szerkezeti kialakítása abban tér el az egyszerű kávás asztalétól, hogy az egyik hosszú káva
helyén a ókelőt és a ókot tartó csonkakeretet látjuk. (elölnézet, illetve 1. sz. csomópont). A ókelő
szélessége nem érheti el a kávák szélességét, egyrészt a tartókeret anyagvastagsága miatt, másrészt a ók
működtetéséhez (becsúsztatás, kihúzás), az szükséges, hogy a ókelő, illetve a ókoldalak felső éle és
az asztallap között minimum 1 mm hézag maradjon! A tartókeret (rendszerint csonkakeret) hosszú és
rövid darabját nem építhetjük össze ollós csappal, mert a keret élén látszódna a csap bütüje, ami nem
csak esztétikailag, de technikailag is – pl. felületkezelés – gondot okoz! Továbbá meg kell oldani a
tartókeret, és az asztal kávaszerkezetének összeépítését is! Az 1. 4. 5. sz. csomópontokon látható az a
két vésett csap, amely a keret hosszú darabját köti az első lábakhoz. A keret rövid darabjait (mint az
a 3. sz. homlokmetszeti csomóponton látható), az asztal rövidkáváinak alsó élén kialakított 2/3 anyag-
vastagságú aljba rögzítjük süllyesztett fejű facsavarok segítségével. A rövid keretdarabok hátsó bütüjén
kialakított fél anyagvastagságú beeresztéssel pedig a hátsó kávákba mart árokba rögzítjük a tartókeretet.
A rövid keretdarabok első végén kialakított csapot a hosszú keretdarab belső élébe vésett csaprésekbe
ragasztással építjük. (5. sz. csomópont)
Hogy a tartókeret, az asztallap, a lábak belső lapjai között becsúsztatott ók a lábak felületeit elhagyva,
de ferdülhessen el, a tartókeretre úgy kell a vezetőlécet a rövidkáva mellé helyezni, hogy a vezetőléc és
a lábak ókoldal felé eső lapjai egy síkban legyenek!(3-4.sz. csomópontok)
A ókelő és a ókoldal szélességi mérete viszont a tartókeret rövid darabjára ragasztott (általában jó
kopásállóságú keményfa) csúszólécek miatt nem lehet azonos! (3. sz. csomópont). A ókoldalak és a
ókhát anyaga vékonyabb, mint a ókelőé. Ennek oka a ókelő és a ókoldal kávakötése: a féligtakart
fecskefarkú fogazás.
A ókhát szélessége viszont a ók káva elemei között a legkeskenyebb. (2.sz. csomópont) Ennek több
oka is van! Egyrészt, ha a ókoldal hátsó bütüje felé annak éleit leferdítjük, akkor a ókot az 1-1- mm
–es illesztési hézag ellenére, kényelmesen vezethetjük be a csúszólécek, lábak vezetőlécek, asztallap
alkotta „ókház”-ba. Ez leferdítés azonban lehetetlenné teszi, hogy a ókoldal és a ókhát felső éle egy
síkba kerüljön! Továbbá az összefogazott, és összeállított ókkávába utólag - a ókhát alatt - csúsztatjuk
be a feneket! A feneket nem szokták ragasztással rögzíteni, hanem a ókhát alsó éléhez szegezéssel,
esetleg csavarozással rögzítik! Ez az alkatrészgyártás pontatlanságainak összeadódási lehetőségét aka-
dályozza meg!
74
4. FEJEZET FIÓKOS ASZTALOK
75
76
77
78
79
Könnyebb a fenék nélkül összeállított kávát a ragasztás megszilárdulása előtt pontos derékszögbe állí-
tani! A jellegrajzon kijelölt további csomóponti rajzokon az asztal állványszerkezetét tanulmányozhat-
juk, még pedig a rövid káva felőli oldalakon egy-egy a lábakhoz vésett csapokkal kapcsolódó kötést,
és az ezeket összekapcsoló, jelen esetben a kötések közepébe csapolt két hosszú összekötőt. (8.sz. cso-
mópont) Ennek a formai kialakításnak az is az oka, hogy így az asztal hosszú kávája, vagy ók felőli
oldalára elhelyezett székek használaton kívül az asztal alá betolhatók. Ez nem gyártási, vagy szerkezeti
szempont, hanem inkább funkcionális, a helyiség rendelkezésre álló alapterületét jobban ki lehet hasz-
nálni, a használaton kívüli bútorok között tágasabb tér marad a lakáson belüli közlekedésre. A 6. sz.
csomóponton pedig a hátsó láb-káva összeépítését a tartókerettel, és a ók hátsó sarkának a vízszintes
metszetét láthatjuk. Látszik, hogy a vezető- és csúszólécet nem feltétlenül kell a tartókereten végig vinni,
csak amennyire a ókoldal hosszmérete miatt szükséges. Sőt, az is látszik, hogy a vezetőléc, főleg ha
láb vastag, nem kell, hogy a rövidkáva belső lapjáig érjen.
4.2. KÉTFIÓKOS ASZTAL RÁÜTŐDŐ FIÓKKAL
A 109. sz. ábrán egy kétókos, ráütődő ókokkal rendelkező asztal jellegrajzát láthatjuk. Fél elölné-
zet, fél homlokmetszet egy teljes függőleges metszet, egy fél lap és ók nélküli felülnézet, és egy fél
vízszintes metszet látható az ábrán. A 108. sz. ábra gyakorlatilag ugyanezt az asztalt ábrázolja, de a
méretek helyett a csomópontok azonosítását láthatjuk rajta. Ezt a megoldást sokszor alkalmazzák, ha
a jellegrajzon annak bonyolultsága miatt már sok lenne a kettő együtt, a zsúfolt rajz ugyanis nehezen
olvasható!
Az 1. sz. csomóponton az egyókos asztalhoz hasonlítva az alábbi jellemző szerkezeti különbségeket

látjuk:
• A ók ráütődő, azaz a ókelő egyharmad anyagvastagságban körben ki van aljazva. Ez az alj a
lábak homloklapjára a tartókeretre és az felső ütközőkeretre tud „ráütni”. Tehát a ókelő záródása
miatt szükséges a közécsúszó asztalóktól eltérően egy felső ütközőkeret. Ez keret egyben azt is
megakadályozza, hogy a félig kihúzott ók, tekintve, hogy az oldalának a felső éle nincs szintben
a ókelőével, billenjen. Látható, hogy a tartókeretet a lábhoz a közécsúszó asztaléhoz hasonló
módon, két vésett csappal építettük, a különbség annyi, hogy tartókeret és a lábak frontfelülete
síkban kell, hogy legyen!
• A felső keret és láb kapcsolata eltérő, itt a felső keret első darabját, mint az a 7. sz. csomóponton
látható (lap és ók nélküli felülnézet!) egy db fecskefarkú fog köti össze. A keretet így a lap fel-
erősítése előtt kell a kávába beépíteni, viszont az asztal állványszerkezet így jóval szilárdabb lesz.
• Az 1. sz. csomóponton leolvasható, hogy az asztallap tömörfából készült, egyenes élillesztéssel

szélességben toldva, továbbá fűrészáruból és nem rétegelt lemezből van a ók feneke is. Ilyen
esetekben a ókfeneket általában nem teljes vastagságban eresztik be az oldalak, illetve a ókelő
árkába, hogy ne gyengítse le túlságosan a szelvényt! Meggyelhető, hogy az esztergált láb azon a
szakaszon, ahol a kávák szakállas vésett csapjai, illetve a tartókeretek csapjai csatlakoznak hozzá,
négyzetes szelvényű maradt, az egyszerűbb, és pontosabb szerkezeti megmunkálás érdekében.
80
81
82
83
84
85
86
A 2. sz. csomóponton a hátsó láb, a káva, a tartó- és ütközőkeret, valamint a ók hátsó csomópontjának
szerkezete látható.
• A tartókeretet ebben az esetben nem csonka keretként készítettük el. Látjuk, hogy fészkes csappal
van a hosszú darabba beépítve a rövid darab (ez látszik 9.sz. csomóponton is), illetve logikusan az
osztója is. A tartókeretet tehát ebben az esetben a hosszú kávának az alsó élébe mart 2/3 anyag-
vastagságú aljába teljes hosszában be lehet csavarozni.
• Az ütközőkeret változatlanul csonkakeret. Hátul nincs hosszú darabja, a rövid darabok és az osztó
a hosszúkávába rövid csappal van beeresztve.
A 3. és 4. számú csomópontokon a az előbb leírtaknak megfelelő homlokmetszetet, illetve a 4. sz. cso-

móponton fél elölnézetet látunk.
87
• A felső ütközőkeretet a rövidkáva 1/3 vastagságú aljába „ültettük” fel, de kisebb asztaloknál ez el
is maradhat, annyi is elég, ha rövidcsappal a hosszúkávához építjük.
• A középső osztónak olyan szélesnek kell lenni, hogy a két ókoldal, a csúszólécekkel és a középső
vezetőléccel elférjen rajta, úgy, hogy a két ókelő alja fel tudjon ütközni, és a formai okokból
megkívánt távolság is megmaradjon köztük.
Az 5-6. sz csomópontokon az alábbi dolgokat kell meggyelni:
A vezetőléc hossza nem azonos az oldalsóéval, mert itt nem az első lábig ér, hanem a két keret (tartó,
illetve ütköző) közé 2-2 köldökcsappal beépített függőleges válaszig, amelyre a ókelők belső rövid
oldali aljazása ütközik fel.
A 8-9. sz. csomópontok az asztal hátsó vízszintes metszetét illetve lap- és óknélküli fél felülnézetét
mutatják be, a már ismertetett szerkezeti megoldásokat látjuk itt más vetületben. A már említett 7.
sz.csomópont pedig az ütközőkeret és a láb-káva lap alatti csatlakozását szemlélteti.
Ennek az asztalnak az állványszerkezetét három oldalról merevítik alsó összekötők, ez funkcionálisan

azt jelentheti, hogy író- tanuló, funkcionál inkább, nem ülhető jól körbe étkezőasztalként!
Természetesen az előző két asztal egy-egy példa és közécsúszó asztal is készülhet két ókkal, illetőleg
egyókos ráütődő záródású asztal is létezik.
Végül lássunk pár magyarázó ábrát, az eddig tanultakhoz.
• A 89. oldalon egy közécsúszó ókkal ellátott asztal hátsó lábának, a hozzá csatlakozó káváknak és
a tartókeretnek „robbantott” ábráját látjuk, az első láb nélkül, hogy a szerkezet láthatóbb legyen.
• A 90. oldalon ugyanennek az asztalnak az összeépített, tartókeret nélküli, illetve a tartókerettel

ellátott modelljét látjuk, természetesen most már az első láb is látszik az ábrán.
• A 91. oldalon a ráütődő záródású ókos asztal robbantott ábráját tanulmányozhatjuk. Ezen az
ábrán az ütközőkeret nem „ül rá” a rövidkávára.
• A 92. oldalon pedig ugyanennek az asztalnak az összeállított modelljét látjuk.

Feladat: A2 méretű rajzlapra készítsék el a 110. sz. ábrán bemutatott íróasztal jellegrajzát szaktanár
által kijelölt metszetekkel. A metszeteken a tanár által kijelölt csomópontokról készítsenek M=1:1-es
szerkezeti rajzot. A csomóponti rajzok alapján pedig készítsenek alkatrészjegyzéket azokról az alkatré-
szekről, melyeknek méretei az adott csomóponti rajzok alapján meghatározhatóak.
88
89
90
91
92
93
NAGYOBBÍTHATÓ ASZTALOK 5. FEJEZET
5. NAGYOBBÍTHATÓ ASZTALOK
A nagyobbítható lapú asztalokat a nagyobbítás módja szerint csoportosíthatjuk. Az elfordítható lapú, és

az eltolható lapú asztalok esetén a nagyobbítás után az asztal lapjának felülete megduplázódik, és az
asztal magassága egy lapvastagságnyival csökken. Mindkét esetben fontos tudni, hogy a kávához nincs
xen hozzáépítve a lap, annak tehát olyan kell, hogy legyen a szerkezete, ami nem tud nagyon deformá-
lódni.
5.1. ELFORDÍTHATÓ LAPÚ, NAGYOBBÍTHATÓ ASZTAL
A 111. sz. ábrán (95.oldal) egy elfordítható lapú nagyobbítható asztal jellegrajzát látjuk Ez az asztal kár-
tyaasztalnak készült. (Étkezőasztalnak a rövid oldalon az 550 mm szélesség még egy személy számára
sem elegendő!) Ennél az asztalfajtánál két dologra kell gyelni a tervezésnél:
• A forgáspont helyének a megtervezése. Ezt a legegyszerűbben úgy végezhetjük el, hogy a felülné-
zeten megrajzoljuk az összecsukott (folyamatos kontúrvonal), és kinyitott (két pontvonal) lapo-
kat a kávaszerkezet (szaggatott vonal) köré. Ezt követően az összecsukott állapotú asztalon kere-
sünk két kinyitás után is könnyen azonosítható pontot. Az 1. számú az összecsukott állapotú lapok
hosszú élének középpontja, a 2. számú pedig az összecsukott állapotú lap középpontja- a lap két
szimmetriatengelyének metszéspontja. Ennek a két pontnak a kinyitott ábrán a megfelelő helyei
az 1’, illetve a 2’ pontok. Ezek a pontok , mint tudjuk egy-egy 90o-os köríven helyezkednek el.
Ennek a húrnégyzetnek az átlóinak a metszéspontja jelöli ki a forgáspontot. Ez tehát az a pont,
mely körül 90 o-kal elfordítva és kinyitva a lapokat az asztalunk rakodási felülete megduplázódik.
Ha ezt a pontot meghatároztuk, akkor egy úgynevezett „hidat” kell a két hosszú káva közé épí-
tenünk, amely alkalmas az elfordítást biztosító szerelvény (menetes szár, alátét, szárnyas anya)
befogadásra. A hidat a kávák felső élébe általában fecskefarkú beeresztéssel rögzítjük.
• A forgáspont fentiek szerinti megszerkesztése után még az alsó lap aljára úgynevezett ütköződúcot
kell erősíteni, amely megakadályozza, hogy a lap 90o-nál nagyobb szög alatt elfordulhasson. Ezt
a következőképpen végezzük el: a forgásponttól jobbra felmérjük az „a” (ábránkon éppen 63 mm)
távolságot. (Ezzel tulajdonképpen a gondolatban a káva van 90o-kal elfordítva), és ezt a pontot
90o-kal az óramutató járásával ellentétes irányban forgatva, megkapjuk a D pontot, azaz az ütkö-
ződúc helyét a lap alján.
Mint a homlok (B-B), illetve függőleges (A-A) metszeteken látjuk, a kávák alkotta teret „befenekelték”,
azaz a kávák alsó élébe mart aljba süllyesztett fejű facsavarokkal rétegelt lemezt rögzítettek. Ez meg-
oldás a bútor állványszerkezetét merevíti, továbbá elfordításkor még a lapok szétnyitása előtt, egy hoz-
záférhető hasznos tárolóteret ad. A két lap szétnyitását úgynevezett játszópánttal lehet biztosítani. Ez
a pánt két forgásponttal rendelkezik, az asztallapokba teljesen besüllyeszthető, tehát kinyitás után nem
áll ki a lapok síkjából. Ma már ezeket a szerelvényeket olyan szép kivitelben készítik, hogy látványuk
nem zavaró a nyitott nagyobbított lapfelületen. Erről az asztalról nem készítettünk csomóponti rajzot,
ábránkkal csak a szerkesztés magyarázata volt a cél.
94
5. FEJEZET NAGYOBBÍTHATÓ ASZTALOK
95
Általában az elfordítható lapú asztalok összecsukott állapotban téglalap alakú lappal rendelkeznek.
Elképzelhető azonban olyan asztal is, amely összecsukott állapotban négyzetes lapú. Tagadhatatlan,
hogy nagyobbítás után az ilyen lapok jobban túlnyúlnak a kávaszerkezeten és ettől az ilyen bútor kissé
instabilabb. Ilyen asztal forgáspontjának és ütköződúc helyeinek szerkesztését látjuk a 112. sz.
ábrán.
A forgáspont megszerkesztése a előzőekben ismertetett módszerrel történik. Látjuk az1. illetve 1’ vala-
mint 2 és 2’ pontok azonosítását, és ebből adódóan a forgáspont helyét. Azt is látjuk azonban, hogy itt
egyetlen dúc felhelyezése a négyzetes tág kávaszerkezetből adódóan nem elég. Ha azt akarnánk itt is
elérni, hogy a D1 dúc a hídon ütközzön, fölöslegesen széles hidat kellene beépítenünk. Ennél ésszerűbb
és gazdaságosabb megoldás két dúc rögzítése az alsó lapra.
ELFORDÍTHATÓ LAPÚ FIÓKOS ASZTAL
A 113. sz. ábrán egy szintén elfordítható lapú nagyobbítható asztalka jellegrajzát látjuk, de ennek a
kisasztalnak ókja van. A 114-118. számú ábrákon láthatóak a kisbútor szerkezeti rajzai. Ezekről az
ábrákról az alábbiak derülnek ki:
• 1. sz. csomópont: tekintettel arra, hogy az asztal ókos, a hidat nem lehet két káva közé beépíteni,
tehát annak ellenére, hogy a lap és lábak közé csúszó ókról van szó a tartókereten kívül felső
keret is szükséges. A felső (ütköző) és a tartókeret első hosszú darabjait ebben az esetben egy-egy
vésett csappal rögzítjük csak, hiszen kisméretű asztalról van szó.
• A 2. sz csomóponton látható a tartókeret, az ütközőkeret, pontosabban annak az osztója, azaz a

híd rögzítése. Láthatjuk azt is, hogy a hídhoz a forgásponton át jelen esetben két db anyával rögzí-
tettük az alsó asztallapot. Mindkét csomóponton láthatjuk, hogy a tömörfából szélesbítő toldással
kialakított lapokat fejelőléc merevíti.
• A 3. sz. csomóponton ugyanennek a szerkezetnek a homlokmetszeti vetületét látjuk.
• A 4. sz csomópont a ók első csomópontjának vízszintes metszete,
• Az 5. sz. pedig lapnélküli felülnézet, a bal első láb, az ütközőkeret és a rövidkáva kapcsolatáról.
Ugyanennek az asztalkának a magyarázó ábráit is láthatjuk a 104-107 oldalakon. A 104. oldalon az

„üres” kávaszerkezet látható, a 105. oldalon már belehelyeztük a tartókeretet és a hidat (látjuk benne a
rögzítőcsavar helyét is), a 106 oldalon lap nélküli asztal látjuk a betolt ókkal, valamint mellette magát
ókot, és az összecsukott állapotú komplett asztalt. A 107. oldal pedig azt műveletsor ábrázolja, ahogy
az asztalt nagyobbítjuk: 1, 90o-os elforgatás, 2 felnyitás, lehajtás.
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
5.2. ELTOLHATÓ LAPÚ NAGYOBBÍTHATÓ ASZTALOK
Ezek az asztalok hasonlóan az előzőekben tárgyaltakhoz, szintén megduplázzák a lapfelületüket nagyob-

bítás után, és a megnagyobbított asztal magassága a padlószinthez mérten egy lapvastagsággal csökken.
Egy ilyen étkezőasztal jellegrajzát látjuk a119. sz. ábrán.
Az ábrát tanulmányozva egyszerű megérteni, hogy a kávára csavarozott vezetőlécen a csúszólécnek egy
fél laphosszúságnyi utat kell megtennie ahhoz, hogy nagyobbítás után a kinyitott lapok szimmetrikusan
helyezkedjenek el a káván.
Az 1. sz. csomópont (120. sz. ábra) a kávaszerkezetet, a fejelőléccel merevített lapot, és a vezető, illetve
csúszóléc szelvénykialakítását és felszerelését mutatja. A csúszóléc azért „L” alakú, hogy az asztalt meg-
emelve ne emeljük le a lapot a káváról, illetve használat közben ne billenjen le a lap az asztal állványá-
ról.
108
109
5.3. KIFORDÍTHATÓ VENDÉGLAPÚ NAGYOBBÍTHATÓ ASZTAL
A 121. sz. ábrán egy kifordítható vendéglapú nagyobbítható asztal jellegrajzát látjuk három vetületben:
egy A-A függőleges metszet, egy B-B homlokmetszet, és mint asztaloknál oly gyakori, egy lap nélküli
felülnézetet.
Az asztal lapja összecsukott állapotban 1200 x 800 mm, de ez gyakorlatilag 2 db 600 x 800 mm-es
lapból áll. Tehát erre az asztalra (nemcsak a rajzára) „ránézve” megállapíthatjuk, hogy nagyobbítható,
és azt is, hogy kifordítható vendéglapú. Ezt elárulja egyrészt a lapok középső illesztése, továbbá, hogy
összecsukott állapotban szimpla lapot látunk. Ebből az is következik, hogy az asztal nagyobbításakor
az asztal magassága nem csökken. A nagyobbítás mértéke viszont kisebb, (a vendéglapok hosszával
egyenlő), mint az elfordítható lapú, vagy az eltolható lapú asztalok esetében.
• Az A-A függőleges metszeten látjuk, hogy a két vendéglap, összecsukott állapotban a kávák
alkotta térben helyezkedik el. A bal oldali élükön két db. játszópánttal összeszerelt lapok a két
rövidkáva közé épített tartón fekszenek fel, pontosabban az alsó lap erre a tartóra támaszkodva
nem nyílik le. A felső lapot használaton kívül a rácsavarozott forgástengely tartja vízszintesben.
Hogy ezt a tengelyt éppen hová kell szerelnünk - azaz hol kell legyen a forgáspont – azt szintén
ezen függőleges metszeten tudjuk megszerkeszteni. Megkeressük a felső lap jobb oldali alsó
élét, ez kinyitott állapotban a nagyobbik nyíl által jelölt ív mentén a nagyobbított lap bal felső
élére kerül, majd ugyancsak a felső lap bal oldali alsó élét a kisebbik nyíl mentén forgatva ez az
nagyobbított lap középvonalába kerül. A két 180o-os körív átmérőinek metszéspontja adja a
forgáspontot. Ez a „tengely” a valóságban egy léc, melynek a két végére kör keresztmetszetű
csapot marnak, vagy esztergálnak, hogy a rövidkávára csavarozott „persely” furatában könnyen
leforduljon.
• Ahhoz, hogy a vendéglapokat ki tudjuk fordítani, az asztallapokat szét kell húzni. Ezt a
mozgatást biztosító vezető, illetve csúszóléceket keresztmetszetben a függőleges metszeten látjuk.
A vezetőlécek a rövidkávához vannak építve (pl. beeresztéssel) a csúszólécek az asztallaphoz
vannak csavarozva, keresztmetszetük pedig azért „L” alakú, hogy az egyébként elmozdítható
lapokat a káváról le ne emeljük. A lap nélküli felülnézeten érthető meg, hogy a csúszólécek
hosszát úgy kell meghatározni, hogy az általuk megtett út a vendéglapok felének a hosszánál
10-20 mm-rel hosszabb lehessen. (ábránkon 320 mm) Erre azért van szükség, mert a vendég-
lapok egyik végén csap, a másikon horony van, és ugyanígy vannak kialakítva a lapok középső
illeszkedő élei is. Ennek a csapnak és a horonynak az illeszkedéséhez van szükség erre a plusz
10-20 mm-re. Összecsukott állapotban ezek az illesztőcsapok (amelyek egyébként lehetnek köl-
dökcsapok is) a két asztallapot, nagyobbított állapotban pedig a vendéglapokat és az asztal-
lapokat rögzítik egymáshoz, megakadályozva ezzel, hogy a kinyitott vendéglapok az asztal
közepét ért terheléstől „becsukódjanak”.
• Ezeket a csapokat látjuk a felülnézeten és homlokmetszeten is. Ez a magyarázata annak, hogy

látunk egy 1800 mm hosszméretű nagyobbított asztalt, és a pontozott vonal mutatja, hogy1820
mm-re nyitható ki a két lap.
110
111
5.4. VILLÁS KIHÚZÓS ASZTAL
A villás kihúzós, vagy közkedvelt nevén magyar villás kihúzós asztal (122. sz. ábra) egy olyan
nagyobbítható étkezőasztal, amelyik a lapjának magasságát a vendéglap (vagy vendéglapok) kihú-
zása után nem változtatja. Összecsukott állapotban a lap közepét nem „ékteleníti el” a lapok illeszke-
dése. További előnye, hogy igény szerint egy-egy oldalon, vagy ha a vendégek száma úgy kívánja
mindkét oldalán nagyobbítható. (Példánkon tehát 1200x800; 1680x800, illetve2160x800 mm lehet az
asztal)
Mint a 122. ábra lap nélküli felülnézetén láthatjuk, a káva szerkezetre csak egy híd van xen rögzítve
( legegyszerűbb köldökcsapokkal). Ennek a hídnak a közepében ábránkon egy 200 x 40 mm méretki-
alakítású rés van. Ebbe résbe egy trapéz szelvényű léc (dúc) illeszkedik, melyet az asztal lapjának alsó
felére rögzítünk ragasztással és csavarozással. A trapéz keresztmetszetnek csupán annyi a jelentősége,
hogy mikor az asztal valamelyik oldalán a vendéglapot kihúzzák, a lapot kissé meg kell emelni, és ez
a ferde oldalú dúc a kiemelést és visszazökkenést egyaránt könnyűvé teszi. (Köldökcsapokkal is meg
szokás oldani, de akkor pontosabb mozgatást igényel a nagyobbítás, ami főleg nagyobb méretű és ennek
következtében nagyobb súlyú asztallapoknál nehézkessé teszi az asztal kezelését).
Tehát a x híd résébe a trapéz keresztmetszetű dúccal csatlakozik az asztallap. A híd vastagsága
természetesen megegyezik a lap, és a vendéglapok vastagsági méretével, hossza pedig az asztallap szé-
lességével. Szélességi mérete függ a kávák belső lapjának a lap széléhez viszonyított visszaállásától,
a villák kihúzás utáni híd alá támaszkodásától (felfekvésétől), valamint a villák hosszától, vagyis a
kihúzás irányával szemközti kávától való távolságuktól. Minél rövidebbek a villák, annál szélesebb
hídra lesz szükségünk, és annál kisebb mértékben növelhető egy-egy oldalon az asztallap mérete. (Pél-
dánkon nem a lehetséges leghosszabb villákat rajzoltuk meg.)
A villákat a vendéglapok oldalára csavarozással és ragasztással rögzítik. A villákat a vendéglappal

együtt a rövidkávákban kialakított réseken át lehet kihúzni, miközben az asztallapot kissé meg-
emeljük. A rés csúszófelületét kényesebb asztaloknál lccel szokták borítani. A villákat úgy kell kiala-
kítani, hogy a káva kivágásában mozgó alsó él olyan ferdeségű legyen, hogy miközben megteszi
a vendéglap hosszával azonos utat, a vendéglapot, egy lapvastagságnyit megemelje. Hogy a ven-
déglapot ne lehessen kihúzni az asztalból, a villa alsó élébe ütközőcsapot (általában köldökcsap)
helyeznek. Tehát a villa az ütközőcsapnál éppen egy lapvastagsággal szélesebb, mint a káva belső
felületénél.
Hogy a villák a mozgatás irányával párhuzamosak maradjanak, a híd alsó felületére vezetőléceket sze-
relnek
A villa méreteinek meghatározását a 122. ábra részletrajzán látjuk. Leolvasható az ábráról, hogy ferdítést
a villa végétől visszamért kiállás (35 mm-től) a vendéglap hossza- kávavastagság (480-20) adja meg. Az
ütközőcsap 480 mm-re van, de az utolsó 20 mm-es szakaszon már nem ferde, hanem egyenes szakaszon
vezetjük a villát. Ugyanígy a villa felső élén az egyenes szakaszt (480-30+35= 485) a villa felénél 485
mm még a felfekvés 30 mm-es hosszával növeljük.
112
113
5.5. KULISSZÁS KIHÚZHATÓ ASZTALOK
Ezeket a nagyobbítható asztalokat csak a teljesség kedvéért említjük meg. Ma már a hagyományos
csúszóléces kivitelben nem gyártja őket az ipar. Viszont az igen korszerű görgős vezetésű teleszkópos
alátámasztó lábakkal megerősített vasalatokkal szerelvényezve forgalmazzák ezeket az asztalokat
Magyarországon. Ilyen szerelvényeket pl. a Häfele katalógus (6.3.pont) tartalmaz.. Magának az asztal-
nak a szerkezete nem jelent újdonságot, hogy melyik szerelvényt választjuk azt a bútor funkciója
határozza meg, kiviteli és terhelési igények alapján .
5.6. FELHAJTHATÓ LAPÚ NAGYOBBÍTHATÓ „LEPKE” ASZTAL
Ez egy igen közkedvelt kisbútor.(123. sz. ábra) Összecsukott állapotban kis helyen elfér. Egyszerű keret-
szerkezetből kialakított állványa van. Az állványra xen ráépített laphoz a két vendéglap „lepkeszár-
nya” adott esetben még zongorapánttal is csatlakozhat. A felhajtott lapokat a kifordítható vendéglábak -
ugyancsak keretszerkezetek - támasztják alá. Kedvelt megoldás, hogy az alsó összekötők fölé fenéklapot
szerelnek, és az így nyert polcra összecsukható székeket helyeznek. Ha az állvány belvilága és az ösz-
szecsukott székek méretei összhangban vannak, akkor kis helyen elfér egy négy személy kiszolgálására
alkalmas „terül-terülj asztalka”.
Nyilván vannak még az itt ismertetett asztalokon kívül más rendszerrel működő nagyobbítható asztalok,
sok bútortörténeti korszaknak kedvelt darabjai voltak a „játékasztalok”.
Nem törekedtünk ebben fejezetben sem teljességre, az alapszerkezetek megértését kívántuk elősegíteni.
Az asztalok is, mint minden bútortípus, nagyon érzékenyen követik a divat változásait. Ezek a válto-
zások megnyilvánulhatnak az anyagválasztásban, a formai kialakításban- esztergált lábak, lekerekített
élek, vagy éppen a szögletes, a konstrukciót el nem titkolni akaró bútordarabok. Lehetnek súlyos, rusz-
tikus, könnyed lebegő típusok. A kivitelt tekintve is befolyásoló a szerkezet, szinte nem is rajzoltunk
olyan asztalt, amelyiknek faforgácslap lett volna lapja, pedig ez igen gyakori a kevésbé igényes bútorok
esetén.
Tehát nincs akadálya annak, hogy további formájú, szerkezeti kialakítású asztalokat rajzoljanak az
érdeklődők.
Ehhez a munkához nyújt segítséget a következő pár feladat a 116-119. oldalakon
114
115
116
117
118
119
KORPUSZBÚTOROK 6. FEJEZET
6. KORPUSZBÚTOROK
A korpuszbútorok, magyar gyűjtőnevükön a szekrények. Akár erről a bútorcsoportról külön tankönyvet

lehetne írni, olyan sokféle szekrény tartunk számon, funkció, szerkezet, forma szerint.
A szekrények alapfunkciója a tárolás. Az azonban, hogy mit akarunk az adott szekrényben tárolni már
meghatározó a szekrény méreteit illetően. A méreteket egyrészt a tárolandó holmik méretei, más-
részt a bútort használó kiszolgáló ember méretei is befolyásolják.
Példa: az akasztós ruhák tárolását a vállfaméret miatt 60 cm mélységi belmérettel rendelkező ruhás-
szekrényben szokás megoldani. De azt, hogy az akasztós ruhákat milyen hosszban engedjük lógni, már
befolyásolja, hogy egy hosszú télikabátról, vagy csak egy zakóról van szó. Jó, ha a padlón állva létra,
és egyéb „mutatványos kellékek” nélkül érjük el a mindennapi használati tárgyainkat. Azokat a ruha-
neműket, amelyeket célszerűen hajtogatva érdemes tárolni, kisebb mélységű, polcos, vagy ókos
szekrényekben szokás tartani.
Teljesen más méretrendje van a könyvtároló, az edénytároló szekrényeknek. A könyvek, a tálalóedé-

nyek olyan tárgyak, amelyeket a ruhákkal ellentétben szeretünk nyitott, vagy esetleg a por elleni véde-
lem okán, üvegajtók mögött tárolni. A könyvtároló szekrényeknek a ruhásszekrényekhez viszo-
nyítva kisebb a mélységi mérete (nyitott polcok 25-30 cm, zárt polcok 35-40 cm). Általában külön
bútorokat használunk a konyhai főzőedények, eszközök, és megint másokat a tálalóedények,
üvegneműek, porcelánok tárolására. Utóbbiakat általában üvegezett tálalószekrényekben, esetleg
vitrinekben tároljuk, hiszen fontos hangulatteremtő elemei a lakásoknak mindmáig.
Külön bútorcsoportként megemlíthetők az irodai szekrények, vagy irattároló szekrények, itt is a két fő,
a szekrény méreteit meghatározó szempont, a tárolandó iratgyűjtők, könyvek, folyóiratok, papírneműk,
irodaszerek mérete, másrészt a hozzáférhetőség, kiszolgálhatóság, tehát az ergonómia.
A szekrények szerkezet szerinti csoportosítása:
• KÁVASZERKEZETŰ SZEKRÉNYEK. Ezeket a szekrénytesteket lapokból állítják elő. Ha az

alkatrészek úgynevezett agglomerált lapok (faforgácslapok, bútorlapok, MDF lapok, rétegelt
lemezek), akkor a korpuszbútor jellemző szerkezete a kávakötések sorában megismert köldök-
csap. Ez szerkezet sorozatfúrógépek használata esetén termelékeny gyártást eredményez. A nagy
sorozatban készülő, lapraszerelhető, és általában nagy méretű korpuszbútorok többnyire excente-
res összehúzó vasalattal, és mellette vezető, vagy száraz köldökcsapokkal készülnek. A nagymé-
retű bútor, ha nem szétszerelhető, akkor szállítása nehézkes, költséges és a bútor könnyen sérül. A
klasszikus kávaszerkezetű szekrények, amelyeket természetes faanyagból, deszkákból, pallók-
ból szélesbítő toldásokkal kialakított lapokból készítettek, szerkezeti megoldásaikat tekintve már
szélesebb körét ölelik fel a kávakötéseknek. Gyakoriak a fogazások egyenes, vagy fecskefarkú
beeresztések. Ma a tömörfa bútorok reneszánszának korában az igényes gyártók és tervezők sok-
szor használják ezeket a klasszikus szerkezeteket. Természetesen a nagyobb sorozatok esetében
tömörfából készült kávaszerkezetű szekrényeknél nem mondhatunk le a sorozatfúrógép termelé-
kenységének előnyeiről.
120
6. FEJEZET KORPUSZBÚTOROK
• KERETSZERKEZETŰ SZEKRÉNYEK. Tulajdonképpen az agglomerált lapokat megelőző

bútortörténeti korokban a keretszerkezetek voltak a lapképzésnek a legjobban bevált szer-
kezetei. Tehát a szekrény alkatrészei (káva elemei) tető- fenék, oldalak, hátfal egy-egy keret-
szerkezetből állnak. Ez rendkívüli formai és szerkezeti gazdagságot eredményez, és eredménye-
zett. Attól függően, hogy a keretből lemezborítással, vagy valamilyen betét- deszka, lemez, üveg
- hogy csak a leggyakoribbakat említsük - alkalmazásával képeztek alkatrészeket nagyon sokféle
megjelenést lehetett kölcsönözni a bútoroknak.
• OSZLOPSZERKEZETŰ SZEKRÉNYEK. Ezek a szekrények tulajdonképpen az asztalok szer-

kezeteinél megismert láb-káva szerkezetekhez hasonlítanak a legjobban. A lábakat gondolatban
helyettesítsük oszlopokkal, a kávákat oldallal, hátfallal, illetve ajtóval, és már eljutottunk az osz-
lopszerkezet megértéséhez. Az oszlop természetesen a bútortörténet egyes korszakaiban gazdag
lehetőséget adott a régi mesterek díszítő-faragó művészetének bizonyítására.(Gondoljunk csak a
reneszánsz ládákra a szekrények őseire, vagy a barokk szekrények oszlopaira). Mondani sem kell,
hogy az oszlopszerkezetű szekrényeket is természetes faanyagból lehet szerkezetszerűen kialakí-
tani.
• VEGYES SZERKEZETŰ SZEKRÉNYEK. Természetesen, ha többféle rendelkezésre álló alap-

anyagból, többféle technikai technológiai lehetőségből válogathatnak a tervezők és gyártók, akkor
megszületnek az előzőekben ismertetett szerkezetek kombinációi. A legkézenfekvőbb példa, káva-
szerkezetű szekrény keretbetétes ajtólappal.
121
6.1. GYEREKSZOBAI TÁROLÓSZEKRÉNY
A 124. sz. ábrán kávaszerkezetű 900 mm széles, 850 mm magas, 450 mm mély, kávaszerkezetű szek-
rénykét látunk. A korpusz anyaga éger fűrészáru. A „táblásított” lapalkatrészeket köldökcsapokkal xen
építjük össze. A tető és fenéklap közé csatlakoznak az oldalak. Az ajtó mögött két vízszintes válasz és
három rövid, a vízszintes válaszok közti teret osztó függőleges válasz helyezkedik el, utóbbiakra a 4
db függesztett, közézáró, nyílt, egyenes fogazással összeépített ók miatt van szükség. A rátakaró ajtó
anyaga rétegelt lemez, vagy rétegelt falemez. Az anyagválasztást ebben az esetben különösen indokolja
az ajtó formai kialakítása: azaz a „lyukas ajtó” táblásított faanyagból nagyon könnyen deformálódna, a
rétegelt anyagok e tekintetben sokkal nyugodtabbak.
Az ábrán a szekrény három vetületét és 5 kijelölt csomópontját látjuk. Az 1. sz. csomópont mutatja, hogy
az ajtó nem takar rá teljesen a korpusz éleire, 3-3- mm a visszaállása, és ez egyben az élek R=2 mm-es
sugárral történő elvételére is lehetőséget ad, ami gyerekbútornál nem elhanyagolandó szempont. Látható
a köldökcsapok kiosztása, furataik méretkialakítása. A tengelytávolságok a 32 mm többszörösei!
122
123
124
A3. sz. csomóponton a hátfal lemeznek a fenék aljazatába való rögzítését, a fenék és az oldal (vagy füg-
gőleges válasz) köldökcsapjainak kiosztását, és a pogácsaláb fenékhez való (saját csapos) csatlakozását
látjuk. A 2-4. sz. csomópontok a felső ók függőleges metszetét mutatják. Jól látható az egyenes nyílt
fogazás szerkesztése, és hogy ügyeltünk arra, hogy a vezető léc árkát ne két fog „találkozásánál” kelljen
a ókoldalba marni! (Utóbbi esetben már csak az összefogazott ókba marhatunk!) Meggyelhető a
vízszintes válasz, és a rövid függőleges válasz köldökcsapjainak a kiosztása is! Az 5. sz. csomópont
pedig a ókelő, és az ajtókivágás fél vízszintes metszetét, illetve fél felülnézetét mutatja. A ókhúzó
jelölése jelképes, a ókelőbe mart, vagy fúrt lyuk is helyettesítheti a fogantyút. Figyeljük meg, hogy
nyílt fogazás esetén a ókárkot nem szabad a ókoldal teljes hosszában végigmarni, szakaszos marással
kell kialakítani, és leszúrni, ellenkező esetben az árok a frontfelületen megjelenne! A nyílt fogazás ennek
bútornak „dísze”, természetesen csak akkor, ha a megmunkálás kifogástalan minőségű. A természetes
alapanyag, a fa használatát, a bútor anyag és szerkezetszerűségét van hivatva hirdetni! Az ilyen bútornak
szerencsés esetben „bio” a felületkezelése is (pl. viaszolás, olajozás)! És ezért kapott nyersbőr fogantyút
az ajtó!
125
6.2. KÁVASZERKEZETŰ TÁLALÓSZEKRÉNY
A125. sz. ábra egy fenyő tálalószekrény formatervét mutatja. A bútor két kávaszerkezetű korpuszból áll.
Az alsó szekrény 870 mm-es magassági mérete tulajdonképpen egy konyhai
126
munkapult méretével azonos, hiszen álló helyzetben rakodunk a bútorból ki, s be.A mélységi mérete
azonban alatta marad, csak 470 mm, hiszen egy étkezőben elhelyezett tálalóban nagy lábasokat, tepsiket
nem tárolunk. Sőt a pultján sem dolgozunk, éppen csak lerakunk pár percre tálalóedényeket ki- és bera-
kodáskor. Éppen e művelet az egyik oka annak, hogy a felső szekrény szélességi és mélységi mérete is
csekélyebb.
127
128
129
130
A felső szekrény középső része nyitott, két szélén keretszerkezetű, üvegbetétes, közézáró és az olda-
lakhoz képest visszaálló ajtók vannak. Az ajtók ollós csapozással készültek, 1/3 anyagvastagságban
aljazva. A 3 mm vastag üveget ún. „pipaléccel” rögzítjük. Az üvegbeszegezőlécet a sarkokban 45o-ban
illesztéssel építjük össze. Az ajtók alatt 4-4 db kicsi, nyílt fecskefarkú fogazással készített ókot talá-
lunk, amelyeket a ókelőbe mart lyuk, mint fogantyú segítségével mozgathatunk.
Az alsó szekrény tetőlapja, mint a 125. sz. ábra felülnézetén látjuk középen ívesre mart, homorú. Ezt
az ívet követik az alsó szekrény középső szekciójában található ókok ókelői. A három felső ók
függesztett, az alsó ók, amely szélesebb kávaméretei miatt nyilván nehezebb, nagyobb holmik tárolá-
sára alkalmas, csúszóók. Többek között ez is indokolja, hogy a nagyobb ókok anyaga szintén fenyő
fűrészáru! Valamennyi ók „félig” rátakar az alsó szekrény függőleges válaszaira, tehát a ókelő és
ókoldal szerkezeti kötése nem lehet fogazás, csak fecskefarkú beeresztés, mint azt a 4. sz. csomóponti
rajz szemlélteti. Ilyen esetekben a ókelőbe alulról toljuk be a ókoldalt, és a végén lévő beeresztést
„leszúrjuk”, tehát a ókoldal szélességénél keskenyebbre veszzük, hogy a ókelő felső élén ne látszód-
jék a hevederárok. Az alsó szekrény ajtajai nem keretszerkezetűek, hanem szélesbítő toldással előállított,
fejelőléccel merevített lapok, amelyek az oldalak és a tető fenék közé zárnak, a függőleges válaszra
rátakarnak. Természetesen az ajtók és ókelők takarása ilyen esetben a válasz vastagságának a fele alatt
kell, hogy maradjon, hogy a ókok és az ajtók nyitáskor ne akadályozzák egymást! A fejelőléc anyaga,
ha bútorfronton van, és nem egy gyúródeszkát merevít, a frontalkatrészek anyagával azonos! Tehát a
vetemedés megakadályozása érdekében senki ne „vetemedjen arra”, hogy fenyő ajtókat bükk léccel fejel
meg! Az alsó szekrény ajtajai mögött egy-egy polcot találuk.
A felső szekrényben található kicsi ókok feneke, és a hátfalak rétegelt lemezből készültek. Az üvegajtó
mögötti rész hátfala úgynevezett színelt lemez, tehát a fenyő fronthoz illő fenyő színfurnérral kell borí-
tani, nem maradhat a szokásos bükk, nyír, vagy éger!
Általános alapelv, hogy egy bútoron ha eltérő fafajokat használunk frontfelületeken akkor azoknak
karakteresen el kell térni egymástól! Pl. kőris - dió, cseresznye – jávor. Semmi sem szomorúbb és sze-
gényesebb, mint a nemtörődöm, esetleges anyagválogatás!
A bútor külön telelábazaton áll.
Mindkét korpusz köldökcsapos összeépítésű.
Nem rajzoltuk meg gyártáshoz szükséges összes csomópontot, csak a legjellemzőbbeket, természetesen
feladatként bármely további metszősík nyomán, pl. homlokmetszeti csomópontokat is el lehet készí-
teni.
Sőt, a 127-128. sz. ábrák alapján további bútor szerkezeti rajzai készíthetőek el. Hasonló kávaszerkezetű
korpusz, keretszerkezetű ajtólapokkal, függesztett, ellenben közécsúszó ókokkal. Meg van adva a jel-
legrajz, a könnyebbség kedvéért a metszetek is M=1:10-ben „csak” a szerkezetet kell eddigi ismereteink
alapján kitalálni!
131
132
133
6.3. BIEDERMEIER ÉJJELISZEKRÉNY
A 127-128. sz. ábrákon egy kávaszerkezetű szekrénytestet látunk. Azonban az oldalak első élének vas-
tagításával, és a vastagított él 45o-os letörésére ragasztott esztergált féloszloppal a bútor az oszlopszer-
kezetű szekrényekre emlékeztet. A pogácsalábak az oszlop folytatásaként annak hangsúlyát növelik a
bútor frontján.
Az 1. sz. csomóponton látjuk a közécsúszó deszkafenekű ók függőleges metszetének front felőli cso-
mópontját. Figyeljük meg, a félig takart fecskefarkú fogazás osztását, nem az a-2a arányban, hanem,
mint a régi bútorokon általában a-3a arányban osztották ki a fogakat. (Ilyenkor a fogak ferdesége
természetesen 3x3a=9a) Láthatjuk, hogy a ókelő, a óktartó keret első darabja és a szélességben tol-
dott tetőlap első darabja keményfából van, a többi alkatrész puhafa. Figyeljük meg, hogy a ókelő
felső élét kissé ferdítették, hogy a frontfelületen az illesztés pontosabb legyen. A csúszólécet viszont
elhagyta az egykori mester. Látható továbbá, hogy a korpusz szerkezeti kötése ugyancsak félig takart
fecskefarkú fogazás, nyilvánvalóan a takarás az oldal felől van, hiszen a tetőt fedő márványlap takarja
az oldal bütüjét.
A 2. sz. csomópont a ók függőleges metszetének csomópontja. Itt a ókhát fogazását látjuk, valamint
azt, hogy a ókkáván túlnyúló deszkafenék tölti be az ütköző szerepét. A hátfal ugyancsak keretszerke-
zetbe foglalt deszkabetét.
A 3. sz. csomópont a korpusz homlokmetszetét mutatja a ók magasságában. Látjuk a tető és az oldal
félig takart fogazását. Figyeljük meg, hogy az oszlopszerkezet miatt itt nem lehet függesztett ókot
használni, hanem mint a ókos asztaloknál csonkakeret tartja és vezetőléc vezeti a ókot. A csonkake-
retet, azonban miután nem asztallábhoz és nem igazi oszlophoz csatlakozik, fecskefarkú beeresztés rög-
zíti az éjjeliszekrény oldalához. A homlokmetszeten a ók mögött a hátfal tartókeretét látjuk szaggatott
vonallal, és a ók alatti, a metszősík előtt elhelyezkedő ajtó szélét két pont vonallal.
A 4. sz. csomópont a függőleges metszeten az ajtó záródását mutatja. Érdekes meggyelni, hogy
milyen szokatlan módon, a front felől aljazva helyezte a deszkabetétet a keretbe a régi asztalos. Az
front felőli aljazásban keményfa lécet ragasztott, ebből marta ki a jellegrajzon látható ívet, és ezután
egyoldalon lefurnérozta a keretet. A keményfa léc viszont újabb aljat képezett a kertben, és ebbe rögzí-
tette lekerekített élű beszegezőléccel a deszkabetétet.
Az 5. sz. csomópont a márványlap nélküli felülnézet csomópontja, amelyen a ókelőhöz hasonlóan

a-3a osztású fogazás szerkesztését látjuk.
A 6.sz. csomópont a ók nélküli vízszintes metszet első csomópontja, a óktartó keret szerkezete
látszik rajta. A 7. sz. csomóponton pedig a ókon kerestzül felvett vízszintes metszet első csomópontját
látjuk.
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
A 8–9 sz. csomópontok az oszlop és a keretszerkezetű ajtó vízszintes metszetét mutatják. Figyeljük meg
a 9. sz. csomóponton, hogy a csapospánttal szerelt ajtó tulajdonképpen az oszlopba mart aljazás mögé
zár. Hogy a féloszlop mögötti vastagítást ne kellejen túlságosan mélyen kialjazni, az ajtó belső éle leke-
rekített. E két csomóponton látjuk, hogy a fenék is félig takart fecskefarkú fogazással csatlakozik az
oldalhoz. És látjuk a pogácsalábak helyét is.
A 10. sz. csomópont az ajtó mögötti polc felerősítésének módját mutatja be.
A 11-12-13. sz csomópontok a korpusz alsó szerkezetét ábrázolják. A 11. sz. csomóponton látjuk, hogy a
fenéklap első deszkája ugyancsak keményfa, és a márványlaphoz hasonló díszítőmarás van az első élén.
A 12. sz. csomóponton azt látjuk, hogy a hátfal kerete csonkakeret, alsó összekötője nincs, A fenéklap
hátsó sarkán tehát le kellett szúrni a hátfalkeret és betétje közötti vastagságkülönbséget. Ugyanezt szem-
lélteti a 13. sz. csomópont is.
6.4. ART DECO STÍLUSÚ KERETSZERKEZETŰ ÉJJELISZEKRÉNY
A 129-130. számú ábrákon egy hasonló funkciójú bútordarabot találunk, mint amilyennel az előzőekben
foglalkoztunk. A különbség a szerkezetben van. Ez a bútordarab két külön korpuszként készült el, az
alsó szekrény teljesen keretszerkezetű, rátakaró frontalkatrészekkel. Az alsó szekrény tetőlapja és
frontalkatrészei kőris fűrészáruból készültek. A tetőlap élei körben lekerekítettek. Ez a lekerekítés
„köszön vissza” a frontalkatrészek függőleges külső élein, a lábazati káva első élén és felső korpusz
felső, elölnézetre merőleges élein. A felsőszekrény kávaszerkezetű, de egy keretszerkezetű üvegbeté-
tes, közézáró ajtóval van ellátva.
A 129. sz. ábrán kijelöltük az összes, gyártáshoz szükséges csomópontokat. De „csak” 1-13-ig rajzoltuk
meg őket, a többi a jellegrajz alapján, illetve a megszerkesztett csomópontok alapján egyértelmű, önálló
feladat megoldásként elvégezhető.
Az 1-2. sz. csomópontok a rátét függőleges metszetét mutatják. Látjuk, hogy a tetőlap lekerekített,
ezért a korpusz kávaszerkezetének összeépítése csak fél anyagvastagságú beeresztés lehet. A vízszintes
osztó fecskefarkú beeresztéssel köti össze az oldalakat, anyagtakarékossági okokból az első éle fel van
„keményfázva”, tehát csak a látszó élen kőris, egyébként az olcsóbb fenyő fűrészáru. A kicsi üvegajtó
ollós csappal készült- nyilván ezért közézáró, és a vízszintes vonalak hangsúlyozása érdekében a keret-
nek a szokástól eltérően a függőleges darabja a csapos. A rétegelt lemez hátfalat a tető és oldal alkatré-
szek aljába rögzítik. A 3-4. sz. csomópontokon ugyanennek a rátétnek a homlokmetszetét tanulmá-
nyozhatjuk.
Az 5. és 8. sz csomópont az alsó szekrény függőleges metszetének a ókelőt és a keretszerkezetű ajtót

bemutató részletét ábrázolja. Látjuk, hogy az oldalakra felülről egy külön rögzítőkeret épül. Ennek az
első sarokcsomópontját a 129. sz. ábrán kijelölt 16. sz. csomóponton rajzoltak szerint 45o-os illesztéssel,
idegen csappal építették össze. Ehhez a kerethez szögvassal, „L” vassal, és süllyesztettfejű facsavarral
rögzítették a tetőlapot. A ókelő és a ókoldal szerkezeti kötése – tekintve hogy rátakaró ókelőről van
szó, nem is lehet más - fecskefarkú beeresztés. Az oldalkeret és az ajtókeret szakállas fészkes csapokkal
épül össze.
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
Az ajtó és oldal betét anyaga rétegelt lemez. A óktartó keret csonkakeret a rövid darabja fenyőből az
első kőrisből készül. Szerkezeti kötése fészkes vésett csap, és az első hosszú darabját az oldalkeret álló
darabjába egy vésett csappal rögzítjük.
A 6-. sz. csomóponton a ókhát függőleges metszete, a hátfalkeret a deszkabetéttel és alap alatti keret
látszik. „A csúszólécet ismételten elspórolták”. Itt látható, hogy lap alatti keret hátul nem 45o-os illesz-
tésű, hiszen itt nem indokolja semmi, a 15. sz. csomóponton (csak jellegrajzon) látjuk ugyanezt felülné-
zetben, a 7. sz. homlokmetszeti csomópont szintén rámutat erre a megoldásra! A óktartó keret oldalsó
darabját a hátfal keretének álló darabjába lehet beeresztéssel rögzíteni.
A 9. sz. függőleges metszeti csomópont a telelábazat teljesen takart fecskefarkú fogazását mutatja. Lát-
ható, hogy a takarás mértéke szinte azonos a fogazás vastagságával, nem véletlen, hiszen a telelábazat
is alaposan lekerekített! Itt a függőleges metszeten helyezkednek úgy el a fogak, ahogy azt a ókok
homlokmetszetén megszoktuk, de lábazat ugyebár nem mobil, ott mindegy, hogy melyik irányban
képes a húzóerőt felvenni az alkatrész. Továbbá egyszerűbb volt , és anyagtakarékos megoldás, hogy a
lábazati oldallapot már nem tömör kőrisből készítették, hanem fenyő fűrészáruból kőris vastagítással,
ami egyben a fogazás takarást is adta. (11. sz. homlokmetszeti csomópont). Figyeljük meg, hogy a
telelábazat frontja és oldalai az alsó élükön ívesen kikanyarítottak, ez nem puszta formalizmus, kevésbé
billeg így a bútor. A lábazat hátsó összekötője (10. sz. függ. metszeti csomópont) éppen ebből a meg-
gondolásból nem a padlóvonalnál kezdődik.
A 12. 13. sz. csomópontok a rátét első, és a ók hátsó vízszintes metszeti szerkezeti megoldásait mutat-
ják be. Érdemes meggyelni a óktartó keret és a hátfalkeret összeépítését! Azt is látjuk, hogy a ókfe-
nék itt is jóval túllóg az oldalon, pedig itt biztosan nem lehet ütköző szerepe, hiszen a ókelő az olda-
lakra rátakar! A 12. sz. csomóponton pedig azt látjuk, hogy a vízszintes válasz beeresztését „leszúrták”,
hogy a fronton a fecskefark alakú árok ne látszódjék.
A jellegrajz alapján tudjuk, látjuk, hogy ennek az éjjeliszekrénynek teljes hátfalkerete van.
Mint már említettem a többi kijelölt csomópontok feladatként megrajzoltathatók.
157
6.5. LENYÍLÓ AJTÓS SZEKRÉNYEK
Nem beszéltünk eddig a szekrényajtók nyitásmódjáról. Az eddigiekben megrajzolt szekrényeknek

minden esetben nyíló ajtaja volt. A különálló egy-esetleg kétajtós szekrények mellett megjelentek azon-
ban a korpuszbútorok világában először a „kombináltszekrények”, majd ezek nyomán a funkcionálisan
nagyobb exibilitást mutató szekrénysorok, szekrénycsaládok.
Bővültek a szekrények funkciói is, a ruha és könyvtároláson kívül megjelentek a szekreterek, az író-
szekrények. Ilyenkor a lenyitott állapotú lap magassága földtől 72-76 cm körül kell, hogy legyen
Ennek funkció igénynek úgy tudott eleget tenni a korpuszbútor, ha a frontalkatrésze, azaz az ajtaja nem
oldalt nyílott, hanem vízszintes tengely körül elfordulva, lefelé. A lenyíló szekrényajtó azonban nemcsak
az írás funkciójának kellett, hogy megfeleljen, hanem mind gyakoribbá vált az „italszekrény” mint
szekrénysor elem. Ennek célszerű úgy tervezni a magasságát, hogy 95-105 cm közötti magasságba
kerüljön a lenyitott lap.
Az oldalt nyíló ajtóknál a zárhatóság csak akkor kizárólagos előírás, ha mondjuk egy irodabútornál
biztonsági okokból előírják. Ruhásszekrényeknél a nagyobb ajtólapok mozgását van hivatva megakadá-
lyozni a három ponton záródó rúdzár. Egyébként a kisebb bútor ajtók záródását a rúgós kivetőpánt, vagy
a nem rúgós kivetőpánt és mágnes, vagy golyós csappantyú megoldja.
A lenyíló ajtóknál azonban, ha az ajtó méret függőleges irányban meghaladja az 500 mm-t, mindenkép-
pen zár felszerelése szüksége. Ha csak csappantyúval rögzítjük az ajtót, akkor annak súlya miatt várat-
lanul lenyíló ajtó balesetveszélyes.
A lenyíló ajtók szerelvényei tehát lehetnek a csapospántok- ezek a legrégebbiek, vagy a lenyíló
pántok, ezek a korszerű vasalatok.
Minden esetben vagy szekreterolló, vagy fékezős lenyíló olló tartja a lenyitott ajtólapot vízszintes
helyzetben. Ezeket a szerelvényeket a szekrényoldal belső, illetve a lenyílólap felső síkjára kell
szerelni. Ma már rendkívül sokféle kivitelben beszerezhetőek.
A lenyíló ajtós szekrények szintén lehetnek közézáró, ráütődő, vagy rátakaró záródásúak.
A 131. sz. ábrán egy tömörfából készült szekrénysor jellegrajzát látjuk A közézáró ajtók fejelőléccel
merevítettek. A B-B metszeten egy italszekrény, a C-C metszeten egy írószekrény lenyíló ajtaját látjuk.
Ezeknek a metszeteknek 1-1- kojelölt csomóponti rajzát látjuk a 132. sz. ábrán.. Az 1. sz. csomóponton
látjuk, hogy a xen (köldökcsappal, vagy excenteres összehúzóval), beépített vízszintes válasz lenyitás
után nincs egy síkban az ajtólappal. Ennek a használat szempontjából kellemetlen dolognak elejét vehet-
jük azzal, ha pl. egy keretre helyezett vastag tükörfeneket teszünk rá. Ez használati szempontból is
előny, hiszen a tükörhátfallal együtt optikailag megnöveli a belső teret, és az üvegfelület az esetleg
rácsöppenő italnak jobban ellenáll, mint a fényezett fa.
158
159
160
Meggyelhető, hogy az ajtólap alsó éle nem 90o-ban van kiképezve, hanem, kissé leferdítve, hogy köny-
nyebben elfordulhasson az ajtó. A jellegrajz D-D metszetén látható, hogy az ide kerülő üvegpolc alakja
„U” alakú, hogy középen magasabb üvegek akadálytalan tárolására nyíljon lehetőség.
A 2. sz. csomóponton viszont azt látjuk, hogy a vízszintes választ egy lapvastagsággal magasabbra
építjük be, és mélységben keskenyebb. Alatta egy első összekötő van hivatva a bútor frontok közézáró
jellegét biztosítani. A szekrény belvilágát funkcionálisan egy rétegelt lemezből kialakított belső reke-
szes tároló gazdagítja. Mindkét esetben csapospánt biztosítja az ajtó elfordulását. Ezt a szerelvényt a
szekrény oldalába, illetve az ajtó élébe kell besüllyeszteni.
A 133. sz. ábrán a teljesség kedvéért megrajzoltunk egy ráütődő záródású korpusz esetén megvaló-
sítható megoldást. Szándékos, hogy egy „T” lécezett forgácslap ajtólapot választottunk „T” lécezett
korpusszal. Körülbelül az 1960-as éveket jellemezte ez a megoldás. Nem forgalmaztak még korszerű
lenyíló ajtóhoz való szerelvényket, tehát egy munkaigényes, odagyelést igénylő gyártás és szerelés volt
az ára az ilyen lenyíló ajtóknak. Az ábra jobb oldalán, a függőleges metszeten látható, hogy a csapospánt
az ajtó oldalának élébe van elhelyezve. Az ajtólap alsó élére nem martak T prolt, hiszen a lenyitás után
egy fölösleges árok keletkezett volna. Itt is hasonló módon oldották meg a az ajtólap és belső sík egy
szintbe kerülését, mint az előző ábránál. Figyeljük meg az A-A homlokmetszeten, hogy ahhoz, hogy
az ajtó oldalának a forgáspont alatti aljazott éle korpuszba be tudjon fordulni, az oldal elejéből el kell
venni az anyagot. Ha pedig faforgácslap az alapanyagunk, akkor csak betétfával „dobzás”-sal tudunk
esztétikus mart felületet teremteni.
A 134. sz. ábrán pedig a rátakaró záródású lenyíló ajtó csomóponti rajzait látjuk három vetületben.
A B vízszintes metszet mutatja, hogy a lenyíló pánt szerelvényhelyét milyen módon kell kialakítani.
Ezeket a szerelvényhelyeket persze akkor van értelme ilyen mélységig beméretezni, ha a választott
szerelvény típusszáma is szerepel a dokumentációban.(Ez azonban tankönyv, nem a reklám helye).
Lenyitva a vízszintes válaszfal és az ajtó éle között 1 mm hézag marad. A pánt számára szükséges furat
mélysége 12, 5 mm, ez a függőleges metszeten látszik
6.6. TOLÓAJTÓS SZEKRÉNYEK
Ha egy korpuszbútor előtt az ajtók kezelésére viszonylag szűk hely marad, pl. iroda, hálószoba, akkor
kézenfekvő megoldás a tolóajtó.
Tolóajtóról fontos tudni az alábbiakat, egyszárnyú tolóajtó nincs! Az ajtók síkban egymás mögötti
pályákon mozognak, tehát a szekrény mélységéből helyet vesznek el! Ezért aztán sohasem látható be
egyszerre a szekrény egész, ajtó mögötti belső tere. A mozgatást elősegítő fogantyúk nem állhatnak
ki alapok síkjából! Az ajtók szélességi mérete olyan kell hogy legyen, hogy szélső pozícióba tolva
maradjon átfedés.
Kisebb méretű ajtóknál megfelelőek a hagyományos csúszó sínben mozgatott ajtók, a nagyobb
méretű, és nagyobb súlyú ajtók mozgatására görgős szerelvényket kell alkalmazni. A szerelvény
kiválasztásának szempontja elsősorban az ajtólap súlya, vastagsági mérete, másodsorban rátakaró, vagy
közézáró mivolta.
161
162
163
A 135. sz ábrán két hagyományos csúszó tolóajtó elölnézeti és függőleges metszeti rajzát látjuk.
Abban az esetben, ha faforgácslap a korpusz, akkor az ajtólapok vezetéséhez keményfa vezetőléceket
csavarozunk a korpuszhoz. A faforgácslap ajtólapok alsó élébe mart árokba pedig műanyag, vagy esetleg
keményfa csúszóléceket építünk be.
Ha a korpusz és a frontok természetes faanyagból készülnek, akkor magába a korpuszba marható a veze-
tőárok. Az ajtólapok mozgását pedig a már ismert vezetőléc akadályozza meg. Mindkét esetben a felső
árok mélységének akkorának kell lenni, hogy lapot ki lehessen emelni.
A 136- 138. sz. ábrákon két különböző típusú görgős tolóajtó függőleges metszetét látjuk. Ezeket
a szerelvényeket az ajtó súlya és záródásmódja (közézáró, vagy rátakaró) határozza meg. (Mindkettő
Häfele) A szerelvénykatalógusok pontosan előírják a szükséges csavarméreteket, a furathelyeket, tehát
az ilyen szerelvények méreteit megtanulni nem kell.
164
165
166
6.7. REDŐNYÖS SZEKRÉNYEK
Ugyanabból az okból, mint a tolóajtókat a redőnyös szekrényeket is helyszűke miatt találták ki. Legel-
fogadottabbak az irodabútorok körében, de ma előszeretettel használják őket TV, vagy számítógép szek-
rényeknél, és mint tudjuk, nagy hagyománya van a redőnyös íróasztaloknak.
A 138. sz. ábra egy redőnyös TV szekrény formatervét ábrázolja. A bútor anyaga fenyő fűrészáru.
Térben álló, ezért a hátfala is fenyő fűrészáru, és nem a szokásos rétegelt lemez. Pogácsalábakon áll,
de készülhetne bútorgörgős kivitelben is. Ez a redőnyös szekrény alulról felfelé nyíló- azaz a redőny
felhúzásával lehet a mögöttes térbe nyúlni.
A 139. sz. ábrán a bútor jellegrajzát látjuk a legfontosabb - számunkra jelen pillanatban érdekes -
csomópontok azonosításával. A C-C függőleges és az A-A vízszintes metszetek ábrázolják a redőnyös
rész szerkezeti megoldásait. A redőny tulajdonképpen 20 x 8 mm keresztmetszetű, a felső élükön R3-as
rádiusszal lekerekített lécek sorozata, melyeket erős hordozóvászonra rögzítenek ragasztással. A lécek
bütü felőli részét kialjazzák, hogy ne teljes anyagvastagságukban kelljen őket a vezetőárokba beeresz-
teni. Kisebb anyagvastagság esetén kisebb rádiuszban tudnak elgördülni a lécek. Ha a gördülés ívének
nagy a rádiusza az azt eredményezi, hogy a felső holt tér nagy lesz a szekrényben.
167
168
169
A redőny a szekrény mélységéből is elvesz valamennyit, hiszen a fordított „U” alakban az oldalakon
végigfutó vetőárok hátsó ága elé is kell egy belső hátfal, különben a polcokon tárolt holmik beakadnának
a mozgó redőnybe.
Ugyanezen okból kell egy x válaszfal az „U” felső vízszintes szakasza alá.
Hogy elöl fronton a vezetőárok és tetőlap között ne legyen hézag, két köldökcsappal egy 60 mm széles-
ségű homloklécet építettünk az oldalak közé.
Ez a homlokléc egyben azt is megakadályozza, hogy a felhúzott redőny önsúlyánál fogva becsússzon az
árokba. Ezeket a megoldásokat látjuk az 1-2-3. sz. csomópontokon.
A redőnylécek gyártásához nyugodt, egyenes szálú, tökéletesen szárított, csomómentes faanyagra van
szükség. Ellenkező esetben a lécek alak- és méretváltozása a redőny akadozásához, szorulásához vezet.
170
Ha az eddigiekben megismert redőnyös TV szekrény át szeretnénk alakítani lefelé nyílóvá, akkor elő-
ször is a felső dupla tetejétől és belső hátfalától kell megszabadítanunk. Azonban így nem nyerünk
igazán helyet, mert mélységben ugyan nagyobb lesz a szekrény belvilága, de magasságban az alsó
polcot feljebb kell helyeznünk. Azért, hogy az alatta kimart vezetőárokba a leereszkedő redőny be tudjon
gördülni. Az így nyert teret elöl egy széles, az oldalak közé épített homloklap takarja, amely egyben a
redőny felső mozgató elemének az ütközését is biztosítja.
A 142. sz. ábra mutatja a bútor jellegrajzát. A B-B metszeten látjuk, hogy a redőny csak abban az esetben
marad a felső pozícióban, ha zárjuk!
Az már csak formai okokra visszavezethető módosítás, hogy a redőnyös résztől balra elhelyezkedő ók
magasságát is mintegy 10 cm-rel megnöveltük, Így a frontfelületet nem töri meg indokolatlanul túl sok
vízszintes sík.
A bútor szerkezeti csomópontjait a következő oldalakon látjuk.
Az 1. sz. csomóponton a felhúzott állapotú redőny függőleges metszet első csomópontja látszik
171
Látható, hogy a tetőlapot, mint egy kalapot a redőny behelyezése után építhetjük rá a korpuszra.
A 2. sz. csomóponton látjuk a homloklapot, és a két első, a redőny elfordulását biztosító ív méretét,
középpontjának helyét, valamint kétpont-vonallal a leeresztett állapotú redőny utolsó elemeit.
A 3. sz. csomópont pedig a redőny pályájának hátsó szakaszát és annak méretkialakítását ábrázolja.
Meggyelhető, hogy miután az előző szekrényével azonos méretű redőnyléceket használtunk, a pálya
ívének rádiusza, méretkialakítása is azonos, csak az egyenes szakaszok hosszát változtattuk, hogy a csi-
gavonalhoz hasonló pályát kialakíthassuk.
172
173
174
6.8. BEÉPÍTETT SZEKRÉNY ANGOLFIÓKKAL
A 143. sz. ábra egy egészen egyszerű, szétszerelhető kivitelben készített, adott méretű falmélyedésbe
tervezett, kávaszerkezetű beépített szekrény népszerű nevén gardrob szekérny jellegrajzát ábrázolja.
Az ilyen bútorral az a célunk, hogy a szoba, a belső tér arányait ne rontsa egy attól eltérő magasságú
bútordarab. A korpuszbútorok térformáló ereje a mobíliák között a legnagyobb.
A 176. oldalon látható jellegrajz szemlélteti, hogy ennek a bútordarabnak a megtervezésénél az volt
fő cél, hogy az 1970 mm széles, 2950 mm magas, 780 mm mélységű falmélyedést optimálisan kihasz-
náljuk ruhák tárolására. Látható, hogy korpuszok 3-3 db azonos szélességi és kétféle magassági méretű
ajtó mögött vannak, Az ajtók rátakaróak, így tulajdonképpen a sima, , furnérozott frontfelületekkel azt a
hatást érjük el mintha falburkolatot látnánk.
175
176
177
A szekrény alsó részében a gyakrabban tárolt ruhaneműk változatos elhelyezésére van lehetőség. Akasz-
tós ruhatárolás a baloldali egyajtós részben, a hosszú ruhák, kabátok tárolására.
A kétajtós alsó szekrényt egy függőleges válaszfal osztja ketté, és mindkét oldalon, polcokon lehet az
összehajtogatva tárolható ruhaneműket (pulóvereket, ingeket, stb.) tartani. Sok olyan apró fehérnemű
(zokni, zsebkendő, alsónadrág stb.) létezik, amelyeket polcon nem lehet rendben tartani. Ezeknek a
könnyen „elguruló”, nem hajtogatható holmiknak a rendezett tárolását biztosítják az angolókok. Ezek
jelen esetben függesztett ókok. Az oldalukba mart árok vezeti a ókkávát a korpusz függőleges válasz-
falára, illetve oldalára felszerelt csúszóléceken. (Persze lehet görgős ókvezetést is alkalmazni.) A ók
attól „angolók”, hogy az ajtó mögött teljesen takartan helyezkedik el, tehát nem szerelünk rá ókhúzót,
mert az újabb mélységi méretvesztést jelentene, hanem a ókelő keskenyebb, alacsonyabb, így biztosítja
a megfogás, és kihúzás lehetőségét.
A felső szekrényben az akasztós ruhák tárolása a kétajtós rész mögött történik, méghozzá úgynevezett
lebillenthető ruhatartó vasalattal. Az ilyen ruhatartó rudat a földről állva tudjuk kezelni, tehát nem kell
létrára mászni, ha zakókat, rövidebb szoknyákat kell a ruhatartó rúdra tenni, vagy leakasztani. A mellette
lévő egyajtós polcos rész, pedig olyan holmik tárolására alkalmas, amelyeket nem kell naponta ki- s
berakni. (pl. lepedők, párna- és paplanhuzatok, stb.)
Figyeljük meg, hogy körben hagytunk pár cm-t a takarólécek számára. Sohasem lehet olyan pontosan
szekrényt gyártani, és helyére sem lehet tenni, ha pontosan akkora a szekrénytest, mint falnyílás! És azt
sem árt megjegyezni, hogy a falak sem tökéletesen síkok, és derékszögűek! És arra is akadt már példa,
hogy nagyobb fesztávon a mennyezet „belógott”.
A 144-145. sz. ábrák mutatják az angolókok csomóponti rajzait.. Az 1-2. sz. csomópontok a ókok
függőleges metszetét, a 3. sz. csomópont pedig az elölnézetet (az ajtók mögött szaggatott vonallal) ábrá-
zolja.
Figyeljük meg a csúszóléc árkának és a fenékároknak a helyét! Mindkettő az oldal „fogában” van! Nem
véletlen, mert ebben az esetben nem összeállított ókkávát, hanem alkatrészt, ókoldalat kell árkolni!
Az angolókokat természetesen nemcsak gardrob szekrényekbe lehet elképzelni, igen gyakran az író-
asztalok korpuszrészében is találkozunk velük. Szerkezeti megoldásuk azonban alapvetően azonos az itt
ismertetekkel.
Megemlíthető azonban, hogy az íróasztaloknál igen elterjedt az ún. konténer, tehát nem x ókházzal.
Jobbos, vagy balos kivitelben készítik az íróasztalt, hanem egy görgős, külön kis korpuszt készítenek
hozzá.
Erre látunk egy példát a 179. oldalon. Tulajdonképpen egy egyszerű kávás asztal, egy ókos-polcos
rátéttel és egy görgős tárolóval kitűnő otthoni munkahely.
178
179

Faipszakrajz1 PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Faipszakrajz1 PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Faipari szerkezettan szakrajz

Fapari szerkezettan szakrajz

© Ágfalvi Flóra, 2001

Kiadja a Szerényi és Gazsó Bt. 7636 Pécs, Szaturnusz u. 141.

Nyomta és kötötte a pécsi Bocz nyomda, 7630 Pécs,

ISBN 963 00 7646-2

A szerkezettan-szakrajz tanításának célja a faipari technikusképzést folytató szakközépiskolákban:

• egyrészt a tanulók ismerjék meg a bútor- és épületasztalosiparban használt szerkezeteket,

1. A FAIPARI SZAKRAJZ ALAPFOGALMAI

1.1. A FAIPARI SZAKRAJZBAN HASZNÁLT VONALVASTAGSÁGOK ÉS VONALFAJTÁK

A faipari szakrajzban háromféle vonalvastagságot használunk:

Az egyes vonalvastagságokon belül a faipari szakrajz különféle vonaltípusokat is használ, folytonos,

1.2. A MÉRETMEGADÁS ELEMEI, MÓDJAI A FAIPARI SZAKRAJZOKON

A rajz méretezése, és léptékének feltüntetése nélkül nem beszélhetünk szakrajzról. A rajzról

A méret megadásnak elemei:

A faipari szakrajzok készülhetnek az ábrázolt termék valóságos méretében (alkatrészrajz, csomóponti

Méretarány = valóságos méret : rajzméret

1.3. A VETÜLETI ÁBRÁZOLÁS ALAPFOGALMAI A FAIPARI SZAKRAJZBAN

Ahhoz, hogy a termék szerkezetére és a felhasznált anyagokra vonatkozóan a dokumentáció egy-

A faipari szakrajzban használt metszetek megnevezése: az elölnézet síkjával párhuzamos metsze-

Tekintettel arra, hogy a leggyakoribb alapanyagunk a faanyag, anizotróp és inhomogén anyag, a

A rajznak tehát egyértelműen utalni kell a szerkezetben alkalmazott anyagok fajtájára.

A faipari szakrajzban alkalmazott leggyakoribb anyagjelöléseket mutatja be a 4.sz. ábra

1.4. A FAIPARI SZAKRAJZOK FAJTÁI

• Bütü- azaz keresztmetszete, a rostokra merőleges irányban

A fakötések lehetnek tehát:

2.1. SZÉLESBÍTŐ TOLDÁSOK

2.1.1. Szélesbítő toldás egyenes élillesztéssel.

Az egyenes élillesztés a legegyszerűbb szélesbítő toldás. Az „összeforgatott”, derékszögben kigya-

2.1.2. Szélesbítő toldás ferde élillesztéssel

2.1.3. Szélesbítő toldás egyenes lapolással

2.1.4. Szélesbítő toldás ferde lapolással

A lapolás hossza általában az anyag vastagságával, ferdesége pedig a vastagság harmadával

2.1.5. Szélesbítő toldás egyenes lapolással, párkányolással

2.1.7. Gépi szélesbítő toldás- „bigézés”

2.1.8. A szélesbítő toldások merevítő kötései

Az egyenes élillesztéssel kialakított lapok méret- és alakváltozásainak elsősorban abban az esetben,

2.1.8.2. Fejelés, vagy fejelőléc

2.2. HOSSZABBÍTÓ TOLDÁSOK

Hosszabbító toldásokat a bútor, illetve épületasztalosiparban akkor alkalmazunk, ha a rendelkezésünkre

A hosszabbító toldások az alkatrészek bütüirányú meghosszabbítása céljából készülnek. Mint isme-

2.2.1. Hosszabbító toldás egyenes bütüillesztéssel

2.2.2. Hosszabbító toldás ferde bütüillesztéssel

2.2.3.Hosszabbító toldás rálapolással

A toldandó anyagokat vastagságuknak felében lapoljuk, a lapolás hossza a vastagságnak körülbelül

2.2.4. Hosszabbító toldás ferde rálapolással

A ferde rálapolásoknak az előnye az egyenes rálapolásokkal szemben , hogy ez a szerkezeti kötés

2.2.6 Hosszabbító toldások csapozással

A köldökcsapokkal kialakított hosszabbító toldást olyan szerkezetekhez tervezhetjük, ahol a fakö-

2.3.1.1. A sarokkötések közül a legegyszerűbb sarokkötés a rálapolással kialakított szerkezet.

Feladat: mely axonometriák tartoznak az egyes vetületekhez?

A következőkben ezeket a sarokkötéseket fogjuk megismerni.

2.3.2 Keretkötések „T” kötései

Az eddig ismertetett keretkötések magyarázó, axonometrikus ábráit a következő oldalakon tanulmá-

A kávakötések olyan szerkezetek fakötései, amelyekben az alkatelemek lapjaikkal (szélességi felü-

A kávakötések esetében is beszélhetünk:

2.4.1.Kávasarokkötés egyenes illesztéssel, szerelőléccel. Ez a legegyszerűbb kávasarokkötés. Az

2.4.4. Kávasarokkötés egyenes rálapolással, szerelőléccel (63.sz.ábra), csak igénytelen helyen, és

2.4.5. Kávasarokkötés egyenes csapolással, vagy másképpen mondva beeresztéssel, az előbbinél

2.4.8. Kávasarokkötés nyílt fecskefarkú fogazással (68.sz. ábra).A legszilárdabb kávakötés!

2.4.15. Kávakeresztkötés beékeléssel (75.sz. ábra). Túlságosan nem terhelhető keresztkötés, de

3. EGYSZERŰ BÚTOROK SZERKEZETEI

3.1. KONYHAI ÜLŐKE