A „ROBERTI FLUDD OPERA” GERINCCÍMŰ KOLLIGÁTUM

(Jelzete: OSZK 500.645)

ANALITIKUS LEÍRÁSA

ANALYTIC DESCRIPTION OF THE COLLIGATE ENTITLED

„ROBERTI FLUDD OPERA”

(Shelfmark: OSZK 500.645)

BUDAPEST

Országos Széchényi Könyvtár – National Széchényi Library

2017
Tom. I. [4], 206, [6], 788, [12] = 1016 p.

Az első kötet az Utriusque Cosmi... historia című Fludd-mű első kötetének két traktátusát
foglalja magába. Az első traktátus a makrokozmosz (a teremtett világ) princípiumairól,
eredetéről szóló résszel kezdődik. Ez a rész tulajdonképpen egy neoplatonikus,
arisztoteliánus, illetve szentírási alapokon nyugvó keresztény természetfilozófiai bevezetés.
Fludd stílusának, tárgyalási módszerének fontos jellemzője, hogy a nagy elődökhöz képest
(pl. Cornelius Agrippa, Johannes Trithemius vagy Johann Reuchlin) sokkal világosabban ír
számos kérdésről. A könnyebb érthetőséget segítik az egyes könyvek, részek elején található,
rendszerező ágrajzok is. Fludd írásából, illetve a szöveget illusztráló egyes ábrákból az is
világossá válik számunkra, hogy a fentebb már említett peripatetikus filozófia rendszerében a
három ég egymástól különböző három létmódot jelent: a coelum elementare (elemi ég) a
fizikai világ tere, a coelum empyreum (tüzes ég) a természetfölötti világé, a coelum aethereum
(éteri ég) pedig az előbbi két világ közötti határterület. A két világ között mintegy összekötő,
közvetítő szereppel bír a Nap, amely e szerint a keresztény természetfilozófia szerint Isten
sátra, égi lakhelye, és éltető, termékenyítő ereje tulajdonképpen a halhatatlan isteni fényből
ered (lux immortalis, lux divina).
A második traktátus a széptudományokkal (artes liberales) és egyes okkult tudományokkal
foglalkozik. A számtan (aritmetika) különböző ágazatait tárgyalja első helyen, ezután
következik a zeneelmélet, zeneszerzés, hangszerek leírása, majd ezeket a mértan (geometria),
fénytan (optika), festészet, hadtudomány, hadi és egyéb gépek, az idő és időmérés, órakészítés
tudománya, a kozmográfia és asztrológia követi. A kötet az asztrológiához tartozó geomancia
tárgyalásával fejeződik be.

Tom. II. 278, 192, [14] = 484 p.

A második kötet az Utriusque Cosmi... második kötetének első traktátusát tartalmazza. A

traktátus első szekciója a keresztény kabbala és a hermetikus irodalom szöveghagyományán
alapuló keresztény numerológia alapjaival, az isteni számok (numeris divinis) tudományával
kezdődik. Folytatódik az előbbi numerológiai bevezetés alapján a Szentháromságon belül
uralkodó tökéletes harmónia rövidebb bemutatásával, majd, azon alaptételből kiindulva, mely
szerint Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, a mikrokozmosznak
nevezett ember belső, szellemi és külső, testi jellegzetességeiben megnyilvánuló harmónia
részletesebb bemutatását olvashatjuk több fejezeten keresztül. Ezt követően az emberi lélek
Isten általi megvilágosításáról (illuminatio), test és lélek különféle együttműködési formáiról,
a fizikai érzékekről, az álomról, elragadtatásról (extasis) ír a szerző. Az embert szorosan az
isteni gondviseléstől függő teremtményként bemutató rész keresztény erkölcstani
gondolatsorral zárul. Test és lélek, a mikrokozmosz igazi harmóniája abban az emberben
valósul meg, aki magát az igaz isteni bölcsességre bízza, lelki szemei számára Istennél keres
megvilágosodást, hiszen Hermész Triszmegisztosz tanítása szerint az életből és fényből eredő
lélek az élet és a fény, azaz Isten felé transzcendál. A továbbiakban a lélek más funkcióiról
(mens, intellectus, ratio, voluntas) olvashatunk.
A második szekció a bibliai értelemben vett prófécia, prófétai képesség tárgyalásával
kezdődik, majd ismét a geomanciáról esik szó, mint az értelem tudományáról (intellectus
scientia). Ezt követően a memória, memorizálás tudománya, a születési horoszkópok
készítésével foglalkozó genetlialógia (natális asztrológia) ismeretanyagát összegzi röviden a
szerző, majd a keresztény angyalmágiával kapcsolatos ismereteket közöl. A szintén az
asztrológiához tartozó fiziognómia (arcelemzés) és chiromantia (kézelemzés) összefoglalása
után a második kötet a keresztény kabbalához sorolható „piramisok tudományával”, a
piramis-alakzat metafizikai, kabbalisztikus jelentéseinek összegzésével ér véget.
Tom. III. [14], 199, [2], 54, [4], 332, [8], 304, [4] p. = 921 p.

A harmadik kötet az Utriusque Cosmi... második kötetének második traktátusával kezdődik.

Az értekezés teljes terjedelmében a keresztény kabbala és a hermetikus irodalom tanításaira
épül, és a makro- és mikrokozmosz anyagfölötti, természetfölötti princípiumairól, eredetéről
szól. A szöveg vezérfonalát is képező legfontosabb fogalom a szent Tetragrammaton (Jód, Hé,
Váv, Hé), a magyarul közönségesen Jehovának vagy Jahvénak kiejtett, valójában
kimondhatatlan négybetűs istennév, amely a Kabbala szerint mindkét világ (makro- és
mikrokozmosz) archetípusa, az Életfa (Arbor Sephirothica) törzse. A tíz szefira tíz fénylő
kapu, amelyeken keresztül az isteni teremtő akarat tíz különböző megnyilvánulási formája
kiárad a teremtett világba. A mű 157. oldalán látható Életfa-ábrázolás szerint az alábbi
sorrendben következnek egymás után: 1. Keter (Corona, az Életfa gyökere); 2. Hokhmá
(Sapientia; a fa első ága); 3. Bíná (Prudentia, Intelligentia; a fa második ága); 4. Heszed
(Clementia, Bonitas; a fa harmadik ága); 5. Gevurá (Potestas, Severitas; a fa negyedik ága); 6.
Tiferet (Gratia, Pulchritudo; a fa ötödik ága); 7. Necáh (Triumphus, Victoria; a fa hatodik
ága); 8. Hód (Laus, Honor, Formositas; a fa hetedik ága); 9. Jeszód (Basis, Redemtio; a fa
nyolcadik ága); 10. Málkhút (Regnum, Imperium; a fa kilencedik ága). Amint a szefirákhoz
társuló különböző fogalmakból és attribútumokból látszik, közülük egyesek pozitív, mások
privatív jellegűek: az isteni kegyelem és irgalom (clementia et misericordia), illetve a
szigorúság és ítélet (severitas et iudicium) közvetítői. Így például a Keter az Atya
teremtményei iránti kegyelmét és irgalmát árasztja ki, a Gevurá az Isten emésztő tűzként
megnyilvánuló szigorát, büntetését közvetíti.
Ez a kötet tartalmazza még az alábbi műveket: Veritatis Proscenium... Frankfurt, 1621;
Anatomiae Amphitheatrum... Frankfurt, 1623; Monochordum Mundi Symphoniacum...
Frankfurt, 1623; Philosophia Sacra et Vere Christiana seu Meteorologia Cosmica. Frankfurt,
1626.

Tom. IV. [2], 6, [12], 241, [7], 118, [2], 54, 88, [2] = 532 p.

A negyedik kötet a Medicina Catholica c. általános orvostudományi mű első kötetének első

traktátusával kezdődik. A mű alaptételeit az első könyvben fejti ki részletesen a szerző. Ezek
szerint az ember életének és egészségének forrása, az ember egyedüli gyógyítója Isten. Fontos
ezért az egészségmegőrzés szempontjából, hogy az ember ne csak testét gondozza, hanem
lelke tisztaságára is gondot viseljen, hiszen a Biblia szerint a betegség és halál a bűnből ered.
Ezt követően az egészségmegőrzés és gyógyítás természetfölötti eszközeiről olvashatunk. A
kabbalisztikus orvoslás hagyománya szerint a szerző egyes angyalok fontos szerepét is
hangsúlyozza az emberek egészségének megőrzésében és gyógyításában. E szerint a
hagyomány szerint Metatron (Mitattron) főangyalt az élet és oltalom angyalának nevezik a
kabbalisták. A Kabbala szerint szintén a hét főangyal közül való Zadkiel (Cadkiel), Michael és
Hanael (Anael), akik az isteni fényt pozitív jellegű szefirákból kapják, és fontos szerepet
játszanak az egészség megőrzésében és a gyógyításban. Foglalkozik a hét planéta, a négy
őselem, a négy nagy szél (Subsolanus – keleti; Favonius – nyugati; Auster – déli; Boreas –
északi) és a nyolc kisebb szél egészségre gyakorolt hatásaival, részletesen tárgyalja a négy
temperamentumot és azok keveredési lehetőségeit is ismerteti. Külön könyvet szentel az
imádság szerepének az egészség megőrzésében és a gyógyulásban. A mű harmadik részében
az egészségmegőrzés és gyógyítás természetes módjairól ír. Szót ejt a levegőről, szelekről, a
meteorokról, a testmozgásról, ételről és italról, alvásról, a test nyugalmáról, a lélek
nyugalmáról és a gyógyszerekről, gyógyhatású készítményekről általában, néhány enyhe
hashajtó receptjét is közölve.
Ez a kötet tartalmazza még az alábbi műveket: Sophiae cum More Certamen... S. l. & nomine,
1629; Ioachim Frizius, Summum Bonum... S.l. & n., 1629; Clavis Philosophiae et Alchymiae
Fluddanae... Frankfurt, 1633.

Tom. V. [28], 504, [1], [4], 414, 94, 3 = 1048 p.

Az ötödik kötet elsőként a Medicina Catholica első kötetének második traktátusát foglalja
magába. E traktátus legfőbb gondolata, vezérfonala az Arisztotelész meteorokról szóló négy
könyvéből eredő meteorok tana. Arisztotelész a légköri jelenségeket nevezte összefoglalóan
meteoroknak. Fludd ezt a tanítást helyezte keresztény alapokra már korábban, 1626-ban
megjelent Meteorologia Cosmica c. művében. E szerint a tanítás szerint a makrokozmosz
légköri jelenségei (felhők, esők, jégeső, villámlás, harmat, hóharmat, köd, hullócsillagok,
üstökösök stb.) közül egyesek egészséget, gyógyulást, mások betegséget okoznak, és
kialakulásukat, az égen való vándorlásukat jelentősen befolyásolják a szelek. A
makrokozmosz meteorjainak befolyására és analógiájára a mikrokozmoszban (az emberi
testben) is kialakulnak meteorok, amelyek közül egyesek az egészséget támogatják, mások
betegségeket okoznak. Ezek az emberben képződő meteorok nem anyagi, hanem inkább
spirituális jellegűek és láthatatlanok. Elsődleges, primer ható okuk (causa efficiens) ugyanaz,
mint a makrokozmosz meteorjai esetében: Isten kimondhatatlan, hatalmas nevének
tulajdonsága (proprietas nominis Dei ineffabilis), amely kegyelemre vagy büntetésre hajlik (l.
a szefirákról szóló tanítást). Ezzel a gondolatsorral összhangban ebben a traktátusban Fludd a
betegség (morbus) és a betegséget okozó meteor (meteoron morbosum) kifejezéseket egymás
szinonímáiként használja.
A mű második kötete, amely nem készült el, valószínűleg a gyógyszerekről szólt volna. Az
első traktátus a partikuláris gyógyszerekről, illetve a gyógynövények felépítésében (alakjában,
színeiben) fölfedezhető, az egyes gyógynövények gyógyhatásaira utaló titkos jelek
rendszeréről (signatura rerum interna). Végül a mű koronájaként és befejezéseként a második
traktátus a régi orvostudományban univerzális gyógyszerként ismert bölcsek kövével
foglalkozott volna.
Ez a kötet tartalmaz másik két orvostudományi művet is: Katolikon Medicorum Katoptron...
S. l. & n., 1631; Pulsus seu Nova et Arcana Pulsuum Historia... [Frankfurt, 1630.]

Tom. VI. [10], 302, 1, 60, [4] p. = 377 p.

A hatodik kötet legnagyobb részét a Philosophia Moysaica című Fludd-mű tölti ki. Ez egy
neoplatonista, arisztoteliánus, illetve keresztény kabbalista alapokra helyezett keresztény
kozmológiai, természetfilozófiai értekezés, amelyből a szerző számos gondolatot közölt már
az Utriusque Cosmi... első kötetének első traktátusában is. A mű első szekciójának
bevezetésében (Proemium) a világegyetem teológiai-metafizikai értelemben vett hármas
rétegzettségét az alábbiak szerint írja le. Mindenekelőtt és mindenekfölött létezik az
örökkévaló világ (mundus aeternus), amelynek nincs sem kezdete, sem vége, és egyedül Isten
tölti be. Ez a világ a teológia szilárd alapja. Másrészről létezik az ideig való világ (mundus
temporalis seu inferior), amelynel van kezdete és vége. Ezt a világot a négy őselem (tűz,
levegő, víz, föld), a szelek, csillagok, meteorok és kevert tökéletes valók (corpora perfecte
mixta) töltik be, az utóbbiak közé tartozik az ember is. Az ideig való világ a filozófia alapja. E
között a két világ között helyezkedik el a tartamos vagy angyali világ (mundus aevialis seu
angelicus), amelynek van kezdete, de nincs vége. Ez az angyalok és az üdvözült, boldog
lelkek lakóhelye, amely kapcsolatban áll az örökkévaló és az ideig való világgal is, ezért
vizsgálata a teológiára és a filozófiára egyaránt tartozik. Az angyali világ lelke és élete (anima
et vita mundi aevialis) az örökkévaló világból alászálló isteni fény (lumen divinum), az ideig
való természet lelke és élete (anima et vita naturae temporalis) pedig az angyali világból
érkező angyali világosság (lux angelica). Ez a mű polemikusabb jellegű, mint az Utriusque
Cosmi... kozmológiai bevezetése. Az első néhány fejezet azt taglalja, hogy az igaz bölcsesség
Istentől ered (sapientia divina), az emberi bölcsesség (sapientia humana) pedig hamis, ördögi
eredetű. Az isteni bölcsesség a lelki ember (homo spiritualis), az emberi bölcsesség, a pogány
bölcsek tudománya pedig az állati ember (homo animalis) sajátja. A további fejezetek egyes
természetfilozófiai fogalmakról, például a teltségről és ürességről (de pleno et vacuo), és
meteorokról (légköri jelenségekről) szólnak, hasonlóan polemikus beállításban, keresztény
szempontból, bibliai alapon cáfolva a pogány (görög, arab) filozófusok e fogalmakra
vonatkozó nézeteit. A mű második szekciója egy keresztény kabbalán alapuló értekezés,
amely főként a makro- és mikrokozmoszban fennálló szimpátiák és antipátiák hálózatát
mutatja be.
Ez a kötet tartalmazza még a következő művet: Responsum ad Hoplocrisma Spongum...,
Gouda, 1638.
Tom.I. [4], 206, [6], 788, [12] = 1016 p.

The first tome includes the two treatises of the first volume of Utriusque Cosmi... Historia.
The first treatise begins with the part about the principles and origin of the macrocosm (the
created universe). This part, properly speaking, is an introduction to Christian natural
philosophy, on neoplatonic, aristotelian and biblical bases. An important characteristic of
Fludd’s style and disquisition method is, that compared to the great ancestors (e. g. Cornelius
Agrippa von Nettesheim, Johannes Trithemius or Johann Reuchlin), he writes much more
clearly about numerous problems. This lucidity is promoted also by the systematic diagrams
at the beginning of each book or portion. From the writings of Fludd, and from the figures and
illustrations included in this book it gets clear for us, that in the above-mentioned peripatetic
philosophical system the three heavens are denoting three different modes of existence:
coelum elementare (elementary heaven) is the space of the physical world; coelum empyreum
(fiery heaven) of the supernatural world, and coelum aethereum (aethereal heaven) means a
border area between the first two worlds. The Sun has a conjunctive and mediating role
between these two worlds, and according to this Christian natural philosophy it is the
tabernacle, the heavenly dwelling of God, and its vivifying, fertilizing power originates in fact
from the immortal divine light (lux immortalis, lux divina).
The second treatise deals with liberal arts (artes liberales) and some occult sciences. At the
beginning discusses about different branches of arithmetic, after that follows music theory,
music composition, description of musical instruments, geometry, optics, pictorial art, military
science, military and other machines, time and time measuring, cosmography and astrology.
This volume ends with the presentation of geomancy, introduced as a part of astrology.

Tom. II. 278, 192, [14] = 484 p.

The second tome includes the first treatise of the second volume of Utriusque Cosmi...
Historia. The first section of this treatise begins with the bases of Christian numerology, the
science of the divine numbers (numeris divinis). It continues, on the basis of the previous
numerological introduction, with a short presentation of the perfect divine harmony inside the
Holy Trinity. After this, starting from the basic idea that God had created the man in his own
image and likeness, we can read a more detailed presentation of harmony manifested in the
corporal and spiritual characteristics of the man, the so-called microcosm. Then is following a
description of illumination of the human soul by God, of different cooperation modes of body
and soul, the physical senses, the dream and the ecstasy. This part, presenting the man as a
being which depends closely to God, closes with a chain of ideas of Christian moral theology.
The true harmony of body and soul is fulfilling in the man who commends himself on the true
divine wisdom, and seeks illumination for his spiritual eyes in God, since according to
teaching of Hermes Trismegistus, the soul originating fron the life and light transcends to
God, the Life and Light. In the following part we can read about other functions of the soul
(mens, intellectus, ratio, voluntas).
The second section begins with a treatise on the biblical prophecy (vaticinium), then follows
again a part about geomancy as the science of intellect. Furthermore comes the art of memory,
genethlialogy (natal astrology, the art of making native horoscopes), Christian angel magic,
physiognomy, chiromancy, and in the very end the science of pyramids (pyramidum scientia),
a description of metaphysical and cabalistic meanings of the pyramid shape.

Tom. III. [14], 199, [2], 54, [4], 332, [8], 304, [4] p. = 921 p.
The third tome begins with the second treatise of the second volume of Utriusque Cosmi...
Historia. This treatise, based in its entirety on the teachings of Christian Kabbala and
hermetic literature, deals with the supramaterial, supernatural principles and roots of the
macro- and microcosm. The most important notion, the main guideline of this text is the Holy
Tetragrammaton (Yod, He, Vav, He), pronounced commonly as Jehovah or Yahweh, in fact
ineffable four-letter name of the Creator, which, according to the Kabbala, is the archetype of
all two worlds (the macro- and microcosm), the trunk of the Tree of Life (the Sephirotic Tree).
The ten Sephirot are then luminous gates, and ten different forms of God’s creating will are
emanating in the created universe through them. On the imagery of Sephirotic Tree on the
page 157 the ten Sephirots are following each other in this order: 1. Keter (Corona, root of the
tree); 2. Chokhmah (Sapientia; the first sprig of the tree); 3. Binah (Prudentia, Intelligentia;
the second sprig of the tree); 4. Chesed (Clementia, Bonitas; the third sprig of the tree); 5.
Gevurah (Potestas, Severitas; the fourth sprig of the tree); 6. Tiferet (Gratia, Pulchritudo; the
fifth sprig of the tree); 7. Netzach (Triumphus, Victoria; the sixth sprig of the tree); 8. Hod
(Laus, Honor, Formositas; the seventh sprig of the tree); 9. Yesod (Basis, Redemtio; the eigth
sprig of the tree); 10. Malkuth (Regnum, Imperium; the nineth sprig of the tree). As we can
see from the notions and attributes associated to the Sephirots, some of them are of positive,
and some are of privative nature: mediators of God’s grace and clemency, or transmitters of
his severity and judgement. So for example Keter emanates the Father’s grace and mercy for
his creatures; Gevurah transmits the smashing, fierce severity and punishment of God.
This tome contains also the following works: Veritatis Proscenium... Frankfurt, 1621;
Anatomiae Amphitheatrum... Frankfurt, 1623; Monochordum Mundi Symphoniacum...
Frankfurt, 1623; Philosophia Sacra et Vere Christiana seu Meteorologia Cosmica. Frankfurt,
1626.

Tom. IV. [2], 6, [12], 241, [7], 118, [2], 54, 88, [2] = 532 p.

The fourth tome begins with the first treatise of the first volume of Medicina Catholica, an
opus about general medicine. The basic concepts of this work are explained in the first book.
According to these concepts, the root of man’s life and health, the sole healer of man is God.
So, from the perspective of health promotion is very important for humans to take care of
their soul, not only of their body, since according to the Holy Scripture the illness and death
are proceeding from the sin. After this we can read about the supernatural assets of health
promotion and healing. The author, according to the tradition of kabbalistic medicine,
accentuates the important role of certain angels in health promotion and medication. In this
tradition, archangel Metatron (Mitattron) is called the angel of life and protection. In the
Kabbala, similarly are from the seven archangels Zadkiel, Michael and Hanael (Anael), who
are receiving the divine light from positive Sephirots, and they have important role in health
promotion and healing. He deals with the influences on health of the seven planets, the four
elements, the four major winds (Subsolanus – oriental; Favonius – occidental; Auster –
meridional; Boreas – northern) and the eight minor winds, as well as the four temperaments.
He dedicates a separate book to the function of prayer in health promotion and medication. In
the third part of the opus he deals with the natural modes of health promotion and healing. He
discusses about the air, the winds, meteors, the body exercises, foods and drinks, sleeping, the
rest of body and the tranquillity of soul, and in the very end about the medicaments in general,
publishing also a few recipes of light purgatives.
This tome contains also the following works: Sophiae cum More Certamen... S. l. & nomine,
1629; Ioachim Frizius, Summum Bonum... S.l. & n., 1629; Clavis Philosophiae et Alchymiae
Fluddanae... Frankfurt, 1633.
Tom. V. [28], 504, [1], [4], 414, 94, 3 = 1048 p.

The fifth tome includes firstly the second treatise of the first volume of Medicina Catholica.
The most important thought, the main guideline of this treatise is the doctrine of meteors,
originating from the four Meteorology Books of Aristotle. Aristotle had called the
atmospheric phenomena as meteors. Fludd had put this teaching on a Christian basis earlier, in
his work entitled Meteorologia Cosmica, published in 1626. According to this teaching, the
atmospheric phenomena (clouds, rains, hail, thunderbolt, dewfall, hoar, fog, falling stars and
comets, etc.) have different effects on the human health: ones are causing health and recovery,
others are producing illness. From the influence of the macrocosmic meteors in the
microcosm (the human body) there are evolving microcosmic meteors – ones promoting the
human health and healing, others causing different illnesses. These microcosmic meteors are
of spiritual nature and invisibles. Their primary cause (causa efficiens) is the same as the
primary cause of the macrocosmic meteors: the propriety of the powerful and ineffable name
of God (proprietas nominis Dei ineffabilis), which declines to mercy or punishment (see the
doctrine about the ten Sephirot). In accordance with this train of thoughts, Fludd in this
treatise uses the terms illness (morbus) and sickness-giving meteor (meteoron morbosum) as
synonyms.
The second volume of this work, which had not been written, very likely would have been
about the medicaments. The first treatise about the particular medicaments, and about the
occult sign system in the build-up (form and colours) of the medical herbs (signatura rerum
interna). In the very end, as a crown of this work, the second treatise would have been about
the Philosopher’s Stone, known as an universal medicament in the old science of medicine.
This tome contains another two works about medicine: Katolikon Medicorum Katoptron... S.
l. & n., 1631; Pulsus seu Nova et Arcana Pulsuum Historia... [Frankfurt, 1630.]

Tom. VI. [10], 302, 1, 60, [4] p. = 377 p.

The greatest part of this tome is filled up with the last great opus of Fludd, Philosophia
Moysaica. This is a treatise on Christian cosmology and natural philosophy, on neoplatonic,
aristotelian and Christian kabbalist bases. Many thoughts from this work he had already
published in the first treatise of the first volume of Utriusque Cosmi... Historia. In the
introduction of the first section (Proemium) he describes the triple stratification of the
universe in theological-metaphysical sense, as follows here. Before and above all exists the
eternal world (mundus aeternus), which has no beginning and no end, and is fulfilled solely
by God. This world is the solid base of theology. On the other party is the temporal world
(mundus temporalis seu inferior), which has beginning and end. This world is fulfilled by the
four primary elements, the winds, stars, meteors and perfectly mixed bodies (corpora perfecte
mixta). Between the last ones are we, the humans. The temporal world is the basis of
philosophy. Between these two worlds is the aevial world (mundus aevialis seu angelicus),
which has beginning, but has no end. This is the dwelling of angels and beatific souls, and is
in relationship with the eternal and the temporal world, so its investigation belongs to
theology and philosophy, as well. The soul and life of the aevial world (anima et vita mundi
aevialis) is the divine light (lumen divinum) descending from the eternal world. The soul and
life of the temporal nature (anima et vita naturae temporalis) is the angelic shine (lux
angelica) descending from the aevial world. This opus has a more polemic note, than the
cosmologic introduction of Utriusque Cosmi. The first chapters are discussing that the true
wisdom is proceeding fron God (sapientia divina), and the human wisdom (sapientia
humana) has a false, diabolic origin. The divine wisdom is own of the spiritual man (homo
spiritualis), and the human wisdom of the animal man (homo animalis). The following
chapters are about certain notions of natural philosophy, e. g. fullness and emptiness (de pleno
et vacuo), and meteors (atmospheric phenomena), similarly in a polemic way, refuting from
biblical aspect the opinions of Ethnic (Greek, Arab) philosophers related to these notions. The
second section is a Christian kabbalistic treatise on sympathies and antipathies in the macro-
and microcosm.
This tome contains also the following work: Responsum ad Hoplocrisma Spongum..., Gouda,
1638.