VIII.

BÁ T H O R I G Á B O R
Tirgovisten 1610. dec. 25.

Gyermek korunktól fogva megszoktuk a hires Bá

thori családnak ezen utólsó sarjadékát könnyelmünek fes
lettnek, dobz0dónak stb. czimezgetni. Nem czélom emberi
hibáit szépitgetni, de igen is kimutatni azt, hogy Bá
thori Gábort a dobzódásnál egy sokkal magassabb eszme
inditotta arra, miszerint ősi hazáját itt hagyva a kár
pátokon, télnek idején, átrontson és a szőke Jálomicza
mellett üsse fel fejedelmi székét Tirgovisten.
Az olyan hadvezért aki az ellenség földjén birja
táplálni seregét, ma sem szokták a meghódított hazának
fiai valami szép czimekkel megtisztelni. Nem csudálko
zunk tehát a román történetirókon sem, midőn az egyik
hazafias elkeseredésében a sz.-péteri ütközet után, 1611.
julius 12-én Báthorit ebhez hasonlitja; a másik pl.
Urechia, ki mig a Hunyadiak román eredetét lelkesedve
emlegeti, Báthori Gábornak tirgovesti időzését egy szó
val sem emliti, a harmadik pl. Kogolnicsánó, csak azért
emliti meg, hogy a legsőtétebb szinben tüntesse elő s
Tirgovestet Báthori Capuájának nevezhesse. Azonban maga
Kogálnicseánó azt jegyzi meg Serbán vodáról, hogy ez
olyan korban élt, midőn a népek és uralkodók legfőbb
foglalkozásuknak a háborut tartották. Serbán vóda Bátho
62

rinak épen kortársa volt, tehát Kogalnicsánó megjegy

zése épen ugy reáillik Báthorira mint Serbán Vodára.
Ezek előre bocsátása után nem lesz nehéz feladat,
felmutatni azon okokat, melyek Báthori Gábort Tirgovist
megszállására s ezzel az egész Oláhországnak egy kard
csapás nélküli meghóditására inditották. Nem kell egyebet
tennünk, mint Serbán Vodának Erdély függetlensége
ellen elkövetett tetteire egy rövid visszapillantást tenni,
hogy Báthori Gábornak Oláhországbani megjelenését
igazolhassuk. - -

I. -

Mihály vajda halálával 1601. aug. 19-én Oláhország

harczias szelleme azonnal annyival inkább elpárolgott,
mert a székely segédhadak nem mutatkoztak többé Tir
govist, Bukurest Gyurgyovó és Braila alatt. Ezek a vá
rak, melyek alatt a mult tizedben oly sok székely vér
omlott ki a románok függetlenségeért, most miután a
székelyek hazájokba visszahuzódtak, rögtön megnyitották
kapuikat a törökök előtt. Nem volt többé aki ismételje
a megrémült bojároknak. „A magyar meghal, de az ütkö
zetből elnem szalad!"
A vajdai széket Movile Simon, Movile Jeremiás
moldvai vajdának fivére, a Mihály házának ellensége, a
mily könnyen elfoglalta, ép oly hamar el is vesztette,
midőn a Buzeskó testvérek ellene támadtak és Foksány
alatt megszalasztották. „Ezt a csatatért nevezték el guny
ból Kekátának." Ebben az ütközetben 15 ezer ma
gyar hajdu vett részt, kiket Básta küldött Serbán segit
ségére. *)
E győzelem után Muscselmegye Sztoenest nevü igény
telen falujában gyültek össze vajda választásra a bojárok
Básta elnöklete alatt, tehát egy olyan vezér alatt, a kit
 63

elég okuk volt gyülőlni mind a románoknak mind a ma

gyaroknak s a kit a román festészek még ma is kigyó
hajakkal festenek, a történészek pedig ugyancsak átkoz
nak. A választás Mircsa, Pásztor és Serbán pályázók
közül ez utóbbira esett, kit Sztoenestről azonnal nagy
pompával vittek le Tirgovistre.
Rá du Serbán György midőn ily módon vajdává
választatott, Básta jelenlétében és trónját elfoglalta, a
közkincstárt üresen találta, katonája szinte semmi sem
volt, az ország népessége a sok háboru miatt csaknem
felére olvadott. Ily körülmények között igen természetes
nek találjuk, midőn a krónikás azt irja felőle, hogy: „ő
könyörülő szivü volt, hogy igen szerette az idegene
ket, a töröknek megfizette az adót, a szomszéd királyok
kal békét kötött, mert nem szerette a villongást, hanem
a jó békeséget."... Kinek is lett volna kedve háboruzni
ilyen viszonyok között?!
Azonban bár mennyire szerette is a békeséget,
nem sokáig élvezhette azt, mert már 1602-n Movile Simon
elől Erdélybe Bástához menekült és csak ennek segélyé
vel foglalhatta el ismét trónját... E percztől fogva szo
moru szerepe van Erdély történelmében a békeszerető
vajdának. Már 1603-an 1,500 zsoldost küld Kis Farkas
és Csonka János szerb vezérek alatt Bástának s midőn
ezek Szt-Demeternél a Kis-Küküllő mellett lelték sirjo
kat, Deli Márkó és Rácz György vezérei alatt ismét más
csapatot küldött csak hogy a vodaságban megmaradhasson.
Ez sem volt elég, a békeszerető vóda Tirgovistről junius
23-án levelet küld Szulchyer Manó és Zlottán bojárok
áltel Székely Mózesnek, melyben hüséget szinlel a szul
tánhoz és közbenjárónak kéri fel Simon ellen a ki trón
jára vágyott. Ugyanazon év julius 17-én a Básta fölhi
vására 4,000 lovassal és 6 ezer gyaloggal Erdélybe
64

terem Rácz Györgyel és a csiki székelyekkel egyesült s

csupa békeszeretetből Székelyt elejti s ezzel Erdély nem
zeti függetlenségén a legmélyebb sebet vágja.
Az oláh kronika szerint Székely Mózes az ütközet
előtt igy szólott katonáihoz: „Mindjárt meglátjátok, hogy
milyen porul fog járni ez a vastag oláh, csak jobbomat
kell kinyujtanom, hogy őt azonnal lesujtsam." Minek
tekinthetjük ezt mint buzditó szózatnak, melylyel a vezér
csatára lelkesítette katonáit.? Azonban az, a mit Serbán
a Székely fejével elkövettetett, midőn azt szalmával ki
tömetve a fagarasi Vár falára kitüzette, valamint egész
Erdély ugy Báthori szivében is a legkeserübb bosszan
kodást idézhette elő.
Serbán e győzelem után 25 magyar lóbogót kül
dött Rudolf császárhoz, melynek következtében a császár
saját aranylánczhoz csatolt arczképét adta jutalomul Ser
bánnak.
De sokba került ez az aranyláncz mind Erdélynek,
mind Oláhországnak!!...
Már 1604. Januárban, midőn Serbán haza vezette
seregét, egy török csapat fogadta őt Székely haláláért
és a szép aranylánczért, de ezt szerencsésen átüzte a
Dunán. Azonban mindjárt februárban, mialatt Bástával
Brassóba időzött, egy Petriku nevü trónkövetelő a tirgo
visti Mitropolittal szövetkezvén Tirgovistben lázzadás
ütötte ki magát. Serbán ismét Básta segitségivel verte le
a lázzadókat Petriket és a Metropolitot fül és or cson
kitva küldte el Bástához, kiket azonban Básta Jeremiás
moldovai vajda kérelmére Moldovába bocsátott. Ez év
nyarán Erdélyből egy kalózcsapat ütött Kis-Oláhországba
rabolni. * * -

A Basta-Serbán hadjárat elég földönfutót termett

Erdélynek. -
 65

Augusztusban szintén a Bástától kapott két ezer

székelylyel és hét ezer hajduval győzte le az ellene kül
dött tatárokat. 1605-ben, meg ő zavartatta Rácz György
vezérével az udvarhelyi nemzeti gyülést, kiprédáltatta
Medgyest és elfoglaltatta Segesvárt s csak Bocskainak a
császáriakon vett győzelmei puhitották meg annyira
Serbánt, hogy 1605. aug. 5-én Bocskaival békét kössön.
E béke következtében Rácz György, Mihály és Serbán
vajdáknak e jobb keze, nem akarván a fegyvert letenni,
1606-ban Bocskay által lefejeztetett. Székely Mózes ágyui
azonban Tirgovisten maradtak.
Igy gazdáskodott Serbán Erdélyben, mint Bástának
jobb keze éveken át.
Bocskay 1605–1606, és Rákóczi Zsigmond 1607–
1608. rövid uralkodásuk alatt Serbán békét hagyott Er
délynek, mert a tatárok elég dolgot adtak neki odahaza.
Báthori Gábor 1608–1613, két éves fejedelem volt,
midőn 1610. dec. 25-én hét ezer hajduval hirtelen Tir
govisten termett és Serbánt Moldvába ugrasztotta.
Azonban hadd mondja el ezt a meglepetést a ro
mán krónikás, és mi csak azután folytassuk tovább.
„Az ördög ellenség, mely nem akarja, hogy a ke
resztyének békében éljenek, ismét nagy zivatart támasz
tott Serbán vóda ellen.

Báthori Gábor Erdély királya, titokban nagy

Serget állitott, a miről Serbán semmit sem tudott és
Csak akkor hallotta meg, midőn már az országba bejött.
Nem levén a háborura elkészülve, nem volt mit tenni,
hanem minden bojáraival Moldvába szaladott. Báthori
Gábor pedig beült Tirgovistre és ott maradott három hó
napig, Szabadságot adván sergének az ország és klas
5
 66

tromok pusztítására; annyira, hogy szinte semmi sem

maradt az országban. Soha sem volt itt akkora nyomor
és pusztítás, mint a milyen akkor vala..... 6% *

Megengedjük, hogy hét ezer lovas hajdu télnek ide

jén sokat elfogyasztott; de krónikásunk szokása máskor
is ily szinben festeni az idegen hadjáratokat.
Megengedjük, hogy Báthori vigan töltötte Tirgo
Visten a fársángi napokat. Azonban hogy nem csupán a
mulatság volt oda menetelének czélja, kitetszik abból is,
hogy azonnal egy 18 személyből álló követséget küldött
Konstántinápolyba, mely által tudatta Tirgovist megszál
lásának czélját, t. i. megtorlani Báthori András és Szé
kely Mózes halálát és egyesíteni Erdélylyel Oláhországot
és Moldvát. Méltó a figyelemre az is, hogy Báthori ezen
tervét a sztámbuli angol követ erősen támogatta, a mi
talán még sem történt volna, ha Báthori oly égrekiáltó
zsarnok lett volna Tirgovisten. Hogy a népre adót vetett,
hogy magát Oláhország vajdájának czimezte: ezt többen
feljegyezték róla; de hogy a karó vajdának Brassóvidé
kén elkövetett kegyetlenségeit és Mihály vajdának vé
res tetteit utánozta volna, erről hallgat a krónika. És ha
még egy karó Vódának is akadt napjainkban egy történet
irója Urechia, a ki képes virágot ültetni sirjára, azzal ment
vén ez uj Nerót, hogy a midőn Erdélybe jött, megtudta
különböztetni a románokat az ellenségtől, a magyaroktól
és szászoktól; mi is önérzettel elmondhatjuk, hogy Báthori
Gábor azon három hónap alatt, a mig Tirgovisten mula
tott egyetlen embert sem végeztetett ki. Ha tette volna,
azon esetben a krónikairó bizonyosan el nem hallgatta
Volna.

- Midőn Báthori küldöttsége sikertelen járt Konstán

tinápolyban, a hol a szászok is vádolták, Bukurestből
 67

1611. mart. 11-ről ujabb követséget küldött s ugyan

ekkor levelet irt a szultánhoz bosszankodását fejezvén ki
a felett, hogy a szultán többre becsül egy obscurus oláhot,
mint őtet a nemes származásu magyart.....
Azonban nem a Serban abscurus eredete, sem Bá
thorinak nemes származása voltak azon okok, melyek
miatt neki örökre el kellett hagyni Oláhországot. Egyik
sem volt grata persona, ép azért, mert egyik sem
fért meg saját országában. Konstántinápolyban és Prá
gában már azelőtt egy értelemben voltak a felől, hogy
nem kell Dáco-románia a Tiszáig, sem oláh sem magyar
kiadásban. Azok a vajdák, lettek legyen magyarok vagy
oláhok, kik ezt az eszmét megvalósítani igyekeztek, mihelyt
tervüket nyilvánvalóvá tették, eljátszották szerepüket. Ser
bán vóda érzette ezt, azért látjuk őtet Székely Mózes le
győzése után is rögtön hazatakarodni. Előtte állott Mi
hály vajda, okulhatott. Báthori merészebb volt, de merész
sége a bukástól őtet sem mentette meg. Különben az
Erdélyre annyi vészt és pusztitást hozott Serbán sem
volt szerencsésebb, mert az 1611. julius 12-ki szt-péteri
ütközet után, hatalmas török sereg várt reá a Telázsna
völgyében, mely őtet szétverte annyira, hogy csak nehá
nyad magával menekülhetett Szucsavába és innen Bécsbe.
Sohasem térhetett vissza Tirgovistre. Mint számüzött halt
meg idegen földön, hol Anna és Ilona leányai kézi mun
kával keresték sok ideig mindennapi élelmüket.
És ma 258 év után, vajon hogyan állunk Daco
romániával? A történelem és az európai viszonyok ma is
azt monják a komolyan gondolkodni szerető hazafinak,
hogy a Tiszáig terjedni ohajtó dákorománisták 258 év
után is agyrémet kergetnek.....
5*
68

Tanulmányozzuk komolyan a történelmet, hogy az

ábránd politikából kijózanodjunk és hazánknak hasznos
polgárai lehessünk. *)
*) Ezen viharos kor bővebb felderítése érdekében álljanak itt a Nagy
Szabó krónikájából a következő jegyzetek is:
„1599. oktober 28. A vajda t. i. Mihály vitéz rendelt volt ilyen dol
got magában, mivel hogy neki szép lengyel, rácz hadai voltak, hogy azok
semmit egyebet ne miveljenek, hanem valahun a Cordinalis zászlóját és
magát lenni ismérik, egyenesen arra mennyenek és azt a csoport Hadat vág
ják le és magát is fogják el. A lengyelek vakmerőképen reárohanván a
Cordinálseregére megfutamtották mind hadát, mind pedig magát. És ő egy
nehány urakkal elszállott ugyan és Csikfelé fogott és futott, esmét pedig
a Derékhadnak a vajda dolgot adva; de a Vajdát az ország hada elsőbben
megtólta és ugyan megfutamtotta és az ágyut is elnyerték volt.
De láss szép dolgot, mert hát a székelység a futó vajd át
elől találta és megtérvén v elek, ujolag harczot adott az
o r s z á g n ak s meg is verte őket ott, de estig tartván a harcz, estig helt
állottak emberül."
Szeretném ha Urechia és társai midőn a schellembergi ütközetet és
Mihályt égig emelik, egyszersmind ne szégyelnék bevallani azt, hogy a
székelyek nélkül valamint Oláhországban, ugy Erdélyben sem vivta volna azo
kat az égig magasztalt diadalokat,
„1602 Mondtam oda fel, irja N. Szabó, hogy Ráduly vajdát a Tatár
az országból kiverte vala tavaly, kinek az hada és maga Bástához folya
modott vala, de a tavalyi 1601 esztendő nem szolgála, hogy segitséggel
lehessen neki, és beültethesse székébe, hanem az 1602. esztendőben, tizenöt
ezer hajdut ada melléje és hatszáz Balonyát, vallont, s az hajduk előtt, ki
volt igazán nem tudom, de akár ki lőtt légyen, de látám szemeimmel, hogy
a brassói kapu előtt takarodék el mind, de bé nem bocsáták.
Igy lőn dolga Ráduly vajdának, akkor székébe ülteti Básta és mind
Báthori Gábor idejéig helyben lőn, hanem ő veré ki onnat és német Csá
szárhoz mene. Ott voltam akkor is abban a Hadban."
Székely Mózes haláláról.
„Rácz György és Katona Mihály nevü székel csiki szent Mihály
falvi hátba ölelé a kopjával és a fejét is elakará ütni, de Rácz György
nem hagyá, hanem ömaga elüti a fejét; a Lovát is magánál hagyja, hanem
egy turba volt a Lován, abba nem patkószeg volt ugy kell hinni, azt adja
Kata Mihálynak s az fejét a vajdának viszi Rácz György."
Báthori G. Oláhországba rontásáról;
„Hirtelen beméne Havasálföldibe s ellepé nagy véletlenül az országot,
a vajda elszalada ugyan ömaga, de az országnak minden javait eltakariták;
egy ideig lön Báthori G. t. i. Oláhországban, de onnan ismét kijöve és
Szeben alá szálla."