18

A D A LÉ K
MÁRIA ÉS ZSIGMOND ELJEGYZÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ

Nagy-Lajos királyunk leánya Mária s a férje Zsigmond

közötti házasság előzményeit még nem hozták teljesen tisztába
történetbúváraink, pedig az éveken át halogatott végleges el
jegyzés története szoros viszonyban áll az atyáik által folytatott
külpolitika fordulataival. Ennek az eljegyzésnek történetéhez ki
vánok az alábbi sorokban nehány új adattal járúlni s historicusa
ink némi részben téves állításait itt-ott kiigazítni; megjegyezvén,
hogy a bécsi cs. államlevéltárból másolt két oklevél közül (me
lyeken ez adatok sarkallnak) a későbbi, mint tudom, még kiadat
lan, míg az 1373-diki csak azóta hogy én is lemásoltam (mint ez
az alábbiakból ki fog tűnni), lőn közzé téve a Mon. Hung. Hist.
Diplomácziai Emlékeinek III. kötetében; fölhasználva azonban
még egyik sincsen.
Az első kisérlet a családi összeköttetésre, mely a két ellen
séges uralkodót Nagy-Lajost és IV. Károly császárt kibékítni
lett volna hivatva, 1372-ben történt, midőn Magyarország nádo
ra László, egyszersmind opolyi herczeg mint Lajos meghatal
mazottja és Przemysl tescheni herczeg, mint a császár megbizottja
Boroszlóban találkoztak, hogy a császár és ellenfelei a bajor her
czegek, Lajos királyunk szövetségesei között a Brandenburg
ügye fölött folyt viszályt kiegyenlítsék. Itt hozta szóba a tescheni
herczeg a házasságot, a császár fia Zsigmond és Lajos valamelyik
leánya közt, a minek eredménye – miután a nádornak az indít
vány megtetszett *) – az lőn, hogy a tescheni herczeg Károly

*) A pápai legatus írja később Budáról a császárnak, hogy a

 KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 19

császár utasításával ellátva ) Budára jött kitudni, hajlandó-e a

király a családi szövetség ügyében tárgyalásokba ereszkedni ;
melyre midőn kedvező választ kapott *), hazament küldőjéhez s
pünköst táján János alexandriai patriarcha s pápai legatus kísé
retében Budára visszatérvén, megkezdette a tárgyalásokat.
Ez alkudozások rövid érintésénél történetíróink *) azt mond
ják, hogy Lajos kijelenté, miszerint 3 leánya közűl kész a legif
abbat, Hedviget, sőt ha még fia születnék vagy Hedvig életben
nem maradna, az idősb, másodszülött Máriát is eljegyezni a csá
szár fiának. – A dolog azonban nem így áll; nincs Lajos igére
tében szó Hedvigről, a Dobnernél és Fejérnél közlött okmányok
nem említik Hedviget; az a passus, a melyen ez állítás alapszik")
a tárgyalásokat folytató patriarchának Károly császárhoz inté
zett leveléből van véve, s így hangzik: »Végre sok szó és alku
után arra az eredményre jutottunk, még pedig nagy számu jelen
levők előtt, hogy a király az oltár fölötti keresztre s a misekönyv
re, a tescheni herczeg jelenlétében az én kezeimbe tevé le az es
küt, hogy a tárgyalások szerint Zsigmond úrnak, fölséged fiának
el fogja jegyezni ifjabb leányát, ha fia nem fogna születni; ha
pedig még kap fiutódot, úgy elsőszülött leányát; ha ez meg
halna, másodszülött leányát. *)
nádor oly buzgó s jó szándékú szolgája a császárnak, hogy az épen Bu
dán tartózkodó s az alkudozásokat meghiúsítni akaró István bajor her
czeggel nemcsak összepörölt s azt nemcsak kemény szavakkal illette, de
tettlegességre is került volna a dolog, ha a király közbe nem lép. –
» .... comes magnus palatinus inexplicabiliter fidelis et voluntarius ser
vitor vestrae maiestatis, qui semper sustinuit partem vestram in tantum,
quod venit ad verba iniuriosa et alta cum duce Bauariac et ad facta
scandalosa, nisi dominus rex intcr ipsos se interpossuisset.« Fejér IX, 4,
392. l.
*) Lásd az instrutio töredékét. Fej. IX, 4, 389.
*) Lajos levele a császárhoz. Fej. IX, 4, 390.
*) Horváth Magy. Tör. II. 313. (Az új dolg. második kiad.) és Klein
E. Gesch. von Ung. von I. A. Fessler II. 165.
*) Fej. IX, 4, 392. a patriarcha levele a császárhoz, 393. la
pon alól. -

*) » ... dominus rex iurauit... ... parentclam iuxta tractata cligendo

filiam iuniorem, si masculum non haberct et si hab"ret mascu'um, primo
genitam et si illa moreretur secundogenitam cum d. Sigismundo ... stb.«
•)*
20 ADALÉK MÁRIA És zsIGMOND ELJEGYZÉSÉNEK TöRTÉNETÉHEz

Hogy itt a filia iunior alatt ha nem egyenesen Máriát kell, úgy
a két ifjabb leány valamelyikét lehet, de határozottan Hedviget
nem szabad érteni, az világos, annálinkább, mert később a se
cundogenita ki van téve s a következő 1373-dik évben csak
ugyan, mint látni fogjuk, ünnepélyesen kiállított diploma által
lőn eligérve Zsigmondnak Mária s nem Hedvig, és e diploma a
megelőző tárgyalásokra, szintén mint olyanokra emlékszik, melyek
ben Zsigmondról és Máriáról, tehát nem Hedvigről volt szó. –
Katona, *) midőn a Károly franczia király fia és Nagy-Lajos le
ánya között való későbbi eljegyzés okmányát közli, visszautasítja
Praynak Annaleseiben kifejezett ama véleményét, hogy a lengyel
rók tévednek, midőn Zsigmondnak és Máriának 1374. év előtti
eljegyzéséről említést tesznek. Katonának igaza van, de a nélkül,
hogy maga is tudná miként; mert ő a maga állítását azon általa
is közlött *) levélre alapítja, melyet Lajos királyunk intézett 1372.
februárjában a császárhoz, holott e levél csak azt mondja »venit
ad nos dux Teschinensis exponens nobis nomine vestro, quod fili
am nostram filio vestro matrimonialiter dare et desponsare velle
mus« – tehát semmi határozott kifejezést nem foglal magában.
A patriarcha miután a király esküjét birta, ennek bele
egyezésével térítvényt vett az ifjabb királynétól s megesküdteté
ezt is ez ügyben *) de kötelező oklevél az eljegyzésre vonatkozó
lag a király részéről még nem adatott, s így az eljegyzés azon év
ben meg sem történt, a minek okát mind újabb, mind régibb his
toricusaink a királynak a bajor herczegekkel való viszonyában
találják föl. Katona azt mondja, hogy midőn Lajos 1374-ben
három leánya közül egyiket a franczia király fiának igérte, töké
letesen szabad volt ezzel, az 1372-diki eljegyzési alku nem kö
tötte; mert a föltételek – úgymond – melyek alatt az létre jö
vendő volt, nem tartattak meg Károly részéről, mint a ki már
1373. májusában a bajor herczegek, Lajosunk szövetségesei ellen
a háborút a fegyverszünet után újra megindítá: s hogy a béke
szerződéssel kapcsolatban volt eljegyzés e körülmény folytán hiú

*) Hist. Crit. X. 569 és 570. l.

*) Hist. Cr. X. 502. Fej. IX, 4, 390.
*) Fej. IX, 4, 396.
 KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 21

súlt meg, azt újabb historicusaink is állítják. Azonban a házas

sági tárgyalásokra nézve csalódnak; mert daczára Károly csö
könösségének, melylyel az 1372-diki eljegyzési kísérletek látszó
lagos föltételeinek ellent állott, hogy t. i. a bajor herczegek ügyé
ben azok javára engedjen, a makacsúl folytatott alkudozások nem
gátolták sem Károlyt, sem Lajost a házassági terv szövésében –
és itt jő tekintetbe a mondott s még föl nem használt két oklevél
elseje 1373. jun. 21-kéről ). E szerint Lajos esküvel kötelezi
magát Károly irányában, hogy azt a házassági szerződést, melyet
már azelőtt tárgyaltak *), végre fogja hajtani az egymásnak
adott okiratokban foglalt határidő szerint s ünnepélyes követsé
get fog küldeni a pápához és a pápa minden parancsának, mely
e szerződés teljesítésére vonatkozik, az excommunicatio büntetése
alatt engedelmeskedik.
Két tanúságot rejt e rövid okmány e szerint magában. Az
egyik az, hogy bármennyire szívén viselte is Lajos – inkább lo
vagiasságból – a bajor herczegek ügyét, még sem kapcsolta oly
szorosan családi dolgaival össze, mint azt a történészek eddig
gondolták. Szerintök az 1372-diki eljegyzést Lajos nem engedte

*) Közölve Wenzel G. által a Magy. Diplom. Eml. III. köt. 53.

lapon. Az oklevél kihagyással van közölve, a mit tollhibának tulajdoní
tok s azok számára, kik netalán átolvasnák, a következőkben pótlok :
(az oklevél vége felé) ...... Nec non omnibus... stb. spondemus, quod
legaciones nostras sollempnes ad dominum nostrum summum Pontificem
quam tocius velimus transmittere et nos quoad consumpcionem contra
ctus huiusmodi suis apostolicis mandatis submittere sic, quod sua sanctitas
nobis consumpmacionem et in effectum realem deduccionem contractus hu
iusmodi sub pena excomunicacionis mandarc valeat atque possit stb.
A kijavítást, eltekintve attól, hogy különben az okmánynak értelme
nincs, azért is közlendőnek tartom, mert megerősíti azt, miszerint a pá
pának ez ügyben erős befolyása volt, mikor a szerződés teljesítésére nézve
Lajos magát a pápa minden parancsának aláveti. Az okmány a bécsi cs.
államlevéltárban Bohem. 909. sz.a. van, a rajta függő nagy egyes kerék
pecsét kettős köriratával gyönyörű példány.
*) .... quod cum matrimonii contractum inter illustres Sigis
mundum .... et Mariam secundonatam nostram cum eodem fratre nostro
(t. i.a császárral) nuperiniisse noscamur stb. E kitétel, mint föntebb em
lítők, azon állításunk mellett bizonyít, hogy már 1372-ben is Mária ,
nem Hedvig lőn Zsigmondnak odaígérve,
22 ADALÉK MÁRIA És zsIGMOND ELJEGYZÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ

létre jönni, a házasságot azon föltételek elfogadásától tévén füg

gővé, melyek a bajor herczegek előnyét foglalták magokban; az
1372. év oct. 16-kán kötött s a következő év pünköstjéig (máj.
29.) tartott fegyverszünet alatt elég ideje volt Károlynak a dol
got megfontolni, de mivel egyezkedni nem bírtak, a háború újra
kitört Károly s a herczegek közt – s így lőnek aztán a házas
sági tárgyalások is beszüntetve. De ez nem így áll. Igaz ugyan,
hogy ezen 1373-diki okmány még nem lévén ismeretes, e véle
ményt a pápai legatus 1372. jul. 22-ki levelében előforduló egy
passusra lehet alapítni, mely így szól: »... a király addig, míg
felséged a bajor herczegekkel meg nem békül, semmi más dolgot
nem fog tárgyalni . . .;« °) de ugyanazon patriarcha bizonysága
szerint már az 1372. év pünköstje táján két különválasztható kér
désnek tekinteték a herczegek dolga s a házasság ügye, a mennyi
ben azt írja a császárnak, hogy ha nem sikerülne közte s a her
czegek közt az egyezkedés, a király véleménye szerint maradna
minden a király s a császár közt úgy, mint volt a boroszlói tár
gyalásoknál, az eljegyzést kivéve. *) Az eljegyzés, ha elvesztek is
az idevágó okmányok, folytonos és meg nem szüntetett, bár lassú
és nyújtott alkudozások tárgya maradt a fegyverszünet alatt folyt
eredménynélkül való egyezkedések között is; nem volt függővé
téve a császár és herczegek háborújától vagy békéjétől; mert
alighogy kitört azok közt a háború (a mely alatt különben a ki
rály a herczegek lovagias szövetségese maradt), íme már a köte
lező okmányt is kiállítá Lajos a császárnak jun. 21., tehát az aug.
15. kötött végleges békénél sokkal hamarabb, és hogy a megelőző
tárgyalásoknak az eljegyzésre vonatkozólag még ennél is jóval
előbb kelle tartatniok, azt úgy a dolog természete, mint az okmány
szövege s a határozott, föltétel nélküli igéret is bizonyítja. – La
jos tagadhatlanúl kettős politikát folytatott ez ügyben; de ez a

1) » ... ad nulla alia noua dictus rex procedet, nisi facta con
cordia vestra et Bauarorum ... « Fej. IX, 4, 418. a pápai legatus a
császárhoz Praga, festum b. Mar. Magd.
*) »Insuper interrogatus per mc dominus rex .... respondit,
quod licet secundum tractata in Wratislawai in illum casum omnia,
parentela eccepta deberent esse in statu, in quo erat istud tractatum cum
ipso. Fej. IX, 4, 394–95.
 KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 23

mennyire természetes ép oly helyes is volt. Mit használt volna

neki az, ha a bajor herczegek ügyétől teszi függővé mindvégig az
eljegyzést ? Bizonyára semmitsem; ő megtett mindent, amit egy
lovagias s szavatartó szövetségestől várni lehetett s egyátalán
nem lehet rosz néven venni tőle, ha igaz az, amit a pápai legatus
nak már az 1372. évben mondott, hogy t. i. a herczegek ügyes
bajoskodása tökéletesen kifárasztotta s szeretne tőlök becsülettel
szabadúlni *). Több jót várt erkölcsi tekintetben is attól, ha hall
gat a pápa kérésére, a ki Károlytól sürgetve, de főként a török
elleni hadakozás szempontjából ajánlhatta Lajosnak, hogy yálasz
sza szét a bajor herczegek dolgát az eljegyzés ügyétől; a mi, mint
látjuk, meg is történt. Ha a pápa e közbenjárásáról világos ada
tok ez időből hiányzanak is, úgy a conjekturák, mint az 1373.
jun. 21. kelt diplomának a föntebbi jegyzetben (22. l. 1. j.) kiemelt
szavai okoskodásunk mellett bizonyítanak – és ez a második
tanúság.
A tökéletes határozott hangon szövegezett diplomának
azonban nem lett meg az a következménye, a mit attól várni le
hetett volna; a császár kötözködött-e ismeretlen okok miatt, vagy
Lajos neheztelt-e a pápára, hogy nem adta beleegyezését a ma
gyar egyházi tizedeknek a török elleni hadjárat költségeire való
fordításába: nem bizonyos; valószinüleg mindkét körülmény köz
reműködött, s így történhetett, hogy midőn a nápolyi s siciliai
birtokok megszerzése czéljából Lajosunk a franczia királylyal
tárgyalásokba bocsátkozván, ez ügyet házassági frigy által óhaj
tá megoldani: a franczia király fiának leányai egyikét igérte, nem
véve ki közűlök Máriát *). A dolgok későbbi folyamából tudjuk,

*) »Et ipsemet (t. i. a király) dicit , ipse est adeo autodatus

(fatigatus) de ipsis, quod ipse perquirit vias, quas potest, dissidendi ab
ipsis cum honore sua et vult vos (t. i. a császárt) in amicum habere ....«
A patriarcha a császárhoz. Fej. IX, 4, 395.
*) Pray Annalesciben s Katona is (IIist. Crit. X. 566. s köv. l.)
közlik ez okmányt. Katona helyesen jegyzi meg (570), hogy Praynál a
»Mariam « a másoló hibájából áll tévesen »nostram « helyett, mint ezt
Wenzel Diplom. Eml. III. köt. 83. lapon helyesen közölve olvassuk.
Nem szükség egyébként Katonának Lajost menteni, hisz ő ezen oklevél
ben leányai egyikét igéri s világosan kiköti a választást magának, bi
24 ADALÉK MÁRIA És zsIGMOND ELJEGYZÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ

hogy ez Katalin, a legidősb volt, s így nem állott semmi útjába

annak, hogy a Mária és Zsigmond közötti eljegyzésre a pápai
dispensatio kieszközöltessék, a melyre azért volt szükség, mert
a két gyermek negyedfokú vérségi összeköttetésben állott egymás
sal, a mennyiben Zsigmond Nagy-Kázmér lengyel királynak
dédunokája, Mária nagyanyja pedig ugyanazon Kázmérnak test
vére volt. Gondolni lehet, hogy a pápa készséggel megadta a dis
pensatiót, ) s ha mégis mind tovább húzódott az ünnepélyes el
jegyzés, azt, Lajos bajait s dolgait tekintve, legalább a következő
félévben épen Lajos tartózkodásának kell tulajdonítanunk, mint
ez egy 1375. april 14-diki oklevél tartalmából következtethető. *)

zonnyal a Károly császárnak adott diplomára s arra gondolván, hogy

az akkori (előttünk ismeretlen) akadályok daczára míg érvényesülhet e
házasság.
*) Wenzel Dipl. Eml. III. k. 97. l.
*) Ez azon még kiadatlan oklevél, melyet legelől említénk s
mely egész terjedelmében így hangzik: Nos Thomas dei gracia ar
chiepiscopus Strigoniensis locique eiusdem comes perpetuus, Demetrius
episcopus Transilvanus, Ladislaus dux Opulensis Velunensis et Russie
nec non Stephanus woywoda Transilvanus, Jacobus de Scepes comes et
judex curie domini regis Ungarie, Sandwogius Polonie et Bartusius de
Wisenburch Cuyauie capitanei promittimus presentibus bona fide sine
dolo sub integritate nostri honoris serenissimo et invictissimo principi et
domino domino Karolo quarto Romanorum imperatori semper augusto ac
Boemie regi ac serenissime Elisabet Romanorumi mperatori eius consorti
ac serenissimo domino Wenczeslao Boemie regi et suis fratribus illustri
principi domino Johanni marchioni Moravie et eius filiis ac heredibus et
successoribus omnium predictorum, quod nos omnes communiter et divi
sim omni diligencia nostra efficere et procurare volumus et debemus
quod parentele contractus alias initus et ordinatus inter serenissimos
pueros dominum Sigismundum marchionem Brandenburgensem natum
antedicti domini imperatoris ab una et domicellam Mariam natam sup
radicti regis Ungarie parte ab alia in vita seu in morte serenissimi prin
cipis domini nostri domini Ludovici regis Ungarie, felicem et debitum sor
tiatur effectum taliter, ut dum predicta domicella annos etatis sue in literis
contractus expressos compleverit, ad consumandum contractum huiusmodi
mox dicto Sigismundo matrimonialiter copulari et tradi realiter debeat
legittimam in uxorem, et quod ad hoc consilium opem operam conatum
et diligenciam faciemus fideliter toto nostro posse in virtute corporalis
juramenti nostri prestiti desuper ad ewangelia sancta dei Quoque ordina
cio et contractus huiusmodi nec occasione gwerrarum displicentiarum
 KÁROLYI ÁRPÁD. 25

Ebben Tamás esztergomi érsek, Demeter erdélyi püspök, László

opolyi herczeg, István erdélyi vajda, Jakab szepesi ispán, Sandi
wog kis lengyelországi és Bartos kujaviai helytartó kapitány a
magok s 80 magyar és lengyel főúr nevében erősen kötelezik
magokat, hogy minden tehetségök szerint azon lesznek, miszerint
a Mária és Zsigmond közötti eljegyzés s azután ha Mária az
illendő kort eléri, a házasság mindenesetre végrehajtassék és
sem a király netáni halála, se háború, se bárminemű más ok,
szín vagy ürügy alatt el ne halasztassák, föl ne bontassék s meg
ne akadályoztassék. E kötelezésre Brünnben a főurakat a császár,
neje és Wenczel fiok kényszeríték, s hogy jól gondoskodtak Zsig
mondról, bizonyítja a Hedvig s az osztrák Vilmos közt létreho
zott házassági szerződés, melyből kitetszik, hogy Lajos mind a
magyar, mind a lengyel koronát Máriára akarta szállítni.
Azonban bár ki lett is kötve a főnebbi okmányban, hogy
semmi nem akadályozhatja az ünnepélyes eljegyzést, a királynak
aut quarumcunque aliarum viarum et modorum quovis colore seu inge
nio ymagimandorum seu inveniendorum rescindi, retractari aut dissolui
possit vel debeat seu eciam quomodolibet impediri et quod apud di
ctum dominum nostrum regem et alibi, prout opportunum fuerit, effice
re debcmus et volumus toto posse nostro fideliter absque fraude, ut ce
teri prelati et barones regnorum Ungarie et Polonie usque ad numerum
octuaginta personarum complete infra hinc et festum assumpcionis bea
te Marie virginis futurum proxime promittent et jurent per omnia
prout nos et quilibet nostrorum iam promisimus et corporaliter iuravimus
ac una nobiscum desuper suas prefato domino imperatori domine im
peratrici regi Boemie marchioni Moravie et eorum heredibus consimilcs
sicut premittitur dent litteras suis sigillis pendentibus roboratas nomi
natim eciam et expresse si unum aut plura sigilla promittentium et juran
tium illorum octuaginta sicut premittitur litteris siis desuper dandis non
appenderentur aut si quem, vel quos ex ipsis promittentibus et jurantibus
post factum et sigiliacionem huiusmodi litterarum mori contingeret,
nichilominus eadem littere per eosdem promissuros et juraturos dande in
suis robore et effectibus perseveret sub virtute dicti corporalis nostri sub
hoc prestiti juramenti.
Datum Brunne anno domini millesimo CCC" septuagesimo quinto,
die quarto decimo mensis aprilis.
(A bécsi cs. titkos levéltárban levő [B h. 985] pergamenre irott
eredetiről, melyen az okmányt kibocsátó 7 személy függő pecsétje, az ok
mány elején olvasható rendben sorakozik.)
26 ADALÉK MÁRIA És zsIGMOND ELJEGYZÉSÉHEZ KÁROLYI ÁRP.

különösen a lengyel zavarok miatt nem volt arra ideje. Csak

1377-ben, tehát öt év múlva az első ígéret után lőn az végre
hajtva. Azon időközből, mely e legutóbbi okmány s az ünnepé
lyes eljegyzés közt fekszik, nincs semmi emlékezet e dologról;
később talán fog sikerülni valakinek világot vetni erre is. –
1377-ben a császárné fényes kisérettel hozta a 10 éves vőlegényt
Nagy-Szombatba, eljegyezte a 8 éves menyasszonynyal s ott is
hagyta a királyi udvarban, hogy ott nevekedjék föl s tanúlja meg
a magyar nyelvet. – Még 1372-ben az volt tervben, hogy Máriát
viszik a császári udvarhoz: 1) természetesen azóta megváltoztak
a körülmények; Lajos elveszté reményét, hogy fia leszen, 1374
ben legidősb leánya elhalt s Mária lőn az országok praesumtiv
örököse; illő volt, hogy oly nagy terjedelmű birtokok úrnőjének
jövendőbeli férje s kormánytársa tartózkodjék ipa udvarában s
sajátítsa el leendő alattvalóinak nyelvét, életmódját s szokásait.
– Szegény Mária, jobb sorsot s boldogabb házaséletet érdemelt
volna az oly hosszúra nyúlt eljegyzési tárgyalások után.
KÁROLYI ÁRPÁD.

*) » . . . imperatoris intentio est filiam regis Hungariae ver

sus Bohemiam duci et eam in domo sua tenere.« A császár instruc
tiója a tescheni herczeg számára. Fejér IX, 4, 389.