Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miről is írjak ebben a bemutatóban, hirtelen

több lehetőség is átfutott az agyamon. Lokálpatriótaként írhattam volna Szárhegy településről,

a falu hagyományairól, kultúrájáról, vagy Gyergyóról, a székelységről, ezek mind-mind közeli
témák lettek volna, s valószínűleg remek szálakon lehetett volna végig menni, megcsodálni
kultúránk egy-egy aspektusát, de aztán eszembe jutott egy kedves régi barátom: Rafi Lajos.
Sajnos már nincs közöttünk, de élete, lénye, munkássága érdekes színfoltja lehet a különböző
kultúrájú, etnikumú emberek együttélésének. A gyergyószárhegyi cigány költő egyéni sorsában
próbálom meg megmutatni a cigány és a székely kultúra egymásra hatását. Bizonyos, hogy ez
nem általánosítható, de legalábbis számomra nagyon érdekes jelenség.
Mielőtt magába a bemutatóba belekezdenék, a politikai korrektség jegyében szeretném
a cigány kifejezést meghatározni. A szó eredetét tekintve a görög, ατσιγανος (atsziganosz)
szóból keletkezett és eredetileg kitaszítottat jelentett.1 Az európai nyelvek nagyrészében ez
terjedt el, ám az évszázadok során a szónak kialakult egyfajta pejoratív értelme. Ez nem csak
nálunk jellemző, hanem az egész világot érinti. Valószínűleg ezért is tették hivatalossá,
elfogadottabbá, 1971-ben az Első Roma Világkongresszuson a roma megnevezést, de ez sem
takarja a valóságot, nem felel meg mindenik csoport önmegnevezésének.2 Az utóbbi évek
tendenciája szerint mindkettő használatos, de igazodva a hagyományhoz és hazai kutatók
nézőpontjához, előadásomban a különböző roma csoportok együttes megnevezésére szeretném
a cigány szót használni3, semmiféle pejoratív, negatív felhang nélkül. A megnevezés tisztázása
után pillantsunk be történelmükbe, nézzük meg honnan jöttek, kik is ők!
Eredetükről nagyon pontos adataink nincsenek, mivel nem volt írott történelmük, sajnos
csak az őket körülvevő népek leírásaiból ismerhetjük meg őket. Ezek az írások is inkább egy-
egy konfliktussal kapcsolatban születtek, ezért nem mondhatni, hogy objektív szemlélő írja le
őket.4 Mindenesetre elfogadott tény, hogy India felől érkeznek, a Balkánon, s Magyarország
közelében a 14. század második felében kerülnek említésre. Vándorló életmódjukra a királyi
menlevelek is bizonyítékként szolgálnak, de Erdély viszonylatában megjelennek a városi
számadáskönyvekben, de magán írásokban is. Az 1600-as évektől elfogadott, hogy nagyobb
számban érkeztek, a törökök elől menekülve. Az itteni státusuk általában zenész, kovács vagy
lókereskedő lehetett. De az erdélyi fejedelemségben gyakran zsellérekhez hasonlóan, a
fejedelmek ajándékozhattak cigány családokat a magánbirtokosoknak, ezért a cigány lakosság

1
CSERTI 2015, 79-80.
2
CSERTI 2015, 80.
3
LŐRINCZI 2012, 38-39.
4
TÓTH 1996, 1.

1
folyamatosan cserélődött.5 Mária Terézia idejében (1740-1780) kezdődik el igazából a
cigányok letelepítésének igazi kísérlete. Számos törvényben próbálja a cigányságot
szabályozni: „a cigányok öltözködésükben is kötelesek a környezetükhöz alkalmazkodni (1763);
a cigányok nem kaphatnak útlevelet a földesuraktól (1766); a cigányokat össze kell írni és
úrbéri szolgálatra kell kötelezni, a vajdai hivatalt el kell törölni és a lótartást el kell tiltani, a
kóborolók kunyhóit le kell rombolni (1767); csak a letelepedett cigányoknak adhatnak a
törvényhatóságok útlevelet (1769); a törvényhatóságok félévenként kötelesek jelentést készíteni
a cigányokról (1772); a cigányokat el kell tiltani a döghús evéstől, a lótartástól és a cigány
nyelv használatától, csak a letelepedett cigányok foglalkozhatnak kovácsolással és zenéléssel,
a gyerekeiket el kell venni és parasztokhoz kiadni, a papok kötelesek a cigánygyerekeket ingyen
oktatni (1773);…a cigány katonákat nem lehet szabadságra bocsájtani (1779) .”6 Sok helyen
ezekre az időkre visszamenőleg érzékelhetjük az esetleges sérelmek kezdetét, sztereotípiák
kialakulását.
Létszámukat tekintve konkrét számadataink a 18. század végéig nincsenek róluk, de
becslések szerint, a 18. és 19. század millenniumán Magyarország és Erdély területén 75000-
100000 lélekszámú cigány-lakosság élhetett. A mai Románia területén is a második legnagyobb
kisebbség szintjét érték el és számuk egyre növekszik. 1992-ben a cigány lakosság aránya 1,8
százalék volt amíg 2011-ben ez a szám 3,3 százalékra nőtt7. A növekvő szám és a negatív
sztereotípiák kifejlődése okolható az elszegényedésükért. Nagy arányban az akár falusi-, akár
városi társadalom legszegényebb rétegének számíthatjuk őket,8 a közösségük legalább
háromnegyede a szegény kategóriába sorolható be.9 Ennek a munkanélküliség az egyik fő oka,
a másik meg az iskolázatlanság. Ha pontosabb adatokra vagyunk kíváncsiak, akkor el kell
mondanunk, hogy általában romániai cigányság körében a férfiak 58-, a nők 89 százalékának
nincs szakmája, 59 illetve 44 százalékuk írástudatlan, líceumot meg csak a közösség 4,5
százaléka végez.10 Ez a szegényebb réteg gyakran úgymond háztáji munkák elvégzésével, de
több esetben napszámos munkák elvégzésével keresi kenyerét, őket helyenként házi
cigányoknak is nevezik11 de jelen dolgozatban nem róluk szeretnék beszélni, hanem a

5
TÓTH 1996, 1-2.
6
TÓTH 1996, 2-3.
7
KISS-BARNA 2012, 11.
8
LŐRINCZI 2012, 101.
9
PÉTER 2005, 33.
10
VASS 2002.
11
LŐRINCZI 2012, 102.

2
gáborcigányokról. A gáborok egy másfajta rétegét képezik a cigány-társadalomnak, magukat is
magasabb rangúnak tartják.12
A gáborok Marosvásárhely mellől származnak, tevékenységük inkább a kereskedelemre
összpontosul, ezért a világon sok helyen meg lehet találni őket, a romániai kis és nagyvárosokon
kívül, akár Európa nagyvárosaiban is. Mindenképp ki kell jelentenünk, hogy a cigányság egyik
leggazdagabb, munkás rétegével van dolgunk.13 A családon belüli a lakhelyeik alapján
különülnek el, de a kívülálló szemlélőként egy egységes kép tárul elénk. Szigorú, hagyományos
értékeiket őrzik, egymás közt házasodnak, de hogyha a nő nem gáborhoz megy feleségül, akkor
ő a közösség szempontjából már nem része a családnak, megszűnik gábornak lenni.14 Az
öltözködéssel kapcsolatban is megvan a szigorú szabályzatuk. A férfiaknak a jól ismert széles
karimájú kalap, bő fekete nadrág, fekete zakó és ing. A lányok is a tradicionális ruhájukat kell
viseljék, de csak 10 éves koruk után. A jól ismert rakott szoknyák színei korral egyre sötétebb
színekbe mennek át, fiatalkorban drapp, világos ruhákat viselnek, míg miután férjhez mennek,
pirossas, kékes, majd lilás ruhát is hordhatnak, kivéve feketét, amelyet viszont csak gyász
esetén viselhetnek.15
A különböző csoportok, különbözőségüket kihangsúlyozva, gyakran más vallási csoportokhoz
csatlakoznak. A 2002-es romániai népszámlálások adatai szerint a cigányság nagyrésze a
Pünkosdista-egyházhoz csatlakozott, de a gáborcigányok az adventisták lettek 16. A vallási
normák is meghatározzák a közösséget. Az adventista vallásban például nem megengedett az
alkoholfogyasztás, a disznóhús fogyasztása, a mulatozás. Ez nagy hatással van a különböző
népszokásokra, például a halottaknapi „mulatság” a temetőben egyesek szerint a hagyomány
szerint nagyobb ünnep volt, mint a karácsony, de a vallási változás miatt megváltozott az ehhez
való hozzáállás17.
Ebből a családból, ebből a környezetből született Rafi Lajos is. A kollektivizálás
időszakában el kellett hagyják a kovácsmesterségüket, bádogosságból kellett megéljenek, Rafi
Lajos és családja elköltözik Gyergyószárhegyre. Ez a család nem összetévesztendő a gyergyói
csoporttal, akik magukat szintén gábornak tartják. A gyergyói cigány csoport öltözködésében
nagyon hasonlít a gáborokhoz, s gáborként is mutatkoznak be, hogyha valaki megkérdezi tőlük
a származásukat, de nem teljesen olyanok. A marosvásárhelyi gáborok szerint ezek a gyergyói

12
TESFAY 2005B, 183.
13
TESFAY 2005A, 1.
14
TESFAY 2005B, 182.
15
TESFAY 2005B, 182-183.
16
LŐRINCZI 2012, 76.
17
TESFAY 2005A, 4.

3
cigányok a civilizáció egy lentebbi lépcsőfokán állnak, amely megmutatkozik a tisztaságban,
vagy az értékeik megőrzésében is18.
De térjünk vissza a Rafi családhoz: ki volt Rafi Lajos és miért volt más, mint a többiek?
1970-ben született a marosmegyei Jobbágyfalván, de mint már fentebb említettem, a
kommunizmus következtében családja el kellett költözzön a megélhetés miatt és
Gyergyószárhegyre került egy éves korában.
Próbáltam a számoknak utánanézni, mert ezeket a költözéseket, meg Rafiék vallási
hovatartozásukat nem különböző tudományos cikkek adataiban találtam meg, hanem amit még
Lajos mesélt személyesen, meg amit a falu beszélt róla, azt próbálom szavakba önteni, de a
népszámlálási adatok is alátámasztják a régebb szóban elhangzottakat: a 2002-es romániai
népszámlálás adatai szerint, Szárhegyen ebben az időszakban, 24, magát cigánynak valló egyén
él, és a lakosságból 8 ember adventista vallású. Az adatbázis19 nem tér ki külön az etnikai
csoportok vallásaira, de ez a szám pontosan a Rafi család létszáma.
A többiekkel ellentétben, valami volt benne, ami arra sarkallta, hogy tanuljon.
Gyergyószárhegyen végezte az általános iskolát, majd a később Gyergyószentmiklósi
Mezőgazdasági Iskolába járt. 15 éves korában, a hagyományokhoz híven 15-16 éves korában
megházasodott. Akkor még lehetséges volt ez, most már az Adventista egyház elítéli, s a fiúk
be kell töltsék a 18 éves életkort, s akkor nősülhetnek meg. 20 Természetesen a feleségét nem ő
maga választotta ki, hanem ugyancsak a hagyományoknak megfelelően, a szülők egyeztek meg
egymással.
Lajost nem értette meg az ő társadalma, nem értették, hogy mire jó az iskolába járás,
miért nem dolgozik inkább. Sokszor elmesélte, hogy gyalog járt iskolába télen-nyáron, ami azt
jelenti, hogy esőben, fagyban, reggel és délután le kellett gyalogoljon kétszer hat kilométert, s
néha amikor az iskolába ért, akkor vette észre, hogy az ifjú felesége a tankönyvek, füzetek,
tízórai helyett a bádogos szerszámokat tette be a táskába, ezzel is utalva arra, hogy
„értelmesebb” dolgokkal kellene foglalkozzon. Az volt a szerencséje Lajosnak, hogy a
házassági feltételek megkötésekor megegyezett az apósával, hogy csak akkor veszi feleségül a
lányt, ha hagyja a család, hogy leérettségizzen. Lajos valószínűleg rossz korban született, mert
ez, az oktatáshoz való hozzáállás is megváltozott az adventista vallás felvételével 21.

18
TESFAY 2005B, 183-184.
19
Etnokulturális Kisebbségek Forásközpontja
20
LŐRINCZI 2012, 167-168.
21
LŐRINCZI 2012, 171-172.

4
 Mindezek ellenére rendkívül olvasott, művelt ember volt. Sokan elmondták, méltatták,
hogy a falusi könyvtárnak rendszeres látogatója volt gyermek- és fiatalkorában. Még
emlékszem, még szinte hallom a hangját, ahogy, néha nekifogott szavalni. Nagy kedvencei
József Attila, Ady Endre voltak, de rendkívüli nagy tehetséggel idézett más költők
munkásságából is. Az ő megnem-értettségét, kirekesztettségét versírásba, majd alkoholba
folytja. Első korszakában, még tizenévesen még vannak szerelmes versei, vágyódó versei, de
az idők, a nehézségek súlyosbodásával egyre borúlátóbbá, pesszimistává, depresszióssá válik ő
is, meg a versei is.
Első feleségétől négy gyereke született, majd a nő megszökött, a gyermekeket az apjukra
hagyta. Mást nem volt amit tegyen, Lajos újra megnősült. Második házasságából két gyereke
született, így már hat gyerek édesapja.
Első kötete 2007-ben jelent meg „Földhöz vert csoda” címmel, majd 2012-ben „Az élet
számlája” című kötetet22 is kiadják. Költőtársai, barátai hatalmas tehetségként beszélnek róla,
s nem csak a magyar nyelvterületen válik ismertté, első kötetét lefordítják svéd nyelvre is, s a
költő ekkor el is látogat Svédországba, részt vesz a könyvbemutatón. Ebben az időszakban
nagyobb gyakorisággal volt szerencsém találkozni vele, s örültem a sikerének, barátaiként mind
örültünk, s látszott rajta is, hogy ez egy hatalmas dolog számára. Mindenki azt várta, hogy hátha
ez egy fordulópont lesz az életében, megváltozik, de sajnos nem így alakult.
2013. június 24-én hajnalban, Szárhegy és Ditró között közlekedő személyvonat
elgázolta, s meghalt Rafi Lajos. Nem tudjuk, s már sosem fog kiderülni, hogy öngyilkosság,
vagy baleset történt, mindkettő megeshet, mindkét változatot el lehetne hinni. Sajnos
depressziós volt, sajnos alkoholista volt, az is lehet, hogy csak nem vette észre a közeledő
vonatot s így lett vége a szenvedéseinek. Szárhegy saját halottjaként tekintett a költőre, de földi
maradványait végül Jobbágyfalván temették el, Adventista szertartás szerint. A temetésen
megjelentek a falu elöljárói, s beszédekkel is búcsúztatták Lajost. A szertartást végző,
egyébként „cigánybarát mivoltát nem tagadó”23lelkész meg is jegyezte, hogy cigányról,
magyaroktól ennyi jót még nem hallott.24
Lajos szomorú története egyben nagyon érdekes is. Egy olyan etnikai csoport tagja, akik
a hagyományos értékrendek szerint alakítják életüket, ebbe az értékrendbe nem fért bele Lajos
tudóssága, művészete. A magyarul író költő, Ferenczi Attila megfogalmazásában, nem eléggé
cigány, ezért népe nem fogadja be. A magyar kultúrát éltető, gazdagító költőt etnikai

22
FERENCZI 2017, 8.
23
Gligor Róbert László, 2013, június 27.
24
Uo.

5
hovatartozása, cigány volta miatt a székely-magyar közösség is kirekeszti, mivel „nem eléggé
magyar”25.
Összegyűjtött, összes verseit 2017-ben a POLIS Könyvkiadó kiadta egy kötetben, a
verseket életének szakaszai szerint lettek rendszerezve. Ha végig olvassuk a kötetet, végig
követhetjük vívódását a két kultúra határán, hogy hogy törődik bele saját etnikumának a
rabláncaiba. Ha elnézik, ajánlom a kötetet sok szeretettel!

25
FERENCZI 2017, 5.