1602.

Hev. Coll. LX VIII. 229. 1. (lehûzva 393.) 1 602.

1602. Bocskay fogsága.
Bocskay István tizenot holnapig volt Prágában tisztes-
séges fogságba, tartóztatásba, végre kiszabadulván fogadta,
bogy u nom (megyen) tybbé Prágába. Ez volt egyik oka az ü
támadásának.
Hev. Coll. LX VIII. 118. (lehûzva 270.) 1. 1602.
1602. Az szebeniekkel való békesség
t г a с t á 1 á s.
Azgoroszlóiveszedelemután,mely volt 160l.3.Augustusi
mind az Moyses harczáig Bastával, mely volt az következendö
esztendöben 1602 die 2 Julii Szeben városa Erdélbeu mind el-
lent tartott Zsigmond birodalmában, mind ellenkezett, meg nein
adta magát, nem hódolt meg, maga az tatárok körfil vidéken
lévén, niinden veszélt töttenek rajta. Az goroszlói veszedelem
után az mely nemes emberek marbástúl, ieleségestül oda bémen-
tenek volt, sok ideig kinem bocsátották üket, ott beun tartot-
ták ; mind Keserü Jánost mind feleségestül, marbástúl, Peruye-
szi (iábort és sok fü embereket. Végre Keseríi Jáuos és Per-
nyeszi Gabor kiszöktek volt parasztember rubíjokban. Ez iidci
alatt az tatárok sok dúlást, sok égetést töttenek Szeben tar-
tomáuyában. Zsigmond fejedelem egész tavaszon 1602. Sze-
benbe jártatta Kolosvári János deákot az kamaraispánt ez
színuel, bogy Szeben bódoljon meg Báthori Zsigmondnak.
Négyszer volt az kamara ispán ott benu az szebeuieknél (i
maga, Ovári Istvánnal penig együtt kilenczszer volt. Az szebe-
niek is akarták volna jó móddal az békességet. Egyszer Csáki
István oda inenvén Hanuostorfra száll, és az szebeniek közzül
is bütre kibíván, egy nebány füembert, az többi között az ki-
rálybiró volt ü maga, Süvegb Albert, annyira vitték volt az
dolgot, hogy megegyeztenek és bizonyos articulusokban beir-
MOX. HUXO. HIST. — SCRIPT. XXX. 11
 158 SZAMUSKOZY

dennemfi fegyvereket. Elöszür küzt

fegyverek ocla veszett, senkinek 11 y •"*. ■с er.tcbai
'.KsS'iäiJI
sem volt.
1 601 . nev. Coll. LXVIII. 302. (lehúzva 464.) 1
1601. Levinus Mortani volt «i. I.!r-,!,î
mikor Sigmond Kolosvárat meg
Mortani is valon volt.
1601. Er<1- Muz- 82- L :-Ч; i«4
Kolosvárat mikor megszáll
oly okkal szállotta meg, bogy eröv
tione terreálta quidem ôket : de
. ...... -Hill'
ták, úgy égette el az hostátyát ; me
tatas, és czigáuyság volt. Csáki Is .. шип»'
ь- i l-.;',. mulattak Kolosvár alatt,' de Mózes
ivoius>ai .
mi'Kszál- Bastara akartanak volua menni, к
lasa, fogatta Zsigmond.
1601. Hev. Coll. LXVIII. k. 301. (lehúzva 463.) 1¡
«lee. 3.
Secunda die Decembris, solut;t|
variensis ; has literas dédit Sigismur]
dionis solutae die ad patres Colosvaí
et nequam ejus ingeuium perspici po¡
с* Sigismundus dei gratia Tramj
imperii priuceps etc
Révérende in Christo pater nol \g¿a&. 1*1
Г» dem rerum vicissitudinem admirantil гФЗ
mae casus, quo et provincia cone
et nos ipsi jactamur, eo videtur
reipublicae christianae rem agi sen]
simum imperatore, cuius in nos grat
perti sumus benignissimam, et qui viel
ciorum summo cum provinciae pericr
(palam toti mundo est) fructum cepH
ploranda innocentissimae plehis deval
citu christianissimi, ac clementisshl
possit, id vero nos reddit pene attonij
depraecandae tantae indignatiouis,
rum nostrorum inveniiemus, eum pij
arriperemus. Veruni enimvero haec
dei dispositio ! qui quaudo ei visum fJ
modum tot malis quottidie ingruentij
vina bonitate quam primum faciat, ц
divinam ipsius majestatem supplexj
 PJHTOTTUlUWUTll !»

fortuDít ашапш (tan соык&м ^fcéki

rdotoni copia ; amanter a B. V. ряаыа« ы » i
ok, qui Dubis adsäL Hoc œoitu mmJ« к.,% >•
poterit, nam et patena S. T. ш к* ifet». < „^
jorum erga societâtem adu et wtn fe,» та
Jem, obsequia, reí ine» вщащ t^j » ^ .
¡ók propter infam nltbuffl ic^v щ. ^
на, apnd щ escnsabit) t« м ^ ^ Г
sarem. Ь quoad ua¡K aofeta иАщ 4-,
îram, ne qd a feit bteria M № P P T. *&¿±
втепоапЦ easdea fct niere to i¿T**
о Bostn TLordeiBi 1 Dm. i*,l ¥ ltae *J *
1602.
i P. T.

izaban t is/t i's-

IuIvmu t'i ultii,
Ezflat Kolnit: Toit a de m ¡tt г ■
eg\ i к ..к: :i/ il

1602.
Bi!tlÍtéletl"bPJi!Uítl<; !*
tl'SM'ï

BPJÄs badat'igeo
IT» Tele
tilo (lai
iL; «г. Г ;*at«(eài. nl.:j.Augu*tu3Í
"O3! •/. kiivctkp/''"'15
I ■drllli'll llllll'l l'I-
kf/ctt. nu 'í; i" ni
2 ¡w*ûl MillauTî^^atS^ к köriil viel .■ti
iZlói VrS/«'<b m
cstiil o.Im i'ii-
•'<'"'■

ott brim t.-irtu'-

rhibtúl. IIVi-nj4'-
■... I'< 1-
íi .Im""

--.■

"**iVa
b.'ir-

■;:
UT**1
 162 SZAMOSKÖZY I8TVÁN

van az békesség dolgát, aira végezték, bogy az szebeniek Dé-

vára küldjenek és mikor Zsigmond fejedelem megesküszik
azokra az articulusokra, tehát Szeben meghódol mindenképpen
Zsigmondnak. Oly igen biszonyos volt peuig cz békesség meg-
szerzés, bogy immár Szebenben fôztenek erösen. bogy bevárták
és be is megyen Csáki István az békesség megszerzés titán és
szép ajándékokat szerzettenek, mind Zsigmondnak és mind
Csákinak. De végre az békeség dolga esa к ezen fordnlt e].
Voltanak Szebenbe havaseli boeroknak marhájok és feleségek.
kik Havasalfoldébôl ez sok háborúságba Szebenbe költöztenek
volt. Csáki azoknak marhájokot uem akarta hogy kiadják az
szebeniek és marhástul eluienjenek vissza Havasalfüldébe az
boérok feleségi, ezokáért, bogy az magyar nemes emberoknek
marbájokat ezelött való esztendôben Miliály vajda is onnat
Szebenbôl és egyébb belyekrííl is mind felkerestette és el-
vétette volt és kit magának s kit az ü boérinak osztott volt.
— Az szebeniek ezt nem engedték, hanem miértbogy az ft vá-
rosokban jöttenek nagy bizodalommal, ugymint tutum refu-
giumba et asylum, nem tisztessíges leszen városúl nekik. ba
uket megengedik fosztani. Ez igy leven és meg nem alkudhat-
ván akkoron, Zsigmond fejedelem indúl el Dévárúl Brassóba
circa initium mensis Februarii. Mikor Szebenbez nem messze
meuue el, küldenek az szebeniek két fü polgárt Zsigmond eleibe,
Benedek deakot és Brassay Bartost, kik mikor egész Hoklvi-
lágig ügettenek volna Zsigmond után és Csáki István ntán,
Csáki anácsából fel akarta Zsigmond akasztatni üket. Végre. .Ta
ños camora is])án az istenért kérvén és könyörögven Zsigmond
nak bogy ez jámbor embereket követeket ne bántsa, mert az ñ
feleségek. marhájok és több nemes emberek is Szebenbe nyo-
morúságot szenvednek. ha ezt eselekeszi, úgy engedtemeg éle-
teket Bátori Zsigmond. Azért ott Holdviíágnál megállván Zsiií-
mond és eloszólitván az szebeni polgárokot, és rútul megszído-
gatván üket, menjetek el, ugymond. baza, én meg nem büntet-
lek ez háládatlanságtokért, hanem büntessen meg az isten és
több sok efféle szókkal fedvén íiket elbocsátja. Mert annakelötte
Zsigmond irt volt nagy bíí és szép levelet és igen eszesen az
szebenieknek. bogy adják megmagokat éstérjeuek ü hozzá. De
miértbogy az szebeniek Bástátúl tartottanak és az ü tanáesán
jártanak, semmiképen addig meg nem akartanak hódolni. mig
az néniet császár és Basta szabad akaratot erre íí nekiek nem
euged. Ebben bomlék el a szebeuiekkel való minden békesség
dolga. És miképpen Varad három Priczk miá vesze el és sza-
kada el Erdéltül, azonképpen Szebeu is ez két ember megszi-
dogatása miá idegenedék el Báthori Zsigmondtúl. Zsidmonil
is ezen haragutt meg, hogy az olébbi leveíére és szép kérésérfe
 TORTÈKETI MARADVÁXYAI. 163

semmit seni cselekedtenek, Ьапеш ugyanazon keménségben

tartottâk magokat. es hol ide hol tova csavarogván voutatták
és halogatták az meghodolásnak idejét és hogy sem ü maga
Zsigmond intésével, sem généralisa Csáki István torekedésével
nem gondoltanak. azon boszaukodott volt meg. Ez lüu az oka,
hogy Zsigmond is mindenestül ez Erdélt azután az németnek
eláruláaz ország hire és akaratja uélkül. Mert az német fejede-
lem Zsigmonduak Erdélt ismét vissza akarta, boesátaui és valami
az Meszesen belöl vagyon mind megadni ilyen couditioval. hogy
Zsiginoud az töröktül elszakadva íegyen és az német császár
hívsógére kötelezze magát Ezt mikor látná Zsigmond hogy
nem hasznos sein ü neki, sem penig az országuak. mert az né
met fejedelem erejével solía ez országot ez töröktül meg nem OhlaU .-
oltalmazhatja senki, inkább akara mindenestül kimeuni ez ^S"10"1'
országból és az németnek adni teljességgel. hogy nem mint ¡,ZOT а'х
iïrokké ennyi báborúságokban élui ez országban. Igy azért mind németn<»t¡
az országbeli füembereknek és tanácsoknak hire nélkül egy aJt» K|-
olasz pap Antonius Mariettus által igy végezé azdolgot hogy
Basta jüjjön be baddal és kézhez adja az országot neki min-
den harcz nélkül. De nem lebete szinte ugy az mint Zsig
mond elgoudolta volt magában. mert azon uyáron 1<>02.
2 Julii Székel Moyses ellene támada Bastának, de megveret-
vén Székel Moyses Fejérvárnál. ugy juta az ország Démet
kezébe.
Hev. Coll. LXVIII. 247. (lehúzva 411.) 1. 1602.
lebr. 24.
1602. Besztci'cze o s t r o m 1 á s a.
Beszterczét elöször is az Pecz hadából való németek
ostromlották és valonok, ütszáznál többen vesztenek az ostro-
mon. Mely dolog miatt annyira elrémült volt az hajdúság,
bogy semmiképpen üket rea nem vebették az ostromra, hogy
menjenek. Nem is vebette volna meg Basta, ha Signiond aka-
ratjából Bogáti Miklós . . . nem kufárkodott volna. Semmivel in
kább az ostromon nem árthattanak az valonoknak és nénie-
teknek, mint kövekkel és darab sókkal, mely bfivöu volt a/,
városban, azokat báuyták ki nyakoklm.
Krd. Mnz. 92 1.

T o r d a i v e s z e d e 1 e m.
(Közölte Mihi Imre Tort. Ad. I. 2DI./.A 203. I. kipon-
tozott helyen ez nil : »mikor rendtôl rendre való paráználkod-
tanak, végül egy czöveket vertek beléje és az ebekkel etet-
ték meg.«)

ГЛ
 164 SZAM0SKÖZY ISTVÁN

(A 202. 1. >itt az hajcluk« szavakndl köv. olduljeggz¿g (ill:

ugyan ott Tordán kivül találtak volt Kátai Pált vitéz personát.
ez elszaladván elöttök úgy adta volt magát Szindi Jánoshoz.)
(A 203. 1. »Körös-Maros-mellyeki magyar vala« »zarak-
nál köv. oldaljer/i/zés dll oíjxj XVIT-lk sz. kézzel irva : »Nescio
quid petis, ubi Tartárica, ubi thivius Koros et inhabitatore*
ejus ?« Ez ahí késübbi kéz ezi irtn : Bene seit quid petit : Maros-
Körös, Maros közit irja, az hol elegy jar az török az ott Taló
lakosokkal és ott sok gyermek esik az töröktöl.)

1602. Hev. Coll. LXVI1I. 233. 1. (lelmzva 397.)

Junius.
16U2. Junio. Hoffkirker. Pecz Já nos.
Mikor Basta ide be akart jüni Szakmárrñl, anno 1602,
k akkor mikor Moyses ellene támadott volt Váradjánál, volt
I! Bastaval együtt Szakmártt Hoffkirker Joannes Adamus es
Joannes Baptista Pecz. Ezek öszvevesztek volt Szakmártt.
Joannes Bap tinta Pecz az szakálát fogta volt Hoilkirkeniek.
Ezeu Hoffkirker megbaraguváu, az roszpergert kivonssza és
úgy üti az hasához Pecznek, hogy által ment volna benne, ha
szarvasbürböl csinált korczovágya töltött uem volt volna. Ha
uern úgy megbajol az roszpergcr, bogy mint egy borog lött.
Pecz viszoiitag az fejét vágta volt afiele roszpergerrel Hoff-
kirkernek. Ezt megérti Basta. Hoft'kirkert megfogatja mind-
járást volt f'élesztendeig fogságba. Austriába volt ez Hoff-
kirkernek egy bátyja, az egész austriai gyalogságnak kapitá-
nya, nagy úr, ez levelet ir Bartholomaeus Pecz doctornak.
bogy irjou Bastának, bogy bocsáttassa el az oesesét, mert nem
leszen jól a dolog. Igy irt Bartholomaeus Pocz ós üszvcbékél-
tctték üket és elbocsátták.
1602. Ercl. Muz. si. 1.
Oldaij.: д2 goroszlói harez után Zsigmondnak és az nímet feje-
l,-,j0liar(.z(lelemm'k б köztök csak indutiae voltanak; nem volt semmi
után vaióratum, vagy íixum, bogy országot Erdélyt Zsigmondnak akarná
tractatns. az nímet engedni. banem azon telen, és tavaszon csak idejek
legyen az conditióknak tractálására.
Szamos-Ujvártól elválván, mindent Erdélyben mogadott
volna az nímet fejedelem, ha urgeálta volna Zsigmond. De
eszében vötte volt Basta, bogy egyenetleuek az urak Erdély
ben, és valami egyéb tanaes is érte, és azért nem alkhattanak
meg. Cum inducías fecissent. Basta arra felelt volt, bogy meg-
szerzi ez Erdélyt Zsigmondnak ; de azután megizente az nímet
fejedelem, bogy cedáljon priucipatu, mert azért ment ki Er-
délyból Zsigmond. Az törökböz is nem l)izliatott Zsiginoud.
 TÖRTENETI MARADVÀNYAI. 165

Eid. Muz. 83. I. 1602.

Basta iiiduciát szerezvén Zsigmonduak az országtól az ,,us
békesség tractálása felôl, ö maga Basta az liadnépivel Szatk-
márra kimegyen Erdélybol. Az hajduk penig az erdélyi prae-
dálást nem hagyhatván el, Kolosvár tájatt és széljel dultanak.
és mulattanak. Erre Zsigmondnak Basta, pecsétes levelet s
szabadságot adott, hogy öket kiverje ez országból az inducía
belyiu maradván. Ez hajduk között volt Radul, ki azután ha-
vaseli vajdaságra mené bé ; és egy görög érsek Demeter, bol-
gárok és ráczok; érseke az Dunántúl való. Ezekre az hajdukra
Csáki nagy haddal reájok menvéu, Egerbegynél találja öket, és
ott megharczolván vélek, megveri öket, és sok szekereket, rabo-
kat, marhájokat eluyeri ; és az rabokmind inkább az tatároknak
jutuak. Demeter érseket mikor ellbgták volna, és Csákinak vit-
ték volna — ingyen elbocsátotta nem kevés zugolódással az
vitézlo reudnek.
Az hajduk Egerbegynél lévén, mentenek volt Gerendre,
holott akkor Sarmasági Zsigmond volt ; de nem várván oda
az derék hajdu tábort, egy neliány magaval kiszalad Gerend-
böl Eejérvár felé meuvén. És az futtában elfogta Kovács Györ-
gyöt, az hajdx'ik egyik hadnagyát; küldte Ujvárból Sarmasági
Csákiuak, kitöl Csáki miudeneket megértett.
Hev. Coll. LXVIII. к. 126. (lehúzva 278.) lap. 1602.
Kolozsvári János deák az tatároktúl az ra-
bokat m egszabadí t j a torvénnyel 1602, menso
M a i o.
Anuo 1601 az goroszlói clades után Sigmond tejedc-
lem török és tatár segitséggel Basta eilen bejöve nagy hír-
rel, mintha számtalan török tatár volna vele, maga uoha öt
basa volt vele és egynehány bék, de nyolczezernél feljebb
nem volt, avagy még annyi sem. Az basák ezek voltak : Ana
toli basa, Xuh basa, Bectas egri basa, és Ismail tömösvari
basa; kik közzül niostan csak Ismael volt Erdélben. Ezekkel
volt egynehány sereg tatár, kiket az jövö esztendöben oztán
1602. mikor egész telen itt ez országba teleltette volna Sig-
ínond üket, mense maio az tatárokot hazabocsátá, mikor némi-
uemü conditiókkal az német császárral és Bastával mi'galkutt
volna Sigmond. Ez tatárság sok rabokot gyüjtött volt iminnet
amounat, kit Erdélbül, kit Erdély kivtil való helyekrul, mely
rabokot elakartak ez országból vinni Törökorszagba. Küldi Sig
mund fejedelem Kolosvári János deákot és Kapronczay Ta-
mást.hogy valamint valahogylehet, szép szóval,kéréssel, könyör-
géssel, torvénynyel az rabokot megszabadítsák. Elmennek ezek
 166 8ZAM08KÖZY ISTVÁN

A. és Szászvárosnál találván az lörök és tatár tábort, az basának

Ismaelnek az tömösvarinak ajáudékot visznek, kérik hogy ne
hagyja az tatároknak elvinni az hatalmas császár orazágába való
rabokot, az kiket nem az ellenség tolden fogtak volna, banem
itt Erdélbe gyüjtöttek volna. Sok szó és panas/ ntáu az basât
arra vészi Torday Jáuos, bogy torvén legyen benne. Az basa
megeugedi az torvént. Ilyenképpen sok fu törököket az tör-
vénbe leültetvén és ü maga is Ismael ott ülvéu Jáuos deák kc-
lozsvári igy felel, bogy az rabok nem illetnek az tatárckot.
mert az császár hívsége alatt való népekbôl ragadozták volna
el. — Ezek adnak, ugymond, az hatalmas császárnak adót. és
mintha Konstantiuápolnak egyik utczáját rablottátok vulna
el, szinte ugy tartja ezt az hatalmas császár. Azért küldött t¡-
teket tatárok az császár ide, bogy az országnak oltalommal
legyetek ; ez nem oltalom penig. banem dúlás, pusztitás és csá
szár eilen való cselekedet. Az elleuségre bocsátott titeket az
császár. onnat nem gyüthettetek rabokat, banem ez orszagi
embereket, kik fejet bajtottanak. azokat dultátok. Az tatárok
az eilen igy feleltenek, bogy az hatalmas császár úgy küldött
minket ide és Sigmond is ugy bítt ide. bogy az mi rabokot
íoghatunk. mienk legyen és szabadon elvihessük ez országbóL
Tudjátok penig bogy itt ez országban sok ellenségtek volt tinek-
tek, az szászok, az németek és az kivttl való magyarországiak,
szilágyiak. Azokból gyütöttük mi ezeket az rabokot. nem azok-
ból kik avagy az császár hívsége alatt, vagy Sigmond birtoká-
ban voltanak. Azért szabad mi nekünk elviuni ezeket. János
deák ezekre igy replicalt: Az mi néz az magyarországi, szi-
lágyi, nagybányai, kuvári és az kornyékekbeli rabokra, azokra
azt mondom, hogy tudják azt az nagyságos basák és az több fñ
török urak és ti is tatárok mindnyájan tudbatjátok, hogy ez
Magyarországnak részei, Szilágy, Ñagybánya, Kíívár és azokon
innet az egész fold mint erdéli birodalom volt és most azok-
nak visszavételére küldött az hatalmas császár ide titeket.
ezokáért az mi rabokot onnat gyütöttetek, az hts császár bir-
tokából, és az Érdélyhez való földrül gyütöttetek, kik az csá
szár hívsége ala való népek voltak és mostau is ide valók és
ide hallgatnak : ezokáért ez rabok nem tietek, banem itt kell
hadnotok, mert Érdélyhez való fold népe, kik az hts. császár-
nak adófizeto jobbágyok. Az mi néz az szászokra, igy szólok
azok felôl, hogy az szászság, kik falukban laknak, és nincsen
keritett városok mind császár íí hatalmassága bívei voltak és
Sigmond jobbágyi, kik nem fogtak fegyvert, sem császár, sem
Sigmond eilen és az szász városok is mindnyájan császár eu-
gedelmében vadnak, az egy Szeben kivül. Ha Szeben ellenség
volt, az mint volt is, miért nem vettétek meg Szebent, valamit
 TORTÉNKTI MARADVÁNYAI. 167

ott találtatok" volna, mind tietek volt volua, bar elvittétek

volna azokat, inert mind tinektek és mind minekünk ellensé-
gek voltauak. Az mit kívííl találtatok azok nein Szebenhez
valok voltak, hanem Sigmond országába és birtokába valók.
Ezokáért nem illik az szász rabokot is elviunetek.
Az mi néz az németekre és az egyébb népre, kik Kassa
tájárúl és az német király birodalmából jöttenek volna ide, és
azokban az mit el nyertetek, mind tietek lebet torvéuy szeriut
és igazság szerint, de az mi Erdélyhez való és erdélyi biroda-
lomból itt vagyon nálatok. rabok, azokot vissza kivánjuk, inert
nem tietek, banein az bts. császár jobbágyi.
Mikor János deák igy felelt volna, az basák és l'íífü to-
rökök torvént Litnak bennek és igy taíálják, bogy valaki ez
rabok kozzííl erdélyi és Erdélyhez való tartoniánbeli ember,
mind elbocsássák az tatárok és itt ez országbau hagyják. Ezt
hogy iukább végliez vihesse János deák igírt volt az tatárok-
nak báromezer forintot az rabokért és az haduagyoknak inier- C.
záknak egyéb ajándékokat. Igy leven az torvény, végezik azt,
bogy az Vaskapunál az Strigy mellett ott az szoros helyeken
válogassák meg az rabokot, hogy az tatárok is se ide se tova
lie vihessék és ne rejtegethessék el az rabokat. Azért oda jut-
váu öt sereg tatárt külön-külön állatván, mely seregben min-
denikbeu ötöt száz volt, úgy bogy harmadiel ezer tatár volt D.
niiudenestül. Nagy engedelemmel (mely igen csndadolog) az
rabokot elbocsátották az törökök füemberek és az basa is Is
mael készeritvén ôket az elliocsátására.
Az kik nem akartak volna is elbocsátani az törökök és
János deák ugyan levonták az lovakrñl és külön az rabok se-
regébe vitték, mert mindenik tatár seregbôl való rabokot külön
seregbe állatták. Igy mind haraggal, mind szép szóval éstusa-
kodással is az torvén kimondás szeriut az raboknak nagyrészét
kivotték az tatároktúl.
Sokankiszázaranyat, ki többet ki kevesbet adott volna
János deáknak, csak az rabot hatta volua nála; de az nagy
tokéletességgel senkitííl egy pénzt sem vött fei az rabokért.
Ilyenképpen ugymint hároniezer rabokot, fértíakot, asz- F..
szonyembereket, leányokot, gyermekeket az tatároktúl nieg-
szabaditván, János, deák Brette faluhoz az Strigy mellett meg-
számlálván, egy nagy kertbe rekesztette ííket, bároni megholt
bennek és igy nagy sereggel visszabozta ííket és kit az szászok
közibe és kit imide, amoda az országba, boceátta ííket, mindnyá-
jan csudálkozván, hogy olyan nagy barbaros és kegyetleu
nemzetekbe az tatár és török között, et quod maximum est, az
legyver és dulas, pusztítás között helye lehetett az igazságaak
és törveuiiek, mely dologban bizony raro quideiu ab omni ,
]68 szamosközy istvAn

tiquitate exemplo, de refutaltatik amaz közmonHas, hogy : iu-

ter arma silent leges.
Ezt soha az pokolbeli ördög seggiböl született hajdii.
balón, rácz, oláh, magyarországi magyar es egyéb vérszop'i
ebek nem cselekettëk volna, az mit az tatúr megmielt ; kiklun
ez vilâg szeme láttára vagyon. hogy nagyob igasság, irgalmas-
sâg es az szegény kosséghez való engedelem vagyon, noha û
természet szerint ellenségi voluának, hogy nem mint az keresz-
tyénnek az keresztyénhez, az magyarnak az magyarboz.
Az ki ezt tagadbatja, bat az déli napvilágot is setétség-
nek mondja.
Ad ditio ad superior a.
A. Ismael basa hozott volt Erdélybe hároin száz töiö-
köt, de akkor volt vele csak u. m. ötven török, mikor az tatár-
ság ki akart menui. Ez basa is és az tatárok az imerzakkal
azaz hadnagyokkal együtt csak Sigmondtúl vártak levelet
commendatoriat és saluus conductust. Ezokáért hogy mind az
császárnál és az vezérnél és egyebeknél nilván legyen az Sig-
mond lévele által való hív szolgálatjok ez országba, és az ü
szolgálatjokért az szerdártúl Memhet basátul valami tekinte;
legyen reájok. Az tatárokkal volt hat imerza, azaz hadnagy és
egy agaságh. Egy imerzaság alatt volt öt-öt száz tatár és ai
agaságh alatt volt négyszáz tatár. mindenestül 3000 és 40* i
tatár volt. Az Vaskapun belöl az Mezñségen voltauak Ha-
ezokon tul mind az tatárok és mind az rabok nagy sokasággal.
B. Negyedik obiectiojok az tatároknak ez volt: Itt ai
rabok között sokan vadnak, kik szabad akaratjok szerint atták
ü magok hozzánk magokot, mikor éhhel halnának meg és L:\
mi nem tartottuk volna üket ez telen nyáron, megholtak volna
éhhel. Az kik velünk elakarnak jünni, azokat vissza nem vehe-
ted, mert ez az mi torvényimk eilen vagyon. Ezekre Kolo"
vári János deák ezt monta : Az kik szabad akaratjok szermt
hozzátok atták magokat, azok inkább mind gyermekek. esz-
teleuek. nem tudták meggondolni magokban mi legyen az jó
és tisztességes dolog, ez féle gyermekek az atyjok, anyjok.
rokouok és öreg emberek hatalmában voltanak, az öreg
emberek akaratjok nélkul nem mehettenek volna ezek ti
hozzátok, könnyu volt az ébség miá üket hozzátok csalo-
gatni, mutass egy almát nekiek, csak azzal ishozzád cealhatod
az gyermeket. De ezekfelôl is igy kell gondolkodni, hogy ezek
az császár foldérül való gyermekek, nem az ellenség foldériil
való. Ezek császár jobbágyi fiai, ezek adnak jövendöre az ht?
császárnak adót. Nagyobb kár vagyon efféle gyermekek elvite-
lében, hogy nem mint az öreg és vén ember vitelében, inert
 TORTÉNETI MAHADVÁNYAI. 169

ezekböl nevekednek jöveudöre ez földön jobbágyok, és oz föhl-

nek lakói.
C. Kolozsvári János azelött megüzente volt és megparan-
csolta volt Sigmond levelével, hogy miudjárt Lugasból és Ka-
ránsebesbol fegyveres kézzel és taraczkokkal elegedendö nép
ieljüjjön és az Vaskaput megállják, bogy az tatárt által ne
bocsássák és megtartóztassák.
Igy meglevén ez, az tatárság megtartózott és azhaczoki
mezön megszállott. Ezenközben bogy tórvénkeznének és ott vá-
rakozuék az tatárság, jut az császár és vezérpasa levelével
Apony Jáuos, kit azelött küldött volt császárboz Sigmond az
rabok felöl és egyéb dolgok felöl. Az császár levelében ez vala
parancsolva és az szerdaréban is, bogy Ismael basa és az imer-
zák semmi rabot Erdélybol ki ne bagyjanak vinni, oztán bogy
Sigmondtiil, az császár fiátúl (mert annak nevezték), semmi
pénzt se ajáudékot ne vegyenek, miértbogy tudná a hts csá
szár, hogy Sigmondnak mostan pénze büvön nem volna. Au-
nakfelette, bogy az ifjú királt az császár fiát Zsigmondot sem-
minemü bántással meg ne báboritsák, valamit parancsol, azt
cselekedjék, ajándékra ne készerítsék. Az ki ottbenn Erdél-
ben jámborúl szolgált, itt künn az basa arra fogadta magát,
bogy miudenekrül megelégíti. Ilyenképpen az császár és szer-
dár levelére és parancsolatjára az mely pénzt és ajándékot
igírt volt János deák Sigmond nevével, azt is sem vevék el az
tatárok, nem is kénszeritették rea az megbozásra. Igírt volt
peuig Kolosvárí János deák az tatároknak minden imerzának
egy-egy aranyas szablyát és egy-egy aranyas botot; ezenkivül
liáromezer forintot elöször és hogy ezen nem akartak megelé-
gedni, hatezer forintot.
D. Az fü imerza mikor az rabokot meg akarná adatni,
elÖ nyútván az szablyáját (nem vonta ki az híívelyébol) reátotte
az jobb kezét úgy hogy az újjai közibe tötte az bíívelyével együtt
az szablyát és úgy esküdt meg hogy igazñn elöadatja az rabokat.
Egerbegynél verte volt meg Csáki István az tatárokkal
az Basta hajduit. Ott az hajduktúl sok magyar embereket,
rabokot, gyermekeket, ifjakot nyertek volt az tatárok. Azokot
is az tatárok nem akarták megadni, ezt mondván, hogy íík
szablyájokkal nyerték azokot, és az ellenségtül votték el. Já
nos deák arra azt felelte, az a hajdúság itt Erdélbcn fogta
volt el azokot az rabokat, kik császár jobbágya fiai voltak,
titeket penig tatárok hiszen oltalomért kfildött az lit« császár
i de. Azért ha mi rabokot megszabaditottatok az ellenségtfíl,
nem illendö, hogy egy rabságból más rabságba ejttétek ííket,
lianem az császár jobbágyát meg k'-ll az ';*ászániak adni <••
itt Erdélben hadni. Az mi rabot fogtatok periig л/ <)l<ir

F^
 170 8ZAM08KÖZY ISTVAX

az hajdúkból. avagy németekbôl, kik szablyát vontanak elle-

netek, azokot szabadon elvilietitek és tönen szeriut is tietek
lebet ; de az kik nem támadtanak ellenetek, azokot nem igaz-
ság ez országból kivinni, úgymint ez hazának fiait.
Sigmond küldötte volt az tatárokboz az rabok inegsza-
badítása felöl Kolosvári János deákot, Ováry Istvánt és Bos(o$l
Istvánt. De látván Kolosvári János. hogy azok késon jönnek
elö és addig az tatárok eltakarodnak az rabokkal, ñ maga
ment Ismaelbez és az tatárokboz melléje vévéu Kapron-
czai Tamást, egy vastag öreg arczúl vágott katonát és Sig
mond parancsolatjából az szászvárosi királybírót Fény Istvan
deákot, és ezzel volt lmszonöt drabant is, kik az rabok meg-
szabadításában az mire szükség volt, jól szolgáltak.
E. Az rabokat úgy hozzájok alliciálták volt az tatárok.
hogy sokat nehezen vont el tülök, kik el akartak volna velek
nienni. Erövel is elvotték az tatártúl, ha nem akarta volna i>
megadni. Az tatárokban oly emberséges indûlat volt, hogy
noha az rabokat elvotték tule, mindazáltal kenyeret. élést h
kölesiget adott az raboknak és nagy bánkódva úgy boesátotta
el tule. Ha mi ruhát adott azelôtt rea, oda eugette. Voltak
csak szász leányok és asszonyemberek négyszáz és negyvenötön.
kiket visszahozott Jáuos deák. Mindenestül háromezer rabnál
többet szabaditott meg, és mind hazájokba boesátotta ñket.
1602. Eni. Muz. 90. l.
j un. 11.
Toroczkónál az Szelestei János hareza az Basta hajdui-
val igy volt. Az harez elôtt ugymint két béttel egy fôeinbêr az
katonák közül Zsigmond hadaban való az Basta hajdai кои
szökött volt ; ennek Adorján Paál nevé. Ez az mi hajduuk
hadnagyit elhiteti, hogy Bátori Zsigmondnak semmi hada
ninesen. Fejérvárnál volna otszáz lo vag, ha azt megverhetnék.
Erdélynek nagy részit mind feldulhatnák. Erreképest Horvát
Abraham az ö hajduival ugy mint három ezeren felkél, és Er-
délyben indul. Noha penig akkor Bátori Zsigmondnak frigyt
és induciája volt Bástával (mert Zsigmond akkor árulá elEr-
délyt utolszor az nímetnek), mindazáltal ezzel nem gondolváa
az hajduk béjovének Erdélyben, és Toroczkónál egy völgyben
megszállának. Zsigmond ezt megértvén, ö egynehányad magá-
val Fejérvárról Dévában szökck ; igy itilvén jobbuak, hogy tí-
vulb lészen az Basta hajduitól. Mindazáltal hogy siketségrt
ue vegye az dolgot, elküldi »Szelestei Jánost ugymint nyolcz-
száz emberrel reájok (nem voltanak ezeren az nyilvánvaló do-
log.) Nagy Báliut volt az katonák kapitánya, Lugosi Ferencz
az erdélyi hajduk hadnagya. Nagy Bálint mellett haduagyúl
volt Bábolczai Báliut ; Szalai Ferencz eloljáróban volt száz lo
 TÖRTENETI MARADVÁNYAI. 171

vaggal. Ezek Baton Zsiginondhoz való hadnagyok voltauak, kik

között fizetett katona,u. m.harinadfélszáz volt ;az Zsigruoud haj-
dui voltanak ez katonák kivül ugymint hatodi'élszázan. A z Basta
bajdui Toroczkóig jovéuek bé ; Szelestei egy reggel rea jütt né-
pivel Toroczkóboz ; miérthogy penig nem tudhatta Szelestei, mi
belyen legyenek az Basta hajdui ; mert igen nedves ido volt, két-
háromfelé is bocsát kémeket, kik meglássák bizonyosan, bol
vanuak táborban. Meghozván bizonyos belyeket reájok Szeles
tei. Azok elöször nem tudták Szelestei jovésit. Torténik igy az
dolog, liogy egy árok volt köztök ; tul voltak az Basta hajdui,
innet volt Szelestei az ö népével. Mindazáltal általugratván
az árkokon, szembenszállának. Amazok eszében vevék az dol-
got. dobot ütének. és az mint lebet hozzákészülnek, és megví-
nak. Szelestei megveré ôket ; Lugosi Ferencz fó vitéz ember
odavész. Az buzan volt az barcz aratás elött. Tartottegy óráig
az barcz az faluhoz ugymint egy taraczk lövetni közel. Többet
ezernél váguak le benne. — Volt másfélszáz rab, kiket elöttök
hajtottak mind Enyedig az Szelestei vitézi. Adorján Pal és
Horvát Abraham elszaladnak. Az rabok felöl izennek Dévára
Zsigmouduak s megkérdik, mit cselekedjenek vélek? Miért-..eí идуан-
bogy immár árulásban volt Zsigmond az ország fel61aznímet-a:o;ti,-ez</í-
tel, hogy az nimet királynak nagyobb kedvet találjon, ez en- <«' •' 1002.
gedelemmel meghagyja, hogy avagy mind bocsássák el öketmeuse. Ju"
vissza, vagy fogadják bé közikben, és legyen fizetések. Igy hoz- kai harcz .
zájok fogadják az hires tolvaj ebeket az Zsigmond katonái, de volt ez
nem sok ido mulván ki egyszer, ki másszor elszöknek nagyobb barcz un-
része Magyarországban. Egy nebányát ugymint ötöt vagy ha- jeci."?1* ?í®
tot Zsigmondnak küldöttek volt benuek Dévára, de Zsigmond in ' „^
mcgajándékozván, oket szabadon elbocsátotta, 254.
Hev. Coll. LXVIII. 91. (lehuzva 241.) lap. 1602.
Respousio illustrissimi domini Georgii Bastae etc. ad J"lV ?'J;
postulata ex.-mi principie Sigismundi Báthori et regnicolarumMik'0"¿ol.
Transylvanensium .... szor Bá-
Actum Claudiopoli die 29. Junii, anno 1603. tori Zsjg-
moiid Er-
Jegyzet. Közölve Erdélyi Orí-zággyülúsi Emlékek V-ik k. 124. rlélbol ki-
Erd. Muz. 63.1. mené »r-
dogue.
Foecunda patris natura de crudelius monstromot nem 1 602.
gênerait Zsigmondnál ; egyfelöl Mósest ö maga urgeálta Szász- jUi. 2.
sebesben, mikor az katonák végeztenek volt, hogy Basta eilen
támadjanak, hogy per omnem eventum megvijjanak Bástával ;
másfelol accusálta oket, Bástáuál purgálta magát, hogy ö aka-
ratjából nem víttanak meg, szemben Bástával maga Makrai
btván volt ott akkor, mikor nekiek megbagyta, hogy megvon-
 172 SZAMOSKÖZY IST VAN

ják. Makrai, ki osztáu miudjárást Kolosvárra jött Bastához.

és mindeneket megmondott, mint végezteuek az katonák elieue.
meg sem gondolták penig Váradgya ala menjenek, bogy Basta
reájok raeujen ; hanem attól féltenek inkább, bogy visszatér
Basta és Kolosvár mellé csatolja magát. Mind is hétszáz kop-
jásuál az Mózes hada több nem volt, maga tizenötszAznal;
kellett volna lenni, ana volt az fizetés ; de peí- negligentiam
Mosie, kiki mind ott járt, az bol akart ; ki feleségit, ki marlis-
ját hozta imide-amoda városokra. Ezernél az lovag bajdú tôbb
nem volt, kik elott Szelestei János volt. Volt ötezeren Basto,
mikor Mojses megvítt vélle.

1602. Eni. Muz. 72. l.

jul. 7.
1602. jul. 7. Bator i Z si g m on d kim eg y en
Erdélybôl.
(Kvzölve Mikô Eni. Tört. Adcdok. I. 72. és Kulmr
Krónikája 107. 1.)

1602. Hev. Coll. IiXVlII. 107. (leu. sz. 259.) lap.

1602. Zsigmondnak péuzt küldött az vezér.

Egyszer és másszor is küldött az török császár Tezért
(mert az császárnak hire sein volt benne) Bátbori ZsigmoD'l-
nak pénzt, Toldi Istvántúl küldött huszonhét ezer aranyat.
Ali csausztúl tizenuégy ezert, Buday Ferencztül kilencz ezert.
Azonkivul egyszer is másszor is egyéb követektül, ugy код
mindenestül otvenuégy ezerre tott. Volt ekkor szerdár bas.
Giemisci Haszon pasa, azaz Gyümölcsös Haszon pasa, шеп
az császár gytunöleseinek ez viselte gondját elöször, mely ig«
fü tiszt. mert megjár esztendeig 26 ezer forint jövedelrae. E¿
basât mindnyájan emlegetik az törökök, uagy jámborságárú;
igaz mondásárúl, tokélletességérñl. Ez nyilváu vagyon, hop
ajándékot senkitül el nem vött, de ü sem adott senkinek.nie!y
az török nemzetben csuda.

1602. Brd. Muz. 88. lap.

jul.
Déváról bogy Zsigmond török kozé akart meuni, es <&■
speratione volt az fejérvári harcz elott. Mindnyájan szóltak
ueki, de kiváltképpen Bogáti Miklós, David deák, Szilvási,Al¡
csauz ; Csáki aztán néki állott, ö confirmálta cum praedictï
tribuí?, bogy az nimet melléje álljon inkább; mind istensmú'
emberek elött az volna dicsiretes.
 TORTÊNETI mabadvántai. 1 73

Eni. Muz. 90. 1. ] 602.

Szelestei Jánost betegségiben az menuyire Sármasági s'
Zsiguiond tudja ugyanazon ágyában mordáljul vágta Pekete
Máthé, kivel б sok jót cselekedett volt; régi szolgája volt.
.Tenöböl volt tanusága Basta akaratjából. Világosvárban olték
meg, és az vár alatt az országuta mellett temették Keres
Maros közben.

Erd. Muz. 290. lap. 1602.

Székely Mózes felöl azt mondotta Haszon passa, ha sei? '
rabbá esett volna, megváltotta volna 2. ezer ló tereh pénzen.
Szerette benne az justicitást, hogy az mit mondott, úgy találta.
Székely Mózes elhajolván Bastától, mené Thömösvarra ;
onnét Székesfejérvárra. ott telele; az török nagy örömest fo-
gadá, s vajdaságot igíre neki, ezt mondván : isten hozott ; az
régi magyar királyokot is itt korouázták fel. Es második esz-
tendöben jött be Székely Mózes Erdélyben.

Eni. Muz 290. lap. 1602.

Pestet nagy hirtelen megveszi az magyarság, inert igen
gondviseletlenül találták ; az passa akkor (àyula fêlé volt, hogy
Mozest Erdélyben bebocsássa.

Hev. Coll. LXVIII. k. 121. (régi lapsz. 273.) 1602.

Rudolfus Secundus divina lávente dementia eleetus
rninanorum imperator, semper Augustus.
Reverendi, magniíici, egrcgii ot nobiles fidèles dilecti.
Ut provincia isía. nostra, post varias bellorum procellas in
quietum ас tranquillum statum restituatur magnifieis nobilibus
ac strenuo fidelibus nobis dilectis Geoi-gio Bastae Generali
Transylvaniensi ; Michaeli Székely a Kevendt ; libero baroni in
Fridaw capitaneo szakmarieusi ; .Toaunii a Molardt, libero
baroni in Reineck et Drossendorft* capitaneo comaromiensi ;
Nicolao Istvánffi de Kisasszonyfalva janitorum nostrorum re-
galium in Hungaria magistro, ejusdemque regni nostri Palati-
natus locumtenenti, ac Nicolao a Burckhaus in Stolcztansdorf
et Schiltperg consiliariis et commissariis nostris transylvanen-
sibus quid nostro nomine vobis indicare, et ob oculos poneré,
quidque deindeagere atque exequi debeant injunximus. Quod
cum ad salutem vestram inprimis pertineat, fidem illis, tan-
quam nobis ipsis adbibebitis, eorumque jussionibus tauquam
nostris parebitis. Gratiam eo nostram, qua vos complexi su-
mus, magis magisque promerituri, rebusque vestris, quas nos
 174 SZAMOSKÖZY ISTVÁN

noreutes et prosperas optamus, beue consulturi estis. Datum in

arce nostra regia Pragae die 8. men>is Septembris. Anno Mil-
lesimo sexcentésimo secundo: regnorum nostrorum romani
XYII. bungarici XXX. et bohemici itidem XXVII.
Rudolphus.
Kud. Coraducius. Jo. Baruitius.
Ez Kodolphus Coraducius az imperium vicecancella-
riussa. avagy procancellariussa. kinek elötte volt Jacobus Cur-
tius. ki 1594. 11. Martii holt volt meg. Hogy penig azcsászár
az imperíum vicecancellariussával irat levelet Erdélbe. ne vél-
jed egyéb okának lenni. banem hogy Erdélt az imperium ala
foglaltatta az német császár. mely Erdélynek mely nagy rom-
lására, és az magyar nemzetuek veszedelmére legyen, uyilván
való dolog azoknál, kik arról tuduak gondolkodni. Az mely
0!dull :
1604.
aranyat Erdélben Kolosváratt veret is az császár egyik le
lilí az imperium kétfejíí sassa vagyon, másfelól Rodolphus csá
szár nevé és képe. Az C. B. mely vagyon feljegyezve rajta,
Clausen-Burgum azt teszi, azaz Kolosvár.
1602. Hev. Coll. liXVni. 131. (Miiizva 283 lap.)
1602. Fames.
Oldalj. : Cherellie egy oláh falunak nevé. Kolozsvárboz egy mélv-
NifL '' ^'"'H "K.van kolozsvári jószág. Itt egy oláh asszony volt, fut
hozott volt hútán Kolosvárra, hogy eladja és kenyeret vegyen
rajta. Otthon egy beteg tíát hagyta volt, mig Kolozsvárrajárt
addig otthon megholtaz beteg fia és azmásik fia uagy darabot
kimetszett az öesese húsábau és megsütötte, megötte. Ezt az
anyja nagy sirva beszéllette kolosvári kapu elôtt. Az testnek
(e.tjy sor leváfjva a lap aljáu.)
1 <>02. Hev. Coll. LXVIII. V. 224. (lehíizva 388.) 1.
*ept 1600.*) Dobó Ferencz.

Dobó Ferencznek csak pénze maradott négyszázezer fo-

rintnál több, mert ez Dobó Ferencz igen fosvény szegény em
ber vérébol élo. jobbágya sajtoló, kegyetlen ember volt, uoha
látta hogy seliol semmi maradéka nem marad, mert Kerecseni
Judittúl noha gyemeke lött egynehányszor, u. m. hat vagy hét
is. de miud megholtnnak kicsin gyermek korokban. Azután
Kerecseni Judit hálala után özvegyen élt mind holtáig. Ez
Dobó pénzébül kétszáz húsz ezer forintot députai tak volt Bastá-
nak, mikor Sigmoud eilen az goroszlói hadra készülne Basta.
Ezzel ez Dobó pénzével rontá meg az német Erdélt
*) Vítlószinílleg tollbibából 1 602. helyett, mert. Dobó Keiencz ez
év septemberében ball meg. L. Budapest! Szemle 1 S6f>. I. k. 523. 1.
 TÖRTKNETI ¡tfARADVÁNYAI. 175

Dobó jószága maradott mostan Kollonits Stilffrid шта.

ki az Priny asszonyt vötte, de az jószágért az császárnak kel
lert letenni százezer forintot. t. i. Patakért, Léváért és az több
Dobó Ferencz jószágáért. Igy juthatott Kollonits Priny asszony
;iz felesége után, az Dobó jószághoz. Ez Priny asszony Dobó
Domonkos leáuyátúl való volt, mely Dobó Domoukos leáuyát
Dobó Ferencz házasitotta volt ki Priny Tstvánnak, ki Nyalá-
hot bírta. Priny István meghalván, ez Priny leant adta volt
i'érjnek Székely Györgynek, az Székel Mihály ocscsének. Ez
mikor megliolt volua, ez özvegy asszont ez elmúlt esztendöbe
1604. Dobó Ferencz hálala után, vötte el Kollonits Stilffrid
német íir, ki valami keveset tud magyarúl. Jó vitéz embernek
mondják.

Hev. Coll. LXVI1I. k. 108. (leliúzva 260.) lap. lf5"2-

1602. Az Fekete deákrúl.

Ez elmult esztendökbe Azsiába támadott az császár ei
len egy tiszta török nemböl való ellenség, kinek Membed Kara
Jazyghi nevé, azaz Membed fekete deák. Ez deák Afisz Ambat
basa szolgája volt, kit valami hadának részével elküld az el-
lenségre. Elmenvén elpartol tüleésegész nyolcz esztendeig lia-
dakozott ellene. Ide Erdélbe kezde lures lenui Anno 1601.
Ez Kara Jazyghi vesztette el puskalovéssel valami mor-
dálsággal Haszon basât, amaz nagy Membed basafiát, ki Szu-
liraan idejében élt és füvezér volt. Ez Haszon basa Szenán
basa idejében volt, budai basa is volt. Ez Haszon basât te-
mették Konstantinápolba. Szent Job piaczán az atyja mellett.
melyek mind az atya és fia nagy becsiiletes az törököknel, úgy
liogy éjjel nappai gyertya ég az temetéseknél. Ez utczát híjftk
Hazret Eiubb azaz Szent Jobnak.
Ez Membed Kara Jazyghi elveszett hadban ez miuapi
ísztendokben, hauem volt egy öcscse Haszon Kara Jazyghi, ez
ígyanazon pártolásban succédait az bátyjának. Ez mostan
1 603. 40 avagy 43 esztendös ember, veres szakála vagyon,
Loszoru szakált visel. embertelen parasztember, hajdú erkölcsü.
Hiinlen serege neki puskás. Elöször csak spai oglan volt, mi-
cor Azsiában az császár eilen támadott, sok harczokot cse-
ckedtek az császár hada eilen, mind a bátyja és mind az
cscse. Algyúkkal, taraczkokkal jar és niindeu vándorlókat,
olvajokat, latrokat hozzá fogadván, ötven hatvan ezerrel és
i>bbel is ,városokot megvöttek, égettek, és mindenfelé nagy
ottegést szerzettek. Mikor derék ero ment rea, i'elt'elé ítllott,
'íkéjjpen egy erdíire szokott beállani, mely törökäl neveztetik
I;'tk-dágh, azaz isten erdeje (taláin ez Libanus licgy Siria
176 SZAMOSKÖZY ISTVÄN

bau). Az kik Mekkébe azMahumetkoporsójáhozbucsúramcii-

nek, tízezer ember fegyveres kézzel nem mehet el békével miat-
tok. Ez Haszoii Kara Jazyghire küldi az császár 1602. e*z-
tendöben Nub basât, ki az utolsó Halul basa elôtt való vezér-
basa, ki azelött való esztendöben 1601-beu Bátbori Zsigmoml
mellé jütt vala Erdélbe segítségül két basákkal együtt Ezmi-
kor nagy baddal rá ment volna, másfelol is Sam-cub azaz Sam
tartomáubúl valók (Sam azaz Damascus) ellene jünek és igy
két felöl meg szorítván Kara Jazygbit, mikor nem volna hot»
menni, békességre veszi az dolgot, és megbékéllik az basákkal
és császárral, és igy jíí az császár birodalma és hivsége ala. Az
császár adja neki basaságúl az bosznai basaságot, de ott elle
ne támadván mird az egész Bosznaság, nem bocsátják be ai
basaságba és igy kelletik Tömösvarra jünni, az bol mostan va
gyon. Ez Kara Jazyghinek igen fü lovai vadnak, de mind ka-
czolák inkál)b, nagyobb része. Nyolczvanöt vezeték, lovat vittek
elt'itte egyszer, négyet gyalog vittek elótte. Terhes lovai olyak
voltak, bogy Konstantinápolba fíílovak számba leliettenek
volna. Tevéje 1 50 volt. Igen prédáló hada vagyon.
Mikor ez Haszon Kara Jazyghi megbékélt volna az csá
szárral, volt egy fü szolgája és mikoron az tengeren jünnének.
visszaszökik. Eunek nevé Korgulogli és ugyanazon pártolást
renoválja az császár eilen. Sok uépe vagyon, úgy annyira, hosrv
negyvenezer emberrel bír és most is az császár elleu pártol-
kodik. Némelyek ennek nevét mondják, hogy Karacas. és л
Kara Haszonuak tihajája volt.
Hev. Coll. liXVIII. k. 162. (leliúzva 314.) lap.
In cane m clam mord ace m i il est Zoilum.
Non latrat, tácito sed morsu calcibus instat.
Et facit a tergo vulnera muta canis.
Ante fores pergit securus saepe uiator :
Infestis auras dentibus ¡lie petit.

Zoile, si canif es, postico milner¿ (lentes

Abstine, quod contra roilere possis, liabes.
Non clandestino, manifesto carpe veneno,
Dulce est ¡usonti crimina nosse reo.

(Athúzva.)
 1603.
Hev. Coll. LXVIII. 816. (lehûzva 478.) 1. 1 503.
Ut segetes Auster, sic concutit Austria gentes
Auster aqua, uentis : Austria caede, dolo.
Jegyzet. A »concutit« h. eredetileg »vertat et« volt irva. Füló irta
»percutit.« A »gentes« szó h. eredetileg »régna« volt h-va.

Hev. Cod. LXVIII. k. 249. (lehuzva 413.) lap. 1603.

l'an.
1603. m en se J anuario.
Apahidához egy erdö vagyon közel, apabidi erdö, Enyed-
hez u. m. egy fél mélfold tul az Maroson. Ez erdöreaz ráczok,
hajdúk. balonok miá sok paraszt ember szorult volt es majd
egész téleczaka *) ott éltenek az makkon, azt torték meg es
abból sütöttek ételt magoknak. Egy özvegy asszony megbal
azon erdôn es az vele való eniberek eltemetik. Ez asszonnak
volt két fia, az egyik u. m. 17 esztendös, az másik kisebb. Ezek
az nagy éhség miá harmadnap múlva felássák az anyjokat es
az húsát lemetélvén, sok ideig azzal éltenek. Ezek löttek Moy-
ses bejöveteli elött való télben, mikor Basta (eyy ¡sor
levrígva.)
Hev. Coll. LXVIII. к. 249. (lehûzva 413.) lap. 1603.

1603. Iszonyú éhség.

Garbovicza. ki más névvel Oláh-Kis-Orbó, Enyedliez
egy kis félmélyfold, iunét egy oláh megyen volt Enyedre, me-
gyen volt vele egy oláh ifju asszony is. Ez asszonyt az oláh
agyon verte, niegölte, az húsában darabonként elszeldelt, mely-
nek nagy részével ü maga élt Enyeden, nagy részét ott Enye-
den adta el pénzeu u. m. disznóhúst. Ez dolgot megértvén, az-
után lufarkon hordozták az oláhot es azutáu négygyé vágták.
Ezt az nagy éhség miá cselekette.

*) Igy : telecezaka, t. i. télétszaka, azaz telen át.

HON. HUNO. HIST. SCRIPT. XÏX. 12
 178 8ZAM08KÖZY ISTVÀN

Jegyzet. Az Erdélyi Muz. [)éldányában e liir aunvi eltéréssrl r;i

küzülve. hogy disznólms Uelyett borjuhus van irva.

1603. Pray-Coll. Res Transs. torn. J. 59. Nr. 47. 203. 1.

1603. Rodolf császár.

Az német császár pohárnokja, ki egy cseh úrfi volt.
elôtte állván, iiit neki császár. liogy tányírt liozzon. amaz más
felé vigyázván, nem vötte eszében. Mászszor is ¡nt az császár.
Oldalf. tányért lioz azonközben az ifju és hogy beadjn, volt az császár-
Ezt Ы- nak, úgy vágja az késsel az pollex mellett vnló iudex újit.
Z°n h'Vtí по8У kicsinbe (nriilt). hogy el nem szakad. Menten ment elúlf
Hoinemi-az ur^ l's eS.v i'leig búdosásban volt ; az midün megjött sokiil"
sza. mulván, látták bogy immár begyógyult volt az újja.

1604. Hev. Coll. LXVIII. 272. (leliúzva 429 D.) lap.

1603. Protestatio Mag y aro r szágiak ó az osi

ez ti r n a k.
Az posoni gyülésbol országúl küldotték az császárhnz
Plagaba ezeket: Napragi Demetert, Istvánfi Miklóst, Uyésbázi
Istváut. .Tó Jánost, Forgács Ferenczet az ca 1 1 cellari ust. пегу
az sok dúló. kóborló badat vegye el rúlok, mert immár azsze-
gínsíg mind oda vagyon, an-a ugyan nem szúlnak, hanein
immár az nemes emberek házát dúlják, felforgatják. Immár
semmivel nem szabadok. Azért ha az császár el nem veszi
rúlok ez sok nyomoruságot. általán fogva mást gondolii;^
feiöle.

1603. Er«l. Mnz. 211. lap.

Az posoni gyülésben az császár azt kivánta az országtól.
az mngyaroktól, hogy senki praedicátort ne tartson se faluji-
ban se városában, banem pápás papot. Ez kivánságot azpisp*1-
kek urgeálták, Nagy sok veszekedés után az ország hire és aka-
ratja uélkíil odairták az articulusok utoljábau. hogy az csá
szár megeskíidt azrégi királyok articulusokra, hogy az mineniü
hütben és vallásban azok az országot megtartották, б is лЬЬл
tartja meg. Ez czigányság, mely az püspökök által volt, 1¿"
az mostani Magyarországbau való feltámadásuak oka. Е15>»т
az ország semmihez nem akart szólani addig, mig az religioub-
nak libertáesát meg nem engedi. Ezt elöször mikor niegen-
gedte volna az császár, avagy csak szinuel láttatott voliw
megengedni, ugy szóltanak aztán egyébb dolgokboz. De az ar-
ticulusoknak k ¡¡rasaban megvoiiták az szijat.
 TORTÉNETI MAKADVANYAI. 179

Erd. Muz. 28!. 1. 1603.

marcz. 8.
8. Martii Hoffkirker az római császárnak eskiité az
vá inst.
15. Martii. Georgius Dedricius proditorsága kijelenékaz
maga supplicatiójából. Az lön elsö viszszavonásnak elsó oka az
két natio között Kolosváratt.
21. Martii. Basta uram szállására Havaselföldeböl 13.
zászlót hozának.
16. Aprilis. SzékelyMózes bejött Erdélyben. Szászváros-
uál egy zászlóalja nímetet vágtak le az tatárok. Ugyanakkor
Inczédi Mátyás levelet boza az töröktöl Bástának.
21. Apr. kinieue Basta Kolosvárról.
29. Az tatárok nyargalának az Komál alatt.
15. Maji. Az mely hadakot gyüjtött volt Komis Bol-
ílizsár Désen alól való táborban, az Mózes bada óczaka rea
ütvéu, kit levága. kit az széllel í'uttata.
19 Maji. Elszállottak Ujvár alól az tatárok.
24. Egy paraszt ember hozta ki Bástát Szamos-Ujvár-
ból, kalauzzá leven.
3. Junii. Az egész bostátok körös köruyül rettenetes tüz-
zel elégének. Az hajduk és tatárok gyujtogattak.
9. Junii. Kolosvárból kimenének az nímetek. Ez nap
voxot adáuak az kolosváriak, bogy Székely Mózes mellé álla-
níik, uoba azután nímelyek hitetlenül meg akarák tagadui az
magyar nemzetnek elárulására.
Mikor immár az megmondott 9. nap az nímetek kimentek
volna, fegy veres kézzel volna sok varos uépe, felvouatá az biró az
k:iput. Az tanácsbáz eleiben gyíile az kosség. Az városi papok
praedicáltak, és mind papostól az jesuiták templomára mené-
n«k, torték-vágták az képeket; egyik jesuitát meg is olék, az
niásik íü páternek az i'ejit megvágák, és ugyauazou estve az
k;i])im kikésérték.
30. Maji. Hozák Székely Mózes patenter irt levelét. mely-
ben erdélyi vnjdának irja magát. Csudálkozzék, raiérthogy ide-
gen nemzet nem leven, még sem találták meg emberek által
az kolosváriak. mert az hatalmas császár badával és az tatár-
ral ez uyomorult országnak oltalmazására, nemrontására jött;
és igy csordájokat sem bajtották volna el.
1. die Julii Székely Mózes Kolosvár ala kezde szál-
lani ; az bostátot sok belyen megkezdék gyujtaui. Az üszöget
ngy bozta az szél az városra, mint az sürü eso.
4. 5. és 6. die. Kezdé tatárokkal és törökökkel az várost
fenyegetni, fôképpen tiizzel. Tizezer nyilat akart tüzesen be-
liányui az városban.
12*
4
 180 SZAM08KÖZY 1STVÀN

1603. Hev. Coll. LXVIII. 282. (lehûzva 434.) lap.

16U3. Kolozs va ri uémetek.

Haus Zaidenstorfer, (ez teszen magyarûl Selyeinfalvi
Jáuos) volt az uéuiet kapitáiinak Kolosváratt neve, inikor az
várost megadták Székel Moysesuek Kolosvárát. Fi lstich Pé
ter senior késérte ki KolosváiTÚl Székel Moyseshez, ki akkor
táborbau Bácsnál volt es tolmáesa is fl volt Filstich. Kérte azon
Moysest az kapitán, bogy békével bocsássa, viselhesse jó hírét,
nevét, gondolja meg azt bogy az szerencse együtt sokat nem
lakik, ha ma ü nga (Moyses) vagyou felül, nem bizonyos arrúl
csak holnap is mint fonlûlhat dolga.
Moyses azt tolmácsoltatta ueki, bogy ü nga (Zeidenstor-
fer) ne gondolkogyék semmit, mert nem különben kivánja életét.
megmaradását, mint ü magáuak, és hogy mint sziutén mikor
fi maga (Moyses) menne valahova, avagy in tali casu volna
constitutus, kiváuná azt, hogy békességesen járhássou, szinte
úgy kivánja, hogy íí nga is (Zeidenstorfer) békességesen járhas-
son és hogy fü embereket ad melléje, hogy elkésérjék, securas
lehet ü nga ínindenképeu. Annakutánna félen hítta Moyses
Filstich Pétert, kérte, hogy kövesse és excusálja az németuél.
mert örömest büvebben szólott volna vele, de nem volt módja
benne, azoktíil, kik ott voltauak és Ali csausztúl is, ki jó ma
gyar volna. hanem secretariusát Aszalay Mátyást bocsátja
uti'inua és szóval üzen neki, íí nga higyje meg szavát. Kéri
azon Moyses ü ngát (Zeideustorfert) oda fel is legyen jó em-
lékezetben feiöle, commendalja az hol és kikuél illik. örömest
szolgál az kereeztyénségnek.
1603. Erd. Muz. 271. lap.
Székely Mózesnek hogy megadták Kolosvárát, bocsáttá
be zálagul Bethlen Farkast és Óvári Tstvánt ; Kolosvárból
Flistich Pétert és Szabó Andrást.
1603. Erd. Miiz. 48. 1.
ai>r' Lugos megvétele A. 1603. Apr. 11.

(Kvzolve. Milco Imre Tort. Adatok. I. k.212. 1.)

1603. Hev. Coll. LXVIII. 165 L (lelu'izva 325.)
Anno 1603. die 21. Apr i lis.
Certus rumor pervenit Claudiopolini de adventu Mojsis
Székely. Eodem die Georgius Basta Claudiopoli sein Szanios-
IJjvár coufert. Eodem die vexilliferum vallonum Bikpak capite
plectendum curat Claudiopoli iu foro. Per quinqué septimauas
 TORTÉNETI MARADVÁNYAI 181

continuae excubiae Claudiopoli, abductiones pecorum per Tar

taros frequeutissiniae quotidianae.
24. Maji. Basta ex Szamos-Ujvár summo diluculo cum
40. circiter equitibus praetorianis Claudiopoíim venit ; eadem-
que die circa horam decimam meridianam exivit Szathmarum
prefect us est 32 équités ex civibus illum comitarunt qui altero
die redeuutes paruin abfuit quiu a Tartaris interciperentur.
25. Maji Hostie Tartarus ad Claudiopoíim et suburbia
omnia diripit.
1. Juuii obsedit Mojses civitatem Claudiopoíim. Cum
autem diu plurimas misisset literas et videret nihil eum effi-
cere posse suburbia et praedia omnia extra moenia inceudit,
tribusque diebus omnia loris, arserunt. His eontinuae seditio-
nes et tumultus vulgi.
5. Junii. Induciae et ad iustantiam vulgi promiscúe lega-
torum missio.
6. Junii. Oblata ab hoste pax acceptatur.
Oldall :
7. Junii horrenda tempestas ad Claudiopoíim sed abs
que imbre, ventoruni procella prodigiosa. Eodem die dux ger-
manorum mortuus, et sequenti die sepultus, ac postea altero
die dedita emitas.
9. Jim. Plebs irruit in jesuítas, et omnibus rebus confractis,
ipsos usque ad portam plateae pontis deduxerant, emiseruntque
in Xenodochium, inde a Stephano Toldy deducti in Castra ad
ZentMiklós posita Moysis Zekel. Fames incivitate magna, et
Moyses non cessât minari verbis, nisi se dederint, itaque circuni-
circa omnia incendio absumit, civitatenses toto triduo excubias
continuas agunt, domibus invigilant ne incendantur etc. Minaba-
tur Moyses se habere in paratis decies mille tela Ígnita, quae in
civitatem exureudam mittere destinasset, per ejus rei praefec-
tum peritum Tartarum. Jam inedia et pestis in civitate grassa-
bantur. Unde tandem et inedia et peste et populi tumultu coacti,
deliberatum est, civitas dederetur, plus inde Matti Caes, iuesse
utilitateni, quam si ad internecionem delerentur, itaque 9. die
Juuii Germani milites pacifice dimittuntur.
Eadem die cum milites Germani Caesarei una cum plebe
honeste dimitterentur, adjunctis eisdem ex civibus certis vice
comitibus, praesente ipso Moyse Zekel, cum aliqua parte sui
exercitus, qui dum tractaret cum capitaneo militum Germano-
rum, uescitur an proprio motu ductus ad praedam, vel autem,
ut etiam fertur, fama a Bassa adortus et persvasus, misit cer-
tos suos nuncios clam ad praemissam plebem, cujus major
pars ex profugis colonis constabat, antetjuam ilia plebs portam
civitatis iugrederetur, svadendo et animando, ut ad nutum et
 182 8ZAM08KÖZY ISTVÁN

voluntatem ipsius Moysis et quoruudam suorum asseclaruin

praede inliiantiuui. jesuitae per ipsa m plebem civitate ejiee-
rentur et eorum aedificia destruerentur, et patres ipsi quorun-
dani civium opera in timmltu conservati sunt. Plebs itaque
promiscua, mox urbem iugressa, in foro conglobata est, ас re
pente iugenti vociferatione celerique cursu versus Collegium,
invitis judicibus et senatu, universisque centum patribus cou-
tendit. cujus populi tumultum sectatores animadvertentes re
peliere rati sunt, sed frustra, populus enim commixtus erat
asseclis Moysis Zekel, qui tunc ob comeatum emeudum civita-
tem ingressi erant. Bona tarnen quaedani collecta sunt, quae-
dam Moyses abstulit, quaedam patribus postea restituía sunt.
1603. H.v. Coll. LXVIII. 176 (loliiizva 336.) 1.
ш J" 9. die May. Misit Basta literas ad Radulem vajdam, ut
cum universis suis copiis quas habere t, iu Transylvaniam ve-
niret adversus Moysem ; sed ille tautum abest, ut veniret. ut
etiam potius cum Turca pacem faceré conaretur. Postea pro
fecías ad eum est cum mandatis Stanislaus Krakker, et vix
ipse tandem aliquid effecit. Primum Radul dixit, ut alterum
mandatum exspectaret ab Georgio Basta.
Halmágyi István servitor Radulis vajdae iu Yalachia.
Quidam fidèles Caesari Rudolpbo, scribunt nomine Aloy-
sii Radebi*adi literas ad judicem Corouensem et ad Bedae Ist
ván, Siculorum capitaneum post Jmecli Miliary in liune nio-
dum : Fugerunt ex castris uostris 30 milites Ungari équités,
servitud apud Moysem Zel el, igitur capiatis eos, una cum
Halmági Jstváu eorum duce. .Iudex suspicione ductus, falsas
esse literas, voluit mittere in Valachiam, ad videndum, quis
dedisset illas literas. Sed etiam secundo scriptis uteris, tandem
aliquot ex iis comprebenderunt, et miserunt Segesvarum et
interfecti sunt. Postea Halmági István missus est a quibus-
dam e nobilitate Ungara et Coronensibus uonnullis ad Radul
vajdam, cui nunciarunt, quod cum Zekel Moyse concordaret.
et a Germano se se abstraberet, a quo non exspectaret aliud
praemium fidelitatis, quam Michael vajda, песет videlicet,
qui ne sua quidem defenderé posset etc, tautum abest ut Va-
lachiae auxilium posset mittere. Postea missus est Rácz Gyorgy
et Mer/a cum aliquot millibus. Et Radul promisit se affût u-
rum illis, itaque ad duos menses usque verbis boc modo deti-
nuit illos Radul. Voluerunt aliquoties ire ad Bastam, sed non
poterant per Transylvaniam transiré. Et dum ita ambo capi
tanea, Rácz György et Merza, baerent in castris inter Pras-
man et Herman pagos, omni modo voluerunt retiñere Siculos
in fidelitate Caesaris Rodolpbi, Siculos, qui fugerant e dueatu
 TÖRTENKTI MARADVÁNYAI. 183

ImechMibály, qui fuerat eorum primus capitaueus. Reteuti Si-

culi eoadjuncti sunt in castra és uoha tartván szállának Föld-
vár melló ez okáért, bogy ott várnák meg az csiki székelye-
ket. Ez oly liely volt, melyuek egyik észak felöl egy kastél volt,
uapkelet felöl az Ot etc. nihil, napnyugat felöl sáros vizes
liely. Mikor itt volnának az székelyek 2 die Julii, valami ma-
gyarok és tatárok reájok ütnek úgymint tiz zászlóval, napnyu
gat felöl beütnek az táborra nagy rikótással és serénséggel,
de onnat elverék üket az székelyek és hajdúk nagy veszedel-
mekkel. Miérthogy penig az Radul vajda népe félt azon, bogy
ü reájok is ráütnek az tatárok és magyarok, és több egyéb
okokért is. Rácz György és Merza az ü táborokot vivék Rosnó
telé, bogy Oláhországból segitség és élés is ha jüne, hat közel-
ben lennéuek hozzá. Szorosutba, hegyek közibe szálliták az
táborokot Rosnó között és Keresztyénfalva között, az bol mi
kor két napig voltak volna, die 17 Julii vasámap eljöve öt
sereg, meîyekben volt ugymint hatezer ember, oly nagy rette-
netességgel jovének. bogy azt tudta volna az ember, hogy mind
ördögök. Az Radul népe mindenestül,az székelyekkel egyiitt volt
úgymint négyezer; ezek úgy megverék üket, bogy mindazfalu
végeig vágták üket, melynek Kotla neve. Vesztek itt az ma-
gvarokban és tatárokban három ezeren, ugymint, és az hajduk-
ban és székelyekben mind sebessel egyiitt barmincz. Azoknak
haduagyok volt Makó György és Imecb Mihály ; fogtak ugyan-
azon husz nemesembert. Iunét az oláh tábor elindult és egy
mélyfoldre mené messzebb, szálla Brano faluhoz. hogy ha se
gitség june Oláhországból, ne árthatna nekik Zékel Moyses.*)
Moyses elérkezvén, szálla Brassó mellé egy folyóvizecske mellé,
kinek Gimbás neve, kin mind gyalog és lovag meggázolhatott,
de Branó felöl, az bonnat Radul vajda eljöve, igen sáros vala,
bogy mind lovag és mind gyalog nehezeu mebete által, és meg
is töltöttek volt az Zékel Moyses népei, kikkel volt 27. taraczk.
Azutáu szálla Radul vajda hada Gimbavó falu mellé, mely az
Zékel Moyses táborához fél mélyfoldnire vala; ott az kapitá-
nok oszvegyülvén, Radul vajdânak megüzenék, hogy mi aka-
ratja volna az viadalhoz, és goudolná meg, miért jöttenek
volna ide etc. Radul oszvehiváii az kapitánokot (Rácz Györ-
gyöt), igy réndele el az sereget : Merzának adá észak felöl való
részt, Brassó felöl való ódalt az lovagoknak négy szegletü se-
regbeu, kozépbeu mentenek az hajduk az gyalogokkal. Az
vajda volt az fü zászlóval utólba. Az lovagok is mind gyalog
szállottak, és úgy mentenek az sáron által reájok. Igy meg

*) Oldalt ivva : Az Moyses hadából hatvanöt rácz. kiket atrasara

küblfk volt, az obili hatlba szökütt úczakn etc.
•?Л~
 ] 84 BZAMOSKÖZY ISTVÁN

harczolván, roszúl járt Zékel Moyses mind az üvéivel egviitt

etc. — Ezt irtam egy hazug olasz leveléból.

Hev. Coll. LXVin. 161. (lehúzva 313.) lap.

Moyses ez tanácsokot eskette melléje : Toldy Istvánt,
Bogáti Miklóst, Torozkay Lászlót, Réday Ferenczet. Trauz-
uer Lukácsot, Mako Györgyöt
1603. Hev. Coll. LXVIII. 116. (lehuzva 263.) lap.
JUU' Csiszár Gergel hoz volt segitséget Moysesnek, kit Moy
ses még juniusnak elein küldött volt az szerdárhoz Nándor-
Fejérvárra, ki akkor Memhed basa Rumili, azaz Gorogországi
beglerbék volt. Az honnat segitség adatott. egyik várnak
Alatsia-Hiszár nevé, magyarúl Tarka vár, el messze vagyon
oíd ■ ^e *u' az -Dulliiní voltak innet ezeren. ismét az bodoni. nika-
Foiio iñ- poli, wutsettirni békeket ; mindenestül voltak három ezereu.
fra 28. mind inkább kopjás, igen szép szerrel.
Pray-coll. Hes. Transs. tom. H. fol. CLXXVIII. 348. 1.

1603. Kemény Bódizsárt küldotte Moyses be Moldovába

Jeremiáshoz segitség kérni.
Ebesfalvát felégették az németek, az nemeseket ki akar-
ván onnat venni. mely nemesek Moyses elött rekesztettek volt
oda be. Egy felöl az tatár, más felôl az német.
Moyses bejovetelikor sok nemes asszonyok befutottak
Meggyesbe Moyses elött. Az benn való németek az kapunál
lesték. mindjárt leszállatták az szekérrôl rut szitkokkal, mar-
hájokat feldulták, ládájokat feltorték s lovakot elvotték. És
minden gyalázattal illették üket.
Alább: Úgy kell, miért az magyar is nem épitett magá-
nak várost, hordotta volna oda be marháját !
1603. Hev. Coll. LXVIII. 173. (lehúzva 333.) lap.

Littera Radul vajdae ad Moisem Zekely.

Kelt Tergowistya, Junius 11-én 1603-ban.
Oldaljegyzct : Radul vajda ebhüti.

Littera boérorum ad Moisem Zekel.

Kelt Tergowistya Junius 11-én 1603-ban.
(Mindkettö kijött Erd. Országgi/ütéfti End. V-ik. к)
Kezdeténél oldaljegjjzet : Az oláhok ebhüti.
 TÖRTKNF.TI MARADVÁNYAI. 185

Hev. Coll. LXVIII. к. 149. (lehúzva 301.) lap. 1603.

Székel Moyses idejében val ó beszterczei

d o 1 g o k.
Jeremias az moldovai vajda a leányát egy leugyol úrnak
nclta vala, kinek lakodalma napjára az beszterczei birót, taná-
csával együtt hivatta vala ad primum diem Junii. Az tamvcs
nenig egész a varos képében az száz ember közül Simon por-
kolábot tisztessíges ajándékkal bocsáttá vala. Megjöve azért
Moldovából 11. die Junii ilyen hirt hoza, bogy Jeremiának
Jázvásárnál nagy hada volna, eddig is csakaz leáuya lakodal-
mát várta volna, mindjárt Simeon vajdát az ocscsét Havasal-
foldébe be akamá vinni. Monda azt is bogy Moyses szolgáját
Hatvani Zsigmondot Jeremiánál hatta volna, a ki sollicitálja
Jereiniat az segitségért, hogy Erdélbe Moyses mellé segitsé-
get küldene.
Die 12 Junii Ováry István Tamásfalvi Jánosés Rákóczy Oldati :
János Besenyo nevó faluig jöttek vala, onnat az f'aluból Moy- v j^!^1""
ses, Bectas basa kolozsváriaknak és török császár levelének
pariáját hozták vala, kiket onnat az falúból az beszterczei ta-
nácsban bekültek vala.
Az török császár lévele pariája summája ezt tartja vala,
ha Erdély engedelmes lenne és ha Moyseshez hallgatna igy
hat esztendeig minden adaját megengedné, azután adót ki-
vánna, hol penig engedetleu lenni akarna, tiizzel vassal az
egész országot elvesztené. Az kolosváriak levelének continen-
tiája ez vala, minemíí iszonyú égetéssel veszett volna el az íí
hostattjok, ezokáért íik is hajolnának Moyseshez etc. Moyses
és Bectás basa lévele sommája ez vala, hogy az ietenre és em-
berekre protestálnak vala, hogy ük okai ez romlásnak ne
legyenek, ha nekik engedelmes az varas nein akar lenni. Rette-
netes irással ijesztik vala az tanácsot etc.
Die 13. Junii Kolozsvári Barbély Márton jöve postan
ugyan kolosvári szolgával Moysestül, azután ismét Ovárit és
Rákóczit és három embert bebocsáttak vala, sok szóval kc-
rik vala ezek az várost, hogy Moysesnek meghódolna, erösen
absolválják vala az tanácsot az hüttííl. Mondják vala, liogy
Basta ez országból kifutott volna és semmi hada nem volna,
nem is leezen. Mert az tatár han Szolnoknál nagyen'ível volna,
Váradot és Kassát ez ideig megszállotta volna, senki az hitet
köteles nem volna megtartani. Barbély Márton peníg az ta
naca elôtt ugyan sir vala nagy é» eró« eekvéw;l mondja vala,
hogy Basta Kassán volna etc.
Die 14. Junii az Beszterczei tanács Ovárival, llakoozy-
val és Barbély Mártonnal válaeztott két tana/sbeli fííembereki -t.
186 SZAMOSKÖZY I8TVÁX

Frank Györgyöt és Mészáros Audrást bocsátá bac conditioue,

bogy csak az elleuségnek akarjanak szép szót adni, miképpeu
inuét eligazithassák, hogy az várost meg ne szállaná és а/ ше-
zei veteményeket el ne vesztené.
Die 1 5. Megjüve Frank György és Mészáros András
Moysestül egynehány nemes emberrel, kiket az hostatbau
marasztottak vala.
Die 16. Jó reggel az egész tanáes az száz emberrel
egyiitt a/ városházához begyíile, Frank György és Mészáros
András megmondák az tanáes és az száz ember elött Moyses-
hez mi végre meutek volna, és mi válaszszal is visszajöttek
Tolna. Moyseshez penig ez két füember azért meut vala. bosry
Moysesnek sok levelei és izeneti után megijedvén az tanáes.
hogy Moyses hatlával ne june az varos ala, se penig batárára,
hanem kerülné el akar csak addig. mig Szebeut és az több vá-
rosokot ez dologrúl megtalálnák és azokkal egyetértvén, azt
cselekednékazmijobb volna. Goudoluá meg Moyses az város-
nak sok kárvallását és ezelött Basta uraní bejöveteli után ez
országban Csáki és ü maga osztükélésekbol Zsigmond i'ejede-
lembez hajolván és az szükségnek idején meg nem segitették
volna, seit sok ezer foriut kár adósságban az varas miattaesett
volna. Annaktelette hogy adua tizenötöd napot az városuak,
hogy addig bizonyoson menne végére, bol volna Basta és hogy
az elleuségnek az varos körül való létét adnák értésére. llyeu
dologból járt az két ember Moyseshez. Akkor penig Moyses
volt Kamoráson tul az Kalliaui tonal.
Mikor azért az egész tanáes ez dologrúl tractálna, miu-
deueknekelôtte egy Remplerus András nevü pap Nagy-De-
meteriben lakó hoza valami könyveket elö az tanáesban, sok
szóval inti vala az egész tanácsot és száz embereket. hogy az
római császárnak az mely hittel kötelesek volnánakazt t'elbon-
tani meg lebet, és nein bün ; sot mindeut int vala, kik az ta
náesban valáuak, hogy az but t'elol senki ne vélekednék, inert
Basta ez országból való kimenetelivel az hiittül absolvait vol
na, és az ellenségnek jelenléte is. Vala más pap is az városnak
lüplebánosa, Budaki .Tános, mikor ez ballotta volna Remplerus
pap tanácsadását, igen bánja vala, hogy az tanácsot az hüség
mellöl idegeniteiii akarja, söt arrúl való igyekezetirül Rem-
plerus arceallja vala, de amaz mindeut monda valamit akara.
Az plebanus Budaki ezek után László király Amuiatessel való
dolgát beszélé elö, miképpeu az hütszegésért az isten László
királt megverte volna etc; azért Basta haragjátúl is tartea-
nak, ki bamar boj (lue és mit cselekednék meggondolhatnák etc.
De az Budaki plebanos oratiojával nem sokat gondolván az
tanáes, az várast ugyan tel akarja vala Moysesnek adni, csak
 TORTÉNET1 MAHAUVANYAI. 187

hogy egy öreg véu Szabó Gergely nevü ember vala ; ettííl mi-
kor voxot kérdenének, nem monda semmi voxot semmiképpen,
liauera amit végeznéuek, ü is azou allana meg azt monda. Azért
mikor az tañaos kész volna meghódolni, Budaki Gyorgy egy-
által szóval megmondá, hogy az hüség mellôl semmiképpen el
nem akarna -állani, azután Koloczp Mihály és Ifjú Gergely
ezek is az bivség mellett maradának, többen is valának, de
csak kevesen, kik ugyanezt akarák. Végre az paraszt kosség-
nek egyik fertályát hinák fel az tanácsban, azoktúl is voxot ki-
váua az tanács, de az mely bázban az kosséget bekülte valaaz
tanács. bocsáta az kosség kozzé az tanács két fôembert, kik sva-
dealuak elsöben. bogy Basta ez országból Szakmárra kifutott
volna és onnat Kassára ment volna. és igy nem oltalmazbatná
meg. Ezeket ballváu az kosség, többen lünek, kik az bivségtül
elszakadának. Voxokot elvégezvén, azntáu egy uyári bázba
igaziták. liogy ott csendességbe lennének, míg az kin шага-
dolt kñzségnek is szavokot bevennék. Ez üdö alatt az utczák
mindentitt fegyveres kézzel az emberek rakvák valának és az
tanáesnak ilyendolgait értvén, bogy az hütöt felbontani akar-
nák, egész az varos felriada rajta, Budaki György haza elött
zászlót emelének és dobot ütének, sok puskalovések is lünek
és egyenlö akarattal az kevés némettel, kik ottbenn valának,
azokkal együtt az tanácsbázra meuének, hogy az tanácsot mind
leváguák, anuyira nagy zendülés Ion az városban, hogy miuden
azt reméuli vala, bogy nem külómb támadás és egyenetlenség
leune az városban, mint Jerusalemben, mikor Titus megvötte
volt. Végre aláküldének az tanácsból, hogy semmi akaratja a
városnak nem volna az varos megadása t'elöl (maga azért el-
végezték vala mimar, hogy feladják.) Ezt értvén az kozség
megcsendesedék, de azért az tanácstúl mindjárt kapitánt és
hadnagyot kiváuának, kapitánúl reudelének egy tanácsbeli pol-
gárt Szigyártó Bálintot, hadnagyûl adák melléje Budaki Györ-
gyöt, ki mindeu termetével, okosságával, magaviselésével, arra
az tisztre elegedeudo vala. Ezképpen az tanács az elkezdett do-
logba nem mehete elébb. Az nemes emberek is, kik az bosta t-
ban maradtak vala, hogy választ vigyenek, hallák az dobszót
és puskalovéseket, elfutottak vala. Ezen estve Bastátúl levél
érkezék, melyben parancsolja vala, hogy az varos magát az
hüséghez tartana. Ez levél valamennire az bírákat meg-
bátoritá.
Die 17. Moysestttl hozának más levelet, bogy az varos
atina derék választ. Az birák még is elhalaszták az dolgot,
inert az kósségtül való félelrnekben semmit nem mernek vala
cselekedni. ITgyauakkor jovének valami jargalók Moyses tábo-
rából az varos ala. Ezen пар mustrála meg az városbeli nép ¡я

Г
188 SZAMOSKÖZY ISTVÀN

u. m. hétszáz, mind inkább puskások. Sok és elegedendó Iötö

szerszám vala az városban, miuden lövö lyukakra szakálosokot
és három-három embert rendeltek valajómóddal.
Die 18. Jó reggel hozának Moysestül level et az tauács-
nak, melyet írt Tala Lekenczérül, kiben még is kéri vala az
várost. bogy neki megbódolna. Ezen nap Kolopcz Mibály az
városból heted magával kiüte az szölök alatt talált valami
bajdûkra és egyet vagy kettôt lecsapván bennek, bejöve, Az-
utáu Moyses miuden hadával nem sok ora mulva Besenyó és
Besztercze kozzé szálla és onnat is az polgároknak egy kul-
dús inastíil levelet küldött vala. Ismét kiütének az városból és
egy székelt hozának be, kinek az félkezét elvágták vala, Az
liostátban megmaradott bázakot Moyses népe ineggyútogatá
és erosen ége. Ezen lust alatt az felsö kapun Budaki György
ötven emberrel kiüte, de semmi oly haszonnal nem járának
ITgyanakkor kezdé az ellenség az városon által folyó vizet
is elvenni, de immár minden utcza szárkozépig való vizzel áll
vala, és minden haz elött nagy boszzú fára kötött lepedô vag)'
egyéb ruba kötve vala, melylyel az égést megoltauák, ha tör-
ténuék.
Die 19. Az mely levelet 18. die boztak vala estve Moy
sestül, megolvastatá az tanács die 19. az száz emberek is jelen
valáuak. Moyses lévele coutineaja vala, bogy két polgárt kiil-
denének ki hozzá, és ü is bebocsátana két füembert zálogúl.
kik az varos megadása í'elól tractaluáuak. Az polgárok végez-
ték vala, bogy miuden ember utolsó voxot ^moudaua. De Moy-
sesnek seinmit sem'irának, sem üzenéuek. Eczaka Beseuyö falu
felöl való kapuboz nem messze, bárom zászlóallja uép kivul az
ellenség sánczot baut vala. Hat órakor reggel az Sajó vizin tul
való magas hegyrül, bat taraezkkal kezdenek egész késo est-
véig contiuue az városba belüui ; lttttek vala penig kétszaz
negyvennyolcz golyóbist be elsö napon, kinek az uyolcza tuzzel
ég vala, az mikor jött nein külömben látszott, mint mikor estve
az csillag fut, de azért semmit az városbau uem ártott vala.
Kolosvári Trauzner Lukács Moyses táborából egy levelet
küldött vala Mészáros Andrásuak, bogy bitre az varos kapu-
jához akarna jüni, és ü vele beszélleni, de Mészáros András
megizeué, bogy nem felelne rula, bogy az fokokrúl el neiu
lünék.
Die 20. Junii. Moysestül jöve egy inas, melyet bocsátott
vala Trauzner Lukács, ki által izent vala az bíráknak, bogy
ne lütetnének az városból rea, beszélbctne bátorságosan két
polgárral az kapu között, azonképpeu kivül is az városra semmi
jovés nem lenue. Megengedé az varos Trauzernek oda való
jövetelit. Az tauács is bocsátá hozzá Mészáros Andrást, hogy
 TORTÉNETI MARADVÁNTAI. 189

hallaná Trauzner kivánságát. Trauzuer sok ijesztô beszéddel,

tüzzel, tatárral es minden módon ijeszti vala az várost, hogy
megadnák magokot, de arra az tanács semmi választ nem tün,
mert más napra halasztották vala. Az sánczbau kilenez kast
állattanak vala rendbe. Szöcs Márton egy tanácsbeli polgár
hatod magával az felsö kapuu kiüte, és egyik tógátot elvágatta
vala, és az városba elég vizet vött vala.
Die 21. Kilenez órakor miad az,két fél az lovéstül meg-
szünt vala, inert Trauzner Lukács. Ovári István, Jacobinus
János Moysestíil az varos kapujához jöttek vala, kiket az vá-
rosban bebocsáttak vala, és Kerekes Lörincz nevo ember há-
zához szállottak vala, kiknek jól is gazdálkodtak vala. Ezek
minden mesterséges szóval, u. m. okos emberek elaltatni akar-
ták az várost, de semmiképpen még ez egyszer szerét nem te-
heték, hanem ez conditiókkal bocsáták ki üket Móyseshez :
1. Találjon módot abban Moyses, hogy a római császár-
nak adatott hüttül absolutusok legyenek.
2. Hogy az varos hüttel ü neki kóteles ne legyen.
3. Hogy az várost minden privilegiumában megtartja.
4. Hogy az római császár hadátúl megoltalmazzon, mely-
ben bizonyosok volnának, hogy eljíí.
5. Hogy minden peregrinusokot, akarmiesoda renden
valókot kár és arestálás nélkííl szabadon boesásson.
6. Hogy semmiféle hadi lövö szerszámot, ágyút, taraez-
kot, port, golyóbist és egyébfélét az várostúl ne kérjen.
7. Hogy semmiféle hadakozó népet a városba ne küldjön.
8. Hogy az itt való aros embereknek oda ki arestált mar-
hájokot megszabaditsa.
9. Hogy ez ideig hozzája való engedetlenségekért se az
nemesség reánk haragra indításából boszút ne álljon semmi
képpen.
Jacobinus az többi között monda azt is, hogy az pápá-
túl az német császárhoz oly edictum jött volna, hogy Erdél-
ben minden hütön valókot az katholika religióra hajtana, sôt
császár is Bastának leveleben megparancsolta volna, hogy azt
exequálná, ha külömben nem fegyver alatt is, mely levelet az
kolosváriak intercípialtak és nálok is volna. Ez vala Trauzner
és Jacobinus argumentomok az tanács elótt is, kikkel óket az
hittül avocálják vala. Mondják vala azt is, hogy az tatár hám
Szolnoknál volna százezer tatárral, az vezér penig Péter-
váragyjánál most koltüznék, és Kassát akarná megszállaui,
otvenhárom napig mondja vala, hogy az kolosváriak tartot-
ták volna magokot és hogy Bastának sohol semmi hada nem
volna, u maga Kassáu volna, császár körül való tanáesurak-
nak irígysége miá, hadat nem gyüthetne.
190 8ZAM08KÖ/.Y I8TVÀN

Die 22. Trauzner, Ovári és Jacobinus választ hozának

Moysestül az kévánságokra, melyekre Moyses magát hittel
kötelezi vala, hogy mind megcselekedué azt, melyeket az
varos kivánna, csakhogy az városban való németeket í'ele-
ségestül, marliástúl kibocsátani kévánja vala, hogy az béesi
árós legényeket árestumba tartauák azokért, kik mostau csá-
szárnál vadnak. Kiváná azt is, bogy az tanács két eskütt fo
polgárt adna táborába, uevezet szerint Budaki Györgyöt ki-
vánja vala, hogy azok vele járjanak és hogy ha az több váro-
sokot mellé hajthatja, ez is miudenben engedelmes legyen.
[smét bogy az némettel se level Altai, se penig ember által ide
be való dolgok felöl ne tractaljanak, se írjanak, se izenjeuek.
E/. kéváuságra egész estig mind siboga az varos, de végre
Trauzner elátatá fiket és Moysesuek kivánsága imigy-amúgy
betelék, és az várost ezen ñapo a fel is adák.
Die 23. Reggel uyolcz órakor az begyrül alahozatá
Moyses az tai-aczkokat, az sánczokból, kiket ástak vala három
zászló alatt való székelyek kijovének és az táborba doboláuak.
Az kapu eleiben boztak vala három megromladozott taracz-
kokat, kiket az varos mindjárt megesináltata. — Bogáti Meny-
híu't, Kernen v János az városban bejöttek vala és Moysestül
egy credentialevelet boztak vala. bogy Bogáti valamit Moyses
nevével niondana az biróuak, azt cselekedné. Azért Bogáti
kéri vala az városban levo Basta két ágyuit és az városét, go-
lyobist és port; de az varos tartváu magát az contractushoz,
ezekben semmit nein adott vala.
Die. 24. Az piaczon, vártákon és tornyokban való zász-
lókat mindenütt leszedének. Gyeröffy János, Betlen Parkas és
Jacobinus János elfoglalák Sennyey Pongrácznak borait, u. m.
75, és Bornemisza Boldizsár marbáit Moyses számára. Pa-
rancsolta vala Moyses az biróuak, Trauzner, O váry és Jaco
binus által, bogy ásót, tekenöt, kapát, lapátot szedetne az vá-
roson ; noha ez kivánság az contractus eilen volua, nem gon
dola azzal az bíró, hanem bázonként az szolgákkal szedete
valami száinú afiele szerszámot. Ezek mellett kopjákot. bort
és u. m. kétszáz kenyért adott vala.
Die 25. Az németeket asi-zouyemberrel, marbájokkal
kiadták vala az contractus eilen, késéroket adáuak melléjok
Salat, egy jeles jó termetü embert 28 avagy 30 drabanttal,
hogy az táborig késérnék. Mikor azért oda jutottak volua, a/.
késérokben senkit vissza nem bocsáttak vala. Ezen uapon u. ш.
tíz ora tájban mené el Moyses niindeu hadával az varos alól
Megyes felé. Az németeket és az városbeli késérô drabantokat
Moyses vele együtt elvivé.
Die 26. Valami bajdúk avagy székelyek Márainarosból
 TÖRTKNETI MARADVÁNYAI. 191

hoztak vala az varos kapujálioz barmokot, de az városbeli nép

az hajdííkot meglövodözven és elftzvén, az barmokot mind el
vevék tulök.

Székel Moysesnek az harcz elôtt mind az három fülova

megbetegedett volt elannyira, bogy sennni hasznokot nem ve-
hette,hanem bogy megverték, egy setét pej lovacskáu volt, kit in-
kább paripának tartott bogy nem fü lovának, kurta szabású volt.
Mikor megverték Botháza felé azaz Szeutpéter felé
fogott volt Moyses, ment annyira mellesleg vele, mint két
stadium, vagy tovább is, kérte azon, hogy megadja magát,
semnii szavát nem vehette, Boga ti Miklóssal szakadtak volt
együvé ketten, több senki velek nem volt. Juttanak egy
árokra, Moyses elugratja, Bogáti lova elesett. Ráez György
minthogy sietve megyen volt Moyses után, latván Bogátit,
hogy elesett, bátraszóllott, bogy ne oljék meg, mert fü ember.
Rácz György egy kék lovon lévén és elérvéu Moysest, egy bot
volt Moyses kezében (buzogán), avval oltalmazza volt magát,
— látván bogy nem akarja magát megadni. hozzácsap az pal-
lossal és az fejét találja bátúl bal kéz felöl, ugyanazon palios-
sal az vékonyát által verte és úgy osett el. Azonban az többi
éikeztenek és úgy votték fejét. Az míg üzte Moysest Rácz
György hajadon fuvel volt Moyses, az fejit az vajdának vitték.

Hev. Coll. LXVJII. 272. (leliíizva 429.) lap. 1603.

1 603. S i r m e r A n t a 1, s z e b e n i, Bast á b o z.
Sinner Antal, az szíícs, szebeni, az ott való száz embe-
rek küzzííl elsó, tizennyolez balón t melléje vévén, ment mind
begyeken, erdökön és oly belyeken is, a bol az tatár az víil-
gyekben tiizelt ment Szakmárra Bastához az Székel Moyses
megverése elôtt ; ezokért hogy Szakmárrúl Bastát bebíjja ez
országba. Jere mindjárt. úgymond, minden népeddel, mert ha
el nem jüsz, arrúl ismerlek meg, bogy az császáruak nem vagy
bív. Ez szót ballváu Basta, elindúl minden badával. Mikor
jünne be Erdélbe az íiton ballotta, bogy Moyses megveretett
és igy anuálinkál)b continuálta az bejövetelt. Ez három néme-
tes ember, ki az egész szebenieket bírja, igazgatja, ez Sirmer
Antal, Regeny János és Süvegb Albert az királybiró.
Eni. Muz. 197 l. 16(13.
Mojses megverése elôtt Sirmer Antal, Régeni János és
Süveg Albert az királybiró 18. ballont melléjek vevén, Bastát
Szatmárról bozák be Mojs< >s eilen, mint nímetes emberek.
 192 8ZAM08K0ZY I8TVAN

1603. Hev. С. LXVIII 212. (lehúzva 376. lap.)

Jövendölo santa lean.

Székelyfoldén Udvarhelyszékben, Szentmihály nevú falu-
Ъап lakik egy sáuta leány, kiDek Barbála nevé, u. m. ötven esz-
tendös agg leány. Eunek anyja is vagyon, oly vén. hogy egy
helyböl másba alig mehet. Éz Barbála leány az németekuek
az magyarokkal való egyenetlenségeket megjövendölte volt,
egy holnappal az elôtt circiter, mikor az erdéli hadat kiindi-
tanák Magyarországba Varad felé. Az kiindulás volt septem-
bernek az kozepén auno 1604.
Ugyanezen Barbála leánt Székel Moyses, mikor azon
Székelfoldén Udvarbely mellöl menne el, hozzája vitette volt
megkérdette tüle, mint leszen ez íí hadának exitussa. Мег-
mondta neki az leány, hogy Brassónál kell elveszni mind ha-
dastíil és vissza onnat soba nem ju. Moses ezt hallván, ugyan
megszidta volt, hogy megládd, úgymond, hogy ha igazat nem
mondasz, mihelt vissza jövök, megégettetlek. Az leány azt
mondta neki, csak addig ue bántass, mig oda mégy, bar azután
megcselekedjed, ha vissza jüsz. Vagyon más jövendölo igen
vén asszony is. de siket, hozatták volt ide Kolosvárra valami
pénz nézui, kit egy asszonnak az ura rejtett volt az földben és
mikor az ember megholt volna, tudakozta tüle az asszony, hol
volna az pénz. De mikor nézte volna, azt mondta, bogy az ör-
dögök nevébe rejtették el és nem találhatni rea ; megmutato
az helyet, de megmondta, hogy soba nem találja meg.
Enuek ez asszonnak tanítványa ez Szentmihályi Bar
bála leány.
Hev. Coll. LXVIII. 178. (leliíizva 338.) 1.
Rosnó között Keresztyénfalwa között az elsö sáncz.
Feoldvárnál ütöttek eloször reájok ; fogtanak volt kr'.
ráczot.
8. seregbe volt az Mako hada. Mako hada negyedítS
ezeren.
Apátzán volt akkor Moisés, mikor Mako megharczoíi,
Keresztyénfalván inuet Erdély János, Járai Istváu tat-
tották az boért.
Apátza tul az Otón ; ott volt akkor Moisés, mikor Ma-
kót megverték.
Kazi Merza.
Az ki Merza volt füebb, ott volt Makóval, mikor megríu
Makó.
Remetétül küldöttek eloljárókot otszáz tatárt, otszaJ
legént az elsö harczra ; unde aequa manu discessum est.
 TOKTÈNETI MARADVÀNTM. 10!)

Rédaji Fereiiczet segitségul kttldötte, ugymint négy-

száz lóval.
Rédaji Ferencz, Kis Farkas, Chyouka .Tános, Nag) Bá-
lint, Chw Mihály, Huszár István, Somogyi Berta elszaladtak
iiz Moisés harczárul.
Lészay Farkas, Czeglédi Péter l'ejét vették Fogarasbau ;
Tamásfalwi Jáuost felakasztották. Imets Matías na Imets
István, ennek bátyja lstvánnak Imets Mihály.
Sófalwa Udvarhelyszékbe ; sóakna vagyon, iimét keres-
kedett Moisés sóval. Ugyan Recsenédfalva Udvarhelybe, volt
haza az apjának.

Hev. Coll. LXVIII. k. 135. (lehúzva 287.) tap. 1603.

1 603. 1 7. J u 1. M o y s e s h а г с z a Brassónál.
Moyses Brassónál való barczában, niikor az egész tábort
beszekerezte volna, kivül az szekereken Rédai Ferenczet âllatta,
n. m. háromszáz lovaggal, hogy lia valaki ki kezdene futni az sze-
kerek közt való táborból, levágnák. Az szekcreket ugy öszve-
kötöztek, láuczolták volt, hogy azkerekek egymást érték. Moy
ses az lüvoszerszámoknál volt, ott forgódott niiiidaddig, niig
lehetett. U mutogatta, lüdd ez sereget, avagy amaz sereget
Végre mikor látta volna, hogy az brassai kétszáz drahanlok,
kik az taraczkok mellett voltak, nein állhatják az sok lovést,
és immár az egész tábort körül veszik az Radul vitézi, Moy
ses Bogáti Miklóssal és három vagy négy magával egy юн-
kér rúdján általugrat az lovával, de az lu lába az szekér-
rúdba megakad, úgy hogy nebezen verekedbetik alta]. Bogáti
Miklós általugratja és eligazodnak egyfele. Kzt mikor ftffzekbe
votték volna az olábok és ráczok utána rándiilnak Моучемпек
és Bogátinak, de nem mehetnek sokat, hanem egy vízfolyá*
mellett elérik üket. Volt Moyses «zolgája egy kadíenfalví Nagy
János, ez mikor látta volna, hogy egynebány kopjaeok jííwk
utánok, igen emberül forgódott, »ok Weíg vandal к ózot». ve|ek,
és tartóztatta üket, úgyannira, hogy еяак ót avagy hat. volt
volna is olyan Moyse*«eL, elszaladbatott volna Моучеч, V^gre
ezt levágják és MoyM*t kezdík érdekní, *-урюмг%т\%А ngyan
sokan. Kicsoda sebe--ítf-tt.e legyen meg t-\h</Ar, bízofitalao. Kz
bizonyos hogy Moyv« harczot álloit ri'-kik, е1оч///г az bot/rt ra-
gadván, egy oláhotkí kôz'lb*ri érd<kí volt, (i¡ty ljti;igvoft,h/rgv
az fejébol az szírme egy ié!ar>i*zri<'ra k.ugrott, М4*>кЬ"% H'/àiU
botot hagyitja, ezután h<g;.e* tort von t. .кот így Ь <г
czolna puskalôTé4 eslk га/.*. Лс hol találtak l*gjTfi, oé»i tod»
ják, harmadszor kopjái Л óic>e,.k áif,»l £* így
Azon harczon Mo;.Vfi ;л«-».<-П BogAti M >k lo*«
■osra. wrw». ш-л-t. — v.«. гг. ttt.
 194 SZAMOSKÖZY I8TVÁS

az fején Moyses inellett, melybe meg is huit nzntán Brassóba.

Az oláhok. ráczok, kik nem anyira ismerték Moysest. mikor
leverték volna az lúrúl. az több l'utók után kezdenek jargalni.
Rácz György azouközbe oda érkezik és látváu Moyses testet
ki még szinte, meg пет holt volt, egy pallossal fejét véteti az
szolgájával. És így háromlik az hír Rácz Györgyre, bogy û
sebesítette és ölte volna meg Moysest.
Egy gesztenye sziiiñ paripán (nem fülovon) volt Moyses ;
ez lovat ezután Bástához hozták. Moyses fejét Brassóba küldte
be Raduly vajda és egy tehéugauéjba vetvéii az piaczon, ott
állott az földöu egy nap estig. Más és harmadnap mulva is ott
látták egy árokbau, azután az ebek otték meg. Az csoutja sok
ideig ott hevert széllel az városou imitt amott.
Az mi kevés török Bectas basával volt, mely ugyan száz-
búsznál nem volt feljebb, azok is az szekérkerítésben voltanak.
Mikor ottbenn volnának, Bectas basa Moyses akaratjából ki-
megyen, bogy az tatárokot is bebíjja azon szekerek közibe.
De Bectas avagy eszében vévén. bogy sokkal bátorságosb kivúl
lenui, avagy bogy az tatárokot nem bihatta be az táborba.
avagy bogy ugyan nem akart bemenni, Bectas ott kinn marad
aztatárokkal, és semmi harczot nem állván az ellenségnek,
idején másfelé rándúlnak, kiket Rédai Ferencz is meglátván.
az ü katonáival ü is nem várván meg az súlyát, elfut.
Hogy Moyses szekerekkel kerítse meg táborát, az Rácz
György hadárúl tauulta volt, és azok adták volt tanácsúl neki,
u. m. Réday és a többi, kik az Mako György harczárul elsza-
ladtanak volt. Mert Mako György elsô harcza az olábokkal
azért nem mehetett véghez, bogy az oláhok és Rácz György
erôsen beszekerezték volt magokat, ugyanuira, bogy meg пеш
bontbatták uket. Moysesnek is úgy atták eleibe, bogy sokkal
jobb ha azt cselekedi, az mint az ellenség azelött maga oltal-
mazásáért mielt. De mint az cicuta avagy mint az veratrum
íiémely állatnak salutare alimentum, uémelynek penig vene-
num. Azonképpen ugyanazon dolog néha ártalmas,uéhabaszuos
az embereknek et frequenter bene cogitata pessime cadunt.
Deli Száva, rácz hajdu baduagy. ez rabja volt Bogáti
Miklós, váltózott meg tule négyezer forinton.

1603. Hev. Coll. LXVIU. 167. (lehúzva 367.) lap

oidalj.: Anno 1603. die 17. Julii Notationes depraelio
■lam fnu:- Szekel Mo y sis ad Coronara etc.
mentó di- Stanislaus Kracker de Krakko generalis annonaeiiiagis-
ter et provisor albensis, Székelv Moyses bejövesekor akadott
volt valanii egynehány katonákra, kik Székely Moyses pártján
 türténkti maradvAnyai. 195

valók voltak, azok minden marliájátúl megfosztváu Seges-

várba szalad be, hol ott találja Koppa János kapitánt és Perg-
man Orbánt és ezekkel és az zászlótartókkal levelet irat Ha-
vasalfoldébe Radul vajdának és igy Stanislaus Kracker
bemegyen Havasalfoldébe Radulhoz és ott u. m. császár com-
missariusa volna, íigy mutatja és úgy iievezi magát. Radul
mindjárt azon nap audieutiát ad neki és Stanislaus nagy ora-
tióval arra inti az vajdát, hogy bocsássa ki népét és ü maga is
jujjön el Székel Moyses eilen Erdélybe. De az nap Radul sem-
mi bizonyos választ nem ad Ki-ackernek, hanem sokféle ment-
ségekkel kezdi magát excusalni, hogy az országot pusztán nem
hagyhatja, mert Simeon vajda Moldovából készen vagyon és
untalan az országon pusztít, rabol etc.
De Kracker az vajdának igy adá eleibe, hogy ü nga in-
kább emlékeznék jó hirérííl nevérül, most volna ideje hogy az
római császárnak szolgálna, Székely Moysest megverhetnék,
mert Székelyfoldérul is volnának eddig háromezeren, Segesvá-
ratt is volna német nyolczszáz puskás, jó, és az szászok is gyülné-
nek ezeren. Erre Radul monda, hogy jó volna mindez, de az vité-
zeknek nincsen pénzek és harczhoz való munitiojok is nincsen,
harmad hogy mihelyt hire leszeu Simeon vajdának ebben,
bogy kimentem országomból, mindjárt ez országra ju és kire-
keszt engemet beiöle és még most is kezén vagyon ; azért
félô, hogy én két szék között az földön maradok etc.
Kracker sokáig ott ülvén, mikor látta volna, hogy az
vajdát semmiképen nem veheti rea, ment mingyárást az
vitézekhez és azokkal kezdett tractalni, és ilyen módon vége-
zett, hogy az Deli Marco Radul vajdának ezer lovagnak fu
hajdu hadnagya meg nem akarna maradui az vajdával, hanem
ezer ráczokkal mindjárást elindult. Ezt Radul vajda meglát-
ván, hogy az vitézek el hajlandók volnának tule, és Kracker
is instalná szorgalmatosan, mingyárást Radul vajda Rácz Györ-
gyöt elküldé kétezer lovaggal és füebbik kapitányokkal, és
Nagy Merzát Kracker mellett ezer lovaggal küldé, és úgy elin-
dulának. Mentenek Brassóig,Rácz György is más uton került
az meg nevezett két ezer lovaggal, ü is ugyan Brassóhoz jött,
ugyauott Brassónál három ezer emberrel tábort jártanak. Két
nap ott volt mulatások. Székelfoldébôl is Kracker és Rácz
György levelére egy néhány száz székelek jovének melléjek,
— De azonban az báromezer ember között és az székelyek
között, sokféle hír futamék: miképpen S/.ékel Moyses követet
küldött volna Radul vajdához és Radul vajda Székel Moyses-
sel megbékélt volna és egyetértenének, az miképpen Radul
vajda boerai is és tanácsa, mint Rácz János, az ki Székel
Moysessel volt efféle beszédeket elöhoztanak, hogy Székel
13*
196 SZAM0SKÖZY ISTVÁN

Moyses Radul vajdát Erdélben nagy úrrá lötte volna es az

országban jószágot adott volua neki és az tübb boeroknak
is azonképpen magát offeralta volna, bogy azoknak is
adna jószágot, többeknek azonképpen, ugyanuira, hogy a
miatt a meguevezett badakozó uép mind székel 8 mind
penig egyébféle rend, kétségbe estenek vala és anuirá jutott
volt az dolog, hogy egy része az vitézeknek Havasalfoldére
akart menni, más részének penig Magyarország fêlé volt szán-
dékok, de tudni es nieggondolhatni való dolog az, hogy az jobb
része mind Székel Moyseshez bajlott volna, mint Kis Farkas,
Csonka János ezer báromszáz lovaggal, ismétlen az Halmagy
István katonái is ötszaz Havasalföldeböl mind azukboz adták
volt magokat s mind penig az székelyek az kik római császár
bivségében voltanak. — Az meguevezett sokféle hir es kétség
miâ, bogy Székel Moyseshez es az tatárokh>z bajoljanak.
melybôl nagy kár es veszedelem tortént volna, lia enuek nagy
okossággal eleibe nem keriiltenek volna. Azonképpen az
niegnevezett 3U00 nép mindiukább aztatárokhozhajlott volna.
mely dolog ha véghez ment volna, az û felsége népe az országon
által nein szaladhatott volua. De mindazáltal Kracker Rácz
György és, Áluisius Badibrád nagy nehéz munkával és sok fä-
radsággal lecsendesiték az 3000 népet, hogy visszatért és tá-
borban öszvegyült, holott annakutánna ujulabban egynehány
száz székel érkezett.
Annakutánna Stanislaus Kracker ötszaz forint ara sok
féle harczra való szerszámokot öszve szerzett, és az vitézeknek
kiosztogatta, miérthogy az szükség kivánta. Annakfelett*'
Kracker Brassóban egynehány zászlókat csináltatott, veres
dupla tafotából és az római császár íi felsége czimerét reájok
iratta, egy dupla sas koroualt képet és az sas képének köze-
pén egy keresztet. Efféle zászlókat ütüt csináltatott és azok
mellett egy gyalog zászlót, kiben kereszt volt írva, és ez öt
zászlókat mind vitézlô és badakozó eniberek láttára, kiosztotta
római császár ü felsége nove alatt az fu vitézlô rcndbeli eni-
bereknek és az székelyeknek is és ugyauazon helyen mege?-
küttette ôket, meg is esküttek, hogy római császárnak hiven
szolgálnak. Az üdötül fogva az niegnevezett kétséges bada
kozó nép egyetértett és az székelyek is öszvegyültek ez zász-
lók ala, u. ni. öt ezerig való mind lovag és mind gyalog.
Azonbau Székel Moyses ismét tractalni kezdett Radul vaj-
dával, kihez Radul vajda két boért küldött zálogbau, die 11. Ju-
nii. Az valami esoda tractatus volt, de Székel Moyses akkoron
nagy vigasságban volt, ugyannira, hogy azok az kik római csá
szár íí felsége zászlója ala inég nem adták volt magokat niajd
kétségbeu estenek vala, kiket isinételten nagy nehezen megté
 TÜIITÉNET! MAKAIiVANYAI 197

ritettek. Volt olyan hír is, miképpen Radul vajda Székel Moy-
sessel Brassónál szemben legyen éa ott egymással szóljanak,
mely dolgot az vitézlô rend arrúl vették eszekben, hogy pos-
tákot Székely Moysestül éa Radul vajdátúl láttak meuui és
jünni. De azután Kracker szorgalmatos vigyázása által az Radul
vajda postait megtartóztatták mindenütt és titkon le is vágat-
tanak bennek, úgy hogy semmi hír abban Radul vajdáltoz
nem meut, ilyen módon oztáu az tractatus véghez nem mehetett.
Kit Székel Moyses eszében vévén, hogy az meguevezett tracta
tus aliando uem volua, s véghez uem mehetne, úgy küldé az
eloljáró hadat, választott vitéz népét u. m. ütezer lovagokat és
400 tatár is volt velek, kik Brassótúl egy mélfóldnére szállot-
tak meg. {Oldalt : Makó Gy. népe 5000. Tatár 400.)
Tizenegyedik napján juliusuak az császár uépétaz ellen-
ség megriasztá és neki meut vakmeroképpen. Nagy Merza pe
nig ugyauakkor 1000 lovaggal hátat adott nekik és ott olyan
játf'kot szerze, hogy az székelyek és az több császár ü felsége
vitézi az harczot majd elvesztették vala. De az római császár
meguevezett fü vitézlô szolgái okos tanácaok által mingyárást
szekerekkel besánczolták magokot ; és olyaii módon az ellen-
séggel ebédkortúl fogva mind estig erôsen harczoltanak és ugy
megoltalmazták magokot. Azonközben Kis Merza háromszáz
lovaggal az ü felsége uépének segitségére érkezék, de késon,
mert immár akkor az harcznak vége lött vala és mind az két
felben akkoron százig való ember veszett vala. Mivelhogy az
ellenség ott semmit nem nyerhete az római C9ászár népén, el-
indult az ellenség és az ü felsége táborátúl egy mélfoldig szál-
lottanak meg és ott több segitséget várván Székel Moyseshez
küldöttenek. De miérthogy Székel Moysea is segitséget várt,
akart küldeni több népet nekik. Mihelt az (i felsége népe azt
meghallotta, hogy több segitsége érkezuék az ellensígnek az
ü felsége vitézi is tanácsot tartván, miképpen jobb helre rae-
hetnének és ott magokat megnyugothatnák. Ugy annakutánua
3 ôrakor reggel hajnalelött Rosnóig metenek juliusuak 13
napján Brassótúl egy mélfoldig, Foldvártttl kettô az hol tá-
borban szállottanak. Mihelt más helre induit volna az fi fel
sége népe, mingyárást azt gondolta az ellenség, hogy hátat,
¡ulna és hátúl utánnok voltanak, mintha mingyárást meggyôz-
nék üket. Az ü felsége népe penig mingyárást szekerekkel
besánczolták magokat, hogy az ellenség nem sokat árthatott
nekik. De mindazonáltal még is egy egész óráig tartott velek
az harcz. Végezetre az ü felsége népe ugyan valóban harcznak
kezdettenek és el nem múlt egy félóra, hogy az isten victoriat
ada az ü fet. népének, és azon nap az harczon az pogán ellen-
ségben és mind az több erdéli népben háromezerig való ve
198 8ZAM0SKÖZY ISTVÀN

szett villa, az római c^ászár népébeu penig mind az kik meg-

sebestettek, és elvesztek u. m. hároniszáz volt.
Az liarcz után az ü fet. uépe Teres várához szálla az
szoros utra egy mélyfóld Rozsnótúl,— ugyanott Makó György-
nek és Imech Mihálynak fejeket vütték és Havasalfoldébeu Ra-
dul vajdának küldotték, hogy még is szívet adnáuak ueki és
hogy az vitézeket, kik még hátra volnának az ft felsége népé-
nek segitségére küldené.
Azonküzben Székel Moyses Betkes basával tízezerig való
népével Brassóhoz jöve és az papiros malomnál táborban szál-
lott, ugyanott az egész táborát miud körül besánczoltatta
szekerekkel. Anuakfelette lövö szerszáma is volt u. m. búszig
való, öreg falkony és forgó taraczkok és Brassóból is sokféle
hadiszerszámokkal felékeséték és drabantokkal is kétszázzal.
De miudazáltal erôsen bizott magáboz, hogy Radul vajdával ott
szeinben lenue, beszéllene az megegyezés felol, mert ismégleu
az Radul vajda és Székel MoyséS postái egymást érték.
Ennekutiinna Radul vajda Havasalföldeböl követ<?kt4
küldött vala kottot az ü felsége táborába Tercsvárra, az egyik-
nek Coustantinus nevo, az másik kis cancellarius Logofet vala
(Dan volt neve),és azoktúlbizonyosképpenszóval megizente vala
Stanislaus Krackernek és egyébféle rendbeli uraknak, bogy az
cllenséggel meg ne harezoljanak, banem békessíggel lennéuek,
az míg ü is elérkezuék. Mely izenet miatt az ráezok és az több
vitézek megharagudtanak és az két követet nyakon fogva bor-
dozták és közönsigesen az vitézek ki buzgánynyal, ki csá-
káuyuyal és egyébféle l'egyverrel bozzájok csapkodtauak, úgy
bogy egynebány nap múlva az sok veres miatt niegholtanak.
Ugyanazon nap Radul vajdának az ft fei. uépe megüzenték,
hogy ftk török mellé nem állanak, ba penig ü ngáuak az boerok-
kal együtt kivánsága volna rea, megcselekedlietué, de lássa és
jól meggoudolja, miképpeu leszeu joveudóbe dolga és mint jar.
Egynebány nap mulva Radul vajda az ft fei. táborálioz
jótt, de ilyen módon. Elsoben Stanislaus Krackernek, Rácz
Györgynek és Aluisius Radebradnak tractaluiok kezdett *) az
vitézekkel, hogy mikor Radul vajda az boerokkal oda érkezuék.
semmiféle bántások ne lenue az vitézektííl, melyet fel is fogad-
tak az vitézek, bogy semmi vétkeket szemekre nem báunák és
meg 7iem emlékeznént'k azokrúl. Mibelt oztán oda érkezt'tt Ka-
dul vajda az ö fel. táborában. ö maga is tractait azhadnagyok-
kal, bogy az íi vétkeit ne említenék. — De miudazáltal SzéM
Moyses az Radul vajdának egy iu szolgáját Halmagy Istvánt
badnagyát és két brassai embert levelekkel oda küldött volt,

*) T. i. tractalni kezdeUfk.
 TÜKTKNETI MARADVÀKYAI 199

Logy Radul vajdával ismétlen ujonnan tractálnának az békes-

bvg felôl. Radul vajda az követeket expedialni is akarta, de
mihelt Kracker eszébevotte az dolgot, ü is mingyárást az szé-
kelekkel ilyen módou végezett, bogy ük Halmagy Istváut Ra-
dul vajdátúl kikérnék, avagy ugyan erövel is kivonnák, kik el
mentenek mingyárást az vajdához és eröseu búsultanak azon,
liogy u nála tartana az árulókat és hogy a/.ok által Székel
Moysessel tractalna, erössen kérték kézben az vajdátúl Halmagy
Istvánt, — ha ñera adná erövel is kiveimék. Mely dolog meg
is tortéiit volua, de miuthogy az kapítán Attilo az vajdának
sokféle tréfa beszédekkel hozzá szóllott, úgy az dolog békével
maradott, — de Radul vajda Halmagy Istvánt az ü maga sá-
torából ki nem bocsáttá, mert ha kijöttvolna, az székelyek min
gyárást levágták volna.
Ezután Kracker az székelyek által és az több vitézek
Altai is erre hozta Radul vajdát, hogy íí maga is az harczon
jslen legyen az ellenség eilen az íi vitézivel ; ugy oztán 24 die
Julii minden hadviselö az Radul vajda bejovése után az íi ha-
dát szép módjával elrendelte mind lovagokot, mind gyalogo-
kot, — Doli Marco ezer lovag hajduival gyalog szállott és az
több gyalogokkal elkészült és azutáu minden ember isteiinek
könyörgött és háromszor Jésust kiáltottak, és az elleuségre men
tenek, kiken mind gyalog, lovag általmenvén, igy isteu akarat-
jából az ellenséget meggyozték.
(Oldaljegyzet késobbi irással : Ez utolsó harcz lött die
27. Julii csetertekeu.)
Veszett az utólsó harczon az ellenségben hatezer náp,
vagy még több is, mind Székel Moysessel egyetemben, de az
tatárok u. m. kétezeren mindjárást hátat adának, egy része fo-
gott Havasalfölde felé, más í'észe Moldova felé, de az székelyek
az kik még hátra voltanak és el nem jöhettenek Székel Moy-
ses hada miatt, hogy megértették az gyózedelmet, mind levág
ták üket az tatárokat az szoros utakban és bavasokban ; Bek-
tes basa sok magyarokkal szaladott el.
Az mi az zászlókat nczi, kiket íí felsége népe és Radul
vajdáé is az ellenségtül nyertenek, végezték volt, hogy Basta
Gyögyuek praesentálják, de Radul vajdának nem akartanak
elöször egyet is adni, enuekokáért, hogy Székel Moysessel
tractait volt. De Aluisius Radibrad, Krackernek könyörgött.
hogy ü maga az ráczoktúl és Deli Marcótúl kiszerzené az zász
lókat, de minden zászlóért 10 forintot kellett adni és egy tö-
rök zászlóért, kin nem volt semmi ezüst, -10 forintot. Es ilyen
módon Radul vajda az zászlókat kapta. Az brassaiaktul vött
kölcsöu husz ezer forintot, melyet az vitézeknek kiosztogatott
és ugyanott Brassóban az partos uemeseknck pénzét, arauyát.
 200 SZAMOSKÖZY ISTVÁN

eziistét mind hozzávotte, az mi ¡iz summáját nézi. az brassaiak

felírták. Es igy Székel Moyses harczânak vége lütt.
JCésobbi alftfta : Megyesböl küldötte volt el Moyses
Makó Györgyöt Radul vajda nope eilen. Mikor elöször Makó
megharczolt Eácz Györgygyel, két zászlót nyert volt, melynek
:iz egyikén, ki veres volt, az német fejedelem czímere kétfejû
sas volt. Ugyanakkor az zászlóval egyiitt két elfogott embert
is küldött volt Moysesnek, ki immár Musnánál volt táborbau.
(Junan Musuáról Rédai Ferenczet elküldötte, bogy semrai
окоп az Ilúcz György népébe tobbé bêle ne kapjon, békét hagy-
jou nekiek, inig ü oda nem érkeznék. — De Makó György azt
nein várta, hanem megvítt Rácz Györgygyel szerencsétlenûL
Ez gonosz birt mikor Moyses megballotta, immár Kübalorn-
nâl az Oton es az bavasokou âltal költözött volt niiiidenbadú-
val es Brassé fêle induit, bolott elöször Mogyorósnál táborba
szállott, azután Brassóuál az papiros malomboz szállott és ott
besáuczolta magát.

1603. Hev. Coll. LXXVIII. 257. (lehúzva 412.) Jap.

jul. 17.
1603. 17. Jul i i M o y s с s b a d á b a n v e s z t e k.
1603. die 17. Julii az brassai barezon Székel Moyses-
sel ezek vesztenek és Moyses vajdaságában széllel imitt amott
Elsö Székel Moyses, Toldi István de Szalouta, Bogáti Miklós
jó deák ur, Szentpáli János, Toroczkai László, ezek tanács-
urak. Perusitb Maté, ki Báthori András cardinal lejedeleni
idejében udvari gyalogok kapitáuja volt. Makó György, Daczó
János, Toroczkai Mátyás, Alard Gaspar,*) Harinnay Eerencz.
Sigér Sigmond Sigér János fia, — Jacobinus János kolos-
vári, Apafi Farkas, Ováry István, Kemény János, Bodony Já
nos, Toteöry János, Gyulai Eerencz, Kendefi György, Ken-
defi Gábor, Nyútodi György, Zentbey Bálint, Aszalay Mátyás,
jó deák ember, az portara is volt orator, Juankytb Demeter,
Horvát Eerencz, Fiotha János olasz füpattantyus, Jaukó
Miklós, Apor János, Henter Gaspar, Bibari János, Imech
Mihály, Heuter Benedek, Capturi János, Goztony Balas.
Oldaü : Tompa János, Viczei Gaspar, Maradék Bálint az cancellarian
Efürtñdek'is lilkék' TomPa István, Bodor Péter, Bodor Lörincz, Tomón
én ucmra- István, Gadóczi Péter, Lazar György, Kabos Earkas, Boer
emberek. Balas, Glesan Miklós.

*) Oldalt kitvttitezü megjegyzé» áll : Alard Gásjiárt az ráezok fo£-

lák volt el, és mikor saczoltivtnák, kétezer aranyat igírt volt, mikor яг
ráezok nein osztozhatnának rajta és egjmáskozt öszve vesztenek volna.
liogy egyiké se legyen úgy vágüik le.
 TÜHTÉNETI MARADVÁNYAI. 201

Brassóban ezeket fogták meg, kik az harczrúl oda sza-

ladtanak. kiknek Sennyey Poiigrácz kegyelmet nyert Bastátúl :
Kendi István, Kendi Sándor fia, Mikola János, Ukutijvith
István, Mikes György, Kamuti Balas, Mikes Benedek,
Mikes György, Iraech Mátyás, Demjén Ferencz, Ma-
róczi Albert, Kalnaki János, Toldalaghy Mihály. Ugyanott
Brassóban és Fogarasban ezeket ölette meg Basta György :
Vajda Miklós Borbély György veji, — Tamásfalvi János,
Székely Balas, Hainvay György, Lézay Farkas, Czeglédi Pé
ter, Ribiczey Albert, Donát János, Zeörchyey Ferencz, Ta-
másfalvy László, Jankó Gaspar, Kis Péter, Ispán Miklós.
Ezek mind nemesemberek.
Az harezon vesztek ezek is, kik az cancelarían iró deá-
kok voltak: Zilvásy Audrás, ZigetLy Pal, Samuel Ovary,
Balassi András.
Ezek széllel imitt amott az országban doghalállal hol-
tak meg: Török Bálint jó úrfi, Török János fia, 15 esztendös
itíú Hunyadon holt meg pestisbe. Barbcly György Kolosvá-
ratt holt meg betegeígbe. Buday Ferencz, Palaticz György
Keserü János jámbor l'ü nemesember, Tarkany Péter, Király-
falvi János protonotarius Prágába az követsigbe holt meg.
Basta György Déván ezeket fogatta volt az gyülésben :
Trauzner Lukácsot, kolosvárit, prothonotariust; Tótházi Mi-
hált kolosvári királybirót, ennek Déván vétette fejét azután ;
Yáradi Jánost, dévai udvarbirót; Gyulay Balást; Péter deá-
kot — Ezeket elboesátatta azután.
Jeyíjzet. A kolosvári pélilányon (188. 1.) küv. oldaljegyzet : Bcth-
len Mihály Ott nem veszett. Bethlen György sein veszett Ott ; az keiesdi
8ZÓ8Z tempi umba l'ekszik. Ezt hitták kis Bethlen Gyürjrynek.
Hev. Coli. LXVIII. 161. (lehúzva 313.) 1. 1603.
aug.
Brassai harezon elfogott rabok 1603., mense
August o.
Az brassai harezon sokat az nemesekben fogtak volt és
Brassóban azonképpen az valonok felkeresvén ííket, házonkéut
fogták meg, u. m. huszonnégyet bennek, kiknek neveket másutt
megírtam. Vajda Miklóst az kapu elott csinált akasztófára
akasztották fei, Hauuay Györgyöt az piaezon az pelengérnél
olték meg, fejét votték az balonok. Vajda Miklós igír volt
aurum 300, Mikola János váltózott raeg az ráczoktúl fr. ezer
háromszázon, de azután mindezt, s mind az többit az balonok
Fogarasha vitték i'ogva. Ezekben tizenkettöt mense Octobri
Basta parancsolatjából minden torvén nélktíl az profosz Matt-
heus Alexander megöletett, kit felakasztatott, kinek fejeket
vétette.
 202 SZAMOSKÖZY ISTVÁN.

Alia Furkas Brassóban hétszáz forintoii váltózott meg.

Fejér Mihály oltalmazta meg az balonok elleu rejtegetésseL
Onnat kimenvén, ment Geörgiube es ott volt sok ideig. Az tübb
foglyokért, kik között voltak Kemli Istváu, Kamuti Balas.
Toldalagbi IVIibály, Maroczy Albert és az többi, Sennyey
Pongrácz igen könyörgött Bastának, de Basta nagy haraggal :
ha a te magad fia ott volua is az fogságban, uem kelleue érette
könyörgened. Az fogarasi kapitan is Joannes Fridericus Bai\
á Rapak in Prüm et Vigies capitaneus és az fogarasi zaszló-
tartó Franciscus Gal igen törekedteuek Bastának az foglyok
ért, ugyannyira, bogy végre oztáu mikor Kolosvárrúl Basta
mense Api'ili Brassóba ment volna Anno 1604, üket Basta el-
bocsáttatta.
1603. E|.d Muz. 170. lap.
Rédaji Ferencz, Kis Farkas, Czonka János, Nagy R'i-
lint, Csíi Mihály, Huszár István, Somogyi Berta elszalad-
tak az Mózes harczáról.
Lészaji Farkasnak, Czeglédi Péteruek fejét votték Fo-
garasban ; Tamásfalvi Jánost folakasztották.
1603. Eid. Muz. 272. lap.
Post cladem corónensela Bogáti Miklósuak még az bolt
testit is felakarta akasztatni Raduly vajda, Tholdi Istváu alig
kéré meg.
1603. Hev. Cull. LXV1II. k. 189. lap. (lehúzva 357.) lap.
Pag. Praeced.
Az Merzát oláhot, ki az brassai barezon oláhok hadiia-
gya volt, Fejérváron tul, hogy Zászsebesbe ínenne ember,
Oldalj.: Váraggián tul az mely forras vagyon egy domb alatt, ott olték
Nem igaz meg. Másfélezer aranyat találtak uála, melyet sok praedálás-
voit. hol gyütött volt.
1603. Erd. Muz. 276. 1.
Kamuti Farkas jelenlétiben hozák meg az vezérnek Szé-
kely Mózes megverésit ; monda az vezér : imbol, birünk vagyon
Erdélybol, az Székely Mózest megverték az erdélyiek ; de el-
hidje azt Erdély, ezutáu külüinb gondviselése leszeu az batal-
mas császárnak reája, az nap kész elveszni inkább, hogyseui
Erdélyt másnak engedje.
1603. Hev. Coll. LVXIII. ISO. (lehúzva 340.) 1.
Radul ko v e ti Rodolf ushoz, 16u3.
Radul vajda Moyses megverése utáu küldött volt (el
 TÖRTENETI MAHADVÁNYAI. 203

Frágába negyveu zászlót. Ez nyilván való dolog. Kulcsár Ra-

clul egy fü nagy úr boér, azt moudja vala Kolozsváratt, hogy
üadul küldött az császárnak száznyolczvan zászlót, mely egy
igen nagy oláh-hazugság. Ez negyven zászlókot mikor prae-
seutaltak az császárnak Prágában ott volt egy kolosvári fü
igazmondó jámbor ember Viczei Maté, nagy becsülettel fogad-
túk, ugyaunira, bogy az császár az oláh büdüs követeket az
pispekek eleibe ültette, mikor templomban voltanak; nagyúri
motion való gazdálkodás volt nekiek oly büségeseu, bogy kót-
száz ember elclt az keves követ utân. — Ez zászlók felvitelét
képekben kinyomtatták Prágában. — Ez Székel megverése-
jén processio igen nagy volt Prágában, az berczeg is ott volt,
pispekek, —- de az oláb követek mind fübb belyeu és jobbkéz
i'elöl mentenek, — csudálatos nagy becsületben tartották üket.
Hev. Coll. LXVIII. 355. (lehùzva 567.) i. 1603.
1 r a u z n e r Lukacs i o g s a g a.
Trauzner Lukácsot fogták meg Dévába 7 Septeiiibri, az ] "04. (hi-
evülés alatt; szabadult el sikct vasárnap, et sic fuit in capti- !,а"'чп '"'l''
vitatem 7 menses. Septembr.
Fogtatásának füképpen oka Hoffkirker volt, ü maga
Hoffkirker megvallotta Trauznernek, bogy igen volt Bastánál,
bogy megfogattassa, de Bastát rea nem vebette, sot ugyan
meg is batta volt Basta Trauznernek, bogy az dévai gyülésre
aläjüjjön, inert neki tolmácsoltatni sein leszen kivcl az magya-
roknak, bauem vele kell tolmácsoltatni. Igy meut ala Trauz
ner Lukács Kolozsvárrúl, de ott sem désistait Hoft'kirker,
bunem az mit Bastúval nem perficiálhatott, Paulus Krause-
neggel fogta, sokképpen accusalta penig és kiváltképpen bogy
pravae religionis volna, mert arianus volna és obtenealta
Krausenegnél, bogy megfogatnék. Ezt Krauscnegli ü maga
jelentette Szücs Gáspárnak az 1604. esztendöbeli királybiró-
nak. bogy én fogattam meg volt Trauznert és éu bocsáttattam
el is. Fogságában Hofkirker azzal biztatta, bogy én fogattalak
meg, úgymoud, és én szabadítlak el is.
Eid. 3Inz. 189. L
Basta György Déván ezeket fogatta meg az gyulésben :
Trauzner Lukácsot az kolosvárit, Tótbázi Miliály az kolosvári
királybirót ; ennek Déváu vétettc azután fejét
Hev. CoU. LXVIII. 232. (lehùzva 392.) lap. 1 603.
okt.
Hoffman György.
Hoffman György commissarius apja Kernten udvarbirája
volt comee Julius á Salmis-uak. Ezt taníttatta é» végre úgy
 204 BZAMOSKÖZY ISTVÁN

szerzették az k.assni kamora secretariusúnak, ounat ûgy ment

elébb-elébb az kamorásságra. Ez Julius comes apja. volt enm-k
az Maximilianus comesnek ¡i Salmis, a ki Basta idejében in
benn volt P^rdélybe Prayuer János után való vicegeneralis. Ez
penig amaz Nicolaus a Salmis fia volt. "

1603. Hev. Coll. LXVIII. luí . (leliúzva 253.) 1.

Az m i t a j á u delkon Bog¡ 1 1 b i u ai к iidott M i b á 1 v

v a j el á 11 éj bogy m e g t arts a
Adott bárom vont arany mentét. biuz mû liai béllette;.
Egy lovât, igen szépet, mindeu szerszámával es öltözeti-
vel, draga kövekkol rakva, melyet azutáu Gyulafi Lászlónak
adott Boga tin'.
Egy aranylánczot, 1000 arany forint érôt.
Egy igen szép botot, kit Mibály vajda Konstaiitiuápolv-
ból hozatott pro fl. 1000.
Kéeohbi jcfiyzct ez nl-ntt : Ezeknek megadásáórt Petras»
az Mibály vajda fia császár parancsolatját küldütte volt irle
Erdólbe Bogáti Menyhárra, bogy Krausenegh commissariussa
által megvebesse. De Bogáti Menyhárt nagy ezüst arany ku-
j)ákkál, csészékkel eluyomta Krauseuegbet, és scmiuit meg пеш
adott Bogáti benne.

1603. Hev. Coll. LXVIII. 358. 1. (lebúzva : 568.)

De mili tum Bastan o rum lice n lia in Ungaria et
T г a n s i 1 v a n i a. J a m b i с i.
O qualis importimus Auster turbine,
Armatur atra per inane grandine,
Fremensque nimbis et procellis turgid ця,
Sternit decorem Cereria atque Uromii,
Vastatque cultum iugerum atque montium
Kt perdit bominum omnes labores et boum.
Talis per urbes et per agros Fannomim.
Quondam beatos, perqué Transilvaniani,
Miles furenti perditus licentia
Kt diseiplinae militaris baud memor
Kburo, Gallus, Ungarus. Teuto, Italus,
Plebis labores atque opes, innoxiae
Impune passim vexat haurit, proterit :
Noctes diesque se ribis iugurgitat,
Eructât iino ds meracum viscère,
Abdomen implet ci vi um de sanguine.
Et pax vocatur haec atrox bostilitas,
Helloque sanguinario crudelior.
Tali fruaris pace vivus, mortuUB,
Qualem creasti, Hasta, populis non tuis. S. Z.
 TOHTÊNETI MAKADVANYAI. 205

Hev. Coll. LXVIII. 178. (lehúzva 338.) lap. 1603.

Muztafa bék volt, az kit Chyzár Gergel hozott az Pan-
chy'ovay mezön. Ez bék hada volt ûgymint nyolczszáz ember.
Az pribék valonok voltauak ezek között negyedfélszázan ; de
hogy meghallották, hogy Moyzest megverték, eloszlottak.
Vide supra 28. folio.

Hev. Coll. LXVin. 107. (lehúzva 259.) lap. 1603.

1603. M e m h e t basa v e z í r.
Menihet basa, 1603, ki szerdár volt, mikor Szenán basa
Györt megvötte, akkor jancsár aga volt. Az jaucsár agaság
után adták neki az sirvani basaságot, azután füvezér liitt es
1603. Székel Moyses idejében magyarországi szerdár volt.
Szultán Szuliman mondta, hogy: sok és nagy fejedelera-
ségek vadnak ez vilâgon, ugymond, de ba kellene választani
benne, az én császárságom után, jancsár aga lennék, bogy nein
mint egyéb fejedelem.

Hev. Coll. LXVIII 111. (lehúzva 263.) 1. ' 803.

Kamuti Farkas szembelétele császárral.

Mikor Kamuti Farkas 1603. mense Septembri szembe
volt az császárral, ilyen módon vitték be az császárboz : az
füvezér másik vezérpasával ketten elölmentek, Kamuti Farkas
utánok, Kamuti után két füember és a tolmács, dragoman.
Mind szabadon ment, banem inikor az császár ajtójának az
küszobén belépett, kétfelol tartották az kezét, az mint szokás
és elöször egy kevéssé távol inegállván, csakbamar mindjárt
az császárboz vitték és az lábát megcsókolta. Az ceászár az
lábát meg sem mozditotta. Azután nagy messzc állván, figy-
mint tizenöt olnére tolmács által kezdett beszélleni. Azcsá*zár
akkor az fiát gyászolván (megölette volt az fiát mease Majo
1603.), szeki'uszin atlaczban volt, mind mentéje, dolmánya az
volt Az patyolatjában két bokor fekete gém liaj volt; mikor
ki megyen mezôre vagy másuva mulatni, három bokor szokott
lenui. Veres aranyas atlaczczal volt bevonva az bází'oldc miri-
deuestül. Alattvaló házbau lakik az császár, nein magas ház-
ban ; kerevet vagyon az házban, íigyrnint két ara¡-.z magason
az fóldtíil, az kereveten felül egy igen draga szék, rnely arany-
nyal és draga kövekkel csillagzik, — mikor kijott volna Ka
muti az császártúl kérdette az vezérpasa, mit eme az a azék,
mit gondolna felóle, mondta Kamuti. bogy goodolom,
moud, hogy százezer embernek meghzftthetnéíiek az
az basa mondta : többnek, ugymorul. Az kerevetwi
 206 SZAMOSKÖZY ISTVÁK

felöl két oszlop nyult fei, veres bársonynyal buri tot ták be тЫ
és mind törkes kövekkel verték be sürüségeseu, kiknél ember
sem szebbeket, sein nagyobbakut nem láthatott. Sok csukból
nagy sok helyeken az házak oldalából tiszta vizek folnak ki az
törökök italára, mosdásra és egyéb szükségre való. Егекьек
minden csatornájokot és csüjököt niegbocsátották, hogy azvu
zúgás miatt semmi szózat ne ballassék ki. mikor az kovettíl
beszél az császár. Az tóbbi között kérdette az császár Kamiiti-
túl, ha vagyou-e Erdélbe háromszáz oly erosség, melyben tiz-
tiz puskás ellakhatnék. Vagyon, íigymond Kamuti. Kérdette
az császár ismét : ha vagyon-e huszonöt erosség, melyre ágyú k¡-
vántatnék az megvételére. Mondta Farkas, vagyon etc. Mondto
ezt is az császár: nein tulajdonitom Zsigniond vétkének ez»tk
cselekedetit ellenem, hanem idejéuek, ugymond ; végre így szól-
lott : az Isten, úgymond, valaminemü rettenetesb halál vagyon.
ntolsó életemnek óráján azzal öljön meg engemet, La megem-
lékezem vétkérül, csak maradjon meg az hivségben.
(Oldaljegyzet : Ezeket noha Kamuti u maga beszélletk.
de mind hazugság volt.)
Az császár haza elött állanak reudet az uémák és herél-
tek. Mikor az császár lábát megcsókolja az küvet. mind hát-
rább hátrább kell mászni és háttal nem szabad forclulni az
császárra. Hatezer csausz az császár udvarába continue, minden
nyelven való tolmácsok vadnak ott. Deak cancellarius fu jú
deák ember, augustai fi, ezeknek sok deáki vadnak, mint can-
cellariusnak. (Ennek törökül neve terdzumau jahya beg, az csá
szár tolinácsa.)
Harmadfél száz juh jar mostan az császár kouvhájára
minden napra és husz-husz barom, tehen és ökör ; azelôtt pe
nig otszáz juh és negyven barom járt minden napra, fie most
igen megfogyatkozott.

1604. Eid. Muz. 290. l.

Az Kamuthi Parkas proditiója bizonyos. Az leveleke'.
exhibeálta Bastának, az oda be való magyarok mint tractálbk
az törökökkcl ; az lengyelek tractatusok is mint voltak.

1603. Hev. Coll. LXVIII. 109. (lehuzva 261.) lap.

1603. Császár a fiat megöli.

Augusto mense ölette meg Meinhed császár a fiât, L
ugymint volt 20 esztendíís ifiu. Az császár oly igen nagy busu-
lásban volt ez miá, hogy tamquam furiis agitatus, csaíc széllti
búdosott iniide amoda, néha Iszkiderbe lakott, mely Chalee
 TÖRTKNKTI MAIIADVANYAI. 207

don volt elein, Konstautinápol ellenében tul az tengeren, mezö-

vAros, oly nagy hogy két mélyfoldnire kiterjed és elnyúl.
ííéha egy kertben Koiistántinápolban, mely miérthogy Musz-
tafa basa kerte volt Musztafa basának bívatik. Az fia meg-
olése után az fia anyját is, azaz az feleségét az tengerbe
vettette.
Ezeket megértvén az császár anyja, rea ment az fiara az
császárra, erös átkokkal. panaszolkodással szólott az császár-
nak: az mely tejet kiszoptál belñlem, úgymond, vérré legyen
benned, ésvérrel okádjad ki.
Az császároknak soba egy igaz bütös felesígek siucsen,
haiieni csak mintegy rabjok, concubinajok, vagy még anual is
alább renden való, bazeki novek, azaz ugymint császár feleségi,
de nem feleségek.
Ez Membed császárnak két buga volt. Az egyik vagyon
feleségül Jemisci, vagy (liemisci Haszon basáuál, az nnisik
Halul basánál ki utólsó vezér.
Ez leányokat penig ugyan kételenül adják az basákra.
ha nem akarná is elvenui. .rea készerítik, jóllehet nem igen re-
pugnálnák az basák is. Az kinél az császár leánya vagyon,
ariuak nem szabad más feleségét tartani, banem csak az csá
szár leányával kell megelégedni. — Annakelôtte soha nem
szokták az császár leányt basáknak adni, banem csak békekuek,
hogy az basák fiaitúl, ugymint császár nemzetibôl valóktúl az
az anyjokrúl, valami pártolás ne támadhasson az császár eilen.
De legelöször Szulimán császár adta volt leányát Kusztán ba
sának és azután szokták adni basáknak is, — de azért azféle
basátúl és császár leányátúl való gyermekek soba basák nem
lehetnek, banein csak békséget aduak nekiek.
Az megöletett császárfiát temették Konstantinápolyba
az nagy Ibraim basa mellett, ki Kanizsát megvötte. Mikor
az némákkal megölette az fiát, oly erösen tusakodott az né-
mákkal, bogy az egyiknek az szájába oltvén valami módon az
ujját, félre hasitotta az száját. — Vulgo ez az hire, miért
megölette legyen, hogy ezt momita volna az atyjának : menj
ki temagad, úgymond, az keresztyéuek eilen, sok tartományi-
dot az elleuség elvötte, vagy ha ki nem akarsz meuni, bocsáss
ki eugemet generalis szerdarúl, hogy iukább minden hadad
az császár maradéki névvel felúl. Igy suspicióba esvén, mintha
az császárságot kivánná, megfojtatta. Az megolés után utczán-
ként megkiáltatta az császár cmmer patissau azaz császár aka-
ratja. Igy szokták megkiáltatni minden halálát, kit megöletnek
és néhn miért ülik meg azt is megkiáltják.
 208 8ZAM08KÖZY ISTVÁK

1603. Hev. Coll. LXVIII. 107. (lehúzva 259 ) lap.

1603. Törökorszagi d oigo к.
Az császár portáiára sokféle követek sok országokból
járnak. Mikor Kamuti Farkas 1603. mense septembri az esá-
szár portáján volna, jütt volt egy követ oda Atsik Bas követe.
Ez messze földrul Taló követ volt, keresztyén hütöu való. Ez
követ oly öltözetben volt, mint itt egy papi öltözö mineniu. Az
töröknek nem subjectus egyébképpen hauemhogy ajándékkal
tiszteli ; hozott volt akkor az portara az császárnak ez követ ti-
zenkét solymot, öt kütés nusztot, bat rab gyermeket, veré?
kamukába öltöztetteket.
Ezt Georgianus fejedelem követinek mondhatiiá valaki.
De nem az volt, mert az Georgianus királyát az üdo tájon fogta
volt el egy szerdár vezérpasa, kit az császár oda Georgianus
kiiályra küldött volt és ott Konstantinápolba vagyon most is
fogva. Melybeii ez memonibile, bogy az tiát benne hagyta az
császár Georgian országban, és az császár subditussa. Más
ez : hogy mindjárt mihelt az királt elfogták, negyven füember
jütt az király után, szabad akaratjokból, kik az királynak szol-
gálnak ott és sollicitaljak kiszabadúlását.
1603. Hev. Cull. LXVIII. k. 166. flehúzva 326.) lap.
Az szekszárdi hidnál volt batezer jancsár, kik az hídat
órizték, azok megverték az németeket, ugyan nagy sok veszett
el az németekben. magyarokban, de viszontag az csepeli szi-
getben igen megverték az németek az törököket ugyan ezen
esztendöben 1603.
1603. Hev. Coll. LXVIII. k. 166. (lehúzva 326.) lap.
1603. Eörsi PétiT hajdú kapitán volt, esztergomi. kit az
bajdûk, mikor Pestet megbágták, az árokbau tapodtak el, úgy
liogy ugyanott holt meg. Kemény ember volt, íigy bogy sok
hajdukot az kóborlásért akasztatott fel. Az testet azután Esz-
tergomba baza vitték, ott temették el. {OHalj : 1603. üszkor.)
1603. Hev. Culi. LXVIII. k. 115. (lehúzva 267.) lap.
Tatar han.
Az tatár lian igen emberséges ember, jó deák ember az u
nyelveken való deákságban, szinte fejedelembez illeudö mind
erkôcse, mind termete. Most 1 603. ûgymint negyven esztendos
einher, neve G azi Gliirai lian, egy fia vagyon vele, tizenöt esz-
tendös ifjíi. Októherbeu 1603. Pécsen volt mind az fiával együtt.
Mikor haza megyen Tatárországba, Dobroczianból megyen
bajón az Fekete tengeren Tatárországba.

_
 TÜIITÍ'.NETI MABADVÁNYAI. 209

Pray-Coll. Tom. J. 59. 82. lap. 1603.

Az tatár han Alip Kazi Ghiray minden hadaiban egy

teve könyveket hordoz vele. Mert igen jó deák tudós ember az
torök, szerecseny es persiai nyelvekbeu ; ezenkivül sok tudós
papokat, kiktül miuden dologrúl tamil. Akármely nagy dol-
¿raibaii i rást olvas, tamil. Ez tatár háa az krüm tatárokkal bir .
és az novai avagy nogaj. némelyek néva tatároknak mondják,
azokkal bír.
Szerecsenííl emir beket teszen emirogli bek fia.

Hev. Coll. LXVIII. 115. (lehúzv¡i 267.) 1. 1603.

1 603. Jancsárok kotése az vezérrel.

Székes-Fejéralatt anuo 1603 azFegyvereselotthogymeg-
iutamodtak volt az jancsárok, sokat le akart az vezér vágatni
Ъеппек. Yégre hogy ez gyalázatot és büntetést elforditsák rúlok,
ü magok ezt végeztékaz jancsárok. hogy ez büntetésképpen le-
gyen rajtok, bogy Kaszon quin, azaz Kászon nap után, mely a
mi kalendarioinunk szerint Szent Demeter napja tizenötöd
nappai minden esztendorííl esztendore, mind örökke többig le-
gyen az hadakozás véginek az napja, mert ordinarie azelott
Szent Demeter napig volt. Ez dolog volt Nándorfejérváratt
visszatéroben azon esztendóben. Volt ott nyolczezer jancsár,
kiket mikor Haszon basa Jemisci behivatott volna eleibe, igy
szól : ti nektek jancsárok az liatalmas császártúl nagy atname
leveletek vagyon, mely privilegiamotjegyez, tiolyanok voltatok
ez ideig mint az hatalmas császár fiai, de ti nem tartottátok a
ti tiszteteket meg igazán, Fejérvár alatt kevesebb fegyveres elôtt
hogy nem mint ti voltatok volna megfutamtatok. Maga tinektek
arra fogadástok vagyon, hogy solía uálatoknál kevesebb eilen- .
ség elótt meg nem futamtok ; azért jancsárok ezután minden pri-
vilegiomotok elvesz, nappai titeket mindenek láttára megíognak,
megbüntetnek, megülnek, mely ezelött nem volt ; mert mikor
valaki vétkezett közzületck estve vagy éczaka fogták meg ki-
sebb gyalázatnak okáért. Fizetéstek alább száll, az császárnak
nem úgy mint fiai, haneni mint rabjai lesztek és seminiben az
ti szahadságtok ineg nem marad. Ezekreaz jancsárok igy felel-
tek, hogy nein illendö nagyságos basa, hogy cgynehány vétkei-
ért mindnyájan büntettessünk etc ; de ha iminár igy lütt az
dolog im mint fejenként arra kötjük magunkot, elsö hogy az
bécsi királnak minden hadával valamikor kévántatik, mi ma-
í,'unk jancsárok szeinbe niegyünk és megvivunk, második hogy
Székesfejérvár megvétele ha mi rajtunk múlt el, arra kötjük ma
gunkot, hogy mi jancsárok megvesszük, harmadik hogy Kazon-
MOI». IIDNO. HIST. SCRIPT. XXX. 14
 210 SZAMOSKÖZY IBTVAN .

giun, azaz Szt.-Demeter nap után tizenötöd napig minder

esztendönkent tovább vetjük az hadakozás napját, úgy hop
senki ez ineghatározott napig az császárhadakozásátúlmegat-
vohassa magât etc.

1603. Hev. Coll. LXV1II K. 208. 1. (lehúzva. 372.)

1603. Illyésházy kifutásáról Lengyel-
országba. Infra quoque pa g. 384.
Illyésházi Istvánuak Magyarországból való kifutása W
gelországba ilyen okokért mondják hogy volt. Volt IUyéshazi
nak két városkája Bozin és Szentgyörgy, Posón vármegyéki.
Posouhoz nem raessze. Ez két városkát az császár Illyés-
házi hire és akaratja eilen libera civitássá tötte volt, lévele!
adván nekik az libertasrúl. Ez dolog miértbogy ország torvéo«
eilen volna, mondotta Illyésházi sok ember ballottant: Meg-
esküdt volna az császár ü felsége miudeueknek hogy igazsi-
gunkban megtart, énnekem is oly igazzal tartoznék ü felsége
mint másnak ; ezt nem kellene cselekedni, meg sem szolgálom
ü felségének. Ez szók mintha az császár méltósága eilen volna
az torvénben objiciálták lllyésházinak et magnam iuvidiim
conflaruut ei apud omnes. Második oka ez volt hogy egjszer
valami németek, vallonok és az hadí nép közül egynehány zász-
lóval, kikkel Mátyás herczeg is ott volt, szállottanak volt mef
.Toó János jószágában ; ott az u szokások szeriut sok praeds-
lásokat, dulásokat és violentiákat cselekedtek és ugyanakkoi
akaratjokkal-e vagy nem akaratjokkal Joó Jánosuak egy ma-
jorját megégetik. Ez dolgot nagy panaszszal megirja lerelébei
lllyésházinak : Ez haszontalan herczeg is úgymond, ide j"1'
vala jószágomra, mindent kóborlanak, nemhogy íík oltalniaz-
nának meg más eilen, de ük az mi ellenségink. Ez sok mél-
tatlau dolgokrul melyet rajtunk cselekednek, mást kellene gor.-
dolnunk; nem tudom mi- teszüuk ez sok hiábavaló fejedelniek-
kel. etc. És egyebet effélét biztában sokat írt volt Joó Jai)'1"
mint barátjának lllyésházinak. Ez levelet Illyésházi megt;ir-
totta. Végre valami jószág dolga felöl perbe inditja Illyésházi'
Joó János. Nagy sok altercatio, veszekedés után, Ulyésbáz
mind szóval és mind baráti által, levél által is megizeni 3w
Jánosnak, hogy álljon el rula, inert az mely kart és veszedei-
met neki akarna .loó János, ü az Joó János fejére kezdi for-
dítani. Sok perlödes után Illyésházi egyszer elôadja Mittp*
herczegnek az Joó János levelet. Ez levelet meglátván az №
met tanács, ilyen torvént teszen mind Joó Jánosra és nw"
lllyésházira, hogy: miértbogy Joó János az császár és herczf?
személye ollen vétett, reue Maiestatis et capitalis criminis iudí
 TÖRTKNET1 MARADVÁXYAI. 211

catur; azért noha megérdemlené az halált, megengedtetik

clete, de fogságban tartatik és minden jószága mellól elesik.
Miérthogy penig Illyésházi is ennekelûtte ez levelet mindjárást
rneg uem adta, meg nein moiidotta es meg nein jelentette ez
dolgot, hanem ennyi ido baladott benne, es most is nem az
császárhoz való hívségébííl adja elö es mondja meg ez dolgot,
hanem csak az ü maga bosszúsága bordozza, ezokáért szinte
azon sententia vagyon rajta, mint .Toó Jánoson, tudniillik
hogy feje, jószága császár kegyelmében vagyon.
Harmadik oka ez: bogy Illyésliázi igen értékes, péuzes
ember volt, az császárnak penig ez mostaui badakozásra igen
szükséges az koltség. Has tendiculas ideo illi stnixenint, bogy
pénzében iure vel iniuria kivájbassanak tule. Ez dolgokat
Illyésházi eszébe vevén, bogy bálót vetettenek neki, öt kocsi-
val titkon felrakodik és Lengyelországba rándul be. Juhát,
barmát, minden majorságát, asztagát, nagy sokmarháját mind
ide hágy, mely marhák jószága nélkul tött volna otszáz ezer
forintot, mely mind az császárra jutott és abbau kit az badra,
kit egyebüé osztogatott el. etc.

Hev. Coll. LXVIII. £20. (lehûzva 384.) lap. 1603.

1604.
1603. et 1604. Illyésliázi. Supra pag. 372.
Illyésbázi István dolga igy volt. Szuhay Istvánnal püs-
pökkel és Bornemisza Boldizsárral volt egy asztaluál egyszer
Illyésbázi István. Egykor az lakás között kérdi Illyésházi
Bornemisza Boldizsárt : lia jó kérdeni, úgymond, miértmegyeu
kegyelmed fel az császárhoz. Mond Bornemisza neki: ezért
niegyek, bogy tudja íí felsége az római császár, mely uyonio-
rult állapotban vagyon Erdély, kérjük ñ felségét, adjon feje-
delmet közinkbe és viselje goudunkat. Erre moud Illyésházy
az bor között : bizony szinte inintha Kis Farkasboz mennétek,
annyit használ ez ti odamenéstek ; jobb volna Kis Farkasboz
mennétek etc. Ez Kis Farkas Komáromban vicekapitán volt az
magyar katonák közt, vabami csúfos ember, azt hiszem. ezokáért
Illyésházi úgymiut proverbiumba usurpálta. Ezt hallván Szu
hay pispök hogy ítodolphus császárt olyan emberhez hason-
litja: nem illenék kegyelmedbez, úgymond, úgy szólani az én
kegyelmes uram felôl, miérthogy kegyelmed is hütös szolgája
ü felségérek etc. Ezen Szuhay szórúl szóra indulváu, úgy fel-
liáborodott, bogy Tllyésházi dolgát igen megsúlyositotta min
den urak elótt. Ez volt elsó oka az Illyésbázira való harag-
nak az császártúl.