Vad Űr határolja, mi több, benyúlik az Ismeretlen Régiókba.

A Köztársaság
idejében bástyaként tekintettek a szektorra, amely a két űrrészből jövő
veszélyek útjában állt. A Birodalom viszont – vágott egy grimaszt úgy tűnik,
feláldozhatónak tekinti.
– Mióta Ferrouz kormányzó üzenete megérkezett, folyamatosan dolgozunk a
szokásos információforrásainkkal, hogy mindent megtudjunk a szektor
aktuális helyzetéről – vette át a szót a tábornok. Megérintett egy gombot az
asztalba épített irányítópulton. A középen felfénylő hologram a Külső Gyűrű
egy részét mutatta, és kiemelt egy kicsi, tépett szélű szektort az űr ismeretlen
részének fekete üressége mellett. – Ahogyan Axlon mester utalt rá, a Candoras
kívül esik a birodalmi élet és kereskedelem fősodrásán. A szektorflotta négy
rég elavult csatahajót és néhány kisebb járművet számlál, de minden téren
korlátozott forrásokkal rendelkezik.
– Sajnos, mindemellett egy Nuso Esva nevű idegen hadúr is rendszeresen
betör a határon – mondta Axlon komoran. – A forrásaink szerint Nuso Esva
számos rendszert meghódított az Ismeretlen Régiókban, és azt tervezi, hogy a
birodalmi területekből is kihasít magának valamennyit. A Candoras
valószínűleg a listája elején van.
– És mi közünk nekünk mindehhez? – kérdezte Han.
– Az a közünk hozzá, kapitány – válaszolta Axlon erélyesen -, hogy Ferrouz
kormányzó igen csábító ajánlatot tett. Egy teljesen kiépített bázist kínált a
Szövetségnek logisztikai támogatással, dokkolási lehetőségekkel, és a Galaxis
egyik legjobb természetes raktárával...
– Várjunk csak! – szólt közbe Luke elkerekedett szemmel.
– Egy egész bázist ajánl? Nemcsak egy kikötőt vagy rejtekhelyét, hanem egy
egész bázist?
– Ezt mondta – felelte bólogatva Rieekan. Megnyomott néhány gombot az
irányítópanelen, és a holovetítő ráközelített egy csillagra, aztán a körülötte
keringő ikerbolygókra. – Ez itt a Poln, a Candoras főrendszere. A Poln Major,
a nagyobbik bolygó a kormány székhelye. A kisebb bolygó, a Poln Minor
valaha bányászati és iparközpont volt, és bár a jelentősége sokat csökkent az
évek során, még mindig fontos szerepet játszik mindkét területen. Ezen a
világon építhetnénk ki a bázist. Már utánanéztem, és a rendszer hajóforgalma
alkalmas a mozgásunk elrejtésére.
– Poln Minor felszíne alatt kiterjedt hálózat található mély barlangokból és
elhagyott bányaközpontokból – mondta Axlon. – Némelyiket most is
raktározásra használják, de a többi üres, és ideális helyet kínál a
felszerelésünknek és a készleteinknek. – Intett a hologram felé. – Ezt értettem
természetes raktár alatt. A barlangok egy része közel van a felszínhez, de a
 Az izzópanel sárgásfehér fénnyel felvillant, és kialudt.
– Mit művelsz? – kérdezte Luke.
– Felkeltem a figyelmüket – vetette oda Han a válla felett. A sikló még nem
látszott, de a hajtóműzaj tovább erősödött. – Gyere! – szólt oda a csempész a
társának, és kocogva megindult a zúgással ellentétes irányba.
– Előbb kapcsold ki és add vissza a kardomat! – kérte Luke, ahogy óvatosan,
távolságot tartva követte. – A végén még megölöd valamelyikünket.
– Tudok vele bánni.
– Most! – parancsolt rá Luke határozottan, és már nyújtotta volna a kezét, de
azután meggondolta magát. – Menjünk inkább!
Han a szemét forgatva kikapcsolta a fegyvert.
– Jól van, a következő a tiéd.
– Rendben! – felelte a fiú, és miután visszakapta a fénykardot, a következő
oszlophoz futott.
Éppen odaért hozzá, és bekapcsolta a fegyvert, amikor a biztonságiak siklója
felbukkant a sikátor másik végén.
– Han! – nyögte Luke.
– Látom – morogta társa, és előkapta sugárvetőjét. – Intézd el azt a panelt!
Halk sistergés válaszolt. Az izzópanel kialudt odafent, és a sikló a sikátor
felé kanyarodott. Han négy őrt számolt a járműben. A sugárvetőjét a karjára
támasztva megcélozta az egyenesen feléjük tartó sikló orrának bal oldalát, és
meghúzta a ravaszt.
A vékony lemezburkolat fémesen reccsent, és ahogy a mögötte rejtőzködő
energiacsatoló megsérült, a jármű az oldalára billent. A bal széle fülsiketítő
csikorgással ért le a betonra, aztán a sikló élesen oldalra lódult, és orral
nekiment a szűk sikátor falának.
– Gyerünk! – parancsolta Han, azzal megfordult, és futva indult a sikátor
vége felé. Ha kijutnak, mielőtt a négy őr összeszedi magát és beszól a
központba, akkor még Leiáékhoz is visszajuthatnak, mielőtt megérkezik az
erősítés.
Félúton jártak, amikor újabb sikló jelent meg, ezúttal közvetlenül előttük.
Keményen befékezve keresztbe fordult a sikátor végén, elzárta a menekülés
útját.
– Han? – kérdezte Luke bizonytalanul.
– Persze, persze – válaszolta Han, azzal megtorpant, és máris azon
gondolkodott, hogy ezúttal hogyan vágják ki magukat a szorult helyzetből? Az
álló siklónak hiába lövi ki az energiacsatolóját, mint a másiknak, és az üres
sikátorban nem maradt semmilyen fedezékük, sem más kiút.
Hacsak Luke nem vág ajtót a falba a fénykarddal.
– Luke...
 – Mögöttünk! – vágott közbe a kölyök.
Han megpördült. A saját siklójuk bukkant fel mögöttük, a stabilizátorai vége
alig centiméterekre volt a falaktól. Az egyik oldalajtón Csubakka lógott ki
derékig, mindkét szőrös karját lenyújtotta értük.
– Készülj, kölyök! – szólt rá a fiúra Han, és visszafordult a siklójuk mögött
felfejlődő őrök felé. Megeresztett feléjük néhány lövést, csak hogy lefoglalja
őket, azután felnyújtotta a balját és felkészült a fájdalomra.
A következő pillanatban Csubi elkapta az alkarját, és felrántotta őt a
betonról. Luke hangosan nyögött egyet, amikor a barátjuk őt is felemelte. Han
összeszorította a fogát, és az arcába csapó szél miatt hunyorogva vaktában
leadott néhány lövést a biztonsági őrökre. Elhaladtak a biztonságiak felett, és
amikor az épület sarkánál a pilóta éles balkanyart vett, a csempész kilendült
oldalra. Elsőre nem sikerült, de végül valahogy visszatette a sugárvetőt a
tokba, és reménykedett benne, hogy Leia nem így akarja visszavinni őket a
találkozási pontra.
A teste hirtelen előrelendült, ahogy a pilóta lelassított, és a gyomra lódult
egyet annak jeleként, hogy meredeken ereszkednek. A csizmája orra elérte a
betont...
– Befelé! – kiáltotta Leia, miközben Csubakka elengedte mindkettőjüket.
Tíz másodperccel később ismét a levegőben voltak, ezúttal már Han és Luke
is a jármű belsejében utazott.
– Mi az űr volt ez? – kérdezte Leia. Han a vállát masszírozva válaszolt:
– Hallottam, hogy jön az őrjárat. Úgy gondoltam, jobb lesz, ha nem
szereznek tudomást az egész társaságról.
– Ezért aztán elkezdte lengetni a fegyverét – állapította meg a hercegnő,
azzal Luke-ra nézett. – És még maga is?!
– Nem érti a lényeget, édes! – vágott vissza Han, és megpróbálta megőrizni a
nyugalmát. – Rendben, meglátták, hogy ott vagyunk a sikátorban. Viszont
nekünk köszönhetően nem látták, hogy maguk melyik épületben jártak.
Leia már nyitotta a száját, hogy rendreutasítsa, de a csempész szavait
megértve inkább nem tette. Ha tudják, hogy a komplexum melyik épületében
jártak, akkor sokkal könnyebben kideríthetik, hogy miért törtek be.
– Abból a sikátorból csak négy épület riasztóit lehetett kiiktatni – mondta
dacosan.
– De azt nem tudhatják, hogy a négyből melyik volt a célpont – felelte Han
még mindig türelmesen. – Mondjuk, mert nem látták, hogy maguk melyik
ajtón jöttek ki.
Leia elkomorodott. Tudta, hogy elveszítette a vitát. Ha a biztonsági őrök
távozóban kiszúrták volna őket, akkor nemcsak azt tudták volna, hogy melyik
épület volt a behatolók célpontja, de azt is, hogy az épület melyik részén
jártak. így viszont mindent át kell kutatniuk.
– Nem kell megköszönnie – tette hozzá Han nagyvonalúan legyintve. – Luke
és én is a csapathoz tartozunk.
A kölyökre pillantott, de szokatlan módon Luke csendben maradt. Sőt senki
sem szólalt meg.
Han ismét Leiára nézett, és azt látta, hogy a hercegnő elfordult tőle, épp
kibámult az ablakon. Túlságosan is hallgatagon.
A visszaút nem csupán jóval csendesebbnek bizonyult, de emiatt sokkal
hosszabbnak is tűnt, mint az odaút.
Legalább Carlist Rieekan tábornok örült a fejleményeknek. Nem mintha
Hant ez bármennyire is érdekelte volna.
– Remek munka, hercegnő! – jelentette ki a parancsnok, és végigpillantott a
csapat többi tagján. – Mindenkinek kijár az elismerés. Vader itt liheg a
nyakunkban, és szükségünk van egy új bázisra. Remélhetőleg a listán szereplő
bolygók egyike megfelelő lesz. – Felmarkolta az adatkártyákat, a másik
kezével kivett közülük egyet, és úgy forgatta az ujjai között, mintha Vader
elleni Jedi–varázslatokat tartalmazott volna. – Egyelőre ennyi. A
parancsnokaik közlik az újabb utasításokat. Hercegnő! Skywalker! Szeretném,
ha maradnának még egy percig. A többiek távozhatnak.
Általános széktologatás és léptek zaja következett, ahogy a csapat tagjai
felálltak az asztal mellől és kimentek. Csak Leia és Luke maradtak ülve.
És Han.
Úgy tűnt, Rieekan után először Leia vette észre, hogy a csempész nem
szándékozik távozni. Meglepetten pillantott rá, azután rosszallóan, végül már
csak kérdőn. Ez a kérdő tekintet volt az, amelyet követve Luke is észrevette,
hogy Han nem mozdul, bár a kölyök csak a meglepetésig jutott. Csubi egy
szokásos „már megint mit művelsz?” pillantást vetett rá, de szó nélkül kiment.
Ahogy az előre látható volt, Rieekan nem reagált. Megvárta, amíg mindenki
más elhagyta a helyiséget, majd nyugodt hangon megkérdezte:
– Van valami problémája, Solo?
– A találkozó folytatása miatt vagyok itt – válaszolta Han kertelés nélkül. –
Tudtommal a csapat tagja vagyok.
– Valóban – ismerte el bólogatva Rieekan.
– Akkor hát folytassuk! – mondta Han, azzal összefonta a karját a mellkasán,
és hátradőlt a székén.
Rieekan csendben méregette néhány pillanatig, aztán felállt és egy oldalajtó
felé intett.
– Megbocsátanának egy percre? Négyszemközt kell beszélnem Solóval.
 Annak idején Han épp elég fenyítést kapott a flottánál ahhoz, hogy tudja,
épp egy A-osztályú vihar készülődik. Azonban legnagyobb meglepetésére,
amikor becsukódott az oldalajtó, Rieekan csak odafordult hozzá és kérdőn
felhúzta a szemöldökét.
– Rendben, halljuk!
Ez elég egyenes volt ahhoz, hogy egyenes választ érdemeljen.
– Engem nem tájékoztattak a küldetésünk valódi céljáról – mondta Han. –
Nem értem, miért hallgatták el előlem szándékosan.
– Ha tudta volna, hogy új bázist keresünk, akkor másképp végezte volna el a
feladatát?
– Valószínűleg nem – ismerte el a férfi. – De Leia számára nagy különbséget
jelentett volna. Tudok ezt-azt a bányásztelepekről, és adhattam volna néhány
tippet.
– Mint például?
– Mint például azt, hogy kerüljön mindent, aminek távolról is hutt szaga
lehet. És itt nemcsak azokra a helyekre gondolok, amelyeknek benne van a
nevében a „hutt” szó. Legalább tizenöt különféle fedőnevet használnak.
– Valóban jó tudni – bólintott a tábornok. – Segíthetne az elemzőknek
átválogatni a kinyert adatokat.
– Nem ez a lényeg! – mordult fel Han. – Ha azt akarják, hogy részt vegyek
ebben a lázadásdologban, akkor minél hamarabb világosítsanak fel, hogy mi
folyik éppen!
– Valóban így gondolja? – kérdezte Rieekan.
– Épp az imént tisztáztuk, hogy a csapat tagja vagyok. Mit kéne még
tennem? Legyek tiszt?
– Alapvetően erre lenne szükség – felelte Rieekan a szemébe nézve.
Han összevont szemöldökkel bámult rá. Az iménti kérdést egyharmadában
költőinek, kétharmadában ironikusnak szánta, de a tábornok válasza
komolynak hangzott.
– Most viccel – dörmögte meglepetten.
– Egyáltalán nem – rázta meg a fejét Rieekan. – Szolgált a flottában, tudja,
hogyan működik ez. A főtisztek kapják meg az adatokat és a döntés jogát. Az
alacsonyabb rangúak csak annyit tudnak, amennyi a feladataik elvégzéséhez
szükséges.
– Remek! – morogta a csempész. – Hogyan kaphatok széles sávokat a nem
létező zubbonyomra?
– Szerintem ezt is tudja, hogyan működik. Ahhoz, hogy vezető legyen,
vezetnie kell a társait.
– Kikerüli a választ – horkantotta Han.
 – Nem igazán. Ahogy mondtam, az alacsonyabb rang korlátozott információt
és hatalmat jelent. Ugyanakkor kisebb felelősséggel is jár. A vezetők nem
engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy áthárítsák a felelősséget
másokra.
– Korábban is vezettem már csapatokat – emlékeztette Han.
– Például ott volt az a shelkonwás ügy. Elég jól teljesítettünk Luke-kal és
Csubival.
– És Leia hercegnővel is jó csapatot alkotnak – ismerte el Rieekan. –
Csakhogy ők mind a barátai, vagy legalábbis közelebbről ismeri őket. Ismeri
őket, és megbízik bennük. Nem egy szakasz katona vagy pilóta, akiknek nem
ismeri az erejét, és nem tudja ellensúlyozni a gyengeségeiket. Nem katonák,
akiknek úgy ad parancsokat egy csata során, hogy jól tudja: néhányuk vagy
akár a többségük is odaveszhet.
Han érezte, hogy összeszorul a gyomra.
– Ez a nehezebb, ugye? – kérdezte aggodalmasan.
– Ez a legrosszabb az egészben – értett egyet a tábornok. – Van egy régi
mondás. Nem tudom, honnan jön, talán egy Jedi mondta: „mások jövőjéről is
döntesz.” Hallotta már?
– Sok változata van – felelte Han. – Nem sokat jelent.
– Arra akarok kilyukadni, hogy az igazi vezető folyamatosan és teljes
mértékben tudatában van ennek a ténynek. Megérti a döntései lehetséges
következményeit, és hajlandó a vállára venni azok súlyát. – A tábornok
felhúzta a jobb szemöldökét. – A kérdés az, hogy maga hajlandó–e megtenni
ezt a lépést?
– Szóval azt akarja, hogy legyek tiszt és vezető?
Rieekan újabb meglepetést okozott azzal, hogy nemcsak nem vette rossz
néven a megjegyzést, de még fel is kacagott.
– Értem, mire céloz – közölte bólogatva. – Ismertem néhány tisztet, akik
nem voltak vezetők, és néhány olyan vezetőt is, akik nem voltak tisztek.
Hannak az öt renegát rohamosztagos jutott eszébe, akik segítettek
kimenekíteni Leiát a Shelkonwáról. Annak a csapatnak a vezetője, az a
LaRone egyértelműen a rang nélküli vezetők közé tartozott.
– Szóval, mi legyen? – kérdezte.
– Gondolkodjon el a dolgon! – válaszolta Rieekan a vállát vonogatva. – Azt
akarom, hogy megfontolt és szilárd döntést hozzon, akár elkötelezi magát,
akár nem.
– Tisztességesnek hangzik – hümmögte Han.
– Annak szántam – biccentett Rieekan. – Addig is, úgy vélem, lehet szerepe
abban a küldetésben is, amelyet Leia hercegnőre és Skywalkerre akarok bízni.
Maradhat, és tehet javaslatokat. – Intett az oldalajtó felé. – Kezdhetjük?
 Luke és Leia ugyanúgy szó nélkül jöttek be és ültek le, ahogy korábban
kimentek. Kinyílt a folyosóra vezető ajtó, és egy újabb személy csatlakozott a
megbeszéléshez: egy zord képű férfi, aki úgy húsz évvel idősebb lehetett a
tábornoknál. Egy veremharcos vállának szélességével és hordószerű
mellkasával rendelkezett, a szája széle állandóan lebiggyedt.
Talán nem véletlenül az asztal túloldalán állt meg, pontosan Hannal
szemben.
– Axlon úr! – üdvözölte Rieekan egy udvarias bólintással. – Köszönöm,
hogy csatlakozott.
– Elnézést a késlekedésért! – válaszolta a férfi szintén bólintva. – A
találkozó Mon Mothmával hosszabb volt a vártnál.
– Nem gond – biztosította a tábornok. – Bemutatom Skywalker urat és Solo
kapitányt. Leia hercegnőt már ismeri. – A férfira mutatott. – Vestin Axlon, az
alderaani Logarra-körzet volt kormányzója.
Han fintorgott. Egy alderaani. Nem véletlen, hogy folyton lebiggyed a szája.
– Örvendek a találkozásnak, kormányzó! – köszönt udvariasan bólintva.
– Szólítson csak Axlon úrnak, kapitány! – javította ki a férfi komoran, és a
szája sarka mintha még lejjebb ereszkedett volna.
– Hallott az Alderaanról, nem?
– Hallottam – mondta Solo, és maga is meglepődött rajta, hogy mennyire
bosszantja a helyzet. – Ha már itt tartunk, elsőként értem a helyszínre, miután
Tarkin kiadta a tűzparancsot.
Leia fészkelődni kezdett ültében.
– Han! – mormolta figyelmeztető hangsúllyal.
– Nem számít, felség – nyugtatta meg Axlon, és mintha mosoly árnya futott
volna át komor arcán. Ismét Hanhoz fordult:
– Igen, már emlékszem, honnan ismerős a neve, kapitány. Elnézését kérem!
Sokkal tartozunk önnek.
– Ne is törődjön vele! – Han legyintett, de örült, hogy van a Galaxisban
legalább egy olyan személy, aki értékeli a tetteit.
– Helyet foglalna? – kérdezte Rieekan, intve a férfi előtt álló szék felé.
Axlon bólintott és leült. Han rögtön a tárgyra tért:
– Szóval? Mi a helyzet?
– Őszintén szólva, nem tudjuk – válaszolta Rieekan. – Vagy nagy
lehetőségről van szó, vagy rendkívül feltűnő csapdáról. Axlon úr?
Axlon megköszörülte a torkát, és belekezdett:
– Néhány nappal ezelőtt üzenetet kaptam Bidor Ferrouztól, a Candoras-
szektor kormányzójától. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan tapasztalt utazó,
mint Solo kapitány, sokat tud az említett szektorról, de talán a többiek
kedvéért nem árt, ha elmondom, hogy a Külső Gyűrűben helyezkedik el, és a