Feldm�r Andr�s: �szintes�g

Hogyan legyek �szinte?

Micsoda �r�letes kock�zat

�szint�nek lenni! Mi lesz, ha a m�sik vissza�l az
�szintes�gemmel? Ha pletyk�s? Ha gonosz? Ha
�pszichopata�? Radik�lis �szintes�g vagy tapintat?
�szintes�g vagy szeretet? Igazs�g, v�lem�ny, �t�let?
Honnan tudom, mi a val�s�g? Hogyan legyek �szinte
magammal? M�r csak ezzel az utols� k�rd�ssel is
az �r�lts�g k�zep�n tal�ljuk magunkat. Hogyan
legyek �N �szinte MAGAMMAL? �n �s magam?
Minthogy nem vagyok ketten, kiss� furcsa �gy
besz�lni, nem igaz? Ki vagyok �n, �s ki a magam?
Ez abszurdum! Nem a val�s�g.

Akkor mi helyett
mondjuk mindezt?

Mi a val�s�g?

Tal�n nem akarom

tudni, amit tudok?

Mi�rt?

Mert ha tudom, akkor

val�sz�nuleg cselekednem kell!
Kezdj�k Jacques Lacannal, aki azt mondta, van a val�s�g,
a realit�s, ami olyan komplex, annyira �sszetett
�s sokr�tegu,
hogy m�g rem�lni sem tudjuk,

hogy valaha is megismerhetj�k. Teh�t adva van a mi

v�ges idegrendszer�nk, intelligenci�nk, �rz�kel�s�nk,
amivel csak az �rny�k�t l�thatjuk a val�s�gnak, mint
Plat�n barlangj�ban. De Lacan hisz abban, hogy van
egy val�s�g, ami l�tezik. Amit nem mi tal�lunk ki,
ami nem t�l�nk f�gg. Mi a r�szei vagyunk, ez igaz.
�gy, mint egy sejt a szervezetben. Att�l m�g, hogy
egy sejt csak �nmag�t vagy a k�rnyezet�t �szleli,
l�tezik, �l a test, a sejtek �sszess�ge. �s van egy
szervez� princ�pium,
ami �sszehangolja a sejteket.
Ez dobogtatja a sz�vemet, muk�dteti az agyamat,
ez�rt tudok s�t�lni, meg�rni ezt a k�nyvet. Ezenk�v�l
van m�g az imagin�ci�. Mindenf�l�t elk�pzel�nk, �s
r�vet�tj�k a val�s�gra. Esetleg a val�s�gnak csup�n
azokat a r�szeit l�tjuk, amiket be tudunk illeszteni
az imagin�ci�nkba. Olyan �llatk�k vagyunk, akik
fantasztikusan tudnak k�pzel�dni. Vegy�k csak
az �lmainkat, amikben teljesen �gy tunik, mintha
a val�s�gban lenn�nk, de az eg�szet magunk kre�ljuk.
Az a r�sz�nk alkot, ami olyan, mint egy muv�sz, egy
k�lt�, egy fest�, egy �r�. �lland�an �runk, fest�nk �s
kital�lunk
dolgokat, amiket azt�n r�vet�t�nk egym�sra
�s a vil�gra. Ez az imagin�ci�.

A val�s�g, ami van, olyan suru �s komplex, hogy lehetetlen

felfogni. Tegy�k fel, kimegy�nk a hegyekbe
kir�ndulni. Olyan sok minden vesz k�r�l minket,
a f�k, az �gak, a levelek, a madarak a f�kon, a moha,
az avar, a kis �llatok, bogarak, hogy ha r�n�z�nk
egy ak�rmilyen r�szletes t�rk�pre is, soha nem
l�thatjuk rajta a milli� apr� r�szletet. �s akkor m�g
nem is vett�k sz�mba azt, hogy a val�s�g a maga
v�gtelens�g�ben �lland� mozg�sban, folytonos
�talakul�sban van. Nincs olyan gyors f�nyk�pez�g�p,
ami egy t�nyleges pillanatot r�gz�teni tudna.
A besz�d, a szavak, amikkel le�rjuk a val�s�got,
ak�rcsak a f�nyk�p vagy a t�rk�p, r�gz�t valamit. De
nyilv�nval�, hogy mire kimondom, m�r nincs is, �s
csak olyan kis r�sz�re vannak
�br�im, szavaim, amik
az eg�szr�l m�g csak fogalmat sem adnak. A val�s�g
kapcsolata a besz�ddel, a nyelvvel vagy az �r�ssal
olyan, mint a terep kapcsolata a t�rk�ppel. Viszont
ha megn�zz�k a t�rk�pek t�rt�net�t, l�thatjuk,
hogy �tsz�z �vvel ezel�tt sokkal primit�vebb
t�rk�peket rajzoltak, mint ma, �s sokkal t�bb
hiba volt benn�k. Az els� t�rk�pek alig seg�tett�k
a haj�sokat, mert hib�sak voltak, t�vedtek, hazudtak.

Azt�n a technikai fejl�d�s �s a sok gyakorl�s egyre

jobb t�rk�peket eredm�nyezett. A besz�d, a nyelv
is folyamatosan fejl�dik. Gyakoroljuk a le�r�st,
a logik�t, a besz�lget�st, az egyik nyelvr�l a m�sikra
val� ford�t�st. Egyre finomabb r�szletekr�l tudunk
besz�lni att�l kezdve, hogyan kell napraforg�t
�ltetni �s �nt�zni, eg�szen egy r�di� �sszerak�s�ig.
Ezek mind t�rk�pek, haszn�lati �tmutat�k,
szerel�si
seg�dletek, �s aki komolyan veszi �ket, nem hib�zik.
Honnan tudom, hogy j�-e egy t�rk�p? Mondjuk
p�ld�ul, el akarok jutni a v�rosh�z�ra, teh�t tudom,
hov� k�sz�l�k. Odamegyek egy emberhez, �s k�rem,
rajzolja le az odavezet� utat. Nem azt k�rem, hogy
az �t minden apr� elem�t, a j�rd�t, a bokrokat,
a macsk�t,
a kapualjakat, a f�ld�n a giliszt�t rajzolja
le, hiszen nincs sz�ks�gem a r�szletekre, csak a f�
�tvonalra. Elk�sz�n�k az illet�t�l, elindulok a t�rk�pe
szerint, �s ha oda�rek a v�rosh�z�hoz, akkor
nagyon h�l�s vagyok. Mert tulajdonk�ppen igazat
mondott, �szinte volt, �s ak�rmennyire elnagyolt is
az � t�rk�pe, kett�nk k�z�tt m�gis a val�s�g jelent
meg. Nem volt �r�lt, nem volt gonosz, mert oda�rtem,
ahov� akartam. De ha a t�rk�p alapj�n egy

parkol� kell�s k�zep�n

tal�lom magamat egy t�voli
v�rosr�szben, akkor nem tudom, mi t�rt�nt. Vagy
�n hib�ztam, vagy az illet� r�h�g a mark�ba valahol,
mert � tudta, hogy a parkol�ba fogok �rkezni, �s nem
a v�rosh�z�hoz. De az is lehet, hogy csak h�lye volt.
Lehet, hogy t�nyleg azt hitte, az �t, amit mutatott,
a v�rosh�z�hoz visz, �s � maga is a parkol�ba jutott
volna. De v�g�l �n nem tudom, rossz volt-e az illet�,
�r�lt vagy h�lye. De nem vagyok a v�rosh�z�n�l.
Itt megjelenik az els� gond az �szintes�ggel meg
az igazs�ggal kapcsolatban! Mert ha nem egy
vadidegent�l k�rek t�rk�pet, hanem valakit�l,
akit nagyon szeretek, aki k�zel �ll hozz�m, akihez
k�t�d�m, akkor disszonanci�t, bels� fesz�lts�get
fogok �rezni, ha a t�rk�pe alapj�n a parkol�ban
k�t�k ki. Szeretem �t, �s azt akarom, hogy neki igaza
legyen. Nem akarom, �s nem tudom elfogadni, hogy
a szeretett szem�ly k�pes volt nekem rossz t�rk�pet
adni. Nem lehet, hogy hib�s a t�rk�p! Min�l jobban
szeretem
az illet�t, ann�l ink�bb a rossz t�rk�p szerint
fogok navig�lni, hogy ne kelljen szembes�ln�m
a hamiss�ggal, ne kelljen konfront�l�dnom vele, ne

kelljen h�ly�nek, rossznak vagy �r�ltnek n�znem �t.

Ink�bb �n �r�l�k meg. Vagyis ink�bb �n szenvedek.
Ebb�l sok baj sz�rmazik.
Ha �n vagyok a t�rk�prajzol�, ha sokan megk�rdeznek,
hogyan kell a v�rosh�z�ra menni, �s lelkiismeretes
vagyok,
akkor gyakorolnom kell a t�rk�p
k�sz�t�s�t. Az igazmond�s is sok gyakorl�st ig�nyel.
Olyan, mint p�ld�ul a teniszez�s. Meg kell tanulni,
azt�n lehet gyakorolni. A j� teniszoktat�s olyan,
mint egy zen gyakorlat. Ahhoz, hogy megtanuljak
a megfelel� helyre szerv�lni, se r�videbb, se hosszabb
ne legyen az �t�s, egy zenmester-tenisztr�ner
be�ll�t
egy v�dr�t annak a negyednek a k�zep�be,
ahov�
szerv�lnom
kell. Rengeteg labd�t ad, �s azt mondja,
csak �t�gessem a v�d�r fel�. Ne gondolkozzak, ne
sz�m�tgassak, ne pr�b�lkozzak, ne akarjam, csak �gy,
egyiket a m�sik ut�n �ssem, �s figyeljek, betal�l-e,
jobbra vagy balra megy, t�l hossz� vagy t�l r�vid
a labda. �s hogy mennyire. Teh�t az elt�r�sekre kell
figyelnem, m�st nem kell csin�lnom. Els� �t�s, egy
m�terrel r�videbb. M�sodik, k�t m�terrel hosszabb.
Harmadik, egy m�terrel jobbra. Fogadjunk,
hogy
�tsz�z �t�s ut�n minden labda belemegy a v�d�rbe.