TA R TA L O M

Fogyatékosság és társadalom

2009 Elsõ évf. 2. szám

KUTATÁS
A kései cochleáris implantáció hatékonyságát befolyásoló tényezõk elemzése hallássérült
személyeknél. Egy participációs kutatás tapasztalatai (LOVÁNYI ESZTER) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3
Mire való a gondnoksági rendszer? (VERDES TAMÁS – TÓTH MARCELL) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13

DOKUMENTUMOK
Kínzás és fogyatékosság: vázlatos kontextus a különmegbízott jelentéséhez (GOMBOS GÁBOR) . . . . . .31
Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés
A különmegbízott idõszaki jelentése a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy
megalázó bánásmód vagy büntetés tárgyában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34
MELLÉKLET: Isztambuli állásfoglalás az elkülönítés alkalmazásáról és hatásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51

FORRÁS
MICHEL FOUCAULT: Õrület és társadalom
(Tokyoi Egyetem Szabad Mûvészetek Kara, 1970) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55

FÓRUM
A korai intervenció intézményrendszerének magyarországi
mûködése (KEREKI JUDIT – LANNERT JUDIT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .69

KULTÚRA
„A testem az én történetem: a bánatom és az erõm forrása”
CHERYL MARIE WADE (HERNÁDI ILONA – HERNÁDI KRISZTA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91

SZEMLE
Könyvkritika
Nyárádi Gáborné dr. (szerk.) Esélyegyenlõség, egyenlõ bánásmód. A hátrányos
megkülönböztetés felismerése és kezelése a helyi közigazgatásban (KOZMA ÁGNES) . . . . . . . . . . . . . .105
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány törekvései a szülõsegítés
és a korai intervenció témájában (PÁSZTOR ÉVA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109

Abstracts, Table of Contents . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114

F O G YAT É K O S S Á G ÉS TÁRSADALOM • 2009/2.

FRIDA KAHLO
KIAKASZTOTT RUHÁM VAGY NEW YORK, 1933

Olaj és kollázs, fatábla, 46x50 cm

Hoover Gallery San Francisco
dr. Leo Eloesser hagyatéka
 KUTATÁS

LOVÁNYI ESZTER

A KÉSEI COCHLEÁRIS IMPLANTÁCIÓ

HATÉKONYSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK
ELEMZÉSE HALLÁSSÉRÜLT SZEMÉLYEKNÉL
EGY PARTICIPÁCIÓS KUTATÁS TAPASZTALATAI1

Implantált személyek esetelemzése képezte e tanulmány alapját. Elsõ lépésben szakirodalmi forrásokra támaszkodva
összegyüjtésre kerültek a kései cochleáris implantáció (CI) sikerességére ható lényegesebb egyéni és környezeti faktorok. Ezek
figyelembevételével két kérdõív készült: az elsõ a vizsgálati minta kialakítását szolgálta, a második pedig a vizsgálati személyek
helyzetének részletes megismerését, a CI hatékonyságát befolyásoló tényezõkkel összefüggésben. Esettanulmányok tartalmi
elemzésén keresztül igyekeztem igazolni a tanulmány hipotéziseit a CI eredményességi összetevõire vonatkozóan. Az eredmények
alapján elkülöníthetõvé váltak azon tényezõk, amelyek a CI használatának sikerességét döntõen, kevésbé vagy egyáltalán nem
befolyásolják. A tanulmány végén a kései CI személyek speciális problémáinak megoldására vonatkozó javaslatok szerepelnek.

BEVEZETÉS – SZEMÉLYES MOTIVÁCIÓK Erõsen foglalkoztatott az a kérdés is, hogy

Saját példám okán mindig különösen érde-
keltek a cochleáris implantációval kapcsolatos
kutatásokat bemutató szakirodalmak és szak-
mai elõadások. A cochleáris implantáció (CI)
ma már közismert, sikeresen alkalmazott hal-
lásjavító mûtéti beavatkozás.
milyen tényezõk befolyásolhatják a kései élet-
korban (a pubertás során vagy azután) végzett
operáció hatékonyságát a hallássérült emberek
életében, különös tekintettel a veleszületett
vagy a korai életévekben (3 éves kor elõtt) fel-
lépõ halláskárosodásokra (Loványi, Angyalné
Várszegi, 2008).

1 A témában záródolgozat készült: Loványi Eszter: Kései cochleáris implantáció hatékonyságát befolyásoló tényezõk
elemzése hallássérült személyeknél, avagy: Sohase késõ megtanulni hallani! Témavezetõ: Zsoldos Márta, ELTE
BGGYFK, 2008.

A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . . 3

Súlyos hallássérüléssel születtem, de a
cochleáris implantációra csak 16. életévemben
került sor. Azt hiszem, senki sem várt nagy
eredményt ettõl a mûtéttõl, sokan nem is bíz-
tattak. Annak ellenére, hogy ez a beavatkozás
lett életem legnagyobb csodája, a mûtét elõtti
és utáni egy év volt – talán – a legnehezebb
idõszak az életemben.
Nagy megpróbáltatás volt a lelki felkészü-
lés, közvetlenül a mûtét után pedig már ott tar-
tottam, hogy sehogy sem tudtam magam elfo-
gadni – sem hallássérültként, sem hallóként.
Ugyanis nagyon nagy feladat várt rám: meg kel-
lett tanulnom hallani. Õszintén szólva, nemcsak
lelki, hanem testi nehézségeken is keresztül-
mentem. De úgy érzem, minden fáradság meg-
érte, ma már nagyon jól hallok, – természetesen
a magam lehetõségeihez képest.
Azt gondolom, – és ezt a környezetemben
élõk is megerõsítik – egészen más ember let-
tem, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, így
több lehetõség nyílik meg elõttem az életben.
Kívánom, hogy sorstársaim közül minél
többen végig tudjanak menni ezen a nehéz
úton, és részesülhessenek mindabban a pozi-
tív élményben, amiben én.
A következõkben bemutatott, kérdõíves
vizsgálaton alapuló kutatómunka tapasztalatai
is azt tükrözik, hogy – minden fenntartás elle-
nére – a kései cochleáris implantáció sok eset-
ben eredményes lehet.
4 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K
1. ábra A CI részei (Csányi, 2002)
A COCHLEÁRIS IMPLANTÁCIÓ
RENDSZERÉNEK RÖVID ISMERTETÉSE
A cochleáris implantáció során alkalmazott
mûszeregyüttes olyan elektronikus eszköz,
amely a külsõ hangforrásból érkezõ különbözõ
frekvenciájú hangok akusztikus energiáját
elektromos stimulusokká alakítja át, és köz-
vetlenül a hallóideg illetve a ganglion spirale
sejtjeire továbbítja azokat (Wayner – Abra-
hamson, 1998; 2002; Speerné – Ribári, 2002).
A mûszer mûtéti beültetését súlyos fokú két-
oldali hallásveszteség esetén javasolják.
A cochleáris implantáció rendszere szer-
vezeten kívüli és szervezeten belüli, beültetett
részekbõl áll (1. ábra).
SZERVEZETEN KÍVÜLI RÉSZEK: A mikrofon a
felfogott hangrezgéseket elektromos jellé ala-
kítja át. A beszédprocesszor kiválasztja a be-
szédértés szempontjából leghasznosabb jele-
ket és elektromos impulzusokból összetevõdõ
mintává kódolja át azokat. Az elektromos
hallásküszöb elsõ beállítására a mûtétet követõ
4-6 hét után kerül sor. Az adó lehetõvé teszi a
jelek elektromágneses hullámokként történõ
továbbjuttatását a fejbõrön át a vevõhöz.
BEÜLTETETT RÉSZEK: A koponyacsontba
ágyazott vevõ felfogja és továbbítja a kódolt je-
leket a belsõ fülbe. Itt az elektródaköteg elemei
elektromosan ingerlik a hallóideget a cochleán
...
belül. Az így létrehozott, a természeteshez ha-
sonló akciós potenciálok továbbhaladnak a hal-
lóközpont felé.
A cochleáris implantáció eredményeit meg-
határozott orvosi, audiológiai, gyógypedagógiai
és pszichológiai szempontok befolyásolják. Így
például: az életkor, a mûtétet megelõzõen a hal-
lókészülék viselésének rendszeressége és eb-
bõl kifolyólag az auditív benyomásokra támasz-
kodás mértéke, a nyelvi környezet verbális jel-
lege (hangos beszéddel vagy jelnyelvvel történõ
kommunikáció), a kognitív képességek szintje,
a családi támogatás (Csányi, 2002; 2004;
Fazekas, 2007; Keresztessy, 2002).
PROBLÉMAFELVETÉS
A cochleáris implantációval kapcsolatos hazai
és nemzetközi kutatások fõleg a kisgyermek-
kori beavatkozással foglalkoznak. Hiszen minél
korábban implantálják valakibe e rendszert, –
várhatóan – annál jobb eredményeket fog
elérni a beszéd- és a hallásfejlõdésben. A korai
implantáció és a sikeresség között erõs össze-
függés van, és a lehetõ leghamarabb történt
mûtét ígéri az ép halláshoz leginkább közelítõ
eredményeket. Tehát a mûtéti életkor alapve-
tõen hatással van a késõbbi fejlõdési esemé-
nyekre, azonban a különféle befolyásoló ténye-
zõknek (pl. kognitív képességeknek) köszön-
hetõen kisebb-nagyobb egyéni eltéréseket
felfedezhetünk (McConkey Robbins és mtsai,
2004; Pisoni és mtsai, 2008).
A „minél elõbb, annál jobb” elv szerint a
pre- és a perilingvális (az anyanyelv elsajá-
títása elõtt vagy közben kialakult) hallássérülés
esetén ma már – elsõsorban külföldön, de ha-
zánkban is mind nagyobb számban – kisgyer-
mekkorban, 2 éves kor körül történik meg a
mûtét. Az 5 éves életkornál korábbi mûtétek is
még igen jó eredményeket biztosíthatnak: a
gyermekeknél sok esetben alig vehetõ észre a
hallássérülés a fentiekben felsorolt egyéb kö-
rülmények megfelelõ alakulása esetén. Szá-
mos eset bizonyítja, hogy a mûtét elõtt halló-
készüléküket eredményesen viselõ 5 évesnél
idõsebb gyermekeknél is még mindig látványos
a javulás, a siketség eltûnik, a gyermekek
nagyothallók benyomását keltik (Keresztessy,
2002).
A CI rendkívül pozitív változást okoz a
posztlingvális, vagyis a beszédelsajátítás után
bekövetkezett súlyos fokú hallássérülések
után, mivel ilyen esetekben az agy hallás- illet-
A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . .
ve beszédközpontjai „feltámadnak”, újból mû-
ködni kezdenek, nincs szükség a hangbenyo-
mások feldolgozásának kialakítására.
A fiatal-, illetve felnõttkorban megoperáltak
helyzetével kapcsolatos szakterületi kutatások
fõleg a posztlingvális hallássérültek nyomonkö-
vetésére irányulnak. Mint erre utaltam, náluk –
a felidézhetõ hallásélményeknek köszönhetõ-
en – nyilvánvalóan sikeresebb a rehabilitációs
folyamat, mint azoknál a kései mûtötteknél,
akiknél a hallás akár egy-két vagy akár több
évtizedig nem, vagy alig hasznosulhatott (Csá-
nyi, 2002; Szamosközi és mtsai, 2002).
Bár a „minél elõbb, annál jobb” elv nem vi-
tatható, azonban ma sem csekély azoknak a
pre- és perilingvális halláskárosodottaknak a
száma, akiknél az implantáció csak késõbbi
életszakaszban válik elérhetõvé. Az ún. kései
mûtéti beavatkozásnál is alapvetõ indikáció a
kétoldali, súlyos fokú, idegi típusú halláskáro-
sodás, és a többi tényezõ mellett nyomatékos
szempont a CI-re vállalkozó személy motivá-
ciója, kooperációs készsége.
Véleményem szerint a pre- és a periling-
vális esetekben történt kései – pubertáskori,
fiatal- vagy felnõttkori – implantálás is lehet si-
keres, megváltoztathatja a hallássérült személy
életminõségét, hiszen a „csend világából”
bekerül egy hallásélményekkel teli életbe (Diet-
helm, 2003; Senn, 1999). A hallás útján így
nyert bármely újabb információ segítheti a kör-
nyezeti tájékozódást, pozitívan hathat az élet-
módra és a személyiségre, befolyásolhatja a
tanulási teljesítményt és a tanulási attitûdöt. A
CI mindezzel hozzájárulhat a sikeres szociali-
zációhoz, társadalmi integrációhoz, a „lelki jó-
léthez” (Andorka, 2006; Austen, 2004; Gid-
dens, 2003).
Ez annál is inkább fontos szempont, mert a
hallássérült személyeknek nagyon sok olyan
kihívással kell szembenézniük, amivel a hal-
lóknak nem. Ki kell fejleszteniük hatékony meg-
küzdési stratégiákat az élet problémáira, a min-
dennapok stresszhelyzeteire. Minden egyes
személy másként tudja kihasználni hallásma-
radványát, és egyénenként eltérõ a hallásfigye-
lem szintje is. Ezek nemcsak a hallókészülék
viselésekor fontos körülmények, hanem imp-
lantátum esetén is.
Az alábbiakban Wayner és Abrahamson
(1998) nyomán összefoglalom a CI-t viselõ
hallássérült személy és a vele beszélõ (jól hal-
ló) egyén érzelmi reakcióit a nehézkes kommu-
nikációs helyzetekben (1. táblázat).
5
 AZ IMPLANTÁTUMMAL ÉLÕ SZEMÉLYBEN A JÓL HALLÓ KOMMUNIKÁCIÓS PARTNERBEN

FRUSZTRÁCIÓ, hiszen nagyon gyakran szembesül mert nem tudja megértetni magát.
kommunikációs nehézségekkel.
KÉNYELMETLEN mert attól fél, hogy nehéz mert nem tudja kezelni a helyzetet,
ÉRZÉS, AGGODALOM, felfogásúnak és zavartnak tartják. alkalmatlannak érzi magát erre.
TÜRELMETLENSÉG, mert a jól halló emberek nem hiszen idõpocsékolásnak érzi
képesek odafigyelni arra, hogy a folyamatos ismétlést,
érthetõen beszéljenek. a lassú kommunikációt.
HARAG saját magára a megértési nehézség a tehetetlenség miatt, és nem érti,
miatt, másokra pedig a valós vagy mit tehetne még, mit is akar
vélt figyelmetlenség miatt. még tõle a hallássérült személy.
ÖNÉRTÉKELÉS, mert alkalmatlannak érzi magát a mert nem képes megfelelõen
ÖNBIZALOM HIÁNYA, társadalmi életre. kommunikálni.
(ÖN)SAJNÁLAT az ilyen nehéz helyzet miatt. a hallássérült egyén helyzete és saját
tehetetlensége miatt.
BÛNTUDAT, mert tehernek érzi magát. mert nem elég türelmes a hallássérült
emberrel szemben.
„MENEKÜLÉS” azaz máskor jobb elkerülni az ilyen mert úgy tûnik, mintha nem
A SZITUÁCIÓBÓL, helyzetet. érdekelné a másik személy.

1.táblázat: Érzelmi reakciók kommunikációs nehézségekre

CÉLKITÛZÉS zõk, szempontok közül bizonyos egyéni és kör-

Nyilvánvaló, hogy a kései cochleáris implantá-
ció hatékonyságát is sok, egymással bonyolult
összefüggésben lévõ egyéni és környezeti
tényezõ befolyásolja. Célom volt, hogy ezek
áttekintésével, rendszerszemléletû elemzésé-
vel hozzájáruljak a CI-re vállalkozó személyek
differenciált megismeréséhez, különös tekin-
tettel a várható eredményességet befolyásoló
tényezõkre.
Kérdõíves vizsgálat alapján arra vállalkoz-
tam, hogy keressem a kései (a pubertáskorban
vagy azután történt) CI eredményességére leg-
érzékenyebben ható belsõ és külsõ szempon-
tokat, faktorokat és a köztük lévõ kapcsolato-
kat. Empirikus mintám kis mérete miatt mun-
kám jelenlegi szakaszában csak elsõ szintû
tapasztalatok és tendenciák megfogalmazása
lehetséges, azonban ezzel elõkészíthetem a
mûtéti kiválasztáshoz is hasznos információkat
adó kérdõíves vizsgálat nagyobb csoporton
való kipróbálását.
nyezeti tényezõk érzékenyebben befolyásolják,
mint mások.
1. FOKOZOTTABB HATÁSÚ EGYÉNI TÉNYEZÕK: az
életkor, vagyis a hallássérülés és a cochleáris
implantáció között eltelt idõ; a tanulmányi, a
munkahelyi teljesítmény, az iskolai végzettség;
a tanulási attitûd; a szocializáció szempontjából
fontos személyiségjegyek (például: akaraterõ,
kitartás, szorgalom); a motiváltság és a
felkészültség a mûtétre (felkészültség a mûtét
elõtti, alatti és utáni történésekre, a beállítást
követõ rehabilitációs munkára).
2. FOKOZOTTABB HATÁSÚ KÖRNYEZETI TÉNYEZÕK:
a támogató közvetlen környezet és a családi
háttér (halló vagy hallássérült személyek); az
operáció elõtt a hallókészülék eredményes vise-
lése (a hallásmaradvány kihasználása); a szak-
mai segítség minõsége (a szakemberek támoga-
tásának színvonala, a foglalkozások gyakorisága
és idõtartama a mûtét elõtt és után).
A KÉRDÕÍVES VIZSGÁLATI MÓDSZER

HIPOTÉZIS Munkám során két kérdõívet dolgoztam ki,

amelyek egymást követõ idõrendben, egyre
Feltételezésem szerint a kései CI eredményes- bõvebb és differenciáltabb információt szolgál-
ségét az ismert, általánosan elfogadott ténye- tattak a témakörrõl. Szerkezetük, részletes té-

6 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K ...
macsoportjaik és kitöltési módjuk alapján meg-
feleltek a strukturált interjú mûfajának, az ún.
idõeltolódásos interjútípusnak, aminél a vizsgá-
lati személyek írásban kapják meg a kérdéseket,
és késõbb válaszolják meg azokat (Mérei –
Szakács, 1988; Szabó, 2002; Szokolszky, 2004).
Az elsõ kérdõív a vizsgálatba bevonni ter-
vezett személyek átfogó megismerését és a
vizsgálati minta kiválasztását szolgálta. Az
alábbi kérdéscsoportokat alakítottam ki:
– személyi adatok,
– a hallássérülés minõsége, illetve oka és kez-
detének ideje, a felfedezés és a diagnózis
körülményei,
– a hallókészülék használata,
– az intézményes, illetve (gyógy)pedagógiai
nevelés,
– a munkahelyi élet,
– a kommunikáció minõsége a CI elõtt és után,
– a CI-re való motiváció, felkészülés és hozzá
való viszonyulás.
A megválaszolt elsõ kérdõívek befolyásolták a
második kérdéssor kialakítását. Megtudtam,
hogy kik vállalkoznak további kérdések megvá-
laszolására. Megismertem a vizsgálati minta
összetételét és a vizsgálati személyek nyelvi
szintjét.
A második kérdõív már sokkal részleteseb-
ben, alaposabban járta körül a kései CI haté-
konyságával kapcsolatos feltevéseimet a kö-
vetkezõ kérdéscsoportokkal:
– a nyelvi környezet,
– a CI-re való felkészültség, motiváltság diffe-
renciált mutatói és a döntés körülményei,
– a szûkebb társadalmi környezet támogatása
és véleménye,
– a beszédprocesszor elsõ beállításának él-
ménye (az elsõ hallásélmény),
– a gyógypedagógiai fejlesztés, a hallás- és a
beszédfejlõdés az elsõ beállítás óta,
– a vizsgált személy kommunikációjának, kap-
csolatrendszerének, társadalmi beilleszkedé-
sének, mindennapi boldogulásának, munka-
helyi beilleszkedésének, tanulmányi teljesít-
ményének, tanulási stílusának és attitûd-
jének, szabadidõ-eltöltésének, lelki jólétének,
pszichés környezetének, elégedettségének
összehasonlítása az elsõ beállítás elõtt és a
továbbiakban, érzések és vélemények a CI
használatának hatékonyságáról (elõnyök,
hátrányok).
A VIZSGÁLATI MINTA KIALAKÍTÁSA
A vizsgálati személyek a Szegedi Tudomány-
egyetem Általános Orvostudományi Kar Fül-
Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika
gondozottjainak körébõl származtak. A kér-
dõívek két blokkban, a klinika munkatársának
közvetítésével jutottak el hozzájuk. Az adatvé-
delmi és személyiségjog-védelmi szempon-
tokra fokozott tekintettel voltam.
A mintavétel szempontjai a következõk voltak:
– ép értelem,
– pre- vagy perilingvális hallássérülés,
– nem áll fenn halmozott fogyatékosság vagy
járulékos probléma,
– a cochleáris implantációra pubertáskorban,
illetve azután került sor.
Az elsõ válogatás során – a klinikai dokumen-
tációban szereplõ adatok alapján – egy 17 fõs

SORSZÁM NEM LAKHELY ÉLETKOR ISKOLAI VÉGZETTSÉG JELENLEGI FOGLALKOZÁS

1. nõ község 40 év SZMK (I) betanított munkás

2. nõ fõváros 25 év E (I) tanuló
3. nõ kisváros 19 év S tanuló
4. férfi kisváros 32 év S szakmunkás
5. nõ megyei jogú város 19 év KI (I) tanuló
6. fiú megyei jogú város 17 év G (I) tanuló
7. férfi kisváros 24 év SZMKI (I) szakmunkás
8. fiú fõváros 13 év ÁLT (I) tanuló

Az iskolai végzettség jelölésének magyarázata: ÁLT: általános iskola, S: siketek tanintézménye 10 osztály, SZMK:
szakmunkásképzõ, KI: középiskola, G: gimnázium, E: egyetem, (I): integráltan tanul(t).

2. táblázat A kései CI-mûtöttek szûkített mintájának elsõ paraméterei

A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . . 7
bázisminta volt kialakítható. 10 nõ és 7 férfi
szerepelt benne. A csoport a hallássérülés
kezdetének ideje, az életkor, az iskolai végzett-
ség és a lakhely szerint meglehetõsen hete-
rogén volt. Ez a 17 személy kapta meg az elsõ
kérdõívet, de mindössze nyolcan küldték azt
vissza kitöltve. Így a továbbiakban õk alkották a
válaszolók szûkített mintáját (2. táblázat).
A KÉRDÕÍVEK FELDOLGOZÁSA
A minta kis létszáma és heterogenitása miatt a
válaszok tematikus rendszerezése, illetve az
így összeállított esettanulmányok tartalom-
elemzése alapján történt a feldolgozás a kér-
dõívek fõbb szempontcsoportjai mentén.
A mûtét utáni hallásfejlõdésre vonatkozó
kérdéseknél csak a vizsgált személyek szub-
jektivitására hagyakozhattam. Így ellentmondá-
sos válaszokkal is találkoztam, amelyeknél bi-
zonytalan emlékezet vagy szövegértési prob-
léma egyaránt felvethetõ. Tisztában vagyok
azzal, hogy nem könnyû feladat hosszú idõ
után felidézni a hallás változásának folyamatát.
Ráadásul a korábbi hallókészülékkel való hal-
lással kapcsolatos emlékek utólag is módo-
sulhattak, a válaszolók könnyen hozzáadhatták
az azokkal kapcsolatos szubjektív érzéseiket
is. Mindezt figyelembe vettem az implantátum-
mal való, jelenlegi hallásszint megítélésénél.
AZ EREDMÉNYEK ELEMZÉSE
Mindenekelõtt elsõ fontos tapasztalatként meg-
állapíthattam, hogy egyetlen, bizonytalan vá-
laszt adó személyen kívül valamennyien sike-
resen viselik a CI-t, és úgy gondolják, érdemes
volt alávetni magukat a mûtétnek. Azt mondha-
tom, hogy a vizsgálati csoport ebbõl a szem-
pontból homogén volt.
A feldolgozás további lépésénél Szamos-
közinek és munkatársainak (2005) a cochleáris
implantáció hatékonyságának megállapítására
kialakított értékelési kategóriarendszerét hasz-
náltam, amely tekintettel van arra, hogy a siker,
az életminõség változásának megítélése az
érintett egyén és a környezet részérõl is na-
gyon szubjektív dolog. Az „eredmény” – a hal-
lás, a beszédértés és az aktív kommunikáció
szintje – állandóan módosul, változik és fejlõ-
dik. Néhol kisebb vagy nagyobb visszaesések
is bekövetkezhetnek.
8 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K
A kései cochleáris implantáció hatékony-
ságának megítélésénél is az alábbi fokozatokat
különböztettem meg:
ABSZOLÚT SIKERES annál a személynél, aki
az implantátummal integrálódni tud a hallók
társadalmába. A megítélés azonban ellentmon-
dásos is lehet, hiszen ha a szociális környezet
elfogadó, akkor rosszabb nyelvi készség ese-
tén is megtörténhet a társadalmi beilleszkedés,
így ennek objektív megítélése rendkívül nehéz.
NAGYON SIKERES annál a személynél, aki a
szájról olvasást kiegészítve a CI által nyert
akusztikus információkkal elboldogul a minden-
napi kommunikációban.
SIKERES annál is, aki a környezet zajait ké-
pes a CI segítségével felismerni, ezáltal jobban
tud tájékozódni a világban.
KEVÉSBÉ SIKERES annál, aki csak bizonyos
akusztikus támpontokra tud támaszkodni a
„sikeresnek” minõsített személyhez képest.
A kategóriákba történõ besoroláskor elsõ-
sorban a kérdõívekben jelzett szubjektív vé-
leményt vettem figyelembe, de felhasználtam a
klinikán dolgozó gyógypedagógus információit
is. Így megtudtam például, hogy az egyik vizs-
gált személy sokkal rosszabbul ítéli meg hely-
zetét, mint amilyen a CI hatékonysága. Elége-
detlen az elért eredménnyel, miközben a külsõ
szemlélõ számára életkörülményei jelentõs
kedvezõ változásra utalnak.
A válaszok feldolgozása szerint a CI ha-
tására valamennyi implantátummal élõ sze-
mély életminõségében javulás volt tapasztal-
ható, de különbözõ mértékben és különféle
területeken.
Az esettanulmányok alapján kiderült, hogy
a vizsgált személyek többsége ismeri és hasz-
nálja is a jelnyelvet. Hallássérült barátaikkal és
az otthoni környezetben is jelnyelven kommuni-
kálnak, vagyis csak megszakításokkal támasz-
kodnak az újonnan megnyílt akusztikus csator-
nára. Ebbõl a ténybõl véleményem szerint le-
vonható az a következtetés, hogy a mûtétet
megelõzõ idõszak nyelvi környezete rendkívül
meghatározó tényezõ a CI-használat sikeres-
sége szempontjából.
Mindegyik vizsgált személy részt vett az
elsõ beszédprocesszor-beállítás után hallás-
és beszédfejlesztõ foglalkozásokon, bár válto-
zó gyakorisággal és idõtartamban. Nyilvánvaló,
hogy a rehabilitációs folyamatban a megfelelõ
nyelvi környezetnek és a szurdopedagógiai
fejlesztésnek meghatározóan fontos szerepe
van.
...
 Egyetlen személy vélekedett utólag úgy,
hogy „kényszer” hatására vállalkozott az ope-
rációra. Úgy érezte, környezete elvárja tõle a CI
melletti döntést. Õ az egyetlen, aki jelenleg is
bizonytalan abban, hogy érdemes volt-e elvé-
geztetni a cochleáris implantációt. Egyértel-
mûen látszik, hogy nagyon fontos a motiváció,
a saját elgondoláson alapuló döntés.
Szintén ennél a személynél fordult elõ,
hogy hallássérült barátai le akarták beszélni a
mûtétrõl. Az implantáció után megváltozott a
kapcsolata velük, elutasították õt, úgy érezték,
más ember lett. Ezek a tapasztalatok alátá-
masztják azt a feltételezést, miszerint a támo-
gató szociális környezetnek nagyon nagy hatá-
sa van arra, hogy a késõbbiekben a hallás-
sérült személy miként viszonyul a cochleáris
implantátumhoz, és miként tud lelkileg azono-
sulni a rehabilitációs folyamattal.
Az adatok alapján nincs szoros kapcsolat,
vagy csak halvány összefüggés tételezhetõ fel
a CI sikeressége és az iskolai végzettség, illet-
ve a tanulmányi teljesítmény között, bár ebben
a kis mintában is van felsõfokú végzettséget
szerzõ személy, és esetenként jó tanulmányi
eredményekrõl is beszámolnak. Úgy gondo-
lom, hogy más egyéni tényezõk jobban befo-
lyásolják a rehabilitációs munka sikerességét.
Ilyen hatótényezõk az intelligencia, a különféle
kognitív funkciók, a nyelvi, illetve a beszéd-
készség és a szocializáció szempontjából fon-
tos személyiségjegyek (pl. a szorgalom, a
kitartás).
Minden abszolút sikeresnek minõsíthetõ
esetnél a hallássérült személy motiváltnak és
felkészültnek érezte magát a cochleáris imp-
lantációra, a családi környezet támogató volt,
és a megoperált egyének megkapták a megfe-
lelõ szakmai felkészítést a mûtétre és az
azután következõ rehabilitációs folyamatra.
Sajátos, hogy ezek a hatótényezõk a többi, az
alacsonyabb „sikerességi” kategóriákba sorolt
eseteknél is jelen voltak. Ezért azt gondolom,
hogy mindenképpen befolyásolják a CI haté-
konyságát, de kései mûtéti esetben már nem
döntõ mértékben. Az elemzett nyolc esetet álta-
lában sikeresnek tartom, bár az eredményesség
mértéke és minõsége meglehetõsen különbözõ.
Úgy találtam, hogy pozitív külsõ és belsõ hatá-
sok, indítékok nélkül nem vállalkoztak volna a
mûtétre. Ezek a hatások nemcsak az operációról
meghozandó döntés elõtt játszanak nagy
szerepet, hanem a mûtétet követõen is befolyá-
solják a CI használatának hatékonyságát.
A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . .
Mindegyik vizsgált személynél kései idõ-
szakban történt a cochleáris implantáció,
vagyis évek teltek el a hallássérülés és a mûtét
között. Egy bizonyos életkor után az eredmé-
nyességet nem befolyásolja annyira az életkor,
mint a kisgyermekkorban történõ implantációk
esetében. Ezért logikusnak mondható az a vizs-
gálati tapasztalat, hogy a sérülés után hosz-
szabb idõvel történõ operáció esetében a
cochleáris implantáció hatékonyságára már
nincsen döntõ hatással a sérülés és a mûtét
között eltelt idõ. Tehát nem mindig sikeresebb
annál a személynél, akinél kevesebb idõ telt el
a hallássérülés és a mûtét között.
A vizsgált személyek mindegyike hordott
hallókészüléket a cochleáris implantáció elõtt.
Egy személy csak ritkábban, a többiek gyakran
vagy rendszeresen viseltek készüléket. Külön-
bözõ mértékben törekedtek hallásmaradvá-
nyuk kihasználására. Hallásmaradványuk vi-
szont olyan minimális volt, hogy még a nagy
teljesítményû hallókészülék sem segített min-
den esetben megfelelõen a beszédértésben és
a beszédfejlõdésben. Ennek következtében a
vizsgált eseteknél a hallókészülék viselésének
gyakorisága és idõtartama nem korrelál az
implantáció hatékonyságának fokával. Tény vi-
szont, hogy a sikeresebbnek mondható ese-
tekben a vizsgált személyek következeteseb-
ben próbálkoztak hallásmaradványuk kihasz-
nálásával. E megállapítások alapján úgy gon-
dolom, hogy a „hallástudatosság”, a hallás-
maradvány kihasználására való törekvés nem
döntõ mértékben, de befolyásolja a személyek
cochleáris implantációhoz való hozzáállását.
Ez a feltételezés akkor lenne teljes mértékben
megalapozott, ha a vizsgálati mintában szere-
peltek volna olyan személyek is, akik egyál-
talán nem viseltek hallókészüléket.
A HIPOTÉZIS MEGVÁLASZOLÁSA
Az interjú és az esetelemzések összegzett ta-
pasztalati alapján a kései CI eredményességét
– feltételezésem szerint – fokozott érzé-
kenységgel befolyásoló egyéni és környezeti
tényezõkrõl a következõ alátámasztó, illetve
cáfoló gondolatok fogalmazhatók meg.
EGYÉNI TÉNYEZÕK:
A halláskárosodás ideje (pre- vagy perilingvális
sérülés) és a cochleáris implantáció között
eltelt idõ, valamint a tanulmányi, munkahelyi
9
teljesítmény és az iskolai végzettség nem je-
lentõsen befolyásoló tényezõk.
Azonban az intelligencia, a kognitív képes-
ségek, a nyelvi,- illetve a beszédkészség szint-
jének és a szocializáció szempontjából fontos
személyiségjegyeknek (pl. akaraterõ, kitartás,
szorgalom), a motivációnak és az egyéni fel-
készültségnek fokozott érzékenységû hatása
van a folyamat egészére.
KÖRNYEZETI TÉNYEZÕK:
A szociális környezet CI-t elutasító hozzáállása
vagy a környezetnek a mûtét elvégeztetését erõl-
tetõ, kényszerítõ elvárása döntõen negatív hatású.
A támogató családi háttér befolyásolja az
eredményességet, de nem kiugró mértékben.
Az esettanulmányok alapján azonban valószí-
nûsíthetõ, hogy a nyelvi környezet hatása igen
jelentõs: a beszélõ (halló) környezet pozitív, a
jelelõ (hallássérült) környezet negatív hatással
van a CI sikerességére.
A hallókészülék mûtét elõtti viselése (a hal-
lásmaradvány maximális kihasználása) valószí-
nûleg alig befolyásolja a CI eredményességét,
annyiban, hogy az operált egyén nyelvi fejlõdés-
re, verbális kommunikációra alkalmas legyen.
A szakmai segítség, a gyógypedagógiai
fejlesztés hatékonyságához mérten nagyobb
szerepe van a nyelvi környezeti mintának a ké-
sei cochleáris implantáció sikerességében.
Mint az egyéni felkészültség, a szakmai felké-
szítés is befolyásolja a sikerességet.
A hipotézist részlegesen megerõsítõ ered-
mények kis számú egyedi esetek szubjektív
illetve objektív benyomásaira, tapasztalataira
épültek, és bár felfedezhetõk tendenciák, ezek
nem általánosíthatók, és kellõ mértéktartással
kezelendõk.
Mindvégig szem elõtt tartottam, hogy a
szûkített vizsgálati minta a kérdõíves eljárás
elsõ szintû kidolgozására és kipróbálására volt
csak alkalmas.
ÖSSZEGZÉS
Szeretném hangsúlyozni, hogy tanulmányt
lezáró javaslatok megfogalmazásakor elsõsor-
ban a kései cochleáris implantáció elõtt, alatt
vagy után álló személyek elképzelhetõ igényei-
re gondoltam. Véleményem szerint ezek az
egyének másfajta bánásmódot igényelnek.
Ráadásul – tapasztalatom szerint – a szakterü-
leten több figyelmet fordítanak a kisgyermek-
kori mûtéten átesett hallássérültek igényeire.
10 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K
Az interjúk alapján jól látható, hogy milyen
fontos a mûtétre vállalkozó személy számára
egy CI-t már, viselõ sorstárs tapasztalata. Akik-
nek volt alkalmuk ilyen tapasztalacserére, azok
közül többen is úgy érezték, hogy ez a talál-
kozás és az így szerzett ismeret megerõsítette
õket elhatározásukban. Ezért fontosnak tartom,
hogy valamilyen módon legyen kommunikáció a
kései CI elõtt állók és a már CI-t használó,
„idõsebb” korban operált személyek között,
például levelezõlistával és/vagy internetes fórum-
mal. A tájékoztatás rövid (elektronikus) kiadvány
vagy hírlevél segítségével is könnyebbé válhat
számukra. Egy felhasználóbarát, interaktív inter-
netes fórum – társadalmi szinten „gazda-
ságosan”, az elszigetelt kompetenciaközpontok
eredményeit integrálóan, a táv-jelenlét új
technikáit kihasználva egyedülálló hatékony-
sággal mûködhetne – új szolgáltatásokkal egé-
szítené ki az ellátás és a kutatás ma rendelke-
zésre álló eszköztárát.
Elgondolásom szerint a kései CI hatékony
használatának egyik elõfeltétele egy térben és
idõben elkülönülõ (az egész országot lefedõ,
idõben eltérõen rendelkezésre álló résztvevõk-
kel dolgozó) heterogén team (orvosok, mérnö-
kök, gyógypedagógusok, szülõk, kései imp-
lantáció várományosai…) együttmûködésének
összehangolása. Az internetes technika, az
elosztott adatbázisokban való keresés, a be-
szédszintetizátorok, stb. gyors fejlõdése és el-
terjedése felvetik egy olyan virtuális közösség
létrehozásának gondolatát, amely hatékonyan
támogathatná az információk, a megmûtött
személyektõl kapott visszacsatolások révén
gazdagodó közös tudásbázis létrehozását,
valamint a számítógéppel segített távrehabilitá-
ciót. Mindezen túl a standardizált szolgáltatá-
sokhoz való hozzájutás révén növekedhetne a
digitális esélyegyenlõség, illetve az e virtuális
közösséghez való tartozás valós élménye is.
Bár a mai hazai realitásokból kellene kiindulni
(„üzleti” terv nélkül a pályázati források szûkö-
sek), joggal feltételezhetõ, hogy a „sikettár-
sadalom” az átlagosnál erõsebben motivált a
számítógép-használatban. A megvalósítás so-
rán számos interdiszciplináris részletkérdést
kellene végiggondolni és megoldani – akár jogi
kérdéseket (pl. betegadat-biztonság, hozzáfé-
rési jogosultság) is.
Továbbá hasznos volna az olyan idõszakos
összejövetel, ahol az implantátumot kései
korban használni kezdõk talákozhatnának a
mûtét elõtt álló személyekkel, és egymás kö-
zött, illetve a CI-s teambe tartozó szakemberrel
...
megbeszélhetnék problémáikat, kérdéseikr
választ találni, esetleges félelmeiket leküzdeni.
A hallássérült személyeknek a mûtét elõtt
és a rehabilitációs folyamat során nem jelen-
téktelen ügyekkel kell szembenézniük. A hely-
zettel lelkileg is meg kell birkózniuk, és fel kell
dolgozniuk a sok új élményt. Ezért úgy vélem,
hogy – szükség esetén – akár a hosszabb
pszichológiai segítséget is lehetõvé kellene
tenni számukra.
Az implantálást megélt személyek a
lakhelyükön részesülnek fejlesztõ foglalkozá-
sokban a rehabilitáció során. A velük foglalkozó
gyógypedagógusoknak konzultáció vagy rövi-
debb továbbképzés formájában lehetõséget
kellene teremteni a kérdések megvitatására,
megbeszélésére, a tapasztalatok megosztá-
sára. Nyilvánvaló, hogy a szakemberek a fog-
lalkozások során megpróbálják átcsoporto-
sítani más területrõl – pl. a kisgyermekkorban
implantáltakkal vagy a nagyothallókkal végzett
foglalkozásokról – származó módszertani is-
mereteiket, de a kései életkori cochleáris imp-
lantáció nagyon speciális terület, így a foglal-
kozások is speciális felkészültséget igényelnek
a szakemberektõl.
Fontos lenne, hogy kialakuljon az egységes
pedagógiai szemlélet és rendszer a késõbb
megoperált egyénekkel történõ foglalkozások
tekintetében is. Hasznos lenne, ha megvaló-
sulna a CI-centrumok együttmûködése és
összehangolt tevékenysége.
Szándékomban áll az e tanulmányban is-
mertetett munka folytatása, az interjú kérdés-
csoportjainak módosítása és differenciálása,
nagyobb mintán való kipróbálása, hogy az
újabb vizsgálatokból megbízhatóbb adatokhoz
és következtetésekhez juthassak.
SZEMÉLYES TANULSÁGOK
Az a véleményem – személyes tapasztalataim
alapján is –, hogy a kései cochleáris implan-
táció is sikeres lehet. Ez a siker természetesen
más mértékû és más minõségû, mint a kis-
gyermekkorban végzett operációk eseteiben.
Nyilván sosem fogok úgy hallani vagy be-
szélni, mint ha a kisgyermekkorban operáltak
volna meg, de úgy érzem, hogy akármilyen
fáradságos út van is mögöttem és még elõttem,
érdemes volt belevágni! A zajok világában
szinte tökéletesen tájékozódom. A beszéd meg-
értése azonban sokkal nehezebb. Ha nincs
semmilyen háttérzaj, akkor családtagjaimmal és
A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . .
közeli ismerõseimmel jól hasznosítom a hallá-
somat a beszélgetések során. A munkahe-
lyemen és az egyetemi elõadásokból „kihallom”
a szóban forgó témában sokszor használt
szavakat és mondatokat. A zajos környezetben
való beszédértésben is nagyon sokat fej-
lõdtem. Például a földalattin megértem hallás
alapján, hogy melyik megálló következik. És
sorolhatnám tovább sikeres élményeimet.
Azonban összehasonlításképpen még két
lényegesnek tartott dolgot megemlítenék. Az a
gyógypedagógus, akivel már évekkel a mûtét
elõtt együtt gyakoroltam – és az operáció utáni
nehéz idõszakban barátként és szakemberként
is nagyon sokat tudott segíteni nekem – a
velem kapcsolatos korai emlékét így idézte fel:
még abban a súlyosan hallássérülteket nevelõ,
oktató intézményben is, ahol évtizedek óta ta-
nít, kevés olyan diákkal találkozott, aki annyira
rosszul hallott, mint én a CI elõtt.
A mûtét elõtt sokszor „elkápráztattam” a
szakembereket és az ismerõseimet a szájról
olvasási tudásommal. Most, évekkel a mûtét
után, egyre többször veszem észre, hogy csak
szájról olvasás alapján – például késõ este,
amikor már nem viselem a beszédprocesszort
– jelentõsen rosszabb a beszédértésem, vagy-
is bekapcsolódott információfelvételembe a
hallás, felhagytam a szájról olvasás kizáróla-
gosságával. Ezt igazolja az is, hogy a CI mû-
ködése nélkül a kiejtésem sem olyan jó – per-
sze önmagamhoz képest. Ezek a változások
igen sokat jelentenek nekem, hiszen azt jelzik,
hogy már nagyobb mértékben hasznosítom a
hallás útján nyert információkat. Nagyon remé-
lem, hogy a cochleáris implantáció egyre töb-
bet fog adni nekem.
Ha a további fejlõdés nem is lesz ilyen lát-
ványos, akkor is úgy érzem, hogy megérte.
Hiszen az implantátum teljesen megváltozta-
tott, és általa olyan lehetõségek nyíltak meg
elõttem, amilyenekrõl korábban álmodni sem
mertem volna.
Végezetül úgy gondolom, hogy mindenkit
önmagához kell mérni és önmagához viszo-
nyítva kell értékelni. Fontosnak tartom, hogy az
implantátummal élõ egyén szubjektíven si-
keresnek érezze magát. Már az is már siker, ha
pozitív irányba változott az életminõsége, és
jobban érzi magát a CI-vel, mint nélküle. Be-
csülni kell azokat az apró elõrelépéseket is,
amelyek hosszú, fáradságos munka eredmé-
nyeképpen születtek meg. Ez a mi hivatásunk,
ez a gyógypedagógia szépsége.
11
IRODALOMJEGYZÉK
ANDORKA R. (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó.
AUSTEN, S. (2004): Cochlear implants in adults: the role of the psychologist. In: S. Austen – S. Crocker (ed.): Deafness in
Mind: Working Psychologically with Deaf People across the Lifespan, London and Philadelphia, Whurr
Publishers,193–205.
CSÁNYI Y. (2002): Cochleáris implantáció és gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) szaktudás. In: Csányi (szerk.):
Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlõdése: Egy Soros-projekt két éves munkájának
eredményei. Budapest, ELTE-BGGYFK, p. 39–50.
CSÁNYI Y. (2004): Súlyos fokban hallássérült gyermekek hallásának és nyelvének fejlõdése, fejlesztése. In: Gordosné
Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Budapest, Medicina Könykiadó Rt., p: 171–188.
DIETHELM, H. (2003): Das CI und ich. In: Internationales Beratungszentrum für Eltern Höhrgeschädigter Kinder Newsletter,
91/2003, p. 18–25.
FAZEKAS A. (2007): Cochleáris implantáció lehetõsége hallássérült gyermekeknél. In: Gyógypedagógiai Szemle, XXXV.
évfolyam, 2. szám, p. 119–125.
GIDDENS, A. (2003): Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó.
KERESZTESSY É. (2002): A cochleáris implantációról – Tájékoztató füzet szülõknek. Készült a Cochleáris implantáción
átesett gyermekek rehabilitációja címû Soros-projekt keretében az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai
Fõiskolai Kar Hallássérültek Pedagógiája Tanszéken.
LOVÁNYI E.– ANGYALNÉ VÁRSZEGI É. (2008): Fejlesztési lehetõségek kései cochleáris implantáció (hallásjavító mûtéti eljárás)
után a beszédtanulás ideje elõtt vagy alatt fellépõ hallássérülés esetén. In: Gyógypedagógiai Szemle, XXXVI.
évfolyam, 4. szám, p. 263–277.
MCCONKEY ROBBINS, A. – KOCH, D. B. – OSBERGER, M. J. – ZIMMERMAN-PHILLIPS, S. – KISHON-RABIN, L. (2004): Effect of Age
at Cochlear Implantation on Auditory Skill Development in Infants and Toddlers. In: Archives of Otolaryngology
Head & Neck Surgery, 130. évfolyam, 5. szám, p. 570–574.
MÉREI F. – SZAKÁCS F. (1988): Pszichodiagnosztikai vademecum 1. és 2. rész. Budapest, Tankönyvkiadó.
PISONI, D. B. – CONWAY, C. M., –KRONENBERGER, W. G. – HORN, D. L. – KARPICKE, J. – HENNING, S. C. (2008): Efficacy and
Effectiveness of Cochlear Implants in Deaf Children. In: Marschark, M. – Hauser, P.C. (ed.): Deaf Cognition.
Foundations and Outcomes. Oxford University Press, p. 52–101.
SENN, V. (1999): Fünf Jahre CI-Hören – Ein Rückblick. In: Internationales Beratungszentrum für Eltern Hörgeschädigter
Kinder Newsletter, 91/1999, p. 19–22.
SPEER J.-NÉ – RIBÁRI O. (2002): A cochleáris implantáció 15 év szakmai tapasztalatai alapján. In: Csányi (szerk.):
Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlõdése: Egy Soros-projekt két éves munkájának
eredményei. Budapest, ELTE BGGYFK, p. 15–23.
SZABÓ K. (2002): Kommunikáció felsõfokon. Budapest, Kossuth Kiadó.
SZAMOSKÖZI A. – KISS J. G. – JÓRI J. – TORKOS A. – TÓTH F. – CZIGNER J. (2002): A szegedi cochleáris implantációs
munkacsoport 1995–2000 közötti tevékenységérõl különös tekintettel a gyermekek (re)habilitációjára. In: Csányi
(szerk.): Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlõdése: Egy Soros-projekt két éves
munkájának eredményei. Budapest, ELTE BGGYFK, p. 25–30.
SZAMOSKÖZI A. – TÓTH F. – TORKOS A. – JARABIN J. – CZIGNER J. – KISS J. G. – JÓRI J. (2005): Cochlea implantáltak
(re)habilitációja és a siker. (A Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának vándorgyûlése
Szeged, 2005. szeptember 1–3.) In: Fül-Orr-Gégegyógyászat, 51 (3), 175, 2005, p. 59.
SZOKOLSZKY Á. (2004): Kutatómunka a pszichológiában. Budapest, Osiris kiadó.
WAYNER, D. S. – ABRAHAMSON, J. E. (1998): Learning to Hear Again with a Cochlear Implant: An Audiologic Rehabilitation
Curriculum Guide, NY, Hear Again Inc.
WAYNER, D. S. – ABRAHAMSON, J. E. (2002): Learning to Hear Again: Cochlear Implant Audiologic Rehabilitation Guide for
Adults, Audiology Online (www.audiologyonline.com).

12 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K . . .
V E R D E S TA M Á S – T Ó T H M A R C E L L

MIRE VALÓ A GONDNOKSÁGI RENDSZER?1

A tanulmány a hazai gondnoksági rendszer társadalmi funkcióit elemzi. Amellett érvel, hogy a 2009. nyaráig hatályban volt polgári
törvénykönyvben kodifikált védelmi rendszer nagyon sok esetben céljával ellentétesen mûködik: mentális zavarokkal és
fogyatékossággal élõ személyek társadalmi kirekesztõdéséhez járul hozzá. E kirekesztõdési folyamatok jellemzése után a szerzõk
az érintett közpolitikák újragondolásához kísérelnek meg szempontokat adni.

A cselekvõképesség, a korlátozott cselekvõ- gyoni vagy jövedelmi helyzetét, valamint egész-

képesség és a cselekvõképtelenség fogalmait,
valamint a gondnokság alá helyezés szabályait
a polgári törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV.
törvény 11-21. §-ai rögzítik. A jogszabály sze-
rint cselekvõképességet korlátozó vagy cselek-
võképességet kizáró gondnokság alá a bíróság
azt a felnõtt korú személyt helyezheti, aki „belá-
tási képessége”, „pszichés állapota”, „szellemi
fogyatkozása” vagy „szenvedélybetegsége”
miatt ügyei vitelére tartósan vagy idõszakon-
ként képtelen, s ezért az általa aláírt szerzõdés
tartalmáért és annak következményeiért fele-
lõsséget vállalni nem tud. Ebbõl eredõen a
polgári bíróság õt szerzõdési képességében
korlátozni köteles, és részére a gyámhivatalnak
kell gondnokot rendelnie, aki illetõ személy
nevében és érdekében eljár. A cselekvõképes-
ség korlátozása és a gondnokság alá helyezés
vonatkozásában a jogalkotó és a jogalkalmazó
a „jogvédelmet, az egyén védelmét tekinti az
intézkedés kizárólagos céljának” (Huszár –
Kuncz 1998, 39), vagyis gondnokság alá he-
lyezni csak akkor és annyiban lehet valakit, ha
és amennyiben az intézkedés várhatóan po-
zitívan befolyásolja majd emberi integritásának
megtartását, szociális beilleszkedését és va-
ségi és mentális állapotát.
Ma Magyarországon mintegy 50-80 ezer
gondnokság alá helyezett személy él.2 Értelmi
fogyatékos, mentális zavarokkal élõ, autista,
szenvedélybeteg vagy alkoholista, esetenként
hajléktalan emberekrõl van szó, akik családban
vagy szociális otthonokban élnek, kisebb
részük fedél nélküli. Dominánsan szegénység-
tõl sújtott, a nyílt munkaerõ-piacon megkapasz-
kodni képtelen személyekrõl van szó, de erõs
társadalmi státusú, jelentõs vagyonnal rendel-
kezõ idõsek vagy fiatal drogfüggõk is megjelen-
nek közöttük, miközben legtöbbjük közössé-
geik perifériájára szorult vagy onnan véglege-
sen kirekesztõdött ember.
1. TÉZISEK: A GONDNOKSÁGI RENDSZER
A JÓLÉTI SZEKTOR SZOLGÁLATÁBAN
Azt állítjuk, hogy a gondnoksági rendszer nagyon
sok esetben jelentõs társadalmi funkciót teljesít,
amely – kimondott céljával ellentétesen – nem az
érintett személyek humán szükségletei, hanem
sokkal inkább társadalmi helyzetük, valamint a
hazai jóléti szektor belsõ erõviszonyai és önmoz-
gásai felõl érthetõ meg.3 a) A cselekvõképesség

1 Ez a gondolatmenet a közeljövõben megjelenõ, A per tárgya – gondnokság alá helyezett személyek társadalmi
kirekesztõdésének mozgásformái a rendszerváltás utáni Magyarországon címû könyvünk fõbb állításainak tömör
összefoglalása. A kutatást a Társaság a Szabadságjogokért és a Központi Statisztikai Hivatal támogatta. E tanulmány
korábbi változatát A gondnoksági rendszer társadalmi funkcióiról címmel a www.tasz.hu oldalon tettük közzé 2008.
december 8-án. A korábbi szöveghez fûzött kritikai észrevételeiért köszönettel tartozunk Nagy Zita Évának. Ez az írás
az észrevételek figyelembevételével készült.
2 A becslés bizonytalansága a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által
közzétett adatok eltéréseibõll ered. Míg a KSH 2008-ban mintegy 52 ezerre, addig az OITH 85 ezerre teszi a
gondnokolt személyek számát.
3 Jóléti szektor alatt tágabb értelemben a rendszerváltás után kikovácsolódott társadalompolitikai eszközök
összességét értjük, amely magában foglalja a közoktatás, az egészségügy, a jóléti transzferek és szociális szol-
gáltatások teljes spektrumát. Szûkebb értelemben azonban – s konkrét elemzéseink során e területeteket vizsgáljuk
– a szociális segélyezés és a bentlakásos szociális intézmények (ápolást, gondozást nyújtó intézmények és rehabili-
tációs intézmények) struktúrájára összpontosítunk, ha a gondnoksági rendszerhez való viszonyukban vesszük szem-
ügyre õket. A jóléti szektor önmozgásai alatt két mozzanatot értünk: egyrészt a rendszerben rendelkezésre álló forrá-
sok nagyságát és megosztását, másrészt pedig a szociális szolgáltatások területi elrendezõdését és idõben nyomon
követhetõ mennyiségi változásait.

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 13
korlátozása és a gondnokság alá helyezés
nagyon sok esetben törvényes felhatalmazást és
megfelelõ jogi kereteket teremt ahhoz, hogy a
szegény vagy elszegényedett személy jog-
fosztása révén státusbiztonsága és megélhetése
minimális mértékben biztosítható legyen, vagyis
hogy gondnokság alá elmeorvosi szakvéle-
ménnyel igazolt helyezése révén jóléti jövedel-
mekre tegyen szert. Ebben az esetben a
cselekvõképesség korlátozása a család vagy az
érintett személy megélhetésének strukturális
feltétele. b) A cselekvõképesség korlátozása és a
gondnokság alá helyezés másik funkciója a fo-
gyatékos személy családból való kiilleszkedésé-
nek megkönnyítése és kanalizálása. A bentla-
kásos szociális intézménybe való „beutalás”
gyakorta az érintett személy kifejezett akarata
ellenére valósul meg, ezért a család sokszor
csak a fogyatékos családtag gondnokság alá
helyezésével valósíthatja meg – a szegénység
jelentette kényszerekbõl eredõ – szándékát, míg
másfelõl az intézménybe költöztetés adminiszt-
ratív körülményei kényszerítik a családot a
polgári per megindítására. Állításaink mellett az
alábbiakban érvelünk.
2. ELSÕ ELEMZÉS: JÓLÉTI JUTTATÁ-
SOK ÉS GONDOKSÁG ALÁ HELYEZÉS
(SEGÉLYEZETT ÉS GONDNOKOLT
SZEMÉLYEK)
Ha a rendszeres szociális segélyben részesí-
tett személyek átlagos számadatait és a gond-
nokság alá helyezett személyek számát jelzõ
statisztikákból képzett idõsorokat egymás
mellé illesztjük, akkor a két adatsor kap-
csolatainak egyes esetei aligha tagadhatók.4
Pest megyében a gondnokság alá helyezett
emberek tízezer fõre jutó és a rendszeres szo-
ciális segélyben részesített személyek tízezer
fõre jutó számának változásai 1997 és 2006
között erõs kapcsolatban állnak, a két mérõ-
szám közti magyarázóerõ (R2)5 47 százalékos,
s a gondnokolt emberek táborának 10 fõs
emelkedése esetén átlagosan 16-tal6 növek-
szik a rendszeres szociális segélyben részesí-
tett személyek száma. Vas megyében ugyan-
ezeket a változókat vizsgálva, 1999 és 2006
között igen erõs összefüggést találunk: a két
adatsor változásai 70 százalékban magyaráz-
zák egymást, s a gondnokolt személyek 10
fõnyi emelkedésével párhuzamosan átlagosan
23-mal emelkedik a segélyezett emberek
száma (lásd az 1. és a 2. ábrát).
Ha ugyanezt az összefüggést Budapest
vonatkozásában igyekszünk nyomon követni,
akkor láthatjuk: minél nagyobb általában vala-
melyik kerületben a rendszeres szociális se-
gélyben részesített emberek népességhez vi-
szonyított aránya, annál inkább jelentkezik
ugyanott a gondnokság alá helyezett szemé-
lyek számának fajlagos emelkedése (lásd a 3.
és a 4. ábrát). 1998 és 2006 között a gond-
nokság alá helyezett személyek számának
fajlagos adatai és a rendszeres szociális se-
gélyben részesített emberek számának fajla-
gos adatai között is összefüggést találunk, az
összefüggés 5,6 százalékban meghatározott
(R2); ha a gondnokoltak száma tízzel emel-
kedik, akkor kevesebb mint eggyel ugrik meg a
segélyezett emberek száma. Ha az össze-
függést kevéssé tükrözõ kerületeket leválaszt-
juk adatbázisunkról, s így eltekintünk a har-
madik, az ötödik, a kilencedik, a tizennegyedik,
a tizenkilencedik, a huszadik és a huszon-
harmadik kerületektõl, akkor összefüggésünk
értelemszerûen megerõsödik, s ebben az
esetben az idõsorunkon kapott összefüggés-
ben a két adatsor közötti kapcsolat erõsségét
jelzi, hogy 30 százalékban magyarázzák egy-
más mozgását (R2), miközben a gondnokolt
budapestiek táborának 10 fõs bõvülését a se-
gélyezett fõvárosiak csoportjának 7 fõs meg-
ugrása kíséri.

4 A gondnokolt emberek adatait összegzõ adatbázist a Központi Statisztikai Hivatal térítésmentesen állította elõ
számunkra, a rendszeres szociális segélyben részesített személyek számadatait és a fajlagos adatok elõállításához
szükséges népességadatokat a KSH tájékoztatási adatbázisából merítettük. A változók kapcsolatának elemzéséhez
lineáris regressziós modellt használtunk. A tanulmány további részében is e kézenfekvõ módszerhez folyamodunk.
Fontosnak tartjuk azonban már itt leszögezni, hogy a statisztikai értelemben mért meghatározottság – jelen esetekben
R2 – nem szolgál közvetlen bizonyítékként a tartalmi összefüggésekre vonatkozóan, azoknak „csupán” statisztikai
determináltságát hivatott mérni. Éppen ezért igyekeztünk minden esetben számos alternatív magyarázatot is végig-
gondolni annak érdekében, hogy a feltüntetett meghatározottságok – összefüggésekre vonatkozó hipotézisek –
hitelesek és relevánsak legyenek.
5 Szokták még determinációs együtthatónak is nevezni: a független vagyis a magyarázó változó ismeretében a függõ
változó értékére vonatkozó becslésünk hibája (az eltérések négyzetösszege) ennyied részére csökken (47%).
6 A független (magyarázó) változó standardizálatlan együtthatója (B).

14 MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
 1. és 2. ábra: Gondnokolt és segélyezett személyek
10 000 fõre vetítve 1997 és 2006 között Vas megyében és Pest megyében

Láthatjuk: a fõvárosban, Pest megyében és Vas és a társadalmi kirekesztõdés7 mutatószámai-

megyében a gondnokság alá helyezett sze-
mélyek számának mutatói és a rendszeres szo-
ciális segélyben részesített emberek számadatai
erõs összefüggést mutatnak. A mérhetõ statisz-
tikai kapcsolat mögött számos jelenség meghú-
zódhat, mi a következõ értelmezési lehetõsége-
ket tartjuk megfontolandónak:
(a) A rendszeres szociális segélyezés ada-
tait alapos okkal értelmezhetjük a szegénység
ként, míg a gondnokolt emberek számának
változásai a mentális zavarok megjelenésének
és észlelésének fokozatait jelzik. A két adatsor
összekapcsolódó dinamikája mögött a sze-
génység jelentette élethelyzetek és a közös-
ségi konfliktusok mentális zavarokként történõ
transzparenssé válását sejtjük. Szegényként, a
napi megélhetésért folytatott küzdelmek miatt
és a társadalmi kirekesztõdés kárvallottjaiként

3. és 4. ábra: A rendszeres szociális segélyben részesített emberek átlagos számának és a gondnokság

alá helyezett személyek számának 10 000 fõre vetítve Budapesten 2000-ben és 2005-ben, kerületenként.

7 A kirekesztõdés fogalmának értelmezéséhez lásd Szalai Júlia: A társadalmi kirekesztõdés egyes kérdései az ezred-
forduló Magyarországán c. tanulmányát.
Forrás:http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=121&accessible=0 (2009. 10. 05.)

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 15
az érintetteknek mind nkább abba a helyzetbe
szorulnak, hogy „problémáikat” a közösség
mentális zavarként értelmezze. Ha pedig az
érintettek a helyi szociális szolgáltatások látó-
körébe kerülnek, akkor a szegénység, a társa-
dalmi kirekesztõdés és a mentális zavarok ész-
lelése sokféleképpen kapcsolódhat egymásba.
„Egy csomó hajléktalannak nincs ellátása se,
lakása meg pláne nincs, és hogy elõtte volt-e
bolond, és úgy lett hajléktalan, vagy fordítva, hogy
ebbe bele nem halt még, de már az agya is tönk-
rement, ezt ugye én nem tudom, vagy ahogyan
fölfûti magát alkohollal, és attól megy tönkre. Hogy
hogyan kezdõdött, azt nem tudom, de amikor
ideérnek, akkor már általában elég zavarosak,
miközben még nincs esetleg jövedelmük, vagy
csak nem ment el a felülvizsgálatra, vagy valamit
kéne kezdeni a pénzével, arról nem beszélve,
hogy izibe szociális otthoni elhelyezést kéne
valakinek kezdeni, de õ már nem alkalmas arra,
hogy aláírjon valamilyen kérelmet. Nem önmagá-
ban azért, mert hajléktalan, de azért az is benne
van. […] Sokkal többet megcsinálunk, úgy
gondolom, mint amennyit kéne, holott nagyon
nincs idõnk. Nem lobbizunk, de ma például annyit
szociális osztályoztam már. A mi ügyfelünk, és
akkor átküldjük segélyért, és akkor odatelefo-
nálunk. Meg tisztázni valamit, hogy õ mond
valamit, én meg mondom, hogy az nem lehet, és
akkor megkérdezem, és akkor helyretenni a
dolgot. Sokszor félreértik az ügyfelek, hogy az
egyik hivatalban mit hallottak, és akkor nem értik,
vagy nem úgy értelmezik, és akkor kapnak
valahonnan levelet, és akkor jönnek rögtön. Habár
igazából ez a gondnoknak lenne a dolga.”
(Fõvárosi kerület gyámhivatali ügyintézõje.)
A jelenségek és az értelmezések egymásba
csúszásának helyszíne pontosan meghatároz-
ható: a szegénység és a mentális zavarok a
helyi önkormányzatok szociális és gyámhivata-
laiban találkoznak és mosódnak egybe. A
gyámhivatali ügyintézõ perspektívájából szem-
lélve – láthatjuk – a kép egyértelmû. A gond-
noksági ügyben megjelenõk jelentõs része
nem csak – s talán nem is elsõsorban – men-
tális problémája miatt kerül eléjük: szegény-
ségük és magára hagyatottságuk kálváriája so-
rán a segélyekhez való hozzáférés kijárása, a
jogosultsági feltételeknek való megfelelés
igazolása gyakorta meghaladja az ügyfelek ké-
pességeit, míg nagyon sok esetben mindez a
gyámhivatali ügyintézõre vagy a gondnokra
marad. Ha a gyámhivatallal való kapcsolat lét-
rejön, s mindez a megfelelõen kialakított jó vá-
16
gányokon halad elõre, akkor a mindenkori
gondnokolt személynek egyre nagyobb esélye
nyílik arra, hogy a néhány szobával odébb álló
segélyirodában is eredménnyel kopogtasson.
Ha ugyanis e kapcsolat már kialakult, és a
gyámhivatal valamint a gondnok úgy látja, hogy
az érintett mindent megtesz sorsa jobbra
fordulása érdekében, együttmûködése pedig –
minden problémája ellenére is – vitathatatlan,
akkor szívesebben kísérik át a segélyirodába
vagy a lakásosztályra, s a gondjaikra bízotta-
kért személyes befolyásukat is mozgósítják az
ügyintézõk. S mindezt talán akkor is megteszik,
ha a gondnokolt személy ügyei nem haladnak
zökkenõmentesen: a lényeg, hogy boldogulása
és sorsának jobbra fordulása a hivatalnál van
letétbe helyezve. Ha értelmezésünk helytálló,
akkor statisztikai összefüggésünkre részben
magyarázatot adtunk. Röviden: ha valaki
gondokság alatt áll, akkor nagyobb eséllyel vál-
hat segélyezetté; és megfordítva, ha valaki se-
gélyezett ember, akkor nagyobb esélye van rá,
hogy gondnokság alá helyezik. Ebben az eset-
ben a segélyiroda elõtti sorban állók népes tö-
mege és a gyámhivatal kliensei közötti átfedés
jelenségével van dolgunk.
(b) Egy másik értelmezés is lehetséges.
Adataink nem tudósítanak arról, hogy a rend-
szeres szociális segélyben részesített emberek
és a gondnokság alá helyezett személyek
számát jelzõ sorok mögött ugyanazokat kell-e
látnunk. Ha e két csoport csak kevéssé került
fedésbe egymással, akkor állíthatjuk, hogy a
segélyezés és a cselekvõképtelenné minõsítés
helyi praxisait részben azonos mozgássza-
bályok mûködtetik, s a két rendszer egymás al-
ternatívájaként (is) mûködik. A segélyért sor-
ban állók magasabb száma komoly terhet ró a
helyi önkormányzat jóléti kasszájára, s ezt a
terhet az önkormányzat nem minden esetben
tudja vagy akarja vállalni, s a segélyezett em-
berek számának rohamos emelkedését ekkor
azzal tompíthatja, hogy a problémásabb ese-
teket jelentõ személyeket átvezeti a gondokság
alá helyezettek táborába. Korábban láthattuk,
hogy a cselekvõképesség korlátozása vagy
megvonása valójában a jóléti járandóságokra
való jogosultságot is jelenti. A családban élõ
fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személyek
bázisjövedelmeit egyrészt a Magyar Állam-
kincstár által folyósított fogyatékossági támo-
gatás vagy emelt összegû családi pótlék, más-
részt a nyugdíjkasszából finanszírozott rok-
kantsági járadék vagy rokkantsági nyugdíj
jelenti, amelyek – lévén, hogy nem helyi
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
önkormányzat kasszájából származnak – a
település költségvetését közvetlenül nem
terhelik meg. Ha tehát a segélyért sorban álló
emberek száma valamelyik idõszakban erõs
növekedésnek indult, akkor az így keletkezett
kiadási szükséglet fedezetének forrását a
gondnokság alá helyezés révén meg lehet
találni a központi vagy a társadalombiztosítás
által finanszírozott kasszáknál, márpedig
ebben az esetben az önkormányzati költségve-
tésnél jelentõs megtakarítást lehetett felmu-
tatni, miközben az érintettek jövedelmeit stabil
fedezetû központi forrásokból fedezhették.
Összefoglalva: A cselekvõképességtõl való
megfosztás és a gondnokság alá helyezés
megannyi esetben a jóléti jövedelmek meg-
szerzésének és az érintett családok státusbiz-
tonságának megteremtése és megõrzése ér-
dekében történik. A polgári per funkciója ezek-
ben az esetekben nem az alperes személyes
szükségleteinek mérlegelése és az illetõ be-
látási képességének vizsgálata, hanem sokkal
inkább társadalmi helyzete és családja érdekei
felõl válik érthetõvé. A segélyirodák és a gyám-
hivatalok klienskörei részben talán fedésbe ke-
rülhettek egymással, ennek ellenõrzésére azon-
ban nem nyílt lehetõségünk. Bárhogyan legyen
is, minden bizonnyal állíthatjuk: az adatsoraink
közötti kapcsolat arra utal, hogy a cselekvõké-
pesség korlátozása a jóléti jövedelmek meg-
szerzésének látens jogosultsági feltételévé lett.
3. MÁSODIK ELEMZÉS: SZOCIÁLIS
INTÉZMÉNYI ELHELYEZÉS A GOND-
NOKSÁG ALÁ HELYEZÉS RÉVÉN
A gondnoksági rendszer másik lényeges társa-
dalmi funkcióját a fogyatékos, mentális za-
varokkal élõ, szenvedélybeteg vagy alkoholista
személyek és a fiatal drogfüggõ emberek
szociális intézménybe való beutalásában véljük
megtalálni. Úgy véljük, nagy mennyiségben
akadnak olyan polgári perek, amelyek célja az
érintettek jogfosztása, vagyis a megfelelõ jogi
keretek megteremtése annak érdekében, hogy
õket – akár kifejezett akaratuk ellenére –
bentlakásos szociális intézményekbe kénysze-
rítsék.
3. 1. STATISZTIKAI ALAPÖSSZEFÜGGÉS
Az alábbiakban a gondnoksági perek és a
tartós lakhatást kínáló szociális intézmények
férõhelyadatait vizsgáljuk.8 Ha a gondoksági
perek valamelyik évben mérhetõ fajlagos ada-
tait összevetjük9 az intézményi férõhelyek há-
rom évvel késõbb mérhetõ fajlagos adataival,
akkor 1993 és 2006 között mérhetõ össze-
függést tapasztalunk, a perek tízezer fõre jutó
mennyisége 4,7 százalékban határozza meg a
férõhelyek késõbbi alakulását (R2=0,047), a
függõ változó (a férõhelyek fajlagos adata)
lineáris együtthatója pedig 0,217: vagyis fajla-
gosan 10 férõhely-növekedést három évvel ko-
rábban megközelítõleg 2,2 fajlagos per-emel-
kedés kísér. Míg ha a általánosan érvényes
összefüggés vizsgálatát 1993 és 1995 közötti
három évre korlátozzuk, akkor nem találunk
kapcsolatot a két adatsor között, ám az 1996
és 2006 közé esõ idõszakban az eredeti
összefüggésnél is erõsebb hatást mérhetünk
(R2=0,09). Biztosan tudjuk tehát, hogy 1996 és
2006 között a gondnoksági perek megugrását
követõ harmadik évben az esetek nagyobb
részében az intézményi férõhelyek száma is
megszaporodott, és megfordítva, ha valamelyik
évben csökkent a perek száma, akkor három
évvel késõbb az intézményes férõhelyek szá-
ma is esett. A perek számának változása 9 szá-
zalékban magyarázza a férõhelyek változását;
és ha a perek száma valamelyik évben tízzel
növekszik, akkor három év múlva fajlagosan és
átlagosan három új férõhelyet találunk a
statisztikában. Adatsoraink között két éven be-
lül is erõs – bár az elõbbinél kevésbé kifejezett
– kapcsolatot találunk: 1996 és 2006 között a
perek adatainak hullámzását két évvel késõbb
a férõhelyek számsorai hasonló dinamikában

8 A gondnoksági perek statisztikai adatait az OITH rendszeres statisztikai kiadványa, A bírósági ügyforgalom adatai
címû kötet közli (OITH 1994; 1995; 1996; 1997; 1998; 1999; 2000; 2001; 2002; 2003; 2004; 2005; 2006; 2007). A
forrás minden esetben három adatsort közöl, azaz megadja az érkezett, a befejezett és a folyamatban maradt perek
adott évre esõ számait, miközben nem közli a per tényleges tárgyát és kimenetelét (gondnokság alá helyezés,
gondnoksági fokozat módosítása vagy a cselekvõképesség visszaállítása), ennek megfelelõen csak azt tudjuk ezekrõl
az eljárásokról, hogy gondnoksági ügyekben zajlottak. Ebben a tanulmányban minden esetben az újonnan
kezdeményezett, érkezett perek adatira támaszkodtunk. A tartós lakhatást nyújtó szociális intézmények
férõhelyadatait a megfelelõ évek Szociális statisztikai évkönyveibõl merítettük (KSH 1995; 1996; 1997; 1998; 1999a;
1999b; 2000; 2001; 2002; 2003; 2004; 2005; 2006; 2007).
9 A többváltozós elemzés módszere itt is lineáris regressziós modell volt.

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 17
követik. A két adatsor változásai 2,4 száza-
lékban magyarázzák egymást (R2), s ebben az
esetben, ha fajlagosan tízzel emelkedik a perek
száma, akkor két évvel késõbb ugyancsak
fajlagosan másfél férõhellyel többet találunk a
megyei statisztikában.10 Láthatjuk: a gondnok-
sági perek adatsorainak dinamikáját két és
három évvel késõbb a bentlakásos intézményi
férõhelyek adatsoraink dinamikája részben kö-
veti: ha valamelyik megyében valamelyik évben
kevesebb per zajlik, akkor a rákövetkezõ má-
sodik és harmadik évben kisebb eséllyel várha-
tunk férõhelybõvítést ugyanott, míg a perek szá-
mának megszaporodása esetén a megyei
bentlakásos intézmények kapacitásai két vagy
három évvel késõbb növekedésnek indulnak.
3. 2. ELSÕ HIPOTÉZIS
A jelenség magyarázata látszólag önmagától
adódik. Logikusan feltételezhetõ ugyanis, hogy
a helyi önkormányzatok nyomon követik a pol-
gári peres eljárásokat, illetve szoros kapcso-
latban állnak a gyámhivatalokkal, s abban az
évben, amikor a gondnokság alá helyezéssel
kapcsolatos eljárások megszaporodnak, a me-
gyei szintû szociálpolitikai tervezés a gondnok-
ság alá helyezett személyek számának meg-
ugrását észlelve e jelenséget a bentlakásos
szociális intézmények iránti szükségletek meg-
növekedéseként értelmezi. Az e szükségletnö-
vekedésbõl adódó következtetés pedig egyér-
telmû: döntés születik a helyi kapacitások nö-
velésérõl és az ehhez szükséges bõvítési for-
rások elkülönítésérõl. A beruházás megterve-
zéséhez és kivitelezéséhez reálisan két-három
év szükségeltetik, ennek nyomán pedig a meg-
felelõ idõben megnyílnak az új férõhelyek,
amelyeket a gondnokolt személyek elfoglalnak.
Tûnjék bármilyen logikusnak, a tények még-
sem támasztják alá ezt a hipotézist. Ha ugyanis
szemügyre vesszük a megyei szintû szo-
ciálpolitikai tervezés alapvetõ dokumentumait –
a megyék szociálisszolgáltatás-tervezési kon-
cepcióit –, akkor nem találjuk nyomát a gond-
nokság alá helyezett személyekre vagy a
gondnoksági perekre vonatkozó adatoknak,
miközben a tervezés és a szükségletfelmérés
megyérõl megyére változó módjaival szembe-
sülünk.11 Mindezen kívül számos példáját is-
merjük annak, amikor valamelyik megye ko-
moly fejlesztési szándékról tett tanúbizony-
ságot, s kísérletet tett bentlakásos szociális
intézményeinek fejlesztésére akkor, amikor a
megelõzõ években a polgári perek számában
jelentõs kiugrást nem regisztrált a statisztika.12
Ha tehát iménti statisztikai összefüggésünket a
megyei szociálpolitikai tervezés egységes és
koherens mivolta, valamint a gondnoksági pe-
rek adatait szükségletként – statisztikai érte-
lemben pedig „okként” – értelmezõ mechaniz-
musai mentén igyekszünk magyarázni, akkor
kudarcot vallunk. Összefüggésünket ezért az
alábbiakban fordított dinamikában kíséreljük
meg értelmezni.
3. 3. MÁSODIK HIPOTÉZIS
Ebben az esetben a férõhelyek számadatainak
tulajdonítunk elsõdleges jelentõséget, és a
gondnoksági perek adatsorainak hullámzását
okozatként értelmezzük. Feltételezzük, hogy a
szociális intézményi férõhelyek mennyiségi vál-
tozása van hatással a gondnokság alá helye-
zés rendszerére. Bizonyítanunk kell, hogy
adatsoraink idõben eltolt kapcsolata, s ennek

10 Összefüggésünket megkíséreltük intézménytípusok szerinti bontásban is nyomon követni. Pszichiátriai betegek,

fogyatékos és hajléktalan személyek bentlakásos szociális intézményi férõhelyadataival számolva nem találtunk meg
újra a teljes szektor vonatkozásában létezõ statisztikai összefüggést, míg az idõsek otthonainak (R2=0,023; statisztikai
együttható: 0,195) és a szenvedélybetegek (R2=0,052; statisztikai együttható: 1,065) intézményeinek férõhelyadatai
esetében ismét mérhetõ kapcsolatra bukkantunk. A szektorspecifikus különbségeket a statisztika aligha követheti
pontosan nyomon, hiszen az egyes csoportok számára fenntartott intézményi szektorok kapacitásai jelentõs
mennyiségi eltéréseket mutatnak, e különbségeket azonban a pereket tartalmazó adatbázis nem tudja követni. Az
idõskorúak intézményei esetében számosságában igen nagy férõhelytömegrõl van szó, ezért az újólag megtalált
összefüggés nem okozott meglepetést. A szenvedélybetegeket ellátó szektor azonban viszonylag férõhellyel
rendelkezik, ezért az itt megmutatkozó kapcsolat igen erõsnek tekinthetõ.
11 Magunk az alábbi szociálisszolgáltatás-tervezési koncepciókat elemeztük: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat 2005;
Bárkai – Kissné – Kulcsár 2003; 2006; Barnáné és Szvorád 2005; Csongrád Megyei Önkormányzat 2004; Erdélyi –
Elek – Kovácsné 2003; Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat 2003; 2008; Heves Megyei Önkormányzat 2005; Löffler
2004; Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat 2003; Skultéti 2007; Somogy Megyei Önkormányzat 2007;
Szekeresné 2006; Tolna Megyei Önkormányzat 2004; Urbánné 2002; Vas Megyei Önkormányzat 1999; 2003; 2006.
12 A késõbbiekben még részletesebben is lesz róla szó, érdemes azonban már itt megemlíteni: a megyei
önkormányzatok intézményfejlesztési szándékáról a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásairól szóló éves
jogszabályok tudósítanak, ezek ugyanis nem csak a nyertes pályázatokat alapadatait rögzítik, hanem az elutasított
beruházási tervekrõl is felvilágosítanak.

18 MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
révén a gondnoksági perek elsõdleges jelentõ-
sége valójában csak látszat, és a két vagy
három évvel késõbb bekövetkezõ férõhelybõví-
tés áll az adott évben lezajló és a gondnoksági
perek számadatainak erõs kilengését mutató
statisztikai hullámverés mögött. Állításunk alá-
támasztásához magyarázatot kell tehát adnunk
arra, miként lehetséges az, hogy a szociális
intézmények férõhelybõvítése valójában a
beruházás megvalósítását két-három évvel
megelõzõen már kifejti hatását a polgári peres
eljárásokra. Amellett érvelünk majd, hogy e
jelenségre a jóléti szektor e szegmensérõl szó-
ló információk terjedésérõl adott leírás révén
adhatunk magyarázatot. Mindezen túl azzal a
feltevéssel kell élnünk, hogy a polgári eljárás
célja és valós funkciója aligha lehet más, mint
az érintett személy gondnokság alá helyezése
annak érdekében, hogy õt bentlakásos szociá-
lis intézménybe utalják. Feltevésünk helyt-
állósága mellett három érvet sorakoztatunk fel:
1. A szociális intézményi férõhely igénylése so-
rán foganatosított eljárás adminisztratív rend-
jét, 2. a várakozási idõ pergési idejét, végül 3.
az intézményrendszer fejlesztésére vonatkozó
információ terjedési sebességét és társadalmi
lerakódását. Az alábbiakban e három mozza-
natot vesszük sorra, majd ezt követõen konkrét
esettanulmánnyal kíséreljük meg szemléltetni
összefüggésünket.
Ad 1. Jelentkezés és adminisztráció. Köz-
napi tapasztalataink szerint a fogyatékos vagy
mentális zavarokkal élõ családtagjuk számára
bentlakásos szociális intézményi elhelyezést
igénylõ családokat arra ösztönzik a megyei
szociális irodában vagy a szociális intézmény-
ben, hogy a bekerülés megkönnyítése és az
intézményi életmód hatékonyabb szervezése
érdekében indítsák meg az érintett személy
gondnokság alá helyezési eljárását a helyi
polgári bíróságon. Tekintettel arra, hogy a je-
lentkezõk száma igen magas, és a várakozási
idõ viszonylag hosszú, a családok jelentõs
része – ha együttmûködési készségét tettekkel
is bizonyítani akarja – így is tesz. Az alábbi
beszélgetésrészlet errõl tudósít:
„Egyébként élõ, szabályszerû, elfogadható gon-
dozási megállapodás nem tud létrejönni az olyan
személy és az intézmény között, aki ugye bár alá
tud írni, és õ írta alá, de orvosilag igazolható, hogy
nincs vele tisztában, hogy mit írt alá, mert nem érti
az adatlapot vagy a szerzõdésnek a szövegét. Az
semmis jogilag. Na most ilyenkor egy intézmény
rettenetes helyzetbe tud kerülni, mert elõször is a
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
normatív támogatását visszafizettethetik vele,
amit kapott azért, mert ellátta. […] Ha valakinek
nincs gondnoka és súlyosan fogyatékos, akkor a
környezetében lévõ szociális hálóhoz valamilyen
szinten tartozó személyeknek, gondozási központ,
családsegítõ stb., helyi, kerületi pszichiátriai
gondozó stb. az a feladata, hogy ha õ gondnokság
alá helyezendõ szellemi állapotban van, hogy ez
megtörténjen, de minél hamarabb. Nem váltja ki
az intézmény a gondnokságot. Mert ha az intéz-
ménybe bekerül, és nincs gondnokság alatt, de
önmagától döntések meghozatalára adekvát mó-
don képtelen vagy pénzkezelésre képtelen, akkor
az intézmény õt köteles gondnokság alá helyez-
tetni. Ott van neki például a rokkantsági nyugdíja,
FoTja (fogyatékossági támogatás – V. T. és T. M.),
jövedelme, ha õ ezt nem tudja kezelni, akkor mit
tud tenni az intézmény? […] Ezt jelezzük a
családnak, mindenképpen jelezzük. A hozzátarto-
zóknak erre tipikus válaszuk van: »De nagyon jól
el tudtunk helyette eddig mindent intézni, ez nem
okozott fennakadást.« »Mondom, igen, otthon
kérem, de most gondoljon bele, mi lesz az
intézményben? Akkor ezt a bizonyos fennakadást
ki fogja tudni kiküszöbölni? Nem önök, mert önök
már akkor nem lesznek ott.« Az intézmény is bizo-
nyos mértékben valamilyen módon megpróbál
mindent megtenni az ellátott érdekében, de egy
határon túl nem teheti meg, hiszen milyen jogon,
nem családtag. Tehát ezek ilyen nyitott helyzetek-
ké válnak, tehát ezt az intézmény csak egyféle-
képpen tudja rendezetté tenni, hogy ha megindítja
a gondnokság alá helyezési folyamatot. »Ha önök
nem teszik is meg, vélhetõ, hogy az intézmény ezt
nem fogja tudni elkerülni.« Hiszen nem való fogya-
tékosintézménybe az, akinél ez a kérdés nem is
vetõdik föl. Hát mért lenne ott, ha nem való oda?”
(Fõvárosi szociális ügyintézõ.)
A családok az e beszélgetésekben kifejtett „fi-
nom” nyomás hatására rendre megjelennek a
helyi gyámhivatalokban, és kezdeményezik az
eljárás megindítását.
„A gondnokság alá helyezés kiváltója sokszor az
intézménybe helyezés, mert nem lehet vele meg-
értetni, nem akarja elfogadni, és ezért szükséges.
A hagyományos családi viszonyok megváltoztak,
a családoknak ma már sok konfliktusuk van a
fogyatékossal, neki meg ritkán jut eszébe ellent-
mondani. Ha nem is akar odakerülni, akkor sincs
meg az akarat és az ellenállás, hogy ezt kifejezze.
Úgy vélem, jót tesz nekik az intézet. Értékelem,
hogy a családok otthon nevelik a fogyatékost, de
szükségük van rá, hogy a hozzájuk hasonló em-
berek között legyenek. A családi szeretet ön-
magában nem elég, és az intézetben sokszor még
19
javul is az állapotuk.” (Fõvárosi kerület gyámhi-
vatali ügyintézõje.)
„A mai modern társadalom nincs berendezkedve
arra, hogy a saját családon belüli problémáit meg-
oldja. Ha én ezt nagyon messzire nézem, és na-
gyon csúnyát akarok mondani, akkor azt kell
mondjam, hogy akik ma keresõképes, felnõtt, fele-
lõsségtudatos embereknek kéne, hogy legyenek,
azok nem tudják, hogy mi az, hogy család, fogal-
muk nincsen, nem tudják, hogy gondoskodni kell
az öregemrõl. És ez van a gondnokság mögött is.
Mert hiszen nyûg és teher, és nem akar az a
nyomorult öregember vagy pszichiátriai beteg ott-
honba menni, de a család ugye éli a maga életét,
teher rajta az öreg, nem vállalja a vele járó áldo-
zatot, teher a beteg ember, azzal csak probléma
van.” (Fõvárosi kerület gyámhivatali ügyintézõje.)
A fenti beszélgetésrészletek természetesen
aligha tarthatnak igényt a szigorú értelemben
vett társadalomtudományos bizonyíték rang-
jára, azonban erõs és nyomós érvnek tekintjük
azokat iménti állításunk alátámasztására: a
polgári per megindítása mögött megannyi
esetben az érintett személyek intézményes
elhelyezésének kényszere munkál.
Ad 2. A várakozási idõ pergési ideje. 1998-
ban és 1999-ben megyei bontásban össze-
vetjük13 a kezdeményezett gondnoksági perek
számát a tartós szociális intézményben elhe-
lyezésre várók számával14. Ebben az esetben
negatív irányú összefüggést tapasztalunk,
idõbeni eltolás nélkül. Ugyanazon évben a vá-
rakozók számának csökkenése 19 százalék-
ban magyarázza (R2) a perek számának emel-
kedését, és megfordítva. Ez az összefüggés
igen erõsen támasztja alá feltevésünket, amely
szerint a polgári eljárás célja megannyi esetben
– de ebben a tekintetben az esetek megköze-
lítõleg egyötödében – az intézményes elhe-
lyezés garanciáinak biztosítása. A várakozók
listájának csökkenését, vagyis az intézményi
férõhelyek elfoglalásának dinamikáját a perek
emelkedése kíséri, s ha a várólisták nagyobbra
duzzadnak és az érintettek nem tudják elfoglalni
helyüket, akkor a perek száma enyhén alább-
hagy. A jelen összefüggés szerint a gondnok-
sági perek adott évben lefutó dinamikája mögött
13 Ebben az esetben ugyancsak lineáris regressziót alkalmaztunk.
14 A tartós bentlakásos szociális intézményi elhelyezésre váró emberek megyénkénti számait a Szociális statisztikai
évkönyvek közlik (KSH 1999b, 2000). Az összefüggés teljes idõsoron való vizsgálata nem lehetséges, koherens
adatok ugyanis csak ebben a két évben állnak rendelkezésünkre, azonban a megyei tagolás révén e két évben
országosan érvényes tényt mutathatunk ki.
20
jelentõs részben a bentlakásos szociális intéz-
ményi férõhelyek elfoglalhatóságának dinami-
kája munkál. E statisztikai összefüggés jelentõs
részben alátámasztja hipotézisünket.
Ad 3. Hírértékû információk, az információ
terjedése. Korábban utaltunk rá, hogy a megyei
önkormányzatok számos alkalommal tettek kí-
sérletet bentlakásos szociális intézményeik
fejlesztésére olyan esetben, amikor a gondnok-
sági pereket nyomon követõ statisztikában a
megelõzõ években nem találtunk kiugró szá-
mokat. E kísérletekrõl azokból a dokumentu-
mokból tájékozódhatunk, amelyek a beruhá-
zási pályázatok befogadását és támogatását
vagy a támogatás elutasítását teszik közzé.
Könnyen belátható, hogy e dokumentumok –
magunk a helyi önkormányzatok címzett és cél-
támogatásairól szóló éves törvényeket ele-
meztük – jelentõs információértékkel bírnak a
szociális szektor munkatársai valamint az
érintett családok számára is. Úgy véljük, hogy
ha nyilvános döntés születik valamely bentla-
kásos szociális intézmény férõhelybõvítéssel
járó központi támogatásáról, akkor az hatással
van a gondnoksági perek számának gyarapo-
dására olyan esetben, ha ennek az érintett
szereplõk komoly hírértéket tulajdonítanak.
Azt feltételezzük, hogy komoly hírértékkel
akkor bír az érintett családok számára az infor-
máció, ha megfelel a következõ kritériumok-
nak: 1) A bõvítés nyomán olyan férõhelyek nyíl-
nak meg, amelyek a fogyatékos vagy mentális
zavarokkal élõ családtag számára reálisan
elérhetõk és megszerezhetõk. 2.) Ha a beru-
házástól a jelenleginél jobb minõségû ellátást
remélhetnek (ez abban az esetben igaz pél-
dául, ha új épületszárny épül, modern kiala-
kítással, akadálymentes épületben). 3. Ha a
beruházás a lakóhelyhez közel lesz, és a csa-
ládtagok számára a fogyatékos személy rend-
szeres látogatása nem jelent aránytalanul sok
idõt és anyagi ráfordítást, ugyanakkor pedig
lehetõségük nyílik emberi kapcsolataik fenntar-
tására.
Feltevésünket a fõvárosi fenntartású bent-
lakásos szociális intézmények beruházásai
kapcsán teszteltük. 1993 és 2007 között a köz-
ponti kassza címzett támogatásairól szóló tör-
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
vények három alkalommal mozgósítottak jelen-
tõs forrásokat a fõvárosi önkormányzat szociá-
lis intézményi férõhely-bõvítési terveinek meg-
valósulásához: (1) 1993-ban a Budapest 20.
kerületi Virág Benedek utcai szociális otthon-
ban kilencven, a 11. kerületi Kamaraerdei úti
szociális otthonban száz, valamint a gödöllõi
szociális otthonban tervezett ugyancsak száz
férõhelyes bõvítéshez adtak támogatást. A Vi-
rág Benedek utcai beruházás 1994-ben, a Ka-
maraerdei úti és a gödöllõi fejlesztések 1996-
ban realizálódtak.15 (2) 1997-ben az értelmi
fogyatékosok tordasi otthonának százhúsz új
férõhelyet jelentõ bõvítésérõl született döntés,
a 2000-ben realizálódott másfélmilliárdos
beruházást egymilliárd forinttal támogatta az
állam.16 (3) 1999-ben a fõvárosi önkormányzat
vámosmikolai idõsotthona negyven férõhelyes
bõvítésének projektjébe szállt be a költségve-
tés.17 E három költségvetési döntést informá-
cióként értelmezve és a fõvárosban élõ érintett
családok élethelyzetével és szempontjaival
ütköztetve, kísérletet tehetünk arra, hogy meg-
határozzuk ezeknek az információknak értékét
és fontosságát. Hipotézisünk szerint egyrészt a
tordasi férõhelybõvítésnek valamint a Virág
Benedek utca és a Kamararedei úti fejleszté-
seknek, másrészt pedig a gödöllõi beruházás-
nak kell kitüntetett jelentõséget tulajdoníta-
nunk, mivel mindkét fejlesztési projekt jelentõs
férõhelybõvítéssel járt, miközben a férõhelyek-
ben igencsak szûkölködõ fõváros belterületén
vagy legalábbis annak közelében lokalizáló-
dott. Az idõsek vámosmikolai otthonának negy-
ven férõhelyes bõvítésérõl szóló hír azonban
aligha számíthatott kiemelkedõnek, hiszen a
Börzsöny mögé számûzött és a Szlovákiával
közös határt érintõ falu minden bizonnyal ke-
véssé vonzó cél egy fõvárosi idõs ember és
családja számára. Ha tehát azt feltételezzük,
hogy a gondnoksági perek kilengéseire a bent-
lakásos intézmények fejlesztésére vonatkozó
hírek és információk is hatással vannak, akkor
érdemes megvizsgálnunk a fõvárosi gondnok-
sági perek számadatainak 1993 és 2007
közötti változásait iménti felvetésünk fényében.
A fõvárosi polgári peres bíróságokon a
releváns idõszakot vizsgálva egyik évrõl a
másikra átlagosan 3 százalékkal emelkedett a
gondnoksági perek száma. Ha a két legkiug-
róbb – és statisztikai modellünk szerinti elvá-
rásainkat megközelítõ – növekedést vesszük
szemügyre, akkor láthatjuk: 1997-rõl 1998-ra a
perek száma kereken a másfélszeresére emel-
kedett, 896-ról 1343-ra szökött fel, a gond-
nokolt személyek csoportja pedig egy évvel
késõbb 10 százalékos emelkedéssel 5773-ról
6356-ra nõtt. 1993-ról 1994-re 27 százalékos
növekményt regisztrálhatunk, a perek száma
ekkor 867-rõl 1099-re emelkedett, egy évvel
késõbb a gondnokolt emberek száma pedig 8
százalékos emelkedést mutatott, 5110-rõl
5526-ra bõvült. Ha a perek emelkedésének
dátumát összevetjük a címzett támogatásokat
szabályozó fentebb vizsgált törvényekkel, ak-
kor láthatjuk, hogy a perek megugrása egy év-
vel követte a kedvezõ és hipotézisünk szerint
nagy információértékû beruházásokról szóló
(1) és (2) számú döntések törvénybe iktatását.
Úgy véljük, hogy a perek megugrásának hát-
terében alapos okkal gyaníthatjuk a kedvezõ
döntések következményeinek részbeni hatását
(lásd a 2. táblázatot).
Exkurzus: A tordasi férõhelybõvítés esete.
Kíséreljük most meg rekonstruálni a tordasi fé-
rõhelybõvítés körüli események láncolatát. Fel-
tevésünk szerint tehát az események kiinduló-
pontja a helyi önkormányzatok 1997. évi új
induló címzett támogatásáról szóló 1997. évi
XLV. törvény 1. melléklete, amelyben döntés
születik az értelmi fogyatékosok tordasi otthona
bõvítési projektjének másfélmilliárd forintos
állami támogatásáról. A döntést követõ pilla-
natban – még a bõvítési munkák megkezdése
elõtt – a már egyébként is igen hosszú vá-
rólistára még többen igyekeznek felkerülni, s
ha a megfelelõ szociális irodában kapott taná-
csokat megfogadják, majd a tanácsokat latba

15 Lásd ehhez a helyi önkormányzatok folyamatban lévõ címzett és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993.
évi rangsoráról szóló L. törvényt. A kedvezményezetteket a jogszabály nem tüntette fel, adataink a Beszámoló jelentés
a Fõvárosi Önkormányzat 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról címû dokumentumból származnak (Budapest
fõváros fõpolgármester-helyettes 1994, 13). Az átadás idõpontjáról a Fõvárosi Önkormányzat 1994. évi és 1996. évi
költségvetési beszámolója tudósít.
16 Lásd ehhez a helyi önkormányzatok 1997. évi új induló címzett támogatásairól szóló XLV. törvényt. Az átadás
idõpontjáról a Fõvárosi Önkormányzat 2000. évi költségvetési beszámolója tudósít.
17 Lásd ehhez a helyi önkormányzatok 1999. évi új címzett támogatásáról, a helyi önkormányzatok címzett és
céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény kiegészítésérõl, valamint az államháztartásról szóló
1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló LIX. törvény

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 21
Év 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Információ o[1] •[4]

Per 867 1099 963 860 896 1343 1104 993 1199 1287 1334 1264 1382 1451 1176
Változás (%) - 27 -12 -11 4 51 -18 -10 21 7 4 -5 9 5 -19
Gondnokolt
személyek 4970 5110 5526 5401 5433 5773 6356 6245 5422 5629 5285 5306 5882 5677 6016
Változás (%) - 3 8 -3 1 6 10 -2 -13 4 -6 0 11 -3 6

Realizálódás o[2] o[3] •[5]

2. táblázat: Hírértékû információk megjelenésének idõpontjai, budapesti gondnoksági

perek és gondnokoltak száma, valamint az elõzõ évi adathoz viszonyított százalékos
változásuk, és a vizsgált hírek realizálódásának ideje 1993 és 2007 között.
[1] Az
idõsek gödöllõi otthona, az idõsek Kamaraerdei úti otthona és az idõsek Virág Benedek utcai otthonainak bõvítésérõl
szóló költségvetési döntés idõpontja. [2] A Virág Benedek utcai fejlesztés realizálódásának idõpontja. [3] Az idõsek gödöllõi
otthonában és az idõsek kamaraerdei otthonában végrehajtott fejlesztés realizálódásának idõpontja. [4] A tordasi
férõhelybõvítésrõl szóló döntés idõpontja. [5] A tordasi férõhelybõvítés realizálódásának idõpontja.

vetve és a hivatalos teendõk ügyeiben tájéko- látogatásra, az ehhez szükséges költségek

zódva, a következõ évben felkeresik a gyám-
hivatalt, vagy maguk indítják meg az eljárást,
amely egy évvel késõbb kezdetét is veszi,
nemsokára pedig bírói ítélet mondja ki az értel-
mi fogyatékos családtag cselekvõképességé-
nek korlátozását. A döntés nyilvánosságra
kerülésének és a bizonyosság megszerzésé-
nek napjait követõen – tudtukon kívül – szülõk
„kelnek versenyre”, hogy a közeljövõben meg-
nyíló intézetben elhelyezhessék a családban
évek óta tengõdõ gyermeküket. Mert, láthattuk,
felnõtt korú értelmi fogyatékosoknak Buda-
pesten nagyítóval sem találni szabad férõ-
helyeket, míg a vidéki intézményekhez tartozó
hosszú várólistákon évekig tart az elõrejutás.
És ha az évek leteltével az érintettek mégis
bejutnak a lassan-lassan felszabaduló helyek-
re, akkor igen nagy eséllyel szülõhelyüktõl,
családjuktól és barátaiktól távol, egy határ
menti megye ódon kastélyépületében vagy a
rendszerváltás után hátrahagyott egykori ka-
szárnya falai között találják magukat. A tordasi
intézmény férõhelybõvítése e kilátástalan hely-
zetben esélyek és remények szerencsés talál-
kozását jelentette. Hiszen míg az új intézmény
a gyermek családból való kiléptetése révén le-
hetõséget kínált a szegénységbõl való kilába-
lásra, az érte fizetendõ bûntudatot és önvádat
más lehetõségeknél mégiscsak alacsonyabban
árazta be. Hiszen Tordas alig több mint harminc
km-re van a fõvárostól, s bár a felcseperedett
gyermek nem a családban él majd, legalább
valós esély van heti vagy havonkénti rendszeres
pedig könnyedén kigazdálkodhatók. Mindezen
túl az újonnan felépülõ intézményben minden
bizonnyal jobb és szebb, emberibb körülmé-
nyek fogadják majd a családból kiesõ fogya-
tékos felnõttet, hiszen a rendszerváltási elõtti
intézmények belsõ viszonyaihoz képest most új
épületrõl van szó, amelynek belsõ világa
várhatóan nem hasonlít majd a szülõk által
esetleg korábban már meglátogatott intézmé-
nyek viszonyaira. E még fel sem épült centrum
leendõ szobái azonban nem csak vonzók vol-
tak, hanem megszerezhetõnek is tûntek, mert a
férõhelyek leggyakrabban nem létesülnek,
hanem felszabadulnak, ez pedig általában
lassan megy és éveket kell rá várni. Most azon-
ban a közeljövõben százhúsz új férõhely jön
létre a semmibõl. E versenyben tehát a tétek
magasak, és az „árfolyamok” igen magasra
szöknek. Szegénység, családi konfliktusok és
az összetartozás elemi vágya megannyi család
esetében egyszerre tette vonzóvá és kívána-
tossá e férõhelyeket, miközben ezek a körül-
mények szerencsés összjátéka révén elérh-
etõnek is mutatkoztak. Márpedig a megfelelõ
hivatalos utak bejárásához és a várólistára való
mihamarabbi bekerüléshez a jelentkezési fo-
lyamat lehetõ leggyorsabb megfutása szüksé-
geltetett: ha tehát a szociális iroda ügyintézõje
javaslatot tett fiuk vagy lányuk gondnokság alá
helyezésére, akkor feltehetõleg kevés – de a
korábbi évekhez viszonyítva biztosan keve-
sebb – olyan szülõ akadt, aki akadékoskodá-

22 MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
sával meg merte volna kockáztatni a lehetõség
elszalasztását.
Statisztikai összefüggésünk – ahogyan azt
korábban is jeleztük – nem utal arra, hogy a
gondnoksági perek és a bentlakásos szociális
intézményi férõhelyek adatsorai között deter-
minisztikus összefüggés létezne, ezért bizton
állíthatjuk, hogy a gondnoksági rendszer moz-
gatórugói között más motívumoknak is helyet
kell biztosítanunk; mindazonáltal azt gondoljuk,
erõs érveket sorakoztattunk fel állításunk meg-
alapozására. Statisztikai összefüggésünket
akkor tudtuk értelmezni, ha a jóléti szektor e
szegmensének önmozgásait tekintettük meg-
határozó jelentõségûnek, és a gondnoksági pe-
rek adatait ennek függvényeként értelmeztük.
Ha a polgári peres eljárás célja az érintett sze-
mély bentlakásos intézménybe való beutalása,
akkor magyarázatot adhatunk statisztikai
összefüggésünk idõben eltolt dinamikájára. A
két-három éves átmenetre az intézménybe
jelentkezés adminisztratív mechanizmusai és a
várakozási idõ pergési ideje ad magyarázatot,
míg a szereplõk aktivizálásához szükséges
döntõ lökést az intézményrendszer fejlesztésé-
rõl szóló információ adja meg, amire az érintett
családok, a szociális irodák és intézmények
munkatársai különösen érzékenyen reagálnak.
E három mozzanat, úgy véljük, alátámasztja
állításunkat. A cselekvõképesség korlátozására
és a gondnokság alá helyezésre épülõ intéz-
ményes mechanizmusok mai társadalmi funk-
cióját jelentõs részben tehát fogyatékos, men-
tális zavarokkal élõ, szenvedélybeteg és al-
koholista személyek bentlakásos intézménybe
kényszerítésében, társadalmi kirekesztõdésük
jogi keretek közé illesztésében kell látnunk.
4. ÖSSZEGZÉS
A gondnoksági rendszer mozgatórugói között
igen nagy jelentõséget kell tulajdonítanunk
egyrészt a jóléti kassza pénzbeli juttatásaihoz
való hozzáférés intézményes mechanizmusai-
nak, másrészt pedig a bentlakásos intézmény-
rendszer önmozgásainak. A gondnokság alá
helyezés a jóléti juttatások megszerzésének
rejtett jogosultsági feltételévé nõtte ki magát a
rendszerváltás utáni Magyarországon. E jelen-
ség hátterében minden bizonnyal az a folyamat
áll, amely a rendszerváltás utáni robbanássze-
18 Lásd ehhez a polgári törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény módosítási javaslatait egységes szerkezetben
összegzõ T/5919. számú törvényjavaslat szövegét.
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
rû munkahelyvesztéssel és a társadalmi státu-
sok tömeges megingásával párhuzamosan
mind nagyobb tömegeket terelt a jóléti újra-
elosztás védõszárnyai alá, s miközben átér-
telmezte és felpuhította az e juttatásokhoz való
hozzáférés jogosultsági feltételeit, addig a
juttatások rendszerei közötti különbségekben a
honi társadalom szakadáspontjait is leképezte.
Az önkormányzati segélyosztás rendszere a
legszegényebb – s fõként a cigány – emberek
kirekesztõdésének „jóléti fogdájává” lett, ame-
lyet áthatolhatatlan fal választ el a jóléti
újraelosztás más szektoraitól (Szalai 2007). A
gondnokság alá helyezés dinamikája részben a
segélyezési rendszerhez idomult: bárhogyan
értelmezzük is adatainkat – a gondnokság alá
helyezés mint a segély megszerzésének felté-
tele vagy a segélyezési rendszerbõl való kilé-
pésre tett kísérlet –, joggal állíthatjuk, hogy a
gondnokolt emberek egy részének élethelyzete
a segélyezési rendszerben összegyûjtött társa-
dalmi konfliktusok felõl válik értelmezhetõvé.
Az e peremen való megkapaszkodási kísérlete-
ken túl azonban a cselekvõképesség korlátozá-
sa a kirekesztettség végsõ formáját jelentheti:
önrendelkezési jogaitól megfosztva és gond-
nokság alá helyezve a gondnokolt személy
intézménybe kényszerítése elõtt nem tornyo-
sulnak akadályok, tiltakozása felett gondnoka
joggal térhet napirendre; egy totális intézmény
lakójaként a gondnokolt ember kiszolgáltatott-
sága és kirekesztettsége végpontjához érkezik.
A cselekvõképesség korlátozására és a gond-
nokság alá helyezésre épülõ intézményes
mechanizmusok mai mozgásformáit egyfelõl a
szegénység övezte társadalmi konfliktusok,
másfelõl a jóléti szektor önmozgásai által mû-
ködtetett présrendszer mozgatják. A gondnok-
sági rendszer feladata e társadalmi konfliktu-
sok kezelése, a társadalmi tagság elveszté-
sének jogfosztássá transzformálása, végsõ so-
ron pedig az egyének elzárása – összes-
ségében: a kirekesztõdés üzemének olajozott
és legális keretek közé illesztett mûködtetése.
5. MI NEM JELENT MEGOLDÁST?
Az országgyûlés az idei ülésszakban szavaz a
polgári törvénykönyv átfogó reformjáról.18 A re-
form keretében a cselekvõképesség korlátozá-
sa és a gondnokság alá helyezés hatályos jogi
23
szabályozása átfogó felülvizsgálatra kerül, míg
ezzel párhuzamosan lép hatályba a támogatott
döntéshozatal – részben kanadai minta szerint
kidolgozott – új modellje. A 2010 januárjától
életbe lépõ struktúra a cselekvõképesség kor-
látozásának és a gondnokság alá helyezés
intézményes szabályozásának megkettõzésé-
re épül. Egyfelõl érvényben marad a cselekvõ-
képesség korlátozását elõnyben részesítõ –
önmagában is jelentõsen módosított – jelenlegi
mechanizmus, míg ezzel párhuzamosan a fo-
gyatékos vagy mentális zavarokkal élõ sze-
mélyeknek lehetõségük nyílik arra, hogy pol-
gárjogi státusuk intakt megõrzése mellett szer-
zõdéses viszonyok révén részesüljenek segít-
ségben és támogatásban, ennek révén pedig a
polgárjogi forgalom egyenlõ jogú és egyben
védelemmel övezett tagjai maradjanak. Az új
polgári törvénykönyv a fogyatékos népesség
jogegyenlõsége irányában tett fontos és
nélkülözhetetlen lépés, a parlamenti pártok fel-
tétlen támogatására érdemes. Ezzel párhuza-
mosan azonban az is igaz, hogy az új polgári
törvénykönyv vonatkozó szakaszainak belsõ
tagozódása a mozdulatlanság törvényes ga-
ranciáit jelentheti. A két struktúra párhuzamos
mûködésére épülõ rendszer magában hordoz-
za ugyanis annak lehetõségét, hogy az érintett
személyek cselekvõképességérõl szóló dönté-
sek meghozatalakor nem szükségleteik ér-
vényre juttatása és jogegyenlõségük garan-
tálása, hanem társadalmi státusuk, közösségi
beágyazódásuk és a jóléti szektorhoz való vi-
szonyuk bizonyul meghatározó tényezõnek. A
közelmúltban több példáját is láthattuk annak,
hogy a jogok elismerése és kiszélesítése mel-
lett e jogok beváltásához szükséges intézmé-
nyes és törvényes garanciák kialakítását a jog-
alkotó elmulasztotta, ennek révén pedig a jog-
egyenlõség látszatának megteremtése mellett
az érintettek életminõsége és társadalmi be-
ágyazódása jottányit sem lépett elõre.19 Az új
polgári törvénykönyv önmagában nem lehet
termékeny hatással a fogyatékos és mentális
zavarokkal élõ személyek állampolgári státusá-
nak megerõsítésére, amennyiben a két mecha-
nizmus párhuzamosságát hosszú távon is
fenntartja, illetve nem születnek meg azok az
intézkedések, amelyek a gondnokság alá he-
lyezett személyeket a támogatott döntés-
hozatal rendszerébe vezetik át. Mindezen túl
nem jelent megoldást a polgári törvénykönyv
módosítása akkor, ha a kormány nem tesz lé-
péseket a fogyatékos és mentális zavarokkal
élõ személyek szociális jogainak tartalommal
való megtöltése érdekében. Eddigi elemzé-
seink ugyanis arra utalnak, hogy nem önma-
gában a gondnoksági rendszer belsõ torzulásai
okozzák fogyatékos és mentális zavarokkal élõ
emberek társadalmi kirekesztõdését, hanem
sokkal inkább a társadalmi kirekesztõdés és a
jóléti szektor egyenetlenségei, valamint szol-
gáltatásainak rossz minõsége köti gúzsba a
polgárjogi védelem intézményes mechaniz-
musait. Márpedig mindez azt jelent, hogy ha az
érintettek kirekesztettségét hosszú távon nem
kívánjuk tolerálni, akkor állampolgáriságuk
helyreállítása érdekében jelentõs változásokat
kell kezdeményeznünk állampolgári és szo-
ciális jogaik beválthatósága érdekében.
6. MI JELENTHET MEGOLDÁST?
A megoldás elsõ lépése az lehetne, hogy elis-
merjük: a fogyatékos és mentális zavarokkal
élõ emberek jogegyenlõsége nem egyenlõ a
szociális juttatások és a szociális otthonok
fenntartásával, a jogok kiszélesítése pedig nem
egyenlõ e juttatások mértékének növelésével
és a totális intézmények férõhelyeinek bõvíté-
sével és fejlesztésével. Támogatásokra és

19 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2006-ban életbe lépett módosítása rögzítette a súlyosan, halmozottan
fogyatékos személyek alapfokú oktatáshoz való jogait, s kimondta az érintettek tankötelezettségét, miközben az
oktatási jogokat aprópénzre váltó szabályozással valójában megerõsítette azt a helyzetet, amely korábban sem
engedte õket a közoktatási rendszer egyenjogú tagjaivá válni. A fejlesztõ iskolai oktatás lehetséges színtereinek
példátlanul széles meghatározása ugyanis azt jelenti, hogy a közoktatási rendszer belsõ tagozódásának és
erõviszonyainak szolgáltatta ki az új rendszert, ezzel pedig belülrõl erodálta az érintettek tankötelezettségének elemi
tartalmát (Szelényi és Verdes 2008). A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségének biztosításáról szóló
1998. évi XXVI. törvény kimondta, hogy a fogyatékos személyeknek joguk van lakhatási körülményeik
megválasztására, s elõírta a nagy létszámú intézmények lebontásának, ezzel párhuzamosan pedig a kiscsoportos
lakóotthonok kialakításának állami kötelezettségét. A jogok kimondásával párhuzamosan azonban továbbra is
fenntartotta a lebontani kívánt intézményrendszer legitimációját, folyamatosan kielégítette forrásigényüket, míg a
lakóotthoni rendszer kiépítésérõl nem gondoskodott, s jelentõs forrásokat invesztált a totális intézmények bõvítésébe
és fejlesztésébe. E struktúra a jogok elismerésével párhuzamosan ugyanezen jogok tartalmainak kiüresítését
jelentette.

24 MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
lakhatást kínáló szolgáltatásokra természete-
sen szükség van és a szegénységet enyhíteni
kell, de súlyos tévedés, ha fogyatékos és men-
tális zavarokkal élõ emberek állampolgári
jogainak tartalmát alapvetõ testi szükségleteik
kielégítésére korlátozzuk, s e szükségletek ki-
elégítése címén az állampolgári létezés elemi
gyakorlataiból rekesztjük ki õket. Az állampol-
gári egyenlõség talapzatának kiszélesítése a
közös döntésekben való részvétel garantálását
jelenti; a polgári jogok elismerése a szerzõdé-
ses viszonyok világának megnyitását, a munka
világába való bekapcsolódás lehetõségét és
támogatását, a nyílt munkaerõ-piaci foglalkoz-
tatás ösztönzését jelenti; a szociális jogok
kiszélesítése az egyenlõ hozzáférést, vagyis a
területi egyenetlenségek csökkentését és a
közszolgáltatásokhoz való hozzáférés egyen-
lõségének törvényes garanciákkal övezett és
szankcionált garantálását jelenti. További lépé-
sekre van szükség ahhoz, hogy az új polgári
törvénykönyv valóban az érintettek teljes jogú
állampolgárisága felé tett lépésként legyen
értékelhetõ, és hosszú távon is nyugatosodá-
sunk és polgárosodásunk fontos állomása
legyen.
Politikai jogok. Ha a magyar állam elkö-
telezett az alapjogok kiterjesztésében és az
állampolgári jogok gyakorlásának valós elisme-
résében, akkor nem kerülhetõ meg a jelenleg
gondnokság alá helyezett személyek választó-
jogának elismerése, és a gondnokolt embere-
ket sújtó alkotmányos korlátozás teljes, min-
denféle cenzust nélkülözõ eltörlése.20 A de-
mokratikus választásokon való részvétel elsõ
generációs emberi alapjog, amely elsõsorban
nem a képességek és a készségek valamiféle
normatív módon meghatározott szintje, hanem
a közösségi döntéshozatal nélkülözhetetlen
egyenlõsége, valamint a nemzeti együvé tar-
tozás lényegi tartalma felõl érthetõ meg. A
magyarországi országgyûlés a korlátozás felol-
dásával egyértelmûvé tehetné, hogy az értelmi
fogyatékos, autista vagy mentális zavarokkal
élõ emberek a Magyar Köztársaság egyenjogú
polgárai, szavazataikért a parlamenti pártoknak
és programjaiknak ugyanúgy versengeniük
kell, mint más polgárok voksaiért. Ma ebben az
ügyben Magyarország az Emberi Jogok Euró-
pai Bíróságán indított perben alperesként van
megidézve, s az európai uniós normák és
egyezmények nyomán várható, hogy az eljá-
rásban a gondnokolt személy javára döntenek
majd.21 Az országgyûlésnek nem kellene meg-
várnia az elmarasztaló ítélet megszületését,
lehetõsége van arra, hogy korábban lépjen.
Szociális jogok. A szociális jogok kiszé-
lesítése ügyében a források megosztása körüli
érdekütközések és a gyakorta felemlegetett
pénzszûke témája uralkodik, s mindez azt sej-
teti, mintha e szolgáltatások rossz minõsége
valamiféle átmeneti és múló zavar lenne csu-
pán, amit egy valamikor bekövetkezõ konjunk-
túra és a célzottság elveinek gyors módosítása
végérvényesen megoldhat majd. Bizonyos,
hogy e vitáknak sok esetben igazi tétjük van, és

20 A cselekvõképességükben korlátozott személyek választójogának megvonását az alkotmány koherens és

konzekvens módon korlátozza: annak ellenére, hogy ténylegesen elsõ generációs alapjogtól való megfosztásról van
szó, alkotmányossági aggályok – az alkotmányos jogkorlátozás strukturális vonásaiból eredõen – nem adódhatnak.
A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70. §-ának (5) bekezdése értelmében „[n]incs
választójoga annak, aki jogerõs ítélet alapján a cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetõleg a
közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetõeljárásban elrendelt
intézeti kényszergyógykezelését tölti.” A korlátozás alkotmányos rögzítésének oka éppen a választójog alapjogi
mivoltában keresendõ. Az alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése értelmében alapvetõ jog lényeges tartalma törvényi
szinten nem korlátozható, s ennek megfelelõen az alapjogi korlátozás kivételes eseteit alkotmányos szinten kell
rögzíteni. Az érintett szakasz a törvényi szintû szabályozás e kompetenciájának megvonásával egyfelõl kimondja,
hogy a törvényalkotás domináns feladata az alkotmányban foglalt jogok kifejtése és megvalósulásuk módjának
részletezése, másfelõl pedig alapjogi védelmet biztosít, hiszen a törvényi szintû jogkorlátozás elvonása garantálja az
alapjogok alkotmányos szintû szerkezetének érinthetetlenségét. Az alkotmány ebbõl eredõen nem pusztán az alapjogi
katalógus, hanem az e jogokból való kirekesztõdés egyetlen legitim fóruma is. A jogelvonás védelmének formális
szerkezetét rögzíti a 23/1994 (IV. 29.) alkotmánybírósági határozat akkor, amikor kimondja, hogy „[h]a valamely
rendelkezés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával az Alkotmány részévé vált, fogalmilag sem
lehet annak alkotmányellenességét megállapítani. [kiemelés tõlünk – V. T. és T. M.]” Ebbõl ered, hogy a nem teljesen
cselekvõképes személyek választójogának megvonása – függetlenül annak tartalmától – per definitionem minõsül
jogosnak és érinthetetlennek.
21 Az Emberi Jogok Európai Bíróságán 2006. szeptember 1-én kezdeményezett, K. A. c. Magyarország, 38832/06
számú beadvány a cselekvõképesség korlátozása és a gondnokság alá helyezés nyomán életbe lépõ választójogi
korlátozással szemben kért döntést. A gondnokság alá helyezett magyar állampolgár által kezdeményezett perben
eddig nem hirdettek ítéletet.

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 25
a jogszabályok nyesegetése révén az egyen-
lõtlenségek és az igazságtalanságok részben
csökkenthetõk lehetnek, de úgy véljük, a szo-
ciális szolgáltatások értéktartalmainak világos
rögzítése, társadalmi funkciójuk újragondolása
nélkül a minõségi megújulásra aligha van ki-
látás. Ha a szociális szektor fogyatékosok sze-
mélyeknek és mentális zavarokkal élõ embe-
reknek kínált szolgáltatásainak értelmét és
célját a teljes jogú állampolgárság értéktartal-
mai felõl vizsgáljuk, akkor láthatjuk: szociális
jogaik ma és itt kirekesztettségük intézmé-
nyesült eljárásait rögzítik, miközben polgárjogi
státusuk a jóléti szektor belsõ erõviszonyaihoz
és érdekeihez idomul. Röviden: fogyatékos és
mentális zavarokkal élõ emberek állampolgári
jogait és állampolgáriságuk élhetõ tartalmait a
szociális jogaik kiüresítésére épített jóléti
intézményrendszerünk tartja fogságban.
Mindebbõl az a következtetés adódik, hogy a
szociális szolgáltatások belsõ struktúrájának
átalakítása elkerülhetetlen feladat.
A totális intézmények megszüntetése. A fo-
gyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõ-
ségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.
törvény 29. §-ának (5) bekezdése értelmében
„a fogyatékos személyek számára tartós bent-
lakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de
legkésõbb 2010. január 1-jéig át kell alakítani
oly módon, hogy az önálló életvitelre személyi
segítséggel képes fogyatékos személyek ellá-
tása kisközösséget befogadó lakóotthonban
történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fo-
gyatékos személyek számára humanizált, mo-
dernizált intézményi ellátást kell biztosítani”.
1999 és 2004 között a központi költségvetés
mintegy 12 milliárd forintot fordított a nagy lét-
számú, totális ellátásra alapozott intézmény-
rendszer fejlesztésére, kapacitásainak bõvíté-
sére, miközben a lakóotthoni rendszer kiala-
kításához alig-alig biztosított forrásokat (ÉFOÉSZ
és Kézenfogva Alapítvány 2004). 2006-ban a
fogyatékos személyek számára kialakított
mintegy 16 ezer férõhelybõl mindössze 1200
férõhelyet tettek ki a kiscsoportos lakóotthoni
helyek (KSH 2007), ezek egy része a nagy
létszámú intézmények kerítésein belül épült fel.
A kitagolási program csõdje statisztikai tény, s
nincs okunk rá, hogy e mulasztás hátterében a
gyakorta felemlegetett pénzhiányra mutassunk
– a közelmúlt bõven adagolt fejlesztési forrásait
a nagy létszámú intézmények hasznosították.
Mindezen túl azonban komoly problémát jelent,
hogy a jogszabály a kiscsoportos lakóotthono-
kat dominánsan az „önálló életvitelre személyi
26
segítséggel képes” személyek számára jelölte
ki. Úgy véljük, e megkülönböztetés indokoltsá-
ga a szociálpolitika jelenkori értéktartalmai felõl
aligha tartható fenn: a lakóhely szabad megvá-
lasztásának joga fogyatékosságának súlyossá-
gára való tekintet nélkül minden állampolgárt
megillet, míg e jogosultság tekintetében a fo-
gyatékosság fokozatai szerinti különbségtétel
hátrányos megkülönböztetésnek minõsülhet. E
különbségtétel azonban ma komoly legitimá-
ciós funkcióval bír: mivel egyetlen dokumentum
sem rögzíti a két csoport között különbségtétel
diagnosztikus kritériumait, tág tere nyílik annak,
hogy az intézményfenntartó önkormányzatok
vagy maguk az intézmények minõsítsék szo-
ciális intézményi elhelyezésre szoruló súlyosan
fogyatékos személyeknek saját lakóikat, s
maguk döntsenek modernizálás és humani-
zálás – ugyancsak ködös és meghatározatlan –
kritériumai tekintetében. A nagy létszámú intéz-
ményrendszer lebontásának egykor elhatáro-
zott programja alapvetõen helyes volt, a meg-
valósítás mikéntjének terve azonban komolyan
nem vehetõ feltevéseken nyugodott. Fel kell
hagynunk azzal a naiv elképzeléssel, hogy a
nagy létszámú intézmények maguktól vissza-
vonulnak majd, s helyet adnak az alternatív
szolgáltatóknak. Szükség van rá, hogy a jog-
alkotó kidolgozza az intézmények kiváltásának
konkrét menetrenddel ellátott programját, vala-
mint a bõkezû támogatások elapasztásán túl
adminisztratív kényszerekkel és való szank-
ciókkal is ösztönözze annak elõrehaladását.
Munkavállalás. A fogyatékos és mentális
zavarokkal élõ személyek ma alig-alig jelennek
meg a nyílt munkaerõ-piacon (Bass 2008;
Komáromi 2003; Keszi – Horváth – Könczei
2008). A munka világából való szélsõséges ki-
rekesztettséget fogyatékosságuk csak részben
magyarázza: a közelmúlt irodalma és a szór-
ványos hazai tapasztalatok sokszor és sokféle-
képpen igazolták, hogy értelmi fogyatékos
munkavállalóként nagyvállalat vagy vállalkozás
értékteremtõ és a piaci logikának megfelelõ,
fontos munkatársai lehetünk (Dávid és Móricz
2000). A foglalkozási rehabilitáció hazai rend-
szerének 2006-os megújítása azonban éppen
az ellenkezõ logikát követte, s miközben a kor-
mány évi hétmilliárd forintot irányozott elõ a
gondnokság alá helyezett személyek szociális
intézményen belüli foglalkoztatására, jelentõs
és bújtatott költségvetési támogatást nyújtva
ezzel a totális intézményeknek (ICsSzEM – FM
2006), addig a nyílt munkaerõ-piaci integrá-
lódást elõsegítõ támogatott foglalkoztatás ma
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
csak esetlegesen elnyerhetõ pályázati forrá-
sokból gazdálkodhat. A társadalmi integrálódás
egyik legfontosabb tartalma a munkavállalás,
amely nem csupán stabil jövedelmet és biztos
megélhetést jelent, hanem az emberi kapcsola-
tok és a kulturális tõke gazdagításának egyik
legfontosabb csatornája, vagyis: az állampol-
gáriság alapvetõ tartalma. Ha a közeljövõben a
magyarországi állam elkötelezi magát az érin-
tettek nyílt munkaerõ-piaci beilleszkedésének
támogatása mellett, akkor nem csak a családok
egységének megõrzése és jövedelmeik piaci
forrásokból való megszerzése mellett áll ki,
hanem hosszú távon is csökkentheti a jóléti
kassza kiadási oldalát és a totális intézmények
iránti kényszerkeresletet.
Nappali ellátás, ambuláns szolgáltatások. A
szolgáltatások e spektruma kiemelkedõ jelen-
tõséggel bír a fogyatékos és mentális zavarok-
kal élõ emberek számára. Ha nem találnak
munkát a nyílt munkaerõ-piacon, s családjuk
körében élve az elszegényedés kockázatát is
el szeretnék kerülni, akkor a nappali ellátás
jelenti a megkapaszkodás egyetlen lehetõsé-
gét. Korábban jeleztük, hogy e szolgáltatás ka-
pacitásai messzemenõen alatta maradnak a
becsülhetõ szükségleteknek. A kormány a szo-
ciális törvény közelmúltbeli módosításával
azonban a meglévõ kapacitásokat is vissza-
fogni készül.
„Az önkormányzati kötelezõ feladatok rendszere
jelentõs átalakításon megy keresztül. Jelenleg az
önkormányzatok kötelezõ feladataiknak eltérõ
mennyiségi és minõségi mutatók alapján tesznek
eleget. A forrásokkal való hatékonyabb gazdál-
kodás, illetve a mozgástér növelése érdekében
szükséges egyrészt egyes szolgáltatások eseté-
ben a lakosságszám-határok módosítása, más-
részt egyes kötelezõ feladatok fakultatívvá tétele.
Ez a változás érinti a nappali ellátást, amely csak
10 000 lakostól lesz kötelezõ feladat a jelenlegi
3000 helyett, azzal a kivétellel, hogy az idõsek
nappali ellátása továbbra is kötelezõ feladat
marad a 3000 fõ feletti önkormányzatok számára.
Módosul a kötelezõ feladatot meghatározó lét-
számhatár az átmeneti elhelyezést nyújtó ellá-
tások esetében is, 10 000 fõrõl 30 000 fõre emel-
MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
kedik. A támogató szolgáltatás, valamint a közös-
ségi ellátások nyújtásának kötelezettsége 2009.
január 1-jétõl megszûnik, de mint törvényben
meghatározott tartalmú szociális szolgáltatások
továbbra is megmaradnak, finanszírozásuk vala-
mennyi fenntartó számára egységes módon, a
tényleges szükségletek figyelembevételével, pá-
lyázat útján valósul meg.” (Indoklás a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993.
évi III. törvény 2008. január 1-tõl életbe lépõ mó-
dosításához.)
Az indoklás egyértelmûen fogalmaz: a „for-
rásokkal való hatékonyabb gazdálkodás” és a
„mozgástér növelésének” szükségessége
aligha igényel bõvebb kommentárt. A fogyaté-
kos személyek nappali ellátásának szolgál-
tatási kötelezettségét visszanyesõ intézkedés
mellett a mentális zavarral élõ személyek kö-
zösségi ellátásának és a támogató szolgálta-
tások megszüntetésének törvényes alapjai is
immáron megszülettek. Márpedig jól tudjuk:
értelmi fogyatékos személyek és mentális za-
varokkal élõ emberek családi helyzete és mun-
kaerõ-piaci esélyei mentén legtöbbjüknek nincs
más esélyük a családon belüli megkapasz-
kodásra, mint az ambuláns szolgáltatások
igénybe vétele. E szolgáltatásokra mondhatat-
lanul szükségük van. Megszüntetésük és
visszafogásuk törvénybe iktatása aligha értel-
mezhetõ másképpen, mint a rombolás tudatos
és cinikus munkájaként, aminek gyümölcseit
egyrészt a család közös kirekesztõdésében és
jóléti juttatásokra való újólagos ráutaltságuk-
ban, másrészt pedig értelmi fogyatékos és
mentális zavarokkal élõ emberek bentlakásos
szociális intézményi elhelyezésében szüretel-
jük majd le: a spórolásért újabb kiadásokkal
fizetünk, miközben újólag szükség lesz a nagy
létszámú intézmények kapacitásainak kibõvíté-
sére; a családok és az érintettek emberi kap-
csolatai pedig minden bizonnyal megannyi
törést szenvednek el. Mindezért úgy látjuk, hogy
a közeljövõ feladatai között a közösségi szol-
gáltatások visszaállítását, valamint a korábbinál
magasabb volumenû mûködtetésüket legsür-
getõbb feladataink egyikének kell látnunk.
27
IRODALOM
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat (2005): Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Felülvizsgált és Aktualizált Szociális
Szolgáltatástervezési Koncepciója, 2005. H. n., k. n.
BÁNFALVY CSABA (2006): Gyógypedagógiai szociológia. Budapest, ELTE BGGYFK.
BÁNFALVY CSABA (2008): Az értelmi fogyatékos személyek néhány szociológiai jellemzõje. In Bass László (szerk.): „Amit
tudunk és amit nem…” Az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon. Budapest, Kézenfogva
Alapítvány, 53–74.
BASS LÁSZLÓ (2004, szerk.): Jelentés a súlyosan-halmozott fogyatékos embereket nevelõ családok életkörülményeirõl.
Budapest, Kézenfogva Alapítvány.
BASS LÁSZLÓ (2008a, szerk.): „Amit tudunk és amit nem…” Az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon.
Budapest, Kézenfogva Alapítvány.
BASS LÁSZLÓ (2008b): Az értelmi fogyatékosok száma Magyarországon. In uõ. (szerk.): „Amit tudunk és amit nem…” Az
értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon. Budapest, Kézenfogva Alapítvány, 9–17.
BÁRKAI KATALIN – KISSNÉ TIZEDES ÁGNES – KULCSÁR SÁNDORNÉ (2003.): Pest Megye Önkormányzata Szociális
Szolgáltatástervezési Koncepciója. Budapest, k. n.
BÁRKAI KATALIN – KISSNÉ TIZEDES ÁGNES – KULCSÁR SÁNDORNÉ (2006.): Pest Megye Önkormányzata Szociális
Szolgáltatástervezési Koncepciójának Felülvizsgálata. H. n., k. n.
BARNÁNÉ NYEGOTA ANDREA – SZVORÁD ANDRÁSNÉ (2005): Nógrád megye Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciójának
Felülvizsgálata. Salgótarján, k. n.
Budapest fõváros fõpolgármester-helyettese (1994): Beszámoló jelentés a Fõvárosi Önkormányzat 1993. évi
költségvetésének végrehajtásáról. Budapest, Fõvárosi Önkormányzat. Kézirat.
Csongrád Megyei Önkormányzat (2004): Csongrád megye szociális szolgáltatástervezési koncepciója, 2004. H. n., k. n.
DÁVID ANDREA – MÓRICZ RITA (2000, szerk.): Támogatott foglalkoztatás. Értelmi sérült munkavállalók a nyílt
munkaerõpiacon. Budapest, Salva Vita Alapítány.
ÉFOÉSZ – Kézenfogva Alapítvány (2004): Háttértanulmány a fogyatékos emberek számára tartós bentlakást biztosító
intézményrendszer átalakításához. Budapest, ÉFOÉSZ – Kézenfogva Alapítvány. Kézirat.
ERDÉLYI GÉZÁNÉ – ELEK JÓZSEFNÉ – KOVÁCSNÉ ZSÁMBA ERIKA (2003.): Veszprém Megyei Önkormányzat
Szolgáltatástervezési Koncepció, 2003. H. n., k. n.
Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat (2003): Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Szociális Szolgáltatástervezési
Koncepciója, 2003. Debrecen, k. n.
Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat (2008): Hajdú-Bihar Megye szociális szolgáltatástervezési koncepciójának
felülvizsgálata, 2005–2008. Debrecen, k. n.
Heves Megyei Önkormányzat (2005): Heves megye Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciójának felülvizsgálata, 2005.
Eger, k. n.
HUSZÁR ILONA – KUNCZ ELEMÉR (1998): Igazságügyi pszichiátria. Budapest, Medicina.
Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat (2003): Komárom-Esztergom megye Szociális Szolgáltatástervezési
Koncepciója, 2003. H. n., k. n.
KOMÁROMI RÓBERT (2003): A megváltozott munkaképességû és fogyatékos munkavállalók munkaerõ-piaci integrációjáról.
Esély, 14, 5, 27–59.
KÖNCZEI GYÖRGY – KOMÁROMI RÓBERT – KESZI ROLAND – VICSEK LILLA (2005): A fogyatékos és megváltozott munkaképességû
munkavállalók foglalkoztatásáról a TOP 200 adatbázis alapján. In Pongrácz László (szerk): Foglalkoztatást
elõsegítõ munkaügyi kutatások. OFA Kutatási évkönyv 3. Budapest, OFA, 170–181.
Központi Statisztikai Hivatal (1995): Népjóléti statisztikai évkönyv, 1993. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (1996): Népjóléti statisztikai évkönyv, 1994. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (1997): Népjóléti statisztikai évkönyv, 1995. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (1998): Egészségügyi és szociális statiszikai évkönyv, 1996. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (1999a) Egészségügyi és szociális statiszikai évkönyv, 1997. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (1999b): Szociális statisztikai évkönyv, 1998. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2000): Szociális statisztikai évkönyv, 1999. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2001): Szociális statisztikai évkönyv, 2000. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2002): Szociális statisztikai évkönyv, 2001. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2003): Szociális statisztikai évkönyv, 2002. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2004): Szociális statisztikai évkönyv, 2003. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2005): Szociális statisztikai évkönyv, 2004. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2006): Szociális statisztikai évkönyv, 2005. Budapest, KSH.
Központi Statisztikai Hivatal (2007): Szociális statisztikai évkönyv, 2006. Budapest, KSH.
KOVÁTS ANDRÁS – TAUSZ KATALIN (1997): Gyorsjelentés a fogyatékos emberek helyzetérõl. Budapest, Szociális Szakmai
Szövetség.
LÖFFLER TAMÁS (szerk., 2004.): Baranya megye Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója. H. n., k. n.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1994): A bírósági ügyforgalom adatai, 1993. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1995): A bírósági ügyforgalom adatai, 1994. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1996): A bírósági ügyforgalom adatai, 1995. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1997): A bírósági ügyforgalom adatai, 1996. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1998): A bírósági ügyforgalom adatai, 1997. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1999): A bírósági ügyforgalom adatai, 1998. Budapest, OITH, Budapest.

28 MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ?
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2000): A bírósági ügyforgalom adatai, 1999. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2001): A bírósági ügyforgalom adatai, 2000. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2002): A bírósági ügyforgalom adatai, 2001. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2003): A bírósági ügyforgalom adatai, 2002. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2004): A bírósági ügyforgalom adatai, 2003. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2005): A bírósági ügyforgalom adatai, 2004. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2006): A bírósági ügyforgalom adatai, 2005. Budapest, OITH, Budapest.
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (2007): A bírósági ügyforgalom adatai, 2006. Budapest, OITH, Budapest.
SKULTÉTI JÓZSEF (2007, szerk.): Budapest fõváros Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálata. Budapest,
Budapest fõváros önkormányzata.
Somogy Megyei Önkormányzat (2007): A Somogy Megyei Önkormányzat Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciójának
felülvizsgálata, 2007–2008. H. n., k. n.
SZALAI JÚLIA (2007): Nincs két ország…? Társadalmi küzdelmek az állami (túl)elosztásért a rendszerváltás utáni
Magyarországon. Budapest, Osiris.
SZEKERESNÉ MAKRA IBOLYA (2006): Csongrád Megyei Önkormányzat szociális szolgáltatástervezési koncepciójának
felülvizsgálata, 2006. H. n., k. n.
SZELÉNYI MARIANNA – VERDES TAMÁS (2008): Jog a kirekesztõdéshez. Elõszó. Fejlesztõ pedagógia, 19, 4, 5–8.
Tolna Megyei Önkormányzat (2004): Tolna megye szociális szolgáltatástervezési koncepciója, 2004. H. n., k. n.
URBÁNNÉ SÖREGI KATALIN (szerk., 2002.) Jász-Nagykun-Szolnok megye szociális szolgáltatástervezési koncepciója.
Szolnok, k. n.
Vas Megyei Önkormányzat (1999): Vas megye Szociális Koncepciója, 1999. Szombathely, k. n.
Vas Megyei Önkormányzat (2003): Vas Megyei Önkormányzat Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója, 2003.
Szombathely, k. n.
Vas Megyei Önkormányzat (2006): Vas Megye Szociális Szolgáltatástervezési koncepciójának felülvizsgálata, 2006–2008.
Szombathely, k. n.
VERDES TAMÁS (2008): Jogok a jóléti présben. Cselekvõképtelenség és értelmi fogyatékosság problematikájához a
rendszerváltás utáni Magyarországon. In Bass László (szerk.): „Amit tudunk és amit nem…” Az értelmi
fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon. Budapest, Kézenfogva Alapítvány, 133–156.

MIRE VA L Ó A G O N D N O K S Á G I R E N D S Z E R ? 29
 „L A A DELITA ”, A PANCHO V ILLA ÉS F RIDA , 1927 KÖRÜL

30 A K É S E I C O C H L E Á R I S I M P L A N T Á C I Ó H AT É K O N Y S Á G ÁT B E F O LY Á S O L Ó T É N Y E Z Õ K ...
 DOKUMENTUMOK

GOMBOS GÁBOR

KÍNZÁS ÉS FOGYATÉKOSSÁG:
VÁZLATOS KONTEXTUS A KÜLÖNMEGBÍZOTT
JELENTÉSÉHEZ
Az ENSZ fogyatékosjogi egyezménye jelentõsen gazdagította az egyetemes, kölcsönösen összefüggõ és oszthatatlan emberi
jogokról alkotott képünket. A fogyatékosjogi diskrurzus kiszabadult a szociális jogok területérõl és olyan „kemény” polgári jogokat is
érinteni kezdett, mint a kínzástól való szabadság joga. Mit jelent a kínzás és más embertelen és megalázó bánásmód a fogyatékos
személyek életében? Mennyiben kell másként olvasnunk az ENSZ kínzás elleni egyezményét a fogyatékosjogi szerzõdés tükrében?
Az ENSZ kínzás elleni különmegbízottjának jelentése határozott és forradalmian újszerû választ kínál e kérdésekre.

Az emberi jogok nemzetközi érvényesülése NEMZETKÖZI,

terén különösen fontos alapelv, hogy semmi-
lyen szöveget nem szabad önmagában, kon-
textusából kiragadva olvasni és értelmezni.
Vonatkozik ez az ENSZ kínzás elleni külön-
megbízottjának rovatunkban közölt jelentésére
is. Rövid bevezetõnk – hasonlóan egy imp-
resszionista festményhez – fõ vonalaiban,
szükségszerûen elnagyoltan vázolja a doku-
mentum kontextusát, elõsegítendõ, hogy az
olvasóban helyes benyomás alakuljon ki a
szöveg jelentõségérõl és lényegérõl.
EMBERI JOGI, KONTEXTUS
Az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok
és kölcsönösen összefüggõk – halljuk, valljuk;
és ez igaz. Ugyanígy igaz, hogy az emberi
jogok folyamatos diskurzusban alakulnak,
értelmezõdnek, gazdagodnak. Ez az evolúció
tükrözõdik a jogi eszközök szövegében: össze
kell csak vetnünk a korábban megalkotott
emberi jogi nemzetközi egyezmények szövegét
az újabbakéval. Még inkább nyilvánvaló az

KÍNZÁS É S F O G YAT É K O S S Á G : V Á Z L AT O S K O N T E X T U S A K Ü L Ö N M E G B Í Z O T T J E L E N T É S É H E Z 31
emberi jogok dinamizmusa a szövegek auto-
ritatív értelmezésében.
A rovatban közölt szöveg ilyen autoritatív
értelmezés. Nem egy a sok vélemény közül. Az
ENSZ különmegbízottjai azon kevés számú
aktorok között vannak, akik illetékességi
területükön belül a nemzetközi emberi jogok
autoritatív értelmezésére jogosultak1.
A külömegbízott jelentése azért mérföldkõ,
mert teljesen újragondolja a fogyatékosság és
a kínzás viszonyát. Ez az újragondolás azért
vált lehetségessé és elkerülhetetlenné, mert
hatályba lépett az ENSZ fogyatékosjogi egyez-
ménye. Ez az egyezmény minõségileg új
emberképet ábrázol – kötelezõ jogi erõvel. Az
egyezmény azért volt képes erre az innová-
cióra, mert a közvetlenül érintettek, a fogyaté-
kossággal élõ személyek aktív részesei voltak
a dokumentum megalkotásának. A tárgyalások
a „semmit rólunk nélkülünk” elv alapján zaj-
lottak.
A fogyatékosjogi egyezmény kidolgozása
elõtt a kínzás tilalmát a fogyatékosság vonatko-
zásában olyan emberkép alapján értelmezték,
amely a fogyatékosságról, a fogyatékos sze-
mélyekrõl szóló, javarészt elõítéleteken alapuló
közgondolkodásból került a nemzetközi jog
asztalára. E képben a fogyatékosság negatí-
vum, hiány, lehetõség szerint megelõzendõ és
elkerülendõ; a fogyatékos személy szánalomra
méltó és segítségre szorul. A társadalom nem
fogyatékos tagjaival sem esélyeiben sem
jogaiban nem egyenlõ.
A fogyatékosjogi egyezmény elõtt termé-
szetesnek tartották, hogy a fogyatékosság
„megjavítása” prioritást élvez a fogyatékos
személy szabadságaihoz képest. Indokoltnak
vélték, hogy fájdalmat okozó orvosi beavatko-
zásoknak, gyógykezeléseknek tegyenek ki
fogyatékos személyeket, abban a reményben,
hogy efféle beavatkozások, kezelések csök-
kenteni fogják fogyatékosságukat. Reflektálat-
lanul maradt a kérdés, hogy ezek a nem ön-
kéntes és gyakorta irreverzibilis, szenvedést
okozó beavatkozások arányos intézkedések-e,
és milyen legitim társadalmi célt szolgálnak.
Egyértelmû példákat a pszichiátria gyakor-
latából sorolhatnánk2. Országonként változó,
1 http://www.ohchr.org/Documents/Publications/FactSheet27en.pdf
2 Emlékeztetjük az olvasót, hogy a fogyatékosjogi egyezmény 1. cikke alapján a tartós pszichiátriai betegséggel, men-
tális károsodással élõ személyek fogyatékos személyeknek minõsülnek. Rájuk is kiterjed az egyezmény személyi
hatálya.
32 KÍNZÁS É S F O G YAT É K O S S Á G : V Á Z L AT O S K O N T E X T U S A K Ü L Ö N M E G B Í Z O T T J E L E N T É S É H E Z
de jellemzõen 10–50% között változik a nem
önkéntes pszichiátriai beutalások részaránya.
E beutalásokat szinte mindig nem önkéntes
gyógyszeres kezelés is kíséri. E kezelés
gyakran egyetlen célja a „beteg normalizálása”,
pszichoszociális fogyatékosságának megszün-
tetése, mérséklése. A szóban forgó kezelések
gyakran testi és mentális szenvedést okozó
mellékhatásokkal járnak. A társadalmi – és a
fõsodorbeli emberi jogi – közgondolkodás nem
látott ebben emberi jogi sérelmet, hiszen a
fogyatékos személy legfõbb érdekében történt
intézkedést tételeztek föl mögötte.
A fogyatékosjogi egyezmény elõtti idõkben
a fogyatékosság és a kínzás kapcsolata arra
koncentrált, hogy a személy kínzása testi és/
vagy mentális fogyatékosságot okozhat.
Egy igen jónevû nemzetközi emberi jogi
szervezet többször kampányt folytatott, mert
bizonyos országban politikai disszidenseket
neuroleptikumokkal (egyes mentális zavarok
kezelésére használatos gyógyszerekkel) ke-
zeltek. E gyógyszerek mellékhatásként komoly
testi és lelki szenvedést okoztak. A kampány
célja a személy kínzásának vagy embertelen
bánásmódú kezelésének megállítása volt.
Minden esetben hangsúlyozták, hogy a sze-
mély nem szenvedett pszichiátriai betegség-
ben (a fogyatékosjogi egyezmény nyelvezetét
használva: nem volt mentális károsodása).
Ugyanez a szenvedés, a fenti logika szerint
nem minõsül rossz bánásmódnak, ha pszi-
chiátriai beteg, mentálisan károsodott ember
szenvedi el akarata ellenére.
Mindezt elõre kellett bocsátanunk, hogy az
olvasó értékelni tudja azt a drámai változást,
amelyet az utóbbi évek nemzetközi, fogyaté-
kosjogi diskurzusai és az azok eredményeként
létrejött egyezmény hoz(ott): A kínzás – kínzás.
Akkor is, ha fogyatékos személlyel történik. A
kínzást és más rossz bánásmódot gyakran tün-
tetik fel a személy érdekét szolgáló orvosi
intézkedésnek. Ez azonban az egyezmény
hatályba lépése óta nemzetközi, emberi jogi
jogsértés. Annak is a legsúlyosabb formája.
Errõl (is) szól a különmegbízott jelentése.
AMIKOR ZAVAR KELETKEZHET AZ
OLVASÓ FEJÉBEN: BIOMEDIKÁLIS,
BIOETIKAI KONTEXTUS
Az egyezmény tárgyalása során az Európa
Tanács írásos javaslatot küldött be az egyes –
még vita alatt lévõ – cikkek módosítására3. Ezek
közül a fogyatékos személyek társadalma és
sok állam számára is a legmegdöbbentõbb az a
javaslat volt, amely a tájékozott belegyezés
nélküli orvostudományi kísérleteket nem kívánta
a kínzás tilalmával tiltani. Ez azért is rendkívüli,
mert a hatályos és egyetemes (így a fogyatékos
személyekre is kiterjedõ) emberi jogi nemzetközi
eszközök a beleegyezés nélküli kísérleteket
kínzásnak tekintik és így abszolút módon tiltják.
Az Európa Tanács indoklása szerint „Valójában
és a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyez-
ségokmányának 7. cikke által teremtett prece-
dens ellenére (amely a maga sajátos történelmi
kontextusában érthetõ volt), azt gondoljuk, hogy
a mai korban nem megfelelõ egy rendelkezésen
belül két külön tárgyalandó témával: a kínzással
és az orvosi vagy tudományos kutatással foglal-
kozni.” A tanács által javasolt szövegbõl kiderül
az is, hogy kifejezetten elõ kívánnák mozdítani a
tájékozott beleegyezésre nem képes szemé-
lyeken végzett kutatásokat: „A részes államok
megfelelõ védelmet nyújtanak a fogyatékos-
sággal élõ személyek számára az orvosi vagy
tudományos kísérletekben való részvételüket
illetõen, különösen azoknak, akik nem képesek
a beleegyezésre.”4
A kritikus és figyelmes olvasó fejében most
zavar keletkezik. Hogyan javasolhatja az az
Európa Tanács, amelyet – többek között – a
második világháború alatti barbár cselekmé-
nyekhez hasonlók megelõzésére hoztak létre,
egy elismert nemzetközi jog derogálását? E
barbár cselekmények közé tartoztak „orvostu-
dományi kísérletek” fogyatékos személyeken
(is), továbbá több százezer, mentális károso-
dással, értelmi és testi fogyatékossággal élõ
személy tömeges megsemmisítése. Ráadásul
az Európa Tanács olyan jogot kíván „gyengíte-
ni”, amely az emberi jogok nemzetközi értelme-
zése szerint semmilyen körülmények között
nem derogálható.
3 United Nations draft: International Convention on the Rights of Persons with Disabilities.
(Version: Annex II to Report of the 7th session of the UN Ad Hoc Committee, document A/AC.265/2006/2 of 13
February 2006), Drafting proposals and comments by the Council of Europe Secretariat (21 April 2006.)
4 A 2. lábjegyzet részleteinek a rovatvezetõ általi fordítása.
KÍNZÁS É S F O G YAT É K O S S Á G : V Á Z L AT O S K O N T E X T U S A K Ü L Ö N M E G B Í Z O T T J E L E N T É S É H E Z
Zavar lehet a fejünkben a fogyatékosjogi
egyezmény kínzás elleni rendelkezéseit auto-
ratitatíven értelmezõ jelentés és az Európa
Tanács beadványa közötti szakadék láttán. A
különmegbízott arról beszél, hogy nem csak a
tájékozott beleegyezés nélkül a fogyatékos
személyen végzett kísérletek ütköznek a kín-
zás tilalmába, hanem a fogyatékosság csök-
kentését célzó nem önkéntes orvosi kezelések
is minõsülhetnek embertelen vagy megalázó
bánásmódnak, adott esetben kínzásnak. Az
egyezmény elõtti jogértelmezéshez képest
kiterjeszti a kínzás tilalmáról szóló cikk tartal-
mát. Az Európa Tanács beadványa ezzel ép-
pen ellentétes irányú elmozdulást javasolt:
szûkíteni a kínzás tartalmát, megengedve a
beleegyezés nélküli kutatásokat.
A hiba nem az olvasó (mentális) készüléké-
ben van. Tény, hogy párhuzamos diskurzusok
zajlanak, véletlenszerû érintkezésektõl eltekint-
ve egymástól függetlenül. És más érdekek, ér-
tékek talaján.
Az Európa Tanács beadványa utal két fon-
tos dokumentumra: Az Európa Tanács egyez-
ményére az emberi jogokról és a biomediciná-
ról, valamint az UNESCO egyetemes nyilat-
kozatára a bioetikáról és az emberi jogokról.
A fogyatékosjogi egyezmény az érintettek
aktív közremûködésével készült. Az említett
bioetikai egyezmények ezzel szemben jellem-
zõen egy-két laikus bevonásával mûködõ
akadémikus szakértõi bizottságokban folytatott
diskurzusok eredményeképpen születtek.
A párhuzamos diskurzusok egymásnak
ellentmondó következtetései nagyrészt ezzel a
különbséggel magyarázhatók. Közös érdek,
hogy a „nélkülünk semmit rólunk” alapelve ki-
terjedjen a bioetikai diskurzusokra. Hogy a
születõ dokumentumok ne papírra nyomtatott
(és esetleg akadálymentes kommunikációs for-
mákban is hozzáférhetõ) szövegek maradja-
nak, hanem elõmozdítsák egy olyan társada-
lom fejlõdését és öntudatra ébredését, amely
elég bölcs ahhoz, hogy nem hagyja elherdálni
a fogyatékos személyekben megtestesülõ (és
lelkesülõ) tudást és gazdagságot. E gondolatok
jegyében ajánljuk a különmegbízott jelentésé-
nek alapos olvasását és megemésztését.
33
 EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE
KÖZGYÛLÉS
Hatvanharmadik ülésszak • Az elõzetes napirend 77 (a) pontja*
Az emberi jogok védelme és érvényesülésük elõmozdítása: emberi jogi
tárgyú jogforrások végrehajtása

KÍNZÁS ÉS MÁS KEGYETLEN, EMBERTELEN VAGY

MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD VAGY BÜNTETÉS

A FÕTITKÁR MEGJEGYZÉSE
A fõtitkár tisztelettel a közgyûlés elé terjeszti az Emberi Jogi Tanács különmegbízottja, Manfred Nowak által a közgyûlés
62/148. határozata alapján készített idõközi jelentését a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód
vagy büntetés tilalmának tárgyában.

A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ÉS

MÁS KEGYETLEN, EMBERTELEN VAGY MEGALÁZÓ
BÁNÁSMÓD VAGY BÜNTETÉS TÁRGYÁBAN

ÖSSZEFOGLALÁS
Ebben a jelentésben, amelyet a közgyûlés 62/148. határozata alapján terjesztünk be, a különmegbízott az általa különösen
aggályosnak tartott kérdéseket vizsgálja, a megbízatásának körébe tartozó trendekre és jelenségekre összpontosítva.

A különmegbízott felhívja a közgyûlés figyelmét a fogyatékossággal élõk helyzetére, akikrõl nem ritkán megfeledkezünk, s
akik gyakran súlyos korlátozó intézkedéseknek és elkülönítésnek, testi, mentális és szexuális erõszaknak vannak kitéve.
A különmegbízott aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen cselekmények – függetlenül attól, hogy állami vagy magánin-
tézményben követik el õket – sokszor láthatatlanok maradnak, és nem minõsítik azokat kínzásnak vagy embertelen, mega-
lázó bánásmódnak vagy büntetésnek. A közelmúltban hatályba lépett, a fogyatékossággal élõ személyek jogairól szóló
egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) és annak fakultatív jegyzõkönyve kitûnõ alkalmat teremt arra, hogy áttekintsük
a fogyatékos személyekkel kapcsolatos kínzásellenes szabályozási környezetet. Azáltal, hogy a fogyatékossággal élõ
személyek sérelmére elkövetett erõszakot és egyéb visszaéléseket újradefiniáljuk és azt az egyezmény által tiltott kínzás-
nak minõsítjük, az áldozatok és érdekvédõik számára hatékonyabb jogvédelmet és jogorvoslatot tudunk biztosítani az
emberi jogi jogsértések esetére.

A IV. részben a különmegbízott az elkülönítés, magánelzárás gyakorlatát vizsgálja, aminek egyértelmûen bizonyított káros
hatása van az érintett személyek lelki, pszichés állapotára, ezért azt kizárólag rendkívüli körülmények között vagy olyan
esetben szabad alkalmazni, amikor elkerülhetetlenül szükséges a nyomozás érdekei miatt. A magánelzárást minden eset-
ben a lehetõ legrövidebb idõtartamra szabad alkalmazni. A különmegbízott felhívja a figyelmet a jelentéséhez is csatolt
Isztambuli Nyilatkozatra a magánelzárás alkalmazásáról és hatásairól, amely nyilatkozat hasznos eszköz a fogvatartottak
jogainak tiszteletben tartása és védelmének elõmozdítása szempontjából.

* A/63/150.

34 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...

I. BEVEZETÉS
1. Az alábbi jelentés a tizedik, amit a
különmegbízott a kínzás, az embertelen
vagy megalázó büntetés vagy bánásmód
tárgyában nyújt be a közgyûlés számára.
Elkészítésének alapjául a közgyûlés
62/148. határozata szolgál, s ez sorrend-
ben a negyedik, Manfred Nowak különmeg-
bízott által benyújtott jelentés. A doku-
mentumban a különmegbízott az általa
különösen aggályosnak tartott kérdéseket
vizsgálja, a megbízatásának körébe tartozó
trendekre és jelenségekre összpontosítva.
2. A különmegbízott felhívja figyelmet az
A/HRC/7/3 sz. dokumentumra, amely a
megbízott által az Emberi Jogi Tanács
számára készített átfogó jelentés. Ebben a
különmegbízott egyrészt a nõkkel szem-
beni erõszakkal kapcsolatos nemzetközi
jogi normáknak a kínzás definíciójára gya-
korolt hatását elemzi, másrészt rámutat
arra, miként alkalmazható a definíció a nem
által meghatározott aspektusokra is. A
dokumentum emellett azt is ismerteti, hogy
az abban bemutatott megközelítés alapján
milyen kötelezettségek háramlanak az
államokra. A különmegbízott álláspontja
szerint a nõkkel szembeni erõszak ellen
folytatott közös nemzetközi erõfeszítések a
kínzásellenes szabályozási környezet se-
gítségül hívásával hatékonyabbá tehetõk,
és így a jelenleginél bõvebb eszköztárral
biztosítható a nõk elleni erõszakos cse-
lekmények megelõzése, az azokkal szem-
beni védelem, javítható az igazságszolgál-
tatás minõsége és az okozott jogsérelem
orvoslásának hatásfoka is.
3. Az A/HRC/7/3 sz. dokumentum a 2006.
december 16-a és 2007. december 14-e
közötti idõszakot fogta át, és kínzással kap-
csolatos egyedi ügyeket mutatott be, vala-
mint a kínzásra utaló általános jelensé-
gekre hívta fel a figyelmet, egyben sürgõs
intézkedésekre szólított fel a kínzásnak és
egyéb bántalmazási formáknak kitett sze-
mélyek nevében. A nevezett dokumentum
tartalmazza az egyes államok válaszait és
kifejezetten utal arra is, hogy a különmegbí-
zott megállapításaira az államok többsége
elmulaszt reagálni.
4. Az A/HRC/7/3 sz. dokumentum tartalmazza
az állami szervek és nem kormányzati szer-
vezetek (NGO-k) tájékoztatásának össze-
foglalóját is arról, hogy a különmegbízott
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
látogatásait követõen tett javaslatok alap-
ján milyen intézkedéseket hoztak az egyes
államokban. Mongólia a 2005 júniusában
tett látogatás óta még semmilyen informá-
ciót nem adott e vonatkozásban. Az
A/HRC/7/3/Add.3-tól 7-ig terjedõ számozá-
sú dokumentumok a paraguayi, a nigériai, a
togói, a Sri Lanka-i és az indonéziai ország-
látogatásokról készült jelentéseket tartal-
mazzák.
II. A KÜLÖNMEGBÍZOTT HATÁSKÖRÉBE
TARTOZÓ TEVÉKENYSÉGEKRÕL
5. A különmegbízott felhívja a közgyûlés
figyelmét a hatáskörébe tartozó azon te-
vékenységekre, amelyeket az Emberi Jogi
Tanács számára benyújtott jelentése óta
végzett. (A/HRC/7/3 és Add.1-7).
EMBERI JOGI JOGSÉRTÉSEKKEL
KAPCSOLATOS JELZÉSEK
6. A 2007. december 15. és 2008. július 25-ei
idõszakban a különmegbízott 34 államnak
küldött kínzással kapcsolatos állításokat
tartalmazó megkeresést, összesen 42 eset-
ben, és 42 államot összesen 107 alkalom-
mal szólított fel sürgõs intézkedésre olya-
nok érdekében, akik kínzás vagy a bántal-
mazás egyéb formája veszélyének voltak
kitéve. Ebben az idõszakban 39 válasz
érkezett.
ORSZÁGLÁTOGATÁSOK
7. Tényfeltáró látogatások körében a külön-
megbízott 2008. január 30-a és február 8-a
közöttre tervezett országlátogatást Egyen-
lítõi Guineába, azonban az érintett állam
kormánya kérte a látogatás elhalasztását.
Az Emberi Jogi Tanács 2008. március 5-én
megtartott ülésén az emberi jogokért fele-
lõs miniszterelnök-helyettes arról biztosítot-
ta a különmegbízottat, hogy az országláto-
gatásra 2008. október 18-a és 26-a között
sor kerülhet. Az Irakba tervezett országlá-
togatás idõpontja tekintetében még nem
született végleges döntés. A különmeg-
bízott ismételten kifejezi abbéli reményét,
hogy az eredetileg 2006 októberében elha-
lasztott oroszországi látogatás hamarosan
megvalósulhat.
8. A különmegbízott 2008. május 2–9. között
országlátogatást tett Dániában és Grönlan-
... 35
 don. Ennek során nagyrabecsülését fejezte
ki az érintett államnak a minden elvárásnak
megfelelõ együttmûködésért, emellett külön
megemlékezett arról, milyen régóta vállal
Dánia vezetõ szerepet a kínzásellenes
nemzetközi küzdelemben. Megjegyezte,
hogy látogatása során kínzásra utaló állítás
egyáltalán nem jutott el hozzá, és bántal-
mazással kapcsolatos panaszt nagyon ke-
veset rögzített. Sajnálattal jegyezte azon-
ban meg, hogy a dániai büntetõjog még
mindig nem ismeri a kínzás önálló tényállá-
sát. A dániai büntetés-végrehajtási rend-
szert az ún. normalizációs elv hatja át, ami
azt jelenti, hogy a börtönön belüli körülmé-
nyek a lehetõ legnagyobb mértékben ha-
sonlítanak a szabad világéihoz. Emellett a
büntetés-végrehajtási állomány figyelmet
szentel a fogvatartottak problémáinak, ami
általánosságban nagyon jó fogvatartási kö-
rülményeket eredményez a dániai börtö-
nökben. A különmegbízott példaértékûnek
nevezte a dániai kormánynak azokat az
erõfeszítéseit, amelyeket a családon belüli
erõszakkal és a nõk sérelmére elkövetett
emberkereskedelemmel kapcsolatban tett
a társadalom felvilágosítása érdekében.
Ezzel szemben Grönlandon a probléma sú-
lyossága ellenére sem fordítanak kellõ
figyelmet a családon belüli erõszakra. Nem
tagadva, hogy Grönland jelentõs erõfeszí-
téseket tett a magánelzárás visszaszorítá-
sára, még mindig aggodalomra ad okot an-
nak túlzott alkalmazása, különösen az elõ-
zetes letartóztatásban lévõk esetében.
Aggodalmát fejezte ki a különmegbízott az
Amerikai Egyesült Államok Központi Hír-
szerzõ Szolgálatának (CIA) foglyokat szál-
lító titkos katonai repülõgépeire vonatkozó
azon állításokkal kapcsolatban, hogy e re-
pülõgépek Dániában és Grönlandon is mû-
ködnek, s egyben kritikát fogalmazott meg
arra vonatkozóan, hogy az érintett államok
diplomáciai biztosítékot kívánnak adni arra,
hogy a terrorizmussal gyanúsított szemé-
lyeket olyan államoknak is kiadják, ahol a
kínzás köztudottan bevett gyakorlat.
9. A kínzásért felelõs különmegbízott a nõk
elleni erõszakért, annak okainak és követ-
kezményeinek feltárásáért felelõs külön-
megbízottal 2008. július 4-e és 11-e között
látogatást tett Moldovában, beleértve a
transznisztriai régiót is. A különmegbízottak
nagyrabecsülésüket fejezték ki az érintett
államnak a megfelelõ együttmûködésért és
36 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
egyben hangsúlyozták, hogy 1991-ben tör-
tént függetlenné válása óta Moldova ko-
moly elõrehaladást ért el az emberi jogok
védelme terén. Elismerõen szóltak a nõkkel
szembeni erõszakkal és a kínzással kap-
csolatosan hatályba lépett jogszabályi ren-
delkezésekrõl is. E körben üdvözölték a
nemrég hatályba lépett jogi szabályozást a
családon belüli erõszak megelõzésével és
az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolat-
ban, hasonlóképpen szóltak a kínzás és
más, kegyetlen, embertelen vagy megalázó
bánásmódról vagy büntetésrõl szóló egyez-
mény Fakultatív jegyzõkönyve alapján
létrehozott nemzeti megelõzõ mechaniz-
musról is. Aggodalmukat fejezték azonban
ki azzal kapcsolatban, hogy széles szaka-
dék tapasztalható a normatív szabályozási
környezet és a tényleges valóság között.
Különösen arra hívták fel a figyelmet, hogy
a nõkkel szembeni erõszak problematikája
nem kapott elegendõ figyelmet, és az ilyen
jellegû erõszakos cselekmények áldozatai-
nak védelmére szolgáló intézményi kör-
nyezet nem megfelelõ. A különmegbízottak
azt is tapasztalták, hogy a rendõrség általi
fogvatartás kezdetén gyakori a bántalma-
zás, a bántalmazásokkal kapcsolatos pa-
naszeljárások pedig jórészt hatástalanok.
Míg az Igazságügyi Minisztérium felügye-
lete alá tartozó fogvatartási helyeken a
körülmények némileg javultak, a rendõrségi
fogdák állapota még mindig súlyos kritikák-
ra ad okot. A különmegbízottak a hatályban
lévõ jogszabályok hatékony végrehajtására
szólították fel az érintett államot, valamint ar-
ra, hogy jobb védelmet szükséges biztosítani
a munkavállalási okból migránssá vált sze-
mélyeknek. A különmegbízottak emellett a
fogvatartottak számára védelmet biztosító in-
tézményes garanciák erõsítésére tettek
javaslatot és ösztönözték, hogy Moldova bün-
tetõpolitikájának és büntetõjogának fejlesz-
tése során az elsõdleges cél a rehabalitiáció
és a reintegráció megvalósítása legyen.
10. A különmegbízott emlékeztet a következõ
államokba küldött meghívási kérelmekre:
Algéria (kérelmet elõször 1997-ben küld-
tek); Afganisztán (2005); Fehéroroszország
(2005); Bolívia (2005); Elefántcsontpart
(2005); Egyiptom (1996); Eritrea (2005);
Etiópia (2005); Fidzsi (2006); Gambia
(2006); India (1993); Irán (Iszlám Köztár-
saság) (2005); Izrael (2002); Libéria (2006);
Líbia (2005); Pápua Új-Guinea (2006);
...
 Szaúd-Arábia (2005); Szíriai Arab Köztársa-
ság (2005); Tunézia (1998); Türkmenisztán
(2003); Üzbegisztán (2006); Jemen (2005);
és Zimbabwe (2005), egyben sajnálatát
fejezi ki amiatt, hogy egyes kérelmek teljesí-
tése már hosszú ideje várat magára.
FONTOSABB SAJTÓNYILATKOZATOK
11. 2008. január 4-én más témákért felelõs
megbízottakkal együtt a különmegbízott
nyilatkozatot adott ki, amelyben komoly ag-
godalmát fejezte ki az emberi életben és
anyagi javakban a kenyai választásokkal
kapcsolatos erõszakos megmozdulásokkal
összefüggésben bekövetkezett súlyos
veszteségek miatt.
12. Április 10-én – más témákért felelõs megbí-
zottakkal együtt – a különmegbízott nyilatko-
zatot adott ki, amelyben önmegtartóztatásra
és az átláthatóságra hívott fel, tudomást sze-
rezve a Kína által a Tibeti Autonóm Területen
végrehajtott tömeges letartóztatásokról.
13. Április 29-én – más témákért felelõs megbí-
zottakkal együtt – a különmegbízott nyi-
latkozatot adott ki a zimbabwei parlamenti
és elnökválasztásokkal kapcsolatos meg-
félemlítések, erõszak és kínzás tárgyában.
14. Június 26-án a Kínzás áldozatainak világ-
napja alkalmából a különmegbízott – a
nõkkel szembeni erõszak elleni küzdelemért
felelõs különmegbízottal, a Kínzás Elleni Bi-
zottsággal, a kínzás és más kegyetlen, em-
bertelen vagy megalázó bánásmód vagy
büntetés megelõzésére létrehozott albizott-
sággal, az ENSZ, kínzás áldozatai számára
létrehozott önkéntes alapítványa kuratóriu-
mával és az ENSZ emberi jogi fõbiztosával
közösen – sajtónyilatkozatot adott ki, amely
többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy
szükséges a nõk és a fogyatékossággal élõ
személyek kínzással és bántalmazással
szembeni védelmének erõsítése.
15. Június 26-án – más témáért felelõs
megbízottakkal együtt – a különmegbízott
nyilatkozatot adott ki arról, hogy Zim-
babwébõl több forrásból érkezett jelentés
adott hírt politikailag motivált erõszakról az
elnöki pozíció sorsát eldöntõ, június 27-ére
kitûzött választásokkal kapcsolatban.
FONTOSABB ELÕADÁSOK, MEGBESZÉLÉSEK,
KÉPZÉSEK
16. Február 23-án a különmegbízott tartotta a
nyitóbeszédet Hararéban A zimbabwei civil
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
társadalom által a kínzás elleni küzdelem-
ben használható eszközökrõl címmel az
Emberi Jogi NGO-fórum tizedik évfordulója
alkalmából.
17. Március 11-én a különmegbízott panelbe-
szélgetésen vett részt, amelynek témája a
A nõk kínzással szembeni védelmének
erõsítése: a kínzás fogalmának nemekre
érzékeny alkalmazása volt, s amelyet az
ENSZ emberi jogi fõbiztosának hivatala és
Svájc kormánya szervezett.
18. Március 12-én a különmegbízott panelbe-
szélgetésen elnökölt az Emberi Jogi Ta-
nácsban. A beszélgetés témája az orvosok
szerepe a kínzás elleni küzdelemben volt.
19. Március 14-én a különmegbízott az ENSZ
menekültügyi fõbiztossága nemzetközi vé-
delmi szolgálatának vezetõjével és munka-
társaival tartott megbeszélést a két felet
egyaránt érintõ témákról és a további szo-
rosabb együttmûködés kialakításának mód-
jairól és eszközeirõl.
20. Bécsben, március 27-én a különmegbízott
az ausztriai igazságügyi minisztérium kép-
viselõivel tartott megbeszélést a taserek
(elektromos sokkolók) használatáról.
21. Április 3-án a különmegbízott a genfi Nem-
zetközi Humanitárius Jogi és Emberi Jogi
Akadémia által szervezett tanácskozáson
vett részt, amelyet Svájc kezdeményezett
az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko-
zatának hatvanadik évfordulója alkalmából.
22. A jordániai Holt-tenger mellett április 14-én
és 15-én a Raoul Wallenberg Intézet és az
Adalah (egy helyi civil szervezet) által meg-
rendezett regionális képzési programon
tartott vitaindító elõadást és vett részt a
képzésen, amelynek tárgya a közel-keleti
és az észak-afrikai emberi jogi helyzet volt.
23. Április 17-én az Amnesty International által
Mannheimben, Németországban szerve-
zett konferencián elõadást tartott a követ-
kezõ címmel: Kínzás és terrorizmus. A je-
lenkor kihívásai a kínzás tilalma szempont-
jából a terrorizmus elleni küzdelem terén.
24. A különmegbízott április 18-án a franciaor-
szági Strasbourgban tartott megbeszélést a
kínzás és más, embertelen megalázó bá-
násmód vagy büntetés elleni európai bizott-
sággal (CPT) a két felet közösen érintõ té-
mákról és a további szorosabb együttmûkö-
dés kialakításának módjairól és eszközeirõl.
25. Április 23-án és 24-én az elõdje által a
kifejezetten kínzás céljából készített esz-
közök készítése és kereskedelme tárgyában
... 37
 készített tanulmány (lásd E/CN.4/2005 /62)
folyományaként a különmegbízott nemzet-
közi szakértõi találkozón vett rész, amely-
nek célja a kínzásra használt biztonsági be-
rendezések nemzeti, regionális és nemzet-
közi kereskedelme ellenõrzésének áttekin-
tése és fejlesztése volt. A találkozót Lon-
donban szervezte az Amnesty International
és az Omega Alapítvány.
26. Április 30-án a különmegbízott szemináriu-
mot tartott a Bécsi Diplomáciai Akadémián
A kínzás elleni nemzetközi küzdelem cím-
mel.
27. Május 19-én és 20-án a különmegbízott az
Európa Tanács és az Európai Unió által
szervezett munkamegbeszélésen vett részt
az oroszországi Szentpétervárott, amely-
nek témája a rendõrség elleni panaszeljá-
rás volt.
28. Június 2-án a különmegbízott Hágában a
Nemzetközi Büntetõbíróság, az Ex-Jugosz-
láviával foglalkozó nemzetközi törvényszék
és a Sierra Leone ügyeiben illetékes külön-
bíróság képviselõivel tartott megbeszélése-
ken vett részt.
29. Június 6-án a washingtoni Amerikai Egye-
temen vezetett panelbeszélgetést, amely-
nek témája Az ENSZ különleges eljárásai-
nak jövõje volt. Június 9-én beszédet tartott
Hogyan hasznosíthatók az ENSZ különle-
ges eljárásai emberi jogi stratégiában? cím-
mel, szintén az Amerikai Egyetemen. Jú-
nius 10-én a washingtoni Convention Cen-
terben vett részt az egyesült államokbeli
Civil Liberties Union (Társaság a Szabad-
ságjogokért) által szervezett panelbeszél-
getésen, amelynek tárgya Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozatának kapcsolata az
Egyesült Államok szabadságjogaival volt.
30. Június 10-én megbeszélést tartott az Ame-
rikai Egyesült Államok Kongresszusi Embe-
ri Jogi Frakciójának képviselõivel a kínzás
elleni egyezmény fakultatív jegyzõkönyvé-
rõl és más témákról.
31. Június 11-én és 12-én a norvégiai külügy-
minisztérium meghívásának eleget téve a
38 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
különmegbízott részt vett egy találkozón,
amelynek tárgya az emberi jogokkal kap-
csolatos tennivalók listájának felülvizsgála-
ta volt. A találkozót a genfi Nemzetközi Hu-
manitárius Jogi és Emberi Jogi Akadémia
szervezte.
32. Június 16-án a különmegbízott az Amnesty
International, a Walther Schücking Intézet
és a Heinrich Böll Alapítvány által szer-
vezett szakértõi megbeszélésen vett részt,
amelynek tárgya az ENSZ emberi jogi
egyezményeinek alkalmazási lehetõsége
volt azon katonai alakulatokra, amelyek az
ENSZ égisze alatt békefenntartó katonai
mûveletekben vesznek részt.
33. Június 23-án a CPT tagjaival tartott meg-
beszélést Genfben a két fél számára fontos
kérdésekben.
34. 2008. június 24-én a különmegbízott a
nemzetközi légi közlekedési jogról tartott
kerekasztal-vitán vett részt, amelyet a
REDRESS és az emberi jogoknak és az
alapvetõ szabadságjogoknak a terrorizmus
ellen folytatott harcban való védelméért és
fejlesztésért felelõs különmegbízott finan-
szírozott az emberi jogi fõbiztos támogatá-
sával.
35. 2008. június 28-án, a Kínzás áldozatainak
június 26-ai világnapja alkalmából a külön-
megbízott az Európai Parlament Emberi
Jogi Albizottsága által szervezett rendez-
vényen vett részt, ahol a megbeszélések
tárgya a kínzás tilalma volt.
36. 2008. július 19-én az Emberi Jogok Egyete-
mes Nyilatkozatának hatvan éve: kihívások
az Európai Unió elõtt címmel szervezett
diplomáciai konferencián vett részt az
olaszországi Velencében. Akonferenciát az
European Inter-University Centre for Hu-
man Rights and Democratisation szervezte
(magyarul kb.: Európai Egyetemközi Em-
beri Jogi és Demokratizálási Központ), ahol
elõadást tartott a következõ kérdésrõl:
Szükség van-e egységes európai fellé-
pésre a a visszautasítás tilalmának elvével
(non-refoulment) kapcsolatban?
...
III. A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ
SZEMÉLYEK KÍNZÁS ELLENI VÉDELME
37. Munkája során a különmegbízott a fogya-
tékossággal élõkkel szemben elkövetett,
különbözõ formájú erõszakról és visszaélé-
sekrõl kap információt1 – legyenek az áldo-
zatok akár nõk, férfiak vagy gyermekek.2
Fogyatékosságuk ellenére ezekrõl a sze-
mélyekrõl gyakran feledkezünk meg, pedig
õk nem ritkán visszaélések elszenvedõi.
38. A fogyatékossággal élõket gyakran szeg-
regálják különféle intézetekben a többségi
társadalomtól – ideértve a börtönöket, a
szociális otthonokat, az árvaházakat és a
pszichiátriai intézeteket. Ezzel hosszú idõre
megfosztják õket szabadságuktól, vagy ki-
fejezett tiltakozásuk ellenére, vagy szabad és
tájékozott beleegyezésük hiányában. Ez
esetleg életre szóló tapasztalat is lehet szá-
mukra. Az intézetek falai között a fogyatékos-
sággal élõk sokszor nemcsak kimondha-
tatlan mértékû megaláztatásnak, szigorú
korlátozásoknak és elkülönítésnek vannak
kitéve, hanem testi, mentális és szexuális
erõszaknak is.3 A fogvatartást foganatosító
intézetekben a megfelelõ elhelyezési körül-
mények hiánya növeli az erõszak, a vissza-
élés, a kínzás és a bántalmazás esélyét.
39. A fogyatékossággal élõk magánszférájuk-
ban különösen ki vannak téve erõszaknak
és visszaéléseknek – beleértve a szexuális
jellegû visszaéléseket is –, éljenek akár
saját otthonukban, családi körben, gondo-
zók kezei között, egészségügyi alkalmazot-
tak gondozásában vagy máshol a közös-
ségben.4
40. A fogyatékossággal élõkön orvosi jellegû
kísérleteket, valamint mélyreható és vissza-
fordíthatatlan folyamatokat elindító orvosi ke-
zeléseket végeznek el beleegyezésük hiá-
nyában is (pl. sterilizáció, abortusz és olyan
beavatkozások, amelyek célja a fogyatékos-
ság mértékének csökkentése vagy teljes
megszüntetése, ilyenek például az elektro-
sokk terápia, tudatmódosító szerek hasz-
nálata, beleértve a neuroleptikumokat is).
41. A különmegbízott súlyos aggodalmát fejezi
ki amiatt, hogy ha az ilyen cselekményeket
fogyatékossággal élõ személyek sérelmére
követik el, akkor azok a cselekmények lát-
hatatlanok maradnak vagy indokoltnak fo-
gadják el õket, és nem tekintik kínzásnak
vagy más, embertelen, megalázó bánás-
módnak vagy büntetésnek. A fogyatékos-
sággal élõ személyek jogairól szóló, közel-
múltban hatályba lépett egyezmény és an-
nak fakultatív jegyzõkönyve kitûnõ alkalmat
teremt arra, hogy áttekintsük a fogyatékos
személyekkel kapcsolatos, a kínzás tiltó
szabályozási környezetet.
A. A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKKEL
KAPCSOLATOS A KÍNZÁS TILTÓ
SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETET
42. A kínzás abszolút tilalmát – amelyet
tartalmaz a kínzás és más, embertelen

1 Lásd A/58/120, 36–53. bekezdések. Ezen kívül 2007. december 11-én a különmegbízott részt vett egy szakértõi
szemináriumon a Fogyatékos személyek kínzástól és egyéb embertelen bánásmódtól való megóvása címmel, ame-
lyet az emberi jogi fõbiztos hivatala szervezett. Az eseményen a releváns szituációkat és eseteket tárgyalták meg a
résztvevõk, a rendezvényrõl készült beszámolót lásd: http://www2.ohchr.org/english/issues/disability/index.htm.
2 A fogyatékossággal élõ személy fogalom olyan nõkre, férfiakra és gyerekekre utal, akik mentális, testi, intellektuális
vagy érzékszervi károsodással élnek, ahogy azt a Fogyatékossággal élõ személyek jogairól szóló egyezmény is
rögzíti az 1. cikkében.
3 Lásd pl. a Mental Disability Rights International (MDRI) jelentéseit Argentínáról (2007), Szerbiáról (2007),
Törökországról (2005), Peruról (2004), Uruguayról (2004), Koszovóról (2002), Mexikóról (2000), az Orosz
Föderációról (1999) és Magyarországról (1997), e jelentések elérhetõk a www.mdri.org internetcímen; az International
Disability Rights Monitor regionális jelentését Ázsiáról (2005), elérhetõ: www.ideanet.org; a Mental Disability Advocacy
Centre jelentését a hálós ágyak használatáról Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és
Szlovéniában (2003), elérhetõ a www.mdac.info címen; az Amnesty International jelentéseit Bulgáriáról (2002) és
Romániáról (2005) elérhetõk a www.amnesty.org címû honlapon; és a Human Rights Watch, Ill-Equipped: U.S.
Prisons and Offenders with Mental Illness (2003) jelentését, elérhetõ a www.hrw.org internetcímen. Lásd ezen kívül a
Gyermekjogi Bizottság Kongóval kapcsolatos elõzetes jelentésének záró megállapításait, (CRC/C/15/Add.153, 50.
bek.), a Szerbiával kapcsolatos elõzetes jelentést (CRC/C/SRB/CO/1, 35. és 36. bek.) és a Kolumbiáról szóló har-
madik idõszaki jelentést, (CRC/C/COL/CO/3, 50. bek.); az Emberi Jogi Bizottság Bosznia-Hercegovináról szóló
elõzetes jelentésének megállapításait, (CCPR/C/BIH/CO/1, 19. bek.); A Kínzás Elleni Bizottság jelentései közül az
Orosz Föderációval kapcsolatos negyedik idõszaki jelentést (CAT/C/RUS/CO/4, 18. bek.) és a Bulgáriával foglalkozó
harmadik idõszaki jelentést (CAT/C/CR/32/6, 5 (e) és 6 (e) bekezdések).
4 Lásd: State of Disabled People’s Rights in Kenya, Disability Rights Promotion International 2007, B. Waxman Fiduccia
and L. R. Wolfe, Women and Girls with Disabilities: Defining the Issues, Centre for Women Policy Studies, 1999.

A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ... 39

 vagy megalázó bánásmód vagy büntetés
tilalmáról szóló egyezmény, a Polgári és
politikai jogok nemzetközi egyezségokmá-
nyának 7. cikke és a gyermekek jogairól
szóló egyezmény 37. cikke is – megerõsíti
a fogyatékossággal élõ személyek jogairól
szóló egyezmény is (egyezmény). Az
egyezmény 15. cikke értelmében a fogyaté-
kos személyeknek joguk van ahhoz, hogy
ne legyenek kínzás és más kegyetlen, em-
bertelen vagy megalázó bánásmód vagy
büntetés alkalmazásának kitéve, különösen
nem végezhetõ orvosi vagy tudományos
kísérlet senkin akarata ellenére. A 15. cikk
második bekezdése értelmében a részes
államok – másoknak nyújtott védelemmel
azonos alapon – minden hatékony jogi,
közigazgatási, igazságszolgáltatási és más
intézkedést megtesznek annak megakadá-
lyozására, hogy a fogyatékossággal élõ
személyekkel szemben kínzást és más ke-
gyetlen, embertelen vagy megalázó bá-
násmódot vagy büntetést alkalmazzanak.
43. A 16. cikk a fogyatékossággal élõk elleni
erõszakot, visszaélést és a kizsákmányo-
lást tiltja, míg a 17. cikk elismeri, hogy min-
den fogyatékossággal élõ személynek joga
van testi és mentális integritását tisztelet-
ben tartsák.
44. A különmegbízott felhívja a figyelmet arra,
hogy a fogyatékos személyek számára az
egyezmény kiegészítõ jellegû védelmet
biztosít más olyan emberi jogi egyezmé-
nyek mellett, amelyek szintén tiltják a kín-
zást és a bántalmazást. Teszi ezt azáltal,
hogy e körben további kötelezõ jellegû
iránymutatásul szolgál. Például az egyez-
mény 3. cikke alapelvei között tartalmazza
a fogyatékos személyek egyéni autonó-
miája tiszteletben tartásának kötelezettsé-
gét és a saját döntéshozatali szabadság
biztosítását. Továbbá, a 12. cikk elismeri,
hogy a fogyatékossággal élõ személyeket
az élet minden területén másokkal azonos
alapon megilleti a jog-, illetõleg a cselek-
võképesség, például a tekintetben, hogy el-
dönthessék, hol kívánnak élni, vagy akar-
nak-e egészségügyi kezelésben részesül-
ni. Ezen kívül a 25. cikk elismeri a szabad
és tájékozott belegyezésen alapuló hozzá-
járulás alapján nyújtott egészségügyi ellá-
5 Lásd az International Disability Alliance véleményét az egyezményről és más forrásokról 2008 áprilisából. Elérhető:
a www.psychrights.org/Countries/UN/IDACRPDpaperfinal080425.pdf címen.
40
táshoz való jogot is. Így az olyan, korábban
született, jogilag nem kötelezõ erejû szten-
derdekkel kapcsolatban, amilyen a 1991
Principles for the Protection of Persons with
Mental Illness and for the Improvement of
mental health Care (A mentálisan beteg
személyek védelmérõl és egészségügyi
ellátásuk fejlesztésérõl szóló alaplevek)
(46/119 sz. határozat, melléklet), közismer-
tebb nevén a MI Principles,5 a különmeg-
bízott megjegyzi, hogy a nem önkéntes
gyógykezelés és a nem önkéntes elzárás
ellentétesek az egyezmény elõírásaival.
B. A KÍNZÁS ÉS A BÁNTALMAZÁS
ELLENI SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA
A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ
SZEMÉLYEKRE
45. A nemzetközi jog alapján, különösen a
Kínzás elleni egyezményre tekintettel, az
államok kötelesek büntetendõvé nyilváníta-
ni a kínzást, üldözni az ilyen cselekmények
elkövetõit, és az elkövetett cselekmény sú-
lyával arányosan szankcionálni a tette-
seket, valamint kötelesek az áldozatokat
kártalanítani. Azáltal, hogy a fogyatékos-
sággal élõ személyek sérelmére elkövetett
erõszakot és egyéb visszaéléseket újrade-
finiáljuk és azokat az egyezmény által tiltott
kínzásnak vagy más, embertelen vagy
megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak
minõsítjük, az áldozatok és érdekvédõik
számára hatékonyabb jogvédelmet és
jogorvoslatot tudunk biztosítani az emberi
jogi jogsértések esetére.
1. A KÍNZÁS FOGALMI ELEMEI
46. Az egyezmény kínzást és bántalmazást
tiltó 15. cikkét a Kínzás elleni egyezmény 1.
cikkében megadott kínzásdefiníció segítsé-
gével lehet értelmezni. Ahhoz, hogy vala-
mely cselekmény vagy annak elmulasztása
fogyatékos személy sérelmére elkövetett
kínzásnak minõsüljön, a nevezett egyez-
ményben megadott négy fogalmi elemnek
– súlyos fájdalom vagy szenvedés, szándé-
kosság, célzat és állami érintettség – kell
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...
 megvalósulnia. Az olyan cselekmények,
amelyek esetében valamely fogalmi elem
nincs jelen, minõsülhetnek kegyetlen, em-
bertelen vagy megalázó bánásmódnak
vagy büntetésnek a Kínzás elleni egyez-
mény 16. cikke értelmében.
47. A fájdalom vagy a szenvedés súlyának ter-
mészetébõl adódóan viszonylagos megíté-
lése során az eset összes körülményét ér-
tékelni kell – beleértve a fogyatékosságot
is,6 valamint a bánásmód vagy a fogva tar-
tás körülményeinek következtében az áldo-
zat fogyatékossá válását vagy fogyatékos-
sága fokának súlyosbodását is.7 Míg meg-
történhet, hogy valamely maradéktalanul
indokolt orvosi kezelés súlyos fájdalommal
vagy szenvedéssel jár, egyes kezelések,
amelyek súlyos beavatkozást jelentenek
vagy egyébként visszafordíthatatlan termé-
szetû eredménnyel járnak, nem szolgálnak
semmilyen gyógyítási célt, hanem valamely
fogyatékosság kezelését vagy enyhítését
célozzák, s kínzásnak vagy bántalmazás-
nak minõsülnek akkor, ha az érintett sze-
mély szabad és tájékozott beleegyezése
ellenére vagy annak hiányában kerül sor az
egészségügyi beavatkozásra.
48. A Kínzás elleni egyezmény kínzásdefiní-
ciója kifejezetten tilt minden diszkriminatív
jellegû cselekményt, amely testi vagy lelki
szenvedést okoz. A fogyatékos személyek-
kel kapcsolatban a különmegbízott meg-
jegyzi, hogy az egyezmény 2. cikke értel-
mében fogyatékosság alapján megvalósuló
hátrányos megkülönböztetésnek minõsül
„bármilyen különbségtétel, kizárás vagy
korlátozás, aminek célja vagy hatása vala-
mely emberi jog vagy alapvetõ szabadság
másokkal azonos alapon történõ elismeré-
sének, élvezetének vagy gyakorlásának
csorbítása vagy semmibe vétele a politikai,
a gazdasági, a szociális, a kulturális, a civil
élet terén, vagy bármely egyéb területen. Ez
a hátrányos megkülönböztetés minden for-
máját magában foglalja, egyebek között az
ésszerû alkalmazkodás elmulasztását is”.
6 Lásd az Emberi Jogok Európai Bizottságának 1994. március 10-ei jelentését az M. N. v. France jelentésről, a kérelem
száma 19465/92, 30., 47. és 48. bekezdések.
7 Lásd az Emberi Jogi Bizottság álláspontját a kommunikációról a No. 606/1994, Clement Francis v. Jamaica ügyben,
amelyben 1995. július 25-én hozott döntést a testület (CCPR/C/54/D/606/1994), 9.2 bekezdése és a No. 900/1999
kommunikációt, C v. Australia, a 2002. október 28-án elfogadott döntést (CCPR/C/76/D/900/1999), 8.4. bekezdés.
Lásd továbbá a Bueno Alves v. Argentina ügyben az Emberi Jogok Amerika-közi Bíróságának 2007. május 11-ei dön-
tését, 71. és 84-86. bekezdések.
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
49. Továbbá, a Kínzás elleni egyezmény 1. cik-
kében foglalt szándékosság követelményé-
nek megvalósulását jó alappal lehet feltéte-
lezni, ha valakit fogyatékos helyzete miatt
ér hátrányos megkülönböztetés. Ez különö-
sen lényeges a fogyatékossággal élõ sze-
mélyek egészségügyi ellátásával kapcso-
latban, ugyanis ebben a körben a jogsérté-
sek és a hátrányos megkülönböztetések
súlyos formáit is a „jó szándék” álarca mö-
gé rejthetik az egészségügyi alkalmazottak.
A pusztán hanyag magatartás nem szándé-
kos, így az kegyetlen, embertelen, meg-
alázó bánásmódnak minõsülhet az 1. cikk
alapján, ha súlyos fájdalmat vagy szenve-
dést okoz.
50. A kínzás, mint az emberi méltósághoz és a
személyes integritáshoz való emberi jogot
legsúlyosabban sértõ cselekmény, feltéte-
lez egy olyan szituációt, amelyben nincs le-
hetõség semmilyen ellenállás kifejtésére,
mivel az áldozat egy másik személy teljes
befolyása alatt áll. A fogyatékossággal élõ
személyek gyakran kerülnek ilyen helyzet-
be, például amikor börtönben vagy más in-
tézményben meg vannak fosztva szabad-
ságuktól, vagy ha ápolók vagy gondnokok
felügyelete alatt állnak. Egyes esetekben a
meglévõ fogyatékosság megnövelheti an-
nak esélyét, hogy más személyektõl függõ
helyzetbe kerüljön valaki, így a visszaélé-
seknek könnyebben válhat célpontjává.
Azonban sokszor külsõ körülmények miatt
kerül valaki olyan szituációba, amelyben
„tehetetlenné válik”, például ha valaki
döntéshozatali jogát és cselekvõképessé-
gét diszkriminatív jogszabályok vagy gya-
korlat következtében megvonják és másra
ruházzák át.
2. KI VONHATÓ FELELÕSSÉGRE?
51. Az állam érintettségére vonatkozó követel-
ménnyel kapcsolatban a különmegbízott
megjegyzi, hogy a kínzás tilalma nemcsak
olyan hivatalos személyekre terjed ki, ami-
... 41
 lyenek a szorosan értelmezetten a rendé-
szeti szervek állományába tartozók, hanem
a tilalom személyi hatálya magában foglalja
az orvosokat, az egészségügyi alkalmazot-
takat és a szociális munkásokat is, függet-
lenül attól, hogy magánkórházban, más in-
tézményben vagy fogvatartást végrehajtó
intézetben tevékenykedik az illetõ.8 Amint
azt a Kínzás Elleni Bizottság 2. sz. (2008)
általános állásfoglalása is alátámasztja, a
kínzás tilalmának minden fajta intézmény-
ben9 érvényt kell szerezni, és az államok-
nak megfelelõ gondossággal kell eljárniuk a
kínzás megelõzése, felderítése és meg-
büntetése érdekében tett intézkedések
során az ilyen nem állami szereplõk vagy
magánszemély elkövetõk esetében is.10
3. MIÉRT LEHET FELELÕSSÉGRE VONNI?
(A) ROSSZ FOGVATARTÁSI KÖRÜLMÉNYEK
52. A Kínzás Elleni Bizottság számos alka-
lommal aggodalmát fejezte ki a pszichiátriai
intézetekben és a szociális otthonokban
tapasztalható rossz körülmények miatt a
Kínzás elleni egyezmény 16. cikkével kap-
csolatosan elkövetett jogsértõ cselekmé-
nyekkel kapcsolatban.11 Az említett intéze-
tekben uralkodó rossz körülmények gyak-
ran annak következtében állnak elõ, hogy
az állam nem tesz eleget arra vonatkozó
kötelezettségének, hogy a fogvatartott sze-
mélyeket megfelelõ ivóvízzel, étellel,
egészségügyi ellátással, ruházattal lássa el,
ez pedig megvalósíthat akár kínzást, akár
embertelen bánásmódot is.12
53. Ezen kívül állami kötelezettség annak biz-
tosítása is, hogy a fogvatartási körülmé-
nyek vagy a fogvatartás során tanúsított
bánásmód ne valósítson meg a fogyatékos
személyekkel szemben közvetlen vagy
közvetett hátrányos megkülönböztetést. Ha
az ilyen diszkriminatív bánásmód súlyos
fájdalmat vagy szenvedést okoz, akkor az
szintén minõsülhet kínzásnak vagy más
embertelen, megalázó bánásmódnak. A
Hamilton v. Jamaica ügyben az Emberi Jogi
Tanács arról foglalt állást, hogy a büntetés-
végrehajtási hatóságok azon állítólagos
mulasztása, hogy nem vették figyelembe
az egyik fogvatartott panaszos fogyatékos-
ságát, és nem tették lehetõvé azt, hogy
elhagyja a zárkáját és kiürítse az abban ta-
lálható szemetest, sérti-e a Polgári és Po-
litikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmá-
nyának 7. és 10. cikkeit.13 A tanács arra a
megállapításra jutott, hogy a panaszossal,
akinek minkét lába béna volt, nem bántak
emberhez méltóan és nem tartották tisz-
teletben az emberi méltósághoz való, õt in-
herensen megilletõ jogát, és megállapította
az egyezségokmány 10. cikke (1) bekez-
désének sérelmét. A Price v. The United
Kingdom ügyben az Emberi Jogok Európai
Bírósága azt állapította meg, hogy egy
mozgássérült hölgy fogvatartási körülmé-
nyei – különös tekintettel a számára hasz-
nálhatatlan, mert megközelíthetetlen WC-re
és ágyra – megalázó bánásmódnak minõ-
sültek az Emberi Jogok Európai Egyezmé-
nyének 3. cikke alapján.14
54. A különmegbízott felhívja a figyelmet arra
is, hogy az egyezmény 14. cikkének (2)
bekezdése alapján az államok kötelesek
„biztosítani az ésszerû alkalmazkodást” a
fogvatartott személyek érdekében is. Ebbõl
következõen a fogvatartást foganatosító
intézetek – beleértve a szociális otthonokat
és a kórházakat is – kötelesek eljárásaikat
és fizikai körülményeiket a szükséges
mértékben módosítani annak érdekében,
hogy a fogyatékossággal élõ személyek
másokkal azonos mértékben tudják gyako-

8 Lásd a Kínzás Elleni Bizottság No. 2 (2008) sz. általános állásfoglalását a Kínzás elleni egyezmény 2. cikkének végre-
hajtásáról (CAT/C/GC/2), 17. bek. Lásd még ehhez A/HRC/7/3, 31. bek.
9 (CAT/C/GC/2), 15. bek.
10 Uo., 18. bek.
11 Lásd a Kínzás Elleni Bizottság Orosz Föderációval kapcsolatos negyedik időszaki jelentésének zárómegállapításait
(CAT/C/RUS/CO/4), 18. bek., az Észtországgal kapcsolatos negyedik időszaki jelentést (CAT/C/EST/CO/4), 24. bek.,
és a Bulgáriával kapcsolatos harmadik periodikus jelentést (CAT/C/CR/32/6), 5 (e) és 6 (e) bekezdések.
12 Lásd az Emberi Jogok Amerika-közi Bíróságának Ximenes Lopes v. Brasil ügyben 2006. július 4-én meghozott dön-
tését, 132. és 150. Bekezdés.
13 Emberi Jogi Bizottság, 616/1995. sz. kommunikációval kapcsolatos álláspont, elfogadva 1999. július 28-án
(CCPR/C/66/D/616/1995), 3.1 és 8.2. bekezdés.
14 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Price v. the United Kingdom, ügyben 2001. július 10-én meghozott döntését,
a kérelem száma No. 3394/96, 30. bek.

42 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...

 rolni alapvetõ jogaikat és szabadságukat,
ha ezen intézkedések meghozatala nem
jelent aránytalan vagy indokolatlan mértékû
terhet. Az ésszerû alkalmazkodás elmu-
lasztása vagy kifejezett megtagadása a fo-
gyatékos személyek szükségleteinek kielé-
gítését illetõen olyan fogvatartási és élet-
körülményeket eredményezhet, amelyek
kínzásnak vagy más embertelen, megalázó
bánásmódnak minõsülhetnek.
(B) A KORLÁTOZÓ ESZKÖZÖK
ÉS A MAGÁNELZÁRÁS ALKALMAZÁSA
55. A rossz fogvatartási körülményekhez nem
ritkán szigorú korlátó eszközök és a magán-
elzárás alkalmazása is társul. A fogyaté-
kossággal élõ gyerekeket és felnõtteket
ágyhoz, kiságyhoz vagy székhez kötözik
hosszabb idõre, akár lánccal vagy bilinccsel
is; hálós ágyban helyezik el õket, vagy ké-
miai korlátozó eszközként masszív gyógy-
szeres kezelésben részesülnek.15 Fontos
felhívni a figyelmet arra, hogy „a kényszerítõ
eszközök huzamos ideig történõ alkalmazá-
sa izomsorvadást, életveszélyes elváltozást
és szervi problémákat is okozhat”, és sú-
lyosbíthatja a meglévõ pszichológiai káro-
sodást is.16 A különmegbízott megjegyzi,
hogy a korlátozó eszközök huzamos ideig
történõ alkalmazásának nem létezik terá-
piás célú igazolása, így az kínzásnak vagy
más megalázó, embertelen bánásmódnak
minõsülhet.17
56. A tárgyalt intézetekben a fogyatékossággal
élõ személyeket gyakran magánelzárásban
tartják az ellenõrzés vagy orvosi kezelés
egyik módjaként, amit azonban terápiás cél
nem indokol, de alkalmazzák az intéz-
kedést büntetésként is.18 Az Emberi Jogok
Amerika-közi Bizottsága 2003 decembe-
rében jóváhagyta elõzetes óvintézkedések
meghozatalát annak a 460 személynek a
védelme érdekében, akiket a paraguay-i
Állami Neuropszichiátriai Intézetben tartot-
tak fogva, s akik között kettõ, immár négy
éve magánelzárásban, meztelenül, rendkí-
vül rossz higiéniás körülmények között tar-
tott tizenéves fiú is volt.19 A Victor Rosario
Congo v. Ecuador ügyben az Emberi Jogok
Amerika-közi Bizottsága arra a megállapí-
tásra jutott, hogy az Emberi jogok amerikai
egyezménye 5. cikkének (2) bekezdése ér-
telmében embertelen és megalázó bánás-
módnak minõsült Mr. Congo (egy intellek-
tuális fogyatékossággal élõ úr) szociális
rehabilitációs központban végrehajtott ma-
gánelzárása.20 A különmegbízott mindezek
okán emlékeztet arra, hogy a huzamos
ideig tartó magánelzárás vagy elkülönítés
kínzásnak vagy más embertelen, megalázó
bánásmódnak minõsülhet.21
(C) EGÉSZSÉGÜGYI VONATKOZÁSOK
57. A fogyatékossággal élõ személyek gyakran
súlyos visszaéléseknek és a testi vagy
mentális integritásuk ellen elkövetett jog-
sértéseknek vannak kitéve az egészség-
ügyi ellátások terén is. Különös jelentõség-
gel bírnak e tekintetben a fogyatékosság ki-
küszöbölését vagy enyhítését célzó egyes
kísérletek és kezelések.
(i) Orvosi és tudományos kísérletek
58. Az egyezmény 15. cikke alapján az érintett
személy szabad és tájékozott beleegyezé-

15 Lásd a CPT által megállapított sztenderdeket: The CPT Standards: “Substantive” sections of the CPT’s General
Reports (CPT/Inf/E (2002) 1-Rev.2006), 64. o.
16 MDRI “Torment not treatment: Serbia’s segregation and abuse of children and adults with disabilities”, 2004. 19, 47
és 49. oldalak.
17 Lásd az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága Ximenes Lopes v. Brasil, op. cit., 133–136 oldalak; valamint The CPT
Standards, 62–68. oldalak.
18 Lásd az Emberi Jogi Bizottság Szlovákiával kapcsolatos második időszaki jelentésének záró megállapításait
(CCPR/CO/78/SVK), 13. bek., és a Cseh Köztársasággal kapcsolatos második időszaki jelentésének 13. bekezdését
(CCPR/C/CZE/CO/2), amelyekben a bizottság aggodalmát fejezte ki a hálóságyak pszichiátriai betegekkel szembeni
korlátozó eszközként továbbra is fennálló használata miatt, emlékeztetve arra, hogy a gyakorlatot embertelen és
megalázó bánásmódnak tekintik, és az sérti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7., 9. és
10. cikkeit.
19 Lásd az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának 2003. évi éves jelentését (OEA/Ser.L/V/II.118, Doc. 5 rev. 2),
III.C.1. fejezet, 60. bek.
20 Lásd Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága, Rosario Congo v. Ecuador jelentés 63/99, 11.427. eset 1999. április 13).
59. bek., valamint Keenan v. the United Kingdom, Emberi Jogok Európai Bírósága, 2001. április 3-i döntése (27229/95
kérvényűrlap-szám 113. bek.)
21 Lásd alább a IV. fejezetet.

A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ... 43

 sének hiányában tilos a fogyatékos sze-
mélyeken minden orvosi vagy tudományos
kísérlet – beleértve gyógyszerek hatásának
tesztelését is. Bármilyen kísérletre csak ak-
kor kerülhet sor, ha az természete alapján
nem tekinthetõ kínzásnak vagy kegyetlen,
embertelen vagy megalázó bánásmód-
nak.22
(ii) Orvosi beavatkozások
59. Erre a lobotómia és a pszichiátriai célú se-
bészeti beavatkozások szolgálhatnak pél-
daként. Minél nagyobb beavatkozást jelent
valamely kezelés és minél inkább vissza-
fordíthatatlan folyamatokat indít el, annál
erõsebb az államok kötelezettsége annak
biztosítására, hogy az egészségügyi szak-
emberek kizárólag az érintett személy sza-
bad és tájékozott beleegyezése birtokában
végeznek el kezeléseket fogyatékossággal
élõ személyeken. A gyermekek esetében
az államoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy
az egészségügyi szakemberek ilyen be-
avatkozást csak terápiás cél szolgálatában
végeznek el, a beavatkozás a gyermek
mindenek feletti érdekét a legjobban szol-
gálja és a szülõk szabad és tájékozott bele-
egyezésén alapszik (de a szülõi beleegye-
zést nem lehet figyelembe venni akkor, ha
a kezelés nem szolgálja a gyermek érde-
keit).23 Ettõl eltérõen alkalmazott egész-
ségügyi beavatkozással kapcsolatban a
különmegbízott megjegyzi, hogy az kínzás-
nak vagy kegyetlen, embertelen vagy meg-
alázó bánásmódnak minõsülhet.
a. Abortusz és sterilizáció
A mai napig számtalan gyereket és felnõttet
sterilizáltak akaratuk ellenére az ezt a célt szol-
gáló jogi szabályok és politikai szándék
eredményeképpen.24 A fogyatékossággal élõ
személyek, és különösen a nõk és a gyerekek
továbbra is ki vannak téve annak a veszélynek,
hogy szabad és tájékozott beleegyezésük hiá-
nyában, kényszerrel végrehajtott abortusz vagy
sterilizáció áldozatai lesznek, éljenek akár inté-
zetben, akár annak falain kívül.25 Ez olyan gya-
korlat, amellyel kapcsolatban már többször fel-
szólaltak az érintett szervezetek.26 A külön-
megbízott megjegyzi, hogy az egyezmény 23.
§-ának (c) pontja értelmében a részes államok
kötelesek biztosítani „a fogyatékossággal élõ
személyek, beleértve a gyermekeket is, termé-
kenységének másokkal azonos alapon történõ
fenntartását” és azt, hogy „szabadon és fele-
lõsségteljesen dönthessenek gyermekeik szá-
mát és korkülönbségét illetõen.” (art. 23 (b)).
b. Elektrokonvulzív terápia
61. Az elektrosokk fogvatartottakkal szembeni
használatával kapcsolatban már megállapí-
tották, hogy kínzásnak vagy egyéb sérel-
mes bánásmódnak minõsül.27 A pszicho-

22 Lásd HRI/GEN/7/Rev.8, sect. II, Emberi jogi Bizottság, 20. sz. általános állásfoglalása (1992) a kínzás és a kegyetlen
bánásmód vagy büntetés tárgyában, 6. bek.
23 A kapcsolódó kérdéseket tárgyalja a Disability Rights Washington Investigative Report Regarding the “Ashley Treat-
ment”, 2007. május, elérhető: www.disabilityrightswa.org/news-1/ashley-treatment-investigation.
24 A náci korban alkalmazott kényszersterilizációkról lásd: M. Grodin és G. Annas, “Physicians and torture: lessons from
the Nazi doctors, International Review of the Red Cross, vol. 89, No. 867, 2007,. 638. és 639. oldalak. Lásd: M. L.
Perlin, et al., International Human Rights and Comparative Mental Disability Law: Cases and Materials (Durham, N.C.,
Carolina Academic Press, 2006), 980. o.
25 Lásd United Nations Population Fund, Sexual and Reproductive Health of Persons with Disabilities, 2007., valamint
az elérhető legmagasabb szintű testi és mentális egészséghez való jogért felelős különmegbízott jelentését
(E/CN.4/2005/51), 12. bek.
26 A nőkkel szemben beleegyezésük hiányában elvégzett abortuszt és sterilizációt az Emberi Jogi Bizottság a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkébe ütközőnek minősítette. Lásd HRI/GEN/1/Rev.8, sect. II,
Emberi Jogi Bizottság, 28. sz. általános állásfoglalás (2000) a férfiak és a nők egyenlő jogairól, 11. bek. Lásd további a
Kínzás elleni bizottság Cseh Köztársasággal kapcsolatos harmadik időszaki jelentésének záró megállapításait
(CAT/C/CR/32/2, 5 (k) 6 (n) bekezdések) és a Peruról készült negyedik periodikus jelentést (CAT/C/PER/CO/4, 23.
bek.); Emberi Jogi Bizottság, negyedik perui időszaki jelentés zárómegállapításai (CCPR/CO/70/PER, 21. bek);
második időszaki jelentés a Cseh Köztársaságról (CCPR/C/CZE/CO/2, para. 10); második időszaki jelentés Szlovák-
iáról (CCPR/CO/78/SVK, 12. és 21. bekezdések), negyedik időszaki jelentés Japánról (CCPR/C/79/Add.102, 31. bek).
27 Lásd E/CN.4/1986/15, 119. bek. és Amnesty International, Arming the Torturers, Electro-Shock Torture and the Spread
of Stun Technology, 1997, AI Index ACT 40/001/1997. Lásd továbbá CAT/C/75, 143. bek. és az Emberi Jogi Bizottság
álláspontját a következő kommunikációkkal kapcsolatban: No. 11/1977, Grille Motta v. Uruguay, elfogadva 1980. július
28-án (CCPR/C/10/D/11/1977) No. 366/1989, Kanana v. Zaire, elfogadva 1993. november 2-án
(CCPR/C/49/D/366/1989).

44 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...

 szociális fogyatékossággal élõ személye-
ken az elektrosokk vagy szaknyelven az
elektrokonvulzív terápia (ECT) használatát
görcsroham kiváltása érdekében az 1930-
as években kezdték meg.28 A CPT feljegy-
zett olyan eseteket is, amikor nem módo-
sított ECT-t (ECT altatás, izomlazító és
oxigén nélküli alkalmazása) használtak
pszichiátriai intézetekben a fogyatékosság
kezelése érdekében, vagy akár büntetés-
ként is.29 A különmegbízott megjegyzi,
hogy a nem módosított ECT használata sú-
lyos fájdalmat és szenvedést okozhat és
sokszor káros egészségügyi következmé-
nyekhez vezet, például csonttöréshez, sza-
lagszakadáshoz, gerinctöréshez, kognitív
deficithez és emlékezetkieséshez.30 Az
eszköz használata elfogadhatatlan orvosi
gyakorlatot jelent31 és minõsülhet kínzás-
nak vagy egyéb sérelmes bánásmódnak.
Módosított formában történõ alkalmazása
esetén is elengedhetetlenül fontos, hogy
arra a kezelt személy szabad és tájékozott
beleegyezése alapján kerüljön sor, s a tájé-
koztatásnak ki kell terjednie a lehetséges
másodlagos következményekre és kocká-
zatokra, köztük a szívkomplikációkra, a za-
vart tudatra, az emlékezetvesztésre és a
halál bekövetkeztére is.
c. Nem önkéntes pszichiátriai kezelések
62. Számtalan dokumentum szól arról, hogyan
használták fel a pszichiátriát kínzás vagy
egyéb sérelmes bánásmód eszközeként
politikai elnyomás céljából,32 a terrorizmus-
sal szembeni küzdelem során,33 és kisebb
mértékben ugyan, de az érintett személyek
szexuális orientációjának kontrollja, módo-
sítása vagy szexuális vágyának kiölése ér-
dekében is.34 Azonban a különmegbízott
leszögezi, hogy a fogyatékos – és különö-
sen a mentális károsodással élõ – szemé-
lyekkel szemben visszaélésszerûen, kény-
szerrel alkalmazott pszichiátriai kezelések
ennél nagyobb figyelmet érdemelnek.
63. Mind az intézeti, mind a járóbeteg-ellátás
során elõfordul, hogy pszichiátriai gyógy-
szereket adnak a mentális zavarral élõ pá-
ciensnek, beleértve a neuroleptikumokat és
egyéb tudatmódosító szereket, szabad és
tájékozott beleegyezésük hiányában, vagy
akaratuk ellenére, akár kényszerrel, vagy
éppen nem is kezelés céljából, hanem bün-
tetésként.35 A Viana Acosta v. Uruguay
ügyben az Emberi Jogi Bizottság azt állapí-
totta meg, hogy embertelen bánásmódnak
minõsült a panaszos kezelése, aminek
részét képezte pszichiátriai kísérletek el-
végzése és nyugtatóinjekciók kényszerrel
történõ beadása is.36 A különmegbízott
megjegyzi, hogy a kényszerrel vagy bele-
egyezés hiányában a mentális állapot
javítása érdekében alkalmazott gyógysze-
res pszichiátriai kezelést – különös tekintet-
tel a neuroleptikumokra – fokozott gon-
dossággal kell felügyelni. Az eset összes
körülményétõl függõen a kezelés által oko-
zott szenvedés és a páciens egészségére
gyakorolt hatás miatt az eljárás minõsülhet
kínzásnak vagy egyéb sérelmes bánás-
módnak.

28 M. V. Rudorfer, M. E. Henry, H. A. Sackeim, Electroconvulsive Therapy, in Tasman, Kay and Lieberman (eds.), Psy-
chiatry, Second Edition, 1 kötet,. VI. fejezet, 92 (Chichester: John Wiley & Sons Ltd., 2003.)
29 Az elektrosokk nem módosított használatáról a CPT számolt be törökországi pszichiátriai intézetekből. A Bakirkoyban
végzett 15 877 elektrosokk-beavatkozásból mindössze 512 (3,2 százalék) volt módosított. Lásd CPT/Inf (2006) 30,
58–68. bekezdések és CPT/Inf (99) 2, 178–182. bekezdések.
30 Lásd MDRI, Behind Closed Doors: Human Rights Abuses in the Psychiatric Facilities, Orphanages and Rehabilitation
Centers of Turkey, 2005, 3. és 4. oldalak.
31 Lásd a CPT Standards, 39–41. oldalak. Az Egészségügyi Világszervezet és a Pán-amerikai Egészségügyi Szervezet
is a gyakorlat megszüntetését követelte már.
32 Lásd Human Rights Watch, Dangerous Minds: Political Psychiatry in China Today and its Origins in the Mao Era, 2002;
Perlin et al., op. cit., és The Breaking of Bodies and Minds: Torture, Psychiatric Abuse, and the Health Professionals,
E. Stover and E. Nightlingale (eds.), (W. H. Freeman, 1985), 130–158. oldalak.
33 Lásd a Guantánamo-öbölben használt kihallgatási technikák listáját, amelyen szerepel a fogvatartottak egyéni fóbiái-
nak felhasználása is stressz kiváltása érdekében, ami „károsan befolyásolta a fogvatartottak szellemi épségét”
(E/CN.4/2006/120, 78. o.).
34 Lásd Amnesty International, “Crimes of hate, conspiracy of silence”, torture and ill-treatment based on sexual identity,
2000, AI index ACT 40/016/2007.
35 E/CN.4/1986/15, 119. bek.
36 Az Emberi Jogi Bizottság álláspontja a következő kommunikációval kapcsolatban No. 110/1981, Viana Acosta v.
Uruguay, 1984. március 29-én (CCPR/C/21/D/110/1981), 2.7, 14. és 15. bekezdései.

A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ... 45

d. Pszichiátriai intézetbe történõ
nem önkéntes beutalás
64. A mentális zavarral élõ személyek szabad
és tájékozott beleegyezésük hiányában
végrehajtott fogvatartására számos ország-
ban lehetõség van jogszabályi elõírások
alapján vagy azok nélkül is akkor, ha men-
tális zavart diagnosztizálnak, s mellette
fennáll olyan körülmény, amilyen „a saját
életük vagy mások életének vagy testi ép-
ségének veszélyeztetése”, vagy ha „az
érintett kezelése szorul”.37 A különmegbí-
zott emlékeztet az egyezmény 14. cikkére,
amely tiltja a szabadságtól való jogellenes
és önkényes megfosztást, és azt, hogy a
fogyatékosság a fogvatartás legitim indoká-
ul szolgáljon.38
65. Bizonyos esetekben a fogyatékosság miatt
alkalmazott jogellenes vagy önkényes fog-
vatartás egyben súlyos fájdalmat vagy
szenvedést is okozhat, így a Kínzás elleni
egyezmény szabályozási körébe is esik. A
szabadságmegvonás által okozott szenve-
dés mértékének megítélése során a fogva-
tartás hosszát, fizikai körülményeit és az
annak során alkalmazott kezeléseket is fi-
gyelembe kell venni.
(D) A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕKKEL
SZEMBENI ERÕSZAK ÉS SZEXUÁLIS ERÕSZAK
66. Az egyes intézetekben elhelyezett, fogya-
tékossággal élõ személyek esetenként ki
vannak téve a betegtársaik, fogvatartott tár-
saik vagy az intézet személyzete által el-
követett erõszaknak is.39 Az Emberi Jogok
Amerika-közi Bírósága a Ximenes Lopes v.
Brasil ügyben megállapította, hogy a pszi-
chiátriai intézetbe utalt betegekkel szem-
ben kialakított erõszakos környezet –
amelynek részét képezték rendszeres bán-
talmazások, korlátozó eszközök alkalmazá-
sa és a rossz fogvatartási körülmények (pl.
egészségügyi ellátás alacsony színvonala,
rossz tisztálkodási és ételtárolási lehetõsé-
gek) – sértette az áldozatoknak az Emberi
jogok amerikai egyezménye 5. cikkének
(1)-(2) bekezdéseiben foglalt, a testi és a
mentális integritásához fûzõdõ jogát vala-
mint a kínzás és más embertelen bánás-
mód tilalmát kimondó elõírásait.40
67. A különmegbízott ismételten rögzíti, hogy a
fogyatartás során elkövetett erõszakos kö-
zösülés kínzásnak minõsül, ha azt hivata-
los személy követi el, hivatalos személy
buzdítására, vagy tudtával vagy beleegye-
zésével követi el más személy, hivatalos
személyen értve a kórházakban, a szociális
gondozókban és más hasonló intézetekben
dolgozó személyeket is.41
68. A magánéletben a fogyatékos személyek
háromszor nagyobb valószínûséggel válnak
testi erõszak, erõszakos szexuális közösü-
lés áldozatává, legyen szó akár nõkrõl,
akár férfiakról,42 az elkövetõ pedig lehet
családtag vagy gondozó is. A nõk és a fiatal

37 Lásd HRI/GEN/1/Rev. 8, sect. II, Human Rights Committee, általános állásfoglalás No. 8 (1982) az ember szabad-
sághoz és biztonsághoz való jogáról, 1. bek., ahol a bizottság tisztázza, hogy a 9. cikk alkalmazandó „büntetőügyek-
ben és más esetekben is pl. mentális zavar …”. Lásd az Önkényes Fogvatartás Munkacsoportjának jelentését is
(E/CN.4/2005/6), 58. bekezdés. Lásd ezen kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának okfejtését a Shtukaturov v.
Russia ügyben, kérvényűrlap-szám 44009/05, 2008. március 27-i döntés.
38 Az egyezmény elkészítésének folyamata során néhány állam (Kanada, Uganda, Ausztrália, Kína, Új-Zéland, Dél-Afri-
ka és az Európai Unió) támogatta azt a javaslatot, hogy a személyi szabadságtól való jogszerű megfosztás indoka
lehessen a fogyatékosság, ha az más okkal együtt jár. Végül a Fogyatékossággal élő személyek méltóságának és
jogainak védelméről és előmozdításáról szóló átfogó és integráns nemzetközi egyezmény ad hoc bizottsága (Ad Hoc
Committee on a Comprehensive and Integral International Convention on Protection and Promotion of the Rights and
Dignity of Persons with Disabilities) hetedik ülésén Japán, Kína támogatásával, a 14. cikk szövegének módosítását
indítványozta azzal a tartalommal, hogy „ a fogyatékosság egyetlen esetben sem szolgálhat önmagában vagy
kizárólag a szabadságtól való megosztás jogszerű igazolásaként”. A javaslatot azonban elvetették. Lásd a hetedik
ülésszak 2006. január 18. és 19. napi összefoglaló jegyzőkönyvét, elérhető a következő internetcímen:
www.un.org/esa/socdev/enable/rights/ahc7summary.htm.
39 Lásd MDRI és Center for Legal and Social Studies (CELS), Ruined Lives, Segregation from Society in Argentina’s
Psychiatric Asylums, 2007, pp. 23–25; MDRI, Not on the Agenda: Human Rights of People with Mental Disabilities in
Kosovo, 2002, 10–11. o.; MDRI, Behind Closed Doors: Human Rights Abuses in the Psychiatric Facilities, Orphan-
ages and Rehabilitation Centers of Turkey, 2005, 12., 23. és 24. oldalak. Lásd továbbá Human Rights Watch, Ill-
equipped, op. cit., 56–59 és 92. oldalak K. L. Raye, Women’s Rights Advocacy Initiative: Violence, Women and Men-
tal Disability, MDRI, 1999.
40 Lásd Lopes v. Brasil, op. cit., 120–122. és 150. bekezdések.
41 Lásd CAT/C/GC/2, 17. és 18. bekezdések.
42 World Bank,Yale University, HIV, AIDS & Disability: Capturing Hidden Voices. Report of the Global Survey on HIV,
AIDS and Disability (Washington, D.C.: World Bank, 2004), 11. o.

46 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...

 lányok sokszor lesznek erõszak áldozatai –
beleértve a partner által elkövetett bántal-
mazásokat is –, ami a nemi és a fogyaté-
kosság alapján megvalósuló kettõs diszkri-
minációt is jelent.43 Az Emberi Jogok
Európai Bírósága a Z. and Others v. the
United Kingdom és az A. v. the United King-
dom ügyekben kimondta, hogy állami köte-
lesség intézkedéseket tenni az állampolgá-
rok, különösen a gyermekek és az egyéb sé-
rülékeny csoportok bántalmazással szem-
beni védelme céljából, valamint ésszerû in-
tézkedéseket kell meghozni az ilyen cselek-
mények megelõzése érdekében azokban
az esetekben, ha a hivatalos szerveknek
tudomásuk van visszaélésrõl vagy tudniuk
kellene azokról.44
69. Az egyezmény 16. cikke értelmében a ré-
szes államok megtesznek minden szüksé-
ges intézkedést a fogyatékossággal élõ
személyek sérelmére akár otthonukban,
akár máshol elkövetett kizsákmányolás,
erõszak és visszaélés minden formájának
megelõzése, valamint az elkövetõk felde-
rítése és felelõsségre vonása céljából. Az
ilyen intézkedések során figyelembe kell
venni a nemi sajátosságokat is. A külön-
megbízott megjegyzi, hogy az állam ha-
nyag magatartása e tekintetben is számos
formát ölthet, megvalósulhat diszkriminatív
jogalkotás és gyakorlat által is. Ilyen
például a cselekvõképességtõl való meg-
fosztás vagy a joghoz való egyenlõ hozzá-
férés megtagadása, ami az említett cse-
lekmény büntetlenségét vonja maga után.
C. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
70. A különmegbízott üdvözli a Fogyatékosság-
gal élõ személyek jogairól szóló egyez-
mény hatályba lépését, amely egyezmény
ismételten megerõsíti a kínzás és más,
kegyetlen, embertelen vagy megalázó bá-
násmód vagy büntetés abszolút tilalmát, s
amely emellett autoritatív iránymutatásul
szolgál a fogyatékossággal élõ személye-
ket megilletõ jogok és alapvetõ szabadsá-
gok értelmezése során. A jelentések szerint
43 Lásd: Human Rights Watch, Women and Girls with Disabilities, elérhető az interneten: http://www.hrw.org/women/dis-
abled.html és P. E. Erwin, Intimate and Caregiver Violence Against Women with Disabilities, Battered Women’s Jus-
tice Project-Criminal Justice Office, 2000.
44 Lásd Z. and Others v. the United Kingdom, application No. 29392/95, 2001.május 10-i döntés, 73. és 74. bekezdések,
valamint A. v. the United Kingdom, kérvényűrlap-szám 25599/94, 1998. szeptember 23-I döntés, 22. oldal.
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
a fogyatékossággal élõ személyek sérel-
mére mindmáig rendszeresen elkövetett
megalázó, visszaélésszerû és erõszakos
cselekmények ellen e gyakorlatok elisme-
rése akként, amik valójában, vagyis kínzás-
ként és más jogellenes bánásmódként,
valamint a kínzást tiltó nemzetközi szabá-
lyozási környezet alkalmazása, együttesen
új utat nyitnak a jogvédelem és a jogorvos-
lat terén.
71. A különmegbízott felhívja az államokat, hogy
ratifikálják a Fogyatékossággal élõ szemé-
lyek jogairól szóló egyezményt, és biztosít-
sák annak maradéktalan végrehajtását, kü-
lönös tekintettel a 2. cikkben foglalt, a hát-
rányos megkülönböztetést tiltó rendelke-
zésre.
72. Az egyezményben részes államok tegyenek
lépéseket annak érdekében, hogy az egyez-
ményt kiadják és széles körben terjesszék
az állampolgárok között, s szervezzenek a
széles nyilvánosság számára tudatosság-
növelõ, a szakmai közönség (pl. bírák,
ügyvédek, rendészeti szervek alkalmazottai,
helyi önkormányzati tisztviselõk, köztisztvi-
selõk, az érintett intézetekben és kórhá-
zakban dolgozó személyek) számára pedig
szakmai képzéseket. Mind a hivatalos sze-
mélyek, mind a magánszemélyek fontos
szerepet játszanak a fogyatékossággal élõ
személyekkel szemben elkövetett kínzástól
és más jogellenes bánásmódtól való véde-
lemben és az ilyen cselekmények megelõ-
zésében.
73. Az egyezmény rendelkezéseivel összhang-
ban a részes államoknak olyan jogszabá-
lyokat kell elfogadniuk, amelyek elismerik a
fogyatékossággal élõ személyek cselekvõ-
képességét és biztosítják, hogy indokolt
esetben a fogyatékos személyek hozzájut-
nak a megalapozott, informált döntéshoza-
talhoz szükséges segítséghez.
74. A részes államoknak szükséges kiadniuk
az egyezménnyel összhangban álló, vilá-
gos és egyértelmûen fogalmazott iránymu-
tatást a „szabad és tájékozott beleegyezés”
jelentése tárgyában, és mindenki számára
... 47
 hozzáférhetõ panaszeljárásokat kell elérhe-
tõvé tenniük.
75. Minden olyan intézményt, ahol fogyatékos-
sággal élõ személyek tartózkodnak – pl.
börtönök, szociális otthonok, árvaházak és
pszichiátriai kezelést nyújtó intézetek –,
rendszeresen látogatnia kell független embe-
ri jogi megfigyelõknek (pl. országos emberi
jogi intézetek, nemzeti kínzás-megelõzõ
mechanizmus intézményei, civil társadalom).
76. A különmegbízott felhív minden érintett
ENSZ-szervet és regionális emberi jogi
szervezetet és mechanizmust, beleértve a
panaszeljárásokat lefolytató szerveket és a
fogvatartást foganatosító helyeket monito-
rozókat is, hogy maradéktalanul vegyék fi-
gyelembe tevékenységük során az egyez-
mény új elõírásait.
IV. MAGÁNELZÁRÁS
77. Tevékenysége során – különösen a fogva-
tartást végrehajtó helyeken tett látogatások
alkalmával, valamint a hozzá érkezett
panaszokra adott válaszokhoz kapcsolódó-
an – a különmegbízott számos alkalommal
fejezte ki aggodalmát a magánelzárás miatt
(fizikai elkülönítés, zárkában a nap 22–24
órájában, egyes országokban napi 1 óra
szabad levegõn tartózkodást engedve). A
különmegbízott álláspontja szerint a fogva-
tartottak huzamos ideig tartó magánelzá-
rása kegyetlen, embertelen vagy megalázó
bánásmódnak vagy büntetésnek, egyes
esetekben kínzásnak is minõsülhet.
78. Például:
(a) Abházia és Grúza kapcsán a különmegbí-
zott aggodalmát fejezte ki egy siralomház-
ban fogvatartott miatt, akit egy 3x4 méteres
zárkában tartottak fogva huzamos ideig
(E/CN.4/2006/6/Add.3, 53, bek.);
(b) Mongólia kapcsán a különmegbízott aggo-
dalmát fejezte ki a speciális elkülönítõ re-
zsim miatt. A 405. sz. börtönben kilenc
olyan fogvatartottal találkozott, akik 30
évnyi szabadságvesztés-büntetésüket töl-
tötték egy 3x3 méteres magánzárkában a
nap 24 órájában. A fogvatartottak szemmel
láthatólag depresszív hangulatban voltak,
reménytelenségüknek adtak hangot, ön-
gyilkossági gondolataik voltak, és inkább
választották volna a halálbüntetést a ma-
gánelzárás helyett. A fogvatartottak teljes
elkülönítésétét látszólag nem biztonsági
48 A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS
szempontok indokolták, az intézkedés cél-
jának a további büntetés tûnt, ami súlyos
fájdalmat és szenvedést okoz. A különmeg-
bízott megállapítása szerint a teljes rezsim
kegyetlen és megalázó bánásmódot valósít
meg, de lehet, hogy mindez már kínzásnak
minõsül. A 461. sz. intézet siralomházában
és a Zunmod büntetésvégrehajtási köz-
pontban fogvatartottakkal kapcsolatban az,
hogy teljes elkülönítésben éltek, állandóan
meg voltak bilincselve és nem kaptak meg-
felelõ élelmet, olyan további büntetésnek
tekinthetõ, ami csak kínzásnak tekinthetõ
(uo., 50–54. bek.);
(c) Kínában, a pekingi Városi Nõi Átnevelõ
Munkatáborból (Beijing Municipal Women’s
Re-education through Labour Facility
(E/CN.4/2006/6/Add.6, 2. sz. melléklet, 10.
bek.) a különmegbízott szintén huzamos
ideig tartó magánelzárással kapcsolatos
panaszokat hallott. Habár a börtön sze-
mélyzetének elmondása szerint a fogvatar-
tottakat csak legfeljebb hét napig tartották
az intenzív nevelési körlet (Intensive Trai-
ning Section) kis zárkáiban, a fogvatar-
tottak azt állították, hogy a valós idõtartam
60 nap, ahol a „nevelés” célja az, hogy an-
nak eredményeképpen megtagadják saját
meggyõzõdésüket;
(d) Az Amerikai Egyesült Államok Haditenge-
részeti Központjának Guantánamo-öböl-beli
börtönével kapcsolatban a különmegbízott
azt jelentette, hogy ott ugyan a magán-
elzárás maximális idõtartama 30 nap, azon-
ban a fogvatartottakat nagyon rövid megsza-
kítást követõen ismételten magánzárkában
helyezik el, akik így mintegy magánelzá-
rásban lehetnek 18 hónapig is. (E/CN.4/
2006/120., 53. bek.). A különmegbízott arra
a megállapításra jutott, hogy embertelen
bánásmódnak minõsül a fogvatartás hatá-
rozatlan idõtartama és a huzamos ideig tartó
magánelzárás együttesen. (uo., 87. bek.);
(e) Jordániában, az Al-Jafr Javító és Nevelõ
Intézetben, amely jelenleg nem mûködik, a
különmegbízottnak arról számoltak be,
hogy az újonnan érkezõ fogvatartottakat
bántalmazzák a magánzárkákban. (A/HRC/
4/33/Add.3, melléklet, 9. bek.). Ezen kívül
hozamos ideig tartó magánelzárásról is be-
számoltak fogvatartottak (pl. uo., 21. bek.);
(f) Paraguayban több mint egy hónapig tartó
magánelzárásról számoltak be (A/HRC/7/
3/Add.3, melléklet I, 46. bek.). Fegyelmi
szankcióként kéthetes idõtartamig alkalma-
...
 zott magánelzárásról számoltak be a nõi
börtönben is. (uo., 4. bek.);
(g) Nigériában a különmegbízott számos alka-
lommal hallott arra vonatkozó állítást, hogy
a fogvatartottakat fegyelmi okból két hétig
magánelzárásban tartják. A Kadunai bör-
tönben találkozott egy tizenéves, mentáli-
san súlyosan beteg fiatalemberrel, akit fe-
gyelmi zárkában tartottak, lábait megbilin-
cselve, (A/HRC/7/3/Add.4, melléklet I, 115.
bek.);
(h) Indonéziában több mint egy hónapig tartó
magánelzárásról számoltak be (A/HRC/7/3/
Add.7, melléklet I, 34. bek.). Arra vonatkozó
állítások is elhangzottak, hogy az újonnan
érkezett fogvatartottakat sötét elkülönítõ zár-
kában tartják egy teljes hétig (uo. 82. bek.);
(i) Dánia kapcsán a különmegbízott aggodal-
mát fejezte ki a magánelzárás túl gyakori
alkalmazása miatt, különösen az elõzetes
letartóztatásban lévõk vonatkozásában
(ENSZ-sajtóközlemény, 2008. május 9.).
79. A magánelzárást tipikusan a fogvatartottak
fegyelmi vétségeinek szankciójaként vagy
bíróság által kiszabott büntetésként alkal-
mazzák, vagy azért, hogy a nyomozás ide-
jére elkülönítsék a fogvatartottakat. Amint
arra fent is utaltunk már, a magánelzárást
esetenként a fogyatékossággal élõ szemé-
lyek kezelésére vagy büntetés céljából is
alkalmazzák, sõt a fogvatartottak bizonyos
csoportjainak kordában tartása céljából is,
pl. a pszichiátriai kezelésre szorulókat.
80. Az Emberi Jogi Bizottság a 20. sz. általános
állásfoglalásában (1992) (General Comment)
kijelentette, hogy a magánelzárás huzamos
ideig tartó alkalmazása sértheti a Polgári és
politikai jogok nemzetközi egyezségokmá-
nyának 7. cikkét (6. bek.). A Kínzás Elleni
Bizottság elismerte a huzamos ideig tartó
magánelzárás káros testi és mentális hatá-
sait, és aggodalmát fejezte ki annak pre-
ventív jellegû intézkedésként vagy fegyelmi
szankcióként történõ alkalmazása miatt.45
Különleges körülményektõl eltekintve –
amilyen például, ha emberi élet vagy va-
gyon van veszélyben – a bizottság a ma-
gánelzárás eltörlését javasolta, különösen
az elõzetes letartóztatás idejére, de mi-
nimálisan azt, hogy használatára szigorúan
és részletesen szabályozott jogi elõírások
alapján (maximális idõtartamra stb.) és bí-
rói felügyelet mellett kerüljön sor. A Gyer-
mekjogi Bizottság javaslata értelmében
gyermekekkel szemben nem szabad alkal-
mazni a magánelzárást.46 A Fogvatartot-
takkal való bánásmódról szóló alapelvek 7.
elve értelmében „intézkedéseket kell tenni
a magánelzárás büntetésként történõ alkal-
mazásának eltörlése vagy korlátozása ér-
dekében, valamint ösztönözni kell az ilyen
intézkedések meghozatalát.”
81. A fogvatartottakkal szemben alkalmazott
magánelzárás alkalmazásának történetérõl
és annak hatásairól jól dokumentált ismere-
tekkel rendelkezünk.47 A modern büntetés-
végrehajtási rendszerekben az izoláció
által megvalósított rehabilitáció gondolatát
a pennsylvaniai börtönmodellhez köthetjük,
amelyet az 1820-as években dolgoztak ki a
philadelphiai Cherry Hill börtönben. A
modell célja a bûnelkövetõk társadalomba
visszailleszkedésének elõsegítése volt ma-
gánelzárás segítségével; itt a fogvatartottak
minden idejüket a zárkájukban töltötték –
beleértve a munkaidõt is – annak érdeké-
ben, hogy elgondolkodjanak ennek során a
tetteiken, és ezt követõen „erkölcsileg meg-
tisztulva” térjenek vissza a társadalomba. A
pennsylvaniai modellt ezt követõen sok
európai és dél-amerikai állam is alkalmazta
az 1830-as évektõl.
A magánelzárás eddigi alkalmazásával
kapcsolatosan dokumentált ismereteink azt
mutatják, hogy a módszer súlyosan károsít-
ja az egészséget: álmatlanságtól kezdve
hallucinációkon át egészen mentális beteg-
ségek kialakulását is eredményezheti. Az

45 Lásd például a bizottság Dániával kapcsolatos harmadik időszaki jelentésének záró megjegyzéseit Official Records of
the General Assembly, Fifty-second Session, Supplement No. 44 (A/52/44), IV. fejezet, I, 181. és 186. bekezdések;
Svédországgal kapcsolatos harmadik időszaki jelentés (uo., IV. fejezet, K, 220. és 225. bekezdések; Norvégiával
kapcsolatos harmadik időszaki jelentés (uo., Fifty-third Session, Supplement No. 44 (A/53/44), IV. fejezet H, 154. és
156. bekezdések; Franciaországgal kapcsolatos harmadik időszaki jelentés (CAT/C/FRA/CO/3), 19. bek.; az Egyesült
Államokkal kapcsolatos harmadik időszaki jelentés (CAT/C/USA/CO/2), 36. bek.; az Új-Zélanddal kapcsolatos har-
madik időszaki jelentés (CAT/C/CR/32/4, 5 (d) és 6 (d) bekezdések).
46 Dánia vonatkozásában például (CRC/C/DNK/CO/3), 59 (a) bek.
47 Például: P. Scharff Smith, “The effects of solitary confinement on prison inmates: a brief history and review of the lit-
erature”, in Crime and Justice, vol. 34 (2006), University of Chicago Press, 441–528. o.

A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ... 49

 elsõdleges károsító hatás a magánelzárás
esetében az, hogy a társadalmilag és pszi-
chológiailag értelmes érintkezést az ab-
szolút minimálisra csökkentik, egészen egy
olyan pontig, amely a legtöbb fogvatartott
számára már nem elégséges a mentális
egészség megõrzéséhez. Ezen kívül az is
megjegyzendõ, hogy az intézkedés még
károsabb lehet az elõzetes letartóztatást
töltõk esetében, mint a jogerõsen kiszabott
szabadságvesztésüket töltõk esetében,
mivel ebben az esetben a fogvatartás
hossza bizonytalan, és az intézkedés fel-
használható információk vagy akár beisme-
rõ vallomás kikényszerítésére is. A magán-
elzárásban elhelyezett elõzetes letartózta-
tottak nagyobb arányban követnek el ön-
gyilkosságot vagy egyéb önkárosító csele-
kedetet a fogvatartásuk elsõ két hete alatt.
83. A különmegbízott álláspontja szerint a
magánelzárás alkalmazását indokolt lenne
a lehetõ legkisebb mértékre szorítani, csak
a legszélsõségesebb esetekben kellene azt
alkalmazni, rövid idõtartamban és csak
végsõ lehetõségként. Az alkalmazásának
tényleges körülményitõl függetlenül a fog-
vatartottak társadalmi érintkezési lehetõsé-
geit bõvíteni kell: a fogvatartott és a börtön-
személyzet közötti kapcsolatok számát nö-
48 Lásd P. Scharff Smith, “Solitary confinement: an introduction to the Istanbul Statement on the Use and Effects of Soli-
tary Confinement, Journal on Rehabilitation of Torture Victims and Prevention of Torture, vol. 18, No. 1, 56–62. o.
50
velni indokolt, engedélyezni kell a csopor-
tos rendezvényeken való részvételt, több
látogató fogadására kell lehetõséget bizto-
sítani és pszichológiai segítséget is nyújtani
kell a magánelzárásban lévõk számára.
84. 2007. december 7-én és 8-án a különmeg-
bízott az ötödik Nemzetközi pszichológiai-
trauma-szimpóziumon vett részt a törökor-
szági Isztambulban, ahol Magánelzárás és
elkülönítés mint emberi jogi probléma címmel
tartott elõadást. Az esemény során számos,
a magánelzárással, a büntetés-végrehajtás-
sal és a kínzás témakörével foglalkozó nem-
zetközi szakértõvel együtt részt vett egy
szakmai csoport munkájában, aminek ered-
ményeként az Isztambuli állásfoglalás az
elkülönítés alkalmazásáról és hatásairól cí-
met viselõ dokumentum született meg.48 A
nyilatkozat célja annak elõmozdítása, hogy a
nemzetközi emberi jogi sztenderdeket a ma-
gánelzárás során is alkalmazzák, valamint új
sztenderdeket is bevezetett a legújabb kuta-
tási eredmények alapján.
85. A különmegbízott felhívja a közgyûlés fi-
gyelmét az Isztambuli nyilatkozatra (lásd a
mellékletet), és kifejezetten bátorítja a ré-
szes államokat arra, hogy használják azt a
fogvatartottak emberi jogainak védelme és
tisztelete jegyében.
A KÜLÖNMEGBÍZOTT IDÕSZAKI JELENTÉSE A KÍNZÁS ...
MELLÉKLET
ISZTAMBULI ÁLLÁSFOGLALÁS AZ ELKÜLÖNÍTÉS ALKALMAZÁSÁRÓL ÉS HATÁSAIRÓL
Elfogadta a Nemzetközi pszichológiai trauma-szimpózium 2007. december 9-én, Isztambulban

A NYILATKOZAT CÉLJA fogvatartott, s efféle ingerek és kontaktusok

Az utóbbi idõszakban növekvõ mértékben
használják a szigorú és egyre hosszabb idõtar-
tamú magánelzárást a világ különbözõ jogrend-
szereinek börtöneiben. Sor kerülhet rá arány-
talan fegyelmi szankció formájában, vagy – s
ez növekszik igazán – a fogvatartottak teljes
csoportjának szigorú elkülönítését helyesnek
tartó modellt követve.49 Míg azt elismerjük,
hogy a magánelzárás különleges esetekben in-
dokolt lehet, a jelenséget komolyan problema-
tikusnak és aggodalomra okot adónak tartjuk.
Ezért úgy véljük, itt az ideje ezzel a kérdéssel
foglalkozni, és ennek keretében kiadni egy
szakértõi állásfoglalást a magánelzárás alkal-
mazásáról és hatásairól.
DEFINÍCIÓ
A magánelzárás az egyének fizikai elkülöní-
tését jelenti olyan módon, hogy az elzárásukat
töltõ személyek a nap 22–24 órájában nem
hagyhatják el a zárkájukat. Sok országban
csak napi egy órára engedik ki a szabad leve-
gõre a fogvatartottakat, akik ezt az idõt szintén
egyedül töltik el. A más emberekkel fenntartott
értelmes kapcsolatot a minimálisra csökkentik.
Az ingerek csökkentése nemcsak mennyiségi,
hanem minõségi is. Az elérhetõ ingerek és ese-
ti jellegû társadalmi kontaktusokat ritkán vá-
laszthatja meg szabadon a magánelzárást töltõ
általában monoton jellegûek és gyakran nincs
bennük érzelmi töltet.
A MAGÁNELZÁRÁS ALKALMAZÁSÁNAK
KÖZÖS JELLEMZÕI
A magánelzárást a világ különbözõ büntetõjogi
rendszereiben nagyjából négy esetben alkal-
mazzák: az elítélt fogvatartottak fegyelmi
szankciójaként, a nyomozás folyamán elkülöní-
tés céljából, növekvõ mértékben adminisztratív
eszközként fogvatartottak speciális csoportjai-
nak kordában tartása céljából, végül bíróság
által kiszabott büntetésként. Sok jogrendszer-
ben a magánelzárást a megfelelõ orvosi vagy
pszichiátriai kezelés helyett alkalmazzák a
pszichoszociális fogyatékossággal élõ egyének
esetében. Továbbá, a magánelzárást egyre
gyakrabban használják kényszervallatás esz-
közeként, vagy a kényszerrel elért eltûnés50 (en-
forced disappearance) vagy a kommunikáció
lehetõségétõl megfosztott fogvatartás (incom-
municado detention) integráns részeként.51
A MAGÁNELZÁRÁS HATÁSAI
Számos esetben meggyõzõen dokumentálták
már azt, hogy a magánelzárás súlyos pszicho-
lógiai és estenként testi károsodást is eredmé-

49 E dokumentum értelmezése során a fogvatartott fogalmát átfogó értelemben használjuk, amely felölel minden fog-
vatartási formát.
50 A 2006 decemberében elfogadott Nemzetközi egyezmény minden személy védelméről a kényszerrel elért eltűnéssel
szemben a kényszerrel elért eltűnést a következőképpen határozza meg: „... letartóztatás, fogvatartás, elrablás vagy
személyi szabadságtól bármilyen formában történő megfosztás állami alkalmazottak, hivatalos személyek által, vagy
az állam felhatalmazása, támogatása vagy beleegyezése alapján eljáró személy vagy személyek csoportja által oly
módon, hogy a személyi szabadságtól való megfosztást követően nem ismerik el, titkolják a fogvatartás tényét vagy
színhelyét, aminek következtében az érintett személyt megfosztják a jog által nyújtott védelmi lehetőségektől.”
51 Az incommunicado detention alatt olyan fogvatartást kell érteni, aminek során a fogvatartott a külvilággal nem kom-
munikálhat, pl. nem értesítheti hozzátartozóit vagy ügyvédjét. (A ford. megj.)

I S Z TA M B U L I Á L L Á S F O G L A L Á S A Z E L K Ü L Ö N Í T É S A L K A L M A Z Á S Á R Ó L É S H AT Á S A I R Ó L 51
nyezhet.52 A kutatások azt mutatják, hogy az
összes fogvatartott 33–90%-a esetében a
magánelzárásnak káros hatása van. A tünetek
listája hosszú, megtaláljuk rajta az álmatlansá-
got, a zavartságot, a hallucinációt és a pszi-
chózist is dokumentálták már. Az egészségre
káros hatások már a magánelzárás néhány nap-
ját követõen is megjelenhetnek, és az egész-
ségügyi kockázat minden egyes további, ilyen
körülmények között nappal növekszik.
Az egyes személyek különbözõképpen re-
agálnak a magánelzárásra. Azonban kijelent-
hetõ, hogy jelentõs hányaduk súlyos egészség-
ügyi problémákkal szembesül a konkrét körülmé-
nyektõl, idõtartamtól, helytõl vagy korábbi sze-
mélyiségjegyeitõl függetlenül. Az elsõdleges ká-
rosító hatás a magánelzárás esetében az, hogy
az értelmes társadalmi érintkezést a pszichológiai
és a társadalmi ingerek olyan szintjére csökkenti
le, ami a legtöbb fogvatartott esetében már nem
elégséges az egészség és a jóllét megõrzéséhez.
A magánelzárás elõzetes letartóztatottakkal
szembeni alkalmazása egy másik káros követ-
kezménnyel is jár, ugyanis az intézkedés káros
következményei de facto olyan pszichológiai
állapotot eredményeznek, amely az elõzetes
letartóztatásban lévõket befolyásolja, s hajla-
mosabbá teheti beismerõ vallomásra.
Ha a pszichológiai nyomásgyakorlást a ma-
gánelzárás során szándékosan használják ki,
akkor a gyakorlat kényszerítõ jellegûvé válik és
minõsülhet kínzásnak is.
Végül, a magánelzárás az igazságszolgál-
tatás látókörén messze kívül helyezi az érintet-
teket, s ez még a törvény uralmának talaján ál-
ló társadalmakban is problémákat vethet fel. A
magánelzárás alkalmazásának története sok
olyan esetet ismer, amikor visszaélésszerû
gyakorlatok jöttek létre ilyen feltételek mellett.
Így a fogvatartotti jogok érvényesülésének biz-
tosítása különösen nehézzé és egyben rend-
kívül fontossá válik az olyan büntetés-végrehaj-
tási rendszerekben, amelyek ismerik a magán-
elzárást.
A MAGÁNELZÁRÁS ÉS AZ EMBERI JOGOK
A kínzás, kegyetlen, embertelen vagy meg-
alázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a
52 A harmadik dániai időszaki jelentés zárómegállapításai (CRC/C/DNK/CO/3), 59 (a) bek.
53 Ramirez Sanchez v. France, Grand Chamber, 2006.júlis 4-I döntés, para. 123.
54 Rod Morgan és Malcolm Evans Combating Torture in Europe, 2001, p. 118. Lásd még az Európa Tanács Miniszterek
Bizottságának Rec(2003)23 ajánlását, 7., 20. és 22. bekezdések.
52 I S Z TA M B U L I Á L L Á S F O G L A L Á S A Z E L K Ü L Ö N Í T É S A L K A L M A Z Á S Á R Ó L É S H AT Á S A I R Ó L
nemzetközi jog alapján abszolút tilalom hatálya
alatt áll (például a Polgári és politikai jogok
nemzetközi egyezségokmányának 7. cikke és
a a Kínzás és más, embertelen vagy megalázó
bánásmód vagy büntetés tilalmáról szóló
egyezmény alapján). Az ENSZ Emberi Jogi
Bizottsága úgy foglalt állást, hogy a huzamos
ideig tartó magánelzárás sértheti a Polgári és
politikai jogok nemzetközi egyezségokmányá-
nak 7. cikkét (20. sz. általános állásfogla-
lás[1992]). Az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága
hasonló állásfoglalásokat tett, különösen utalva
a magánelzárás elõzetes letartóztatás során
történõ alkalmazására. Az ENSZ Gyermekjogi
Bizottsága továbbá azt javasolja, hogy a ma-
gánelzárást gyermekekkel, fiatalkorúakkal
szemben ne alkalmazzák.53 A Fogvatar-tot-tak-
kal való bánásmódról szóló alapelvek 7. elve
értelmében „intézkedéseket kell tenni a magán-
elzárás büntetésként történõ alkalmazásának
eltörlése vagy korlátozása érdekében, valamint
ösztönözni kell az ilyen intézkedések megho-
zatalát. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága ko-
rábban már egy konkrét, izolációt alkalmazó re-
zsimet a Polgári és politikai jogok nemzetközi
egyezségokmányának 7. és 10. cikkébe is üt-
közõnek talált. (Campos v. Peru, 1998. január
9-i döntés).
Regionális szinten az Emberi Jogok Euró-
pai Bírósága és a korábbi Európai Emberi Jogi
Bizottság, valamint a Kínzás Megelõzésére
Létrehozott Európai Bizottság (CPT) egyértel-
mûen kijelentette, hogy a magánelzárás sért-
heti az Emberi jogok európai egyezményének
3. cikkét, (vagyis minõsülhet kínzásnak, vagy
embertelen, megalázó bánásmódnak) az eset
összes körülményétõl és a fogvatartás fizikai
feltételeitõl és idõtartamától függõen. Már elis-
merték, hogy „… a teljes érzékszervi izoláció
teljes fizikai elkülönítéssel párosulva személyi-
ségromboló hatású lehet, ami embertelen bá-
násmódnak minõsül, és ezért nem igazolható
sem biztonsági, sem más indokra hivatkoz-
va”.54 A CPT is lefektette, hogy a magánelzárás
„minõsülhet embertelen vagy kegyetlen bánás-
módnak”, és számos alkalommal kritikát fogal-
mazott meg a gyakorlattal szemben, valamint
reformokat javasolt e téren, vagyis azt, hogy
teljesen mellõzzék az ilyen rezsim használatát,
korlátozzák azt kivételes esetekre és/vagy biz-
tosítsák a fogvatartottak számára a társadalmi
érintkezés, kapcsolat magas szintjét.55 E kör-
ben például az izolációs rezsimek különbözõ
formáinak alávetett fogvatartottak közösségi
tevékenységekben való részvételének fontos-
ságát hangsúlyozták (CPT, a Törökországban
2005. december 7–14. között tett látogatásról
készült jelentés, 43. bekezdés). Továbbá, a
2006-ban módosított Európai börtönszabályok
egyértelmûen úgy foglalnak állást, hogy a
magánelzárás csak különleges intézkedésként
alkalmazható, és a lehetõ legrövidebb ideig kell
tartania.55 Az Emberi Jogok Amerika-közi Bíró-
sága szintén azt állapította meg, hogy a huza-
mos ideig tartó magánelzárás az Emberi jogok
amerikai egyezményének 5. cikke által tiltott
kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánás-
mód egyik formáját jelenti (Castillo Petruzzi et
al., 1999. május 30-i döntés).
SZAKPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEK
A magánelzárás károsan hat azokra a fogvatar-
tottakra, akiknek a fogvatartásig nem volt men-
tális sérülésük, és rontja azok állapotát, akik-
nek volt. Ezért a magánelzárást alkalmazását a
minimális szintre kell csökkenteni. A magánel-
zárás valamely formája minden büntetés-vég-
rehajtási rendszerben jelen van – speciális
körleteken vagy azokkal szemben alkalmazva,
akiket veszélyesnek tekintenek az intézet rend-
jére vagy biztonságára. Azonban a konkrét kö-
rülményektõl és attól függetlenül, hogy a
rezsim alkalmazására fegyelmi okból, admi-
nisztratív elkülönítési céllal vagy azért kerül sor,
hogy ezzel megakadályozzák az elõzetes letar-
tóztatásban lévõ fogvatartottak összebeszélé-
sét, mindent meg kell tenni annak érdekében,
hogy javítsák az ilyen körülmények között elhe-
55 Lásd az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága Rec(2006)2 ajánlását (Elfogadta a Miniszterek Tanácsa 2006. január
11-én, a miniszter-helyettesek 952. találkozóján), 60.5. bek. Lásd még: CPT, 2. általános jelentés (1991), 56. bek.
I S Z TA M B U L I Á L L Á S F O G L A L Á S A Z E L K Ü L Ö N Í T É S A L K A L M A Z Á S Á R Ó L É S H AT Á S A I R Ó L
lyezett személyek értelmes társadalmi kapcso-
latait. Erre számos módon sor kerülhet, emel-
hetõ a fogvatartottak és a börtönszemélyzet kö-
zötti kapcsolatok száma, engedélyezhetõk más
fogvatartottakkal közös tevékenységek, lehet
többször engedélyezni látogató fogadását,
lehet szervezni és engedélyezni pszicholó-
gusokkal, pszichiáterekkel, börtönlelkészekkel
és a helyi közösségek önkénteseivel folytatott
tartalmas beszélgetéseket is. Különösen fontos
a külvilággal meglévõ kapcsolat fenntartása és
ápolása, ideértve a házastársakat, az élet-tár-
sakat, a gyermekeket, más családtagokat és a
barátokat is. Szintén nagyon lényeges, hogy a
magánelzárást töltõ fogvatartottak számára
értelmes zárkán belüli és zárkán kívüli tevé-
kenységekre is lehetõséget biztosítsanak. A
kutatások azt mutatják, hogy a kis csoportokat
izoláló fogvatartásnak bizonyos körülmények
között a magánelzáráshoz hasonló hatásai
lehetnek, így azt nem lehet az elkülönítõ rezsim
elfogadható alternatívájának tekinteni.
A magánelzárást minden feltételtõl, körül-
ménytõl függetlenül tiltani kell az alábbi esetek-
ben:
• Halálra ítélt és életfogytiglani szabadság-
vesztésüket töltõ fogvatartottak esetében,
tekintettel a büntetésre.
• A mentálisan beteg fogvatartottak esetében.
• 18 év alatti személyek esetében.
Ezen kívül minden olyan esetben kényszer-
alkalmazásnak minõsül és abszolút tiltandó a
gyakorlat, amikor az elkülönítõ rezsimeket a
fogvatartottakra történõ pszichológiai nyomás-
gyakorlás eszközeként használják föl.
Általános elvként az fogalmazható meg,
hogy a magánelzárást kizárólag különleges ese-
tekben, a lehetõ legrövidebb ideig és végsõ esz-
közként szabad alkalmazni.
53
 F RIDA ÉS A CSÁSZÁRMETSZÉS , 1932

54 A F O G YAT É K O S S Á G G A L É L Õ S Z E M É LY E K J O G A I R Ó L S Z Ó L Ó E G Y E Z M É N Y
 FORRÁS

M I C H E L F O U C A U LT

ÕRÜLET ÉS TÁRSADALOM
Foucault (1926-1984) alábbi, a témakört közérthetõen megfogalmazó elõadását 1970. októberében, a Tokyoi Egyetem
Szabad Mûvészetek Karán tartotta, Ai Maeda professzor meghívására. Folyóiratunk, a Fogyatékosság és társadalom e
szöveg közlésével – melyhez megkértük a Gallimard Kiadó és a család engedélyét – a 25 évvel ezelõtt elhunyt kitûnõ
társadalomtudós teljesítménye elõtt tiszteleg.

A rendkívül igényes és alkalmanként még a felkészült olvasó számára is nehézségeket okozó terminológiahasználatáról
nevezetes Michel Foucault itteni szövegének különleges erényei között a világos, feszes fogalomhasználaton túl a
lényegre törõ gondolatgazdagság is megmutatkozik.

Mindenekelõtt szeretnék köszönetet mondani az elõadásokra és ha az elõadók beszélhetnek.

Maeda1 professzornak iménti kedves szavaiért
és a szívélyes fogadtatásért, amiben része-
sített. Volt olyan elõzékeny, hogy örömtelinek
nevezze e mostani eseményt, vagyis azt, hogy
sor kerülhetett egy efféle elõadásra. A magam
részérõl nem vagyok tökéletesen bizonyos
abban, hogy mondandóm ugyanolyan fontos-
sággal vagy érdekességgel bírna, mint azok a
küzdelmek, amelyek ugyanebben a teremben
zajlottak le.2 Mondjunk csupán annyit, hogy a
jelenlegi körülmények lehetõvé teszik számom-
ra a beszédet. Tekintsünk el attól a problémá-
tól, hogy áldásos-e vagy sem, ha sor kerülhet
Úgy teszünk, mintha így volna jobb. Jelenlétü-
kért és fogadtatásukért mindenesetre köszö-
nettel tartozom.
A mai alkalommal elõvezetendõ témámat e
két szóval foglaltam össze: õrület és társada-
lom. Szeretnék nyomban két óvintézkedést
tenni. Egyrészt közlöm önökkel, hogy kedve-
lem, ha elõadás közben félbeszakítanak; ha
önök közül valakiben kérdés, ellenvetés fogal-
mazódik meg, vagy egyszerûen nem ért vala-
mit, szakítson nyugodtan félbe. Örülnék, ha az
elõadás kissé ünnepélyes és merev mûfaját,
amennyire csak lehetséges, a párbeszéd, a

1 Ai Maeda (1932-1987) a japán modernitás neves kutatója volt. (A szerk. )

2 Utalás az 1970-es évek – Japánban különlegesen erõteljes – diákmozgalmaira.

M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM 55
beszélgetés vagy a vita – ahogy kívánják –
talán emberibb formájára hozhatnánk. Más-
részt hadd mondjam el, hogy Õrület és társada-
lom címszó alatt csupán bizonyos aspetusokat
veszek szemügyre és meghatározott példákat
emelek ki; vizsgálódásom tehát nem az általá-
ban vett õrület és az általában vett társadalom
viszonyainak problémájára irányul; egy ve-
zérfonalat fogok követni, ami szükségképpen
választás, azaz kizárások rendszerének és a
feledés játékának eredménye. Önök nem ezt
várják tõlem, én azonban ismételten azt mon-
dom, nagyon boldog lennék, ha néhányan el-
lenpéldákat szándékoznának hozni, gazdagít-
va ezzel elkerülhetetlenül szegényes és lecsu-
paszított mondanivalómat.
Miután megtettem e két óvintézkedést, sze-
retném megvilágítani, miért is érdeklõdöm az
õrület és társadalom problémája, az õrület és a
társadalom viszonyai iránt. Elmondható, hogy
az európai szociológia, vagyis az úgynevezett
durkheimiánus szociológia hagyományában,
csakúgy mint a XIX. század végén és a XX.
század elején kialakított eszmetörténeti tradí-
cióban, a vizsgálódások lényegében pozitív
jelenségeket vettek célba. Megpróbálták felde-
ríteni, miféle értékek ismerszenek el egy-egy
társadalom belsejében, s kísérletet tettek an-
nak meghatározására, hogy egy-egy társada-
lom milyen utakon-módokon affirmálja önnön
rendszerét, értékeit, hiedelmeit. Más szóval az
volt a cél, hogy egy-egy társadalmat, egy-egy
kultúrát annak pozitív, belterjes, belsõ tartalma
alapján határozzanak meg.
Néhány év elteltével a szociológia, illetve
még nálánál is inkább az etnológia egy ezzel
ellentétes jelenség iránt kezdett érdeklõdni, e
jelenséget pedig a társadalom negatív struk-
túrájának nevezhetjük: mi az, amit egy-egy tár-
sadalom kivet magából, mi az, amit kizár, mi-
ben áll a tilalmak rendszere. Milyen a lehetet-
lenségek játéka? Ez a társadalom kizárási
rendszerein és kijelölt negativitásain alapuló
elemzési eljárás lehetõvé tette a szociológusok
és kiváltképp az etnológusok számára, hogy az
õket közvetlenül megelõzõ iskola teljesítmé-
nyéhez képest kétségkívül precízebb jellemzé-
seket adjanak a különféle kultúrákról és társa-
dalmakról. Végsõ soron ez az eljárás különböz-
3 Durkheim: La prohibition de l’inceste et ses origines. Année sociologique 1898. I. 1–70.
4 Lévi-Strauss: Less Structures élémentaires de la parenté. Paris, P.U.F., 1949.
5 Utalás a következõ munkákra: Hazard: La crise de la conscience européenne (1680–1715).
Paris, Boivin 1934.; La pansée européenne au XVIII. siécle, de Montesquieu á Lessing. Paris, Boivin, 1949.; Cassirer:
Die Philosophie der Aufklärung. Tübingen, J. C. Mohr, 1932. (La philosophie des Lumiéres. trad. P. Quillet, Paris,
Fayard, 1966.)
56
teti meg a Lévi-Strauss típusú etnológust Durk-
heim tevékenységétõl. Amikor Durkheim az
incesztus problémájával került szembe, azt
kérdezte, miféle értékrendszereket affirmál a
társadalom a vérfertõzés elutasításakor, majd
igyekezett kimutatni, hogy az incesztus eluta-
sítása nem más, mint egy bizonyos affirmáció
külsõdleges következménye. Ez az affirmáció
magára a társadalmi test homogenitására és
szentségére, valamint a társadalmi test életét
szimbolikusan reprezentáló vérre vonatkozott.3
Azért kellett tehát máshol, egy másik társadal-
mi csoportban házastárs után nézni, vélte
Durkheim, hogy ne veszélyeztessék ezzel a
társadalmi test vérének tisztaságát. Az incesz-
tustilalom eszerint pusztán valamiféle központi
affirmáció következménye volna.
Szemben a Durkheim által adott, a pozitivi-
tás terminusaiban megfogalmazott értelmezés-
sel, Lévi-Strauss kimutatta, hogy az incesztus-
tilalom éppenséggel választások és kizárások
egy bizonyos rendszerébõl tevõdik össze, hogy
a társadalomban az affirmációk és a negációk
bonyolult rendszert képeznek, ahol az affirmá-
ció nem elsõdleges a negációhoz képest, hogy
az elismert és értékelt dolgok nem élveznek
elsõbbséget az elutasítottakkal és kizártakkal
való viszonyukban, hiszen a dolgokat, a világot,
a viselkedést valójában minden társadalom
egyfajta rácsozat mentén rendezi el, s e rácso-
zat kialakítja a feketét és a fehéret, a pozitivi-
tást és a negativitást.4
Felvetõdik bennem, nem alkalmazhatnánk-e
a társadalmak vizsgálatának etnológusok által
kifejlesztett eljárását – vagyis azt a törekvést,
hogy a negatív jelenségeket a pozitívakkal egy-
idejûleg magyarázzuk – az eszmetörténet te-
rületén. Létre akartam hozni, s most újra ezen
fáradozom, hiszen elsõ kísérleteim nem bizo-
nyultak kellõképpen jónak, pontosnak, elégsé-
gesnek, szeretnék hangsúlyeltolódást létrehoz-
ni ugyanezen a mûfajon belül. Ahelyett, hogy
egy-egy korszak vagy egy-egy társadalom kul-
túráját, tudományát, eszméit a hiedelmek rend-
szere alapján magyaráznám, ahelyett, hogy
kutatásomban elsõbbséget élvezne az, amit
egy-egy társadalom elfogad, elismer, értékel –
ahogy az Paul Hazard idejében, illetve Német-
országban Cassirer korában szokásos volt5 –,
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
én inkább arra voltam kíváncsi, s a mai napig
ez köti le érdeklõdésemet, hogy nem volna-e
hatékonyabb annak utánajárni, amit egy-egy
társadalom vagy egy-egy gondolati rendszer
kivet, kizár magából. Melyek azok az eszmék,
viselkedések, magatartásformák, melyek azok
az igazságszolgáltatási vagy erkölcsi elvek,
amiket nem ismernek el, nem ismerhetnek el,
amiket kizárnak a rendszerbõl? Ebben az
összefüggésben ragadta meg figyelmemet az
õrület problémája. Egy olyan társadalomban,
amilyen a miénk, s egyébiránt, úgy gondolom,
elmondható ez bármely társadalomról is, az
õrület vitathatatlanul az elsõk között van, amit
kizárás sújt. Felötlött bennem, nem tanulmá-
nyozhatnánk-e a klasszikus racionalizmust
vagy még ennél is általánosabb formában tár-
sadalmaink, a jelenkori társadalmak racionali-
tásrendszereit, nem vizsgálhatnánk-e és nem
elemezhetnénk-e úgy a racionalitás eme rend-
szerét, hogy a racionalitás pozitív rendszerével
egyidõben a kizárások negatív rendszerét is
vallatóra fogjuk. Az õrület mely formája záratik
ki? Hogyan játszódik le ez a kizárás? Hogyan
szabjuk ki és vonjuk meg az ész és az õrület
közötti határvonalat? Talán ha éppen ezen a
határként szolgáló tengelyen, az ész és az
esztelenség, az õrület és a nem õrület közötti
pengevékonyságú határvonalon helyezkedünk
el, talán akkor érthetõbbé válik mindaz, amit
egy-egy társadalom elismer és elfogad, s egy-
idejûleg az is, amit ugyanez a társadalom,
ugyanez a kultúra kizár és kivet magából. Ez
volna tehát az a némi joggal etnológiainak ne-
vezhetõ perspektíva, amelyet az eszmetörtént
terepén szeretnék hasznosítani. Annyiban
„etnológiai,” amennyiben az eszmetörténetre
alkalmaz egy, az etnológia területén kamatoz-
tatott módszert és rendszerelemzési formát.
Íme az általános foglalat, amelybe jelenlegi
vizsgálódásaimat beillesztem.
Most pedig rátérek mai elõadásom témájá-
ra: szeretném megvizsgálni és egy megle-
hetõsen általános sémába rendezni azoknak a
viszonyoknak a némelyikét, amelyek az õrület
és az európai ipari társadalmak – s az európai
társadalmak a XVII. századtól napjainkig így
jellemezhetõk – között létesültek.
Az európai gondolkodás- vagy civilizáció-
történet hagyományában létezik egy esemény,
6 Angliában a Tuke családhoz kötõdik ez a kórházi reform. A kvékerek közremûködésével William Tuke (1732–1822)
alapította meg 1796-ban elmebetegek számára a yorki Menedéket. Kisebbik fia, Samuel Tuke (1784–1857) tette
közzé errõl azt a mûvet, amely nyomán parlamenti vizsgálatot rendeltek el az elmegyógyintézetek hálózatáról:
Description of the Retreat, an Institution near York for Insane Persons of the Society of Friends. York, 1813.
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
amelynek kiemelkedõ jelentõséget tulajdoní-
tanak. Hozzátehetjük, hogy olyan esemény ez,
amelynek két aspektusa, akár úgy is mondhat-
nánk, két feje van, kétszer üti fel a fejét. Egy-
szer Angliában, egyszer Franciaországban.
Franciaországban és Angliában, nagyjából egy
idõben, a következõ játszódott le: váratlan sza-
badság köszöntött azokra az elzárást fogana-
tosító létesítményekre, amelyekben lakat alatt
tartottak bizonyos embereket – akik között épp-
úgy voltak szigorú értelemben vett elmebete-
gek, mint munkanélküliek, rokkantak, aggok. E
nagy zárt intézetek felszabadulása Francia-
országban és Angliában a XVIII. század végén
ment végbe. A franciaországi epizódot a tör-
ténészek számos alkalommal feldolgozták. E
felszabadulás 1792-ben, a francia forradalom
kellõs közepén zajlott le. Ekkor nevezték ki or-
vosnak Pinelt az egyik ilyen nagy létesítmény-
ben, amelyben az iménti felsorolásba tartozó
embereket (meghatározásukhoz és jellegze-
tességeikhez még visszatérünk egy szó ere-
jéig) tartottak zár alatt, egész pontosan a
Salpetriére-ben. Alig vette kézhez kinevezését,
máris szemlét tartott, majd megnyitotta a va-
lójában börtönként mûködõ intézmény kapuit,
egyeseket szabadon bocsátott, sõt kinyittatta a
cellákat, amelyekben olyanokat tartottak elzár-
va és megbilincselve, akiket dühöngés vagy
bûnözés miatt veszedelmeseknek nyilvánítottak.
Bejelentette, hogy ettõl fogva az elzárás e helyei
nem funkcionálhatnak többé börtön gyanánt, s
hogy többé nem lesznek cellák és láncok, ez
immár kórház, ahol az embereket betegeknek
kell tekinteni, s ahol az orvosok feladata az ápo-
lás, küldetésük pedig a gyógyítás lesz.
Ezzel körülbelül azonos idõben, vele
egyenértékûként ment végbe az esemény ang-
liai megfelelõje. A kvékermozgalmak szemha-
tárán belül jöttek létre Európa elsõ, szigorú ér-
telemben vett pszichiátriai klinikái6. Olyan léte-
sítményeket hoztak tehát létre, amelyeket nem
börtönnek szántak, hanem gyógyítás céljából
gyûjtötték bennük össze azokat, akiknél elme-
betegséget állapítottak meg.
A történészek elõszeretettel értékelik úgy e
Pinel és Tuke nevével fémjelzett kettõs ese-
ményt, hogy általa alapvetõ hasadás követke-
zett be az õrület, az elmebetegség és a pszi-
chiátria európai történelmében. Az általános
57
vélekedés szerint Tuke és Pinel elõtt az elme-
betegséget Európában nem számították a be-
tegségek közé; az õrültekkel úgy bántak, mint a
rabokkal, a bûnözõkkel, idõnként akár úgy, mint
az állatokkal; azután pedig, Tuke és Pinel mun-
kássága kapcsán, egyszeriben felfedezték, hogy
az õrültek valójában elmebetegek, ezáltal a gyó-
gyászat hatáskörébe tartoznak, s az õket rab-
ságban tartó börtönöket másféle intézmények-
kel, a pszichiátriai klinikákkal kellett felváltani.
Attól tartok, az õrület és az elmebetegség
történetírásának ez a módja elhibázott, az ana-
lízis olyan elõítéleteket rejt magában, ame-
lyekrõl meg kell próbálni fellebbenteni a fátylat,
és ki kell billenteni õket elõkelõ helyzetükbõl.
Az elsõ elõítélet: a francia forradalom, illet-
ve a XVIII. század vége elõtt az õrültekkel
ugyanúgy bántak, mint a bûnözõkkel. Ez teljes-
séggel pontatlan. Az õrülteknek egy bizonyos,
külön elemzéseket igénylõ bánásmód jutott
osztályrészül, ami minden ízében a klasszikus
kori európai társadalom jellegzetessége. Ma
azonban inkább a második, még az elõzõnél is
súlyosabb elõítélettel szeretnék foglalkozni,
amely szerint ettõl az idõtõl, tehát nagyjából az
1790 és 1792 közötti idõszaktól fogva az õrület
megszabadul a mindaddig neki tulajdonított
õsrégi státuszától. Ettõl kezdve a fejlett ipari
társadalmakban az õrületet végérvényesen be-
tegségként kezelik, következésképpen az õrü-
let helyzetében, mintha kicserélték volna, radi-
kális változás megy végbe: korábban a bûnhöz
állt közel, ezentúl beolvad a betegségek vilá-
gába.
Ez a második posztulátum, ez a második
elõítélet, azt hiszem, még az elsõnél is hami-
sabb. Ezt szeretném önöknek most bemutatni.
Igazság szerint úgy vélem, hogy az õrületnek
van bizonyos általános státusza, amelyre, az
elemzett társadalom jellegzetességeitõl függõ
módszerekkel mindig rábukkanhatunk, mind-
azon különbözõségek ellenére, amik elválaszt-
ják egymástól a lehetséges társadalomtípu-
sokat. Az õrületnek megvan az az univerzális
és általános státusza, amelynek semmi köze
az õrület természetéhez, ám nagyon is köze
van a társadalmi mûködés alapvetõ szükség-
szerûségeihez. Az õrületnek ezt a bármely
társadalomban fellelhetõ általános státuszát
nem érintette ipari társadalmaink kifejlõdése.
Úgy látom, hogy a társadalmainkban élõ õrült
igencsak közeli rokonságban áll az etnológu-
sok által archaikusnak vagy kezdetlegesnek
tekintett társadalmakban élõ õrülttel. Elõadá-
som elsõ részében megpróbálom alátámasz-
58
tani, hogy az õrültnek minden társadalomban
létezik ez az általános státusza, aminek meg-
nyilvánulásait egyaránt megtalálhatjuk a kö-
zépkor, majd a XVII. és a XVIII. század, végül
a XIX. és a XX. század európai társadalmai-
ban. Ha már túljutottunk ezen az általános
elemzésen, akkor megkísérlem feltárni, hogyan
és miért változott meg mégis – noha korlá-
tozottan és a lényeget nem csorbító módon –
az õrület státusza elõször a XVII. századi Euró-
pában, majd másodszor a XIX. században.
Igyekszem egyúttal azt is bizonyítani, hogy
ezek a módosulások nem kezdték ki azt, amit
az õrület általános etnológiai státuszának
nevezhetünk.
Az õrület általános etnológiai státusza – mi
légyen ez? Hogyan jellemezzük? Nézetem
szerint a következõket mondhatjuk. Magától ér-
tetõdõ, hogy nincs társadalom szabályok nél-
kül; nincs társadalom kényszerek rendszere
nélkül; tudvalévõ, hogy nincs természetes tár-
sadalom: a kényszerek kialakulásával egyide-
jûleg minden társadalom kialakítja a kizárások
játékát is. Minden társadalomban, legyen az
bármilyen, elõfordulnak bizonyos számban
olyan egyének, akik nem engedelmeskednek a
kényszerek rendszerének, méghozzá egészen
egyszerûen azért, mert a kényszerek rendsze-
rei attól azok, amik, hogy az emberek mindig
hajlamosak lesznek kibújni alóluk. Az a kény-
szer, amit mindenki elfogad, nyilvánvalóan nem
kényszer többé. Egyetlen társadalom sem mû-
ködhetne társadalomként, ha nem választaná
ki önmagán belül a kötelezettségek olyan soro-
zatát, amelyek területen és rendszeren kívülivé
tesznek bizonyos egyéneket, magatartásokat,
viselkedéseket, beszédeket, attitûdöket vagy
jellemeket. Peremek nélkül soha nem jöhetett
létre társadalom, hiszen a társadalom oly mó-
don metszi ki magát a természetbõl, hogy min-
dig képzõdik valamiféle maradék, mellékter-
mék, valami, ami kívül reked rajta. Az õrült örö-
kösen a társadalom e szükségszerû, kiküszö-
bölhetetlen peremvidékén jelenik meg.
Az etnológusok könnyûszerrel beazonosít-
hatják azoknak a marginális egyéneknek a ka-
tegóriáit, akiket a társadalmak mindig is magu-
kon kívülre rekesztenek. Némi nagyvonalúság-
gal elmondható, hogy négy, minden társada-
lomban megtalálható kizárási rendszer létezik:
1. A munkával és a gazdasági termeléssel
kapcsolatos kizárási rendszer. Minden társa-
dalomban vannak egyének, akik nem vesznek
részt a gazdasági javak termelésének mene-
tében, vagy azért, mert felmentést kaptak, vagy
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
mert alkalmatlanoknak bizonyultak. A társadal-
mak többségében létezik például az a hagyo-
mány, hogy a vallási funkciót ellátó személyek
mentesülnek attól, hogy meghatározott pozíciót
foglaljanak el a termelés folyamatában. Felmen-
tést kapnak a munka alól, hogy gyakorolhassák
vallási funkciójukat. Noha abszolút általánosnak
nem mondható, ez a gyakorlat meglehetõsen
széles körben érvényesül. Az mindenesetre
sehol, egyetlen társadalomban sem képzelhetõ
el, hogy ne legyenek olyanok, akik ilyen vagy
olyan okból a munka világának peremére
kerültek.
2. Mindenütt találkozhatunk olyan embe-
rekkel, akik nem a munka, hanem a család
viszonylatában válnak marginálissá, azaz nem
a gazdasági javak termelése, hanem a társa-
dalom újratermelése szempontjából. Vannak,
akik cölibátusban élnek, akár saját jószán-
tukból, akár kényszernek engedelmeskedve, s
ennek megint csak többféle oka lehet, vallási
tisztség például. A család státuszát alapul véve
az ilyen egyének marginálisnak tekintendõk,
márpedig nincs társadalom, amely senkit ne
szorítana a családrendszer margójára.
3. Mindenkor és minden társadalomban
mûködik a kizárások ama rendszere, amely bi-
zonyos személyek beszéde számára másfajta
befogadást biztosít, mint a többieknek. Egye-
sek beszéde kiemelt szakrális jelentõséggel
bír, másoké, éppen ellenkezõleg, haszontala-
nabb és üresebb az átlagnál, ezért aztán ezek
a beszédek a normálistól elütõ hitellel és ható-
erõvel bírnak. Amit próféta mond zsidó típusú
társadalomban, vagy amit költõ mond a legtöbb
társadalomban, azt nem úgy könyvelik el, mint-
ha akárki más mondta volna. A peremre lehet
tehát kerülni a diskurzus, illetve a szimbólum-
termelés módjának vonatkozásában is.
4. És végül még egy kizárási rendszer: az,
amelyik a játékkal kapcsolatos. Az összes tár-
sadalom kialakította a maga játékainak vagy
ünnepeinek rendjét, és mindenütt léteznek
olyanok, akik a játékhoz képest másfajta po-
zíciót foglalnak el, mint a többiek: kizárják õket
a játékból, nem képesek játszani, vagy valami-
lyen különleges helyzetben vannak a játékot
illetõen, mondjuk õk az irányítói, esetleg ép-
penséggel a tárgyai vagy az áldozatai a játék-
nak. Például a bûnbakjáték vagy a bûnbakrítus
esetében van valaki, aki bizonyos értelemben
részt vesz a játékban, mégis kiszorul belõle,
nevezetesen az, aki a bûnbak szerepét játssza,
vagyis akit a játék eredményeképpen kitiltanak
a városból.
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
Ha valóban helytálló, hogy – miközben a
gyakorlatban alkalmazza a munkával, a család-
dal, a diskurzussal, a játékkal összefüggõ sza-
bályozásokat – aközben a gazdasági termelés,
a társadalmi újratermelés, a szimbólumok kör-
forgása és a kedvtelések kitermelése vonat-
kozásában minden társadalom végrehajtja egy
bizonyos számú egyén kizárását, félreállítását,
marginalizálását, és ha léteznek társadalmak,
amelyekben a kizárások összes formája mûkö-
dik, akkor ezekben a társadalmakban feltét-
lenül létezik az egyének olyan csoportja, amely
a termelésbõl, a családból, a diskurzusból és a
játékból egyaránt kizáratik. Nagyjában-egé-
szében õket nevezik õrülteknek.
Mi lenne tehát a mondandóm lényege? A
papokat általában, a társadalmak többségé-
ben, kizárják a gazdasági javak termelésének
rendszerébõl; nem kell dolgozniuk. Itt-ott az is
megtörténik, hogy a családi kötelékek között
sem kapnak helyet, ám ez nincs mindenütt így.
Aztán ott vannak például a bûnözõk, akiket sok
helyütt kirekesztenek a családi kapcsolatok kö-
rébõl, diskurzusuk azonban nem válik ér-
vénytelenné. Más szóval jól ismerjük azokat az
egyéneket, akiket a kizárások egyik vagy másik
válfaja sújt, olyan csoport ellenben egyetlenegy
van, amely egyidejûleg mind a négy kizárási
rendszer alávetettje: szótárainkban az õ szá-
mukra tartogatjuk az „õrült” megnevezést. Ez
az embertípus, minden melléktermékek mellék-
termékeként, mindig is ott létezik a társadalom
peremén.
Szeretnék rámutatni, hogy az etnológusok
által tanulmányozott, úgynevezett archaikus és
kezdetleges társadalmakban kivétel nélkül
mindenütt élnek olyanok, akiket kizárnak a
munka, a család, a játék, a nyelv és a diskurzus
közegébõl, ami pedig a mi társadalmainkat
illeti, ott a kizárásoknak ugyanez a négy rend-
szere határoz arról, miként bánnak az õrülttel.
Akár a középkori, akár a XVII. századi, akár a
jelenlegi Európában, ipari társadalmaink korá-
ban nézünk példák után, azt hiszem, megálla-
píthatjuk, hogy az õrült mindig is az az ember
marad, akit négyszeres kizárás sújt: a munka,
a család, a diskurzus és a játék vonatkozásá-
ban. Ebben az értelemben, feltéve, hogy elõze-
tes megállapításaim helytállónak bizonyulnak,
elmondható, hogy az õrült, legyen akár euró-
pai, akár japán, tehát a társadalmunkban élõ
õrült ugyanazon etnológiai státusz alapján ha-
tározható meg, mint amelyet a miénknél jóval
kezdetlegesebb társadalmak vizsgálatakor le-
het rögzíteni.
59
 Lássunk hát – ha nem is bizonyítékokat,
hiszen elbizakodottság volna ezt a szót hasz-
nálni – legalábbis néhány példát, amely kije-
lölheti számunkra egy lehetséges bizonyítás
nyomvonalát.
Elõször is úgy gondolom, senkinek nem
okoz különösebb meglepetést az az állítás,
hogy társadalmainkban – amikor társadalmaink-
ról beszélek, akkor mindig és kizárólagosan az
európai társadalmakat értem ez alatt (hiszen
sajnos nem ismerem a többit) – az õrült lénye-
gében egy bizonyos formájú, a munkára vonat-
kozó kizárás értelmében határozódik meg. Az
õrült az, aki nem dolgozik, kinek nincs „foglal-
koztatottsági státusza”, ahogy a szociológusok
mondanák a maguk csúf, ám annál precízebb
és definitívebb szakzsargonjával. Mi jellemezte
az õrültet a középkori Európában? Lényegében
az, hogy mozgásban lévõ ember volt, vagyis
nem tartozott egyetlen helyhez, egyetlen ura-
dalomhoz sem, nem kötötte polgárjog egyetlen
városhoz sem, városról városra, kastélyról kas-
télyra, hazáról hazára kóborolt, õ volt a par
excellence vándor, a peremlakó, földrajzi és jo-
gi értelemben egyaránt, õ volt az, akihez semmi-
féle mesterséget, tulajdont vagy hovatartozást
nem lehetett társítani. A XVII. századtól kezdve
az õrült szabatosabb meghatározást nyert, és
leginkább a munkára való alkalmatlansága
alapján definiálták. Voltaképpen munkaképte-
lensége okán (s erre tüstént visszatérek) kezd-
ték bevezetni a XVIII. században az õrültek
egyfajta kezelését, vagyis inkább bizonyos
rendszeres és általános intézkedések fogana-
tosítását. A XVII. században az õrült ismerte-
tõjele az alapvetõ tétlenség, illetve a munkára
vonatkozó szabályokkal kapcsolatos érzéket-
lenség volt. Az imént említett nagy orvosi léte-
sítményeket – amelyek a XVIII. század végén
megnyíltak és ezáltal egyesek szabadok lettek
– a XVII. században alapították, méghozzá
legfõképpen abból a célból, hogy elhelyezzék
bennük azokat az embereket, akik éppen a
nagy, kereskedelemre és rövidesen iparra
épülõ kapitalista társadalmak kialakulásakor
képtelenek voltak dolgozni. Ezen a téren, a
munkára nem fogható dologtalanok körében
vette kezdetét az õrültek észlelése, elszigete-
lése és elzárása. A miénkhez hasonló jelenkori
társadalmakban túlontúl sok bizonyíték és jel
tanúsítja az õrült és a munkaképtelen közötti
7 Utalás az 1819. december 18-án kibocsátott rendeletre, amely az elmebetegek számára létrehozandó köz- és
magánintézmények felõl intézkedett, valamint utalás az elmebetegekre vonatkozó 1838. június 30-i törvényre.
60
lényegi egyenlõséget, így felesleges is volna
sok szót vesztegetni rá. Ugyan mit jelentene,
hogy valaki önmagát vagy a másikat betegként
ismeri fel, ha nem azt, hogy felismerte önmaga
vagy a másik munkaképtelenségét? Elvégre a
hivatást, a munkaeredményeket fenyegetõ
csõd, a társadalmi státusz elfoglalását akadá-
lyozó alkalmatlanság a szemünkben azt az el-
sõdleges és lényegi bélyeget jelenti, amelybõl
kiindulva felismerjük az elmebetegség megje-
lenését és az általa okozott ziláltság elsõ jeleit.
Az elmebeteg az a személy, aki önmaga vagy
mások szemében alkalmatlan arra, hogy dol-
gozzék, illetve az, akit kizárnak a munkából.
A család vonatkozásában, úgy hiszem,
mindez éppúgy elmondható. Ezen a területen a
nyugati kultúra igen jelentõs fejlõdésen ment
át. Egészen a XVIII. század végéig, sõt még a
XIX. század elején is, vajon miféle hatóság
kérelmezhette jogosan egy-egy õrült elzárá-
sát? Ki döntött ebben a kérdésben? És ki ren-
delkezhetett a kiszabadulása felõl? Az orvosok
egyáltalán nem, de még a polgári adminiszt-
ráció sem – a betegséget igazoló, következés-
képpen az elzárást engedélyezõ orvosi bizo-
nyítvány intézménye csupán a XVIII. század
végén és a XIX. század elején vált nyugaton az
eljárás elemévé. Azelõtt kizárólag az illetõ
családjának, azaz közvetlen környezetének
volt joga az illetõ elzárásáért folyamodni. Egy
arisztokrata család egyenesen a központi
hatalomhoz, vagyis a királyhoz fordult, hogy
pecsétes levél vagy egyéb hasonló intézkedés
útján szabadítsa meg õket a kérdéses sze-
mélytõl és rendelje el a bezárását. A polgárság
vagy a köznép körében a család a helyi ható-
sághoz, a helytartó vagy a királyi hatalom hely-
ben illetékes képviselõjéhez terjesztette be
efféle kérelmét. Az õrült kizárása tehát a család
fennhatósága alatt mûködött. A családnak és
egyedül a családnak álltak rendelkezésére a
szükséges eszközök ahhoz, hogy valaki õrült-
ségét vagy épelméjûségét kinyilváníthassák.
Az õrült ténylegesen a család számkivetettje
volt.
Másodszor: Nyugaton a helyzet sokat vál-
tozott a XIX. század eleje óta. Még Francia-
országban is 1838-ig kellett várni arra – csupán
százötven év telt el azóta –, hogy kellõen sza-
batos jogszabályok rögzítsék az õrültek bezár-
hatóságának körülményeit.7 A család kérel-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
mezheti ugyan az elzárást, dönteni azonban
nem õ fog róla. Elengedhetetlen a megfelelõ
szakvéleménnyel alátámasztott orvosi bizonyít-
vány, amelyet szükség esetén egy másik, el-
lenõrzõ szakvélemény megerõsít vagy hatá-
lyon kívül helyez. A véleményezéssel az orvosi
testület mint olyan lép be a képbe, az elzárást
pedig kizárólag a prefektúra tisztviselõi enge-
délyezhetik, s a XIX. századtól hasonló a hely-
zet az elmebetegek szabadon bocsátásával
kapcsolatban is, hiszen ez sem a család ké-
relméhez, hanem az orvosok és a civil hatalom,
a közhivatalok, a prefektúra engedélyéhez kö-
tött. Jóllehet a család elveszítette teljhatalmát
ebben a kérdésben, azért még nem gondol-
nám, hogy megszûnt volna az õrült családi jel-
legû kizáratása, ezt nem gondolnám, méghoz-
zá legalább kétféle okból. Egyrészt azért, mert
az õrült, jobban mondva az elmebeteg, hiszen
a XIX. századtól így tekintjük, nem mindig nyeri
vissza a családra vonatkozó teljes jogkörét.
Például a válási procedúra Európában az elme-
beteg számára korántsem olyan nyitott lehetõ-
ség, mint akárki más számára. A vagyon feletti
rendelkezés joga sem illeti meg ugyanúgy az
elmebeteget, ahogy az épelméjût. Törvény al-
kotta, különleges és marginális családi státusz-
ban van tehát, családjában nem élvez teljes és
csorbítatlan jogokat. De ez még mind csak má-
sodlagos jelentõségû. A leglényegesebb dol-
got, véleményem szerint, máshol kell keres-
nünk. Az imént azt mondtam, hogy a miénkhez
hasonló ipari társadalmakban arról ismerjük fel
az elmebetegség megnyilvánulásának elsõ
igazán komoly jelét, hogy hiányzik a munkával
kapcsolatos szabályokhoz való alkalmazkodó-
készség. Van azonban egy második ilyen jel is,
amely legalább annyira fontos, mint az elõzõ,
nevezetesen a szexuális magatartás szabály-
talansága. Márpedig ezzel egy módfelett külö-
nös jelenséghez érkeztünk el. Európában egé-
szen a XIX. század elsõ harmadáig nyoma sem
volt annak az elgondolásnak, hogy bármiféle
összefüggés vagy viszony állhatna fenn az el-
mebetegség és a szexuális viselkedés szabály-
talanságai között. Az az ötlet soha nem volt je-
len az európai szellemben, hogy egy homo-
szexuális olyasvalaki volna, aki szegrõl-végrõl
az elmebetegséggel áll rokonságban. Hogy egy
nimfomániás nõ elmebeteg lehetne, az éppígy
nem fogalmazódott meg a nyugati kultúrában
sem a jogászok, sem az orvosok, sem mások
fejében. Furcsamód csak a XIX. század óta tár-
sították e családi moráltól eltávolodó viselke-
déshez az elmebetegségnek elõbb a jellemvo-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
násait, majd a státuszát. Az elmebeteg nem
pusztán arról ismerszik meg, hogy nem képes
dolgozni, hanem arról is, hogy képtelen alkal-
mazkodni a családi erkölcs szabályaihoz, kép-
telen beilleszkedni abba az etikai és jogi rend-
szerbe, amely az európai polgári család meg-
határozója. Egyszer nekiszegezték a kérdést
Freudnak, aki igen behatóan ismerte ezt a
problémát: „Mirõl ismerjük fel a neurotikust?”
Mire õ így válaszolt: „A neurotikus egészen
egyszerûen az az ember, aki nem képes dol-
gozni és már nem képes szerelmeskedni sem.”
Az elmebetegség e két nagy ismérve, a munká-
ra és az európai társadalom által normálisnak
tartott szexuális viselkedésre való alkalmatlan-
ság, tehát jól mutatja, hogy még jelenlegi társa-
dalmainkban is mennyire meghatározó szere-
pet játszik az õrület kimutatásában és felisme-
résében az a kettõs kizáró rendszer, amelyet a
munka és a család szabályai, azaz a gazdasági
termelés és a társadalmi újratermelés szabá-
lyai alkotnak.
Harmadszor: megállapítható, hogy akár-
csak a primitív avagy kezdetleges társadalmak
õrültje, úgy a mi társadalmaink elmebetege is
tárgyává válik a diskurzussal kapcsolatos kizá-
rásoknak. Ezúttal is csupán néhány példát em-
lítek, némelyiket a középkori, a XVII. századi
Európából, némelyiket a jelenkorból emeltem ki.
Kétségkívül számos jel tanúsítja, hogy a
középkor folyamán az õrült helyzete különleges
státuszt élvezett. Itt van mindjárt az a figura,
amely olyannyira közismert, hogy alig merek
emlékeztetni rá: egyes arisztokratikus csopor-
tokban, egyes kis európai arisztokratikus társa-
dalmakban komoly hagyománya volt egy fur-
csa személyiség létezésének, akit udvari bo-
londnak neveztek. Az udvari bolond olyan va-
laki volt, aki akarva vagy akaratlanul – ezt gya-
korlatilag lehetetlen megtudni – a margóra ke-
rült, akitõl felesleges lett volna elvárni, hogy
alávesse magát akár a család (az esetek több-
ségében egyedülálló ember volt), akár a munka
szabályainak. Ennek a bolondnak a szerepe
leginkább abban állt, hogy olyan dolgokat
mondjon, amiket normális esetben normális
társadalmi helyzetû egyén nem mondhatott ki.
Amit más nem mondhatott ki, azt a bolond tisz-
te volt kimondani. A bolond kimondta az igazsá-
got az emberekrõl, tanáccsal szolgált, meg-
jósolta a jövendõt, leleplezte a hazugságokat,
ironizált a rajongókon stb. Valamiképpen õ ma-
ga volt az igazság szabad szárnyalása, ám egy
megfelelõképpen lefegyverzett és megfelelõ
iróniával fogadott igazságé, amely ezáltal már
61
nem ejtett sebeket és nem váltotta ki ugyanazt
a hatást, mint ha valaki normális embertõl eredt
volna. A bolond volt az õrült beszéd intézmé-
nyesítése; õ volt az (ismétlem, nem lehet tudni,
hogy szándékosan vagy szándéktalanul, meg-
játszottan vagy a természet által, s ez édes-
keveset is számít), aki úgy lehetett õrült vagy
színlelt õrült, hogy elindíthatta valami marginá-
lis beszéd áramlását, amely bizonyos értelem-
ben kellõképpen fontos volt ahhoz, hogy meg-
hallgassák, de kellõképpen alábecsülték, kellõ-
képpen elvették az élét ahhoz, hogy ne vonhas-
sa maga után a megszokott beszéd megszokott
hatásait. Ugyanígy kimutatható az õrült színházi
fontossága is a középkortól a reneszánszig. Az
õrült kivételezett helyet foglalt el a színházban:
õ mondta ki jó elõre az igazságot a színpadon,
élesebben látott mindenkinél, aki nem osztozott
õrültségében, afféle második látással áldották
meg. Igen ám, de minden ilyen színdarabban,
lett légyen szó Shakespeare-rõl vagy a XVII.
század eleji francia barokk színházról, a nála
éleselméjûbbeknél jobban látó õrült sorsa
mindig az lett, hogy nem hallgattak rá, s gyakor-
ta végzõdött a darab azzal, hogy a szereplõk
visszatekintve belátták, neki volt igaza. Az õrült
nem más, mint a beszámíthatatlan igazság.
Láttunk tehát néhány irodalmi vagy intéz-
ményi bizonyítékot, amelyek tanúsítják, hogy a
középkorban és még a reneszánsz idején is
különleges státuszt tulajdonítottak az õrült
beszédének. Úgy gondolom, az õrült beszéde
manapság is, noha természetesen igencsak el-
térõ módon, kifejezetten sajátos és kiváltságos
helyet foglal el. Napjainkban két beszédfajta
látszik ilyen marginális státuszt betölteni; mind-
kettõt olyanként veszik számításba, mint ami
valami lényegeset mond, de mégsem ugyan-
úgy hallgatják, mint azt, amit akárki a leghét-
köznapibban mond ki. E két rendkívüli diskur-
zus az õrületé és az irodalomé.
Utóvégre a XIX. századtól az irodalomnak
mint diskurzusformának Európában többé nem
az a dolga, hogy kimondja az igazat, erkölcsi
tanulságokkal szolgáljon, de még csak nem is
az, hogy élvezetet adjon fogyasztójának. Az
irodalom lényegileg peremszerû diskurzus, ami
a többi közönséges diskurzus között áramlik,
keresztezi õket, alattuk, felettük, körülöttük ke-
ring, vitába száll velük, csakhogy semmi esetre
sem lehet azok közé a hasznossági szempon-
tú, hatékony, igaz diskurzusok közé számítani,
amelyeket a politikának, a vallásnak, az erköl-
csnek, a tudománynak kell forgalomba hoznia.
A XIX. századig, megítélésem szerint, az
62
irodalom még mélységesen intézményesített
diskurzusforma volt. Aki megírt egy színdara-
bot, az elsõsorban egy jól meghatározható cso-
port tetszését akarta kivívni; aki könyvet vagy
regényt írt, szintén tetszést akart aratni egy bi-
zonyos körben, netán olvasói épülését kívánta
szolgálni, erkölcsi tanítást bocsátott közre. A
XIX. századtól viszont az európai irodalom
bizonyos értelemben leépítette intézményesí-
tettségét, megszabadult önnön intézményi
státuszától, s legkiemelkedõbb megnyilvánulá-
saiban, vagyis azokban, amelyeket hajlamosak
vagyunk egyedül érdemlegesnek tartani, egyre
inkább a tökéletesen anarchikus, intézménytõl
mentes beszéd szerepét tölti be, a minden ízé-
ben marginális beszédét, amely minden más
diskurzust átmetsz és roncsol. Azt hiszem ez
az oka annak, hogy az európai irodalmat, ép-
pen ettõl az idõtõl, tehát a XIX. századtól fogva,
mindig is elbûvölte az õrület. Végtére is a mo-
dern költészet vagy irodalom elsõ nagy példá-
jaként Hölderlin neve kínálkozik, azonban Höl-
derlintõl Artaud-ig a nyugati irodalomban sza-
kadatlanul ülik az õrület és az irodalom meg-
hökkentõ, olykor rémséges menyegzõjét. Az
irodalom, megmártózva az õrület beszédében,
mintha legmélyebb küldetésére bukkant volna
rá. Hölderliné a legnemesebb poétikus beszéd,
mintha az intézményesültségtõl való megsza-
badulás és lehetséges anarchiájának teljessé
tétele érdekében az irodalom arra kötelezte
volna magát, hogy idõrõl idõre az õrületet utá-
nozza, vagy még inkább arra, hogy õ maga
váljék irodalmilag, azaz szó szerint õrültté. Höl-
derlin példáját említettem, de ugyanúgy említ-
hetném Blake, Nietzsche, Artaud munkásság-
át, vagy azokét, akik irodalmi tapasztalataikban
felvállaltan imitálták az õrület élményét, illetve
megpróbáltak csatlakozni hozzá, azok példáját,
akik – Edgar Poe-tól és Baudelaire-tõl Michaux-
ig – kábítószert fogyasztottak. Az õrület és a
kábítószer ikertapasztalata minden bizonnyal
központi jelentõségû az irodalomban, vagy
mindenesetre tökéletesen jellemzi azt a
marginális státuszt, amelyet társadalmunk az
õrület számára kialakított, és amely õrködik az
õrült beszéde felett.
Az utolsó jellemvonás, amelyre az õrültnek
társadalmunkban, társadalmainkban elfoglalt
státusza kapcsán szeretném felhívni a figyel-
met, az a játékkal kapcsolatos. Azt állítottam,
hogy a kezdetleges társadalmakban az õrült
nem pusztán olyasvalaki, akire vonatkozóan a
munka, a család és a nyelv területén kizárást
érvényesítenek, hanem olyan valaki, aki egy-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
ben a játék vonatkozásában is marginális hely-
zetbe kerül. Ismét két példacsoportot ragadtam
ki: az egyiket a középkori, a másikat a jelenlegi
társadalmak körébõl.
A középkori európai társadalmakban egy
módfelett sajátos gyakorlat adja szembeszökõ
bizonyítékát az õrült különleges helyzetének.
Akkoriban vallási jellegû volt gyakorlatilag min-
den olyan ünnep, amelyen a közösség egésze
részt vett. Egyetlen ünnep képezett kivételt ez
alól: éspedig az, amelyiket a bolondok ünnepé-
nek neveztek. Ennek az ünnepnek az alkalmá-
val a hagyomány mindenekelõtt azt kívánta
meg, hogy a résztvevõk olyanná változtassák
el külsejüket, hogy társadalmi státuszuk vagy
legalábbis társadalmi státuszuk jelkészlete
gyökeresen a visszájára forduljon. A gazdagok
úgy öltöztek, mint a szegények, a szegények a
gazdagok ruháit aggatták magukra, akik pedig
a társadalom senkijei voltak, azok néhány
napra belebújtak a leghatalmasabbak bõrébe,
a leghatalmasabbak viszont a legnincsteleneb-
bek szerepét játszották. A társadalmi helyzet
megfordulásával együtt a nemi szerepek is
megcserélõdtek, a férfiak nõnek, a nõk pedig
férfinak öltöztek, ugyanakkor mindez, évente
egyszer, az egész társadalmi berendezkedés
megkérdõjelezését vonta maga után, hiszen
ekkor, a bolondok ünnepén, az embereknek
joguk volt felvonulni a polgármesteri és a püs-
pöki palota vagy a földesúr kastélya elõtt, akik-
nek szemébe belemondhatták a maguk négy
igazságát, akár sértegethették is a feljebbvaló-
kat, ha annak szükségét érezték. Ez a nagy ün-
nepség misével ért véget, kifordított, alkalmat-
lan ellenmisével, amely azzal tetõzõdött be,
hogy egy szamarat vezettek a templom belse-
jébe, és, mintegy az egyházi énekek kicsúfolá-
saként, a szamár bõgése vetett véget a szertar-
tásnak. Nyilván érzékelik, mennyire pontatlanul
fogalmaztam az imént, amikor azt mondtam,
hogy ez nem vallási ünnep volt. Bizony nagyon
is közel állt ez az ünnep a valláshoz, csakhogy
kifordított vallás ünnepe, ellen-ünnepe volt ez,
ellenvallásünnep, mintha csak Luther reformjai-
nak komolytalan elõképe lett volna. Az minden-
esetre látnivaló, s az adja e hagyomány érde-
kességét is, hogy éppen a bolondok ünnepé-
nek tekintették az egyetlen ünnepet, amelyet
nem az egyház bonyolított le és amelyet nem
vallási szabályok uraltak. Minden úgy zajlott,
mintha a városban a rend helyett az õrület kor-
mányzása vette volna kezdetét.
Ha elfogadjuk, hogy a középkor folyamán
az õrület különleges státusza körül szervezõ-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
dött az egyetlen nem vallási ünnep, akkor meg-
fogalmazódik bennem a kérdés, hogy társadal-
munkban, noha jóval diszkrétebb módon, vajon
nem lelhetõk-e fel ezzel analóg mozzanatok.
Igazság szerint a mi társadalmainkban – hogy
Japánban miként van ez, nem tudom, de ami
Európát illeti, bizonyos vagyok benne, hogy –
az ünnep értelme varázslatosan elenyészett,
észrevehetõen elhalványodott. Az ünnep egyre
kevésbé kollektív jelenség, egyre kevésbé ma-
gának a társadalomnak az ügye; mind inkább a
társadalmi rend kétségbevonását jelenti, nem
létezik immár a rend belsejében; az ünnepek
fokozatosan marginalizálódnak, a renden kí-
vülre kerülnek, többé nem társadalmiak, ha-
nem egyéniek. Az ilyen ünnepek már a XIX.
században is a részegségben érték el tetõpont-
jukat, mostanában pedig, Amerikában és Euró-
pában a kábítószerek fogyasztásában. A ré-
szegség és a kábítószeres mámor bizonyos
értelemben mesterséges õrület elõidézése,
idõleges és múlékony õrületé, amely tort ül,
csakhogy ez az ünnep szükségképpen ellenün-
nep, s csúcspontja elérésekor szembeszegül a
társadalommal és annak rendjével. Itt is vilá-
gos, miként áll arányban egymással ez a tilta-
kozó jellegû játék és az õrület. Ez a példa jól
mutatja, hogy akárcsak a középkorban az
õrület és a játék, az õrület és egyfajta ellenjáték
ma is kapcsolatban áll egymással.
Ha tudomásul vesszük a felsoroltakat, ak-
kor könnyen beláthatjuk, hogy társadalmaink-
ban, a kortárs társadalmakban is felfedezhetjük
azokat az elemeket, amelyek az õrült etnológiai
státuszát jellemzik. Azok kizárási rendszerek,
amelyek a középkorban vagy a XVII. század-
ban mûködtek, azok mûködtek és mûködnek
az úgynevezett „kezdetleges” társadalmakban
csakúgy, mint a mi társadalmainkban. A kizárá-
sok és a peremre szorítások ugyanazon rend-
szere, ugyanazon négyszöge – munka, család,
nyelv, játék – érvényesül mindig az õrület felett.
Márpedig ha igaz, hogy még ma is ez a
négyszeres kizárás sújtja az õrültet, akkor be
kell látnunk, hogy az a bizonyos nagy hasadás,
ami a történészek szerint 1792-ben, illetve a
XVIII. század végén következett be, az nem is
volt olyan kiemelkedõ jelentõségû, s hogy az
õrültek Pinel és Tuke által végrehajtott híres-
neves felszabadítása és medikalizálása végsõ
soron jószerivel csupán felszíni jelenségnek bi-
zonyult. Valójában ha társadalmaink csak-
ugyan eltökélték volna, hogy az õrültet kiszaba-
dítják õsrégi státuszából, akkor felül kellene
vizsgálni az említett gyakorlatok túlnyomó több-
63
ségét, sõt minden valószínûség szerint jelenleg
mûködõ társadalmunk egésze szorulna felül-
vizsgálatra ahhoz, hogy az õrült megszûnjék az
a személy lenni, akit egyaránt kizárnak a mun-
kából, a családból, a nyelvbõl és a játékból.
Ezt kívántam tehát önökkel megosztani.
Õszintén szólva, ezzel legfeljebb mondaniva-
lóm kiindulópontjáig jutottam el, ám tekintettel
kell lennem arra, hogy máris túlléptem a rendel-
kezésre álló idõt. A következõ témám a XVIII.
században nyugaton végbement változás okai-
val kapcsolatos, ezen a ponton fogom felvenni
a fonalat. Most azt próbálom bizonyítani önök-
nek, hogy az õrült státusza lényegében mit sem
változott, s hogy a XVIII. században bekövetke-
zõ változás leginkább felületi, felszíni jelenség-
nek minõsíthetõ. Ám akármennyire felületi és
felszíni volt is, mégiscsak lezajlott, és, úgy gon-
dolom, képesnek kell lennünk arra, hogy szá-
mot vessünk vele. Errõl szerettem volna tehát
beszélni önöknek, most azonban megkérdem,
nem volna-e ésszerûbb, ha megállnánk egy pil-
lanatra, hogy megvitathassuk az elhangzot-
takat, s ha szükséges, újból végigmenjünk az
egészen. A rendelkezésükre állok.
***
Most már sietõsre fogom. Vigasztalhatatlan
vagyok, amiért kényszerûségbõl azt a benyo-
mást teszem önökre, hogy ide-oda csapongok
a beszédben, de tartozom egy vallomással:
amióta Japánban vagyok, öt alkalommal kértek
fel arra, hogy errõl a témáról adjak elõ. Ezáltal
olyan telítettségi pontra jutottam, hogy már
nem tudok kellemetlen érzések nélkül szólni e
problémáról. Túlontúl hosszadalmasan beszél-
tem, most megpróbálok gyorsabban haladni.
Javasoltam egy sémát, amelyet az általá-
ban vett európai társadalmakra nézve földrajzi
megkötöttség nélkül állandónak vélek. Ennek a
sémának a segítségével meghatározhatjuk, kit
neveznek õrültnek. Tüstént válaszolok is egy
lehetséges ellenvetésre. Szokás úgy tartani,
hogy a strukturalizmus voltaképpen elzárkózik
a változás és a transzformáció mindenfajta
analízisétõl. Erre a következõt válaszolom: Elõ-
ször is, ez a szemrehányás engem nem érint,
hiszen nem vagyok strukturalista, soha nem is
voltam és bízom benne, hogy nem is leszek.
Nem, remélhetõleg soha nem leszek. Másod-
szor, úgy gondolom, így is felelhetnénk: igazság
szerint a strukturalizmus éppen az az elem-
zésforma, amely pontosan a transzformáció, il-
64
letve a transzformációk vizsgálatát tûzte ki
célul. Nem létezik strukturalizmus, amely így
vagy úgy ne valamilyen lehetséges transzfor-
máció szükséges és elégséges feltételeinek
analízise lenne. Harmadszor: jóllehet nem va-
gyok strukturalista, mégis jómagam is azok közé
tartozom, akik a változásokat kísérlik meg ele-
mezni. Jelen esetben pedig arról a transzfor-
mációról szeretnék számot adni, amely, akár-
hogyan is vesszük, mégiscsak érintette az õrült
nyugati státuszát, azt az általános státuszt,
amelyet az imént próbáltam meg feltárni.
Voltaképpen mi is történt tehát a nyugati
történelemben a középkortól napjainkig az õrült
státuszát illetõen? Általános vonásai nemigen
változtak. Mindazonáltal a változások súlyosak
és lényegiek is voltak, s egyszer talán teljes.-
séggel meghatározónak bizonyulnak. Vélemé-
nyem szerint megállapíthatjuk: a középkor és a
reneszánsz idõszakában az õrült helyzetét lé-
nyegében a mozgás és a létezés szabadsága
jellemezte. A középkori társadalmak, hangoz-
zék bármilyen paradoxul is, teljes toleranciával
viseltettek az õrület jelenségével szemben: a
hûbériség erõsen hierarchizált szervezete és a
családi vagy a rokoni hovatartozás szigorúsága
ellenére az õrültet türelem vette körül. A tár-
sadalom mélyrõl jövõ toleranciával fogadta,
még akkor is, ha pozíciója mindig viszonylag
marginális maradt. Például minden faluban élt
valaki, akit a falu bolondjának neveztek, s ez a
figura manapság is megtalálható Európa egyes
kevésbé fejlett és régimódi vidékein. A falu
bolondjának vagy bolondjainak marginális volt
a státusza; nem dolgoztak, nem házasodtak,
nem vettek részt a játékok rendjében, beszé-
dük javarészt értéktelennek minõsült, mégis a
társadalom belsejében léteztek, befogadták,
táplálták a bolondokat és bizonyos mértékig
elnézõek voltak velük szemben.
Mi több, az õrült az egész középkor folya-
mán szabadon vándorolhatott városról városra,
egyik helyrõl a másikra. Mindössze néhány
ponton lelhetõk fel a kényszer bizonyos meg-
nyilvánulásai. Ha túl sokat háborgott, ha túlsá-
gosan feszélyezte környezetét vagy az õt befo-
gadó közösséget, akkor a társadalom élt azzal
a lehetõséggel, amelyet általában a városkapu-
nál, a faluszélen fenntartott kicsiny cellák, házi-
kók, esetleg az erõdítmények falai között be-
rendezett helyiségek biztosítottak, s a zavaróvá
vagy veszélyessé vált õrülteket ezekben he-
lyezték el, ide zárták be, egyébiránt mindig
csak ideiglenes jelleggel. A városok határán fo-
ganatosított, idõleges elzárás volt ez, és nem
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
érintette az õrültek többségének létezési és
mozgási szabadságát.
A XVII. századi társadalom ezzel szemben
alapvetõen intoleráns, a középkori és a jelen-
legi arab társadalmaknál jóval intoleránsabb
magatartást tanúsít az õrültekkel szemben. A
XVII. századtól kezdve az õrült jelenléte a csa-
lád, a falu, a város, a társadalom belsejében a
szó szoros értelmében véve tûrhetetlenné vált.
Nem hiszem, hogy ördöngösség volna megta-
lálni ennek okát. A XVII. század eleje Európá-
ban, vagyis ami azt illeti, leginkább Franciaor-
szágban és Angliában a kapitalista társadal-
mak társadalmi, politikai, állami megszervezõ-
désének kora. A kapitalizmus fokról fokra át-
itatja az államok és a nemzetek szerkezetét.
Efféle társadalomban valóban lehetetlen és el-
viselhetetlen a dologtalanok népes populációja.
Mindenkire vonatkozott a munka kötelezettsé-
ge, szükségessé vált az emberek státuszának
meghatározása a munkaszervezetben elfoglalt
helyük alapján, s ugyancsak elengedhetetlen-
nek bizonyult a vagyonkezelés ellenõrzése a
családi, azzal pedig a társadalmi hálózat egé-
sze által. A gazdasági és a társadalmi kibonta-
kozás eme formájában az õrült megszûnt meg-
tûrt személy lenni. Nagyon is jellemzõ, hogy
1620 és 1650 között számos olyan létesítmény
jött létre Európában, amilyenekkel korábban
soha nem találkozhattunk a nyugati féltekén.
Érdemes lehet szemügyre venni ezeknek a
létesítményeknek mindjárt a földrajzi elhelyez-
kedését. Mindig a legnagyobb, csomóponti
városokban bukkantak fel, elõször Hamburg-
ban, majd Lyonban, Londonban, Párizsban.
Ezeknek a létesítményeknek nem kizárólag az
õrültek bezárása volt a feladatuk, hanem álta-
lában véve azokat õrizték, akik dologtalanok
voltak, nem volt sem mesterségük, sem saját
megélhetési forrásuk, más szóval, azokat, akik
teherként nehezedtek az õket táplálni képtelen
családokra: munkaképtelen rokkantak, a csa-
ládi vagyont felélõ családapák, örökségüket el-
pocsékoló tékozló ifjak, kicsapongók, valamint
prostituáltak voltak, egyszóval mindazok, akik
számára mai szókészletünkben az „aszociális”
jelzõt tartogatjuk, és akik közös vonása az volt,
hogy gátjává, kerékkötõjévé váltak a társada-
lom korabeli gazdasági normák szerinti meg-
szervezésének. Megjelent egy lényegében gaz-
dasági jellegû elzárás, amely akkoriban még
nem vette tekintetbe az õrült egyediségét. Az
õrült annyiban és csakis annyiban képezte az
elzárások tárgyát, amennyiben beletartozott a
kapitalizmus gazdasági és társadalmi meg-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
szervezését akadályozó egyének kiterjedt, az
õrületnél jócskán nagyobb és általánosabb
családjába.
Ily módon, a világon elõször a nyugati tör-
ténelemben kiközösítendõ egyénként fogták fel
az õrültet, mint a társadalom anomáliáit vagy
anarchiát okozó tényezõjét. Mindeddig, noha
marginalizáltan, helyet kapott a társadalom bel-
sejében. A kibontakozófélben lévõ kapitalista
társadalom újfajta normái nélkül nem jöhetett
volna létre ez a helyzet, amelyben immár nem
pusztán peremvidékére szorult a társadalom-
nak, hanem materiális, individuális, testi érte-
lemben kirekesztetté vált. Jóllehet már a XVII.
század elõtt is a kizárás négyszeres rendsze-
rének (munka, család stb.) elszenvedõje volt,
az õrült azelõtt eléldegélhetett a többiek köré-
ben. A XVII. században azonban az új gaz-
dasági normák megjelenésével beköszöntött a
falak túloldalára szorított fizikai kirekesztettség,
az õrültek elzárásának korszaka. Arra minden-
esetre érdemes felfigyelni, hogy a kizárás nem
az õrültet, mint olyant sújtotta: mindazon egyé-
nek tömegére vonatkozott, akiket nem lehetett
rászorítani a munkával kapcsolatos normák kö-
vetésére. Az õrült legfeljebb ezek eminens kép-
viselõjeként, vagy legalábbis a többiekkel
együtt és velük egyidõben jött számításba.
Így jött létre nyugaton az elzárás módfelett
különös rendszere. E rendszer nem elhanya-
golható szociológiai fontossággal bír, hiszen ez
a mi szemünkben olyannyira eltérõ kategóriájú
egyénekre alkalmazott eljárás igen jelentõs
számú embert érintett. Párizsban, amelynek
akkoriban 250000 lakosa volt, 6000 fõre tették
az elzártak számát. Elképesztõ szám.
Hangsúlyozni kell aztán azt is, hogy az el-
zárás semmilyen tekintetben sem volt orvosi
jellegû. Az elzárást foganatosító létesítmények
nem vették igénybe orvosok szolgálatait; a leg-
csekélyebb erõfeszítéseket sem tették a
nyomorékok gyógyítása, az aggok gondozása
vagy az õrültek normális életbe való visszave-
zetése érdekében. Ha egyáltalán foglalkoztat-
tak orvost, akkor annak kizárólag az akkoriban
elterjedt betegségekre volt gondja. A bezárt
embereket a legkevésbé sem tekintették beteg-
nek, úgy kezelték õket, mint akik képtelenek
beilleszkedni a társadalomba.
Újabb fontos ismertetõjegye ezeknek az
intézményeknek, hogy miközben kívül estek az
egészségügyi szabályozások hatókörén, a
munkakényszer elõírásai nagyon is vonatkoz-
tak rájuk. Ezeknek az embereknek egyetlen kö-
telezettségnek kellett eleget tenniük, nevezete-
65
sen el kellett végezniük egy bizonyos munkát,
aminek elvégzésére egyébként nem voltak
alkalmasak. A szóban forgó elzárást kellõkép-
pen jellemzi, hogy valamiképpen a munka vált
törvénnyé azok számára, akiket éppen munka-
képtelenségük okán tartottak lakat alatt. Be-
csukták õket, mert kívül estek a munka világán,
de mihelyst megvalósult az elzárásuk, egysze-
riben bezárták õket a munka új rendszerének
belsejébe.
Végül még egy vonás, amely nézetem sze-
rint jól mutatja a tárgyalt jelenség fontosságát:
ezek az elzárást foganatosító létesítmények
egyidõsek és összefüggnek annak az intéz-
ménynek a létrejöttével, amirõl sajnos annyi
szó esett a késõbbiekben, s aminek lassanként
valamennyien az áldozataivá válunk. A rendõr-
ségre gondolok. A XVII. század elõtt Európá-
ban nem létezett tulajdonképpeni értelemben
vett rendõrség, állami rendõrség legalábbis bi-
zonyosan nem. Mûködött valamifajta városi mi-
lícia, ami az éjszakai nyugalom biztosítását, a
rablások és egyéb bûncselekmények megaka-
dályozását vállalta magára. Ám a rendõrség
mint az egyének állandó felügyeletének állami
kézben lévõ rendszere a XVII. század közepéig
nem jelent meg. Franciaországban minden-
esetre ugyanaz a rendelet hívta életre a rendõr-
séget és az elzárás létesítményeit. Pompone
de Belliévre 1650-es ediktuma kezdeményezte
mind az elzárás mind a rendõrkapitányságok
intézményének létesítését. Ennek a rendõrség
által megtestesített újfajta, sem nem igazság-
szolgáltatási, sem nem katonai, s nem is teljes
egészében politikai hatalomnak a léte hozzákö-
tõdött az éppen kialakuló- vagy kibontakozó-
félben lévõ kapitalista társadalmi rácsozathoz,
s mindez olyan felügyelet igényének a meg-
születéséhez vezetett, amely minden egyént a
munka normáiba való beilleszkedésének szint-
jén vesz célba.
Az elzárás e rendszere Európában a XVII.
század közepétõl a XVIII. század végéig és a
XIX. század elejéig volt uralmon. Most azt kel-
lene kideríteni, miért ment végbe a XVIII. szá-
zad végén, 1790 és 1792 környékén (vagyis
azokba az években, amelyekrõl egyfolytában
beszélek), egy második transzformáció, és mi-
ben állt ez. Azok a történészek, akik oly kiemel-
kedõ fontosságot tulajdonítanak az õrültek
1792-es, Pinel nevéhez fûzõdõ felszabadításá-
nak, feltehetõleg figyelmen kívül hagyják a kö-
vetkezõket: Pinel, Salpetriére õrültjeinek – leg-
alábbis a nõknek a – felszabadításakor egy-
részt sokaknak, a nyomorékoknak, az aggas-
66
tyánoknak, a munkanélkülieknek, s ugyanígy a
prostituáltaknak, a libertinusoknak, vagyis a ja-
varészt morális megfontolásokból és munka-
képtelenségük okán fogva tartottaknak teljes
egészében visszaadta a szabadságát, más-
részt azonban mindazokat benn tartotta a kór-
házban, ebben az elzárást mûködtetõ intéz-
ményben, akiknél elmebetegséget állapítottak
meg. Vagyis az elzárás alóli felszabadulás az
égvilágon mindenkire vonatkozott – az õrültek
kivételével. Mi húzódott meg a Pinel által
foganatosított intézkedések mögött, amelyek
néhány évvel korábban Angliában, néhány év-
vel késõbb pedig Németországban, majd szer-
te Európában végbementek?
A jelenség általános foglalata viszonylag
könnyen feltárható. A XVIII. század vége és a
XIX. század eleje másfajta sebességgel és
másfajta berendezkedés szerint kiépülõ kapita-
lizmussal szembesült: immár az ipari kapitaliz-
mus korszaka vette kezdetét. A születõben lévõ
kapitalizmus e típusa elsõsorban munkanél-
küliek tömegeinek létezését igényelte, akik az
alkalmazottak bérpolitikájának szabályozására
szolgáltak. Hogy a bérek a lehetõ legalacso-
nyabbak lehessenek, hogy kordában lehessen
tartani a bérköveteléseket, s következéskép-
pen hogy a költségeket a lehetõ legalacso-
nyabb szinten lehessen tartani, ahhoz arra volt
szükség, hogy munkanélküliek nagy tömegei
álljanak rendelkezésre, amikbõl szükség esetén
munkásokat lehetett toborozni, majd a szükség
elmúltával visszaküldhették õket ugyanoda.
Tökéletes tisztasággal és tudatossággal meg-
fogalmazott igény volt a kor politikusai és vállal-
kozói elméjében a kapitalizmusnak ez a híres-
neves tartalékos hadserege, amirõl Marx is be-
szélt. Ezért ezentúl nemhogy elveszítette volna
hasznosságát, de egyenesen kártékonynak,
veszedelmesnek bizonyult az elzárás XVII. és
XVIII. századi intézményhálózata által mûköd-
tetett gépezet, amely felszívta a munkanél-
küliséget. A kapitalizmusnak nem csupán nem
volt szüksége rá, de nem is kívánta a
fennmaradását. Így aztán megszüntették az el-
zárást mint gazdasági intézkedést, s a mér-
hetetlenül különbözõ társadalmi kategóriákat
összevegyítõ masszív és totális elzárás helyébe
egy mindössze kettõs profilú kórházi rendszer
lépett: egyrészt az a kórházi rendszer, amely
arra szegõdött, hogy egybegyûjtse és a lehe-
tõségekhez képest gyógyítsa azokat, akik testi
okok miatt képtelenek dolgozni; másrészt az,
amelyik egybegyûjti azokat, akik nem testi, ha-
nem ebbõl következõen olyan okok miatt kép-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
telenek dolgozni, amiket nemrégiben pszicho-
lógiaiaknak kereszteltek el, vagy ha így jobban
tetszik, ilyenekként tártak fel.
Létezik tehát a kórházi rendszer, ami nagy-
ban különbözik az elzárás rendszerétõl. Az el-
zárás klasszikus rendszere lehetõvé tette mind-
azok egybegyûjtését, akik szándékosan vagy
szándéktalanul, testi fogyatékosság vagy gaz-
dasági körülmények következtében nem dol-
goztak. A klasszikus elzárás a munkanélküliség
felszámolásának nagyszabású rendszere volt.
A kórházi szervezet XIX. században elkezdõdõ
kiépítése egészen másként mûködik. Nemcsak
hogy nem a munkanélküliség felszámolásáról
vagy felszívásáról van szó, hanem azzal hom-
lokegyenest ellenkezõ a feladat: a lehetõ leg-
magasabb szinten kell fenntartani a munkanél-
küliséget. Ennek érdekében pedig elõször ki-
szabadították a korábbi létesítményekben el-
zárt embereket, azután létrehozták a kórházak
intézményrendszerét, ami magára vállalja a
gyógyítás feladatát, vagyis azt, hogy vissza-
helyezi a munka piacára, a munkanélküliség és
a munka körforgásába mindazokat, akikrõl re-
mélhetõ, hogy munkaképtelenségük merõben
idõleges jellegû.
Ettõl a pillanattól kezdve és ezeknek az
okoknak köszönhetõen váltotta fel a nem elme-
betegként kezelt õrültet az elmebeteg újdonsült
személyiségtípusa. Az elmebeteg mindig olyas-
valaki, aki a kizárások elõadásom elején elem-
zett négyrétegû rendszere alapján áll elõ, ám
aki a kapitalista társadalom igényeinek követ-
keztében megkapja a beteg státuszát, vagyis
azét az emberét, akit gyógyítani kell, hogy
visszahelyezhetõ legyen a hétköznapi, normá-
lis, azaz kötelezõ munka körforgásába. A ka-
pitalizmusra jellemzõ kizárási eljárások eme
sajátos modulációja rajzolta meg nyugaton az
elmebeteg egyedülálló arcélét, tehát az õrültét,
aki már nem õrült, hiszen betegnek találtatik.
És ugyanez a rendszer hívta életre, párhuzamo-
M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
san az elmebeteggel, vagy inkább vele szem-
közt, azt a személyt, aki korábban sohasem lé-
tezett: a pszichiátert.
Hiszen éppen ez az az érdekesség, amit e
történet még tartogat. A XIX. század elõtt nem
létezett a pszichiáterhez hasonlatos személy.
Voltak persze orvosok, akik foglalkoztak az õrü-
lettel rokon jelenségekkel, a nyelv és a viselke-
dés zavaraival, csakhogy soha nem támadt az
az ötletük, hogy az õrület kellõképpen speciális
betegség volna ahhoz, hogy megérdemelné a
kizárólagos tanulmányozást, következéskép-
pen valamilyen pszichiáterszerû specialista be-
avatkozását. Ezzel szemben a XIX. század-
ban, alighogy kialakult a kórházi intézményhá-
lózat nagy kettõs rendszere, a szervi megbete-
gedésekkel foglalkozó és a pszichológiai klini-
kák hálózata, máris létrejött a pszichiáter új-
sütetû társadalmi kategóriája is.
Nos, meglehetõsen hevenyészett formában
így vázolnám fel az õrült személyének megvál-
tozását taglaló történetet. Meg kívántam mu-
tatni, hogy bármennyire fejlett ipari társadalmak
legyenek is társadalmaink, az õrült számára
ugyanazt a réges-régi státuszt tartják fenn,
amelyet a XVII. században, a középkorban és
a primitív közösségek körében egyaránt meg-
találhatunk. Társadalmaink mindig alávethetõk
az etnológiai elemzésnek; a kitaszítások és be-
fogadások játéka bármelyik társadalom eseté-
ben megéri a szociológiai és az etnológiai le-
írást. Azonban a kapitalizmus új kritériumok, új
igények seregét hozta létre az õrült õsi
etnológiai kirekesztésének alapzatán: társadal-
munkban az õrült ezért öltötte magára az elme-
beteg arcvonásait. Az elmebeteg, legalábbis az
õrült személyének etnológiai történelmében,
nem az õrület jelenségének végre-valahára fel-
fedett igazsága, csupán annak sajátosan ka-
pitalista változata.
Sutyák Tibor fordítása
67
 Ö NARCKÉP, 1948

68 M I C H A E L F O C U A U LT: Õ R Ü L E T ÉS TÁRSADALOM
 FÓRUM

KEREKI JUDIT – LANNERT JUDIT

A KORAI INTERVENCIÓ INTÉZMÉNYREND-

SZERÉNEK MAGYARORSZÁGI MÛKÖDÉSE1
A tanulmány a korai intervenció magyarországi rendszerét elemzi egy 2008-ban lezárt empirikus kutatás eredményeinek alapján, s
miközben rámutat az intézményes ellátás számos anomáliájára, nem feledkezik meg a jó gyakorlatra vonatkozó példák bemutatásáról
sem. Ismerteti a korai fejlesztés jelenlegi hazai rendszerében az ellátott populáció összetételét és ennek változásait, kiemeli a területi
egyenlõtlenségek szerepét, beszél a szûrés és a diagnosztizálás szerepérõl és problémáiról, áttekinti a különféle alkalmazott
terápiákat, jellemzi a korai intervencióban részt vevõ intézményeket és a bennük dolgozó szakemberek szerepét és kompetenciáit.
A rovat dialogikus, tudományos vitára serkentõ jellegének megfelelõen a szöveggel párhuzamosan közöljük a terület három
kiemelkedõ hazai elméleti és/vagy gyakorló szakemberének kommentárjait.
A szerzõk egyike, a tanulmány egy korábbi verziójával 2009-ben elnyerte az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán az év
legjobb szakdolgozatának járó Walter-Bachmann-díjat.

A korai intervenció Európában is viszonylag új aránt figyelembe veszik. Ez a változás össz-

fogalom még.MZS1, LEA1
Azt mondhatjuk, hogy az új megközelítés
alapvetõen funkcionalista orvosi szemléletbõl
nyit tágabb, holisztikusabb szemlélet felé, ahol
a gyermeket, a családot és a környezetet egy-
hangban áll azzal a kialakuló elgondolással,
amely a fogyatékossággal élõ embereket az
„orvosi” modell helyett „társadalmi” modell kon-
textusába helyezi, ahol az egyén és környezete
három szint, az organikus, a funkcionális és a

1 A tanulmány alapját az FSZK és az SZMM által megrendelt a Korai intervenciós központok fejlesztése címû program keretében
végzett kutatás adja, amelyet a TÁRKI-TUDOK végzett 2008 második felében. A kutatás zárójelentése letölthetõ itt:
www.fszk.hu, illetve a vezetõi összefoglaló itt: www.tarki-tudok.hu. A zárójelentés leadása után is folytatódott az adatok
elemzése, így az intézmények esetében kiegészítések és pontosítások történtek (így részben kisebb eltérések adódhatnak),
másrészt bizonyos területeken új eredmények is születtek, így a tanulmány újat is hoz.
MZS1 Mesterházi Zsuzsa: A kora gyermekkori intervenció fogalmat megelõzõ korai felismerés és korai fejlesztés gyakorlata és
fogalma az 1970-es évektõl alakult ki és terjedt el, Magyarországon is. Az egyik legismertebb hivatkozási alap: Speck, O.
(1973): Früherkennung und Frühförderung behinderter Kinder. In Sonderpädagogik I. Gutachten und Studien der Bildungsko-
mmission. Stuttgart, p. 111-150. – A hazai korai fejlesztõ gyakorlat jogszabályi feltételei legátfogóbban a „A Gyermek Jogairól
Szóló Egyezmény”-nek (ENSZ, 1989. november 2.) a Magyar Köztársaság részérõl történt ratifikálása (1990. március 14.) után
léptek hatályba. A korai fejlesztés tekintetében a magyar jogalkotás a következõ definíciót határozta meg: „A korai fejlesztés a
fogyatékos gyermek részére az óvodai ellátást megelõzõ idõben nyújtott gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátás.” Lásd
Szüdi János (1997): Korai fejlesztés. In Pedagógiai lexikon. Keraban Kiadó, Budapest. p. II/279; Mesterházi Zsuzsa – Balázs
János – Farkasné Gönczi Rita – Horváth Péter (2005): A fogyatékos kisgyermekek korai fejlesztése – a családok bevonása a
gyermek állapotának javításába. EU5-ös keretprogram, kutatási zárójelentés, kézirat, ELTE PPK, programfelelõs: Ritoók Pálné.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 69
szociális szint kölcsönhatásában jelenik meg.
Eszerint a korai fejlesztésben végzett preven-
ció során nemcsak az egyén sérültségi állapo-
tát, pszichés funkcióinak, képességének szint-
jeit, hanem szociális környezetét is figyelembe
kell venni. A prevenciós és a fejlesztési munka
hatékony egyesítése biztosíthatja a korai
fejlesztés eredményességét (Korai fejlesztés,
2005).
A korai intervenció rendszere egyaránt érin-
ti az egészségügyi, az oktatásügyi és a szociá-
lis tárca területeit, ami egyben nagyon külön-
bözõ szemléletmódot, szervezeti és hivatásbeli
kultúrát is jelent, s ezt a területek közötti koop-
eráció során figyelembe kell venni. Nehézséget
okoz az is, hogy a korai intervenció még nem
bevett fogalom, ezen a területen bizonyos termi-
nológiai bizonytalanság tapasztalható.LEA2
A szakmán belül sincs feltétlen egyetértés
abban, hogy mit értenek korai fejlesztés, korai
intervenció vagy éppen rehabilitáció, habilitáció
alatt.BS1
A különbözõ szakmák által különfélekép-
pen használt és az idõben is változó szakkifeje-
zések nehezítik vagy nem is teszik lehetõvé a
fogyatékosságok egyértelmû elnevezését és
besorolását.MZS2
Ezeket a kérdéseket is tisztázandó, a Fo-
gyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért
Közalapítvány (FSZK) Korai intervenciós köz-
pontok fejlesztése c. programjának keretében a
Tárki-Tudok Zrt. által lebonyolított kutatás a
kora gyermekkori intervenció teljes rendszeré-
nek feltárására törekedett. Ehhez szükséges
volt a kutatás terepének, a korai intervenció
rendszerének tisztázása is. A kutatás koncep-
ciójának kialakításához és a kutatás tárgyának
körülírásához nagyban támaszkodtunk az
ICSSZM-nek (Értékelemzési zárójelentés, 2005)
a korai fejlesztés koncepciójáról készített anya-
gára. Ez alapján az esélyteremtõ, esélyki-
egyenlítõ beavatkozások három, egymástól
idõben, szabályozásban, finanszírozásban és
az intézményrendszer mûködése szempontjá-
ból is jól elhatárolható szakaszra bonthatók,
ezek: a) a szûrés és a jelzés, b) a minõsítés és
a diagnosztizálás és c) az ellátások, a jutta-
tások és a szolgáltatások. Ezt a folyamatot és
az egyes tevékenységek elemeit nevezzük ko-
ra gyermekkori intervenciónak és ezt tekintet-
tük a kutatás tárgyának.
A 2008 második felében lebonyolított kuta-
tás egyik fõ eredményének az intézményrend-
szer feltérképezése és mûködésének feltárása

LEA 1 Lányiné Engelmayer Ágnes: A „még viszonylag új fogalom” meghatározásához: a gyógypedagógia több, mint 200 éves
múltjához viszonyítva, valóban viszonylag új, hiszen a XX. század 40-es, 50-es éveitõl kezdve jelenik meg széleskörû
kezdeményezésként az USA-ban és Európában, majd bizonyos késéssel hazánkban is a gyógypedagógia kompetenciájá-
nak a tanköteles koron innenre és túlra történõ kiterjesztése. Ha azonban a mától visszafelé gondolkodunk, akkor fél
évszázadnyi tapasztalat gyûlt már össze, és a „korai” elméleti és gyakorlati szempontból is a gyógypedagógia önálló
részdiszciplinája lett. Nemzetközi szakirodalma igen kiterjedt, már a 80-as években a kialakuló gyakorlatot elemzõ írások
jelennek meg. Ugyanígy a 80-as évektõl kezdõdõen egyre több és értékesebb publikáció jelenik meg a magyar
szakirodalomban is, érdemes lett volna ennek eredményeit a kutatás reflexiójába bevonni. Lásd Lányiné Engelmayer Á.
(1985): A korai gyógypedagógiai segítségnyújtás az értelmi fogyatékosok nevelésében és a korai intervenciós stratégiák
elõfeltételei, szervezési kérdései. In Lányiné Engelmayer Á. (szerk.) A korai gyógypedagógiai segítségnyújtás az értelmi
fogyatékosok nevelésében. OPI, Budapest, p. 3–40.; Brack, U. D. (Hrsg.) (1986): Frühdiagnostik und Frühtherapie.
Psychologische Behandlung von entwicklungs- und verhaltensgestörten Kindern. Urban Schwarzenberg, München,
Weinheim.; Büchner, Ch. (1991): Heilpädagogische Früherziehung in der Schweiz. Situation, Perspektiven, Empfehlungen.
EDK, Bern.; Meisels, S..J., Shonkoft, J. P. (1992): Handbook of early childhood intervention. Cambridge University Press,
Cambridge, New York, Oakleigh.
LEA2 Lányiné Engelmayer Ágnes: A terminológiai bizonytalanság a gyakorlati terepen valóban megtalálható, miközben ezeknek
a fogalmaknak pontos, tudományos meghatározása a szakirodalomban fellelhetõ: Korai feltárás, korai diagnosztizálás,
korai segítõ beavatkozások különféle formái. Lásd Dupuis, G., Kerkhoff, W. (Hrsg.) (1992): Enzyklopädie der
Sonderpädagogik, der Heilpädagogik und ihrer Nachbargebiete. Stichwörter: Früherkennung, Früherfassung,
Frühberatung, Früherziehung, Frühtherapie. Marhold, Berlin.; Lányiné Engelmayer Á. (1997): Gyógypedagógiai szakszol-
gáltatás. In Báthory Zoltán, Falus Iván (szerk.): Pedagógiai Lexikon I. Keraban Kiadó, Budapest, p. 619–621.
BS1 Borbély Sjoukje: Szép, szép ez a tágabb bevezetés, de az itt megállapított tény, miszerint a fogalmak tartalma, – „korai
fejlesztés”, „korai intervenció” stb. – még bizonytalan, képlékeny, a bevezetõ után sehol nem kap hangsúlyt.
MZS2 Mesterházi Zsuzsa: A korai intervenció kérdésében érintett szakmák (különösen az orvosi, a pszichológiai és a
gyógypedagógiai szakma) saját szaknyelvet alakítottak ki, amelyek, természetüknél fogva, folyamatos változásban vannak.
Ez nemcsak érthetõ, hanem indokolt és szükséges is, mivel ezek a szakmák a fogyatékosságot és annak individuális
megjelenési formáit más-más nézõpontból vizsgálják. Az angolok angolul beszélnek, a japánok japánul. Ha szót akarnak
érteni, ismerniük kell legalább egyikük nyelvét. – A fogyatékossággal kapcsolatos fogalmak tartalmi és megnevezésbeli
eltéréseit (pl. a Betegségek Nemzetközi Osztályozása [BNO], a DSM-IV., vagyis a diagnosztikai kritériumok leírása, A
funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása [FNO]) a nemzetközi osztályozási rendszerek
eltérõen meghatározott nézõpontjainak alkalmazása magyarázza. A szakemberek feladata, hogy tájékozódjanak a
különbözõ aspektusú, de nem ellentmondásos fogalmi rendszerekben. A szakmai együttmûködésnek ez az egyik
kritériuma. Lásd Mesterházi Zsuzsa (2006): A (gyógy)pedagógiai diagnosztikai munkát segítõ alapfogalmak. In Zsoldos
Márta (szerk.) (2006): (Gyógy)pedagógiai diagnosztika és tanácsadás. OKM, FSZK, Budapest, p. 22–32. és 46–47.

70 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
tekinthetõ. Jelen cikk e kutatás eredményei
alapján a szûrés és a jelzés, a diagnosztika és
a terápia szintjeinek elemzése mellett elsõsor-
ban az ellátórendszer fõ jellemzõit mutatja be.
A KORAI INTERVENCIÓ RENDSZERE
FEJLÕDIK, DE NAGYFOKÚ TERÜLETI
EGYENLÕTLENSÉG TAPASZTALHATÓ
AZ ELLÁTÁSRA SZORULÓK ÉS AZ ELLÁTOTTAK
SZÁMA
Nehezen megválaszolható kérdés mind az,
hogy hányan vannak a rendszerben, mind az,
hogy hány gyermeknek kellene korai ellátás-
ban részesülnie.BS2
Az adatok becslésénél már az is gondot
okoz, hogy nincs konszenzus abban a tekintet-
ben, hogy melyik korosztály érintett. Az egész-
ségügy alapvetõen a 0–6 éves korosztályt
veszi alapul. A közoktatási törvény a korai fej-
lesztés szempontjából a 0–5 éves korosztályt
tartja érintettnek. Ugyanakkor, ha valaki három
éves kortól óvodába kerül, õ már nem vesz
részt korai fejlesztésben, további ellátása az
óvodai nevelés részét képezi. (A kutatás a
megrendelõ kérésére a 0-6 éves korosztályt te-
kintette célcsoportnak.)
Nemcsak a korosztály meghatározása, ha-
nem az érintettség megállapítása is gondot
okoz. A fogyatékosság ténye nem mindig nyil-
vánvaló, ez egyrészt korcsoportonként is válto-
zó prevalenciájú, hiszen egy csecsemõnél ne-
hezebb pontos diagnózist megállapítani, mint
idõsebb korban, ahol a tünetek már egyértel-
mûek.LEA 3
Ugyanakkor a korai intervenció egyik célja
éppen a prevenció, a gondok súlyosbodásának
megelõzése. Ezért az érintett gyermekek száma
annak fényében is változhat, hogy mennyire
tekintjük azokat is a csoport tagjainak, akiknél
csak valamilyen, késõbbi fejlõdési elmaradást
valószínûsítõ kockázati tényezõ mutatkozik, de
a fogyatékosság nem, sõt annak gyanúja sem.
Ennek megfelelõen igen széles körben – a
megközelítéstõl függõen – változhat a rászorul-
tak száma.
A szakértõi bizottságok által szolgáltatott
hivatalos statisztika szerint 2007-ben mintegy
2500 gyermek részesült korai intervenciós ellá-
tásban otthon vagy intézményben.2 Ugyanak-
kor a kutatás eredményei azt mutatták, hogy
ennél jóval több gyermek van a korai ellátó-
rendszerben. Az ellátott gyermekek létszámára
az adatok alapján becslést készítettünk.
Feltételezve, hogy az eredeti korai intervenciós
intézményeket tartalmazó 150 tételes listánk
megfelelõen tipizált (ez nem feltétlenül van
így): az intézménytípusonként kapott átlaglét-
számot beszoroztuk a teljes lista intézmény-
számaival típusonként. Így az eredmény mint-
egy 6458 gyermek 2007-re. A szülõi adatbázis3
alapján azt mondhatjuk, hogy a szülõk átla-
gosan 1,4 intézménybe viszik a gyermekeket.
A halmozódás kiszûrése érdekében a kapott
létszámot elosztottuk ezzel a számmal, így
4613-at kaptunk. Ugyanakkor vannak olyan
nagy létszámú intézmények, amelyek nem ke-
rültek az adatbázisba, ez mindenképpen felfelé
alakíthatja a létszámot. Durva becsléssel azt
mondhatjuk, hogy 2007-ben mintegy 6000
gyermek láthattak el a korai intervenciós intéz-
ményhálózatban (lásd 1. táblázat). A védõnõk
szerint az arra rászorulóknak országosan csak

BS2 Borbély Sjoukje: A számadatokon nincs mit vitatkozni, ezek feltehetõleg konkrét információkon alapszanak (az
intézményekben meglévõ adminisztratív adatok, az ott dolgozók pillanatnyi vélekedései stb.). Tapasztalatból tudom azon-
ban, hogy ezek az objektívnek látszó adatok is bizonytalanok, képlékenyek lehetnek. Értelmezés kérdése még az a
látszólagos tény is, vajon „jár-e” egy gyermek fejlesztésre vagy nem. Elõfordulhat, hogy az õt ellátó intézmény szerint „jár”,
legfeljebb vagy csak ritkán, vagy alig „jár be”, az érintett szülõ viszont úgy tudja, hogy õ csak „benézett”, s ha kedve tartja,
illetve ideje vagy pénze van, újra benéz majd. Az is elõfordulhat, hogy a „cég”, amely õt nyilvántartja, nem ad lehetõséget
a rendszeres fejlesztésre.
LEA3 Lányiné Engelmayer Ágnes: A korai diagnosztizálásban kétségkívül vannak életkorspecifikus incidencia- eltérések (más
életkorban van a legnagyobb esélye például az autizmus, az ADHD, vagy az értelmi fogyatékosság felismerésének). De
ezen kívül a kóroki tényezõ és a fogyatékosság típusa is befolyásolja ezt. Vannak születéskor azonnal felismerhetõ
kongenitális anomáliák, szindrómák, amelyek közül a legtöbbrõl meglehetõsen nagy biztonsággal lehet tudni, hogy milyen
fogyatékossággal járnak vagy nem járnak együtt. Ugyanakkor a korai organikus agysérülések csak mint rizikótényezõk
vehetõk figyelembe. A késõi tüneti kép változatos, a korai állapot biztos predikciót nem tesz lehetõvé. Lásd Vekerdy-Nagy
Zs. (2008): Az egészségügyi ellátás sajátosságai értelmi fogyatékos gyermekek és felnõttek körében. In Bass L. (szerk.):
Amit tudunk és amit nem… az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon. Kézenfogva Alapítvány, Budapest,
p. 21–51.
2 A szakértõi bizottságok szolgáltatnak ilyen jellegû adatokat az OKM-nek, ez az adatbázis ugyanakkor nem tartalmazza a
hasonló profilú szociális vagy egészségügyi intézmények adatait.
3 A szülõket anonim módon, közvetítõ intézmények (PIC/NIC, szakértõi bizottságok és korai fejlesztést végzõ intézmények)
segítségével kerestük meg. 830 szülõ válaszolt postai kérdõív útján, 130 érintett szülõt pedig a Babanet portálján
elhelyezett on-line kérdõívvel értünk el.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 71
mintegy 66%-a részesül ellátásban. Ha a
védõnõk által feltételezett megyénkénti ellátási
arányokat vesszük, akkor azt kapjuk, hogy
2007-ben országosan 5663 gyermek kapott
korai intervenciós ellátást. Ez szinte meg-
egyezik az intézményi adatbázis adatai alapján
készített becslésünkkel. Ezek alapján azt
mondhatjuk, hogy jelenleg mintegy 9-10 ezer
hat év alatti korai ellátásra szoruló gyermek van
(feltételezve, hogy a védõnõi becslés az el nem
látottak arányát illetõen közelíti a valóságot), és
ebbõl mintegy 5-6000 gyermek kap intézmé-
nyes ellátást. Vagyis több gyermek kap ellátást,
mint amirõl a hivatalos statisztika tud, ugyan-
akkor mintegy 30 százalék lehet az ellátatlan
gyermekek aránya.BS3
A legnagyobb létszámot a koraifejlesztõ-
központok látják el (38%), az egészségügyi
intézményekben a vizsgált gyermekpopuláció
33%-át találjuk, a bölcsõdékben pedig 18%-át.
A koraifejlesztõ-központok esetében a leg-
nagyobb az egy intézményre jutó ellátottak
száma (142). Ugyanakkor az intézmények közt
nagy a szórás a létszámban, ami szintén
utalhat az intézményszerkezet kiforratlansá-
gára, illetve elaprózottságára.
TERÜLETI EGYENETLENSÉGEK
Ha a KSH 2001-es népszámlálása alapján a
0–4 éves korú népesség megyénkénti meg-
oszlását összevetjük a védõnõk által 2007-ben
fejlesztésre szorulónak ítélt és ugyanebben az
évben a megyei intézményekben ellátott 0–6
éves korú gyermekek eloszlásával, döbbe-
netes képet kapunk. A gyermekek több mint
50%-át Budapesten látják el (miközben itt a
0–4 éves népességnek csak 14%-a lakik). Ez
még akkor is magas arány, ha beleszámítjuk a
halmozódást is). Baranya és Vas megye áll
még valamelyest jól az intézményes fejlesztés
arányait tekintve. Ugyanakkor Hajdú-Bihar,
Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Heves és

Adatbázis Korai ellátó Átlagos ellátotti létszám a Prognosztizált Az ellátott gyermekek

intézmények mintánkba került 100 létszám (fõ) aránya az összeshez
összesen (db) intézmény adatai alapján (fõ) képest (%)

Ápoló-, gondozóotthon 15 20 299 5

Gyermekotthon 10 9 89 1

Bölcsõde 37 31 1140 18

Koraifejlesztõ-központ 17 142 2414 38

EGYMI, pedagógiai
szakszolgálat 31 14 425 7

Gyermekrehab.
Int., gyermekneurológia,
gyermekpszihiátria 40 52 2092 31

Összesen 150 Átlag: 43 6459 100

Halmozódással korrigált (a szülõi adatbázis alapján átlagosan

1,4 intézménybe viszik a gyerekeket, ezzel osztottuk a kapott létszámot) 4613

Megjegyzés: Az adatbázis nem tartalmazza a Szt. János Kórházban mûködõ Fejlõdésneurológiai osztály évi 500-as, és
a Dévény Anna Alapítvány szintén évi 500-as esetforgalmát.
Forrás: Intézményi adatbázisok, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

1. táblázat: Becslés a korai fejlesztésben részesülõk számáról és arányáról

(intézményi adatbázis alapján, 2007)

BS3 Borbély Sjoukje: Mit ér a becslés? A tanulmány szerint a becsléshez alapot szolgáltató intézmények a szakértõi bizottságok
és a védõnõi hálózat voltak. A becslés alapja is becslés tehát. A kutatók becslése szerint a megnevezett intézmények a
leginkább illetékesek abban, hogy felbecsüljék a korai fejlesztésben részesülõk számát. Mivel azonban a korai
fejlesztésben részesülõk nagy százaléka az ellátását nem ezekben az intézményekben kapja meg, az én becslésem
szerint az így kapott adatok csak hiányosak lehetnek.

72 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
 1. térkép: A védõnõk szerint fejlesztésre szoruló hat éven aluliak, a korai fejlesztõ
intézményekben fejlesztett gyermekek és a 0–4 éves népesség aránya megyénként, 2007 (%)
Forrás: Népszámlálási adatok, KSH, intézményi és védõnõi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az intézmé- (Csongrád, Baranya, Vas) központjaiban találni

nyes fejlesztés arányaiban elmarad attól a
szinttõl, amire e területeken a rászoruló gyer-
mekeknek szükségük lenne. A legnagyobb el-
látási gondokat az észak-magyarországi régió
mutatja, amelynek megyéi szinte minden mu-
tatóban alatta vannak az országos átlagnak. Az
is jól látható (lásd 1. térkép), hogy a Budapest
környékén lévõ megyékben egy nagy körben a
korai fejlesztés kínálata alig látszik, ami minden
bizonnyal Budapest „elszívó” hatásának tud-
ható be. Az ország határainál lévõ megyék
érzékelhetõbb kínálatot.LEA 4
BÍZTATÓ JELEK
Ugyanakkor vannak bíztató jelek is, hiszen a
korai ellátórendszer kínálata évrõl évre bõvül,
dinamikus fejlõdést tapasztalunk. Mintegy 100
korai intervenciós intézmény adatai alapján
megállapítható, hogy a korai ellátásban részt
vevõ gyermekek száma évrõl évre nõ, mintegy
20 százalékpontot emelkedett 2005 és 2007
között (lásd 2. táblázat). Az egy intézményre

Év Összesen Átlaglétszám Szórás

2005 3441 35 83,04

2006 3808 39 98,46

2007 4147 42 108,70

2008. januártól augusztusig 3730 38 105,60

Forrás: Intézményi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

2. táblázat : Az intézményes korai fejlesztésben részesülõ gyermekek száma 100 intézmény adatai alapján

LEA4 Lányiné Engelmayer Ágnes: A területi egyenetlenség vonatkozásában a TÁRKI-kutatással nagyrészt megegyezõ helyzetet
talált az a nagy volumenû empirikus kutatás is, amely az értelmi fogyatékos emberek magyarországi helyzetérõl számol
be.. Lásd Bass L. (szerk.) (2008): Amit tudunk és amit nem… az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl Magyarországon.
Kézenfogva Alapítvány, Budapest.
Nem biztos, hogy ugyanilyen egyenetlenségeket kapnánk, ha fogyatékossági típusok szerint vizsgálódnánk, mert például
a siket kisgyermekek korai ellátása erõsen kötõdik a siketek iskoláihoz, és ezek lefedik Magyarország nagy régióit. Itt tehát
a Budapest-centrikusság nem olyan kifejezett. Vak kisgyermekek ellátása esetében azonban a Budapestre koncentráló
jelleg még erõsebb.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 73
jutó átlagos gyerekszám is nõtt, ugyanakkor a
szórás is 30 százalékponttal nõtt, ami egyszer-
re utal a rendszer bõvülésére és szétaprózódá-
sára.
A szülõi adatokat elemezve azt mondhat-
juk, hogy a korai intervenciós szolgáltatások
iránt további jelentõs kielégítetlen kereslet mu-
tatkozik. A szülõk többsége (a szolgáltatást
igénybe vevõk 62%-a) azt jelezte, hogy min-
denképpen igénybe venné többször is a korai
ellátó szolgáltatást, további csaknem 14% pe-
dig igénybe venné, ha anyagilag megenged-
hetné magának.BS4
A kutatás eredményei azt igazolták, hogy
az iskolázott szülõk gyermekei elõnyben van-
nak hátrányosabb helyzetû társaikkal szem-
ben. Az egyik ilyen egyenlõtlenségi dimenzió a
korai ellátásba kerülés ideje. Az iskolázottabb
szülõk gyermekei általában korábban kerülnek
az ellátásba, mint az alacsonyabb iskolai vég-
zettségûekéi. Ugyanakkor úgy tûnik, hogy a
rendszer a szolgáltatások bõvülésével, a peri-
natális és a neonatális centrumok megjelené-
sével és a diagnosztika fejlõdésével korrigál
valamit ezen az egyenlõtlenségen. Az öt éves-
nél idõsebb gyermekek nemcsak késõbb ke-
rültek be a rendszerbe (átlagosan 20–30 hóna-
pos életkor között), de a bekerülés ideje az
anyák iskolázottságának függvényében is igen
eltérõ. A kisebb, a megkérdezés idején három
évesnél fiatalabb gyermekek esetében viszont
korábban (10 hónapos korban) kezdõdik el a
korai fejlesztés, ráadásul jóval kisebb egyenlõt-
lenséget tapasztalhatunk az iskolázatlanabb és
az iskolázottabb anyák gyermekeinek bejutási
esélye között (lásd 1. ábra). Ez arra utal, hogy
a rendszer nemcsak hatékonyabban szûr és
jelez, hanem egyre inkább képes elsimítani a
probléma idõben való felfedezésében meglévõ
egyenlõtlenségeket, s ebben a perinatális és a
neonatális centrumok hatékony mûködése és

35

30

25
x
x
20

15

10
x
5

0
0–3 3–5 5 felett

nyolc általános szakmunkás x érettségi felsõfok

vagy kevesebb

Megjegyzés: A függõleges tengely mutatja, hogy hány hónapos korában kezdték fejleszteni a gyermeket, a vízszintes
tengelyen pedig a gyermek jelenlegi életkora (év) látható. A pontok csak szemléltetésül vannak összekötve.

Forrás: Szülõi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

1. ábra: Az elsõ fejlesztés ideje az életkor és az anya iskolázottsága szerint

BS4 Borbély Sjoukje: Bár tisztában vagyok azzal, hogy ez a kutatás csak egy elsõ nagyobb felmérés, amelynek révén az ún.
„koraiknak” csak néhány paramétere volt tisztázható, a szülõkkel kapcsolatban kifejezetten hiányérzetem van. Ha már
megkérdezték a szülõket a kutatók, (a tanulmány szerint arról, vajon járnának-e akár többször is), nem lett volna nagy
fáradság egy egyszerû, de ennél alapvetõbb kérdést is feltenni: vajon megfelel-e az ellátás az elvárásuknak, megkapják-e
a korai intervenció révén azt, amire szerintük szükségük van? A korai intervenció legnagyobb haszna a kommunikációs
lehetõségben van: a szülõ kérdezhet, a szülõ megjegyzéseket tehet, a szülõ kételkedhet önmagában, gyermekében és a
segítõ szakemberben egyaránt. Tudtommal éppen a kommunikáció területén a legnagyobb a bizonytalanság: nem minden
intézmény célozza meg a kompetens, együttmûködõ szülõt.

74 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
az orvostudomány fejlõdése egyaránt szerepet
játszhat.
A szûrés és a jelzés általános jellemzõi
Szûrés alatt elsõsorban az életkorhoz kötött,
kötelezõ szûrõvizsgálatokat értjük, amelyeket
az egészségügy rendszerében végeznek. A
szûrés célja, hogy bizonyos rejtett betegségeket
kimutasson, és az egyes betegségeket meg-
elõzõ kórállapotokat, illetve az azokra hajla-
mosító kockázati tényezõket felismerje. A szû-
rés rendszerének idõben három fázisát külö-
níthetjük el, a fogantatás elõtti, a várandósság
alatti (a fogantatástól a megszületésig terjedõ)
és a születés utáni szakaszokat. A szûrés szo-
rosan, elválaszthatatlanul összefonódik a jel-
zési folyamattal, ami során a jelzõ személy a
problémát gyanítva további szûrésre, vizsgálat-
ra küldi a gyermeket, megnevezve azt az intéz-
ményt, ahol a megfelelõ szakember a problé-
mát beazonosítja. Tágabban értelmezve a jel-
zés tartalmát: a tájékoztatást, az információ-
szolgáltatást is ebbe a folyamatba soroljuk, a
folyamat részeként kezeljük.LEA5
A FOGANTATÁS ELÕTTI ÉS A VÁRANDÓSSÁG
ALATTI SZÛRÉSEK
A fejlõdési rendellenességek megelõzésének
céljából korábban elsõsorban a szekunder pre-
vencióra, azaz a várandósság alatti szûrõvizs-
gálatokra helyezték a hangsúlyt. Manapság
egyre inkább elõtérbe kerül a primer prevenció,
azaz a rendellenességek kialakulásának meg-
elõzésére való törekvés, ami a családtervezési
és a modern genetikai tanácsadás egységes
szemlélettel és módszertannal bíró hálózatá-
nak kiépítésével lenne elérhetõ.
A szekunder prevenció a várandósság alatt
elvégzett szûrõvizsgálatok segítségével a sú-
lyosan rendellenes magzatok felismerését és a
terhesség megszakítását jelenti.BS5
Protokoll gondoskodik a megfelelõ szûrések
elvégzésérõl. Az orvosi törekvés alapvetõen az,
hogy megelõzzék olyan gyermekek megszüle-
tését, akiknél komoly fejlõdési rendellenesség
kockázata áll fenn.LEA6
A várandós nõ egészségének megõrzését,
a magzat egészséges fejlõdését, a veszélyez-
tetettség illetve a szövõdmények megelõzését,
megfelelõ idõben való felismerését a terhes-
gondozás keretében a szülész-nõgyógyász
szakorvos, a védõnõ és a háziorvos együttmû-
ködése biztosítja.4
Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy
a terhesgondozás rendszere átfogóan mûködik
az egész országban. A válaszoló anyák 97%-a
a várandósság alatt kisebb-nagyobb rendsze-
rességgel eljutott a szülészorvoshoz kontroll-
vizsgálatra, s akik eljutottak, azoknak 65%-ánál
a védõnõ is megfordult. Ugyanakkor az utóbbi,
fokozottabb figyelmet kapott szülõcsoport 11%-
a jelölte meg, hogy a várandósság alatt senki
nem vette észre a problémát, pedig utólag kide-
rült, hogy gondok voltak.
SZÛRÉSEK A SZÜLETÉS UTÁN
A születés után elvégzendõ szûrések rendsze-
rérõl több jogszabály is rendelkezik.5
A mi szempontunkból érdekes 0–éves kor-
osztályra külön lebontásban is részletesen sza-

LEA5 Lányiné Engelmayer Ágnes: A „koraiban” nem elegendõ a minden, nem sérült gyermekre irányuló tömeges szûrés, hanem
a rizikótényezõk mentén végzett klinikai esetmunka is szükséges, rendszeres nyomonkövetéssel. A szûrés és az egyéni
klinikai esetmunka kombinációjával szûrhetõek ki a hibás pozitív és a hibás negatív minõsítések.
BS5 Borbély Sjoukje: Itt a kutatók elfelejtették megemlíteni azt, hogy bár az orvostudomány és a legtöbb szülõ szándéka valóban
egyértelmû, mégis: azokban az esetekben, amelyekben kimutatható a magzat betegsége, a végsõ döntést – vajon
elpusztítandó-e a magzat, vagy sem – a szülõk hozzák. Tudom, hogy ez az információ nem releváns arra nézve, amire õk
kíváncsiak voltak, de mégsem elhanyagolható, mégsem elhagyható. A sérült magzatok nem magától értetõdõen elvetendõk.
Egy másik alapkérdésnek is lehetett volna itt helye: mi indokolja végül a korai fejlesztést? Egy beteg gyermek megszületése
után, amikor az orvosok már megmondták a magukét, megfogalmazódhat a kérdés: szükséges-e, hogy a gyermek mielõbb
korai fejlesztésben részesüljön, vagy lehet-e ez a lehetõség megbeszélés tárgya? Egy olyan gyermek szülõje, aki nem kér
a kínált fejlesztésbõl, hibás-e, sérti-e a gyermeke érdekeit, amikor nem él a kínált gyógyítási vagy javítási lehetõséggel?
LEA6 Lányiné Engelmayer Ágnes: A genetikai tanácsadás azt hivatott biztosítani, hogy akár a jelenlegi terhességre, akár az
ismétlõdés kockázatára vonatkozó információkhoz juttassa a szülõket, akik egyedül jogosultak dönteni a terhesség
esetleges megszakításáról. Mindez befolyással van az egyes magzati korban diagnosztizálható rendellenességek inciden-
ciájának változására. Azonban „modern Taigetosznak” nevezhetõ, ha ez orvosi célkitûzéssé válik. „A WHO… ezt újabban
– mint az eutanázia speciális formáját – elutasítja, ez tükrözõdik a rendellens magzatok elpusztítását jelzõ teratanázia
kifejezésben is” (Czeizel E. [2004]: „…Eljutni a fejlõdési rendellenességek eufénikai megelõzéséhez…” A fogyatékosság
jelensége a genetikában. In Zászkaliczky P.–Verdes T. [szerk.]: Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. A fogyatékosság
jelensége a gyógypedagógia határtudományaiban. ELTE BGGYFK és KFPSZK, Budapest, p. 116.)
4 A terhesgondozásról szóló 33/1992. (XII. 23.) NM-rendelet melléklete tartalmazza a kezelõorvos által elrendelendõ szûrõ-
vizsgálatokat, így a genetikai tanácsadásra való beutalás kritériumát, illetve az igénybe vehetõ, ajánlott szûrõvizsgálatokat.
(33/1992. (XII. 23.) NM-rendelet a terhesgondozásról, 2. és 3. melléklet)

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 75
bályozzák az elvégzendõ szûrõvizsgálatokat,
amelyek a testi fejlõdés, a pszichomotoros és a
mentális fejlõdés, az érzékszervek, a mozgás-
szervek és a beszédfejlõdés kontrollálására is
kiterjednek. A gyakorlat azt mutatja, hogy az
általunk megkérdezett védõnõk a törvény ren-
delkezéseit próbálják betartani, ám vannak te-
rületek, amelyek kevésbé ellenõrzöttek, s kor-
csoportonként is eltérést látunk a kötelezõen
elvégzendõ szûrések arányaiban. Egészében
véve az érzékszervek mûködése tûnik a védõ-
nõk által legkevésbé kontrollált területnek. Va-
lószínûleg a probléma nehezebb észlelhetõ-
ségén kívül az is szerepet játszik ebben, hogy
gyanú esetén inkább szakorvoshoz irányítják a
gyerekeket. 3 és 5 éves korban az óvodai ne-
velésbe való bekapcsolódással összefüggés-
ben megemelkednek a vizsgálati arányok. (Az
óvoda a gyermek 3. életévétõl kezdõdik, illetve
az 5. életév az, amikor kötelezõvé válik.) Az el-
végzett szûrések arányát a tekintve a négyéve-
sek tûnnek a legelhanyagoltabb korosztálynak.
A kétévesek esetében is találunk enyhe vissza-
esést, miközben az Értékelemzési zárójelentés
szerint éppen 2 éves korban lenne érdemes
egy komplex állapotfelmérést beiktatni a szûré-
sek rendszerébe, hiszen ez az életév meghatá-
rozó az idegrendszeri érési folyamatok fejlõdé-
sében. (Értékelemzési zárójelentés, 2005)
égiós bontásban azt tapasztaljuk, hogy a szû-
rõvizsgálatok tekintetében a közép-dunántúli
régió az, ahol a védõnõk általában a legmaga-
sabb arányban végzik el a szûréseket. Ugyan-
akkor a közép-magyarországi területen, a Dél-
Alföldön (és néhány esetben az Észak-Alföl-
dön) jellemzõen alacsonyabb arányban szûr-
nek. Közép-Magyarországon 3 éves kor fölött
csökken az odafigyelés.
A védõnõkkel folytatott fókuszcsoportos be-
szélgetésekbõl kitûnik, hogy nemcsak a felsze-
relés hiányosságai, hanem a meglévõ eszkö-
zök elavultsága is nehezíti a szûrési lehetõsé-
geket, s e nehézségeket végsõ soron a megfe-
lelõ finanszírozás hiányára lehet visszavezetni.
Ugyanakkor a szûrések megfelelõ szintû elvég-
zését nemcsak a tárgyi felszereltség és a körül-
mények befolyásolhatják, hanem a hozzáértés,
a szakmai tudás szintje is.BS5
Jelenleg a védõnõk körében az egyik legis-
mertebb szakmai segédanyag az a pszichomo-
toros fejlõdés zavarainak felismerését és nyo-
mon követésének ismertetését tartalmazó mód-
szertani levél (Büki et al., 2004), amely az
egészségügy új szemlélete szerint felújításra
szorulna, mint minden kétévente megújítandó
protokoll. Biztató, hogy a közeljövõben megje-
lenik két új szakmai irányelv is, amely a szemé-
szeti szûrõvizsgálatok és a hallásszûrõ vizsgá-
latok gyakorlati alkalmazására fókuszál. Ez
nagy segítség lesz majd a védõnõknek, hisz
éppen az érzékszervi szûrések azok, amelye-
ket legritkábban végeznek el, s ebben szerepet
játszhat a régi (1983-as illetve 1995-ös) irány-
elvek elavult tartalma.
JELZÉS A SZÜLÕNEK
A szülõi válaszadók majdnem egyötöde elége-
detlen volt a várandósság alatti jelzéssel, vagy
azért, mert a várandósság alatt voltak ugyan
problémák, de azokat senki nem jelezte szá-
mukra, vagy ha kaptak is jelzést, azt nem talál-
ták kielégítõnek. Bár a megkérdezett szülész-
orvosok szerint létezik tájékoztatási protokoll,

5 Az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól többek között tartalmazza az újszülött egészséges
fejlettségét ellenõrzõ, az esetleges károsodások korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatokra való jogosultságot is. (1997. évi
LXXXIII. törvény 10. § (1)) Az 51/1997. (XII. 18.) NM-rendelet, illetve annak 2005-ös módosítása, a 67/2005. (XII. 27.) EüM-
rendelet a törvény értelmében meghatározza a betegség megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi
szolgáltatásokat és a szûrõvizsgálat igazolására vonatkozó rendelkezéseket. Mellékletében tételesen felsorolja az életkorhoz
kötött szûrõvizsgálatokat (Melléklet a 67/2005. (XII. 27.) EüM-rendelethez I. fej.) A 49/2004. (V. 21.) EszCsM-rendelet a területi
védõnõi ellátásról külön is rendelkezik a védõnõ által elvégzendõ szûrõvizsgálatokról.
BS5B Borbély Sjoukje: Mirõl szól a védõnõk szaktudása? Tudtommal arról, hogy a gyermekek egészséges fejlõdését elõsegítsék
és bizonyos vonatkozásban ellenõrizzék. Az egészséges gyermek fejlõdésének mérföldköveit tanulják (számadatokkal
együtt), a kockázatokat (mi minden akadályozhatja a „normál” fejlõdést) szintén. Nem kell nekik szûrniük, csak tudniuk kell,
mik a fejlõdés fontos paraméterei, s mennyire lehet azok ütemét rugalmasan kezelni. A szakemberek részérõl még soha nem
volt sértõdés abból, hogy „feleslegesen” ajánlották volna a gyermekeket szakrendelõkbe, speciális szakemberekhez.
Úgy gondolom, hogy a védõnõk problémája nem elsõsorban abban áll, hogy nincs megfelelõ szûrõeszközük, hanem inkább
akkor jelentkezik, amikor a védõnõ nem tanulta meg eléggé megfigyelni a megfelelõen fejlõdõ gyermekeket sem (mit
jelentenek a csecsemõk és a kisded megnyilvánulásai, s hogyan alakulnak azok át, milyen kérdéseket tegyenek fel a
szülõknek stb.). Vagy ott lehet a probléma, ahol nehezen találják meg a hangot a szülõkkel. (A védõnõ szoronghat attól, hogy
azok haragudni fognak rá, amikor bizonytalanságát jelzi, és nem hivatkozhat egy fejlõdési skála eredményére sem.)
Egy – a szakmaisággal kecsegtetõ – fejlõdési skála azt a veszélyt rejti magában, hogy a védõnõ, a skálával a kezében,
elfelejti valódi szakmaiságát: elfelejt megfigyelni, mérlegelni, s elfelejti a családban talált egyéb tényezõk függvényében
értelmezni az adatokat.

76 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
úgy tûnik, ez nem egységes, valószínûleg
egészségügyi intézményenként változik. Ez
lehet az oka annak, hogy a szülés utáni jelzés
illetve tájékoztatás tekintetében is megosztot-
tak a szülõk. A 60%-nyi válaszadó közül, akik-
nél valamilyen perinatális károsító tényezõ de-
rült ki, 31%-ukkal a kórházban senki nem be-
szélt arról, hogy milyen kockázatok adódtak a
szülés közben vagy közvetlenül utána. A szülõk
kevesebb mint a fele (43%) kapott útmutatást
arról a kórházban, (leginkább a kórházi gyer-
mekorvostól), hogy hova forduljon.BS6
Ezeknek a szülõknek a túlnyomó többsége
(85%) megfogadta a tanácsot, és felkereste a
javasolt intézményt vagy szakembert. Sokkal
kedvezõbb a megítélése az információátadást
tekintve a perinatális vagy a neonatális centru-
moknak, ahová a koraszülött, kis súlyú, valami-
lyen rendellenességgel született vagy perina-
tális sérült babákat átszállítják. Az ide bekerülõ
gyermekek szüleinek mintegy 80%-át konkrét
információkkal látták el a további teendõket
illetõen.
A HÁZI GYERMEKORVOS
ÉS A VÉDÕNÕ JELZÕ SZEREPE
A házi gyermekorvosnak a sérült vagy lassúbb
fejlõdésû gyermekek felismerésérében muta-
tott hiányosságai nemcsak a védõnõi, hanem
az intézményvezetõi és a szülõi fókuszcsopor-
tos beszélgetésekben is visszaköszönnek. Az
intézményvezetõk egységesen képviselik azt a
nézetet, hogy az újszülöttekkel, kisgyermekek-
kel foglalkozó orvosok általában nem tájéko-
zódnak arról, miként ismerhetnék fel az eltérõ
fejlõdésû gyermekeket, s a kora gyermekkori
fejlesztésben rejlõ lehetõségeket sem ismerik.
Többek szerint az orvosok legtöbbje sajnos a
csecsemõkori jelzésértékû tünetek felbukka-
nása esetén még mindig azt a mára már elavult
álláspontot képviseli, hogy az esetleges prob-
lémák a gyermek életkorának elõrehaladtával
eltûnnek, vagyis a gyermek „majd kinövi a bajt”.
Az ellátó intézmények vezetõi közül többen
sérelmezik, hogy míg Nyugat-Európában be-
vett, hétköznapi gyakorlat, hogy a gyermekor-
vos felír például logopédiai terápiát vagy moz-
gásfejlesztést pácienseinek, és beutalja a gyer-
meket a területileg illetékes központba, nálunk
ez a fajta gyakorlat még egyáltalán nem mûkö-
dik. Ahhoz, hogy ez a fajta eljárás meghonosod-
jon, elsõsorban az orvosok teljes szemléletvál-
tására, tájékozottságára, valamint a védõnõk
aktívabb együttmûködésére lenne szükség.BS7
A védõnõket a problémák felismerésében,
valamint a szülõk tájékoztatásában kulcssze-
replõkként említik az ellátó intézmények ve-
zetõi. A védõnõk azok, akik napi kapcsolatban
kell(ene), hogy álljanak a családokkal, a gyer-
mekek születésétõl kezdve – otthonukban is –
figyelemmel kísérik a csecsemõk fejlõdését. A
határozott, szilárd szakmai alapokon álló vé-
dõnõi fellépés sok esetben megakadályozhatja
a kezdeti tünetek súlyosbodását, a felkészült
védõnõ idõben jelezheti a gyermekorvosnak és
a fejlesztõközpont munkatársainak is, ha a fel-
ügyelete alatt álló csecsemõ, kisgyermek fejlõ-
désében, viselkedésében rendellenességet ta-
pasztal. Több intézményvezetõ azonban ki-
emeli, hogy sokszor a felelõsségteljes védõnõ
is tehetetlen, ha a gyermekorvos nem veszi fi-
gyelembe jelzéseit, s a szülõ is inkább a házi
gyermekorvosra hallgat.LEA7, BS7

BS6 Borbély Sjoukje: Köztudott, s több vizsgálat ezt alá is támasztja, hogy az orvosok tanulmányaik alatt nem tanulnak a
pácienseikkel „bánni”, nem tanulják a megfelelõ kommunikáció alapszabályait, az orvos–beteg-kapcsolat pszichológiáját. A
szemléletüket – aminek alapján aztán a szülõket felvilágosítják vagy nem, tudható tényeket elhallgatnak vagy nem,
szimmetrikus kapcsolatra törekszenek velük vagy nem – a leginkább a családjukban szerzett attitûdök határozzák meg.
BS7 Borbély Sjoukje: Mi alapján írna elõ egy orvos logopédiai terápiát? Nem érdemes egy tanulmányban vegyíteni egy olyan
általános vélekedést, amely szerint „Nyugaton” minden jobb, mint itthon – ez esetben az orvos joga a logopédiai terápia
elõírásához (ami egyébként durva általánosítás és ebben a formában nem is igaz) – egy szintén nem eléggé alátámasztott
vággyal, hogy egy orvosnak több jogosítványa lehessen. Ami egy szakorvostól elvárható lenne, az az, hogy a páciensében
ne csak az „esetet” lássa, hanem az embert is, s mint olyan, a pácienst éppen olyan értékûnek tartsa, mint amilyennek saját
magát. S ehhez még csak szociális munkásnak sem kell elõléptetnie magát. Fõ, hogy a saját „dolgára” koncentráljon, vagyis
megfelelõ együttérzéssel vállalkozzon mindarra, ami az õ kompetenciája (pl. a szülõ felvilágosítása, „második szakvélemény”
lehetõvé tétele). És ami a kívánt tájékozottságát illeti: a gyermek továbbadása, továbbküldése ne a probléma „letudása”,
hanem érdembeli átadás legyen.
LEA7 Lányiné Engelmayer Ágnes: A koraiellátó-rendszer szereplõivel való szülõi kapcsolattartásról, annak idõbeli gyakoriságáról,
a szülõi elégedettség színvonaláról, a ezzel a kutatással összehasonlítható, szintén kutatásra támaszkodó további adatok
találhatóak a Kézenfogva Alapítvány már idézett felmérésében. Lásd Vekerdy—Nagy i.m., és Radványi K. (2008) Fejlesztés,
oktatás, iskolai karrier. In Bass L. (szerk.) Amit tudunk és amit nem… az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl
Magyarországon. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, p. 75–100.
BS7 Borbély Sjoukje: Itt nem teljesen érthetõ, hogy melyik gyermekorvos nem veszi figyelembe a másikat, s mi itt a gond. Hiszen
sok intézmény és fejlesztést nyújtó központ saját orvosi konzulensekkel dolgozik.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 77
DIAGNOSZTIKUS TEVÉKENYSÉG
Az általunk vizsgált gyermekpopulációt elõször
egészségügyi intézményben diagnosztizálják.
Kezdetben az orvosi rehabilitációs tevékeny-
ségnek még nagyobb szerepe van, mint a
gyógypedagógiai vagy a szociális segítségnek.
A szakorvosoknak a legtöbb esetben nincs is
információjuk az egészségügyön kívüli ellátás
lehetõségeirõl, ha mégis van, akkor nem biz-
tos, hogy ismerik az utat, aminek végigjárásá-
val a gyermek a megfelelõ ellátásba bekerül-
het. Az orvostudomány mellett ugyanakkor a
pszichológia és a gyógypedagógia is kialakí-
totta saját diagnosztikai eszköztárát, amely
esetünkben a komplex diagnosztikai tevékeny-
ségben jut érvényre. A komplex diagnosztikai
munka a konkrét egészségügyi szakellátást
vagy gyógypedagógiai tanácsadást, korai fej-
lesztést és gondozást – a személyes köz-
remûködést igénylõ szolgáltatást – alapozza
meg. A diagnosztikai vizsgálatok fontosságát
nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a meg-
felelõ diagnózisra épülõ, minél korábban elkez-
dett kezelésben, terápiában, fejlesztésben rej-
lik az eljárás sikerességének kulcsa. Ahhoz,
hogy a pedagógiai vagy a szociális intézmény-
hálózatban a gyermek megkaphassa a megfe-
lelõ szolgáltatást, a szakértõi bizottság komp-
lex vizsgálatára van szükség, amelyet egy
gyógypedagógusból, pszichológusból, szakor-
vosból álló team végez el. Az általuk készített
komplex diagnózis alapján a bizottság a gyer-
meket sajátos nevelési igényûvé nyilváníthatja,
ami önmagában nem szakmai, hanem inkább
jogi és finanszírozási kategória, ennek birto-
kában kaphatja meg az arra rászoruló gyermek
a szükségleteinek megfelelõ ellátást, az õt
ellátó intézmény pedig a gyermek alapján járó
állami normatívát.BS8
Az OECD országaiban az SNI-ellátásban
kétféle modell mûködik: az egyik a „részletes
szükségletprofilra épülõ, fejlesztési területeket
megjelölõ, eredményértékelõ, -követõ rend-
szer”, amely magasan képzett szakemberigé-
nye, magas eszköz- és infrastruktúra-szükség-
lete miatt inkább a fejlettebb országokban mû-
ködik. A másik, amely hazánkban is használa-
BS8 Borbély Sjoukje: Amit itt a kutatók írnak, az csupán feltételezés. Jó lett volna, ha egy kicsit elgondolkodtak volna a siker
fogalmán: mi lehet a korai fejlesztés sikere? E kérdés megválaszolása még várat magára, és nagy dilemmának számít
szakmai körökben.
6 Az információkat részben a szülõi kérdõívekbõl, részben a szakértõi bizottságok körében végzett kiterjedt interjúk alapján
szereztük be.
78 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
tos, a diagnosztikus kategóriákat veszi alapul,
a diagnosztikához ellátási protokollt és finanszí-
rozást rendelõ rendszer. A diagnosztikán ala-
puló ellátórendszerek mûködésének alapfelté-
tele, hogy standardizált, komplex diagnosztikai
rendszer álljon rendelkezésre, s a diagnosztikai
kategóriákhoz rendelt fejlesztõeljárásoknak is
szakmailag minõségieknek kell lenniük, a fi-
nanszírozási szabályokat pedig a diagnosztikai
és fejlesztési protokoll ismeretében kell kialakí-
tani. Akkor adottak a korszerû ellátás feltételei,
ha a különleges gondozás szükségleteinek
vagy a rehabilitációs célú fejlesztésnek a felté-
telrendszere konkrét, rendelet szabályozza a
szakemberigényt, az eszközellátást és az intéz-
ményi keretet a fejlesztés, a gondozás egyes
szakaszaihoz rendelve. Finanszírozható ellátás
abban az esetben lehetséges, ha a fejlesztés
megbízható, komplex szakdiagnosztikára épül.
A szakdiagnózishoz szükséges vizsgálati eljá-
rásokat az egyes diagnosztikai kategóriákhoz
rendelt szakmai protokollnak kellene tartalmaz-
nia, s a szakmai diagnosztikai protokollhoz il-
lesztett ellátási protokollhoz lehetne hozzáillesz-
teni a finanszírozási protokollt. (Csépe, 2008)
DIAGNOSZTIKA AZ EGÉSZSÉGÜGYI
INTÉZMÉNYEKBEN ÉS A SZAKÉRTÕI
BIZOTTSÁGOKNÁL6
Már az egészségügyi intézményekben is adód-
hat azonban a probléma, hogy az orvosok az
esetek egy részében nem adnak vagy nem tud-
nak pontos szakdiagnózist adni. Annál a 60%-
nyi szülõi válaszadónál, akinél a szülés lefolyá-
sa alatt illetve közvetlenül utána komplikációk
adódtak, az esetek 62%-ában készült diagnó-
zis. 24%-uknál egyáltalán nem készült diagnó-
zis, a további 14% pedig nem volt tisztában az-
zal, hogy készült-e. Magyarázatot adhat a diag-
nózis egy részének hiányára, hogy sok esetben
nem vált közvetlenül ismertté a probléma, illet-
ve a pontos diagnózis felállításához további ki-
vizsgálásra volt szükség.
A szakértõi bizottságok vezetõivel készített
interjúkban elhangzottak alapján megállapítható,
hogy a szakértõi és rehabilitációs bizottságok
által használt diagnosztikus eljárások korszerût-
lenek, gyakorlatilag egyik sincs engedélyezve.
Nem standardizálták õket, vagy ha igen, régen,
és standardjuk már lejárt. Az egyik legelterjedteb-
ben használt teszt, a Budapest-Binet az 1960-as
évekbõl való, a Brunet-Lézine az 1970-es évek-
ben készült, ám nincs megújítva. A MAWI na-
gyon elavult, a HAWIK és a MAWGYI-R helyett
vezették be újabban a WISC-4-et, amely jelenleg
az egyetlen jogtiszta, standardizált eljárás. A
vizsgálat idõpontjában az intézmények fele hasz-
nálta diagnosztikájában ezt az eljárást. Az egyre
nagyobb számban jelentkezõ, egyre összetet-
tebb problémák diagnosztizálásához új eszkö-
zökre lenne szükség.BS9
Ami az adatok alapján jelen pillanatban a
szakértõi bizottságok diagnosztikai tevékenysé-
gébõl látszik, az az, hogy a 28 bizottság mun-
kája során összesen több mint 80 féle vizsgálati
eljárást, tesztet, fejlõdési skálát alkalmaz.
Mindenki azzal mér, amit ismer, ami rendelkezé-
sére áll, vagy amit meg tud fizetni. Természetesen
vannak olyan diagnosztikus módszerek, amelyek
a többség számára elfogadottabbak, vagy a
tapasztalatok alapján jól használhatónak minõ-
sülnek. Hat olyan diagnosztikus eljárás van,
amelyet csaknem kivétel nélkül mindenki hasz-
nál. Ez a megfigyelés módszere, a Brunet-Lézine
(amit korai diagnosztikában csaknem mindenhol
használnak), a Budapest-Binet teszt, a Bender
A, Bender B teszt és a MAWGYI-R intelligencia-
vizsgálat. Látjuk, hogy ezeknek az eljárásoknak
a fele a korszerûtlennek, elavultnak mondott
kategóriába tartozik. Az összes módszeren belül
a kifejezetten csak a korai diagnosztikában
használt eljárások tárháza természetesen jóval
kisebb, a csaknem mindenki által használt teszt
a Brunet-Lézine és a megfigyelés módszere.
Kilenc egyéb tesztet csak egy-két esetben jelöl-
tek meg. (A Popper–Szondi-tesztet, a Peabodyt,
a Kiphard-féle skálát, a Budapest-Binet-tesztet,
a Bender A-t, a Bayley-t, a Denver II-t, az Ore-
gont, a DeGangi tesztet.)
A vizsgálat során egyértelmûen bebizonyo-
sodott, hogy a szakértõi bizottságok munkájá-
ban, a korai vizsgálati eljárások lebonyolításá-
ban nem lelhetõ fel egységes protokoll. Nem-
csak a módszerek alkalmazásában, hanem
többek között a diagnózis megállapításánál, az
SNI kategória tartalmi megfogalmazásánál, a
bejelentkezés módjánál, a vizsgálati eljárásnál
sincs egységes protokolláris megfeleltetés. Bár
készült a szakértõi bizottságokra nézve vizs-
gálati protokoll (2008 januárjától vezették be),
amely a szakértõi bizottságok szabályos mû-
ködésének bizonylati rendszerét, ill. az egyes
kórképek leírását, kritériumait is tartalmazza
(Mesterházi et al, 2008), ezt a protokollt azon-
ban nem minden intézményvezetõ ismeri, vagy
ismerik, de nem alkalmazzák. Az igazsághoz
hozzátartozik, hogy ez a protokoll a ma is hasz-
nálatos, korszerûtlennek mondott teszteket tar-
talmazza, a korai diagnosztikára 1,5 oldalt szán,
bár bõvíthetõ, hiszen igény van rá, s törekvés is
mutatkozik új tesztek standardizálására, a
vizsgálati eljárások bõvítésére.MZS3, LEA7, BS10

BS9 Borbély Sjoukje: A kutatók által a teszthaszálattal kapcsolatban említett dilemmák kétségtelenül igazak, viszont az
interjúalanyok panaszáradata elfedi annak tényét, hogy tesztek révén szerzett (szám)adatok, illetve ezek hiánya nem
befolyásolhatja a kisgyermek jogosultságát a fejlesztésre. A korai intervenció indokoltsága a legkevésbé múlik azon, vajon a
gyermek könnyebben vagy nehezebben tesztelhetõ, hogy számadatokkal ellátva vagy anélkül kezdõdik-e a gondozása.
Ebben különbözik a korai fejlesztés a késõbbi intervenciós munkától. Kezdetben – csecsemõ- és kisdedkorban – a különféle
funkciók eredményei nem összegezhetõk egyetlen adattá, ahogyan ez késõbb az intelligenciahányadosban lehetséges. A
fejlõdés szenzomotoros szakaszában az értelmi képességek még nem kötõdnek egyértelmûen csak bizonyos funkciókhoz,
hanem különbözõképpen több funkcióhoz. Egy fejlõdési kvóciens kiszámítása sem ajánlatos, mivel a funkciók egyenetlen
fejlõdése fiatal korban jóval „természetesebb”, mint késõbb, s az eredmények kiszámítása irreális középértékhez vezethet.
Inkább annak van jelentõsége, hogy egyetértés legyen a különbözõ diszciplínákat képviselõ szakemberek között, vagyis
hogy az orvos, a mozgásterapeuta, a gyógypedagógus és/vagy a pszichológus mindannyian észleljenek bizonyos
eltéréseket, sajátosságokat vagy elmaradásokat a fejlõdésben. A fejlesztés mellett késõbb – kontrollvizsgálatok révén – a
gyermek fejlõdésbeli problémái már könnyebben lesznek megnevezhetõk, értékelhetõk. Ehhez járulhat hozzá a korai
fejlesztés elsõ szakaszában egy folyamatdiagnózis felállítása, annak felmérése, vajon melyek azok a tényezõk, amelyeket
hosszabb idõn keresztül megfigyelni vagy befolyásolni érdemes.
A problémát összefoglalva tehát: a gyermekek fiatal korában a korai intervenció minõsége nem függ olyan szorosan a fejlõdési
skálák korszerûségétõl, mint ahogyan a kutatók ezt feltételezik. A képességeket megbízhatóan felmérõ tesztekre nem ekkor,
hanem késõbb lesz szükség, kezdetben sokkal fontosabbak a szakembereknek a gyermeki fejlõdéssel kapcsolatos
fejlõdéslélektani tudása, megfigyelési készsége, szociális érzékenysége és kommunikációs képességei. Egységes teszthez
kötõdõ protokoll nem is kívánatos ott, ahol a dilemmák és a lehetséges irányok – amelyeket választani lehet fejlesztés címszó
alatt – még sokfélék lehetnek. Inkább a lehetséges intervenciós eljárások jobb kidolgozására lenne szükség.
MZS3 Mesterházi Zsuzsa: Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért
Közalapítvány, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium által 2007-tõl meghirdetett 90 órás, akkreditált pedagógus-
továbbképzõ tanfolyam keretében a szakértõi bizottságokban és a nevelési tanácsadókban dolgozó szakemberek
(gyógypedagógusok, pszichológusok, fejlesztõ pedagógusok) felkészítést kapnak az egységes diagnosztikus gyakorlat
(ezen belül pl. a fent említett vizsgálati protokoll, illetve a WISC-4 teszt) alkalmazásának értelmezésére és elsajátítására.
Lásd Zsoldos Márta (szerk.) (2006): (Gyógy)pedagógiai diagnosztika és tanácsadás. Kézikönyv a nevelési tanácsadókban,
szakértõi és rehabilitációs bizottságokban végzett komplex vizsgálathoz. OKM, FSZK, Budapest, CD-változat.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 79
A KORAI INTERVENCIÓS ELLÁTÁST
VÉGZÕ INTÉZMÉNYEK
DIAGNOSZTIKA AZ ELLÁTÓ INTÉZMÉNYEKBEN
Úgy tûnik, az egészségügyi intézményekben
folyó diagnosztikus tevékenység és a szakértõi
és rehabilitációs bizottságok komplex diag-
nosztikus munkája mellett a korai ellátó intéz-
mények többségében is végeznek vizsgálato-
kat. Az intézmények válaszaiból kiderül, hogy
amikor egy kisgyermek bekerül egy korai inter-
venciós ellátó intézménybe, ott az esetek na-
gyobb részében, nagyjából a 60%-ában saját
vizsgálatokat is végeznek. Az egészségügyi in-
tézmények mindegyikében (a gyermekrehabili-
tációs, a neurológiai és a pszichiátriai osztályo-
kon is) természetesen megvizsgálja szakorvos
a gyerekeket, emellett fõleg gyógypedagógiai
vizsgálatot végeznek. A koraifejlesztõ-közpon-
tok 80%-ában vizsgálnak (komplex diagnózist
készítenek), gyakorlatilag csak ott nem, ahol a
központ a szakértõi bizottsággal egy intézmé-
nyen belül mûködik. Az intézmények 36%-a
egyfajta vizsgálómódszert használ, döntõen
gyógypedagógiai eljárást, ez inkább a bölcsõ-
dékre és a pedagógiai szakszolgálatokra igaz.
Azok közül az intézmények közül, ahol kizárólag
a hozott leletekkel dolgoznak, a fogyatékosok
ápoló-, gondozóotthonai felülreprezentáltak.
A korai ellátóintézmények vezetõi összesen
56 féle általuk használt diagnosztikus eljárásról
tettek említést, amelyek döntõen a komplex
gyógypedagógiai, pszichológiai diagnosztika
eszköztárába tartoznak. Úgy tûnik, a diagnosz-
tikus eszköztár elég heterogén, megtalálhatóak
benne azok a vizsgálati eljárások is, amelyeket
a szakemberek elavultnak, megújításra szorulók-
nak mondanak (Budapest–Binét, Brunet–Lézine
stb.), s olyanok is, amelyek nem a korai diag-
nosztikában alkalmazott módszerek (Raven,
MAWI), s akadnak saját eljárások is (pl. Tu-
nyogi-féle komplex vizsgálat és fejlõdési teszt).
A leggyakrabban használt vizsgálati módsze-
rek gyakorlatilag a szakértõi bizottságoknál al-
kalmazott legnépszerûbb eljárások között is
legelöl szerepelnek. Ezek pedig a megfigyelés
módszere (az intézetek fele említette), a 0–3
éves korosztálynál illetve alacsony mentális
szinten használt pszichomotoros fejlõdési ská-
la, a Brunet–Lézine (35%-uk jelölte), és a vi-
zuomotoros rendezési funkció szintjét mérõ, a
4–6 éves korosztálynál használt Bender A pró-
ba (az intézetek negyede használja).2626 Az
intézmények 10-20%-a említett olyan eljáráso-
kat, amelyeknek egy része bizonyos részké-
pesség-, képességterületek feltérképezésére
alkalmas, s inkább óvodáskorban vagy akár ké-
sõbb használatosak (GMP, Sindelar, Peabody,
Frostig, Bender B). Más részük óvodáskortól
vagy óvodáskor végétõl, illetve különbözõ men-
tális szinteken alkalmazható intelligencia-
vizsgálat (Budapest-Binet, Snijders-Oomen,
MAWGYI-R), illetve idetartozik még a Doll-féle
(Vineland) szociális érettségi skála, amely 4-5
éves korig vagy alacsony mentális szinten al-
kalmazható. A 10% alatti említési gyakoriságba
tartozó eljárások vegyesek. Szerepelnek közöt-
tük bébitesztek (Denver I., Denver II., Bayley,
Popper–Szondi), óvodáskorban illetve késõbb
a mentális képességek felmérésére használa-
tos eljárások (Színes Raven, Hiskey-Nebraska,
WISC-IV, HAWIK), részképesség-, képesség-
területek vizsgálatára alkalmas eljárások (DPT,
GOH, PREFER, PPL, Inizan, Gardner, Edfeldt,
LAPP, Token, MSSST), de idetartozik a szen-
zomotoros integráció minõségének megítélé-
sére szolgáló DeGangi teszt vagy az autizmus

LEA8 Lányiné Engelmayer Ágnes: Szó esik ebben a fejezetben a korai diagnosztizálásban használatos tesztekrõl, ezek újabb
standardjainak hiányáról, de a csak mellékesen szereplõ megfigyelés, mint módszer több figyelmet érdemelne. A korai
fejlesztést megalapozó gyógypedagógiai, pszichológiai vizsgálatban, értékelésben, megismerésben a teszteknél nagyobb
szerepe van a beleérzõ megfigyelésnek, ami sokféle pszichés megnyilvánulásra irányulhat. Bár a megfigyelés eredményei
nem adnak számszerûsíthetõ eredményt, ám megállapításai könnyebben fordíthatók át az egyéni fejlesztési terv konkrét
feladatainak kijelölésére. A korai fejlesztés legfontosabb feladata segítséget adni a családi, a hétköznapi rutinokban és
életfeladatokban jelentkezõ nehézségek leküzdéséhez, a gyermek és a környezete közötti fejlõdést szolgáló interakció
biztosításához. Mindehhez pedig a teszteken túl éppen a – különösen a gyermek otthonában végzett – megfigyelés ad több
adatot.
BS10 Borbély Sjoukje: Mikor informatív egy vélemény és mennyire legyen részletes? A korai intervencióval foglalkozók körében
örökzöld téma ez. Általában úgy tartjuk, hogy egy vélemény akkor felel meg az elvárásnak, ha minden mondata új
információkat tartalmaz, s ha az információk együtt kongruens egységet képeznek. Fontos, hogy a vélemény egy
meghatározott kérdésbõl induljon ki és a kérdésben legyen benne a szülõk panasza, problémája. A véleményen belül a
konkrét információk a gyermek viselkedésével vagy teljesítményeivel kapcsolatosan csupán azt a célt szolgálják, hogy a
mondanivalókat érthetõvé tegyék, illetve illusztrálják. A vélemény tehát ne legyen jegyzõkönyv.
A felügyelõ szervek elvárásai miatt viszont szükség lehet arra, hogy a szakorvosok részletesen leírják saját vizsgálati
eljárásaikat, ami sajnos nem járul hozzá ahhoz, hogy a vélemény egészében könnyen érthetõ legyen.

80 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
sprektrumzavar feltérképezésére szolgáló ADI-
ADOS vizsgálati eljárás.
Faktoranalízis segítségével közelítettük
meg annak megválaszolását, hogy a különféle
intézménytípusokban milyen diagnosztikus el-
járások együttes alkalmazása jellemzõ. Három
jól elkülöníthetõ csoportba rendezõdtek az eljá-
rások. Az elsõ csoportban olyan jellegû vizsgá-
latok szerepelnek, amelyeket inkább az óvodás
korosztálynál illetve idõsebb korban alkalmaz-
nak, akár az intelligenciavizsgálatokat tekintve
(Budapest–Binét, Snijders–Oomen), akár a ta-
nulási zavar illetve veszélyeztetettség gyanúja
esetén alkalmazott részképesség-, képesség-
vizsgáló eljárásokat nézve (GMP, Frostig, Pea-
body, Bender A, DPT, Sindelar). A második
faktor vegyes eljárásokat tartalmaz, ebben
bébifejlõdési skálák is szerepelnek (Bayley,
Brunet–Lézine), óvodáskortól, illetve óvodás-
kor végétõl alkalmazható intelligenciavizsgá-
latok (Színes Raven, illetve MAWGYI-R), és az
iskoláskorúak vizsgálatára alkalmas, a vizuo-
motoros koordináció próbájaként ismert Ben-
der B. A harmadik csoportba a 0-3 éves kor kö-
zött alkalmazható Denver I. és a Denver II. fej-
lõdési szûrõtesztek kerültek.
A korai fejlesztõközpontok diagnosztikai re-
pertoárja a legszélesebb, benne minden kor-
osztálynak megfelelõ vizsgálati módszer, és a
pszichés funkciók és képességek vizsgálatá-
nak bõ választéka szerepel (lásd 2. ábra). Ki-
emelhetõ még, hogy az egészségügyi intézmé-
Ápoló-, Bölcsõde,
gondozóotthon Gyermekotthon óvoda, napközi
1
0,8
0,6
0,4
0,2
-0,2
-0,4
-0,6
2. ábra: Diagnosztikus eljárás-csomagok használata intézménytípusonként
A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
nyekben mindenféle eljárást használnak ugyan
(bébifejlõdési skálát, óvodáskortól alkalmaz-
ható intelligenciavizsgálatokat, illetve iskolás-
korúak képességvizsgálatára alkalmas eljárá-
sokat), de jóval szûkebb a választható mód-
szerek választéka. Az egységes gyógypedagó-
giai módszertani intézmények és a pedagógiai
szakszolgálatok által jellemzõen használt diag-
nosztikai eszköztár mutatja, hogy ezek az
intézmények inkább a 3 évesnél idõsebb kor-
osztállyal foglalkoznak, nehezebben nyitnak a
fiatalabb korcsoportok felé.
TERÁPIA AZ ELLÁTÓ INTÉZMÉNYEKBEN
Nehéz képet kapni arról, mennyire illeszkednek
a diagnosztikus módszerekhez a terápiás eljá-
rások. Mindenesetre ahhoz, hogy a használa-
tos terápiás módszerekrõl tájékozódjunk, meg-
néztük, hogy az általunk felsorolt módszerekbõl
melyeket alkalmazzák a különbözõ intézmé-
nyekben a fejlesztõ illetve a terápiás munka
során. Összességében 55 féle eljárás haszná-
latáról számoltak be az intézmények, és átlago-
san kilenc különbözõ módszert, terápiát alkal-
maznak munkájuk során, de nagy a szórás,
van olyan intézmény is, amely a megadott 34-
bõl 30 módszert használ. Az intézmények fele
legfeljebb 7 különbözõ terápiával él, és tíznél
több különbözõ módszert nagyjából a negye-
dük alkalmaz. A legszélesebb terápiás reperto-
árral a koraifejlesztõ-központok dolgoznak, a
Egymi, Gyermek-
Korai fejlesztõ szakszolg. egészs.ügyi int. Egyéb
ovis-képesség bébi-intelligencia Denver 1,2
Forrás: Intézményi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.
81
nagyméretû intézmények mintegy 20-25 külön-
bözõ terápiát használnak.BS11
Az intézmények háromnegyed részében
vállaltan a komplex gyógypedagógiai fejlesztés
és tanácsadás szemléletében dolgoznak. Az
intézmények több mint felében elsõsorban
logopédiai terápiákat, az Ayres-módszert, a
hallás- és a beszédnevelést alkalmazzák. Az
eljárások másik népes csoportját azok az
eljárások képezik, amelyeket az intézmények
több mint egyharmada, de kevesebb mint fele
alkalmaz. Ebben a csoportban a gyógypedagó-
giai jellegû eljárások dominálnak, ezen belül is
fõleg az idegrendszeri sérüléseknél, illetve a sú-
lyosan, halmozottan sérült gyerekeknél hasz-
nálatos terápiák (Bobath módszer, Fröchlich-
féle bazális stimuláció, egészségügyi masszá-
zsok, gyógytorna, konduktív mozgásterápia,
fény- és hangterápia, zeneterápia, de szerepel
itt játékterápia, magatartás- és viselkedésterá-
pia is.) A harmadik csoportban elsõsorban a
mozgásos jellegû terápiás eljárások dominál-
nak, ezeket az intézmények kevesebb mint
egyharmada használja (Katona-módszer, látás-
fejlesztés, TSMT, alapozó terápia, hallástréning,
augmentatív kommunikáció, DSGM terápia,
HRG, pszichoterápia, gyógylovaglás, gyógy-
úszás, fizikoterápia). Klaszteranalízis segítsé-
gével végzett csoportosításban elkülöníthetõ
terápiás csomagként a Bobath-módszer, az
Ayres-terápia valamint a hallás- és a beszéd-
nevelés fordul elõ együtt, használata leginkább
a bölcsõdékben jellemzõ, de az EGYMI-knél és
a pedagógiai szakszolgálatoknál is gyakori a
három módszer együttes alkalmazása.
Jellemzõ képet mutat a védõnõk tájékozott-
sága a korai ellátást végzõ intézményekben al-
kalmazott terápiákról. A védõnõk több mint fele
ismeri és szokta ajánlani a beszédfejlesztést, a
logopédiát, a gyógytornát, a babamasszázst, a
gyógyúszást, a baba–mama-úszást, illetve a
DSGM-terápiát. Tehát az elsõsorban egész-
ségügyi terápiaként ismertek mellett egyedül a
logopédia az egyetlen gyógypedagógiai fej-
lesztõ, terápiás eljárás, amelyrõl többet tudnak.
(Ennek gyökerei a képzésben is jelentkeznek,
ahol a védõnõk, mint tapasztaltuk, a gyógype-
dagógia területérõl vajmi kevés ismeretet
kapnak, a fogyatékossági területekrõl alig ta-
nulnak valamit, s a terápiás és a fejlesztõ mód-
szerekrõl is keveset hallanak.) Ugyanakkor az
is figyelemreméltó, hogy a babamasszázst so-
kan ajánlják, s ez az a módszer, amit a tovább-
képzések során a védõnõk 7%-a el is sajátított,
s egy részük alkalmazza is saját gyakorlatá-
ban. A védõnõk curriculumában szereplõ, tehát
az általuk elvileg ismert Katona-módszert a
védõnõk egyharmada szokta csak ajánlani.BS12
A legritkábban – a védõnõk kevesebb mint
10%-a által – ajánlott módszerek között a
vártnak megfelelõen a gyógypedagógiai jellegû
eljárások dominálnak.
AZ INTÉZMÉNYEK MÉRETE ÉS SZAKEMBER-
ELLÁTOTTSÁGA
A korai ellátó intézmények8 átlagos mérete me-
gyénkén igencsak szórt, a nagy létszámú intéz-
mények elsõsorban Budapestre és Baranya
megyére jellemzõek (lásd 3. táblázat).
A sérültség jellegét tekintve azt találjuk,
hogy a gyermekek majdnem egyötöde halmo-
zottan sérült, 15%-a értelmi fogyatékos, illetve
mozgássérült. Magas még a mozgásfejlõdés-
ben elmaradtak aránya (17%), valamint a be-
szédfejlõdésben elmaradtak aránya (10%). Jó-
val kisebb arányt képviselnek a látás-, vagy
hallássérült gyermekek.
Az intézmények mintegy 80%-a önkor-
mányzati fenntartású, zömében települési vagy
megyei önkormányzat kezében van, de megje-
lent már a kistérségi társulási forma is. Mintegy
10%-uk mûködik alapítványi formában, az egy-
házak jelenléte nem tûnik hangsúlyosnak.
Az intézmények felében az utóbbi években
évente tíznél kevesebb gyermeket láttak el, ne-
gyedrészükben pedig négynél is kevesebbet,
ami azt jelenti, hogy átlagos méretük nagyon ki-
csi. Az intézményeknek az ellátott gyerekek
száma alapján durván 60%-a a kicsi kategóriá-
ba tartozik, tehát tíz gyereknél kevesebbet fej-
leszt, 10%-a pedig nagy, ahol ötvennél több
gyermeket fejlesztenek, miközben az intézmé-

BS11 Borbély Sjoukje: Nem igazán érthetõ, mit kerestek itt a kutatók, mire voltak kíváncsiak és miért. Pedig a kérdésnek lenne
létjogosultsága. Az elsõ, az illeszkedés problémáját felvetõ mondat után csak számadatok következnek, „képkeresés” nélkül.
A kutatók itt feltesznek egy kérdést tehát, anélkül, hogy információkat gyûjtenének a kérdés megválaszolásához.
BS12 Borbély Sjoukje: A babamasszázs nem sérülésspecifikus terápiás módszer, csupán kellemes, minden csecsemõnek
ajánlható élvezet. Érthetõ, hogy használják tehát, de a tanulmány szempontjából nincs jelentõsége az adatnak. És: hogyan
ajánlhatná egy védõnõ a Katona-módszert, amit csak neurológus ajánlhat?
8 Mintegy 150 intézménynek a kétharmada válaszolt. Kiugróan alacsony válaszadási arányt tapasztaltunk a pszichiátriák és a
kisebb alapítványok körében. Két nagy és neves intézet is hiányzik az adatbázisból, az egyikben viszont készült interjú.

82 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
Megye Átlagos Intézmények Gyermekek Ellátott gyerekek Intézetszám
intézményméret (fõ) száma (db) száma (fõ) arányában (%) arányában (%)

Budapest 100 23 2296 55,4 23,5

Bács-Kiskun 13 4 53 1,3 4,1
Baranya 91 4 365 8,8 4,1
Békés 13 6 79 1,9 6,1
Borsod-Abaúj-Zemplén 38 8 306 7,4 8,2
Csongrád 20 6 118 2,9 6,1
Fejér 8 5 41 1,0 5,1
Gyõr-Moson-Sopron 18 4 73 1,8 4,1
Hajdú-Bihar 32 3 95 2,3 3,1
Heves 5 4 20 0,5 4,1
Jász-Nagykun-Szolnok 15 3 44 1,1 3,1
Komárom-Esztergom 10 3 29 0,7 3,1
Nógrád 5 1 5 0,1 1,0
Pest 28 7 198 4,8 7,1
Somogy 13 5 63 1,5 5,1
Szabolcs-Szatmár-Bereg 9 5 47 1,1 5,1
Tolna 16 2 31 0,8 2,0
Vas 118 2 236 5,7 2,0
Veszprém 9 2 17 0,4 2,0
Zala 31 1 31 0,8 1,0
Összesen Átlag: 42 98 4147 100,0 100,0

Forrás: Intézményi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

3. táblázat: A megyékben mûködõ intézmények átlaglétszáma, a megyékben
ellátott gyerekek összlétszáma a kérdõíves kutatás adatai alapján

nyek 30%-a közepes méretû (10-50 gyermeket
fejleszt).
A korai intervenciós ellátásban – ha az
intézményfüggetlen kompetenciákat nézzük –
az intézmények elsõsorban gyógypedagógust
alkalmaznak, aztán gyógytornászt és konduk-
tort, legkevésbé jellemzõ a rehabilitációs szak-
orvos és a DSGM-terapeuta. (Természetesen a
bölcsõdei gondozók is nagy létszámban van-
nak jelen, de értelemszerûen õket specifikus
intézményekben alkalmazzák.)BS13
A 100 válaszoló intézményben 275 gyógype-
dagógus dolgozik. Az ellátóintézmények 10%-
ában nincs ilyen szakember (elsõsorban a szoci-
ális és az egészségügyi intézményekben nincs),
a másik véglet pedig a tíznél több gyógypeda-
gógus foglalkoztatása, ami négy intézményben
fordul elõ. A tipikus az, hogy a korai ellátást
végzõ helyen egy gyógypedagógus dolgozik, ez
jellemzi az intézmények felét. Az intézmények
valamivel több mint fele háromnál több gyógy-
pedagógiai szakterülettel tudja lefedni az ellá-
tandó gyerekek körét. Egyharmaduk kétféle
kompetenciát tud felmutatni, egyötödükben
egyszakos gyógypedagógusok dolgoznak. Oli-
gofrénpedagógus képzettségû szakember az
intézmények kétharmadában, logopédus és
szomatopedagógus 40%-ukban található. Tiflo-
pedagógus dolgozik a legkevesebb helyen, min-
den hatodik intézményben, szurdopedagógus
és pszichopedagógus minden harmadik intéz-
ménybe jut. Két olyan intézmény van, ahol mind
a hat szakterületi gyógypedagógus elérhetõ.
Eredményeinket intézménytípusokra le-
bontva azt látjuk, hogy szurdopedagógus, tiflo-
pedagógus és logopédus (továbbá DSGM-te-
rapeuta) jelenléte leginkább a koraifejlesztõ-
központokra jellemzõ, (logopédust az egysé-

BS13 Borbély Sjoukje: Nem igazán érthetõ, mit keresnek a bõlcsõdei gondozónõk a speciális szakemberek között. Tapasztalatom
és tudásom szerint a gondozónõk nagyszerû nevelõk lehetnek és jó kivitelezõi bizonyos fejlesztõ foglalkozásoknak, de csak
speciális szakemberek irányításával dolgozhatnak specifikusan. Nekik nem az a dolguk, hogy a fejlesztési folyamatokért a
felelõsséget vállalják.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 83
ges gyógypedagógiai módszertani központok-
ban is jellemzõen találunk), az oligofrén-, a szo-
mato-, és a pszichopedagógus esetében nincs
az intézménytípusok között nagy eltérés.MZS4
Az intézmények közel 30%-a jelezte, hogy
van munkaerõ-utánpótlási problémája. Ez szin-
te ugyanolyan arányban jellemzi a kicsi és a
nagy méretû intézményeket is. Mozgásfejlesz-
tõ szakembert illetve ápoló-gondozót tüntettek
fel a legtöbben, mint hiányzó, illetve nehezen
betölthetõ munkakört. Többen megjegyezték
azonban a kérdõívben, hogy az igazi probléma
nem az utánpótlás, hanem a státusz hiánya.
Nincsen státusz szakemberre, illetve a nyugdíj-
ba vonulók vagy más ok miatt távozók helyét a
fenntartó nem engedi betölteni, ami problémát
okoz az ellátásban. Az általunk alkotott leter-
heltségi mutató szórása nagyon nagy. Van
olyan intézmény, ahol a vizsgált idõszakban
egyetlen gyermek sem volt az ellátásban, így itt
a mutató értéke nulla, de van olyan is, ahol 28-
szor annyi gyereket láttak el, mint ahány szak-
ember dolgozik az adott helyen. A mutató átla-
ga 4,37, azaz átlagosan ennyi gyermek jut egy
korai fejlesztést, terápiát végzõ szakemberre.
Az intézmények negyedében legfeljebb egy
gyermek jut egy szakemberre, és tíznél több
mindössze 5%-ukban (ami négy intézményt
jelent). Az egyes intézménytípusokban dolgozó
korai ellátást végzõ szakemberek átlagos
leterheltsége a koraifejlesztõ-központokban a
legnagyobb, és itt a legmagasabb a szórás ér-
téke is, azaz a koraifejlesztõ-központok között
vannak a leterheltség tekintetében a legna-
gyobb különbségek. A leginkább leterhelt mun-
katársakkal mûködõ intézményben nagyjából
hatszor annyi gyerek jut egy szakemberre, mint
a legkevésbé leterheltben.BS14
KOMPETENCIÁK
Kérdés, hogyan illeszkedik a szakemberek
képzettsége (különösen a gyógypedagóguso-
ké) az intézményekben ellátott gyermekek spe-
ciális igényeihez, mennyire fedi le a szakérte-
lem a fogyatékossági terület megkívánta ellá-
tási szükségletet. A válaszoló intézmények
adatai alapján elõször megnéztük, hogy az
egyes fogyatékosságtípusok milyen súllyal je-
lennek meg a regionális ellátásban, s ez né-
hány elgondolkodtató dologra irányította rá a
figyelmünket. Észak-Magyarország megkérde-
zett ellátó intézményeiben gyakorlatilag egyet-
len 0-6 éves korú hallássérült gyermeket talál-
tunk, a Közép-Dunántúlon pedig egyetlen hal-
lássérült gyermeket sem (ugyanakkor dolgozik
szurdopedagógus a régió intézményeiben). A
rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják,
hogy a megyék egyharmadában nincs látássé-
rült gyermek intézményes ellátásban. Ugyan-
csak érdekesség, hogy a Közép-Dunántúlon és
az Észak-Alföldön gyakorlatilag egy beszédfo-
gyatékos gyermeket sem látnak el az intéz-
mények (az Észak-Alföldön egy logopédusi
kompetenciát jelölnek meg). Árnyalhatja a ké-
pet, ha az említett fogyatékossági típusok nem
vezetõ tünetként jelentkeznek, s akkor ezek a
gyerekek az intézmények létszámadataiban
más fogyatékossági kategóriákon belül jelen-
nek meg, illetve, ha a terápiás ellátást külsõs,
szerzõdött munkatársakkal bonyolítják le. Ezt a
benyomást igazolja az az eredményünk is,
amely szerint a beszédfejlõdésben elmaradt
gyerekeket ellátó intézmények 44%-ában nem
találunk logopédust, s akad öt olyan intézmény
is, ahol vannak ugyan beszédfogyatékos gye-
rekek, de szintén nem alkalmaznak logopé-
dust. A terápiás oldal felõl közelítve pedig azt
találjuk, hogy a logopédust nem alkalmazó
intézmények 36%-ában zajlik beszédfejlesztés.
Az érzékszervi fogyatékos gyermekek eseté-
ben pedig az is adalékul szolgálhat a magya-
rázathoz, hogy õket valószínûleg a fogyatékos-
ságtípusnak megfelelõ országos szakértõi és
rehabilitációs bizottságok látják el.BS15
Más fogyatékosságcsoportok esetében az
intézménytípusok alapján próbáltuk elkülöní-

MZS4 Mesterházi Zsuzsa: A tanulmányban szereplõ gyógypedagógiai szakok elnevezése a 168/2000. (IX. 29.) kormányrendelet
alapján megváltozott. Eszerint a gyógypedagógiai szakok (majd a Bologna-rendszerû képzés bevezetésével 2006-tól:
szakirányok) neve: értelmileg akadályozottak pedagógiája, hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia,
pszichopedagógia, szomatopedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája. A tanulmányban döntõen a korábbi
elnevezések szerepelnek, azonban valószínû, hogy a vizsgálatba bevont gyógypedagógusok egy része már az új
elnevezésû és új képzési tartalmú szakokon szerezte meg diplomáját.
BS14 Borbély Sjoukje: Ezek az adatok – a terheltségbeli nagy különbségek – egyértelmûen arra utalnak, hogy még semmilyen
konszenzus nincs arra vonatkozóan, hogy mikor, s mikortól beszélhetünk korai fejlesztésrõl vagy intervencióról: arról, hogy
egy gyermek rendszeresen részesül-e benne vagy sem, arról, hogy egy szülõ megfelelõen el van-e látva gondolatokkal
és/vagy ötletekkel vagy sem. Fel kell tételezni, hogy az ún. ellátott gyermekek között nagyok a különbségek. Tudjuk, hogy
míg az egyik gyermek négyféle terapeuta heti órarendjében jelenik meg rendszeresen, addig a másik csak havonta bukkan
fel valahol, miközben „papíron” mindketten ellátottakként szerepelnek.
BS15 Borbély Sjoukje: Mibõl gondolják a kutatók, hogy az érzékszervi fogyatékos gyermekeket az õ fogyatékosságtípusuknak megfelelõ or-
szágos bizottságok látják el? Magyarországon attól, hogy egy gyermek nem, illetve alig lát vagy hall, még nem biztos hogy ez így van.

84 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
teni a kompetenciák jelenlétét. Az értelmi fo-
gyatékos gyermekeket ellátó intézmények
12%-ában nem találunk oligofrénpedagógust.
Ugyanakkor, ha a súlyosan értelmi fogyatékos
gyerekeket nézzük, akkor számukra mindenhol
megvan az oligofrénpedagógusi támogatás.
(Ezekben az esetekben meg kell jegyeznünk,
hogy a tanulásban akadályozottak pedagógiája
és az értelmileg akadályozottak pedagógiája
szakos gyógypedagógusi jelenlét – ha ezeket a
végzettségeket az intézményvezetõk nem
azonosították az oligofrénpedagógusi kompe-
tenciával – némileg módosíthatja ezeket az
adatokat.) Az intézmények 60%-a jelölte meg,
hogy halmozottan fogyatékos gyermekeket lát
el. Ha ezeknek a gyerekeknek az esetében a
három leggyakrabban érintett funkcióterület (az
értelem, a beszéd, a mozgás) ellátottsági hátte-
rét nézzük, akkor azt találjuk, hogy a velük fog-
lalkozó intézmények 17%-ában nem található
oligofrénpedagógusi kompetencia, 52%-uk biz-
tosít szomatopedagógust, és 60%-uk logopé-
dust. (Az érzékszervi érintettséget ezeknek az
intézményeknek a 40%-a tudja lefedni a szur-
dopedagógusi kompetenciával, 26%-ukban
pedig foglalkoztatnak tiflopedagógust.) Az
intézménytípusokat tekintve megállapítható,
hogy nincs olyan koraifejlesztõ-központ, ahol a
halmozott fogyatékos gyerekek mellett ne len-
ne oligofrénpedagógus, s közülük majdnem
minden intézmény biztosítja a szomatopedagó-
giai és a logopédiai kompetenciát. Azt is hozzá
kell tennünk, hogy a koraifejlesztõ-központok-
ban találhatóak a legmagasabb arányban hal-
mozottan fogyatékos, értelmi fogyatékos és be-
szédfogyatékos gyermekcsoportok. A többi in-
tézmény esetében árnyalhatja a képet, hogy
más mozgásfejlesztõ szakember, terapeuta al-
kalmazásával segíthetik az ellátást, illetve a lo-
gopédus szakembert, mint ahogy már koráb-
ban is láttuk, több esetben valószínûleg kívülrõl
próbálják biztosítani. Ugyanakkor látszik, hogy
a halmozottan fogyatékos gyermekek esetében
a fogyatékosok ápoló-, gondozóotthonai tudják
az összes intézménytípus közül legkevésbé
biztosítani a háromféle kompetenciát.BS16
Az intézetek nagyjából 40%-ában találunk
6 évesnél fiatalabb mozgássérült gyermeket,
valamivel kevesebb intézményben találunk
olyan gyermeket, akinek mozgásfejlõdésében
elmaradás mutatkozott. A mozgássérült gyere-
kek ellátása megnyugtatónak tekinthetõ annyi-
ban, hogy egy intézmény kivételével minden to-
vábbi tud valamilyen mozgásfejlesztõ kompe-
tenciát biztosítani. Leginkább szomatopedagó-
gust (az intézmények 70%-ában), de gyógytor-
nászt, konduktort, kevesebb DSGM-terapeutát
is találunk az intézményekben. Ahol jeleztek
olyan gyerekeket, akiknek mozgásfejlõdési el-
maradásuk van, ott az intézmények 12%-a nem
tud biztosítani megfelelõ végzettségû szak-
embert. Az intézetek nagyjából egyharmadá-
ban látnak el autista gyerekeket. Elsõsorban a
koraifejlesztõ-központok és a bölcsõdék vál-
lalják õket, de az egységes gyógypedagógiai
módszertani központok ill. a pedagógiai szak-
szolgálatok egy részében is biztosítják ellátá-
sukat. Az autista gyerekekkel foglalkozó intéz-
mények gyakorlatilag csaknem 90%-ában fog-
lalkoztatnak oligofrénpedagógust, 40%-ában
pszichopedagógust és egyharmadában pszi-
chológust. Csak két intézmény nem tud megfe-
lelõ szakembert biztosítani a rászoruló gyere-
kek számára.
Összességében a koraifejlesztõ-közpon-
tokra jellemzõ leginkább a megfelelõ szakem-
ber-ellátottság, ezekben az intézményekben
fedik le leginkább a kompetenciák a fogyaté-
kossági területek szükségleteit. Az ellátási ne-
hézséget tehát nem a szakmai megfelelés
hiánya, hanem az a gond okozhatja, hogy
ezekben az intézményekben bizonyos sérült-
ségtípusoknál az egy gyógypedagógusra vetí-
tett gyermeklétszám (így az értelmi fogyatéko-
sok esetében is) igen magas.BS17

BS16 Borbély Sjoukje: Nagyon kusza a kép, és nehezen érthetõ. Nem tudjuk, hogy a kutatók mennyire voltak tisztában azzal, hogy
az utóbbi 10–15 év folyamán a gyógypedagógus-képzésben történt változások nagy mértékben befolyásolták a képzéssel
közvetített kompetenciákat. Az új képzésben szakterületenként kompetensebbé váltak a gyógypedagógus-jelöltek, általános
kompetenciájuk viszont csökkent. (Csak nemrég vált egyszakossá a képzés, jelentek meg tanári és/vagy terápiás
specializációk stb.) Az idõsebb generáció gyógypedagógusai mind oligofrénpedagógusok is egyben, függetlenül attól, vajon
használják-e az egykor mindenki számára kötelezõ szakon szerzett tudásukat. Az akkori képzés pedig nem készített fel a
korai fejlesztésre, amit 10–15 évvel ezelõtt még csak ún. speciálkollégiumok keretén belül oktattak, a gyógypedagógus-
képzés egésze iskolaközpontú volt.
BS17 Borbély Sjoukje: Ez a helyzet szorosan összefügg azzal, hogy a koraifejlesztõ-központok többsége civil szervezetként jött
létre, éppen a fentiekben említett anomáliák miatt. (Máshol nincsen megfelelõ szaktudás, valódi segítség). Azzal a céllal
alakultak, hogy az állami szerveknél hatékonyabban, a célnak megfelelõ szakembergárdával dolgozzanak. Mivel anyagi
forrásaik bizonytalanok voltak és maradtak, most is csak úgy tudnak fennmaradni, hogy nagy számban vállalják a segítségre
szoruló gyerekeket (és szüleiket), hiszen a gyerekenként járó állami normatíva a legbiztosabb pénzforrás a legtöbb
koraifejlesztõ-központ esetében. Fennmaradásukért ezen kívül folyamatosan pályázniuk kell.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 85
 Ugyanakkor a nagyobb méretû intézmé-
nyekre jellemzõ a nagyobb fajlagos mutató,
ami így nem feltétlenül a túlterheltséget, hanem
a hatékony mûködést is jelentheti (a nagyobb
méret több szakember együttes jelenlétét és a
fajlagos költségek csökkenését eredményez-
heti).LEA9
AZ INTÉZMÉNYEK KLIENSORIENTÁLTSÁGA
Érdekes információkat ad az intézményekrõl,
hogy bevallásuk szerint csak 40%-uk akadály-
mentesített9, másik 40%-uknál ez csak részben
valósult meg, míg 15%-uk esetében egyáltalán
nem beszélhetünk errõl.MZS5
Szintén érdekes az intézmények nyári nyit-
va tartása. Az adatok alapján az intézmények
harmada tart nyitva egész nyáron, 14%-uk
részleges nyitvatartást alkalmaz, de bevallásuk
szerint fejlesztõ, terápiás szolgáltatást kínálnak
ekkor, egynegyedük viszont csak ügyeletet tart,
ám egy másik egynegyed egy-két hónapra be-
zár a nyáron. Jól látható, hogy az egészségügyi
intézményekre jellemzõ az egész éves nyitva
tartás, míg az oktatási jellegûek tartják magu-
kat a nyári szünethez (lásd 3. ábra).
A szülõk átlagosan 1,4 intézménybe viszik
korai fejlesztésre a gyermeküket. Legnagyobb
arányban a koraifejlesztõ-központok szolgálta-

Gyermekneuroló-
Ápoló-, gia, pszichiátria, Bölcsõde, óvoda,
gondozóotthon Gyermekotthon korai rehab. Korai fejlesztõ napközi Egymi, szakszolg.
100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0
%
nyáron zárva tartunk nyáron zárva tartunk csak részlegesen, csak részlegesen, a igen, ahogy egész
két hónapig egy hónapig fejlesztés nincs, de van fontosabb fejlesztése- évben, nyáron is teljes
titkári ügyelet ket ekkor is elvégezzük üzemben dolgozunk

3. ábra: Az intézmények a pluszszolgáltatások és a nyári nyitva tartás szerint, 2008

Forrás: Intézményi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

LEA9 Lányiné Engelmayer Ágnes: A gyógypedagógiai kompetenciák elemzésének egyik fontos szempontja természetesen a
fogyatékosság típusához illeszkedõ végzettség vizsgálata. Ez azonban akkor volna igazán jól értelmezhetõ, ha a szakos
gyógypedagógus-képzés tantervi tartalmai között megvizsgálnánk a korai intervencióra történõ felkészítést. Ezen a téren
vezetnek az érzékszervi fogyatékos, a mozgáskorlátozott és az értelmileg akadályozott gyermekek nevelésére felkészítõ
szakok. Elõnyben vannak még az utóbbi években végzettek. De ennél még fontosabb volna azt elemezni, hogy a korai
fejlesztésben dolgozó gyógypedagógusok végeztek-e graduális képzésükre épülõen e témában intenzív pedagógus-
továbbképzés keretében legalább 120 órás felkészítést, hiszen ez részben pótolhatja az eredeti képzés hiányosságait. A
legfõbb problémának itt azt látom, hogy mindezek a képzési formák kevéssé biztosítják a „korai” munkához szükséges
gyakorlatot és a szupervízióval ellátott, egyéni esetkezelést.
9 Ennek akkor is van jelentõsége, ha éppen nem mozgáskorlátozottak az ott fejlesztett gyermekek, hiszen szemléletformáló
ereje lehet.
MZS5 Mesterházi Zsuzsa: A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
2007. évi módosítása igen lényeges szemléletbeli változás szükségességét fogalmazza meg az akadálymentesítéssel
kapcsolatban is. Ennek lényege a közszolgáltatásokhoz való egyenlõ esélyû hozzáférés megteremtésének kötelezettsége.
A közszolgáltatásokhoz információk, illetve kommunikáció útján lehet hozzájutni. Ezért a teljes körû (komplex) akadály-
mentesítés magában foglalja az épületek akadálymentesítésén túl az információkhoz való hozzáférést és a kommunikáció
lehetõségét is. Lényeges eleme ennek az értelmezésnek, hogy a fogyatékos embereket nem tekinti azonos szükségletû,
homogén csoportként. Ennek értelmében a különbözõ fogyatékosságú embereknek (látássérültek, mozgáskorlátozottak stb.)
más-más akadálymentesítési szükségleteik vannak. Lásd Pandula András (szerk.) (2009): Segédlet a közszolgáltatásokhoz
való egyenlõ esélyû hozzáférés megteremtéséhez. FSZK, Budapest.

86 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
tásait veszik igénybe (a válaszolók 26%-a, 212
gyerek számára). Összesen 169 gyerek jár má-
sodik, 44 pedig harmadik helyre is. Leggyak-
rabban Dévény Anna-féle DSGM-terápiára
járnak második módszerként a családok. Ma-
gánterapeuták (DSGM-terapeuta, konduktor,
gyógytornász, gyógypedagógus stb.) szolgálta-
tásait a válaszadó szülõk 33%-a vette valaha is
igénybe. Közülük jelenleg kevesebb mint a fele,
a populáció 15%-a vesz ma is igénybe ilyen
szolgáltatást, átlagosan heti alig több mint 2
órában (2 óra 3 perc). Általában minél elége-
detlenebb valamelyik szülõ a szolgáltatásokkal,
annál inkább viszi több intézménybe illetve ma-
gánterapeutához a gyermekét.BS18
Nemcsak a korai intervenciós intézmény-
rendszerben való „mozgás” tekintetében nehéz
kiigazodni, de az onnan kivezetõ út sem mindig
egyértelmû. Az 1993. évi közoktatási törvény
értelmében a korai fejlesztés, gondozás 5 éves
korig tart, de több intézményvezetõ megfogal-
mazta: szükség lenne arra, hogy ez a lehetõ-
ség kitolódjon. Van, aki azért gondolja így, mert
amint a gyermek kilép a korai fejlesztésbõl, s
óvodába kerül, már nem kapja meg azt az
intenzív ellátást, amire még szüksége lenne.
Ahol sok hátrányos helyzetû gyermekkel foglal-
koznak, ott pedig az a vélekedés, hogy a korai
fejlesztésre szoruló hátrányos helyzetû gyere-
keket azért viszik el a szülõk óvodába, hogy
támogatást kapjanak, ám ekkor elesnek a korai
fejlesztés lehetõségétõl, miközben ezeknek a
gyerekeknek a fele sajátos nevelési igényû.
Van, ahol a korai fejlesztés határát 0-tól leg-
alább 8 éves korig tolnák ki.BS19
A rendszerben nagyfokú egyenlõtlensége-
ket lehet tapasztalni mind terület, mind fogyaté-
kossági típus, mind a szülõk iskolázottsága
szerint. A gyermek további sorsát nagy mérték-
ben befolyásolja, hogy szülei mennyire tájéko-
zottak, mennyire tudatosak, illetve hogy milyen
anyagi háttérrel rendelkeznek. A családi háttér
és a területi egyenlõtlenségekbõl fakadó ha-
tások pedig általában összeadódnak. Nagy kü-
lönbséget tapasztalunk például a szülõknek a
gyermekeik jövõjét illetõ elképzelései terén. A
3–5 éves gyermekek szülei között az iskolázot-
tabbak szignifikánsan nagyobb arányban kép-
zelik el gyermekeik jövõjét integrált intézmény-
ben (lásd 4. ábra). Ebben talán az is közreját-

nyolc általános vagy kevesebb szakmunkás érettségi felsõfok

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0
%
egyéb bennlakásos intézmény itthon, vagy naponta speciális intézmény, integrált intézmény
bevinni valahova (óvoda vagy bölcsõse)

4. ábra: A szülõk tervei 3-5 éves sérült gyermeküket illetõen

Forrás: Szülõi adatbázis, TÁRKI-TUDOK–FSZK.

BS18 Borbély Sjoukje: Ez a helyzet ismert dilemma a korai intervenció területén. Remélhetõ, hogy az intézmények idõvel képessé
válnak arra, hogy jobban együttmûködjenek, ezáltal ez a probléma is jobban kezelhetõvé válna.
BS19 Borbély Sjoukje: A valós helyzet még ennél is bonyolultabb, amióta a szociálisan hátrányos helyzetû kisgyerekek
felzárkóztatása államilag különösen támogatott feladattá vált. Ez a hagyományos „koraisoknak” azt jelenti, hogy bõvült a korai
fejlesztésre szorulók köre, ráadásul egyenlõtlenül, s hogy a kétféle feladat, a kétféle probléma nem könnyen
összeegyeztethetõ, kezelhetõ. Jelenleg kétféle korai fejlesztés létezik tehát, s erõs lobbizás lesz szükséges ahhoz, hogy az
organikus háttér miatt fejlõdésükben akadályozott gyermekek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az elsõsorban szociális
fejlõdésükben veszélyeztetett gyermekekhez képest.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 87
szik, hogy kevésbé érzékelik problémaként a
környezet meg nem értését, mint a kevésbé is-
kolázott szülõk.
ÖSSZEFOGLALÁS
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a ko-
rai intervenciós ellátás igen heterogén szerke-
zetû, mind az ellátottak számát, mind a szolgál-
tatás minõségét tekintve.BS20
A különbözõ szereplõk közötti kommuniká-
ció és kooperáció nem mindig megoldott, gya-
kori a szerephalmozás is: szûrõ vagy diagnosz-
tizáló szereplõ is fejleszt, vagy korai fejlesztõ
diagnosztizál.BS21
Így egyszerre jellemzõek a túlkínálat és a
fehér foltok. Kirívóan nagy az ellátottságbeli kü-
lönbség Budapest és a többi országrész között.
Ez gyakran azt is eredményezi, hogy a vidéki át-
láthatóbb kínálat transzparensebbé teszi a kli-
ens útját, míg a fõváros hatalmas kínálata elho-
mályosítja a rendszerben való kiigazodást.BS22
Így a kliens útja is változik a rendszerben,
attól függõen, hogy melyik országrészben, me-
lyik szereplõnél lép be a rendszerbe.
A hazai korai intervenció rendszerében a
szûrés, a jelzés szolgáltatásai egyenetlenül
mûködnek. Az egészségügyi ellátásban a már
meglévõ protokollok bõvítésére és frissítésére
lenne szükség, némely esetben elavult rende-
letek szabályozzák az ellátást. A prevenciónak
kitüntetett szerepe kellene hogy legyen, s
ennek érdekében elengedhetetlen a hazai szû-
rõvizsgálatok egységesítésére és a megújítá-
sukat célzó törekvés. Ezen kívül a jelentési kö-
telezettség szabályozása, az elsõdleges szûré-
si eredményekrõl való tájékoztatás is lényeges
lenne. Ugyanakkor az eljárásokhoz a megfelelõ
eszközellátottságot is biztosítani kell, a pontos,
hiteles mérések érdekében szükség lenne az
elavult eszközkészlet lecserélésére, mint ahogy
a számítógépes hálózat megfelelõ kiépítése is
sürgetõ feladat, hiszen számítógépes hálózat
nélkül ma már nem elképzelhetõ egy rendszer
megfelelõ mûködése. A szûrési módszerek el-
sajátításához, illetve az eszközök használatá-
nak megtanulásához azonban megfelelõ kép-
zésre lenne szükség.
A látott kép alapján megállapíthatjuk, hogy
ma Magyarországon a szakdiagnózist készítõ
szakemberek a szakértõi bizottságokban és a
diagnosztizáló ellátó intézmények döntõ több-
ségében nem standardizált, ám elavult, szerzõi
jogokat sértõ vizsgálati eljárásokat használnak.
Hiányzik az egységes diagnosztikai rendszer, s
az egységes diagnosztikai eljárási protokoll.BS23
A diagnosztikai szakvélemény alkotásánál
a vizsgáló eljárások szakmai és jogtisztaságá-

BS20 Borbély Sjoukje: A tanulmány egy intézményrendszer jelenlegi mûködésének leírását ígérte, egy konkrét kutatás
összefoglalása által. Bármennyire örvendetes is a kezdeményezés, a buktatói is jól látszanak. Mindenki, aki valamilyen
szinten érintett a szóban forgó intézményrendszer mûködtetésében, tudja, hogy a rendszer miért és hogyan alakulhatott ki,
és lett olyanná, amilyenné. A 80-as, 90-es években – a kor kihívásának és a civil kezdeményezéseknek is engedve – az
állami feladatokkal megbízott intézmények és bizottságok (is) kénytelenek voltak a már kialakult helyzet után menni. A korai
fejlesztéshez való állampolgári jog és az ezzel járó új feladatkör a hivatalos szervek egyéb feladatai közé került tehát. A korai
fejleszés megszervezése, annak kiegészítése (ha a civil szervezetek révén alakuló kezdeményezések nem voltak
elegendõk), és a fejlesztés gyakorlatának nyomon követése (kontrollálása) hirtelen több intézmény feladatává lett, anélkül,
hogy ennek tartalma (milyen is legyen a korai fejlesztés, pedagógiai, gyógypedagógiai és pszichológiai szempontból nézve
egyaránt) megfelelõ hangsúlyt kapott volna. Ez az ellentmondásos kezdeti helyzet – amely szakmai körökben még most sem
rendezõdött el igazán – lehet felelõs a sok, egymással össze nem hasonlítható adatért, amivel a kutatók dolgoztak. Magyarul:
mindent korai intervenciónak nevezünk, ami egy 0-tól 6 éves gyermekkel az orvosi kezelésen kívül történik.
A kutatók, feltehetõleg értékektõl mentesen, objektíven, a leírás szintjén akartak vizsgálódni. Mivel azonban a tanulmány nem
tükrözi érdeklõdésüket az elõzmények iránt, sok minden összemosódhatott a számadatokban, s az értelmezések szintjén a
kutatók hangsúlyait láthatjuk.
BS21 Borbély Sjoukje: Ez a helyzet – az ún. szerephalmozás – csak a kutatóknak gond, a korai fejlesztõk gyakorlatában nem az.
Fontos, hogy ne az a gyógypedagógus részesítse kontrollvizsgálatban a gyerekekeket, aki rendszeresen fejleszti õket.
Kezdetben viszont nincs akadálya annak, hogy a gyermeket diagnosztizáló gyógypedagógus a gyermek fejlesztõjévé, vagy
terapeutájává váljon. Úgy tûnik, hogy a kiégés ellen is jó hatással van a munkakörök vegyítése, az egyes szakemberek
kompetenciájának kiszélesítése, a munkakörük változatossá tétele.
BS22 Borbély Sjoukje: Miért homályosítaná el a fõváros hatalmas kínálata a rendszerben való kiigazodást? A szülõk – véleményem
szerint – legyenek egyre inkább tudatos „megrendelõk”, igazi partnerei a szakembereknek. Eddig is megjelentek már
speciális füzetek, kiadványok azzal a céllal, hogy a szülõk tájékozódni tudjanak a „korais” területeken (pl. a Kézenfogva
Alapítvány kiadványai alkalmasak erre), s az internet is sokat segíthet. A vidéki kínálat transzparenciája megtévesztõ, a
látszólagos átláthatóság, egyértelmûség nagyon nem jó, ha ott a szülõ és/vagy a gyermek az „eszi, nem eszi, nem kap mást”
alapján fogyaszhatja csak a „korais kosztot”.
BS23 Borbély Sjoukje: Bármennyire indokoltnak tûnik itt a kutatók óhaja, más helyen már jeleztem azt, hogy a korai diagnosztika
olyan speciális terület, ahol a gyermekek képességei nem elsõsorban aszerint tisztázódnak, hogy milyen teszteket
használnak a szakemberek. Fontosabb, hogy a kezdeti és a késõbbi véleményekért felelõs szakemberek képesek-e a
gyermek fejlõdési paramétereit hosszabb idõn át egymással összefüggésben látni és értékelni, majd késõbb ezeket az
észrevételeket, már jobban szûrõ vizsgálóeszközökkel „tesztelni”.

88 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
nak biztosítására lenne szükség, akár egy kü-
lön módszertani központ létrehozásával, amely
ezt a tevékenységet elvégezné és a tesztek to-
vábbi útját gondozná. Fontos lenne, hogy a
diagnózist csak arra feljogosított szakember ké-
szíthessen, és hogy korai diagnosztikus szak-
értõvé külön akkreditációs képzéssel válhas-
sanak a szakemberek. A pontos diagnózison
alapul a megfelelõ terápiás és fejlesztõ eljárá-
sok megválasztása, ezért szakmailag indokolt,
hogy a korai fejlesztõ terápiát csak erre kikép-
zett szakember végezhesse. Ugyanakkor a te-
rápiás eljárásoknak megfelelõen illeszkedniük
kellene a diagnosztikus tevékenységhez.
Minden nehézség ellenére alapvetõen azt
mondhatjuk, hogy nagyon sok elhivatott szak-
ember dolgozik ezen a terepen, kreativitás, in-
nováció és a gyengébb ellátottság egyszerre
jellemzi a területet. Sok intézmény és szak-
ember nemzetközi színvonalon dolgozik, ezt a
tudást és innovációt érdemes lenne exportálni
– mint ahogy történik is néha. Több elismert
módszer és saját fejlesztésû gyógyeszköz bi-
zonyítja ezt. A gyógypedagógusokra és a
habilitációt végzõ orvosokra egyaránt jellemzõ
a pozitív hozzáállás, õk a motorjai a folya-
matoknak. A szakma érdekérvényesítõ ereje is
megmutatkozott 2008. végén, amikor sikere-
sen megakadályozták az erõforrás-kivonást.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincse-
nek gondok, de az biztonsággal állítható, hogy
van mire építeni, vannak jó stratégiák és prog-
ramok, lelkes szakemberek. A feladat – a kis-
gyermekkori hátrányok megelõzése, kezelése
– viszont igen nagy és kiemelt európai prioritás
is, amire pénzt is áldoznak a Strukturális Ala-
pokból. Ez egyben lehetõséget teremthet a
hazai korai intervenciós rendszer hatékonyab-
bá tételére is. A fejlesztési programok kereté-
ben már megkezdõdött a protokollok és a diag-
nosztikus eljárások korszerûsítése, de megfon-
tolandó egy önálló diagnosztikai központ fel-
állítása, és az intézményrendszernek a már jól
mûködõ koraifejlesztõ-központokra építõ háló-
zatos átalakítása, ami orvosolhatná a kirívó
területi egyenlõtlenségeket is. Ez egyben a
szakértõi bizottságok feladatainak átgondolá-
sát is szükségessé teheti. A kutatás eredmé-
nyeit összegzõ zárótanulmány számos további
javaslatot tartalmaz a továbblépésre nézve,
ezek felsorolása túllépné e tanulmány kereteit.
Az biztos, hogy a szakmák közötti összefogás,
együttmûködés, a közös szakmai nyelv és kul-
túra kialakítása, a megbízható információk és
adatbázisok valamint a folyamatos kommuni-
káció erõsítése elengedhetetlen a források
hatékony felhasználásához és az eredményes
mûködéshez.BS24, LEA10

BS24 Borbély Sjoukje: Az itt leírt javaslatokkal csak egyet lehet érteni. A kutatók szándéka kétségtelenül tiszteletre méltó volt. A
tematika, amihez nyúltak, azonban egy ma még oly mértékben tisztázatlan adat- és gondolathalmazt jelent, hogy amikor erre
õk maguk is rájöttek, talán már késõ volt. A kutatás érdeme viszont az, hogy felhívta a figyelmet egy ellentmondásoktól
terhes, csak állami pénzekkel nem megoldható feladatcsomagra. Egy következõ kutatás hozadéka lehetne a még alapvetõbb
kérdésekre irányítani a figyelmet.
LEA10Lányiné Engelmayer Ágnes: A javaslatok nagy részével egyet lehet érteni, de a külön módszertani központ felállítására tett
javaslattal kapcsolatban a sok intézményi megszüntetést, átszervezést megélt szakember inkább más utat javasolna. Új
intézmény felállítása igen költségigényes. Megszüntetésre került, illetve jelentõs átszervezéssel mûködött tovább az ELTE
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (illetve jogelõd intézménye) Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézete keretében
mûködött Vizsgáló és Tanácsadó. A sokféle átszervezésen átesett utód, az ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai
Szakszolgálat, Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Országos Gyógypedagógiai-Szakmai Szolgáltató Intézmény (röviden
GYOSZI) mûködésének veszélyeztetése helyett éppen annak megerõsítése, és az eddig is folyamatos feladatellátás további
biztosítása volna fontos, és költségtakarékos megoldás.
A „korai” munkára felkészítõ képzésekben az egyes fogyatékossági területekre koncentráló, szûk szemlélet helyett az ezeket
átfogó minden területbõl építkezõ stuktúra a kívánatos. a sérült kisgyermekek körében mutatkozó heterogenitásra, a
fejlõdésükben elõforduló tünetváltásokra, végül a halmozott és súlyos gyermekek problémáira történõ odafigyelés kell
központi szerepet kapjon.
Az egyes szaktárcák kompetenciáin átnyúló, de ezek együttmûködésére épülõ, egységes korai ellátást biztosító rendszer
kiépítése szükséges.. Lásd Lányiné Engelmayer Á. (2009): Intellektuális képességzavar és pszichés fejlõdés. Medicina
Könyvkiadó, Budapest. Megj. alatt.
A finanszírozás kérdésével a tanulmány kevéssé foglalkozik, pedig ez is igen fontos kérdés. El kellene érni, hogy a
finanszírozás ne csak a gyermekkel való közvetlen foglalkozásra, hanem a holisztikus szemléletû, családorientált ellátásokra
is kiterjedjen. Ebben az önkormányzati és alapítványi fenntartású szolgáltatások között nagy különbségek vannak.
Jelen tanulmány sok értékes információval szolgál az egységes „korai” hálózat tervezéséhez.

A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E 89
IRODALOM
BÜKI GYÖRGY–GALLAI MÁRIA–PAKSY LÁSZLÓ (2004): A pszichomotoros fejlõdés zavarainak felismerése és ellátása az alap-
ellátás gyakorlatában. 2. Módszertani levél, Budapest. OGYEI-CSGYSZK-MAVE.
CSÉPE VALÉRIA (2008): A különleges oktatást, nevelést, és rehabilitációs célú fejlesztést igénylõ (SNI) gyermekek
ellátásának gyakorlata és a szükséges teendõk. In: Fazekas K.–Köllõ J.–Varga J. (szerk): Zöld könyv. A magyar
közoktatás megújításáért. Ecostat. Budapest. 139-167.
MESTERHÁZI ZSUZSA–NAGY GYÖNGYI MÁRIA–KAPCSÁNÉ NÉMETI JÚLIA–VIRÁGNÉ KATONA ZSUZSANNA (szerk.) (2008): Inkluzív
nevelés. Kézikönyv a szakértõi bizottságok mûködéséhez. Budapest. Educatio.
Értékelemzési zárójelentés a korai fejlesztés kompetenciájának kialakításáról (2005), ISzCsM, Fogyatékosügyi Fõosztály.
Kézirat.
KEREKI JUDIT–LANNERT JUDIT (2009): A korai intervenciós intézményrendszer hazai mûködése. Kutatási zárójelentés.
Kézirat. TÁRKI-TUDOK–FSZK. Budapest.
Korai fejlesztés. Az európai helyzet elemzése. Kulcstényezõk és ajánlások (2005): Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési
Igényû tanulók oktatásának fejlesztéséért.

Jogszabályok
A terhesgondozásról szóló 33/1992. (XII. 23.) NM-rendelet.
A 49/2004 (V. 21.) EszCSM-rendelet a területi védõnõi ellátásról.
Az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól.
Az 51/1997. (XII. 18.) NM-rendelet, illetve annak 2005-ös módosítása, a 67/2005. (XII. 27.) EüM-rendelet.
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról.

90 A K O R A I I N T E R V E N C I Ó I N T É Z M É N Y R E N D S Z E R É N E K M A G YA R O R S Z Á G I M Û K Ö D É S E
 KULTÚRA

C H E RY L M A R I E WA D E

„A TESTEM AZ ÉN TÖRTÉNETEM:
A BÁNATOM ÉS AZ ERÕM FORRÁSA”
Cheryl Marie Wade (1948- ) író, elõadómûvész, fogyatékosjogi aktivista. A rovatban közölt írás a 2008. december 16-án
vele készült, több mint három órás interjú szerkesztett változata.

„… állandóan újraértékelni, megvizsgálni, hogy mi számodra az értékes, és hogy te miért, mitõl vagy értékes, mit jelent
embernek lenni, ez itt a feladatunk…”

Észak-Berkeley, Kalifornia, USA, ragyogó decemberi napsütés. Kis kertváros egy fõutcával,
hangulatos vendéglõkkel, drága butikokkal, galériákkal és kevésbé drága könyvesboltokkal.
Az egyik takaros kis nyugati parti stílusban épült ház – a város támogatásának köszönhetõen –
Cheryl Marie Wade otthona. A ház elõtt hatalmas Monterey-fenyõ káprázatos kékeszöld fényben
úszó tûlevelekkel, a ház mögött a kertben mókusok. A házban háromórányi jó hangulat, vibráló
energia, átütõerõ, szenvedélyesség, bölcsesség, magával ragadó humor, zavar és elfogódottság
nélküli, nyílt, õszinte kitárulkozás családi háttérrõl, emberi kapcsolatokról, munkáról, mozgalomról,
mûvészetrõl, életrõl és halálról.

„Mostanában önkéntesként dolgozom itt Berke-
leyben. Fogytán az erõm, mert a fogyatékossá-
gom egyre jobban eluralkodik rajtam, úgyhogy
elõadómûvészként nem tudok már dolgozni, de
részt veszek a Kultúra, Fogyatékosság és Te-
hetség nevû szervezetben, amelynek ke-
retében évente megrendezzük a Superfestet,
ami egyébként a világ legrégibb fogyatékossági
filmfesztiválja. Tevékenységem sokrétû: segí-
tek a versenyfilmek meghívásában, hatásos le-
veleket írok, pénzadományokat gyûjtök és zsû-
rizem a filmeket. Arra törekszünk, hogy a leg-
jobb filmeket nyerjük meg a fesztivál számára.
Erõt adó, megerõsítõ történeteket akarunk
bemutatni, ezekre van szükségünk.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy mi, fo-
gyatékosok a saját szemléletünkkel és szem-
pontunkból mondjuk el a világnak, kik vagyunk.

„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ” 91

Mert a mainstream média nagyon kevés hírt
közöl rólunk, és az is tele van közhelyekkel,
sztereotípiákkal. Legtöbbször nem fogyatéko-
sok határozzák meg, hogy milyen kép kerüljön
be rólunk a médiába. Az eredmény majdnem
mindig leegyszerûsített kép, amely két kategó-
riába sorolható: az egyik a túlzó, heroikus ábrá-
zolás, a másik meg a szomorú és sajnálatra-
méltó fogyatékos figura, aki nem tud semmit
egyedül megcsinálni, ezért valaki a segítségére
siet. Ezek végletek és elõfordulnak a valóság-
ban, de a legtöbb fogyatékos valahol az e kettõ
közötti széles sávban éli életét.
A fogyatékosság ábrázolása a mainstream mé-
diában mindmáig nem sokat változott, de azért
készült pár jó film. A bal lábam (My left foot),
Daniel D. Louiszal, például kiválóan sikerült.
92 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
C H E RY L M A R I E WA D E
Engedték, hogy a fõszereplõ dühös legyen és
kimutassa frusztrációját, amikor bábuként, já-
tékszerként kezelik, engedték, hogy mindezt
élethûen adja elõ; hagyták, hogy szexuális ér-
zéseket fejezzen ki, és hogy dühbe guruljon,
amikor az érzéseivel játszanak. Teljesen ledöb-
bentem a filmen, ilyet azelõtt sose láttam.
Kivételek mindig vannak, de az az érzé-
sem, hogy legtöbbször hamisan ábrázolják a
fogyatékosságot és a fogyatékossággal élõket.
Például amikor Tom Cruise vietnámi veteránt
játszott, aki hazajött a háborúból, a Született
július 4-én (Born on Fourth of July) címû film-
ben. Akartam egy pólót csináltatni ezzel a fel-
irattal: »Játssz el egy kriplit, megnyered az
Oscart.« Elég jó film volt, de a fogyatékosság
lényegében csak a vietnami háború metaforá-
jává vált. Nekem pedig az nem tetszik igazán,
ha a fogyatékosság valami másnak a meta-
forája. Nem bánom, ha metafora, de legyen ön-
maga is. Önmaga metaforája is lehet, vagy a
korlátokat legyõzõ emberé, mindegy, csak jó
metafora legyen. Ez a megtört lélek, Vietnam,
mint Amerika sebesült lelke, nem tetszett.
Az Egy asszony illata (Scent of a Woman)
Al Pacinóval jó példája a sztereotip ábrázolás-
nak. Te jó isten! Mekkora klisé! 140 km/óra se-
bességgel vezeti az autóját, vakon, Manhattan-
ben, és senki nem hal meg. A figura alkoholis-
ta. Egy kritikus sem említi, hogy önmaga hozta
magára a vakságot azzal, hogy elitta a szeme
világát.
Aztán ott volt a Tánc a vízen (Waterdance)
Eric Stolzcal, amiben a fõhõs rehabilitáción
megy keresztül. Ez már kicsit jobb film. A szexu-
alitás megmutatásától sem retten meg, bár a
fõszereplõ a végén feláldozza a saját boldog-
ságát, mert úgymond nem tudja a nõnek azt az
életformát biztosítani, amit megérdemel. Per-
sze! Mert a fogyatékost általában végül is min-
dig nemes indítékok ûzik. Mi már csak ilyenek
vagyunk, csak nemes, heroikus gondolataink
vannak, semmi kicsinyesség, semmi önzés,
senkinek soha nincs egy gonosz pillanata, vagy
szarkasztikus mondata! Nem ismerek olyan
fogyatékost, aki valaha is azt mondta volna,
hogy hagyj el, mert jobb életed lesz nélkülem.
Megint más volt Sean Penn a Nevem Sam-
ben (I am Sam). Õ a legkedvesebb színészem.
Nagyon jól oldotta meg az eljátszott fogyaté-
kosság fiziológiáját, tisztelem is ezért. Maga a
történet is pozitív üzenetet hordozott. Van ame-
lyik film jobban eltalálja, van amelyik kevésbé.
Viszont bevallom, hogy imádom a cukrozott
fogyatékosfilmeket. Mindenkori kedvencem a
Nagyszerû rögeszme (Magnificent Obsession)
Rock Hudsonnal és Jane Wymannel. A felelõt-
len playboy megvakítja a nõt, s emellett sze-
repe van a nõ férjének megölésében is. Majd
belepusztul a bûntudatba és közben beleszeret
a nõbe. A végén orvosi diplomát szerez, s
amikor már mindketten öregek, megoperálja a
nõ szemét és visszaadja a látását. Mesés film!
És minden fogyatékos, aki megnézi, halálra
röhögi magát rajta, de titkon mégis tetszik neki.
Mindannyian imádjuk a csöpögõs, szirupos
történeteket.
Csak az a szomorú ebben, hogy sokan azt
gondolják, ez a valóság, ilyenek vagyunk.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést,
hol késik már egy film Ed Roberts életérõl! A
polgárjogi mozgalmat és annak hõseit már
megörökítették. Egyre több film készül meleg
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
szereplõkkel, ott van például a Milk, már nem
csak a hülye sztereotípiákat látjuk a vásznon,
de semmi ilyesmi nincs a fogyatékossággal kap-
csolatban. Csak az elszigetelt hõs van, aki
küzd a sorsa nehézségei ellen. Nincs kapcso-
latban semmi mással. Soha nem önmagánál
nagyobb dolog részeként ábrázolják. Úgy gon-
dolom, nagyon nagy vizuális és drámai lehetõ-
ségeket szalasztanak el azzal, hogy nem csi-
nálnak filmet Ed Roberts életérõl. Mert az õ
élettörténete vizuális, hõsies, és mint dráma is
egyedülálló. Nem értem, miért nem filmesítik
meg. Talán eljön ennek is az ideje. Amikor Chris-
topher Reed megsérült és súlyosan fogya-
tékossá vált, akkor talán volt némi érdeklõdés a
téma iránt, de sajnos, mivel õ csak a gyógy-
módra koncentrált, a mozgalom üzenete vala-
hogy elveszett a nagy aktivitás közepette. Ak-
kor azt gondoltam, micsoda elszalasztott lehe-
tõség, valaki, aki ennyire híres, sokkal többet is
tehetett volna. Olyan erõteljes hang volt, sokkal
több figyelmet irányíthatott volna a mozgalom
témáira, ahelyett, hogy csak a gerincsérülés
gyógymódjait kereste. Ugyanakkor meg is ér-
tem, hiszen az élete volt a tét. Meg akart gyó-
gyulni. Különlegesen aktív filmsztárból lett
quad (négyvégtagbénult), aki többé nem tudta
magát ellátni. Óriási sokk lehetett neki. Nem
volt rá elég ideje, hogy belenõjön a fogyatékos-
ságába.
Az egyik kedvencem – a Superfesten
mutattuk be – a Body & Soul (Test és lélek)
címû kiváló dokumentumfilm. Arról szól, miként
segíti egymást két fogyatékos nõ – az egyik
testi, a másik értelmi fogyatékossággal él – ab-
ban, hogy ki tudjanak kerülni az intézetbõl, mi-
ként válnak aktivistákká, hogyan harcolnak az
intézetek bezárásáért, miként válnak egymás
számára családdá, s megtudhatjuk belõle, mi is
a család igazi jelentése. A családról szónokoló
konzervatív politikusaink közül sokan tanulhat-
nának belõle. A Superfest-weblapon, a
http://www.culturedisabilitytalent.org internetcí-
men több tucat jó, autentikus, megerõsítõ film
található, amelyeket tanításra is jól fel lehet
használni. De persze ezeket nem lehet a
tévében fõmûsoridõben látni.
1948. március 4-én születtem Vallejoban, Kali-
forniában, az Amerikai Egyesült Államokban.
Apám ügynök volt, anyám pedig könyvelõként
dolgozott. Szegények voltunk, de megjátszot-
tuk, hogy jól élünk. Szép ruhák, jó kocsik, ren-
geteg hitel, eladósodás.
93
 Apám nagyon sármos pasas volt, könnyed,
kedves, szeretetteljes, anyám ennek pontosan
az ellenkezõje: zárkózott, érzelmileg távolság-
tartó. Annyira el volt foglalva azzal, hogy csinos
legyen, hogy közben elmulasztotta a lehetõsé-
get a szépségre. Mindketten alkoholisták vol-
tak, szörnyû veszekedéseket éltem át, de ab-
ban kiválóak voltak, hogy mindig bíztattak: ta-
nuljak, mert okos vagyok. Elõször nem fogtam
föl mi történik, azt gondoltam, a szeretet része
és természetes, hogy az apám szexuálisan
molesztál. Késõbb aztán bûntudatom volt, ma-
gamat okoltam mindezért, és nem sokkal az-
elõtt, hogy a fõiskolára beiratkoztam, bevettem
egy csomó gyógyszert, öngyilkos akartam
lenni. Az eset után apám már nem mert
hozzám nyúlni, akkor hagyta abba a szexuális
zaklatást. A traumára reumás ízületi gyulladás-
sal válaszoltam. Testem a szexuális molesz-
tálás története. A testem az én történetem: a
bánatom és az erõm forrása. Másoknak más a
történetük. Úgy döntöttem, hogy én így viszo-
nyulok hozzá. Sokáig rengeteg harag, düh, in-
dulat volt bennem. Az apám halálát követõ
években, 1981 után jöttem rá, hogy oly sok
minden, amit az életemben tettem semmi más-
ról nem szólt, csak arról, hogy a szüleim, külö-
nösen az apám kedvében járjak. Azt gondol-
tam, ha valamit igazán jól csinálok, akkor majd
megkapom tõle, amire valóban szükségem
volt, a feltétel nélküli, a szex nélküli szeretetet.
Húsz éves koromig nem beszéltünk arról,
hogy fogyatékos vagyok, a család tagadásban
volt ezzel kapcsolatban, és én sem tudtam,
hogy ez végleges állapot. Az orvosi modell sze-
rint ugyanis mindent el kell követni, hogy meg-
javítsuk az elromlott szerkezetet. Mindenáron.
S ha ez mégsem sikerül, az mindig a páciens
hibája. Nagyon sokat szenvedtem. Végül
számtalan eredménytelen mûtét és próbálko-
zás, kínlódás és sikertelenség után dr. Damon
segített megszerezni az elsõ motorizált széket,
és végre kijelentette, hogy többé nem kerülök ki
belõle. Anyám akkor azt mondta: »Jobb is,
hogy fogyatékos lettél, mert annyit aggódtam
volna miattad, olyan szép voltál«. Én meg csak
annyit kérdeztem: »Anya, mikor haltam meg?«
Ezzel együtt nagyon szerettem a szüleimet.
Súlyos fogyatékossággal élek tíz éves korom
óta, és az állapotom egyre romlik, ami azt jelen-
ti, hogy egyre kevesebb dolgot tudok egyedül
1 Örmény származású Egyesült Államokbeli patológus. Az orvos által asszisztált aktív eutanázia képviselõje.
94 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
megcsinálni. Vagyis folyamatosan azt a
dilemmát próbálom megoldani – amit máig sem
sikerült igazán –, hogy miként lehetne kreatív
életet élni, részt venni és aktívnak lenni, annak
ellenére, hogy nem tudok elmenni tüntetni, nem
tudok utazni, és nem tudok színházban játsza-
ni, csak nagyon korlátozott mértékben.
De a fogyatékossági mozgalom megtanított
arra, hogy az élet mindenki számára alkalmaz-
kodással jár, bár a mi helyzetünk extrém.
A múlthoz képest eléggé korlátozott a tevé-
kenységem. De akkor is értékes. Fontosnak
tartom, hogy megértsék az emberek: a fogyaté-
kosok világa állandóan változó, újjáalakuló va-
lóság, aminek a túlélés a kulcsa, az élet folyta-
tása olyan szinten, hogy az ember ne úgy érez-
ze, nem maradt más hátra, mint hogy Jack
Kevorkiant1 fölkérje a halálos injekció beadásá-
ra. Az alkalmazkodás tehát a lényeg, nem pe-
dig a szokásos mérce érvényes annak megíté-
lésében, hogy mitõl értékes valaki. Az egyik
kedvenc íróm, aki sokat ír fogyatékostémákról
(Ian Irwin) hangoztatja, hogy szeretne minél
tovább életben maradni mindenféle gépre kap-
csolva, azért, hogy a rendszer terhére legyen.
Nekem nem ez a célom, de ezzel csak érzékel-
tetem, hogy többféleképpen lehet a fogyaté-
kosságot felfogni. Õ úgy gondolja, értékeset
cselekszik azzal, hogy állandóan figyelmeztet
rá: a fogyatékosok mindenféle formában létez-
nek, olyannak kell õket elfogadni, amilyenek,
és úgy is kell õket értékelni. Nem tudhatjuk
senkirõl, hogy milyen érték lakozik benne.
Számomra az igazi nagy kihívás az idõ
múlásával az, hogy miként lehet összeegyez-
tetni az erõs és felhatalmazott fogyatékos mû-
vész képével a testi valóság élményének, a fáj-
dalomnak a közlését. Úgy gondolom, a kulcs az
állandó alkalmazkodás.
Íróként a fikciót és az önéletrajzi írást ötvözöm,
azaz színházi valóságot teremtek megélt
helyzeteimbõl, de ami ebbõl létrejön, az fiktív
elemeket is tartalmaz. A Szemtelen lány (Sassy
Girl) címû elõadásomban például – ami egy óra
húsz perces – az elmúlt húsz év olyan tapasz-
talatait kristályosítom ki vagy desztillálom drá-
mai pillanatokba, amelyekbõl tanultam valamit.
És poénná alakítom azt, aminek meg kellett
volna történni, vagy ami megtörténhetett volna.
Mostanában, mivel az életem sokkal nehezeb-
bé vált, nem olyan könnyû pozitív üzenetet
találni, mint a múltban. Mindig is írtam a nehéz-
ségekrõl, a küzdelemrõl és a fájdalomról. Azt
mondtam, hogy az útnak ez a része egészen
különleges és magával ragadó, lenyûgözõ. A
megoldandó feladat mostanában úgy jelenik
meg, hogy mit írjon az ember errõl, az örege-
dés folyamatáról, ami magában foglalja mind-
ezeket a bonyolult elemeket. Eddig még nem
sikerült megoldanom. Pár rövid darabot írtam
errõl, elég jól fogadták õket itt Berkeleyben, pél-
dául Az Egy életen át tartó barátságot (Lifelong
Friendship), amelyben az egyik nõ haldoklik és
a történet a barátságról szól. Ebben a darab-
ban a magam számára is megfogalmazhattam,
hogy a valóságban is eljön a végpont, amikor el
kell búcsúzni. Itt a városban is, minden alka-
lommal, amikor beszélgetek az emberekkel,
hallom, hogy megint meghalt valaki. Ezt kellene
mûvészileg megoldanom, hogy ünnepeljem az
életet, tiszteletet tanúsítsak a megélt életta-
pasztalat iránt, de egyben a vele járó fájdalmat
is kifejezzem. Ez az a feladat, kreatív kihívás,
ami kifejezetten izgat, de nem tudom, meg tu-
dom-e oldani.
A másik nagy személyes kihívás az olyan új
technika megtalálása és elsajátítása, aminek
segítségével folytatni tudom az írást. Mert fáj a
nyakam, a látásom egyre romlik, és az inaim is
gyengülnek. Már a gépelés is egyre nehezebb.
Egy egész darabot, verseket, vagy esszét meg-
írni sok… mire egy bekezdéssel elkészülök, azt
mondom, felejtsük el. A hangfelismeréssel az a
baj, hogy megterheli a nyakamat, mivel fel-
emelt fõvel és elõre nyújtott nyakkal kell beszél-
nem. Ha elég soká élek, valamikor majd csak
megtalálom talán a megoldást. A technika meg
egyre fejlõdik, és egyre inkább felhasználóba-
rát lesz.
Nem szabad tehát azt feltételezni, hogy
nem lehet megtalálni a megoldást, mert ilyen
az élet, ez maga az élet, és az élet legnagyobb
kihívása, hogy senki sem tudja, milyen sors vár
rá, mivel lesz megverve. Semmi sincs garantál-
va az életben. Az adaptáció, az alkalmazkodás,
állandóan újraértékelni, megvizsgálni, hogy mi
számodra az értékes, és hogy te miért, mitõl
vagy értékes, mit is jelent embernek lenni, ez itt
a feladatunk… Minden mûvésznek ez a dolga!
Ahogy az emberek megöregednek, és
ahogy félretolják, félretaszigálják õket, micsoda
értékek vesznek el! A legnehezebb továbbra is
keresni és meg is találni a kreatív kifejezésmó-
dokat, amikor testileg egyre gyengül az ember.
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
Sok idõt töltöttem fogyatékossággal élõ mûvé-
szek között. Volt olyan, aki se kézzel se lábbal,
csak egy szájba rakható kiegészítõvel tudott
írni. Mark O’Brian, a csodálatos író, gyermek-
paralízis túlélõje, vastüdõben élt. Sokat beszél-
gettem vele arról, mennyi energiát vesz el ön-
magában az, hogy az életfunkciók rendben le-
gyenek, hogy a puszta életben maradás milyen
eltökéltséget követel tõlünk. Ahogy egyre több
energiát vesz igénybe a tested, csak hogy fel
tudj kelni, beindulj reggel, egyél, annál keve-
sebb energia marad a kreatív tevékenységek-
re. Amikor az egész estét betöltõ darabjaimat
írtam, reggel felkeltem, lázasan leírtam a pisz-
kozatot a jegyzetfüzetembe, mire ezzel meg-
voltam, már jött is a segítõm, akivel másfél órát
töltöttem, megebédeltem, visszajöttem a szá-
mítógéphez és egész délután írtam. Ez ma tel-
jességgel elképzelhetetlen. Öreg kripli vagyok,
és néha azt gondolom, nem akarok már új
trükköket megtanulni.
Persze, ha a kongresszus elõtt beszélnék,
biztosan nem ejteném ki a számon, hogy kripli,
pedig használom a mindennapi nyelvben, de
ha olyan emberek elõtt mondanám, akik nem
értik a különbséget, úgy hangzana, mintha né-
gert mondanék fekete helyett, vagy szukát nõ
helyett. Meglepi az embereket és védekezõ
állásba helyezkednek. Ha az a cél, hogy felvilá-
gosítsd, vagy informáld az embereket, akkor
nem jó ötlet defenzívába kényszeríteni vagy
megbántani õket, mert akkor elzárkóznak. Nem
hallgatnak meg. Egyszóval, nagyon is tisztában
vagyok a nyelvet illetõ demarkációs vonalakkal.
A Wry Cripsben azonban a politikailag korrekt
nyelvhasználattal kapcsolatban komoly ellen-
vetéseim voltak. Fogyatékos, beteg nõk cso-
portja voltunk és többen életünkben elõször,
mindenre elszántan, megpróbáltuk kifejezni a
valóságunkat, és úgy gondoltam szamárság
korlátozni a nyelvet, miközben mi botorkálva,
ügyetlenkedve megpróbálunk eligazodni abban
a zavaros, piszkos ügyben, aminek az elmon-
dása is nehezünkre esik, és amit egész éle-
tünkben elfojtottunk. Ebben az esetben nagy
kárt tudott okozni a rosszul értelmezett politikai
korrektség. Azt hiszem, én jól láttam ezt akkor
és megpróbáltam leállítani.
A politikailag korrekt nyelv fontos eszköz az
elnyomottak kezében, hiszen ezzel tudnak el-
lennyomást gyakorolni azokra, akik a döntése-
ket hozzák, így hát jól értem és respektálom ezt
a mozgalmat, de szerintem néha túl messzire
megy. Múltkor néztem egy mûsort Mark Twain-
rõl, és valaki javasolta, hogy ki kellene venni a
95
nigger, a néger szót Mark Twain mûveibõl. Meg
vannak ezek bolondulva?
Azzal egyetértek, hogy a nyelv elnyomó
jellegét nagyon fontos figyelembe venni. Nem
biztos, hogy jól értem, hogy az afrikai amerikai-
ak miért akarják magukat afrikai amerikainak
hívni, de a lényeg az, hogy annak fogom õket
hívni, mert tiszteletben tartom a tényt, hogy az õ
tapasztalatuk nem egyezik meg az enyémmel.
De érdekes módon az általam használt
nyelvvel sok fogyatékossággal élõnek is baja
van. Kényelmetlenül érzik magukat tõle. Jó pél-
da erre, amikor egy írásom, amirõl azt gon-
doltam, hogy kiváló, megjelent egy fogyatékos-
folyóiratban, és akkor beírt egy nõ, hogy ha
ilyen dolgokat fognak kinyomtatni, akkor õ
visszavonja az elõfizetését. Amikor tovább ol-
vastam, rájöttem, hogy a kripli szó zavarta, a
dugás szó nem, csak a kripli. Sokak számára
nagyon nehéz megbirkózni a kripli szóval, mert
annyira sok szenvedést idéz fel.
Igen, ha kis kripli lánynak, szegény kis krip-
linek hívnak, bizony megsemmisítõ érzés lehet,
de nem mindegy, hogy ki mondja. Néha ha
hallom, hogy valaki használja a kripli szót, én is
összerezzenek. Amikor pedig fogyatékoskö-
zegben vagyok, körülvéve nem fogyatékos se-
gítõkkel és ez utóbbiak mondják, hogy kripli
vagy púpos, az nem zavar. Tulajdonképpen leg-
többször egyáltalán nem zavar semmi ilyesmi.
Talán, azért mert nem vagyok túlérzékeny a
nyelvvel kapcsolatban. Szeretem a nyelvet,
mindegy, hogy mi. Író vagyok. A kripli olyan erõs,
élénk szó, a fogyatékos szónak meg mintha
morális konnotációja lenne, mintha azt mon-
daná, nem vagy képes, vagy (handicapped)
hendikeppes vagy. De az eufemizmusokat min-
denekfelett utálom. Ilyen például a (differently
abled) másféleképpen képes, nem tudom, hogy
az mi a csudát jelent, vagy a (physically chall-
enged) testi kihívásokkal küzdõ… és a leg-
jobban utált, az a (handi capable) fogyatékos
képességû. Hülyeség.
Szerintem az a lényeg, hogy ne mondjuk,
hogy nem vagyunk kriplik. Csak változtassuk
meg a kripli jelentését. Az az igazi feladatuk a
fogyatékosságjogi mozgalomnak és a fogyaté-
kos mûvészeknek, hogy mélyreható változáso-
kat hozzanak a nyelvhasználat konnotációjában,
azaz definiáljanak bennünket, új jelentéseket
teremtsenek válaszként azokra a kérdésekre,
hogy kik vagyunk mi, és miként szeretnénk dol-
gokat.
Például számomra nem fontos, hogy a sze-
mély kerüljön elõre. Ez a része a nyelvnek nem
96 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
izgatott annyira, mert mindig más kulturális
mozgalmakat követtem figyelemmel, és ha
valaki azt mondta, hogy (I am a gay man)
meleg férfi vagyok, vagy fekete férfi, vagy nõ
vagyok, sose jutott eszembe, hogy ez bárkit is
inzultálna. Ezért amikor azt mondom, (I am a
disabled woman) fogyatékos nõ vagyok, nem
gondolom, hogy ez azt jelenti: elsõsorban
fogyatékos vagyok és csak másodsorban nõ.
Ez a kifejezés nem teszi fogyatékos mivoltomat
fontosabbá, mint a nõi mivoltomat. Ez csak egy
jelzõ, ez is a részem, de egyben fehér nõ is
vagyok. Ezért azt kellene mondanom, hogy (I
am a woman who lives with a white skin) nõ
vagyok, aki fehér bõrrel él. Számomra nem
fontos, hogy a személy kerüljön elõre. Sõt néha
kifejezetten esetlenné teszi a beszédet.
Vitatkoztam errõl sokat másokkal, akik úgy
érezték, hogy ez rendkívül fontos. Hogy a sze-
mély kerüljön az elsõ helyre. És ha ez fontos
valakinek, akkor tegye. De én nem szeretném,
ha ezek a dolgok kodifikálva lennének, ha me-
reven ragaszkodnánk hozzájuk, mert oly ször-
nyû nehézkessé teszik a nyelvet. Aztán meg
olyan kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk ezzel
az embereket, hogy végül nem tudják mit és
hogyan lehet mondani, és inkább ki se nyitják a
szájukat. Én jobban örülök annak, ha valaki
hibázik, akár ha olyat is mond, amitõl összerez-
zenek, csak akarjon velem beszélni. Nem fog-
nak velünk beszélni, ha azon kell aggódniuk, a
politikailag korrekt kifejezést használják-e, és
»a személy kerüljön elõre« is része ennek. Ha
annyira mereven ragaszkodunk a helyes nyelv-
használathoz, hogy az emberek elfogódottnak
és hülyének érzik magukat, amikor nem a he-
lyes kifejezést használják, akkor ahelyett, hogy
csökkentenénk, növeljük az elnyomás szintjét.
Megfordultam különféle kulturális hátterû cso-
portokban, és a végén mindig vitatkoztunk er-
rõl, mert valaki mindig rosszul mondja. Miért
olyan nehéz egyszerûen csak beszélni róla,
akármi legyen is az. Ha valaki mond valamit,
amire a másik azt mondja neki, hogy én ezt
inkább így szeretném hallani, azzal mi a prob-
léma? Hiszen ezzel már meg is kezdõdött a
párbeszéd!
Anyám mindig azt mondta, én nem az elsõ
szót mondtam ki, hanem az elsõ monológomat
mondtam el, úgy kezdtem beszélni. Igen, azt
hiszem, bennem genetikusan kötõdik valami a
nyelvhez. Mindig úgy képzeltem el, hogy külön-
bözõ frekvencián rezegnek a szavak. A nyelv-
nek, a szavaknak energiájuk van. Amikor ver-
set írsz és egy bizonyos szót választasz ahe-
lyett, hogy egy másikat választanál, annak
gyakran érzelmi hatása van, amikor kimondod.
Mindig is szerettem hangosan írni a verseimet.
Van aki nem szereti. Õk úgy képzelik, az olvasó
csendben ül és olvassa a könyvben vagy a
papírlapon a kinyomtatott szöveget. És persze
egy ilyen versnek a nyelvezete egészen más,
mint amit én használok. Én performansznyel-
ven írok, és mindig is úgy éreztem, sokkal ütõ-
sebb a munkám, ha elõ van adva. Az is furcsa,
ha valaki más adja elõ, mert azt hiszem, lénye-
ges a testem jelenléte, és az, hogy én adjam
elõ. Amikor a kezeimrõl beszélek, akkor igazán
erõs a vizuális jelenség, ha látják a kacska ke-
zemet.
Azt gondolom, hogy a nõk, elsõsorban a
feministák nagyon jól eltalálták a test és a hata-
lom kérdését. Mindez vonatkozik a fogyaté-
kosokra is, mert minket teljes egészében azzal
határoznak meg, mit tudunk és mit nem tudunk
csinálni a testünkkel, ahelyett, hogy az határoz-
na meg bennünket, miben vagyunk értékesek,
miként képviselünk értéket.
A feminizmus felhívta a figyelmet arra, mi-
lyen veszélyes az, ha az emberek hagyják ma-
gukat belemanipulálni, hogy kényszeresen
olyan dolgokkal foglalkozzanak, amik nem lé-
nyegesek a saját hatalmuk illetve kiteljesedé-
sük szempontjából. Erre jó példa: ha egy nõ
rögeszméjévé válik, hogy kövér a combja, akkor
nem lesz olyan hatékony a továbbtanulásban,
vagy egy állás megszerzésében, vagy a status
quo megváltoztatásában, mert arra fog össz-
pontosítani és minden energiáját arra fecsérli el,
miként néz ki, s a külseje elfogadható-e.
Azon a napon, amikor a nõk nem engedik
meg többé, hogy levágják a mellüket, se hogy
orvosok szemetet rakjanak a testükbe, hogy
nagyobb mellük legyen, akkor fogom úgy érez-
ni, hogy a feminizmus gyõzedelmeskedett. Ért-
hetetlen számomra, miként engedheti meg va-
laki, hogy megcsonkítsák. Talán amiatt, mert
annyi szörnyû mûtéten estem át és annyira
rettegek attól, hogy megmérgezzenek, mert azt
csinálják, mérgeket adnak be a szerencsétle-
neknek. És egy nõ erre képes, csak azért, hogy
kitöltsön egy blúzt. Hogy ez honnan jön? Meg-
mondom honnan. A mélységes elnyomásból
fakad. A belsõvé tett elnyomásból, a saját
tested gyûlöletébõl, ami nagyon is beleillik a
kapitalista rendszerbe. Mert ezek a mûtétek,
eljárások iszonyú pénzekbe kerülnek.
A feministák olyan sokat és olyan mélyre
hatóan írtak arról, miként lehet embereket meg-
osztani, mozgalmat szétrombolni, ha rá-
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
vesszük a tagjait arra, hogy csak a testükre
koncentráljanak. És utálom kimondani, de ki
kell mondanom, hogy a feminizmusnak nem
volt akkora hatása, amekkorát reméltem. Ha a
plasztikai sebészetet nézzük… A nõk meg-
csonkíttatják magukat.
Van még valami, amit a feminizmustól
tanultam. Ez pedig az, hogy a nõi szépség min-
dig is a férfiak, a férfitekintet által megha-
tározott. A fogyatékosság esetében is így van
ez. Az értéket vagy az értéktelenséget mindig
az ép testû férfiak határozzák meg. Így aztán
persze ha összehasonlítom magam valakivel,
aki tud járni, futni, dolgokat csinálni, akkor azt
kell hogy mondjam: Igen, vannak itt bizonyos
hiányosságok, szegény fogyatékos, keveseb-
bet ér, mint az ép testû. De akkor is, ha valami-
lyen szinten a valóságot írja le, ez fals norma.
Mert hova vezet? A hatalmad elvesztéséhez.
A domináns kultúra nagyon erõsen testi
beállítottságú. Vagyis fontos számára a külsõ
és a mozgás. Fontos számára, hogy jól nézzél
ki, bármi áron is, és hogy testileg aktív legyél.
Az aktivitást értékeli egyéb dolgokkal szemben,
és mindenkit leértékel, aki nem felel meg ennek
a mércének. Tehát ha ennek az értékrendszer-
nek az alapján méred meg magad, akkor min-
dig alul fogsz maradni az ép testûekkel szem-
ben. A fogyatékoskultúra alapértéke, hogy nem
ezt a mércét kell használnod, ha meg akarod
állapítani, te ki vagy, mennyit érsz, mert ez
zsákutca, nem vezet sehová.
Ha létezik fogyatékoskultúra – van róla egy
teljes videóm, írtam is róla nem keveset, úgy-
hogy kell, hogy létezzen –, akkor az egészen
más értékrendszert közvetít. Persze a fogyaté-
koskultúra nem ugyanolyan módon létezik,
mint az afrikai-amerikai kultúra, hiszen a fogya-
tékosság szerteágazó, nem homogén élmény,
illetve tapasztalat, ami nagyon bonyolulttá teszi
a dolgokat. Nem olyan, mint egy etnikai kultúra.
Inkább a melegkultúrához hasonlítanám, amely-
ben van bizonyos kifejezésmód, ami az egyedi
megélt tapasztaltból ered. Errõl van szó a mi
esetünkben is. Csak azok élik meg teljes mér-
tékben, akik fogyatékosok. Tehát ahogy be-
szélsz magadról, arról, ki vagy, az nagyon kü-
lönbözik valaki más megélt tapasztalatától, aki
nem tudja ugyanezt megélni, mert ép testû.
Nem tudja belülrõl kifelé megélni. Tehát szá-
momra a fogyatékoskultúra ennek a megélt va-
lóságnak a kifejezése egy norma felõl meg-
közelítve, amit nem ép testûek határoznak
meg. Olyasmi, mint a siketkultúra, amelyet az
általuk használt nyelv határoz meg, és ami
97
valószínûleg sokkal pontosabban körülhatárolt,
mint a fogyatékoskultúra. Vannak siketek, akik
azt mondják, nem lennének itt, ha lenne gyógy-
mód, mert úgy érzik, az elpusztítaná az ebben
a kultúrában való részvételüket. Nem vagyok
ellene a gyógymód megtalálásának, elfogad-
nám egy pillanat alatt, de vannak olyan fogya-
tékosok, akik azt tartják, hogy nem helyesek
bizonyos gyógymódok, a „megjavítás”, a vég
nélküli mûtétek, amiktõl jobban kellene len-
nünk. Az éptestû-kultúra szerint erre kellene tö-
rekednünk és ezt kéne tennünk. A fogyatékos-
kultúra erre azt mondja, hogy van jobb megol-
dás is, mint a test elleni erõszaktételek, a ször-
nyû kínzások. És része a kultúrának a fogyaté-
kossággal élõk intézményekbõl való kiszaba-
dításának nemzetközi mozgalma, amely azt
mondja, hogy amikor csak lehet, a fogyatékos
határozza meg, ki és mi õ, mire van szüksége,
és mit akar. Még akiknek kognitív fogyatékos-
ságuk van, azok is képesek ésszerû döntése-
ket hozni, megfelelõ segítséggel. És ez szerin-
tem mind része a kulturális identitásnak. Sok-
szor éreztem a kapcsolat hiányát, amikor meg-
próbáltam magamat elhelyezni az ép testûek
kultúrájában, nem láttam, hogyan tudnék hoz-
zájuk kapcsolódni. És akkor elkezdtem gondol-
kozni, hogy kell lennie legyen valami másnak,
valaminek, amit fogyatékoskultúrának nevez-
hetünk. El tudtam képzelni magamat bizonyos
egyéb kultúrákban, megnéztem a melegkultú-
rát, hogy abban miként van ez, és úgy láttam,
ott is úgy van, ahogy a fogyatékosközösség-
ben. Ott sem az a cél, hogy mindenkit kisuvic-
koljanak annak érdekében, hogy elfogadhatóvá
váljon a hetero világ számára. Vannak drag
queenjeik, (nõimitátoraik, bõrbe öltözött lányok,
fiúk), akiknek kilóg a fenekük, akik mind azt
mondják, õk ugyanúgy részesei a közösség-
nek, mint a tanárok, a feleségek, az üzletem-
berek, az anyák és az apák. A lényeg, hogy
önmagában hordoz értéket az, ahogy kifejezik
magukat. Van ebben valami, ami nagyon meg-
érintett, mint fogyatékost. Én sem akarom ta-
kargatni magamat, nem akarok álruhába öltöz-
ni azért, hogy ép testûnek nézzenek. Púpos
vagyok, úgyhogy az ép testû világ nagyon
kényelmetlenül érzi magát, ha engem lát. Ha
megpróbálnék valami fura ép testû normához
alkalmazkodni, annyi idõt kellene azzal tölte-
nem, hogy szépen nyugodtan üljek, eltakarjam
a kezem, megpróbáljam kihúzni magam, hogy
akkor többé nem tudnám, miként beszéljek.
Megakadályozna a beszédben.
98 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
Egyszer tényleg megcsináltam az egyik
elõadásomban. Volt rajtam egy sál, amivel elta-
kartam a végtagjaimat, és azzal viccelõdtem,
hogy így nem tudok beszélni. És úgy találtam,
valóban nem tudom kifejezni magamat így,
úgyhogy egy nap fogtam és eldobtam a sálat.
És ez igaz. Minél jobban kell magadat, az igazi
énedet takargatni, annál kevésbé tudsz valami
lenni, valamit csinálni, vagy valamit elérni. És
annál inkább sikertelen, tehetségtelen ember-
nek fogod érezni magad. Akkor meg minek
energiát ölni az egészbe. És ez az, amit a fo-
gyatékoskultúra nagyon máshogy lát, hiszen az
éptestû-kultúra azt mondaná, tegyél mindent
meg, hogy legyél, tudjál… Még ma is vannak
helyek, ahol órákat töltetnek azzal, hogy meg-
tanítsák a fogyatékosoknak, miként kell a cipõ-
fûzõt bekötni. Amikor valaki másnak két má-
sodpercbe telik. Nagyon más értékrendszerek-
rõl van itt szó.
Egészen más normákat kell figyelembe
venni, ha az ember adaptálni próbálja az érték-
rendszerét, ha nem akar öngyilkos lenni, vagy
azt elhinni, hogy bármi, amit csinál, úgyse lesz
elég jó. Sok fogyatékos azt gondolja, a világon
a legnagyobb bók, ha valaki azt mondja nekünk,
hogy nem is nézel ki fogyatékosnak. Többször
mondták már nekem is, amire én azt gondoltam,
mi van, te nem látsz? Nincs igazad, rosszul látsz,
én annyira fogyatékos vagyok, amennyire csak
lehet! És ha ezt bóknak szántad, nem az. Hát
láthatatlan vagyok?
Tehát ezt értem én fogyatékoskultúra alatt.
De nem egyszerû definiálni. Az biztos, hogy a
fogyatékosjogi mozgalom kezdett el máshogy
beszélni rólunk. Azt mondták, a fogyatékosság
nem betegség, hanem olyan, állandóan változó
valóság, léthelyzet, amibõl nem lehet kilépni.
Nagyon nehéz egyszerû szavakkal leírni. De
vannak hõseink, van Ed Robertsszünk, Judy
Heumannunk, Justine Dartunk, és õk csak a
miéink. Persze a mozgalomban fontos szere-
pük van a nem fogyatékosoknak, abszolút
szükségesek. Nem élnék ebben a világban, ha
nem lennének nem fogyatékosok, akik hajlandók
vállalni, hogy nekem segítsenek, akik sokszor
nagyon alacsony bérért hajlandók az asszisz-
tenseim lenni, hogy testileg olyan dolgokat
tudjak csinálni, amit egyedül, az õ segítségük
nélkül nem tudnék. Minden lépésnél ott voltak a
nem fogyatékosok, akik sokat tudtak segíteni a
tanultságuk, a tudásuk, a képességeik és a
tapasztalatuk folytán, ami nekünk hiányzott. És
ha õk nem lettek volna ott, és nem mondják,
hogy ez így nem helyes, és nem csatlakoznak
a mozgalomhoz, mondván, itt ki kell vágni a jár-
daszegélyt, hozom a fûrészt és kivágom a fran-
cos szegélyt, hogy a kerekesszékesek is tudják
használni a járdát… Millió példa van erre. Ed
Robertset, mozgalmunk keresztapját az édes-
anyja, Zona Roberts segítette. Õ tette lehetõvé
számára, hogy azt az életet élje, amit élt. Min-
den lépésnél ott volt és segítette Edet. Az any-
jának köszönheti, hogy annyi mindent elért,
hogy ma is inspirálja nemcsak a helyi fogya-
tékosokat, hanem nemzetközileg is ismert. Az
is igaz persze, hogy nagyon tehetséges volt,
remek beszédeket mondott, érthetõen, világo-
san beszélt nagyon komplex témákról. Le tudta
fordítani a legbonyolultabb kérdéseket is érthe-
tõ nyelvre, és politikai mozgalom létrehozásá-
nál ez nagyon fontos. Nem hosszú, unalmas,
hanem hatásos politikai beszédekre van szük-
ség. És Ed képes volt erre. Ismertem szemé-
lyesen. Soha nem hagyott cserben bennünket,
mindig is közülünk való maradt. Beutazhatta a
világot, világhírû lehetett, õ nekünk akkor is
csak egy berkeleyi srác maradt. Amikor egy-
személyes elõadásomat tartottam, és abban
volt egy jelenet, amiben véletlenül felfedezem a
mozgalmat, szükségem volt egy legendás hõs,
mozgalmi figura hangjára, akkor õ épp itt volt a
városban és szó nélkül ingyen megcsinálta ne-
kem, adta a hangját. Végig megmaradt olyan-
nak, mintha a szomszéd fiú lenne, és mindig
meglepõdött, ha valaki észrevette, milyen fon-
tos tevékenységet végez és mi mindent ért el.
»Tényleg? – kérdezte. Csak teszem a dolgom,
élem az életem. « És ez így van, szerintem is.
Amit tett, azért tette, hogy javítson a saját
életén, és hogy egy csomó más emberre is jó
hatással volt, és nekik is segített, abban, hogy
jobb életük legyen, az csak egy nagyszerû ve-
lejárója annak, ha valami olyat teszel, aminek
valóságos értéke van. Hatalmas hullámeffek-
tusa van az ilyen tevékenységnek, nemcsak
gyûrûzõ hatása. Nagyon jó srác volt.
De ott volt Judy Heumann, az elsõ személy,
aki valóban fordított a sorsomon. Láttam õt a
televízióban, a szövetségi kormányépület meg-
szállásának utolsó órájában, és ledöbbentem.
Én még életemben nem láttam ilyen kripli nõt,
aki ugyanolyan fogyatékos volt, mint én, és
akinek ekkora szája lett volna, aki így mert be-
szélni. Kemény volt, tényleg nagyon kemény. A
kongresszus elõtt beszélt és lényegében azt
2 Americans Disabilities Act, a Fogyatékossággal élõ amerikaiak törvénye, 1990). A törvény az USA-ra vonatkozik – a
szerk. megj.
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
mondta nekik, hogy hülyék, anélkül, hogy ki-
mondta volna. Nagyon nõies volt, harcias és
okos. Rámutatott arra, milyen bántó tud lenni,
ha azt mondják rólunk, mások vagyunk, de
egyenlõk. Hogy az milyen sértõ… Itt kell ülnünk
és azt várják tõlünk, hogy egyetértsünk… En-
nek még a gondolata is fáj… Nincs olyan, hogy
más, de egyenlõ. Nagyon nagy hatással volt
rám. Akkoriban teljesen elszigetelten éltem a
szüleimmel, és azt gondoltam, vagy ottmara-
dok életem végéig, vagy intézetbe kerülök. De
amikor láttam Judyt, akkor elõször gondoltam
arra, hûha, lehet, hogy talán mégsem? Izgal-
mas volt.
És Cece Weeks, aki a Független Élet Köz-
pont (Centre for Independent Living) egyik ala-
pító tagja volt, õ is részt vett a szövetségi épület
elfoglalásában. Cece egész életében aktivista
maradt. Egyike volt azoknak, akik létrehozták a
sürgõsségi segítõ hálózatot, amit Berkeley vá-
ros tanácsával is elfogadtatott. Mondjuk a segí-
tõdet baleset éri, nem tud jönni, akkor mit csi-
nálsz? Telefonálsz és küldenek egy sürgõsségi
segítõt. Õ volt az egyike azoknak, akik ezt
megszervezték és átnyomták. Nagyon aktív volt
élete végéig.
És Justin Dart, aki egyike volt azoknak az
embereknek, akiknek óriási hatásuk volt az
ADA2 kormányszintû megalkotására. Szená-
torokkal és a kongresszus tagjaival dolgozott
együtt, mert megvolt hozzá a tudása. Be tudott
kerülni a legbelsõ körökbe, mert beszélte a
nyelvüket. Tehát abszolút létfontosságú volt,
hogy a mozgalom része volt ez az ember, aki,
ahelyett, hogy a másik oldalról jött volna és
kizárólag a szükség oldaláról nézte volna a
dolgokat, képes volt politikailag, a politikusok
nyelvén megfogalmazni a bonyolult össze-
függéseket. Nem hiszem, hogy lenne ADA-nk,
ha nem lettek volna ilyen, politikai ismeretekkel
is rendelkezõ emberek a mozgalomban, mint
Justine. Többen is voltak ilyenek, de Justine
valóban kiemelkedik, óriás volt…
Igen, a mozgalom. Amikor a mozgalomban vol-
tam, akkor nekünk, fogyatékosoknak minden
politikai volt, a testtel nem sokat foglalkoztunk,
sõt mondhatnám, hogy teljesen figyelmen kívül
hagytuk, mert a mozgalom kétoldalú volt. Egy-
részt teljes gõzzel küzdöttünk azért, hogy az
orvosi modellt magunk mögött hagyjuk, más-
99
részt meg tagadásban voltunk a testtel kap-
csolatban. Ez persze nem tükrözte egyáltalán
az én valóságomat, mivel nálam a test a fõnök,
és kész.
Egy idõ után kezdtem magam kényelmetle-
nül érezni, mintha a kapcsolatom lazult volna a
mozgalommal, úgy éreztem, nem tudok beillesz-
kedni, nem elégít ki, amit csinálunk. Azt gon-
doltam, kell hogy legyen más is a világban. Tel-
jesen benne voltam a politikában, mégis úgy
éreztem, mintha valami hiányozna. És akkor
láttam meg a nyomdában, ahol a politikai anya-
gainkat nyomtatták, vagy másoltak egy Frida
Kahlo-posztert. Úgy emlékszem, a Törött ge-
rincet. Teljesen megdöbbentett. Ki ez a nõ, és
mirõl szól ez az egész? Csak modell, vagy va-
lódi? Akkor még természetesen semmit nem
tudtam róla. Attól fogva mindent elolvastam,
ami csak a kezembe került, és felkutattam min-
den kép repróját, mert tudtam, hogy ezt akarom
csinálni én is. Végre valaki megérti és ábrá-
zolja, min megyünk keresztül. Az ember úgy
érzi, hogy eltörött, de mégis érzéki. Olyan szép,
szexi, erõs és ugyanakkor annyira fogyatékos
és annyira átjárja a fájdalom. Ez valóban bo-
nyolult üzenet, de ez teszi annyira ütõssé és
érdekessé. Furcsa kombináció, ha egy testileg
megtört fogyatékos nõt látunk, akinek hatalmas
lelki ereje van. Nem tudunk vele mit kezdeni,
nincs hozzá viszonyítási alapunk. És akkor azt
éreztem, errõl akarok beszélni, csak még nem
találtam meg a módját. És attól kezdve, a saját
személyes élményeimet, a saját megélt törté-
neteimet kezdtem el mondani. Lassan rájöttem,
hogy ez az, ami addig hiányzott, és »a szemé-
lyes egyben a politikai« szlogent átültettem a
gyakorlatba.
Kezdetben fontos volt, hogy erõsnek, ke-
ménynek mutatkozzunk, elegünk volt a jóté-
konysági szemléletbõl, ezért nem akartunk a
testünkrõl beszélni. Annál inkább az akadály-
mentességrõl, a befogadásról és az egyenlõ jo-
gokról. Ugyanakkor, ha összejöttünk a hallban,
mindenki arról beszélt, éppen mennyire fáj,
mondjuk a háta. Úgy éreztük, lényeges, hogy ne
adogassunk az elnyomóinknak töltényt, ne tart-
hassanak – képletesen – a kivégzõosztag elõtt
sorba állítva bennünket, ne mondhassák, hogy
ezeknek úgyse fog sikerülni, úgyse képesek rá.
És akkor elkezdte bennem a mûvész lefej-
teni ezeket a politikai rétegeket és annak a
2 Neil Marcus (1954–, Berkeley, Kalifornia, USA) fogyatékossággal élõ táncos, színész, színdarabokat, verseket ír, a
Wry Crips társulathoz is kötõdik.
100 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
megvalósításán fáradoztam, miként lehetne a
személyeset kreatív munkával politikaivá tenni.
Mûvészi indulásom talán ahhoz kötõdik,
hogy mindig is jól éreztem magam a színpa-
don, jól ment, mert volt humorérzékem, és slág-
fertig voltam, azonnal tudtam reagálni. Azt gon-
doltam, így lehet jól lekötni a közönség figyel-
mét. Aztán amikor a Wry Crips korszak követ-
kezett, akkor a fókusz a költészetre tevõdött át.
Azelõtt soha nem írtam verset. Mindössze egy-
szer próbáltam az egyetemen, amikor is a taná-
rom azt mondta, nincs hozzá tehetségem, baná-
lis, közhely minden, amit írok. És valószínû az is
volt. Nem tudtam, hogyan kell írni, és õ nem
ajánlott fel semmilyen segítséget. Mondhatta
volna, hogy miért nem írsz magadról? És aztán
azt öntsd versformába, akkor lesz nyersanya-
god, amibõl ki tudsz indulni. Írj arról, amit is-
mersz, írj arról, mi ez az egész. De végül ennek
ellenére vettem írásórákat, nem is egy kurzust
jártam végig. Nem a költészet érdekelt, hanem
a prózaírás. És minden jó tanárom azt ismétel-
te, írjál arról, amit jól ismersz. Én pedig mind-
egyiknek azt mondtam, nem akarok a fogya-
tékosságról írni, mert nap mint nap ebben élek.
Ugyanígy nem akartam a szexuális erõszakról
írni, mert át kellett élnem. De aztán egyre in-
kább rájöttem, hogy a legütõsebb, legerõsebb
munkáim a fogyatékosságról és a szexuális erõ-
szakról születnek. Aztán Neil Marcus3 és a Wry
Crips minden tagja ezt a célt tûzte ki. Meg vol-
tunk gyõzõdve arról, hogy ha mûvészetet csi-
nálunk az életünkbõl, akkor ez hatalmas ellen-
álló gesztusnak minõsül majd. Mert azt várták
tõlünk, fogjuk be a szánkat, mosolyogjunk és
passzívak legyünk, mert a kriplik és a rendes
asszonyok mind ezt teszik.
Úgy alakult, hogy sok nõvel dolgoztam
együtt a mûvészi pályámon, de ez nem tudatos
döntés eredménye volt, inkább arról volt szó,
hogy õk jelentették az alkalmat, a lehetõséget.
A politikai mozgalomban többnyire férfiakkal
dolgoztam. Mozgalmunk, mint minden más
mozgalom – talán ma már nem annyira, mint
amikor én kezdtem – nagyon szexista. Én
voltam, aki dolgozott, csinálta, aztán valamelyik
férfi állt a kamerák elé. Ennek egyáltalán nem
örültem, mert legalább akkora egóm van, mint
bármelyik férfinak. Emellett úgy éreztem, ha
már én dolgozom, akkor hadd arassam le én a
babérokat. A Wry Cripsrõl egy barátomtól, volt
segítõmtõl hallottam elõször, aki idõközben
fogyatékos lett. Õ hívott. Eredetileg fogyatékos
leszbikusok jöttek össze, de késõbb úgy dön-
töttek, hogy kibõvítik, és minden fogyatékos nõt
szívesen látnak. Ez a barátnõm gyõzött meg,
mert tudta, hogy írok, bár akkoriban az írásaim
még nem a fogyatékosságról szóltak. Õ érezte,
hogy tehetséges vagyok. Akkoriban még órá-
kat vettem, úgy éreztem, küzdelmes lesz, mert
a politikai korrektség annyira nem az én stílu-
som. És bár tényleg tanult vagyok, jó iskolákba
jártam, nincs igazán elképzelésem arról, mi a
mûvészet és mi nem. De azt tudom, hogy minél
pontosabban tudsz valamit elmondani, annál
ütõsebb lesz a nyelv. Volt nekem egy nagyon
kedves íróiskolai tanárom, Tom Farber, aki hi-
hetetlenül nagy hatással volt rám, mert a ke-
zembe adott egy mottót. »Tágítsd a nyelv hatá-
rait, egyre tágítsd!« Attól fogva minden szót jól
megrágtam, mert megtanított arra, hogy min-
dent meg kell kérdõjelezni, és ha van egy erõ-
sebb, kifejezõbb szó, ami ugyanazt jelenti, ak-
kor azt kell használni. Õ nagyon erõsen hatott
rám, de mint tanár, és nem mint kolléga. Egy-
szóval a Wry Crips írócsoport fogyatékos nõitõl
kaptam a lehetõséget arra, hogy alkossak,
ezért mentem oda. Sokan közülük szövetsége-
seim lettek, bátorítottak, és hozzájárultak ah-
hoz, hogy az legyek, ami lettem. Helyet adtak
nekem és õk voltak az elsõk, akik azt mondták,
hogy jó, amit csinálok.
Nem tudtam eldönteni, tetszik-e amit a test-
rõl írok és hogy az költészet-e, vagy sem. Nem
úgy hangzott, mint bármi, amit addig olvastam.
Bár be kell valljam, volt egy költõnõ, Maya
Angelou, akirõl úgy éreztem, megszólított, mert
az utca nyelvét használta, és a versei úgy
hangzottak, ahogy az emberek beszélnek. Illet-
ve mégsem, mert nagyon mûvészien, nagyon
összeszedetten, hangsúlyosan adta elõ a mon-
dandóját. Az emberek igazából nem így beszél-
nek, de õ elhiteti veled. És én úgy gondoltam,
hogy a hitelesség valóban lényeges. Amikor
darabot nézel, a párbeszéd hiteles kell hogy
legyen, de nem hangozhat ugyanúgy, mint
ahogy az emberek a valóságban beszélnek,
mert az nem mûvészet. Unalmas lenne. Ezeket
a dolgokat tanultam, miközben csináltam õket.
Az egyetemen nem írást, hanem pszichológiát
tanultam, de határozottan szexista volt a légkör
ott is. Ketten voltunk nõk az egész évfolyamon.
Én kutattam a profom számára, és kiemelkedõ
tanulmányi eredményeim voltak, amirõl két sor
volt az értékelésemben, a hetyke attitûdömrõl
viszont három bekezdés. Azt hiszem, férfival
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
ilyet soha nem tettek volna. A másik nõ érté-
kelésében meg arról volt szó, hogyan öltözik.
Így hát azt gondoltam, nem vagyok odavaló.
Addigra már különben is eléggé illúzióvesztett
voltam a pszichológiát, a pszichológiai kutatást
illetõen.
Az elsõ munkám teljes egészében a testrõl szólt.
Vettem egy-egy testrészt, és azokról írtam.
Sokat gondolkodtam, vajon mások lenné-
nek-e az írásaim, ha nem lettek volna ép testû
gyerekkori élményeim. Testileg nagyon aktív
gyerek voltam, sokat jártam a természetben,
fára másztam… Sok csodálatos élményem
volt, mielõtt kerekesszékbe kerültem. Az a ta-
pasztalatom, hogy a fogyatékossággal élõ gye-
rekeket túlságosan óvják, soha nem veszik ki
õket a kerekesszékbõl, nem engedik meg ne-
kik, hogy fûben vagy homokban heveréssze-
nek. Fontos érzéki élményektõl fosztják meg
õket.
Az elsõ vers, amit életemben írtam a Mine
are the hands of your bad dreams, booga,
booga… volt. Éreztem, hogy nagyon beletrafál-
tam valamibe, mert amikor elõször adtam elõ,
csupa nõbõl álló közönség elõtt, mindenki fel-
hördült, felszisszent, pedig õk nem voltak mind
fogyatékosok, sõt többnyire nem fogyatékosok
voltak. Azt gondoltam, hûha, sok itt az olyan
nõ, akinek testtel kapcsolatos problémái van-
nak, akinek a testét állandóan leszólták, szinte
születésük óta. Akkor bizony rátapintottam va-
lamire. És az olyan érzés volt, mintha rocksztár
lennék. Rock and roll érzés. A közönség tel-
jesen ráhangolódott. Az után az elõadás után
már kint voltam az utcán, amikor hallom, hogy
szalad utánam egy nõ, hogy te vagy a hands of
booga booga! Ezek szerint az vagyok! –
gondoltam.
Máskor is éreztem ezt, a reakciók miatt. És
mindig meglepõdtem a fogadtatáson, mert min-
dig is otthon éreztem magam a színpadon. Az
energiaszintem felment, tudtam, hogy nagyon
ütõs a nyelv, amit használok. Egyáltalán nem
vagyok álszerény azzal kapcsolatban, hogy
amit csináltam, az jó volt. Tudtam, hogy valami
lényegesre tapintottam rá. De aztán a reakció
döbbentett rá, hogy tényleg. Mert láttam más
fogyatékos elõadókat is felmenni a színpadra,
és az emberek imádták õket, de az energiájuk
nagyon más volt. Sok tapsot kaptak, az embe-
reknek tetszett és inspiráló volt… Nem tudom,
nálam pontosan mi volt a különös, csak érez-
tem, hogy az emberek máshogy reagálnak.
Talán az energiám nagyon erõs és a látványok,
101
meg az, hogy olyan pimaszul belemondtam az
arcukba.
Mert a másik õrület a fogyatékossággal
kapcsolatban az, hogy valahogy infantilizálnak,
lekezelnek és megszelídítenek bennünket. A
fogyatékosokat megtanítják idejekorán, hogy
ne rosszalkodjanak, ne dühítsenek fel senkit,
mert aztán nem kapják meg a fogkeféjüket,
nem törlik ki a feneküket, szó szerint benne
hagyják õket a szarban. Ez a szomorú valóság,
különösen, ha intézetben nevelkedsz. Aztán
belejössz, hogy ne bánts meg senkit, hogy mo-
solyogj, ha inzultálnak. Ezért aztán ha egy fo-
gyatékos belebokszol a levegõbe a kacska
öklével, akkor annak van olyan energiája, mint
a rock and rollnak, olyan igazi szexuális ener-
gia, erõteljes életenergia.
A közönséggel nehéz a dolgod, ha úgy né-
zel ki, mint én. Nem állt ki a színpadra elõttem
még senki, aki úgy nézett volna ki, mint én.
Nem láttam ott fönn sok olyan testet, mint az
enyém. Azt kívántam, bárcsak ki tudnék vala-
mit találni, hogy mûködjön a dolog, mert féltem,
hogy az emberek kényelmetlenül fogják magu-
kat érezni. Aztán rájöttem, megvan, akkor le-
gyen ez! Hadd érezzék magukat kényelmetle-
nül! Mert a kényelmetlen érzés megnyitja õket.
Ismerek több igen tehetséges fogyatékos
elõadót, és õk is mind ezt mondják. Az nem jó,
ha a közönség kényelmesen érzi magát, jobb,
ha felhecceled õket, mert akkor nyílnak ki. Ami-
kor hallanak valami nagyon szépet, ami egyút-
tal meg is nevetteti õket, akkor rájönnek, hogy
ez tényleg meglepõ és ellentmondásos. És ak-
kor errõl talán máshogy kellene gondolkodni…
Azzal senkit nem tudsz megváltoztatni, ha azt
mondod neki, hogy én ugyanolyan vagyok,
mint te. Mert nem vagyok ugyanolyan, mint te!
Neked nem kell segítség ahhoz, hogy vécére
tudj menni. Én nem olyan vagyok, mint te! Az
én életem más, de vannak lényeges dolgok,
amik közösek, mert nõk vagyunk, emberek va-
gyunk, tehát ezt a dolgot kell valahogy elõhoz-
ni, és a közönséget meg kell próbálni rávezetni
erre az emberi utazásra. Ez a dolga a mûvész-
nek, és én is mindig ezt próbálom. Megpróbá-
lok nem hazudni a tapasztalataimról, de úgy
érzem, ha a szenvedést hangsúlyozom állan-
dóan, akkor az túl sok, ha meg egyáltalán nem
említem, akkor hazudok. Ezért azt gondoltam,
ki kell találni valamit, amivel lehetne enyhíteni
az igazán kényelmetlen dolgokat, a depresszi-
ót, a szomorúságot, a szörnyen félresikerült
mûtéteket vagy bármi mást. És rájöttem, hogy
humorral. Ezért aztán mindig sokat viccelõdök.
102 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
Bármit fel lehet használni, ami kinyitja az embe-
reket. Hogy máshogy tekintsenek az elõítéle-
teikre, mert ez a változtatás a mûvész feladata,
különösen azé a mûvészé, aki valamilyen mó-
don olyasmit képvisel, amit nem reprezentál-
nak õszintén, nyíltan sehol, és a fogyatékosság
ilyen.
Ahogy Frida Kahlo tette, vagy Mary Duffy
teszi. Mary Duffy csodálatos mûvész, fotográ-
fus Írországból. Karok nélkül született. Úgy fo-
tózza a saját testét, mint egy mûvészi alkotást.
A dolgozószobám falán van az egyik fotója. Fe-
kete-fehér, kar nélküli nõi torzó. Gyönyörû fo-
tókat csinált magáról, kapcsolatba is lépett
velem, mondván érzi a hasonlóságot kettõnk
között. Én ugyanazt csinálom a költészetben,
amit õ a fotózásban, mert mindketten – és
Kahlo is ezt tette – a testünket használjuk a
mûvészetünkhöz. Sõt erotikus verseimben én
erotizáltam is a magam és a partnerem testét,
beleértve a fogyatékosságomat is. Egyik ver-
semben úgy írom le a szerelmem lábtartóva-
sának dübörgését – amint hallom, ahogy jön
haza –, mint ami erotikus élvezetet nyújt ne-
kem. Mondhatja valaki, hogy ez a fogyatékos-
ság erotizálása. Ez nem azt jelenti, hogy nem
örülnék, ha nem lenne fogyatékos, de más itt a
szemlélet, máshogy látjuk a dolgot. Ahelyett,
hogy azt mondanánk: szeretem a testedet an-
nak ellenére, hogy… azt mondjuk: szeretem a
testedet. És ez sokak számára nagyon kényel-
metlen, mert hajszálnyi különbség van aközött,
hogy a torzhoz vonzódik valaki, furcsa módon
vonzódik s szereti megérinteni a fogyatékos
testet, és aközött, ha valaki egyszerûen eroti-
kusnak lát egy testet, ami máshogy néz ki. Pél-
dául az amputált testet. Vannak olyanok, akik
esztétikailag gyönyörûnek találják. Vita folyik
fogyatékoskörökben arról, amit úgy is hívha-
tunk, hogy fetisizmus. Sokaknak nagyon tet-
szenek az amputált emberek, ugyanúgy, ahogy
sokan szeretik a nagyon kövér nõket. Nagyon
érdekes téma. A Superfesten bemutattunk egy
filmet egy fogyatékos, amputált nõrõl. A web-
kamera elõtt, erotikus pózokban vette fel magát
videóra a testét használva, a teste másságát
erotizálva. Nagy vitát kavart. Pedig õ maga
akarta így, senki nem kényszerítette, õ maga
akarta ilymódon bemutatni magát, és mindezt
nagyon szépen és mûvészien oldotta meg.
Akkor azt gondoltam, ez valóban bonyolult té-
ma, mert miért is kellene kényelmetlenül érez-
nünk magunkat, ha valaki tetszik az amputá-
ciójával együtt. És miért is kellene cenzúrázni,
ha valakit gyönyörûen ábrázolnak, mint ero-
tikus, szenzuális lényt, akit amputáltak. Ez az
egyik legbonyolultabb téma a fogyatékoskö-
zösségen belül. Miként lehet erre reagálni? Sok
nõ azt mondja, és ide tartozik a barátaim több-
sége, hogy jól teszik, ez csak erõt ad nekik. Jól
teszik ezek az amputált nõk, hogy megmutatják
magukat. Nekik ez olyan, mint amikor én mu-
togatom a kacska mancsaimat. Büszkék rá.
Persze én is átéltem – nem egyszer elõ-
fordult –, hogy azok a fogyatékosok, akik abban
a tudatban szocializálódtak, hogy nem szabad
hullámokat verni, mert akkor baj lesz, azok
ugyanolyan kényelmetlenül érezték magukat
az elõadásom alatt, mint az ép testûek. Nem
értették, miért kell ezt és így mondanom és mu-
tatnom, és miért tûnök olyan dühösnek. Ér-
dekes, én meg soha nem gondolok magamra
úgy, mint aki dühös, csak éppen harcias vagy
inkább szenvedélyes, és azt hiszem, van kü-
lönbség a kettõ között. Ezzel nem akarom azt
mondani, hogy soha nem fordul elõ a munkám-
ban a düh. Elõfordul. Van olyan versem, pél-
dául a Visszabeszélés (Back Talk), amelyben
valóban összetûzök az ép testû világgal, és na-
gyon erõteljesen, arcba vágóan, még talán kel-
lemetlenül és durván is. Igen, az düh. De álta-
lában öt percig tart az egyórás elõadásból. De
az emberek annyira nincsenek hozzászokva,
hogy fogyatékosok bármiféle dühöt is kifejezze-
nek, hogy úgy érzik, az egész elõadás dühös.
Valahogy azt kellett elérnem, ne aggódjak
túlságosan a közönség reakciójával kapcsolat-
ban. Ha nem nevetnek ott, ahol kéne, az se baj.
Mert késõbb jöttem rá, hogy nem mindenki re-
agál ugyanúgy. Sokan emésztik a dolgot. Aztán
azt gondoltam, állj oda Cheryl, és mondj el egy
történetet. Érezd jól magad a közönséggel,
szórakoztasd õket, csiszolgasd a technikát, és
ha keményen megdolgozol érte, ha kitartasz
mellette, lehet, hogy valamibõl mûvészet lesz.
Úgyhogy azóta mindig csak teszem a dolgom,
hadd szóljon, lássuk, hova lyukadunk ki. A szín-
padon próbálom kitapintani, a közönség mit érez,
hol tart, nehogy megbántsak bárkit, de azért azt
(A monológ alapjául szolgáló interjút Hernádi Ilona és Hernádi Kriszta készítette, 2008. december 16-
án Berkeleyben.)
„A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
nem engedhetem meg a közönségnek, hogy õ
diktálja, mit lehet és mit nem.
Aztán vannak ezek a varázslatos pillana-
tok, amikor a kapcsolat teljesen tökéletes a kö-
zönséggel. Vannak olyan pillanatok, amikor
annyira mélyen beleéli magát az ember, hogy a
közönség szinte együtt lélegzik vele. És az
tényleg hihetetlenül jó. Azok a rock and roll pil-
lanatok!
Búcsúzóul azt üzenem a magyar barátaimnak,
hogy nem szabad feladni, nyomatni kell, csinál-
ni kell! Sose fogadjátok el a nemleges választ,
ha valamit el akartok érni! Ez a lényeg. És ak-
kor meg fog történni, teljesülni fog, amit kíván-
tok. Mert itt is ez történt. A fogyatékos emberek
milliószor hallották, hogy amit akarnak, azt nem
lehet, az megvalósíthatatlan, túl drága, nincs rá
pénz. Ébernek kell lennünk, vigyáznunk kell,
mert lehet, hogy valamit törvénybe iktatnak, de
a társadalomnak sok- sok év kell, mire megva-
lósítja, illetve végrehajtja a törvényt. Például az
akadálymentességhez való egyenlõ hozzájutás
jogát megpróbálják a legszûkebben értelmezni,
hogy a legolcsóbb legyen. Oda kell figyelnünk,
hogy a törvény értelmezése a javunkat szol-
gálja.
Higgyétek el, idõvel majd csak beadják a de-
rekukat, de kitartónak kell lenni! És ott kell lenni,
jelen kell lenni, részt kell venni. Láthatónak kell
lenni. Ne hagyjátok, hogy bárki is vissza akar-
jon benneteket küldeni az árnyékba, a sötét-
ségbe, és hogy azt mondja, ti nem vagytok ide-
valók! Mi is csak azért tartunk ott, ahol tartunk,
mert az arcukba vágtuk, hogy itt vagyunk és
számolni kell velünk! Nem zárhattok el többé
bennünket! Soha többé nem megyünk oda
vissza! Persze ebben az országban is rengeteg
még az elvégzendõ munka. Sok helyen nem
lehet segítõ ellátáshoz hozzájutni. Mi se ülhe-
tünk a babérjainkon. És ez mindenütt így igaz.
Nem lehet ellustulni!
A harc folytatódik!
Örökké!”
103
 A TÖRÖTT GERINC , 1944

104 „A T E S T E M A Z É N T Ö R T É N E T E M : A B Á N AT O M É S A Z E R Õ M F O R R Á S A ”
 SZEMLE

KOZMA ÁGNES

KÖNYVKRITIKA
Nyárádi Gáborné dr. (szerk.) Esélyegyenlõség, egyenlõ bánásmód
A hátrányos megkülönböztetés felismerése és kezelése a helyi közigazgatásban
(KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, Budapest, 2008)

A cikkben egy két évvel ezelõtt lezárt országos felmérésrõl készült kötet A fogyatékossággal élõk jogbiztonsága és a
jogalkalmazás gyakorlata a helyi közigazgatásban címû fejezetének könyvkritikája olvasható. A szerzõ elsõsorban
kutatásmódszertani, majd szakmai és tartalmi szempontból elemzi és értékeli a fejezetet. A hiányosságokra vonatkozó
kritikai észrevételek mellett a cikk végén konkrét és elõremutató javaslatokat fogalmaz meg az esélyegyenlõségrõl szóló
kutatások jövõbeni céljaira, irányaira vonatkozóan.

A két részbõl álló kötet egy 2006–2007-ben,
hazai és Európai Uniós támogatással megva-
lósított felmérés tapasztalatait foglalja össze.
Az elsõ rész A fogyatékossággal élõk jogbiz-
tonsága és a jogalkalmazás gyakorlata a helyi
közigazgatásban címet viseli, és egy empirikus
kutatás tapasztalatait, valamint a fogyatékos
emberek esélyegyenlõségét biztosító jogi
kereteket tekinti át. A második rész a romákkal
szembeni diszkrimináció típusait és sémáit
tárja föl a települési önkormányzatok gyakor-
latában a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédõ
Iroda és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok
országgyûlési biztosának beszámolóiból szár-
mazó esettanulmányok alapján. Bár a két rész
feltehetõleg egyazon kutatás keretében ké-
szült, megközelítésmódjukban eltérõek és nem
szervezõdnek egységbe. Ez az ismertetõ a fo-
gyatékos emberekkel foglalkozó rész bemuta-
tására szorítkozik.
Magyarországon kevés empirikus kutatás
készül a fogyatékossággal élõ emberek hely-
zetérõl,1 ezért várakozással vettem kézbe a kö-
tetet, amely az utóbbi évek egyik kiemelt témá-

1 A kivételek között említhetõek a Kézenfogva Alapítvány kutatásai az értelmi fogyatékos emberek helyzetérõl (Bass
[szerk.] 2004; 2008).

KÖNYVKRITIKA 105
jával, az esélyegyenlõséggel és az egyenlõ
bánásmód megvalósulásával foglalkozik. Saj-
nos a könyv több szempontból is csalódást
okozott, és jól illusztrálja a fogyatékosság tár-
sadalmi témakörének megközelítésével kap-
csolatos fogalmi és módszertani zûrzavart.
Már a kutatás kérdéseinek megfogalma-
zása sem világos: nem tudjuk, pontosan mit
szerettek volna a kutatók megvizsgálni. Leg-
alább három különbözõ kérdésfelvetéssel talál-
kozunk a bevezetõben:
1) Létezik-e közvetett vagy közvetlen diszkri-
mináció az önkormányzatok által alkotott
jogszabályokban, illetve megjelenik-e disz-
krimináció a jogszabályok alkalmazása,
végrehajtása során?
2) Mik az esélyegyenlõség akadályai az egyen-
lõ bánásmód valamint a fizikai és az info-
kommunikációs akadálymentesítés2 terén?
3) Mennyire ismerik az önkormányzatok mun-
katársai a fogyatékos emberek esélyegyen-
lõségét elõíró jogszabályokat és eljáráso-
kat, s ügyintézési gyakorlatukban érvénye-
sül-e az egyenlõ bánásmód elve?
Mindhárom kérdés fölvetése jogos és releváns
a mindennapi tapasztalatok tükrében. A ta-
nulmányból azonban e kérdések egyikére sem
kapunk választ.
A dolgozat alapját képezõ empirikus kuta-
tás három részbõl állt: Az elsõ rész személyes
megkeresésen alapuló kérdõíves felmérés és
az önkormányzati hivatal tárgyi környezetének
és feltételeinek megfigyelése volt, ez utóbbit a
„statisztikailag értelmezhetõ minimális 100-as
elemszámú mintán” végezték el. A mintát több-
lépcsõs rétegzett véletlen mintavételi eljárással
választották ki, és az összes településtípus meg-
jelent benne. Ezt egészítette ki második kuta-
tási részként a mintában szereplõ önkormány-
zatok honlapjainak tesztje abból a szempont-
ból, hogy a honlapok vakbarátak-e. Az adat-
gyûjtés harmadik részeként az eredeti kérdõív
elektronikus változatát juttatták el az e-mail
címmel rendelkezõ önkormányzatok számára.
A tanulmányt számos módszertani hiányosság
jellemzi, így például a beszámolóból nem derül
ki, hány önkormányzat kapta meg a kérdõívet,
csupán azt tudjuk meg, hogy 98 településrõl ér-
kezett értékelhetõ válasz. Ugyanígy nem derül
ki, hogy a személyes megkeresés 100-as min-
tájából hány önkormányzatnál jártak sikerrel a
2 Széles értelemben ez az egyenlõ esélyû hozzáférés megteremtését jelenti. (A szerk megj.)
106
kérdezõk, vagyis mekkora a minta tényleges
elemszáma.
A kutatásban használt kérdõív 32 kérdésé-
bõl 6 az önkormányzati alkalmazottak „alap-
ismereteit” szándékozott fölmérni azzal, hogy a
különféle fogyatékossággal élõ emberek lét-
számára és lakosságon belüli részarányára
kérdezett rá, a 2001-es népszámlálás adatai-
nak alapul vételével. A kérdõív második része a
fogyatékos emberek által igénybe vett hivatali
közszolgáltatásokról kérdez. A harmadik rész
arról érdeklõdik, hogy elõfordul-e, hogy, illetve
elfogadhatónak tartják-e, ha a fogyatékos em-
berek ügyeit valaki más intézi helyettük. Itt kér-
deznek arról is, hogy az önkormányzati hivatal
alkalmaz-e fogyatékos munkatársat. A ne-
gyedik részben vannak az akadálymentesítés-
sel és a fogyatékos emberek hivatali ügyintézé-
sét segítõ intézkedésekkel kapcsolatos kér-
dések, valamint ez a rész méri föl az országos
érdekvédelmi szervezetek ismertségét is. Kü-
lön rész foglalkozik az országos, jelnyelvi tol-
mácsszolgálat igénybevételével. Végezetül a
kérdõív az önkormányzati rendezvények aka-
dálymentességérõl érdeklõdik, valamint arról,
hogy az önkormányzat elképzelései szerint
„milyen formában lehetne bevonni a fogyaté-
kossággal élõ embereket az esélyegyenlõség
megvalósításának folyamatába”.
A kérdõív elsõsorban nyitott kérdésekbõl
áll; az ezekre adott válaszokat a kutatók so-
rolták kategóriákba. Arról semmit nem tudunk
meg, hogy a válaszokat miként rögzítették és a
kódolás miként történt, ám ennél zavaróbb
probléma, hogy a használt kategóriák némelyi-
ke semmitmondó, üres, az eredmények értel-
mezése pedig felszínes. Ezt illusztrálja a kö-
vetkezõ példa. Arra a nyitott kérdésre, hogy
mennyiben különböznek a fogyatékos emberek
által igénybe vett szolgáltatások a „többiek”
által igénybe vett szolgáltatásoktól, a kutatók a
válaszokat a következõ kategóriákba sorolják:
a válaszadók 46%-a szerint nincs különbség,
23% válaszolja, hogy „a fogyatékosság jellege
szerint”, 11% pedig, hogy a „jogszabály szerint”
különböznek. A válaszolók 12%-a szerint „a
szolgáltatás minõsége” alapján különböznek,
és 8% jelöl meg egyéb választ. A kutatók ebbõl
azt a következtetést vonják le, hogy „(a)
válaszadók jelentõs hányada úgy véli (46%),
hogy a hivatalban jelenleg ugyanúgy bánnak a
KÖNYVKRITIKA
fogyatékossággal élõ ügyfelekkel, mint a nem
fogyatékossággal élõkkel, azaz biztosítják az
esélyegyenlõséget.” (26. old.) Egyrészt ez a
következtetés hibás, hiszen a kérdés nem erre
vonatkozott. Másrészt viszont nem tudjuk meg,
a „szolgáltatás minõsége szerint” válasz tény-
legesen mit takar, holott ez utalhat a fogyatékos
emberek hátrányos megkülönböztetésére.
A válaszokat kizárólag százalékos megosz-
lás szerint dolgozták föl, és bár elemszáma
alapján a minta alkalmasnak tûnik a statisztikai
elemzésre, sõt a módszertan kidolgozása és a
mintavétel során a kutatók szerint ez szempont
is volt, elemzésre nem került sor. A tanulmány
szerzõi meg sem próbáltak statisztikai módsze-
rek segítségével – szignifikáns – különbsé-
geket föltárni a különféle településkategóriák,
vagy a különféle fogyatékossági csoportok
között. Az olvasó számára nagyon zavaró az is,
és nem segíti az értelmezést, hogy a szemé-
lyes és az elektronikus adatgyûjtés eredmé-
nyeit külön fejezetben, de azonos szerkezet-
ben dolgozzák föl. A szerzõk annak érdekében
sem tesznek erõfeszítést, hogy a két felmérés
válaszai közötti különbségeket (amelyekrõl
nem tudjuk meg, hogy statisztikailag valójában
jelentõsek-e) valamilyen módon magyarázni,
értelmezni próbálják.
Az önkormányzati hivatalok honlapjainak
vakbarát-tesztje összemossa a honlapokon
közölt információ tartalmát és a honlapok
JAWS szoftverrel való használhatóságát. Az
elemzés sajnos itt sem árnyalja a képet a
település jellemzõi alapján, és ugyanolyan ka-
tegóriákat állít föl egy kisközség, mint egy több-
százezres nagyváros számára.
A tanulmány talán legmeglepõbb része a
következtetéseket és javaslatokat tartalmazó
fejezet, amelyben a szerzõk érvénytelen, az
empirikus felmérés adataiból nem levezethetõ
és semmitmondó általánosításokra jutnak az
akadálymentesítés megvalósításával kapcso-
latban. Erre példa a következõ megállapítás,
miszerint
„(..) a tájékozatlanság és az elõítélet – ez
utóbbit erõsíti az ismerethiány – általánosan
jelen lévõ akadálya a folyamatnak. Azokon a
településeken ugyanis, ahol már rendelkezik
valamelyik ügyintézõ ilyen irányú szakismere-
tekkel, sikeresebb az esélyegyenlõség megva-
lósításának folyamata. A személyes megkérde-
zések során azt is megállapítottuk, ha az ön-
kormányzati vezetõ érintett (családja, rokona,
közeli ismerõse fogyatékossággal él), akkor
sokkal felkészültebb az ilyen irányú problémák
KÖNYVKRITIKA
kezelésére. Még a szakterminológiában is
jártas és nem használ diszkriminatív kifejezé-
seket (pl. nyomorék).” (148–149. old.)
Különösen kirívó a fogyatékos személyek or-
szágos érdekképviseleti szervezeteinek össze-
hasonlítása, ami jól jellemzi a tanulmány ké-
szítõinek szemléletét és ismereteit, különösen
az értelmi fogyatékossággal kapcsolatban. A
szerzõk megállapítják, hogy
„(a) négy szervezet érdek-képviseleti haté-
konyságának összehasonlítása során is a
MEOSZ helyezhetõ az elsõ helyre. A látás-
sérültek és a hallássérültek az egyeztetések
során hátrányban vannak, kommunikációs aka-
dályokba ütköznek. ... Az értelmi fogyatékosok
képviseletét mindig képviselõ, legtöbbször a
szülõ látja el, de ez a képviselet nem tud olyan
hiteles lenni, mint amikor az érintett – mozgás-,
látás-, hallássérült – szólal meg. ...A professzio-
nális érdekképviselethez tehát nagyon fontos
az, hogy a képviselõ felkészült szakember és
lehetõleg profi kommunikátor legyen egy sze-
mélyben.” (143. old.)
A tanulmány mindazonáltal nagyon érdekes
olvasmány, hiszen rendkívül jól illusztrálja a
magyarországi fogyatékosságügyi politika fõ
gyengeségét: az esélyegyenlõség üres szó-
lamként való használatát, leszûkítését a hozzá-
férésre és az akadálymentesítésre, amik ön-
magukért való céllá váltak.
A fizikai és az infokommunikációs akadály-
mentesítés a hazai fogyatékosságügyi politika
egyik kiemelt feladata, amelyre az utóbbi évek-
ben jelentõs anyagi forrásokat is szán az or-
szág. Sokan keményen küzdenek azért, hogy a
meglévõ épületeket és szolgáltatásokat „aka-
dálymentessé” és elérhetõvé tegyék a fogyaté-
kos emberek számára. Miközben minden erõ-
feszítésünk arra irányul, hogy rámpákat épít-
sünk, indukciós hurkokat és Braille-írásos fel-
iratokat helyezzünk el önkormányzati épületek-
ben – ezek természetesen nagyon fontos
dolgok – elfelejtjük föltenni azt a kérdést, hogy
az épület, a szolgáltatás stb. vajon valóban az
esélyegyenlõséget szolgálja-e; segíti-e a fo-
gyatékos embereket az önálló életvitelben? A
meglévõ struktúrákat kell-e akadálymentessé
tennünk, avagy inkább újra kellene gondolni bi-
zonyos nagy ellátórendszereinket, mindennapi
gyakorlatainkat? Ennek az ellentmondásnak a
legkirívóbb példái a nagy létszámú intézmé-
nyek akadálymentesítésére fordított erõforrá-
sok, ahelyett, hogy bezárnánk ezeket az
107
intézeteket, és helyettük a fogyatékos egyén
igényeihez illeszkedõ, személyközpontú ellátá-
si formákat alakítanánk ki.
Az esélyegyenlõség és az akadálymentesí-
tés leszûkítõ értelmezésének másik következ-
ménye, hogy szinte teljesen láthatatlanná vál-
tak ebben a folyamatban azok a csoportok – az
értelmi fogyatékossággal élõ és az autista sze-
mélyek – akiknek az érdekei kevésbé értelmez-
hetõek a fizikai hozzáférés szintjén. Az õ hely-
zetük nemhogy javult, de sok szempontból hát-
rányosabbá vált. A teljes jogú társadalmi rész-
vételüket akadályozó jogi korlátok és társadal-
mi gyakorlatok – például a kizáró gondnokság
intézménye3 és az intézeti szegregáció –
lebontása egyáltalán nem jelenik meg az aka-
dálymentesítésrõl folyó diskurzusokban.
Mindez rávilágít arra is, hogy ha a fogya-
tékos emberek társadalmi helyzetében valós
és jelentõs változást szeretnénk elérni, akkor
több, a fogyatékosság társadalmi modelljébõl
kiinduló emancipatív kutatásra van szükség,
olyanokra, amelyek a hátrányokat létrehozó
társadalmi struktúrák, rendszerek és gyakorla-
tok feltárására és megváltoztatására összpon-
tosítanak (ehhez lásd az e folyóirat 1. számá-
ban megjelent Marton – Könczei- és Barnes-
tanulmányokat).

3 Az Országgyûlés 2009. szeptember 21-én elfogadta a Polgári Törvénykönyv módosítását, amely megváltoztatja a
cselekvõképesség korlátozására vonatkozó szabályokat, többek között megszünteti a kizáró gondnokság
intézményét. Az új szabályok megfelelõ végrehajtása valós és jelentõs változást hozhat az értelmi fogyatékos emberk
egyenlõ jogainak megvalósításában.

108 KÖNYVKRITIKA
P Á S Z T O R É VA
A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLÕSÉGÉÉRT
KÖZALAPÍTVÁNY TÖREKVÉSEI A SZÜLÕSEGÍTÉS ÉS A KORAI
INTERVENCIÓ TÉMÁJÁBAN (A KEREKI-LANNERT CIKK HÁTTERÉHEZ)
A cikk a Fórum-rovat Kereki-Lannert-tanulmánya keletkezésének hátterét világítja meg, a Közalapítvány szerepének
feltárásával. Leírja, hogy milyen elvek szerint mûködik és végezte az adott területen munkáját a szervezet.
AZ FSZK CÉLJAI, TEVÉKENYSÉGE
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségért
Közalapítványt (FSZK) 2007. július 21-én alapí-
totta a Magyar Köztársaság kormánya. A létre-
jött közalapítvány két korábbi szervezet, a Fo-
gyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásá-
ért Országos Közalapítvány és a Fogyatékosok
Esélye Közalapítvány egyesítése után jogutód-
ként mûködik tovább.
Az FSZK átfogó szakmapolitikai célja a fo-
gyatékos személyek esélyegyenlõségének, tár-
sadalmi integrációjának és komplex (re)habili-
tációjának elõsegítése, a komplex rehabilitáció-
ban közremûködõk tevékenységének össze-
hangolása. Célja továbbá a sajátos nevelési
igényû gyermekek, tanulók ellátásában közre-
mûködõ intézményrendszer tervszerû fejleszté-
se, a sajátos nevelési igényû gyermekek, tanu-
lók nevelését, oktatását szolgáló pedagógiai
programok, megoldások, eljárások kifejlesztése.
Az FSZK a meghatározott célok elérése ér-
dekében pályázati úton vagy közvetlen szolgál-
tatással a fogyatékos személyek meglévõ, illetve
fejleszthetõ képességeinek megfelelõ program-
tervezetek elkészítéséhez olyan szempontrend-
szereket dolgoz ki és ad ki, amelyek magukban
foglalják az átfogó komplex rehabilitációs folya-
mat során elért képességfejlõdés rendszeres fel-
mérését, és lehetõvé teszik az egyéni rehabili-
tációs program megalapozását, szükség szerinti
módosítását, továbbfejlesztését.
A KORA GYERMEKKORI INTERVENCIÓ
MAGYARORSZÁGI RENDSZERÉNEK
KUTATÁSI KONCEPCIÓJA
2008-ban a Korai intervenciós központok fej-
lesztése címû program keretében széles körû,
átfogó nemzeti kutatást valósított meg a közala-
A Z FSZK TÖREKVÉSEI A SZÜLÕSEGÍTÉS ÉS A KORAI INTERVENCIÓ TÉMÁJÁBAN
pítvány. A kutatás lebonyolítására kiírt közbe-
szerzési eljárás keretében kiválasztották a kuta-
tást végzõ céget. Az átfogó hazai kutatás le-
bonyolítására a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzs-
ment és Oktatáskutató Központ Zrt. kapott meg-
bízást a közalapítványtól.
„A 0–5 éves korú gyermekek egy része eb-
ben a korai életkorban esélyteremtõ, esélyki-
egyenlítõ intézkedések nélkül olyan hátrányok-
kal tudja csak megkezdeni az iskolát, amely hát-
rányok a késõbbiekben a lemaradást csak fo-
kozzák. A kutatás a fogyatékos gyermekek korai
intervenciójának fejlesztése érdekében a problé-
mák korai felismerésének és a gyermekek diag-
nosztizálásának, fejlesztésének útját kutatja
végig. Ezzel a korai életszakaszban felismerhetõ
fejlõdésbeli elmaradás kompenzálása idõben, a
probléma felismerésével egy idõben elkezdõd-
het, hogy a hátrányok csökkentése, a fogyaté-
kosság súlyossága megelõzhetõ legyen.
A sajátos nevelési igény (fogyatékosság)
megállapításának idõpontjától kezdõdõen a
gyermek fejlesztése a szülõ bevonásával, a szü-
lõ részére tanácsadással történhet. Az ellátásba
való bekapcsolódást az illetékes, tanulási képes-
ségét vizsgáló szakértõi és rehabilitációs bizott-
ság szakvéleménye alapozza meg. A korai fej-
lesztés megvalósítható otthoni ellátás, bölcsõdei
gondozás, fogyatékosok ápoló, gondozó ottho-
nában történõ gondozás, korai fejlesztõ köz-
pontban biztosított fejlesztés és konduktív peda-
gógiai ellátás keretében. A szakértõi bizottság-
nak kell megtalálnia azt a formát, amely igazodik
a gyermek adottságaihoz, lehetõségeihez, vala-
mint az ellátás megszervezésének lakóhelyi fel-
tételeihez.
A korai fejlesztésben való részvétel biztosí-
tása a szülõ számára nem kötelezettség, hanem
jog. Ezt is figyelembe véve a pedagógiai szak-
szolgálatokon belül a korai fejlesztés az a
109
terület, ahol kiemelkedõ fontosságú a gyermek-
orvos, a szakorvos, a védõnõ, az illetékes szak-
értõi és rehabilitációs bizottságok illetve a korai
fejlesztést biztosító intézményhálózat közötti jó
munkakapcsolat, a gyakorlati együttmûködés, a
gyermekkel és a szülõkkel való közös törõdés.”1
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fo-
gyatékosügyi Fõosztálya a korai intervenció
rendszerének, jelenlegi mûködésének feltérké-
pezésére, a hazai és a külföldi jó gyakorlatok fel-
kutatására és a korai intervenciót érintõ fejlesz-
tési javaslatok megfogalmazására biztosított
forrást. E több területet is magában foglaló prog-
ram tartalmazott egy széles körû, komplex tartal-
mú kutatást is a témában. A közalapítvány szak-
mai koncepciója az volt, hogy olyan kutatást
valósítson meg, amely a teljes ellátórendszert
vizsgálja. Ezért a közoktatásnak, a gyógypeda-
gógiának, a szociális és az egészségügyi terüle-
teknek a korai intervenció rendszerében elfoglalt
helyét, szerepét, biztosított ellátásait éppúgy
vizsgálni kívánta, mint a jogszabályi hátteret, a
finanszírozást és a szakemberképzést.
A program célja, hogy átfogó képet adjon a
kora gyermekkori intervenció magyarországi
helyzetérõl, és a kora gyermekkori intervenciót
végzõ szolgáltatók számának, mûködési feltéte-
leinek, szolgáltatásainak teljes körû felmérését
célozva, javaslatokat tegyen a szolgáltatásfej-
lesztési stratégia kidolgozására, a TÁMOP 3., 5.
és 6. prioritások akcióterveihez való kapcsoló-
dásra és a tárcaközi együttmûködések fejleszté-
sére, végül segítse elõ a nemzetközi kapcsolat-
építést, a szakembercserét, ismerje meg a nem-
zetközi jó gyakorlatot és gyûjtsön tapasztalatot a
szolgáltatásfejlesztési stratégia kidolgozásához.
„A kutatás célja egyrészt az Új Országos
Fogyatékosügyi Program végrehajtásának
2007–2010. évekre vonatkozó középtávú intéz-
kedési tervérõl szóló 1062/2007.(VIII. 7.) Korm.
határozat melléklete IV. fejezet: A rehabilitáció-
val kapcsolatos célok 2. pontjában foglalt feladat
teljesítésének elõkészítése. (Meg kell alkotni a
kora gyermekkori diagnosztika és fejlesztés mû-
ködtetésének a meglévõ ellátórendszerek össze-
hangolására alapozott szabályait és a rendszer
felállításához szükséges ütemtervet. Felelõs:
egészségügyi miniszter, szociális és munkaügyi
miniszter, oktatási és kulturális miniszter. Határ-
idõ: 2009. december 31.)
2 Idézet a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségért Közalapítványnak a kutatás elõkészítéséhez készült belsõ
dokumentációjából.
110 A Z FSZK TÖREKVÉSEI A SZÜLÕSEGÍTÉS ÉS A KORAI INTERVENCIÓ TÉMÁJÁBAN
A kutatás további célja, hogy annak eredmé-
nyeit fel lehessen használni a kora gyermekkori
intervenció hatékonyságának javítása céljából
szükséges programok megalkotása során az Új
Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Meg-
újulás Operatív Program 3., 5. és 6. prioritásai-
ban, lehetõség szerint már a 2007–2008-as évek-
re szóló Akciótervekben.
A kutatás közvetlen célja, hogy átfogó képet
adjon az eltérõ ágazati irányítás alá tartozó terü-
letek rendszerérõl.
Célja, hogy feltárja a kora gyermekkori inter-
venció teljes rendszerét, meghatározza az ellá-
tottak körét, jellemezze az ellátó rendszert a
megadott indikátorok: információáramlás, a koo-
peráció, a szakember-ellátottság, személyi-tár-
gyi feltételek, módszerek, tartalmak, nyilvántar-
tás, jogi szabályozás, finanszírozás mentén. (Mi
van – mi áll rendelkezésre? Milyen személyi, tár-
gyi feltételek között mûködik a kora gyermekkori
intervenció? Kik részesülnek kora gyermekkori
intervencióban és van-e eltérés a kora gyermek-
kori intervenció egyes szakaszaiban elért sze-
mélyek köre között, és ha van eltérés, akkor an-
nak mi az oka? Milyen információkkal rendel-
keznek a szereplõk és ezek az információk utal-
nak-e hálózatszerû mûködésre?)
Célja, hogy feltárja annak az okát, hogy a
regisztráltan fejlõdési problémákkal született
gyerekeknek miért csak egy kis hányada kerül a
gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés
és gondozás intézményrendszerébe.
Célja, hogy feltárja, leírja a pénzbeli ellátá-
sokra, természetbeni juttatásokra és személyes
közremûködést igénylõ szolgáltatásokra való jo-
gosultság megállapítását biztosító »intézmény-
rendszer« mûködését.
Célja, hogy egy olyan »térképet« adjon, ami
megmutatja a jogosultságok megállapításában
rejlõ párhuzamosságokat, és ennek alapján ja-
vaslatot lehessen tenni a »rendszer« felhaszná-
lóbarát egyszerûsítésére.
Célja a kora gyermekkori intervencióban
közremûködõ szakemberek hazai alapképzésé-
nek feltárása abból a szempontból, hogy meg-
történik-e a szakemberek (szülész-nõgyógyász,
gyermekorvos, védõnõ, gyógypedagógus, szo-
ciális munkás és szociálpedagógus, pszicholó-
gus, konduktor, gyermekpszichiáter, óvónõ, gyer-
mekrehabilitációs szakorvos, bölcsõdei szak-
gondozó) felkészítése a kora gyermekkori
intervenció területén, a szakember szempont-
jából adekvát feladat ellátására.”2
A kutatás 2008 decemberében a kutatási zá-
rótanulmány elkészítésével fejezõdött be. A zá-
rótanulmány az ellátórendszer leírásán túl szol-
gáltatásfejlesztési stratégiára is tesz javaslatot.
A szolgáltatásfejlesztési stratégia alapján ja-
vaslatokat tesz a protokollfejlesztésre. E témá-
ban többen elindultak a kidolgozás terén, ezért a
közös tapasztalatok nyomán, szélesebb fóru-
mon történõ egyeztetést követõen lehet a proto-
kollt kidolgozni.

IRODALOMJEGYZÉK
FSZK 2007: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány (2007): alapító okirat.
http://www.fszk.hu/fszk/nyilvanossag/fszek_alapito_okirat.pdf
Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány (2008): Õ-szintén. Szülõk és szülõsegítõ szolgáltatások
szervezõinek tapasztalatai. http://www.fszk.hu/opi/kiadvanyok/o-szinten.pdf
KEREKI JUDIT – LANNERT JUDIT: (2008): A korai intervenciós intézményrendszer hazai mûködése címû zárótanulmány.
http://www.fszk.hu/opi/szolgaltatas/korai-intervencio.htm
KÕPATAKINÉ MÉSZÁROS MÁRIA – LOCSMÁNDI ALAJOS (2008): Szülõsegítõ szolgáltatások. Szervezõk kézikönyve. FSZK, Budapest.
ORBÁN ANIKÓ (2008): Elemzés és Tanulmány a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány által
támogatott szülõsegítõ szolgáltatásokról. http://www.fszk.hu/opi/szolgaltatas/szulo.htm
PÁSZTOR ÉVA (2007): „Szülõsegítõ szolgáltatások támogatása” pályázatok tapasztalatai 2001–2006.
http://www.fszk.hu/opi/szolgaltatas/szulo.htm

2 Idézet a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségért Közalapítványnak a kutatás elõkészítéséhez készült belsõ

dokumentációjából.

A Z FSZK TÖREKVÉSEI A SZÜLÕSEGÍTÉS ÉS A KORAI INTERVENCIÓ TÉMÁJÁBAN 111

 A CSIRKE , 1945

112 A Z FSZK TÖREKVÉSEI A SZÜLÕSEGÍTÉS ÉS A KORAI INTERVENCIÓ TERÜLETÉN

 A MEGSEBZETT SZARVAS VAGY ÉN, A SZEGÉNY KICSI SZARVAS , 1946

A F O G YAT É K O S S Á G T U D O M Á N Y Ú T J A I K E T T Õ S T Ö R T É N E T I K E R E T B E N . . . 113