Az ergonómia: az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos

tanulmányozása.

A munkakörnyezet: nem csupán a dolgozót körülvevő fizikai környezeti tényezőket jelenti, hanem a
munkavégzés során használt eszközöket, anyagokat, továbbá a munkamódszert, a munka szervezetét. Mindezek
kapcsolatban vannak magával az emberrel: a képességeivel, a lehetőségeivel és a korlátaival.” (Murrell, 1965)

Ergonómia: feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, képességekről,

korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a
munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és
kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit” (Sanders & McCormick, 1993)

Ergonómia feladata: az ember pszichológiai, szociális, fizikai és biológiai sajátosságainak kutatása, továbbá a
kutatás során feltárt információk rendszerezése, valamint ezen ismeretek alkalmazása a termékek vagy
rendszerek tervezése, működtetése vagy használata során, az
emberi teljesítmény, az egészség, a biztonság és/vagy a komfortérzés optimalizálása céljából
(Stramler, 1993). Az emberi erőforrás hatékony felhasználásával egyidejűleg biztosítja az egészséges,
komfortos munkavégzés feltételeit és a jó közérzetet.

Az Ergonómia (más néven Human Factors):

egyrészt tudományág, amely egy rendszerben az ember és a rendszer más elemei közötti interakciók
vizsgálatával foglalkozik, másrészt szakma, amely elméleteket, elveket, adatokat és módszereket alkalmaz a
tervezés folyamán, abból a célból, hogy optimalizáljaaz emberi jó közérzetet és a rendszer teljesítőképességét.”

A fejlett társadalmakban az ergonómia a társadalom fejlettségének, a benne élők életminőségének egyik

fokmérője is.
AZ EMBER–GÉP RENDSZER

Emberi alrendszer: az elemzés céljától függően felbontható antropometriai, fiziológiai, érzékszervi, kognitív,
emocionális stb. alrendszerekre, amelyeknek tetszés szerinti mélységű és részletezettségű további felbontása
végezhető el.

Technikai alrendszer: igen sokféle lehet, ezért arra még olyan általános további felbontás sem adható, mint az
emberi alrendszerre.

A „felhasználói felület” („user interface”, „ember–gép felület”, „kezelői felület” stb.)

a gép, ahogyan azt az ember látja (Gardiner & Christie, 1987).

A felhasználó a gépnek a megtapasztalható felületével kerül kapcsolatba, és ennek alapján alkot ítéletet a gép
egészéről. Az ergonómiában központi jelentősége van a felhasználói felület legmegfelelőbb megtervezésének és
kialakításának.

Fontos hangsúlyozni, hogy csak az ember és a gép olyan együttese tekinthető ember–gép rendszernek, ahol az
emberi és a technikai alrendszerek között valóban interakció van, azaz létezik valamiféle tényleges effektív
felhasználói felület.
Az ember–gép rendszerek további jellemzője, hogy mindig valamilyen célra irányultak, valamilyen
meghatározott funkciók ellátására lettek létrehozva.

1.5 hiányzik
Emberi használatra történő tervezés
Az ergonómiai hiányosságokra rendszerint csak akkor derül fény, amikor valamilyen nem kívánt
esemény következik be. =>a kivitelezők nem a „designing for human use” szemlélet szerint végezték a munkájukat.

AZ ERGONÓMIAI SZEMLÉLETŰ TERMÉKFEJLESZTÉS FOLYAMATA

A termékek fejlesztése:

a. Mely tényezők határozzák meg az adott termék ergonómiai minőségét?

b. Miként lehet a termék felhasználóinak körét („user group”) definiálni és az ergonómiai elemzés szempontjából fontos felhasználói
sajátosságokat („user profile”) leírni?
c. Hogyan lehet – a termék szempontjából a fogyasztói célcsoportokra fókuszálva – meghatározni termék ergonómiai minőségét?

A termékfejlesztés főbb szakaszaihoz kapcsolódó, az emberi tényező/ergonómiaalkalmazásával összefüggő főbb feladatok:

A termékfejlesztés szakaszai: Ergonómiai feladatok:

Piackutatás, a termékötlet felvetődése A rétegspecifikus fogyasztói igények és preferenciák feltárása. A

„user profile” meghatározása.

A termékkoncepció kidolgozása A termékfunkciók elemzése és az ergonómiai tervezési kritériumok

definiálása, valamint tervezői követelményekké alakítása.

A leendő felhasználók bevonása vagyis a felhasználói

Tervezés
vélemények közvetítése az alapvető tervezői döntések
meghozatalához. A felhasználók biológiai, pszichológiai érdekeinek
folyamatos képviselete a tervezői teamben, konzultációkkal és a
megfelelő szakmai információk biztosításával.

A prototípus felhasználói tesztelése és a tesztelés eredményeinek

visszacsatolása a fejlesztőkhöz.
Prototípus elkészítése

A termékbiztonság, valamint a gyártási folyamat ergonómiai

követelményeinek kidolgozása és érvényesítése.
A gyártás technológiai előkészítése. Gyártás.

A termékkísérő dokumentáció ergonómiai követelményeinek

meghatározása és érvényesítése. A felhasználói tapasztalatok
Forgalmazás, karbantartás, újrahasznosítás
összegyűjtése, értékelése és visszacsatolása a fejlesztőkhöz.
A TERMÉKEK ERGONÓMIAI MINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

A termékergonómia szisztematikus alkalmazása a termékfejlesztés folyamatában több alkalommal is sor kerül:

előzetes tervezésénél

prototípus ergonómiai értékelése: tesztelés és felülvizsgálat

Az előbbi táblázattal szemléltetett módon a termék teljes körű ergonómiai értékelése azt jelenti, hogy a felhasználó és a termék
kapcsolatát minden tevékenységi forma (szokásos használat, alkalmi műveletek) keretében elemezni kell, a ergonómiai
követelmények szerint.

Általános ergonómiai követelmények:

A termék
• nem veszélyezteti a felhasználó biztonságát (nem okoz sérülést, és használata hosszabb távon sem eredményez fizikai, vagy lelki
egészségkárosodást);
• könnyen használható/alkalmazható;
• használata könnyen tanulható/elsajátítható;
• magas „termelékenységet” tesz lehetővé;
• alacsony felhasználói hibaarányt biztosít;
• elősegíti a felhasználói hibák megelőzését;
• biztosítja a hibázások könnyű javíthatóságát;
• kényelmesen alkalmazható az eltérő felhasználóknak;
• figyelembe veszi, hogy a felhasználók képességei és készségei eltérő szintűek;
• más termékek alkalmazása során kifejlesztett készségekre alapoz a termék használatában;
• a felhasználóból elégedettséget, pozitív érzelmi megnyilvánulást vált ki.

Összegezve megállapítható, hogy bármilyen fogyasztói réteg számára tervezünk is:

biztonság, hatékonyság, komfort – köré célszerű csoportosítani a felhasználói igényeket.

1./ Biztonság
A piacon eladni kívánt termékeknek mindenekelőtt ezt a kritériumot kell teljesíteniük. Ez a szempont természetesen a hatósági
minőségellenőrző vizsgálatok során is kiemelt fontosságú. Sőt, az európai piacon forgalomba hozandó termékek esetében a gyártónak
magának kell ezt az ún. „termékmegfelelőséget” tanúsítania a CE jelölés feltüntetésével a terméken és a termékkísérő dokumentumon.
A termék kialakításánál azonban gondolni kell a használat során adódó
olyan egyéb mozzanatokra is, amelyeket a minőségellenőrző vizsgálatnál nem tekintenek feltétlenül kritériumnak.

2./ Hatékonyság
A lényeg az, hogy a termék tervezett funkcióit a felhasználó a lehető legkisebb fizikai és/vagy szellemi ráfordítással tudja érvényre
juttatni.

3./ Komfort
Ez a szempont elsődlegesen a fogyasztónak a termékhez történő szubjektív viszonyulását határozza meg.
A termékergonómiát alkalmazásának lépései:

Megcélzott fogyasztói rétegaz elemzés céljából „elkülöníteni”.

Egységes kritériumrendszer felállítására

Fel kell állítani olyan értékelési skálát

A kapott értékeket grafikus megjelenítése

A TERMÉK FELHASZNÁLÓI KÖRÉNEK AZONOSÍTÁSA: A „USER PROFILE” MEGHATÁROZÁSA

Elsőként a felhasználói célcsoportot kell meghatározni. A felhasználói kört leíró ún. „user profile” a termék azonosított
felhasználóinak leglényegesebb sajátosságait foglalja össze.
Ezek a dimenziók a következők lehetnek:
• nem
• életkor
• lakóhely, nemzetiség
• minimális képzettség
• nyelvismeret
• kulturális környezet
• előzetes ismeretek hasonló jellegű termékek használatában
• fizikai eltérések
• speciális készségek
• motivációs szint stb.

A termék potenciális felhasználói csoportjának pontos azonosítása (a „user profile” előzetes meghatározása) alapvetően fontos teendő.
A legtöbb terméket olyan felhasználók számára tervezik: 21 és 45 év közöttiek, tökéletes egészségnek örvendnek, látásuk jó, és
felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek.

KÜLÖNBÖZŐ TERVEZŐI STRATÉGIÁK: A FELHASZNÁLÓK JELLEMZŐIRE VONATKOZÓ ELOSZLÁS ÉS AZ

ERGONÓMIAI TERVEZÉS KAPCSOLATA

Az ergonómiai tervezés során figyelembe veendő legtöbb fiziológiai és pszichológiai sajátosság normális eloszlást követ, vagyis
Gauss-görbével jellemezhető.

A „Prokrusztész ágya” tervezõi stratégia szemléltetése

Egyetlen személyre, kizárólag az ő igényei szerint történik a tervezés

Egyedi igényeke. A többieknek kényszerhelyzetet

A tervezõ saját magából indul ki

– az általában helytelen tervezõi stratégia szemléltetése
Termék tervezője önmagát tekinti etalonnak

Az átlagosra méretezõ tervezõi stratégia szemléltetése

Rendszerint erre vonatkozóan talál a tervező a felhasználókra

jellemző alapadatokat is a különböző ergonómiai tervezési
segédletekben, szabványokban.
Az alacsonyabb tartományra méretezõ tervezõi stratégia szemléltetése

A felhasználók egy részének valamilyen szempontból „szűk”.

A magasabb tartományra méretezõ tervezõi stratégia szemléltetése

A felhasználók egy részének túlságosan „bő” a termék.

A paraméterek szabályozását lehetõvé tevõ tervezõi stratégia szemléltetése

A felhasználók saját igényeik szerint változtassák a terméket.

Sokkal nagyobb mértékű megelégedettséget eredményez
A szabályozhatóság lehet fokozatos, folyamatos is.

A felhasználói tulajdonságokhoz igazodóan eltérõ termékváltozatokat

alkalmazó tervezõi stratégia szemléltetése
Az eltérő igények kielégítését olyan módon biztosítják,
hogy termékskálát hoznak létre, megfelelő méretválasztékkal.
Ez a legmegalapozottabb tervezői stratégia.
Elválasztó szaggatott határvonal:
Az egyes csoportok között nincs éles elhatárolódás.

A TERMÉKEK ERGONÓMIAI ÉRTÉKELÉSE

Az egyes kritériumot meg kell vizsgálniuk abból a szempontból, hogy a termékcsaládba tartozó bármely termék használata során az
egyes követelmények mennyire fontosak. Konkrét termék milyen mértékben elégítik ki az elvárást.
Ehhez egy ötfokozatú skálát használhatunk, ahol az
1-es érték jelenti azt, hogy az illető termék az adott kritériumnak egyáltalán nem felel meg, az
5-ös pedig azt, hogy a termék az adott elvárást tökéletesen kielégíti.
Fontosság dimenziója mentén: az 1-es érték az egyáltalán nem fontos, az 5-ös a nagyon fontos kritériumot jelöli.
Grafikus ábrázolása és elemzés:

Vízszintes tengelyen a termékkel való elégedettségi értékek csoportátlagát mérjük fel, a

Függőleges tengely mentén pedig a kritériumokra előzetesen kapott fontossági értékeketvisszük fel.

Az I. síknegyedben: az adott kritérium kevésbé fontos, és a vele való elégedettség szintje is alacsony.
A II. síknegyed: a termék az adott kritériumnak nagymértékben megfelel, azonban ez a felhasználók számára kevésbé fontos. Ebben
az esetben a teendő az adott terméktulajdonság hangsúlyozása és reklámozása.
A III. síknegyed: az adott szempont fontos a termék felhasználói számára, azonban a vele szemben támasztott követelményeknek a
termék nem felel meg. Ezek tehát az ergonómiai szempontból kritikusnak tekinthető pontok. Az itt elhelyezkedő követelmények
esetében a termék mindenképpen, továbbfejlesztésre szorul.
A IV. síknegyed: a felhasználók által fontosnak ítélt tulajdonság tekintetében a termék nagymértékben eleget tesz a vele szemben
támasztott követelményeknek, tehát az adott kritériumra nézve megfelelőnek bizonyult.
Az az eset a legkedvezőbb, amikor a pontok az átló közelében helyezkednek el.

A tervezés során figyelembe veendő emberi

jellemzők 1.: Antropometria

Test és részeinek mérete, alakja, a mozgás és az erőkifejés jellemzőit figyelembe kell venni. Ezen adatok forrása lehet törvény,
rendelet, szabvány (ISO, EN, MSZ, BS, DIN)
Az antropometriai adatokat többek közt a termék alapvető jellemzőinek meghatározásához, a munkafelületek pozicionálására, a
nyílások minimális méreteinek meghatározásához, a megfogási alak és méret meghatározásához, a kezelőelemek távolságának
meghatározásához és pozicionálására, valamint a kijelzők pozicionálására használjuk fel.
A dinamikus antropometriai, biomechanikai adatokból következnek.

Egyfelhasználós” termékeknek tekinthetők azok, melyekről már a tervezés pillanatában tudni lehet, hogy a termék élettartamának
jelentős részében egy, a tervező által ismert (fel)használója lesz, így a termék paraméterei az ő adottságaihoz, igényeihez igazíthatók.
(2-3%) Forma 1-es versenyautó ülés, ortopéd cipő..

A „többfelhasználós” termékek vannak túlsúlyban, ami azt jelenti, hogy a tervezőnek meg kell határoznia a populáció azon rétegét,
akik számára a termék paramétereinél fogva megfelelő lesz.
AZ EMBERI KÜLÖNBÖZŐSÉG

A legfontosabb csoportos kategóriák

Az ember fizikai jellemzői szempontjából lényeges kategória például:
• Nem
• Kor
o Növekedés és fejlődés
o Öregedés
• Etnikai csoportok
• Szociális helyzet, foglalkozás

Akceleráció: elmondható, hogy a fejlett világban nőttek a testmagasságok. Különösen a gyermekek fejlődése
gyorsult fel. Ez a jelenség az ún. akceleráció.
Különbözõségek a felnõttek testmagasságadataiban
Sanders & McCormick (1993) alapján

A normális eloszlású paraméterek átlagának és percentilis értékeinek

értelmezésére – testmagasságok gyakorisági eloszlása felnõtt brit nõk esetében

AZ ANTROPOMETRIAI ADATOK ÉS MÉRÉSÜK

Az antropometria az emberi test fizikai és fiziológiai mennyiségi tulajdonságainak (elsősorban méreteinek), jellemzőinek és
képességeinek tanulmányozásával foglalkozik. Adatokat szolgáltat az emberi használatra szánt eszközök tervezéséhez, értékeléséhez,
kiválasztásához
Az antropometriai adatok mérése

Az antropometriai adatok méréséhez és felhasználásához szükséges jól definiálható anatómiai képletek, ún. mérőpontok ismerete,
valamint az emberi testhez és részeihez viszonyított helyzetüket meghatározó tengelyek, irányok és jellegzetes
síkok kijelölése.

A talpsík: az álló helyzetben mért hosszúsági méretek bázissíkja.

Az ülősík az ülő helyzetben mért hosszúsági méretek bázissíkja.
Az emberi test különböző részein, a fejen, a nyakon, a törzsön, a végtagokon lévő mérőpontok az emberi test bilaterális szimmetriája
miatt lehetnek párosak és páratlanok.
A páratlan mérőpontok a test jobb és bal oldalát elválasztó függőleges középsíkjában helyezkednek el.
Az antropometriai adatok, méretek meghatározása a hozzá tartozó mérőpontok azonosítása útján történhet.

Szabványos antropometriai mérőműszerek a következők:

Antropométer:
a test vetületi hosszméreteinek felvételére alkalmas, speciális ötvözetből készült, négy egymásba tolható, mm-es beosztású mérőrúd,
amelyen egy mozgatható kocsiban hossztengelyére merőlegesen egy mérőtövis található.

Rúdkörző:
az antropométer felső végdarabjából kialakítható rúd, melynek felső részén egy rögzített és egy másik, mozgatható kocsiban a rúd
hossztengelyére merőleges mérőtövis van; a szélességi és a mélységi méretek felvételére alkalmas műszer.

Tolómérő:
250 mm hosszú, mindkét oldalán mm-es beosztású acélvonalzó, amelynek nullpontjában a vonalzóra merőlegesen egy keresztkar van
rögzítve.

Tapintókörző:
két darab, a felső szakaszukon ívelt, csuklóval összekötött acélkarból áll, amelyeknek az ívelt vége legömbölyített; olyan méretek
mérésére alkalmas, amikor legalább az egyik mérőpont a test homorú felületén van.

Ízületvastagság- (condylus-) mérő:

széles keresztkarral ellátott acélból készült tolókás mérő, a csontszélességek felvételére alkalmas műszer.

Bőrredővastagság-mérő:
a bőr alatti zsír vastagság mérésére alkalmas speciális műszer; tapasztalati képlet alapján a szabványos helyen mért
bőrredővastagságokból kiszámítható a test fajsúlya.

Mérőszalag:
min. 150 cm hosszú, mm-es beosztású, acélból készült szalag; a kerületi méretek mérésére alkalmas.
George-féle mérőlap:
a kéz- és lábujjak hosszúságának meghatározásra szolgáló eszköz.

Goniométer:
szögmérő, amely alkalmas az ízületek hajlásszögtartományának meghatározására.
Ujjvastagságmérő:
műanyag lapokból álló, különböző átmérőjű, mm-es pontossággal meghatározott, lyukakat tartalmazó sorozat.

Fogásmérő:
Különböző vastagságú műanyag vagy fahengerek sorozata, amely alkalmas a tenyér, ill. a különböző ujjak által körülzárható
mozgástér meghatározására.
Statikus (strukturális) antropometriai méretek

A statikus antropometriai méreteket mozdulatlan, álló vagy ülő testhelyzetben vesszük fel. A fejet vízszintesbe állítjuk, a felső végtag
a test mellett lóg. A statikus méretek lehetnek hosszúsági, szélességi/mélységi és kerületi méretek.

Abszolút antropometriai méretek:

direkt módon, a mérőpontok közötti távolság meghatározásával, vagy indirekt módon, két direkt méret segítségével, azok
öszszegeként vagy különbségeként határozhatjuk meg

A hosszúsági méretek páratlan mérőpontok, ill. mérőpont és referenciasík közötti

távolságok:
• Testmagasság • Vállmagasság
• Szemmagasság • Könyökmagasság
• Köldökmagasság • Csuklómagasság
• Csípőmagasság • Ujjmagasság
• Lábhossz • Középső ujjhossz
• Térdmagasság • Kézhossz
• Lábfejmagasság • Lábfejhossz

A szélességi méretek páros mérőpontok közötti méretek:

• Kartávolság (karöltő) • Medenceszélesség
• Vállszélesség • Kézszélesség
• Deltaszélesség • Lábfejszélesség
• Hátszélesség

A mélységi méretek mérőpontok közötti, szélességi méretekre merőleges méretek:

• Mellkas mélysége • Combmélység (combvastagság)
A kerületi méretek tetszőleges mérőponttól ugyanaddig a mérőpontig, az adott
testrész felületén mért távolságok:
• Nyugalmi mellkas kerülete • Alkarkerület
• Derékkerület • Combkerület
• Tomporkerület • Alsó lábszárkerület
• Felkarkerület

Dinamikus antropometriai méretek

A dinamikus antropometriai méretek egyik legalapvetőbb csoportja az ízületek mozgástartományait leíró méretek, az ízületek
szögtartományai és az ízületek (csuklópontok) között mérhető távolságok (csuklótávolságok).
A mozgások az ízületek mozgástengelyei körül mennek végbe.

A mozgástengely:
egy olyan képzeletbeli egyenes, amely körül a mozgó csontadott pontja arra merőlegesen egy körívet ír le.

A mozgást jellemzése:
a kitérés szögével és a kitérés síkjával, amelyben a mozgás történik.
Megadhatók az emberi test ízületeinek síkonkénti maximális szögtartományainak megadásával.

A mozgásszögek:
az alaphelyzetből kiindulva történik az érintett testrészek hossztengelye és egy adott mérőponton áthaladó tengely segítségével,
goniométer alkalmazásával.

A mozgástartomány leírásához szükséges:

az ízület megnevezése, az alaphelyzet, a viszonyítási rendszer,
ezt követően irányonként megadhatók a maximális elmozdulási szögek.

A dinamikus antropometriai méretek másik fontos csoportjába tartoznak a

különböző testhelyezetekhez tartozó helyszükségletek.

Antropometriai illesztési kísérlet Mannequin programmal:

elérési tartományok vizsgálata

Az emberi erő- és nyomatékkifejtés

A dinamikus antropometria és a biomechanika klasszikus területe a kifejthető erők és nyomatékok vizsgálata. Az erőkifejtés igen sok
változótól függ.
A meghatározó tényezőket B. Daams a következő 34 pontban gyűjti össze:
• Személyi (egyéni) változók
_ Nem
_ Kor
_ Jobb-bal oldaliság
_ Antropometriai változók
_ Ruházat
_ Pszichológiai és fizikai tényezők (motiváció, cirkadiánritmus stb.)
_ Egyéb személyi jellemzők (gyakorlottság, műszaki ismeretek, kézügyesség,
intelligencia, mozgási sémák stb.)

• A termék változói
_ Forma, alak
_ Méret
_ Pozíció
_ Érintkezési felület anyaga (súrlódási tényező, keménység)
_ Meghatározott (a termék által diktált) vagy nem definiált mozgás
_ Statikus kontra dinamikus használat
_ Szükséges pontosság
_ Ellenállás
_ Súly
• Környezeti változók
_ Támasz
_ Térbeli korlátok (a mozgás szabadságfoka)
_ Vibráció, rezgés
_ Hőmérséklet és páratartalom
_ Magasság
• Az interakció változói
o Testhelyzet
_ Az érintkező testrész
_ Az erőkifejtésre használt testrész(ek)
_ Jobb, bal vagy mindkét oldal
_ A termék helyzete az érintkezésnél
_ Az ízületek szöge
_ Egyidejű mozdulatok (ismétlődő, azonos vagy különböző)
o Erő
_ A szükséges erő nagysága
_ A mozdulat sebessége
_ Gyorsulás
_ Időtartam
_ Az erő iránya
_ Az erő irányváltása
_ Ismétlés/gyakoriság (ciklusok száma, az erőkifejtés és pihenés időtartama)
A maximális izomerő-kifejtés alapvetően függ az életkortól és a nemtől.

AZ ANTROPOMETRIAI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE

AZ ERGONÓMIAI ELEMZÉS ÉS TERVEZÉS SORÁN

Az antropometriai értékelés lényege, hogy a termék műszaki paramétereit ellenőrizzük a valós vagy potenciális felhasználó releváns
antropometriai jellemzőinek függvényében a termék, annak környezete és a valós vagy potenciális felhasználó modelljének
illesztésével.
Ily módon megállapíthatók a termékhasználat ergonómiai minőségének jelentős aspektusai, tényezői.
Az értékelés minden esetben releváns antropometriai adatbázis közvetett felhasználásával történik.
Eszközét tekintve:
számítógéppel támogatott virtuális modellel vagy papír-ceruza módszerrel.

A számítógéppel támogatott antropometriai tervezés és értékelés (CAAA)

(Computer Aided Anthropometric Assessment, CAAA) korszerű számítógépes termékértékelő módszer

A tervezés során figyelembe veendő emberi

jellemzők 2.:
Testfelépítés és egyes fiziológiai jellemzők

Az ember mozgásra teremtett lény.

A mozgás szükségessége a vérkeringés fenntartásához

Normális esetben a vért nemcsak a szív biztosította vérnyomás pumpálja a vénákba, hanem mozgás közben az izmok is rásegítenek.
Ez az úgynevezett izompumpa. Azaz az izmok tartós elernyedése esetén szívünkre nagyobb terhelés marad. Akár ülő, akár álló munka
közben a csökkent vérnyomás, az elégtelen vérellátás (oxigén- és tápanyagellátás) közvetlen következménye a fáradás,
koncentrációzavar, fejfájás, szédülés.

Ha a vérkeringés a vénákból nem elég hatásosan szállítja el a vért, a vénákban pangó vér hatására hosszabb távon kialakul a
visszérgyulladás. Ennek kialakulását gyorsíthatják az ülő testhelyzettel foglalkozó alfejezetben leírt, nyomási tünetekhez vezető,
ereket összeszorító testtartások és bútorok.
Az általános elernyedtséghez járuló speciális izomfeszülések hosszabb távon megalapozhatják az aranyér kialakulását is.

A statikus helyzet hatása a mozgásszervekre

Ha az ember nem mozog, akkor a vérkeringés romlásával a sejtek, így az izomsejtek oxigénellátottsága is csökken, és a statikus
testhelyzetben egyes izmok elernyedés nélkül állandóan feszülnek. Ez először diszkomfortérzetet okoz.
A fáradás egyenes következménye az izomláz. Az izomláz még kipihenhető.
Az izomegyensúly felborulása mialgiás csomók (izomcsomók) kialakulásához vezet. Ez ülőmunkánál gyakori a vállban és a hátban, a
trapézizomban. Ez lényegében nem pihenhető ki, és gyógytornával sem orvosolható, viszont kimasszírozható. A mialgiás csomók
izomgyulladáshoz vezetnek. Ínhüvelygyulladás is felléphet.
A lokális izomfájdalmak sugárzó fájdalmak is lehetnek. A trapézizom csomói gyakran okoznak fejfájást.
Az ülő munkánál a trapézizomban jelentkező mialgiás csomók nyomhatják a nyaki artériát, ami koncentrációzavarhoz, fejfájáshoz,
szédüléshez vezethet. Az izomegyensúly felborulása hatására a test egy idő után kényszerhelyzetet
vesz föl. A kényszerhelyzet hosszabb idő után mozgásbeszűküléshez vezet. A masszírozás segíthet, a gyógytorna nélkülözhetetlen.

Deformációk, porckorong-degenerációk, csontos elváltozások, kopások keletkezhetnek. A gyulladások és egyes kényszerhelyzetek,

deformációk fájdalommal járnak.
Fontos, hogy fájdalmainkat fájdalomcsillapítóval ne szüntessük meg azonnal a fájdalom jótékony figyelmeztető hatását háttérbe
szorítva, hanem figyeljük meg a fájdalom megjelenési körülményeit, és a rossz körülményeket (okot) megváltoztatva szüntessük azt
meg. A fájdalom figyelmeztet

A mozgásigényből következő megfontolások

Minél többet mozogjunk.

Ennek egy része a sport, általános életmód-változtatás is javasolható de az ilyen tanácsok még mindig csak az időnk egy kisebb
részében hatnak, és összességében kevéssé hatásosak, ha egyébként a munkahelyen és otthon minden mozgáshiányos állapotra
késztet.
R endkívül fontos a munka,illetve bármilyen tevékenység ergonómiailag megfelelő megszervezése, valamint
a munkahely és az otthon ergonómiailag megfelelő kialakítása.

Munkaszervezési kérdések

A mozgáshiányból következő problémákra adott ergonómiai válaszok egyik részea munka helyes megszervezése.
Változatos legyen a munka, már az igényelt testhelyzetek tekintetében is.
Egy testhelyzetet igénylő munka esetében rendszeresidőközönként érdemes rövid átmozgató tornát végezni.

Az apróbb, természetes mozgásokat biztosító eszközök

A megfelelő ergonómiai kialakításnak mindenképpen biztosítania kell az apróbb,

természetes mozgásokat. Ezek útjából minden akadályt vagy nehezítést el
kell távolítani.

Ülő munkahelyeknél fontos a forgatható és görgős irodaszék.

Azért forgatható, hogy a dolgozó a természetes izgésmozgás-igényének megfelelően hol egy pár fokkal balra, hol egy pár fokkal
jobbra forduljon.
A görgők elsődleges szerepe, a természetes pár centiméter előre, pár centiméter hátra mozgás biztosítása.
A megtámasztott (háttámlás) ülés nem igényel egyensúlyozást a gerinc izmaitól, és ez már kezdete lehet az izomegyensúly
felborulásának
Speciális kérdés a szék karfájának esete is: a kartámasznak lehet haszna, de mindenképpen könnyen mozgathatónak kell lennie, hogy
feleslegesen ne szorítson minket korlátok közé, azaz természetes helyzetváltoztatási igényünket minél
kevésbé akadályozza.
Az apróbb mozgások és a kisebb testhelyzet-változtatások lehetővé tételének fontos része az is, hogy feleslegesen ne rögzítsük az
elérendő eszközöket.

A FELESLEGESEN ISMÉTLŐDŐ MOZDULATOK KÖVETKEZMÉNYE

– AZ RSI-CTD TÜNETEGYÜTTES

A túl sok, de monoton módon ismételgetett mozdulat is problémát jelent.

Egészen kis terheléseknek is jelentős hatásuk lehet, mivel a terheléseknek lehet egy halmozódó részük is.
A legközismertebb ínhüvelygyulladás: az alapvető ok az ujjak jelentéktelennek tűnő mértékű, de monoton
módon ismétlődő terhelése.

Az ínhüvelygyulladás az RSI-CTD (Repetitive Strain Injury – Cumulative Trauma Disorder, azaz „ismétlődő igénybevételből eredő
sérülés – halmozódó egészségkárosodás”) jelenség jellemző tünete.

RSI-CTD első tünetei (a gyulladásos tünetek előtt):

az ujjfehéredés, zsibbadás.
A már kialakult ínhüvelygyulladás gyógyulása lassú lefolyású, mindenképpen hosszú pihentetéssel jár együtt.

A kézfej ínhüvelygyulladásához hasonlóan felléphet a könyök csonthártyájának gyulladása, az ún. teniszkönyök is: ilyenkor
fölfeszített csuklónál élesen fáj a könyök külső része.
A kis terhelések károsító hatásának fölhalmozódását megsokszorozza a rossz testhelyzet.

Az RSI-CTD jelenség természetesen nemcsak irodai munka, hanem többek közt monoton ipari munka esetében is gyakori probléma.

Az RSI-CTD jelenség elkerülésének legalapvetőbb eszköze a változatos munka biztosítása. Ezt elősegíthetik munkaszervezési
megoldások. Nagyon fontos a helyes (természetes) testtartás biztosítása.
A helyes testtartást elősegítheti a megfelelő megtámasztás.
Nagyon fontos a regeneráció lehetővé tétele. Ehhez pihenés kell, méghozzá rendszeres, gyakori időközönként. Például a képernyő
előtti munkavégzésre vonatkozóan az 50/1999. EüM rendelet óránként legalább tízperces, össze nem vonható
szüneteket ír elő.

AZ ÁLLÓ TESTHELYZET

A két lábra állásból következő felegyenesedésnek meg van a maga áldozata.

Az emberiség ezért többek közt a fájó derekával, vérkeringési problémáival és gyorsan romló fogaival fizetett.

A felegyenesedés egy érdekes következménye: a romló fogak

A két lábra állás különböző negatív következményei közül: ma körülbelül vízszintes helyzetű a szánk és a fogsorunk vonala, így a
gumós zápfogaink gödreiben
megáll a nyál, és lepedék képződik, ami fogszuvasodáshoz vezet; négykézláb járó elődeink szája és fogsora lefelé állt, és így a nyál
öblítő hatása jobban érvényesült.

A felegyenesedés hatása a vérkeringésre

A felegyenesedett testtartás következtében a szívünknek (és az izompumpának) egész egyszerűen magasabbra kell szivattyúznia a
vért. Ehhez a többletterheléshez sem alkalmazkodtunk még eléggé. Igazából ez a mozgáshiány már ismertetett és az ülő testhelyzet
következőkben bemutatott,

A felegyenesedés hatása a gerincre

A felegyenesedés a gerincünkre volt a legközvetlenebb hatással. Az emberiség a gyakran megsérülő ötödik ágyékcsigolyájával
fizetett, mivel a gerinc szerkezetéből fakadóan a fellépő nyíróerő itt a legnagyobb.
Az emberi élettartam meghosszabbodásával előbb-utóbb mindenkit elér a derékfájás, még az egészségesen élőket és az ergonómiailag
megfelelően kialakított bútorokat használókat is, de érdemes mindent megtennünk, hogy a problémák
minél később és minél kisebb mértékben jelentkezzenek.

AZ ÜLŐ TESTHELYZET

Az ülőhelyzetben különösen fontosak a már ismertetett mozgáshiányból származó problémák. Az ülőmunkahelyeknél gyakori az RSI-
CTD probléma.

A megtört, görnyedt testhelyzet nyomó hatása

Az ülő testhelyzet következménye, hogy hasi szerveink a nyugalmi fekvő vagy álló testhelyzethez képest összenyomódnak. Így
számos belgyógyászati jellegű elváltozást okozhat: például emésztési problémák, székrekedés, epe jellegű fájdalom az epeelfolyás
akadályoztatása révén stb.
A megtört testhelyzetben maguk az erek is más helyzetbe kerülnek, mint nyugalmi (fekvő vagy álló) helyzetben lennének. Így
magától a megtört testhelyzettől is csökken néhány ér keresztmetszete, azaz csak nagyobb megterhelés, magasabb vérnyomás árán
tarható fenn a vérkeringés színvonala, vagy csökken a biztosított vér (oxigén és tápanyag) mennyisége.

Nyomási tünetek

Az ülő testhelyzetben különböző nyomási tünetek jelentkezhetnek, amelyek a helyi vérkeringést gátolják.

Az ing gyűrődése
Ez többek közt a bőr problémáihoz vezethet: az ágyhoz kötött betegeknél előforduló felfekvéses tünetekhez hasonlók jelentkezhetnek
a háton nagyon sok munka és tespedtségre csábító irodaszék esetében, ha az ing összegyűrődik és a háttámla kiképzése nem
megfelelő. Ennél több problémát okoz, ha a nyomási tünet miatt a következőkben ismertetett
módon egy-egy végtag nem kap elegendő vért.

A lábfej megtámasztása és az ülőlap

A legfontosabb nyomási tünet az ülőlap pereménél keletkezik. Rendkívül fontos, hogy a lábfej kellően meg legyen támasztva mert, ha
csak „lóg” a láb, akkor combunkban mindenképpen elnyomódnak az erek, és ez először zsibbadáshoz, hosszabb távon
visszérgyulladáshoz vezet. A combra ható nyomási tünet minimalizálásához a lábfej megfelelő alátámasztása mellett is fontos, hogy
az ülőlapnak megfelelő formája és puha anyaga legyen.

Nyomási tünet a karfánál

Gyakori a nyomási tünet a karfánál, ami az alkar, a csukló és a kéz fehéredéséhez, zsibbadásához vezet, és elősegíti az RSI-CTD
jelenségnél bemutatott ínhüvelygyulladás kialakulását. Vékony, kemény, túl magasra állított karfa mindenképpen okoz ilyen
problémát.
Ha a karfa hibájából a megtámasztás rossz helyen van, ill. elégtelen a megtámasztó felület és pihentetés nélkül túl hosszú ideig van
alátámasztva a testtáj, az először zsibbadással jár, majd ha nem szűnik az inger, akkor ideggyulladás alakulhat ki.

A gerinc rossz helyzetéből adódó problémák – még helyes ülés esetében is

Tekintsük most már az álló testhelyzetet természetesnek: vegyük az ágyéktáji csigolyák terhelését álló testhelyzetben
100%-nak.
Fekvő, ellazult helyzetben sem nulla a gerinc terhelése, hanem 28%.
Üléskor a gerincet ért terhelés az álló testhelyzethez képest 140%(!)
Görnyedt ülés esetén pedig akár 200%
A gerinc normális kettős„S” alakja olyan, hogy álló, nyugalmi helyzetben a porckorongokat határoló csigolyafelületek párhuzamosak
Ha a gerinc alakja megváltozik akkor a csigolyafelületek nem lesznek párhuzamosak, és a csigolyákról a porckorongra átadódó
nyomóerőnek lesz egy gerincre merőleges komponense is, ami a porckorongot
oldalra próbálja mozdítani. A porckorong terhelése a szélei felé valamelyik irányban egyoldalúan megnő, a csigolyákat összekötő
szalagok megnyúlnak.
A testünket normális esetben elsősorban nem maga a gerincünk (a gerincet alkotó csontok, azaz a csigolyák), hanem a vázizomzat, a
gerinc körüli izmok tartják. Az izmok elfáradásával azonban a terhelést egyre inkább maga a gerinc veszi át.
További gerinc- és hátproblémák ülés esetében

Ha tartósan fölfele nézünk, akkor a nyaki erek elzáródása és az esetleges izommerevség miatt fájhat a tarkó. Ha tartósan le van hajtva
a fej, az elülső nyakizmok merevedhetnek le, ill. a gerinc nyaki szakaszában, a csigolyák tövisnyúlványai
között lévő szalagok megnyúlhatnak. Ez tarkótáji fájdalmat és csökkent nyaki funkciókat okozhat.
A leggyakoribb panasz ülő munkát végző emberek esetében a lapocka- és deréktáji fájdalom. Ennek leggyakoribb oka széken ülve a
tartós hanyag testtartás. Megjelenési formája a púpos hát, az előreesett vállak. Ha ez a testtartás és izomállapot kialakul, akkor a rossz
testhelyzet megszüntetésével ez meg is marad, és csak torna vagy masszázs hatására szűnik meg. Az említett rossz testhelyzet a fej,
vállak, karok helyzetét is meghatározza, és ez a már leírt fájdalmas tüneteket produkálhatja az adott testtájaknál.
Ha a szék magassága nem megfelelő, például túl alacsony, akkor a felkart folyamatosan egy kicsit meg kell emelni, ami a karizom és
a vállizom feszülésével jár.
Ezek az izmok hamar elfáradnak, amit a trapézizom (a nyak és a váll között), ill. a rombuszizom (a csigolyák és a lapocka között)
állandó tónusa, feszülése követ. Az állandó feszüléstől az érintett izmokban (trapéz, rombusz) izomcsomók
alakulhatnak ki. Az izomcsomó könnyen társulhat izomgyulladással is – ez akár a váll és a kar izmaiban is előfordulhat.
Lehet hanyag testtartás az is, hogy lecsúszunk a székben ülve, ilyenkor nem a medencecsont ülő gumójára nehezkedünk, hanem a
gerinc farkcsonti szakaszára. Ez már rövidtávon is fájdalmas.

Megoldások az ülő helyzetből adódó problémákra

:
• Az ülő helyzetben felmerülő problémákra az elsőként felmerülő megoldás, hogy lehetőleg minél kevesebbet üljünk…
• Ha már ülünk, akkor minél dinamikusabban üljünk: változtassunk gyakran testhelyzetet a székben.
(Egy jó minőségű irodaszék ezt is megpróbálja elősegíteni: a háttámla könnyen dönthető, mégis mind a munkapozícióban, mind
hátradőlve tart; a hátlap döntése bonyolult szinkronmechanikával dönti és mozgatja az ülőlapot.)
• A korábban már említett időközönkénti pár perces átmozgató torna.
• Tudatos törekvés a helyes testtartásra.
• Megfelelő bútorzat.
• Adott esetben gyógytornász, ill. masszőr alkalmazása.

A SZEM SPECIÁLIS PROBLÉMÁI SZÁMÍTÓGÉPES MUNKAHELYEKNÉL,

AMIK ALAPVETŐEN BEFOLYÁSOLJÁK A KÉPERNYŐS
MUNKAHELY ELRENDEZÉSÉT

A monitor sugárzása

A közhiedelemmel ellentétben a mai számítógépes munkahelyeknél a szem elsődleges problémája semmiképpen sem a sugárzás.
A mai katódsugárcsöves (CRT) készülékek sugárzása 50-60 cm távolságról már elenyésző. Sugárzás szempontjából azonban figyelni
kell arra, hogy a katódsugárcsöves készülékek hátrafelé nagyobb sugárzást bocsátanak ki, ezért közvetlenül a monitor mögé ne
helyezzünk másik munkahelyet.

Fókusztávolságok
A látásélesség beállítása, a szemlencse agyi visszacsatolással történő beállítása igen időigényes, több mint egy tizedmásodpercig tart.
Ezért fontos, hogy abban az esetben, ha nem csak a monitort kell nézni, hanem vakon gépelni nem tudónak néha a billentyűzetet is,
vagy például adatbevitel esetén papírokat is, akkor ezek az objektumok körülbelül ugyanolyan távolságra legyenek a szemünktől,
mint a monitor.
A monitort legalább 50-60 cm-re kell elhelyezni, mert az ennél közelebbi objektumokra való fókuszálás már kimondottan
megerőltető. Nagy monitort, ha a megjelenő feliratok is nagyok, lehet távolabb helyezni, de nem muszáj, és általában
nem is érdemes. (A látási távolság ergonómiai szempontból elfogadható tartománya általános esetben 45–75 cm. A látási távolság a
felhasználó életkorától és esetleges rövid- vagy távollátó mivoltától is függ.)
Csillogás, káprázás

A csillogással és káprázással kapcsolatos igazi problémák a fényforrások elhelyezkedésén túl a monitor elhelyezéséből adódnak. A
fényforrások miatti csillogás és káprázás elkerülésének szempontjai a
világítással foglalkozó szakaszánál olvashatók.

A monitor függőleges elhelyezése

A monitor elhelyezésével kapcsolatos legfontosabb probléma abból adódik, ha túl magasan van a monitor. Ekkor a szemhéjak enyhén
felfelé feszített állapotban vannak, és emiatt kevesebbet pislogunk.
Kellő nedvesítés híján a szemünk kivörösödik, és érzékenyebbé válik a fertőzések, például a kötőhártya-gyulladás
iránt.
Nyugalmi helyzetben a szemünk, körülbelül a 20° lefelé, ami a mindennapokban azt jelenti, hogy nem a végtelenbe vagy nem
közvetlenül a lábunk elé, hanem kb. 5 méterrel magunk elé nézünk, mert átlagos haladási sebességünkhöz ez
a leghasznosabb.
A monitor elhelyezésére tehát általános szabályként az mondható, hogy középpontjára nézve a vízszinteshez képest 20°kal lefelé
nézzünk. Ez átlagos monitorméretés átlagos monitortávolság (kb. 50-60 cm) esetén körülbelül azt jelenti, hogy a monitor teteje esik a
szemmagasságunkba.
A lejjebb elhelyezett monitorral kevesebb probléma van (esetleg nyaki panaszokat okozhat), feljebb azonban tényleg nem szabad
helyezni.

AZ ÜLŐ MUNKAHELYEK JAVASOLT ELRENDEZÉSE

A klasszikus ülő testhelyzetet alkalmazó számítógépes munkahely

a)A képernyő közepét nézve vízszintesnél

20°-kal lejjebb nézünk. (A nyakunk ésa szemünk miatt.)

b. Átlagos felhasználási esetben a monitor

a billentyűzet és az esetleges papírdokumentumok
azonos távolságra vannak a szemtől. (A fókuszálás miatt.)

c. A monitor szemünktől legalább 50-60 cm

távolságra helyezkedik el. (A fókuszálás miatt.)

d. A monitor középen előttünk (szimmetrikusan,

nem jobbra, nem balra) helyezkedikel.
(Az ortopéd elváltozások elkerülése érdekében.)

e. Az alkar munka közben vízszintesen vagy 10°-kal

a vízszintes fölött van, a felkar függőleges.
(Ez a karhelyzet egyaránt szükséges a billentyűzet és az
egér használatához is, ezért a billentyűzet
és az egér azonos magasságban helyezendő el.)
A comb vízszintes, a lábszár közel függőleges, a talp alá van támasztva.
A vízszintes és függőleges helyzetek eléréséhez egyaránt szükséges
a szék ülőlapjának és az asztal lapjának a magasságállítása, vagy fix asztalmagasság
esetén állítható lábtámasz alkalmazása.

f. Az ülőlap megfelelő formájú és puha (hogy a combot minél kevésbé nyomja).

g. Az ülőlap vízszintes, vagy 2-3°-ot olyan irányba lejt, hogy lecsúszhatnánk róla, ha a súrlódás nem segítene. (A gerincünknek ez a
medencecsonthelyzet jobb, mintha az ülőlap a másik irányba dőlne. Ha az ülőlap így dől, akkor viszont mindenképpen jó minőségű,
súrlódást elősegítő kárpit szükséges, hogy ne terheljük a lábunkat. Ennél meredekebb döntés a súrlódással már nem ellensúlyozható.)

h. Munkapozícióban a hát függőleges, a háttámla a derék-hát átmenetnél támaszt meg. Tehát nem „hát”-támláról, hanem inkább
„derék”-támláról kell beszélnünk. A deréktámla magassága állítható. Ha olcsó székben gondolkozunk, akkor
általában az alacsonytámlás székek között találhatunk megfelelőt. A magas háttámla a legtöbb esetben zavar: nem a deréknál támaszt
meg, hanem a lapockánál, és ettől a gerinc normális kettős „S” alakjának biztosítása helyett
púposításra késztet. Magas háttámlának csak akkor lehet haszna, ha képes hátradőlt, pihenő helyzetben megtartani minket, de
megfelelő deréktámaszrésze van, és munkapozícióban ez a deréktámaszrész az aktív.

i. A támla követi a természetes testmozgást. Jó esetben hátradőlt, pihenő pozícióban

is megtart. A szinkronmechanika következtében a támlával együtt az ülőlap is megdől, de kisebb szögben. A legprofibb
szinkronmechanikák a támla dőlésével egy időben az ülőlapot nemcsak döntik, de vízszintesen is elmozdítják (az ing gyűrődésének
elkerülése érdekében).

j. A kézfej az alkarral egy egyenesbe esik, a csukló alá van támasztva (puha csuklótámasszal vagy legalább az asztal szélén biztosított
kb. 5 cm hellyel). (Az RSI-CTD jelenség elkerülése érdekében.)

k. Kartámasz nélküli szék vagy széles, puha, állítható magasságú, könnyen félretolható kartámaszú szék. (A nyomási tünetek és a
mozgáskorlátozás elkerülése miatt.)

l. Görgős forgószék. (Elsősorban a természetes „izgésmozgás-igény” biztosításához, másodsorban a csavart testhelyzetek

elkerüléséhez.)

m. Elegendő lábtér a szabad mozgás biztosításához

Szóba jöhető alternatív elrendezések: az ún. gépkocsivezető póz,

a térdeplő ülés, az ülőlabda és egyéb lehetőségek

Az ún. „gépkocsivezető póz” esetében a nézés iránya vízszintes

(hiszen vezetés közben távolra kell nézni),
azonban ez a hátradőlt testhelyzet nem alkalmas hagyományos
asztalon való íráshoz vagy billentyűzethasználathoz
Alkalmas döntött asztallappal, magasabb monitorelhelyezéssel.

A térdeplő ülés lényege, hogy jól látható módon

közelebb áll az álló testhelyzethez, mint a hagyományos ülés
Ezért jóval kevesebb gerinc- és egyéb problémát okoz.
Azonban a térd vagy/és a lábszár némi szokatlan terhelésével jár, de
ami ennél is komolyabb gond: kissé nehezebb a leülés és a felállás, és sokkal nehezebb
olyan technikai megoldást találni, ami úgy megkönnyíti a természetes emberi izgésmozgás-igény kielégítését, mint hagyományos ülés
esetén az egyszerű forgószék.

A mobil informatikai eszközök térhódítása

már egyre kevésbé köti az irodai munkát
az íróasztalokhoz és az ülő pozíciókhoz.
Az új koncepció szerint pihenő helyzet felvehető
munka közben is, így születtek meg az első olyan
székek, melyekben akár fekve is lehet dolgozni.
Itt már szerepe van a fejtámasznak is.

Az ülőlabda alkalmazása, előnye és legfőbb haszna,

hogy abszolút dinamikus ülést, állandó mozgolódást biztosít.
Ezen is lehet púposan ülni…