Professional Documents
Culture Documents
Molnár Ferenc - Liliom
Molnár Ferenc - Liliom
Molnár Ferenc - Liliom
Liliom
Külvárosi legenda hét képben
Személyek:
Liliom
Juli
Mari
Ficsur
Hugó
Muskátné
Lujza
Hollunderné
Linzmann
Fogalmazó
Kapitány, II. Detektív
Berkovics, I. Detektív
1
ELSŐ KÉP
A Városliget egy zuga. Hátul, középen, egy pad. Tavaszi délután. A színpad rövid ideig üres.
Aztán beszalad Mari, a színpad közepén megáll és visszanéz. A vurtsli zene a játék alatt
halkan szól.
MARI Julika! (Nincs válasz) Julika! Hadd! Hadd! Gyere! Hadd! (Indul visszafele)
JULI Nem szaladok én. Nem csináltam semmit. Nem félek tőle.
MUSKÁTNÉ (Bejön) Nem köll szaladni, ne féljen, nem eszem meg. Én csak figyelmeztetem
magát, édes lányom, hogy az én körhintámba be ne tegye többet a lábát. Én ott megtűrök
mindent, nekem muszáj, mert ez az üzletem. Én nem nézem, úri hölgy, vagy bárcás, nekem
mindegy, csak öt vasat fizessen. De ha valaki az én hintámon illetlenül viselkedik, az ki lesz
tiltva.
MARI Mit akar tőle? Nem is ő szólt, hanem a Liliom gyött oda.
MUSKÁTNÉ Hát többet nem ül föl. Fogdostatja magát kikiáltóval. Nem sül ki a szeme. Az
egész menet alatt hagyta magát a Liliomtúl fogdosni.
2
JULI Hát oda volt dűlve, mert odadűlt. Oda dűl, ahova akar. Én csak nem mondhatom neki,
hogy ne dűljön hozzám, mikor illedelmesen odadűl. Nem is nyúlt hozzám.
MUSKÁTNÉ Hát majd én leszoktatom róla, édes lányom. Az én körhintámon nem lesz
fogdosás. Ha szerelmeskedni akar, menjen az állóhelyre, a Barokaldi-cirkuszhoz. Ott katonát
is kap.
MUSKÁTNÉ Csak ezt akartam mondani, édes lányom. Mer’ ha oda találja dugni az orrát, hát
én úgy hátba vágom, édes lányom, hogy megnémul tőle. Az én körhintámon nincs
erkölcstelenség.
JULI Ezt mind akár ne is mondta volna. Mert ha nekem kedvem szottyan fölülni a maga
hintájára, megfizetem a menetet, és fölülök. Szeretném látni, hogy hozzám nyúl valaki.
MUSKÁTNÉ Akkor be se piszkítom a kezemet egy ilyen cseléddel. Majd lelöki a Liliom.
Már az tudja, hogy köll elbánni az ilyenekkel.
JULI Hogy engem… (Hirtelen kintről hallatszik Liliom hangja. Muskátné hátranéz. Bejön
Liliom)
LILIOM Eriggyetek innen, mer’ aki nem megy el, azt szájon kapom. (Nekiugrik) Nem méc’
innen?
3
LILIOM Mi köze hozzá? (Julira néz) Már megint ezzel van baja?
LILIOM Nahát. (Muskátnéhoz) Mi baja van már megint? Mit csinált ez itt?
MUSKÁTNÉ Azt csinálta, hogy jár a szája. Még neki áll följebb. Ki lett lökve a körhintáról,
és nézze meg magának ezt a cselédet, Liliom, jól nézze meg ezt a (gúnyosan) hölgyet, mert ez
ki van tiltva az én körhintámról.
MUSKÁTNÉ Ha még egyszer meglátja, ne eressze föl, és ha fölül, lökje le. Ha ez a cseléd
oda meri tenni a lábát, ki lesz dobva. Nem tűrök fogdosást az intézetemben.
LILIOM Én?
LILIOM Hát aztán nekem nem szabad átfogni a lányok derekát? Maj’ magához megyek
engedélyér’, ha valakinek át akarom fogni a derekát?
MUSKÁTNÉ Magának szabad, tehet, amit akar… éntőlem elmehet vele aludni is… de őneki
nem szabad… az én hintámon nincs fogdosás. (Pillanatnyi szünet)
MUSKÁTNÉ Micsoda?
LILIOM Mit akar ettül? Ettül a maznátul? Erre mászik rá? Amér’ én megfogtam? (Julinak)
Gyere, lányom, a hintára, amikor csak akarsz… Azér’ is gyere oda minden délután, és ülj föl a
legszebb szarvasra, és ha nincsen pénzed, majd én fizetem a menetet. És ha valaki hozzád mer
nyúlni, hát akkor megmutatom, mi az, amit hogy mondunk: bal kézzel srégen a tüdőre egy
mejjpor köhögés ellen.
4
MUSKÁTNÉ Te rongyos!
LILIOM Te disznó!
MUSKÁTNÉ Hát azt hiszed, hogy téged nem lehet kidobni? Mér’? Amér’ te vagy a legjobb
csalogató a ligetbe? (Szünet, nagy elhatározással) Már ki is vagy dobva. Már el is vagy
bocsátva.
LILIOM Csak úgy, ahogy mondta. Ki vagyok dobva, hát rendben van. Ne szíja vissza.
MUSKÁTNÉ Már megin’ adod a bankot, a kedvességedre föl. Már megin’ goromba vagy.
JULI (Félénken) De hát, Liliom úr, hajaszondja, hogy nem dobta ki.
MARI Áhá!
MUSKÁTNÉ Hát, ha nekem adod a bazilikát? Hát, ha nekem adod a Lánchidat? Hát ha az
öreg Rótsild tányéron hozza ide az egész pénzit? Hát még akkor is, ha közel a gyön a
hintámhoz, nem rúgom el úgy, hogy hetet bokázik?
LILIOM (Fenyegetőn) Hát, nagysága, kérem… (Leveszi a sapkáját) Most aztán tessék szép
csöndbe, rendbe elmenni innen. Mer én még nem vertem meg hölgyet, kivéve mikor özvegy
Holcerné három hétig feküdt bele, de ha a nagysága most el nem megy innen, és békin nem
hagyja ezt a szegény bogarat, én a nagyságának igazán megmutatom, hogy mi az, amit hogy
mondunk: bal kézzel srégen a tüdőre egy mejjpor köhögés ellen.
5
MUSKÁTNÉ Látod fiam, most aztán te se köllesz nekem többet. Isten áldjon meg fiam, be
se gyere holnap. El vagy bocsátva. (Elmegy. Szünet. Erősen alkonyodik)
LILIOM Ne sajnálj, fiam, mer’ hozzád vágok valamit. (Julihoz) És te se sajnálj, te kis
cselédbogár.
JULI (Ijedten) Én nem is sajnáltam, Liliom úr. (Kis szünet) De hát most mit fog csinálni,
Liliom úr?
LILIOM Most, fiam, iszok egy sört. Azt tanuld meg, fiam: minden ijedtségre egy sör.
LILIOM Fizeted a sört? (Mari nem válaszol, elhúzódik. Julihoz) Hát te? (Csönd) Mennyi
pénzed van?
JULI Nyóc.
LILIOM (Marihoz) Hát neked? (Mari szégyenlősen a földre néz, és nem felel. Liliom
szigorúan) Mennyi van? (Mari ijedten sírni kezd. Liliom vigasztaló hangon) Azér nem kell
bőgni. Ne félj, én fizetek. Itt várjatok, mindjárt visszajövök. (Elmegy. A lányok utánanéznek.
Kis szünet)
MARI De kedvel. (Kis szünet. Kelletve magát, dicsekedve, vidáman) Nekem is van, aki
kedvel. (Ő is leül)
JULI Micsoda?
MARI Amíg neked nem vót, nem mondtam. De most megmondom. (Dicsekedve) Szívemnek
is van szerelme.
6
JULI Nem szégyelled magad?
MARI Katona.
JULI. Nem az csak rendőr vagy biztos vagy konstábler. (Régi városi rendőr, csendbiztos.)
MARI Pedig van kardja. Kalaaznak nincs kardja. Akinek kardja van, az katona.
JULI Díszmagyarnak is van kardja, mégse katona. Képviselőnek is van kardja, mégis asse
katona.
JULI Az is, csak nem egészen, csak félig. Úgy mondjuk, ez itt katona, ez meg szanité.
JULI Az finánc.
MARI Annak puskája is van, kardja is van. Márpedig az csak nem katona.
MARI Az is ződ?
7
JULI Aki ződ, az csak félig katona.
JULI Az huszár. De csak a nadrágja. Majd megtanulod te is, ha már egy évig jársz a ligetbe,
mint én. De mos még falusi vagy.
MARI (Kissé elkeseredve) Hát mirű ismerem föl, hogy melyik a katona?
MARI Mirű?
MARI Minek csúfúsz? Kigúnyúsz. Mer’ te pesti vagy, én meg csak most gyöttem. Honnat
tudjam én a katonát? Inkább mondd meg, ne csúfúj.
JULI Nyisd ki a füled. Csakis egyrű ismerszik meg, ha katona. Ha szalutál. Errű az egyrű.
JULI Micsoda?
JULI Micsinyál?
JULI Nem gúnyúllak én. De ha azt mondod, hogy Hugó, hát akkor muszáj nevetni. (Évődve)
Hát hogy híjják?
JULI Na?
MARI De ne nézz rám. Arra nézz, akkor mondom. (Juli elfordítja a fejét. Most már ő is
nehezen tudja visszatartani a nevetést) Hugó. (Most már ő is nevet) Ez a becsületes neve.
Hugó, Hugó, katona-hugó.
MARI Piros.
JULI A nadrágja?
MARI Nem.
JULI Kabáttya?
MARI Az se.
JULI Hát?
JULI Hordár az, fiam, ott gyöjjön rá a frász. Piros sapka az hordár. Se kardja, se puskája.
MARI Énnekem mindig szalutál. Azér, mer’ Hugó, azért lehet katona. Szalutál is, piros
sapkája is van, egész nap a sarkon áll, őrségen.
MARI Köpik.
JULI (Találva érzi magát) Hogy jut eszedbe a Liliom? Mi közöm hozzá?
MARI Nekem sincs a Hugóhoz. Minek gúnyúsz a Hugóval? Hát én is gúnyúllak a Liliommal.
JULI Én nem is szóltam hozzá. Ő karolt át a hintán. Nem mondhatom csak neki, hogy ne
karoljon át, ha már karol.
JULI Nem.
9
LILIOM Még mindig itt vagytok? Mér’ nem mentek már haza?
LILIOM Nem hallgatsz? Mit csinálok én kettővel. Csak az egyiket gondoltam. Az egyik
menjen haza. (Szünet)
MARI Na gyere.
MARI (Mint valami nagyon fontos dolgot, úgy mondja) Elcsapják ám, ha itt marad.
LILIOM Kit?
LILIOM Elcsapnak.
JULI El.
LILIOM Na látod.
JULI (Nagyon meghatott hangon, csöndesen) Hát csak menj szépen haza, Marika… (Mari
vár egy pillanatig, aztán látva, hogy Juli nem mozdul, lassan elmegy. Nagy csönd… Juli leül a
padra. A kép végéig egyre sötétebb lesz.)
JULI Nem.
10
LILIOM Akarsz a sörkertbe jönni, vacsorázni?
JULI Nem.
JULI Nincs.
LILIOM Ne hazudj!
LILIOM Most mán csak azt mondd, hogy azt se tudod, mér ülsz itt velem a sötétbe.
LILIOM Tudod, milyen vagy te? Volt egyszer nekem egy szeretőm, megállj, elmesélem,
hogy volt. Egyszer este, mikor eloltottuk a lámpákat a hintán… (Jön a Kapitány Berkovics
detektívvel, civilben. Kapitány minden izgalom nélkül, csöndesen, hivatalosan beszél.
Berkovics detektív túlbuzgó és brutális ember)
LILIOM Én?
KAPITÁNY Fogja csak egy kicsit. (Berkovics szorosan Juli mellé áll.) Micsoda maga?
LILIOM Mutatványos.
BERKOVICS Nagyságos kapitány úr, ez a Liliom. Már volt benn egypárszor a kerületben.
11
KAPITÁNY Ja, te vagy az? Kinél vagy most?
KAPITÁNY A szeretőd?
LILIOM Nem.
KAPITÁNY Cseléd?
KAPITÁNY Mit ülsz itt evvel a jasszal? Mér nem mégy haza?
KAPITÁNY Elveszi a pénzedet. Mi már ismerjük ezt az urat. Az ilyen buta cselédekre
utazik, mint te. Elveszi a pénzedet, aztán majd jössz holnap a kerületbe, de kirúglak.
BERKOVICS Ne feleselj.
12
KAPITÁNY Semmi közöm hozzád, örülj, hogy megmondtam. Apád nem vagyok, hála
istennek. (Liliomnak) Cselédcsábító, csirkefogó. (Julinak) Majd jössz aztán. (Berkovicsra
célozva) Nem kell félni tőle, eljöhetsz velünk. A titkosrendőr hazakísér.
KAPITÁNY Én figyelmeztettelek.
KAPITÁNY Jöjjön Berkovics. (Elmennek. Juli és Liliom lassan visszaülnek a padra. Kis
szünet)
JULI Na és aztán?
LILIOM Én kezdtem?
JULI Volt egy szeretője. Azt mondta: egyszer este, mikor eloltották a lámpát a hintán… eddig
mondta.
LILIOM Igen. Hát, mikor eloltottuk a lámpát a hintán… (kis szünet, más hangon) Nem félsz
itt velem? Ahogy mondta a kapitány… hogy miféle vagyok… elveszem a pénzedet.
JULI Nem kell azt… tőlem… elvenni… Mostan nincs, de ha lesz… én… odadom. Mind.
LILIOM Nekem?
JULI Ha kéri…
JULI Nem.
JULI Nem.
JULI Vót.
JULI Minek kínoz, Liliom úr? Nem szerettem, csak úgy mentünk néha.
13
LILIOM Hová?
LILIOM De vót?
LILIOM Minek.
JULI Mert nem akarok soha férjhez menni. Ha úgy volna, hogy férjhe megyek valaha, akkor
nem bánnám, nem vigyáznék az ártatlanságomra, mer’ akkor úgy is mindegy. De nem mék
férjhez, hát vigyázni kell, hogy az ember tisztességes lány maradjon.
LILIOM Ugye, most megijedsz? Mer’ most eszedbe jutott, hogy mit mondott a kapitány!
Most megijedsz.
JULI Nem én, Liliom úr. Tőlem azt mondhat, amit akar.
JULI Én csak azt tudom, hogy ha én szeretek valakit, nem bánom, ha meg is halok.
LILIOM Ahogy mondod… hogy nem szeretsz… Hát mér’ nem mész szépen haza?
JULI Most már nem mehetek haza. Már most mindenki lefeküdt.
LILIOM Pedig az… egy szóra… mindjárt visszavenne… én tudom, mér’… ő is tudja…
(Szünet)
MÁSODIK KÉP
Balról rozoga kanapé, jobbközépen régi, kopott, rozoga asztal, hokedlivel. Délelőtt, Juli és
Mari vannak a színen. az asztalnál ülnek.
JULI Megverte.
JULI Elvitték, de másnap hazajött. Most már két hónapja, hogy itt lakunk a fényképésznél, és
már kétszer vitték el a rendőrök.
15
HOLLUNDERNÉ (Idős asszony, egy csomó fát cipel keresztül, hátul jön be, és jobb előre
igyekszik) Csak a pofája jár, mindig a pofája jár. Se nem dolgozik, se nem lop, a másik
szegény ember keserves fájával tüzelnek. Nem sül le a bőr az arcáról… Egészséges, erős
ember…
JULI Köszönöm.
MARI Ki ez?
JULI A fényképész. Liliomnak valami rokona. Ő adott lakást nekünk itta bódéban ingyen.
JULI Mindent hoz. Ha ő nem hozna, levegőt ebédelnénk. Nagyon jó asszony, csak jár a szája.
(Szünet)
MARI Össze.
JULI Sokat?
JULI Feleségnek?
MARI Feleségnek.
MARI Mondja, hogy menjek a ligetbe. Aztán nem megyek a ligetbe. Aztán kendőt ígér,
mégse nem megyek. Akkor szépen hazakísér, és nem történik semmi erkölcs.
JULI Érzékiség?
16
MARI Megfogja a kezemet, úgy sétálunk. Aztán lóbálni akarja a kezemet, én meg nem
hagyom. Aszondom, maradhasson. Ő meg aszongya: mér olyan dacos? Megin’ akarja lóbálni,
megin’ nem hagyom. Aztán sokáig nem hagyom, addig, amíg egyszer csak hagyom. Akkor
lóbáljuk a kezünket. Föl, le, föl, le, és ez az érzékiség. Ez is tilos, de szívem joga.
JULI Az is van?
MARI Az úgy van, hogy most már háromkor virrad. Hát akkor már megvolt a kacérság is
meg az érzékiség is, szívem joga, hát elkövetkezik a szív szereleme. A padra ülök, és Hugó
fogja a kezemet. Bort nem iszunk, csak piros limonádét. Hát nem részeg a Hugó. A pofáját az
arcomhoz támasztja, és hallgatunk. Aztán leragad a szeme, és akkor lecsúszik az arcomról,
mert elalszik. Fogja a kezemet álmában, és csak úgy megvagyunk ott ketten. És ez a szív
szerelme. (Mindeközben Juli fokozatosan elszomorodik, és a végén bánatosan néz maga elé.
Nagy szünet)
JULI Már este elment, és még mindig nem jött haza. Nem megy munkába.
MARI Lusta?
JULI Mesterséget nem tud, napszámot nem vállal. A körhintához nem megy vissza.
Kérdezem mért, nem mondja. (Szünet) Múlt hétfőn megütött.
MARI Visszaütötted?
JULI Nem.
HOLLUNDERNÉ (Dörmögve jön a jobbról, vizet hoz ki egy nagy fazékban) Kártyázni, azt
tud. Meg verekedni, azt is tud. Meg cselédektől a pénzt elszedni, mert a rendőrség az ilyet
eltűri. (Pillanatnyi szünet, más hangon, Julinak) itt volt az esztergályos.
HOLLUNDERNÉ Itt volt az esztergályos. Szép, barna ember. Özvegyember. Két gyereke
van. Pénze van, üzlettye van. Elviszi a hivatalba, és elveszi. Már ötször volt itt.
JULI (Mintha meg sem hallotta volna az előzőeket) Ne fáradjon, Hollunder néni, én majd
hozok vizet.
17
HOLLUNDERNÉ Majd elgyön megint. (Liliomra célozva) Majd ha megint megveri. (Indul
kifelé) Mer’ verekedni, azt tud. Szép kisasszonyt fejbe ütni, azt is tud. A bőr, az nem sül le az
arcáról. Mert a rendőrség az ilyet tűri… (Hátul el)
JULI El.
JULI Csak.
MARI Mikor ott ült a padon veled, akkor szelíd volt. Aztán vad lett.
JULI Most is néha szelíd. (Szünet) Délután idehallatszik a verkli. Azt sajnálja… Akkor szelíd.
JULI Nem mond az semmit, csak olyan szép, szelíd. Csúnya, nagy szeme van. Aztán úgy néz
vele.
JULI Inkább úgy mellé. Én se tudom nézni, mer ő nem szereti, hogy nem dolgozik. Azért vert
meg hétfőn.
MARI Mer ő nem dolgozik? Hát az aljas, ha nem dolgozik, azér’ megver?
MARI Fájt?
JULI Nem.
MUSKÁTNÉ (Nagyon kiöltözve jön be bal elöl) Jó napot! A Liliom itthon van?
JULI Nincs.
MUSKÁTNÉ Elment?
18
MUSKÁTNÉ Maga itt a háziasszony, lelkem? Vigyázzon, mer’ a szájára ülök.
MUSKÁTNÉ (Liliomra célozva) Nálam kapott minden nap egy koronát. Vasárnap forintot is.
Sört, szivart fizetett neki a publikum. (Juli megáll az ajtóban, nem felel) Inkább éhen hal, mint
bocsánatot kér. De nem bánom, visszaveszem anélkül is. (Juli nem felel) Bevallom, nagyon
kérdezik a népek, hogy hova lett. Nekem muszáj nézni, hogy az üzlet menjen. Tőlem éhen is
halhat, nem jönnék utána, ha az üzletbe nem volna jó. (bal elöl bejön Liliom Ficsurral.
Szünet)
LILIOM Látom.
LILIOM Hát fogd be a szád. Mer’ most mingyár’ az jön, hogy egész éjjel lumpoltam, nincs
keresetem, nincs ebéd.
LILIOM De látom az orrodról, hogy akarod mondani. Eriggy innen, mer’ megint lesz
mejjpor. (Haragosan járkál. Ficsur ide-oda cammog, a földön keresgél)
MUSKÁTNÉ Minek jársz a Ficsurral? Egyszer majd magával visz, mikor lopni megy.
MUSKÁTNÉ Tartozol is, de azt nem számítom. Majd tehozzád jövök pénzér’. Mer’ olyan
sok jövedelmed van. Tudod te jól, minek vagyok itt.
19
LILIOM Tud az úgy, mint én.
MUSKÁTNÉ Tud az, ne félj. Nem is küldöm el. Csak kevés az ember. Kettő is elférne.
LILIOM (Julihoz) Eriggy, kérj a fényképésztől kávét. (Juli hátul kimegy. Kihívón.) Hát olyan
jól tud az a Hózlinger?
MUSKÁTNÉ (Feléje fordul, ránéz) Mér nem alszol éjszaka? Hiszen úgy nézel ki, mint a
köpedelem.
MUSKÁTNÉ Szép kis bátorság. Ilyen véznát verni. Ha meguntad, hadd ott… de gyönge
teremtést nem üt meg az ember…
MUSKÁTNÉ De nagyra vagy megint… (Zavarban) Úgy köll nekem, minek jövök utánad.
Az ember ki van téve… hogyha szívén viseli az üzletet. Csak el tudnám adni azt a hintát sose
láttál volna. (Kis szünet) Ha van eszed, visszajössz. Jól megfizetek.
MUSKÁTNÉ Nekem nem hiányzol, csak a cselédek… azok buknak rád… kérdezik… ha van
eszed, visszagyössz.
LILIOM (Felháborodottan) Nem verem. Micsoda beszéd hogy verem. Egyszer odasóztam
neki, aztán tele van vele a város. Azér’ még nem verem.
MUSKÁTNÉ Nem tudom, mit szeretsz rajta. Két hónapja itt ülsz vele… már az életedet is
megunhattad. Mikor ott a hinta… meg színház… meg pénz is volna… valaki ilyen buta
legyen… a szép, gyönyörű, könnyű életet otthagyja… (Szünet) Hol jártál megint az éjjel,
hogy így nézel ki? Sose néztél így ki. Itt eszed magad. (Szünet) Új verklit vettem.
20
LILIOM (Csöndesen) Tudom.
MUSKÁTNÉ Ha van eszed, visszagyössz. Minek rágod itt magadat? Ott a szépművészet, az
való neked. Művész vagy te. Nem vagy te tisztességes ember.
MUSKÁTNÉ Hencegni, azt tudsz. (Kis szünet) Jókedv, jó, szép, gyönyörű élet, csupa jó,
szép lányok meg sör meg szivar meg muzsika meg jó, szép könnyű élet, meg megboldogult
férjem gyűrűjét is neked adom, na, mit akarsz még?
MUSKÁTNÉ Neked.
MUSKÁTNÉ (Bizalmasan) Nem vigyáz rád senki. (Szünet. Juli bejön, és letesz egy bögre
kávét. Muskátné és Liliom egyből magához tér)
MUSKÁTNÉ Az öregasszony azt mondja, hogy egy esztergályos van itt, valami
özvegyember.
LILIOM Tudom.
JULI (Balról be) Liliom… nehogy elfelejtsem, majd aztán mondok valamit.
LILIOM Jó.
21
JULI Mer’ azt… meg akartam mondani… már tegnap meg akartam.
JULI Nem.
MUSKÁTNÉ (Elébe áll) Na ne kezdj itten. Én majd kimegyek addig a fényképészhez, aztán
visszajövök a válaszér. (Kimegy hátul)
JULI (Nagyon elszántan) Nem bánom, ha meg is ütsz. Ne nézz így rám, mert nem ijedek meg
tőled. Én most nem ijedek meg senkitől. Én azt mondtam, hogy mondani akarok neked
valamit.
JULI Azt nem lehet hamar. (Pillanatnyi szünet) Mér’ nem iszod meg a kávét?
LILIOM igen.
JULI Nem. Csakhogy kérdezted, hogy a fejem fájt. És hogy mondtad, hogy másféle kedvem
van.
22
JULI Énnekem… Mi? Dehogy az esztergályos. Csak… azt nehezen tudom megmondani, de
neked azt tudni kell… én… én nem ijedten meg tőle, mer’ annak úgy kell lenni…
LILIOM Igen. (Juli zavarában gyorsan kimegy a hátsó ajtón. Liliom kikiált Ficsurnak)
Ficsur! (Ficsur bejön) Te, Ficsur… A Julinak gyereke lesz.
LILIOM Igen.
LILIOM Menjen haza nagysága. (Visszamegy a kávéhoz) Hagyjon engem reggelizni. Nem
látja, hogy reggelizek?
MUSKÁTNÉ (Odamegy Liliomhoz) Bolond vagy te. (Át akarja ölelni, de Liliom ellöki)
LILIOM Isten áldja. (Muskátné el.) Ficsur! (Ficsur bejön) Hát… hogy mondtad, hogy pénzt
lehetne…
LILIOM Mennyit?
HOLLUNDERNÉ (Bejön) Reggel kávét, délben levest, este megint kávét, meg tüzifát, azt
mind én adjam… adja vissza a bögrémet… (Menne kifelé, de Liliom megállítja)
23
FICSUR Nekem a maga fiatal. (Kimegy)
HOLLUNDERNÉ Mi köll.
HOLLUNDERNÉ Na?
LILIOM Semmi.
LILIOM Ficsur!
FICSUR Hát bizony… de akkor… (Odamegy hozzá, halkan) csak úgy, hogy együtt.
LILIOM Igen. (Elgondolkodik. Idegesen.) Eriggy ki, Ficsur. Majd… majd aztán gyere vissza.
(Ficsur bal elöl el. Liliom hallgatja egy kicsit, aztán a jobb hátra megy. Az ajtóból kiordít.)
Hollunder néni… (Naiv örömmel) A Julinak gyereke lesz! (Visszajön, feláll a kanapéra,
elbámul a liget felé, aztán egyszer csak teljes erővel elordítja magát) Nekem gyerekem lesz!
(Fölemeli a két karját)
LILIOM (Leszáll a kanapéról) Semmi. (Aztán leveti magát a kanapéra, hasra feküdve,
arccal befelé fordulva. Juli nézi egy kicsit, aztán odamegy és betakarja.
HARMADIK KÉP
FICSUR (odahajol Liliomhoz, és titokzatosan mondja) Ahogy végig mész a Francia úton, ott
látod a töltést… Előbb jön a sorompó, aztán le a bőrgyárig semmi… még csak őrház se…
24
LILIOM Pénztárnok?
FICSUR Pénztárnok. De ha oldalba szúrom, már nem pénztárnok. Ha a fejire ütök, akkor is
mingyár nem pénztárnok.
FICSUR Nem muszáj. Ide adhatja a pénzt halál nélkül is. De a legtöbbje már inkább
meghalni szeret.
FICSUR Nem.
LILIOM Hát?
FICSUR A pénz el lesz ásva hat hónapig. Ennyi az ideje. Hat hónap múlva kikel a földbül.
LILIOM Aztán?
FICSUR Aztán addig a hat hónap csak úgy élsz, mint eddig. Nem nyúlsz a tőkéhez.
FICSUR Hát.. akkor a gyereket is visszük. De már munkába állasz három hónappal előbb. Ez
azér van, hogy mindig mondhasd: kuporgatom a pénzt, kivándorlunk Amerikába.
FICSUR Az egyik megszólítja beszéddel, a másik megszólítja kis késsel. Az attól függ, hogy
kinek mihez van szíve. Majd csak te szólítsd beszéddel.
LILIOM Aztán?
LILIOM (Kis szünet, Liliom megpróbálja terelni a szót) Aszondod: a Hózlingert szeretik a
hintánál?
LILIOM Fésüli?
FICSUR Tisztítja.
25
LILIOM (Sértődött fölényességgel) Hát csak tisztítsa.
LILIOM Hova.
FICSUR Vedd a kést. Köll az egyiknek kis bicska, az van nekem. De ha vitatkozik, akkor a
nagy kés is kell.
FICSUR Nem köll. Csak ha ő akarja. (Szünet. Liliomot korholva) Persze, gőzhajón ülni, az jó
lesz. Gyáripart élvedzni, az is jó lesz. De dolgozni érte, attól félsz.
FICSUR Hát vedd el úgy, hogy ne lássa meg. (Liliom nagyon nehezen elindul a bódé felé.
Kis szünet, Ficsúr ezalatt várakozón téblábol. Liliom kijön a házból a kabátját gombolva.
Ficsur megfordul, és meglátja Liliomot. Kis szünet. Liliom nagyon elkomorodva maga elé
bámul.)
LILIOM Gondolok.
LILIOM (Nagyon elfogódott hangon) Jó estét kívánok, kérem szépen, hány óra? (Pillanatnyi
szünet) És ha felel, mit mondok neki?
FICSUR Nem az. (Tapogatja a kabát alatt a kést) Hol van? Merre van?
FICSUR Úgy van.. A szív iránt. (Kitapogatja) Már látom… Ez az, ni! Ez még mindig az… Itt
már hegyesedik… (A hegyéhez ér) Itt a szeme. Evvel néz.
26
LILIOM Mér’?
LILIOM Hát aztán… A másik világon… mikor az Úristen elébe megyünk, hát annak mit
mondok?
LILIOM Miért?
LILIOM Nem.
LILIOM Hivatal?
FICSUR Nem, fiam. Nekünk igazság. Mer a másik világon csupa igazság van. Ahol pedig
igazság van, ott csak köll kapitánynak is lenni.
LILIOM (A szívére teszi a kezét, próbálgatja a szöveget) Jó estét kívánok, kérem szépen,
hány óra?
FICSUR Hát dugd a másik oldalra. (Fölnéz az égre) Lassan, szépen elindulunk.
FICSUR Gyere. (Éppen indulnak, mikor Juli kívülről bejön, és épp útjukat állja.)
LILIOM (Ijedtében nem tud mit mondani egy pillanatig, aztán erősen) Hiszen azt mondtad,
hogy két hétig nem beszélsz hozzám. Minek beszélsz hozzám?
27
JULI Maradj itthon.
JULI Maradj itthon… Este jön az esztergályos, és már én megkértem, adjon neked munkát.
JULI (Tartja még magát, de sírásba hajló hangon, kérlelőn) Maradj idehaza, sört hozok
neked, bort hozok neked.
LILIOM (Durván ellöki magától, de ebben a durvaságban az rejtőzik, hogy nem bírja nézni
a szenvedő asszonyt) Eridj mer’… (Fölemeli a kezét) Hagyj békén elmenni…
JULI (Elébe áll, izgatottan hadarva, sírástól remegő hangon, remélve, hogy ezzel még
visszatartja) A Marika vőlegényétől kérdeztek gyermektelen házaspárt az Aradi utcába
házfelügyelőnek. Szoba, konyha, tyúkot is lehet tartani.
LILIOM Eridj az útból. (Liliom kimegy, Ficsur utána. Juli egyedül marad, néz utánuk és
kezd feltörni belőle a sírás, amikor bejön Hollunderné.)
JULI Nem.
28
HOLLUNDERNÉ Az előbb még ott volt az asztalon. Nem járt benn más, csak a Liliom.
HOLLUNDERNÉ (Dörmögve megy vissza) Kártya van nála, kártya van nála… most mennek
a méltóságos urak a kaszinóba kártyázni. (El. Juli tanácstalanul néz utána, és ismét kezd erőt
venni rajta a sírás, mikor hirtelen megjelenik a hátsó ajtóban derült és boldogságtól ragyogó
arccal Mari, aztán Hugó.)
MARI Kukuk! (Bejönnek vigyorogva, szégyenlősen megállnak Juli előtt, aki ijedten, hirtelen
mozdulattal fordul feléjük a hangra.) Szerbusz.
JULI Szerbusz.
JULI Igen.
HUGÓ (Odalép, kezet nyújt) Nevem Beifeld Hugó. (Félszegen hajol meg)
JULI Nevem Zeller Juli. (Kezet ráznak. Szünet. Hugó nagyon el van fogulva, hogy senki se
szól, ezért megint Juli kezéhez nyúl, és hevesen megrázza. Szünet.)
HUGÓ Igen.
JULI Elment.
JULI Sétálni.
MARI Igen.
29
JULI Igen.
MARI (Hogy megtörje ezt a kínos pillanatot, hirtelen, vidám lelkesedéssel) Hát már a Hugó
elsejétől nem áll a sarkon, mer’ állást kap. Elsejétől már nem hordár, hanem kaszinó.
HUGÓ (Mentegetve Marit) Hát nem tudja, kérem a kifejezéseket… (Ránevet) Hehehe… a
kaszinóba felvettek második komornyiknak. Nagyon jó állás, kérem, aki megbecsüli magát.
JULI Igen.
MARI Igen.
HUGÓ Hát kérem, az ember megbecsüli magát… és hát ugyan Tétény… hát az bizony nem a
fővárosi élet… de hát… ha ad az Isten gyereket… hát a gyerekeknek… sokkal jobb. A
kaszinóba bejárhatok onnan is. (Szünet)
JULI Igen.
JULI Igen.
JULI De, azt is. (Megöleli Hugót, de ott marad a nyakán, és sírni kezd)
HUGÓ Miért sír, kedves nagysád? (Juli válla fölött a fejével kérdőleg átint Marinak)
30
HUGÓ (Nagyon elérzékenyülve) Köszönjük a szíves részvétet. (Ő se tudja visszatartani. Sír.
Kis szünet. Hollunderné belép, a géphez megy.)
HOLLUNDERNÉ Hát, ha tetszik, gyerünk kérem, mert aztán besötétedik. (A szín jobb
oldalára vezeti őket a fotográfus háttér felé, ahol mind a kettő rögtön barátságos arcot vág.
Juli közben leül az asztalhoz, de nem fordul feléjük) Egész alak?
MARI Igen.
HOLLUNDERNÉ (Emelt hangon) Akkor a hölgy az úrra néz, az úr meg bele a lencsébe. (Az
öregasszony igazgatja őket) Így kérem. (Bebújik a fekete kendő alá, hangosan) Jó, most jó,
most nagyszerű.
NEGYEDIK KÉP
Hat óra, kezd alkonyodni. Liliom és Ficsur a egymás mellett állnak, és figyelnek a vonat után.
31
LILIOM Csak nézem. A vonatot is mindig nézem. Mikor úgy este ott állok, erre jön, és
leköp.
FICSUR Leköp?
LILIOM Le. Lefröcsköl. Aztán megy tovább, én meg itt maradok leköpve. De a szememet,
azt elhúzza.
FICSUR Elhúzza?
LILIOM Úgy utána kell nézni, amíg csak látom. (Kis szünet)
FICSUR Gyön?
LILIOM A madár is hallgatja. Úgy nézi fél szemével, hogy mit mondanak.
FICSUR Azér’ vagy te ilyen beteg, mer egy vasad sincs. A madár is azért néz téged, mer’
nincs pénze. (Kis szünet)
LILIOM (Próbálja a szöveget) Jó estét kívánok. Kérem szépen, hány óra? (Erre Ficsur
hirtelen kinéz, mintha jönne valaki)
FICSUR Mégse gyön. (Kis szünet) Van-e kártyád. (Liliom szó nélkül átadja a pakli kártyát.)
Van-e pénzed?
LILIOM Tizenegy.
32
LILIOM Tedd ki.
FICSUR (Ficsur kiteszi a pénzt, aztán oszt neki kártyát, magának is vesz egyet.) Huszonegyes
lesz.
LILIOM Blatt. (Kap egy kártyát) Blatt. (Még egyet kap) Fuccs! (Ficsur besöpri a pénzt)
Hát… hát most…
LILIOM Nincs.
LILIOM Mit?
FICSUR Becsületszóra.
LILIOM Hozomra?
FICSUR Hát majd a pénzből. Vagy ha te nyersz, te fogod le. Aki nyer, az veszi el tőle a
pénzt.
FICSUR Az.
FICSUR Hát… ha van nála tizenhatezer, ebből nyolcezer az enyém, hát nyolcezer a bank.
LILIOM Jó.
LILIOM Korona. (Kártyát kap) Blatt! (Még egy kártyát kap) Fuccs! (Liliom most már
nagyon ideges, mint a kezdő kártyások, mikor sokat veszítenek. Kapkodva, zavartan,
elvakultan játszik, látszik rajta, hogy most már semmi mással nem törődik, csak azzal, hogy
visszanyerje a pénzét.)
LILIOM (Izgatottan.) Dupla vagy semmi. (Kártyát kap) Blatt! (Kártyát kap) Blatt! (Kártyát
kap. Megnézi, nem szól semmit, csak ledobja a földre a három kártyalapot)
FICSUR (Kiválaszt egy kártyát a pakliból, és odaadja neki) Nesze, itt van a piros ász.
Duplázhatod.
LILIOM Nyert. (Szinte könyörögve) Még egyszer adj egy ászt. A zöld ászt add ide.
(Megkapja) Dupla vagy semmi.
LILOM Miért?
FICSUR Mert ha elveszted, azt már nem tudod kifizetni. Az már összesen kilencezer-hatszáz,
és neked csak nyolcezer koronád van.
LILIOM Hát mostan… (Hirtelen feláll, elkezdj járkálni, miközben Ficsur is feláll. Liliom
egyszer csak ráront Ficsurra. Verekednek, leviszik egymást a földre. A végén egymással
szemben állnak, és Ficsur előveszi a zsebkést. Ebben a pillanatban Belép jobbról Linzmann.
Bejön középre, és néhány méterre, pontosan Liliommal szemben megáll. Felméri a helyzetet.
34
Liliom meredten áll, aztán észbe kap, egész testében remegve) Jó… jó estét kívánok. Kérem
szépen, hány óra? (És Ficsur ebben a pillanatban már támad is a kiskéssel, de Linzmann bal
kezével elkapva Ficsur jobb kezét, és nagy erővel leszorítja a földre. Ahova a fájdalomtól
kényszerűségből letérdel, lefekszik. Linzmann jobb kezével hirtelen benyúl a zakója alá, és egy
Browningot húz elő, és azt Liliom mellének szegzi. Nagy szünet)
LINZMANN (A lehető legtermészetesebb hangon) Öt perc múlva fél hét. (Szünet. Egyikről a
másikra nézeget. Gúnyosan.) Szép két madár. (Ficsurhoz) Úgy éljek, neked valamivel kisebb
szerencséd van, mint Rótsildnak. (Liliomhoz) Te meg, ha csak szemeddel pislogsz körösztül
vagy lőve kétszer egymás után. Nézheted a csövet fiam. Van benne mag, van.
LINZMANN (Megrázza Ficsur kezét, és haragosan rákiált) Hát akkor ez micsoda? Ez mi?
(Gúnyos hangra vált) Jaaaaa… Úgy… tudom már… te tudod, hogy nekem a zsebemben van
egy alma. Azt meg akarod hámozni. Most már tudom. Bocsánatot kérek a tévedésért. Pardon.
LINZMANN Azt is tudom fiam… No.. hát nem tudom? Hogy hány óra. Jaaa… Öt perc
múlva fél hét.
LINZMANN Először is fiam, nem vagyok méltóságos úr. Másodszor, ezért a pénzért már
kegyelmes urat is mondhattál volna. És harmadszor, behízelegni most igazán nem fogod
magad nálam.
LINZMANN Nézz csak hátra egy kicsit fiam. Csak bátran. Nézz hátra, de nehogy próbálj
elszaladni, mert akkor lelőlek. (Liliom lassan hátrafordítja a fejét) Kik jönnek ott olyan
gyorsan?
LILIOM Lovakon.
LINZMANN Hát akkor most már hiába is szaladnál el. (Nevetve) Még én ilyen két peches
rablógyilkost nem láttam. Becsületszavamra mondom, ennél nagyobb pechet nem is lehet
elképzelni. Direkt nálam volt a Browning. És ha nincs nálam a Browning? És ha még ez volna
35
az egész! Nem is néztétek, marhák, hogy honnan jöttem? Hát honnan jöttem? Már
visszajöttem a gyárból. Mikor odamentem, tizenhatezer-négyszáz korona volt nálam. Most
nincs nálam egy vas sem. (Bal felé kiált.) Hé’, rendőrök! Jöjjenek már, mert ez itt nagyon
mozog. (Ficsur hatalmas rántással kiszabadítja magát, és elrohan, mint a villám. Erre
Linzmann első pillanatban feléje fordul a revolverrel, de ez alatt a pillanat alatt Liliom is
megpróbál elrohanni, mire Linzmann hirtelen visszafordul, és hatalmas erővel ráordít) Meg
ne mozdulj, mert keresztüllőlek. (Kikiált a rendőröknek) Szálljon már le a lóról. (Revolverét
Liliomra szegezi, aki arccal a közönség felé áll. (Gúnyos élvezettel) Na, öregem, kérem
szépen, hát hány óra? Tíz év, de börtön!
LILIOM Én titeket itt hagylak mostan. (Linzmann hangosan nevet. Liliom felnéz az égre,
elkeseredésében hangosan felzokog, és előrántja a kését. Zokogás közben hangosan,
kétségbeesetten felkiált.) Juli… Juli… kis bogaram. (Hirtelen oldalt fordul és mellébe döfi a
kést, megtántorodik, és erőtlenül összerogy. Linzmann döbbenten áll, lassan leengedi a
fegyvert.
ÖTÖDIK KÉP
Színváltás. Ugyanaz nap este, fél órával az előbbi kép után. Liliom a kanapén fekszik
mozdulatlanul. Liliom magához tér, erőtlenül nyújtja a kezét. Juli megfogja, leül az ágy
szélére és könnyes szemmel nézi Liliomot. Még nincs egészen sötét, egészen jól látni őket.
LILIOM (Csöndesen, de nagyon elfogódottan, dacosan beszél, mint aki érzi, hogy már nem
sok van hátra) Mostan én, fiam… már csak hogy éppen meg akarom mondani… Hogy mi
vót… Hogy hát rád ütöttem… Hát hogy nem azért, mert dühös voltam… hanem, mer’ én nem
tudom nézni, hogy sírnak… hogy bőgsz… aztán, mer’ énmiattam bőgsz… meg hogy én csak
azt tudom, ami a mesterségem… és én nem vagyok házmester… és én nem megyek vissza,
fogdosni a lányokat… és köpök rájuk… Meg hogy a Hózlinger… hát ő is tudja, hát gyöjjön ki
a hintásné a Hózlingerral… és hogy én nem tudtam rád keresni… se lakás, se ebéd… és én
tudom, hogy te azt nem érted… de én nem vagyok házmester… és gondoltam, lehetne
Amerikába… Ha akarod, csak mondd a gyereknek… a gyereknek mondd, hogy gazember
voltam, csak mondd… ha van hozzá pofátok… csak mondjátok… én megpróbáltam,
gondoltam, lehetne Amerikában… és ehhöz is semmi közöd, nem akarok én bocsánatot
kérni… és ha gyön az esztergályos, hát csak… menj férjhez hozzá… ha van pofád, csak menj
hozzá… és mondd csak a gyereknek, hogy ő az apja… Na és még hogy… megvertelek… Hát
te tudod, hogy igazam volt… és teneked nem kellett arra emlékezni azért… nem muszáj, hogy
neked is igazad legyen… Hát mondd: legyen a Liliomnak igaza… mert én úgyse bánom, hogy
kinek van igaza… az olyan mindegy… úgyis senkinek nincs igaza… mer’ nem tudja…
LILIOM Hát szorítsd meg jobban. (Juli magához húzza Liliom kezét) Úgy. Hát most mondja
neked a Liliom… Szerbusz. Mondd te is szépen.
36
JULI (Könnyes hangon) Szerbusz. (Liliom megemeli a kezét, majd egész testében csöndesen
elernyed, elszáll belőle a lélek, meghal. Juli elengedi a kezét, könnyes szemmel nézi, és már-
már felszakad belőle a sírás, amikor bejön Mari, Hugó, Hollunderné és Muskátné, de
tiszteletteljesen a bejárat körül maradnak, majd lassan közelednek Juli felé)
MARI (Nagyon megilletődött hangon) Hát Julikám… Isten nyugosztalja most már
megboldogult uradat… de neked, ha sértésnek nem veszed Marikádtól, neked bizony jobb így.
MARI Mit mondsz, Juli… mondom neked jobb… fiatal vagy… majd gyön valami derék
ember… igazam van?
HOLLUNDERNÉ Neki is jobb, szegénynek, magának is jobb. Mert ez rossz ember volt.
HUGÓ Nem, asszonyság, itt mondom: hogy nem volt jó ember. Egy asszonyt nem ütnek.
JULI Igen.
HOLLUNDERNÉ Egy szerencsétlenség volt, ahogy eddig volt. Hiszen enni se lett volna
nekik, ha nem engedem nekik itt lakni. Ha most jön az ősz meg a tél, ebben a faházban úgyse
lakhattak volna. Nem?
37
JULI Igazad van, Marikám.
HUGÓ És ha valami kell, hát itt vagyunk. Most elmegyünk, de holnap reggel megint
eljövünk. Gyere Mari. Isten áldja meg. (Kezet fog Julival)
MARI (Sírva megöleli Julit) Nagy szerencse ez neked, Julikám, én mondom, nagy szerencse.
(Mari és Hugó elmennek)
HOLLUNDERNÉ Csinálok egy kis feketekávét magának, nem evett semmit. (Hollunderné
is kimegy, csak Muskátné marad ott, aki most Julihoz lép)
JULI Magánál szolgált. (Muskátné odamegy a kanapéhoz, megnézi Liliomot, egy pillanatra
megérinti a kezét.)
MUSKÁTNÉ Hát, megbocsátom magának, asszonyság… (Juli nem felel. Muskátnén egy
pillanatra eluralkodnak az érzelmek) Engem is megütött… De nem bánom… Elfelejtettem.
JULI (Az ezentúl következő feleleteket hidegen, az asszonyra rá se nézve adja. Röviden,
határozottan beszél.) Azt megteheti.
MUSKÁTNÉ Csak mert úgy gondoltam, hogy amért szegény meghalt, hát asszonyság, azért
még hozzája tartozik.
MUSKÁTNÉ Ne vegye tolakodásnak, csak azér’ maradtam itt, mer’ csak mi ketten vagyunk
a világban, akik szeretjük, hát tartsunk egymással.
38
JULI (Ráhagyja) Nem. (Juli hangtalanul sírni kezd)
JULI Jobban.
JULI Isten áldja meg. (Muskátné elmegy. Juli lassan megfordul, odamegy Liliomhoz… Leül
az ágy szélére, Liliom arcába néz, megfogja a kezét, és magához szorítja. Hosszú szünet.
Lehet látni, ahogy most felszakadnak az érzelmek Juli lelkében. Édes, forró, őszinte, elcsukló
hangon) Te most csak aludjál, Liliom… (Szünet. Majd nagy hévvel) Nekik semmi közük
hozzá… (Muskátnéra utalva) Ennek sincs semmi köze hozzá, a többinek sincs semmi köze
hozzá. Még neked se mondtam meg soha… csak most mondom, bevallom… édes, drága… Te
most csak aludjál Liliom… (őszinte bánattal felszakad belőle a zokogás) Kinek mi köze a
szegény cselédhez… neked se mondom… nem mondom, amit igazán gondolok, mert
kinevetsz vele… de most már nem hallod a te Julikádat… Nem volt szép, hogy megütöttél,
mejjbe vágtál… fejemet ütötted… arcomat megcsaptad… csúnyán bántál velem, nem volt
szép… (Zokogva ráborul Liliom mellére. Szünet. Alábbhagy a zokogás, szinte megbékélve.)
De te most már aludjál, Liliom… én téged nagyon… (Szünet, nagy hévvel felemelkedik,
keserves hangon) mindegy, nem bánom… úgy szégyellem, úgy szégyellem, de most már
megmondtam… úgyis tudtad… mégis szégyellem, jaj, de szégyellem… (Szünet) Te csak most
aludjál, Liliom, csak most aludjál… (Lehajtja a fejét, és csendben Liliom kezét szorongatja.
Közben balról bejön Ficsur. Juli felnéz rá, feláll. Ficsur erre ijedten megáll)
FICSUR (Félénken, összeszorult torokkal) Csak mer az öreg fényképészné mondta, hogy
készen van a kávé, menjen át. (Juli kimegy, Ficsur tisztelettel áll félre, ahogy elmegy mellette.
Aztán oldalogva, mint egy kutya, odasompolyog a kanapéhoz és nézi Liliomot, sőt fejével is
int neki. Aztán lassan kimegy. Mielőtt kimenne, még egyszer visszanéz, aztán megfordul, és
kilép. Most a nagy csöndben egyedül fekszik a halott. Megjelenik két ballonkabátos, fekete
kalapos férfi. Lassan, felülről violaszín fény világítja meg kettejüket. Arcuk komoly, és szelíd.
Lassan bejönnek jobb és bal szél közepéig.)
ELSŐ (kissé hangosabban, de végig szelíd, lágy, mély hangon) Hallja, kelljen fel! Nem
hallotta?
MÁSODIK A rendőrség.
ELSŐ (Közelebb hajol Liliomhoz) Keljen fel és jöjjön. (Liliom lassan, ünnepélyesen felül az
ágyban)
MÁSODIK Jöjjön.
ELSŐ (Atyai hangon) Azt hiszi, ezzel aztán rendben van minden.
39
ELSŐ Így könnyű is volna.
ELSŐ Jöjjön, magának erről el kell számolni. (Kis szünet, magasztos határozottsággal) Isten
detektívjei vagyunk. (Liliom nagyon ünnepélyesen, felfelé tartott arccal, nagyon
megkönnyebbülten kiszáll az ágyból.) Velünk jön. El kell számolni.
MÁSODIK Előre.
MÁSODIK Előre. (Liliom indul előttük, 2-3 lépést tesz, megáll, és rájuk néz, felsóhajt)
ELSŐ Nincs annak olyan könnyen vége. Tudják a nevét most is. Emlékeznek az arcára.
Tudják, mikor mit mondott. Mit hova tett. Milyen volt a nézése, a hangja, a keze fogása. Hogy
kopogott a lépése. Amíg van, aki emlékszik az emberre, addig sok elintéznivaló van ám még.
Az ember csak akkor hal meg, amikor elfelejtik.
MÁSODIK Előre. (Mind a hárman kimennek. Liliom legelöl, utána a két detektív. Eltűnnek,
a színpad teljesen marad, fény le halványra, átrendezéshez. Átrendezés, után fény le, és a zene
utolsó hangjára fény fel.)
HATODIK KÉP
A másvilágon. Hivatalszoba egy kopott íróasztallal. Bal oldalon, hátul pad. Bal elölről
rózsaszín fény úszik be. Nagyon messziről egy trombita hangját hallani. Liliom jön és utána a
két detektív. Liliom körülnéz.
ELSŐ DETEKTÍV Elszámolsz, fiam. Ülj le a padra. (Liliom leül. ebben a pillanatban jobb
elöl vakító fehér fény gyúl, és ebből a fényből belép a Fogalmazó, utána a Második detektív.
Fogalmazó leül az asztalhoz. Fény kialszik. A két detektív az íróasztal és a pad közé áll. Kis
szünet, miközben a Fogalmazó előkészül. Kirakja a könyvét, írószerszámát, megnézi a beírást
a könyvben)
FOGALMAZÓ 16473.
ELSŐ DETEKTÍV (Noteszébe néz) 16473. (Liliomhoz) Állj fel. (Liliom először nem mozdul,
de ahogy a detektív szigorúan ránéz, kelletlenül csak feláll, előre jön, és megáll középen)
40
FOGALMAZÓ Neve?
LILIOM Liliom.
FOGALMAZÓ Ez a csúfneve.
LILIOM Igen.
LILIOM Endre.
FOGALMAZÓ Vezetékneve?
FOGALMAZÓ Mi jót cselekedett a földi életében? (Liliom hallgat) Mért ölte meg magát?
(Liliom hallgat) Mindenekelőtt megkérdezem, akar-e most elintézni valamit, akar-e
visszamenni, ha valamit…
FOGALMAZÓ (Beírja) Nem él a jogával. (Liliom indul vissza a padhoz) Maradjon itt.
Feleljen a kérdésemre. (Liliom visszajön) Tisztában van azzal, hogy lenn hagyta a feleségét
támasz, kenyér nélkül?
LILIOM Nem.
FOGALMAZÓ Tudja-e hogy a felesége várandós, és hat hónap múlva gyereket fog szülni?
FOGALMAZÓ Itt nem lehet makacskodni, mert én keresztüllátok magán, mint egy darab
üvegen.
FOGALMAZÓ Itten tisztulni és javulni kell. Az emléket, amit lenn hagyott, széppé kell
tenni.
FOGALMAZÓ Itt hiába makacskodik, mert itt már végtelen a türelem. Mi ráérünk. (Kínos
csönd, hosszú szünet)
41
LILIOM (Egy idő után nagyon kínosan érzi magát, feszeng, és csak nem bírja tovább,
megszólal) Egyet kérdeznék. Tessék nekem megmondani… a kisgyerek… hogy az fiú lesz
vagy lány?
FOGALMAZÓ Ismétlem a kérdést. Megbánta-e, hogy hűtlenül elhagyta őket, hogy rossz
férj és rossz apa volt?
LILIOM Mert én nem tudtam dolgozni… én nem tudtam nézni, hogy a Juli mindig…
mindig…
FOGALMAZÓ Mit szégyelli kimondani? Mindig sírt. Mit fél ettől a szótól? Mért szégyelli,
hogy szereti?
LILIOM (Vállat von) Nem… szégyellem… mindig… nem tudtam azt nézni… És én rossz
voltam, mert utáltam a ringlihez visszamenni? Mert hagytam magamat a Ficsurtól rábeszélni?
Már a pénzt el is kártyáztam, mégis bezártak volna… (Támadólag) Rossz voltam, mert nem
mentem lopni? Lopni kellett volna menni a Juliért?
FOGALMAZÓ (Erősen) Bizony öcsém. Lopni kellett volna menni a Juliért. (Szünet)
FOGALMAZÓ Megütötted a szegény kis cselédet. Szegény, árva kis cselédet ütötted, mert
szeretett téged. Mért ütötted?
FOGALMAZÓ Megbántad?
LILIOM Mikor arra a kis vékony nyakára ütöttem… akkor tetszik tudni… hát hogy
mondunk… (csinálná a mejjpor mozdulatot, de ahogy ránéz a Fogalmazóra, abbahagyja, és
elhallgat)
42
LILIOM (Mereven nézi) Nem is bántam meg.
FOGALMAZÓ Az Aradi utcában házmesteri állást kínáltak. Miért nem fogadtad el?
LILIOM Nem.
FOGALMAZÓ Nem, fiam. Te azért haltál meg, mert szeretted a kis cselédet és a gyerekedet.
LILIOM Nem.
FOGALMAZÓ (Kis szünet, határozott hangon) Liliom, te tizenhat esztendeig fogsz égni a
rózsaszínű tűzben, amíg meg nem nő a gyermeked. És amikor tizenhat éves lesz a lányod…
LILIOM A lányom?
FOGALMAZÓ A lányod… Mikor tizenhat éves lesz a lányod, te is lemégy a földre egy
napra.
LILIOM Hát?
43
FOGALMAZÓ Azt neked kell kitalálni. Azért tisztulsz itt tizenhat évig. És ha valami nagyon
szépet, nagyon gyönyörűt csinálsz a gyermekeddel, akkor…
FOGALMAZÓ (Nem válaszol, hanem feláll) Most pedig el fognak téged vinni innen, és
tizenhat esztendő telik el, amíg újra látlak. De elém már csak akkor kerülsz, ha a földről
visszajöttél. Hát vigyázz magadra, valami nagyon szépet gondolj ki, mert ettől függ, hogy
melyik ajtót nyitom ki előtted. Most elmehetsz. (Kimegy jobbra, ebben a pillanatban újra
besugárzik a fehér fény. Második detektív kimegy utána. Amikor kimentek, a fehér fény
kialszik.)
ELSŐ DETEKTÍV (Liliomhoz) Erre, fiam. (A színpad bal irányába mutat, Liliom elindul,
Detektív utána. Liliom néhány lépés után megtorpan)
LILIOM (Súgva) Egy cigarettát. (Detektív egy kicsit habozik, aztán fejét csóválva előkapar
egy cigarettatartót, kinyitja, és megkínálja Liliomot)
ELSŐ DETEKTÍV Nesze… te haszontalan. (Liliom rágyújt, és pár pillanat múlva elindul
ismét. Mindkét kezét a nadrágzsebbe dugja, és megy kifelé. Ekkor kintről tömény rózsaszínű
fény áramlik be Liliomra, és így mennek ki a Detektívvel együtt.
HETEDIK KÉP
Színváltás. Tizenhat évvel később. A színen minimál berendezéssel egy kis lakás nyári
konyhája, középen egy asztal, két székkel, az asztalon két személyre megterítve. A háttérben
baloldalon egy felnyitható ülőkés konyhai pad. A szín bal oldalán Mari, Hugó, velük szemben
Juli, Lujza áll. Tizenhat évvel később. Hugón rendes, polgári ruha, vastag aranylánc, Marin
úriasszonyos öltözék, nagy kalappal.
MARI Nem lehet, fiam. Amióta Hugó megvette a Központ Kávéházat, azóta Hugónak mindig
ott kell lennie.
MARI Ott ülök a kassza mellett, fiam, és olvasom a lapokat, meg vigyázok a pincérekre.
JULI És a gyerekek?
44
MARI Hát, fiam, modern házaséletbe csak természetes, hogy a szülők alig látják a
gyermekeket. A három lánynak ott van a kisasszony, a két fiúnak meg a nevelő.
HUGÓ Én ezt jobban szeretem, nagyságos asszonyom. Amíg tegeződtünk, könnyebben jött a
veszekedés. Amióta magázódunk, úgy élünk, mint az udvari tanácsosok. Csókolom a kezét.
JULI (Rövid merengés után) Na, fiam, hozd az ebédet. (Lujza kimegy jobbra, és hozza a
levest, leülnek. Juli a színpad jobb felé nézve ül le, Lujza szemben a közönséggel. Csendben
szednek a levesből, és elkezdenek enni. Balról megjelenik Liliom. Úgy van öltözve, mint
halála napján. Sápadt, de nem öregedett meg. Lassan jön befelé, és néhány lépésre Juliéktól
megáll.)
LUJZA Jó napot.
JULI (Rá se néz) Már megint valami koldus. (Pillanatnyi szünet) Mit akar szegény ember?
LILIOM Semmit.
JULI Pénzünk nekünk nincs, szegény ember, de egy tányér levest, azt kaphat. (Fejével int
Lujzának, hogy menjen, és hozzon egy tányért. Lujza kimegy) Messziről gyött?
LILIOM Messziről. (Juli nemigen néz rá. Ha feléje is néz, csak úgy félvállról. A tekintetük
nem találkozik)
JULI Fáradt?
LILIOM Nagyon fáradt vagyok. (Közben bejön Lujza a tányérral, és szed a levesből)
JULI Hát ott van a pad, üljön le rá, már adja a lányom a levest. (Lujza odaviszi neki, és aztán
visszaül az asztalhoz.)
JULI Ez bizony.
45
LILIOM Szép, egészséges lány. (Kis szünet. Mindhárman esznek. Liliom oda-oda néz
feléjük, a két nő egykedvűen kanalazza a levest.) A gyárban dolgozik, asszonyság?
JULI Ott.
JULI Az is.
JULI Régen.
LUJZA Nem tudják mibe halt meg. Elutazott Amerikába dolgozni, és ott a kórházban
meghalt, szegény. Én nem is ismertem.
JULI (Indulatosan féloldalasan feléje fordulva, de Liliomra nem nézve) Hát hallja, hogy oda.
Minek kérdezi annyit? Tán csak nem ismerte?
LILIOM (Leteszi a tányért a padra) Tudja Isten… én annyi sok embert ismerek, lehet, hogy
őtet is ismertem.
JULI Hát, ha ismerte, hagyjon minket békén szegénnyel. Elég az hozzá, hogy elment
Amerikába, és ott halt meg.
LILIOM Jól van, jól van kérem, azért ne tessék rám haragudni. Nem akartam én megbántani
az asszonyságot. (Kis szünet. Lujza feláll, egy-két lépést tesz Liliom felé, majd megáll.)
LUJZA (Szinte súgva, büszkén) Az én apám nagyon szép ember volt ám.
LUJZA Az én apámnak volt három fehér csontgolyója, és azzal úgy tudott dobálni, hogy a
színházba is fel akarták venni?
46
JULI (Lujzára néz) Ki mondta ezt neked?
LILIOM A Beifeld Hugó még nem mindenki. Sok embert ismerek. Mért éppen a Beifeld
Hugót ne ismerném?
LUJZA (Odamegy Liliomhoz, halkan) Mondja, ismerte az apámat? (Liliom int, hogy igen.
Lujza izgatottam Juli felé fordul. Ismerte.
LILIOM Nem is volt olyan jó. Ahogy én tudom, ahogy mondunk: egy csibész volt, vicceket
csinált a ligetben.
LILIOM De verekedő, szemtelen ember volt, édes lányom… Mindenkit megütött, bizony…
Még a maga kis édes mamáját is megverte.
LILIOM De igaz.
JULI Nem szégyelli magát, itt hazudozni a gyerek előtt az apjáról? Ha nem volna szegény,
rongyos koldus, majd megmutatnám neki, merre menjen.
47
LILIOM De még milyen vicceket!
LILIOM Kisasszony… énnekem van a zsebemben egy pakli kártya… én olyan gyönyörű
kunsztokat tudok vele, hogy nagyon fog nevetni, ha meglátja.
LUJZA Mi ez?
LILIOM Psssszt! (Súgva) Csillag! (Liliom nyújtja a csillagot Lujza felé. Teljes sötét van
ebben a pillanatban, és csak a csillag fénye ragyogja be Lujza arcát, aki teljesen
átszellemülve nézi pár másodpercig)
JULI (Kíméletlen hangja megszakítja ezt az idillt) Ne fogadj el tőle semmit… (Hirtelen
felmegy a fény, elhallgat a zene) Biztosan lopta valahol. (Liliom ijedten dugja vissza a
zsebébe a csillagot.) Menjen Isten hírével.
LILIOM Kisasszony…
LUJZA Mars!
LILIOM Kisasszony… (Hirtelen ránéz, és ráüt a kezére, hogy csak úgy csattan. Lujza
feljajdul, elrántja a kezét, egy pillanatig meredten néznek egymásra, majd Liliom teljesen
összetörve, feltörő érzelmeivel küzdve elfordul. Lujza az anyjáért kiált)
LUJZA Anyám! (Meredten nézi Liliomot, aki lehatott fejjel, elfordulva áll. Juli fölkel,
rémülten nézi őket)
JULI (Feltörő érzelmeivel küzdve, fojtott hangon. Testével védve Lujzát, kezdi tolni kifelé)
Eriggy, lányom. Most rögtön menj be a házba.
48
LUJZA Anyám…
JULI (Fordultában tolja kifelé) Most rögtön menj be a házba. (Lujza sírva kiszalad. Juli
utána néz, amíg el nem tűnik, aztán visszafordul Liliom felé) Maga megütötte a gyermekemet.
LILIOM (Felemeli a fejét, Juli felé fordul és ránéz, Tulajdonképpen most néznek először
egymás szemébe) Megütöttem.
LILIOM Nem azért jöttem, mégis megütöttem. És most már megyek is el. (Indulna)
JULI (Fájdalmas, remegő hangon, mint aki nem is meri elhinni, amit lát) Édes, jó
Krisztusom, hát kicsoda maga?
LILIOM (Szomorú egyszerűséggel) Én egy szegény koldus vagyok, aki messziről gyöttem…
Éhes voltam, fáradt voltam, kaptam egy tányér levest, és megütöttem a maga gyerekének a
kezét… (Elindul kifelé, de még mielőtt kimenne, még visszanéz) Haragszik rám? (Egy
pillanatig áll, majd hirtelen megfordul, és elmegy)
JULI (Szünet. Lehet látni rajta, ahogy feltolulnak az érzelmei Liliomtól, sírásba hajló
hangon) Édes jó Krisztusom… hogy van az, hogy én… én nem is haragszom rá? (már
majdnem elsírja magát, de aztán nagy nehezen erőt vesz magán, és legyűri az érzelmeit.
Rendbe szedi magát, és visszaül az asztalhoz. Kiszól a lánya után) Lujza! (Megjelenik Lujza)
Ülj le, édes fiam, és együnk tovább.
LUJZA Elment?
JULI El. (Lujza leül. Lujza nem eszik) Mért nem eszel fiam?
JULI (Hirtelen, indulatosan feláll az asztaltól, a szín bal felébe lép, és háttal megáll. Látni,
ahogy ismét felszakadnak az érzelmei) Mit mondjak fiam? Semmi se történt. Az történt, hogy
mink itt szépen, csöndesen ettünk, ebédeltünk, aztán jött egy koldus, és mesélt a régi időkről
és nekem… (Elcsukló hangon) és nekem eszembe jutott a te apád?
LUJZA Az apám?
LUJZA De hát anyám… Veled már megtörtént az, hogy valaki rád ütött, és te nem érezted?
LUJZA (Sírva) Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre… és
aztán az nem fáj?
49
JULI (Ebben a pillanatban megjelenik a háttérben Liliom. Juli elcsukló hangon) Igen, fiam…
az lehet… Megütik az embert… és… és az nem fáj. (Lujza a sírással küszködve futva elindul
jobb kifelé, majd megtorpan, és visszafordul, mézi Julit… Juli keserves zokogásban tör ki…
Erre Lujza is sírni kezd)
VÉGE
50