Köszöntöm az iskola vezetőségét, a ballagó diákokat és a kedves vendégeket!

Legelsősorban köszönetet szeretnék mondani a végzősök nevében, a tanároknak áldozatos

munkájukért. Azt hiszem rengeteget tanulhattunk tőlük, olyan dolgot is, ami nem feltétlenül a
tananyaghoz kötődik. Hálásak lehetünk még szüleinknek és rokonainknak, hogy idáig kitartottak
mellettünk és segítettek minket. Nélkülük valószinüleg sose jutottunk volna el idáig.

Egy vegyes érzelmekkel teli pillanathoz érkeztünk. A mai nappal egy új útnak vesszük kezdetét, ami
életünk végéig tart. Azt hiszem ezen az úton fogunk a legtöbb kátyúval találkozni.

Az alsóbb évfolyamokhoz szólván, ne féljetek nagyot álmodni. Szorgalommal és kitartással minden,

amit csak akartok, elérhetővé válik számotokra. Ne elégedjetek meg a középszerűséggel, próbáljatok
a legjobbak lenni abban, amit akartok. Mindenkiben van valami, amiről nem tud, valami, aminek ha
csak egy kis szikrát adunk, akkor belobban. Nem a hirtelen haragúságra gondolok, hanem inkább
arra, hogy tényleg mindenkiben van valami, és ilyen idős korban az egyik legfontosabb feladatok közé
tartozik, hogy ezt a valamit megtaláljuk. De mi is ez a valami? A bennünk rejlő tehetség és egyben egy
olyan hivatás, aminek semmi köze a pénzhez, egy munka, ami egyben szórakozás is. A megtaláláshoz
pedig elengedhetetlen feltétel a nyitottság. Ilyen téren kívánok sok szerencsét a végzősök nevében,
az alsóbb évfolyamoknak!

Most pedig a végzős diáktársaimhoz szólok. Örülök. hogy része lehettem ennek az évfolyamnak,
nagyszerűen éreztem magam veletek az eltöltött évek alatt és remélem az itt kötött ismeretségek és
barátságok életre szólóak lesznek. Kívánok sok szerencsét az érettségi vizsgához, és azt, hogy
megannyi végzős diák hasonló élményekkel hagyja el ezt a gimnáziumot. Köszönöm a figyelmet.